A tájökológia fogalma és tárgya

• A táj fogalmának fejlődése:

• Humboldt (1807): a táj egy földfelszíni egység összes

tulajdonságainak megjelenése,

• Troll (1971): a táj térbeli és vizuális megjelenésének összessége,

• Buchwald-Engelhardt (1978-80): egy földfelszíni részegység

minőségi jellemzőinek összessége,

• Kádár L: egy földfelszíni részlet fizikális és humán egysége,

• Bulla B: minden táj a tájalkotó tényezők (szerkezet, domborzat,

éghajlat, hidrológiai hálózat, természetes növénytakaró és az ember
kultúra teremtő tevékenységének) természetes együttese,
szintézise. Minden táj önálló indivídum.
 Mai értelmezés

• A táj a földfelszín meghatározott részlete, amely megjelenése

és müködése alapján a szomszédos területektől (tájaktól)
elkülönül. Olyan funkcionális egység, aminek természetes
működésébe az ember beavatkozik, ugyanakkor annak maga is
része.

• Különböző tájtípusok:
• - természetes táj
• - kulturtáj
• - épített táj

• A tájak nagysága eltérő, általában síksági területeken nagyobbak,

mint hegy-, vagy dombvidékeken.
 Az ökológia fogalmának fejlődése

• Haeckel: az ökológia az élőlények és környezetük élő- és élettelen

tényezőinek kapcsolatával foglalkozó tudomány (1866). Beszélt
azonban "Naturhaushaltlehre" értelemben is az ökológiáról.

• Odum (1973): az ökológia nem más, mint a természet

strukturájának és funkcionális működésének vizsgálata.

• Magyar Tudományos Akadémia (1985):

az ökológia az egyedfeletti szerveződési szintekkel foglalkozó
szünbiológiai tudományág, feladata azoknak a szabályozott és
vezérelt jelenségeknek és folyamatoknak a kutatása, amelyek a
populációk tér- és időbeni mennyiségi eloszlását és viselkedését
okozzák.
 A tájökológia fogalma
• Troll (1971) szerint a tájökológia az a tudomány, amely egy
adott területre jellemző életközösségek (biocönózisok) és
környezetük közti komplex ok-okozat viszonyt kutatja. A
kapcsolat térbeli elterjedéseként, vagy a természeti környezet
különböző nagyságrendű tagoltságaként jelenik meg.

• Haber és Naveh (1978,1984) a tájökológia gyakorlati

vonatkozásait hangsúlyozzák, s alkalmazott ökológiai
területtervezésnek tartják. Szerintük a kutatásnak a természeti és
antropogén folyamatok funkcionális vizsgálatát kell megadni a
jelenlegi és várható területhasznosítás keretén belül.

• Neef (1984): a tájökológia a térbeli elrendeződések

sokszínűségének feltárására, az ember helyének, lehetőségeinek
meghatározására hívatott tudomány.
A tájökológia feladata, alapfogalmak

• A tájökológia azt vizsgálja, hogy a különböző

társadalmi tevékenységeket hová lehet elhelyezni a
tájban a legkisebb kockázattal.

• A tájökológia fogalmát jellemeznie kell:

- térbeliségnek,
- rendszerelvű és funkcionális megközelítésnek,
-az élőlények (köztük az ember) és környezetük
kapcsolatának.
 A tájökológia feladata Leser szerint
• az ökoszisztéma anyagáramlási folyamatainak idő-és
térbeli feltárása,

• az anyag és energia háztartás egyensúlyának

vizsgálata,

• az antropgén hatásra kialakult zavaró tényezők

kutatása,

• a konkrét terepi adatok általánosítsa valamilyen célból

• a táji ökoszisztémák állapotának jellemzésére

alkalmas modell kidolgozása.
Alapfogalmak:
• Tóp: a geo- és biotudományok térbeli szemléletmódjával kifejezhető
területi- és funkcionális egység.

• Ökotóp:
egységesnek tekinthető megjelenés, működés és funkció
jellemzi, a geoszféra legkisebb részlete, amelynek biotikus és
abiotikus összetevői vannak. Homogén, mert azonos a szerkezeti
felépítése, hatásmechanizmusa, tájháztartása és viselkedése
(Neef).

Az ökotóp a területi tagolás topológikus szintje, 1:5000 vagy

1:10.000 térképpel ábrázolhatjuk. Az ökotóp topográfiai általánosítás
(domborzat, klíma, biológiai adottság eredménye). Az ökotópok
heterogén tájszerkezetet adnak.
Rendszer fogalmak
• Ökoszisztéma: a komplex környezet funkcionális egysége, az
abiotikus és biotikus ökotóp faktorokból aggregálódott a geo-, illetve
biorendszerben. Modellként egy része a geobioszférának, amely
önregulációs képességgel rendelkezik, s amelynek anyag és
energia rendszere dinamikus egyensúlyban van. Legkisebb
egysége az ökotóp.

• Geoökoszisztéma: a geobioszféra térbeli egysége, amely egy

önregulációs hatászónát képez az abiotikus és a hozzárendelt
biotikus faktorokkal, s amelyek nyílt anyag és energia rendszerként
dinamikus egyensúlyban vannak. Legkisebb egysége a geotóp.

• Bioökoszisztéma: Növény- vagy állatközösségek funkcionális

egysége, amelyek a bioökotópban kölcsönhatásban vannak, s
amelyekben önregulációs hatás mechanizmusok működnek.
Legkisebb egysége a biotóp.
 A georendszer és az
ökorendszer kapcsolata
Az ökorendszer tágabb értelmezése
Topológiai egységek
Bioökológiai fogalmak

• Bioökológia: a geo-ökológia rokontudománya, amely biológiai

nézőpontból foglalkozik az élő környezeti rendszerrel. Kutatási
tárgya a bioökorendszer.

• Bioökotóp: jól elhatárolható bioökológiai területegység, tópikus

dimenzióban tartalmi és strukturális vonatkozásban homogén.

• Biocönózis: a biotópban élő növény és állatfajok

egymásrautaltságon alapuló életközössége, amelyet sajátos faji
összetétel jellemez.

• Biogeocönózis: az életközösség és annak élőhelye, illetve azok

funkcionális egysége. Az ökorendszer térbeliségét hangsúlyozza.
 A táj, mint a kutatás és tervezés
tárgya

• A táj társadalmi aspektusú vizsgálatára Haase

német kutató hívta fel először a figyelmet.
Kutatásainak tárgya a társadalom és
természet kölcsönhatásának vizsgálata volt.

• A kölcsönhatást elsősorban művészeti,

ökológiai és esztétikai attraktivitás
szempontjából értékelte.
 A táj, mint a kutatás és tervezés
tárgya
• Troll (1939) a tájökológiát úgy definiálta,mint
„egy meghatározott tájrészlet biológiai
életközössé-gei és azok környezeti feltételei
közötti komplex hatás kapcsolatok
tanulmányozása”.

• A 40-es években a gyakorlat orientált

tájökológiai kutatásokban került előtérbe a
térbeli összefüggések vizsgálata, amely a
tájökológiai alapon elsősorban a tájképi és
pihenőhelyi funkciót értékelte.
 A táj, mint a kutatás és tervezés
tárgya

• A tervezés fogalmát általában a konfliktusok

problémájának megoldására használták.

• A tájfogalom meghatározása a geográfusok

egész generációját foglalkoztatta, tudományos
iskolák jöttek létre, hosszú időn keresztül a
szakfolyóiratokban zajlott a táj fogalmáról a vita.
 A táj, mint a kutatás és tervezés
tárgya
• A XVIII. század végéig nem alakult ki tudományos
tájfogalom. Mint fentebb említettük. az első földrajzi
tájfogalmat Humboldt adta. Neef mai meg-
fogalmazásában a táj „egy egységes struktúrájú és
azonos hatás- mechanizmusú földfelszíni egység”.

• Haase és Richter (1980) szerint a táj „tartalmát és

lényegét tekintve egy a természeti adottságok által
kijelölt, a társadalom által befolyásolt és átalakított
tér földfelszíni kivágata”.
 A táj, mint a kutatás és tervezés
tárgya
• A táj rendkívül sokrétegű, komplex jelenség. A
tudomány nem látott lehetőséget korábban arra, hogy a
komplikált (összetett jelenségeket) egyedi vagy
meghatározott mennyiségi tapasztalatok (vizsgálatok)
alapján analizálja.

• A tájkutatásoknak a régebbi szakmai

kapcsolatrendszerek diszciplináris fogalmából kellett
kiindulni és az ember életterének és
mozgásterületnek az összes társadalmi be-
rendezéséhez integrálódni (Neef, 1983).
 A táj, mint a kutatás és tervezés
tárgya
• Az 50-es években kezdődtek meg a kultúrtáj kutatások, amelyek
természet- tudományi, szociológiai, ökológiai-technikai fogalmakat
kapcsoltak össze (Neef 1965).

• A modern tájökológia ügyel arra, hogy tradicionális kutatások

eredményeit egy interdiszciplináris tudományban egyesítse
(Zonneweld,1995)

• A tájfogalom rendszerelméleti definiciója :

„A táj egy georendszer, a térnek - az abban elfoglalt
helyzetének, a georeliefnek és a geoszféra minden más
természeti és félig természeti, illetve ember által létrehozott
elemének és jelenségének - szinergetikai rendszere."
Tájváltozások a Ruhr-vidéken
 Tájhasznosítás változások a Ruhr-
vidéken
• Területe: 4.432 km2. Lakossága: 5,3 millió
• 4 járása, 53 települése, 11 járási jogú városa van.
• A lakosság összetételének változása:
1960 1990
• 15 éven aluli 22% 14%
• 65 éven felüli 9,5% 15,6%

• 400. 000 külföldi vendégmunkás, ebből

• török 49%, jugoszláv 9,8%, olasz 7,5%, görög 4,8%.

• Népsűrűség: 1.193 fő/km2 (ötször magasabb a német átlagnál).

• 1988-ban 97.000 fő elvándorolt a Ruhr-vidékről.

• Megváltozott a foglalkoztatási összetétel:

az alkalmazotti réteg :
1970-től 19%-ról 50,3%-ra nőtt.
 Tájhasznosítás változások a Ruhr-
vidéken
• A foglalkoztatottak száma:

1961 1987
• 2.982.937 2.056.500

• Évente 14.000 munkahely szünt meg, a munkanélküliség 11,5%.

• A bányászatban a munkaerő 19,4%-a dolgozik.
• A környezetvédelemben 27.000 ember dolgozik (290 vállalatnál)
• Környezetvédelmi adatok:
• 1.400 meddőhányót erdősítettek
• 200 ha vasuti töltést füvesítettek
• 2000 ha vizes területet rendeztek
• 30 millió fát és bokrot ültettek be
• 40 ha hulladék deponálót telepítettek.
• 14 víztározó építettek a Ruhr felső folyásán
• 53 vízkinyerő berendezést szereltek fel
• 144 víztisztító művetállítottak üzembe
• évi 22 millió tonna hulladékot kezelnek
• a kéndioxid és nitrogénoxid kibocsátást csökkentették.
 A Rajnai barnaszén kialakulása
• 15-20 millió évvel ezelőtt keletkezett. 25 millió évvel ezelőtt kezdett
erősen süllyedni a Rajnai Palahegység és a Rajna öblözete.
Szubtrópusi klíma alatt, és az ezzel együttjáró vegetáció
lesüllyedése a tektonikus zónában hozta létre a nagykiterjedésű
tőzeges, mocsaras területet, ahol megindult a szenesedés. A 20
millió évvel ezelőtt megkezdődött folyamat 6 millió évig zajlott. Sok
millió év alatt alakult ki ezekből a különböző vastagságú barnaszén
telep. Mintegy 100 m vastagságban települt ez a barnaszén,
váltakozva homokos és agyagos rétegekkel. A rajnai barnaszén
előfordulás 3 fő területre osztható:
• 1. A Villerücke-i telep az Ős-Rajna mentén, amely a földtörténet
során áttelepült. A letermelhető réteg sekély, 0,3 m3/tonna. A 19
század közepén volt nyereséges.
• 2. Jühlich és Eschweiler közötti telep nyugaton. Itt a telepvastagság
300m, a meddő aránya a szénhez 3:1. Ebben a telepben folyik
napjainkban a legintenzívebb termelés.
• 3. A harmadik terület Erft és Rurh között Hambach, a ma szintén
intenzív kitermelési terület. Ez a telep süllyedt a legmélyebbre, több
100 m meddő letermelésre van szükség. Itt a meddő és a szén
aránya 6:1-hez.
Az Alsó-Rajnai barnaszén terület
geológiai szelvénye
 A Rajnai barnaszén hasznosítása
• A barnaszén 55% víztartalommal kerül ki, amit 15%-ra le kell csökkenteni. A
bánya erőművében szárítják, és gőzturbinák segítségével áramot
termelnek, a hatásfok 80%-os.

• Barnaszénbrikett előállítás is van itt, amelynek igen jó a fűtőértéke ca.

19.500 KJ/kg. A háztartások, és az ipar hasznosítja. A barnaszénpor is
hasznosításra kerül. Teljesen zárt rendszerben modern égető áll
rendelkezésre. Elsősorban a cement és mészipar használja, de
kazánfűtésre is alkalmas, fűtőértéke kicsi. Új termék a 4 mm átmérőjű
szemcsékből álló finom barnaszén, amely égetéskor nem bocsát ki
légszennyező anyagokat. Igen jó minőségű barnaszénkoksz előállítás is
van. Ezeket az elektrokémiai ipar és a kohászat használja.

• Napjainkban Németország áramtermelésének 30%-a barnaszénből

származik. Észak-Rajna Westfália áramának 40%-a származik
barnaszénből, amely a Kölntől nyugatra külszíni fejtéssel kerül a
hőerőművekbe . A Rajnai Barnaszén AG évenként 120 millió tonna
barnaszenet termel. Ennek 85%-a külszíni bányából jut az energia
központokba. A barnaszén jó minőségű, így kedvező áron termelhető az
elektromos áram.

• A rajnai területen az emberek többsége barnaszénből él, mintegy 40.000

embernek biztosít munkahelyet a bányászat, s az erőművek több mint egy
évtizede. Egyedül a Rajnai Barnaszén AG-nak 15.000 munkása van.
Az Alsó-Rajna vidéki felszíni kőszén
kitermelés
 A tájökológiai rendszerek
felépítése
• A tájak működésének feltárásához ismerni kell a tájak
szerkezetét, belső összefüggéseit, mert csak ennek
ismeretében lehetséges a tájhasznosítás optimalizálása.

• A táj szerkezetét a tájak komponensei között térben és

időben érvényesülő külső és belső kapcsolatok rend-
szere adja, amely anyag- és energia formájában valósul
meg.

• A térszerkezet megismerése mellett fontos az anyag-

és energiaáramlás meghatározása, mivel ez utóbbi
adja a tájökológiai rendszer funkcionális szerkezetét.
A térbeli- és funkcionális szerkezet feltételezi egymást.
 A tájökológiai rendszerek
felépítése
• A kutatók többségének véleménye szerint (Troll, Leser,
Schreiber, Zonneveld) a tájökológia az ökoszisztémák
kutatásával foglalkozik.

• Odum(1973):a táji ökorendszer az élet-telen és

élőközösség közötti funkcionális kapcsolat megjelenési
formája. Jellemzői: az anyag és energia áramlás, a
táplálék-lánc, a diverzitás, a biokémiai tápanyag-ciklus, a
fejlődés.

• Ellenberg (1973): az ökoszisztéma önszervező

képességét hangsúlyozza.

• Stoddart(1970): szerinte az ökosziszté-ma térsemleges.

Ez azért nem igaz, mert a tájökológia éppen a
térbeliséget hangsúlyozza a kapcsolatrendszerrel.
 A tájökológiai rendszerek
felépítése
• Luder(1980): A táji ökoszisztéma egy magasabb
komplexitású rendszer, amelyben a szukessziós
törvény-szerűségek az antropogén hatások miatt
regresszívek is lehetnek.

• Tomásek(1979):ökoszisztéma élőlényekből, technikai

rendszerekből és élettelen alkotórészekből álló
rendszer, amelynek elemeit egymással és
környezetükkel az anyag- és energiacsere köti össze. Ez
tájökológiai meghatározás.

• Ökoszisztéma típusok:
- természetes ökoszisztéma
- természetközeli „
- természetestől távoli „
Az ökorendszerek tér- és időbeli
változása
 A Kolon-tó tájváltozásai

• A védett terület a Duna-Tisza közén, 2962 ha-on terül el,

melyből a Kolon-tó tényleges felülete 800 ha. A tó
megközelítőleg észak-déli irányban 94-95 m tengerszint
feletti magasságban húzódik. Átlagos vízálláskor kb.
5,5 km hosszú, 1,5-2,5 km széles.

• A tó felületét a nádas mellett nyílt vizek,

zsombékosok, fűzlápok teszik változatossá. A
legjelentősebb nyílt vízfelület a kb. 6,4 ha kiterjedésű
mesterségesen létrehozott „Kotrás”.

• A védett területen kívül eső határos, kb. 6000 ha is nagy

változatosságot mutat, láprétek, láperdők és
homokbuckás területek váltakoznak itt, közöttük a
láprétek, illetve láperdők ún. ex lége védettséget
élveznek.
 A Kolon-tó tájváltozásai

• 18. század második fele:

• Az I. katonai felmérés idején (1783-84) készült

szelvények (méretarány 1: 28. 800) viszonylag részlet
gazdagok. A települések, a vizenyős, mocsaras
területek, az erdőfoltok, a szántók, a szőlő- és
gyümölcsfa ültetvények, a legelő, ill. gyepterületek
vannak feltüntetve.

• A tófelületet összefüggő mocsárként ábrázolták. A

Kolon-tó területe az első katonai térképeken többnyire
a ma időszakosan vízjárta területeket fedte le.
 A Kolon-tó tájváltozásai

• Ebben az időben legnagyobb hányadban a

gyepterületek fordultak elő. Nedvesebb és szárazabb
rétek, illetve a sík területi és a buckásabb területek
gyepjei különíthetők el. A Kolon-tótól nyugatra
homokbuckákon nyílt vagy zárt homoki gyepek
találhatók.

• Található néhány összefüggő erdőfolt is a területen a

Kolon-tótól délkeletre. Ezek kőrises égerláp-erdők. A
foltok alakja alapján telepített erdők lehetnek.
 A Kolon-tó tájváltozásai
A 19. század második fele:

• Az 1883-84-ben készült katonai felmérés modernebb

térképezési technikákkal készült 1: 25.000-es
méretarányban.

• A mocsaras, vizenyős területek aránya csökkent. A

tó alakja megváltozott száz év leforgása alatt. Alapvető
különbség az, hogy a homokbuckás rész sokkal
jobban benyúlik a tóba, mint azt a száz évvel
korábban. A tó kelet-nyugati kiterjedése kisebb lett. A
tó északnyugati és északkeleti részén egy-egy
területrész szárazabbá vált. A vízfelület
csökkenésének eredményeképpen a tó déli vége „nyíl”
alakot vett fel.
 A Kolon-tó tájváltozásai

• A 18. század végi gyepek mennyisége lecsökkent,

szántók, szőlők, gyümölcsösök, esetenként az erdők
is nagy területet hódítottak el a gyepektől. A rideg
szürkemarhatartás felszámolásával a homok-
buckások spontán erdősödni kezdtek.

• A Kolon-tótól nyugatra a homokbuckákon korábban

homokpuszta gyepek virultak itt, most többnyire erdők
találhatók helyükön. Az erdők itt cserjékkel, bokrokkal
váltakoznak, s a záródás 20-30 % fölötti.

• A közlekedési hálózat bővült.

 A Kolon-tó tájváltozásai
• A 20. század első fele:
• Felerősödött az emberi beavatkozás a
vízrendezéssel. Megépült a Dunavölgyi főcsatorna, több
vízzel borított terület között a Kolon-tavat is
lecsapolták.A Kolon - tóból elvezették a vizet a Duna-
völgyi főcsatornába. Az 1883-ban még nagy nyílt
vízfelület fokozatosan csökkent
• A lecsapolás után a tó keleti partján szikes tócsák
jelentek meg, a rétek és legelők is szikesedni
kezdtek. Előtérbe került a tómeder mezőgazdasági
hasznosításának gondolata. A Szegedi Talajtani Kísérleti
Állomás és a Növénytermesztési Kísérleti Állomás 1935-
39-ben megállapította, hogy akkori állapotában a terület
csak rét- és legelőgazdálkodásra volt alkalmas.
1939-ben pedig megépült a vizsgált terület északi
határát kijelölő 52-es út, mely Kecskemétet
Dunaföldvárral köti össze.
 A Kolon-tó tájváltozásai
A 20. század második fele:

• A második világháború, és az azt követő években nem

gondozták a lecsapoló csatornákat, ezért 1953-55 körül
a Kolon-tó újra elmocsarasodott, ismét sás és nád
borította be az évről évre regenerálódó tavat.

• 1952-1959 között a tó északi részén tőzegkitermelés

folyt, nyomai jól láthatók az 1975-ös, de még a 2000-es
légifényképeken is.1955-ben megépült a Kulléri-zsilip a
vízszint szabályozására.
• 1975. január 1-én megalakult a Kiskunsági Nemzeti
Park, és a Kolon-tó az azt környező láprétekkel,
láperdőkkel együtt annak részévé vált. Ettől az
időszaktól kezdve az elsődleges szempont a természeti
értékek megóvása lett a területen.
 A Kolon-tó tájváltozásai
A 2000-es állapot
• A 20. Század második felére tájváltozásokat a 2000-es tavaszi
légifelvételek, s a terepi kontroll mellett a területet lefedő 1998-as
SPOT műholdfelvétel segítségével értékeltük a változást.

• Meglepően sok helyen jelentkezett elvizesedés. A 19. század

végi vizenyős részek helyén kisebb mocsaras foltok jelentkeznek
a tótól délre, a láperdős zónában. Ex lege védettséget élvező terület
itt a Káposztás-turjános, amely a legnagyobb, és a
legértékesebb is.

• 1989 - 1990 között mesterségesen kialakítottak egy nyílt

vízfelületet a tóban, melynek területe megközelítőleg 6 ha,
mélysége
• A másik nagy változás, a telepített fenyvesek nagy mértékű
előretörése a gyepek rovására.

• A szőlő területek megfogyatkoztak. Selyem-kóró-erdő alakult ki a

szőlőtelepítések felhagyása következtében. A gyümölcsösök
mennyisége már 1975-ben sem volt túl nagy, de 2000-re, még
inkább lecsökkent területük.
A tájökológiai rendszer tulajdonságai

- Az alkotórészek önmagukban is rendszert alkotnak,

- az elemek közötti kapcsolat erősebb, mint a
rendszeren kívüli,

- az elemek rendező elvek alapján kapcsolódnak

össze,

- az elemek között alá-és fölérendeltségi viszony van,

- összegező tulajdonságok nem vezethetők le az

alkotó-elemek tulajdonságaiból,
 A tájökológiai rendszer
tulajdonságai
- az alkotó elemek kapcsolódási módja a rendszer
szerkezete,
- a rendszer határai a bemenet (input) és
kimenet(output) helye,
- a változó rendszer pillanat-nyi helyzete az állapot,
- szabályozók befolyásolják az anyag-és energia
áramlását,
- a rendszer működését erő-sítő és gyengítő vissza-
csatolások jellemzik.
 A tájalkotó elemek vizsgálata

A tájalkotó elemek vizsgálatát Haase (1978) szorgalmazta,

a táji rendszert 3 alrendszerre osztotta:
- ökológiai alrendszer
- geofizikai "
- technogén „

Az alrendszerek egymásközti kapcsolatát a

geoszinergetikus (egymás hatásait átszövő) jelleg
uralja, ezért a tájökológiát geoszinergetikai tájkuta-
tásnak nevezi. Meg kell ismerni a kapcsolatok
mennyiségi jellemzőit, s így megállapíthatjuk a táji
rendszer teljesítőképességét, terhelhetőségét.
 A tájalkotó elemek vizsgálata

• Szocsava (1974) a georendszert állapotváltozások

kombinációjaként értelmezte, a tájháztartás vizsgálatát
tartja fontosnak.

• A rendszerszervező elem a "kritikus geokomplex" ami a

domináns rendszerelem.

• Arnold (1969) szerint a tájak önálló

georendszereketalkotnak:táj=geokomp-lex=geo-
szisztéma=geoökoszisztéma.

• Preobrazsenszkij (1984): az ökológiai rendszerkutatás

monocentrikus, a georendszerek kutatása policentrikus.
 A tájökológiai rendszer működése
• A vertikális kapcsolatok tópikus szinten fejlődnek ki.
Ennek a kapcsolatrendszernek alapos feltárására van
szükség. Bármely tényező megváltoztatása a többi
tényező megváltozását eredményezi.

• A horizontális kapcsolatok értékelése is

elengedhetetlen, mivel egyetlen tájökológiai rendszer
sem értelmezhető a szomszédos rendszerektől
függetlenül. Paragenetikusnak rendszernek nevezzük
azokat a rendszereket, amelyek keletkezése és
fejlődése szoros kapcsolatban áll egymással. Ezek
többségükben a szomszédos tájak.

• A területi tervezés, az optimáls tájhasznosítás csak a

környező területek sajátosságainak figyelembevételével
történhet.
A tájökológia, bioökológia, geoökológia és az
ökológiai tervezés kapcsolata
 A tájökológiai rendszerek
kutatásának módszerei
• Több tudományág módszerét használja, a használatos
módszerek az alábbiak:
• Elsőgenerációs módszerek:
- kartográfiai,
- történeti,
- összehasonlító
• Második generációs módszerek:
- geofizikai
- geokémiai
• Harmadik generációs módszerek
- matematikai
- távvérzékelési
• Komplex termőhely analízis: a fő komponensek
(domborzat, klíma, víz, talaj,élővilág) funkcionális
kapcsolatainak vizsgálata.(Mosimann, Leser)
 Tájökológiai alrendszerek
• A tájökológiai rendszerek kutatása a tájalkotó komponensek és a
köztük lévő kölcsönhatások vizsgálatát jelenti. A tájalkotó elemek a
kőzet, domborzat, légkör, talaj, víz, a növényzet, állatvilág és az
ember. Az egyes faktorok hatása a rendszer többi komponensére
különböző. (Szolncev elv).
• A tájalkotó komponensek vizsgálata történhet:
• önálló rendszerként (pl. domborzat)
• mint a magasabb funkcionális egységet képező rendszer
alrendszere
• Tájökológiai alrendszerek:
• 1. Kőzetszféra
• 2. Domborzat
• 3. Klíma
• 4. Vízrendszer
• 5. Talajszféra
• 6. Növény és állatvilág
• 7. Emberi társadalom
• Tájökológiai szempontból a funkcionális hatás akkor válik fontossá, ha az
alrendszer hatása egyszerre több alrendszer működését befolyásolja.
 Kőzetszféra tájökológiai funkciói
• a talajok kialakításában jelentős (litomorf talajok,
tápanyag ellátottság),

• a bányászat révén hat a tájváltozásra (felhagyott

bányák, meddőhányók, rekultiváció),

• hulladéktárolás (impermeábilis és permeábilis kőzetek),

• földrengés veszélyesség (atomerőművek, vasutak,

felhőkarcolók tervezésénél fontos),

• hidrológiai sajátosságok (toxikus és radioaktív

hulladékok elhelyezésének problémái).
 Domborzat tájökológiai funkciói:
• A domborzat a táji adottságok meghatározó rendszere,
térbeli rendező erőként hat a többi komponensre.
• Funkciói:
• meghatározó jelentőségű a klíma típus kialakulása
szempontjából (hőmérséklet, csapadék, mikroklíma,
lefolyás, beszivárgás, felszínalatti vizek)
• lejtőviszonyok jelentős szerepet játszanak az eróziós és
akkumulációs viszonyok kialakulásában (lejtőszög,
lejtőhossz, kitettség)
• élőlények létfeltételeinek kialakulására van hatással (pl.
síksági, hegyvidéki életközösségek)
• tájhasznosításra van hatással (erdő, mezőgazdasági
hasznosítás, rekreációs hasznosítás, tájszépség,
tájesztétika)
A domborzat szerepe az erózióban és a
tájhasznosításban
 Klíma tájökológiai funkciói:
Több tájkomponens megváltoztatásával hat a
tájfejlődésre, ebből a szempontból a többinél magasabb
rendű tájkomponens.
Funkciói:
• meghatározza a morfológiát, s annak megfelelően
alapvető létfeltételeket biztosít,
• meghatározza a mezőgazdasági hasznosítás típusát
• döntőszerepe van a tájak anyag-és energia-
háztartásában
• adatokkal jól jellemezhető a táj a klímamérések
birtokában, ezért a tervezésnél fontos
• a mikroklíma tovább tagolja a tájat, az állományklíma,
városklíma vizsgálatok speciális klímafolyamatokat
tükröznek, s meghatározóak a hasznosítás
szempontjából
Vízrendszer tájökológiai funkciói
Részt vesz a tájak felépítésében, a Föld felszínén
különböző halmazállapotban mindenütt jelen van.
Állandó körforgásban van, az anyag és energiaszállítás
közege, vízháztartási egyenleg írható le a tájban.
Funkciói:
- aprózódás (pl. fagy okozta) folyamataiban szerepet
játszik,
- anyagszállítás közege (hordalékszállítás, lerakás),
- felszín formálás (völgyképződés, kanyarulat átvágás,
arealis és lineáris) tényezője,
- kémiai mállás (korrózió, karsztosodás,
bauxitképződés, talajosodás) feltétele,
- biológiai folyamatok közvetítője (élőanyag
alkotóeleme, élettér, tápanyag közvetítő)
 Talaj tájökológiai funkciói
A tájalkotó komponensek kölcsönhatásában jön létre
fontos szerepet játszik a tájökológiai rendszerek
kialakulásában, a külső hatások kiegyenlítésében.
Funkciói:
• biológiailag aktív közeg (ez az aktivitás a környezeti
hatásokra változik),
• puffer képessége jelentős (a talaj eredeti tulajdonságai
biztosítják a puffer képességet, ha megváltozik, változik
a tájfejlődés iránya, pl. savanyodás),
• filter képessége ugyancsak fontos (túlzott terhelése
csökkenti a szűrőképességet),
• a tájháztartást térben differenciálja (különböző
tápanyag-ellátottság),
• humusztartalma különböző hasznosítást tesz
lehetővé (pl.csernozjomok vagy savanyú erdőtalajok).
 Élővilág tájökológiai funkciói:
Az élővilág elrendeződését a domborzat és a klíma
befolyásolja, ezért az abiotikus tényezőkkel szemben
alárendelt.
Funkciói:
• tevékenységével visszahat a tájra (erózió csökkentés,
fényviszonyok megváltoztatása),
• az emberi tevékenységgel szemben kicsi a védekező
képessége, s ez tájökológiai szempontból figyelembe
veendő,
• a terület potenciális természetes vegetációja tükrözi
a geoökológiai adottságokat, ami a tájhasznosítás
számára fontos,
• a termőhely produktivitása a biomassza
produkcióval adható meg (ez a megkötött
energiamennyiséget adja), ami szintén a haszno-
sításban fontos.
 Emberi társadalom tájökológiai
funkciója
A különböző alrendszerek működését különböző
erősséggel befolyásolja, meg-határozó lehet a működés
szem-pontjából.

Funkciói:
• a kőzet, a domborzat és a klíma kevésbé
befolyásolható (vannak példák azonban az erős
befolyásolásra is pl. gátépítés, globális felmelegedés),

• a víz, talaj, növény- és állatvilág jobban változtatható

az emberi tevékenység hatására (települések- felszín
minősége megváltozása, klíma változás, zaj és
légszennyeződés stb.).
 A tájökológiai alrendszerek stabilitása
• A tájalkotó elemek nem egyformán stabilak:
- Kőzet - relatíve állandó, kis mértekben változik
(kőbányászat)
- Domborzat - jelentősebb változás (gátak,
meddőhányók)
- Klíma - globális felmelegedés igen gyors változás, de
a városklíma változása még gyorsabb
- Vízrajzi tényezők folyószabályozás, lecsapolás,
öntözés stb.- hatására változnak
- Talaj - művelés, öntözés, beépítés során gyorsan és
radikálisan változik
- Élővilág - legfeltűnőbb változások (szukcesszió
változása). Potenciális és reális növényzet eltér.
 A tájökológiai alrendszerek stabilitása
Természetközeli vagy félig természetes ökoszisz-témák
és agroökoszisztémák vannak.
• A szárazföldek 10%-át települések, utak beépített
felszínek képezik,
• 11%-át szántók, gyümölcsösök foglalják el,
• 19%-át erdők borítják (fele bolygatott)
• Az ökológiai stabilitás: az ökoszisztéma látszólagos
változatlansága, a zavaró hatásokkal szembeni
ellenállása, dinamikus egyensúlya.
• Általános felfogás, hogy csak annál stabilabb az
ökoszisztéma, minél több faj alkotja (biodiverzitás
nagy). Van ellenpélda is pl. a nádas. A trofikus diverzitás
lehet a kulcskérdés (tápláléklánc).
 Az ökorendszerek egyensúlya
• A táji ökoszisztémák külső egyensúlya fontos kérdés.
• Az ökoszisztéma a külső hatásokra kétféleképpen
válaszol:
- rezintenciával (ellenállás),
- fllexibilitással (rugalmas ellenállás)
• Biológiában:
– k- stratégia (erősen konkurrenciatűrő)
- r- stratégia (gyorsan változó).
• Haber 3 tájökológiai diverzitás típust különít el:
- alfa div.= faji változatosság
- béta div. = belső strukturális változatosság
- gamma " = a tájalkotók térbeli egységeinek,
mozaikjának területi változatossága.
• A tájökológia a két utóbbit vizsgálja elsősorban
 A tájökológiai rendszerek felépítése,
szerkezete
• A tájak működésének feltárásához ismerni kell a tájak
szerkezetét, belső összefüggéseit, mert csak ennek
ismeretében lehetséges a tájhasznosítás optimalizálása.
• A táj szerkezete: a tájak komponensei között térben és
időben érvényesülő külső és belső kapcsolatok
rendszere, amely anyag- és energia áramlás
formájában valósul meg.
• A térszerkezet megismerése mellett tehát fontos az
anyag- és energiaáramlás meghatározása, mivel ez
utóbbi adja a tájökológiai rendszer funkcionális
szerkezetét. A térbeli- és funkcionális szerkezet
feltételezi egymást.
• A tájökológiai rendszer működése horizontális és
vertikális kapcsolatokban megy végbe. A vertikális
kapcsolatok tópikus szinten fejlődnek ki. Bármely
tényező megváltoztatása a többi tényező meg-
változtatását eredményezi.
A tájökológiai rendszerek felépítése,
szerkezete
• A horizontális kapcsolatok értékelése is
elengedhetetlen, mivel egyetlen tájökológiai rendszer
sem értelmezhető a szomszédos rendszerektől
függetlenül.

• Paragenetikusnak rendszernek nevez-zük azokat a

rendszereket, amelyek keletkezése és fejlődése szoros
kapcsolatban áll egymással. Ezek többségükben a
szomszédos tájak.

• A területi tervezés, az optimális tájhasznosítás csak a

környező területek sajátosságainak figyelembe vételével
történhet.
 A tájökológiai rendszerek kutatásának
módszerei
• A tájökológia interdiszciplináris tudomány, ezért több
tudományág módszerét használja. A használatos
módszereket az alábbiak szerint csoportosítjuk:
• Elsőgenerációs módszerek:
– kartográfiai
– történeti
– összehasonlító
• Második generációs módszerek:
– geofizikai
– geokémiai
– biológiai
• Harmadik generációs módszerek:
– matematikai
– távérzékelési
 A táji ökorendszer
A rendszer tulajdonságai:
- az alkotórészek önmagukban is rendszert alkotnak,
- az elemek közötti kapcsolat erősebb, mint a
rendszeren kívüli,
- az elemek rendező elvek alapján kapcsolódnak össze,
- az elemek között alá-és fölérendeltségi viszony van,
- összegező tulajdonságok nem vezethetők le az
alkotóelemek tulajdonságaiból,
- az alkotó elemek kapcsolódási módja a rendszer
szerkezete,
- a rendszer határai a bemenet (input) és kimenet
(output) helye,
- a változó rendszer pillanatnyi helyzete az állapot,
- szabályozók befolyásolják az anyag-és energia
áramlását,
- a rendszer működését erősítő és gyengítő
visszacsatolások jellemzik.
 A táji ökorendszer
Széky P.szerint:

• "a rendszer alkotóelemek szervezett együttese,

amelyek egymással dinamikus kölcsön-hatásban
állva, az elemekre külön-külön nem jellemző, új
integráns tulajdonságokat és ehhez tartozó struktúrát
hoznak létre".

Kerényi A. szerint (1995):

• A georendszerek a környezeti rendszerek
csoportjába tartoznak legfontosabb tulajdonságuk,
hogy szerkezetük fennmaradása, amely szüntelen
anyag-és energia áramlás eredménye.
 A táj szerkezeti elemei

• A táj térben és időben változik, sokszínű,

szerkezeti elemei jól felismerhetők. A szerkezeti
elemek fragmentálttá teszik a tájat,
tulajdonképpen felszabdalják az ökoszisztémát.

• Általában tájfoltokat, ökotonokat, ökológiai

folyosókat, gátakat és matrixot különítünk el
a tájban, ezek együttesen alkotják a táj
mintázatát.
 Tájökológiai foltok
• A tájökológiai foltok háromdimenziós rendszerek,
mindenütt jelen vannak a tájban és időben változnak.

• A tájökológiai foltok eltérő alakú, nagyságú, nem

lineáris elemek.

• Természetes körülmények között a növénytársulások,

állatok populációi alkotnak foltokat, de az ember is
sokféle mesterséges foltot alakít ki.

• Osztályozásuk fontosságát csak az utóbbi időben

kezdték felismerni a kutatók (Forman, 1995). A
tájfoltokat alakjuk és állapotuk alapján különböz-tetjük
meg.
 Tájökológiai foltok
• Alak szerint lehet:
• Nagy folt (pl. természetes vegetációjú környezetben pl.
szőlő területek),
• Kis folt (pl. lápfoltok fenyőerdőkben),
• Dendrites folt (pl. folyóvölgyet kísérő erdők),
• Egyenes vonallal határolt folt (pl. sövénykerítés a
legelőterületeken),
• Táblaszerű folt (pl. a mezőgazdasági táblák az
Alföldön),
• Ujjszerű folt (pl. mélyföldek a hegyvidéki területek
előterében).
 Tájökológiai foltok
• Állapot szerint lehet:
• Zavart folt: amelyben megbomlott a természetes
tájháztartás egyensúlya (pl. mezőgazdasági terület),
• Maradvány folt, amelyben az eredeti társulások, vagy
hasznosítási típus megmaradt (pl. az alföldi gyertyános
tölgyesek foltjai),
• Regenerálódott folt, amely rehabilitáció után
természetközeli hasznosítású (pl. löszpuszta gyepek a
Nemzeti Parkokban),
• Környezeti potenciál folt, amely megőrizte eredeti
állapotát (pl. hegyvidéki lombos erdők, állóvízi
környezetek),
• Mesterséges foltok, amit az emberi tevékenység hozott
létre (pl. települések).
 A tájökológiai foltok vizsgálata
• A tájökológiai foltok (patch) vizsgálata energia- és
anyagfogalom vizsgálat is, de ugyanakkor a mintázat
(landscape pattern) vizsgálata is és a táj stabilitásának
és terhelhetőségének vizsgálata is.

• A foltok és folt mozaikok területi kiterjedése a táj

stabilitással mutat kapcsolatot. Minél nagyobb a folt,
annál stabilabb (pl. egy tölgy - kőris - szíl erdő 40-50
hektár nagyságban stabil).

• A különböző tájak érintkezési felületének hossza is

hatással van azok stabilitására, annál stabilabb az
ökológiai egység, minél rövidebb a szomszédos
területtel a közös határa.
Tájökológiai foltok a Kataréti patak
vízgyűjtőjén (Mátra előtere)
Tájökológiai foltok karsztos
területen
 Ökotonok
• Az ökoton kompenzáló (kiegyenlítő) zóna, kiegyenlíti
a humán aktivitás elkerülhetetlen outputjait, biztosítja
az anyag és energia áramlását,
• akkumulálja az anyagot és energiát, elsősorban azt az
energia fajtát, amely energiát az ember vitt be a tájba,
• ártalmatlanná tesz mindent ami a kultúr területekről
származik, pl. a szennyezett víz, levegő, vagy szilárd
hulladék,
• helyreállítja, regenerálja az erőforrásokat,
• menedék a természetes populációk számára,
konzerválja a gén készletet,
• biztosítja az elterjedési területet a bióta számára
(beleértve az embert),
• az ember rekreációs területe,
• puffer, filter és barrier terület,
 Az ökotonok jellemzői
• Az ökoton vagy átmeneti szegélyzónák területének
szélessége néhány 10 m a szántóföldeken csak 1-2 m.

• Vizsgálatuk napjainkban nagyon gyakori. Kérdés, hogy

milyen széles sávot érdemes vizsgálni?

• Különböző ökotonok vannak, ilyen pl. a természetes,

városi stb.ökoton.

• A tájmintázat vizsgálatok segítségével tájökológiai

diverzitás indexeket lehet megállapítani.
 Tájökológiai folyosók
• A tájökológiai folyosók lineáris elemek (erdősáv, galéria
erdősáv)
• Tájökológiai folyosók biztosítják a táj belső
kapcsolatrendszerének meg-teremtésével, annak
működését.
• Gyűjtő fogalom, valamely tájtulajdonságot
hangsúlyozza (habitat network, wild life corridor stb)
"environmental corridor" is használatos, de a "greenbelt"
a leggyakoribb.
• A folyosók egyidejűleg gátak is.
• Az tájökológiai ökológiai folyosó biztonsági kapcsolat
- növeli a rendszer stabilitását.
• Az elszigetelt foltok folyosókon keresz-tül kerülnek
kapcsolatba.
 Tájökológiai gátak

• A tájökológiai gátak vagy barrierek a folyosókhoz

hasonlóan lineáris (vonalszerű) elemek. Az azonos
hasznosítású tájfoltokat, élőhelyeket választanak el
egymástól (pl. erdő területeken áthaladó úthálózat).
Ezek gyakran fontos élőhelyeket választanak el
egymástól (pl. béka átjárók)

• A tájökológiai gátak többségükben antropogén elemek

a tájban.
 Mátrix

• A mátrix az alap ökoszisztéma, vagy tájhasznosítási

típus a táj mozaikban.

• A tájdinamika szempontjából a háttér funkciót tölti be.

• Két erdőfolt körül pl. a mezőgazdaságilag hasznosított

terület képezi a mátrixot.
 Foltok és folt mozaikok
Az ökológia és a management számára a természetes és az
ember által kialakított foltok a fontosak. Ilyenek a bokrok a
füves pusztákon, az erdő folt a fátlan területeken. Néhány folt
ezek közül szigetszerűen helyezkedik el a környező, folytonos
tájban.

A természetes mechanizmusok által létrehozott foltok

magukba foglalják a biotikus és abiotikus tényezőket.

A folyó a hordalékát felhalmozásával hoz létre akkumulációs

foltokat. A geológiai felépítés is foltokban mutatkozik, pl. a
bázikus kőzeteken bázikus talajokat, a savanyú kőzeteken
savanyú talajokat találunk foltszerűen.

Kialakíthatunk mezőgazdasági területből erdőfoltot és fordítva

is.
 Az élőhelyek feldarabolódása
• Az ökológusok egybehangzó véleménye szerint ma a Föld
élőközösséget fenyegető legveszélyesebb hatás az
élőhelyek feldarabolódása.

• A populációk létét, működését alapvetően megkérdőjelezi,

ha a rendelkezésére álló tér annyira összeszűkül, hogy az
egyedek viselkedésében, táplálkozási zavar áll be. Az
összezsugorodó élettérben csökken az egyedszám, s ha
a szaporodási közösség nem ér el egy bizonyos számot, az
törvényszerűen genetikai erózióhoz, az élőközösség
végzetes leromlásához vezet.
 Az élőhelyek feldarabolódása

• Minden növény és állatfajnak más kiterjedésű fizikai

élettérre van szüksége, és az élőközösségek,
társulások szintén eltérő nagyságú térrészlet-igénnyel
jellemezhetők

• Ma még nem rendelkezünk kellő ismerettel ahhoz, hogy

megmond-hatnánk, mekkora a minimális térigénye
egy gyöngyvirágos tölgyesnek, vagy egy alhavasi
gyepnek. Az azonban nehezen cáfolható, hogy
elsősorban a tartós beépítések és a vonalas
infrastruktúra gyarapodásával mindenütt jellemző az
élőhelyek feldarabolódása.
 Az élőhelyek feldarabolódása
• A folyamatos, és egyre fokozódó taposás, bolygatás,
szennyezés, zajhatás miatt egyre kisebb területekre
szorulnak a természetes, vagy természetközeli élőhelyek.
• A turistaösvények élőhely-feldaraboló hatása meg sem
közelíti azt, amit a forgalmas utak, főképpen az autópályák
kiváltanak. Az autóutak építésének komoly ökológiai
következményei annyira nyilvánvalóak, hogy ezek a
beruházások már sok országban elérték a társadalmi
ingerküszöböt, és a közvélemény erős nyomása nehezedik a
döntéshozókra, hogy keressék a leginkább környezetkímélő
vonalvezetés lehetőségét.
• Az autóutak alatt és fölött kiépített átjárók ma már magától
értetődően részei az építkezéseknek, bár ezeknek a
kármentő létesítményeknek az ökológiai hatékonyságáról
megoszlanak a vélemények
 Az élőhelyek feldarabolódása
• A táji mozaikossága vagy egyveretűsége függ a tájalkotó
elemek - domborzat, vízrajz, talaj - változatosságától, s e
tekintetben beszélhetünk természetes táji sokszínűségről,
vagy viszonylagos homogenitásról.
• A Kelet-európai síkág pl. nyilvánvalóan kevésbé változatos
élőhely, mint pl. a Balkán-félsziget. Egy skóciai erdei
ökoszisztéma fajösszetétele is lényegesen elmarad egy
közép-európai erdő faji gazdagságától.
• A trópusi erdők, hegyvidékek, tengerek magas faji
diverzitását pedig mára nem szakmai közvélemény is ismeri.
Ehhez a domborzati-éghajlati-vizellátottsagbeli sok-
féleséghez azonban évszázadok, évezredek alatt sikeresen
alkalmazkodott az élővilág. Bizonyos típusú élőhelyek
természetes zsugorodása globális változásokra, pl.
kontinensek mozgására, éghajlatváltozásokra, evolúciós
irányváltásra, természeti katasztrófákra vezethető vissza.
 Az élőhelyek feldarabolódása
• A gyakorlati célú tájelemzésnek, tájtervezésnek
azonban gyakrabban kell foglalkozni az emberi
tevékenység kiváltotta élőhely-feldarabolódással, a
beépítések, valamint a vonalas műszaki létesítmények
tájtagoló hatásával.

• A geográfia a tér tudománya, s ennek a térnek a

tulajdonságait mindig igyekezett mérésekkel is
jellemezni. A mérések szerepe az utóbbi évtizedekben a
földrajzi kutatásokban is egyértelműen nőtt, a jelenségeket
pusztán leíró tanulmányok száma határozottan
visszaszorult.

• Az élőhelyek mesterséges feldarabolódásának

elemzése mérések nélkül el sem képzelhető, vagyis ebben
a témában a legtermészetesebb dolog, hogy a meg-
állapításokat nagyszámú méréssel kell alátámasztani.
 Az élőhelyek feldarabolódása

• Az élőhely-fragmentációs mérések nálunk még nem

jelentek meg a tájökológiai munkákban, holott néhány
amerikai, német, holland folyóirat legalább 20 éve
rendszeresen közöl ilyen cikkeket. Az elméleti
tanulmányokat leggyakrabban a Landscape Ecology, a
Conservation Biology folyóirat közöl.

• A gyakorlatiasabb vizsgálatok ered-ményei pedig pl. a

Wildlife Society Bulletin, az Environmental Reviews, a
Conservation Ecology hasábjain jelennek meg. A német
szakirodalom különösen gazdag e témába vágó
tanulmányokban, a Natur and Landschaft, a
Veröffenlichtung Landesanstalt Naturschutz und Land-
schaftspflege folyóirat cikkei irnak legtöbbet a témáról.
A Kataréti patak vízgyűjtőjének
foltmintázata
A foltok felaprózódása a birtokbavétel során
 Mozaikok és azok hatása
– A kisebb foltok a természeti környezetben léteznek,
változásuk, az élőszervezetek növekedése és
átalakulása révén diverzitást hoz létre. A biológiai
diverzitás felelős a környezet heterogenitásáért. A
foltokat az ott élő fajok alakítják ki, a folt tulajdonságaiért
ezek a fajok a felelősek, néha a foltosság adja a
biodiverzitást.
– A foltosság másik hatása, hogy létrehozza és ellenőrzi
az anyag, energia, valamint a szervezetek és
információ áramlását és továbbítását. Pl. a N ciklus a
víz közvetítésével, vagy a nitrogén bontó és megkötő
szervezetek segítségével alakul ki. A magasabb
koncentrációjú területekről az alacsonyabb koncentráció
irányába történik mozgás. Ilyen például amikor a
mikorrhiza szállítja a foszfort a növényhez. Az információ
a környezeti szabályozók, vagy genetikai anyagok
formájában átáramlanak a mozaikon.
 A foltdinamika feltárása
• A foltok meghatározása két lépésben történik:
1. a foltok kijelölése,
2. a változás meghatározása a foltban.
• A kisebb foltmintázat vonala igazodik a szomszédos
nagyobb foltok méretéhez. A gyors változások
kimutathatóak a különböző területhasználat határainál.
• Egyik módszer a jellemzők hasonlóságának a
megállapítása egy metszet mentén a mozgó ablak
technikájával. A mintavételi „ablak” mozog a metszet
mentén. A határok jelzik az eltéréseket és a fokozat
különbséget.
• A belső foltok és mozaikok legjobban remote
sensinggel határozhatók meg. A légi fotótól a digitális
tematikus térképezésig (SPOT felvételek) sokféle
módszer van.
 A menedzsment számára fontos folt
tulajdonságok

• A folt objektív valóság. Reprezentálja az aktuális

tájtípust, tájhasznosítást, mint a táj részét, amit
részletesen kezelni akarunk.

• A foltok átjárhatók. Fragmentált világban élünk és

dolgozunk. Az ember a természetes táj folytonosságát
fragmentekre és antropogén hatás alatt álló foltokra
szakítja.

• Az antropogén foltok száma növekszik. A világ sok

részén a mezőgazdasági területek, a suburbiák, ipari
létesítmények, egyáltalán a foltosság növekedőben van.
 A foltdinamika a természetes erőforrások
kezelésében

• A foltdinamika igen hasznos a természetes erőforrások

kezelésében, magába foglalja a fenntartható
hasznosítást, a konzerválást és visszaállítást (White,
1994).

• Hasznos a gyakorlat számára, amely a megfelelő

foltdinamikát javasolja a menedzsereknek és a
hatóságoknak. A foltosság kulcsa a térbeliség.

• A diverzitás, az adottság, a funkció, és a folt típus

lényeges a menedzser számára. Minden emberi léptékű
környezet a gyakorlati tervezés és kezelés tájfoltja. Ezért
a foltosság alkalmas a folytonos menedzsment
kialakítására.
 A tájszerkezet változásai
• A Föld felszínének a természetes sokszínűségét jelentős
mértékben befolyásolta az ember. Jelentősen csökkent
az ember megjelenését követően a bio- és geo-
diverzitás.
• Változások:
erdőírtások és erdőtelepítések,
– monokulturás termelés
– haszonnövények termesztése
– intenzív legeltetés
– ipartelepek létrehozása
– bányászat
– települések kialakítása
– urbanizáció

• Ezek részben homogenizáló (mg. művelés), részben

változatosságot növelő folyamatok voltak. A XIX.sz.-t
megelőzően volt legnagyobb a táji diverzitás.
Hemeróbia szintek
Tokaj-Hegyalja hemeróbia térképe
 Tájökológiai mintázat
• Mintázat analízist először a biológusok csináltak.
Először társulás felvételek készültek – majd a
vízszintes és függőleges szintezettséget vizsgálták.

• A vízszintes strúkturáltság szoros kapcsolatban van a

geotényezőkkel. A növénytársulásokat bizonyos fajok előnyben
részesítik, mások közömbösek. Azok a fajok, amelyek tömegesen
csak 1-2 struktúrára jellemzőek, azok a karakter fajok (indikátor
fajok)

• A fajok diszpergáltsága vagy szétterülése egy tájban ugyancsak

fontos. A mintázat analízis a fajok diszpergáltságát vizsgálja azt
mutatja meg, hogy mekkora az a területnagyság, amelynél már a
fajok csoportosulva jelennek meg.
• Fogalmak:
– hasonlóság (faji összetétel hasonlósága)
– diverzitás (vízszintes-függőleges)
– aszpektusok (növénytársulás időbeli struktúrája, évenként
ismétlődik)
– fenológia ( a növény fejlődésének a szakaszai )
 Gyakori területi mintázatok

• Szabályos mintázat: általában megközelítőleg egyenlő

távolságokkal határolt ökoszisztéma vagy tájhasználati
típus. Pl a településekben az iskola udvarok, a
sövénykerítésekkel elhatárolt tájfoltok, a polygonok a
poligonális tundrában, a dolinák a karsztokon stb.

• Aggradációs mintázat: pl. a hódtavak tipikus

aggradációs ökoszisztémák a hegyvidékek völgyeiben,
tankállomások a mezőgazdasági területeken, a drumlin
vidékek a periglaciális területeken, szőlőskertek a
dombvidékeken.
 Gyakori területi mintázatok

• Lineáris mintázat: a foltok lineáris kiterjedése gyakori,

ilyen pl. a folyók mentén az erdők, a partmenti
települések, stb.

• Párhuzamos mintázat: a pár- párhuzamos folyosók

gyako-riak pl. a települések útjai, folyók az alföldeken,
irtásos sávok az erdőkben stb.

• Társult mintázat: amikor két vagy több ökoszisztéma

alkotja a mintázatot, amelyek között érvényesül a
kiegyenlítő (puffer) hatás. Pl. ilyen az északi és déli lejtő,
két vegetáció típus foltja stb.
 Táj és környezet
• A táj és a környezet kifejezést még szakcikkekben is
néha egymást helyettesítő fogalomként használják.
Mindkettő térfogalom, a környezet topográfiai határa
azonban többnyire nem pontosan definiálható, vagy
nem is állandó, a táj viszont egy objektív térrészlet.

• A különböző tájegységek elvileg hézagtalanul lefedik a

szárazföldek egész felszínét. A kontinenseken minden
földfelszíni pont valamely tájegységhez tartozik. A „
környezetek” ilyen formában nem értelmezhetők.
 Táj és környezet
• MAROSI S. (1985) megfogalmazása szerint, míg a táj
állandóbb objektív valóság, ezzel szemben a
környezet antropo -szemléletű változó térrészlet”.
• Az emberi tevékenységhez kötődő „tópok” betagozódnak
a természetes táj struktúrába, térbelileg tehát pl.
fiziotópra, a pedotópra stb. tagolhatók.
• A környezet állapotának tanulmányozása során nem
feltétlenül fontos a táji keretek figyelembevétele, a
tapasztalatok szerint azonban a társadalmi tevékenység
vizsgálata egész tájegységekre terjed ki.

• A táj csak a rá jellemző módon szervezett területi

egység, amelynek pl. a növényzete, talajai stb.
másképpen reagálnak a savas ülepedésre, a talajvíz
szennyeződésre, mint a szomszédos, más
adottságokkal rendelkező tájak.
 Tájökológiai vizsgálat folyamata
A vizsgálati terület kiválasztásának szempontjai:
- jól körülhatárolható természeti egység legyen a
terület,
- kőzettanilag egységes legyen,
- valamennyi lejtőkategória és kitettség megtalálható
legyen,
- fontosabb területhasznosítási típusok előforduljanak,
- lehetőség szerint teljes vízgyűjtő legyen (3-10 km2).
- előnyös, ha már különböző mérések voltak a
területen.
 A vizsgálat előkészítése
A vizsgálat előkészítése:
- terepbejárás,
- térképek beszerzése.
- alaptérképekből segédtérképek készítése,
- konkrét munkaprogram összeállítása.

Tájökológiai analízis
- a tájháztartás fontos komponenseinek felvételezése,
- szomszédos területekkel a kapcsolatok
meghatározása,
- geotópok és ökotópok lehatárolása,
- térképi ábrázolás
 Domborzat és talaj vizsgálata:
Domborzat vizsgálata:
- kvantitatív geomorfológiai jellemzés,
- recens morfodinamika meghatározása,
- kőzet meghatározása.

Talaj vizsgálata:
- talajszelvény készítés,
- talajképző kőzet meghatározása,
- genetikai típus meghatározása,
- fizikai és kémiai paraméterek meghatározása,
- humusztartalom meghatározása
- erózió meghatározása
 Vízháztartás és klíma vizsgálata

Vízháztartás:
- felszíni vizek,
- felszínalatti vizek,
- kőzetek és talaj vízáteresztése.
Klíma:
- mikroklíma, mezoklíma, makrok-líma,
- csapadék,
- hőmérséklet,
- párolgás,
- szél.
 Vegetáció vizsgálata:

- adaptációs típusok,
- növekedési típus,
- természetesség,
- érettség,
- diverzitás,
- antropogén károsítás,
- veszélyeztetettség,
- ökotópképző érték,
- természetvédelmi érték.
 Tájökológiai szintézis

• A begyűjtött adatokból adatbázist kell létrehozni.

- először csoportosítjuk az adatokat, ebből már

bizonyos összefüggések (pl. korreláció) megállapíthatók

- egymáshoz rendeljük a terepi és labor

vizsgálat adatait,

- elkészítjük az első alaptérképet ( ez a szintézis

első lépése).
 A korrekt értékelés nehézségei

• A tájökológiai folyamatokat nagyon sok tényező

befolyásolja. Pl. egy terület művelésbe vonása vagy
parlagon hagyása (tőkehiány, munkaerőhiány,
talajminőség, közlekedés földrajzi helyzet stb.).
• A súlyozás során sok a hibalehetőség.
• Adatbázis kezelési nehézségek:
- egy területre vonatkozó tájtuladonságok együttes
értékelése nagyon nehéz ,
- egyazon tulajdonság adatsorainak időbeli változását
bemutatni, s a megfelelő térképet elkészíteni is,
komoly szakmai felkészültséget igényel (GIS
 Térképek
1. Amennyiben pl. egy talajtulajdonság területi ábrázolását
végezzük el, akkor kartogramot készítünk

2. A geomorfológiai térkép információ tartalma nagy:

- bemutatja a domborzatot,
- a formák genetikáját
- a jövőbeni felszínfejlődés irányát.
- litológiai, talajtani, hidrogeográfiai és biogegráfiai
jellemzőket is tartalmaz.

3. Dinamikus térképi ábrázolások:

- lejtőmozgások,
- növényzet változások.
 Számítógép használata az adatbázis
kezelésében
Adatrendezés és kiértékelés:
- nyers adathalmaz rendszerezése
- az egyes adatokból file-kat hozunk létre,
- az adatbázisból kialakul az adatbank, azaz információs
rendszer (FIR),
- a tájökológiai szintézisben a nagy adatszám és a
folyamatok összetettsége megkívánja a számítógépes
kiértékelést,
- a számítógépes térképek egymásra helyezése után a
térkép elemzése (overlapping) sokat segíthet a
szintézisben,
- szükséges a vektortechnika, rasztertechnika,
területfoltos (poligram metszési) technika alkalmazása.
 A tájháztartás teljesítő képességének
értékelése

Tájháztartás teljesítőképessége:

• A teljesítőképesség a táji ökorenszer térbeli és anyagi

szerkezetének, működésének és funkciójának, valamint
az anyag és energia folyamatainak eredménye (Marks
et. al 1989).

• A képesség és teljesítmény fogalma mindig

hasznosítás orientált. Nagyságrendje a táj egymást
követő funkcionális teljesítményétől függ.
 A tájháztartás teljesítő képességének
értékelése

• A kutatás leglényegesebb eleme e táji funkciók,

potenciálok mérése, ill. hosszabb távon a természeti
környezet működésének jobb megértése, annak
méréseken alapuló modellezése, földrajzi prognózisa.

• Természetesen a funkciók és a teljesítőképesség

együtt a táj értékét jelentik, mindet azonban általában
nem határozzuk meg.
 Funkciók és teljesítő képesség

• Az alábbi funkciókat határozhatjuk meg:

• Domborzati- talajtani alrendszerhez kapcsolódóan:

• - a talaj filter- és puffer funkciója
• - felszín erózióval szembeni ellenállásának
funkciója
• A hidrológiai alrendszerhez kapcsolódóan:
• - a talajvíz-képződési funkció
• - lefolyás szabályozási funkció
• Az éghajlati alrendszerhez kapcsolódva:
• - levegő regenerálódási funkció
• - bio- és agroklimatikus funkció
 Funkciók és teljesítő képesség

• A biotikus tényezőkhöz kapcsolódóan:

• - ökotópképző funkció
• - természetvédelmi funkció

• Komplexebb funkciók:
• rekreációs funkció
• (természetes) fejlődési funkció
• anyagháztartás
• energiaháztartás

• Potenciálok:
• termőhelypotenciál
• vízellátottság
 A geoökológiai térképezés

• A tájökológiai kutatás fontos része a geoökológiai

térképezés.

• A kutatás leglényegesebb eleme e táji funkciók,

potenciálok mérése, ill. hosszabb távon a természeti
környezet működésének jobb megértése, annak
méréseken alapuló modellezése, földrajzi prognózisa.
 A geoökológiai térképezés
• A geoökológiai térképezés során a hangsúly nem a
genetikai vagy kronológiai szempontból fontos
tényezőkön van. A tájminősítő irányzat a
Magyarországon is jelentős hagyományokkal rendelkező
táj- és geoökológiai elemzéseket végez.
• Mind a kistérszíni (1:10.000 méretarány) tájelemek
foltjait, folyosóit és gátjait, valamint környezetüket is
elemző tájökológiai kutatásnak, mind a kistájakig menő
tájkutatásnak nemzetközileg értékes eredményei
vannak. Láthatóan hiányzik azonban a mezoléptékű
tájökológia. Főként a funkcionális szemléletű
vizsgálatok hiányoztak vagy voltak összemérhetetlenül
heterogének. A mintaterületek vonatkozásában
1:10.000, ill. 1:25.000-es méretarányban készülő
térképek jelentős feladatok adhatnak a következő évek
természetföldrajzi kutatásainak.
 A geoökológiai térképezés
• A rendkívül összetett táji (természeti környezeti) rend-
szerben tekintettel a potenciális használhatóságra az
alábbi funkciókat és potenciálokat elemezhetjük:

• Domborzati- talajtani alrendszer-hez kapcsolódóan:

- a talaj filter- és pufferfunkciója
- felszín erózióval szembeni ellenállásának funkciója

• A hidrológiai alrendszerhez kapcsolódóan:

- a talajvíz-képződési funkció
- lefolyásszabályozási funkció
 A geoökológiai térképezés (GÖT)
• Az éghajlati alrendszerhez kapcsolódva:
- levegő regenerálódási funkció
- bio- és agroklimatikus funkció

• A biotikus tényezőkhöz kapcsolódóan:

- ökotópképző funkció
- természetvédelmi funkció

• Komplexebb funkciók:
- rekreációs funkció funkció
- (természetes) fejlődési funkció
- anyagháztartás
- energiaháztartás
 A geoökológiai térképezés

• Potenciálok:

- termőhely-potenciál
- vízellátottság

A kutatási eredményeket geoökológiai térképen

jelenítjük meg. Egyszerűbb esetben egy három
térképből álló térképsorozatot jelent, ahol az egyes
lapokon a funkciók és potenciálok kombinált
értékelése található.
 A geoökológiai térképezés

• A GÖT (geoökológiai térképezés) folyamata 3 nagy

egységet jelent:
- az első lépés az adatgyűjtés, amelynek során a
különböző (térképi, táblázatos, mérési stb.) forrásokból
származó adatokat egységes adatbázisba
transzformáljuk. (Itt igen nagy mennyiségű adatról van
szó, hisz általában minden információs szintre (pl. talaj
pH esetén 6 adat/ha sűrűséget kell biztosítani). Nem
beszélve az ennél bővebb távérzékelés és légifénykép
adatsorokról).
- második lépése a funkciók és potenciálok
értékelése,
- a harmadik 3 kombinált geoökológiai térkép
megszerkesztése.
 A geoökológiai térképezés
• A térképszerkesztéshez AutoCAD és Arc/Info,

• az értékeléshez Arc/Info és IDRISI programokat, ill.

azok FIR részeit használjuk.

• Lefolyás szabályozási funkció

• A csapadék- és olvadékvizek felszínen történő gyors

lefolyása jelentősen hátráltatja a talaj- és ezáltal a
növényzet vízfelvételét, ugyanakkor – ha a gyors
lefolyás nagy területen érvényesül – árvizek okozója
lehet.
 Lefolyás szabályozási funkció

• Mind mezőgazdasági, mind vízügyi szempontból

egyaránt nagy jelentőségű a magas lefolyási értékkel
rendelkező területek feltérképezése, ahol a
kiegyenlítettebb lefolyási viszonyokra, a direkt lefolyás
csökkentésére kell törekedni.
• A direktlefolyás alatt a csapadék azon részét értjük,
amely a lehullás vagy az elolvadás után rövid időbeli
késleltetéssel a területről elvezetődik. Minél nagyobb
a direktlefolyás részesedése, annál szélsőségesebbek a
lefolyási viszonyok és annál nagyobb az árvíz veszélye.

• A táji ökorendszerekben lezajló természeti folyamatok

alapvetően a lefolyási viszonyok kiegyenlítettebbé tétele
és a direkt lefolyás mérséklése irányába hatnak. E
képességet az ökorendszer lefolyás szabályozási
funkciójának nevezzük.
 A lefolyás szabályozás értékelése
Az értékeléshez a következő tényezőket értékeljük:
- talajfedettség, növényborítás,
- lejtésviszonyok,
- infiltrációs kapacitás,
- a növényzet által felvehető vízkészlet,
- alapkőzet.
• Az infiltrációs kapacitás minősítése a talaj mechanikai
összetétele alapján történik. A magas vázanyag tarta-
lom (> 30 % esetén +1 pont), a zárt avartakaró (-1pont)
módosító tényezőként jelentkezik.
• A növényzet által felvehető vízkészlet a talaj felső 1 m-
es részében általában rövid ideig tárolt, a növények
számára rendelkezésre álló vízmennyiség mm-ben.
• A kapott pontértékeket minden ökológiai egységre külön
kell összesíteni, osztályba sorolni. Beépített, aszfaltozott
területek alapértelmezés szerint mindig a V.,
erdőterületek mindig az I. osztályba tartoznak.
A lefolyás szabályozási funkció a Kataréti
patak vízgyüjtőjén
A lefolyás szabályozási funkció a Kataréti
patak vízgyűjtőjén
A növényzet tájökológiai értékelése
 Ökotópképző funkció

• Az ökotóp, mint homogén "környezeti hely" (Marosi

S.1980) az élővilág számára alapvető, mivel a környezeti
tényezők (domborzat, klíma, talaj, víz stb) határozzák
meg az élővilág összetételét, fejlődését, megújulási
lehetőségeit. A növényzet és állatvilág, de a
termesztett kultúrák is a táj abiogén adottságaihoz
vannak rendelve.

• Sok esetben a hasznosíthatóság indikátora az

életközösségek összetételében bekövetkező változás
tendenciáinak ismerete (pl. a gyomok megjelenése, vagy
a savanyú talajokat kedvelő növények megjelenése egy
növénytársulásban). Nem kétséges tehát, hogy a
tájháztartás vizsgálatokat ki kell egészíteni a biogén
tényező értékelésével. Ebben a vizsgálatban tehát nem
az élőszervezetek állnak a központban.
 Ökotópképző funkció
• Az ökotópképző értéket (tájháztartás teljesítő-
képessége) a tájpotenciálok határozzák meg. A táji
adottságok azonban önmagukban nem képeznek
ökotópot. Az ökotópképző érték a tájnak az abiotikus
és biotikus tájösszetevői közötti hatásrendszeren
keresztül, az ökotópban jön létre. A biotópok zavaró
tényezők mellett is megtartják, vagy vissza tudják állítani
egyensúlyi állapotukat. Általában tehát magas
stabilitással, vagy regeneráló képességgel rendel-
keznek.
• Az ökotópképző érték vagy funkció a
növénytársulásban az asszociáció érettségével,
természetességével, diverzitásával, az antropogén
hatások mértékével meghatározható. Ezek az értékek
terepvizsgálattal és felvételezésekkel számszerű-
síthetők. A vizsgálat a biogén tényező értékelését
célozza, azonban a táj eltartó képességét mutatja.
 Érettség vagy maturitás
• Maturitás alatt a növénytársulásoknak azt az állapotát
értjük, amit az a jelenlegi hasznositás mellett a
szukcessziós sorban elér. A szukcesszió egy adott
területen belül az időben egymást követő
növénytársulások sorát jelenti. A szukcesszió
fejlődését a külső ökológiai tényezők - mint pl. a
makroklíma, a talajok tápanyag mennyisége - irányítják.

• A szukcesszió fejlődése a klimax felé halad (a klimax az

adott társulástípus záró társulása). A klimax társulás a
terület környezeti (abiotikus) adottságaival egyensúlyban
van, szervezettsége magas fokú. A szukcesszió sor
különböző stádiumokra osztható, s a stádiumoknak van
kezdeti, azaz iniciális, kifejlődött, azaz optimális és
hanyatló, vagy degradációs állapota.
•
 Antropogén károsodás

• A természeteshez közeli és az antropogén hatások által

meg-változtatott növénytársulások és ökoszisztémák az
emberi tevékenység káros hatásaira csökkent
teljesítő képességgel válaszolnak.

• A károsítás bekövetkezhet pl. mezőgazdasági

hasznosítás, útépítések, vízkivételek, elárasztások,
szabálytalan deponálás és csatornázás, sövények
telepítése, település rombolás, egyéb építkezési
beavatkozások, tehát antropogén hatásra .
•
Érettség, természetesség, diverzitás
Természetvédelmi érték vagy
funkció
• A szűkebb értelemben az ökotópképző érték,
valamilyen stabilitást, teljes-séget és önszabályzó
képességet fejez ki, amit az ökoszisztéma ritkaságának
és veszélyeztetettségének a figyelembevétele nélkül
határoztunk meg.

• A természetvédelmi funkció a védettséget és a

különleges védettségi igényt (ritkaság) fejezi ki. Az
értékeléshez tartozik a maturitás, természetesség,
diverzitás és antropogén behatás kritériumán kívül még
a ritkaság, veszélyeztetettség, fejlődési tendencia,
fejlődési tartam és a jelenlegi érték.
 Ritkaság, veszélyeztetettség, fejlődési
tendencia

• A fejlődési tendenciájából levezethető a fajok

védelmének szükségessége.

• A faj természetes ritkasága, a faj antropogén

hatásra bekövetkezett visszaszorulását jelenti. A
ritkaság a veszélyeztetettséggel és védelmi
igénnyel adható meg.

• A veszélyeztetett növény és állatfajok vörös

listái és eszmei értékei alkalmasak a
veszélyeztetettség meghatározására.
 A jelenlegi érték, megújulási képesség

• A jelenlegi érték a még előforduló eredeti

vegetációtípusok százalékos felszíni kiterjedését
fejezi ki a potenciális természetes vegetáció
összterületéből, egy természeti tájban.

• A különböző ökoszisztémáknak a teljes megújuláshoz

különböző időtartamra van szükségük. Zavaró tényezők
a legnagyobb érettségi fok elérését megakadályozhatják.
Egy gyomtársulás például csak néhány évet igényel,
ezzel szemben egy dagadó lápnak több ezer évre van
szüksége a megújuláshoz, amennyiben az állomány
nem olyan mélyrehatóan változott meg, hogy az
újraképződés teljesen kizárt.
 Geoökológiai térképezés

• A tájökológiai kutatás fontos része a geoökológiai térképezés,

amely az elemzés egyik adatforrása. A geoökológiai térképezés
során a hangsúly nem a genetikai tényezőkön van.

• A tájminősítő irányzat a Magyarországon is jelentős

hagyományokkal rendelkező táj- és geoökológiai elemzéseket
végez.

• A kistérszíni (1:10.000 méretarány) tájelemek foltjait, folyosóit és

gátjait, valamint környezetüket is elemző tájökológiai
kutatásnak, nemzetközileg is ismert eredményei vannak.

• Hiányzik a funkcionális szemléletű vizsgálat. A mintaterületek

vonatkozásában 1:10.000, ill. 1:25.000-es méretarányban készülő
térképek képezhetik az alapját a következő évek természetföldrajzi
kutatásainak
 Tájökológiai típus alkotás

• A tájökológiai típus alkotás a szintézis magasabb foka a

lokális érvényességtől a globális érvényesség felé. A
középső szintet jelenti.

• A típus meghatározásánál a tájrészletek tulajdonságai

összegződnek. Ugyan-akkor a sajátos vonások
kifejezik az adott táj különbözőségét a környező
területektől. Pl. Bükk-fennsík: közös tájökológiai
tulajdonságok a klíma, talajtípusok, erdőtípusok,
hidrológia. Ettől eltérnek az un. Kövek ökotópjai
(Örvénykő, Háromkő, Tarkő stb.
 A modellek jelentősége a tájökológiai
kutatásban

Modell:
• a tájökológiai szintézis legmagasabb
absztrakciós szintje, a valóság egy speciális
vetülete, annak idealizált képe.

• A modell kritériumai:
- rendszerelemek alkotják (szerkezet)
- hierarchia jellemzi (működés)
- kapcsolatai vannak (elemek között)
- kapcsolat a környezettel
 Modellek típusai
Fő típusok:
• topográfiai
• működési (szimulációs)
• térbeli megjelenéstől független
Időbeli aspektus szerint:
• statikus
• dinamikus
Kapcsolat jellege szerint:
• mennyiségi
• minőségi kapcs.