Szervezetek céljai és vállalatelméleti megközelítések

-Amikor a gazdaság szereplőit, említi valaki, mindenki elsőként az üzleti vállalkozásokra

gondol, pedig ez nem állja meg a helyét.
-A társadalmi igényeket kielégítő szereplőket célszerű aszerint vizsgálni:
 a szolgáltatás célja
 fogyasztói igény jellege
- Ennek megfelelően négyféle, egymástól elkülöníthető szektorba sorolhatóak a szereplők:

Alapvető fogalmak:
Szervezet: „olyan rendszer, amelynek működése emberi cselekvéseken keresztül valósul meg”.
A szervezetek összetett társadalmi képződmények, sok szempontból vizsgálhatók. Jellemzői:
 funkcionálisan specializáltak, célorientáltak
 formális struktúrák (munkamegosztás)
 gyakran jogilag is elismertek
 könnyű be- és kilépés (kontrollált eljárás)
 a tagok nem egyenlők a szervezett (ha a tagok kicserélődnek, a szervezet fennmarad)
 nem követelmény, hogy a tagok azonosuljanak a szervezettel (bár igyekeznek)

Üzleti vállalkozás: „olyan emberi tevékenység, amelynek alapvető célja fogyasztói igények
kielégítése nyereség elérése mellett”.
 a fogyasztói igények: az emberi szükségletek (szükséglet – igény – kereslet – termék)
 a nyereségszerzési kritérium: a vállalat bevételeinek hosszú távon meg kell haladnia a
ráfordításait.

Vállalat: „A jogi személyiséggel rendelkező üzleti vállalkozás szervezeti kerete”

A vállalkozási formák tulajdonlási szempontból:
 Egyéni vállalkozás: „egyetlen személy tulajdonában áll, aki egyedül fekteti be a
vállalkozás működtetéséhez szükséges tőkét és maga hozza meg a működésre
vonatkozó döntéseket. Jogi felfogásban az egyéni vállalkozás és maga a vállalkozó
egy és ugyanaz.”
 Gazdasági társaság: „Üzleti tevékenység folytatására létrejött szervezet, jogi személy”
o Személyegyesítő: Közkereseti társaság (Kkt.), Betéti társaság (Bt.)
o Vagyonegyesítő: Korlátolt felelősségű társaság (Kft.), Zártkörűen működő
részvénytársaság (Zrt.), Nyilvánosan működő részvénytársaság (Nyrt.)

1
Menedzsment: A menedzsment azon tevékenységek összessége (tervezés, szervezés, vezetés
ellenőrzés), amelyek biztosítják, hogy a kitűzött szervezeti célok elérése érdekében
rendelkezésre álló erőforrások eredményesen és hatékonyan hasznosulnak. (Griffin)
 A hatékonyság: a ráfordítások értékének és az elért eredmény értékének aránya két
lehetőség összehasonlítása során (mennyire csináltuk jól a tevékenységet)
 Az eredményesség: az elért eredményeknek a kitűzött célokhoz való viszonya
(mennyiben sikerült elérnünk eredeti céljainkat)

Vállalatelméletet
Mi csak a közgazdaságtan alapján álló elméleteket tárgyaljuk. Ahhoz, hogy a tranzakciók
(cserék) zökkenőmentesen folyhassanak, szükség van olyan eszközökre és intézményekre,
amelyek segítségével a cserék koordinálása megvalósítható.
Két ilyen alapvető koordinációs intézmény létezik: a piac (az ár) és a szervezet (a hatalom).
- Piaci: a szereplők egyenrangúak, önként lépnek egymással kapcsolatba, kölcsönös
előnyszerzés céljából, a kapcsolatok monetizáltak (apénz van jelen).
- Szervezeti (bürokratikus): alá-fölérendeltségi viszony, a cselekvésre a jogilag
szabályozott hatalmi viszonyok késztetik a hierarchiában alul állókat.
- Etikai: egyenrangú felek, önkéntesen, de nem nyereség elérésére lépnek kapcsolatba és
nem monetizált a kapcsolat pl. baráti szívességek
- Agresszív: alá-fölérendeltség, a kényszerítés önkényes, jogilag/erkölcsileg nem elismert,
a tranzakciók nem szükségképpen monetizáltak, ld. maffia

A vállalatelméletek fő kérdései:
- miért vannak egyáltalán vállalatok? (miért nem elég csak a piaci koordináció?)
- hol húzódnak a vállalat határai? (mi határozza meg a vállalat méretét?)
- mi határozza meg a vállalat belső szervezetét? (milyen a belső működés)
- miért olyan sokfélék a vállalatok?

Standard mikroökonómia vállalatfelfogása (neoklasszikus vállalatfelfogás):

Nincs szükség szervezeti koordinációra (vállalatokra), mert a piac tökéletesen el tudja látni
ezeket a feladatokat. Nem definiálja a vállalat fogalmát, annyit mond róla, hogy egy tudatos,
racionálisan döntő, profitmaximalizáló, ismert és adott technológiával rendelkező, jól definiált
piaci kényszerek között működő szereplő (egyéni vállalkozóként képzeli el a vállalatot).
Tehát a vállalat egy előre leprogramozott, változni és változtatni képtelen robot:
1. racionálisan dönt, ehhez
2. az összes szükséges információ költségmenetesen rendelkezésére áll,
3. profitmaximalizáló (csak ez az egy döntési elv jellemzi)
4. statikus környezetben tevékenykedik és
5. technológiájával teljesen leírható, ezért
6. vezetői képességeket nem igényel, s ilyen feltételek mellett nyilván
7. egyensúlyban van, vagy annak elérésére törekszik.

Tranzakciós költségelmélet:
A valóságos termelési folyamatok során, a specializáció körülményei között szükséges
csereaktusok valójában költségesek, ezek a tranzakciós költségek.
 Keresési költség: a tranzakciós partner megkeresésének költsége
2
  Információs költség: információhiány megszüntetéséből származó költség.

 Döntési költség: időbeni elhúzódás

 Alkudozási költség: tárgyalások költsége, pl. ügyvédi munkadíj
 Kontroll költsége: a tranzakció eredményének felügyelete, pl. minőség
 Kezelési költség: a tranzakció megszervezésének költsége
 Alkalmazkodás költsége: a megváltozó feltételekhez.

E logika szerint célszerű bizonyos csereaktusokat nem a piacon, hanem a szervezeti

koordinációval megvalósítani, azaz a tevékenységet integrálni a szervezetbe, belsővé tenni
Három jellemző befolyásolja azt, hogy piaci vagy szervezeti koordináció valósul-e meg:
 gyakoriság
 bizonytalanság
 tőkespecifikusság
A piaci vagy a szervezeti koordináció tehát attól függ, melyik koordinációs mechanizmus
költségei alacsonyabbak.
Megbízó-ügynök elmélet
A megbízó-ügynök probléma vizsgálata abból a felismerésből indult ki, hogy a modern
vállalatok többségénél a vállalat tulajdonosa és menedzsmentje gyakran szétválik (a
neoklasszikus elméletnél ez még nem vált szét).
 Megbízó, a tulajdonos: nyereséges működést
 Ügynök, a menedzser: a nyereségesség mellett azt is, hogy hosszú távon működőképes
legyen a cég, melyhez a nyereséget gyakran vissza kell forgatni
Ennek az érdekütközésnek az alapja az információs aszimmetria azaz, hogy a menedzserek
általában sokkal többet tudnak a vállalatról és annak működéséről, mint a tulajdonosok.
Azonban léteznek olyan mechanizmusok, amelyek segítségével a tulajdonosok korlátozzák a
menedzserek önérdek-érvényesítési törekvéseit, így közel hozva egymáshoz a két fél érdekeit.

Érintett-elmélet
A hagyományos vállalatfelfogások szerint a vállalat működésének a tulajdonos érdekeit kell
szolgálnia. Az érintett-elmélet szerint pedig a vállalat a társadalom számos csoportjával kerül
kapcsolatba, akiknek az érdekeit figyelembe kell venni a vállalati döntések során.
Érintettek – stakeholders: azok az egyének vagy csoportok, akik befolyásolják vagy
befolyásolhatják a szervezeti célok realizálódását:
 tulajdonosok – nyereség
 munkavállalók – méltányos bérezés, megfelelő munkafeltételek
 állam, önkormányzat – adó, helyi adók
 fogyasztók – minőségi termék),
 a vállalat pedig mindezen érdekek összeegyeztetésének a színtere, eszköze.

Magatartási elmélet:
Az emberek annak érdekében csatlakoznak a vállalathoz, hogy szükségleteiket magasabb
szinten elégítsék ki.
 Közösen hatékonyabban tudnak működni, mint egyedül.
 Céljuk az, hogy bizonyos szint feletti mértékben sikerüljön szükségleteiket kielégíteni.
 A vállalatnak, mint egésznek nincs célja, csak a benne résztvevőknek.
 A vállalati célok bonyolult csoportfolyamatokon keresztül alakulnak ki.

3
  Az emberek nem racionálisan, csupán korlátozott racionálisan döntenek, mivel a
vállalati döntéshozatal során előálló alternatívák túl bonyolultak.

Erőforrás alapú elmélet:

A vállalatok nem tudnak minden tevékenységet egyformán jól csinálni, erőforrásaik és
képességeik heterogének, valamint az egyes erőforrások hatékonysága is eltérő.
A versenyelőny:
 Az a vállalat kerül előnyösebb helyzetbe, amelyik rendelkezik olyan erőforrásokkal,
amelyek nem másolhatók, vagy amelyeknek felhasználási módja nem másolható.
 A versenyelőny addig tart, amíg valamelyik konkurens vállalat nem lesz képes ezt az
erőforrást, és/vagy felhasználási módját beépíteni a működésébe.
Erőforrások:
 A tárgyiasult vagy anyagi erőforrások köre: pénzügyi, a fizikai és a technológiai
erőforrásokat, illetve az emberi erőforrásokat (munkaerő létszáma)
 Az absztrakt vagy nem anyagi erőforrások is, amelyek megismerése, számbavétele és
értékelése nehezebb. Ezek azok, amelyek leginkább megfelelnek az ún. VRIO-elemzés
kritériumrendszerének.
A VRIO-elemzés logikája szerint az az erőforrás és képesség lehet a fenntartható versenyelőny
forrása, amely
 értékes (Valueable),
 ritka (Rare),
 nehezen másolható, illetve a helyettesítése költséges (Inimitable/imperfectly imitable),
 a vállalkozás képes a benne rejlő lehetőséget kiaknázni, tehát erős a szervezeti
beágyazottsága (Organization).

Evolúciós elmélet:
A neoklasszikus elmélet felfogásával ellentétben a vállalatot egy dinamikusan változó,
egyensúlytalan környezetben helyezi el, és olyan szervezetnek tekinti, amely kompetenciákkal
rendelkezik. A vállalatok azért olyan sokfélék, mert másféle kompetenciákkal rendelkeznek.
Az evolúciós (kompetencia alapú) vállalatelmélet az innovációt, a tanulást és a tartós
versenyelőny problémáját állítja a középpontba.
 Az elmélet szerint a vállalatok azért léteznek, mert hatékonyabban képesek koordinálni
a tudást, mint a piac (képesek a tudást összegyűjteni, átörökíteni, képesek tanulni).
 A vállalat határai a kompetenciái határainál húzódnak meg: a vállalatok azon
tevékenységeket végzik maguk, amihez igazán értenek, míg amikhez kevésbé értenek,
azokat a piacról vásárolják meg.
 A vállalatok azért olyan sokfélék, mert más kompetenciakészlettel rendelkeznek.