Szabó Mária

BEVEZETÉS AZ ÚJSZÖVETSÉG GÖRÖG NYELVÉBE

_
 S zabó Mária

BEVEZETES
AZ ÚJSZÖVETSÉG
GÖRÖG NYELVÉBE

Harmadik, átdolgozott kiadás

SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

az Apostoli Szentszék Könyvkiadója
Budapest 2014
 Lektorálta:
Dr. Kocsis Imre
tanszékvezető egyetemi tanár
PPKE HTK Újszövetségi Szentírástudományi Tanszék

© Szabó Mária, 2014

ISBN 978 963 277 499 2

Szent István Társulat

1053 Budapest, Veres Pálné utca 24.
www.szit.katolikus.hu
Felelős kiadó: Dr. Rózsa Huba alelnök
Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató
Készült a budapesti Prime Rate Nyomdában
Felelős vezető: Dr. Tomcsányi Péter
 ...τά ρ ή μ α τ α ά εδ ω κ ά ς μοι
δέδω κα α ύ τ ο ΐ ς ...

. a z i g é d e t , ame Cy e ({et a d t á t neuern,

odaadtam
(Jn 17,8)
 ■fr
Έν τώ όνόματι τοϋ πατρός και τοϋ υίοϋ
Sen a neve az fltyának, és a “Fiúnak,(

και τοϋ αγίου πνεύματος, άμήν.

és a Szent Léleknek, ámen

ΐ
9...ΓΙάτερ ημών ό έν τοΧς οΰρανοΧς·
ß ty a mienk, α Sen a mennyek,

άγιασθήτω τό όνομά σου- 10έλθέτω ή βασιλεία σου·

szenteltessék, meg α név tied jöjjön e l a királyság tied

γενηθήτω τό θέλημά σου, ώς έν ούρανώ καί έπί γης·

legyen meg az akarat tied amint Sen menny is -ön fö ld

1:1τον άρτον ημών τον έπιούσιον δός ήμιν σήμερον

a kenyeret mienk, α napit add meg nekünk, ma

12καί άφες ήμίν τα όφειλήματα ήμών,

és engedd e l nekünk, az adósságokat mienk.

ώς καί ήμεΧς άφήκαμεν τοΧς όφειλέταις ήμώ ν

amint is mi elengedtük, az adósoknak, mienk.

13καί μη είσενέγκης ήμάς εις πειρασμόν,

és ne vigy be minket Se kísértés

άλλα ρϋσαι ήμάς άπό τοϋ πονηρού, (άμήν.)

de ments meg minket -tói a gonosz ámen

(M t 6 ,9 -1 3 ) *9

Átírás:
En tó onomati tu patros kai tu hyiu kai tu hagiu pneumatos. amén.
9... Pater hém ón ho en tois uranois; hagiasthétó to onom a su; 10elthetó hé
basileia su; genéthétó to thelém a su, hós en uranó kai epi gés; 11ton arton
hémón ton epiusion dós hém in sémeron; 12kai aphes hém in ta opheilé-
mata hémón, hós kai hémeis aphékamen tois opheiletais hémón; 13kai mé
eisenenkés hém as eis peirasmon, álla rhysai hém as apó tu ponéru. amén.
 ό ουρανός και ή γή παρελεύσονται,
οί δε λόγοι μου ού μή παρελεύσονται.

j \ z ég és a f ő i d eCmúCna
de a z én igéim eC nem múCna
(Mk 13,31)

ELŐSZÓ

Ez a könyv az először 1997-ben, az Agapé Kiadónál megjelent tankönyv új, részben

átdolgozott kiadása. Felépítése, terjedelme lényegében nem változott, de — a hibák kija­
vításán túl — a könnyebb érthetőség kedvéért hasznosnak látszott néhány kisebb változ­
tatás, kiegészítés, pontosítás.
A tankönyv, amely felépítése folytán nyelvtan és nyelvkönyv is egyszerre, elsősorban
a teológiai hallgatóknak kíván segítséget nyújtani, akiknek rövid idő alatt kell elsajátíta­
niuk a görög nyelvet, legalább olyan szinten, hogy az Újszövetséget olvasni tudják görö­
gül.
A könyv két fő részből áll: az első rész az újszövetségi görög nyelvtan tömör összefog­
lalását nyújtja, amely az alaktan mellett a mondattant is áttekinti; a második részt a lec­
kék alkotják, amelyek az Újszövetségből válogatott mondatokat tartalmaznak, szósze­
dettel kiegészítve.
Ennek a felépítésnek előnye, hogy a nyelvtant nem szétaprózva találjuk az egyes lec­
kéknél, hanem rendszerezve, áttekinthető formában. A rövidség mellett azonban fontos
szempont volt az is, hogy a nyelvtan elegendő ismeretet nyújtson ahhoz, hogy ennek bir­
tokában már szótár segítségével különösebb nehézség nélkül olvasható legyen a görög
Újszövetség. Az áttekinthetőség kedvéért a kevésbé fontos, ritkábban előforduló formák
és a nyelvészeti magyarázatok sokszor a lábjegyzetbe kerültek, hogy így könnyebb legyen
először a lényegre koncentrálni. A nyelvtant a könyv második felében található leckékkel
párhuzamosan, a szószedetben megadott sorrendben célszerű tanulni.
A nyelvtan a koiné nyelvet veszi alapul, és ezen belül is elsősorban az Újszövetségre
épül, de néha — a teljesség kedvéért, s hogy más szövegek olvasását is lehetővé tegye —
megad olyan formákat is, amelyek nem fordulnak elő az Újszövetségben. A tankönyv,
jóllehet nem feltételezi a klasszikus görög nyelv ismeretét, mégis azok számára, akik
esetleg ez iránt is érdeklődnek, felhívja a figyelmet a különbségekre, többnyire a lábjegy­
zetben.
8 E lőszó

A könyv második részében található leckék lehetővé teszik, hogy a megtanult nyelv­
tani formákat mindjárt szövegben gyakoroljuk. Lényeges, hogy a leckék kezdettől erede­
ti szentírási mondatokból állnak. Ezek kiválasztásánál az volt a fő szempont, hogy segít­
ségükkel a nyelvtan fokozatosan elsajátítható legyen, és az adott leckéhez tartozó nyelv­
tani anyagon túl lehetőleg ne forduljon elő bennük még nem tanult nyelvtani forma, se
túl sok ismeretlen szó. Mivel ez hosszabb összefüggő szöveg esetén nem lehetséges, ezért
a leckék különálló mondatokat (főleg eleinte gyakran nem is teljes verseket) tartalmaz­
nak, de az Újszövetség ismeretét feltételezve ez talán nem jelent problémát (a szószedet
után a mondatok lelőhelyei is fel vannak tüntetve, ami szükség esetén segíthet a kiraga­
dott mondatok szövegkörnyezetének megismerésében).
A leckéket követő szószedet — azon túl, hogy megadja az új szavakat — mindig meg­
jelöli az adott leckéhez tartozó nyelvtani anyagot is, amelynek segítségével a mondatok
könnyen lefordíthatok. A leckék szókincse nem túl nagy (inkább egy alapszókincs begya-
koroltatása a céljuk), nyelvtani anyaguk pedig elsősorban az alaktan, bár utalás történik
a fontosabb mondattani tudnivalókra is. A szószedetben — kerettel kiemelve — megta­
lálható a mondattanból annyi, amennyi szükséges a leckék lefordításához, nem kell te­
hát mindig a mondattanhoz lapozni (a mondattan rendszeres áttekintésére később ke­
rülhet sor). A fordítás során törekedjünk egész pontosan, szó szerint lefordítani a mon­
datokat, és ne az ismerős magyar fordításokra támaszkodjunk.
Ennek a módszernek célja, hogy összhangba hozza a nyelvtantanulást és a szövegfor­
dítást. Fontos ugyanis, hogy ez a kettő kezdettől egyensúlyban legyen. Nem elegendő
csak ragozásokat tanulni, mert így nem fejlődik ki a készség, hogy a nyelvtanban tanul­
takat később szövegben is alkalmazni tudjuk. Másfelől, ha a rendszeres nyelvtantanulás
nem kap elég súlyt, és csak szószedet segítségével próbálunk fordítani, legtöbbször még
egy passzív nyelvtudás sem alakul ki, és nem jutunk el az önálló fordításig.
A könyvben való eligazodást segíti még a végén található tárgymutató és görög-ma­
gyar szótár.
Mivel az újszövetségi görög nyelv nem érthető meg igazán a mögötte lévő szemita
háttér nélkül, igen ajánlatos az is, hogy a hallgatók megismerkedjenek a héber (és eset­
leg az arám) nyelvvel is. Ez ugyanis nemcsak az Ószövetség, hanem az Újszövetség jobb
megértését is nagyban elősegíti.
A II. Vatikáni Zsinat kimondja, hogy az egész teológiának a lelke a Szentírás legyen,1
és szükségesnek tartja előmozdítani a Szentírás eredeti nyelvének kellő megismerését.2
Jó volna tehát, ha minél többen éreznék ennek fontosságát, hiszen a szöveg eredeti ér­
telmét, gazdagságát, szépségét és erejét egyetlen fordítás sem képes tökéletesen közvetí­
teni.
Ma mégis gyakran felvetődik a kérdés, megéri-e időt, fáradságot és energiát „paza­
rolni” egy olyan nyelv megtanulására, amelynek látszólag nem sok „hasznát” lehet ven­
ni. Hiszen a Szentírás jobb megértését ma már nemcsak különféle fordítások segítik, ha­
nem az eredeti szöveg megismeréséhez is hasznos segédeszközök — szómagyarázatok,
számítógépes programok — állnak rendelkezésre, amelyek segítségével a nyelvet kevés­

1Vö. Optatum Totius 16. és Dei Verbum 24.

2 Vö. Optatum Totius 13.
 E lőszó 9

bé értők is könnyen megtalálhatják a szavakat, felismerhetik a nyelvtani formákat. Ön­

álló tudás azonban nem alakul ki, ha valaki csupán ezekre támaszkodik. Míg ezeknek
kétségkívül nagy előnyük, hogy egyre szélesebb rétegek számára teszik lehetővé, hogy
minimális nyelvismerettel is tájékozódhassanak az eredeti szövegekben, ugyanakkor
mégis egyre kevesebben vannak, akik kellően ismerik a bibliai nyelveket. Pedig a Szent­
írás nyelvének igazi ismeretét — amikor a szent szavak már bennünk élnek — semmiféle
segédeszköz sem pótolhatja. Ilyen tudás nem kapható készen, hanem csak fáradságos,
kitartó munkával szerezhető. Ez azonban bőven meghozza gyümölcsét, hiszen nem csu­
pán egy „holt nyelv” megtanulását jelenti, hanem Isten élő igéjének megismerését, és
ezen keresztül a Vele való találkozáshoz vezet.
Ebben szeretne eszköz lenni ez a tankönyv, amely természetesen nem helyettesíti a
nagyobb és részletesebb nyelvtanokat, de talán — kezdők és haladók számára is — meg­
könnyíti az Újszövetség nyelvében való eligazodást, és ezáltal hozzájárulhat ahhoz,
Ίνα ό λόγος τοϋ κυρίου τρέχη καί δοξάζηται...
hogy az Úr igéje terjedjen és megdicsőüljön ... (2Tessz 3,1).

Budapest, 2014. április 25-én, Szent Márk evangélista ünnepén

Szabó Mária SSS

τά ρήματα a έγώ λελάληκα ύμιν

πνεϋμά έστιν καί ζωή έστιν.
Jlz igék^, ameCyeftet én szóítam nekjek^,
CéCe^ és éCet.
(Jn 6,63)
1 Έν αρχή ήν ό λόγος, και ό λόγος ήν προς τον θεόν, και θε­
ός ήν ό λόγος. 2 οΰτος ήν έν αρχή προς τον θεόν. 3 πάντα δι’
αύτοϋ έγένετο, και χωρίς αύτοϋ έγένετο ούδέ έν. δ γέγονεν
4 έν αύτω ζωή ήν, και ή ζωή ήν το φως των ανθρώπων 5 και
τό φως έν τή σκοτία φαίνει, και ή σκοτία αύτό ού κατέλα-
βεν.
(,1η 1 ,1 -5 )

!*«01ΗΚ
€ ΓΠΜΟΚ

Kisbetűs kódex (1582) 949-ből:

János evangéliumának kezdete

Átírás:
1 En arché én ho logos, kai ho logos én pros ton theon, kai theos én ho lo­
gos. 2 hűtős én en arché pros ton theon. 3 panta di’ autu egeneto, kai chóris
autu egeneto üde hen. ho gegonen 4 en autó zóé én, kai h é zóé én to phós
tón anthrópón; 5 kai to phós en té skotia phainei, kai hé skotia autó u kate-
laben.
 BEVEZETÉS

1. A görög nyelv a hellenizm us kora előtt

A görög nyelv az indoeurópai nyelvek családjába tartozik, amely két nagy csoportra
osztható: a keleti és nyugati nyelvekre. A keleti ághoz tartoznak az indo-iráni, örmény,
albán és balti-szláv nyelvek, a nyugati ághoz sorolható a görög, az itáliai (köztük a latin
és az ebből kialakult neo-latin nyelvek: az olasz, francia, spanyol, portugál, román), a
kelta, germán, hettita és tokhár nyelvek.
A görög nyelvet már kezdettől fogva dialektusokra tagolódva ismeijük, és a különbö­
ző dialektusok egészen a hellenizmus koráig fennmaradtak. Az ősgörög nyelv, amelyből
a nyelvjárások kifejlődtek, csak az egyes dialektusok egybevetésével rekonstruálható. A
dialektusok kialakulásának és fennmaradásának oka a görög törzsek egymástól való el­
különülése, különböző időben való bevándorlása a Balkán-félszigetre, valamint Görög­
ország földrajzi-politikai széttagoltsága volt.
A dialektusok azonban nem csak földrajzi területhez kötődtek, hanem elsősorban in­
kább irodalmi műfajokhoz: mindegyik műfaj megőrizte azt a dialektust, amelynek terü­
letén eredetileg kialakult. A legfontosabbak az ión-attikai, az aiol és a dór dialektusok
voltak.
Az ión nyelvjárás az epikus költészet és a történetírás nyelve volt. Ebből vált ki az at­
tikai, amely Athén vezető szerepének következtében a Kr. e. V. századtól különös jelen­
tőségre tett szert. Ez volt a tragédia, a komédia és a próza (a filozófia, a retorika és a ké­
sőbbi történetírás) nyelve. Széles körben elteijedt, és később a többi nyelvjárást kiszorít­
va a koiné kialakulásához is alapul szolgált. Az aiol nyelvjárás, amely az acháj dialektu­
sokhoz tartozik, a lírai költészet nyelve, a dór pedig a tragédia kardalainak és az ódaköl­
tészetnek a nyelve volt.
A görög nyelv legrégibb írásos emlékei a mykénéi kultúrából származó lineáris B
írással írt agyagtáblák (Kr. e. XIV-XIII. sz.). Ez szótagírás volt, amely a görög nyelvet
tökéletlenül adta vissza. Nyelvük az acháj nyelvjárásokhoz tartozik.
Az ábécét a görögök a föníciaiaktól vették át a Kr. e. IX. században. Ez a föníciai-óká-
naáni ábécé (amely a héber írásnak is alapja volt) 22 jelből állt, és csak a mássalhang­
zókat jelölte. A görögök ezt továbbfejlesztették: a magánhangzók jelölésére részben a
számukra felesleges jeleket használták, részben pedig új jeleket is alkalmaztak. Az első
betűírással írt görög feliratok a Kr. e. VIII. századból származnak.
12 Bevezetés

2. A hellenisztikus görög nyelv: a koiné

A hellenizmus korára kialakult az egységes görög köznyelv, a koiné (ή κοινή διά­

λεκτος). Létrejöttének előzményei a klasszikus korra nyúlnak vissza. Athén virágzásával
egyre szélesebb körben kezdett tért hódítani az attikai dialektus, amely fokozatosan ki­
szorította a többi nyelvjárást. így létrejött egy döntően attikai színezetű köznyelv, amely
azonban átvett bizonyos elemeket a többi dialektusból is, elsősorban a hozzá legköze­
lebb álló iónból. A koiné elterjedésében döntő szerepet játszottak Nagy Sándor hódítá­
sai. Az ő halálával (Kr. e. 323) vette kezdetét a hellenizmus kora, amikor a görög nyelv
használata általánossá vált a Nagy Sándor utódai által létrehozott birodalmak egész te­
rületén. A művelt rómaiak éppúgy görögül beszéltek, mint ahogy keleten is a meghódí­
tott területek hivatalos nyelve a görög lett.
A koiné legfőbb jellemzője, hogy világosabb, közérthetőbb, egyszerűbb kifejezésmód­
ra törekszik. Erőteljesebb formák, népnyelvből vett szavak használatával, az apró szócs­
kák, igekötők halmozásával, körülírással igyekszik biztosítani a nagyobb kifejező erőt. A
ragozásokban egységesítésre törekszik, keveredések és kiegyenlítődések mennek végbe.
A nyelvtani szerkezet egyszerűbbé válik, a finom árnyalatbeli különbségek eltűnnek. Ha­
tással vannak a koinéra a meghódított területek nyelvei is, amelyekből szintén átvesz bi­
zonyos elemeket, így az egyes területeken sajátos helyi színezete alakul ki.
A koiné fejlődését kettősség jellemzi: az irodalmi nyelv még továbbra is próbálja tisz­
tán megőrizni az attikai dialektust, míg a beszélt nyelvben hamarabb végbemennek a
változások. A vulgáris nyelv azonban csakhamar behatol az irodalom területére is.

3. A bibliai görög és az Újszövetség nyelve

A bibliai görög nyelv, amely az Újszövetség mellett a Septuaginta nyelvét is magában

foglalja, a zsidóság által használt koiné. Ez a szemita nyelvek befolyása alatt áll, és sze-
mita gondolkodásmódot tükröz. A Septuaginta mint fordítás természetesen magán viseli
az eredeti héber nyelv hatásának nyomait.
Az Újszövetség eredeti nyelve görög, mégis legtöbb irata arról tanúskodik, hogy szer­
zőjének nem a görög volt az anyanyelve. Az Újszövetség nyelvére erős hatással volt egy­
részt a Septuaginta nyelve és az ószövetségi héber nyelv, másrészt a szerzők korában be­
szélt arám nyelv. A felhasznált arám források nyelve valamint a szerzők arám anyanyel­
vének sokszor nem tudatos hatása egyaránt rányomja bélyegét az újszövetségi görög
nyelvre. A szemitizmusok mellett az Újszövetségben néha latinizmusok is előfordulnak.
Az Újszövetség nyelve nem egységes: egyes könyvei az irodalmi nyelvnek más-más
fokán állnak. A legkiválóbb irodalmi koinét a Zsidókhoz írt levél választékos, sok helyen
retorikai magaslatra emelkedő nyelve képviseli. Kifogástalan görög nyelven íródott Ja­
kab levele is. Ugyancsak magas szinten áll Lukács igényes, csiszolt irodalmi nyelve. A
görögöt anyanyelvi szinten ismerte és használta, ugyanakkor stílusát olykor a Septua­
ginta tudatos utánzása teszi ünnepélyessé. Jól tudott görögül Pál apostol is, aki nagy
szabadsággal, önállóan és otthonosan kezelte a görög nyelvet, hellenista műveltsége mö­
gött azonban gyakran felfedezhető a szemita gondolkodásmód. Máténál már több a sze-
 Bevezetés 13

mitizmus. Bár forrásait igyekszik javítani: szóhasználata választékosabb, mint Márké, és

jobban ügyel a görög nyelvnek megfelelő mondatszerkesztésre is, mégis sok benne a jel­
legzetes sémi fordulat, kifejezés. Még kevésbé irodalmi Márk nyelve, amely közel áll az
egyszerű, beszélt nyelvhez, tele van aramaizmusokkal, köznépi szavakkal, fordulatokkal,
és több latinizmus is található benne. Ugyanakkor nagy kifejező erő jellemzi, stílusa
élénk és szemléletes. János nyelve szintén erős arám hatást mutat. Az ő szókincse a leg­
kisebb az evangélisták között, viszont gyakran ismétlődik nála sok olyan fontos kulcsfo­
galom, amely a szinoptikusoknál ritka. Mondatszerkezete egyszerű. Mindez már a taní­
tás letisztulását tükrözi, és ünnepélyessé teszi stílusát. A beszélt nyelvhez legközelebb áll
a Jelenések könyvének nyelve, amelyben nyelvi következetlenségek, sőt olykor még hi­
bák is előfordulnak.

4. A görög nyelv további élete

Az egyház nyelve az első századokban a görög volt, az ókeresztény irodalom szerzői is

a koinét használták. A lassan kibontakozó latin keresztény irodalom mellett a görög
nyelv az egyházban a IV. századig megőrizte túlsúlyát, csak ekkor vált általánossá a nyu­
gati egyházban a latin nyelv használata, a keleti egyházaknak pedig ekkor kezdett kiala­
kulni saját nemzeti irodalmuk.
A koinét a VI. századig beszélték, eddig élt az ógörög nyelv. Ekkorra alakult ki a kö­
zépgörög, amely a koinéból fejlődött. A koinéban megkezdődött nyelvi változások to­
vább folytatódtak, míg végül az újgörög nyelvben jutottak teljesen érvényre, amelynek
kezdetét a XVI. századtól számítjuk.

5. Az Ú jszövetség kéziratai

A keresztények a korabeli szokástól eltérően nem tekercsre írtak, hanem kezdettől a

kódex-formát részesítették előnyben. Ezek anyaga eleinte a papirusz volt, majd a IV.
századtól fokozatosan áttértek a jóval tartósabb, de drágább pergamen használatára.
Az Újszövetség legrégibb szövegtanúi a pa­
piruszok. Bár csupán töredékeket tartalmaz­
nak az Újszövetségből, régiségük miatt mégis
igen jelentősek: több töredék maradt fenn már
a II—III. századból.
t t W c ttW H ·.■ Az Újszövetség pergamenre írt görög kóde­
xeit nagybetűs és kisbetűs kódexekre osztják.
*54 ί|β τ A IX. századig csak a nagybetűs írást (maiu-
v jp p - scula) használták. A legjobb és legrégibb nagy­
. Ho betűs kódexek a Vatikáni (B) és a Sinai (X) kó­
dex (IV. sz.), továbbá jelentős még az Alexand­
A legrégibb újszövetségi riai (A) kódex (V. sz.). A IX. században jelenik
papirusz-töredék pp52); 125 k. meg az első kisbetűs kódex, majd hamarosan
(Jn 18,31-33; 37-38) általánossá válik a kisbetűs írás (minuscula).
14 Bevezetés

A Vatikáni kódex (B) a IV. századból:

Lukács evangéliumának vége és János evangéliumának kezdete
 RÖVIDÍTÉSEK, JELEK

acc. accusativus tárgyeset

act. activum aktív, cselekvő ragozás
adv. adverbium határozószó
aor. aoristos „meghatározatlan”, beálló múlt
coni. coniunctivus kötőmód
dat. dativus részeshatározó eset
dep. deponens álszenvedő
f. femininum nőnem
fut. futurum jövő
gén. genitivus birtokos eset
impers. impersonale személytelen
impf. imperfectum folyamatos
imprt. imperativus felszólító mód
ind. indicativus kijelentő mód
indecl. indeclinabile ragozhatatlan
inf. infinitivus főnévi igenév
inst. instans beálló
intr. intransitivum tárgyatlan (ige v. jelentés)
m. masculinum hímnem
med. medium „középső”, mediális ragozás
n. neutrum semlegesnem
nőm. nominativus alanyeset
opt. optativus óhajtó mód
part. participium melléknévi igenév
pass. passivum passzív, szenvedő ragozás
perf. perfectum befejezett
pl. pluralis többes szám
praes. praesens jelen
praet. praeteritum múlt
sg- singularis egyes szám
voc. vocativus megszólító eset
16 R övidítések, jelek

LXX Septuaginta
2 kétvégű melléknév
3 háromvégű melléknév
ä a magánhangzó rövidségét jelöli
ä a magánhangzó hosszúságát jelöli
ha a szó előtt áll, a nyelvészet által kikövetkeztetett formát jelöl
> < a fejlődés irányát jelzi
[ ] a nyelvtanban szögletes zárójelben álló formák az Újszövetségben nem fordulnak
elő
! a nyelvtani táblázatokban azokra a formákra hívja fel a figyelmet, amelyekben va­
lamilyen hangváltozás történt, ill. eltérnek a korábban tanultaktól

A m ondattanban a példam ondatoknál alkalm azott jelölések:

( =) a szó szerinti fordítás zárójelben áll, majd ezt követi az értelem szerinti fordítás
(= ) a szó szerinti fordítást zárójelben követi az értelem szerinti fordítás vagy magya­
rázat
( ) a fordításban zárójelben álló szó a görög szövegben benne van, de a magyar fordí­
tásban felesleges
van az aláhúzott szó a fordításban kiegészítés, amely nincs benne a görög szövegben
{ } a fordításban kapcsos zárójelben álló szót a mellette álló szóval együtt az annak
megfelelő görög szó magában foglalja
[ ] szögletes zárójelben állnak a görög szövegben és a fordításban azok a szavak, me­
lyeknek eredetisége bizonytalan (Nestle-A land alapján, ld. Irodalom)
 ELSŐ R É SZ

ÚJSZÖVETSÉGI
GÖRÖG NYELVTAN
... έξηράνθη ό χόρτος
και τό άνθος έξέπεσ εν
τό δε ρήμα κυρίου
μένει εις τον αιώ να.

eCszárad a fű , és a virág Cefiúit,

...

de az Or igéje megmarad öröfjre.

(lP é t 1,24-25)

IX 0V C
ΙΗΣΟΥΣ
ΧΡΙΣΤΟΣ
ΘΕΟΥ
ΥΙΟΣ
Σ ωτηρ
 H angtan 19

I. H A N G T A N

1. ÍRÁS, KIEJTÉS

• 1.1. A betűk

betű név átírás1 kiejtés m egjegyzés

A a alpha a á lehet rövid vagy hosszú
B β béta b b
Γ γ gamma g(n) g(n) torokhangok (γ, κ, χ, ξ) előtt: n
Δ δ delta d d
Ε ε epszilon e e mindig rövid
ζ ζ dzéta z/dz dz
Ηη éta é é mindig hosszú
Θθ théta th th
I ι ióta i U lehet rövid vagy hosszú; szó elején is i
Κκ kappa k k (sohasem j)
Λλ lambda 1 1
Μμ mü m m
ΝV nü n n
Ξ ξ xi X ksz
0 ο omikron 0 0 mindig rövid
Ππ Pi P P
Ρ ρ rhó r (rh) r ha erős hehezet áll fölötte, átírása: rh
Σ σ, ς szigma s/sz sz szóvégi formája: ς
Τ τ tau t t
Υυ iipszilon y/ü ü, ű lehet rövid vagy hosszú
Φφ phi ph ph, f kiejtése a klasszikus görögben: ph;
khi ch/kh kh akoinéban:/
χ χ
ψ ψ pszi ps/psz psz
Ωω ómega ó ó mindig hosszú

1.1.1. Az iota subscriptum a hosszú magánhangzók alá írt ióta (a, η, φ). Kiejteni
nem kell, csak a magánhangzó hosszúságát jelzi (mely eredetileg diphthongus volt).2

1 Ahol kétféle átírás szerepel (/ jellel elválasztva), az első a tudományos, a második az ismeretter­
jesztő és szépirodalmi művekben használatos átírás. A betűk neveit ez utóbbi szerint írtuk át.
2 Nagybetű esetén mellé kerül az ióta (pl. Ai), ez azonban az Újszövetségben nem fordul elő.
20 H angtan

4 1.1.2. A diphthongusok (kettőshangzók) egy szótagot alkotnak, második elemük t

vagy υ. Rendszerint hosszúnak számítanak (vő. 2.1.1.).
betű átírás kiejtés betű átírás kiejtés
oa ai áj αυ au au
ει ei ej ευ eu eu
01 oi oj ηυ éu éu
υι yi/üi üj ου u ú

• 1.2. A hehezet (spiritus)

Minden szókezdő magánhangzó és p felett hehezet áll. Két fajtája van:
A gyenge hehezet (spiritus lenis) kiejtésben nem hangzik, és átírásban sem je­
löljük.
lál Az erős hehezet (spiritus asper) kiejtése és átírása: h, melyet a magánhangzó
előtt ejtünk és írunk, pl. ó = ho. Minden szókezdő p felett is erős hehezet áll, amely kiej­
tésben nem hangzik; átírása: p = rh.3
Kettőshangzók esetén a hehezet a második elem fölött áll, de az első előtt ejtjük, pl.
oi = hói. Nagybetű esetén a hehezetet a betű elé írjuk, pl. Ό.

• 1.3. A hangsúly
A görög hangsúly eredetileg zenei hangsúly volt (a hangsúlyos szótagot magasabb
hangon ejtették). A hangsúly csak az utolsó három szótag valamelyikén állhat. Háromfé­
le hangsúlyjel használatos:
[ά] Az éles hangsúly (accentus acutus) állhat:
—az utolsó szótagon (az ilyen szó végéles);
—az utolsó előtti szótagon (a szó másodéles);
— hátulról a harmadik szótagon csak akkor, ha az utolsó magánhangzó rövid (a szó
harmadéles).
[ál A hajtott hangsúly (accentus circumflexus) csak hosszú magánhangzón és ket­
tőshangzón állhat:
—az utolsó szótagon (a szó véghajtott);
— az utolsó előtti szótagon csak akkor, ha az utolsó magánhangzó rövid (a szó má­
sodhajtott). Ha az utolsó előtti magánhangzó hosszú és hangsúlyos, az utolsó pedig rö­
vid, mindig hajtott a hangsúly.
[ál A tom pa hangsúly (accentus gravis) csak az utolsó szótagon állhat éles hang­
súly helyett, amely a mondat belsejében, ha a szó után nem következik írásjel, mindig
tompára változik.
Kettőshangzók esetén a hangsúlyjel a második elem fölött áll, pl. εί, de kiejtésben az
elsőt hangsúlyozzuk.

3 Ha szó belsejében két p áll egymás mellett, a klasszikus görög az első fölé gyenge, a második fölé
erős hehezetet tesz: (5p. A komé ezt már rendszerint elhagyja.
 H angtan 21

Ha hehezet is áll a magánhangzó fölött, az éles és tompa hangsúly a hehezet mellett,

a hajtott hangsúly a hehezet fölött áll, pl. ά, ά, ώ. Nagybetű esetén a hangsúlyjelet a betű
elé, a hehezet mellé ill. fölé írjuk, pl. "Ο, Ώ .
1.3.1. A sim uló szavak (enklitikus szavak) olyan kis szócskák, melyek a kiejtésben
szorosan kapcsolódnak az előző szóhoz, és többnyire átadják annak hangsúlyukat. így az
előző szón két hangsúlyjel is állhat, pl. άνθρωπός τις.
4 1.3.2. A hangsúlytalan szavak nem rendelkeznek saját hangsúllyal. A kiejtésben
ezek mindig a következő szóval alkotnak egy egységet, pl. ó λόγος.

• 1.4. Egyéb jelek

4 1.4.1. A hiányjel (aposztróf ’) azt jelzi, hogy egy szó utolsó magánhangzója elma­
radt a következő magánhangzó előtt (elisio), pl. δι’ έμέ (διά έμέ helyett).
4 1.4.2. A korónis (’) a szó belsejében álló hehezet, amely egy szó végső magánhang­
zójának összeolvadását jelzi az utána következő szó kezdő magánhangzójával (krasis),
pl. κάγώ (και έγώ helyett).
4 1.4.3. Az elkülönítő pontok (") azt jelzik, hogy az i vagy υ nem alkot diphthongust
az előtte álló magánhangzóval, hanem külön kell kiejteni, pl. χοϊκός.
4 1.4.4. írásjelek: A pont és a vessző megfelel a miénknek. Eltérő írásjelek:
— · pontosvessző vagy kettőspont;
—; kérdőjel.

2. A HANGOK FELOSZTÁSA

• 2.1. A magánhangzók
4 2.1.1. M ennyiségük szerint a magánhangzók lehetnek:
—rövidek: ά, ε, ΐ, ο, ύ;
—hosszúak: ä, η,Τ, ϋ, ω és rendszerint a diphthongusok.4
-4 2.1.2. M inőségük szerint a magánhangzók lehetnek:
—félhangzók: ι, υ (a magánhangzók és mássalhangzók között állnak, könnyen más­
salhangzóvá válnak5);
—valódi magánhangzók:
E-hangok (magas) ε, η (ει, η)
A-hangok (közép) α (αι, α)
O-hangok (mély) ο, ω (οι, ου, ω)

4 Bizonyos ragokban azonban az on, οι rövidnek számít, ez magyarázza a hangsúly látszólagos sza­
bálytalanságait.
5 A régebbi görög nyelvben létezett még két mássalhangzó: j (i) és v (F digamma), ezek azonban már
a klasszikus görögben eltűntek.
22 H angtan

• 2.2. A m ássalhangzók
2.2.1. A ném ahangzók, más néven zárhangok vagy pillanatnyiak (mutuae v. mo­
mentaneae) kiejtése pillanatnyi.6
zöngétlen zöngés hehezetes
K-hangok
K Ύ X
V. torokhangok
P-hangok
π ß Φ
V. ajakhangok
T-hangok
τ δ θ
v. foghangok
2.2.2. A huzam osak (continuae) kiejtése huzamos, folyamatos.

folyékonyak λ, p

(Tágabb értelemben ezek is a folyékony

orrhangok μ.ν hangokhoz tartoznak.)
sziszegek

3. A LEGFONTOSABB HANGVÁLTOZÁSOK7

• 3.1. A m agánhangzók változásai

4 3.1.1. Az összevonás (contractio) eredménye mindig hosszú magánhangzó. Fősza­
bályai a következők (részleteiben ld. az igeragozásnál, 11.1.2.):
—A-hang és E-hang találkozásakor mindig az elöl álló jut érvényre.
— Ha O-hang van az összevont magánhangzók között, mindig ez jut érvényre, akár
elöl, akár hátul áll.
—Az összevonással létrejött magánhangzón hajtott hangsúly áll, ha az összevont ma­
gánhangzók közül az első volt hangsúlyos; éles, ha a második.
4 3.1.2. A tőhangzóváltozás (Ablaut) a tőben lévő magánhangzó megváltozása.
— A m inőségi (kvalitatív) tőhangzóváltozás esetén leggyakrabban a következő ma­
gánhangzók váltakoznak egymással: ε<->ο;η<->ω;ει<Η>οι.
—A m ennyiségi (kvantitatív) tőhangzóváltozás a magánhangzó hosszúságának meg­
változását vagy kiesését jelenti. A tőben három fokot különböztetünk meg:
Normál fo k esetén a tőben rövid magánhangzó áll: α, ε, o.
Nyújtott fo k esetén a tő magánhangzója megnyúlik: ct -» ü/η; ε -> η; ο —>ω.
0 fo k esetén a magánhangzó kiesik: α/ε/ο —>0; ει -» t; ευ -> υ.

6 A torokban, az ajkaknál vagy a fogaknál keletkező zár felpattanásával képződnek (amíg a zár fenn­
áll, addig némák).
7 A fejezet csak rövid áttekintést ad a szabályokról, példák nélkül. További részletek és példák a rago­
zásoknál találhatók.
 H angtan 23

Ha a kiesett magánhangzó mellett folyékony mássalhangzó (λ, ρ, μ, v) áll, a mással­

hangzó-torlódás elkerülése végett a folyékony hangok szótagalkotóvá válnak, s a követ­
kező szótagok keletkeznek belőlük: 1 > αλ/λα; r > αρ/ρα; m /n > a.
4 3.1.3. A pótlónyújtás akkor jön létre, ha a szó belsejében egy mássalhangzó vagy
mássalhangzó-csoport (pl. σ előtt a vt) kiesik; ilyenkor az előtte álló rövid magánhangzó
megnyúlik: a > ä /η; ε > ει; ο > ου.
-4 3.1.4. A m etathesis quantitatis a magánhangzók időmennyiségének felcserélését
jelenti, pl. ηο > εω.

• 3.2. A m ássalhangzók változásai

4 3.2.1. Az asszim iláció (hasonulás vagy összeolvadás) a következő esetekben fordul
elő:
—A K- és P-hang a T-hang előtt keménységi fokát tekintve hasonul hozzá: zöngétlen
elé zöngétlen, zöngés elé zöngés, hehezetes elé hehezetes mássalhangzó kerül (vö. 2.2.1.).
így csak a következő csoportok lehetségesek: κτ, πτ; γδ, βδ; χθ, φθ.
—A Κ- és P-hang a μ előtt hasonul: K-hang + μ -> γμ; P-hang + μ -» μμ.
—A Κ- és P-hang a σ -val egybeolvad: K-hang + σ -» ξ; P-hang + σ ->ψ.
—A v a K-hang előtt γ, a P-hang előtt μ lesz; a folyékony hangokhoz és néha a σ-hoz
is teljesen hasonul (λλ, pp, μμ, σσ).
-4 3.2.2. A disszim iláció a hasonulás ellentéte:
—A T-hang másik T-hang előtt és μ előtt σ-ra változik.
— Két egymást követő szótag nem kezdődhet hehezetes hanggal. Ilyenkor az első (né­
ha a második) helyébe a megfelelő zöngétlen hang kerül.
-4 3.2.3. M ássalhangzók kiesése (eiectio) a következő esetekben történik:
—A T-hang a σ és κ előtt nyomtalanul kiesik.
— A ντ (νθ) a σ előtt kiesik, és az előző magánhangzó megnyúlik (pótlónyújtás; vö.
3.1.3.).
—A σ folyékony hang után ahhoz hasonul, majd kiesik, az előző magánhangzó pedig
megnyúlik (pótlónyújtás; vö. 3.1.3.).
— A σ két magánhangzó között gyakran (és néha másik σ előtt is) kiesik, a magán­
hangzók pedig összevonódnak (vö. 3.1.1.). Szó elején magánhangzó előtt a σ-ból bizo­
nyos esetekben erős hehezet lett.
-4 3.2.4. A szóvégtörvény szerint csak a következő mássalhangzók állhatnak szó vé­
gén: v, ρ, ς (ξ, ψ), egyéb mássalhangzó a szó végéről eltűnik.8
A mozgó v, amely bizonyos ragok végén található (a ragozásoknál zárójelben áll), el­
tűnik, ha utána mássalhangzóval kezdődő szó következik; a koinéban azonban gyakran
ilyenkor is megmarad.

8 Az οΰκ = nem és έκ = -ból csak látszólagos kivételek, mert mint hangsúlytalan szavak a következő
szóhoz kapcsolódnak a kiejtésben.
24 A laktan - N évsz ók

II. ALAKTAN

A) N É V S Z Ó K

4. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK A NÉVSZÓRAGOZÁSHOZ

• 4.1. A névszóragozás (declinatio) kategóriái

4 4.1.1. A névszók nem e (genus) háromféle lehet:
— masculinum (hímnem);
—fem ininum (nőnem);
— neutrum (semlegesnem).
4 4.1.2. A névszók szám a (numerus) lehet:
—singularis (egyes szám);
—pluralis (többes szám).9
4 4.1.3. A névszóragozás esetei (casus):
—nominativus (alanyeset);
—accusativus (tárgyeset);
—genitivus (birtokos eset);
—dativus (részeshatározó eset);
— vocativus (megszólító eset), mely legtöbbször megegyezik a nominativusszal, ezért
csak akkor tüntetjük fel külön, ha eltér attól.

• 4.2. A névelő ragozása

A görögben csak határozott névelő van. Ragozása a következő:
singularis pluralis
m. f. η. m. {. η.
nőm. 0 ή τό οι αί τα
acc. τόν την τό τούς τάς τά
gén. τού τής του των των των
dat. τω τη τω τοις ταΐς τοις
A névelőnek vocativusa nincs. A vocativusban álló főnév előtt a klasszikus görög­
ben ώ = ó! indulatszó áll, ezt azonban a koiné többnyire elhagyja.

A klasszikus görögben létezett még a dualis (kettős szám) is, de a koméban ez már eltűnt.
 A laktan - N év sz ó k 25

5. A FŐNEVEK

A főnevek a tő végső hangzója szerint három nagy csoportba oszthatók: magánhang-

zós, mássalhangzós és félhangzós ill. kettőshangzós tövek. Ezeken belül további csopor­
tokat is megkülönböztetünk.

• 5.1. A m agánhangzós tövek

-> 5.1.1. Az o-tövek
m. (f.) η. Az o-tövű főnevek közül az -ος végűek rendsze­
szó m. ajándék rint hímneműek, de van néhány nőnemű is (pl.
ή βίβλος = könyv), ezek ragozása egyezik a hímne-
sg. nőm. λόγος δώρον !
műekével. A vocativus csak egyes számban tér el a
acc. λόγον δώρον !
gén. λόγου δώρου nom.-tól, végződése: -ε, pl. Κύριε = Uram!
dat. λόγω δώρω Az -ov végű főnevek mind semlegesneműek. Ra­
pl. nőm. λόγοι δώρα ! gozásuk csak sg. és pl. nom./acc.-ban tér el a hím-
acc. λόγους δώρα ! neműekétől. A semleges nőm. és acc. minden rago­
gén. λόγων δώρων zásban megegyezik egymással. Néhány főnév rago­
dat. λόγοις δώροις zása más tövekkel keveredik.10
Rendhagyó a Jézus név ragozása, amely az összevont főnevekhez11 hasonlóan törté­
nik: nőm.: Ίησοϋς, acc.: Ίησοΰν, gen./dat./voc.: Ίησοΰ (vö. 6.1.2.).
A hangsúly a főneveknél különböző, ezért a szótári alakkal együtt kell megtanulni. Végéles szó hang­
súlya a sg. és pl. gen./dat.-ban hajtottra változik. Egyébként akkor változik a hangsúly, ha az utolsó ma­
gánhangzó hosszúsága ezt szükségessé teszi (vö. 1.3.): ilyenkor a harmadéles és a másodhajtott szó
másodélesre változik. A pl. nőm. -ot végződése azonban rövidnek számít.

4 5.1.2. Az a-tövek
fe m i η i η u m m a s cu linum
α purum α impurum η α η
vidék nyelv kezdet ijjú próféta
χώρα γλώσσα αρχή ! νεανίας ! προφήτης !
χώραν γλώσσαν αρχήν ! νεανίαν προφήτην
χώρας γλώσσης ! αρχής ! νεανίου ! προφήτου !
χώρα γλώσση ! αρχή ! νεανία προφήτη
χώραι γλώσσαι άρχαί νεανίαι προφήται
χώρας γλώσσας άρχάς νεανίας προφήτας
χωρών γλωσσών αρχών νεανιών προφητών
χώραις γλώσσαις άρχαϊς νεανίαις προφήταις

10 Pl. σάββατον = szom bat pl. dat.-a a T-tövek szerint (vö. 5.2.1.): σάββασι(ν).
11 Az összevont főnevek töve eredetileg két rövid magánhangzóra (εο, oo) végződött, amelyek össze-
vonódnak (vö. 3.1.1.). Az Újszövetségben csak semlegesnemű példa fordul elő (όστέον = csont, össze­
vonva: όστοϋν). A hímneműek a kettőshangzós tövek ragozását követik (vö.25).
26 A laktan - N évszók

Az α-tövű főnevek rendszerint nőneműek. A tőhangzó szerint három csoportjukat

különböztetjük meg:
— a purum -tő (tiszta a): Ha az a előtt ε, i vagy p áll, az a megmarad az egész rago­
zásban. Ide tartoznak nem görög eredetű tulajdonnevek is, melyekben a purum bármi­
lyen hang után állhat (pl. Μάρθα, -ας). Az a purum többnyire hosszú.12
— a im purum -tő (nem tiszta a): Ha az a előtt nem ε, t vagy p áll, az a a sg. gén./
dat.-ban η-ra változik.13Az α impurum mindig rövid és hangsúlytalan.
— η-tő: Az η csak sg.-ban található, pl.-ban itt is α áll.
Az α -tövű főnevek között van néhány hímnemű is. Ezek általában személyeket, fog­
lalkozásokat jelölő szavak. Itt csak α purum és η-tő található. Ragozásuk csak két eset­
ben tér el a nőneműekétől: sg. nom.-ban egy ς-t is kapnak, gen.-ban pedig az o-tövek ου
végződését kapják. A sg. voc. végződése -a vagy -η (-της végűeknél is -α: προφήτα). Tu­
lajdonnevekben bármilyen hang után állhat a purum, és ezek gen.-ban is a-ra végződ­
nek (pl. ’Ιούδας, -a; ugyanígy: σατανας, -ä = sátán).
A hangsúly végéles szó esetén a sg. és pl. gén./dat.-ban hajtottra változik. A pl. gén. mindig véghaj­
tott, akárhol állt eredetileg a hangsúly (mivel az a beleolvadt az ω-ba). Egyébként a hangsúly a szabá­
lyoknak (1.3.) megfelelően változik. A pl. nőm. -at végződése rövidnek számít.

• 5.2. A m ássalhangzós tövek

Ezeknek a főneveknek tövét úgy kapjuk meg, hogy sing. plur.
a sg. gén. (2. szótári alak) -ος ragját levágjuk. A ragok
a különböző töveknél azonosak. A semlegesek itt is m./f. η. m./f. η.
csak nom./acc.-ban térnek el a hím- és nőneműektől. nőm. -ς/- -ες -α
A pl. dat. mozgó v-re végződik (vö. 3.2.4.). acc. -α/-ν - -ας -α
A hangsúly egytagú főnevek esetén a sg. és pl. gen./dat.-ban gen. -ος -ων
rendszerint a ragra kerül át. Egyébként szabály szerint változik. dat. -ι -σι(ν)
■4 5.2.1. A ném ahangzós tövek
K /P-tövek T-tövek vx-tövek
m./f. m./f. η. m.
test f. szúnyog m. remény f. kegyelem f. lélek oroszlán
σαρξ ! κώνωψ ! έλπί-ς ! χάρι-ς ! πνεύμα λέων !
σάρκ-α κώνωπ-α έλπίδ-α χάρι-ν ! πνεύμα λέοντ-α
σαρκ-ός κώνωπ-ος έλπίδ-ος χάριτ-ος πνεύματ-ος λέοντ-ος
σαρκ-ί κώνωπ-ι έλπίδ-t χάριτ-ι πνεύματ-ι λέοντ-ι
σάρκ-ες κώνωπ-ες έλπίδ-ες χάριτ-ες πνεύματ-α λέοντ-ες
σάρκ-ας κώνωπ-ας έλπίδ-ας χάριτ-ας πνεΰματ-α λέοντ-ας
σαρκ-ών κωνώπ-ων έλπίδ-ων χαρίτ-ων πνευμάτ-ων λεόντ-ων
σαρξί(ν) ! κώνωψι(ν) ! έλπί-σι(ν) ! χάρι-σι(ν) ! πνεΰμα-σι(ν) ! λέουσι(ν) !

12 Az -εια, -οια végű főneveknél lehet rövid az a purum, amint azt a hangsúly is mutatja (pl. αλήθεια
= igazság, μετάνοια = megtérés).
13 A klasszikus göröggel ellentétben az Újszövetségben ide tartoznak egyes -pa végű főnevek is (pl.
μάχαιρα, -ης = kard).
 A laktan - N évsz ók 27

A K- és P-tövek sg. nom.-ában és pl. dat.-ában a K- ill. P-hang egybeolvad a σ-val

(vő. 3.2.I.).14 Csak hím- és nőnemű főnevek tartoznak ide.
A T-tövek sg. nom.-ában és pl. dat.-ában a T-hang σ előtt kiesik (vő. 3.2.3.).1516A nem
végéles -ις végű főnevek sg. acc.-ban a -v ragot kapják (de a koinéban χάριν helyett már
χάριτα is használatos). A semlegesek sg. nom./acc.-a maga a tő, de a szó végéről a T-
hang eltűnik (vő. 3.2.4.). Néha azonban semleges szó is ς-t kap (pl. φως, φωτός =fény).u
A ντ-tövek külön csoportot alkotnak, melyből az Újszövetségben a főneveknél majd­
nem kizárólag οντ-tövek fordulnak elő, és mind hímneműek. Sg. nom.-ban nem kapnak
ς-t, hanem nyújtást a tőben: ο -> co, a τ pedig szó végén elmarad.17A pl. dat.-ban a σ előtt
a ντ kiesik, és előtte az o-ból pótlónyújtással ου lesz (vö. 3.2.3. és 3.1.3.). A sg. voc. a tővel
azonos (τ nélkül: λέον).
4 5.2.2. A folyékonyhangú tövek
v-tövek p-tövek
εν-tő ov-tő ερ-tő op-tő rendhagyó
m./f. m./f.
pásztor m. képmás f. csillag m. szónokm. atya m.
ποιμήν ! είκών ! άστήρ ! ρήτωρ ! πατήρ !
ποιμέν-α είκόν-α άστέρ-α ρήτορ-α πατέρ-α
ποιμέν-ος εικόν-ος άστέρ-ος ρήτορ-ος πατρ-ός !
ποιμέν-ι είκόν-ι άστέρ-ι ρήτορ-ι πατρ-ί !
ποιμέν-ες είκόν-ες άστέρ-ες ρήτορ-ες πατέρ-ες
ποιμέν-ας εΐκόν-ας άστέρ-ας ρήτορ-ας πατέρ-ας
ποιμέν-ων είκόν-ων άστέρ-ων ρητόρ-ων πατέρ-ων
ποιμέ-σι(ν) ! εΐκό-σι(ν) ! άστέρ-σι(ν) ρήτορ-σι(ν) πατρά-σι(ν) !

A folyékony tövűek sg. nom.-ban nem kapnak ς-t,18 hanem nyújtást a tőben: ε -> η; ο
Α ω . H a a tőhangzó már eleve hosszú, ez változatlan marad a ragozás során (pl. ό άγων,
-ώνος = küzdelem, ό σωτήρ, -ήρος = szabadító).19 A nem végéles folyékony tövűek sg.
voc.-a a rövid magánhangzós tővel egyezik (ρήτορ).
A v-tövek pl. dat.-ában a σ előtt kiesik a v.

14 Rendhagyó a sg. nom.-a, de ragozása szabályos a következő szónak: γυνή, γυναικός = asszony,
voc.-a: γύναι. Disszimiláció történik a következő szóban: ή θρίξ, τριχός = haj, szőr (vö. 3.2.2.), de pl.
dat.: θριξίν.
15 A sg. nőm. képzése eltérő, de a ragozás szabályos a következő szónál: ό ποΰς, ποδός = láb. A T-
hang kiesése után az előző K-hang egybeolvad a ς-val a következő szóban: ή νύξ, νυκτός = éjszaka.
16 A semleges szavaknál sg. nom./acc.-ban egyéb rendhagyó képzés is előfordul, de a ragozás szabá­
lyos (pl. ους, ώτός = jv l, γόνυ, γόνατος = térd, ύδωρ, ϋδατος = víz).
17 Egyetlen olyan οντ-tövű főnév van, amely sg. nom.-ban ς-t kap, és a ς előtt a ντ pótlónyújtással ki­
esik: οδούς, -όντος =fog. Szintén ς-t kap az αντ-tövű főnév: ίμάς, -άντος = szíj.
18 Kivétel: ό μάρτυς, -υρος = tanú, mely sg. nom.-ban ς-t kap, és előtte a p kiesik; pl. dat.-ban szintén
kiesik a p: μάρτυσι(ν). Rendhagyó a sg. nom.-a ennek a szónak: ό/ή κύων, κυνός = kutya.
19 Pl. dat.-ban ennél az egy szónál rövidülés történik: ή χείρ, χειρός = kéz; pl. dat.: χερσί(ν).
28 A laktan - N évszók

A p-tövek pl. dat.-ában a p megmarad (de vő. 18). A πατήρ ragozásában tőhang-
zóváltozás történik.20 Sg. voc.: πάτερ. Ennek mintájára ragozzuk a következő szavakat is:
μήτηρ, μητρός = anya, θυγάτηρ, -τρός = lánya akinek, ή γαστήρ, -τρός = has, anyaméh.
Rendhagyó még άνήρ, άνδρός = férfi pl. dat.-a: άνδράσι(ν).
5.2.3. A σ-tövek
nemzet n. A σ-tövekhez tartoznak εσ- és ασ-tövű főne­
vek, amelyek mind semlegesneműek. Az Újszövet­
έθνος < *έθνες ségben majdnem kizárólag csak εσ-tövűek fordul­
έθνος < *έθνες
nak elő.21 Az eredeti εσ-tőből a sg. nom./acc.-ban
έθνους < *έθνε^ος
minőségi tőhangzóváltozással (vö. 3.1.2.) -ος lett.
έθνει < *έθνε^ι A többi esetben a ragok az eredeti εσ-tőhöz járul­
έθνη < *έθνε^α nak, a σ két magánhangzó között (ill. a pl. dat.-
έθνη < *έθνε^α ban a másik σ előtt) kiesik (vö. 3.2.3.), a magán­
εθνών < *έθνέ^ων hangzók pedig összevonódnak (vö. 3.1.1.).
έθνεσι(ν) < *έθνεόσι(ν)

• 5.3. A félhangzós és kettőshangzós tövek

félhangzós tövek kettőshangzós tövek
υ-tő i-tő ευ-tő
m./f. f. m. A ragok megegyeznek a
mássalhangzós tövű főnevek
hal m. város király ragjaival, de bizonyos ese­
ϊχθύ-ς πόλι-ς βασιλεύ-ς tekben hangváltozások tör­
ιχθύ-ν πόλι-ν βασιλέ-α ténnek.
ιχθΰ-ος πόλε-ως ! βασιλέ-ως ! Az ide tartozó főnevek sg.
ιχθύ-ϊ πόλει βασιλεΐ voc.-a azonos a tővel (ιχθύ,
ίχθύ-ες πόλεις βασιλείς πόλι, βασιλεύ).
ϊχθύ-ας πόλεις βασιλείς
ίχθύ-ων πόλε-ων βασιλέ-ων
ίχθύ-σι(ν) πόλε-σι(ν) βασιλεΰ-σι(ν)

5.3.1. A félhangzós tövek

Az υ-tövek lehetnek hím- vagy nőnemű főnevek. Az υ-tő változatlan marad a rago­
zás során. Sg. acc.-ban a -v ragot kapja.22
Az ι-tövek rendszerint nőneműek.23 Az i csak sg. nom./acc.-ban marad meg. A töb­
bi alak azzal magyarázható, hogy ezeknek a főneveknek volt egy hosszabb ει/ηι tövük is,

20 Sg. gen./dat.-ban és pl. dat.-ban a μ fokú tő található. A pl. dat.-ban a p két mássalhangzó között
szótagalkotóvá vált, és egy poc szótag keletkezett belőle (vö. 3.1.2.).
21 Az ασ-tövűek közül csak τό κρέας, κρέως = hús pl. nom./acc.-a fordul elő: κρέα; valamint τό γή­
ρας = öregkor sg. dat.-a az εσ-tövek szerint képezve: γήρει. Az egyetlen οσ-tövű főnév: ή αιδώς, -οϋς =
szemérmesség.
22A pl. acc. a klasszikus görögben: ίχθϋς.
23 Kivételek: ό δφις, -εως = kígyó, τό σίναπι, -εως = mustár.
 A laktan - N év sz ó k 29

ehhez járultak a ragok, az i pedig kiesett. Összevonás csak ott történik, ahol az ered­
mény ει. A pl. acc. a nom.-szal egyezik. A sg. gén. végződése eredetileg *-ηος volt, amely­
ből metathesis quantitatis útján (vő. 3.1.4.) keletkezett az -εως végződés; a hangsúly te­
hát csak látszólag szabálytalan. (A pl. gen.-t ennek analógiájára képezték.)
5.3.2. A kettőshangzós tövek túlnyomó többsége ευ-tő. Ezek mind személyt jelö­
lő, végéles hímnemű főnevek. Tövük eredetileg ηυ/ηΤ volt (vö. 5), melyből a F (digam­
ma) kiesett. Összevonás csak ει-be történik. A sg. gén. eredeti végződése itt is *-ηος volt.
A pl. acc. a koinéban az ι-tövűek analógiájára a nom.-szal egyezik.24 Az ου- és αυ-tövek-
nek az Újszövetségben alig találjuk nyomait.25

6. A MELLÉKNEVEK

A melléknevek lehetnek háromvégűek: m., f., n.; vagy kétvégűek: m./f., n. Ragozá­
suk általában a megfelelő tövű főnevekét követi, ezért itt csak a különbségekre hívjuk fel
a figyelmet. Itt tárgyaljuk a participiumok ragozását is.

• 6.1. A m agánhangzós tövek

■4 6.1.1. Az egyszerű o- és α-tövek ragozása a főnevekét követi: a hím- és semleges­
nem az o-tövekét, a nőnem az α-tövekét (ld. 5.1 .).26
háromvégű ké t v ég ű
szent hű hűtlen
m. f. n. m. f. n. m./f. n.
άγιος άγια άγιον πιστός πιστή πιστόν άπιστος άπιστον
4 4 4 4 1 4 4 ’ 4
A nőnem végződése csak akkor a, ha ez a purum (előtte ε, t vagy p áll), minden
egyéb esetben η lesz (tehát nincs a impurum). Néhány melléknév háromvégű és kétvégű
is lehet, pl. αιώνιος, (-a,) -ov = örök.
Az a-tövekhez tartoznak a participiumok nőnemű formái is, itt azonban az a mindig
impurum (pl. part. impf.: παιδεΰουσα, -ούσης = nevelő), még akkor is, ha előtte i áll
(part. perf.: πεπαιδευκυια, -κυίης27 = aki nevelt).
A hangsúly a nőnemű mellékneveknél — amennyire az utolsó magánhangzó hosszúsága megengedi
— a hímneműekét követi. így a pl. gén. hangsúlya nőnemben sem kerül át a ragra (αγίων).

24A klasszikus görögben a pl. acc.: βασιλέας.

25 Az ου-tövekhez tartozik: ό/ή βοΰς = ökör, tehén, melynek esetei az Újszövetségben csak hiányosan
fordulnak elő; ragozása: βουν, βοός, βοί; pl.: βόες, βόας, βοών, βουσί(ν). Ebbe a ragozásba kerültek át a
klasszikus összevont o-tövű főnevek is (vö. n ; pl. ό νους, νοός = értelem, ό πλους, πλοός = hajózás). Az
αυ-tövekhez tartozik: ή ναϋς = hajó; sg. acc.-a: ναϋν.
26 Egyetlen ω-tövű melléknév fordul elő az Újszövetségben, csak m. sg. nom.-ban: ίλεως = kegyel­
mes, ahol az -εω metathesis quantitatis útján (vö. 3.1.4.) *-qo-ból keletkezett.
27A klasszikus görögben a purum: πεπαιδευκυίας.
30 A laktan - N évszók

4 6.1.2. Az összevont ragozás az Újszövetségben majdnem kizárólag csak mellék­

neveknél fordul elő (vö. n). Akkor történik összevonás, ha a tő eredetileg két magán­
hangzóra végződött (εο/εα vagy οο/οη).
ezüstből levő A magánhangzók összevonásában a következő
szabályok érvényesülnek (vö. 3.1.1.): ε+ο és o+o ->
m. f. ΓΟ 3
(-εο) (-εα) —/
Ο
V · ου; hosszú magánhangzóba és diphthongusba az ε és
o beleolvad. A szabállyal ellentétben a nőnemű sg.-
άργυρ-οϋς -α -οϋν ban: ε+α —> a, ha előtte ε, i vagy p áll, egyébként η
-οϋν -αν -οϋν lesz (pl. χρυσοΰς, -ή, -οϋν = aranyból levő); az oo-
-οϋ -ας -οϋ /ot|-töveknél ο+η a nőnemű sg.-ban szintén η lesz (pl.
-ω -α -ω διπλούς, -ή, -οϋν = kétszeres); a semleges pl. nőm./
-οι -αι -ά acc.-ban pedig mindig a áll, hogy így az esetek jelleg­
-οϋς -ας -ά zetes végződései megmaradjanak.
-ών -ών -ών
-οις -αις -οις

• 6.2. A m ássalhangzós tövek

4 6.2.1. A ném ahangzós tövek közül a T- és ντ-tövekhez hím- és semlegesnemű

participiumok tartoznak (a nőnemű forma mindig α-tövű, vö. 6.1.1.).
T-tő
aki nevelt A T-tövek (part. perf. act.) képzése csak nom.-
ban mutat eltérést a főnevekétől: hímnemben ς-t is és
m. η. nyújtást is kapnak, semlegesnemben pedig szintén ς-t
πεπαιδευ-κώ-ς -κό-ς kapnak (amely előtt a τ kiesik). Ragozásuk egyébként
sg. gen. -κότ-ος -κότ-ος a hím- ill. semlegesnemű T-tövű főnevekét követi (ld.
4 4 5.2.1.).
οντ-tő αντ-tő εντ-tő
nevelő felnevelő felnevelt
m. n. m. η. m. η.
παιδεΰ-ων -ον παιδεύ-σας -σαν παιδευ-θείς -θέν
sg. gen. -οντ-ος -οντ-ος -σαντ-ος -σαντ-ος -θέντ-ος -θέντ-ος
i ι i ι 4 4
pl. dat. -ουσι(ν) -σασι(ν) -θεϊσι(ν)

A ντ-tövek közül az οντ-tövek (part. impf, és fut. act.) hímnemű alakja a főneveké­
vel egyezik (Id. 5.2.1.); az αντ- (part. aor. act.) és εντ-tövek (part. aor. pass.) a hímnemű
sg. nom.-ban -ς ragot kapnak, amely előtt a ντ pótlónyújtással kiesik, amint a pl. dat.-
ban is. A semleges nom./acc. mindig a tővel azonos (τ nélkül); különben csak a pl.
nom./acc. -a végződése tér el a hímnemtől. Hasonlóan ragozzuk a νυμι-végű igék υντ-
tövű participiumát is: δεικνϋς, -νΰν (-νΰντος) = mutató (vö. 12.2.).
Melléknév itt alig fordul elő. A legfontosabb: πας (παντός), πάσα (-ης), παν (παντός)
= minden, egész. A m. és n. ragozása egyezik az αντ-tövű participiuméval (a f. a-tövű).
A hangsúly a πας m./n. pl. gen./dat.-ában nem megy át a ragra: πάντων, πάσι(ν).
 A laktan - N évsz ók 31

6.2.2. A folyékonyhangú tövek melléknevei kétvégű ov-tövűek.28

irgalmas A hím- és nőnem ragozása az ov-tövű főnevekét követi
(ld. 5.2.2.). A semleges nom./acc. egyenlő a tővel, ezenkívül
m./f. n.
csak a pl. nom./acc. -a ragja tér el a hímnemtől. Ide tartoz­
έλεήμων έλέημον nak a melléknevek -ίων, -ιον képzős középfokú alakjai is
4 i (vö. 6.5.2.).
6.2.3. A σ-tövek melléknevei kétvégű εσ-tövűek.
igaz A hím- és nőnem sg. nom.-ban nyújtást kap. A többi
esetben a ragok az εσ-tőhöz járulnak, a σ kiesik, és a ma­
m./f. η.
gánhangzók összevonódnak, hasonlóan, mint az εσ-tövű
αληθής αληθές semleges főneveknél (ld. 5.2.3.). A sg. acc.-ban az ΐ,φα ösz-
αληθή szevonásából lesz az η, a pl. nom.-ban az ε^ες-ből εις, az
αληθούς 4 acc. pedig a nom.-szal egyezik. A többi eset azonos a sem­
άληθει leges főnevekével. A sg. voc. egyenlő a tővel (αληθές).
αληθείς A semleges forma csak annyiban tér el a főnevektől,
αληθείς hogy a sg. nom./acc.-ban megmarad az eredeti ες-tő. Rago­
αληθών zása a továbbiakban egyezik a főnevekével.
άληθέσι(ν)

• 6.3. A félhangzós tövek

nehéz A félhangzós tövekhez υ-tövű melléknevek tartoznak,
m. n. melyek mind háromvégűek: βαρύς, βαρεία, βαρύ. A nőne­
mű forma töve α purum, csak a hím- és semlegesnemű ala­
βαρύ-ς βαρύ kok tartoznak az υ-tövekhez.
βαρύ-ν βαρύ Az υ-tövű melléknevek ragozása az ι-tövű főnevekéhez
βαρέ-ος hasonlít (vö. 5.3.1.). Volt egy hosszabb ευ/eF tövük is, eh­
βαρει hez járultak a ragok, a F pedig kiesett. Összevonás csak ott
βαρείς βαρέ-α történt, ahol az eredmény ει.29
βαρείς βαρέ-α
βαρέ-ων
βαρέ-σι(ν)

• 6.4. V egyestövű m elléknevek

nagy sok A nőnem teljesen, a
hím- és semlegesnem pe­
m. f. n. m. f. η.
dig a sg. gen.-tól kezd­
μέγας μεγάλη μέγα πολύς πολλή πολύ ve a magánhangzós tö­
μέγαν μεγάλην μέγα πολύν πολλήν πολύ vű melléknevek ragozá­
μεγάλου μεγάλης μεγάλου πολλοΰ πολλής πολλοΰ sát követi (ld. 6.1.1.).
4 i i 4 4 4

28 Egyetlen εν-tövű melléknév fordul elő: άρσην, -εν = hímnemű. Egyetlen αν-tövű melléknév: μέ-
λας, -aivoc, -αν = fekete, ahol a m. sg. nom. -ς ragja előtt a v pótlónyújtással kiesik (a f. α -tövű).
29 A ήμισυς = fé l szónak a koméban a sg. gen.-a: ήμίσους; n. pl. acc.-a: ήμίσια.
32 A laktan - N évsz ók

• 6.5. A m elléknevek fokozása

4 6.5.1. A gyakoribb képzők a melléknév hímnemű tövéhez járulnak:
— középfok: -τερος, -τέρα, -τερον
— felsőfok: -τατος, -τάτη, -τατον
Ragozásuk a háromvégű magánhangzós tövű melléknevek szerint történik (Id. 6.1.1.).
Az o-tövek o-ja a képző előtt csak akkor marad rövid, ha az előző szótag magánhangzója
hosszú, vagy a rövid magánhangzót egynél több mássalhangzó követi; egyébként co-ra
nyúlik. Példák:30
μικρός 3 = kicsi; μικρότερος 3; μικρότατος 3;
τίμιος 3 = drága; τιμιώτερος 3; τιμιώτατος 3;
ακριβής 2 = pontos; ακριβέστερος 3; ακριβέστατος 3;
βαρύς 3 = nehéz; βαρύτερος 3; βαρύτατος 3.
6.5.2. A ritkább képzők a melléknév eredeti gyökéhez járulnak:
— középfok: -ίων, -ιον (gén.: -ίονος)
— felsőfok: -ιστός, -ίστη, -ιστόν
A középfok ragozása a kétvégű ov-tövű mellék­
m./f. sg. acc. -íova > -ίω
nevek szerint történik (ld. 6.2.2.), de előfordulnak
pl. nőm. -ίονες > -ίους
összevont formák is, amelyek a v (eredetileg σ) ki­
pl. acc. -ίονας > -ίους
esésével jöttek létre. A felsőfok pedig a háromvégű
n. pl. nőm./acc. -íova > -ίω
magánhangzós tövű melléknevek ragozását követi
(Id. 6.1.1.). Példák:
καλός 3 = szép; καλλιών 2; κάλλιστος 3;
ταχύς 3 = gyors; ταχίων 2; τάχιστος 3;
μέγας 3 = nagy; μείζων 2;31 μέγιστος 3;
πολύς 3 = sok; πλείων 2; πλειστος 3.
Rendhagyó fokozás esetén az egyes alakok különböző tövekből származnak:
αγαθός 3 = jó; βελτίων 2; βέλτιστος 3;
κρείσσων 232 (= erősebb, kiválóbb); κράτιστος 3;
κακός 3 = rossz; χείρων 2; χείριστος 3;
ήσσων 2 (= csekélyebb);
ολίγος 3 = kevés; έλάσσων 2 (= kisebb, csekélyebb); έλάχιστος 3.31

• 6.6. Az adverbium (határozószó)

4 6.6.1. Alapfokban a melléknevekből -ως végződéssel képezzük az adverbiumot,
amely formáját, hangsúlyát tekintve a melléknév hímnemű pl. gén. alakjával egyezik,
csak a végső v-t kell ς-ra változtatni. Néha a semleges sg. acc. is használatos adverbium-
ként. Példák:

30 Közép- és felsőfokú melléknév képezhető adverbiumból vagy elöljárószóból is, pl. εξω = kint, έξώ-
τερος = külső(bb); πρό = előtt, πρότερος = előbbi, πρώτος = (leg)első.
31 Az Újszövetségben vannak két képzővel képzett formák is: μειζότερος, έλαχιστότερος.
32 Előfordul az Újszövetségben a klasszikus κρείττων forma is.
 A laktan - N évsz ók 33

δίκαιος 3 = igaz; δικαίως = igazul;

καλός 3 = szép; καλώς = szépen;
ακριβής 2 = pontos; ακριβώς = pontosan;
βαρύς 3 = nehéz; βαρέως = nehezen;
ταχύς 3 = gyors; ταχύ = gyorsan.
6.6.2. K özépfokban a semleges sg. acc. fejezi ki az adverbiumot, néha azonban itt
is előfordul az -ως végződés. A nem melléknévből képzett adverbiumok között is vannak
fokozhatok. Példák:
περισσός 3 = bőséges; περισσότερον/περισσοτέρως = bővebben;
ταχύς 3 = gyors; τάχιον = gyorsabban;
εγγύς = közel; έγγύτερον = közelebb;
άνω =fent; άνώτερον = fentebb.
4 6.6.3. Felsőfokban a semleges pl. acc. fejezi ki az adverbiumot:
ταχύς 3 = gyors; τάχιστα = leggyorsabban.

7. A NÉVMÁSOK

• 7.1. A szem élyes névm ások

m. f. n.
έγώ én σύ te αύτός αύτή αύτό ! ő, maga
έμέ/μέ engem σέ téged αυτόν αυτήν αύτό ! őt, magát
έμοϋ/μοΰ enyém σου tied αύτοϋ αυτής αύτοϋ övé, magáé
έμοί/μοί nekem σοί neked αύτω αύτή αύτω neki, magának
ημείς mi ύμεις ti αύτοί αύταί αύτά ők, maguk
ήμάς minket υμάς titeket αύτούς αύτάς αύτά őket, magukat
ήμών mienk υμών tietek αύτών αυτών αυτών övék, maguké
ήμιν nekünk ύμίν nektek αύτοϊς αύτοϊς αύτοϊς nekik, maguknak

Az 1. személyű névmás hosszabb formái akkor használatosak, ha nyomaték van raj­

tuk, így főleg mondat elején és praepositiók után. A rövidebb formák simulok (vö.
1.3.1.). A 2. személyű névmás egyes számú alakjai is (a nőm. kivételével) simulóvá vál­
nak, ha nincs rajtuk nyomaték. Az αύτός eredeti jelentése: maga, de a koiné ezt használ­
ja 3. személyű személyes névmásként is. Jelentése névelővel: ό αύτός = ugyanaz. A név­
mások sajátossága a semleges sg. nom./acc. -o végződése.

• 7.2. A visszaható névm ások

m. f. f. m. f. n.
έμαυτόν, -ήν magamat σεαυτόν, -ήν magadat έαυτόν, -ήν, -ό magát
i i 4
34 A laktan - N évszók

A visszaható névmásoknak alanyesetük nincs. Semleges alakja értelemszerűen csak a 3.

személynek van. Ragozásuk az αυτός ragozását követi. A többes számban a koiné a 3.
személyű visszaható névmást használja 1. és 2. személy esetén is.33

• 7.3. A birtokos névm ások

έμός, -ή, -óv enyem σός, σή, σόν tied

ήμέτερος, -α, -ον mienk ύμέτερος, -α, -ον tietek
A birtokos névmások ragozása a magánhangzós tövű melléknevek szerint történik. A
birtokos névmást gyakran, 3. személyben pedig mindig a személyes vagy visszaható név­
más gén.-a helyettesíti.

• 7.4. A m utató névm ások

■) 7.4.1. Közeire m utató névm ások: ez
m. f. π. m. f. n.
οΰτος αυτή τούτο δδε ήδε τόδε
τούτον ταύτην τούτο 4 4 4
τούτου ταύτης τούτου
τούτφ ταύτη τούτφ Α δδε névmás a névelőből és a δέ szócs­
ούτοι αύται ταύτα kából tevődik össze, ragozása is a névelő­
τούτους ταύτας ταύτα nek megfelelően történik. Az Újszövetség­
τούτων τούτων ! τούτων ben azonban már alig fordul elő, szerepét a
τούτοις ταύταις τούτοις ουτος veszi át.34

4 7.4.2. Távolra m utató névm ás: az

m. f. n.
εκείνος έκείνη έκεϊνο Az έκέίνος névmás ragozása az αύτός
i 1 4 szerint történik (vö. 7.1.).

A névelő is eredetileg mutató névmás volt. Ez a szerepe mutatkozik meg a következő

kifej ezésekben:
ό μέν ... ό δέ ... = az egyik ... a másik ...
ό δέ ... = az pedig ,../ó' pedig ...
Főleg az utóbbi igen gyakori az Újszövetségben is, mondat élén az elbeszélés tovább­
vitelére szolgál.

33 A klasszikus görög az 1. és 2. személyben a két szóból álló formát használta: ήμάς αύτοΰς = ma­
gunkat, ύμόίς αυτούς = m agatokat stb.
34 A klasszikus görög még különbséget tesz a két névmás jelentése között: a ούτυς a már említettre, a
megelőzőre vonatkozik, a δδε pedig a jelenlévőre vagy következőre. Az Újszövetségben ez a különbség
már elmosódik, és a δδε használata majdnem kizárólag a következő formulára korlátozódik: τάδε λέγει =
ezeket (a következőket) mondta.
 A laktan - N évszók 35

• 7.5. A kérdő és határozatlan névm ások

ki? mi? melyik? valaki, valami, némely
m./f. n. m./f. n.
A két névmás csak hangsúlyában különbö­
τίς τί τίς τί
τίνα τί τινά τί zik egymástól:
τίνος τινός — A kérdő névm ás hangsúlya a tőszóta­
τίνι τινί gon áll, és mindig éles, sohasem változik tom­
pára.
τίνες τίνα τινές τινά
— A határozatlan névm ás többnyire si­
τίνας τίνα τινάς τινά
muló. Amikor azonban megtartja a hangsúlyt,
τίνων τινών
az mindig a ragon áll, és tompára változik.
τίσι(ν) τισί(ν)

• 7.6. A vonatkozó névm ások

aki, ami, amely aki csak, ami csak
m. f. n. m. f. n.
οστις ητις ο τι A δστις a δς és a τίς névmásból
tevődik össze, ragozása is ezeknek
megfelelően történik, de az Újszö­
i i ι
vetségben csak a nőm.-ok fordul­
nak elő. A klasszikus görögben ál­
ο'ίτινες αίτινες άτι να talános vonatkozó névmásként
használatos, a koinéban már el­
i i i mosódik a különbség a δς és a δσ-
τις között35 (vö. 17.6.).

• 7.7. A kölcsönös névm ás

m. f. n.
egymást A kölcsönös névmásnak értelem­
άλλήλους άλλήλας άλληλα
szerűen nincs egyes száma és alany­
4 i i esete.

• 7.8. Egyéb névm ások

A többi névmás az eddigiek alapján ragozható. Néhány példa:
άλλος, άλλη, άλλο = más (ragozása αυτός szerint);
έτερος, έτέρα, έτερον = másik (ragozása a melléknevek szerint);
τοιοϋτος, τοιαύτη, τοιοϋτο = ilyen (ragozása ουτος szerint);
ποιος, ποία, ποιον = milyen? (ragozása a melléknevek szerint).

35 A két névmás használatában az a törekvés érvényesül, hogy elkerüljék a névelő és a vonatkozó

névmás összecserélésének lehetőségét. Ezért ott használják a hosszabb formát, ahol a rövidebb meg­
egyezik a névelővel. így a nom.-ban a következő alakok használatosak: sg.: δς, ητις, δ; pl.: ο'ίτινες,
αίτινες, <χ.
36 A laktan - N évszók

8. A SZÁMNEVEK3637

• 8.1. A tőszám nevek37

1 εις 11 ένδεκα 100 έκατόν

2 δύο 12 δώδεκα 20 είκοσι 200 διακόσιοι 3
3 τρεις 13 [δεκατρείς] 30 τριάκοντα 300 τριακόσιοι 3
4 τέσσαρες 14 δεκατέσσαρες 40 τεσσεράκοντα 400 τετρακόσιοι 3
5 πέντε 15 δεκαπέντε 50 πεντήκοντα 500 πεντακόσιοι 3
6 εξ 16 [δέκα έξ] 60 έξήκοντα 600 έξακόσιοι 3
7 έπτά 17 [δέκα έπτά] 70 έβδομήκοντα 700 [έπτακόσιοι 3]
8 οκτώ 18 δεκαοκτώ 80 όγδοήκοντα 800 [όκτακόσιοι 3]
9 έννέα 19 [δεκαεννέα] 90 ένενήκοντα 900 [ένακόσιοι 3]
10 δέκα 1000 χίλιοι 3
10000 μύριοι 3

Az első négy tőszámnév ragozható:

1 2 3 4
m. f. n. m./f. η. m./f. η.
Τ η
εις μία εν δύο τρεις τρία τέσσαρες τέσσερα
ένα μίαν εν δύο τρεις τρία τέσσαρας τέσσερα
ένός μιας ένός δύο τριών τεσσάρων
ένί μια ένί δυσί(ν) τρισί(ν) τέσσαρσι(ν)
A εις mintájára ragozzuk a következő szavakat is:
ούδείς, ούδεμία, ούδέν i ,·
- , c. , ο. r = senki, semmi
μηδεις, μηδεμια, μηδέν J
200-tól kezdve a százasok és ezresek ismét ragozhatok, a magánhangzós tövű többes
számú melléknevek mintájára. Az ezresek képzése kétféleképpen történhet: δισχίλιοι =
2000 stb.; vagy a ή χιλιάς, -άδος = ezer főnévvel, pl. χιλιάδες πέντε = 5000. Hasonlókép­
pen: ή μυριάς, -άδος = tízezer; μυριάδες πέντε = 50000.

• 8.2. A sorszám nevek

A sorszámneveket a magánhangzós tövű melléknevek mintájára ragozzuk, pl.:
1. πρώτος 3 5. πέμπτος 3 9. ένατος 3
2. δεύτερος 3 6. έκτος 3 10. δέκατος 3
3. τρίτος 3 7. έβδομος 3 11. ένδέκατος 3
4. τέταρτος 3 8. όγδοος 3 14. τεσσαρεσκαιδέκατος 3stb.

36 A görögök a számjegyek jelölésére az ábécé betűit használták, de vesszőt tettek melléjük, és néhány
régi betűt is felhasználtak, pl. Ίωάννου a' = János 1. levele; χξς' = 666 (az utolsó számjegy a sztigma,
amely eredetileg az ábécé 6. helyén állt).
37 A zárójelben álló számnevek az Újszövetségben nem fordulnak elő. A klasszikus formák több eset­
ben különböznek a fenti koiné-formáktól, így 4 = τέτταρες, τέτταρα; az összetett számnevek képzése: 14
= τέτταρες (-α) και δέκα, 15 = πεντεκαίδεκα stb.; δύο gen./dat.-a: δυοιν.
 A laktan - I gék 37

B) I G É K

9. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK AZ IGERAGOZÁSHOZ

• 9.1. Az igeragozás (coniugatio) kategóriái

9 9.1.1. Az ige nem e (genus) az alanynak a cselekvéshez való viszonyát mutatja:
—Activum (cselekvő): az alany végzi a cselekvést.
— Medium (középső): az activum és passivum között áll: az alany önmagával kap­
csolatosan cselekszik: önmagán (vagyis tárgya a saját cselekvésének, ez a visszaható igé­
nek felel meg), a maga érdekében vagy a maga erejéből (ez magyarra csak körülírással
fordítható); pl. παιδεύομαι = nevelkedem v. magamnak nevelek.
— Passivum (szenvedő): az alanyon más végzi a cselekvést. Csak az instans actióban
(futurumban és aoristosban) alakultak ki külön passzív formák, egyébként a passivum
formailag megegyezik a médiummal (medio-passzív formák).
A deponens (álszenvedő) igéknek csak az alakja passzív vagy mediális, a jelentése
cselekvő. Vannak semideponens (félig álszenvedő) igék is, melyeknek csak egyes alakjai
deponensek (pl. gyakran előfordul, hogy csak a futurum deponens).
9 9.1.2. Az igem ód (modus) a beszélőnek a cselekvés objektív tartalmához való szub­
jektív viszonyulását mutatja. Az indicativus kivételével igeidőt nem fejez ki, csak actiót.
—Indicativus (kijelentő mód): a cselekvést valóságosnak mutatja.
— Coniunctivus (kötőmód): a cselekvést valószínűnek mutatja. Gyakran áll mellék-
mondatban: egy másik cselekvéshez köti azt. Főmondatban mindig, mellékmondatban
is legtöbbször felszólító móddal fordítjuk.
— Optativus (óhajtó mód): a cselekvést lehetségesnek mutatja. Kifejezhet kívánságot
vagy lehetőséget. Többnyire feltételes móddal fordítjuk. Használata a koméban erősen
háttérbe szorul.38
— Imperativus (felszólító mód): a cselekvést megvalósítandónak mutatja. Csak 2. és
3. személyben létezik.
9.1.3. A cselekvés állapota (actio) az a la n y n a k a cselekvéshez való időbeli vi­
szonyát mutatja. A görög ige elsősorban ezt fejezi ki.
—Imperfectum (folyamatos): az alany benne van a cselekvés folyamatában.
—Instans (beálló): az alany a cselekvés előtt áll, vagy éppen megkezdi azt.
—Perfectum (befejezett): az alany túl van a cselekvésen.
9.1.4. Az igeidő (tempus) a b e s z é l ő n e k a cselekvéshez való időbeli viszonyát
mutatja. Az idő megjelölése a görögben (a futurum kivételével) másodlagos, csak az in-
dicativusra jellemző.

38 Az Újszövetségben már csak az imperfectumban és az aoristosban fordul elő (ott is ritkán), a klasz-
szikus görögben még a futurumnak és a perfectumnak is volt optativusa.
38 A laktan - I gék

—Praesens (jelen): megtalálható az imperfectumban és a perfectumban.

—Praeteritum (múlt): megtalálható mindhárom actióban. Különös jelentőségre tett
szert a görögben a praeteritum instans, más néven aoristos (= meghatározatlan, mert
csak a cselekvés kezdetét hangsúlyozza, további információt nem ad arról, hogy a cselek­
vés folyamatban van-e, vagy befejeződött). Általában pillanatnyi, mozzanatos cselekvést
jelöl, melyet magyarra gyakran igekötős igével fordítunk. A görög gyakran ezt használja
elbeszélő igeidőként is.
—Futurum (jövő): csak az instans actióban létezik (átvette a fut. impf, szerepét is).39
Ez az egyetlen olyan igeidő, amely saját igenevekkel rendelkezik.
A fentiek alapján az indicativusban a következő igealakok találhatók meg (az egyes
igealakok jelentését bővebben ld. a mondattanban, 19.2.):
praes. praet. fut.
p r a e s, im pf.: praet. im pf.:
folyamatos, tartós vagy is­ folyamatos, tartós vagy is­
impf. métlődő cselekvés a jelen­ métlődő cselekvés a múlt­ —
ben ban
aoristos: fut. (in st.):
pillanatnyi múlt idejű cse­ a fut. impf, szerepét is át­
inst. —
lekvés, amelynek kezdetén vette, így inkább időt jelöl,
van a hangsúly mint actiót
p ra es, perf.: praet. perf.: (fut. perf.:)
múltbeli cselekvés, amely­ múltbeli cselekvés, amely­ (nem fordul elő az Újszövet­
perf. nek eredménye, hatása a nek eredménye megvolt ségben)
jelenben, a beszélő idejé­ abban az időben, amelyről
ben is tart az elbeszélés szól

9.1.5. Az igenevek csak actiót fejeznek ki, sem időt, sem időviszonyt nem jelölnek
(kivéve a futurum igeneveit):
—infinitivus (főnévi igenév);
—participium (melléknévi igenév); tágabb értelemben ide tartozik az adiectivum ver­
bale (igemelléknév) is, mely azonban inkább már melléknévnek tekinthető (vö. 10.2.9.).

• 9.2. Az igekötők
Ha egy igéhez igekötő járul, az igekötőben a következő hangváltozások történhetnek:
—Az igekötő végén a v hasonul az ige első mássalhangzójához (vö. 3.2.1.):
συν+καλέω -> συγκαλέω = összehívok;
συν+λέγω —>συλλέγω = összegyűjtők;
έν+βαίνω —>έμβαίνω = bemegyek;
έν+μένω -» έμμένω = benn maradok.
— Α συν- igekötő v betűje σ + mássalhangzó, valamint ζ előtt kiesik:
συν+στέλλω - » συστέλλω = összeszorítok.

39A klasszikus görögben a passivumban megvolt még a futurum perfectum is.

 A laktan - I gék 39

— Ha az ige magánhangzóval kezdődik, az igekötő utolsó magánhangzója (a περί- és

a προ- kivételével) kiesik, és erős hehezetes magánhangzó előtt az előző néma mással­
hangzó hehezetessé válik:
άνα+οίγω ανοίγω = k in y ito k ;
άπο+άγω -> άπάγω = e lv e z e te k ;
άπο+αίρέω -> άφαφέω = e lv e s z e k ;
μετα+έρμηνεύω —»μεθερμηνεύω = le fo r d íto k .
—A z έκ- igekötő magánhangzó előtt έξ-:
έκ+έρχομαι -» εξέρχομαι = k im e g y e k .

• 9.3. Előképzők
9 9.3.1. Az augm entum a p r a e te r i tu m képzője, tehát csak indicativusban található
meg, valamennyi praeteritum-alakban. Két fajtája van:
— Az a u g m e n tu m s y lla b ic u m (szótagos augmentum) a mássalhangzóval kezdődő
igék elé járuló έ- szótag. Ha az ige első mássalhangzója p, ez megkettőződik.
— Az a u g m e n tu m te m p o r a le (idői augmentum) a magánhangzóval kezdődő igék
első magánhangzójának megnyújtását jelenti:
α-, ε- (αι-) ->
ο- (οι-) -» A hosszú magánhangzók és néha a diphthongu-
sok is változatlanok maradnak (az ει- és ου- min­
ΰ- -> dig változatlan marad, és többnyire az ευ- is).
αυ-, ευ- -»
Igekötős igék esetén az augmentum az igekötő és az ige közé kerül. Ahol az év- és a
συν- igekötők utolsó hangja a mássalhangzóval kezdődő ige előtt változást szenvedett,
az augmentum előtt visszatér az igekötő eredeti formája (vö. 9.2.). Magánhangzóra vég­
ződő igekötők utolsó magánhangzója az augmentum előtt kiesik (kivétel a περί- és a
προ-), az έκ- helyébe pedig έξ- kerül.
4 9.3.2. A reduplicatio a p e r fe c tu m sajátossága,40 így a perfectum összes alakjában
megtalálható. Ez azt jelenti, hogy a mássalhangzóval kezdődő igék első mássalhangzója
egy ε hanggal az ige előtt megismétlődik, pl. τε-τήρηκα = m e g ta r to t ta m . Ha az ige hehe­
zetes hanggal kezdődik, az annak megfelelő zöngétlen hang kerül elé, pl. πε-φίληκα =
s z e r e tte m (disszimiláció, vö. 3.2.2.). A p-val, kettős mássalhangzóval (ζ, ξ, ψ) és gyakran
a két mássalhangzóval kezdődő igék41 reduplicatio gyanánt csak egy έ- szótagot kapnak,
a magánhangzóval kezdődő igéknek pedig kezdő magánhangzója nyúlik, ugyanúgy, mint
az augmentum esetén.
Néhány magánhangzóval kezdődő igénél előfordul az a tti k a i re d u p lic a r ío is: ilyenkor
az első két hang ismétlődik, rendszerint másodszor nyújtva a magánhangzót, pl. ακούω
= h a llo k perf.-a: άκήκοα.
Igekötős igéknél a reduplicatio az igekötő után következik; a fenti — igekötőkkel
kapcsolatos — szabályok (vö. 9.2. ill. 9.3.1.) itt is érvényesülnek.

40 Reduplicatio egyes igéknél imperfectumban is előfordul (imperfecta reduplicatio, Id. 11.4.; 12.3.).
41 Általában a néma- + folyékony hanggal kezdődő igéknél megvan a reduplicatio, de kivétel itt is elő­
fordul.
40 A laktan - I gék

• 9.4. A szem élyragok

activum medio-passivum
praes. praet. imprt. praes. praet. imprt.
sg.l. -μι (*-μ >) -V -μαι -μην
2. (*-σι) -ς -θι -σαι -σο -σο
3. (*-xt) (*-χ) -τω -ται -το -σθω
pl.l. -μεν -μεν -μέθα -μέθα
2. -τε -τε -τε -σθε -σθε -σθε
3. (*-ντι) -ν(τ)/σαν(τ) -τωσαν -νται -ντο -σθωσαν
Külön személyragjai vannak a praesensnek és a praeteritumnak,42 és saját személyra­
gokkal rendelkezik az imperativus43 is. Az activum eredeti személyragjai (a hangváltozá­
sok következtében) a ragozásban már nem mind ismerhetők fel, ezek zárójelben állnak.

• 9.5. Az igem ódok és igenevek képzői

coniunctivus hosszú kötőhangzó

optativus -ι/-ιη
activum medio-passivum
infinitivus -εν/-ναι -σθαι
participium -ντ/-τ -μένος, -μενη, -μενον

• 9.6. Az ige tövei

Az igének két töve van:
— Az igető az ige bővítmény nélküli, eredeti gyöke. Ebből képezzük az imperfectum
kivételével az összes többi igealakot.
— Az im perfectum -tő egyes igéknél megegyezik az igetővel, legtöbbször azonban
úgy jön létre, hogy az igetőhöz különféle bővítmények járulnak. Ebből képezzük az im­
perfecta actio összes alakját.

• 9.7. Az ige szótári alakjainak képzése

Az igének hat szótári alakját kell ismernünk ahhoz, hogy valamennyi igealakot ké­
pezni tudjuk. A képzés kétféle lehet:
—gyenge képzés, amely képzővel történik;
— erős képzés, amely képző nélkül, az eredeti igetőből ill. különféle hangváltozások­
kal történik (ld. 11.7.).
A következő táblázat mutatja a gyenge formák képzőit, és azt, hogy az egyes szótári
alakokból milyen igealakok képezhetők. Az 1. szótári alak az imperfectum-tőből, a többi
az igetőből származik. A szótári alak mindig a sg. 1. személy.

42 A praesens-ragok többsége úgy jött létre, hogy a praeteritum-ragokhoz egy t járult.

43 Az imprt. pl. 3. klasszikus ragjai: act. -ντων, pass, -σθων a koinéban már nem használatosak.
 A laktan - I gék 41

szótári alak: képző: a belőle képezhető alakok:

© act. praes, impf. az impf, minden alakja
© act. fut. σ az act. és med. fut. minden alakja
® act. aor. augmentum + σα az act. és med. aor. minden alakja
© act. praes, perf. reduplicatio + κα az act. perf. minden alakja
® m ed.-pass. praes, perf. reduplicatio a med.-pass. perf. minden alakja
© pass. aor. augmentum + θη a pass. aor. és fut. minden alakja
Egyes nyelvtanokban 7. szótári alakként szerepel még az adiectivum verbale (igemel­
léknév), amelynek képzője -τός 3 (vő. 10.2.9.)·

• 9.8. Az igék felosztása

Az igéket az 1. szótári alak végződése alapján két nagy csoportra osztjuk:
— az ω-végű igék, más néven kötőhangzós (thematikus) igék, melyek imperfectu-
mában (és erős aoristosában) a ragok ε/ο kötőhangzóval kapcsolódnak;
— a μι-végű igék, más néven kötőhangzó nélküli (athematikus) igék, melyek im-
perfectumában (és erős aoristosában) a ragok kötőhangzó nélkül kapcsolódnak.

10. A SZABÁLYOS ω-VÉGŰ IGÉK

Az igék többsége az co-végűek közé tartozik. Ezen belül több igeosztályt különbözte­
tünk meg (lel. 11.). Először a szabályos ragozással foglalkozunk. Szabályos az ige, ha tö­
ve félhangzóra (ι, υ) vagy kettőshangzóra végződik. Az ilyen igék imperfectum-töve tel­
jesen azonos az igetővel.

• 10.1. A szabályos ige szótári alakjai

© act. praes, impf. παιδεύ-ω = nevelek

® act. fut. παιδεύ-σ-ω = nevelni fogok
® act. aor. έ-παίδευ-σα =felneveltem
© act. praes, perf. πε-παίδευ-κα = neveltem, túl vagyok a nevelésen
® med. praes, perf. πε-παίδευ-μαι = nevelkedtem, túl vagyok a nevelkedésen
© pass. aor. έ-παιδεΰ-θη-ν =felneveltettem

• 10.2. A szabályos ige ragozása

A következő oldalakon látható a teljes szabályos igeragozás, a továbbiakban pedig az
egyes szótári alakok és a belőlük képezhető igealakok sorrendjében tekintjük át a szabá­
lyos ige ragozását.
42 A laktan - I gék

Az activum

i n d i c a t i Vu s coniunctivus
praesens praeteritum

O nevelek neveltem neveljek

£ παιδεΰ-ω έ-παίδευ-0 -v ποαδεύ-ω
O παιδεύ-εις έ-παίδευ-ε-ς παιδεύ-ης
παιδεύ-εν έ-παίδευ-ε(ν) παιδεύ-η
a παιδεΰ-ο-μεν έ-παιδεύ-ο-μεν παιδεύ-ω-μεν
a
παιδεΰ-ε-τε έ-παιδεΰ-ε-τε παιδεύ-η-τε
παιδευ-ουσι(ν) έ-παίδευ-ο-ν παιδεΰ-ωσν(ν)

θ nevelni fo g o k
παιδεύ-σ-ω
£ παιδεύ-σ-εις
up παιδεΰ-σ-ει
-MP
«a παιδεΰ-σ-ο-μεν
co παιδεύ-σ-ε-τε
tí παιδεύ-σ-ουσι(ν)
03
4-J
co © fe ln eveltem feln eveljek
έ-παίδευ-σα παι δεΰ-σ-ω
C/O
O έ-παίδευ-σα-ς παιδεύ-σ-ης
00
Έ έ-παίδευ-σε(ν) παιδεύ-σ-η
03
έ-παιδεύ-σα-μεν παιδεύ-σ-ω-μεν
έ-παιδεύ-σα-τε παιδεύ-σ-η-τε
έ-παίδευ-σα-ν παιδεΰ-σ-ωσι(ν)

Ο túl v a g y o k a neve- túl vo lta m a nevelésen túl legyek a nevelésen

lésen

6 πε-παίδευ-κα έ-πε-παιδεύ-κει-ν πε-παιδεΰ-κ-ω

-t—
O» πε-παίδευ-κα-ς έ-πε-παιδεύ-κει-ς πε-παιδεΰ-κ-ης
,<ü
Tg πε-παίδευ-κε(ν) έ-πε-παιδεύ-κει πε-παιδεύ-κ-η
P. πε-παιδεύ-κα-μεν έ-πε-παιδεύ-κει-μεν πε-πανδεύ-κ-ω-μεν
πε-παιδεΰ-κα-τε έ-πε-παιδεύ-κει-τε πε-παιδεΰ-κ-η-τε
πε-παιδεύ-κα-σι(ν) έ-πε-παιδεύ-κει-σαν πε-παιδεΰ-κ-ωσι(ν)
 A laktan - I gék 43

ragozása

optativus imperativus infinitivus

participium

nevelnék nevelj nevelni

παιδεύ-οι-μι παιδεΰ-ειν
παιδεύ-οι-ς παίδευ-ε
παιδεΰ-οι παιδευ-έ-τω nevelő
παιδεύ-οι-μεν παιδεύ-ων, -οντος
παιδεύ-οι-τε παιδεύ-ε-τε παιδεύ-ουσα, -ούσης
ποαδεΰ-οιε-ν παιδευ-έ-τωσαν παιδεϋ-ον, -οντος

(majd nevelnék) majd nevelni

[παιδεύ-σ-οι-μι] παιδεύ-σ-ειν
i
aki nevelni fog
παιδεύ-σ-ων, -οντος
πανδεύ-σ-ουσα, -ούσης
παιδεΰ-σ-ον, -οντος

felnevelnék nevelj fel felnevelni

παιδεύ-σαι-μι παιδεΰ-σαι
παιδεύ-σαι-ς παίδευ-σον
παιδεΰ-σαι παιδευ-σά-τω felnevelő
ποαδεύ-σαι-μεν παιδεΰ-σας, -σαντος
παιδεύ-σαι-τε παιδεύ-σα-τε παιδεΰ-σασα, -σάσης
παιδεύ-σαιε-ν παιδευ-σά-τωσα V παιδεϋ-σαν, -σαντος

(túl lennék a nevelésen) túl lenni a nevelésen

πε-π αιδευ-κέ-ναι
[πε-παιδεύ-κ-οι-μι]
i
aki nevelt
πε-παιδευ-κώς, -κύτος
πε-παιδευ-κύία, -κυίης
πε-παιδευ-κός, -κύτος
44 A laktan - I gék

A medium

indicativus conjunctivus
praesens praeteritum

© n e v e lk e d e m n e v e lk e d te m n e v e lk e d je m
παιδεύ-ο-μαι έ-παιδευ-ό-μην παιδεύ-ω-μαι
imperfectum

παιδεύ-η έ-παιδεύ-ου παιδεύ-η

παιδεύ-ε-ται έ-παιδεύ-ε-το παιδεύ-η-ται
παιδευ-ό-μεθα έ-παιδευ-ό-μεθα παιδευ-ώ-μεθα
παιδεύ-ε-σθε έ-παιδεύ-ε-σθε παιδεΰ-η-σθε
παιδεύ-ο-νταν έ-παιδεύ-ο-ντο παιδεύ-ω-νταν

© n e v e lk e d n i f o g o k

παιδεύ-σ-ο-μαι
παιδεΰ-σ-η
futurum

παιδεΰ-σ-ε-ται
παιδευ-σ-ό-μεθα
παιδεύ-σ-ε-σθε
ans

παιδεΰ-σ-ο-νται
4-J
C/3 ® fe ln e v e lk e d te m fe ln e v e lk e d je m

έ-παιδευ-σά-μην παιδεΰ-σ-ω-μαι
C/3
O έ-παιδεύ-σω παιδεύ-σ- η
TJ έ-παιδεύ-σα-το παιδεύ-σ-η-ται
03
έ-παιδευ-σά-μεθα παιδευ-σ- ώ-μεθα
έ-παιδεύ-σα-σθε παιδεύ-σ-η-σθε
έ-παιδεΰ-σα-ντο παιδεύ-σ- ω-νται

© tú l v a g y o k a n e- tú l v o lta m a n e v e lk e d ő - tú l le g y e k a n e v e lk e -
v e lk e d é s e n sen désen

s πε-παίδευ-μαι έ-πε-παιδεύ-μην ω
+o-» πε-παίδευ-σαι f
έ-πε-παίδευ-σο ης
πε-παίδευ-ται έ-πε-παίδευ-το r
part. η
CD
Qh πε-παιδεύ -μέθα έ-πε-παιδεΰ-μεθα perf. + ' ώμεν
πε-παίδευ-σθε έ-πε-παίδευ-σθε ητε
πε-παίδευ-νται έ-πε-παίδευ-ντο L ώσι(ν)
 A laktan - I gék 45

ragozása

optativus imperativus infinitivus

participium

nevelkedném nevelkedj nevelkedni

παιδευ-οί-μην παιδεύ-ε-σθαι
παιδεύ-οι-ο παιδεύ-ου
παιδεύ-οι-το παιδευ-έ-σθω nevelkedő
παιδευ-οί-μεθα παιδευ-ό-μενος
παιδεΰ-οι-σθε παιδεύ-ε-σθε παιδευ-ο-μένη
παιδεύ-οι-ντο παιδευ-έ -σθωσαν παιδευ-ό-μενον

(majd nevelkedném) majd nevelkedni

[παιδευ-σ-οί-μην] πανδεύ-σ-ε-σθαι
4
aki nevelkedni fog
παιδευ-σ-ό-μενος
παιδευ-σ-ο-μένη
παιδευ-σ-ό-μενον

felnevelkedném nevelkedjfel felnevelkedni

παιδευ-σαί-μην παιδεύ-σα-σθαι
παιδεύ-σαι-ο παίδευ-σαι
παιδεΰ-σαι-το παιδευ-σά-σθω felnevelkedő
παιδευ-σαί-μεθα πανδευ-σά-μενος
παιδεύ-σαι-σθε παιδεύ-σα-σθε παιδευ-σα-μένη
παιδεΰ-σαι-ντο παιδευ-σά-σθωσαν παιδευ-σά-μενον

(túl lennék a nevelkedé- légy túl a nevelkedésen túl lenni a nevelkedésen

sen) πε-παιδεΰ-σθαι
[part. peri. + είην]
4 πε-παίδευ-σο
πε-παιδεΰ-σθω aki nevelkedett
πε-παιδευ-μένος
πε-παίδευ-σθε πε-παιδευ-μένη
πε-παιδεύ -σθωσαν πε-παιδευ-μένον
46 A laktan - I gék

A passivum

indicativus coniunctivus
praesens praeteritum

neveltetem neveltettem neveltessem

imperfectum

mint a medium mint a medium mint a medium

© neveltetnifog ok
παιδευ-θή-σ-ο-μαι
S παιδευ-θή-σ-η
2 παιδευ-θή-σ-ε-ται
3
-Μ
<5 παιδευ-θη-σ-ό-μεθα
C/3 παιδευ-θη-σ-ε-σθε
fi παιδευ-θή-σ-ο-νται
aj
-M
C/2 Θ felneveltettem felneveltessem
fi
έ-παιδεύ-θη-ν παιδευ-θώ
CO
O
-M έ-παιδεύ-θη-ς παιδευ-θής
_C/!
T3 έ-παιδεΰ-θη παιδευ-θή
03
έ-παιδεΰ-θη-μεν παιδευ-θώ-μεν
έ-παιδεύ-θη-τε παιδευ-θη-τε
έ-παιδεύ-θη-σαν παιδευ-θώσι(ν)

nevelve vagyok nevelve voltam nevelve legyek

perfectum

mint a medium mint a medium mint a medium

 A laktan - I gék 47

ragozása

optativus imperativus infinitivus

participium

n e v e lte tn é m n e v e lte s s é l n e v e lte tn i

mint a medium

mint a medium mint a medium a k i n e v e lte tik

mint a medium

m a jd n e v e lte tn i
παιδευ-θή-σ-ε-σθαι

a k i n e v e lte tn i f o g

παιδευ-θη-σ-ό-μενος
παιδευ-θη-σ-ο-μένη
παιδευ-θη-σ-ό-μενον

f e ln e v e lte tn é m n e v e lte s s é l f e l f e ln e v e lt e tn i

παιδευ-θείη-ν παιδευ-θή-ναι
παιδευ-θείη-ς παιδεΰ-θη-τι
παιδευ-θείη παιδευ-θή-τω f e ln e v e lt

παιδευ-θείη-μεν παιδευ-θείς, -θέντος

παιδευ-θείη-τε παιδεύ-θη-τε παιδευ-θεισα, -θείσης
παιδευ-θείη-σαν παιδευ-θή-τωσαν παιδευ-θέν, -θέντος

lé g y n e v e lv e n e v e lv e le n n i

mint a medium

mint a medium
n e v e lt

mint a medium
48 A laktan - I gék

A hangsúly az igéknél általában annyira távolodik el a szó végétől, amennyire az utolsó magán­
hangzó hosszúsága engedi (kivétel a participium, amely a névszók hangsúlyozási szabályait követi, és az
infinitivus egyes formái). A ragokban az optativus kivételével az cxi és oi rövidnek számít.

4 10.2.1. Az aktív im perfectum minden alakját az 1. szótári alakból képezzük. Ha

az 1. szótári alak -co végződését44 elhagyjuk, megkapjuk az imperfectum-tövet (amely a
szabályos igénél azonos az igetővel). Ehhez ε/ο kötőhangzóval (az orrhangok előtt o,
egyébként ε) járulnak a ragok. Az eredeti személyragok (vö. 9.4.) egy része különféle
hangváltozásokat szenvedett, egybeolvadt a kötőhangzóval, amely így már nem mindig
látható, és a szóvégtörvény (vö. 3.2.4.) is érvényesült.
A praeteritumban az ige elé augmentum is járul (Id. 9.3.1.).
A coniunctivusban a nyújtott kötőhangzós praesens-ragok szerepelnek (az t-ból iota
subscriptum lesz).
Az optativusban -oi járul a tőhöz (o kötőhangzó + az opt. i képzője45), és ehhez a sg.
1. (-pt) kivételével a praeteritum személyragjai jönnek.
Az im p era tivu sb a n sg. 2.-ben nincs szem élyrag, csak -ε kötőhangzó.
Az infinitivus -ειν végződése az ε kötőhangzó és az -εν képző összeolvadásával jött
létre (vö. 9.5.).
A participium képzője -ντ, mely az o kötőhangzóhoz járul; ragozása a névszók szerint
történik: hím- és semlegesnemben az οντ-tövek szerint (vö. 6.2.1.), nőnemben az a im­
purum szerint (vö. 6.1.1.).
4 10.2.2. A m edio-passzív im perfectum alakjai szintén az 1. szótári alakból szár­
maznak. Képzésük kötőhangzóval és a medio-passzív ragokkal (vö. 9.4. és 9.5.) történik.
A kötőhangzó és a rag egybeolvadása itt csak a sg. 2.-ben következik be, ahol a σ kiesé­
sével (vö. 3.2.3.) és a magánhangzók összevonásával a következő ragok jönnek létre:
praes.: -ε-jzkxi > -η; praet. és imprt.: -ε-^ο > -ου (az optativusban a σ kiesik, de összevo­
nás nincs).
A participium ragozása a magánhangzós tövű melléknevek szerint történik (vö.
6. 1. 1. ) .
4 10.2.3. Az aktív és m ediális futurum alakjai a 2. szótári alakból származnak. Az
igetőhöz -σ képző járul, ehhez jönnek a kötőhangzós ragok, ugyanúgy, mint az imperfec-
tumban. Optativusa a koinéban nem használatos. Saját igenevei vannak.
-4 10.2.4. Az aktív és m ediális aoristos valamennyi alakját a 3. szótári alakból kap­
juk. Az igetőhöz -σ képző járul a kötőhangzóval, mely így többnyire -σα formában talál­
ható. Mivel az aoristos múlt idő, ezért indicativusban augmentumot és a praeteritum
személyragjait kapja. A médiumban itt is a sg. 2.-ben történik összeolvadás: -σα-jzío >
-σω.
A coniunctivusban a -σ után itt is a nyújtott kötőhangzós praesens-ragok következ­
nek.
Az optativusban a -σα + t képzőhöz jönnek a praeteritum-ragok (vö. impf.).46

44Az -ω valójában nem személyrag, hanem az o kötó'hangzó megnyújtásával jött létre.

45A pl. 3.-ban az -ιη képző található, mely az utána következő eredeti -ντ előtt megrövidült.
46Az act. pl. 3.-ban -σαιεν helyett -σειαν is előfordul.