Az imádkozás és a meditáció közötti kapcsolat, illetve különbség.

Üdv Mindenkinek!

Újra itthon vagyok, és rögtön egy kis módszertani tisztázással kezdeném a posztjaim sorát!
Miután hazajöttem a nyári 3 hetes őseredeti Shaolin Templom mellett eltöltött Csung Jüan
Csikung meditációs elvonulásról, Kínából, természetesen először is a családom tagjaival
találkoztam és velük kezdtem el megosztani az élményeimet.
Ennek kapcsán került elő ez az érdekes kérdés, - egy kedves rokonom nagyon őszinte
érdeklődéssel megkérdezte tőlem -, hogy vajon mi is a különbség, mi a hasonlóság és mi
lehet a kapcsolat az imádság és a meditáció között…

Nyilván mi itt magyarok a Kárpát-medencében az elmúlt 1000 évben a keresztény vallással,

az azzal járó lelki élettel és spirituális gyakorlatokkal találkoztunk első sorban, aminek egyik
legfontosabb eszköze a befelé és a transzcendens felé - esetünkben az Isten felé - forduláshoz
az imádság. Kedves nagybátyámnak is elsősorban ezzel volt személyes tapasztalata, ezért
tette fel ezt a fontos kérdést.

Ahogy én látom ezt a kérdést, saját személyes tapasztalataim alapján, ennek a kérdésnek
kétféle megközelítése lehetséges: egyrészről tudományos, más részről spirituális.

1) Az első talán az egyszerűbb, ez egyrészt konkrét műszerekkel is mérhető már, de az

értelmezése nem annyira egyértelmű. Modern agykutatási eszközökkel (a sok, kb. 12, vagy
annál több csatornás elektro-enkefallogramm (EEG) készülékekkel, amivel az agysejtek
elektromos aktivitását mérik a fejbőrön, illetve funkcionális MRI vizsgálatokkal is, ami során
a lágyszövetek anyagcsere aktivitását tudják mérni mágneses hullámok segítségével)
megállapították, hogy egy elmélyülten, odaadással és hosszan imádkozó hívő agya azonos,
vagy nagyon hasonló agyhullámokat és agyi aktivitást mutat, mint egy mély meditációs
állapotban lévő gyakorló agya. A nerurofiziológiája a két tevékenységnek tehát nagyon
hasonló, ha nem is teljesen azonos. Na de mit is jelenthet ez? Az ima és a meditáció a testre
nagyon hasonló hatással van, megnyugtat, lelassít, csökkenti a vérnyomást és a vázizomzat
tónusát, a regenerációs folyamatokat, az immunrendszer működését és a fizikai öngyógyítást
serkenti sőt, a tudatunkat is hasonlóképpen el tudja csendesíteni ezáltal, hogy egyfajta neuro-
hormonális összhangot teremt a testünkben mindkét tevékenység.

2) Spirituális szempontból az ima egyfajta kommunikáció egy felsőbb erővel, egy nálunk
nagyobbnak, hatalmasabbnak megélt entitással, akihez bizalommal de legalábbis egy kéréssel
vagy kérdéssel fordulunk. [Léteznek az imának kötött és szabad formái is, vannak bizonyos
kiemelt fontosságú imák a világvallásokban, amiknek olyan magas a szellemisége, és ezáltal
a rezgése, hogy ezeket rendszeresen, szertartásos keretek között és egyéni elmélyülés során is
szokták mondani akár fennhangon, akár csendben magukban ismételve - mint pl. a
„Miatyánk...” vagy az „Üdvözlégy Mária..” a „Bölcsesség Szíve szútra”.) A kommunikáció
ezzel az általunk választott felsőbb erővel, entitással - pl. Isten, Jehova, Allah, Manitou,
Jézus, Mohamed, különböző szentek, felemelkedett mesterek, bódhiszattvák, hallhatatlanok a
taoizmusban, Buddha, Lao-Ce és más mesterek, sárkányok vagy más misztikus lények, stb. -
tehát a velük való párbeszéd optimális esetben nem egyoldalú, ami jelenthet csak annyit,
hogy a kéréseink és kérdéseink valamilyen formában válaszra vagy meghallgatásra találnak,
és ezek az életünkben bekövetkező eseményekben, változásokban tükröződnek, de az is lehet,
hogy már az imádságunk közben átélünk bizonyos élményeket, tapasztalunk bizonyos
"válaszreakciót" a másik oldalról, akár külső vagy belső hangok vagy képek formájában,
netán lelki vagy fizikai érzetek vagy belső érzések, érzelmek útján, ezek azonban már a
szemlélődő (vagy kontemplatív) imamód sajátosságai, ami egy ősi misztikus keresztény
gyökerű, napjainkban újra felkapottabbá vált technika, ami egyre inkább a meditációhoz
hasonlít.

A meditáció egyfajta belső szemlélődés, aminek valójában sok lépcsője van. Az első és
legfontosabb lépcsője a koncentráció, hogy zavartalanul tudjunk egy dologra fókuszálni, akár
hosszabb időn keresztül, 2-3-5 percen keresztül, vagy akár később negyed/fél/egész órákon át
is. Ennek elsősorban az a célja, hogy a modern világban, illetve a saját emberi életünk ügyes-
bajos dolgainak kavalkádja közepette jellemzően túlpörgő elménket le tudjuk csendesíteni és
megállásra tudjuk bírni. Az egyik legalapvetőbb gyakorlat erre a légzésünk figyelése vagy
valamilyen külső tárgy vagy kép/ábrázolás vizuális megfigyelése. Egy másik koncentrációs
gyakorlat lehet bizonyos kifejezések (mantrák) ismételgetése és az értelmükön való
elmélkedés. A magasabb szintű koncentrációs gyakorlatok közé tartoznak a vizualizációs
gyakorlatok, amik során egy elképzelt belső képet hozunk létre és azt figyeljük, annak a
változását követjük. Aztán ahogy a koncentráció jól megy és hosszabban tudjuk végezni, ez
szépen lassan el tud vinni minket egyfajta megváltozott tudatállapotba, ahol a
megfigyelésünk tárgya elkezd változni, esetleg átalakul és interakcióba lép velünk. Itt pedig a
passzív megfigyelés (meditáció) és az aktív interakció (ima) határai elmosódnak...

Hogyan lehetne akkor ezt a kétfajta módszert és megközelítést egymáshoz képest reálisan
elhelyezni és a lényegüket megérteni?
Az imádság az én nézeteim szerint egy nagyon fontos eszköz a saját vágyaink, céljaink és
belső szükségleteink kifejezésére egy általunk választott irányba/lénynek.
A meditáció pedig az elmélyülés, befelé tekintés és önreflexió, vagy valamilyen konkrét
témán/problémán való elmélkedés szerteágazó eszköztárát jelenti. Viszont a két módszert
együtt használva egy lelki gyakorló képes lehet kérdéseket és kéréseket megfogalmazni és
ezekre a "másik oldalról" érkező válszokat képek, belső hangok, bizonyosság vagy intuitív
megértés formájában befogadni, mivel a válaszok az elménk lecsendesítése után már azon
túlról érkeznek.
Keleten egyébként a két módszert (az imát és a meditációt) teljesen természetesen egy
szertartáson belül egymás kiegészítésére használják is ilyen módon, akár a taoista, akár a
buddhista spirituális praxisban. Fontos azonban megjegyezni azt is, hogy a meditáció
elsősorban a belső ösvényen járó gyakorlók, a belső világukkal és a láthatatlan valósággal
foglalkozó hívek és szellemi úton járók gyakorlatai közé tartozik elsősorban (ezoterikus
tanítások követői), míg a szertartások és imák sokkal inkább az intézményesült vallások és
közösségi szeánszok ezköztárára (exoterikus vallási gyakorlatok) jellemző.

Annyi aktuális és izgalmas felvetést hozzátennék még a témához, hogy Hszü Mingtang, a
Csung Jüan Csikung rendszer kínai Nagymestere a shaolin-i elvonuláson úgy fogalmazott,
hogy a nagy vallások, szellemi tanítások időről időre megújultak és szükségszerűen tovább
fejlődtek illetve alkalmazkodtak a változó történelmi korszakok viszonyaihoz, tempójához és
igényeihez. Ennek megfelelően Ő úgy látja, hogy lassan eljön már az ideje, hogy a különböző
vallások és a tudomány egy közös nevezőre jussanak és egy univerzális praxist hozzanak
létre amivel az emberek a leghatékonyabban fejleszthetik magukban a legfontosabb
minőséget: az egészséget, a kedvességet, az együttérzést, a szeretetet, az előrelátást és a
bölcsességet. Ezen belső tulajdonságok kifejlesztésére jelenleg sok hagyományos és
modernebb út is létezik.
A Csung Jüan Csikung egy ősi rendszereket egyesítő, és a lényegüket megtartva az
összetettségüket leegyszerűsítő, így a régi utakat forradalmasító belső spirituális csikung
iskola. A belső művelés és elmélyülés egyik hatásos útjának módszertanát tárja az érdeklődők
és a gyakorlói elé és lehetőséget biztosít nekünk arra, hogy a saját figyelmünk és
energiarendszerünk fejlesztésével visszanyerjük az egészségünket, megoldjuk a saját
problémáinkat, megfiatalítsuk a testünket-lelkünket, majd pedig szépen lassan önmagunk
mesterévé váljunk és megtapasztaljuk az emberi létformánkban rejlő szerteágazó és rendkívül
izgalmas lehetőségeket.

Amennyiben téged is érdekel ez a módszer, írj egy üzenetet és megosztom veled a közelgő
eseményekkel kapcsolatos infókat és segítek neked elindulni ezen a hihetetlenül felemelő,
rendkívül érdekes, látványos gyógyulásokban és mély, belső tapasztalásokban gazdag úton!