Ed McBain

Narkónepper

A tél úgy tört rá a városra, mint egy anarchista, akinek bomba van a kezében. Eszelõs volt a tekintete, s
üvöltött és fújtatott, hogy már a láttára is minden megdermedjen, hogy megfagyjon a vér az erekben.
Szél bömbölt az ereszek alatt, szél rohangált az utcasarkok körül, elvitte a férfiak kalapját, aláfújt a nõk
szoknyájának, és jéghideg ujjakkal markolászta meleg combjukat. A polgárok a körmüket huhukalták,
feltûrték a gallérjukat, szorosabbra húzták a nyakuk körül a sálat. A lassan halódó, letargikus õsz után rájuk
tört a tél, s jeges ujjakkal kocogtatta a fogukat. A polgárok megpróbáltak belenevetni a szélbe, de a szél
bezzeg nem volt nevetõs kedvében: bömbölt, süvöltött, és havat sodort alá az égbõl. A hó fehér paplant
borított a városra, aztán bepiszkolódva, besárosodva megadta magát a szélnek meg a hidegnek, és alatto-
mos jéggé változott.
A polgárok el is tûntek az utcákról. A hordóhasú kályhák és a sziszegõ fûtõtestek mellé húzódtak. Olcsó
gint vagy drága scotchot nyakaltak, bebújtak a paplan alá, magukban, vagy egy másik test melegével
vigasztalva magukat, amíg odakünn üvöltözött a szél.
Komisznak igérkezett az idei tél.

Az õrszemes rendõrnek Dick Genero volt a neve, és fázott. Fázott, és utálta a telet. Neki aztán mesélhettek
bármit a tél örömeirõl: a korcsolyázásról, a sízésrõl, a ródlizásról meg a forró puncsról: tudta, hogy mit
gondoljon róluk. A nyár volt a Generónak való évszak. Õ már csak ilyen volt, nem tehetett róla. Õ a meleg
homokot, a forrón tûzõ napot és a felhõtlen kék eget szerette, de szerette a nyári viharokat is, amikor vil-
lámok cikáznak, meg a nyíló virágakat, meg a gint tonikkal. Felõle aztán nyugodtan belegyöþmöszölhették
volna a telet minden örömével együtt egy horpadt bádogkannába, hogy egyszer s mindenkorra a Dix folyó
fenekére süllyesszék. Akkor lett volna csak Dick Genero igazán boldog.
Fázott a füle.
“Ha az embernek fázik a füle, fázik akkor már mindene”, szokta mondani Genero anyja, márpedig
Genero anyja valóságos kútfeje volt az idõjárással kapcsolatos bölcsességeknek. Genero tehát fázó füllel
rótta a körzetet, és az anyján járt az esze. Aztán - összefüggés nélkül és némiképp megkésve - a felesége
jutott az eszébe, meg az, hogy be jó volna otthon lenni vele az ágyban. Hajnali két óra, épeszû ember ilyen-
kor és ilyen kemény hidegben nem mászkál az utcán, amikor odahaza egy helyes kis asszony várja az ágy-
ban.
A szél belecibált nehéz télikabátjába, áthatolt a vastag kék anyagon, belenyalt a téli zubbonyába, és
hidegével beférkõzött még a trikó alá is. Genero didergett, a fülére gondolt, és vigyázott, nehogy
hozzányúljon, mert ha az ember füle fagyos és megtapogatják, könnyen leesik. Ezt is az anyjától hallotta.
Nemegyszer érzett már kísértést, hogy megérintse a fázó fülét, csak azért, csak azért, hogy lássa, tényleg
leesik-e. Õszintén szólva félt, hogy nem esik le - és akkor hová lesz az anyukájába vetett bizodalma? Köte-
lességtudóan távol tartotta hát kesztyûs kezét a fülétõl, beledõlt a szélbe‚ Rosalie-ra gondolt, aki odahaza
fekszik az ágyban, meg Floridára gondolt‚ s Puerto Ricó-ra, meg a Virginia-szigetekre és Afrikára, egyre
délebbre, mígnem egyszerre csak a Déli-sarkon találta magát, ahol már megint hideg volt.
Meleg van, biztatta magát. Csak azért is meleg van. Nézd csak azokat a strandoló szépségeket. Milyen
csöpp kis fürdõruhájuk van. Huhh, de forró máma a homok. Hallga csak, a tenger, és lám, milyen jólesik a
hûvös szellõ ebben a kánikulában. És ...
És fogadok, hogy tényleg leesne, ha hozzáérnék.

Üresek az utcák. Hát persze. Csak a hülyék járnak az utcákon ilyenkor. Meg a zsaruk. Genero megállt az
édességbolt elõtt, és automatikusan lenyomta a kilincsét, elátkozva a tulajdonost, amiért nem tart nyitva,
hogy betérhessen egy kávéra a szegény zsaru, akinek leesõfélben a füle. Háládatlan társaság, gondolta.
Otthon alszanak, én meg ezzel az ostoba kilinccsel próbálkozom. Ugyan kinek volna kedve betörni ilyen
idõben? Hozzá is fagyna a keze a betörõszerszámhoz. Mondják, a sarkvidéken megesik, hogy az ember
keze hozzáfagy a fémhez. Na, ez aztán vigasztaló gondolat. Úristen, hogy én mennyire fázom!
Továbbment. Lanny bárja talán még nyitva van. Benézhet, nincs-e valami verekedés is készülõben, és
talán - a szabályzat ellenére - felhajthat egy kortyot a hideg ellen. Nincsen abban semmi rossz. Az ember
persze mondogathatja, hogy “ejnye, de hûvös van”, de amikor az az érzése, hogy az alsóruhája üresen is
meg tudna állni az utca közepén, olyan merevre fagyott, akkor bizony nem áltatja magát azzal, hogy csak
hûvös van, hanem belátja, hogy a fagyhalál küszöbén áll. Genero összeütögette kesztyûs kezét, és felemelte
a fejét.

1
 Akkor vette észre a világosságot.
Valahonnan az utca végérõl jött. Az utca egyébként teljesen sötét volt, máshol sehol nem égett lámpa.
Genero megtorpant, és belehunyorgott a szélbe. A szabóság, jutott rögtön az eszébe. Az a marha Cohen
már megint éjszakának idején vasalja a ruhákat. Szólni kellene neki. - Max - mondhatná neki -, te igazán
rendes fickó vagy, de máskor, ha megint éjnek idején akarsz vasalni, igazán megtehetnéd, hogy felveszed a
kagylót, és értesítesz bennünket, szegény ördögöket, igaz?
És erre Max elvigyorodna, bólintana, és megkínálná egy pohárral abból az édes borból, amelyet a pult
alatt tartogat. Mert nem is olyan marha ez a Max Cohen.
Max afféle jótevõje volt az õrszemes rendõröknek. Lámpája világító fárosz, szabósága menedéke a fag-
gyal küszködõ hajóknak. Elõ a palackot, Max, mondta magában Genero. Jövök!
Elindult a szabóság felé, elõre örülve, hogy megihat Maxszal egy pohár bort, csakhogy ...
Csakhogy a világosság nem a szabóságból jött.
Hanem távolabbról, az egyik bérkaszárnya alagsorának nyitott ajtajából. Genero egy pillanatra elbi-
zonytalanodott. Ha nem Max az, akkor ...
Meggyorsította a lépteit. Szinte öntudatlanul húzta le jobb kezérõl a kesztyût, és vette elõ tokjából a
szolgálati revolvert. A házak homlokzata hunyt szemekkel aludt. Csak az az egy fénysugár hasított bele az
éjszakába, és Genero óvatosan közeledett feléje. Megállt a lánckorlátnál, amely mögött lépcsõsor vezetett
le az épület alagsorába.
A téglából rakott tornác árnyékában egy ajtó, az ajtó mellett, eléggé magasan, egy ablak a téglafalban.
Az ablak üvege mocskos, mégis világít, mint egy éberen vigyázó szem. Genero átlépett a láncon, és lement
a lépcsõn.
Nyílegyenes, keskeny folyosó vezetett hátra a bérkaszárnya udvarába. Az éjszakára behordott
szeméttárolók a folyosón vaktában egymásra hányva rontották bûzükkel a jeges-friss decemberi levegõt.
Genero gyorsan végigkémlelt a folyosón, aztán csendesen az ajtóhoz lépett.
Megállt, hallgatózott. Az ajtó mögött semmi nesz. Jobb kezében a revolvert tartva, a ballal lenyomta a
kilincset.
Csodák csodája, az ajtó kinyílt.
Genero hátrahõkölt. Kiverte a veríték. A füle még mindig fázott, és õ mégis egy pillanat alatt megizzadt.
Saját lélegzetvételét hallgatva egyéb neszekre fülelt az alvó, hideg városban, egy halk csosszanásra vagy
valamire, akármire. Jó ideig fülelt, aztán bemerészkedett az alagsori helyiségbe.

Vastag villanydróton csüngõ csupasz körte volt a fény forrása. Mozdulatlan volt, nem ingott, nem lengett
egy cseppet sem, a drótja mintha acélrúddá fagyott volna. A villanykörte alatt a padlón narancssárga kar-
tondoboz, a tetején négy söröskupak. Genero elõvette a zseblámpáját, és a fénykévét végigjáratta a helyi-
ségen. Az egyik falon odagombostûzött fényképek szorosan egymás mellett, meztelen nõk, keblek, fen-
ekek. A szemközti fal csupasz volt. A helyiség távolabbi végében priccs, felette rácsos ablak.
Genero kissé bal felé lendítette a fénykévét, majd hirtelen meghökkenve elrántotta, és görcsös mozdulat-
tal elõreszegezte a 38-asát.
Egy fiú ült a priccsen.
Kék volt az arca. Elõre dõlve ült, rendkívül ingatag pozitúrában, olyannyira, hogy amikor Genero úrrá
lett a felfedezés elsõ, jeges döbbenetén, azon kezdett csodálkozni, miért nem bukik arcra a fiú. Akkor vette
észre a kötelet.
A kötél vége az ablakrácshoz volt kötve. A másik vége a fiú nyaka köré. A fiú úgy hajolt elõre, mintha
bármelyik pillanatban fel akarna pattanni a priccsrõl, és elszaladni. Tágra volt nyitva a szeme, nyitva volt a
szája is, s a testében mint egy megfeszített rugó látszott lapulni az élet, készen arra, hogy kipenderítse
gazdáját a szoba közepére. Csak az arcszíne meg a karja tartása árulta el, hogy halott. Betegesen kék volt ez
az arc, a két karja meg - mint a mélyen alvóké - élettelenül, kifordult tenyérrel csüngött alá. Üres injekciós
fecskendõ hevert néhány hüvelyknyire az egyik kezétõl.
Genero habozva közelebb lépett. Kicsit be volt ijedve, és szégyellte is egy kicsit, hogy ilyen babonásan
fél egy halottól. Zseblámpája fényénél egyáltalán nem félt, egy-két pillanattal tovább bámult az élettelen
szempárba, mint szükséges lett volna.
Aztán sarkon fordult, egész testében reszketve kirohant a helyiségbõl, és szaladt a legközelebbi tele-
fonfülkéhez.

Mire Kling és Carella megérkezett, a hír már jócskán elterjedt.

Halál özönlötte el az éjszakát, és a halál - akárcsak Macbeth - megölte az álmot: fények gyúltak az
ablakokban, emberek hajoltak ki a tél cudar hidegébe, és bámulták az öt õrszemes rendõrt, akik sután, kicsit
bûntudatosan álltak egy csoportban a járdán. Mások is feltûntek az utcán, s összesúgtak a pizsama fölé
2
kanyarított télikabátjukban. A Mercury szedán, amely lendületesen a ház elé kanyarodott, akár közönséges
luxuskocsi is lehetett volna, ha ott nem meredezik tetején az URH-készülék antennája. MD jelû rendszáma
volt, de a két férfi, aki kiszállt belõle, nem orvos volt, hanem detektív.
Carella fürgén a rendõrökhöz lépett. Magas férfi volt, barna öltönyben, és fekete télikabátban. Kalap nem
volt a fején, a haja kurtára volt nyírva. Egy profi baseballjátékos fürgeségével mozgott. Feszesség áradt
egész lényébõl, s a bõr megfeszült kiálló pofacsontjain., amelyek kissé mongolos jelleget kölcsönöztek az
arcának.
- Ki telefonált? - kérdezte a legközelebbi rendõrtõl.
- Dick - felelte a zsaru.
- Hol van?
- Odalenn a hulla mellett.
- Gyerünk, Bert - szólt hátra Carella, Kling engedelmesen követte. A rendõrök tettetett közöny-nyel
nézték Klinget, de nem nagyon sikerült leplezniük irigységüket. Kling ugyanis csak nemrég volt detektív,
huszonnégy esztendõs létére a közrendõrök közül emelték ki. “Kiemelték” a fenét. Jobb szó, hogy “feltört”.
Még jobb, hogy “felröppent, mint a rakéta”. Megoldott egy gyilkossági ügyet - volt kollégái szerint csak a
vakszerencse jóvoltából, a rendõrfõnök szerint azonban “rendkívüli éleslátással és kitartással”, és mivel a
rendõrfõnök véleménye rendszerint többet nyom a latban, mint a fakabátoké, Klinget, a zöldfülû õrszemes
rendõrt egyszeriben harmadosztályú detektívvé léptették elõ. A közrendõrök tehát tettetett közönnyel
nézték, hogyan lép át Kling a láncon Carella nyomában, és zöldes arcszínükért nem a hideg volt okolható.
- Hát ebbe meg mi ütött? - súgta az egyik. - Már köszönni se tud?
Kling, ha meghallotta is, ennek nem adta jelét. Carella nyomában belépett az alagsori helyiségbe. Dick
Genero ott állt a villanykörte alatt, és az ajkát harapdálta.
- Helló, Dick - mondta Carella.
- Helló, Steve. Helló, Bert. - Genero szemlátomást nagyon ideges volt.
- Helló, Dick - köszönt vissza Kling.
- Mikor találta meg a holttestet? - kérdezte Carella.
- Pár perccel azelõtt, hogy betelefonáltam. Ott volt, ahol van. - Genero nem fordult meg, hogy ránézzen a
halottra.
- Nem nyúlt semmihez?
- Isten ments!
- Helyes. Egyedül volt a fiú, amikor rátalált?
- Igen. Egyedül. Ide figyeljen, Steve, nem haragszik, ha felmegyek a levegõre? Egy kicsit ... fülledt itten a
levegõ.
- Egy pillanat. Égett a villany?
- Mi? Ja, igen. Igen, égett. - Genero egy kis szünetet tartott. - Azért jöttem ide. Gondoltam, talán betörtek
vagy valami. Aztán amikor lejöttem, itt volt ez - rebbent Genero szeme a priccsen ülõ fiú felé.
Carella odalépett az ülve felakasztott fiúhoz. - Hány éves lehet? - kérdezte, senkihez sem intézve a kér-
dést. - Tizenöt? Tizenhat? - Senki sem válaszolt.
- Úgy néz ki ... úgy néz ki, mintha felakasztotta volna magát, nem? - kérdezte Genero, igyekezve nem
nézni a fiúra.
- Úgy - hagyta rá Carella, és maga sem vette észre, hogy önkéntelenül a fejét rázza, és az arckifejezése is
mást mond. Sóhajtott egyet, s Klinghez fordult: - Jobb, ha megvárjuk a fiúkat a Gyilkosságitól. Rossz né-
ven vennék, ha megelõznénk õket. Mennyi az idõ, Bert?
- Kettõ-tizenegy - nézett az órájára Kling.
- Elkészíthetné az idõrendi táblázatot, nem, Dick?
- Máris - mondta Genero. Fekete jegyzettömböt vett elõ a farzsebébõl, és írni kezdett. Carella nézte.
- Mégiscsak menjünk fel a levegõre - mondta.

A legtöbb öngyilkos nem is sejti, mennyi veszõdséget okoz. Felvágják a csuklójukon az ereket, kinyitják a
gázcsapot, agyonlövik magukat, fejszével kilyukasztják a saját koponyájukat, kiugranak a legközelebbi
ablakon, elfogyasztanak egy kis ciánt, vagy - miként ez a fiú is a priccsen - felakasztják magukat. Arra
bezzeg nem gondolnak, hogy mennyi fejfájást okoznak a hivatalos szerveknek.

Az öngyilkosságot ugyanis eleinte pontosan úgy kell kezelni, mint az emberölést. És emberölés
esetén jó néhány hivatalos személyiséget és szervet kell értesíteni. Mégpedig az alábbiakat:

1. A rendõr-fõkapitányságot.
2. A detektívfõnököt.
3
3. A nyomozó osztály körzeti parancsnokát.
4. Az Északi vagy a Déli Gyilkossági Csoportot, attól függõen, hogy hol találták meg a holttestet.
5. A rendõrség ama körzetének osztag- és körzetparancsnokát, ahol a holttestet találták.
6. A rendõrségi orvost.
7. Az államügyészt.
8. A fõkapitányság távíró-, telefon- és telexközpontját.
9. A rendõrségi labort.
10. A rendõrségi fotósokat.
11. A rendõrségi gyorsírókat.

Ezek az emberek persze sohasem egy idõben jelennek meg az öngyilkosság helyszínén. Némelyikük
nem is hajlandó kibújni az ágyából ilyen istentelenül kései órán, némelyikük meg a kevésbé jól fizetett, de
annál fegyelmezettebb beosztottjaira bízza a dolgot. De azért mindig számíthatni bizonyos számú éjjeli
bagolyra: néhány hekusra a Gyilkosságitól, egy fotósra, egy helyettes rendõrségi orvosra, egypár járõrös
zsarura; két-három hekusra a helyi körzetbõl meg néhány laborosra. A gyorsíró vagy el méltóztatik jönni,
vagy sem.
Hajnali két óra tizenegy perckor nemigen akaródzik senkinek sem do1gozni.
No persze, egy hulla mindig jól jön az éjszakai õrszemeseknek, megtöri a szolgálat egyhangúságát,
egyébként sem árt feleleveníteni az ismeretséget a Déli Gyilkosságinál szolgáló régi barátokkal, meg aztán
az sincs kizárva, hogy a fotósnál akad néhány “mûvészi” francia képes levelezõlap - de azért mindent
egybevetve, kettõ-tizenegykor senki sem lelkesedik tiszta szívbõl egy öngyilkosságért. Különösen ilyen
hidegben nem.
Mert afelõl nem volt semmi kétség, hogy komisz hideg van.
A Déli Gyilkosságitól szalajtott hekusokat mintha csak pár perccel elõbb vették volna ki a mélyhûtõbõl.
Merev lábbal, zsebre dugott kézzel baktattak a járdán, fejüket válluk közé, puhakalapjukat mélyen a sze-
mükbe húzva. Az egyik éppen csak annyi idõre emelte fel a fejét, hogy üdvözölje Carellát, aztán mind a
ketten követték Carellát és Klinget az alagsorba.
- Idelenn azért jobb valamivel - mondta az elsõ hekus. Kezét dörzsölgetve szemügyre vette a holttestet,
aztán megkérdezte: - Nincs valamelyiküknél véletlenül egy laposüveg? - Jobban szemügyre véve a többiek
ábrázatát, fanyarul megálapította: - Úgy látom, nincs.
- A holttestet egy Dick Genero nevû õrszemes rendõr fedezte fel kettõ óra nulla-négy körül - szólalt meg
Carella. - A villany égett, és nem nyúltunk semmihez.
Az elsõ Gyilkossági hekus morgott valamit, aztán felsóhajtott. - Akkor talán lássunk hozzá - ajánlotta
nem valami túláradó lelkesedéssel.
A másik hekus a Gyilkosságitól ránézett a holttestre. - A marhája - dünnyögte. - Nem tudott reggelig
várni? - Aztán Klingre nézett. - Maga meg kicsoda?
- Bert Kling vagyok - mondta Kling, és úgy tette hozzá, mint akinek a nyelvén volt a kérdés, amióta csak
meglátta a holttestet: - Nem jól hittem eddig, hogy akasztásos öngyilkosságnál szabadon kell függnie a
testnek?
A Gyilkossági hekusa rábámult Klingre, aztán Carellához fordult: - Mondja, hekus ez az alak?
- Az hát - rnondta Carella.
- Én meg már azt hittem, valamelyik rokonát hozta magával, hadd borzongjon egy kicsit. - Visszafordult
Klinghez: - Nem, fiacskám, nem kell feltétlenül szabadon függnie a testnek. Bizonyítékot is akar? - kérdez-
te. A priccsre mutatott. - Lám, itt egy akasztásos öngyilkosság, és a test nem függ szabadon.
- Hát csakugyan nem.
- Ez szellemes volt - jegyezte meg Carella. Nem mosolygott: elkapta és állta a Gyilkossági hekus tekinte-
tét.
- Igyekszik az ember - mondta a Gyilkosságis. - Nem a klassz 87-es körzetbõl való vagyok, de már a
huszonkettedik éve dolgozom a testületnél, és az én idõmben magam is megoldottam egy-két fogasabb
szakmai találos kérdést.
Carella hangjában árnyéka sem volt az iróniának vagy a rosszmájúságnak, amikor válaszolt. - Díszére
válnak a testületnek a magafajták - mondta pléhpofával.
A Gyilkossági hekus gyanút fogott. - Csak azt akartam megmagyarázni, hogy ...
- Persze - vágott a szavába Carella. - Ez a mafla kölyök itt nem tudja, hogy az akasztott testnek nem
muszáj feltétlenül lógnia. Láttunk mi már álló, ülõ, sõt fekvõ akasztott embert is, Bert. Nem igaz? - fordult
ismét a Gyilkosságihoz.
- Dehogynem. Mindenféle testhelyzet elõfordulhat.

4
 - Úgy van - hagyta rá Carella. - Nem minden öngyilkosság látszik öngyilkosságnak. - A hangjában alig
titkolt ridegség csengett. Kling összeráncolta a homlokát, és egy kicsit aggodalmas ábrázattal pillantott a
másik két hekusra. - No és mi a véleményük errõl az arcszínrõl? - kérdezte Carella.
Az a hekus, amelyik tengelyt akasztott Carellával óvatosan közelebb lépett hozzá. - Miért? - kérdezte.
- Hát a kékségérõl. Érdekes, nem?
- Akiben bennszorul a levegõ, az megkékül - válaszolta a Gyilkosságis. - Egyszerû.
- De mennyire - mondta még ridegebben Carella. - Pofon egyszerû. Meséljen valamit ennek a kölyöknek
az oldalcsomóról.
- Mirõl?
- A csomóról ezen a kötélen. Oldalt van megkötve a fiú nyakán.
A Gyilkossági közelebb lépett, és szemügyre vette a holttestet. - No és? - kérdezte.
- Azt gondoltam, egy ilyen akasztásos öngyilkosság-szakértõnek, mint maga, nem kerülte el a figyelmét. -
Carella hangja már nyíltan ellenséges volt.
- Képzelje, nem kerülte el. És akkor mi van?
- Gondoltam, esetleg azt is kedve lenne elmagyarázni ennek a zöldfülû detektívnek, hogy néha mit jelent
az arcszín akasztásos halál esetén.
- Ide figyeljen, Carella ... - kezdte volna a másik hekus, de Carella a szavába vágott:
- Hagyja csak, Fred, hadd beszéljen a haverja. Hadd halljunk egy avatott szakértõi véleményt.
- Mi a fenérõl beszél?
- Cikizni akar, Joe - figyelmeztette Fred a kollégáját.
- Tényleg cikizni akar? - fordult szembe Carellával Joe.
- Már hogy cikizném? Meséljen nekünk a csomóról, ha olyan nagy szakértõ.
Joe pislogott. - Csomó, csomó. Mi a francot akar vele?
- De hiszen maga is tudja - fuvolázta Carella -, hogy az oldalcsomó csak a nyak egyik oldalán szorítja el
teljesen az ütõ- és vivõereket.
- Persze hogy tudom.
- És persze azt is tudja, hagy ha oldalt kötik meg a csomót, az áldozat arca általában kivörösödik, míg ha a
tarkóján kötik meg, elsápad. Ezt is tudja, ugye?
- Persze hogy - mondta pökhendien Joe. - És láttunk már elkékült halottat tarkón megkötött rneg oldalt
megkötött csomóval is, úgyhogy nem értem, mire akar kilyukadni. Volt már nekem egy tucatra való
elkékült akasztottam.
- És hány tucatra való elkékült ciánmérgezettje volt?
- He?
- Mibõl gondolja, hogy fulladás volt a halál oka?
- He?
- Nem vette észre azokat a megpörkölt söröskupakokat azon a kartondobozon? Meg a fecskendõt a fiú
keze ügyében?
- Persze hogy észrevettem.
- Nem gondolja, hogy narkós volt a srác?
- Valószínûleg az volt. Szerintem ... valószínûleg - mondta Joe. Egy kis szünetet tartott, aztán erõltetett
kísérletet tett egy gunyaros visszavágásra: - No és a 87-es észkombájnjainak mi a véleményük?
- Szerintem megrögzött narkós volt - mondta Carella. A karján levõ tûnyomokból ítélve.
- Én is láttam a karját - mondta Joe, lázasan keresgélve agytekervényei labirintusában, hogy mit tehetne
még hozzá, de nem jutott semmi az eszébe.
- No és maga szerint a fiú belõtte magát, mielõtt öngyilkos lett? - érdeklõdött nyájasan Carella.
- Az bizony 1ehetséges - mondta némi mérlegelés után Joe.
- Hát ha így volt, akkor egy kicsit zavaros a helyzet, nem gondolja?
- Hogyhogy? - szaladt bele hûbelebalázs módjára a csapdába Joe.
- Ha ugyanis éppen “utazott”, akkor éppen boldog volt. Nem értem, miért lett volna öngyilkos.
- Vannak narkósok, akik éppen hogy lehangoltak lesznek - vetette ellen Fred. - Szálljon le már Joe-ról,
Carella. Tulajdonképpen mi a fenét akarþbizanyítani?
- Csak azt, hogy a 87-es észkombájnjai nem kiabálják világgá, hogy öngyilkosság történt, amíg nem látták
a boncolási jegyzõkönyvet. Sõt még akkor sem mindig. Errõl mi a véleménye, Joe? Vagy tán minden
elkékült holttest automatikusan fulladásos halálra utal?
- Mérlegelni kell a tényeket - foglalt állást Joe. - Együtt kell nézni õket.
- Látja, Bert, ez aztán a magvas megállapítás a nyomozás mûvészetérõl. Jól jegyezze meg.
- Hol a francban vannak már a fotósok? - fakadt ki Fred, ráunva a cívódásra. - Szeretném már munkába
venni a holttestet, hogy legalább azt tudjam, hogy kicsoda.
5
 - Neki már nem sürgõs - mondta Carella.

A fiúnak Anibal Hernandez volt a neve. Nem Puerto Ricó-i barátai Annabelle-nek becézik. Az anyja Ani-
balnak nevezte, spanyolos grandezzával ejtve ki a nevet, de ez a grandezza most szárnyaszegett volt a
gyásztól.
Carella és Kling, miután megmászta a bérház öt emeletét, bezörgetett az ötvenötös számú lakásba. Az
anya nyitott ajtót, olyan gyorsan, mintha már várta volna a látogatókat. Nagydarab, dús keblû, fekete hajú
nõ volt. Egyszerû ruhát viselt, könnyek szántotta arcán nem volt semmi festék.
- A rendõrségtõl? - kérdezte.
- Igen - felelte Carella.
- Kerüljenek beljebb, por favor. Tessék csak.
Néma csend volt a lakásban. Semmi nesz, még csak egy alvó horkolása sem hallattszott. Aprócska körte
égett a konyhában.
- Tessék csak. A szalonba - invitálta õkþet Mrs. Hernandez.
Követték a kis nappaliba. Az asszony meggyújtotta az állólámpát. Nagyon tiszta volt a lakás, csak a men-
nyezet repedezett vakolata volt lehullófélben, és a fûtõtest alatt gyûlt nagy tócsa a gonddal fényesített
linóleumpadlóra. A detektívek Mrs. Hernandezzel szemközt ültek le.
- A kedves fiáról ... - kezdte végül Carella.
- Si - vágta rá Mrs. Hernandez. - Anibal nem lett öngyilkos.
- Mrs. Hernandez ...
- Mondhat bárki bármit, õ soha nem ölte volna meg magát. Ebben ... efelõl biztos vagyok. Anibal aztán
nem. Az én fiam soha nem lett volna öngyilkos.
- Miért mondja ezt, Mrs. Hernandez?
- Mert tudom. Tudom.
- De hát honnan?
- Onnan, hogy jól ismertem a fiam. Mindig vidám gyerek volt. Mindig. Még Puerto Ricóban is. Mindig
vidám volt. És a vidám emberek nem ölik meg magukat.
- Mióta élnek ebben a városban, Mrs. Hernandez?
- Én már négy éve. A férjem jött ide elsõnek, aztán üzent értem meg a lányunkért ... tudják, amikor egy-
enesbe került. Amikor lett neki munkája. Anibalt az anyámnál hagytam Catanóban. Jártak már Catanóban?
- Nem - mondta Carella.
- San Juan mellett van, túl a vízen. San Juanból látni is a falut. La Perlát is látni. Mert elõször ott laktunk,
La Perlában, aztán költöztünk Catan ba.
- La Perla? Mi az?
- Fanguito. Hogy is mondják ... gyomornegyed.
- Nyomornegyed?
- Sí, sí, nyomornegyed. - Mrs. Hernandez kis szünet után folytatta: - Anibal még ott is, amikor még a
sárban játszott, és néha enni se volt mit, mindig vidám és boldog volt. Megismerszik a boldog ember,
senor. Látja azt az ember. Catanban már jobban éltünk, de nem olyan jól, mint itt. Üzent a férjem, értem
meg Mariáért. A lányomért. Huszonegy éves. Négy évvel ezelõtt jöttünk át. Aztán üzentünk Anibalért is.
- Mikor?
- Fél éve. - Mrs. Hernandez behunyta a szemét. - Idlewildben találkoztunk. Hozta magával a gitárját is.
Nagyon szépen tudott gitározni.
- Tudta, hogy kábítószeres a fia? - szögezte neki a kérdést Carella.
Az asszony sokáig nem felelt. - Igen - mondta aztán, és ökölbe szorult a keze az ölében.
- Mióta élt narkotikumokkal? - kérdezte Kling, miután vetett Carellára egy habozó pillantást.
- Régóta.
- Mióta?
- Azt hiszem, négy hónapja.
- És csak fél éve élt itt? - kérdezte Carella. - Puerto Ricóban kezdte volna?
- Nem, nem, nem - rázta meg a fejét Mrs. Hernandez. - Senor, azon a szigeten nagyon kevés van abból az
izébõl. Aki narkós, annak pénz kell, igaz? Puerto Ricóban nagy a szegénység. Nem, a fiam itt, ebben a
városban szokott rá.
- Azt is tudja, hogyan szokott rá?
- Sí - mondta Mrs. Hernandez sóhajtva, mint aki leteszi a fegyvert egy túlságasan is bonyolult probléma
elõtt. Verõfényes szigeten született és nõtt fel, az apja cukornádat aratott, a holtidényben meg halászott, és
noha voltak idõk, amikor a kislány éhes volt és mezítláb járt, mindig sütött a nap, s mindig buja volt a tró-
pusi növényzet. Akkor aztán férjhez ment, a férje elvitte a szülõfalujából, a sziget belsejében levõ
6
Camerióból. Így került a fiatalasszony San Juanba, élete elsõ, városnak nevezhetõ településére, s ott il-
leszkedett bele a gyorsabb élettempóba. A nap ott is sütött, de õ már nem az a mezítlábas bakfislány volt,
akit elküldenek a falusi szatócsboltba, ahol elévõdik Miguellel, a boltossal. Tizennyolc éves volt Mrs. Her-
nandez, amikor megszülte elsõ gyermekét, Mariát. A férje, sajnos, akkortájt vesztette el az állását, és La
Perlába, a Morro Castle lábánál kuporgó legendás nyomornegyedbe kellett költözniük. La Perla - a
Gyöngy. Tréfásan így nevezték nyomor sújtotta lakói, akiktõl el lehetett venni ingóságaikat, és el a
ruháikat, hogy põrén húzzák meg magukat a büszke spanyol erõd tövében guggoló, sárba ragadt kalyi-
bákban - el lehetett venni tõlük mindent, csak a humorérzéküket nem.
La Perla, egy Maria nevû lánygyermek és két abortusz négy év alatt, aztán megint egy leányka, Juanita,
azután a Catanába költözés, ahol Mrs Hernandez férje egv kis ruhagyárban kapott munkát.
Amikor Mrs. Hernandez Aniballal volt viselõs egy vasárnap felkerekedett a család, és elmentek az El
Yunque-ba meg a Bosque Nacional del Caribe-ba, vagyis az Esõerdõbe. Juanita, aki alig múlt kétéves,
kimászott egy ötven láb mély szakadék szélére, miközben az apa Mrs. Hernandezt meg az idõsebbik lányát
fényképezte. A kislány nem sikított, meg se mukkant: meghalt, mihelyt földet ért, és a család egy holttesttel
tért haza a Nemzeti Parkból.
Mrs. Hernandez attól félt, hogy ismét elvetél. Nem vetélt el: megszületett Anibal, s a temetést máris
keresztelõ követte. Aztán bezárták a catanói ruhagyárat, és Mr. Hernandez, aki munka nélkül maradt,
visszavitte a családját La Perlába. Ott töltötte gyermekéveit Anibal. Az anyja huszonhárom éves volt. A
nap még mindig sütött, de nem a nap, hanem valami más mélyítette el a szarkalábakat az asszony szeme
sarkában. Mrs. Hernandez bizony birkózni volt kénytelen az élettel. Az Élet meg a Sors kegyelmébõl újból
került munkája Mr. Hernandeznek: visszaköltöztek Catanóba kevéske motyójukkal, bízva benne, hogy ez a
költözés az utolsó.
A munka tartósnak ígérkezett, tartott is sok éven át. Jó idõk jártak rájuk, Mrs. Hernandez sokat nevetett a
férje meg azt mondogatta hogy még mindig õ a legszebb asszony széles e világon, és õ forró szenvedéllyel
viszonozta férje öleléseit. Anibal és Maria pedig nõtt, növekedett.
Amikor a férfi elvesztette örökösnek hitt állását, Mrs. Hernandez azt javasolta, hagyják oda a szigetet, és
telepedjenek meg a szárazföldön, a városban. Volt éppen egy repülõjegyre való pénzük. Az asszony csirkét
pakolt férjének az útra, és Mr. Hernandez magára öltött egy ócska katonazubbonyt, mert úgy hallotta, a
városban hideg van, nem süt örökké a nap, mint Puerto Ricóban.

Idõvel kapott is munkát a dokkokon. Üzent hát a feleségéért meg egy gyerekért, és az asszony Mariát vitte
magával, mert a lánygyereket nem szabad e1választani az anyjától. Anibalt a nagyanya gondjaira bízta. A
család három és fél év múlva egyesült újra.
És újabb fél év múlva Anibal minden jel szerint öngyilkos lett egy városi bérház alagsorában.
Mrs. Hernandez arcán, ahogy így végiggondolta az elmúlt éveket, csendben peregtek el a könnyek; ismét
felsóhajtott, és a sóhaja kopár volt és visszhangzott, mint egy üres sírkamrában - a detektívek meg csak
ültek, és nézték, és Kling mire sem vágyott jobban, mint hogy kijusson már ebbõl a halált visszhangzó
lakásból.
- Maria - zokogta az asszony. - Maria szoktatta rá.
- A lánya? - kérdezte hitetlenkedve Kling.
- A lányom, igen, a tulajdon lányom. A kábítószer rabja lett mind a két gyerekem. Pedig hát ... - Elhallga-
tott, bõséggel ömlõ könnyeitõl nem tudott beszélni. A detektívek vártak.
- Nem értem, miért - szólalt meg nagy sokára. - A férjem rendes ember. Egész életében dolgozott. Most is,
ebben a percben is dolgozik. És én, én talán nem voltam rendes? Mi rosszra tanítottam én a gyerekeimet?
Vallásosnak neveltem õket, istenfélõnek. Arra tanítottam õket, hogy tiszteljék a szüleiket. - Büszkén foly-
tatta: - Az egész barrió-ban az én gyerekeim tudtak a legjobban angolul. Amerikaiak legyenek, azt akartam.
Amerikaiak. - Megcsóválta a fejét. - Sokat adott nekünk a város. Munkát a férjemnek, és rendes otthont. De
amit egy kezével ad a város, a másikkal visszaveszi. És higgyék el, senores, sem a szép fehér
fürdõkádunkért, sem a televiziónkért nem adnám az erdõszélen játszó gyerekeim vidám boldogságát. A
boldogságunkat. Igen.
Az ajkába harapott. Keményen. Carella azt várta, hogy kicsordul a vére, és meglepõdött, hogy nem csor-
dult ki.
Mrs. Hernandez kiegyenesedett a széken.
- A város befogadott minket - mondta lassan. - Mint egyenlõket? Nem, nem egészen úgy, mint
egyenlõket, de ezt is meg tudom érteni. Újak vagyunk. Idegenek vagyunk. És az új emberekkel mindig így
van, igaz? Akármilyen rendesek is: rosszak, csak mert újak. De ezt meg lehet bocsátani. Meg lehet, mert itt
vannak a barátok, a rokonok, és szombat esténként mintha csak a szigeten lennénk - szól a gitár, énekelünk.

7
... Vasárnap meg, amikor templomba megy az ember, ráköszön az utcán a szomszédokra, és jól érzi magát,
senores, nagyon is jól, és meg tud bocsátani szinte mindent. Hálás az ember, igen, hálás szinte mindenért.
De hogy legyek hálás azért, amit a gyerekeimmel tett a város? Hogy legyek hálás a kábítószerért? Em-
lékszem, emlékszem, haj, de mennyire emlékszem a zsenge mellû, karcsú bokájú, boldog szemû lányomra
... mert olyan volt, amíg azok a bastardó-k, azok a chuló-k ... el nem ragadták tõlem. És most meg a fiam.
Itt hagyott. Meghalt, meghalt, meghalt.
- Mrs. Hernandez - mondta Carella, s a legszívesebben megfogta volna az asszony kezét -, mi ...
- Mondja csak, nem számít, hogy Puerto Ricó-iak vagyunk? - kérdezte váratlanul Mrs. Hernan-dez. -
Megkeresik azért a fiam gyilkosát?
- Ha csakugyan megölték, megkeressük a gyilkost - ígérte Carella.
- Muchas gracias - hálálkodott Mrs. Hernandez -, köszönöm szépen. Hiszen ... hiszen tudom én, mit
gondolnak. A gyerekeim droggal élnek, a lányom prostituált. Pedig, higgyék el nekem, mi ...
- Prostituált? ...
- Si, si, hogy hódolhasson a szenvedélyének. - Hirtelen összetöpörödött az asszony arca. Az imént még
szép arc volt, de most megcsúnyult, összetöpörödött. Mélyen leszívta a levegõt, és visszatartotta,
küszködve a feltörni akaró zokogással. Hiába, az volt az erõsebb - a lélegzettel együtt mintha a szívébõl
szakadt volna fel. A zokogás megrendítette Carellát; érezte, megborzong, s az arca megmerevedik tehe-
tetlenségében. Mrs. Hernandez mintha egy meredek szirt peremén kapasz-kodott volna. Kapaszkodott mind
a tíz körmével, aztán felsóhajtott, és újra a detektívekre nézett.
- Perdone. me - suttogta -, bocsássanak meg.
- Beszélhetnénk a lányával? - kérdezte Carel1a.
- Por favor. Hát persze. Õ segíthet maguknak. Megtalálják az El Centróban. Tudják, hol van?
- Tudjuk - mondta Carella.
- Nahát, ott megtalálják. Talán ... segíthet maguknak. Ha ugyan hajlandó lesz beszélni.
- Megpróbáljuk - állt fel Carella, s vele együtt felállt Kling is.
- Köszönjük szépen, Mrs. Hernandez - mondta Kling.
- De nada - felelt az asszony. Az ablak felé fordult. - Nézzék, már reggeledik. Mindjárt kel a nap.
Elhagyták a lakást. Még az utcán sem törték meg a csendet.
Carella úgy érezte, Anibal Hernandez anyjára már soha többé nem fog sütni a nap.

A 87. körzetet észak felõl a Harb folyó meg a folyó kanyarulatait követõ országút határolja. Délnek haladva
innen elõször a Silvermine Roadra jutunk, amelynek divatos-drága bérházai a folyóra és a Silvermine
Parkra néznek. Még tovább haladva dél felé keresztezzük a Stemet, aztán az Ansley és a Culver Avenue-t, s
végül a Mason Avenue-t, amelyet a Puerto Ricó-iak csak “La Via de Putas”-nak hívnak.
Az El Centro, Maria Hernandez foglalkozása ellenére, nem a Kurvasoron van, hanem egy mel-
lékutcában, annak a harmincöt mellékutcának egyikében, amely kelettõl nyugatig a 87. körzet területén
van. És noha a 87. körzetben lakók nagy része olasz, zsidó és elég nagy számban ír, az E1 Centro utcáját
kizárólag Puerto Ricó-iak lakják.
Vannak helyek a városban, ahol a kokaintól a pipihúsig minden kapható, ától cettig bármi. Ilyen hely az
El Centro is.
Tulajdonosa a folyó túlsó partján, a szomszéd államban lakik, és nagyon ritkán mutatkozik az El Cen-
tróba.n. Teljességgel rábízta az üzletét Terry Donohue avatott kezére. Terry Donohue nagy darab, hatal-
mas öklû ír férfiú, és írnek is eléggé ritka példány: szereti a Puerto Ricó-iakat, és ez nem annyit jelent, hogy
csak a Puerto Ricó-i nõket. És ez így igaz. Pedig laknak a 87. körzetben szép számmal olyan “amerikaiak”,
akik utálják a beszivárgott “külföldieket”, bár titokban õk is megcsodá1ják a nõnemû külföldiek igézetesen
ringó hátsó fertályát. De Terry szereti mindkét nemet, nõket és férfiakat egyaránt. Kedvét leli az El Centro
vezetésében is. Dolgozott õ nem egy lebujban szerte a világon, de miként szívesen mondogatja, az El Cen-
tro messze a legpocsékabb. És Terry mégis szereti.
Terry Donohue, mondhatni, szinte mindent szeret. Bármennyire meglepõ - tekintve, hogy micsoda egy
lebujt igazgat -, még a hekusokat is szereti. Steve Carellát legalábbis. Most is szívélyesen üdvözölte a
betoppanó detekívet.
- Hé, maga kókadt fülû digó! - ordított rá nyájasan. - Hallom, megnõsült!
- De meg én - mondta Carella ostoba vigyorral.
- Nem lehetett észnél az a szegény lány, aki magához ment - rázta meg busa fejét Terry. - Küldök is neki
egy szakajtó részvétnyilvánítást.
- Nagyon is észnél volt szegény lány - válaszolta Carella. - Jobb partit nem is csinálhatott volna ebben a
városban.
- Hahó! Na nézd csak! No és mi a neve a lánynak, pajtás?
8
 - Teddy.
- Terry? - meresztgette a szemét Terry. - Azt mondta, Terry?
- Teddy. Vagyis Theodora.
- Aha. Theodora micsoda, ha szabad kérdeznem?
- Franklin ... volt, amíg hozzám nem jött.
Terry oldalt billentette a fejét: - Csak nem ír a leányzó?
- Majd éppen egy ír lányt veszek el - vigyorgott rá Carella.
- Miért, egy olyan vadszamár, mint maga, rosszabbul is járhatna - vélekedett Terry.
- A feleségem skót - világosította fel Carella.
- Ez már döfi! - harsonázta Terry.
- Jómagam négyötöd ír vagyok, egyötöd scotchcsal nyakon löttyintve.
- Au! Ez fájt.
Terry a fejét vakarta. - A zsaruk, akiknek ezt elsütöm, röhögni szoktak rajta. Igaz is, mit iszik, Steve?
- Semmit. Szolgálatban vagyok.
- No és, mi baja lesz annak a szolgálatnak egy korty szesztõl?
- Nem látta errefelé Maria Hernandezt?
- Ugyan, Steve, ha énrám egy aranyos kis skót leányzó várna otthon, én bizony nem ...
- Hivatalos ügy - vágott a szavába Carella.
- Lám - mondta erre Terry -, egy állatos ember az állatlanok városában.
- Állhatatlanok - helyesbített Carella.
- Jó, legyen az - hagyta rá Terry -, de Maria máma még nem járt itt. Az öccse miatt? ...
- Igen.
- Az is narkós, mi?
- Az is.
- Tudja, ha valakik az idegeimre mennek, hát azok a narkósok - mondta Terry. - Mondja meg, Steve, de
õszintén, látott-e va1aha is narkóneppert idebent?
- Idebent nem, de kinn az utcán éppen eleget.
- Persze. Mert a vevõnek mindig igaza van, és meg is kapja, amire a foga fáj. De itt, az én üzletemben
nem tûröm meg azokat a szarháziakat, és nem is fogom, erre mérget vehet.
- Mikorra várható a lány?
- Két óra elõtt nemigen eszi ide a fene. Már ha ideeszi egyáltalán. Tudja, egyáltalán. Tudja, milyenek ezek
a narkósok, Steve. Variálnak, örökké variálnak. Esküszöm, a General Motors vezérigazgatója nem számol-
gat, nem variál annyit, mint egy narkós.
Carella az órájára nézett. Tizenkét óra huszonhét perc volt.
- Hát akkor majd visszajövök - mondta. - Megebédelek valahol.
- Hát ez sértés, hallja-e?
- Micsoda?
- Nem látta odakinn a cégtáblát? Ital- és grill-bár. Nem vette észre a melegpultomat? Jobb kaját nem kap
sehol a városban.
- Tényleg?

- Arroz con pollo van például máma. Cégünk különlegessége. A minap vettem fel egy csinibabát, az süti. -
Terry elvigyorodott: - Nappal fõz, éjjel fûz. Hanem, pajtás, az arroz con pollo, az csakugyan mennyei.
- No és a csinibaba?
Terry vigyora kiszélesedett. - Azt nem tudom, még csak a fõztjét kóstoltam.
- Egye fene - állt rá Carella -, ettem én már pocsékabb helyeken is.

Délután három is volt már, amikor Maria Hernandez belibbent az El Centróba. Egy kalandéhes belvárosi
ficsúr bízvást kedves-ártatan érettségizõsnek is nézhette volna a lányt. Mert hiába követeli meg a közizlés a
sarkangyaloktól, hogy köldökig kivágott, testhez tapadó selyemruhában grasszáljanak, errefelé más a módi.
A 87. körzet prostituáltjai általában jobban és izlésesebben öltözködnek, mint a tisztességes asszonyok.
Ápoltak, és többnyire jól neveltek, udvariasak, olyannyira, hogy a környékbeli kislányok õket tekintik a
társadalom elitjének. Velük is úgy van az ember, mint az egyszerû barna borítékban postázott por-
nófüzetekkel: aki nem ismeri õket, meg nem mondja, mit rejt a boríték.
Carella sem ismert rá Maria Hernandezre. Felnézett a poharából, amikor a lány belépett, és egy alig
tizennyolc éves, törékeny teremtést látott. A haja fekete volt, a szeme sötétbarna; kigombolt zöld kabátja
alatt fehér szvettert és sima, fekete szoknyát viselt. Nylonharisnya és papucscipõ volt a lábán, mint a
peremvárosi háziasszonyok legtöbbjének.
9
 - Õ az - mondta Terry. Carella bólintott.
Maria a helyiség távolabbi végében ült le. Üdvözlésül odabiccentett Terrynek, és egy gyors pillantással
felmérte Carellát, hogy remélhet-e ügyfelet benne, majd elfordult, és a kirakatüvegen át az utcát kezdte
bámulni. Carella odament hozzá.
- Miss Hernandez?
A lány megperdült a forgószékkel. - Tessék - mondta tartózkodóan. - Maria vagyok.
- Én meg detektív - közölte Carella, hogy tisztázza a helyzetet, és ne fáradjon a lány.
- Fogalmam sincs róla, miért lett öngyilkos az öcsém - mondta Maria, immár minden tartózkodás nélkül. -
Egyéb kérdés?
- Volna néhány. Beülhetnénk egy bokszba?
- Jobban szeretek itt ülni.
- Én nem. Válasszon: egy boksz, vagy a kapitányság?
- Maga aztán rámenõs, mi?
- Igyekszem.
Maria lekászálódott a bárszékrõl; együtt ültek be a melegpulttal szemközti bokszba. Maria levette a ka-
bátját, és a detektívvel szemközt fog1alt helyet.
- Csupa fül vagyok - mondta.
- Mióta kábítószeres?
- Ennek meg mi köze az öcsémhez?
- Mióta?
- Kábé három éve.
- És az öccsét miért szoktatta rá?
- Megkért rá.
- Nem hiszem.
- Miért hazudnék? Egy este, amikor belõttem magam, rám nyitott a fürdõszobában. Még csak nem is
kopogott a taknyos. Mit csinálok, kérdezte. Hát adtam neki egy szippantásra valót.
- Aztán?
- Tetszett neki. Még akart. Hisz tudja, hogy van.
- Nem tudom. Mesé1je el.
- Két-három héttel késõbb kapta az elsõ lövetet. Bele a vénájába. Több mesélnivalóm nincs.
- Hát kurválkodni mikor kezdett?
- Ide figyeljen! ...
- Megtudhatom máshonnan is.
- Nem sokkal azután, hogy narkós lettem. Elõ kellett valahogy teremtenem a pénzt, nem?
- Nyilván. Kitõl szerzi be a drogot?
- Ugyan, zsarukám, okosabb fiú maga annál.
- Hát az öccse kitõl szerezte be?
Maria nem válaszolt.
- Az öccse meghalt, hallja-e? - reccsent rá Carella.
- Tudom. Mit akar tõlem? Anibal buta kis takanypóc volt világéletében. Ha öngyilkos akart lenni ...
- Lehet, hogy nem öngyilkos lett - vágott a szavába Carella.
Maria láthatólag meglepetten pislogott.
- Csak nem?
- Csak igen. Kitõ1 szerezte a drogot az öccse?
- Mit számít az már.
- Sokat számíthat.
- Hát akkor se tudom. - Maria egy kis szünetet tartott. - Ide figyeljen - mondta aztán -, hagyjon nekem
békét. Ismerem én a zsarukat.
- Csakugyan?
- Csakugyan. Potyázni akar nálam, nem? Be akar ijeszteni, hogy aztán ...
- Én csak információt akarok az öccsérõl, semmi egyebet.
- És ezt el is higgyem?
- Elhiheti.
Maria a homlokát ránco1va nézte a detektívet. - Ismerek zsarukat, akik ... - kezdte.
- Én meg ismerek vérbajos kurvákat - vágott közbe nyersen Carella.
- Ez mégiscsak sok, hallja-e? Mi jogon ...
- Akkor tán hagyjuk abba a színházasdit - javasolta Carella. - Információt akarok, és kész.
- Ok.
10
 - Ok - mondta Carella is.
- Csakhogy én nem tudok semmit.
- De hiszen azt mondta, hogy maga szokttatta rá az öccsét.
- Azt mondtam.
- Akkor nyilván neppert is maga szerzett neki, amikor már rászokott a dologra.
- Azt nem. Anibal mindig a maga útját járta.
- Maria ...
- Mit akar tõlem? - jött méregbe a lány. - Semmit nem tudok az öcsémrõl. Még hogy meghalt, azt is
egy idegentõl tudtam meg. Egy éve nem voltam otthon, hát akkor honnan tudjam, ki látta el droggal és ki
nem? Honnan tudjam, hogy nem õ látta-e el saját magát meg másokat is.
- Nepperkedett?
- Nem tudok semmit. Nem ismertem annyira az öcsémet, értse már meg! Ha szembejött volna az utcán,
akkor se ismertem volna meg. Ennyire nem ismertem az öcsémet.
- Hazudik -mondta Carella.
- Ugyan‚ miért hazudnék? Kinek falaznék, nem mondaná meg? Anibal felakasztotta magát, úgy-hogy ...
- Mondtam már, hogy talán nem is õ akasztotta fel magát.
- Maga itt valami parádés bûnügyet akar csinálni egy nyavalyás kis narkós halálából. Miért nem állítja 1e
magát? ... Különben is jobb neki, hogy meghalt, higgye el - tette hozzá elfelhõsödõ tekintettel.
- Igazán? - kérdezte Carella. Csend borult az asztalra.
- Maga titkol valamit, Maria. Mi az?
- Semmi.
Találkozott a tekintetük. Carella látta, mi van a lány szemében, és tudta, hogy Mariaból semmi többet ki
nem szed. Mintha tejüvegbe bámult volna. A lány szemin látszott, hogy lelakatolta a száját.
- Így is jó - mondta Carella.

A halottkém nem szívesen állt szóba új emberekkel. Így nevelték. Utálta az új arcokat, idegenekre nem
akart titkot bízni. És mivel nagy volt a titka, és Bert Kling arca ismeretlen volt, kelletlenül tanulmányozta
ezt az arcot, és elsorolta magában a tényeket, azon tûnõdve, hogy mennyit áruljon el belõlük.
- Minek küldték ide? - kérdezte. - Nem tudták megvárni a hivatalos jelentésünket? Annyira sürgõs?
- Carella kért meg, hogy keresscm fel önt, dr. Soames - mondta Kling. - Nem tudom, miért, de azt hiszem,
siettetni akarja az ügyet, és úgy gondolta, nem muszáj megvárnia a jelentést.
- Nem értem, miért nem tudja megvárni - füstölgött Soames. - Mindenki más meg tudja várni? Évek óta
dolgozam már itt, és mindig, mindenki megvárta. Miért ne várhatná meg Carella is?
- Lekötelezne, ha mégis ...
- Azt hiszik maguk, csak úgy be lehet ide rontani, és rögtön az eredményt követelni? Nincs más dolgunk,
azt hiszik? Van magának arról fogalma, hogy hány holttest vár nálunk boncolásra?
- Hány? - kérdezte jámboran Kling.
- Ne kérjen tõlem számokat - javasolta Soames. - Csak azt akartam megértetni, hogy nagy tehertétel
nekünk ez a munka. Ha nem 1ennék úriember és orvos, azt mondanám, rohadt nagy púp a hátunkon.
- Igazán sajnálom, hogy zavarom, de ...
- Ha valóban sajnálná, nem zavarna. Azt hiszi, nem örülnék, ha nem kellene legépelni a jelentéseimet?
Két ujjal gépelek, ember, és a beosztottjaim se tudnak jobban. Van magának fogalma, mekkora
munkaerõhiány van itt? Azt hiszi, minden egyes ügynek akkora figyelmet szentelhetek, amekkorát maguk
elvárnak tõlem? Úgy megy nálunk a munka, akár a futószalagon. Ha belepiszkálnak az ügyvitelbe, leáll az
egész masinéria. Szóval miért nem tudják megvárni a jelentést?
- Mert ...
- Jó, jó, jó - vágott a szavába ingerülten Soames. - Ekkora felhajtást egy kábszeres körül! - Megcsóválta a
fejét. - Carella azt hiszi, hogy ez öngyilkosság volt?
- Carella ... Carella, azt hiszem, önöktõl várja a választ. Éppen ezért is ...
- Azt akarja mondani, hogy Carellának kétségei vannak?
- Hát ... h ... a külsõ jelek alapján ... nem biztos benne, hogy a fiú ... hogy a fiú halálát fulladás okozta.
- No és magának mi a véleménye, Mr. Kling?
- Nekem?
- Igen, magának - mosolyodott el kényszeredetten az orvos.
- Nem ... nem is tudom, mit gondoljak. Most láttam ... elõször akasztott embert.
- Mit tud a fulladás okozta halálról?
- Semmit, uram.

11
 - És én most tartsak magának elõadást az orvostudományból? Talán tartsak szemináriumot minden hí-
vatlan és tudatlan detektívnek?
- Dehogy, uram, nem errõl ...
- Itt most nem hivatásos akasztásról van szó - mondta Soames. - Nem a hóhér kötelérõl, amelynek vastag
csomója meg a hirtelen leesõ test súlya eltöri a nyakcsigolyát. Fulladásos halálról, az asphyxia következté-
ben beálló halálról beszélünk. Mit tud az asphyxiáról, Mr. Kling?
- Semmit, uram. A fojtogatás, az nekem ...
- Ki beszél itt fojtagatásról? - jött lendületbe Soames, az idegenek és a tudatlanság iránti ellenszenvtõl
felgerjedve. - A fojtogatás a rendõrségi gyakorlatban idegenkezûséget feltételez. Lehetetlen, hogy valaki a
saját kezével fojtsa meg önmagát. Nem, mi itt most a nyaki ütõ- és vivõerek kötéllel, kábellal, törülközõvel,
zsebkendõvel, harisnyatartóval, nadrágszíjjal, harisnyával satöbbivel való elszorítása következtében beálló
asphyxiáról beszélünk. Anibal Hernandez esetében, mint hallom, kötél volt az állítólagos eszköz.
- Igen - bólintott Kling -, kötél.
- Nos, ha valóban fulladásos halálla1 állunk szemben, a nyaki ütõerek kötéllel való elszorításáról ... -
Soames elgondolkozott. - A nyaki ütõerek, Mr. Kling, vért visznek az agyba. Ha elszorítjuk õket, kimarad
az agv vérellátása, az agy tehát anémiás állapotba kerül, és bekövetkezik az eszméletvesztés.
- Értem.
- Na ne mondja. Fokozza az agyban fellépõ nyomást, hogy a kábel a nyaki vivõereket is elszorítja, és a vér
nem térhet vissza rajtuk. Így aztán végül is bekövetkezik a tulajdonképpeni fulladás, vagyis asphyxia, és
halálát okozza az eszméletlen egyénnek.
- Igen - nyelt egy nagyot Kling.
- Az asphyxiát, Mr. Kling, az agyban fellépõ oxigénhiány és a vérben való széndioxid-túltengés eseteként
foghatjuk fel.
- Hát ez ... igazán nagyon érdekes - mondta bátartalanul Kling.
- De mennyire hogy az. A szüleimnek jó húszezer dollárjába kerültek az ismereteim. A maga or-
vostudományi kiképzése jóval kevesebbet kóstál. Csak az idejét kell rááldoznia, no meg az én idõmet.
- Nagyon sajnálnám, ha ...
- Asphyxia esetében nem ritka jelenség a cianózis. Mindazonáltal ...
- A cianózis?
- Az arc elkékülése. Mindazonáltal, miként mondani akartam, csak a további vizsgálatok dönthetik el,
hogy adott esetben valóban asphyxia okozta-e a halált. Megvizsgálandó például a nyálkahártya, a torok ...
Elégedjen meg annyival, hogy sokféle vizsgálat létezik. No és persze a cianózis többféle mérgezésnek is
kísérõ tünete lehet.
- Ó?
- Igen. Nem zárva ki a mérgezés lehetõségét, megvizsgáljuk a vizeletet, a gyomor és a bél tartalmát, a
vérképet, az agyat, a májat, a veséket, a csontokat, a tüdõt, a szõrzetet és a körmöket, valamint az
izomszöveteket. - Soames szünetet tartott, majd ridegen hozzátette: - Tudniillik néha azért dolgozunk is.
- Persze, én ebben nem is ...
- Ugyanis, a közhiedelemmel ellentétben, nem kizárólag nekrofiliával foglalkozunk.
- Azt én nem is gondoltam - jelentette ki Kling, akinek fogalma se volt róla, mit jelent ez a szó.
- Úgy? - szaladt fel Soames szemöldöke. - Nos, akkor mindent összevetve mire is lyukadunk ki? Maga
szerint asphyxiára?
- És ön szerint? - kérdezte Kling.
- Meg kell várniuk a jelentésemet. Igenis meg kell várniuk. Nem óhajtok rendszert csinálni az efféle
különleges kérdezõsködésekbõl.
- Tehát asphyxia?
- Nem. Nem asphyxia.
- Hát mi?
- Alkaloidás mérgezés.
- A1ka ... micsoda?
- Heroin-túladagolás, hogy egészen pontos legyek. Vaskos túladagolás, jócskán túl a halálos 0,2 gram-
mon. - Soames szünetet tartott. - A helyzet az, hogy a mi Hernandez barátunk annyi heroint adott be
magának, amennyi, ha mgbocsát a kifejezésért, Mr. Kling, egy bivalynak is sok lett volna.

Millió volt a tennivaló.

A tennivaló mindig többnek látszik, mint amennyit az ember el tud végezni; és Peter Byrnes néha azt kí-
vánta, hogy bárcsak két feje és négy keze lenne. Sejtette ugyan, hogy a többi szakmában is hasonló lehet a

12
helyzet, illogikus logikája mégis azt súgta neki, hogy nincs a világon még egy olyan kíméletlen hajszával
járó szakma, mint a rendõröké.
Peter Byrnes rendõr volt, méghozzá hadnagy, és annak a nyomozóosztagnak a vezetõje, amelyik a 87.
körzetet vallja otthonának. Szó se róla, eléggé sanyarú egy otthon - olyasformán nevezhetõ csak otthonnak,
ahogy egy rozsdás Fülöp-szigeti tehergõzös otthonává válik egy Detroitból elszármazott matróznak.
Mert a körzeti kapitányság épülete, az igazat megvallva, nem valami otthonos. Nem henceghet
kretonfüggönyökkel, elektromos kenyérpirítóval, korszerû szemétledobóval, kényelrnes fotelokkal, még
csak egy Kalóz nevû kutyával sem, “aki” lelkesen slappogna be a nappaliba, szájában a gazdája pipájával
és papucsával. Dísztelen kõhomlokzata a Grover Parkra néz, ez a park határolja dé1 felõl a körzetet.
Odabenn, közvetlenül a bejárat boltíve után négyzet alakú, deszkapadlós helyiség fogadja a látogatót, a
helyiség közepén íróasztal, akár egy bírói pulpitus. Az asztalon szigorú felszólítás: TESSÉK AZ ASZT-
ALNÁL MEGÁLLNI. A jámbor látogató aztán, ha engedelmeskedik, az ügyeletes hadnaggyal vagy az
ügyeletes õrmesterrel találja szemben magát; udvarias és lelkes ember mind a kettõ, s majd a kezét-lábát
töri, hogy kedvében járjon a nagyközönségnek
Az épület földszintjén õrizetes cellák vannak, az emeleten meg dróthálós ablakok mögött - a környék-
beli srácok ugyanis különös elõszeretettel hajigálnak követ bármire, ami csak egy kicsit is a Törvényre
emlékeztet - a következõ helyiségek sorakoznak: az öltözõ, az iktató, a nyomozócsoport szobája meg a
többi kényelmes kis lyuk, például a férfivécé meg Byrnes hadnagy irodája.
Becsületére legyen mondva a hadnagy irodájának, ennek a falait nem szegélyezik köpõcsészék.
Az is az igazsághoz tartozik, hogy a hadnagy szereti az irodáját. Régóta az övé már, és megszerette, sõt
tiszteli, olyasformán, ahogy az ember a kertészkedéshez használt elnyûtt kesztyûjét szokta tisztelni. Me-
gesik persze - egy olyan körzetben, mint a 87-es, eléggé gyakran -, hogy a kertben elszaporodik a dudva, és
Byrnes hadnagy ilyenkor szokott pótfejért és pótkezekért fohászkodni.
A hálaadás ünnepe egyáltalán nem jelentett könnyebbséget, és a közelgõ karácsony csak még jobban
súlyosbította a helyzetet. Valahányszor ünnep közeledett, a Byrnes körzetében lakókon mintha kitört volna
a bûnözési mánia. A Grover Parkban például egész évben késelnek, nem is izgatja magát különösebben
miatta senki. Igen ám, de az ünnepek közeledtével a körzet lakóit eltölti a karácsony szelleme, és az ünnep
tiszteletére vörös patakocskákkal ékesítik a park gyér pázsitját. Csak az elmúlt héten tizenhat embert ké-
seltek meg a parkban.
Lopott holmit adni-venni a Culver Avenue-n szintén kedvelt idõtöltése a körzet lakóinak. Ha az ember
megfelelõ idõpontban, megfelelõ mennyiségû készpénzzel sétál végig a Culver Avenue-n, használt afrikai
varázsló-álarctól kezdve a vadonatúj habverõig szinte mindent beszerezhet, annak ellenére, hogy a törvény
szerint lopott holmi megvásárlása százdolláros értékhatárig vétségnek, azon felûl bûntettnek számít. A tör-
vény egy cseppet sem zavarja az áruházi tolvajokat, akik nappal lopnak, éjjel. meg eladnak. Nem zavarja a
narkósokat sem, akik azért lopnak, hogy legyen mibõl megvásárolniuk a napi adagot. És a lopott holmik
megvásárlóit sem zavarja, akik a Culver Avenue-t a város legnagyobb alkalmi áruházának tekintik.
Nem zavar senkit, csak a hekusokat.
Õket is fõleg az ünnepek táján. Az áruházakban ember ember hátán, és a bolti szarkák szabadon élve-
zhetik a szardíniásdobozszerû zsúfoltság adta védettséget. Ilyentájban megnövekszik a lopott holmik iránti
kereslet is: az embereket a karácsonyi ajándékok gondja nyomja, és egy ambiciózus tolvajt semmi sem
sarkallhat jobban, mint a rekordforgalom reménye. Az idén, úgy látszik, mindenki korán akart végezni a
karácsonyi bevásárlással, így aztán nem csoda, ha Byrnesnek és hekusainak keze tele volt munkával.
A kurvasori prostituáltak is tele voltak munkával. Hogy a férfiak miért éppen karácsony táján tódulnak a
körzetbe egy kis egzotikumért, arra Byrnes nem jött rá soha, de tény, hogy tódultak és éppen akkor, és a
Kurvasor volt a legfelkapottabb vadászmezõ, s az éjszakai vígalmak igen gyakran fosztogatással és
markecolással tetõztek a mellékutcákban.
Az ivászat is veszedelmesen fellendült. A fenébe is, az embernek csak meg kell nedvesítenie a gigáját az
ünnepekre, nem? Meg is nedvesíti, ezt még a törvény se tiltja. Csakhogy az ivászattal gyakran fellángolnak
az indulatok, és a fellángoló indulatok néha igencsak durva és primitív ötleteket szülnek.
A f enébe is, az embernek csak el kell vágnia valakinek a gigáját az ünnepekre, nem?
E1 is vágja.
De amikor a giganedvesítésbõl giganyiszálás lesz, gyakran megszólal ám a rendõrsíp is.
És ezek a füttyögetések fájdítják meg Byrnes fejét. Nem mintha nem lenne zenekedvelõ ember; deho-
gynem, csak a rendõrsípot tartja különösen visszataszító hangszernek.
Így aztán Byrnes, noha mélységesen vallásos, ugyanakkor mélységesen. hálás is, hogy évenként csak
egyszer van karácsony. Karácsony táján a csövesek áradata zúdul a nyomozók szobájába, pedig belõlük
aztán, isten a tudója, év közben is akad épp elég. Byrnes nem kedveli a csöveseket.

13
 Mindig is személye elleni sértésnek tartotta a becstelenséget. Tizenkét esztendõs kora óta maga kereste a
kenyert - tehát az, aki szerint a munka ostoba módja a pénzszerzésnek, tulajdonképpen magát Byrnest
hülyézi le. Byrnes szeretett dolgozni. Még amikor nagyon felgyülemlett a munka, és megfájdította a fejét,
még akkor is. Meg akkor is, ha öngyilkossággal vagy emberöléssel vagy mivel volt kapcsolatos az, amit
holmi narkómániások követnek el a körzetében.
Amikor megszólalt a telefon, Byrnes kicsit ingerülten emelte fel a kagylót: - Tessék, itt Byrnes.
- A felesége az, hadnagy úr - jelentette az õrmester a földszinti eligazítóban levõ házi telefonközpontból.
- Kapcsolja! - morogta Byrnes. Kisvártatva meg is szólalt Harriet hangja a vonalban.
- Peter?
- Én vagyok, Harriet - mondta Byrnes, és eltûnõdött, vajon mi lehet az oka, hogy a nõk mindig Peternek
szólítják, a férfiak meg Pete-nek.
- Nagyon el vagy foglalva?
- Borzasztóan, drágám, de azért egy percet rád szánok. Mi újság?
- A marhahús ...
- A marhahús?
- Nem nyolc fontot rendeltem?
- De, azt hiszem. Miért?
- Annyit, vagy nem annyit, Peter? Emlékszel, együtt számítgattuk, hogy mennyit is vegyünk? És abban
állapodtunk rneg, hogy nyolc fontot, nem?
- Úgy rémlik. Mi a probléma?
- A hentes csak ötöt küldött.
- Reklamálj.
- Hiába. Már felhívtam, és azt mondta, hogy nem ér rá.
- Nem ér rá? - álmélkodott Byrnes. - A hentes?
- Igen.
- Miért, mi dolga van még a húskimérésen kívül? Egyszerûen nem ér ...
- Ha magam mennék oda, biztosan kipótolná. Csak azt mondta, hogy kifutófiút nem tud küldeni.
- Hát akkor menj oda magad, Harriet. Olyan nagy probléma?
- Nem mehetek el hazulról, Peter. A fûszerest várom.
- Akkor küldd el Larryt - javasolta türelmesen Byrnes.
- Még nem jött haza az iskolából.
- Hát én akármibe lefogadam, hogy nála nagyobb tudós nem lesz a ...
- Jaj, Peter, hiszen tudod, hagy pró ...
- ... a Byrnes családban! Örökké az iskolában, örökké ...
- próbán van az iskolai színjátszókörben - fejezte be Harriet a mondatot.
- Már arra is gondoltam, hogy felhívom az igazgatót, és megmondom neki, hogy ...
- Ugyan már! - mondta Harriet.
- Akármilyen furcsa, én szeretem, ha a fiam hazaér vacsorára! - jelentette ki dühösen Byrnes.
- Ide figyelj, Peter - mondta Harriet -, talán mégse most vitassuk meg Larry kamaszkori kedvteléseit, jó?
Csak azt szeretném tudni, mit csináljak a hús dolgában.
- Tudja a fene. Küldjek ki egy riadókocsit a henteshez?
- Ne butáskodj, Peter.
- Hát akkor mi legyen? A hentes, legalábbis tudtommal, nem követett el semmiféle bûntettet.
- Hanyagság bûntettében vétkes - jelentette ki határozottan Harriet.
Byrnes akaratlanul is kuncogni kezdett. - Hogy te milyen okos vagy, asszony!
- Ugye? - mondta boldogan Harriet. - Szóval mi legyen a hússal?
- Nem lesz elég az az öt font? Öt font húsból egy egész hadsereget jól lehet lakatni.
- Aha. Csakhogy meghívtuk Louist is, a bátyádat.
- Ajvé. - Byrnes elõtt megképzett öles termetû fivére.
- Akkor mégiscsak kell az a nyolc font. - Egy darabig némán törte a fejét. - Tudod mit, hívd fel a
fûszerest, és kérd meg, halassza el egy-két órával a szállítást. Akkor elmehetsz te magad a henteshez, és
kedved szerint kiverheted a balhét. Mit szólsz hozzá?
- Remek. Több eszed van, mint gondoltam.
- Bronz érdeméremmel végeztem a középiskolát - emlékeztette Byrnes.
- Igen, tudom. Még ma is hordom.
- Akkor hát rendben van a húsügy?
- Rendben, kösz szépen.
- Nincs mit - mondta Byrnes. - Ami pedig Larryt illeti ...
14
 - Rohanok a henteshez. Mikor jössz haza, késõn?
- Valószínûleg. Csakugyan nyakig vagyok a munkában, drágám.
- Na jó. Nem tartalak fel tovább. Viszlát, kedves.
- Viszlát. - Byrnes letette a kagylót. Néha eltûnõdött a feleségén: rendkívül okos asszony, nem vitás. Mé-
rlegképes könyvelõket megszégyenítõ biztonsággal kezeli a kosztpénzt, játszva ad össze hosszú
számoszlopokat a háztartási könyvben. És lám, hogy elvan a rendõr férjével, aki bizony igen ritkán van
otthon, és lám, milyen szépen neveli a fiát, úgyszólván egyedül. Mert Larry, annak ellenére, hogy munkál
benne a nem Byrnesre valló átkozott szereplési hajlam, méltán szemefénye a szüleinek. Igen, Harriet
talpraesett, józan teremtés, és rendszerint nagyon jó az ágyban is.
Ugyanakkor szinte pánikba tud esni egy ilyen semmi kis marhahúsügy miatt.
Hja, a nõk. Byrnes rég letett arról, hogy valaha is megértse õket.
Nagyot sóhajtott, és visszatért a munkájához. Éppen Carella jelentését olvasta a halott fiúról, amikor
kopogtak az ajtaján.
- Tessék!
Nyílt az ajtó, Hal Willis lépett a szobába.
- Mi van, Hal?
- Hülye egy helyzet - jelentette Willis. Alacsony férfi volt, szinte zsoké-méretû a körzet többi hek-
usához képest. Mosolygós barna volt a szeme, az arca értelmes, érdeklõdõ. Judózni is tudott, nem egy olcsó
kis tolvajt fektetett már kétvállra.
- Micsoda?
- Az eligazítóban az õrmester hozzám kapcsolt egy hívást. De a pofa kizárólag magával hajlandó beszélni.
- Ki az?
- Hát éppen ez a furcsa. Nem akarja megmondani a nevét.
- Akkor küldje a fenébe - mondta Byrnes.
- Csakhogy a Hernandez-ügyben volna valami mondanivalója, hadnagy úr.
- Tényleg?
- Igen.
Byrnes gondolkozott egy pillanatig. - Hát jó - mondta végül. - Kapcsoltassa át hozzám.

Steve Carellának tulajdonképpen nem volt semmiféle elmélete.

Csak azt érezte, hogy valami erõsen bûzlik az ügyben.
Anibal Hernandez holttestére december 18-án, hajnali kettõkor bukkantak rá. Ez hétfõn volt, és most, két
nappal késõbb, szerdán délután az a valami még erõsebben bûzlött, mint valaha.
A halottkém jelentése szerint Hernandez halálát herointúladagolás okozta: igazán nem ritka halálnem
egy narkós esetében. A holttest mellett talált fecskendõt megvizsgálták, hogy vannak-e rajta ujjlenyomatak,
és ezeket a lenyomatokat most összehasonlítják a halott Hernandez ujjairól vett lenyomatokkal.
Carella holtbiztosra vette, hogy az ujjlenyomatok nem fognak egyezni. Azt a kötelet valaki akkor kötötte
Hernandez nyakára, amikor az már halott volt; és Carella azt is hajlandó lett volna lefogadni, hogy ugyanaz
a személy adta be a halálos dózist Hernandeznek, aki a nyakára kötötte a kötelet.
Ami persze még jobban bonyolítja a helyzetet, és éppen az ilyen helyzetet bonyolító problémák miatt
bûzlik olyan erõsen az ügy.
Mert ha feltételezzük - és úgy tûnik, hogy joggal -, hogy valaki Hernandez halálát akarta, és azt is felté-
telezzük, hogy a túl sok heroinnal megtöltött fecskendõ volt a gyilkos fegyver, akkor vajon miért hagyták
ott a fecskendõt a bûntett színhelyén?
És ha ott hagyták, akkor miért kellett megrendezniük az öngyilkosság látszatát?
Ezek a gubancos apróságok nyugtalanították Steve Carella nyomozót. Azt persze tudta, hogy a narkósok
útvesztõsûrûs világában ezer és egy oka lehet egy gyilkosságnak. Azzal is tisztában volt, hogy a tettes, ha
nem tudja, mire képes egy igazságügyi orvosszakértõ, ártatlan együgyüségében megkísérelheti, hogy önak-
asztásként adjon el egy mérgezést. Igen ám, de leginkább azzal volt tisztában, hogy az Egyeslt Államok
minden polgára úgyszólván az anyatejjel szívja magába az Ujjlenyomat Mítoszt. Bûnöztél, fiacskám? Tün-
tesd el az ujjlenyomataidat! És a fecskendõrõl nem törölték le az ujjlenyomatokat. Ott díszelegtek rajta,
teljes életnagyságban, mintha csak azt vár-nák, hogy a szakértõ megtalálja és tanulmányozza õket. Ott
hagyták a fecskendõt is. Nos, ha valaki az akasztásos öngyilkosság látszatát akarja kelteni, ott hagyja a
fecskendõt? Olyan ostoba lenne, hogy azt hinné, a zsaruk fejében meg sem fordul a túladagolás lehetõsége
egy fecskendõ láttán?
Itt valami bûzlik.
Bûzlik itt minden.

15
 Carellának érzékeny orra volt, és vágott az esze. A körzet utcáit járva azon gondolkozott, hogyan is
kezdjen hozzá a dologhoz, mert a jó kezdet gyakran rengeteg idõt takarít meg a nyomozó munkájában. És
miközben elsõsorban a Hernandez-ügy foglalkoztatta, egy percre sem feledkezett meg arról, hogy õt, a
hekust azért fizetik, hogy évi háromszázhatvanöt napon át a napnak mind a huszonnégy órájában érvényt
szerezzen a törvénynek.
Amikor meglátta a Grover Park mellett a járdaszélnél parkoló autót, éppen csak egy futó pillantást vetett
rá. Ha a délutáni egészségügyi sétáját végzõ közönséges polgár lett volna, többet rá se néz. De mivel hekus
volt, a törvényes rend õre, még egy pillantást vetett rá.
Ezzel a második pillantással megállapította, hogy az autó egy 1939-es évjáratú, szürke Plymouth szedán,
a rendszáma 42 L-1731; a hátsó lökhárítója jobboldalt meg van nyomva, és két személy ül a hátsó ülésén,
mind a kettõ hímnemû és fiatal. A hátul ülõ két fiatalból arra lehetett következtetni, hogy a kocsit nem õk
vezetik. Miért és kire várhat ez a két srác itt, a Grover Park mellett?
Anibal Hernandez ügye már ki is röppent Carella fejébõl. Hanyag léptekkel elsétált a kocsi mellett. A
kocsiban ülõk legfeljebb ha húszévesek lehettek. Jó alaposan megnézték a mellettük elhaladó Carellát.
Carella nem nézett még egyszer a kocsira. Tovább baktatott, és belépett Max Cohen szabómûhelyébe.
Max kerek képû férfiú volt, maradék õsz haja glóriaként övezte tar koponyáját. Az ajtónyitásra felnézett
a munkájából: - Helló, Stevie, mizújság?
- Mi lenne? - mondta Carella, és máris vetette le magáról fekete nagykabátját. Max kíváncsian nézte:
- Egy kis szabómunka? - kérdezte. - Elszakadt?
- Nem. Kölcsönvennék egy kabátot. Az a rozsdabarna ott a fogason, illenék rám?
- Méghogy kölcsönvenné?
- Sietek, Max. Rögtön visszahozom. Figyelek valakit. Carella hangján érzõdött a türelmetlenség. Max
letette a tût, és a fogashoz lépett. - Össze ne piszkolja valahogy - figyelmeztette Carellát -, az imént
vasaltam ki.
- Vigyázok rá - ígérte Carella. E1vette Maxtól a kabátot, belebújt, és már ment is kifelé. A kocsi még
mindig ott parkolt a járda mentén, a két fiú is ott ült a hátsó ülésen. Carella az utca másik oldalán, a
visszapillantó tükör holtterében helyezkedett figyelõállásba. Türelmesen várt.
A harmadik fiú körülbelül öt perc múlva jelent meg. Szapora 1éptekkel jött ki a parkból és tartott egy-
enesen a kocsi felé. Carella azon nyomban elindult a lámpaoszloptól, és keresztülvágott az úttesten. A har-
madik fiú nem vette észre: a kocsihoz érve kinyitotta a vezetõülés felöli ajtót, és beült. Carella a következõ
pillanatban feltépte a túloldali ajtót.
- Mi az, hé? ... - kérdezte az új fiú.
Carella behajolt a kocsiba. Kabátja nyitva volt, a revolver agya néhány hüvelyknyire a jobb kezétõl. -
Ülve maradni! - mondta.
A fiúk riadt pillantást váltottak egymással a hátsó ülésen.
- Ide figyeljen, nincs joga, hogy ... - kezdte volna a vezetõ.
- Pofa be - javasolta Carella. - Mit csináltál a parkban?
- Mi?
- Jól hallottad. Kivel találkoztál?
- Én? Senkivel. Csak sétáltam.
- Hol?
- Csak úgy összevissza.
- Miért?
- Mert sétálni szottyant kedvem.
- És a haverjaid miért nern mentek veled?
- Nekik nem volt kedvük.
- Miért válaszolsz a kérdéseimre? - förmedt rá hirtelen Carella.
- He?
- Miért v álaszolsz nekem, a szentségit! Honnan tudod, hogy hekus vagyok?
- ... Hát ... gondoltam.
- Talán félnivalód van a rendõrségtõl?
- Nekem? Nekem aztán semmi. Én csak sé ...
- Ürítsd ki a zsebeidet!
- Miért?
- Mert azt mondtam! - kiáltott rá Carella.
- Erre nem számítottunk - szólalt meg hátul az egyik fiú.
- Kuss! - torkolta le hátra se nézve a vezetõ.
- Várok - mondta Carella.
16
 A vezetõ lassan, óvatosan kotorászott a zsebében. Egy pakli cigarettát rakott ki az ülésre, aztán gyorsan
rátette a fésûjét, a levéltárcáját meg egy kulcskarikát.
- Állj! - mondta Carella, és a mutatóujjával arrább lökte a cigarettacsomagot. Apró boríték lapult alatta.
Carella felvette, kinyitotta, a tenyerébe töltött egy csipetnyi fehér port, és megkóstolta.
- Heroin - állapította meg. - Hol szerezted?
A vezetõ nem felelt.
- A parkban vetted?
- Találtam.
- Ugyan már. Hol vetted?
- Találtam, ha mondom.
- Ide figyelj. Akár találtad, akár örökölted, nálad volt, és ezért büntetés jár. Megkönnyítheted a dolgodat,
ha megmondod, kitõl kaptad.
- Minket hagyjon ki a dologból. Nálunk nincs hó - szólt elõre a hátsó ülésrõl az egyik. - Motozzon meg,
ha akar. Nyugodtan megmotozhat.
- Gondom lesz mindhármatokra. Bûnrészesek vagytok. Szóval kitõl vetted?
- Találtam - makacsolta meg magát a vezetõ.
- Hát jó, okos fiú, találtad - hagyta rá Carella. - Van gépkocsivezetõi jogosítványod?
- Van hát.
- Akkor indíts.
- Hová?
- Na mit gondolsz? - csusszant be az ülésre és csapta be az ajtót Carella.

Roger Havilland semmit nem élvezett úgy, mint ha gyanúsítottakat faggathatott, különösen ha kettesben
volt velük. Õ volt talán a legszálasabb termetû hekus a 87. körzetben, és kétségkívül a legdurvább. A
csövesek iránti ellenszenvéért nem lehet teljes egészében elmarasztalni. Történt egyszer, hogy véget akart
vetni egy utcai verekedésnek, és ennek következtében négy helyen eltört a karja. Havilland addig jámbor
hekus volt, de ez a csonttörés - a csontot újból el is kellett törni, mert nem jól forrt össze - valahogy nem
tett jót neki. Gyógyult karral, de eléggé különös életfilozófiával került ki a kórházból. Azóta vigyáz
magára: elõször üt, és csak aztán kérdez.
Egvszóval kedvenc szórakozása volt a gyanúsítottak kifaggatása, különösen ha egyedül, segítõtársak
nélkül tehette. Sajnos, december huszadikán, ezen a szerda délutánon Carella is vele volt.
A fiú, akit rajtakaptak a heroinmotyóval, felszegett fejjel, dacos tekintettel ült a széken. A másik kettõt
külön-külön kérdezte ki odakinn Meyer, illetve Willis detektív. A kérdezõsködés célja az volt, hogy
kiderítsék, kitõl vették a srácok a drogot. Mert egy narkóst lefülelni nem nagy dolog. Lebukik, aztán a
város viselheti a harmincnapos elvonókúra költségeit. Az igazán fontos személy a narkónepper volt. A 87-
es körzet nyomozói, ha akarták volna, száz narkóst is begyüjthettek volna naponta ilyen vagy olyan drog-
gal. Nem nagy tudomány, csak nyitott szemmel kell járni a körzetet. A közegészségügyi törvényt sérti meg,
aki bármilyen kis mennyiségû drogot is birtoko1 illetéktelenül, s a vétségért, ha lebukik, kétségkívül
megkapja a maga harminc vagy még több napját Bailey Islanden - hogy aztán, ha leülte a magáét, folytassa,
ahol abbahagyta.
A nepper, az már jobban megütheti a bokáját. Bizonyos mennyiségû narkotikum birtoklása már nem
vétségnek, hanem bûntettnek minõsül az állam törvényei szerint. A kritikus mennyiségek:
l. Heroin, morfium vagy kokain egyszázalékos vegyületeibõl egynegyed uncia.
2 Egyéb drogokból két uncia.
Akinél ennyit vagy ennél többet találnak, az egy évtõl tíz évig terjedhetõ börtönbüntetéssel sújtható. A
törvény azt is kimondja, hogy akinek két vagy több uncia háromszázalékos vagy ennél töményebb heroin-,
morfium- vagy kokainvegyület vagy tizenhat unciánál több másfajta drog van a birtokában, annál a
kereskedés cáfolhatatlan szándékát kell vélelmezni.
Kábítószerélvezõnek lenni önmagában nem büntetendõ cselekmény, de akinél drogokat vagy drogok
élvezéséhez szükséges eszközöket találnak, annak megkeseríthetõ az élete, mert ezek birtoklása már bün-
tetendõ.
A Grover Park mellett elcsípett fiúnál egytizenhatod uncia heroint talá1tak, ami kábé öt dollárjába
kerülhetett neki. Apróhal volt. A 87-es hekusait az érdekelte, hogy kitõl szerezte.
- Mi a neved? - kérdezte Havilland a fiútól.
- Ernest - felelt a fiú. Sovány volt, magas, loboncos szõke haja csüggedten hullott a homlokába.
- Milyen Ernest?
- Ernest Hemingway.

17
 Havilland Carellára nézett, majd ismét a fiúra. - Jól van, pajtás - mondta neki - próbáljuk meg még egy-
szer. Mi a neved?
- Ernest Hemingway.
- Nem érek á vicces kis csövesekkel szórakozni! - üvöltötte Havilland.
- Magát meg mi lelte? - kérdezte a fiú. - A nevem kérdezte, nem? És én ...
- Ha nem akarod hogy kiverjem a fogaid, tisztességesen felelj nekem! Mi a neved?
- Ernest Hemingway. De hát mi ...
Havilland gyorsan és könnyedén pofon csapta a fiút. A fiú feje oldalt billent, és Havilland már vette is a
lendületet a következõ pofonhoz.
- Állj, Rog - szólt közbe Carella - Tényleg ez a neve. Benne van a katonakönyvében.
- Ernest Hemingway? - hitetlenkedett Havi11and.
- Na és ha az? - kérdezte a fiú. - Mi bajuk vele?
- Van egy pasas - közölte vele Carella - egy író. Annak is Ernest Hemingway a neve.
- Tényleg? - mondta Hemingway. Elgondolkozott. Még sose hallottam ró1a. Mit gondolnak,
beperelhetem?
- Nem valószínû - mondta szárazon Carella. Kitõl vetted a motyót?
- A maguk író haverjától - somolygott Hemingway.
- Nézd csak, milyen okos - jegyezte meg Havilland. - Szeretem, amikor ilyen okosak. E1 fogod átkozni,
pajtás, a napot is, amikor a világra jöttél.
- Ide figyelj, öcskös - mondta Carella -, ne nehezítsd meg a dolgodat. Kilencven napot éppúgy kaphatsz,
mint csak harmincat, attól függ, hógy hajlandó vagy-e együttmûködni velünk. Még az is lehet, hogy csak
felfüggesztettet kapsz.
- Megígéri?
- Igérni semmit sem ígérhetek. A bírótól függ. De ha megtudja, hogy segítettél elkapni egy neppert, lehet,
hogy megenyhül.
- Úgy nézek én ki, mint egy besúgó?
- Nem - válaszo1ta Havilland. - Azok nem ilyen rondák.
- Mi volt ez a pasas, mielõtt jardnak ment? - kérdezte Hemingway. - Humorista?
Havilland elmosolyodott, és szájon vágta Hemingwayt.
- Ne nyúljon hozzá - szólt rá Carella.
- Velem ugyan ne pofátlankodjon egy ilyen taknyos csöves! Majd én meg ...
- Ne nyúljon hozzá! - mondta Carella, immár hangosabban. - Menjen el a tornaterembe, ha edzeni van
kedve.
- Ide hallgasson, én ...
- Nos, öcskös? - fordult a fiúhoz Carella.
- Mit gondol, ki az isten maga, Carella? - kérdezte Havilland.
- És maga ki az istennek képzeli magát, Havilland? Ha nem tudja rendesen kihallgatni ezt a gyereket,
menjen a pokolba. Az én foglyom.
- Na nézd csak, mintha betörtem vo1na a fejét - füstölgött Havilland.
- Nem adok rá alka1mat - vetette oda Carella, és ismét Hemingwayhez fordult: - Nos, öcskös?
- Ne öcskösözzön engem, zsarukám. Ismerem én ezt. Ha kiköpöm, kitõl van a motyó, akkor is a maxi-
mumot kapom.
- És mit szólnál, ha azt mondanánk, hogy nem egytizenhatod, hanem egynegyed unciát találtunk nálad? -
érdeklõdött Havilland.
- Azt nem meri megtenni, maga nagyszájú - mondta Hemingway.
- Ugyan már, egy teherhajóra való drogot gyûjtöttünk be máma - füllentette Havilland. - Ki tudja, nálad
mennyi volt?
- Maguk. Maguk tudják, hogy csak egytizenhatod. - Hemingway szemlátomást puhu1t.
- Tudjuk hát, de csak mi. És egynegyed unciáért tíz évet is kaphatsz, pajtás. Pláne, ha hozzávesszük, hogy
el akartad adni annak a két haverodnak.
- Akarta a jófene. Jézus Mária, hisz én csak megvettem! És tizenhatod volt, nem negyed!
- Aha. Öreg hiba, hogy ezt csak mi tudjuk. Senki más. Szóval hogy hívják azt a neppert?
Hemingway nem felelt. Gondolkodott.
- Negyed uncia heroin plusz eladási szándék. Ez aztán igen - mondta Carellának Havilland.
- Hé, álljunk csak meg egy szóra - mondta a fiú. - Csak nem így akarnak kicsinálni?
- Miért ne? - mondta Havilland. - Nem vagyunk rokonok.
- Nem lehetne ... - a fiú elakadt. - Nem lehetne ...
- A nepper - emlékeztette Carella.
18
 - Egy Gonzo nevû srác.
- Ez keresztnév vagy vezetéknév?
- Nem tudom.
- Hogy jöttetek össze?
- Most láttam elõször. Mármint hogy ma. Ma vettem tõle elõször.
- És én ezt higgyem is el, mi? - mondta Havilland.
- Nem hamukázok - erõsködött Hemingway. - Egy másik sráctól szoktam venni. A parkban szoktunk talá-
lkozni, az oroszlánház mellett. Ott szoktam kapni attól a másiktól. De ma, amikor odamentem, ez az új pofa
volt ott. Azt mondta, hogy Gonzónak hívják, és jó drogja van. Nem sokat kérettem magam. És aztán jöttek
maguk.
- Hát az a két srác a hátsó ülésen, azok mifélék?
- Csak afféle bõr alá bökdösõk. Ha van szívük, szélnek is eresztik õket. Úgy be vannak rezelve, hogy még.
- Ez az elsõ lebukásod? - kérdezte Carella.
- Ez.
- Mióta narkózol?
- Vagy nyolc éve.
- Vénásan?
Hemingway felnézett. - Miért, másképp is lehet?
- Szóval Gonzónak hívják? - kérdezte Havilland.
- Igen. Izé ... mondják csak, nem juthatnék hozzá hamarosan egy kis valamihez? Kezdem rosszul érezni
magam.
- Tekintse úgy, hogy elvonókúra alatt áll, miszter - mondta Havil1and.
- Mi?
- Ahová kerülsz, onnan nem járkálnak el az oroszlánház mellé.
- Mintha azt mondták volna, felfüggesztettet is kaphatok.
- Meglehet, de csak nem képzeled, hogy addig is majd mi fogunk téged szurkálni?
- Hát azt nem, csak arra gondoltam ... Jesszusom, nincs itt egy orvos vagy valaki?
- Kitõl szoktál vásárolni? - kérdezte Carella.
- Hogy érti?
- Ott az oroszlánháznál. Ez a Gonzo új fiú, azt mondtad. Ki volt az elõdje?
- Ja, vagy úgy. Ide figyeljenek, nem lehetne megdumálni egy orvost, hogy adjon be nekem egy lövetet?
Az a helyzet, hogy rögtön elhányom magam.
- Majd kapsz felmosórongyot - bíztatta Havi1land.
- Hogy hívták a másik neppert? - kérdezte ismét Carella.
Hemingway törõdötten felsóhajtott. - Annabelle-nek. Pedig az is srác.
- Buzi? - kérdezte Havilland.
- Nem, hanem füstös. Füstösnek való név, Annabelle.
- Anibal? - kérdezte Carella, és érezte, hogy bizsereg a bõre.
- Az.
- És a vezetékneve?
- Fernandez, Hernandez, Gomez ... a fene se tudja ezeknél a füstösképûeknél. Mind egyformák.
- Anibal Hernandez? Ez volt a neve?
- Igen, azt hiszem. Könnyen lehet. Ide hallgassanak, nem kaphatnék egy lövetet? Menten elokádom
magam.
Hemingway keserveset sóhajtott. Homlokát ráncolva töprengett, aztán felkapta a fejét: - Igazán van
olyan nevû író, hogy Ernest Hemingway?

Aznap délután futott be a labor jelentése a kötélrõl meg az Azonosítási Csoport véleménye az ujjlenyoma-
tokról. Carellát az egészben csak egy részlet érte meglepetésszerûen.
Az nem lepte meg, hogy a Hernandez nyakán talált kötél elemzésébõl kiderült: elképzelhetetlen, hogy a
fiú maga akasztotta volna fel magát. Egy kötélnek ugyanis megvannak a sajátos tulajdonságai; a rostok
például sokat elárulnak a hozzáértõnek. Ha Hernandez akasztotta volna fel magát, elõször az ablakrácson
kellett volna megkötnie a kötelet, és csak aztán a nyakán, hogy hirtelen elõredõlve megakassza az oxigénel-
látás útját.
A rostok azonban oly módon voltak deformálva, hogy csakis arra kellett következtetni, hogy a testet
felfelé húzták. Azaz: elõbb kötötték meg a fiú nyakán, és a kötél másik végét - átvetve a rácson - addig
húzták, amíg a test ülõ helyzetbe nem emelkedett. A vasráccsal érintkezõ rostok semmi kétséget nem hagy-
tak. Ha a végzetes heroinadagot Hernandez adta is be magának, az bi-tos, hogy fel nem akasztotta magát.
19
 A fecskendõn talált ujjnyomok aztán végképp kizárták az öngyilkosság lehetõségét. Ez se nagyon lepte
meg Carellát. Az ujjnyomok egyike sem egyezett Hernandez ujjlenyomataival, pedig volt a fecskendõn
nem is egy, tisztán kivehetõ nyom, és mind egyazon személytõl. Ha tehát használta is Hernandez a fecs-
kendõt, elõbb tisztára kellett törölnie, csak aztán adta át egy ismeretlen személynek.
Hát ez, az ismeretlen személy lepte meg Carellát. Az Azonosítási Csoport ugyanis nem találta párját az
ujjnyomainak az ujjlenyomattárban. Akárki kezelte azt a fecskendõt és nyomta bele Hernandez testébe a
heroint, nem volt priusza. Az FBI-tól ugyan még nem kaptak választ, de Carella mindenképpen csalódott
volt. Hiszen titkon azt remélte, hogy akinek fecskendõje és ekkora adag heroinja volt, az megtalálható
valahol a bûnügyi nyilvántartásban.
Csalódottságát próbálta éppen megemészteni, amikor Byrnes hadnagy kidugta a fejét az irodájából.
- Steve - mondta -, bejönne egy percre?
- Megyek, uram - állt fel Carella. A hadnagy egy szót sem szólt, amíg Carella be nem csukta maga mögött
az ajtót.
- Hát ez pech, igaz? - mondta akkor.
- Tessék?
- Hogy elakadtunk az ujj1enyomatokkal.
- Hát igen. Pedig reméltem, hogy elõrejutunk.
- Én is - mondta Byrnes.
A két férfi elgondolkozva nézte egymást.
- Van kéznél egy másolat? - kérdezte Byrnes.
- Az ujjlenyomatokról?
- Igen.
- Van.
- Megkaphatnám?
- De hiszen ellenõriztettük már. Úgy értem, hogy ...
- Tudom, Steve. Csak hát támadt egy ötletem, és annak ... annak szeretnék utánanézni.
- A Hernandez-ügyben?
- Mondjuk, hogy igen.
- Nem akarja e1mondani?
- Nem, Steve. - Byrnes egy kis szünetet tartott. - Egyelõre még nem.
- Értem. Azért szóljon majd, ha úgy gondolja, hogy igen.
- Akkor hozza be nekem azokat az ujjlenyomatokat, mielõtt hazamegy, jó, Steve? - mondta bágyadt mo-
sollyal Byrnes.
- Hozom. Más egyéb?
- Semmi a világan. Bizonyára siet haza. - Ismét egy kis szünet után hozzátette: - Hogy van a felesége?
- Köszönöm, jól.
- Akkor nincs hiba. Kell is az az embernek, hogy ... Byrnes fejcsóválva abbahagyta a mondatot. - Menjen,
Steve, ne hagyja, hogy tartóztassam.

Carella fáradtan ért haza. Teddy elébe ment az ajtóhoz, de Carella csak futólag, nem új házashoz illõ
módon csókolta meg. Teddy kíváncsi pillantást vetett rá, és bevezette a nappaliba, ahol már várta egy pohár
ital, majd ráhangolódva a férfi zárkozott hangulatára, kiment a konyhába, hogy behozza a vacsorát. Carella
csendben maradt, miközben az asszony elébe tette az ételt.
És mivel Teddynek nem adatott meg a beszéd és a hallás képessége, tökéletes csend uralkadott a szo-
bában. Az asszony rá-rápillantott a férfira, nem bántotta-e meg valamivel, leste, nem formál-e szavakat
Carella ajka, amelyeket leolvasva õ is megérthet. Végül átnyúlt az asztal felett, és megérintette a férje
kezét, ovális arcában tágra nyílt barna szeme kérdõen esdekelt.
- Nem, nincs semmi baj - mondta gyengéden Carella. De az asszony szeme tovább kérdezett. Oldalt
hajtotta a fejét, rövidre nyírt, hollófekete haja élesen kirajzolódott a fehér fal hátterében.
- Csak ez az ügy - bökte ki a férfi.
Teddy bólintott, és megnyugodva, hogy nem õvele, hanem a munkával van baj, várta a folytatást.
- Mi az ördögért hagyta ott valaki az ujjnyomait a gyilkos fegyveren, és miért hagyja szem elõtt azt a nya-
valyás fegyvert, hogy a világ legbárgyúbb hekusa is megtalálhassa?
Teddy együttérzõen vonta meg a vállát, majd bólintott.
- És miért rendez meg utána egy látszatakasztást? Hát azt hiszi az a gyilkos, hogy félnótásokkal van dol-
ga? - Ingerülten rázta meg a fejét. Teddy hátralökte a székét, és az asztalt megkerülve, beleült a férje ölébe.
Megfogta és a dereka köré fonta a férfi kezét, és közelebb fészkelõdve hozzá, belecsókolt a nyakába.

20
 - Ne csináld - kérte Carella. Aztán ráeszmélt, hogy az asszony nem látja így a száját, a hajánál fogva
gyengéden hátrahúzta hát a fejét, és megismételte: - Ne csináld. Hogy tudok gondolkozni, ha ilyesmiket
csinálsz?
Teddy nyomatékosan bólintott, annak jeléül, hogy a férje pontosan megértette az indítékait.
- Te, te szexkredenc - mosolyodott el Carella. - Tönkreteszel. Te, ugye, nem ...
Teddy szájon csókolta.
Carella elhúzta a fejét. - Te, ugye, nem hagynál elõl egy ...
Az asszony újból megcsókolta, és Carella ezúttal már jóval késõbb húzta el a fejét.
- ... egy fecskendõt, telis-tele az ujjlenyoma ... mmm ... Nagyon közel volt az arcához az asszony arca,
Carella látta, hogy csillog a szeme és milyen telt az ajka.
- Úristen, te asszony!
Teddy felállt, és kézen fogva az urát, kifelé húzta a szabából. Carella megtorpant, és visszafordította: - A
tányérok. E1 kellene ... - Teddy válaszként felhúzta a szoknyája szélét, ahogy a kánkántáncosnõk szokták.
Aztán Carella kezébe nyomott egy gondosan kétréthajtott papírt.
- Ejnye, nem gondoltam, hogy a postán akarod mutogatni. Azt gyanítottam, hogy el leszek csábítva.
Teddy türe1metlenül a férfi kezében lévõ papírra mutatott. Carella széthajtotta. Négy géppel írt strófa
volt rajta, címe ez volt: ÓDA STEVEHEZ
- Hozzám?
Hát persze, bólintott az asszony.
- Hát te ezzel bajlódtál egész nap, ahelyett hogy a háztartásban robotoltál volna?
Teddy a mutatóujját billegtetve sürgette, hogy olvassa már el.

ÓDA STEVE-HEZ

Szeretlek, Steve Te jó fiú,. •s igy azt n,

De rémesen, Figyelj nagyon
Nyomon követlek, A lényeget
Édesem Végtül hagyom

És így aztán Ha mégy, megyek

Ha érkezel Ha jössz, jövök
Bárhonnan is Bármit teszel,
Velem leszel Tied vagyok

- Az utolsó strófa nem rímel - jegyezte meg Carella.

Teddy mókás-felháborodott fintort vágott.
- Továbbá mintha szexuális utalás csendülne ki a költeménybõl - tette hozzá Carella.
Teddy könnyedén legyintett, ártatlan-pimaszul vállat vont, aztán - börleszkstílusban megjátszva egy
menõ manekent - kecsesen belibegett a hálószobába, csábosan riszálva a fenekét.
Carella vigyorogva hajtotta össze a papírt, beletette a levéltárcájába, aztán elment a hálószoba ajtajáig, és
nekidõlt az ajtófélfának.
- Tudod - ,mondta -, azért nem muszáj ám mindig verset írnod.
Teddy kérdõen nézett rá a szoba másik végébõl. Carellának, miközben az asszonyt nézte, eszébe villant,
hogy ugyan mit akarhat Byrnes az ujjlenyomatokkal. Aztán fátyolos hangon azt mondta: -
Elég, ha szólsz.

Byrnes is csak szólni akart, illetve kérdezni.

A hazugság, ahogy õ látta, két részbõl állt, és ha egyszer rákérdez, bizonyára tisztázódik a helyzet. Ezért ült
most Byrnes egy parkoló gépkocsiban, és várt. Hogy az ember kérdezhessen, meg kell találnia azt, akitõl
kérdezni akar. Ha megtalálja, sarokba szorítja, és azt mondja neki: - Ide hallgass, igaz, hogy te ... ?
Vagy mégsem ez a módja?
Mi a módja, mi a módja, a fene essen belé, és egyáltalán, hogyan keveredhet ilyesmibe egy olyan ember,
aki egész életében tisztességes volt? Hát nem! Nem, hogy a fene essen belé. Igenis hazugság! Méghozzá
iszonyúan ostoba hazugság, mert ott volt az a holttest, és valaki megpróbálta ... Igen ám, de ha mégse
hazugság?
Mi van akkor, ha a hazvgság elsõ fele igaz? Ha csak az elsõ fele is, akkor mi van? Akkor, hát bizony
tenni kell valamit. De mit? Mit mondjak, ha a hazugság elsõ fele igaz? Hogy intézem akkor el a dolgot? Az

21
elsõ fele, a hazugság elsõ fele is elég. Elég az elsõ fele is ahhoz, hogy az ember kételkedni kezdjen a
tulajdon épelméjûségében; ha igaz, ha az az elsõ dolog igaz ... de hát nem! Nem és nem, nem lehet igaz!
Na de ha mégis? Szembe kell nézni az eshetõséggel. Szembe kell nézni annak eshetõségével, hogy igaz
legalább az az elsõ dolog; tervet kell készíteni erre az eshetõségre.
És ha igaz a másik is, ha igaz, és ha kitudódik, akkor aztán milyen elmondhatatlan veszedelem szabadul
el! És nemcsak Byrnes van érintve, hanem Harriet is; Uram Atyám, hogy fog akkor Harriet szenvedni ...
Harriet, ez a galambártatlan asszony. És a rendõrség, mit fog szólni a rendõrség, Jézusom, add, hogy ne
legyen igaz, add, hogy csak egy tetves, közönséges hazugság legyen!
Byrnes csak ült a kocsiban, és várt, bizonyosra véve, hogy megismeri a fiút, amint kilép az épületbõl. Az
épület Calm's Pointban volt, ahol Byrnes is lakott, pázsi vette körül, fákkal beültetett pázsit, a fák télies-
csupaszok. Gyökerük fagyott földbe kapaszkodott, törzsükön keményre fagyott hókéreg. Villanyok égtek
az épületben, borostyánsárgájuk melegen világított a hideg téli estében, és Byrnes a fényeket nézte, és
gondolkozott.
Zömök ember volt, feje akár a szegecs. Kék szeme apró, de szinte mindent látó, arca szerzett-barna,
ráncokkal barázdált. Durván metszett az orra is, akár az arca; a szája határozott, felsõ ajka vékony, az alsó
tökéletesen formált. Az álla, mint egy hasadásos szikla, feje szinte védekezõen a nyakába húzva. Ült a koc-
siban, és a szájából fehéren elõpárálló leheletet nézte; kesztyûs kezével idõrõl idõre megtörölte a bepárás-
odott szélvédõt, aztán egyszer csak megpillantotta az épületbõl kirajzó fiatalokat.
Fiatalok, nevetnek, mókáznak. Az egyik fiú lehajol, hógolyót gyúr, és megdob egy boldogan sikoltozó
lányt. A fiú utánaered, eltûnnek a sötétben. Byrnes csak ült, és a szemét meresztgette, egy ismerõs arcot,
ismerõs alakot kutatva. Most már többen voltak, többen, mint amennyit ilyen messzirõl szemmel lehetett
tartani. Byrnes gyorsan kiszállt a kocsiból. Azon nyomban szinte arcul csapta a hideg. Felhúzta a vállát, és
elindult az épület felé.
- Jó estét, Mr. Byrnes - köszönt rá egy fiú. Byrnes biccentett, és az e1húzó fiúk arcát kémlelte. Aztán,
mint amikor betömik a gátszakadást, megszûnt az áradat. Megfordult, és úgy figyelte az elvonuló srácokat,
aztán mély lélegzetet vett, fe1ment a lépcsõn, és áthaladt a kapuboltozat alatt, amelyen domború betûk
hirdették: CALM'S POINT KÖZÉPISKOLA.

Nem járt ebben a házban azóta, hogy eljött egyszer egy iskolanapra ... hány éve is már? Byrnes megrázta
a fejét. Jobban kellett volna vigyáznom, gondolta. Figyelnem kellett volna. No de ki a fene gyanította, és
hogy a fenébe lehetett volna résen lennie, ha igaz ez a dolog. Ha igaz.
Az elõadóterem, gondolta. Nyilván ott vannak. Ha maradt még benn valaki, csakis az elõadó-teremben
lehet. Az iskolában esti csend honolt már, csak Byrnes kongó léptei visszhangzottak a földszinti folyosó
márványlapjain. Ösztönösen talált rá az elõadóteremre. Lám, nem is vagyak olyan rossz detektív, mo-
solyodott el fanyarul, te jó ég, mit szólnak majd a rendõrségen!
Benyitott. A terem távolabbi végében, a zongora mellett egy nõ állt. Byrnes kihúzta magát, és elindult a
széksorok között a hosszú járóközön. A nõ volt az egyetlen lélek a tágas, magas mennyezetû teremben.
Várakozásteljesen nézte a közeledõ Byrnest. Negyvenes évei derekán járó, kövérkés asszony volt, a haját
kontyban viselte. Kellemes, szelíd arca volt, a szeme tehénszerû, barna.
- Mi tetszik? - emelte meg a fejét, a szemöldökét, a hangját. - Segíthetek valamiben?
- Azt hiszem, igen - erõltetett egy szívélyes mosolyt magára Byrnes. - Ugye, itt próbálnak a felsõs
színjátszók?
- Igen, kérem. Miss Kerry vagyok. Én rendezem a darabot.
- Üdvözlöm - mondta Byrnes. - Örülök, hogy megismerhettem.
És hirtelen elgyámoltalanodott. A küldetése szigorúan titkos, mit kedélyeskedik hát ezzel a kö-zépiskolai
tanerõvel?
- Láttam, elmentek már a gyerekek - mondta.
- Igen, el - mosolygott rá Miss Kerry.
- Itt jártam a szomszédban, hát gondoltam, ide is beugrom, hogy hazavigyem a fiam. Õ is tagja a
színjátszó csoportnak. Odahaza folyton csak errõl mesél - erõltetett egy újabb mosolyt az arcára Byrnes.
- Nahát, igazán? - mondta boldogan Miss Kerry.
- Igen. De nem láttam odakinn a többiekkel. Gondoltam, talán ön tud ... - Felnézett a sötét, üres színpadra
- ... talán önnek segít - Byrnes mondókája elvesztette a lendületét ... elrakni a kellékeket ... vagy valami.
- Elkerülhették egymást - mondta Miss Kerry. - A szereplõk meg a kisegítõk is mind elmentek.
- Mindnyájan? Larry is?
- Larry? - szaladt ráncba Miss Kerry homloka. - Ja, igen, Larry. Hát persze. Sajnos, õ is elment a töb-
biekkel.

22
 Byrnes határtalanul megkönnyebbült. Hát legalább ennyi igaz. Larry valóban a próbákkal tölti az estéit.
Legalább ebben nem hazudott. Valódi mosoly feszült szét Byrnes arcán. - Nos hát ne haragudjon, hogy
alkalmatlankodtam.
- Nem történt semmi. Inkább én kérek bocsánatat, hogy hirtelenjében nem jutott eszembe a ked-ves fiának
a neve. Pedig õ az egyetlen Larry a csoportban, és igazán nagyszerûen játszik.
- Örömmel hallom - mondta Byrnes.
- Bizony, Mr. Schwartz - folytatta Miss Kerry -, büszke lehet a fiára.
- Vagyok is. Mindig örü ... - Byrnes hangja elakadt, és egy iszonytatóan hosszú pillanatig némán meredt
Miss Kerry arcába.
- Az én fiam Larry Byrnes -,mondta akkor.
Miss Kerry a homlokát ráncolta. - Larry Byrnes. Jaj, nagyon sajnálom. Már úgy értve, hogy ... az ön fia
nem tagja a csoportnak. Azt mondta önnek? Pedig ... még csak próbajátékra sem jelentkezett.
- Értem - préselte ki magából a szót Byrnes.
- Remélem, nem követtem el semmi ... vagyis hát nyilván oka volt a fiúnak, hogy elhitesse önnel ... izé ...
Nem kell ám rögtön készpénznek venni az ilyesmit, Mr. Byrnes. Bizonyára oka volt rá a fiúnak.
- Igen - mondta szomorúan Byrnes. - Éppen attól félek.
Köszönetet mondott Miss Kerrynek, és kióldalgott a kongó, üres elõadóterembõl.

Byrnes a nappaliban ült, és az állóóra egyhangú, kimért ketyegését hallgatta. Mindig is nagy vígasza volt ez
az óra, kisfiú kora óta vágyott egy saját ingaórára. Hogy miért, nem tudta volna megmondani, de tény, hogy
vágyot rá, és egy nap aztán, amikor vidékre autóztak Harriettel, megálltak egy pirosfehérre festett öreg csûr
elõtt, amelyben, a cégtábla szerint, régiségkereskedés mû-ködött.
Ösztövér kis ember volt a boltos, madárszerûen, nõiesen mozgott; a ruhája akár egy földbirtokosé, mel-
lénnyel, könyökén bõrflekkes sportzakóval. Ott lebegett ritka porcelánjai és metszett üvegei között, és ag-
godalmasan verdesett a szárnyaival, valahányszor Harriet a kezébe vett egy-egy fajanszot. Végezetül el-
jutottak az állóórákhoz. Volt belõlük több is; az egyikért nem kevesebb mint 573 dollárt kért a boltos. An-
gliában készült, antik példány volt, mestere belevéste a nevét és az évszámot is. Kifogástalan állapotban
volt, méltóságteljes, büszke idõkongató szerkezet. Egy másik, amerikai darabnak nem volt sem szignója,
sem évszáma, és némi javításra is szorult - de csak kétszáz dollár volt az ára.
Amikor a boltos rájött, hogy Byrneséket az olcsóbbik óra érdekli, rögtön afféle aficionadóknak
minõsítette õket. - Hja kérem, ha önöknek az állóóra kerti változata kell ... vont vállat lekicsinylõen, és ettõl
kezdve alig titkolt visszatetszéssel bonyolította tovább az üzletet. Byrnes mindazonáltal hazahozta a kerti
változatot. A helybeli órásmester tizennégy dollárt számított fel a szerkezet rendbehozataláért. Azóta sincs
vele semmi gondja Byrnesnek. Ott áll a szép óra az elõszobában, és mély, monoton hangon morzsolja a
perceket; finom mûvû mutatói mintha széles mosolyt varázsolnának a teleholdkerek, fehér cifferblattra. A
széles mosoly jelenleg éjjel egy óra ötven percet jelzett.
Ez egyszer az óra sem nyújtott vígaszt, nem nyugtatta meg Byrnest a szerkezet egyenletes, nyugodt rit-
musú lélegzetvétele. Az óra valahogyan - mindenesetre különös módon - megszûnt az idõt érzékeltetni:
kétségbeesett sietséget sugallt a mutatók haladása, a mechanizmus surrogása, mintegy elszakadva a
valóságos idõtõl, el magától a világtól is - Byrnes szinte várta, mikor csapja össze mutatóit, és robban szét
az elõszobában, magára hagyva õt, a fiára váró apát.
Recsegett-ropogatt a ház.
Eddig még soha nem vette észre, hogyan ropog és sóhajtozik a ház. Hangok vették körül min-denünnen,
egy reumás öregember izületeinek roppanásai. Fentrõl, a hálószobából a mélyen alvó Harriet egyenletes
szuszogását hallotta, mintegy aláfestéséül az ingaóra rettenetketyegésének és a ház nyöszörgésének.
És ekkor egyszer csak aprócska, mégis mennydörgésként ható neszre lett figyelmes: ezt a hangot, a zá-
rban megcsikorduló kulcs hangját várta egész éjjel Byrnes. Egy csapásra elhallgattak az összes többi
hangok. Feszült készenlétben ült a székén, úgy hallgatta a kulcs fordulását, a nyikorogva feltáruló ajtót, a
szél gonosz fecsegését odakint, majd a csendes ajtócsukódást s végül a léptek alatt megreccsenõ elõszo-
bapadlót.
- Larry?
Byrnes hangja felverte a sötét nappali csendjét, és szétáradt a ház térségeiben. Egy pillanatra teljes lett a
csend, aztán Byrnes ismét meghallotta az ingaóra ketyegését, a nevezetes kerti változat önelégülten állt a
falnál, s mint a sarki bolt kirakatát támasztó naplopó, egykedvûen nézte a rohanó életet.
- Apa? - A hang meglepett volt és fiatal, no meg egy kissé kifulladt, mint az olyan ember hangja, aki
meleg szobába lépett a kinti kemény fagyból.
- Idebent vagyok, Larry - válaszolt rá Byrnes, és ismét beállt a csend, ezúttal olyan számítófajta csend,
amelyet csak az óra pedáns ketyegése szabdalt darabokra.
23
 - Ja. - Byrnes hallgatta az elõszobán átbaktató fiú lépteit. Larry megállt a nappali ajtajában.
- Gyújtsak villanyt? - kérdezte Larry.
- Lehet.
Larry beljebb jött; az olyan ember természetes könnyedségével mozgott a sötétben, aki régóta lakja a
házat, egy kisasztalhoz lépett, és meggyújtotta a rajta álló lámpát.
Hosszúra nõtt gyerek volt, jóval magasabb az apjánál. A haja vörös, az arca keskeny és hosszúkás,
kemény orrát az apjától, nyílt tekintetû szürke szemét az anyjától örökölte. Gyenge az álla, vette észre Byr-
nes, és már nem is lesz erõsebb: a serdülõkor egyszer s mindenkorra végleges formába öntötte az arcát.
Sportinget és pantallót viselt, sportzakóját a vállára vetve. A nagykabátját nyílván letette az elõszobában,
gondolta Byrnes.
- Olvasgattál? - kérdezte Larry. Ez a hang már nem gyerekhang volt, öblösen, mélyen tört fel a hosszú,
sovány testbõl, valahogy komikusan is hangzott egy ilyen fiatal, alig tizennyolc éves fiútól.
- Nem - mondta Byrnes. - Téged vártalak.
- Csak nem? - Byrnes a fiát figyelte, és elcsodálkozott mennyi hirtelen támadt óvatosság és készenlét fér
meg ebben a két szócskában.
- Hol voltál, Larry? - A fia arcát nézte, remélve, hogy a fia nem fog hazudni, mert tudta, hogy megrázná,
tönkretenné õt most egy hazugság.
- Az iskolában - mondta Larry, és Byrnes úgy fogadta a hazugságot, mintha nem is fájna annyira, mint
várta; és aztán urrá lett rajta valami, valami, ami merõben idegen az apa-fiú viszonytól, olyasmi, amit csak
a 87. körzet nyomozóinak szobájában szokott megengedni magának. Az évtizedes beidegzõdés jóvoltából
könnyen ment az átállás: Peter Byrnes hárorn másodperc alatt egy gyanúsítottat kihallgató hekussá vált.
- A középiskolában?
- Ott, apa.
- A Ca1m's Point Középiskolában, ugye? Oda jársz, nem?
- Hát nem tudod, apa?
- Én kérdezek.
- Igen, oda járok. A Calm's Pointba.
- Elég késõn értél haza, nem?
- Ja, hát errõl van szó? - kérdezte Larry.
- Miért maradtál ilyen sokáig?
- Póbáltunk, hiszen tudod.
- Mit próbáltatok?
- A felsõs színielõadást. Az isten áldjon meg, apa, hányszor lezongoráztuk már ezt!
- Kikkel játszol együtt?
- Egy csomó fiúval meg lánnyal.
- Ki a rendezõ?
- Miss Kerry.
- Hánykor kezdtétek a próbát?
- Hohó, mi akar ez lenni?
- Hánykor fejeztétek be?
- Egy óra tájban, gondolom. Aztán néhányan beültünk még egy szörpre.
- A próbának tíz-harminckor volt vége - tagolta tisztán Byrnes. - Te nem voltál ott. Nem vagy benne a
színjátszó csoportban, Larry. Sohase voltál benne. Mit csináltál tegnap délután három-harminctól ma
hajnali kettõig?
- Te jószagú isten! - szakadt ki a fiúból.
- Ne káromkodj az én házamban!
- De hát az isten szeremére, apa, mit játszod itt az államügyészt?
- Hol voltál, Larry?
- Na jó, hát nem vagyok benne a csoportban - mondta Larry. - Ok‚? Nem akartam anyának mondani.
Kirúgtak egy-két próba után. Úgy látszik, nem vagyok valami nagy színész. Úgy látszik ...
- Csapnivaló színész vagy. Soha nem voltál tagja a csoportnak, Larry. Egy perce sincs még, hogy meg-
mondtam.
- Hát ...
- Miért hazudsz? Mit csiná1tál?
- Hát mit csináltam volna! Nézd, apa, rém álmos vagyok. Lefekszem, ha nem haragszol.
Már indult is kifelé, amikor Byrnes ráordított: - IGENIS HARAGSZOM! ITT MARADSZ!
Larry lassan szembefordult az apjával. - Nem a mocskos kis õrszobádon vagy, apa - mondta. - Velem ne
ordibálj, nem vagyok a lakájod.
24
 - Régebben õrszabám ez, mint a nyolcvanhetes - mondta kimérten Byrnes. - És ha abba nem hagyod a
gúnyolódást, kirúglak innen.
Larry eltátotta a száját. Egy pillanatig némán meredt Byrnesre. - Nézd, apa, én igazán ... - nyögte ki az-
tán.
Byrnes hirtelen felállt. Odalépett a fiához, és azt mondta:
- Ürítsd ki a zsebeidet.
- Mi?
- Azt mondtam ...
- Hohó, álljunk csak meg egy szóra! - tõrt ki a fiú. Lassabban a testtel. Mi a fene akar ez lenni? Nem
játszod eleget a jardot odabenn, hogy még itthon is ...
- Fogd be a szád, Larry, utoljára figyelmeztetlek!
- Fogd be te! Az isten szerelmére, csak nem képzeled, hogy tûröm ...
Byrnes váratlanul, keményen pofon ütötte a fiát. Nyitott tenyérrel ütötte pofon, de ennek a kérges
tenyérnek a tulajdonosa tizenkét éves kora óta dolgozott, és az ütés elég erõs volt ahhoz, hogy leverje lábá-
ról a fiút.
- Állj fel! - vakkantott rá Byrnes.
- Meg ne üss még egyszer, mert ... - motyogta Larry.
- Állj fel! - hajolt le s markolta meg a fia gallérját Byrnes. Talpra rántotta, közel húzta magához, és foga
között szûrve a szót, megkérdezte: - Kábítószeres vagy?
Súlyos csend ülte meg a szobát.
- Mmm ... mi?
- Kábítószeres vagy? - ismételte meg a kérdést Byrnes. Suttogott ugyan, de mégis mintha kiáltott volna a
csendes szobában Az elõszobából az állóóra monoton ketyegése hangsúlyozta a történéseket a nappaliban.
- Ki ... ki mondta? - nyögte ki végre Larry.
- Az vagy?
- Hát ... csak úgy mókából, próbálkoztam egy keveset ...
- Ülj le - mondta fakón Byrnes.
- Apa, én ...
- Ülj le! Légy szíves.
Larry leült a székre, amelyrõl az apja felállt. Byrnes némán járkált egy darabig a szobában, aztán megállt
Larry elõtt: - Mennyit?
- Nem túl sokat.
- Heroinnal?
- Azzal.
- Mióta?
- Kábé négy hónapja.
- Szippantasz?
- Nem. Nem.
- Bõr alá?
- Apa, én ...
- Larry, Larry, csak nem vénázol?
- De.
- Hogy kaptál rá?
- Hát az iskolában megkínáltak fûvel a srácok. Marihuanával, apa. Azt hívják ...
- Tudom, mit hogy hívnak.
- Szóval így kezdõdött. Aztán ... nem is tudom ... egy darabig kokaint szipóztam, aztán kaptam egy szip-
pantásra való heroint, és aztán ... hát igen, aztán bevittem egy adagot a bõröm alá.
- És mennyi idõ múlva kezdtél vénázni?
- Két hétre rá, kábé.
- Akkor bizony csúnyán rászoktál már - állapította meg Byrnes.
- Akkor hagyom abba, amikor akarom - mondta dacosan Larry.
- Képzelem. Hol szerzed a motyót?
- Nézd, apa ...
- Apád kérdi, nem a hekus! - szólt közbe gyorsan Byrnes.
- Hát ... A Grover Parkban.
- Kitõl?
- Nem mindegy? Nézd, ,apa, hagyom az egészet a fenébe, oké? Igazán, ha mondom. Ne is beszéljünk róla,
rendben? Tudod, marhára kínos ...
25
 - Kínosabb, mint hinnéd. Ismertél-e egy Anibal Hernandez nevû srácot?
Larry nem felelt.
- Nézd, fiam. Elmentél egészen Isoláig azért a motyóért. És az én körzetemben vetted, a Grover Parkban.
Ismerted Anibal Hernandezt?
- Ismertem - vallotta be Larry.
- Mennyire?
- Egyszer-kétszer vásároltam tõle. Öszvér volt, apa. Ami azt jelenti, hogy srácoknak adott el. Fõleg azért,
mert õ maga is narkós volt.
- Tudom, mi az, hogy öszvér - mondta türelmesen Byrnes. - Hányszor vettél tõle?
- Egypárszor. Mondtam.
- Kétszer, azt akarod mondani?
- Azért annál többször.
- Háromszor?
- Nem.
- Négyszer? Az isten áldjon meg, Larry, hányszor?
- Izé ... az az igazság, hogy többnyire tõle vettem. Úgy van az, tudod, hogy ha az ember összejön egy nep-
perrel, és jó motyót kap tõle, hát akkor ki is tart mellette. És akárhogy is ... rendes srác volt, na. Egyszer-
kétszer együtt lõttük be magunkat ... érted? Ingyen. Úgy értem, hogy nem kért érte egy vasat se. Ingyen
adta. Rendes srác volt.
- Azt mondod, volt. Eszerint tudod, hogy meghalt?
- Tudom. Hallottam, hogy felakasztotta magát.
- No, akkor most figyelj, Larry. Kaptam a minap egy telefonhívást. Az illetõ ...
- Ki volt az?
- Nem mondta meg a nevét. Meghallgattam, mert Hernandez halála ügyében volt mondanivalója. Még
mielõtt kézhez kaptuk volna a halotkém jelentését.
- No és?
- Rólad mondott egyet-mást.
- Például mit? Hogy narkós vagyok? Azt?
- Nemcsak azt.
- Hát mit még?
- E1mondta, hol voltál és mit csináltál a december 17-rõl 18- ra virradó éjszaka.
- Csakugyan?
- Csakugyan.
- No és hol voltam szerinte?
- Egy alagsori helyiségben, Anibal Hernandezzel.
- Igazán?
- A telefonáló ezt mondta.
- És?
- Igaz ez?
- Meglehet ...
- Larry, el ne kezdj nekem megint figurázni! Isten engem úgy segéljen, hogy ...
- Jól van, na, jól van. Annabelle-el voltam.
- Hánytól hányig?
- Lássuk csak ... kábé kilenc óra lehetett. Igen. Kilenctõl kábé éjfélig. Igen. Éjféltájban jöttem el tõle.
- Délután is vele voltál?
- Nem. Azután találkoztunk, úgy kábé kilenckor. Akkor mentünk le az alagsorba.
- Amikor ott hagytad, egyenesen hazajöttél?
- Nem. Fel voltam dobva. Annabelle már bóbiskolt a priccsen, nem akartam én is ott e1aludni. Elmentem
inkább sétálni.
- Mennyire voltál feldobva?
- Eléggé.
- Mikor érté1 haza?
- Nem is tudom. Jó késõn.
- Hánykor, mégis?
- Háromkor, négykor.
- Éjfélig kettesben voltál Hernandezzel?
- Igen.
- És õ is belõtte magát?
26
 - Be.
- Aludt, amikor eljõttél?
- Inkább csak bóbiskolt. Tudod, milyen az, amikor az ember se nem alszik, se nem éber.
- Mennyit lõtt be magának Hernandez?
- Riszteltünk egytizenhatodot.
- Biztos?
- Tök biztos. Annabelle mondta, amikor elõszedte a motyót. Azt mondta, egytizenhatod. Az igazat mon-
dom, apa. Örülök, ha társaságban lõhetem be magam. Nem szívesen csinálom egyedül. Félek. Félek a
túladagolástól.
- Szóva1 együtt lõttétek be magatokat. Ugyanazzal a fecskendõvel?
- Nem. Saját szurkapiszkánk volt mind a kettõnknek.
- Hol van most a tiéd?
- Nálam. Miért?
- Nálad? Biztosan?
- Biztos.
- Mondd el pontosan, mi történt.
- Nem értem ...
- Mi történt azután, hogy Annabelle elõvette a motyót?
- Én elõvettem az én szurkapiszkámat, õ is a magáét. Söröskupakokban fe1fõztük a lét, aztán ...
- Azokban a kupakokban, amiket a lámpa alatt, azon a narancsszínû kartondobozon találtunk?
- Igen, azt hiszem. Igen, igen, volt egy narancssárga karton.
- Amikor odamentetek ahhoz a kartonhoz, magatokkal vittétek a fecskendõtöket?
- Nem. Nem hinném. Ott hagytuk a priccsen. Azt hiszem legalábbis.
- Aztán.
- Felfõztük a lét, visszamentünk a priccshez, Annabelle a kezébe vette a szurkapiszkáját, én meg a maga-
mét, megtöltöttük õket, aztán belõttük magunkat.
- Elsõnek Annabelle vette a kezébe a fecskendõjét?
- Azt hiszem, igen.
- Elõfordulhatott, hogy a tiédet vette a kezébe?
- Tessék?
- Lehet, hogy a tiédet használta?
- Nem. Ismerem én az enyémnek a tapintását. Nem, az lehetetlen. Az enyémmel én lõttem be magam.
- És hogy volt, amikor eljötté1?
- Nem értem, apa.
- Nem hozhattad el véletlenségbõ1 az Annabelle fecskendõjét, a magadét meg ott hagytad?
- Nemigen. Annabelle, nyomban azután, hogy belõttük magunkat ... várjunk csak, egészen meg vagyok
keveredve.
- Mondd el, mi történt. Pontosan.
- Szóval belõttük magunkat, és a fecskendõket nyilván letettük. Le, igen, emlékszem is. Aztán Annabelle
azt mondta, szundít egyet, felállt, fogta és a zakója zsebébe dugta a fecskendõjét.
- Te figyelted õt?
- Nem mondhatnám. Csak arra emlékszem, hogy kifújta az orrát - a narkósok, tudod, örökké náthásak -, és
akkor jutott eszébe a szurkapiszkája. Odament érte, és zsebre vágta. Akkar aztán én is odamentem az
enyémért.
- Akkor már fel voltál dobva?
- Fel.
- Akkor mégiscsak elõfordulhatott, hogy nem a te fecskendõdet tetted el, nem? És a magadét An-nabelle-
nél hagytad?
- Elõfordulni éppen elõfordulhatott, de ...
- Hol van most a fecskendõd?
- Nálam.
- Nézd csak meg.
Larry elõhalászta a zsebébõl, és hosszasan tanulmányozta.
- Az enyémnek látszik - mondta végül.
- Biztos?
- Nem könnyû biztosra mondani. De miért? Nem értem.
- E1 kell mondanom neked néhány dolgot, Larry. E1õször is: Hernandez nem akasztotta fel magát.
Túladagolásba halt bele.
27
 - Micsodaaa?
- Másodszor: csak egy fecskendõt találtak a helyiségben.
- Persze hogy. Hiszen ...
- Az az ember, aki felhívott, sántikál valamiben. Még nem tudom, miben. Azt mondta, ha beszéltem
veled, újból fel fog hívni. Azt mondta, veszekedtél Hernandezzel aznap délután. Tanúja is van rá, aki eskü-
dni is hajlandó. Azt mondta, egész éjjel kettesben voltatok Hernandezzel. Azt mondta hogy ...
- Még hogy veszekedtünk? Már hogy a fenébe? Mikor Annabe1le ingyen adott egy lövetre valót? Hogy
veszekedhettünk volna akkor? És egyáltalán, honnan tudja az a pasas? Jézus Mária, apa ...
- Larry ...
- Ki az a pasas?
- Nem tudom. Nem mondta meg a nevét.
- Hát ... hát, szeretném én látni azt a tanút! Nem veszekedtünk. Éppenhogy marhára jóban voltunk. Mire
akar kilyukadni az a pasas? Csak nem arra, hogy én adagoltam túl Annabelle-t? Erre megy ki a játék? Hát
csak hozza az istenverte tanúját, hozza csak bátran, akkor majd meglátjuk!
- Nincs szüksége tanúra, fiam.
- Nincs? Szerintem a bíró egyszerûen ...
- A telefonáló azt mondta, a te ujjnyomaid vannak az alagsorban talált fecskendõn.

Hajnali három órakor Maria Hernandez készen állt a fájrontra. Harmincöt dollár volt az erszényében, fáradt
volt és fázott. Ha most belövi magát és ágyba bújik, ismét fitt lesz estére. Semmi sem ér fel egy elalvás
elõtti jó kis belövéssel. Maria az a fajta volt, akinek az egész testére hat a heroin. Megbizsergeti minden
porcikáját, még azt a testtájékát is, amelyet az Erkölcsrendészet, és jómaga is csak “intimszféra” néven
emleget.
A szépítõ kifejezést törvény írja elõ az Erkölcsrendészet embereinek; a törvény ugyanis kimondja, hogy
a magát kuncsaftnak álcázó nyomozó csak akkor tartóztathatja le a prostitúcióval gyanúsított személyt, ha
az felfedte az “intimszféráját”. Nem tudni, Maria az Erkölcsrendészet embereitõl tanulta-e a szót, vagy
maga bukkant-e rá - tény, hogy õ is ezt használta. Jó néhány erkölcsrendészetivel állt kapcsolatban - kivel
üzleti alapon, kivel meg számára jócskán kellernetlenebb okból. Ez a kellemetlen ok egyfelõl jogi-
szexuális, másfelõl szocio-szexuális természetû volt. Az Erkölcsrendészetet, monopo1helyzetébõl ki-
folyólag, a prostituáltak többnyire csak Fölözõbizottságnak nevezték, ami persze szintén szépítõ kifejezés.
Maria szakmája hemzseg az ilyen eufemizmusoktól. Úgy tud a szexrõl beszélni, ahogy más asz-szonyok
a divatról beszélnek, csak hát Maria sokkal hûvösebben, szenvtelenebbûl taglalja a témát. Mindazonáltal
tud beszélni róla, és ha a szakmájabeli nõkkel teszi ezt, korántsem ilyen szépítõek a kifejezései. A férfiak-
kal másként beszél a szexrõl.
A testére utazó férfiakat például, ha más prostituáltakkal beszél róluk, “pali”-nak nevezi. A környékbeli
bisztróban azonban, sör mellett, tisztességes férfiak és nõk társaságában Maria mindig csak “barát”-ként
emlegeti az ügyfeleit
Ha azt mondja, “vannak igen befolyásos barátaim”, nem arra céloz, hogy el tudja intézni, ne büntessék
meg gyorshajtásért Nem, hanem csak azt akarja mondani, hogy a férfiak közt, akikkel - szintén eufemiszt-
ikusan mondva - aludni szokott, vannak gazdag, köztiszteletnek örvendõ emberek is.
Szolgáltatásairól sem beszél soha alpári módon. Maria nem “hál” a férfiakkal: elidõzik a barátaival.
Bármit tesz is meg és bárkinek, õ maga valami különös módon felette marad a dolgoknak. Tudja, hogy
létezik a pénzkeresetnek tisztességesebb módja is, mint az övé. Csakhogy Mariának napi negyven dol-
lárjába kerül a szenvedélye‚ s az õ korosztályabeli nõk - a filmszínésznõket kivéve - közel sem keresnek
ennyit. Nagyon is jól jött neki, hogy olyan könnyen piacra dobható kellékekkel látta el az anyatermészet.
És Maria kötelességtudóan engedelmeskedve a kereslet és kínálat õsi törvényeinek, felajánlotta a szolgála-
tait, aholcsak kereslet mutatkozott.
Maria iránt pedig mutatkozott kereslet.
E1 is ámulnának a derék peremvárosi háziasszonyok, akik az arany karikagyûrû biztonságában kötnek-
stoppolnak naphosszat, ha tudnák, mekkora a kereslet Maria iránt meg is botránkoznának, de alaposan.
Mert Maria ártatlan gimnazistalány-külleméért sok-sok “barátja” lelkesedett. Vele lenni: mintha kisfiúvá
fiatalodott volna vissza az ember, és azt még a peremvárosi háziasszonyok is tudják, hogy minden férfiban
ott él a kisfiú. Maria barátai között éppúgy voltak fontos pozicióban levõ gazdag emberek, mint egyszerû
kishivatalnokok; szolgáltatásait sokféle helyen nyújtotta, a selyemkárpitos magánirodáktól kezdve az egy-
egy mûhely padlójára dobott pokrócig. Ha a 87. körzet területén akadt kliense, általában barátonként három
dollárért kapott szobát. Efféle szobakiadással sokan foglalkoztak, fõleg öregasszonyok, akiknek ez volt az
egyetlen jövedelem-forrásuk. Maria nem volt oda a peremvárosért: itteni klienseinek kevesebbet számítha-
tott fel, így aztán több “barátot” kellett elszórakoztatnia, hogy összejöjjön a napi narkóra való.
28
 Téved, aki azt hiszi, hogy Maria megvetette a nemiséget. Ugyanígy téved, aki azt hiszi, hogy élvezte.
Nem vetette meg, de nem is élvezte. Egyszerûen eltûrte. Ez volt a munkája, és mivel a városban ezerszámra
találhatni olyan szellemi do1gozókat, akik szintén se meg nem vetik, se nem szeretik, hanem csak eltûrik a
munkájukat, Maria hozzáállása sem volt rosszabb az övékénél, Toleranciájában segítette a narkotikumok-
nak a normális nemi vágyat elnyomó hatása. Igy aztán Maria a narkotikum okozta ellenserkentéssel és a
prostitúció adta közönnyel mint valami kétcsövû vadászpuskával felfegyverezve ûzte a vadat, de csodával
határos módon mégis forróvérû vadászt láttak benne a becserkelt vadak.
Hajnali három órára Mariát meglehetõsen elnyûtte a vadászat. Harmincöt dollár volt az erszényében, és
egynyolcad uncia heroin a szállodai szobájában: legfõbb ideje volt fájrontot csinálni. Igen ám, de
harmincöt dollár az nem negyven, márpedig Mariának negyven dollár kellett a következõ napi adagra, így
aztán nem volt egészen felhõtlen a jól végzett munka okozta megkönnyebbülés: mivel hiányzott az a bi-
zonyas öt dollár, Maria eléggé ke1letlenül akasztotta szögre a fegyvert.
Talán éppen ez a kelletlenség sodorta olyan eseményekbe, amelyek végül is kórházba juttatták.
Fejét behúzva lépkedett a metszõ szélben; tûsarkú cipõt és béleletlen esõkabátot viselt, az esõkabát alatt
szépséges kék selyemszoknya és fehér blúz volt rajta. Azért öltözött ki ilyen szépen mert délután be-
folyásos barátai egyikénél volt a belvárosban, és azt remélte, hogy egy összegben bekaszírozhatja a ne-
gyven dollárt. Az illetõ azonban szûkiben volt a készpénznek, és megkérdezte Mariát, fizethetne-e a
legközelebbi alkalommal. Mivel elõfordult már ilyen, és a legközelebbi alkalommal némi késedelmi kamat-
ta1 megfejelve szokta megkapni a járandóságát, Maria csak mosolygott, és azt mondta, persze, majd
legközelebb, azzal visszatért a peremvárosba, hogy mgkeresse a másnapra valót. És mivel ilyen szépen ki
volt öltözve, ment is az üzlet rendesen. Most pedig, szépen kiöltözve, a metróállamás felé tartott, alig
várva, hogy otthon belõhesse magát; és noha vonakodott egy kissé a hiányzó dollárok miatt, mégiscsak
mielõbb haza akart érni.
Amikor meghallotta a háta mögött a lépteket, kicsit megijedt. Ezen a környéken gyakoriak voltak a
rablótámadások, és Maria nem akarta elveszteni nehéz munkával keresett harmincöt dollárját. Félelme
azonban szertefoszlott, amikor meghallotta a suttogást: - Maria.
Megál1t, megfordult, és várt, hunyorogva a szélben. A férfi széles vigyorral lépett melléje.
- Helló, Maria.
- Nicsak, te vagy az? Helló! - üdvözölte a lány.
- Hová mégy?
- Haza.
- Ilyen korán?
Volt egy kis mellékzöngéje a hangnak, és Maria, aki régóta ûzte már az ipart, mûvies kis mosollyal
reagált e zöngére, noha egyáltalán nem rajongatt az illetõért, és csakugyan nagyon vágyott már az otthoni
drogra, ugy ugyanakkor csábította a gyorsan megkereshetõ öt - vagy még több - dollár ígérete is.
- Igazából nincs is már olyan nagyon korán - mondta mosolyogva, némiképp megváltozott hangon.
- Dehogynem, nagyon korán van még - mondta a férfi.
- Hát az attól függ, hogy mihez akar kezdeni az ember az idejével - felelte Maria.
- Én aztán tudnék mit kezderni az idõmmel.
- Csak nem? - vonta fel ingerkedve a szemöldökét és nedvesítette meg az ajkát Maria.
- Csak igen.
- Nahát, kíváncsi vagyok - cserkelte óvatosan a vadat a lány, tudva, hogy nincs öröm a vadászatban, ha a
vad nem érzi ûzve magát. - Ha korán lenne még, bár szerintem késõ van, szóval, ha korán lenne, mit
kezdenél az idõddel?
- Szívesen lefektetnélek, Maria.
- Juj de ordenáré vagy!
- Húsz dollár is ordenáré lenne? - kérdezte a férfi, és Mariának egyszeriben elment a kedve a ját-
szadozástól. Ide azt a húsz dollárt, le van fütyülve a vad.
- Hát nem bánom - mondta gyorsan. - Várj csak, hadd kerítek szobát.
- Keríts - mondta a férfi. A lány elindult, de hirtelen visszafordult.
- Retúrjegy nincs - figyelmeztette a férfit.
- Oké.
- Elintézem a szobát.
Maria tudta, hogy nagyon késõ van, és a szokásos három dollárért talán nem is kap már szobát. No de a
beígért huszasból adhat ötöt is érte, ó, hát ez igazán csodálatos, több, mint amennyit remélt. Felgyalogolt az
egyik bérház második emeletére, és bezörgetett egy ajtón. Semmi. Bezörgetett hát újra, és zörgetett min-
daddig, amíg fel nem hangzott odabenn: - Basta! Basta! - Felismerve Dolores “Elég!”-jeit, Maria elmo-

29
solyodott, elképzelve az ágyából kikecmergõ öregasszonyt. Néhány pillanat múlva mezítlábas slattyogás
közeledett az ajtóhoz.
- Quién es?
- Én vagyok. Maria Hernandez.
Nyílt az ajtó. - Puta! - üvöltötte Dolores. - Jó, hogy rám nem töröd az ajtót. ... qué hora es?
Maria megnézte az óráját. - Son las tres. Ide figyelj, Dolores, szükségem vo1na ...
Dolores ott állt az ajtóban, fakult pongyolás, madárcsontú kis asszony, õszes haja kócosan hullott alá
kétoldalt, kulcscsontja é1esen kiállt a pongyola felett. Egyre növekvõ dühe egyszer csak elöntötte az
ábrázatát, és cifra jelzõkben buggyant ki a száján: - Puta! - sivította. - Hija de la gran puta! Pendega! Ca-
hapera! Van pofád idejönni hajnali háromkor ...
- Szoba kell - vágott a szavába Maria. - Az a földszinti. Szabad? ...
- Bete para el carago! - vágta a fejéhez Dolores, és már csukta volna is az ajtót.
- Öt dollárt fizetek érte - mondta Maria.
- Me cago en los santos! - szitkozódott tovább Dolores, de azért megállt az ajtóval. - Cinco? Öt dollárt
mondtál?
- Si.
- Szabad a szoba. Hozom a kulcsot. Hülye kurva, mért nem ezzel kezdted? Gyere beljebb, még tü-
dõgyulladást kapsz.
Maria belépett a lakásba. A konyhában állva hallgatta, hogyan kotorászik fiókjaiban és átkozódik immár
szelídebben Dolores. Kisvártatva megjelent a kulccsal.
- Ide az ötöst.
Maria kinyitotta az erszényét, és leszurkolta a pénzt. Dolores átadta a kulcsot. - Jóccakát - mondta, és
becsukta az ajtót.
A férfi az utcán várt. - Van szoba. Dolores adta - mondta neki a lány.
- Kicsoda?
- Dolares Faured. Egy öregasszony, aki ... - E1hallgatott, és egy széles mosollyal fejezte be a mondatot. -
Na, gyere - mondta, és egy udvari szoba elé vezette a férfit a földszinten. Ajtót nyitott, felkattintotta a vil-
lanyt, aztán kulcsra zárta az ajtót.
A férfi szinte azonnal érte nyúlt, de Maria eltáncolt elõle:
- Valaki húsz dollárt emlegetett az elõbb.
A férfi vigyorogva húzta elõ levéltárcáját. Na.gydarab, lapátkezû fickó volt. Maria a kezét nézte, milyen
módszeresen számolja ki a bankókat. Maria elvette a pénzt, és nem akarván kicsinyesnek látszani, számo-
latlanul dugta az erszényébe, noha öt dollárt már a magáéból adott a szobára. Aztán kibújt a kabátjából.
- Legutóbb - mondta - nem nagy érdeklõdést mutattál irántam. Inkább a kártya érdekelt.
- Az akkor volt - mondta a férfi.
- No, nem is panaszképpen mondom.
- Egész éjjel téged kerestelek.
- Csakugyan? - riszálta magát közelebb a férfihoz Maria. Most már, húsz dollárral az erszényében, jobb
kedvvel folytatta a játékot. - Nohát, megtaláltál, bébi.
- Beszélni akartam veled, Maria.
- Tudod mit? Fekve is beszé1hetünk.
- Gonzóról - mondta a férfi.
- Gonzóról? - hökkent meg a lány. - Hát te még mindig ezen a hülye néven nevezed?
- Nem rossz név az. A Gonzóval kötött megállapodásodról akartam beszélni.
- Nincs énnekem vele semmiféle megállapodásom - gombolgatta ki a blúzát Maria.
- Már hogyne volna.
- Idesüss, csak ennyit akartál? Beszélgetni? Azért ugyan kár volt húsz dollárt fizetned.
Levetette és egy szék hátára dobta a blúzát. A szék, az ágy meg egy komód, ennyi volt az egész bútorzat.
A férfi megnézte magának a lányt: - Nincs neked valami hû de nagy.
- Nem vagyok Jane Russell - vágott vissza Maria -, de igenis arányos vagyok. Húsz dollárért nem kapsz
filmsztárokat.
- Nem panaszkodom.
- Akkor mire vársz?
- Elõbb még mondanom kell valamit.
Maria felsóhajtott. - Levetkõzzem, vagy ne vetkõzzem?
- Rögtön.
- Nem valami meleg ez a szoba, hallod. Akármilyen is, amim van, nem szeretném, ha megfagyna - mo-
solygott Maria, remélve, hogy a férfi is e1vigyorodik. Hiába remélte.
30
 - Gonzóról - ismételte meg a férfi.
- Gonzo, Gonzo, mi közöd neked hozzá egyáltalán?
- Sok közöm van hozzá. Én kértem meg Gonzót, hogy kösse meg veled azt a megállapodást.
- Micso ... - bámult rá meglepetten Maria. - Te? Te kérted meg, hogy? ...
- Én - mondta a férfi, immár vigyorogva.
- Miféle megállapodásról beszélsz? - kérdezte fáradtan a lány.
- Arról, amit az öcséddel kapcsolabban kötöttetek.
- Folytasd csak, halljam.
- Azt ígérted, megesküszöl rá, hogy veszekedni láttad az öcsédet azzal a Byrnes kölyökkel.
- Igen? - kérdezte gyanakodva Maria.
- Igen. Gonzó az én utasításomra kért meg rá. Adott is huszonöt dollárt, nem igaz?
- De.
- És azt mondta, ugye, többet is kapsz, ha megesküszöl?
- Azt - borzongott meg Maria. - Ide hallgass, én fázom, Inkább ágyba bújok. - Fesztelenül kilé-pett a
szoknyájából, bugyiban-melltartóban az ágyhoz szaladt, és magára húzta a takarót. - Brrrrr - mondta.
- Megmondta Gonzo, mirõl van szó?
- Csak annyit mondott, hogy jó buli, és hogy az öcsém is benne van.
- No és amióta meghalt az öcséd? Mondott a dologról valamit Gonzo?
- Azt mondta, Anibal összekutyulta a dolgokat. Ide figyelj, fázom. Gyere már ide.
- És nem lett más a véleményed a buliról, amióta meghalt az öcséd? - indult meg az ágy felé a férfi. Levet-
te és az ágy végébe tette a kabátját.
- Nem. Miért lenne más? Öngyilkos lett, nem? Akkor miért lenne ...
A férfi vigyorgott. - Nagyon helyes. Ne is gondolj másra.
- Persze hogy nem gondolok - mondta Maria, megzavarodva a férfi vigyorgásától. - Miért is gondolnék
másra? A bulinak semmi köze Anibal halálához.
- Persze hogy semmi. Hanem azt a bulit felejtsd el, hallod? Te csak annyit tudsz, hogy az öcséd
veszekedett azzal a Byrnes gyerekkel. Semmi többet. Megértetted? Ha bárki megkérdez, hekus, riporter,
mit tudom én, ki, ennyi a sztorid.
- De hát ki az a Byrnes gyerek? - ült fel az ágyban Maria. - Nem vetkõzöl le?
- Nem.
- Hát ez aztán ...
- Nem vetkõzöm le.
- Jól van, na - mondta csendesen Maria. Megfogta és a mellére tette a férfi kezét. - Ki az a Byrnes gyerek?
- Nem fontos. Veszekedett az öcséddel, és kész.
- Jó, jó, értem. - Maria tartott egy kis szünetet. - Na ugye, hogy nem is olyan kicsi? - kérdezte az-tán.
- Nem.
- Nem bizony. Egyáltalán nem kicsi. - Hosszú percekig nem szóltak többet. A férfi végignyúlt az ágyon,
és magához ölelte a lányt.
- E1 ne felejtsd - szólalt meg újból. - Akárki kérdi. Hekus vagy akárki.
- Egy hekussal már beszéltem - vallotta meg Maria.
- Kivel?
- A nevét, azt nem tudom. Elég jóképû.
- Mit mondtál neki?
- Semmit.
- Nem szóltál a veszekedésrõl?
- Nem. Gonzo azt mondta, várjak vele, amíg nem szól. Hogy addig tartsam a számat. Hanem az a hekus ...
- ráncolta össze a homlokát Maria.
- Mi van vele?
- Azt mondta ... azt mondta, lehet, hogy Anibal nem is lett öngyilkos.
- Erre te mit mondtál?
Maria vállat vont. - Hogy minden bizonnyal öngyilkos lett. - Tartott egy kis szünetet. - Hát nem?
- Dehogynem - ölelte meg szorosabban a férfi. - Maria ...
- Ne. Ne. Várj. Az öcsém ... az öcsém, ugye, nem e miatt a buli miatt halt meg? Ennek, ugye, semmi köze
... Azt mondtam, várj!
- Nincs kedvem várni.
- Öngyilkos lett? - próbálta Maria eltólni magától a férfit.
- Igen. Igen, hogy a fene enné meg, öngyilkos lett!

31
 - Akkor miért olyan fontos neked, hogy hazudjak a hekusoknak? Megölték az öcsémet? Meg ... Ó! Hagyd
abba, fáj!
- A fene essen beléd, nem tudod befogni a szád?
- Hagyd abba! Hagyd abba, légy szives, fáj ...
- Akkor miért nem fogod be a szád! Megölték, vagy nem ölték meg, kit érdekel? Miféle kurva vagy te
egyáltalán?
- Megölték, ugye? - Most, hogy a férfi már teljes súlyával nehezedett rá, elmúlt a fájdalom. - Ki ölte meg?
Csak nem te?
- Nem.
- Te ölted meg?
- Fogd be a pofád! Fogd be, az isten szerelmére!
- Te ölted meg az öcsém? Mert ha te ölted meg, én bizony nem fogok hazudni. Ha megölted valami pisz-
kos kis buli miatt ... - Maria hirtelen valami melegséget érzett oldalt az arcán, de mivel nem tudta, mi az,
tovább beszélt:
- ... megyek egyenest a zsarukhoz. Tetû volt, az meglehet, de mégiscsak az öcsém, és nem fogok hazudni
csak azért, hogy ...
A meleg tovább terjedt az arcán, le a nyakára. Odanyúlt, és a férfi vá1la felett megnézte a kezét. Az
iszonyattól tágra nyílt a szeme, amikor meglátta a vért. Megszúrt, gondolta. Jézus Mária, ez megszúrt!
Ívbe feszülõ testtel hõkölt vissza a férfitól, akinek jobb kezében megvillant a nyitott bicska, és Maria
melle felé lendült. Maria, összeszedve minden erejét, oldalt hempergett, lelökte magáról a férfit, és leugrott
az ágyról. A férfi elkapta a karját, visszarántotta, és újra rátámadt a késsel. Maria maga elé kapta a kezét, de
a férfi lesújtott, aztán újból felemelte a fegyvert. Maria hangosan felsikoltott, de a férfi tovább csapkodott a
késsel, összekaszabolva a lány tenyerét, ujjait. Maria az ajtóhoz szaladt, és vérzõ ujjaival a zárral kezdett
matatni. de nem sikerült kinyitnia, mert az ujjai nem engedelmeskedtek.
A férfi megpenderítette, hátra majd elõrelendült a kés, és Maria érezte, hogyan hasítja fel a bõrét a bor-
dák alatt, s szalad végig a testén felfelé. Maria az ajtónak esett, és a férfi most az arcát meg a nyakát
kaszabolta, és ordított: - Rohadt kurva, most már nem kell hazudnod! Most már kussolhatsz! - Ellökte a
lányt az ajtótól, megfordította a zárban a kulcsot, felkapta az ágyról a kabátját, majd odalépett a lányhoz,
megállt, és egy pillanatig némán nézte a véres teremtést, aki nemrég még Maria Hernandez volt, aztán
gonoszul mélyen a lány mellébe döfte a kést, és keresztbe húzta a testén, nehogy elhibázza a szívét. Nézte,
hogyan roskad a padlóra Maria, aztán feltépte az ajtót, és elrohant.
A lány ott feküdt a saját vére tócsájában, és azt gondolta: Megölte az öcsémet, és most megölt engem is.
Megölte az öcsémet valami buli miatt, és nekem hazudnom kellett volna, azt kellett volna mondanom, hogy
Anibal összeveszett Byrnesszel, ezt Gonzo mondta, huszonöt dollárt is adott, több is lesz, mondta, és
megölte az öcsémet.
Csodával határos módon kivonszolta magát a nyitva maradt ajtón a folyosóra, meztelenül, a vérét hullat-
va araszolt, némán, mert sikoltani már nem volt ereje, csak vonszolta magát a hosszú-hosszú folyosón, s a
testébõl elszivárgó élet vörösre festette a kopár, barna hajópadlót, eljutott a kapualjig, ahol a levélsze-
krények sorakoztak, tönkretett ujjaival felnyúlt és megfogta a kilincsgombot, még arra is volt ereje, hogy
megcsavarja, és még egyre vérezve arccal elõre kizuhant a járdára.
Félóra múlva a körútját végzõ õrszemes rendõr; Alf Levine bukkant rá. Azonnal kihívta a mentõket.

Maria Hernandez megkéselésének éjszakáján négy hekus ült a 87. körzet nyomozóinak szobájában.
Meyer és Willis az egyik íróasztalnál ült és kávézott, Bongiorno valamilyen jelentést gépelt, Temple meg
a telefon mellett ügyelt, illetve szunyókált.
- Nem szeretem én az ilyen konzervkávét - mondta Willisnek Meyer. Meyer zsidó volt, akinek az apját
éktelen humorérzékkel áldotta meg a sors. És mivel Meyert akkor szülte az anyja, amikor már klimaxos
volt, és ez bizony eléggé goromba tréfa volt a sorstól az öreg Meyer szerint, az öreg elhatározta, hogy õ is
megtréfálja a fiát. S mivel a fiának Meyer volt a vezetékneve, az öreg Meyer el sem tudott röhögtetõbb
tréfát képzelni, mint hogy utónév gyanánt is a Meyert válassza a fiának. Akkoriban még otthon, bába köz-
remûködésével születtek a gyerekek; a kórház nem befolyásolhatta a szülõket a névadásban. Meyer apja
egészen a brissz napjáig halogatta a névadást: abban a pillanatban nvilatkozott meg, amikor a mojle éppen
a körülmetélés szertartását végezte, és döbbenetében kis híja, hogy nem kasztrálta a gyermeket.
Szerencsétlen Meyer Meyer épségben, ha nem is gyõzedelmesen került ki a dologból. Nehéz teher ilyen
nevet vise1ni, különösen, ha a környékbeli srácok készek bárkinek, akinek kék a szeme, elnyiszálni a
torkát. Szép teljesítmény volt tehát, hogy Meyer Meyer életben maradt, tekintve a nevét meg azt a
szerencsétlen véletlent, hogy kék szemmel jött a világra. Meyer Meyer szinte természetfeletti bé-
ketûrésének tulajdonította, hogy életben maradt. Õ volt a világ legtürelmesebb embere. Igen, de ha valaki
32
egy ilyen név terhét hordja, és ha ortodox zsidónak nevelték egy olyan környezetben, ahol túlsúlyban
voltak a gojok, no és ha a türelem a krédója, akkor valamit áldozni is kell valamiért. Meyer Meyer harmin-
chat éves létére kopasz volt, mint egy biliárdgolyó.
- Egyszerûen nincs neki kávéíze - fejtegette.
- Nincs? Hát milyen íze van? - kortyolt egyet Willis.
- Papundekliíze, ha tudni akarja. Ne legyen félreértés, szeretem én a papundeklit. Vacsorára is gyakran azt
kapok a feleségemtõl. Pompás papundeklireceptjei vannak.
- Nyilván az én feleségemtõl kapta õket - szólt át Temple a másik asztaltól.
- Hát igen - mondta Meyer -, már csak ilyenek az asszonyok. Örökké a receptjeiket csereberélik. Hanem
oda akartam kilyukadni, nehogy azt higgyék, hogy elõitélette1 viseltetem a papundeklivel szemben. Szó
sincs róla. Sõt, meg vagyok gyõzõdve róla, hogy a papundekli ízét világszerte tisztelik és kultiválják az
ínyencek és a civilizáltabb emberek.
- Akkor hát mi a baj? - kérdezte mosolyogva Willis.
- Az elvárás - mondta türelmesen Meyer.
- Nem értem ...
- Hal, amikor a feleségem elibém teszi a vacsorát, elvárom, hogy papundekliíze legyen. Tizenkét éve vag-
yunk házasok, áldja meg õt a jóisten, de a vacsoráiban soha nem kellett csalatkoznom. Elvárom és meg is
kapom a papundekliízt. Hanem amikor kávét hozatok a szomszéd falatozóból, az érzékszerveim felké-
szülnek a kávé nyelvet bizsergetõ zamatára. Mondhatni, még az ábrázatom is kávéra hangolódik.
- És?
- És a nagy elvárás után szinte e1viselhetetlen a csalódás. Kávét rendelek, és kénytelen vagyok papun-
deklit inni.
- Ki kényszeríti rá? - kérdezte Willis.
- Az igazat megvallva, már el is felejtettem, milyen íze van egy csésze tisztességes kávénak. Már min-
dennek papundekliíze van az életemben. Szomorú.
- Megszakad a szívem - mondta Temple.
- Az ember persze kompenzál - tette hozzá savanyú képpel Meyer.
- Hogyan? - kérdezte Willis, még mindig mosolyogva.
- Egyik barátom felesége minden ételt fûrészporízûre készít. - Willis hangosan elnevette magát, Meyer
kuncogott egy sort, aztán vállat vont: - No és a papundekli mégiscsak jobb, mint a fûrészpor.
- Feleséget kéne cserélni hébekorba - vetette fel Temple. - Hogy megtörjék az egyhangúságot.
- A vacsarák egyhangúságára gondol? - kérdezte Meyer.
- Mi másra gondolhatnék? - vont vállat méltóságteljesen Temple.
- Ismervén a mocskos fantáziáját ... - kezdte volna már éppen Meyer, amikor Temple íróasztalán
megszólalt a telefon. Temple felvette a kagylót.
- 87-es körzet, Temple nyomozó. - Figyelt, a szobában néma csend volt. - Ejha. Rendben, küldöm az em-
bereket. Jó. - Letette a kagylót. - Késelés a Déli Tizennegyediken - jelentette. - Levine már kihívta a
mentõket. Meyer, Hal, ki mennének?
Meyer a fogashoz lépett, és már vette is fel a kabátját. Hogy lehet az - kérdezte -, hogy maga mindig
olyankor ügyeletes, amikor ilyen hideg van odakint?
- Melyik kórházba viszik az áldozatot? - kérdezte Willis.
- A Közkórházba. Lesznek szívesek majd beszólni? - kérte Temple. - Komolynak látszik a dolog.
- Mennyire?
- Lehet, hogy emberölés lesz belõle.

Meyer ki nem állhatta a kórházszagot. Az anyja rákban halt meg egy kórházban, és Meyer sohase tudta
elfelejteni fájdalomtól elgyötört arcát meg a betegség és a halál szagát, egyszóval a kórházszagot, amely
mindörökre befészkelte magát az orrába.
Az orvosokat sem szerette. Irántuk érzett ellenszenve talán abból eredt, hogy egy orvos az anyja rosszin-
dulatú daganatát annak idején közönséges cisztának diagnosztizálta. De ha eltekintünk is ettõl a nyilván-
valóan elfogult elõítélettõl, Meyer tûrhetetlenül beképzeltnek és fontoskodónak tartotta az orvosokat. Nem
mintha nem méltányolta volna az iskolázottságot; õ maga is egyetemet végzett, de történetesen hekus lett
beõle. Az orvos olyan egyetemet végzett ember, akinek történetesen doktorátusa is van. Meyer szerint a
doktorátus nem egyéb, mint plusz négyévi tanulás. És ez a négy év, ami nélkül az orvos nem kezdhet prak-
tizálni, hasonló ahhoz a négyévi tanulóidõhöz, amelyet bárkinek bármilyen mesterségben el kell töltenie,
hogy eredményeket tudjon felmutatatni. Akkor hát mi jogon tartja magát az orvos felsõbbrendûnek
mondjuk - a reklámszakembernél? Ezt az egyet Meyer soha nem tudta megérteni.

33
 Néha arra gondolt, hogy talán az életvágyban rejlik a magyarázat. Az orvasról azt tartják, az õ kezében
az élet. Meyer azonban úgy érezte, hogy az orvosok akaratlanul - és vigyázatlanul - igen találóan nevezik
hivatásuk gyakorlását praxisnak, azaz szó szerint is gyakorlásnak. Úgy érezte, hogy minden orvos csak ezt
teszi: gyakorol, és amíg tökélyre nem viszik, õ ugyan nem kér belõ-lük.
Sajnos, a segédorvos, akinek a kezébe adatott Maria Hernandez élete, nem nagyon módosította Mey-
ernek az orvosokról általában alkotott véleményét.
Nagyon fiatal ember volt, fényesszõke haja kurtára nyírva. A szeme barna, vonásai szabályosak; nagyon
tipp-topp, makulátlan jelenség volt fehér kórházi köpenyében. No és meglehetõsen ijedtnek is látszott. Az
egyetemen valószínûleg látott felvagdalt hullákat, de Maria Hernandez volt az elsõ élõ teremtés, akit így
összekaszabolva kellett látnia és ellátnia. Ott állt az orvos a kórházi folyosón, és idegesen szívta a ciga-
rettáját, miközben a két nyomozóva1 beszélgetett.
- Milyen a lány állapota? -kérdezte Willis.
- Válságos - válaszolta az ifjú orvos.
- Mennyire válságos? Meddig élhet még?
- Azt ... azt nem lehet tudni. Nagyon ... nagyon csúnyán összevagdalták. Aaaa ... a vérzést el tudtuk ál-
lítani, de rengeteg vért veszített, mire hozzánk került ... - Az orvos nyelt egyet. - Nem lehet tudni.
- Beszélhetnénk vele, Fredericks doktor? - kérdezte Meyer.
- Hááát ... nem hinném.
- A lány tud beszélni?
- Nem ... tudom.
- Az isten áldja meg, szedje már össze magát! - szólt rá ingerülten Meyer.
- Tessék?
- Ha okádnia kell, menjen és okádjon - mondta Meyer -, aztán jöjjön vissza, és beszéljen értelmesebben.
- Mi? - pislogatt Fredericks. - Mi?
- Nézze - mondta véghetetlen türelemmel Meyer -, én tudom, hogy maga a felelõs ezért a szép, nagy, csil-
logó-villogó kórházért, és lehet, hogy maga a világ legjobb agysebésze, és nagyon kellemetlen, hogy egy
kis Puerto Ricó-i lány összevérezi magának a padlót. De ...
- Én nem mondtam, hogy ...
- De - folytatta Meyer - az a helyzet, hogy azt a lányt valaki megkéselte, és nekünk az a dolgunk, hogy
kiderítsük, ki tette, nehogy még egyszer elõfordulhasson, és magának újabb kellemetlensége legyen. Egy
haldokló tanúvallomása döntõ fontosságú bizonyíték. Ha nincs remény a felépülésére, és mi megkapjuk a
vallomását, azt a bíróság is elfogadja. Nos tehát ... életben marad a lány vagy nem?
Fredericks mintha megkukult volna.
- Életben marad?
- Nem hinném.
- Akkor beszélhetünk vele?
- Azt meg kell kérdeznem.
- Akkor, az isten szerelmére, volna szíves megkérdezni?
- Hogyne. Megkérdezem. Tudják, tulajdonképpen nem én vagyok a felelõs. Nem adhatok engedélyt, hogy
kihallgassák a lányt, amíg meg nem kérdezem a ...
- Menjen már! - mondta Meyer. - Menjen, és kérdezze meg. Gyorsan!
- Megyek - mondta Fredericks, és váratlanul energikusan sietett végig a folyosón.
- Van fogalma róla, milyen kérdéseket kell feltennünk, hogy elfogadható legyen a vallomása? - kérdezte
Willis.
- Azt hiszem, van. Menjünk végig rajtuk?
- Nem ártana. És jó lenne keríteni egy gyorsírót is.
- Attól függ, mennyi idõnk van. Talán cselleng valahol egy titkárnõféle a kórházban. Mert a rendõrségi
gyorsírót kihívni ...
- Arra már tényleg nincs idõ. Megkérdezzük Frederickset, tud-e itt valaki gyorsírni. Mit gondol, alá tudja
írni a lány a vallomását?
- Nem tudom. Mik legyenek tehát a kérdések?
- Elõször is a név meg a cím - mondta Willis.
- Jó. Aztán: Mit gondol, meg fog halni?
- Ühüm. Aztán?
- Úristen, hogy gyûlölöm az ilyesmit! - sóhajtott fel Meyer.
- Talán azt, hogy: Reménykedik a felépülésében? ...
- Nem, az nem lesz jó. Talán így kéne: Nem reméli, hogy felépül az elszenvedett sérülésekbõl? - Meyer
megcsóválta a fejét: - Úristen, hogy én mennyire gyûlölöm ezt az egészet!
34
 - És aztán valahogy így: Akar-e vallomást tenni arról, hogy mi módon szerezte a sérüléseket, amelyekben
szenved? Jó lesz?
- Jó - mondta Meyer. - Úristen, az a szegény lány odabent ...
- Hát igen - mondta Willis, azzal elnémultak mind a ketten. A kórház halk zümmögését hallgatták: olyan
volt, mint egy hatalmas, fehér, vért szivattyúzó szív dobogása. Kisvártatva léptek hangzottak fel a folyosón.
- Jön Fredericks - mondta Willis.
Csakugyan Fredericks doktor lépett hozzájuk. Verítékezett, köpenye gyûrött volt és mocskos.
- Nos? - kérdezte Meyer. - Megkaptuk az engedélyt?
- Nem érdekes - mondta az orvos.
- Hogyhogy?
- A lány meghalt.

Mive1 Maria Hernandez gyilkosának utolsó ismert tartózkodási helye az a szoba volt, ahová a lány az is-
meretlen személlyel vagy személykkel bezárkózott, a rendõrség tüzetes vizsgálat alá vetette a szobát.
Ez a vizsgálat korántsem elméleti jellegû volt. A helyszínre kiszállt laborosok nem a képzelõerejüket
akarták próbára tenni. Nem, õk kizárólag csak nyomokat kerestek, amelyek elvezethetnek ahhoz a szemé-
lyhez (vagy személyekhez), aki (vagy akik) szántszándékkal összekaszabolta és meggyilkolta (össze-
kaszabolták és meggyilkolták) Maria Hernandezt. Konkrétumokat kerestek. Miután lefényképezték a szo-
bát és helyszínrajzot is készítettek róla, munkához láttak. Munkájuk lassú volt és fáradságos.
A legfontosabb nyom természetesen az ujjlenyomat. Háromféle ujjlenyomatot különböztetünk meg:
l. Látens ujjlenyomat - általában láthatatlan. Néha mégis észrevehetõ szabad szemmel is, síma
felületen, megfelelõ világításnál.
2.Látható ujjlenyomat – ilyet csak balekok hagynak, akik nem veszik észre, hogy valami színezõanyag
van az ujjukon. A színezõanyag általában piszok vagy vér.
3. P1asztikus ujjlenyomat - mint az elnevezés is utal rá, lágy anyagban, gittben, viaszban, kátrányban,
agyagban vagy egy banánhéj belsõ felületén hagyott nyom.

Természetesen a látható és a plasztikus nyomok a legkellemesebbek, legalábbis ezek igénylik a

legkevesebb lokációs munkát. De véletlenül - akaratlanul vagy tudatlanul - hagyott ujjlenyomatokról lévén
szó, a nyomot hagyó személy nem mindig olyan elõzékeny, hogy könnyen megtalálható nyomokat hagyjon
maga után. A legtöbb ujjlenyomat látens, és a látens nyomot finomra õrölt porral kell láthatóvá, tehát
fényképezhetõvé vagy fóliára áttehetõvé tenni. És ez idõbe kerül. De hát a laborosaknak volt idejük bõven,
és épp elég látens nyomattal kellett elszórakozniok. A szobában, ahol Maria Hernandezt megkéselték,
rengetegen megfordultak. A laborosok türelmesen poroztak és poroztak, fényképeztek és másoltak, és
végezetül tíz különbözõ ember tisztán olvasható látens ujjlenyomataival lettek gazdagabbak.
Nem tudták, hogy Maria gyilkosát nem ezek közt kell keresni. Nem tudhatták, hogy Maria gyilkosa
kesztyût viselt, amíg le nem feküdt a lánnyal. Nem tudták, és így gondosan átadták az ujjlenyomatokat a
detektíveknek, akik ellenõriztették õket az Azonosító Csoporttal, majd fáradságos munkával elõkerítették
és kihallgatták a bûntettel gyanusítható személyeket, akik legtöbbjének cáfolhatatlan (és többnyire igaz)
alibije volt. Az ujjlenyomatok egy részét azonban olyanok hagyták maguk után, akiknek soha nem volt
dolguk a rendõrséggel. Ezeket a személyeket nem lehetett azonosítani; ki sem kérdezte õket senki.
Tisztában lévén a szoba rendeltetésével, a laborosokat nem lepte meg, hogy egy csomó meztelen
lábnyom is akadt, különösen az ágy közelében, a poros sarkokban. Sajnos, az Azonosítási Csoport
lábnyomokról nem vezet nyilvántartást. A lábnyomokat tehát eltették, hogy késõbb esetleg össze-
hasonlíthassák õket a gyanúsítottak lábnyomával. Az sem volt meglepõ, hogy az egyik lábnyom Maria
Hernandeztõl származott.
Használható cipõtalpnyomot nem találtak a szobában. A vérmocskos lepedõn sok hajszálat és jó néhány
fanszõrszálat találtak. És ondófoltokat. A takarót kiporszívózták, a port szûrõpapírra gyûjtötték‚ és gon-
dosan kielemezték. A technikusok semmi érdekeset nem találtak a porban.
Egyetlen valamit találtak, ami talán értékes lehetett. Egy tollpihét.
Roppantúl egyszerûnek és könnyûnek tûnhet a szobában végzett munka, különösen, ha tekintetbe
vesszük, hogy csak egy semmi kis tollpihét, egy csomó lényegtelen látens ujjnyomot, néhány lábnyomot,
szõrszálat, no meg némi vért és ondót találtak.
De mit jelentett valójában ez a munka?
Az ondófolt olyan, mint egy térképrészlet, tapintása mint a kikeményített vászon. Puszta ránézésre,
sajnos, nem sokra lehet menni vele. Be kell csomagolni, méghozzá úgy, hogy ne dörzsölõdjön semmihez,
mert az ondófolt könnyen parányi darabokra omolhat szét. Az ondófoltos vásznat tehát nem szabad

35
felgöngyölni, összehajtogatni, nem szabad gondatlanú1 begyûrni holmi szennyeszsákba. Úgy kell
becsomagolni, hogy semmiféle súrlódás ne tehessen kárt benne, és ez idõt és körültekintést igényel.
A gyanús folt voltaképpeni vizsgálata akkor kezdõdött, amikor eljutott a laboratóriumba.
Elõször az úgynevezett Florence-féle reakci óvizsgálatnak vetették alá. Ebben a mikrokémiai vizsgálat-
ban a folt egy részét 1,56 gramm káliumjodid, 2,54 gramm tiszta kristályos jód és 30 cm3 desztillált víz
elegyében oldották fel. A vizsgálat csak azt mutatta ki, hogy a foltban lehetnek ondórészecskék. A le-
hetõségre az utal, hogy rombuszforma, barna Florence-féle ondókristályok jelentek meg a mikroszkóp alatt.
Csakhogy a nyálban, a nyálkában is megfigyelhetõk olykor hasonló kristályok, így a vizsgálat eredménye
nem volt egyértelmû. Mivel azonban kimutatta az ondórészecskék jelenlétének lehetõsgét, végre kellett
hajtani az úgynevezett Puranen-féle reakcióvizsgálatot is.
A Puranen-reagens, amelybe a fizidégiás sóoldattal kivont folt egy részét helyezték, 2,4-dinitro-l-
naphtanol-7-sulphonic sav, vagyis a flavonsav ötszázalékos oldata. A foltfragmentumot, a sót és az oldatot
egy mikrokémcsõbe tették, s a csövet több órán át pihentették a hûtõben. A csõ alján végül is leülepedett
egy kevés sárga ondóflavianát csapadék. A csapadékot mikroszkóp alá tették, és a mindent látó lencserend-
szer kimutatta a magfolyadékra jellemzõ, kereszt alakú kristályokat.
A további mikroszkópos vizsgálatak során elsõsorban természetesen ondósejteket kerestek, és találtak is,
mivel a foltot sikerült megóvni a mechanikai behatásoktól és a bomlástól. Különben az ondósejtek keresése
még több idõt kívánó és kevésbé eredményes tevékenység lett volna.
Ennyi mindent csináltak tehát egyetlen ondófolttal. Ráment a nap java része, és nem is volt valami
izgalmas munka. Nem bujkáló baktériumokat, nem is a rák ellenszerét keresték. Mindössze tényeket
gyûjtöttek, amelyek elvezethetnek Maria Hernandez gyilkosához, illetve amelyek segítségével késõbb azo-
nosítható egy gyanúsított.
És miközben a laborosok hosszú órákat szenteltek egy narkós halálának, egy másik ember hosszú órákat
szentelt egy másik narkós életnek.
Ez a narkós történetesen a fia volt.
Peter Byrnes sohasem tudta meg, milyen közel járt ahhoz, hogy mossa a kezeit ebben az ügyben. Eleinte
azzal a gondolattal küszködött, hogy az egész ügy csak rossz tréfa. Az én fiam narkomániás? Az én fiam
ujjlenyomatai egy gyilkos fegyveren? No nem, gondolta, hazugság, szemenszedett hazugság, elejétõl a
végéig. Utánajár õ ennek a hazugságnak, elõráncigálja a rejtekhelyérõl, napfényre kényszeríti, hogy aztán
széjjeltaposhassa. Szembesíti a fiát a hazugsággal, és majd együtt tapossák szét.
Igen, de amikor elébe állt a fiának, tudta, még mielõtt megkérdezte volna: - Kábítószeres vagy? -, tudta,
hogy igenis az, és a hazugságnak ez a része nem hazugság. A felismerés megdöbbentette és undorral töltöt-
te el, noha számított rá. Jelentéktelenebb ember, jelentéktelenebb hekus számára, mint Byrnes, nem lett
volna annyira megsemmisítõ a felismerés. Byrnes azonban megvetette a bûnt, megvetette a narkósokat, és
lám, megtudta, hogy a fia narkós, aki ráadásul bûncselekmény-be keveredett. És amikor szembenéztek
egymással a nappali szoba csendjében, Byrnes logikusan és értelmesen beszélt, felvázolta a fiának, milyen
kutyaszorítóba került, s közben az undorával viaskodott, nem engedte felszínre törni, egyszer sem ordított
rá erre a narkósra, erre a bûnözõre, aki a fia volt, egyszer sem szaladt ki a száján, hogy megtagadja õt.
Az ösztöne azt súgta, hogy dobja ki ezt az alakot az utcára. Hosszú évek során fejlõdött ki benne ez az
ösztön, olyannyira, hogy immár második természetévé vált.
De mûködött benne egy mélyebb ösztön is, a paleolitikus korból való, amikor az apák a tûz mellett
magukhoz ölelték fiaikat, hogy megvédjék õket a fenyegetõ sötétségtõl. Ez az ösztön nemzedékrõl
nemzedékre szállt, ott keringett Peter Byrnes ereiben is, és Byrnes csak arra tudott gondolni: Ez a fiú az én
fiam.
Így aztán higgadtan beszélt, egyszer vagy kétszer robbant ki mindössze, és akkor is csak tü-
relmetlenségében, akkor sem engedte, hogy az undora kerekedjék felül.
Kábítószeres a fia.
Visszavonhatatlan, cáfolhatatlan tény: kábítószeres a fia. A névtelen telefonáló ebben nem hazudott.
És igaznak bizonyult a hazugság második fele is. Byrnes összehasonlította a fia ujjlenyomatait a fecs-
kendõn talált ujjlenyomatokkal, és az ujjlenyomatok egyeztek. A rendõrségen senkinek nem mondta el a
dolgot, és most bûnösnek és valahogy beszennyezettnek érezte magát.
A hazugság tehát egyáltalán nem volt hazugság.
Otromba, kétszeres hazugságnak indult, és lám, vakító, kérlelhetetlen igazság lett belõle.
No és a többi? Csakugyan veszekedett Larry azzal a Hernandezzel a fiú halálának délutánján? És ha
igen, nem elég világosak-e a következtetések? Nem arra utalnak-e, hogy Larry Byrnes ölte meg Anibal
Hernandezt?

36
 Byrnes nem tudott hinni ezekben a következtetésekben. Olyasmi lett a fiából, amit nehezen tudott
megérteni, olyasmi, amit soha nem értett, és talán sohasem fog megérteni - de azt az egyet tudta, hogy a fia
nem gyilkos.
December 21-én, csütörtökön tehát várta, hogy a névtelen telefonáló ismét jelentkezzen, ahogy
megígérte, és Byrnes vállát már egy újabb haláleset, Anibal nõvérének a meggyilkolása is nyomta. Egész
nap várt, de az ismeretlen nem jelentkezett, és délután, amikor Byrnes hazament, újabb iszonytató feladat
várta.
Szerette, ha vidám az otthona, de a Byrnes háztól aznap mi sem volt távolabb, mint a vidámság. Harriet
eléje sietett az elõszobába, elvette a kalapját, aztán zokogva a férje mellére borult. Byrnes azon gondol-
kozott, mikor is sírt így utoljára Harriet. Úgy rémlett, nagyon-nagyon rég volt, az okára már nem is em-
lékezett pontosan, de valami középiskolai térzene meg valami mellcsokor játszott szerepet a bánatban - egy
tizennyolc éves kislány problémái. Harriet azonban már nem tizennyolc éves. Már a fia majdnem annyi,
és a fia problémáinak semmi közük holmi térzenékhez és mellcsokrokhoz.
- Hogy van Larry? - kérdezte Byrnes.
- Rosszul - mondta Harriet.
- Johnny mit mond?
- Adott neki valami pótlékot. De õ csak orvos, Peter, õ maga mondta, hogy csak orvos, és semmit nem
tehet, ha Larry nem akar leszokni a dologról. De hát hogy történhetett, az isten szerelmére?
- Nem tudom - mondta Byrnes.
- Mindig azt hittem, csak a nyomornegyedbeli gyerekek jutnak ide. Akiknek nincs igazi otthonuk, akik
nem kapnak szeretetet. Hogy történhetett ez a mi fiúnkkal?
- Nem tudom - mondta ismét Byrnes, és elátkozta magában a munkáját, amiért nem áldozhatott miatta
több idõt az egyetlen fiára. De igazságosabb volt, nem akart minden felelõsséget a munkájára hárítani; em-
lékeztette magát, hogy sok apa dolgozik többet is, mint õ, kiszámíthatatlan munkaidõben, és azoknak a
gyerekeibõl mégsem lesz kábítószeres. Ilyen gondolatokkal indult el a fia szobája felé, nehézkesen mászta
meg a lépcsõt, mint aki hirtlen megöregedett, és bûntudatával csak undora birkózott. Narkós a fia. Ne-
onfény gyanánt villogott agyában a szó: NARKÓS. Narkós. NARKÓS. Narkós.
Kopagtatott a fia ajtaján.
- Larry?
- Apa? Kinyitnád? Nyisd ki, az isten szerelmére! Byrnes elõhalászta a zsebébõl a kulcskarikát. Em-
lékezete szerint mind ez idáig csak egyszer zárta be Larryt a szobájába: amikor baseball-labdával betört egy
kirakatot, és kerek-perec megtagadta, hogy a zsebpénzébõl térítse meg a kárt. Rendben van, mondta Byr-
nes, akkor Larry étkezésein fogja behozni a pénzt, és a fiú nem kap enni, amíg meg nem térül az üveg ára.
Bezárta a fiút a szobájába, és Larry még aznap, röviddel vacsora után kapitulált. Byrnes akkor nem
tulajdonított különösebb jelentõséget az esetnek. Megbüntette a fiát, és kész, no és ha Larry ellenállt volna,
hát persze hogy kapott volna azért enni. Byrnes akkor úgy érezte, mások tulajdonának a tiszteletére és a
pénz megbecsülésére tanítja a fiát. Most azonban, visszanézve, nem volt biztos benne, hogy helyesen
cselekedett-e. Lehet, hogy megváltoztatta a fiú iránta való érzelmeit a büntetéssel? Nem arra a következ-
tetésre jutott-e Larry, hogy ebben a házban õt senki sem szereti? Nem arra, hogy az apja a boltos pártjára
állt, cserbenhagyva a tulajdon fiát?
De hát mit tehet az ember? Lapozza fel a lélektankönyvet, valahányszor tenni vagy mondani akar
valamit? És hány meg hány hasonló incidens gyülemlett fel az évek során, egyenként lényegtelen volt
mindegyik, összességekben azonban egyre hatalmasabbak lettek, és talán éppen ez hajtotta a fiút a
narkotikumhoz. Mennyi sok hasonló incidens, és vajon hányért felelõs õ, az apa? Hát rossz apa volna?
Nem szereti-e igazán és õszintén a fiát, nem a javát akarta-e mindig, nem derék polgárt akart-e nevelni
belõle? Mit tehet az ember, mit tehet?
Kinyitotta az ajtót, és belépett a fiú szobájába. Larry ökölbe szorított kézzel állt az ágya elõtt.
- Mi az, rab vagyok? - kiáltotta.
- Nem vagy rab - mondta csendesen Byrnes.
- Nem? Akkor miért zártátok rám az ajtót? Hát bûnözõ vagyok én, vagy mi, a szentségit neki!
- Bizony, ha úgy vesszük, bûnözõ vagy.
- Ne szórakozz velem, apa. Nem vagyok tréfás kedvemben.
- Egy hatósági közeg injekciós fecskendõt talált nálad. Ez büntetendõ cselekmény. A hatósági közeg
egynyolcad uncia heroint is talált a fiókodban, ami szintén büntetendõ cselekmény. Valójában tehát bûnözõ
vagy, én pedig falazok neked, tehát okosabb, ha befogod a szád, Larry.
- Már miért fogjam be? Mi volt az a szemét, amit a barátod beadott nekem?
- Micsoda?

37
 - A nagyokos barátod. Az orvos barátod. Valószínûleg még soha életében nem látott narkóst. Mi a fen-
ének kellett idecsõdíteni? Mibõl gondolod, hogy szükségem van rá? Megmondtam, nem megmondtam,
hogy akkor hagyom abba a drogot, amikor akarom? Mi a francnak kellett akkor a nyakamra hozni? Utálom
azt a gennyes alakot.
- Õ hoz vissza az életbe, Larry.
- Na és akkor mi van? Adjak neki talán valami medáliát? Megkapta a pénzét érte, nem?
- Az orvos a barátunk, Larry.
- Igen? Akkor miért mondta, hogy zárjatok be?
- Mert nem szabad kimenned a házból. Beteg vagy.
- Jesszusmária! Beteg vagyok! Hát ez igaz. De mennyire, hogy beteg vagyok. Beteg vagyok tõletek, az
biztos. Megmondtam, hogy nem szoktam rá. Mit csináljak, hogy elhiggyétek?
- Rászoktál, Larry - mondta csendesen Byrnes.
- Rászoktál, rászoktál, rászoktál! Örökké csak ezt tudod fújni? Ezt gyakoroltátok egész nap azzal a hájfejû
orvos barátoddal? Jesszusom, hogy nekem egy ilyen búval bélelt fafej az apám!
- Sajnálom, hogy csalódtál bennem, Larry.
- Na tessék! Helyben vagyunk! Jön a mártír apa! Jó kis szerep, nyolcéves korom óta örökké ezt látom a
moziban. Hagyd el, apa, ezzel ugyan meg nem etetsz.
- Nem megetetni akarlak, hanem meggyógyítani.
- Mivel? Azzal a szarral, amit a barátod adott? Mi volt az egyáltalán?
- Valami drogpóték.
- Igen? No, hát szart se ért, mondhatom. Azt a pénzt megspórolhattad volna. Mondd csak, megtennél
nekem egy igazi szívességet? Tényleg meg akarsz gyógyítani?
- Hiszen tudod.
- Akkor szaladj, és hozz nekem egy kis drogot. Nálatok a kapitányságon biztos rengeteg van. Illetve van
egy jobb ötletem. Add vissza azt a nyolcadot, amit a fiókomból vettél ki.
- Nem.
- Miért nem? Az istenfáját neki, nem azt mondtad, hogy segíteni akarsz? Hát akkor miért nem segítesz?
Miért nem, azt mondd meg!
- Segíteni akarok.
- Akkor add ide a drogot!
- Nem.
- Rohadt alak! - eredtek el váratlanul Larry könnyei. -. Miért nem segítesz? Takarodj ki innen! Takarodj!
Takarodj, te nyavalyás ... - A mondat állati zokogásba fulladt.
- Larry ...
- Takarodj! - visította Larry.
- Fiam ...
- Ne nevezz fiadnak! Nem vagyok az! Hát törõdsz te velem? Egy frászt. Csak be vagy gazolva, hogy
elveszted a potya kis állásod a narkós fiad miatt!
- Nem igaz, Larry.
- De igaz! Be vagy szarva, mert félsz, hogy rájön valaki, hogy narkós vagyok, és hogy rajta az ujjleny-
omatom azon a fecskendõn! De várj csak, te rohadt, csak jussak hozzá egy telefonhoz!
- Nem jutsz hozzá, Larry, amíg meg nem gyógyulsz.
- Gondolod te! Csak jussak hozzá egy telefonhoz, bizony úristen, hogy felhívom az újságokat, és mindent
kitálalok nekik! Na, ehhez mit szólsz? Mit szólsz hozzá, apa? MIT SZÓLSZ? Na! Megkapom azt a nyolca-
dot?
- Nem kapod meg. És telefonközelbe se fogsz kerülni. Most pedig nyugodj meg, fiacskám.
- Nem akarok megnyugodni! Nem tudok megnyugodni! - üvöltött Larry. - Figyelj ide! Figyelj, az istenért!
Figyelj rám! - Larry farkasszemet nézett az apjával. Vörös volt a szeme, az arca könnybarázdás; ujját mint
valami tõrt tartotta az apja orra elõtt. - Kell nekem az a drog, hallod? Indulás érte, hallod?!
- Hallom. Heroint pedig nem kapsz. Elhívhatom Johnnyt még egyszer, ha akarod.
- Nem akarom itt látni még egyszer azt az alakot!
- Õ fog kezelni, amíg meg nem gyógyulsz, Larry.
- Meggyógyulni? Mibõl? Hát nem tudod felfogni, hogy nem vagyok beteg? Mibõl akar kigyógyítani?
- Ha nem vagy beteg, minek neked az a drog?
- Hogy átsegítsen rajta, te hülye!
- Micsodán?
- Azon az idõszakon, amíg rendbe jövök. A szentségit, hát szótagonként kell mindent az agyadba véssek?
Azt hittem, zsaru vagy, azt hittem, hogy a zsaruknak is van eszük.
38
 - Mégiscsak hívom Johnnyt - mondta Byrnes. Megfordult, és az ajtó felé indult.
- Ne! - kiáltotta szinte sikoltva Larry. - Meg ne lássam itt még egyszer! Megmondtam! Egyszer s minden-
korra megmondtam!
- Talán enyhítheti a fájdalmad.
- Micsoda? Te csak ne beszélj nekem itten fájdalomról. Mit tudsz te a fájdalomról? Egész ostoba
életedben fele annyit sem szenvedtél, mint én. Tizennyolc éves vagyok, de többet szenvedtem, mint amen-
nyit te valaha is fogsz! Szóval te csak ne beszélj. Te nem tudod, mi a fájdalom, te rohadt!
- Larry. Azt akarad, hogy leüsselek? - kérdezte csendesen Byrnes.
- Mi? Micsoda? Meg akarsz ütni? Csak rajta! Játszd meg csak az erõs fiút. Mit gondolsz mire mégy vele?
Azt hiszed, ki tudod verni belõlem?
- Micsodát?
- Micsodát, micsodát, mit tudom én, micsodát! ... Ohó, te trükkös gazember! Ki akarod húzni belõlem,
hogy beteg vagyok, mi? Alig várod, hogy kimondjam, rászoktam a narkóra, tudom. Tudom én, ne félj. Hát
nem szoktam rá!
- Nem akarok én semmit sem kihúzni belõled.
- Úgy. Szóva1 semmit. Akkor mire vársz, miért nem versz össze? Ringasd bele magad abba a hitbe, hogy
ez itt az õrszobád; használd az ök1ödet, verjél össze. Nem lesz nehéz dolgod, nehogy azt hidd ... - Larry
hirtelen elhallgatott, és a gyomrára szorította a kezét. Kétrét görnyedt, mintegy kettõbe hajtotta magát. Byr-
nes tehetetlenü1 nézte.
- Larry ...
- Ssss - mondta halkan a fiú.
- Kisfiam, mi ...
- Sss, sss ... - Larry a sarkán hintázott elõre-hátra, a gyomrát szorítva, majd lassan felemelte a fejét, és
patakzó könnyek között megszólalt: - Beteg vagyok, apa, nagyon beteg.
Byrnes hozzálépett, és átkarolta a vállát. Valami megnyugtatót akart neki mondani, de nem jutott eszébe
semmi.
- Apa, kérlek, nagyon szépen kérlek. Apa, apa, hoznál nekem valamit? Látod, milyen beteg vagyok, apa
nagyon kéne egy belövés ... Könyörgök, apa, hozzál nekem valamit, valamicskét, csak egy cseppet, ami
átsegít, kérlek, kérlek, apa. Soha többé nem kérek tõled semmit az életben, apa. Elköltözöm innen, meg-
teszem, amit csak akarsz, de könyörgök, hozzál nekem valamit. Apa, ha szeretsz, hozzál egy kis akármit.
- Hívom Johnnyt - jelentette ki Byrnes.
- Ne, apa! Apa, az az izé, amit adott, semmire se jó. Nem segít rajtam.
- Akkor majd megpróbálkozik valami mással.
- Nem, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek ...
- Larry, Larry, fiacskám ...
- Apa, ha szeretsz ...
- Szeretlek, Larry - mondta Byrnes, szorosabban ölelve magához a fiút. Már az õ arcát is könnyek szántot-
ták. A fia összerázkódott, majd így szólt: - Ki kell mennem a fürdõszobába. Rámjött a ... Segíts, apa, segíts!
És Byrnes átkísérte a fiát a hallon a fürdõszobába, és Larry csakugyan nagyon rosszul volt. A lépcsõ
aljában Harriet a kezét tördelte, és egy idõ múlva apa és fia ismét átment a hallon, aztán Byrnes kijött Larry
szobájából, kulcsra zárta az ajtót, és lement a lépcsõn a feleségéhez.
- Hívd fel Johnnyt - mondta az asszonynak. - Kérd meg, hogy jöjjön át azonnal.
Harriet tétovázott, Byrnes arcára függesztette a tekintetét, és akkor Byrnes azt mondta: - Beteg a fiú,
Harriet. Nagyon komolyan beteg.
Harriet a maga hitvesi és anyai bölcsességében pontosan tudta, hogy Byrnes egyáltalán nem ezt akarta
mondani. Bólintott, és a telefon felé indult.

Az oroszlánok igazán kitettek magukért.

Talán éhesek, gondolta Carella. Bizonyára szívesen elfogyasztanának vacsorára egy szép, kövér detektívet.
Kár, hogy nem vagyok kövér detektív - bár lehet, hogy nem is olyan válogatósak ezek az oroszlánok, talán
beérnék egy szikár detektívvel is.
Mert én bizony szikár detektív vagyok.
Délután kettõ óta szobrozok ennél az ostoba oroszlánháznál, és várok egy Gonzo nevû srácot, akit soha
életemben nem láttam. Csak állok, és támasztom a falat, és az oroszlának torkuk szakadtából bömbölnek
odabent, és most már négy óra harminchat, és Gonzo barátunk, vagy bárki, aki csak egy kicsit is Gonzo
barátunkra hajazna, nem mutatkozik.
És még ha mutatkoznék is, egyáltalán nem biztos, hogy érdekes lenne. Eltekintve persze attól, hogy
narkónepper, és egy neppert mindig öröm lekapcsolni. De lehet, hogy a Hernandez-ügy szempontjából
39
lényegtelen a pasas, még akkor is, ha a jelek szerint õ örökölt egyet-kettõt a fiú ügyfelei közül. Te jó ég, az
a lány! Te jó ég, hogy elintézte valaki azt a szegény lányt! Talán éppen az öccse miatt?
Hogy is van csak?

Mi is történt itten? Mi minden rejlik egy ilyen átkozottul gyanús öngyilkosság mögött? Úgy néz ki, mint
egy öngyilkosság, csakhogy nem az, nyilván nem, és ezt tudta az a valaki is, aki megölte a fiút, akárki ölte
is meg, s velünk is tudatni akarta, hogy nem öngyilkosságról van szó! Azt akarta, hogy ássunk mélyebbre,
hogy gyilkosságot állapítsunk meg - de vajon miért? És kinek az ujjlenyomatai vannak azon a fecskendõn?
Talán Gonzoé, azé a srácé, akire itten várok, egy priusz né1küli koszos kis nepperé? És abban a pillanat-
ban, ha elcsípem, vajon megoldódik ez az istenverte gubanc? És vajon a lányt is õ aprította miszlikbe, vagy
valaki egészen más, függetlenül Anibal halálától? Lehet, hogy a lány, ez a prostituált a foglalkozásával
természetszerûleg együttjáró veszélynek esett áldozatul, és a dolognak semmi köze az öccse halálához?
Tudja-e vajon ez a Gonzo a választ erre a kérdésre? És ha tudja a választ, Mr. Gonzo vagy Gonzo Mr.,
hiszen nem tudhatom, hogy az elõ- vagy az utóneve-e a Gonzo, ha tudja a választ, akkor bizonyára gon-
dosan álcázva végzi kisded üzelmeit a körzetünkben; de ha tudja a választ, ho1 a fenében van?
Régóta mûködik már, Mr. Gonzo?
Vagy azon az éjszakán örökölte ezt a virágzó kis vállalkozást, amikor kinyírta Anibal Hernandezt? Ezért
a vállalkozásért ölte meg?
De hát miféle vállalkozása is volt annak a Hernandez srácnak, ha közelebbrõl megnézzük? Kling felzar-
gatta az egész környéket, bele is botlott néhány hajdani Hernandez-kuncsaftba. Fogott például egy
“öszvért”, akinél az önellátásra is csak épp hogy elegendõ narkót talált. Ilyen filléres boltokért kellett volna
gyilkolni? Hát már egy fél marék aprópénzért is ölnek?
Hát igen. Néha bizony fél marék apróért is ölnek. Mert az apró is messzirõl fénylik, az apró is nagy kí-
sértés. Hernandez boltja jelentéktelen volt, de ha mégis amiatt ölték meg, akkor ki a megmondhatója, hogy
miért csinált ekkora vargabetût a gyilkos, mi az istenért kellett neki gyilkosságra utaló nyomokat hagynia?
Nyilván azért, mert tudta, hogy a túladagolás öngyilkosságnak is tûnhet. Ha ott hagyta volna a tetemet a
priccsen, fecskendõvel a keze ügyében, akkor a hatóság minden valószínûség szerint belenyugodott volna
az öngyilkosságba. A halottkém kimondta volna: A halál túladagolás következtében állt be - mint ahogy ki
is mondta. És Anibal Hernandezt, mint afféle gondatlan narkóst, gond né1kül leírták volna. Csakhogy a
gyilkos kötelet kanyarított a srác nyaka köré, mégpedig azután, hogy beállt a halál, és a gyilkos bizonyára
tudta, hogy ez aztán gyanút fog kelteni. Biztos, hogy tudta. Éppen azt akarta, hogy gyilkosságra gyanako-
djunk.
De miért?
És hol van Gonzo?
Carella egy zacskó földimogyorót vett elõ a zsebébõl. Szürke kordbársony nadrágot, szürke antilop ka-
bátot viselt, és fekete cúgos cipõt, élénkvörös zoknival. Öreg hiba, hogy ezt a zoknit vette fel, rá is jött,
mihelyt elindult hazulról. Úgy virít, mint gyertya a karácsonyfán, te jó isten, mivel kéne meglepni Teddyt
karácsonyra? Látott egy csodás pizsamát, csakhogy Teddy megölné, ha egy pizsamáért kiadna huszonöt
dollárt. Pedig de szépen nézne ki benne, Teddynek aztán minden jól áll, és miért ne költhetne az ember
huszonöt dollárt arra a nõre, akit szeret? Teddy megmondta volt, hangtalanul mozgó ajkakkal, hogy elég
neki az õ szerelme, és hogy õ, Carella a legszebb-legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha is kapott, és
ostoba extravagancia lenne tizenöt dollárosnál akár egy centtel is drágább ajándékot venni Teddynek, aki,
lám, megkapta már a világ legszebb ajándékát. Igen, ezt mondta Teddy, és Carella szorosan magához
ölelte, de hát a fenébe is, az a pizsama igazán gyönyörû! Carella szinte máris látta, milyen jól fog állni
Teddynek, ki az ördög bánja hát azt a plusz tíz dollárt? Hányan és hányan dobálnak ki mindennap tíz dol-
lárokat az ablakon?
Carella a szájába dugott egy szem földimogyorót. Hol van Gonzo?
Talán éppen bevásárol karácsonyra, jutott az eszébe. Miért, a neppereknek talán nincs feleségük meg
anyjuk? Dehogy nincs. És õk is megajándékozzák egymást karácsonykor, õk is járnak keresztelõkre, bar-
micvókra, esküvõkre, temetésekre mint akárki más. Egyszóval lehet, hogy Gonzo csakugyan karácsonyra
vásárol be, nem is olyan képtelen a gondolat. Bárcsak én is karácsonyra vásárolhatnék be, ahelyett hogy itt
szobrozok ebben a pocsék hidegben az oroszlánház mellett‚ s rágom ezt az avas földimogyorót. Arról nem
is beszélve hogy nem szívesen dolgozom a körzetem határain kívül. Beteges, túlzott érzékenység, tudom,
tudom, bolond egy hekus vagyok én, de mégiscsak a legjobb otthon, és ez a park két másik körzethez tarto-
zik, nem a 87-eshez, és én igenis a 87-est szeretem, és ebbõl is látszik, milyen bolond egy hekus vagyok én,
kapj be még egy mogyorót, hülye.
Gyere már, Gonzo.

40
 Odáig vagyok, kedves Gonzo, hogy megismerhesselek; annyit hallottam rólad, hogy már szinte ismerlek,
miért is halogattuk ilyen tûrhetetlenül sokáig az igazi megismerkedést: Gyere már, Gonzo. Lassacskán
megfagyok, Gonzo. De szép is volna bemenni, és megnézni az oroszlánokat,- hogyhogy így elcsend-
esedtek? Uzsonnaidejük volna már? Inkább fõnék meg odabent, a ketrecük elõtt, mint hogy idekint ácso-
rogjam, ahol már a piros zoknim is kezd megkékülni a hidegtõl. Nos, mit szólsz hozzá, Gonzo? Ments meg
egy szegény hekust, jó? Tiz centecskét a szegény, de becsületes hekusnak egy csésze kávéra igazán
adhatná1. Egy csésze jó forró kávéra testvér, de most azonnal, mmmmmm.
Fogadok, te is éppen a kávédat hörpölöd, Gonzo, valamelyik áruház büféjében. Fogadok, nern is sejted,
hogy várlak.
A fenébe is, remélem, tényleg nem sejti, hogy várom. Carella épp egy újabb mogyorót tört fel, amikor
felpillantott, és meglátott az oroszlánlház sarkánál egy beforduló fiút. A fiú Carellára nézett, aztán elsétált
mellette. Carella, mintha kisebb gondja is nagyobb lenne, idióta-elégedetten rágcsálta a földimogyorót.
Amikor a fiú eltûnt szem elõl, Carella odament az egyik padhoz, és leült. Az órájára pillantott, megint
feltört egy mogyorót, és megint megnézte az óráját.
Három perc sem telt belé, és a fiú visszajött. Tizenkilenc évesnél nem lehetett idõsebb. Apró, fürge
madárléptekkel járt. Rövid sportkabátjának fel volt hajtva a gallérja a hideg ellen. Viharvert szürke
flanellnadrágot viselt. Fedetlen volt a feje, szõke haját lobogtatta a szél. Amikor elhaladt mellette, megint
megnézte Carellát, majd megállt az üres külsõ ketrecek mellett. Carellát mintha csak a mogyorótörés és -
majszolás érdekelte volna. Rá se igen pillantott a fiúra, de ügyelt, hogy a látómezejében maradjon.
A fiú fel-alá kezdett járkálni. Elõkapta a bal kezét, és akkor juthatott eszébe, hogy nincs is órája. Vágott
egy grimaszt, végignézett az ösvényen, aztán tovább járkált fel-alá a ketrecek elõtt. Carella békésen esze-
getett.
A fiú egyszer csak megtorpant, határozatlanul állt egy pillanatig, aztán odasomfordált Carellához.
- Hé, miszter, nem tudja, hány óra?
- Egy pillanat - mondta Carella, feltörte a mogyorót, bekapta, a héját meg rátette a padon összegyûlt kis
kupac tetejére, leporolta a kezét, aztán megnézte az óráját.
- Háromnegyed öt felé jár.
- Kösz - mondta a fiú. Ismét végignézett az ösvényen, majd Carella felé fordult, és õt tanulmányozta egy
ideig. Elég hûvös van, mi? - mondta.
- Az - hagyta rá Carella. - Egy kis földimogyorót?
- He? Ja, azt nem. Kösz.
- Pedig jó - erõsködött Carella. - Energiát ad, melengeti a testet.
- Akkor se. Kösz. - A fiú egyre Carellát nézte. - Nem haragszik, ha leülök?
- Közterület - vont vállat Carella.
A fiú letelepedett; zsebre vágott kézze1 nézte, hogy majszol Carella. - Azért jött, hogy a galambokat
etesse? - kérdezte meg váratlanul.
- Kicsoda? Én?
- Hát. Maga.
Carella egész testével a fiú felé fordult. - Kit érdekel? - kérdezte.
- Csak úgy kérdem - vont vállat a fiú.
- Hát ide figyelj, ha semmi dolgod itt az oroszlánház mellett, eredj szépen, és sétálgass. Túl sokat kér-
dezõsködsz.
A fiú eltûnõdött egy ideig a hallottakon. - Miért? - bökte ki aztán. - Magának mi do1ga van itt?
- Ahhoz neked semmi közöd. És ne pimaszkodj, öcskös, mert kiverem a fogad.
- Nem kel1 rögtön felszívni a vizet. Csak arra voltam kíváncsi ... - Elharapta a folytatást.
- Te csak ne légy kíváncsi semmire, öcskös. Jobban teszed, ha befogod a szád. Ha dolgod van itt, tartsd
meg magadnak, és kész. Sose lehet tudni, ki hallja az embert.
- Jé - gondolkozott el a srác. - Erre nem is gondoltam.
- Hátrapislantott, elõbb bal, majd jobb felé fordulva. - De hiszen senki sincs itt - mondta.
- Nincs hát - mondta Carella.
- Akkor meg ... - bizonytalanodott el újra a fiú. Carellát mintha csak a földimogyoró érdekelte volna. -
Figyeljen csak, mink ketten ugyanazért vagyunk itt, nem?
- Attól függ, hogy te miért vagy itt - jegyezte meg Carella.
- Ugyan, miszter, tudja azt maga.
- Én azért vagyok itt, hogy földimogyorót egyem, és szívjak egy kis levegõt.
- Aha. Hát persze.
- Miért, te miért vagy itt?
- Elõbb tán maga mondja meg.
41
 - Új fiú vagy, mi? - kérdezte hirtelen Carella.
- He?
- Idesüss, öcskös, azt tanácsolnám, ne beszélj a narkóról senkinek. Még nekem se. Honnan tudod, hogy
nem hekus vagyok?
- Eszembe se jutott - felelte a fiú.
- Hát látod, ez az. Ha hekus volnék, most rögtön bevarrhatnálak. Ha olyan régóta lennél a szakmában,
mint én, te se bíznál meg senkiben.
- Akkor bennem miért bízik meg? - vigyorodott el a fiú.
- Mert látszik rajtad, hogy nem vagy hekus, és az is, hogy új fiú vagy.
- Lehetnék éppen hekus - riposztozott a fiú.
- Ha nem lennél ilyen fiatal. Hány éves vagy? Tizennyolc?
- Majdnem húsz.
- Akkor hogy lehetnél hekus? - Carella az órájára nézett.
- A francba is, hánykor lett volna a találkozó?
- Nekem azt mondták, fél ötkor. Mit gondol, történt vele valami?
- Jesszusom, remélem, hogy semmi - ,mondta õszintén Carella, mert érezte, hogy egyre sóvárabb a
várakozás benne. Lám, hát ma itt találkozó készült, fél ötre tûzték ki, és már mindjárt öt óra. Ez pedig azt
jelenti, hogy - ha kizárjuk az elõre nem látható akadályokat - most már minden percben itt lehet Gonzo.
- Ismeri maga ezt a Gonzo nevû pofát? - kérdezte a fiú.
- Sss, az isten áldjon meg, ne mondjál neveket - nézett körül látványosan Carella. - Te aztán csakugyan
zöldfülû vagy, öcskös.
- Ugyan már, nincs itt egy lélek se - fölényeskedett a fiú.
- Senki se olyan hülye, hogy itt fagyassza magát. Hacsak nem vásárolni akar.
- Vagy lefülelni valakit - egészítette ki sokat tudóan Carella. - Azok a fránya hekusok, ha akarnak, úgy
meglapulnak, mint egy kavics. Akkor veszi csak észre õket az ember, amikor már a kezén a bilincs.
- Nincs itt egy fia hekus se - vélte a fiú. - Hanem körülnézhetne egy kicsit, hátha meglátja Gonzót.
- Ez az elsõ találkánk - ismerte be Carella. - Gõzöm sincs róla, hogy néz ki.
- Nekem sincs. Eddig Annabelle-tõl vásárolt?
- Tõle.
- Én is. Rendes kis srác volt. Ahhoz képest, hogy füstös.
- Nekem aztán semmi bajom a füstösökkel - vont vállat Carella. Várt egy kicsit, aztán megkérdezte: -
Fogalmad sincs róla, hogy néz ki az a Gonzo?
- Aszondják, kopasz. Többet én se tudok.
- Öregember?
- Nem a. Nem hinném. Csak épp bõrhajú. Megesik a legjobb családban is, fiatalokkal is, nem?
- Dehogynem - nézett ismét az órájára Carella. - Itt kéne már lennie, nem?
- Miért, hány óra?
- Elmúlt öt.
- Jönni fog - szögezte 1e a fiú. Kis szünet után megkérdezte: - Hogy lehet, hogy elõször találkozik vele?
Már úgy értve, hogy Gonzóval. Jó pár napja már, hogy Annabelle fellógatta magát, nem?
- Egen, de az a helyzet, hogy legutóbb egész rendesen bevásároltam nála. Eltengõdhettem rajta eddig.
- Ja. Én meg, látja, összevissza vásárolgattam. Volt, hogy jó árut kaptam, de egyszer-kétszer át is vágtak.
Maga, gondolom, csak olyanoktól vásárol, akik megbízhatók?
- Igyekszem. Hanem honnan tudod, hogy ez a Gonzo megbízható?
- Sehonnan. De hát mit veszíthetek?
- A francba is, a nyakunkba sózhat valami szemetet.
- Azért csak megpróbálom. Annabelle áruja mindig jó volt.
- Az már igaz. Elsõ osztályú.
- Jó fej volt. Már ahhoz képest, hogy füstös.
- Az - mondta Carella.
- Félre ne értse, nincs nkem semmi bajom a füstösökkel.
- Hát ez derék - mondta Carella. - Én ugyanis kétféle embernek, a bigottnak meg a füstösnek a szagát sem
állom.
- Mi?
- Körülnézhetnél, nincs-e itt valamerre ez a Gonzo - javasolta Carella. - Lehet, hogy ott lófrál valahol az
ösvényen.
- Csakhogy nem ismerem.
- Én sem. Nézz csak körül, és ha öt percen belül nem kerül elõ, én nézek körül.
42
 - Na jó - állt fel a fiú, és indult el arrafelé, ahol a pavilon sarkánál éles kanyart vett az ösvény.
Ami ezután történt, az igen gyorsan és mondhatni komikusan pergett le. Késõbb, amikor Carella már
hideg fejjel, szubjektív torzítások nélkü1 gondolta át az eseményeket, mintegy felülemelkedve rajtuk, képes
volt sorrendbe rakni õket. Az adott pillanatban azonban csak elképesztette és dühítette õt a dolog. Késõbb
már csak szerencsétlen véletlenek sorozatának tartotta.
Nézte, hogyan áll meg a fiú a kanyarban, fordul vissza‚ és rázza meg a fejét, jelezve, hogy Gonzónak se
híre, se hamva. Aztán a másik irányba nézett, s hogy messzebbre lásson, felmászott egy kisded dombra, és
addig ment, amíg el nem takarta a kanyarban az oroszlánház kiszögellése. És alighogy eltûnt a szeme elõl a
fiú, Carella megérezte, hogy a pavilon másik vége felõl közeledik valaki.
Egy õrszemes rendõr.
Fürgén lépkedett, a fülén fülvédõ, az arca vörös, és úgy lóbálta a gumibotját, mint az õsember a bunkót.
Hogy hová igyekszik, aziránt nem lehetett semmi kétség. Nyílegyenesen Carella padja felé csörtetett.
Carella a szeme sarkából a kanyart figyelte, ahol eltûnt a fiú. A rendõr gyorsan, céltudatosan közeledett. A
padhoz érve megállt, és rábámult Carellára. Carella ismét a kanyar felé pillantott. A fiú egyelõre nem volt
sehol.
- Maga mit csinál itt? - szólította meg a rendõr.
- Én? - nézett fel Carella, és keservesen bánta, hogy a park nem az õ körzetébe tartozik, és hogy nem is-
meri ezt a rendõrt. Átkozta a rendõr ostobaságát, és tudva tudta, hogy nem mutathatja a fel a jelvényét, mert
a fiú bármelyik pillanatban felbukkanhat, és még csak az kéne, hogy meglássa. És ha éppen most fut be
Gonzo? Te jóságos atyaúristen, mi van, ha éppen most fut be?
- Maga, maga - mondta a rendõr. - Miért, van itt valaki más is?
- Ü1dögélek - mondta Carella.
- Elég régóta üldögél.
- Szeretem a friss levegõt - mondta Carella, s azt mérlegelte, ne villantsa-e meg mégis a jelvényét. De ha
megvillantja, lesz-e annyi esze a rendõrnek, hogy szó nélkül továbbálljon? A lehetõség máris szertefoszlott,
mert a fiú feltûnt az oroszlánház sarkánál; sóbálvánnyá dermedt, amikor meglátta a rendõrt, majd hátraar-
cot csinált, de ezúttal nem tûnt el teljesen: csak fedezékbe vonult az épület sarka mögé, és úgy pislogott elõ
onnan, mint egy utcai harcban elõnyomuló, orvlövészt sejtõ katona.
- Hûvös van ahhoz, hogy csak úgy ücsörögjön itten, nem gondolja? - kérdezte a rendõr. Carella felnézett
rá, és látta, hogy a rendõr háta mögött még mindig ott leskelõdik a srác. Nincs mit tennie, ki kell dumálnia
magát anélkül, hogy felfedné a kilétét. És közben imádkoznia kel1, hogy be ne fusson Gonzo, és világgá ne
szaladjon az egyenruha láttán.
- Talán tiltja a törvény, hogy itt üljek és mogyorót fogyasszak?
- Tilthatja is éppen - vélte a rendõr.
- Miért, zavarok vele valakit?
- Az is lehet, látja. Lehet, hogy az erre jövõ iskolás lányokat akarja molesztálni.
- Nem akarok én senkit sem molesztálni. És akkor miért ne ülhetnék itt, amikor csak a magam dolgával
törõdöm, és szívom a friss levegõt?
- És mi van akkor, ha csavargó?
- Hát úgy nézek én ki?
- Azt nem mondtam.
- Ide hallgasson, biztos úr ...
- No, álljon csak fel szépen - mondta a rendõr.
- Miért?
- Hogy megmotozzam.
- Mi a nyavalyának? - csattant fel dühösen Carella, tudva, hogy a fiú figyeli a ház sarka mellõl, és hogy az
õ derekán - tokban - ott van a 38-as rendõrségi Special. Ha azt megtalálják nála, nem ússza meg
magyarázat nélkül, és a magyarázatot nem ússza meg a jelvénye felmutatása nélkül, és azzal aztán lõttek is
az álcájának. A fiú megtudja, hogy egy hekussal beszélgetett, és elszelel, és ha még Gonzo is megjelenik
közben ...
- Meg kell motozzam - makacskodott a rendõr. - Lehet maga kábítószer-kereskedõ is, vagy akármi.
- Ó, hogy a fene enné meg! - tört ki Carella. - Akkor menjen, és kerítsen motozási parancsot.
- Nem kell ahhoz énnekem parancs - mondta higgadtan a rendõr. - Vagy hagyja magát szépen megmo-
tozni, vagy fõbe kólintom, és bekisérem csavargásért. Na?
A rendõr nem várta meg Carella válaszát. Gumibotjával máris tapogatni kezdte Carella oldalát, és szinte
azonnal rákoppintott a 38-asra. Felrántotta Care1la kabátját.
- Hé! - rikkantotta. - Mi ez?

43
 A diadalordítást ta1án még a hüllõházban, az állatkert másik végében is meghallották. De az oroszlánház
sarkáig, tizenöt lábnyira a padtól egészen biztosan elhallatszott: Carella látta, hogy kerekedik el a leselkedõ
fiú szeme, majd résnyire szûkül, amikor a rendõr mint valami tomahawkot meglengeti a pisztolyt, és a
következõ pillanatban a fiú már nem volt sehol.
- Mi ez? - kiáltotta ismét a rend õre; már Carella karját szorongatva. Carella az aszfaltösvényen távolodó
futó léptek neszét hallgatta. A fiú eltûnt, Gonzo nem mutatkozik. Lõttek a napjának.
- Magát kérdem, hallja! - ordított a rendõr. - Van engedélye ehhez a fegyverhez?
- A nevem - mondta lassan, tagoltan Carella - Stephen Carella. Másodosztályú detektív vagyok, a 87.
körzetben dolgozom, és maga éppen most akadályozott meg abban, þogy elkaphassak egy narkóneppert. -
A rendõr vöröscékla képe kissé megfakult. Carella nézte, és fanyarul hozzátette: - Ez az, szégyellje csak
össze magát. Rászolgált.

Egy tollpihe.
Csak egy tollpihe volt, mégis talán a legértékesebb lelet, amelyet abban a szobában találtak, ahol Maria
Hernandezt összekaszabolták.
Toll sokféle van.
Csirketoll, kacsatoll, fürjtoll, libatoll, flamingótoll, zergetoll, töltõtoll.
A madártollak két csoportra: fedõtollakra és pehelytollakra oszthatók.
A szobában talált toll ez utóbbiak csoportjába tartozott. Ha mármost a 87. körzet valamelyik vagánya
nagy véleménnyel van a cimborájáról, bátor bunyósnak, jó szeretõnek, egyszóval hõsnek tartja, akkor
könnyen lehet, hogy azt mondja rá: pöhöly hapi. A hapi srácot jelent, a pöhöly meg azt, hogy belevaló.
A pöhölytoll, azaz pehelytoll azonban nem belevaló tollat jelent. Nem mintha valami baj lenne a szóban
forgó tollal, csak nem arról van szó, hogy bátor, forróvérû, vagány vagy megbízható lenne. Nem, az
elnevezés mindössze arra mutat, hogy a toll a madár testének egy bizonyos, és nem egy másik részérõl
való, ezért hívják pehely- és nem fedõtollnak.
A szobában talált pehelytollat egy ideig szappanos vízben áztatták, aztán folyóvízzel leöblítették, aztán
alkoholba áztatták, aztán a mikroszkóp tárgylencséje alá helyezték.
A toll cimpái hosszú csomókban, körkörösen helyezkedtek el a száron.
Verébféléknél a csomók közel vannak egymáshoz, és kúp alakban rendezõdnek el.
A gázlómadarak pehelytollán a csomók kúp alakuak és hegyesek, a tollcimpák pihések, kemény tapintá-
suak.
A kúszómadarak tollának csomói erõsen szerteágaznak, és minden ág négy-négy ágacskára bomlik.
A vizimadarak tollának csomói erõteljesek, tompák.
A csirkék és a többi tyúkféleségek tollszerkezete a gázlómadarakéhoz hasonló.
A galambok tolla ... nos, igen, a galamboké.
A galambtoll ágai hosszú csomókban, körkörösen helyezkednek el a száron.
A szobában talált toll galambtollnak bizonyult.
A szobában lévõ egyetlen párna kacsatollal volt tömve, a szóban forgó toll tehát nem a párnából került
ki. Egy vérfolthoz tapadva találták, és ebbõl arra lehetett következtetni, hogy a gyilkos hagyta ott, és nem a
szoba korábbi látogatói.
Ha viszont a gyi1kosnak galambtoll tapadt a ruhájához, könnyen lehet, hogy galambász az illetõ.
Egyebet sem kell tenniük a hekusoknak, mint lenyomozni a város összes galambászát.
Madaraknak való feladat.

December 22-én, pénteken az áruházak meglehetõsen zsúfoltak voltak. Bert Kling õszintén szólva nem
bánta a zsúfoltságot, mert a tömeg arra kényszerítette Claire Townsendet, hogy szorosan hozzápréselõdjön,
és nem volt olyan lány a világon, akivel szívesebben vállalta volna a szoros testi közelséget. Ugyanakkor
kiruccanásuknak az volt az állítólagos célja, hogy ajándékot vegyenek Ed bácsinak meg Sarah néninek -
akiket Kling még sosem látott -, és minél hamarább túlesnek a vásárláson, annál több idejük marad egy
zavartalan, kettesben töltendõ délutánra. Végtére is Bert Klingnek szabadnapja volt, és az ember nem
szívesen tölti tülekedéssel a szabadnapját még Claire o1dalán sem.
Meg kell hagyni: a tülekedõk népes nyájában nem akadt szemrevalóbb pár õnáluk. Claire-ben olyasféle
fáradhatatlan energia buzgott, ami a testnevelõ tisztekre emlékeztette Klinget. A testnevelõ tisztek külön-
ben kurta, tömzsi testükrõl, izmos lábszárukról és dagadozó karizmaikról ismerszenek meg, és Claire
Townsendben, nem számítva nyûhetetlen energiáit, nem volt semmi testnevelõtiszt-szerû.
Kling becslése szerint alighanem õ volt a földkerekség legszebb nõje. Mindenesetre bizonyos, hogy õ,
Kling, szebb nõvel még nem találkozott. A haja fekete volt. No persze fekete és fekete közt óriási
különbség van. Claire feketesége maga a tökély volt, az abszolút feketeség. Meleg-barna szeme felett fe-
44
kete szemöldök ívelt. Sápadt arcszíne akár egy spanyol infánsnõé, járomcsontja indiánmód kiugró. Az orra
egyenes, az ajka telt, nyilvánvalóan õ a földkerekség legelragadóbb nõje, gondolta Kling. Hogy valóban az-
e, mit sem számított. Kling szerint az volt, és ez a lenyeg.
Na meg dinamóra emlékeztette Klinget.
Ugyan mikor merül ki?- gondolta Kling, de a dinamó csak ontotta a szikrákat, és vásárolta az ajándéko-
kat nyakra-fõre, Percy kuzinnak és Eloise nagymamának. Kling úgy evickélt a nyomdokvizében, mint egy
teljes taklival vitorlázó szkúner után kötött bocicsónak, hanyagul tobzódva a képzavaros hasonlatokban.
- Ha látnád, mit vettem neked - mondta a lány.
- Mit?
- Aranyveretes tokat annak a nevetséges fegyverednek.
- Már úgy értve, hogy a pisztolyomnak?
- És egy karton szappant a mocskos fantáziádnak.
- Fogadok, ha begyûjteném itt a bolti tolvajokat, tíz perc alatt másodosztályú detektív lehetne belõlem.
- Csak be ne gyûjts nekem valami fiatal szõkét.
- Claire ...
- Odanézz, micsoda kesztyû! Két dollár kilencvennyolc cent, a vaknak is megéri, és éppen jó lenne ...
- Antoinette nénédnek Kakukkfalván. Claire ...
- Rögtön, drágám, mihelyt megvettem ezt a kesztyût.
- Honnan tudod, mit akarak mondani?
- Azt, hogy eleged van ebbõl az egészbõl, és szeretnél beülni valahol egy pohár valamire, nem?
- De igen.
- Na látod, én is éppen arra gondoltam - mondta Claire. Mivel emelkedett, vidám kedvében volt,
hozzátette: - Addig örülj, amíg nem vagyunk házasok, mert aztán már neked kell fizetned ezért a sok kaca-
tért.
Ez volt az elsõ eset, hogy szóba került köztük a házasság, és mivel Kling vontatókötélen volt, kis híján
meg se hallotta a kijelentést. Mire felfogta a csodát, Claire már meg is vette a 2 dollár 98 centes kesztyût,
és a tetõszinten lévõ presszó felé irányította a férfiút. A presszó csomagokkal megrakott matronákkal volt
tele.
- Itt csak olyan kis háromszögletû szendvicseket árulnak - jelentette ki Kling. - Gyere, e1viszlek egy jó kis
züllõbe.
A züllõ, ahová elvitte, voltaképp nem is volt olyan züllött hely. Félhomályos volt, az igaz, de a kettõ
mégsem ugyanaz.
Kling scotchot rendelt jéggel az odatipegõ pincértõl, aztán kérdõn nézett a lányra.
- Konyakot - mondta Claire, és a pincér elosont.
- Mondd, igazán hozzám jössz feleségül? - kérdezte Kling.
- Ne kérdezd, mert az életemmel játszol - kérte Claire.Tele vagyok karácsonyi jókedvvel, kipukkadnék, ha
még egy házassági ajánlatot is kapnék.
- De azért szeretsz?
- Mondtam ilyet valaha is?
- Nem.
- Akkor mitõl vagy ilyen heves?
- Attól, hogy tudom, hogy szeretsz.
- Szép dolog a bizalom, nem mondom, de ...
- Nem szeretsz?
Claire hirtelen kijózanodott. - De igen, Bert. Szeretlek, Bert. Nagyon is szeret1ek.
- Hát akkor ... - Nem tudta folytatni. Bárgyún mosolyogva kezébe fogta a lány kezét, és pislogott.
- Na, most aztán lovat adtam alád - mosolygott rá a lány.
- Most, hogy tudod, hogy a hata1madban vagyok, elvisehetetlen leszel.
- Nem, nem. Dehogyis.
- Ismerlek én titeket, rendõröket - ugratta tovább a lány. - Brutálisak vagytok, erõszakosak, és ...
- Dehogyis, Claire, én aztán igazán ...
- De, de. Az elõbb is vallatóra fogtál, és ...
- Jézusmária, Claire, szeretlek - nyögte ki panaszosan Kling.
- Tudom - mosolygott elégedetten Claire. - Hát nem csodálatos? Micsoda szerencsénk van, Bert!

- Szerencséd volt - mondta a férfi.

Gonzo fanyarul nézett rá. - Egen? Gondolod?
- Lebukhattál volna. Mennyi volt nálad?
45
 - Egy jó uncia. De nem ez a lényeg. Oda akarok kilyukadni, hogy kezd cikis lenni a helyzet. Nem?
- Nem mi akartuk, hogy cikis legyen?
- Nézd csak, pajtás, ciki az ciki, de hogy én itten belesétáljak valami kelepcébe, az már sok a jóból.
- Miért? Nem fogtak meg. Vagy megfogtak?
- Nem, de csak mert történetesen észnél voltam. - Gonzo cigarettára gyújtott, kifújt egy füstfelhõt. - Hát
nem érted, mit beszélek?
- Már hogyne érteném.
- Érted a fenét! Az a pofa hekus volt. És hétszentség, hogy énrám utazott. Vagyis a nyomomban vannak
valami okból, és ez azt jelenti, hogy talán azt is tudják, mi történt abban az alagsorban Annabelle-lel.
- Nem számít, ha tudják is.
- Örökké csak ezt mondod. Na, mindegy, nézzük csak higgadtan a dolgot. Szerintem benne vagyunk, de
nyakig, jó lenne már tú1 lenni az egészen. Bonyolítsd le azt az istenverte telefonhívást, legyen már meg,
aminek meg kell lennie. Essünk már túl rajta.
- Akkor telefonálok, ha készen leszek - szögezte le a férfi. - Elõbb fel kel mennem, hogy megnézzem a
galambjaimat. Ebben a kutya hidegben ...
- Azok a nyavalyás galambjaid!
- A galambok nem nyavalyások - mondta egyszerûen a férfi.
- Oké, oké, nézd csak meg õket. Takargasd be õket, csinálj velük, amit akarsz, nekem mindegy, csak
hívjad fel azt a Byrnest. Intézzük már el azt a dolgot. Ne felejtsd el, nekem csak annyi a közöm az egészhez
...
- Nagyon is sok közöd van hozzá!
- Semmi! Nem ezt magyarázom? Ígértél nekem fût-fát, és mit kaptam? Semmit. Hekusokat a nyakamba.
Mi van az ígéretekkel? Na? A bazi nagy ötleteddel? Ki mondta neked, a kutyaistenit, hogy a Byrnes kölyke
narkós?
- Te, Gonzo.
- Én hát. Na és? Hol a fizetség érte?
- Megkaptad Annabelle boltját, nem?
- Kutyaszar! - fortyant fel Gonzo. - Valami rém nagy boltról fuvoláztál nekem. Hol van az a nagy bolt, azt
mondd meg! Nem megtettem mindent, amit mondtál? Nem a nyakam kockáztattam annak a Hernandez
lánynak a befûzésével is? Azt hiszed, olyan könnyû volt rávenni a csajt, hogy hazudjan?
- Képzeld, azt hiszem. Csak meg kellett lengetned az orra elõtt a huszonöt dolcsit.
- Nohát azért az nem úgy ment. Mégiscsak az öccsérõl volt szó. És szentség, hogy nem gondolta a csaj,
hogy az öccse koporsójára veszünk méretet. Rendes srác volt, akárhogy is. Elég gennyes egy ötlet volt
kinyírni.
- Nem lehetett egyebet tenni.
- Sok minden egyebet is lehetett volna tenni - mondta Gonzo -, de hagyjuk ezt, beszélni se akarok róla.
Nem is tudok a gyilkosságról semmit. Annaþbelle meg a nõvére miatt fájjon csak a te fejed. Mert az más
tészta, megértetted? Mi a nyavalyának kellett elvágni a ...
- Kuss!
- Jól van, na. Csak annyit mondok, hogy azok a búvalbélelt nyolcvanhetesek szimatot kaptak, és
vigyáznom kell magamra. Én aztán nem fogok lebukni se érted, se másért. Senkiért! Ha engem feszegetni
kezd az a hekus, hát ne hidd, hogy vele megyek, pajtás. Engem aztán senki nem fog puhítgatni valami tetû
õrszobán!
- Miért, Gonzo, mit csinálsz, ha egy zsaru megfogja a gallérod?
- Megölöm a szarost.
- Mintha azt mondtad volna, gyilkosságról semmit.
- A te firnyákos kis dolgaidról mondtam, pajtás. Nekem azoktól tiszta a kezem. Nekem csak az kell, amit
beígértél. Elõször is az écáért, másodszor meg a Hernandez lány megdumálásáért. Mert nélkülem te soha a
büdös ...
- Megkapsz mindent, ne sírj. Tudod, mi neked a bajod, Gonzo?
- Nem tudom. Mondd meg. Odáig vagyok, hogy megtudjam, mi a bajom.
- Az, hogy piti módra gondolkodsz. Nagy üzletbe kezdtél, de az eszed, az még mindig a szemétdombon
kapirgál.
- A tiéd bezzeg a felhõk felett repdes. Garula-fakutya. És elnézést, amiért beleragadtam a szemétbe.
- Gondolkozz nagyvonalúan, te maha! Ha én egyszer elmagyarázom Byrnesnek ...
- De mikor? Hívjad fel már, az istenért. Hadd menjen a verkli.
- Hívom is, mihelyt megnéztem a galambjaimat.

46
- Tessék elõszedni a “galambokat”! - ordította Byrnes a házitelefonba. - Mi a nyavalyának tartjuk a
besúgókat, Steve, ha nem használjuk õket?
Carella türelmesen sóhajtott egyet a vonal túlsó végén, és azon tûnõdütt, vajon miért ilyen ingerült Byr-
nes az utóbbi napokban.
- Már elõszedtem õket, Pete. Egyikük sem ismer semmiféle Gonzót. Épp most várom Danny Gimp tele-
fonját. Mihelyt ...
- Szerintem egyszerûen lehetetlen, hogy ebben a nyavalyás körzetben senki se tudjon Gonzóról! - kiabált
tovább Byrnes. - Nem létezik, hogy egy tizenhat fõs nyomozócsoport ne tudjon horogra kapni egy nya-
valyás kis neppert! Ne is vegye zokon, Steve, de ilyen egyszerûen nem létezik.
- Hát ...
- Felvette a kapcsolatot a többi körzettel is? Egy ember nem válhat csak úgy ukmukfukk köddé. Ilyen
nincs, Steve. Ha nepper az a Gonzo, priusz nak is kell lennie.
- És ha új fiú?
- Akkor a fiatalkoruak nyilvántartásában kell utánanézni.
- Ott is utánanéztem már, Pete. Lehet, hogy a Gonzo csak becenév. Lehet, hogy álnév ...
- És mi a francért van nekünk álnév-nyilvántartásunk? - ordította Byrnes.
- Legyen már belátóbb, Pete. Lehet, hogy nem valami öreg rókával állunk szemben, hanem egy fiatal
vagánnyal, aki éppen csak belekezdett az üzletbe. Az ilyennek nincs nyoma a nyilvántartásban ...
- Szóval ha egy fiatal vagány nepperré vedlik, maga be akarja mesélni nekem, hogy nem szerepel a fiatal-
korú bûnözõk nyilvántartásában?
- Pete, nem okvetlenül vannak mind bûnözõként nyilvántartva. Lehet, hogy soha nem volt még baja a
hatósággal. Százával lézengenek srácok az utcán, akik soha ...
- Azt akarja beadni nekem, Steve, hogy nem képes felhajtani egy taknyos csövest? Errõl van szó? Ez a
Gonzo vette át a Hernandez vevõkörét, és ez elég indíték lehet a gyilkosságra, nem?
- Ha nagyon kiterjedt vevõkörrõl volna szó, akkor igen. Csakhogy, Pete ...
- Maga talán tud jobb indítékot?
- Egyelõre nem.
- Akkor kerítse elõ Gonzót!
- Jaj istenem, Pete, úgy beszél velem, mintha ...
- Ennek az osztagnak én vagyok a parancsnoka, Carella. Egyelõre.
- Jó, jó, tudom. Nézze, tegnap találtam egy srácot, aki Gonzótól akart vásárolni. Tudom, hogy néz ki a
srác, és még ma megpróbálom megkeresni, rendben? Elõbb azonban hallanom kell, mit tud Danny Gimp.
- Maga szerint az a srác ismeri Gonzót?
- Tegnap azt mondta, hogy nem látta még, és elszaladt, amikor belém kötött az a rendõr. De lehet, hogy
azóta felvette Gonzóval a kapcsolatot, és talán a nyomára vezethet. Majd körülnézek. Danny félórán belül
felhív.
- Rendben - mondta Byrnes.
- Nem értem, miért olyan rámenõs ebben az ügyben, fõnök - kockáztatta meg Carella. - Amikor semmi
sem sürget minket ...
- Minden ügyben rámenõs vagyok - mondta ridegen Byrnes, és kikapcsolt.
Aztán csak ült az íróasztalánál, és kibámult a parkra nézõ sarokablakon. Szomorú volt és törõdött, utálta
önmagát, amiért ordítozik az embereivel, és amiért eltitkolja az értesüléseit, amikor pedig talán
segítségére lehetnének egy olyan jó nyomozónak, mint Carella. Megint csak a régi, süket, visszhangtalan
kérdés járt a fejében: Mit kellene tennem?
Megértené vajon Carella? Vagy inkább - jó nyomozóhoz, okos hekushoz méltóan - bulldogmód addig
keresné az ujjlenyomatok gazdáját, amíg elõ nem állna egy Larry Byrnes nevû gyilkossal?
De hát mitõl félek? - kérdezte önmagától Byrnes. És szembenézve a válasszal, újból erõt vett rajta a
csüggedtség. Tudta, mitõl fél. Egy merõben új Larry Byrnest ismert meg az utóbbi néhány napon. Ez az új
valaki, aki az õ fiának álcázza magát, nem volt valami kellemes teremtés. Byrnes egyáltalán nem ismerte
ezt a személyt.
Ez a személy gyilko1hatott is.
Lehet, hogy Hernandezt a fiam, Larry ölte meg, gondolta Byrnes.
Megszólalt az íróasztalán a telefon. Byrnes egy-két pillanatig hallgatta a csörgést, aztán megperdült a
forgószékkel, és felkapta a kagylót.
- 87-es körzet, Byrnes hadnagy.
- Cassidy vagyok az eligazítóból, hadnagy úr.
- Mi van, Mike?
- Magát keresik.
47
 - Kicsoda?
- Hát éppen ez az. A pofa nem hajlandó megmondani a nevét.
Éles fájdalom nyilallott Byrnes gerincébe, és terjedt lassan tova, meleg, szertesugárzó sajgássá
szelidülve. - És ... velem akar beszélni? -kérdezte.
- Igen, uram.
- Rendben. Kapcsolja.
Byrnes várt. Izzadt a tenyere. Jobb kezében nedves lett a kagyló, bal tenyerét beletörölte a nadrágjába.
- Hello? - szólalt meg a kagylóban egy hang. A múltkori hang volt. Byrnes azonnal ráismert.
- Itt Byrnes hadnagy - mondta.
- Jó napot, hadnagy úr. Hogy van?
- Jól. Kivel beszélek?
- Nem valami bölcs kérdés, igaz, hadnagy?
- Mit akar?
- Mondja, hadnagy, csak mi vagyunk a vonalban? Nem örülnék, ha akármelyik kollégája tudomást sze-
rezne ezekrõl a merõben személyes természetû dolgokról.
- Az én telefonomat senki sem hallgatja le - mondta Byrnes.
- Biztos benne, hadnagy?
- Ne tartson hülyének - csattant fel Byrnes. - Halljam, mit akar mondani.
- Volt-e érkezése, hogy elcsevegjen a fiával, hadnagy?
- Volt - mondta Byrnes. Áttette a bal kezébe a kagylót, megtörölte a jobbot, majd ismét abba vette át a
kagylót.
- No és megerõsítette a vádjaimat, amiket a múltkor mondtam róla?
- Kábítószeres lett - mondta Byrnes. - Ez igaz ...
- Kár. Igaz, hadnagy? Egy ilyen finom srác. - A hang hirtelen üzletszerû lett. - Ellenõrizte az ujjlenyoma-
tokat?
- Igen.
- Az övéi?
- Igen.
- Hát ez kínos. Nem igaz, hadnagy?
- A fiam nem veszekedett Hernandezzel.
- Tanúm van rá, hadnagy.
- Kicsoda?
- Meg fog lepõdni.
- Halljam!
- Maria Hernandez.
- Micsoda?
- Jól hallotta. Amitõl persze még mókásabb az egész, mi? A veszekedés egyetlen tanúja egyszer csak hol-
tan kerül elõ. Nagyon kínos a helyzet, hadnagy.
- Amikor Maria Hernandezt megölték, a fiam egész éjszaka otthon volt velem - jelentette ki fakón Byrnes.
- Furán hangzik majd ez az esküdtszék elõtt, nem gondolja? Különösen, ha megtudják az esküdtek, hogy
apuci perdöntõ bizonyítékokat hallgatott el. - Szünet. - Vagy elmesélte a kollégáinak, hogy a kedves fia
ujjlenyomatai vannak azon a fecskendõn?
- Nem - mondta habozva Byrnes. - Még ... még nem. Mondja, mit akar tulajdonképpen?
- Megmondam, mit akarok. Ugye, maga kemény fiú hírében áll, hadnagy?
- Bökje már ki, mit akar, a kutyaúristenit! - Byrnes várt egy kicsit. - Pénzt? Pénz kel1?
- Hadnagy, maga alábecsül engem. Én ...
- Halló? - szólalt meg egy új hang a vonalban.
- Mi az? - kérdezte értetlenül Byrnes. - Ki? ...
- Ó, bocsánat, hadnagy úr - mondta Cassidy. - Úgy látszik, rossz lukba dugtam a dugót. Carellát próbálom
elérni. Danny Gimp keresi.
- Semmi baj, Cassidy. Lépjen ki a vonalból.
- Máris, uram.
Byrnes várt, amíg a vonalban fel nem hangzott a kattanás.
- Na, jól van - szólt bele a kagylóba. - Kilépett. Semmi válasz.
- Halló! - mondta Byrnes. - Halló?
Beszélgetõpartnere nem jelentkezett. Byrnes lecsapta a kagylót, és komor képpel gondolkozni kezdett.
Nagyon körültekintõen, nagyon tisztán gondolkozott, és amikor öt perc múlva kopogtattak az ajtaján, már
dûlõre is jutott, és ez bizonyos fokú nyugalommal töltötte el.
48
 - Tessék - mondta.
Nyílt az ajtó, Carella lépett be az irodába.
- Most beszéltem Danny Gimppel - jelentette. A fejét rázta. - Nincs szerencsém. Õ se hallott soha Gon-
zóról.
- Hát igen - mondta színtelenül Byrnes.
- Gondoltam, teszek még egy sétát az állatkertben - folytatta Carella. - Hátha ismét meglátom azt a srácot.
Ha nem, körülnézek a környéken.
- Helyes. Tegye azt - mondta Byrnes.
- Igenis - fordult meg és indult az ajtó felé Carella.
- Steve - szólt utána Byrnes -, mielõtt elmegy ...
- Igen?
- Tudatnom kell magával valamit. Nem is keveset.
- Mit, Pete?
- Azok az ujjlenyomatok a fecskendõn - mondta Byrnes, nekidurálva magát a hosszú és fájdalmas histó-
riának - ... a fiam ujjlenyomatai.

- Anya!
Harriet a lépcsõ aljában állt, és hallgatta, hogy szólongatja a fia. A panaszos hang áthatolt az ajtó fáján,
és vadul görgött alá a lépcsõn.
- Anya, gyere fel! Nyisd ki az ajtót! Anya!
Az asszony némán, fájdalmas tekintettel, a mellén összekulcsolt kézzel, mozdulatlanul állt.
- Anya!
- Mi baj, Larry?
- Gyere fel! Nem tudsz fe1jönni, a szentségit neki?
Harriet gyengéden bólintott, tudva, hogy a fia nem láthatja, és elindult fe1felé a lépcsõn. Telt keblû
asszony volt, a maga idejében szépségnek számított Calm’s Pointban. Tiszta, zöld szeme még most is szép
volt, de a haja vörösébe már szürke szálak vegyültek, s a dereka, bármennyire vigyázott is, kezdett
vastagodni. A lába is jó volt még, szép vonalú, formás, bár nem olyan erõs már, mint hajdan. Megállt Larry
hálószobájának az ajtaja elõtt, és csendesen megkérdezte:
- Mi van, fiam?
- Nyisd ki az ajtót.
- Miért?
- Ki akarok menni.
- Az apád megtiltotta, Larry. És az orvos ...
- Persze, anya, persze - vált hirtelen hízelgõvé a fiú hangja. - Az akkor volt. De most már jól vagyok.
Igazán. Ugyan, anya, nyisd ki már az ajtót nekem.
- Nem - mondta eltökélten az asszony.
- Anya - folytatta Larry a fûzõcskét -, te is tudod, hogy már rendbe jöttem. Igazán nem akarlak átejteni.
Jól vagyok. Kutya bajom. Csak hát olyan itt, mint egy ketrecben. Szeretném kinyújtóztatni a lábam, járni
egyet a ház körül.
- Nem.
- Anyácskám ...
- Nem, ha mondom, Larry!
- De az istenfáját neki, mi a fenét csináljak én itt naphosszat?! Kínozni akartok? Arra megy ki a játék? Na
jó, hát ide figyelj. Jól figyelj ide, anya. Hívd fel azt a tetû orvost, és mondd meg, hogy hozzon nekem
valamit, de gyorsan! Hallod?
- Larry ...
- Hallgass! Torkig vagyok a nyálas gügyögéseddel, érted? Narkós vagyok, és kész! Narkós, igen, ha tudni
akarod, és megdöglök egy belövésért! Indíts már, mire vársz?!
- Johnnyt elhívhatom, ha akarad. De heroint tõle sem kapsz.
- Szép kis alakok vagytok mind a ketten, hallod! Te meg az apám. Az egyik kutya, a másik eb. Nyisd ki az
ajtót! Nyisd ki ezt a rohadt ajtót! Ha nem nyitod ki, kiugrom az ablakon! Hallod? Ha ki nem nyitod, azon-
nal az ablaknak megyek!

- Na jó, Larry - mondta nyugodtan Harriet. - Kinyitom.

- Csakhogy végre. Na, nyisd már!
- Egy pillanat - mondta az asszony. Nyugodt, határozott léptekkel átment a hálószobájába. Hallotta, hogy
Larry szólongatja, de õ nem felelt. A komódhoz lépett, kihúzta a legfelsõ fiókot, és kivett belõle egy bõrto-
49
kot. A tokon vastagon állt a por, mert Harriet hozzá sem nyúlt, amióta Peter megajándékozta vele. Kinyitot-
ta, és kivette a bársonybélésben pihenõ gyöngyházmarkolatú 22-est. Megnézte, töltve van-e, aztán a
fegyvert lóbálva visszasétá1t a folyosón.
- Anya?
- Rögtön, rögtön. - Harriet a köténye zsebébõl elõvette és a zárba illesztette a kulcsot. Bal kézzel fordította
el, ugyancsak ballal taszította be az ajtót, aztán célzásra emelt fegyverrel hátralépett.
Larry azonnal az ajtóhoz rohant. Amikor meglátta anyja kezében a pisztolyt, megtorpant, és hite-
tlenkedve meresztgette a szemét.
- Mmm ... mi ez?
- Indíts vissza - utasította Harriet. Meg se rezzent a kezében a fegyver.
- Mmmi ...
Harriet benyomult a szobába, a fiú hátrált elõle meg a feyver elõl. Az asszony becsukta az ajtót, a kilincs
alá állított egy egyenes hátú széket, és ráült.
- Mi ... minek az a pisztoly? - kérdezte Larry. Meglátott valamit az anyja szemében, ami gyerekkori em-
lékeket ébresztett benne. Valami szigorú és kérlelhetetlen volt abban a szempárban, valami, ami ellen,
tudta, hiába is lázad. Kisfiú korában nemegyszer megpróbálta.
- Azt mondtad, kiugrasz az ablakon. Legalább negyven láb magasból esnél a járdára. Vagy tán még maga-
sabbról. Meghalnál, ha kiugraná1, Larry. Ezért van a pisztoly.
- Nem ... nem értem.
- Nézd, fiam. Nem mégy ki a szobából, sem az ajtón, sem az ablakon. Ha elindulsz bármelyik felé is,
kénytelen leszek beléd lõni.
- Micsodaaa?!
- Igen, Larry. Én jól tudok lõni. Apád tanított meg rá, márpedig nála jobb lövész nem volt a ren-
dõrakadémián. Most pedig ülj le, és beszélgessünk, jó?
- Ugye ... - nyelt egyet Larry - ugye, csa ... csak ... hülyéskedsz, anya?
- Kár lenne, fiam, ebben a hangnemben folytatni, tekintve, hogy a fegyver az én kezemben van.
Larry ránézett a 22-esre. Pislogott.
- Na, ülj le szépen - mosolygott rá az anyja. - Egy csomó dolgot meg kell beszélnünk. Gondolkoztál már
rajta, mivel leped meg apádat karácsonyra?

Van egy nagy baj a gyilkossággal.

Van vele persze több baj is - de ez az egy különösen nagy. Szokássá válik.
Nem arról van szó, hogy a gyilkosság lenne az egyetlen tevékenység, amely szokássá vá1ik. Aki ezt állít-
ja, téved, méghozzá eléggé ostobán. Szokássá váló tevékenység a fogmosás is. Vagy a rendszeres fürdés. A
hûtlenkedés. A moziba járás. Vagy, ha megengednek egy csipetnyi morbiditást, maga az élet is.
A gyilkosság - ha nem is kizárólag csak az - igenis határozottan szokássá válik.
Ez a legfõbb baj a gyilkossággal.
Annak, aki megölte Anibal Hernandezt - a maga meglehetõsen furcsa észjárása szerint -, nagyon is jó
oka kellett hogy legyen a gyilkosságra. Ha hajlandók vagyunk egyáltalán mentséget keresni egy
gyilkosságra, meg kell hagynunk, ez a valaki valóban nyomós okból ölte meg Anibalt. Már ugye, ha
mentségrõl szó lehet egyáltalán. Minden cselekedetre lehet jó vagy rossz okot találni, bár bizonyára sokan
vélekednek úgy, hogy a gyilkosságra jó okot egyszerûen nem lehet találni. Mégis ezt a jelzõt kell használ-
nunk, mondjanak akármit a vaskalaposok.
Ennek a fickónak valóban jó oka volt, és miután elkövette iszonyú tettét, ez az ok még csak erõsbödött,
mivel minden fait accompli igazolást keres és általában talál is.
Az adott pillanatban jónak látszott lenni az ok Anibal nõvérének a kivégzésére is. Hát nem késznek mu-
tatkozott rá az az ostoba nõszemély, hogy elfecsegje, amit megtudott? Arról nem is beszélve, hogy egy lány
nem vitázhat egy férfival, amikor a férfi éppen ... egyszóval mindenképpen rászogált a halálra az a lány.
Pedig igazából nem is sokat tudott meg, hacsak nem Gonzóról ... no, de oknak az is elég. Ha elmondja a
rendõrségen, hogy Gonzo felbujtatta, hogy hazudjon, a rendõrség begyûjti Gonzót és akkor Gonzo köp,
mint a vízfolyás. Szóval veszélyes volt a helyzet.
Most, ahogy a galambketrec elõtt állt a háztetõn, a férfi teljesen tisztán látta, milyen veszélyes lenne, ha
Gonzo horogra kerülne. Egy kissé mindig nyugtalanította az a tény, hogy Byrnes, noha bizonygatta, hogy
senki sem hallgatja õket, csak lehallgattatta a telefonbeszélgetésket. Ez bizony roppant nagy
könnyelmûségnek látszott Byrnes részérõl, márpedig az ember nyilván nem könnyelmûsködik, ha a
tulajdon fiáról van szó. Hacsak ott nem lapul az adu ász a mandzsettájában. Milyen adut rejtegethet vajon
Byrnes?

50
 Istentelen szeles idefenn, gondolta. Örült, hogy feltette a kátránypapírt a drótketrecre. No persze, a ga-
lambok bírják a hideget, egész télen ott viribikolnak a Grover Parkban, de azért kár lenne, ha csak egyetlen
madara is elpusztulna. Az egyik, az a kis pávagalamb tojó különösen rossz bõrben van. Napok óta nem
eszik; és a szeme, ha lehet mondani bármit is egy galamb szemérõl, a szeme sem áll jól. Jobban kellett
volna figyelni rá, talán be kellett volna adni neki valamit a szemcseppentõvel. A többinek, hál’isten, kutya
baja. Ott vannak például a jakobinus-galambjai, a férfi soha el nem unja fõkötõszerû tollbóbitájukat csodá-
lni. No és az a purcli, istenem, de szépen bukfencezik röptében, és a golyvások, micsoda gyönyörû begók
azok is, és - ugyan milyen, adut tartogathat Byrnes?
Hogy történhetett, hogy egy hekus a nyomára jutott Gonzónak?
Lehetséges volna, hogy a lány köpött? Mielõtt meghalt? Nem, nem, az lehetetlen. Ha köpött volna, a
rendõrség nem Gonzót, hanem õt keresné, és már meg is találta volna. Hát akkor? Meg-látták volna õket,
Gonzót meg a lányt, együtt, Annabelle halála napján? Az bizony meglehet.
Hogyan bonyolódhatott ennyire össze a dolog?
Olyan egyszerûnek ígérkezett a terv, és lám, bedöglött. Most aztán mit csináljon, hívja fel még egyszer
Byrnest? Mondja meg neki, hogy eszébe se jusson figyeltetni a vonalat, hanem adja elõ szépen az egész
rohadt históriát, terítse ki az összes kártyáit? Ki a csuda láthatta meg Gonzót a lánnyal? Vajon abban a szo-
bában beszélt Gonzóval, ahavá õt is vitte? Abban a szobában, amelyet Maria a vénasszonytól szerzett?
Hogy is hívják? Dolores? Azt mondta Maria? Igen, Dolores. Vajon tud-e Dolores Gonzo és Maria
megállapodásáról? Lehet, hogy látásból ismerte Gonzót, még ha a nevét talán nem is tudta? És aztán ... No
nem! Nem, hiszen a rendõrség valószínûleg minden ismert neppert szemmel tart. Csakhogy Gonzo nem
egy ismert nepper.
Gonzo csak egy koszos vagány, aki értékes információba botlott, és az információt szerencsére olyan
embernek adta tovább, aki meglátta benne a fantáziát: nekem.
Gonzónak nincs priusza, Gonzóról nem tudják, hogy nepper, Gonzo csak a gyors meggazdagodás
reményében lépett be a buliba, nem is ismerik a környéken, legalábbis Gonzóként nem. Ha tehát nincs pri-
usza, ha nem tudják a nevét, és ha nem tudják róla, hogy nepper, akkor hogyan jutott a nyomára a
rendõrség?
Az öregasszony révén.
Dolores révén.
Na nem, mégsem. De valaki mégiscsak látta õket együtt aznap délután, látta, hogy Gonzo hazugságra
bírja rá a lányt, láthatta gazdát cserélni a huszonöt dollárt is. Valaki, aki aztán ...
Mennyit mondhatott el Maria annak a Doloresnek? Te jó ég, én meg még Gonzo miatt aggódtam itten!
Mennyit mondhatott el Maria annak a vénasszonynak? Megmondta neki a nevem? “Le akarok feküdni az
ilyen és ilyen nevû barátommal, szükségem van egy szobára” - lehet, hogy ezt mondta? Megmondta volna,
kicsoda a barátja? Úristen, ilyen hülye lett volna?
Mit tud Dolores?
Vetett egy búcsúpillantást a beteg tojóra, aztán hátat fordított a ketrecnek, bezárta a feljáró ajtaját, és
lesietett az utcára. Frissen, ruganyosan lépkedett. Oka és célja volt az útjának, éspedig a cél az a bérház
volt, amelyben néhány napja szobára ment Mariával. A ház elé érve szétnézett az utcán, hálásan nyugtázta,
hogy mindkét irányban üres. Még szerencse, hogy tél van, mert nyáron pletykázó öregasszonyokkal lenne
tele a kapualja.
Hamarosan rátalált a DOLORES FAURED címkéjû levélszekrényre. Igen, ez az, ezt a nevet mondta Ma-
ria. Dolores Faured. Elsõ emelet. Felsietett a lépcsõn, végig a folyosón. Az emlékek egy cseppet sem kí-
nozták. Maria Hernandezzel megtörtént, ami történt, a gyilkosság szokássá vált.
Megtalálta a keresett lakást, és bekopogott.
- Quién es? - hallatszott bentrõl.
- Un amigo - felelt a férfi, és várt.
Léptek, ajtónyitás. Apró, törékeny asszony állt elõtte, törékeny vén sárkány, puszta kézzel kettõbe tudná
törni. Hirtelen megvilágosodott elõtte, hogy nincs visszaút. Idejött, igen, de mi van akkor ha az öreglány
nem tud semmit, ha Maria semmit sem mondott neki? Hogyan faggassa ki anélkül, hogy leleplezné magát?
- Hát maga kicsoda? - kérdezte az asszony.
- Bemehetnék?
- Mit akar'?
Nem enged be, amíg meg nem mondom, ki vagyok, az biztos. De ha kiejtem a számon Maria Hernandez
nevét, akkor máris kötve vagyok ehhez a vén boszorkához. Mert akkor máris megtudott valamicskét, nem
igaz? És az a valamicske is veszedelmes. Hogyan is bonyolódhatott ennyire össze a dolog?
- Rendõrség - füllentette. - lenne néhány kérdésem.
- Na, jöjjön csak, jöjjön. Örökké csak kérdezõsködnek - füstölgött Dolores.
51
 Követte az asszonyt a lakásba. Koszos, büdös kis lakás volt, ez az asszony kerítõnõ, törékeny, vén sárká-
ny, de kerítõnõ.
- Nos? - kérdezte Dolores.
- Azon az éjszakán, amikor megölték Maria Hernandezt, megmondta magának Maria, hogy kit fogad?
Hogy hogy hívják a férfit?
Dolores merõen nézte a férfit: - Nem ismerem én magát valahonnan?
- Hacsak nem bejáratos a 87-es körzeti kapitányságra - vágta rá gyorsan a férfi.
- Nem láttarn én magát itt a környéken?
- Látni éppen láthatott. Ez a körzetem ...
- Lám, én meg azt hittem, valamennyi hekust ismerem a nyolcvanhetesbõl - tûnõdött el Dolores. - Na
mindegy - vonta meg a vállát.
- Tud arról a férfiról?
- Si. Maguk, hekusok nem együtt dolgoznak?
- Micsoda?
- Már elmondtam nekik, amit tudok. Annak a másik kettõnek, aki itt járt. Meyer nyomozónak és ... ki is
volt a másik?
- Nem emlékszem.
- Hengel - mondta Dolores. - Hengel nyomozó, igen.
- Hja, vagy úgy - mondta a férfi. - Persze, Hengel. Szóval nekik már elmondta?
- E1 hát. Rögtön másnap. Az a földszinti szoba csak úgy hemzsegett a rendõröktõl. Ott volt Meyer is, meg
... - Dolores elakadt. - Temple! - rikkantotta elszûkülõ szemmel.
- Temple-nek hívják azt a másikat!
- Annak -hagyta rá a férfi. - Mit mondott nekik?
- Maga azt mondta, Hengel.
- He?
- Hengel. Maga azt mondta, hogy Hengel.
- Mondtam a fenét. Rosszul emlékszik. Azt mondtam, Temple.
- Dehogyis - makacsolta meg magát az öregasszony. - Én azt rnondtam, Hengel, maga meg rámondta,
hogy igen, Hengel.
- Na és, van egy Hengel nevû hekusunk is - mondta ingerülten a férfi. - Szóval mit mondott nekik?
Dolores hosszan, keményen a férfi arcába nézett. Aztán azt mondta: - Mutassa a jelvényét.

Hát akkor ismét eljátsszuk az oroszlánház-jelentetet - gondolta Carella.

Steve Carella szól ismét önökhöz, kedves hallgatóim, a Grover Park Hotel csodás tetõteraszáról, az
elragadó Oroszlánház-terembõl. Már hangol is a zenekar, hölgyeim és uraim, elsõrangú koktélmuzsikát
fognak hallani hamarosan. Szokott mûsorunkkal jelentkezünk a szokatt helyrõl, mindennap ugyanebben az
idõpontban, a Kétoldali Tüdõgyulladás Elõmozdítására Alapított Országos Segélyegylet égisze alatt. Kel-
lemes szel1õ fújdogál a Grover Park Hotel tetõteraszán, és mondhatom, soha üdítõbb fuvallatot, mint az
Oroszlánházterem sarkait köszörülõ friss légáram. Kellemes szórakozást tehát, hölgyeim és uraim, pompás
mulatságban és sok meglepetésben lesz részük.
A mai napra szánt legnagyobb meglepetésünket közvetlen felettesem, Peter Byrnes nyomozó hadnagy
szállítja: tudatni kívánja önökkel, hogy a fia, Larry Byrnes benevezett “Az Év Narkósa és Gyilkossággal
Gyanúsítottja” címért folyó nemes versengésbe. Mit szólnak hozzá, kedves hallgatóim? A lélegzetük is
elállt, ugye? Mondhatam, jómagam is kis híján seggre ültem az újság hallatán, a legkevesebb tehát, hogy
egy pillanatra önökben is megálljan az ütõ. Mi az, mi történt?

Elnézést kérek, hölgyeim és uraim, Hy Auerglass integet nekem az ellenörzõ fülkébõl. Mi van, Hy? Hja,
vagy úgy, ki lettem kapcsolva? Az a “seggre ülés” tett be, ugyebár? E1szóltam magam, hiába. Sebaj, hek-
usnak bármikor visszamehetek.
Ó, az a szerencsétlen Byrnes. Szeretem azt az embert. Vannak hekusok, akik nem szeretik, de én bizony
szeretem, és akkor se kéne nekem más góré, ha aranytálcán kínálnák. Hogy mit kell kiállnia most a
szerencsétlennek! Mit kell kiállnia, ott ül elõtte egy linkóci ürge, és mézesmadzagot huzgál az orra elõtt ...
Ekkor látta meg a fiút.
Ugyanazt, akivel elõzõ nap délután beszélt, de a fiú most nem az oroszlánház felé igyekezett. Lehet, hogy
a tegnapi közjáték azzal a rendõrrel megijesztette Gonzót, és más helyre beszélte meg a találkát?
A fiú nem vette észre Carellát, s ha észreveszi, sem ismerte volna meg: Carella fején lekonyult peremû,
viharvert nemezkalap, malaclopószerû esõkabátjában pocakosnak látszott, és a tetejébe még bajuszt is

52
ragasztott, amitõl eléggé hülyén érezte magát. Az esõkabát végig be volt gombolva, jobb zsebében ott
lapult a 38-as.
Gyorsan utánavetette magát a fiúnak.
A fiú láthatólag sietett. Elhúzott az oroszlánház mellett, fel a kis dombra vezetõ ösvényen, aztán megtor-
pant egy több irányba mutató útjelzõ tábla elõtt. Fókák, Hüllõk, Állatovoda. A fiú bólintott, és továbbsietett
a hüllõk felé.
Carella arra gondolt, hogy megállítja, és kérdõre vonja a fiút. Igen, de ha Gonzóval akar találkozni, ne-
vetséges hiba volna megállítani. A fõ dolog: megtalálni egy narkóneppert, akinek köze lehet Anibal Her-
nandez korai halálához. Narkót vásároló gyerekeket kosárszám gyüjthet be, ha akar. Ebben az üzleti
tranzakcióban Gonzo a fontos szereplõ, Carella tehát fékezte magát, a nagy üzletre várva, akár egy tõzs-
dealkusz, aki a Ford és a Chrysler fúzióját várja.
Most meg mintha nagyon is ráérne a fiú. Mint aki semmit el nem akar mulasztani az állatkert
látványosságai közül, elidõzött minden egyes állatnál. És idõnként hátrapillantott. Egy ízben megállt, hogy
megnézze a nagy órát a majomház homlokzatán; bó1intott és továbbment.
Eszerint van még idõ. A találkát nyilván ... mennyi is most az idõ? Carella az órájára pillantott. Negyed
négy volt. Fél négyre beszélték volna meg? Ezért kószál fiatal barátunk összevissza a parkban?
A szõke fiú kószálása során végül is a férfivécénél kötött ki. Carella megvárta, amíg be1ép a házikóba,,
aztán gyorsan megkerülte az épletet, hogy megnézze, nincs-e hátsó kijárata. Nem volt. Miután megnyugo-
dott, hogy a fiú csak ott jöhet ki, ahol bement, Carella leült egy padra, hogy kivárja, amit a természet
megkövetel.
A természet öt percet követelt meg. A fiú megjelent, és szapora léptekkel indult a hüllõház felé. Carella
nem tudhatta, másban is ilyen jó-e a fiú ösztöne, de az biztos, gondolta, hogy kígyófészekben találkozni
egy narkónepperrel a lehetõ legstílusosabb. Elvigyorodott, és ahogy a kígyókhoz közeledett, hirtelen
jókedv kerítette hatalmába. Elõre élvezte a rajtaütés pillanatát, valahogy úgy, ahogy a vadászkutya élvezi
elõre a pillanatot, amikor majd lepottyan a fáról a sebzett mosómedve.
És mintha csak örömteljes lelkiállapotát akarná palásolni, mintegy varázsütésre egy tömeg ember jelent
meg a színen, valahogy úgy, mint amikor a filmrendezõ crescendót parancsol a zenekarnak, aztán beint, és
statiszták tömege özönlik elõ a dombok közül, mert egy forgatagos nagyjelenet következik.
A hirtelen elõözönlõ tömeg nem statisztákból állt. Egy osztályra való középiskolás diák volt, kicsit
zavartnak látszó tanáruk vezetésével, akinek az igazgatója úgy vélhette, hogy nem eléggé életszagnúak az
órái, és felkérte a természetrajztanárt, vezesse be diákjait az Életbe, vagyis vigye el õket az állatkertbe,
állatokat szagolni. A tanár olyan képet vágott, mint aki két részeg között ül a földalattin, s szeretné világgá
kiáltani: “Nem hozzám tartoznak!”
De a srácok, sajna hozzá tartoztak, és lármásabb csordát Carella még soha életében nem látott. A lármát
éppenséggel nem bánta, mert lárma volt benne is, a vadászdüh lármája, ahogy prédáját követve elhúzott az
iskolások mellett, és gyors léptekkel haladt a hüllõház felé.
A háta mögött megszólalt egy srác: - Van odabent egy kígyó, az egyben le bír nyelni egy egész disznót,
mit szólsz hozzá?
- Olyan nincs, hogy egy kígyó egyben nyeljen le egy disznót - vélekedett egy másik srác.
- Mondod te - vágott vissza az elõbbi. - De a fater a saját szemével látta a moziban, egy Frank Buck film-
ben, és az a kígyó ott van a hüllõházban.
- Ugyanaz a kígyó?
- Nem ugyanaz, te hülye. De ugyanolyan.
- Akkor honnan tudod, hogy az is le bír nyelni egy disznót?
Carella izgatottan cserkelte a vadat. A vad éppen akkor 1épett be a hüllõházba, és Carella nem akarta
szem elõl téveszteni. Egy röhejes pillanatra az az érzése támadt, hogy a bajusza leesik. Megállt, az orra alá
tapogatott, majd megnyugodva lépett be õ is az épületbe. A fiún látszott, hogy pontosan tudja, hová
igyekszik. Elhaladtában rá sem bagózott a kígyókra, bármennyit áldoztak is illetékesek a hüllõk elfogására,
szállítására, elhelyezésére. Egyenesen ahhoz a ketrechez ment, ahol a vastag táblaüveg mögött két kobra
hevert. Megállt, és érdeklõdve - vagy legalábbis látszó-lag érdeklõdve nézte a kobrákat. Egyszer-kétszer
még az üveget is megkocogtatta.
Carella figyelõállásba helyezkedett a Sziklás Hegységbéli csörgõkígyó üvegfalú kis ketrece mellett. A
kígyó vagy aludt, vagy döglött volt, nem tudni, mindenesetre úgy feküdt, csüggeteg gyûrûkbe tekerõzve,
mint akit a földrengés sem zavarhat meg. De Carellát nem a kígyó érdekelte, hanem a terrárium üvegének a
színe. A hátsó üvegfal ugyanis sötétzöldre volt festve, és onnan, ahol Carella állt, az átlátszó elülsõ fal meg
a zöld hátsó így együtt kiváló tükörként szolgált. Így aztán, miközben látszatra a döglöttnek is vélhetõ kí-
gyó csörgõjét csodálta, kényelmesen szemmel tarthatta a fiút a kobrakalitka elõtt.

53
 Kétségkívül kígyóbolond a gyerek, gondolta Carella. A fiú hangokat adott, az üveget kocogtatta, olyan
volt, mint egy újdonsü1t apa a szü1észeten, amint éppen majmot csinál magából a szülõ-szoba üvegfalánál.
No de nem sokáig csinált majmot magából, mert nem sokáig maradt egyedül. Carella nem hallhatta a
kobrafészek körüli hangokat, mert a középiskolások en masse zúdultak be a hüllõházba, és az éktelen tohu-
vabohu a várasi iskolarendszer dicséretét zengte. De Carella prédája nem kocogtatta már az üveget. Melléje
lépett egy másik srác, zabolátlan fekete sörényû, fekete bõrzekés, szögecselt fekete nadrágos, fekete cipõs.
Carella megnézte magának a jövevényt, és azt gondolta: ez Gonzo.
Akár Gonzo volt, akár nem, Carella ifjú barátja mindenesetre õt várta. Carella, noha az osztály zsiva-
jában továbbra sem hallott egy kukkot sem, látta, hogy a két fiú sebtében kezet ráz. Aztán mind a ketten
egyszerre a zsebükbe nyúltak, és ismét kezet fogtak. Carella tudta, hogy immár gazdát cserélt a motyó meg
az ára.
Elvesztette érdeklõdését ifjú barátja iránt, most már csak a bõrzekés érdekelte. A szõke, akit eddig
követett, vigyorogva sarkon fordult és elindult. Carella hagyta, hadd menjen, A másik feltûrte a zekéje gal-
lérját, tétovázott egy pillanatig, aztán a másik irányba indult. Carallának soha nem volt hõbb óhaja, mint
hogy galléron ragadja és egy jókora adag narkót találjon nála. Erõsen vágyott arra is, hogy bevihesse a ka-
pitányságra, és kifaggassa a néhai Anibal Hernandez felõl.
Sajnos, az iskolarendszer aznap Carella ellen esküdött. Megválva a csörgõkígyótól, a feketezekés
nyomába akart eredni, amikor velõtrázó rikoltás hasított a levegõbe. - Ott van! - rikoltotta teli torokból egy
mutáló hang. Ha ez a rikoltás az õserdõben, egy fa mögül röppen fel, a bátor vadász meg sem állt volna
ijedtében a legközelebbi depóig. Itt, a hüllõházban is kis híja, hogy le nem esett tõle Carella kackiás bajus-
za.
Csakhamar rájött a rikoltás okára. Az elõbbi srác felfedezte az óriáskígyó ketrecét, és hanyatt-homlok
rohant oda, hogy lássa, valóban elemészt-e egy disznót vacsorára. A következõ pillanatban Carella rájött,
hogy egy dübörögve közeledõ csorda útjába került, és ha gyorsan félre nem ugrik, õt magát falják fel egy
darabban. Gyorsan félreugrott hát, és a csorda eldübörgött mellette, nyomában restelkedõ pásztorával,
akinek most is ott ült az arcán az a “nem hozzám tartoznak” kifejezés.
Szinte nem is emberi üvöltözés-tülekedés keletkezett az óriáskígyó ketrecénél. Carella megfordult: a
fekete bõrzeke eltûnt.
A detektív a kijárathoz rohant, átkokat szórva magában az iskolaigazgatóra, az állattanórákra és Frank
Buckra, s amikor kijutott a friss levegõre, az arcába mart s a fogához koccant a hideg. A fekete zeke sehol.
Szaladni kezdett, voltaképp céltalanul, mivel nem tudta, merre mehetett a srác. És szaladt, amíg nyilván-
való nem lett, hogy végleg szem elõl vesztette a prédát. Már azon volt, hogy újból elkezd átkozódni, ami-
kor meglátta a szõke fiút, akit elõzõleg követett.
Nem õ kellett volna neki persze, de ha ló nincs, szamár is jó. Végtére a gyerek az imént vásárolt Gon-
zótól, nem? Talán megtudhatja tõle, merre keresse Gonzót. Veszteni való idõ semmiképpen nem volt.
Sosem lehet tudni ennél a városszerte divatos iskolarendszernél: lehet, hogy a következõ pillanatban egy
csikkvadász ovodáscsoport keresztezi az útját. Carella elõrelendült.
Nesztelenül zárkózott fel a fiú mögé, majd melléje lépett, és a karja után nyúlt.
- Helló ... - kezdte, és a fiú megpenderült.
Egy másodpercig kifejezéstelen volt a fiú arca, de aztán áthatolt a tekintete a hamis bajuszon, és a felis-
meréstõl elkerekedõ szemében megcsillant a veszélytudat. Hirtelen mozdulattal mellbe taszította Carellát.
A deterktívet váratlanul érte a támadás, jó néhány lépést hátratántorodott.
- Hé! - kiáltotta Carella, de a srác már rohant is. Lehet, hogy nem volt világbajnok, de pokoli gyorsan
tudott futni.
Mire Carella visszanyerte a lélegzetét, a fiú már túl volt a kanyaron, és benyargalt a fák közé. Carella
utána. Nem értette, miért vállalt a srác akkora kockázatot azért a kis adag narkóért, de hát nem ért rá ezen
törni a fejét. Van, amikor gondolkozni kell, és van, amikor cselekedni; az adott pillanatban nyilván nem a
fejét, hanem a lábát kellett használnia. No és használnia kellett volna a fegyverét is, csakhogy Carellának
ez nem jutott az eszébe, úgyhogy a 38-as a zsebében maradt. Nem nagy dolog utolérni és galléron ragadni
egy senkiházi kis narkóst. Nem tudva, mit tartogat számára a sors, Carella is letért az ösvényrõl, és bero-
hant a fák közé.

Látta, hogy a szõke kobak eltûnik egy szikla mögött. Carella rákapcsolt, és nagyokat fújtatva arra
gondolt, lám, õ sem olyan fiatal már, mint hajdan. Mélyen bent járt már a fák között, messze a parkon
átkígyózó ösvénytõl kerülgette a sziklákat s ugrott át a kisebb köveken. A szõke fej fel-felbukkant elõtte,
aztán egyszer csak eltûnt, és Carel1a már aggódott, hogy szem elõl veszti ezt a srácot is. Lendületesen
megkerült egy nagyobb szirtet, és hirtelen leblokkolt.
Egy 32-es pisztoly csöve ásított a képébe.
54
 - Ki ne nyisd a szád, hekus - mondta a fiú.
Carella pislogott. Fegyverre nem számított: némán szitkozódva kereste a kiutat. Belenézett a srác szemé-
be. Úgy látszott, a srác nincs feldobva, talán lehet beszélni a fejével. De a 32-est keményen markolta a kéz,
és felette a szempár nem sok jót írgért.
- Idesüss ... - kezdte volna.
- Azt mondtam, hogy tartsd a pofád. Lelõlek, hekus.Olyan egyszerûen mondta ezt a srác, hogy a halálos
fenyegetés valahogy ártalmatlannak tûnt. De a tekintete korántsem volt ártatlan, és Carella a tekintetét leste
óvatosan. Nem elõször állt fegyvercsõ elõtt, és tudta, hogy a ravasz meghúzását mindig megelõzi a pupilla
összeszûkülése.
- E1 a kezekkel az oldala mellõl - rendelkezett a fiú. Hol tartja?
- Micsodát?
- A pisztolyát, amit tegnap megtalált az a rendõr. Most is a derékszíján?
- Honnan tudod, hogy hekus vagyok?
- A pisztolytáskáról. Nem kell ahhoz nyolc gimnázium. A haverok errefelé nem hordanak pisztolytáskát.
Na, halássza csak elõ nekem, zsarukám.
Carella keze megmozdult.
- Állj! Mondja meg, hol van. Majd én elõszedem.
- Miért keresed a bajt magadnak, öcskös? Egyszerû kihágással megúszhatnád.
- Igazán?
- Persze. Tedd el azt a fegyvert. Elfelejtem, hogy valaha is láttam nálad.
- Mi van, zsarukám? Begazoltunk?
- Már miért gazoltam volna be? - mondta Carella, egyre a fiú szemét figyelve. - Van neked annyi eszed,
hogy ne lõjj le itt a parkban.
- Igazán? Mit gondol, hány embert lõnek le itt naponta?
- Hányat, fiacskám? - húzta az idõt Carella, miközben azt fontolgatta, hogyan húzhatná elõ a 38-ast, s
lõhetné meg a fiút. Csak el tudná terelni a figyelmét egy másodpercre!
- Épp eleget. Miért követett, zsarukám?
- Nem fogod elhinni ... - kezdte Carella.
- Akkor ne is strapálja magát. Mondja mindjárt az igazat.
- A haverodat kerestem.
- Igazán? Melyiket? Sok haverom van.
- Azt, akivel a kobraketrecnél talá1koztál.
- Miért éppen õt?
- Kérdeznem kell tõle egyet-mást.
- Mirõl?
- Az az én dolgom.
- Hol a fegyvere, zsarukám? Elõbb arról beszélgessünk. Carella habozott. Látta, hogy alig észrevehetõen
összeszûkül a fiú szeme. - A jobb zsebemben - ,mondta gyorsan.
- Megfordulni! - parancsolta a srác.
Carella megfordult.
- Fel a kezeket. Semmi trükk, zsarukám, figyelmeztetem. Érzi ezt? A pisztolyom csöve. Belenyomom
szépen a hátába, amíg a zsebében kotorászok. Ha megmoccan, ha megpróbál elszaladni, de még ha egy
nagyobbat szusszan is, belelövök a gerincébe. Nem vagyok majrés, ne akarja, hogy bebizonyítsam. Érti?
- Értem - mondta Carella.
Érezte, hogy a fiú keze a zsebébe nyúl. Egy pillanat, és eltûnt a 38-as megnyugtató súlya.
- Rendben van. Visszafordulhat.
Carella szembefordult a fiúval. Mind ez ideig nem hitte, hogy valóban meleg a helyzet. Kidumálta õ már
magát máskor is ilyen kelepcékbõl, és ez idáig bízott benne, hogy most is kidumálja, vagy elõ tudja húzni
valahogy a fegyverét. De a fegyvert már nem volt honnan elõhúzni, és a fiú kemény, csillogó szemébe
nézve megérezte, hogy magával a halállal néz farkasszemet.
- Öreg hiba lenne - kezdte, de valahogy erõtlennek, õszintétlennek érezte a tulajdon hangját -, öreg hiba
lenne, ha ok nélkül lelõnél. Megmondtam, hogy nem téged kereslek.
- Akkor tegnap minek kérdezgetett engem? Azt hitte, marha nagyot alakít, mi, zsarukám? Azt hitte nagy
okosan kipuhatol, mi? Csakhogy én puhatoltam ki magát. Kemény dió, tudja, amikor az ember nem tudja,
milyen pónemet várjon egy találkozón. Kemény dió, igen. Hagytam, higgye csak, hogy behúzott a csõbe.
Pedig minden egyes húzását elõre tudtam. Aztán az a jámbor õrszemes zsaru rátette a pontot az i-re. Ami-
kor elõhalászta a pisztolyt a maga nadrágjából, tudtam már, hányas a kabát. Addig csak bûzlött valami, de
erõsen.
55
 - Akkor sem téged kerestelek - mondta türelmesen Carella. Laza kavicsgörgetegen álltak a nagy szikla
árnyékában. Mi lenne, gondolta, ha hirtelen meglökné a fiút, kibillentené az egyensúlyából, és elrohanna?
Hiú, távoli lehetõség volt.
- Nem-e? Ide figyeljen zsarukám, ne hamukázzon nekem. Hamukáztak már nekem különb legények is.
Vallja be férfiasan, nagy cápát akart fogni. Azt hitte, bevihet arra a takaros kis kapitányságra, és addig
püfölhet, amíg be nem vallom, hogy megerõszakoltam az édes anyucikámat. Hát tévedett de nagyon.
- A francba is - mérgelõdött meg Carella -, mit akarnék egy ilyen piti kis narkóstól?
- Narkós? Én? Na ne fáradjon. Engem be nem kísér, zsarukám. Nem veszem be a szövegét.
- De hát mi bajod? - kérdezte Carella. - Láttam én már begazolt narkóst, de hogy valaki ennyire elveszítse
a fejét ... Ennyire félsz egy lebukástól? Amikor, a fene enné meg, csak arról a fickóról akartalak kikérdezni,
akivel találkoztál. Nem megy a fejedbe? Nem te kellesz nekem, hanem õ.
- Mintha azt mondta volna, nem utazik piti kis narkósokra.
- Nem bizony.
- Akkor mit töri magát érte? Tizennyolc éves, és tizennégy éves korában kapott rá. A heroin lett
menyasszonya. Nem valami következetes, zsarukám.
- Miért, hát nem nepper? - kérdezte zavartan Carella.
- Kicsoda, õ? - A fiú elnevette magát. - Maga aztán jó fej, zsarukám.
- De mi a ...
- Hát jó, ide hallgasson. Utánam szaglászott tegnap is, ma is. Most is van annyi narkó a zsebemben, hogy
nem bánná meg, ha bekísérhetne. És vétek a Sullivan-törvény ellen is, mert nincs engedélyem ehhez a
fegyverhez. Ellene szegültem egy hivatalos közegnek, és biztosan arra is van paragrafus, hogy mi jár an-
nak, aki elszedi egy zsaru fegyverét. Megfogott, zsarukám. Jól agyonvághatna a törvnykönyvvel. És ha
máma lelécelek, hát elkap holnap, és akkor majd kinek hisznek, magának vagy nekem?
- Tudod mit, lécelj le - ajánlotta Carella. - Tedd el szépen a mordályod, és lépjél olajra. Nem kell nekem
golyó a hasamba, nem akarok bajt kerverni neked. Mondtam már, nem? Én a haverodra utazom. - Carella
egy kis szünetet tartott, aztán hozzátette: - Gonzóra.
- Tudom - mondta összeszûkülõ pupillával a fiú. Én vagyok Gonzo.
Gonzo összeszûkülõ szeme volt az egyetlen jel. Carella megpróbált oldalt szökkenni, de már fel is uga-
tott a fegyver. Nem látta, hogy megrándult volna a fiú markában. Éles fájdalom hasított a mellébe, hallotta
még a három lövés dörejét is, aztán megtántorodott. Melegséget érzett, és rettentõen nevetségesnek érezte,
hogy nem tartja meg a lába, milyen ostoba, milyen véghetetlenül ostoba egy história, merõ tûzben égett a
melle, és aztán meglódult a mennybolt, és Carella arccal a földre zuhant. Nem kapta maga elé védelmül a
karját, mert a karjából is elszállt az erõ. A kavicsokhoz verõdött az arca, görcsbe rándult a teste, vacogott,
és valami ragadós meleget érzett maga alatt. Akkor próbált csak arrébb mászni, és akkor jött rá, hogy a
tulajdon vére egyre növek-võ tócsájában fekszik. Nevetni és sírni lett volna kedve. Kinyitotta a száját, de
hang nem jött ki rajta. Hu1lámokban támadt rá a sötétség, és a sötétséggel küszködve észre sem vette, hogy
Gonzo rohanvást távolodik a fák között. Csak a mindent elnyelõ feketeségnek volt tudatában, és hirtelen
megértette, hogy meg fog halni.

Javára legyen mondva a 87. körzetnek, hogy gyorsabban dolgozott, mint a parkra vigyázó másik két körzet.
Carellát csak majdnem félórával késõbb találta meg egy õrszemes rendõr: uszodányi vérben feküdt már
akkor.
Az idõ tájt, amikor Carellát meglõtték a körzetén kívül, a 87. körzetben is történt egy erõszakos csele-
kmény, és ennek az áldozatát tíz percnél is rövidebb idõ alatt megtalálták.
Az õrszemes rendõr ezt mondta a telefonba: - Egy öregasszony. A szomszédai szerint Dolores Faured a
neve.
- Mi történt vele? - kérdezte a telefonügyeletes õrmester.
- A nyakát szegte. Az elsõ emeletrõl esett ki a világítóudvarba. Vagy kilökték.

A város szívében rendületlenül vásároltak a vásárlók. A kirakatok izzottak, mint megannyi hordóhasú
kokszkályha, befelé csalogatták a fázó polgárokat, melegedni, nézelõdni egy kicsit, no meg vásárolni. A
proccos Hall Avenue elegáns boltjait nem magyallal, hanem rikító, fehér-piros-zölden villogó karácsonyi
villanykörtékkel díþszítették. Az egyik áruház homlokzatán két emelet magasságban kék angyalok dí-
szelegtek, a szemközti nyilvános park felkapta és továbbragozta a témát, százával vetítve az úr szárnyas
hírnökeinek visszfényét a flaszterra, végigkísérve a járókelõket a korcsolyapálya mellett felállított óriási
karácsonyfáig. A fa szinte az égig nyújtózott emberfej nagyságú, vörös-kék-sárga világító gömbjeivel,
versenyre kelve a körülálló irodatorony-házak merev hivatalosságával.

56
 A többi bolt is karácsonyi fényben fürdött, villanykörtékbõl formált karácsonyfák, fehér óriás-girlandok,
friss havazást szikrázó kirakatok mindonütt. A vásárlók sietõsen rótták az utcát, csomagjaik súlya alatt
görnyedezve. Az irodaházak rideg homlokzata mögött javában állt a karácsonyi vigalom. Aktakukacok
csókolták arcul egymást a kartotékszekrények között. Fõnökök emelgették a titkárnõjük szoknyáját,
elõléptetés-ígéretek röpködtek, fizetésemelésekkel hajigálóztak, a szállítmányozási osztály hórukklegényei
a faburkolatú irodák fehér galléros fõnökeivel koccintgattak, whiskyfoltok, sietõs telefonok a várakozó
feleségeknek, sietõs telefonok a férjeknek, akik hasonlóképpen rideg homlokzatok mögött ülték a maguk
karácsonyi buliját. Általános volt a vigalom, december 22-e lévén, ezt a pénteki késõ délutánt várta egész
évben mindenki. És a szolid könyvelõ, aki egész évben a csinos, ifjú, szõke recepciós titkárnõn legeltette
becsületes családapaszemét, ez egyszer a szokásos jónapotnál meghittebben üdvözölhette a lányt. A
vízhûtõ mellett jeges whiskyvel koccintva, karácsonyi barátsággal ölelhette át a derekát, s a lány,
ugyancsak jézuskázós pajtásságból, a vállára hajthatta a fejét. A férfi a fagyöngybokréta alatt még a lány
ajkát is illethette az ajkával, és mindezt a legcsekélyebb lelkifurdalás nélkül, hiszen a karácsonyi parti régi
hagyománya az amerikai kultúrának. A férjek elmentek a karácsonyi partikra, a feleségeket nem hívták
meg. Nem is várták el, hogy meghívják õket: erre az egy napra fel van függesztve a házassági szerzõdés.
Késõbb aztán majd eltréfálkoznak a karácsonyi partin, valahogy olyasformán, mintha véres kést találtak
volna a nappaliban, a dohányzóasztalkán, és tennék, mintha nem tudnák, hogyan került oda.
Az utcákat pedig rótták a vásárlók. Az idõ rövid volt‚ s egyre rövidebb. A reklámfõnökök, akik a Há-
laadás-nap óta fûzték a közönség agyát, most szorgalmasan itták le magukat az irodájukban. A közönség
azonban, a kereskedelem machinációinak hálójában vergõdõ közönség - hogyan is duzzadhatott ilyen
aránytalanul nagyra ez a gépezet ahhoz az egyszerû betlehemi születéshez képest, amelyet képvisel? - a
közönség bezzeg lótott-futott, osztott és szorzott. Eléggé mutatós a Josephine ajándéka? Postára adtuk-e az
összes karácsonyi lapot? És a fa, a fa! Késõ már megvenni a fát?
De mindezek mögött, a raklámzsenik ármányos cselszövése ellenére, és ellenére az eszelõs hajszának
amellyé kinõtte magát az ünnep, mindezek mögött volt valami más is. Voltak, ha nem is sokan, akiket ne-
hezen megfogalmazaható érzések kerítettek hatalmukba. Karácsony van. Ünnep. Igen, voltak, akik kereszt-
ülláttak a komédián, az elektromos csillogás-villogáson, keresztül a Hall Avenue-n sorakozó ösztövér, bo-
zontos szakállú Mikulásokon. Voltak, akik másként éreztek, mint ahogy azt a reklámszakemberek elter-
vezték. Volt, aki jól érezte magát, és örült az életnek. A karácsony tette ezt is némelyekkel.
A város tehát részeg volt, a város az eszelõsségig fel volt dobva, az utcákon egymás sarkát taposták a
vásárlók, és a beton rideg volt, kopár és közönyös - de mégiscsak ez volt a világ legcsodálatosabb városa,
és soha nem olyan csodálatos, mint éppen karácsonykor.
- Danny Gimp vagyok - közölte az eligazító õrmester elõtt álló ember. - Carella nyomozóval szeretnék
beszélni.
Az eligazító õrmester nem szeretett rendõrspiclikkel tárgyalni. Tudta, hogy Danny Gimp sok értékes in-
formációval szolgált már, mégis tisztátalannak érzett minden besúgót, még szólni is ne-hezére esett
hozzájuk.
- Carella nyomozó nincs bent - közölte.
- Meg tudná mondani, hol találom meg? - kérdezte Danny. Danny emberemlékezet óta besúgója volt a
rendõrségnek. Tudta, hogy beszédes hajlama miatt nem örvend nagy népszerûségnek az alvilágban, de a
kiközösítés nemigen zavarta. Danny informátorként kereste a kenyerét, és különös módon még örömét is
lelte abban, hogy segít a rendõrségnek. Kiskorában gyermekparalízisen esett át, azóta fél lábára sántított
egy kicsit. Nelson volt az igazi neve, de ezt csak kevesen tudták róla, még a levelei is Danny Gimp névre
érkeztek. Negyvenöt éves, igen apró emberke volt, inkább látszott rosszúl táplált suhancnak, mint igazi
felnõttnek. Vékony, fuvolázó volt a hangja is, koráról árulkodó ráncok alig voltak az ábrázatán. Nem
mondhatta, hogy különösebben kedveli a hekusokat, még ha segíteni szeretett is nekik. Egyetlen hekust
szeretett csak igazán. Steve Carellát.
- Mit akar tõle? - kérdezte az õrmester.
- Van valamim a számára.
- Micsoda?
- Magát mikor léptették elõ detektívnek? - érdeklõdött nyájasan Danny Gimp.
- Ha szívóskodni akar, spiclikém, kívü1 tágasabb.
- Nem szívóskodni akarok, hanem, Carellával beszélni. Megmondaná neki, hogy kerestem?
- Carella nem vehet át semmiféle üzenetet - közölte az õrmester.
- Hogyhogy?
- Ma délután meglõtték. Haldoklik.
- Micsoda?
- Jól ha1lotta.
57
 - Micsoda? - szakadt ki újfent a kõvé dermedt Dannybõl.- Ugye, csak ugrat?
- Nem én.
- Ki tette?
- Azt mi is szeretnénk tudni.
- Hol van?
- A Közkórházban. De kár is odamenni. Az intenzív osztályon fekszik, és aligha engedik, hogy spiclikkel
beszélgessen.
- Nem is haldoklik - mondta Danny, mintha önmagát akarná megnyugtatni. - Ugye hogy nem?
- Félig megfagyva találták meg, vér is alig volt már benne. Azóta is szivattyúzzák belé a plazmát,
de három golyót kapott a mellébe, és az bizony kemény dolog.
- Ó ... Ó, Jézusatyám - nyögte Danny, és ha1lgatott egy sort.
- Na. Befejezte, spic1i?
- Nem ... Mit is mondott, a Közkórházban van?
- Ott. És azt is mondtam, ne fáradjon oda. Magának lenne kényelmetlen, ott a fél kapitányság.
- Aha - mondta eltûnõdve Danny. - Azért ez kemény, hogy a fene enné meg. Nem?
- Care1la jó zsaru - mondta egyszerûen az õrmester.
- Az - hagyta rá Danny. Megint hallgatott aztán így szólt: - Na, viszlát.
- Viszlát.

Danny Gimp az õrmester figyelmeztetése miatt csak másnap reggel ment el a kórházba. Egész péntek este
bírkózott a problémával; azon tûnõdött örülnének-e a jövetelének és megismerné-e egyáltalán Carella. És
ha olyan állapotban van is, hogy mondhasson egy hellót, nem biztos, hogy akarna mondani. Az üzleti
viszony folyamatos volt ugyan köztük, de Danny Gimp fájdalmasan tisztában volt vele, hogy egy informát-
or nem épp a legtiszteletreméltóbb ember. Még az is lehet, hagy Carella egyszerûen leköpi
Birkózott a problémával, nem is aludt egész éjjel. Úgy virradt rá a szombat reggel, hogy még mindig a
problémával birkózott. Maga sem tudta, miért, de látni szerette volna Steve Carellát, mielõtt meghal. Látni,
köszönteni, és a kezét is megrázni, ha lehet. Talán éppen a karácsony miatt. Akárhogy is, Danny ivott egy
kis kávét, megevett egy fánkot, aztán nagy gonddal felöltözött, a jobbik ruháját vette fel, tiszta inggel,
nyakkendõt is gondosan választott hozzá. Azt akarta, hogy tiszteletre méltó legyen a kü1seje. A kórházba
készült, tisztes polgári látogatásra, és ezért valahogy hirtelen gyújtópontba került egész életének a tisztes-
ségtelensége. Fontosnak érezte, hogy kimutassa a Carelláért való aggodalmát, és ugyanolyan fontosnak azt
is, hogy Carella becsülje õt ezért.
A kórház felé menet vett egy doboz desszertet. A þesszert is rengeteg fejtörést okozott neki. Biztos, hogy
lesznek zsaruk is a kórházban. Nem megmondta az ügyeletes õrmester? És akkor hogy néz az ki: egy
besúgó meg egy doboz desszert? Majdnem el is dobta, de aztán mégsem. Ha az ember beteget látogat, visz
neki valamit - valamit, amivel mintha azt mondaná: “Velünk vagy még, fel fogsz épülni.” Danny Gimp
belép a civilizált társadalom udvarias, tiszteletre méltó világába, tehát igazodnia kell ennek a társadalom-
nak a szokásaihoz.
Szombat volt, december 23-a, az ég komoran sötétlett a kórház felett. Havazás ígérkezett, és Dannynek
eszébe jutott egy röpke másodpercre, hányan és hányan szeretnének fehér karácsonyt. Végtelenûl
szomorúan nyomult be a kórház forgóajtaján, és lépett be a tágas, fehér elõcsarnokba. Karácsonyi girland
függött a recepcióval szemközti falon, de maga a kórház egyáltalán nem volt ünnepies. A recepciósnõ a
körmét lakkozta. Egy padon, szemközt a recepciós pulttal, öregember ült; kalapja a kezében, és aggodama-
san pislogott az Elsõsegély feliratú ajtóra.
Danny levett kalappal járult a pult elé. A lány nern nézett fel. Olyan mûgonddal lakkozta a körmét, mint
egy japán babakészítõ.
Danny megköszörülte a torkát: - Kisasszony?
- Tessék - mondta a lány, kinyújtott mutatóujján munkálkodva, befestve a körömholdat, csillogó ká-
rminpirossal kanyarítva ki körme oválisát.
- Steve Carellát szereném meglátogatni. Stephen Carellát.
- Mi a neve, uram?
- Daniel Nelson - felete Danny.
A lány letette a pemzlit, szétterpesztette frissen lakkozott körmeit, a másik kezével elõhúzott egy géppel
írt listát. Gépies mozdulatta1 húzta elõ, oda se nézett. Maga elé tette, áttanulmányozta, majd így szólt: -
Nincs rajta a neve a listán, uram.
- Miféle listán?
- Mr. Carella állapota válságos. Csak a rokonait engedhetjük be, és az ügy természetébõl adódóan bi-
zonyos rendõrségi személyeket. Sajnálom, uram.
58
 - Jól van? - kérdezte Danny.
A lány szenvtelenûl nézett rá: - Intenzív osztályra többnyire csak azok kerülnek, akiknek válságos az
állapotuk.
- Mikor ... mikor tudnak többet mondani?
- Azt nem lehet tudni, uram. Lehet, hogy felépül, lehet, hogy nem. Sajnos, nem rajtunk múlik.
- Megengedné, hogy várjak itten?
- Természetesen, uram. Üljön oda a padra, ha tetszik. Tudja, beletelhet egy kis idõbe.
- Tudom - mondta Danny. - Köszönöm
Nem sok tiszta érzésem volt életemben, gondolta Danny, miért kell ezt is így megcáfolnia ennek a
csitrinek, akinek életné1-halálnál fontosabb a körme lakkozása? Vállat vont, a bürokráciát átkozva a
padhoz ballagott, és helyet foglalt az öreg mellett. Az öreg szinte azonnal feléje fordult.
- A lányom megvágta a kezét - jelentette ki.
- He? - mondta Danny.
- Konzervet nyitott, és megvágta vele a kezét. Veszélyes az? Márminthogy egy ilyen bádogvágás?
- Nem tudom.
- Úgy hallottam, veszélyes. Most kötözik odabent. Úgy vérzett szegénykém, hogy még. Remélem, nem
veszélyes.
- Nem lesz semmi baj. Ne aggódjék.
- Hát, remélem is. Uraságod látogatni jött valakit?
- Igen.
- Egy barátját?
- Mondjuk - vont vá1lat Danny, és tanulmányozni kezdte a desszert alkotórészeinek listáját a dobozon. Mi
lehet az a lecitin?
Nemsokára kijött a lány az elsõsegélyszobából. Be volt kötve a keze.
- Jól vagy? - kérdezte az apja.
- Jól - mondta a lány. - Még egy nyalókát is adtak. Együtt mentek ki a kórházból.
Danny Gimp egyedûl maradt a padon. Várt.

Teddy Carella a férje kórtermében ült, s a férjét nézte. Az ablakon le volt húzva a roló, de Teddy a
félhomályban is tisztán látta Carella arcát, nyitott száját, csukott szemét. Az ágy mellett egy lefelé fordított
palackból csordogált a plazma egy csövön át, bele Carella karjába. A férfi mozdulatlanul feküdt, a takaró rá
volt húzva csipkés szélû mellsebeire. A sebek persze be voltak már kötve, de rajtuk keresztül szökött ki a
vére, azok akozták a vesztét. Milyen sápadtan, milyen mozdulatlanul fekszik, mintha máris benne lakoznék
a halál.
Nem, gondolta Teddy, nem fog meghalni.
Kérlek, Isten, édes Istenem, könyörgöm, engedd meg, hogy életben maradjon!
Teddy gondolatai szabadon kószáltak, nem is tudta, hogy imádkozik, azt hitte, egyszerû gondolatok
ezek, asszonyi gondolatok - pedig imádkozott.
Visszagondolt a napra, amikor megismerte Carellát: Betörést jelentettek a rendõrségnek a kis irodából,
ahol Teddy dolgozott. Teddy pontosan emlékezett rá, hogyan lépett be Carella a kis helyiségbe, egy másik
detektív kiséretében, akit késõbb áthelyeztek egy másik körzetbe. Ennek a másiknak az arcára sem em-
lékezett már. Teddy számára aznap csak Steve Carella arca létezett. Magas, szálegyenes férfi volt, a ruha is
úgy állt rajta, mintha nem is rendõr, hanem egy elõkelõ férfiszabászat modellje lenne. Carella megmutatta a
nyomozójelvényét és bemutatkozott. Teddy egy cédulára írta a válaszát, elmagyarázta, hogy süketnéma, és
hogy a fogadó titkárnõ nincs bent, hogy õ, Teddy, gépírónõként dolgozik ott, de ha bemegy, és megmondja
a fõnöknek, hogy itt a rendõrség, azonna1 fogadni fogja Carellát. Carella arcán egy kis meglepõdés tü-
krözõdött. Amikor Teddy felállt, és bement a fõnök irodájába, érezte, hogy a férfi tekintete kíséri.
Nem lepõdött meg, amikor Carella randevút kért tõle. Nem, mert látta a Carella szemében felcsillanó
érdeklõdést; nem az indítványtól lepõdött meg tehát, hanem attól, hogy õ egyáltalán érdekli ezt a férfit.
Tudta, vannak férfiak, akik már csak a móka kedvéért is mindent kipróbálnak. Milyen lehet egy süketnéma
lánnyal? Bizonyára érdekes. Teddy feltételezte, hogy Carellának is ez lehetett az elsõ indítéka, de a randevú
után már tudta, hogy nem errõl van szó. Carellát nem a lány nyelve vagy a füle érdekelte, hanem maga
Teddy Franklin, mindenestõl, miként ezt ismételten ki is jelentette. Beletelt némi idõbe, amíg Teddy ezt el
is hitte, bár ösztönösen kezdettõl fogva igaznak érezte.
Lefeküdt Steve Carellával, mert ezt érezte természetesnak. Carella gyakran kérte, hogy legyen a
felesége, de Teddy soha nem hitte el egészen, hogy a férfi csakugyan feleségül akarja venni. Mígnem egy
nap - hirtelen, ahogy az már lenni szokott - ,mégiscsak elhitte: rájött, hogy Carella komolyan beszél. Au-

59
gusztus 19-én tartották meg az esküvõt, most pedig, december 23-án Carella a kórházi ágyat nyomja, és
lehet, hogy meghal, nincs kizárva, hogy meghal, az orvosok mondták.
Teddy nem emésztette magát a helyzet igazságtalansága miatt. Pedig a helyzet ordítóan igazságtalan
volt: nem lett volna szabad lelõni az õ férjét, nem igazság, hogy az õ férje az életéért küszködjön ezen a
kórházi ágyon. Teddyben tombolt az igazságtalanság érzete, de emészteni nem emésztette magát miatta,
mert ami történt, megtörtént.
Steve Carella jó ember, gyengéd ember, és az õ embere, Teddy számára az egyetlen férfi a világon. Van-
nak, akik szerint az ember bárkivel elélhet. Ha ezze1 nem tud, akkor majd azzal. Ágyba kell csak bújni
egymással két különnemû embernek, a többi megy már magától. Elment a villamos? Majd jön egy másik.
Teddy azonban nem hitt az ilyesmiben. Nem hitte, hogy létezhetne még egy férfi a világon, aki éppen olyan
jó lenne a számára, mint Steve Carella. Steve Carellát valami csodálatos módon maga a sors tette le Teddy
küszöbére, páratlan ajándékként.
Egyszerûen nem hitte, hogy ilyen kurtán-durván elragadhatják tõle. Nem hitte, nem akarta elhinni. Csak
néhány napja, hogy megmondta a férfinak, mit kér karácsonyra. Õt kérte. Teddy õszintén mondta, komoly-
an gondolt minden szót, noha tudta, a férfi tréfára veszi. És most, íme, valami gonosz szél visszasodorta, az
arcába csapta a tulajdon szavait: most már csakugyan õt akarta karácsonyra, õt és semmi mást a világon.
Amikor elõször mondta ki, biztonságban volt, tudta, hogy úgyis megkapja. Most azonban biztonsága elpár-
olgott, s csak a forró vágy maradt meg a férjéért. Soha semmit nem fog kérni a sorstól, csak ezt az egyet,
Steve Carellát.
Imádkozott tehát a félhomályos szobában, nem tudva, hogy imádkozik; újra és újra ezek a szavak for-
dultak meg az agyában:
Engedd, hogy életben maradjon a férjem. Könyörgök, hagyd életben a férjem.

Peter Byrnes detektív hadnagy este hat óra tizenötkor ment le az elõcsarnokba. Egész nap a folyosón
várakozott, Care1la kórterme elõtt, remélve, hogy még egyszer bemehet hozzá. Egy rövid pillanatra láthatta
csak Carellát, mielõtt az újból e1vesztette az eszméletét.
Carella csak egyetlen szót suttogott akkor: “Gonzo.” De többet egy szóval sem tudott mondani a nepper-
rõl, így aztán Byrnesnek csak egy homályos személyleírása volt róla, amelyet a Carella által elkapott három
autós srác adott. Senki más nem hallott errõl a Gonzóról, most aztán hogy az ördögbe kapja el Byrnes? Ha
Carella meghal ...
Byrnes a folyosón ülve elkergette magától a gondolatot. Félóránként felhívta a kapitányságot.
Félóránként hívta fel a lakását is. A kapitányságnak nem volt jelentenivalója. Dolores Faured halála ügyé-
ben nem lettek okosabbak. Anibal és Maria Hernandez haláláról sem derü1t ki semmi új. Gonzónak se híre,
se hamva.
Otthon sem álltak sokka1 jobban a dolgok. Larry még mindig a betegségével küszködött. Újra eljött az
orvos, noha õt aztán végképp nem hiányolta Byrnes fia. Meggyógyul-e valaha is, kérdezte magától Byrnes,
megtaláljuk-e valaha is a körzetünkben bujkáló gyilkost vagy gyilkosokat? Holnapután karácsony, szép kis
karácsony, mondhatom.
Hat óra tizenötkor hagyta el a folyosót, és ment le az elõcsarnokba. Megállt a recepciós pultnál, és
megkérdezte a lánytól, hol van egy tisztességes étterem a közelben. A lány egy kiskocsmát javasolta a
Lafayette Avenue-n.
Byrnes már majdnem a forgóajtóhoz ért, amikor utánaszólt valaki: - Hadnagy úr!
Byrnes visszafordult. Nem ismerte meg azonnal az illetõt. Az illetõ vézna volt és kis termetû, hóna a1att
egy desszertes doboz. Toplák, állapította meg Byrnes, pontosabban olyan toplák, aki megpróbálta kirittyen-
teni magát. Aztán leesett a tantusz. - Ni csak, Danny - mondta mogorván Byrnes.
- Hát magát mi szél hozta ide?
- Carellát akartam volna látni - nézett fel Byrnesre pislogva Danny.
- Igen? - Byrnest szemlátomást nem hatotta meg a közlés.
- Igen. Hogy van Carella?
- Rosszul. Izé, nézze csak, Danny, ne vegye zokon, de éppen vacsorázni indultam. Sietek.
- Hogyne, természetes.
Byrnes ránézett az emberkére, és ta1án a közelgõ karácsony miatt tette hozzá: - Tudja, hogy van ez. Ez a
Gonzo nevû alak, aki meglõtte Carellát, még ...
- Hogyan? Azt mondta, Gonzo? Õ lõtte volna meg Ste ... Carella nyomozót?
- A jelek szerint igen.
- Nahát! Egy ilyen ócska kis csöves? Egy ilyen srác kapta el Steve Carellát?
- Hogyhogy? - támadt fel Byrnes érdeklõdése, de csak azért, mert Danny mintha ismerte volna Gonzót. -
Ócska kis csöves?
60
 - Húszéves se igen van még, már ahogy én tudom.
- Maga ismeri, Danny?!
- Hát az a helyzet, hogy Ste ... hogy Carella megkért, nézzek utána ennek a Gonzónak. Utána is néztem.
Már csak azért, mert Ste ...
- Nevezze csak Steve-nek, az isten áldja meg magát!
- Tudja, a legtöbb zsarut bántja, ha ...
- Mondja már, mit tud, a szentségit!
- Még Steve sem szereti, ha Steve-nek hívom - vallotta meg Danny, aztán, látva Byrnes arckifejezését,
gyorsan folytatta: - Senki nem ismerte ezt a Gonzót, értjük? Úgyhogy énnekem, hogy úgy mondjam, ma-
tematikai lett a probléma. Hogy lehet, hogy ez a három srác, aki tõle vásárolt, Gonzóként ismeri, s hogy
lehet, hogy az idevalósiak nem tudnak róla semmit? Hát csakis úgy, hogy nem errõl a környékrõl való, nem
igaz?
- Folytassa - mondta izgatottan Byrnes.
- Akkor hát hogy lehet, kérdem én, hogy õ örökölte a Hernandez gyerek vevõkörét? Nem stimmel ez
sehogy. Már úgy értve, hogy ismernie kellett legalább a Hernandez gyereket, nem igaz? És ha Hernandezt
ismerte, akkor ismerte talán a nõvérét is. Így okoskodtam én, hadnagy úr, összerakva, amit Steve-tõl tudtam
meg.
- No és mire jutott?
- Egy olyan pasasra, aki idegen a környéken, de Hernandezéket talán ismerte. Elmentem hát az öreg
hölgyhöz, Mrs. Hernandezhez. Mindenfélét beszéltem neki, értjük? Puhatolóztam, hogy hát talán rokon
vagy mi ez a Gonzo - tudja, hogy van ezeknél a Puerto Ricóiaknál, mennyire összetart a család.
- Na és rokon?
- Nincs neki Gonzo nevû rokona. Igazat mondott, az biztos, mert ismer engem. Nem ugrott be neki senki
a névre.
- Ezt tõlem is megtudhatta volna, Danny. Az embereim kikérdezték Mrs. Hernandezt.
- Igen, de azt mondta, volt a fiának egy barátja. Anibal jóba volt vizi cserkészekkel, eljárogatott River-
headbe a gyûléseikre, valami iskolában tartatták õket. Na, körülnéztem, és kisütöttem, hogy Ifjú Ten-
gerészeknek hívják ezek magukat, egy pofa, akit kiszuperáltak a haditengerészettõl, az terelte õket össze,
még egyenruhát is szerzett nekik, hogy abban masírozhassanak hetenkint egyszer. Igen ám, de a Hernandez
gyerek nem masírozni járt oda, hanem túladni a motyóján. Mindegy, az a lényeg, hogy Dickie Collinsnak
hívják az ottani barátját.
- Mi köze ennek Gonzóhoz?
- Várja csak ki - mondta Danny. - Szaglászni kezdtem ez után a Collins gyerek után, értjük? A környéken
lakott régebben, de elköltöztek, amikor a faterja munkát kapott, huzatfogó ajtókat vagy miket árult, és ami-
kor összejött nekik egy kis lé, hát pucoltak elfelé errõl a környékrõl. Igen, de Dickie-nek megmaradtak az
itteni kapcsolatai, értjük? Visszajárogatott, látogatta a haverokat, Aniba1 Hernandezt is, a néhait. Ja, és a
nõvérével is találkozott egyszer-kétszer. Elég az hozzá, hogy egyszer összehoztak egy kártyapartit.
Kicsiben ment a dolog, filléres alapon. Ez vagy két hete lehetett, azért van, hogy senki nem ismeri Gonzót,
csak csupán négy ember, azok közül is halott már az egyik. Szerencsére én az egyik élõbe botlottam bele.
- Tovább! - sürgette Byrnes.
- Négyen kártyáztak. Egy Di Luca nevû srác, ez a Dickie Collins, Maria Hernandez és egy idõsebb pofa a
környékrõl.
- Hogy hívják az idõsebb pofát?
- A Di Luca gyerek nem emlékszik rá, Maria Hernandezt meg már hiába kérdeznénk. Gyanítom, belõtték
magukat aznap este, és ez a Di Luca még csak tizenhat éves, nem tudja, mibe keveredett. De majd én
megmondom neki, ennek a Di Lucának. Egyébként Pecásnak hívja magát, az a beceneve. Ezeknek mind-
nek van becenevük, azért jöhetett elõ ez a Gonzo-dolog is.
- Térjen már a lényegre, Danny.
- Máris. Szóval ezek négyen élték ott a világukat, és ahogy kártyázgattak, az idõsebb pofa mesélt valamit
egy nagy banzájról. Na és kiderült, hogy ez a Dickie Collins, ez még soha nem hallotta azt a szót, hogy
“banzáj”. Kiment ez a szó egy kissé a divatból, nem igaz, hadnagy úr? Már úgy értve, hogy csak az
idõsebbek használják. Mint a “kanmurit” például. Az is kiment a divatból. Úgyhogyhát amilyen egy ta-
konypóc ez a Dickie, nem csuda, ha nem hallotta. Aszondja: gonzo? Mi az, hogy gonzo? Na, erre aztán
kitört a röhögés. Maria 1eesett a székrõl, az idõsebb pofa, az meg a földön fetrengett, úgy képzelje el, a
Pecás meg majdnem összehugyozta magát, olyan röhejes volt a dolog.
- Értem - mondta elgondolkozva Byrnes.

61
 - Na és attól kezdve aztán egész este csak Gonzónak szólítgatták. Legalábbis így mesélte a Pecás. Hanem
csak azok négyen tudtak errõl - Pecás, Maria, Dickie meg az az idõsebb pofa. Maria, az meg nem beszél
többé, nem igaz?
- Tehát Dickie Collins a Gonzo - ismételte meg Byrnes.
- Egen. A Pecás, az másnapra elfelejtette az egészet. Ugyanis tajt siker volt. De amikor Gonzóról kezdtem
kérdezgetni, felderengett neki. Ami az idõsebb pofát illeti, csak a jóisten tudja, hogy az kicsoda.
- Dickie Collins - ismételte meg Byrnes.
- Igen. Riverheadben lakik. Eléggé lerobbant környéken. Be akarják gyûjteni?
- Lelõtte Carellát, nem? - nyúlt a tárcájáért és vett elõ egy tízdollárost Byrnes. - Tessék, Danny.
Danny a fejét rázta. - Nem, nem. Köszönöm, hadnagy úr, de nem.
Byrnes nem akart hinni a fülének.
- De egyet azért megtehetne nekem - bökte ki szégyenlõsen Danny.
- Micsodát?
- Fel akarnék menni. Megnézném Steve-t.
Byrnes habozott egy pillanatig, aztán odalépett a pulthoz, és azt mondta: - Byrnes nyomozó hadnagy
vagyok. Ez az ember a munkatársunk. Legyen szives, engedje fel.
- Igen, uram - mondta a lány, és ránézett Danny Gimpre, akinek fülig szaladt a szája.

Dickie Collinsot a szentestén fogták el. A templombó1 jött ki éppen, gyertyát gyújtott halott nagyanyjáért.
Bevitték a 87. körzetbe, ahol négy detektív fogta körül. Peter Byrnes volt az egyik. Havi1land, Meyer és
Willis a másik három.
- Mi a neved? - kérdezte Willis.
- Dickie Collins. Richard.
- Milyen álneveken futsz? - kérdezte Havilland.
- Semmilyeneken.
- Van vagy volt-e fegyvered? - kérdezta Meyer.
- Soha.
- Ismered Anibal Hernandezt? - kérdezte Byrnes.
- A neve ismerõsen hangzik.
- Ismerted vagy nem?
- Hát, úgy látásból, azt hiszem. Sok srácot ismerek a környéken.
- Mikor költöztetek el?
- Pár hónapja.
- Miért?
- Munkahelyet változtatott a faterom. Vele mentem.
- Szívesen mentél vele?
- Nekem aztán nyolc. Én független ember vagyok, oda megyek, ahová akarok, nem mindegy, hol lakom?
Mit akarnak tõlem? Mit követtem el?
- Mit csináltál december 17-én este?
- Honnan tudjam? Mikor is volt az egyáltalán?
- Ma egy hete.
- Nem emlékszem.
- Hernandezzel voltál?
- Nem emlékszem.
- Erõltesd meg az agyad.
- Nem. Nem voltam Hernandezzel. Milyen nap is volt, szombat?
- Vasárnap.
- Nem, akkor nem voltam vele.
- Hol voltál?
- A templomban.
- Micsoda?
- Minden vasárnap este elmegyek a templomba. Gyertyát gyújtok a nagyanyámért.
- Meddig voltál a templomban?
- Kábé egy óra hosszat. Imádkoztam is egy sort.
- Hány órától hány óráig?
- Lássuk csak ... tíztõl tizenegyig, úgy nagyjából.
- És utána mit csináltál?
- Kószáltam.
62
 - Ki látott kószálni?
- Senki. Miért gondoljá, hogy tanúra volna szükségem? Csak nem a Hernandez megölését akarják a
nyakamba varrni?
- Mibõl gondolod, hagy megölték?
- Felakasztotta magát - mondta Collins.
- Igen, de miért mondod, hogy megölték?
- Az öngyilkosság is ölés, nem?
- Miért akarnánk a nyakadba varrni egy öngyilkosságot?
- Honnan tudjam? Mi másért gyûjtöttek volna be, ha nam ezért? És arról az estérõl faggatnak, nem? Mi
másért kérdezték volna, hogy ismertem-e Annabelle-t?
- Ismerted?
- Ismertem hát.
- A környékrõl vagy a vizicserkészektõl?
- Miféle vizicserkészektõl?
- A riverheadiaktõl.
- Ja vagy úgy. Maguk az Ifjú Tengerészekre gondolnak. Azok nem vizicserkészek. De nem ám.
- Honnan ismerted Hernandezt?
- Köszönõ viszonyban voltunk, amikor még itt laktam. A Tengerészeknél aztán jobban összebarátkoztunk.
- Miért rnondtad, hogy “azt hiszed”, ismerted? Ha barátok voltatok, akkor ismerted.
- Ismertem, na. És akkor mi van? Az talán bûncselekmény?
- Miért jártál a Tengerészekhez?
- Nem voltam én közülük való. Csak a felvonulásaikra mentem el. Szeretem nézni, amikor masíroznak.
- Ahová mi küldünk, barátocskám, ott majd masírozhatsz eleget - mondta Havil1and.
- Azt elhiszem, hogy szíves-örömest oda küldene. De a vádat, azt még nem hallottam. Tapogatunk, vak-
tában?
- Ugye, te narkónepper vagy, Collins?
- Maga álmodik.
- E1kaptunk három srácot, aki tõled vásárolt. Az egyik bármikor hajlandó azonosítani téged.
- Na ne mondja. Hogy hívják?
- Hemingway.
- És a másik kettõ? Sinclair Lewis meg William Faulkner?
- Sokat olvasol, mi, Collins?
- Eleget.
- Nohát ez a Hemingway, ez nem olvas. Õ narkós. December 20-án délután tõled vett egytizen-hatod
heroint. Az egyik kollégánk elcsípte, rögtön a vásárlás után.
- Szóval ezért kö ... - Collins elhallgatott.
- Tessék?
- Nem szóltam semmit. Ha ez a maguk Hemingwaye narkót vett, hát nem tõlem vette.
- Márpedig õ azt mondja, tõled vette. Bizony.
- Azt se tudom, eszik-e vagy isszák a heroint.
- Tudtad, hogy Hernandez narkós?
- Egen.
- Volt úgy, hogy együtt lõttétek be magatokat?
- Soha.
- Láttad-e csak egyszer is, hogy belövi magát?
- Nem.
- Akkor honnan tudtad, hogy narkós?
- Mire megy az ilyesmive1?
- Láttad más narkósok társaságában?
- Persze.
- Kikkel?
- A nevüket nem tudom.
- Láttad-e együtt egy Larry Byrnes nevû narkóssal? - kérdezte Byrnes.
Collins pislogott.
- Azt mondtam, Larry Byrnes.
- A nevét se hallottam soha.
- Gondolkozz. Larry Byrnes a fiam.
- Na ne. Azt hittem, egy hekus gyereke sohase lesz narkós.
63
 - Nem talá1koztál a fiammal december 17-én?
- Nem ismerem én a maga fiát.
- Hát december l8-án reggel?
- Ha mondom, hogy nem ismerem. Honnan kéne ismernem?
- Onnan, hogy õ is ismerte Hernandezt.
- Hát azt sokan ismerték. Nepper volt, nem tudták?
Collins tartott egy kis szünetet. - A francba is, még a Tengerészeknél is üzletelt.
- Tudjuk. De honnan tudod te?
- Láttam egyszer-kétszer, mikor eladott.
- Kiknek?
- Nem emlékszem. Ide hallgassanak, csak nem képzelik, hogy névrõl ismerem az összes narkóst a
környéken? Én sohasem marhultam azzal a szarral.
- Nagyon is marhultál vele, Collins. Két nappal Hernandez halála után, például. Ez a Hemingway
gyerek Hernandeznek volt a kuncsaftja.
- Nocsak. Akkor nyilván Hernandez szellemétõ1 vette azt a tizenhatodot.
- Tõled vette.
- Hát azt marha nehéz lesz rám bizonyítani, hekus úr.
- Nem lesz az olyan nehéz. Követett az egyik emberünk az utóbbi napokban.
- Csak nem?
- Csak igen.
- Óriási. Akkor miért nem kapott el? És maguk, maguk talán találtak nálam narkót? Minek kellett engem
begyûjteni, azt mondják meg! Ügyvédet akarok!
- Gyilkossággal vagy gyanúsítva - mondta Byrnes.
- Arról van ... - Collins megint elhallgatott.
- Mirõl, Collins?
- Semmirõl. Hernandez felakasztotta magát. És ezt akarják maguk rám sózni.
- Hernandez halálát túladago1ás okozta.
- Igen? Akkor gondatlan volt.
- Ki tette azt a kötelet a nyakába, Collins?
- Talán épp a maga fia, hadnagy úr. Ehhez mit szól?
- Honnan tudod a rangomat?
- Mi?
- Ha a fiamat nem ismered, ha nem is hallottál róla, akkor honnan a fenébõl tudod a rangomat?
- Az egyik hekusa szólította az imént hadnagynak. Máshonnan honnan a fenébõl tudnám?
- Az embereim egy mukkot se szóltak hozzám, amióta itt vagy, Col1ins. Nos, ehhez mit szólsz?
- Nem is kellett szólniuk. Rájöttem én magamtól. Magán látszik, hogy parancsolásra termett, és nem volt
nehéz kitalálni, hogy maga a góré. Értjük?
- Larry azt mondja, ismer téged.
- Ki az a Larry?
- A fiam.
- Aha. Hát engem sokan ismernek, akiket én nem. Népszerû gyerek vagyok én.
- Miért? Mert lököd nekik a narkót?
- Lökni én csak a rexgolyót szoktam. Szálljanak le rólam. Nem mennek velem semmire sem.
- Próbáljunk talán egy másik játékot, Collins. Mondjuk, a kártyát.
- Pompás. Összeáll egy parti?
- Szoktál kártyázni?
- Persze.
- Kártyáztál-e valaha egy Di Luca nevû srácca1? A Pecással?
- Igen.
- És ki volt még ott akkor?
- Mikor?
- Amikor vele kártyáztál.
- Hát az sokszor volt, hogy a Pecással kártyáztam. Pocsék játékos, mindig én nyerek.
- Mit jelent az a szó, hogy banzáj?
- He?
- Banzáj.

- Ja, banzáj? Olyan mulatságféle.

64
 - Tudnád-e betûzni?
- Banzáj. Mi ez, nyelvtanóra?
- Mikor tudtad meg, hogy mit jelent ez a szó?
- Tudtam én azt mindig.
- Nem annak a kártyaesetnek az estéjén tudtad meg?
- Nem. Már elõtte tudtam.
- Melyik este elõtt, Co1lins?
- Mi?
- Azt mondtad, tudtad már a kártyacsata estéje elõtt is, hogy mit jelent. Szóval melyik estérõl be-
szélgetünk?
- Hát ... gondolom, a legutóbbi kártyaestérõl.
- Mikor volt az?
- Volt vagy ... kábé két hete.
- Kik voltak a játékosok?
- Én, a Pecás meg még egy tag.
- Ki volt ez a harmadik tag?
- Nem emlékszem.
- A Pecás aszondja, te hoztad magaddal.
- Hogy én? Dehogyis. A Pecás hozta, a haverja lehetett vagy kije.
- Nem a haverja. Nem is volt soha. Miért falazol neki, Collins?
- Falazik a nehézség. Még a nevét se tudom. Hanem ide hallgassanak, még mindig nem értem, hová akar-
nak kilyukadni. Ha azt hiszik, hogy ...
- Kuss!
- Igenis jogom van ...
- Mi történt kártyázás közben azon az estén?
- Semmi.
- Ki említette elõször azt a szót, hogy banzáj?
- Nem hallottam, hogy említette volna valaki.
- Akkor hogy érthetted félre?
- Nem értettem félre.
- Helyesen mondtad ki?
- De mennyire ...
- Hogy mondtad ki?
- Banzáj.
- Mikor is volt ez?
- Aznap este, amikor ... - Collins elakadt. - Szóval akkor, amikor kimondtam.
- Azt mondtad, senki nem említette a kártyacsata estéjén.
- Azt mondtam, hogy nem hallottam. Attól még említhették, nem?
- Ha nem hallottad, hogy ragadt rád a Gonzo becenév?
- Gonzo? Kinek a beceneve az? Az enyém ugyan nem, engem mindenki Dickienek hív.
- Kivévþe azt a három srácot, akik nálad vásároltak.
- Igen? Ja, hát akkor itt van a magyarázat. Melléfogtak maguk itten. Maguk egy Gonzót keresnek, ugye?
Engem Dickienek hívnak. Dickie Collinsnak. Né csak, talán épp ezen csúsztak el! Collins és Gonzo eléggé
egyformán ...
- Elég a süket dumából - vágott a szavába nyersen Havilland.
- Én csak ...
- Tudjuk, mi történt azon a kártyacsatán. Tudjuk, hogyan értetted félre a banzáj szót, és hogy csináltá1
gonzót belõle, tudjuk, mekkorát röhögtek rajtad, és azt is tudjuk, hogy azóta hívnak Gonzónak. Pecástól
tudjuk, és Pecás, ha kell, meg is esküszik rá. A többit már nem nehéz kitalálni, cimbora. Te magad akkor
kezdted használni a Gonzo nevet, amikor átvetted Hernandez üzletkörét, mert annyi eszed azért volt, hogy
ne a saját neveden nepperkedjél. Igen, az a három srác Gonzót kereste, és meg is találta, és az egyikük vett
tõled egytizenhatod uncia heroint. Hajlandó megesküdni is rá. Most pedig halljuk a többit.
- Miféle többit?
- A rendõrt, akit lelõttél.
- Mi?
- A kötelet, amit Hernandez nyakára kötöttél.
- Mi?
- A mészárosmunkát, amit Marián végeztél.
65
 - Hé, hé, álljon meg a menet, én nem ...
- Az öregasszonyt, akit lelöktél a világítóudvarba.
- Én? Jézusmária, nem én tettem ...
- Melyiket? Melyiket nem te etted?
-Egyiket sem! Szûzanyám, hát minek tartanak maguk engem?
- A rendõrt te lõtted le, Gonzo!
- Nem én.
- Tudjuk, hagy te. Megmondta.
- Nem mondott az semmit maguknak.
- Kicsoda?
- Az a zsaru, vagy az az akárki, akirõl beszélnek. Nem mondhatta, hogy én voltam, mert én nem csináltam
semmit!
- De mennyire hogy csináltál, Gonzo.
- Ne mondogassa nekem örökké, hogy Gonzo. Dickienek hívnak.
- Oké, Dickie, miért ölted meg Hernandezt? Azért a hitvány kis üzletéért?
- Na ne hülyéskedjen.
- Hanem akkor miért? - ordította Byrnes. - Hogy belerángasd a fiamat? Hogy kerültek Larry ujjle-
nyomatai arra a fecskendõre?
- Honnan tudjam? Milyen fecskendõre?
- Arra, amit Hernandez mellett találtunk.
- Fecskendõrõl nem is tudtam.
- Pedig ott volt. Azt hogy kártyáztad meg?
- Kártyázta a kórság.
- A fiamra akartad kenni a disznóságot?
- Állítsa le már magát. Felõlem a fia akár fel is fordulhat.
- Ki az, aki telefonálgat nekem, Gonzo?
- Nem ismerek semmiféle Gonzót.
- Ide figyelj, te rohadt kis csöves ...
- Nem tudom, mirõl beszél.
- Felhívott valaki, és a fiamról meg a fecskendõrõl beszélt. Valaki, aki gyalázatas dolgokat forgat a fejé-
ben. Ki az, csak nem az idõsebb kártyás?
- Nem tudom, kicsoda.
- De az telefonálgat nekem, ugye?
- Nem tudom, ki telefonálgat magának.
- Aki segített neked Hernandezt megölni, ugye?
- Én nem öltem meg Hernandezt.
- És Mariát meg az öregasszonyt ...
- Nem öltem én meg senkit.
- Egy rendõrt igenis megöltél - csattant fel Havilland.
- Meghalt? - kapta fel a fejét Collins.
A szobában hirtelen csend lett.
- Most meg mi van? - kérdezte Collins.
- Azt te mondd meg pajtás.
- Maguk azt mondták, meglõttek egy hekust. Azt nem mondták, hogy meg is halt.
- Csakugyan nem mondtuk.
- Akkor meg honnan tudhattam, mi van avval a nyavalyás detektívvel? Nem mondták, hogy meghalt, csak
azt, hogy meglõtték.
- Sõt azt se mondtuk, hogy detektív - tette hozzá Byrnes.
- Mi?
- Azt mondtuk, rendõr. Mibõl gondolod, hogy detektív volt?
- Nem tudtam. Csak úgy gondoltam. Már abból, ahogy maguk beszéltek róla.
- A neve Steve Care1la - mondta Willis. - Te lõtted le pénteken, Collins, és azóta élet-halál között 1ebeg.
Õ mondta, hogy te lõtted le. Miért nem meséled el nekünk a többit is? Könnyíts a lelkeden.
- Nincs mit meséljek. Ártatlan vagyok. Ha az a maguk hekusa meghal, rám semmit nem foghatnak.
Fegyverem nincs, narkót nem találtak nálam. Csináljanak velem valamit, ha tudnak.
- Csinálunk is, de tüstént, pajtás - ajánlkozott Havilland. - Három perc alatt a szart is kipofozom belõled.

66
 - Rajta. Megnézheti, mit kap érte. Semmi közöm ehhez az egészhez. A maguk hekusa õrült. Nem én
lõttem le, és Hernandezhez sincs közöm. Abból akarnak maguk fõbenjáró vétséget csinálni, hogy ba-
rátkoztam az Ifjú Tengerészekkel?
- Nem, fiacskám, a lábnyomodból fogunk fõbenjáró vétséget csinálni. Gyilkossággal vádolunk.
- A micsodámból?
- A lábnyomodból, amit Carella mellett találtunk - hazudta Willis. - Szépen összehasonlítjuk a drágalátos
cipõtalpaddal. Ha egyezik, akkor bizony ...
- De hisz kövön álltunk! - kiáltotta Collins.
Hát így történt.
Collins pislogott. Rájött, hogy innen már nincs visszaút. Kelepcébe esett. - Hát igen - mondta -,
meglõttem. De csak azért, mert be akart varnni. Nem akartam, hogy belekeverjenek abba a másik histó-
riába. Hernandez meg a nõvére halálához tényleg semmi közöm. Semmi. Azt az öregasszonyt meg soha
életemben nem láttam.
- Õket ki ölte meg? - kérdezte Byrnes.
Collins hosszan hallgatott.
- Douglas Patt - bökte ki végül.
Willis már indult is a kabátjáért. - Hagyja - szólt rá Byrnes. - Majd én. Halljuk Patt címét, Collins.

Nagyon hideg volt a tetõn, itt volt talán a leghidegebb az egész városban. A szél a kémények szögletét
köszörülte, beleette magát az ember csontjába. Innen fentrõl be lehetett látni csaknem az egész várost, a
hunyorgó fényket: egy városnyi titok, apró titkok városa.A férfi egy darabig csak állt, és elnézett a tetõk
fe1ett; azon tûnõdött, hogyan sikerülhetett ilyen rosszúl minden. A terv jó volt, jónak látszott, mégse
sikerült. Túl sokan voltuk benne, gondolta. Amiben túl sokan vannak, az sose sikerül.
Sóhajtott, és hátat fordított a szárítóköteleket szaggató, ablaküvegeket zörgetõ, harapós szélnek. Nagyon
fáradt volt, és valahogy nagyon magányosnak érezte magát. Nem így kellett volna történniük a dolgoknak.
Egy ilyen pompás terv igazán sikerülhetett volna jobban is. Csüggedten lépett a galambketrechez. A
zsebébõl elõszedett kulccsal kinyitotta az ajtaját, a lakatot benne hagyta a pántban, és bebújt a ketrecbe. A
galambok riadtan verdestek, de hamarosan legyõzték félelmüket, és elcsendesedtek.
Szinte azonnal meglátta a pávagalambot.
A ketrec földjén feküdt, a férfi nyomban tudta, hogy kimúlt.
Lehajolt, gyengéden fe1vette, és úgy bámult rá, a tenyerébem dédelgetve, minha életre kelthetné a puszta
tekintetével.
Ezzel telt csordultig a pohár. Mintha minden ebben a végsõ, ebben a megsemmisítõ vereségben, a
kedvenc tojó kimúlásában tetõzött volna. Nézte, csak nézte a madarat; látta, hogy remeg a keze, de
uralkodni nem tudott rajta. Kilépett a ketrecbõl, kezében a kis holttesttel. Arrébb sétált a tetõn, és leült az
egyik kémény tövében, hátát a kéménynek támasztva. A madarat gyengéden letette a lábához, aztán mintha
üressé vált keze nem bírná a tétlenséget - felkapott egy ott heverõ téglát, és azt csapkodta egyik tenyerébõl
a másikba, akár a nedves agyagot formázó fazekas. Eltûnõdve, lassan forgatta a kezében a téglát még akkor
is, amikor a másik férfi megjelent a tetõn.
A jövevény körülnézett, aztán egyenesen az ülõ férfi felé indult.
- Douglas Patt? - kérdezte, amikor odaért.
- Tessék? - nézett fel Patt az elõtte álló férfi szemébe. Kõkemény szempár volt, a gazdája a nyakába húzta
a fejét a szélben, zsebre dugva a keze.
- Byrnes hadnagy vagyok.
- Ó.
Hosszú ideig szótlanul nézték egymást. Patt nem adta semmi jelét, hogy fel akarna állni. Lassan forgatta
tovább keze között a téglát, lábánál ott hevert a döglött madár.
- Hogy talált meg? - kérdezte nagy sokára.
- Dickie Collins - mondta Byrnes.
- Mmmmm - mondta Patt, mint akit nem nagyon érdekel a dolog. Mint akit egyáltalán nem érdekel, hog-
yan talált rá a rendõrség. - Gondoltam, hogy gáz lesz, ha õt megtalálják - jelentette ki. -
Túl sokan voltak - tette hozzá fejcsóválva. A madártetemre nézett, fél kézzel jobban megmarkolta a téglát.
- Mit akart kihozni ebbõl az egészbõl, Patt? - kérdezte Byrnes.
- Én? - Patten látszott, hogy fel akar állni, de Byrnes gyorsabb volt, és mire Patt félig felállt, már egy re-
volver csöve meredt rá. De Patt mintha észre sem vette volna a fegyvert. A lábánál heverõ döglött madarat
tanulmányozta félig guggolva, e1mélyülten. Egyik kezével megbökte a tetemet, másik kezében a téglát
szorongatta. - Én? Hogy mit akartam kihozni belõle? A nagy lehetõséget, hadnagy úr. A nagy boltot.
- Hogyan?
67
 - Az a Gonzo gyerek - ismerik az elnevezés történetét, ugye? Hülye egy dolog. Szóval az a Gonzo gyerek
azt mondja nekem egy nap: “Na, ehhez mit szólsz, Annabelletõl hallottam, hogy van egy narkós haverja,
akinek az apja fõhekus a 87. körzetben.” Ezt mondta nekem Gonzo, hadnagy úr.
Byrnes szótlanul nézte. Patt lassan felemelte a téglát, és szinte gyengéden; mégis erõteljesen lesújtott
vele a galambtetemre. Felemelte, és megint lesújtott. Véres tollak ragadtak a téglához. Patt, mintha
önkívületben lenne, mintha nem tudná, mit cselekszik, harmadszor is lesújtott.
- Ez az, gondoltam én, hadnagy úr. Eszembe jutott, hogy állítok egy fájintos kis kelepcét a fiának, aztán
megkeresem magát, és kiteregetem a kártyáimat. Igen, kiteregetem, és azt mondom: “Hát ez a helyzet,
hadnagy úr. Ha nem hajlandó együttmûködni velem, megszellõztetem az újságokban a fia viselt dolgait.”
Gyilkosságot akartam fiára kenni, hadnagy úr. Biztos voltam benne, hogy nem fog vonakodni
együttmûködni.
Patt tovább döngölte a madarat a téglával. Byrnes elkapta a tekintetét a szétkenõdõ tetemrõl.
- Miféle együttmûködésre számított?
- Nepper vagyok, tudja - mondta Patt. - De félek. Ha nem kéne örökké félnem, gondoltam, szépen fellen-
díthetném az üzletet. Nem akartam lebukni. A segítségét akartam, hadnagy úr. Hogy szabadon
üzletelhessek az egész körzetben, hogy ne kelljen a lebukástó1 félnem. Hát ezt akartam én, hadnagy úr.
- Márpedig ezt a segítséget nem kapta volna meg - jegyezte meg Byrnes. - Se tõlem, se más hekustól.
- Meglehet. De azért fontos vol a dolog, hadnagy úr. Jól átejtettem azt a csóró Annabelle-t. Azt mondtam
neki, kéne egy fecskendõ a maga fiának az ujjlenyomataival. No, a srác adott is a maga fiának egy
belövésre való potya narkót, és egy óvatlan pillanatban kicserélte a két fecskendõt. Én lesben álltam. Ami-
kor a fia lelécelt, bementem megnézni, mit csinál Annabelle. Hát bóbiskolt, nem volt már félig se magánál.
Megtöltöttem egy fecskendõt annyi narkóval, amennyi egy bivalynak is sok lett volna. Észre se vette, ami-
kor belenyomtam. Aztán e1õvettem a zsebébõl a maga fiának a fecskendõjét, és odaraktam melléje a pric-
csre.
- És miért kellett a köté1? - kérdezte Byrnes. Patt csak tovább lapítgatta a péppé zúzott madarat, véres
tollakkal borítva be a tetõ kátrányát. - Az csak késõbb jutott az eszembe. Jesszusom, gondoltam, mi lesz, ha
azt mondják, öngyilkosság? Vagy hogy véletlen túladagolás? Mivé lesz akkor az én szép kis tervem? Ak-
kor tettem Annabelle nyakába a kötelet. Gondoltam, annyi esze azért csak lesz a rendõrségnek, hogy rájön,
Annabelle már a halála után lett fellógatva. Muszáj volt annak gyilkosságnalk kinéznie, hogy horogra
keríthessem a kedves fiát. A fia lett vo1na az alku alapja, hadnagy úr. Megalkudtunk volna egy szabad
körzetben.
- Egy szabad körzetben - visszhangozta Byrnes.
- Mmmm, igen - mondta Patt. - De hát nem jött össze, igaz? És aztán Maria meg az öregasszony. ... hogy
bonyolódhatott ennyire össze a dolog?
Abbahagyta az aprítást, rámeredt a kátrányos tetõre. Véres-tollas pép, ennyi rnaradt a madárból. Véres
volt a tégla, véres Patt keze. Ránézett a galambra, a téglára, és végül a tulajdon kezére, de úgy, mintha
elõször látná. És akkor egyszer csak sírva fakadt.
- Na, jöjjön szépen velem - mondta szelíden Byrnes.

A 87-esben õrizetbe vették Pattet. Három ember meggyilkolásának a vádjával. Miután bedugták egy cel-
lába, Byrnes felment az irodájába, odaállt az ablakhoz, és kinézett a parkra. Akkor látta meg a toronyórát.
Öt perc múlva éjfél.
Öt perc múlva karácsony.
A telefonhoz lépett.
- Igen - jelentkezett az eligazító õrmester.
- Byrnes vagyok. Kaphatnék egy városi vonalat?
- Máris, uram.
Amikor bejött a búgó hang, Byrnes feltárcsázta az otthoni számát. Harriet vette fel a kagylót.
- Helló, Harriet.
- Helló, Peter.
- Hogy van a fiú?
- Most már azt hiszem, jól.
- Szóval jobban van?
- Sokkal jobban, mint volt, Peter. Már nem úgy néz ki, mintha ... Nem hány, nem fészkelõdik, nem õrjöng.
Azt hiszem, fizikailag túl van rajta, Peter. A többi már csak tõle függ.
- Értem. Ébren van?
- Ébren.
- Beszélhetnék vele?
68
 - Hát persze, drágám.
- Harriet, ...
- Tessék?
- Tudom, hogy milyen keveset láttatok otthon mostanában ... Szeretném azt megmondani, hogy ... Szóval
nagy volt a hajsza az utóbbi napokban ...
- Peter - vágott a szavába kedvesen az asszony -, tudom, hogy hekushoz mentem feleségül.
- Tudom, hogy tudod. Hálás is vagyok érte. Boldog karácsonyt, Harriet.
- Gyere haza, mihelyt tudsz, drágám. Adom Larryt. Byrnes várt. Kisvártatva jelentkezett a fia.
- Apa?
- Helló, Larry. Hogy vagy?
- Sokkal jobban, apa.
- No, ez derék.
Hosszú csend.
- Apa ...
- Tessék?
- Sajnálom, hogy ... hogy ... szóval érted, sajnálom, amit mûveltem. Ezentúl minden másként lesz.
- Sok minden másként lesz, Larry - ígérte az apja.
- Ugye, hamarosan hazajössz?
- Hát még el akartam intézni ezt a ... - Byrnes elhallgatott. - Igen, hamar otthon leszek. Csak beugrorn
még a kórházba, és már otthon is vagyok.
- Várunk, apa.
- Remek, ezt szeretem - mondta Byrnes. - Csakugyan jól vagy már, Larry?
- Majdnem teljesen jól. - mondta Larry, és Byrnes mintha egy kis mosolyt fedezett volna fel a fia
hangjában.
- Remek. Boldog karácsonyt, fiam,
- Várunk.
Byrnes letette a kagylót, és felvette a nagykabátját. Hirtelan megbékélt mindennel. Elkaptuk Pattet, elkap-
tuk Collinst, és a fia is rendbe jön, egészen biztos, hogy rendbe jön.

Már csak Carella a gond. De Byrnes biztosra vette, hogy Carella is felépül. A szentségit neki, olyan nincs,
hogy csak úgy lepuffantsanak és megöljenek egy jó hekust. Egy olyat, mint Carella. Carellát nem lehet
csak úgy egyszerûen kinyírni!
Gyalog ment a kórházig. Majdnem nulla fok volt, mégis gyalog ment, és “boldog karácsonyt” rikkantott
két szembejövõ részegnek. Mire a kónház elé ért, kicsípte a hideg az arcát, a lélegzete is kifogyott, de biz-
tosabb volt benne, mint valaha, hogy minden jóra fordul.
Liften ment fel a hetedikre. Nyílt a 1iftajtó, Byrnes kilépett a folyosóra. Beletelt egy perc, mire
tájékozódott, és elindult Carella szobája felé, és akkor egy újabb, egészen másféle érzés rohanta meg. Itt, a
kórház rideg, antiszeptikus légkörében már nem volt olyan derûlátó Steve Carella sorsát illetõen. És ahogy
megszállta a kétség, úgy lassultak le a léptei.
Aztán meglátta Teddyt.
Elõször csak aprócska alak volt a folyasó végén, de egyre közeledett. Byrnes nézte. Az asszony keze
karba volt fonva a mellén, a fejét lehorgasztotta, és minél tovább nézte Byrnes, annál erõsebb lett a rettegés
a szívében és az agyában. Vereséget sugallt az asszony egész testtartása, vereséget sugallt lehorgasztott
feje.
Carella! - gondolta Byrnes. Jaj istenem, Steve, ne ...
Odaszaladt Teddyhez, az asszony felemelte könnyáztatta arcát, és ránézett. És amikor Byrnes meglátta
Steve Carella feleségének arcán a könnyeket, hirtelen valami nagy-nagy, hideg ürességet érzett, és a
legszivesebben elszaladt volna, végig a folyosón, minél messzebb a fájdalomsujtotta szempár látókörébõl.
Hanem aztán meglátta az asszony száját.
Furcsa volt: Teddy mosolygott. Igen, mosolygott, és Byrnesnak e mosoly láttán ámulatában tágra nyílt a
szeme. Folytak ugyan az asszony könnyei, de egy sugárzó, mosolygós arcon folytak végig. Byrnes megfog-
ta az asszony vállát, és lassan, tagoltan megkérdezte: - Jól van Steve?
Teddy leolvasta az ajkáról a szavakat, és bólintott. Elõször csak egy kicsit, aztán egy nagyot, egy mámo-
ros nagyot, és Byrnes karjába vetette magát. Byrnes szorosan magához ölelte, mintha a tulajdon lánya
lenne, és meglepõdve érezte, hogy az õ arca is könnyes.
Odakinn a városban megkondultak a harangok.
Igen, már karácsony volt, és karácsonyra minden jóra fordult.

69