KULTÚRA ÉS VALLÁSOK A KÖZEL-KELETEN FOGALMAK

Politeizmus – Többistenhit
Monoteizmus – Egyistenhit
Vallások célja – Szakrális jelentőséget tulajdonít az erkölcsi normáknak, világmagyarázatnak és
természeti jelentőségeknek, legitimálja az államot és az uralkodó fensőbbségét.
IV. Amenhotep (Ehnaton) fáraó – a korai egyistenhit kialakítója Egyiptomban, a napkorong – Aton
– tiszteletét hangsúlyozta.
Kánaán – a mai Izrael területe, a zsidók számára az ígéret földje
Szemita (sémi) népek – elő-ázsiai nép, melybe a zsidók is beletartoznak
Jahve - héberül Istent jelent. Eredetileg sivatagi viharisten vagy tűzisten, a zsidók és az Ószövetség
istene. Mózes vele kötött szövetséget és emelte kultusszá a zsidók számára. Később Jahvét a világot
teremtő istenként kezelték és rajta kívül a zsidók nem ismertek el más istent.
Ótestamentum vagy Ószövetség – a zsidóság szent könyve, mely magába foglalja a zsidók történetét.
Ábrahám és Mózes történetét, mely a palesztinai zsidóság kettős eredetét szimbolizálja, továbbá
megtalálhatóak benne a zsidó vallás szabályai előírásai.
Dávid – a zsidó állam alapítója Kr.e. 10. században
Salamon – despotikus zsidó uralkodó, az ő nevéhez kötődik a jeruzsálemi templom építése
Próféták - látnokok, jósok, akik Jahve hitét terjesztik, jelentős politikai befolyásra tesznek szert.
Megteszik Jahvét a zsidó nép istenének.
Babiloni fogság - Kr.e. 587. a zsidókat Babilonba deportálják, majd a perzsák hazaengedik őket. A
fogság után átalakul a zsidó vallás és Jahve nem csak a zsidók istene lesz, hanem az egész világ istene
és teremtője.