TDK dolgozat

2021
Gácsi Nóra

gyógypedagógia szakos hallgató

Soproni Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar

Pedagógusi és tanulói attitűd vizsgálata a testvérpárok összehasonlításában

Dr. habil Bodnár Gabriella

egyetemi docens

2
Tartalomjegyzék

I. BEVEZETÉS 4
1. A téma jelentősége és a témaválasztás indoklása 4
2. A kutatás célja, a hipotézisek bemutatása 5

II. SZAKIRODALOM ÁTTEKINTÉSE 6

1. Válaszkeresés a magyar és külföldi szakirodalmakban 6

III. A KUTATÁS BEMUTATÁSA 11

1. A pedagógusi kérdőív ismertetése és kiértékelése 11

2. A testvér-kérdőív ismertetése és kiértékelése 19

3. Összegzés, a hipotézisek igazolása 26

IV. ZÁRÓ GONDOLATOK 29

V. IRODALOMJEGYZÉK 30

VI. MELLÉKLETEK 32

3
 I. Bevezetés
1. A téma jelentősége és a témaválasztás indoklása

Napjainkban egyre többször hallani arról a problémáról, miszerint néhány pedagógus az

általa tanított testvéreket érezhetően összehasonlítja egymással, ezzel pedagógiai hibát
követve el.

E dolgozat szerzőjének szintén hasonló élményben volt része. Ugyanabban az általános-,

és középiskolában tanultam, mint a négy évvel idősebb nővérem. Az általános iskolában ez a
pedagógusi attitűd nem volt olyan feltűnő, avagy nem figyeltem rá eléggé. Azonban a
gimnáziumban szembesülnöm kellett a felvetett problémával. Ugyanakkor ez az
összehasonlító attitűd nem volt általában jellemző, csupán egy pedagógusnál éreztem. Azóta,
hogy végeztem a gimnáziumban, sokat gondolkodtam ezen: miért van ekkora különbség a
hozzáállás terén (nem beleszámolva a személyiséget)? Vajon a több éves tapasztalat az oka?
A vallás? Vagy a testvérével/ testvéreivel őt is összehasonlították korábban, ezért akarva-
akaratlan ő is elköveti ezt a hibát? Ezek az okok persze logikusan hangzottak, mégis úgy
éreztem, egyik sem teljesen igaz: avagy együttesen eredményezik ezt a fajta pedagógusi
attitűdöt, vagy valami teljesen másról van szó, amiről nem tudok, vagy elsiklott felette a
figyelmem.

Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem. A kutatás során kérdeztem pedagógusokat,

valamint testvérpárokat is, kitérve a következőkre: családon belüli összehasonlítás, a testvérek
későbbi viszonyulása egymáshoz, esetleges összehasonlítás a munkahelyen.

4
 2. A kutatás célja, a hipotézisek bemutatása

Kutatásom 2020 decemberében kezdődött és 2021 februárjában ért véget.

Célja feltárni, mennyire gyakori, hogy egy pedagógus egy testvérpár két tagját hasonlítja
össze, valamint mi lehet ennek az oka. A következőkben ismertetem a témával kapcsolatos
hipotéziseimet.

H1: Feltételezem, hogy amennyiben egy adott pedagógus, egy testvérpár két tagját
összehasonlítja, akkor vele nagy valószínűséggel ugyanez megtörtént; iskolában, a családban,
vagy munkahelyen, esetleg ezek közül több szociális közegben.

H2: Úgy gondolom, ez a probléma összefüggésben van azzal, hogy a pedagógus

milyen iskolában (pl. Waldorf) van. Mivel a Waldorf iskolák máshogy működnek, mint egy
többségi vagy integráló iskola –tekintve pl. az SNI-s tanulók inklúzióját-, így a gyermekek
személyiségbeli különbségei és egyéni sajátosságai egyértelművé válnak. Éppen ezért a
pedagógus „nem teheti meg”, hogy a gyerekeket ugyanúgy kezelje, hisz pl. egy mozgássérült
diáktól nem várhatja ugyanazt el, mint ép testvérétől.

H3: A probléma gyökerét feltételezhetően a családban találjuk, mivel ez az első

szocializációs közeg, ezáltal alakul a személyiség.

H4: Feltételezhető ugyanakkor, hogy amennyiben az összehasonlítás már a családban

megtörténik, akkor az a testvérpár egymáshoz való viszonyulásán is megmutatkozik. Az a
testvérpár, akinél a családban az összehasonlítás jelen van, negatív élményeik miatt traumát
élhetnek meg, mely későbbi életszakaszaikban is elkísérhetik őket.

H5: Végezetül úgy gondolom, hogy a testvérrel való összehasonlítás hosszú távon
komoly kapcsolati problémaként jelenhet meg a testvérpárnál. Ha ezt vagy a pedagógus,
szülő, vagy akár pszichológus nem ismeri fel, és a gyerekek nem akarnak beszélni a
testvérükkel kapcsolatos problémáikról, vagy a pedagógus általi összehasonlításról, akkor a
testvérek rossz kapcsolata valószínűleg elmélyül.

5
 II. Szakirodalom ismertetése
Válaszkeresés a magyar és külföldi szakirodalmakban

A következőkben a magyar és külföldi szakirodalmak segítségével szeretnék néhány

gondolatot megosztani. Az elemzésbe olyan írásokat, cikkeket is bevettem, melyek az író saját
élményén alapulnak, éppen azért, mert azok személyesebbek, valamint ezáltal komplexebb
képet kaphatunk a témával kapcsolatban.

A szakirodalmakat olvasva sokszor utalást találhatunk arra, hogy amennyiben a családban,

a testvérek között folyamatosan visszatérő konfliktus van, annak gyökere a családban
keresendő. Ahhoz, hogy ezt megértsük, részben a család funkciói adhatnak segítséget. A
család együtt élő csoport, melynek tagjait házassági vagy leszármazási, (esetleg
örökbefogadási) kapcsolat köti össze. Barnes (1991) –Busi Etelka (2004) idézi1- szerint a
család hagyományos értelemben egy olyan elsődleges csoport, amelybe az egyének
beleszületnek, s amely intim kapcsolataival hozzájárul fizikai és lelki védelmükhöz. Caplan
(1976)2 –idézi Busi Etelka- szerint a család ugyanakkor szerepet vállal az egyén
önértékelésében, személyiségfejlődésében is, énképe itt alakul ki.

Baily munkásságából emel ki családra vonatkozó részeket Radványi Katalin (2013) 4,

miszerint a gyermek és a család kapcsolata rendkívül szorosnak tekinthető. Ennek oka, hogy a
gyermekre irányuló bármiféle külső hatás majdhogynem a családra is hat, és ez fordítva is
igaz. A családnak 5 funkciója van: teremtés, fogyasztás, reprodukció, gyermekek
szocializációja, és a felnőttek pszichés védelme (Czibere, 2006; Andorka et al., 2006) 5,6.
Annak a problémája, hogy a pedagógus miért is hasonlítja össze a testvéreket –legyen az
tudatos vagy nem-, rengeteg oldalról megközelíthető: gondolhatunk először is arra, hogy
ennek a bizonyos pedagógusnak van-e, vannak-e testvérei, és/ vagy összehasonlították-e őt is
vele/velük? Kereshetjük a megoldást az adott egyén személyiségében, vallásában,
tapasztalataiban, de a családjában is. Az, hogy tulajdonképpen hol is gyökerezik a probléma,
elég összetett, viszont a szakirodalmak többsége a család felé terelte a figyelmem, ahogy azt
említettem is. Ranschburg Jenő megemlíti 7, hogy a konfliktus a testvérek kapcsolatában
található. Az első, legidősebb gyermek egy rövid ideig egyke, és ezt a helyzetet sajnos nem
minden gyermek éli meg jól. Kialakul nála –ahogy Ranschburg Jenő hívja- egyfajta
„elsőszülött szindróma”, aminek következtében szorongóbbá, teljesítmény orientáltabbá,
esetleg agresszívabbá válnak testvéreiknél. Érdekes továbbá, hogy testvérféltékenység két

6
gyermek esetében szinte minden esetben fennáll, azonban több gyermek esetében ez nem
ilyen valószínű. Az, hogy miért is alakul ki a fent említett féltékenység, Ranschburg Jenő a
szülő viselkedésében látja gyökereit egyenlően próbálja szeretni a gyerekeket, de éppen ebből
kifolyólag veszik észre a testvérek, hogy „a másik is fontos” (Révai, 2013) 7. A konfliktus a
gyerekek között megfelelő szülői magatartás mellett enyhül, vagy megszűnik végleg, azonban
több helyen is olvashatjuk, hogy sokat ronthat a helyzeten, amennyiben a szülő túlságosan
beleszól a testvérek vitájába, ő akarja megoldani (Révai, 2013), vagy olyan érzéseket kelt a
gyerekekben, hogyha féltékenyek, vagy haragszanak testvérükre, akkor már nem szerethetők
(Feuer, 1996)7. Ha a testvérek nézeteltéréseit a szülő az utóbbi eset alapján kezeli, akkor az
ellenszenv „fű alatt” ugyan, de megmarad, és erősödik. Mindenesetre az egyik kiindulópontja
a problémának nagy valószínűséggel a családban, a szülői nevelésben, és végső soron a
testvér-rivalizálásban keresendő.

A másik kiindulópont a pedagógus. Ki számít jó pedagógusnak? Suplicz Sándor (2012) 8

szerint „pszichésen egészséges, jó realitás érzékű, érett személyiség (…)” 9. Más
meghatározások szerint a szakmai hozzáértést, együttérzést, humorérzéket, és őszinte
érdeklődést lehet megemlíteni, mint a „jó pedagógus” személyiségvonásait (Szebeni, 2010) 10.
Ez utóbbi kutatás G. Donáth Blanka nevéhez kötődik aki diákokat kérdezett a témában.
Érdekes, ugyanakkor megdöbbentő, amit Donáth (1977)11 ír ezzel kapcsolatban; miszerint a
köztudatban továbbra is él az a nézet, mely az általános iskola alsó tagozatában a
pedagógusoknak bizonyos személyiségjegyekkel rendelkezniük kell, míg ezt már felső
tagozatban, gimnáziumban és egyetemen nem várják el. Itt már az intézmény vezetősége nem
azt nézi, milyen személyiségekkel rendelkezik az adott pedagógus, hanem a szakképesítés a
legfőbb szempont. Szintén Szebeni ír ugyanabban az értekezésében Tóth László
értelmezéséről (Tóth, 2000)12, miszerint a tanárszerep, a pedagógus személyisége régebben
sokkal fontosabb volt, mint ma. A századforduló elején a „jó pedagógus” egyenértékű volt a
„jó emberrel”, azaz: becsületes, kitartó, tekintélytisztelő, fegyelmezett. Azonban, ezek a
tulajdonságok inkább a „tökéletes pedagógust” feltételezik.

Mit vár el a mai társadalom a pedagógustól? Ha röviden akarunk fogalmazni, azt, hogy legyen
határozott, értsen a szakmájához, szeresse a gyerekeket, legyen toleráns, igazságos, a
munkáját végezze pontosan. Amit viszont sok esetben megfigyelhetünk, hogy az ismeretek
közlésén túl a sikeres életre való felkészítés is elvárás (Szabó, 1997; Farkas – Klein 1989) 13,14,
ez utóbbiról Füzi Beatrix disszertációjában (Füzi, 2012)15 olvashatunk. Ma a pedagógusokra
hatalmas felelősség hárul ezáltal. Azt is fontos tudnunk, hogy a legtöbb pedagógus manapság

7
nem éri be az „elég jóval”, és mivel a tanulók nem minden esetben tudnak az elvárásoknak
megfelelően teljesíteni, így ez szintén hozzájárul mindkét fél frusztrációjához (Mason,
2002)16. Az, hogy részben emiatt kezdik összehasonlítani a tanított testvéreket, lehetséges,
ugyanakkor nem tartom fő oknak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem minden pedagógus
tesz ilyesmit. Tehát a kérdés: miért hasonlít össze az egyik pedagógus, míg a másik nem? A
másik fő hipotézisem szerint a kulcs nyitja elsősorban az adott pedagógus múltjában
keresendő: neki van-e testvére (ha igen, mennyi), valamint őt összehasonlították-e a
testvérével (vagy fordítva)?

A témával kapcsolatban jelentős számú cikket találhatunk, melyek ugyan nem feltétlenül
tudományosak, viszont saját élményt írnak le, ezek közül is válogattam néhányat. Varda
Meyers Epstein (2017) a Huffpost című folyóiratban publikált cikke 17 a témát szülői
szemszögből vetíti elénk. Leír olyan kételyeket is, melyek az olvasóban is
megfogalmazódhattak. Ilyen pl. a kérdés: hogy lehet az, hogy ez a probléma gyakorinak
mondható a világ bármely területén, mégis alig van róla szakirodalom? A szülőknek szóló
számtalan könyvben szó esik arról, hogy a testvéreket ne hasonlítsák össze. Akkor hogy lehet
az, hogy a pedagógusok erről „nem tudnak”? Epstein azt írja: „Mi történik akkor, amikor a
tanárok összehasonlítják a tanulókat az osztályban? Ez nem olyasmi, amit otthon megtennél.
Legalábbis hangosan.” Ebben utalást találunk arra, hogy a szülők Epstein véleménye szerint-
önkéntelenül is összehasonlítják saját gyerekeiket; még ha ezt nem is mondják ki hangosan.
Viszont számtalan irodalom áll rendelkezésünkre arról, hogy a gyermek milyen fogékony –
leginkább kiskorában- szülei lelki állapotára, megérzi, ha baj van (Vajda –Kósa, 2005; Gáti,
1982)18. Tehát ez alapján feltételezhető, hogy a gyermek akkor is érzi ezt az összehasonlítást,
ha az nincs szavakkal alátámasztva. A továbbiakban olvashatjuk, hogy mivel meglepően
kevés irodalom áll rendelkezésre a témával kapcsolatban, Epstein megkérdezett néhány
embert, akiknek a gyermekei vagy ők maguk hasonló helyzetben voltak. Az egyik szülő
elmondta, hogy a két gyermeke azonos osztályba járt, azonban amíg egyikük kiváló volt
minden tantárgyból, addig a fiatalabbnak tanulási nehézséggel küzdött, épp ezért 2 jegy
különbség volt a testvérek között. Mikor a fiatalabb testvér egyik alkalommal rossz jegyet
kapott matematikából, a már évtizedek óta ott dolgozó matematika tanárnő megjegyezte, hogy
„igazán lehetne olyan, mint a testvére”, „aki mindig 100%-os dolgozatokat ír”. A tanárnőre
panaszt tettek a szülők, mivel nem ez volt az első eset, és két év múlva eltanácsolták az
iskolából. A fentihez nagyon hasonló estekről olvashatunk a továbbiakban. Ariella Kraus
(2018)19 cikkében olvashatjuk, hogy sokszor a fiatalabb testvérnek esélye sincs arra, hogy a

8
pedagógus másképp lássa őt, mint idősebb testvérét, mivel bizonyos elvárások már
megszülettek vele kapcsolatban. Ezek az elvárások nem minden esetben tudatosak, viszont a
fiatalabb testvér számára egyértelművé válnak egy idő után, és rendkívül nagy frusztrációt tud
okozni a gyermeknek, hogy a pedagógus pontosan azt várja tőle, amit a testvérétől. Ennek az
összehasonlításnak sokszor komoly következményei lehetnek a személyiségre és a testvérek
kapcsolatára nézve a későbbiek során. Dr. Justin Coulson (Thuy Yau, 2014) 20 szerint ezáltal a
gyerekek mindig úgy fogják érezni, hogy teljesen mindegy, mennyire igyekeznek, nem elég,
mivel mindig lesz valaki, aki jobb náluk. A cikk szerint már eleve úgy jönnek az iskolába
ezek a gyerekek, hogy otthon a szüleik is összehasonlítják őket, és sokkal helyesebb lenne a
testvérek egyéni vonásait kiemelni, mint ugyanolyan elvárásokat támasztani egyikük, vagy
másikuk felé. A Mindennapi Pszichológia egyik 2016-os cikkében 21 Kozékiné Dr. Hammer
Zsuzsanna a testvérféltékenységről ír, s hasonló álláspontot képvisel, mint Ranschburg: a
szülő is felerősítő tényező lehet a testvérkonfliktus kialakulásának.

Ahogy egyre több és több cikket olvasunk, személyes élményről hallunk, annál összetettebbé
válik a probléma. Számos oka lehet az effajta attitűd kialakulásának, viszont nagyon nehéz
megmondani, mi is lehetne a megoldás. Ariella Kraus a fent említett cikkben leírja, hogy az
egyéni sajátosságokra hívjuk fel a figyelmet, és ne a hasonlóságot lássuk, azonban ez csupán a
második lépés a folyamatban. Az első lépés az lenne, hogy valahogy észrevegyék a
pedagógusok is –mert valószínűsíthető, hogy ez a negatív attitűd nem tudatos-, hogy
egymáshoz hasonlítják a testvéreket. Epstein cikkében volt még egy hasonló példa, ami az
első történetnél is megdöbbentőbb volt. Itt az egyik testvér jól nevelt, a másik csendes,
ugyanakkor amint bekerült az iskolába, a magatartásában gondok jelentkeztek. Az egyik
tanárnő mindig az idősebb testvérhez hasonlította a fiatalabbikat, és a folyamat addig ment,
míg el a pedagógus meg nem kérdezte a kisfiútól, hogy: „Hát nem akarsz olyan lenni, mint a
testvéred?” Végül az anyuka szembesítette a tanárnőt pedagógiai hibájával, mondván: „Már
van egy Steve-em. Miért akarnék kettőt?”

Végezetül szeretném kiemelni Marina S. Egorova és Olga S. Alekseeva –tól, akik a

testvérekkel kapcsolatos megkülönböztető szülői bánásmód, és a testvérek intelligenciában
mutatott különbségeivel kapcsolatban írtak egy cikket (M. S. Egorova, O. S. Alekseeva,
2020)22. A szerzők írásuk során azt vizsgálták, hogy adott testvérek közötti IQ különbségnek
köze lehet-e a szülő-gyermek viszonynak. A minta 291 kétgyermekes családot tartalmazott,
ahol az apák 35 és 61 év közöttiek, az anyák 33 és 54 év közöttiek voltak. A testvérek közötti
korkülönbség nem volt több 6 évnél, valamint az idősebb testvér 11-23 év közötti, a fiatalabb

9
testvér 7-18 év közötti volt. A kérdéssor, amit a szülőknek ki kellett tölteni, egy 60 kérdésből
álló kérdőív volt, és a szülő-gyermek viszonyt vizsgálta. A testvérek intelligenciáját 83
családban értékelték a Wechsler-tesztek normalizált pontszámával. A szülő-gyermek
kapcsolatok általános tényezőjét (general factor of parent-child relations (GFR)) az
elégedettséggel összefüggő szülő-gyermek kapcsolati tényezők határozzák meg -
elégedetlenség a kapcsolattal, elfogadás - a gyermek elutasítása, valamint az érzelmi közelség
és bizalom mértéke. A pozitív GFR-pontszám azt jelenti, hogy a szülők általában elégedettek
a gyermekükkel való kapcsolatukkal, és kiegyensúlyozottnak és konfliktusmentesen tartják
azt. Fontos még megemlíteni, hogy az apák, és kisebb mértékben az anyák által alkalmazott
eltérő bánásmód kis szignifikáns összefüggést tár fel a testvérek közötti IQ-különbségekkel. A
kapott értékek alapján elmondhatjuk, hogy a GFR-t a szülő-gyermek kapcsolatok azon
tényezői határozzák meg, amelyek foglalkoznak az elégedettséggel - a kapcsolattal való
elégedetlenséggel, az elfogadással - a gyermek elutasításával, valamint az érzelmi közelség és
bizalom mértékével. A pozitív GFR-érték azt jelenti, hogy a szülők általában elégedettek
gyermekükkel fennálló kapcsolatukkal, és kiegyensúlyozottnak és konfliktusmentesen
tekintenek rá. A GFR gyakorlatilag nem mutat összefüggést az idősebb és fiatalabb testvérek
intelligenciájának mértékével; azonban az idősebb és a fiatalabb gyermek közötti
intelligencia-különbségek korrelálnak az apa eltérő bánásmódjával, és néha az anya
bánásmódjával is.

Összegezve érdekes, ugyanakkor rendkívül összetett jelenségről beszélünk, ami

manapság világszerte elterjedt, azonban valamiért mégsem beszélünk róla. Talán azért, mert
azt gondoljuk, ez csak egy átmeneti időszak, amit a gyerek „túlél”? Vagy kényelmetlenséget
okoz akár megemlíteni is? Esetleg a környezetünk reakciójától félünk? Talán mindegyik ok
közrejátszik a döntésben egy kicsit. Mindenesetre fontos, hogy beszéljünk róla, különben
rendkívül nagy károk keletkezhetnek mind a gyermekek személyiségében, mind a
kapcsolatukban egymással.

10
 III. A kutatás bemutatása
1. A pedagógusi kérdőív ismertetése és kiértékelése

Az előzőekben felvázolt kérdés megválaszolására -azaz egy adott pedagógus az általa

tanított testvérpárt összehasonlítja-e, és ha igen, mennyire-, saját kérdőíveket készítettem,
melyet én állítottam össze, és szövegelemzéssel értékeltem; egyet pedagógusoknak –amiről a
következőkben beszélni fogok-, valamint egyet testvéreknek, hogy az adott témát mindkét
szemszögből megvizsgáljuk.

A kérdőívről, melyet ezúton prezentálni fogok, a következőket kell megjegyezni: a

kérdőíveket az internet segítségével tettem közzé. A kitöltéshez nem kellett nevet, intézményt
vagy bármely adatot megadni, amellyel egyértelműen azonosítani lehet a kitöltőt. Az általános
adatok között szerepelt a kor, végzettség, valamint lakhatás –a testvér-kérdőívre ez a rész
ugyanúgy vonatkozik. A kérdőívet elsősorban pedagógusoknak szántam –az óvodában
dolgozóktól az egyetemen dolgozókig-, azonban volt, hogy nem tanárszakmában dolgozó
válaszolta meg a kérdéseket.

A kérdőívet 86-an töltötték ki (82 nő és 4 férfi), akik 22 és 61 év közöttiek voltak.

Összesen a 22-30 éves kategóriában 20-an, a 31-40 éves kategóriában 24-en, a 41-50 éves
kategóriában 23-an, az 51-60 éves kategóriában 15-en, valamint a 61 év, és afeletti
kategóriában négyen válaszolták meg a kérdéseket. Az ezekre kapott válaszok közül kettő db
nem volt értelmezhető.

11
 Korosztályi eloszlás
30

25 24
21
20 19

15
15

10

5 3
2
1 1
0 0
0
22-30 éves kor 31-40 éves kor 41-50 éves kor 51-60 éves kor 61 év feletti

Nő Férfi

A kitöltők korosztályi eloszlása

Az első kettő kérdést összevontam, melyek a kitöltők nemére valamint életkorára

vonatkoztak. Leginkább 31 és 40 év közötti, valamint 41 és 50 év közötti pedagógusok
válaszoltak a feltett kérdésekre, összesen 82 nő és 4 férfi.

A harmadik kérdés alapján megtudjuk, hogy a kitöltők leginkább kis- és nagyvárosokban

laknak (29%), ami után közvetlenül szerepel Budapest (21%), falu (14%), majd Pest megye
(7%), valamint minden kitöltő valamilyen felsőfokú végzettséggel rendelkezik.

A negyedik kérdés a foglalkozásra kérdez rá. Foglalkozás szempontjából az adatok

jelentősebb megoszlást mutatnak: a kitöltők közül legtöbben gyógypedagógiai tevékenységet
folytatnak (33%), középiskolában tanítanak (középiskolai tanár 25,6%, középiskolai
osztályfőnökök 15,2%) –tudjuk meg az ötödik kérdésből.

12
 Foglalkozás

11.6
2.4
25.6
1.2 2.4

15.2
33

3.4
2.3
1.2

középiskolai tanár középiskolai osztályfőnök fejlesztő pedagógus waldorf iskolai tanár

felekezeti iskolai tanár gyógypedagógus egyetemi oktató általános iskolai tanár
óvodapedagógus egyik sem

A kitöltők csoportba sorolása foglalkozás szerint

A hatodik kérdés alapján elmondható, hogy legnagyobb arányban (55,8%) több mint 12 éve
dolgoznak az adott területen, valamint a hetedik kérdés alapján kiderül, hogy leginkább
ugyanabban az intézményben tanítanak, tanítottak (30,2%), vagy az évek alatt 2-3 iskolában,
EGYMI-ben, pedagógiai szakszervezetben, esetleg Waldorf iskolában helyezkedtek el
(45,3%). A kilencedik kérdésből megtudjuk, hogy a kérdezettek 88,4%-ának 1,2 vagy 3
testvére van, a legjellemzőbb korkülönbség 1-3 év, valamint a 4-6 év (40,8%).

13
 Korkülönbség
2.3 1.2
3.5

32.4

44.4

40.8

Pár perc Pár hónap 1-3 év

4-6 év 6 évnél több Nincs testvérem

A kitöltők és testvérei/ testvéreik közötti korkülönbség

A tízedik kérdés alapján megtudhatjuk, hogy a kitöltők 51,3%-a járt a testvérével/ testvéreivel
azonos általános iskolába, 29,1%-uk azonos általános- és középiskolába.

Ezután következtek azok a pontok, amit TDK-munkámban kutatni szeretnék a felállított

hipotézisek alapján. A 11. kérdés kötődik az előzőhöz: az adott intézményben
összehasonlították-e a kitöltőt a testvérével (akár iskolában, akár munkahelyen). A válaszadók
58,1%-a állítja, hogy ilyen eset többször is előfordult, míg 38,9%-uk nem tapasztalta a fent
leírtakat. Egy válaszadó írta le, hogy esetében az összehasonlítás mértéke minimális volt,
ugyanakkor nem negatív jellegű.

A 12. kérdésre, mely az intézményen belüli valamint intézményen kívüli összehasonlításra

kérdez rá, a következő válaszokat kaptam:

A táblázatból jól látszik, hogy mind az intézményen belül, mind az intézményen kívül a
legtöbb kitöltő tapasztalta, hogy testvéréhez hasonlítják (intézményen belül 27, intézményen
kívül 17). Azt is láthatjuk, hogy a családnak, rokonságnak is –habár nem olyan jelentős-
szerepe van az összehasonlításban (7 kitöltő írt ezzel kapcsolatban rövid élményt).

Amennyiben tapasztalta, hogy testvérével/ testvéreivel

összehasonlítják, ez csak az adott intézményben, vagy
14
 máshol is megtörtént?
Nem hasonlítottak össze a testvéremmel/ 5
testvéreimmel
Munkahelyen hasonlítottak össze minket 3
Adott intézményen kívül is összehasonlítottak 17
minket
Adott intézményben hasonlítottak össze 27
Családon, rokonságon belül fordult elő 7
Nincs testvérem 2
Nem jártunk azonos intézménybe 1

A feltett kérdésre összesen 62 személy válaszolt mivel a válaszadás nem volt kötelező.

A 13. és 14. kérdés arra kérdez rá, hogy a pedagógus volt-e osztályfőnök az utóbbi öt évben,
valamint tanított-e testvéreket. Az első kérdésre –azaz, volt-e a kitöltő osztályfőnök az utóbbi
5 évben-, a következő válaszokat kaptam: 47% volt, míg 39% nem volt osztályfőnök a
megadott intervallumban, 8% 5 évnél korábban volt osztályfőnök, és 6% pályakezdőként
tüntette fel magát. A második kérdés során kiderült, hogy a kitöltők 75%-a többször is tanított
testvérpárt, 22% jelezte, hogy előfordult a fenti eset, azonban 1 vagy 2 alkalommal. 6% még
egyszer sem tanított testvéreket.

A 15. kérdéssel kapcsolatban, miszerint, adódott-e probléma a testvérek tanítása során, a

válaszok megoszlottak:

Adódott-e probléma a testvérek tanítása alatt? Mi volt az?

PROBLÉMA HÁNYAN JELEZTÉK
Magatartásprobléma (hangoskodás, 12
rendetlenkedés)
Versengés, rivalizálás 9
Tanulási zavarból (SNI) adódó probléma 8
Szorongás az óra ideje alatt 1
Az egyik testvér túlzott dominanciája 1
Családi körülmények, szociális helyzet 1
Különbözőek természetükből adódóan, ami nem 1
nevezhető problémának
Nem tanított testvéreket/ nem fordult elő 1
semmiféle probléma

15
Itt ki kell emelnem, hogy a kérdés a testvérek közötti konfliktusokra vonatkozott, ez alapján is
kaptam válaszokat. Itt -hasonlóan az előző táblázatban tárgyalt kérdéshez-, a válaszadás nem
volt kötelezően megjelölve.

Ahogy az a táblázat alapján is látszik, hogy a legtöbbet jelzett probléma (amit 12 kitöltő írt
le), leginkább magatartásbeli probléma: hangoskodás, szóváltás, rendetlenkedés volt, második
helyen a versengés és rivalizálás, és harmadik helyen az SNI (sajátos nevelési igény) szerepel.
(Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezek az értékek –természetesen- a problémás esetekre
vonatkoznak, tekintettel arra, hogy a kitöltők közel 35%-a jelezte, hogy nem tapasztalt
komolyabb eseteket eddig, míg 39% arról írt, hogy csak ritkán fordul elő hangoskodás vagy
egyéb probléma osztályon belül.)

A 16. kérdés a testvérpár pályaválasztását taglalta. A testvérek többsége (62,8%-a) más

irányba orientálódott, mint a testvérpár másik tagja. Fontos kiemelni, hogy a kitöltők között
óvodapedagógusok is szerepeltek, tehát az ő esetükben az óvodás testvérekre gondolva jogos,
ha még nem tudnak erre a kérdésre válaszolni, hisz a gyerekek még nem érték el azt a kort,
ahol pályaorientációról komolyabban lehet beszélni (12% szerint még nem lehet biztosat
mondani a testvérek pályaorientációjával kapcsolatban).

A testvérek, akiket tanított, hasonló pályára készülnek/

készültek?
6 8.2
7.2

12

62.8

Igen Nem Ugyanazt választották

Még nem tudni Nem tanítok testvéreket Mindkettőre volt példa

Azonos és eltérő pályaválasztás

16
A 17. kérdésre, miszerint az egyik testvér nehezebben kezelhető volt-e, a kitöltők 43%-a
gondolta, hogy a fenti eset előfordult, ugyanakkor ritkán, 26,8% többször találkozott ilyen
esettel, mint egy vagy két alkalom, valamint 14% írta, hogy egyáltalán nem találkoztak még
ilyen esettel. A többi válasz (mindketten ilyenek voltak, nem tanítok testvéreket, és nem
emlékszem) sorrendben 5,8; 6 és 2,4%-ban fordult elő.

A 18. kérdés a gyermekek esetleges kórképeivel, és az ehhez kapcsolódó viselkedéshez

kapcsolódik. Azoknál a gyermekeknél, akiket a kitöltők az előzőekben „problémásnak”
gondoltak, diagnosztizálhatóak különböző kórképekkel (pl.: ADHD, SNI, BTMN, stb…),
azonban itt szintén fontos megemlíteni, hogy ez az eredmény szinte várható volt, ugyanis a
kitöltők többsége a gyógypedagógia valamely területén dolgozik. Ezek alapján a leggyakoribb
kórkép SNI, majd a BTMN. Itt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a válaszadás nem volt
kötelező jellegű.

Ez(ek) a problémák a gyerek(ek) esetleges kórképéből

adódtak? (pl. SNI, figyelemzavar, hiperaktivitás, ADHD,
BTMN, stb.)?
Igen 10
Nem 21
Hiperaktivitás 1
SNI 10
Autizmus 1
Nem tudom 5
BTMN 3
Nem tanítok testvéreket 2

A 19. kérdés szerint a legtöbb kitöltő a testvérpárral való kapcsolatát nagyon jónak (42%),
vagy jónak (38%) érezte, azonban 1% épp ellenkezőleg, nagyon rossznak éli meg ezt a
kapcsolatot.

A 20. és 21. kérdés összetartozott: az elsőben a kitöltőnek arra kellett válaszolnia, kivételezik-
e inkább a testvérpár egyik tagjával, míg a második kérdés arra vonatkozott, szigorúbban
bánik-e az egyik testvérrel. Az első kérdés esetében a kitöltők 54%-a reálisnak érezte
hozzáállását, 41% úgy érezte, a testvérpár mindkét tagjával ugyanúgy bánik. Az utóbbi
kérdésre a következő eredményeket kaptam: a legtöbb kitöltő (58,2%) úgy gondolja, reális a
hozzáállása a testvérpárhoz, se nem kivételezik, se nem szigorú. 37,2% szerint hasonlóan

17
bánnak mindkét testvérrel, és 2,4% nem tanít testvérpárt. 1,2% válaszolta, hogy a fiatalabb
testvérrel szigorúbb.

Összegezve a kérdőívre 86 kitöltő, köztük 82 nő és 4 férfi, 22 és 61 év közöttiek adtak

választ. Leginkább a pedagógia, gyógypedagógia területén dolgozók sorolhatók a kitöltők
közé: 33% gyógypedagógus, 25% középiskolai tanár, 15% középiskolai osztályfőnökök.
Közülük csak kevesen nem tanítottak testvéreket (a kitöltők 6%-a), ellenben volt, aki többször
is (75%). Azt is láthattuk, hogy –valószínűleg a gyógypedagógusi szakmabeliek többsége
miatt-, hogy a „problémás testvérek’ egyike vagy másik/ többi tagja szakértői véleménnyel
rendelkezett, közülük a leggyakoribb kórkép a sajátos nevelési igény (SNI), valamint a
beilleszkedési-, tanulási és magatartási nehézség (BTMN). A leggyakoribb problémának a
hangoskodást, rendetlenkedést, és a versengést, rivalizálást gondolták a válaszadók.

A következőkben rátérek a testvéreknek szánt kérdőív elemzésére és kiértékelésére.

18
 2. A testvér-kérdőív ismertetése és kiértékelése

A testvéreknek készített kérdőívről nagyjából hasonló mondható el: az ő

szemszögükből nézve egy adott pedagógus összehasonlította-e őket a testvérükkel? Az
általános kérdések után szerepel a család viszonyulása, az összehasonlítás csak adott
intézményben, vagy azon kívül is megtörtént, a történtek miatt máshogy tekint-e a testvérére,
mint azelőtt. A következők során ezekkel a kérdésekkel foglalkozom.

Az első két kérdést szintén összevontam, mely alapján megtudhatjuk, hogy a

kitöltésben 53 nő és 15 férfi vett részt, akik leginkább 11 és 30 éves kor körüliek.

Életkori és nemi eloszlás

40
36
35

30 28

25
20
20
15
15

10 8
5 4 4 5
5 3 3 3
1 0 1
0
11-20 éves 21-30 éves 31-40 éves 41-50 éves 50 felett

Nők Férfiak Összesen

A kitöltők életkori és nemi eloszlása

A harmadik kérdés itt is a lakóhelyre kérdez rá. A kitöltők leginkább kisvárosban (27,9%)
laknak, Budapesten (26,5%), nagyobb városban (23,5%) és falun (20,6%) élnek. A negyedik
kérdés alapján az iskolai végzettségek eloszlása a következő: 14,7% legmagasabb iskolai
végzettsége alapfokú, 42,7%-nak középfokú, 41,2%-nak felsőfokú, valamint 1,2% OKJ-t
végzett el.

19
Az ötödik kérdés a kitöltők foglalkozására vonatkozik. A válaszadók 66,2%-a egyetemista
hallgató, 16,2%-a középiskolás diák, azonban középiskolában dolgozó pedagógus és egyetemi
óraadó is válaszolt a kérdésekre.

A hatodik kérdés már a testvérekre kérdez rá. A pedagógusi kérdőív válaszaihoz hasonlítva
láthatjuk, hogy a kitöltőknek kevesebb testvérük van: leginkább 1, 2 vagy 3 (93,4%), az 5-nél
több kategóriát választók aránya viszont csak 1,5%. A hetedik kérdés válaszai alapján
elmondható, hogy a korkülönbség hasonló arányokat mutat a pedagógusi kérdőív
eredményeihez viszonyítva: a leggyakoribb korkülönbség 1-3 év (53,1%), a 4-6 év kategóriát
22,1%, a 6 évnél több kategóriát 32,6% választotta, míg 1,5% az aránya azoknak, akiknek
nincs testvérük, avagy pár perc a közöttük lévő korkülönbség.

Korkülönbség
1.5 1.5

32.6

53.1

22.1

Pár perc vagy kevesebb 1-3 év 4-6 év

6 évnél több Nincs testvérem

A továbbiakban a pedagógusi kérdőívben szereplőkhöz hasonló kérdéseket olvashatunk,

azonban észrevehetjük, hogy ezen TDK dolgozat központi kérdése –azaz, egy adott
pedagógus összehasonlít-e egy általa tanított testvérpárt, testvéreket- a válaszokból
következtetve a ez a testvérekkel nem történt meg olyan gyakran, mint a megkérdezett
pedagógusokkal. Ennek lehetséges okait a kiértékelés végén bővebben is kifejtem.

A következő kérdések a szülői attitűddel kapcsolatosak: a családon belül előfordul-e

összehasonlítás, hogyan vélekednek erről a kitöltők. A nyolcadik és kilencedik kérdés
összefüggött: az első kérdés arra vonatkozott, a szülők jelezték-e szóban, hogy a testvéreknek
hasonlítaniuk kellene egymásra. A válaszadók 64,7%-a úgy véli, ilyesmi nem fordult elő.

20
14,7% szerint néha előfordult hasonló eset, 7,4% szerint előfordult, de a szavak mögött nem
volt bántó szándék. A „sokszor előfordult” és a „rokonok jegyezték meg” kategóriák
ugyanolyan százalékos kitöltést kaptak (4,4%).

A szülei közül mondták, hogy Önnek olyannak kel-

lene lennie, mint a testvérének?
1.5
2.9
4.4
4.4

7.4

14.7

64.7

Nem, soha Néha Igen, de nem bántó szándékkal

A rokonok jegyezték meg Igen, sokszor előfordult Inkább rácsodálkozás jellege volt
Igen, és bántó szándékkal

A második kérdés a szülők attitűdjére vonatkozik pl. ugyanarra a szakmára akarták

gyermeküket adni, mint amivel gyermek testvére foglalkozik. Ebben az esetben 94,2% jelezte,
hogy ilyesmi soha nem fordult elő, a „néha” kategória 4,4%-ot, míg a „sokszor előfordult”
kategória 1,5%-ot kapott, a többi válasz 0-0 értékeket kapott.

Az előzőekhez kapcsolódva a válaszadóknak a tízedik kérdésre egy saját élményt kellett

leírniuk, amennyiben hasonló eset velük megtörtént. Ezt az alábbi táblázat mutatja:

Kérem, írjon le egy ilyen esetet, amennyiben a fenti kérdésben

megfogalmazotthoz hasonló történés Önnel is előfordult!
Előfordult: 5 Nem fordult elő: 6
Tartsak velük a pályán és ne legyek politikus.
Egyszer a nagynéném miután a testvérem nevén hívott,
megállapította hogy nem baj, én arra is hallgatok.
A bátyám mindig jó tanuló volt. Sokszor hallgattam, hogy én miért
nem vagyok olyan jó. De jellemzően én hasonlítgattam magam a

21
 bátyámhoz
Állandó összehasonlítgatás oda-vissza.
Például a testvérem kivitte a szemetet, ekkor azt mondták hogy
"Bezzeg M. (testvér) mindig kiviszi a szemetet, te is lehetnél
ennyire rendes!"

A feltett kérdésre 11 válasz érkezett be, ahol hatan jelezték, hogy nem éreztek
összehasonlítást a családon belül avagy a rokonság körében, míg öten másképp számoltak be
erről.

A 11. kérdés során a családon- azaz első szocializációs környezeten- kívüli területeket
vizsgáltam, ahol a testvérek összehasonlítása lehetségesnek bizonyult. Legnagyobb hangsúlyt
az iskola kapta, hiszen jóval gyakrabban járnak azonos intézménybe a testvérek, mint
dolgoznak azonos munkahelyen. A válaszok alapján kiderül, hogy a válaszadók 32,4%-a járt
azonos iskolába, mint a testvére, 27,5% állítja, hogy mind közép-és általános iskolába együtt
jártak testvérükkel/ testvéreikkel, 20,6% esetében csupán az általános iskola volt azonos. A
megkérdezettek közül továbbá 4,4% ugyanarra az egyetemre jár, míg 7,4% –az előbb
felsorolt- intézmények egyikébe sem járt közösen testvérével/ testvéreivel. A kérdésre,
miszerint az adott intézménybe, melybe tanultak, esetleg dolgoztak, történt-e bárminemű
összehasonlítás, 55,9% állítja, hogy ilyesmit sohasem érzett, míg 42,7% szerint ez többször is
előfordult.

A 12. kérdés során a kitöltőknek (ezen kérdés esetén 68-ból 22-en válaszoltak, a válaszadás
nem volt kötelező) egy ezzel kapcsolatos élményt kellett leírniuk, amely iskolában,
esetlegesen munkahelyen történt. A kapott válaszokat mutatja a következő táblázat:

Ha a válasza igen, akkor röviden írjon le egy ezzel kapcsolatos

élményt!
Egy pár tanár kifejezte, hogy meglepődött, hogy én jobb tanuló vagyok a testvéremnél
Szavakkal nem is, de éreztem az összehasonlítást. A testvérem kitűnő tanuló volt, nagyon
jól érettségizett, és úgy éreztem tőlem is ezt várták - én nagyjából az ellentéte voltam.
Pl. mivel én jó voltam matekból, tőle is ezt várták, vagy hozzám hasonlították
Inkább ismerősök osztálytársak hasonlítottak össze külsőleg, tanárok néha tanulmányi
téren.
A tanár számonkérte a testvéremet, hogy miért rosszabb történelemből mint én (holott csak
egy jeggyel voltam jobb kb)
Mindketten kitűnő tanulók voltunk, de a testvérem ezt végtelen szorgalmának, én pedig a jó
memóriámnak köszönhettem.
sokkal könnyebben értettem meg, és oldottam meg egy új feladatot
Személy szerint én színjátszós voltam gimnázium alatt és a drámatanárom a húgom
szereplésének is örült volna.
A testvérem teljesen más pályára készült, mint én. Tetszett az ő területe is, de miután
ugyanazt a tanárt kaptam, mint ő, és elkezdődött a hasonlítgatás, elment tőle a kedvem.

22
 A húgomat bántotta a rajz tanára általános iskolában, hogy miért nem rajzol úgy, mint én.
A testvérem verekedős volt inkább, én meg csendes. Sokszor mondták, hogy ő lehetne
szelídebb mint én, én meg magabiztosabb, mint ő.
Pozitiv, a teljesítményem alapján őket is szívesen látják barmikor
Akit a bátyám tanított annak a 90% bántott, hogy én miért nem tudok olyan jó és
szorgalmas tanuló lenni, mint ő.
Viselkedés és tanulmányi eredmények az egyes tárgyakban - értelmetlen és ostoba
hasonlítgatása (pl: A testvérednek ez jól/jobban ment.)
Nem szerettem a fizikát, de a bátyám jó volt benne
A pozitív jellemzők (pl. becsületesség) azonosak, illetve a fizikai hasonlóságot is
megjegyezték az emberek (pl. "úgy nézek ki, mint a bátyád csak lányban")
Több tanár is megkérdezte, hogy én is olyan okos vagyok-e mint a testvérem, illetve az
egyik tanár megjegyezte a feladatok megoldása során, hogy ezt a testvérem meg tudta
oldani én pedig nem.
én jobb tanuló voltam, a testvéremet is szerették volna, ha jobban tanul
Hugomtól kérdezték hogy hogyan lehet rossz tanuló amikor én jó voltam. Ami kamu de jóba
voltam a legtöbb tanárral és ők valamiért így emlékeznek rám.
Német tanár mindig mondta hogy jobb vagyok mint az öcsém
Rosszabb jegyet kapott rajzból, mint amit megérdemelt, mert én jó voltam rajból, tőle is ezt
várták
Az öcsém kicsit figyelemzavaros volt, nem foglalkoztatták annyira az iskolai dolgok.
Mindketten "lusták" voltunk, de én jó kapcsolatot ápoltam a tanárokkal, és elég volt beülnöm
órára, ha odafigyeltem, jó eredményeket szereztem. Az öcsém sem "hülye"! Csak őt más
érdekelte. Többször hoztak fel engem példának, hogy "így kellene" viselkednie.

A 13. kérdés során az érdekelt, hogy amennyiben történt a testvérek között összehasonlítás, az
csak az adott intézményen belül, vagy azon kívül is megtörtént-e. 38,3% nem tapasztalta sem
családban, sem intézményben, 16,2% szerint mind intézményben, mind családban előfordult.
A „csak az intézményen belül történt meg” kategória és „a családban is sokszor tapasztaltam”
kategória azonos százalékos arányt mutatnak, mindkettő 14,7%. 8,8% nem tapasztalt
összehasonlítást intézményen belül, 5,9% szerint ez az adott intézményen kívül is megtörtént,
és végül 1,5% szerint ilyesmi a családban nem fordult elő.

A 14. kérdés arra vonatkozott, hogy a testvéreket tanító pedagógus tett-e megjegyzést arra
vonatkozóan, hogy ők –a testvérek- nem hasonlítanak egymásra. 48,5% szerint ez néha
előfordult, 38,3% szerint soha. 7,4% azt állítja, ez gyakran megtörtént, 5,9% gyakorinak látja
ezen esetek előfordulását. Ezután a pedagógus, testvérek felé tanúsított esetleges elvárásaira
kérdeztem rá a 15. kérdésben: azaz hogy az egyik testvér teljesítménye alapján vannak
elvárásai a másik testvér felé. 55,9% szerint ilyen eset nem fordult elő, 33,8% szerint
előfordult ugyan, de ritkán tapasztalták, és 10,3% állítása szerint gyakran a pedagógus
ugyanazt várta el tőlük, mint testvérüktől. A 16. kérdésre, miszerint mit gondolnak, miért
lehetséges ez, 39 válasz érkezett, többek között a hasonlóság külsőben, avagy a pedagógus
nagyon szerette a testvérpár egyikét, de sokan gondolták, hogy a pedagógust is
összehasonlíthatták korábban a testvérével.
23
A 17. kérdés pályaválasztással kapcsolatos: a kitöltő –amennyiben más pályát választott, mint
testvére-, befolyásolta-e az összehasonlítás. 92,7% állítja, hogy a pedagógus véleménye nem
befolyásolta, 2,9% még nem választott pályát. 1,5% elmondása szerint ez is közrejátszott
választásában, és szintén 1,5% éppen az összehasonlítás miatt választott teljesen eltérő pályát.

A 18. kérdés szintén a pályaválasztással foglalkozik. Azok, akik még nem választottak pályát,
és a pedagógus összehasonlította őket testvérükkel/ testvéreikkel, 57,4% úgy gondolja, a
pedagógus véleménye miatt nem valószínű, hogy saját elképzelésén változtat, 26,5% teljesen
biztos e döntésében. 2,9% gondolja csupán úgy, hogy más pályát választ az összehasonlítás
miatt.

A 19. kérdésre, miszerint ez az összehasonlítás a pedagógus részéről vajon tudatos lehet-e,

megoszlottak a vélemények: 64,9% úgy gondolja, nem, míg 35,3 szerint igen.

A 20. kérdés az esetleges negatív élményekre vonatkozott: amennyiben történt

összehasonlítás, okozott-e maradandó rossz emléket, esetlegesen traumát. 51,5% úgy véli,
semmiféle negatív élménye nincs ezzel kapcsolatban, 36,8% úgy gondolja, nem történt
összehasonlítás. 6% másképp viszonyul testvéréhez/ testvéreihez a pedagógus
összehasonlítása óta, 4,5%-ot elidegenített egymástól az adott szituáció, és 1,5% már nem is
tartja a kapcsolatot testvérével/ testvéreivel.

Összefoglalva tehát a testvérekre vonatkozó kérdőívet 68 válaszadó töltötte ki,

közülük 53 nő és 15 férfi, akik 11 és 30 éves kor körüliek. Összehasonlítva a pedagógusi
kérdőív eredményeivel, meglepő felfedezést tehetünk: a pedagógusok válaszaiból
következtethetünk arra, hogy gyakrabban voltak ők és testvéreik összehasonlítva egymással,
mint a középiskolás vagy egyetemi hallgató- testvérek. Ez az eredmény abból a szempontból
is érdekes lehet, hogy a kutatás során nem erre számítunk: azt gondoljuk, a mai magyar
iskolákban a pedagógus összehasonlítása igen gyakori esemény, valamint épp ezért sokkal
egyértelműbb válaszokat kapunk. Ennek ellenére a pedagógusok többsége arról számolt be,
hogy korábban őket is összehasonlították testvérükkel/ testvéreikkel, azonban a testvérek
kisebb hányada számol be hasonló esetről. Az, hogy ez az eredmény pontosan miért is
születhetett meg, az számos indokkal magyarázható. Először is a mintavétel: a pedagógusok a
kérdőív kitöltése során jóval többen voltak (86-an, inkább a 30-50 közötti korosztályból).
Figyelembe kell vennünk a szociális kívánatosság jelenségét is. A szociális kívánatosság az a
válaszadói tendencia, amely során a válaszadók úgy válaszolnak egy kérdésre, ami
társadalmileg elfogadhatóbb, mint a „valódi” válaszuk. (P.J. Lavrakas, 2008) 23. Arra is

24
számítanunk kell, hogy a testvéreknek szánt kérdőívet leginkább tinédzserek töltötték ki, és az
ő korosztályukban gyakori a hangulatingadozás (Maritz, 2021) 24 épp ezért lehetségesnek
tűnik, hogy épp ezért nem akarják elmondani a problémát senkinek, hisz úgy érezhetik,
úgysem érdekelne senkit, vagy esetleg hogy ez ’úgysem akkora baj’. Nos, tény, a pedagógus
általi összehasonlítás nem olyan mértékű probléma, mint pl. az iskolai bántalmazás, viszont
láthatjuk, hogy –ugyan kis mértékben-, de mégis okozhatja a testvérek elidegenedését
egymástól. További magyarázat lehet a kapott eredményre, hogy a megkérdezett
pedagógusoknak átlagosan jóval több testvérük van a fiatalabb korosztályhoz viszonyítva,
tehát az összehasonlítás esélye –történjen az családban, iskolában vagy munkahelyen-
növekedhet.

Leendő pedagógusként úgy gondolom, a szavaknak erejük van, sokszor talán nagyobb
is, mint a fizikai erőnek. Éppen ezért egy pedagógus nem mondhat akármit, akárhogyan egy
diákjának. Reméljük, a jövőben kevesebbet tapasztaljuk e jelenséget.

25
 3. Összegzés, a hipotézisek vizsgálata

A következők során a kutatás elején felállított hipotéziseimet fogom alaposabban

megvizsgálni, valamint ellenőrizni, mennyire voltak e feltevéseim helyesek avagy
helytelenek. A kutatás megkezdése során a következő hipotéziseket állítottam fel. Ezek a
következők voltak:

Az első hipotézisemet (H1) -melyben feltételeztem hogy a pedagógusnak, aki összehasonlítja

a testvéreket, ugyanígy összehasonlították testvérével/ testvéreivel a múltban- az eredmények
nem tudták egyértelműen igazolni vagy cáfolni. A pedagógusi kérdőívben jóval gyakrabban
előfordult a pedagógusi összehasonlítás megemlítése, azonban a kitöltő pedagógus attitűdje a
diákjai felé nem biztos, hogy ténylegesen kiderült. (Gondoljunk pl. a szociális kívánatosság
jelenségére.)

A második hipotézis (H2) az alternatív iskolákban dolgozó pedagógusok attitűdjéről szólt. A

hipotézis helyességének megválaszolásához a kérdőív egyéni válaszaihoz kell fordulnunk.
Három Waldorf iskolai tanár, valamint kettő felekezeti iskolában tanító pedagógus válaszolt a
feltett kérdésekre. A Waldorf iskola pedagógusainak életkora 30 és 44 közé tehető,
mindhármuk neme nő, van legalább egy testvérük, és már több éve dolgoznak a szakmában.
Mindegyikük több tárgyat is tanít, és meglátásuk szerint hasonlóan bánnak az általuk tanított
testvérekkel. Egy, a testvérekkel való kapcsolatukat vizsgáló 0-5-ig terjedő skálán ketten a 4-
est jelölték be, azonban egyikük a 3-ast. Az ő elmondása szerint ezekkel a gyerekekkel
mindig is probléma volt, viszont törekszik a hasonló bánásmódra. A felekezeti iskolából
mindkét pedagógus neme nő, mindketten fejlesztő pedagógusok, 37 és 62 évesek.
Mindkettőjüknek szintén van testvérük. A fiatalabb pedagógus több tárgyat is tanít, valamint
saját meglátása szerint hasonlóan bánik a tanított testvérekkel. Az idősebb pedagógus magyar
irodalmat, valamint éneket tanít, és úgy érzi, előfordult, hogy az egyik testvért jobban
szerette, viszont törekszik az igazságosságra. Összegzésként fontos leírnom, hogy ez az arány
nagyon kicsi, megbízható és egyértelmű következtetéseket éppen ezért nem tudunk levonni,
így a második hipotézis helyességére nem tudunk választ adni.

A harmadik hipotézis helyessége (H3) –mely szerint a probléma gyökere feltehetően a

családban keresendő- leginkább a pedagógusi kérdőív válaszaiból derült ki . Fontos szerepe
volt továbbá a kitöltők saját válaszainak is, valamint erősíti a feltételezést néhány
szakirodalom is (Révai 2013; Feuer, 1996).
26
A negyedik hipotézis (H4) a testvérpár kapcsolatára vonatkozott, miszerint ha az
összehasonlítás már a családban erős, az kihathat a tesvérpárra. A hipotézis helyességének
megválaszolásához szintén az egyéni válaszokra kell hagyatkoznunk. Ebben az esetben
érdemes az utolsó kérdéseket vizsgálni, azaz: a pályaválasztással kapcsolatos kérdések, a
családban történő összehasonlítás, valamint a maradandó rossz élménnyel kapcsolatos
kérdések. Ezzel kapcsolatban 7 választ emelnék ki, amik a többihez képest negatívabb
kicsengéssel bírnak. Szeretnék itt 4 kategóriát kiemelni: a „másképp viszonyul a testvéréhez”,
az „elidegenített egymástól”, a „már nem tartják a kapcsolatot” és az egyéni válaszokat. Az
első felsorolt kategóriába ketten tartoznak. Hogy könnyebb legyen a következők során
hivatkozni rájuk, az ABC betűivel jelölöm őket. Az egyikük (A) családja szóban és
tettlegesen is jelezte, hogy A-nak a testvérére kellene hasonlítania. Érdekes módon, az
intézményben ez kevésbé fordult elő, a pedagógus ritkán várta el ugyanazt A-tól, mint
testvérétől. B esete majdnem a fordítottja A esetének. A családban nem érezte az
összehasonlítást, viszont az iskolában, a pedagógus által viszonylag gyakran. Ugyanakkor
érdemes kiemelni, hogy a pedagógus nem B felé támasztotta elvárásait, hanem B testvére felé,
ezért B bűntudatot érez a testvére felé. A második kategóriába szintén két személy tartozik. C
szintén nem tapasztalt a családon belül összehasonlítást, intézményeb belül azonban jóval
többször. Úgy érzi, a pedagógus összehasonlítása inkább magától a pedagógustól, mint a
testvérétől idegenítette volna el. D esetében a rokonoknak van nagy jelentősége. Az
intézményben gyakran viszonyították testvéréhez, és a pedagógus is sokszor támasztott felé
elvárásokat. D úgy érzi, emiatt idegenedett el testvérétől. A harmadik kategóriába E esete
tartozik. A családnak itt szintén nagy szerepe volt a testvérek összehasonlításában, ami tettek
és szavak által is megtörtént. Az intézményben ez a jelenség ritkábban fordult elő, és a
pedagógus is ritkán támasztott elvárásokat felé. Elmondása szerint éppen az összehasonlítás
miatt választott teljesen más pályát, mint testvére. E esetéből sejthetjük, hogy inkább a
családnak, mint a pedagógusnak volt nagyobb szerepe kettejük elidegenítésében. Az utolsó
kategóriába ketten tartoznak. F esetében mind a család, mind az intézmény markáns szerepet
játszott a rossz élmények kialakulásában, ugyanakkor úgy érzi, ez a kapcsolatát lényegében
nem befolyásolta a testvéréhez. G ezzel ellentétben úgy érzi, családja bántó szándékkal
hasonlította össze őket, ráadásul az intézményben is többször előfordult hasonló eset.
Továbbá eleinte ugyanarra a pályára készült, mint testvére, azonban végül ez „drasztikusan
módosult” –ahogy írja. Elmondása szerint ez az összehasonlítás egyiküknek sem tett jót.
Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a negyedik hipotézis beigazolódott. Hiába kevés a

27
minta, hiszen ha alaposan megvizsgáljuk, a család befolyása igen erős azoknál a
személyeknél, akiknek nagyon megromlott a kapcsolatuk testvérükkel.

Az ötödik hipotézis (H5) a negyedikből következik. Azokról a személyekről, akiknek nagyon

megromlott a viszonyul testvérükkel, elmondható, hogy sokszor mind a család (esetleg
rokonok), mind a pedagógus összehasonlítása –hosszú távon- váltotta ki ezt az állapotot. Ezek
alapján az ötödik hipotézis helyes.

Összefoglalva az, hogy a pedagógus, aki összehasonlít testvéreket, összehasonlították

a testvérével a múltban nem derül ki egyértelműen a kérdőívből. Az, hogy a probléma a
családban gyökerezik, és amennyiben a testvérek összehasonlítása, viszonyukon drasztikus
változást idéz elő és ez a folyamat sokáig tart, igaznak bizonyult.

28
IV Záró gondolatok

Zárásként sorra venném a kutatás eredményeit, az ezzel kapcsolatos elvárásaimat,

valamint esetleges további kutatási lehetőségeket.

A kutatás tehát kettő darab kérdőív segítségével valósult meg, amit pedagógusoknak
és testvéreknek szántam. A felmérés célja az volt, hogy kiderítsük, mennyire gyakori a
testvérek összehasonlítása egy pedagógus által, azonban a kis mintavétel miatt erre a kérdésre
nem kaptam választ, és mivel a minta nagysága nem reprezentatív, ezért nem is kaphattam
teljes képet. Érdekelt továbbá az is, hogy a testvérek vajon ezt a helyzetet hogyan élik meg.
Ez a válaszokból egyértelműen kiderült, ugyanakkor meglepő volt számomra, hogy a
pedagógusok és testvérük/ testvéreik között ez az összehasonlítás jóval gyakoribb volt, mint a
–többnyire egyetemista és középiskolás- testvérek esetében. Elmondhatjuk, hogy a legtöbb
esetben a gyermekek egymáshoz viszonyítása már a családban elkezdődik, és –ugyan ritkán,
de- a testvérpárt a több éven át tartó hasonlítgatás elidegenítheti egymást. Bebizonyosodott,
hogy a probléma leginkább tehát a családban gyökerezik, de nem kizárólagos tényező, hiszen
a fentebb felsorolt személyek esetein keresztül láthattuk, hogy sokszor az intézményben
kezdődött az összehasonlítás, és családban, rokonságban erre nem volt példa.

A bemutatott probléma tehát rendkívül sokrétű, aminek kutatásához valószínűleg nem

elég a kérdőíves megoldás. Azonban talán éppen ez adhat lehetőséget az újbóli kutatásra,
csupán más szemszögből megközelítve. Így lehetséges, hogy ezek által megkapjuk a
válaszokat.

29
V. Irodalomjegyzék

1
:Busi E.(2004). Nevelési színterek I., A család, ELTE TTK Multimédiapedagógia és Oktatástechnológia
Központ, Budapest., pp 5.
2
: Busi, 2004, pp 8.
3
: Radványi K.(2013). Legbelső kör: a család. Eltérő fejlődésű vagy krónikus beteg gyermek a családban, Elte
Eötvös Kiadó, Budapest., pp 35.
4
: Révai G (2013). Beszélgetések nem csak gyerekekről Ranschburg Jenővel és Vekerdy Tamással, Saxum Kiadó
Kft., Budapest., pp 112-115.
5
: szerk. Czibere I(2006). Családszociológia szöveggyűjtemény, (oktatási segédanyag), Debrecen, pp. 5-13
6
: Andorka et al., R(2006). Bevezetés a szociológiába, Osiris Kiadó Kft., Budapest., pp 277.
7
: Feuer M (1996). A testvérkapcsolatok jelentősége, Család, Gyermek, Ifjúság, 5. évf. 1. sz., pp 2-5.
8
: Suplicz S (2012). Tanárok pszichológiai jellemzői diákszemmel, Debreceni Egyetem, BTK, Budapest, pp 2-3
9
: Suplicz, 2012, pp 3.
10
: Szebeni R.(2010). A kompetencia alapú oktatás pedagógus személyiség háttere, Debreceni Egyetem BTK,
Debrecen, pp 15
11
: Donáth B.(1977). A tanár-diák kapcsolatról, Tankönyvkiadó, Budapest., pp 139
12
: Szebeni, 2010, pp.28
13
: Szabó Éva: (1997) A csoport fejlődésének és működésének alapmechanizmusai. Az iskola
szociálpszichológiai jelenségvilága. (szerk.) Mészáros Aranka. Eötvös kiadó, Budapest
14
: Farkas O. és Klein S.(1989). Szabadon tanulni- Egy tanár kérdései önmagához, Csongrád Megyei Pedagógiai
Intézet, Szeged
15
: Füzi B. (2012). A tanári munka sikerességének vizsgálata a pedagógiai attitűdök, a tanár-diák viszony és az
iskolai élmények összefüggésrendszerében. Doktori (PhD) disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem,
Budapest

16
: Mason, J.(2002). Qualitative Researching, SAGE Publications, London
17
: Varda M. E. (2017). 'Why Can't You Be More Like Steven?' When Teachers Compare Siblings, Huffpost
Elérhető: https://www.huffpost.com/entry/why-cant-you-be-more-like_b_4712988?
guccounter=1&guce_referrer=aHR0cHM6Ly93d3cuZ29vZ2xlLmNvbS8&guce_referrer_sig=AQAAAF2sSjaBh
-
9SmtjQFzdA_yItbSwgUUiUzjUPCnaDZMalqm8GpqFfGWcoHZnqUK3ISW4vfYAZexZziGl7HJE2RnA_9mF
GH3qWJZrsFc86WXTMghfuV0nizJNynLiaUhmxc94BI8Cum1-85OB0w86yN6rhk5kPiO7CQzwon7bdUtXH

18
: Gáti F (1982): Gyermekvédelem az iskolában. Tankönyvkiadó, Budapest., pp. 27-68.
19
: Arielle K(2018). Teachers comparing siblings is not ideal for the student, The Lariat
Elérhető: http://www.thelariatonline.com/teachers-comparing-siblings-is-not-ideal-for-the-student/
20:
Thuy Yau (2014). Why you shouldn't compare your children to their siblings. Essential kids, 2014

30
Elérhető: http://www.essentialkids.com.au/development-advice/advice/why-you-shouldnt-compare-your-
children-to-their-siblings-20141014-115pb0
21
: Kozékiné H. Zs.(2016). Testvérek és egykék; Családi szocializáció, Mindennapi Pszichológia, XIII.
évfolyam, I. szám, Budapest.
22
: M. S. Egorova, O S. Alekseeva(2020). PSYRGGU 2020, Parental Differential Treatment Of Siblings And
Sibling Differences In Intelligence, Moscow
23
: P. J. Lavrakas.(2008). Social Desirability, SAGE Publications, New York
Elérhető: https://methods.sagepub.com/reference/encyclopedia-of-survey-research-methods/n537.xml
24
: C. Maritz (2021). Psychopractice. What Causes Mood Swings In Teenagers?
Elérhető: http://christelmaritzpsychologist.psychpractice.org/causes-mood-swings-teenagers/#:~:text=What
%20causes%20mood%20swings%20in%20teenagers%3F%20The%20reason,the%20constant%20striving
%20for%20social%20position%20and%20independence.

31
 VI. Mellékletek

Kérdőív a pedagógusok és testvérek számára

Elérhető pedagógusi kérdőív (1. sz. melléklet):

https://docs.google.com/forms/d/1ALCfKs_MD466exAxaHazcvbhA-1uMPr-WzgtyFFS-iE/
edit
valamint a testvérek kérdőíve (2. sz. melléklet):
https://docs.google.com/forms/d/1w74pKBcjaEJC_PJhCipdb6qN_Vf6B17yQPk1Ok04PjQ/
edit

1. sz. melléklet:
Kérdések a pedagógusi attitűdhöz

Instrukció:
Tisztelt Válaszadó!
Az alábbiakban állításokat olvashat a pedagógusok testvérpárral való összehasonlítására
vonatkozóan.
Kérem, jelölje be az Ön által leginkább elfogadható választ, válaszokat!

Általános: nem, kor, lakóhely, legmagasabb iskolai végzettség, foglalkozás

Kérdések:

1. Amennyiben pedagógus, tanítja-e az alább felsorolt tárgy valamelyikét?

- Több tárgyat is tanítok
- Készségtárgyakat tanítok
- Testnevelést tanítok
- Természettudományos tárgyakat tanítok
- Idegen nyelvet tanítok

32
- Történelmet tanítok
- Magyart tanítok
- Fejlesztő pedagógus vagyok
- Gyógypedagógus vagyok
- Nem vagyok pedagógus
- egyéb

2. Van-e testvére? Ha igen, mennyi?

- nincs, vagy már nincs
- van, 1-3
- van, 3-5
- van, 5-nél több
- egyéb

3. Ha van testvére, mennyi a korkülönbség Önök között?

- Pár perc, vagy kevesebb.(ikrek vagyunk)
- pár hónap
- 1-3 év
- 4-6 év
- 6 évnél több
- egyéb

4. A testvérével/ testvéreivel ugyanabba az iskolába/ iskolákba jár(t)?

- Igen, ugyanabba az általános iskolába jártunk.
- Igen, ugyanabba a középiskolába jártunk.
- Mindkét állítás igaz rám.
- Ugyanarra az egyetemre járunk/ jártunk.

33
- Általános iskolába, középiskolába és egyetemre is ugyanoda jártunk.
- Csak az általános iskola volt azonos.
- Csak a középiskola volt azonos.
- Csak az egyetem (volt) azonos.
- A munkahelyünk is azonos (volt).
- Egyik sem
- egyéb

5. Volt-e tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy azokban az intézmény(ek)ben, ami(k)be

együtt járt testvérével/ testvéreivel, Önt, vagy testvérét, testvéreit egymáshoz hasonlítják?
- Igen, többször előfordult.
- Nem, sosem éreztem ilyesmit.
- egyéb

6. Amennyiben tapasztalta, hogy testvérével/ testvéreivel összehasonlítják, ez csak az

adott intézményben, vagy máshol is megtörtént?
- igen
- nem
- részben
- egyéb

7. Volt-e Ön osztályfőnök az utóbbi 5 évben?

- Igen
- nem
- pályakezdő vagyok
- 5 évnél korábban voltam utoljára osztályfőnök
- egyéb

34
8. Kérem írja le, volt-e olyan eset, ahol testvéreket tanított!
- Igen, többször is.
- Igen, de 2, vagy annál kevesebb alkalommal.
- Nem, egyszer sem.
- egyéb

9. Hányszor fordult elő Önnel, hogy testvéreket tanított?

- Nagyon sokszor.
- Néha
- Soha
- egyéb

10. Előfordult bármiféle probléma a testvérekkel kapcsolatban? (pl. egyikük nem úgy
viselkedett, mint ahogy arra számítani lehetett volna)
- Igen, szinte mindig
- Igen, de nem mindig
- Igen, de ritkán
- Nem, soha
- egyéb

11. Amennyiben adódott probléma, pontosan mi volt az? Kérjem írja le röviden!

12. Azok a testvérek, akiket tanított, hasonló pályára szerettek volna menni?
- igen
- nem
- ugyanazt választották

35
- egyéb

13. Előfordult, hogy a testvérpár egyik tagja nehezebben kezelhető volt, mint a másik (pl.
nem vett részt a feladatokban, visszaszólogatott, nem válaszolt kérdésekre)?
- Igen, sok esetben
- Igen, de nem sokszor
- Igen, ritkán
- Egyáltalán nem
- Mindketten ilyenek voltak
- egyéb

14. Ez(ek) a problémák a gyerek(ek) esetleges kórképéből adódtak? (pl. SNI,

figyelemzavar, hiperaktivitás, ADHD, BTMN, stb?)

15. Milyen a kapcsolata az adott testvérpárral/ testvérpárokkal? Kérem, jelölje be egy 0-5-ös
skálán!
1.nagyon rossz ………2…………3…………4………..5 … nagyon jó

16 Saját meglátása szerint mit gondol, Ön kivételezik a testvérpár bármelyik tagjával?

- Nem, teljesen reális a hozzáállásom
- Inkább szigorú vagyok
- Inkább kivételezem
- Mindegyikükkel hasonlóan bánok
- egyéb

17 Saját meglátása szerint mit gondol, Ön szigorúbban bánik a testvérpár bármelyik

tagjával?

36
- - Nem, teljesen reális a hozzáállásom
- Előfordul, hogy a fiatalabb testvérrel szigorúbb vagyok.
- Előfordul, hogy az idősebb testvérrel szigorúbb vagyok.
- Mindegyikükkel hasonlóan bánok
- egyéb

KÖSZÖNÖM VÁLASZAIT!

37
 2. sz. melléklet:
Kérdések a pedagógusi attitűdről testvéreknek (középiskolás, egyetemista, felnőtt)

Instrukció:
Tisztelt Válaszadó!
Az alábbiakban állításokat olvashat a pedagógusok testvérpárral való összehasonlítására
vonatkozóan.
Kérem, jelölje be az Ön által leginkább elfogadható választ, válaszokat!

Általános: nem, kor, iskolai végzettség, lakhely

Kérdések:

1. Van-e testvére? Ha igen, mennyi?

- nincs, vagy már nincs
- van, 1-3
- van, 3-5
- van, 5-nél több
- egyéb

2. Ha van testvére, mennyi a korkülönbség Önök között?

- Pár perc, vagy kevesebb.(ikrek vagyunk)
- Néhány óra
- 1-3 év
- 4-6 év
- 6 évnél több
- egyéb

38
3. A szülei közül mondták, hogy Önnek olyannak kellene lennie, mint a testvérének?
- Nem, soha
- Néha
- Igen, de nem bántó szándékból
- A rokonok jegyezték meg
- Igen, sokszor előfordult
- Inkább rácsodálkozás-jellege volt, pl.: „Nahát, te nem szereted a kék dolgokat? A
nővéred ennyi idősen mást sem akart felvenni, csak kéket.”
- Igen, és bántó szándékkal
- egyéb

4. A szülei jelezték, hogy Önnek olyannak kellene lennie, mint a testvérének?

- Nem, soha
- Néha
- Igen, de nem bántó szándékból
- A rokonok jegyezték meg, de csupán szóváltás volt.
- Igen, sokszor előfordult
- Igen, és bántó szándékkal
- egyéb
-

5. Kérem, írjon le egy ilyen esetet, amennyiben a fenti kérdésben megfogalmazotthoz

hasonló történés Önnel is előfordult!

6. A testvérével/ testvéreivel ugyanabba az iskolába/ iskolákba járt(ak)?

- Igen, ugyanabba az általános iskolába jártunk.
- Igen, ugyanabba a középiskolába jártunk.
- Mindkét állítás igaz rám.
- Ugyanarra az egyetemre járunk/ jártunk.
- Ugyanabba az általános iskolába, középiskolába és egyetemre jártunk.

39
- Csak az általános iskola volt azonos.
- Csak a középiskola volt azonos.
- Csak az egyetem (volt) azonos.
- Egyik sem
- egyéb

7. Előfordult Önnel, hogy azokban az intézmény(ek)ben, ami(k)be együtt járt testvérével/

testvéreivel, Önt, vagy testvérét, testvéreit egymáshoz hasonlítják?
- Igen, többször előfordult.
- Nem, sosem éreztem ilyesmit.
- egyéb

8. Ha a válasza igen, akkor röviden írjon le egy ezzel kapcsolatos emléket, élményt! (pl.
a művészi adottságokkal rendelkező tanulót történelmi pályára akarja állítani a pedagógus,
mert az idősebb testvér történelmi pályát választott.)

9. Előfordult, hogy az Önt és testvérét tanító pedagógus megjegyzést tett arra, hogy Ön
és testvére nem hasonlítanak (nem feltétlenül bántó szándékkal)?
- Gyakran
- Sokszor
- Ritkán
- Nem, soha
- egyéb

10. Előfordult-e Önnel, hogy a pedagógus, aki Önt és testvérét tanítja/ tanította, azt várja
el Öntől, amit a testvérétől, esetleg fordítva?
- Igen, sokszor szóban is hangsúlyozta, hogy legalább annyit kellene teljesítenem, mint
a testvéremnek.
40
- Igen, de ritkán fordult elő.
- nem
- egyéb

11. Mit gondol, miért lehet ez?

- Külsőleg hasonlítunk a testvéremmel/ testvéreimmel.
- Ikrek vagyunk
- Nagyon szeret(ett) a pedagógus, ezért hozzám hasonlította a fiatalabb testvére(i)met
- Nagyon szerette az idősebb testvére(i)met, így hozzájuk hasonlított.
- Vélhetően, úgyanúgy összehasonlították őt is a testvérével/ testvéreivel régebben.
- egyéb

12. Választott-e emiatt az összehasonlítás miatt teljesen más pályát, mint a testvére(i)?
- Igen, pontosan emiatt választottam más pályát.
- Igen, ez is benne volt a választásomban, de nem ez volt a fő indokom
- Nem befolyásolta a döntésemet a pedagógus véleménye.
- Még nem kell pályát választanom
- egyéb

13. Amennyiben még nem választott pályát, és a tanáruk összehasonlította Önöket a

testvérével/ testvéreivel, ugyanazt a pályát fogja választani, mint testvére(i)?
- igen
- nem
- Nem befolyásolja a döntésemet
- még nem döntöttem el

14. Mit gondol, ez az összehasonlítás a pedagógus részéről tudatos?

41
- Nem
- igen
- egyéb…….

15. Amennyiben összehasonlították Önöket, ezekből az esetekből maradt maradandó rossz

élménye, esetleg traumája?
- Nem, semmi negatív élményem nem maradt.
- Nem fordult elő ilyesmi
- Kicsit másként viszonyulok a testvéremhez
- Elidegenített minket a testvéremmel ez az összehasonlítgatás.
- Már nem is tartjuk a kapcsolatot a testvéremmel.
- egyéb

KÖSZÖNÖM VÁLASZAIT!

42