Professional Documents
Culture Documents
SzalókiV Rabszolgatörvény
SzalókiV Rabszolgatörvény
Szalóki Viktor
ELTE Állam-, és Jogtudományi Kar
Politikatudományok szak MA
A szakszervezetek érdekérvényesítési eszközeinek pártpolitikai dimenzióba
való átkerülése
a 2018. évi „rabszolgatörvény” ellenes tüntetéssorozat esettanulmánya alapján.1
I. Bevezetés
A munkavállalók érdekképviseletét ellátó szervezeteknek, vagyis a szakszervezeteknek számos
eszközük van arra, hogy a munkáltatókkal, vagy a döntéshozókkal szemben nyomást
gyakoroljanak, vagy éppen az érdeküket érvényre juttassák. Ezen szervezetek társadalmi
részvétel szempontjából értelmezhető aktivitását a különböző nyomásgyakorló eszközeikkel –
sztrájkok, tüntetések, tiltakozások, demonstrációk, petíciók – mérhetjük úgy, hogy közben
figyelembe vesszük a társadalmi beágyazódottságukat, valamint eredményességüket (Arató –
Mikecz, 2015). Mindezek célja, tehát, hogy érvényre juttassák a munkavállalók érdekeiből
fakadó követeléseiket. Ennek okán, amikor a szakszervezetek érdekérvényesítését értékeljük és
elemezzük, alapvető felállásban azonosíthatjuk az érdekeket képviselő felet – szakszervezet –
és az ellenérdekelt felet – munkáltató –, emellett azonban számos másodszereplő is feltűnik
ezekben a konfliktusokban.
Ezen a ponton pedig fontos beemelni a pártok szerepét a munkaügyi konfliktusok kezelésébe.
Több tipológiát is megállapíthatunk a pártok kapcsán a szakszervezetekkel ápolt viszonyuk
alapján. Kategorizálhatjuk őket ideológia alapján, vagy éppen kormányzati szerep kapcsán is.
Dolgozatomban azt az esetet kívánom bemutatni, amikor a pártok saját politikai logikájuk és
érdekük alapján, a szakszervezetek követelései mellé állnak és átültetik ezen konfliktusokat
pártpolitikai alapra. A témát azért tartom kiemelten fontosnak, mert számos esetben
találkozhattunk olyan példákkal, amikor a pártok belépése a munkaügyi konfliktusokba
kisiklatta az eredeti ügy célját és nehezítette a munkavállalók érdekképviseletét ellátó
szervezetek munkáját. Téves lenne azonban kijelenteni azt, hogy nincs ellenpélda erre, vagyis
amikor a pártok segítenek a szakszervezeteknek, hogy a követeléseik célba érjenek. A téma
természetesen számos kérdést felvet, mint például, hogy ideológiai alapon ma is érvényes-e a
szakszervezetek és a baloldali pártok szövetsége, milyen mértékben tudja magánál tartani az
1
A dolgozat az „Érdekegyeztetés, munkahelyi demokrácia, home office” című kurzusra készült.
2
ügyet egy szakszervezet, vagy, hogy természetéből fakadóan rossz-e, ha a pártok a saját
dimenziójukba terelik a konfliktust. Írásomban a 2018. évi munka-törvénykönyvének
módosításából kirobbanó demonstrációkon keresztül kívánom bemutatni azt, hogy milyen
problémákkal és nehézségekkel jár az a szakszervezetekre nézve, ha a pártok a konfliktus
alappontjairól átterelik a közvélemény figyelmét általános kormányellenes kritikákká, ezáltal
pedig ellehetetlenítik az ügy organikus fejlődését. Elsősorban, kiindulópontként a
szakszervezeti mozgalom állapotát mutatom be, a szereplőkkel, valamint a struktúrákkal. Ezt
követően az esettanulmányon keresztül mutatom be a felvázolt problémát, amelyen keresztül
írok:
Végezetül öt pontban összegzem azt, hogy melyek lehettek volna azok a cselekvési pontok,
amelyeken keresztül a szakszervezetek maguknál tarthatták volna az ügy tematizáló képességét.
3
A szakszervezeteknek négy nagy típusát különböztethetjük meg. Ezek a szakmai
szakszervezetek, az általános szakszervezetek, az ágazati szakszervezetek és a vállalati
szakszervezetek.
4
eredményes érdekképviseletet tudjon felmutatni országos szinten (Thoma, 1998).
Magyarországon a rendszerváltást követően 6 nagy szakszervezeti konföderáció alakult meg:
III. Esettanulmány
5
Dolgozatomban a 2018. decemberében kezdődő tüntetéssorozatot dolgozom fel, amelyben
kitérek arra, hogy mik voltak a demonstrációt kirobbantó törvények hátterében, milyen pozíciót
vettek fel a szakszervezetek, az ellenzéki pártok, valamint a kormány. Bemutatom azt, hogy
kronologikusan milyen szakszervezeti megmozdulások történtek a tervezett törvények elleni
demonstrálásaként, végezetül pedig azt kívánom rekonstruálni, hogy az ügy, hogyan került át a
szakszervezetektől a pártokká, és a törvénnyel szembeni demonstrációk hogyan alakultak át
általános kormányellenes tüntetésekké.
Mind a két törvény esetében – főleg a Munka törvénykönyvének módosítása – súlyosan sértette
a munkavállalók helyzetét és elsősorban a munkaadókat hozta kiemelten pozitív helyzetbe.
Mind a két jogszabály tervezeti időszakában már számos kritika érte azt szakmai és politikai
oldalról is. Míg a pártok elsősorban politikai tőkét kívántak ebből kovácsolni, addig a
szakszervezetek folyamatos tárgyalásokat, egyeztetéseket és vitákat szorgalmaztak az említett
tervezetekkel kapcsolatban. Azonban mind a két fél egyértelmű követelésként fogalmazta meg,
hogy ebben a formában egyik törvényjavaslat sem elfogadható, és hogy a tőke helyett a
kormány a munkavállalók érdekeit védje meg. A kormány azzal indokolta a módosítást, hogy
2
2010. óta, az Orbán-kormányok ideje alatt terjedt el, hogy kormánypárti politikusok egyéni képviselői
indítvány formájában kezdeményeznek törvényt vagy módosítást, amellyel megkerülnek számos olyan
pontot, ami a szakpolitikai terület megvitatását eredményezné.
6
az a munkások érdekeit szolgálja, és csak lehetővé teszi, hogy aki többet akar dolgozni, az
megtehesse.
7
benyújtását követő napokat elsősorban a szakszervezetek reakciói, közleményei és szakmai
javaslataik dominálták, ehhez igazodtak az ellenzéki pártok is.
A MASZSZ már az egyeztetések előtt bejelentette, hogy amennyiben nem enged a kormány,
demonstrációt szerveznek. A sikertelen egyeztetéseket követően először a Liga, majd a SZEF,
és a Munkástanácsok is jelezték, hogy csatlakoznak a tüntetéshez. A december 8-i esemény volt
az első nyilvános, utcai megmozdulás a törvénymódosítás kapcsán. A tüntető tömeg
Budapesten a Jászai Mari téren gyülekezett és innen vonultak végig a Szent István körúton,
majd a Bajcsy-Zsilinszky úton át megérkezve az Alkotmány utcába. Közel 10.000 ember vett
részt a demonstráción, melynek nagyrészét a szakszervezetek alkották, de számos párt
képviselője is jelen volt a menetben. Az Alkotmány utcában felállított színpadon számos
szakszervezeti vezető mondott beszédet, amelyben arra buzdítottak mindenkit, hogy
csatlakozzanak a tiltakozásokhoz.
Fontos pillanatképe volt a tüntetésnek, hogy az addig békés demonstráció egy ponton rendőri
konfrontációba ütközött, amikor is a tüntetők előtt lezárt, rendőri sorfallal védett Kossuth térre
próbált meg bejutni egy MSZP-s politikus. Ezt követően a tüntető tömeg is megindult a rendőr
sorfal felé, amit sikerült átszakítaniuk és bejutniuk a Kossuth térre. Ez volt az első mozzanata
az ügynek, amikor a hangsúly eltolódott a törvényjavaslatról a kormányellenség irányába.
8
önszerveződőn cselekedtek a szakszervezetek, de a nagy konföderációk kooperációja nem
valósult meg.
A fordulópontot december 16. jelentette, amikor is a tüntetők egy része elindult az MTVA
székházához, majd ott 12 ellenzéki képviselő bement, hogy beolvastassák a követeléseiket. Az
ügy nagyon nagy figyelmet kapott, és miután a közmédia nem tett eleget az ellenzéki
képviselőknek és nem olvasták be a követeléseiket, a tüntetések is más irányba fordultak. A
demonstrációk sokkal inkább az MTVA székházához koncentrálódtak és a skandált jelszavak
között egyre több általános kormányellenes rigmus jelent meg. Országszerte trendé vált, hogy
a kezdeti, túlóratörvény elleni megmozdulások általános kormányellenes demonstrációkká
alakultak át.
9
1. Módosítsák a Munka törvénykönyvét, hogy az a mostaninál sokkal jobban vegye
figyelembe a munkavállalók érdekeit, a rabszolgatörvényként elhíresült túlóra
szabályozást pedig vonja vissza a kormány!
2. Emeljék a minimálbért legalább két számjegyű mértékben, állítsák vissza a cafetériát,
rendezzék a közszféra béreit!
3. Követelik a sztrájkjog újraszabályozását, érdemi párbeszédet, előzetes egyeztetést a
dolgozókat érintő törvények módosításánál!
4. Követelik egy rugalmasabb nyugdíjba vonulási rendszer kidolgozásának
követelményeit, a korengedményes nyugdíjak korszerűbb formában történő
visszahozásától a megváltozott munkaképességű dolgozók tisztességes támogatásáig.
Ez a kiállás azonban már nem volt egységes, a MASZSZ, a SZEF, az ÉSZT és a Liga képviselői
egyeztetésekbe kezdtek, azonban a Munkástanácsok már nem vett részt benne. Januárban egyre
inkább fogyatkoztak a megmozdulások. Helyi szinten a szakszervezetek tartottak útlezárásokat
és többször is megbénítottak egy-egy fontosabb útszakaszt, de ez már érdemben nem vitte
tovább az ügyet.
IV. Öt pontban arról, hogy mivel lehetett volna elkerülni az ügy „kisiklását”
10
tiltakozásokat és megmozdulásokat összehangoltan vigyék véghez. Emellett a kapcsolatfelvétel
segítette volna azt, hogy a szakszervezetek középpontban maradjanak.
V. Szakirodalom
11