AZ ETRUSZKOK

BUDAPEsT 1980
 Etrurcologia

Fordltotta
JÁSZAY MAGDA

A forttítást az erédctivcl e8ybcvetett€

és szakmailag cllen6rizrc, a képanFgot kieg&zítette
SZILÁGYI JÁNO§ GYÖRGY

ISBN 9632E01464

@ Ulrico Hoepü Editore SPA, 1975

Via Hoepü 5, 20121 Milano Qtaly)
@ Jászay Magda, l9E0. Hungarian translstion
 A kiadásért felel a Gondolat Könyvkiadó igazgatőia
@
Athenaeum Nyomda, 79.0971 Budapest, 1979
Felelős vezető: Soproni Béla vezÁigazptó
Felel6s szerkesztő: Kulcsár Zsuzsanna
Műszaki vezető: Gonda Pál
Műszaki §zerke§ztó: Radó Péter
A bodt& és kötésterv llida Győző nunkája
Megielent 16 000 pádányban
25,9 (Al' ív*80 old. melléklet terjedelemben
Ez a könyv az MSZ 5601-59 és 5ó2-55 szabvány szerint késziilt
 Az etruszkológia rövid története
i
i
]]

l_

Már korábban is megpróbálák, hogy az etruszkológiai kutatások fejlődését

felvázo|ók, a tenesánsz korig visszanyűó első, félénkvizsgáíódásoktól nap-
jaink tudományos munkásságág, szem előtt tartva mindenekelőtt az egye§
ágak: a ftgészet, a nyelvé§zet és a történelem terén elért eredményeketl. De
ezekből a visszapillantó vizsgálatokból hiányzott az egységes uézőpont, ami
hivatva lett volna, hogy a sokféle és látszólag ellentétes tényt valami|yen
irányelv vagy legalább valamilyen fejlődési vonal szerint világítsa meg, amelyet
joggal kereshetnénk a társadalomtudományok történetében is, bár itt inkább,
-
mint más kutatásoknál - gyakran szerepet játszik a rögtönzés és a véletlen.
Mint az antik világ népeinek történetével é§ művelt§égével foglalkozó más
tudományágaknak, az etruszkológiának is megvan a maga tudó§ ,,őstörténete",
amely a XVIü. század végéigvagy a XIX. század elejéig terjed; megvan mód-
szertani értelemben vett kialakulá§ának szakasza, amely a XIX. sÁzaÁ nagy
reszét foglalja magában; végiil megvan a teljes történeti-kritikai kidotgoás
korszaka, ami nagyjából í]z utolsó nyolcvan évre esik. Míg azonban egyes
- pusztán történeti vagy filológiai - tudományágakban a tudományos fejlő-
dé§t tűnyomórészt belső ösztönzőerők hozták létre, amolyek lehetóvé tették

1
A. Micha€li§, Ein Jabrhundeít kunstarcháologischer Entd€ckungen [A régész€ti műkincs_
felfedezések cgy évszíaada], l908l; P. Ducati, La ric€rca aícheologica in Etruria [A régé-
szeü kutaás Etruriában], At€ne e Roma, 1913, 277 sk.; E. Fiesel, Etruski§ch lEtruszk
nyelv], l931;B. Nogara, Gli Etru§chi e la loro civiltn [Az etruszkok és kultúrá{iukl,
1934 l sk.; P. Ducati, Le probléme étrusque [Az etruszk kérdés],1938, 3 sk. és Voci di
Etruria [Etruriai haugok], 1939, 173 §k.; R. Bíoch, I-e my§tére étíusque[Az etíuszk rejtélyl,
1956,3 sk.; A, Hus, Les Étrusques peuple secrct [Az etruszkolq a titokzatos nép], 1957, 9
sk. Ld. {rjabban még: G. Devoto, M. Patlottino, G. caputo, In memoria di Luigi Lenzi
tl,uigi íánzi emték€zetéíe], §tudi Etrus€hi, )o(Dq 196r, XD( sk.; F. Magi, I1 Mu§€o
Gr€oriano Etrusco nella storia degli scavi e degli §tudi etru§chi [A Mu§€o Grcgoriano
Etrus€o az á§aüások es az etruszk kutatások tórténetéb€n], É,tudes Étrus€o_Italiques, 1963,
1l9 3k, Az €truszkológiai kutatások történ€tének é§ irányzatainak általános áttekintésére
ld.: M. Pallottino, Introduzione alla civiltd d€gli Etruschi [Bevezetés az etruszkok kultuíá-
jába], Historia, VI, 1 sk.
következetes és folyamatos kibontakozásukat, az etruszk tanulnányok, ame-
lyek nagyrészben régészeti adatokon alapulnak, közvetlenebbül kapcsolódnak
a felfedezések és ásatások ktilső köriilnényeihez. Sőt azt mondhatjuk, hogy
az etruszkológia előrehaladásában együttesen játszott közre egyészt atégészeti
felfedezéseküteme, másrészt a klasszikus ókortudomány általános irányzatainak
fejlődése történeti, filológiai és nyelvi vonatkozásban. Az etruszk földön és
föld alatt végzett feltáíások minden fokozottabb tevékenységiszakasának és
az áltááaos történeti-régészeti módszer minden előrelépésénekaz etruszko-
lógiai tanulnányok egy-egy jól feüsmerhetó fejlódési foka felel meg, Ésnéze-
tem §zerint ez a legkevésbé önkényes szempont, ha meg akarjuk kísérelni,
hogy a tényeknek és irányzatoknak bizonyos rendszerbe foglalásával rekonst-
ruájuk az etruszkológia történetét.

Az etruszk régiségekiránti első érdeklődés sírok és feliratok szórványos felfe-

dezeseit követően, a teleszánsz korra nyrilik vissza, és a humanista Annio di
Viterbo (1432-1502), valamint más tudósok fantasztikus rekonstrukciókkal
teli írásaiban jut kifejezésre. Ezt követően az érdeHődés a római Tusciáról
átterelódik Toscanára, ahol főleg a XVI[. sázadbal élénkiilmeg a volterrai,
cortonai, sienai stb. felfedezésekkel, ásatásokkal és a régiségek tanulmányoá,
sának azzal a lelkes mozgalmával, amelyet ,,etruscheriá"-nak, etrusz,kizálás-
nak neveztek. A helyi tudó§ok lelkesedése, akik hajlamosa.k voltak tűértékelni
toszkán haájuk régi űcsőségét,honájárult az etruszk emlékek ismereének
elterjesztéséhez, és elősegítette azt, hogy az antik világ többi népe köótt
az etruszkokat gyakran trilzottan magasztalták. Ahoryan a )fYl. század
Róma rljrafelfedezésének kora volt, és a XD( Görögország íelíedie7Ééé, űgy
a XVI . száz^dotbíZlásttekinthetjük Etruria felfedezése idejének. Igaz ugyan,
hogy az antik világ Etruriára vonatkozó ismereteinek els6 - gondos és terje-
delmes, bár nem hiteles ismeretanyaggal és fantazmagóriákkal teletűzdelt -
ósszefoglalását a skót T. Dempst'r;r De Etruria regalí IA kiráyi Etruria] című,
t616 és 1625 között írt munkájában találjuk, de az is igaz, hogy ezt csak
a XVI . szÁzad első felében adták ki, és ha§znáIták fel; nyomban vissáangra
talátt F. Buonarroti (kiegészítésekés magyarázatok a De Etruría regaliboz,
kiadva a szöveggel egytttt l723-1724-ben), G. B. Passeri ( Paralipommí |Ki,
egészítések]Dempsterhez, 1767 i Píctwae Etruscorutn in yasculis [Az etrusz-
kok vázafestészetel, 1767-]5), S. Maffei (Ragiotutnento sopra gl'Itali primitiví
[Elnefuttatás a korai itáiaiakríll, 1727; Osseryazioni letterarie firodalmi ész-
revételek] I-VI, 1737-40), A. F. Gori ( Muselnn Etruscwn [Etruszk múaeum],
173743; Musei Guarnacci antiEm monunenta [A Guarnacci-mríaeum regi
emlékei], 1744; Musewn Cortonense |A cortonaimrlzeum], 1750), M. Guamacci
( Orígíni ltaliche [Itália kezdetei], 17ű12) munkáiban. Már 1726-ban meg-

alapították a cortonai Accademia Etruscát, amely központja lett ennek a tudo-

6
Il
:

mányos tevékenysegnek, ahogy erről 1738 és 1795 között kiadott Disszeftá-

cűi is tanúskodnak. Olaszországon kívíilmeg kell említenünk a nagy francia
régiségkutató, A. C. Ph. de Caylus művét (Recaeil d'antiquítés égyptiennes, étru*
ques, fomaif0s et gauloises [Egyiptomi, etruszk, római és galliai régisegek
gyűjteménye], L752-ó2). A XVIIL szÁzadi ettuszknLílást pozitívan kell érté-
kelnünk, nem annyira gyakran önkénye§ és fanta§ztikus feltevései és végkö-
vetkeáetései vagy kritikai tevékenységénekjellege miatt, mint inkább a kuta-
tá§ban, továbbá a régeszeti anyag és emlékek g5riijtésébentanú§ított §zenve-
délyes buzgalmáért, §zoígalmáért; így - elveszett dokumentumok esetében -
még ma is bizonyos mértékigértékes.
A x\nII. §zázad tevékeny§ége az etruszkológia terén L. I,anzi Saggio di
lingua etrusca e dí altre d'Italia ([Tanulmány az etruszk és más itáliai
nyelvekől], 1789; második, posztumusz kiadás, 1824) című mllnkájának m§g-
jelenésével éri el csúcspontját; ez kisebbfajta ,,sunmáját" adja az Flruiára
vonatkozó ismereteknek, nemcsak a felirattan és a nyeln hanem a történet-
tudomány, a régészetés a művészettörténet terén is. Lanzi máí eljutott a §ze-
lesebb ködl ismeretek és a biztosabb módszer szakasának küszöbéig; erről
tanúskodik sok megállapítása a nyelvészet és az epigráfia köréből, továbbá
szembefordulása az etruszkiálás túlzásaival, például abban, hogy helyesen
Görögorságból Eátaaztatja az eddig g6g5zkntrk nevez€tt fe§tett edényeket
(De' wsi artichí dípinti volgarmente chiamati etruschi |,A, közönségesen
etruszknak nevezett régi festett vázákól], 1806). I-anziboz kapcsolódik azután
a XIX, szízad, olasz feliratkutatóinak sora, mint §. B. Vermiglioü, F.
Orioü, M. A. Migliarini, sőt A. Fabretti is. Ezzel szembn gyakran a XVIil.
századi tudósok szellemének, felfogásának és módszereinek némi továbbélé§ét
észlelhetjiik a X|X. sázad. első felének néhány tudósánát, mint G. Micalinál
(a L'ItaIia avanti il domíníodei Romani flálta a római uralom előtt], l8l0
és 1822; Storia degli antíchi popoli italiani |A régi itárliai népek története],
1832 és a Momonenti inediti a illustrazione della storia degli antichi popoli
italíani [Kiadatlan emlékek a régi itáliai népek történetének ismeíetéhez],
1844 című munkák szerzóje) vagy F. Inghiramná| ( Monumentí etfuschi
[Etruvk emlékekl, 182O-Z6), de az ő munkáikon is elkerülhetetlenül nyomot
hagytak az akkor folyó régészetifelfedezesek, valamint a módszer é
az általános tudományos ismeretek fejlődése.

Az új század ugyanis Dél-Etruria temetőinek beható feldedtésével és sá-

mos, Tárquiniában, Vulciban, Cerveteriben, Perugiában, Chiusiban és más
helyeken eszközölt döntő jelentőségű felfedezéssel köszönt be. A xvIII.
századra jel7emző kezdeti tevékenységgel szemben, amely lébehozta a cortonai
és volterrai gyűjteményt, ekkor alakult ki az etruszk anyag gyújteménye a
firenzei Museo Granducaléban - amely a mostani fiíenzei Museo Archeologico
magya lett -, a római Mus€o Etru§co Gregorianóban a perugiai Museo
Etrusco-romanóban; az ásatások közvetlen eredményeként pedig létrejött
Luciano Bonaparténak, Canino hercegének és G. P. Campana bankámak
óriási méretű magángyűjteménye; ezekre írz a soís várt, hogy nagy részben
elhagyják Olaszotuág terüetét, és a párizsi Louwe, a londoni British
Museum és sok más nagy európai múzeum etruszk anyagának magvát alkos-
sák. Eközben, a XVIII. század végén,a XIX. sázad elején, nagymértékben
megújbodott a klasszikus ókori emlékek tanulmányoása; eá J. J. Winckel,
mann kezdeményezte, E. Q. Visconti, C. Fea, L. Canina, K. O. Miiller,
B. G. Niebuhr folytatta; új ösztönzést kapott attól, hogy a nyugati világ
közvetlen kapcsolatba kerüt Göíögor§zág eredeti múemlékeivel.Bzzel egy-
időben az általános összehasonlító nyelvészet F. Scblegel és F. Bopp fellépésé,
vel tűjutott a még nem tudományos kutatás ködös periodusán, és megfogható
eredményt ért el az indoeurópai nyelvi erység meghatároÁsával és kimutatá-
sával.
Mindezek kóvetkeztében é§ a kutatások általános fejlődésének keretében
az etruszk régiségek ismerete XVIII. százaü szakaszából átlép a történeti,
régészetiés nyelvészeti módszer XIX. százaü szakaszába. A fejlődés fontos
ténye.zője't jolenti az Instituto di Corrispondenza Archeologica megalapítása
l829-ben Rómában, E. Gerhard és egy csoport északi tudós és műkedvelő,
az tlElnenezett ,,hyperboreusok" kezdeményezésere;több évtizeden keresztiil
az Ettuiára vonatkozó kutatásokat és fe|fedezéseket e^úáa az Intézet
kiadványai: a Bullettino, az Annali és a Monumenti dell'Instituto ismertet-
ték. A topográfia és az emlékanyag tanulnányozása utazók, régészek és építé-
szek kutaásai és pubükációi révénlendül fel. Ilyenek pL Calina ( Antica
Etflufía mníittima [Az ókori tengerparti Etruria], l84G51), W. Gell (The
Topography of Rome anil íts Yícínity|Rómálak és környékének topográfiája],
1846), G. Delnis (The Cities md Cemeteríel of Etruría [Etruria városai és
temetői], l 848 ; további kiadásai l 883-ig), A. Noél des Yergers ( L' Étrwíeet les
Étrusques [Etruria és az etruszkok], 1862-64). Küönösen i§mert volt Dennis
könyve, amely az Etruriára vonatkozó ismereteket széltébenelterjesztette
a művelt ülágban.
Közben tovább folyt a műemlékek, műtárgyak és régészeü lelet€k rendszeíes
gyűjteményes kiadása, mint Micali és Inghirami már idézett munkái és a va-
tikáni Museo Etrusco Gregoriano katalógusa (Museí Etrusci quod Gregorius
XVI constituit monimenta [A XVI. Gergely alapította Etruszk Mrizeum
emlékei], 1842 és két további kiadás, némi váItoztatás§a]). De megkezdték
egyes emlékcsoportok anyagának összegy{ljtését is, így valóságos ,,corpus"-a
készüt a festett edényeknek (Gerhard, Auserlesene Yasenbilder lváIogatott
vázaképek|, 1840-58), tükröknek (Gerhard, Etruskische Spiegel |Et:uszk
tükrök], 1839-ó7; folytatása G. Körte munkája, 1897), majd urnáknak (H,
Brunn és Körte, 1 rilievi delle ú e etfusche [Az etruszk umák dombor-

8
 I művei], 1870-1910. Nem hiányoztak eznkben az évtizedekben a gondosan
és bizonyos kritikai pontossággal sz€rke§ztett értékesásatási jelentések, és
l
múvészeti tárgyú tanulmányok is jelentek meg. De az első kísérleteta régi
etruszkok művészetének általános összefoglalására csak J. Martha munkája
jeleúi (L'art étrusque |Az etruszk művészet], 1889).
A tárgyalt időszak kiilönösen termékeny epigráfiai tanulnányokban. Az
-)
olasz tudósoknak, l-anzi már említett követóinek munkássága csrlcspontját
érle el a hatalmas Corpus lwcriptionwn ltalicarm, (C.H.) ItÁial Feliratok
Gyűjteménye] közreadásával és Fabretti Glossariun ltaliamával fltáliai szó_
jegyzék] (1867), amelyhez még három kiegészítésés egy Függelék csatlakozott
F. Gamurrini gondoásában (1880). A század utolsó harminc évébenaz et-
ru§zk nyelvre vonatkozó tanulmányok határozott kritikai irányba teíelődtek.
Kiemelkedik ezen a téíentöbbek között W' Corssen, W. Deecke, C. Pauli,
S. Bugge, G. Herbig, E, Lattes; a fő kérdések az értelmezés módszerei és az,
hogy az etruszk az indoeurópai, nyelvcsoporthoz tartozik-e, vagy sem.
Ugyanekkor vetik fel kritikailag az etruszkok eredetének problémáját is,
ezúttal már nemcsak antik itodalmi források és nyelvészeti feltevések alapján,
hanem az etruriai és emiliai kultúra korai sza"kaszaira vonatkozó tij felfede-
zeseknek (1856-ban napvilágra keriiltek a Bologna melletti Villanova első
halottégetéses sírjai) és az itálili őstörténet általános fejtódésének fig5relembe-
vételével.Ezekben a kutaásokban és vitákban elsősorban W. Helbig, I.
Undset, L. Pigorini, E. Brizio és F. v. Drrhn vett részL Meg kell végül
említeni egy összefoglaló művet, amelynek komoly jelent6sé8e volt, és van ma
is, főleg a görög-római hagyománynak az etruszk világra vonatkozó adatai
összegyújtése és feldolgoása miatt; ez K. O. Miiller könye (Die Etrusker
[Az etruszkok], 1828), amit 1877-ben Deecke adott ki rljra, a nyelvészet
és régészet rlj eredményeivel kiegészítve.

Az etruszk tudományok történetének harmadik korszakát az etruszk

föld feltárásának átalános újiáéledésevezeti be; a XIX. század középső
évtizedeinek ellanyhulása lán ez a tevékenység íőleg az olasz álam
ösáönzésére indul meg újra. Kiássák Tarquinia, Vulci, Chiusi, Orvieto, Vetu-
lonia, Saturnia, Narce, Bologna temetőit, majd - az utolsó évtizedektől kezdődő-
en - Yeii, Caere, Spina necropoüsait; felkutatják a települések maradványait
és a templomokat Marzabottóban, Capuában, Faleriiban, Orvietóban, Veii-
ben, Caerében, Tarquiniában, Bolsenában, Vulciban, Rosellében, Fiesoléban,
Plrgben. Etruria kultúrájának legrégibb szakaszai, a Villanova és az orien-
talizáó korszak nemcsak Villanovában és Bolognában kerülnek feltárásra,
l hanem Tarquiniában, Veiiben, Vetuloniában, Narceban, Bisenzióban, Popu-
loniában, San Giovenaléban is, hogy csak a legjelentősebb helyeket említsem.
Ezekhez más hasonló és veliik szorosan összefüggő felfedezések csatlakoznak
Lazióban, Campaniában, Umbriában, Picenumbao, Észak,Olaszországban. Iét-
rejönnek Firenze, a római Villa Giulia, Bologna, Tarquinia, Chiusi nagy mrlze-
umai és Orvieto, Fiesole, Marzabotto, Siena, Grosseto stb. helyi gyűjtemé,
nyei. Etruszk anyaggal gazdagodnak Európa múzeumai (mint a koppenMgai
Ny Carlsberg Glyptothek Helbig Múaeuma). Rendszeres, folyamatos ós
széles körű feltáró munka alakult ki, amely bevonta hálójába Etruria egész
teriiletét, é§ amüez most még a légi felvételek és más teljesen modern technikai
kutatoeszközök segítsége is járul (Dél-Etruriában, Spinában). Ezek a kutatások
nem korlátozódtak Etruriára, és nem maradtak elszigetelten saját ercdméuyeik
körébe árva: az igy felátulő világ évtizedről évtizedre szilárdabban illesz-
keük bele az antjlk műveltség általános fejlődésének képébe,mind az aatik
Itáliát, mind pedig a görögorsági és keleti kapc§olatokat illetőleg. A régészet
tudománya finomítja módszereit, a történeti§ég szigorubb pontosságrl és
egyszersmind szélesebb alapjaira ámaszkodva. A művészettörténet magáévá
teiá a mai kritika rlj elveit, elvetve a művészetnek olyan előre gyártott szab-
ványait, amelyek a művészettől a természet utánását várják, és a hellén
klasszicizmus tökélete§s,égét hirdetik, § így utat nyit,la az ettuszk művészeti
produkció megértéséhezés értékeléséhez.Végül tlj és terjedelmesebb szövegek
ielfedezése - mint a ágrábi múmiatekercs és a capuai agyagégla -, továbbá
a nyelvészeti ismeretek bővüése é§ tökeletesedése, kiilönösen az indoeurópai
előiti ítildtOzi-tengeri nyelvi alaprétegek kutatásának terén, rlj előfeltételeket
toremtenek az etru§zk nyelvi tanulmányok fejlódéséhez.
Tovább folytatódik az átalános vagy az emlékek egy-€gy c§oportjárol ké-
szült íepertóriumok kiadása; ilyen az etruszk kultúra legrégibb szakaszának
anyagáról O. Montelius La cívilísation primitiye en ltalie [A korai kultrlra
Itáliában] (1896-1904) c. könyvének rajzos táblagyűjteménye; a festészetről
a Monumenti della pittura antica in Italla [Az antik festészet emlékei Itáliában]
c. §orozat Tarquinia és Chiusi etruszk sírjairól szóló íiizetei (I937,I97I): az
épületdíszítő teírakottákról A. Andrén gyűjteménye: Árchítectwal Terrucottas
from EtruscoJtalíc Temples lÉpüetdíszítőcserepek etruszk-itáiai templomok-
ról] (1939-19€); a szarkofágokrót R. Herbig ,,corpus"-a: Die jihgerctrus-
kísihm Stetnsarkophage |A. késő-etruszk kőszarkofágok] (1952); a vázafes-
tészetről J. D. Beazley munkája: Etruscan Yase,Painting [Etruszk vázafesté-
szet] (1947). Kiilönösen jeüemzők továbbá erre az újabb korszakra a monogra-
fikus tanulmányok az etruszk kultrlra egyes központjairól, azoknak kiiJönféle
történoti és régészeti oldatairól; ilyen munka készült Bolognáról (A. Grenier,
P. Ducati), Populoniáról (A. Minto), Cortonáról (A. Neppi Modona),
Chiusiról (R. Bianchi Bandinelli), Marsiüana d'Albegnáról (Minto), Satur-
niáról (Minto), Sovanáról (Bianchi Bandinelli), Statoniáról (G. Matteucig),
Vutciról (S. Gsell, F. Messerschmidt, A. Hus), Talquiniáról (M. Pallottino),
Bleráról (H. Koch, E. v. Mercklin, C. Weickert), Capuáról (J. Heurgon),
Caeréról (R. Vighi, G. Ricci, M. Moretti). H. Nissen ltalienische l-andeskunde

10
utália földjel c. művének (1883-1902) Eúuriáíól szóló része után a legjelentő-
sebb topográíai munka A. Solai Topografa storíca dell'Etrund lEtruíia
történeti topográíája] (l9líl920). Etruszk településeket és múzeumokat is-
mertető be§zámolókat adott ki a közelnűtban M. Santangelo ( Museí e mo-
nwnenti etruschi [Etruszk mrlzeumok és emlékek], 1960) és L. Banti (il
mondo degli Etruschi |Az etruszkok világa], 1960). Az etruszk őskorra és
a protohistoriára vonatkoznak, többek között, v. Duhn, G. Siiflund, D. Ran-
dall-Maclver, J. Sundwall, N. Áberg, F. Messerscb,midt, H. Hencken, to-
vábbá a jelen ósszefoglalás szerzőjének tanulnányai. De különösen fontos-
nak látszik az az etruszk és itáliai világ művészeténekproblémáiról folytatott
vita, amelyet a veii Apollo nagy feltűné§t keltó felfedezóse vátott ki (§lq. Az
etru§zk művé§zet eredetiségének kérdését,amit máí Brunn, Martha és J.
Wickhoff is felvetett valamiképpen, most igenlő vagy tagadő kritikai szem-
pontbóI és kiilönböző következtetésekre jutva vitaüa meg többek között A,
Delta Seta, C. Anti, Bianchi Bandinelü, D. Levi, G. Kascbnitz-Weinberg, G.
Hanfmann, Pallottino, R. Bloch, C. C. van Essen, T. Dobm. Az etruszkok
művészete iránti érdeklődést tanúsítja a fe§tészetről (F. Weege, F. Me§ser-
schmidt, Pallottino), a szobrászatról @. J. Riis, Hanfmann, A. Hus), az
iparművészetről (G. A. Mansueü, Y. Huls. stb.) szóló külön monográfiák,
valamint kézikönyvek és képgyűjtemények kiadása, amelyek között kiilönösen
kitűnik P. Dlcati Stofia dell'arte etrusca [Az etruszk művészet töíténete]
(1927) és G. Q. Gigüoü L'afte etfu§ca [Az etruszk mílvészet](1935) címü
monumentális és még ma is igen hasznos, bár részben már elavult munkája,
Sok évtizede (pontosan 1893 óta) folyamatban van egy új, nagy felirat-
gyüjtemény kiadása, korszerűbb elvek és összehasonlíthatatlanul több adat
alapján, mint Fabrettié volt - kezdetben Pauli, Herbig, O. A. Danielsson,
majd pedig B. Nogara, E. Sittig stb. szerkesztésében - Corpus Inscríptíontnn
Etruscarum [Etruszk Feliratok Gyűjteménye] (C.LE.) címmet. Az otasz
epigráfiai iskola tevékenysége kiilönben tovább folytatódott szövegközlésekkel
és szöveggyűjtemények kiadásával (G. Buonamici, Epigrafia etrusca, 1932)
Pallotüno, Testinonia linguae Etruscae [Az etruszk nyelv emlékei], 1954;
,,Rivista di epigrafia etrusca" [Etruszk epigrá.fiai szemle] a Studi Etruschi
köteteiben), De közben nagy léptekkeljutottak előre az etruszk nyelv szerkezeté-
re és a szövegértelnezésre vonatkozó kutatások is; ezeknek a szakteriileteknek
szentelte, illetve szenteü tevékenységétszázadunkban A. Torp, A. Trombetti,
S. P. Cortsen, E. Fiesel, E. Yetter, K. Olzscha, F. Slotty, H, Rix, e sorok írója
és mások.
Az etruszkok eredetének kérdéséttárgyalták L. Pareti, F. Schachermeyr,
Ducati, Pallottino, F. Altheim monografikus művei és nagyszámú cikk, míg
a régi Etruria történetére és intéményeirevonatkozó kérdések iránti sajátos
érdeklődés egyre élénkebbenjut kifejezésre a római történet és római jogtör-
ténet kutatóinak írásaiban (G. De Sanctis, J. Beloch, L. Homo, Altheim,

1t
Pareti, S. Mazzat'tlo, P. De Francisci, A. Alföldi, U. Coü, Heurgon stb.);
életiiket és szokásaikat kiilönösen Solari (La vita pubblíca e privata &gli
Etruschi aA.z etruszkok köz- és magánélete], 1928) és Heurgon (Ic víe
quotídienne chez les Étrusques [A mindennapi élet az etruszkoknál], l9ól)
mono$áfiája vizsgálta. Meg kell említeni ezenkívül az etruszk kultúra küön-
féle vonásainak összegezesére irányuló kísérleteket Müller és Deecke már id6
zett művében, továbbá Ducatinál ( L'Etrurta antíca |Az ókori Etruria], 1927),
NogaranáJ (Gli Etruschi e la loro ciyíltá [Az etruszkok és kultúrájuk], 1933)
és M. Renard-nál ( Initiation d l'étruscolo§e [Bevezetés az etruszkológiába],
194l). A jelen összefoglalás, amelynek első kiadása l942-ben jelent meg,
ebbe a csoportba tartozik; más kézikönyve\ tanulmányok és ismeretter-
jesztő könyvek is egyre gyakrabban jelentek meg az utóbbi években, nem-
egyszer több nyelvre lefordítva, de nem mindig elismerésre méltó tudományos
színvonalon (említést érdemelnek Bloch, Hus, O, W. v. Vacano, Banti, Man-
suelli munkái); utalni kell végül néhány fontos etruszkológiai tanulnány-
gyűjteményre (Historia, VI, 1957; Tyrrhenica, 1957; Études Étrusco-Italiques
[Etruszk-itáliai tanulrnányok], 1963).
Firenzében, ahol a Museo Archeologico keretében már L. A. Milani
létíehoztaa Museo Topografico dell'Etruriát, a legutóbbi évtizedekben ki-
alakt:/rt az etruszk tanulrnányok fő központja, a Comitato Permanente per
l'Etruria (1927) és a Primo Congresso Internazionale Etrusco (1928) életre-
hívásával, majd l932-ben az Istituto di Studi Etruschi [Etruszk Kutató Inté_
zet] (ma: Istituto di Studi Etruschi ed ltalici) [Etruszk és Itáliai Kutató
Intézet] megalapításával, amelynek megteremtője és annyi éven át szenve-
délyes tudással működő elnöke Minto volt; ezenkívül 1927 óta itt adják
ki, évenkéntmegjelenő kötetekben, az iltézet folyoiratát, a Studi Etruschit.
Hogy az etruszkológia milyen fontosságra tett §zeít Olaszorságban, kitű_
nik abból, hogy egyes egyetemeken tanszéket kapott (Rómában l926-ban,
majd Firenzében, Bolognában és Sienában), és máshol is speciáüs kollégiumo_
kat tartanak oktatására; valamint abból, hogy a szorosan vett Etruria terü_
letét két régészet felügyelőség alá osztották (az első Firenáben működik, a
második Rómában, Dél-Etruriára kiterjedő jogkörrel 1939 óta; jeleütős te-
vékenységetfejt ki az etruszk régisegek kutatása terén az emiliai fófelügye-
lőseg is). Vegyük még bozá a Rómában műk<rdő ktilftrlű akadémiák és
intézetek érdekl&ésétEtruria kutaása bánt és az etruszk tanulmányok ha_
gyományainak kialakulását kiilföldön, küönösen Németországban, Francia-
országban, Belgiumban és §védországban. Irgíjabban orságos és nem-
zetköá jellegű rendezvények, így kiállítások (az Etruszk művészet és kultúra
kiállításától- amelyet 1955-ben és l956-ban mutattak be néhány nary európai
városban - az í966-ban Becsben és Stockholnban megrendezett tárlatig, ahol
a legújabb leleteket sorakoáatták fel) és kongresszusok segítették,és se-
gítik az ókori etruszk világ problémáinak és fő vonásainak egyre szélesebb
ködi megismertetését.
Mimóez az élónk, egyéni és csoportos tevékenység most már kifejezetten
arra irányul, hogy átfogó képet alkosson az etruszkok
történetéről és kultúrájárő1. De az etruszkológiának mint
egyseges töíténeti tudományágnak ez a kialakulása csak a legutóbbi évtizedek
vívmánya, mert azok a kutatók, akik korábban etruszk kérdésekkel foglalkoz_
tak, kiilönböző képzettséggelrendelkeztek, és a saját szakterüetiikön, annak
módszereivel dolgoztak; például a történészek az etruszkok eredetére és intéz-
ményeire vonatkozó kutatásokkal, a régészek a tárgyi emlékek és a művé-
szettörténet tanulmányozásával, a hivatásos nyelvészek az etruszk nyelv vizs_
gálatfual foglalkoztak és így tovább. Ennek oka elsősorban az, hogy ezsk
a tanulmányok a khsszikus ókortudomány keretében indultak meg, ahol
természetszerúlegaz ismeretek és dokumentumok óíiási tömege nem tette, és
nem teszi lehetővé, hogy ugyanazok a tudósok valamennf terül€ten egyaránt
dolgozzanak; így a modern kutatások megindulása óta a történettudomány,
a tégéuetés a filológia önálló tudományággá alakult. A gyakorlatban
maguk a görög-római világ történészei, a klasszika-archeológia vagy az
indoeurópai nyelvészet kutatói foglalkoztak, néha csak alkalomszetűen, az
etruszk világgal, és legtöbbször anélkül, hogy kapcsolatban álltak volna egy-
mással. Ez kétsógkíviil negatívum volt, bizonytalanságokra és a kérdések
hibás megközelítésére vezetett. Az etruszkológia ugyanis, a görög-római ókor-
tudománytól eltérően, viszonylag korlátozott kutatási terület, töredékes do-
kumentációs alyaggal, ahol valamennyi forrás és módszer összehangol{sa és
felhasználása nemcsak lehetseges, hanem nélkülözhetetlen is az egyes adatok
kölcsönös megértéséhez,valamint ahhoz, hogy meg lehessen kísérelni a helyt-
álló eredményt ígéíőtörténeti rekonstrukciót. Ebben az órtelemben azt
mondhatjuk, hogy az etruezk civitizáció kutaá§ánál kezdetben hiányzott a
problémák egységes és komplex megközelítése, ami más régi, kiterjedésiiknél,
időtartamuknál és fennmaradt emlékeik gazdagsáEánál fogva lényegesen
fontosabb civiüációk kutatását jellemezte, mint példáll az egyiptomiét vas/
a mezopotámiaiét (és a történettudomány olyan ágainak határozott körvo-
nalú kialakulásához vezetett, mint az egyiptológia és az assziriológia).
Az az igély, hogy összehasonlítsák, vagy egységbe foglalják a küönböző ter-
mészetű adatokat, kétségkívültöbbször is felmerült a múlt század folyamán és
e század elején történészekben (Müller, Pareti), nyelvészekben (Deecke, F.
Ribezzo), régészekben(Ducati, Minto). De csak Nogara szorga|mas és
mély€n szántó munkája tudta elérni, hogy a régészetiés nyelvészeti módszert
§zervesen összeolvassza az etruszk világ egységes értelmezésében;ezért őt
lehet a szó teljes értelrnében v€tt első igazi etruszkológusnak tekint€ni. Az az
együttműködés, amelynek élénaz Istituto ű Studi Etruschi ed Italici áll, még
ha egyelőre nagyrészt csak az ókortudomány különböző területeinek szak-
emberei között yalósult is meg, hozzájárul, bogy egyre jobban éwényrejusson
az etruszkológia kályzatainak egysége, amit Minto elengedhetetlen követel-
ménynek látott, Nogara kritikai alapokra helyezett, és a jelen összefoglalás
szrtzője szitrárdan vall mind kutatásai, mind pgfig oktató tevékenysége során.

Miután röviden végigtekintettünk az etru§zk tanulrnányok történetén, nem

hanyagolhatjuk el egy másik vonását annak az érdeklődésnek, amelyet a mo-
dem kultrlra a régi etruszkok világa iránt tanúsított. Ahogy láttuk, ez a távoh
és - a közvetlen történeti bizonyítékok hiánya s a fennmaradt feliratok
egyedülálló volta miatt - nehezen megf,ogható világ már a XVIII. szÁzad őt^
igen erősen vonzotta a tudósokat, ami nem ált arányban fontosságával, kíilö-
nösen az akkori ismeretek korlátai között; sőt az ettwzkizálás üssáangja
terjedt a tudományos körökön kíviil is, például az angol kerámia-utánzatokban
(azóta, hogy l769-ben létrejött J. Wedgwood ,,Etruria" kerámia-műhelye)
és az iparművészetet ihletó más ötletekben, a neoklasszikus ízléshatfuán. De
kűönösen a W{. század elejének nagy feltűnést keltő felfedezesei, a festett
sírok, a kincset érő vázák és ékszerek, amolyeket Latium lápvidékének
cserjéseiben és sziklás meredélyein ástak ki, teremtettek Etruria körül valami
kiilönös, romantikus varázsri légkört, amit Dennis és Noél des Vergers
könyvei terjesztettek el, hogy soha többé szét ne oszoljon. A kutatók bizony-
tilrnsága és yitái az etru§zk feliíatok megfejtéséről, a .nyelv besorolásáról, az
eredet kérdésérőlazt eredményezték, hogy elterjedt az etruszkok
,, r e j t é l y é n e k " gondolata, ami nem is csak a tudomány állásának többé,
kevésbe kifejcző meghatározása lett, hanem €gyenesen valami irracionális
meg8yőz6dé8, a szó szoros értelmébenvett apriorisztikus, érzelmi álláspont,
amely makacsul meggyökeíe§edett a modern kultúLrában, és a kutatá§ok
haladósától függetteniil, nemzedékról ne.rrzedékreüagyományozódó köáellyé
vált. Az etruszkok témája iilette például a mai, különösen az ango| irodalom
néhány igen szellemes |apját, igy D. H, Lawrence-nél ( Etruscal Places
[Etruszk helyek], 1932) és A. Huxleynél (Those Barren Leaves lA szerelem
útjai] és Point Counter Poínt lPolt és ellenpont); ezekben a régi Etruria
műveltsége mintha szimboliku§an átvátozótt volna egy ,,elveszett világ", ery
érzékiéletörömmel teü, ösztönösen természetes emberiség mítoszává, a górög-
római és a kere§ztény ctyilizáció érte|mitrkölcsi rendjének ellentéteként2.
Ezek a haásos irodatrmi elképzelések nyilvánvalóan elhomáyosították azt a
196 mindig világos és biztos kepet, amely a régészetitörténeti kutatá§ok
eredményeként, vagyis a tudomány pozitív adatai alapján az etruszk kultriLra
jellemző vonásairól kialakult, ezzr| is tápot adva az előítéleteknek és a való,

i vö. M. pallottino, scienza e poesia alla §cop€rta delt'Etruíia rrudomány ás költé§zet

Etruria fered€zé§éb€n], Quademi AcI, 24, 1957, 5 §k.

l4
l]

i ságtól való elkalandoásnak. A modern ember szenvedélyes érzetmi kapcsolata

az etruszkokkal megnyilvánul különben abban a kíváncsiságban, abban a
mindig 69$!ju|S és a nagykózönség körében egl,re terjedő élénkérdeklő-
désben is, amiről esetenként bizonyságot tesz a kiadványok és kiáIütások si-
kere, a gyűjtőszenvedély, sőt azok az ösztőlzések is, amelyek et a ké:pző- és
űszítőmúvészetnekmeg a divatnak nyrijt.
Az elmondottakhoz kapcsolódik még egy jelenség, amely - bfu mellé.ke§en é§
tagadó értelemben - közvetlenebbül érinti a tudományos világot. Az átudo_
mányos és míIkedvelő je|legű kiadványok hosszi sorára utalunk, amelyek
küönösen sűűn jelentek meg az elmúlt évtizedekben, és jelennek meg ma
is az etruszkokról, kultúrájukról és különösen nyelviikről. Ezeknek a kísérle-
teknek közös vonása az az a|apyető feltevés, hogy a nemzedékek történeti
kutatásai során gyűjtött eredményeknek és tapasztalatoknak az igazság felded-
tése szempontjából csak másodrendű vary semmivel eryenlő értékükvan
ery egyéu zseniális meglátásaihoz képest; nem vesznek tudomá§t a kritikai
módszer alapelveiről, mert hajlanak aría, hogy a feltevéseket tényekké
változtas§ák át, semmibe véve a bizonyítás feladatát; a legelképesztőbb
végkövetkeztetésekre ragadtatják magukat, amelyeknek légbőlkapottságát
többek között az is mutatja, hogy esetről esetre gyökeresen ellentmondanak
eg},ínásnak. A történeti és nyelvészeti kérdéseknekez a fajta megközeütése
emlékeztet a XVII. és XVIII. századi tudományos érdeklődés naivságaira
és furcsaságaira, és bizonyos értelemben az ,,etruscheria'' anakronisztikus
továbbélése. A jelenséget az ,,etruszk rejtély'' sejtelrnes légköre hozta létre,
mintegy törekvésüt a ,,rejtély" csodatevő megoldására; innen a rögtönzött
ötletek kedvelése (ami alól egy-két sajnálato§ esetben még néhány komoly tu-
dós sem tudta kivonni magát) és egy-egy nagyhangr1 áltudományos megáIla-
piás aeggyőző hatása a nagyközönségre. Különösen a nyelvészet tediletén
az etruszk nyelv teljes megfejthet€tlenségéről még mindi8 széles körben
elterjedt elóítéletnek megfelelnek az időszakonként elhangzó híradások arról,
hog5l felfedezék a ,,kulcsot" a §zövegek elolvasásához, az e híreket követó
röüd életúsajtóvissáangokkal és hasonlóan gyors feledéssel. Ez kétségtelenü
alía yezet, hogy állandósul a közvélemény tájékozaüansága az etruszkológiai
ismeretek és problémák területén, és nehezebbé, de minden bizonnyal mig-
inkább szüksegessé teszi a tudósok magyarázó és ismeretterjesztő munkájáti.

s Az etru§zk DyelY értelmezéséíeirányuló

sikerlelen, dilettáls próbálkoások egyik legkiáltóbb
€§eére é§ az ezzel kapc,solatbaD Límadt vitára vonatkoálag ld. c, Batti§ti köDwec§kéjét:
Polemica etrusca [Etruszk üia], (Biblioteca de ,,Il §aggiatore") tAz ,,Il saggiator;'' Könyv_
tára], Fireoze, 1934. Néháuy tijabb kel€tú ,,esetre'' Yonatkozóla& vö. a studi Etruschi folió_
iratban megjelent ismertetéseket (xx[, 1952-53; ro(v, 1957; )Qo(, 1962; )o(KI, 1964);
ld. még F. De Ruyt, De la méthode en étruscologie [Az etruszkológia mooszererot;, Étuaá
Étrusco-Italiques, 1963, l sk.

15
 I. TÁBLA

A XVIII. században feltárt etru§zk §írok

l, kép. A Ceisiniek sírja (elpusztult) (J. Byíes, Hypogaei of TaIquinia)

2, kép, A Mercareccia-sír Tarquiniában
 Il. TÁBLA

1. kép. Kettős kúp alakú hamweder §ötét égetett agyagbc_

bekalcolt geometliku§ díszíté§selés egy füllel, tetején broE-
lemezbói készüIt taréjos sisakkal. A tirrén tengerpalti Et._-
ria Villanova-kultúrája (i. e. Ix-vIII. sz.) (Filenze, Mus..
Archeologico : Tarquiniából)

2. kép. Álat alakú teríakotta edény lova§ halco§

alakjáYal. Emilia villanova-kultúrája (i. e, VIII-VII.
sz.) (Bologna, Museo Civico)
 Az etruszkok Itália
és a Földközi-tenger
partvidékénektörténetében
 I. FEIEZET

Itáha a történelem hajnalán

A modern elméletek. Az őstőrténet legkésőbbi
szakasza és az itálíai vaskori kultúrák. A pri-
mitív Itőlia nyelvei. A történelmí népek kiala-
kulása

Amikor Theodor Mommsen, a történeti filológia atyja, a Róma alapításáról

szóló régi legendákkal kapcsolatban igy írt:. ,,a töíténelemnek mindenekelőtt
meg kell tisztítania a terepet enklről a meséktől, amelyek történelemnek
szeretnének látszani, holott nem mások, mint kevésséöttetes kitalálások"r,
bizonyára nem gondolta, hogy a moderntudomány bonyolultrégészeti és nyelvé-
szeti fejtegetései az itáliai óstörténetnek hamarosan számos olyan rekonstruálá-
sát és feldolgozását teremtik meg, amdek nem kevésbéfantasztikusak és rrese-
szerüek, mint a kegyes régi hagaományok, még akkor is, ha a módszer
álütólagos helyessége és vitathatatlanul jó hírű tudósok tekintélye támogatja
őket.
Ugyanaz a modern tudomáDy, amely kinevette az aborigines és pelaszgok
mítosát, maga végül oda jutott, hogy nem mindig biaos és döntő régészeü
bizonyítékokra támaszkodva és önkényesen etnikai értelnet adva kulturáIis
jelenségek bizonyos formáinak, megszemélyesítette §aját képleteit, és elkép
zelte fitíívnépek létezés€t, amelyeknek a terramaricoli (cölöpházlakók),
appenniniek, protovillanovaiak, villanovaiak stb. neveket adta. Az itáüai
nyelvek kialakulását leegyszerűsített elgondolással rlgy fogalrnaáa meg, hogy
a feltételezett (és nem létező) ,,közös itáliai nyelv" az indoeurópaiból sarjad-
zott ki, a latin, umber, oszk stb. pedig a közös itáliaiból. A művelődés
minden váltoását vagy fejlődésétidegen hódítók érkezésevelmagyarázta.
Mindezek a rekonstrukciók, bármilyen naivnak és csalókának tűnnek is ma
máí kutatásaink legutóbbi fejlódésének és küönösen a régészeüfelfedezések
forradalmi méretíileg|iabb növekedésének fényében,mégis sok évtizeden át
taították magukat, gyaktan a tiirelmetlenseg határáig menő dop,atizmussal,
és olyan mélyen rányomták belyegiiket a kutatások gyakorlatára, hogy még
ma is, amikor már újabb fogalnakat állítunk szembe veliik, önkéntelenü
is hajlunk arra, hogy olyan megjelöléseket és kifejezéseket használjuDk,

r Rómische G€§chichte [Róma törtéÉetel, I, 188l?, 44 sk.

l9
amelyek a tudományos kutatá§nak ezen a tertiletén sziilettek meg, és onnan
sármaznak.
De ha a XIX. század tudománya a régiek mítoszait a saját ,,mítoszaiva1"
helyettesítette, szabad-e ezért tűságosan szigorúnak lenniink vele szemben?
A kutatás fiatalos heve eg5l teljesen új teriileten, ahonnan serenyen eltünedeáek
a XVIII. századi barokk tudományosság utolsó árnyai is, egy új és csalhatat-
lannak vélt fegyver - a módszeresség - birtokbavétele, a haladás feltétete_
zese és a múlt szeüemi tevékenységéneklenézésemagyarázza meg - ha nem is
igazolja - az elé* eredmények felett érzett belső önelégültséget és azt a meggyő-
ződést, hogy ezeket véglegesnek kell tekinteni.
A klasszikus hagyomány Iália egyes népei vagy egyes városai történetének
kezdetét kiilső, ,,pillanatnyi" vagy csodaszerű esemény formájában képzelte
el (egy tengerentűi hős megérkezése,alapítás, isteni kinyilatkoztatás stb.).
Bár lesámoltak ezekkel a bonyolult legendákkal, a mrllt sázadvég történé-
szei és régészeisem tudtak megszabadulni a pontos időre rögdtett ,,kezdet",
a régi Itália etnikai képétkialakító egyetlen döntő esemény gondolatától;
elképzelésük szerint ez az esemény indoeurópai ,,italicusok" történelem elótti
betörése volt; ezek szerintiik új nyelv és egyszersmind új kulfilra hordoái
voltak; innen a kutatók igyekezete, hogy a nyelvésati adatokat automatikusan
a égészetiekkel azonosítsák, annak a feltételezett elvnek alapján, hogy minden
őskori kulturához sziikségszerűen más és más nép tartozik (ezt nevezték
később,,Kossinna törvényének').
Meg kell itt említeni, hogy a domináló ismeretek közül az indoeurópai
nyelvi egység elképzelése,amelyet a XIX. vázad folyamán hősies nunkával
kiatakítottak, és megszilrárdítottak, magában hordoaa azt az elvet is, hogy
eredetileg szoros rokonság ált fenn olyan történetileg szétsáíódott népek
között, mint a k€lták, germánok, itáliaiak, görögök, szlávok, örmények, iráni-
ak, indiaiak, következésképpen szétszóródásuknak volt egy eredeti kiinduló-
pontja, és volt egy meghatfuozott történeti pillanat, amelyben történelmi
lakóhelyiikre érkeztek; egy nyelv feltűnése tehát nem jelenthetett mást, mint
egy nép érkezését.Innen ered a római birodalom hanyatlásának szízadaiban
lefolyt barbár vándorlásokhoz hasonlóan nagyszabástl őskori népvándorlások
gondolata (de aual a kiilönbséggel, hogy az egész Európában és a medi-
terrán világban szétterjedt germán népek a germán nyelvet csak az ókoíi
romanizált teriilet szelén honosították meg; ez pedig elvesá a ha§onlat erejét).
Ésinnen ered különösen az az elmé|et,hogy az,, i t a l i c u s o k " az elt ó -
pai szár azf öld belseje felől törtek be az ő sko ri Itá-
liába.
Másrészt ugyanezekben az évtizedekben bontakozott ki az őskor korsza-
kainak és kultriLráinak képe, főleg a szárazföldi Európa régészeti felfedezései-
nek alapján. Az újabb kőkorszak és a rézkor (eneoüt) után a bronzkor
következett; ezt forradalmi eseménynek tekintették, és itáliai eredetét azono-

m
 sították az úgynevezett ,,teíramaíák" feltűnésevel a Pó-síkságon (a terramara
az őskori lakóház egy fajtája: cölöpökre épült, é§ §ánc meg árok veszi körü,
hogy a vizt6l megvédje). A terramarákkal hoztak összefüggésbe néhány
§zegényes sírhelyet, amelyek a halotthamvasztás szokásáról tanúskodtak.
Az, hogy a teríamarák elságetelten jelentek meg, Észak-IUíliában tüntek fel,
és szerkezetileg rokonai voltak az alpesi tavak őskori lakóhelyeiól ismert
palafitláknak (ólöpre alapozott építményeknek),továbbá a hamvasáás szer-
tartásának korai megjelenése és széles ködí elterjedése az Alpokon tűi orszá_
gokban a bronzkor vége felé és áJtalában a rokonság a terramaraJakók
kulnirája és a közép-európai bronzkori kultúLrák között - ez csupa olyan érv
i
volt, amelyet alkalmasnak találtak annak a feltevésnek igazolására, hogy a
bronzkori kultúLrát hozó népek az Alpokon keresztül vándoroltak be ltáIiába.
Ésminthogy ez új és alapvető fontosságri ténynek tűnt az iáliai őstörténet_

magától értetődónek látszott, hogy indoeurópaiak, vagyis az ,,italicusok"

érkezésévelm agy at ázÁk2.
Jó ideig erre az elméletre - amelyet legnevesebb és legmakacsabb hirdető-
jéról ,,Pigorini_féle elméletnek" neveztek el - alapoaák az óskori Itátia
nyelvészeti és régészetitényeinek magyaíázaát. E teória szerint az itáliai
kulturális fejlődés kezdetben az Alpokon trfuól jövó etnikai behatás függvé-
nye; és akár a terramara-lakók népességénekhullámót tekintették az áta!a-
kulás eryetlen hajtóerejének, akár - ahogy mások állították - a Duna-meden-
cpből érkező más betöré§ek követtek utána egymást, és ezze\ létrehoáák a
későbbi itáüai vaskori kultú(ákat, mindenképpen úgf, látszott, hogy a kultúra
magasabb szintre emelkedésénekfolyamata északról kiindulva haladt dél felé,
A terramarák népéneknyomait felismerni véltéka félsziget kiilönböző helyein
is, egészen a Taranto melletti Scogüo del Tonnóig ffonhal-szirt] (tíz észak-
itáliai kultúrákéhoz hasonló régé§zeti leletek jelenléte ,tapján). Odág mentek,
hogy még Róma eredetét is ezzel hozák összefiiggésbe; a négyzet alakú
város, Róma sakktáblaszerű alaprajza a négy égJÁj irányába futó egyenes
utcákkal, és maga a Palatinus név is jó érvnek tűnt, hogy az örök város
alapítását a cölöpökön álló tenamarák lakói lesármazottainak tutajdoníMk3.
Így Romulus és Remus mítoszának helyébe a tudomány üevében a terramara-
lakók mítosza lépett !

'Ld. W. Helbig Die Italiker in der Po€b€ne [Az itá,liaiak a Pó-§ík§ágon], 1879; L. Pigorini,
L€ piü antiche civilá dell'Italia lltália legégibb kultúrái], lullettino di Paletnologi8
Italiana, )o(D(, t9o3, 189 sk.
3 Hogl csak a |egújabb munkákm
szoíitkozzunk, vö. E. Táubler, Teríemare und Rom ffer-
ramarák és Róma], 1926; V. Basanofr, Pomerium Palatinum, M€morie dell'Accadenia dei
Lincei, 1939. Terjedelme.s kritikát ad íóluk P. Barocelli, Bullettino della Commissione
archeol. comunale, Lxx, 1942, 131 sk.
 A Pigorini-iskolával először csak elszigetelt felszólalásokban, majd egyre
erélyesebben fordult szembe sázadunk első évtizedeiben különféle szakmájú
tudósoknak egy csoportja; ezek (így például G. Sergi antropológus, a medi-
tenán faj elméletének felállítója és G. Patroni régészés paletDológrrs4) többe-
kevésbéhatározottan aría törekedtek, hogy újra kiemeljék az itáliai lakosság
legrégibb rétegénekés a helyi őskori kultríráknak a jelentőségét, szemben az
északról jövó feltételezett hódítókéval. P. Orsi felfedezesei Sziciliában, G. A.
Coüni és U. Rellini leletei Közép- és Dé0-Olaszorságban bebizonyították, hogy
a bronzkori mllveltség Itáliában, küönösen a félszigeten és a szigeteken egyálta-
lán nem jelentett törést a megelőző újabb kőkorszakbeüés rézkori kultúrákhoz
képest; hogy a kívülről származó, fejlődést jelentő elenek nagyrészben föld-
közi-tengeri eredetűek voltak, és az i. e, második évezredben az Égei-tenger tér-
ségébenvirágzott krétai-mykénéikultura hatásának tulajdoníthatók; hogy a
kulturális mozgalmak inkább dél-északiirányban haladtak; hogy a terrama-
rákat aránytag korlátozott kiterjedésű és késői, helyi jelenségnek kell tekinteni.
Így felborult a Pigorini-féle elmélet. A félsziget jellegzetes bronzkori kultúrája,
amelyet Rellini ismert fel, és tanulnányozott alaposabban, először a polemikus
értelmű ,,terramara-lakókon kivüli (extraterramaricola) kulhlra" elnevezést
kapta, majd a ma már általánosan elfogadott ,,appeníini kultúra" nevet;
ez a kultúra olyan fontosnak és kiterjedtnek mutatkozott, hogy bizonyos érte-
lemben az iáüai eg5rség első megnyilvánulásának tekinthetó; Reüni az italicu-
soknak tulajdonította5. De még mindig ott volt a nyelvi nehézség:az a tÉny,
hogy az itáliai nyelvek az indoeurópai csoporthoz tartoáak, száradildi ere-
detre mutatott. A nyelvi szubsztíátumok (alaprétegek) G. I. AscoÜtól szár-
mazó elméletének érvényrejutása azonban időközben aííayezqtett,bog! az itá-
üai nyelvek és kiilönösen a latin szókincsében igen sok indoeurópai elótti
í?ildközi-tengeri elemet fedeztek fel'. Ez azt jeleúette, hogy ltália égi lakosai
nem meríiltek el teljesen az újonnan érkezettek között, így az elóbbieknek hat-
hatósan hozzá ketlett járulniuk Itália népi arculatának kialakulásához. Sót a
tudósok odáig mentek, hogy tagadták a betörések tényétvagy jeleotőségét,
amennyiben az indoeurópai nyelvek uralkodóvá válását csak kis csoportok
beszivárgásának vagy politikai és kereskedelmi kapcsolatoknak tulajdonítot-
ták, igaa népességcserenélkül: Patroni ezt a ,,nyelvi erjedés" fogalmával fe-

. G. sergi, Italia, Le origini, Antropologia, cultuía e ciültö ütádia. Eíedete. EmMan, kul-
tura é§ műveltség], 1919; Le prime € le piü antiche civiltö tAz eI§ő és leeíégibbkultú-
rák], 1926; G. PatroDi, Lafreistoria (storia politica d'Italia) [Az óstörtéDet (Itália politikai
iörténete)], 1937l, t95l2,
6 U. Reuini, Le origini detla civilti italica
[Az itáliai kultílra er€detel, 1929; í,a civiltá enea
in ltalia [A rézkori kultrlra ltáliában], Bullettino di PaletDolo8ia Itaüana, LII, 1933,3 sk.
.vö. G. Devoto, storia detla lingua di Roma [Róma nyelvének története], l94o, 37 §k.,
386 sk.

22
jeae kit. Így a beiizönléseknek és az északi hatásnlk - mint az iáhai népesseg
eredetét meghatározó tényezőknek - az elméletéről reakcióként áÉéttekaz
ellenkezőjére: az italicusok viszonylagos helyi erede-
tének elméletére,a mediteríán kulturális elsőbb-
s é g n e vé b e n.

Mindkét elrnélet képviselőinél előfordultak szélsőséges, vitázó jellegű és szen-

vedélyes vagy trilságosan is leegyszedisített megfogalmazágok. Éppena leg-
újabb leletek és kutatá§ok bizonyítják, hogy az egyébkéntcsak igen töredéke-
sen ismert és állandó felülvüsgátásra szoruló régészeti adatokból sokkal össze-
tettebb való§ág bontakozik ki, miní ahogy az ilváziós és a bennszüött_elrnélet
hívei elképzelték, és ezt a valóságot nehezen lehet előfe felállított rekonstruk-
ciós képletek keretei közé szorítani. A ma1yaíázatot igényelő tények között
első helyen áll éppen a hamvasztáso§ temetkezés ítusának eredete és elterje-
dése, amely Itáliában - mint Görögországban és a kontinenfális Euíópában i§
- a bronzkorból a vaskorba való átmenet szakaszaitjellemei. fppge 5zet95 ktiffi
elterjedése igen kiilönböző kultúrájú és különböző népek áItal lakott területe-
ken ellene szól annak, hogy ezt a jelenséget valamely népessép,ozgalomnak
tulajdonítsuk, küönösen, hogy leegyszerűsítve egyetlen nagy betörés követ-
keményekéntfogiuk fet; mindamellett nem lehet eleve kizárni azt a lehetó-
séget, hogy az új vallási eszmék és szokások fokozatos átvételét esetről €§etre és
korlátozott teriileteken a népesseg mozgásával kell kapcsolatba hozni. Még
Patroni, az itáliai bennszüött eredet legfőbb hirdetője is elismerte, hogy a fél-
sziget első hamvasztásos sírhelyeit, amelyeket ,,protovillanovaiaknak'' ftora_
vil|anovaiak] nevezett el, kis bevándorlócsoportoknak kell tulajdonítani, ame-
lyek az Adriai-tengeren át a dunai és balkáni vidékekről érkeztek; másrészt
olyan történészek is, min1l,. P61611 6s olyan nyelvészek, mint G. Devoto hangoz_
tatták a szoros ósszefüggést a hamvasztók és az italicusok között, bár csak a
keleti italicusok legfrissebb hulümára, vagyis az umber-szabeüek őseire korlá-
toTva. A száíaúöldről jövő betörések feltevése továbbra is széles körben hitelre
talál a legljabb kutatásokban is, és most főleg a dunai és balkáni üdéket ve-
szik számításba mint kiindulópontját. Ilj formában jelentkezett ez a felfogá§,
amikor kidolgozták az illyrek nagy protohistorikus terjeszkedésénekelméletét
(H. Pokorny, R. Pittioni); az illyrek terjeszkedését döntő tényezőnek tekintet-

? G, Patroni, L'indoeuropeizzazione dell'Italiia lltália indoeurópaizílóűsa], Athenaeum,

xul, 1939, 213 sk.; Esp8n§ioni e migrazioni rrerjeszkedés€k és vrindor|ások], Archivio
Glottologico Italiano, xroflI, 1940, 21 sk. A politikai befolyás elképz€léséről c. Jüiannak
az ,judoeurópai birodalom"-ról alkotott elmélete alapjá& vö. L. Homo, L'Italie primitive et
les débuts d€ rimpérislisme romain [A korai ltália és a római imperializmus kezdeteil, 1953r,
5E §k.
ték nemcsak az adiai térségitalicus népeinek (venetusok, apuliaiak) eredet&
ben, hanem egyenesen az egész italicus ethnos [nép] kialakulásában is8.
Hogy a kérdéstbonyolultabbá tegye, a nézeteknek és rekonstrukcióknak ebbe
a játékába belekapcsolódik az etruszkok eredetének problémája is. Elválasáha_
tatlan összefüggést mutat az itaücusok eredetének kérdésével,kiilönösen ami a
íégé§zetiadatok éltelnezésétilleti. De ezt íészletesebben majd a következő feje-
zetben táígyaljuk,

Az etruszk nép története és műveltsége egy olyan ltáliába tartozik, amely

attól a perctől kezdve, amelyre vonatkozólag az első írott dokumeotumok és a
történelmi hagyomány adatai felhasználhatók, egészen a Róma által végrehaj,
tott egyesítésig, kiitönféle etnikai, nyelvi és kulturáÜs csoportosulá§ok szerinti
felosáá§t mutat; ezek többé-kevésbé megkiilönböztethetók egym,ástóI, és eltér-
nek nagyságukra és fejlődési fokukra nézve is. Ebben az értelemben a római kor
előtti Itália története mélyen különbözik Görögorságétól, amelyet egyetlen nép
lakott, még ha ezen b€lül kisebb törzsek és tájnyelvek különbóáethetók i§ meg.
A régi itátiai nemzetiségeknek önáló jellegíik, fejlődésiü, hagyományaik vol-
tak, és ezek olyan mély nyomokat hagytak, hogy a római Itália Augustus által
alkalmazott táji felosztásában is kifejeódtek (s legalább révben, egészen a mai
tájegységekig folytatódtak)g.
Sámunkra elsősorban az a fontos, hogy megpróbáIjuk magunk elé képzelni
az antik Itália világát kezdete, kialakulása pillanatában, ahogyan a régészeti és
nyelvi adatokból meg! utat}ozik. Említettük a legfontosabb modern elnélete-

8 Ezekre a feltevésekre és óltalában az indoeurópaiak Itőirába jövet€léról alkotott legújabb

vélcmén}€kíe von8tkozólag td. küönös€n : F. Matz, Neue Jabíbilcb€r fiir aBtike und deut§ch€

Bildung, I, t938, 367 sk., II, 1939, 32 sk. és Klio, )QO(V, 1942, 299 sk.; H. Krahe, Die Indo_
germanisierung Griechenlands und Italiens [GöIögorság és Itáia indog€rmanizáódá§a],
i949; G. Devoto, GIi antichi ltalici [Az ókori itáliaiak], 1951'; F. Altheim, Römische Ge_
schichte [Róma története], I, r95t, 13 sk.; L. Pareti, storia ű Roma [Róma története], I,
1952, 63 sk.; P. Lavio§a zambotti, Il Mediterraneo,I'Europa,l'Italia durante la preistoria
[A FöldköZi-tengeí üdéke, Európa és Itália az őskorban], 1954; Le origini della civilti di
Vittanova [A villanova-kultura kezd€te] a civilti del ferío lvaskori kultuía] c. kótetbeD
t960, 73 sk.; P. Bosch Gimpera" El problema indoeuropeo [Az indocurópai píobléma],
1960 (epzdag bibliorlxá.fiai adattárral).
9A római kor elótü ltáióról és népeiról általában td.: J. whatmougÜ, The FoundatioDs of
Roman Italy [A római Itália alapjai], l93?; A. Fuíumark, Det áldsta Italien [A |eeré8ibb
Itália], l97; M. Pallottino, Popolazioni storiche alell'Itali8 antica [Az ókori ltália történ€lmi
népei] a Guida allo §tudio ddla civilti romana antica Ne?rtő az alrtik római kulh:ra
ta.nulmányoá§áthoz] c. kötctb€n, 1952,71_90 l. ; L. Pareti, §toíia ü Roma [Róma tftí_
ténetel I, 1952, 63lsk.; M. Pallottino az Enciclopedia Universalc deu'Aítéban [E8yet&
nes múvészetilexikón!, v, 1961, az ,,Etrusco-italici ceDtri" [Btru§zk-itáliai tclepülésekl círn,
só alatt.

24
 ket az itáliaiak eredetéről, Vizsgáljuk meg most tárgyilagosan az egyes bizonf_
tékokat, szem előtt tartva a legíjabb kutatások eredményeit.
Az itáliai óskori kultúrák megoszlásának és egy-
másra következésének kép e az újabb kókortól (neo-
l i t ) kezdődóen még távolról sem tekinthető te|iesen és pontosan megrajzolt-
nak, bár a L. Bernabö Brea vezette ásatások a üguriai Arene Candide üregei-
ben és az Aeoli (Lipari)-szigeteken most már lehetővé teszik, hogy nagy fejló.
dési szataszaikat biáos rétegtani alapokon felismerjiik. A birtokunkban levó
összes adat alapján a következő korszakok kiilönböztethetők meg: t/ korai
neolit korszak, amelynek jellemzője a mezolit fköápsó kőkorszakbeli] hagyo-
., l
I
mányú kőszersámok továbbélése és a legégibb cserepedények megjelenése
benyomott űszítésekkel; 2l kőzépső neolit, arnelynek idején délen fejlett kul-
túrák ürág7ottak égei-tengeri és balkáni hatá$í fe§tett és bekarcolt díszítésű
kerámiával, északon pedig dunai kulturális áramlatok terjedtek el; ezeket
négy§zögletes sájú edények és égetett agJagszobrocskák képviselték; 3/ késói
neoüt, a sima kerámia általános elterjedésével@iana- és Lagozza-stllus); 4/
rez.kor (eneoüt) és a bronzkor első szakasza - amelyeket nem mindig es nem
könnyen lehet megkülönböztetni; ezekben kiilönböző táji jeilegű kulturális
áramlatok és horizontok ismerhetők fel, köztiik kifejezetten égei-anatóüai ha-
tású kulfiirák, festett kerámiával Szicíliában (Serraferücchio, Castelluccio
stb.); kulniLrák gömb alalú edényekkel és harci szekerékkel, amelyek Kelet-
Európából keriiltek a félszigetre (Rinaldone, Gaudo); nyugat€uíópai kultú-
rák hatásai, harang alakú edényekkel Szardínián, Nyugat-Szicíliában és
Észak-Ola§zor§ágban (Remedello); az appennini kultrlra kezdetei (Coneüe di
Arcevia, Gioia del Colle). Jellemzők erre a korszakn azok a temetkezések, ahol
a zsugodtott holttest mesterséges kis barlangokban és négyszögletes á§ott sír-
giidrökben, gti,dörsírokban (ún. fossa-sírokban) fekszik;5/ érett bronzkor,
amely megfelel az égei-tengeri késői bronzkomak, a mykénéikerámia elterje-
désével Apuliában, §zicíliában, az Aeoli-szigeteken, párhuzamosan az appenni-
ni kultúra virágzásával, meander- és spiráis mintájú b€karcolt kerámiávat
a félszigeten és a terramarák kezdetével Észak-Itáliában, ahol ezt a szakasztjel-
lemzően képviselik a tavak cölöpépítményei (a talán régebbi időben kezdődött
Polada-kultúrától a Peschiera-kultrlráD; 6i késői bronzkor, amelyet a vaskor-
ba való átmenet még ponto§an el nem küIöníthető szakaszu követtek, kés6-
mykénéi és szubmykénei hatásokkal és azoknak megkésett maradványaival
a déli part menti telepüéseken (Apulia, Észak-Pantalica kultrtrája Sziciliá-
ban); a ,,szubappennin" műveltség kibontakoása a félszigeten és elterjedése
az Aeoli-szigeteken (I. auson periódus) s észak felé; a teríamaíákte$es
virágásai, ebben a korszakban, különösen utolsó szakasában, elterjed a
halottak égetéseés agyagumába temeté§e nemcsak Észak-Itáiában, hanem
a félszigeten (Torre Castelluccia, Timmari, Pianello, tolfai hegek stb,) és
a szigeteken (Milazzo §zicíliában, Lipari, II. auson periódus) is, egy sajátos

25
jellegú kultriLrával amelyet ,,protovillanova" elnevezéssel illetnek; 7 a szoro-
§an vett vaskor kezdete, amelynek kibontakoása közvetleniil megelőzi, és
végigkísériDél-Itália és Szicília első görög koloniációját és a nagy történelmi
rclepüesek létrejöttét Campaniában, Latiumban és Etruriábanro.
Ezeknek a kulturáüs szakaszoknak - különösen a későbbieknek - idó-
m e g h a t á r o z á § a történeti értékelésiikszempontjából igen fontos; külön
kutatásokra és élénkvitákra adott alkaünat a tudó§ok között. Az abszolút
időrend meghatfuoása gyakorlatilag a mai napig csak közvetett érvekre tá,
maszkodhatott, vagyis egy-egy keletről behozott tárgy meg|elenésere, amely
olyan régi történeti műveltségű országból száífrazott, mint Egyiptom vagy
időrendúg kevésbe bizonytalán kulturális környezetből, mint az Égei-tenger
vidéke. Olykor a datálás csupán egysz€rii pfuhuzamokon vagy áttételes követ-
keztetéseken alapult. Csak rövid ideje járult ezekhez az időmeghatároás
egy közvetlen eszköze a C 14 radioaktiviásának mérésével;de ez még csak
kísérletifokon állónak tekintbető, és alkalmaása az itábai őstörténet és pro-
tohistoria egyes szakaszai id6rendjének megállapítására alig hogy megkezdő_
döttll. Ami bennünket érdekel, arra vonatkozólag biáosnak látszik az a meg,

ro Az óskorról kora történeti korról általában, ld. piccola guida della preistoíia italiana
es a
[Röüd Yezetó az itáliai óskorhoz|, 1965'; az Arene Candide leleteinek réteg€iíe ld. L. B€rnabö
Brea, Gü scavi della caverna dell9 Aíene candide [Az Aíene Candide barlang ásatásai], I,
1946; sziciliáról és az Aeoü-ságEtekíól ld. L. Bemabö Br€a, Sicily before the Greeks [szi_
cüa a görögök előtt], 1957 | L. Bemabö Brea, M. Cavalier, Ciyilti prcistoricJhe delle Isole
Eolie e del territoíio ü Mila?za í^z Aeoü-szigetek és Milazo térsé8Én€k ó6kori kultú_
níi], Bullettino di Paletnologia It8liana, LXV (új soíozat x), 1956, 7 sk.; uók, Meligunis,
Lipara, I, 1960. Az app€nnini kultúíáról D. H. Trump, The Apemiue Crr|ture in Italy [Az
appennini kultírra ltáliában], Proceedinr§ of the Prehistoric society for 1958, )o<Iv, 165 sk. ;
S. Pusli§i, La civilá appenninica [Az appennini kultrlra], 1959. A terramarákról G. Sáf_
lund, Le terremare itclle provincie di Modeua, Reggio Emilia, Parma, Piactnza [Modena,
Reegio E., Paíma, Piac€Dza jánisainak tenamarái] (Acta In§t. Rom. R€ni sueciae, vII,
1939). A bíonzból a va§korba való átmeneti szakaszokról H, Müueí-Karpe, Beitrag€ zur
chíonologie der UrDeDfelderzeit nördlich und südlich der Alpen [Adalékok az urnameók
korának kíonológi4iáboz az Alpoktól északíaés délíel1959; R. Peroni, Per una deflizione
dell'aspetto culturale ,,subappeoninico" come fase cronologica a sé stante [A ,,szubappen-
nin" kultúra mint önálló idórenű szzka§z mc8határozá§á.hoz], Memorie dell'Accademia dei
Lincei, VIII, 1959; a szakaszok idórendjéról M. Pallottino, Proposta di una classificazioue e
di una teíminologia delle fasi culturali del broDzo e del ferro in ltalia Fava§lat a bronz-
és vaskor kulturális §zakasZinak bcosztására és termiDológi4ióra ltálüban], Atti del vI
cong€sso Intem. §cierrze Preistoriche e Proto§toriche [A vI. Nemzetkózi Tudományos ő§_
törté,n€ti és kora történeti kongres§zus ért€k€zéseil, , 1965, 396 sk,
1r Az el§6 eí€dmények: E. Tongiorgi, A, Radmilli, G. Rinaldi Fomaca, G. Ferrara, Pro_
gramma ü datazioni coD raüocarbonio delle culture italiaDe della preistoria recente rrerve_
zet a késó ó§történet itáliai kultu!á,inak idömeghatároására radiokarbonnal] (Laboratorio
di Geologia Nuclear€ dell'Univer§ite di Pisa) [A pi§ai egy€tem atomföldtani laboratóriumal,
1959; más idómeghatároások: G. Ferrara, G. Rinaldi Foínaca, E. Tongiorgi, Carbon-l4
Dating in Pisa [tdómegbatároaÁs karbon-l+eyel Pi§ában], II, Radiocarbon, III, 196l, 99 sk.

26
állapítás, hogy az itáiai bíonzkoí legérettebb szakaszai (az éíettbronzkor
és a késói bronzkor kezdete között) egykoníak a mykénéi kultúra III A és B
szakasával, amely kb. i. e. 1400 és 1200 közé tehetó. Másíé§zt az elsó biáos
dátumok a törtenelni idők kezdetére vonatkozólag a legkorábbi görög tele_
pülésekből követteáethetők ki Ischia szigetén, Cumae-ban és Sácíliában; ezek
párhuzamosak a vaskori kulhirák már előrehaladott szakasával Etruriában
(Villanova-kultúra), Campaniában és Szicíliában, a VIII. sázad közepétől
keÁve. Az összes közbeeső időszakok keltezese még bizonytalan; a vélemé-
nyek ingadonak egyíblől a ,,korai időrend" között, amely az átmeneti kul-
túrákat összesűrlti, és közel houa a brolzkorhoz, a vaskor kezdetét pedig
mát azi. e. másorlik évezred végérevagy az 1000 körfi időre teszi (O. Mon-
teüus, N. Aberg G. v. Merhart), másfelől a ,,késői időrend" között, amely
a szubappennin és protoüllanova periódust egészcl azi. e. 800 köriü évekig
visá le, és így megrövidíti a vaskor első szakaszainak idótartamát (G. Karo,
J. Sundwall, M. Pallottino, H. Hencken stb.). Aá is feltételezték,hogy a pro-
tovillanova kulturáüs formák időbelileg egybeestek a korai Villanova-szakasz-
szal (G. Sáflund), sőt odáig mentek, hogy aá javasolták, száüítsuk le a Villa-
nova kezdetét a VIII. század végénekéveae (Á. Ákerström). Jelenleg néhány
oémet tudós közbeeső megoldásra hajlik, és az átmeneti kultúrákból a vas-
koriakba való áttérest az i. e. X. s7ázadla r.agy az i. e. 900 körüü évekre
teszi (F. Matz, G. Kossack, H. Miiüer-Karpe). A kérdéstbonyolitja, hogy a
nézetek kiilönbiiznek az itáüai tényeknek a közep-európaiakhoz és Duna-vidé-
kiekhez való üszonyáról; a ném€t i§kola, amelyet elsősorban Merhart kép
visel, az úgJmeyezett ,,umamezők" az Alpoktól északra és keletre virágó
kulüíráinak elsőbbségét tartja döntő tényezőnek a bronzkorból a vaskorba
való átmenetnél az i. e. második évezred utolsó századaibav ezzel szemben
más tudósok szcÍjnt az umamező_kultűák történetiik nagy részébenaz itáliai
vaskori kulhlrák fejlődésének kései és periferikus kisugárzásai volta.kl8.
Annak nehézsége, hogy a bronzkorból a vaskorba való átmenet szakaszai-
ban az itáliai kulturális tényezóket elhelyezziik és keltezziik, az adatok
csekély számán kívü talán éppen ezeknek az időknek a jellegében rejlik;
ugyanis váltakozva kerültek uralomra benniik a régebbi életformrik tovább
élő maradványai és a megrljulás friss áramlatai. A mykénéitengeri hatalom
,utáí, M
összeomlása i. e. XII. századtó| kezdve a szubmykénéi,protogeo-
metriku§ és geometrikus korszakban, rigy látszik, csökkentek, vagy éppen
teljesen megsziintek Itália kapcsolatai az Égeltenger vidékévet.Dél-ItáIiában,
Apulia part menti településein és Szicíüában az előzíleg vitágző
tr Ezekíól a problémákól ld. H. Müller-Karpe, Beitráge zur Clrronolo§e der Umenfeld€r-
zeit nórallicü uBd südlich der Alpen lÁdalékok az umamezók korának kronológiájához az
Álpoktól é§zakra és délre], 1959; M. Pallottino, sulla croDologia dell' etá del bronzo finale
e dell'etá del ferro in Italia [A bronzkor vége e§ a va§kor idórendje ltáiában], studi Etruschi,
)O(Vm, 1960, 11 sk. (a koníbbi irodalommal).

n
mykénéihatású bronzkori kultúra hagyományai és né-
mi, a keletről tengeri rlton beszivárgó befolyás haüírozza meg a helyi kul-
túrák la§sú fejlődését,amíg át nem alakulnak a vaskor geometrizáló for-
mává; Kelet-Szicília hantolásos temetkezésű necropolisai lehetóséget adnak,
hogy nyomon kövessük ezt a fejlődést az ,,Észak-Pantalica", ,,Cassibile-
Dessueri" és ,,Dél-Pantalica" elneveésű szakaszokon át (ez utóbbi érintkezik
a történelmi görög betelepiilés kezdetével). tÍgy tűnik, hogy a szfuaúöldi
Itáliában szintén többnyire a késő-bronzkori kultúra és szokások öröksége
maradt az alapja a közösségek életének vagy legalábbis a hagyományokhoz
legjobban ragaszkodókénak, olyan megnyilvánulási formákkal, amelyeket
,, szub appen nin " vagy ,, au § on " néven szoktak emlegetni (jelleg-
zetesek peldául Közép-Itáliában a Cetona hegyi vagy az oívieto környéki tele-
pülések fejlett vonásai), valarnint a teríaúaíák utolsó szakaszaival.
De ugyanekkor kezdenek feltűnni és többé-kevésbé sűdln elterjedni ham-
vasztásos sírok is terrakotta hamvurnákkal, amelyek a száradöldi Európa
urnamezóinek azonos jelenségére emlékeztetnek; ezeket nemcsak az alpesi
vidékeken és É,szak-Olaszoruágban lehet megtaláni (Canegrate, Monza;
Casinalbo, Crespellano, Reggio, Bovolone stb.), hanem a félszigeten és a szi-
geteken is. Hogy korai jelenséggel van dolgunk, azt mutatják számos esetben
az urnáknak és a halott felszerelési tárgyainak formái, például a késő-mykénéi
kona jellemző hegedűvonó típusúfibula lruhatartó tűl megielenése; minden
bizonnyal még a bronzkor végéről való az apuliai Torre Castelluccia sirja.
Függetlenül a szertartás újdonságótól, a hamvasztás térhódíása kulturális vonat-
kozásában is számottevőnek látszik, ninthogy párhuzamos egyes edényfor-
máknak (mint a kettős krip alakrl urnáknak), a kerámia sajátos díszítő.
mintáinak és néhtíny olyan bronzformálak az elterjedésével,amelyeket
egyébkéntmagukban álló kincsleletekben és egyes településeken is megabl-
hatunk: úgyhogy ma, ha ,,protovillanova"-fázisról nem is, de kifejezett ,,pro-
tovillanova"-kultúráról besélhetiink. Megerősítést nyert, és alapvetően fon-
to§ az a tény, hogy a p r o t o v i l l a n o v a - j e l e n s é g egész |táliára
kiterjedt, az apuliai vidéktől Criomari) é§ sácíliától (Milaz.zo, Lipari) a
félsziget tiúén-tengeri oldaláig (Sasso és Allumiere a tolfai hegyeken, Palom-
bara §abina, Ponte S. Pietro Vulci mellett, Monte Argentario, Sticciano
Grossetótól észa}ra stb.), az adriai partvidékig (Pianello della Genga, Marche
tartományban) és Észak-Olaszorságig (Bismantova, Fontanella Mantovana),
ahol általában megkiilönböztethető a fentebb említett többi hamvasztásos
temetőtől. Jellemző a protovillanova-kultúrára megnyilvánulásainak s aj á t o s
egyformasá ga még egymástól igen távol eső helye-
ke n i s ; ez alighanem szoros és közvetlen kölcsönös kapcsolatokra utal. Úgy
túnik, hogy az etruszk teriileten a protovillanova-közösségek egószen a vaskor
kezdetéig fennmaradtak, és bizonyos értelemben beleolvadtak a paít menti
nagy központok, vagyis a későbbi történelmi városok Villanova-kultúrájába,

28
Máshol, így Latiumba:r (Róma, albanói dombok), Umbriában (Ierni), a
Pó-sikságon (Este) a vaskori kultúra közvetlenül protovillanova jeltegű kul-
turális típusokból fejlődik ki (ezekre célszerűnek látszik a kora-latiumi, kora-
umbriai, kora-estei, kora-Golasecca elnevezést használrri)rs.
Az egyes területek kulturális csoportjainak ha-
táí ozott különbözősége csak a §zoío san vett vaskori
kul t úra kezdetéveI mutatkozik meg. Az új korszak jele az
új fém használatának elterjedése és az egyenes vonalú geometrikus űszítés
átalánossá váÁsa; ez egybeesik a görög világ geometrikus művészeének vi-
rágzásával, az i. e. IX, századtól kezdve (ld. a térképet,3l. l.). Megkiilön-
böáethetjiik szicília kultúráit, Catabria és Campania déü kultrtrát, Apulia,
Samnit m, Picenum kulhiráit, a latiumi kultúLrát, Etruria é§ Emilia Villa-
nova-kultlráját (rokon jelenségek csíráival Itália déli é§ adriai révén),északon
pedig Este (Veneto), Golasecca (Lombardia, Piemonte) és üguria kulttlíájátl4.
Mindezek a kultúrák hozávetőlegesen két nagy térségre ovlanak; az egyik-
re a hantolásos, a másikía a hamvaszásos temetkezés tűsűya a jellem-
ző; azelsőbe tartoznak DéI_Itátia és az adriai területeb ,a másodikba Latium,
Toscana, Umbria egy _része és egész Bzak-Itália. A két téíségközött egy
közbeeső sáv fut északról délre Romagnától kezdve Umbrián,keresztül egészen
Latiumig. A temetkezési szertartásoknak ez a íőldtajzi elkíilönüése is jelzi
a vaskolban az előző szakaszok még cseppfolyós állapotban levő hagyo-
mányainak megszilárdulását és határozott formákba foglalodását.
S z i c í l i a v a s k o r i } ul t ú r á i n a k'hordozói teljes bizonyossággal

rl A ,,koraJátiumi" és vonatkozólag ld. M. Pallottino,

,,kora-Golasecca" me8hat{ároaá§ökra
Ié origini di Roma [Róma eredete], Archcologia classica, xII, 1960, l sk.; F. Rittatorg, Rivi_
sta di scienz€ Preistorich€, xv, 19@, 216 sk.
14Az itáliai vaskori kultúrákról általában: F. v, Duhn, F, Messe§chíiidt, ItaIische Grá_
b€rkunde Ftáliai temetkezé§ek], l, |9u,I, 1939; D. Randall_Maclver, Villanovans and
Ear|y EtíuscaD§ [viltanovaiak és korai etruszkok], 1924; The Iron Age in Italy [A vaskor Itá-
liában], 1927; F. Mes§er§chmidt, Bronzczeit und friihe Ei§enzeit in Itaüen Eronzkor és korai
vaskor ltáiában], 1935; U. Rellini és G. siiflunü studi Etruschi, Xü, 1939, 9 sk.; G. Kasch_
nitz_Weinberg, Handbuch der Archáologie [A régészet kéáköDyve], II, 2, 1950, 364 sk.;
civilti d€l ferío. studi pubbücati nella ricorrenza centenaria d€lla scoperta di Villanova [Vas-
kori kultura. Tanulmányok Villanova felfedezé§ének szizéves évfoídulójára], 1960. Az
üabb kutatá§okíól és leletekról ld. még a Bullcttino di Pal€hologia ltaliana, a Rivi§ta di
§cienze Preistoriche és a studi Etruschi c. folyóiratok cikkeit és b€§ámolóit. A viuanova-
kultúra megielenéséról Fermóban, Marche tartományban és §alemo vidékénvö. G.
Annibaldi, Bu ettino di Paletnologia Italiana, X (LXV), 1956,229sk; c. P. s€§ti€ri, studi
Btru§chi, )o§üI, 1960, 73 sk.; Mostra dell8 Prei§toria e della Píotostoria nel salernitano,
Catalogo [Az óskor és a kora-történeti kor Salerno vidékénc, kiállítás katalógusa], sa|erno,
1962; Archeologis€he Forschungen in Lukani€n [Régé§zeti kutatá§ok Lucaniában], I: K.
Kilian, Untersuchungen zu friiheisenzeitlichen Gráb€rn aus dem vallo di Diano rranulíná.
nyok a vallo di Diano kora_vaskori sfiairól], 19ó4; B. D'Agostino, studi Etruschi, )oo(Iu,
1965, 671 sk.

29
a bennsziilött siculusok (a sziget keleti részén,ahol kitíínöen tanúsítjá} jelen-
létüket többek között Pantalica és Finocchito necropoüsai, amelyek két egy-
más utáni szakaszt képviselnek a IX. és VII. század között) és sicanusok
(nyugaton, így Cannatellóban, Agrigento mellett), akik a görög telepíilés
el6tti időszakban és azzal egyidőben éltek. Délnyugat-Itáliában (Canale
LocTi mellett, Torre Galli Calabriában, a Sarno völgye és a praehellén
Cumae sírjai Campaniában stb.) lényegében a régi bennszülött hagyományok-
ból sarjadzik ki a ,,fossa-kultúLra" elnevezésű hantolásos temetkezésű kultúLra;
de ma már felismerhetők ezeken a teriileteken bizonyos eltéró vonások is,
amelyek arra mutatnak, hogy kulturáüsan nem teljesen egyöntetűek; ilyen
vonás például a §alerno környéki hamvasztásos ,,Villanova"-sírok csoportja,
az Apuliából jövő kerámia hatásának áramlatai stb. Mindez ma még rchézzÉ
te§zi annak megállapitását, hogy az egyes régészetijelenségek köziil mi tulaj-
donítható pontosan az antik hagyomány szerint ezeken a vidékeken élt kii,
lönböző helyi népességeknek (siculusok, italusok, morgetek, oenotriaiak,
ausonok, opicusok stb.). Azonos alapra építvefejlesái ki Apulia, egy kicsit
megkésve, a maga sajátos kultúráját, amelynek fő jellemzóje a festett geo-
metrikus kerámia; ennek a kultrlrának az ólete mélyen benyrllt a történelmi
idókbe, és jellegzetes tulajdona volt az apuliaiaknak (vagy iapyxoknak) és
salentumiaknak, akiket egyébként (északról délre haladva) a daunusok, a peu-
cetiusok és messapusok népcsoportjaira lehet felosztani. A z a p u l i a i k u l -
t ú r á k másrésa többé-kevésbe §zolosan kapcsolódnak a vaskor egyéb meg-
nyilvánulásaihoz az Adria itáliai és illyriai partvidékén; ezek között az Appen-
nini-félszigeten a legrégibb, legértékesebb, legjellegzetesebb darabokat Picenüm
területének hantolásos temetőiből ismerjiik (Novilara Pesaro mellett, Numana,
Pitino San Severino mellett, Fabriano, Betnonte Piceno, Ascoü stb.), megint
másokat Samnium partvidékén és belsóbb teriiletein (Alfedena, Calrstrano
§tb.) tártak fel; ezek a szabell törzshöz tartozó italicusok alkotásai. Az
adriai vaskori kultrlrák hatalmas ciklusa mélyen behatolt a fél-
sziget közepe felé, és hatása eljutott egészen Umbriáig (ferni), a falisz.kok
fiildjéig, Sabinumig, Lati.mig Crivoü). A latiumi kultúra hordozói
kezdetben a hamvasztásos temetkezes szigoní követői , ezek az albanői
dombok és Róma régi latinjai -, de kulhirájuk íokon§ágot mutat nemcsak a
Tiberisen túü Villanova-, banem a fossa-sírok déü kuttúrájával is; jellegzetes
emlékűpus a kunyhó alakú hamvurna. Észak-Itátiában a z e s t e i k u l t 11 r a,
amit főleg az estei sírok képüselnek, világosan felismerhetó szálakkal kap-
csolódik az emiliai villanova-kultrlrához, másrészt rokonságban 6ll az a&iai,
alpesi és dunai térséggel,de eredeü vonásokat és szerves fejlődést mutat, amely
a vaskor kezdetétől egeszen a római hóűtás idejéig nyíLlik; a venetusok népé-
nek kultriLrája ez. Nem ilyen homogén és tarkább a Pó vidékének,a szubalpin
tájaknak s az Alpok középső és nyugati teriileteinek kulturális képe; előfor-
dulnak itt hamvasztásos és hantolásos sírok is olyan tárgyakkal, amelyek

30
A fehéren hagyott reszek a hantolásos temotkezési zóurikat jetzik. A vonalkázott részek
a hamvasztás etterjedését mutatják (tüálózva a villanova-kultuía t€rüIete). A karikák a
legfontosabb kora-villanova temetóket jelák a Pótól délre
tbzben az estei és a Villanova-ülág tátgyalra emlékeztetnek;
ez a kultúra a
varÁ neiletti Golaseccáról kapti a nevét (más jellegzetes leletei ca' Mortá_
il-ó;mo me ett, Sesto Calóndében, castelletto Ticinóban, stb. keriiútek
;lo, Bcy üs,r. pá.tuiaeri !áltozatát mutatja a Chiavariban most feltárt
hamvasáásos
-- slr.
O. u-.iot.' legközvetlenebbü érdeklő jelenség - klllben tárgyilagosan
oe"o. i, a legieientősebb az iáltai vaskorban kiterjedéSt, emlékanyagának
"" e. Örmékeny fejlődését tekintve - a Villanovának nevezett kulhíra
"-a""re"at ennek a kultúrának első leleteit
i" mrió?tle.arr,oz tart;zóviilanováról, ahol vonásait
i"rrá.íetl. rcrun és idóben számo§ vátozatot mutat; legiellemzőbbkip
;;;á;r.ííokban találjuk meg, ahol a hamvak nagy_, kettős alakú
i"k* id;" (durván iszapolt agyag) umákban vannak elhelyezve, az vlá;
'r"iüúiáit g.irmetrikus minák aisiítik; rendesen csak egy vagy törö_tt füük
i"J.r* p-.Org csésze (esetleg sisak vagy ennek utánzata), Ma a Villanova-
"*,
i;fir;-kr"i.""átelyi egységeii tiilönböztetjiik meg: l/ a tirrén_tengeriVilla_ idők legfon_
iorat, amerv etruria ógész tertiletén elterjedt, és anya8a a,későbbi
főleg
t*"tüiá.tti,a*i varoiainat hetyén levő nagy necropolisokból került elő, populo_
sáv vrirosaiból (Veii, Caere, Tarquinia, Vulci, Vetulonia,
" ""rt"taeu
rii il,r.""*" eazdag éi fejlett vonásokkal
jelentkezik, a hamvurnákat si_
;íiJ,
"l|i, s a laüumi-akrroihasűó kunyhó alalni urnák is
előfordulnak stb.; 2/
;;;;t'Í"i VÚanovat, amelyet kiilönösen a nagy bolopai sírok képviselnek; em,
i7 *u ,o.u*nui reitet, amelynek Verucchióban és San Martinóban vannak
űű.t."k;-, ilur"a"t.*él, mint a tirrén területen; 4/ egy picenumiéssejtet,
a rOzetmriltban fedeztek fel Fermóban,
Marche tartományban, egye_
^*"ivet déli Villanova_sejtjeit, kíilö_
ü* Jrrag.,"i,"Il arl; 5/ a campaniai_lucaniai térség
Salerno melletti Pont€cagna_
oá. t.tioí"tt"l o *lérnói járáJsírjaira, amelyeket a
,ái"i, L ot"rt paestum meilú Capodifiuméban és fóleg néhány Sala Consilinában,
nyoma buk_
,oiJeten találtak; újabban ennek atultúrának
"ilTjö
t_ i"iu ,"oör* vett campaniában, Capuában vonásaikban kiilönböz_
is; ezek a leletek, amelyek
t".iiűlr"g távol vannak az etiuszk térségtől,bizonyos jel-
iet az eűu.iai Virranovától, így többek között a ,,fossa-sírok" kultúrájára
i.."O ,Xp sámrí eióiórdulásában, Etruriában és Bolognában a Villa-
"i...i
io"._tJiri* fokozatos fejlődése figyelhető meg; a jelek szerint ez ktilönösen
r.jgv-Ji"" partúdéken; itt megszakítás nélkü_folytatódik az orienta,
La=ío űú "r"riai
t.l:es kúontakozásáig, amely az etruszk nép tórténetében
a legna_
egymásutánját
iliunlras"ás iorának kezdetét ;Jlenti. Á következó szakaszok
i'e]"Ú.'jüf,."e, t/ jellegzetes Villanova-korszak, szinte kizárólagos
jellemzője
hamvasz_
művészi
hantolással; a
t"'r'*ll7 i.;r"tiVltt*oná, hamvasáással és
E -i"ár.ig ..rr"-"s fejlódése és a Dél-Itáiában
kezdődó görög gyarmatosítás
i"?ri ,sy p"éldá"l a festétt kerámia megjelenése (ez az i, e, VIIL szízad
közepe
hantolás
JJ"-fi.i,ár"a aeje közti időszakra tehető); 3/ orientaüáló, szakasz a

i.iúiya"a oa_etruriában, monrrmentáüs sírokkal, nagysámú értékessírmel_

32
léklettel, keleü műtárgyak behozatalával és uánzásával (VII. uÁzad): 4l késő-
orientáizűó szakasz, a korinthosi kerámia elterjedésének idején, átmenetként
a YI. század archaikus etruszk kultrlráj lba76. Ez a fejlődéssot kevésbétisztán
kivehetőnek és lassúbbnak mutatkozik Etruria belsejében. Bolognában a ham-
vasáásos Villanova-kultrlra tovább tart a Sövena-San Vitale, Benacci I, Benacci
II és Arnoalű szakaszokban is1' ezek houÁvetőlegesen egykoníak az em]itett
négy tirrén szakasszal. Mindamellett a YII. sázadtó| kezdve, többé-kevésbé
észrevehetően, orientalizáó hatások terjednek el Bzak-Itália és az Adriai-tenger
vidékének vaskori múveltségeiben is, míg a másik irányban a jellegzetesen ori-
entaliáló etruszk kultrlra jelenik meg Latiumban (Palestrina), és észlelhető még
délebbre is (Pontecagnano).

Miután felvázoltuk a régé§zet nnijtotta képet, térjünk át a nyelvészeti adatok

negvizsgáására, azoknak a kutatásoknak alapján, amelyeket a legutóbbi évti-
zedekben eredményesen folytattak olyan tudósok, mint F. Ribezzo, P. Kretsch-
mer, B. Terracini, c, Batti§ti, G. Devoto, V. Pisani, E. vettrr, H. Krahe, U.
§chmoll stb. Igen tökéletlen forrásaink csaknem klzátólag az itáliai praelatin
nyelvekre vonatkozó kissámú fennmaradt feliratos anyagból állnak, ezekhez
csupán néhány ,,glossza" (szómagyarázat) járul, amelyeket az antik irodatmi
hagyomány tartott fenn. Ebben a h elyzetbel már azis nehéz, hogy, ha csak resz-
legesen is, megpróbáljuk rekonstruátni ezeknek a nyelveknek a szerkezetét, néha
még az is, hogy feüsmerjtik, és megkíilönböztessiik őket egymástól, vagy képet
alkoss,tnk elteledésiikről és élettartamukról. Még sokkal bonyolultabbnak és
bizonytalanabbnak mutatkozna.k azok a kutatások, amelyek eredetiik, rokon-
sági ü§zonyaik és kölcsönhaásaik, va|amint más nyelr4eriiletekkel való kapc.so-
lataik megismerésére irányulnak, egyszóval arra, hogy a történelmi koí forrás-
anyagán keresáül visszamen|iink Itália nyelvészeti,,protohistoriájáig'' és,,ős-
koráig". Az ilyen kutatásokhoz hiáryzik az őstégészetébezhasonló közveflen
korabeli dokumentációs anyag. Még a helynévkutatás, vagyis a nyelvek váto-
ásain tű is tartósan megőrződött helynevek összegyűjése és tanl|lmányozá§a
is csak nagyon korlátozott mértékbenés bizonytalanul szolgálhat a megisme-
rés íorrásaként történelem előtti nyelü állapotokra és szakaszokra, mivel nehéz
megállapítani e nevek eredetének időpontját és kíilönösen eredeti jelentésiiket.
Mindez azonban nem akadályozott meg néhány olasz kutatót, főleg nyelvészt
(Ribezzo, A. Trombetti, Devoto, Y. Bertoldi, G. Alessio) abban, hog] ai utóbbi
évtizedekben etnélltsékI t á l i a i n d o e u r ó p a i e l ő t t i n y e l v i
szubsztrátumára vagy s z u b s z t r á t u m a i r a, vagy, ahogy
átalános és bevett kifejeássel nevezik, a ,,mediterrán" nyelvekre vonatkozó

16 Vö. M.
Pallottino, Sulle facies cultulali archaiche dell'Ehuria [Etruria aíchaikus kori
kulturáis ar§ulatairóll, Studi Etruschi, XIII, 1939, 85 sk.
kutatásaikat, mivel rlgy látszik, hogy fennmaradt ,emlékeik beleilleszkednek az
emlékek eg} sokkal iigabb körébi, amely Elő-Ázsiától és az Égei,tengertől
(ezért talán helyesebb volna ,,praehellén", hellén előtti nyelvi szubsztrátumról
besélni) Nyugat-Európáig terjed16. Ezek a tanulmányok elsősorban éppen
a helynévkutatásra táma§zkodnak, továbbá a latin és görög szókincsben, vala-
mint a földközi-tengeri térségmás indoeurópai nyelveiben, sőt a modern nyelv,
járásokban taláható nem indoeurópai szavak gyújtésére,amelyekben ősregi
-helyi
ájnyelvek maradványait ismerték fel (különösen ftildrajzi alakulatok,
novényót, ailatot neveiben, szakkifejezésekben stb.). Termévetesen megkísér_
fik az Ósszehasonlítást is azokkal a feliratos anyag révéndokumentált történelúi
nyelvekkel, amelyekről feltetelezik, hogy egésziikben vagy révben indoeurópai
,^br"t.átumok továbbelését jelentik, mint az etruszk nyelv esetében is,
"lőtti
Bát az ilyen kényes - az elvont rekonstrukciók világában mozgó és végső fokon
még saját hiteles módszertannal nem tendelkező - kutatás eredményei ködösek
es ingatagok, bizonyítottnak lehet venni legalább azt az alapvetó jelentőségű
tényt, hogy Itáliában volt egy, az indoeurópai nyelvek elterjedésétmegelőző idő,
.-l, u-iko. egészen más szerkezetü nyelveket boszéltek; ezek reszben más
Földközi-tengei melléki és európai teriiletek nyelvi alaprétegeivel álltak rokon-
ságban. Sokkal nehezebb megálapítani, vajon ezek a nyelvek kíilönböző cso-
portokhoz taítoztak,e, hogy egyik a másikra épiilt-e, és ha igen, mi módon;
ilogy teríiletileg miként oszlottak meg, és hogy voltak-e közöttük egységes kép-
zőúények ; hógy meddig tartott fennállásuk, és hogyan lehet felfogni kapcsola,
taikat az indoeurópai nyelvekkel.
Az átalánosan áfogadott,,praeindoewópai" (indoeurópai előtti) fogalmát
a továbbiakban módosítoták, vagy tlegéuitaték egyfelől a ,,protoindoeuró-
pai" (kora-indoeurópai) fogalmával; ezen az indoeuíópaitól kiilönböző,b& az
iredeii rokonság kóién nem triúmenően kiilönböző nyelvet értettek (Kretsch-
mer), másfelől á ,,periindoeurópai" (indoeurópai körüü) kifejezéssel, amrcly
a marginális kapcsolatok jelenségeit jelöü földközi-tengeri és indoeurópai
nyelvek közOtt (Devoto)l?; ezek a kritikai megnyilvánulások enyhíteni igyekez-
nek egy ,,ítildköá-tengeri" és egy indoeurópai nyelvi világnak - egyébként
csak Jméleti és hipoteiikus - szembeálítását. Tíombetti feltételezte egy régebbi

16 I_d, ezekról a kutaásokíól összefoglalóan: B. Gerola, substrato m€diterraneo e latiDo

lFöldközi-tengeri e§ latin alapréteg], stuű Etruschi, XyI, 1942,345 sk,; P. Kret§€bmer,
Glotta, )o<vnl 19,t0,23I sk.; x)o(, 1943,84 sk.; F, Ribezzo, sulla oíiginaíiaunitö lingui,
stica e culturale dell,Europa mediterraúea [A föIdközi_tengeri Európa eíedeti rry€lYi é§ kul_
turáli§ egységéröl], Atü det I congresso Intern. di Preistoria € Plotostoria Meditcrranea
(1950),
[Az I. nernzetk, ftrldközi-tengeri őstörténeti é§ kora-történeti kongresszus értekezéseil
issz. tss ,t.; c. D€voto, I-€ fa§i della linguistica mediterran€ a [A földköá+engeri nyelvé_
sr"t,okus"ai], studi Etru§chi, )O<III, 1954, 217 sk. és )oflX, 1961, 175 sk.; C. Battisti,
sostrati e para§trati nell'Italia píeistorica lAlapétegek és párhuzamos retegek az ő§kori Itá-
üábanl, 1959; J. Hubsctrmid, Meűteríane substrat€ [Földkózi-t€ngeri alapréteg], 1960,
!? studi Etruschi, XVII, 1943, 359 sk,; xu , 19,t4, 187 sk.; 1963, 93 §k.
'oofi,
34
 nyelvi réteg tétszését,amelyet ő, legkésőbbi fennmaradt maradványai alaoján
,,baszk-kaukázusi"-nak nevezett, és egy újabb rétecét,amit ,,égei-ázsiai''-ként
jelölt meg, Az elsó, amelyet ma hispano-kankázrr<inak is mondanak az elmé-
,
let hívei szerint egészen a történelni időkig nem hagyott máshol ésáelhető
nyomot itáliai terÜeten, mint szaídínián; itt a kutatók ma már egyhangú
véleményeszerint a római hódítás előtt egy, a pireneusi baszk nyelwel távót
rokonságban álIó nyelvet beszéltek (írott emlékei nin66a9ft, de feüsmerhető
meglehetősen sűrű helynévtörténeti adatok segítségével,amelyek még ma is
furcsa eredeti$get adna& §zardínia ftildrajzi neveinek)l8. Erre a nyelvirétegre
valóban alkalma.rri lehetne a praeindoeurópai megjelölést a szó sajátos és teljes
ért€lnében. Ami az ,,égel-ázsiai" réteget illeti, gyakorlatilag mindazon €n}e-
zők összességét jelenti, amg|ye| 2 iláliai félsziget nyelvi szubsztrátumát és né-
mely történelni nyelvtípusát (így az etruszkot) az Égei-tenger üdékénekhellén
előtti szubsztrátumával és Kisázsia nyelveivel való kapcsolataiban jellemzik.
Ezt a jelenséget pontosabban lehet úgy érteni - s voltak is, akik íry értettek
mint közös elemek ő§íégi átterjedését az égei térségből az itáhalba, a Ribezzo-
-
féle ,,tirrén" egység értelmében; yagy fel lehet fogni mint a dunai_baíkáni tér-
segbőlszÁrmaző őskori nyelü hullám - Kretschmer kifejezésével ,,pelaszg'' vagy
,,raeto-tirrén" elemek - behatolását a két térségbe;s rlgy is lehet értelmezni,
mint történel€m előtti betöíések vagy bewivárgások eredményét (például az
etru§zkok feltételezett Kisázsiából való bevándorlásáaak értelmében). Ezek
a tények már többe-kevésbé távoü összefüggéseket mutatnak az indoeurópai
nyelvekkel. Má§ré§zt vi§zont, rig] tiinik, nem adnak kimedtő magyaíázatot az
itáliai nyelv ő§történetének minden vonatkoására.
Felmerüt a kérdésmásfajta megközelítése is, a nyelvi jelenségek terület sze-
rinti osáályozása alapján. Beszéltek ,,iberiai'', ,,líbiai'', ,,1iguriai'', ,,tirrén''
térségről stb., de ezek meglehetősen légből kapott fogalmak, Yalójában csak
olyan jelenségek léteznek, amelyek alapján résáeges kapcsolatokra gondol-
hatunk egyes üdékek, pélüul Liguria és Szicíüa között (de ez tril kevéJahhoz,
hogy sicano-ligur egy§égíe követkeáessiink belőle) vagy a Keleti-Alpok raetiai
teriilete és az itáiai félsziget között (ebből eredt a ,,raeto-tirrén'' csoport gondo-
lata); vannak továbbá egyes alakvátozatok, amelyek - úgy látszik elsőiorban
-
bizonyos irányokban és bizonyos üdékeken teíjedtek el; így például az ismelt
földközi-tengeri palc [gömbölyűség] kifejezés síírűnszerepel áz Alpok és a fél-
sziget helyneveiben (és bekeriilt a latin szókincsbe is a palaturn szőval); aliguriai
és szárd térségbenbal-, aKeleti-Npokban és a félszigeten (valamint a történ€ti
etruszk nyelvben) pedig fal- \láltozatá\tal szerepel.
Az indoeurópai n yelvek eredeének, itáliai behatolásának és
fejlődésének, valamint kölcsönös kapcsolatainak és a nyelvi szubsztrátumokhoz

r3 Vö. M, Pallottino,
La Sardegna nuragica [A nuraghe_kori Szardinia], 1950, 22 sk.; J.
Hubschmid, Sardische Studien [Szírd tanulmányok], 1953.

35
való viszonyának kérdésea mrlltban is és ma is lázas kutatások és szenvedélyes
viták tárgyá a tudósok körében; mindazonátal több pontja továbbra is homá-
lyos, és efrelóre pusáa sejtéseket enged meg19. Ennek a folyamatnak leárulását
Ítem oy"iul elrJndezódése jelenti a történelni idók kezdetén, varyis amikor
az írás iltalánossá kezd válni, az i. e, VIL és V. század,köót1ltália nyelveinek
helyzete ebben az időben nagyjából a következőz0. Sziciliában - figyelmen kíviil
haéyva a gyarmatositás nyJlveit, a göíögöt és a föníciait - a sziget nyugati té,
szei, ahoű hagyomány werint iberiai vagy liguriai eredetú sicanusok és a fel-
tételezes szerint-i(eletrá jott elymusok laktak - nem indoeurópai vagy nem vilá,
gosan indoeurópaiként megúározható nyelvek szórványos nyomait találjuk;
á k"l"ti rér""o a s i c u l u i o k n y e l v e viszont teljes bizonyossággal
indo-
európai volt; elég közel ált a latinhoz, de rokonságot mutatott a kelet_itáliaival
es az, aOriaínyetvekkel isgl, Délnyugat-Itália őslakosságának nyelvi belyzae, a
mai Óabbriát& Campaniáig (italusok, siculusok, oenotriaiak, morgetek, auso,
nok, opicusok §tb.), ha nem tekintjiik a legríjabb kelet-itáiai nyelven írott f9!-
iratás emlékeket, gyakorlatilag még mindig ismeretlen, bár megpróbálták
kimutatni - de megtehetősen ingatag alapokon -, hogy a Tirrén-tenger
partvidéke mentén égy sor régi indoiurópai nyelvjárás létezett, és ezeket
igyresa a siculus nyeliiez, másrészt a l a t i n h o z lehet kapcsolnizz, Ez utóbbi
Öd"til"g ,r"- ouglon széles övezetre terjedt ki; tudomásunk szerint c§ak a régi
Latiumrá az attánOi dombok köriil és a Tiberistól nyugatra a faliszkok
földjére (a faliszkok nyelve fokozatosan a tájnyelvi változat jellegét öltö,tte fel,
umúr,szabell és etruizk hatásokkal)as. Délkelet-Itáiában az aprrliai-salentu,
miak átalában messapusnak nevezett nyelve indoeurópai volt, itáliai es

lDvö. a le8ujabb munkík közü H. Krahe, Die Indogermani§ierung Griechenlan<ls und

lÚ"* tdE ÓÓ""ag és ltália in<logprmanizáódrásal, t94'|;C, D€voto, Güésanüchi lt&lici
i.c" áao; it"űJ*.tr]tlst", lr *.; x-nu,
rr. spíache und vorzeit_ [Nyelv ó§kofl, 1954;
i. rrcncten, rnrto-european l-anguag€ s and Aícha€ o lop Endoeurópai nyelvek és ré8ezetl,

a-oiá Átn-porogi§t, Lvu, lrsS, 84, §z,; V, Pisani, I,e lin8ue indoeuropec Reírdiconti
in Grecia e
d€ u'Istituto
i" rturiu te" indoeurópai nyelvek Görögonzigban és ltáliában]:
t.úai di §cienze ; I€ t iere Iri]o(D<, 1956, l sk. Yö. még G. Devoto, scritti minoíi
á"J*eov.t], I, 1958; V. Pisani, sqq8i di lingui§tica storica fiönéneti nyelvészeti
rri-.uui
ianumávotl, 19;9; ó. Battisü, sostíati e paí8strati neu,Italia prei§torica [Alspíét€ggk és
párhuzamos rétpgpk az ó§kori ltátiában], 1959.
i, vo. l. wnut óoo, The Foundations of Roman Italy [A római kori ltália alapjai], 1937;
v. il."ri, ;ü"sr; dell,Italia antica oltre il latino [Az ókori ltália ny€lvei a latinon kívü],
tg(/'l. Éezutál-kővetkezóegy€§ je'yzetekbe' csak azokat á múyeket €mlítjük, amelyek
ezek_

ben a kézikönryekben nem szerepJhek, vagy nagyobb fonto§§ágít külónleges utalá§okat

tartalmar.nak.
ii üs"r.,-ori, pi" ,oígri€chi§chen sprachen sizüens lszicílis góra,g_elótti nyelyeil, 1958; G.
p"".i., ii"riá p_to,iatino lSicului és protolatin], stuü Etru§chi, xxv[, 1959, 14l sk.
"
* Á r"it"uÁ p, nifuzzótól ered (Rivista Indo_grecc,italica, xvl, 1932,29 sk.:§, !936,222.
l. stb.), de DeYoto és más kutatók is elfogadták,
'a
R. i. Palmer, The Latin Language [A latin nyelvl, 1955,

36
illyr-balkáni kapcsolatokkalza. A félsziget szívében, igen nagy teriileten, az
appennini hegyhát mentén Umbriától le Lucaniáig, különböző nevű, sorsú és
műveltségű népek éltek; ezek valamenoyien egy indoeurópai eredetú, de a latin-
tól elütő nyelvcsoporthoz tAítoá.ak, amelyet oszk-umbernek vagy u m b e r -
s z a b e 1l nek, másként pedig kelet-itáliainak neveznek (olykor egyszeriíen
,,itáliainak", §zűkebb értelemben használva e kifejezést, ami azonban féIreérté-
sekre ad alkalmat); a történelmi időkben messzire elteíejedtek a tinén-tengeíi
oldalon és Dél_Iéliában is; tájnyelveik között megkiilönböáethetők északon
az umber, középütt a szabellnek nevezett dialektusok, délen az oszk vagy sam-
nis25. Az adriai oldalon, küönösen Picenumban megtalálhatók egy ,, d é l -
picenumi" vagy protoszabell elnevezesű nyelvjárás nyomai; ennek hova-
tartozása ütás, de ma sok szakember hajlamos a kelet-itáliai nyelvekhez sorolni.
Egy más, még kevésbéismert és minden bizonnyal eltérő nyelvjárást, az úgyne-
vezeti ,, é s z ak - p i c e n u m i t " beszélték Marche északi szelén, Pesaro kör-
nték§aao. Közep-Itáüa tirren-tengeri üdéke alkotja az etruszk nyelv
eredeti elterjedésének sáles teriiletét; később az etruszk lokozatosan es többé-
kevésbétartósan továbbterjedt É,szak-Itáliába, Latiumba és Campaniába; ez
a nyelv, amelynek sajátosságairól és eredetéíől természetes€n kellő íészletes§ég-
gel beszéliink majd a maga helyén, a legjobb történelmi forrásanyaga egy lénye-
geben nem indoeurópai nyelvi haryatéknak (vagy legalábbis egy olyannak,
amely nem mutatja az indoeurópai nyelvek jellegzete§ szerkezeté|, amelyről
tudomásunk van ltátiában és a Földközi_tenger közepső részen. Viszont igen
keveset tudunk Ér-k_Itltiu és az Alpok vidékeinek helyi kelta és római elótti
nyelveiről; a táj nyugati sz.akaszén a li gur ok nyelvjárásai
- ame-
lyek feltehetően az Alpokon tűra, Dél-Franciaorságba is átterjedtek - és kiilö-
nösen a lqnnti, amelyet egy csoport, a lombafd tavak vidékénés az Ossola völ-
gyében talált feürat tett ismertté, ata látszalak mutatni, hogy itt indoeurópai
elemek rakódtak le egy praeindoeurópai nyelvi alapra ; keletebbre pedig, a Raeti
Alpok és az Adige vidékéna többé-kevésbé hagyományos,, r a e t i a i " elneve-
zésű tájnyelv nyomai fedezhetők fel; valószínűeg ez is praeindoeurópai, némi
rokonságot mutat az etru§zkkal, továbbá indoeurópai hatásokatr?. Végiil Észak-
Itália legkeletibb csücskében, az Adigétól keletre, a venetusok nye1-
vét beszélték; ez nyilvánvalóan indoeurópai, de alapjában küönböző mind
la o. Parlan8eü, studi mesapici
[Mesapus tanulmrinyok], 1960; H. Krahe, Die Sprache der
trlyrier, II [Az illyí€k nyelve] (C. De simone, J. Untermaín), 19ó4.
25 E.
vetter, Handbuch der itali§chen Dialekte [Az itáliai üalektusok kézikönyve], I, 1953;
o. Bottiglioni, Manuale dei dialetti italici [Az itáliai dialektu§ok kéziköD}rr'e], 1954; A. D€
Franciscis, o. Parlang€li, Gü Italici del Bruzio nei documenti epigranci [A bruttiumi
iáliaiak a feliratos emlékeken], 196O.
'3
Ezt lényegében a novilarai §ztéle képü§óli ; ld. erTe vonatkozólag G. Camporeale, G. Giaco_
melli az I Piceni e la civiltö etrusco_italica [A pic€uumiak és az etruszk_itáliai kultura] c.
kötetben 93 sk,; M. Durante, Ricerche linguistiche [Nyelvész€ti kutauások], V, 1963,65 sk.
37 vö. Krctschmer,
Glotta, >o(x, 1943, 168 sk,

37
a latintól és a kelet-itátiaitól, mind pedig a messapustólz8. A kelta nyelvek beha-
tolá§a Észak-és Köáp-Iáliába a történelmi koí kezdeténélkésőbbi időre esik.
Látnivaló, hogy végteleniil bonyolult helyzettel állunk szemben: egymástól
mélységosen kiilönböző népek és nyelvek valóságos mozaikjával. Ugyancsak
messze vagyunk a régi tudósoknak az ,,itáiai" egységről vallott egyszeriísített
elképzelésétől, anná is inkább, mert már jó ideje trilhaladott az az elmélet, hogf
az egyes itáliai indoeurópai nyelvek (a latin, az umber-szabell, a venetu§ stb.)
egy íeltélelezntt ,,közös itáliai" törzsből fakadnak, mint annak dialektusszedl
szétÁgazásai. Ma már tudjuk, hogy legfeljebb egyikíik-másikuk közeledett egy-
máshoz az idők folyamán a protohistóriai és a történelmi korban az egyes nyel-
veket beszélő népek szomszédsága és együttélése eredményeként.A helyzetkép
teljesen más, mint amit Görögorság oyrijt ugyanebben az időszakban, lénye-
gében egységss nyelvi képével,amelyet csak a ájlyelvi vá|tozatok tarkítanak.
Alapvető fontoss ág& az atény,hogy egyidőben léteztek bizonyos indoeurópai
eredetű és más, nem indoeurópai vagy indoeurópai elemektól csak részben be-
folyásolt nyelvek.Ezaztmltatja,hogy Iália indoeurópaizáódásának folyama-
ta - legalábbis nagy vonalakban - még tartott a történelmi időkben; csak az i. e.
I. évezred végénfejeződött ez be, amikor a római hódítás nyomására átaláno-
san átvették a latint. De ez még nem minden. A ,,nem indoeurópai" terület lé-
nyegében a nyugati volt, és magában foglalta részben a szigeteket, Itália tirrén
tengerparti oldalát és Észak-Itátiát is; hozzátehetjiü még, hory a legrégibb
nyelvi típusok, amelyeket egy ősi földközi-tengeri hispano-kaukázusi réteggel
lehet összefüggésbe hozni, éppen a legnyugatibb észen maradtak fenn, vagyis,
mint láttuk, Szardínián. Az indoeurópai térségüszont a félsziget legnaryobb ré-
szét elfoglalja, Kelet-Sziciliával és Észak-Iália keleti szélével,A két csoport
közötti határt nagyjából egy olyan képzeletbeü vonal jelöli, amely körülbelül
a 12. détkör mentén halad az Adige alsó folyásától a Tiberis alsó folyásáig,
majd ott megszakadva rljra előtűnik Szicília közepén (ld. a térképeta 39.
lapon). Senki előü nem lehet kétséges ennek a megállapításnak történelmi jelen-
tősége; ha ugyanis azt feltételezzük, amire minden jel utal, hogy a ncm indo-
európai nyelvteriilet régebbi az indoeurópainá, ez utóbbinak a helyzete azt mu-
tatja, hogy az indoeurópaizálódás téíhódítá§a inkább
kelet-nyugati, mint északdéliirányú volt.
De az indoeurópai nyelvek keretén belül is összefüggést állapíthatunk meg az
osztályozás és a ftlldrajzi elhelyezkedés között, és ennek segítségévelhasznos út,
mutatásokhoz jutunk, hogy megérthe§siik elterjedé§iik és fejlődésiik folyamatát

's G. B, Pelle8rini,
Le iscrizioni Yenetiche [A ven€tus feliíatok], 1955. A venetusok nyelvé-
vel és régÉszetihagyatékívalkapcsolatos legujabb leletekól és kutaásokról ld. fóleg a G. B.
peltegrini cikkének jegrzeteiben közölt bibtiogti,fiát a spina e l'Etruíia padana [spina és
a P&Yidéki Etruria] c. kiadványban (Atti del I Convegno di stuü Etru§chi) [Az I. etruszk
tudományos tanác§koz᧠értekezés€i], 1959, 181 §k., továbbáv. Pi§ani, i. m. 0d. 36l. 19. je§-
zft) 252. l.

38
víz§ántesen vonalkázva a nyugat_it{iliai nyelvek (latin és §iculus). Függőlegesen vonal_
kázva a kelet-itáliai nyelvek (umber_§zab€ll). Ferdén vonalkázva az adriai nyelvek (mes-
§apus és venetus). Fehéren hagyva a nem indoeurópai vagy nem bizonyítottan indoeuró-
pai nyelvt€rületek. A tengerpartokon feketével jelezve a 8örög koloniáció sávja.
Iáliában. Gyakorlatilag e nyelveket három nagy csoportba soroljuk: ezeket
a latin, az umber-szabell és az adiai nyelvek, vagyis a messapus és a venetus
képviselik. A latinhoz szokták csatolni a siculus nyelvet és Délnyugat-Itália
lakóinak feltételezett tájnyelveit; ennek a feltételes nyelü egysépek a megielö-
lésérea ,,latin-ausoniai" (Ribezzo) vagy ,,protolatin" (Devoto) kifejezest java-
solták; jobb azonban a kevesebb kockázatot jelentő ,,nyugat-itáliai nyelvek"
meghatáíoást hasznáni. I§meíetes, hogy a latin valamennyi indoeurópai
nyelv közótt küönösen archaikus jegyeket mutatz9; feltételezhető, hogy a leg-
régibb indoeurópai nyelvek közé tartozik, amelyek Itáliába behatoltak. Való-
színű - már csak ,,centráis" indoeurópai nyelvtípusokkal, kiilönösen a görög-
gel való kapcsolatai miatt is -, hogy az umber-szabell vagy kelet-itáliai csopoít
később terjedt el, és alakult ki. A venetus és messapus bizonyos értelemben még
feüsmerhetően mutatja Itáliába érkezésénekútját, a közép-európai és illyr,
balkáni kapcsolatok révén.Ha ezeknek a csoportoknak a helyzetét tekintjük,
azt a követkeúetést vonhatjuk le, hogy a nyugat-itáliai nyelvekból áló első
indoeurópai hullám nyugat felé nyomult,lagy anafelé sza tották, é§ ott azon-
nal érintkezesbe jutott a nem indoeurópai nyelvteriiletekkel; majd egy rákö-
vetkező umber-szabell hullám jelent meg a félszigeten , az Adriátől a Tirrén-
tenger felé haladva, ahogy történeti térhódításának állomásai mutatjál Latium
(szabinok, volscusok), Campania, Lucania, Bruttium - a mai Calabria - (samni-
sok) irányában; végiil talán egy harmaűk hullám ismerhetó fel a messapus és
a venetus esetleg egymástól független keleti ,,támaűsaiban". A venetus és a la-
tin között kjmutatható rokon vonásokat esetleg éppen a venetus helyzetével
lehet megmagyarázni, amely a keleti, adriai üdéken terjedt el, de nyugat felé,
akár a tatin, közvetlenü határos a nem indoeurópai nyelvterülettel8o. Ez meg-
erősíti azt a benyomást, hogy a kűönböző indoeurópai nyelvek behatolása és
elterjedése Iáliában lényegében inkább kelet-nyugati irányban töítéfi, az
Adriai-tengeren és a félszigeten keresztü, mint észak-déliben az Alpokon és
ɧzak-Itálián át, ahogy a régi invázióelrnéletek elképzelték.
Ám a kérdésminden bizonnyal sokkal bonyolultabb. A történelmi nyelvek,
amelyeket az írott emlékekből ismeriink, csak a végső szakasza olyan nyelvi
jelenségek és folyamatok hossai és bonyolult kölcsönhaásának és összpoDto-
sulásának, amelyeket csupán hozávetőlege§en tudunk azonosítani, vagy egyene-
sen nem ismeriink; közülük, kiilönböző körülnények folytán, némelyek hatal,
mas fejlődésen mehettek át, mások jelentősen megváltoáattak, vagy kevered-
hettek, ismét mások talán teljesen eltűntek - ahogy ez a történet]d korban meg-

.o vö. c. DeYoto, storia della lingua di Roma [Róma nyelYének tórténetc], l sk.; R. L. Pal-
mer, The Latin Language [A lati! nyelv], 3 8k.
30 F. Altheim f€ltéielede egy kezdetí, az Euganci-halmoktól val camonicáig terjedő latin

alapréteg létezését;erTe rakódott volna rá az illyf ered€tú venetus (Römi§€he Geschichte

[Róma története], I, 1951, 14 sk., utalásokkal a korábbi irodalomra). A feltevés bizonlió
eróvel nem rendelkezó feliratos emlékeken alapul.

40
, történik a kisebb nyelvek rovására, az umber-szabell, majd véglegesen, a latin
uralomra jutásrival . Ezek a homályos nyelvformáló mozzanatok amelyeket
-
tóbb joggal tudunk elképzelni kic§ és nem álandó emberi csoportosulások
korában, mint a városias műveltség jegyeit üselő történelni időkben - éppúgy
érvényesíilhetnekaz indoeurópai és praeindoeurópai nyelvek egymashoi való
üszonyában, mint az egyes indoeurópai nyelvek egymás közötti kapcsolatai-
ban. Ebbe a gondolatmenetbe tartoák például az a megállapítás, hógy a tör-
téneti latinban láthatólag három kiilönböző nyelvi hagyomány találkozik, ame-
lyeket a égi indoeurópai hehezetes középfoghang feloldása képvisel a rutilu,
tufus és ruber típusszava}ban; Deyoto §zerint az első ,,píotolatin' eredetű,
a második oszk-umber haüísú,a harmarrik egy általa ,,píotoitáliaiként'' megha-
tározott vonalhoz taftozik8l. Érdekes, hogy a tórténeti etruszkba mintba oÍyan
régi indoeurópai elemek hatoltak volna be, amelyeket hangtani jeltegzeteisé-
geik az első ilyen típushoz sorolnak (pl. lautn 'család', az Ádoevópai leudh-
tőből), ami megfelel a típus korai elterjedésének a tirrén pattok mentén, Szicí-
üától, ahol világos példái vannak a siculus nyelvben, egeszen Közép-Itáliáig.
Egyébként az etruszk mély kölcsönhatásokat mutat a kelet-itáliai nyelvek ele-
meivel is.

Ha ismereteinkjelenlegi fokán, valamivel óvatosabb és finomabb értelmezési

módszerrel, mint amit az elrnúlt nemzedékek ősnéptani szatemberei alkalnaztak,
negvizsgáljuk, és összevetjiik a regészeti és nyelvészeti adatokat, a régi ltáIia
történelmi népei eredetének problémája végtelenül bonyolultnak látszik, és
ninrcs lehetőség egyoldalr1 kérdésfeltevésekre, még kevésbéelhamarkodott vagy
axiomatikus megoldásokra, Főleg pedig fel k e1l adn, azl M ösztönös törekvé§t
a leegyszefiísítésre,amely az ókoriakat és a mai embereket egyaránt arra indí-
totta, és inűtja, hogy ezt az eredetet mint eryetlen, meghatároáató és megha-
tározott ,,eseménfl" (vag5l eseménysort) ábrázoüák, és valami kűső kiinduló-
pontot, egy kolai, valahogyan jó előre kialakult, vagy legalább csírájában léte-
zett kész belyzetet keressenek, például azt feltételezve, hogy az italicusok már
korábban egy indoeurópai népet alkottak, amely Itáli aba éikene megindította
Itáia történetét. Mi ma épp ellenkezóleg azt hisszük - és azt kell hinniink már
csak azért is, hogy ne kerüljünk szembe a történelmi párhuzamok nyijtotta
átalános érvényűmeggondolásokkal -, hogy a régi ItáIia etnikai és kulturá-
egy hosszti és
lis sajátosságainak létrejötte inkább küzdelmes
kialakulási f olyamat végá1lomása, egy olyan folyamaté,

81G. DeYoto, stuű Etru§chi, )oc, 1950-51, 175; )o(v[, 1959,

149; GIi antichi ltalici [Az
ótori italicusok]r, 51 sk,, 65 sk.; Le origini tripartite di Roma [Róma hármas eredete],
Atbenaeum, )OO(I, 1953, 335 §k.

4l
amelyet kiilönben, legalábbis ismereteink jelenlegi fokán, nem tudunk nyomon
követni8z.
Ezt a folyamatot a vaskor elejével lényegébenbefejezettnek kell tekinteni. Mát
láttuk, hogy ebben a korszakban többé-kevésbé határozottan elkiilönülő regio,
nális kultríák ismerhetők fel, és ezeknek elterjedési teriilete majdnem mindenütt
megogyezik a nyelvi egységekével,amelyekről nem sokkal késóbb feliratos emlé-
kek tanúskodnak, és a népekével,amelyeknek nevét a történe|mi hagyomány
őoi. Ezzel szemben a korábbi időszakokban vannak sálesen elterjedt és az
itátiai térségnagy részénegyforma vonásokat mutató kulturális jeleuségek, így
az appennini és szubappennin kuttrira vagy mások, amelyek egymástól igen távol
eső helyeken szétszórtan jelennek meg, szórványosan, mint a jellegzetes proto-
villanova-sírok; ez leginkább hagyományok és rljító fuamlatok összetalálkoá-
sára és egymásra épiiléséremutat egyes terüeteken, anélkiil, hogy konkrét kap
csolatba lehetne hozni őket meghaározott nyelvi és etnikai tényezőkkel; sőt
inkább olyan helyzetíe utalnak, amelyre a folytonos kölcsönhatások és foko-
zatos kibontakoások fázisai jellemzők, éppen egy olyan szituációra, amelyböl
feltételezésiink szerint az itáliai nyelvek törtéDeti fejlődése kisarjadt.
Ebben a helyzetben nem engedünk a kísértésnek,hogy régészetikulhlrák
köntösébe öltöztessünk egyes nyelvészeti jelenségeket, vagy fordítva, nevet ke-
ressünk az egyes vaskor előtti kultúráknak. Nem kérdezziik, milyen őstörténeti
tények je|zik a ,,protolatinok" vagy az umber-szabellek őseinek megjelenését
Iáüában, vagy milyen nyelvet beszéltek az appenniniek, a terramara-lakólr
vagy a protovillanovaiak. Éspedig egyszerűen az&, mert egy bizonyos nyelv,
típus elterjedése történhetett észrevehető kulturális váJtozások nélkiil is; épp-
úry, ahogy egy kultuíáüs jelenség, különösen ha nagy horderejll volt (és mint
ilyen, jelentós régészeti nyomokat hagyott), kiilönféle népcsoportok és kiilön-
böó nyelveket beszeló közösségek sajátja i§ lehetett, ha még meg nem állapo-
dott csoportokról vagy a városi szervezetnél korábbi kis közösségekről van szó.
Sőt egyenesen igyekszünk majd elkerülni az olyan kifejezések használatát, mint
,,appenniniek", ,,terramaralakók", ,,protovillanovaiak" - még megközeűtó és
hagyományos értelemben véve is a kifejezést -, mert önkéntelenül arra késztet-
ne\ hogy népcsoportosulásokra gondoljunk ott, ahol csak kulturális rokon
vonások vannak.
Mindenképpen fennáll azonban I t á l i a i n d o e u r ó p a i z ál ó d á s ő -
nak általános problémája, ami Itáliakoraitörténelménekvalóságosés alapvetó
tényea ezért kívánatos volua legalább nagy vonalakban tisztázni lefolyásának
módját és időpontjait. Már pusztán a nyelvészeti adatok önmagukban való

Az itáliai ethnosról, mint hosvú és lassú fejlódás véepontjáról vö. U. R€llini, Bullettino
3'
di Paletnologia Italiana, 1939, 126, l. A következőkben sommá§an kifojt€tt clgondolá§okíól
ld. M. Pallottino, Le origini storiche dei popoli italici [Az itáliai nép€k történelmi €íedet€],
X Congresso InternazioDale di Scienze storichq Relazioni [A x. neínzetk. tiirténettudo-
nüínyi kongíesszus. Besámolók], II, 1955, 3 sk.

42
elemzéséből is arra a következtetésre juthatunk, hogy ez nem erysége§ ese-
mény volt, ahogy valaha hitték, hanem kiilönböző eredetű, tóbbféle és eg5rmásra
következő hatások hosszrí és bonyolult folyamatáaak keüett lezajlania, amely-
nek meg§ziláídulása és helyi fejlődése részben még a történelni idők kezdetén is
folytatódott. Ennek a folyamatnak a kezdetei messze üsszanyrllnak az időben,
rlgyhogy ana kell gondolnunk, hogy legrégibb szakaszai egyenesen az újabb kó-
korszakra mennek vissza, de mindenképpen bizonyára jó pát századdá az első
írott emlékek megielenésénélregebbi időre. Nyilvánvaló tehát, hogy a nagy
nyelvi megrijulás jelensége egészében véve semmiképpen nem hozható össze_
függésbe azzal a kulturáis megrljulással, amelyet a hamva§ztásos temetkezés
§zokásának ltáliába való bevezetése jelent, mert ez újabb keletű esemény,
csak kevéssel előzi meg a bronzkor végét,még ha gondolhatunk is arra, hogy
a hamvasáók egyes csoportjai véletlenü közreműkiidtek egye§ indoeuíópai
nyelvi alakulások megrögzódésében vagy elterjedésében. De a íégi,leery§zerúsí-
tett ,,italicusok: hamvasztók" egyenletnek határozottan ellentmond többek kö-
zött éppen a kultrlrák és nyelvek itáiai megoszlását ábrázoló összesító táblázat,
ahogy a 31. és a 39. lapon látható térképekösszehasonlításáMl kitűnik; ezek
hozzávetőlege§en éppen azon a hosszanti vonalon
vágnak egybe, amelytől keletre túlnyomóan hanto-
lásos temetkezésű terület helyezkedik eli ezt ő8z-
§zefüggően indoeurópai nyelvú népességlakta, míg
nyu8atra túlnyomóan hamvasztásos temetkezést 1e-
het találni nem indoeurópai vagy csak részben in-
d o e u r ó p a i a s o d o t t l a k o s s á g g a l. Ezéppen azellenkezőjeannak,
amit váíhatnánk, ha az indoeurópaizálódást a hamvasáás szokásának elterje-
désevel hozzuk kapcsolatba. Természete§en az itt táígyalt tények a vaskorra és
a történelrni idók hajnalára vonatkoznak, és nem felelnek meg feltétlenül egy
régebbi állapotnak; de nehéz elképzelni, hogy alig pár évszÁzad alatt az ö§§ze-
függések teljesen az ellenkezőjiikre fordultak. Egyébkénta hamvasztás legrégibb
nyomainak elterjedési térképe,akát Észak-ItÁliíban, akár a félsziget legdéübb
részén,szintén nem nyújt semmi kézzelfogható bizonfltékot, aminek alapján
a §zokást ii§§zeíiiggésbe hoáatnánk meghatározott rlj nyelü áramlatokkal.
Legfeljebb valamiféle párhnzamra hívhatjuk fel a figyelmet - ami nem ma-
íadt é§zrevétlen az utóbbi évtizedek legélesebb §zemú kutatói előtt - az indo-
európaizálódás feltételezett kelet-nyugati lrányú, azaz a dtnai-balkáni térségból
az Adrián keresztü Itáüa felé irányuló terjedése és az ugyancsak dunai-balkáni
eredetú kulturális behatások egész sora közt, amelyek Itáüát az óstörténet ké-
sőbbi szakasában érték,kezdve a négyszögletes szájú vázák rijkőkori kultrlrájá-
val, s folytatva a meander és spirális motíwmok elterjedésével az újabb k6-
korszak és a bíonzkor festett és bekarcolt űszítésűedényein, továbbá a gömb
alakú edények és a harci bárd feltíinésévela rinaldonei rézkorban, egészen a du-

43
nai umamezők kapcsolatáig a legrégibb itáliai hamvasztásos sírokkal8g. De
nehéz pontosan megmondani, mi módon és milyen áramlatok vagy kapcsolatok
révénjutottak el ezek a hatások itáüai teíiiletíe.Másrészt közvetlen ösztönzé-
sek - éspedig olyan erősek, hogy valóságos kis településekre lehetett belőliik
következtetni - érkeztek a félszigetre és Sácíliába keletről, az Égeltenger vidé-
kéről kezdve az újkókori festett kerámia-kultúLrákkal, egészen a c§úcspontot
jelentő mykénéizáóűsig a késő-bronzkorban3{. Nem teljesen lehetetlen, hogy
ez utóbbi jelenségeket is indoeurópai elemek Itáüába érkezésévellehet össze-
függésbe hozni.
Valójában a régi inváziós elmélet, amely, mint mondottuk, az ókor végénbe-
következett barbár beözönlések minájára alakult ki, valamiképpen hozzíszok,
tatott bennünket ahhoz, hogy az indoeurópai behatolást nomádok beszivárgása-
ként képzeljük el vagy akár mint harcos csoportok hóűását letelepült népek
területein, amelyek, bár magasabb műveltségűek, de katonailag kevésbészer-
vezettek és kevé§bé ellenálók voltak. Lehetséges, hogy egfes esetekben ilyesmi
is történt. Mindamellett a történelni korból ismert párhuzamok arfa taníta-
nak, hogy ery olyan hóűtó hadjáratnak, mint a keltáké volt ltáliában, végíilis
nem sikerült egy ríj nyelvet uralkodóvá tennie, Itália ellatinosodása viszont
egy régi és igen fejlett városi múveltséggel és okos poütikai-katonai szervezettel
rendelkező nép sikereinek eredménye. I1gy tűnik, igen komolyan tekintetbe
kell venni tÉbát azt a lehetőséget is, hogy az ind o európ ai nyelvek
elsó elterjedése I táli ában épp en a délvi dék fejlet-
tebb kultúrájú történelem előtti településeiből
indult ki, mint amilyenek peldául Apuliában voltak, s onnan teí-
jedt azután tovább észak felé, ritkább és elmaradottabb lakosságu tertiletekfe.
Ez jól megfelelne a már körvonalazott képnek az indoeurópaizáódás kelet-
nyugati irányú terjedéséről. Még Mtra volna az, hory megmagyarázzl* a déli
telepiilések első indoeurópaiáJóüsának okát és módját; itt azonban olyan
terii,letre jutunk, ahot egyelőre nincs lehetőség a feltevések ellenőréérevagy az
esszerú érvelésre.A pusáa feltétolezéseknélmaradva elképzelhetó tengeri rlton
erkez6 kis csoportok letelepiilése, hasonlóan azokhoz, amiket az antik bagyo-
m6ly az arkadiai Oenotrus, vagy Diomedes, avagy Aeneas stb. legenűjában
ábrázolt ; vary gondolhatunk olyan elemek nyomására és végleges terhódítására,
amelyek az Adria trllsó partjáról vándoroltak be, mint a virágzóbb telepiilések
vonzásának engedő munkások vagy zsoldosok, olyan folyamat eredményekép
pen, amellyel például a keleti világ indoeurópaiálódásáaak hasontó jelensegeit
is próbálták már magyarázni. Ez percz.e nem fia ki annak a lehetőégét,hogy

ss vö. kii,lönös€n P. Laüo§a zambotti, I Balcaai e l'Italia nella prei§toria [A Balkáo és

Itália az óskorbanl, origines (Raccolta di scritti in onoí€ di G. BasergB) [G. Ba§€r8B-em-
léktönyv], 1954 161 sk. Néhány megállapításs vitatható, de gazdag anyaggyújtés€ miatt
hasznos.
8. L. B€mabö Brea, sicily before the Gíeeks lszicília a görögök elótt], 1957.

4
más, kiilönféle eredetű és nyelvű, a Balkáa félszigetről vagy a dunai térségMl
a Keleti-Alpokon keresáiil érkező, indoeurópai nyelvet beszélő kis csoportok
is letelepedtek az idők folyamán ltáliában.
Az, hogy a klasszikus hagyomáoy hangsűyozottan tárgya|ja Oenotrus, Au-
son, Italus, Siculus és mások mitikus királyságát a félsziget déü részén, elkép-
zelhetővé teszi, hogy ezeken a terüeteken még a vaskor kezdete elótt megindult
az áJlami és etnikai formációk kialakulása, Lehet, hogy a mykénéivMg civili-
záó ösztönzése elősegítette helyi kezdeményezések kifejlődését, mint amilyene-
ket talán Apuüa és Szicília mykénéi és szubmykénéi kultúLráinak régészeti hagya-
téka mutat be az i. e. második évezred második feléből. Annak, hogy a félszi-
getről jött hódítók szállták meg az Aeoli (Lipar)-szigeteke| talán Liparus és
Aeolus mondáiban talá[iuk nyomát, valamint egy szubappennin kultúra hirte-
len feltűnésében az Aeoli-szigeteken, amelyet Bernabö Brea épp ezért
,,auson"-nak nevezett el. A hagyomány megőrizte annak emlékét is, hogyan hó-
dították meg Sziciliát az iapyxoktól nyugatra §zodtott §culusok, és hogyan
alakult ki egy ,,aeol" birodalom, amely magában fo$alta az Aeoli-szigeteket,
valamint Szicília és a mai Calabria egy részét.Místésztaz ausonoknak vannak
nyomai Campaniában, az aborigines pedig, az oenotriaiak leszármazottai, a tra-
tinok őseiként szerepelnek. Figyelrnen kívül hagyva ezeknek a töfténeteknek
mitikus köntösét és tudóskodó zavarosságát, feltehetjiik, hogy legalább rész-
ben a z i t a l i c u s o k n a k, pontosabban a nyugati italicusoknak (Devoto
protolatinjainak) a z ő s t ö r t é n e t é t vázolják fel nyelvi és etnikai kialaku-
lásuk szakasában - amelyet joggal neveáetnénk ,,protoitalicusnak" -, vagy-
is egy korszakban, amely megelőzte a latinok, siculusok és a köztiü levó te-
riileten élő többi, jóforrnán csak a nevéről ismert nép (ausonok, italusok stb.)
nyelvének és történelmi létenek végleges kialakulását.
Hogy az eseményeknek ebben az összképében mi a jelentősége a hamvasz-
tásos sírok feltiínéséneka félsziget partjai mentén és Szicíliában, nehéz mep,a-
gyatámi. Korai megjelenésiiket Iáia legfejlettebb zónájának szívében(fone
Castelluccia, Lipari stb.) lehetne eryszerílen keletről érkező hatások következ-
ményeként elterjedt új szokásnak értelmezni (keleten ugyanis a hamvasáás elég-
gé elterjedt volt már a késői bronzkorban, például a hetüta Anatóüában); de
lehet arra is gondolni, hogy a bevándorlók kis telepiilésein űvó szokásról volt
szó. Egyébként, úgy látszik, az új szokás tengeri úton terjedt Apűa, ɧzak-
kelet-§zicília (Mil"""o, Lipari) és Közép-Itáia tirrén partvidéke között (tolfai
hegyek stb.); belső sárazíiildi utakon Közép- és Észak-Itáliában, az adriai
(Pianello), az etruszkJatiumi térségés a Pó-sftság között, elerve egészsl az al-
pesi és Alpokon túli urnamezőkig. Kétségtelen, hogy ez a jelenség nepmozgal-
mak és nyugtalanságok időszakát tiikrözi, amelyet különben elárulnak ugyan-
ennek a korszaknak gyakori gazdag bronz kincsleletei és az egyénkéntftildbe ke-
íült fegyverleletek is. Lehetséges, hogy az i. e. XII. és IX. szálzadközött az egész
itáliai terület megérezte a mykénéitengeri hatalom földközi-tengeri uratma ösz*

45
szeomlásána} követtezményeit és kihatásait Európa balkáni és dunai terűe-
teire. Igen nagy valósdnűséggel éppen ezskre az időkre kell tennünk azoknak
a népcsoportoknak első álandó megtelepedését, amelyekból a,jövendő itáliai
népeknek kellett kialakulniük.
A nyugati italicusok egy c§oportjának - amely átvette a hamvasztás szoká-
sát, és jelentő§ mediterrán hatásokat mutató35 ,,protovillanova" típusúkultúíá-
val rendelkezett - tulajdonítható, legalábbis a IX. századtálkezÁve, az albaaói
dombvidék és Róma latiumi kultúrájának és a latinok ethnosáaak kifejlő-
dése (a Tiberisen trll a faüsztok által képüselt vátozattal). A délen kialakult ha-
sonló közössegeket, például a régi campaniaiakét, az ausonokét és az opicusokét,
amelyekról a cumae-i és sarnói vaskori kulhirák tanúskodnak, igen gyorsan
megállította fejlódésében a görög koloniáció mindent elsöprő hűáma; így
nem nyílt lehetőségiik ana, hogy a latinokhoz hasonló jelentős történeti alaku,
latá fejlődjenek. Miuán a bronzkor végének,,protoitalicus" kultúrája, felte-
hetően, sőt valószínűteg gyors virágásnak indult, a történe|mi kor elején majd-
nem egész Dél-Iália a hellén világ befolyá§ának ható§ugaíába keriilt. Az egyet-
len kivétel a legdélkeletibb üdék, vagyis Apulia, ahol az italicus népek jelentős
autonóm helyi kulfiíráját ismerjiik, az ókori történelmi hagyománynak meg-
felelően, számos illyr ösztönzessel. Ezeket a népeket apuliaiak, iapyxok vagy
daunusol peucetiusok, messapusok néven emütik; ismerjük nyelviiket - a mes-
sapust - és jeüegzetes kultúrájukat geometrikus díszítésűkerámiával, amely
egészen a római hóűtás koráig fennmaradt.
Egy másik, a vaskor eleje óta elég világosan kirajzolódott etnikai-kulturális
alakulat a venetusoké, É,szakkelet-Itáliában; valószínűnek lát§ák, hogy akáí
a latinoké, ez is a,,protovillanovaival" rokon kultúLrájú hamyasztóktól eredt, de
hamarosan az e§tei kultrira voná§ait öltötte fel. Nem ismerhetők fel ilyen vilá-
gosan az adriai tengerpart és É,szak-Itália más terüeteinek jelenségei. Mar-
che északi részénekhantolásos §zertaítású népcsoportja, amelyről főleg Novi-
lara necropoüsa tanriskodik, és amely ,,észak-picenumi" nyelvet beszélt, való-
szín{lleg egy megszüetőben levő népecske volt, amelyet nem tudunk közelebbről
meghatározni; röüdesen eltiporhatta az etruszkok, az rrmberek és a kelták ter-
jeszkedése. Délebbre Picenum vidékénekviégzó vaskori kulfiírőát - a ,,dél-
picenumi" feliratok alapján - valószín1lleg egy italicus, talán keleti italicus
népnek tulajdoníthatjuk, anrelyet azután elnyelt az umber-szabeü törzsekből
a történelmi korban kialakult népegység (és reszben aligbanem felrnorzsoltak
a IV. sázadi gall támadások); a történelmi hagyomány nem őrizte meg ennek
a népnek sem konkrét emlékezetét, sem egységes elnevezését, így hát megjelö-
lésérea görögös ,,picenumiak" kifejezést használjuk, ami megfelel a keleti ita-
ücus,,Picentes" tórzs nevének. Kiilönben ezen a vidéken sem hiányoznak a
jelek, amelyek az Adriai-tenger fiilsó partjáról érkezett népességjelenlétére

r5 Vö. eríól H. Müler-Karpe, Vom Anfang Roms [Róma kezdeteiről], 1959, 43 sk.

46
utalnak, hogyha - amint ez valószínű - ugyanazon gyökérből ered az apuliai
iapyxok és az istriai iapodok neve, valamint a titokzatos iapuzkllsoké, aklket
az Iguvi mi Táblák mint az umberekkel határos területeken élő köz€,p-itáliai
népet említenek. A régi zavaros néprajzi hagyományok egym,ásra rakódása,
valamint a ftgészeti és feliratos emlékanyag tanúságának bizonytalanságai
világosan mutátják, hogy a félsziget közép-adriai vidékein élő népek kialakulásá-
nak folyamata a történelmi kor kezdetén még nem zárult le. Bizonyo§ ért€lem-
ben ugyanezt lehet mondani Észak_Itáüáról; itt a sokféle Pó-vidéki, appenniíi
és alpesi törzs, amelyeknek nevét a források megőrizték, és amelyek köziil a
nyugatiakat olykor a ligu r o k, a keletieket pedig a íaetu§ok gyűjtőne-
ve alatt foglalják össze, valószíuilleg még a Rómával szövődő első kapcsolatok
idején is kis törzsi csoportokat vagy kisebb kiterjedésű földművelő közösségeket
alkotott a középső és felső Pó-sikságon, valamint az Alpok nyűványain, elma_
radt kultuíális színvonalon és hiteles történelrni hagyományok nélkül; jelenlé-
tükről a vaskori ún. Golasecca-kultrlra régészetianyaga tanúskodik. Az etrusz-
kok behatolá§a délről és a kelta betörések északról mélyrehatóan megváltoz-
tathatták ezeknek a töízseknek sajátságait (az ókori szerzők egy kelta-ügur nép_
ről beszélnek), anélktil, hogy világosan meghatározható etnikai alakulatok létre-
jöttét idéztékvolna elő36.
A többi nagyobb itáiai történelmi nép közül még szólni kell arról, amely való-
színűleg a félsziget legnaryobb iészételfoglalta: az u m b e r - s z a b e l l e k -
t ő l, illetőleg azokról a népekről, amelyeket esetenként mint umbereket (ósza-
kon), szabinokat (északnyugaton), volscusokat (nyugaton), aequusokat, mar-
susokat, vestinusokat, paelignusokat stb. (középen), samnisokat említenek; ez
utóbbiakhoz több kisebb törzs és ág taílozott, így a lucanusok és bruttiumiak
(délen). Mint !ár említettük, mindezek egy jól meghatároáató nyelvi egység_
hez tartoztak, Őstörténetiiket és protohistóriájukat az általuk lakott teriileiekf8l
nyert régészeti ismereteink alapján nehéz rekonstruálni. Általánosságban véve
elfogadhatjuk, hogy ezeknek a népeknek kialakulása és első elterjedése az adiai
típusúvaskori kultúrák talaján történt, nyugaton elóretolt állásokkal. Gyakor-
latilag még szinte semmit nem tudunk a kezdeti korszak vonásairól éppen az
Appenninek völgyeiben, amelyek a hagyomány szerint a szabinok és umberek
elterjedésénekkiindulópontjai (ilyen a híres Cutiüa-tó Rieti környékén, ame_
lyet ,,Itália köldökének" tekintettek). Ezzel szemben a latiumi Tivoliig és egé-
szen Róma határáig előrehatolt szabinok kultúrájuk egyes vonásait tekintve is
máf a VII. századtól kezdve eléggéhatáíozolt arculatot mutatnak. Yalójában
az etnikai koncentráció és a történelmi hagyomány kialakulása a keleti italicu-
sokná] valószínűleg több szakaszban és az egyes csoportokban ktilön-kiitön
ment végbe; alighanem hamarabb következett be a nyugat felé hűódott cso-
36 Eztkr6l a problémákról
G. A. Mansuelli, Foímazione delle ciyilti! storiche nelta pianura
padana orientale. Aspetti e problemi [A történelmi kultuíák kialakulása a keleti P&síksá_
gon. szempontok és problémák], studi Etru§chi, )o(x l, 1965, 3 sk.

47
Dortokná, amelyek kapcsolatba kerültek a tiríéntengerpart már fejlett nep€s-
segével és tetepüéseivel. Így elsősorban Campania adja meg majd - de csak az
Y. gzÁzanban - asamnisoknak erységiik tudatát és irodalmi nyelvíiket (amelyet
oszknak neveziink). A latinokkal és Rómával szembeállított ,,italicus" nemzet
gondolata igen késői c$ak akkor alakult ki, mikor a rómaiak hódíásukat és
uralnukat az egész íéluigetlekiterjeszteték,
Az eddig ben,utatott körképből kihagytuk a tirrén partvidék protovillanova_
kultúrájának éítelmezé§éts ugyanígy az egssz tinén tengerparton és Emiliában
elterejdt Villanova-kultrlráét, a perifériákon elhelyezkedő romagnai, picenumi és
saleáói csoportokkat, valanint ennek a kultúLrának a fejlődését az orientalizáIő
korszakban. Az erre vonatkozó problémák ugyanis §zorosan kapcsolódnak az
etruszk nép eredetének kérdéséhez;erről a következő fejezetben szólunk rész_
letesen.
 ll. FEIEZET

Az etruszkok eredetének kérdése

A kérdésjelmlegi állósa. A keleti származás
elméletének bírólata. Az északi származás és
a bennszülőtt őshkó-elmélet bírálata. A problé-
ma megoWásának útja

Az etruszk kérdésmegalapítója a haükarnassosi Dionysios, egy

Augustus kori görög történetíró, aá Rótaí régiségek c. műre első könyvének
Ot iejezetét (2G30.) szenteü a tátgy viagliatának, megcáfolva - a rendel_
tezésere alO kritikai eszközökkel - azokat az elméleteket, amelyek az et-
rusz*okat a pelaszgokkal vagy a lydekkel azonosították, é§ azt a feltevést fo_
gadva el, hogy ,,nem kívtilrőt jött, hanem őslakó" népről van szó, s hogy en-
nek bennszíilött elnevezese ras€nna volt.
Etőtte az etruszkok eredetéről vallott elméleteknek, úgy látszik, nem volt
körültekintő kritikai tárgyalás jellegiik, hanem mint a görög és itáiai vitág
népeinek és városainak éredetere vonatkozó ókori elbeszélések legnagyobb
részr, a történelem és a mítosz határán mozogtak, és legfijljebb szófejtó é§
névelemzó összevetések szerepelnek az egyes vélemények igazolására, Tudjuk,
hogy Róma és a latinok eredetét a trójaiakra vezették vissza, Aeneas vándorlá_
saiievén. Ugyaniey a ttnérck ( Tjrs&oí, Tyrrhéruí), vagis etrusz*ok esetében
keletról, a Éie"ria Lydiából kiindult tengeri vándorlásról b€§áltek, amüet
Tyrrhénos, Atys tydiai kiráy fia ye7etÉtt az umberek itátiai íi'lüéíe(Hérodo-
tos elbeszelése, I,94), vagy peűg azonosították őket a pelaszgok titokzatos
oomád népével(Helianikos Dionysiosnál, I, 28), vagy éppen aá feltételezték,
hogy Tynlénos együtt vándorolt be ltáIiába a pelaszgokkal, akik már koráb-
UiieÉpiitésetetiétesítettekÉmnos és Imbros égei,tengeri szigeteken (An]i-
kleidés §trabónn áÁ,Y,2, 4). Az etruszkok lydiai eredete hamar a klasszikus iro_
dalom köáelyeinek sorába került; Yergiüus minden megkülönböztetés nél-
kül beszél a faetot az etruszkok helyett. Mint a halikarnassosi Dionysiostól
tudjuk, olyanok is voltak, akik azt gyanítoták, hogy bennsziilött iáiai ere-
detiek DÓ csak Oionysios gyűjtötte egybe, és vitatta meg a kiilönbiiző nézete-
ket, igyekezve bebizonyítani a maga bennsziilött-elméletét, amelyet az etruszk
nep Oiregi voltára és az általa ismert kiilönböző népfajok közti kulturális
és nyelvi elszigeteltségére alapozotl.
Az rljkorban a kéráésrendkívü alapos kutatások és heves viták táfrya leü
- annyira, hogy olykor már etfoguttsággal teti elméletek terméketlen összecsa,
pásává fajult -, eleinte csak a klasszikus szövegek alapján, később már a régé-
szeti és nyelvészeti adatok bevonásával is1. A XWII. században és a XIX, sá-
zad első felében a üta elsó szakaszában a vezető kutatók, N. Fréret, B. G. Niebuhr
és K. O. Miiller a halikarnassosi Dionysios elmélete atapjál a kisázsiai eredet
hérodotosi hagyománya ellen foglaltak álást, de míg Dionysios egyértelmű-
en az etruszkok bennsztilött jellegét hangsúlyozta, az rljkori tudósok főleg bírá-
latának negatív rész€t fogadták el, és abból indutva ki, hogy a Dionysiostól az et_
ruszkoknak tulajdonított rasenna név hasonlít az Alpok raetusainak
nevéhez, úgy képzelték,hogy az etruszkok eredetileg az Alpok vidékérőlere§z-
kedtek le Közep-Iüília felé. Érdekes, hogy ettől a perctől kezdve az etruszkok
eredetének kérdéétmint egy nép érkezésénekproblémáját fogták fel, nem pe-
dig mint egy nép kialakulá§áét, ahogy ez természete§ más ókori és modern
népek történetének kutaásánál; ez a felfogás azuüín kevés kivétellel ránehe-
zedett a vita egész további menetére.
Az indoeurópai összehasonlító nyeMszet fejlődése; a vita arról, hory az
etruszk nyelv az indoeurópai csopolthoz, közelebbről az itíliai nyelvekhez
tartozik-e, yagy sem; a kísérletek, hogy kaukázusi és kisázsiai nem indoeuró_
pai nyelvekkel hozzák kapcsolatbai egy, az etru§zkhoz látszőlag közelálló
nyelvjárásrl felirat fe|fedezése Lémno§ §zigetén; egy földközi-tengeri nyelvi alap-
Úegfeüsmerese (kiilönösen a helynévkutatás alapján), amely fölé az indoeuró-
pai nyelvek rakódtak, itt-ott régebbi nyelvi szigeteket is meghagyva - a nyelvé,
szeti Lutatásnak mindezek az egymásía következő vagy együtt járó fordulatai
mindmegannyi új állomást jelentenek, amelyeken kerevtiil az etíuszkok eíe,
detéről folyó vita rlj és új érvekkel gazdagodott a keleti vagy a nyugati elmélet
alátámasztásáta.
Ugyanez ál a regészeti felfedezésekre, akár alkalomszefiiek voltak, akár
azoknak az ásaüísoknak gyiimölcsei, amelyeket egyre fokozódó ütemben
íolytattak a )/íJ'X. század elsó felétől kezdve Etruria teriiletén és a környező
vidékeken. Kitűnt belőliik, hogy létezett egy etruszk kultura - etnikailag azok
az etruszk nyelv{i feliíatok határozzák meg, amelyek e|őször az i. e. VII. szá-
zadban jelennek meg és a római birodalom kezdetéig tartanak -, és ez kiter-
jedt magára Etruriára (a mai Lazio északi része és Toscana), Campaniára és a
Pó völgyének keleti részére. Ennek a történelmi (és biztosan etruszk) kultúrá-

1 Akérdés története: P. Ducati, Le probléme étíusque [Az etruszk kérdés],1938, Az etrusz-

kok eredetének ege§z problémáját Ducati munkáján kívül a következö monográfiák vizs-
gilják: L. Pareti, L€ origini etrusche [Az etruszkok eíedete], 1929; F, scttach€rm€yr, Etrus-
úóh" r.uhe§r"hi"tte Btruszk óstörténet], 1929; M. Pallottino, uorigine degli Etnrschi
íAz etruszkók eredete], 194?; F. Altheim, Der Ursprung der Etrusker [Az etruszkok ere-
áete], 1950; az egész kórábbi biblioená,fiát ill€ t őleg is ezekíe a művekíe utalunk, Ld, még M,
'Nuoii
pattáitino, studi sul probleű delle origini etrusche (Bilancio tllj tanulmá_
nyok az eiruszkok ere<letének kérdéséhez (kritikai fölmérés)l, studi 'ritico)
Etruschi, )oo& 196l,
3 sk,

50
nak legrégibb szakaszát a keleti elemek nagymérvíibeáramlása jellemzi, ezert
orientalizáónat nevezik; ez közvetlentil csatlakozik a vaskori Villanova-kul-
tűtához, Az előző íejezetben megismerkedtünk Itália vaskori és ea megelőző
bron,kori kultúráiva]l. Ami a temetkezési módot illeti, Etruriában az őskorban
(a réz- és btonrkoí kultúráiban) a hantolásos temetkezes kiárólagos érvénye-
siilése figyelhető meg, majd a hamvasztás megjelenése a ,,protovillanova"-s!
rokban é§ határozott tűsrllya a legkorábbi Villanova-korszakban; a hantolás
újabb waloora jutása Etruria déü és tengermelléki részénaz érett Villanova-
és az oientalizáI6 korszakban, végü pedig a két §zertartás vegyes alkalmaása
- a hantol᧠tűstllyával délen, a hamvasztáséval északon - az etruszk kultúra
egész további tartama alatt. Érdemes megemlíteni, hogy a két temetkezési rí.
tus a köztásasági Rómában is párhuzamosan megvolt, és családi haryományok-
hoz kötődött (de a hamvasztás erő§ tűsűyra jutását a köáársaság vége felé és
a császárság elsó évsázadában a bantolás általánossá válása követi az i, sz.
IL százaőtól kezdve, anélkiil, hogy az bármiféle etnikai változással lenne ösz-
szekötve).
Az irodelmi hagyomány nyijtotta ismeretek és az összehasonlító oyelvé-
szet eredményei alapján, a régészeti adatok értelnezése révénaz elnúlt évszá-
zzdtólkezdye vámos elképzelésszületett az etruszkok eredetéról. Ezek azan-
ban lényegileg Mrom elméletet képviselnek, amelyek közül az egylk a z e t -
ru szk ok keleti származásánakhagyományos ókori téte!étele-
veníti fel, és fejleszti tovább, a másik Niebuhr és Miiller iskolájához csal|akoz-
ya az északt ő1 való s zár mazá s t vallja, a harmadik pedig - ez a
legijabb - megkísérli,hogy - ha korlátozott értelemben is - csatlakozzék a
halikarnassosi Dionysios elméletéhez az etruszkok őslakó voltáról, és
etnikai eredetiiket Itáia őskori, az indoeurópai nyelvek elterjedésénélregebbi
lakosságának legkorábbi alaprétegébenkeresse.
A fenti három elmélet közül a legismertebb és általánosan elfogadott kétség_
kívül az elsó. Küönösen népszerű az olasz és küIföldi tégészekkörében, akik
csapatostul szentelték lelkes kutatómunkájlkat az óskori Itália régiségeinek.
Szemiikben elsősorban az tííntjelentősnek, hogy mennyire egybevág a források
adataival az orientalizáló kulü1ía jelensége , amely a tirrén partokról kiindulva
az i. e. VIIL ós VI. sázad között bontakozott ki, mint a vfuosi élet hirtelen
kjvrágása, ellentétben a megelőző Villanova-kultúra nyilvánvalóan elrnara-
dottabb formáival; rámutattak a temetkezési dtus megváltozására, az átté-
résre a hamvasztásról a hantolásra. Edoardo Brizio volt az első (t885-ben),
aki tudományosan alapoz/.a meg ezt a tételt, és a benyomuló etruszkokat az
orientalizáó (majd hellénizáó) kulfilra toscanai és emiliai hordozóival azo-
nosította, a hérodotosi hagyomány umbereit peűg - indoeurópai italicusoknak
tekintve óket - a már korábban ott levő hamvasztó Villanova-néppel. Utána
kitartóan hirdette eá az áláspontot többek között O. Monteüus, B. Modes-

51
tov, G. Körte, G. Ghirardini, A. Della Seta, P. Ducati, G. Patroni2, Á. Áker,
ström, R. Bloch és A. Piganiol3. A keleti elrnélet nagy hitelre talált, é§ talál ma
is nemcsak az etruszko!ógusok, hanem általában az ókorkutatók és az antik
kultúíákolyan kutatói körében is, ákik nem szorosan véve az etruszkológia
szakemberei, mert hatott ííjukaz antik hagyomány tekintélye, az etru§zk mú_
veltség egyes ,,keleti" sajátosságaira kínálkozó könnyí magyatázat, a figyelem_
reméltó névhasonl óságok az etruszk és a kisázsiai nyelvek között (ezekre G:
Herbig mutatott rá) és az etruszk nyelv még nyilvánvalóbb kapcsolata Lémnos
praehellén nyelvjárásávala. Mindamellett nem hiányoztak a kísérletekBrizio
klasszikus elméleténekmódositására vagy érvényességénekkorlátoására, kii-
lónösen az ókori források és a régészeti adatok elrrrélyütebb tanulrnáayoása
nyomán; így példáu1 volt, aki a pelaszgokról szóló hagyomány alapján azt fel-
tételezte, hogy az etruszkok a tenger felől, de nem a Tirrén-, hanem az Adriai,
tenger felől érkeztek Itáliába (E. Pottier); egy másik felfogtis i. e. 100Gtől kez-
dődően több hullámban végbement megszállást képzelt el (F. Schachermeyr)5.
I].iabban még a ,,tirrén-archaikusnak" nevezett, mind hantolásos, mind fo4a1-
vasztásos vaskori kultrirák (gyakorlatilag a Villanova,kulüíLra) eíedetétis egy
égei-tengeri néphullám érkezésénektulajdonították, és azt tartották, hogy en-
nek keretében ment végbe a történelíni etruszkok őseinek bevándorlása IÉm-
nosról és Imbrosról (G, Siiflund)G; vagy egyenesen a késői bronzkorba he-
tyez!ék a tirrén-pelaszgok bevándorlását Itáliába (J. Bérard)?. Úgy gondolták,
hogy ezeket az őskori és protohistorikus kori kapcsolatokat a Kelettel alátá-
masztja a Tyrsénoi név javasolt azonosítása az egyiptomi hieroglilákon emlí-
tett Tr§.w -val, azaz az egylk olyao tengeri néppel, amely Merneptah és III.
Ramses fáraók atatt (i. e. 1230 és l170 között) megpróbálta lerohanni Egyipto-
mot8. Ésmiután felmerült az az elrnélet, amely szerint az etru§zkok több elem-
ből, a történelmi korban alakultak ki (ahogy a továbbiakban szó lesz róla),
legutóbb újra felvetették a keleti hatás tényét,de korlátozottabb formában,
degli Etruschi [Az etruvkok eredete], Antiquitas,
' Egyik utolsó írásában is: uoíigine
II, 1947, 75 sk.
s Irs Étrusques peuple d'orient [Az etruszkok: egy keleti népJ, cahiers d'histoire mondiale,
I, t954, 328 sk,
. Aáa véleményt, hogy az etruszk e8y Égeltenger vidéki ,,tifíen€tru§zk" nyelvi együt-
teshez tartozik, újabban H. Kíah€ képYis€li: Sprache und vorzeit [Nyelv és óskor], t954,
153 sk.
6 K. R. Maxwell-Hyslop §zerint a keleti hatások elsó csírája felismerhető lenrre máf, az i. e.
lo0o körüli idóre tehetö populoniai sírkamrákban, fegyvereken és fibulákon: Proce€din8§
of the Prehistoric §ociety for 1956, )o(I, 1957, 126 sk. (de ez a keltezé§ túl koíai).
6 Über den Ursprung d€r Etrusker [Az €tru§zkok eredctéróu, Hi§toria, vI, 1957, 10 sk.
? Revue d€s Étude§ Alciennes, LI, 1949, 2o1 sk.; La colonisatioD grecque de l'Italie méri-
dionale et de la sicile dans l'antiquité [Dél-Irália és szicília górög koloniációja az ókorban],
19572, 497 sk.
svö. G. A. wainwli8ht, Th€ Tere§h, the EtruscaDs and Asia Minor [A ,,teresh", az etrusz_
kok és Kisázsial, Anatolian studies, Ix, 1959, 197 sk.

52
mint ösztönző ényezőt, ázsiai vagy égei-tengeri, a középkori normannokhoz
hasonló hajósok csoportjai révén,hangsú|yozva, hogy ez a hatás így is döntő
erejű volt, amennyiben meghono§ította az etru§zk nyelvet ltáliában (H. Hen-
cken9, J. B. Watd Perkinslo).
Az északj elnélet, bár Niebuhr és Müller álláspontjának folytatása, legfon-
tosabb kriükai megalapozását mégis a műt száaad, régészeti felfedezéseiben
és elnéleteiben taláta meg, különösen a úár ismeítetett Pigorini-féle elképze-
lésben a terramarák hamvasztóinak az itáliai félszigetre való lehrizódásáról.
Ezek között kellett volna lenniíik nemcsak az italicusoknak, hanem az etrusz-
koknak is, annál is inkább, mert több lyelvész azt taltotta, hogy az etrwzk
indoeurópai és itaücus nyelv (W. Corssen, E. Lattes). Az északi elmélet meghó-
dított néhány régészt - akik azonban később áttértek a keleti eredet elvere,
mint F. v. Dubn és G, Kiirte -, de különösen az ókori töíténet kutatói között
talált támogatókra. Minthogy azonban el kellett ismerni, hogy mély etnikai és
nyelvi ellentét áll fenn az etruszkok és itaücusok között, G. De Sanctis végül
is odáig ment, hogy megfordította Pigorini elméletét, amennyiben az etruszko-
kat az északó| lehúzódott hamvasztókkal azonosította, az italicusokat pedig
a félszigeten már megtelepedett rézkori népességgel, L. Pareti a rézkori népes-
ségben egy régebbi indoeurópai hullámot (a ,,protolatinokét") vélt felismerni,
a,,protoviüanova" hamvasztókban egy újabb (umber-szabell) indoeurópai
hullámot, végiil a terramaráktól és az észak-itáliai cölöpépítményelíől eredő
Villanova-kultúra hordozóiban az etruszk nép magjátll. Az északi eredet el-
méletéhez csatlakozik nyelvészeti síkon P, Kretschmer feltevése, amely szerint
az etruszkok a balkáni-dunai térségből Görögország és Itália felé szétterjedt
,,raeto-tirréni" vagy ,,raeto-pelavg" etnikai-nyelvi csoporthoz tartoznakl2.
A harmadik vagy őslakó-elméletet, amelyet már E. Meyer történész felve-
tett, régé§zeti téren U. Antonielli dolgozta ki, de kiilönösen az olasz nyeIvé-
szek iskolája fejle§ztette tovább, köztük A. Trombetti, F. Ribezzo és G. De-
voto; ez utóbbi összefoglaló megfogalmazását adta máí Gli antichi ltalici |A
régi itáliaiak] c. könyvének első kiadásában (1931). Tekintetbe véve az etruszk
és a földközitengeri térségpraeindoeurópai nyelvei közötti szálakat, az et
ruszk nép szerinte nem az indoeurópaiak után jött ltáliába, hanem a legré-
gibb indoeurópai előtti lakos§ág maradványa, valamiféle etnikai sziget, épp-
úgy, ahogy az lbét-félszjget baszkjai ősrégi hispaniai népességmáig is élő ma-
radványai az őket körülvevő jelenlegi újlatin népek között. Valóban, a hely-

0 Aícha€ological Evidenct for the Origiu of the Etru§cans [Régeszeti források az etruszkok
eredetéhezl, A ciba Foundation symposium on Medical Biology and Etruscan ori8in§,
1958, 29 sk.
r0 The Problem of Etruscan origins íAz etruszk ercdet probléínijal, Harvard studie§ in
cla§§ical Philology, LxIv, 1959, l sk.
l1A storia di Roma [Róma történetel, I, 1952 c. muDkában is, 63 sk.
1l Glotta, )oo(, 1943, 213 sk.

53
névkutatás, mint az e|őző fejezetben láttuk, aría látszik mutatni, bogy a félszi-
geten létezett egy olyan nyelvi réteg, amely régebbi volt, mint az itaücus nyelv-
járások, és meglehetősen közel állt az etruszkhoz magáboz, valamint az Égei-
tenger üdékének és Kisázsiának praehellén nyelvjárásaihoz; ezt a réteget Ri-
bezzo konvencionálisan ,,tirréninek" nevezte. IÍgy vélte, hogy az etruszkok
ehhez a rétegbez tartozó etnikai elemeknek a beözönlő itaücusok nyomására
kialakult nyugati csoportosulása, természetesen jelentós indoeurópai kevere-
déssel és nyelvi hatással. Régészeti,vagyis kulturális szempontból a legrégibb
etnikai éteg a tézkori hantolásos temetkezóké volna, és ezekre telepedtek
volna rá az italicus vagy protoitalicus hamvasáók (akiket Etruriában a Villa-
nova-kultriLra képüselt), létrehozva a történelmi etruszk nep€t mint a törzs
eredeti alkotó elemeinek új megszilárdulását a kelefiől érkező kulturáis ösz-
tönzesek hatására. E^ a tézist, bár részleteiben eltérő megfogalmazísban, szi-
vesen magukévá tették a nyugati eünéletet támogató ősnépkutatók i§, mint
például C. Schuchhardt.

Az eddig ismertetett teóriák megkísérük, hogy kielégit őelmagyarázzák aha-

gyomány, a nyelvészeti kutatások és a régészetileletek adatait, hogy rekonstru-
álják azt az esemény§oíozatot, amely az etruszk nép letelepedéséhez és kifejlő-
déséhezvezetett. Valójában i§mert mozzanatok szeüemes kombinációiról van
itt szó, de ez a szóban fotgó mozzanatok teljes kriükai értékeléséreirányuló
igényeknek csak egy részételégítiki. A három rendszer és változataik mind-
l
egyike m e g m a gy ar á z atl anu h a gy v a l a mi t, ö s s z eü t k ö -
zésbe kerül kétségbevonhatatlan tényekkel, anél-
kül, hogy ezzel a többi elmélet valamelyikét való-
színűbbétenné. Ha nem így lenne, a vitát már régóta a tudósok kö_
zötti teljes megegyezés záíta yolna le, és nem jutott volna holtpontra.
Vizsgádiuk meg először is kritikailag a kele ti e l mél et et. Ennek alap-
ja az állítólagos egyezés a bagyomány adatai - amelyek egyértelnűleg az et-
rusz*oknak az Égei-tenger keleti részéből való eredetéről beszelnek, legye-
nek akár pelaszgok, lydek vagy Lémnos lakói - és a régészetiadatok között,
amelyekből megállapítható egy orientalizáló kulturális periódus létezéseKö-
zép-Itárliában. Megállapítható továbbá az erős hasonlóság az etruszk és lém-
nosi nyelv között, valamint az etruszk és a kisázsiai nyelvek (lyd, lykiai stb.)
közötti lokonság. De mindenekelótt, mi a valóságos éítékeaz összehasonlítás-
ra kerülő elemeknek, ha külön-küön nézztik őket?
A görög költőktől és régi történetlíóktól szátmazó, népvándorlásokra és et-
nik6i 19(9ag{g9kía vonatkozó hagyományokat a modem kritika általában ké-
telkedve vagy legalábbis messzemenő óvatossággal keznli, Ez á1l különösen a
pelaszgokra, erre a thesszaliai népre, amelyről azt gondolták, hogy a Homéros
utáni korban a tengeren keresztül vándorolt az Égei-tenger különböző vidékei-

54
re, §őt még lüíIiába is; e feltevés azokon a forrrai egyezéseken alapul, amelyek
thes§zaliai helynevek és a pelaszg vándorlások celjának tartott oíszágokban le-
vó helysegek nevei között fennállnak. Így pelaszgnak mondták mindazokat a
üdékeket, ahol a Laris(s)a városnév elófordult - a thesszaliai Larissa uán -,
vagyis Attikát, Argolist, Achaiát, Krétát, Lesbost, Troa§t, Aioli§t, Dél-Itá-
liát. Ugyalez á1l a thesszaliai Gyrtón városéhoz hasonló nevekre, mint p€ldául
Gortyna Makedóniában, Arkadiában é§ Krétán, Kyrtón Boiótiában, Krotón
Dél-Itáüában és Cortona Etruriában, Hogy a pelaszgoknak és az itáliai tirré-
neknek, vagyis az etruszkoknak Heüanikostól sÁtmazó azonosítása lényegé-
ben tudós feltevés, arra bizonyság az, hogy más írók beszélnek ugyan Etru-
ria pelaszg meghódíásáról, de mint olyanról, amely korábban vagy minden-
esetre a tirrénekétől fliggetlenül történt, és a földrajztudósok ismernek ltáliá-
ban ,,pelaszg" zónákat Etruria közelében vagy magában Etruriában (ez utób-
biak közé tartoznak elsősorban a görögök és etruszkok közötti legélénkebb
kapcsolatokat fenntartó városok, mint Caere és Spina)13. Mindez azonban
nem zátla ki annak lehetőségét, hogy a Hérodotosnál (I, 57) olvasható ókori
hagyomány azonos nyelvet beszeló pelaszgok létezésérőlItáliában (Cortona?)
és az Égei-tengeren (Helléspontos) a szóban fotgo két földrajzi területen lakó
praehellen népesseg közötti ósrégi nyelvrokonság feüsmerésén alapszikla.
Bonyolultabb kérdésa tirrének kivándorlása Kis:ízsiából vagy az Égei-ten-
ger szigeteiről. Nagyon valószínű, hogy Pareti kritikai álláspontjának megfele-
lően Hérodotos ismert elbeszélése (I, 94) a lydek Iáliába érkezeséről Tynhé-
nos fejedelem vezeté§ével a régi ión történetírók tudós meséinek gyújtemé-
nyébe sorolható; alapjául a tirrének (Tyrrhénoi) nevének a lydiai Tyrrha vagy
Torrebo városéval való összekapcsolása szolgálhatott. A hagyomány főleg az
iáliai tirréneket, vagyis az etruszkokat ismeri. A keleti tinének létezéséről
szóló tudósítások valóvínűleg nem régebbiek az i. e. Y. századnál; minden-
esetre Hérodotos és forrásai semmit nem tudnak ezekről, hiszen a görög tör-
életfuó azt állitja, hogy a kivándorló lydek ltália felé való utaásuk alatt
vagy után vették fel a tirrén nevet. Lehetséges, hogy a tirréneknek az É,gei-
tengerben fekvő Lémnosra vary Kisázsiába való helyezése, ami gyakran elő-
fordul a későbbi íróknál, éppen az ión történetírók tudós elmefuttatásainak
követkeménye, tudniillik annak, hogy a tirréneket azonosították a pelaszgok-
kal (akiket általábal mint Lémnos őslakóit ismertek) és a lydekkel.
Az etruszkok eredetével kapcsolatban a keleti elrnélet hívei gyakran hozták

r3 M, Pallottino, Tradizione etnica e realtá culturale dell'Etruria, Umbria e Romagna

prima della unificazione au8;irstea lEtruria, umbria és Romagna etnikai hagyománya é§
kultuíáli§ való&48a az Augustus koíi egy€sítés elótt] (Relazioni della )o§[II fuunione della
slocietá ltaliana per il P.ogíesso delle scienze, v, t94o, 81 sk.). A tinénekről és pclaszgok-
ról ld. még a következó és a 69. lapon levő 2. sz. 1egyzr|.€t.
14 vö. M. Pallottino, Erodoto autoctonista? [Hérodotos az őslakó-elmélet hirdet6je?],
§tudi Etruschi, xx, 1948-49, u sk,

55
fel érviiúa Ti§.w ptoblémáját akik az egyiptomi emlékekben mint a tengerről
érkezett hódító nép szerepelnek, Az első nehézség már a név olvasásánál fel-
merül; eá a hierogüf-feliratokban Ti,fw§'.w-nek írják (Twrj§'.w, Twjr§.w vál-
tozatokkal), olyan szótagírással, amelyet az idegen nevek írására alkalmaztak,
és amelyben a r, j félhangok talrin magánhangzót jelentenek, de kiejtésük nem
állapítható meg ponto§an. Az Egyiptom ellen támadó népek között szerepel_
nek még a Rk.w vagy Lk.w (Lukki), a Jqjw§.w, a Drdnj.w, a Dnn.w, a Prst.w
vagy Plst.w, a §r&l.w ( §erdani, §írdanu), a Sqr§.w vagy Sql§.w, akiket sor-
rendben a lykiaiakkal, az achájokkal, a dardanokkal, a danaokkal, a filiszteu_
sokkal, a szírdokkal és a siculusokkal azonosítottak. Ezeknek az azonosítások-
nak némelyikéhez - peldául az achájokéhoz és a filiszteusokéhoz - ma már
nern fér kétség;másoké azonban, így a sárdoké és a siculusoké, még mindig
te[jesen bizonytalan. Amikor a Tr§.w-í a tirrénekkel azonositották, az etí,u;sz-
kok óseire gondoltak, abban az időben, amidőn ezek még az Égei-tenger vi-
dékénéltek, vagy a tengeren bolyongtak új letelepedési helyet keíesve. A r/.í.w
és Tyrs-enoi szótővének hasonlósága feltűnő, de az, hogy hasonló formák sű-
rűn fordulnak elő az egész antik földközi_tengeri névanyagban, erősen csökken-
ti az összehasonlítás tudományos értékét,Másrészt nem zárhatjuk ki még an-
nak a lehetőségét sem, hogy az Egyiptomra támadó Tr§.w nyugatról jöttekts.
Ha most áttérünk a kérdésrégészeti oldalának vizsgálatáta, rögtöD meg
kell említeni: az orientaliálő kultúLra jelenléte Etruriában nerr alkalmas egy
olyan feltevés igazolásfua, hogy egy idegen nép szállt itt partía, nagával hoz-
va életformájának megnyilvánulásait, ahogyan ez teljesen világosan megmutat-
kozik Szicíliában és Dél-Itáiában a görög telepesek megérkezesekor, Az érett
Villanova-korszakban jelentős átalakulások kezdődnek, és előre jelzik a kö-
vetkezó orientaliáló korszak virágzó gazdas gát; elterjed a hantoláso§ temet-
kezés szokása, felt{ínnek az első kamrasírok, áltllánossá válik a vas használa-
ta, súrűbben kerünek eló díszítettbronz- és nemesfém (arany, ezü§t) táígyat;
ugyanaRor pedig egyre nagyobb számban fordulnak elő kíiJföldről behozott
tárgyak és motívumok (egyiptomi típusúskarabeusok és amulettek, görögöt
utánzó festett kerámia) . Az oientalizÁlő kulhírába való átmenet tehát nem gyö-
keres és nem előzrnények nélküü. Ennek a kulfrlrának sok vonása - így maguk
a nagy sÍíépüetekvagy épületutánzó sírok, az impasto- vagy bucchero-kerá-
mia, berendezesi tárgyak, ék§zeíek stb. - telesen beilleszkedik a bennszülött
kuttrira fejlődésébe,amelyet külső, keleti és görög hatások is ösztönöztek, de
főleg a gazdasági élet felvirágúsa serkentett. Egyes behozott tárgyak és motí-
vumok Egyiptomból, Szíriából, Ciprusról, Rhodosról és általában Görögor-
szágből sármaznak; másoknak eredeti hazája még távolabbi, Mezopotámia

15 A Tt§.w forrásaira
és problémájára vó. F. W. v. Bissing, Die Üb€rlieferuDg über die
Turuscha [A Turusáról §óló haeyomány], wieneí it§cbrift liir die Kunde d€s Morg€n-
land€s, )o(xv, 1928, l77 sk,

56
vagy Örményoíszág (Ur3rtu). Jellegzetes az a dí§zitésmód, amelyben egyipto-
mi, mezopotámiai, szíriai, égei-ten geriázsiai motívumok keverednek gyakran
hibrid kompozíciókban, vagy peüg tovább fejlesáik a valódi és képzeletbeli
á]latok frizeit; ezek a föníciai-ciprusi eredetű luxustárgyakon jelennek meg, de
jelentős részben maguk a görögök dolgoáák fel őket, és terje§ztették el az i. e.
YIl. század folyamálto. Alapjában véve az oientalizÁló etrusz.k sírok és fény-
űző mellékleteik látlán az embernek az az érzése,hogy a kultrfua váza és lé-
nyeges formái a helyi haryományokban gyökereznek, míg az idegenből, ki-
vülről átvett díszítő elemek szelleme és jellegzetes vonásai a keleti ,,divatra-
vezetietők üssza. Ha nem ve§sziik is tekintetbe Etruria orientaliáló kulülrá-
jának ezt az ös§zetett - he$ és importált - jellegét, és csak az idegenből jött
elemek vizsgálatára szodtkozunk, akkor is világosan kitfinik, hogy ezek nem-
csak Etruriában találhatók meg, hanem többé-kevésbe azonos vonásokkal je.
lent}eztek ugyanebben a korszakban sok más mediterrán orságban is, kezdve
magán Görögorságon, ahol bizonyosan nem lehet tirrén bevándortásra gon_
dolni.
A VII-VI. század, oienlaizaló divatját Etruriában a kifejezetten görög, elő-
ször ión fteleti görög), majd attikai kulturális és művészeti elemek hatásának
uratna követte az i. e. VI. és V. század folyamán. Ennek eredménye az volt,
hogy a régi hell kultrtra a korábbinál §okkal nagyobb mértékbenúj étetfor-
mákká alakult, a vallás és a szokások bensőségesebb súérájában is; elég, ha
az Etruriába behatolt 8örög istenségekre és mítoszokra gondolunk. Tenirésze.
tesen senki nem merne arra a történelni képtelenségre gondolni, hogy Etruriá-
ban görög etnikrrmú kolonizáció ment végbe a YI. sázadban (még ha vannak
is meggyőző bizonyítékaink arról, hogy az etruszk kikötőkben görög kereske-
dők kis csoportjai éltek). Nem érthető tehát, mi sztikség van arra, hogy az ori-
entalizáló kultúrát inkább idegen hódítóknak, mintsem a civilizácló megújho-
dásának tulajdonítsák.
A temetkezesi szokások tekintetóben sincs semmiféle hirtelen átmenet a
Villanova-korszak hamva§ztásából az otientalizálő kor hantolásába. Máí Dél_
Etruria legrégibb Villanova_fázisában is megjelennek a fossa-sírok, keveredve a
hamvasztásos aknaslrokkal. A hantolás fokozatosan válik uralkodóvá az érett

'6
Az orientaliáló kultuífuól általában vö. F. Poulsen, Der oíient und die frühgriechische
Kun§t lKelet és a koíai 8örög múvészetl, 1912; L. Pareti, La tomba Regolini-Galassi e la
civiltá deIl'Italia ceutrale nel sec. YII. av. Cr, [A Regolini-Galassi-sír és Kölp-Itália
kultúrája a Kr. e. vll.szÁzadba[l,1941 i M, PallottiDo, az Enciclopedia Universale dell'Arté-
ban, X, 1963, az ,,UíÉúa|ízzelte" (orientaliailó) clm§zó alatt. IJgy Utszik, hogy az orien_
taliáló kultúrát terj€§ztő görögók nem phókaiaiak voltak, ahogy Pareti feltételezi, hanem
inkább rhodosiak és chalkisiak; vó. sfudi Etruschj, )o(, 1948-49,335 sk. Az urartui és
anatóliai hatrá§okíól vö. M, Pallottino, Urartu, Greece and Etíuria [Urartu, Görögor§ág
és Etruria], East and west, Tx, 1958, 29 sk,; E. Akurgal Urartu medeniy€ti lurartui mú-
vészet], Anatolia, Iv, l 959, 67 sk. ; B. B. Piotrovszkü, Iszkussztvo Urartu [Urartú müvészctet,
1962.
Villanova-szakaszbat Ez a folyamat kiilönben a VIII. század folyamán nem-
csak Etruriában átatános, hanem Latiumban is, ahol pedig nem feltételezik az
etruszkok megjelenését. Úgy látszik továbbá, hogy a jelenseg csak Dél-Etruriára
korlátozóűk, mert Etruria belsejében (például Chiusiban) nem szíinik meg a
hamvasztás tűsúlya sem az oientalizáló korszakban, sem az etruszk kultúra
egész további tartama alatt. Még Dél-Etruriában is részben visszatémek a
hamvasztrishoz aYI. sÁzadban. Etnikai tényezők közrejátszása ebben, leg-
alábbis olyan értelemben, hogy egy nép helyébe egy másik került, elképzel-
hetetlen.
Maradnak a nyelvészeti tények, Valóban, igen szorosak az etruszk nyelv
kapcsolatai a praehellén nyelvjárással - amelyet lémnoson beszéltek, mi-
előlt az i, e. VL században Miltiadés Athén s zámára meghőditotta a szigetet -,
akármilyen. ellenvetéseket hoznak is fel Lattes, Pareti és másoklz, Nemc§ak
a végzódések egyezeséről van szó (a lémnosi -z, -eíz, -zí, -aí, -aii, -ale,,ial stb.
és az ehuszk feliratokban szerepló -q -eis, -si, -ai, -ait, -ale, -ialközött), hanem
szótövek és szavak ( naqol, ziazí, maraz ésmarazm, aviz,zivai,zeronaiés zeronai0,
morínail, haralio, araí stb. Ilmnoson, napti vagy neíts, zía, mar és maru, avils,
zbas, zeti, murina§ie, harc, are és ara§ az eíruszk feliratokon), sőt egész kifeje-
zÉsek egyezésétőL is ( hohíezíqokiasíale és larűiale hullníesí;aviz sialxviz és
avíls... §ealyls között). Ezek az egyezések annál jelentősebbek, mivel csak
egyetlen fontosabb lémnosi forrás áll rendelkezésünkre: a Kaminiában talált
sírsztélél8.Ez egyébként nem aa jelenti, hogy a lémnosi és az etruszk ugyanaz
a nyelv, és azt §em, hogy ugyanannak a nyelvnek két nyelvjárása, Sok szónak és
formának nincs meg a megfelelóje a másik nyelvben; továbbá a lémnosi sztélé
szavainak jelentése nagyrészt ismeretlen sámunkra, és gyakran éppen az et-
ruszkot hívták segítségiil, hogy megpróbálkozzanak éttelmezésiikkel (ami bi-
zonyos értelemben igazi circulus vitiosushoz veznt); az összehasonlítás lehető-
sége pusáán a hangalakra szorítkozik. Ami pedig a lydiait, a lykiait és Kisázsia
eddig ismert más nyelveit ilteti, rokonságuk az etruszkkal még kérdésesebbnek

17 c. Pauli, Eine vorgriechische Inschrift von Lemnos [Egy lémnosi pra€görög felirat] (Alt-
ita[sche Fors€huDgpn [Óitáliai kutaások], 1886, 1894l; E. Nachmanson, Die vorgriechi-
schen lD§chriften von L€mnos [A lémnosi praegörög feliratokl és G. Karo, Die ,,Tyrs€-
ni§che" stele von Lemnos [A lémnosi ,,§rrsén" sztélé],Athenische Mitteilungen, )ooflIl,
1908,47 sk.; L. Pareti, I,e origini etrusche [Az etruszkok eredetel, 89 §k.; s. P. coít§€n,
Die lemni§che In§chrift [A lémno§i feliíat], Glotta, xl^II, t929-30, 101 sk.; J. Friedrich,
Kleinasiatische Sprachdenkmiiler Kisrizsiai nyelvemlékek], 1932, 43 sk.; B. Hromf, Die
In§cMft von f.€mno§ [A l&nnosi felirat], studi Etru§chi, íx, 1935, 127 sk.; s. P. cortsen,
L'inscíiption de lrmnos [A lémnosi feliratl, Latomus, II, 193E,3 sk.; P. Kíetschmer, Di€
tyrrhenischen Inschdf€n der stele von LÉmnos [A lémnosi sztélétirrén f€liratai], Glotta,
)o(D(, 1941, 89 sk.
18 A többi ismert felirat csak egész rövid bekaícolt szöveg edénytóredékeken, s gyakorlatilag
nem ha§znáható nyelvé§zeti kutatás éljáía;vö. A. D€lla seta, scritti in onore di B. No-
rEra rB. N.€mlékkönyv], 1937, l99 sk,

58
 tűnik, mivel csak szótövek és ragok hangalakjának némi bizonlatan vagy á-
talános hasonlóságára korlátozódik, s a hasonlóságok száma is jóval kisebb,
mint amennyit az etruszk és a görög vagy latin között taláunkl9. Az etrusz,k_
kisrázsiai néveryezéseknek, amelyekre Fie§el mutatott rá helyesen, sincs bizo-
nyító erejük, ha meggondoljuk, hogy egymástól igen Kilönböző kisázsiai
nyelvekből innen-onnan összegyűjtött anyagon alapulnak, hiszen például az
etruszk-itáliai névanyag kapcsolatai sem büonltanak rokonságot az etruszk és
az italicus nyelvek között. Ami a lyűait illeti, ezek a meggondolások teljesen ki-
záqák annak a lehetóségét, hogy az etruszkok, a hérodotosi elbeszélést szó
I
szerint értve, olyan etnikai töredéket alkottak volna, amely a lyd nép testéból
,I
vált kigo.
Vüsgájuk neg újra a keleti feltevés alátámasáására felhozott érveket, most
már nem egyenként, hanem kölcsönös ftrldrajzi és időrendi vonatkozásaikban.
A klasszikus források megegyeznek abban, hogy az etru§zkok őshaáját az
Égei-tenger vagy Anatóüa partvidékérehelyezik. De azok az idegen elemek,
amolyek az orientalizáó kultrira kialakulásában közrejátszottak, k ü l ö n b ö -
ző, a Földközi_tenger egész keleti részénszétszőrt
központokb ól származnak, talán a szíriai-ciprusi
t ér s é i
g n é m t ú l s ú l y á v a l21, Tehát az orientaliáló kultúra közvetí-
téset leginkább a íiiníciaiés görög hajózásnak tulajdoníthatjuk, amely ugyan-
ilyen eredményekkel éreáette befolyását a Földközi-tenger medencéjének több
más vidékénis. Bár az É,geltenger kisázsiai partjain csakjelentéktelen régészeti
feltáíásokat folytattak protohistorikus időkből, a fenti megállapításoknak
minlggy 911ganr66áját végeáe§iik el, ha vizsgáat alá vessziik a kisázsiai kul-
tura jellemző vonásait az i. e. YIII. századbaa, azaz abban a korszakban,
amelyre hozzávetőlegesen a bevándorlás idejét teszik.
Lémnosnak, a kisázsiai Iónia és Aiolis partvidéki településeinek, Sardisnak
és Anatóüa belsejenek feltárásai eddig még semmi olyan vonást nem nyújtot-
tak - legfeljebb általános jeltegűeket (például halomsírok, kamrasírok, sziklá-
ba vé§9tt sírhomlokzatok stb.) -, amely egyezést mutatna Etruria emlékeivel
és kultúrájával abban a korszakban, amelyet Kisázsiában ,,phrygiai" (D(-
!. A. Trombetti, La lin8ua etru§ca [Az etruszk nyelv], 1928; E. Fies€l, Etruski§ch [& €t-
ruszk ny€lv], l93l, 63, l. Az etruszk €§ a lyd köái szoros rokonságía üsszatéít P. Meriggi,
Osservazioni sull'etrusco [Megjegyzé§ék az etruszkróu, studi Etru§chi, xI, 1937, 129 sk.,
de minden komoly eredmény nélkül.
20
Ugyancsak minden kritíkai alapot nélküözni tátszik leeujabban V. Georgiev meresz
próbálkoása arra, ho5l az etru§zkot közvedenül a hettitáyal hoza kapcsolatba" § teüe§
cgészében b€sorolja Kisiáz§ia nyelYei köz€ (Hethitisch und Etruski§ch, Die hethitirhc Her-
kunft der etruski§chen sprache) [A hettita é§ az etru§zk. Az etruszk nyelv h€ttita eredete],
1962 & eza követó ííá§ai; vö. studi Etíü§chi, )ooíI, 19ó4, 223 sk.
2lAkadna& olyanok, akik az etruszkok ó§haáját Kisázsiától délre, Rhodos, ciprus és
Szííiaköótt próhílják keresni, tdies e|lentétben az antik hagyomiinnyal : vö. Á. Akerström,
Det geometrische §til in ltalien [A geometrikus §tilu§ lüáliában], 156 sk.
I

59
VII. század), Lémnoson pedig helytelenü ,,tirrén" elnevezéssel illetnek (helye-
sebb a ,,pelaszg" kifejezes, a jellegzetesebb és hitelesebb töréneti hagyo-
mány alapjánf'. A phrygiai és a lydiai geometrikus kerámiának, valamint
a jellegzetes lémnosi archaikus kerámiának a világon semmi köze nincs Itália
bennsziilött és görög-geometrikus edényművességéhez. Csak a VI. században
terjed el nyugaton néhány lydiai típusúedény, sok más keleti görög tárgyti
pussal együtt. Így a kisázsiai sztirke kerámiát is exportálták Phókaia telepesei
a Földközi-tenger partvidékére, de Itáliában ritka, és úgy látszik, semmi köze
nincs az etruszk bucchero-edények eredetéhez. A kisázsiai frbutának [ruhatar-
tó tű], amely olyan b6segesen fordul elő egesz Anatóüában, jellegzetes, merev
félködves formája van, félgömb alakr1 lidudorodó szegecsekkel; leh€tetlen-
nek látszik, hogy ne egy ázsiai nép vándorlásait kísértevolna, de figyelemre-
méltő az a tény, hogy még kereskedelem útján sem terjedt el nyugat felé. Eddig
Közép-Itáüában egyetlen pélűnyát fedezték fel, I-atiumban, Riserva del Tru-
glio mellettg8, tehát a tulajdonképpeni etruszk teriileten kíüil. A Gordionban,
Phrygia fővárosában legríjabban feltárt fejedelni sírlelet, nagy bíonzti§tökkel,
amelyek a peremiikre illesztett alakokkal hasonlitanak az etruriai és pa-
lestrinai orientalizáló sírokban ta|áltakhoz, arról tanűkodik, hogy Urartu
bronmúvességeszéles körben elterjedt Görögország és Itália kereskedel-
mi útvonalain, de nem bizonyítékaa közvetlen kapcsolatnak Pbrygia és Et-
ruria közöttaa. Ezzel szemben Kisázsia településeinek összeköttetései Itáüával
a nyugat felé irányuló ión hajózás következtében a VI. században eglT e sűrűb-
bek és közvetlenebbek, és az archaikus Etruria művészetére gyakorolt dominá-
ló keleti görög hatásban érik el csúcspontjukat. De ez a jelenség nyilvánvalóan
semmiféle összefiiggésben nincs az etruszkok eredetének kérdésevel, a keleti
szírmazás hirdetői által vett értelemben.
Az oieltalizálő kultúíaazono§íá§a a feltételezett etruszk bevándorlással
időrendi okokból is tarthatat|an, Az orientalizáló etruszk kultrlra kezdete nem
korábbi az i. e. VIII. szÁzad végénélvagymég inkább az i. e. VII. század elejénél,
tehát annál az időpontnál, amikor a 8örög gyarmatosok már megtelepedtek Szi-
cília és Dél-Iáüa partvidékein. Hérodotos elbeszéléséta Lydiából történt beván-
dorlásról viszont nem lehet önkényesen kiszakítani kronológiai rendszeréből,
amely az eseményeket Atys lydiai uralkodásának idejére helyezi, vagyis a hagyo-
Brlémnosról D, Mu§tilli, I,a necropoli tií€nica di Efestia [Héphaistia tirén temetöjel,
Annuario Scuola ltal. d'Atene, xv, xvl, 1938. Ki§.ízsiáról vö. H, Th. Boss€rt, Altana-
tolien lÓanatóüal, 1942; K. Bittel, Grundziige der vor- und Friiügeschichte Kl€inasiens
[Kisázsia ő§konáJrak és kora-történeti korának vázlata], 1950'; E. Akurgal, Die Kunst
Anatoliens lAnatóüa múvészete], 1961. Sardisról G. M. Hanfmann, Sa{di§ und Lydien [Sar-
dis és Lydia], Abhandlungen der Akademie d€r wi§§cn§chaft utrd Lit€ratur in Mainz,
G€ist€s- und sozialwiss. Kl. 19@, 449 sk.
U. Antonielli, Bullettino di Paletnologia ltaliana, L-LI, 1930-31, i91 sk.
''2.R.
s. Young, Amcrican Journal of Archaeology, Lxu, 1958, l39 sk.; M. Pallottino,
East and West, IX, 1958, 29 sk.; E. Akurgal, ADatolia, IV, 1959,67 sk.

60
mányos mitikus időrend szerint kevéssel a trójai Mboní uánra, azi. e. XIü-Xfi.
sr.ázadba. Küönben is egy ilyen jelentő§ esemény a történelmi idők hajnalán -
párhuzamosan és mintegy versenyre kelve a görög kolonizációval - nem maradt
volna említésnélkiil a történeti foírásokban, és nem váltoágtták volna át, mint
Hérodotosnál történt, fél évezreddel régebbi mitikus eseménnyé.Yegyiik tekin-
tetbe még azt is, hogy egy olyan megbíáató forrás, mint Ephoros görög törénet-
író (Strabónnál, VI, 2, 2), amikor a sácíliai Naxos, a legregibb chalkisi gyannat-
város VIII. siÁzadi alapitásáról beszél, kijelenti, hogy azelőtt a görögök nem
merészkedtek a nyugati tengerekre a tirrénektől való féltiikben; k özvetve
tehát elfogadja, hogy az utóbbiak ekkor már jelen
voltak az itáliai partokon95.
Ha így megdól is az orientalizáló múveltségés az etruszk bevándorlás kö-
zötti összefiiggés feltevése, fenláll az a lehetóség, hogy ez a bevándorlás ko-
rábban ment végbe, ahogy Bérard állította, De ebben az esetben semmiféle
régészeti bizonyítékot nem lehetne többé felhozni a keleti eredetet valló álrás-
pont támogatására, minthogy a kisázsiai-keleti haüís bármiféle jelentősebb
nyomai a bronzkorból és a vaskor elejéról hiányoznak Etruriában és Közép-
Itáliában'6,
Marad a nyelvi tényezők egyezése, és ez valóban figyelemreméltó, legalábbis
ami az etruszk és a lémnosi közti hasonlóságokat illeti; ezek sajátosan §ssze-
fiiggenek az etuszkok lémnosi eredetéről szóló legendákkal, Ez az egyetlen
olyan érv a keleti elnélet mellett, amely komolyan nyom a latban, bár ebből a
szempontból a kérdésnagyon rejtélyesnek látszik. Nem lehet ktárni a törté-
nelem előtti korban bizonyos népmozgásokat és kapcsolatokat, amelyeknek
nyoma esetleg tovább élt a lémnosi-etruszk rokonságban. De az is lehet, hogy
ez a rokonság a korábban már táígyalt egységes ,,égei-tirrén" alapreteg elkép-
zelésévelmagyatázbatő; ebben az esetben ennek az egységnek a kereében
mind az etruszk - amelyet az indoeurópai előnyomulás a távoli nyugat felé szo-
dtott -, mind pedig a lémnosi - amely egy félreesó §zigeten meparadt - kon,
zervatív és periferikus vonásokat képvisel, és sajátos hasonlóságok kapcsolják
össze őket, mint a Hérodotos művének egy helyéből (L 57) következtethető pe-
laszg etnikai-nyelvi ,,szigeteket", a fentebb említett értelemben. Egyébként az is-
mert lémnosi feliratok a VII-VI. századból valók, tehát olyan korból, amikor az

vö. E. Fi€§el, Etru§kisch [Az etruszk nyelv],l93!,65

!ó §k., aki ezzel kapcsolatban U. wila_
mowiu mérvadó vélemérryétis idézi.
'. E8yes Égpi-tengcr vidéki hatások teh€tóségéról
a protolatin kultúrában ld. fentebb a
6. l. legrz§éri ezek azonban, tudomásunk sErint, hiónyoznak az etruriai píotovillano-
vaiból. Egyelór€ még a mykéaéi kereskedelem nyomai is igen g].éíen fordulnak eló a tirrén
tengerpaít ínentén (egynéhány, valószínüeg mykénéi kerámiatör€dék keriilt eló le$ljabb&n
egy ,,szubappeonin" rétegben Luni §ul Mignonéban, Dél-Etruria betsejében, svéd kutatók
á§atásai nyomán), ellentétben az ilyen j€llegú leletek gazd,e8§ásá,val DéI-Itáliáb8n (ld. fen€bb
25 sk., 44 sk,). De különben is, a mykénéi hajóás nem volna elegendó bizonyítékaz égei-
tengeri-kisázsiai téíségbólEtruriába történt etnikai bevándorlásra,

6l
etruszk nép mfu kialakult ltIíüában. Másfelől az etruszk nyelv éles elhatárolásá-
val az itáliai fijldrajzi környezettől - amit várni lehetne, ha egy viszorrylag ké-
sói lémnosi kolonizációt feltételeznénk Etruria partjaira - szemben áll a regi
,,tirrén" helynévanyag sűó elterjedése azokon az itáliai vidékeken, amelyeket
később indoeurópai nyelvet beszélő népek foglalnak el, nem}ülönben az et-
ruszk kétsegtelen rokon vonásai más olyan ősrégi nyugati nyelvek alapelerrei-
vel,' mint amilyen a ,,raetiai"27.

Térjiink át most az északi elmélet bíráatára, A rasenna és a raetusok

nevének régi ö§szevetése gyermekes; a Trentinóban és a Felső-Adige vidékén
talált feliratok igen későiek (az i. e.Y. század után keletkeztek), és ha mutat-
nak is ósrégi összefiiggéseket vagy újabb kapcsolatokat az etruszkkal, nem
szolgáltatnak semmi bizonltékot annak a feltételezesnek alátámasztásfua,
hogy az etruszkok, már mint kialakult nép, az Alpok vidékérőlvármaáak. Ré-
gészeti szempontból Pigorini és Helbig álláspontjának már i§mertetett kritiká-
ja lényegében megdönti azl az elfréletet, hogy Itália északi részeről húzódtak
volna le népek a félsziget közepe felé. A Pó-síkság etruszkizálódása poutosan
meghatározható déli hódítás eredménye, amelyről a történeti források is tanús-
kodnakz8; ebben egyetérthetiink Brizióval és Ducatival, ha alapos fenntarással
fogadjuk is időrendi megállapításaikat, és kizárjuk is azt, hogy Bolopa Yilla-
nova-lakói azokkal az itáIiai umberekkel voltak azonosak, akiknek megielenése
az Appenninek keleti lejtőjén még rijabb keletű (ez világosan kideól Strabón
szövegéból, V, 1, 10-11).
A nyelvészet már jó ideje túljutott az etruszk és az itaücus nyelvek közötti
genetikus rokonság régi ebnéletén, így hát Pigorini feltételezese az etruszkok
és italicusok közös leereszkedéséről Itáüába az Alpokból ebben a vonatkoás-
ban i§ elve§ztette minden alapját. Innen De Sanctis elnélete, amely a régi
rézkod törzs hamvasztóit az etruszkokkal, a hantolókat peűg (ma inkább
rlgy mondanánk, hogy az appennini hagyományi népeket) az italicusok-
kal próbáJja azonosítani. Ha a régészetiés etnikai-nyelvészeti tényezők nagyjá-
ból való egyeáetésével megelégednénk, pusztán az ilyen egyenlőségjelek meg
tudnák magyarázni, hogy - mint fentebb láttuk - azok a területek, ahol a
hantolásos, illetve hamvasaásos temetkezés volt szokásban, megfelelnek
Itália indoeurópai, illetve nem indoeurópai terüeteinekz9. De, kiilönösen ma,
a legíjabb feltárások ismetetében nyilvánvaló, hogy nem lehet a,,hamvasz-
tók" összességérót, mint valami egyetlen, már korábban kialakult etnikai-
nyelvi csoport képviselőiről beszelni; hogy a Villanova-kulhirát nem lehet
2?Ld. erre vonatkoólag többek között v. Pisani, IJ lingue delt'Italia a,Düca oltre il latino [Az
ókori ltólia nyelvei a latilon kft,'úlF, 303 sk., 326, l.
'8
Ld. 86 sk.
'9 Ij. fe tcbb, 43 sk.
62
 úgy tekinteni, mint amely már teljesen kialakult formájában érkezett eg5r kiilső
tertiletről későbbi fejlődésének színhelyére: az Appenninektől északra nem
is mutat régebbi formákat, §őt közvetlen előzményei inkább a félságet ,,proto-
villanova" szakasában találhatók meg, elsősorban éppen Etruria tirrén tenger-
parti vidékén(mai ismereteink szerint, ahogy máí láttuk, a tolfai hegyektől
Grosseto környékéig); nyilvánvaló az is, hogy a ,,protovillanovaival" rokon
hamvaszásos kultúrák archaiku§ §zaka§zai, mint a ,,protolatirrmi" §g ,,proto_
estei", megjelennek a latiumi és az estei vaskori kultrírák kezdetón, indo-
európai nyelvii, de különböző eredetű népek, tudniillik a latinok,
i|letve a venetusok sajátjaként. Ezzel megdől - vaw a bizonlthatatlan
elképzelésekszintjére süllyed - Pareti véleménye, hogy a ,,protovillanovaiak"
népe eredetileg egyetlen törzs, a keleti italicusoké volt (ez a feltevés annál is
valószínűtlen€bb, mivel a történelmi korban a keleti italicwok főként han_
tolás§al temetkeznek), és egy rrikövetkezó feltételezett Villanova-hullám jelen-
tené az etruszkok leereszkedését.Amint látjuk, mindez merő paszianszoás,
a kritikai valószínűség minden alapja nélkül. A régészet semmi módon nem
tudja kimutatni az etruszkok északról ,,érkezését".
Egy má§k érv az északi elmélet cáfolatáía éppen az etruszk nyelv kapcsola-
ta az É,Eel-tengeípraehellén nyelveivel. Hogy ezt megmagyarááassuk, el kel-
lene fogadni Kretschmer elméletét,hogy a Duna-medenceből a sáradiildön ke-
resztül párhuzamos bevándorlás ment végbe Görógorságba és Itáliába, de
akkor még mindig magyatázatía várnának az etíu§zkkal íokon elemek az itá-
liai félsziget ,,tinén" helynévanyagában, márpe.lig ezek, mint már mondtuk, je-
lentősek, és nagy teriileten elterjedtek. Mindez ugyan nem zárja ki, hogy az et-
ruszkban ne lennének kontinentális nyelvi elemek, amelyeket a praeindoeurópai
alapréteg északi és nyugati nyelveivel (mint a ,,ligur" vagy a ,,íaetlai') yagy
egyenesen indoeurópai nyelvekkel lehet összefüggésbe hozni; de ez legfeljebb
azt baonyitja, hogy nyelWerületek bonyolult egymásraépülése révénküönféle
eredetű tényezők széles körű helyi összetalálkoása és keveredése ment végbe.
A bennszülött ere det elmélete, ha kiárólagos és szkematikus ér-
telemben fogják fel, ugyancsak jogos bírálatokra ad alkaünat, Trombetti, Ri-
bezzo, Devoto stb. nyelvészeti átláspontja, amely az etruszk nyelv alapjaiban
egy szélesebb praeindoeurópai nyelvi egység maradványait ismeri fel, mód§zef-
tanilag kifogástalan, amennyiben tekintetbe veszi az etruszk nyelv mediterrán
rokon vonásait és a ,,tirrén" szubsztrátum jelenlétét M itáüai térségnagy ré-
szén, ahogy ezt a helynévanyag tanúsítja.Viszont az egyes események rekonst_
rukciója a régészetiadatok alapján, rigy ahogy ezzel Antonielü é§ Devoto
próbálkozott, sűyos nehézségekbe ütközik. Ők azt feltételezik, hogy éles et-
nikai ellentét állt fenn a rézkor és a bronzkor benn§züött hantolásos temetke-
zői és a hamvasztó ,,villanovaiak" közt, akik északról huzódtak le, s az előbbi-
eket az eíedeti ,,tirtén" ftteggel, az utóbbiakat pedig az indoeurópai italicus hó-
dítókkal azonosítják. De az a megállapítás, hogy a hamvasztásos é§ a hantoló

63
temetkezés elterjedési teriiletei majdnem pontosan egyeznek a nem indoeuro_
pai, illetőleg az indoeurópai terüetekkel, ezuttal is ellene szól a benn8zülött
t rekonstrukciójának. Éppen Etruria, ahol jellemző és igen
"."á.t "luont
sűrii a hamvasáók letelepülése, lenne ltália egyetlen olyan csücske, ahol az ósi
""Uók
nyelv megőrizte volna sájátosságait mélyen a történelmi idókig ! Az itaücus
n}elvek Űvont a félszigét keleti részénvátak volna uralkodóvá, ahol csak
szórványos és jelentékteien nyomai vannak a feltételezett italicus hamvasztók
megieúesén"iI Világos, hogy a nyelvészet őslakó-elméletét rrem lehet ezek
köi a kwtelen régésietisémák közé szodtani, amelyeken még ülágosan lát-
szik a réj Pigorini-téle előítélet nyoma. Hiába kíserelte meg a közelmúltban
Devoto,hogyáhamvasztók:italicusokegyenletetkapcsolatbahozzaegy,,pro-
toitariú,, Éeo.u. elkepzelésével, amellről azonban semrni világos adat
nem deriil ki az iáliai történelmi néprajz poáliv tényeiből. Mindenesetre a
tiszta bennszüött eredet eleve történelemellenes elrnéletnek mutatkoák, és a
gyakorlatban ellentétbe kerü egyfelől világosan feüs_merhetó kulturális mozza_
íáto*a, ametyek európai és iileti hatásokról vallanak, másfelől nyelvészeti
adatokkal, u-éty.t az nt uria és az Égei-tenger közötti kapcsolatokról, to-
vábbá az etruszk nyetvbe mélyen beivódott indoeurópai elemekről tanrískod_
nak.

Eszerint az etruszkok eredetével kapcsolatos három alapvető elmélet egyikét

sem lehet döntő érvekket javasolni a kérdésmegoldására, Mindegyik taftal-
Áaz poátiv elem:ket, amelyek részleges érvényéremulatnak, és egyben negatív
elemóket is, amelyek uem eogeűk, hogy mint kizárólagos igazságot fogadjuk
e!. Ez azt bizonyitja, iogy kérdésfeltevésúkmódszertanilag hibás, mert egy
olyan sokrétí1és nágy hoitlerej{í jelensegnek, mint amil_yen egy történelrni nép
ádete, egész bonyóiult folyamaát sablonos, olykor hílságosan naiv képletek-
te s"odto:tták. Az etruszk nepet ugyanis már kifiirkészhetetlen őstörténetétől
fogva mint egységet, egyetlen néptömeget képzeltékel, é§ hogy mepagyaráz,
itam r"ritoeiét, űkségszerűen a kívülről s z á t m a z á s|eegyszedísített
"af
fogalnához keüett folyamodniuk, akár pozitív értelemben, feltételezve, hogy
uu-l,ó.ágo, bevándorlás történt idegen vidékekről (keletről, északról) - és euel
ftildraláhg máshová helyezve a kérdést,de meg nem oldva -, akár negatív
érteb;be;, kizárva a bevándoílás lehetőségét és az etruszkokat a félsziget régi
lakóival azonositva (vagyis időbelileg korábbra helyezve a kérdést), Még ha
népek keveredéséról teszettek is _ például az [asiábó| bevándorolt tirréneké_
rői az óslakó umberekkel vagy a rézkori mediterránokéról az italicus hamvasz_
tókkal -, az, bo1y az egyik öJszetevőnek nagyobb fontosságot tulajdonítottak,
r"rátaÍ, noigy erre i"naxek rá, előlegezve, az etíuszk nép nevét, nyelvét é§
^nu
jellegzetes tulajdonságait.

&
 Nos, éppen itt kell lennie a vita módszertani alapjának: abban, hogy az
,,etruszkok" fogalrnát egy ellenőriáető történelni alakulatra koiátozztsk3 ez
pedig az a nép, amely az i. e. YIII. és I. század,kőzöttvkágzottEtruriában, saját
nyelwel és szokásokkal. Ennek a történelmi alakulatnak a létrejöttében, egy
hossá folyamat során, kétségkívüközreműködtek kiilönféle etnikai, nyelvi,
poütikai és kulturális íényezők. Lehet vitatkozni mindezeknek a tényezőknek
eredetéről vagy szát m az á s ár ól, de az általuk meghatározott ös§zetett
jelenségre a lep,egfelelőbb kifejezés az alakulat,
Hogy ez a megiegyzés
világosabb legyen, megemlítjiik, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy megkér-
dezze, honnan jöttek az olaszok vagy a franciák, üszont kutatják és ütatják
az o|asz nemzet vagy a francia nemzet kialakulását, Ez utóbbival kapcsolatban
beszélnek az őseurópai, ,,ügur", ,,ibér" alaprétegekből való eredetről, a kelták
protohistóriai rétegeződéséről, a rómaiak hóűtásáról és uraimáról, Gallia latin-
ná és kereszténnyé válásáról, a germán frankok, burgundok, vizigótok, noíman-
nok betöréseiről, az egységessé váJásnak az egyeduralom által befejezett folya-
matáról stb.; mindezek az etnikai és történelmi tényezők közrejátszottak a fran-
cia nemzet kialakulásában. Világosan kitűnik, hogy ebben a folyamatban a ftild-
rajzi tényező is lényeges, olyan értelemben, hogy egy nép saját terűete az, ame-
lyen kialakulásának folyamata lezajük.
Az etruszkok eredetérő1 szóló elméletek elégte-
lensége abban rejlik, hogy a származás kérdését
vetették fe1, amikor pedig az etnikai kialakulás
problémájáról van szó; hogy arról beszéltek: az etruszkok kelet-
ről, északról jöttek-e, vagy itáliai őslakók voltak-e, holott inkább arról van szó,
hogy lehettek, és biztosan voltak is az etruszk nép kialakulásában keleti, konti-
nentáis, bennsziilött elemek; ezeket tanulmányozni kell, meghatfuozni, étté-
kelni és összevetni egpással. Persze egyáltalán nem könnyű vállalkoás rekonst-
ruálni azokat a protohistóriai körtilményeket és eseményeket, amelyek a tör-
ténelmi Etruria megszüetésére vezettek; de azt már most nyugodtan ki lehet je-
lenteni, hogy a nép kialakulása nem játszódhatott le máshol,
mint Etruria teíületén; és e folyamat utolsó szakaszait figyelem-
mel kísérhetjíikannak a gazdag régészetiforrásanyagnak révén,amely a IX.
századtól a YII. sázadigtetjedő időszakból rendelkezésünkre ál]. Ezt az ál7ás-
pontot, amelyet jelen összefogíalás szerzője már néhány éwel ezelótt kifejtett3o,
nem lehet összeéveszteni valami őslakó-elmélettel, legföljebb relatív értelem-
ben, minthogy főleg egy történelmi folyamat befejeződését veszi figyelembe,
nem pedig a távoli időkre üsszanyűó előzményeit. Hasonló nézeteket fejtett ki
F. Altheim, a történetíró, aki bár abból a felfogásból indult ki, hogy keleti be-
vándorlók olvadtak össze őslakó népességgel, az etruszk nép eredetét az etru§zk
teriileten lakó népességpoütikai-kulturális koínéjámk, köznyelvének kialaku-

80 Különö§en az 50. |. iegyzÉaél:f,,nidézett művéb€n,

lásával azonosította. Ezek a lézetek különben, mint láttuk, ma már széles
körben elterjedtek a keleti elmélet legújabb hirdetői között is, és visszhangra
találtak a kérdéslegíjabb tárgyalásaiban3l.
A nyelvészeti adatok a praeindoeurópai ,,tirrén" egység körén beliil keleti
rokon vonásokról beszéInek. De a keleti eredet és az őslakosság-elmélet végül
is összekeveredik, ha feltételezzük , hogy az őskornak egy többé-kevésbétávoli
vagy akár viszonylag közeü szakaszában (talán még a bronzkor folyamán?)
,,tirrén" elemek terjedtek el keletről nyugat felé, és az etruszk nyelv ezeknek
nyugati előőrse és egyúttal utolsó éIő maradványa az itáliai félszigeten, amelyet
azután lerohantak, majd elbodtottak a későbbi indoeurópai hullámok.
Láttuk, milyen képtelenseg különválasztani az etruszk ethnostól a Villanova-
kultrlrájrt hamvasztókat. Megielenésük valóban komoly ugrást jelent Etruria
teriiletének kulturális fejlődésében, A Villanova-korszakban nagysámú lakos-
ság észlelhetó azokon a helyeken, amelyek később Etruria jelentős történelmi
központjaivá válnak, mint Veii, Caere, Tarquinia, Vulci, Vetulonia, Populonia
stb. Etruria kulhírájának fejlődése a Villanova-szakasz kezdetétől fogva meg-
szakíás és hirtelen átalakulások nélkiil folyik egészen a római korig. Nfilván-
való tehát, hogy ez a kulturáüs horizontjelenti az etruszk nép legré-
gibb korszakát, é ppú gy, ahogy a párhuzamos lati-
umi és estei vaskori kultúrák jelentik vitathatat-
lanul a latinok v agy a venetusok történetének
kezdetét, I*het azon vitatkozni, hogy az emiüai vagy a Salerno vidéki
Villanova-kultrira is már az etruszkok műve-e. Az azonban biztos, hogy meg,
lepő egyezés áll fenn az etruszkoknak a történelerr folyamán legnagyobb elter-
jedési területe (ld. a térképeta 78. lapon) és a Villanova-kultúra elterjedési
területe között, ahogy az a legutóbbi feltárásokból megmutatkozik (térképa
31. lapon). Ha ennek az egyezésnek jelentőséget tulajdonítunk, a Vilhnova-
kultrira a már kialakult etruszk népetjelenti, amely kész aktív terjeszkedésre is
Itáliában32.
De magának a Villanova-kultrirának a létrejötte is hosszi folyamatot felté-
telez. Néhány tényezőjét - beleértve a hamvasztásos temetkezés ítusát is, durva
agyagból keszült gömbölyű vagy hangsúlyozottan kettős kúp alakú hamv-
urnákban - idegen eredetűnek kell tartanunk, talán kisebb vagy nagyobb sám-
ban érkezett bevándorlók hozták magukkal. Gondolhatunk a kontinensről
szárazftilű úton érkezett elemekre, azlmamezőkközÉp-európai elterjedésének
vissáangiaként, és összefüggésben azokkal a hamvasztá§os sírokkal, amelyek
a késő-bronzkori vége felé tűnnek fel Észak-Itáliában. De gondolhatunk dél
felől, a tengerpart mentén vagy a tengeren át történt közvetítésre is, ha tekin-
31Küónösen C. F. C. Hawke§, The Problem of the origins ofthe Archaic cultures in Etíuria
and its Mair Difficultie§ [Az etruíiai aíchaikus kultúrák eredetéDek problémája es legfőbb
nehéxégei],stuü Etruschi, XXVII, 1959, 363 sk.
8! Ld. a|ább 70 sk., 83 sk.

66
tetbe vesszük, hogy _az etíuriai
protovillanova-sírok - és még a nagy déü etruszk
városok Villanova-temetőinek néhány legrégibb hamvasztásos sírja is - beletar-
toznak Dél-Itáia (Apulia, Szicília) és az Adria-üdék protoüllanova-kultrirá_
jának köébe. Végezetíil pe,lig nem hiányoznak a fejlődésnek az adriai térséggel
közös elemei, küönösen ha a űsúkttbíonztfugyak készítésénekvirágzó fejlő-
déséttekintjiik a Villanova legérettebb szakaszában33. Mindamellett a Villanova-
kulnira összességében véve új és eredeti jelenséc, ameb helyben alakult ki a
bronzkori appennini kulfilra alapjain; át is vette ennek néhány elemét, mint
például a kettős kríp alakú nagy fiiles edényt sötét impasto-agyagból, nya}án
meandeídíszítéssel.Nem szükséges tehát a Villanova_kultúLra kezdetén nagy
etnikai átalakulást feltételezni, legfeljebb vatami ösztönz€st, egy döntő jelentő-
ségű történelni erjedést, amely előidézhette a ,,thréf' és indoeurópai etnikai
elemek összeolvadását a tulajdonkeppeni etruszk aé:ppé,a Tiberistől északra.
Természetesen az etruszkok néppe fejlődésének képe csak azoknak a ténye-
zőknek figyelembevételével váik teljessé, amelyek történelnüket az első pilla-
nattól kezdve úeghatáíozták, Döntő szerepet j átszoítak a szellemi és művészi
kaposolatok a keleti vi|ággal és Görögországgali ezak a tengeri kereskedelem
révénszövődtek, de valósdnűleg közvetlen érintkezésekútján is, így az etruszk
terület gazdag ásványi kincseitől vonzott idegenek bevándorlásával, kereske-
delrni telepüések létesüésévetstb.34. Az éíetttengeíentíü civiliációk hatása
olyan mélyen vésődött a fris§, kezdetleges, még alakítható píotoetruszk lélekbe,
hogy valószínűleg ennek eredménye volt az etruszk nép szellemi vonásainak
végleges kikristáIyosodá§a. É,ppen ez kelti benniink azt az éízést,hogy Etruria
mély, közvetlen fiiggőséggel kapcsolódott a Kelethez; ettől az étzéstŐl lem
tudtak szabadulni az ókor emberei, és még a modern időkben is hat.

38Vö. M. Pallottino, L'origile deeli Etruschi [Az etruszkok eredetel, lt1 sk.
e Vö. még C. F. C. Hawkes, fent a 66. lapon a 31, sz. jegyzetben i. m.
 III. FEJEZET

Az etruszkok a tengeren
Á ,,tengeri uralomra" vonatkozóforrások és ada,
tok. Hogyan született és alakultkiazetruszkok
tengeri kereskedelme és uralrrw? A tengeri há,
borúk a gőrőgök és etruszkok kőzött

Az eredetról folyó vita általában elvonta a tudósok figyelmét az elruszkvilág

poütikai, tár§adalmi és gazdaságtörténetének kérdéseirevonatkozó más, kéz-
zelfoghatóbb és pozitívabb kutatásoktól.
Nemegyszer elhangzott már, hogy Karthágó tanította meg a rómaiakat a ha-
jóásra és a tengerek ftilötti uralomra, ahogy Görögország a mllvészetre és a köl-
tészetre. Mindkét megállapításban van valami igazság, abban az értelemben,
hogy a hellénizmus egyetemes és fejlett kultrlrájának világában a karthágóiak és
görögök hatásának döntő szerepe volt a római múveltség kifejlődésében. De sú-
lyos tévedésvotna azt hinni, hogy a köztársasági vagy akár a királyok korabeli
Róma is csak pásztorok és félbarbár parasztok városa volt; a valóságban
Etruria magas fejlettségű történeti kultúrájának peremén élt, és annak jelentős
részesévévált. Ciceto és Augustus korának kifinomult nemzedékei szÁmáta az
egy vagy két sázaddal korábban élt római ,,ferus üctor"-nak [vad győztes],
,,arte rudis"-nak íművészetben csiszolatlan] tűnhetett; de ha meggondoljuk,
hogy már azi. e. VI. és IV. század között olyan érett és nagyszefii remekműve-
ket alkottak Rómában, mint a capitoüumi farkas vagy a Ficoroni-cista, rájö-
vünk, milyen képtelenség az a vélemény,amely vinte közhellyé vált az ant|k
íróknál, és amelyet gyakran még az rljkoriak is elfogadtak.
Az első ösztönzést a tengeri utak meghóűtásán és ellenőrzésére az itájai
népek Etruriától kapták. Nem lehet figyelmen kíviil hagyni annak a történetni
hagyománynak az adaíait, amely a tirrének tengeri uralmálól
(,, th alas s o kratia ") beszél. Vállalkozásaik legendásakká váltak mint
félelrnetes kalózok akciói, akik nyugaton és keleten egyaíánt tevékenykedtek
Már a Dionysoshoz írt ,,homérosi" himnuszban is az istent tirrén kalózok
rabolják el, akiket azután sikerü de|finekké változtatnia. A pelaszgokkal azo-
nosított tirrének vállalkozásai köze sorolüík Héra szobrának elrablását samo§
szigetéről (Athén aios,XY , 12), az attikai Braurón asszonyainak elhurcolását, va-
lamint Athén elfogla]ását és kifosáását (Plutarchos, de mul. virt., 8i West. Gr.,
2l ; Eustathios, Comm. Díon.,591; Philochoros, fr. 5)1. A tirréneknek tulajdonít-
ják másfelől aa, hogy állandóan fenyegették, vagy egyenesen ellenőrzésük alatt

68
 tartotüík a Földközi-tenger mellékének nyugati részétés kiilönösen a Tirrén-
meg az lón_tenger és Szicília partvidékét (Palaiphatos, XX; Strabón YI,2,2;
stb.). Tegyiik még hozá azokat az adatokat, amolyek etru§zk gyarmato§ítá§ok-
ról beszélnek Korzikában (Diodorus Siculus, V, 13), Szarűnián (Strabón V,2,
7), a Baleárokon, sőt még az ibér-félszigeti partokon is (Bizánci §tephanos,
a Banaurides címszó alatt; Ausonius, Epist. XXVII 88-89;a 6, az elb€szelést
az etruszkok és a karthágóiak üszályáról egy atlanti-óceáni sziget birtokáért
@iodorus Siculus, V, 19 sk.). Az etruszkok fejlett hajóási technikáját, amiről
Dionysios beszél (I , 25), igazolja a hajók fémmel bevont orrának feltalálásáról
szóló legendás hagyomány (Plinius, l{ar. Hist., VU, 56, 2@). Az efiuszk nép
nevéből és egy venetus-etruszk kikötőváros, Adria nevéből származik a két
nagy itáüai t€nger: a tirréni és az adriai elnevezése.
A régészetmegerősíti a régi etruszkok tengeri tevékenységérevonatkozó tör-
ténelmi hagyományokat. A nagysámú, szinte megszámlálhalafla1 5gaayi5§gű
importált (keleti, szardíniai, pun, görög) tárgy és motívum mellett, amelyeket az
archaikus etruszk sírok mellékletei között találtak, és amelyek igenélénk közvet-
len tengeri kereskedelemre mutatnak, amit nem lehet csak ftiníciai és görög
hajóknak tulajdonítani, nem hiányoznak az etruszk kultúLra termékeinek elterje-
désétbizonyító leletek Itália partjain, Szardínián, Sziciliában, Észak-Afriká-
ban, Dél-Franciaországban, Spanyolországban, sőt megtalálhatók Görögoí§ág-
ban, Kisázsiában és Cipruson is8. Főleg fekete bucchero-agyagedényekről van

r A tirének-pelaszgok vállalkozásaira
vonatkozó hagyomáDyokat é§ e§etleges történ€ti
alapjukat tárgyalja J. Bérard, Revue d€s Études Anciennes, LI, 1949, 224 sk, és studi€s
Pr€§eDted to D. M, RobinsoD [Robinson€mlékkönrry], I, 1951, 135 sk.; ld, még F. Loch-
ner-Hüttenbach, Die Pelasger [A pelaszgok], 1960(aforrásokés a bibüográfiaiutalá§okhasz_
nos gyújteménye, de követk€zletései feDntart᧧al fogadhatók) és a je8yzeteket az 55.lapon.
' De annak a kísérletnek, hogy a helyDévkutat᧠alapján protoetru§zk t€lepiilé§t muta§sa-
nak ki Spanyolorságban, ahogy A. schulten megpíóbata (Los tiís€nos en Espafia LA tiríé-
nek Spanyolorságban], Ampurias, II, 1940; Tartessos, 1945), nincs pozitív al8pja. A hely_
uévhasonlósá8okat és luzirful feliíatok feltételezett összefiiggéssit a tinén-pelaszg körrel (vö.
Glotta, XVüI, 1930, 106. l.; Klio, )ooüII, 1940, 83 sk.; Glotta, )o<D(, 1941,90 sk.), ha
valahogy, le8feljebb régebbi, történelem előtti kapcsolatokkal lehet magyarázni (vö, ismer_
teté§emet o. F, A. Menghin, Migrationes Mediterraneae íMediterrán YáDdoílá§okl c. mun-
kájáról, Doxa, III, 1950, 266 sk.).
l Dél-Franciaorságról és Spanyolorságról vö. M. Almagro, Los hallazgos de bucchero
etrusco hacia occidente y su §ignificación [Etruszk buccheroJeletek nyugaton es jelentősé-
giik], Boleün Arqueol, de la §ociedad Arqueol. Talraconens€, xLD<, 1949, l sk, a korábbi
irodalommal; M. Pallotüno, Archeologia classica, I, 1949, 80 sk. ; F. Benoit, Recherches sur
l'helléni§ation du Midi de la Gaule [Kutatások Dét-Gallia helléniációjáról], 1965, 51 §k.
(az új leletek és kutatások teljes összefoglalá§a); Görögországíól és a Fötdközi-tenger keleti
medenéjéról: G. Karo, Etruskisches in Griecbenland [Etruszk leletek Górógor§ágban],
Archaiologike Ephemeris, 1937,316 sk.; E. Kunze, Etruskische Bronzen in Griechenland
[Etruszk bronzok cörögor§ágban], studies presented to D. M, Robinson, t, 1951.736
sk.; E. Gjerstad, The Swedish Cyprus Expedition [A sYéd exp€díció cipruson], Iv,2, 1948,
4&í. l.; B. B. Shefton, Perachora, II, 1962, 385 sk.

i_
szó, de olykoí bronzokról is, sót Karthágóban eg1 elefántcsont táblácskát is
talátak átlatfigurával és etruszk felirattal{.

Mikor alakult ki, és mit jelentett az etruszkok tengeri uralma? Hogyan kell
érteniink a klasszikus források adatait és a régészeti anyagot? Világos, hogy az
olyan bő, változatos, de lényegében egybehangzó történelni dokumenáció,
mint az etruszk .,tengeri uralom"-ra és kalózkodásra vonatkozó, nem sziilethe-
tett a semmiből, hanem sziikségképpenaz a csodálat és félelemérzet hoztalétte,
amely széles körben elterjedt az archaikus kori görögök között, bár ők maguk is
nagymértékben folytattak meíész tengeri vállalkoásokat és gyarmatosításokat.
Erre mutat főként a tinén kalózkodásra vonatkozó legendák kis csoportja;
ezeket az epikus költészet nem i§meri, és csak a görög mítoszf,eldolgoások utol-
só szakaszában, az i. e. VI. és V, században jelennek meg. Nyilván azoknak az
ókor ,,tengeri betyárjairór' szóló riasztó elbeszéléseknek a magva köré szövőd-
tek, amelyek bejárták Hellasz és a gyarmatosított országok partvidéki városait.
A hagyomány lényegében hiteles volta világosabban megmutatkozik abban,
hogy a tirrén kalózok vállalkozásait a nyugati tengerekre helyezik, és a görögök
hajózási nehézségeiról beszélnek Szicília körül vagy a görögök és tiríénekközti
harcokól az Aeoli-szigetek birtokáért.
A tirréneknek mint vad kalózoknak ábrázolása a lépek jó vagy rossz etnikai
vonásainak abba a közhely-tárába íartozik, amelyet a klasszikus ókorban any-
nyira szerettek, és ame$ől még mi, a modern idők emberei sem tudjuk függetle-
niteni ítéleteinket. Eredetét kétségkívülabban a teriiletekért és kereskedelmi
utakért folyó versengésben kell keresni, amely az itáliai partok vidékénalakult
ki etruszk hajósok és górög telepesek között. A kalózkodás az elkeseredett ten-
geri háborrl legszembeszökőbb vonása; és mintlrogy a fennmaradt legendás és
iörténeti fonások mind görög eredetűek, érthetó, miért maradt folt a tirrének
nevén az ókori irodalomban. Különben a görögök és etruszkok nagyszabásrl
történelmi összeütköze§e ltália körül, amelynék fejleményeit nyomon követjíik
majd, kihatással lehetett a görög irodalom egyéb elfogult ítéleteireis az etínsz,
kok erkölcsi tulajdonságait illetőleg: elpuhultnak, érzékinek vagy kifinomultan
kegyetlennek bélyegeáe őket.
Az a tény, hogy a homérosi költeményekben nem szerepel a tirrén kalózko-
dás, viszont belekeriilt Dionysos mítoszába a későbbi ,,homérosi" himarrs2!3a,
lehetővé teszi számunkra, hogy az etruszkok tengeri vezető szerepének legna-
gyobb arányú kibontakoását az i. e. VII. és VI. sázadra tegyiik. A régészeti
adatok megerősítik ezt az időmeghatározást. Nincs kizárva azonban, hogy az
etruszkok tingeri tevékenységének kezdete még régebbi. Ha Ephoros történet-
írónak egyik - valószínűleg valamelyik szicíüai történésztől vett - §zakasza, ame-

. E BenveDiste, Notes étrusquas [Etruszkjegyzetek], studi Etruschi, vII, 1933,245 §k.

70
ll
lyet Strabőn Geógraphüja is idéz (VI, 2, 2), szavahihető, még azt is feltehetjük,
hogy már a VIII. században - amikor a görögök első tengeri kikötőhelyeiket
kezdték alapítani Szicília keleti partjai mentén - a sziget köriü tengerszakaszo-
kat etruszk hajók fenyegették. De a VIII. száaadban mégláthatóan kezdetleges
fokon á1l Etruria kultuíátis fÖjlődé§e; tudjuk már, hogyiz a Villanova-kuttrira
kibontakozásának ideje. Régóta beidegződött felfogásaink soía ösztönös€D
arra indít, hogy a Villanova-kultúrának és általában a vaskol hamvasáóinak
fogalmát száradöldi vándorlásokkal és az itáliai földhöz szorosan kapcsolódó
folyamatokkal kössük össze, minden tengeri tevékenység és tengerről jövő ha-
tás nélktil. Pedig ezek téves vagy legalábbis az igazságnak csak részben megfelelő
képzetek, IÁttuk az előző feJezetekbn, hogy egyáltalán nincs kizárva, hogy
,,protovillanovai" hamvasztók kis csopoítjai a tengeren keresztiil érkeáek Dól-
Itália, valamint a Tirren-tenger partjaira, és telepedtek le ott. Még több joggal
gondolhatunk arra, hogy a Villanova_kultúra megteremtői és terjesaői akik-
-
ben nem lehet többé fel nem ismemi magukat az etruszkokat történ€ti fejlődé_
sük első szakaszában - bejárták és ellenőrizték a partjaik előtt elteriilő vizeket,
és versenyre keltek a tengeren az első görög hajósokkal. Máskülönben nem
lehetne megnragyarázni a Villanova-kor kezdetétől fogva már kimutatható erős
ütemű váfosi tömöíülé§t az olyanjetentős part menti településeken, rnin{ Q691g,
Tarquinia, Yulci, Vetulonia, Populonia, valamint a kiilföldről érkezett tárgyak
egyre gyakoribb megjelenését a sírokban. Egyébként ma ismerjiik a Villanova-
kultúrának a tirrén Etruria magvától elkülönült ,,szigeteit'', főleg a campaniai-
lucaniai térségben,ahova a görög h agyomány , mint a következőkben tátni fog-
juk, történeti etruszk teleptiléseket helyez; ebből esetleg korai tengeri terjeszke-
désre lehet követkeáetni ebben az irányban; ez a!áámasztaná a hagyománlt,
amely sz€rint má r a YIII. század kőzepe táján megtörtént a tálálkozás a görög
település legvélső pontjaival.
Etíuria szaggatott é§ szigetekben bővelkedő partjai, ahol a sima szakaszok
kiugíó §zirtgkkel válíakozíak, már igen korán tehetőséget nyújthattak a paít
menti hajóás, a halászat és a kisebb csereáruforgalom kife]lődéséíe. Itt kell
megemlíteni, hogy Etruriával szemben feküdtek nemcsak a vasat termelő Elba
és a beltenger más kis szigetei, hanem a nagy kiterjedésű Szardínia és Korzika is;
köziiliik az előbbi már meglehetősen fejlett kultúrával rendelkezett, kiilönösen
az épitészetterén (a nuraghék kuttúííja).
Eppen a tengermelléki Etruria fejtődésének legrégibb szakaszához íűződlk az
etruszk-szárd üszony kérdéses.Szigetekről jött emberek etruriai tartózkodásá-
ról tudósít Populonia korzikai alapíüísának mondája (Servfus, ad Áen.,X,l72).
Strabón (V, 2, 7) kifejezetten emüti szárd kalózok betöréseit Toscana partjaira,
5 Vö.
A. Taramelli, §ardi ed Etruschi [§zárdok és etruszkok], studi Etrus€hi, In, 1929, 43
sk.; G. Lilliu, Studi §ardi, VI[, 1948, 19 sk.; M. Pallottino, La sardegna nuragica [A nura-
ghék Szardíniája], 1950, 37 sk.; G. Lilliu, La civiltá, dei sardi [A§záIdok kulturája1,1963,173,
2z9 sk,, 282. l.
és Szardínia őslakóinak tiríéneredetére is céloz. Kiilönben nem hiányoznak az
adatok a bányaüdéken lakó etruszkok és a szárdok közötti kereskedelmi kapcso-
latokra vonatkozólag sem. Vetuloniábao VIII. és VIl, százaői sírokban kétség-
bevonhatatliaDul szarűniai készítésűtfugyakra bukkantak - köztiik egy kis
bronáajóra állatalakokkal -, és elszórtan taláüatók itt a nuraghe-műveltség
jellegzetes típusait utánzó elemek is; így például hossá nyalqi kis korsók, ame-
lyek ebben a korai időszakban egyedül a vetuloniai temetőben fordulnak elő.
ligy szardíniai bronzszobrocskát Vulci egyik Villanova-sírjában fedeztek fel6,
Iiietne vitatkozni azon is,hogy azÉszak-Etruria orientaliáló sírjaira jellemző
álkupolás (tholos) megoldás közvetlenül a kíétai-mykénéikulhlra haásának
eredménye-e, vagy a szardíniai nuraghék közvetítették, amelyek között ez a tech-
nika ki ánösen elterjedt. De Szarűnián is fellelhetők az etruszk hatás nyomai:
talán az egyik keteti part menti nép, az Aesaronenses nevében (vö. az etruszk
al'sar 'istenek'szót), a fekete bucchero-agagedények előfordulásában, egyes
protoszárd
-kamra
bronzszobrocskák etruszk típusában stb.; néhány sáklába vájt sir-
(S. Andrea Priu, Fordongianus) építészetirészleteiben azonos vonásokat
mutat cÉrveteri etruszk sírépületeivel.
Figyelemreméltó, hogy a kapcsolatok élénkebbeka tengeí menti Etruria
északi' részével. Ez fö|drajzi okokkal magyarázható; Szaídínia és a száraúöld
között a forgalom ugyanis nég a közep- és újkorban is leginkább Korzika
partjainak érintésévelbonyolódott le a beltengeren át Pisa irányában, De tekin-
iette kell venni aá a fontos tényt is, hogy Populonia és Yetulonia környéke
fémekben gazdag terület, és ez összeköti Szarűniával, minthogy mindkét he-
lyen érceket bányásznak, és dolgoznak fel, Ez az ércbányavidék egyedüálló
Etruriában, sőt mondhatnánk egész Itáliában, Bár nem akarjuk tűértékelni
a gazdasági télyezőt a történelmet me ghatározó okok sorában, tekintetbe kell
vúni, hogy a szardíniai bányáktól eltekintve a Földközi-tenger középső vidékén ,

az egyediili jelentős bányák, amelyekben vasat, rezet és ezüsttartalmri ólmot

terméltek ki, az etruszkok voltak, Attól a perctől fogva, amikor kiaknázásuk
megkezdődött - és ez köriilbeliil egybeesik az etruszk kultúLra kezdetével a vas-
koóan -, különleges vonzeíőt gyakorolhattak a nagy tenger partjain lakó
művelt és hajós népekre,
A Villanova-kultúra átalakulása orientalizálóvá a YIII. század végénés a VII,
század elején egyik alapvető fontossági eseménye Etruria és a korai, Itália műve-
lődéstörténetének: rlgyhogy, bár tévesen, egyenesen úgy magyarááák, mint egy
új nép jövetelének kiilső jelét. Itt hangsrllyozni kell, hogy az orientaliálás
jelen-
ségéfjgazdagság megnyilvánulása klséri, az életkörülmények gyors megválto-
záiával és a rendkívüli vásárlóképesség szembetúnő jeleivel ; erre vall a legtávo-
labbi országokból érkezett sok drága tárgy és olyan értékesimportált anyagok

6 R. Bartoc.ini, Atti VII Congresso Intemazionale di Archeologia Classica [A VII,

del
nemzetk. klasszika-archeológiai kongíesszus értekezé§ei], 19 , íI, 257 sk, (xv[, tábla),

72
megjelenése, mint az aíany, az ezüst, az elefántcsont, A jólétnek ezek a jellemzői
megmaradnak a következő történeti időszakban, a VI . szÁzaőban és azY , száaad
elején is, legalábbis ami a görög vázák ezreinek etruriai előfordulását illeti;
ezek főként Vulci, Tarquinia, Caere nagy temetőiből kerütek elő (tlgyhogy az
attikai kerámia ismeíete tűnyomórészt etruszk eredetű anyagon alapul). Nyil-
vánvaló, hogy az Etruria és a keleti orságok közötti élénkáruforgalomban Et-
ruria inkább vásártó piacot jelent ] a más orságokban, főleg Görögországban7
előkerült etíuszk tárgyak ugyanis egyátalában nem álnak arányban az Etru-
riában talált importált darabokkal. Így természetesen felneriil a kérdés:mivel
fizetett Etruria a behozott árucikkekért? Gabonával? Olaj|al? Fáva1? Valószi
níltlen, hogy ezek megfelelő ellenszolgáltatást jelentettek volna ilyen nagy nem-
zetközi jelentőségű áruforgalomban olyan országokkal, amelyek mindezt maguk
is megtermelhették, vagy másutt is beszerezhették. Minden jel inkább arra mu-
tat, hogy az Etruriából kiszállított javak zömét az etruszk bányrikból kikerülő
érc (réz, ólom, vas) alkotta, amelynek egy tészét,mint erről tudomásunk van,
Campania felé irányították @iodorus Siculus, V, 13); ehhez járultak a helyi
fémművesség átal előállított tárgyak; ezekből még Görögországba és Ciprusra
is sálűtottak.
A fenti megállapítások nyilvánvalóknak tiinnek, és valóban, a kutatók nary
része el is fogadta őket ; mellettük szól a görög kereskedők jelenléte Caere, Taí-
quinia és az Adria melletti Spina etruszk kikötőjében a VI. és V. században. Fel
lehet hozni ez ellen, hogy a vagyonosodás, az orientalizálódás és a görögösödés
folyamata szembetűnőbb és gyorsabb Dél-Etruria városaiban, mint az északabb-
ra fekvő bányavidéken (Vetulonia és Populonia terüetén). De az ilyen megálla-
pítás talán még túl korai; egyrészt ugyani§ régi és jelentős éícbányászat nyomai
megtalálhatók délen is, a tolfai hegyekben, Caere és Tarquinia között8, más-
résa Populonia és újabban Quinto Fiorentino leleteig azt mutatják, hogy észa-
kon is korai idótől íogva gazdagon virágzott az orientalizáló kultúLra. Minden-
esetre feltételeáetjiik, hogy az etruszk í?ild gazdag bányakincseinek kiaknázá-
sából eleinte főleg olyan telepűések húztak hasznot, amelyek tevékenyen és
közvetlenül irányították az áruforgalom lebonyolítását, és ugyanakkor korán
politikai és kulturális fejlődésnek indultak, mert helyzetüknél fogva közvetle-
nebb kapcsolatba kerütek a földközi-tengeri kereskedelem nagy áramlataival
- mint Caere vagy Tarquinia -, a bányák közelében létesiilt városok pedig csak
később kezdtek közvetlen kereskedelmi vállalkozásokba. Ez talán egybeváE az-
zá az adattal, amely Populoniának a tizenkét etruszk ,,nép" szövetségébe tör-
tént késői belépésérevonatkoák (§ emitts, ad Aen.,X,I72)ésazza|amegállapi-
tással, hogy Vetulonia archaikus kultúrájában bőségesen találhatók bíonztát-

7 vó. a 3. sz. jeg]rzetet a 69, lapon.

8 s. Bastianelli, studi Etruschi, XW 1942, Z8 sk.
0 vö. a 38. sz. jegyzetet a ll3. lapon.

lJ
gyak, de ritkák az importált görög árgyak, például a festett edények. Az min-
denesetre bizonyos, hogy a bányavidékre sázadokon keresztü áhítoztak a gö-
rögök, akik az V, és IV. sázadban tengeri vállalkozásokkal próbálkoztak Elba
irányában, de nem sikerült megvetni a lábukat Etruria partjain. Végiil annak
bizonfltékául, hogy a déü városoknak mint az etruszk nyersanyagok és a ten-
gerentrili feldolgozott áruk cserepiacainak jelentősége továbbra is megmaradt,
figyelemreméltó az a tény, hogy a syrakusai Dionysios által az etruszk bánya-
üdék ellen vezetetthadjárat előjátéka Caerénélzajlottle, Pyrgi kikötőjének és
szentélyének elfoglalásával és kifosztásával (i. e. 384).
A Földköá-tenger nyugati térsegénekkereskedelmi kiaknáására inínyuló
nagyvabású vállalkoásban a görög és föníciai hajósok mellett valószínűleg
már kezdettől fogva az etruszkok is részt vettek; ezlehet az oka tengeri hajózá-
suk fejlődésének, amely, elsősorban a Tirren-tengeren, az etruszkok hatalmi
tűsűyára vezetett. A történeti források eá világosan megm,ondják. Megerósíti
az is, hogy eüuszk műtárgyakon az i. e. VII. és V. szízad között súríinábrázoltak
kereskedelrni és hadihajókat vagy tengeri ütközetek jeleneteit ; ez biztosan harc-
edzett tengerészek népéremutat, a nagy bronzkori földközi-tengeri hatalnak
hagyományainak örökösére és a görög hajósok méltó vetélyársáralo. Nincs ki-
zárva - éppen a történelmi hagyomány alapján -, hogy az etruwk hajósok leg-
merészebb felfedező útjainak egyike-másika túüutott a Tirrén-tenger határain,
a Földközi-tenger nyugati része felé.

De a görög kolonizáció Dé!-Iáha partjain és Szicíliában akadályozta ennek

az etruszkhajőzási és kereskedelmi tevékenysegnek szabad terjeszkedését. Ebból
eredt a végzetes ellenségeskedés a görögökkel, amely az etruszk ,,tengeri ura-
lom" utolsó korszaMt jeüemzi a VI. és V. sázadban, és gyakorlatilag az etrusz-
kok hanyatlásának kezdetétjelenti; ennek vissáangia az antik írókon keresztiil
hozzánk is eljutott. A tengeri háboni néhány mozzanatának helyszínét Szicília
köré, a Aeoli-szigetek közelébe (Strabón, VI, 2, l0) vagy szicíliai támaszpon-
tokról elérhető útvonalakra (Hérodotos, VI, 17) teszik; egy Szicilia ellen vezs-
tett teng€ri vállalkoástól kifejezetten említéstörténik Taíquinia egy régi törté-
neti wemélyiségéuekelogiumában (emtékoszlop talapzatára írt űc.9óítő feürat),
amelyet egy töredékes latin felirat tartott fenn - sajno§ a neve nem maradt ránkrr.
Más események, mint hamarosan látni fogjuk, az itáliai partokra és Korzikára

10 s. Pagüeli, origin€ e diffusione delle navi etrusco-italiche [Az etruszk-itáliai hajók ercdete
és elterjedése],stuű Etru§chi, )o(v[I, 1960, 209 §k.
1lTarquiniában taláLlüík m€g, a ,,Királyné oltára" templom mellett, írtá§, j€lentő§ törté-
ne|mi értékúfelirattöredékekk€l €8yütt: vö. M. Paltottino, Uuo spiragüo di luce sulla
storia etrus€a: gli ,,Elogia Taíquiniensia" Bgy fénysugfu az etruszk történel€míe: a,,tar-
quiniai elogiumok"], studi Etruschi, xxl, 1950-51, 147 sk.

74
 vonatkoznak, azaz egy Etruíiához közelebb fekvő földrajzi térségíe.Ez azt
mutatja, hogy az etruszk tengeri hatalom hatósugara fokozatosan összeszűkiilt.
Másfelől ebben az időszakban Karthágó is porondra lép: miután korábban
ellenőrzése alá vonta Nyugat-Szicília és Szardínia föniciai telepiiléseit, most
a Tirrén-tengeren is megielenik. Természetes volt, hogy a görögellenes közös
érdekek és a kereskedelni megegyezés mellett szóló poziüv okok - talán első"
sorban a gaztaság1 sziikségletek egtrmást kölcsönösen kiegészitő jellege - arra
J
indították a karthágóiakat és az etruszkokat, hogy széles körű és tartó§ együtt-
működésre törekedjenek szerződések alapján, amelyekről Aristotelés beszél
Politíkójában (III, 9, 1280 a, 36), megemlítve, hogy a szetződő íelek közótt oly
szoros volt az egyetértés,hogy szinte egy és ugyanazon állam polgárainak lehe-
tett őket tekintenilg. A megegyezéseknek ebbe a sorozatába illeszkeük bele
valószíníílega Róma és Karthágó közötti első szerződés is, amelyet a hagyo-
mány az i. e. VI. század vége körüli időre helyez (Polybios, III, 22). Mindez töb-
bek között tényleges katonai szövetségekre i§ vezetett a görögök ellen, amint
eá a Hérodotos (I, 166) által megőtzőxt eplződ is tanúsída:a tengeri ütközet,
amelyet a karthágói és etruszk - pontosabban a caerei - hajóhad vívott a phÓ-
kaiaiak ellen a Sárd-tenger vizén i. e. 54O köriil (ezt az újkori történetírás álta-
lában, bár helytelenül, alaliai csata néven említi). A kisázsiai Phókaia városá-
ból érkezett görög gyarmatosok már leg;alább a VI. s zázad eleje óta megkezdték
a települést a üguriai partokon, és megalapították Massaliát, a mai Marseille-t,
Később megtelepedtek Korzika keleti részón, Alaliában, és a perzsa támadás
elől elmenekiilt alyaotszági górögökkel megerősödve közvetíeniil fenyegették
Etíuriát. A Szárd-tengeren vívott csata ltái az alaliai phókaiaiak Dél-Itáliá-
ban találtak menedéket, ahol megalapították Elea (Veüa) városát, míg az et-
rusz*ok ellenőrzésiik alá vették Kotzikáll9. Bz a győzplem azonbaa nem tudta
feltartóztatni az etruszk ,,tengeri uralom" hanyatlásának folyamatát, éppen
a karthágói Mövetségesek politikai és kereskedelni hatalmának megszilárdu-
lása és terjeszkedése miatt ; ahogy a görögök délkeletről, ők délnyugat felől szo-
íongatták az etruszkokat, és hataünuk éppen a YI. uÁzad vége felé éfte el tetó-
pontját. Az etruszk és ftiníciai nyelvén aranylapocskákra írt fogadalmi felira-
tokból, amelyeket nemrégen fedeztek fel Pyrgi szenélyében, megtudjuk, hogy

u Aíistotelésnek ezt a véIeményétesedeg úgy lehet felfogni, mint utalá§t a szöyet§éges váro-
sok között tényleg€§en léteó polcárjogcsere archaiku§ intézményére;íey M. §orű, I rap-
porti romano-ceriti e l'origine della civitas sine suffragio [A Róma és ca€re közti kapcso-
latok és a ,,§zavazati jog nélkiili város" er€detel, 1960, 1l5 sk.
t3 De az újabb francia ásatások Alalia helyén eddig igen gyér nyomait tárták fel az etru§zk

vary itáliai hatá§nak a Iv, szÁz^d előtt, § így égÉszetilegnem erósítik meg a hagyomány
adatait (a kérdés irodalma: J. Jehasse, Aléria gíecque et romaine [A görög é§ íómai Aléria],
1963; F. Benoit, Rechorches sur l'hellénisation du midi de la Gaule Kutatá§ok Dél-Gallia
hellénizíciójáról], i. m. ,l4 sk.). A kérdés kórüli vitáíól ld. a 76. I. 16. sz. jegyzeében idézett
munkákat.
75
Caere ,,királya", Thefarie Velianas azY. század elején ugyanebben a szentély-
ben kis templomot §zentelt az etíuszk Unival azonosított fiiniciai Astarté isten-
nőnek, háJából pártfogásáért; valószínűeg egy tirannusról van szó, akit a kar-
thágóiak támogattak, vagy erőszakoltak Á arra az ettuszk városfa, amelyet
kiilönösen régi szellemi és kulturális kapcsolatok fiiztek Görögországhoz,
hogy így biztosítsák hűségétla.
Az etruszk tengeri uralom hanyatlása fokozódik az Y. század elején, és
ugyanakkor gazdasági váság bontakozik ki, amely éltizedeken keresztül sújtja
azlán egész Kőzép-Itállát, ahogyan ez a külí?ildi áruk, küönósen az attikai
kerámia imFortjának gyors ütemű csökkenéséből is kitűnik. Katonai téren
Syrakusai növekvő hatalma érinti sűyosan a karthágói-etruszk szövetséget;
kevéssel a karthágóiak emlékezetes veresége után a szicíliai Himeránál, a syra-
kusai hajóhad i. e. 4J&ben Cumae előtt legyőÁ az etíu§zkokat (Diodorus
Siculus, XI,5l; Pindatos, Pythika,I, 140)15. Ett "l kezdve a tirrén tengerparti
Etruria városai, miután elve§ztették a tenger ftilötti ellenőrzes lehetőségét, sze-
rény kis sárafrildi államocskákká válnak, amíg azután Róma politikai hege-
mónüja be nem kebelezi őket. Amikor Róma - az i. e. IIL században - meg-
kezdi gigantikus párviadalát Karthágóval, az etruszk tengerészetnek már
semmi nyoma nincs; az etruszk szövetségesek csak arra szodtkoznak, hogy
nyersanyagot szállítsanak a római hajóhad létesítéséhez16.

laG. Colonna, G. Garbini, M. Pallottino, L. Vlad Borelli, Scavi nel santuario etrusco di
Pyrgi. Relazione preliminar§ della §€ttima campagBa, !964, e scoperta di tre lamin€ d'oro
insclitte in etrusco € in punico [Ásatások Pyrgi etíuszk szentélyében. Előzetes jelentés a
hetedik idényról 1964-b€n és ltrírom etruszk, illetve pun felírá§os afanylemezk€ felfedezésel
Aícheologia classica, xvl, 1964,49 sk.; G. Colonna, Il §antuario di Pyrgi alla luce delle
r€centi scop€lt€ [Pyrgi sz€ntélye a legújabb felfedeásek fényében],§tudi Etru§chi, )o(x[I,
1965, 191 §k.; c. Pugliese carratelli, Intorno alle lamine di Pyrgi [A pyrgi lemezekről], uo.
221 §k.; M. Pallottino, Rapporti fra Greci, Fenici, Etruschi ed altre popolazioni itüche atla
luce delle rec€rrti scoperte Kapcsolatok a görógök, föníciaiak, €truszkok és ínísnépek
között a |egújabb folfedezesek fényéb€n], Accademia Nazion. dei Lincei, Quademo n. 87,
1966, 13 sk.; J. Heurgon, The Inscriptions of Pyrgi [A pyrgi f€liratok], The Journal of
Roman studiۤ, LvI, 1966, l sk.
15 Erról csatáról, a források tanriságain kíviil, vannak korabeli feliratos emlékeink is az okon
a
az etruszk sisakokon, amelyeket a §yrakusaiak ajánlottak fel olympiában mint a zsákmány
tizedét: In§cr. Gra€cae, 510; Bulletin de Correspondance Hellénique, Lx)ofiv, 1960,72|.
l., 12. ábta.
16A2 etruszkok tengeri terj€szkedésének történeti kérdéseiról, a görög telepüés€kkel és
KaíthágóYal való kapcsolatokíól vö, M. Pallottino, Gli Etru§chi [Az etruszkok], 19,10',73
sk.; E. Colozier, Irs Étrusques et Carthage [Az etru§zkok é§ Karthágó], Mélanges de l'Érole
Frangais€ de Rome, 1953, 63 sk,; J. Bérard, La colonisatiou g.ecque de l'Ihlie méridionale
et de la sicile dans l'antiquité [DéI-Itália és Szicília görög koloniációja az ókorban], l957g,
258, 266 sk. 297.1.; N. N. Zalesszkij, Etru§zki i Karfagpn [Az etru§zkok és KarthÉgó],
Drevnij Mir, Moszkva, 1962, 520 sk,; J, Jehass€, Iía,,victoiíe á la cadmé€nn€" d'Ilérodot€
(I. 166) et la co§e daDs les courants d'expansion grecque [Héíodotos ,,kadmosi győzelme"
(I, 166) és Korzika a görög terjeszkedé§ idején], Revue de,s Études Anciennes, L){Jy,1962,
269 sk.] Pallottino, L€§ r€lation§ entre les Étrusques et carthage du vII€ au IIIo siécle av.
J.-Cfu. lKapcsolatok az etru§zkok é§ Karthágó között a Kr, e. VII-IL században], Cahien
de Tunisie, XLIV, 1963, 23 sk.; F, Benoit, Recherches sur l'hellénisation du Midi de la Gaule
Kutatások Dél_Gallia helléniációjáróI], i. m., 35 sk.; G, vallet, F. viuard, l€s Phocéens
et la fondaüon de Hyélé(A phókaiaiak é§ EIea [velia] alapít{ása), La Parola del Pa§sato,
108-11g 1966 (velia e i Focei in occidente) fve|ia és a phókaiaiak Nyugaton], 166 §k.; J.-P.
Moíel, I€s Phocéens en occident: c€ítitud€§ et hypoth駀§ [A phókaiaiak nyugaton:
bizonyosságok és feltevések], uo., 378 sk.; ezenfeliil vö. a pyrgi leletekre vonatkozólag a
76.1.14. jegy7etébfi idézett műveket; az ittíliai, kiilönd§en campaniai etruszk telepüés€kkel
kapcsolatban: N, N, Zalesszkij, K i§áorii etruszkoj kolonizacii ltalii v vII-vI W do n. e.
ütália 9tíuszk koloniációjáoak történ€éról az i. e. V[-VI. sázadban], 1965; az etruszk,
föníciai és görög tengeri kereskedelem úwonalairól az i. e. VIII-VI. §z{ázadban ld. L. Bíeglia,
I€ antiche rotte del Mediterraneo documentate da monete e pesi [A FöldköziaengBr ókori
tengeri útvonalai a péDzéíméké§ §úlyok tanú§árpi alapjánl RendicoDti dell'Accademia di
Napoli, XXX, 1955, 211 sk,; a tengeri kereskede|emról a Tirrén-tengeren és a szicíüai szoro-
son keresztül: G. vallet, Rhégion et zf,rcle, 1958, Az etruszk városok Rómának nyújtott
hoaáj6íluláúí6la második pun hábonlban ld, alább, 178. l.
A térképelsó§orban a száíd-tengeren (i. e. 540 köriil lezajlott) ten8pri csata utáni bely-
zet€t tiiktözi. A pontoás az €truszkok által elfogíalt vagy ellenórzött t€rületeket mutatja.
A tengcrpartokon feketével jelezve a görög koloniáció sávjs.
 Iv. FEJEZET

Az ettuszkok és ltáha
Az etruszkok területének kiterjedése. Az et-
ruszk uralom délen és északon. Az etruszk kul-
túra elterjedése ltálióban

In Tuscorum iure pene omnis Italia fuerat: majdnem egész Itália

az etruszkok uralma alatt volt - mondja Cato (Servius, ad
Aen.,XI,567). Livius pedig (I, 2; Y, 33) ismételten kiemeli az etruszkok hatal-
mát, gazdagságát és híréttengeren és szárazföldön, az Atpoktól a Mes'sina!
szorosig. A régészetiés feliíatos adatok, legalábbis részben, megerősítik az ókori
forrásoknak ezeket a megálapíásait, és lehetővé teszik számunkra, hogy ponto-
san meghatározzuk, Itáüa területének mely részei voltak közvetlenül alávetve az
etruszkok hatalmának, és melyek éreztékpusztán csak kihatását. Etruria poü-
tikai szettagoltsága ellenére ennek a népnek - valószínűeg a ktilönféle erők ha_
tékony összefogása révén- olyan erős terjeszkedési képessége lehetett, legalábbis
egy adottidőben (kiilönösen az i. e. VII. és Y. század között), hogy ltáia tirrén-
tengeri és Pó-vidéki területének nagy részénetruszk politikai és nyelü rendszert
hozott létre. Bizonyos továbbá, hogy az etruszk kultúra az etruszk nép életének
téí-és időbeli haárain messze trílnenően rányomta bélyegét ltáliára, kisugár-
zoít eg$észt a egész félszigetre és az északi kontinentális területek felé, még az
Alpok elváasaóvonalán trllra isl, másrészt behatolt a római műveltség hagyo-
mányai közé, s trllélte az etruszk nép történetrni és nyelvi léténekvégét.

1 Etruszk és itáliai árgyak elterjedéséíóI

é§ etruszk_itáliai hatásokíól az Alpoktól e§zakía f€k_
vó országokban vö. E. Genthe,,Über den etruskischen Taus€hhandel nach dem Norden [Az
etru§zk cseíekere§kedetemról Észak felé], 1874; Á. Ákerström, Der schatz von Hassle
[A hasslei kincs], Opuscula Aícha€ologica, II9 1941, l74 sk.; D. B. Hard€n, Italic and
Etru§can Find§ in Britain Ftáliai és etru§zk letetek Britanniában], Atti del I congres§o
Intem. di heistoria e Protostoria Medit€rran€a, 1952, 315 sk.; J. Gy. Szilágyi, zur Frage
des etruskischen Handels qach dem Norden [Az Északra iránluló etruszk kereskedelem kéi_
dé§éhez], Acta Antiqua Hungariae, I, 1953, 3-4,4l9 sk.; o. Kliudt-Jensen, Bronzekedeten
fra Brá [A brái bronzüst], t953; P. J. Riis, The Danish Bronze ve§sels of Gr€ek, Early
Campanian and Etruscan Manufactuío§ [Görö& korai campaniai é§ etruszk műh€lyekben
késziilt broozedény€k DániábaD], Acta Alchaeologica, )oo(, 1959, 1 sk.; o. H. Frey, Mostra
dell'Etruria Padana e della cittá ű Spina Kiállítás a Pó-vidéki Etíuriáról és Spina városá_
róU, 1960, II, 147 sk.; B. stjemquist, Ett §ven§t praktfynd med sydeuropeiska brons€r,
[Egy pompás svéd archeológiai bíonzlelet Dél_EurópábóU, Proxima Thule, 1962, .11 sk,

79
 A szorosabban vett Etruriát a Tirrén-tenger, a Tiberis és az Arno határolja,
Az a taelkétvátos taítozikhozzá. amely a haryomány szerint az etruszk népet
alkotta, és ahol a történelni idők kezdete óta etruszkul írtak, és beszéltek,
Az ókori hagyomány elhitette az újkori tudósokkal azl, az elképzelést, hog! az
etruszk népök meglolt a §aját teriilete, és ez megegyezett a történelmi Etruriá_
val, a törzs eredeti lakóhelyével; innen indultak volna ki azutáo a tengeri úton
folltatott gyarmatosítások és a száradöldi hódíüísok Campania és a Pó-slkság
feú. ua azóntan indokolt némi kétkedéssel fogadni ezt a kissé leegyszerűsített
szemléletet, éspeűg két okból vagy két kiilönböző értelemben, Egyrészt ugyan-
is ütatható, hógy a torténelni Etruria egész teriiletének kezdettől fogva és egy-
ségesen etruszk je ege volt; másrészt felmerülhet a kérdés, vajon más, rajta
tti,tn alo zónák északon és délen valóban másodlagosan meghóűtott terüle-
tek-e, s nem voltak-e esetleg kezdettől fogva részesei az etruszkok néppéválási
folyamatának?
Á közelnűtban F. Altieim2 rljra felvetatte az elképzelést,hogy a s z o -
rosan vett Etíuriát lakó, ^zL törzsekhez tartozó népeket
különböző
egy etruszkul bes#lő uralkodó csoport egyesítette, és a terüet f o k o z a t o,
sán vált etruszkká. Már az etruszkoktengeren híü eredeének hirde,
tói szerint is a feltételezett tirrén tengefparti betelepüés a partszegély mentén
történt, és onnan indult ki az etruszk terüet fokozatos elfoglalása; szerintiik
a temeikezési szokásokban fennmatadt kiilönbség - Dél-Etruriában túlnyomó-
részt a hantolás, Észak,Etruriában pedig a hamvasztás volt elterjedve - arra
mutat, hogy a tirrén bevándorlók a partraszállásukhoz legközelebb eső helye,
rcn vóUiitn*a többségben, az ország belsejében viszont tovább éltek az á,
rusz.kok előtti, alAz :umbéíhkosság tömegei. A kisszámr1 etruszk hóűtó által
leigázatt itáliai alapréteg gondolata többször előbukkan itt_ott a vita során,
mígyaúzaulu todóroli átal megÉgyelt egyes jelenség9kre,,például a caerei
feüiátok személyneveivel kapcsolatban, amelyek itáiai elemek széles körú be_
folyását mutatják I ez a tefret1 ásatásait végző R. Mengareü szerint a lakosság
ereáeti italicus sz fumazásfuakbizonyítékaa. De ebben az esetben késői feüratos
emlékekíől van szó, amelyek abból a korszakból valók, amikor Róma már
közvetlen uralma alatttaítotía ezt az etruszk várost, és amikor, éppen fordítva,
az etruszk elem az, amely eltűnőben volt. Az az eképzelés, hogy Veii eredeti_
leg italicus telepiilés volt, szintén megdőlt, amikor nagysámú archaikus ettusz,k
feürat került itt előa.
Mindamellett el kell ismernünk, hogy a f ö l d r a j z i l a g e t r u s z k n a k
tekinthető területen belül _ vagyis a Tiberis jobb partját magába foglaló részen
r Der Ursprung der Etruskeí [Az etruszkok ered€te], 1950,
c"." ou;"po"i o"tta §ua a'ne§sione a Roma ecc. lCaere Rómához c§atolása idejében stb.],
"
eiti á"r utoogroso ű studi Romani, 1931,411 sk. Ezt az elméletet írjabban átvette L,
p"úi i., r,. toáuu Regolini-€alassi [A Regolini-Galassi-sír], 1947, 8 sk, e§ még mások,
a Notizie degli Scavi, 1930, 335 sk.

80
r
l
I

- jelentős nyomai vannak nem etruszk nyelvű lakosságnak, igy a faliszkoknak,

akik a folyó kanyarulatában fekvő vidéket foglalták el, Orte és Róma között,
és noha már igen korán az etruszkok politikai és kulturáis fennhatósága alá
keriiltek, mindig megőrizték latin etnikai és nyelvi sajátosságaikat, Érdekes
megfiryelni, hogy a faüszk teriileten, mint ahogy Latiumban is, hiányz|k az
igaz' Villanova-kultúra. De hozzátehetjiik, hogy még Dél-Etruria szívébenis -
peldául a tolfai hegyek vidékénés Bisenzióban - a helyi vaskori kutturák, ame-
lyek részben megrekedtek protovillanova hagyományoknál, és sok hasonlósá-
got mutatnak a latiumi kultúrákkal, mai tudásunk szerint mintha ugyancsak
lényegében kíviil maradtak volna a part menti Viüanova-kultúra jellegzetes
fejlődésén; ez tAlán ar;nak a jele lehet, hogy etnikai szempontból határterület-
ről van szó, amely protoetruszk é§ ,,píotolatin" elemek között ingadozotts.
A források beszélnek a belső-etruriai umbeíek camerseknek nevezett csoport-
járól, és Chiusit Camars néven is emütik (Livius, IX,36,7; X, 25, 11; Cicero,
Pro Sulh, 19 stb.). Egész Etruriában, nemcsak Caerében, sűrűn előfordulnak
italicus eredetű §zemély- és helynevek, ezek indoeurópai nyelvű népek korai
időre visszanyiló mély hatásáíól tanúskodnak. A tengermelléki Dél-Etruria
tájainak gyors és nagy ütemű fejlődése a hatalmas belső terüetekhez képest
valóban aría enged követkeáetni, hogy az etruszk nép kialakulása nem egyide-
jíileg ment vógbe a szorosan vett Etruria egész terüetén, hanem - különösen
a belső részeken - sokáig harcoltak más etnikai elemek képviselőivel, sokáig
tartott, míg végül föléjük kerekedtek, beolvasztva vagy meghódítva őket6.
A hiteles történeti források majdnem teljes hiánya lehetetlenné teszi az egyes
etruszk városokra és kölcsönös kapcsolataikra vonatkozó politikai és katonai
események akár csak nagy vonalakban megrajzolt r€konstruáását is. A törté-
nelem leginkább élő része, uralkodók és vezetők neyei, zavargások, hábonik,
szövetségek, évszámok - mindaz, amit kellő részletességgel tudunk, például az
archaikus és klasszikus Görögországról - sajnos nagyrészt homályban marad.
A görög-római irodalmi hagyomány megemlíti néhány etruszk hős, városalapító
és király alakját - így példátll azt az Aimnast vagy Arimnestust, aki a barbá-
rok közül elsőnek szentelt fogadalmi ajándékul trón§zeket Olympiában (Pausa-
nias V, l 2, 5) -, de ezeket általában legendásnak yagy egyenesen későbbi kita-
láások és mitológiai spekulációk sziileményeinek kell tekinteni; a modem
kritika csupán néhány esetben ismeri el, hogy valami történeti magja lehet a ha-
gyománynak, amely ezekről a személyiségekről és a hozájuk kapcsolódó ese-
ményekről szól. A legbiztosabb, bár csak közvetett és általános adatok, ame_
l1reket a klasszikus itők az etruszk városok poütikai történetéről nyíjtanak,
jórészt Etruriának a görög világgal és Rómával fennállott kapcsolataira vonat-
5 Vö. M, Pallottino, Appunti di protostoria
etrusca e laüna [Megjegyzések az etruszk é§
latin kora-történetróll, studi Etruschi, >ív, t9ito, 27 §k.
. Az etru§zkoknak az ókori Itália más nép€ivel Yaló kölcsónii§ kapc§olataiía néuve Yö. még
G. D€voto, Historia, vI, 1957, 23 §k.

8l
koznak. Annál értékesebbnek látszik az a néhány igen ritka feürato§ forrás,
amely közvetlenül dedt fényt Etruria régi belső történetének egyes mozzana-
taira (remélhetőleg ezek a jövendő régészetifeltárások során szaporodnak
majd); ilyenek például a Tarquiniában töredékekben előbukkant latin fel-
iratok etruszk történeLni személyiségek ,,elogiumával" [kiemelkedő tetteinek
felsorolásával] és a Pyrgi szentélyében megtalált, már említett aranylapocskák
etruszk és íiiníciaifelirattal?.
Átalában feüsmerhetünk egy egymástól többe-kevésbé független városálla-
mokon alapuló szervezetet; ezeket a városállamokat, legalábbis a római hódí-
tás idején, valamilyen konföderáció kötötte össze. Kirajzolódik előttünk intéz-
ményeik fejlődése az egyeduralomtól a köáársaságig; ezeknek rendszeréről és
erről a folyamatról részletesebben a VI. fejezetben szólunk majd. Az irodalmi
források utalásai és a régészeti adatok alapján arra is következtethetünk, hogy
a tengermelléki Etruria városai, elsősorban Caere, Tarquinia, Vulci, a VII. és
VI. században hatalrnuk csucsán álltak, és fénykorukat élték,de nincs módunk-
ban pontosan megállapítani kölcsönös kapcsolataikat, és azt, hogy miként
követték esetleg egymást a főhatalomban. Tarquiniának a korai időkbeü elsőbb-
sege mellett szól a város eredetéhez fűződő hagyományok régisége és súlya; po-
litikai érdekkörenek kiterjedtségére fényt vetnek a fentebb említett latin ,,elo-
glumok" utalásai tarquiniai személyiségek vállalkozásaira - nevtik sajnos nem
maradt fenn -; egyikük, ahogy már láttuk, tengeri hadjáratot vezetett Sziciliá-
ba, egy másikat egy ,,Caerekbálya" elleni, pontosabban meg nem hatáío?hatő
akcióval és egy, a mai Afezzo teriiletén vívott hábonival kapcsolatban említe-
nek8. A VI. század, derekál, úgy látszik, Vulci is különösen kiemelkedő helyet
vlvott ki magának gaÁagságával, lagyméretű árukivitelével és vulci személyisé-
gek feltehető beavatkoá§áyal Dél-Etruria és Róma politikai harcaiba (ahogy
majd hamarosan látni fogjuk)g. Már utaltunk azokra az új dokumentumokra,
amelyek Caere egyik urának, az V. század elején élt Thefarie Velianasnak nevét
idézik. Valószínű, hogy a Yl. százaő vége felé a száraúöld belsejében fekvő
Chiusi városa jutott hegemóniáía; ezt sejtetik a legendás hagyományok Lars
Porsenna király latiumi vállalkozásairól, amelyek talán egybe€snek a parti
városok hanyatlásának kezdetével . Az Y. százaóbal ugyanis főleg Chiusi, Or-
vieto és a Pó-vidéki Etruria régészetileg is kimutatható vitőgzásálak lehetünk
tanű. Ahogy fokozatosan közeledünk az etruszk kultúra utolsó szakaszához
(i. e. IV-II. század), észrevehető más, a száradöld belsejében és északon fekvő
városok, mint Volterra, Arezzo, Perugia fontosságának egl,re jelentősebb növe-
kedése.
ltália ,,etruszkjzálódása" két irányban megy végbe: egyreszt dél felé, a tirrén
? Ezekől a kérde§ekról vö. M, Pallottino, Arcbeologia Cla§§ica, XVI, 1964, 1ü sk.
3 vö. M. Pallottino, Tarquinia (Monumenti Antichi dell'Ac.ademia d€i Linc€i >oo(vl,
1937), U5 sk., 367 §k. hasáb; a tarquiniai ,,elogiumokról" vő. 'l4 l., 11, sz. jegyz.
. Vö. G. Colonna, Studi Etruschi, XXIX, 1961, 76 sk.

82
 partok mentén, Latiumban, Campaniában, másrészt észak felé, az Appennine-
ken tű, a Pó-síkság alsó révén.Így valamiféle etruszk etnikai-poütikai össze-
fiiggés rajzolódik ki a Salernói-öböltől a Trentói-Alpokig. Kívül maradnak
ezen nyugaton Nyugat-Lombardia, Piemonte és Liguria ügur törzsű lakossá_
gukkallo, keleten a venetusok földje, Itália egész kel€ti fele, azaz a picennmiak,
umberek, szabellek területe és a félsziget déü csücske (ld. a térképet a 78.1a-
pon).
Már lámutattunk, hogy a Villanova-kultúra elterjedési területének és a törté-
nelmi korban teles bizonyossággal etruszkok elfoglalta térségeknek lényegileg
azonos volta sokkal regebbi terjeszkedésre enged következtetni, mint ahogyan
aá eddig elképzelték. Ez elég jól illene Bologna és Salerno vidékére,amelyek-
nek fennmaradt régészeti anyaga - ahogy hamarosan látni fogjuk - többé-
kevésbé megszakítatlan folyamatosságot mutat a Villanovától a történelmi
etruszk korszakig. Még a picenumi Fermo Villanova-,,szigetét'' is kapcsolatba
lehetne hozni Strabón adatával (V, 4 ,2) ata vonalkozólag, hogy Cupra városát
(az Adria partján, nem messze Fermótól, hires Héra-szentéllyel) tirrének alapí-
tották. Ha az effajta egyezéseket lényegiüben érvényeseknek fogadjuk el, az et-
ruszkok megjelené§ét DéI-Itáiában és az Appennineken túl már legalább a VIII.
sázadra lehet viswavezetni; ez megfelelne annak, amit már a tirrén tengeri ura-
lom kezdetére vonatkozólag feltételeztünktl.
Történeti szempontból az etruszk uralom Campaniában - amivel szemben
a múltban a modern kritika némi kételyeket támasáott -, amióta J. Beloch
bebizonyította létezését1',és az utóbbi évtizedek régészetié§ feliratos leletei
után (főleg a capuai agyagtégla nagy etruszk feliratára kell utalni) ma már leg-
feljebb másodrendű fontossági pontokon problematikus. Az etruszkok megte-
lepedéséta campaniai partvidéken, legalábbis kezdetben, minden kétséget kizá-
róan tengeri vállalkozásaik ürágzásával kell összefüggésbe hozni; ezekről tud-
juk, hogy a Tirrén-tenger déü tésze, Szicíüa és a szorosok térségefelé irányul-
tak. Már aYIII. század első felében Euboiából érkező görög hajósok elfoglal-
ták a mai Ischia ságetét, majd onnan kiindulva megalapították Cumae-t, a leg-
északibb helléu települést a fél§zigeten. Az antik történelmi hagyomány ismétel-
ten feüdézi az etruszkok hosszú harcát ez ellen város ellenl3. uralrnuk campa-
nia területén Cumae-tól észalaa és délre messze kiterjedt Capua, Acerta, Nola,
lo Kérdés, hogy etruszk feliratok elókerül€s€ PiemoDtéban (vö. M. Buffa, Iscrizioui etrusche
nel leritorio del popolo ligure [Etruszk feliratok a ügur nép teÉletén],Memorie dell'Acca-
demia Lunigianarc, Xv, 1934) úey fo8ható€ fel, mint az etruszk koloniáció bizoDyítéka a
TaDaro e§ §tura folyó völgyében egé§zen cuneo kömyékéig. Az etruszkok és liguíok közti
hatáIokról vö. még N. Lambogüa, studi Etíuschi, X, 1936, 137 sk.
ll Ld. fentebb a 66, 70 sk. lapokon.
l: Campanien, 1879.
l3 Az ókori forrá§ok említenek egy cumae elleni meghiírsult
etruszk támadá§t umbel és
daunu§ csapatcgységek kózremúködésével i.e. SZ-ben (haükarnassosi Dionysios VII, 3 sk.)
es az i. e. 474. éü tengeri csatát; erre vonatkozólag ld. fentebb 76. l.

83
Nocera, Herculaneum, Pompei, Sorrento városok elfoglalásával vagy megalap!
tásával (ezekhez csatlakoznak még más, pontosan nem azonositbató, a pénzer,
mékről ismert telepüések, mint Uri vagy Urila - ez talán azonos Hyriával -,
Velcha, Velsu, Imthi)la. Ennek az uralomnak ugyanolyan szervezete volt, miDt
az anyaotszágnak, tizenkét város szövetségével, valószínűleg Capua fennható-
sága alatt. A források beszélnek a salernói partvidék elfoglalásáról is Sorrento
és a Sele torkolata között, vagyis a régi picentiumi földről, ahol Marcina etruszk
település feküdt (Strabón, V, 4, 1 3 ; Plinius, III, 70). Érdekes, hogy éplrn ezen a
vidéken tűntek fel Villanova- és orientalizáló (Pontecagnanóban), valamint
archaikus etruszknak látszó (Fratte di Salerno) régészeti leletek, de ma már ma-
gának a capuai necropolisnak új leletei is világosan tanúskodnak egy azetíusz-
kokéval rokon kultrlra folyamatosságáról Campaniábanr5. Hogy Strabónnak
a Pompei fölötti etruszk uralomra vonatkozó megjegyzése (V, 4, 8) - amit soká-
ig kétségbe vontak16 - hiteles, azt bjzonitják azok az etruszk feüratú fekete
bucchero-töredékek, amelyeket A. Maiuri talált az Apollo-templom alatti réteg
ásatásai során, Pompei foruma közelébenl?.
A történelni hagyomány kifejezetten beszél Latium és Róma történetének
etruszk szakaszáról, különös tekintettel a Tarquiniusok etruszk dinasáiájára,
amely az i. e. VII. század vége és aYI. száaad, utolsó évtizedei között uralko-
dott Rómában. A régeszeti leletek teljes mértékbenigazolják ennek az elbeszé-
lésnek lényeges pontjait, beleertve a keltezésétis18. Az etruszk kulturális és

ra Az etruszkokról campaniában vö. J. Heurgon, Recheíche§ sur l'histoire, la religion et la

civilisation de Capoue préromaine rranulmányok a római kor elótti capua töíténetéról, val-
lásáról és kultúrárir ól!, §a; A. Maiuri, §aggi di varia antichitá ffanulmányok különböző
ókori kérdésekíól],1954, 11 sk., l11 sk., 241 sk.; M. Pallottino, La Parola del Passato,47,
1956, 8l sk.; N. N. Zalesszkii, K isztorii etruszkoj kolonizacii Italü v VII-VI w do n, e,, i. m.
t5 Ezekrót az írj leletekról ld. Mostra della píeistoria et della protostoria nel salernitano

[Az ó§kor é§ koía-történeti kor salerno körzetében] c. kiáüt᧠katalógu§ít, 1962; M. Napoli,
B. D'Agostino, W. Johannowsky közleményeit, stuű Etruschi, )o(xl[, 1965, 661 sk. A Cae_
reben és haenestében találtakhoz ha§onló poDtecagnanói orientaliáló tálíól vö. A. vaccaío,
La pat9ra orientalizzante da PontecagDano presso Salerno [A salerno melletti Pontecagna,
nóból sármazó orientaliátó tál], studi Ftruschi, )oaxl, 1963, 241 sk.
16 Az etruszkokjelenlétének kérdé§éről pompeiben vö. A. §ogliano, pompei nel suo sviluppo

storico [Pompei történeti fejtódés€] I, 1927 ; A. Boéthius, Gli Etru§chi in Pompei [Az etruszkok
Pompeiben], Symbola Philologica o. A. Daniels§on dicata, Upp§ala, 1932; G. Patroni,
studi Etrus€hi, xv, 1941, 109 sk.
1? A. Maiuri, Saggi di varia antichitá lTanulmányok különböző ókori kérdesekről], 244 sk.
13 vö. M. Pallottino, I-e origini di Roma
[Róma eredete], ATcheologia classica, xII, 1960,
1 sk., továbbá Fatti e leggende (modeíne) sulla piü antica storia di Roma ltények és (ítjkori)
legendák Róma legrégibb történetéről], studi Etruschi, xxxl, 1963, 3 sk.; A. Momigüano,
A! Int€rim Report on the origins of Rome lKózbevetőleges kutaási besziimoló Róma erede,
téről], Journal of Roman studies, LIII' 1963, 95 sk. i A. Alföldi, Early Rome and the Letins
[A korai Róma es a latinok], 1965. Ezek az ííások több€k között cáfolják E. Gjeístad elmé-
letét, aki a Tarquiniusok uralmát és az etruszk befolyás idószakát Rómában a VI. század
végéreés az Y. század első felére akarja eltolni.

84
művészeti hatás világosan felismerhető Latiumban már a VII. száaadban, a pa-
lestrinai sírok gaÁag oienálizáló mellékleteiben, amelyek nagyon hasonlíta_
nak a Caerében és Vetuloniában találtakhoz; majd még erősebbnek mutatkozik
ez a hatás a VI. században, egészen a V. sázad elejéig, különösen az építészet-
ben és az archaikus templomokat díszítő terrakotta lapokon. Maga Róma is
ebben az időszakban nyeri el igazi egységes városi jellegét: védősánccal veszik
köriil, monrrmentális épületek emelkednek. Különösen fontos az, hogy etruszk
feliratokat is találtak a város területén; a Capitolium tövében és a Palatinuson
napvilágra keriilt bucchero-edényeken olvashatókhoz újabban egy impasto_
edénytöredék csatlakozik néhány betűs felirattal a YII. század végéről vary
a VL szÁzad elejéről, ezt a Forum Boariumon, Sant' Omobono szentélyének
területén fedezték fe119. Mindezek - szemkn a nem naryszámú római archaikus
latin felirattal, amilyen a Duenos-v:íza, a Lapis Mger híres kőoszlopa a Forum
Romanumon stb. , aztbhonyitják, hogy az etruszkok a lakosság fontos elemei
e városban, amely ezek szerint gyakorlatilag ugyanabba a kétnyelvű, etruszk-
lath, zőnába tartozik, amelybe tudvalevőleg a faliszk terüet is.
A Róma történetének etruszk szakaszára vonatkozó hagyomány átértékelé-
sének ehhez a folyamatához kapcsolódnak azok a mondák is, amelyek a Vulci-
ból származó két fivér: Aulus és Caelius Vibenna és banítjuk, a később Servius
Tullius királlyal azonosított Mastarna haditetteiíől szólnak (Varro, de ling. lat.,
V, 46 és Serviusná, ad Aen,,Y,560;Fesirs,31|44,s.v. Caelius mons; ha|likatnass-
sosi Dionysios, II,36, 2 sk.; Claudius, C. L L.XIJI,1668; Tacitus, Ann,IY,
65), A vulci Frangois-sír festményei egy csatajelenetet ábtázalnak; az egyik
oldalon egy csopoítot látunk, benne Avle és Caile Vipi\as (azaz a két Vibenna
testvér), valamint Macstrna (azaz Mastarna), a másik oldalon harcosokat, köz-
tük egy Cneve Tarchunies Rumach nevíí(amit vitán felül mint Gnaeus Tarqui-
nius Romanust kell értelnezni), tehát a Tarquiniusok dinasáiájának egyik
tagja. Ezeket a hellénisztikus kori ábrázolásokat etruszk feliratok kísérik,és
kétségkívüla hagyomány egy régi etruszk változatát örökítik meg20. Yeii egyik
szentélyenek kiásásakor napvilágra került egy bucchero-edény töredéke et-

1§ M. Pallottino, La iscrizione arcaica su vaso di bucchelo riDvenuta ai piedi del Campidoglio

[A capitolium lábánál talált archaikus feliratú bucchero-edény], Bulletüno Archeol. comu-
nal€, LxIx, 194l; Rivi§ta di epigrafia etrusca [Etruszk feliíatok szeí éje], studi Etru§chi,
xxII, 1952-53, 309 §k.; xxxfiI, 1965, 505 sk. Egy etruszk feliratot már ismertek a latiumi
Satricumból (studi Etruschi, XIII, 1939, 427 sk.).
'0A kérdéshez legújabban: L, Pa!€ti, Studi Etruschi, V, 1931, 147 sk.; A. Momigliano,
L'opera dell'imperatore Claudio [Claudius császár életmúve], 1932, 30 sk, ; M, Pallottino, stu-
di Etruschi, )(III, 1939, 456 §k., valamint Gli Etruschi [Az etíuszkok]9, l08 sk., 270. l,;
s. MazzariEo, Dalla Monarchia allo stato repubblicano: ricerche di storia romana archaica
[A monarchiától a köztársasági államig: kutatások az archaiku§ Róma történetórőll, 1945,
184 sk.; L, Pareti, Storia di Roma [Róma története], I, 1952, 3l0 sk,; P. De Francisci, Pri-
moídia ciYitati§ [A városáílam kezdeteil, 1959, 638 sk.; A. Alföldi, Eaíly Rome and the La-
tins [A korai Róma és a latinok], i, m. 212 §k.

85
ruszk fogadalmi feürattal, amelyen a felajánló neve Avile Vipiennas, Aulus
Vibenna vagy Avle Vipinas archaikus etruszk formája. A felirat az i. e. VI. §zá_
zad derekáról származik, éppen abból az időszakból, amelyre a hagyomány Ser_
vius Tullius királyságát tesá; egykoru és eredeti dokumentuma annak a törté-
nelmi korszaknak, amelyre azidézett legendás elbeszélésekvonatkoznak, Elkép-
zelhető, hogy Aulus Vibenna, csakúgy, mint Caelius, valóban történe|mi sze-
úélyrolt, azaz etruszk hadvezér, aki testvérével íésztvett a Róma ftilötti ura:
loméítfolytatott politikai versengésekben; és nincs kizárva, hogy egyiktik foga-
dalrni ajándékot szentelt Veiiben, hiszen ez annyira közel feküdt Rómához2t.
A hagyomány szoíos összeköttetésekről emlékezik meg ugyanebben az idószak_
ban Veii és Róma között azokkal a műalkotásokkal kapcsolatban, amelyeket
Vulca és más veiibeli művészek készítettek Jupiter, Juno és Minerva capitoliumi
temploma részére(Varro, Pliniusnril, Nat. Hist.,XXXY, 157; Plutarchos, Paó-
licola, l3).
A Latium fölötti etruszk uralomról tanúskodnak még a Porsennának, Chiusi
királyának tetteiről szóló hagyományok; ezeket a régi források aYL százaÁ
végéíeteszik. De Porsennát már a latin vfuosok függetlenségi vágya fenyegeti;
ugyanakkor pedig az etruszk tengeri hajózás mély gaáasági válsága is kezdi
érezletni hatását. A cumae-i görögök szövetsége a latinokkal (Livius, II, 14;
halikarnassosi Dionysios, VII, 5 és ó) elősegíti majd a Latium fölötti etruszk
fennhatóság rendszerének bukását; kétségkívülezeknek az eseményeknek a so-
rába kell beilleszteni azokat a hagyományokat, amelyek a Tarquiniusok ural-
kodásának végére,a köztfusaság megalakulására és Rómának az etruszk ura-
lom alóü felszabadítására vonatkoznakzz. Tegyük még hozzá végezetiil a he-
gyekben lakó keleti itaücusok nyomását; közüliik pl. a volscusok ugyanebben az
idővakban leigázzrik Latium nagy részét,és elérik a tengert. Az etruszk uralom
Campaniában néhány évtizeddel triléü területének elvágását a szoros értelem-
ben vett Etíuriától, de végü is i. e, 430 körül, az itáliai samnisok betörése követ-
keztében elbukik (Diodorus Siculus, XII,3l, 1; Livius, IV,37, 1).
A Pó-síkság etruszkká válását a régiek úgy képzeltékel, mint a tizenkét tirrén
város által végrehajtott gyarmatosítást, ugyanannyi város megalapításával,
s hogy ezekberr a válalkoásokban résá vett néhány mondai vagy félig mondai
személy, mint Tarquinia névadó hőse, Tarchon és egy Aucnus vagy Ocnus nevű
hadvezer, Aulestesnek, Perugia kiráyának fia vagy testvére, Felsina - azaz
Bologna -, Mantova stb, alapítói (Servius, ad Am.,X, 198, 200). A régészeti
leletek kétségtelenülbizonyitjék az etruszkokjelenlétét az Appenninektől észak-

2l A v€ii feliratról §tuü Etruschi, xüI, 1939, 455 sk. Avle vipina neve, talán már mint
hérószé, előfordul egy v. századi f€stett vulci cseszén is; vö. J. HeuígoD, Mélang€§ carcopi
no, 1966, 515 sk.
2' Róma, az etruszkok és a latinok közti kapcsolalokíól a vI. és v. sázadban ld. újabban
A, Alföldi, Early Rome and the Latins i. m.

8ó
ra fekvő teriileteken, úgyhogy joggal lehet ,,Pó-vidéki Etruriáról" beszelni23;
kiilönösen sűrűn fordulnak elő az tlyen leletek Bolognában - etruszk nevén
Felsinában - és környékén, ahol már a VIII. és VII. században Villanova-kul_
tűravkágzolt, a tirrén Villanova- és origntalizáló kultrira erős hatása alatt; a VI.
század végétőlkezdve és különösen az V. és IY , száaadban az írott emlékek és
a kultúra (az igynevezett bolognai Certosa-kultúra) világosan és kétségtelenűl
mutatják a terüet etruszkjellegét. Az Adriai-tenger felé eső vidéken etruszkként
tartották számon Spina, Adria, Ravenna, Rimini városokat; az első közülük az
y. száaadban nagy tengeri kereskedelmi központtá vált, és igen fontos szerepet
töltött be a Görögoíszággal folytatott árucsere-forgalomban, ahogy gazdag
temetőjének sirjai tanúsítják.Beljebb a szárazföld felé meg kell említeni Par-
Ááí, PiacgnÁt, Modenát, Mantovát és talán Melpót - amelyet nem tudunk
biztosan azonosítani -, a Reno felső folyásának völgyében pedig, Marzabotto
falu mellett, régészetifelárásokból ismerünk egy hatalmas, teljes bizonyosság_
gal etruszknak mondható telepüést, jellegzetes, jól kivehető merőleges alaptajz-
zal; ez ahelységvirágzását az Appenninek völgye felé átjáróul szolgáló fekvésé-
nek és talán bfiiyakincsek kiaknázásának köszönhette.
Az etruszkok Észak_Itália fölötti ura|mát keleten a venetusok, nyugaton a tgu-
rok korlátozták. Összeomlásához valószínűleg hozzájárult a dél felől, Közep-
Itáliából jövő umberek előnyomulása, akik Strabón V, 1, 7 és 10-1l szerint
elfoglalták Riminit és Ravennát (tehát nem előzték meg, hanem követték az
etruszkokat a Pó-vidéken), de főlry a gallok betórése Közép-Európából az Alpo-
kon keresáülza. Ez utóbbiak, a cenomanok, boiok (akikről Bononia, Bologna
a nevét kapta), insuberek, senonok, gaesatusok nagyobb csoportjai az Y. század
folyamán, ha nem még előbb, eláras doltákÉszak-Iíátiát; innen azuán, átkelve
az Appennin-hegységen, eljutottak Picenumba és Etruriába, míg végül még
Rómát is kifosztották (a hagyományos évszám szerint i. e. 391-ben vagy még
valószínűbben 386 körül). Feltehető, hogy a városok etruszk lakossága részben
túléltea kelta hódítók hullámát - akik régészetileg felismerhetők harcosaik
sírjainak a La Téne_kultútához tartozó felszereléséről -, épprigy, ahogy sokkal

23N. N. zale§szkij, Etruszki v szevernoj Italii [Az etruszkok Észak-Iáliábanl, 1959; spina
el'Etruria padana [Spina és a Pó-vidéki Etruria] (Atti del I convegno di studi Etru§chi),
1959; Mostra dell'Etruria Padana e della citta di Spina [Kiálítás a Pó_vidéki Etruriáról és
Spina vfuosáról], Bologna, I, 1961e, II, 1960, korábbi irodalommal; G. A. Mansuelü,
R. Scarani, L'Emilia prima d€i Romani [Emilia a rómaiak előtt], 1961; M. Pallottino, Gli
Etruschi nel l'Itatia del Nord : nuoyi dati e nuove idee [Az etru§zkok Észak-Itáliában : irj adatok
é§ új elgondolások], Hommages á Alb€rt Gleoi€f [A. Grenierrmlékkönrry] (collection
Latomus LvI[), 1962,7'l sk i Mansuelli, i. m. ld. a 47. lap jegyzetéb€n.
'a A keltákról Iuiliában és beözönlésük idópontjáról vö. A, Gíenier, Les Gaulois [A gallokl,
1951, 114 sk,; J. Bayet, Tite_Live, Histoire Romaine rritus LiYiu§, Római törten€t], v, 1954,
1 59 sk. ; J. Moreau, Die Wclt der Kelten [A kelták világa], l 958, 26 sk. ; Róma gall felgyújtá-

§inak év§ámáról vö. M. sordi, I rappoíti romano<eriti e l'origine della civitas sin€ suf-
fragio [A Róma-caele közti kapcsolatok és a ,,szavazati jog nélkúIiváros" eredete], 25 sk.

87
később ugyanezeken a helyeken a késő csásaírkori rómaiak is túléltéka germá-
nokat, Tudjuk például, hogy Mantova még a római koíban is etruszk h agyomá-
nyokkal büszkélkedett. Feltételezték aú, is, hogy az alpesi völgyekben szétszó-
íódott etíuszk elemek nyomai ismerhetők fel az Alpok etruszk ííás§al írt ké§ői
felirataiban; e feltevés alapja Livius kóvetkező híres szakasza (Y, 33'): Álpinís
quoque ea gentíbus haud dubie origo est, maxíme Raetis: quos loca ipsa effe-
íarunt, ne quid ex antíquo, praeter sonum linguae, nec eum incorruptum, reti-
nerent íaz alpesi népeknek, kiilönösen a raetusoknak is kétségkívülugyanez
(vagyis etruszk) az eíedetei a hely annyira elvadította őket, hogy régi műtjuk_
ból nem őriztek meg mást, mint nyelvük hangzását, de még ezt is elváltozva].
Valószínűbb azonban, hogy ezek a feüratok olyan óindoeurópai nyelvű benn-
szülött népekhez tartoznak, amelyeknek nyelve csak távoli íokonságban van az
etruszkkal25. Szólni kell végiil a üguriai etruszk hatás kérdéseiről; a régi hagyo_
mány etruszk uralomról beszél a ligur partokon egészen a Magra völgyéig, és
Luni etruszk alapításáról tud; a régészetvi§zont ligur kultúra képéttárja elónk
egészen az Arnótól északra fekvő területig, és csak igen késői korban mutat fel
Luniban etruszkiáló művévi mepflatkozásokat. Arra gondolhatunk, hogy e
tájak birtokáért heves összecsapások folytak az etruszkok és a vad, harcias ügur
töízsek kózött, továbbá, hogy az etruszkok főleg a partokat tartották el7enőtzé-
sük alatt ; ez átmeneti jellegű volt, és legalább addig tartott, amíg a íómai hódí_
tás fel nem váltotta26.

Az etruszkok politikai uralma és a közvetlen gyarmatosítás a szárazftildi Itá_

üának csa} egy részéreterjedt ki; az etrusz*ok kereskedelni tevékenysége és
kulturális hatása azonban sokkal mes§zebbre nyilt. Etruria ugyanis a félsziget
kózepén a kultúra egyetlen világítótornya volt, amely meglehetősen távoü idők
óta sugározta fényet az általában elmaradott népekíe; az egyetlen, ami szemben
állt vele - de kívüről jött, és eleinte csak csekély hatású volt - a görög kultúLra,
amü Dél-Itália és Szicília partjairól terjedt felfelé. Igen korlátolt hatósugarrl
(Nyugat-Sáclía és Szardínia) és kulturális szempontból másodrendű volt a kar-
thágói befolyás. Amikor a rómaiakat megelőző etruszk-itáliai kultúráról van szó,
az emberek akaíatlanul is hajlanak arra, hogy ugyanarra a történe|mi és időren-
di szintre helyezzék az ókori ltália különböző népessegeit, így az etruszkokat,
ügurokat, venetusokat, latinokat, umber-szabelleket stb, Valójában a íéEészeti
emlékek figyelmes üzsgálata elóg ahhoz,hogy meggyőzzön, hogy az ókori Itália
kultúLrájának kialakításában a főszeíep és a teües időrenű elsőbbség Etruriát
illeti. A VI. században - az etíuszkok nagy terje§zkedése és kultúLrájuk legtel-
jesebb virágása idején - a Pó-sikság és az alpesi terüetek népei még egy elrna-

l5 Ld, fentebb, 37. l.

'. vö. L. Banti, studi Btruschi, v, l93l, ló3 sk.; Luni, l937.IÁ. még 83. I., l0. §z. jegyz.

88
íadt vaskoíi kultúíaköréb€n élnek; a picen,,miak és umberek olyan életfor_
mát épitenek ki, amelynek uralkodó elemei Etruriában máf trilhaladott bar-
bár vonások és orientalizáó motív,,mok, vagy pedig többé-kevésbé közvetlen
etruszk hatások érik őket; Latium és Campania az etruszk és görög műveltség
ható§ugarába tartozik; a samnisok ekkor - és még több évtizeden át - az adriai
vaskori kultriLra késői vonásait mutatják. Mindezeken a peremvidékeken - kivé-
ve a göíög telepesek által benépesített legdélibb részt - lényegében archaikus tí-
pu§rl falusi kultúra él tovább; végleges átala}ulása városi kultrirává először az
etruszk politikai hatalom és kultúra hatására megy végbe, később pedig főleg
a félsziget poütikai egyesítésénekkövetkezrrényeként, Róma uralma alatt,
amely maga új városi életformákat hoz létre és terjeszt el; ezeketEtruriaisjelen-
tős részben átveszi.
A vallás és a szertartások teIéD a §zoros kapcsolatot Etruria, Umbria és Lati-
um között bizonyítják az Iguviumi Táblák szövegei és a Cato De fe rüstícáJá-
ban fennmaradt imaformulák; szembeötlő ezeknek az egyezése azzá, amit az
etruszk ritusok írott errlékeiból megértünk : a fogadalomtétel és a könyörges for-
muláival, istenségek neveivel, a krrltusz szakkifejezéseivelz?, Említé§re érdeme§,
hogy sok etruszk istenségnek a neve is azonos a |atin és itáliai istenségekével:
például UziJuno, Menerva-Minena, i{e&m-Neptunus, Sehan-§ilvanus,,Sa/re_
Saturnus, Yel1an-Yllcanus, Maris-Mats, Yesuna-Yerona. Még ha néha olyan
közös elemekről van is szó, amelyek egy régebbi őskori kulturális egység idejére
vezethetők vissza, kétségtelen, hory a hiedelmeknek és vallási motívumoknak
ez a szoros rokonsága az etruszkok Közép-Itália ftilötti kulturális vezető szeíe-
pének keretében fejlődött ki.
Ugyanezt lehet mondani a személynevek kapcsán. Az etruszkoknak, latinok-
nak és umber-szabelleknek közös jellemző szokásuk volt, hogy a személyeket
kettős néwel (elő- és nemzetségnéwel) jelölték : ez nem található meg más ókori
népeknél,és valószínűleg Etruriából terjedt el26. Latium ós Közép-Itália népei
a társadalmi rendszeríel együtt többe-kevésbó teljesen és közvetleniil áwették az
etruszkok politikai rendszerét is. A római királyság, még kiilső jeleiben is - mint
az aranykoszorú, a tíón, a ve§szőnyalábok, a pálmaleveles toga stb. a latin írók
-
határozott állítá§a szerint etruszk eredetű. Az umberek átvették a rzaruk etruszk
hivatali méItóságátz9.
Az etruszk kulturáüs hatásnak egy másik igen fontos eteme az itáliai félszige-
ten az írás. Az etruszkok igen régen átvették a görög (nyugati, valószínűleg
cumae-i eredetll) ábécét; délen ugyanezt használták a latinok és fal rszkok is, ter-

'? K. olzscha, Interpretation der Agramer Munienbinde [A ágrábi múmiatekerc§ értelme-

á*\ 1939, 3 sk.; M, Pallottino, sutla lettura e sul contenuto della grande iscrizione di
Capua [A capuai nagy felirat olyasásáíól és tartalmáról], studi Etru§chi, )o(, 1948-49, 159
§k.
38 L.d. alább, 128 sk.
2g LÁ. alább, 127 l.
mészete§en azokkal a változtatásokkal, amelyeket az etruszk hangtanban nem
szereplő, eltérő hangok, mint az o és a zöngés mássalhangzók megléte sziiksé-
VII. és VI. században még nagyjából azono-
gessé tett; a betű:formák azonban a
sak. Nem hiányoznak a közvetlen etruszk befolyás nyomai sem, például a gam-
ma jel latin alkalmazá§ban, az etruszkhoz hasonlóan a tompa & torokhang jel-
zésérea zöngés g helyett, vagy a vh betűcsoport használatábal az f hang jelölé-
sére. Az umberek és oszkok üszont egyonesen az etru§zk á&cét vették át, peísze
az elkeriilhetetlen módosítá§okkal és kiegészítésekkel; ez azolban csak a kö-
vetkező korszakban történt, az i. e. V-IV. száaadnál nem korábban. A másik
irány, amely felé az etruszk ábécéelterjed, észak. A Pó völgyében a YI. sázad
végétól kezdve átvett úgynevezett északi etruszk ábécére vezethető vissza a vene-
tusok, raetusok, lepontiak és más alpesi népek írása30. Ma a nézetek afelé hajla-
nak, hogy Közep- és É,szak-Euópa rúna-írásai is, legalább részben, az ószaki
etruszk ábééből erednek31.
Yégül nézzük a művészetet és általában a kultúrát. Igen szembeszökően et-
ruszk bélyeget viselnek Todi, Bettona, Cagli stb. umber települések sírjai és
tárgyai; egynéhányuknál egyenesen importált etruszk darabokról beszélhetünk.
Hasonlóképpen etruszk orientaliáló és archaikus jellegű elemek találhatók
Picenumban. Latium egesz kultúrája az i. e. VII. és VI. században Etruriához
kapcsolódik ; elég, ha a templomok típusára, formáira és festett teírakotta dís7í-
té§ére gondolunk, ahogy Faleriiben, Rómában, Velletriben, Satricumban, Capu-
ában láthatók. Az etruszkokhoz hasonló festett sírkamrákat tártak fel Rómá-
ban, Capuában, Paestumban, sőt még Apuliában is; használatukat átveszik
Campaniában a samnis hódítók, más etruszk sajátságokkal együtt, mint ami-
lyenek például a gladiátori játékok; ezsk azután Capuából kerülnek Rómába.
Az etruszk anyagi kultúra alkotóelemei hasonlóképpen Észak-Itáliában is elter-
jednek, a venetusok között, az alpesi területeken és a Golasecca-kultrlrában;
sőt - mint már említettiik -, felhrizódnak Közép-Európa felé is.
Így tehát megállapíthatjuk, hogy bár elmaradott kulhlrák egészen a római
hóűtás kiiszöbéig tovább éltek, különösen az ókori Itália peremvidékein, és bár
a félsziget némely vidéke megőrizte sajátos jellegét, bizonyos itáliai kulturális
egység mégis létrejött, mielőtt még Róma az egyesítést végrehajtotta volna. Ez
kétsegkívül az archaikus kori Etruria nagy politikai és gazdasági tekintélyének
eredménye. Szellemi és kulturális síkon e tekintély tovább élt azY. század vál,
sága után is, amikor már megszűnt a tirrén városok tengeri hatalrna, az etrusz,

r0 Az etruszk áÉéészak-itáiiai elt€rj€dé§én€k fontosságáról és módjairól ld. üabban G, B.

Petlegrini, Tyrrhenica, Saggi di studi €truschi lTyrrhenica. EtrLiszk taDulrnányok], 1957,
145 sk.; spina e l'Etruria Padana [Spina es a Pó-vidéki Etruria] (Atti del I conv€gno di
studi Etru§chi), 1959, 181 sk.
8l vö. F. Altheim, E. Tíautmaun, vom Ur§prung d€r Runen [A rúnák eredetéróu, 1939
(óvatossággal kell kezelni); J. G. Février, Hi§toire de l'ecriturc [Az írás tőrténete], 1948, 5l3
§k.

90
kok uralmának délen és évakon végétvetett az itéüai népek terjeszkedése és
a kelta betöíé§, az etruszk világ a §zorosan vett Etíuria határai, azaz nagyjából
az augustusi Itália jövendő VII. tájegységének keretei közé szorult össze, és
amikor lassanként, az egé§z IV. században és még a IIl. század első évtizedei_
ben is folyó hábonik soíáD, Róma legyőzte, és uralma alá hajtotta az egyes et-
ruszk városokat, ezek pedig beléptek a római-itáliai államszilu.lr6* ..odszerébe,
majd pedig az i. e. l. század, elejétől kezdve végérvényesenbeolvadtak a Róma
fennhatósága alatt kialakult egységbe3z. Etruria még történetének ezekben, az
utol§ó §zakaszaiban is tovább alakította - bár konzervaűv irányban - ősrégi
vallási és államszerv€zeti hagyományait; ugyánakkor pedig hozzájárult a római
kori Itália kulturális és művészeti koinéjának, köznyelvének kialakulásához;
ezen, valamint a hellénisaikus kultúra hatásán alapul majd a csásárkori Róma
és végső fokon az egész európai Nyugat szellemi tudata.

l'Elruria római meghódításáról Yö. M. Pallottino, Gli Etruschi [Az etruszkok]r, l82 sk.;
A. Passerini, Roma alla conquista dell'Italia [Róma Itália meghóditá§á{rak útján], 1%2;
L. Pareti, storia di Roma [Róma története], I, 45l §k., 563 sk,; A. J. P6ffig, Die AugbreituDg
des íömi§chen stádtewe§€Ds in EtrurieD und díe Fíage der Unterw€rfung der Etrusker
[A római városszervezet kiterjeszté§e Etruriáía és az etru§zkok meghóditásának kérdése],
l966.
 III TÁBLA

1. kép. Kerek kunyhó alakú bronz hamweder,

Dél-etruriai villanova-kultúra (i. e. VIII. §z.
közepe) (Róma, Museo Nazionale di Villa
Giulia: Vulciból)

( tor cOa aa O (J oiJ .0J

<J99aQoQ9 aQagra) 9o 9aU o U

9'-*fffi
o-t,tii*iíi; ol
2. kép, Kétlülúbronzedény veiibőI, a Quattro
Fonta ili temetőből (rajz), A díszitésmotívu-
mai a villanova-kultúra kapcsoIataitmutatják
Közép-EuIópa és a Kárpát-medence kola-
vaskori kultúráival (i. e. VIII. sz.)
Iv. TÁBLA

1 2. kép. Bronzüst oToszlán, és griff-fejekkel, valamint kúp

alakú tartórészének !észlete kisázsiai stílusúdombolműves
diszítéssel.orientalizáló kultúra (i, e. vIL sz.) (Róma, Mu-
seo Nazionale di Villa Giulia: a palestrinai Barberini-sírból)
 II. RÉsZ

Az ettuszk kultúra
 v. FEJEZET

Etruria városai és temetői

Etruria fe ltámadása. Dél- Etruria települési köz-
pontjai. Közép- és É,szak-Etruria településí kőz-
pontjai. A campaníaí és Pó-vidéki Etruria

Az etruszkológia története szorosan összefügg az etruriai halott városok újiá-

éledésénektörténetével. Több milt két évszánad, ótá a kutatók - akiket eleinte
a kincsvágy, a kíváncsiság, a hazai emlékek iránti érdeklődés, majd pedig a tudo_
mány szeret€te ösztönzött - elszárlt munkával kutatják a na8y etruszk telepiilé-
sek és temetőik maradványait, Ennek ellenére, aki közelről ismeri az etruszk
területet, tudja, hogy a régi etruszkok kultúájának rekonstrukcióját elósegítő
megszámlálhatatlan mennfségű emlék még ma is a föld alatt rejtőák, és várja
a feltárók csákányát.
Etruria újrafelfedezésének története változatos, lebilincselő és olykor drámai.
Kezdetben a régi városok emlékét feledés és csend bodtotta, akáí mert aközep-
és újkor életénekés művészetének friss áramlata többé-kevésbé teljesen elnyom_
ta az etruszk műemlékek emlékezetét az olyan településeken, ahol az élet mog-
szakítatlanul folyt tovább, mint Volterra, Aíezzo, Coítona Chiusi, Orvieto;
akár pedig mert a vadul burjánző déli növényzet az elhagyott helyek minden
nyomát elborította:

Emlékszel-e a toszkán tengerre, az áíva paftía,

hol a szűz, bevetetlen sikságra ráhajolva
a várkastély-torony
vet fáradt, hossni árnyat, szikkadt dombról míg ellát,
rasenna-városok temetőéj-nyugalmát
őrzi vadonokon.

(G. Carducci: Előre, előre !

Tandori Dezső ford.)

Sok dicsőséges helynek még a neve is feledésbe merült. Tarquinia műemlékei

körül, Corneto mellett, egy Corythus nevezetű városról meséltek. A XVIII. szá_
zadban Veii pontos helyéről vitatkoztak, s Vetuloniáéról még a mrllt században
is. Sőt ma is titokzatosak és névtelenek azok a je|entős települések, amelyeknek
temetőit Marsiüana d'Albegna és Massa Marittima meüett taláták meg, de
maga Orvieto etruszk viirosa is.
De íme, a századok homályából lassanként elődereng az ősi Etruria arcula-
tának néhány vonása. Először a parasáok és a vándorok bámulnak el a földből
váratlanul elóbukkanó fegyvelek vagy ékszerek láttán, a titokzatos és mély, fest-
ményekkel, szobrokkal és különös feliratokkal díszítettföld alatti sírokon, olya-
nokon, miít azok a barlangok, amelyek Lucio vitellio humanistát a Filelfónak
ajánlott ódára ihlették - ebben leírja ,,Corythus kirrályi palotáját" *, vagy mint
a VI. Sándor pápajelenlétében felnyitott cipollarai sííViterbo mellett, amelynek
figurális és feliratos szarkofág|ait Annio a legrégibb itáliai királyok győzelni
ábtázolásainak tartotta, vagy akár mint az az ismeretlen sír, amely egy rajz
ötletét adta Michelangelónak az etruszk Hades fejével. A XVI. század derckára
esik azután a pompás bronzszobroknak, a firelzei Museo Archeologico büsz-
keségeinek: az arezzői Chimaerának és a perugiai ,,Szónok"-nak a felbukka-
nása. Végül pedig, azokban az évtizedekben, amikor az ókori Etruria iránti
érdeklődés felébred, és szenvedélyes erőre kap a tudományos kutatások, vala-
mint DempsteT, Buonarroti, Gori, Passeri műveinek kiadása rév'én,egyre sű-
rűbbé váik a sírok felfedezése Sienában, Cornetóban, Volterrában, Coítoná-
baa; míg azlúár, ugyanazon idő tájt, amikor megalakul a cortonai Accade-
mia Etrusca, megkezdődnek az etruszk föld első tervszetű ásatásai.
Az etíuriai halott városok újjáéledéséneklegmozgalmasabb szakasza a XIX.
század elején kezdődik. Ekkor még nem lehet szoros értelemben vett
tudományos tevékenységről beszélni, de az bütos, hogy a birtokunkban
levő etruszkológiai anyag jelentős része ezeknek a lelkes kutatásoknak idő-
szakában kerüt napvilágra. A kutató és a feltáró munka, amely a XVIII.
gzázadban Észak-Etruria telepiilései körül indult meg, ekkor inkább a tenger-
parti Etruria városai felé irányul, különösen Cerveteri, Tarquinia és Vulci
íelé.Az utóbbit körülvevő hatafunas sirboltok - elsősorban a Luciano
Bonaparténak, Canino hercegének szorgalmazására fo|yó kutatások nyomán -
hossá évekre görög és etruszk vázák szinte kimedthetetlen bányáivá
válnak. A helyi hatóságok és a tulajdonosok érdeklődéséhezmég bozrÁjátult
az újonnan alapított Instituto di Corrispondenza Archeologica is, a pápai
áüam határain belül pedig a pápai kamaráé; ennek feladata volt a ,kutatások
ellenőráse.
A XIX. század második fele általában a megtorpanás időszaka az etruszk
váíosok feltárásában, A tudomány az őstörténet felé fordul; ennek követk€zté-
ben sámos kutatás és felfedezés arra irányult, hogy az etíu§zk települések életé-
nek legrégibb megnyilvánulásait világítsák meg, és értelmezzék.Ebben az idő-
szakban a régészetikutatások és ásatások terén a helyi és magánválalko-
zások mellett megkezdődik az olasz kormány közvetlen tevékenységeis. De
csak századunk első évtizedeiben, a Direzione Geneíale delle Antichitá e
Belle Arti és az alája rendelt toscanai, laziói és emiliai szervek tevékenységének

96
keretében kezdődik az intenzív kutatá§ok tíj szakasza; temetóket és váro-
sok maradványait ássák ki, egyre jobban felderítik az ókori Etruria kultr1-
r{|ánat vonásait, gazdagodlak az országos és városi mríze,,mok. A legutóbbi
húsz év folyamán a kutatás meggyorsult, a légi felvételek és a régészeti
területek átvizsgálására szolgáló más, te|esen korszerű technikai eszközök segít-
ségévelisl; ehhez még hozzÁjáral a városok teríileténekhelytajzáta, a kisebb
telepüések azonosítására, az ókori útháIózatokra stb. vonatkozó kutatások
iránti érdeklődész. Ugyanakkor, sajnos, nem maradtak el, és nem sziíntek
meg ma sem, kíilönösen ilyen gazdag lelőhelyekkel rendelkező vidékeken, az
egykori, még nem tudományos régészet módszerei alapján folyó ellenóriz-
hetetlen és titkos ásatások, amelyeknek egyediű élja az, hogy értéke§ antik
tárgyakhoz jussanak, és amelyek a leletekre vonatkozó adatok eltiintetésével
sűyos kárt okoznak; kiilftildi gyűjtemények részben e tevékenység révén
bőütik továbbra is etruszk anyagukat8.

Yessúnk most egy gyors pillantást az etruszk élet legfontosabb központjaiía

és legszembetűnőbb jellegzetességeikre{. F ö l d r a j z i é s t ö r t é n e l m i
okok először is arra in dít an ak, hogy különbséget
tegyünk Dél-Etruria és K ö z é p - És z a k - E t r u r i a kö-
zött. A két térségköái határt nagyjából a Fiora és a Paglta jebi, az előbbi
a Tirrén-tengerbe ömük, az utóbbi a Tiberis mellékfolyója; lényegében ez
a határ a mai Lazio és Toscana között. A déü vagy lati,mi Etruriát vulkanikus

r J. Bradfoíü Etruria from the Aií lEtruria a leve8óból], Antiquity, )o(, 1947, 74 sk. é§
Ancient r ^nd§cap€s. Studies in Field Archaeolog lókori qiak. Régész€ti tereptanulmá-
nyok], 1957; c. M, L€rici, Alla scoperta delle ciYiltö sepolt€. I nuoYi metodi di prospezione
archeologica [Eltemetett kultúrák felfedeáse felé. Az előzgtcs íég&íEtif€ltáíás új mód§ze-
rei], 19ó.
8
A topográfiai felvételek pélűul újabban külónösenjelentós €lórehalaaüst értek el Dél_Etru_
riában, a római British school (vö. J. B. waíd Peíkins, Papeís of the Briü§h school at Rome,
)O§/I PfiI], 1955,44 sk.; Joumal of Roman Studie,s, XLWI, 1957, 139 sk., stb.) é§ az olasz
közokt8tásügyi minisztérium légifényképtáíánakösztönzésér€.
. A kérdésdokumentációjára C. M. Lerici, Italia sepolta
[Az eltemetett ltáial, 1962.
a Etruria városainak é§ h€ly§égeinek helyrajzi, törtélrelroi, réeászeti adatairól még ma is
aIapvetó munka G. D€nnis leííó és tudományos jollegú, de iTodalmi értékokb€Nr is eBzdag
tanulmánya: citie§ and c-€meteries of Etruria [Etruria városai és temetói], 1883l. Ld. még
H. Nissen, Italische l-andeskunde ütília földrajza], 18E3-1902; A. solari, Topo8ía.fia §to.
rica dell'Etruria [Etruria történeti helyí4iza], I-Iv, t915-20; a bevezetó fejezetek eryes váro-
sok és körzetük feliratainak sújteményeihez a corpus Inscriptionum Etíuscaíumban; az ű
á§atá§okíól és leletekól sóló besámolók a stuü Etruschi c. folyóiratban; néh6ny rlj kiad-
yány; M. Santangelo, Musei e monumenti etru§chi lEtru§zk mlzeumok és emlékek], 1960;
L. Banti, Il mondo degli Etruschi íAz etru§zkok virága], 1960. ÍIjabb leletek Dél_Etruriában:
C. M. Irrici, Nuove testimoniaDze dell'arte e della civiltá etrusca íAz etruszk múvészetés
kultúra új enlékei], 19@. A kóvetkezó |apokon a jegyzetben nem töíténik külön említé§
monogíáfiákról é§ részlettanulmányokíól; ehelyett ezekíe az általános múvekíeutalunk.

97
és árterületek alkotják, és része annak a vulkanikus hery- és tórendszemek,
amely a szorosan vett Latiumban folytatódik; a nagyobb kiterjedésű Közep-
és Észak-Etruria viszont jórésá a folyókban és növényzetben gazdag elő-
appennini teriiletből áU. Történeti ós műemléki szempontból ez a két üdék
elég határozottan kiilönbözik eg;rmástól. A déI fejlődése sokkal gyorsabban
ment végbe a tengertől nem messze vagy a folyó menti és a tavakat össze-
kötő utak vonalában, egtrm,ástól viszonylag nem nagy távolságra létesült
régi és jelentős városokkal (Veii, Caere, Tarquinia, Vulci, Yolsinii); ezek
az etruszk műveltség utolsó szakaszában és a római császárság alatt leha-
nyatlottak, nem utol§ó§orban annak következtében, hogy a malária elterjedt
a mocsárvidéken. Romjaik mepentéséta vad, festői tájban elősegítette
M itteal élet korlátozott fejlődése a közép- és rijkor századaiban, amíg a leg-
utóbbi években az élénkmezőgazÁasági fellendüés be nem következett. A part
mentén fekvő városok a Fiora pataktól és az Argentario-hegytől (Monte
Argentario) északra fekvő §zakaszon (így Roselle, Vetulonia, Populonia)
részben ugyanazokat a jellegzetességeket mutatják, mint Dél-Etruria telepiilései :
gyors fejlődésiiket éppolyan gyors hanyatlás követi, miként á|talában az
egész mocsárvidéken, ahol maradványaik megtalálhatók. Másként áll a hely-
zet a beljebb fekvő telepüésekkel, mint Chiusi, Cortona, Perugia, Arezzo,
Fiesole, Volterra, amelyek egymástól meglehetősen nagy ávolságra keletkez-
te§ valamivel később, mint a déü városok, és kiilönösen az etn)szk
kulfilra végső szakasában és a római korban virágoaak. De ami a legfon-
tosabb, életiik általában közvetlen folyamatosságot mutat írz ókortól az új-
kori időkig úgyhogy veliik kapcsolatban nem lehet ,,halott városok"-ról
beszélni; és éppen bennük kereshetjiik az összekötő szálakat a régi etruszk
népesség és a reneszánsz toszkán kultúrájának virágása között.
Ha valaki sorrendben akarja bemutatni Etruria városait, magán R ó m á n
kell kezdenie (a név etruszk alakja R ma)s)kétlégtelen ugyanis, hogy egy ideig
- az i. e. YI. században - a város egy etruszk monarchia központja volt,
etruszk haást mutató köépüotekkel, műalkoásokkal, intéményekkelés
vallással. A lakosság alaprétege latin, részben szabin volt, de a már emlí-
tett legutóbb felfedezett etruszk edénfeliratok etruszk lakosok jelenlététis
tanúsitják; az ő városrészük a hagyomány szerint (Varro, de ling. lat., Y,
46; Livius, II, 14, 9; haükarnassosi Dionysios, Y, 36; Festus, 536/355,
s. v. Ttlscum vícum) a Velabrum környékén fekiid| a Vicus Tuscus köriil, a
CapitoÜum ámyékában, ahol az etruszk királyok várpalotája emelkedett.

6 Rómáról
az etruszk korszakban, különös t€kintettel a régészeti adatokía, vö. I. scott
Ryberg, Al1 Archaeological Record of Rome fíom the seventh to the s€cond c€Nrtuíy B. c.
[Róma régészetierrlékei a Kr. e. VII. sz.-tól a IL-ig], t94O; E. Gjer§tad, Eaíly Rome [A régi
Róma], I- L 1953-1960; M. Pallottino, Ir origini ü Roma [Róma eredetel, Archeologia
classica, xII, 1960, 1 sk. (korábbi irodalommal). Ld. ezenkíviil a 84 §k. lapokon mondotta-
kat,

98
1igur

'"i,.
Bt*á14
e3rJ
\

HEGYEK
-ó Veii
ii{ o
Természetesen a Tarquiniusok eliizése után a város etnikailag, nyelvileg és
poütikailag latin jelleget öltött. Etruszk korszakának jelentékeny emlékei ma-
radtak ránk vallási rendeltetésű épületekben és tetőcserepeikben (például a
Veiiből jött múvészekközreműködésével etruszk szokás szerint három-
cellásan felépítettcapitoüumi templomban vagy a Forum Boariumon a
Sant'omobono-templom teriiletén), valamint , a városfal néhány régebbi
maradványában és az archaikus temetők pár részletében(különösen az
Esquilinuson), amelyek átvészelték az évenedes építőtevékenység okozta
felfordulásokat.
Csak pár kilométerre Rómától, a Cremera patak két ága között, egy
tágas tufafennsíkon feküdt Veii vfuosao. Ez a telepiilés különösen az
archaikus korban virágzott; élete a íómai hóűtá§sal, a IY. században, úgy
látszik, megszakadt, vagy legalábbis nagymértékben lecsökkent, ha a város
pu§ztulása nem is volt teles, mert számos emléke maradt fenn, a köztát-
saság és a császárság korából. Augustu§ alatt romantikus módon hangsűyozni
akarták az ellentétet a régi nagyság és az akkori hanyatlás között, ahogy
ez kiüláglik Propertius híres soraiból (IY, X,27):

Ah, ódon Veji ! Be virultál még te is nkkor,

fényes arany trónszék állt fonlmod közepén;
most csak a pásztorsíp muz§iká lomhán falaid köa,
s csontjaidon b,tlzát éílel,arat ma a nép.
( I{erényi Grócia
ford.)
Ez a kép részben megfelel a hangulatnak, ami még ma is elfo&ia az
embert, ha felkeresi ezt a vidéket, és a kis Isola Famese helységból
a Cremera festői vízmosásán keresztiil felmegy az ősi város fennsíkjára, amely la-
katlan és nagy ré§zben még feldedtetlen. A falakon kívü egy síkságon, a Por-
tonaccio nev{l helyen az utóbbi évtizedekben több ízben végzett ásatá§ok
napvilágra hoztak egy szentélyt, amely a domb belsejéből csatornákon
kifolyó gyóg5rvizek kultuszávat ált kapcsolatban. A templom - amelyből csak
a tufaalapok maradtak fenn - az etruszk építészeürendszer szerint
három cellából (vagy egy celtából és két számyból) és eg5l tágas előtérből
állt; a templom egyik oldalához vízmedence csatlakozott, ez talán a zatán-

6 Küönbóző szerzók ásatási beszámolói, Notizie degli scaü, t919, 8 sk.; 1929, 325 sk.; 1953,
29 sk.; Le Arti, I, 1938-39, ,l()2 sk. i II, 1939-4,17 sk.; Monumenti Áatichi dell'Accademia
d'Italia, XL, 1944, l77 sk.; Latomug, vI , 1949, 37 sk.; Bou€ttino d'AIte, 1952, 14? sk.;
Opuscula Archaeologica. Vn, D52,50 §k.; Papers of the British School at Rome, )O§{I
Qcu, 1959, 3E sk,; A. De Agostino, veio (Itineíari dei Musei e dei Monumenti d'Italia),
1965. A topografiáról: J. ward P€rkin§, veii, The Historicat Topography of the Alcient city
[veii. A régi váío§ történeti hel}Tajza], Papers of the British school at Rom€, )oíx (xvD,
1961. vö, még M. Pallottino, La scuola di vulca [vulca i§kotája], 1945.

r00
dokok fiirdőjéiil szolgált; a templom előtt későbbi időben késziilt négy-
szögletes olárra bukkantak. Az egész körülötte fekvő terepen épűetűszítő
terrakották töredékei, fogadalmi ajándéktárgyak, etruszk feliratos vázatördé-
kek stb, keriiltek elő. A legjelentősebb lelet számos nag]nnéretű terrakotta
§zobor, közttik a már 19l6_ban megtalált híres Apollo. Mindezek akrotérion-
szobrok, amelyek a pomp᧠szent épület tetején átltak; rendkívül €gyéni stí-
lusú művész keze nyomáról tanrlskodnak, akj az i. e. YI. század, végénés
az Y. század, elején működött. A város más részein, a Campetti, Macchia
Grande stb. nevú helyeken is hatalmas tömegben bukkantak elő fogada|mi tár-
gyak, főleg agyagszobtocskák. Az anyag általában a fY. szÁzad elátti
korszakból lzáíúazjk; ugyanez ál7 a várost köriilvevő és egészen a Villanova_
korig visszamenő sírokban talált íáígyakra is. Ismerünk freskókkal díszített
sírokat is, mint a Kacsák Sírját, madarakkal és geometrikus díszítőmotí-
vumokkal (VII. sázad), val4mint a campana-sírt, orientalizáló állat- és
növénymotívnmokkal (VI. század eleje').
A Braccianói-tó és a tenger között, a parttól néhány kilométerre, egy
másik etruszk nagyváros maradványait találjuk, amelyról a hagyomány főleg
tengeri tevékenységemiatt emlékezik meg: ez Caet e (eredeti etrusz.k alak-
jában valószíníile g Chaisre, ebből Cisra és 4aire)1. A mai Cerveteri (azaz ,,a
régi Caere") falucska csak elszegényedett örököse elődjének. A régi város
hatalmas teriiletét meredek sziklaíalak és a kevésbémegközeüthetetlen pon-
tokon faragott kőtömbökből épült falak védték;körüötte terülnek el teme-
tői, a völgyben (a Sorbo területén, ahol a múlt században a híres orientaü-
záló Regolini-Galassi-sírt felfedeáék), valamint a Banditaccia és a Monte
Abetone közeli magaslatain. A Banditaccia fennmaradt része, amelyet az
utolsó ötven év folyamán ástak ki, és restauráltak, nemcsak Olaszorságnak,
hanem a Földközi-tenger egesz vidékénekegyik legérdekesebb és leglenyűgö-
zőbb régészetikörzete; halomsír halomsír után követkeák itt, küönböó nagy-
ságban, alján szikla- és kőkeritéssel körülvéve - néhány óriási méretű kerek sír-
halom átmérője a harminc métert is eléri -, belsejükben pedig egy vagy több
sírc§oport nyílik a tufába vágva; ezek a házak beosztását utánozzák több
helyiséggel, kiugró keretes ajtókkal é§ ablakokkal, oszlopokkal és pillérekkel,
gerendás és kazettás mennyezettel, bútorokkal, karosszékekkel, halotti ágyak_
kal stb. Más sííépületeketnégyszögletes alakúra vájtak ki a tufakőből,
7 Caeréről: R. Mengarelli, studi Etruschi, I, 1927, 145 sk.; Ix, 1935, 83 sk.; X, 1936,71 sk.;
XI, 1937, 77 sk.; L. Pareti, La tomba Regolini-Galassi e la ciYiltá dell'Italia centíale nel §€c.
VII av. Cr. [A Regolini4alassi §ír és Közép-Itália kultúníjaa Kr. e. VII. sz.-ban], 1947;
M. Pallottino, La necropoli di c€rveteri lc€rveteri temetóje], (Itineíari dei Musei e Monu-
menti d'Italia), 19605; B. Pace, R, Vighi, G. Ricci, M. Moretti, Caere, scaü di Raniero
Mengarelli [Caere, R. M. ásatásai], Monumenti Antichi dell'Accademia d€i Linc€i, >GII,
1955; M. cristofani, La tomba delle I§crizioni di cerveteri [A Feliratok sííjacervet€rib€n],
1965; F. Roncalli, I-e last.e dipinte di cerveteíi lcerveteri festett terrakotta tábtái], 1966.

l01
homlokzatuk a temető egyenes útjaila nyflik, amelyek derekszögben metszik
egymást, a városalaprajzok mintájára. A későbbi sírok mélyebbek és néha
hatalrnas föld alatti ikegeket alkotnak; szobrászati kiképzésiikezeknek is a
polgári építészetetltároz?a, néha stukkókkal, festményekkel, feliratokkal.
A város belsejében figuráüs díszű épületburkoló terrakotta lapokban és foga-
dalmi tárgyakban gazdag templomokat találtak.
A Cerveteriben előkerült alya9 a Yillanova-korszattól a római korig
terjed, megszakítatlan folytono§sággal, A kiásott sírok és mellékleteik trll-
nyomó többsége azonban a VII. és VI. századból való, abból a korból,
amikor a város rendkívíiliel gazdag és népes telepiilés lehetett, talán az
egyik legfényesebb az akkor ismert világban. Az orientűzá7ó bronz_ és
ezüstedények, a választékos ötvösmunkák, a helyi impasto- és bucchero-kerámia
mellett nagy bőségben találtak importált korinthosi, rhodosi, ión, attikai
stb. vázákat; valószínű, hogy idegen m{ívészek vagy műhelyek telepedtek le,
és dolgoáak ezen a csábítő piacon, mint azok az iőn yázaíestők és fazekasok,
akik az úgynevezett caerei hydriákat (vizeskancsókat) készítették.Az archaikus
görög fe§tői irányzatok caerei találkozása a jellegz€tes fsstett terrakotta-
lapokon tiikröződik; ezeket aría hasznáták, hogy épiiletek vagy sííokbelsó
falait bodtsák be, és űszítsékveliik, Igen gazda9 az anyag épiiletűszítő
terrakottában, kiilönösen az archaikus korból, de későbbi időkből is, vala_
mint fogadalmi alakokban vary fejekben, szintén terrakottából. Jelentősek
az alchaikus szarkofágok és ágy alahira kiképzett agyagurnák, íajtuk a ha-
lottak alakjai, egyesével vagy párosával.
caeíe tengeri kikötője volt Alsíum @ato mellelt), Pylgí (Santa Severa)
és Punícum (talán Santa Marinella helyen). Ezek közül történetileg a leg-
nevesebb Pyrgi, ahol Leucothea vagy Eileithyia istennő szentélye ál|t, aki az
etruszk Uni istennővel azonosltható. A szentélyt i. e, 384-ben a syrakusai
Dionysios kifosztotta; később római coloniát alapítottak itt, amelynek még
megvannak §okszögú kőtömbökből épüt városfalai; a most folyó ásatások
napvilágra hoaák egy görög típu§ú, oszlopokkal köriilvett templom alapjait
a YL szÁzad, végérőlés egy másik nagy, hármas osztású templomét az Y,
század első feléből, küönböző időszakokból származó alakos vagy ornamentális
épiiletűszítő terrakottákkal, köztük egy monumentális, késő archaikus dom-
borművel, amely az istenek és Gigasok harcát ábtázolja, Előkerültek ezenkíviit
az első templom irattárának maradványai, köztiik az említett háíom arany-
lemez, kettőn etruszk, a harmadikon peűg pun felírásúajánlással Astarté
istennőnek, akit szintén Unival azonosítottak8.
Cerveteri és Tarquinia körzete között emelkednek a tolfai hegyek tíahit_

3Vö. Archeologia Classica, IX, 1957, 2o6 sk.; x, 1958, 315 sk,; XI. 1959, 251 sk.; )(III,
196l, zo sk.; xv, 1963, 248 sk,; XVI, 9a, 49 sk.i Notizie d9gli Scaü, 1959, l43 sk.;
studi Etruschi, )oo(In, 1965, 191 sk.; )oo(V, 1966, 175 §k.

l02
csrlcsai sok régi bányával; itt bőségben fordulnak elő különösen a,,proto-
villanova" típusúkultúrák nyomai (Sasso di Furbara és Allumiere sírjai,
lakótelepek, a Coste del Maranó-i kincslelet stb.), továbbá eddig még
kevéssé feldedtett kis etruszk telepüések maradványaig.
Feljebb menve T a r q u i n i á t (Tarquiníi, etraszkul. Targ(u)na)Lo találjuk1
környékén, Corneto városában az élet folytatódott a kózépkoron át egészsn
a modern időkig. ez, a latiumi Etruria egyik legfontosabb telepiilése, a
Monterozzi magaslatának szélénépiilt, az etru§zk és római város pedig a
,,Civita" párhuzamos dombját foglalta el. A város terüetén azonosították,
és feltárták a íaíacott kőtömbökből rakott, i. e. IV, százaü városfalakat, és
kiásták többek között a ,,Királyné Oltárának" nevezett helyen egy aagy
templom alapjait; ennek homlokzatdíszéhez taítozott egy festett terrakotta
dombormú töredéke, számyas lóalakokkal.
Dél-Etruria protohi§torikus kultúrájának fejlődési szakaszait a Villanová-
tól az ,éíettvillaaováig és az orientaüzálóig példaszerűen mutatja be
Tarquiniában az lkrLa (pozzo)-, gödör (fossa)-, kamra- és halom ( nonulus)-
sírok tekintélyes sora, elszórva a várost köriilvevő halrnokon; a temető,
a VII. századtól kezdődően egészen a római korig, kiilönösen a Monterozzi-
dombot borította be sűdín, ahol ezer meg ezer föld alatti kamrát vájtak
a sziklába, sokat köziiliik falfestéssel űszítettek; a sírfestészet Tarquinia
jellegzetessége, épprigy, ahogy a városi építeszet ltíwlsa a sírokban Cerveteri
temetőjének sajátja. Ma mintegy kilencven jó áillapotban levő festett §írt
ismerünk, amelyeknek több mint a íelétaz utóbbi évek folyamán tárták fel,
,lagy tárták fel rijra: a leghíresebbek köziil néhránynak, mint a kétfogafii
Kocsik, az Ebédlő, a Halotti Ágy, vagy a legrljabban felártak közül is az
Olympiai Játékok, a Hajó vagy a Fekete Disznó nevíi sírnak falfestményeit
az Istituto Centrale del Restauro munkája eredményekéntleváasztották
a sírfalrólrl. Ez a kivételes együttes a 1egértékesebb fennmaíadt emlékek
§orát nyújtja a göíög-itáüai világ ókori festészetéből az archaikustól a hellé-
nisztikus korig. Megismertet az etruszk ábrázolásmód sok sajátos vonásával,
és kiilönlegesen éles képet ad az etruszkok életéről, szokásairól és hiedel-
9 §, Basüan€lli, Il territorio tolfetano nell'antichitö rrora teíüete az ókorban], studi
Etruschi, xvl, |942,229 sk.i ciyitave§hia. PagiDe di storia e di aícheologia [civitsv€cchia.
Történ€lmi és íégészetiírá§ok], 1961. A b€l§ő településekíól a tolfai hegyek keIeti és északi
szélén ld. alább 106 sk.
10 M. Pallottino, Taíquinia, Monumenti Antichi dell'Accademia dei Lincei, )oo(vl, 1937;
P. Roman€lli, Tarquinia. La necropoli e il museo rrarquinia. A temető és a mítzeuml (Itine-
rari dei Mu§ei e Monumenti d'Italia), l9,1o. I]jabb leletek: P. RomaD€lü, Bollettino d'Arte,
1948, 54 §k.i Notizie degli Scaü, 1948, 133 §k.; c. M. L€rici, P.osp€zioni archeologiche a
Tarquinia. lá necropoü delle tombe dipinte fRégászeti felmérésekTarquiniában. A festett
§íiok temet6je], 1959; M. Moretti, Nuovi monumenti della pittuía etíusca a Tarquinia
[Az etru§zk feste§zet új emlékei Tarquiniában], 1966,
ll Bolletino dell'Istituto centrale del Restauío,z, l95o;34, 195l ; 17-18, 1954; 3,1-35, 1958.

103
 meifől. A tarquiniai n€oropolisMl szátmaző műtátgyak csoportjai közt
jellegzetesek a sírépítményheztaítoző rlagy archaikus kó bodtólapok is,
orientali7áló hagyományt órző domborművek fdzeivel és négyzeteivel; egy
későbbi korszakra küönösen a kő- és agyagszarkofágok jellemzők, fedeliikön
a halott kitedtett vagy heverő alakjával, a láda íalán domborművekkel.
Végíilmeg kell említe i, hogy Tarquiniában nagy szárnmal kerütek eló
etruszk feliratok - köztiik jelentős terjedelmű és epigráfiai fontosságri
darabok - a sírok falára festve vagy a szarkofágokba vésve.
Tarquiniától mintegy hrlsz kilométerre északnyugat felé, a Fiora patak
partján fekiidt Dél-Etruria egy másik naryvárosa: Y llci (Yulci, etruszkul
Yelx-'1lz. 6 városnak és beláthatatlan mennlségű űainak romjai hatalnas
kiterjedésű lakatlan teriileten fekszenek két kis helység, Montalto di Castro
§5 Qanino között, a lápvidék és egész Közép-Olaszország egyik legfestőibb
helyén. A tumulusok vagy ftild alatti iiregnek kiképzett §ííok n€m sokban
kiilönböznek a Caerében és Tarquiniában levőktől. Kiilönösen fontos a fel-
íedezőjétől elnevezett,,Frangois"-sír, emelynek falfestményeit leválasztották,
és jelenleg Rómában, a Torlonia hercegek gyűjteményébenőrzik; a hellénisz-
tikus korból szfumaző freskók halottak portíéit,mitikus jeleneteket és
Etruria legrégibb történetének eseményeire vonatkoztatható képeket mutat-
nak (a Vipina fivérek és Macstrna tetteit)l3. Yrrlci necropolisának maradvá-
nyai köziil kiemelkedik még egy naglméretííhalomsír (tumulus), igen bonyo_
lult föld atatti helyiségekkel és folyosókkal; ezt ,,bögre" (a cuccumella)
néven ismerik. Yulci főleg bronzáruk készítésénekés teljesztésének a köz-
pontja volt; már a késői Viflanova-korszakbót is keriiltek itt elő értékes
edények és fegyverek, de a bronáechnika fejlettségétfőleg a VI. szÁzadbal
készüt finom művííión-etruszk stílusútárgyak mutatják: gyertyatartók,
szobrocskák és küönösen a jellegzetes rudakból áló háromlábak (tripusok),
figuráüs díszítéssel.Az importát kerámiát hatalmas mennyiségű leletek kép-
viseík, úgyhogy Vulci az ókori világ valamennyi teleptilése között talán a leg-
gazdagabb a görög vázafestészet megismerését szolgáló emlékekben. Helyi
iskolák is virágoztak itt a korinthosi, ión, attikai vázák atánzásfua, és
később jelentős központja lett az etruszk vörösalakos vázafestészetnek. Meg
kell még emliteniink a sírszobrásatot, a vulkaaikus kóből faragott szobro-
kat, dombormilveket, sírkőoszlopokat, szarkofágokat és alakos építészeüdí-
szeket, mint például az emberi fejekkel űszített kompozit o§zlopfőke| e szob-

1rs. Gs€ll, Fouilles de Vulci [Vulci ásatásai], 1891; F. Messerschmidt, Die NekíopoleD
yon vulci [v, temetőil 1930; R. Bartoccini, Tre anni di scavi a Vulci
fHárom év á§atásai
Vulciban] (195Gt958), Atti det vII congí€sso Internazionale ü ATcheologia classica, II,
1961,257 sk.; Il gíande tempio di Vulci [Vulci nagy temploma], Études Étrusco-Itaüques,
1963,9 sk.; S. Paglieri, Una stipe votiya vulc€nte [Egy wlci fogadalmi lel€tl Rivista del_
l'Istituto Nazionale di Alcheologia e storia dell'Aíte, 1960, 74 sk.
r3 Ld. fentebb 85 sk.

104
 Iászatnak már az archaikus korból jelentős pétdányait ismerjiik, és hagyo-
mányuk tovább tart a hellénisztikus korig. A közelnűtban megkezdték a
város tertiletének rendszerqs felárását i§; itt többek között napvilágra kerütek
egy templom alapjai és számos fogadalrni teírakottaszobor a kés6-hellé_
nisaikus korból.
Dél-Etruria partüdékének nagyvárosaival ellentétben a félsziget belsejében
levő telepüések áltáábal kisebbek és csekélyebb történelmi jelentőségűek.
Szerény maradványaik viszonylag korlátozott mértékbenkeltették fel az ásatók
és kutatók figyelnét, úgyhogy a Braccianói-, Vicói- és Bolsenai-tó környókének
§zámos zónáját mé8 igen kevéssé feltártnak tekinthetjiik.
Ennek a teriiletnek legkeletibb szélét,a Sabatino- és Cimino-hegyek
(Monti Cimini) és a Tiberis között, mint már tudjuk, latin nyelvű népesség
lakta, amely erősen etruszk hatás alatt állt. Rómához legközelebb Capena
városa fektidt, amelynek jelentős archaikus sírjai maradtak fenn; közelében
emelkedett Feronia istennő szentélye. Északon terüt el a faliszkok földje;
legfontosabb telepüése Falerii, a mai Civitacastellana volt; más régi lakó-
helyek maradtak fenn Narcéban, Yignanellóban, Corchianóban stb.la. Ennek
a tájnak régévetiés művészeti sajátosságai nagyon közel állnak Etruriáéhoz
és Latiuméhoz. Az eddig feltárt temetőkből bizonyságát nyerjiik annak, hogy
itt M i. e, VII. és YI. században pezsgő élet folyt, és meglehetősen
eredeti kultura virágzott. (Jgy látszik hogy ezt kóvetően a vidék hagyományai
főleg Falerii váro§ában összpontosultak, amely némely szempontból épp-
olyan jelentőségre emelkedett, mint a legnagyobb etruszk váro§ok, §Őt maga
Róma. Ez a védett és festői fekvésú hely a mai város és küváros terüetén temp-
lomok jelentős maradványait őizte meg, gudag teríakotta szoborűszekkel;
a Sassi Caduti térségébentaláltak archaikus, a scasatóbeüek hellénisztikus
koriak. Az i. e. IV. században jelentős vázafestó-iskola múködött itt,
a legnagyobbak egyike Közép_Itáliában. I. e. 2A!-ben a rómaiak végleg
legyőzÍék, és a közelben egy másik várost létesítettekhelyette : Falerii Nolít (a
mai S. Maria di Fálleri); fennmaradt etruszk típusúnagy§zabású városfala.
A faüszkok ftildjének közelében fekvő kifejezetten etruszk városok közül
ismerete§ Nepi (Nepet), Slutíi ( Sutíúmr,etíu§zkul Suüri)l6, amelynek birto-
káért a IV. században elkeseredett harc fo\t a rómaiak és etruszkok között, és
védőfalak, valamint késői sziklasírok nyomait őrzi; Orte ( Horta) , ksmagasló és
ra cap€ná.óle§ vidékéIól: E. stefani, Monumenti Aatichi dell'Accademia dei Lincei,
)GIv, 1958; G, D. B. Jones, capena and the Ager cap€nas [c. és a hozzá tartozó földterii_
lot], Paper§ of the British School at Rome, )OaX (XVID, 1962, 116 §k. A fali§zkokról:
W. Deecke, Die Falisker, 1888; G, GiacomelIi, La lingua falisca [A falivk nyelv], 1963.
A capenai é§ faliszk terület régész€ti emlékeiíe vonatkoólag, amelyeknek anyaga nagltészt
Rómában, a Museo Nazionate ű villa Giuliában van összegyújtve, ld, elsósorban A. Della
seta, Museo di Villa Giulia, 1918, 37 sk,
rr G. Duncan, §utri (sutlium), Papers of the Briti§h school at Rome, )o(W (xtrD,
1958, 63
sk.

I05
földrajzilag jelentős helyen a Tiberis völgye fölött; Bomarzo ( Polhnaltiuu);
Fercnío ( Ferentum), Viterbo mellett, amely a római korban virágzott, de
megelőzte egy etruszk település a közeü Acqua Rossa magaslatán. Valószí,
nűleg maga Viterbo is etruszk eredetű ( Surrina?): városi múzeumában
a kömyező vidék leleteinek tekintélyes sorát őrzik16. De a legjellegzetesebb
fennmaradt emlékek a tufába vájt s z i k l a s í r o k, házakat és templomokat
utánzó homlokzatokkal, ezek viterbo és Tarquinia között egy sávban zsri,fo,
lódnak össze: San Giulianóban Barbarano mellett, Blerábal (Bieda), Norchiá-
ban, Castel d'Assóban, lJgyanez a jelenség újra felbukkan északabbra, Sova-
lábal ( Suana), Vulci teriileténl?, A sziklasírok már az archaikus korban
megjelentek, de fejlődésiik az etruszk kultúLra utolsó századaiban értp el
csúóipontját. Különben az emlitett központok és számos más, Dél-Etruria
belsejében levő telepiilés még régebbi virágásának is vannak nyomai; ilyen
San Giovenale és Luni a Mignone folyó mellett, ahol a svéd ásatások
egészen a bronzkorig visszanyriló ki§ telepiiléseket tárnak fel, ezek fenn-
állásuk egy szakaszában szoros kapcsolatot taítottak fenn a to|fai hegyek
protovillanova világávallo; Monterano a Mignone felső folytísánállg; észa-
kabbra Yetralla; Bisenzio (Yísentfun) Capodimonte meüett, a Bolsenai-tó
déü paftján, gazdag sírokkal, amelyek azt tanúsítják, hogy az i. e. VIII. és
YL. század között virágzó, eredeti kultriLrájrl város volt; de különösen a
Fiora felső folyásánál sűrűsödő települések, Ischia di Castro, Poggio Buco
(valószínűteg a égs Statonía)2o, Pitigliano §tb. helyén. Sok ilyen kora-etruszk
kózség lehanyatlott az archaikus kor végén,talán éppen a part menti nagy
városok hatalmának megszilárdulá§a következtében. Ennek ellenére jelentős
nyomai maradtak a vidék pezsgő életénekegészen a hellénisáikus és római
kórig, nemcsak a sziklasírokban, hanem a nagy városok kultúráját tükröző
más megnyilvánulásokban is, mint a tarquiniai és vulci típusúdomborműves

1óG. Foti, Museo Civico di Viterbo. Guida delle faccolte archeologiche etrusche e romane
[A viterbói Városi Múzeum, Kalauz az etru§zk és róínai íégészetigyújteményekhez], 1957;
L. Rossi Danielli, Gli Etruschi nel viterbese [Az etruszkok viterbo kórzetében], I, Ferento,
1960 (csak a lel€tköriilményekíe Yonatkozó megiegyzések és az illusztrációk hasznáhatók).
r? G. Ro§i, Sepulchral Aíchite€ t ure as illustrated by the Rock Fagades of Central Etruria
[A §írépíteszet Kóz€ p -Etruria sziklasír-homlokzatai alapján], Journal of Romal Studi§,
xv, 1925, 1 sk.; xvII, 1927, 59 §k,; H. Koch, E. v. Mercklin, C. Weickert, Bieda" Mitteil,
des deutschen Arch, In§tituts Rom, )oo(, 1915, 161 sk.; A. Gargana, La necropoli rupestrÉ
di S. Giuliano [A S. Giuüanó-i sziklatemetó] (Monumenti Antichi dell'Accademia dei Lin_
cei, 1929); R. Bianchi Bandinelü, soYana, 1929.
1s San Giovenale. Etruskerna landet och folket, Svensk forskning i Etrurien, 1960 (angoI

kiadása: Etru§€an Cultuíe, Land and People [Etruszk kultúra. A föld é§ népe], 1963);
Notizie degli scavi, 1960, 1 sk.; 1961, l03 sk.
1' L. Ga§périni, Monteíano. Un_centro minoíe dell'Etruda meridionale lMonterano. Dél,
Etruria egy kisebb települé§e], Études Étrusco-Italiques, 1963, 19 sk.
20 G. Matteucig, Poggio Buco. The Necropoli§ of statonia íPoggio Buco. statonia necro,

poli§a], 1951.

l06
 és figurális dísztt kő- vary tenakotta szarkofágok készítése,gyakran helyi
vonásokkal; ilyenek keríiltek elő Yetrallában, Civita Mu§amában, Tuscaniá_
ban (Tuscaru) stb.
Dél-Etruriának ezen a belső terüetén fekiidt az egyik legfontosabb
etruszk város, amelyet a régiek egyene§en az egész etruszk népesség központjá-
nak tekintettek: Vo l s ínií(etruszksi,Yelsna-, Yelnw-).Közelében enelkedett
ugyanis Voltumna híres szentélye ( Fanwn Yoltnnnae), a|rcl a tizenkét etruszk
,,nép" évenkéntigyűlései és ünnepségei lezajlottak, Egy előző feltevéssel
szemben, amely Orvietóval azonosította, az újabb ásatások megerősítették,
hogy Yolsinii pontosa-n a mai Bolsena helyén ált, amely nevét is örökölte2l.
Vaskos, négyszögletes kövekből rakott, kettős sáncrí várfal veszi körü a tó íiilött
emelkedő fellegvárat, ahol egy kis, a hellénisztikus korból való templom
maradványait fedezték fel. Korábban valamivel leiiebb, a Mercatello nevű
részen egy másik szentélyre bukkantak. Hiányzik minden támpont e két szen-
télyben tisztelt istenségek azonosítására, még inkább arra, hogy meghaá-
rozhassuk a helyét Nortia istennő híres templomának, amelynek falába
évenkéntszöget vertek be, s így sámlálták az éveket (Cincius Alimentus, Li-
viusnál, V , 3, 7). Ugyanilyen bizonytalanság uralkodik egyelőre magának
a Famtm Voltwnnae-nak a helyét illetően; a mrlltban Orvietóba, Montefiasco-
néba stb. helyezték, de lehetne magának Yolsinii városának teriiletére vagy
külvárosába is tenni. Átatában mind ez ideig nagyon keveset tudunk e vá-
rosról és temetkezőhdeiről, különösen az archaikus korból - legalábbis
történelmi fontosságához mérten. Ez nemcsak az i, e. 265-ben bekövetkezett
római hódítássaljáró pusztulásnak és elhanyagoltságnak tulajdonítható, hanem
a rendszeres régészetikutatások elrnaradásának is; ezek csak nemrégen
indultak meg.
Másképp áll ahelyzet Orvietóval, amely hatalmas vörös tufadombon
magasodva őrzi a Tiberis középső völgyvakaszát, légvonalban mintegy
tizenkét kilométenel északkeletre Bolsenátólzz. Etruszk eredete bebizonyult,
amikor magának a városnak a területén sámos templomépület és szentély
felhalmozott anyagát fedezték fel, teírakotta épüetdíszekkel és fogadalni tár-
gyakkal, a köriilötte hrizódó temetőkben pedig épűetként kiképzett sírkam-
rákat, amelyek szabáJyos temetőutakon sorakoznak eglmás mellett, to-vábbá
1 a város határában (a Sette Camini és Porano nevű helyeken) freskókkal
díszítettsííokat.Ilgy tátszik, ez a nagy telepiilés kiilönösen az i. e. VI. és rV.
]
l

}
1

9záz^d, kőz/- élre vlíágkorát. De a biztosan rá vonatkozó első történeti adatok,

csak a bizánci korból maradtak fenn Prokopiosnál (De bello Gothíco,II, 20),
]

t
l
'1R, Bloch, Mélanges de l'Érote Fra4aise de Rome, 1947,99 sk.i 195q 53 sk.;1953,39 §k..
Az íljabb feliíat-leletekról vö. studi Etruschi, )ooív, 1966, 165 sk., 310 sk., 337 sk.
29 P. Perali, orvieto etru§ca
[Az etruszk orvieto], 1928; s, Puglisi, studi e riceíche su orvieto
€trusca rfaDulmányok és kutatá§ok az etruszk orvietóról], 1934; M. Bizzarri, studi Etru§chi!
1962, 1 sk.; )oo(v, 1966, 3 sk.
'co<,
107
aki a várost owbibentos néwel jelöli; ez talán annyi, mint Urbs vetus
[régi város]; ebből lett Orvieto. Eredeti antik neve ismeretlen, tryyhogy ez az
egyetlen olyan nagy fontossá$i, a szövetséget alkotó tizeukét nagy város
valamelyikének színvonalán álló etruszk település, amelyet eddig nem sikerült
azonositani (miután kiilönbóző okokból el kellett vetni a múltban javasolt
azonosításokat Yolsiniival, a Fanum Voltumnae_val stb.).

A Tirrén-tenger partján Észak-Etruria felé haladva először

számos kisebb
településsel találkozunk az Argentario hegyfok körül és az Albegna patak
völgyébenz3. A tengerre néző festői magaslaton, az orbetellói belvfu közelé-
ben, Ansedonia helységben emelkednek Cosa batalmas, sokszögú varosfalai
és egyéb romjai. Sokdig etíu§zk városnak tartották, de ma már kideítették
róla, hogy i. e. 273-ban alapított római colonia2a. Cosa római kikötőjéhez
kellett tartozniuk a parti erődítéseknek is, köztük a híres ,,etrusz.k fatörzs-
sánccal" (más néven a,,Királyné Sánca").
Cosa eredetileg Yulci területéhez tartozott. Sokszögletű római falak nyomai,
mint Fyrgiben és co§ában, láthatók orbetellóban is, ez azonban egész bizonyo-
san etíuszk eíedetú volt. Még feljebb a tengef mellett, egy kiugró hegyfokon fe-
kiidt Talamone (Telamon, etruszkul Tlamu), ahol egy templom íomjaiía
bukkantak teíTakotta épüetdíszítésekkelés fogadalmi tárgyak raktárával;
ezek talán a rómaiak és gallok között az i. e. 225-ben, e vidéken lezajlott csata
történelni eseményével állnak összefiiggésben25. Az Albegnától balra hrládó
magaslatokon, Marsiliana d'Albegna közelében felfedeztek és feltártak egy
nagy archaikus temetőt köí alakú sírokkal és gazdag orientalizáó mellékle-
tekkel26, amelyet Caletra városával próbáltak összefüggésbe hozni; ennek
pontos helyét nem ismerjük. ugyanebben a körzetben talátható Heba (a mai
Magliano) és a völgyben beljebb Saturnía (vagy Aurina) etruszk-római tele-
Piilészz.
Etruria egy másik nagy történelid váro§ának, Rosellének ( Rusellae)
Ennek a körzetnek régészetiadataira vonatkozólag legújabban ld. fóleg A, Mazzolai,
23

Mostra archeologica del Museo civico di Grosseto [A gross€tói váro§i Múzeum régé§zeti
kiállitása], 1958.
2aF. E. Brown, Cosa I, History and Topography
lcosa L Története é§ helyrajzal; F. E
Brown, E. Hill Richard§on, L. Richardson jr., Cosa II, The Temples of the Arx [Cosa II.
A fellegvár templomai], Memoin of the Americau Academy in Rome, )o(, 195r és )o§fi,
19í{).
95 Újabb ásatások: o. w. v. vacano, Römi§che Mitteilungen, LxvIII, 1961,38 sk.; Notüe
degli Scavi, 1961, 251 sk.; t962, 285 sk.; 1965, 30 sk.
'.A. Minto, Marsüana d'Albeena, 1921.
27 A. Minto, Per la topografia
ű Heba etrusca e Romana [Az etruszk és 1§mai §9§a [6|1r_
rdához], studi Etru§chi, Tx, t 935, 1 1 sk. ; saturnia etru§ca e íomana [Az etíu§zk és római
Saturnial, Monumenti antichi dell'Accademia dei Lincei, X)Oq 1925.

108
 tomjait is ismerjük északabbra, az Ombrone völgyében, pfu kilométernyire
Grossetótól, amely bizonyos értelembénörökölte földrajzi helyzetét és sorsát.
Eddig ez a település a legkevésbé ismertek és feldedtettek kőzé taítozott;
csak a legutóbbi években kezdtek itt rendszeres ásatásokba, és ezek felszínre
hozaák a kőből és nyerstéglából építettvárosfal egyes szakaszait az i. e. VII.
századből, valamint a la.kott terület egyes részeit28.
Ugyancsak Grosseto környékén, de a tengerhez közelebb terült el V e t u -
l o n i a (Vetulonia, Vetuhnii, etíuszkul Vetlurla, Vatluna)gg. E híres városnak
helyét Etruria partvidékének különböző pontjain keresték, és még néhány
óWizeddel ezelőtt heves viták folytak azok közölt, akik Vetuloniát Poggio Co-
lonna dombjára helyezték, és azok közótt, akik a Massa Marittima melletti
Poggio Castiglionival azonosították. Ma már nem lehet kétségbevonni, hogy
az első meghatározás a helyes; ugyanis ott valóban városfalak és lakóházak
maradványaira bukka161. De a város jelentőségét főleg a körülötte elteriilő
nagy kiterjedésű temető mutatja; ennek ásatásait szorgalmas alapossággal
végeztéka századforduló idején, és a feltáít gazda1 anyag alkotja a firenzei
Museo Archeologico gyűjteményeinek magvát. A legtekintélyesebb sírokat
körbe rakott kövek határolták, vagy tumulusok, halomsírok voltak; a sírmel-
lékletet nagyrészt bronztárgyak alkották, amelyek az i. e. VIII. és VI.
század közötti időből származnak. pietrera tumulusából kerültek elő az
etruszk kő nagyszobrászat első példái: elhúnyt férfiak és nők alakjai, Később,
amennyire a régészeti adatokból megállapítható, a város valószínűleg ryorsan
és teljesen lehanyatlott, rigyhogy a római kortól kezdve az életnek úgyszólván
semmi nyoma nem maradt. Az Accesa-tó mellett, Massa Marittima tefiiletén
kiásott temető arról tanúskodik, hogy a körzet beljebb eső részén8omás
jelentős települések is feküdtek.
VetuloniátóI északra teriilt el Populoni a ( Populonía, Populoniwn,
etruszkul Pupluna, Fufluna) a Porto Baíatti öble fölött emelk€dő magas-
laton, Piombinótól északra3r, az egyeílel olyan etrusz,k nagyváros, amely
szinte közvetlenü érintette a tengert. Felfedezése újkeletű; a Soprintendenza
dell'Etruria végezteteítitt századunk első évtizedeitől kezdve széles köfií ása-
28R. Bianchi Bandinelü, Ro§€lle, Atene e Roma, vI, 1925, 35 sk.; R. Naumann, F. Hiller,
Rusellae, Römische Mitteilungen LxvI, 1959, 1 sk.; C. Laviosa, studi Etruschi, )o(vII,
1959, 33 sk,; )O(U , 19ó, 289 sk.; )OdX, 1961, 31 sk.; )OO§, 1963, 39 §k.; )()OfiI,
1965, 49 §k.; A. Mazzolai, Roselle e il suo lerritorio lRos€llo és teriilete], 19óo.
29I. Falchi, vetulonia, 189t; stuű Etru§chi, v. 1931, 13 sk.; )oí, 1950-51,291 sk.; )ooí,
1963, 435 sk.
30D. I3vi, Monumenti Antichi dell'Accademia dei Linc€i, )o<xv, 1933.
8lA. Minto, Populonia, La necropoli aícaica [Populonia. Az archaikus necropolis], 1922;
Populonia, 1943; L'antica indu§tria min§ra,ria iD Etruria ed il porto di Populonia [Az ókori
bányaipar Etíuriában és Populonia kikötóje], Studi Etruschi, )OCII, 1954, 291 §k.; A. D€
Ago§tino, Nuoü coDtributi all'archeologia di Populonia [Ilj adalékok Populonia régésze-
téhez], stuü Etruschi, x(rv, 1955-56, 255 sk.

109
tásokat. A gyakorlatilag még feltáratlan vfuosból a hatalmas városfal ma_
íadt meg. A populoniai necropolisok jeüegzetes emlékei a nagy tumulusok,
boltozatos vagy kupolás cellálali az itt taÁlt árgyak a Villanovától a YI.
sázaüg nyűó időszakból valók. Fontos mozzanat, hogy a város környékén
nagy kiterjedésű földeket kohósalak bodt; annak a vasércnek maradványai
ezek, amelyet az ettus7k és római korban Elba szigetének bányáiból termel-
tek ki, és Populoniában, az ókori világ eryik legnagyobb vaskohászati köz-
pontjában dolgoztak fel. A legrégibb sírokat a vassalak-reteg alatt találták
meg, amit most elhordtak, és rijra feldolgoáak, jó ipari eredményekkel. Az
etruszk bányászat tevékenységénekegyéb nyomai az É,rchegységekben (Colline
Metallifere) taláhatók.
Ha a sáraáöld belsejében, főleg a nagy folyók közelében fekvő városok
körzetét vessziik vizsgálat alá, mindenekelőtt Chiusiról kell beszélnünk
(Clusiurn, etruszk formája valószínűleg Cleysin- volt, de van adat a Camars
elnevezésre is)sr. * etruszk és római tórténelemben híressé váIt város
megszakítás nélkiil élte tovább életét,ha csak kis telepiilésként is , az egész kö-
zépkoron keresztül, a modern időkig. Ezzel magyatázható, hogy az etruszk
város nyomai majdnem teljesen eltiíntek, ellentétben a környező települések
korai és gazdag leleteivel. Chiusinak és vidékénekjellegzetessége a városban és
a kőrnye'z,6 községek (Pania, Poggio Gaieüa, Poggio Renzo, Dolciano,
Sarteano, Chianciano, Cittá della Pieve, Montepulciano) tertiletén elszórt
számos sírmező; mindezek a telepüések lényegébenazonos űpusú ,kultriLráról
tanískodnak, és bizonyítják, hogy a teriilet sűrűn lakott volt, a nagyváros
.hatósugarában élő kisebb faluközpontokkal. A le$égibb kultúLíát a Villanova
első szakasza után a hamvasztásos sírok jellemzik az ílgy evezett ,,canopu-
sokkal", azaz olyan hamvurnákkal, amelyeknek fedele emberfej alakr1, maga
az eőény pedig többé-kevésbé az emberi te§t formáit tíÁnozza. Innen ered a
halott hamvait rejtó szobor típusa. A YI. század végéreés azY. száaadra
terjedő időszak jellemző emlékei a kőből késziilt, oszlop alakri síremlékek
(cippusok) és kis hamvurnák lakomát, játékokat, temetést stb. ábtázoló
domborművekkel. Néhriny Chiusi körül feltárt sírkamrában a mindennapi
élet képeit megórökítő freskók találhatók, mint Tarquiniában is, nagyészt az
i. e,Y. sÁzadból. Ez a művészi tevékenység képet ad a település fénykoráról,
amely egybeesik a tengerparti nagyvárosok hanyatlásának kezdetével. Ezzel
kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a haryomány a Y|. század végéte
helyezi Porsenna király tetteit, aki megtámadta, és egyes források szerint
megbóűtotta Rómát; ez olyan történelmi pillanat lehetett, amelyben Chiusi
hatalma kiilönösen messzire terjedt. Ké§őbb, az Y, szárad végénés a
IV. században Chiusi tefiiletén olyan szobrok, szoborcsoport alakr1 hamvurnák

l' R. Bianchi Bandinelli, clusium, Monumenti Aotichi dell'Accademia dei Lincei, }oo!
1925; D, L€vi, Il Museo Civico di Chiusi [C. városi Múzeuma], 1935.

1l0
és szarkofágok készültek, amelyeken a portrészedí emberábrázolás kezdett
kibontakozni; a hellénisztikus korból vaíó a számos kis halotti urna,
legintább festett terrakottából, fedeliikön a halott alakjával és a sírláda
elülső oldalán mitológiai tárgyri domborművekkel.
P e r u g i a (Perusia) jellemzően mutatja egy etruszk és római város nagy
közepkori, majd modern településsé fejlődésének folytonosságát; ez a folya-
rrrat azonban nem pusztította el az etruszk város alaptajÁt és legnagaobb
itágzásának idejéből származó emlókeit; ez a irágzás egybeesik az etruszk
kultriLra végső szakaszával, az i. e. IV-III. száLzadtől kezdődően33. Erről
tanúskodnak a hosszú szakaszokon megmaradt szep városfalak hatalmas,
négyszögletes travertintömbökből rakva, az Augrrstusról elnevezett aa1yszA-
bású ívelt városkapu és a Porta Marzia [Mars-kapu] homlokzata, istenségek
szobíaival, amelyeket §angallo humanista bölcsességgel megőrzött, belefog-
lalva a Pál pápa Észéreépített fellegvár egyik bástyájába. Mint a XIX.
sázad etruszkológiai kutatásainak központja, Perugia a terüetén és környékén
levó műemlékek alapos tanulmányozásának színhelye lett; ugyanekkoí vélet-
len felfedezések és szórványos ásatá§ok a váro§ - utóbb állami kezelésbe
vett - múzeumában értékesgyűjtemény létrehozásához vezettok. Perugiának
a Trasimeno-tó és a Tiberis felső folyása között elterüö és Umbria völgyei
felé nyitott teriiletét eredetileg aüghanem apró települések és szetszórt falvak
foglalhatták el, mindegyik a maga temetkezőhelyeivel, amelyek közül egyné-
hányban (San Valentino, Castel San Mariano) értékesarchaikus bron2fi-
gurákat és chiusi hatást tiikröző szobrokat (Sperandio) taláItak. A váíos
magaslata köriil itt-ott későbbi csatádi sírok is felbukkannak; így például San
Manno sírboltja ívelt boltozattal és hosszrl felirattal vagy a Palazzole
necropolisában a Volumniusok szihába vágott sírbarlangja több helyiséggel,
domborművekkel és alakos űszítésű,valamint etruszk és latin feliratokat
viselő halotti urnákkal, azi. e.Il. és I. századból. Perugiának és környékének
jellegzetes darabjai a travertinből é§ égetett agyagból készült kis, láda alakÉt
halotti urnIík domborműves díszítéssel.A perugiai múzeum sok feürata köziil
küönösen errlítésreméltó az a sírosáop, amelybe az egyik leghosszabb fenn-
maradt etíuszk felirat van vésve.
Az ókori Etruriávat foglalkozó tudományos kutatások központja a XIX.
s"á"adban Perugia volt, a XVIII. században viszont cortona (etruszkul
Curtun-)ga; már akkor ásatások és feltárások folytak a városban és környékén.
A városból a falak jelentős részei maradta]< meg; a temetőkből kiilönáló
sírdombokra bukkantak (a népnyelv kifejező hasonlattal ,,dinnyéknek" ne-
98C. Shaw, Etruscan Perugia [Az etruszk Perugiial, 1939; A. M. Pierotti, M. calzoni,
Ricerche su Perugia €trusca, ta citta e b necropoli urbana lKutatások az etruszk Perugia
teriiletén: a váro§ és a városi temetó], studi Etruschi, )ofi, 1950-51,275 §k,; F, sanü, Peíugia.
1950; a váíos körzetére vö. L. Baoti, studi Etruschi, x, 1936, 97 sk,
3. A. Neppi Modona, cortona etrusca e romana
[Az etruszk és római Cortona], 1925.

111
 alaprajd de későbbi mauáleumra; eÉ
vezte el óket) és egy, ugyancsak kerek
,,§thagoras Odújának* nevezik. A cortonai Museo dell'Accademiában
őtiznek egy híres bronzkandeláb ett gazdag alakos díszítéssel.Megemlíthetjű\
hogy átalában Sanguinetóba, Cortonától délre a Trasimeno-tó partjáa
teszik Aule Meteü ,,A szónok" elnevezéssel ismert és a firenzei Museo
Archeologicóban őrzött bíres bronzszobrának lelóhelyét, míg más forrásol
és történeti adatok értelmezese szerint a Perugia melletti Pila helységben
találtak ró85.
Atezzo ( Atretiuttl) kétségteleniilÉszak-Etruria egyik legfontosabb vá-
rosa volt; ezt baonyítja, hogy sűrűn említik a törteneti források, kiilönösen
a Rómához fííződő kapcsolatok korában. De műemlékeiből igen kevés
maradt ránks6. Arretium a mai város alombjának tetején állt, és kőből
meg téglából rakott falak vették köríil, amelyeknek egy-két részletétfeltár-
ták; az etruszk telepiilés vintjét is részben meg tudták állapítani. A XVL
században itt bukkantak rá a híres bronz Chimaerára; most a firenzei
Museo Archeologicóban őrzik. A város templomépiileteiről származnak a kó,
sői archaikus korból való és a közelnrlltban előkeriilt terakotta lapok, pero,
mtikön domborművű alakokkal, továbbá hellénisztikus stjlust1 alakok töre
dékei, valószínűteg egy templom oromcsoportjából; bőven keriiltek elő foga-
dalmi terrakották is. Bzzel szemben igen ritkák a sírok. Az i. e. III. szá-
zadban Arezzo ipari központ volt jelentő§ fémnűvességgel; iparának fejlett-
sége mep,utatkozik még a római császárság kezdetén is híres korallvöröc
mázú, domborműves űszítésűún. terra sigillata kerámiaműhelyeinek virág-
zásábal; e műhelyek az egész ókori világba szálították termékeiket.
Firenze körzetében van egy másik nagy etnrszk telepiilés is, az egyetlen
az Arno folyótól észa}ra, Fiesole ( Faesulae) dombján8?. A kiterjedt r&
gészeti teriilet ásatásai felszínre tLoúÁk a ómai snnház szomszédságában ery
templom alapzatát és az előlt.€ álló oltárt, továbbá a falak egy jó alarabjár
De itt is, mint Észak-Etruria városainak legnagyobb részében,az épitészeti
maradványok késői korból valók, A fiesolei fellegvár valószínűleg a kinép
pontját alkotta egy telepiilésekkel sűfiin benépesítettkörzetnek; ezek az
Arn&a néző magaslatokon szétszóna és magában az Arno völgyében ho,

86 A kérdésról vó. T. Dohrn, Atti del I convegno di Stuű Umbri, Gubbio, 1964, 197 sL
és Bollettino d'Arte )<LDq 1964,27 sk,; G. C. Susini, Archeologia Classica, XVII, 1965,
l4l sk,
86 Stuü Etruschi, l, 1927, 99 sk.; VI, 1932, 533 sk.; G. Deyoto, Aíezzo, Atti Accademia

Petrarcá ű Aíezm, )ooflv, 1947-48, 60 sk.

'?
F. Maer, Contributi alla conoscenza di Fiesole etrusca lAdalékok az etruszk Fiesole tör-
ténetéhezl,At€ne e Roma, ! 1930,83 sk.; G. Maetzke, Il nuovo tempio tuscanico di Fie,
sole [Fiesole új tu§zkán temploma], studi Etruschi, )o(rv, 1955-56,227 sk.; G. caputo,
G. Maetzke, Presentazione del rilievo di Fiesole antica [Az ókori Fiesole maradványainak
átt€kintés€], studi Etruschi, )o(vII, 1959,4l sk,

112
lyezkedtek el. Eredetiik a Villanova-korszakig nyűik vissza, ahogy a Firenze
szívében feltárt néhány sír tanú§itJa (maga Firenze csak a római korban vált
fontos várossá). Az oÁeltzlizáí korszakról nyíjtanak tájékoztaást a nem-
régen feltárt gazdag sírmellékletekmaradványai a montagnolai álkupolás
sírboltból, Quinto és Sesto Fioíentino közötts8 és a comeanai tumulusból. Az
egész frrenz.ei köízetben és kiitönösen Fiesole környékén találtak hossaíú<ás
vagy lópatkó formájú archaikus kő sírtáblákat, domborműves dísdtésekkel;
ezek egyrésá Populonia és Volterra hasonló leleteire, másrészt Bologna sír,
tábláira emlékeztetnek. Valóban elképzelhető, hogy Fiesole teriilete az Appen-
ninek átjáróin keresztiil kózvetlen érintkezésbenállt a Pó-üdéki Etruriával.
Hátra van még Toscana középső, az Ombrone és az Arno folyása
közötti íé§ze. Itt a l€jelentősebb etruszk telepiilés Volterra (Volateftae,
etruszkul Yetlhri), amely a Cecina folyó yölgyére néző magas dombon épiilt,
és ugyancsak ttiélte az ókori világ végét'9.Várostörténeti és népesedési szem-
pontból azonban meg kell állapítani, hogy a közep- és újkorban lakott rész sok,
kal szűkebb teriiletet foglal el, mint az, amelyet az etruszk városfalak hatalnas
gyürűje jelez. Ezeket a fa|akat az i, e. V. és I\I. század fordulóján tovább
szélesítették,míg végiil magukban foglalták az archaikus sirokban b6vel-
kedó Guemrccia-fennslkot is. A város epítészetimaradványai között kiitön&
sen említé§rc mélt ó az tqynevezett íves kapu, istenégek szoborfejeivel. A leg-
régibb, a Viüanova-korszakba visszanyúüó temetőt nagyrészt magával sodorta
al*Balze ebeyezésű nagyméretű, festői hegyomladék. Voltenának és határá-
nak jellegzetes emlékei az archaikus faragott sirkövek, a festett yázák a I\I.
és III. századból s főként az alabástrom halotti urnák domborművekkel; ezek
nagy mennyiségben találhatók az ottani Museo Ciüco Guarnacciban. Vol-
terra környékén, trllnyomóan mezőgazdaságj művelésű teriilet lévén,sok falu
és kisebb telepiilés helyezkedett el. Ilyen sűrűn takott vidékek lehettek, szét-
szórt telepekkel, a Val d'Elsa, Chianti és a Siena köriü teriileteken is.
Archaikus kupolás sírokat találunk Casal Marittimóban és Casagliában; egy
nagy tumultust négy sírral a Chiantihoz tartozó Castellinában fedeztek fel.
A legkésóbbi sírok, mint az, amelyet mo§tanábal találtak Ascianóban, kis
halotti urnákat őilznekao. csak a római korban alakul majd ki egy új városi
telepiilés Sienában (ahol ma a Museo Civico gyűjti a környék sok régiségét).

ss G. caputo, Gli ,,athyrmata" orientaü deua Monta8lola € la üa dell'Arno e traD§appenni-

nica [MÓntagnola keleü ,,athyrma"-i (ű§ztárgyai) és az Amón, valamiot az Appennineken
átvezetó útL Arte antica e modema, 1962,58sk.; továbbá La Mont8gnola di Quinto Fio_
reniiao. r--,,orientalizzazione" e le tholoi dell'Arno [A QuiDto Fiorentio6i Monta8nol8.
Az ,,ori€nt&liáció- és az Amo menti tholosok], Bollettino d'Arte, 1962, 115 §k.
30L. consortini, volterra nell'antichiti lvolterra az ókorban], 1950 (csak f€Dntartással
használható),
.o A. D€ Ago§tino, studi Etruscbi, )o(v[, 1959, 277 sk.

113
 Miután megvizsgáltuk a szorosan vett Etruria yárosainak fő vonásait, vége,
zetü célszerű lesz, ha - csak rövid felsorolás formájában is - emlitést teszünk
Campania és a Pó-völgy etruszk telepiilésehől. Az etruszk uralom alatt áJló
campaniai terüet fővárosa C a p u a (más néven Volamwn) volt; ez később
a félsziget egyik legnagyobb és legnépesebb itáüai és római városává emelke
dett. A mai S. Maria di Capua Yetere helyén terült el. A legújabb ásatások fel-
tárták a legrégibb temető részeit, a fX, ésYI. századközötti időből. Az archai_
kus maradványok közü kiilönösen jellegzetes€k az épületdíszítőterrakották,
a bronz hamwedrek, a fogadalmi szobrok és festett agyagedények; mindezek
a város teriiletén, főleg a Patturelli-telek gazdag §zentélyéből vagy a temetóMl
kerültek elő, és nagy részüket a helyi Museo Campanóban őrzik. Ezeknek az em-
lékeknek típusa és stílusa rokon a latiumiakéval és etruriaiakéval, de helyi voná-
sokkal és közvetlen görög hatásokkal. Az etruszk uralom kétségtelen bizonl-
téka egy cseréptég|ára vésett hossai felirat; ma Berlinben őrzik. Campaniában
további etruszk települések: Suessulia, Nola, Acerra, Nocera, Herculaneum,
Pompei, Sorrento és Marcina (az antik források szerint Salerno vidékén).Ezek
a helységek azonban politikai, etnikai és kulturáüs tekintetben olyan váltoáso-
kon mentek keresztiil, amelyekbe az etíu§zk uíalom és kultúra szakasza mint
többé-kevésbérégi, de csak átnreneti mozzanat illeszkedik be. A szorosan vett
Etruriával párhuzamos kulturális fejlődés, a Villanovától az oíieDt"li,áló kor-
szakig és a YI-Y. százaü archaikus irány uralmáig jelenlegi tudásunk szerint
elsősorban Salerno körzetének parWidékénészlelhető. Egyébkéntaz etíuszk
vagy etíuszk_itáliai hatások hagyománya (festett sírok, szobrászat stb.) a §am-
nis hóűtás után is tovább él Campaniában, le egészen Paestumigal.
Az északi Etruria központja B o l o g n a (etruszkul Fe lsina) ; ez avőrosYilla-
nova-telepüésekből alakult ki, gazdag temetőkkel, és az Y. században az úgy-
nevezett Certosa-kultúrával érte el ürágkorát. Jellemzői a domborműves sírtáb-
lák, az etruszk bronzeszközök, a göíög festett vázík, az etruszk feliratok; sír-
jaiból kikerült gazúaE anya1ot őriz a Museo Civicoaz. A bronztárgyak között
hires a Certosa-situla [vödör alakri edény] figurális domborművekkel, világosan
felismerhető estei haásokkal. Különös etruszk városra bukkaatak a Reno folyó
völgyében, a mai Marzabotto melletta3; szabályos, egymásra merőleges
útvonalakból álló alaprajza van, kövezett utcákkal és igen fejlett vízlezeték-
ar A Campania telepiileseire vonatkozó bibliográfiai utalásokat |d. fentebb a 83 sk. lapok
jegyzeteiben.
a2 A. Grenier, Bologn€ villanovieme et étrusque [A Villanova-kori és etruszk Bologna],
1912; P. Ducati, storia di BologDa. I tempi antichi [Bologna története. Az ókorl, 1928;
G. A. Mansuelli, La terza Bologna [A harmadik Bologna], studi Etrusghi, )o(v, 1957, 3 1 sk.
aBE, Brizio, Guida alle antichitd della villa e del Mu§€o di Marzabotto
Kalauz a marza-
bottói villa és mírzeum régiségeihez], 1886, új k. 1928; P. E. Aíias, Considerazioni §ulla
citta etru§ca a Pian di Misano (Marzabotto) lMegjeeyzesek Pian di Misano (Marzabotto)
etruszk városáról], Atti e Memorie della Deput. di storia Patri& per le Píovincie di Ro_
magna, III, 1953.

l14
 b-§ij|;::::.,,-..i:
Í.,:1';;.í; l]]:;;
,-R \,
l. Háztöúb'
iiii,'rj::f§..
§-..v^.
\*i.:+' fplYr.*-<L- ,! ':"._.

..-", ic

k-W
*,:,.,i
g
-':--^:7

Az emiüai Maízubottóban kiásott etruszk váíos alaprajza egymást

derékszögben metsó egyeDes utcákkal (1)i jobbra fenn a fellegvár (2).
berendezéssel rendelkezett; a fellegvárban még megtalálhatók ktitönböz6 szent
epiiletek alapjai. Az ásatásoknak az i. e. VI. és IV. század, köá tehető anyagál
a Villa Aria mrizeumában gy{ljtötték ö§sze; ,mi ebból a legutóbbi háboní szomo,
rú rombolása uán mep,aradt, az a7am tulajdonába ment át. Fontos voh
Spina tengermelléki város is; tem et6jét, azi, e,Y . és IV. századból való kitűn6
minőségű göróg váák, etruszk bronz_ és ötvösárgyak gazdag leleteivel, a leg-
utóbbi évtizedekben fedezték fel, és ásták ki a comacchio mellet§ Trebba- és
Pega-völgy talajjavíásra kijelölt szakaszain ; a sírok mellékletei alkották azután
az rij ferrarai Museo Archeologico anyagát44i most próbálják légi fényképezés-
sel és próbaásatásokkal meghatározni a város kiterjedéset. Bolopa körzetén
és Spinán kívül gyakorlatilag nem lehet északon etruszk telepüésekről beszéln!
hacsak nem feltételesen és korlátozott idótartamrl megszállás vag5r hatás formá-
jában. Mindezekről a történeü források utalásain kívtil csak kevés etrusz-k
régészeti és feliratos adat maradt fenn, meg a helynévkutatás egy-két útmuta-
tása, Ez á1l Cesenára (Caesena,valószín1lleg az etruszk.í(elsza, ami Bolognában
mint nemzetség neve maradt fenn), Riminire (Arimirum, talán az etru§zk
Arimna íormából). Ravennára, Adriára, Mantovára (Mantua, etruszkll| Mat
Ova- 'I), Modelára ( Mutbw) , Parmára és a római ak által Placentióía átkeresz-
telt településre, a nai Piacenzáraa5,

.aS. Aurigemma, Il R. Musco di §pina IA spinai királyi múzeuml, 1935; P. E. Arias,

N. Alfieri, Spina, 1958; P. E. Aíias, N. Alfieri, Spina. Il Mus€o Arch€ologico di Ferrara
lSpina. A f€rrarai Régészeti Múzeuml, 1960.
45 A P&vidéki Etruria etruszk települé§eiról általában ld. fentebb 86 §k., a vonatkozó bib-
üográfiával,
 vI. FEJ EzET

politikai-társadalmi szprv ezet

Az intézményekre vonatkozó forrósok, Etruria
és ,,népei". Az archaikus monarchia. A köztór-
sasági államok. Az etruszk társadalom

Az etruszkok intézményeinek, éppúgy,mint politikai történetiiknek ismere-

tét, sajno§, korlátozza aközvetlen hagyomány hiánya. A rendelkezésünkre álló
adatok majdnem kiárólag a görög és latin írók alkalmi és szűkszavri utaíásaiból
erednek, és főleg az Etruria és Róma közötti kapcsolatokkal összefiiggó esemé-
nyekre vonatkoznak. Tudjuk, hogy legalábbis az ellenőnzhető történelni kor-
ban, a politikai fennhatóság köre egybeesett a vátos és a hozzÁ tartozó teriilet
balfuával, mint a görög poüsban. De feüsmerhető a városálamok tömöriilése
is, nem pusztán alkalni szövetségek keretein belül, hanem egy tűnyomóan
vallási és gazdasági, olykor politikai jellegú egyesiilésben, amely nem érintette
az egyes államok tényleges függetlenségét. A városok belső szervezetében fel-
ismerhető a fejlődés az archaikus kor egyeduralmi rendszereiből a heüénisáikus
kor oligarchikus közársaságaiig. Természetesen ezek mellett az alawető té-
ny€k mellett számos más, sokkal kevésbékönnyen magyarááató adat i§
fennmaradtl.
Csak legijabban kezdték a tárgyi emlékeket is vizsgáat alá venni, hogy sajá-
tosságaiknak (a sírok jellegzetességeinek), ábrázolásaiknak, az etruszkfeliratok-
nak az éftelmezésévelegeszítsék ki a hagyomány nyújtotta töíedékes adatokat.
Nyilvánvaló, hogy a feliratoknak döntő fontosságuk volaa az etruszk közéleti
intézményekismerete szempontjából, ha értelmezésiü sima, egyérteünű és teljes
volna; mindenesette, frég az etíu§zk nyelvre és feliratokra vonatkozó ismere-
teinkjelenlegi fokán is - ennek a kérdésnekkiilönböző vonatkozásait könyviink
utolsó ré§zében tárgyaljuk - a feliratok, kíilönösen a sírfeliratok elsőrendű érté-
kű forrást jelentenek az áüami intézményekmegismeresehezg. Természetes,
hogy az irodalmi források tanulnányozása és összehasonlítása, valamint egybe-

1 Az etíu§zkok politikai & társadalai szervez€tének kérdeseiról ld. elsósorban K. O. Mülleí,

w. D€eckg Die Etíusker [Az etruszkok], I, 319 sk., továbbá A. solari, Ls vita pubbüca e
privata degli Etru§chi [Az etruszkok kdz- é§ magánélete], 1928; J. Heuígon, Ls vi€ quoti_
dienoe chez tes Étrusques [A mindenn8pi élet az etruszkokfiíl], 1961.
' EzÉket az €truszk alkotmány rtkonstrukciójának oéüára els6soíban az alábbi munkák
hasznátak fel: A, Rosenberg, D€r staat der alten ltaliker íA régi iáliaiak állama], 1913;

I17
vetésíikaz emlékanyag tanúságaival számos, nem egykönnyen megoldható
problémát hoz felszínre; épp ezekkel, mint a téma legelevenebben ütatott olda-
lával, foglalkoznak nagyrészt a következő lapok.

El6ször is, mit tudunk, és mit mondhatunk az etruszk ,,szövetségről"? A kife-

jezés modern; a régi írók a ,,tizenkét népről" (duodecim populi), ,,Ettuia tizel-
kén (vagy tizenöt) népétől" ( duodecim [vagy quindecim] populi Etruriae) , EóEexa
lryepúat @ionysios, VI, 75) vagy egyszedíen Etruriáról, ,,egész Etruriáról"
(otnnis Etruría) beszélnek. A szorosan vett Etíuria nagy városainak tizenkettes
száma - és ennek megfelelően uryanennyi volt a Pó-vidéki és a campaniai Etru-
riában is - valószínűteg rituális jelentésű, mint más hasonló esetekben az ókori
viügban, és - ismerve az Etruíia és a kisázsiai Iónia közti régi kulturáüs kap-
c§olatokat - talán, de nem sziikségképpen,az ión szövetség tizenkét városának
mintájárajött létre3. Hogy pedig nemcsak ideális formuláról, hanem valóságos
poütikai intéményről van szó, arra következtethetiink a főként Liviusná sze-
replő utalásokból (IV, 23; V, l i X, l6 §tb.), amelyek az etruszk államok és veze-
tőík (principes) által Fanum Vohumnae-nál tartott tanácskozó gyűlésekre
^
vonatkoznak. Pareü helyesen mutatott rá: az ilyesfajta dokumentumok nem
elegendők ahhoz, hogy a feltételezett etruszk szövetség intézményénekálandó-
ságát és erős, államok feletti hata]mát bizonyítsák. Ha bizonyos is, hogy Vol-
tumna szentélyébenévente pánetruszk ünnepségeket és játékokat rendeztek -
rigy, ahogyan art a götőg világra vonatkozóan Ephesosról, Olympiáról, Del-
phoiról, Korinthosról tudjuk -, elképzelhető, hogy csak kivételes politikai körü-
mények, mint például a Róma részéről fenyegető veszély, indíthatták aría a kii-
lönböző etruszk államok képviselőit, hogy a nemzeti szentélyben tanácskozza-
nak, és még poütikai és katonai szövetségben is tömöríiljeneka,

s. P. coítsen, Die etruski§€hen standes- und B€amtentitel, duích die Inschíiften beleuchtet
[Az etruszk rangok és bivatali címek a feliratok tiikí€ben], 1925; F. Leifer, stuűen zum
antiken Ámterwesen rfanulmányok az antik köáiYatalokróI], I, zur vorg€s€hichte des Ri!
mischen Fühí€íamts íA római vez€tő hivatal töfiéneti elózményeiróI], 1931; s. Mazzarino,
Dalla monarchia allo stato repubblicano: riceíche di storia romaDa arcáica [A monarchiótól
a kóztáí§a§ági átlamig: kutatások az aíchaikus Róma történetéról], 1945; P. De Francisci,
Intomo all'origine etíusca de| concetto di iínperium [Az imperium (fóhatalom) fogalmának
etru§zk eredeéról], Studi Etíuschi, XXrV, 1955-56, 19 sk.; M. Pallottino, Nuovi spunti di
ricerca §ul tema dell€ magi§trature etrusche ffi szempontok az etru§zk álbmhiYatalok kuta-
tás{íban], studi Etruschi, )oflv, 195!56,45 sk.; J. Heurgon, L'État étrusque [Az etru§zk
á,llaml, Histoíia, vI, 1957,63 sk.; P. De Francisci, Primordia civitatis [Az álam kezdetei],
1959; R. Lambrechts, Esai sur les magistratuíe§ des républiques étrusques Fanulmány az
etruszk köztáí§aságok áIlamhivatalairól], 1959; Pyrgi t:j feliratainak az i]rtézményeke vonat-
koó tanulsrágairól: M. Pallottino, Alcheologia classica, xvl, 1964, 104 sk.
§ F. Altheim, D€r Urspíuog der Etrusker [Az etruszkok et€dete], 6l §k,
. Vö. L, Par€ti, La disunione politica deeli Etruschi e i suoi riflessi storici e archeologici

118
 Másrészt azonban olyan feljegyzések is vannak, amelyek mintha az iltéz-
mény valamilyen állandóság4ra mutatnának és ana, hogy az egyes államok
viszonylag alárendelték magukat; például Servius egy megiegyzése (ad Aen.,
VIII, 475), amely szerint Etruriának tizenkét lucumója vagy királya volt, és az
egyik köziiliik a többiek ftrlött állt; vagy Livius utalásai (I, 8, 2; V, l) arra, hogy
a tizenkét nép egy királyt váasztott, s mindegyikiik egy-egy lictort adott a mél-
tőságát jelző vesszőnyalábok hordoására, továbbá egy főpap vá7asnására
a Fanun Voltumnae-ban az etíus7k áJlamok gyűlései alka|rnával. Lényegében
a fenti utalások adatainak szavahihetőségétől fid.gg az etruszk szövetség meg_
ítélése.Érdekes, hogy az említett helyek közül kettő kiráyról besél, vagyis
olyan korra vonatkozik, amely tudomásunk szerint korábbi az i. e. Y. s zázadnáL
Liüusnál két helyen az etruszkok közösségének válasáott fejéről van sző, aá az
V. század végén- vagyis a Veii és Róma közötti összeütközés idején - főpapi
címet viselő személyiség volt, tehát elsősorban vallásos hatalommal (vagy egye_
dül vallási térre korlátozott hatalommal) rendelkezett.
Néhány császárkori latin feliratban - tehát o1yan korban, amikor régi etruszk
intéznények és címek formáüsan tovább éltek - előfordul a praetor Etruriae
cím, és néha egy városnév szerepel utána helyhatfuozóként (Tarquíníís,Pisis) ;
ez a cifr a praetof Etruriae W populorun, vagyis az ettuszk városok közösségé-
nek praetora formában is elófordul; a római korban ez a közösség, úgy látszik,
még három várossal megnövekedett. Bizonytalan, vajon a ti§ztség a szövetség
legfőbb elnökéé volt-e. Valószínűbb, hogy egy főtisztüselőkből álló kollégium
működött, vagyis, hogy az egyes államok képvi§€lőt kaildtek a szövetsegi gyűlé-
sekre, de mindenesetre olyan tisztviselők voltak, akik irányították a szövetsé-
get ; talán megfeleltek az etruszk váro sok princepseinek és lictorainak, akketLi-
vius említ a fent idézett helyeken. Az etruszk személfségekáltal üselt és etruszk
feliratokban említett hivatalok közül ismerjij,k a zíIaO mefl rasnal cimet (C.LE.
5360, Tarquinia; vő. még C.I.E. 5472 zila$. . . |asnas, és C.I.E. 5093, Orvieto,
meylum rasneas clevsinsl. . . zilapnle; a tisztség neve itt igei formában jelenik
meg). Dionysios híres megiegyzéséből (I, 30, 3), ahol az etruszkokaí a rasenna
népnéwel jelöli, tudjuk, hogy a rasna sző'etruszkot' jelent. Mástészt a zílaó
szóval jelölt hivatal, amely, úgy látszik, a legmagasabb az etruszk köztársaságoli
tisztségei között, nagyon valószínűen megfelel a rőmaiak praetorának. A mefl
szóról úgy gondoltálc, hogy 'népet', 'szövetséget' jelent (vagy talán úgy fordí-
tandó : ,,a népeké"'!).Eszenlt a zila$ me7l rasnal cim megfelelne a praetor Etru-
riae (populorum) (Etruria népeinek praetora) tisztségnek.
Ha az etruszk városok régi uíalkodói egyikének főhatalmára vonatkozó ada-
tok nem teljesen alaptalanok, meg lehetne kockáztatni azt a feltevést, hogy Dél-

íAz etruszkok politikai széttagoltsága és eDnek történeti és régé§zeti tükrözódásei], Rendi-

conti Pont. Accad€mia di Archeologia, vII, l929-j1, E9 sk. Ezt az elméletet újabban felve-
t€tte G. A, Camporeale, La Parola del Passato, xfiI, 1958, 5 sk.

ll9
Etruriában az egyúg kötelékének eredeti formája élt a történelmi idők kezde-
tén, egyik vagy másik város fennhatóságlval (az a kiemelkedó szerep, amit
Tarquiniajátszik Etruria korai mondáiban, ennek a vIírosnak egy időn át viselt
vezetó rangjára engedne következtetni). Később ez a té§ egység a vallási szö
vetség jellegét ölthette fel, az egész lép iinnepségeivel és gyűléseivel Voltumna
szentélyében, Volsinii közelében. Az évenkéntválasztott legfóbb tisztviselő talán
annak az emléke, hogy az egyik város fejének fóhatalna volt tfusai fiilótt. Liü-
ustól tudjuk, hogy az V. szÁzadbal Yeii későbbi királya jelöltette magát erre
a méltóságía - ez peűg egyittal meger6síti a városok ftilötti főhatalom tisztsá
gének fontosságát -, de a választáson veíeségetszenvedett.
Bármi legyen is ezeknek a társulásoknak tartalna és értéke, mindenképpen
kétségbevonhatatlan, hogy Etruria és Róma érintkeásenek korszakában az
etrusz} nép poütikai élete lényegében kis államok rendszerén alapult, és ezek-
nek élénegy-egy közüiik nagy§ágban és gazdagságban kiemelkedő város állt.
Nem tudjuk, hogy milyenek volta.k a valóságban az archaikus korszak üszo-
nyai; a kiilönböz6 nagy fontosság1 telepiilések, mint Veii, Caere, Tarquinia,
Vulci egym,ás meltett éléseegymástól kis távolságra, saját uíalkodójukkal, jel-
legzetességeikkel és szokásaikkal, valóban mintha az egykorrl nyugati görög
és íiiníciaikolóniák v á r o s á 1 l a m -rendszerének mintáját követné. Ezt a po-
ütikai szerkezetet - amely az etruszkosított Latiumra is kiterjodt - a latin szak-
nyelv a valószínűleg etruszk ercdetű' populus kifejezéssel jelóli; ez bizonyos
értelemben a cívítas és *ó)lE szavakkal azonos jelentésű. A populí íléwkl
hiyatalos neve ugyanaz, mint a városok lakóié : veiibeüek, tarquiniaiak, caereiek,
chiusibeüek stb. Valószínű, hogy idóvel az egyel, főhatalommal rendelkező
városok kisebb-nagyobb teriiLleteket csatoltak magukhoz, uralnuk alá hajtva
más, veliik vetélkedő városokat, ahogy ezt Róma legrégibb története tanúsítja;
de az sincs kiárva, hogy a meghódított városok némelyike megtarthatta részle-
ges önálóságát, vagy szövetségi kapcsolat kötötte ös§ze a hóűtókkal (ez lehetne
amagyarázata Molyan közepes fontosságrl telepiilések létezésének,főként Et-
ruria belsejében, mint Nepi, Sutri, Blera, Tuscania, Statonia, Sovana stb. a na-
gyobb városo\ például Veii, Tarquinia, Yulci teriiletén). Meg kell fontolni to-
vábbá annak a lehetóségét is, hogy a kolóniák fiiggőségi viszonyban álltak anya-
városukkal, például a campaniai és az északi irányrl etruszk terjeszkedés esetá
ben. De egészében,amennyire tudjuk, az önállóság és poütikai felaprózottság
elve érvényestilhetett Dél- és Észak-Itáüa etruszk hódításainak szervezetében is.
Etruria politikai és kulturáis életénekközpontj át tehát d nagy uralkodó
városokban kell keresni, amelyeknek nagyszerű emlékei maradtak ránk, és ame-
lyekből a hagyományos sámítás tizenkettőt ismeí (csak a római korban beszel-
nek tizenöt néptől). Melyek ezek a városok? A római hódítás idején minden
bizonnyal köztiik volt Caere, Tarquinia, Vulci, Roselle, Vetulonia, Populonia,

ó vö. Devoto, studi Etru§chi, YI, 1932, 243 sk.

12o
Vo_Islii, Chiusi Perugia, Cortona, Atezzo, Fiesole, Volterra; Veiit már a IV.
sázad, elejétől a római teriilethez csatolták. Néhány kisebb ielepüésnek még
függetlennek kellett lenrrie az i. e. IV. és III. szÁzadban, ahogy elre a Peithesa]
Echetia és más, pontosabban nem azonosított városok nevJiviselő pénzekMi
követkeáethetiink. Az archaikus korban virágzó helységek, mint Biseizio, Mar_
silianad'Albegna (Caletra?) é§ maga Vetulonia is, késóbb lehanyatlanak; más
városok csak az etruszk kultrlra végén,a római uralom alatt indulnak fejúdés-
nek, mint Siena, Firenze, Pisa, Luni,
A városi szervezet kialakulása előtti szakaszról nincsenek töréneti adataink;
így hát nem ismerhetjük a történelni idők kezdetén létezett fatvak politikai
rendszeret és egymás közötti kapcsolatait, bár nyomaik megtalálhatók az et-
íuszk terüeten, Ífók közvetett utalásai és a tegrégibb római aikotmánnyal való
nal|uza3 alapján arra gondolhatnnk, hogy a városok lakossága törzsekre,
valószínílleg három töfzsre oszlott, és ezek minderyike négy curiáá tagozódoti
(Seruix, ad Aen.,X,202)6. Eryebekben a legteljesétt nonay reai a váosok és
a boaájtlk tartozó területek lakosságának sznwezetét.

Az a tényleges helyzet, amely a római korban, azi. e.L szÁzadban az itáiai

politikai életet jellemző nagy társada|mi forrongások előeséjén állt fenn az
etruszk városokban, befolyásolta az etru§zk politikai és társadalmi inétmé-
nyeknek az ókori írók utalásaiból kirajzolódó átalános képét.A városok, rlgy
látszik, eg5l nemzetségi oügarchia uralma alatt áltak (ezt csak szórványo*i,
rövid időre vátották fel más társadalmi osááyok), álta|őnosan príncepskélt
megjelölt hivatali méltóságokkaí, A tárgyi emlékek részben megerősítik u iogyo_
mányt, mert nagyvabásrl, gazdag csaláű sírokat tárnak elénk sámos temet-
kezés nyomaival, néhány szoros rokonságban álló család tagjaira vonat_
koztatható feliratokkal és főleg olyan személyiségek sirfeürátival, atit
meghatározott időre szóló és valósdnűleg szövetségi tisáségek viselői voltak,
az antik világ váro§álamai alkotmányában már máshonnan is ismert rendszei
szerint.
D.e ezek a köriilmények nyilvánvalóan nem tiikrözik az etru§zkok poütikai
é|etéttörténetíik régebbi századaiban. §ok forrás beszel kirátyok létezesérőlaz
etruszk városokban. Alucumo kifejezes Qaíinúlucumo, lucmo, götög§|
Aoxópan, ,4otxoópall, etruszkul valószínűleg hupune, Iaugme, lupumÓ) néha
etruszk személyisegek tulajdonnevének első részekéntfordul elő, igy Tarqü_
nius Priscus római kiráty esetében, de általában köznévként naiinénjai az

' TörAek létezé§éról Etíuia terti]€tén (amelyeket s€mmikeppen nem lehet azonban a törta
neIíni kor törz§ének fogalmával azono§ílani) ld. leg]újabban H, Rix, Beitrág€ zuí Namen-
foíschung, vll, 1956, 153. l. é§ G, Forni, §tuü in onoí€ di E. B€tü je. Betti_emlékkonyv1,
196t, III, 203. l.

l2I
 etruszk vezetők megjelölésére. Servius, Vergiliu§ kommentátora egy es€tben
lucumóknak nevezi a Mantova város curiáinak élénálló főhivatalnokokat (ad
Aen.,X,?§2),mastr6l 6 |ugttmókat kifejezetten a városok vuval azonosltla (ad
Aen.II,278; VIII, 65, 475). Az aiszlókíatikus típusúállam elképzelésébőlki-
indulva már K. O. Müller feltételezte, és utána sok§zor szolgailag ismételgették,
hogy a lucumók egyenlők a princepsekkel, és ez a két fogalom egyaránt egysze_
díen csak a patricius családok fejeit jelöü. Valószínű azonban, mint láttuk, hogy
a príncípes kifejezés nem társadalmi helyzetet, hanem inkább egy köztársa-
sági átlam méltóságait, talán a legmagasabb méltóságokat jelöli; minden arra
val7,hogy a lucumo clm §ervius kifejezett és ismételt állításának megfelelően az
archaikus korban az etruszk kiráIyokat jelöli. Nem sziikséges tehát S. P. Cort-
sennel tartva, a 'kiráy'jelentésú etruszkszót a pur$- tőbel és a*pursna,*purtsna,
ptrine clmben keíesni, amit e nézet szerint Por§enna, Chiusi királya esetében
tulajdonnévként fogtak fel?. Másrészt valószínű, hogy éppúgy, mint Rómában
történí a rex (sacrfficulus) kjíejezéssel, a régi uralkodók címétnem törölték el,
amikor az álam átalakult arisztokratikus köztársasággá, hanem megtartották
az rlj hivatali méltóságok mellett, lényegében megfosztva polirikai taxtalmától
és vallási funkciókra alkalmazva. Egy tarquiniai pap feliratában az i. e. I|.
sázadből (C.I.E.5430), az általa viselt tisztségeket jelző szavak közt előfordul
a lucaírce ige, amelynek töve a lucumo főnévével függ össze. A ágrábi múmia-
tekercs rituális szövegében szertartásokról esik szó, amelyek lauyunneti'a
lauyumnábat , azaz valószínfileg a laalwne, aluclmo szélrházában folytak; ez
olyasvalani lehetett, mint a Regia, a főpapok háza Rómában. Végiil a Fanum
Toltumnae-ban megválasztott vezetó, akit Livius papnak mond, eredetileg
talán nem volt más, mint a tizenkét nép által választott király és a serviusnál
említott leghatalmasabb lucumo, ha hatásköre lecsökkent, és átalakult is az
idók műásával és a poütikai felfogás vtiltozásával.
Milyen jellegű volt a kezdeti idők etruszk királysága? Sajnos, nincsenek ada-
taink, hogy ezt megállapíthassuk, és csak a római királyságra vonatkozó kevés
történetileg hiteles ismeretünkkel való szembesítésad módot némi feltétele-
zésre. A kirá$ illette minden bizonnyal a legfőbb bíráskodásjoga, és ezt Macro-
bills ( Saturn., I, 15, 13) szerint nyolcnaponként nyilvános kihallgaásokon
gyakorolta. Ő lehetett a hadsereg és az államvallás feje, Többet tudunk a
királyság néhány szertartásáról és külsőségéről; ezeket Róma tőlük yette át,
és az anük írók sajátosan etruszk eredetűeknek tekintik; ilyen az aranykoszoní,
a sceptfún |1ogatl, a toga palmata, a trónszék ( sella curulis) , akftály kíséretében
vitt vesszőnyalábok és más hatalmi jelvények ; ilyen talán a diadalmenet szertar-
tása is.

?s. P. cort§en, Die etruskischen Standes- und Beamtentitel [Az etru§zk rangok é§ hivatali
címek], 1925, 126.1. A pur$- cím eredetéról és jelentéséról ld. alább 127, l,

122
 Különösen érdekes a üctori vesszőnyaláb eredetének kérdése8. A csásár-
kori ííók, mint Silius Italicus (belhm Puníam,YIII,483 sk.) és Florus (I, 1, 5)
kifejezetten ai űirják, hogy etruvk eredetű. Említettiit már Liviusnak azt a
helyét, ahol szó van a üctorokról, akiket Etruria minden váíosa küdött a nép-
közösség megváasztott fejének kíséretébe.A vesszőnyalábok legregibb ábrá-
zolásával - bárd nélktil - a palermói múzeum egy Chiusiból való dombormű-
vén találkozunk, amelyet az i. e. Y . századta kelteáetiink ; megdől tehát az az
elmélet, hogy a szövet§éges városokban a üctorok és vesszőnyalábok az etruszk
állami méltóságok kíséretében- ahogyan például a tarquiniai varkofágokon
megielennek - római szokás ulánzatzi. Véletlen szerencse folytán 1893-ban, a
vetuloniai temető egyik archaikus sírjának kiásása közben előkeriilt egy több
oxidált vasdarabból á,l1ó tárgy, amelyben I. Falchi egy kis, üreges vesszőkből
és egy kétélűfejszéből átló fascist [vesszőnyalábot] ismert fel. A lelet a kieme-
lés éi szálítás közben szétesett, de a firenzei Museo Archeologicóban rljra ösz-
szeállltották, és most is ott látható. Fenntartások merültek fel a tárgy eredeti
formáját és vesszőnyalábként való értelmezesétilletőlegg; ez azonban valószínű,
akkor is, ha csak temetkezési célra lekicsinyített modelljéről van szó, és a bár,
dot kótélű fejsze képviseü. A kétélűfejsze mint háboruban vagy űszszemlén
használt fegyver, megjelenik Vetuloniában az e sírral körülbelü azonos idő-
szakban (az i. e. VII-VI. sÁzadban); erről tanúskodik Avle Feluske sír-
köve, amely felfegyverzett harcost ábrázol, De a tények legkiilönösebb egybe-
lágása az, hogy Silius Itaücus éppen a vetuloniaiaknak tulajdonítja a vessző,
nyaíáb feltalálását; ebben az esetben rljabb szerencsés példáját kapnánk az
irodalmi hagyományok és régészetileletek megfelelésének.Ismeretes, hogy a
fejszének a keleti kultúrákban és a Földközi-tenger világában kiilönleges,
poütikai és vallási szimbólum jellege volt, így többek között Krétán a minósi
korban és §zardínián a nuraghék idejénlo. Az archaikus ltáüában, amely kiilön-
böző mediterrán kulturális áramlatok találkozási pontján fekszik, a kis fejsze
nemcsak munka- és harci eszköz, hanem kétségkíviila vezptők fegyvere is,
ahow ez| a bolognai Certosa bronzsitulájának dombonnúves ábíázolásai,
továbbá Larth Ninie fiesolei és Avle Feluske vetuloniai figurális díszítésú
sírtáblája mutatják. Ez utóbbin megjelenik a kétélűfejsze, amely valóban
hatalmi jelvény is lehetne. Ha feltételez.zik egytészt a fapálcák létezéséta vesz-
szőzés célj&a, amelyeket nyalábba fogya és a fejedelem kíséretébenhordoztak
nyilvános bíráskodásai alkalmával, másrészt pedig a király ünnepi alkalomra
szolgáló fegyverét, elképzelhető, hogy felmerüt a gondolat, hogy a kettőt egyet,

s vö, A. M. colini, Il fascio tittorio [A liktori ves§zönyalábl, t932, 5 sk.

9 Ld. (ljabban fóleg P. De Franci§ci, studi Etruschi, )oív, 1955-56, 34. l.
10 vö. H. G. Buchholz, zur Herkunft der kíetiscben Doppelaxt, Geschichte unal auswáítige

Beziehungen eines minoischen Kultsymbols [A krétai kettós báíd ered€téíóI, egy minósi
kultusxzimbólum töíténet€ és külfölű vonatkoásai], 1959.
len tárgy egye§ítsék, aúely a fóhatalnat atapvető jellegzetességeiben kép
viselje, vagyis bíráskodó, katonai és talán valásós vona*ozasUn. VatOszin:t,
hogy eredetileg csak egy vesszónyaláb volt, és a üctorok sámának megnöveke-
dése a fóhatalom több teriiletre való kiterjesztéséneka következményi.
A vesszőnyalábok tárgl jelképenek olyan politikai és vallásos hatálom felel
geg, am9lvlt a rómaiak az imperiuu szóval jelöltek. Hory a fejsze a legfőbb
hatalom jelképéiilszolgált, azl. bizonyitja, hogy csupán Ű impertum rnaius és
bizonyos kíilönleges körülmények jogosították fel a római főhivatalnokot,
hogy a vesszőnyalábokat a bárddal egyiitt használja. Az ímperíwn kiilönbö-
zik az általánosjelleg! potesta§ól, a bírói és katonai te[|hatatnat jelenti; lénye-
gében a régi római királyok felségjogának átntháása a köztáriaság fő tisa-
viselőire. Az imperfutn fogalma, vallási színezetével, kétségkívülaz etíuszk
kiráyságtól eredll. Sőt, Hésychios késői szótádró egyik gtossájában
folnáb9n ugan - még az á,wíl 'hataíom' etruszk megfelelőji is .áoli ma]
- görög
radt, alatim ímperl'rrzmal valósdnűeg egyenértékúkifejezéskónt; a szó Epoótla;
ebből lehet a 'trlma, }Orwluetruszk formára üsszakövetkeztetni, amely a prae-
he|lén áqauoE szó tövével és a Turan ('úrnő') szónak, Venus istenná etiuszk
nevének tövével ál|hat kapcsolatban.

Ha az Etruriában azi. e.YI. és Y. sázad fordulóján az egyedura|mi rend-

szerből a köáársaságiba bekövetkezett átmenotet tanu|rnányózzuk, §zem előtt
kell tartanunk a jelenség nemzetközi fontosságát; hiszen iényegében azonos
-
_ kiterjed a görögók,
v_onásokkal föníciaiak, latinok, etruszkoi alkotmány-
tiirténetére,és a közélet néhány lényeges vonását illetőleg meputatja a med-i-
terrán kulfiira mélyleható egységétmár a hellónimust és a rómaiakai megelőző
korban is.,Az ősi, vallásos jellegű monarchiáról áttérnek az oligaróhikus
állalla, y6lu"4ott, testiileti és időleges álami méttóságokkal; ez a folyamat
idónként az egyéni hatalom érvényre jutása (tyrannoiok) és demokratikus
megoldások kitérőivel halad tovább. Sok görög városban az átalakulás már a
történeti kor kezdetén, a mykénéikorszak alatt és után megindul más közpon-
;
tok, mint például Spárta, történefiik vógéig megőrzik monarchikus berende#-
siiket. IÍgy lá*zik, hogy a nyugati gtirO! Úegún az új megoldások nagyrészt
már a telepűések kezdetekor érvényre jutottak, míg Rómában és Etruriában
a váltoások a VL sázadban következnek be. Báia kor§zaktól ós a helytőt
fiiggően eltérő megoldásokkal, Szíria és Afrika ftiníciai városai is követik a mo-
narchiából az oügarchikus köáársasággá való átalakulás irőnyzatát az i. e.
VIII. és IY. század közötti időszakban.
u A főhatalom (auctofita§) ósi vallásos fogalrna és
az újabb eredetú, lénye8éb€n katonai
batáom (ímp*ium) köái megkíitönb,iiztetésrót vö, s. Ma"zarino, oatta'monaitria a o staó
rtprrbbücano, i. m. 208 sk,, 216 sk. Az egész kérdésról l<l. elsósórban P. De Franci§cinek
a
123 l. 9. sz, jwy7ntéb€n idézett cikkét.

lu
 Ezt elórebocsátva, nemcsak Laüum és Etruria helyi köriilnényeiben kell az
intémények fejlődésének okait keresni; a poütikai hasonulás folytán közre-
játvik ebben a ársadalmi osztályok elküöniilésére, a nemzetségi, származási
és vallási haryományok fenntaításáía és a kezdeü monarchikus 1ntáznLé-
nyek elhalványulására irányuló általános tendencia. Legfeljebb azt kérdezhet-
jiik, vajon Itáliában az archaikus monarchia jelentett-e valaha is a helyi törek-
véseknek megfelelő törtéDelmi §zükségességet, vagy nem volt_e inkíbb, a keleti
kíilsó formák hatása alatt, egy olyan hatalom ácázása, amelyet eredetileg
koílátozott a csaláűők vagy a gyűlések tekintélye; ebben az esetben az állam
átalakulása inkább visszatérést jelentene az eredeti és kezdeti politikai formák-
hoz. Ezt a kérdéstfőleg az ősi római nemzetségekre és a monarchikus államban
kapott jelentő§égükre vonatkozó problémák fényében kell megvitatni, de meg-
oldása semmiképp sem lesz könnyű12.
A YI. század, végénekpolitikai válsága mindenesetre döntő fordulatot jelent
az etruszk alkotmány fejlődésében, mint általában az egész Itáüában is. A sok
elmélet, amelyet azért állítottak fel, hogy mep:agyarázzák az áttéésta korábbi
monarchiáról a köztársasági államigazgatásrali, egytészt az állandó és sziikség-
szer{l fejlődés elvéből, másrészt a hirtelen rljítás elképzelésébőlindul ki. Bz
utóbbit kapcsolatba lehetne hozni idegen (görög, latin vagy akár etrusz*?)
intézmények !tánz6g6r.1. Ezenkívtil azt is felveteték, hogy a köztársasági
államforma kezdetén, még mielőtt életbe léptek volna a testüeti főhivatalok
- amilyen például az egyenlő hatalommal bíró római kettős consulság -, fel
kell tételezni egy olyalszakaszt amelyben kialakult az egyes városállamokban
az egyetlen személy átal viselt vagy legalábbis a többiek íiiléemelkedő,
túlnyomóan katonai jellegű állami méltóság, mintegy az archaikus kiráyság he-
lyébe lépő állandó diktafiiLra. Ilyen értelembel magyatáztak bizonyos címek-
kel kapcsolatos hagyományokat, amilyen például Rómában a magister populí
vaw a praetor maximus,, és ilyenfajta hatalmat tulajdonítottak egy 9truszk §ee-
mélyiségnek, Mastarnának is, akinek neve, macltma (előnév nélkül a vulci
Frangois-sírban) ezek sz.eint nem más, mint a latin magisterbőL szátaazó
méltóságnév, annál is inkább, mert egyes források Mastarnát Servius Tullius
római királlyal azono§ították, az ő alkotmányos reformjaiból vezették le a
köztfusaság eredetét (Livius, I, 60). E felfogás szerint az erős egyszemélyi

1á vö. De sanctis, storia dei Romani

[A rómaiak története], I, 1907, 224 §k.; E. Pais, §toria di
Roma rlallo origini all' inizio d€lle gueríe puniche [Róma története a kezdetektól a pua Mbo,
rúkisl n, 1926,296 sk lljabb iíodalom ezekíól a kérdésekrót: P. f,ric Franci§ci, La comu_
niti sociale e politica [omana primitiva [Az ósi római tlírsadalmi és politikai köósségl,
x congí€sso Intemazionale di scieDze stodche, R€lazioni, n, 1955, 61 sk.; a 123.1apon
id. cikk; Primordia civitati§ [Az álam kezdetei], 1959.
1l vö. s. M8zzarino, Dalla monarchia allo stato íepubblicano i. m.; L. Pareti, Storia di
Roma,I, i. m.; P. D€ Francisci, Primordía civitatis i. m.; R. werner, Der Beginn der römi-
schen Republik [A római közlársasóg kezdetel, 1963.

125
hatalom létrejötte az etruszk és latin városokban a VI. század végénés azY , szá-
zad elején beillesz.kedik a tyranais intézményénekszéles körben elterjedt rend-
szerebi ameb a nyugati görög várósokat jellemzi ugyanebben az időszakban
(gondotiunk pebaU a cumae-i Aristodémosra); valamiféle politikai hasonu-
Ürt tet.un"r,int itt fel. A Brelben most megíalált etruszk é§ pun feliratos
aranylapocskák ríj, értékesadalékul szolgálnak a kérdésvitájához, minthogy a
fogaáalÖmtevő Thefarie Velianas személyétis bemutatják, és pun nyelven,,Caere
kiiáíya"-nak, vagy,,Caere urá"-nak nevezik (de etruszkul már valószínűleg
zítacnak, vagyis jraitornar1, a személl és teljhatalommal felruházott álamfó
minden ismérvévell{.
Ha azonban az archaikus kiráyság és a történetileg ismert köztársasági
államformaközébeékelódöttisakatonaiüktatúrákegyszakasza,ahivatalok
testüeti jellege (egyenlő hatalommal, mint Rómában, \agy eltéíőyel, frint az
osz&ok iOzOi|,' kórÉtozott időtartamuk és a nemzetségi senatus befolyása
további és végiiges átalakuláshoz vezetett az oügarchikus köztársaság irányá-
ban. Az etuú városokra vonatkozólag csak kevés közvetlen útmutatá§t ny,íj_
tanak a feliratok és a történeti források egy-két utalása, továbbá a Rómával
vonható párhuzamok. Mindezekből arra következtethetiink, hogy volt e8y, a
nemzetségfőkből álló senatus; voltak továbbá valószínűleg népgyűlések, egy
meghatfuázott időre szóló, egyszemélyes vagy testületi le'főbb állami hivatal
és áás, poütikai és vallási jelligű hivataü testiiletek. Mindenesetre észrevehető
az a tórekvés, hogy a hatalna_t felosszák, csökkentsék, és álandó, kölcsönös
ellenőrzés alá helyézzék,bogy ezátltal elkerüjék a személyes hatalom érvénye-
,tilérét. A, oügu."iiko. intéáényeknek ez amep,erevedése, amely amonarchia
gyűlöletében iestesül meg - ennek kisszámrl, de ékesszóló bizonysága á1l ren-
áekezéstinkre (gondoljunk az etruszk városok szembefordulására a Rómától
fenyegetett Veiivel mórt ott ktáy uralkodott: Livius, V, 1) -, a jelek szerint
hangJrilyozottabban mutatkozott'Etruriában, mint Rómában, Eltérők voltak
az aisó néposaáyok polgári jogait követelő mozgalmak is; Etruriában álta-
lában nem sikertiit, .iot nO.aU-, bekapcsolódniuk a közintézmények foko,
zatos fejlódésének}olyamaába, amely a plebeius osztály hatalomra jutásához
vezetett, hanem Volsiniiben, ArezzőÉal és talán Volterrában is átmenetileg
népi anarchiába torkollottak. Csak a hagyományos etru§zk társadalom megdő-
lése után a római polgárjog elnyerése a lex Iulía alapján az i, e, |, század
elején nyit majcí uÜt á nepi reteg"t vüaros és általános megerősödéséhez
az-elszegényedett és archaikus uralkodó osztályokkal szemben15,
Az etruszk hivatali méltóságok címéteredeti formájában a sirfeliratok rang-
felsorolásaiból (cursus honortnn) ismerjtik; némelyikiiket az elhunyt valóü
köttői elogiumaknt fogalmazhaíták, mint amilyenek például Rómában a Sci-

t. Vö. M. Paltottino, Archeotogia Classica, XVl, 1964, 106 sk,

15 vö. M. Pallottino, Gü Etruscbi', 208 sk.

126
piók feíratai. Ennek ellenére nem könnyú megmagyaúzni a tisztségek termé-
szetét, kölcsönös viszonyukat, a rangbeli küönbségeket és a párhuzamot a latin
és italicus világ állami hivatalaival.
A leggyakrabban előforduló cím az edrlig még ismeretlen és pontosabban
meg nem határozott eredetű (de Caerében már legalább azY , szÁzad elején elő-
forduló) zr! tőből szfumaúk, a zil, zil(a)c vagy zilx, zila$ formltkban. A név-
szói alakoknak megfelel a zily- vagy zila$- ige, ami annyit jelent, hogy 'valaki
zilc vagy zila$'. Tudjtlk már, hogy a zilai egyes esetekben megfelel a római
'praeíor' címnek. Kétségtelen,hogy magas, talán az álam le8magasabb hivata-
láról van szó; de a címet gyaklan pontosabb megjelölés köven (zila$ vagy zilx
paryis; zila$ eterau észileteraias; zílc marunuxva; zily ce4aneri), ami a feladat-
kör szorosabb körülirását jelenü (mint pl. a latin praetor peregrinrr,r) vagy egy
kiilön testiilet elnökségét (zilc marunugva: a marunuk testiiletének elnöke?).
Ninc§ kiárva tehát, hogy a címnek egyaránt van sajáto§ és általános jelentése,
milt a latin praelor esetében.
Egy másik fontos hivatal, amit egyesek a zila$-ok feltételezett testíilete l€-
magasabb rangjának tekintenek, a pur$- tőbőlkapja nevét, amit a valószínűleg
praehellén ercdetű nqótat tg címmel hoztak kapcsolatba. Ezt a nyugati
görög városokban is ismerték, és valószínűleg onnan került át az etruszk váro-
sokbal6. A következő alakokban fordul elő: pwi, put$ne, purtfuana, eprhne,
epr0nevc stb. Azis lehet, hogy megfelel a latin és róm u dictator cinnekl? .
Gyakori továbbá a maru, marniu, maruna1 cím, amelynek vallási vonatkoá-
sait nyilvánvalóvá tesá összekapcsolása a cepen papi címmel és az olyan kiilön
megjelölésekkel, mintmaru payaüuras cahsc vagy martmuy paxautí: ezek Pa4a
(Bacchus) és Caóa istenek neyét taítalmazzák. Umbriában is előfordul mint
a maro ertestilete elnevezése. Felmeriltazazelképzelés, hogy a latin aedillsnek
felel meg. Más közigazgatási vagy katonai hivatalokat a camhi, macstreyc stb.
kifejezések jelölnek.
A hivatalok városi jellegét, talán szemben a szövetségi tisztségekkel, a felira-
tokban a spurana, spureni, spurehi stb. meghatfuoás jelzi (a spur 'város' szó-
ból), Bár talán nemhiányoznak az egész életre szóló tisztségekre utaló kifejezá
sek (svalas, svahsi : 'örio Bíol:'?), a feüratokon a címek mellett többnyire
szereplő számnévi határozók (mint a római címfelsorolásokban) azL jelÁk,
hányszor üselték a szóban forgó tisztségeket, és bizonyítják időbeli korláto-
zottságukat.

16 vö. F, sartori, Problemi di storia costituzionale italiota [ítáIiai alkotmán}történeti kér_

dések], 1953, 105 sk., 116 sk.
l? Az azonos értelem mellett szóló érvek: M. Pallottino, studi Etruschi,
)o(v, 1955-56,
64 §k.

127
 Az oügarchikus álam nemzetségi társadalrni berendezest feltételez; ennek
ktilönben csak azon legfeltűnőbb jellegzetességeiről tudhatunk, amelyek az
etruszk feliratokból és árgyi emlékekből kiviláglanak. Az etruszk névhaszná,
lat rendszere azono§ a latinnal és itáliaival, s kiilönbözik az antik világ más
népeinél használatos formuláktól, így a görögökéitől, akJ& az embereket egy
néwel és az apa nevével (Nestór fia Apollónios) vagy szármaási jelzővel (fela-
móni Aias) jelölték, anélkíil,hogy világosan kifejezésre juttatták volna a csaláü
folytonosság fogalm át. Az antjk Itáliában érvénybenlevő formula rendszerint
kéttagu kifejezés, varyis a személynév (,,előnév", praenomen) és a család- vagy
nemzetségnév; ebben az értelemben ez az antik világ
egyetlen olyan névhasználati rendszere, amely
eiEzménye a modern civiIizáci ó b an táísadalmi,
kulturális és p o1i tikai követelmények f olytán meg_
hono§ult szokásnak. A két fő névelem mellett gyakran megjelenik
az apa és az anyaneve, néha az ősöké is; a nemzetségnévhez csatlakozhatik ké-
sőbb eg5l harmadik névelem is, amelyet a rómaia} c ognomennekhivtak: ezta|ál
egyéni eredetú, de általában a nernzet§ég egy kiilön ágának jelölésére használ-
ták.
Valószínű, hogy a,,uemzetségi" néwendszer megteremté§e az etíuszkok műve
történetmük kezdetén; ez a családi közösség és folytonossága iránti erős érzékre
vallana. Kétségtelen, hogy a név legrégibb tésze az előlév vagy egyéni név,
abogy ezt egyszerísége is bizonyítja (Yel, Larís, Arn$ stb.). A nemzetsegnevek
mindig kópzett szavak, és melléknévi képzókkel alkotják őket (mint a -na'1 sze-
mélyi előnevekből (Velna), istenségek nevéből (Yelhina), helynevekből (§l-
orina) stb. Azismert nemzetségek §záma nagy, mondhatnánk végtelen; ez a meg-
áJlapítás &dekes, mertHzáq,a azt a feltételezést, hogy a nemzetségek tagjainak
szűk körű oligarchiájával szemben ott volt a nemzetségi rendszeren kívíilesó
néptömeg. Itt válik a probléma kiilönösen bonyolulttá és kényessé, kiilönösen
az ősi Róma nemzetségi rendszerevel összehasonlítva, legalábbis ahogy azt a ku-
tatók áltaíában rekonstruálják.
Valójában rigy tűnik, hogy eredetileg az egész etruvk lakosság, mármint
a szabad emberek, a ,,nemzetségi" rendszer kereteibe tattozott, de nem olyan
értelemben, hogy *évésés kiterjedt családi szervezet körébe csoportosult, ha-
nem rlgy, hogy kiilön-kiilön álló, nagyszámrl csaláű kózösség részet alkotta, és
ezet mindegyitét kiilön nemzetségnév jelölte. Olyasmire lehet gondolni, min1
ami az rijkori világban a középkor végéntörtént, amikor létrejöttek a család-
neve! éi az egész népesség,az e|őke|ő osáályoktól a legszegényebbekig, végiil
is egy és ugyanazon névhasználati rendszert vette át. Természetesen lehet§éges -
tar nincs tóbizonyitva -,hogy az atchaikus Etruriában voltak patricius és ple-
beius nemzetségei, mnt nOmában a köaársaság idején. IÍgy látszik azonban,
hogy eredetileg nem álltak fenn nagyobb társadalmi egyenlőtlenségek. Az igazi
alacsonyabb néposztályt a szolgák, a színészek,a mutatványosok, az idegenek

|28
,I

csak egy sze m élyn évvel sze,

stb. képviselték,akik a feliratokon
repelnek, tehát kivül esnek a nemze tsé g i szeíve-
zeten.
Ha egy szabad emberekből álló és sok kisebb családi csoportosulásra oszló
társadalom ös§zeegyeztethető volt is egy archaikus típusú monarchikus állam-
berendezéssel - amilyen Etruriában uralkodott az i, e. VI. szÉazd végéig-, ezt
már nehezebb elképzelni egy oligarchikus államban, amilyen az etruszkoké
az antik írók utalásainak tanúsága szerint kultúrájuk későbbi szakaszában.
Mindamellett a feliratos emlékek továbbra is nagy számban tanúskodnak vala-
mennyi etruszk városban családokról, amelyeknek ebben a későbbi korban már
bonyolult családfáit is ismerik, és amelyek a jelek szerint társadalmi egyenlő-
ségben éltek. Fel lehet azonban ismerni szélesebb körű családi tömöriiléseket is,
amelyek azonos nemzetségnevet viselnek, de az eredeti váío§on kívül is sokfelé
szétágaznak. A gezs megjelenési formája ez, a római világban ismert szorosabb
értelemben; nem ritkaság az sem, hogy a nemzetségnévhez még felvett vezeték-
nevek is csatlakoznak, hogy megkülönböztessék a család kiiiönböző ágait.
Az archaikus korszak kifejezetten családi jellegű kis sirjait a nagyszabású nem-
zetségi §Írboltok váltják fel, sámos temetkezéssel. Megfigyelhető, hogy egyes
nemzetségek tagjai között különösen gyakoriak a házasságok; ugyanezekből
a nemzetségekből kerülnek ki a leggyakrabban a politikai és papi hivatalok
viselői. Nem könnyű világos magyarálzAtol találni ezekre a, sajátságokra; de
lehetseges, hogy az eredeti társadalmi rendszer keretein belül néhány nanzet-
ség határozott hatalmi tú|súlybakerült, és ezek alkották az uralkodó oügarchi-
át. A j€len§ég különösen a szorosan vett Etruria északi részérejellemző, például
Volterrára, ahol a sokágú Ceicna (Caecina) nemzetség játszik vezető szeíepet,
vagy Arezzőta, ahol egy időre a Ci|niusok, Maecenas ősei keriilnek az élre.
Még nehezebb megá|lapítani a kisebb és plebeius nemzet§égek helyzetét az
oligarchikus államban, valamint meghatározni a proletárok és szolgák osztá-
lyának sajátságaitl8. E|ég gyakoriak, főleg Észak-Etruriában, olyan személyek
sírfeliratai, aklkel a lautni, eteta, laulnetei kiíejezesekkel je|ölnek; egyes ese-
tekben csak az előnevet tüntetik fel, a szolgai állapot jeleként, vagy megőriztek
egy idegen eredetű nevet. A lautni szó a lautn'csa|ád', 'nemzetség' kifejezesből
származik, és pontosjelentése ,,családhozíartozó"; de alatin libertus (felszaba-
dított) megfelelőjeként használják. Az etera kifejezés jelentésétnem ismerjük
pontosan; egyesek 'szolgá'-nak fordítják, vagy a naléctq<-§zel azonosítják
(teljesen túlhalad ott máí az etera ellentétes értelmezése, amely szerint 'nemest',
vagy 'anyai ágon nemest' jelent). Vannak külön az eterákkal kapc§olatos hiva-
talok; ilyen a zíl eteraias, a zila$ eterav, a camoi eterau. A történelmi hagyomány

13Ezekíól a kérdésekrói elsósorban es legutóbb S. Mazzarino, Hi§toria, vI, |957, 110 sk.;
T. Frankfolt és J. Heurgon, Latomu§, xvnl, 1959, 3 sk., 7l3 sk.; H. Rix, Das etruskische
Co€nomen [Az etruszk cognomen], 1963, 325 sk.

l29
az alsóbb néposztrilyok politikai-társadalmi térhódításáról beszél Arezzóban és
Volsiniiben, ahol az i. e. III. század első felében valóságos proletárforradalom
zajlottle, a köznép átvette a hatalínat, és ideiglenesen eltörölték a nép és az ural-
kodó arisztokrácia között fennálló osztályküónbségeket (például a házassági
tilalmat)lg. Mindazonáltal kétséges, vajon lehet-e, és ha igen, milyen mérték-
ben, úgy értelmezni ezeket az osáályharcokat, mint a nagyobb és a kisebb
nemzetségek közötti összeütközéseket a nemzetségi rendszer keretein belül,
hasonlóan a patriciu§ok és plebeiusok közötti küzdelemhez a köztársasági
Rómában, vagy pedig a nemzetségeken kívül álló szolgaelemek térhódítását
kell látni bennük. Különben, ahogy legújabban H. Rix kimutatta, Észak-Etruria
városaiban legkésőbb az i. e. lI. száaadban, a szolgarétegek általános békés
társadalmi felemelkedése ment végbe, és egyéni neveik (mint Cae, Tite, Vipi)
nemzetségnevekkéváltak.
Az etruszk családról és névhasználatról beszélve végül még kitérhetünk az
etruszkok úgynevezett ,,matriarchátusára". Ez nem más, mint tudós legenda;
az etruriai és a Hérodotosnr{l (I, 173) fennmaradt kisázsiai szokások összeha-
sonlításából eredt, és az antik íróknak az etruszk nő szabadosságára vonat-
kozó tudósításaib őltáplálkozott. Azt a tényt, hogy a lydiai gyermekek anyjuk és
nem apjuk nevét viselték, összeha§oülították az anyai név használatának et-
ruszk szokásával, amit a feüratok bizonyitanak. De a valóságban az etruszk fel-
iratokban túlnyomó az apai név viselése, habár sok sírfeliraton szerepel az arrya
nemzetségneve és néha előneve is20. Kétségtelen,hogy a nőknek az etruszk tár-
sadalomban - ahogyan majd a rómaiban is - kiilönösen kiemelkedő helyük
volt, minden bizonnyal küönböző a görög nőkétől. Az azonban, hogy a fér-
fiakkal együtt vettek részt a lakomákon, korántsem a laza erkölcsök jele,
ahogf egyes göíög írók * csodálkozva és megbotránkozva a klasszikus kor hel-
lén világában elítéltszokáson - rosszrrrájúan állították, hanem kiilső jele a tár-
5ad6lmi egygl|§ségnek, és ebben a vonatkozásban is összeköti a régi etruszk
kultúrát a nyugati és modern ülágra jellemző szokásokkal.

r9 A forrá§okra vö. K. o. Müller, w. Dee€ke, Die Etru§ker [Az etruszkok], I, l20, 351 sk.
20 Ld. ezzel kapcsolatbau F. slotty, zur Frage des Mutterrechtes b€i den Etrusk€m íAz anya-
jog kérdéséhezaz etruszkoknál], Archiv orientální, xvIII, 1950 (symbolae F. Hroznf, V)
262 sk.
 VII. FEJEZET

A vallás
Problémák és források. Az istenség fogalma.
A túlvi@. A kultusz formái

Mivel munkámnak nem az a feladata, hogy aprólékos felsorolását adja az

etruszk kultrlra egyes vonásaira vonatkozó adatoknak, hanem inkább az,hogy
ezeket az adatokat magyatázza, és megvitasson néhány, mindeddig megoldatlan
kérdést, nem tartom sziikségesnek, hogy leíró formában elismételjem mindaá,
amit más munkák már e|mondtak az etruszk vallásról, vagy összeszedjem az is-
mert értesüléseket az istenségekről, a vallási kultuszról, az istenek akaratának
értelmezésérőI, a temetkezési szokásokról. A valóságban a vallás az etruszk
antikvitás legismertebb és legjobban feldolgozott fejezete; ennek oka nyilván-
valóan az irodalrni források szokatlan bősége és főleg a régészeti emlékek gaz-
dagsága, amely a vallási kérdéseket valamilyen módon dokumentálja, vagy
megvilágítja. A tárggyal olyan kutatók foglalkoztak, mint C. Thuün, G. Her-
big, R. Pettazzoni, C. Clemen, G. Furlani, C. C. van Essen, H. M. R. Leopold,
B. Nogara, G, Q. Giglioli, A. Grenier, R. Herbig, S. Weinstock, J. Heurgon.
Ebből azonban nem az következik, hogy már mindent elmondtak, vary hogy
a birtokunkban levő anyagokat már annyira felhasználták, hogy nem adhatnak
további ötleteket vagy eredményeket. Ezt bizonyítja többek között Clemen
könyvecskéje (Die Religion der Etrusker [Az etruszkok vallása], 1936), amely
a kérdéseket gyakran teljesen új módon, éleslátással, modern kritikai szemszög-
ből közelíti meg. Éséppen Clemen műve, valamint Giglioli és Grenier még
tijabb és más szempontból nem kevésbéértékesösszefoglalásail győznek meg
arról, mennyire szükséges, hogy egy megírandó általános áttekintés újra meg-

1 G. Q. Giglioli, La reügione degli Etruschi [Az etruszkok valtisa] a Storia delle religioni
[A vallások története] c. munkában, szerk. P. Tacchi ventüi (5. kiad- 1962, II, 281 sk.);
A. Grenier, IJs religions étru§que et romaine [Az etruszk és a római vallás], ,,Mana", L€s
religions de l'Europe AncienDe [,,M." Az ókori Európa vallásai], 1948, A két mü könnyen
áttekinthetó, e§ tartal mazza az egész kotábbi irodalmat. Összefoglalóbb jellegűek : M, Pallot-
tino, La religione degli Etruschi [Az etruszkok vallása] a Le religioni del mondo [A világ
vallá§ai] c. kötetb€n, N, Turchi gondozásában 1950', 313 sk. R. Herbig, Göttel und Dámo-
nen der Etru§ker [Az etíuszkok istenei és démonai], 1965'es Zur Religion und Religio§itát
der Etrusker [Az etruszkok vallásriról és vallásosságá,ról], Historia, vI, 1957, 123 sk.

l3l
yizsgá|ja az összes használható, akár irodalmi, akár régészetiforrást az etruszk
vallás szélesebb körű és mélyebb megértése érdekében.
Azetruszkok mély vallásosságának híre az antik írók műveiben az újra meg új-
ra ismétlődő szokásos közhelyek egyikének tűnik. Már Livius (V, 1, ó) úgy beszél
róluk, mintgezsonte omnes alias eo magis dedita íeligionibus, quod excelleret arte
colendi eas [olyan nép, amely annál is inkább felülmúlja az összes többit vallási
buzgalmában, mert kiválik gyakorlásának művészetében]. Amobil.s ( Ádv.
gentes, YII,26) Etruriát a babonák szülőanyjának (genetrix et mater superslí-
tionum) kjáltla ki. Sőt elófordul még az a naiv áletimológia is, amely szerint a
Tusci (etruszkok) neve a iwótew ('áldozni') szőből származik (Isidorus,
Etym.,lX,2, 86; vö. már a halikarnassosi Dionysiosnál, I. 30, 3). Az újkori
tudósok, úgy látszik, nem idegenkednek attól, hogy hitelt adjanak ennek a hie-
delemnek az etruszkok efféle kivételes helyzetéről az anlik világ többi népei
között. valójában a vallásos szellem erejének mennyiségi összehasonlí_
tása, íőleg, ha különböző népekről van szó, könnyen együgyűséggé válhat, ha
nem veszik tekintetbe a történelmi okokat, amelyek meghatározák. A csri_
szárkori rómaiak szÁmára az etruszk hagyományok igen nagy fontosságiak
voltak, nemcsak azéít,mert Etruria alakitotta ki elsőként és leginkább azokat
az itáliai vallá§i formákat, amelyeknek keretében a római va||ás is kezdettől
fogva kibontakozik, hanem azért is, mert az etruszk kultúra történeti örökségé-
nek éppen a vallási oldalát fogadta el Róma a legkevesebb fenntartással, és ez
állt ellen a legszilárdabban a hellén kulturális hatások mindent elsöprő áradatá-
nak. De mindezeknél jelentősebb a m i n ő s é g i különbség egyfelől az etruszk,
másfelől a római és görög va|lásosság között, Az etruszk va|lásban feltűnő a kul-
tuszgyakorlat aprólékos pontossága, az emberek aggályos alkalmazkodása az
istenek akaratához, amelyet minden módon igyekeznek kifürkészni és magya-
rázni, továbbá a titokzatos, mindent legyőző erők és halaszthatatlan határidők
állandó szorongató tudata. Az az érzet uralkodott, hogy az emberi személyiseg
semmis az isteni természet erejével szemben. Ezt az éízeteta görögök még a vég-
zet szoíongató zsarnoki hatalmával szemben sem ismerték, a rómaiak pedig
megpróbálták úgy feloldani, hogy triünyomóan jogi természetű, tehát kézzel-
fogható és gyakorlati vi§zonyt alakítottak ki emberek és istenek között; úgy_
hogy a görög-római vallásban éppúgy, mint a vallási tárgyú művészetben a fő-
szereplő azéítmindig az ember, Etruriában viszont, úgy tűnik, az istenseg kike-
rülhetetlenül rátelepedett mindenre, mintegy állandó monológot mondva,
amelyből az emberiségnek nem marad más, mint ennek óvatos és félénkmagya-
íázata. I|yen taítalmi szempontból nézve világos az összehasonlítás eredménye :
semmi ok sincs a kételkedésrea régiek kijelentéseinek jogosságában, amikor az
etruszk nép mély és kivételes vallásosságáról szólnak.
Amikor megkíséreljük, hogy rekonstruáljuk azoknak a szellemi irányzatok-
nak, törekvéseknek, szabályoknak és gyakorlatoknak összképét, amelyek az
etruszkok vallási világát alkotják, a források kérdésealapvető fontosságúvá

l32
válik. Már többször omlítettiik, hogy az etruszk vallásra vonatkozó ismere-
teink fornísai egyrészt közvetlenek, mint például az eredeti etruszk szövegek
(különösen a zágrábi múmia liber linteusának és a capuai agyagtéglának rituá-
lis szövegei, amelyek még részben megfejtetlenek), néhány feliratos tárgy - így
a piacenzzi híres bronz májmodell -, figurális díszítésűemlékek (festmények,
szobrok és különösen a vésett tükrök jelenetei), templommaradványok, sírok
stb. Forrásaink másik része közvetett jellegű, mint például azok az értesülések,
amelyek a császárkori vagy a klasszikus kor utáni latin és görög irók révén
jutottak el hozzÁnk. Természetes, hogy a dokumentumoknak ezt a második
csoportját komoly kritikai vizsgálatnak kell alávetni ahhoz, hogy hasznosítani
lehessen az etruszk vallás rekonstruálásához, hiszen egy olyan kényes területen,
amilyen a vallási hiedelmeké és szertartásoké, az eredeti vonások részleges meg-
másítása, meg nem értéseés meghamisítása nemcsak könnyű, hanem elkerül-
hetetlen is. Ismerve némely szellemi vonásuk viszonylagos hasonlóságát, egyes
istenalakok egyezését, a kultusz egy-egy aktusának rokonságát, nem lehet
csodálkozni azon, hogy az elruszk hagyományok, amelyekre a római irók
vallási kérdésekben hivatkoztak, s amelyeket keresztény egyházatyák (pl.
Arnobius) hitvédő irataikban gyakran kivonatoltak, alkalomszerűen idéztek,
vagy beépítetteka maguk fejtegetéseibe, lényegesen elváltozott formában jutot-
tak el hozzánk. Jellemző a világ teremtéséről szóló hagyomány esete; ez a
Suda néven ismert középkori enciklopédia szeíint az etruszk mitológiában
hat évezred alatt folyt le. Az elbeszélés rokonsága a világ keletkezésének
Biblia-beli előadásával nyilvánvaló; ez valószínűleg onnan ered, hogy a késő-
római kori irodalmi feldolgozásban összekevertek etruszk és keresztény ele-
meket,
Összegezésképpenelmondhatjuk, hogy az etruszk vallási hiedelmek és kul-
tuszok rekonstrukciójához felhasználható adatok, sajnos, igen korlátozottak és
bizonytalanok. Az eredeti vallásos irodalom elpusztulása pótolhatatlan. He-
lyesen állapították meg, hogy ugyancsak keveset tudnánk a keresztény vallás
szelleméről, hittételeiről és szertartásairól, ha csak néhány szentkép és temp-
lomrom meg pár oldalnyi liturgikus szöveg volna birtokunkbanz.

De még ha az adatok nagyobb bőségben ril|nának is rendelkezésünkre, nem

volna könnyű teljes képet nyerni az etruszk vallásosság eredeti elképzeléseiről,
valódi formáiról. A görög kultúra uralkodó hatása Etruriára, elsősorban azok
az ösztönzesek, amelyeket az etruszk mitológiának és művészetnek adott, túlsá-
gosan régi keletűek és mélyrehatók ahhoz, hogy ne maradtak volna érezhető
nyomaik az etruszk vallás irányzataiban és megnyilvánulásaiban. Ez különö-

2 H, J. Rose, on the R€lations b€tween Etrus€an and Roman Religion [Az etíuszk és római
vall᧠közótti kapcsolatok], studi e mateíiali di storia delle Religioni,IV, 1928, 161 sk.

l33
sen világosan memutatkozik az istenség egyéniségénekés formáinak elkép-
zelésében. Clemen megpróbálta az etruszk vallási felfogás egyes sajátos voná-
saiban a fetisizmus formáinak továbbélésétkimutatni; ilyen szerinte a fegy-
verek, a fák, a vizek kultusza. Valójában nagyon kétséges, hogy akár a korábbi
meditenán vallásokban is tényleg a fetisizmus megnyilvánulása volt-e a fegy-
veíek és a fák kultusza, vagy inkább vallásos szimbólrrm, amelynek révéna
személyes istenséget - akit aligha fogtak fel emberi alakban * egy sajátos
ismertetőjegye jelenitette meg. lippigy nehéz az etruszk animimust összefüg-
gésbe hozni az ősök szellemének vallásaként értelmezett animizmussals, De két-
ségtelen, hogy az etruszk vallás leghamisítatlanabb formáiban - amelyek hite-
lesek, mert a régiek feljegyezték, és fenntartották őket, noha ellentétben álltak
az elterjedtebb és a klassákus v|lághoz közelebb álló vallási formákkal - a
természetfölötti lényekről alkotott felfog᧠terén valamiféle határozatlan§ág
uralkodik e lények számát, tulajdonságait, nemét, megjelenését illetőleg; ez a
bizonytalanság azt a gyanűt kelti, hogy eredetileg egyetlen isteni lény-
ben hittek, aki alkalomszerű és sokfé|e megnyilvánulásaiban uralkodik a ülág
fölött, és ezek a megnyilvánulások istenségekben, istencsoportokban és szelle-
mekben öltenek te§tet. Talán erre a szemléletre vezethető vissza a,,genius",
mint éltető és teíemtő erő fogalma; ez lehet egy istenség, lehet nagyszámú hím-
nemű és nőnemű szellem prototípusa (ez utóbbiak közé sorolhatók a /asa
néwel jelölt lényeka); ezek a szellemek elvegyülnek az emberek és istenek,kii
zött, benépesítve a trílvilágot is; megjelenhet a genius egyenesen szexuális szim-
bólumok nem antíopomorf formájában. A római genius, aki tiikrözi és
kiséi az isteni és emberi lényeket, valószínűleg etruszk elképzelésből ered.
Ennek alapján azt lehetne gondolni, hogy a nagy istenalakok csak idegen,
pontosabban görög hatá§ía jöttek létre, ennek a ködös és alaktalan kezdeti val-
lásosságnak a talaján, De ez valószínűtlen, ha meggondoljuk, hogy az etruszk
kultura kialakulása meglehetősen késői jelenség a ftildközi-tengeri népek kul-
turális fejlődésében; kultúrák kialakulásának és keveredésének évszázadai, ba
nem évezredei előzték meg. Egy legfelsőbb, kivételképpenégi tulajdonságok-
kal felruházott lény fogalma, aki a villámlással nyilvánítja ki akaratát, semmi-

9
Az etruszk valIás néhány vonrását (jóslris, elragadtatás, a túlvilági utaz-is elképzelése, Dem-
nélküliségvary kétneműség,harangok stb.) a sámánizmus képz€teivel vagy gyakoílatával
próbálták összefiiggésbe homi (w. Muster, Der schamani§mus bei den Etruskern [A §ámá_
nizmus az etruszkoknál], Fíühge§chichte und splachwis§€nschaft [Ő§történet és nyelvtudo_
mány], kiadta w. Branden§tein, 1948, 60 sk.) Ennek kevés alapja van, mert e8}Tészt ezek a
motívumok általánosan elterjedtek, másré§zt erő§en kétseges, hogy bármelyikük is meg-
Yolt-o eredetileg Eturiábal.
a A /4§a mogjelölé§t, amely néhály női félisten közös neve - ezeket a górögök és rómaiak
egyes e§etekb€n a nimfákkal azono§ították -, a mod€m Iégészek tévesen a tűvilág nói démo-
naira is kiteíje§zt€tték. ugyancsak helytelen tagadni a la§ák mint kisebb istenségek létezés€!
és ehelyett egyetlen nagy La§a istennőíől beszélni (R. Enking, Lasa, Römische Mitteilungen,
LVII, 1942, 1 sk.).

l34
képpen nem tekinthető új, kívülről lemásolt motívumnak. Ugyanezt kell mon_
dani a szerelem istennőjének, Turannak fogalmáról - akinek nele eredetileg
valószíniileg ,,úrnő"-t jelent; ez minden bizonnyal az ősi mediterrán vallásos_
ság talaján öltött formát. Legfeljebb az e t r l s zk v a l l á s o s e l k é p z e -
1ések kimondottan archaikus va gy primitív voltát lehet ki
emelni; azt, hogy megrekedtek olyan motívumoknál és hiedelmeknél, amelyeket
a mediterrán világ más népei már maguk mögött hagytak, vagy éppen készül-
tek maguk mógött hagyni; ez világosabban kitűnik majd a továbbiakbó|.
Másfelől igaz, hogy a görög befolyás segíthette és előmozdíthatta az etruszk
istenségek egyénivé,személyesséés emberivé válásának folyamatát, megsokszo-
rozva és jellegzetessé téve a nagyobb istenek vonásait, nemzeti istenségek rang-
jára emelve helyi szellemeket és hősöket, egybevonva azonos jellegzetes§égek-
kel rendelkező lények csoportját, Jellemző esete ennek Yeltha, Veltune vagy
Voltumna (latin formájában Vertttrnnus), ez a különös és ellentétes vonások-
kal rendelkező istenség, akit néha mint ártalmas szörnyet, néha mint a növény-
zet bizonytalan nemű istenét, néha pedig mint nagy hadi istenséget ábrázoltak.
Ez az eset módot nyújt, hogy végigkísérhessükazt a folyamatot, amikor egy
alvilági, földi szellem, akit Dél-Etruria valamelyik telepiilésón tiszteltek,
egyéniséggéváük, és felsőbbrendű isteni lénnyéalakul át, sőt az etruszkok
elsőrendű istenévé, Etruria fő istenségévé(deus Etruriae princeps) (Yamo,
de ling. Iat., V, 46)5. Így a háboru feg;veres hérószokként elképzelt védő-
szellemei is fokozatosan egyetlen istenségbe, az itáliai, etruszk é§ római Mars
alakjába olvadnak össze, Arés görög isten mintája nyomán.
Térjünk át ezzel az elruszk vallásía gyakoíolt görög hatás másik következ-
ményére: az istenségek antropomorfizálódására vagy, hogy pontosabbak le-
gyünk, az istenalakok külső megjelenési formáinak a görög antropomorfiz-
mus szerinti ábrázolására. Lehet, hogy az etruszkokban kezdettől fogva élt
az istenségek valamiféle emberi képe - noha nem lehet pontosan megállapítani,
mennyire érintette ezeket a népi elképzeléseketaz érelt keleti kultúrák távoli
hatá§a -; alighanem ez érvényesült a már említett hadi istenségek vagy Tin
égisten esetében, akit egy kezdefleges bronzszobrocska mint jobbjában vil-
lámot tartó, ruhátlan iíjútábíázo16. De a görög irodalom és művészet már
korán - legalább az i. e. VI. század eleje óta - elfogadtatta Etruriában a nagy
isteneknek azt az ábrázolását, amely emberi vonásaival és jellemző ismertető
jegyeivel a görög ülág városaiban nyert végleges formát. Ebből a folyamatból
sziimos olyan etruszk istenalak jött létre, amely lényegében megfelelője a
görögnek, ha nem is azonos vele: Tin vagy Tinia (Jupiter), az etruszk Zeus;

6 Erról az istenségxól vö. R. Pettazzoni, I-a divinitá suprema della religione etrusca íAz €t-
ruszk vallás legfóbb isten§€ge], studi e materiali di storia delle religioni, IV, 1928, 207 sk.;
fgltevé§e §zerint az égi Tin (Jupiier) isten helyi és nemzetségi formájáról van szó. A vertum-
nus-Voltumnus nevek eredetéről Yö. G. D€voto, studi Etruschi, xlv, l94n.,2'75 sk-
0 Museo Nazionale di Villa Giulia: G.
Q. Giglioli, Aícheologia clas§ica, Iv, 1952, 189 sk.

135
Uni (Juno), az etruszk Héra; Menerva (Minerva), az etíuszk Athéné;Sethlans
(Vulcanus), az etruszk Héphaistos; Turms (Mercurius), az etruszk Hermés;
Turan (Venus), az etuszk Aphrodité; Maris (Mars), az etruszk Arés stb.
Vannak olyan istenek is, akiket egyenesen a górögöktől hoáak be Etruriába,
mint Héraklés, az etruszk Hercle és római Hercules?, Apollón, akiMl Etruriá_
ban Apulu vagy Aplu lesz; Artemis, aki Aritimivé vagy Artumesszé alakul. Az
istenek, mitoszok és a kultusz jellemző sajátságai a megfelelő görög formák-
kal párhuzamosan alakulnak. Valószínű, hogy §rgi szentélyében Uni istennőt
a göíögök Eileithyiának vagy Leukotheának látták; bizonyos, hogy Astarté
íiiníciaiistennővel azono§ították. Az etruszk pantheonnak ezt a taíkaságát és
sokrétű eredetét világosan tanúsítják az emlékek és a szövegek, mint a már em_
litett piacenzai májmodell (talán a béljósok haszná|ták, hogy megkönnyitse az
áldozaü birkák májából kiolvasott jelek értelmezését),amelynek felületén az
egyes rekeszekben az istenségek nevei olvashatók, vagy a maglianói ólom_
lapocska, a capuai agyagléEla és a zágrábi múmiatekercs rituális szövegei,
amelyek egyes istenek nevét tartdlmazzÁk8.
De a göíög Olympos mintájára megszemélyesített és megjelenített nagyobb
istenalakok mellett tovább élnek azÉrt helyi természetíiilötti lények és elkép-
zelések i§, homályos és titokzatos istenségek csoportjai, akiknek még a sÁmát
és nevét sem ismerték (Varro Arnobiusnál, III, 40). Az antik irók, gyakíala zaya-
rosan adva vissza a bennszülött hagyományok egy_egy mozzanatát, beszélnek
Felsőbb és Beburkolt (vagyis a titokzatosság homályába burkolr) Istenek-
ről, akik Jupiter tanácsadói voltak, mikor legszörnyűbb villámával lesújtott
(Caecina SenecánáI, Quaest. natul., II, 41); említik az Egyetéítő vagy Cinkos
I§teneket, ugyancsak Jupiter tanácsadóit, könyörtelen és névtelen lényeket,
akikről általában úgy beszélnek, hogy tizenketten voltak (Varro és Caecina,
az idézett he|yeken); a Penatest, házi isteneket, az ég, a vizek, a ftild és az
emberi lelkek isteneinek négy osztályába sorolva (Nigidius Figulus Arnobius-
nál, III, zl0); a villámmal sújtó ,,kilenc 'lsíent" (novensiles) (Plinius, II, 52,
l38; Arnobius, III, 38); a Favores Opertaneit (Martianus Capella, d,e nuptiís
Mercuri et Philologiae,I. 45), a Larest, a Manest stb. Nem világos, hogy ezek
közül a csoportok közül melyikek milyen viszonyban vannak egymással; pél-
dául Vano azonositja az E8yetértőket a Penatesszel. A közvetett utalások arra
látszanak mutatni, hogy sokat közülük végzet-istennek kell tekinteni. Való-
színű, hogy az etruszk szövegek az ilyen isteni testületekre utalnak a gyakori,
megnevezés helyett ha§znált utalással az ,,istenekre" (aiset, eiser), akiket a kul_
tusz kollektiv tárgyának tekintettek, szemben az egyes istenségekkel (ágrábi
? Külön m€gerrrlítendó J. Bayet klas§ákus tanulmánya: Herclé. Étude critique d€s princi-
paux monuments relatif§ i l'Hercul€ étíusque [Herclé. Kritikai taDulmány az etruszk Her_
cule§ l€gfontosabb ábrázolásairól], 1926.
8 Az etruvk istenek n€veiról ld. még H. L. Stoltenberg munkáját; Etruski§che GöttemameD
[Etruvk isteonevek], 1957 (csak eíős fenntartással használható).

l36
 múmiatekercs, maglianói ólomlapocska, kisebb feliratok). Vannak azonban
részletes megkülönböztető megielölések is, mint például a múmiatekercs
eiser §i-c .íea-c-jeinek esetében, és az aisera§ huflOícla vagy egyszerűen ufiOas,
Oupl&a§ stb.-nál(birtokos esetben)g: azutóbbinál aííalehet gondolni, hogy meg-
felel a latin consentes, complices (egyetéItő, cinkos) formákn ak, a lu§urhir_
,1
,,consoftes, coniuges" (élettársak, házasok) mintájára, feltéve, hogy a Ou-, tu-
: etru§zk tő az,,egy" számnak felel meg, tehát egyértelrrű a latin una (egyitt)
szóval is, A tizenkét és kilenctagri isteni testületek mellett, a háromcellás
templom alakjából és a római vallás hasonló jelensegeiből következtetve
hármas istenségek létezéséreis gondoltak, először is Jupiter-, Juno- és Miner-
váéra, akiket Rómában a Capitoliumon tiszteltek, és általában etruszk eíe-
detűnek tartottak. De a kérdésvitatottlo. Valószinűbb az istenpárok létezese:
vagy egy himnemű isten és az oldalán ülő istennő (például az alvilági istenek:
Aita és Persiphnai, Mantus és Mania), vagy ikrek (például a Dioskurosok
[Tinas clenarJ és a bolsenai fluluterek) (C,Ir, 5180).
De az etruszk vallásosság a legeredetibb módon az úgynevezett d i s c i p l i -
n á ban (fegyelem) nyilvánul meg, vagyis azoknak a szabályoknak összessé-
gében, amelyek az istenek és emberek közötti kapcso|atokat megszabjákll,
Kiindulópontja az isteni akarat aggályos és minden eszközzel való kutatá§a;
ennek módjai között a legfontosabb és leghagyományosabb az állatok belső
részeinek, kiilönösen a májnak ltizsgáltaía és értelmezése (béljóslás) és a villá-
mok magyaíázata. Mindkét tudománynak megvannak az előzményei a keleti
világban, különösen Mezopotámiábanlz, de Etruriában kifejezetten etruszkká
válnak, úgyhogy ha behatolnak is az etruszk hagyományokkal át_ meg átszőtt
római v_allás világába, nem olvadnak bele, és mindvégig megőrzik idegen jelle-
giiket. Érdekes viszont, hogy Rómában, mint már az umbereknél is, a madarak
repülésének megfigyelésén alapuló jóslás (madárjóstás) válik uralkodóvá. Való-
szinűleg ez is az etruszk discipüna körébe tartozott, poDtosabban véve abba az
ágába, amely az istenektől küldött jeleknek és csodáknak, az tlgynevezett

9 vö. studi Etruschi, xx, 1948-49, 253 sk. Azt a régi felvetest, amely §zerint az aiseru (6rt.
et aiseras) szó egyes sámú nőnemű megszólítás, és megfe)el az ,,istennó''-nek, vagy egy
i§tennó nevének, nem pedig az 4l§ 'isten' több€s száma, nemrégiben felújította A. J.
Pfiffig és G, Devoto (vö. studi Etru§chi, xxxll, |964, 13l, sk.), de érveik kevéssémeggyő_
zók, legalábbis ami a múmia szöyegét illeti,
l0 vö. L. Banti, Il culto del cosiddetto
tempio ,,dell'Apotlo" a veio e il píobtema delle triadi
etrusco.italiche [Az úgynevezett ,,Apollo-templom" kultusza veiiben és az etru§zk-itáliai
bármas i§ten§égek kérdése],Studi Ftruschi, XVII, 1943, l87 sk.
u C. o. Thulin, Die etruski§cb€ Di§giplin
[Az €truszk dis§iplina], Göteborg§ Högskolas
Ársskrift, 1905, 1906, l9o9. Ld. még a 14g. l. jegyzetét.
r2 R. PettazzoDi, studi Etruschi, I, 1927, l95 sk.;
G. Furlani, studi e materiali di stolia delle
reiigioni, IV, 1928,243 sk.; vI, 1930, 9 sk.; studi Etruschi, v, t93l, 203 sk.; Tyrrhenica,
1957, 61 sk-; J. Nougayrol, comptes-Iendus de l'Académie de§ Inscriptions et Belles
íJttre§, 1955, 509 sk.

l3,I
,,megnyilatkozá§oknak" (ostenta) megfejté§ével foglalkozott. A disciplinához
Értoznak tovább á az áldozatok és szertartások aprólékos rituális szabályai, az
emberek és az államok előre meghatározott élettartamának tana (ehhez kap-
csolóóik a ,,századok" vallási idórendje), valamint a túlvilági életre vonatkozó
hiedelmek és előírások.
Bár sok még a tennivaló az etruszk disciplina körébe tartozó egyes vallási
íélyezők tanulrnányozásában és értelmezésében,az alapvető megoldásra váró
kérdésmégiscsak az, mi a jelentősége mindezeknek a tényezőknek együtte-
sen, és az isteni és emberi világnak milyen képe bontakozik ki belőlük. Ez a
két világ belső szálakkal kapcsolódik egybe a misztikus részvétel
és s z é t v á l a s z t h a t a t l a n s á g elve szerint, amely a pri-
mitív népek észj ár ásár a emlékeztet. Amennyire a felhasz-
nálható forrásokból kivehetjük, az etruszk szellemiség sok vonása, amely
homályosnak látszik, ha a görög-római gondolkodás mércéjévelmérjük, meg-
magyaíázhatő, ha eltérő villási ferogások megvilágításában értékeljük13. Ég
és föld, természetfölötti és természeti valóság, makrokozmosz és mikrokoz-
mosz mintha nyílt és titkos utalásokkal teremtett összhangban illeszkedne egy
előre meghatározott egysége§ rendszerbe, amelyben a táj ol᧠és a tér-
felosztás alapvető fontosságot kapott. Amodern kutatók
idevonatkozó és még távolról sem végleges megállapításai abból indultak ki,
hogy párhuzamba állították a piacenzai bronz májmodell rekeszeibe írt iste-
nek nevét az égaek és isteni lakóinak azzal a beosúásával, amely Pliniusnál
(Nat. Hist., tI, 54, 143) és Martianus Capellánát (de nuptiis Mercuri et Philo,
logiae, I, 45 sk.) találhdtó14.
A meghatározott tájolású és részekre osztott ,,szent" tér annak a fogalomnak
felel meg, amit a latinban a templum szóval fejeznek ki15. Vonatkozhat az
égre,,lagy egy megszentelt földdarabra - mint egy szentély, egy város, egy
fellegvár stb. körülkerített tertilete -, vagy akár egy sokkal kisebb felületre -
például egy állat jóslási műveletekre felhasznált mája -, amennyiben megvan-
nak a tájolás és az égi minta szerinti felosztás feltételei. A tájolást a négy
egymást metsző két egyenessel ö§szekötött sarkalatos pont batáíozz/. meg) az

1' vö. €ríől M. Pallottino, ,,Partecipazione" e senso díammatico nel mondo figuíato degli
Etru§chi L,Átéle§" és drámai érzékaz etíuszk kÉrpzőműyészqt viláeíbanl, Arti Figufative,
II, 1946, l49 sk,; R. Enking, Etruskische Gei§tigk€it íEtruszk szellemis€g], 1947 (csak fenn-
taruással haszná,lható).
la C, Thulia, Die Götter de§ Martianus capella uud der Bíonzeleber von Piacenza lMartianus
capella istenei és a piacenzai bronzmáj], Religionsge§chichtl. veí§uche und vorarb€iten, III,
i s. weinstock, MartiaBu§ capella aqd the cosmic sy§tem of the Etíu§caos
1, 1906, 60 sk.
[M. C, és az etruszkok kozmikus rendszere], Journal of Roman studies, )o(xvl, 1946,
101 sk.; A. Grenief, L€§ religions étrusque et romaine i, m., 18 sk., 34 sk,; M. Pallottino,
Deorum sedes [Az istenek lakhelyeil studi in onoTe di A. cald€rini e R. Paribeni, III,
1956, 223 sk.
r5 vó. s. weinstock, Templum, Römische Mitteilungen, xLvII, 1932, 95 §k.

l38
 észak-déli egyene§t praelatin szóval cardónak, a kelet-nyugatit decumaru,snak
hívták a római városépítésés fö|dmérés szaknyelvén, ame|yről tudjuk, hogy
szorosan kapcsolódott az etruszk-itáliai vallási tan okhoz. Ha a néző eszmeileg
a két egyenes metszőpontján helyezkedik el, háttal északnak, mögötte van a
decumanustől északra elterülő tér. A teljes térnek eá a felét ezéít,,hátsó íész"-
nek (pats postica) nevezik. A másik fél, ami előtte délnek fekszik, az ,,eliilső
tész" (pars antica). Ugyanígy két íészrevan osztva a kt a cardo hosszanti irá-
nyában: balra a keleti, szerencsés előjelű szektor (pars sinistra vagy familiaris),
jobbra a nyugati, kedvezőllen zóna (pars dextra yagy hostilís).
Az így tájolt ós felosztott égbolt az elképzelés szerint további tizenhat kisebb
részre tagozódott, és ezekben voltak a különböző istenek lakásai. Ez a feloszás
tükröződik a piaeenzai májmodell külső szélénekrekeszeiben (számuk ponto_
san tizenhat) és a belső rekeszekben (amelyek megfelelnek a külsőknek, bár
nem egészen világos módon). A tizenhat é§ mező Martianus Capéllánál idé-
zett istenségei és a májra felirt istennevek között kétsegtelen egyezések vannak,
de nem teljesen azonosak egymással, mert az eredeti etruszk hagyományt fel-
tehetően megmásították a késő-római író forrásai, eltolva néhány helyen a
sorrendet. Ennek ellenére össze lehet állitani egy megközelítő képet anóI,
hogy milyen volt az etruszk felfogás szerint az i§tenek elhelyezkedésének
rendszere a világűrben (ld, a l4l. l. ábráját).Ezaztmúatja, hogy a határozottan
megszemólyesített és jóindulatú legpagyobb főisteneket az ég keleti tájun
helyezték el, főleg az északkeleti szektorban; a íiild és a termé§zet istenségeit
déli irányba tették, az alvilág és a végzet félelmetes és könyörtelen isteneiről
azt képzelték, hogy a nyugat nyomasáó vidékén,pontosabban az északnyu-
gati szektoíban laknak, amelyet a legbaljósabbnak tekintettek,
Az égen mutatkozó jelek (villámok, madaíak röpte, csodás jelenségek) hely-
zete elárulja, melyik istenségtől jön az izenet az embereknek, és hogy jót vagy
ío§szat jelent-e. A keletkezés pontjának meghatározásán túl, a jelzés sajátossá-
gainak természetét (például a villám alakját, színét,hatását vagy a lecsapás nap-
ját) esetenként asziályozó, bonyolult rendszer segített meghatározni; például
azt, bogy baráti felszólításról, parancsról vagy könyörtelen kinyilatkoztatásról
van-e szó, és így tovább. Ugyanilyen buzditó vagy profetikus jelentése van azok-
nak a kiilönleges jellegzetességeknek, amelyeket a béljós olvas ki az áldozati
állat májából, aszerint, hogy egyes részei hogyan egyeznek az égi szektorok-
kal. Igy a ,,villámok értelmezése"és a béljóslás, az etruszk jóslás két jellegzetes
formája, szoros kapc§olatot mutat; nem csodálkozhatunk hát azon, hogy egy és
ugyanazon szeméIy gyakorolhatta mindkettőt, mint az a L. Cafates, akinek két-
nyelvű sírfeliratát Pesaróban találták meg, és aki beljós, haruspex (etruszkul
net§vis) és villámjős, fulguríarol (etruszkul trutwt írontac vagy írutnlt2) volt16.
16 c.I.I. 6i M. Palloltino, Testimonia linguae Etruscae (7. Z. 'E ) [Etruszk nyelvemlékek],
697. sz. Az egyedírlálló felfuatot újabban i§mét alaposan megvitatták. s. Ferri (Rendiconti
dell'Accademia dei Lincei, xm, 1958, 323 §k.) bebizonyitotta, hogy a korábban máí a göíög

l39
Ugyanilyen előírások szabá\ozhatták a madarak tepülésenek jóslás céljából
való megfigyelését, ahogy ez főleg umber (Iguviumi Táblák) és latin forrásokból
kitűnik. Ebből a szempontból különösen fontosnak tartották a megfi8yelés
helyét a ftildön, vagyis a 1ősÁs templwnát, tájolásával és beosztásával, és kétség_
kívül ezzel áll összefiiggésben nemcsak a szent körzeteknek, hanem magának
a tulajdonképpeni templomnak, azaz az isten képmását tartalmazó szent épü_
letnek elhelyezése is; ez utóbbi Etruriában rendszerint dél vagy délkelet felé néz;
tészei a pars antica, vagyis a homlokzatból és oszlopokból á|ló elülső rész és a
pars postica, a cellát vagy cellákat magában foglató hátsó rész. É,ppígya tájolás
vallási szabályait követte (legalábbis elnéletben) a városok alapíajza - ennek
fennmaradt gyakorlati pé|dáját nyújtja az emiliai Marzabotto - és a földek fel_
osztása is.
Mindezek az elképzelésekés szertartások, mint általában az etruszk rituális
szokások, azt a benyomást keltik, hogy az ember szinte lemondott sze|lemi
tevékenységéről az istenseggel szemben; ez megmutatkozik az isteni akarat
megismeréséreé§ teljesíté§ére irányuló kettős megszállottságban, vagyis egy-
résa a jóslási szertartások kifejlődésében, másrészt a kultusz merev aprólékos-
ságában. Így az isteni törvények teljesítésevagy megszegése, valamint az engesz-
telő szertartásokkal adott elégtételek is elsősorban formálisnak tűnnek, híjával
minden igazi etikai érvénynek1? , az antik világban egyébkéntigen elterjedt, de
az etruszk vallásosságban hangsúlyozottan érvényesülő felfogás szerint. Lehet-
séges azonban, hogy ennek a forma|izmusnak legalábbis a legmerevebb vonásai
csak az etruszk kultúra utolsó szakaszában váltak pontos szabályokká, és ép-
pen azokban a papi rétegekben, ame|yeknek a szertartásokra és a teológiára
vonatkozó munkásságát a szent könyvek tükrözik. Talán - ha öntudatlanul is -
keletkezésüknél közrejátszott a papoknak az a törekvése, hogy saját kezúkben
összpontosítsák az isteni akarat értelmezésétés ezzel a nép szellemi életénekirá-
nyítását.
Az etruszkok primitív észjárásával összefüggő másik vonás a természetijelen-
ségek logikátlan és misztikus értelmezése. Ez egészel a késői korig meg-
maradt, és szinte drámai ellentétben áll a görögök tudományos racionalizmusá-
va|. Erre vonatkozólag különösen jelentőségteljes, és sok mindent elárul Sene-

ppotlti1 ('dörgés')-val kapc§olatba hozott íro tac sz6 nem letrct L íulguiarof (villámokból
olva§ójo§) címmel ogyértelmú;ő inkább €tnikai jelenté§únek gondolja, vagyis a pap sárma-
ási helyét jelzi, azaz Ferentumot Dél-Etruriában, ahol kimutatható ugyanez a családnév.
M. L€jeune (Revue des Études Latines, XL, 1962,1@ sk.) frtntac-nak olvassa és a purane
címmel való összefiiggésre gondol (ld. fentebb a 127. lapon). v. Pisani (Le lingue dell'Italia
antica oltre il latino, i. m.l 225. l.) egyenesen azt állítja, hogy a kétnyelvú irás nem latin szö
v€ge észak-picenumi. mert ha§onló§ágokat mutat a novilarai sztélészöv€gév€l (ezek a hason-
lo§ágok kétségbevonhatatlanok, de magyarázhatók úgy is, mint régi és újabb érintkezések
ercdményei az etruszk nyelv és ennek a határvidéknek helyi nyelvei között).
l? igy teljesen érvényüketv€sztik a T, zi€linski által felY€tett párhuzamok a keresztény
vall᧧al (studi € matedali di storia delle Religioni, Iv, 1928, l79 sk,).

140
 pars postica hátsó íész
-

$\s'íE,J,]

N
§q)
N
io
'Y d"§ N,
(t)'

-\ !
.o
(l §o
Él! o
,ú
xo
l. uy Kl
\i 2).
o9
o
(
@ §o,
a^
R '^u1 l_
p
5

ca0
\Sol)
zET

pars antica elülső rész

-
Az égbolt felosztása az etruszk tanok szerint

Rekonstrukció§ kís€rlet; a külsó kör nevei Martianu§ Capella, a bel§ő körök etruszk ne_
vei a sugarakkal határolt tizenhat szelvényben a piaelzai májmodeu atapján.
cának egy szakasza (Quaest. nat.,Il, 32, 2) a villámokkal kapcsolatban: ,,áoc
intet nos et Tuscos... interest: nos putamus, quia nubes collisae sunt, fulmina
emitti; ipsi existimant nubes collidi, ut fuhnina emirtaníur: nam, cum omnia ad
demn referant, in ea opinione sunt, tamquam non, quia íacíasunt, signirtcent, led
quia significatura sufi, rtafi;' (Köáünk [vagyis a görög-római világ] és az et_
ruszkok között az a különbség, hogy mi azt tartjuk: a villámok azéttkeletkez-
nek, mert a felhők összeütköztek, ők pedig úgy vélik, a felhők azért ütkömek
össze, hogy villámok keletkezzenek; minthogy ugyanis mindent az istenségre
vezetnek vissza, az a felfogásuk, hogy nem azért jelentenek valamit, mert létre-
jöttek, hanem azért jöttek létre, hogy jelentsenek valamit.)

Az égj és földi ülág misztikus egy§ége minden valószínűség szerint a fijld

alatti világra is kiterjedt, ahol a késóbbi etruszk tanok szerint a holtak birodalma
talílható.
Mint ismeretes, a régi etruszkok kulhirőára vonatkozó ismereteink nagy része
a sírokból ered (a feliratok trílfiyomó többsége sírfelirat; a sírok festményeinek,
§zobrainak, mellékleteinek köszönhetjük az alapYető adatokat művészeti for-
máik fejlődéséről és életük kíilönböző vonásairól). Így természetes, hogy a sírok
közvetve vagy közvetlenül megvilágítják: mi volt az elképzelésük az emberek
jövendő sorsáról, és tájékoaatnak az ehhez kapcsolódó szokásokról és szer-
tartásokról. Mindamellett még messze vagyunk attól, hogy ülágosan lássuk, mit
tartott az etru§zk gondolkodás a végső dolgokról. Bonyolult és ellentétes meg-
gondolások arra mutatnak, hogy az etruszkok vallásos gondolkodása különbö-
ző szinteken mozgott, és különféle, eltérő hatások érték.Ebből megoldatlan és
rendkívül izgalnas problémák sora származik18.
Már a sírok és mellékleteikjellege is, főleg a korai korszakokban, félreérthetet-
lenül tanúsítjaa mediterrán világban általánosan elterjedt primitív elképzelések
továbbélését,amelyek szerint a halott egyénisége, bármi mó-
don képzelik is el, úgy él tovább, hogy valami-
képpen együtt marad teteméve1 azon a helyen,
ahot ezt nyugalomra helyezték. Ebből következik a há&a-
maradottak alapvető kötelessége, hogy ezt a továbbélést biztosítsák, megvédel-
mezzék, és meghosszabbítsák, nemcsak a szerető kegyelet érzelmi adójaként,
hanem vallási kötelezettségként, amelyben valószínűleg a félelem is szerepetját-
szolt. Az effajta elképzelések velejárója Etruriában, mint másutt is (különöskép-
pen a régi Egyiptomban), a hajlam aría, hogy a sírt ház formájában képzeljék el,
ellássák berendezéssel és használati tárgyakkal, ábrázolásokkal gazdagltsák,
amelyek, legalábbis a korai időkben, mágikus jelentésűek; hogy a holttestet kö-
rülrakják ruháival, ékszereivel vagy fegyvereivel, ellássák étellel és itallal; hogy

r8 vö. F. cumont, Lux perpetua [Örök világosságl, 1949.

I42
családtagjai kis szobrait adják mellé, és végül, hogy mega|kossák a halott testi
képmását azért, ho gy elpusztíthatatlan,,támaszt'' nyújt§anak szellemének,
amelyet a test bomlása fenyegetett; ebből a szokásból szÜetett meg, úgy tátszik,
Etruriában (mint már Egyiptomban is) a halotti portré.
De hogy az effajta szokások kiilsőségeiben megrnutatkozó vallásos eszmék-
nek mi a valóságos, mélyebb természete, és hogyan tudtak fennmaradni és
továbbfejlődni más hiedelmek mellett, végeredményben nagyon homályos. Hi.
szen azt látjtlk, hogy az etruszk városok kialakulása idején egyetlen temeté§i
szertartás játssza a szinte kizárólagos főszerepet: a hamvasztás, és ez - bárhol
keletkezett, és bárhogyan terjedt is el - kétsegtelenül az elhunyt szelleme és teste
között fennáló anyagi köteléket tagadó felfogást tükröz ; sőt, legalábbis a törté-
nelni kor derekán, néha mintha azt jelentené, hogy a lélek ,,kiszabadul'' az
anyag beklyóiból egy égi szférábal0. AonáI kiilönösebb, hogy a Villanova- és az
orientalizáló korszak etruszk sírjaiban az elégetett halottak hamvait és csontjait
némelykor ház alakú urnákba vagy olyan edényekbe helyezik, amelyek a halott
arcvonásait próbálják megörökíteni (a chiusi rigynevezett ,,canopusok'); ez
elárulja, hogy az etruszkok között a nép kialakulásának legrégibb idejétől kezd-
ve küönböző hiedelmek vegyültek össze, és itt talán a fiildközi_tengeri temetke-
zési hagyományok jutottak újíaérvényrea hamvasztás követői révénelterjedt
szokásokkal szembenzo.
Nem lehet azt állitani, hogy a sírban való továbbélés gondolata teljesen ki-
árná a lelkek ,,túlvilágba" költözésének hitét. De azbizonyos, hogy Etruriá-
ban ez az utóbbi elképzelésa görög vallás és mitológia hatására jutott fokoza-
tosan érvényre,és öltött konkrét formát az ősi hiedelmek meggyengülésével,
és a homérosi alvilágképnek megfetelően alakult, benépesítveaz alvilágot alvi-
lági istenségekkel, régi hérószok szeüemeivel és a holtak árnyaival. }lár azY. és
IY. század, majd íőleg a hellénisztikus kor emlékein a halál utáni sorsot rigy áb-
razolják, mint a lélek utazását a holtak birodalma felé és mint alvilági létét.Ez
a lét szomorú, reménytelen, időnként ránehezedik a démoni szörnyetegekjelen-
léte okozta rémület vagy egyenesen a félelem a kinásoktól, amelyekkel a lelke-
ket sújtják. Lényegébena halálfélelem megjelenítése
ez, a túlvilág alapjában pesszimista elképzeIésé-
nek keretében. A halált különösen két alülági lény jelképezi: a nagy
sárnyú Vanth istennő, aki a görög Moirá.hoz hasonlóan a könyörtelen végzetet
testesíti meg, és Charun démon, ez a íéljEállati, nehéz kalapáccsal fe|fegyver-
zeít alak, aki a nevét adó görög Charón ijesáően eltorzitott mása21 .De az ei-

r9 A. Brelich, Di§sertationes Pannonicae, I, 7, 1937, 80 §k,

20 Ezekról a kérdésekról ld. még J. Bayet újabb tanulmányát: Idéologie et plastique, II. La
§€ulpture funéraire de chiusi udeológia e§ plasztika, II. chiusi sí§zobrászata], Mélange§
d'Archéologie et d'Histoire, 1960, 35 sk.
21F. De Ruyt, Charun, démon étru§que de lá mort
fcharun, a halál etruszk démona], 1934.

143
ruszk alvilági démonok köre gazdag és festői; vannak más, részben a görög
mítosz sugallatából vületett szereplői is, mint az Erinnysek vagy teljesen erede-
üek, mint a keselyűarcú, szamárfiilű és kígyókkal felfegyverzett borzalmas
Tuchulcha; emellett bőségesen alkalma""ék azalvilági álatok, így a kigyó és a ló
jelképrendszerétz 2.
Az emlékek nyújtotta forrásanyag erre a későbbi korszakra vonatkozólag túl
töredékes és küliőiéges ahhoz, hogy biaos és teljes fogalmat nyújtson a tulvilági
életre vonatkozó korabeli hiedelmekról. Ha a sírok festményeit és dombormű-
veitnéziik, aztlehetne gondolni, hogy a halottak sorsa könyörtelenül szomorú
és mindenki számára egyenlő; a kegyetlen törvény még a legkiváóbb személyi.
ségeket sem kiméti; felsőbbrendűségük csak pompás öltözékükben nyilvánul
még, valamint üselt tisztségeik jelvényeiben és a kíséretben, amely követi őket
az alvilágl utaáson, Vannak azonban az irodalmi hagyományban (Amobius,
II,62; Servius, ad Aen.,III, 168; Martianus Capella, II, l42) egyes, többé-
kevesbé világos utalások vigasztaló üdvözítő tanokra, azaz annaklehetőségéíe,
hogy a lelkek a boldogság vagy egyenesen az istenné válás állapotába kerülje-
oei kiilönleg", §zertartások révén,amelyeket az etruszkok állitólag Acheroni
Könyleíkben ( Libri Acherontici) irtak le. Ezeknek az engesztelő szertartásoknak
értékeseredeti dokumentuma maradt fenn számunkra, a kifejezetten alvilági
istenségeknek szóló felajánlások és áldozatok előírásaival, a capuai agyaglégla
etruszk szövegében, amely legalább az |, e. IY. százaóra megy vissza23. Nem
tu juk, hogy ezeknek a síron túli életről alkotott elképzeléseknek a fejlődésére
mennyiben hatott az orfikus és még inkább a dionysosi tanok elterjedése Etru-
riában (Bacchus kultuszíra valóban bőséges adataink vannak a temetkezé§i
szokások között is)za. Az üdvözülés reménye azonban, úgy látszik, mindenkép-
pen a primitív szellemiségre jellemző mágikus-vallásos aktusok fogalrnához kap-
Ósolódik, nem pedig az életben végrehajtott jótettek jutalmazásának magasabb
etikai elvéből következik.

A tárgyi emlékek tanú§ágai, az etru§zk irott dokumentumok - már amennyire

meg tudjuk őket érteni - és a klasszikus irodalmi források utalásai sok adatot
szolgáltatnak a vallásos élet és a kultusz formáinak rekonstruálásához. Olyan
szokásokról van szó, amelyek legalábbis lényeges vonásaikban (vent helyek és
teinplomok, a papság szervezete, áldozatok, könyörgések, fogadalrni ajándékok
felajánlása stb.) nem térnek el alapvetően a görög, itáüai és különösen a római
világ hasonló megnyilvánulásaitól. Ez érthető, ha egyrészt tekintetbe vesszük
2'J. M. Bliizquez Martínez, caballos en el infierno etrusco [Lovak az etruszk alvilágba!],
Ampurias, xlx-xx, 1957-58, 3l sk.
l0 vö. 198 sk., 22l §k.

'a
vö, A. Bruhl, Lib€r Pater, 1953, de kiegé§zitendő a feliíatos dokumentációval: vö. M,
Pa|lottino, studi Etíus€hi, XXV, 1957, 6ü sk.

1M
 a göíög-itáiai műveltség közös szellemi irányzatait az archaikus kort ől kezdő-
dően, másrészt ha vem előtt tartjuk, milyen erős hatással volt az etruszk vallás
a rómaira. Az etruszk vallási régiségek tanulnrányoásából ezért nem lehet ki-
kapcsolni azt az ö§§zeha§onlíthatatlanul részletesebb és bonyolultabb képet,
amelyet a vallási §zertartá§ok terén Görögország és Róma nYlíjt; annál nehe-
zebb megállapítani, hogyan tiikröződtek az eírus7k vallásos gondolkodásra
jellemző elképzelésekés azoknak sajátos motívumai a ku]tusz gyakorlaában.
Mindenekelőtt az etruszkoknak kell tulajdonítani az ósidőktől fogva bevett
szabályokhoz való szigoni, szinte anyagias raga§zkodást, a szertartások formái-
nak aggályos megőrzését, az engesztelő áldozatok sűrű alkalmaását, arnelyek
a római vallási hagyományban a régi latinok egyszefií paraszti vallásosságától
bizonyos értelemben elütő elemek, és olyan párhuzamos tényező jelenlétére
mutatnak, amelyet csak az etruszkhoz hasonló régi, éíettíituális kulttíLíára lehet
visszavezetni. A vallásos gyakorlatnak ez a tudomány a ( ars cokndi religiones,Li-
vius kifejezese a fent idézett szakaszban) teljesen megfelel az ember alárendeltsé-
gi érzésénekaz istenséggel szemben 3 ez az &zés, tudjuk, döntő szerepet játszott
az etruszk vallá§osságban, és a primiűvebb gondolkodásra jellemző, a §zertar-
t᧠mágikus hatóerejébe vetett hitet íelté:telez.
A kultuszcselekmények szigoní rendje megnyilvánul a helyek, az időpontok,
a személyek és az eljárásmódok pontos meghatáro zÁsában, amelyeken belül és
amelyek által maga az istenséget szólító és enge§ztelő aktus végbemegy ; ezt a ró-
maiak gyűjtőnéwel res divinónak ('isten-ügy'), az etruszkok pedig valószínűleg
ais(u)nának (azAz 'istenszolgálat'-lak, az al]r 'isten' szóból) nevezték; innen
származjlk az umber esono 'űd,ozat' kifejezés is.
A szent cselekmény a már említett megszentelt helyeken ( templa) íolyt le;
ezek köriilkedtett terek oltárokkal és az istenségek képmásait tartalm aző szent
épíiletekkel.Az épületek gyakran dóli, délkeleti tájolásúa*25. Egy meghatáro_
zott hely vagy épület felszentelését a kultusz céljaira az etruszk nyelvben talán
a sacni sző (ebből a sacni§a ige) fejeá ki; ez az állapot, mind Görögországban,
mind pedig az iálial és római világban, kiterjedhet bekerített terek és templo-
mok együttesére is, peldául a városok fellegváraira (Marzabotto); bizonyos
értelemben hasonló jellegrlek a sírok is, amelyeknél vagy amelyekben halotti
áldozatot mutattak be, vagy fogadalmi ajándókokat helyeztek el.
Kiilönösen fontos lehetett Etruriában az ünnepek és szertartások időrendjé-
nek szabályoása; a §zent cselekmények módozatainak leírásával e$/ütt ez
alkotta a hagyományban említett Líbri Rituales [szertartáskönyvek] anyagát.
Az eredeti nyelven ránk maradt leghosszabb etruszk szertarási szöveg - vagyis
a ágíábi múmiatekercsen részben fennmaradt vászonra |r1 kézrrut - valódi
1i t u r g i k u s napt áí t taítalmaz, azoknak a hónapoknak és napoknak

15 A templomok alakjárót Id. 156 sk,

145
megielölésével, amelyekre a leírt szertartások vonatkoznak26. Valószínű, hogy
más dokumentumok a latin ünnepi naptárak révénismert formában késziiltek,
azaz csupán az ünnepeknek vagy az iinnepelt istennek a nevével jelzett napok
folyamatos felsorolását adták. Az etíuszk naptár talán olyan volt, mint a Cae§aí
előtti római naptár; ismerjük egy pár hónap nevét2?, és úgy látsák, hogy a hó-
nap közepe tájáLra eső ,,idusok" neve etruszk eredetű; c§ak itt a hónap napjai,
a római naptártól eltérően, átalában folyamatos sámokkal vannak jelölve.
Természetesen minden szentélynek és városnak meglehettek a saját ünnepei:
ilyen például a §acni cil$ - egy pontosabban nem azonosítható város szentélyé-
nek - esete, amelyre a zágrábi szertartáskönyv utal. Ezzel szemben a Volsinii
melletti Voltumna_§zentély évenkéntitinnepségei, mint a hagyományból tudjuk,
nemzeti jellegűek voltak.
A papi hivatalok jellegének és szervezetének megértóséhez is kénytelenek
vagyunk az itáliai és római v7ággal valő összehasonlításhoz folyamodni.
Mindenesetre vannak jelei annak, hogy e hivatalok sokfélék és különféle
rendeltetésűek voltak, szorosan összeíiiggtek a közhivatalokkal, és a papok
gyakran te§tületekb€ tömörültek. Az etruszk szövegekben ktilönösen sokszor
megtalálható cepen papi címet (a Campaniában előforduló cipen változattal)
például gyakran kíséria munkakörét vagy sajátos feladatait meghatározó
jelző: mint a cepen .$aury esetében, ami kétségtelenül temetési szertartást végző
papot jelöl (a &aura,'sír' szóból). A papi méltó§ágot áItalában vagy spe-
ciáis papi hivatalokat más szavakkal is jelölnek, mint eisneyc (az aisná-val,
áldozati cselekménnyel összefüggően), celu és talán még §anti, tantí, tamera,
ceyasie stb.
Működtek továbbá jós papok, vagyis a beljósok, haruspexek (tct§vis), ak;l-
ket a műemlékek hengeres végződésúsapkából és rojtos köpenyből álló jelleg-
zet€s öltözetben ábráaolnak, továbbá a villámok magyaráaői ( trutmt?) . A
maru, marun- cim, mint már tudjuk, szertartási feladatokkal kapcsolatos, pél-
dául Bacchus kultuszában (marunuy palanatí, maru payalwas),. érdekes a
cepen marunuxva kettős cím, amely valószínűle g a maruk feladatait végző papi
hivatalt jelöl. Figyelemreméltó a zily celaneri cim is; eá olyasféleképpen pró-
bálták értelmezni, mint ,,a végzendő szertartások gondnokát" ( curatol sacris
faciundis). Valószínűleg papi rendekre vonatkoznak olyan gyűjtőnevek, mint
paya$uras, alutnna&uras; ezek formailag azonosak a nemzetségi csoportokat
jelölő szavakkal (például velíina ura§, a Velhina család tagiai) vagy más testii-
letek neveivel. Tarquiniában a római korban fennállott egy ordo LX harus-
piculn (Hatvan Béljós rendje) (C.LL. XI, 3382); ez valószínűeg régi eredetű
lehetett. A papok egyik jelvénye a lituus, a hajlított végű bot, de ez az ábrá-

16 Ld. 198 sk,, 221 sk.

27 IÁ. 2ol, 224 sk.

16
zolásokon g}akran világi ténykedéssel kapcsolatban is szerepel, például az
atlétikai versenyek bíráinak kezében28.
A kultusz cselekménye arra aányul, hogy a jóslás tudományának szabályai
szerint megtudakolják az istenek akaratíl, majd pedig kikérjéksegítségüket,
vagy kieszkózöljék bocsánatukat a felajánlott áldozattal. Valószínű, hogy a
kétféle művelet szoros összefiiggésben állt egymással, bár az irodalmi forrá-
sokban szerepel a megkülönböaetés a belső részek vüsgáata éljából levá-
gott tudakozó jellegű ádozatok (hostíae consultatoríae) és az emberáldozatot
helyettesítő, kifejezetten ádozati adományként felajánlott á7latok (hostiae
anímales) között, IÍgy látszik, bonyolult szertartások révénhasonlóképpen
összefonódtak a vértelen felajánlások (folyadékok és ételek) a véres állat-
áldozatokkal. A nagy zágrábi szertartáskönyv és a capuai agyagtégla temet-
kezési szertartásrendje előírásszedíen és sajátos szaknyelven aprólékosan ismer-
tette ezeket a ütuígikus eljárásokat; de etruszk nyelvismeretünk mai állása nem
teszi lehetővé, hogy pontosan megállapítsuk a ritusok leírásánál használt sok
kifejezes jelentését, és ezátal teljesen rekonstruálhassuk lefolyásukat. Az imád-
ság, a zene, a tánc na8y §zerepet játszhatott a szertartásokban.
A ventéIyekben a kért vagy elnyert isteni kegyekért felajánlott fogadalrni
ajándékokat legtöbbnyire bronz-, kő- vagy terrakotta szobrok alkotják;
ezek magukat az isteneket és a felajánlókat ábtázolják, de ádozatot helyet-
tesítő állatokat is, valamint az emberi te§t részeit; vannak köáük továbbá
edények, fegyverek stb. Ezeken a tárgyakon, amelyeket raktárakban vagy
föld alatti ciszternákban gyűjtöttek össze, gyakran találhatók fogadalrni fel-
iratok. Becsük és művészi értékiikváltozó (egnagyobb résztik szerény, formá-
ból sokszorosított agyagfigura); ez a^ mutatja, hogy a nagy vallási közpon-
tok körü kiterjedt és mély népi vallásosság éltg9.

28 Egy bronzlemezból ké§ziilt kis /iílu§-modellt nemíégen

cerveteri egyik sírjában fedeztek
fel; ld. KuEst und L€ben der Etrusker [Az etru§zkok múvészet9 é§ élete], Bécs 1966, 25 §k.,
2. áWa.
29 Az etruszk vallás és vallási ikonográfia eryes kéídé§eita fogadalmi ajándékok anyagával
kapcsolatban tárgyalja Q. F. Maule es H. R. w. Smith újabban megjelent tanulmánya:
votive Religion at caere: Prolegom€na [A Yalláso§ fogadalmak Caerében: Bevezetésl
(University of califomia), 1959.
 VIII. FEJEZET

Irodalom és művészetek
Az irodalom. A zene és a tánc. Építészetiemlé-
kek, Képzőművészeti alkotfuok. Az ,,etruszk
művészet" kérdése

Az etruszkok kultúáját, bár teljesen a történelmi korba tartozik, sok

szempontból mégis úgy kell tekinteni és tanulmányozni, mint őstörténeti kul-
Hiányzik
túrát, vagyis lényegében külső, tárgyi emlékein keresztül.
ugyanis b enne egy n agy irodalmi hagyomány köz-
v e tlen útm ut a t ás a, amebnek segítségévelmélyen behatolhatnánk
ennek a népnek gondolkodásába, érzésvilágába és életfelfogásába, ahogyan
erre a klasszikus világ más népeinéllehetőségünk nyílik. A közvetett, melléke-
sen említett vagy késői adatok, amelyeket görög és római írók hagytak ránk
a régi Etruriáról, valamint maguk az etruszk írott emlékek is (egtöbbször
rövid, nem mindig könnyen megfejthető feüratok) kétsegkívül értékestájé-
koztató adatokat nyijtanak; ezt láttuk a politikai-társadalmi berendezés és a
vallás esetében. §emmiképpen. sem kárpótolhatnak azonban egy költői, tör-
téneti stb. művekből álló nemzeti irodalom hiőnyáért.
Kétségmerülhet fel afelől, vajon létezett-e valaha is az etruszkoknál a szó
szoíos értelmébenvett irodaloml. Az, hogy nem jutott el hozzánk, nem ele-
gendő ok arra, hogy elvessük ezt a lehetőséget. A görög és latin irodalom
majdnem kizárőlag azért maradl fenn számunkra, mert megszakítatlan, má-
solóról másolóra száló hagyomány mentette át a középkori századokon keresz-
tül (a régészek által kiásott papiruszokra írt régi szövegek és a feliratos emlé-
kek üszonylag másodrendű fontosságiak). De hogy a klasszikus írók műveit
- igaz, csak igen kis hányadukat - lemásolták, és továbbadák egészen a
modern időkig, ez (eltekintve e művek alapvető fontosságától a nyugati
világ egész kultúLrájának megalapozásában) annak köszönhető, hogy átaláno-
san ismert és élő nyelveken írták őket. Ezzel szemben a római kor elótti ltália
népeinek, köztük az etruszkoknak írásai iránti minden érdeklődés már a
római császárkortól kezdve megszűnt, mive1 olyan nyelveken íródtak, ame-

18, Nogara, Gli Etruschi e la 1oro civiltá [Az etru§zkok és kultúrájuk], 1934, 405 sk.;
J. Heugon, La üe quotidienne chez les Étrusques [A mindennapi élet az etruszkoknál],
1961, 270 sk.

l48
lyeket akkor már nem beszéltek, és talán egy-két tudóst kivéve, valószínűleg
mindenki számára érthetetlenek voltak. Világos, hogy senkinek sem juthatott
es#be, hogy leírj a, és megőr|aze őket az eljövendő nemzedékek számára.
Az etruszkok valamiféle irodalmi tevékenységéről tényleges poátív tanú-
bizonyságot nyújt, ha közvetve is, a görög-latin forrásokban fennmaradt em-
léke. Töredékes adatokról van szó, főleg vallási tartalmú könyvek létozésere
vonatkozólag; ezeket a római papi és tudományos körök fordításokból vagy
kivonatokból imerték. Tudjuk, hogy három fő csoportba sorolták őket: trl'óri
Haruspicini (a béljóslás könyvei), Libri Fulgurales (a villámmagyarázat köny-
vei) és Líbri Ríuales (a szertartáskönyvek) elnevezésselz. Az elsők az állatok
belső részeiből történő jóslással foglalkoztak, a Líbri Fulgurales a villámra
vonatkozó tudnivalókat taítalmazták. Ami a Librí Ritualest illeti, úgy látszik,
tárgyköriik sokkal szélesebb körű és szétágazóbb volt, kiterjedt a kultusz
elóírásaira, a szentélyek felszentelésének,a városok alapításának, a terek fel-
o§ztásának módozataira, a polgári és katonai szervezeíre stb.; tartahnaztak
ezenkívül kiilön írásokat az idő felosztásáról és az egyes emberek és népek
életénektartamáró| ( Líbri Fatales, a végzet könyvei), a túlvilágról és a megvál-
tási szertartásokról ( Líbri Acherontíci, az alvilág könyvei), végül pedig a cso-
dák értelmezéséről(Ostentaria, a csodajelek könyvei).
Az etruszk-római hagyomány igyekezett ezeknek a műveknek ősrégi és szent
eredetet tulajdonítani; egy résziiket egyenesen a Tages nevííkisgyerek alakri
genius tanítására vezették vissza (Libri Tagetíci; tudomásunk szerint ezek
voltak a béljóslás és az alvilág könyvei) vagy Vegoia, illetve Begoe nimfáéra,
akinek a i|lámmagyaúző könyveket és a szertartási könyvekben foglalt,
földmérésről szóló írásokat tulajdonították. Ilnyegében hitték, hogy isteni
sugallatra jöttek létre, és ezt egfajta eredoti ,,őskinyilatkoztatásra" vezették
üssza, amelyet magával az etruszk kultúíakeletkezésévelazonosítottak. Nem
lehetetlen, hogy a szent könyvek gyűjteménye, ahow azt az etruszk nep
életének utolsó századajban ismerték, és ahogy legalább részben latinra
leforűtották, igen régi időben kialakult elemeket taítalmazott; egészben véve
azonban az írások túlnyomóan dogmatikus jellege mintha inkább az etruszk

l Az etruszk íituáli§ irodalom kla§szikus foríásainak t€ljes gyűjteménye és magyarázata e|§ő_

§orban c. o. Thulin már idézett munMjában található me8: Die etíuskische Di§ciplin,
Göteborg§ Hóg§kolas Ácsskrift, 1905, t9o6, 1909. Egyes kérdésekól, a vallásos tartalommal
kapc§olatban is, ld. tóbbek között az alábbi újabb munlcíkat: S, Wein§tock, C. Fonteiu§
capito and the Libri Tagetici [c. Fouteiu§ capito és a Tagesi Könyvek], Papers of the
Briti§h school at Rom€, xvtrI (y), 1950, 44 §k.; Libri Fulgurales [A villámjóslás könyv€i],
uo., xlx (vI), 1951, 122 sk.; A. Piganiol, Sur Ie calendrier brontoscopique de Nigidius Figu-
lus [N. Figulus villámjóslási naptáráról], studies in Roman Economic and social History,
in Honour of Allan chester John§on [Római gazdaság- é§ táísadalomtöíténeti tanulmá-
uyok, A, C. J.-emlékkönlv], 1951, 79 sk,; J. Heurgon, The Dat€ of Vegoia's Prophecy
lvegoia jóslatának időpontja], Journal of Roman studi€s, xLlX 1959, 4| sk.; A. J. P6f6g,
Eine etruskiBche Prophezeiung [Egy etluszk jóslat], Gymnasium, LxvIII, 196l, 55 §k.

I49
társadalom szellemi és vallási fejlődésének előrehaladott vagy talán végső
szakaszát tiikrözné. Elképzelhető, hogy végleges, mondhatnánk ,,kanonikus''
kidolgozásuk szűk papi körökben ment végbe, amilyen például a Tarquiniában
még a római korban is fennállott Hatvan Béljós rendje lehetett3; kétségkívül
ehhez a körhöz taítozott az a Tarquinius Priscus (vagy Tuscus?) is, akinek
a római hagyomány több szent könyv megszerkesztését, közzétételétés latinra
forűtását tulajdonítottaa.
Ezzel eljutottunk az etruszk vallási irodalom jellegének kérdéséhez.Vató-
szinű, hogy kiilönféle és változatos vonásokat mutatott, költői vag5l legalábbis
metrikus részekkel (carmina) és aggályosan rituális és előírás jellegűekkel; ez
utóbbiakról közvetlenül is foga|mat alkothatunk fennmaradt eredeti etruszk
szövegek alapján, amilyen a ágrábi múmiatek€rcs vagy a capuai agyag-
tégla. Sőt történt is már utalás esetleges összefüggésre a capuai halotti szer-
tartáskönyv és az alvilág könyvei között. Egészeben véve a szent könyvek gyúj-
teménye alapvetően vallásos sugallat11 volt, ugyan-
akkor azonban bizonyos jogi jelleggel is rendelke-
z e t t. Szertartástani értekezés, eryszersmind alkotmány és törvénytár i§ volt;
világi törvényeket is találunk benne, például a tulajdonjogra vonatkozólag
(teftae íus Etruiae, Etruria földének joga)5.
Váaszra yáí még M a kérdés,létezett-e az etruszkoknál másfajta irodalmi
tevékenység is, és milyen mértókben volt ez fiiggetlen a vallásos irodalomtól?
Évkönyv jellegű vagy történeti feljegyzések létezéséremutat a Yarrónál idé-
zett (Censorinus, de die nnt., 17, 6) Tuscae Hístoriae [Etruszk Történet] emlí-
tése. Minden utalás hiányzik viszont az epikus vagy mitológiai jellegű elbe-
széIő irodalomra; bár nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ezt a műfajt is
művelték Etruriában, mégis úgy láíszlk, az etruszkok gondolatvilágából
hiányzott a görögökre jellemző termékeny mítoszteremtő képzelet. Ritka ki-
vételektől eltekintve, a képzőművészet csak a görög világból átvett istenekről
és hősökről szóló mondákat ábtázolja, és dolgozza fel újra. Hogy a lakoma-
énekeknek és a fescenniumi szatíráknak (amelyeket Fescennium faüszk város-
ból származtatnak) Etruriában is megvoltak a megfelelői, az lehetséges, de két-
séget kizáróan nem bizonyítható. Viszont elhunyt személyiségek tiszteletére
énekelt elogiumok visszhangját lehet felfedezni néhány hosszabb és talán vers-
mértékbenírt vagy ritmikus szerkezeű sírfeüratban. A drámairodalom,
amelyre egy bizonyos volnius etruszk tragédiaíró említésébőllehet következ-
tetni (Varro, de ling. Iat., V, 55), valószínűeg csak késői korban született
meg, mint a görög színház ütánzala.

3 L.d. fentebb, 146 sk.

a Vö. E. Bormann, Jahrcshefte des Österr. Archáol.Inst., II, 1899, 2l9 §k.; M. Pallottino,
Tarquinia i. m., 56l, hasáb é§ studi Etruschi, )o(, 1950-51, 167 sk.; J. Heurgon, Latomus,
xII, 1954, 402 sk.
5 Vö. S. Mazzarino, Le droit des Étrusques
[Az etru§zk jog], IuIa, xII, 1961, 24 sk.

l50
 Többször észlelték az etruszk szövegekben szabályosan összefüggő szó-
és szótagcsoportok, ismétlések,alliterációk, rímek stb. előfordulását; ez a rit-
mikus forma iránti erős hajlandóságra mutat. Viszont eddig még nincsenek
biáos adataink, amelyek alapján kvantitatív metrika használatára következ-
tethetnéDk, mint a göíög és latin versekben6. De mindenképpen nagyon való-
színú, hogy különösen az archaikus fogada|rni feliratokat és egyes sírfelirato-
kat versbe foglaltak, ahogy ez elterjedt szokás volt a görögöknél és rómaiak-
nál is. Nyilvánvalóan versben írták, és énekelve adták elő a szent szövegeket,
himnuszokat vagy imákat és talán világi tartalmú dalokat is.
Az énekkel kísert, de különösen az ének nélkiili zenének, amennyire az iro-
dalmi források és a képzőmúvészetiábrázolások egybehangzó tanúsága alap-
ján megítélhetjük?, igen nagy fontossága lehetett az etruszkok szertartásai-
ban, valamint köz- és magánéletében. A hangszerek (következésképpen a rit-
mus, a harmónia, a dallamvonalak is) feüsmerhetően ugyanazok, mint ame-
lyeket a görögök zenei életébenis megtalálunk; ez az egyezés nem meglepő,
ha tekintetbe vesszik azt a szoros függőséget, amely olyan sok más szem-
pontból a görög kultúrához kötött€ az etruszk városokaí. Az ábtázo|t vagy
irá§baü említett hriros hangszerek közé taítozolt a kithara, a lant, a barbiton
(a lant hossákásabb válfaja); a fúvósok közé a kettős íuvola (tibíae) és az
egyenes trombita (salpínx, tuba) vagy a hajlított kjirt (cornu); az ütőhangsze-
rek közé a táncosnők krotalonjai (csattogtatói). A kithara-, Lant- vagy barbi-
ton-játékos és a kettős fuvolán játszó zenész duója szokásos együttes volt,
éppúgy, mint Görögországban; küönösen gyakran látjuk ábrázolását a sírfest-
mények lakoma- vagy táncjeleneteiben.
De azért a közös zenei műveltség keíetein belül Etruriának mind a műfajok-
ban, mind pedig az előadásban meglehettek a maga külön irányzatai és hagyo-
mányai. Nem lehet figyelrnen kíviil hagyni, milyen nyomatékosan beszélnek
az antik írók a kettős fuvola használatáról az etruszkoknáJ, mintha nemzeti
hangszerükről volna szó (vö. Athénaios, IV, 154 a), amelyet Lydiából vettek
át, majd továbbadták a rómaiaknak; a fuvolást Rómában az etruszkból szár-
mazó subulo szóval jelölték. Igaz, hogy a fuvolajáték Görögországban széles
körben elterjedt, de eredetét a phrygekre és lydekre vezették vissza; o l y a n
zenei izlésr e vall, amely a szenvedélyes és orgiasz-
tikus hatásokat kedveli. Ebben az esetben is, mint a művészeti
kulfiíra más megnyilvánulásaiban, az etruszkok a görögök sokrétű tapasztala-

3 Ld. erról B. Nog;ara, Gli Etru§chi e la loro civiltö [Az etruszkok és ku|túnijuk], 1934,
425 sk.
7 K. o. Miiller, w. Deecke, Die Etrusker
[Az etruszkok], l 887, II, 200 sk. ; P. Ducati,
Etíuria antica [Az ókori Etruria], 1927, 167 sk.; F. B€bn, Musikleb€n im Altertum und fíü-
hen Mitt€lalter lzenei élet az ókorban és a kora köápkorbanl, 1954, különösen 127 sk.;
G. Fleischhaucr, Musik des Altertums |Az ókor zeléjel,Il, 5; Etrurien und Rom [Etruria
és Róma], 1961, 160 sk.

151
taiból egyes, a saját művészi érzekiikhöz közelebb álló elemeket vettek át8,
kiilönösen a kisázsiai keleti görög városokban kialakított formák felé fordítva
figyelmüket. Következésképpen fel kell tételeznünk, hogy az etru§zk zene job-
ban szerette azokat a han8nemeket, amelyeket a görög elméleti Írók lyd,
hypolyd, phryg és hypophryg néven tartottak számon, a megfelelő hang§kálák-
kal, ellentétben a komoly és ünnepélyes dór zenével. Másrészt a régi és egybe-
hangzó görög hagyomány (Aischylos, Eumen.,567 sk.; Sophoklés, Áias, 17;
Euripidés, Phoen. 1377 sk. stb.) az etruszkoknak tulajdonítja a trombitát
( salpínx) . Ha ez nem jelenti is azt, h ogy ezt a régjhangszert valóban Etruriában
találták fel, mindenesetre arra utal, hogy használata az etruszk katonai és
talán vallási szokásoknak is szerves tafiozéka volt, olykor esetleg etruszk
bronművesek műhelyeiben késziilt darabokat kiilftjldre is exportáltak (a kép_
zőműltészpti alkotások azonban inkább a hajűtott trombitát, vagyis kürtót
vagy pedig az egyenes, végénhajlított knftű, lítuust mutatják).
Mindenesetíe a fiivós hangszerek iránti vonzalom az énektől különválasztott
zenei tevékenyseg jelentős fejlettségére mutat. A zene nemcsak a tánccal é§
a némajátékkal kapcsolódott össze a nagy vallásos iinnepségeken és a színpadi
előadásokon, hanem - mint izgató ritmus- és dallamaláfestés - gyakran kísérte
a szertartás egyes mozzanatait \lag! a köz_ és magáaélet cselekményeit, mint
a §poítversenyeket, a vadászatot, alakomákat, sőt még a rabszolgák korbácso-
lását is, Az, hogy a zene szorosabban fííződött a gesáushoz, mint a szóhoz, meg-
felel az etruszk színpadi játékok sajátos formáinak; ítmennyire tudjuk (Liüus,
YII,2, 4 sk.), ezek némajáték jellegúek voltak, és áarcos áncos-színészek
(hístríones vagy ludiones) adták elő, olykor tréfás vagy szatirikus célásokkal.
Ez rcm zátja ki azt, hogy igazi párbeszédes drámai cselekményű játékok is vol_
tak; bizonyfua ösztönzően hatottak ebben az iíányban a IV. századtól kezdve
a görőg színház formái (enől tanúskodnak az etruszk sírokban gyakran eló-
keriilő kis méretű komédiamaszk_modellek).
A táncot főleg a VI. és Y. sázadi sírfreskókról ismerjük, Iigy látszik, rend-
szerint hivatásos táncosok mutatták be: §zólótáncosnők, akiket kettős fuvolán
játszó muzsikus kísért,táncospárok; de főleg férfiak és nők kara, akik megsza-
kadó sorokban, egyéni mozdulatokkal haladnak, élükön zenészekkel (kithaía-
vagy lantjátékosokkal és fuvolásokkal); ezek talán a karyezetők §zerepét töl-
tötték be. A zenészek maguk is tánclépésben mennek. Némelykor - például a
tarquiniai Feliratos Sírban - tánc közben örökítették meg annak a nerrrzetség-
nek ta8jait is, amelyhez az elhun}t családja tartozott. A lábak ugr ándoző moz-
dulatai és a karok erőteljes és valószínűleg heves gesztusai gyoís ütemű, moz-
galmas vagy egyenesen orgiasztikus tárcíajtára mutatnak, amely feltehetőle8
a dionysosi eredeű göíőEsikinnistvette mintául. De a rövid időszakbólszármaző

8A fuvolazene ö§§zefúggéséról az etluszkok ,,primitíy" szellemiségével, vö, R. Enking,

Etruskische Geistigkeit [Etruszk szellemiség], 1947.

152
és a sírdíszítőművé§zet köíére szoritkozó adatok nem elegendők alnak bizo-
nyítására, hogy Etruriában egyediil ezt a műfajt művelték. Mindene§etre meg-
egyezik azonban azokkal a zenei ,,hangnemekkel", amelyek feltételezésiink
szeint az etruszkoknál uralkodtakg.

Az építészetreés aképzőművészetre vonatkozólag egészen másfajta, közvet-

len források gazdag anyagával rendelkezünk: a régészetifelfedezések során elő-
került épületekkel és műtárgyakkal. Annak ellenére, hogy annyi antik épület es
műtárgy elpusztult - az idő kíméletlen romboló működése révénés rij kulturális
rétegeknek a régire rakódása folytán -, ezek az emlékek eléggévilágos képet
nyújtanak a régi etruszkok művészi tevékenységéről,anna} irányzatairól és
fejlődésérőll0.
Az építészetettermészetesen nem lehet a görögök yagy íómaiak aíchitektúrá-
jának mértékévelmérni. A kőtömbökből átló falszerkezetek kizáíólagos atkal-
mazásával csak a hadászati rendeltetésű építményeknélés a sírokná találko-
zunk; egyébként,azaz a va|lási jellegű és polgári épületeknél e falszerkezetek
használata csak az alapokrra korlátozódik, míg a magasabb részeket könnyebb
anyagokból - fából, kőtörmelékből, nyers téglából, égetett agyagból - építették.
Ez azt je|enti, hogy ezekből az épiiletekből nem maradt fenn sámunkra más,
miú az alaprajzés egy-két űszltőelem, de mindezek ellenéíe, az alakjukat után?ó
sziklasírok és hamvumák vagy a fogadalmi rendeltetésű kis méretű modellek
alapján el tudjuk képzelni, milyenek lehettek eredetil€ll.

9 Az etru9zk táncra vonatkozó hasznos adatg:)rújtemény: M. A. JohnstoD€, The Dance in

Etruria [A tánc Etruriában], 1956.
10 Etruria múvé§zeté!ól alapvetó
tájékoztatást nyújtanak az alábbi átalános művek, a vo-
natkozó irod&lom jegyzékével; P, Ducati, storia dell'arte etru§ca [Az etruszk múvé§zet tör-
réDelel, 1927, G, Q. Giglioli, Uarte etrusca [Az etruszk müvészet], 1935; P. J. fuis, Arr
Introduction to Etruscan Art [BeYezetés az etruszk múvészetb€], 1953; T. Dohrn kíitikai
tanulínánya : Grundzügo etru§kischer Kunst [Az etruszk művészet alapvonásai], 1 958, továb-
bá két leúkoncikk: R, Bianchi Bandinelli, Etru§ca arte, Enciclopedia detl'Arte Antica, III
(1960) és M. Pallottino, Etrusco-Italici centri [Etruszk-iüáliai múvészetiközpontok], En_
ciclopedia Universale dell'Arte, V (1961). Ha§aosa} ezenkívül gaz<trag ítj leleteket i§ tar_
talmazó anyagukkal és azoknak kíitikai tárgyalásával a kiálítások katalógusai (el§ó§orban
a Mostra dell'Art€ e della ciYiltá Etrusca [Az etruszk múvészet és kultírra kiíllítá§a],
Milánó, t9553, továbbá Kunst und Leben der Etrusker [Az etru§zkok művé§zete és élete],
Köln, 195ó'és Kunst und Kultur der Etru§ker unter Berücksichtigung der neuesten Funde [Az
etruszkokmúvészeteés kultúrája alegújabbleletek figyelembevételével],Wien, 1966),valamint
az alábbi összefoglaló müyek: M. Pallottino, H. Jucker, Etru§kische Kunst (Etru§zk múvé-
§zet], 1955 (francia é§ angol kiadá§ban i§); A. Froya, L'arte etru§ca [Az etru§zk műYé§zet],
1957; R. Bloch, L'arte etrusca, 1958. Ld. még a 164. lapon levő jeryzetet,
11 Az etruszk építészetról
é§ épületűszítésról, az idézett általános múveken kívül vó. et§ó_
§orban: A. Andrén, Architectural Terracottas from Etrusco-Italic Temple§ [Épületdí§zító
terrakották etlüszk-itáliai templomokíól], Acta Inst. Rom. sueciae, vI, 1939+0; G. Patro-

l53
 A falszerkezetek között az építményekkora, helye és minősege szerint jelen-
tős küönbségek figyelhetők meg anyagban és kivitelezésben egyaránt. A leg-
gyakrabban használt kőfajták a mészkő, a travertin, a homokkő, a tufa, vala-
mennyi a helyi bányák terméke; a görög építészetbenoly fontos márvány
hiánya onnan ered, hogy a canaral bányák kiaknázása csak a római korban
kezdődik. A falazások fajtája különb öző, a nagy, félig kidolgozott és szabályta-
lan tömböktől, ahogy például Vetulonia város falán látható, a finom, kis néry-
szöglete§re vágott kősorokból rakott falakig, amelyekkel Dél-Etruria városfa-
lainál és más építményeknél,különösen sírépületeknéltalálkozunk. De általá-
ban nincs fejlődés a durvább és kezdetlegesebb építményektől a finomabbakig;
a négyszögletes, szabályos darabokból álló falazíst már az etruszk kulttiLra kez-
deti szakaszaitól fogva ismerik és alkalmazzák, a különbségek, úgy látszik,
inkább az anyag, az építőmesterek hozzáértése, a sietős munka stb. sajátos fel-
tételeinek következrrrényei. Ellentétben a régészekközött korábban elterjedt
egyes nézetekkel, a tulajdonképpeni polygonális építésitechnikát az etíuszk
építkeósi vokísoktól idegennek kell tekinteni; csak később vezették be az első
római katonai telepesek Pyrgi, Cosa, Satumia eródítéseinéll'.A nyerstégla leg-
alábbis részleges alkalrnazása nemcsak a lakóház-, hanem a katonai építkezesek-
nél is Rosellében mfu aYLI. sázaó végétől megállapíthatól3; ez beleillik annak
az építkezésihagyománynak keretébe, amelyről egyre ülágosabban kitűnik,
mennyire meghonosodott a görög hatás következtében az egész mediterrán világ-
ban; valószínű, hogy erre a technikára utalnak Arezzo téglából épült városfa-
laira vonatkozó adataink. Igen elterjedt volt Etruriában az álboltozatos és álku-
polás fedélrendszer, egymás fillötti sorokban lépcsősen elhelyezett kőtömbök-
kel, ami általánosan elterjedt volt az egesz földközi-tengeri térségbenl4: ezt a
későbbi szakaszokban felváltja a valódi, ívnyomásos boltozat technikája, ahogy
ez városkapukon (Volterra, Perugia) és síremlékekenlátható, előre jelezve a íó-
mai építészetbenfőszerepet játszó szerkezeteket. A boltozato§ fedésmód irán-
ti vonzalmával az etruszk építéwetfolytatja n e m fe
-tehát lfedezi-,
tökéletesíti és a monumentális építészetben elkalm^r"a azokat a égi keleti ere-
detű motívumokat, amelyeket viszont a klasszikus görög építészetigyekszik
általában kiküszöbölni, mint gerendapárkányos szerkezeteken alapuló szigoní
egyenes vonalú építészetifelfogásától elütő elemeket.

ni, Archit€ttura prei§tori§a gen€rale ed italica. Architettura etru§ca [Őskori építészet,Itália

őskori építészete,Etruszk építészet],1946; L. Polac.o, Tuscanicae dispositiones, 1952 (csak
erós fenntartással használható, vö. Studi Etru§chi, )OfiI, 1952-53, 558 §k.); A. Andrén, Ori-
giue § foínazione dell'architettura templare etrusco-itaüca [Az €tíuszk-itáliai templom-
építé§z€t eredete és kialakulása], Rendiconti della Poniificia Arcademia di Archeologia"
xxxll, 1959-ó0, 21 sk.
r2 vö. F. E. Brown, Memoirs of tho American Academy in Rome, )o( 1951, 102 §k.
13R, Naumann, F. Hiller, Römische Mitteiluugen, LxvI, 1959, 3 sk.
la A. Minto, P§eudocupole e pseudovolte noll'architettura etru§ca delle origini [Álkupolák
és álboltozatok az etíuszk építe§zet kezdeténl, Palladio, III, 1939, 1 sk.

,,54
 A katonai épitészÉtlegielentősebb emlékei közül megemlítjtik Tarquinia vá-
rosfalait (és Veii, Caere, Vulci stb. hasonló mep,aradt falrészeit), valamint
Volsinii, Roselle, Vetulonia, Volterra, Chiusi, Cortona, Perugia, Fiesole, Arez-
m falgyűriíit. Ezsk az építkezÉsr'káltalában a VI-IV. századből vatók, későb-
bi bővítésekkel és átalakíásokkal, minthogy jobbára még használatban voltak
a római korban és egye§ esetekben később is, A szerkezetek ktilönbözősége
ellenére közös vonásuk, hogy megszakítatlan falvonulatokat alkotnak, eredeti-
leg tornyok közbeiktatá§a nélkiil; kiugró részek és beszögellések csak a kapuk-
nál észlelhetők. A kapukat eleinte talán gerendapárkánnyal látták el, de a fenn-
maradt nagyszerű példIík: a volterrai Porta dell'Arco (íves kapu) és a perugiai
Porta Maráa és Porta ,,di Augusto" (Mars- és ,,Augustus",kapu) boltozattal
záródnak, és homlokzatukon domborműves építészetivagy alakos űszítőelemek
láthatók. A csipkézett, boltíves kapukkal euátott városfaliak ókori képéturnák
és koporsók ábrázolásairól is isme{iik,
A §írépítészetmeglehetősen heterogén jellegíí,minthogy más-más eredetű
vagy ösáönzésű sírtípusokalkalomszerű kiegészítésevagy építészetitovábbfej-
lesáése. A sírok legnagyobbrészt ugyanis, még ha monumentális jellegűek is,
közvetlenül a sáklába vannak faragva, akár kivájt iiregek (amelyek a primitív
kis aknák és árkok szerényebb formáitól egészen az éteítebb kor nagyszabású,
sok helyiségből áltó föld alatti kamrarendszeréig terjedő széles skálát mutat-
nak), akár föld íiilötti kiképzésűek: kerek tumulusok, négyszögletes, földdel bo-
dtott tömbök vagy sziklás tejtők falába faragott homlokzatok. Mindezek, bár
nem építészetijellegűek, szorosan összefüggnek az építészettel,minthogy kiilső
és belső megielenésiikben, díszítőelemeikben, sőt olykor még a berendezés és a
használati e§zközök ábtázolásával is híven utánozzák valódi épületek for-
máit. Nemritkán előfordul azolban az is, hogy falazott részeket találunk,
néha toldatékkénta sziklafalak és tetőzetek kiegészítésére, máskor úgy, hogy
teljes egészében ezek alkotják a síréptiletet. A legrégibb korban épült sírkamrák
letízetét álbolto7,atok és kivételesen álkupolák alkotják (mint a Volterra teriile-
téhez tartoző Casal Maritümo sírjában vagy abban, amelyet a közelrnúltban
tártak fel Quinto Fiorentino mellett). Későbbi korból maradtak fenn szépen
épitett dongaboltozatos sírok (péld.íul a Nagyherceg Sírja Chiusiban és a Pe-
rugia melletti San Manno föld alatü sírja). A kerek tumulus monumentáüs
típusa (általában sziklába vájt kupoladobbal, mint Cerveteriben vagy építettel,
mint Populoniábai) azY . uázadtílkezdve sokkal ritkább, de - talán a görög
sírépítészethatására is - a császárkori nagy kerek római mauáleumok, az Au-
gusteum és Hadrianus mauzóleuma típusának irányában fejlődik tovább (példa
erre a cortonai úgynevezett ,,B/thagoras Odrija"). Kis templom alakl négyszög-
letes sírok is előfordulnak, így Populoniában. Meg kell említeni vég§l alábaza,
ton nyugló sírtipust is, rajta nagy csonkakúp alakrl oszlopokkal vagy obeliszkek-
kel. Ezt elsősorban a halotti urnák dombormű,ábrázolásaibő| ismerjiik, de
közvetlen példája Etrurián kívül az ún. ,,Horatiusok és Curiatiusok Sírja" Alba-

155
no Laziale mellett. A íégiforrá§ok beszélnek egy ilyenfajta nagyszabású sírem-
lékről Chiusiban, több, harangokkal díszítettobeliszkkel, és Porsenna király
sírjával azonosítjákls. A cippusok (síroszlopok) kicsiben ezeket a formákat
utánozzák.
A lakóház- és a templomépítészeteredete és jellegzetességei közösek. A ház-
formák alakulásáról később, az etruuk élet tfugyalásának kapcsán beszélünk16.
A templom kezdetben, éppúgy, mint a korai görög világban, azonos a téglalap
alakú ferde tetős hlz"a7, oszlopcsarnok nélkül (ilyenek a fogadalmi rendelte-
tésű kis épületmodellek és egy épületnek Veii fellegvárában feltárt maradvá-
nyai); később összetettebb, részben a görőg templomokéhoz hasonló formákat
ölt. Annak a típusnak, amit Vitruvius (de archit,,IV, 7) az etruszkoknak tulaj-
donít, jellemzője, hogy az ataprajz szélességealig kisebb a hossaíságánál ; elülsó
felét az oszlopos csarnok foglalja el, hátsó felét pedig három cella alkotja, három
különböző istenség számára vagy csak egy cella, kétoldalt számyakkal (alae)
vagy nyitott közlekedő folyosókka|. Veiiben, Pyrgiben, Orvietóban, Fiesolé-
ban, Marzabottóban feltárt épületmaraűnyok azt mutatják, hogy ez a típus
valóban széltében elterjedt, és tartósan fennmaradt Etruriában az archaikustól
a hellénisztikus korig; feltűnik Rómában i§, Jupiter Capitolinus templomában,
amelynek első felépítése,aTarquiniusok etruszk uralkodóháának korára esik.
Minden bizonnyal épültek azonban a görög templomhoz elrendezésükben köze-
lebb á|ló szent épüetek is, hossaikás téglalap alakú alaprajzzal, oszlopos hom-
lokzattal (prostylos) vagy mind a négy oldalon megszakítás nélkül körülfutó
oszlopsorral (perípteros); kiváló pélüja ennek Pyrgi legrégibb temploma és
a ,,Királyné Oltára" temploma Tarquiniában. Az etruszk tempomok eredetisége
különben nem annfra alaptajÁ e|gondolásukban áll, mint inkább anyaguk-
ban, a felépítményarányaiban és formáiban, a díszítésmódjában. Mondottuk
már, hogy az alapokat kivéve könnyű anyagokból késálhettek; a tartószer-
kezetekhez és a gerendázathoz fát használh attak Ez viszonylag korlátolt
magasságot feltétel€z (ahogyan €zt a ,,tuszkán" templom Vitruviusná megadott
méretei is mutatják), szeles oszlopközöket, széles tetőzetet, oldalt eíő§€n
kiugró ereszekkel. A fagerendázat tömör, de könnyű védőrétegeket igényel,
ezért általánosan alkalmaáák a színes festésű terrakotta burkolatokatl?, ame-
lyeken eleven hatású geometrikus és alakos díszítőrendszerek fejlődtek ki, hosz-
szukás fedő_ vagy z&ólapokkal a gerendákon, párkányokon, díszítményekkel
a tetőcserepek végén(antefixek) és a tető kiugró részein (akrotérionok).
Az oromzat eredetileg nyitott volt, és látni engedte a honrlokzaton a tetőszék

15 F. Me§§eís€hmidt,
Das Grabmal des Porsenna [Porsenna §íreí ék€l, Das neue Bild der
Antik€ [Az ókor új képe], 1942, II, 53 sk.
1. A l73 sk. lapon.
17 A fémbodtások (vitruvius II, 3, 5) kivétet€sek Yoltak, é§ kis, különösen gazdag díszíté§ú
épiil€tekre korlátoódtak.

156
szerkezatéu csak később alkalnazták a záft, alakos kompoációval díszített
oromzatot, mint a görög templomoknál.
Az etruszk templom e kiilönböző sajáts.igainak kétségteleniil megvannak
a megfelelői a korai görög építészetben,és mint már mondtuk, az etruszk
templom részben párhuzamba állítható az archaikus és klasszikus görög
templommal. A különbség az, hogy az utóbbi m;át az i. e. VII. századtól
kezdve fejlődésében monumentalitásra törek§zik, majdnem teljesen kőből
épiil, saját, összetéveszt}etetlen módján bontakoztatva ki az építészntiíotmá-
kat, az előbbi pedig, egészen a hellénisztikus kor kivirágásáig, lényegében
hű marad a faanyaggal való építkezéshagyományaihoz, legfeljebb a terra-
kotta burkolatok dí§zítő pompáját hangsúlyozza még jobban. E burkolatok,
különösen a VI. és V. században, vátozatosak kiüteliikben és fejlődésükben,
például a gerendák hosszanti fedőlapjainak típusában. A fedőlapok lehetnek
domborműves összefiiggő alakos frízek, keleti görög hatás nyomán (úgy-
nevezett ,,első" vagy ,,ión szakasz"), vagy lehetnek egyszedí festett dísdtésűek,
a felső kiálló szegély erős kiképzésével,mint a görög anyaország és a dél-
itáliai települések terrakotta díszítőrendszereiben (,,második" vagy,,archaikus
szakasz"). Ez az utóbbi típus a VI. száaad végétőlválik uralkodóvá, és
egybeesik az etruszk templomok fejlődésének fénykorával. Jellemzők még
erre a korszakra a kagyló alakí tetőcserép-áró díszek, a hosszú gerendavégek
bodtólapjain elhelyezett domborműves oroműszítésekés a nagy, figurális
akrotérionok: tipikus példák Veii temploma és Pyrgi templomai. Az így ki-
alakult díszítéstípustkevés módosítással átveszik majd a következő szfuadok-
ban is. Az egyetlen jelentős ítjítása zárt oíofrzat bevezetése, görög módra
egyetlen alakos terrakotta magasdombormű-kompoációval díszítve; taláú már
az Y, században előfordul, de sámunkra főként a IV. századtól kezdve
ismeretes Tarquiniából, Talamonéból, Luniból (,,harmadik" vagy,,hellé-
nisztikus szakasz"). Az etruszk templom formáiról és bodtásairól beszélve
nem hagyhatjuk figyelmen kíviil azt az alapvető jelentőségű tényt, hogy
ugyarrezekkel a sajátságokkal és fejlődési mozzanatokkal találkozunk a fa-
liszk és latiumi terület templomainál, sőt, bár némi kiilönbséggel, Campaniá-
ban is, rlgyhogy a görög gyarmatosítá§tól közvetlenül érintett térségtől északra
a tirrén-tengeri Itália közös épitészeti kultúníjáról beszélhetünk18. A görög
hatásra kialakult, de sajátos formákat mutató hagyományos faszerkezetek

13 Az etruszk-itáliai templom díszítésének,,korszakokra" osztása A. Della seuítól eíed:

Mus€o ü villa Giulia, 1918, l20 §k. Tovább finomította ezt a rend§zeít A. Andrén, Archi-
t€ctural Teríacottas,.. i. m. c)oo( §k, cs M. Pa ottino, Bullettino Archeol. Comunale,
Lxvm, 19,10, 253. l. A temploműsátés rend§zeréról ld. még A. Minto, stuü Ehuschi,
)o(II, 1952-53, 9 sk. Pyrgiröl Yö. Notizie degli scavi,1959,l43 sk. 6 különö§€n 246 §k.;
studi Etrw€hi, xxxIII, 1965, 191 sk.; Archeologia Classica, XV[I, 1966,97 sk.

157
helyett a l\I. század, folyamán és a hellénisztikus korban, görög minták
nyomán fokozatosan elterjedt a kótemplom típusalg.
Az archaikus ihletésű elemek tűsúlyát kiilönben még nagyon késői alkotáso-
kon is megfigyelhetjiik az etruszk épüetűszítésminden motívum ábal, a kő-,
továbbá a fa- és terrakotta építményeken,valamint a sírmellékletek és
fogadalmi tárgyak közőtt szereplő számtalan másolatukon és uánzatukon.
Vitruvius ,,tuscaniai oszloprend"-ről besél, megktilönböztetve azt a görög
épltészet dór, ión és korinthosi oszloprendjétől. Jellemzője egy olyan oszlop-
fajta volt, amelynek alkalmazÁsát valóban láthatjuk a római műenlékeken:
a dór oszlop egy válfajáról van szó, ugyanolyan alalol oszlopfővel, de sima
törzzsel és lábazattal. Etruszk eredetét az archaikus korból származó ada-
tok bizonyítják; valószínűleg ilyen alakú volt a templomok és polgári
épüetek faoszlopainak legnagyobb része. Alighanem a ,,protodór" elneve-
zesil típus továbbéléséról és továbbfejlesáé§éről van szó (erősen tagolt oszlop-
láb, hornyok nélküli, hangsűyozottan kidagadó oszloptörzs, dombonitámaszon
nyugvó oszlopfő), amelyet a korai görögségnél igen hamar felváltott a szoro-
sabb értelemben vett dór o§zlop. De azt tapasztaljuk, hogy e mellett a típus mel-
lett elterjedt Etruriában egy másfajta oszlop és pillér is, amelynél az oszlopfőt
egyszrr§ és ös§zetett virágos voluták disziteték; mintaképei a szíriai_ciprusi
Kelet és Kelet-Görögország rlglmevezett ,,aiol" oszlopfőilo; ez a íajta is
hamarosan eltűnt a görögségnél, az ión oszlopfó elterjedésével.IJgy látszik,
hogy archaizáló tagolások, kockákkal, pártákkal, harangformákkal, hullám_
tágokkal adják meg az épiiletek, oltáíok, sírkövek stb. alapjainak és felső
záródásuknak kialakítá§ában az uralkodó jel7eget1' az ajtóknál és ablakok_
nál a keretezés hangsűyozza a felfelé vékonyodó nyílás oldalsó peremét
és a felette lévő szemöldökpárMnyt, amely a fejlettebb korszakban jellegzetes
,,fiilekbe" kanyarodlk a két végén.A párkányok, oromzatok és az épüetek
folépítményeiheztartozó más ré§zek nem alakos díszítésében a leggyako-
ribb motívumok a stilizált levelek, fonatok, palnetták és lótuszvirágok, mean-
derek, csavarvonalak stb., az ión minták uralkodó hatása nyomán. A d& íriz
rendszere, a triglifekkel váltakoző metopékkal, úgy látszik, csak a rV. sá-
zad, uán terjedt el; de gyakran a tíiglifek helyén valódi kis pilléreket
találunk21.

t0 Kóosdopok alkalmaá§a a faoszlopok helyett írár Pyrgi két temploíxíban is

kimutatható:
vö. Alchéologia classica, xvIII, 1966, 268 §k.
'0
A. ciasca, Il capitello detto oolico in Etruria [Az úgynevezett aiol oszlopfó Etruriában],
1962,
'1
Nem könn}ú eldönteni, vajon ez eredeti etruszk ,,veri§ta" átalakítás€, vagy ugyalcsak
görög olótti minták toYábbélé§e. Az utóbbi feltevésíól Yö. P. Zancani Montuoro, Palladio,
Iv, 1940, 49 sk.

158
 A képzőművészet emlékei Etruriában majdnem kizárólag a szentélyekből és
a sírokból keriiltek elő. Ez nemcsak a fennmaradás és a feltár᧠esetlegességei_
ből adódü. I1gy tűnik, hogy itt, inkább, mint bárhol másutt, a vallás és a slr.
világ ösztönzése a művészeti píodukcióban eíősebb, mint a köznapoké;
mindenesetre majdnem teljesen hiányoznak az adatok olyan művészi emlékek_
ről, amelyek történelmi esanények vary polgári érdemek megörökítését vagy
dicsőítéétszolgálták volna, mint a klasszikus görögségnél, a hellénisztikus és
a római világban. Ez bizonyos tekintetben párhuzamos az irodalom trllnyo_
móan vallásos ihletésevel. Másrészt a művészetet a vallással összekötő szoros
szálak és az €truszkoknak alapvetően a konkrétumokra - mondhatnánk, a
hasznosságra - irányuló fogékonysága haíározottan útjában ált annak, hogy
- mint a görögségnél eleg erősen észlelhető - fokozatosan egyre inkább önálló
jelensépek tekintsek a művészetet, vagyis nemcsak gyakorlati és erkölcsi, ha_
nem esztéükai értékűtevékenységnek is. Ebb en az érzéketlenség-
ben az iránt, hogy a művé§zetet mint művészetet
értékeljék -ez egyébkéntközös vonása minden praeklasszikus kultúrá-
nak - rejlik a magyarázata annak, hogy az etruszk
ké pz őmű vé sze t termékei álta lá b an megrekednek az
alkalmazott, kézműves, d,iszitő jellegnél, és csupán
kivételesen emelkednek fel a ,, n a g y m ű v é s z e t " - k é n t
számontartott alkotások színvonalára, más szóval
a saját alkotóképe§ségük tudatában le vő és táísa-
d almilag elismert művészek egyéni múveinek sorába.
Valóban, csak egyetlen etruszk mester emlékétőrizte meg számunkra az iro-
da|mi |6gy966o, (Varro Pliniusnál, XXXV, 157): a veii származású Vulca
nevű szobrászét, aki Rómában is dolgozott a VI. században.
A fennmaradt műemlékek fajáinak készítésitechnikájuk szerinti rövid
áttekintése jobban megvilágítja majd ezeket a bevezetőben adott megállapí-
tásokat. A szobrászati alkotásokzz általában bronzból (ritkábban más fé-
mekbőD, teirakottából, kőből készültek, de nem márványból, mert ezt hely-
ben nem taláItak, és igen ritka kivételektől eltekintve, nem importátak. Fel-
tehető, közvetett adatok alapján, hogy nagy számban készültek famunkák is;
a kis tárgyak között gyakran találunk elefántc§ont-, c§ont-, borostyánkő-
faragványokat. A szentélyek szobtászatát a következő csoportokba lehet
soro|ni: kultikus tisaelet tárgyául szolgáló istenszobrok (az antik szeízőknél

22 Az
etruszk múvészetról szóló már idézett átaláno§ műveken kíYül ld. még: P. Ducati, La
scultura etrusca [Az etruszk szobrászatl, 1935; G. M. A. Hanfmann, Alt€truski§€he Plastik
[Óetruszk plasaika], 1936; L. Goldscheider, Etruscan §culptuíe [Etruszk szobrászat], 1941;
P. J. Riis, Tiíhenika. An Archeological study of Etruscan sculpture in the Archaic and
Classical Periods Pyrrhenica. Régészetitanulmány az etruszk szobrászstról az archaikus és
klasszikus korszakbaal, 1941; G. M. A. Hanfmann, Etru§ki§che Plastik [Etruszk §zobrá-
szatl, 1956.

l59
 gyakían történik róluk említés- gondoljunk a Vulcának tulajdonított, Jupiter
Capitolinust ábrázoló híres festett agyagszoborra Rómában -, de általában el-
vesztek); fogadalmi jellegű, isteneket és a híveket ábrázoló szobrok és szobor-
csoportok (példányaik bőségesen maradtak fenn, kíilönösen a szentélyek lera-
kataiból előkeriilt kis bronz- és agyagszobrocskák); a templomok épületdíszí-
tései, például a nagy tetőőiszitő figurá,k, így a hires veii Apollo is, A sírszob-
rászat körébe tartoznak a sírokban talált szobrocskák, a chiusi,,canopusok", a
nagy portrészobrok, az elhunytaknak a szarkofágok fedőlapján kifaíagott
alakjai; ktilönösen az effajta alkotásokkal kell összefüggésbe homi az egyénített
portré kifejlődését. A vallás és a temető ülágán kívü állónak lehetne te-
kinteni a megtiszteltetésül emelt műveket, így a nevezete§ személyiségek emlé-
két megörökítő szobrokat, amilyeneket Rómában is felállítottak a köáársaság
korában @linius, .ar'at. ár}r,, xxxlv, 26). Az ilyenfajta emlékek azonosítá-
sáná azonban óvatosan kell eljárnunk, Például mostanáig azt tartották, hogy
a firenzei Museo Archeologico ,,Szónok" néven említett híres szobrát meg-
tiszteltetésül emelték; de az, hogy a feliratban a vallási és halotti ülágra utaló
olyan szavak fordulnak elő, mint flere (K. Olzscha értelmezese szerint: ,,isteni
hatalom") és salr.í/, inkább vallásos rendeltetését büonyítja28. A körben meg-
mintázott szobrok technikáj a a bronz, elefántcsont, terrakotta stb, használati
táígyak díszítésénél is érvényesül; néha ezek a munkák kiváló minőségűek;
bizonyos, hogy a bron"művesek műhelyeiben készültek fogadalmi szobrocs-
krik, továbbá kandeláberek, edények és más használati tárgyak díszítéseiis.
Az épületburkoló terrakotta lapok2a domborműve gyakran szinte körös-
körü kifaíagott szobor. Dél-Etruria és a faliszk föld archaikus oromzatdíszein
és zárócserepein előfordulnak a térben szabadon álló, de domborműként meg-
formált alakok és csoportok. Viszont a homlokzatkompozíciókon a magas
dombormű részei szobor módjára igyekeznek elválni a háttértől. Mindkét
jellegzetességnek megvan a példája a görög templomokat diszitő nagyszobrá-
szatban. Az igazi lapos dombormű a gerendák fedőlemezeinek frízein jelenik
meg. A táí8yat rendszerint a mitológia témakörébőI medtik. A dombormú
azonban nem is annyira a vallásos építészetbenterjedt el, mint inkább a sírok
művészetében: a négyzetekre és frasza7agokta osztott felületií tarquiniai dom-
borműves kőlapokban (valószínűeg burkolóelemek voltak), amelyek az
,,orientalizáló" formakincs hagyományait követik; a YI. századtól egészen a
I\t. század, elejéig készítettvolterrai, fiesolei, bolognai sírköveken, ahol az
elhunyt és környezete vagy a halott ltazása a trllülágba 1átható; Chiusi
archaikus sírcippusain és urnáin, temetések, lakomák, tánc, atlétikai verse-
nyek realisztikus ábtázolásaival; a sírok falain, de főleg a kőszarkofágok

33 K. Olz§cha, Interpretation der Agramer Mumienbinde íA ágrábi múmiatekelcs értel-

m€z€§e], 1939, 20 sk.; Bollettino d'Aíte, 1964, l15 §k.
la vö. Al]drén, a l53. I. 1l. jegyzetében i. m.

160
 oldalain (Dél-Etruria, Chiusi)zs és az alabástrom (Volterra), terrakotta (Chiusi)
és travertinkő (Perugia) szarkofág-urnákol ábrázolt mitológiai, alvilági és
dekoratív jeleneteken, az i. e. IV. és I. század közötti időbőP6. Különösen
jelentős a bronzlemezen kalapáva domboított alakok technikája, bútorok,
pajzsok, kocsik, vázők, kandeláberek díszítésére;a műfaj az orientaliáló
korszakban kezdődik, és aYI. uázad folyamán virágzik (különösen híresek
a Perugia körzetének néhány gazdag sírjában talált leletek)3?; lgyanez a
tecbnika érvényesül a bolognai ún. ,,Certosa_situlán", amelyet sokalakos
jelenetek díszítenek, és amely a paleovenetus és alpesi tórség úg5mevezett
,,situla-művészetéhez" kapcsolódikzs. Dombodtott megm,unkálással készíiltek
nemesfém edények és ötvösmunkák is. A dombormúvekről szólva meg kell
még említeni a Yésett elefántc§ont, csont- stb. áígyakat29 és a nagyszámri,
pecsétnyomóként bemélltve vés€tt féldrágakövet. Mindezeken a kifejezetten
diszltő vagy iparművészeti jellegű munkákon a göíög mítosz alakjai ural-
kodnak.
A festészetnek számos és jelentős emléke maradt fenn8o; ez egyediilálló
a klasszikus világban a hellénisztikus kor előtt. Az etruszk anyag
értékétmég kül ön is emeli, hogy a görög nagyf esté-
szet eredeti alkotásai majdnem teljesen elvesztek,
Arra a szokásra, hogy - rendesen freskótechnikával késziilt - festett ábrá-
zolásokkal dísdtik a föld alatü §írkamrák falait, elsősorban Tarquinia szol-
gáltat példákat; ritkábban vagy csak szórványosan fordul eló Chiusi, orvieto,
Cerveteri, Vulci, Veii és más városok sírjaiban. Az utóbbi évsz4zadokban nap-
világra keríilt festett sírok köziil több elpusztult, vagy helyrehoáatatlan ká-
rokat szenvedett, mások jó állapotban maradtak meg; jelentős részíiketa
közelnúlóan fedezték fel, vagy fedezték fel rljra Tarquiniában, a Fondazione

'i30 R, Herbig Die jiingeretruskischen Steiasarkophag€

[A késó-etruszk kőszarkofágok], 1952.
H. Brunn, K, Köíte, I rüevi delle ume etrusche [Az etruszk urnák domborművei], 3 k.,
1870-1916; J. Tlrimme, Chiusiuische Aschenkisten und sarkopbage der hellcni§ti§chen z€it
[Chiusi hamwedrek és szrkofágok a hellénisztikus korból], studi Etru§chi, )o(I , t954,
25 sk,; )o(v, 1957, 87 sk.
s? L. Banti, Bronzi arcaici etíuschi [Etíuszk alchaikus bronzok], Tynhenica, 1957,17 sk.
'8 L'arte delle sifule dal Po aI Dariubio [A situlák múvészetea Pótól a Dunáigl, Padova,
196l.
l0 Y. HuIs, Ivoires d'ÉtrWie
[Etruriai €lefáütcsontok], 1957.
80 Az etru§zk festészetról:
F. we€ge, Etruskische Malerei [Etruszk fe§té§zetl, 1921 ; F. PouI-
s€n, Etrusca.n Tomb Paintings lEtru§zk §lrfestményckl, 1922i F. M€§§9r§cbmidt, B€itráge
zur Chronologie der etruski§chen Wandmalerei lAdalékok az etruszk falfestészet idórerrdjá
l|ezl, l, 1928: M. PallottiDo, La peiniuíe étrusque (Etruscan Painting) [Etruszk fesészet],
1952; H. L€i§inger, Malerei der Etru§ker [Az etru§zkok fe§tészete], 1953 (csak illusztrációi
használhatók fel); A. Rumpf, Malerei und Zeichnung [Festészet és grafika], Handbuch der
Archáologie [A régészet kézikönyve], 6, 1953.

l61
Lerici kísérletiszondázásainak segítségével3l;néhány esetben a fetményeket
levílasztották a sírkamra faláról, hogy megőúnéka pusztulástól8z., A fa|fest_
ményeken kívül vannak festett teírakotta táblrák is; eredetileg ezeket a lapokat
egymás mellé belyezték, hogy kultikus épületek (kétségkívüilyenek a veiibeli
Portonaccio-szentélyben talált példányok) vagy sírok (mint a Cerveteriben elő-
keriilt csoportok) belső falait borítsák és díszítsék.Végiil egynéhány szarkofág
és urna ládarészén is dombormű helyett festett díszítésvan; a legépebben
fennmaradt és leghíresebb közüliik a Tarquiniából való és jelenleg a firenzei
Museo Archeologicóban őrzött ún. Amazón-szarkofág. A festészet eleinte
csak dekoratív jellegú, és táíEyát az orientalizáló motívumkincsből veszi;
később a görög mitológia szereplőit és jeleneteit is ábrázolják, Tarquinia és
Chiusi VI. és Y. századi archaikus nagy sírfestészetefőként halotti jelene-
teket mutat lakomákkal, táncokkal és sportversenyekkel vagy még általáno,
sabb jellegú, a mindennapi életből vett realisztikus képeket, peldául vadásza,
tokat stb. Később, azaz azY. század után többnyire a síron túli világot ábrá-
zolják, ltazíst a túlvitágra, lakomát az Alvilágban mitológiai alakokkal
(orvieto, Tarquinia, Vulci); fontos szeíepet kapnak az elhunytak képmásai.
A vázafestészet33 jellemző sajátsága, hogy többé-kevésbé híven ltánozza
a görög kerámiaművességet (amely küönben széltében elterjedt Etruriában,
kiilönösen az arcbaikus korban). A VI. sázadban valószínűleg keleti görög vá_
zafestők dolgoztak az etíuszk városokban, helyi iskolákat alapítva; ez tör-
tént az eleven mitológiai jelenetekkel díszített caerei hydriák esetében. Fonto-
sak azok a fazekasműhelygk, amelyekben az athéni vörösalakos
yázákat |Jtá-
lozláki ezek a IV. században a dél-itáliai görög műhelyekkel párhuzamosan
virágozak. A rajzművészet egy másik területe, amelyen a görög minták
hatÁa még közvetlenebbiil érvényesül,a tükrök és a bronz-cistrik [ládi_
kók] gyakran igen finom bekaícolt figuráis díszítése.De a bronzedényekről,
a tárarniemOt és ötvöstárgyakról, tekintettel arra, hogy főleg mint régisé_
gek érdekesek, reszletesebben majd akkoí lesz szó, amikor az etruszk élet
különféle vonásait vessziik vizsgálat alá3a.

Miután végigtekintettiik a művészeti emlékek különböző múfajait, rá kell

térniink a ieglényegesebb, az igazi ,,problémára": esáétikai jelentősé,

31 c. M. Lerici, Prospezioni archeologiche a Tarquinia. La necropoli delle tombe dipinte

fRégészeü felméresek Tarquiniában. Á festett sírok necropolisa]
(1959) €§ Nuove t€stiino_
niarize tlelI,arte e della civiltá etrusca [Az etruszk múvészetes kultura új eíTíékei],1960;
M. Moretti, Nuovi monumenti della pittura etrusca a Tarquinia [Az etruszk festészet írj
emlékei Tarquiniában], 1966.
a2 Ld. fentebb, a 103. lapon.
8s J. D. B€azl€y, Etruscan Vase-Painting lEtru§zk yázafest&zÉtl, 1941,
94 Ld. 175 sk., 183 sk.

162
giik kérdésére.A birtokunkban levő művek többsége nyilvánvalóan nem
tekinthető eredeü alkotásnak; kézmúves hagyomIínyok kitaposott útjain jár,
és csak távolról tiikrözi a művészettörténet fejlődésének nagy vonalait. De van
néhány olyan műtárgy vagy tárgycsoport, amely - szubjektív benyomások
vagy objektív vizsgálódások alapján - többé-kevésbé hatáíozott művészegyé-
niségről vall. 'íisztámi kell, mennyiben felel meg ez a valóságnak, vagyis
hogy ezekben az esetekben valóban műalkotásokkal álunk-e szemben, akár
kiseb\ akár nagyobb stílyúak, vagy itt is csak elve§zett minták egyszerií után-
zatairól van szó, és ha igen, milyen körben kell esetleg ezeket 4 mintdft41
keresnünk.
Szembeszökő tény az, hogy az etruszk művészeti alkotások témáinak,
típusainak és kompozíciós megoldásainak túLlnyomó réve a görög világból
veszi mintaképeit és ösztönásét, és ez a íiiggőségrendesen a stflusformákra
i§ kiterjed, rigyhogy a művészet fejlődése Etruriában a korai archaizmustól
a késő-hellénisztikus korig lényegébena görög művészet fejlfiési szakaszait
ismétli meg. Vannak azonban ktilönbségek is, abban az értelemben, hogy
Etruria nem vesz tudomást a görög művészet egyes motívumairól, üszont
átvev, és továbbfejleszt olyanokat, amelyek Görögországban jelentéktelen
szerepet játszanak, vagy már túlhaladott stíluskorszakba tartoznak; nem
hiányoznak még a görög képzőművészeti elképzelésektől idegen vagy egye-
nesen ezekkel ellentétes múvészi felfogás nyomai sem.
Felmerü a kérdés:vajol az etruszk művészek milyen mértékbenakartak
eljutni, és valóban eljutottak-e gyakorlatban odáig, hogy eredeti negoldások-
kal forduljanak szembe az uralkodó görög kifejezési formákkal. Kérdéses
továbbá az, hogy saját művészi szemléletiiket formába öntve, megteíem-
tették-e a görög múvészettől kiilönálló helyi hagyományok feltételeit, és hogy
ezek a bagyományok milyen széles körben s mennyi ideig tudtak érvénye-
siilni. Másrészt, ha feltételezzíik, hogy az etruszk képzőmúvészetben éltek
önálló törekvések, kérdés,hogy vajon ezek a törekvések pillanatnlak és
összefiiggéstelenek voltak-e, vagy pedig kapcsolatban álltak egymással. Kérdés
továbbá: vajon a sajátos etruszk művészeti ízlésfeltételezett ,,áIlandó elemé-
nek" évszázadokon át tartó érvényesiilésepu§áán a történelmi folytonosságnak
tulajdonítíató€, vagy pedig az etruszkok méIy hajlamát mutatja a 8örö-
gökétől különböző művészi kifejezésformák iránt. Ezek a küönböző kérdő-
jelek végül is egyetlen kérdésben foglalhatók össze: milyen mérték-
ben és értelemben b e s z é l h e t ü n k ,, e t t u s z k mllvészet-
ről"35?
35 A k&dés átfogó, törteneti és dialektikus szeínléletéhezha§zno§ útmutatások: J. Martha,
L'art étíusque [Az etruszk művészet], 1889, 6t4. l.; A. Della seta, Antica arte etru§ca [Régi
etruszk művészet], Ded,alo, I, 1920-21, 559 sk.; c. Anti, Il problema dell'arte italica [Az
itáliai múvészetproblémája], studi Etru§chi, Iv, 1930, 151 sk.; G. Kaschlitz-lveinber&
Bemerkungen zur Struktur der altitalischen Plastik lMegjegyzések az óitáliai plasztika struk-

t63
 A XIX. századi kritika - lényegébenklasszicista és naturalista előítéletek
befolyása alatt - négatív álláspontra helyezkedett. Eszerint az etruszk képző-
művészetet a görög művészet provinciális változatának kell tekinteni, durva
és értéktelen művekkel; valamennyi némileg művészi értékűetruriai leletet
minden további nélkül görög kéznek tulajdonították. A jelen század elején
azonban az elsősorban A. fuegl tanulmányai nyomán érvényrejutó új kri_
tikai és művészettörténeti irányzatok azzal, hogy teljes érvényűnek ismerték
el a klasszikustól eltérő művészi kifejezésmódokat, utat nyitottak az antik
világ korábban alábecsült stílusje|enségeinek,igy az etruszknak megórtéséhez
is. Egyes frissen feltárt műalkotások - mint a veii Apollo - vagy - mint a
,,Capitoliumi Brutus" esetében - újfajta esztétikai érzékenységgel újra felfede-
zett művek elemzésen keresztül odáig jutottak, hogy többé-kevésbé óvato§an
megállapítoíák az etruszk művészet eredetiségétés önállóságát a göröggel
szemben, továbbá önálIó szemléletű és f é l r e i s m e r h e t e t -
len művészi formáit, amelyek világosan áttetszenek még a görög
sablonok és típusok utánz{gi1 is. Egyenesen arról is beszéltek már, hogy
az itíliai népek (tehát nemcsak az etruszkok, hanem később a rómaiak is)
§ajátos adottsággal rendelkeztek arra, hogy a valóságot ,,illuzionisaikus",
,,szerveilen", közvetlen és erősen egyénített formában fogják fel, szemben a
göíög művészet ,,naturalisztikus", ,,szerves", tipikus" látásmódjával; ezt az
adottságot G. Kaschnitz-Weinberg a ,,struktúra" fogalmával próbálta meghatá-
rozrri. Ezekkel a véleményekkel szemben meglehetősen nyomó§ kritikai e en-
vetések hangzottak el, sőt újabban ismét leszögezték, hogy Etruriában csak
a görög formák közvetlen hatása alatt álló műalkotások léteznek, és hogy
az etíu§zk-itáüai ,,eredetiség" nem több, mint eleven kézműves és népi
ügyesség alkalmi megnfilvánulása, amelynek nincs hagyományteremtő képes-
sége (R. Bianchi Bandinelli).
A kérdéstehát lényegébenmég mindig nyitott. De talán rosszul is köze-
lítettékmeg, az etruszk művészet eredetisegének tagadói éppúgy, mint hirdetői.
Általában ugyanis .Lz etruszk művé§zet jelenségót egészében véve tekintették,
és nem vették figyelembe, hogy egy legalább hét évszázados időszak leg-

tilrájához], studi Etruschi, vII, 1939, 135 sk.l R. Bianchi Bandinelli, storicit} dell'art€ clas_
sica [A klasszikus múvészet törtéíretijellegpl, 1950',77 sk., 93 sk., l15 sk. (ld. még I. kiad. 257
sk.) ; M. Pallottino, Sul problema delle correlaziooi artistiche fra Gr€cia ed Etíuria [A Görögor-
ság és Etruria közötti kölcsönös művészi kapc§olatok kérdéséról],La Parola del Passato,
XIII, 1950, 5 sk.; és Per una nuova prospettiva della storia dell'arte anlica €cc. [Az ókori
múYé§zet történelének új távlatáLról stb.], Archivio de Pí€historia L€vantina, Iv, |953,259l.
(a 153. l. 10. sz. jegyzetébenidézettművek is); R. Bloch, L'art étrusque et son arriér€-plan his_
torique [Az etruszk müyészet es történeti hátteíe], Historia, vI, 1957, 53 §k.] T. Dohm,
Grundzüge etíuskischer Kunst [Az etruszk müvé§zet alapvonósail i. m.; C. C. van Essen,
Précis d'histoire de l'aít antique en Itali€ [Az ókori itáliai művészet történetének vázlata],
1960; G. Kaschnitz-weinberg, Das schöpferische in der römi§chen Kunst [Az alkotó szell€m
a római múvész€tben], 196l.

Iu
különfélébb megnyilvánulásai tartoznak hozzá, és hogy egy ilyen hossni
- a történeü idők kezdetétől a római császárság kezdetéig terjedő - kor-
szakban olyan váltoások mentek végbe, amelyek nemcsak Etruriát és Görög-
orsá8ot érintették,hanem döntő jelentóségűek voltak az egész antik művészet
fejlőctésére is. Nyilvánvaló, hogy a perspektívák koronként változlak, ezért
logikusnak látszik - é§ kétségtelenül közelebb áll a történelem kézzelfogbató
valóságához -, hogy az ,,etruszk művészet" problémáját inkább minden egyes
korszakra vonatkozólag külön vizsgáljuk meg, mint hogy elvont módon egy
teljes egészére vonatkozó megoldást keressünk.
Így kitűnik, hogy kezdetb€n, hozzávetőlegesen a VIII. és VII. század folya-
mán, az etruszk települések művészeti t€vékeny§ége más íöldközi-tengeri orszá-
gokéval párhuzamosan folyt, ideszámítva Görögországot is, s benne az őskori
Úugyo-áoy.u visszanyúló motívumok (melyek főleg a kisp|asáika életteli
realizrrusában ismerhetők fel világosan) és az orientaliáló korszakrajellemzó de-
koíatívízlésttükröző keleti hatások bonyolult és szüntelenül változó mozgás,
ban keresztezték egymást. Nfllvánvaló, hogy ebben a korszakban még nem
beszélhetünk a görög művészettel szembeni alárendeltsegről. Inkább azt
mondhatnánk; hogy Etruria, riyugati periferikus fekvésénélfogva, Görögország_
gal párhuzamosan vesz részt az ősi mediterrán művészeti kultúra végső formájá-
,r"k kial"kításáb"n, mint annak nyugati hatáíterülete. De ha nem tekintjük a
sírplasztika egy-két eredetiségre valló vonását - például a chiusibeü canopusok
kifejező fejábrázolásait -, semmi jelét nem látjuk jelentősebb helyi vagy álta-
Hnós etruszk művészeti hagyomány kialakulásának. Itt van a döntő, a to-
vábbi fejlődést meghatározó eltérésGörögországtól, amely,éppen ebben a for-
dulópontot jelentő korszakban szakadt el erőteljes alkotó lendülettel a régi
világ formáitól, és nyitott Új lapot az egyetemes művészettörténetben.
Etruriára, amely nem támaszkodhatott saját hagyomány air a, végzelsze-
túen az a sors várt, hogy a görög művészet hatósugarába kerüljön; ennek
vonzereje az újdonság varázsán és az esztétikai értékekbelső magasabbrendű-
segén kívül abban is rejlett, hogy igen széles területre kit€rjedt az aíyaor-
a, itáliai és szicíliai településekig. A görög hatás valóban már a VI,
"Ágtót
százAd elejétől kezdve,uralomra jutott, és nyilvánvaló, hogy a görög archa-
izmus befolyása Etruriára a művészetekben - a val|ás, az intézrrények, a zene,
a szokások stb. terén érvényesülő hatásokkal párhuzamosan - nemcsak a tár-
gyak és minták behozatalában állt, hanem abban is, hogy görög mesterek köz-
vitlenül is munkálkodtak az etruszk városokban. Ebben a korszakban, a VI,
századbal és azY. század első évtizedeiben a művószi alkotó tevékenység cso-
dálatos és némely szempontból felülműhatatlan gazÁagsága bontakozik ki
az etruszk templomépítészetben,a plasztikában, a bronzrniivességben, a fes-
tészetben, a kisművészetekben; a rengeteg, kifinomult technikával késztilt és
kiváló művésá kvalitású munkából nem hiányzik valami sajátos ,jelleg", ami
gyakran elárulja, hogy etruszk keszítményekvagy etruszk környezetből

165
valók. Az eredeti űlemma - függőség vagy önállóság? - itt annyival is
kényesebb kérdéskéntmerü fel, mert a tényekből levonható következtetések
látszólag eüentmondá§o§ak. Ez indokolja a mai kritikusok bizonytalanságát;
arr_ól v,an ugyanis szó, hogy ezek a művek, báí ,,etru§zkok'', ettőI még nem
szűnnek meg,,görögök" lenni. Ez a megállapítás talán furcsán hangr-]k, de
y:,h^ az ember megpróbá megszabad,,lni a ,,nemzeti művészet; elkép-
"T
zelésétől, amely ebben a sajátos esetben nem ha§znáható.
Tekintetbe kell ugyanis vennünk, hogy az archaikus görög művévet
egységes és stilusbeüleg összeíiiggő jelenség, hanem nagysámú
1.1 999.,t-
és térbeüeg §zétszórt művészeti központok helyi tevéken}ségének erűnénye,
pezsgő, sokszínű és vátozó áramlatokkal, amelyek terjednek, cserélődnek, k9-
resztezik egymást. Ebben a különböző tájakat összefoglaló keretben hólyet
kapnak csak részben hellénizált vagy nem görög, de a göiög műveltség hatása
l:tt fló területek is, mint pétdául keleten Ciprus, Lykia, Karia, Lydia,
Phrygia, északon Makedónia és Thrakia, nyugaton Etruria. Ezek az orszÁgok
nemcsak befogadó ,,tartományok'', amelyek passzívan elfoga_dják gti.tig
géniusz alkotásainak hatását, hanem, mint egy nagy kiterjedésű kulturáÉ "
közösség ,,tájegységei", maguk is tészt vesznek az archaiius művészet ki-
dolgoásában, a köriilnények, a sajátos igények és képessegek szerint, tehát
a maguk sajátosságait érvényesítveannak a üigabb egasegnek keretein beliil,
amely a görög kultrira körül kialakult. Etruria esetében az archaikus művé-
szet ,,táji" sajátságainak a következő fő vonásairóI lehet beszélni: l/ a vallíssal
és a halotti kultusszal összefiiggő igenyek, amelyek a képzőművészeti tevé-
kenységet a valóság kézzelfogható, közvetlen, verisaikus ebrázolására ösz-
tónzik36; 2l a megelőző ,,mediterrán" és orientaliz4ló korszak kifejezés-
módjainak, technikáinak és formai hagyományainak észrevehető tovább-
közvetlen, szoros kapcsolat a keleti 96rö9 világ, vagyis a nyugat-
!t.ey; ,Z!
kisázsiai partvidék és szigetek aiol és ión telepüéseinek művéúetével;Óz sok
éú{..:(a YI. s"ázad, közepe és az Y. század eleje kózött) meehat&Iozla az
etruriai képzőművészeti kultúra lényegében egységes képéí;ezért beszelnek
ebben a korban ión-etruszk művészetről; 4/ a helyi művéútevékenységkereté-
ben jelentős művészegyéniségekés magas színvonalri művészeti iskolák feltű-
nése (Vulci és Perugia bronznűvesei, olpn festők, mint p€ldául a Briró Sírjáé
Tarquiniában; veii terrakotta szobrászok, mint az ,,Apollo'' mesteíe és köve-
tói stb.); ezektől lehéz volna elütatni az igazi, erediti és sokszor erőteljes
alkotó tehetséget.
A tórténetni kép teljesen meg!áltozik az Y. század első felében. Görög-
országban az archaikus művészet klasszikussá alakul át, és ez a folyamát

Pallottino,_ ,,Partecipazione'' e senso drammatico nel mondo figurato degli

:vö._y_.
Etruschj [,,AtéIés"és drámai érékaz etruszk képzóművészet világában], Arti Figu.ative, iI,
1946, 149 sk.

t
I66 I
1
 görög mes_
alapvető jelentőségű az emberi kultúra történetében, De a nagy
t"."t ,titor, árkózotabbá válik, ,,nemzetibb,, jelleget ölt, és a művészet
peloponnésosi városok köré tömörtil, Részben poü-
iái.g Átne., valamint a
,í;i_eÁ*aa okok miatt is a periferikus vidékek lehanyatlanak. Etruria el_
'A klasszikus kor izeüeme mint egy meg nem ismételhet6 és
."lg.t""rOa*.
uánoáatatlan alkotó pillanat megnyilvánulása nem talál visszhangra az
r. világában, ahol különben is megszűntek azok a szerencsés törté-
"i*rrt
,.rrni tOitir-e-"v"t, amelyek az archaikus művészet virágzásának kedveztek;
ilsaí;;Úr. és traoyotiá" korszaka kezdődik meg, ígyistehát az egész V,
*J"á i"ryá.a" és még a LY. szízaő nagy részében azt látjuk, hogy
és kifejezés,
i""Jrt erri.rt az archaikus hagyományt képviselő motívumokarchaizmusból
;á;k *8Y azok, amelyeken-á ,,szigoni stílus", vagyis azhatása érződik.
u- tru..ati. formikba vezető korszak görög múvészetének
jellem-
Á .egi nr..;.re.ro..ák megkésett továbbelésének a periferikus területekre
)Í;ir"*ii. (mint példáil Ciprus egyidejű,,szubarchaikus- művészetében8?)
;ki;;ilác&, migmutatkozik Etiuriában. A klasszikus haüísok 'assan
és
fogva
."J-anyoán érvén}esiilnek.Ebben a légkörben, amelybó,l kezdettől
Űáiiiirt * egyseges és általános elfogadott hagyomány, eleven művészetr6l
tlr";"reJáóá eredetiségének egy_egy felvillanása tanúskodik, a kézmű_
"*t-u terén pedig továbbra is a bronzművesek működése a legélén-
"..i."t.Ú
kebb.
Ó0.0go..rag és Etruria között a művészeti kapcsolatok lV, sÁzadtól
^ korban, hogy
áeg újra, és folytatódnak az egész hellenisaikus
négtir Úa"oruuaiunák a máshonnan már jól ismert
"lwen"Ínet jelenségbe: a köztársa-
.igleee" és a császárkor elején a rómaiak_ által. egységesített Itíüa folött
g|Za"Jnarc"ir.usba. De az eiruszk képzőművészek magatartása görög mű-
a
ié.""ttel szemben mintha megváltozott volna az archaikus idők óta, Nem
lJet szó többe egy közös foÁakincs valamiképpen eredeti feldolgozásáról;
inkább az,,idegeni pelalaképek többé_kevésbé hű és sikerült utánzásáról
be_

szélhetiink. Nemcsak bizonyos formákat és egyes tipológiai motívumokat

vesznek át, hanem egész kómpozíciókat is lemásolnak, főleg nagyfestészeti
eiOtep"trOi, épületek?s tárgyai díszítésére.A művészeti tevékenységnek
erre
u" utor.O sLuiasrára vonatkóztatva indokolt volna egyes mai kritikusoknak
ii i hogy Etruria a görög világ ,,gyatmata" (ami egyet
^"ebutar"ása,
jelent művészi eredetiségének tagadásával),. ._
' Figyelembe kell azonban ,en ri a h"né"is"tikus kori etruszk képzőművé-
.r"t rlt egy ma.it, teljesen eltérő és sokkal fontosabb vonását is, Egyes műveken
n"gy .átérc.opo.toioo, főleg a sírművészetben olyan motívumokkal és

The Qpro_
s?The swedish cyprus Exp€dition [A sved Ciprus+xpeűciól. IV, 2 ; E. Gjerstad,
cipru§i
Geometric, Cypóarchaic and §pro,Classical Peíiods [A, cip_rusi .geometrikus,
archaikus is áirusi klasszikus korszak], 1948, 93 sk,, 117 sk,, 364 sk,

L67
 stilusmegoldá§okkal találkozunk, amelyek határozottan ellentétben állnak
a
klasszikus ízléssel:szilárd és geometrikus szerkesztéssel,
,,befejezetlen- formák-
kal, aránytalanságokka|, kifejező részletek eltúlzásával §tb. F;lmerül a kérdés:
vajon.fehet€, és mi|yen mértékiglehet ezeket úgy magyarázni, mint távoli
archaikus formulák továbbelését az etru§zk vallásos éIei merev szertartá§os-
ságának kedvező légkörében, e§etleg mint minden folytatás nélkiili népi
rög-
tö_nz9s€k9t vagy éppen mint a fogyatékos kézművestecbnika véletlen mipviÍ-
vánulásait, De arra is lehet gondotri, hogy, ha csak közvetve t, Ótlan
1lvfyet műkiidésének kisugárzásaival állunk szemben, akik átvettek ő§;gi
helyi hagyományokat, és saját alkatuknak megfelelően dolgozták fel a görö!
mijtákat, új kifejezési formákkal kísérletezve. Ez a íeltételiástizonyosieggá
vrilik a portréművészetterén, amely valódi, eredeti remekművek,it
t "Ó
bronzok, festmények stb.) és megszámlálhatatlan másodrendű munkát hagyót
ránk (varkofágfedelek, terrakottaszobrok); az utóbbiak megint arról tanúskod-
nak, hogy a nagyobb mesterek működésének a központja kór tartós helyi ha_
gyomány alakult ki.
Az etruszk portré, szemben a göröggel. bár eredeüleg abból merít (a IV.
században), és néha azt idézi vissza (a hellénisztikus iorban), ana törek_
szik, hogy az arcvonások és bizonyos értelemben az egyéni,,je eg'' vissza_
adásában a valószínű kifejezes legmagasabb fokát éde ii, meüőzve a termé_
szetes formák szerves összefüggését s a lényeges elemeket hang_
stllyozva a vonalak és tömegek egyszerű, aurÚ,
átmenet nélküli és gy ak ran er ő telj e J h a s z n á l a t á v a l.
|
7zf1,a4 mondhatjuk, rij stílus, új művészeti hagyomány sziiletett, amely jól
körvonalazható, és fiiggetlen a görögségtől; ez a hagyomány -de
,,etruvk';,
még inkább általánosan ,,itáliai", mert fejlődése folytátódik az etruszk nép
lehanyatlása után is a római Itália és a császárkori nyugati világ művészetében.
A valóságnak ez az ,,expresszionista'' szemlélete, különösen a portréművé-
szetben, de más műfajokban is, elevenen tovább él a császárkoi első sáza-
dainak népi művészeti áíamlataiban, elterjed az európai proünciális mű-
vészetben, hatalnas erővel rljra feltűnik az i. sz. II. század végénekés a III.
századnak római udvari nagyművészetében, és az egyik legjelentősebb alkotó-
eleme lesz a késő-ókor és a középkor művészi kultrtrájánakaa.

88 Vö.
G. Rodenwaldt, Über den Stilwandel in der Antoninischen Kunst
lstilusváItoás az
AntoDinus-kor műyé§zetében], Abhandl. der Preuss. Akademie der wiss€ns€h., Phil.-Hi§t.
Kla§se, 1935, é§ Römische Reliefs. Vorstufen zur spátanüke
fRómai dombormúvek; a késő-
an:k művészet elófutárai], Jabrbuch des Deutsch. Archáol, Instituts, Lv, 19€, 12 §k.;
M,. Pallottino, civiltö romana, arte figurativa e omamentale
[Római kultúra, képz6- ás dí:
§átóműYészer], 1940, 8l §k.; R. Bianchi Bandinelli, Tradizione ellenistica e gu§to romano
ne]la pittura pompeiana [Helléni§ztikus hagyomány és római ízlésa pompei
fesiészetben], La
cíitica d'arte, IV, 1941,3 sk.
r-

Ix. FEJEzET

Életmód és szokások
Képzőművészeti források. Az etruszk élet szín-
helyei: a yáros és a lakóház. Az etruszk élet
formói. Gazdasági élet és technika. Fegyverzet
és ruházat

Bármilyen fontos is egy nep szellemi életének megismerése vallásosságának,

gondolkodásának, szervezeti formáinak, művészeti készségénekmegnyilvánu_
lásain keresáül, azt mondhatjuk, hogy sohasem fogunk igazán közel férkőzni
hozzá, és nem tudjuk megérteni legbensőbb lelkivilágát, ha nem nyílik lehetősé_
günk arra, hogy tanulmányozzuk, és megértsük mindennapi életénekvonásait,
behatoljunk lakóházai belsejébe, meglepjük családi környezetében, megismer-
jiik hagományait és szokásaitl.
Kétségtelen,hogy az irodalom - különösen némely megnyilvánulása, mint a
vígjáték, a szatfua, a levélgyűjtemények stb. - pótolhatatlan forrást jelent az
antik népek magánéletének és szokásainak megismeréséhez.Az etruszk iro_
dalom teljes elpusztulása - ha egyáltalán feltehetjük, hogy vataha is létezett
benne az olyan magán- vagy ,,polgári" jellegű irodalrni műfaj, rnint amilyen
a római szatíra vagy epistola - értékeseszközetől fosá meg a régi Etruria
családi élete és szokásai rekon§tíuálásának.
Az irodalmi források meüett azonban ott vannak a tárgyi emlékek, vagyis
egyrészt a sírok belsejében sírmellékletkéntvalóban fennmarudt árgyak,
ynlamint n6grrknak a síroknak típu§a, sajátságai, elhelyezése és a települések,
sajnos, igen gyér maradványai; másré szt aképzőművészeti alkotások, amelyek a
korabeli élet valóságából vett jeleneteket ábrázolnak. Az ilyenfajta emlékek
teíénEtruria kűönlegesen kivátságos helyzetben van. Eműtettiik máí azt a
meggyökeresedett hagyomfilyt, hogy az elhunyt körü a sírban a leheó leg-
hitelesebb és legpompásabb formában ríjra megteremtik életénekkörnyezé-
tét, ékszerekkel, fegyverekkel, szerszámokkal, házltatási berendezési tárgyak-
kal; ennek köszönhetjük, hogy az etruszk sírok ásatásai olyan bőségis és
közvetlen forrást jelentenek az emberi öltözéknek, a fegyverzetnek, a ház felsze-
l A jelen fejezetben tárgyaltaha yonatkozólag vö, elsősorban: A.
Solari, La vita pubbüca
e píiYata degli Etrus€hi [Az etruszkok köz- és ma&inélete], 1928; J. Heurgon, I-a vie quoti-
dienne chez les Étrusques [A mindennapi élet az etruszkoknál], 1961; A. mtng, Zur Sitten-
geschichte der Etruskel [Az €truszkok szokásainak történetéhez], Gymla§ium, L)ofl, 1964,
17 sk.

169
reléset alkotó árgyak formájának és a mindennapi élet használati tárgyainak
megismeréséhez. Az egyetlen - sajnos, alapvető fontosságú - koílátozást az
jelenti, hogy a nem időálló szerves anyagból késziilt dolgok, például a szöve-
tek, bőrök, vesszőfonású és fából készült tárgyak stb., szinte kvétel nélkül
elpusztultak. Az itáüai éghajlat az esetek túlnyomó részében nem kedvezelt az
üesfajta holrnik fennmaradásának, amelyek pedig bőségesen fordulnak elő
az egyiptomi sírokban; épp ezért az antik Etruria ,,néprajza" egyes részle-
teiben hiányos. Csak kivételesen - például Cerveteri, Bisenzio, Vulci sírjaiban -
sikeriilt faedényekre, -bútorrészekre és -szerszámokra, vesszőkosarakra, bőr-
díszek darabjaira stb. bukkanni; megrnaradtak kis kelmedarabok is és szö-
vetek nyomai a bronzok o.ridált felületén',
Elsősorban a képzőmíivészeti alkotások teszik lehetővé, hogy a fennmaradt
tárgyak használati módját, a mindennapi életben szokásos alkalnazását el
tudjuk képzelni, és hogy a berendezés képételpusztult darabjaival kiegészit-
siik. Ezeknek, különösen a sirfestményeknek olyan dokumentációs értékük
van, amely felülmúlja a klasszikus világ más népeinélfennmaradt művészi
ábrázolások szokott értékét,kivéve a római világ néhány ,,népi" falfestményét és
domborművét, de ezektalán éppen azetruszk-itáliai hagyományból medtik naiv
rea|izmusukat és közvetlen kifejezésmódjukat. A görög művészetben az archai-
kus kortól kezdve az ember veszi át a legfontosabb szerepet vagy egyenesen a
kizárólagos főszerepet, a környezefiajz majdnem mindig néhány nélkülözhe_
tetlen és az emberalakkal szorosan összefüggő részletre korlátozódik, nem-
ritkád c§ak szimboükus vagy utalásokkal jelzett megjelenítésben. Az etruszk
ábtáz,olóművészet viszont, úgy látszik, a ke|eti népek elbeszélő jellegű előadás-
módjához kapcsolódik, és siireti a háttér valószerű ábrázolását. Így a sírfes-
tészet és -szobrászat bevezet, mondhatnánk bedob egy feüdézett valóság
kellős közepébe, és akármilyen naivak és stilizáltak is megjelenítési formái és
technikája, a legnagyobb mértékben, szinte fényképszerűen hű a téma vissza-
adásában. Aki formanyelvük nehézsegei ellenére tud olvasni ezekből a képek-
ból, aki le tudja őket ,,fordítani" - de gyakran még a fordításra sincs szükég -,
azt bozzasegitik, hogy teljesen részt vehessen lakomákon, táncokban, játéko-
kon, ahogy- részt veheteit valaki kétezerötszáz éwel ezelőtt. Ésa jelerret
ztltalában hűséges ábrázolásával együtt jár az aprólékos hűség a berendezés és
a r,lházat egyes részleteinek megörökítésében.
Az etruszk élet régészetitanúbizonyságai e nép történetének egész folya-
matát végigkísérika kezdeti időktől a római csásárkor küszöbeig; ami kiilö-
nösképpen a képzőművészeti forrásokat illeti, leggazdagabb emlékanyaguk
az etruszk kultúra aranykoráből, azaz a VI. és V. századből yaló; a festett sí-

' A római Museo Nazionale di

villa Giuliában órzött anyag nagyrészt kiadatlan. vulciía
egy utalás: studi Etru§chi, III, 1929, 109 sk. Más fatáreyakról vö. studi Etíuschi, Ix, 1935,
267 sk,ix,1936,36r sk.; xII, 1938,237 sk.; XlV, 19,10,305 sk.; xv, 1941,267 sk. stb.

l70
k íok legnagyobb íészeekkoí keletkezett. Ezért főleg erre a korszakra hivat-
lZ kozunk - amrlgy is ekkor alakul ki és körvonalazóűk pontosan az etruszk élet-
}. felfogás-, bár figyelembe vessziik azokat a változásokat is, amelyek, különö-
ll sen a szokások tetél, a századok folyamán végbemennek. Természetes to-
E vábbá, hogy az emlékanyag nyújtotta adatok túlnyomóan a társadalom
o vagyonos és felső osztályaira vonatkoznak, mert hiszen ezeknek engedték
meg, és írták elő anyagi lehetőségeik, családi tekintélyiik és büszkeségiik,
: hogy nagyszabású és tartó§ síremlékeket készíttessenek,ezeket feldíszítsék,és
r- berendezzék.
i.
lt Elóre keü bocsátani a régi etruszkok társadalni és magánéletének bemu-
cl t^ásához, hogy történelemellenes volna ezt a teriiletet elszigetelten elképzelni,
h. szembeállítani a görög-itáliai világ kulturális formáival - amely világhoz az
ik etruszkok is hozző tartoznak íiildrajzi és történeü szempontból egyaránt -
vi vagy olyannak képzelni, mint ami nagyon kűönbiizik, és távol áll a korabeü
é§ görögök vagy más fejlettebb itáliai (és ugyancsak görög műveltséggel átita-
úv tott) nepek szokásaitól és hagyományaitól. Az etruszkoknak kétségkívülvolt
|r- egynéhány önálló hagyományuk, amely sajátos hiedelmeikhez és §zertartásaik-
la hoz kapcsolódott, de a társadalmi szerve7ot, a technika, a szokások, sőt
F még a divat alapvető jellegét sem lehet különváasztani a környező világétól.
!l- Az egyik leggya}oribb tévedés,amelybe nemcsak a felüetes műkedvelő tör-
* téné§zek, hanem néha még maguk a tudósok is beleesnek, az, hogy az et-
b_ ruszkoknak valamiféle sajátos urbanisaikai elképzeléstvagy kiilönleges áram-
i3- Iástani jártasságot tulajdonítanak, hogy ,,etruszk fémtechnikáról", ,,etruszk
ág orvostudományról" s egyáltalán,,etrusz-k szokásokról" stb. beszélnek, mintha az
es ismeíeteknek és az életnek eznk az oldalai - amelyek olykor túlzottan nagy
a- szerepet kaptak az antik világnak Etruriával kapcsolatos anekdotairodalmá-
*- ban - valóban az etruszk kultúLía kizáíólagos vagy kiilönösen jellemző ténye-
zői volnának, nem pedig egy szélesebb körű kulhíLra közós kincsei, sőt leg-
l(F többször ogyenesen provinciális kisugárzásai a görög kultúLra találmányainak
rct és vívmányainak,
;és Nézzük pélűul a városi szervezet eredetének és fejlődésének kérdését;ez a
szeíye7-et az alapja az etruszkok társadalmi, poütikai, gazdasági és kultu-
n, rális berendezkedésének, A vriros Etruriában sajátos vallási jelentőségű volt,
llo- és legalábbis elnéletben, az a|apítás rítusa, a határ, a kapuk, az utcák,
pk a szent épületek eüelyezéses a szertartáskönyvek előírásait követte. Ennek
sl- ellenére nyilvánvaló, hogy a városépítésrendszere itt - szemben az elszőrt
lakóhelyek és falvak őskori rendszerével - keleti és görög minták nyomán
iira
B5, 8 A források C. o, Thulinnál, Die etíuskische Disziplin [Az etruszk fegyelem], III, Die
l futualbücher [A §zertartáskönwek], 19o9,3 sk,

171
alakult ki, és az első itáliai görög településekkel párhuzamosan fejlődött.
Az elrendezést szabályozó terv, egymást keresztező és pontosan tájolt utcákkal
- amelyet gyaktan az etruszkoknak tulajdonítottak, nem annyira a forrá-
sok (ezek koíántsem egyértelműek e kérdésben), mint inkább Marzabotto,
Capua, Pompei stb. példája alapján - valójában a görög városepítészet egyik
legjellegzetesebb megnyilvánulása, és mát az archaikus korban továbbterjidt
nyugat felé, majd új és szigonibb formákban jelent meg az Y. szánadban,
amikor a hagyomány által,,hippodamosinak" nevezett városépitészet_
ben nyeít szentesítést4. Róma fejlődésének analógiájára - amely különböó
dombokon fekvő néhány ősi falu egyesüléséből jött létre (bár ezt sem lehet
történetileg teljes bizonyossággal kimutatni5) - arra lehet gondolni, hogy az et_
ruszk városok fokozatosan alakultak ki egyes őskori vagy kora történeti tele-
pülések egyesülése révén;ez a Villanova-korszakban mehetett végbe (a korai
városi fejlódésnek ez a fokozata ismerhető, fel Bolognában6) és főleg É,vak_
Etruriában, talán később is. De az, hogy a nagyobb városok jól körülhatárolt
magaslatokon helyezkedtek el, és sírokkal vannak körülvéve, mintha éppen el_
lenkezőleg, egy már a kezdettől meglevő egységes városi szervezetre utalna,
amelyet esetleg.a peremén épült házcsoportok és kisebb községek gyűfiíje vett
körül. Mindenesetre jelentős méretű városfalak már az archaikus korban
feltűnnekz; arra gondolhatunk, hogy a város egységes jellegét már korán meg-
adta a göíóg város ,,agorá"-jának niegfelelő politikai, vallási es kereskedelmi
központ, ahol a társas élet tevékenységeielsősorban zajlottaks.
A családi élet központja a háa volt; a rá volatkoző kérdésekkel ideje
most részletesebben foglalkozni. Sokat vitatkoztak az etruszk ház sajátos-
ságairól; igen gyakran elvont építészetiobjektumnak, mintegy típusnak tekin_
tették, ugyanú8y, mint peldául az úEynerezett ,,pompei'' házat - amely
lényegébenhűségesen követ egyetlen eredeti szabványtg. Valójában az etruszk
polgári lakások rekonstrukciójához felhasználható számos adat jelentékeny
eltéréseket tartalmaz és olyanokat is, amelyek nem magyarrizhatók a fejlődéssel,
vagyis az etruszk kultúra egymást követő korszakai §orán történt változások-
kal. Közvetlen források a házalapok maradványai; ilyeneket Etruria több
. vö. F. casta8noli, Ippodamo di Mileto e l'urbanistica a pianta ortogonale
lMitétosi Hip_
podamos és a derékszögú alaprajzú városépíteszqtl, 1956.
5 vö. M. Pallottino, Ir
origini di Roma [Róma ercdete], Archeologia Classica, XII, 1960.
1 sk,
6 Ld, fentebb, 86 §k. tl4. l. és a vonatk. jegy7sbk.
7 vö. l53 sk.
8 Az etruszk városépítészetről
általában ld. még újabban: P. Lavedan, J. Hugueney, Histoire
de I'uíbani§me. Antiquité [A városépítészettörténete. Ókor], 1966r, 296 sk.
9 G. Patroni, L'origine
della domus [A domus (ház) eredetel, R€ndic. Accad. Lincei, V,
XI, 1m2,467 sk.; A. Gargana, La casa €trusca [Az etruszk házl, Historia, 1934, 2o4 sk.;
G. Patroni, Architettura preistorica generale ed italica [Őskori építészet,őskori épitészet
Itáliában], Architettura etrusca [Etru§zk építészet],1946,294 sk.

172
a
helyén, de főleg a Viterbo melletti Acquarossában és a Bologna melletti Mar,
I
zabottóban találunk - ahol egy teljes lakott település tárul szemünk elé -, to_
vábbá Vetuloniában, Tarquiniában, Veiiben és végül Rosellében is, A törté_
t

nelem előtti, kerek vagy ellipszis alakú lakóház helyébe már az etruszk
mű-
i
veltség hajnalától keáve mindenütt egyre inkább az egyerre,s vonalú házalap,
rajzoi tepnet; ennek a folyamatnak kezdeti szakasáról óriznek emléket a
l Vittanouá-tultrin" ,,kunyhó alakú" hamvumái. A síroknak és urnáknak a ház
alakjához idomítását í6kéntaz a felfogás sugallta, hogy a lralott élete
tovább
folyatóűkasirban;asíroknéhaalegapróbbépítészetiésberendezésirész.
ietókig utánozták a iakőházat. Főleg caere temetőjének 9ziklába vágott
sirjai
típusairól, alapraj-
:.i"nt!o"t .*"ti"kre éítékesbizonyíió anyagot, a lrázbelsők
u szobák elhelyezesé ről, az ajtők, ablakok, mennyezetek kiképzeséről,
"utiOr,
.ór;ig bútorokról ls (például asztalok vagy kerek kosara_k, ágyak, székek
"
.iU.l. Á tU.O építészetrö fóleg a sírok sziklába vájt homlokzatai nyrljtanak
aJaiokat a belú_etruriai Bleriban, Norchiában, Castel d.,Assóban. Értékes
tanúságokat jelentenek a háLz egész külső formfiának_ megismeréséhez, fóleg
a kesóti koiszakra vonatkozóan, a Chiusiban talált kis halotti urnák,
Eredetileg a ház tégtalap alakú, egyetlen helyiségből álló épület, enyhén lejtő
nyeíegtetőv;l fedve. A iegegyszefiibb !áltozatl.ez annak, a valószinűleg
,á.Úöldi útoo .lterjedt típu§üak, amely a mykénéimegaron és a Eőíögtemp-
iom ar"pro.map. De már igen korán kibővül, és bonyolultabbá váük külső és
ÚtiO or"top"r".nokos részékhouáadásáva| és a helyiségek megszaporodásá,
uui. C"...^Vr. századi sírjai a leggyakrabban olyan házalaptajzot tárnak
eúnt, ametyet valamiképperr az itáliai vagy,,,pompei" házalaprajzok ősenek
egy
lehet iekinténi: egy nyitott bejárati rész (ez megfelel a sír folyosójának),
köaépsó helyiég,:iaUn tis udvarral - a későbbi atriummal? - és ebből
nyíló
tei oraarO izoÚ; hátul helyezkedik el aházfő része: egy keresztben húaódó,
kazettás mennyezettel vagy nyeregtetővel fedett (de a ház tengelyére merőleges
irányu) helyiség; ebből egy, két vagy három nyeíegtetós szoba nyílik, A három-
szoúás változat-,,ametyneLló peldait tárták fel újabban Acquarossa telepiilésen,
tipikussá, ha nem is kizáróiagóssá vát, és jelentős hasonlósá_got mutat a három-
cellás etruszk templommal. Á keresztben húzódó helyiség felel meg valószinű-
pompei ház sár-
leg egyíészt a templom oszlopcsarnokos előterének, másrészt a
jellegzetes pompei
iÍ":ÁáV ra*l,rriie a hátsó három szobát őrizte talán meg a
tL naro- t"Á".-Meg kell említeni, hogy egyes esetekben a keresztben fekvő
yestibulum (előtér) pilléreken és oszlopokon nyugvó csamoknak volt kiké-
pezve, de uann"t otyon változatok is, ahol kör vagy félkör alakrl helyiségek
és suiar abkú gereióázattal fedett vestibulumok fordulnak elő, Az antik
for,
rások] úgy láts;ik, egyetértően az etruszkoknak tulajdonítják az atrium fel-
fed€zéséi'(áíítóla g ínaga az atrhm szó is etruszk; valóban az ahre sző
előfordul egy etruszk izövegben). Ennek megfelelője azonban nem fordul

I73
 elő az archaikus sírépületekben, hanem csak későbbi emlékeken ismerhető
fel, peldául a Mercareccia elnevezesű tarquiniai sírban, ahol az első helyiség
mennyezete megfelel az esőnyílásos atrium tetőzetének, továbbá a bertini
Staatliche Mus€en egy Chiusiból sármazó urnáján. Bonyolultabb és építé_
szetileg fejlettebb épiiletekről tanúskodik a firenzei Museo Archeologico egyit
urnája, amely kis palota modelljét mutatja, ívelt kapuval és két szinitel Űa_
mint egy másik urna Chiusiból, amelynek felső szintjén oszlopokra támuútoaO,
verandaszerű helyiség látiató. Nagyon kétségesüszont, vót-e felső szintjük
Marzabotto tömbökben összeépütt házainak.
Már utaltunk a bíioízatía,amely küönben meglehetősen szegényes lehe_
teü, mint minden ókori kultrirábanro. A sírfestmények és -szoborművek is
ábrázolnak űszes lábú ágyakat, élénksdnű és geometrikus rajzrl, festett vagy
hímz€tt takarókat és párná"kat, négyszögletes vagy kerek asztalokat, tróű
alah1 székeket, zsámolyokat, lábtámaszokat stb. Jelegzetes a náűonatú vagy
fa karosszék kör alakri üéssel és nagy, felfelé szélesedő támlával; plasaikű
óbrázolása előfordul Cerveteri néhány sírjában, bronz mása Chiusi és Pa_
lestrina sírmelléHeteiköá, márvány ráltazata pedig a ,,Corsini-szék''u elne-
vezesű kiilönös, késői archaisáikus emléken. Ez a forma tovább él, és ríjra
feltűnik a római csásárkori provinciáüs kepzőművészeti ábrázolásokon, és
hagyománya mep,arad az európai népm{lvészetben is. A berendezéshez tar-
toznak a bronzkandeláberek is; ezeknek számos eredeü póldánya maradt fenn,
és ábrázolásaik a festményeken is megtalálhatók. Vannak köaiik ma§as, nyí-
lánk alakúak, tetejükön kis szobrocskával és madárcsőr alakú hegyekkel; a
gyertyákat vagy fáklyákat ezekbe a hegyekbe szúrták be. De bővin keriil-
tek elő olajlámpa-tartók és füstölők is, tetejíikön kis medenével, továbbá
a §zoba mennyezetéíe függesáhetó lámpások, mint a híres, figurális jetene-
tekkel díszítettcortonai gyertyatartó. Számos bronz- vagy agyagedény is
_

maradt fenn, a nagy üstöktől és keleti eredetú, hfuom iábon vagy kárek
talpon_álló archaikus félgömb alakú fazekaktól a Görögországból bihozott
vagy Etruriában utánzott edényekig: amforák, keverőedényei (a bornak),
hydriák (háronfülű vizesedények), kancsók, §itulák (vöd;ök),'se.penyOt,
táIak, kupák, kelyhek, poharak, álatok alakját :utánzó kenőcstartók stb.
Természetesen ritkábbak lehettek a nemesfém edények aranybóI, ezüstből vagy
aranyozott ezüstből; ezsk ábtázolását néha a festményeken is láthatjuk. A bÉ
tokunkban levő példányok majdnem klzárőtag az oljrentalizáló korszak sírjai_
nak mellékletei között keriiltek elő.
. A tegrégibb agyagedények (vIII-u. szánad) dunán ósszegyrirt, rosszul
iszapolt agyagbót (impasa) készütek, felületíiket faléccel simíiótták el; kii-

m G, M. A. fuchter, Ancient Fumiture: Greek, Etruscan and RomaD [Ókori görö& etíu§zk
és római bútorok], 1926.
llP. Ducati, Monumenti Antichi dei Lincei, xxlv, 1916, 4o1 sk-

174
lönböző színezesűek (feketék, sötétbarnák, vörösek, sárgák) és formájúak,
néhafémbőlkészültmintákatutánoznak,plasztikus,bekarcoltvagyfestett
áir"íté."kk t. A VII. századtól kezdve göíög hatásra elterjednek a finoman
iwapott agyagedények festett geometrikus vagy alakos dívítéssel;töm€gével
rr"áat tJ, Ú*oalat r.1 és utánozzák a protokorintho§i, korinthosi, ión,
rrrodosi, spartai, ,,"t uttl.i", attikai edényeket, Késő,bb, aYI. szÁzad
közepé-
lOi t"ÁJ és az egész Y- század folyamán kizárólag attikai kerámiát im_
portatnat, etőszOr a- fekete-, majd a vörösalakos yyák^::! belföldi ketámia
lgyik, vjoszínűleg az impasto-technikából kiatakutt válfaja a fekete agyag
végétől azY,,szÁzad elejéig uralko-
i6"""ir".ol-t"*.á, amel} a VII. század
iit e,úau* náltozatos formáiva1; jeüegzetcssége a íényezettfeliil€tű fekete
;"gy árk" agyag. A, IV. században az attjkai és a Dél-Itáliában készült
a vörös alakokkal festett edények; helyi iskoláik
"JEiÁ.i"ta:7ólterjednek
Ú;1 ; l.S;t"sabb ialiszk területen működött, de tudunk még ilyenekről
fi;ib;r, Öhiusiban, Perugiában, Volterrában stb, ré9őb! trilsúlyra jutnak
i irÁvorott vagy'feketJ és vörös mázas agyagedények, olykor alakos
áolntoáiiu.tt"l iagy mintából préselt díszítésekkel.Ebből a késői produk_
r".irOait azutáí ki a, arcuói nagy edényipar, amely a.császárkor elején
iliieriu,, e" megindítja a római világ jellegzetes, ,,terra sigillata,, elneveásű
"iOmr
t..e]"iajao* tJrmelését. A fém_ és égetett agyagedényeken kiviil meg kell
emütení a Keletről behozott elefántcsont, alabástrom, üvegpaszta edényeket
l, n"rvi *ao"",aikat, továbbá a faedényeket; ez utóbbiakból csak kivéte_
- ,i maradtak
képpen fenn eredeti példányok,
xa, teljes berendezéséről: a bútorokról, szerszámokról, hasznáati tár_
gyakról renákivül világos, az antik világban egyedlJá[ó képet tár elénk Cer-
iáteriten a Stukkók vagy más néven Domborművek Sírja, Ez egyetlen nagy helyi-
,Jg, na, *r...iének iórmájában; falában fiilke alakú rekes_zek nyílnak ág,vak-
tuj, rron"rt.É számára, míg a falak és a pillérek felüetét festett §tukkó
"gy
"-
áommrművek díszítik;ezek felakasztott tárgyak hatását akaíják kelteni. Lát_
n"iOt itt fegyverek 1sisatot, pajzsok, kardok, lábvértet), edények, virág-
koszonik, egy legyeű, egy tarisznya, egy teljes hátizsák, nyársak, konyha,
tlr"t, .""r.á-oi 1re3sz",É.apOrogó, kés), egy kerek asáa1,,kötelek,
fatálcá,k,
botoí stb.12. Ezek a"ibrárro|ásőkmeglepó hatást keltenek. Bámulatos, mennyi_
re hasonló vagy éppen azonos formájú ezeknek az i, e, III-il, szizadban
használatos tár-gyaknak némelyike és sok, a nép és a háztartás körében egészen
nupj"iotig r.ori- aíadt tárgy, iéldaul a négysztigtetes ko:ryhai fatálcák, a háti-
zsái stb. idevonatkozó ismereteinket az etruszk temetők sírmellékletei között
legye-
talált eredeti tárgyak (fegyverek és szerszámok) egészítikki, Ugyanolyan

12 vö. A. stenico, studi interpretativi §ulla,,Tomba dei.ilievi" di€ervgteri Fanulmányok

a cervetcri ,,Domborművek §írja- ábrázolásainak értelmezéséh€zl, studi Etruschi,
xx[I,
1954, 195 sk.

ű5
 zőket,,mint amelyeket stukkóban mintáztak meg a Domborművek
Sírjában,
vagy ábrázolták más etruszk emlékeken (például aiarquiniai
Pajzsok Sírjanak ás
a Bruschi_sírnak festményein), találtak Úronzból Populoniában,
a ,,legyezők'
tumulusában. A házikellékek közé sorolhatók
-űduroil, azaz a női szép-
ségápoJással kapcsolatos árgyak: a fedeles, bronz
^
hengÉs testű dobozok
(cisták) és a tükrök, az állat alakú fadobozkák a
torműtai szerek számára
§tb.

|. cazdaz2k naza;ban folyó élet rekon§tíukciója nem jelent küönösebb

nehézséget. Eműtettiik már a nő helyzetét, aki a féával
valá teryes egyenlőség
alapján vesz részt a lakomákon és ünnepségeken. Az archaikus
korban a nők
és ferfiak lgyana )n az ágyon végi€hevirve lakomá,nak. valószínűIeg
ene a
szokásra vezethető üssza Aristotelés kijelentése (Athénáios, I,
elru§+9k a nőkkel együtt esznek, ugyanazon köpeny alatt fekve''.
fi dj, hogy
?T. Az a
feltételezes_ is felmerült, hogy Ari§totelés tiielentése
e'gyá szarkofágok téves
értelmezésénalapul; ezeken házaspárokat Utni egy kópeny
alatt fei<ve, ez a
házasság szimból.ma. Az etruszkokná ugyanis ai'eskiivői
szertartáshoz tar_
tozott az a mozz2;nat - amit a zsidók máig megőriztek
pá_rt egy fátyollal takarták le; ezt egy kétséget-kiáúan
-, hog5r a jegyes-
értelÁeáető dombor-
pű fu.Y19"vitjt Chiusi egyik kis urnáján. be lehet, hogy a fátyolt valójában
hasznáJták a lakomákon heverve is. Mindenesetre aa Űi:ar*,
aősy a gOiOgOt
az etruszkokkal szembeni - talán régi politikai vetélkedes"ire
oissáve"itn"iO -
értellenségiik és ellenségességük fol}tán botrányo§nak találták
az etruszk
10
r.oT$s szabadságít, amely annfra küönbözótt a görög nő elártságától,
legalábbis a klasszikus korban; íg} könnyű és sáó táeszetes
volt az
etruszk nőknek olyan vonásokat és viselkeáést tulajdonítani, miítt
a hetérák_
1*, ry. "syldüli
nőknek, akik Athénben a férnakkal eglritt vettek részt
lí!l(omá.i(on. tgy születtek, és tet'edtek el
- minthogy a klasszikus világban
átalában kölnyedén elfogadtak és továbbadtak iókszor e[enórizhetetlen
P"l9k"t is, különösen a ,,barbárok'' szokásairól, arnelyek azután mintegy
.

irodalmi motívumokká váltak - a rrendemondák az etruúkok

erkölcstelensé-
géről, amelyeket részletesen ismertet Athénaios (tV,
153 d; VII, 5t7 sk.), és
amelyeknek visszhangja Plautusnál is megtalálhaió (Cisklűia,Il,
3, 20 ;k.).
Az V-IV. sÁzadtől az etruszk nók többé már nem fikve vesznek részt
a lako-
mákon, mint a férfiak, hanem üve ; ez a szokás aatán áIandósul,
és meghono-
sodik a rónai világban. Lakomák ábrázolásu több ággyal (általában
hfuom-
mal, ahonnan a római triclinil,T elnevezés erea;, mirit-petaaul Tarquiniában
a r9o9erd9t ában vagy a Triclinium-sírban, termdszetes és viáám egy-
,Sírj
:?"3iécc"1 teli képeket támak elénk. Látni azonban görög módon, pusáZn
férfiak részvételéveltartott vendégségeketis, ametyeli azu"tán meglehetősen

l76
 féktelen dorbézolásba is átcsapnak, bőséges italozással é§ táncotkal (a Fel_
iratos Sií Tarquiniában), Az ünnepi lakomákat, mint különben mlfu ünnep_
ségeket is űátékok, temetések stb.) íendesen zene és tánc kíséri,
I

tl
jelentős számrl ábrázolás a játékokkal és elóadásokkal kapcsolatos (a Jósok,
az Olimpiai Játékok, a Kétfogatú Kocsik, a Halotti Ágy stb. Sírja Tarquiniá-
ban; Chiusi festett sirjai és domborművei)l3. Nyilvánvaló, hogy az etruszk
életnek ezen a területén a göíiig hatás uralkodik, de úgy tűnik, hogy a görög
játékok és versenyek vetélkedő és hivatásos jellege az etruszk világban inkább
lát"áoyo, szórakoássá alakul át. A legnegkapóbb és legérdekesebb megjele-
nítéseennek a tarquiniai KétfogatúKocsik Slrjának kis fríze, ahol a festő nagy
sportpályát vagy cirkuszt ábrázolt egynás mellett hossz- és keresztmetszetben,
poronddal és fatribünökkel, az utóbbin a nézők helyezkednek el, a porondon
i versenyzők láthatók kétfogatúkocsijukkal, lovasok, birkózó és ökölűvó párok,
egy távolugró és egy rudugró, egy fegyvere§ távftltő (hoplítodromos), vetseny-
tiia,k es más különböző személyiségek; a,tribünökön a két nemhez tartozó
nézők a legéténkebb érdeklődést tanúsítják a versenyek kimenetele iránt, ahogy
ez izgatott aícjátékukból világosan kitűnik. Nincs kizárva, hogy a sportverse-
ny"Én a legtekintélyesebb családok tagjai is részt vettek. Meg kell ernlíteni
B
ezzel kapcsolatban a Truia elnevezésű etruszk játékot (ludus Troiae): egy labi-
i rintus aiakú, tekervényes pályán folyó lovasver§enyt. Egy archaikus etruszk
váza bekarcolt rajzán láthatjuk ábrrizolását, és tudjuk, hogy a császárkor elején
még szokásban volt mint a római fiatalság gyakorlatala. Népszerűbb jellegúek
a Átatványosok előadásai (egyensúlyozó művészek, lovas akrobaták, bohóc_
jelenetek), ahogyan a tarquiniai Bűvészek Sírja és a chiusi Majom-sír ábrá_
iolásain látjuk. Meg kell végül emüteni egy véresebb jellegű játékot is, amely_
ben a gtadiátorküzdelrnek előzményét lehet feüsmemi; ezeket különben az antik
hagyomány etruvk eredetűnek tekintette (Athónaios, IV, l53 f); mindenesetre
a régóta etruszkká vát Campaniából keriiltek Rómába. Valósánűleg a temet-
kezéii szokásokból erednek, mint enyhébb formája azoknak az embetáldoza-
toknak, amelyek sok primitiv kultúrában fejedelmek vagy neves személyisegek
halálát kisérik; a véres kiizdelemben ugyanis az erősebb vagy ügyesebb har-
cosnak lehetősége nyílik, hogy elkerülje sorsát. Ilyen küzdelmet mutat be a
Jósok Sírja Tarquiniában: egy gersu (a latin persona 'álatc' szónak megfelelő)
elnevezessel jelölt álarcos alak hegyes süvegben, dühös kutyát tartva pőtázon,
útánad íélnezíelenellenfe|ére; ennek feje zsákba van burkolva, és bunkót
l
13 Az ókori etíuszk spoltra yonatkozó dokumentációról a már idézett általános múveken
kívúlId. R. Passamonti. Giochi e gaíe pátékok 9s vers€nyek], vit a|taliaí\a,vll', |957 ,u, sz,,
75 sk.; Lo §port n€lla storia e n€ll'arte [A spoít a történelemben és a müvész€tbeD], Róma,
1960.
a la G, Q. Giclio|i, L'oiDochoe di Tíagliatella [A tíagliatetlai kolsó], studi Etruschi, nI, 1929,
l 11 sk.

177
tart fegyverként; alighanem egy elítélt,aki hátrányosabb helyzetben harcol, de
az is lehetséges, hogy sikerül leütnie a kutyát a bunkóval, és akkor a támadó ki
van neki szolgáltatval5.

Az antik Etruria gazdasági életének különböző vonásait nem könnyű re_

konstruálni, annál kevésbé, minthogy az esetek legnagyobb részében csak
szűkszalúL és közvetett adataink vannak; még leginkább a görögséggel és a ró_
mai világgal való összehasonlíás nyíjt segítséget. Feltételezhető, hogy eredetileg
az otszág lakóinak jövedelme túlnyomó részben a földművelésből és a pász_
torkodásból származot! de hamarosan forradalrni változásoknak kellett bekö-
vetkezrriük, legalábbis egyes vidékeken, az ásványi kincsek kiaknázása révén,
s a későbbiekben kiegészítette a jövedelmet a száLrazlöldi és tengeri kereske_
delem.
Elég pontos képet ad az etruszkok termeléséről történetük utolsó szakasá_
ban Livius ismert beszrimolója (XXVIII, 45) a legfontosabb annektált vagy
szövet§éges etruszk városok Rómának nyűjtolt hozzálárulásáról Scipio Afri_
canus tengerentűi vállalkoásához a második pun háboniLban. Az alábbi jegy-
zék kimutatja, mit szolgáltattak be az egyes központok legfőbb jövedelmi for_
rásaik szerint nyersanyagban és termékekben:
caere búzát és más élelniszereket
Tarquinia vásznatahajóvitorlákhoz
Roselle bűzát és faanyagot a hajóépítéshez
Populonia vasat
chiusi búzát és fát
Perugia bűzát és íát
Arezzo btlzát, fegyvereket és kész szerszámokat
volteíra búzát és szurkot.
Világosan kirajzolódnak ebből a déli és középső vidékeken a mezőgazda-
sági kerületek (Caere, Roselle, Chiusi, Perugia, Arezzo, Volterra); közülük
néhánynak még előnyére szolgált a megmaradt nagy erdők kitermelése is, míg
Populonia kifejezetten mint vasipari központ, Arezzo pedig mint ipari város
jelenik meg.
Az etruszk bányavidék túlnyomó részben Vetulonia (az érchegységekkel) és
Populonia (Elba szigetével) területét foglalja magában, hozzá kell azonban ven_
nünk a tolfai hegyek tömbjét is, ahol régi, később már kiaknázatlan bányák

1'íIasonló ábrázolá§ok voltak a Pulcinella és az olimpiai Játékok sírjában. vö. G. B€catti,

F. Magi, Le pitture delle tombe degli Auguri e del Pulcinella [A Jósok és a Pulcin€lla sírjá_
nak f€stményei] (Monum€nti della pittura antica scoperti in Italia), 1955; R. Bartoccini,
c. M. IJrici, M. Mor€tti, La tomba delle olimpiadi [Az olimpiai Játékok sírja], 1959,

178
nyomai találhatók. Az ércek (vörösréz, vas, kisebb mértékben ólom és ezüst)
kitermelése ezeken a területeken talán íészbenmég az őskorra nyúlik vissza,
de rendszeresen a vaskor elejétől kezdve folytattá&. Az érckitermelésaz archai-
kus Etruria tölténetében igen fontos, sót mai tudásunk szerint, bizonyos
értelemben, döntő jelentőségű; feltehetőleg ezeknek a természeti kincseknek
az értékesítésével függ össze a tinén városok egész fejlődése; ugyanakkoí a
görögök fenyegető fellépese és állandó nyomása Etruria partjain jelzi, milyen
fontosságot tulajdonítottak a brinyavidékek birtokbavételének, hatásuk alá
vonásának vagy akárcsak megközelítésének is. Az ásványok kitermelésének és
első mepunkálásának technikáját csupán egy-két régészeti jellegű nyom -
peldául az érchegységek egyes helyein ásott alagutak és a benniik talált szerszá-
mok vagy a vassalak Populonia környékén - és néhány antik adat alapján ismer-
jti&, ame|yekből például megtudjuk, hogy Populonia volt az elbai bányákból ki-
termelt nyersfém öntésónek első központja, innen küldték szét, de további
feldolgozására itt valószínűleg nem keriilt sor16.
Az etruszk termelést nagymértékbenmeghatározta a terület fémgazdag,
sága; ezt tanúsítják a sírokban bőven előforduló fegyverek, szersámok,
bronz- és vaseszközök. Különösen jelentősek a Vetuloniában, Vulciban, Bi-
senzióban, Perugia környékén, Cortonában talált művészi fémmunkák; Livius
már idézett megjegyzése említi ezenkívü Atuzőt is (ahonnan a híres bronz
Chimaera származik). Az etruriai vasat és bronzot Campaniában is feldolgoz-
ták; valószinűleg innen jutottak tovább az ásványok és a kész termékek a
göröglakta terüetekre (Diodorus Siculus, V, 13). Görögországban hírnévre
tettek szert az etruszk bronztrombiták; az athéni Akropoüson találtak egy
vulci típusúháromláb-töredéket1?. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a ké.z-
mííves-és ipari termelés más ágait sem, például a szövést és a bőrfeldolgoást,
küönösen a lábbelikészítést,ennek termékeit ismerték, és bbonyáta nagy atá-
nyokban importátták a mediterrán területeken (Pollux, VII, 22, 86).
Tudjuk, hogy az etruszkok fejlett technikával rendelkeztek a víz felkutatásá-
na}, kihasználásának és szabályozásának terén. A víz keresését az aquilices,
valamiféle varázsvesszős forráskutatók végezték.Plinius rNdr. Hist., III,20,
120) beszél a Pó alsó folyásánál az etruszkok által ásott csatornákról; való-
ban, Etruria tengerparti részénektöbb helyén találhatók alagcsővezeték-rend-
szerek a rómaiak előtti időkből, és ezekből kitűnik, hogy nagy ütemű vízmű-
építkezésfolyt talajjavitás és öntözés céljaira. Nem tudnánk mivel megmagya-
rázni a toszkán-latiumi mocsárvidéken, a Maremmán és a Pó alsó folyásánál

16A2 etíuszkok brinyaiparáról és fémfeldolgozó technikájáróI: G. D'Acchiardi, Studi

Etru§chi, I, 1927,411 sk.; m, 1929,397 sk.; Yö. még studi Etru§chi, xI, l937,305sk.;xv,
l94o,315 sk.] )o<, 1950,303 sk.; )§oL 1952-53,29l sk.; xxnI,D54,291sk.; )o(V, 1957,
305 sk.; )o(VIL 1959, r91 §k.; L. cambi, La metallurgia etrusca [Az €truszk fémipaí],
Tyrrhenicá, 1957, 97 sk.
17 vö. 69. l. 3, sz. je$z.

179
virágzó életet, ha már az etruszk műveltség aranykorában is elterjedt volna ott
a mallriás fertőzés; elsősorban ugyanis ez okozta a késő-hellénisztikus korban
sok part menti etru§zk város hanyatlásátle.
A nagy nemzetközi áruforgalom aranykorában a kereskedelmi ügyletek zö_
me , mint már többször említettük, az árucikkek cserejével bonyolódott. De szo_
kásban volt az is, hogy nyers rézzel (acs rude), megmunkált fémtárgyakkal,
görög pénzekkel (amelyeket az i. e. VII. századtól kezdve vertek) és valószínű-
leg ezü§ttel is fizettek; ez utóbbit a Földközi-tenger keleti medencéjéből szár-
mazó sűymértékkelmérték(helytelenül ,,perzsa láb"-nak nevezték, és kb.
5,70 grammot tett ki), amely azután jell€gzetessé vált az etruszk súlyrendszer-
ben. A szorosabb értelemben vett pénzek verése ezüstből és aranyból azY. sá-
zad derekától kezdve indul meg, főleg Populoniában, DéI-Itlilia görög pénzve-
résénekhatására, az etruszk és chalkisi súlyrendszer alapján. Csak jóval később,
miután EtruriaalV. század végénRóma hatalnra alá kerütt, fordulnak elő ön-
tött (aes grave) és vert bronzpénzekrg.

A bolognai Certosa figuráüs jelenetekkel díszít€tt bronz situlája, bármilyen

eredetű is, értókes adatokat nyú:it a Pó-síkság településeinek az i. e. V. sz ázadban
az eüuszk műveltség haüí§a alatt kialakult életmódjárólzo. Igen érdekes az
edény felső ftízénábránolt katonai felvonulás; láthatunk itt szekercevel fel_
fegyveízett lovasokat, három szakasz gyelogost, akik, mint fegyverzetük mu_
tatja, kiilönbiiző fegyvememekhez tartoztak, és egy csapat utászt fejszékkel.
Az etruszk hadászatról kev€set árul el a hagyomány, de tudjuk, hogy a rómaiak
legkorábbi katonai szervezete sokat köszönhet Etruriának. A legelső időkben
kocsikon harcoltak, a VI. századtól kezdve azonban kizárólag a lovasságot alkal_
mazták. A certosai edényen a három gyalogsági fegyvernem a három római
katonai rendet: a jelitest, principest és a triariií juttatja eszünkbe.
Támadófegyver a nehéz lándzsa volt bronz- vagy vasheggyel és saurótérrcl
fiándzsaerősítő], továbbá a könnyű lándzsa vagy gerely, a hossni kard - ennek
használata, úgy |átszik, már az archaikus korban megszíint, és csak a késő_

13vö. P. Fraclafo, La malaria e la storia degli antichi popoli classici [A maliria é§ az

ókori klasszikus népek története], Atene e Roma, xxII, 1919, 57 sk-; N. Toscanelli, La
malaria nell'antichitá € la fin€ degli Etruschi [A malária az ókoTban és az etruszkok pusáu-
lása}, 1927.
19 Az
etruszk súl}aendszeríől és pénzhaszrrálatról vö. A. Sambon, I-es monnaies antiques de
l'Italie Etália ókori pénzoi], l9o3-ó, 12 sk.; s. L. Cesano, Note di numismatica etrusca
lM9gj€gyzés€k az etruszk numizmatikáróU, Atti e M€morie dell'I§tituto Itatiano di Numi-
§matica, vIü, 1934,7l sk.; L. Breglia, i. cikk, Rendiconti dell'Accademia di Napoli, )oo(
1955, 21l sk,
'0
Arte delle situle dal Po aI Danubio [A situlák műYész€te a Pótól a Dunáig], Padova,
196l, 84 sk.

180
bronzkori fegyverzet továbbelése -, a rövid kard vagy gladius, a YI. század-
tól kezdve elterjedt göíbe szablya ímachaíra), atőr és a bárd, ame|y a legrégibb
időkben kétélű,és ahogy már említettük, talán a vezetők fegyverzetének tar-
tozéka. Yédőfegyver a bronzsisak , a pajzs, a páncél és a lábvért. A legrégibb
sisakok csrlcsban vógződnek vagy félgömb alakúak, arcvédőkkel; konín elter-
jednek a korinthosi vagy attikai típusúgörög sisakok. De az etruszk bronz-
sisak klasszikus formája ovális, néha tollakkal a tetején; ebből sok példányt
találtak az etruszk sírokban (jellegzetes példája az olympiai görög szentély foga-
dalmi tárgyai közt szereplő egyik sisak, Hierón syrakusai tyrannos Zeusnak
szóló fogadalrni feliratával, amely szerint a hadizsákmányból szentelte ezeket az
istennek, a görögöknek i. e. 474-ben a Cumae melletti tengeíi ütközetb€n az et-
ruszkok fölött aratott győzelme után)21. A páncélok eredetileg vászonból ké-
szültek, kerek vagy négyszögletes, fémlemezből álló lapokkal; később azonban
teljesen bronzból csinálták, külön darabokból vagy egyben, s kikalapálták
rajtuk a férfr testének izomzatát. Kerek bronzpajzsok előfordulnak az archai-
kus korban éppúgy,mint a későbbi időkben, de a Certosa-situla bemutat €llip-
sás vagy csaknem négyszögletes alakú pajzsokat is, valószínűleg fából vagy bőr-
ből. Említéstkell tenni a támadó és védő botokról is, amelyek talán a primitív
kultúrákban használt buzogány emlékétőrzik; egy-két példájukkal találkozunk
az archaikus emlékeken. A lituus elnevezésű, felső végénbegörbülő bot a későb-
biekben egyre inkább pusztán papi jelvénnyé válik, és mint ilyent veszik át a ró-
maiak-
A férfi és női ruházatról és hajviseletről - az ékszereket és néhány más, nem
pusztuló anyagból készült darabot kivéve - nincsenek közvetlen forrásaink; így
fóleg a képzőművészeti emlékekhez kell folyamodnunk felvilágosításert; ezek
különben bőven akadnak, és gazdagok a részletekben. Természetesen az ég-
hajlat legalább annyira befolyásolja az öltözködést, mint a helyi hagyományok,
de a görögség révénelterjedt minták divatja ezen a téren is döntő szerepet ját-
szott. A férfiak félrneztelenségének sajátosan mediterrán szokása még fennáll az
archaikus Etruriában; sőt, a Villanova-kor kisplasztikájában a férfiak és nők
teljes ruhátlanságának is számos peldája akad, nem tudjuk azonban, hogy mi-
lyen mértékigfelelt meg ez a mindennapi élet valóságának (a művészetben
sokkal ritkább, mint Görögországban). Mindenesetre még a kultúra VI. és V.
századi fénykorában is a férfiak, különösen a fesztelen otthoni környezetben,
csupasz felsőtesttel járkáltak - bár néha díszes lábbelikben és hegyes sapkával
fejükön -, és ez a hagyományos szokás tükröződik a hellénisztikus kori szarko-
fágok és urnák fedelén kifaragott lakomázó halottak ,,héíóikus" viseletében.
Teljesen csupaszon csak a szolgák és atlétákjelennek meg, de ezek sem mindig.
Az eredetileg a csípőt fedő, §zegett ágyékkötő megnagyobbítása révénalakult ki
a msllet is takaró rövid ing; ez a YI. század utolsó éveiben divatos. Később fel-

'1vö. 76 l,, 15. sz. jegyz-

18l
váltja a görögök chítonjának mintájára készilt tunica. A férfiak öltözékének
másik jelleg2etes darabja a már az archaikus korban elterjedt vastagabb, szí-
nes anyagból készült köpeny. A tuházat gyarapodásával - és ahogy lassan el-
hatványulnak a mediterrán félmeztelenség hagyományai - a köpeny egyre fon,
tosabbá válik, megnagyobbodik, és festett vagy hímzett diszitésekkel gazda-
godik, mig végül az etruszkok nemzeti viseletévé, a tebennosszá alakul, amely:
nek a római toga egyene§ leszármazottja. A nők és az idős személyek már az
archaikus időktől kezdve - és azután is mindig, egészen a legkésőbbi korszakig
lényeges váltoások nélkül - hosszu, fötdig érő ing alakri tunicát hordanak köny-
nyű, berakott vagy szegélydíszes anyagból, és e fölé kerül a vastagabb, festett
köpeny. Megfigyelhető, hogy aYII. század vége és az V. század eleje közé eső
időszakban hálómintás kelme a divat, feltehetőleg hímzéseskidolgozással; az
ábrázolásokon a tunicák (caerei szobrocska a Capitoliumon, chiusi hamv-
umák) és a köpenyek (Certosa-situla) anyagaként egyfiánt előfordul.
Már a legrégibb kortól kezdve megfigyelhető, hogy az etruszkok különös gon,
dot és érdeklődést forditanak a lábbeliviseletre. Bisenzio archaikus sírjaiból
hajlitható fatalpból és bronz veretekből álló szandálok kerültek elő. A láb-
belik lehettek bőrből és hímzett szövetből. A VI. században haszná|atos jel-
legzetes cipőforma hátul felnyúlik a lábikra mögé, és a hegye elől felkunkoro-
dik ; ezeknek a keleti görög eredetű úgynevezelt calcei repandinak némely jelleg-
zetességét máig megőt'aíék a közép-olaszországi hegylakók sarui. Az alacsony
szandálok mellett később is használatban maradnak a magas cipők; ezek a
különféte lábbellformák szinte változatlanul kerülnek át a római öltözködésbe.
A VI. században a férfiak és a nők egyformrin kúp alakú sapka- vagy
süvegfélét viseltek himzett szövetből, többféle változatban, az ílgyneyezeít
tutulust; ez súnténkeleti görög, ión eredetű, de jellegzetessé vált az etruszk ö1-
tözködésbeD. Másféle fejfedők is voltak, így egyes különleges személyiségek
(például a Jósok Si4ánakmfu idézett Eersuja), papok és istensegek hegyes csúcs-
ban vaga csuklyábatt végződő sapkája; a lent széles és fölül hengeres gyapjú-
vagy bőrsapka, amelyet a béljósok viseltek, és több műemlék örökített meg22;
végiil pedig a görög mintájú széles kaimájúka|ap (petasos ), amely, {lgy látszik,
főleg az alacsonyabb osztályok körében (a chiusi Majomsír fuvolása) és a hide-
gebb északon (Certosa-situla) teíjedt el. Általában azonban a férfiak éppúgy,
mint a nók fedetlen fővel járnak, ez a szokás váük ura|kodóvá azY. századtól
kezdve.
Kezdetben a férfiak szakállt és hosszú, vállig érő hajat viselnek, de már a
VI. század végétől a fiatalok görög divat szerint borotváltak és rövidhajúak.
Az i. e. III. sÁzadtól teüe§en eltűnik a szakáll (és nem is jön újra űvatba

§pecchio di TuscaDia e la leggenda €trusca di Tarchon [Egy

'2vö. M. Pallottino, Uno
tu§€aniaitükör es Taíchon etruszk mondrija], Rendiconti delt'Accad. dei Lincei, l930, 47 sk.,
s€ studi Etruschi, X, 1936, 463. l., L. tábla.

l82
Itáliában, csak négyszáz éwel később, Hadrianus császár idejében). A nők a
a legrégibb időkben (VIII-VI. század) hosszú lófarkban hordják hajukat, hátul
összekötve vagy befonva, később fürtökben omük vállukra, majd (VI-V. sÁzad)
koszorúban tűzik fejükre, vagy hálóba, főkötőbe szofítják. Említésre méltó,
hogy valószínűleg divat volt a haj szőkítése; erre látszik mutatni a lropIírdok
Sírja Tarquiniában, A IV. században az uralkodó viselet a középen kétfelé
yá7asztott haj, az arc két oldalán lecsüngő fürtökkel. Később, a hellénisztikus
kor derekán, jobban kedvelik a görögösen tarkón kontyba tíízött hajfonatot.
Igen fontos kellékei az etruszk öltözködésnek az ékszerek. A bronzkor végén
az egész földközi-tengeri világban nagy mértékbenelterjed a fibulák (ruhatartó
tűk) divatja; ezek a vaskori sírok legjellegzetesebb tárgyai közé tartoznak. A fér-
fiak által viselt típusokat a nőkétől tagolt és kígyózó ívük kiilönbözteti meg.
A fibulákat általában bronzból készítették,de olykor nemesfémekből is, és
gazdagon díszítettéküvegpa§zta- és borostyánkődarabokkal; az orientalizálő
korszak néhány darabja, mint a RegoliniGalassi-sir korongos arany melltűje,
hatalrnas méretű és pompás díszítésű.A fibulák hasznáata ritkul a VI. szá-
zadban, és majdnem teljesen megszűni.k azY. száaad után, csak az olyan hagyo-
mányos öltözékeken marad meg, mint például a béljós papoké. Más ékszer-
fajták: a párták, a fülbevalók, a nyakláncok, a karkötők, a gyűrűk. Az orienta-
lizáló korszakban fényűző használatuk barbár hatást kelt; ugyanezt lehet mon-
dani a hellénisztikus kori divatról is. Az egyetlen korszak, amikor az etrusz-
kok, küönösen a nők, mértéktartó választékossággal viseltek ékszereket, a
YI-Y. századi arunykor; akkor készültek a remekművű nyakláncok kerek vagy
makk alakú csüngőkkel és a kifinomult granulációs technikával díszített fülbe-
valók23.

23 Az etruszk ötvösmúvészetről, technikájáróI es formáiról Yö. c. B€catti, orefrcerie an-

tiche [Ókori ötvösmunkákl, 1955; E. Coche De La Ferté, fes bijoux antiques [Az ókori
ékszerek], 1955; Studi Etruschi )ofiL 1952-53, 199 sk., 203 sk.; Kun§t und Leb€n der
Eíusker [Az €tru§zkok múYé§z€te és élete], Köln, 1956, 46 sk.; G. Piccardi, S. Bordi,
Sull'oreficeria granulata €trusca íAz etíu§zk gíanulált díszítésűékszerek művészete], studi
Etru§chi, )o(v, 1955-56,353 sk.; oíi e arg€nti dell'Emilia antica, catalogo [Az ókori
Emilia arany- es ezüsttárgyai, Katalógu§], Bologna, l958; orie argenti dell'Italia antica [Az
ókori ltália araoy- es ezüsttárgyai], Torino, 1961.

183
 v. TÁBT.A
1,kép, Itáliai formájú
lagy aranyfibula, keleti
:ormakincsbőlmeritett dí-
-.zítéssel.olientalizáló
:iultúra (i. e. vII. sz.) (Va-
likán, Museo Etfusco
Gregoriano: a cerveteli
Regolini-Galassi sírbó1)

2, kép. Arany ruhadí§z

pla§ztikus alakokkal (lo-
vak, oroszlánok, chimae-
rák, szirének) díszítve.
Orientalizáló kultúra (i. e.
vII. sz. első fele) (Róma,
Museo Nazionale di villa
Giulia; a pale§tlinai BoI-
nardini-sírból)
 vl. TÁBLA

Lémnosi sirtábla, a sziget praehellén tájszólá§ában írt felilattal. Az egyetlen Itálián kíYiil talált nyelY_
emlék, amely Yalamelyes rokon§ágot mutat aZ etruszkkal (Athén, Nemzeti Múzeum: a Iémnosi Kaminiá-
ból)
 III. RÉsz

A nyelv kérdése
 x. FEJEzET

A kérdésfeltevése
Az etruszk nyelv értelmezése. A kutatósi mód-
szerek fejlődése

l936-ban Az etruszk nyeh, elemei cirtő munkám bevezetésében a következő,

ket írtam: ,,Ha a téma iránti szeretet nem ejt tévedésbe,Úgy érezzük, hogy egy
ilyenjellegű munkára épp ma van sziikség. Az etruszk nyelvre vonatkozó mííked-
velő jellegű felfedezések gyors és múlékony hatású soíozata jogosan vált ki
bizonyos tanácstalanságot nemcsak a közepes szintű, hanerr a legmagasabb
műveltsegű körökben is. Mások ennek ellensúlyoására a makacs kételkedés
álláspontjfua helyezkednek, egyformán elitélnek jót és rosszat, s az etíuszk
nyelv problémáját úgy szeretik feltüntetni, mint mániákusok rosszhírií kiizdő-
térétvagy mint a nyelvtudomány humoros ágazatát. Öröm és büszkeség lenne
sámunkra, ha ezeknek a lapoknak az olvasása valamiképpen igazságosabb
értékelésfelé orientálná az olasz kultúrát. Fő törekvésiik az, hogy valódi ará-
nyai szerint határolják köriil a problémát, megmutassák a módszeres előre,
haladás fáradságos útját és eredményeit is - amelyek azonban éppúgytávol
állnak a kulcsigazságok vélt birtokosainak totrlüs és minden megalapozás
elől kitérő bizonyosságától, mint a nem jól értesült kritikusoknak pyrrhóni
nihilizrrusától."
Harminc év óta ez a helyzet nem sokat változott, akár a kutatók szerény és
termékeny előrehaladását nézzik az etruszk nyelv problémájánat megoldása
felé, akár a nagyközönségben úeggyökerezett furcsa előítéleteket éppen az
úgynevez€tt ,,etruszk rejtélynek" ebben a legnépszerűbb és leglebiüncselőbb
vonatkozásában. Nem beszélve arról, hogy az átlagos műveltségű emberek ki-
lencven százaléka még ma is szilárdan hisz az etruszk ,,teljes megfejthetetlen-
ségében"(ahogy az újságokban és sajnos még a tánkönyvekben is olvasható)
- vagyis tévesen olyan nehézségek létezésében,amelyeket már szinte két évsá-
zaddal ezplőtt túlhaladtak -, még maguknak a tudósoknak, történészeknek,
régészeknek, nyelvé.szeknek is meglehetősen ködös fogalrnaik vannak az et-
ruszk nyelv kutatásánakjelenlegi állapotáról, ideiglenes és végleges eredményei-
ről. Szükségesnek látszik tehát egy olyan munkában, mint a jelen kötet,

187
 kiilönösen bőségesen illusárálni az etruszk felirattannal és nyelwel kapcsola_
tos alapfogalrnakat és problémákatl.
Mindenekelőtt: a,,megfejtés", vagyis ismeretlen írásjelek elolvasásának
problémája nem létezik, mert, ahogy látni fogjuk, az etruszk ábécétökéletesen
olvasható. Ami a szavak és szövegek jelentésétilleti, az alapvető kérdés:hogy
megfejtették-e, vagy sem - vagyis hogy értjük-e az etruszk
nyelvet, vagy nem értjük-, eza többek áttal ismételt fogalmazás
99k |sen hozzávetőlegesen, mondhatnánk durván felel meg a kérdéshe|yes
felvetésének.Végleges és teljes megoldás csupán akkor volna lehetséges, ha
létezne egy,,kulcs", azaz bármilyen, a kérdéstkívülről megvilágító észköz,
mint peldául egy ismert nyelv, amely annfra közel áll az etruszkhoz, hogy
megmagyarázza szótöveit és szóalakjait, vagy megfelelő terjedelrnű szótárak,
vagy kétnyelvii szövegek, olyanok, amelyek lehetővé tették az óegyiptomi, a
§umer, az akkád, a hettita nyelv értelnezesét2. Sajnos azonban tudjuk, hogy
nem léteznek az etruszkkal szoros rokonságban levő más nyelvek, amelyeknit
tanúságaira §zámíthatunk.
Legfirljebb csak igen korlátozott ismeretek erejéig nyújt segítseg€t az ókor.
ból ránk maradt kissámú ,,glossza'' (etruszk szavak görög és latin fordítás.
sal), sőt még a fennmaradt kétnyelvű szövegek is. Ez utóbbiak nagyrészt egé-
szen rövid sírfeliratok etruszk és latin nyelven, és szinte csak tulajdonneveiet
tartalmaznak. Legutóbb még kiegészültek a $,,rgiből való3 aranylemezkék pár-
huzamos etruszk és föníciai szövegeivel: ezek elég hosszúak, azonos tartalmúak
(fogadalmi felajánlásra vonatkomak), és lényegébenkétnyelvű forrásnak te-
kinthetők. Nagy reményeket keltettek, és valóban úgy látszik, mintha új sza-
kaszt nyitnának a kutatá§okban, amelynek fejleményeit talán még túl korai
volna megjósolni. Az a tény azonban, hogy a két ,,verzió'' nem egyezik meg
szó szerint, ami sok ókori kétnyelvű szöveg közös vonása, továbbá az etruszk
szöveg szerkezetében rejlő nehézségek és a külső ellenőrzéssel elemezhető szó-
készleti és alaktani adatok bizonl.talanvíga, úgy látszik, ebben az esetben is

r A köv€tkező fejezetek jóreszt továbbfejlesztései az alábbi ósszefoglaló munkáimnak: Gli

studi sulla lingua etíusca nelle loro condizioni attuali [Az etruszk nyelv kutatá§ának jelen-
legi állása], Archivio Glottologico Italiano, XXX , 19,10; was wiss€n wir heute von der
etru§ki§chan sprache? [Mit tudunk ma az etruVk nyelvról?], Zürich, 1955 (a Kunst und
I€ben der Etrusker [Az etruszkok múvészeteés élete], Köln, 1956 c. kötetb€n, 28 sk.); n
probleína d€lla lingua €truscá [Az etruszk nyelv problémája], I-e Meraviglie del Passato
[A múlt csodái], 195E5,II, 2E3 sk. De kiterjed a tárgyalás a legutóbbi évek nagy fontosságú fel-
irat-leIeteiból |evont új következtetésekre és megfig5reIésekrc is (ld. alább, 196 sk.), azzal a
figyelm€zleté§s€l, hogy még tanulmányozás tárgyát kép€ző adatokról van szó, s a rájuk épüló
eredmények ideigleues jellegúek.
' Ezekról a kérdésekrót vö. J. Friedrich, Entzifferung verschollener Schriften und Sprachen
[Eltúnt írások és nyelvek megfejtéso], 1954, ahol rövid, pontos ö§szefoglalás (lt3 sk.i foglai-
kozik az etruszk értelmezésével is; P, E. cleator, Lost Languages [Elveszett n}€lvekl, 1959.
8 Ld. 75 sk.. l02 sk., l99
sk., 220 l.

188
 kizáúák azt a lehetőséget, hogy az új dokumentumokat döntő értékű,,kulcs-
nak" tekinthessük az etruszk nyelv értelmezéséhez.
Az etruszk nyelv kutatásának útja tehát, legalábbis jelenlegi ismereteink alap-
ján, egyelőre inkább részleteredményeksorozata, mint
csodaszerű f elismerések reménye. A XVIII. sázadtól folyó
sámos próbálkoás története megmutatja, hogy a legbiztosabb és általínosan
elfogadott adatokat főleg a szövegek belső kritikai elemzése útján, fokozato-
san, ugrások nélktil előrehaladva szerették, kezdve az első elemi megállapi
üísokon, mint amilyen a személynevek azonosíása a sírfeliratokon, egészen a
mai bonyolult és széles ködi alaktani és szókészleti ismeretekig, amelyeket
majd egy következő fejezetben foglalunk össze. De nem zárhatjuk ki annak
lehetőségét, hogy ez a folyamat meggyorsul a kutatás anyagának megnöveke-
désével,az összehasonlítás és a kiilső ellenőrzés elemeinek szaporodásával,
míg végül a mainál sokkal szélesebb körű tudáshoz vezet, sok feltevés bizonyos-
sággá vátozik, és gyakorlatilag eljutunk oda, hogy lényegében megértjük majd
i a leghosszabb és legbonyolultabb szövegeket is.
Ezekből a fejtegetésekből világosan kitűnik, hogy arra a kérdésre,vajon az
I

i
etruszk értelmezésénekproblémája megoldódott-e, ma nem válaszolhatunk
egyszerűen igennel vagy nemmel, hanem csak résdeges, a lehetőségre szorít-
kozó és dinamikus kijelentéssel : az-zal, hogy ma már sok mindent ismeriink, de
sok más még rejtve van előttiink, és hogy a kitartó erőfe§zítések napról napra
körülhatárolnak vagy megvilágítanak homályos foltokat. Külónösen fontos
szerintünk kerülni azt a sok laikus részérőltanúsitott magatartá§t, hogy mint-
egy dialektikusan igyekeznek szembeállítani az etruszk homályosságát más an-
tik nyelvek, így a görög és latin világosságával. Ez az ellentét stílyos félreórté-
sen alapul; nem lehet összeha§onlítást tenni egy pusztán kisszámú és szerény
régészetiadat útján közvetített nyelv és olyanok között, amelyeket bőseges
irodalrnuk és ma is élő nagy hagyományuk révénismerünk. Ezzel kapcsolatban
utalhatunk arra, hogy vannak latin archaikus szövegek, mint a Forum cippusa,
vagy a Duenos-v áza, vaEy a Fíatres Arvales verses imája, amelyeknek értelne-
zése nem kevésbékérdésesós vitatott, mint sok egykoni etruszk szövegé. Azon
sem kell csodálkozni, hogy mennyi a bizonfialanság néhány olyan antik nyelv
ismeretében, amelyekről csak feliratos emlékek vannak, noha jól ismert nyelv-
csoportokhoz tartoznak; ilyen peldául az Iguviumi Táblák umber szövege.
De más, egyetemes fontosságú irodalmi nyelveknél is, mint amilyen az egyip-
tomi, a héber, sőt maga a görög is, a modern nyelvészeti és történeti kutatás
eredményei ellenére is még mindig makacsul tartják magukat a megoldatlan-
ság kis erődei, pontosan meg nem határozható szakkifejezések, &ltd,[ )"qópau.
[egyszer előforduló szavak], vagyis a szövegekben itt-ott elhintett, elszige-
te|t és homrilyos részletek. Természetesen az etruszkban - ebben az elszigetelt
és kevés adattal dokumentált nyelvben - a hiányok nagyobbak, mint máshol,
és ezek összetor|ódnak a legnehezebb szövegrészekben. Éppen az ilyen fehér

l89
foltok számának fokozatos csökkenése adja meg a lehetőséget, hogy átlépjiik
a határt a ,,lefordíthatatlan" és a ,,leforditható" között.
Annak, aki pontos elképzeléstakar kapni az etruszk nyelv ismeretének mai
álÁsáről, segítségérelehet egy, a mai világban is könnyen előforduló esetből
vett (és talán éppen ezért hatásosabb) hasonlat. Tegyük fel, hogy valakinek
kezébe kerül egy latin betűkkel nyomtatott, de számára ismeretlen és más,
ismert nyelvekkel egyenes rokonságban nem álló nyelven: peldául magyarul
vagy törökiil írt újság. Feltéve, hogy múvelt, értelmes és valamelyes általános
nyelü felkészültséggelrendelkező embenől van szó, valószinű, hogy az újság-
ban nyilván szereplő tények és hírek általános ismerete, a szanély- és helyne-
vek, a nemzetközileg használt szakkifejezések, valamint okiratokból vagy is-
mert szerzők műveiből vett és felismerhető idézetek, esetleg az illusztrációk
segít#ge événis sikerül majd több-kevesebb fáradsággal megértenie a címe-
ket, lefordítania egy-két rövidebb híradást, rájönnie nem egy cikk általános
értelmére. Ilnyegében ilyen a modern értelmezők helyzete az etruszk szövegek_
kel kapcsolatban . Ez mep,agyarázza, miért növekszenek a nehézségek a do-
kumentumok hosszíMgával arányosan, és főleg megérteti a fordítási kísér-
letek feltételes, részleges és ideiglenes jellegét, De ilyen körülmények között
annál nagyobb az érdemük a kutatóknak, akik lassú, türelmes munkával pozi-
tív eredményeket értek el, és érnek el ma is.

Ismeretes, hogy a műt szízad utolsó negyedéig az etruszk szövegek magya_

finata zőmébq a más nyelvekkel vagy nyelvcsoportokkal való etimológiai
összehasonlításokon alapult. Ennek az eljárásnak irányelvei a XVIII. századi
etruszkiálásra vagy éppen a reneszánszra nyilnak vissza, Annio di Viterbo és
Pier Francesco Giambullari munkásságára, Csak éppen a héber etimológiák
keresesét - eleinte ugyanis azt hitték, hogy minden nyelv a héberből ered - lassan-
kélt, az általános nyelvészeti ismeretek fejlődésével párhuzamosaa, felváltotta
az etruszk-italicus rokonság elrnélete (hirdetői L. Lanzi, A. Fabretti,W. Corssen,
E. Lattes voltak) vagy a küönféle elképzelésekaz etruszk rokonságáról a gö-
tőggel, az örménnyel (S. Bugge), a baszkkal és kaukázusival (V. Thomsen), a
finnugorral (J. Martha), sőt még a dravida nyelwel is (S. Konow). Nem zárkóz-
tak ei a szövegek belső vizsgáata, epigrafikai, hangtani, alaktani, szókészleti
sajátságaik kutatása elől - csírájában alkalmazva a későbbi ,,kombinato-
riius" módszert -, de a kutatás vezérelve az volt, hogy a jelentéstani és nyelv-
tani értékeketkívíilről kell kikövetkeztetni, annak a nyelvcsoportnak a nyelvi
sajátosságaiból, amelyhez az illető feltételezése szerint az etíuszk is tartozott,
Az etimológiai összehasonütás terén tett egye§ píóbálkozások csődje - ezeket
ugyanis természetiikn él foga a maguk egészébenkellett vagy elfogadni, vagy
avitni - és a tudományos kritika fejlődése elkerühetetlenül ellenhatást vál_
tott ki. Előkészitője az a lassú, lelkiismeretes, gyakran észrevétlen munka volt,

190
amit el§ő§orban olasz gyűjtők és feliratkutatók, mint Lanzi, G. B. Vermiglioli,
M. A. Migliarini, G. C. Conestabile és Fabretti folytattak. Figyelni.ik elsősor-
ban az emlékek számbavételére és közvetlen tanulrnányozására irányult; ez a
munka a Fabretti gondozásában megjelent monumeníálls Corpus Inscríptionum
Italicarum ( C.I.L) [táliaiFeliratok Gyűjteménye] közreadásában csúcsosodott
ki, amit ezután három Kiegészítésés F. Gamurrini Frigge léke teltteljessé (1867-
1880). Meg kell említeni azt is, hogy már aXlX. száaadban - és részben a XVL
század, vége óta - néhány alapvető ismeret birtokába jutottak az etruszk nyelv
értelmezése során, így például a sző végéhezragasztott (a latin _4rre_nek meg_
felelő) -c végződés kötőszó-értékének, a -s, -sa, -aI ragok birtokviszonyt kife_
jező ,lagy melléknéviszerepének, az -i, -ei nőnemű formáknak, a mi névmás-
nak, valamint néhány szó jelentésének,mint ril '...korában', clan'fiíl', turce
'adott' [ige] stb. megálapításához, főleg a sírfeliratok sűrűn ismétlődő névmeg-
jelölési formulái segítségével.Hangsúlyozni kell, hogy ezekle az eredményekre
más nyelvekkel való összehasonlítástól függetlenül jutottak, kiárólag a feüra_
tok szokásos fordülatainak tann|m ályozása és az etruszk dokumentumok szö-
vegének belső kritikai elemzése alapján.
De az etimológiai módszer elégtelenségének csak akkor ébredtek pontosan
tudatára, mikor a jeles latinista, Corssen megjelentette iÍber díe Sprache der
Etrusker [Az etruszkok nyelvéről] (1874) című munkáját; ebben leszögezte,
hogy az etruszk az indoeurópai nyelvcsoporthoz, közelebbről az itáliai nyelvek
közé tartozik, és bizonyos előzményekből kiindulva látszólag szigoni módsze-
rességgel általáno§ alaktani meghatározással és szövegértelmezéssel is megpíó-
bálkozott. W. Deecke harminckilenc oldalas munkája: Corssen und díe Sprache
der Etrusker. Eine Kritik [Corssen és az etruszkok nyelve. Bírálat] (1875) ele-
gendő volt ahhoz, hogy Corssen hatalmas építményekártyavárként össze-
omoljon.
A jelentős kritikai mozzanatnak új tudományo§ irányzatban kellett kiteljé-
sednie. Maga Deecke és más kutatók, így C. Pauli, G. Herbig, A. Torp, telje-
sen felhagytak a kiilső összehasonlításokkal, és maguknak az etruszk szöve-
geknek és kölcsönös összeíiiggéseiknek tanulmányoására szorítkoztak. Ezzel
megszületett a belső induktív vagy ,,kombinatorikus" módszer. t1.1 fefedezé-
sek - mint a capuai agyagléE a és a zágrábi múzeumban őízött múmia pólyá-
jának vásznára írt szöveg - és modernebb kutatási eszközök - nint a Corpus
Inscriptionun Etruscarum (C.I.E.) [Etruszk Feliratok Gyűjteménye], amelynek
kiadását Pauli l893-ban kezdte meg, és azóta is folyika, továbbá a Lattes által

4 Az első kötet (1893_1902) tartalmazza Fie§ole, volterra, Siena, Arezzo, Cortona, Chiusi,
Perugia feliíatait, A második kötetból négy fiizet j€lent meg, ésp€dig: I. rész 1. íiizet, 1907
(orvieto é§ Bolsena); 2. íúzet,1923 (A partvidéki Etruria Populoniától vulciig); 3, fiizet,
1936 (Tarquinia); II. rész 1. fiizet, 19t2 (A faliszk terület), Kiadtak ezenkívtil egy függeléket
is, a ágrábi múmia szövegének kózlésével, 1919_1921. Munkatársak voltak, a mú megindl
tóján kívül o. A. Danielsson, B. Nogara, G. Herbig, E. sittig, Előkészületben van Dél_Etru-

l91
szerke§ztett szójegyzékeks - erős lökést adtak az ilyen irányú kutatásoknak;
ezek főleg Torp munkássága révél( Etruskische Beitrdge, 1902-1903) íEtruszk
adalékok] jelentősen előrehaladtak mind a nyelvtani ismeretek, mint a szöve-
gek, főleg a rövidebbek értelmezéseterén. Az említett tudósok működéséhez
csatlakozik más etruszkológusoknak (A. Rosenberg, G. Sigwart, S. P. Cortsen,
Eva Fiesel, E. Vetter, F. Slotty és mások) az utóbbi évtizedekben folytatott
munkássága. Az etimológiai módszer, amelyet a tudomány így túlhaladott,
felbukkant ugyan még Déha egyes,,kombinatorista" tudósok (például Deecke,
Pauli, sőt még Torp, újabban pedig Vetter) kutatásaiban is, és makacs köve-
tőkre talált továbbra is Lattes és E. Goldmann munkásságában, de főleg a mű-
kedvelő jellegű rögtönzések tere maíadt; ezek csökönyös szivóssággal vitágoz,
nak még mindig az etru§zkológiai kutatások peíemén, s meg-megíjuló, hiába-
való kísérleteket tesznek, hogy az etruszkot a görögből, a hettitából, az ör-
ményből, a sémi nyelvekból, az egyiptomiból stb. magyaázzák.
A szövegertelmezés feladatától függetlenül folytak közben az eredményes
kutatások az etruszk rokonságáról; az általános nyelvészet által felvetett új
problémák szélesebb körii és biztosabb támpontokat nyujtottak a megoldás-
hoz. A megállapítható, bár nem mélyen gyökerező hasonlóságok az etru§zk
és az indoeurópai, kaukázusi, ázsiai nyelvek közöttyagy az A. Trombetti értel-
mezése szerinti praeindoeurópai nyelvcsoportok létezésével magyatázhatők,
vagy egy protoindoeurópai alapnyelv-rétegre - vagyis részleteiben még nem
véglegesen kialakult archaikus indoeurópai nyelvre - vallanak, ahogy Kretsch-
mer elképzelteB, vagy pedig, ahogy G. Devoto java§olta, az,, i n d o e u r ó -
p ai k ö rüli "fogalma körébe tartoznak, amellyel az archaikus ftjldközi-
tengeri nyelvi §zubsztrátumnak későbbi ismételt indoeurópai beszivárgások
hatására történt felbomlását és átalakulását jelölte?. Mindegyik esetben az volt

ria felirataiDak fii]z€t€ (Tsrquiniát kivéve) és néhány íiizet a mutatókkal; tervb€ van véYe a
campaDia és a Pó-üdéki Etruíia aDyagát tartalmazó íiizet, a teljes mutató, a kiegésdtések és
a névmutatók.
5 E. Lattes, saggio ü un indice lessicale etíusco lkísérlet egy etruszk szójegyzek &szeállítá-

sára], Memorie dell'Accademia di Archeol. € Lettere di Napoli, I, 19o8; II, l9t 1 ; III, l918;
Rcndiconti del R. Istituto Lombaído, xl-v, l9l2, 303 sk,, 351 sk., 4l2 sk.; Memorie del R.
Istituto Lombardo, )oüII, 1914, Ez a felbec§ülhetetlc,n muDka, sajDos, bcfejezeüen maradt,
és nehezen folhasználható, mivel kiilöDböó akadémiai közleményekbeu van §zétsáíva es €l-
temetve. Telj€§ tljrafe|dolgoása, vagyis az etruszk Dyelv na8y fudományos szógyújteményének
kiadá§a sibg6s é§ fontos fe|adat ; ezen a vállalkoáson dolgozik most a firenzei Istituto di studi
Etruschival kaíöltve a római egy€temi l§tituto di Etruscologia e di Antichitá ltalich€. Addig
is használható, kivéve a tulajdonneyekíe, M. Pallottino sójegyzéke: Testimonia linguae
Etrus€&e rEtnr§zk nyelv€mlékek], 1954, 132 sk. (készül a második kiadás, amely taílalmazza
a legutóbbi években napvilá8ra keíiilt ílj é§ nagy fonto§ságú feliíato§ aDyagot is).
6 Glotta, xvlü, 19,to,260 sk.; )oo<, 1943, 213 sk.
7 G. D€voto, Pelasgo e peri-indoeuropeo [Pelaszg és periindoeurópai], stuű Etíus€hi,
xvII, t943, 359 sk,; Etrusco e peri-indoeuíopeo lEtíu§zk e§ p€liiDdoeurópai], studi Etru,
schi, XVI[, l9,l4, t87 sk,; XrOaI, 1963, 93 sk.

l92
 a fő oé1, hogy a történeti etruszk nyelvben fölletjék azoknak az indoeurópai
előtti földközi-tengeri nyelveknek közvetlen vagy közvetett kicsengéseit, ame-
lyok az őstörténet késóbbi szakaszában nagyrészt már kihaltak, és csak mint
maradványok bukkantak fel itt-ott. Elsósorban a helynévkutatásnak köszön_
hető, hogy ezek az ellréletek kézzeaoghatő tartalmat kapnak az ősrégi nyelvek
megőíződött elemei révén; ezeknek a tanulmányoása kidedtette, hogy létezett
ery bizonyos eredeti mediterrán nyelvi egység, és kimutathatók az etíu§zk
nyelv íokon vbnásai nemcsak a gOrOg előtti ieleti és kisázsiai nyelvjárások
csoportjával, hanem az itáliai félsziget és szigetek indoeurópai előtti nyelvi réte-
gével is. Egyediil az égei-tengeri llmnos szigetén az athéni hódítás előtt beszélt
nyelvben ismertek fel - nem minden vita nélkül - szorosabb kalrsolatot az
etruszkkal8. Az alaprétegeknek eá a kutatását elsősorban olasz tudósok kez-
deményezték (F. Ribezzo, A. Trombetti, B. Terracini, G. Devoto, V. Ber-
toldi, G. Alessio stb.).
Miután lehetővé vált, hogy .u etruszkot meglehetős pontos§ággal besorolják
a Földközi-tenger körüü nyelvcsoportok körébe, újra fetsánre keríilt, bár új
alapokon és szűkebb kefetek között, az etimológiai összehasonlítások problé-
mája az etruszk szóvegek megfejtésenek céljából. Alfredo Trombetti ugyanis,
aki ragyogó eredményeket ért el az etruszk nyelv hovatartoásának megbatáío-
zősában, és szinte korlátlanul szeles nyelvészeti ismeretei révénkiilönleges fel_
készültséggel rendelkezett a rosszul ismert nyelvek és nyelvemlékek nehéz
feladatot jelentő összevetéséhez, a ,,kombinatorikus" mellett rijra alkalmazni
kezdte az,,etimológiai" módszert (La lingua etrusca [Az etruszk nyelv], 1928).
Torp módszerének nyomdokain haladva korai halááig el is ért egy-két új ered-
ményt, főleg az alalíani meghatároás és a szövegértelnezes terén, de ezek az
eredmények nem feleltek meg az általános várakozásnak. Azonkívtil az á7tala
hirdetett módszertani alapelvek - amelyek azonban tűMgosan szorosan óssze-
függtek az ő felkésziilt§égével és személyes kepességeivel - egyrészt tápot adtak
a íos§zul értelmezelt példa nyomán a dilettáns kísérleteküi.lásainak, más-
részt a hivatalos tudomány mintha néhány éwe az óvatos várakozás állás-
pontjára helyezkedett volna.
A kutatá§ok legújabb szakaszának kiindulópontja a feliratos adatok elmé-
lyültebb elemzése (B. Nogara, G. Buonamici, Vettef, H. Rix, R. Lambrechts,
J. Poupé stb.), valamint az alaktaí és hangtan elemzó vizsgálatának fellendü-
lése (Pallottino, Slotty) volt. A kombinatorikus módszer hagyományos irányát
követő szövegrnagyaíázatía is történtek kísérletek, próbálkozások; megemlí-
tendók közülük, mint kiilönösen értékesek,azok, amelyeket Cortsen legutóbbi
munkái tartalmaznak. De a legtermékenyebb újdonságot a kritikai távlatok

r Ld, fentebb 58 sk.

l93
alapvető és döntő kiszélesedésejelentette. Az egész mege!őzó kutatás - néhány
kivételtől eltekintve - elgondolásaiban és tevókenyúgében a nye lvé szet -
nek pusztán technikai síkján moz5ott, és nem vette tekintetbe,
hogy egy nyelv élő kifejezése beszelői történetének és kultúrájának. Ribezzo
érdeme, hogy íámutatott, milyen fontos§águk van az antik irodalom történeti
forrásainak az etruszk szellem és intézményekvilágának és rajtuk keresztül
maguknak a szövegeknek megértésében.Az a törekvés, hogy a nyelv értelme-
zÉwt a tötténeti köínyezet ismeretéíealapozzák, egy
konkrét e[|árás kialakulását eredményezte, amely az etruszk szövegek szerke_
zetét és jelentéséta görög, latin és itáliai világ formuláival és szövegeivel való
összevetés útján igyekszik megnagyarázni, feltélelezve, hogy eszmék és hagyo-
mányok közös töíténeti örökségének birtokosai, és ezert kifejezésmódjuk és
tartalmrrk nagylában megegyezik (,,kétnyelvíi módszer'). F;zt az eljárást alkal-
mazta K. olzscha a jelen kötet írójával együtt a zágrábi múmia liber linteus-
ának, a capuai agyagtéglának és több fogadalrni és sírfeliratnak megfejté§énél;
az eredmények azt mutatják, hogy kétségtelenül rij lehetőségek nyiltak az
etruszk szövegek magyarázására; ez azonban azért továbbra is lényegébena
,,kombinatorikus" módszerrel elért ismeretek vonalán fejlődik tovább. Az
eredményeket a küső, közvetett és analógiára épült adatok ellenőrzésével
finomítják, korrigálják, és egészítik ki szüntelenül. Ez az el7enőtús azonban
közvetlenné és döntő hatá§úyá válhat abban a szerencsés helyzetben, ha valódi
kétnyelvű forrásokat lehet felhasználni, mint Pyrgi feliratainak esetében.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy ma már nemcsak a többé_kevésbe

bizonyított lexikális és nyelvtani ismeretek egyre növekvó közös lincsét mond-
hatjuk magunkénak, hanem egy olyan kutatási irányzatot is, amelyet a lényeg-
ben egyetértve követnek a legkomolyabb és legtapasztaltabb s""kemberek, füg-
getlenül iskoláktól és módszerektől (természetesen nem meíev és árt ,,rend-
szerről" van szó, ahogy néhány újabb, túlságosan is vázlatos és bizony naiv
összefoglalási kísérlet,például H. Stoltenbergé felvetette, hanem dinamikus,
részleteiben még kiforratlan és minden további helyesbítés és finomítás lehető-
sége számára nyitva áló irányzatról). Ennek a kutat᧠iránynak és eredménye!
nek értékekülönösen az új felfedezesek tükrében mérhető fel, amelyek nerh
cáfolják meg, hanem egyre inkább megerősítik őket. Különösen a Pyrgiben
talált kétnyelvű szöveg szolgáltatta a föníciai változattal néhány olyan feltevés
határozott bizonyítékít,amelyeket eddig az etruszkológusok legnagyobb része
ugyan mint igen valószínű alapismeretet fogadott el (peldául a ci 'hérom'
jelentését), de végül is még soha nem nyertek hiteles megerősítést valami külső
érv félreérthetetlentámogatása által. Ez az új eset, bár látszólag jelentéktelen
- hiszen nem változtat a már kialakult meggyőződéseken -, mégis lényeges
módszertani fontosságrí az etruszk nyelvi tanulmányok jelenlegi és jöverrdő

194
 történetéíe nézve. Irhetővé tevi ugyanis szánunkra, hogy nyugodtan halad-
junk elóre a most máí kétségtelenül é§ visszavonhatatlanul jónak bizonyult
, úton, lebilincseló, de fárasztó és nary körültekintést igényló kutatásainkbang.

. Az etruszk nyelvészet ercdményeiól é§ kutatási módszereiról vö. Fie§€|, Etruski§ch, l93l

c. munkáján klvül S, P. corts€n és E. vetter be§Zámolóit, Glotta, )o(ü, 144 sk.; )o(vm,
l t? sk,; )oo(V, 270 sk.; M. Pallottiío, Doxa, m, t95o, 29 §k.; F, Rib€zzo, studi Etíu$üi,
)ool, 1952-53, lo5 sk. ; K. olz§cba, schrift rt|rd §píache deí Etíusker [Az etruszkok lrása és
nyelv€l, Historia, vI, 1957, 34 sk.
 xI. FBJEZET

A források és a módszer
Jelenlegi eszközök és jővendő lehetőségek. Köz-
vetlen és közvetett forrósok. Ifutatási módsze-
rek. váItozások időben és térben

Az etruszk nyelv teljes és biaos elsajátítását gátló legnagyobb nehézségetaz

eredeti szövegek igen korlátozott száma, valamint rövidsége és egyoldalr1 tar-
talrna jelenti. Kivételes esetektől eltekintve, kutatásaink anyagít kláíólag
sírfeliratok és fogadalmi feliratok alkotják, néhány isméttődő formulára szo-
ítkozó nyelvezetükkel és olyan szókinccsel, amely csak a vallá§os élet megha-
tározott oldalaira vonatkozik. Minthogy az irodalom telje§en elpusztult,
hiányoznak az ismereteink a nyelv legélőbb részéről, belértve a családi, tárca-
dalni, gazdasági életre vonatkozó kifejezéseket, az elvont fogalrnakat jelölő
szavakat, a közvetlen beszéd szerkezetét stb. Ilyen körülnények között be kell
vallanunk, hogy még ha - gyakorlatilag elképzelhetet_
len módon - megvolna is a,,technikai" tehetőségünk
arra, hogy a bi rt o kunkban l evő minden szöveget
teljes egészében, szóról szóta lefordítsunk, az et-
ruszk szókincs állománya és magának a nyel v szer-
kezetének sok vonása akkor is é ppúgy ismeretlen
maradna előttünk, legalábbis egyelőre.
Véletlen felfedezések vagy az antik Etruria különböző vidékein folytatott
tudományos ásatások eredményeképpen rendszerint minden évben előbukkan
a földból bizonyos szárnú fogadalni és sírfelirat; ezek általában rövidek és
kevés kűönbség van közttik, kivéve a névanyagotl. Bár ezek az adalékok
látszőlag szerények, el kell ismerni, hogy gyakran igen jelentős értékűek szá-
munkra, kiilönösen az ismert és nagyobb terjedelmű szövegekkel foglalkozó
elemzések vitás kérdéseinek eldöntéséhez; néha ugyanis, bizonyos esetekben,
elegendő egyetlen szó vagy egy új nyelvtani forma, hogy régóta fennálló kéte-
lyeket vagy viás kérdéseketmegoldjonz. De éppen a legutóbbi időkben úgy
t Magyarázatos gyűjteményük a siudi Etruschi évfolyamainak ,,Rivista di epigrafia"
tEpigráfi8i szernl€! c. rovatában.
. Nagyon tanulságos €z€l kapcsolatban azoknak a kicsirry, de fonto§ €r€dményekn€k a pél_
űja, amelyeket a tarquiniai necropolisban írjabban talált nébriny sírfelirat tanulnányoásá_
va| értünk el: vó. Studi Etruschi, xxxll, 1964, l07 sk.

196
látszik, mintha a szerencse - amely kí*rője a régészeti kutatások kiszélesedé_
senek és gondosabbá válásának - bőkezübben sietne segítségiinkre. A feüra-
tos leletek megnövekedtek, nemcsak mennfségileg, a Tarqlliniában, Vulciban,
Bolsenában, orvietóban stb. végzett új feltárások következtében, hanem aáltal
is, hogy jellegükben, tartalnukban és terjedelmükten kivételesen jelentós em-
lékek kerültek elő, mint példful az úgynevezett ,,Poupé-aryballos" [a Poupe_
féle olajos edény] archaikus feürata, a Pyrgi szentélyébő| szfumaző atany-
és bronzlemezek és a nemrég Santa Marinella környékén talált ólomlapocska_
töredékek, amelyekről később részletesen beszélünk3.
Ezek a felfedezések felébresztettéka reményt, hogy talán már a legközelebbi
jövő további meglepetéseket tartogat számunkra. Valószínű, hog5l az etruszk
ftild az írott emlékek gazdag anyagát rejtegeti még magában. Ahogy most
Brsben (és Santa Marinellában) valóságos templomi irattárak létezésétkezd-
jiik felismerni, nincs kizárva, hogy a nagyobb városi telepiilések területén vég-
zett gondos vizsgáódás poütikai jel|egű, történeti tényeket megörökítő vagy
jogi feüratos szövegek felbukkanásához vezet, amelyeket esetleg etru§zk é§ latin
nyelven szerkesztettek meg (ez igen könnyen lehetséges Etruria történetének
későbbi korszakaiban, mikor Róma alattvalója vagy szövetségese volt). Nem
szabad mindenképpen arra sámítanunk, hogy az új feüratok, még ha meglehe-
tősen hosszíak yagy egyenesen kétnyelvűek is, maguktól megoldanak minden
eddig nyitott problémát, mert éppen a legfrissebb felfedezések mutatták meg,
hogy a nehézségek bizonyos szempontokból az adatok szaporodásával arány_
ban nőneka. De az biztos, hogy segítségükkel egy,re sálesebb köríivé és gyor-
sabb üteművé válhatnak a szövegek értelmezéséreirányuló kutatások. Termé-
szetesen mindenképpen megmarad az irodalmi szövegek hiánya okozta pótol-
hatatlan űr, és ez megfoszt bennünket attól a lehetőségtől, hogy az etru§zkot a
klasszikus világ más nyelveivel egyenlő fokon ismerhesstik meg. Elméletileg
előfordulhat, hogy etruszk irodalmi dokumentumokat fedezrek fel a jövőben
egyiptomi vagy herculaneumi papiruszokon (tekintetbe yé,le azt a már meg-
történt c§odát - mert igazi csodáról kell itt beszólnünk -, hory egy egyiptomi
múmia vászongöngyölegein etruszk szöveget találtak); de sajnos ezek olyan
halvány és távoli lehetőségek, hogy csak délibábnak tekinthetők,
Az etruszk nyelv ismeretének jelenleg birtokunkban levő forrásai k ö z v e t -

9 Mindezekíól a legújabb íelfedezésekről vö. Studi Etruschi, xxV[L 1960,479 sk.; )oo(,
1962, 136 sk.,283 sk.; xxxl, 1963, t75 sk.; )oo(Il, 1964, 107 sk., 161 sk.; x)ocll, 1965,
469 sk.; X)ooV, 1966, 175 sk., 307 sk., 395 sk.; Aícheologia classicá, xvl1964,49 sk.;
xvl , 1966, 291 sk. Ehhez járul még egy Tarquiniában napvilágra került nagyon hosszú,
bár alaposan megrongálódott sírfelirat, amely még tanulmányozás alatt áll.
a I-d. fentebb, 188 sk.

l97
lenek, illetőleg közvetettek5.,Az előbbiek, vagyis a szövegek,
nem megszakitatlan kéziratos hagyomány származÉkai, hanem mind régészeti
jellegííek,azaz épületek vagy tárgyak feliratai, kivéve a zágrábi múmia szer-
tartáskönyvének töíedékeit; mindenesetre ez is ásatás során keríilt elő.
Ez utóbbi dokumentum kivételes fontosságri nemcsak az etruszk kultrlra,
hanem általánosabb értelemben az ókortudomány szempontjából is, minthogy
az egyetlen vászonra írt szertartáskönyv (liber linteus), amely számunkra a i
görög és iüíliai-római világból fennmaradt. Eredetileg tekercs formájú volt t
i
(votulen); majd csíkokra vágták, és a ptolemaiosi vagy római korban egy j
egyiptomi nő múmiája köré tekerték; valószínűleg Közép-Egyiptomban talál, i
ták meg (a lelóhely azonban bizonYalan). Ez a felhasználás, amelynek során I
az eredeti tekercs fontos részei mentek veszendőbe, kétségíelenülmásodla-
gos; nem tudjuk, mik voltak azok az előzmélyek, amelyek folytán egy etruszk
vallási szertartáskönyv Egyiptomban bukkant fel. A múmiát egy horvát utazó
hozta Európába, és a zágrábi Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, ahol J.
Krall ismerte fel, hogy a pólyákra irott szöveg etruszk. A pólyákat egymás
mellé illesztve sikerült egy tegalább tizenkét függőleges oszlopra terjedő szö-
veget ö§§zeállítani: jelenteg kórülbelül 1200 többé-kevésbé világosan és telje-
sen olvasható szóból áll; ezekhez még hozzáadhatunk le galább száz, a szöveg-
összeíiiggésből rekonstíuálható egyéb szót. Tekintettel a gyakori ismélődé-
sekre, az egymástól különböző, biáosan olvasható szavak sáma alig több
ötuÁznál. Mindenesetre a zágrábi könyv messze a leghosszabb és legfonto-
sabb az összes birtokunkban levő etruszk szöveg között.
A feüratokat főleg a tirrén tengerparti Etruriában - kisebb mennyiségben,
vagykivételesenCampaniában, Latiumban, Észak-Olaszországban és Afrikában
- fedezték fel; ezek épületekre, sírok falaira, sírkövekre, szarkofágokra,
hamwedrekre, cserepekre, szobrokra, berendezési tárgyakra, fémlapocskákra,
edényekre felvésett vagy festett szövegek. Számuk körülbelül tizezer, de csak
igen kevés köztük a jelentékenyebb terjedelmű. Néhányuk önálló dokumen-
tum jellegíí:nincs összefüggésben a tárggyal, amelyen fennmaradt, hanem az
csak a hordozója, az alkalmi írófelület szeíepéttölti be (éppúgy,mint a nem
tartós anyagok, például a szövet- vagy bőrtekercsek, a fatáblák vagy kétrészes
falapok stb. esetében, amelyeknek ábrázolásait gyakían láthatjuk az etruszk
képzőművészeti emlékeken, de amelyek a valóságban elpusztultak az itáhai
éghajlati viszonyok következtében, mig Egyiptom sátaz kJimőja megmen-
tette a z gtábi vászonkönyvet). A leglrosszabb a Capuából származó, később
a berüni mÜeumba került feliratos agyagtábla szövege: 62 épen maradt sorból
áll, l0 szakaszba osztva, mintegy 300 olvasható szóval; a szöveg második
része nagyon megrongáódott; az írás minden második sorban forditott irány-

5 Az anyaggyüjteményekról ld. fentebb 191 . l. 4 . sz. jegyzrt, l91 . l. 3. sz. j€gyzet es M. Pallotti-
no, T€stimonia linguae Elru§cae i. m, (192. l., 5. sz. jegyz.), amely a glo§sákat is közli.

r98
ban halad, az úgynevezett ,,bustrophédon" [ökörmódra forduló] írásmódot
utánozva. L€gutóbb santa Maíinella mellett egy kis szentélyben egy - sajnos
csak töredékében előkeriilt - hossztí ólompánt mindkét oldalára írt szövegre
bukkantak; legalább 80 szó nyomai betűzhetők ki rajta, ezek köál azonban
csak 40 teljesen olvasható; miniatűr betűkkel vésték.Egy Maglianóban talált
és a firenzei Museo Archeologicóban őrzött lencse alakú lemezke (C.I.E.
5237), ugyancsak ólomból, mindkét oldalán jellegzetesen, csigavonalban, külső
sálétő| a középpont felé haladó vésett felírá§t mutat; legalább 7o sző sám-
lálható meg rajta (van, amikor nem könnyű felismerni, hogy egy betűcsoport
egy vagy két szőt tartalínaz-e). Egészen különleges jellegúek anyagukat és
nyelvészeti, valamint történeti fontosságukat tekintve a Pyrgi szentélyéMl
előkerült már többször idézett aranylapocskák feliratai; közülük kettő etruszk,
egy föníciai nyelvű; a hosszabbik 15 sorból és 36 vagy 37 szóbó| áló etruszk
szöveg megfelel a föníciainak (mint tudjuk, kétnyelvű szövegről van szó); a
röüdebb 9 sotból és 15 szóból áll. Vannak még más, számottevő terjedelmű,
fémlemezre írt dokumentumok is, igy az úgynevezett tabellae defixionis (azaz
a bennük megnevezett személlt az alvilági istenségeknek szent€ló átokszöve-
gek; ilyenek különösen a Monte Pittiből [C.LE.5211] és a Volterráből [C.I.E.
52'j származők) é§ má§, pontosan meg nem haározható taítalmúfeüratok.
A szoros értelemben vett feliratok közül kiemelkedik a perugiai mrizeumban
levő, valószínűleg határjelző kőoszlop (C.I.E. 4538), ámelynek két oldalán
hosszú, szép,46 sorból és l30 szóból álló szöveg látható. Vannak továbbá ter-
jedelrnesebb sírfeliratok, mint például Laris Pulenasé a tarquiniai múzeumban
(C.I.E. 5430); ezt nyitott tekerc§íe vésték,amelyet a szarkofág tetején kifa-
ragott halott tart a kezében;9 sorban 59 szőt taíta|maz. Nem kevésbéhossai
és jelentős, bár töredékesebb szövegeket találunk a tarquiniai sírok falaira
festve is. Előfordulnak ezenkívül kiilönböző feliratok sírokon, szarkofágokon,
sírcippusokon, néhínysoros szöveggel és változatosabb szókinccsel; túlnyomó
reszük azonban csak pár szóból ál|, és meghatározott szabványszövegek ismét-
lése. A tárgyakon található fogadalmi feliratok közt megkülönböztetünk
egy archaikus csoportot, jellegzetes formulákkal és a felajrinló nevével, és egy
későbbi eredetűt, ahol gyakoribb az istenség neve; de - ha nem tekintjük né-
hány archaikus váza elég terjedelmes feliratát - általában ezek is rövidek és
sztereotip jellegűek. Meg kell említenünk végül a sírábrázolások, festett edé-
nyek, tükrök stb. sámtalan magyarázó feliratát, a pénzérméken,ólomlöve-
dékeken és más apró tárgyakon levő írásokat, a műhely-bélyegeket, naglT észt
tulajdonnevekkel.
Volt már szó a kétnyelvű szövegekről6. A kevés etruszk és latin nyelvíísír-
felirat egyeéseket mutat a szemébnevekben, de csak kivételesen tartalmaz
olyan részleteket, amelyek felhasználhatók az etruszk szókincs és alaktan meg-

. l88 sk,

199
ismeréséhez (például a net§vis trutnvt lagy netíuis truln t írontac fordítása
haruspex fulguriatar [villámolvasó béljós] a pesarói kétnyelvű íehraton, C.I.I.
69? | a Cahatial forínának, a Cahatí aeúzeíségíév birtokos e§etének latin for-
ditása Cafatía natus a C.LE. 3763 szátmú feliratán stb,). Sokkal bővebb és sok-
r&űbb adalékokat nyijtottak, és nyújthatnak méc ryrs párhuzamos, etru§zk
és íiiníciai nyelyű szövegei, amelyekból máf rendkívtil tanulságos egyezések
tűnnek ki, többek között a felajánlís tárgyáta (ita tmia:'§r qd§ 'z 'ez a szent
hely'), az istenség netére (unial astres : hbt l' §trt'|Urn] Astartének') és a fel_
ajánlóra (&efariei velianas : tbrj wln§), az adományozás igéjére(turuce _ jtn
'adott'), a felajánlást magyaráző záradék bevezetésére(nac : k 'mert..,'),
Thefarie Veüanas hatalmának időtartamára (ci avil : §zt í/§'három évig'
vagy 'hiirom évet') vonatkozólag és így tovább.
Az etruszk uyelv ismeretének közvetett forrásai a következők:
a) a glosszák, valamint a klasszikus és klasszikus kor utáni írók nyújtotta
úás tájékoztatá§ok;
á.) a latinba átkerült etruszk elemek és a közös etruszk.itáliai elemek;
c,) a helynevek közt fennmaradt etru§zk elemek;
d) eredeti etru§zk szövegek feltételezett latin fordításainak töredékei.
A g l o s s z á k olyan etruszk szavak, amelyek mellett latin vagy göfög foí-
díásuk is szerepel; klasszikus szerzők szövegeiben alkalomszerűen be§zőtt
idézetkéntvagy szótárakban fordulnak elő. Mintegy hatvanat ismeriink, de
mint külső fordítási segéde§zközök az etíu§zk megfejtése szempontjából elég
csekély értékűek,éppűgy, mint az etru§zk-|atin kétnyelviíszövegek. Külön-
féle glosszák maradtak ránk Varrótől (de lingua laíina |a latin nyelwől]), Ver-
rius Flaccustól (de wrborwn §gnificatione [a szavak jelentéséről], Festus és
Paulus Diaconus kivonataiban), Isidorustól ( Etymologiae) és főleg Hésychios
lexikonából, például: arse jefse : arce ignem |tafisd ávol a ttizet] (verrius
Flaccus); b6aq, dr,öq: boreas, aquilo [északi szél] (Hésychios) i EQotyq, :
parancsnokság, hatalom (Hésycbios). Kivételesen más írók műveiben is talál-
kozunk etruszk szóidézetekkel, így Liviusná, Strabónnál, Plutarchosnál,
Cassius DiónáI, Macrobiusnál, Serviusná, Ioannes Lydusnál : példátr[ &upo<
: majom (Strabón, XIII, 626), capys : sólyom (Servius, ad Aen., X, 145).
Az eredeti formát néha változatlanul megőízik, máskor görög vagy latin vég-
ződésüvé alakítják át, például: ardorp : isten (Cassius DiónáI), aíooí_ iste-
nek (Hésychiosná), A glosszák szavahihetőségét maguk az etruszk szövegek
erősítik meg (aiser 'istenek'; yersan vö. 1,erse 'tíz'), vagy a forma valószi
nűsiti (pl. fala(n)do : ég, Verrius Flaccusból Paulus Diaconusnál; vö. a tővel
az olyan etruszk sz ayakat, ínjntíaIaS, falzaOi, az etraszk végződéssel az etruszk
aran0 szót). Egyes esetekben a glossza valódi etruszk voltának ellentmondani
látszik a szó latinj ellege,pl. őéa, xőatpa (Hésychios). A szavak külön csop orljához

7
A frontac szóról ld. fentebb, 140. l. 16. sz. j€gyzét.

200
tartoznak a gyógynövények neveit tartalnazó etíuszk glosszák (Dioskoridés-
nél; de itt is néhány név latin) és azok, amelyek a hónapok neveit tarta|na""ák
(Papias, a leydeni Liber Glossarum), és úgy látszik, az etruszk szövegekben is
előfordulnak: pl. lclrrs:június, vö. acale a zágíábi §zövegben. Az etruszk
hangtanra és nyelvtanra vonatkozó, igen csekély értékűészrevételek Varróra,
Agroecius Ars de ortographidjára |A helyesírás művészete] és Martianus Ca-
pellára vezethetők vissza8.
A latin szókincsbe átkerült etruszk elemekkel kiilönösen A. Ernout9 fog-
lalkozott; ezek a következő végződések alapján ismerhetők íel: -na (atena,
persona |személy]: vó. etr. Eersu), -rna (santefna [arany forrasztására szol-
gáló keverék]), -mna (antemnl [árboc), -^ra (favisa fcisztemali yő. etí. íayiti),
-nt, -nd (fiexantes [lovaskatonák], mundus fvilágl: vö. etr. muni), -on (subulo
[fuvolás]: etr. suplu'!; fullo $ányolól: vö, etr, fulum-), -it (veles [gyalogos
katona|, poples [térd]) stb. Néhány szó etruszk sármaÁsáíkifejezetten tanú-
sítjrik a klasszikus irők (mantisaflyeíeséEl, histrio lszinész], lucuno |ralkodól,
atfhm |előcsamok] stb.), másoknál puszta feltételezésről van szó, és lehet ana-
lógiás képzésreis gondolni, vagyis olyan latin szavakra, amelyek végződésük-
ben az etruszk származékszavakat ntánozzák, olykor pedig inkább az itáliai
általános indoeurópai előtti alapréteg maradványaira gondolhatunk, mint az
etruszk nyelytől ennek történeti szakaszában kölcsönvett szavakra. t€ginkább
az olyan bizonytalan sármazásrl és etruszkos végződésíllatin szavakról felté-
telezhetjük vagy gyaníthatjuk, hogy etruszkok, amelyek a vallási kultusz, a
polgári és katonai intézmények, a technika stb. szakkifejezései közÉ tarto^aki
ne feledjük el, milyen erős kulturáüs hatást gyakorolt Etruria a korai Rómára
ezeken a teriileteken, Vannak példák olyan szávakía, amelyeknek az etruszk
valószínűleg közvetitője volt a görög és a latin között: például a Latin groma
(tájolásra és ftildmérésre szolgáló eszköz neve) a görög pópar szóból. Nem
zfuható ki az etruszk valamelyes kisebb mértékűhatása a latin hangtanra és
alaktanra sem. A probléma a maga teljességében megerdemelne egy új, alapo-
sabb, teljes vizsgálatot, már csak az etrusz* szövegek magyaíázata éídekébenis.
Még kevésbé világos az olasz vulgáris szövegekben esetleg közvetlenül tovább
élő etruszk szóanyag kérdése;másrészt több uyelvész elfogadja aá a feltevé§t,
hogy a toszkán hehezetes kiejtés etruszk eredetű1o.
Az etruszk és az itáüai indoeurópai nyelvek köái alapvető küónbség elle-
nére vannak közös tövek és szavak, peldául az etruszk Jac-, saci: latjn sacer
[szent]; etr. eíser 'istenek, istenségek': umber econo-o volszk esafi-'szent szer-

8 Vö. G. Buonamici, Fonti

di storia etru§ca tlatte dagli autori classici [Az etruszk törtéDet
kla§szüu§ sz€íZőkJi'él fennma.radt fomásai], 1939, 354 sk.
0 IJ§ éléments étrusques du vocabulaile
latin [A latin szókincs etíuszk elem€i], Bulletin dc Ia
sociétélinguistique, )o(x, 1930, 82 sk.
r0 c. Mgrlo, §fudi Etruschi, I, 1927, 303 sk.; P. Ming,,,ini, studi Etruschi, xxlv. 195r_56.
343 sk.; ellene G. Roblfs, Indogermanische Forschungen, LxvflI, 1963,295 §k.

20l
 tartások, áldozatok'; etí. neíts'unoka': latin nepos: etí. prumpís 'dédunoka':
latin pronepos; ett, yínum,latin viam [bor]; etr. cletram: lmber kletra'taliEa
áJdozati ajándékok szÁnára' . Ezek az egyezesek őskori kapcsolatok eredményei
(például közös praeindoeurópai nyelvi alapréteg származékai vagy igen régi
indoeurópai ,,beszivárgások" következményei, Devoto elképzelése érte|mében),
vagy a történelmi korban bekövetkezett kétoldalúkölcsönzesekre vezethetők
vissza; mindenesetre igen hasznosak lehetnek az etruszk szavak történetének és
jelentésének pontos meghatáíozásához. Ugyanez a jelenség észlelhető a sze-
mélynevek és istennevek használatában is. A személyneveknél- kitűnő tanul-
mányt irt róluk W . Schuhe ( Zur Geschichte det lateinischen Eigennamen |A latin
tulajdonnevektörténetéhez], 1904) és legrijabban H. Rix ( Das etruskische Cogno-
men |Az etruszk cognomen], 1963) - a hasonlóság a kéttagúvagy háíomtagri
név képleténélkezdődik (előnév, nemzet§égnév, esetleg cognomen: etr. Auk
Seiante Sinu,lat. Marcus Tullius Cicero). De több előnévnek és igen sok nem-
zetségnévnek már a formája (tövek ós belső képzők) is azonos az etruszkban és a
latinban, nem tekintve a hangszerkezetet és a nyelvtani végződéseket: pl. elő-
neveknél az etr. AuIe: lat. Aulus; eír. Marce: |at. Marcus; nemzetsegneveknél
az elí. Fapi: lat. Fabius; etí. Petruni: lat. Petronius: elí. Vete: lat, vettius stb.
Az istennevek körében is felfedezhetők közös elemek, mint az etr. Mmerva:
lat. Minerva; etr. Selvans: lat,.§/yaras" mellettük határozottan különböző ele-
mek is vannak, pl. etr, Tin, Tinia: lat, Iuppiler; ett. Fufluns: lat. Liber. Őstégi
nyelvi kapcsolatokra mutatnak az olyan egyezések, mintalaL Lar (férfi genius
peve) és az etr. Laran, Larun (férfi, istenség) és Zasa (női genius): ebben az eset-
ben számo|ni kell az ingadozás lehetőségével a két magánhangzó között álló s
és r között, ami az úgynevezett íotacianus (s-nek r-ré változÁa) jelenségére ve-
zethető vissza. Figyelemre méltó, hogy ugyanabból a tőből etruszk tulajdonne-
vek számos form ája származik. Több istenség neve az etruszkban és a latinban
a górögből ered. Ezek más mitológiai nevekkel és pár civilizációs kifejezéssel (pél-
dául edények nevei) együtt, amelyek szintén görög eredetűek, értékes fortásai az
etruszk hangtannak, átalakulásaik ugyanis megfelelnek az etruszk nyelv hang-
tani irányzabinak és alaktani igényeinekll. Például; görög 'A),é€atlöQo!: etr.
Alcsentre, Elay§antre, Elay§ntre, Efusntre, Ale4santre, Elcste stb.; gőrőg Kb-
taqllqgd: etr. Cluüumusha, Clutmstai görög'Eilérl; eír. Elina, Elinai, Elinei.
S. Pieri gazdag anyaggyűjtései és P. Aebischer, V. Bertoldi, G. Bottiglioni,
C, Battisti egyébkéntcsak egyes kérdésekrekorlátozott tanulrmányai ellenérel'
Közép- és Észak-Itáüa etruszk helyneveinek kutatása még távol áll attól, hogy
rendszeres adatokat és biztos következtetéseket tudna nyijtani. Az alapvető
nehézség főleg a praeindoeurópai helynevek különböző rétegeinek és külónböző

u vö. G. DeYoto, studi Etruschi, I, 1927, 255 sk,; E- Fiesel, Namen des griechischen Mythos
im Etru§kischen [Görög mitológiai nevek az etruszkban], 1928.
1' studi Etruschi, I sk. kötetek, a vonatkozó irodalommal.

2o2
elterjedési területeinek megküönböztetése, például a Közép-Itáliában is elter-
jedt ,,mediterrán" vagy átalános őseurópai helyneveké (mint a carra-, pala-,
gay- stb. alapok származékai) a történeti kori etíuszkból szátmaző helynevek-
től. Ahol ez utóbbiak teljes bizonyossággal feüsmerhetók, részben a szövegek
értelnezéséreis felhasználhatók; ezzel próbálkozott Bertoldi a/d/c/ típusúhely-
neveknél. Egyébként szem előtt kell tartani a helynevek és tulajdonnevek közti
szoros kapcsolatokat, ahogy erre már Schulze rámutatott. Különösen fontosak
az etruszk váíosnevek, amelyeknek régi formáit a klasszikus írók és a feliratok
tanúsítják; gyakían igen szoros összefüggésben vannak egy i§tenség vagy egy
hős nevével: példátll *Taryma, Tarquinia neve Taryun-, Tarchon hős uevével;
Puplwa, Poptionia neve Rlflua, Bacchus isten nevéveli Man0ya, Mantua neve
Mantus isten nevével stb.13.
Nézzük meg végül az etruszkból latinra foíditott szöyegek feltételezett példáit.
Aa már tudjuk, hogy az etruszk szent könyvek gyűjteményét latinla fordították
vagy kivonatolták. Az etruszk írásművekre vonatkozó közvetett utalások, az
elkészült összefoglalások, átdolgozások halmazában, amelyeknek nómi vissz-
hangia hozzánk is eljutott, felfedezhető néhány töredék, amely nemc§ak az et-
ruszk irodalom és kultúra megismerése szempontjából érdemel figyelnet, hanem
a kifejezési formák miatt is, minthogy ezek a nyelvi szerkezet valamely sajátos-
ságára világítanak rá; ilyen például a Vegonia Könyveiből vett és a Föld-
mérő Könyvekben ( Libri Gromatici) idézett töredék (Lachmann kiad., I, 350
sk.) Vegonia Lasa taniüásával a földek felosztásárólra.

Miután megvizsgátuk az etruszk nyelvre vonatkozó ismereteink forrásait, tét-

jünk át a módszer kérdésére.A birtokunkban levő dokumentumok jellege és az
ilmúlt évtizedekben folytatott kutatá§ok áttekintése alapján ki kell zárni, mint
már 1áttuk15, annak a lehetőségét,hogy egy vagy több ismert nyelwel való
nyelvészeti összehasonlitás módszerének segítségével(etimológiai módszer) az
eiruszk nyelvre a maga teljességében kívülről fény deriil. A kutatások alapja
tehát a szövegek közvetlen tanulmáúyozása, figyelembe véve, hogy mi a rendel,
tetésük, mi a tárg},uk, milyen ábrázolás kísériőket, milyen tulajdonnévformák
szerepelnek benniik. Ebből a szempontból termé§zetesen nagyon fontos a biztos
régészetiértékelésazoknak az épüeteknek és tárgyaknak jellegét, jelentőségét és
keietkezési idejét itletől€g, amelyeken a feliratok szerepelnek. A következtetés
útján nyert szókészleti és nyelvtani eredmények érvényességét az egyes szövegek
és szakaszok összevetésével lehet kipróbálni, vagyis igy lehet az újabb bizonyí-

ra M, Pallottino, scritti in onore di B. Nogara [B. Nogara-emlékkönyv], 1937, 341 sk,

ravö. B. NogaÉ, Gli Etruschi e la loro civiltá [Az etru§zkok és kultírrájuk], 420, l,;
a ióíedék keltez駀ról vö. J. Heurgo!, Journal of Roman studie§, xLIx, 1959, 41 sk. Ld,
més l49. l. 2. sz. jeglzEl.
l§ 19o §k,

203
 rckok fényébenellenőrizni az első feltételezés megalapozottság át. Ez a
,,kom-
binatorikus" módszer klasszikus eljárása. Eltekintve tril merw akahúasai-
tól, minden esetben nélkülözhetetlen mint alapvető és ellenőrző módszer, még
a kiilső útmutatások nyomán szerzett ismeíetekre vonatkozóan is.
Természetes, hogy a belső következtető módszer segítségévelelért eredmények
már természetiiknél fogva is sokkal kevésbépontosak, mint azok, *"ly.k."
biztos és helyes etimológiai összehasonlítások révénvagy glosszagyűjtemények,
kétnyelvííszövegek stb. segítségéveljutottunk. Sok esetben ismerjÜegy vegáaeí
szerepét, de csak részben és hozzávetőlegesen; például a menervas szóbin (egy
vázafeltaán) aMenerva istennő nevéhez függesáett -s végződés megfelelhet-á
birt9kos esetn€k vagy a részeshatározó eset valamely fajtájanak (daífuus com-
modhakvagy afelajánlás kifejezésének stb.). Ugyanezt lehet mondani a szavak
jelentéséről; ezek meghaüíroása gya.kran általános, csak a
szócsoportra vonat-
kozit, inkább a ge nus proimum legközelebbi fajt al, milt a dtfferintia speciíca
[sajátos megkülönböztető jegy] megjelölésére terjed ki. Ez íg} van különösen a
vallási szertartások, közintézmények stb. körébe tartozó fogalmakat, cselek-
ményeket jelölő kiféjezésekesetében. Például jól tudjuk, hogy a saczi szó szent
helyet vagy intézménytjelöl, de ha latinra vagy olaszra akarúnk fordítani, való-
ban nem tudnánk, milyen kifejezéssel adjuk vissza pontosan. Ismerünk továbbá
számos igét, amely többe-kevésbe az ,,adni'',,,felajánlani'',
,,áldozni'' fogalmát
íqeziki ( tur-, men-, scul-, mul-, al-, nunL- stb,), de képtelenek vagyunk migáJla-
pítani, hogy valószínű latin megfelelőik, a do, dono, reddo, lito,
fero, sujptico
stb. közü1 mellk melyikkel azonos. Természetesen a szavak értelmezéJénéla
jelentések meghatározásának számos fokozata van a legnagyobb pontosságtól
és valószínűségtől egeszen az általános és kevéssémegalapozott feltevésekig,
amelyekből már meggondolatlanság volna új feltevések kialakításához kiin-
dulni..Egyes_bonyolult szövegmagyarázó elméletek ingatag volta, amelyekhez a
kombinatorikus e|járások kiárólagos alkalmazásávallutottak el, éppen a bizo-
nyítatll feltevések egymásra épülésébőlered, s egesiükben olyan gépezet be-
nyomá§át keltik, amely egyszer csak üresen kezd forogni.
..
A köyetkeztető vagy kombinatorikus módszer túlnyomó szerepe nem zárja
ki a deduktív módszerek egyidejű alkalnazását; ezek az etruszk siövegek me!-
értésétsegítő külső adatokra támaszkodnak. Glosszák és kétnyelvű szovegJt
néhány biztos szótári meghatározáshoz segítenek; ilyenek az aís : isten, aim-
: }{om, net§vis : béljós, ci : három stb. Egyéb szavak értelrnét
-Ógkup-
hatjuk a feltételezett etruszk eredetű latin szóanyag körültekintő vizsgaaiaváL
de csak ha a kombinatorikus módszer éber ellenőizésének vetjiik alá, például
helyesnek látszana összefüggésbe hozni az etruszk mun| szót-a latin mundus-
szal, amelynek nincs indoeurópai etimológiájaro. De a C.I.E.5470 számú szö-

1 Yö. 4,.- tvelde, J. B. Hofmam, Lateinis€h€§

giai szótár], II, 1954,,,mundus'' címszó alatt.
etymologisches Wörterbuch ll-atin gtimoló_

2o4
F

vegéhez (calti suüití n unO zívas mur§l XX 'ebben a sírban, a halottak ékessegéül,
20 koporsó' !) javasolt 'ékesség'fordítás nem illik a sírszövegek pontos és konk-
rét lyelvezrtéhez. Más sírfeüratokon gyakran találkozunk ugyanabbő| a mun-
tőből sÁrmazó szavakkal, amelyek a szöveg alapján mintha 'hely'-et jelentené-
nek (a latin /octts értelnében)vagy 'halottak nyugvóhely'+t: ez az idézr;tt fel-
iratba is beleil|ik. Amundusszalvaló összefiiggést teMt legfeljebb F. Iriferelgon-
dolása szerintl? a latin sá sajátos halotti-vallásos jelenése alapján lehet el-
képzelni; a só ugyanis nemcsak 'világ'-g1 6, 'ékesség'-91jglga1, hanem'össze-
kőtő árok az alvilággal' jelenése is van. Ez többek között azt is meputatja,
milyen nagy fontossága van a klasszikus vallások és intézmények elnélyüt ta-
nulnányoásának az etruszk szavak magyarázatában, ahogy ezt már Ribezzo
is hangsűyozta.
Egyes §zvak óvatos szófejtő elemzésénekM. Hammarström (a natís, net§-
vli,s esetében)l8, Devoto (az ais, culsu slb. esetében)lg és más tudósok által nyij-

tott példái atra a meggyőűdésre vezetnek, bogy a régi etimológiai módszer,

ha nem tekintik az egyetlen olyan eszköznek, amely arra való, hogy teljes egé-
szében megnragyarázza az ettuszkot egy más, ismert nyelwel való összehason-
lítás alapján - ami, ismétlem, kritikailag lehetetlennek bizonyult -, hanem
óvatosan egyes szavakra vagy szócsoportokra alkalmazzÁk, hasznos t4mFon_
tokat, sőt új adalékokat is nnijthat az etruszk szövegek magyaráuatához, Ezzel
kapcsolatban nem szabad elfeledkezni annak a - mindmáig fel sem meriilt - lehe-
tőségéről, hogy az areális* és történeti nyelvészet szabályait (amelynek legna-
gyobb művelője olaszországban M. Bartoli volt) óvatosan az etruszkra alkal-
mazzák, nemcsak azért, hogy pontosabban megállapítsák helyzetét a Földközi-
tenger köriiü világ nyelvei között, hanem azért is, hogy esetleg, ha csak köz-
vetve is, a szókészlet és alaktan körébe vágó eredményeket érjenek el,
De a deduktív jellegú eljárások között ma főleg az a k é t n y e l v ű módszer
emelkedott tekintélyre, amely, mint láttuk, a legutóbbi harminc év alatt felsora-
kozott az etruszk szövegnaEyaíázat hagyományos módszerei: vagyis az etimo-
lógiai és kombinatorikus módszer mellé. A nyelvi rokonságok és összehasonlí-
tások területe tökéletesen idegen tőle; ehelyett inkább arra törekszik, hogy a
szavak és szövegek értetnétugyanolyan elv alapján ülágítsa meg, mint a ,,ford!
tók", vagyis a kétnyelvű szövegek és a glosszák. Ha ugyanis abból a feltételezés-
ből indulunk ki, hogy az etruszk kultúra szorosan kapcsolódik a göröghöz és
itáliaihoz - ahogy kiilönben a vallás, a művészet, a szokások stb. tanulmányo-
zása is megmutatja -, és hogy a kulturális rokon vonások a kifejezésmódokban,
az áldozati, fogadalmi, sírfelirati formulák egyezésében is tükröződnek, arra a
1? stuűen zum antiken Ámterwesen i. m., a ll7. l. 2, jegyzetéb€n.
18 Glotta, xI, l92l, 2l3 §k.
1r studi Etruschi, v, 1931; vII, 1933 stb.
* Az arális nyelvész€t (nyelvészeti földnjz, nyelvjárási földrajz) a nyelvészeti jellqzetessé-
gek földrajzi elt€rjedésév€l foglalkozik, (A szerk.)
E

következtetésre jutunk, hogy sok esetben egy etruszk szöveget egybe lehet vetni
egy azonos rendeltetésű görög, latin vagy italicus §zöveggel, és az egybevetés alap-
ján lehet magyatáz,"i éppúgy,mint hogyha kétn ye lv ű szöveg-
ról volna szó. Ilyesfajta eljárást először tudatosan e könyv irója alkalma_
zott, az etnrszk mí : 'én, engem'névmás jelentésének meghatározására, egymás
mellé állítva két faliszk terüeten talált vázafelftatot, az egyiken etruszk szö-
vegge|: mí qutun lemausnas,.., a másikon faüszk szöveggel (vagyis gyakor-
latilag archaikus latlnnal): eco quto . . . euotenosio . , . 'én Euotenus [a tulajdonos
neve] korsója vagyok...' vagyis teljesen azonos tartalmú kifejezésekkel két
kiilönböző nyelven. Majdnem egyidejűleg Olzscha rájött, mennyire lontosak a
ómai áldozati szövegformulák és az Iguviumi Táblákon olvasható umber
ádozati szövegformulák az etruszk szertartási szövegek megértéséhezés ma-
gyarázatáboz, különösen a legbosszabb és legjelentősebb, a zágrábi mrimia
sóvegének esetében, amellnek alapvető fontossági vizsgálatokat szentelt. Teí-
mészetesen a kétnyelvű módszer azon alapul, hogy etru§zk és latiú-italicus szavak
és kifejezések lényegébenkölcsönöseo lefodíthatók, vagyis olyan ,,tükörszavak"
létezésétfeltételezi, amelyek elkerülhetetlen követ}ezményei különböző nyelvti
népek eg5óttélésénekegy közös kultuíáü§ körben (ahogy például a latin és
germán nyelvek esetében történik a modern világban). Ez a helyzet a poütikai
uoryezet tárgyalása során emütett ettuszk zíla0 meyl rasnal és a latin praetor
Elruriaezo cím egyezésevel. Az etruszk szövegmagyatázat már említett új törté-
neü irányának szellemében ez azíj eljárás, átgondolt óvatossággal alkalnazva
és kellően mérlegelve a már kipróbált többi módszer sámbajövő segítségét,a
kutatás számára új, fokozatosan elért eredmények eddig nem femélt lehetőségeit
nyíjtjagl. Természetes, hogy biztosabb lesz az alkalmaása olyan esetekben,
amikor az összevetésre kerülő dokumeutumok jellegük és felfedezésiik körül-
ményei folytán közel állnak a kétnyelvű szövegekhez (például ugyanannak a
családnak ugyanabban a sírban megtalált etruszk é§ latin síífeliratai); ennek a
közel állásnak ktilönböző fokozatai vannak, egészen a kétségtelenül azonos taí-
talmú szövegek (például a pyrgi lapocskák) megjelenéseig. Ebben az esetben a

l0 Ld. fentebb119. l.
2r A kétnyelvű mód§zcrről és alkalmaásáról: M. Pallonino, Studi Etruschi, vII, 1933,241.1.)
K. olz§cha, Die sprache der Etrusker. Probleme und neue Wege der Deutung [Az etruszkok
nyelve. Az értelmezés problémái & új útjai], Neue Jahrbücher für Wissenschaft und Jugend-
bildung, XII, 1936, 97 §k.; InlerpretatioD der Agramer Mumienbinde [A áelábi múmia-
tek€rcs magya.ázata], 1939, 3 sk.; M. Pallottino, studi Etruschi, XIII, 1939, 331 §k.; xx,
1948-49, l59 sk.; Nuovi orientameDti nello studio detl'etiusco [Új iíányzatok az etíuszk
nyelY kutatásábanl, Archiv Orientání, xvIII, 4, 1950 (symbolae Hrozny, v) 159 sk.; és
újabban még studi Etruschi, )ocl, 1952-53, 128 sk.] )o<Iv, 1955-56, 45 sk.; )o<\1I, 1958,
49 sk.; §tudi in onore di G. Funaioli íG. Funaioli-emlékkónyv'l, 299 sk. Vö. még
a l95. lapon a jegyzettel. '955,

n6
,,kétnyelvíi módszer" helyét a valódi kétnyelvű szövegnek, mint a pontos felvilá-
gosítás külső eszközének tanulmányozása vesá át.

Fiesel érdeme, hogy felhívta a kutatók figxelmét az etruszk nyelv belsó átala-
kulásának problémájára a feliratokon keresztiil nyomon k6vethető hét éNszÁ-
zados fejlődés folyamánz9. A latin nyelvnek a feliratokon tükröződő gyors
fejlődése az archaikus kortól a császárságig tűságosan is nllvánvaló jelen_
seg ahhoz, hogy ne keüene eleve valami hasonlót feltételezniink az etruvkról is.
Ezért szükseges a helyes nyelvészeti értékeléséljából legalább megközelítőleg
tiszázni valamennyi feürat keletkezési idejét a feliratot hordó emlék jellege, a
kísérőtárgyak és a b€tűk formája alapján, ellentétben a múltban érvényesülő
gyakorlattal, amikor az etruszk szövegek tanulmányoásánál és összevetésénél
nem vették figyelembe, melyik milyen korból való. Hiszen mind írástörténeti,
mind hangtani szempontból jelentős különbségek észlelhetők a VII. és V. szá-
zad közé tehető archaikus feliratok és a későbbiek között, amelyek nagyrészt
egykoruak Etruria római meghódításával és Róma uralrnával (ebbe a korba
tartoznak a legfontosabb fennmaradt szövegek). Ma már jól ismerik a későbbi
szövegekre jellanző egyes jelenségeket, peldául: a hangsúlytalan szótagok ma-
gánhangzó-kiesését és a diftongusok [kettős magánhangók] redukáIodását, így
lrlrce (archaikus etuszkban turuce ) , zusleve (arch. ellszkban zusleva) esetében23.
De az alaktanban is kezdenek jelentős különbségek felismerhetővé váni, pél-
dául a birtokos eset -al végződésénél,amely helyett az archaikus feliratok az
-a végződéstmutatják. Valószínű, hogy a jövőben ezeket a jelenségeket még
pontosabban meg tudjrlk majd hatfuozni, és fel tudják ismerni a szókészleti és
jelentéstani különbségeket is az archaikus és az rijabb vagy neoetruszk ny€lvjel-
lemző sajátságai között (ezeket a most következő részben a. etr. és n, etr. röü-
dítéssel jelöljük majd).
Hasonló megfontolások érvényesekaz etruszk nyelv tájak szeinti változá-
saival kapcsolatban is. Ezeknek a jelenségeknek a tanulrnányoása még mesz-
szebb van a konkrét eredményektől, mint a történeti változá§oké. Csak az
etruszk feliratok nagy szemelvénygyűjteményének, a Corpus Inscriptionum
Etruscarumnak befejezése és kiterjesztése a campaniai és Pó_vidéki Etíuriára
vonatkozó részre nyrijthat majd szétes és biztos alapokat a kutatá§nak arra,
hogy meghatározza az etruszk nyelv regionáüs - és esetleg nyelvjárási - sajátsá-
gait a szókészletben, a nyelvtanban és a hangtanban. Jelenleg az ilyen kutatás
súlyos nehézségekbeütközik, mivel igen kevés a fennmaradt szöveg, különósen

9' Atti del I Congresso Intemazional€ Etru§co, 187 sk,

2r Az archaikus etíuszk nyelv hangtani sajátságait újabban rendszeres formáb.n tár8yalt
F. slotty, B€itíág€ zur Etruskologie, I. silbenpunktierung und Silbenbildung im Altetru§-
kischen [Adalékok az etruszkológiához. I. sátagpontozi§ és §zótagképzés a régi etruszkban],
1952.

207
eryes vidékeken, mint ɧzak-Jtáliában. Azt sem lehet minűg megálapítani,
hory egyes feliratok tipikus jellegzetességei mennyiben tükröznek helyi fejlő-
dést és mennyiben az egé§z nyelv megbatározott fejlődési álapotát ; így van ez a
capuai agya$égla és a Pó-vidéki feüratok - főleg paleográfiai és helyesírási -
archaimusainál. Valószínű egyébként, hogy az etruszk kultúra távoleső tarto-
mányai, amelyeknek meghóőtása és vitágása az archaikus korra esik, tovább
őriznek meg regi nyelvi jelenségeket, mint a középső orságrészek, ahol gyors
ütemű a fejlődés a neoetruszk irányában; az etruszk-római kor irodalmi &oizá-
ja két§égtelenül 9z utóbbihoz tartozik. De a neoetruszk is, például a sziszrgő
mássalhangzók h aszná|atában, más és más változatot mutat a dél-etruriai és a
középésza}-etruriai területen; e változatok alapján például meg lehet állapí-
tani, hogy a zágÁbi mrimia szövegét az egyik középső vagy északi város
(mint Chiusi vagy Perugia) nyelvén irhattákza.

!. vö. studi Etru§.hi, xI, 1937,20f'1.

 XII. FEJEZET

Felismerések és eredmények
Az írás. Hangtan és nyelvtan, A szővegek ér-
telmezése. szókincs

Az etruszk ábécéjeleinek azonosítása és olvasása gyakorlatilag nem okoz

nehézséget; értékiiket fokozatosan állapították meg a XVII. sz. éJ a XIX. sz.
eleje közötti
időszakban, a görög ábeékkel és a latin ábécével való összehason-
Jítá§
alapján. Mióta R. I*psius l833-ban meghatarorta, hogy az etruszk l
betű értékeegyenlő z-vel, az ábéére vonatkozó kutatások körét lezártnak lehet
tekinteni; a feüratok helyes olvasása teljes egésziikben biztosnak vehető. Meg
kell azonbaa említeni egy aránylag új felfedezést, meít ez tisztá&a alegrégebbi
etruszk írás egy meüékes fontosságri kérdéset.A X írásjelről lan szó; ezt az-
előtt a í-vel keverték össze, Fiesel viszont felismerte, hogy sziszegő Úang, és
^r-nek írta átL. Ezá7ál hibátlanná vát számos archaikus feürat olúsása, áhol
ez a kiilönben nem nagyon gyakori jel előfordul.
Az etruszk ábéé eredete körüü viták még ma sem ültek el teljesen. Azon az
alapon, hogy 1 :7-ve1, a nyugati vagy,,vörös'' görög ábécék közé sorolták
(A. Kirchhoff); mások régi protogörög ábécéről beszéltek, vagy még valósd-
nűtlenebb feltevéseket kockáztattak meg2. Egy chalkisi ábééveiirtfetirat nem-
Égtörtént felfedezése Pithecu§ában, egy VIIL századi geometriku s vázáa,
megerósítette azt a hagyományos elméletet, hogy az ábécétCumae-ből vitték
be Köáp-Itáliába már a görögök letelepülésének legrégibb idejébena.
_Mind.,nesetr9
g biaos, hogy az etruszkok mfu a VII. század fólyamán áWet-
tek egy 26 bet{íből áló idegen ábécét, amely teljes egészeben fel van jegyezve
egy Marsüana d'Albegnában talált elefántcsont írótáblácska szélénéJ nehány
edényen; ezek a dokumentumok, rigy látszik, eredeti rendeltetésiik szerint
segédeszközök voltak tanulók vagy írnokok szám ára. Ezt az ábécét gyakorlati
felhasználása során átdolgoáák, az etruszk nyelv sztikségleteihez alkátmazták.

! American Joumal of Philolory, t936, 261 §k.

2 Az etruszk ábééeredetének kérdés&ól vö. G. Buonamici, Epigíafia etru§ca, l33 sk., a
korábbi irodalommal. vö. még M. Guarducci, §tudi Etruschi, Xlv, 1940, 281 sk.; R, Car_
p€nter, American Joumal of ÁIchaeology, )<LIx, 1945,452 sk.; K.
olxcha, Hisioria, Vl,
1957, 34 sk.; G. vallet, RiégioD et Zalcle, 1958, 182. 1.
sVö. G. Buchner, C. F, Russo, Renüconti dell'Accademia
dei Lincei, 1955,2t5 sk.

n9
A B, ó, a föníciai samek és az o kimaradt belőle, nem fordul elő a feliratokon,
mert az etruszk hangtanban nem volt megfelel§iik: az etru§zkban hiányzik a
zöngés zárhangok sora, míg az o magánhalgzó,legalábbis kezdetben, az u-val
keveredett összea. A 7,-t nem a zöngés torokhang jelölésére használják - nyilván-
valóan ez is hiányzott az etruszkból -, hanem, mint majd a latinban is /c,), a
zöngétlenére, a x és q betűk mellett, amelyek a kósőbbi feliratokon ritkábban
szerepelneks. A kiegészító X jel, amely a keleü görög ábecékben 1-nek felel
meg, a nyugatiakban és a latinban pedi1 a ksz mássalhangzócsoportot jelöli,
mint említettiik, csak néhány archaikus etruszk feliratban fordul elő, mint
egyszefií sziszegő §. A hehezetes g ajakhangtól különböző labiodentális spiráns
/jelölésére nem volt felhasználható betú a régi ábecében, ezért a legrégibb szö-
vegekben a kétta$ívú betűcsoporttal jelölték6, majd pedig, mfu aYL szÁzad,
tól kezdve, de főleg a későbbi feliratokon azt lritjuk, hogy eá a hangot ktilön,
bizonytalan eredetűjel, a 8 ábrázolja, amely az etruszk ábéébetűsorának végé-
hez toldva szerepel. Figyelemre méltó a két sászegó, azM és az S együttes elő-
fordulása (a föníciai sade, illetve §rz betűknek megfelelői), amit az magyatáz,
hogy az efuuszkban két rokon, néha összekevert és felcserélt, de alapjában kii-
lönbóző hang létezett; jelölésük, .í és s?. Az etruszk ábécétovábbfejlődését
néhány jel kiesésénvagy beiktatácín kívü a betűk alakjának egy-két változásl
is mutatja; ez lehetővé teszi a feüratok keletkezési idejének legalább ltozzáve,
tőleges megállapítását 0d. a táblőzatot a következő lapon).
Az etruszk betiík mai átitásáná| a megfelelő latin betűket használják, néba
megktilönböáető jelekkel, továbbá a hehezetes hangzók jelölésére a O, q, L
görög betűket.
Az itás a feliratok nagy többségén jobbról balra halad, tehát ell€nkezőleg,
mint ahogy a görög és latin írásnál általában tapasztafuk. Igen ritka kivéte-
lek az ezzel ellenkező vagy váltakozó irányi sorok. A szavak a régebbi felira-
tokon általában nincsenek elválasztva, később egy vagy két ponttal tagolják

aEzek közül a b€túk közül néhány kivétele§€n előfordul az etíu§zk feliratokban, küöntisen
az újabbakban, minden bizonnyal a latin ír᧠hatására: vö. G, Buonamici, Epigrafia etrus€a,
166 §k., 1E9 sk.
ó A 8öíög 7-bó1 eredő c ha§ználata a latiuban bizto§an etru§zk hat᧠következínénye.
Az archaikus korbau valószínúleg volt valami árnyalati küönbség a c, & és c betűk kiejtésé-
ben, ahogy magínhangzókkal Yaló kapcsolatuk mutatja (a c után álta|ában e és ijön, k után
a, q utlín u),
ó Ez a kettó§ b€tü szerepel a korai latiD írásban is, például a praenestei fibulán (C. LL. I', 3),
ahol a vhevhaked szÁ fefakednek olvasandó.
? Figyeleníe méltó az s b€tú eey formája háíom helyett négy vona|ból; ez cerveterib€n e,§,
legalábbis az archaikus korban, Mtor§ágában is elterjedt egé§zen Rómáig és Falerii-ig; egy
igen régi, négy vonalból álló görög szignrából sármazik, am€ly talán boiótiai eredetű volt,
és a háromvonalas sr8ínával e€yidejűleg kerüt át Etruriába; vö. M. Guarducli, Rendi-
coDti Acc&demia dei Lincei, 1964, 3 sk.; M. Pallottino, Archeologia Classica, XVI, 1964,
79 sk.

2lo
 archaikus későbbi áűÁs
az áLb,écé feliratokon feliratokon és fonetikus
(VII-V. szizad) (IV-I.
A i A ja
modellje század) értékek

A:-I_--__-__-_-.l_-__ (D
__{ _ _- _ _i__ _
1 _: __) __]_ j
_J_ _i _s(=_D__
__í_ _l__-: : _
q-"---1- -,,-- __ _ . _ _l__
1---]
-c _-(d)__
1; 4 7 !v
|-
I', I : IV',7
j -
-- É__ _]__ _- _E@_ _h--
_EL :; __
-@ i o,1-- ool-§-(=iE)
t l i I ii
€)-

H; (r)
l_
O -,, __ j_ __
_ .__i._- (9)___
_1
t1 , M , M __r_ __ ]._-__t_____]__E_ _____
|§
9t Q t9
l-T
i

q 0
íT'
{] I

,___ l___] ___?____:__§___

, tY r! f
.

Y] Y j v jg_ l]l
X_] x
I

9] --Y- l @'---lT(:-p!)
9 --l---v--r
_

Yl ,f x(=[h)
(88) i i 8
Etruszk ábécek
őket. Az etruszk helyesírás kutatásában fontos eíedménytjelentenek Votter
vizsgálódásai a venetus irás poltozásátől. Ezektől visszatérve az archaikus et-
ruszk feüratokhoz, felfedezte egy olyan tendszer átalános használatát, amely-
ben az egyszerű nyílt szótagokat (mint ma, lu, ke stb.) ,,normáis"-nak tekintik,
és ezért nem jelölik ponttal, az egyedül álló magán- és mássalhangzókat viszont
egy vagy több pont különbözteti meg. Ez különösen Dél-Etruria néhány régebbi
vázaíeliratán, sót még a capuai agyagtéglán is előfordul. Talán a szótagírás
maradyányáról van itt szó8. Figyelemre méltó, hogy Cerveteri egyik archaikus
vázájának fellrata az ábéoébetűi mellett teljes szőtagjegyzéket is tartalmaz.
Lattes alapvető, úttörő tanulmányai után a kutatá§ok az etíu§zk hangtan
terén Trombetti, Devoto, Fiesel érdeméból értek el jelentős fejlődést. A két
utóbbi különösen az etruszk hangtan váltoásainak irányátvetteizsgáLl^t 4lá az
etruszk feüratokon előforduló gihög istennevek és mitológiai nevek átalakulásai
alaplán. Ezelrhezjárultak újabban F. Slotty felfedezései a szótagolásrólg.
IJgy látszik, az etruszk nyelv alaphangiai a következők:
négy magánhangző: a, e, í, u (az o egybeesik az u-val);
egy félhangzó : v (néha az u magánhangzó helyett áll);
i
egy hehezet: (majdnerr kufuólag a szó elejére korlátozódik);
hat zárhalg: c, t, p, (zöngét|enek), r, 0,9 (hehezetesek):
egy labiodentális réshang (spiráns): /
három dentális réshang: s, í, z,,
két folyékony (liquida): /, r,,
két orrhang (naális): m, n.
Megjegyzendő, hogy a réshangok, a folyékony és orrhangok néha a szótag-
ban magánhangzók helyett áltnak, és valódi ,,hangzókként" (,,szonánsokként")
szerepelnek (például az ilyen szavakban: cnl, cI&í).
A korábbi korszakban a magánhalgzó-használat sokkal fejlettebb, mint a
későbbi etruszkban. Megfigyelhető, hogy a hangszín könnyen ingadozik: pl.
Rdmaha, Rdme&a, Rbnahq Ralnha, valaűennyi egy női előnév változata. Ta-
látkozunk a
magánhangzó-illeszkedés jelenségével is, vagyis magán- a
hangók hasonulásával 'egymás melletti szótagokban, ahogy például a Clu&u-
musüa alaktan{lsítja a görög Khstalpfimpa-va1 összehasonlítva, és az egyetlen
uralkodó hangszínű szavak gyakorisága is mutatja, p|. síribima, Fuflunsul,
acnanasa.Ismerjük az ai, au, ei, eu, uí kettőshalgzőkat; általában az ai keltős,

sE. vetter, Gloüa, l14 sk.; )o(v[, 175 sk.; G. Buonamici, L'interpunzione silla-
'ofiv, stb., studi Etruschi,
bica [A sátaeközi pontozá§] xvl 1942, 263 sk.l F, slotty, Beitíá8p zur
Etru§kolocie, I. §ilb€npunktierung und silb€nbildung im Altetru§kischen, i.m,; A. J, Pfiffig,
Kadmos, II, t963, 142 sk. slotty megkíséreltea jelenség€t pu§ztán hangíani alapon m.gya_
íázDi (K. olzscha e enérvei: Gnomon, 1953,271 sk.; M. Pallottinóéi: studi Etru§chi, xxIL
!952-53, 47E sk.; ld. még K. olz§cha, Histofia, vI, 1957, 34 sk.).
9 Ld, az előző jegyzetb€n idézett múvét.

212
tr-
iii1

hangzó könnyen átváltozik ei-vé és e-vé; az au és eu kettőshangzók a későbbi

nyelvben av-vá,, ev-vé alakulnak át.
Az etruszk mássalhangzó-használat legjellemzőbb jelensége a zöngétlen zár-
l hangok átalakulása hehezetesekké és a hehezetes€ké spiránsokká (ez a folyamat
bizonyos §zeínpontból megegyezik a gennán lyelvek Lautverschiebunglával
[hangzóeltolódásáva1). A c könnyen átalaktú 7-vé, a t 0-yá, a p 94té és í-íé.
i A későbbi szövegekben az írás ingadozik a zöngétlen és hehezetes hangok között
és egyformán használják egyiktiket vagy másikukat, pl. §uti és §uhi, zic- és ziy,
uple és u7le. A szó elején a hehezetesekről és a spiránsokról néha áttérnek az
egyszerií hehezetre, a h-ía: pl. Fasti és Easti. A zöngés zárhalgok (b, s, d)
hiánya az etruszkban kezdetben íalán ugyanezzel a folyamattal magyarázható,
vagyis az óskorban végbement általános átalakulásukkal zöngétlenekké.
A szóhangsűy terén a legjelentősebb és legszembeszökőbb jellegzetesseg az
első szótag erős hangsűyoása é§ íLz ebből következő magánhangzó-kieses
a hangsűytalan szótagokban. Jellemző ez különösen a neoetruszk nyelvi sza-
kaszra, amikor bonyolult mássalhangzó_csoportok kialakulására és a mással-
hangzók fejlődésére vezet: pl. a. etí.i lautun: n. etr.: lautn; gőtög:. 'ÁM€aúQoE:
eír. Aleysantre, Elysntre.
Az etruszk alaktan ismerete is nagyot haladt előre, bár még mindig jelentős
területei maradtak bizonytalanságban és homályban, Trombetti érdeme a ,,szó-
alaktani" értelmezésszoros bekapcsolása a szövegek maglaíázaába az§a M
a szövegek megértéséheznem pusztán a
alapon, hogy
lexikális értékek(vagyis a szótövek értelmének)
ismeretével juthatunk el, hanem szükség van ehhez
a mondattani viszonyok és a nyelvtani funkciók
b iz t o s me g ítélé s é re i s. Trombetti kíséreltemeg elsőnek ésszerií kri-
tikai alapokon az etruszk szó felbontását alkotóelemeire, és ó, valemint Rosen-
berg jutott el - a kombinatorikus módszer nyomán - arra a megállapításra, hogy
az etruszk szerkezetében kiilönbözik az indoeurópai nyelvektől. Ezzel magya-
r{zhatók egyes olyan jelenségek, mint a meghatározatlanság és ingadoás a
szavak és légződések képzésében,a nyelvtani ragok halnozódása, a névszói és
igei alakok közótti megkíilönböztetés bizonyos fokrí hiánya, végíilpedig sza-
bálytalanságok egye§ mondatfajták szerkesztésében, amelyek megnehezítik azt,
hogy más, hozzánk közelebb álló nyelvek mintájára elemezzilk őket (például az
alanyesetben álló alany látszólagos hiánya miatt). Az ilyenfajta problémákra
vezethetők üssza többek között egyes tudósok feltételezései az etruszk ige
,,szenvedő" jellegéről, amiről rövidesen szólunk. De a sokkal szélesebb körú,
bonyolultabb és nagyrészt még megoldatlan kérdésmagának a nyelvnek a
története, vagyis az etruszk nyelv eredete és szerkezetének osztályozá.salegré-
gibb, lényegében nem indoeurópai magját tekintve, valamint esetlege§ fokoza-
tos hozzáidomulása az indoeurópai nyelvek szerkezetéhez.
A szóképzést illetőleg küönösen érdekes a ragok egymásra rakódásának
213
jelensége. Egy Tíombetti átal sugallt szóval e sorok irója ,, a 1 a k t a n i
új -
r ame gh at áro z á sn ak" nevezte el azoknak a tényeknek összességét,
amelyek az etruszk nyelvtannak egy jellemző törekvését bizonltják: azt,hogy
azonos értéküragok halmozásával húzza alá vagy halfuozza meg újra egy szó
mondattani §z€íepét: pl. LarO (előnév): birtokos esete Lar$,al és Lar$,al-§
'Larthnak a [vatamije]'. Gyakran nyelvtanilag módosított formák valóságos
ragoásával találkozunk, az értelem megváltozásával. Ilyen az úgynevezett ,,ge-
netivus genetivi" vagy kettós birtokos eset; úgy jön létre, hogy egy -s végű
alal<hoz a Ja rugot fiiggesáik: pl. Vel Avle§ 'Yel Ayle (fia)'; birtokos esete Vel-
u§ AvIes-Ia 'Velé, Avle (fr6é)'. Ezt aképzést meg kell kiilönböztetni az éítelem-
váltoás nélkiil ,,újrameghatározott" birtokos esettől; de a kettős genitivust is
lehet képezni egy újrameghatározott birtokos es€tre építve; így bonyolult for-
mák keletkeznek, ahol nem kevesebb mint három birtokosesetrag rakódik ery-
másra: pl. Lafi-al-í§Ja 'Larth (fiának a valakije|. Az egymásra rakódott ragok
ktilönböző természetúek és értékűeklehetnek, mint pl. mikor a locativus
(helyhatározó) rakódik a birtokos esetre: pl. VeLsnaJ,Oi'Yolsinlibel'; mi,al4i
'Juno (szentélyébe n)' , ahol Uni,al az Uni (Juno) birtokos esete. Gyakran váloga-
tás nélkű halmozódnak a tőszavak belső alakítóelemei, és nem könnyű megkii-
lönböztetni ezsket a végződésektől.
A főnevek az alanyesetben nem mutatnak jellemző végződést, kivéve néhány
hímnemű személynevet vagy istennevet; ezek -s végződést kaphatnak (amely
talán eredetileg abirtoklás jelölésére szolgát?). A mellékneveket küön kepzők-
kel alkotják; a legjellegzetesebb - és jellegzetesen ,,etruszkként" sámon tar-
tott (a tuliajdonneveknél, helyneveknél stb. is előforduló) - képző a -na (-ina,
-eru) ;p!.íufli'slt' : §uhi,na'temetkezéssel kapcsolatos'. Más, származekszavakat
alkotó kepzők az -u, -ie, -l, -c, -7,1a stb. Érdekes a -dur szótag, amely egy családi
közösséghez vagy testüethei való tartozást jelöl: velainaüura§'a Velthina-
családbeüeknek a'; paxahuras 'Bacchus papi te§tülete tagjainak a' stb. A nő-
nemet csak a szemé\neveknél (tulajdonneveknél és közneveknél) különböztetik
meg, a szótövek végéhez illesztett -i, - ía,,a, -0a képzőkkel: pl. pui, puia 'feleség';
Se ra, a Sehre előnév nőnemű alakJai Mutunai, a Mutuna családnév nőnemű
megfelelője; lautnioa'íelszabadított nő', a lautní'íelszabadított' szóból. A töb-
bes sám képzésénekszabályát is nehéz megállapítani; ismerünk -r, -I, -a ragos
többes számokat é§ gyűjtőneveket : pl. clan 'frt1') clen,ar 'fiűk' ; murs 'szarko-
fág' ; mwsJ 'szarkofágok'.
A főnévragozásban (deklinációban) elsősorban a tőesetet vagy alanyesetet
és egy ,,fiiggő esetet" tudunk megkülönböztetni; ez utóbbira az a|ábbi végző-
dések jellemzők: -s (-§), -si (-§í), -sa (,§a) vagy J, -al, -la (a. etr. -a); ez
utóbbi értelne a hovatartozá§t vagy a valaminek tulajdonítást jelölő birtokos
e§et, tehát a latin részeshatározó esetnek (datilusnak) is megfelel, dejelöl ezen,
kívül eredetet, időt stb. i§. Homáyosabb más főnévragok értelne; ilyen az -l,
-e; -t(i) vagy -0(i); <ri:' ezek mintha esetenként eszkö^atáíoző, helyhatá-

214
}
l

íozó yagy részeshatározó eset stb. kifejezéséreszolgálnínak (de a 1(i), -O(i)

alakok te|jes bizonyossággal sajátos helyhatározói értékűek).Nehéz rekonst-
ruálni, de talán még feltételezni is valódi és szabályos főnévragoási táblriza_
tokat;. mindenesetre felismerhetők azonban az alábbihoz hasonló sorozatok:
spur- valószínűleg'város'
spur-al . .. 'a városnak a'
spur-e0i . 'a városban'
§pw-eri . .. 'a városnak (vagy városért)'.
A birtokos eset eltérő végződése alapján két kiilönböző névszócsoportot
(vagy deklinációt) különböztetünk meg; az egyikben a genitivus -s, a másikban
J (a, etr. -a) végű. Az első csoportba taftoznak az összes magánhangzós tövek
(kivéve az -i végű nőneműeket), valamint a mássalhangzóra végződők legna_
gyobb része; a másoűkba az -i vég!ínőneműek és néhány egyéb főnév, főleg
személynév -s, -á és -n végződéssel. Az elsó csoportra példák: hampe: genitivusa
hamEe-§; Ram-Oa: genit. Ram&a-§; fler: genit. fler-§. A második csoportra pél-
dák: Uni: genit. Uní-al; Lar0: genit. LarO-aI. Szólínk már az alaktani újía-
meghatároásról, amely bonyolultabbá teszi és gazdagitja a néwagozást (de ezt
csaknem kjárő|ag a személynévanyagból ismerjiik).
Az első személyű személyes névmás azonosítása a kezdetben mutató névmá-
soknak tartott mi, mini szócská,lrkal, ahogy Sittig gondolta, és e sorok írója a
,,kétnyelvíi"összehasonlító módszer alkalmaásával bebizonyította, ma már ál-
talában elfogadottl0. A főleg fogadalmi feliratokon szereplő alkalmaÁsuk alap-
ján mintha rnj lenne az alanyeset (:'én') és miní a tárgyeset (: 'engem'); ez
bizonyltaná, hogy az etruszkban a tárgyeset (accusativus) is megvan, ha csak
a némásokra korlátozva (vagy csökkentve) is, Ismerünk valószínű mutató
névmásokat, mint ca, eca (a. etí. ica), ta (a. etí. ita), és néhőny rugozott alakju-
kat (pl. : ca, c§, cla, cn, cei, clai stb.; ítgy látsúk, az -n végződésű alakok itt is a
I tárgye§etet jelentik). A főnevekhez hozzákapcsolt mutató névmások könnyen
átalakulnak hátratett (é§ szorosan kapcsolódó) névelőkké, és beolvadnak a név-
szó alakjába: pl. esvi-tn, huslne§-t§, §acní-cla, §acni-cleri, §acni-cslre§ stb. Ez a
küönös jelenség, amit már Torp felismert, növeli a névragozás alakjainak szá-
' mát és változatosságát, pedig eá már az rijrameghatfuoás is bonyolulttá teszi,
tekintve, hogy a szóhoz simuló részek a nyelvtani végződésekszerepét vehetik
fel, vagy olyan sármazekszavakat teremtenek, mint amilyen lautne§-cle
'nemzetségbeli' v. közelebbről 'családi', szó szerint'a családéban', a lautn'nem-
zetség', 'család' szóból. Más szócskák, mint 0í, yi, in, an, ipa stb. lehetnének
mutató, vonatkoző, hatáLrozatlan névmások, de alkalmaásuk és értelnezésük
még sok ponton homályos. Itt kell szólnunk még az összetett névmási alakok-
ról is, mint ancn, cnticn0, ipeipa stb.
Az etruszk számnevek problémája a legtöbbet vitatott kérdések közé tar-
10 L.d, fentebb,205 §k.; S. P. Cortsen, Glotta, xxvl, 1937, 10sk.

215
tozott. A megoldás kiindulópontja az volt,hogy az első hat számot azonosítot-
ák a párizsi Bibüothéque Nationale-baa őrzött, Tuscaniában talált kockák hat
lapjára 1rt egy+gy szócskával, amelyek értelmétilletően sokáig bizonytalanság
ura]kodott. Jelenleg véglegesen megoldottnak kell tekintetnünk a Torp átal
.iavasoltjelentéseket; €szerint dl : l, zal:2, ci:3, §a:4,may:5, hu0:6;
az egyetlen kétség már csak aköriil van, hogy hu$ nem nég;mek felel-e meg
(a klasszikus párhuzam miatt a praegörö g'Yttt1t ta:Tetgózo1l6 helynéwel) és
nem .ío jelenti-e a hatotll. Más számok semg-, cezp,, nurq-. A za&rwn szárnnév
vatószínűleg 20-nak felel meg. A következő tízes csoportokat az ,alc, -aly
képzőhozzÁadásávalakotják: cia!y-, §ealy,, cezpalx-, mulaly- stb.IJgy látszik,
a számolás 6ig hozáadással törtéllk (huüí§ za nuni§ 'huszonhatodik(án)'),
7-től 9-ig kivonással (esl-em-za rwni§ 'tizennyolcadik(án)'; vö. a görögben
öoől őéowc, elxoa4alatinban ilao4e-yiginti).Feüsmerhetők a -z, -ziképzővel aJ-
kotott számnévi hatÁtozók: ci-z 'háromszor'. Az olpn formák, mint zelur,
zahrurnsne stb. valószínűleg számnévből képzett melléknevek.
Sűyos problémák várnak még megoldásra az etruszk igével kapcsolatban,
amelynek Pauli névszói jelleget, később pedig Olzscha szenvedő szerkezetet tu-
lajdonítottlz. Valóban, igetövekből képzett kiilönböző alakok a névszókkal
azonos képet és végzódéseket mutatnak, néha pedig szenvedő értelnűek, pl.
CJ.I., Függelék 773, mi mulu kaviíesi'engem Kavie ajánlott fel', vagy 'én va-
gyok a Kavie által felajánlott (táígy)', vagy éppen'én (vagyok) Kaüe foga-
dalrni felajánlása'. Ezek közül az alakok közü a leggyakrabban előfordulók
magánhaagzóra végzódnek (tura, tufe, turí, tufu, a tw-'adni'tőbő| vagy ma-
gánhangzóval bővített -z ragokta (§atena, nun&ene, mulveni, zíhynu). Más
alakokhoz viszont olyan ragok járulnak, amelyek meghatározzák igei termé-
szetüket, és megjelöük szerepüket; ilyenek a ,cele végződö ,,perfectum"-ok
(befejezett műtidők),pl. ttr-ce'adott',lupu-ce'fre9hút' (azazonosértelműlupu
mel7ett), muluvaní-ce 'íelajánlott'. A parancsoló módot az egyszedl tőszó vagy
-ávégződésűalak okjebik,pl. tur'ad1' ,he7§8'régy',nun&enésnun&en-t:latjaíac,
facito (íégy,tenned kelt). Ilgy látszik, a -sa, -§a-ta végződő alakok befejezett
értelmű műt idők vagy aoristosok i te§amsa 'gondoskodott'?; az -a§ (as), ,&as
(-üa§)-ra végződő a|akokaí pedig a múlt idő melléknévi igeneveiként vagy
,,viszonyszavaiként" lehet értelmezni: pl. sva|-&as 'miután élt, aki élt'. Ismer-
jiik végü a -ri, -eri végződést, amely a kötelezettség vagy szükség fogalnát fejezi
ki, mint a latin gerundivum: pl. nuni-eri:faciundum (est) 'megteendő'; azt
sem lehet kizárni, hogy összefüggésben ál a névragozás azonos ragjával
(spur-eri).

Neue Jabrbrücher fiir Wissenschaft und Jugendbildung, 1963, 105. l.; M.

'r vö. K. olzscha,
Pallottino, studi Etru§chi, )oo(, 1962,304. l.; )oo§I, 1964, l21sk.
12 K. olz§cha, Interpretation der Agramer Mumienbinde [A ágxábi múmiateker.s éítel-

mezése], 1939, 103 sk., é§ T}Trhenica, 1957, 135 sk,; vö. V. Pisani munkáját, aki az Archivio
Glottologico, )oo(v, t942, 116 sk, lapokon inkább,,át nem ható" jelle8íól be§él,

216
F
í
l
i

.
Nem sokat tudunk a határozós kifejezesekről, sem pedig a szavakat és mon-
:l datokat összekötó kötószavakról. Nehéz megkíilönböztetni a névmásokat az
elöljáróktól (vagy névutóktól). A tatin gue-nek megfelelő -c enklitikus (szó-
végbez ragasztott) kötőszó már régi, alapvető felfedezesét követte az ugyan-
csak ragasztott, azonos értelnű - (u)m-é (de ezt inkább egéw mondatok össze-
kötésére használták) , Az etnan, szó, amely rlgy látszik ragasáott alakban, mint
_tzazr is előfordul, nyomatékos kötő§zó értelmű (vagyis valószínűleg megfelel
az umber inwneknek és a latin item, etíamnak), Más, határozó- vagy kötőszó
jellegű szócskák a Ouí'itt'i matam'folőtt'?; ix, ipnac'amlnt'3 744'amint,6glt'
stb.
Eddig kevés figyelrnet szenteltek a mondattannal, a mondatok szórendjével,
a szövegek stílusával kapcsolatos kérdéseknek, bár a szövegek szűkszanisóga
és sok adat bizonytalansága ellenére érdekes megfigyelésekre adnának lehet6-
séget; küönben ezek is az etruszk nyelv szerkezeti eredetiségének fentebb
emlitett problémájával függnek össze . Általában az egyszeriibb és könnyen ele-
mezhető mondatok szerkezete jelentős azonosságokat mutat a latinnal (a birto-
kos jelző megelőzi a főnevet, amelyre vonatkozik, az ige a mondat végénáll,
stb.). A legiobban ismeít hosszabb szövegek, vagyis a rituális tartatmúak
(zágrábi múmiatekercs, capuai agyagtégla) erősen analitikus tagolásríak, rövid
mellérendelt mondatokkallg.

A birtokunkban levő etruszk feliratok túünyomó többségét nehézség nélkiil

lehet olvasni és megerteni, mert majdnem kizárólag tulajdonneveket tartaI-
maznak. Ál ez a festmények és tiikrök ábrázolásait kí§éró feliratokra , a Énz-
érmékfeürataira, egyes darabok tuIajdonosainak megjelölésére és főleg a sír-
feliratokra. Ez utóbbiakná, eryes végződések mondattani értékéből- fiEy az
apa és anya nevének birtokos esetéból - és az egy sírboltban levő bozzátar-
tozók sírfeüratainak összevetéséből meg lehetett állapítani már az etruszko-
lógiai kutaások kezdetén egyes igen gyakori szavak értelnét, mint clan fiú, :
§€1 :leány stb. Ugyanakkor feüsmerték olyan fogalmakat jelölő szavak jelen-
tésétis, mint ,,élni", ,,meghalni", ,,évek", ,,életkor". Itt közö[iiik egy sírfeürat
(c,LE. 5424') teljes szövegét, a sor alatt a foídítá§sal:

l§ A han8tani, sótani é§ mondattani adatokíól vó. M. Pallottino, Elementi di lingua etíusca

[Az etTuszk ny€lv elemei], 1936, a kutatiá§ok további fejlódésével szükségessé vált kíilönfélc
módosltásokkal (ld. külö!ös€n a studi Etruschi köteteit). Iljabb összcfoglalá§ok az etru§zk
nyelYtani §z€íkezetéról - amelyek tulságosan mer€ven és tételszerúenpróbálíák megmagya-
rázni jelenségeit, §.akían ellenórizetlen alapokon, így csak igen óvatosan használhatók f€l
- jeIentek meg H. L. stoltenberg tollából: Etíuskische sprachlehfe mit Yoll§tándigem wör-
telbuch lEtru§zk nyeh,tan teljes szótárral], 1950 (vö, §tudi Etruschi, )QfiI, 1952_53,474 sk.)i
Di€ sprachg der Etru§ker. Laut, wort und satz [Az etru§zkok nyelve. Hang, szó és mondat],
l95E.

2l7
 Partunus Vel Yel$utus Satlnal-c Ram&as clan avils lupu XXIIX
Partunu Vel Velthurnak és Satlnei Ramthának fia éves meghalt 28
vagyi§: ,,Vel Partunu, Velthur és Ramtha Satlnei fia, meghalt 28 éves korában".
A nehézségekaz otyan sírfeliratoknál kezdődnek, amelyek az elhunyt éle-
tére és pályájára vonatkozó utalásokat tartalmaznak, vagy amelyek a sírok
felajánlását, emelésétvagy berendezését emütik. Ezekben a szövegekben homá-
lyos vagy bizonytalan jelentésű szavak bukkannak fel, és pontos meghatározá_
suk azért is nehéz feladat, mert a szófejtés nehézségeit gyakran még a történeti-
régészetitermészetűek is tetézik. A kombinatorikus módszer, még ha az új
kétnyelű eljárások egészítik is ki, mindeddig nem tette lehetővé, hogy teljes
pontossággal meg lehessen állapítani például azoknak a poütikai, kö7i9a7ga-
tási, papi címeknek az értékét,amelyek az elhunytak neve mellett állnak, vagy
vallási és temetkezésre vonatkozó kifejezések pontos jelentését,amilyen például
sacní (ebből származik a sacni§a ige), acazr, atr§ stb. Yilágosabb a 'sír', 'szarko-
fág', 'tenni', 'adni' stb. jelölésére szolgáló szavak értelne. Gyakoriak az élet-
íajz jeüegű sírfeliratok; ezek a latin elogia \dicsőitések] formáját veszik fel,
mint amilyenek a Scipiók sírjának híres szövegei, Itt következik egy rövid és
könnyen érthető példa (CJ.I. Függ.,III,322):
AIeOnas Arn$ Larísal zilat Tarynal0i amce
Aletina Arnth Larisé zila0 Tarqüniában volt
vagyis: ,,Arnth Alethna Laris fia zila$ (valőszílűleg praetor) volt Tarquiniá-
ban",
Egy másik, összetettebb szerkezetű fehrat (CJ.I.2070 : C.I.E. 5874)
ArnO Xurcles lalhal clan Ram&as Nevtníal zíIc paryis amce
Arnth Churchle Larth fia (és) Ramtha Nel,tnié zilc parpisvolta
,narunuI spwafia cepen tenu avils mals semgalxls lupu
marukhoztartoző városi pap (aki) működött? éves hetvenöt ? meglralt
vagyis: ,,Amth Churcle, Larth és Ramtha Nevtni fia zilc paryis (az egyik leg-
főbb államhivatal különleges megjelölése) volt, (küönben) még mint a ,,maru"-k
testületének városi papja műkiidött; meghalt hetvenöt ? éves korában".
Itt több hivataü címmel is találkozunk, de természetesen lehetetlen ezeknek a
szakkifejezéseknek pontos technikai-intézményi értékétmeghatfuoznila.
Az egyik leghosszabb életrajzi sírfelirat Laris Pulenas már említett szarko-
fágján olvasható (C.I.E. 5430); terjedelmes családfával kezdődik, egészen a
dédapáig felmenőleg, felsorolja a fontos személyiség hivatalait és érdemeit;
sajnos, a bevezető formulát és néhány kifejezést meg szót kivéve a szöveg értel-
me még eléggó homályos. IJgy látszik, Pulenas béljóslással foglalkozó írások
szerzője volt ( ziy ne&§rac acasce) , magas polgári hivatalt viselt városában, Tar-
quÁiábatt (creals Tar7nali spureni lucairce) és Catha, Pacha (Bacchus) és Culsu
istenek kultuszával kapcsolatban tevékenykedett.

ta Mindenesetíe hivatkozom a 126 sk. lapokon mondottakra.

2l8
 Egyes feliratok általánosabban a sírra, ennek tulajdonosaira, készitésére,fel-
szerelésére stb. yonatkoznak. Emlékmű jellegüket kiemeli az időpont megjelö,
lése is; ezt a város névadó fó méltóságának vagy méltóságainak nevével feje-
zik ki; pl. Tarquiniában: z(i)lcí Yel(u)s Hulyniesi... 'mikor Vel Hulchnie
yolt a zilc...' (C.I.E. 5388). Az egyik legteüesebb és legérdekesebb ilyen jel-
legú feürat Perugia mellett, San Manno barlangsírjának egyik oldalíiilkéje
fölé van vésve (C.lr. 41l O; példakéntadjuk itt elsö íészét(bár értelmezésenem
mentes a bizonytalanságtól):
cehen suoi hinoíu aue! sians etve &aure
ez a lakhely alvilági (:5i4 61n6"gyik elhunfiának a sírjában
lautne§cle caresri aule§ lar&íal
a családnak (:nemzetsé€pek) elhatározták építeni Aulének (és) Larthnak
Precuüura§i Lariialisvle Cestnal clenara§i
a Precuk közül Larthnak (és) Cestneinek fiai
azaz: ,,A családi sírboltban épült egyéni sírok (vagyis az oldalsó falifülkék)
Aule és Larth Precunak, Larth és Cestnei fiainak rendeltettek". Ezután
jön az utalás kis urnák (murzua) és más sírmellékletek elhelyezésere (heczri).
Kiilönleges jellegú a nagy perugiai kőcippus felirata (C.LE, 4538). A múlt
században történt felfedezése óta nagy érdeklődést keltett a tudósok közt ; meg-
fejtésénaz utóbbi évtizedekben Torp, Trombetti, Ribezzo, Goldmann, De-
voto, T. Kluge és mások fáradoztakl5. Említés történik a szövegben két előkelő
családról, a Velthináról és az Afunáról, kifejezetten utalnak a Velthinák sí{ára
(Yelhinahura§ haura), és sző van közügyekről vagy aktusokról (ra§ne§, ra§ne),
határokról ( tularu), mértékekől (naper), birtokokról (acniru), átadásokról
(turu e, §cune : adott vagy hasonld, írásokról (ziyuye : írt). Ma már nem
lehet kételkedni a szöveg jogi természetébef,; valószínlileg egy adásvételi vagy
sírhely-ajándékoási ügyletet órökít meg; talán hasonló jellegú, mint egyes
latin feüratokban a iura sepulcrorurn (a sííokftrlötti rendelkezési jog). Meg
lehet magyaíázni nemcsak egyes szavait, hanem egész mondatait is, de homá-
lyos helyek, bizonytalanságok, nyflt kérdések még bőven akadnak a szöveg-
ben, minthory jelentős sámri szó szabatos fordítására még hiányoznak a tám-
pontok. Ilyenek a yaxt, tezan, íuile, fala§, §peIOí stb.
A vallás körébe tartoznak elősór is a fogadalrni felajánlások szövegei. Gyak-
ran fordulnak elő az archaikus edényeken a kóvetkező klasszikus formulában:
mini mulyaníce Matnarce Vel4anas
engem felajánlott Mamarce Velchanas

r5 Ld. elsősorban a Studi Etruschi alábbi köteteiben megjelent adalékokat: yIIl, 1934, 217
sk. ; x, 1936 l91 §k., 289 sk.; )<I, 1937, 495 sk. (besámoló a cippus §zövegének magyaráza,
táía 193Gban Fií€rrzéb€n rendezett megbeszélésról); XXIX, 1961, 11l sk,; >w., 1962,
355 §k-
(Caeíei Notizie degli Scaú,1937, 388). Gyakran szerepelnek benniik a mul- :
götög§l fuad$qpl ige múlt idejű alakjai és ennek változata\ mellette előfordul
nak más igék is, hasonló jelentéssel, mint tur-, at-'adnl, felajánlani'. A hosz-
szabb archaikus edénfeliratok rendesen igen homályosak, már azért is, mert
nehéz őket szavak szerint tagolni (az is lehet, hogy fogadalni dokumentumo-
kon kívül szerelmi tárgyi vagy más jelentésű szövegek is vannak köztük, mint
a göíö& latin, faliszk archaikus bekarcolt edényfeliratokon; különösen figye-
lemre méltó egy kis bucchero *dény, az úgynevezett ,,Poupé-aryballos'' spitá-
lis alakban berajzolt szövege, ametyben háromszor megismétlődikTutan, az,az
Aphrodité neve vagy nevének egy származéka)16. Könnyebben érthetők ennél a
neoetruszk felajánlási szövegek szobrocskákon és különféle tárgyakon, ahol a
felajánló neve mellett gyakran szerepel a felajánlásban tészesülő istenség neve
is. Áljon itt egy példája (C,I.E.2n| broniszobrocskán):
ecn turceLar|i Le&anei alpnu Selvansl. . .
ezt adta Larthi Lethanei adománykónt Silvanusnak, . .

A megszokott archaikus fogadalmi feliratoktól tartalmánál és fontos§ágánál

fogva kiilönbözik az a két, aranylapocskákra vésett - különböző hosszúságú
- felirat, amelyet Pyrgi szentélyébentaláltak hasonló, a hosszabbik etru§zk-
nak megfelelő föníciai felirattal együtt. Ezek híítadnak arról, hogy Thefarie
Velianas, akit a föníciai szöveg mint ,,Cisra (vagyis Caere) királyát'' jelöl meg,
egy adományt tett (tuluce): egy §zent helyet vagy épületet (tmia) adományo_
zott, valószínűleg egy szoborral ( herama§ve, heramle?,/ a föníciai Astarté isten-
nőve1 (Unial Astre' azonosított Uni istennőnek. Ennek az eseménlnek körül-
ményeit és okait a föníciai változatbő| tudhatjuk meg, amely Astartének a felr
ajánló iránti kegyességéreutal; úgy látszik, a felaján|á s főhatalmának (zilacal?)
három évével(ci avil) van kapcsolatban. A rövidebb feürat egy meghatározott
hónapban (tiurunius) elrendelt és lefolytatott szertartásokra utal ugyanazon a
szent helyen, évenkéntiismétlődéss el ( vacl tmial avilyval) . Ezeknek a dokumen-
tumoknak kivételes értékeabban áll, hogy a vallásos éídekűadatokon kívül
az első hivatalos és egykorú történeti források, amelyek az etruszk feüratok
közt ránk maradtaku.
A nemrég Santa Marinella mellett felfedezett szalag alakú ólomlemezkels
olyan töredékes állapotban került elő, hogy az eredeti összefüggő szöveg tel-
jes helyreállítása és értelnezésenem lehetséges. Bizonyos azonban, hogy vallási
tárgyú, szertartások és felajánlások - köztük fogadalmi jellegűek - megneve-
zésévelés több olyan szóval, amely hasonló a capuai és a zágrábi mrlmia nagy

l. studi Etruschi, xxv[I, l9@,479 §k.; Études Étrusco-Itatiqucs, 1963, ?A7 sk.
1? Vö. Archeologia Classica, xvl, 1964, 49 sk., különös€n 76 sk.; ld. feljebb, 75 sk., 1o2.,
188 sk., l99 sk.
18 vö, t97, l99. l.

220
:

§zeítaítá§könyveiben szereplőkhöz. A Maglianóból sÁtmazó lencse alakú

ólomlapocskán (C.I.E. 5237), amely teljes egészébenmaíadt ránk, istennevek
(cau&as, aiseras, marisl, calus, tins) váltakozlak halotti jellegűnek lászó szer_
tartások előírásaival; a sok próbálkozás ellenéte ezl a feliratot sem lehet, leg-
a|ábbis egyelőre, még részlegesen §em lefoídítani. Más feliratos ólomlapocs-
kák kétségkívül,,tabellae defixion,,m" [átoktáblák], azaz olyan személyeknek,
akiknek haláát kívánják, felajánlása alvilági istenségeknek (a legérdekesebbet
Monte Pittiben, Populonia mellett találták - C.I.E.5211 -: egy felszabadított
rabszolganő átkait taítAlmaza egy soí, reszben egymóssal rokonságban áló
személy ellen). Az ilyenfajta feliratok általánosan ismertek a görö8 é§ latin
világban. Egészen sajátos jellegű viszont a vallással kapcsolatban már említett
piacenzai bronz májmodell, a küönböző rekeszekbe írt, legöbbször röüdí-
tett istennevekkel, valószínűeg a beljósok használatára.
Hátravan még végiil a birtokunkban levő két legbosszabb etrusz* szöveg, a
capuai agyagtáblán és a zágrábi mrimia tekercsein, Ezek szertaráskönyvek, s a
bennük foglalt előírásszer{í formulák az áldozatbemttíatók sámáía késziilt
üturgikus mintaszövegek; ugyanilyen jellegűek az Iguviumi Táblák umber szö-
vegei és az irodalmi forrásokból ránk maradt rónai szertartásszövegek is (mint
amilyenek Cato De re rustícQában szerepelnek). A kiilönbség a leírt szertartá_
sok jellegében van. A capuai agrag!égla szövege alviláginak látszó istenek
( &ri, Le&atn, A7e-, CaIu, Larun-, Fulinu§na, Natinusna(i) , Sedlz- stb.) tisztele-

téíebemutatott halotti szertartásokkal függ össze, de említés történik benne

Tiniáról, Uniról és talán Bacchusíól is. Egésziikben véve el lehet küöníteni a
meglehetősen egyforma szeíkezÉtű,rövid mondatokat, amelyekben az állít-
mány imperativusban ál; meg van jelölve továbbá a véres vagy vértelen áldozati
adomány, előtte néha sámmegjelöléssel és az istenség nevével birtokos vagy
részeshatározó esetben. Nehezebb ezzel szemben a pontos technikai jelentés
me$aátozása (teMt a szoros értelemben vett fordítás) mind a vallásos cse-
lekményeket kifejező igék (acas-, picas-, sac-, tul, ilucu, apir-, utu, scuv-, fani-,
nmO stb.), mind a felajánlást vagy a felajánlás tárgyát jelöló főnevek esetében
(vacil, íaríiria, cleva, riüna, zusleva, turza stb.). Nézzük például, hogyan lehet
feltételesen meghatározni a szertartáskönyv egyik előírásszerű mondatának
értelínét:
Leoamsul ci íaríiria ci-m ckva
Letham (istennek) három tartifidt, toyábbáháíom cleyát
acasrí
kell felajánlani (vagy ehhez hasonló)
A szövegben valószínúleg emütes történik a szertaíástyégző papokről (cipen,
celu stb.), és talán megnevezik az elhunyt családját (lat tun) is. Lehetséges, de
nem biztos, hogy a szertartásokról naptár szerinti eloszttisban történik emütés.
Említettük már azt a lehetőséget, ho§ a capuai §zertartáskönyv a Librí Ache-
íontícibfjn lAlvilági Könyvek] foglalt és egyes késő klasszikus szerzők által
említett19,,megváltó" áldozatokkal van összefüggésben.
Természetesen az etruszk szövegek magyatázőinak legnagyobb erőfeszítése
a legrragyobb fennmaradt szövegre, a zágrábi vászonra írt könywe (líber Iín,
teus) irányút, amely kifogástalan kiadása, szabályos, a szavakat rendszeresen
elváasztó írásmódja, neoetruszk nyelve, a szavak és kifejezési formák gyakori
előfordulása folytán a legledvezőbb feltételeket biaosítja a szövegnegfejtés
számára. Miután már részleges sikerrel tanulmányozta Lattes, Torp, Rosenberg
és Trombetti, a zágrábi múmia szövegét rljabban ismételt és egyre alaposabb
vizsgálatnak vetette alá M. Runes, Cortsen, Olzscha, Vetter, A. J. Pfií§g és e
kötet szerzóje2o.
Ma már határozottan elvetik azt a feltevést, hogy olyan temetkezÉsi szprtat-
táskönywől van szó, amely valamiképpen összefiiggésben áll az egyiptomi kör-
nyez€üel és a könyv vászoncsíkjaiba göngyöIt mrlmiával; inkább afelé hajlik
a kutaás, hogy a szövegben előírások felsorolását lássa részben talán nyil-
vános jellegű és vallási naptár szerint megszabott §zertartásokm vonatkozólag,
Az írás legjelentősebb része egy csekély vátoztatásokkal legalább négyszer is-
métlődő üturgikus himnusdéle az ,,istenek" (ei§er §í,c §eu,c), egy in crap§tí
szavakkal jelölt isten és Neptun (Nehuní) tiszteletéíe. Mint az Iguüumi Táb-
lákon, az áldozatok itt is vallási (szentély) vagy politikai intézmények (város
és nép?) javára történnek; ezeket az áIozztokat a §acnicleri cilfll §purerí meűlu,
meri-c etu§ szavakjelzik. Más isteneket (Veltha, Tin, Culsu, Uni) kisebb_ bekez-
désekben inkább Óak nagylában jehett szertartásokkal ünnepelnek. (Jsy lát,
szik, mindga bekezdés elején egy hónap valamelyik napjának megjelölése ál1:
pL. eslem zaOrwni! acale'Acale [irfurius] hónap tizennyolcadikán'. A szövegben
ismétlődó szavak köziil egy pfuat kelló biáossággal és pontossággal meg tu-
dunk érteni (pl. finum : bo4 ais, eís : isten,íer : áldozat, íelajáalás1' tur :
ad stb.). Más szavak esetében rá lehet jönni általános értelmiikre, ha pontos

1' vö. F. Rib€uo, La Parola del Pa§§ato, I, 1946, 2E6 sk.; M. Pallottino, sulla l€ttura e §ul
contenuto della gíande iscriáone di Capua [A nagy capuai felint olva§á§áíól é§ tartalrná_
róu, studi Etruschi, )oí 1948-49, 159 sk.; K. olzscha, Götterformeb und Monatsdaten in
der grossen etruskischen Inscbíift von capua fistenformulák és naptári adatok a capuai nary
etruszk feliíatban], Glotta, )oocv, 1954, 71 §k.; (de ld. még studi Etruschi, )9(vI, 1958,
74 sk. is).
2o vö. studi Etruschi, vI sk. kötet; E. vettef, Etruskische wortdeutungen [Etruszk §zófej_

t駀k], I, 1937; K. olzscha, Intprpr€tation der Agramer Mumienbinde [A áeíábi múmia-

tekcrcs értelmezése], 1939; Glotta, )OO(, 1948, 105 §k.; )OOCI, 1953, 283 sk.; Tyrrhenica,
1957, |22 sk.: Aogyptus, 1959, 3,{0 §k,; E. vetter, zur I-€sung der Agíamer Mumienbinde
[A ágíábi múmiat€kercs olvasásáioz], Anzeiger der Österreichischen Akademie der Wissen-
schaften, Phil.-Hist. Kla§s€, 1955, 252 sk. (az olvasatnak infraYöIös sugiarakkal ké§zült repro-
dukciókíól végzett további ellenórésével) ; Á. J. Pfiffrg, studien zu der Agramer Mumienbin_
de rranulmányok a ágrábi múmiatekercsról], Österreichische Akademie d€r Wissenschaíten,
t963.

1,r)
T
1

fordításukat nem is lehet biztosan megadni (p!, zeri, wcl, fa§e, e§vi, zuíkva :
§zent szertartá§ok, felajánlott adomínyok; farüan, nun0en, Oezh, tul, a knlluÉz-
§zertart᧠technikai igéi stb.). Sok más szó értelmétilletőleg nég mindig bi-
zonytalanság van a tudósok között.
A szöveg teljes magyarázatára itt is a leghatásosabb eszköz az, hory meg-
kíséreljük a teljes mondatoknak megfelelő mondattani szakaszok megküön-
böztetését, lehetóleg azonosítva a mondat lényeges elemeit: az alalyt, az
igei vagy névszói állítmányt, az állítmányki€gészítőket. Segítséget nyíjt
i
ehhez a kötőszóként szolgáló mondatrészek - mint a -c, - m enklitikumok
[íagasztott végződések], valamint az etnam, i7,, nac szavak - feüsmerése és
I

i főleg a főnévi és igei alakok megkiilönböztetése, valamint bizonyos végzőóé-

sek mondattani szerepének íiszázása. Nem mindig sikerül eredményt elémi,
és ez nem is mindig látszik lehetségesnek; de a legszerencsésebb esetekben
az etruszk szöveg a mondattani viszonylatok hálózatává ál össze, és ekkor
már csak az egy€s szavak szóári jelentésénekpontos tartalmát kell tisáázni.
Például ebben a mondatban: cís-wn pute tul Oalxur hahrOi repínüi-c, fel
lehet ismerni, hogy tul az ige imperativusban, &ansur egy többes §zámrl
főnéwel kifejezett tátgy, haűrhi repin i-c hely- vagy eszközhaározó, amely
két, valószínűleg többes szímúfőnévből áll azonos -Dí végződéssel és a -c
szóhoz ragasztott (enklitikus) kótőszóval összekapcsolva. De egyes esetek-
ben több-kevesebb valószínűséggel a szótári értékis §ejthető, és a mondat
jelentése felvillan, mintha lassan oszladozó ködfátyol mögiil tűnne elő.
Például:
1. (VIII. hasáb, 1, 3 sk.):
CeIi huűi§ zaürumi.í
Celi (hónap) [szeptember] huszonhatodik (napján)
fleryva NeOunsI sucri
i
a felajánlások összességét Neptun istennek be kell jelenteni
Oezeri-c. ..
(vagy hasonlók) és el kell végezni. . ,

2. QX. hasáb, l, 6 sk.):

ra18 tur he7§8 vínwn trin flere Neűunil
balra? add tedd a bort, szólítsd (vagy hangoldjóindulatra) isten Neptunt
un mlay nun&en zu§Ieye . . .
teljesítsd? a fogadalmat, á7dozz egy zu§leve (állat?) felajánlásával, . .

3. (XI. hasáb, 1, 14 sk.):

cntnam $esan íer veivei &ezeri etrulm
és uryanazon reggel a felajánlást Veiovisnak kell tenni és ezenfelül
ais[na]., ..........iy hu0i§ zaBrmti§. . .

az i§tentiszteletet. ..... . ,....minta huszonhatodik (napon)...

 A közölt helyek óvatos és részletes értelmezésükkel elég világos kepet adnak
a lassú fejlődésben levő etru§zk szöyegnaglatá7zt eljárásmódjáról, eredmé-
oyeiról és korlátairól, a legtekintélyesebb szakemberek által józan egyaér,
téssel jelenleg követett módszerekről.

Az etruszk szókészlet ismerete a máí kifejtett okoknál fogva olyan sza-

vakra korlótozódik, amelyek főleg a vallás és temetkezés körébe vápak,
rokonságot kifejezó fogalmak vagy a poütikai,társadalmi berendezesre vonat-
koznak,-továbbá néhány, az idósámítással kapcsolatos kifejezésre és nagyon
kevés más átalános fogalomrazr. A bemutatott adatokhoz kiegészíté§ül alább
közöljiik azoknak az itrusz.k szavaknak betűrendes jegyzékét amelyeknek
jelentése biztos vagy eléggévalószínű'2.

acale (Áclus) hónap neve: JriLnius'

*acalehur? (,eya}titopa)'fiú', talán valami kiilönleges jelentéssel
acas (-a, -ce, -ri) 'tenni, felajánlani'?; acazr a sfuban felaján|ott tárgyak
alíl (-s, -§)'év, évek'; avíllva, (,1) 'évenkénti, évforduló?'
a re 'épilet' (a latin atrimtaal ósszefügg6?) sátmazéka atranes?

2rvö'Mliller-D€eck€,DieEtru§ker'1871,II,5o8sk.;s.P.corts€n,vocábulorumEtru.
scorim interpretatio [Étruvk szavak értelmezése], Nord, Tidsskrift f, filol, Fjerdeía€ke, VI,
isiz, rej sr. ; .{, tlo-betti, La lioepa et osca [Az etruszk nye|vl, 1928,2l1 §k,; M, Pallot_
ti"",'er"-*É ai mgua etrusca [Az étruszk nye|v elemei], 1936, 87 §k. ; E. vetter, Etruskis€be
worttteutungen tBtruszk sófejtÁokl, I, 1937 i K. olzscha, Interpíetation der Agramer
Ú".le"Unó tA ágíábi m(rmiatek€rcs értelmezésel,1939,210 sk,; H, L, Sto|tenberg,
Búr.i."l" spacnretrre mit voll§üindigem Wörterbuch [Etruszk nyelvtan t4ies sótrárral],
óió t" juu""oit roraít ások sok €§etb€n feDntaítás§al k€zelend6k) ; M. Pallottino, Te§timonia
rlúi" gt rEt rszk nyelvemlékek], 1954 (a glossákr; és szój€€§,"zékíO; Kun§t und
"""""
*6en rter Etrusker [Az etru§zkok múvészete és élctel Köln, 1956, 34 §k,; saggio di un yo_
caUáU.io et orco [Bgy etruszk szótar kísérlete], I* Meraüglie del Passato [A műt c§oűi],
ióiei, ziz .r.; H. L]§toltenberg, Etruskische Namen fiir Seinsformen und Sachen [Etruszk
ioneű u.tÁ.repzés és dolgok kifejezé§ére], 1959 (ld, fentebb), A következÁ jegyzékb,n
fieyelembe vettük a legutóbbi lvekb€n felfedez8tt feliratok által nyítjtott jelentó§ szóauyag_
töúbbtet i§; ld. eríe vonatkoólag fentebb, 196 sk.
;;f ;6gyxÉ*n egyrésá közvetlenü a szöveg€kben dokumentált, rnásrévt a ,,glosszík"
aapján-reronstruúató (csilaggal jelzett) §zavak szerepelnek. Tekintettel aÍIa, hogy ez a §zó_
g:rojiemeny ttrtnyomóan nyelvészeti érdekú,kimfiadtak b€l6le a tulajdonnevek, ist€nek vagy
fiiiárOÚi .""^áry"r nevei, földrqizi nevek §tb. (de b€Dne foglaltatnakazok a tul4idonnevek,
Áetyitnet vatosrtntreg árialioos, megszóütó ért€lmjik is van, to-vábbá a köáasaálatú sá_
ii"áú Ú"riirt, tulajd;nnevekb6l származó szavak). Az etimoló§ailag összefüggő szavak
c§opo.torit u uooouk. A névszó- és igeragoás végz6déseita tószó uJón_zá,ójelben közöljük,
Ah;l ez lehetséges, először rendszeri_Bt a régebbi alakok yannak feltiintetv€,

224
 'isíei (aloap,
ais, ci,í (többes sz. ais-er; -er-as, -er-a§), eis (-et; -er-as, -er-a§)
aesar); aisna, eísna 'isteni,,istentisztelet', talán egy küön sz€rtartás értel-
mében is; eisnev(c) papi cím ] ld, még esli-
al (-a, -e,:(i)ce, -(i)qu, -í, §tb.) 'adni, ajándékozni'; alpan, atpnu'ajándék';
algaze íelaján|ás
am- (-a, -e, -(u)ce) 'lennt'
an, anc arurnc, ancn (vonatkozó?) névmások
*an0a (bőa!, dltap) 'sas', szél:
'északi szél'
apa, aqe- (aEe-s, -rs, afrs) 'apa'?1,'68ök, paíentes' [szülők]; származékai
aper (apír-e, -es, -ale; -Oe, he-s, aper-ucen) szent cselekmény, talán
temetési áldozat (: lat. parentare?); aprinüu (aprinlvale) val7ási, papi cím?
ar (-a, -a!(a), -ce, -O stb,), er- (-ce, -s-ce) mozgást jelentő ige? §zertartásos
cselekményeknél is (arse verse összetételben 'tarsd távol a tiüet'?)
aarac (dpulog)'sólyom'
*arim (áplpog) 'majom'
asíI szent létesílmény,talán 'kis oszlop, alap' vagy hasonló (a latin asslq
asser-ta| összefiiggó?); valószínú szátmazéka a§lay
aska (a görög d.oxőE-ból) edény neve
ati, ati(y)u (atís?) 'anya'; aíi nacna, nacn(u)va 'ősanya'?

-c enklitikus kötőszó (:lat. -que)

ca (cen, cn; ces, c§; cal, cla; ceí, ceia: calti, cIO(i) stb.) nyomatékos formái
íca (ikan, íkam), eca (ecun, ecn, ecs, eclhi) mutató névmás vagy melléknév:
'ez'; enklitikusan is használják, mint határozott névelőt (-ca, -can, -cn,
-cas, -c§, cla, -cle, cleri); összeteít alakjai cehen, catica, ceihi(m), cnticnl,
icecin?
calusin, calusna Calu alvil᧠istenség nevének származÉkai?
caln0i hivatah méltóság; can$- (-e, -ce) a hivatal gyakorlását kifejező ige
cape, capí (cape-r, -ri) edény neve (ösveíiigg a latln capisszal?) és talán
még (yfun<)'szekér'; mellékneve caperxva; sátmazéka capra edény, ha-
lotti urna
*capr- (Cabreas) hónap neve:
'április'
*capu (x&lm1) 'sólyom'
car- (kar-a, car-u, -es-ri), cer- (-en, -íne; -ixu; -ilun-ce, -gun-ce) 'csinálni,
épiteni'; származékú cara sle, cefw stb,
cezp száínne! ('ayolc'2); cezpalx (-als) tues szám ('nyolcvan'?); cezpz'lyolc?-
§zor'; talán ehhez kapcsolhatő Choqfer hónap neve: 'október'
cel, celi, celu, celu-cn égtáj'l és ( Celius) hónap neve: 'szeptember'; celu papi
cim
cep4a (-ar), cepen, cipe (cepen-e) papi cím
ces-, ce§ (-u, -e0-ce) 'helyezni', 'elhelyezve lenni, feküdni'
ceya (ceye) vallási vonatkozásrl szó: 'szertartás' vagy'jog"t'!; szfumaákai

225
 cexane (Ii: zilx cegarcfi cLm); ce4ase állami vagy papi méltóság; cexasíe&ut
'a ceyase testiiletének tagja'
cveí, cyera, -cvil, cvl'adomány', felajánlott vagy vkinek szentelt dolog; entli-
tikusan (szóval összeírva) is: tíns-cyil, tinS-cvíl 'Tin istennek ajánlott' vagy ráJ-
talánosan'fogadalmi felajánlás' (és nőnemú isten-előnéwel Oan-cvil, üan-
Ltlil: Tbana istennőnek szentelt)
ci (-s, -§) számnév: 'három'; cíaly-, cealp, eely, (-us, -u§, Js) 'harminc'i cíz,
'r
citz, cizí 'háromszor'; lehetséges szfumazékai ciala0, cianil, ceanut stb.
cilücva (J, cilOcve-ti) a cilá, istenség tulajdonnevének vagy szenély helynevé-
nek szátmazéka
clan (clen, clen-s, clen-§; clin-si, cbn-si, c/en-.íi,, többes sz. clen,ar, clinii-ar-as,
clen-ar-a§i) 'fiít'
cleva felajállás
cletram felajádott adományok szÁlliásáta szolgáló tárgy (: umbr-r kletra)
culiyna, yuliyna (a görög ni,lgvr) edély neve
cupe (-s) (a görög únq, lat. cupa) edény neve, 'serleg'

eca ló. ca
eür- Id. etr-
eí, ein, ei , e0, ehl névmások? ld. még ta
eis ld. ais
elu- ld. ilu-
-etn a szímaeveknél kivonást jelentő toldalék: '-bó1'
epl ld. pi
epr$- ld. pur&-
er- ld,. ar-
esl-, esal- ld. zal
esc-, esy 1ő. sc-
elvi (-tn, -.íJ §zertartá§, áldozat (ais, als-szel összefiiggésben?)
e§ta(c), e§tla névmások? ld. ra
etela, eterí, eti (eteru-§, eter-§, eterai(a)s) társadalni osztály megjelölése :
'kliens, szolga'?; etefau, eteray az etefa-kía vonatkozó: zíla0 eterav, can$i
eterau (vö, zil eterai(a)s) az etera-kkal kapcsolratos hivatalok címei
etva ld. ta
etnam kapcsolő kötőszó: 'és, is'; ragasztott fotmája -tnatn
etr-, ehr- (eOr-i; -se; etra-sa) szsnt cselekményekkel összefiiggő ige (talán
írrr-ral kapcsolható össze?); valószínú szfumazékai eter-ti( c), etin,Oi

lacal, vacil, vacl szent cselekmény vagy felajánlás ('italáldozat'?); származéka

vagy többes száma tayr
*velcítna (Velcitanus) hónap neve: 'március'
velznay'vo|siniibeli' (Yelzna-'Volsinii'-ből)

226
vefs- (yefse) 'tíiz',, szfumazéku versie edény leve?, ver§n
vertun, vftun edény neve
inutn, vhtn 'bor' (:1a1. ,ir*r1

zal, zel-, zI, es(al)l- (esal-s) szÁmnév: 'kettő'; zahrun, zahrm- (*, -is, -iS)
'hítsz' ; eslz'kétszer'; szÁrmazékai zelv0, zelur, zelarvenas, zahrut*me
zar ld. sa
zerí (-§) szent cselekmény vagy dolog, 'szertartás', jogi aktus??
zíva- (-s, -^íJ 'elhunytak'
zíc-, zíx (ziyu, -ina, -ne, -uxe, -un-ce) 'imi'; zí7'kónyv'?
zil, zili, zihc- (-aI), zilc, zilci, zíl7, zílafl'államhivatalnok, méltóság'és egy
hivatali méltóság címe (:la1. praetor?): zilcüi, zílctí,zilcte a hivatalbal
levő méItóságot jelentő alakok vagy szőíma?.ékok; zil7-, zilay (zily-nu,
-nce, zilay-nu, -nve, -n(u)-ce, -náa§) a hivatal gyakorlását jelentő ige
zusle, zu§Ie (zusle-i), zusleva, zu§leva, (zusleva-í, zulleve, zu,§leve-í) felajáolás,
áldozati állat2

hec-, hey (hcc-í, -ía, -e, -ce, -z-rí, heyz, -§0) 'tenni, hozátenni' vagy
hasonló
heronaiva, Iuramve, herma, hermu, hermeri valőszinűleg Hermés isten nevével
összeíiiggő szavak; lehet köznéü jelentésiik: 'szobor'?; *hermi- ( Hermius)
hónap neve: 'augusáus'
hin&a, hinüu, hin&ia, hinhie, hin$&in helymegselölések (?) küönösen az alvílág-
ra vonatkoztatva: hinóial 'lélek, árny'
úfuls 'kuvik'
hui (-s, -i§) számnév: 'hat' (vagy 'négy' ??); összetett formák vagy sÁtmazé-
kok huhte, hutzats, huterí
hupni (-§), hupnina (hupnine-dy' főleg sírboltot jelölő helyisés vag5l tároló
hus-, hu§- (többes sz. hus-ur, hu!-ur, hus-iur) 'fiú, gcíek'; ide tafiozk husl,
husilí, huslne (-§-t§), husina talán az'iflít' fogalnával összefiiggésben; szár-
mazÉka huzrnatre az ifiúság testüetére vonatkoáatható?

&am- (-(u) ce)'helyezni','alapítani'?

&anasa ld. tanasa-
&ap- (-icun, -ínta(í)§) ajáDlást vagy elátkoást jelentő ige; Oapn, Oapna (-i,
&apne-§-t§ ) valószínűleg áldozati edény
&aut-,&aura (&aur-u§, Oaure) 'sít, sirbolt'1. Oaury 'temetési': cepen 0aur7 te-
metkezést végző pap címe
*üevru (Oewu-mine.í összetételben Minotaurus)'bika'
&ez-,tez? (Oez-i, -in, -ine, ín-ce, -eri) 'csilr,álrli', 'tenni' (felajánlást vagy
áldozatol)

227
&esmt (0esn-s, Oesan-e) 'reggel, nap'(istennő neve is; Thesan, a Hajnal);
ebből sármazó melléknév 8eszlz
0í (-í, J) névmás?
i
8u, Olm, tun- (Oue-§? 0un-§, -i?,4?, tun4?) számnév: 'egy' és 'egyedüü' is'! unz
'egysz.et'; valószínű származékai &un§na, Ounyer- (-§), hunyul- (-e, -Oe, J),
tunur, Otfi, óue§, 0uvas slb.
&ucte hőnap neve
0uí határozói 'itl'

ica ld,. ca
ic, í7 kőtőszó yagy határozőszó: 'mint, és' (talán összefiigg az enklitikus
c-v el) ; összetétele íxnac
ilu- (ilu-cu, -cve; ila-cve), elu- (-re, -r| könyörgést vagy felajánlást jelentő
ige; talán idómegielölés is ( ilucve, ilacve 'kalendae [hónap elseje]'?)
in, inc, ininc (vonatkozó?) névmások; összetételei inpa, inpein
ipa (-s, J, ípe, -i, -ri?) vonatkozó némás??
ita ld. ta
*ítu- (idus) 'felosztani'?; 'idusok' (a hónap 13-a vagy 15-e)?; számlazéka
iíuna?

-k ld. -c
kape, kapi |d. cape, capi
kara ld. car-
klan 1d,. clan

lautun-, Iautn, Iavtun, lavutn, lavtn ( Iautn-es, lautn<§-cle) tsalád, nemzetég';

alakja vaga szásmazéka lavtunuí; Iautni, lavtni, lauttmi, lavtuni ( lautuni-§)
'családi, nemzetségi' és főnevesítve különösen 'felszabaűtott fétfi'; lautna,
lautnita, lavtníoa,laytnita 'felszabadított nő'; összetétele huneterí'íebzaba-
dított, kliens'?
lauc-, luc-, lauyme, lu4um- ( lucuno) valószínűleg 'király'; Iaugtmna- ( laugum-
nc-ti) 'kltályi palota'?; lucair- (-ce) hatalom gyakorlását jelentő ige
lein- (-e) 'meghalni'?
leu' ot oszlán, nőstényoroszlán'
Iextumuza (a görög Ll1núoE, szóból) edény neve
lupu (-ce, lupv-enas?) 'meghalni'

-m, -wn enkhtikus kötőszó

mac, max (mays) számlév: majdnem bizonyosan 'öt'1' származékai macra,
macnur?
macstrev(c) állami méltóság címe (:|a1. magister; vö. a Macstrúa nevet)
malena, mals tr ia' ljiköt' 2

228
man, maní, manim (man-t,tanim-ei) 'elhunytak, halottak vellemei' (: 1a1.
Manes); manin- (-ce) a halottak szellemeinek tett felajánlásokat jelentő
ige?
maru áI7ami méltóság címe (: lat. maro, umtrt maron-) ; ezzel összefiiggő és
ebből sármazó alakok marnu, marniu, marunu, marunux, marulva: mnfwrux-
va: zilal marulva, zilc marunuyva, lnafunury,a cepen stb. címek; maiu-
(marv-as) a hivatal gyakorlását jelentő ige
mtwan, masn hónap neve
matam, matan határozószó: 'fölött' vagy 'előtt'?
me&lum (-es, e§; -eri; 4, +/ (állami?) területre vagy m᧠intézményfogat-
mára vonatkoztatható
men- (-a, -e, -u; -ece, -a4e; -a§) felajánlási cselekményt jelölő ige; származéka
meníca, menitla
mey Q) politikai vagy intézményre vonatkozó fogalom, valóvínű|eg 'populus'
[nép] (vö. mehlwn?) ; zilal meyl rasnal (vagy mepl (wn) rameas) cim(: prae-
toí Etruriae [Etruria praetoral, praetor Etluriae XV populorum íEtrudla 15
népénekpraetora)
mi, me- (mi-ni, -ne, -na, me-ne) lévmás első személye: 'én, engem'; össze:
tételei vagy származékai mipi, mí pi?
mlak-, mlac, mla7 (mlak.a, -as, mlac-a,§, mlayas), mlaci,Oa, mla7-fu)ta
'fogadalmi ajándék' (valószínííleg mulax-bó|: ld,. mul)
ttluvaly (-ls): §zámnév, tízes szám (összefiigg mac-kal'!)
mul- (-a, -i, -u; .tme, -lení; -ení-ke, -vani-ce, -vene-ke, -vunu-ke, -uvani-ce
stb.) fogadalomból felajánlani, &wtíOqpt; sámtazékai mulax, mh6, mulsle
stb.
mun-, mwi- (alakjai vagy származéku muni-s, -s-ta-s; -cle-í, -cle-t, -ule-L,
-yle-Oi mun-sle; rnun$) bely, sírgödör, sír? (:161. mundus?)
mur (-ce)'lenni valahol, tartózkodni'? (vö. latin mora?); valószínű szárma-
zéka murs (mur§-§, -l) 'hamweder, szarkofág'
mutana, tnutna ( mutne, mutnia-oi )'szarkoÍág'
(poútotruz)'kakukkfű'
' mutu-

nac baározó vagy kötőszó: 'minthogy, mert'

nap- (nap+i, nap-er) méfték? (yö. lat. nlpwae?)
naplan edény neve (görög ú,p7qÉ,lat. nabl(i)um?)
nes-, ne§- (-l, ne§-s) 'elhunyt'; származékai nema, nesi|vas
net§vís, netryí§ 'béljős'; nel§rac 'béljóslás'; ziv nel§rac valőszínű|eg:liber
haruspicinus (bé|jóslás könyve)
nefts, nef§, neJi§ 'unoka'(: lat. nepos)
nuna (-r) felajánlás?'; nunl (-en, -ena, -ene; -e -0; -eri) áldozatbemutatá§t
vagy felajánlást jelentő ige
nurq- számnév; nurEzi batározószó; '?-szor'

229
papa'apa' ?? vagy 'nagyapa'2; papac:i?, papals, papal§ (papals-er) más,
rokont jelentó kifejezések (de inkább az ellentétes 'unoka' értelemmel?)
par, pamíx, paryis ársadalmi helyzetre vagy állásokra vonatkozó kifejezések
(: lat. par?) ; zílc parvis, zilat parvis főhivatalnoki cím
parla edény nove (lat. patera, patella?; vö. patna): származléka parliu
patna (EöíöE awt&tq, lat. paíína)edény neye
payahur- í-os) 'baccháns, a bacchánsok testületének II,EJL' (Pap:'Bacchus'
isten nevéből)
pen na, penüuna 'sírkő, kő?'
pj sácska: elii,|iáró vagy névutó enklitikusan is (-pi),'-ba, -ban, át'? ) talán
ide kapcsolhatók, .lzonos értelemmel, a pul, epl szócskák?
picas (-ri) felajáolást jelentő szó (vö, acas)
prumts, plwa §, prumste 'dédllloka' (: 161. pronepos)
plur- (-§), pruywn (göt. npóyot:1) edény neve; változata vagy származéka
prucwa
pu$- ld. put-
pui, puia, pulia (puiian; pui-l) 'feleség'
pul ld. pi
pulwnxva 'csillagok'? talán előjelek értelmében is, templomok alapításával
kapcsolatban (ha megfelel a ftiníciai kkbm-nek\
pur|, pru$?, puru0n? purat(wn); put8ne, epr&ne állami méltóság címe (görög
nEutan1|); ezzel összefüggő vagy ebből szátmazó formák epraieva,
epr nev(c), purt§vana; pufi§vavcti a hivatalt viselő személyt jelöli; pur0-
vnce, 7uthce a hivatal gyakorlását jelölő igei alakok
put-, pu$- (-s, put-e), puliza edény neve (lat. poíus-szal összefiigg?) vagy talán
áItalánosabb ért,elemben tartó: 'kút'? (vö. lat. puteus, puteal?); putere (-s)
(göt. ltoalp-ből) edény neve

qutun, qutum (götög xófiall-ból) edény neve

rama, ra§na, rasnea- (rasw-s, rasnea-s, ra§ne-§; rasnaJ, ra§na-l, ra§ne)

Panéna-val együtt'etruszkok' :'etruszk'"Etruria'?
ril'...éveskorában'
rumay 'tómai' ( Ruma- 'Rőma')

sa, §a ( sa-§, §a-s) sámnév: 'négy' (vagy 'hat"!I); íealx-(ls) tizes szám;
sÁtmazéka sazll?; sar- (-i§), zar vele összefüggő alak vagy más különálló
számnév, valószínű származékai: §arve, zarve, §arlenas, §ar§naus
sac-, iac- (sac-a, -ri) vallási cselekményt vagy helyzetet jel'ölő ige; sami,
sacniu, §acní-cn, §acni-tn (-cla, -tle, -cl-eri, -c§-tre§) szent vagy felszen-
telt hely vagy dolog: 'szentély'?; származéka sacnitalte?; sacnisa, sacni§a
igei alak:'felszentelni'?

23o
san-, ian-, sian- (sian-§, san§-a§, san-§l, sian-§l, san-ulis, san-e?) 'elhunyt,
elhunyt ös'? santi, §anti (§anti-§a§) (temetkezessel foglalkozó?) pap címe
sar-, íar- ld. sa
§at-, sat,:ía0 (§a0-e; §at-ena; -ene; §a$-a!) ige; jelentése: letenni vagy meg-
állapítani?
sc-, scu-, §cu-, esy-, escu- (sce?; §cu-n, -na, -ne, scu-rrtl, -nu; -n-si, -v-se;
scv-etu; esy-at, esy"-a$-ce, escu-na) 'adni, letenni, felajánlani'?; sármazéka
syuinia?
sec, §ec, sey, §e7 (§eyis, -i§) 'leány'
setttE- (-§) saímnév ('hét'2); semEaly (Js) tizes szám ('hetven'?)
sval - (-ce; -as, -asi: -0-as) változaía saval- (-has) 'élni'; talán összefiigg
vele svel-, §vel- (-eri, §wl-§-tre§) élőnek lenni jelentésben?
sl- ld. zal-
snena$ 'szolgáló, társnő' vagy hasonló
spet- (-ri) §zent cselekményt jelentő ige: 'italáldozatot bemutatni'? (gör.
a qí;tl őa -v al függ össze?)
spur-, ipur- (-aI; spur-eüi; §pur-eri; _as-tre,í stb.) 'város'; spurana, spureni
'polgári, vfuosi'; spuriaze(s)'kőz:?
§an, srm 'alak'?; §rencve, §renyve 'ábráno|t, díszített'?
suc-, §uc- ( §uc-í, -ivn, ii) szeít^ftasi cselekmény (vő. sac-, §ac-?)
suplu (lat. subulo )'flv olajátékos'
sut-, su&, §u0- §t-? (§u$-ce, sut-ana§) valószínűleg a 'tenni' vagy 1enni valahol'
jelentésben használt ige (vö. §at-, sa$, §a8?); §uti, suíi, §uüi (su0i-§, :íuOí-0,
§u$i-ti stb.\ változatai vagy származékai .íuúu(többes sz. su$v-r?), suőil:
'hely, lakhely, sir'; §ulína, §utina, sutna, §utna'sír-, ha|otli'

ta (ten, tn, On; teis, tei!; rel) nyomatékos formája ita (ítan, itun: itas?; ital)
vö. még e0, eit, e l, mutató névmás vagy melléknév:'ez'; használatos
enklitiku§an is, mint határozott névelő (-ta: -tn; -t§: 4la lle; lfa, -tre,
-//€,í stb,); talán ide kapcsolhatók (mint egyéb alakok, származékok vagy
ös§zetételek?) a következő szavak: etva (etve), e§ta(c) (eÉt-la), itanim,
etanal stb.
tamela, tameru (tantere-s-ca) cim; tamiaaur- (-as,/ testület: tesiní tamiaouras
'a tamiak testületéhez tartozók gondnoka'
*latntm vagy *&atnna (ő&,plo1) 'ló'
tanasa-,&anasa (tanasa-r) 'színész(histrio)' vagy szertartás szereplője; taHn
ide tartozik &ans (-ur)
tev-, tv- (tva) 'mutatni, látni"|; tevarai'bíró, versenybíró'?
ten- (-u, -le; -ine; -$-as, -á-asl 'működni' hivatal gyakorlásának jelentésé_
ben
te§-, tez? (-amsa) 'gondozni'? (vő. Oez-?); tesinfl'gondnok'; talán ide sorol-

23l
 hatók a bizonytalan jelentésú tezan, tesn- (-e, -§), tesim, teíamí-tnsíb.
szavak
tin- (-§, -§i) hap' (vö. Tin isten nevével, amellyel összetéveszthetó a szöve-
gekben) ; származéka tin§i
tiu, tiy-, tivr (tiiur-i, tivr-s) 'hold, hónap'; változatai vagy szÁtmazékai
tiuri-, tiurunias
tmia (J) szent hely vagy épület: 'templom'?
-nam 1d. enam
trin (-0, -b-a§a) szent cselekményt, felajánlást vagy imát jelentő ige: 'könyö-
rögni, folyamodni'?
*üruna (őpoúl,a) 'hatalom, feleségjog'
'truna vagy
tlut, trui (trut-ana-§a?) vallásos cselekményt jelentő ige; valószínű szÁrmlazé-
kai trutnuo, trutnvt jóspap, 'fulguriator' (üllámjós) címe (trutnvt írontac??);
tutvecie
tn- ld. Ou
tu&í, tuti- valószínűleg 'közösség, állam' (az lmbet tuta?); változatAi yagy
sátmazékai tutín, tutim, tuaín; tuoíu; tuLina- (tu$ine§) 'állami, köz;?
tular, tularu'határok'
tur- (-a, -e, -i, -u; -une; -u-ce, -un-ke, -i-ce, -cei tiwke)'adni'; turza (-í, -is)
adomány, felajánlás
tu§ (-0i; íöbbes sz. -ut-Oi) slrgödör vagy sírfiilke; alakjai vagy származekai
tu.§uvas, tu§Ouve§?; tusurhir (valószínűleg 'akik a kettős urnában vannak',
'házastársak'?)

-wn ld. -m
usil (-s)'nap'és napisten (vö. szabin ausel-); sátmazékai uslí, uslane
ut-, uO- (ut-a; us-, -tóe; -ín-ce; u$-arí?) adást jelentő ige

Eersu'áIatc, álarcos személy' (: 1at. perso-na)

quthce ld. pni

xia?, 7i- ( pia-s?, 7í-§), 7ím, piem, 7im8, gimhm valószinűleg névmás; sár-
mazéka 7isvlic§?

fali- (+i), favin'favissa, fossa'? (a fogadalni ajándékokat összegl,íljtő giidör,

árok)
*falatu (fala( n)do) 'ég' talán ide taríozik
; falau, fala§ (fal§-ti, falza-Oí), falica,
faluűras
fanu szsnt hely? (: lat. íanum?); fan- (-u-ie, -u-§ei; -eri? -iri) ide tartozó
ige: 'felszentelni'?
ía§e (-i, -is, -i§) á|dozat egy fajája; szÁrmazékai; fasle; fa§ena edény neve

232
 vII. TÁBLA
1 kép. Tengeri csata ebíázo|ása az 1. e.
.
vL század első feléből való etruszk vá-
zán. A szokatlarr jelenet valószínűleg
korabeli epizódok hatását tükrözi, és
mintegy illusztTációja a görögök, et-
ruszkok és karrhágóiak kö,,ött folyó
uetélkedésnek a nlugati tengerek fö-
lötti uralomért (Párizs, Louvre: Cerve-
teriból)

2. kép. Emberi arc alakú etruszk edény

korinthosit ulánzó dí57itésselaz lbér-
félsziget ÉKrészénfekvő Ulla§tíetből,
ahova az egykorú part menti kereske-
delem útján jutott (i. e. VL sz. második
nggyede) (Ullastret, Museo Monogra-
fico)

3. kép. Fekete agyag ún. bucchero-

edény a samosi Héra-§zentélyból; az
etruszk áruk göIögországi elteiedé§é-
nek dokumentuma az etruszkok leena-
gyobb tengeri hatalma idejéből (i. e.
vll. sZ. vége) (samos, Régés7etiMú-
zeum)
 Kiegészítő jegyzetek*

Áhalános megjegyzések

Az etruszkológiai tanulmányok jelenlegi szakaszát a kutatások, ásatások,

kiadványok eddig soha nem látott mennyisége jellemzi. Ennek következtében
az ismeretanyag oly gyorsan növekszik, és olyan távlatok bontakomak ki
a kutatók előtt, hogy az etruszk világról alkotott hagyományos elképzeléseink
gyökeres felüvizsgálatára is gondolni lehet. A kutatások ilyen cseppfolyós
álapotában a jelen pillanatban nemcsak nehéz, hanem helytelen is volna
a:z aayag teles és szerves újrafeldolgoásával próbálkozni, hiszen ezt elkeriil-
hetetleniil igen rövidesen tűhaladnák az eglmást követő rlj leletek, f6leg pedig
az írj történeti értékelések.Másrészt üszont nem lehetett figyelmen kíviil
hagyli azt az igényl, hogy több mint öt éwel a könyv hatodik kiadásának
negielenése után az olvasó valamelyes tájékoáatlst kapjon az id6közben
elért legjelentő§ebb eredményekról; ez indokolja ert az újabb kiadáshoz fű-
zött rövid kiegészítő jegyzetet.
A ájékozratő, bibüográfiai és kritikai jellegű kiegésdtéseket fejezetenként
adjuk. Már megelőzőleg utalni kell amnban az etruszkológiában végbemenő
fejlődési folyamat általános vonásaira és a kibontakozó legszembetűn6bb
irályza'tokla,
Sok érdekes, eddig ismeretlen és nem is sejtett tényre dedil fénn ahogy a
régészeti feltáró tevékenység átterjed a leletekben még mindig 1.r.6ko, o"*
vfuosok (Veii, Caere, Tarquinia, Vulci, Roselle, Orvieto, Fiesole stb) szo-
ká§os terüetéíől másfajta telepüésekre is, vagyis egytészl a tengeri kiköt&
helyekre, idegen befolyásoknak kitett szentélyeikkel (Pyrgi után most ilyen
Gravisca, Tarquinia kikötője), másrészt Etruria belső területeinek kisebb köz-
pontjaira, amelyek az archaikus életnek és építészetnekkésőbbi rárakódá-
soktól érintetlen, értékesdokumentumait nyujtják; így Acquarossában, Fe-
íento mellett vagy Poggio civitate di Murlóban; ehhez járulnak még,
ugyancsak a belső teriileten, új fontos leletek Tuscaniában, Castróban és má-

*A magyar kiaűsban a jegyz€teket az t913-tól 1976-ig megjelent legfontosabb munkák-

kal egésátettük ki, A kiegészítéstszilágyi János György Yégeá€. - Á Kiadó.
sutt: mindezekre a helyekre vonatkozólag ld. az utalásokat az V,
fejezetnél. ^lább,
Az ásatások mellett az előrehaladás hatékony télyezői az egyre céltudato-
sabb topográfiai és műemléki kutatások, valamint kiadatlan anyagok tanulmá_
lyozása, illetve közzetétele. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a történeti érté-
ke_l|9 vámára nagy mennyiségű olyan adat válik hozzáférhetővé, amelyet
edűg csak felüetesen ismertek, vagy hozzávetőleges, ha nem egyenesen téves
módon használtak fel, esetleg hozzáférhetetlen és teljesen ismeretlen volt. Ezek-
nek a kezdeményezéseknek a kibontakoása alapvetően összefügg a munka
eszközeinek és szervezettségének növekedésevel, ez pedig régi és új, igen tevé-
keny és kölcsönös, termékeny együttműkiidésben dolgozó tudományos intéz_
ményeken alapul; első helyen eműtjiik a fuenzei Istituto di Studi Etruschi e
Italicit lEtnrszk és Iáliai Tudományos Intézet], amely egyre nagyobb tekintély-
lyel válalja az ösztönző é§ összehangoló szerepet orságos és nemzetközi síkon,
továbbá a Centro di §tudi del Consiglio Nazionale delle Ricerche per l'archeo.
logiá etrusco_italicát [országos Kutaiási Tanács Etruszk_itátiai RégészetiTudo_
mányos Központja], a C,omitato per le attiviti archeologiche nella Tusciát
fruscia RégészetiKutatásainak Bizottsága], az orvietói Centro di Studi Etru_
schit [Etruszk Kutatások Központja], az orvietói Fondazione Fainát
[Faina Ala-
pítvány], az Istituto per la Storia di Bolognát
[Bologna Történeti inÉzetej, a
Comitato per Marabottót [Marzabottói Kutatások Bizottsága], a Fondaziáne
Lericit [krici Alapítvány], a római, fuenzei, perugiai, pisai, bolognai, milánói
egyetemi intézeteket, a római kiilföldi (brit, francia, svéd, amerikai stb.) iskolá-
kat és akadémiákat és természetesen az etruszk kultúra elterjedési övezetében
tgrüJejilec
érdekelt Soprintendenza alle Antichitákat [RégészetiFelügyelőség]
(Dél-Etruria, Toscana, Umbria, Emilia és Romagna, Lazio, Campania: Ne-
poly és Salerno). Mint a folyamatban levő nagy feldolgoások és kiadói vállal-
koások küönösen jelentős példáit érdeme§ megemlíteni ; a vaskori itáüai teme-
tők rendszeres kiadásának tervét; a firenzei Museo Archeologico topográfiai
gyűjteményei anyagálak rcviúőját és közreadását, az 19ó6 novemberi fiienzei
árvíz után megkezdett elemzó és re§tauíáló munka folyományaként; a, Dél-
Etruria belterületén fekvő nagy sziklatemetők műemléki fetméréset, tanulmá_
nyoását és közreadását ; a római kor előtti Capua emlékanyagának kiaűsát ; a
Corpus Inscriptionutn Elruscarwn [Etruszk Felaatok Cryíijteménye] továbbfoly-
tatását, stb.
A régészeti emlékek közelebbi és pontosabb ismeretére való törekvés veze-
tett a régi re§taurálások felülvizsgáására; ennek eredménye néhány ismert mű-
tárgy (például a dolcianói canopus, a chiusi Pania elefántcsont situlája, a Fi-
renzében levő chiancianói hamweder-szobor anyával és gyermekével) új ér-
telrnezése. Ugyanez a célja a technológiai vizsgálatok általánossá és szerve-
zetté válásának a íém-,a fa-, a borostyánkő stb. tárgyak elemzésére; iel-
adatait a Consiglio Nazionale delle Ricerchének [Országos Kutatá§i Tanác§-

236
nak] a régészetisegédtudománlok művelésere készült programja hangolja
össze; különösen fontos ebben a vonatkozásban egy a fémekre szakosított
laboratórium létesítésea firenzei múzeumban.
Átalánosabb értelemben azt mondhatnánk, hogy az etruszk tanulnányok
minden ágazatában lassanként jótékony tör€kvés bontakozik ki az elsődleges
ismeretet nyújtó források elmélyültebb tanulmányozá§áía, vagyis az adatok
elemző összegyűjtésére, gondos megfigyelésére,kritikai megrostálására és is-
mertetésére; ez minden értelmezésivagy összofoglalási kísérlet elengedhetetlen
feltétele. Ugyanez észlelhető a nyelvészet területén, ahol a §zövegmagyaíázási
kísérletekkelés elméleti tanulmányokkal szembn nagyobb hangsűyt kapnak
az alapveíő feürattani és réndszerező kutatások. tJgy tűnik, hogy a kutatók
felfogásában döntő fordulat előtt állunk; eddig gyakran azt tartották a leg-
fontosabbnak, hogy elméleteket szerkesszenek, következtetéseket vonjanak lé,
és ezeket heves ütákban vfielmezúk vagy támadják anélkül, hogy elóóleg
megszerezték volna a lehető legsálesebb köfii ismereteket és érvelésiik ,,reáis"
alapjainak szi|árd biztositékát; peldául elég az etruszkok eredetével, az etruszk
művé§zet ,,bredétiségével", a nyelwel és a szövegek értelmezésévelkapcsolatos
hagyományos nézeteltérésekre utalni. Ma már nfilvánvaló'és elfogadott tény,
hogy ezek a kérdések csak akkor oldhatók meg, ha kutatók és kutatócsoportok
előbb a valóban fontos és biáos tények ö§szegyűjtésére fordítják figyelrniiket
és kritikai képességüket. Bár magasabb és komolyabb tudományos szinten ez a
követelmény jutott érvényre, má§utt, sajnos, még ma is gyakran hangzanak
el üres, általános jellegú szólamok, elvont elméletek vagy közhelyek az etrusz-
kokról, és sűdín jelennek meg csekély értékűösszefoglalások és másodkézből
medtő ismeíetterjesztő könyvek az etruszk műveltségről (ezek nem is érdemel_
nek további említést vagy hivatkoást).
Közben egyre gyorsabb ütemben follk a kutatás, élénkül a üta, és gazdago-
dik a szakirodalom az ókori Itália régészeténekés művelődéstörténetének más
területein is, amelyek időrendileg és ftildrajzilag határosak a szoros értelemben
vett etruszk világgal; ilyenek: az itíliai félsaget őstörténetének késői szakuza,
különös tekintettel a bronzkori és a bronzkorból a vaskorba vezető kultú-
rákra; a mykénéiés a mykénéikor utáni Görögország kultúrája és annak Nyu-
gatra kisugárzó hatása ; a görög és föníciai települések ltáiában és a szigeteken ;
az itáliai népek különféle nyelvei és kultúrái (küönösen a lucaniai, apuliai,
közép-adriai térség, a venetus é§ alpesi térségnépeié);Róma eredet€ és koíai
története. Ennek a széles ,,háttémek" és ,,keretnek" egyre tisztább kirajzolódása
,|tozzáseglt, hogy még jobban megeíősít§e az etruszkokía és kultúrájukra vo_
natkozó ismereteinket, és hogy a történeltni értékelésbenme8találjuk a helyes
mértéket. Egyre világosabbá válik, hogy a szellemi és kulturáüs struktúLra közös-
sége és a történelmi kölcsönhatások milyen szorosan fiízik össze az etruszk
népet és a római kor előtti Itália kulfiíLráinak és történelmének egész bonyolult
együttesét. Így az a szemlélet, amelyaz,,etruszk világot" elszigetelinek, jövevény_
nek és szinte az ,,itá,liai világgal" szemben álónak tekinti, egyre inkább vissza-
szorul a modern mítoszok tudomány alatti szintjére, Magának az etruszkoló-
giának, mint önmagába árt történeti tudományágnak sematizált beállíá§a
is egyre inkább hilhaladottnak bizonyul az ,,itáiai történet" és az ,,itáliai kul-
túra története" tágabb és továbbfejlesztési lehetőségekben gazdagabb fogalmai-
val szemb€n.
Másrészt az a hatelrnas dokumentáció§ anyag, amely műenlékekben, művészi
alkotásokban, feliratokban a legutóbbi évek etruriai feltárásai során e!őkeriilt,
arra inűt, hogy komolyan feliilvizsgáIjuk a mai történetírás egye§ iíányainak
magataítÁsőt az etruszk kultúrával szemben. Ezt mindmáig - beleértve e sorok
íróját is - másodrendű jelenségnek, sok szempontbóI a meditenán Kelet és
Görögorvág csatlósának és szereny utánzójának tekintették, amelynek nem
volt tényleges jelentősége az ókori világ kialakulási folyamatában, bacsak nem
annyiban, hogy ho""ájárult a római ltÁia,vagy áItalánosabban §zólva, a római-
sá8 létrejöttéhez. Ezzel szemben a CaeÉhez és Vulcihoz hasonló teleptilé-
sek demográfiai és kereskedelrni jelentősége az archaikus korban, a VII. sá-
zadi feliratok rendkíviiü mennfsége (amely eléri egyes nagy görög városokét
ugyanebben az idóben), az olyan épiileteryütte§ek felszínre kerülése, mint ame-
lyet Poggio Civitatéban és Pyrgiben feltártak, a művészi teljesitmények rend-
kíviili finomságának, vátozatosságának és sokíétűségénekeg5ne szaporodó
bizonltékai (kíilönösen az új tarquiniai sírok felfedezése óta) negerősítik a
tirrének hatalmáról szóló antik hagyományok hitelességét, és arra indítanak,
hogy pozitívabban ítéljük meg az etruszkok történelmi teljesítményeinek abszo-
hlt értékéta mediterrán világban az i. e. VI . ésY. század között. Tagadha-
tatlan és vátozatlanul fennáll az a negatív tény, hogy ezek közü a teljesítm6
nyek köziil hiányzik egy Homéros, Sapphó vagy Hérodotos szava, nyugati
kultúránk első hírnökeié, és hory az etruszk kultúra korai virágásához kap
csolódó minden esetleges szeüemi élnényemlékét megszüntette és eltörölte
eppolyan korai hanyatlása . Ezér1.. bát most is távolinak, elkiilöniiltnek és
maradványaiban lényegébennémának látjuk.

I. rész. Az I.fejezethez: Itália a tőrténelem hajnalán

Az itáliai félsziget őstörténetének legkésőbbi szakawára D. H. Trump, Cen-

tral and Southern ltaly before Rome [Közép- és Dél-Itália Róma elótt], 1966
c. összefoglalásán kívüt ld. küönösen: C, E. Östenberg, Luni sul Mignone e
problemi della preistoria italiana [Luni sul Mignone és az itáliai ő§történet
kérdései],1967 és Atti del pdmo simposio internazionale di proto§toria italia-
na [Az első nemzetközi kora történeti symposion értekezései],1969. A tirréni
térségkulturális és gazdasági fejlődését a bronzkor végénés a vaskorba való
átmenet koíszakában (i, e, XI-X. század) illusztrálják a felárások Luni sul

238
Mignonéban és azok a ,,protovillanova" sírokat rejtő tumulusok, amelyek
hatalmas falrészekkel együtt Cío§toletto di Lamonében kerütek felszínre, a
Fiora középsó folyásának völgyében (Nuovi tesori deü'antica Tuscia, Mostra,
catalogo [Az ókori Tuscia rlj kincsei, Kiállítás katalógusa], l97O, lG18. l.).
vaskori kulttlrák: Etruria villanova-korszakának ismerete és történeti-idő_
rendi értékeléseújabb lendületet kapott a Quattío Fontaniü-beü temető felá-
rásával Yeiiben (Notizie degli §cavi, 1963, 77-279.1.; 1965, 49-236. l.; 1967,
87-286.|.; 1970, 178-329 |;), valamint H. Hencken, Tarquinia, Villanovans and
Early Etruscans fiarquinia, a villanovaiak és a korai etruszkok], 1968 és L
Pohl, The lron Age Necropolis of Sorbo at Cerveteíi [Sorbo vaskori temetője
cerveterib€n], 1972 c. kiadványaival; DéI-Itáliáról, különös tekintettel sala
Consilinára, vö. J. de la Geniére, Recherches sur l'áge du fer en Italie Méridio-
na]e. Sala Consilina [Vaskori kutatások DéI-Itáiában. S. C.], 1968; K. Ki_
üan, Früheisenzeitliche Funde aus der Südostnekropole von Sala Consiüna
[Kora vaskori leletek S. C, délkeleti temetőjéből], 2 k., 1970. Campania őskori
és kora történeti kultriráiról: seconda mostra della preistoria e della protosto-
ria del Salemitano [A salernói körzet őskorának és kora történeti korának
má§odik kiállítása], katalógus, 1974i Atti della XVII riunione scientifica in
Campania, Istituto Itaüano di Preistoria e Protostoria |Az oLasz Őskor ós
Kora töIténeti Koí Kutatóintézetének XVII. tudományos tanácskozása, tanul-
mányok Campaniáról], 1974. Kapcsolatok Közép-Európával: G. yon Mehí-
hart, Hallstatt und ltalien, 1969 (tanulmányainak posztumusz gyűjteménye G.
Kossack gondozásában).
Az ókori Itália nyelvei: az új irodalomból kiemelkedik E. Pulgram, The
Tongues of ltaly. Prehistory and History [Itáüa nyelvei. Őstörténet és történeü
kor], 1958; G. Devoto, Scritti minori §isebb írások], II, 1967, III (sajtó alatt),
A siculus nyelvről és a legrijabb segestai elymus nyelvű feliratokrót ld. a Kóka-
los c. folyóirat köteteit, A venetus nyelvről: G. B. Pellegrini, A. L. Prosdocimi,
La lingua venetica [A venetus nyelv], 2 k., 1967.
Az itáliai kultúrákról és népekről általában: M. Pallottino, Civilá artistica
etrusco-itaüca [Etruszk_itáliai művészeti kultúra], 19732, valamint a Popoli e
civiltá dell'Itaüa antica [Az ókori ltália népei ós kultúrái] c. kiadványsorozat,
amely M. Pallottino, G. A. Mansuelli és Y. Prosdocimi szerkesztésében teljes
képet ad a római uralom előtti Itália kultriLráiról (1973-től 1978-ig, 7 kötet).
Az északkelet-itáüai paleovenetus (,,estei') kultúráról: Padova preromana [Pa-
dova a rómaiak elótt], Kiálítás, katalógus, 1976 és 3000 anni fa a Verona.
Dalla fine deü'etá del bronzo all'arrivo dei Romani [3000 éwel ezelőtt ; a broDz-
kor végétől a rómaiak bejöveteléig], Kiállítás, katalógus, 1976. A tucaniai
térségről: Popoli anellenici in Basilicata [Nem hellén népek Basiücatában],
Kiáűtá§, katalógus, 1969 és D. Adamesteanu, La Basilicata antica. Storia e
monumenti [Basiücata ókori története és emlékei], 1974. Az Adia-parti közép-
itáiai kultúrákról: V. Cianfarani, Culture adriatiche d'Italia, Antichitá tra
Piceno e Sannio prima dei Romani lltália adriai kulturái, RégiségekPice-
nun és Samnium között a rómaiak előtt], 1970; M. Pallotüno, Adriatica
praehistorica et antiqua [Az Adria_vidék az ős- és ókorban], Miscellanea No-
vak, 1970, 285199.1.; Atti del I Convegno di Studi sulle Antichitá Adriatiche
[Az Adria-vidék régészetikutatásainak I. konferenciáján elhangzott előadások],
1975. A samnisokról E. T. Salnon, Samnium and the Samnites [Samnium és
a sa-nisok], 1967. A szabinokról: Civiltá arcaica dei Sabini nella valle del
Tevere [A szabinok archaikus kultúrája a Tiberis völgyében], 2k., 1973-1974.

A II. fejezethez: Az etruszkok eredetének kérdése

H. Hencken fent említett művében (Tarquinia, Villanovans and Early Etru-
scans) pontosabban körvonalazta, és részletesen kifejtette elméletétegy hosz-
szú kialakulási folyamatról, azi. e.XI. és YII. század között, két, hosszi idő-
közzel egymásra következő keleti behatással a Villanova-szakasz kezdetén,
il7etve az orientalizáó kor elején (M. Palottino ismertetése és fenntartásai:
Studi Etruschi, XXXVI, 1968,493-50l. l.; R. Bloch egyetértőleg: Aufstieg und
Niedergang der römischen Welt [A római világ felemelkedése és hanyatlása], I.,
1972, 12 sk'1. Az egész kérdéstrljra tárgyalja szeles köríí és mélyensántó kri-
tikai áttekinté§ében J. Heurgon, Rome et la Méditerranée occidentale jusqu'aux
guerres puniques [Róma és a Földközi-tenger nyugati medencéje a pun hábo-
nikig], 1969, 36T371.1.; rendkívü meggyőző érvekkel képviseü azt az állás-
pontot, hogy az etruszkok már a Villanova-korban Etruriában voltak, és hajük
arra, hogy összekösse az etruszkok eredetét a pelaszgokra vonatkozó hagyo-
mányokkal, azaz esetleges t€ngeren át történt bevándorlásokkal a bronzkor
végén,a J. Bérard által javasolt elmélet szerint (1d. fentebb, 52. és 61. l.: meg
kell említeni ezzel kapcsolatban, hogy álandóan szaporodnak a leletek, amelyek
a mykénéiekneka tirréni térségben való jelenlétére utalnak). Az etíu§zk és a
lémnosi közti nyelvi kapcsolatokra vö. H. Rix, Eine morphosyntaktische Über-
einstimmung zwischen Etruskisch und Irmnisch: die Datierungsformel [Egy
alak- és mondattani egyezés az etruszkban és a lémnosiban: a keltezés formulá-
ja], Sprachwissenschaft und Kulturkunde fiir W. Brandenstein, 1968, 2l3 sk.

A IIL fejezethez: Az etruszkok a tengercn ,

A koloniációkról, az etruszk tengeri hegemóniáról és a görögök, ftiníciaiak,

etruszkok közötti kapcsolatokról általában ld. legujabban főként J. Heurgon
már idézett úűvét:Rome et la Méűteranée occidentale jusqu'aux guerres pu-
niques, a vonatkozó irodalommal, továbbá Nuoü studi su Velia [Jjabb
tanulmányok Veliáról] (La Parola del Passato, xxv, 1970) és a Kókalos folyó_

24()
irat tegutóbbi évíolyapaiban:,közölt cikkeket. A Földközi:tenger nedeocpjél
nek kiilönbözó térségeibentörtént régészotifelfedezések alapján egyre pontosab.
ban meghatározható, hogy az etruszk kereskedelem lepagyobbkiterjedésének
szakasza a VII. század utolsó és a VI. század első évtizedeire esctt. ,{rchaikus
görög kereskedelrni gócpont léteásétfedték fel az etruszk partoton a Gravi
scában, Tarquinia kikótőjében végzett rlj ásatások; ezek során napvilágra került
egy kis szent térseg egy mánányoszloppal , rajta az első etruszk köryyezetben
talált kőbe vésett görög feürattal. A felirat az aigsnai Apollónra vonatkozik, a
fetajánló Sóstratos nevgvel; ez valóslnűleg azonos azzalag&,ög hajóssal, akit
Hérodotos a Tartéssosszal folytatott göpög kereskedeleE kapcsán említ (IV,
l52);figyelemreméltó lelet egy szardíniai:bronáajócska is: M. Toreüi, Nuovi
tesori dell'antica Tusoia [Az ókori Tuscia újabb kincsei], idi m., 55 sk.; La
Parota del Passato, l97l, ,l4 sk.; Notizie degli Scavi, 197l, l95 sk.; La Parqla
del Passato, 197ó. A szicíliei katonai vállalkoásra utaló talquiniai elogiumnak
(74.,82.1., X. táb|a 2. kép) új töíedékoit sikerült azonosítani, amelyek segítségé,l
vel kibetűáető a szereplő Veltur (vagl Voltur) Spurinna neve (M. Toreü, Studi
Etruschi, XXXVI, 1968, 467 sk.). Az elogiumok teljes kiadása: M. Torelli,
Elogia Tarquiniensia, 1976. A Pyrgiben talát feliratos aranylemezkék értel-
mezesének újabb megvitatása és teljes irodalrna: Le lamine,di Brg tA pvrs
lemezkék] (Accadernia Nazionale dei Lincpi, l47. tuzer), 1970.

A IV. fejezethez: Az etruszkok és hália

Campania: etruszk feliratok keritütek elő a sorrentói félszigeten és Ponte-

cagnanóban (Studi Etruschi, XXXVI, 1968,226 sk.), megerősitve a hagyo-
mányt és a legíjabb feltevéseket arról , hogy ez a teriilet régen etruszk volt (vö.
fentebb, 83. sk.). Róma eredetéról és legrégibb történetéről, az etnrszk ura-
lom szempontjából is: M. Pallottino, Le origini di Roma: considerazioni
critiche sulle scoperte e sulle discussioni piü recenti [Róma eredete: kri-
tikai megjegyzések a legújabb felfedezesekről és vitákról], Aüfstieg und Nieder-
gang der römischen Welt [A római világ felemelkedése és hanyatlása], I,
1972, i. m., 2247.1., a vonatkozó irodalommal. Etruria római meehódításáíól
és romaniálásáról ld. legrijabban W. V, Harris kimedtő monográ.fiáját:
Rome in Etruria and Umbria [Róma Etruriában és Umbriában], 1971.

II. rész, az V. fejezethez: Etruia városai és temetői

Az egyes etruszk telepiilésekkel kapcsolatos kutatásokól, ásatásokról és

tanulnányokról elsősorban a Studi Etruschi és a Notizie degli §caü c. folyóirat
sámol be rendszeresen, továbbá na8yobb kiállítások katalógusai, így: Arte e

ul
civilta degli Etrusohi [Az etruszkok művészete é§ kultúLrája], Torino, 1967; Nuovi
tesori dell'antica Tuscia [Az ókori Tuscia rljabb kincseil, Viterbo, 1970 és
Nuove §copelte e acquisizioni nell'Etruria Meridionale fiJjabb leletek és szerze-
mények Dél-Etruriából], Róma, 1975; Dól-Etruriáról ld. ezenkívül még Re,
pertorio degli scavi e deüe §cop€fte aícheologiche nell'Etruria Meridionale
(Comitato per le
[A dél-etruriai ásatások és régészetifelfedezések repertóriuma]
attiütá archeologiche nella Tuscia) [A tusciai regészeti tevékenység intéző-
bizott§ága],I (1939-ó5), U (1966-10), 1969,12, valamint Corpus inscriptionum
Etruscarum (C.I.E.), U. ész l, 4, M. Cristofani gondozásában, 1970. A kö-
vetkezőkben az egyes helységekre vonatkozó új irodalmat a szövegben közölt
ftildrajzi §orrendben adjuk: - Róma: E. Gjerstad, Early Rome [A regi Róma],
IY, 1966, V-VI, 1973; A. Alföldi, Römische Frühgeschichte, Kritik und
Forschung seit 1964 [Róma korai története; kritika é§ kutatás Da őral, 1976.
- Laüum: Civilta del Lazio primitivo [A korai latiumi kultúrák], Kiállitás,
katalógus, 1976. -Veii: a Quattro Fontanili Villanova-sírja, ld. fentebb 239. l.;
M. Cristofani, Veio. Le tombe da Monte Michele nel Museo Archeologico di
Firenze [Veii. A Monte Micheléről való sírok a firenzei Régészeti Múzeum-
ban], l9ó9; L. Vagnetti, Il deposito votivo di Campetti a Veio [A campetti
fogadalmi lelet Veiiben], l97l; a város körzetéról: A. Krahe, M. Threipland,
J. Ward Perkins, The Ager Yeientanus [A veü terület], Papers of the Briti§h
School at Rome, XXXVI (xxID, 1968. - Caere: Sorbo Villanova-temetójé-
ről ld. fentebb, 239. l.: a Claudiusok családjának feliratos sírjáról ld. alább
245,1.; a városi temetók eryéb leleteiről és a Montetostóban, a Veiibe vezetó
úton előkerült szentélyről a bevezetőben adott általános bibliográfiára utalunk.
- Pyrgil. az l9ó7-ig végzett ásatások anyaga a Notizie degli Scavi l970-es kiegé-
szító íiizetében került publikálásra, ld. még fentebb,241. l. - Trevignano a
Braccianói-tónál: sírok gazdag késő orientalizáló mellékletekkel ld. a fent idé-
zett kiáűtási katalógusokat. - Tarquinia: Villanova-korszakáról ld. fentebb,
239. 1.; további festett §írok: M. Moretti, Etruskische Malerei in Tarquinia
[Etruszk festészet Tarquiniában], 1974, - Gravisca (Graüscae): megkezdődött
az etruszk-római település rendszeres fe|tárása (a legfontosabb eredményekről
ld. fentebb, 241.1.). - Vulci: A. Hus, Vulci étrusque et étrusco-romaine [Az
etruszk és etruszk-római V.], l97l ; új sírok pompás késő orientaliáló és
archaikus mellékletekkel (a Szekér, a Panathénaia-váza, a Szakállas Sdnx_
festő Sírja): a fent idézett katalógusok és G. Riccioni, M. T. Falconi Amorelli,
l,a tomba della Panatenaica di Vulci [A Panathénaia-váza Sirja Vulciban],
1968; más wlci leletekről M. T, Falconi Amorelli, La collezione Massimo
[A Massimo-gyűjtemény], 1968. - Dél-Etruria belseje: G. Colonna, L'Etruria
Meridionale interna dal Villanoviano alle tombe rupestri [Dél-Etruria be|seje
a Villanova-korszaktól a sziklasírokig], Studi Etruschi, XXXV, 1967, 3-30. l.
és az A§petti e problemi dell'Etruria Interna [Belső-Etruria arculatai és prob-
lémá] c, kötet, 1 974. - Acquarossa, Ferento mellett : svód ásatások a kis archai-

242
kus vfuosban a lakóházépítészet és az epüetdiszitó terrako$ák igen fontos lele-
teivel; vö. Gli Etru§chi. Nuove ricerche e §coperte [Az etruszkok. Ilj kutate-
sok és leletek]. Kiáttítás, katalógus, 1973 és C. E. Östenberg, Case etrusche
di Acquarossa [Acquarossa etruszk házai], 1975. - Castel d'Asso: a szikla-
temető kitikai kiadása E. és G. Colonna, Castel d'Asso, 2 k., 1970. - Tuscania:
S. Quilici Gigli, Forma ltaliae: Tuscania, 1970; archaikus sírok és ríj sírok a
hellénisztikus korból (ld. a bevezetőben adott általános bibliográfiát). - Castro:
belga ásatások a necropolisban és egy VI. századi alakos diszitésű bronz két-
fogatú kocsi felfedeése a lovak maradványaival (ld. a f€nt idézett katalóguso-
kat). - Poggio Buco: G. Bartoloni, Le tombe di Poggio Buco nel Museo Archeo-
logico di Firenze [P. B. sírjai a firenzei RégészetiMúaeumban], 1972. - Onieto:
a l07.1.22. sz. jegyzeté&n adott irodalomhoz M. Bizzarri, Orvieto etíusca, arte
e storia [Az etruszk orvieto, művészete és történet€], 1967; a város életének
megszakadása az i. e. III. szÁzadtól egészen az ókerevtény korig (ahogy töb_
bek között M. Cagianónak a Sá. András-templom alatt folytatott ásatásaiból
kitűnik: La Parola del Passato, XXVII, 1972, 239-245l.) és más megfontolá-
sok is ma újra megerősíteni látszanak azt a feltevést, hogy a város az etru§zk
Volsiniivel azonos (fontos megjegyzések: S. T. Buchicchio, Note di topografia
antica sulla Vo|§inii romana fiopográfiai jegyzetek az ókori római Vo|siniiről],
Römische Mitteilungen, IXXVII, 1970, 19 sk.); mindenesetre így nyitva marad
Bolsena város központja ókori eredetének és fontosságának, továbbá a Fanun
Volamnae helyének kérdése. - Vetulonia: G. Camporeale, Vetulonia. La tom_
ba del Duce [Vetulonia. A Vezér Sírja], l9ó8; uő., I commerci di Vetulonia in
ete! orientalizzante lVetulonia kereskedelme az orientahzáő korszakban],
1969. - Poggio Ciütate di Murlo, Siena körzetében: K. M. Phillipsnek, a
Bryn Mawr College professzorának vezetésévelvégzett soíozato§ ásatások fel-
fedtek és további feltárásokkal felszínre hoznak egy nagyszabásri archaikus épí.
té§zeti együttest oszlopcsarnokos épüetekkel körülvett téglalap alakú téren, ta-
lán egykori szentélyt, az ,,elsö szakaszból" való nagysámú é§ változatos,
chiusi haást tükröző és ayl. szÁzzd, első felére tehető alakos architekto-
nikus terrakotta díszekkel és más leletekkel, köztiik finom elefántcsont-
munkákkal (Poggio Ciütate di Murlo, Mostra, Catalogo [Poggio
Civitate di Murlo, kiállítás katalógusa], 1970 és besz{molók: American Journal
of Archaeology, Studi Etruschi stb.). - Volterra: E, Fiumi, Volterra, Il Museo
Etrusco e i monumenti antichi lvoltería, az Etíuszk Mrizeum és az ókori em-
lékek], 1975. - Capua: a Capua preíomaDa [Capua a rómaiak előtt] soíozat
megjelent kötetei: Terrecotte votive [Fogadatmi terrakották], I., M. Bonghi
Jovino, Teste isolate e mezzete§te [Különálló fejek és fél fejek], 1965; II., uő.
Le statue [A szobrok], l97l; III.; M. Bedello, Terrecotte votive [Fogadalmi
terrakották], 1975; F. Parise Badoni, Ceramica campana a figure nere [Cam-
paniai feketealakos vázafestészet], 1968. * Nola: M. Bonghi Jovino, R. Donceel,
La necropoü di Nola preromana fA római kor előtti Nola necropolisa], 1970.

243
 Állami hivatalok: B. Liou, Praetores Etruriae XY populorlm (É,tude
d'epigraphie) [Etruria 15 népénekpraetorai (felirattani tanulmány)], 1969,
Határok: R. Lambreóhts, Les inscriptions avec le mot,,tular'' et le bornage
étrusque [A ,,tular" §zót tafta:lfiazó feliratok és az etruszk haárjelzés], 1970.
A vallásról összefoglalóan: A. J. Pfiffig, Religio Etrusca [Etruszk vallás], 1975.

A VIII. fejezethez: Iroda.lom és művészetek,

és a IX. fejezethez: Életmód és szokások

Városépítészet,építészetés épületdíszítes:La cittá etrusca e italica preromana

(Atti del Convegno di Bologna) [Az etruszk és a rómaiak elótti itáliai város
(A bolognai l966-os kongresszus értekezesei)], 1970; A. Boöthius, az Etruscan
and Roman Architecture c. kötetben (The Pelican History of Art), 1970;
J. B. Ward Perkins, Cities of Ancient Greece and ltaly: Planning in Classical
Antiquity [Az ókori Görögorság és Itália városai: váío§tervezé§ a klasszikus
ókorban], 1974; R. A. Staccioli, Modelli di edifici etrusco-italici [Etruszk-
itáiai épületmodellek], I., I modelli votivi [A fogadalmi rendeltetésű épület-
modellekJ, 1968; A. Andrén, Osservazioni sulle terrecotte architettoniche etru-
sco-italiche [Megjegyzések az etruszk-itáliai épületdíszítőterrakottákhoz] (Lec-
tiones Boéthianae I), 197l. Az ide vonatkozó problémák iránti érdeklődés foko-
zódása elsősorban a Marzabotto városi térségében,Acquarossában és Murló-
ban folyó ásatások megélénkülésénektulajdonítható (ld. fentebb).
A művészetről általában: M. Pallottino, Civilta artistica etrusco-italica
[Etruszk-itáliai művészi kultúra],19732 az egyes részterületek legújabb iro-
dalmával; R. Bianchi Bandinelli, A. Giuliano, Etruschi e Italici prima del
dominio di Roma [Etruszkok és italicusok Róma uralma előtt], 1973.
Az etruszk viseletről L. Bonfante, Etruscan Dress [Az etruszk ruházat],
1975.
A III. részhez: A nyelv kérdése(X., n., XII. fejezet)
Az iőevágő kutatások célkitiizéseiről és megszervezéséről nemzetközi talál-
kozót tartottak Firenzében l969-ben az Istituto di Studi Etruschi e Italici kezde-
ményezésére;ennek anyagát tafialmazza a Le ricerche epigrafche e lingui-
stiche sull'etrusco [Felirattani és nyelvészeti kutatások az etruszkról], 1973 c.
kótet. Általános monográfia: J. Pfiffig, Die etruskische Sprache [Ai etruszk
nyelv], 1969, amely minden lényeges bibliográfiai és kritikai adatot felsorol a
kiadás idejéig; egyébként, némi óvatossággal kell használni, mert számos meg-

2u
álapítása szubjektív jellegű, továbbá mert a hagyományos módon kezeli a
kombinatorikus módszert és a nyelvtani fogalnakat (anól, hogy mennyire nem
aktuálisak, Iegalábbis a jelen pillanatban, a teljesség jellegével vagy sándéká-
val készüt rendszeres összefoglalások, ld. még fentebb, a |94. l, megjegyzé-
sét). A feliratos anyag bámulatos megnövekedése a legutóbbi években és a kuta_
ások módszerének fejlődése a Pyrgiből sármaző kétnyelvíifelirat felfedezése
következtében ma az etruszk szövegértelmezés ós nyelvészet problematikájárót
és műveléséről alkotott elképzeléseink mély és talán gyökeres átalakulásának
szakasát nyitotta meg. I1gy látszik, hogy a kütönféle módszerek együttes alkal-
mazásáról a lehetséges, óvatos rekonstrukció szolgálatában át kell térni arra,
hogy a külső megismerés forrásait (kétnyelvű szövegek, glosszák, a párhuzamos
szövegek ,,kétnyelvű" egyezései, regészeti adatok stb., más szóval ,,kulcsok",
ld. fentebb 188 sk., 205 sk.) kizárólagos érvényűeknekismerjük el a szövegelem-
zés szempontjából, a szoros értelemben vett nyelvészeti elemést pedig önálló
kutatási folyamatnak tekintsük, amely a külső forrásokból nyert megáIlapítá-
sokat követi: vö. M. Pallottino, L'ermeneutica tra due documenti<hiave
[A szövegrnagyarrizat két kulcs-dokumentum között], Studi Etruschi, XXXVII,
1969,79-91.1. Utalni kell még a legfrissebb törekvésekre, amelyek az etruszkot
strukturalista szempontból magyarázzák: H, Rix, Die moderne Linguistik und
die Beschreibung des Etruskischen [A modern nyelvészet é§ az etruszk leírá§a],
Kadmos, X, l97l, 150-170. l.
A kutatásokat megalapozó munkának, a rendelkezésre álló anyag össze-
gyüjtésének, ellenőrásének és rendezesének gyorsulását mutatja egyebek közöít
a C. I. E. kiadásának folytatá§a több évtizedes szünet után, az Istituto di Studi
Etruschi e ltalici gondoásában, a berlini Tudományos Akadémia közreműködé-
sével, a C. I. E. II, I. rész 4. füzetének kiadás.íval (a további tervről Studi
Etruschi, XXXIX ,l971,472 sk.),valamint az olyan munkák, mint C. De Simone,
Die griechischen Entlehnungen im Etruskischen [Görög kölcsönszavak az et-
ruszkban], 2 k., 19ó8-1970; S. Pieri, Toponomastica della Toscana Meridio-
nale e dell'arcipelago toscano [Dél_Toscana és a toszkán beltenger helynév_
rendszere], 1969. Ezekhez járul M. Pallottino, Testimonia ünguae etruscae
[Etruszk nyelvemlékek], 19ó8r. A szakemberek érdeklődése jelenleg főleg
archaikus feliratok és nevek kérdéseire(legutóbb G. Colonna, Mélanges de
l'École Frangaise de Rome, 1970,637 sk.; J. Heurgon, uo. 1971,9 sk., továbbá
a L'etrusco arcaico [Az archaikus etruszk nyelv] c. tanulmánykötet, 1976),
valamint a hangtan problémáira irányul (C. De Simone, i. m.). A fentebb, a2l7.
sk. lapokon közölt szöveg-,,példákhoz" hozzátehető még szövegértelmezési és
nyelvészeti érdekessége miatt a caeíei új sírfelirat (Studi Etruschi XXXVII, 1 969,
79 sk., C. I. E, 6213): laris avle larisal clenar sval cn §uhi ceri4unce fapa-c ati-c
saai§va&ui cesuf claltiehurasí:'Latis(és) Avle, Laris gyermekei ezt a sírt életük_
ben késátették. Éselhunyt(?) apjuk és anyjuk itt fekszik. A Clavtie (Claudiu-
sok) családjából'.

245
VIII. TÁBLA

1. kép. Pyrgi, a kikötő

látképe légi felvételről :

balra az etru§zk szen-

tély á§atásai, fönt a ró-
mai város és a közép-
kori vár

2-3. kép, Pyrgi szen-

télyébentaláltaranyle-
mezkék föníciai (bal-
ról) és etruszk (jobb_
ról) felirattal (i. e. v,
sz. eleje) (Róma, Mu-
seo Nazionale di villa
Giulia)
 Általános bibliográfia

C.sak az etruszk műveltség egészeról szóló műveket tarta,lmazz^, a reszlet-

kérdésekre(eredet, művészet, intézmények, nyelv stb.) vonatkozólag írz egyes
fejezetek bibliográfiájára utalunk, Szerepelnek viszont a tanulmányg;újtemé-
nyek és a fontosabb enciklopeűákban megjelent cikkcsoportok. Kimaradnak
az ismeretterje§ztő vagy a nem tudományos célkitűzésűfeldolgozások.

Atti del I Congresso Intemazíonale Etrusco |AzI. Nemzetközi Etruszk Kong-

resszus Aktái], Rinascimento del Libro, Firenze, 1928.
Banti, Luisa, 1/ rrro ndo degli Etruschi [Az etruszkok világa], Biblioteca di §toria
Patria, Róma, 19692.
Bloch, R., L'art et la civilisation étrusques [Az etru§zk művészet és kultúra],
P!on, Párizs, 1955.
Uő. I* mystére étrusque |Az etru§zk íejtély],Club Frangais du Livre, Pá-
rizs, 1956.
Dennis, G., The Cities and Cemeteries of Etruria [Etruria városai és temetői],
2 k., 3. kiad., John Murray, London 1883.
Ducati, P., Etruria antica [Az antik Etruria], 2 k., Paravia, L927.
Enciclopedía ltaliana |Olasz Enciklopedia], XIV, 1932,5l0 sk.: Etruszkok
(Pareti, L., Történelem; Devoto, G., Nyelv; Neppi Modona, A., Vallás; Du-
cati, P., Régészet és művészet; Cesano, S. L., Éremtan) - Seconda Appendice
[Második Fügeelék], 1948, I, 882 sk.: Pallottino, M., Etruszkok. - Terza Ap-
pendice |Hatmadik Függelék], 1960, I, 581 sk.: Camporeale, G., Etruszkok.
Etruscan Culture, Land and People |Etruszk kultúra, ftild és nép], Columbia
Univeísity Pres§, New York-Allhem Publishing House, Ma|mö, l9ó2.
Études Étrusco-Italiques. MéIanges pour Ie 25'anniversaíre dc la chaíre d'É-
truscologie d l'Unilersité de Louvain [Etruszk-itáüai tanulmányok. Tanulná-
nyok a louvaini egyetem etruszkológiai tanszékének 25 éves fennállása alkal-
mából], Louvain, 1963.
Historia, VI (1957), l. fiizet (Pallottino, M., Inlroduzione alla civiltd degli
Etruschi|Bevezeté§ az €tru§zkok kultúrfiába]; Seflund ,G.,Über den lJrsprung der
Etrusker [Az etruszkók eredetér6lJ; Devofo, G., Gli Etruschi nel quadro dei
popoli italici antichi [Az etruszkok az antik itáliai népek keretében]; Olzscha,
K., Scltift md Sprache der Etrusker [Az etruszkok írása és nyelve]; Blocb, R.,
L'alt étrusque et son aníére-plan historíque |Az etruszk művészet és történelíni
háttere]; Heurgon, !,, L'État étrusque |Az etruszk állam]; Mazzarino, §., ,§a-
cíología del mondo etrusco e problemí della tarda etrusclü [Az etruszk világ szo-
ciológiája és a késő-etruszk kultúra kérdései]; Herbig, R., Zur Religíon und
Religiositöt der Etrusker [Az etruszkok vallásának és vallásosságának kérdésé-
hez'l,
Lopes Pegna, M., Saggio di bibliografia etrusca |Etruszk bibliográfiai tanul-
mányok], olschki, Firenze, 1953 (csak óvatossággal használható).
Mostra dea' Afte e dellq Civiltd Etrusca [Az etruszk művé§zet é§ kultúía.
Kiállítás]; Milalo, 1,955,2.kiadás, Silvana, Milánó 1955 - Kazst und Izben der
Etrusker [Az etruszkok,művészete és élete], Köln, 195ó,2, kiadás, Köln,,.1956,
, Müller1,K., O, és Deecke, W., Die Etrusker [Az etruszkok], 2 k., Heitzl
Stuttgaít, 1877 (újból kiadta A. J. Pfiffig, Akademische,Druck_ u. Verlagsan_
stalt, Graz, 1965).
Nogara, B., Gli Etruschi e Ia loro cí|íltdíAz etruszkok és kulfiirájuk],
Hoepli,,Milánó, 1933.
Pallottino, M., Gli Etluschi LAz etí\szkok], 2. kiadás, Colombo, Róma, 1940.
Pauly-Wissowa, Real-Encyclopddie, YI, l9O7, 72O sk. : Hiilsen, C.,
Etruria; 'íbulin, C., Etrusca; Körte, G., Etrusker [Etruszkok]; Skutsch, F;,
Etruskísche §prac}e [Etruvk nyelv].
Renard, M., Initiatiol, d l'étruscologie [Bevezetés az etruszkológiába], Lebé-
gue, Briisszel, l94l.
Solari, A., Topografia storica dell'Etruria [Etruria helytörténete], I-IV,
Spoerri, Pisa, 19111920 (rij lenyomata: Multigrafia, Róma, 1976).
Studi Etruschi [Etruszk tanulmányok], kiadja az Istituto di Studi Etruschi
ed ltalici (Etruszk és Itáliai Kutatóintézet) 1927-től; Firenzs.
Tyrrhenica. Saggi di Studi Etruschi |Tythenica. Etruszk tudományos érteke-
zések], Istituto Lombardo, Accademia di Scienze e Lettere, Milánó, 1957.
Vacano, o. W. von, Dle Etrusker [Az etruszkok], Kohlhammer, stuttgart,
l955.
 Az etruszkokról szólő magyar nyelv
munkák bibliográfiája

A bibüográfia nem tart igényt teües§egíe ; az olyan tudományos és ismeret-

terjevtó jellegű munkák szerepelnek benne - akár magyar, akrir kiilfiildi szerz&
től valók -, amelyek ismeleteink rnai szintjén elolvasásra érdemesek. A biblio-
gráfiában használt rövidítések: AT : :
Antik Tanutmányok; AÉ Archaeo-
logiai Értesító;EPhK : Egyetemes Philotogiai Közlöny. A felsorolás Pallot-
tinq munkájának beo§áását követi.)

Áttalános munkák

Altheim, F., az Egyetemes lörlénet,I. Áz ókor lörténete (snrk. Kerényi K),

c. kötetben, Budape§t, |935,373*4.26.1. (Itália és az etruszkok történetéről és
kultúráj áról a rómaiak előtt)
Habl I.-Szabó M., Yilógtöríénet képekben, I, Budapest, 1972, 118-123. |.
Szemerényi O, ismertetése P. Ducali Ir probléme étrusque és B. Nogara G/l
etruschi e la loro eiviltd c. könyvéről, EPhK 63, 1939,23U236. 1.
Szilágyi J. Gy. ismertetései: L. Banti, Díe Welt dcr Etrusker, A"I 9, 1962,
149-150.1,; Etruscan Culture, LT 11,1964,29+297.1.| Études Etrusco-Italiques,
AT 14,1967,12G128,|.; Nuovi tesori dell'antica Tuseía, AT 18,1971, 104=106, t.

Az eredet kérdéséről
Gallus S., Olaszország ,,ittdogermanízálótlása" és a Kirpót+nedence őstörté-
nele, AE |94445, 52-6l. |. (az éuaki bevándorlás mellett)
Szilágyi J. Gy. i§mertetése a Medical Biology and Etruscan Orígins c, kö-
tetrőI, AT 9, 1962, 146_148.1.

249
 Az etruszkok hálíűan és hálián kívül
Az etruszkok és Róma: Altheim, F,, hália és Rótiw, Pannonia, 3, 1937,314.
l.; Ferenczy E., A legrégibb rónui történet kutatdsa, Történetínís, l, 1937,
238147. l. (kutatrisi beszámoló)
Az etruszkok Campaniában: Castiglione L., PompeJi, Budapest, 1973 (a be-
vezetó lapok Pompcji etruszk korszakáról)
Az eiruszkok eszakon : SzMgyi J. G y ., Az Északra irányuló etruszk kereskede-
Iem kérüséhez, AT l, 1954, 41-65. l.
Etruszk leletek és hatás Magyarorság területén: MártohL., A korai I"a Téne-
kultúra Magyarországon (Archaeologia Hungarica, l 1), Budapest, 1933 ; Szilágyi
I. Gy., Etruszk leletek Magyarországon? AT 8, 196l, 277-286. l.

Etruszk városok és temetők

Dombi J., Perusia ókorí tölténete, Budapest, 1932
§zilágyi J. Gy,, Művészeti Lexíkon (szetk. Genthon L és Zádor A., Budapest,
19ó5-1968, 4 kötet), etru§zk várostörténeti címszavak: Atezzo, Caere, Capua,
Certosa-kultrlra, Chiusi, Falerii, Felsina, Fiesole, Maízabotto, Perusia, Popu-
lonia, Pyrgoi, Tarquinia, Veii, Vetulonia, Villanova, Volaterrae, Vulci
Szilágyi J. Gy. ismertetése G. Camporeale, I commerci di Yetulonia in etd
oriearalízzante c. könyvéről, AT l8, 197l, 309-3l l. l., és Pyrgi dsatósainak
publikdciójáróI, AT 2l, 1974,29+298. l.

Vallás

Kerényi K., Halhatatlanság és Apollon-vallds, Athenaeum, 19, 1933, 106-

l18. l.
Breüch A., A triumphator, Pecs, 1937 (a római szertartások etruszk eredeté-
rőD
A válosalapítás etruszk ritusáról: Förster A., A Roma Quadrata kérdéséhez,
EPhK 7l, 1948, 1-10. t.; Szabó Á., Roma Quadrata, AT 2, 1955, 217-232.1.
Az etruszk §aeculum_számításról és római továbbeléséről: Botzsák |., Nona
aetas? ésHotváthl. K., Egy szó két betűje a luvenalis-filolőgiában, AT 13,1966,
l16-141.1,; Horvőthl.K., Az etruszk saeculum-szdmítds továbbélése a rómaiak-
nál, AT 14, 1967,25+256. l.
A római vallás etruszk elemeiről: Hahn I., Róma istenei, Budapest, 1975
(az antik irott források forditása és magyarázata)

250
 Etruszk irodalom, básbeliség, jótékok
Kerenyi K., A római irodalom szelleme, EPhK 56, 1932,77-92. l.
A színjátsásról: Kerényi K., Szatíra és satwa, EPhK 57, 1933, 8í94. és
2l2--22l- l.; Szilágyi l. Gy., Atellana. Tanulmányok az anük §zí4iátsá§íól,
Budapest, l94l.
Kerényi K., r(öryv és görögség, Sziget, l, 1935,13-27.1.(azetru§zkirodalom-
ról és az írás vallástörténeti szerepéről az etru§zk kultrirában a 19-22. lapon)

Művészet
Összefoglalóan: Szilágyi J. Gy., Etruszk művészet,Budape§t, 1959;,,Etruszk
művészet" címszó a Műyészeti l*xíkon I. kötetében, Budapest, l9ó5, ó5,1-667, l.
Átatános kérdések:Szilágyi J. Gy., Az etruszk műyészet értékeléséhez(P. J.
Riis könyvéről), AT 2, 1955,26G269.1.; i§mertetés T. Dohrn Grundzüge etrus-
kischer Kwrst c. könyvéről, AT 7, l9ó0, l0Gl08. l.; Az etruszkok míivélzeteés
kultúrája, AT 15,1968,269-2?5. l. (az új kutatásokról a Uecsi kiálitás kapcsán)
Róma etruszk korszakának művészete: Castiglione L., Római műtészet,
Budapest, l97l, 1116.1., és A római műlészet világa, Bldapest 1974, ktilönö-
sen 18-27. 1. (az ókori irott források magyaíázatos fordítása)
Az orientaliziló kor etruszkművészete és kultúrája: SziÁgyil.Gy., Etruszko-
korinthosi polychrom vdzdk, AT 14, 1967, 177-222. |.; Tarquiniai bucchero-ke-
úmia, At 18, 1971,247-252. |.; Majom alakú etruszk plasztikus ldzák, AT 19,
1972, 1-14, L; Etruszko-korinthosi vdzafestészel, Budapest, 1975
Az archaikus kor (VI. sz. -V. sz. eleje) művészetéről: Szilágyi J. Gy. , Két váza
a Micali-festő míihelyéből, Antiquitas Hungarica, 3, 1949, 3845,l.; A Miinchen
833-íestő, A Szépművészeti Múzeum Közleményei, 37,1971,19-23. és 9149,
l. ; ismertetés Lerici-Bartoccini-Moretti La Tomba delle Olimpiadi c. könyvéről,
AT 7, 1960, 262J63. l. (az új tarquiniai freskóJeletekrő|); ismertetés R.
Hampe-E, Simon Griechische Sagen in der frühen etruskíschen Kunst c. köny-
véről, AT 11, 1964, 297-3ffi. l. (az etruszk művészet ikonográfiájáról)
AzY. század művészetéről; Sálágyi J. Gy., A Praxias-csoporr, AT 18, l97l,
29-36. |. (etruszk vörösaiakos vázafestészet)
A késő-etruszk művészetről: Sprincz E., ismertetés R. Herbig Die jihger-
etfuskischen Steinsarkophage c.kötly,léről, AT5, l958, 295-297.1. ;SúlágyiJ.Gy.,
A későetruszk bronzművesség emlekei a Déri Múzeunban A debreceni Déri
Múzeum Évkönyve, 1957, 29-52. l. ; Későe truszk bronz kézitükrök Debtecenben,
AT 5, 1958, 175-198. l.; Két apuliai kantharos, A Szépművészeti Múzeum Köz-
leményei, 39, 1972,713. és |O5-114.1.; Egy etruszk bronztükör, uo. 40, 1973,
}-24. és 103-112. 1. (az utóbbiak a hellénisztikus itáliai művészeti köznyelv kér-
déseiről is)

251
 Etruszk műérgyak mpgyar eyűjteményekben (az előbb fólsoíolt műveken
kívül): Oroszlán Z., Az O. Szépművészeti Mtlzeum antik terrakottagrújtemé-
nyének katalógwa.
ludapest 1930;,{ SzépművészetiMúzetmtterrckóttagyűjremé-
nyérrek arrtertxci, AÉ 48, 1935, 35-53. l. (campaniai etruszk épiiletdíszíiő-terra-
kották); Oroszlán Z.-Dobrovits A., Antík kilillítás, Yezaő, Budapst, 1947
(magáng5dljtemények anyaga); Szitágyi J. Gy.-Gink K., l SzépművészetiMtlze-
umban, Etruszk művészet, Budapat, ?, 1969,2. szám,4}41,1.; Szitágyi J. Gy.-
§zabó M., §zépttűvészetí Múzeum, Antik kióltítá§, Vezető, Bldapst, l9i4,
74-87. l.: Szilágyi J. Gy., Antik művészet a dzbreceni Déri Múzettnban és más
magyar gyűjteményekben, A SzépmílvészetiMúzeum KőzLeméayei, 46-47,
1976, 68-85. és 172-180. l. (magángyűjtemények anyaga is)

Gazdasági élet
A kereskedelemróL ld. a fentebb idézett munkákat; ezekben a pubükáció
során sok szó esik a, viselet és fegyverzet kérdéseiról is.
A pénzverésről: Kovács l., Etruria pénzrendszere, Erdélyi Múaeum, 1909,
75_117. l.

Nyelv
J. Martha La langue étrusque c. munkájában az etruszkot a magyarral, ill.
a fimugor nyelvekkel próbálta roko nitzn|' ezzel a minden tudományos alapot
nélkiilöző elrnélettel sállt szembe Gombocz Z., EPhK l9l4, 302-305. l.,
Schmidt J., Nyelvtudományi Közlemények, 1914, l43-I54.1. és Kráuter F.,
Etruszkok és magyarok, Magyar Nyelvőr, l9l4, 177-180. t.

(Összeátlítoua Szilágyí J. Gy.)

 A képek jewúke
(a vonatkozó utalásokkal)*

Szővegközi ábrók

A térképés a rajzok eredetiek, egyenesen e kiadás sámára készültek a leg-

újabb kutatások és felfedezések eredményeinek figyelembevételével
A grafikai kivitel Ferdinando Russo (1,2,3, 4,6) és Marzo Pardini (5)
munkája.
(1) 31. l. A vaskor itáüai kultúrái (térkép)
(2) 39. l. Az ókori Itália nyelvei (térkép)
(3) 78. l. Az etruszkok tengeri és sáradöldi terjeszkedése (térkép)
(4) 99.1, Etruria fő központjai (térkep)
(5) ll5. l, A2 emiliai Marzabotto (téíkép)
(ó) 14t. t. Az égbolt felosztása az etruszk tanok szerint
(1) 2l1.1. Etruszk ábéék

Táblák
A képanyagot a római egyetem Etruszkológiai és Itáliai Régészeti Intézete
(Istituto di Etruscologia e Antichitá Italiche), a római II (Museo Nazionale di
Vi|la Giuüa), firenzei és bolognai Régészeti Fófelügyelőség (Soprintendenza alle
Antichitá), a Központi Restaurátor Intézet (Istituto Centrale del Restauro),
az olasz közoktatásügyi minisztérium légifénykép-gyűjtqrrénye,a római Vá-
rosi Müeumok (Musei Comunali di Roma), a déutsches Archáolo-
gisches Institut és a római British School fényképtárai bocsátották rendelke-
zésre. Magánégek esetében a képek eredetót az egyes ábrázolásokra vonatkozó
jegyzetekben tiintetjük fel.
Az a|ábbi jegyzék az egyes táblák sáfiát és a képek aláirását tartalmazzA,
a leglényegesebb bibliográfiai utalásokkal (a Gigl. röviűtés G. Q. Giglioli L'arte

* Minthogy maryar nyelven más etruszkokkal fogtalkozó munka nincs, a képanyagot a

könyv haszoálatának megkönnyítésére mintegy kétszeresére növehük. Az eredeti kiadís-
ban nem szeíeplő kép€k válogatása és a rájuk vonatkozó utalások megírása Szilágyi
János György munkája. - A Kiadó.)

253
etrusca [Az etruszk műve§zetl, 1935 c. művére utal, a Mostra Etí. íövidítés a
Mostra déll' Arte e della Civiltá Etrusca, Milano 1955 [Az etruszk művészet é§
műveltség, Milánó, 1955], 2. kiad. c. kiállíás katalógusa §zövegének sámaira
és biblioeráfiájáía). Az egyes képek adatai után végiil fel vannak tüítetve a
szövegnek azok a lapszőmai, amelyekre a kép vonatkozik, vagy ahol a képen
bemutatott táígyakról van szó.

I. tábla.
A XVIII. sÁzaúban feltárt etruszk sírok
l. kep. A Ceisiniek sírja (elpusztult) - J, Byres, Hypogaei or Sepulchral Caverns
ofTarquinia ffarquiniai föld alatti sírkamrák vagy sírbarlangok], I, 2-4.
2. kép. A Mercareccia-sír Tarquiniában - uo. 8. - 6 sk., 96. l,

II. tábla,
l, kép. Kettős kúp alakú hamvveder sötét égetett agyagból, bekarcolt geometri
kus ű§zité§sel és egy füllel, tetején bronzlemezből készült taréjos sisakkal,
A tirrén tengerparti Etruria Villanova-ku|túrája (i. e. IX-VIII. sz.) (Firenze,
Museo Archeologico: Tarquiniából) - Notizie degli Scavi, 1907, 63. l.; Gigl.
I; Mostra Etr,, 2. - 32 sk.
2, kép. Állat alakú terrakotta edény lovas harcos alakjával. Emilia Villanova_
kultúrája (i. e. VIII-VII. sz.) (Bologna, Museo Civico) - Studi Etruschi, V, l93l,
8. ábla,2. kép; Mostra Etr., 8; Dráyer foró - 32 sk., 174 sk.

III. tábla,
1. kép. Kerek kunyhó alakú bronz hamweder. Dél_etruriai Villanova-kultúra
(i. e. VIII. sz. közepe) (Róma, Museo Nazionale di Villa Giulia: Vulciból) -
G. Schichilone, a Nuovi te§ori dell'Antica Tuscia [Ilj kincsek az ókori Tusciá_
bóu c. kiá[ít᧠katalógusában, Viterbo, 1970, 18-22.1. és 4-5. tábla - 32 sk.
2. kép. Kétfiilű bronzedény Veiiből, a Quattro Fontanili temetőből (rajz).
A díszitésmotívumai a Villanova-kultúra kapcsolatait mutatják KözépEu-
rópa és a Kárpát-qpdence kora-vaskori kultúráival (i. e. VIII. sz.) - Notizie
degli Scavi, 1970, sk.; A. Jockenhövel, Germania, 52, 1974, 16 sk, -
32 sk., 239. l. '94
IV. tábla,
1-2. kép. Bronzüst oroszlán- és griff-fejekkel, valamint kúp alakú tartórészének
reszlete kisázsiai §tílusú domborműves díszltéssel. Orientaliáló kultúra (i. e.
VII. sz.) (Róma, Museo Nazionale di Villa Giulia: a palestrinai Barberini-sír-
ból) - Giel. IX; E. Akurgal, Die Kunst Anatoliens [Anatólia művé§zete], 1961,
56 sk. - 56 sk., ó0. l.

)<A
V. tábla,
l. kép. Itáliai fornijú nagy aranyfibula, de keleti formakincsből meritett díszí.
tessel. Orientaliáló kultúra (i, e. VII. sz.) (Yatikán, Museo Etrusco Gregoriano:
a cerveteri Regoüni-Galassi sírból) - Gigl. XXVII ; L. Pareti, La tomba.Regoüni-
Galassi [A Regolini-Galassi sír], 1947, l75 sk., IV. tábla; Mostra Etr., 102.
- 56 sk., l0l sk.
2. kóp. Arany ruhadísz plasáikus alakokkal (lovak, oroszlánok, chimaeák,
§zirének) dí§zítve. Orientali7áló kultrlra (i. e. VII. sz. első fclQ (Róma, Museo
Naáonale di Villa Giulia: a palestrinai Bernardini_sírból) - D. Curtis, Memoirs
of the American Academy in Rome, III, l9l9, 18 sk., 1-2. tábla; F. W. v. Hase,
Archáologischer Anzeiger, 1974, lO3 sk. - 56 sk.

VI. tábla.
Lémnosi sírtábla, a sziget praehellén tájszólásában írt feliíattal. Az egyetlen
Itáián kíviil talált nyelvemlék, amely valamelyes rokonságot mutat irz etruszk-
kal (Athén, Nemzeti Mrízeum: a lémnosi Kaminiából) - Teljes bibliográfia a
szövegben, 58. l, 17. jegyz. - 58. l.

VII. tábla,
l. kép. Tengeri csata ábtázolása az i. e. VL sázad első feléből való etruszk vá-
zrin. A szokatlan jelenet való§ánűleg korabeli epizódok hatását tiikrözi, éi mint-
egy illusztrációja a görögök, etruszkok és kartMgóiak között folyó vetélkedés-
nek a nyugati tengerek fijlötti uralomért (Párizs, Louvre: Cerveteriből) - E.
Pottier, Vases antiques du Louvre [A Louvre antik vázÁi], 1897, D l50, €. l.
34. tábla. - 74 sk.
2. kép. Emberi arc alakr1 etruszk edény korintho§it utánzó díszítésselaz Ibér-
félsziget É,K részén fekvő Ullastfetből, ahova az egykoni part menti kereske_
delem útján jutott (i. e. VI. sz. második negyede) (Ullastret, Museo Monogra_
fico) - G. Trias de Arribas, Ceramicas griegas de la Peninsula Iberica [Görög
keramika az lber-félszigeten], Valencia, 1968, 221-222. l., l27. tábla. - ó9 sk.,
74 sk.
3. kép. Fekete agyag ún. bucchero-edóny a samosi Héra_szentélyból; az etruszk
áruk görögországi e|terjedésének dokumentuma az etruszkok legnagyobb ten_
geri hata|ma idejéből (i. e. VII. sz. vége) (Samos, Régészeti Múzeum) H. P. Is_
-
ler, Athenische Mitteilungen, LXXXII, 1967, 77 sk., Beilage 39, 4. - ó9 sk.

VIII. tábla,
l. kép. Pyrgi, a kikötő látképe légi felvételről; balra az etruszk szentély ása-
tásai, ítint a római város és a középkori vár - Pyrg. Notizie degli Scavi, 1970,
II. Függelék. - 75 sk., I02., 242.1.
2-3. kép. Pyrgi szentélyeben talált aranylemezkék íiiníciai(balról) és etruszk
fiobbról) felirattal; egy hasonló, ugyanott talált lemezen rövidebb felirat olvas-

255
ható.A két, azonos tartalnrri szöveg megörökíti azt az eseményt, hogy ,;Caere
Ni$ly4l', Thefarie Y€lianas, valószínlileg karthágói hatá§,(t, kis szentélyt és
szobrot ajánlott fe. az etruszk Uni istennővel azono§ított Astarté ftiníciai i§ten-
nőnek (i. e. V. sz. eleje) (Róma, Museo Nazionale di Villa Giulia) - Archeologia
Classica, XVI, l9ó4,49 §k., XXXVII-XXXVIII. tábla. - 75 sk., L02.,220.,241,1.

lX. tábla,
1. kép. Gravisca, Tar.quinia kikötője, az új ásatások színhelye; légi felvétel -
M. Torplli és mások, Notizie degli Scavi, l97l, l95 sk.; M. Torelli, La Parola
del Pa§§ato, Cxxxvl, 1971,44 sk. - ]4l sk.
2. kép. Az aiginai Sóstíatos görög fogadalmi feürata Apollónnak, a graviscai
szentélyből (i, e. VI. §z. utolsó neryede) (Tarquinia, Museo Nazionale) - M. To-
relli, a Nuovi tesori dell'Antica Tuscia [1j kincsek az ókori Tusciából] c. ki-
állítás katalógusában, Viterbo, 1970,55-57.1. - 241 sk.
3. kép. szardíniai bárka alp\ú fu6nzmécses a graüscai szentély fogadalmi tár_
gyai tözü (i. e. VII. sz vége-Vl.' sz. elge); az etruszk-szardiniai kapcsolatok
egyik korai bizonyítéka (Tarquinia, Museo NazionalQ - G. Lilliu, Notizie degli
Scavi, 1971, 289 sk. - 7l sk.,24l. l.

X. tábla,
l. kép. Olympjában felajár,llott etruszk bronzsisak; a cumae,i tengeri ütközetból
uÁtmazilx, ahol a syrakusaiak (egyőzték az etruszkokat (i. e.474). Bekarcolt
görög feürata a következő: ,,Hierón, Deinomenés fia és a syrakusaiak Zeusnak,
a tirrénektől [szerzett zsákmány] Cumae-ból" (London, Briti§h Mu§€um: Olym-
piából) - Inscr. Graecae, 510. - 76., l81, l.
2. kép. Töredékes latin felirat; tartalína egy íégietruszk személyiség dicsőítése,
aki.}atonai akciót vezetett Szicília ellen. A név hiányzik, és a szöve g ahézagok
miatt nehezen olvasható. Egyike a kisszámú birtokunkban levő adatnak az
i. e. VI. vagy V, szrizadi etruszk katonai és politikai történetről (Tarquinia, Mu_
seo Nazionale: a ,,Királyné oltáía" templomból - A Museo dell'Istituto di
Etruscologia e Antichitd Itaüche dell'Universitá di Roma gipszlenyomata) _:
M. Pallottino, Studi Etruschi, XXI, 1950-5l, l47 sk. - 74., 82. 1-

xI. tábla,
1-3. kép. Vrrlciban készült bronz edénydíszeka Rajna-parti Diirkheimből,
abová az Alpokon triü etruszk exporttal kerültek (i. e. V. sz. első fele) (Buda-
pest, Szépművészeti Mrizeum) - K. A. Neugebauer, Jahrbuch des Deutschen
Archáologischen Instituts, LVIII, 1943, 206 sk. - 79., l04 sk., l79. l.
4. kép. Etruszk bronz edényláb plasáikus diszítéssel az olympiai Zeus-szentély
fogadalmi ajándékai közül (i. e. V. sz. első fele) (Olympia, Múzeum) - E. Kunze,
Studies píe§ented to D. M. Robinson, I, St. Louis, 1951,136 sk., 88. tábla.
- 69sk., l79. l.
256
xII. tábla,
l. kép. Bronz amazónszobrocska campaniai etruszk műhelyben készült edény
fedeleról (i. e. V, sz. eleje) (London, British Mu§eum: Capuából) - J. Heurgon,
Recherches sur l'histoire, la reügion et la civilisation dé Capoue préromaine
[Kutaások a római kor előtti Capua történetérői, vallásárói és tutt*a3arol1,
Páizs, 1942,409 sk. - 83 sk,
2-3. kép. Épiiletűszítő teííakottacserepek festett Gorgó-, il|etve bacchánsnő-
fejiel, Campaniából (i. e. VI. sz. vége-Y. sz. eleje); a campaniai etruszk kultúra
-
g.lél.i !!y9p:st, Szépművészeti Múzeum) Oroszlán Z., Arcbaeolőg;ai
Ertesítő, XLVIII, 1935, 35 sk. - 83 sk.

XIII. tábla,
l. kép, Csatajelenet Mastarna etíuszk hőssel (a bal szélső) és a Vibenna test-
vérekkel; ellenfeleik között van egy római Tarquinius . Azi. e.YI. századi etruszk
és római történelem eseményeit örökíti meg (Róma, a Torlonia család tulaj_
dona: a vulci Frangois-sír freskója) - Gigl. CCLXVI, 2. - 85 sk.
2. kép. A Capitoüum tóvébon talál bucchero_tálka, etruszk feürattal. Az etrusz-
kok jelenléténekbizonltéka Rómában a Tarquiniusok korában (Róma, Musei
9apit9lini) - M. Pallottino, Bullettino Archeol. Comunale, LXIX, l94t, 1Ol
sk. - 85 sk., 98 sk.
r,. talpa az i. e. YI. sázadből, egy Avile Vipiennas (azaz
\ér._lyccnero-csésze
Aulus Yibenna) nevií személyiségfogadalni feliíatával (Róma, Museo Nazionale
di Villa Giulia: Veiiből) - M, Pallottino, If Aíti, II, 1939,22 sk.IX. tábla, 5;
Studi Etruschi, X[I, 1939, 455 sk. - 85 sk.

XIY. tábla.
Bolognai sírtábla; domborművei a tűvilági ltaást ábtázolják (középen) és
egy etruszk lovas kiizdelmét gall harcossal Qent). Korabeli bizonyítéka a kelta
terjeszkedésnek a Pó-vidéki Etruriában (i. e, V. sz. vége) (Bologna, Museo Ci_
üco) - P. Ducati, Monumenti Antichi dei Lincei, )O! l91l, 615. hasáb, IY.
tábla; uő. Storia dell'arte etrusca [Az etruszk művészet története], lg27,358
§k.,404. ábra. - 87 sk., l43 sk.

XV. ábla.
Perugia, a Volumniusok sziklába vágott sírkamrája. A sír egy ház belsejét
ábtázolja, és i. e. II. és I. században élt személyek umáit tartalmaz"a. Jeilég-
zete§ emléke az etruszk kultriLra utolsó szakaszának, közvetleniil mielőtt vé9
érvényesenbeolvadt a római világba - Gigl. CCCCXV; A. von Gerkan, É.
Messerscbmidt, Das Grab der Volumnier bei Perugia [A Volumniusok sírja
Perugia mellett], Römische Mitteilungen, LVII, t941. 122 sk.,9, tábla; Alinaíi
fotó - 90 sk. 11l,, 155 sk.
Xrn. tábla.
Dél-etruriai régészetilelőhelyek látképe
l. kép. San Giuliano sziklasírjai - A római Deutsches Arcbáologisches
Institut fotója
2. kép. A Cremera völgye, Veii fellegvára alatt (ez balról látható) - A római Bri-
tisch School fotója - 100 sk., 106 sk., 173. l.

XVII. tábla.
Caere, a Banditaccia necropoüs ásatásainak légi felvétele. Kivehetők a tumu,
lusok és a sírváros utcái, küöoösen a feltárt középső részen. A temető magasla-
tától jobbra hrizóük a Manganeüo árok; ezen tű terül el a régi város fenn,
sfia a mai kis Cerveteri helységgel - Vö. J. Bradford, Ancient Land§capes
-
tÓkori tájak], L957,30. tábla, 116 sk.; a Légifényképtfufelvétele l01 sk.

XVIII. tábla,
Az antik Tarquinii helyének légi felvétele. Nyelv alakban elnyúLló nagaslaton
fekszik. Jobbra a ,,Királyné Oltárá"-nak négyszöge látható - A Legifényképtár
felvétele - l03 sk.

XIX. tábla.
Vulci: a város és temetője teriiletének lógi felvétele, A város a Fiora patak
kanyargós folyásátót balra fekvő fennsíkon terüt el, középső részénkivehetők
a legrijabb ásatások. A temető a jobb oldalon volt: felismerhető a ,,Bögre"
elnevezésúnagy sírdomb - A Legifényképtár felvétele - 104 sk.

XX. ábla.
Cortona látképe. Észak-Etruria városainak jellegzetes fekvését mutatja, kiemel-
kedő magaslat tetején, ahol az élet megvakít᧠nélkül folytatódott a leg-
újabb korig - Alinari fotó - l1l sk.

XXI. tábla.
Az antik Spina város egy részének légi felvétele @aganella vidéke, Motta della
Gaata meüett). Láthatő az etruszk kikötőt§atorna sötét vonala (nyugat_
keleti irányban) és a régi csatorna-úthálózat rujza, továbbá a telepiilés
épiilettömbjeinek világos foltjai a mai talaiiaűtó lecsapolás csatornázata
alatt - Vö. N. Alfieri, P. E. Arias, Spina, 1958, 24 sk., D.-G. ábra; Vi,
tale Valvassori fotó - 116. l.

]OilI. tábla,
1 . kép. Kétélűbárddal felfegyverzett etruszk harcos archaikus sírtáblán
(Firenze,
Museo Archeologico: Vetuloniából) - Gigl. LIX, l. - 123. l.
2. kép, Vesszőnyaláb kétélűbárddal és vasvesszőkkel; egy vetuloniai sírban

258
talált darabokból összeíakva (Firenze, Museo Archeologico) - L. A. Mitani,
Il R. Museo Archeologico di Firenze [A firenzei Kir. RégészetiMúaeum], 1912,
219.1. - 122 sk.

)OüIL tábla,
l. kép, Köááí§aságkori etruszk nemes alakja, koporsója fedelén kifaragva (Va-
tikán, Museo Etrusco Gregoriano: Tarquiniából) - Gigl, CCCLVII, 2 (vö.
CCCLV, 1); R. Herbig, Die jiingeretrusk. Steinsarkophage [A késő_etruszk
kőszarkofágok], 1952, 43 sk.,79 sz.; Alinari fotó - 128 sk., 160., t68. l.
2. kép. Három etruszk ,,nép" (farquinia, Vulci, Yetulonia) megszemélyesítése
császárkori római márvány domborművön (Musei Vaticani: Cerveteriból)
- Bibüográfiája: Rendiconti Accad. Lincei, 1930, 66. 1. - l19 §k.
XXIV. tábla,
l. kép. A görög mitológia istenei (Tinia, Hercle, aki bemutatja neli a kis Epiur
geniust, Turan, Thalna) és alakjai szárnyas női geniusokkal; tükör bekarcolt
tajzai @átizs, Bibliothéque Nationale : Vulciból) - Gigl. CCXCVI, 4. - 1 34 sk. ,
l50. t.
2. kép. Hadi istent ábrázoló bronzszobrocska (Firenze, Museo Archeologico)
- Gigl. CCXXI, 2. - l35,, 159 sk.
3. kép. Apulu (Apollón) és Fufluns (Dionysos), jobb szélen Semla (Semelé), bal
szélen fuvolázó szatír; bronztíitör bekarcolt rajza, görög istenek etru§zkosított
ala}jával (i. e. tV. sz. második felQ @erlin, Pergamon Museum: Vulciból) -
J. D. Beazley, Journal of Hellenic Studies, 69, 1949,6. l. - 135 sk., 202, l.

XXV. táblia,
1 . kép. Uni
isrcnnő egy etru§zk mítosznak megfelelően Herclét szoptatja ; ttikör
bekarcolt rujza (Fhelze, Museo Archeologico: Voltenából) - G. Monaco,
Renűconü della Pont. Accad. ű Archeologia, YIIJ, 1932, 163 sk. - 135 sk.,
150. l.
2. kép. Pava Tarchies (Iages?) a béljóslásra oktatja Tarchunus §archon) hőst;
tiikör bekarcolt rajza (Firenze, Museo Archeologico: TuscaniábóD - M.
Pallottino, Rendiconti Accad. Lincei, 1930, 49 sk. - l37 sk., 149 sk.

XXVI. tábla,
l. kép. Kalchas, a homérosi Ilias jósa, mint etruszk sárnyas istenala\ máj_
ból jósol; bronztíikör bekarcolt rajza (i. e.IV. sz. első fele) (Vatikán, Museo
Etrusco Gregoriano: Vulciból) - J. D. Beazley, Joumal of Hellenic Studies,
LXD( 1949, 5. l. és IV, tábla. - 137 sk.
2. kép. Bronzszobrocska: béljós ábrázolása jellegzetes öltözékében (Vatikán,
Museo Etrusco Gregoriano) - M. Pallottino, Rendiconti Accad. Lincei, 1930,
55 sk., II. ábla. - 146., I82.L
3. a-b. kép. Birka májának bronzmodellje, rekeszekbe írt istennevekkel; való-
színűleg a béljóslás gyakorlására szolgáló eszköz (Ytacnnza, Museo Civico:
Gossolengóból) - G. Körte, Römische Mitteilungen, XX, 1905, 348 sk.; G.
Buonamici, Epigrafia etrusc& [Etruszk felirattan], 1932,359 sk., XII. tábla.
- 133., 136., l38 sk.
XXVII. tábla.
Hamweder az emberi test alakjának részleteivel. Chiusi temetőinek ezek a jel-
legzetes darabjai, az rilr. ,,canopusok" az i. e, YII-VI. századbőt a fijldköá-
tengeri temetkezési haryományok keíe§zteződését tanúsí{áka hamvasztás szer-
tartásával (Leiden, fujksmuseum van Oudheden: Sarteanóból, Chiusi kózelé-
ben) - R. D. Gempeler, Die etruskischen Kanopen [Az etruszk canopusok],
Zírich, 1974, 104 sk., 29. tábla. - l10 sk., l43., 1ó0., 165. l,

XXYIII. tábla,
1. kép. Ravatalon fekvő halott nő. Archaikus kis terrakotta urna (Párizs,
Louvre: CerveteribőD - Gigl. CLIX, 3. - 102 sk. l42 sk.
2. kép. Vanth alvilági istennő bronzszobra (i. e. IV. sz. első fele) (London, Bri-
tish Museum: Campaniából) - A. Rallo, Lasa, Firenze, 1974, 50 sk.; A. J.
Pfiffig, Religio Etrusca [Az etruszk vallás], Graz, 1975, 327 sk. - t43. 1.
3. kép. Hermés az alvilágba kíséregy lelket: bronz kandeláber csúcsának dísze
(i. e. V. sz.) (Fenara, Museo Archeologico: Spinából) - Mostra Eíí.,557a
P. E. Arias, Rivista dell' Ist. di Archeol. e Storia dell'Arte, IV, 1955, l45 sk.
- 143 sk., 174. l.
XXIX. tábla,
1. kép. Előkelő férfi mészkő szarkofágja, oldalán domborműben görögök és
amazónok harca, fedelén a halott fekvő alakja (i. e, rV. sz. vége) (Tarquinia,
Museo Nazionale: Tarquiniából) - R. Herbig, Die jüngeretruskischen Stein-
sarkophage [A késő-etruszk kőszarkofágok], Berlin, 1952, 62-ó3. |., 19-20,
tábla. - lM., 142 sk., 160 sk.
2. kép. Alabástrom hamvurna, oldalán Aktaión halálának görög mítoszával,
fedelén a halott nő fekvő alakjával (i. e, II. sz. első felQ (Volterra, Museo
Guarnacci: Volterrából) - R. Enking, Archáologischer Anzeiget, 194849,
211-212. l. - l13., 142 sk., 16l. l.

XXX. tábla,
l. kép. Elhunyt férfi lakomázás közben, mellette nőalak, talán démon. Hellé-
nisztikus kori kis terrakotta urna (Volterra, Museo Guarnacci) - Gigl. CCCXIV ;
Mostra Etr., M. - I43 sk., 167 sk.
2. kép. Etruszk vörösalakos váza: Alcsü (Alkéstis) é§ Atmite JAdmétos) bú-
csújának görög mítosza, kétoldalt etruszk haláldémou (i. e. IV. sz. közepe)

260
@árizs, Bibüothöque Nationale: Vulcibó) - J. D. Beazley, Etruscan Vase-
Painting [Etruszk vázafestészet], Odord, 1947,8-9.1., 133 sk., 30. tábla, - l04.,
l43 sk.

XXXI. tábla,
1. kép. Tuchulcha, a szörnydémon megjelenik az Avernusban, a régi hósök
árnyai közt. Révlet a tarquiniai Alülág Sída festett fdzéból (reprodukciós
festmény alapján) - Gigl. CCXLVIII. l ; M. Pallottino, La peinture étrusque
[Az etruszk festészet], Genf, 1952, 112 sk. - 143 sk.
2. kép. Démonálare terrakottából (Orvieto, Museo Faina) - Gigl. CCLVI, 1.
- 143 sk.
3. kép. Aita, a görög Hadés etruszk formája, fején farkasfejjel, mint az Alvilág
ura; a tarquiniai Alvilág Sírja freskójának részlete (i. e. 300 k.) - M. Pallottino,
La peinture étrusque, i. m. 1l1 sk. - 103 sk., 137. l.

XXXil. tábla,
l. kép. Laris Pulenasnak, beljóslásról szóló művek szerzójének halotü dic§ő!
tése, a koporsófedélen kifaragott halott kezében tartott tekercsre írva (Tarqui-
nia, Museo Nazionale) - G. Buonamici, Epigrafia etrusca [Etruszk felirattan],
XXV. tábla; C. I. E. 5430; R. Herbig, Die jüngeretruskischen. Steinsarko.
i
phage, m. 59. l., 1ll. sz.; Moscioni fotó - 149 sk., 199., 2l8. l.
2. kép. Alvilági démonok az etruszk halotti könyveket tanulmányozák; k&
szarkofág domborműve (i. e. III. sz.) (Koppenhága, Ny Carlsberg Glyptothek:
Tarquiniából) - F. Messerschmidt, Aíchiv für Religionswissen§chaft, xxD(,
1931,60 sk.; R, Herbig, Die jiingeretruskischen Steinsarkophage, i, m. 32, l.,
lI-L2. tábla. - l49 sk.

xxxIII. tábla,
l. kép. Kettős fuvolán játszó férfi: a taíquiniai Triclinium-sír festett fdzének
részlete (Tarquinia, Museo Nazionale) - Gigl. CCVI.; M. Pallottino, La pein-
tuíe étrusque, i. m., 74 sk. - 15l sk.
2. kép. Fuvolajátékos; kőurna domborműve a Yolumniusok sírjában, Perugíá-
ban (i. e. II. sz. vége-I. sz. eleje) - Vö. a XV. táblával és G. Fleischhauer, Mu-
sikgeschichte in Bildern lz€netörténet képekben], II., Lfg. 5, Lipcse, 1964,
4445. l. - 15l sk.

XXXIV. tábla.
Volterra városfalainak egy részlete - Gigl. LVI, 2. - l13., 154 sk.

XXXV. tábla.
A Porta Maráa Perugiában: etruszk boltív, fölötte loggia alakú épltészeti

26l
dísáésdomborműves istenalakokkal; Giuliano da Sangallo az egészet a Rocca
Paolina [Pál-er6d] egyik bá§tyájába építette be - Gieí. CCCC)OfiII, 1. - 1l1.,
l54 sk.

)o(xvl. tábla.
Tumulus-sír Cerveteri temetőjében - Gigl. XCIII; Monumenti Anüchi dei Lin-
cei, XLil, 1955,20l. hasáb sk.; Alinari fotó - 101 sk., 155. l.

)OO(VII. tábla,
Casal Marittimo ákupolás sírjának belseje (újra feláütva a firenzei Museo
Archeologióbad - Gigl. XCIV, 1. - l55. 1.

)OO(V[I. tábla,
l. kép. Archaikus etruszk templom rekonstrukciója (a Museo dell'Isütuto di
Etruscologia e di Antichitá Italiche dell'Universitá di Roma plasztikus mo-
dellje) - A veii Portonaccio templomának részletei alapján: vö. Mostra Efi.,
160. l. - 156 sk.
2. kép. Etruvk templooformákat ábtázolő kis fogadalni modellek és urnák
(a) Firenze, Museo Archeologico: Voltenából; óJ Róma, Museo Nazionale
di Villa Giulia: Nemiből) - Gigl. CLXI,1,2; A. Andrén, Architectural Terra-
cottas from Etrusco-Italic Temples flenakotta épüetűszek etrusz.k-itáliai
templomokból], l94O, XXV sk., 37. és 26. sz. - 156 sk.

)OO(D( tábla,
l. kép. Kora€trusz-k plrasáika a Yillanova-kultúLrából: bronz fiistölőedény
madártesttel és szarvasfejekkel (i. e. WII. sz.) (farquinia, Museo Nazionale:
Tarquiniából) - H. Hencken, Tarquinia, Villanovans and Early Etruscan§
fiarquinia, a Yillanova-kultrira népe és a korai etruszkok], Cambridge, Mass.,
1968, 335 §k. - 32 sk.
2. kép. Geometrikus plasztika: lovas és madár bronz edénytartó ládán
(i e. 700. k.) (New York, Metropolitan Museum) - H, Hencken, American
Joumal of Archaeology, LXI, 1957, l sk. - 175.L

XL. tábla,
l. kép. Geometrikus (ún. italo-geometrikus) kerámia: madár alakr1 edény,
hasán szarvasvadászatjelenetével (i. e. YII. sz. eteje) (New York, Norbert Schim-
mel Collection) - D. v. Bothmer az Ancient Art, The Norbert Schimmel Col-
lection [Antik művészet: Norbert Schimmel gyűjteménye] c. kötetben, Mainz
1974, 65bis sz - l75. l,
2, kép. Italo-geometrikus kerámia: görög formájú kancsó halakkal és hajókkal
(i. e. VII. sz. eleje) (Columbia, Művészeti és RégészetiMúaeum) F. Canciani,
-
Corpus Vasorum Antiquorum, Tarquinia 3, Róma, 1974, lcl7, t. - I75. L

262
XLI. tábla.
Kora-archaikus plasztika: agyag hamweder emberfejjel és eíiFfej alakú ka-
rokkal (i. e. VII. sz. vége) (Chiusi, Museo Nazionale) - R. D. Gempeler, Die
etruskischen Kanopen [Az etruszk canopusok], Znric}l., l9'l4, 126 sk. - 1l0 sk.,
tó., 165. l.

XL[. tábla.
Kora-archaikus plasaika: az rilr. Gualandi-urna, tenakotta hamweder, tetején
a halott ala\ia, körülötte és a vállon siratók és siltr-fejek (i. e. 600 k.) (Chiusi,
Museo Nazionale: Chiusiból) - Gigl. LXV, 2; R. D. Gempeler, Die etruskischen
Kanopen, i,m. 207 sk. - 110 sk., 160., 165. l.

XLilI. tá.bla,
1. kép. Archaikus plasztika: helyi hagyomány és görög hatás keveredését mu-
tató, észak-etruriai helyi míIhelyben készüt terrakotta tetődíszítő üló férfiszo-
bor (i. e. VI. sz. második negyede) (Sieua, Museo Civico: Poggio CivitatéMl) -
I. Edlund Gantz és R. Bianchi Bandinelli, Dialoghi di Archeologia, VI, 1972,
167 sk. - 165 sk,, 243. l.
2. kép. Archaikus plasztika: keleti görög minták hatását mutató kó sírtábla,
harcos (Avile TitQ domborművével (i. e, VI. sz. harmadik neryede) (Volterra,
Museo Guarnacci: Volterrából) - M. Pallottino, az ÉtudesEtrusco-Italiques
[Etruszk-itáliai tanulmányok] c. kötetb€n, Louvain, |963, t45 sk. - l13.,
165 sk.

XLIV. tábla,
l, kép. Orientaüzáó falfestészet: két párduc bikafej fölött, a tarqniniai Párdu,
cok Sírja hátsó falán (i. e. VII. sz. vége-Vl. sz. eleje) - M. Moretti, Etruskische
Malerei [Etruszk fesészet], Köln, 1974, 16-11.1. - 56 sk., 161 §k., 166. l.
2. kép. Késő-orieúalizáó falfestészet: vadászjelenet a tarquiniai Vadász §írja
falán (i. e. YI. sz. utolsó negyede) - A. Tonini, Studi Etru§chi, XXXVIII, 1970,
45 sk. - 16l sk., 166. l.

XLV. tábla.
Vázafestészet az ión-etruszk korszakban: amphora kígyók*al, szemekkel,
delfinnel, vulci múhelyból (i. e. !10-530 k.) (Leiden, fujskmuseum van Oud-
heden) - K. Schauenburg, Archáologischer Anzeiger, 1963, M sk. - 1ü.,
162., 166. L

XLVL ábla.
Archaikus festévet: festett terrakotta lap fdz révletével;valószínűleg mitoló-
giai jeleneteket ábrázol (i. e. VI. sz.) (Párizs, Louvre: Cerveteriből) - Gigl.
CVIII, 2; M. Pallottino, La peinture étrusque, i, m. 34. l. - l02., 16l. sk., 166.1.
XLVII. tábla.
Az ión+truszk koíszak művé§zet€: a taíquiniai Báró Sírja festett fdzének rész-
lete (i. e. 500 k.) - Gigl. CXV; M. Pallottino, La peinture étrusque, i.m. 55. ].;
Alinari fotó - 16l sk., 166. l.

XLVIII. tábla.
Az ión-etruszk korszak művészete: a veii Apollo részlete (i. e. 500 k.) (Róma,
Museo Nazionale di Villa Giulia) - A szoborra vonatkozólag ld. Gigl. CXC sk.;
M. Pallottino, La scuola di Vulca [Vulca iskolája], 1945 és Archeologia Classica,
II, 1950, 163 sk. - l01., 160., 166. l.

XLIX. tábla.
Archaikus templomok agyagdíszítése:akrotérion [tetődíszítő szobor] gyerme-
ket tartó nőalakkal, a veii Portonaccio templomából (i, e. 500 k.) (Róna, Museo
Nazionale di Villa Giulia) - M. Pallottino, Archeologia Classica, II, 1950,
l22 sk,, XXX sk. tábla. - l00 sk., 160., 166. l.

L. tábla.
Y. századi templomok figurális tenakotta díszei: magas dombormú a hét
Théba-vívó görög mítoszának jelenetével (i. e. 4ó0 körül) (Róma, Museo
Nazionale di Villa Giulia: Pyrgiből) - M. Pallottino, Archeologia Classica, X,
1958,3l9 sk.; E. Paribeni, uo. XXI, 1969,53 sk. -l02-,I57 sk., 160.,242.1.

LI. tábla.
Késó-archaikus vázafestészet: formájában és űszítésébenathéni minákat kö-
vető feketealakos hydria csatajelenettel és talán görög nitotógiai ábrázolással
(i. e. V. sz. el§ő negyede) (Párizs, Louvre) - A. Pasquier, La Revue du Louwe,
)OW, 1975, 354 sk. - 165 sk.

LII. tábla,
l. kép. Klasszikús kori vázafestészet: formájában és rajzában athéni mintát
követő, helyi stilustl és technikájú vörösalakos kratér lvegyítőedény] (i. e. Y. sz.
második negyede) (Bonn, Akademisches Kunstmuseum) - N. Himmelrnann,
Das,Akademische Kunstmuseum der Universitát Bonn [A bonni egyetem
akadémiai művé§zeti múzeuma] Berün, 1973, 37. l. és 22. tábla. - 165 sk,
2. kép. Klasszikus kori szobrászat: §íremlék szoborcsoportja; a halott alakját
a sors és a halál istennője őrzi (i. e. V. sz. második fele) (Firenze, Museo Archeo-
logico: Chiancianóból) - Gigl. CCXXXV; Mostra Etí., 314; Alinari fotó -
1l0., l59 sk., 167. l.

264
LIII. tábla,
1 . kép. Klasszikus kori szobrászat : áldoző iíj:Ú btonzszobra Polykleito§
stílusá-
ban (i. e. V. sz. utolsó negyede) (New York, Metropoütan ]v[uggnm) - M.
Sprenger, Die etruskische Plastik des V. Jh. v. Chr. [Etruszk szobrászat az i. e.
V. században], Róma, 1972,39 sk., lG17. tábla. - 167. l.
2. kép. Klasszikus kori szobrászat: ülő nőalak sdnxekkel díszítettkarosszék-
ben; a kőszobor iireges belsejében a szobor által megjelenített halott hamvai
voltak; mintázásában a görög kora-klasszikus stílus él tovább (i. e. V. sz.
utolsó harmada) (Koppenhága, Ny Carlsberg Glyptothek: Chiusi környéké-
ről) - M, Cristofani; Statue-cinerario chiusine di etá classica [Chiusiban készüt
klasszikus kori szobor alakri hamwedrek], Róma, l97 5 , 4t . 1., 2G28 . tábla. -
ll0 sk., l59 sk., 167. l.
LIV. tábla.
K|asszikus kori szobrászat: az atezzói Chimaera. Bronzfigura, talán fogadalmi
szoboícsoport íészlete. A reneszánsz korban találták és restaurálták (i. e. Iv.
sz. első fele) (Firenze, Museo Archeologico)
- Gigl. CCXXVIII; W. Llewellyn
Brown, The Etruscan Lion [Az etruszk oroszlán], 1960, l55 sk.; Alinari fotó
_ 96., 1l2., 167.1.

LY. tábla.
Klasszikus kori szobrászat: kő szarkofágfedél fiatal pár domborművével, dél_
itáliai görög stilushatás alatt (i. e. IV. sz, második negyede) (Boston, Mu§eum of
Fine Arts: Vulciból) - R. Herbig, Die jüngeretruskischen Steinsark9p}6g6,
i.m. 14 sk., 37-38. tábla. - 104 sk., 167. 1.

LVI. tábla.
Klasszikus és hellénisáikus kori templomok agyag szobordíszítése:sárnyas
lovak a tarquiniai ,,Kiráyné Oltára" templomának homlokzatáról (i. e. IV-I .
sz.) (Tarqünia, Museo Nazionale) - P. Romaneü, Le Arti, I, 1938-39,436, 1.,
CXXXI sk. tábla és Notizie degli Scaü, 1948,254 sk.; Mo§tfa Etr., l ; Ander-
son fotó - 103., 156 sk., 167 sk.

LVII. tábla.
Klasszikus és hellénisztikus kori templomok agyag szobordíszítése:fiatal isten
alakja Falerii scasatói templomából (i. e. III-II. sz.) (Róma, Museo Nazionale
di Villa Giulia) - Gigl. CCCXVIII; Mostra Etr., 382. - l05., l57., 167 sk.

LYIII. tábla,
1. kép. Klassákus és hellénisaikus kori templomok agyag szobordíszítése:
szakállas, kopasz férfifej, az orvietói Belvedere_templomból (i. e. IV-III. sz.)
(Orvieto, Museo dell'Opera del Duomo) - Gigl. CCCXXU, 1; Mostra Etr,,

265
3l9; G. M. A. Hanfmann, Etruskische Plastik [Etruszk szobrászat], Stuttgart,
l95ó, 15, l. - I07., l57,, 161 sk.
2. kép. Hellénisztikus plasáika: hamvurna fésiilkiidő nő terrakotta szobra
al*jában, itáliai provinciális stilusban (i. e. II. sz. vége-L sz. eleje) (Arezzo,
Museo Archeologico: Sarteanóból, Chiusi környékén) - R. Bianchi Bandineü
ésA. Giuliano, Etruschi e ltalici prima del dominio romano [Etíu§zkok ó§ itá-
liaiak a római uralom előtt], Milánó, 1973, 325. l. - ll0., 112., 168. l,

LIX. tábla,
1. kép. Kora-hel|énisztikus kancsók vörösalakos festéssel, erősen absztra"hált
emberalakkal (i. e. IV. sz. vége) (Párizs, Louvre) - J. D. Beazley, Etruscan
Vase-Painting, i. m.205 sk. - 162., 175. l,
2-4. kép. Kés&klasszikus és hellénisztiku§ etru§zk-itáliai kisplasztika: bronz fo-
gadatmi szobrok megnyrljtott testtel (i. e. IV-II. sz.)
2. kép. Ruhátlan nőalak (Volterra. Museo Guarnacci)
3. kép. Ádozó fér6 (Róma, Museo Nazionale di Villa Giulia)
4. kép. Ruhás nőalak (Párizs, Louvre) -
o.TerrosiZanco,StudiEtruschi,,<XIX'l961'423sk.-147.'163sk.
LX.. tábla.
A Capitoli.mi Brutus. Valószínűleg etruszk poítíéaz i. e. III. század elejéről
(Róma, Palazzo dei Conservatori) - Gigl. CCLN, CCLV; P. J. Riis, An intro-
duction to Etruscan Art [Bevezetés az etruszk művészetbe], 1953, 126 sk.
(bibliográfiával) - 160., 164., 168. l.

LXI. tábla.
Vel Saties portréja, a vulcibeli (hellénisztikus kori) Frangois-sír festett fdzeről
(Róma, a Torlonia család tulajdona) - Gigl. CCLXV, 1; M. Pallottino, La
peinture étrusque, i. m. 120 sk. - 1ü., 162,, 168. l.

LX[. tábla.
Aule Meteli portféja: a Szónok elnevezésú bronzszobor (i. e. II-I. sz.)
(Firenze, Museo Archeologico: a Trasimeno-tó melletti Sanguinetóból vagy
Perugia környékéről) - Gigl. CCIXIX; T. Dohm, Bollettino d'Arte, XLIX,
19@,21 sk. (ld, még a 35, sz. jegyz. a l12. lapon); Alinari fotó - 96., II2.,
160., 168. l.

LXilI. tábla,
l. kép. Az orvietói Crocefisso del Tufo necropoüs egyik sír-utcája: a temetót
szabályos derékszögű városalaprajz szerint építettékki, az utcákban a sírkam-
rák az egykorrl lakóházak és háztömbök pontos másai (i. e. VI-V. sz.) - M. Biz-

266
zarri, Studi Etruschi, XXX, 1962, 1 sk. és uo, X)OilV, 1966, 3 sk. - 107 sk.,
156 sk.
2. kép. Háromszobás lakóház maladványai Acquarossában (Viterbo mellett)
(i. e. VII. §z. második fele-Vl. sz.) - C. E. Östenberg, Case etrusche di
Acquarossa [Etruszk házak Acquarossában], Róma, 1975, 33 sk., 223 sk.
- 156 sk., 242 sk.,244. l.
IXIV. tábla.
Etruszk hádormák ábtázolása urnákon és sziklába vágott sírokban
l. kép. Urna (Berlin, Staatliche Museen: Chiusiból)
2. kép. Az Alkóv-§ír (Ceíveteri)
- Gigl. CCCX)O§[, 3; CCCXL. - 172 sk.
LXV. ttibla,
l. kép. Sziklába yágott §írkamra lakószobának kiképezve (ágyakkal trónsze-
kekkel a halottak szobtai számárao a falakon űszpajzsokkal) és a belőle nlló
három szoba ajtaja (i. e. VI. sz. második fele) (A Pajzsok és Székek Sírja Cerve-
teriben) - F. Prayon, Frühetruskische Grab- und Hausarchitektur [Korai
etruszk sír- és házépítészet],Heidelberg, 1975,24 sk., 4243, tlbla - 172 sk.
2, kép. Alkóv ággyal és berendezési tárgyakkal: a cerveteri Domborművek Sírja
festett stukkó-reliefiei - Gigl. CCCXLI, 2 ; bibüográfia ld. a következő táblánál ;
Alinari fotó - l75 sk.

LXVI. tábla.
Felszerelési tárgyak és szersámok: a cerveteri Domborművek Sírja festett
stukkó-reliefiei - Gigl. CCC)(LItr; A. Stenico, Stuű Etruscbi, )O(II, 1954,
195 sk.; G. Ricci, Monumenti Antichi dei Lincei, XLü, 1955, 893 sk. hasáb;
Anderson fotó - l75 sk,

LXVII. tábla,
1 . kép. Alakos űszítésűbronzlámpa Cortonából (Cortona, Museo dell'Accade-
mia Etrusca) - Giel. COOO(; Alinari fotó - ll1 sk., l74. l.
2. kép. Archaiku§ vé§ett elefántc§ont lapocska mitikus kocsi ábtázolÁsáyal.
valówínűleg lá<üka díszítése@árizs, Louwe: Tarquiniából) - M. Pallottino,
Rivista dell'Ist. ű Archeol. e Storia deü'Arte, V, 1935, 37 sk., I. ábla, 1. kép.
- 161. l.
LXVIII. tábla.
Bucchero-edények: jellegzetes archaikus kori etruszk kerámia
l. kép. Plasáikus edény orientalizáló stílusban: két lófejben végződő maófu-
testíl állaton kocsihajtó (i. e. VII. sz. második fele) (Vatikán, Museo Etrusco

267
Gregoriano: Cerveteriből) - G. Camporeale, Mélanges J. Heurgon, Róma,
1976, L03 sk., 3-4. kép. - 175, l.
2. kép. Fémedényt úánzó kancsó préselt domborműves díszítéssel:férfi és nő
szörnyállatok közt; chiusi műhelyből (i e. VI. sz. második fele) (Orvieto,
Museo dell'Opera del Duomo) - G. Batignani, Studi Etruschi, XXX , 1965,
295 sk., 69. sz. - I75. l.
3, kép. C#sze, oldalán hengerrel rányomott orientalizáló stílusr1 állatfdz (i. e.
VI. sz. első negyede) (Tarqüniai műhe$ől) (Budapest, Szépművészeti Mrl,
zeum) - Szilágyi J. Gy., Antik Tanulmányok, XVIII, 197l, 247 sk. - L75, l,

LxIx. tábla,
l. kép. Szertartás, talán nászjelenet. Archaikus urna domborműve (Chiusi,
Museo Civico) - Gigl. CXLII. - 176 sk.
2. kép. Temetés: a halott felravatalozása. Archaikus sír-cippus domborműve
(München, Museum antiker Kleinkunst: Chiusiból) - Gigl. CXLU. - 176 sk.

LXX. tábla,
l. kép. Temetési j átékot ábrázoló jelenet. Az iilarcos szereplő (Phersu) pórázon
tart egy vad kutyát, amely a bunkóval felfegyverzett, zsákba kötött fejű
ellenfélre támad. A tarquiniai Madárjósok Sírja festett fdzének részlete (repro-
dukciós festmény nyomán) - Gigl. CIX, 2. - I77 sk
2. kép. Emelvény sportveísenyeket néző közönséggel; balra egy atléta. A tar-
quiniai KétfogatúKocsik Sírja kis fríénekrészlete (Tarquinia, Museo Nazio-
nale; reprodukciós festmény alapján) - Gigl. CXV, 2. - L77.1.

LXXI. ábla,
1. kép. Mutatványos-előadás zenésszel és egyensűyozó áncosnővel, egy ernyó
alatt üló hölgy (valószínűleg az elhunyt) jelenlétében. A chiusi Majom-sír festett
fdzének részlete (reprodukciós festmény alapján) - Gigl. CCIV, 2; R. Bianchi
Bandinelli, Clusium. Le pittuíe delle tombe arcaiche (Monum. della pittura
antica in ltaüa) [Clusium. Az archaikus sírok festményei - Az antik festészet
emlékei ltáliábanl, 1939, L2 sk., IV. tábla; Alinari fotó - 177.1.
2. kép. Játékok és atlétikai versenyek pódiumon ülő versenybírósággal: késő-
archaikus sír<ippus domborműve (i. e. 480 k.) (Palermo, Museo Nazionale:
Chiusiból) - E. Paribeni, Studi Etruschi, XII, 1938, 57 sk., 1l8. sz.,28. tábla.
_ 177, 1.

LXXII. tábla.
Vadászat és halászat jeleuetei a tengeren és a szirtek között; a tarquiniai Vadá-
szat és Halászat Sírja festményei (reprodukciós festmény alapján) - Gigl. CXIII,
2; P. Romanelli, Tarquinii. Le pitture della tomba della ,,Caccia e Pesca"

268
(Monum. della pittura antica in Itaüa) [A Yadászat és Halávat §írja festményei
- Az antik festészet emlékei Itáiában], 1938. - 71 sk., 178. l.
LXXIII. tábla,
1-2. kép. Etruszk ezüstpénzek (Firenze, Museo Archeologico: Populoniából)
l. kép. Négydrachmás Chimaera-alakkal (i. e. V-IV, sz.) - Mostra Etr., l54.
- l80. l.
2. kép. Kétdrachmás Gorgó-fejjel (i. e. IV. sz.) - uo. 156. - 180. l.
3. kép. Eke bronzmodellje: fogadalmi ajándék (i. e. III. sz.) (Firenze, Museo
Archeologico: Talamonéból) - G. Vitaü, Studi Etruschi, II, 1928, 409 sk.,
45. tábla. - l78. l.

IXXIV. ábla.
Harcosok vonulása, temetés és más jelenetek, amelyek képet adnak a Pó-síkság
népeinek életéről és szokásairól az etruszk uralom idején. A bolognai Certosa
bronzedényének (§itula) domborművei (i. e. V. sz. eleje) (Bologna, Museo Ci.
üco) - Gigl. LXXXIII; Mostra d'Arte delle Situle [A situlák művészetének
kiállítása], Padova, 196l, 87 sk., 17. sz., 12. tábla, B ábra. - 180 sk.

LXXY. tábla.
Etruszk viselet és ékszerek az i. e. Y. századból
1-2. kép. A tarquiniai Tricünium-sír festett fdzének alakjai (Tarquinia, Museo
Nazionale) - Vö. Gigl. CCV{CVII; M. Pallottino, La peinture étrusque,
i. m. 73 sk.; A Központi Restaurátor Intézet fotója - 18l sk.
3. kép. Arany nyakék alakos díszű gömbökkel és más ékszerek (Vatikán, Museo
Etrusco Gregoriano) - Gigl. CCCLXXVII, 1-3; Alinari fotó - 18l sk.

LXXVI. tábla,
1. kép. Áboé-minta, elefántcsont írótáblácska szélén(i. e.VII. sz.) (Firenze,
Museo Archeologico: Marsiliana d'Albegnából) - G. Buonamici, Epigrafia
etrusca, i. m. 10l sk., I. tábla, 1. kép. - 209 sk.
2. kép. Elefántcsont kockák; egy-egy oldalukon az első hat szám betűvel írt
etruszk neve (Párizs, Bibliothéque Nationale: Tuscaniából) - G. Buonamici,
Epigrafia etrusca, i. m. 405 sk., LVI. tábla. - 215 sk,

LXXVII. ábla.
Egyiptomi múmia és részletek a rátekert írásos vászonpólyából, etruszk szer-
tártáskönyv töíedékeivel (Zágtáb, Nemzeti Múzeum) - C.I.E. I. Függelék,
(G, Herbig), 1919,192l. - l45 sk., 198,, 22I sk.

LXXVIII. tábla.
Halotti szertartá§szöveget taíta|fiazó feliratos agyagtégla (Berlin, Staatliche
Museeq: Capuából) - G. Buonamici, Epigrafia etrusca, i. m. 84. l., )OüWI.
tábla. - ll4., l44., l98 sk. 22l sk.

LXXIX. ábla.
A perugiai cippus [kőoszlop] birtokhatárra vonatkozó és megállapodásokat
tartalnazó felirattal; a főoldal (Perugia, Museo Archeologico) - G. Buonamici,
Epigrafia etru§ca, i. m. 378 sk., XLIV. tábla; C.LE. 4538; Alinari fotó
- Ill., 199., zl9. l.
LXXX. tábla,
l. kép. Kis urna sírfelirattal (Vatikán, Museo Etrusco Gregoriano : Chiusiból)
- Gigl. CCCCIX: C.I.E. 2995; Alinari fotó - l99. l.
2. kép. Attikai csésze talpára vésett etruvk fogadalmi felirat, a
Dioskurosoknak
szóló felajánlással (farquinia, Museo Nazionale) - M. Pallottino és M. Ham-
maí§tröm, §tuű Etruschi, V, 193l, 244 sk.,363 sk., XV. tábla, l. kép.
- l37., l99. l., 219 sk.
 Név- és tárgymutató*

Áuerg; N. tr, zz AJta l37,261, )oofi, l, még Hadés

aborigine§ 19, 45 Ákerström, Á, 27, 52, 59,79
Accega-tó 109 akkád(ok) 188
Acerra 83, 1l4 Aktaión 260, )O§X
Achaia 55 AkuíeEl, E, 57, 60,254
acháj(ok) 56 Alalia, Aléria 75
Acquarog9a 173, 235, u\24,267, L)§íI albanói dombvidék 29,30, 36, 46
Adam€steanu, D 239 Albano lázial€ 155, 156
Adi8e 37. 38. 62 Albegna 108
Admétos l. Atmite Álcsti (Alkésti§) 260, )o(x
Adris (város) 69, 87, l 16 Aléria I. Alalia
Adriai-tengEr: tefíilet, kultílra, ny€lY 23, Alcssio, c. 33, l93
u, 28-30, 33, 36, 37, 39, 40, 43, 44-47, Alfedena 30
52, 6?, 69, 73, 83, 87, 89, 237, 239, 2A Al6eri, N. l 16, 258
Aebischer, P. 202 Alí6ldi A. 12, u_86,21z
Aerus4,49 Alkéstis l. Alc§ti
aeol birodalom 45 Altumiere 2E, 103
AeDü (Lipaíi)-§ágetek 25, 26, 45, 7o, 74 Almagro, M. 69
Aeolus 45 Alpe§i teriilct: kultur4 népesség;Atpok
acquusok 47 2l, 2G28, §, 35, 37, 40, 45, 47, 50, q
A§aíon€n§es 72 79, 87, 8E, 90, t61,237,256,n
Aííika69, Lu, 19E A|sium (Palo mellett) 102
Afuna család 2t9 Alüeim, F. 11,24,q,50,65, E0,90, 1r8,
Agrig€nto 30 249,zfi
A8ro€ciu§ 2o1 AmazóNzarkofág 162
Áigiaa 241 , 256, Ix Anatólia l. Kisázsia
aiol(ok) 166 Andrén, A. 10, 153, 154, l57, 1@, U4,262
Aiolis 55, 59 Annibaldi, G. 29
Aischyloc 152 Annio di vit€rbo 6 96, 190
. Az eredeti mú]Vly- és táígwuratdát a ma§lar kiadásban egyesitettük. Az eryc§ített Név.
é§ táígy_
mutató magábau foglalja a könyvben elóforduló §zcNnélyD€veket (a törtétreti személyekeB ktvül az
emlltett va5l idézctt antik é§ modern szeflókét) é§ a helyneveket. Neú szEl€peltettük azokat a hely_,
iüEtv€ Eépneveket, arn€lyeknél ez a gyakori elófordulá§ük miatt feleslc8E§Dek tűqt, milt pél&ul
Btruria, ctruszk(ok), Itália, olaszo§ág, Toscana. B mutató az eí€d€ti ola§z kjadás Tówmlltató-
jánrk taüas anyagát tartalmazza.

nl
Ansedonia l. C,osa Ascoli, G. I. 22
Anti, c. 11, 163 Astarté 76, 1o2, 136, 2@, 220, 256, VIII,
Antikleidés 49 l. még Uni
Antonielü, U, 53, 60, 63 Asszíria I. Mezopotimia
Antoninus 1 68 Arhén 58, 68, l@, 162,167, 176, 119,18o,
Aphroüté 136,220, l. még Tuían é§ veDus 193, 2@, LI, L
, (Nemzeti Múzeum)
Apollo, Apollón (Apulu) 11, 84, t01, 136, 255, vl
137, 1@, l&, 166, ul, 250, 256, 259, Athénaios 68, 15l, 1'16, 177
264, D(, ,o<Iv, xI.vIII Athéné136
appennini terület: kultuía, ny€lY; appen- Atlanti-óoeán 69
nini(ek) 19, 22, 25, 26, 42, 47, l. Atmite (Admétos) 2ó0, xxx
'Íl1ég
bronzkor, brolzkori kultrlía Attika: múvészet, kuttfua 55, 57, 68, 'l3,
Apulia: terület, kultúra, nép; apuliai(ak)
,16,
102, l(J4, 175, l8l, 27o, LxxX
(iapyx[ok]), (danunusíokD 24, 25, 27-30, Atys 49, 60
36, 4+47, 67, m, 87, 251, l. még Dau- Aucnus (ocnus) E6
nia, me§sapu§(ok), peucetius(ok) Augustus 24, 49, 55, 68, 91, l00, ltl
Apulu (Aplu) 136, 259, )ofiv, l, még Augu§tus-kapu l55
Apollo Aulۤtcs 86
archaikus kulfuía 70, 90, 100, 102, 103, Aurigemma, s. 116
105-109, 111-114, 117, 1l8, |20-123, Aurina l. Satumia
l28, 135, l45, l5l, 156_1@, 162, 163, Auson 45
165_168, 170, 172, l74, 1,16, 177, 179- auson(ok), auson kulttóía 25,28, 30, 36, 45,
l82, 189, 199, 2A6_2|2, 219, 22o, 238, 46
241-243, u5, 25l, 258, 2@, 2aJu, Au§onius 69
267, 268, )o(I, xxull, x)o§III, Avernus 26l, )ooü
XLIIL xLvI, )GIx, LI, LxvIII, Lxrx, Avle Laris 245
LxxI Áxia, ázsiai nyelvek 35,53,51, @,a, l92,
Arene Candide, barlang 25,26 l. még Kisázsia
Arés 135, 136, l. nég Maris (Mars)
Arczzo (Anetium) 82, 95, 96, 98, l12, 12l,
126, l3o, t54, t55, 175, 178, 179, 191, Bacchus 127, 14/', 14ó, 203, 2l4,22l, 23O,
25o, 265, Llv, (Museo Archeologico) l. még Fuffuns és Pacha
266,LyúI Baleáíok 69
Aígentaíio hegy 2E, 98, 108 Balkán: terület, kultúra 23, 25, 35, 37, &,
Aígoli§ 55 4u6,53
Aíia§, P. E, 114, 116, 258, 260, )O§I Banditaccia (caere mellett) 101, 258, xvu
Ariminum (Arimna) l. Rimini BaJrü,L. 11, 12, 88, 97 , 1|1, l37, 161,247,
Aíimnas, Arimnestus 81 u9,258,YwI
Alistodémos 126 Ba.barano l- San Giuliano
Ari§totelé§ 75, 176 barbár(ok) 20, ,l4, 81. E9, 176
Aíitimi, Artume§ l. Artemis Barberini-sír 254, IV
Arkadia ,l4, 55 Barocelli, P. 2l
Annenia l. Örményorság Bartoccini, R. 72, lu, 178,251
Amo 80, 88, 1t4 t13 Bartoli, M. 205
Arnobius l32, l33, 136, 144 Bartoloni, G. 243
Arretiurn l. Arezzo Ba§anoff, v, 21
Art€mis (Aritimi, Artum€s) 136 Basereé, G, ,l4
Arvales, Fratres, v€rses imája 189 Basilicata 239
Asciano 113 Bastiarclli, s. 73, 103
Ascoü 30 ba§zk(ok) 35, 53, 190

272
 baszk-kaukázusi nyelvi réteg l. hispano- Bomarzo (Polimartium) 106
kaukázusi nyelü réteg Bouaparte, Luciano, Canino hercege 8, 96
Batignani, G. 268 Bo0íarrte, L. 244
Battisti, c. l5, 33, 34, 36 Bonghi Jovino, M. 243
Bayet, J. 87, 136, l43 Bonn 264, (Akademisches Kunstmuseum
Beazley, J. D. lo, 162, 259, 26l, 266 der Universitát) 264, LlI
B€catti, G.. l78, l83 Bononia l. Bologna
Bécs 12, 25l Bopp, F. 8
Bedello, M. 243 Bordi, S. l83
Begoe l. Vegoia Bormann, E. 150
Behn, F. 15| Borzsák L 250
B€lgium 12 Bosch Gimpera, P. Z
B€lmonte Piceno 30 Boss€rt, H. Th. ó0
Beloch, J. 11, 83 Boston (Mu§eum of Fine Art§) 265, Lv
B€noit, F, 69, 'l5,77 Bothmer, D, v. 262
B€nveniste, E. 70 Bottiglioni, G.37,2o2
Bérard, J. 52, 61, 69,76,2& Bovolone 28
Berlin : múzeumok |l4, 174, l9E, 245, (Peí- Braccianói_tó 1o1, 105, 242
gamon Museum) 259, )(XN, (Staatliche Bradford, J. 97, 258
M\srpn) 267,269,270, LXry, LXXVII Brandenstein, W. 1 34
Bemabo Brea, L. 25,26, 44, 45 Braurón 68
Bemaídini-§ír 255, V Breglia, L. 77, 180
B€rtoldi, v. 33, 1% , mz m3 Br€lich, A. l43, 250
Betti, E. 121 Briánnia, bnt@k) 7 9, 236
B€ttona 90 Brizio, E. 9, 51, 52, 62, 114
Bianchi Bandinelli, R. l0, 11, 106 1@, l10, bronzkor, bronzkori kultűía 21-23, 25, 26,
153, l&, 168,244, 263, 266,268 28, 4346, 5l, 52, 61, 63, 66, 67 ; 7 4, 106,
Bieda l. Blera 181, l83, 237 , 238, 2A
Bisenáo (Visentium) 9, 8l, 106, l2r, 17O, Brown, F. E. 108, l54
179, 18z Bruhl, A. 144
Bi§mantova 28 BruDn, H, 8, 1l, l6t
Bissing F. W. v, 56 Bruttium, bruttiumi(ak) 37, ,t0, 47,1. n:Ég
Bittel, K. 60 Calabria
Biálc lO7 Buchholz, H. G. l23
Bizzaíri, M. 107, U3,26f,2Á7 Buchicchio, S. T. 243
Blázquez lllaílinf:Z,, J . M. l44 Buchneí, G. 209
Blera @ieda) lO, 106, Lm, n3 Budapest (Szépművé§zeti Múzeum) 256,
Bloch, R. 5, 11, 12, 52, lo'1, l53, 164,2&, 257, 268, xI, xIL lxvnl
u7,u8 Buffa, M. 83
Boéthius, A. 8d 2,14 Bugg€, s. 9, 19o
boi(ok) E7, l. még kelta(k) Buonamici, G. ll, l%, ml, 2@, 2lo,212,
Boiótia 55, 2l0 2@,26l, 269, no
Bologna (Bononia, Fel§ina) 9, l0, 12,32, Buonarroti, F. 6, 96
33, 62, 83, 86, 87 , 113, 1l4, t16, 123, l@, Burgrrudia, burgund(ok) 65
16l, l72, 113, 180, 236, 2A4, 2fi, 257, Byre§, J. 254, I
269,)űV, L)O(V, (Museo Civico) l14
116, 2y, 257, 269, II, )<ív, Lxxry,
(Sopíitendenza alle 253 Cae l30
Bolsena l. Volsinii ^ntichiB) caecina l. ceicna
Bolscnai_tó l05, 106 caere (cerveteri, chaisre, Cisra, Chaire) 7,

273
 9,1o,32, 55,66"1216, 80_82, 84, 85, 87, casal Marittimo 113, 155, 262, )§o<vII
96, 98, 101_104, 1,2o, l2l,
, l47 ,126, 127 Casinalbo 2E
155, l6t, 162, 17o, t73-175, 178, l82, ca§sibilc-D€ssueri kultílra 28
21o, 212, 22o, 235, 238, 239, 242, u5, cassius Dio 200
25o, 255, 256, 25v263, 267, 268, y, Y\ castagnoli, F. l72
vfil, xvII, x)<IIl xxWII, xxxvl, castel d'As§o 106, l'I3, 243
xLvI, LxIv, Lxv, LxvI, LXVIII castell€tto Ticino 32
Caesena l, C-esena ca§tellina (chiantiban) l 13
cafates, L. 139 castelluccio 25
cagiano, M. 243 ca§tel san Mariano l l l
cagli 90 castiglione L. 250,25l
calabria 29,30, 36, N, 45, 46 Castro 235,243
Calderini, A. 138 catha (cautha) l27, 2l8
caletra l08, I2l cato 19,89,22l
callu 22l,225 Cavalier, M. 26
Calzoni, M. |1l caylus, A. c. Ph. de 7
camaís 81, 1l0, l. még Chiusi ce.ina (folyó) 113
cambi, L. 179 Ceicna (Caecina) l29, t36
camersek 8l ceisiniek 254, I
ca' Morta 32 c€noman(ok) E7, l. még kelta(k)
campana, G. P. 8 cen§orjnu§ l50
campania .terüI€t,
: kuh&a 10, 26, 21 ,
nép , celtosa, certosa-kultúra 87, 114, l23, 16l,
&,45,48, 50,1l,73,
29, 30, 32, 36, 37, 180-182,250,268, Lxxtv, I. még
77,,I9,8o,83, M, 86, 89, 90, 95, 1l4 Bologna
1l8, I20, |46, l57, l17, 119, 192, 198, c€rveteri l. ca€í€
2o7, 236, 239, u\ 243, 250, 252, 257, cesano, s. L. l8o,247
260, xII, xxvlfl Cesena (Caesena, Keisna) l 16
camp€tti (veiD 242 cetona hegy 28
camporeale, G. 37, ll9, 243, 247, 25o, 268 chaire l. caere
canale l-ocri 30 chaisre l. caere
canciani, F. 262 chalkis, chalkisi művészet és kultúra 57,
canegrate 28 6l,175,tBo,2@
Canina, L. 8 Charun (Charón) 143
Canino 1O4 Chianciano ll0, 236, 2a, UI
CaJrnatello (Agrig€nto közelében) 30 Chianü ll3
cap€na és üdéke 105 Chiavari 32
capestrano 30 Chierici, G. 21
capitolium 257, xltl l. még Róma Chiusi (Camars, Clevsin, Clusium) 7, 9, l0,
Capodifiume (Paestum közelében) 32 58, 8l, 82, 86, 95, 98, 1l0, 11l, 120-123,
capodimonte 106, l. még Bis€nzio 143, l55, 156, 1@-162, 165, 173-17E,
capua (voltumum) 9, 10, 32, 83, 84, 89, l82, 19l, 208, 236, 25o, 260, 262, 265-
90, 1l4, 133, 136, 14, l47,
l72, 191, 150, 268, 270,Lxry, Lxx& (Museo civico)
t94, 198, 208, 212, 217, 220-222, 236, t10, 268, LxDi (Mu§€o Nazionale)
243, 25o, 257, no, xII, Lxxvnl, 263, xLI, xL
(Mus€o campano) 1l4 Cianfarani, V. 239
caputo, G. 5, 1l2, ll3 cia§ca, A. 15E
Carducci, G. 95 Cicero 68, 81
carpenter, R. 209 cilniusok l29
Carrara 154 Cimino-heeyek 105
casa8lia 1l3 cincius Alimentu§ l07

274
cipollar8 (viterbo mellett) 9ó cupra 83
ciprus 56, 57, 59, 60, 69,73, l58, 166, 161 curti§, D, 255
cisra l. caere curtu! l. cortona
citti della pieve l l0 cutilia-tó 47
Civitacastellana l. Falerii
civita Mu§arna lo7
Claudius 85 D'Acchiardi, G. l79
Claudius (Clavtie) család 242, 245 D'Agostino, B, 29, 84
cleator, P, E. 188 danaok 56
clemen, c. l3t, l34 Dőíia 79
clevsin l. chiusi Daniel§§on, o. A. ll,84, l91
clusium l. chiusi dardan(ok) 56
Coche de la Ferté, E. l83 Daunia, daunus(ok) 30, 46, 83, 1, még
coli, U. 12 Apulia
Colini, A. M. l23 De Agostino, A. l00, 109, tl3
Colini, G, A. 22 Deecke, w. 9, 12, 13, 1o5, l30, 15l, l91
colline Metallifere (Érchegység)l l0 l92,224,2A8
colonna, E. 243 De Francisci, P. 12, 85, l18, lz3-125
Colonna, G, 76, 82, uL 243,245 De Franci§cis, A. 37
Colozier, E. 76 Deinomenés 256, X
Columbia (Művészeti es Régpszeti Mú- D€lIa s€ta, A. l l, 52, 5E, l05, l57, 163
79um\ 262, xL Delphoi l18
comacchio 116 Dempster, T. 6, 9ó
Comeana l l3 Dennis, G. 8,14,97, U7
Como 32 De Ruyt, F. 15, l43
Conelle di Atceüa 25 De sanctis, G. ll, 53, 62,
Conestabile, G. C. l91 De simone, c. 3'l, 245 '25
consortini, L. l 13 Devoto, C. 5,22_24,33, 34, 36, &, 41, 45,
corchiano l 05 $, 6, a, 8l, ll2, t20, l35, t37, l92,
cometo 95, 96, l03, l. még Tarquinia l93, 2a, 2o5,2l2, 2l9,239, 247, 248
cor§ini-szék 174 Diana-stílus 25
Corssen, W. 9, 53, l90, 191 Diodorus siculus 69,73,76, E6, l'I9
cortona (curtun) 6, 7, 10, 55, 95, 98, l l l, Diomédés zl4
|l2, 12l, 155, l14, 179, t9|,258,267, Dionysios, halikarna§so§i 49-5l, 69, 83, 85,
xx, Lxvll, (Museo dell'Accademia 86, 98, 118, ll9, 132
Etrus€a) 6, 96, l12,267, LXVII Dionysios, syrakusai 74, 102
cortsen, s. P. ll, 58, ll8, l22, l9z, |93, Dionyso§ 68, 70, 144, 152, 259, xxlv, l.
l95,2l5,222,224 még Bacchus
corythu§ 95, 96 Diony§os (Bacchus)-kultusz, Diony§os-
Cosa (Ansedonia) lOE, l54 misztériumok 1,14, 146
Coste del Marano 103, !. még tolfai hegyek Dionysoshoz lrt homéro§i himnusz 68, 70
cremera l00, 258, xvl Dioskoridés 201
Crespellano 2E Dioskurosok l37, 270, IX)O(
cristofani, M. lol,242, 265 Diíezione G€nerale delIe Antichitá e Belle
crostoletto di l,amone 239 Árti 96
culslu 2l8,222 Dnn.w 56
Curnre27,3o,46,76,83, 86, 89, l26, 18l, Dobrovits A. 252
2M, 256, X Dohm, T. ll, 112, l53, 1ó4,251,266
cumont, F. l42 Dolciano l10, 236
cun€o 83 Dombi J. 250

n5
Donceel, R. Z3 Euboia 83, l. még Chalkis
dór 158 Euganei-halnok 40
dravida nyelv 190 Euripidés l52
Drdnj.w 56 Európa 10, 20, 2l, 2315, 27, 28, 34, 40,
Ducati, P. 5, 10-13, 50, 52,62, l14, l5l, 46, 63-6,87, 90, 9l, 13l, 168, l74, 239,
153, 159, t74, u1, u9, 25,1 254,Ill
Duenoc-váza 85, l89 Eustathio§ 68
Duhn, F, v, 9, 11,29, 53 extraterramaricola kultúra (terramara-
Duna (folyó) 16l, l80 lakókon kivüli kultúra) l. appennini
Duna-medence: teriilet, kultfta 2l, 23, 25, teriilot : kultúra, nyelY
27, 30, 35, 4346, 53, 63
Duncan, G. l05
Durant€, M. 37 Fabretti, A. 7, 9, l l, 190, l9l
Diiíkheim 256, xI Fabriano 30
Faesulae l. Fiesole
Falchi, I. 109, l23
Echetia 121 Falconi Amorelii, M- T- z42
Fdlund Gantz, I. 263 Falerii (civitaca§tellana) 9, 90, l05, 2l0,
Égei-tenger; terület, kultufa, nyelv 22, 25- z50, 265, LYII
n,34, 35, M, 49, 52_5,1, 59, 6|, 63, 64, Falerii Novi (santa Maíia di Fálleri) 105
193, l. még krétai-mykénéikultúra, My- faliszk(ok): terület, nép, kultúra, nyelv 30,
kéné 36,46,81,85,89, 105, l57, 160, l75, l9l,
égei.izsiai nyelvi réteg 35 206,22o
égei-tirrén nyelvi réteg 6l Fanum voltumnae 107, l08, 1l8, l19, 122,
Egyiptom 7, 13,26, 52, 56,57,142, 143, u3
l70, 188, t89, 192, 19,I, |98,2z2,269, Favores Opertaoei (a villámmal sújtó ,,ki_
Lxxv lenc" isten) 136
Eileitbyia (Irukothea) 102, 136 Fea, C. 8
Elba sziget 7l,'l4, t1o,l78, l'I9 F€lsina I. Bologna
Ele,, Ne|ia) 75,77,24o F€lu§ke, Avle 123
Eló_Ázsia 34 Ferenczy E. 250
elymu§(ok) 36, 239 Feíento (Ferentum) 106, l@, 233, 235, z42
Emilia, emiliai kultua 9, 12, 26, 29, 30, 32, Fermo 29, 32, 83
5l, 66, 87, 96, l15, 1&, 183, 236, z54, II Ferooia 105
eneolit l. r&kor Ferrara (Mus€o Archeologico) 116, 260,
Enking, R. 134, l38, 152,260 )o /III
Ephe§os 1l8 Ferrara, G. 26
Ephoros 6l, 70 Ferri, s. l39
epigráfia 7 Fe§c€nnium l 50
Epiur 259, xxtv Fc§tus 85, 98, 200
É,rchegyseg l. Colline MctalIifere Février, J. G. 90
Erinny§€k l44 Fiesel, E. 5, 1l, 59, 6l, l92, l95,2o2, 2o7,
Ernout, A. 20l 209, 212
Esquilinus 100, l. még Róma Fi€sol€ (Fae§ulae) 9, lo, 98, 1l2, 1l3, l21,
Ess€n, c. c. van 11, 13l, 164 l23, 155, 156,1@, l91,235,25o
Este, est€i kultúra 29, 30, 32, 46, 63, 66, File|fo 168
l14, 239, l. még venetus(ok) 6liszteus(ok) 56
,,etruscheria" (etruszkiálás) 6, 82, finDugor nyelv(ek) 190, 252
'90
etruszkológia 5-:7, 12-|4, 52, 82, 95,96, Finocchito 30
l1l, 192, 194, 2o7 , 235, 24? Fiora 97, 98, 104, 106, 239, 258, xlx

n6
 Fireln,7, t0, 12, ll3, l2l, 2!9, 236, 237, g. l(ok) l. kelta(k)
244, 254, 269, (Mu§eo Aícheologico) 7, Gallus, S. 249
12,96 1@, 1l2, l23, 1@, 162, l74, 199, Gamurrini, F. 9, |9l
u2, u3, 254, 258, 259, 262, 2@-266, Garbini, G. 76
xxIL xxlv, )o(v, xxxv[,
269, II, Gargana, A, 106, l72
)o(xvlll, L , Lry, LXII, L)o§II, Ga§perini, L. t06
LXxvI, (soprintend§nza alle Anticbitá) Gaudo 25
253, (Museo Granducale) 7, (Museo G€lI, w. 8
Topografico dell'Etruria) 12 Gempeler, R. D. 260, 263
Fiumi, E, Z3 Geniére, J. de la 239
Flei§chhauer, C. 151, 261 Genthe, E. 79
Florus l23 geometrikus korszak 27
Fontanella Mantovana 28 Georgiev, V. 59
Fonteius capito. c. 149 Gerhard, E 8
Fordongianus 72 Gergely, XW. 8
Fomi, G. l21 Gerkan, A. v. 257
Forum Boarium (Róma) 85, l00 germán(ok): nép, nyelv 2O, 65, 88, 2O6, 2l3
Forum Romanum (Róma) 85 Gerola, B. 34
fossa-kulfura, fo§sa§írok 25, 30, 32, 57 Ghirardini, G. 52
Foti, G. 106 Giacomel|i, c. 37, l05
Földközi_tenger lo, 17, 22, 24, 34, 35, 3.t, Giambullari, P. F. l90
38, 45, 50, 53, 56, 59, @,69,72-74,77, Giglioli, G, Q. ll, l3l, 135, l53, l77
1o1, 123, 134, 143, 154, 1ó5, l8o, l83, cjerstad, E. 69, 84,98, 167,242
l92, l93,205,24p',241, 260, xxvü Gioia del CoIle 25
Fönícia, föníciai(ak) 36, 57, 59, 69, 7+77, Giuliano, A. 244, 266, LVIJI
82, lm,lu, 136, 188, r94, 199,2m, zlo, Gola§ecca-kultúra 29, 32, 47, x)
220, 230, 237, 2M, 255,256, vífi Goldmann, E. 192, 219
För§ter, A. 250 Goldscheider, L. l59
Fracaáío, P. 180 Gombocz, z. 252
Franciaorság, (francia(k) 12, 37, 65, 69 Gordion 6O
Frangois-sír 85, l04, t25, 257,266, XIu, Gori, A. F, 6, 96
LxI coltyna 55
Frankfort, T. l29 Gos§olengo 260, xxvl
frank(ok) 65 Górögorság, görög(ök) 6_10, l3, 14, m,
Fratte di salerno 84 23, u,
26_30, 32, 34, 36, 38-]f, 44, 46,
Frcy, O. H. 79 49, 52_57, 59-6l, 63, 67J1,73-79,8l,
Friedrich, J. 58, l88 83, 86_89, 96, lo2-1u, tl4, 116-118,
Fréret, N, 50 l2o, 121, lu,l28, l30, 132_136, 138,
Frova, A- l53 l4o, 142_145, 148_157, |59-112, 1,14,
Fufluna l. Populonia 175, 177-183, t88-190, l92_t94, l98,
Fufluns (Liber) 202, 259, XXIV, |. még 2N_2o2, 2o5, 206, 2@, 210, 2l2, 2m,
Bacchus é§ pacha 22l, 225, 226, 229-23l, 237, 238, 2&,
Fulinu§na 22l 241, u4, 245, 255, 256, 259_265, v\
Furlani, G. 131 Ix, & xxlv, xxx-xxxl, xL, xuII,
Furumark, A. 24 L, LI, LIII, LV, l. még Hella§z
cravisca (Graviscae) 235, 24l, 242, 256,
Ix, l, még Tarquinia
g]aesatus(ok) 87, l. még ketta(k) Grenier, A. 10,87, l3l, 138
Gallia 7, 65, 69,75,77, l, még Francia_ Gros§eto 28, 63, (Mu§€o) l0, lo8, ro9
ország Gs€ll, s. lq 104

277
cualandi-urna 263, xLlt Hérodoto§ 49_5l, 55, 59-6l, "l4, 75,77,
Guarducci, M.2o9,2ío 13o, 238,24l
Guarnacci, M. 6 Flé§ychios 12, 200
Gubbio (Iguviumi Táblák) 47, 89, l40, l89, lrettita: nép, kultúra, nyelv 45, 59, 188, l92
206,22l,222 Heurgon, J, 10, 12"16,84, 86, tl7, tl8,
Guerruccia-fennsík ll3 l29, 13l, l48_t50, 169, m3,240, u5,
Gyrtón 55 248, 257,268
Hierón, syraku§ai l8l, 256, x
Hiller, F. l09, 154
Hadé§ 96, 26l, xxx| Himefa 76
Hadrianus 155, l83 Himmelmann, N. 264
Hahn L 249, 250 Hispania 53, l. még lbéria, Spanyolország
Hall§tatt 239 hispano-kaukázusi (baszk-kaukázusi) nyel-
Hammarström, |,7, 205, 2'lo vi réteg 35, 38
Hampe, R. 25l Hofmann, J. B, 204
hamvasztásos temetkezés 9, 2l, 23, 29, 30, Homéros 54, 68, 7o, l43, 238, 259, xxVI
32, 4346, 51_54, 57, 58, 62_64, 66, 71, Homo, L. 1l, 23
80, t l0, 143 Horta l, orte
Hanfmann, G. M. 1l, @, l59,266 Horváth I. K. 250
hantolásos temetkeze§ 28-32, 43, 46, 5l, 52, Hrozny, B, 58
54, 56, 57,62, 63, 80 Hubschmid, J. 34
Harden, D. B. 79 Hugueney, J. l72
H.!rlis, w. v. 24l Hulchnio, Vel 219
Ha§e, F. w. v. 255 Huls, Y, ll, 161
Hawkes, C. F. c. 66, 67 Hus, A. 5, lLl2, 24Z
Heba (Magliano) lo8,136, l31, '199,22| Huxley, A. 14
héberGk), zsidó(k) 176, 189, !90 Hüls€n, c. 248
Hellanikos 49, 55 hyperboreusok 8
Hellasz, hellénisztikus kor, műv9szet, kul- Hyria 84
túra, helléniáció 10, 35, 46, 5l, 68_70, }lytténia (Tetrapolis) 2l6
7 5, 7,1 , 83, 85, 9l , l0+l01 , lll, ll2, l 17 ,
l24, l30, 13z, l43, l5Gl59, 16l, 163,
t6Gl68, 180, l8l, l83, 243, 25l, 2@, iapo<l(ok) 47
265, 266, b<X, Lvl LVII_LIX, LxI, iapuzkus(ok) 47
l. még Cörögorság iapyx(ok) 47, l. még Apulia
Helbig, w 9, 2l, 62 Ib§r-félsziget 53, 69, 255, Vll
Hellé§pontos 55 Ibéria, iberiai, ibér nyelv 35, 36, 53, 65, 69,
Hencken, H. 11,27, 36, 53,239,24o,262 l. még Hi§pania, Spanyolotság
Héphaistia 60 lguviumi Táblák l, Gubbio
Héphaistos l. sethlan§ Ilia§ 259, xxvl
Héfa 68,83, |36, 255, VlI,1. nrég Juno, Uni Il|yria, illy{ek) 23, 30,31, q,46
Hérakles (Hercle, Horculcs) '136, 259, 260, Jmbros, sziget 49, 52
)oív, )o(v, )§(v I indiai(ak) 20
Herbig, G. 9, l l, 52, 191, 269 indoeurópai (indogermán) nyelv(ek), indo_
Herbig, R. |o, 13l, 16l, u8, 251, 259-26l, ourópai(ak) 8_1o, 13, 19-24,34-38, Q-
265 45, 50, 51, 53, 54, 6l -4,66,6,1,8l,l9l-
Helcle l. Héraklé§ l93, 2o1, 2o2, 2u,213, 249, l. még itali_
Hercul8neum 84, 1l4, l97 cus(ok)
Hargules l. Héraklé§ indoeurópai elótti nyelv(ek) l. praeiado_
}lermés 136,227,1. még Turm§ európai

278
 indogermán l. indoeuópai Karia 166
Inghirami, F. 7, 8 Karo, G. 27, 58, 69
Instituto di corrispondenza Archeologica Kórpát-meden€ 249, 254, III
8, 96 Karttligó, karthágói(ak) (pun[ok]) 68-70,
ínsuber(ek) 87, l. még kelta(k) 75_78, 88, lo2, l25, 126, 1.18,2Q,255,
Iónia, ión(ok), ión kultúra, Ión-tenger 55, 256, vIL VIII
57, 59, 60, 69, 102, 1u, 118, l57, 158, Kaschnitz-weinberg, G, rl,29, 163
166, l75, 182, 263, 2u, XLv, XLVII, Kaukázus, kaukázusi nyelv(ek) 35, 50, 190,
xl-uü l92, l. még hispano_kaukázusi nyelvi
Ioannes Lidus 20o réteg
iráni(ak) 20 keisna l. cc§ena
Irnthi 84 kelet-itáliai nyelvek 36, 38, 39, 41
I§chia (Pithecusa) (szigqt) 27, 83,2o9 keleti itaIicusok L umber-szabell(ek)
Ischia di Castro 106 kelta(k) (gall[ok]) 20 , 31 , 38, 44, 46, 47 , 65,
Isidorus l32, 200
Isler, H. P. 255
87,9l, 108, 257. xlv
keltaJigur nép 47
Isola Fames€ (veii) 100 Kerényi G, l00
Istituto centrale del Rcstauro (Róma) l03, Ker&yi K, 249J5l
253 kereszténység 65, 133, |q, 243
Istituto di studi Etruschi €d ltalici (Fi_ Kilian, K. 29, 239
renze) 13 Kirchhoff, A. 209
lstriai-félsziget 47 Kisáz§ia (Anatólia): terület, lakosság, kul-
italicus(ok), italicus (nép) m-24, 26, 30, túra, ny€lY 25, 35,45, 49,50, 52, 54, 55,
36, 41,43,45, 46, 48, 5l, 53,54, 59, 62, 5,1-6l, 69,75, l18, l30, 152, 166, l93,
64,80, 8l, l27,1 ,2ú 254,Iv
Ita|us 45
italus(ok) 36
klasszikus kor !59, l'16, 264-2(f', LlI_Llx
Klindt-Jensen, O. 79
Iulia, lex 126 Kluge, T. 2l9
luppiter l. Jupiter Koch, H. lQ 106
Iuv€nali§ 250 Konow, §. l90
KoppenMga (Ny carlsbeíg clyptothek
Jehassg J. 75, 77
Helbig Múzeuma) 10,261,265, xxx ,
LIII
Jockenhövel, A. 254 Korinthos: művészet, kultua 33, l02, l04.
Johannowsky, w. 84 l18, 175, 181, 25l, 255, vII
John§tone, M. A. 153 Korzika 69, 71, 72, 74,15,77
Jones, G. D. B. l05 Kossack, G. 27, 239
Jqjw§.w 56 Kossinna, G. 20
Juckcr, H. l53 Kovács l. 252
Julius cae§ar 146 Körte, c. 8, 52, 53, 16l, u8,2@
Jullian, C. 23 Krahe, H. u, 33, 36, 37, 52, 242
JuDo 86 l37, 2l4, l. még Héra, Uni Krall, J. t98
Jupiter Quppiter) E8 135-137, 20x l. ínég Kráuter, F. 252
Tin, Zeus Kréta 55, l23
Jupit€r capitolinus 156 160 kretai-mykéoéi kuhűía 22, 72
Kretschmeí, P. 33-35,3'I,53, 5E, 63, l92
Krotón 55
Kadmos 77 Kunze, E. 69,256,xI
Kalchas 259, )O§I Kyrtón 55
Kaminia 58, 255, Vt

279
Lagozza-stílus 25 Libri Acherontici 149
Lamboglia, N. 83 Libri Fatalۤ 149
Lambrechts, R. 118, 193, 244 Libri Fulgurales 149
Lanzi, L. 5,1,9, l90, 19l Libri Gromatici 203
Lapis Niger (Ra)ma) 85 Libri Haruspicini l49
L:at 202 Libri Ritualcs l45, l49
Latal2O2 Libri Tagetici l. Tages, Tagesi Könlvek
I-aris 245 Liguda, ligur(ok) 25 ,29,32, 35-37, 47, 63,
I-aris Pulenas 199,218,26l, xxxll 65, 75, 83, 87, 88
I3ris§a 55 Lilliu, G, 7l, 256
Larul202, 22l Liou, B. 2!4
Lasa, lasa l34, 2O2,2@ Lipari-szigetek 25, 28, 45, l, még Diana_
I,a Ténckultura 87, 250 stílus, Aeo|i-szig§tek
latin(ok), latin ny€lv l9, 22,30, 3+38, 40, Liparu§ 45
41, 4446, 48, 49, 59, 62, 63, 65, 66,74, Liüus 79, 81, 8G{8, 93, 'l07, 1l8-120, l22,
81,82, 8+86, 88_90, 98, 100, 105, 1l1, 123, l25, 126, 132, 145 178, l79, 2ú
lt7, ll9, 12o, 124-129, l33, 13,I, l38, Lk.w, Lukki (Yary Rk.w)"l52,
56
1&, 145, 146, 148-151, 188-191, l94, Llewellyn Brown, w. 265, LIv
l97, 199, 2w, 2o2, 2o4_2o7, 2@, 2lo, Lochner-Hüttenbach, F. 69
214,217-22l, 225, z29, 230, 232, 256 Lombardia 29, 83
latin-ausoniai 40, 4l ]ombard tavak 37
Latium, Lazio, latiumi kultúra 14, 26, London (British Museum) 8, 256, 257, 260,
29,30, 32, 33, 36, 37, &, 4541,
'0, 50, 58, x, x[ xxvIII
60, 63, 66, 81-86, 89, 90, 96_98, 103, l05, Lop€s Pegna, M. 248
,l57,
114, l2o, l25, 1,19, ,98, 236, 242 Lucania, lucanus(ok) 29, 32, 31, 40, 47 l,
Inttes, E. 9, 53, 58, l90, l92,212,222 237,239 "l
I-avedan, P, l72 Luni 88, 106, l2l, |57
Laviosa, C. 109 Luni sul Mignone 61,238,239
Laviosa zambotli, P. 24, 44 luziüán feliratok 69
I-awrence, D. H. 14 Lydia, lyd(ek) 49, 54,58-@, l30, l5l, 16ó
La Balze hegyomladék (Volterra) l13 Lydus, loanne§ 200
IÉifer, F, l 18 Lykia 54, 56, 58, 166
Ijiden (Rijksmu§€um van oudheden) 260,
263, )o§ , xlv
Lei§inger, H. 161 Macrobiu§ 122, 20o
Lejeme, M. 1,l() Mac§tma l. Ma§t ína
Ilímos sziget: terület, nép, kultúra, nyelv Maecenas 129
&, 50, 52,54, 55, 58_61, l93,2&,255, Ma€tzke, G. 112
vI Maffe| S. 6
Leopold, H. M. R. l3l Magi, F. 5. 112, l78
leponti(ak), leponti nyelv, nép 37, 90 Magliano l. Heba
lrpsius, R. 209 Ma8ra 88
Lerici, C, M. 97, 1O3, 162, 178,25l Maryaíorsá& magya(ok) l90, 25o, 252
IJsbos 55 Maiuri, A. 84
l-Ethaín 222 Makedónia 55, 166
Irucothea l. Eileithyia Manes 136
IJvi, D. l l. lü), ll0 Manganello árok 258, xvII
Liber I. Bacchus, Fufluos Mania 137
Liber clossaíum (t €yden) 20l Mansuelli, G. A. l|, 12, 47, 87, l14, 239
Líbia, líbiai nyelv 35 Mantoya (Mantua) 8ffi8, 116, l22, 2O3

280
' Mantus t37, 203
M:T!"|foqu, Asszlria, sumer(ek) 13, 56,
Marche tártonány 28, 29, 32, 37, 46,1, még 57, l37, r88
Picenum Micali, G. Z 8
Marcina 84, 1i4 Michaelis, A, 5
M8íi§ (Mars) 89, t35, 136 Michelaneplo 96
Mars-kapu l 55 Migliarini, M. A. 7, 191
Maneille l. Massalia Mignone 106
Marsiliana d'AlbegDa 10, 96, 1o8, l2l, 2M, Milani, L. A. 12, 259
269, Iroavl MiIánó 236
ínaísu§(ok) 47 Milazo 25, 26,28, 45
Martha, J. 9, 11, 163, 19o,252 Milüadés 58
Martianus Caplla 136, l38, 139, 141, l44, Minerva I. Menerva
2o1 Mingazirru,P.ml
Márton L, 250 Minós 123
Marzabotto 9, l0, E7, tl4, 1l5, 14o, 145, Minotauru§ 227
156, l7z-t74, 236, 24, 25o, (Villa Aria Minto, A. l0, lL14, to8, 109, 154, 157
múzeum) 116 Modena (Mutina) 26,87, 116
M8s§alia (Maí§eille) 75 Mode§tov, B. 5l, 52
MaAsa Marittiíra 96, 1o9 Moira 143
Ma§simo_gyújtemény 242 Momigliano, A. 84, 85
Mastam& (Mac§trDa) 85, lM, 125, 228, Momm§€n, Th. 19
257, )(lII Monaco, G. 259
Matteucig, G. 10, to6 Montagnola t13
Matz, F. 24,27 Montalto di ca§tro l04
Maulg Q. F. 147 Monte Abetone (caeíe mellett) 10l
Maxw€ll_Hyslop, K. R. 52 Montefia§cone 107
Mazzaíino, s. 12, 85, 118, ru, p5, l2g, Monteliu§, o. 10, n, 51
t50, u8 Monte Michele (Veii) Z2
Mazzolai, A. 108, 1(D MonrÉ Pltti t99, 221
meditenán nép(ek), nyeIv(ek), I. pracin<to_ Montepulciano 110
európai Monterano 106
Melpo 87 Mont€rozidomb Crarquinia) lo3
M€n€rva (Mincrva,) 86, 89, 136, r]7, m\ Monteto§to 242
2u Monza.28
Mengarelli, R. 8Q l0l Morear1 J. 87
Menebin" O. F, A. 69 Moretti, M. 263
Meícareccia_sft Crarquiaja) l74, 254, I morgetGk) 30. 36
Mercateuo (volsinii) 167 Mor€l, J.-P. 77
MerckJin, E. v. 10, 106 Moletti, M. 10, 101, 1o3,162,178,242,251
Merhart, G. v. 27,239 M!ílo U4
Meriggi, P. 59 Mu§ter, W. 134
Merlo, c. 201 Mu§tilü, D. 60
Memeptah 52 Mutina |. Modena
me§sapus(ok) 30, 3G38, 40, 46, l. mfu Milller, K. o. 8,9, 12,13, 50, 5l, 53, rl7,
Apulia 122, 130, 151 , 224, u8
Me,9serschmidt, F. l0, 11, 29, 1u, 156, rcL Miiller_Karpe, H. 26,27, 46
257,261 Miinchen (Museum Antiker Kleinkun§t)
Me§sinai-szoros 79 26E, IxD(
Meteti, Aule 112,266, LXII Mykén§ mykénéikuttúía25, n,28, u,
Meyer, E. 53 45, 6l, lu, 113, 237,2q

28l
NachmansoD, E. 58 166, l74, l83, 2A, 2ll2, u3, zst, á1,
Napoli. M. 84 255,263,261,ly, v, )(Lry Lxun
Nápoly 236 orioli, F, 7
Naíce 9, l05 otos?l.áD z. 252,257
Natinu§na 221 Orsi, P.22
NaumaDn, R. 109, 154 fue (Horta) 81, 106
Naxos (szicíliában) 61 orvieto (ourbib€nto§) 9, 10, 28, 82, 95, 96,
Ném€tor§ág 12 l07, 108, 119, 156, 16l, t62, 19l, ln,
Nemi 262, )oo(vltr 235, 236, 243, 265, 266, LVEI, IJ(m,
neolit l, újabb kókor (Museo Faina) 2ól, )oofi, (Mu§€o
Nepi (Nepe, 105, 120 dell'opera del Duomo) 265, 26E, LyfiI,
Neppi Modona, A. 10,l1l,247 Lxvm
Neptunu§, Neptun (Nethul\ 89, 222, 223 os§ola-Yölgy 37
Neugebauer, K. A, 256 osteDtaria 149
New York (M€tropolitan Mu§eum) 262, oszk(ok) 19, 31, 41, 4E,90, 126, l. még
265, )oo<D(, )<L, Lm' Lv I §zab€ll(ek), umb€r-s2bell(ek)
Niebufu, B, G, 8, 5l, 53 oszk-umbor l. umber-§zabell(ek)
Nigidius Figulus 136, 149 ourbib€otos l. orvieto
Ninie, Larth §írtáblája 123
Nis§€n, H. 10, 97
Noc€ra (campaniába!) 84, 114 Örméoyorság (Urartu, Armenia), ör-
Noél des veígers, A. 8, 14 mény(ek) 2O 57, 60, l90
Nogara, B. 5, 11-14, 58, t31, 148, r51, r91, óseurópai nyelvi éteg 65
193,2o3, u8, u9 Östenberg, c. E. 238, 243, 267
Nola 83, l14, Z3
NorcNa 106, 173
normaDn(ok) 53, 65 Pace, B. l01
Nortia 107 Pacha @acchus) 127 , 2l8, l. még Bacchus,
Nougayrol, J, l37 Fufluns
Novilara (P€saro mellett\ 30,37, 46, 1& Padova 239
Numana 30 paelignus(ok) 47
nuraghe(k) 35,7l, 72, 123, 1. még szardínia Pa€§tum 32, 90, 114
nyugat-iüáliai nyelv€k 39, 40 Paganella (Motta della Girata mellett) 258,
>ofi
Pg,glia 97
Ocnus l. Aucnus Paglieri, s. 74, 1ü
oeaotriai(ak) 30, 36, 45 Pai§, E. 125
Oenotrus ,l4, 45 Pál, III. 1I1
olympia 76, 8l, 1l8, 181, 256, x, (Mít- pahattá& (cöliipökíe alapozott építmé-
zeum) 256, xJ nyek) 2l, 25, 53, l. még ierramarák
Olyrtpos 136 Palaiphatos 69
olzscha, K. l1,89, 160, 194,195,m6,2@. Palatinus (Róma) 21, 85
212,216,222,224, u8 Palazone (Perugia) 111
ombrone 109, l13 paleoYenctus kultúfa, nyelv 161,239,l, még
opicus(ok) 30, 36, 46 E§te, €§tei kultura
oíb€tello 108 Palermo (Museo Nazionale) 123, 268,
orfizmus 144 Dofi
orientalizáó kor§zak, kultua 9, 32, 33, 48, Pale§trina (Pmeneste) 33, 60, 84, 85, 174,
51,56-6l,72,73, u. 85, 87, 89, 90, 101_ 2lo,2y,255,Iv, v
1ü, l08, 113, l14, 143, 1@_162, 165, tl, Á, a,26, n,29,
Pallottino, M. 5, l0,

282
 33, 35, 42,50, 55, 57, @, 67, 69,7r,74 27o, t o(Dq (Mus€o Etrusco-íomano)
76,7?,81, g2, u,85, 87, 89, 91, 98, r@,
8, l11
101, 103, 118, l?ó, Ln, 13l, 138, 139, p€rAa 75, l. mfu iníni(ak)
144, 15o, 153, 157, 1(i, la,
rc6, rc8, Fe§aro 30, 37, r39, 200
l72, 182,792, 193, 195, 198, 203, 206, Pesóicra-kultrúra 25
210, 212, 216, 217, 222, 2A, 239, ?A, Pettazoni, R 13l, 135, t37
ul, 24, a5, u7-2A9, 256 257, 259, peucetius(ok) 3o, ,16, l. mfu Apulia
261, 263, 2@, 266, 267, 269, 21o P6frg, A. I. 91, l37, 149, 169, 212, 222,
Patner, R, L. 36, 4O 2u,2§,2@
PaIo l. Alsium" Phenu 268, L)o(
Palombara sabina 28 Phitlips, K. M. 243
Pania (Chiusi) 1l0, 236 Philochoros 68
Pantalica 25, 28, 30 Phókaia, phókaiai(ak) 57, @,75,77
Papias 20l Phrygia: kultrlra, nyelv; pbryg(ek) 59, 60,
Patma 26, 87 , 116 15l, 166
Pareti, L. l1-13, 23, u,50,53,55,57,58, Piacenza (Placentia) 26, E7, 116, 133, 136,
63, 80, E5,91, 101, 1l8,119,125,u7,255 138, 139, 141, 221, (Mu§eo Ciüco) 26o,
Paribeni, R. 138, 2@, 268, L, L]§{J, )o(vI
Paíi§e Badoui, F. 243 Pian di Misano 114, l. még Maízabotto
Párizs 8, 216, (Bibliothéque Nationale) 259, Pianello della Genga 25,28, 45
26r, 269, )OfiV, )OO(, IrOaVI, (Louvíe) Piccardi, G. 183
255, 2@, 263-2&, 266, 267, yll, ,,Picentes" törzs 46
,oryru, )GvI, LL LIx, LxvII picentiumi föId 84
ParlaneÉü, O, 37 Picenum, picenumi(ak): nép, kultírra, nyelv
Pasquier, A. 264, LI 10, 29, 30, 32, 37 , 46, 48, 83, 87 , 89, X,
Passamonti, R. 177 1,q,2A
Pa§§eri, G, B. 6, 96 Piemonte 29, 83
Pass€rini, A. 9l Pieá, s. 202, a5
Patroni, G. 22,23, 52, 84, l54, 172 Pierotti, A. M. l1t
Pauli, C. 9, 1l,58, r9r,216 Piganio|, A. 52, l49
Paulus Diaconus 200 Pigoriai, L. 9, 21, 22, 53, 62, @
Pausa,nias 8l Pila @erugia mellett) 112
Pega-völ€y (spina) 116 Pindaros 76
Peithesa 121 Piombino 109
pelasz8(ok) 19, 3' 49, 52-55, 60, 61, 68, 69, PiotroY8zkij, B. B. 57
|92,24o Pir€rreusok 35
Pellecrini, G. B. 38, 90, 239 Pi§€ 26, 'l2, 12t, 236
PelopoDné§os 167 Pisani, V. 33, 36, 38, 62, l4f,216
Penate§ 136 Pithecu§a l. Is€hia
Perali, P. 107 Pitigtiano 106
periindoeurópai (indoeurópai köíúli) 34 Pitino (San §everino mellett) 30
192, 193 Pittioni, R. 23
Peroni, R. 26 Placentia I. Piacenza
Persiphnai l 37 Plautu§ 176
Perugia @erusia) 7, 8, 82, 86,96, 98, t 11, Plinius 69,84,86, 136, 138, l59, 160, 179
112, l21, l54, 155, 161, 166, 175, 178, Pl§t.w (vagy Prst.w) 56
179, 1,91, l99, 208, 2l9, 236 25o, 257, Plutarchos 68, 86 200
26l, 266, n0, xv, )§ofiL )oo§, Pó-síkság, Pó-vidék 21, 29-31, 38, 45, 47,
Lxí, Do(D(, (Mu§€o Aícheologico) 50,62,79,80,82,83. 8G88, 90, 95, 113,

283
 114, 116, 118, 161, l79, 1Eo, 192,207, protoszabell 37
208, 257, 269, )cv, L)o(v protovillanovai(ak), protovillanovai kul
Poggio Buco l. statonia túía19,23,26,29, 42, M,4E,5l, 53, 6
Poggio ca§ti8lioBi 109 63, o,71,81, 103, 106, 239
Poggio civitate di Murlo 235, 238, 243, Pr§t.w l. Pl§t.w
2a,xlnI ftolegpios 198
Poggio colonna l. vetulonia Pugli€se caíratelli, G. 76
Po8gio Gaie[a (chiu§i) l1o Pu8li§i, s. 26 107
Poggio Renzo (Chiusi) t10 Pulgram, E. 239
Poht, I. 239 pun(ok) l. Karthágó
Pokorny, H. 23 Punicum l02
Pola,cco, L. 154 Pupluna 1. Populonia
Polada-kultúra 25 hird (Pyrgoi, §anta severa) 9,1+76,7
Polimartium l. BomaEo 82, t02, 108, l1,8, 126, 136, 154, 15
Pollux 179 l57, lE8, l94, 197, 199,2@,2M, 2
Polybios 75 235, 238, 241, 242, 245, 255, 2a, y,J.I,
Polykleito§ 265, LIII
Pomp€i 84, 1,t4, 168, 172, 173,25o
Pontecagnano 3a 33, 84, 241 Quattro Fontanü (veii) 239, 242,254,
Ponte s. Pietro 28 Quinto Fiorentino 73, 113, l55
Populonia @opulonium, Pupluna, Fuf-
luna) 9, lQ 32, 52, 66, 7lJ3, 98, 1@,
110, 113, 120, l55, 176, 178-180, 19l, Radmilli, A, 26
m3,2z1,250,269,L)§{JJI Ra€tia, raetu§(ok): teriilet, nép, nyelv 3
Porano (orvieto) l07 37, 41, 50,62, 63, 88, 90
Porsonna, Lars 82, 86, l10, 122, 156 Raeti_Alpok 37
Porto Baratti (Populonia) 109 raeto,pelaszg etnikai-nyelvi csoport 53
Portonaccio (veii) 1ú 262,264 raetG,tiríén nyelvi ét€g 35, 53
Pottier, E. 52, 255 Rajna 256, }(I
Pouls€n, F. 57, 161 Rallo, A. 260
Poupé, J. 193, 220 Rams€s, m, 52
praeüellén kultura, nyelv 30,34,36, 52, 54, Ranalall-Maclv€r, D, 11, 29
55, 58, 63, l24, 127 ,255, VI, t. még Égei_ rasenna 49, 50, 62, 95, 1t9
tenger é§ praÉindoeuíópai RaYenna 87, 116
praeiudoeurópai (indoeurópai el6tti) nyel- Reggio Eínilia 26, 28
vek 22, 33-35, 37, 41, 53,63, @, 66, 88, Regolini-Galassi-sír (Caere) 8Q 101, 18
166, l92, 193,2ílJ03 255,y
praelatin 33, 139 Rellini, U. 22,29, 42
praene§te l. pal€strina R€med€llo 25
hayon, F, 267 Remu§ 21
Plecu család 2l9 Reírar4 M. 12, 248
Prokopi6 108 í€n€sánsz 5, 6, 48, l90, 265, Lry
Píop€rtius 100 Reno 87, 114
Prosdocimi, A. L. 239 rézkor (eueolit) 20, 22, 25, 43, 5l, 53, 5
pfotoestei kultuía 63 62-{4
protoindocuíópai nyelv 34, 35, l92 Rhodos, rhodosi(ak) 56-57,59, t02, 1
protoiáiai nyelv 41 Ribezzo, F. 13,33-36, Q, 53, 54,63,19
protoit8ücu§(ok) 45,46, 54, a §5' m5,2l9,222
protolatin 36, 40, 42, 45, 53, 61, 81 Ricci, G. 10, 101, 267
protolatiumi kultúra 63 Riccioni, G. 242

284
Richardson" Hill, E. 108 Roú G. 106
Richardson, L., jr. 108 Ro§si Danieuo, L, 106
fuchter, G. M. A. 174 Ruma |, Róma
Riegl, A. 164 Rumpf, Á- 161
Ri€ü t€ríi.let 47 Run€§, M.222
Rii§, P. J, 11, 79, l53,l59,251,266, Lx Rusellae l. Roselle
Rimini (Arimna, Ariminum) 87, 116 Russo, C. F. 2@
Rinaldi Fornaca, G. 26
Rinaldone 25, 43
Ri§€rva del Truglio @ sabatino_hegJ.ek 105
Rittatorq F, 29 §abinum 30
Rix, H. 11, 121, 129, l30,193,202,2&,245 Sáflund, G. 11,26,27,29, 52,28
Rk.w l. Lk.w Sala Consilina 32, 239
RobinsoD, D. M. 69, 256 salentumi(ak) 30, 36, l, még Apuüa
Rodenwaldt, G. 168 Salerno, salernói terüet, salemói(ak) 29,
Rohlfs, G. 2ol 30, 32, 48,66, 83, 84, l14, 236,239
Róma (Ruma), római(ak) G13, 19-24,29, Salernóiöböl 83
§,3G38,4,41,46-5l, 65, 6ó, 68, 75_ salínoD, E. T. 24o
77,79-{.2,84-91,98, l00, 102, 105, l10, sánánizínu§ t34
1lz_114, 11Gl28, 13o, 132_135, t37- sambon, A. 180
139, 142, 144-14ó, 148, 150, l51, 153- §amniurn, samnis(ok) 29, 10, 37, 4, 47,
157, l59, 160, 16/., rcs, 167-170, l72, 48, 86, 89, 90, 2,10
17+182, 197, 198, 2oL m6_zOE, 21o, §amos 68, 255, VII, (Régészeti Múzeum)
22l, 23o, 236, 23u24, 249_251, 251, 255, vII
265,266,ru,xv,Ln sándor, vI. 96
Róma (tudoínányo§ íntézetek) 8, (Mu§eo §angallo, Giuliano tl.a 111, 262, r§a<v
Nazionele ü Vilta Giulia) 10, 105, l35, San Giovenale 9, 106
l57, 17o, 253-257, 262, 264, 265, 266, San Giuliano (Barbarano mellett) 106, 258,
m-v, vln, )gII, )oo<ull, )GvIü, }§fi
)oíx, L, LYII, LD( (Museo dell'Isti- san8uineto (a Tra§imeno-tó mellett) l12,
tuto di Etru§cologia e Antichitö ltaliche) 266, L){Jí
192, 253, 256, 262, ><" )oo(vlíI, (Mus€i san Manno slrboltja (P€rugia) 111, 155,
capitolini [capitoliumD 6E, 65, 86, 98, 219
1@, 137, 1E2, 7, :§fi, (Deutsches san Martino 32
Archáologisches Institut) 253, 258, xu, santa Maria di capua vetere l. capua
Crorlonia_gyüjt€mérryek) l0r',, 251, 2(6, santa Maria di Fáll€ri l. Falerü Novi
)(Iu,Da, (vatikán: Mu§€o Etíu§co §anta Marineua t02, 197, 199, 220, l. nú4
Gregoriano) E, 255, 259, 267-270, v, Punicum
)ocIL )o<W, Lxu , L)o§, íjoo(, sant'Andrea Píiu 72
(Pápai kamara) %, (Musci Vaticaai) 259, santan8plo, M. ll, 97
)ocII, (Palazzo d€i consefvatori) 266, santa §óvera l. Fyrgi
Lx santi, F. 111
Roma8na 29, 32, 48, 55, 236 sant'omobono_szenély és -templom (R&
Romanelli, P. 1o3, 265, 268, ma) 85, 100
Romulus 21 san val€ntino (Perugia) 1l1
Roncalli, F. l01 sappbó 236
Ro§€, H. J. l33 Sardis 59, 60
Rosclle (Rusellae) 9, 98, 108, 109, 120, l54, sarno 30, 46
155, 173, l78, 235 §art*no 110, 260, 266, )o(ul, Lvm
Rosenberg A. 1l8, 192, 2|3,222 sartori, F. l27

285
sa§so ü Furbaía 28, 103, l. még tolfai sigwaít, G. 192
hegyek Silius Italicus l23
sati€§, vel 266, Lr§ silvanrx l. selvan
satíe (satumus) 89 simon, E. 251
Satricum 85, 90 §irdanul. §rdn-w
satumia (Aüíina) 9, 10, 108, 154 sittig, E, 11, 191, 2l5
satumu§ l. satre skuí§ch, F. 248
scarani, R. 87 slotty, F. 11, 130, 192, !93,20iI,212
scasato 265, LVII §mith, H. R, W. 147
schachermeyr, F. 1l, 50, 52 sogliano, A. 84
schau€nbuí& K. 263 solari, A. 1l, 12,97,1l7,169, 8
schicbilone, G. 254 Sophoklés l 52
schimmel, Norbert 262 Sordi, M. 75, 87
SchIeeBl, F. 8 sorbo (caere mellett\ 239, a2
§chmidt J. 252 soFeDto 84, 114 241
scbmon, U. 33, 36 sóstratos 241, 256, Ix
schuchhardt, c, 54 §ovana (Suaaa) 10, 106, 120
schulten, A. 69 Spanyolonág 69, l. még Hispania, Ib€ria
schulze, w. 202, 203 Spárta 124, t75
Scipio Africalus l78 sp€raldio 1 l 1

kipiók 126, 1n, A8 spina 9, l0, 38, 55, 73,79,81,90, t16,258,

scoglio alel Tonno cronhal-szirt) craranto 2@, )oí, >o(un
mellett) 2l sprengeí, M. 265
scott Ryberg, I. 98 sprincz E. 251
seg€sta 239 Sqr§.w (§ql§.w) 56
sele 84 §r<tn.w (§erdani, §irdanu) 56
s€lvans, selYan (silvanus') 89, 202, 22o Staccioli, R. A. 244
sémi nyelYek 192 statonia (Poggio Buco) 10, 106, t20, ul
§emla (Semelé) 259, )O(W §tefani, E. 105
s€neca 136, 1,t0, 142 st€nico. A. 175, 267
§enon(ok) 87, l. még kelta(k) stephano§, Bizínci 69
§erdani l. §rdo,w sticciano 28
§€ígi, G. 22 §tjernquist, B. 79
Serraferücchio 25 stockhohn 12
§ervius 7l, 73, 79, 85 ,86,1l9, l21, l22, l44, stoltenb€íg, H, L. 136 l94 217, 224
20o strabón 49, 61, 62, 69,71,74,83, u, 8'I,
§ervius Tullius 85, 86, 125 2@
sqsti€ri, c. P. 29 stuía 83
s€sto ca]ende 32 §uana |. Soyalra
s€§to Fiorentino l13 Su<ta (enciklopédia) 133
§ethlans (lléphaistos, Vulcanus) 136 Suessula 114
s€thum 221 sumer(ek) l. Mezopotámia
sbtte camini (orvieto) l07 sundwall, J, 11, 27
Shaw, C. 111 süri 221
shefton, B, B, 69 suírina l. viterbo
sicanus(ok) l. §zicllia Susini, G. C. 112
siculus 45 sutíi (sutrium, sutbíi) 105, 120
siculus(ok) L Szicília svédoíság12
§iena, sienai teriilet 6, 10, 12,96, 113, 121, Syraku§ai 76, 181, 256, X
191, Z3, (Mus€o civico) 113,263, XLIII

286
szabeu(ek) 30, 37, 83, l. még umb€r-szabel- Dale) 2§3, 25 6, 2@-265, 268-27 O, D{., X,
(€k) )o(m, ,oo( )ooíL )oofitr,
szabin(ok) &, 47, 98, 232, 2&, l. úg >oo(D(, LvI, tJo(, Dory, L)oo(
umber-szabel(ek) Tarquiniusok 84-86 l00, 12l, 156,257,
szábó Á. 25o )fin
smb6M.u9,252 Tarquiniu§ Prisgu§ l21
§zardínia, sáíd(ok): kultfua, nyelv 25, 35, Tarquhius Priscus (vagt Tuscus) l50
38, 56 69, 7t,72,75, 88, 123, ul, 256, Tartéssos 241
D( Teubbr, E. 21
sdíd-teng€r 75, 78 Telamon l. Talamone
szemeényi o. 249 tengeri népek 52, 56
Szicllia, sicanus(ok), siculus(ok): történet, Terni 29, 30
népesség, kultúra, ryelY 22, 25-30, 35, Terracini, B. 33, l93
36 38, Q,41,4,45, 52, 56, 59,61, 67, terramarák, terramaraJakók 19, 2l, 22,
69_7|, 74-78, 82, 83, 88, 165,239, uL 25,26,28, 42, 53
256, x terramara-lakókon kívüi (extr8leríamari-
§zitáryi J. Gy. 79,235, A9,251, 252, 253, cola) kulfiiía l. appenniui terület: kul-
268 túra, nyelY
szlíia 56,57,59, 124, 158 Tetrapolis l. Hytténia
szláv(ok) 20 Terrosi Zanco, O, 266, LíX
szubappennin kultfua 25-28, 42, 45, 61 Thana 226,259, §T\l
szubmykénéi kultrlra 25, 27, 45 "ítrba26/.,L
Thesan 228
Th€§§zalia 54, 55
T8cchi v€nturi, P. l3l Thimme, J. 161
Tacitus 85 Thoín§eD, V. 190
(Libri TageticD 149
Tages, Tage§i Könyvek Thíalja 166
Talamoue §elamon, Tlamu) t08, l57, 269, Threipland, M. 242
Do(III Thuti!, C. O. 13l, t37, l38, 149, l7l, U8
Tanagro-völry 32 Tiberis Cfevere) 30, 36, 38, 46, 67,80,97,
Tanaro 83 lM, 1o7, 1l1, 24a
Tandori D. 95 Timmari 25, 28
Taramelli, A. 7l Tln, Tinla 13 5, 2-02, 221, 222, 226, 232, 259,
Taranto 21, l. még §coglio rlel Tonno )o(ry
Taíchies (rag§?), @ava Tarchies) 259, tirrén(ek) Cryrrhénoi, Trrsénoi) 35, 49, 52,
)o ,l2,
54, 55, 58, @-&, 66, ű, 70, 80, 83,
Tarchon, Tarchun, Tarchunus 86, 18a 203, 86, 87, 90, l79,238,2A,256. x
259, ,oav Tirrén-tenger 28, 32,33,35-38, N, 4l, 45,
Tarchunieg, Cneve Taíchude§ Rumach 48, 5t, 52, 63, 69,7l, 74, 75-ao, 82, 83,
(Gnaeus Tarquinius Romanus) l. Tar- 97 , lo&, 151 , 198, 254, lI
quiniusok Tite 130
Tarquinia §arquinn) 7, 10, 32, 66,71, 73, Tite, Avile 263, XLItr
74,82,86,95, 96, 98, 102_104, t06, t07, Tivoü 30, 47
1l0, 119_121, l23, 146, l5o, 152, 156, Ttamu l. Talamone
t57, 160-162, 166, t73, 174, 17G178, Todi 90
t83, t91, 197, l99, 203, 218, 2|9, 235, Tolfá 103
23u242, 250, 251, 254, 256, 258-265, tolfai hegyek 25, 28,45,63,73, 81, 106, 178
2ű-269,Ií, Dt X\/III, )oaII, )ooü- Tongiorgi, E. 26
)oocll ,<LTV, )<LVII, LvI, LxV[ Tonini, A. 263
Lxvm, L)ofiI, L)o(v, (Mus€o Nazio- Torelli, M. 241, 256

287
Torlonia család 257, 266, ){lIl, Lxl Untermam, J. 37
Torlonia heícegek gyűjteménye (Róma) Urartu l. Örményorsá8
1u Uri, Urina 84
Torp, A, 11, 191-193,215, 216, 2l9,222 urnameó_kultúrák 26-28, 4,45, 66
Torrebo 55
Torre ca§telluccia 25, 28, 45
Toríe Galli 30 vacano, o. w. v. 12,108,24E
Toscanelli, N. 180 vaccaío, A. E4
Tragliatella 177 vagretti, L. 24z
Trasimeno-tó l1l, Il2, 266, LXí val camonicá 40
TrautmaDn, E. 90 val d'Elsa 113
Trebba-völry (Spina) 116 vallet, G. 77, 2@
Trentino 62 Vallo di Diano 29
Ti€ntóiAlpok 8' ventb 143. 2@. )o§lIII
Tíevigllano 242 var€se 32
Trias de Aírib6s, G. x5 varro 85,86,98, r35, 136, l50, 159,200,
Tbiclinium{ír 26l, )ooín ml
Troa§ 55 vaskor, vaskori kultwák 2l,23,25-31, 42,
Tíója, trójai(ak) 49, 61 43, 45-47, 5t, 51 61, 63, 66 71,72, 8l,
Tiomb€tü, A, 11, 33, 34, 53, 59, 63, l92, 89, 179, 183, 236-239, 253, 254,IíI
193, 212-214, 219, 222, zu vatluna 1. vetulonia
Tr§.w 52, 56 vegoia (vegonia, Begoe) l49, m3
Truia játék (ludus Troiae) 177 vegonia Könyvei 203
Trump, D. H. 26, 238 Veii 9, 1l, 32, 66, 80, 85, 86, 95, 98, 100,
Tüchulcha 14,26LW<l 101, 119-121, 126, l37, 155-157, 159_
Turan (VeDus, Apbrodité) |U, 135, 136, 162, 1@, 166, 173, 239, u2, 25o, 254,
220,259,m\l 257, 258, 262, 2a, III, )fiI, ,au,
Turm§ (Mercuíiu§) 136, l. még Hermé§ )oo(vln, )(LvüL )(LD(
Tuscania (fuscana) lo7, 120, 216, 235, u\ voiovis 223
259, 269, )o§, L)o§I Velabrum (Róma) 98
Trrha 55 Velatbri l, Volterra
Tynhénoi l. tirrén(ek) v€lch l. vulci
Tyríhénos 49, 55 Velcha 84
Tyrsénoi I. tirrén(ek) Velchan (Vulcanus) 89
Velia l. Elea
veliana§, Thefarie 76, 82, 126, zú, 220,
újabb kókor (neoüt) 4 25,43, 44 256, yIJI
űlatin nép(eD 53 Velletri 90
Ullastr€t 255, VII, (Mu§€o Mono8rafico) velsna l. volsinü
255, vII velsu E4
umb€r_§zabel(€k) 23,36-42, 46,47, 53, 63, veltha (veltune, vertumnus) 135, 222,1.
86, EE, E9, l, még kelet-itáIiai nyelYek, még voltumna
oszk-umber(ek) vettbina c§alád 214, 219 '

Umbria, umbedek) l0, 19,29, 30,37, 41, veltune l. veltha

46,47, 49, 51,55, 62,64, 80, 81, 83, 87, Veltur (Voltur) §purinna 241
89, 90, 111, |n, ,37,l40,l45,189,206 velrna l. votsinii
217 , 22l, 226, 229, 232, 236, 241 venetus(ok): nép, kultúra, nyelv 24, 3Q 37,
Und§€t, I. 9 38, &,46, 63, 66, 69, 83, 87, 88, 90, 2l2,
Uni (Juno) 76, 89, 1V2,136,2@,214,2m- 237,239
222, 256, 259, wll' §4l. mé8 Astarté Venus l. Thran

288
Vergilius 122 161, 175, t78, 19l, t99, 243, 250, 259-
v€rmigüoli, G, B. 7, 19l 263, )off, )oo(, )ooav, )ooruu,
verona l. ve§una xLuI, (Mu§eo Civico Guamacci) 113,
Verrius Flaccus 20o 2@, 263, 266, w<" )ooq,(Lm, LD(
veruc.hio 32 Voltumna 107, 118, 120, 1,16,l. még Fanum
vertumnus l. veltha voltumnae é§ veltha
vestinus(ok) 47 Volfumua l. Capua
Vesuna (Verona) 89, 239 volumniu§ok 111, 257, 261, )./, )o§oli
vetluna l, v€tuloDia Vulca 86, l00, 159, 160, 264, )Gvltr
vetralla 106 vulcanus l. sethlans
vetulonia (vetluna, vatluna; Poggio Co_ Yulci (velch) 7, 9, 1 0, 28, 32, 66, 7t-73, 82,
lonna) 9, 32, 66,71-:13,85, 95, 98, r09, 85,8ó,96,98, rol, 106, 108, 120, 125,
l2o, 12l, 123, 154, t55, t?3, 178, 119, l55, 161, t62, 166, l7o, 175, 179, 19l,
243, 25o, 258, 259, §t' §I 197, 235, 238, 2A2, 25o, 254, 256-259,
vetter, E. 11,33, 37, 192, l93, 195,2l2, 261, 263, 265,266, III, )í, )<trI, )<D<,
222,2?A )oíII, )o§v, )o§ll )ooq xl.v, Lv,
Vibenna fivérek (Aulus és Caelius) 85, 86, L)c
lu,257, r(JJl
viói-tó 105
vicu§ Tu§cu§ (RóEa) 98 wainwTight, G. A. 52
vighi, R. 10, 10l Waldc, A, 2ü
vignaneuo 105 waíd Perkins, J, B. 53, 97, l@, u2,24
Villanova-kultúra, vi[anovai(ak) 9, 19, 24, Wedgwood, J. 14
27-33, 48, 51-58, 62, 63, 66, 67,71,72" Weege, F. 11, 16l
81,83,84,87, 10r-104, 110, 113, 114 weickert, c, 10, 106
143, 1?2, 173, l8l, 239, 2q, 242, 250, weinstocIq s. 131, l38, 149
254,262,Il,íl,wx wemer, R. 125
Villard, F. 77 Whatmougb, J. 24 36
vipi 130 wickhofr, J. 11
Vipiennas, Aüle; Vipina, Avlc; Vipinas, wilamoütz-Moellendorfr, u. 61
Avle és caile l, vibenna fivérek wiDckelmaDn, J. J. 8
vi§conti, E. Q. 8
vis€ntium l. Bi§eDzio
vitali, G. 269 Young, R. §. 60
Vitellio, Lucio 96
viterbo é§ terüleie (surrina) 96, 106, l73,
2ű, LX7||, (Mu§eo Ciüco) 106 Zágáb (Nemzeti Múzeum: €truszk m(l-
vitruvius 156, 158 miatekercs) l0,89, l22, 133, 136, 145,
vizigót(ok) 65 l47, 150, 1@, 191, 194, l98, 2n6, 208,
vlad Borelli, L. 76 217, 2m-222, 2u, 269, L§lll
volaterrae l. volterra zaleaszkij, N. N. 77, 84, 87
Volnius l51 zancani Montuoro, P. 158
volscus(ok) ,to, 47, 86 zeus 135, 18l, 256,x,XI,1. még Jupiter,
volsinii (vel§o8, velzna, Bol§€na) 9, 98, Tin
107, 108, 120, 12l, 126, l3o, 13,1, 146, Zielinski, T, l.í0
155, 19l, 197, 214,226, 243
Voltería (Volateríae, Velathíi) 6, 7, 82, 95,
96, 98, 1l3, 12l, 126, 129,154, 155, 1@, zsidó(k) l. héber(ek)
 Ix. TÁB LA

1. kép, Gravisca, Tarquinia kikötője, az új ásatások §zínhelye; légi felvétel

2. kép. Az aiginai §ó§trato§ görög fogadalmi felirata Apollónnak, a gravi§cai

szentélyből (i, e, VI. sz. utolsó negyede) (Tarquinia, Mu§eo Nazionale)

3. kép. Szardíniai bárka alakú bronzmécses a graviscai §zentéIy fogadalmi

tárgyai közül (i. e. VII. sz, vége - vI. sz, eleje); az etruszk-szardíniai kapcso_
Iatok egyik koTai bizonyitéka (Tarquinia, Museo Nazionale)
 Tartalom

Az etru§zkológia rövid története 5

I. rész

Az BTRUSZK1K lrÁuÁ ÉsA FöLDKöZI-TENGER rlnrwoÉrÉupr

TÖRTÉNETÉBEN

I. fejezet
Itólia a töfténelem lajnalón 19
A modem elméletek. Az őstörténet legkésóbbi szakasza és az itáüai vaskori
kulturák. A primiűv Itáia nyelvei. A történelni népek kialakuüsa

II. fejezet
Áz etíuszkok eredetének kérüse 49
A kérdésjetenlegi álása, A keleti szármaás elnéleténekbhálata. Az ésraki
szÁrmaás és a benn§ziilött őslakó+lmélet bírálata. A probléma megoldásána}
útja

III. fejezet
Az etruszkok a tengercn 68
A ,,tengeri ualomra" vonatkoó források és adatok. Hogyan szüetett és ala-
kutt ki az etrusz.kok tengeri kereskedelne és uralma? A tengeri Mboní& a
görögök és etruszkok között

IY. fejezet
Áz etruszkok és Itálía 79
Az etrusz.kok teriiletének kiterjedése, Az etruszk uralom délen és északon. Az
etru§zk kulfilra elterjedése Itáliában

29l
 II. rész

AZ ETRUSZK KULTÚRA
V. fejezet
Etruria yárosai és temetői 95
Etruria feltá"madása. Dél-Etruria települési központjai. Közép- és Észak-Etru-
riai telepüési központjai. A campaniai és Pó-vidéki Etruria

VI. fejezet
politíkai-társadalmi szervezet l17
Az intéményekrevonatkozó források. Etruria és ,,népei''. Az archaikus mo-
narchia. A köztársasági államok. Az etruszk társadalóm

VII. fejezet
A vallás 13L
Problémák és források. Az istenség fogalma. A tűYilág. A kultusz formái

VIII. fejezet
Irodalom és művészetek 148
Az irodalom, A zene és a tánc. Építószeti errlékek. Képzőművészeti alkotások.
Az ,,etruszk művészet" kérdése
IX. fejezet
Életmód és szokások 169
Képzőművéveti források. Az etruszk élet színhelyei: a város és a lakóhá".
Az etruszk élet formái. Gazdasági éIet és technika. Fegyverzet és ruházat

III. rész

A NYELV xÉnoÉsr
X. fejezet
A kérdes feltevése 187
Az etruszk nyelv értelmezese. A kutatási módszerek fejlődése

XI. fejezet
Á forrdsok és a mófuzer 196
Jelenlegi eszközök és jövendő lehetőségek. Közvetlen és közvetett források.
kutatási módszerek. yáltozások időben és térben

292
)fiI. &iezÉt
Feligerégk és aeáaények fr9
Az írás. Hangtan és nyelvtan A sów8e& érfucúaSzótincs
XtegészttíJegzetek 235
Áhahtos bibliogőia ?n
Az etruszkoktól szóló tmgyar nyeM ma*ók Ubw€úa(Sf,lsriJfuoc
Ctyötsi ?A9
A Hpek jegyzéke (a votutkozó utalósokkal) 253
Név- és tárgyrutató 27l
 xI. TÁBLA

1-3. kép. Vulciban készült bronz edénydíszeka Rajna-parti Dürkheimből, ahová az Alpokon túli etruszk
exporttal kerültek (i, e. V. sz. elsó fele) (Budapest, szépművészeti Múzeum)

4. kép. Etruszk bronz edényláb plasztikus dí-

szítésselaz olympiai Zeus-szentély fogadalmi
ajándékai közül (i. e. v. §z. el§ó fele) (olym_
pia, Múzeum)
 xII. TARLA
1. kép. Bronz amazónszob_
rocska campaniai etruszk
műhelyben készült edény fe-
deléról (i. e. V. sz. eIeje) (Lon-
don, British Museum: Ca-
puábóD

§7.I
§,,í 2-3. kép. Épületdíszítóter:._
kotta cserepek festett G.:-
gó-, illetve bacchánsnő-fejj:

^.**, .,.iáiii§
,

Campaniából (i. e. VI. sz. rég:

'aa-.§!§,i - v. sz. eleje); a campaIliai e:-
.
ruszk kultúra emlékei (Buc.-
pest, SzépmúvészetiMúzeu-
 xlII. TÁBLA
:-\
;? "},. ,a
a ?:..

1. kép. Csatajelenet Mastana etruszk hőssel (a ba1 szélső)

és a Vibenna-testvérekkel ; ellenfeleik között van egy római
Tarquinius. Az i. e. vI. századi etruszk és római történelem
cseményeit örökíti meg (Róma, a Torlonia család tu]ajdona:
a vulci Fran9ois-sír freskója)

1, kép. A Capitcliun tövében talált bucchero-

tálka, etru§zk felirattai. Az etruszkok jelenlé-
!ének bizonyítéka Rómában a Tarquiniusok
korában (Róma, Musei Capitolini)
j. kép. Bucchero-csésze talpa azi.e.yLszá-
zadból, ogy Avile vipiennas (azaz Aulu§ vi-
benna) nevú személyiség fogadalmi feliratával
(Róma, Museo Nazionale di Villa Giulia:
veiibó])
 xlv. TÁRLA

i}:

Bolognai sírtábla; dombormúvei a túlvilági tazást ábrázolják (középen) és egy etruszk lovas küz;. -
mét gall harcossal (lent), Korabeli bizonyítéka a kelta terjeszk€désnek a Pó-vidéki Etruriában (] .
V, sz. vége) (Bologna, Museo Civico)
 .

Perugia, a volumniu§ok sziklába vágott §irkamlája. A sir egy ház belsejét ábrázolia, és i, e, II. és ].
századbal élt személyek urnáit tartalmazza. Je]legzetes emléke az etruszk ku]túra utol§Ó szakaszának,
közvetlenül mielőtt végérvényesen beolvadt a római világba
 xvl. TÁBLA

Dél-etruriai régészetilelőhelyek látképe

1, kép. San Giuliano sziklasírjai

2. kép. A Cremera völgye, Veii fellegvára alatt (ez balról látható)

 xvII. TÁBLA

;a:

caere, a Banditaccia neclopolis ásatásainak légi felvétele. Kivehetők a tumulusok és a sírváIos utcái,
külónösen a feltárt középső részen. A temetó magasiatától jobbra húzódik a Mangane]lo áIok; ezen
túl terül el a régi váIo§ fennsíkja a mai kis cerveteíi hely§éggel
XVIII. TÁBLA
 xlx. TÁBLÁ

vulci: a város és temetője területének légi felvétel€. A váro§ a Fiora patak kanyargós folyásától balra
iekvó fennsíkon terült el, a középső részen kivehetók a legújabb á§atások. A temető a jobb olda-
]on volt; felismelhetó a,,Bögre" elnevezésű nagy sírdomb
 xx, TÁB LA

,
l
r

coItona látképe. Észak-Etruria városainak jellegzetes fekvését mutatja, kiemelkedő maga§lat tetején,
alrol az élet megszakítás nélkül folytatódott a legújabb korig
 xxl. TÁBLA

Az antik spina váro§ egy részéneklégi felvétele (Paganella vidéke, Motta della Girata mellett). Látható
az etluszk kikötő-csatoma sötét vonala (nyugat-keleti irányban) és a régi csatofna-úthá|őzat íajza,
továbbá a település épülettömbjeinek világos foltjai, a mai talajjavító lecsapolás c§atornázata alatt
xxII. TÁB LA
1. kép. KétélűbáIddal felfegrryeízett et-
íuszk halco§ archaikus sírtáblán (Firenze,
Museo Archeologico: vetuloniából)

2. kép, Vesszőnyaláb kétélíí bárddal és vas

vesszőkkel; egy vetuloniai §írban talált dara-
bokból ö§§zeállítva (Filenz9, Museo Archeo-
logico)
 xxlIl. TÁBLA

.1.
,rl ,}iil",
1. kép. KöztáEaságkoli et-
ruszk nemes alakja, koporsó-
ja fedelén kifaragva (Vatikiio,
Museo Etrusco Gregoriano:
Tarquiniából)

2. kép. Három etíuszk ,,nép"

(Tarquinia, Vulci, Vetulonia)
megszemélye§ítése császárko- <.{
ri rómaimárvány dombol-
művön (Musei valicani: cer- --f
veteriből)
i.
;.;|-i
 xxIY. TÁB LA
1. kép, A görög nitológia i§tenei (Tinia,
Hercle, aki bemutatja neki a kis Epiur ge-
niust, Tuían, Thalna) és alakjai §zánya§
nöi geniusokkal: tükör bekarcoIt rajzai
(Párizs, Bibliothéque Nationale: Vulciból)

2. kép. Hadi istent ábrázoló bronzszob-

Iocska (Firenze, Museo Archeologico)

3. kép. Apulu (ApolIón) és Fufluns (Diony§os), jobb szélen

Semla (Semelé), bal §zélen fuvolázó §zatir; bronztükör be-
karcolt rajza, görög istenek etruszko§ított alakjával (i. e.
IV. sz. második fele) (Berlin, Pelgamon Museum: Vulci_
bóD
 xxv. TÁB LÁ
1. kép. Uni istennó egy etrLrszk mítosznak
megfelelően Herciét szoptatja; túkör be-
kafco]t rajza (Firenze, Museo Archeo]o_
gico: volterrábóI)

2, kép. Pava Tarchies (Tages?) a béljóslás_

ra oktatja Tarchunus (Tarchon) hóst; tü-
kör bekarcolt rajza (Firenze, Mu§eo Arche-
ologico: Tuscaniából)
 xxvl. TÁBLA

l. kép. Kalchas, a homérosi Iliasjósa, mint etruszk szálnyas isten-

alak, májból jó§ol; bronztükör bekarcolt rajza (i. e. Iv. sz, elsó
fele) (Vatikán, Museo Etrusco Gregoriano: vulciból)

2, kép. Bronzszobroc§ka : béIjós

ábrázolása jellegzetes ö|tözéké-
beD (vatikán, Museo Etluscc
GIegoriano)

3./a-b. kép. Birka májának bronzmodel]je, rekeszekbe írt isten

nevekkel; valószinűleg a béljóslás gyakorlására szolgáló esz-
köz (Piacenza, Museo Civico: Gossolengóból)
 XXVII. TÁB LA

Hamweder az emberi test alakjának részleteivel. chiusi temetőinek €zek a jellegzetes darabjai, az úD.
,,canopusok" az i. e. VII VI. századból a földközitengeli temetkezési hagyományok keresztezódését
tanúsítjáka hamvasztás Szertartásával (Leiden, Rijksmuseum yan oudheden: sarteanóból, Chiusi kó-
zelében)
 XXVIII. TÁBLA
1. kép. Ravatalon
fekvó halott nő.
Alchaikus ki§ ter-
rakotta urna (Pá-
riz§, Louyle: Ce!-
veteriból)

2. kép. Vanth alvilági istennő bronz§zobra (i. e. IV. 3. kép. Hermés az alvilágba kí§éI egy lelket: bron:
sz. első fele) (London, British Museum: campaniá_ kandelábel c§úcsának disze (i. e. V. sz.) (Ferrat_
ból) Museo Archeologico: Spinából)
 xxlx. TÁBLÁ

1. kép. Elókelő férn mészkő szaTko-

fágja, oldalán domborműben gö-
rögök és amazónok halca, fedelén
a halott fekvő alakja (i, e. Iv. sz.
vége) (Tarquinia, Museo Nazionale;
Tarquiniábó1)

2. kép. Alabástrom hamwrna, ol-

dalán Aktaión halálának görög mí-
toszával, fedelén a halott nó fekvő
alakjával (i. e. II. §z. elsó fele) (vol-
terla, Mu§eo Guarnacci: volte$á-
bóD
xxx. TÁBLA

1. kép, Elhunyt férfl lakomá-

zás közben, mellette nőalak,
talán démon, Hellénisztikus
kori kis terrakotta urna (vol-
terla, Museo Guarnacci)

2. kép. Etíu§zk vörösalakos

váza: Alcsti (Alkésti§) és At_
mite (Adméto§) búcsújának
görög mítosza, kétoldalt et_
ruszk haláldémon (i. e. Iv,
(Párizs, Bibliothé-
sz. közepe)
que Nationale; vu]ciból)
 xxxl. TÁBLA

6.i..} VJYr' i,,*-.

\
1. kép. Tuchulcha,
a szórny-démon
megjelenik az Aver-
nusban, a régi hő-
§ök árnyai közt.
Részlet a talquiniai
'l? Alvilág sirja festett
frízéból (reproduk-
a 1f ciós festmény alap-
at , ján)

]: "'
-,
,:
..á

3, kép, Aita, a gö-

rög Hadé§ etruszk
formája, fején far-
ka§fejjel, mint az
Alvilág ura; a tar-
quiniai Alvilág Sírja
freskójának részlete
(i, e. 300 k.)

2. kép. DémonálaIc terrakottából (orvieto, Museo

Faina)
 xxxrL TÁBLA

1. kép. Laris Pulenasnak, béljóslásról szóló múvek szeízőjének halotti dicsóítése, a kopoísófedéleu kifa-
rcgott halott kezében tartott t9kercsre írva (Tarquiuia, Museo Nazionale)

2. kép. Alvilági démonok az etíuszk halotti kön},v€ket tanulmiányozák; kőszarkofág dombormúve Cl-
e, III. §z.) (Koppenhága, Ny Carlsberg Glyptothek: Ta.quiniából)
 xxxllI. TÁBLÁ
1. kép. Kettős fuvolán játszó
férfi: a tarquiniai Triclinium-
§íI festett frízénekrészlete
(Tarquinia, Mu§eo Naziona-
1e)

,,r'*§'a

(
J

',
§-

2. kép. FuYolajátékos; kóurDa dom-

bormúve a Voluínniusok §írjában,
Perugiában (i. e. II. sz. yége-I. sz.
eleje)
voltería válo§falainak egy részlete
 xxxv. TÁBLÁ

A Porta Marria Perugiában: etruszk boltív, fólött€ loggia alaktl épitészgtidí§zíté§ dombormúve§ isten-
alakokkal; Giuliano da sangallo az egészet a Rocca Paolina [Pril-eród] ge|yik bástyájába épít€tte be
 xxxvI. TÁBLA

Tumulus-sir cerveteri temetójében

 xxxvI I.

Ca§al Marittimo álkupolás sírjának belseje (újíafelállítva a firenzei Museo Archeologicóban)

 XXXVIII. TÁBLA

l. kép. Archaikus etruszk templom eszmei rekonstrukciója (a Museo

dell'I§tituto di EtTuscologia e di Antichitá ltaliche dell'Universitá
di Roma pla§áikus modellje)

2. kép. Etruszk templomfoTmákat ábrázoló kis fogadalmi modellek

és urnák (a) Firenze, Museo Archeologico: Volterrából; á' Róma,
Museo Nazionale di Villa Giulia: Nemiből)
 xxxlx. TÁBLA

1. kép. Kora-€tíuszk pla§ztíka a villanoYa,kulttlíából:

bronz füstöló€dény mad{áít€sttel és szanasfejekkel (i. e.
VIII. sz.) (Tárquinia, Museo Nazionale: Tarquiniából)

2, kép. Geometrikus plasztika: loyas és madár bronz

edénytaító lábán (i. e. 700 k.) (New York, Metropolitan
Museum)
 xL. TÁBLA

1, kép. Geometrikus (ún, italo-geomeilikus) kelámia: ma-

dár alakú edény, hasán §zarva§yadá§zat jelenetével (i. e.
vII. sz. eleje) (New Yorl,, Norbert Schimmel collection)

2. kép. Italo-geometrikus kerámia; görög formájú kancsó

halakkal és hajókkal (i. e. VU. sz. eleje) (Columbia, Mrlvé_
§zeti és Régé§zeti Muzeum)
 xLI. TÁBLÁ

-a;
a.a

Kora-archaikus plasztika: agyag hamweder emberfejjel és griff-fej alakú kalokkal (i. e. vII. sz. vége)
(Chiusi, Museo Nazionale)
 xLII. TÁBT,A

''.,]1,,,,

i§I
''-,,já i
,,,':l:
a..r
§
§

'',,',: :,',:;

"a .'"

Kora-alchaiku§ plaszlikai az ún. Gualandi-urna, terrakotta hamweder, tetején a halott

és a vállon siratók és eriff-fejek (i. e. 600 k.) (Chiusi, Mu§eo Nazionale;
alakja, körülötte
Chiusiból)
 XLIII. TÁBLA

§i,,,,

]
]

1. kép. Árchaikus plasaika: helyi hagyomáDy és
göröe hat᧠keveledesét mutató, é§zak-etruriai
helyi mühelyben ké§zült terrakotta tetődí§zítő
ülő férfiszobor (i. e. VI. sz. második negyede)
(Siena, Mu§eo Civico: Poggio Civitatéból)
2. kép, Alchaiku§ plasztika: keleti görög minták
hatá§át mutató kő sírtábla, harcos (Avile Tite)
dombormúvével (i. e. vI. sz. harmadik negyede)
(volterra, Museo Guarnacci: volteríából)
 xLIv. TÁBLA

,.
.;

i:

1. kép. orientaliáIó falfestészet: két párduc bikafej fölött, a ta.quiniai párducok sírja hátsó falán
(i. e. VII. sz. vég€-VI. §z. eleje)

2. kép. Késó-orientaliáló falfeste§zet: vadászjelenet a tarquiniai vadá§z sírja falán (i, e. vI. §z. utolsó
negyede)
 xl,v. TÁBLA

vázafestészpt az ión-etru§zk kor§zakban i amphora kígyókkal, szemekkel, delfinnel, vulci múhelyból (i. e.
5,1o-53o k.) (Iriden, Rijksmuseum van oudheden)
 xLvI. TABLA

Aíchaiku§ fe§té§zet; festett t9rrakotta lap fríz részletével;

valószínúleg mitológiai jeleneteket ábrázol (i,
VI. sz.) (PIírizs, Loul,re: CerveteribőI) c.
 §4

Az ión_etruszk korszak múvészete: a tarquiniai BáIó sírja festett flízénekré§zlete (i. e. 500 k.)
XLVIII. TÁB LA
 xLIx. TÁBLÁ

e_"|i_k._. templomok agyagdíszíté§e: akTotérion ltetődiszítő szobor] gyemeket taltó

'Ü"r.""
nőalakkal, a veii Porronaccio temnlomából (i. e. 500 t.iiná.", Nazionale
di vilia Giulia)
 L- TÁBLA

v. §ázadi templomok figuráIis t9rrakotta diszei; maga§ dombormű a hét Théba_vívó görög mitoszának
jelenetével (i. e. 4ó körül) (Róma, Museo Nazionale di Villa Giulia; Pyrgiből)
Kesó-archaikus Yázafestészet: form{jában és di§zítésébenathéni minnákat követö feketealak<ls hydria
{satajelenettel és talán göIög mitológiai ábrázolá§sal (i, e. v. sz. elsó negyede) (Páíiz$ Louvre)
 LII. TÁBLA

1. kép. Klassziku§ kori

CJrtz vázafe§tészet : formájában
és rajzában athéni mintát
követő, helyi stílu§ú és
technikájú vöIösalakos kratér [vegyító-
edény] (i. e. V. sz. második negyede)
(Bonn, Akademisches Kunstmuseum)
2. kép. Klasszikus kori szoblá§zat: sír-
emlék szobolc§opoltja; a halott alakját
a sor§ és a halál istennője őrzi (i. e. V.
§z. má§odik fele) (Filenze, Museo Ar-
cheologico : Chiancianóból)

1. kép. Klasszikus kori szobrászat: áldozó
iíjúbronz§zobla Polykleitos stílusában (i.
e. v. §z. utolsó negyede) (New York, Met-
ropolitan Museum)
LtIl. TÁBLA
2. kép. Klasszikus koli szobrászat: üló nóalak szfinxekkel
di§zített karo§székben; a kőszobor üreges belsejében a §zo-
bol által megjelenített halott hamYai voltak; mintázá§ában
a görög kora-kla§§zikus stílus él tovább (i. e. v. sz. utolsó
harmada) (Koppenhága, Ny carlsbeíg Glyptothek: chiusi
könyékéről)
 LIv. TÁBLA

Klasszikus kori szobrászat: az aíezzói chimaera. Bronzfigura, talán fogadalmi §zoborcsoport részlete,
A reneszánsz korban találták és restaurálták (i. e. IV. sz. első fele) (Filenze, Mu§eo Aícheologico)
 Lv. TÁBLA

Klasszikus kori szobrászat; kó §zarkofágfedél fiatal páI dombormúYével, dél-itáIiai

górög stílushatás alatt (i. e. Iv. sz. második negyede) (Bo§ton, Mu§eum of Fine Art§:
vutciból)
 LvI. TÁBLA

Klasszikus és helléni§ztiku§ kori templomok agyag szobordiszítése: szárnyas lovak a talquiniai ,,I§-
Iályné oItára" templomának homlokzatáIól (i. e. IV-III. §z.) (Tarquinia, Museo Nazionale)
 LvII. TÁBLA

Klasszikus és hellénisztikus kori templomok aeyag §zobordi§Zité§e: fiatal isten alakja Falerii §ca§atói
templomából (i. e. III-II. sz.) (Róma, Museo Nazionale di villa Giulia)
LVIII. lÁBLA
1. kép. Klasszikus és hellénisztikus
a., kori templomok agyag szobordíszí_
tése; szakállas, kopasz íérfifej,az
orvietói Belvedere{emplomból (i. e.
IV-íI. sz.) (Orvieto, Museo
d9ll'opera del Duomo)

§r
.,\l}l-:'-,,
l§
,N

2. kép. Hellénisztikus pla§ztika: hamvurna fesülködő nő

terakotta szobra alakjában, itáliai provinciális stílusban
(i. e. II. sz, vége I. sz. eleje) (Arezzo, Museo Alcheologico:
sarteanóból, Chiusi kőrnyékén)
 Ltx. TÁBLA

1. kép. Kora-hellénisztikus kancsók

vörósalakos festéssel, erósen absztra-
hált embelalakkal (i. e. IV. sz. vége)
(Párizs, Louvre)

2-4. kép. Kó§ő-kla§szikus é§ hellénisztikus

etruszk-itáliai kisplasztika: bronz fogadalmi
§zobrok mognyújtott testtel (i. e. Iv-lI. sz.)

2. kép. Ruhátlaq nőalak (volterra,

Museo Guamacci)

3. kép. Áldozó férfr (Róma,

Museo Nazionale di Villa Giulia)

1. kép. Ruh᧠nóalak (PáIiz§, Louvre)

 Lx. TÁBLA

A Capitoliumi Brutus. valószínűleg etruszk portlé az i. e. III. §zázad elejéről (Róma, Palazzo dei
conservatori)
 Lxr. TÁB LA

V9l saties poItréja, a vulcibeli (h9llénisztikus kori) Frangois-síI fe§tett fíízéról(Róma,

a Torlonia c§alád tulajdona)
 í:
.

Aule Meteli portréja: a szónok eln€vezésű bronzszobor (i. e, II-í. sz.) (Firenz9, Museo Arche_
ologico: a Trasimeno-tó mglletti sanguinetóból vagy Perugia környékéról)
 LxlII. TÁBLA
1. kép, Az orvietói cioceflsso del
Tufo necropoli§ egyik síI-utcája: a
temetőt szabályos derékszögű város-
alaprajz szerint épitettékki, az ut
cákban a §írkamrák az egykorú la-
kóházak é§ háztömbök pontos má-
sai (i. e. VI-V, sz.)

2. kép. Hálomszob᧠lakóház ma-

radváDyai Acquarossában (Viterbo
mellett) (i. e. vIL §z. második fele-
vI. sz.)
LxIv. TÁBLA
Etru§zk házformák ábrázolása ur-
nákon és sziklába vágott sírokban

1. kóp. Urna (Berlin, staatliche

Mu§een: chiu§iból)

1, kép. sziklába vágott §írkamía >

lakószobának kiképezve (ágyakkal,
trónszék9kkel a halottak szobTai
számáta, a falakon díszpajzsokkal)
és a belőle nyíló három szoba ajtaja
(i. e. VI. sz. második fele) (A Pajzsok
és Székek Sírja Cerveteriben)

2. kép. Alkóv ággyal és berende- }

zési tárgyakkal: a cerveteri Dombor-
művek Sírja festett stukkó-íeliefjei

2. kép. Az Alkóv-§ír (cerveteri,)

Lxv, TÁBLA
LxvI. TÁBLA
Felszerelési tárgyak és szerszámok: a ceNeteri
Domborművek silja fe§tett stukkó-reliefjei
 LxvI1. TÁBLA
l. kép, Alakos díszíté§űbIonzlámpa
coItonából (cortona, Museo deIl'Acca-
demia Etrusca)

2. kép. Archaiku§ vésett elefántcsont lapocska mitikus

kocsi ábrázolásával: való§zinű!eg ládika díszíté§e (PáIiz§,
Louvre: Tarquiuiából)
 LXVIII. TÁBLA
Bucchero-edények : jellegzetes archaikus kori etruszk
kerámia

1. kép. Plasztikus edény orientalizáló stílu§ban; két lófej-

ben végződő madártestű állaton kocsihajtó (i, e, VII. sz.
második fele) (vatikán, Museo Etrusco Glegoliano:
ceryeteliből)

2, kép. Flmedényt utánzó kancsó préselt dom-

bolműve§ díszítéssel:férfi és nő szörnyállatok
közt; chiu§i múhelyből (i. e. VI. sz. második
fele) (orvieto, Museo dell'opera de1 Duomo)

3. kép. c§észe, oldalán hengerrel rányomott orientalizáló

stílusú állatfríz (i. e. VI. sz. első negyede) (Tarquiniai mú-
helyből) (Budapest, Szépműyészeti Múzeum)
 LxIx. TÁB LA

1. kép. szertaítás,
talán nászjelenet.
Archaikus urna
domborműve
(chiusi, Museo
Civico)

2, kép. Temetés:
á hálott fe]rava-
talozása. Archai-
kus sir-cippus
dombormúve
(München, Muse-
um antiker Klein"
kunst: Chiusiból)
 Lxx. TÁBLA

§§
i..
l.r\\

,,.,

1, kép. Temetési játékot

ábrázolójelenet. Az álatcos szeleplő (Phersu) pórázon tart egy vad kutyát, amely
a bunkóval felfegyverzett, z§ákba kötött fejü ellenfélre támad. A taíquiniai Madárjósok sirja festett
frízénekléjzlete (reprodukciós festmény nyomán)

2. kép. Emelvény sportver§enyeket nézó közönséggel; balra egy atléta. A tarquiniai KétfogatúKocsik
Sírja ki§ frizének részlete (Talquinia, Museo Nazionale; reprodukciÁ§ festmény alapján)

l,

i
l
 !|r(t lI

, !l r j j -,' ._! 1 n L§'l ,::'l .§. t_ ] |

1. kép. Mutatványos-előadás zonésszel és egyensúlyozó táncosn6Yel, egy ornyó alatt ülő hölgy (Yaló§zínú,
leg az elhunyt)jelenlétében. A chiusi Majom-§il fe§tett flízének részlete (reprodukciós festmény alapján)

2. kép. Játékok és atlétikai velsenyek pódiumon ülő velsenybíró§ággal: késő-archaikus síí-cippu§ dom-
borműve (i. e. 480 k,) (Palermo, Museo Nazionale: Chiusiból)
 LxxI I. TÁBLA

vadászat és halászat jelenetei a tengeren és a §ziltek között; a talquiniai vadászat és Halászat sírja f9§t-
ményei (reprodukciós festmény alapján)
 LXXIIL TÁBLA

1-2. kép, Etruszk ezü§tpénzek (Firenze, Mu§eo Archeologico: Populoniából)

I. kép. Négydrachmás chima9ra-alakkal (i. e. v-Iv. sz.)

2. kép, Kétdfachmás Gorgó-fejjel (i, e. IV. sz.)

3. kép. Eke bronzmodellje; fogadalmi ajándék (i. e. III. §z.) (Firenze, Mu§eo Alcheologico: Talamonéból)
 LXXIV. TÁBLA

Harcosok vonulása, temeté§ és más jelenetek, amelyek képet adnak a pó-sík§ág népeinek életéről és §zo-
kásairól az etruszk uralom idején. A bolognai celto§a bIonzedényének (situla) domborművei (i. e. V.
sz, eleje) (Bologua, Mu§eo civico)
 Lxxv. TÁB LA

Etíu§zk viselet és ékszerek az i. e. Y. századból

1,2. kép. A tarquiniai Triclinium-sir festett frizének alakjai (Tarquinia, Museo Nazionale)
3. kép. Arany nyakék alakos diszű gömbökkel és más ékszerek (vatikán, Museo Etrusco Gregoriano)
 LXXVI. TÁBLA

1. kép. Ábécé-minta, elefántcsont írótáblácska §zélén (i. e. vli. sz,) (Fi.enze, Museo Archeologico:
Marsiliana d'Albegnából)

2. kép. Elefántcsont kockák; egy-egy oldalukon az elsó hat szám betúvel ilt etluszk neve (Páriz§, Bib-
]iothéque Nationale; Tuscaniából)
Egyiptomi múmia és részletek a látekert íráso§ vászonpólyából, etru§zk szeItartá§kön}ry tóredékeiYel
(zágláb, Nemzeti Múzeum)
 LXXVIII. TÁBLA

Ha]otti szertartásszöveget tartalmazó feliratos agyagtégla (Berlin, staatliche Mu§een: capuából)

 LXXIX. TÁBLA

A perugiai cippus [kőoszlop] birtokhatárra vonatkozó és megállapodásokat tartalmazó felirattal; a fő-

oldal (Perugia, Mu§eo Archeologico)
Lxxx, TABLA

1, kép, Kis uma sírfelirattal (vatikán, Museo

Etrusco Gregoriano: Chiusiból)

2. kép. Attikai c§é§ze talpára vésett etíuszk fogadal-

mifelirat, a Dio§kurosoknak szóló felajánlással (Tar-
quinia, Museo Nazionale)