MEZOPOTÁMIA – EGYIPTOM FOGALMAK

Állam – meghatározott földrajzi területen élő emberek kormányzattal és szuverenitással (főhatalom,

önállóság) rendelkező közössége. Feladata: gazdasági, társadalmi, jogi, igazgatási, katonai, védelmi
viszonyok szervezése, biztosítása. Az állam intézményrendszer segítségével kormányoz. Az ókorban
(illetve hosszú időn keresztül a történelemben) szakrális (szent) eredetet és funkciót tulajdonítottak az
államnak.
Despotizmus – Istenkirályság. Az ókori Keleten (Egyiptom, Mezopotámia) kialakuló korlátlan királyi
hatalom. Az uralkodót isteni jelleggel ruházták fel, istenként tisztelték, istennek tartották. PL.: a fáraó
a napisten fia. Az állami és közjogi főhatalom méltóságát is az uralkodó testesítette meg.
Öntözéses földművelés – A folyók a csapadékszegény területeken is lehetővé tették a földművelést.
Csatornák, gátak építésével elterelték a vizet és termővé tették a földet. Gabonát, zöldséget,
gyümölcsöt termesztettek így.
Zikkurat – mezopotámiai templompalota, amely az állam központját szimbolizálta, innen irányították
a termelést, gazdaságot, hadsereget, vallást, társadalmat.
Templomgazdaság, raktári elosztás – a templompalota raktárként is funkcionált, ahonnan a
beszolgáltatott terményt újra elosztották a nép között.
Talio elv – „szemet szemért, fogat fogért” – elve. Hammurapi óbabiloni uralkodó törvénye, a
büntetőjog alapja. Célja a társadalmi normák és szabályok kikényszerítése volt. Rendkívül szigorú,
sok bűnt halállal büntet.
Hammurapi törvényei – az első írott – kodifikált – törvénygyűjtemény, mely magába foglalja a
szokásjogot, illetve az együttélési normákat.
Deportálás – egy adott nép erőszakkal történő áttelepítése egy másik területre, illetve a másik
területen a nép munkára kényszerítése.