Alexa Riley

Giving Her My Baby

Brooks Renshaw-nak nincs ideje problémákkal foglalkozni. De amikor az anyja
egy Vegasban töltött hétvége után megjelenik, és közli vele, hogy feleségül
ment egy férfihoz, akivel előtte még soha nem találkozott, úgy dönt, hogy a
dolgok mélyére ás. Kiderül, hogy egy szélhámoshoz kötötte az életét, aki nagy
adósságokat és nőket hagy maga után. Amikor Brooks rájön, hogy új
mostohaapjának van egy lánya, úgy dönt, hogy utána néz neki is. Amikor
megtalálja új mostohanővérét, készen áll arra, hogy megadja neki azt, amire a
lány vágyik.

Eleanor bentlakó babaápolóként dolgozik újdonsült anyukáknál. Gyermeket

szeretne, ezért a saját kezébe veszi az ügyet. Ez nem ideális helyzet, de nem
várhat tovább Mr. Tökéletesre. Egy váratlan telefonhívás a célegyenesben
megváltoztatja az összes gondosan megtervezett elképzelését.

Figyelem: Ez a könyv mocskos, és érzelgős! Lehet, hogy mostohatestvérek, de

hé, kik vagyunk mi, hogy a szerelem útjába álljunk?

Rajongói fordítás!!!
 1. fejezet

Ella

A karjaimban lévő, bebugyolált kisfiút bámulom, és közben mosolygok. -

Hiányozni fogsz! – gügyögöm neki. Felkuncog, kinyújtja a kezét, és meghúzza
egy sötét hajtincsemet. Nagyon hasonlít az anyjára. Kíváncsi vagyok, hogy az én
babám is hasonlítani fog-e rám.

Már három hónapja a Dickens családnál vagyok, és itt az ideje, hogy tovább
álljak. A távozás a munkám legnehezebb része. Mindig is az volt. Nem tudom,
meddig bírom ezt még. Minden baba egy kicsit többet vesz el tőlem, és már
nem bírom tovább. Bármennyire is szeretek csecsemők közelében lenni, nehéz.
A világon mindennél jobban vágyom egy saját kisbabára. Emlékszem, hogy már
azóta szerettem volna, mióta kicsi lány voltam, és a karomban tartottam az első
babámat.

Felnézek Mrs. Dickens-re. Rágcsálja az ajkát. - Minden rendben lesz. - próbálom

megnyugtatni. Samuel baba az első gyermeke, de nagyszerű anyuka. Őszintén
szólva nem hiszem, hogy szüksége volt rám, de néhány szülő szereti, ha van egy
bentlakó babaápolójuk, amikor a kicsiiket hazaviszik a kórházból. Ez
megnyugtatja az első gyermekes szülőket.

- Nem tudom, mihez kezdünk nélküled. – Aggódalom csendül a szavaiból,

amikor odamegyek hozzá, és Samuel-t a karjaiba teszem.

- Rendben lesztek. Már rég készen állsz. - Szeretettel nézi a gyermekét. Küzdök
a könnyeimmel, amikor elbúcsúzom, és megragadom a táskámat.

A taxi hátsó ülésén hagyom, hogy egy könnycsepp legördüljön az arcomon.

Tudom, hogy a kis Samuel hiányozni fog. Minden babát megszeretek, akivel
foglalkozom. Csak elképzelni tudom, milyen szeretetet éreznék a saját babám
iránt. Felfoghatatlan. Tudom, hogy addig nem értheti meg az ember ezt a
szeretetet, amíg először nem tartja a karjában a saját gyermekét.

Megállok az anyukám utcájában lévő pékségnél, és veszek neki a kedvenc,

ragacsos, pekándiós tekercséből, mielőtt felmegyek hozzá a lakásba. Az elmúlt
néhány hónapban őrült módon dolgozott, ki se tette a lábát a kórházból. Hetek
óta nem láttam, és már hiányzik.

- Anya, itthon vagyok! - kiáltom, amikor belépek a hátsó ajtón. Azt hittem,
amikor főiskolára megyek, anyukám beköltözik majd a külvárosból a városba,
de nem tette meg. Mindig is ő volt az, aki kettőnk közül jobban szerette a városi
nyüzsgést. Én inkább visszafogott vagyok, és szeretek a külvárosban élni.
Visszaköltöztem édesanyámhoz, miután elvégeztem a főiskolát. Nem vagyok
biztos abban, hogy a „vele élek, a helyes kifejezés, mert technikailag csak akkor
lakom a régi szobámban, amikor két munka között vagyok. Ami nem gyakran
fordul elő. Nem nehéz munkát találni az én szakmámban. Kevés a bentlakó
babaápoló. Ráadásul osztályelsőként végeztem, és az ajánlásaim önmagukért
beszélnek. A családok legtöbbször megpróbálnak engem hosszabb ideig
marasztalni, de mindig nemet mondok. Félek, hogy túlságosan kötődni
kezdenék a babákhoz. És hiszek abban, hogy egy napon saját családom lesz. Az
a nap még nem jött el, ezért úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem a dolgot.

Megállok, amikor látom, hogy anyukám az ebédlőasztal felett áll, amin a

mappáim hevernek szanaszét. Anyukám gyermekorvos, és műtősruhák alkotják
az egész ruhatárát. Ma világoskékben van.

Azt hiszem, a csecsemők iránti szeretetünk a vérünkben van, bár anyukámnak

csak én voltam. Néhány kilóméterre innen, a helyi kórházban dolgozik, és még
mindig emlékszem arra, amikor kicsi voltam, és magával vitt a kórházba. Soha
nem tetszett, hogy nem tudott elég időt tölteni minden egyes kisbabával. Ezért
döntöttem úgy, hogy nővér leszek. Aztán, amikor hallottam a bentlakó
babaápolókról, arra gondoltam, hogy ez lehet számomra a tökéletes hivatás.

Ugyanazokkal a meleg barna szemekkel néz rám, amit nap, mint nap én is látok
a tükörben. Csak az övé körül van néhány finom ránc.

- El akarsz költözni? – teszi fel a kérdést, kezében tartva az egyik kinyomtatott

ingatlan hirdetést.

- Csak nézelődtem. - ismerem be.

Belépek az ebédlőbe, és leteszem a dobozt az asztalra, mielőtt odamegyek az

anyukámhoz. Megölel, és máris otthon érzem magam.

- Tudom, hogy meg akarod csinálni, és én benne vagyok. Támogatlak, Ella. Csak
azt hittem, itt maradsz. Úgy többet tudnék segíteni.
Anyukám bármit megtenne értem. Tudom. Ezért nem akarok itt maradni. Soha
nem kérné, hogy távozzak, még ha térre is lenne szüksége.

- Megvan a saját életed, anya. Alig akartál gyereket vállalni. Nem fogok egy
másikat is a nyakadba varrni.

Döbbent kifejezéssel az arcán meghátrál. - Eleanor Newman! - rám pillant. -

Lehet, hogy nem terveztelek téged, de te vagy a legjobb dolog, ami velem
valaha is történt. Hagyd, hogy részese legyek az unokám életének!
Tudom, hogy nem voltam tervezett baba. Anya frissen végzett az orvosin, és
beleszeretett egy a korházban dolgozó orvosba. A viszonyuk során anyukám
hamar rájött, hogy a pasi nem neki való. Szakított a biológiai apámmal, és
hamarosan rájött, hogy teherbe esett. Apám, vagyis a „sperma donor”, ahogy
gyakran utalok rá, azt mondta, hogy semmi köze nincs hozzám. Már volt neki
saját családja.

Megpróbálta rávenni anyát, hogy szabaduljon meg tőlem, de ő azt mondta,

hogy abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy terhes velem, tudta, hogy én
leszek a kislánya.

- Sajnálom, anya. Nem úgy értettem. - mondom neki bűntudatosan. Anyám

soha nem éreztette velem, hogy hiba lennék. Teljes szívéből szeret. Soha nem
vágytam apára, mert két szülő helyett is szeretett. Csak nem akarom, hogy a
döntéseim befolyásolják az életét.

- Arra gondoltam, hogy ha megpróbálkozom egy kisbabával, akkor talán kellene

egy saját lakás. – Őrülten spórolok, mióta befejeztem a főiskolát. Nagyjából
minden fizetésem egyenesen a bankszámlámra megy, így megengedhetem
magamnak, hogy gyermeket vállaljak, és hosszú időre szabadságra menjek,
amint végre megszülöm a babámat.

- Itt maradsz. Ez az otthonod. Nem kell egyedül csinálnod. Tudom, hogy sokat
dolgozom, de itt segíthetek. - Anyám szemében látom a határozottságot. Nem
fog visszakozni.

- Oké! Maradok. – A feszültség elhagyja a testemet, mert tudom, hogy nem kell
egyedül végigcsinálnom. Anya összegyűjti az összes ingatlanos listát, és a
kukába dobja, csak a mesterséges megtermékenyítésről szóló csomagot hagyja
meg.

Érte nyúlok, és felveszem. Az oldalak már gyűröttek, mert újra és újra

elolvasom őket. Egy mappában tartottam abban a reményben, hogy soha nem
kell használnom. Mert egy napon megtalálom a tökéletes férfit, és nem lesz rá
szükségem. De elegem van a várakozásból.

Tudom, hogy ez részben az én hibám. Sajnos félénk vagyok, amikor férfiakról

van szó. Csak akkor tűnik úgy a közelükben, hogy minden rendben van, amikor
dolgozom. Ez valószínűleg azért van, mert mind házasok.

Anyám visszajön az étkezőbe, és felveszi a doboz süteményt, mielőtt leül az

asztalhoz.

- Már megbeszéltem egy időpontot. - ismerem be.

- Gondoltam. - Elmosolyodik a kávécsészéje fölött, mielőtt kortyol egyet.
Mindig két lépéssel előttem jár, és tudja, hogy mit fogok csinálni. Remélem,
hogy ezt a készséget én is megszerzem a saját gyermekemmel kapcsolatban.

- Addig fogok dolgozni, amíg teherbe nem esem. - teszem hozzá, remélve, hogy
ez csak néhány próbálkozást jelent. Annyi pénzt akarok megtakarítani,
amennyit csak tudok, így hosszabb ideig maradhatok távol a munkától, amikor
a baba végre megérkezik. Mosolyogva gondolok arra a pillanatra.

Megfordítom a brosúrát, és egy boldog párt látok rajta a gyermekükkel.

Gombóc nő a torkomban. Szeretem az anyámat és a családunkat. Csak ketten
vagyunk egymásnak és szerettem a gyermekkoromat is. De hazudnék, ha azt
mondanám, hogy teljesen rendben van az, hogy ezt egyedül csinálom végig.

Mindent szeretnék. Hogy fülig szerelmes legyek egy olyan férfiba, aki annyira
szeretne velem családot alapítani, mint én vele, de ez csak tündérmese.

- Egy nap megtalálod. Nem is fogod keresni, és ott lesz. – Ránézek az anyámra,
aki engem tanulmányoz.

Soha nem randizott. A fenébe, még soha nem láttam, hogy érdeklődne egy férfi
iránt. Mindig csak a munka volt, és én, és semmi más. De mindig elégedett volt,
miért nem lennék én is?

Vállat vonok. Nem akarok olyan férfiról beszélni, aki talán nem is létezik. Arra
összpontosítok, hogy megkapjam a babámat.
 2. fejezet

Ella

- Tessék, itt Ella. - mondom, amikor felveszem a mobiltelefonomat az

éjjeliszekrényről. Már tudom, ki keres, mert külön csengőhangja van az
ügynökségemnek.
- Szia Ella! Ma reggel felkérést kaptunk számodra. Gondolod, hogy el tudnál
menni ma délután az interjúra? - kérdezte Jenny a mindig élénk hangján. Nem
számít, milyen napszakban van, vagy mennyire elfoglalt, mindig boldognak
hangzik.

Az órára pillantok. Harminc perccel ezelőtt fel kellett volna kelnem, de még
alkalmazkodnom kell ahhoz, hogy éjszaka aludjak. Szokás szerint néhány
óránként felébredtem, arra gondolva, hogy van egy baba, akit ellenőriznem
kell. Csak miután felébredtem, emlékeztem rá, hogy nincs.

Látom, hogy már tíz óra van, és tizenegykor időpontom van az orvosomhoz.
Sietnem kell. Ez volt a másik oka, amiért nehezen tudtam aludni tegnap este.
Folyamatosan rémálmaim vannak arról, hogy azt fogják mondani, hogy valami
nincs rendben velem, és nem lehet gyermekem. Ilyen rémálomszerű
forgatókönyvek játszódnak le folyamatosan a gondolataimban. Aztán felbukkan
az a nyugtalanító gondolat, hogy rosszul cselekszem. Megpróbálom lerázni
magamról ezeket a gondolatokat. Talán azért vannak, mert félek attól, hogy
egyedül kell ezt végigcsinálnom, de tudom, hogy képes vagyok rá. Szeretem a
csecsemőket és ők is szeretnek engem. Jól bánok velük, és nagyszerű anya
leszek.

- Csak egy óra után tudok menni. - mondom neki felülve, miközben elfojtok egy
ásítást. – Esetleg valami más, ha nem jön össze? – Lelógatom a lábam az ágy
oldaláról, és megdörzsölöm a szemem.

- Nincs, kifejezetten téged kértek. Az összes részletet elküldöm neked.

- Köszönöm! - mondom neki, mielőtt leteszem.

Csipkednem kell magam. Bemegyek a zuhanyzóba, és gyorsan elvégzem a

reggeli rutinomat, mielőtt a szekrényemhez sétálok, hogy találjak valamit, amit
felvehetek. Valami kényelmesre gondoltam, de úgy tűnik, hogy a klinikáról
rohanhatok az állásinterjúra.

Nem szokatlan, hogy egyik munkahelyről a másikra ugorok, és mindenhol

kapok ajánlólevelet. Lehetséges, hogy ez az utolsó munkám, mint bentlakó
babaápolónő. Ha azonnal teherbe esem, az lesz. Azon tűnődöm, hogyan
válhatnék kórházi vagy magánrendelői ápolónővé. Tudom, hogy ha egyszer
gyermekem lesz, már nem lehetek bentlakó. Még nem is estem teherbe, de
már sok lépéssel előre gondolkodok.

Egy egyszerű, térdig érő, fehér ruhát választok blézerrel és egy pár balerina
cipőt. Visszamegyek a fürdőszobába, felteszek egy kis szempillaspirált és
szájfényt, mielőtt utoljára megfésülöm a hajamat. Megragadom a táskámat és
a telefonomat, majd elindulok. Végigsietek az utcán, hogy elérjem a
buszt. Talán be kellene szereznem egy autót.

Nincs rá nagy szükségem, de azt hiszem, ha saját gyerekem lesz, kelleni fog
egy. Beírom a telefonomban, hogy nézzek utána a legbiztonságosabb családi
járműveknek. Amikor felszállok a buszra, megnézem a Jenny által átküldött
információkat. Megkeresem a címet a Google Maps-en, hogy lássam, kell-e
hívnom taxit, vagy jó lesz a busz is.

Látom, hogy egy férfival találkozom. Brooks Renshaw. A név ismerősnek tűnik,
de nem tudom hová tenni. Amikor megjelenik az online térkép, rájövök, miért
hangzott a név ismerősnek. A Renshaw Bank a legnagyobb az államban, és jó
úton halad, hogy az ország legnagyobbja legyen a piacon. Amennyire tudom,
már az is.

Mindenki tudja, kicsoda Brooks Renshaw, mert már olyan fiatalon sikeres lett.
Hallottam arról, jó volt a tőzsdén, ha jól emlékszem. Nem tudok róla többet.
Még arra sem emlékszem, hogy láttam-e már róla képet. Látom, hogy a
találkozónk az irodájában lesz. Lenézek a ruhámra, és látom, hogy
alulöltöztem. Emlékeztetem magam arra, hogy csak egy nővér vagyok, és nem
üzletasszony. Nem akarok állást keresni egyik kirendeltségén sem.

Talán rá kellene keresnem a neten. Biztos vagyok benne, hogy találok valamit a
feleségéről. Amikor beírom a nevét a keresőbe, az első találat egy kép róla. A
lélegzetem elakad. Nem, biztos vagyok benne, hogy eddig még soha nem
láttam fotót róla, mert nem olyan ember, akit el lehet felejteni. Minden
porcikájáról sugárzik az erő és a dominancia. A sötét hajától kezdve a sötét
szeméig. Egy másik képre kattintok, megerősítve azt, amit már gondoltam.
Sugárzik róla az erő. Nagydarab férfi, és könnyedén a képen lévő többi férfi fölé
tornyosul. Nem csak a magassága szembetűnő; mindenütt nagy. A képek
között, amiket átnézek, egyiken sem látható nővel. És gyűrűt sem látok az ujján.
Rákattintok Wikipedia linkre, remélve, hogy nyújt némi információt, de
egyedülállóként van feltüntetve. Érdekes. Bűntudatom van a vonzalom miatt,
amit akkor éreztem, amikor először megláttam Brooks képét. Valaki máshoz
tartozik. Emlékeztetem rá magamat. Soha nem voltak még ilyen gondolataim
egy ügyféllel kapcsolatban. Kicsit nyugtalanító. Még soha nem vonzódtam
azonnal egy férfihoz sem. Általában kényszerítem magam arra, hogy randizni
menjek, abban a reményben, hogy az idő múlásával esetleg növekedni fog a
vonzalom. De soha nem történt meg.

Felpillantok, amikor meghallom, hogy a buszvezető bemondja a megállómat.

Elteszem a telefont, és leszállok. Csak egy rövid sétára van az orvosi rendelő.
Megállok és felnézek az épületre. Nem vagyok annyira izgatott, mint
gondoltam. Valami nincs rendben. Amikor kislány voltam és a babáimmal
játszottam, soha nem láttam, hogy ilyesmi történne. Megrázom a fejem, és
próbálom száműzni a sajnálom partit, amit magamnak tartok.

Bemegyek az orvosi rendelőbe, és mosolyt kényszerítek az arcomra. Kitöltöm a

papírokat, és átnézem az összes beadványt, de esküszöm, hogy nem érzek
semmit. Addig nem, amíg az orvos elém nem rak egy halom mappát, ami végül
visszaránt a transzból.

- Ezek a lehetséges donorok. - mondja nekem, és a mappákat felém csúsztatja.

Egy pillanatig habozok, mielőtt kinyúlok és elveszem őket. Ott ülök, de nem
nyitom ki őket. - Vigye haza és nézze át őket! Ha bármilyen kérdése van, kérem,
hívjon vagy küldjön e-mailt! - teszi hozzá.

- Köszönöm! - válaszolok, és nem nézek rá. A tekintetem továbbra is a

mappákon van. Nem akarom felvenni őket.

- Hamarosan megkapjuk a teszt eredményeit, és akkor felhívom. - mondja az

orvos, majd feláll. Ugyanazt teszem, tudva, hogy ezeket a mappákat magammal
kell vinnem. Végül kinyúlok, megragadom őket, és a mellkasomhoz szorítom.
Bárcsak nagyobb táskát hoztam volna magammal! Az orvos olvashatott az
arcomból, mert kinyit egy fiókot, és elővesz egy táskát, amibe a mappákat be
tudom tenni.

- Köszönöm! - mondom neki, amikor elhagyjuk az irodáját. Amikor kilépek a

forgalmas utcára, nem úgy érzem magam, mint ahogy azt gondoltam. Azt
hittem, izgatottabb leszek, de inkább felismerésnek tűnik, hogy nem azt az
életet kapom, mint amiről mindig álmodtam.

Felnézek, mert úgy érzem, hogy valaki figyel. Körülnézek, de nem látok senkit a
közelben. Mindenki jön-megy, mint általában egy forgalmas napon a
városban. Előveszem a telefonomat, és küldök anyámnak egy üzenetet arról,
hogy minden remekül ment, így nem aggódik. Velem akart jönni. Nem akart ma
bemenni dolgozni, de azt mondtam neki, hogy jól leszek.
Nem vagyok jól. Valójában még soha életemben nem éreztem magam
bizonytalanabbnak.
 3. fejezet

Brooks

Az arcom elé tartom az újságot, amíg a nő elmegy. Nem tudom, hogy nem vette
észre, ahogy követtem az orvoshoz, vagy azt, hogy a váróban ültem, egy
magazin mögé bújva. Teljesen szétesettnek tűnt. Még utána is követtem őt,
hogy elhagyta a rendelőt, de még mindig nem vett észre.

Amikor először hallottam Eleanor Newmanről, azt hittem, hogy egy idős hölgy.
De amikor a nővér Ella-nak nevezte, az illett hozzá. Hosszú, sötét haja és sötét
szemei hipnotikusak voltak. Néhányszor vissza kellett fognom magam, hogy
biztos lehessek abban, hogy nem kapnak rajta, ahogy bámulom. Apró
termetéhez képest nagy feneke van, és nem tudom levenni róla a szemem.
Még most is transzban vagyok, miközben figyelem, ahogy sétál.

- Bassza meg, mit csinálok? - Mondom magamnak, miközben megnyomom a

telefonom gombját, hogy felhívjam a sofőrt. Pár másodperccel később a kocsi
megáll a járdánál, beszállok, és az irodámba vitetem magam. Ott kell
legyőznöm a nőt, de előbb le kell vennem a szemem a seggéről, és a farkamnak
is le kell nyugodnia, ha győzni akarok.

Figyelem, ahogy leint egy taxit, majd beszáll, és becsukja az ajtót, amikor
elhaladunk mellette. Hogy keveredtem ebbe bele?

Könnyű volt rámosolyogni a recepciósra, és megígérni neki, hogy bejuttatom a

város legmenőbb klubjába, ha segít megszerezni az információt, amire
szükségem van. Megtudtam, hogy Miss Newman mesterséges
megtermékenyítés miatt érkezett, de ez csak egy előzetes találkozó volt. Még
semmi nem dőlt el, és ez enyhítette a szorongásomat.
Nem így kellett volna történnie. Ez nem a terveim szerint alakul.

- Francba! – sóhajtom. A kezembe temetem az arcomat, és megdörzsölöm a

szememet.

Ez mind az anyám hibája.

Barbara Renshaw Vegasba ment a hétvégére, és egy férjjel tért vissza. Most
házas a seggfejjel, akit hazahozott. Amikor először találkoztam vele, már
tudtam, hogy egy semmirekellő, és csak anyám pénze kell neki, ami
történetesen az én pénzem. Az anyám egy szent, és az emberek ezt már
korábban is kihasználták. Általában meg tudom védeni őt az olyan kreténektől,
mint a férje, de úgy gondoltam, hogy szüksége van egy hétvégére a barátnőivel.
Tudhattam volna, hogy semmi jó nem származhat abból a városból. Barb
elment és bebizonyította nekem, hogy igazam van.

Megcsörren a telefonom, és lenézek, a képernyőre, amin anyám neve villan

fel. Mindig, amikor meglátom a felvillanó nevét, csak arra tudok gondolni, hogy
mi történt?

- Szia, anya! - mondom, nem tudva őt figyelmen kívül hagyni. – Találkozóm

van. Mi a helyzet?

- Szia, édesem. Csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, ráérsz-e ma este

velünk vacsorázni? Vick-nek van néhány csodálatos ötlete a befektetésekhez.
Tudod, hogy nem vagyok jó ezekben a dolgokban, és azt gondoltam, hogy
segíthetnél.

Meg kell harapnom a nyelvemet, hogy ne veszítsem el az önuralmamat.

Szeretem az anyámat, de Isten a megmondhatója, hogy a férfiak terén
borzalmas az ízlése.

- Nem tudom, meddig tart a találkozóm, de segítek. Elküldöm Ryan-t, a

pénzügyi tanácsadómat, aki válaszolni tud bármilyen felmerülő kérdésedre. -
Ryan egy árva fillért sem fog arra a fickóra bízni.

- Ó, ez remekül hangzik. Oké, ha nem tudsz velünk vacsorázni, akkor majd

összehozunk egy ebédet.

- Jól van, holnap felhívlak. - mondom, majd elbúcsúzok.

A kezembe szorítom a telefonomat, és bár kísértést érzek arra, hogy

összetörjem, nem teszem. Szükségem van még rá, pedig nagyon dühös vagyok.

- Minden Vegas miatt van. - mondom magamnak, miközben hátra dőlök a

kocsiban útban az iroda felé.

Amint oda érek, olyan leszek, mint egy ketrecbe zárt tigris, aki az irodámban
járkál. Amikor leülök, idegességemben az asztalon dobolok az ujjaimmal. Végül
kiszólok a telefonomon a titkárnőmnek.

- Megérkezett már, Carol? - kérdezem türelmetlenül.

- Még nem, uram. Még csak négy perc telt el, mióta utoljára kérdezte. Ígérem,
azonnal tudatom, amint megérkezik. – Bosszús hangot adok ki, és hallom a
mosolyt a hangjában, amikor visszaszól. - Nem várható még tizenöt percig.
- Tudom. - mondom és leteszem a telefont. Szinte biztos vagyok benne, hogy
nevetni hallom a fal másik oldalán, de valószínűbb, hogy a saját elmém
szórakozik velem.

Ismét felállok és elkezdek járkálni. Kizárt, hogy ekkora előnyöm lett volna a
taxival szemben. Lehet, hogy megállt egy kávéra, vagy meggondolta magát. Bár
nem hiszem, hogy ezek közül bármelyik is előfordult volna, szóval valószínűleg
csak a semmiért vagyok ideges.

Ahogy újból átvágok a szőnyegen, a telefonom felsípol. Carol az.

- Renshaw úr! Miss Newman megérkezett. – mondja. Hangja hűvös és nyugodt.

Esélyem sincs válaszolni, mert nyílik az ajtó, és ő belép.

Látványa szinte megrendítő. Meleg szemeinek pillantása és feltűnő vonásai

elegendők ahhoz, hogy a térdeim elgyengüljenek, és amikor rám mosolyog, az
egyenesen a mellkason vág.

- Örülök a találkozásnak, Renshaw úr. Szólítson Ella-nak! - mondja, kezet

nyújtva, miközben előre lép.

Üzleti találkozókon vettem részt különböző országok vezetőivel és milliárd

dolláros ügyleteket kötöttem reggeli közben. De még soha nem voltam annyira
szótlan és zavart, mint most, a tökéletes nő előtt.

- Brooks. - mondom, és megfogom a kezét. Ez minden, amit ki tudok nyögni,

mert túlságosan elfoglal, hogy arról fantáziáljak, hogy a földre viszem, és
letépem a bugyiját, miközben kutya pózban megdugom.

- Örülök, hogy megismerhetem, Brooks. - mondja, és néhányszor pislognom

kell, hogy visszatérjek a földre.

- Ella! - mondom, a nevét ízlelgetve a számban.

Soha nem gondoltam volna, hogy ránézek, és beleszeretek. Különösen azért

nem, mert ő a mostohanővérem.
 4. fejezet

Ella

Megharapom az ajkamat, mert nem tudom, mit tegyek, ha Brooks nem engedi
el a kezemet. Személyesen még vonzóbb, mint azokon a képeken, amelyeket
róla láttam. Kissé megrántom a kezemet, mire lenéz, mintha csak most jött
volna rá, hogy még mindig fogva tartja. Hüvelykujjával megdörzsöli a
csuklómat, mielőtt végül elenged. Az érintésétől libabőrös leszek. Biztos vagyok
benne, hogy fehér bőröm elpirult. Mindig ez történik.

Szétnézek a hatalmas irodájában, és megpróbálom elrejteni piruló arcomat,

miközben azon gondolkodom, vajon van-e itt rajtunk kívül más is. Nincs senki
más, csak ő és én. Kíváncsi vagyok, milyen lehet az a nő, aki mellett
lehorgonyzott. Annyira összeszedetten viselkedik, de az árnyék az arcán és a
mandzsettája alól elővillanó tetoválása kicsit mást is megmutat belőle. Ő nem
csak valami beképzelt öltönyös egy asztal mögött. Durva is tud lenni. Úgy
értem, hogy piszkosan játszik, hogy megszerezze azt, amit akar, és ezt szem
előtt kell tartanom, amikor üzletet kötünk.

- Hozhatok egy italt? - A vállamon átpillantva meglátom a titkárnőt, aki a

recepciós pultnál fogadott. Kirángatott a brooks-i fantáziámból, ezért hálás
vagyok a megjelenéséért. Melegen rám mosolyog, amitől úgy néz ki, mintha
nevetne.

- Nem kérek, köszönöm. - mondom udvariasan, és Brooks megrázza a

fejét. Hallom, hogy az ajtó becsukódik, és a titkárnő magunkra hagy minket.

- Foglaljon helyet, kérem! - javasolja, és egy székre mutat a hatalmas üveg

íróasztala előtt. Körülnézve az irodában észreveszem, hogy minden üvegből
készült. Éles élek vannak mindenhol, és csak arra tudok gondolni, hogy ez a hely
nem lenne biztonságos egy kisgyermek számára.

- Bármit megváltoztathatok az irodában. - mondja, mire összehúzom a

szememet.

Aztán rájövök, hogy hangosan gondolkodtam. Rámosolygok, és meleg érzés önt

el. Szeretem, amikor a szülők hajlandóak bármit megtenni a gyermekükért.
Eszembe jutott, hogy valaki hiányzik a találkozóról.

- A felesége is csatlakozik hozzánk? - kérdezem. Lecsúsztatom a kezem a

combomon, ügyelve arra, hogy lesimítsam a ruhámat. Az iroda tökéletessége
azt az érzést kelti bennem, hogy nem vagyok megfelelően öltözve. Brooks az
enyém melletti székbe telepszik, nem pedig az íróasztala mögöttibe.

- Feleség? - kérdezi, és zavar ül ki az arcára. - Nem vagyok nős.

- Nos, akkor azt hiszem, arra a hölgyre gondoltam, akit teherbe ejtett.
– Felkuncogtam, hogy elrejtsem a csalódásomat és a féltékenység
nyomait. Tudom, hogy nem mindenki hisz a házasságban. Nem kellett volna így
fogalmaznom a kérdést, de az igazság az, hogy tudni akartam, hogy házas-e
vagy sem. Elkötelezett. Szedd össze magad, Ella! Szidtam meg magamat.

- Attól tartok, hogy még senkit nem ejtettem teherbe. Nos, még nem. – Úgy néz
rám, mintha mondani akarna nekem valamit, mielőtt rám kacsint.

Flörtöl velem? Nem. Biztosan rosszul értettem.

- Ön keresett bentlakó babaápolót. - sürgetem, megpróbálva közös nevezőre

juttatni bennünket. Érzem, hogy ideges leszek. Mindig ez történik velem a
férfiak közelében.

- Igen, igen. - bólogat, mintha csak most jutott volna eszébe, hogy miért is
vagyok itt. - A nővéremnek lesz önre szüksége. Ideköltözik, és nálam fog
lakni. Mondtam neki, hogy szerződtetek egy bentlakó babaápolót. Nem akarja
egyedül végigcsinálni.

- Megértem. - mondom neki. Még jobban is, mint gondolná. Félek attól, hogy
egyedül vállaljak gyermeket, még akkor is, ha jól bánok a babákkal. - Nos, hadd
mondjam el...

Félbeszakít, mielőtt részletesen megismertetném mindazokkal a

szolgáltatássokkal, amit a babáknak nyújtok. - Mikor költözik be? - Feláll,
mintha máris készen állna, hogy segítsen nekem a dobozaimat bevinni a
házába.

- Ah! – nézek rá kissé zavartan. Most még nagyobbnak tűnik, miközben fölém
tornyosul. Még nem is beszélgettünk, és azt sem tudom, hogy összeillünk-e.
Lehet, hogy nem is jövünk ki egymással.

- Háromszoros árat fizetek, ha még ma beköltözik. - Az asztala mögé sétál, és

felvesz egy telefont. - Hívjam a költöztetőket? - Rám mered, és válaszra vár.

- Várjon! Nem értem. - Én is felállok, hogy mondjak valamit.

Nem csoda, hogy a Renshaw Bank ma ott tart, ahol. Ez az ember keresztül viszi
az akaratát. És amit most akar, az én vagyok. Kár, hogy nem akar tőlem többet,
mint az ápolói szolgáltatásom.

Megfordulok, háttal Brooks-nak, mert tudom, hogy elpirultam. Nem tudom

elhinni, hogy ezt gondoltam. Mit tesz velem ez a férfi? Az érzelmeim
száguldoznak.

- Egymillió. - mondja, és megfordulok, hogy ránézzek.

A mobilját szinte halálra szorítja, és nem úgy néz ki, mintha elfogadná a
nemleges választ.

- Meddig? – csúszik ki a számon a kérdés. Sok mindent megtehetnék egymillió

dollárral a zsebemben. Nem csak gyermekem lehetne, de egy főiskolai alapom
is a számára, és még sok minden más. Azon sem kellene aggódnom, hogy
dolgozom-e, amíg iskolába jár.
- Egy év. - mondja.

Tudom, hogy végig tudom csinálni az egy évet. Ez sokkal hosszabb, mint
általában, de meg tudom csinálni. - Nincsenek randevúk vagy férfiak ez alatt az
idő alatt. - teszi hozzá.

A témán kívüli megjegyzése meglepő. – Oké! - mondom könnyedén. Ez nem

lesz probléma. Soha nem randiztam, amikor dolgoztam, de a munkám soha
nem tartott egy évig.

- Most nem jársz senkivel, ugye? - kérdezi szinte vádlón. Esküszöm, hogy
hallom, amint a telefon megreped a halálos szorításában.

- Nem. – válaszolom, és látom, ahogy a feszültség egy része elhagyja a testét.

- Akkor egy évig az enyém leszel.

Bólintok, de úgy érzem, többe egyeztem bele, mint hogy csecsemőápoló

legyek. - Mikor érkezik a nővére?

- Hamarosan, de mindent el akarok rendezni, mielőtt ideér. Bármikor

megérkezhet, tehát be kell költöznöd. - A füléhez emeli a telefont.

- Szóljon a sofőrnek. Azt akarom, hogy vigye haza Miss Newman-t, hogy
összepakolhassa a dolgait. Aztán vigye el hozzám.
- Minden olyan gyorsan történik. - Megharapom az ajkamat. Azt sem tudom,
hol él. Azt hiszem, valami nagyon szép helyen, de mégis. Remélem, nem lesz
olyan rideg, mint az irodája.

- Megállapodtunk. - Az állkapcsa megkeményedik, és látom rajta a feszültséget.

- Nem változtatom meg az elhatározásomat, csak… - dadogok. Nem tudom,

miért mondtam ezt. Talán azért, mert túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Vagy talán
annak a vonzalomnak köszönhetem, amit iránta érzek. Kiegyensúlyozatlannak
érzem magam. Szörnyű vagyok a férfiakkal és nem tudok olvasni belőle.

Megkerüli az asztalt, és megáll előttem. Felnézek a sötét szemébe. A fülem

mögé tűr egy kósza hajtincset. Az érintése intim. – Minden rendben,
Ella. Mindenről gondoskodom. Az egyetlen gondod a baba.

- A baba még nincs is itt. - emlékeztetem őt. Bárcsak találkozhattam volna a

leendő anyával. Az anyák miatt korábban néhány munkát már
lemondtam. Némelyiket időnként nehéz kezelni. Bár egymillió dollárért
valószínűleg bármilyen anyával megbirkóznék.

- A baba hamarosan itt lesz. – mondja, és szavai valamiért nagyobb

jelentőséggel bírnak, mint kellene.

Bólintok, és a pillantása az ajkamra vándorol. Érzem, hogy melegség kúszik fel a

nyakamon, mire a fehér bőrömet átkozom. A szégyenlősségem bárki számára
egyértelműen látható. Egy kicsit lehajol. Egy pillanatra azon gondolkozom,
vajon megcsókol-e. A lélegzetem elakad és várok.

A kopogástól az ajtón hátra ugrok, és szinte megbotlok a saját lábamba. Brooks

könnyedén elkap, nagy, meleg testéhez húz, és átölel.

- Megérkezett Miss Newman-ért az autó, csakúgy, mint a következő találkozója.

- mondja a titkárnő.

- Törölje a megbeszélést. Elkísérem...

Ezúttal én szakítom félbe.

- Kérem, ne csinálja! – megfordulok a karjában, amikor rájövök, hogy nem

enged el. - Hadd pakoljam össze a dolgaimat, és rendezkedjem be. –
sürgetem. Egy kis időre van szükségem egyedül, hogy fellélegezhessek. Hogy
összeszedjem magam, és hogy kissé utána nézhessek a Google-val is. Meg kell
bizonyosodnom arról, hogy annyit markolok, amennyit még fogni tudok.

- Uram? – szólítja ismét a titkárnő.

- Kérem! – próbálkozom. Csak egy kis lélegzetvételnyi időre van szükségem.

Lehajol, és a szája nagyon közel jár az enyémhez. Ezúttal biztos vagyok benne,
hogy meg fog csókolni, amiről tudom, hogy szörnyű ötlet. A következő évben
ennek az embernek fogok dolgozni. Nem is beszélve arról, hogy hamarosan
gyermekem fog születni.

- Ma este! - morog olyan halkan, hogy csak én hallom, aztán elenged.

Megfordulok, és szinte kirohanok az irodájából. Ostobának érzem magam,

amiért azt hittem, hogy meg fog csókolni, és butának, amiért vágytam rá.
 5. fejezet

Brooks

A nap hátralévő részében mindenki bosszantott. Csak le akartam lépni az

irodából, hogy hazamenjek és Ella-val lehessek. Ehelyett egész nap találkozóim
voltak, és alig vártam, hogy az utolsó megbeszélésem véget érjen.

- Megpróbáltam törölni a holnapi megbeszéléseit, de van néhány

konferenciahívás, amelyeken részt kell vennie. Készítettem egy ütemtervet, és
e-mailben átküldtem önnek.

- Nem veszek részt rajtuk, Carol.

Próbál lépést tartani a gyors tempómmal, ahogy kiszabadulok a tanácsteremből

és a lifthez sietek.

- Renshaw úr! Megpróbáltam áttetetni őket, de lehetetlen. Legalább hallgassa

meg, ennek köze van a...
A lehető leggyorsabban beszél, de már nem tudok másra figyelni, csak Ella-ra.
Csak arra tudok koncentrálni, hogy hazaérjek és Ella-ban lehessek. Ha ma este
nem enged magába, akkor azzal fogom tölteni az időmet, hogy meggyőzzem őt,
miért kellene hagynia. Mielőtt a nap felkelne, mélyen benne leszek.

Amikor beszállok a liftbe, Carol még mindig beszél, de megnyomom az

előcsarnok gombját, és figyelmen kívül hagyom őt, ahogy ott áll.

- Jó éjt, Carol! - mondom, és nem veszek tudomást izgatott kinézetéről, amikor

az ajtók bezáródnak, és lefelé indulok az előcsarnokba.

Odamegyek a várakozó autómhoz, és beszállok a hátsó ülésre. Felemelem az

üvegfalat a sofőr és köztem, már telefonálok is, mielőtt a kocsi elhúzódna a
járdától.

- Tessék? - mondja Ella a lágy hangján, ami megnyugtatja a testem minden

idegvégződését.

- Ella! - mondom, behunyva a szememet. A neve olyan, mint balzsam a

vágyaimra. - Hazafelé tartok. Vacsoráztál már?

- Ööö, helló, Brooks! - mondja, és olyan, mintha mosolyogna. - Igen, már

ettem. A szakács készített nekem valamit, nemrég. Azt mondta, hogy ne várjak
önre. Nem gond?
Eszembe jut egy kép, amint az ajkába harap, mire a farkam lüktetni kezd.
Lenyúlok, és a nadrágon keresztül megdörzsölöm a kemény farkamat. Kemény
vagyok, mióta Ella belépett az irodámba, és még harminc másodpercem sem
volt arra, hogy valamilyen módon megkönnyebbüljek. Valószínűleg ezért
voltam ma olyan kibaszottul mogorva.

- Nem! Általában nem érek haza időben, hogy tisztességesen megvacsorázzak,

de miattad kivételt fogok tenni.

- Ó, valóban? Milyen kedves öntől. – kissé felnevet, és hallom a mosolygást a

hangjában.

A félénk nő, aki korábban az irodámban járt, eltűnt, és egy játékos, kacér nő
vette át a helyét. Lehet, hogy a telefon kevésbé félemlíti meg?

- Berendezkedtél?

- Igen, hála önnek. Egy egész csapatot küldött a házamba, de nem volt sok
holmim. Azt hiszem, mindannyian unatkoztak.

Vele nevetek, és hátra dőlve pihenek az ülésen, ami már évek óta nem tettem. -
Úgy hangzik, mintha örülnél, hogy nálam vagy.

- Gyönyörű itt. Nagyra értékelem a lehetőséget, hogy önnek és nővérének

dolgozhatok.

- Azt hiszem, hamar rá fogsz jönni, hogy több van ebben, mint amit elképzeltél.
- Hallom, a víz csobogását a telefon másik végén, mire felegyenesedek. -
Fürdesz?

Teljes csend van a telefonban, aztán megköszörüli a torkát.

- Renshaw úr, nem hiszem, hogy ez megfelelő beszédtéma a mi

munkakapcsolatunkban.

- Válaszolj nekem, szépségem! - mondom, és minden erőmet, amit csak tudok,

beleviszem a szavaimba.

Olyan sokáig hallgat, hogy már nem hiszem, hogy válaszolni fog. De tudom, mit
hallottam, és a hallgatása majdnem bizonyíték. Ha meztelen a vonal másik
végén, előfordulhat, hogy nem érek haza, mielőtt felrobbannék.

- Igen! - sóhajtja, és ez az egyetlen szó alig több, mint suttogás.

Szorosan becsukom a szemem, mielőtt a kezem reszketni kezd. Visszadőlök az
ülésre, benyúlok a nadrágomba, és megragadom a farkamat. Nem tudok elég
gyors lenni. Amint a kezem hozzá ér az acélkemény farkamhoz, ráharapok az
ajkamra, hogy ne nyögjek fel.

- A nagy fürdőszobában vagy? Amelyiknek kád van a közepén? - Fel-le húzom a

kezem a farkamon, amikor meghallom, hogy víz fröcsköl a vonal másik
végén. Minden átkozott részletre szükségem van.

- Igen. - sóhajtja, és hallom, hogy ismét úrrá lesz rajta a félénkség.

A fürdőszobámban van. Ami azt jelenti, hogy a fuvarozók azt tették, amire
utasítottam őket, és a hálószobámba költöztették. A képtől, hogy a nedves
puncija a kádamban ázik, sperma szivárog a kezemre. Bassza meg, nem érek
haza, mielőtt a markomba élveznék. Lehúzom az ablakot, hogy lássam, milyen
messze vagyunk.

- Használtad a buborékokat? - kérdezem, mert mindent tudnom kell.

- Nem. - válaszolja, és nem tudom visszatartani az izgatott morgást.

Ha most vele lennék a fürdőszobában, fölé állnék és lenéznék egyenesen a

meztelen testére. Megmondanám neki, hogy tárja szét a lábát, és hagyja, hogy
lássam a rózsaszín pináját, amit meg akarok baszni.

- Gondoltál rám, amikor levetted a ruhádat és beszálltál a forró vízbe? -

Kérdezem, mert tudnom kell.

Kétségbeesetten akarom, és szükségem van valamilyen jelre tőle, hogy ő is akar

engem. Éreztem a vonzódást közöttünk; semmihez nem hasonlítható, amit
valaha éreztem, és tudom, hogy nem csak én vagyok így ezzel. Ha a
legcsekélyebb célzást is elejti, nem érdekel, hogy ő a mostohanővérem.
Teherbe ejtem.
- Igen! - válaszolja, és istenemre esküszöm, hogy hallom a halk nyögést a
hangjában.

- Magadhoz nyúlsz, miközben telefonálunk? - Kérdezem, és gyorsabban

pumpálom a farkamat.

Bassza meg, nem fog sikerülni. Nincs válasz, de hallom, a víz csobogását, és
szorosan becsukom a szemem, miközben a kezemet a lábaim között mozgatom.

- Hagyd abba! - morgok, hagyom, hogy a haragom előre törjön, így nem élvezek
el. Amikor már nem hallom a víz csobogását, a számhoz tartom a telefont. -
Maradj ott, ahol vagy, és nem merd még egyszer megérinteni azt az édes kis
puncidat! Most már az enyém, és én eljövök érte.

- Oké! - válaszolja, és annyira halk, hogy szinte nem is hallom.

- Jó kislány vagy, szépségem! Úton vagyok.

Leteszem, majd visszateszem fájó farkamat a nadrágomba, amikor a sofőr

ráfordul a házam előtti felhajtóra. A házba lépve elkezdem levetni a ruháimat.

- Eleanor! - Kiabálom, mikor lerántom a nyakkendőmet, és ledobom az

előcsarnokban.

Lehúzom az ingemet, és ledobom a lépcsőre. Gyakorlatilag rohanok, végig a

hosszú folyosón a hálószobámig, kétségbeesetten, hogy eljussak hozzá. Amikor
a szobámba érek, körülnézek és meglátom néhány holmiját. Leveszem a
nadrágomat és az alsógatyámat, majd berohanok a fürdőszobába.

A fürdőszoba közepén ott van meztelenül az én kibaszott istennőm a vízben,

haja magasan a feje tetejére tornyozva egy rendetlen kontyban, és az arca a
fürdő melegétől, vagy a vágytól kipirult.

Amikor megterveztem ezt a házat, nem akartam a kádat, de a tervező azt

mondta, hogy mivel van helyem, a kádnak a fürdőszoba egyik legfontosabb
fókuszpontjának kell lennie. Csak annyit mondtam, hogy „mindegy”, és soha
nem használtam. De ebben a pillanatban azt hiszem, szép karácsonyi bónuszt
küldök a tervezőnek. Nagyon drága volt, de itt állni, és meztelenül, kiterülve
látni a gyönyörűségemet, számomra minden kiadott centet megért.

- Szépségem! - sóhajtom, és a mellkasom egy pillanatra úgy összeszorul, hogy

attól tartok, szívinfarktust kaptam. Levegőt veszek, mert tudom, hogy addig
nem halhatok meg, amíg be nem jutok a puncijába.

- Brooks, nem tudom, hogy ez jó ötlet-e. Istenem, mit gondoltam! -

Megpróbálja elfedni a melleit, de én odamegyek a kád oldalához, és lenézek rá.

- Hagyd abba! - mondom parancsoló hangsúllyal. Rám néz, és a tekintetünk

összekapcsolódik. A korábbi érzés visszatér, és átkozottul jól tudom, hogy ő is
érzi. Látom a szemében, ahogy felnéz rám. - Hadd lássam!

Lassan leengedi a karját, feltárva a melleit, mire megrázom a fejem.

- Tökéletesek, és alig várom, hogy a számba vehessem őket. De tudod, most mit
akarok.
Arca még vörösebbé válik, amikor a pillantásom lejjebb vándorol a testén,
miközben lassan széttárja a combjait.

- Ez az! Azóta gondolok erre a rózsás kis puncira, mióta besétáltál az irodámba.
Használd az ujjaidat, és tárd szét az ajkaidat!

Azt teszi, amit kértem, és látom, hogy kezei remegnek a víz alatt.

- Emelkedj fel, mindent látni akarok!

Belépek a kádba, ahogy a csípőjét felemeli. A fürdő elég nagy öt ember számára
is, de szerencsére soha nem lesz itt rajtunk kívül senki más, csak ő és én.

Kényelembe helyezem magam vele szemben a forró vízben, és széttárom a

lábaimat. Bámulom a punciját, puffadt ajkain és kemény kis csiklóján
legeltetem a szememet.

- Gyereket akarsz, ugye? - kérdezem, és belenézek a szemébe. Megharapja az

ajkát, és bólint.

Feltérdelek, és a teste fölé helyezkedem a kádban. A lábai még mindig

széttárva, és keze a punciján, hogy nyitva tartsa nekem. Készen áll a dugásra, és
már nem várok tovább. Lehet, hogy ő a kishúgom, de gumi nélkül dugom meg,
és lehet, hogy már az első próbálkozás után teherbe ejtem.

Sikamlós a víztől, így könnyedén belecsúsztatom a farkam hegyét.

- Szűz vagy? – kérdezem, amikor megérzem az akadályt.

- Igen! - mondja, és a szempilláin keresztül rám néz.

- Ne aggódj, szépségem! Óvatos leszek.

Mélyebbre siklok, és érzem, amint a teste megfeszül. Lehajolva megcsókolom,

és hagyom, hogy a nyelvem átcsússzon az ajkán, amíg megnyílik nekem. Olyan
íze van, mint a süteménynek, és annyira átkozottul ártatlan, hogy nem tudok
mást tenni, csak elmerülni benne.
Megfogom a csípőjét, miközben belemegyek, tudva, hogy védtelen. A terhesség
lehetőségének gondolata még jobban megkeményít, mert tudom, hogy én
fogom felcsinálni. Alig várom, hogy nagy és kerek hasa legyen a
mostohanővéremnek, aki a gyermekemet hordja. Bassza meg, el kellene
mondanom neki, de nem kockáztathatom meg annak a lehetőségét, hogy
nemet mondjon. Szükségem van rá, mint még soha senkire és semmire
korábban.
Még soha nem gondoltam egyetlen nővel kapcsolatban sem a terhességre,
kivéve Ella-t. Hátulról akarom megbaszni, mint egy állat, és tartani akarom a
csípőjét, miközben megtöltöm őt a spermámmal.

- Igen! - suttogja az ajkamba, miközben mélyebbre merülök benne.

A teste érett, és fogadok, hogy ovulál. Annyira kibaszottul készen áll a farkamra,
és tudom, hogy ő is ezt gondolja. Valószínűleg azt reméli, hogy a magom célba
ér, és reggelre teherbe esik.

- Nyílj meg nekem, szépségem! - mondom széjjelebb tárva a lábát és

megdöntve a csípőjét. Így amikor elélvez, a spermám könnyedén megtölti. – Ez
az! Szépen, lassan. - mondom, ösztönözve őt.

A szám a mellbimbójára siklik, és szopni kezdem, érezve a kemény csúcsot a

nyelvemen. Felnyög és megragadja a hajamat, ahogy ki-be mozgok a
puncijában. Olyan közel van, ahogy én is, de tudom, hogy mi forog
kockán. Nem merek előtte elélvezni, mert meg akarok győződni arról, hogy ő is
a csúcsra ér.

- Brooks, ne hagyd abba! - könyörög, és én nem hagyom.

Amikor lecsúsztatom a kezem oda, ahol összekapcsolódtunk, a

hüvelykujjammal megdörzsölöm a csiklóját, mire hangosan felkiált. Sikolya
visszhangzik a fürdőszobában, és én még egyszer utoljára keményen
belemártom a farkamat, és olyan mélyen tartom benne, amennyire csak lehet.

Érzem, ahogy a farkam megrándul és a spermám mélyen belespriccel a

puncijába. Morgok miközben megtöltöm. A puncija minden csepp spermát kifej
a farkamból, és a méhébe fogadja. Még jobban begerjedek, amikor meztelen
testére nézve azt látom, hogy a csípője még többért könyörög. Nagyon akarja
azt a babát. Talán majdnem annyira, mint én.

Átölelem a hátát és felállok vele a kádban. Nem merem kihúzni belőle a

farkamat, mert nem akarom, hogy akár egy csepp sperma is kifolyjon belőle.

- Hová megyünk? - kérdezi elnehezülő szemhéjjal.

- Gondoskodni fogok arról, hogy megkapd, amit akarsz. - mondom, és az ágyhoz

viszem. Lefektettem és teszek egy párnát a csípője alá. - Most mutasd meg újra,
hová tegyem a babádat!
A keze lesiklik, oda, ahol összekapcsolódunk, és ismét széttárja a
szeméremajkait. Lenézek a vastag, spermával borított farkamra, amely ki-be
csúszkál benne.

- Tartsd kitárva, szépségem. Apa akarok lenni.

 6. fejezet

Ella

Elbújok a takaró alatt, félek lehúzni a fejemről. Nem tudom, mit fogok látni,
mert a ma éjszaka nem lehetett igazi. Még akkor sem, ha már tudom, hogy az
volt. A testem minden porcikáján érzem még Brooks-ot.

Lassan lehúzom a fejemről a takarót, és kikukucskálok. Amikor nem látok

senkit, felülök és körülnézek a szobában. De most sem látok senkit.

A pillantásom az éjjeliszekrényen álló órára vándorol, és látom, hogy még

mindig este van. Biztosan elaludtam, miután Brooks az orgazmus
mennyországba juttatott. Nem gondoltam, hogy ez ilyen is lehet. Az évek során
szereztem magamnak néhányszor örömet, de soha nem voltak olyanok, mint
amit Brooks tett velem. Biztos vagyok abban, hogy az utolsó után elájultam,
mert nem sokra emlékszem.

Az ágyból kimászva a fürdőszoba felé indulok, és keressek valamit, amivel

eltakarhatom magamat. Felkapok egy köpenyt, ami a fürdőszoba ajtaján lóg,
aztán lefagyok, amikor a tükörben megpillantom magamat. Úgy nézek ki, mint
egy rakás szerencsétlenség. A hajam rendetlen kontyban volt, de most
szétcsúszott, és úgy néz ki, mintha egész éjjel dugtam volna.

Végighúzom az ujjamat a kulcscsontomon egészen a nyakamon lévő apró

harapásnyomig. Végignézek magamon, és apró zúzódásokat veszek észre a
csípőmön és a combomon. Összehúzom a szememet, amikor megpillantom
őket, és gyorsan összezárom a köpenyt, hogy elrejtsem tettünk
bizonyítékait. Az arcomat bámulom a tükörben. Az ajkaim duzzadtak és vörösek
Brooks csókjaitól.

- Mit csináltál, Ella? - Kérdezem magamtól.

Ennek az embernek dolgozom. Neki kell dolgoznom az elkövetkező egy

évben. Már kötelez a szerződés, amit aláírtam, amikor idejöttem. Még csak
nem is ismerem, és hagytam, hogy mindenféle dolgot csináljon velem. Az egész
testem belepirul. Nem tudok a szemébe nézni. Belehalok a szégyenbe.

Folyton arról beszélt, hogy gyereked csinál nekem. Nem tudom, miért, de
annyira felizgatott, hogy bármit megtettem volna, amit kért tőlem. A kádban
feküdve fantáziáltam arról, hogy milyen lenne olyan emberrel együtt lenni,
mint Brooks. A házában élni és az ágyában aludni. Az irodában töltött hosszú
nap után az otthonában üdvözli. Aztán felhívott, és minden olyan gyorsan
történt.

- Helyre tudom hozni. - bíztatom magamat. Felöltözöm. Aztán megkeresem, és

megmondom neki, hogy profiknak kell maradnunk. A testem és a szívem is
lázad az ötlet ellen.

A ruháim keresésére indulok. Amíg tegnap elvégeztem a papírmunkát, és

értesítettem az ügynökséget, hogy elvállalom a Renshaw melót, a költöztetők
elpakolták a cuccaimat. Azt mondták, hogy ez az én szobám, de ahogy kihúzom
a fiókokat, csak férfiruhákat találok. Kinyitok egy másik fiókot, és végre találok
valamit, ami ismerősnek tűnik. Lehet, hogy Brooks-nak annyi ruhája van, hogy a
vendégszoba szekrényeit is használja.

Találok egy hálóinget, és belebújok, mielőtt elővenném a kedvenc, bolyhos

papucsomat. Miután visszaakasztom a köpenyt az ajtóra, kissé megigazítom az
ágyat. Megpróbálom megszelídíteni kócos hajamat, de úgy döntök, hogy
rendetlen kontyba fogom a fejem tetején. Ez a legtöbb, amit tehetek.

Ott álldogálva rájövök, hogy nem halogathatom tovább a dolgot. Abban

reménykedtem, hogy Brooks megjelenik, és nem nekem kell megkeresnem őt.
Úgy néz ki, hogy nem húzhatom tovább a dolgot, még akkor sem, ha a
félénkségem eluralkodott rajtam.

- Profi vagy! - mormogom magamnak.

Ahogy lekapcsolom a fürdőszobai lámpát, egy gondolat kúszik a fejembe. Mi

van, ha teherbe estem? Majdnem megbotlok a saját lábamban, amikor a
lehetőség szöget üt a fejemben. Gondoltam rá tegnap este, természetesen. De
az a pillanat hevében volt. Mekkora esély van arra, hogy első alkalommal
teherbe esem?

Az a gondolat, hogy Brooks gyermekét várom, felhevíti az egész testemet.

Aztán a kétség kezd bekúszni a gondolataimba. Kíváncsi vagyok, milyen apa
lenne. Mi lesz velünk akkor?

Amikor belépek a konyhába, senkit nem találok ott, ezért visszatérek a

hálószobámba, és megkeresem a mobiltelefonomat. Nem érzem helyesnek,
hogy Brooks otthonában szimatolok, miközben őt keresem. Ráadásul a ház
óriási. Lehet, hogy soha nem találom meg. Lehet, hogy üzenetet hagyott arról,
hogy valami dolga akadt.

Csak néhány olvasatlan üzenetet találok anyámtól. Visszaírok neki, tudatva

vele, hogy dolgozom. Csalódott, amiért elvállaltam egy új állást, és hosszabb
ideig nem leszek otthon. Azt tervezem, hogy pár nap múlva együtt ebédelek
majd vele. Még nem tudom elmondani neki, hogy mi történt Brooks-szal. A
pénzt, és a szexet. Mindezt huszonnégy órán belül.

Megalázottnak érzem magam, amikor erre gondolok. Miért ajánlana valaki

egymillió dollárt, Ella? Ez nem lehet. Egy olyan ember, mint Brooks, nem fordít
túl sok figyelmet a nőkre. Nem teszi. Nemcsak jóképű, de nagyon gazdag is. És
hihetetlen az ágyban. Lehet, hogy ő lesz az egyetlen ember, akivel valaha is
szexeltem, és rohadt jó benne. Azt hittem, hogy az első alkalom kellemetlen és
kínos lesz. Meg egy kicsit fájdalmas is. Nem volt ezek közül egyik sem.

Az egyetlen ésszerű magyarázat, amivel elő tudok állni, az az, hogy rengeteg
pénze van, és mindent el akar rendezni, mielőtt a nővére megérkezik.

Megvitatom magamban, hogy küldjek-e neki üzenetet. Szeretnék, de jobb, ha

végiggondolom. Egy másik ügyfélnek sem üzennék, hogy megkérdezzem, hol
van. Visszamegyek a konyhába, de megállok, amikor meghallom kopogást a
bejárati ajtón. Megállok, azon tűnődve, kinyissam-e. Most itt élek,
emlékeztetem magamat. Hát, valahogy úgy.

Kimegyek a bejárati ajtóhoz, és kinézek. Egy nő állt odakint, egy üveg borral a
kezében.

Kinyitom a nehéz bejárati ajtót, mire a szőke meglepetten rám bámul. Magas,
vagy 30 centivel magasabb, mint én. Szűk fekete spandex rövidnadrágot és
élénksárga sport melltartót visel. A ruházata azt sugallja, hogy futáshoz
öltözött, de a palack bor és a smink valami mást sugallanak.

- Hol van Brooks? - kérdezi, miközben elmegy mellettem.

- Nem tudom. - mondom neki, kissé szorongva. Lehet, hogy nem kellett volna
kinyitnom az ajtót, és őt beengednem. Nem mintha tényleg én engedtem volna
be. Bejött magától, mintha már milliószor csinálta volna.
- Megvárom. - Bemegy a konyhába, és én követem. Elkezdi kinyitogatni a
szekrényeket, amíg meg nem találja a borospoharat és a dugóhúzót. Bámulom,
miközben tölt magának egy pohárral. Nem kínál meg engem. Nem mintha
kérnék. Enni akarok valamit, aztán visszaosonni a szobámba. De azt hiszem,
most maradnom kell.

Nem hagyhatom, hogy ez a nő itt kószáljon. Lehet, hogy a barátja, vagy...

megszakítom a gondolatot, mert nem akarok ezen töprengeni. Még azt sem
tudom, hogy van-e valakije, miután kijelentette, hogy nem házas és még nem
ejtett teherbe senkit.
Még. Ezt mondta. Ez az egyetlen szó száguld végig a fejemen, és a kezemet a
gyomromra szorítom. Én lehet, hogy már az vagyok.

- Szóval, ki vagy te? Brooks soha nem hoz haza nőket a házába. – Néz végig
rajtam. – Te olyan kis unokatestvér féle vagy, vagy ilyesmi?

Végignézek magamon, és rájövök, hogy a nyuszis hálóingemet vettem fel. A

papucsommal párosítva valószínűleg fiatalnak tűnök.

- Nem. Azért vagyok itt, hogy segítsek a nővérének a csecsemő gondozásában,

amikor megérkezik. – Úgy néz rám, mintha elment volna az eszem.

- Nincs nővére. - Összehúzza a szemét, és felemeli a borospoharát a szájához,

de megáll, mielőtt beleinna. – Te szexelsz vele, nem igaz!? - vádol.

Érzem, hogy forróság kúszik fel a nyakamon. - Nincs nővére? - Kérdezem,

figyelmen kívül hagyva a másik kérdését. Nem beszélek a szexről ezzel a
random nővel, akinek lehet, hogy van köze Brooks-hoz, de lehet, hogy nincs. A
gondolattól felfordul a gyomrom. Mi másért jött volna ide ilyen későn egy üveg
borral? E nem felhívás szexre?

- Tudomásom szerint, nincs. – Csapja le keményen a borospoharat az

asztalra. Meglepett, hogy nem tört össze. - Nem tudom, mire készülsz, de
Brooks az enyém.

Nem tudom, mit tegyek, vagy mondjak. - Talán menned kéne! Brooks jelenleg
nincs itt. - Azt akarom, hogy tűnjön el innen. Hirtelen nem érzem magam jól.

- Ella! - Majdnem kiugrok a bőrömből, amikor Brooks mély hangja betölti a

szobát. Kezét a vállamra teszi, és lehajol, hogy a szája a fülem magasságába
kerüljön. - Menj a hálószobádba!

Egy pillanatig megdöbbenve állok, nem akarom őket ott hagyni. De maradni
sem akarok. Mi van, ha megcsókolja, vagy valami, a szemem láttára?

- Most! - teszi hozzá szigorúan.

Ezzel a végszóval visszarohanok a szobámba, és becsukom az ajtót. Ráfordítom

a zárat, aztán csak állok ott hülyén, és összetört szívvel valaki olyan miatt, akit
még csak nem is ismerek.
 7. fejezet

Brooks

- Mi a francot csinálsz a konyhámban, Tiffany? – kérdezem összehúzva a

szememet.

Nehéz léptek hangja üti meg a fülemet, és tudom, hogy ez a biztonsági

emberem.

- Renshaw úr, nagyon sajnálom...

Felemelem a kezem, jelezve a biztonsági embernek, Bennek, hogy ne mondjon

semmit. Teljesen kifulladt, így biztosan átrohant az ingatlan másik végéből.

- Ti srácok, nagyon topon vagytok. - mondja Tiffany, miközben a szemét

forgatja.

- Hölgyem, maga velem jön! - mondja Ben, miközben odamegy a nőhöz.

- Jézusom! Csak kedvességből jöttem át. Ezt szokták csinálni a szomszédok. -

dühöng, s úgy hangzik, mintha én viselkednék nevetségesen.

- Tiffany! - mondom, és megdörzsölöm a szememet. - Te már nem vagy a

szomszédom. Azóta nem, mióta megvettem tőled az ingatlant, és
kényszerítettelek, hogy elköltözz. Ezúttal feljelentést teszek. Már kértem
ellened távolságtartási végzést, és te megsértetted.

Figyelem, ahogy Ben előveszi a telefonját, és üzenetet küld. Biztosan riasztja a

biztonságiakat és tájékoztatja a rendőrséget.

- Akkora seggfej vagy! – kiálja a nő, és hozzám vág egy pohár bort.

Ha jobban célozna, komoly károkat okozhatott volna, akár a hamarosan

állapotos leendő feleségemnek is. A gondolattól elönt a harag.

- Kifelé! - kiáltom, mire úgy tesz, mintha sírva fakadna. Ezt már korábban is
eljátszotta.

Pár évvel ezelőtt beköltözött a tőlem egy mérföldnyire álló házba, és azonnal
megpróbált bejutni az életembe. Udvarias voltam, de soha nem engedtem be a
házamba, és soha nem bátorítottam, hogy többet gondoljon kettőnk
kapcsolatáról, mint puszta ismeretség. Nem akartam vele barátkozni. Van elég
barátom, és a munkám bőven lefoglal. Amikor a biztonsági embereim többször
is azon kapták, hogy nyitott ablakot keres a házamon, véget vetettem a
szomszédságnak.

Amikor a zsaruk kocsijának szirénája felharsan a távolban, Tiffany hamis sírása

hirtelen haraggá változik, miközben Ben a vállát szorítva kivezeti a konyhából.
- Szóval megdugod azt a kurvát az emeleten, de engem nem? Látom, hogy van
ez. - ordítja, és fogalmam sincs, mire gondol.

Tiffany mindezt a fejében építette fel, és tudtam, hogy Eleanor számára a

legbiztonságosabb hely, ha olyan messze kerül ettől az őrülettől, amennyire
csak lehet. De nem vagyok bolond. Láttam a fájdalmat a szemében, amikor
kirohant a konyhából. Utána kellett volna mennem, hogy rendbe hozzam.
Ehelyett ezzel az őrülttel kell foglalkoznom, aki behatolt a konyhámba.

Amikor a zsaruk megérkeznek, pár percig beszélek velük, mielőtt őrizetbe

veszik Tiffany-t és távoznak. Ben és én visszasétálunk a házba, miközben
tudatom vele, hogy egyes dolgok megváltoznak.

- Sajnálom, Renshaw úr, ez nem fog megismétlődni! - mondja, mire bólintok.

- Azt akarom, hogy győződj meg róla, hogy tényleg nem fog. - mondom és felé
fordulok, hogy kemény pillantást vethessek rá. - A ház úrnője itt marad, és azt
akarom, hogy Eleanor szabadon és biztonságban mászkálhasson a
házban. Mindig meg kell őt védeni. Nem akarom, hogy bárki is hozzáérjen,
csupán azt, hogy közel legyetek hozzá. Érted?

Nagyon egyértelművé teszem a szavaimat, ő pedig bólint, és megígéri, hogy

megteszi, amit kérek. Rábíznám az életemet, de Tiffany őrült, ezért veszélyes
dolog játszani vele.

- Meggyőződnél róla, hogy Tiffany kap segítséget? - kérdezem, és

visszapillantok a távozó rendőrautóra.

- Hogyne. - mondja Ben, és bezárja az ajtókat.

Amint megbizonyosodom róla, hogy egyedül vagyunk, felrohanok a lépcsőn a

hálószobánkba. Amikor kinyitom az ajtót látom, hogy a lámpák le vannak
kapcsolva, és a függönyök be vannak húzva. A szoba koromsötét, de érzem,
hogy itt van. Azok után, amit vele tettem, a testem az övére van hangolva, és
még többre vágyik.

- Eleanor! - mondom, miközben az ágy felé sétálok. Hallom, hogy lélegzik, de

nem válaszol. - Ismét szükségem van rád. - Leveszem a ruháimat, amikor az ágy
széléhez érkezem, és felmászok rá.
- Menj el! - hallom, de nem gondolja komolyan. Nincs mögötte erő, és bár
valószínűleg megbántódott, amikor mondtam neki, hogy távozzon, némán arra
kér, hogy tegyem jóvá.

- Nem tehetem. - mondom, mikor kinyújtom a kezem és megragadom a

bokáját. - Meg kellett védenem téged tőle. Nem ismerem őt, és nem tudom,
mire képes. Ő egy kibaszott őrült szomszéd, akinek kezelésre van szüksége. Egy
szavát se hidd el! - A másik kezem megtalálja a másik bokáját, és széttárom a
lábait. – A hasadban van a babám, és minden áron meg kell védenem téged.

- Ezt nem tudhatod! - mondja védekezően felemelve a hangját.

A lábai között mozgok, miközben megszorítom a combjait. - Keményen és

mélyen megbasztalak a csupasz farkammal. Semmi sem akadályozott meg
abban, hogy teherbe ejtselek. - A kezem a nedves puncijára siklik. - Most is itt
feküdtél a sötétben, és azért könyörögtél, hogy jöjjek fel és ejtselek teherbe.

- Brooks! - suttogja.

- Csúsztassuk ezt alád. - mondom, és megragadok egy párnát, hogy a csípője alá
tegyem. - Legutóbb már mondtam neked, hogy nem akarom, hogy szaladgálj,
és a spermám kicsöpögjön belőled. De olyan keményen elélveztél, hogy
elaludtál, és nem hallottál engem. – mondom, miközben a farkam hegyét a
puncijához dörzsölöm. - Már nem vagy kislány, Eleanor. Már nő vagy, mert
elvettem a szüzességedet, amelyet a combjaid között őrizgettél.

A farkam hegyét betolom a szűk nyílásába, mire felnyög.

- Itt fogsz feküdni a puncidat a magasban tartva, és apává teszel. - Tövig

belenyomulok és felmordulok, amikor a pinája teljesen befogad, és erősen
megszorít. - Bassza meg, a legutóbbi alkalom után sem vagy még egyáltalán
betörve. Ez eltart egy darabig.

- Ó, Istenem! - A keze a mellkasomra siklik, ahogy keményebben baszom, és

megpróbálom megdörzsölni a csiklóját, miközben még mélyebbre nyomulok.

Lehajolok, és megcsókolom, mielőtt megkóstolom a nyelvét, és rágcsálom az

ajkát. Beletemetem az arcomat a nyakába, és összefonom az ujjait az
enyémekkel.

- Te vagy az egyetlen, akit akarok, Eleanor. Senki mást, csak téged. -

Megcsókolom a füle alatt, és érzem, hogy a teste ellazul az enyém alatt. -
Minden gyorsan történik, de ez a valóság. Most már az enyém vagy, és beléd
teszem a babámat.
Felzihál, amint a teste megfeszül, és érzem, hogy puncijának leve végig szivárog
a farkamon. Minden lökésemmel megdörzsölöm a csiklóját a farkammal, hogy
elélvezzen. Megcsókolom a nyakát, és szopom a mellbimbóit, amikor eléri a
csúcspontot. A teste lüktet és vonaglik, amikor az élvezet elragadja és átáramlik
rajta.

Még ki kellene tartanom, de nem tudok, mert alig várom, hogy

elélvezzek. Érzem, a faszom lüktetését, ahogy a krémes spermám megtölti a
méhét. Teherbe fog esni, és lesz egy fiam, egy kis trónörökös. Ma férfivá
váltam, és felmordulok, amikor belespriccelem a magom utolsó cseppjét is.

- Most már az enyém vagy. - mondom, amikor megcsókolom a mellei közötti

helyet, ahol a szíve dobog. – Örökre.
 8. fejezet

Ella

A folyosón állva zajt hallok a konyhából. Elindulok, hogy szembe nézek Brooks-
szal, de déjà vu-m van a tegnap este történtek miatt. Remélem, ezúttal ő az, és
nem valami ellenséges nő. Nem vagyok túl beszédes, és hajlamos vagyok úgy
viselkedni, mint egy szarvas a fényszórók előtt, amikor probléma adódik. Ilyen
vagyok felnőttek társaságában. Jobban boldogulok a babákkal.

Végigfuttatom a kezemet a hajamon, próbálom megszelídíteni. Mindent

megtettem ez ügyben, amit lehetett, mielőtt elhagytam a hálószobát. Amikor
leérek a lépcsőn, és a konyha irányába indulok, egy kéz ereszkedik a vállamra.
Meglepetésemben felkiáltok, és majdnem felugrok a levegőbe. Megbotlom a
folyosón lévő hosszú szőnyegben, de a férfi megragadja a karomat, és
megakadályozza, hogy a padlóra kerüljek. A fogása erős, és megpróbálom
ellökni, hogy kiszabaduljak a szorításából. Nem vagyok biztos benne, hogy ki
tart, de nem tetszik az érintése.

Talán nem kéne elhagynom a hálószobát. Minden alkalommal, amikor kisétálok

azon az ajtón, történik valami drámai esemény.

Felnézek egy olyan férfi sötétbarna szemébe, akit még soha nem láttam
azelőtt. Feketébe öltözött és ingén a Razer Security felirat fehér betűi
állnak. Azt hiszem, Brooks-nak dolgozik, de még mindig nem tetszik, hogy
hozzám ér. Erősen próbálom kirántani magam a szorításából, és ezúttal
elenged. Újra megbotlok, de most valaki más kap el.

- Megvagy, szépségem.

A feszültség elhagyja a testemet, amikor rájövök, hogy Brooks az. Az illata

megrohamozza a tüdőmet, és én belélegzem. Melegség önti el a testemet, mint
mindig, amikor szépségemnek hív. Kíváncsi vagyok, vajon minden nőt így szólít-
e, vagy csak engem. Beleolvadok kemény testébe, és a feszültség, amelyet egy
pillanattal ezelőtt még éreztem, eltűnik.

- Megérintetted? – kérdezi. A hangjából csendülő vádaskodás és dominancia

megborzongat.

Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg felteszi-e ezt a kérdést. Bárcsak
megfordulhatnék és felnézhetnék rá, hogy olvassak az arcából, de a karjával
szorosan tartja a derekamat, így nem mehetek sehová, amíg nem
engedi. Inkább még jobban beleolvadok az ölelésébe. Tetszik a védelmező
viselkedése.
- Uram, nem tudtam... – dadogja a férfi, majd hirtelen megáll, és egy lépést
hátrál. Keze felemelkedik, és a szemei kikerekednek a félelemtől. Esküszöm,
érzem, hogy a körülöttünk lévő levegő megváltozik. Fel van töltve, de nem
tudom mivel. Haraggal? Agresszióval? Nem vagyok benne biztos. Még soha
nem éreztem ilyet. Brooks-szal állandóan új dolgokat tapasztalok meg. Kezdek
olyan dolgokat is észrevenni, amilyeneket előtte még soha.

- Kifelé! - kiáltja Brooks, és kissé megugrok a parancstól.

Mély hangja halk és halálos. Ha nem tartana szorosan, valószínűleg én is

elrohannék innen. Nézem, ahogy a biztonsági ember bólint, sarkon fordul, majd
egy szempillantás alatt eltűnik.

Brooks tartása ellazul, amikor meghallom a csukódó ajtó hangját. Lassan

megfordulok a karjaiban, és felnézek rá, miközben a kezem széles mellkasára
siklik. Arra számítok, hogy haragot fogok látni az arcán, ehelyett rám
mosolyog. A tekintete lágy, és én megolvadok a pillantásától.

- Készítek neked reggelit, mielőtt elmegyek. - hirtelen felkap, és a

meglepetéstől felkiáltok. – Már tegnap este meg kellett volna etetnem téged,
de aztán megérintettelek, és a dolgok elfajultak.

Rám néz, s pillantásából látom, hogy visszaemlékszik arra, amit csináltunk.

Elpirulok, amikor én is visszajátszom a fejemben. Megérintett, és minden józan
eszünket elveszítettük. Minden értelmes gondolatom kiröppent az ablakon, és
meg sem próbáltam megállítani Brooks-ot. Ápolónő vagyok, az isten
szerelmére. Anyám tizenhárom éves korom óta, - mióta megjött a vérzésem-,
papol nekem a biztonságos szexről. És most itt vagyok, és hagyom, hogy újra és
újra belém élvezzen, tudva, hogy mi történhet. Nem tudok semmit Brooks-ról,
de a lelkem mélyén jót érzek. Ha őszinte akarok lenni magammal, ez hatalmas
őrültség, de mindig is erről álmodtam.

A konyhába visz, felültet a konyhapultra, és csókot nyom az orromra. Habozik

egy pillanatig, majd morogva elhúzódik tőlem. Odamegy a tűzhelyhez, ahol
telerak egy tányért étellel. A gyomrom megkordul, amikor megérzem a
szalonna és a tojás illatát.

Nézem, ahogy a konyhában mozog, és azon tűnődöm, hogy mondjak-e

valamit. Olyanok, vagyunk most, mint a normál párok reggelente, munka előtt,
de nem tudom, mit mondhatnék. Nos, ez nem igaz. Inkább nem tudom, hol
kezdjem. Kinyitom a számat, de egyetlen szó sem jön ki rajta. Nagyon sok
kérdésem van, de hol is kezdjem?
Megfordul, mire becsukom a számat, így legalább nem tűnök ostobának.
Vigyorog, miközben odajön hozzám, leteszi elém a megpakolt tányért, majd
odamegy a hűtőszekrényhez, és tölt egy pohár narancslevet.

Kinyújtja a kezét, mintha adni akarna valamit. Kinyitom a kezem, tenyérrel

felfelé, mire néhány tablettát ejt bele.

- Terhesség előtti vitaminok. - mondja egyszerűen. Átnyújtja a pohár

narancslevet, amit a másik kezembe veszek. Kissé döbbenten ülök, mire
gyengéden megböki a kezemet. - Vedd be őket!

Abban a pillanatban tudtam mik azok, amikor megláttam őket. A munkám

miatt jól ismerem ezeket a tablettákat, de soha nem gondoltam volna, hogy ma
reggel úgy ébredek, hogy be kell vennem őket.

- Én ... - Belenézek a szemébe. Tanulmányoz engem.

- Szépségem, vedd be a tablettákat! Jót tesznek neked is és a babánknak is.

A markomba zárom, majd a számba veszem és lenyelem őket. Nagyot kortyolok

a narancsléből, miközben a pillantásunk egész idő alatt összekapcsolódik.
Mosolya egyre szélesebb. A forróság ismét elönti a testemet.

- Szóval babát akarsz? - kérdezem. Ezzel az egyszerű kérdéssel indítok.

Leteszem a poharat a tányérom mellé. Három embernek is elég étel van rajta.
Soha nem fogom tudni ezt mind megenni.

- Idd meg a narancslevet! Neked is jót tesz. – Felveszem a poharat és

belekortyolok. - Igen, gyereket akarok tőled.

Nagy kezei a combomon nyugszanak. Az ingén kívül nincs rajtam semmi.

Végigsimítja kivillanó bőrömet a combomon, majd keze bekúszik az ingem
alá. Megnyalom az ajkaimat, amikor a testem felébred az érintésétől. Kívánom
őt, de pislogok néhányszor és emlékeztettem magamat, hogy összpontosítsak.

- Én is szeretnék kisbabát. - ismerem be neki.

- Tudom. - feleli könnyedén.

Természetesen tudja. Ő bérelt fel azon nyomban, amint beléptem az irodájába.

Azt hiszem, ismert valakit, akinek korábban dolgoztam, és megszerezte az
aktámat. Bár ilyen információk nincsenek benne, de nem igazán titkoltam, hogy
gyereket akarok. Valaki elmondhatta neki.
Talán mégsem olyan szörnyű ötlet. Lehetne egy babám tőle. Ő is annyira
akarhat gyereket, mint én. Lehet, hogy neki sem volt szerencséje a nőkkel, mint
nekem a férfiakkal, de családot akar.

Kezei tovább kúsznak a combomon, megtörve a koncentrációmat.

Be kell vallanom, hogy Brooks-szal sokkal szórakozatóbb a gyerekcsinálás, mint

amilyen a klinikán lenne a megtermékenyítés. És sokkal olcsóbb. Hacsak nem
töri össze a szívemet, mert az sokba kerülne nekem. Észben kell tartanom, hogy
amit mindketten akarunk, az egy kisbaba. Együtt csináljuk végig, és a
gyermekünknek lesz apja és anyja. Ez olyasmi, amit nem adhatnék meg a
babámnak, ha úgy döntenék, hogy egyedül csinálom végig.
- Be kell mennem az irodába egy kicsit, de előtte látni akarlak. - Még feljebb
tolja az ingemet, és még mielőtt rájönnék mi történik, rádönt a konyhapultra,
és a puncimat simogatja. - Kicsit piros vagy. - Széttárja a szeméremajkaimat,
majd lehajol és megcsókolja a csiklómat. Megdöbbenve bámulom. Nem tudom,
miért sokkol ez engem, mindazok után, amiket eddig tettünk. Aztán meleg,
sima nyelve átcsúszik a puha bőrömön, és már nem érdekel, hogy fájok-e.

- Békén kellene hagynom téged. A puncidnak pihennie kell. Biztos vagyok

benne, hogy már terhes vagy, de nem tudom visszafogni magam. - Figyelem,
ahogy felegyenesedik, emlékeztetve magamat arra, hogy mennyire nagyobb
nálam. Kihúzza az ingét a nadrágjából, majd kikapcsolja az övét. A pillantásom a
szabadon meredező farkára siklik. – Teszek beléd még egy kis spermát. Csak a
biztonság kedvéért. De nem akarlak bántani. - Nézem, ahogy a farka hegyét
belém csúsztatja. Aztán lenyúl, és elkezdi kiverni a farkát anélkül, hogy teljes
belém csúszna.

Mindketten kapkodva lélegzünk. A pillantásom oda vándorol, ahol

összekapcsolódtunk.

- Bassza meg, nézz magadra! - A tekintete a testemen kószál. Egészen feltolja az

ingem, így a melleim előbukkannak. A keze a csípőmre siklik. – Téged szülésre
teremtettek. Nézd meg a csípődet! Szép és széles, sok hellyel. - Vigyorog,
miközben fel-le simogatja kemény farkát. - Azt akarom, hogy az ingem legyen
rajtad, semmi más, és így várj rám csupasz puncival, amikor hazaérek. Azt
akarom, hogy mindig a farkamon ülj, készen arra, hogy gondoskodj rólam.

- Ó, istenem! - sóhajtom, és azt akarom, hogy mélyebbre süllyedjen a

puncimban. Forgatom a csípőmet, és megpróbálok többet befogadni belőle, de
ő mindig kicsúszik, csak a farka hegye marad bennem.
- És ezek a kibaszott mellek! Nagyon féltékeny leszek, amikor a gyerekeink
szopni fogják őket. Meg kell tanulnom uralkodni magamon. Meg kell tanulnom
osztozkodni rajtuk. - Megnyalja az ajkát, mintha valóban megkóstolta volna az
anyatejet. A csípőmön lévő keze lesiklik a csiklómra, és hüvelykujjával dörzsölni
kezdi. – Tartalékolj egy kicsit apának. Ez az én tejem is.

Az ő morgásának és az én nyögésemnek hangjai betöltik a konyhát.

- Azt hallottam, hogy néhány nő nem tud teherbe esni, miközben szoptat.
Fogadok, hogy te kivétel leszel a szabály alól. Ez a szűk és kívánós punci
könyörögni fog, hogy teherbe ejtsem. Széttárod ezeket az ajkakat, és
könyörögsz egy újabb babáért. – mondja, miközben a hüvelykujja a csiklómat
dörzsöli. - Szopni fogom az édes, tejtől duzzadt melleidet, miközben újra
felcsinálom az üde kis puncidat.

A lélegzetem elakad, és erotikus szavaitól végigszáguld rajtam az

orgazmus. Mocskosak, de valahogy meggyújtanak bennem valamit mélyen.

- Ne aggódj, szépségem! Gondoskodom róla, hogy mindent megkapj, amire

csak vágysz. - morog, miközben az egész teste megmerevedik.

Érzem, hogy meleg spermája belém ömlik, és a nevét kiáltva együtt élvezek el
vele. Sperma borítja a bensőmet, a puncim pedig mohón feji az utolsó cseppig.

Hosszú pillanatokig így maradunk, mielőtt kihúzná belőlem a farka hegyét, és

rákenné a spermáját a csiklómra. Az érzés arra késztetett, hogy még többet
akarjak, mert üresnek érzem magam vastag farka nélkül. Könyörgök neki, hogy
rakja vissza belém, feszítsen szét, és töltsön meg újra.

Lenyúlok, és végigsimítom a farkát, miközben engem gyötör. Nyöszörgök, és a

nyílásomhoz vezetem, miközben a csípőmet hintáztatom. Brooks még mindig
kemény, és tudom, hogy könnyedén belém tudna csúszni, olyan nedves vagyok
tőle. De az önuralma töretlen, miközben hagyja, hogy kínozzam magam.

Lehajol, lassan megcsókol, mire felnyögök. Imádom ezt az édes, gyengéd

pillanatot, és azt akarom, hogy folytatódjon.

Érzem, hogy újra kilövell egy adag spermát, és én megpróbálom a farkát

magamba húzni. Felmordul, és utoljára megcsókol, mielőtt kihúzná magát a
szorításomból, és hátradől. Kábult vagyok a kielégüléstől, de még mindig be
vagyok indulva. A testem bizsereg a vágytól, és Brooks mindezt pillanatok alatt
érte el.
A szempilláim alól figyelem, ahogy Brooks megigazítja a ruháját. A látvány
erotikus. Látni őt ziláltan, ahogy rendbe szedi magát, arra késztet, hogy ismét
megkívánjam. Istenem, mi baj van velem?

- Azt akarom, hogy egyél! Pár óra múlva visszajövök. - mondja, mielőtt mélyen
és hosszan megcsókolna. Amikor visszahúzódik, és megpróbálok megszólalni,
szigorú pillantást vetett rám. - Ne hagyd el a házat! Töltsd a napot a
gyerekszoba megtervezésével.

Ezekkel az utasításokkal elhúzódik tőlem és elhagyja a helyiséget. Ugyanolyan

kábult vagyok, mint amikor felébredtem. Azon tűnődöm, milyen gyerekszobáról
beszélt. A húgának, vagy neki? Annak a gondolata, hogy Brooks-nak, kissé
elszomorít. Noha a babánknak lesz anyja és apja, Brooks és én nem leszünk egy
pár. Ez a gyerekvállalásról szól, semmi többről. Folyamatosan emlékeztetnem
kell magam, hogy ez a férfi nem az enyém.
 9. fejezet

Brooks

Belépek a bejárati ajtón, miután a nap minden percében Ella-ra gondoltam.

Nem akartam az irodában lenni, és ezt mindenki tudomására hoztam. Már nem
érdekel az üzlet. A tanácsteremben mindenkinek elmondtam, hogy a dolgok
hamarosan megváltoznak. Nem leszek bent órákig, mint eddig, és ha ezzel
valakinek problémája van, akkor forduljon hozzám. Átadtam a vezetést az
alelnöknek, és elhoztam az irodámból, amire szükségem lehet. Tudom, hogy
sok e-mail és konferenciahívás vár majd rám, de megtettem mindent annak
érdekében, hogy gondoskodhassak a nőmről.

Kiáltok neki, és ellenőrzöm a konyhát, mielőtt felszaladnék az emeletre.

Izgatott leszek attól a gondolattól, hogy talán ismét a fürdőben találom, mire a
farkam lüktetni kezd. Bassza meg, imádtam megdugni a kádban, de amíg belé
tudom tenni a farkamat, nem érdekel, hol van.

- Eleanor? Szépségem, itt vagy? - szólítom, de még mindig nem válaszol.

Aggodalmasan összehúzom a szemöldökömet, amikor körülnézek a szobában.

A mobiltelefonja már nincs az ágy mellett, és az ing, amelyet a távozásomkor
viselt, összehajtogatva az ágy végében fekszik. Emlékszem, hogy szandálját a
sarokba tette, és azok is eltűntek. Nem hagyna el. Vagy igen?

Pánik kezdi összeszorítani a mellkasomat, amikor kilépek a szobából a

folyosóra. Ellenőrzöm a többi vendégszobát is, de semmi. Lemegyek a lépcsőn,
és megnézem az irodámat és a nappalit. A ház minden szobáját átkutatom, és
mire visszamegyek a konyhába, a szívem a fülemben dobog.

- Ella! - Kiáltom, miközben elsétálok a ház hátsó részébe, majd megfordulok,

amikor halk zene üti meg a fülemet.

Odamegyek az üveg tolóajtóhoz, kinyitom és meghallom a popzenét a hátsó

teraszról. Kimegyek, és felemelem a kezemet az arcom előtt, hogy ne
vakítsanak el a lenyugvó nap sugarai. Ekkor megértettem, miért nem válaszolt
Eleanor, amikor szólongattam. Elaludt a nyugágyban, a medence mellett, és a
telefonjából szól a zene.

Fekete bikinit visel, amit én vettem neki, és a hálószobaszekrénybe tettem.

Biztosan megtalálta, és belebújt a szandáljába is, hogy kijöhessen ide.
Körülnézek, de nem látok törölközőt, így nem tudom, hogy fürdött-e a
medencében vagy sem.
Azóta vágyok rá, mióta bementem az irodába, és készen állok, hogy újra
megkapjam.

A hátán fekszik, egyik karjával eltakarva a szemét, ezért megkerülöm a

nyugágyat, és felmászok rá. Lenyúlok, kicsatolom az övemet, és előhúzom
duzzadó farkamat. Kemény vagyok, mert már órák óta nem élveztem el Ella-
ban. Túl sokáig kellett várnia a kis puncijának.

Kinyúlok és kioldom a vékony fekete madzagokat széles csípőjén, majd lehúzom

róla az anyagot, hogy felfedjem a punciját. Fölé helyezkedem, és a farkamat
becsúsztatom nedves ajkai közé, eltakarva őt a kíváncsi tekintetek elől. Ha
valaki, aki biztonsági szolgálattól meglátna minket, csak engem látna, ahogy
rajta mozgok.

Belenyomulok a puncijába, és ő felnyög álmában, miközben morogva elmerülök

benne. Még mindig olyan kurvára szűk, még azok után is, amit tettem, hogy
betörjem. Most már az enyém, és mélyebbre tolom benne a farkamat.

A combjai széttárulnak, amikor a karját elhúzza a szeme elől. Felnyúlok és a

szája elé teszem a kezem. – Egy hangot se! - mondom, miközben a nyugágyon
baszom. - Nem akarom, hogy bárki más meghallja azt, ami az enyém.
Morgok, mint egy öregember egy tinédzseren, aki túl hamar elélvez.

- Bassza meg! - kiáltom, de nem húzom ki spermával teli farkamat. - Ettől a szép
kis puncitól mindig olyan gyorsan elmegyek. Fogadok, hogy te is meg akarod
kapni a magadét. - Lehajolva oldalra húzom bikinifelsőjét, felfedve cseresznye-
rózsaszín mellbimbóját. - Bassza meg, alig várom, hogy csöpögjön az édes tejed,
amikor benned vagyok!

Érzem, hogy a puncija megfeszül körülöttem. Fájdalmas, mert olyan szűk, de

minden kínt megér, ahogy a tenyerembe nyögve elélvez.

Lehajolva szopom a kis mellbimbóját, miközben nyöszörögve élvez alattam.

Belespriccelve elélvezek én is. Biztos akarok lenni abban, hogy anyát csinálok
belőle.

- Olyan ízed van, mintha terhes lennél. - mondom, és utoljára megnyalom a

mellbimbóját, mielőtt eltakarnám. Kihúzom belőle a faszomat, és csak egy kicsit
mozdulok, hogy le tudjak nyúlni, és megköthessem a bikinijét, hogy eltakarjam
a krémes, spermával töltött punciját. - Most sokkal jobb. - Amikor zavartan rám
néz, elmosolyodok. - Szeretem, ha tele vagy velem. - mondom rákacsintva.
A karomba veszem és beviszem a házba. Amikor felviszem a hálószobába, úgy
döntök, hogy újra megbaszom, amíg még bikiniben van. Ezúttal csak oldalra
húzom a bikinialsóját, és eltolom a mellét fedő háromszögeket az útból. Ha
láthatom, ahogy a bikinifelsőből kibuggyanó mellei ugrálnak, akkor ismét
nagyon gyorsan elmegyek. De jóvá teszem, ezért a kisujjamat hátulról
belecsúsztatom a seggébe. A punciját olyan jól megnyitja előttem, hogy a
farkam hegye a méhnyakához ér, és egyenesen belepumpálom a magomat.

Őt felcsinálni egyszerre, érzéki és dögös. Minden alkalommal, amikor gumi

nélkül dugom meg, a terhesség lehetőségét jelenti, és tízszer keményebbé tesz
a tudat, hogy semmi nem védi meg tőlem.
 10.fejezet

Ella

Az ujjaimmal beletúrok Brooks rövid hajába. A hasamon nyugszik a feje,

miközben alszik. A reggeli fény a nagy ablakon keresztül beragyog a
hálószobába. Békés és tökéletes. Ha fiúnk lesz, remélem úgy néz majd ki, mint
Brooks.

Kíváncsi vagyok, hogy nézhetett ki gyerekként. A gondolat ráébreszt arra, hogy

valójában nem sokat tudok róla. A szeme lassan kinyílik, és rám mosolyog.
Folyamatosan simogatom a haját, majd végigsimítom a nyakát és a vállait. Nem
akarom megtörni a csendet. Valahogy olyan intim a helyzet, mint amikor
szeretkezünk.

Amikor ez a gondolat eszembe jut, megállítom. Nem, ez nem szeretkezés. Ez

szex. Igaz? Nem mintha tudnám, mi a különbség. Ő az egyetlen férfi, akivel
valaha lefeküdtem. De úgy érzem, ez nem csak a szexről szól. Ez sokkal több
annál.

- Mi ez az ábrázat, szépségem? - kérdezi tőlem. Próbálok közömbös arcot vágni,

nem vettem észre, hogy bármit is elárultam volna. - Mondd el! – Harapdálni
kezdi a hasamat, mire felnevetek. Megcsókolja a helyet, ahol megharapott, és a
pillantása visszatért az enyémhez. Arca komoly. - Ha valami zavar, tudni
akarom, mi az. Nem tudok rajta változtatni, ha nem mondod el.

Tudom, hogy igaza van. Ki kell teregetnem a lapjaimat. Ha közös gyerekünk

születik, akkor ugyanazon az oldalon kell állnunk, hogy ne legyen zűrös a
helyzet. Bár nem vagyok biztos abban, hogy még nem léptük-e át ezt a
határt. Már így is mély érzéseket táplálok Brooks iránt.

- Talán szabályokat kellene alkotnunk, vagy ilyesmi. – mondom. Nem tudom,

hogyan kellene megfogalmaznom, amit akarok. Hé, még abban sem vagyok
biztos, hogy mit akarok. Oké, ez hazugság. Azt akarom, hogy azt mondja nekem,
ez többről szól, mint arról, hogy közös gyereket vállalunk. Hogy érzései vannak
irántam. Hogy nem vagyunk őrültek, amiért egy olyan kapcsolatba kezdünk,
amely gyaníthatóan összezavarja majd a gyerekünket, akire olyan nagyon
vágyunk.

Utálnám azt hinni, hogy az érzéseim egyoldalúak, és még jobban belezúgnék.

Mi van, ha a dolgok balul sülnek el, és szakítunk? A gondolattól, hogy valaki
mással lássam, hánynom kell. Ha gyerekünk születik, mindig kapcsolatban
maradunk. Ki nem állhatom a gondolatot, hogy külön vagyunk, és nem lehetek
a karjaiba. Tisztán kell látnom. Gyorsan.
- Az egyetlen szabály, amelyre szükségünk van, hogy az enyém vagy. - morogja,
és felül.

A szemei összeszűkülnek, és látom az arcán az elszántságot. Olyan, mintha

valamilyen kihívással állna szemben. Melyik épeszű nő ne akarna hozzá
tartozni? Persze, hogy akarom, de többre van szükségem. Tudnom kell, mivel
jár mindez. Lehet, hogy nem úgy viselkedem, mint egy régimódi nő, de ha
elkötelezettségről van szó, mindig is ezt akartam. Ezért voltam olyan sokáig
egyedül. Az igazit vártam. Mi van, ha én megtaláltam, de ő nem érzi
ugyanezt? Meg kell fogalmaznom.

- Te is az enyém vagy? - suttogom, és a szempillám alól felnézek rá. Hirtelen

teljesen elbizonytalanodom a válaszát illetően. Összeszorul a gyomrom, és
érzem, hogy felgyorsul a szívverésem. - Úgy értem, ez több számodra, minthogy
közös gyereket vállalunk?

Szavaim elsiettek, és nem tudom, mire számíthatok. Ezért, amikor az arca

ellágyul és lenyom az ágyba, kissé elérzékenyülök. Rám fekszik és a súlyának
érzésétől biztonságban érzem magam.

- Sajnálom, hogy valaha is ezt gondoltad, édes Eleanor-om. Ez nem csak a

babáról szól. Nos, nem így kezdődött.

Lehajol és olyan mélyen megcsókol, hogy minden kétségem eloszlik. Lassan

csinálja és rászánja az időt, mintha a világon senki más nem csókolhatna
meg. Egész testemmel vágyom rá. Meg akarom pecsételni csókunkat a lehető
legintimebb módon.

Amikor visszahúzódik, tenyerébe fogja az arcomat, és a pillantásunk

összekapcsolódik.

- Már akkor akartalak, amikor először megláttalak. Aztán, amikor megtudtam,

hogy babát akarsz, tudtam, hogy csak én lehetek az a férfi, akitől gyereked
születhet.

A szám elnyílik a vallomásakor. - Az első pillanattól akartál, hogy megláttál? -

Kérdezem, mert szeretném hallani, ahogy újra elmondja. Hogy lehetséges ez?

- Jobban, mint gondolnád. Azt hiszem, egy kicsit megőrültem. - mondja

nevetve, és a homlokát az enyémhez nyomja. - De nem érdekel.
- Azt hittem, talán tudtad, hogy babát akarok, és te is nagyon akartál. És te
mindig megszerzed, amit akarsz. Nem gondoltam többre. - ismerem be, mire
vigyorogni kezd. Tényleg téves következtetéseket vontam le már az elejétől
fogva?

- Szépségem, nem tudom távol tartani tőled a kibaszott kezemet. Veled

szeretnék babát, és senki mással. Még azt sem tudtam, hogy gyereket akarok,
amíg meg nem láttalak. Amíg a fülembe nem ültetted a bogarat.

- Ez őrület. - Beharapom az ajkamat, hogy el ne mosolyodjak. Ez valódi

lenne? Ez tényleg megtörténik?

- Mondtam, már hogy őrült vagyok. - Elhúzódik tőlem és leugrik az ágyról.

Odamegy egy közeli komódhoz, és kihúz egy fiókot. Egy pillanat múlva visszajön
egy dobozzal a kezében.

Eláll a lélegzetem, amikor meglátom, hogy egy fekete bársonydobozt nyújt

felém a tenyerén. Álmodom? Letérdel az ágy mellé, én pedig felülök, és a
számhoz kapom a kezemet. Amikor kinyitja a dobozt, egy óriási gyémánt
szikrázik fel a reggeli fényben. Kerek formájú egy finoman kidolgozott karikán.
Úgy néz ki, mintha valami múzeumba illene, és nem ebbe a hálószobába. A
szemem valószínűleg kigúvad a fejemből, amikor rám mosolyog, és kiveszi a
dobozból. Teljesen csendben vagyok, ahogy az ujjamra csúsztatja. Nem kérdezi
meg tőlem, hogy feleségül megyek-e hozzá. Végighúzza az ajkait a csuklómon,
majd felemelkedik, és lágyan megcsókol.

- Még ma véglegesíthetjük. Akkor tudni fogod, mennyire komolyan gondolom.

Bámulok a kőre, amely szinte lehúzza a kezemet. Még mindig sokkos vagyok és
teljesen szótlan. Ez több, mint őrület.

- Még nem is ismerjük egymást. - Mosolyog, amiből arra következtetek, hogy

eltitkol valamit. Ekkor rájövök. Ha tudta, hogy babát akarok, akkor valószínűleg
mindent tud rólam. - Nos, inkább én nem tudok rólad semmit.

- Ez idővel megváltozik. De tudod a vezetéknevemet. Ez örökre szól, és ki

mondta, hogy nem ismerkedhetünk meg menet közben. - teszi hozzá, mielőtt
felállna, és a karjába húzna. - A nap végére házasok lehetünk. - Elkezd a
fürdőszoba felé vezetni, de én megrántom, hogy megálljon. Megfordul, és rám
néz, miközben a játékosság eltűnik az arcáról.

- Nem azt mondom, hogy nem akarok hozzád menni.

- Hozzám jössz. - felesel, nekem pedig nevetnem kell. Már látom, milyen lesz
vele a házasélet. Birtokló és irányító, de a legédesebb módon.

- Anyám nélkül nem megyek férjhez. Az összetörné a szívét. Ő az egyetlen

családtagom, akim van. - A meztelen mellkasára teszem a kezem. - A nagyanyja
lesz a kisbabánknak.

- A kisbabáinknak. - helyesbít, de én folytatom.

- Szükségem van rá, hogy ott legyen és találkozzon veled. Mindig csak ő és én
voltunk korábban. - Brooks magához húz, így testünk összepréselődik.

- Hívd meg ma este vacsorára. Találkozni akarok azzal a nővel, aki felnevelte a
gyönyörű, kedves leendő feleségemet. - A karjaimat a nyaka köré fonom, és ő
könnyedén felkap.

Ismét a fürdőszoba felé indulunk. Könnyűnek és boldognak érzem magam. Az

életemben minden oda vezetett, ahol most vagyok és minden összeáll. Végül
minden álmom valóra válik.
 11.fejezet

Brooks

Az utolsó táskát is felhoztam, és a hálószobánk melletti helyiségbe teszem.

Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittük a bevásárlást. Amikor zuhanyoztunk,
mondtam Ella-nak, hogy nem megyek be dolgozni, így az egész napot baba
holmik vásárlásával tölthetjük, ha akarja. Az arckifejezése a szívemig hatolt.
Megfogadtam, hogy úgy fogom élni az életemet, hogy ezt az arckifejezést
örökké megőrizzem. Soha nem láttam még senkit így ragyogni. Olyan ártatlan
és édes volt. Nem számít, mibe kerül, érte és a gyermekeinkért bármit
megteszek.

Körülnézek a vendégszobában. A fő háló mellett van, így tökéletes hely egy

gyerekszobának. Teljesen üres, miután ma kipakoltam. Azért mentünk
vásárolni, hogy berendezzük. Azt akartam, hogy üres legyen, hogy Ella úgy
rendezhesse be, ahogy akarja.

Aggodalom hasít belém a gondolattól, hogy Ella anyja hamarosan megérkezik.

Egész nap próbáltam kitalálni, hogyan mondjam el neki, hogy nincs nővérem,
de sosem volt megfelelő a pillanat. El kellene mondanom neki, hogy valójában
hogy találtam rá, de nem tudtam magam rávenni, hogy elhomályosítsam a
mosolyát. Nem találom a megfelelő szavakat, de tudom, hogy el kell
mondanom neki. Hamarosan.

Egy részem retteg, mert nem tudom, hogy fog reagálni. Soha életemben nem
féltem semmitől, de a gondolat, hogy elveszítem, kibírhatatlan. Nem vagyok
hajlandó felzaklatni. Emlékeztetem magamat, hogy nem számít, mi történik,
nem hagyom, hogy elmeneküljön. Ezt még ki kell találnom.

Remélem, ma este meggyőzhetem az anyját, így holnap elrángathatom Ella-t a

bíróságra, hogy hivatalossá tegyük a kapcsolatunkat. Azt akarom, hogy
törvényesen is hozzám tartozzon. Néhány hónapon belül megszervezhetünk
egy akkora esküvőt, amekkorát csak akar, de most össze kell házasodnunk. Azt
akarom, hogy a nevemet viselje.

- Szia!

Megfordulok, és meglátom az álmos szemű Ella-t az ajtóban. Miután

hazaértünk, behoztam a házba, és szeretkeztünk, amíg el nem ájult.

- Szia, szépségem!
Odamegyek hozzá, és a karjaimba veszem. Mint mindig, beleolvad az
ölelésembe. Sosem fogom megérteni, milyen szerencsés voltam, hogy
rátaláltam erre az édes lányra. Már akkor utáltam az apját, Vick-et, amikor
találkoztam vele, de talán köszönetet kellene mondanom neki, hogy ilyen nőt
adott nekem.

Nem tudom, hogy hagyhatta el az a hülye fasz a lányát. Ella egészen különleges,
és én szeretem őt. Attól a pillanattól kezdve éreztem, hogy először
megláttam. Valami mélyen bennem megváltozott és a helyére kattant. Nem
tudtam, de egész életemben rá vártam.

Átölel, mint mindig. Imádom, hogy ilyen könnyen nekem adja magát. Istenem,
hihetetlen feleség lesz és csodálatos anyja a gyermekeinknek. Remélem,
mindent meg tudok adni neki, amit csak akar.

- Anyám üzenetet küldött. Úton van. – villant rám egy nagy mosolyt.

Az anyja semmiképpen nem tudhatja meg, kihez ment feleségül az anyám.

Tudhatja már? Kétlem. Csak az estén kell túljutnom anélkül, hogy Ella
megtudná. Reggel az lesz az első dolgunk, hogy összeházasodunk, és aztán
elmondom neki. Tudom, hogy már korábban kellett volna, de nem
kockáztathatok.

- Menj, készülődj! Addig én befejezem a vacsorát. – kissé megszorongatom a

seggét, és kuncogni kezd, mielőtt visszamegy a hálószobába.
Nézem, ahogy elsétál, és követni akarom, de visszatartom magamat, tudva,
hogy ha megteszem, az anyja megérkezik, miközben mélyen a lányában
vagyok. Valószínűleg nem az lenne a legtökéletesebb bemutatkozás.

Azt akarom, hogy az anyukája megkedveljen. Tudom, milyen sokat jelent

Eleanor-nak, és azt is tudom, nekem mennyit jelent a saját anyám. A pokolba is,
minden így kezdődött. Anyám miatt, akit meg akartam védeni egy szélhámostól
– és mindez a nőmhez vezetett.

Kirázom a fejemből ezeket a gondolatokat. Most arra kell összpontosítanom,

hogy átvészeljem a ma estét.

Bemegyek a konyhába, és ellenőrzöm a tésztát, amit a szakácstól kértem. Aztán

beviszem az ebédlőbe, amit a személyzet odakészített. Megterítem az asztalt,
és gondoskodom róla, hogy minden tökéletes legyen, miközben Ella besétál a
konyhába. Világoskék ruhát visel és a lába csupasz. Hosszú, sötét haja mögötte
úszik, és Ella gyakorlatilag ragyog. Azt őt körülvevő ragyogásból biztosan
tudom, hogy terhes. Nem bírom elviselni a távolságot kettőnk között, ezért a
csípőjénél fogva felemelem, és a pultra ültetem.

- Kicsit ideges vagyok attól, hogy mindent elmondjak anyának. - ismeri be. Kis
kezei ökölbe szorulnak az ölében, miközben az ajkát harapja.

A hüvelykujjammal kihúzom az alsó ajkát a fogai közül. Aztán gyors csókot

nyomok a szájára, majd fel-le dörzsölöm a karját.

- Minden rendben lesz. - mondom neki. - Gondoskodom róla.

- Nem irányíthatsz mindent. - rázza meg a fejét.

Talán nem, de kurvára biztos vagyok benne, hogy elég közel tudok kerülni
hozzá. A lába között állok, ő meg a mellkasomon nyugtatja a kezét.

- Annyira akarom ezt. Ez az egész olyan jó érzés. Azt akarom, hogy az anyám
kedveljen téged. Azt akarom, hogy a családod kedveljen engem.

Édes szavai felmelegítenek. Lecsúsztatom a kezem a csípőjére, és megfogom.

Homlokomat az övének támasztom, és mély lélegzetet veszek. Bassza meg,
beszélnem kell neki a családomról. Már az elején meg kellett volna tennem, de
nem tettem. Most kell megtennem, azonnal.

Hátra dőlve a szemébe nézek, és kinyitom a számat.

- Eleanor! - kezdtem, de elharapom a szavaimat, amikor meghallom a saját

anyám hangját a ház elejéből.

- Brooky! Itt jártam a környéken.

Mindig élénk hangja a bejárati ajtóból hallatszik. Bassza meg, szólnom kellett
volna a kapunál, hogy tudassák velem, ha anyám felbukkan. Sosem riasztanak,
amikor megjelenik. Akkor jött és ment, amikor akart, de ezt most valószínűleg
meg kell változtatnom. Nem akarom, hogy ő vagy bárki más váratlanul
felbukkanjon, miközben Ella talán kiterülve fekszik a konyhapulton. Emiatt
korábban nem kellett aggódnom.

A pánik a mellkasomra telepszik, amint rájövök, hogy ez lehet az a pillanat,

amikor az igazság kiderül.

Anyám cipősarkainak kopogása, ahogy felénk közeledik, rosszat

sejtet. Imádkozom, hogy egyedül legyen, de amikor meglátom, ahogy besétál a
konyhába, rájövök, hogy a szerencsém elhagyott.
 12.fejezet

Ella

Brooks egész teste megfeszül. Megpróbálok megfordulni, hogy láthassam a nőt,

aki Brooky-nak szólította. Jobb, ha nem a szomszéd lesz az. Ezúttal
elveszíthetem őt. Most, hogy Brooks az enyém, tudom mekkora a tét. Azt is
tudom, hogy úgy véli, hogy a nő őrült, és az ügyvédjének kéne vele
foglalkoznia. Ennek örülök. Nem akarom Brooks közelében tudni a nőt.

De nem aggódom miatta. Tudom, hogy Brooks csak engem lát. Amikor ma kint
voltunk, a legtöbb ember tudta, ki ő. A nők nyíltan bámulták, de ő észre sem
vette őket. Minden figyelmét rám fordította. Sőt, még ő volt féltékeny. Bárkire,
- aki beszélgetni próbált velem-, rámorgott vagy rákiabált, hogy
megszabaduljon tőlük. A nap nagy részében a nevetés ellen kellett
küzdenem. Talán tévedtem, amikor viccesnek és imádnivalónak találtam. Az
igazság az, hogy éreztette velem, hogy akar engem. Mintha félne attól, hogy
valaki megpróbál ellopni tőle. Az ujjaim a gyémántgyűrűre siklanak. Brooks is és
én is szórakozottan játszunk vele.

Brooks nagy teste eltakarja a kilátást arról, aki belép.

- Magammal hoztam Vick-et. – hallom a nő hangját.

- Bassza meg! - morogja Brooks, hangja ingerült és dühös.

Amikor rám néz, nem tudok olvasni az arcáról, de tudom, hogy valami nincs
rendben. Komoly és kissé aggodalmasnak tűnik, amikor a kezébe veszi az
arcomat.

- Szeretlek. - mondja, mintha védekezne. - Mondd, hogy tudod!

- Mi a baj? – Kérdezem. Nem tudom, mi a fene folyik itt.

- Szeretlek. - mondja ismét, majd keményen megcsókol.

Eláll a lélegzetem, és elszalasztom az esélyt, hogy visszamondjam neki. A kezeit

beletúrja a hajamba, és fogva tart, miközben felfal.

- Eleanor! - Megfagyok, amikor azt hallom, hogy valaki, akit nem ismerek,
kimondja a nevemet. Brooks és az anyám kivételével senki sem szólít így.

Brooks visszahúzódik a csókból, és a szemembe néz. – Szeretlek! - mondja

ismét, majd félreáll, és hagyja, hogy megnézzem, ki van a szobában.
Elmosolyodok, amikor meglátok egy magas, idős nőt, akinek ugyanolyan szeme
van, mint Brooks-nak. Ott áll fehér nadrágban és mélykék ingben. Őszülő, szőke
haja rövid és stílusosan fésült. A nő Brooks felé lép, és kinyújtja a karját.

A gyomrom összeugrik, amikor meglátom, ki van vele. A férfi, aki kimondta a

nevemet.

- Vick? – a hangom vádló, ahogy kimondom a nevét, de nem érdekel. Ugyanúgy

megdöbbent, hogy lát engem, ahogyan én.

- Ismeri a férjemet? - kérdezi tőlem Brooks anyja mosolyogva.

A pillantásom Brooks-ra ugrik. - Mi? – kérdezem. Néhány dolgot meg kell

magyaráznia. Összezavarodtam, és hirtelen elönt a pánik.

- Ő nem az apám. - teszi hozzá Brooks gyorsan. - Anyám nem sokkal ezelőtt
ment hozzá feleségül.

Megkönnyebbülve hallom, hogy Brooks nem a rohadt testvérem, de ettől

még... mi? Fivér és nővér házassága! Ó, istenem, ő a mostohatestvérem? Az
agyam száguld, hogy lépést tartson a történtekkel.

- Az enyém vagy. A feleségem, a gyermekeim anyja. - morogja Brooks, és

bezárja a köztünk lévő rövid távolságot.

Mint mindig, csak a jelenlétében tudok tisztán gondolkodni. Nem tudom,

honnan tudja mindig, mire gondolok. Megnyugtat, hogy egymásnak vagyunk
teremtve. Egy egész két fele. Így jöttünk össze ilyen gyorsan.

- Férjhez mentél! - Hallom anyám sikoltását, mire lehunyom a szemem.

Francba! - Vick? - folytatja anyám. A kérdés egyértelmű a hangjában.
Valószínűleg azon töprengett, mi a francot csinálhat itt a férfi.

Ez egy káosz. Túl zűrös, ahhoz hogy magától megtörténjen. Körülnézek, és

látom, hogy mindenki engem bámul. Brooks felé fordulok. A szívemben már
tudom az igazságot.

- Tudtad, hogy ő az apám? - Bólint. - Nincs terhes nővéred, ugye? - Megrázza a

fejét.

Még a rejtvény ezen két darabjának felfedése után sem látom ennek semmi
értelmét.

- Miért? - kérdezem. - Miért csináltad mindezt?

- Abban a pillanatban tudtam, hogy Vick egy szélhámos, amikor anyukám
hazaért vele. - mondja Brooks, és látom az őszinteségét a szemében.

- Brooks! - kiabál az anyja, mire anyám nevetve felhorkan.

- Szélhámos! – hangsúlyozza Brooks ismét, miközben az anyjára mered, majd

visszafordítja rám a figyelmét. - Elkezdtem kutatni utána, hogy anyámnak olyan
bizonyítékot mutathassak, amit nem hagyhat figyelmen kívül, és megtaláltalak
téged: a lányát. – Tenyerébe veszi az arcomat, úgy figyel, így nem tudok
félrenézni.

- Van egy lányod? - Brooks anyja újra felkiált, de ezúttal Vick-re. Nem veszek
tudomást róluk. Ez drámaibb, mint valaha.

- Mondtam már, hogy azóta akarlak, hogy először megpillantottalak.

Megszerveztem a találkozót, és úgy tettem, mintha szükségem lenne a
munkádra. Aztán megjelentél. Ott voltál az irodámban, és tudtam, hogy ha
akarom, még aznap hazajössz velem. - Homlokát az enyémhez érinti. – És én ezt
mindennél jobban akartam. Még soha nem éreztem így, szépségem. Hinned
kell nekem! Már ott beléd szerettem, és nem akartalak elveszíteni. Amikor
idehoztalak, már tudtam, hogy nem akarom, hogy elmenj. Aggódtam, hogy ha
megtudod, hogy hazudtam, megpróbálsz elhagyni. – A hangja tele van
érzelmekkel.

Olyan messzire ment, hogy megszerezzen. Talán rosszul csinálta, de tudom,

hogy minden tőle telhetőt megtenne, hogy mellette maradjak. Hogy boldoggá
tegyen és biztonságban tudjon. Minden rá van írva az arcára. Teljes szívével
szeret engem. Ha egy pillanatig is kételkedtem volna benne, akkor nem egyezek
bele. De attól a pillanattól kezdve, hogy megismerkedtünk, valahol a lelkem
mélyén tudtam, hogy ez a dolog közöttünk igazi.
- Talán mennünk kellene. - Felnézek, és látom, hogy anyám közvetlenül
mellettünk áll. Brooks hátra húzódik, és ránéz.

- Szeretem a lányát. Ha ad nekem egy esélyt, be fogom bizonyítani - mondja.

Anyám rámosolyog, aztán kinyújtja a kezét és Brooks karjára teszi.

- Rendben. Holnap visszajövök. Próbálkozzunk meg ismét a vacsorával.

– megszorítja Brooks karját, majd hozzám fordul. – Hívj fel holnap! - mondja, és
arcon csókol. - Ami téged boldoggá tesz, az engem is boldoggá tesz. Nem
mondok semmit Vick-ről. Tőle kaptalak, ezért nem tudom őt utálni. - suttogja a
fülébe. - De Brooks-nak igaza van, szélhámos.
Elnyomok egy mosolyt. Ezt nem is kellett volna mondania. Anyám mindig azt
akarja, ami a legjobb számomra, és ami boldoggá tesz.

Anyám odamegy Brooks anyjához, és bemutatkozik, de teljesen figyelmen kívül

hagyja Vick-et. Brooks anyja úgy néz ki, mint aki meg akarja ölni a férjét.
Gondolom, mint egyetlen nővel sem az életében, úgy Brooks anyjával sem volt
őszinte.

Anyukám még utoljára rám mosolyog, majd távozik. Brooks körém fonja a
karját.

Odapillantok Brooks anyukájára és Vick-re, akik suttogva vitatkoznak. Nem

hallom, mit mondanak, de Vick arca megkeményedik, és úgy érzem, hogy a
dolgok közöttük változni fognak.
 13.fejezet

Brooks

- Jól bírod, anya? - kérdezem, miközben ellépek Ella-tól és anyám elé állok.
Biztosítani akarom arról, hogy megvédem őt bármitől és bárkitől. Jó ötletnek
tűnik távol tartani őket egymástól.

- Igen. - mondja, és kihúzza a vállát.

Lehet, hogy rossz döntéseket hoz, de anyám kemény asszony. Figyelem, ahogy
előveszi a mobiltelefonját, és beír valamit.

- Elviheted a házból a holmidat. A biztonsági emberem biztosítani fogja, hogy

ne vihess el semmit a házból, ami nem a tiéd. És az ügyvédem benyújtja a
házasság megsemmisítése iránti kérelmemet. - Felnéz, és halálos pillantást vet
Vick-re. – Okosan tennéd, ha nem harcolnál velem, mert addig rángatlak be a
bíróságra, amíg nem marad semmid.

- Már nincs semmije. - mondom, és Vick összehúzott szemmel rám néz.

Egy pillanatra úgy néz ki, mintha elfogadná a kihívást, de aztán rám néz, és a
tekintete meglágyul. Szinte látom, hogy az agya elkezdett pörögni. Ha nem
tudja megszerezni anyám vagyonát, akkor megpróbál befurakodni Ella életébe,
és így az enyémbe.

- Eleanor, drágám! - kezdi, de Ella kilép mögülem és félbeszakítja.

- Ne mondd ki a nevemet. Nem tudsz rólam semmit. Azon a napon

elveszítetted a jogod, amikor azt mondtad anyámnak, hogy szabaduljon meg
tőlem. Aztán folytattad azzal, ami ahhoz vezetett, ahol most vagyunk. Úgy
döntöttél, hogy úgy éled az életedet, ahogyan akarod, és nekem ezzel nincs
bajom. De én úgy döntöttem, hogy nélküled élek, és nem gondolom meg
magamat. Soha.

A kezemet Ella hátára téve biztosítom őt a támogatásomról. Ez az ő döntése, de

nem engedek piócát az életébe, aki mindent, ami jó és tiszta, elvehet tőle.

- Szeretem Brooks-ot. - mondja, és érzem, hogy a mellkasom dagad a

büszkeségtől. Megfordul, hogy a szemembe nézzem, és rám mosolyog. -
Szeretlek. Nagyon szeretlek. Te vagy az egyetlen.

Olyan egyszerű és tökéletes.

- Én is szeretlek. - mondom, miközben csendesen rám mosolyog.

- Brooks folyton azt mondja, hogy ez a mi házunk, az otthon, ahol felneveljük a
gyerekeinket. Ne vegye tiszteletlenségnek, Mrs. Renshaw. - mondja, és bólint
az anyámnak. - Szeretném, ha elhagynád a házam, Vick, és azt akarom, hogy
soha ne gyere vissza!

Vick úgy fest, mintha mondani akarna valamit, de helyette felemeli a kezét és
átkokat motyogva távozik.

- Majd jelentkezem. - mondja anyám, miközben odajön hozzám, és arcon

csókol. - És holnap én is itt leszek vacsorára. Egyedül. Azt hiszem, esélyt kell
adnunk egy megfelelő találkozásra.

- Nagyon szeretném. - mondja Ella, és átkarolja anyámat.

Írok a biztonsági embereimnek, hogy kövesék anyámat hazáig. Tudom, hogy

van sajátja, de nem árt, ha van erősítés, mikor olyan emberről van szó, mint
Vick. De nem aggódom. A személyzete tagjai nem hagyják, hogy bántódása
essék. És őszintén szólva, magának kell kimászni ebből a helyzetből. Én
figyelmeztettem Vegasra.

Amikor becsukódik a bejárati ajtó, Ella felé fordulok. - Sajnálom, szépségem.

- Mit saj... - felsikít, mikor felkapom, és a vállamra dobom.

Végigtrappolok a házon, fel a lépcsőn a hálószobánkhoz. - Sajnálom, hogy

várnod kell a vacsorára. Neked és nekem ünnepelnünk kell. És nem tervezem,
hogy szavakkal csinálom.

- Mit ünneplünk? - Kuncog, miközben rácsap a seggemre.

Megpaskolom a hátát, mire mocorogni kezd a vállamon.

- Egy pillanatig azt hittem, hogy az egész világom összeomlik körülöttem. Most,
hogy tudom, hogy nem, ünnepelni akarok. És ahhoz, hogy ezt megtehessem,
mélyen a szoros kis puncidba kell tennem a farkamat, amíg teherbe nem
ejtelek.

Ezúttal, amikor a vállamon mocorog, tudom, hogy nem játékból teszi. Amikor az
ágyra dobom és a lábai automatikusan széttárulnak, gonosz mosolyt villantok
felé. Istenem, imádom megbaszni.
 Epilógus

Brooks

Egy évvel később…

- Olyan erős! – mondja Ella, miközben a babánkat tartja.

Ella az ujja köré csavarta a fiunkat. Ismerem az érzést. Velem ugyanúgy

megtette. Nincs a világon semmi, amit a gyönyörű feleségem kérne, és amit ne
adnék meg neki.

A fiunk, néhány hónapos, és ő a szemünk fénye. Igazam volt, amikor azt

mondtam, hogy az első próbálkozás során teherbe ejtettem Ella-t. A teste a
kezdetektől fogva érett volt és készen állt, és már útban is van a második
gyermekünk. Nem vesztegettük az időt, miután szabad jelzést kaptunk, és
azonnal újra teherbe ejtettem. Nem tudom távol tartani tőle a farkamat, és ő
sem tud ellenállni nekem. Ez tényleg veszélyes kombináció.

- Beteszem a kiságyba. - mondja Ella, majd az ágyhoz viszi, és beleteszi a babát.

Bekapcsolja a hanggépet és a babafigyelőt.

Odamegyek a kiságyhoz, és Ella mögé állok. Egyik kezemet növekvő hasára

teszem, a másikat a bugyijára. Nem csinálok semmit, csak szeretem megdugni
és a tenyeremen érezni a punciját.

- Olyan nagy lesz. - suttogom, és megcsókolom a nyakát.

A seggét a farkamhoz dörzsöli, és tudom, hogy ő is akarja. De ez a pillanat olyan

szép, nem akarom, hogy véget érjen.

A fiam erős és egészséges, és a feleségem terhes a második fiunkkal. Olyan

termékeny és felajzott, hogy a nap minden órájában feláll tőle a farkam.
Állandóan küzdök magammal, hogy nem igyam meg az összes tejét, és
hagyjam, hogy átaludja az egész éjszakát.

Ujjaim a szeméremajkai közé csúsznak, és megérzem a nedvességét. - Két fiú,

tíz hónap különbséggel. - Mosolygok, és megharapdálom a nyakát. - Mit fogunk
csinálni? – Kissé megdörzsölöm a csiklóját. Lassan. Nem sietünk.

- Ez őrültség, de mi is azok vagyunk. - mondja, miközben hátradől és rám néz. -

Vigyél az ágyba!

Kihúzom az ujjaimat a bugyijából, és lenyalogatom őket, miközben elhagyjuk a

gyerekszobát és a hálószobánkba megyünk. Amint belép, levetkőzik és az ágy
közepére fekszik, pont úgy, ahogy szeretem. A teste meztelen, a lábait
széttárja, és úgy fogad, mint egy királyt, aki visszatért a csatából.

Rámászok, és a farkam hegyét becsúsztatom a nedves redőkbe, de csak

dörzsölöm. Még nem teszem be neki, mert először meg akarom kóstolni.
Végigcsókolom a mellkasát tejtől duzzadt melléig, amikor egy csepp édes tej
kiserken, és én lenyalom. Most, hogy terhes, még édesebb, és nem tudok
betelni vele. Megdörzsölöm az ajkammal a mellbimbóját, majd áttérek a
másikra.

- Olyan kurvára szoros vagy. Miközben baszlak, azt fogom figyelni, hogy a
spermám minden lökésnél csöpög belőled.

Felnyög és a puncija összeszorul a farkam hegyén. A gondolattól lüktetni kezd a

farkam, és már nem tudok tovább várni. Be kell csúsznom a nedvességébe.
Még mindig annyira szűk, hogy a fájdalmasan szorítja a farkamat, de ezt
figyelmen kívül hagyom, amikor keményen megdugom. Folyton arra gondolok,
hogy ha elég spermát belespriccelek, akár ikreink is lehetnek. Egy férfi is
álmodozhat, nem?

Megfogom a seggét, és a sarkamra ülök, hogy ne nyomjam össze a babát. Így

dörzsölhetem a punciját, amíg benne vagyok. Néha még mindig a kishúgomnak
hívom, amikor dugunk, és azt suttogom neki, hogy milyen csúnya dolgokat
tettem volna vele, ha együtt vagyunk tinédzserek. Ő is annyira szereti a
mocskos beszédet, mint én, és ettől a majdnem rokonság témától teljesen
beindul.
Az életünk tökéletes és bár nem hagyományosan indultunk, nem változtatnék
semmin. Minden nap minden percét azzal akarom tölteni, hogy mosolyt csaljak
az ő és a gyermekeink arcára. És bármit megteszek, hogy ez megtörténjen.

- Szeretlek, szépségem.

Szélesebbre tárja a combjait, amikor megdörzsöli a mellkasomat és megcsókol.

- Én is szeretlek.

A teste reagál, mint mindig, és érzem, hogy elönti az orgazmus. Addig gyötröm,
míg a farkamra nem élvez és beborít a krémjével. A mellkasomat az övéhez
préselem, miközben az orgazmus átszáguld rajta, és érzem, ahogy a meleg teje
végigfolyik a mellkasomon. Az illata és a tapintása több mint, amit el tudok
venni, és olyan mélyre nyomulok benne, annyira csak tudok és keményen
beleélvezek. Sperma spriccel a méhébe, és érzem, hogy puncija megpróbál
mindent cseppet kifejni belőlem.
Átfordítom magunkat, hogy a mellkasomon feküdjön, és átölelem. Nincs semmi
a világ, amit jobban szeretek, mint elaludni, puncijával a farkam körül. A fiunk
még kicsi, így amikor éjjel felsír, én vagyok az, aki felkel és megeteti. Szóval
kihasználom ezeket a pillanatokat Ella-val, amíg csak lehet.

- Gyerünk, aludj, szépségem! - mondtam, megcsókolva a fejét.

- Már álmodom. - feleli, és én mosolygok, miközben ő elalszik.

 Epilógus

Ella

Tíz évvel később….

- Nem szabad sírni a föld legboldogabb helyén. - mondja Brooks kislányunknak.

Próbál keményen viselkedni, de tudom, hogy meg akarja adni neki a Minnie
Egeret, amit a kislány kért. A lányunk a legkisebb a hét gyerek közül. És az
egyetlen lány. Kislányt akartam, de Brooks mindig fiúkat csinált nekem. Végül,
amikor megszületett, azt mondtam, hogy befejeztük. Meglepődtem, hogy
Brooks ilyen könnyen belement, de mindig megadja nekem, amit akarok,
kérdés nélkül.

Nézem, amint Brooks fizet a Minnie-ért, és azt mondja a lányunknak, hogy ma

már nem fog többet kapni. Ránézek a testvéreire, akik mind az ajtóban várják.
Mindegyikük kezében egy-egy Minnie van, amit a kislány ma kapott. Minden
üzletben, ahová bementünk, újat kért, és egyikünk sem mondott ellent neki.
Lehunyom a szemem és felnevetek. Annyira elkényeztetett, de ugyanakkor
védett is. Ha az apja nem lenne elég rossz, a hat idősebb testvér, akik vigyáznak
rá, olyanok, mintha saját hadserege lenne. De mindannyian odavannak érte, és
rózsaszínű plüssállatait hurcolják, miközben mindenre felülnek vele, amire a
kiscsaj akar. Hála istennek, mert ha még egyszer fel kell szállnom a
teáscsészékre, kitépem a hajamat. Mindannyian annyira türelmesek vele.

Nagyon hálás vagyok, hogy az anyukáink és a gyerekeink együtt lehetnek.

Amikor először megemlítettem, hogy Disneylandbe jöjjünk nyaralni, néhány
idősebb fiunk zúgolódott, ám Brooks pillantása gyorsan elhallgattatta őket.
Mindent megtesz, hogy kordában tartsa őket, de tudom, hogy a fiúk mindent
megtesznek, amit kérek tőlük.

Figyelem, ahogy anyukáink csatlakoznak a gyerekekhez a következő menetre

valamelyik játékon. Ők ketten olyan jól szórakoznak, mint a gyerekek.
Aggódtam amiatt, hogy fognak lépést tartani velük, de amíg a gyerekek
elfáradtak és megpróbáltak lefeküdni, a nagyik visszarángatták őket. Brooks
anyja szerencsére rég kidobta Vick-et, és azóta nem hallottunk felőle. Most egy
fizioterapeutával randizik, akivel anyám az elmúlt pár évben dolgozott, és úgy
tűnik, hogy igazán boldog. Néha szeretném, ha az én anyám is randevúzna, de
azt mondja, hogy nincs rá ideje. Személy szerint azt hiszem, hogy van egy
barátság extrákkal kapcsolata egy másik orvossal, de soha nem ismerné el
nekem. Amíg boldog, csak az számít.
Érzem, hogy Brooks mögém áll, és átkarolja a derekamat. - Jól szórakozol? -
kérdezi, megcsókolva a nyakamat.

- Tudod, hogy igen. - mondom, miközben megdörzsölöm engem ölelő karjait.

Hozzá dőlve felsóhajtok, és érzem, hogy az otthoni élet minden stressze eltűnik
belőlem. Szerencsés vagyok, hogy Brooks annyira praktikus, és mindkettőnk
anyukájának a segítségére számíthatunk, de az összes gyerekkel és az iskola
utáni dolgaikkal nagyon nehéz lépést tartani. Ez a nyaralás egy módja annak,
hogy együtt szórakozzunk, és máris örömmel várom, hogy legközelebb
visszatérjünk.
- Anyukáink nagyon várják, hogy este elvigyék a gyerekeket a tűzijátékra. –
mondja Brooks, és orrát a nyakamba fúrja.

- Sajnálom, hiányozni fognak. - mondom, de aztán elmosolyodok. - Azt hiszem,

csinálnunk kellene néhányat magunknak is. - Befordulok a karjaiba, és felnézek
mosolygó arcába. - Gondolja, hogy megbirkózik ezzel, Mr. Renshaw?

A homlokát az enyémhez nyomja, és érzem, hogy a keze lecsúszik a

seggemre. – Mrs. Renshaw, jobb, ha vigyáz magára! Ez nekem nem jelent
kihívást.

- Disneylandben fogdosol. Biztos vagyok benne, hogy Mickey Egérnek lesz egy-
két szava hozzád.

Rácsap a seggemre, mire felsikítok és felkuncogok. Megpróbálok elhúzódni

tőle, de a fogása szorosabbá válik.

- Csak próbáljon az a patkány elvenni tőlem.

- Esélye sincs. - mondom, magamhoz húzom, és megcsókolom.

Annyira elmerültünk a csókban, hogy észre sem vettük, hogy valaki mellénk
állt. Amikor elválunk egymástól, megdöbbenve látom, hogy Mickey áll
mellettünk, csípőre tett kézzel. Elvörösödök, mintha egy tanár kapott volna
rajta a barátommal, amint a lelátó mögött smárolunk.

- Sajnálom, Mickey. – motyogok, aztán kitör belőlem a nevetés.

- Én nem. - mondja Brooks, és még közelebb húz magához. Érzem, hogy még
egyszer rácsap a seggemre, mielőtt Mickey integetne, és tovább sétálna.

- Azt hiszem, ez megkoronázta az egész nyaralásomat. - mondom és újra

felnevetek, mert nagyon vicces volt.
- Óvatosan, szépségem! - súgja Brooks a fülembe. - Ma este úgy megduglak,
mint egy mocskos hercegnőt.

Meleg borzongás fut végig a hátamon, ahogy arra gondolok, hogyan fog
szeretni engem. Lehet-e a Föld legboldogabb helye, még ennél is boldogabb
hely? Azt hiszem, hamarosan megtudom.

VÉGE