Az oktatás modernizációja:

felsőfokú oktatás
A két vh között 4 tudományegyetem: budapesti, szegedi (Kolozsvárról), debreceni, pécsi
(Pozsonyból). Az egyetemeknek bölcsészeti, orvostudományi, jog- és államtudományi,
valamint hittudományi fakultásuk volt. A szegedi egyetemen nem működött hittudományi kar,
de volt matematikai és természettudományi kar. A budapesti és a szegedi egyetemen
gyógyszerészeti tanfolyam is volt.
Nőtt a hallgatók száma is, amellett, hogy Trianon után az ország lakossága a harmadára
csökkent: 1866-ban 4955, 1894-ben 5345, 1915-ben 14575, 1924-ben pedig 17353 diák tanult
a felsőoktatásban (táblázat). Egyetlen Műegyetem: Magyar Királyi József Nádor Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem (mérnöki és építészmérnöki kar, gépész- és vegyészmérnöki
kar, bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar (ez a 3 Sopronban), mezőgazdasági és állatorvosi kar,
közgazdaságtudományi kar).
Emellett voltak főiskolák: hittudományi főiskolák, a jogakadémiák, a tanárképző főiskolák, a
gazdasági akadémiák, a kereskedelmi főiskola, a művészeti főiskolák (képzőművészeti és
zeneművészeti) és a honvédtisztképző főiskola. 1925-től a Magyar Testnevelési Fõiskola is
elindult. A felsőoktatásban résztvevők 40 %-a jogot hallgatott.
1924-ben új törvényt hoztak a tanárképzésről, mivel eddig nem volt szükséges a tanárképző
intézetek látogatása, csak a vizsgákat kellett letenni, így sokan csak az ösztöndíj kedvéért
iratkoztak be. A tanárképzés az egyetemek bölcsészeti karának volt a feladata, ennek
megkönnyítésére a törvény előírta a kar melletti középiskolai tanárképző intézet felállítását,
illetve újjászervezését. A tanárképző intézetek székhelyein a későbbiekben gyakorló
középiskolákat állítottak fel. 1927-ben véglegesítették a diplomához szükséges feltételeket.
Három vizsgát, alapvizsgát, szakvizsgát és pedagógiai vizsgát kellett tenni hozzá. Az
középiskolai tanárképzés segítése érdekében 1895 óta működött Budapesten a "br. Eötvös
József Collegium" is.