1995 Ansel Adams Zóna Rendszere

SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 1
Szilágyi Sándor:
Ansel Adams zónarendszere*
*
A Pelikán kiadónál 1995-ben megjelent könyvecske javított válto-
zata.
Tartalom
I. Elvi alapok................................................................................. 3
Az elképzelés ................................................................................ 5
A zónarendszer elvi modellje ....................................................... 7
Expozíció a zónák alapján ............................................................ 9
Egyes témarészletek zónaértékei ................................................ 14
II. Negatívtechnika ......................................................................... 17
A felvételi szűrők........................................................................ 18
Az előexpozíció (latenzifikáció) ................................................. 22
A negatívtechnika ....................................................................... 25
Film......................................................................................... 25
Víz .......................................................................................... 26
Hívó ........................................................................................ 26
Mozgatás................................................................................. 27
Megszakító fürdő .................................................................... 30
Rögzítés .................................................................................. 30
Szelénfürdő ............................................................................. 31
Mosás és Hypo Clearing ......................................................... 31
Állvány, napellenző, kioldózsinór .......................................... 32
Film- és hívási tesztek ................................................................ 33
Tényleges érzékenység ........................................................... 33
Normál hívás........................................................................... 34
Módosított hívások ................................................................. 35
A Kodak HC-110 hívásidői ........................................................ 37
III. Nagyítástechnika ...................................................................... 38
A finomra hangolt fénykép ......................................................... 38
Eszközök..................................................................................... 40
Hideg nagyítófej ..................................................................... 40
Nagyítóobjektív ...................................................................... 41
Portalanítás ............................................................................. 41
Metronóm ............................................................................... 41
Sötét ........................................................................................ 42
Vegyszerek ............................................................................. 43
A papírhívás munkafolyamatai ................................................... 45
Papírok........................................................................................ 48
Expozíciós próba ........................................................................ 50
A nagyítás: interpretáció ............................................................. 52
Képmódosító eljárások ............................................................... 53
I. Elvi alapok
Ansel Adams (1902-1984) a fényképezés Thomas Mann-
ja. Nem a kísérletezők, hanem a nagy összefoglalók közé
tartozik: munkássága mágába sűríti mindazt, amit realis-
ta hagyománynak nevezhetünk. Nevét a műfaj klassziku-
sainak számító, fenséges tájképei mellett fényképkészíté-
si módszere, a zónarendszer tette ismertté. A módszer
meglehetősen szép karriert futott be: főiskolákon, egye-
temeken tanítják, szaklapokban, disszertációkban ma-
gyarázzák, végtelenül leegyszerűsítik és fölöslegesen
túlbonyolítják. Elterjedtségére jó példa, hogy az egyik
legújabb Hasselbladot úgy hirdetik: fénymérője a zóna-
rendszeren alapul. Amerikában, közelebbről Vermont ál-
lam Newfane városában van egy kis fényképészcsoport,
mely Adams örökségét viszi tovább, s mellesleg 4x5 és
8x10 incses fagépeket, 5x7-es nagyítógépet, fotópapírt,
archív mosót és ezeregy más hasznos fotókelléket gyárt
és forgalmaz; nevük Zone VI (napsütötte arcnak lehetne
fordítani, de erről majd később).
Adams a könyveiben1 is a nagy összefoglaló: mindaz,
amit a fényképkészítési technikákról leír, voltaképpen
máshonnan is tudható.2 De van egy döntő különbség:
Ansel Adams nem metaforákkal és homályos fogalmak-
kal operál, hanem egzakt, mérhető kategóriákkal! A zó-
narendszer segítségével a fényképkészítés sokváltozós
1
A tankönyvként használt trilógiájára gondolok, mely alapján ismertetésünk készült:
The New Ansel Adams Photography Series: Book 1: The Camera (1980); Book 2:
The Negative (1981); Book 3: The Print (1983). Little, Brown and Co. A dátumok
az első kiadásra vonatkoznak.
2
A magyar szakirodalomból a kézikönyvek mellett főképp Dulovits Jenő, Gyulai Fe-
renc, Hevesy Iván és Sevcsik Jenő munkáit forgathatjuk haszonnal.
egyenletének végeredménye, akár több elem együttes

változtatásakor is, előre és pontosan kalkulálható. Ugya-
nis zárt ez a rendszer: meghatározott elemek szerepelnek
benne, meghatározott szabályok szerint.
Zárt ez a rendszer, de nem merev: a zónarendszert
használhatjuk úgy, ahogyan az idős mester kidolgozta és
ránk hagyta, de ha valakinek úgy jobban tetszik, átala-
kíthatja a saját képére és hasonlatosságára – erre melles-
leg Adams kifejezetten biztatja olvasóit. De a zónarend-
szer legfőbb erénye, hogy miután megértette és
begyakorolta az ember, áttekinthető és ezért kézben tart-
ható a fényképkészítés összes folyamata. Ráadásul nem
kell hozzá különösebb műszaki jártasság: bizonyos alap-
ismeretek birtokában bárki megértheti.
Adams módszeréből az profitálhat legtöbbet, aki nagy
formátumú fényképezőgépet, fekete-fehér sikfilmet
használ, s a negatívjait maga hívja elő és nagyítja. A
nagy formátum előnye (a perspektívakorrekció mellett)
ma már elsősorban nem a nagyobb negatívméretben van,
hanem abban, hogy minden felvétel egyedien kezelhető.
Kérem, hogy aki kis- vagy rollfilmre és kizárólág színes
diára dolgozik, ne hagyja itt abba az olvasást!
Összefoglálásunk ugyanis, azt remélem, mindenkinek
szolgálhat tanulságokkal, aki fényképet készít.
Az elképzelés
Adams egy olyan fogalommal írja körül, hogy voltakép-
pen miről is van szó, amelynek elég nehéz megtalálni a
pontos magyar megfelelőjét. Ez a fogalom a
Visualization; leginkább még az elképzelés szóval lehet
visszaadni, de jobban járunk, ha körülírjuk: a látványban
a kész fényképet kell meglátnunk, elképzelnünk.3 Ebben a
szemléletben tehát a fénykép nem arra szolgál, hogy
visszaadja a látványt, hanem épp fordítva: a valóság, a
látány „csupán” arra jó, hogy segítségével a fényképet
elkészítsük. Ebből a „fordított” hozzáállásból származik
azután minden, tulajdonképpen az egész zónarendszer.
Ha ugyanis a fénykép elkészítése a célunk, nem pedig a
valóság megörökítése, akkor tudnunk kell, hogy a lát-
vány mennyiben alkalmas e cél elérésére. Ehhez Adams
egyik legfontosabb segédeszköze a fénymérő, mégpedig
a szpotméter.4 Ennek segítségével ugyanis a látvány
3
A gyakorlat mellett ezt a képességünket egy segédeszközzel is fejleszthetjük: a Ko-
dak-Wratten # 90-es Viewing szűrővel, mely monokróm, szürkés árnyalatokban mu-
tatja a látványt, ahogyan a pánkromatikus film is „lát”. Ezt a segédeszközt ne tessék
mankónak tekinteni: filmoperatőrök is használják! A Zone VI nyakba akasztható ke-
retben forgalmazza, a különböző negatívméreteknek megfelelö nagyságokban. Lé-
tezik szines filmhez való, kék színű változata is.
Emellett hasznos segédeszköz a professzionális Polaroid próbafelvétel: jóllehet a
legsötétebb és legvilágosabb részleteiben elmarad a gondosan kidolgozott fénykép-
től, de a kompozíció és a tónusok megítélésében, a szűrők kiválasztásában, az expo-
zíció ellenőrzésében stb. nagy segitség. Természetesen a professzionális Polaroid
nemcsak erre jó: önmagában is teljes értékű, értő kezekben kitűnő végeredményt
produkáló médium.
4
A Zone VI által modifikált, válogatott érzékelőkkel ellátott, színre korrigált Asahi
szpotmeter. Erről a műszerről később, a szűrők használatánál még lesz szó. Aki
nem szándékozik a pénzét szpotméterre költeni (pedig egy jó állvány mellett talán
bármely részletéről megmondható, hogy a ráeső megvi-

lágításból mennyi fényt ver vissza. Ami azt jelenti, hogy
pontosan tudható: az adott részlet adott expozíció és
adott hívási módszer mellett milyen mértékű feketedést
idéz elő a negatívon.
De miért a részletekről kell ezt tudni? Éppen azért,
mert a fényképezés célja ebben a felfogásban kizárólag
az elképzelt fénykép elkészítése. Márpedig meglehetősen
ritka az a látvány, amelynek megvilágításterjedelme pon-
tosan megegyezik a negatív árnyalatvisszaadási terje-
delmével. De igazából nem is ez a lényeg. Sokkal fonto-
sabb ennél, hogy alig akad olyan látvány, amelyet ha egy
az egyben megörökítünk, a végeredmény hűen tükrözné
mindazt, amit megpillantásakor – Alfred Stieglitz szép
szavaival – „megláttunk és megéreztünk”.
A fényképezés végtére is, egy bizonyos szint fölött,
kreatív tevékenység: a kép kompozíciója, tónusai, finom
részletei, egyen- és ellensúlyai stb. azt szolgálják, hogy
segítségükkel megmutassuk másoknak (vagy megörökít-
sük magunknak), amit a látvány megpillantásakor „meg-
láttunk és megéreztünk”. Ehhez azonban az kell, hogy
pontos áttekintésünk legyen mindazon technikák és mó-
dosító eljárások fölött, amelyek segítségével a látványból
kihozható az elképzelt fénykép. Ansel Adams módszere
ebben lehet nagy segítség, s még inkább az lehet, ha e
módszer alapján kidolgozzuk a magunk ugyanennyire
koherens és szisztematikus fényképkészítési rendszerét.
ez a leghasznosabb beruházás), az a beépített fénymérőjét 2-300-as teleobjektívval

használhatja kvázi szpotméterként.
A zónarendszer elvi modellje

A fényképezésben a 18%-os fényvisszaverésű szürke
ugyanaz, ami a zenében az „a” hang: mindent ehhez kell
viszonyítani.5 Ansel Adams rendszere azon a
szenzitometriai közhelyen alapul, hogy ha egy homogén
megvilágítottságú felületet (például egy fehérre meszelt
vagy koromfekete falat vagy bármit) a fénymérő által
megadott értéken exponálunk, az a negatívon normál hí-
vás mellett olyan mértékű feketedést idéz elő, melynek
normál módon nagyított képe 18%-os fényvisszaverésű
középszürke lesz.6 Ugyanis minden fénymérő abból indul
ki, hogy amit „lát”, amit mér, az egy hitelesített szürke
lap, illetve egy ennek megfelelő, átlagos fénysűrűségű
látvány. Ha egy fényértékkel rövidebb expozíciót adunk
ugyanennek a felületnek, a nagyított kép egy fokozattal
sötétebb lesz; ha két fényértékkel exponálunk rövideb-
ben, akkor még egy fokozattal. Ugyanígy, a hosszabb
expozíciókhoz egyre világosabb fokozatok tartoznak. Az
egy fényértéknyi fokozatkülönbségeket nevezte el
Adams zónáknak. Ha az expozíciósort elkészítjük, vég-
eredményül egy tizenegy fokozatú szürkeskálát kapunk,
melynek közepén a I8%-os szürke (V. zóna) áll, lefelé
5
Ma már nálunk is lehet kapni a Kodak hitelesített szürke lapját, ami hasznos és vi-
szonylag olcsó scgédeszköz – hogy a zenei hasonlatnál maradjak: olyasmi, mint a
hangvilla.
6
Műszakibb érdeklődésű olvasóinknak a Fényképészet című kézikönyv 7. és 11. feje-
zeteit és Dr. Hefelle József egyéb munkáit ajánljuk az itt és a későbbiekben előadot-
tak tudományos magyarázatául. Adams zónarendszere voltaképpen nem más, mint a
szenzitometria eredményeinek gyakorlati alkalmazása.
zónánként sötétül a teljes feketéig (0. zóna), fölfelé pedig

világosodik a teljes fehérig (X. zóna).
Az eddig elmondottakat a következő táblázat foglalja
össze:
A téma megvilágítottsága, expozíciós egységekben:
1/2 1 2 4 8 16 32 64 128 256 512
Expozíciós zónák:
0. I. II. III. IV V. VI. VII. VIII. IX. X.
A negatívról másolt fénykép zónaértékei:
0. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.
Expozíció a zónák alapján

A fényképeken a 0.-tól a X. zónáig terjedő skála jelenít-
hető meg: a 0. a totál fekete, míg a X. a papír alapszíné-
vel megegyező fehér. Az I. zóna majdnem teljesen feke-
te, a IX. majdnem teljesen fehér; ezek a kép dinamikus
tartományának szélső határai. A II. zónában már, a
VIII.-ban még mutatkoznak az anyagszerűség jelei; a
kettő között húzódik a texturális tartomány. A teljes
szürkeskálát fölölelő képen tehát teljes anyagszerűsé-
gükben jelennek meg a III. és a VII. zóna közötti árnya-
latok, némi textúrával a II. és a VIII. zóna; továbbá egy-
egy kisebb és mélyebb árnyékfolt (I., kivételesen 0. zó-
na) és a csúcsfények (IX. és X. zóna). Táblázatban össze-
foglalva:
teljes szürkeskála
dinamikus tartomány
texturális tartomány
Mindezt tudva, a felvétel során az alábbiak szerint já-
runk el:
1. Beállítjuk a fénymérőn (vagy a gépen) filmünk
tényleges érzékenységét. Ez rendszerint kb. egy fényér-
tékkel kevesebb, mint a gyári adat.7
2. Mivel tudjuk, hogy a negatívon a sötét részleteket
alapvetően az expozíció határozza meg, megmérjük azt a
legsötétebb látványrészletet, amelyet némi textúrával: sö-
7
A következő fejezetben ismertetjük azt a teszt-módszert, mely alapján bárki megha-
tározhatja filmjei tényleges érzékenységét.
téten, de felismerhetően szeretnénk viszontlátni a képen.

A mért értéket – hogy a texturális tartományon belül ma-
radjunk – képzeletben a II. zónába helyezzük. Ez gya-
korlatilag azt jelenti, hogy ha a fénymérő mondjuk a 7-es
fényértéket mutatja, s ehhez például 8-as rekesz mellett
1/2 másodperces idő tartozik, akkor a teljes kép elkészí-
téséhez szükséges, helyes expozíció ennél három fényér-
téknyivel rövidebb, vagyis ugyanilyen rekesz mellett
1/15 másodperc lesz (és persze az ennek megfelelő zár-
idő kombinációk). A negatívnak ugyanis ennyivel keve-
sebb megvilágítást kell adnunk ahhoz, hogy ez a részlet
ne a 18%-os középszürkén (V. zóna), hanem a II. zóná-
nak megfelelő mélyszürkén jelenjen majd meg a képen.8
7 10
záridők: ½ 1/15
3. Ezek után megmérjük azt a legvilágosabb téma-
részletet, amelyet szintén a texturális tartományon belül,
tehát még anyagszerűen, a VIII. zónának megfelelően
szeretnénk viszontlátni.
Ha a fénymérőnk a 8-as rekesz mellett 1/125 másod-
perces időt mutat, akkor minden rendben, mert ez éppen
három fényértékkel kevesebb az imént megállapított he-
lyes expozíciónál. Ha tehát 1/15 másodperces idővel ké-
szül a felvétel, a világos témarészlet három fényértékkel
több megvilágítást kap, s ezért a VIII. zónába fog tartoz-
ni. Ezt akartuk, tehát elkészítjük a felvételt, és a negatí-
vot a normál hívás szerint hívjuk.
8
Ha ugyanezt a részletet sötét árnyalatban, de teljes anyagszerűségében, vagyis a III.
zónában szeretnénk viszontlátni, akkor a mértnél két fényértékkel kell rövidebb
megvilágítási időt adnunk a negatívnak, tehát a helyes expozíció 8-as rekesz mellett
1/8 másodperc lesz (és ennek kombinációi).
7 10 13
0. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. N
záridők: ½ 1/15 1/125
4. Ha a világos részletre mért érték az eggyel maga-
sabb, a IX. zónához tartozó expozíciót írná elő (1/250),
akkor is 1/15-öt exponálunk, de tudjuk: a negatívnak ez a
részlete most egy fényértékkel több fényt kapott, tehát
kevesebb ideig (vagy hígabb oldatban) kell hívni! Ezt ne-
vezi Adams N-1, vagyis redukált hívásnak, és pontosan
meghatározza, hogy milyen hígítású oldatot vagy meny-
nyivel rövidebb hívásidőt kell használni, ha ezt a hatást
akarjuk elérni.9
7 10 14
0. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. N-1
záridők: ½ 1/15 1/250
5. Ha a legvilágosabb részlet kimérése a VII. zónához

tartozó értéket írná elő (1/60), de mi a VIII. zónában sze-
retnénk viszontlátni, akkor is 1/15-öt exponálunk, vi-
szont most a negatívnak erőteljesebb, N+1 hívást adunk.
7 10 12
0. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. N+1
záridők: ½ 1/15 1/60
Miért nem az expozíciót módosítjuk, miért a hívással

manipulálunk? Azért, mert a fényképezés alapszabálya:
9
Természetesen szűrővel is módosíthatjuk ezt az értéket – ezzel azonban a következő
fejezetben foglalkozunk, miként a redukált és forszírozott hívásidők megállapítására
szolgáló tesztekkel is.
A negatívon a sötét részleteket alapvetően az expo-

zíció határozza meg, míg a világos részleteket az ex-
pozíció és a hívás együtt.
Ha a felvételkor a részletek kifejlődéséhez szükséges
minimális fényt sem kapja meg az emulzióban lévő
ezüstbromid vagy más fényérzékeny anyag, akkor nem
indul meg a fotókémiai folyamat, tehát az előhíváskor a
vegyszernek nincs mit felgyorsítania. Ezért annyira kriti-
kus a sötét részletek pontos expozíciója.10
Ha tehát a 4. pontban ismertetett esetben egy fényér-
tékkel rövidebben exponálunk, a világos témarészletben
megmenthetjük ugyan a részleteket (az új, rövidebb ex-
pozícióhoz képest a VIII. zónába fog esni), ám a sötét
részlet teljesen elveszíti textúráját (I. zóna).
7 11 14
0. I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. N
½ 1/30 1/250
Ha viszont átlagoljuk a két szélső értéket, akkor

mindkét irányban túllépjük a részletek visszaadhatóságá-
nak szélső határait. Lefelé, mint láttuk, ezt semmiképpen
nem tehetjük meg büntetlenül.
Ansel Adams nyomatékosan javasolja, hogy
felvételéinkről följegyzéséket készítsünk, melyeket aztán
az archivált negatívhoz mellékelünk.
A következő adatokat érdemes följegyezni:
10
A pozitív technikában (nagyításkor is!) a szabály, logikusan, épp fordított: a világos
részeket határozza meg alapvetöen az expozíció; míg a sötéteket a hívási
fotyamattal befolyásolhatjuk. Megjegyzendő még: a dia texturális tartománya szű-
kösebb, a III.–VII. zónák köze esik.
 a negatív vagy a tekercs azonosító sorszáma

 a film típusa és tényleges érzékenysége
 a felvételhez használt eszközök (fényképezőgép,
objektív, szűrő)
 a téma megnevezése (munkacím)
 a helyszín és a dátum (év, hónap, nap, óra)
 az objektum tájolása
 a megvilágítás jellege (felhőtlen, kissé avagy fá-
tyolfelhős stb. ég, esetleg a megvilágítás színhő-
mérséklete, illetve műfénynél a használt vaku
vagy lámpa adatai)
 a fénymérővel megmért részletek zónaértékei (a
megfelelő zónarubrikába beírhatjuk: ég, felhő,
lomb, gyep, fatörzs, házfal, csűrajtó, kerítés, fa-
kereszt, szikla, kő, csillogó víz, arc, kéz, szalma-
kalap stb.)
 a részletek alapján kiszámított expozíció
 a kihuzat megnöveléséből és a szűrőtényezőből
adódó expozíciónövelés faktora
 a módosított, tényleges expozíció értéke és végül
 a javasolt hívás (a hívó fajtája, és hogy normál
vagy módosított hívás kell-e a negatívnak).
A zónarendszer kipróbálása során mindenképpen ér-
demes följegyeznünk a fönti adatokat – és jó tudnunk,
hogy az idős mester élete végéig készített jegyzeteket a
felvételeiről!
Egyes témarészletek zónaértékei

Minden esetben érdemes ellenőrizni, hogy a sötét részle-
tek nem kerülnek-e a kívánatos III. vagy II. zóna alá;
még akkor is, ha a felvétel expozícióját egy másik, a té-
ma szempontjából fontosabb részlethez képest állapítjuk
meg.
Portrénál például az arc megvilágított fele rendszerint a
VI. zónában hat természetesnek a képen11; könnyen elő-
fordulhat, hogy ha megmérjük a modell arcának megvi-
lágított felét, majd egy blendét nyitunk a záron, az így
kapott expozíciós értékhez képest a ruha vagy a háttér
részletei csak az I.-II. zónába kerülnek, tehát az adott ex-
pozícióval részlettelenek lesznek. Ellenőrizzük, hogy így
van-e, és vagy derítsük a sötét részléteket, vagy növeljük
meg még egy blendével az expozíciót, és adjunk N-1 hí-
vást: az arc így a VII, túl világos szürke helyett a VI. zó-
nában fog megjelenni. A redukált hívás egyébként is
előnyös lehet, mert csökkenti a kép anyagszerűségét, je-
len esetben az esetleges bőrhibákat.
Azokban az esetekben, amikor a téma zónaskálája rö-
videbb a texturális tartománynál, elvileg nagyobb a sza-
badságunk a „helyes” expozíció meghatározásában, hi-
szen az egész skálát le-föl mozgathatjuk a texturális
tartományon belül (High Key – Low Key megoldások),
vagy forszírozott hívással széthúzhatjuk. Esztétikai
szempontból, tehát az elképzelt és elkészítendő fénykép
szempontjából persze korántsem mindegy, hogy a lehe-
tőségek közül melyiket választjuk. Ehhez nyújt segítsé-
11
Amennyiben fehér bőrű, ún. kaukázusi embert fényképezünk; színes bőrű modell-
nél az V. vagy akár a IV. zóna a megfelelő érték.
get az alábbi táblázat, mely azt foglalja össze, hogy bi-

zonyos témarészleteknek a fényképen mely zónák felel-
nek meg, ha realisztikusan akarjuk őket visszaadni.
Zónák
0. Totál fekete. A negatívon az alapfátyolon kívül
nincs feketedés.
I. A feketedési küszöbérték. A képen a teljes feketét
követő első árnyalat; némi tonalitás, textúra nélkül.
II. Az anyagszerűség első jelei. Mély tónusok, a kép
legsötétebb textúrát mutató részei.
III. Sötét, árnyékban lévő tárgyak. Mély tónusok és
immár adekvát textúra.
IV Sötét növényzet és kövek. A tájkép árnyékban lé-
vő részletei. A fehér ember arcának árnyékban lévő fele,
napfényvilágítás mellett.
V A középszürke (18% reflexió). A tiszta égbolt
Északon, ahogyan a pánkromatikus anyag visszaadja.
Sötét tónusú arcbőr. Szürke kő. Az időjárás viszontagsá-
gainak kitett faanyag.
VI. A fehér ember arca napsütésben, diffúz természe-
tes vagy mesterséges megvilágításban. Világos kő. Nap-
sütötte havas táj árnyékos részletei. Tiszta északi égbolt
pánkromatikus anyagra világoskék szűrővel fölvéve.
VII. Nagyon világos arcbőr. Világosszürke tárgyak.
Hó oldalvilágításban.
VIII. Anyagszerű fehér, finom részletekkel. Texturált
hó. Csúcsfények a fehér ember bőrén.
IX. Részlettelen fehér, némi tonalitással. Hó lapos
megvilágításban. A 35 mm-es negatívról kondenzorral
készült nagyítás ezt az értéket tiszta fehéren hozza, tehát

nem lehet megkülönböztetni a X. zónától.
X. A papír fehér színe. Csillogó felületek és fényfor-
rások a képen.
Természetesen esztétikai megfontolásokból eltérhe-
tünk a „realisztikus” hatástól  de legalább tudjuk, hogy
mihez képest és hány fényértékkel vagyunk kreatívok.
II. NEGATÍVTECHNIKA
Az előző fejezetben Ansel Adams zónarendszerének elvi
alapjait ismertettük. Konklúziónk: a fényképkészítés le-
gelső s talán legfontosabb lépése az elképzelés, a vizuali-
záció: annak megítélése, hogy a fényképen, amit majd
elkészítünk, a látvány egyes témarészleteit mely elszür-
külési fokozatban, zónában szeretnénk viszontlátni. Eh-
hez szpot- vagy közelméréssel meg kell határoznunk a
téma egyes részleteinek megvilágítottságához tartozó
fényértékeket. Az expozíciót úgy határozzuk meg, hogy
a sötét részleteket a II-III. zónákba helyezzük; vagyis az
expozíció a 18%-os szürkéhez, az V. zónához tartozó
zár-idő kombinációk valamelyike lesz. A világos értékek
alapján pedig azt döntjük el, hogy a negatívnak normál,
redukált vagy forszírozott hívást adjunk-e.
Redukált hívás:
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX: N-1
I. II. III. IV: V. VI. VII. VIII: Normál
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.

N-2
I. II. III. IV: V. VI. VII.

N+1
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.

Normál
I. II. III. IV. V: VI.
N+2
A felvételi szűrők
A negatívon rögzíteni kívánt árnyalatok zónaértékeit
nemcsak a hívással, hanem – mint az köztudott – felvéte-
li szűrőkkel is módosíthatjuk. A szűrők hatásmechaniz-
musával nem kívánok foglalkozni; témánk szempontjá-
ból erről elég annyi, hogy a szűrők a sajátjukkal
megegyező színű tárgyakról visszavert fénysugarakat át-
engedik, a kiegészítő színekét pedig visszatartják. Ennek
megfelelően a látványon mért zónaértékek átértékelőd-
nek: mivel az egész negatívnak (a visszatartások miatt)
hosszabb expozíciót kell adnunk, lesznek részletek, ame-
lyek az eredeti, szűretlen tónusoknál sötétebb, mások az
eredetivel egyező, míg megint mások (azok, amelyeket a
szűrő átenged, s így több megvilágítást kapnak) az erede-
tinél világosabb zónákban jelennek majd meg a képen.12
A szűrők a fényviszonyoknak megfelelően különböző
hatásfokkal dolgoznak. A tényleges szűrőfaktor (fekete-
fehér fényképezésnél is) a fény színhőmérsékletétől és a
téma színétől függ: más lesz tiszta égboltnál, mint a fel-
hőkről visszaverődő, diffúz megvilágításnál; más hajnal-
ban, reggel, délben, alkonyatkor; más a fényben, mint az
árnyékokban, és megint más műfényben?13 Ansel Adams
a gyárilag megadott szűrőtényezőket vette ugyan figye-
12
Az UV és Sky szűrők a szemünk, számára láthatatlan, ibolyán túli sugarakat tartják
vissza; expozíciónövelést nem igényelnek, de az ismertetett elv rájuk is igaz: ha
ugyanis például az eget a szűretlennel egyező zónában akarnánk visszaadni, ehhez
cxpozíciónövelésre lenne szükségünk, a többi részlet tehát kivilágosodna..
13
Természetesen függ attól is, hogy milyen típusú filmet használunk. A legelterjed-
tebb a pánkromatikus B, de van orthokromatikus, pánkromatikus A, mely kékre és
C, mely vörösre érzékenyített (műfényre hangolt) film. A pánkromatikus B a Kodak
szerint napfénynél a # 8-as, míg műfénynél a # 11-es fokozatú sárga szűrő mellett
adja vissza a látásunknak leginkább megfelelő árnyalatokat.
lembe az expozíció módosításakor, ám ezeket a fényvi-

szonyoknak megfelelően, tapasztalatai alapján korrigál-
ta.
A Zone VI által modifikált, különleges fényérzéke-
lőkkel ellátott szpotméter segítségével leegyszerűsíthet-
jük a szűrőkiválasztás és a tényleges szűrőfaktor megha-
tározásának folyamatát; ez a fénymérő ugyanis
„színvak”  s ez most kifejezetten erény! Ugyanis így
egyszerűen a szűrőn keresztül ismét megmérjük a sötét
és világos tárgyrészleteket, s megállapítjuk a szűrő hatá-
sára módosult zónákat. Ha az elképzelthez legközelebb
álló eredményt kapjuk, a módosult zónák alapján megha-
tározzuk a végleges expozíciót és a hívást.
Egy teszttel bárki ellenőrizheti, hogy (kézi vagy be-
épített) fénymérője ebből a szempontból korrekt, „szín-
vak”-e. Két módszer is van erre: az egyik, hogy különbö-
ző színű felületekről készítünk felvételeket, mindegyiket
a fénymérő által megadott, tehát az V. zónához tartozó
expozíciós értéken; a kész képen mindegyiküknek azo-
nos, mégpedig középszürke árnyalatban kell megjelennie.
A másik (vagy ezt kiegészítő) módszer: ugyanazt a felü-
letet a különböző színű szűrőkön keresztül mért adatok
alapján exponáljuk az V. zónaértéken, s ezek képét
hasonlitjuk össze. Ha a fénymérőnk korrekt, ezeknek is
azonos: középszürke árnyalatban kell megjelenniük.
Adams a zselatin szűrőket előnyben részesítette az
üveg szűrőkkel szemben – ez utóbbiak ugyanis erőteljes-
ebben módosítják az optikát érő fényviszonyokat. Min-
denesetre lehetőleg zselatin vagy csakis a legkiválóbb
minőségű üvegszűrőket használjuk, ha nem akarjuk le-
rontani az objektív teljesítményét! Kihuzatos gépnél a
szűrőt célszerű az objektív mögött elhelyezni, így kisebb

a reflexió veszélye. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a
polárszűrő a Naphoz képest 90°-ban elhelyezkedő ég-
boltrészleten fejti ki leghatékonyabban a hatását;
nagylátószögű objektívvel és polárszűrővel készült felvé-
teleken ezért látunk eltérő árnyalatokat az égbolton. Más
felületeknél a polárszűrő a felülethez képest 34°-kot be-
záró szögben ad maximális teljesítményt. A polárszűrők
expozíciónövelő tényezője általában 2,5, ami 1 1/3 fény-
értéknyi expozíciónövelést jelent  függetlenül a polari-
záció mértékétől! Ugyanis épp az a célunk, hogy a lát-
vány maradjon meg az eredeti árnyalataiban  csupán a
reflexiókban túltengő, polarizálandó részleteket szeret-
nénk sötétebben, alacsonyabb zónaértéken rögzíteni.
Kétszeres szorzótényező egy fényértékkülönbségnek
felel meg, a háromszoros másfélnek, a négyszeres kettő-
nek, a hatszoros két és félnek, a nyolcszoros háromnak
és így tovább. Ha két szűrőt (például polár- és színszűrőt,
szín- és szürkeszűrőt stb.) használunk a felvétel során,
vagy közelfényképezéskor a kihuzat miatt is meg kell
növelni az expozíciót, a szorzótényezők nem összeadód-
nak, hanem összeszorzódnak. Az egy csoportba tartozó
szűrőket (például két sárgát vagy két vöröset) nem ér-
demes egyszerre használni, mert a vizuális végeredmény
a sötétebb szűrő hatásával fog megegyezni.
Végezetül egy adamsi jótanács: mindig azt a fokozatú
szűrőt használjuk, amelyik már, tehát a legkevesebb mó-
dosítással kiváltja a kívánt hatást. Inkább a világossárgát,
mint a sötétebbet, inkább a narancs-vöröset, mint a
mélyvöröset, és így tovább. Ellenkező esetben ugyanis
„széttörhetjük” az eredeti látvány atmoszféráját.14 Bán-

junk tehát csínján a szűrőzéssel, s próbáljuk meg előre
fölmérni (fényméréssel és Polaroid próbával) a várható
eredményt!
14
Adams említett könyvében és az Examples című albumában számos konkrét példát
hoz föl a szűrők használatára - ezek ismertetésére itt nem vállalkozhatunk.
Az előexpozíció (latenzifikáció)
Míg a szűrőkkel alapjában véve a magasabb zónaértéke-
ket (különösen az égbolt és a növényzet tónusát) tudjuk a
felvétel során manipulálni, a film „érzékenyítéseként”
ismert eljárás, a latenzifikáció a sötétebb árnyalatok fel-
vételét igazítja hozzá a visszaadandó zónaskálához; ak-
kor van jelentősége, ha nagy fényellentéteket kell áthi-
dalnunk. Jóllehet ehhez a technikához Adams ritkán
folyamodott, nemcsak azért ismertetjük, hogy kísérletező
kedvű olvasóink kipróbálhassák, hanem a zónarendszer
frappáns illusztrálására is.
Az eljárás lényege az, hogy a negatívnak adunk egy
alapmegvilágítást, mégpedig végtelenre állított objektív-
val, egy homogén megvilágítású felületen, a II. zónaér-
téken. A homogén felület lehet a hitelesített szürke lap,
egy fehér fal vagy a tiszta, felhőtlen égbolt. Adams sze-
rint az a helyes eljárás, ha diffúzort szerelünk a napellen-
zőre, és ezen keresztül adjuk a negatívnak az
előexpozíciót, majd elkészítjük a felvételt, az eredetileg
mért expozícióval. Nézzük meg, voltaképpen mi történik
ekkor:
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX.

eredeti expozíciós értékek:
1 2 4 8 16 32 64 128 256
hozzáadott expozíció:
2 2 2 2 2 2 2 2 2
a negatívra jutó összes expozíció:
3 4 6 10 18 34 66 130 258
Mint látható, az V. zóna alatti értékekben, a mély árnya-
latokban igen jelentős a különbség a végeredmény és az
eredeti között (200-25%), míg a világosabb zónákban
úgyszólván elhanyagolható. Az egész eljárás azon ala-
pul, hogy az előexpozíció mintegy „fölsegíti” a negatívot
a küszöbértékre, a látványról érkező fényhullámok ener-
giája tehát már csak a képalkotásban vesz részt, nem
„vész el”.
Az előexpozíciót használhatjuk a színes és a pozitív
technikákban is. Színesnél az így nyert alapfátyol az ér-
zékenység kihasználása mellett segít megszüntetni a kü-
lönböző – például az árnyékokban jelentkező kékes – el-
színeződéseket (lényegében a színkorrekciós szűrőzés is
ezen alapul), vagy szándékosan, az artisztikus hatás ked-
véért visz a képbe egy alapszínt. Színes anyag élőexpo-
zíciója során a diffúzor mögé helyezzük a megfelelő szí-
nű szűrőt (ennek szűrőtényezőjét természetesen
bekalkulálva az előexpozíció mértékébe), vagy pedig egy
színes felületre irányítjuk az objektívot (például kékés
elszíneződés ellen sárgára). Pozitív felvételi anyagoknál
(dia, Polaroid) az előexpozíciót a III. zónának megfele-
lően adjuk. Papírhívásnál a világos részletek „megsegíté-
sére”, zónaskálájuk széthúzására adhatunk elővilágítást

az emulziónak.
A negatívtechnika
A fényképkészítésben a negatív ugyanaz, mint a zenében
a kotta: ennek alapján szólal meg ugyan a zenemű, de
önmagában még nem zene. A fényképezésnek sem a ne-
gatív, hanem a kifejező fénykép elkészítése a célja. Eh-
hez persze szükség van a negatívra, mégpedig jó,
részletgazdag, könnyen másolható és hibátlan negatívra.
De melyik negatív a „jó”? Nyilvánvalóan az, amely-
nek feketedési árnyalatai a lehető legjobban megközelí-
tik az elképzelt fénykép zóna- vagy szürkeárnyalatait.
Ezt, mint már volt szó róla, a látvány/kép sötét részletei-
ben alapvetően az expozícióval, a világosabb részletek-
ben pedig az expozícióval és a hívással érhetjük el.
Ansel Adams hívástechnikájában nincs semmi rend-
kívüli – hacsak az nem, hogy mennyire precíz, átgondolt,
minden apró mozzanatában következetes ez a technika.
Film
Adams is azt tanácsolja, mint minden öreg róka a szak-

mában: az egyes feladatokra válasszunk ki egy-egy fil-
met, ismerjük meg a tulajdonságaikat; szerezzünk be be-
lőlük nagyobb, félévre-évre elegendő mennyiséget (tehát
azonos öntésű, érzékenységű tekercseket vagy síkfilme-
ket), és tároljuk őket hűtőszekrényben.
Az Agfa, Fuji, Ilford és a Kodak sorozataiból bárki
kiválaszthatja vagy összekombinálhatja a neki tetsző so-
rozatot – egy a lényeg: döntsük el, hogy mely filmek fe-
lelnek meg az elvárásainknak, és azután ragaszkodjunk
hozzájuk. A világ nagy fényképészei (és a kommersz
profik is) majdhogynem exkluzív módon ragaszkodnak
kipróbált filmjeikhez. Más lapra tartozik, hogy a gyárak,

sajnos, már nem mindig ennyire hűségesek: gyakran vál-
toztatnak a paramétereken.
Víz
Minden vegyszert desztillált (vagy legalább ioncserélt)

vízben oldjunk, és pontosan tartsuk be az oldási és hívási
hőmérsékletre vonatkozó előírásokat. Mosásra megfelel
a szűrt csapvíz is, az utolsó, csepptelenítő fürdőhöz
azonban desztillált (vagy ioncserélt) vizet használjunk.
Hívó
Adams a Kodak HC-110 hívót használta sztenderdként.

Az Ilford Ilfotec vagy az Agfa Rodinal hasonló, hígítható
koncentrátumok, mint a HC 110, és természetesen van-
nak egyéb kitűnő hívók is. Adams előnyben részesítette
az egyszeri használatra összeállított oldatokat. Mellesleg
megjegyzi: sokan hajlamosak rá, hogy túlértékeljék az
egyes hívók különbségeit, dőreség hát a „tökéletes” hívót
hajkurászni. Ne váltogassuk tehát a hívónkat, mert ezzel
a fényképkészítés sokismeretlenes egyenletében egy ál-
landó faktort változóvá teszünk, s így a végeredmény bi-
zonytalan lesz. Inkább igyekezzünk minél jobban meg-
ismerni sztenderd hívónk tulajdonságait! Erre és
filmjeink tesztelésére e fejezet végén közlünk egy mód-
szert.
Speciális célra, nagy fényellentétek-kiegyenlitésére

használhatunk speciális, kéttálas hívót.15 Ha ezt vagy
más N-2 metódust választunk, az árnyékok megsegítésé-
re egy fényértékkel meg kell növelni az expozíciót. Érde-
mes több felvételt is készíteni, hogy ha elsőre nem sike-
rül elérni a kívánt eredményt, újabb hívással
próbálkozhassunk.
Mozgatás
Ez a hívási processzus mostohagyermeke, ezért kissé

bővebben foglalkozunk vele. Kevesen veszik ugyanis
komolyan, hogy az előírt, szabványosított mozgatás a
hívási folyamat szerves része. Ha a hívóban az előírtnál
kevesebb ideig, ritkábban mozgatjuk a filmet, a negatív
zónaterjedelme összezsugorodik. Ennek az a magyaráza-
ta, hogy a hívó az erőteljesebben exponált részletekben
több le nem kötött ezüstbromidot old ki az emulzióból,
és ha ezt a fáradt oldatot nem távolitjuk el a mozgatással,
a friss hívó nem jut el a filmig. Ha viszont túl gyakran és
hosszasan mozgatjuk a filmet a hívóban, a negatív árnya-
lattartománya széthúzódik, „fölkeményedik”. Mindkét
esetre elmondható: nem ritka az egy-másfél zónaértéknyi
eltérés sem az ideálistól. Érdemes tehát megszokni, hogy
15
Az első fürdő, melyben 3-7 percig hívjuk a filmünket, a Kodak D-23 formula:
Víz, 52 ºC 750 ml
Metol 7,5 g
Nátrium-szulfit (vízm.) 100 g
vízzel kiegészítve 1 l-re
A második fürdő l%-os Kodak Kodalk (Nátrium-metaborát) oldat, melyben 3 percig
mozgatás nélkül tartjuk a filmet. A hívó 8-10 tekercs filmre elegendő.
a hívás során a mozgatást is pontos, rutinszerű rendszer-

ben végezzük.
A zárt tankban történő hívás módszere a következő: A
filmnek adunk egy előfürdőt sima desztillált vízben, fél
vagy egy percig, állandó mozgatás mellett. Ezután a ne-
gatívot a hívóba helyezve kezdetben állandóan mozgat-
juk – Kodak filmeket 30, az Ilford filmeket a gyári elő-
írás szerint 10 másodpercig.16 A mozgatás fizikailag úgy
néz ki, hogy vagy a filmtartó tengelyét emelgetjük és
forgatjuk, mégpedig változó sebességgel, hogy az oldat
ne vehesse át a film forgási sebességét, vagy pedig (s in-
kább ezt a módszert kövessük!) egy csuklómozdulattal
az egész tankot a feje tetejére fordítjuk, s egyúttal a ten-
gelye körül is elfordítjuk, majd ezt a mozdulatot ismétel-
getjük.
Az első, intenzív mozgatási szakasz után bekapcsol-
juk az órát, és a negatívot a megadott hívási idő alatt
periodikusan mozgatjuk; Kodak filmeknél ez félpercen-
ként 5 másodperces (kétszeri), Ilrord filmeknél a gyári
előírás szerint percenként 10 másodperces (három-
négyszeri) mozgatást jelent, ha a hívásidő rövidebb tíz
percnél. Hosszabb hívásidőnél ritkábbak, de ugyanígy
periodikusak a mozgatási intervallumok: Kodak filmek-
nél az első tíz percben csak percenként, majd kétpercen-
ként ismételjük meg az 5 másodperces, kétszeri mozga-
tást. A lényeg megint csak az, hogy legyünk
következetesek ebben is, tehát a mozgatási technikánk
tartozzék a fényképkészítés sok változós egyenletének
állandói közé.
16
Adams minden filmet a Kodakra vonatkozó előírás szerint mozgatott; a fejezet vé-
gén közölt táblázat adatai is így értendők.
Síkfilmekhez Ansel Adams a tálhívást javasolja; ennek

az a magyarázata, hogy a nagy felületű síkfilmeket jobb
vízszintesen tartani, mert így a széleiket is egyenletesen
éri a hívó. A vegyszerek ugyanis nehezebbek a víznél, s
ha mindig egy irányban tartjuk a filmet, az alsó fele ke-
vesebb friss hívót kap.
Ha egyszerre hat síkfilmet hívunk elő a tálban (teljes
sötétség mellett, persze), akkor a következőképpen já-
runk el: a filmeket az előfürdő után egyenként, emulzió-
val fölfelé behelyezzük a hívóba, majd az alsó filmet ki-
emeljük és fölülre csúsztatjuk (persze úgy, hogy az oldat
ellepje), s ezt ismételgetjük; az intenzív mozgatási sza-
kasz után bekapcsoljuk az órát, és a mozgatást 5 másod-
percenként megismételjük, így épp a fél perces mozgatá-
si ciklust érjük el. Célszerű a legelső filmet a szélén lévő
bevágással elfordítva megkülönböztetni a többitől, így
mindig tudjuk, hol tartunk, s mindegyik film azonos ide-
ig lesz a vegyszerben.
Az az igazság: szinte elkerülhetetlen, hogy több filmet
egyszerre hívva valamelyikük ne karcolódjon össze –
jobban járunk tehát, ha mindegyik síkfilmet külön hív-
juk. Ráadásul így módosíthatjuk a hívási időt, amennyi-
ben az első filmnél kiderül, hogy ez szükséges.
Adams a tálhíváshoz nem használt se csipeszt, se gu-
mikesztyűt; érzékeny bőrűeknek ez utóbbi mindenkép-
pen ajánlatos (a csipesszel megint csak összekarcolhat-
juk a filmet – a gumikesztyű viszont a körmünket is
elfedi, tehát minimalizálja az összekarcolódás veszélyét).
Ügyeljünk rá, hogy a kezünk ne melegítse föl a hívótan-
kot vagy tálhívásnál az oldatot.
Megszakító fürdő
A hívóból kiemelt negatívot fél percre megszakító für-

dőbe helyezzük, és ezalatt állandóan mozgatjuk. A fürdő
összetétele: 1 liter vízben 45 ml 28%-os ecetsav; ilyen
koncentráltságú ecetsavat kapunk a jégecet 3:8 arányú
hígításával. 1 liter stopfürdő 25 tekercs filmhez elegen-
dő. A stopfürdőben ne tartsuk nyersanyagainkat a meg-
adottnál hosszabb ideig. A fürdő után célszerű leöblíteni
a filmeket, s csak ezután belehelyezni a következő oldat-
ba.
Rögzítés
Adams a Kodak klasszikus, F-6 cserző rögzítőjét hasz-

nálta (kissé módosítva), a papírképekhez is.17 A fixírben
ugyanúgy mozgatni kell a negatívot, mint a hívóban! A
friss oldatnak ugyanis itt is el kell érnie az emulziót ah-
hoz, hogy dolgozhasson. Kb. 3 perc rögzítés után megte-
kinthetjük a negatívot, majd befejezzük a rögzítést a má-
sodik rögzítőoldatban. 1 l fixír ugyanis kb. 25-30 tekercs
filmre elég; célszerű tehát két rögzítőoldatot tartanunk:
először a korábban használt oldatot használjuk (persze,
csak a kimerüléséig), majd a friss(ebb)et.
17
A Kodak F-6 cserző rögzítőoldat receptje:
Víz, 52 ºC 600 ml
Nátrium-tioszulfát 240 g
Ecetsav (28%) 48 ml
Kodak Kodalk 15 g
Kálium timsó 15 g
Vízzel kiegészítve 1 l-re
Adams a timsóból csak a fele mennyiséget: 7,5 grammot kevert el az oldatban.
Szelénfürdő
A szelénfürdő normál hívás mellett N+1 hívásnak felel

meg, míg N+1 hívással kombinálva N+2 hatást érhetünk
el vele, szemcsedurvulás nélkül. A forszírozott hívás ki-
emeli a kép anyagszerűségét. Adams módszere a követ-
kező: az első rögzítés után leöblítjük a negatívot, majd
néhány percre semleges rögzítőoldatba helyezzük.18 Ezu-
tán közvetlenül a Kodak Selenium Toner oldatba tesszük
át, melyhez 1:2 arányban víz helyett Hypo Clearing ol-
datot adunk. Ezt az 5 perces szelénfürdőt követi a Hypo
Clearing fürdő, majd a végső mosás.
Mosás és Hypo Clearing
Adams módszere szerint a második rögzítés és/vagy a

szelénfürdő után 5 percig mossuk a negatívjainkat, majd
3 percre Kodak Hypo Clearing fürdőben kezeljük, s vé-
gül újabb 10 percig mossuk őket. A víznek a negatív fe-
lületét mindenhol el kell érnie, ezért érdemes archív mo-
sót használnunk.19
Ha nem akarjuk a negatívot N+1 hatással
föltuningolni, akkor is érdemes a Hypo Clearinghez sze-
lént adni – de most igen gyönge, 1:100 vagy 1:200 ará-
nyú hígításban; ez a fürdő a negatív tartósságát növeli.
18
A semleges fixír receptje:
Víz, 52 ºC 800 ml
Nátrium-tioszulfát 240 g
19
A Zóne VI archív minőséget biztosító papírmosóiba negatívmosó betétet helyezhe-
tünk, de van külön negatívmosójuk is.
Eddig nem volt szó róla, de talán itt a leginkább he-

lyénvaló elmondani: ügyeljünk rá, hogy a különböző
fürdők hőfokait egyenletesen 20°C-on tartsuk; ez érvé-
nyes a mosóvíz hőfokára is! A vegyszerek megfelelő hő-
fokát egy nagyobb tál 20°C-os vízzel biztosíthatjuk,
melyben a tankjainkat-tálainkat egy kis állványra he-
lyezzük.
A mosási ciklus befejezésekor rövid csepptelepítő
fürdőt adunk (pl. Kodak Photo-flo), majd pormentes,
száraz helyen kiakasztjuk a negatívot száradni.
Állvány, napellenző, kioldózsinór
Bár nem tartozik a szorosan vett negatívtechnikához,

mégis jó, ha itt mondjuk el: felvételeinket lehetőleg sta-
bil állványra tett géppel, napellenzővel és kioldózsinórral
(vagy önkioldóval) készítsük. Az állvány és a kioldózsi-
nór az elrázódásos életlenségnek lehet hathatós ellensze-
re, a napellenző pedig a fénybeveréseknek. Az állvá-
nyoknál nem feltétlenül a robosztusság a döntő; a
rezgéseket néha épp a könnyebb, szénszálas (carbon
fibre) vagy a fából készült állványok vezetik el jobban.
A 35 mm-es negatívnak – éppen a kis mérete, tehát
többszörös nagyítási igénye miatt – különösen meg kell
adnunk minden segítséget, ami csak tőlünk telik. Ha nem
tudjuk vagy nem akarjuk állványra tenni a gépet, próbál-
juk a kezünket (s ezzel a gépet) valahol megtámasztani
(fal, fatörzs, pad stb.), vagy ha erre sincs mód, álljunk
enyhe terpeszben, könyökünket tartsuk a testünkhöz szo-
rítva, fújjuk ki a levegőt, s így exponáljunk.
Film- és hívási tesztek
Tényleges érzékenység
Egy film tényleges érzékenységét az határozza meg,

hogy mikor éri el az I. zónának megfelelő optimális fe-
ketedést. Ennek megállapítására expozíciósorozatot ké-
szítünk, 50 ASA vagy ez alatti névlegén érzékenységű
filmnél szürke, az érzékenyebb filmeknél sötétebb, ho-
mogén megvilágítású felületről. Mindegyik felvételünk-
ről följegyzést készítünk. Síkfilmjeinket úgy különböz-
tethetjük meg egymástól, hogy betöltéskor egy, kettő,
három vagy négy sarkukat kissé levágjuk. A felvételeket
állványról, az objektívet végtelenre állítva, természetes
fénynél készítjük; műfénynél a tényleges érzékenység fél
fényértékkel is eltérhet a napfényen készült felvételeké-
től.
A teszthez szükségünk lesz egy üres, exponálatlan
kockára is. Az első felvételt a gyári érzékenységre állított
fénymérővél mért adat alapján készítjük el: négy fényér-
tékkel rövidebbet exponálunk, hiszen nem az V. hanem
az I. zónát kívánjuk exponálni. A felvételt ezután meg-
ismételjük fölfelé, majd lefelé fél- vagy egyharmad
blendével20 lépkedve, az eredetihez képest egy-másfél
fényértéknyi különbségig. Ne használjunk túl rövid vagy
túl hosszú időket, és a rekeszt is tartsuk közepes állás-
ban. Rollfilmnél az elsőn kívül ne maradjon üres kocka a
filmen. A felvételek befejeztével hívjuk elő a filmet, a
20
Az egyharmados expozíciós lépcső az elönyösebb, mert a szabvány érzékenységi
fokozatok is eszerint lépegetnek.
szokásos módszerünk vagy a gyárilag megadott normál

hívás szerint. A hőfokokra és a mozgatásra ügyeljünk!
Száradás után denzito- vagy szpotméterrel21 mérjük
meg a különböző expozíciók denzitását. Az a kocka ké-
szült a film tényleges érzékenységével, melynek
derizitása az alapfátyolénál 0.10 értékkel magasabb. Az
alapfátyol denzitását az exponálatlan kockán vagy a
filmszéleken mérhetjük.
Normál hívás
Miután meghatároztuk a film tényleges érzékenységét,

egy külön teszttel azt ellenőrizzük, hogy szokásos hívási
módszerünk valóban normál hívás-e. Ehhez azt kell tud-
ni, hogy az V. zónának diffúzoros nagyítás mellett 0.65-
0.75, kondenzoros nagyításnál 0.60-0.70, a VIII. zóná-
nak pedig 1.25-1.35, illetve 1.15-1.25 denzitásértékek fe-
lelnek meg, a fátyolérték fölött. A teszt menete a követ-
kező:
Rollfilmre homogén felületről három-négy felvétel-
párt készítünk az V, illetve a VIII. zóna szerint, a párokat
üres kockákkal elválasztva egymástól. (A fénymérőn
természetesen a film tényleges érzékenységét állítjuk be.)
A tekercset szétvágjuk, és egy felvételpárt előhívunk va-
lamely normál hívást igénylő tekercsünkkel együtt. Ha
száradás után az V, illetve VIII. zónák denzitásértékei
magasabbak a fönt megadottnál, 10-25%-kal csökkent-
jük, ha alacsonyabbak, ugyanennyivel növeljük a hívási
21
Denzitométerrel, sajnos, csak a komoly laborok vannak fölszerelve; a szpotméter
skáláján az egyharmados beosztás 0.10 denzitáskülönbségnek felel meg.
időt. Síkfilmnél ugyanígy járunk el, csak külön hívjuk az

egyes felvételpárokat.
35 mm-es filmnél egy tekercsen elvégezhetjük az ér-
zékenységi és a hívási tesztet: először az ismertetett mó-
don készítünk egy sorozat felvételt az I. zónaértéken,
majd egy sorozatot váltogatva az V. és VIII. zónáknak
megfelelő expozíciós értékeken. Miután megállapítottuk
a film tényleges érzékenységét, az ehhez tartozó expozí-
cióval készült V. és VIII. zónapár denzitása megmutatja,
hogy hívásunk megfelel-e a normál hívásnak. Ha nem,
akkor erre újabb tesztet kell végeznünk.
Módosított hívások
A normál hívásidő ismeretében végül meghatározhatjuk

az N-1 és N-2, illetve az N+1 és N+2 hívásokhoz tartozó
időket, illetve hígítási arányokat. Ehhez a IX. és X., il-
letve a VII. és VI. zónákon exponált kockákra van szük-
ségünk, mert a megfelelő hívásokkal ezeknek kell meg-
egyezniük a VIII. zóna denzitásával. Az N-1 hívás a
normálnál rendszerint kb. 30%-kal rövidebb, az N+1 pe-
dig 40-60%-kal hosszabb – a tesztekkel ezeket a megkö-
zelítő adatokat pontosíthatjuk.

Végül tájékoztatásul közzétesszük azt a táblázatot, amely
Adams sztenderd hívója, a Kodak HC-110 kétféle hígítá-
sú oldatához tartozó hívásidőket közli. Mint látható, bi-
zonyos filmeknél a normál és az N-1 redukált hívást a
hígabb (gazdaságosabb) oldattal is elérhetjük – ám ennek
az oldatnak is tartalmaznia kell az adott filmfelülethez
(tekercsszámhoz) előírt minimális koncentrátumot! A
megadott hívásidők az előáztatás és az első, félperces in-
tenzív mozgatási szakasz utáni időtartamra értendők. Az

adatok 20 °C-ra és diffúzoros nagyításra vonatkoznak;
kondenzoros nagyításnál kb. 20%-kal rövidebb időket
kell figyelembe venni.
A táblázatban fölsorolt filmek közül a *-gal megjelöl-
teket ma már nem gyártják, másokat pedig Adams köny-
veinek megírása óta módosítottak a gyártók; ismételjük
tehát: a táblázatban közölt adatok csupán tájékoztató jel-
legűek. Az ismertetett tesztek alapján bárki tetszése sze-
rint módosíthatja, a saját nagyítási módszeréhez igazít-
hatja őket.
Adams azt javasolja, hogy ha egy tekercsre különböző
árnyalatterjedelmű felvételek készülnek, az expozíciót
mindig a mély tónusokhoz mérten állapítsuk meg, majd
a tekercset az N-1 módszer szerint hívjuk. Természetesen
még jobb, ha valakinek több gépváza vagy több maga-
zinja van, s a különböző hívást igénylő felvételeit a meg-
felelő tekercsekre (N-1, N, N+ 1 stb.) készíti.
A Kodak HC-110 hívásidői

B oldat
B oldat Hígítva
1 l-es kiszerelésben 1:7 1:15
½ l-es kiszerelésben 1:9 1:19
EI N-1 Norm. N+1 N-1 Norm.
35 mm
Ilford Pan F 20 - - 4,5 5 7
* Kodak Panatomic X 20 - - 5 5,25 7,75
Kodak Plus X 64 - - 8 6,5 10
Ilford FP-4 80 - 4,75 8 7 10,75
Kodak Tri X 200 5,25 6,75 9 - -
Ilford HP-5 160 4,75 6,5 8,5 - -
120-as roll
* Kodak Panatomic X 20 - - 6,5 6 8,5
Kodak Plus X Prof 64 - 4,5 8 7 10,5
llford FP-4 64 - 5 7,5 7 l1
* Kodak Vcrichrome Pan 100 - - 5.5 5,25 8
Kodak Tri X Prof. 200 - 5,5 8,5 8 -
Síkfilm:
Kodak Plus X 64 - 5,25 7,5 8 l2
Ilford FP-4 64 - 6 9 9 -
* Kodak Super XX 100 - 5,5 8.5 - 9
Kodak Tri X 160 - 4,25 6,5 6 9
III. Nagyítástechnika
Adams, aki eredetileg zenésznek készült, a nagyítás fo-
lyamatát ahhoz hasonlítja, amikor a kotta „megszólal” s
zene, muzsika lesz belőle. A hasonlat nemcsak érzékle-
tes, hanem találó is: ahogyan a kottának, a negatívnak is
többféle interpretációja lehetséges, s „megszólaltatásá-
hoz” nemcsak mesterségbeli tudás, hanem némi művészi
(szerényebben: kreatív) érzék is szükségeltetik.
A finomra hangolt fénykép
Adams felfogása szerint a fényképezés egyedüli célja a
kifejező fénykép elkészítése. Az „Expressive Print” szi-
nonimájaként egy másik fogalmat is használ: „Fine
Print”. A zenei párhuzam megőrzésével ezt finomra
hangolt fényképnek fordíthatjuk, de mint a
„Visualization” esetében, most is akkor járunk jól, ha kö-
rülírjuk, miről is van szó. Maga Adams is ezt teszi, ami-
kor definícióként annyit mond csupán: a jó, a „majdnem
tökéletes” képből hiányzik valami – rendszerint épp a fi-
nomság: apró részletek, árnyalatok, érzések, hangulatok.
Nem véletlen, hogy Adams csak körülírja a „Fine
Print”, a finomra hangolt kép minéműségét; ez ugyanis
az ő szóhasználatával élve már az Art (művészet), nem pe-
dig a Craft (mesterség) kategóriája. A fényképkészítés folya-
matának (vagy ha tetszik, művészetének) két olyan kitüntetett
pillanata van, amelyek nem írhatók le pusztán technikai
fogalmakkal:22 az egyik az, amikor a látványban „meg-
pillantunk és megérzünk” valamit, a másik pedig az,
22
Sőt, az a jó, ha csak két ilyen pillanat van!
amikor sikerül a nagyításon ugyanezt a „valamit” vi-

szontlátnunk. Mindkét pillanatot kizárólag a fénykép ké-
szítőjének kreatív elképzelései határozzák meg – ezek-
ben nincs előírás, szabály, norma, legfeljebb csak az
ízlés és a hagyományok, melyeket a fényképkészítő szu-
verén módon kezel.
Eszközök
Hideg nagyítófej
Ansel Adams nagyítástechnikai fogásainak ismertetése
előtt néhány szót kell szólnunk azokról az eszközökről,
amelyeket használt, mindenekelőtt a nagyítógépről. A fi-
gyelmes olvasó már az eddigiekből is rájöhetett, hogy
Adams a szórt fényű nagyítót előnyben részesítette a
kondenzorossal szemben, s erre jó oka volt. Nevezetesen
az, hogy csak a szórt fénnyel tudjuk visszaadni a negatív
teljes árnyalatterjedelmét. A kondenzorral párhuzamosí-
tott fény ugyanis, a Callier-hatás miatt, a VIII.-IX. zó-
nákat, tehát a legfinomabb világos részleteket leblokkol-
ja.23 A diffúzoros nagyítás mellett szól az is, hogy a
negatív így kevésbé hajlamos a fölmelegedésre, az élet-
lenséget okozó púposodásra, továbbá hogy a negatívhi-
ba, a porszem és a szemcsésedés is kevésbé látszik.
Adams fényforrásként hideg fényt, higanygőz fény-
csőspirált használt,24 megint csak az árnyalatvisszaadás
finomsága érdekében. De talán itt a leghelyesebb elmon-
dani: nem azért jó diffúz hideg fénnyel nagyítani, hogy
minden képünkön ott legyen az összes árnyalat, hanem
azért, hogy bármelyik árnyalatot megjeleníthessük, ami-
kor szükségünk van rá.
23
A jelenségnek, leegyszerűsítve, az a magyarázata, hogy a világítófejből érkező fény
egy részét a negatív és a papír visszatükrözi, s ezek a visszavetített sugarak beleüt-
köznek a megvilágításra szolgáló fénysugarakba. A kondenzorral párhuzamosított
fényben az összeütközések számosabbak, mint a szórt fényű megvilágításnál.
24
A nagyítókat gyártó nevesebb cégek, például a Beseler vagy az Omega, rendszerint
kínálnak hideg nagyítófejet is a gépeikhez; a Zone VI említett 5x7-es nagyítója is
hideg fejjel üzemel, és a cég készít hideg fejet más nagyítókhoz is.
Nagyítóobjektív
A megvilágító fény mellett a nagyítóobjektív határozza

meg leginkább a nagyítás minőségét. Ezért csakis a leg-
kiválóbb minőségű objektíveket használjuk – mégpedig
az adott negatívméret normál gyújtótávolságánál kissé
hosszabbakat: 35 mm-es negatívhoz a 80-as, 6x6-hoz és
6x7-hez a 100-as, 4x5 incshez a 150-es objektív a leg-
megfelelőbb, és így tovább. A széleken így kevésbé hal-
ványodik el a kép, és a hosszabb kihuzatnak az
árnyalatvisszaadásban is vannak előnyei.
Portalanítás
A fényképkészítő egyik legnagyobb bosszúsága a por.
Úgy védekezhetünk ellene, hogy amiről csak lehet, egy
mini porszívóval (nem pedig pumpával, ami csak fölka-
varja a levegőt) eltávolítjuk a kellemetlen jövevényeket.
A negatívot is ajánlatos üveg nélküli negatívtartóban a
nagyítógépbe helyezni; így hat helyett már csak két felü-
letünk marad, amit portalanítanunk kell – amire a mini
porszívó mellett az antisztatizáló (teveszőr, szénszálas
vagy elektromos) ecset a legjobb eszköz. Az üvegeket
egyébként a Newton-gyűrű miatt is érdemes kiemelni a
negatívtartóból; az anti-Newton üvegeket pedig azért,
mert a textúrájuk rendszerint meglátszik a nagyításon.
Metronóm
Nem a zenei stúdiumai, hanem nagyon is praktikus
szempont vezette Adamsot abban, hogy a nagyítás egyik
legfontosabb segédeszközeként a metronómot használta.

Így ugyanis a kivetített képet, nem pedig az exponáló-
órát kellett néznie a kitakarások-beégetések során. Az
óra ellen szól egyébként az is, hogy a megvilágító lám-
pának időre van szüksége az egyenletes teljesítményhez;
a fényforráshoz ugyanezen okból ajánlatos stabilizátort
használni. 25
Sötét
A nagyítás egyik legfontosabb előírása, hogy a sötétkam-

ra valóban sötét legyen; a nagyítógép körül a falakat és a
plafont matt feketére kell festeni, vagy más fekete
anyaggal megszüntetni a kóbor fényeket. Legalább eny-
nyire fontos, hogy a sötétkamralámpa a legjobb minősé-
gű, a használandó papír színérzékenységével összehan-
golt legyen. Tartsuk be tehát a papírokhoz tartozó
utasítást, és ellenőrizzük sötétkamralámpánk megbízha-
tóságát!
A sötétkamralámpa akkor biztonságos, akkor nem
okoz fátyolosodást, ha a legérzékenyebb (leglágyabb fo-
kozatú) papírunkat legalább öt percre nyugodtan kitehet-
jük a fényének. Ezt kétféleképpen is ellenőrizhetjük. Az
egyik módszer az, hogy a papírnak először adunk egy
elővilágítást a VII., világosszürke árnyalatnak megfele-
lően, majd valami tárgyat (pénzérmét, kulcsot, kisebb
kartont stb.) a papírra helyezünk, és a lámpa fényénél
megvilágítjuk két percig. Előhívás után a tárgy körvona-
25
Fred Picker, a Zone VI. Studios alapítója egy másik, szerintem jobb módszert ajánl:
egy lábbal működtetett kapcsolót köt össze az órával, melyet 3 másodpercre állít be –
így az egyes kitakarásokat-beégetéseket kényelmesen, 3 másodperces szakaszokban
végezhetjük el, s a műveletek között még a dolgok átgondolására is jut időnk. Lásd a
Zone VI Workshop című könyvét, illetve a Printing with Fred Picker című videóját.
lának nem szabad meglátszania. Ezután a tesztet addig

ismételgetjük egyperces hosszabbítások mellett, míg vé-
gül megjelenik a tárgy körvonala; az ehhez tartozó idő a
lámpánk biztonsági határa.
A másik módszer az, hogy egy papírt exponálunk a
VII. zónaértéken, majd kettétépjük; az egyik felét elrak-
juk, a másikat öt percre a lámpa fényében hagyjuk, majd
mindkét papírt előhívjuk, teljes sötétben. Ha minden
rendben, a papír két fele nem különbözhet egymástól.
Ám ebben az esetben is tartsuk a nagyítandó papírt lehe-
tőleg „arccal” lefélé az élőhívóban, amíg csak lehet.
Vegyszerek
Miként a negatívokhoz, Adams a papírokhoz is szten-

derd hívókat használt: általános hívója a Kodak Dektol
volt, mellette pedig egy lágyan dolgozó, felületi hívót
használt, a Kodak Selectol Soft-ot. Egyik hívó receptje
sem publikus, de Adams szerint a Dektol lényegében
azonos a Kodak D-72, a Selectol Soft pedig az Ansco
120 formulával.26 Adams akkor kombinálta a két hívót,
26
A D-72 receptje
Víz, 52 ºC 750 ml
Metol 3 g
Nátrium-metabiszulfit 9 g
Hidrokinon 12 g
Nátrium-karbonát (vízm.) 80 g
Kálium-bromid 2 g
ha fél papírfokozatnyi különbségre volt szüksége; elő-

ször a felületre ható, majd a mélységi hívóban fürösztöt-
te a papírt. Hasonlóan kombinálható hívó a Beers formu-
la is.27
Jobban eltartható, ha a Nátrium-karbonátból külön 1 l-es, B oldatot készítünk; hasz-

nálathoz 1 rész A, 1 rész B oldatot és 2 rész vizet vegyünk. Ennek az 1:3 arányú ol-
datnak minden litere 20 db 8x10 incses papír hívására elegendő. Még egy tipp: a ká-
lium-bromidból készítsünk 10%-os oldatot, és ebből vegyünk 20 ml-t a fenti
recepthez – így sokkal könnyebb kimérni.
Az Anso 120 receptje:

Víz, 52 ºC 750 ml
Metol 12,3 g
Nátrium-karbonát (vízm.) 30 g
Kálium-bromid (10%-os) 18 ml
A Karbonátot itt is B oldatként készíthetjük el; használatra egy rész A, egy rész B ol-
datot és egy rész vizet veszünk, így 1:2 arányú hígítást kapunk, melynek litere 10 db
8x10-es kép hívására elegendő.
27
A Beers hívó receptjei:
A oldat: B oldat:
Víz, 52 ºC 750 ml Víz, 52 ºC 750 ml
Metol 8 g Hidrokinon 8 g
Nátrium-szulfit (vízm.) 23 g Nátrium-szulfit (vízm.) 23 g
Nátrium-karbonát (vízm.) 20 g Nátrium-karbonát (vízm.) 27 g
Kálium-bromid (10%-os) 11 ml Kálium-bromid (10%-os) 22 ml
Vízzel kiegészítve 1 l-re Vízzel kiegészítve 1 l-re
(Folyt. az előző olalról) Az eredeti receptben Kálium-karbonát szerepel, de ezt

Adams Nátrium-karbonáttal helyettesítette, mivel az előbbi kevésbé elérhető, drá-
gább, és hatásában nincs különbség a kettő között.
A két alapoldatot a következő arányokban kell vegyíteni:
Kontraszt alacsony normál magas
Oldat „keménysége” 1 2 3 4 5 6 7
A oldat 8 7 6 5 4 3 2
B oldat 0 1 2 3 4 5 14
Víz 8 8 8 8 8 8 0
Stopfürdőnek és rögzítésre Adams a negatívtechnikánál

ismertetett oldatokat használta. Az első fixálást és öblí-
tést követően vagy újabb rögzítő- és egy Hypo Clearing
fürdő következett, vagy pedig (az esetek többségében)
szelénfürdő, a hozzá tartozó eljárásokkal.
Adams a fekete tónusú, „hideg” karakterű papírokat
és hívókat előnyben részesítette a barna, „meleg” tónu-
súakkal szemben; a Selenium Toner ezt a hideg karaktert
hivatott ellensúlyozni, s a mélyebb tónusokat kissé erő-
teljesebbé, a világosabbakat pedig tisztábbá, ragyogóbbá
tenni. Mint az alábbi összefoglalásból is kiderül, Adams
rendkívüli jelentőséget tulajdonított az alapos mosásnak;
ő is, mint jó néhány neves fotográfus, a Zone VI archív
papírmosóját használta, mert ez teljes és egyenletes mo-
sást biztosít az egymástól rekeszekkel elkülönített, álló
helyzetben lévő papíroknak.
Adams természetesen nagy jelentőséget tulajdonított
a mozgatásnak is; most is alapszabály, hogy nemcsak a
hívóban, hanem az összes oldatban egyenletesen és
meghatározott rend szerint kell mozgatnunk a nyers-
anyagot! A technika: rövid időre kiemeljük, majd meg-
fordítva gyors mozdulattal visszasüllyesztjük az oldatba
a papírt.
A papírhívás munkafolyamatai
EIjárás Vegyszer Idő Megjegyzés

Hívás Dektol 2-3 Hirtelen merítsük a papírt a hí-
(1:2 vagy 1:3) perc vóba, majd intenzíven mozgas-
suk. A fényképet tartsuk „arc-
Selectol Soft cal” lefelé, vagy fedjük el egy
(1:2) másik papírral, hogy ne érje a
sötétkamralámpa fénye. Az
utolsó 10 másodpercben csö-
pögtessük le a vegyszert.
Stop- 1 liter vízben 45 30 Állandóan mozgassuk a képet

fürdő ml 28%-os ecet- mp az oldatban.
sav
I. rögzí- F-5, F-6 vagy 3 A képeket folyamatosan moz-
tés Kodak Fixer perc gassuk, és ne engedjük, hogy
egymásra csússzanak, mert a
vegyszer különben nem éri el
őket.
Öblítés Folyóvízben vagy tálban, ál-
landó vízcserélgetés és mozga-
tás mellett.
Ezután a képeket egy nagyobb

tálban összegyűjthetjük a befe-
jező műveletekig.
a) Archív eljárás, szelénfürdő nélkül

2. rögzí- F-5, F-6 vagy 3 Friss oldatot használjunk, és fo-

tés Kodak Fixer perc lyamatosan mozgassuk a képe-
ket.
Öblítés Kodak Hypo 3 A gyári utasítás szerinti hígí-
Hypo Clearing Agent perc tásban; folyamatos mozgatás.
Clearing
Öblítés
Mosás min. A képeket tartsuk egymástól
1 külön, és időnként emelgessük,
óra a buborékok eltüntetése miatt.
Legjobb a Zone VI archív mo-
sóját használni.
b) Szelénfürdős archív eljárás
2. rögzí- Sima, semleges 3 Folyamatos mozgatás.
tés fixír perc
Szelén- Kodak Rapid 1-10 A képet közvetlenül a fixírből

fürdő Selenium Toner, perc emeljük át a fürdőbe. A teljes
1:10 (vagy 1:20) hatás előtt vegyük ki a képet az
24-27ºC arányban Hypo oldatból. Ha a papír túl gyorsan
Clearingben hí- reagál, használjuk a hígabb ol-
gítva datot.
Hypo Kodak Hypo 3 Folyamatos mozgatás.
Clearing Clearing Agent perc
Öblítés
Mosás min.
1
óra
Papírok
Adams a speciál (2) fokozatú, karton (dupla) vastagságú,
papír hordozójú, semleges vagy kissé hideg tónusú, fé-
nyes felületű papírra tükörfényezés nélkül készült, semle-
ges-hideg karakterű hívóban hívott és enyhe szelénfür-
dőben kezelt nagyításokat tartotta ideálisnak, ezt nevezte
„normál” nagyításnak.
Nem kedvelte az RC (műanyag alapú) papírokat, mi-
vel a rövid hívási idő miatt úgyszólván nincs mód a be-
avatkozásra, és az RC papírok tartóssága is erősen kétsé-
ges. Idegenkedett továbbá a VC (változtatható
kontrasztú) papíroktól is, mivel a két, az érzékenyebb és
a kevésbé érzékeny réteg különbözőképpen reagál a sze-
lénfürdőre. Adams a fenti „normál” fokozattól nem szí-
vesen tért el; inkább a hívókkal és a visszatartás-beégetés
technikáival szabályozta a kontrasztkülönbségeket. Ha a
kívánt hatást így sem érte el, egy másik cég papírját vette
elő; ez ugyanis jellegzetesebb árnyalat- és hangulatkü-
lönbségeket eredményez, mint ha ugyanannak a papírnak
egy másik fokozatára készül a nagyítás.
Adams röviden összefoglalta az általa használt papí-
rok legfontosabb tulajdonságait – ám a fölsorolásból,
érthetetlen módon, kihagyta az Agfa Brovirát, pedig
gyakran használta. Szerintem akkor járunk jól, ha a
Brovirát is úgy tekintjük, mint amit legalábbis érdemes
kipróbálni. Ugyanez vonatkozik természetesen a Forte
gyártmányaira is.
Ilford Galerie: Adams egyik legtöbbet használt papír-
ja. Önmagában meleg tónusú és kissé zöldes képszínű,
viszont pár perc szelénfürdő hatására semleges színűvé

válik. További fürösztésben elmélyülnek a sötét tónusai,
de  szemben más papírokkal – a színe már nem válto-
zik.
Ilford Ilfobrom: jó minőségű papír, és jól reagál a sze-
lénfürdőre. A 2. fokozat Dektolban, a 3. Selectol Softban
produkálja a normál fokozatot.
Oriental Seagull: jól reagál a szelénfürdőre – kissé
túlságosan is jól, ezért legyünk óvatosak, nehogy túlbar-
nítsuk. Az egyes fokozatai kontrasztosabbak, mint más
papírok megfelelő fokozatai.
Kodak papírok: évtizedekig használta őket Adams,
mint írja, nagyon jó erédménnyel. Az időközben meg-
szűnt Kodabromide 4. fokozata kiválóan reagált a
szelépfürdőre, ám a többi fokozat nem igazán. Az Azo
viszont megint csak szépen színezhető. A Polycontrast-ot fő-
leg reprodukcióra használta, de (mint volt szó róla) esztétikai
szempontokból zavarta, hogy a két réteg nem egyformán vi-
selkedik a szelénfürdőben. E papír mai utódja a Polymax.
Zone VI Studios Brillant: nevéhez illően valóban ra-
gyogó, finom, tiszta fehérekkel és kitűnő tónusskálával.
Kissé meleg karakterű, és kedveli a szelénfürdőt.
Agfa Portriga: meleg tónusú, gazdag skálájú papír; a
neve alapján nem meglepő, hogy különösen portréhoz
nyújt kiváló eredményt.
Expozíciós próba
Az expozíciós próbát Adams szerint úgy célszerű elvé-
gezni, hogy a bekapcsolt nagyító objektívja elől hirtelen
elvesszük a takarást, és a metrónom ütéseit ettől a pilla-
nattól, tehát 0-án kezdve számoljuk.28 Megfelelő időkö-
zökben (pl. a 10-15-20-25-30. másodperceket elérve)
egy fekete kartonnal fokozatosan eltakarjuk a már meg-
világított expozíciós csíkokat.29 A próbacsíkot előhívjuk,
fixáljuk és megszárítjuk; erre kitűnő eszköz a mikrohul-
lámú sütő (amit a kész képek szárítására ne használjunk,
mert nem lehet tudni, hogy az emulzióban milyen kémiai
folyamatokat indít el). A szárítás azért fontos, mert a
még nedves nagyításnak mások a tónusai, mint amikor
már megszáradt. Az expozíciót a világos részletekre ál-
lapítjuk meg, majd a helyesnek tartott idő körül  most
már rövidebb, 2-3 másodperces időközökben  újabb
expozíciós csíkmásolatot készítünk, a végleges expozíció
megállapítására. Ezt is teljesen fixáljuk és megszárítjuk.
A megállapított expozícióval próbanagyítást készí-
tünk, beavatkozások nélkül, lágy fokozatú papírra, hogy
a negatívon lévő összes információt lássuk. A próbana-
gyítást a hívás-fixálás-öblítés után szintén megszárítjuk,
majd a hátoldalára puha ceruzával fölírjuk a használt
nagyítóobjektívot és a rekeszt, a kihuzat távolságát és az
expozíciót.
28
Fred Picker inkább a 3 másodperces szakaszokat javasolja; nagyon fontos, hogy a
végső nagyításnál is így, ki-be kapcsolgatva használjuk a nagyítót – ugyanis a mond-
juk 6x3 másodpercnyi megvilágítás nem azonos a 18 másodperces folyamatos megvi-
lágítással!
29
Adams azt javasolja, hogy a próbacsík a nagyítandó méret fele-harmada vagy akár
egy egész lap legyen, hogy minél több árnyalat és részlet rákerüljön.
A megszáradt próbanagyítás alapján vizuálisan meg

tudjuk becsülni a végleges képhez használandó papír fo-
kozatát (vagy ha módosítani akarunk, az új papír fajtá-
ját), a hívót, továbbá a szükséges beavatkozások mérté-
két. És ezzel máris kezdetét veszi a fényképkészítés
végső célja és legszebb munkafázisa: a finomra hangolt
kép elkészítése – melynek adamsi elveiről érdemes né-
hány szót szólni.
A nagyítás: interpretáció
A finomra hangolt kép sohasem puszta másolata a nega-
tívon rögzített árnyalatoknak! Nem úgy készül, hogy van
egy „tökéletes” negatívunk, amiről aztán a próbákkal
pontosan megállapított expozícióval „tökéletes” másola-
tot készítünk.
Sokak számára talán furán hat ez a kijelentés, és még
azt is kérdezhetik: akkor hát mivégre ez a rengeteg pepe-
cselés, a zónaértékek pontos meghatározása, pontos ex-
ponálása, a negatív pontos hívása, a nyersanyagok és hí-
vók tesztelése és a többi macera? Volt már szó róla, most
csak ismételni tudom Adams elvét: a nagyítás kreatív te-
vékenység, az Art, nem pedig a Craft kategóriájába tar-
tozik. Nem létezik „tökéletes” nagyítás – csakis olyan,
mely készítőjének elképzeléseit tökéletesen tükrözi.
Másképp fogalmazva: ugyanarról a negatívról több „tö-
kéletes” nagyítás is készíthető (és persze rengeteg töké-
letlen). Mint ahogyan egy zenedarabnak is számos in-
terpretációja létezik; fölfogás kérdése, hogy ki melyiket
(vagy melyeket!) tartja művészileg hitelesnek.
Adams, aki egyébként nagyon komolyan vette a
szenzitometriát, hiszen egész zónarendszerét erre építet-
te, a nagyításaihoz semmiféle mérőműszert nem használt
– vizuálisan ítélte meg, hogy az eredmény, az egyes rész-
letek és a kép egésze az elképzeléseit tökéletesen tükrözi-
e. Csupán arra törekedett, hogy a nagyítás során is követ-
kezetes legyen az egyes munkafázisokban. S miként a
negatívjairól, a nagyításairól is gondos följegyzéseket
készített.
Képmódosító eljárások
A nyers, manipulálatlan próbanagyítás megmutatja, hogy
a kép mely részleteinek árnyalatait kell esztétikai meg-
fontolásokból, az elképzelt eredmény kedvéért módosí-
tanunk. A módosításokat a nagyítás két fázisában hajt-
hatjuk végre. Az első, leggyakoribb eset az, amikor a
megvilágított negatívon keresztülhatoló fény megfelelő
részeit visszatartjuk, kitakarjuk, illetve más részeinek
utóvilágítást adunk, „beégetjük” a papírt. A műveletek
mértékét célszerű próbacsíkokkal meghatározni. A rész-
letekre vonatkozó módosításokról vagy skiccet készí-
tünk, vagy a próbanagyításon tüntetjük föI őket.
A kitakarásokhoz és beégetésekhez használhatjuk a
kezünket, de készíthetünk egyik oldalukon fekete, a má-
sikon fehér kartonból maszkokat és takarólapokat is: kör,
ovális, különböző négyszög alakzatokban és méretekben,
lehetőleg cakkos széllel.
A kép szélei és sarkai majd’ minden esetben igénylik,
hogy kissé (10-20%-os mértékben) beégessük őket. Erre
kétféle eljárás van: vagy a kép alakjával megegyező, de
kisebb kartont mozgatunk közelebb és távolabb a fény
útjában, és ezzel a négy oldal és a sarkok egyenletes
plusz megvilágítást kapnak; vagy pedig a négy oldalt kü-
lön-külön világítjuk meg: ilyenkor a sarkoknál össze-
adódnak a megvilágítási értékek. Rendszerint ez utóbbi-
val érhetjük el a kedvezőbb hatást.
Külön is érdemes szólnunk a látvány-ég határvonal, a
horizont beégetéséről. Adams a plusz megvilágítást a ho-
rizont alatt kezdte, a kartont lassan fölfelé mozgatta a
kép széléig, majd visszatért a kiinduló helyzethez; rend-

szerint kétszer-háromszor megismételte a műveletet.
A részleteket a hívás során is módosíthatjuk. A visz-
szatartandó részletekre vattával vagy ecsettel stopfürdőt
viszünk föl, a „beégetendő” részletekre pedig töményebb
vagy fölmelegített előhívót, esetleg csak tiszta meleg vi-
zet, illetve dörzsöléssel, leheléssel melegítjük.
*
Ezzel összefoglalásunk végéhez érkezünk. A finomra
hangolt kép, a fotográfus esztétikai és emocionális el-
képzeléseit kifejező kép elkészítése, mint volt szó róla,
már úgysem foglalható szabályokba. Mindenesetre azt
remélem: a zónarendszer és a többi adamsi „fogás” is-
mertetése mégsem volt haszontalan.
Bizonyára lesznek majd, akik némi csalódással azt
kérdezik: csak ennyi? Igen, a zónarendszer és a fénykép-
készítés adamsi módszere a technikai lényeget tekintve
„csak” ennyi. Visszautalnék arra, amit ismertetésünk ele-
jén mondtam: Ansel Adams voltaképpen semmi újat
nem fedezett föl, csak összefoglalta mindazt, amit a fo-
tográfia klasszikus hagyománya és a saját félévszázados
praxisa alapján a fényképezésről tudott. A zónarendszer
ennek a tudásnak a gyakorlati alkalmazása, egységes,
összefüggő rendszerben – hogy minél kevesebb vesződ-
séggel kihozhassuk a látványból mindazt, amit a megpil-
lantásakor megláttunk és megéreztünk.

1995 Ansel Adams Zóna Rendszere

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

1995 Ansel Adams Zóna Rendszere

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

SZILÁGYI SÁNDOR: ANSEL ADAMS ZÓNARENDSZERE 1

Ansel Adams zónarendszere*

egyenletének végeredménye, akár több elem együttes

bármely részletéről megmondható, hogy a ráeső megvi-

ez a leghasznosabb beruházás), az a beépített fénymérőjét 2-300-as teleobjektívval

A zónarendszer elvi modellje

zónánként sötétül a teljes feketéig (0. zóna), fölfelé pedig

Expozíció a zónák alapján

téten, de felismerhetően szeretnénk viszontlátni a képen.

5. Ha a legvilágosabb részlet kimérése a VII. zónához

Miért nem az expozíciót módosítjuk, miért a hívással

A negatívon a sötét részleteket alapvetően az expo-

Ha viszont átlagoljuk a két szélső értéket, akkor

A következő adatokat érdemes följegyezni:

 a negatív vagy a tekercs azonosító sorszáma

Egyes témarészletek zónaértékei

get az alábbi táblázat, mely azt foglalja össze, hogy bi-

készült nagyítás ezt az értéket tiszta fehéren hozza, tehát

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX: N-1

I. II. III. IV: V. VI. VII. VIII: Normál

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.

I. II. III. IV: V. VI. VII.

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII.

lembe az expozíció módosításakor, ám ezeket a fényvi-

szűrőt célszerű az objektív mögött elhelyezni, így kisebb

„széttörhetjük” az eredeti látvány atmoszféráját.14 Bán-

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX.

sére”, zónaskálájuk széthúzására adhatunk elővilágítást

Adams is azt tanácsolja, mint minden öreg róka a szak-

kipróbált filmjeikhez. Más lapra tartozik, hogy a gyárak,

Minden vegyszert desztillált (vagy legalább ioncserélt)

Adams a Kodak HC-110 hívót használta sztenderdként.

Speciális célra, nagy fényellentétek-kiegyenlitésére

Ez a hívási processzus mostohagyermeke, ezért kissé

a hívás során a mozgatást is pontos, rutinszerű rendszer-

Síkfilmekhez Ansel Adams a tálhívást javasolja; ennek

A hívóból kiemelt negatívot fél percre megszakító für-

Adams a Kodak klasszikus, F-6 cserző rögzítőjét hasz-

A szelénfürdő normál hívás mellett N+1 hívásnak felel

Mosás és Hypo Clearing

Adams módszere szerint a második rögzítés és/vagy a

Eddig nem volt szó róla, de talán itt a leginkább he-

Állvány, napellenző, kioldózsinór

Bár nem tartozik a szorosan vett negatívtechnikához,

Film- és hívási tesztek

Egy film tényleges érzékenységét az határozza meg,

szokásos módszerünk vagy a gyárilag megadott normál

Miután meghatároztuk a film tényleges érzékenységét,

időt. Síkfilmnél ugyanígy járunk el, csak külön hívjuk az

A normál hívásidő ismeretében végül meghatározhatjuk

tenzív mozgatási szakasz utáni időtartamra értendők. Az

A Kodak HC-110 hívásidői

amikor sikerül a nagyításon ugyanezt a „valamit” vi-

A megvilágító fény mellett a nagyítóobjektív határozza

legfontosabb segédeszközeként a metronómot használta.

A nagyítás egyik legfontosabb előírása, hogy a sötétkam-

lának nem szabad meglátszania. Ezután a tesztet addig

Miként a negatívokhoz, Adams a papírokhoz is szten-

ha fél papírfokozatnyi különbségre volt szüksége; elő-

Jobban eltartható, ha a Nátrium-karbonátból külön 1 l-es, B oldatot készítünk; hasz-

Az Anso 120 receptje:

(Folyt. az előző olalról) Az eredeti receptben Kálium-karbonát szerepel, de ezt

Stopfürdőnek és rögzítésre Adams a negatívtechnikánál