A magányos vándor

Elindult egyszer egy székely ember hazájából,

Megkeresni elődeit, kik az őshazában maradtak egykor.
Egymagában ment Sándor, minden kincse a vándorbotja,
De a szívében a hazaszeretet hordta!

Átutazott tengeren, pusztán, hegyeken,

Kevéske pénzéből az utat csak gyalog tehette meg.
S amikor végleg elfogyott mindene, megmaradott
Kitartása, tudása és páratlan esze.

Értette már sok nép nyelvét,

A tanulásnak szentelte minden percét!
És ekkor egy idegen nemzet munkát
Ajánlott, a legnehezebbet!
Elfogadta és elvégezte becsülettel!

Ámult a világ és a hírt egymásnak adták:

Végre akadt valaki, akiben megbíztak a lámák…