Albert Einstein (Ulm, 1879. március 14. – Princeton, 1955. április 18.

) zsidó származású [1][2] német Nobel-

díjas elméleti fizikus; egyes tudományos és laikus körökben a legnagyobb 20. századi tudósnak tartják. Ő dolgozta ki
a relativitáselméletet és nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a statisztikus mechanika és
a kozmológia fejlődéséhez. 1921-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták „az elméleti fizika területén szerzett eredményeiért,
különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért”. Zsenialitására jellemző, hogy előre
tudott jelezni olyan dolgokat, amelyeket 100 évvel később a gyakorlatban is bizonyítottak. 2016. február 11-én amerikai
kutatók bejelentették, hogy gravitációs hullámokkal kapcsolatos elmélete igazolódott, ezzel a felfedezéssel egy új
tudományág született, a gravitációshullám-csillagászat.[3][4]
A hétköznapi emberek bizonyos köreiben ő vált a legmagasabb fokú zsenialitás szinonimájává, arcképe egyike a
legismertebbeknek a világon. 1999-ben a Time folyóirat az „évszázad emberévé” választotta.

Élete[szerkesztés]
Fiatalsága és iskolái[szerkesztés]
Einstein 1879. március 14-én született a németországi Ulmban, amely jelenleg Baden-Württemberg tartományhoz
tartozik, és Stuttgarttól nagyjából 100 km-re keletre fekszik. Apja, Hermann Einstein eleinte ágytollkereskedéssel
foglalkozott,[5] majd nyitott egy elektrokémiai műhelyt. Anyjával, Pauline Kochhal Stuttgart-Bad Cannstadtban
házasodtak össze. A család zsidó volt, de Albert szülei nem követték a vallási hagyományokat; a fiú katolikus általános
iskolába járt, ahol egyedüli zsidó volt az osztályban (származása miatt ott semmilyen atrocitás nem érte).[6] A fiú csak
meglehetősen későn, négyéves kora után kezdett el beszélni.[7][8] Hatéves korától szülei hegedűórákra járatták.[6]
Ötéves korában apja megismertette az iránytűvel. Einstein később ezt a tapasztalatát tartotta a legmeglepőbbnek: ekkor
értette meg, hogy valami az „üres” térben is hat a tűre. Bár eszközöket barkácsolt szórakozásból, mégis lassú
felfogásúnak tartották, talán diszlexia, félénkség, vagy az átlagtól jelentősen eltérő agyfelépítése miatt (lásd halálánál).
Később a relativitáselméletet ennek a lassúságnak a javára írja, mivel többet töprengett a tér és idő problémáján, mint a
legtöbb gyerek. Egy másik – sokkal későbbi – feltevés szerint Asperger-szindrómában, az autizmus egy enyhébb
formájában szenvedett.

Einstein hároméves korában

Szellemi fejlődésére gyermekkorában és korai kamaszkorában két nagybátyja volt hatással, akik tudományos könyveket
ajánlottak neki, valamint egy Max Talmey nevű orvostanhallgató. Talmey-t rossz anyagi helyzete miatt a zsidó hitközség
úgy támogatta, hogy közel hat éven át (1889 és 1894 között) minden csütörtökön Einsteinéknél ebédelhetett.[9][10] A 10
éves Einsteinnek ő mutatta meg Eukleidész Elemek, és Immanuel Kant A tiszta ész kritikája című művét.
[9]
Einstein matematikát 12 éves kora körül kezdett tanulni. Egy időnként felbukkanó történet szerint megbukott
matematikából, de ez nem igaz. Matematikát Németországban kezdett tanulni, ahol a legjobb osztályzat az 1-es,
Einstein pedig mindig 1-es vagy 2-es osztályzatot kapott. Középiskolai tanulmányait viszont Svájcban fejezte be, ahol a
6-os a legjobb osztályzat. Érettségi bizonyítványa szerint a svájci Aargau kantonban tette le az érettségi vizsgát,
matematikából pedig 6-os osztályzatot ért el.
1894-ben, apja elektrokémiai műhelyének csődjét követően szülei Münchenből az olaszországi Paviába költöztek. Az
iskolai év befejezése után Albert csatlakozott a családhoz.
A következő évben, középiskolai végzettség nélkül, még 16 éves korában felvételi vizsgára jelentkezett a Zürichi
Műszaki Egyetemre, de a vizsgán nem felelt meg. Miután 1896-ban Aarauban befejezte a középiskolát, Einsteint
Heinrich Weber fizikaprofesszor ajánlására felvették a zürichi főiskolára.[10] Ugyanebben az évben
lemondott württembergi állampolgárságáról. (Ebben az időben Württemberg autonóm királyság volt Németországban.)
1898-ban Einstein beleszeretett Mileva Marić szerb osztálytársnőjébe. 1900-ban megkapta tanári diplomáját
az Eidgenössische Technische Hochschulétól,[11] és a svájci kormánytól 1901-ben állampolgárságot. Ezekben az
időkben olyan baráti körben mozgott, ahol megvitathatta tudományos problémáit; ehhez a körhöz a matematikus Mileva
is hozzátartozott. 1902-ben, viszonyukból fakadóan Mileva terhes lett. Anyagi nehézségeik miatt a lány hazautazott
szüleihez Újvidékre, ott szülte meg gyermeküket, Liserlt, akinek további sorsa ismeretlen. Egy be nem bizonyított hír
szerint újszülöttkorában meghalt. Egyes tudománytörténészek szerint pedig nevelőszülőkhöz adták.[10]

Munka és doktorátus[szerkesztés]
Diplomája kézhezvétele után Einstein nem talált tanári állást. Végül Grossmann Gyula (akinek a fiával, Grossmann
Marcell-lel csoporttársak voltak az egyetemen) segítette munkához a Svájci Szabadalmi Hivatalban mint
szabadalomvizsgálót,[12] 1902-ben. Einstein itt azokat a szabadalmakat bírálta, melyek megértéséhez fizikai ismeretekre
volt szükség. Megtanulta, hogyan vegye észre az alkalmazás lényegét a gyakran szegényes leírás ellenére, és
igazgatója jóvoltából hozzászokott ahhoz is, hogyan fejezze ki magát a lehető legpontosabban. Alkalomadtán
kiigazította a tervezési hibákat, figyelembe véve a munkák praktikus kivitelezését.
Einstein és Mileva 1903. január 6-án házasodtak össze. Einstein feleségére úgy hivatkozott mint olyan „teremtményre,
aki olyan erős és olyan független mint én”. Abram Joffe szovjet fizikus, aki ismerte a házaspárt, Milevát Einstein
asszisztensének vélte, de ez valószínűleg pusztán félreértés volt.[13] Ronald W. Clark, Einstein egyik életrajzírója azt
állította, hogy leginkább magányra volt szüksége, hogy tökéletesíthesse munkáját. Vitatott, hogy Milevának volt-e
szerepe Einstein felfedezéseiben (lásd itt: Mileva szerepe).[14]
1904. május 14-én Bernben megszületett Einsteinék első (törvényes) fia, Hans Albert Einstein, majd Einstein édesapja
halála után, 1910-ben, Münchenben a második fiú, Eduard, aki skizofréniára hajlamos volt, és elmegyógyintézetben halt
meg. Hans, aki hidraulikamérnök lett a Kaliforniai Egyetemen Berkeley-ben, nem sokat találkozott apjával.
A házaspár válását megelőzően – amit 1919. február 14-én mondtak ki – már öt éven keresztül különélt. Einstein
ígéretéhez híven átadta Milevának a Nobel-díj összegét, hogy abból nevelje fel a fiúkat. Miután Mileva hazautazott
szüleihez, a gyermekeket a szerb ortodox egyház rítusa szerint megkeresztelték. Még az év június 2-án, Einstein
feleségül vette Elsa Löwenthalt(wd), hűséges ápolóját részleges idegösszeomlása és gyomorbántalmai idején. Elsa
Albert első unokatestvére volt anyai, és másod-unokatestvére apai ágon. Az asszony első házasságából született két
lányát együtt nevelték.[15] Házasságukból közös gyermek nem született.
1904-ben Einstein állását véglegesítették a szabadalmi hivatalban. A következő évben megkapta doktori címét „A
molekuladimenziók újfajta meghatározásáról” című szakdolgozatára.
1905-ben megírt négy cikket, amelyekkel megalapozta a modern fizikát. Nem volt bennük szakirodalom-jegyzék, ami
olyan munkatársakra utalt volna, akikkel az ilyen és hasonló témákat a tudósok általában megvitatták egymás között. A
legtöbb fizikus egyetért abban, hogy a négy közül három (a Brown-mozgásról, a fényelektromos jelenségről és
a speciális relativitáselméletről szóló) olyan, amelyekért egyenként is megérdemelte volna a Nobel-díjat. Azt végül a
fényelektromos jelenségért kapta, ami nemcsak azért szokatlan, mert Einstein a relativitáselmélettel kapcsolatban
sokkal ismertebb, hanem azért is, mert a fotoelektromos jelenség kvantumjelenség, és Einstein nem tudta elfogadni azt
a kvantumelméletet, amely szerint a kezdeti állapotból nem jósolható meg a rendszer pontos fejlődése, csak
valószínűségeket lehet mondani az egyes események bekövetkezésére.
Ami említésre méltóvá teszi ezeket a cikkeket az az, hogy mindegyik esetben merészen vesz egy ötletet az elméleti
fizikából, levonja logikai következtetéseit, és sikerül olyan kísérleti eredményekre fényt vetnie, melyek évtizedek óta
zavarba ejtették a fizikusokat.
Ezeket a cikkeket az Annalen der Physik kiadvány számára küldte el. Gyakran hivatkoznak erre az esztendőre úgy
mint „Annus Mirabilis”-ra (latinul: A csodák éve). Ezek miatt ünnepelték a századik évfordulón, 2005-ben a fizika
világévét.

Brown-mozgás[szerkesztés]
Az 1905-ben írt első cikkének címe „Az álló folyadékbeli kis részecskék mozgásáról, melyet a hő molekulamozgásának
elmélete megkövetel”. Ebben írta le a Brown-mozgással kapcsolatos tanulmányait. Felhasználva az akkor vitatott
kinetikus folyadékelméletet megállapította, hogy ez a jelenség – amelyet a megfigyelése után évtizedekkel is kielégítő
magyarázatra vár –, kísérleti bizonyítékot szolgáltat az atomok létezésére. Ez hitelt adott a statisztikus mechanikának is,
melynek jogossága akkoriban vitatott volt.
A cikket megelőzően az atomok hasznos segédfogalomnak tűntek; a fizikusok és kémikusok egyaránt erősen
kételkedtek az atomok valóságos létezésében. Az atomi viselkedés Einstein-féle statisztikai tárgyalásmódja utat mutatott
a kísérletező tudósoknak, hogyan lehet megfigyelni atomokat közönséges mikroszkópon keresztül.
Wilhelm Ostwald, aki korábban az atomellenes iskola egyik vezetője volt később elmondta Arnold Sommerfeld német
fizikusnak, hogy Einstein a Brown-mozgásra kidolgozott magyarázata vezette őt az atomok létezésének elfogadásához.