Bertolt Brecht - Kurázsi mama és gyermekei (tartalom)

1. elemzés (lent van még egy cica :D)

Főbb szereplők:

- Kurázsi mama – Fierling Anna (markotányosnő)

- Kattrin – Kurázsi mama néma lánya
- Eilif – Kurázsi mama idősebb fia
- Stüsszi – Kurázsi mama fiatalabb fia
- verbuváló
- őrmester
- Oxenstjerna – zsoldosvezér
- szakács
- tábori pap
- lőportáros
- Yvette Pottier – bájait áruló hölgy
- bekötött szemű
- egy másik őrmester
- óbester
- Játszódik: a negyvenéves háború (1618-48) idején

1.

1624 tavasza, Oxenstjerna zsoldosvezér csapatokat toboroz Dalarnéban a lengyelországi

hadjárat számára. A vezér szerint csak a háború jó a népnek, békében ugyanis nincs fegyelem,
s elvadulnak. A verbuváló épp elvesztette hitét a háborúban, mert akiket eddig toborzott, mind
megszöktek. Ekkor érkezik Kurázsi mama egy ekhós szekéren három gyermekével.
Bemutatja családját. Ő maga Anna Fierling, gyermekinek különböző apjaik vannak (lengyel,
svájci, német). A zsoldosvezér felháborodik, amikor Kurázsi mama nem engedi fiainak, hogy
katonák legyenek. Az őrmester szavai: „ A háborút megfeji, hát adózzék is neki”. Kurázsi
mamának mindennél fontosabb az üzlet, így az őrmester egy ügyes csellel (csatot vesz, s így
elvonja Kurázsi mama figyelmét arról, hogy a verbuváló beszervezi fiát. Hiába sikítozik
Kattrin, Kurázsi mama nem figyel rá.) megszerzi Eilifet. Sorsot vet minden jelenlevőnek, s a
papírlapok Kurázsi mama kivételével mindenkinek halált jósolnak.

2.

1626-ban Wallhof erődje előtt találkozunk Kurázsi mamával, amint épp egy kappant próbál
eladni a tábori szakácsnak. Ekkor hallja meg, hogy fiát a zsoldosvezér sátrába invitálja ebédre
hőstettéért (megtalálta és elrabolta a helybeli parasztok ökreit, aztán lekaszabolta őket). Eilif
egy dalt ad elő a zsoldosvezérnek, s amikor a konyhából meghallja a folytatást, megörül, hogy
látja anyját. Ő azonban ahelyett, hogy büszke lenne fiára pofon csapja a felesleges
hősködésért. Mindenki nevet.
3.

3 éve van Kurázsi mama a táborban, most épp egy zsák lőszert vesz. Stüsszi zsoldfizető lett.
Megismerkedik Yvettel, aki bájait kínálja a katonáknak. Elmondja Kattrinnak, hogyan lett
belőle pillangó, s óvva inti a lányt a katonáktól. Megérkezik a szakács és a pap, Eiliftől
hoznak hírt Stüsszinek. Kurázsi mamával elbeszélgetnek, ezalatt Kattrin felöltözik Yvette
ruhájába, utánozza őt. Hirtelen ágyúszó hallatszik, mindenki menekül. A szakács elmenekül,
de a pipáját ott hagyja, a pap marad, de álruhában, Stüsszi a tábori zsoldot a kocsiba rejti.
Stüsszi el akarja dugni a pénzesládát, ám alighogy sikerül elfogják, s ő kénytelen letagadni,
hogy ismeri családját. Elhurcolják. Yvette közbenjár Stüssziért, de a fiú ára az ekhós szekér.
Kurázsi mama addig alkudozik, mígnem késő lesz, s megölik a fiát. Tagadniuk kell, hogy
ismerik a fiút, így végig kell nézniük, ahogy névtelenül elföldelik.

4.

Kurázsi mama a tiszti sátor előtt várakozik. Panaszt akar tenni, amiért megrongálták a
szekerét, hiába akarja lebeszélni az írnok, hajthatatlan. Megérkezik egy katona is, aki
megmentette az óbester lovát, s ezért jutalmat ígértek neki, de nem kapta meg. Kurázsi mama
próbálja csillapítani, de a katona tajtékzik a dühtől, ordibál. Kurázsi mama elénekli a Nagy
Kapituláció Dalát, megnyugszanak, és mindketten elmennek panasztétel nélkül.

5.

Két év telt el, Kurázsi mama rengeteg országot bejárt, a háború mind nagyobb erővel folyik.
A tábori pap egy vérző asszonyt hoz, kötszert kér neki, de Kurázsi mama sajnálja feláldozni a
tiszti ingeket ilyen célra. A pap azonban csíkokra tépi őket. Kurázsi mama siratja az elveszett
hasznot. A házból gyermeksírás hallatszik ki. Kattrin berohan, s karján egy csecsemővel jön
ki. Ő is szeretne saját gyermeket, így órákig nem lehet leválasztani róla. Katonák isznak
Kurázsi mamánál, ám az egyik fizetés nélkül akar távozni. A mama erre letépi válláról a
rablott női kabátot.

6.

Bajorországban járunk, ahol a császári zsoldosvezér temetése folyik. Kurázsi mama lányával
a sátor belsejében leltároz. Zuhog az eső. Sajnálják a zsoldosvezért, hogy temetésén még
harang sem szól, de hát előző nap ő romboltatta le a tornyot. Kurázsi mama és a pap arról
tanakodnak, hogy mikor lesz vége a háborúnak. A pap szerint soká, így Kurázsi mama áruért
küldi Kattrint. Ezalatt a pap udvarolni kezd, ám mama elhárítja. Visszatér Kattrin sírva,
homlokán sebhely éktelenkedik. Most már tudja, hogy soha nem fog férjhez menni, s így nem
lesznek gyermekei. Kurázsi mama vigasztalásképpen nekiadja Yvette piros cipőjét.

7.

Kurázsi mama kalmár pályafutása csúcsán. Ezüstpénzből készült nyakláncot visel, s közben
arról énekel, hogy jó üzlet a háború, csak tudni kell használni.

8.
A szekér előtt egy öregasszony áll a fiával. Ágyneműt akarnak eladni, Kurázsi mama azon
méltatlankodik, hogy háborúban nincs fedél az ember feje fölött, így nincs ágy, nem kell az
ágynemű. Megszólnak a békét jelző harangok. Kurázsi mama úgy érzi, csődbe ment, vége a
háborúnak. Haragszik a papra, akinek tanácsára felvásárolta a rengeteg árut. A megérkezők
szakácsnak mondja el panaszát. A szakács tanácsára most azonnal nekiindul árulni.
Megjelenik Yvette, Kurázsi mamát keresi, immár özvegyen. Megérkezik Eilif is, aki búcsúzni
jött, mert békeidőben ugyanazt tette, mint háborúban, de ezért most halál vár rá. Kurázsi
mama boldogan tér vissza, mert megtudta, hogy a béke csak ideiglenes. Senki nem szól neki a
fiáról.

9.

16 éve folyik a háború. A szakács elmondja, hogy levelet kapott Utrechtből, hogy kocsmát
örökölt, és most oda akar menni Kurázsi mamával, de Kattrin nélkül. Egy háznál énekelnek,
levest koldulnak, de Kattrint kint hagyják a kocsinál, hogy ne legyenek túl sokan. Kattrin, aki
hallotta az előző beszélgetést úgy dönt, elmegy, ám anyja ezt észreveszi, tartóztatja, megígéri,
hogy vele marad, már csak a kocsiért is. Otthagyják a szakácsot.

10.

Együtt húzza lányával a szekeret a hideg télben.

11.

1636. A császáriak épp a református vallású Halle városát akarják megtámadni. Kurázsi
mamáék egy parasztcsaládnál vannak, akik közül a fiút éjjel rá akarják venni, hogy vezesse el
a császáriakat a városba. A fiú előbb tiltakozik, majd beadja a derekát. Kattrin ekkor döntő
lépésre szánja el magát. Felmászik a ház tetejére és elkezd dobolni, hogy felébressze a várost.
A katonák lelövik, ám az utolsó dobszót már a város ágyúinak hangja váltja fel. A város
megmenekült.

12.

Kurázsi mama siratja lányát, a család viszont arra kéri, minél hamarabb menjen el onnan,
megígérik, hogy majd ők tisztességgel eltemetik a lányt. Kurázsi mama egyedül húzza tovább
a szekeret.
2. elemzés

Bertolt Brecht (1898-1956) (német dráma)

Brecht (breht) a huszadik századi drámaírás és színházművészet egyik megújítója, emellett

költôként is jelentôs.
Augsburgban született, jómódú polgári családban. A müncheni egyetemen orvostanhallgató
volt, amikor 1918-ban behívták katonának. Egy katonakórházban szolgált mint szanitéc.
1919-ben beválasztották az augsburgi munkás- és katonatanácsba. Érdeklôdése a színház felé
fordult: elôször Münchenben volt dramaturg és rendezô, majd 1924-ben Berlinbement, ahol
olyan nagy rendezôk mellett dolgozhatott, mint Max Reinhardt és Erwin Piscator. A
marxizmust tanulmányozta, a harmincas évek elején már marxistának vallotta magát. A
fasiszta uralom idején emigrációban élt, Európa több országában is megfordult, végül
Amerikában telepedett le.
1947-ben tért vissza Európába, s feleségével, Helena Weigellel együtt megalakította a
Berliner Ensemble (anszambl) nevű színtársulatot.

Brecht gyökeresen szakított a hagyományos színházi dramaturgiával, amely a valóság

illúziójának felkeltésével érzelmi hatásokra törekedett. Ezzel a színházzal szembeállította a
maga epikus színházát. A drámai színház nézôje beleélte magát a színpadi történetbe,
azonosult a hôsökkel. Brecht a "beleélés" helyébe az "elidegenítés" (Verfremdung, e.:
ferfremdung) fogalmát állította. Azt akarta elérni, hogy a nézô ne feledkezzék bele a
látványba, legyen tudatában annak, hogy színházban van, ahol az ô okulására elôadnak
valamit. Ennek a helyzetnek az elérésére dolgozta ki Brecht az elidegenítés technikáját.
Elidegenítô hatásokkal (Verfremdungseffekt, V-Effekt, e.: fau effekt) törte meg a színházi
illúziót. Ilyen elidegenítô eszköz a narrátor felléptetése, a cselekményt megszakító "song"
(dalbetét), kórusok, táncok beiktatása, feliratok, képek alkalmazása az elôadásban. A színész
nem azonosulhat egészen szerepével, egy bizonyos távolságtartással éreztetnie kell
véleményét a bemutatott személyrôl. Az író a cselekmény múltba helyezésével érzékeltetni
kívánja, hogy a színészek csak újra megjelenítik a történteket.

Az epikus színház megjeleníti az áttekinthetetlennek látszó élet jeleneteit, hogy a nézô az

ábrázolt helyzetekbôl, összeütközésekbôl levonja a következtetést, és így racionális úton
jusson el megrázó gondolati felismerésekhez. Az író műveivel eszméltetni akar, felrázni,
gondolkodásra ösztönözni.

Brecht késôbb túllépett az epikus színház szűknek bizonyuló keretein, és legjobb darabjaiban
lehetôséget talált az érzelmek felkeltésére is, hiszen ezek is segíthetik a nézô szenvedélyes
kritikai magartásának kialakulását.

Brecht a színházművészet megújítására felhasználta a kínai és a japán színház, a középkori

moralitások, az Erzsébet-kori színház technikai módszereit is, és valami olyan sokszólamú
színházi összművészetet hozott létre, amelyben a drámai szöveg, a színészi játék, a világítás, a
vetített képek és feliratok, a díszlet, a zene és az ének egyetlen célnak alárendelve, együttesen
fejti ki hatását.

A megújított forma Brecht művészetében a társadalmi igazság felismerését szolgálja.

Színműveinek központi kérdése, hogy mit tehet az ember, hogyan élhet, hogyan ôrizheti meg
emberségét egy olyan világban, melyben az egyén csak mások rovására boldogulhat, ha pedig
jó és becsületes akar lenni, akkor elpusztul.
Brecht pályája kezdetén a megbomlott világrend, az ember lelkében lakozó káosz ellen lázadt.
Majd fokozatosan kialakult az a meggyôzôdése, hogy az értelem létrehozhat egy olyan
társadalmi rendet, amelyben az emberek jók egymáshoz. Továbbra sem tudta azonban
elfojtani magában azt az érzést, hogy a világ természeténél fogva rossz az ember számára.
Lázadása ezért kétsíkú: a polgári társadalom képmutatása és igazságtalansága ellen irányul, de
ugyanakkor a világ természete ellen is. Hisz az ész rendteremtô erejében, de ugyanak kor
kételkedik is hatalmában. Meggyôzôdése, hogy a vi lágot meg kell változtatni, de az is, hogy
a világ mindig ugyanolyan marad.

Csaknem valamennyi darabja átírás. Nem új történeteket talál ki, hanem a már ismert mesét új
módon mondja el, valami mást lát meg bennük.

Művészete a színházi avantgárd mozgalmában gyökerezett. Elsô korszakának (1918-1928)

darabjait az expresszionizmusra jellemzô anarchikus lázadás, polgárellenesség, az emberi
gyarlóságok groteszk megjelenítése jellemezte.

Háromgarasos opera

Drámaírói pályája a nálunk Koldusopera címen is ismert Háromgarasos operával (1928) ért el
elsô tetôpontjára.
A darabot Brecht John Gay (dzson géj) angol szerzô vásári operája (1728) nyomán írta, és
néhány Villon-fordítás szövegét is beillesztette művébe.

A bizarr és ironikusan szentimentális alvilági történet nemcsak szórakoztató és mulattató,

hanem tanítani is akar. Brecht a commedia dell'arte és a piactéri népi színjátékok
hagyományát eleveníti fel: a balladaszerű vásári színház eseménysort egy vásári énekes
rigmusa vezeti be, a szereplôk az életbôl vett típusok, mozgásuk a színpadon groteszk,
lélektani jellemzésük hiányzik. A vásári színház elôadásmódja és hangulata keveredik a
nagyvárosi avantgárd kabaré és orfeum jellegzetes elemeivel és hangvételével, és így alakul ki
a darab sajátosan vidám, egyszerre naiv-érzelmes és cinikusan kiábrándult atmoszférája.

A groteszk humor, az irónia, a szatirikus megjelenítés és egyéb elidegenítô hatások mind egy
bizonyos távolságtartásra, kívülrôl nézésre, gondolkodásra késztetik a nézôt.

A darab azt példázza, hogy a polgár és a közönséges bűnözô között legfeljebb csak fokozati
különbség van: a polgár nagyban csinálja ugyanazt, amit a bűnözô kicsiben. Penge Mackie
(meki; más fordításban: Bicska Maxi), a rettegett banditavezér ezt tömören meg is
fogalmazza: "Mit számit egy tolvajkulcs egy részvénnyel szemben? Mit számit egy
bankrablás egy bankalapitással szemben ? Mit jelent egy ember meggyilkolása, szemben egy
ember alkalmaztatásával?" Valójában nem is a rabló Penge Mackie az igazi bűnözô, hanem a
tisztességes polgárnak látszó Peachum (pícsöm), aki az emberek nyomorúságából gyarapítja
tôkéjét. Hamis ennek a társadalomnak az erkölcse, az ember rossz hajlamainak kedvez, a
nyomorultaknak a bűn önvédelem. A bűnözôk, tolvajok, prostituáltak, koldusok élete
ugyanabból az üzleti forrásból táplálkozik, mint az üzletembereké vagy a rendôrkapitányé. A
rablóbanda tagjai tulajdonképpen polgárok, a polgárok pedig bűnözôk.

Az író arra is felhívja a figyelmet, hogy ebben a világban a magasabb rendű értékek nem
számítanak, csak a kellemes élet, a jólét a fontos. Félô, hogy az életben minden értékét veszti.
Brecht itt a polgári viszonyokról mondja el véleményét, a törvényességhez és az erkölcshöz
fűzôdô illúziókat rombolja szét. A weimari Németország szatirikus képét rajzolja meg,
melynek légkörében már érezhetôk a gazdasági összeomlás és a fasizmus elôjelei. A szatíra
persze mindenfajta elembertelenedett társadalomra is vonatkoztatható.

A songokban valójában a költô szólal meg közvetlenül, a Salamon-datban meg is nevezi

magát. Ezek a dalok szervesen hozzátartoznak a történethez, azt kommentálják: vagy a
banális helyzetek szatirikus vonásait erôsítik, vagy a szegények vágyait szólaltatják meg.
Egymással is kapcsolatban állnak, egyik a másikat magyarázza, kiegészíti, és így együtt egy
általánosabb összefüggésrendszert alkotnak a történet fölött. Az ágyúdalban megfogalmazott
törvényes erôszakkultusz például igazolja A kalózok szeretôje dalában megnyilvánuló
ösztönös anarchizmust.

A darab hatásosságában nagy része van Kurt Weil zenéjének. Néhány dala világsláger lett. A
zenés játék a romantikus nagyopera paródiáját is adja.

1. Mutassuk meg, hogy a cselekmény egyes mozzanatai és a szereplôk kapcsolatai hogyan

fejezik ki a darab mondanivalóját!

a) Mibôl él olyan jól a kolduskirály?

b) Milyen polgári, tôkésvállalkozó vonásai vannak a rablóvezérnek?

c) Vizsgáljuk meg, mi jellemzi Penge Mackie-nek Tigris-Brownnal (braun), Peachummel,

Pollyval (poli) és Lucyval(luszi), valamint a rablóbanda tagjaival való kapcsolatát!

d) Miért tartóztatják le Penge Mackie-t, és hogyan szabadul a börtönbôl?

2. Idézzünk a darab szövegébôl olyan részleteket, amelyek közvetlenül is jellemzik a

megjelenített világot! Mirôl énekel Peachum az elsô felvonás végén? Mely sorokban mondja
ki Kocsma Jenny (dzseni) dala a darab alapgondolatát a második felvonás koldusfináléjában?
Értelmezzük Peachum és a darab utolsó mondatait!

3. Keressünk példákat az elidegenítô mozzanatokra!

4. Hogyan érzékelteti a fordító a mű nyelvi sajátosságait?

5. Hallgassuk meg és röviden jellemezzük Kurt Weilnek a darabban szereplô néhány dalát!

A Háromgarasos opera sikere után Brecht a napi politika szolgálatába állította munkásságát,
és oratóriumszerű tandrámákat írt (1929-31). Ezeket a marxista szemléletre törekvô,
publicisztikával terhelt, túlságosan didaktikus darabjait elvontság és formai megoldatlanság
jellemzi.

Kurázsi mama és gyermekei

Brecht legérettebb művei pályája harmadik szakaszában, az emigrációban

születtek. A fasizmus elleni harc egyik legsikerültebb drámája a Rettegés és ínség a Harmadik
Birodalomban (1938). A Galilei élete (1938-39) a tudós felelôsségét vizsgálja. A Galilei elsô
változata után az író A szecsuáni jólélek c. drámáján kezdett el dolgozni, de csak 1940-ben
fejezte be. Sen Te, a jóságos utcalány felismeri, hogy az adott társadalomban az ember - ha
nem akar tönkremenni, és fel akarja nevelni gyermekét - nem lehet jó.

A Kurázsi mama és gyermekei (1939) a harmincéves háború idején játszódik. Brecht a témát
Grimmelshausen (grimelszhauzn) 17. századi regényébôl vette. Az epikus szerkezetű dráma
12 év eseményeit tárja elénk 12 jelenetben.

A mű egy tételt fejt ki: a háború minden emberi érték romlását, pusztulását idézi elô. Az író
ennek a tételnek az igazságáról akarja a nézôt elgondolkodtatni. A meggyôzés érdekében
létrehoz egy helyzetet: elénk rajzolja a háború világát, és ebbe átlagembereket helyez el. Az
egész dráma erre a kezdeti szituációra épül.

A cselekmény menete, a darab szereplôi a tételnek vannak alárendelve. A szereplôkben az író

nem jellemeket, hanem különbözô magatartástípusokat mutat be.

A központi figura - Fierling Anna markotányosnô, akit az emberek Kurázsi mama néven
ismernek - megpróbál alkalmazkodni a háború rendjéhez. Egész életvitelét, magatartását ez az
alkalmazkodás szabja meg.
Életelvét a Nagy Kapituláció dalában fogalmazza meg legvilágosabban: aki boldogulni akar,
annak "nyelni kell, nyelni kell, nincs más oltalom". Tudja, hogy a véget nem érô harcok
között is élni kell valahogy, gyermekeit is el kell tartania, ezért áll a háború szolgálatába. Az
embertelen világ azonban ôt is embertelenné teszi: egyre megszállottabban és elvakultabban
folytatja az üzletelést, az életfenntartás eszköze életcéljává válik. Pedig ez a markotányosnô
sokat tud a háborúról. Csak a legfontosabbat nem tudja: az öldöklést, az embertelenséget nem
lehet büntetlenül szolgálni. A háború tönkreteszi ôt is. Kurázsi mama azonban nem tanul
szenvedéseibôl, gyermekei halála után újra befogja magát kocsijába, és megint nekivág a
kalmárkodásnak. Az író azt akarja, hogy sorsából a közönség tanuljon.

Kurázsi mama alakja azonban mégsem ennyire egysíkú és egyszerű. Nem tudjuk
egyértelműen elítélni hibáiért, mert látjuk, hogy egy elvadult világ áldozata, ôrült erôk
játékszere is. És látjuk benne a gyermekeit reménytelenül védô anyát, az emberséges életre
vágyó nôt, meg a kiszolgáltatott, megcsúfolt, szánandó embert is. Értékeljük hihetetlen élni
akarását, elpusztíthatatlanságát, a nehézségeken úrrá levô okosságát, de látjuk életvitelének
csôdjét is: a háború eszközévé, bűneinek megtestesítôjévé lesz, és önkörébôl kitörni nem
tudva húzza kacatokkal rakott szekerét. Figurája így válik tragikusan groteszkké: egyszerre
nagy és kicsinyes, szánnivaló és nevetséges, okos és korlátolt.

Alakja a darab legmélyebb rétegeiben általában az emberi sorsról is beszél, a pusztító erôknek
kiszolgáltatott, magára hagyott, magára maradt ember sorsáról. Brecht így a saját életünkkel
való szembenézésre is kényszerít: nem vagyunk-e mi is befogva Kurázsi mama kocsijába?

Kurázsi mama megalkuvó magatartásának, egyre embertelenebb elvakultságának ellenpólusa

Kattrin hôsiessége. A lány némasága sokat elárul az írónak a pozitív értékekrôl vallott
felfogásáról. Kifejezô gesztusai és az eseményekre való reagálásai azonban nagyon sokat
elmondanak a háború borzalmáról és kegyetlenségérôl. Amikor ez az esküvôrôl és békérôl
álmodozó lány megtudja, hogy a katonák meg akarják támadni a várost, ahol gyermekek is
vannak, izgatottan felmászik a tetôre, és ott dobolni kezd. Semmi sem vet véget az elszánt
dobszónak: sem könyörgés, sem ígérgetés, sem fenyegetés. Kattrin egyre erôsebben és
elszántabban dobol. Végül lelövik a tetôrôl, de a város ekkorra már megmenekült. A
katartikus hatású jelenet azonban kegyetlen iróniával folytatódik: a város megmenekülését
ágyúdörgés jelzi. A háborús öldöklésnek nincs vége, a lány áldozata hiábavalónak bizonyult.

Kattrin alakja pozitív ellenképe, ellenpontja Eilif gátlástalanul erôszakos figurájának is, aki
szintén "hôs": gyilkol és rabol.

A kisebbik fiú, Stüsszi tisztessége viszont túlságosan is együgyű jámborság és becsületesség:

az ellenség fogságába kerülve jóhiszeműen rejtegeti a zsoldpénzt.

Mindkét fiú naivan következetes saját jelleméhez, egyikük sem tanult meg alkalmazkodni a
körülményekhez, hiányzik belôlük a realitásérzék, nem látják, hogy ami az egyik helyzetben
erény, az a másikban bűn. Ez a gyermeteg naivság okozza pusztulásukat.

Az egész művet átjárja a sziporkázóan szellemes brechti gúny és irónia. És ez nemcsak a

cselekmény olyan mozzanataiban nyilatkozik meg, mint amikor a hôstettrôl kiderül, hogy az
közönséges rablógyilkosság, hanem minduntalan jelen van a dialógusokban is. Példaképpen
idézhetjük a darab elejérôl az ôrmester megállapítását: "Látszik, hogy itt rég nem volt háború.
Honnan is volna bennük erkölcs, kérdem én. A béke az disznóól, rend csak a háborúban van."

A darab epikus jellegű jelenetekbôl áll. Ezek a jelenetek lényegében ugyanazt a szituációt
variálják, ez adja meg a darab egységét. A szerzô minden jelenetben a nézô értelmére,
megismerési készségére kíván hatni, de felhasználja az érzelmi hatáskeltés eszközeit is. A mű
csúcspontjait éppen emocionális cselekménymozzanatok alkotják. Ezek közül a
legkiemelkedôbb Kattrin dobverése.

A jelenetek közötti kapcsolatot tehát a hasonló szituáció teremti meg, egyébként ezeket éles
vágásokkal különíti el az író. (A 4. és 5. jelenet között például két év telik el.) A jelenetek
gyakran ellenpontozzák egymást. Ilyen ellenpontot alkot a 2. és 8. jelenet: a másodikban a
zsoldosvezér megdicséri Eilifet, mert meggyilkolt néhány parasztot, hogy ökreit elvihesse, a
nyolcadikban ugyanilyen tettéért kivégzik.

Brecht drámája több szempontból is ellentéte a klaszszikus tragédiának. Abban ugyanis a hôs
lázad környezete ellen, és valami nagy tettet hajt végre, amely kihat az egész közösség életére.
Ebben pedig a fôszereplô bukását éppen az okozza, hogy elfogadja helyzetét, hogy
belenyugszik sorsának változtathatatlanságába, és egyetlen nagy tettet sem hajt végre, élete
apró tettek sorozatából áll.

A lírai betétek legtöbbje olyan történeteket, példákat idéz a múltból, amelyek valahogyan
analógok a jelenben folyó történésekkel, és mintegy elôre jelzik az események kimenetelét. A
songok így kapcsolatot teremtenek a különbözô idôsíkok között: a múlt felidézésével
magyarázzák a jelent, és megmutatják a jövôt. Ilyen funkciója van például Eilif dalának a
lányról meg a huszárról, Yvette "Cimboráló nótá"-jának vagy a pap énekelte "Hórák dalá"-
nak. A 9. jelenetben elhelyezett Salamon-dal a darab egyik alapgondolatát szólaltatja meg:
"Minden erény voltaképpen veszélyes ezen a földön", "az erény nem fizetôdik ki, csak a
komiszság, ilyen a világ, pedig nem kéne, hogy ilyen Iegyen!"

A dráma szövege egységes stílusú szerzôi szöveg, a szereplôk nem egyénített nyelven
beszélnek. Nemes Nagy Ágnes fordítása kitűnôen adja vissza Brecht nyelvének minden
árnyalatát.