@c= Még Asgard is Nagyszebenbe látogatott idén

@a= A 2023-as ARTmania fesztivál a skandináv mitológia árnyékában telt

@sz= Yog élményei alapján Győri N.

Az idei nyár sem múlt el az erdély déli szélén, a festői Nagyszebenben (immár 16-ik alkalommal)
megrendezésre kerülő ARTmania fesztivál nélkül. A progresszív (fogjuk rá) rock/metal zenéknek otthont
adó rendezvény központi témája az idén a skandináv mitológia volt. Ennek oka valószínűleg, hogy a
fellépő együttesek jelentős része maga is ebből a jóléti régióból érkezett. Ezzel összhangban külön részek
voltak elkülönítve tematikus kiállítások ez a három nap alatt a skandináv tematikára.

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a város szívében volt a nagyszínpad, körbeágyazva az ősrégi,
leginkább szász építési stílust tükröző épületekkel. Már a félhomályban fürdő város képe is egy külön
hangualt, ezt pedig még inkább fokozza az éjszaka, mikor a rockzene zászlóvivői muzsikát szórnak szét az
éterben.

A központi lezárt rész tövében, ahol a koncertekre is sor kerül, található a városnak a központi sétánya és
ahol a tér is van. Itt különféle sör ritkaságokat próbálhatnak ki a látogatók és akár a turisták is. Erre a
részre bárki bejöhet mert a város nyitott tere. Itt voltak megrendezve az esemény társprogramjai,
amelyek a már említett skandináv mitológia, a szokások és a kulturális termékek bemutatására
összpontosított. Egy átlag fesztiválozó programja úgy nézett ki, hogy a zárt és a külső tér között ingázott.

Mi az idén átugrottuk a kísérő programot és inkább meglátogattuk a Transzfogarasi utat. A Fogarasi-

havasokon áthaladó országút Kelet-Európa egyik legcsodálatosabb ám kihívásoktól sem mentes
országútja. A hegységben kacskaringózó úton találkoztunk medvékkel és gyönyörködtünk a tájban. A
következő nap meglátogattunk néhány vízesést a város közelében, a vasárnapot pedig a gasztronómiának
és az craft söröknek szenteltük. Éjszaka persze a koncerteket néztük.

A pénteki napot a svájci Samael nyitotta, amit lekéstünk az útépítési munkálatok miatt amikről persze mi
nem tudtunk. Őszintén szólva, ezek ugyanazok a munkálatok, ami miatt tavaly is lekéstük az első nap
korai fellépőit, de azt hittük befejezték már. Szerencsére a svéd Pain of Salvation koncertjére már
odaértünk. Az energikus fellépés alatt az utolsó Panthera lemez dalait, ami nekem épp annyira nem jött
be, keverték egy best of programmal. A koncert viszont volt annyira érdekfeszítő, hogy ezek a dalok is
kaptak egy külön varázst, főleg a Daniel Gildenlöw frontember munkája miatt, de persze az egész zenekar
nagyon jól teljesített, akárcsak a lelkes közönség.

Idén az ARTmania fesztiválra a norvég black metal Emperor koncertje miatt mentem. A frontember Ihsan
munkásságának tisztelőjeként tökéletes fellépést vártam (a tavalyi Mercyful Fate koncerthez hasonlóan),
de ahhoz képest csalódnom kellett. A régóta váratott Emperor koncert viszont halvány volt. Statikus
fellépést láthatott a közönség, aki joggal azt érezhette, hogy a dalok el lettek játszva, csak azért, hogy
lejátszák őket, mert kell, mert ezért jött a zenekar. Gyorsan visszahúzódott az első sorokból a hátsóba, és
onnan figyeltem a zenekart. Rajongók hada volt a koncerten, akik végül is élvezték a műsor, de engem
sajnos egyáltalán nem érintett meg ez a statikus produkció. Talán az elvárások voltak magasak.

A második nap az angol prog-djent Tesseract koncertjével kezdtünk, akik megfelelőképp felráztak minket
az előző napi sokáig elmaradásból. Ők tökéletesen felkészítették a közönséget a következő zenekar, a
Porcupine Tree fellépésére. A koncert mindenképp különleges volt, mert Steven Wilson legendás prog
metal zenekarának az egyik utolsó koncertje - mivel ez a búcsúturné egyik állomása. Wilson sokat beszélt
a koncert során a jövőbeli tervekről, arról mit jelent számára a zene, és nagyon jól végigvezette az egész
műsort. Ez egy olyan banda, amit többször kell látni és lehetőleg egy egész estés fellépésen - ami
valószínűleg már nem jön össze ebben a formában.

Még ugyanezen az estén korábban a kis színpadon egy hazai zenekar is fellépett. A KOI KOI
megörvendeztette a romániai közönséget egy emlékezetes fellépéssel, amely során maximálisan
kihasználták a rendelkezésükre álló időt. Elég fura, hogy egy belgárdi bandát pont Erdély szélén látok
először, de a következő koncertjükre már én is elmegyek.

Az utolsó nap az angol prog-rock Haken fellépésével kezdődött számunkra, amely során a tér teljesen
betelt és az energiák a lehető legmagasabb szinten voltak. Az éjszaka viszont akkor vált igazán
varázslatossá, mikor a norvég dark-folk Wardruna állt színpadra. Tavaly a Mercyful Fate celebrált fekete
misét a templom tövében, idén pedig szinte ugyanezt ismételt meg a Wardruna, csak pogány
szertartással. Ebben részt vett maga a közönség is, amely átszelemmülten utazott a az egészen gyengéd
ritmusoktól az agresszív, amíg az ősi mantrázás kitöltötte az egész teret.

A jelenlegi misszióm, hogy a pár hónappal korábban látott Heilung zenekart és a Wardruna együttest egy
közös turnén láthassam, miután átkereszteltetem magam Jorg-ra és visszavonulok a civilizációtól, hogy
egy medvecsoporttal élhessek. De, azért nem annyira távol a világtól, hogy ne hallhassam ezeket a
babonázó neopogány dallamokat.

Végezetül, amit tudni kell, Nagyszeben meg kell látogatnia mindenkinek. Ha ezt sikerült időzíteni az
ARTmania fesztiválra, akkor még jobb és kétszeresen megtérül. Számtalan látnivaló akad, a régi épületek,
a közelben lévő erődítmény, vagy akár a természet adta csodák.

Fotók: Yog

@art1= A Haken zenekar

@art2= A belgrádi KOI KOI is fellépett a kisszínpadon

@art3= Számtalan látnivaló van Nagyszeben környékén, mint a kisgatyás turisták a vízeséseknél

@art4= A norvégiai fekete fém Emperor

@art5= A Wardruna szertartást is celebrált

@art6= A Pain of Salvation a tavaly elmaradt koncertjét pótolta idén

@art7= A Tesseract fémzenét játszó csapat