Professional Documents
Culture Documents
Clark Conelli - A Gyilkos Lady
Clark Conelli - A Gyilkos Lady
Már majdnem teljesen sötét volt, de a két nő egyike sem kapcsolta föl
a villanyt.
Leslie Chapmannek, egy erős csontozatú, ötven körüli asszonynak,
közel ülő szürke szemekkel, és túl széles szájjal, megállás nélkül járt a
keze.
Kötött. A családban senki sem tudott visszaemlékezni, hogy valaha is
három lépésnél távolabb látta volna őt a kötésétől. A kötés volt Leslie
nagy szenvedélye. Aki alaposabban megfigyelte őt, arra a
meggyőződésre jutott, hogy egyben ez volt az egyetlen szenvedélye is.
Jamie, Leslie nyolc évvel fiatalabb sógornője az órára pillantott.
Bosszúsan felállt, és az ablakhoz lépett.
- A pontatlanságot Hal az apjától örökölte - mondta dühösen. -
Minden este ez van. Mindig várnunk kell az evéssel a férfiakra.
- Elfelejted, kedvesem - jegyezte meg az idősebbik csípősen, hogy az
uram nem egyszerű technikus, aki igényt tart a nyolcórás munkanapra.
Övé a Chapman Tools Company. Ez magával hoz ugyan, mint azt
bizonyára már házasságkötésetekkor is sejtetted, bizonyos apróbb
kellemetlenségeket, cserébe viszont jelentős anyagi előnyökkel jár.
Jamie Chapman szándékosan nem hallotta meg a
személyeskedést. Elég jól ismerte Leslie-t ahhoz, hogy tudja, mikor
akar az veszekedni. De ma nem volt kedve a vég nélküli szócsatához.
- Halnak nincs gyára - válaszolta. - És tudja, hogy nyolc órakor
eszünk. Most kilenc is elmúlt. Szeretném tudni, már megint hol
tekereg.
Az ötvenéves Leslie keserűen nevetett.
- Na ugyan hol? A tyúkjánál, természetesen. Hal a szerelmével
kapcsolatban hajthatatlan. Ebben a dologban nem ismer tréfát -
Szerelme? A nő legalább tizenöt évvel idősebb nála. Szinte az anyja
lehetne.
Leslie Chapman felemelte a fejét és mereven rápillantott a
fiatalabbra.
- Ebben igazad lehet, Jamie. Talán a melletted hiányolt anyai
szeretetért keres kárpótlást. Te mindig csak idegen emberek számára
voltál erős. David pénzével, természetesen. Ha az embernek nem
magának kell a milliókat megkeresnie, könnyű jótékonynak lenni.
Jamie büszkén hátravetette a fejét. Dühös volt, mert már megint
lépre ment. Bármilyen beszélgetést kezdeményezett is, az mindig Leslie
kedvenc témájával végződött. Csípős választ formált gondolataiban,
hogy sógornője fejéhez vágja, de ebben megakadályozta, hogy
megszólalt a telefon.
- Ez biztosan David - gondolta. - Bizonyára eszébe jutott, hogy az
irodájában telefon is van. Valószínűleg már egyáltalán nem jön ma.
Felvette a kagylót és beleszólt: - Halló!
Nem a férje volt, hanem Gars Sutter, férje legközelebbi barátja és
munkatársa.
- Halló, Jamie! - szólt a telefonba Gars jókedvűen. - Add már ide a te
férjecskédet. Van egy kis problémánk, szükségünk van a tanácsára.
- De hiszen David még az üzemben van - mondta az asszony.
Gars Sutter vidáman nevetett.
- Át akarsz ejteni, Jamie. Hiszen az üzemből telefonálok. David ma
már délfelé elment. Egy fontos házon kívüli megbeszélésre. De az már
biztosan véget ért. Mondd meg neki, kérlek, ha felbukkan, hogy
azonnal hívjon fel. Itt ülök a mesterekkel együtt, s fő a fejünk amiatt a
termékátállás miatt. Neki kell döntenie. Még éjfél előtt.
- Átadom az üzenetet, Gars. De várj csak! Maradj még egy kicsit. Azt
hiszem ő jött meg. Hallom a kocsit.
Jamie Chapman a készülék mellé tette a kagylót és az ajtóhoz sietett.
Kilépett a folyosóra, ahol Emily, a házvezetőnő éppen két férfinek
nyitott ajtót.
Jamie nem ismerte a férfiakat. De felismerte mögöttük az autót, a
félreismerhetetlen felirattal az oldalán. Rendőrségi autó volt.
Megrémült, s az ajtófélfába kapaszkodott.
- Történt valami Hallal? - kérdezte izgatottan.
A férfiak közelebb jöttek. A magasabbik Brack hadnagyként
mutatkozott be és felmutatta a jelvényét.
- Ön Mistress Chapman?
Jamie remegve bólintott.
A rendőr, amilyen kíméletesen csak lehetett, elmondta, hogy nem a
fiáról, hanem a férjéről van szó.
- Biztosíthatom, hogy minden segítség későn jött - szólt halkan. -
Azonnal meghalt. Talán egy kis vigaszt ad, hogy nem szenvedett. Az
orvos megállapította, hogy a golyó szinte pontosan keresztülütötte a
szívét. A gyilkos közvetlen közelről lőtte le.
- Meghalt. Ez nem lehet igaz. Ezt nem hiszem el, hadnagy. Ön
bizonyára téved.
A rendőr sajnálkozott. - Valamennyi irata nála volt - mondta. - A
tévedés sajnos ki van zárva. - Azután érdeklődött a meggyilkolt
esetleges ellensége, a házban lévő asszonyok napi programja és Jamie
fia után.
Gondosan feljegyezte a válaszokat és feltett még néhány kérdést,
mielőtt észrevette a leemelt telefonkagylót.
Csak most jutott eszébe Jamie Chapmannek, hogy Gars Sutter még
mindig vár a telefonnál.
A férfi megrendült, amikor megtudta a szörnyű valóságot, és
megígérte, hogy azonnal átjön. Magyarázatot a bűntényre ő sem tudott
adni.
Körülbelül fél órával később Gars megérkezett Chapmanékhoz.
Majdnem egyidőben Hallal, aki az egészet rossz tréfának tartotta, de
kénytelen volt meggyőződni róla, hogy Brack hadnagy nem tréfál.
- Követelem, hogy a lehető leggyorsabban megtalálja apám gyilkosát
- mondta Hal hevesen.
Brack ezt megígérte. De arcvonásai kétséget tükröztek. Ez a
gyilkosság kint Huguenot Beachben, amelynek nem voltak tanúi, és
egyel őre felismerhető indoka sem, kemény diónak bizonyulhat.
Feltehetőleg oda kerül majd, ahol. a New York City súlyos
bűntényeinek jelentős hányada nyugszik. A felderítetlen esetek aktái
közé.
*
A családtagok közt bombaként hatott, hogy eltűnt a meggyilkolt
végrendelete.
Különösen Ronny Chapman szitkozódott olyan szenvedélyesen,
mintha egyenesen a detektiv hibája lett volna, hogy Ferrendyt
meggyilkolták.
Walker felügyelőnek eddig még nem volt alkalma ezzel a férfivel
elbeszélgetni. Ezt most bepótolta, de a meggyilkolt fivérével folytatott
beszélgetés nem vitte őt előre.
Ronny azt állította, hogy a gyilkosság időpontjában Bostonban volt, s
ezt a felesége, Lucy nyomatékosan megerősítette.
Mivel azonban nem volt hajlandó megnevezni azokat a személyeket,
akikkel Bostonban találkozott, az alibije gyenge lábakon állt. S miután
Jo azt is megtudta Jamie-től, hogy Ronny Davidtől ötvenezer dollár
kölcsönt kért a farmjára, de ezt nem kapta meg, Ronny Chapmant is
feljegyezte a gyanúsítottak listájára.
Ezen már Lucy sem tudott segíteni, hiába vette magának a
fáradtságot, hogy meggyőzze Jót arról, hogy kifejezetten izgatónak
találja őt.
Hal még nem jött meg. Egyébként azonban összegyűlt a család. Gars
Sutter is a házban volt még.
April vele beszélgetett. Ügyesen irányította a beszélgetést de a ház
ötvenöt éves barátja nem adott gyanúra okot. Szórakoztató
beszélgetőpartner volt, bár nem feledkezett meg a szituáció
komolyságáról.
Anélkül, hogy April megkérdezte volna tőle, elmondta hol
tartózkodott, amikor Ferrendyt lelőtték. Néhány tanút is megnevezett
rá. Valamennyien a Chapman Tools Company alkalmazottai voltak.
- Meg kell találni a végrendeletet - mondta elgondolkozva. -
Kétségtelenül valami titok lappang benne.
- Ami előreláthatólag holnapután napvilágra kerül - egészítette ki
April.
Gars Sutter meglepetten nézett rá.
- Hogy értsem ezt Miss Bondy?
April gyorsan körülnézett és lehalkította hangját.
- Talán nem kellene beszélnem róla - mondta bűntudatosan. - De
Ferrendy társa átadta Mister Walkernek a végrendelet lepecsételt
másodpéldányát. Mister Master biztonságosabbnak tartotta, ha a
dokumentum elkerül az irodájából. Alighanem az életét féltette. A
végrendelet időbeni felnyitásának tehát semmi akadálya. Szegény
Mister Ferrendy meggyilkolása tehát teljesen értelmetlen volt.
- Ez mindenesetre meglepetés - kiáltott fel Gars Sutter. Kis idő múlva
pedig hozzáfűzte: - Ugy gondolom, jobb ha erről nem beszélek.
- Éppen ezt akartam öntől kérni, Mister Sutter - susogta April.
Ugyanebben az időpontban árulta el Jo ezt az államtitkot Leslie
Chapmannek, miután előtte már tüzes hugának is elmondta.
Jo erről ugyan nem beszélt, de amikor April és ő elbúcsúztak, már a
házvezetőnő, Emily is tudta, hogy azt a bizonyos kópiát Jo hordja
magával vékony disznóbőr aktatáskájában, mert így állandó ellenőrzés
alatt tarthatja.
A ház előtt Jo elköszönt Apriltól, és nyomatékosan kérte, hogy
másnap reggel pontosan jelenjen meg az irodában.
- Rengeteg dolgunk van - mondta.
April könnyedén intett neki, majd bemászott kis kocsijába, miközben
Jo a Mercijéhez lépett, amit órákkal ezelőtt hagyott ezen a helyen.
Lazán és ruganyosan lépkedett. Valójában azonban majd szétvetette
az izgalom.
Ugy hitte, ízletes csalétket vetett ki, és most várta, hogy a hal bekapja
a horgot.
A felügyelő egyik címet a másik után járta végig. Az első két órában
csak egyetlen Jesse-t talált, az is közel nyolcvanéves volt. és majdnem
vak. A felesége ápolta, aki kétségkívül jobban tudott bánni a kötőtűvel,
mint a pisztollyal.
A tizennegyedik helyen Jo bizonytalanná vált. Egy kövér asszony
nyitott ajtót, aki őt nyilvánvalóan valamilyen ügynöknek tartotta.
A nő rikácsolva kiabált:
- Jesse! Gyere ide! Ez az alak akar valamit tőlem.
Jesse Halbrook kövérségben nem maradt el a felesége mögött. De
fürge volt. mint a gyík, s amikor felesége sürgető hívására ott termett,
egy mordályt tartott a kezében, amely bármely pillanatban elsülhetett.
A biztonság kedvéért a felügyelő fedezékbe húzódott és biztosította a
férfit, hogy semmi szándéka nem volt támadást intézni Mr. Halbrook
ártatlansága ellen.
- Csupán azért vagyok itt, mert egy szerencsés fickót keresek, aki
nagyobb összeget örökölt. Sajnos a végrendelet csak a férfi nevét
említette, a címet, ahová a pénzt kell küldeni, már nem.
A hájpacni kíváncsivá vált.
- Milyen nevet? - érdeklődött reménykedve.
- Jesse Halbrook.
- Az én vagyok. A feleségem igazolhatja. Mennyit kapok?
- Ez attól függ, hogy valóban ön-e az igazi Jesse Halbrook.
A kövér férfi elvörösödött.
- Azt akarja mondani, hogy nem én vagyok az? Mindjárt áteresztek
egy lövést a testén, hogy más gondolatokra térjen. Ide a lóvét! Vagy én
magamnak kell elvennem?
- Ez nem lesz szükséges - válaszolta a felügyelő szelíden. - Csupán
bizonyítani kell, hogy néhai Abigail Wilsont ismerte.
- Ismertem - biztosította a férfi ösztönösen. - Méghozzá nagyon is jól.
Tehát meghalt szegény? Igen, igen, a sors néha kegyetlen játékot űz az
emberrel.
Ezt a játékot azonban a hájpacni saját maga játszotta el magával.
Lehet, hogy egy Abigail Wilson nevű valóban létezett. De biztos, hogy
azt a fickó nem ismerte. Jo mindenesetre elhatározta, hogy egy nagy
kérdőjelet tesz a neve után. A férfi nem volt egészen makulátlan. De
mindenképpen erőszakos.
- Az ötszáz dollárját postán fogja megkapni - ígérte Jo, és az
imbolygó lépcsőn át igyekezett mielőbb kijutni a házból.
Háta mögött hallotta még a férfit, ahogy szitkozódik, és a
rendőrséggel fenyegetőzik. Néhány lépcsőfokot le is rohant Jo után,
aztán azonban visszafordult.
Képes volt-e ez az ember egy kitervelt gyilkosság elkövetésére úgy,
hogy utána ennyi ideig észrevétlen maradjon? Ez felette kérdésesnek
tűnt Jo számára.
A következő címet vette célba, csak három utcával kellett
továbbhajtson.
Felment a harmadik emeletre, és becsöngetett egy ajtón, amelynek
névtábláján Edith Halbrook szerepelt.
Nem kellett sokáig várnia. Egy kb. harmincéves asszony nyitott ajtót,
és rámosolygott.
- Igen, tessék?
- A férjével szeretnék beszélni Misstress Halbrook. Itthon van?
Az asszony barátságos maradt, de sajnálkozva rázta meg a fejét.
- Sajnálom. Nem vagyok férjnél. - Be akarta csukni az ajtót.
De Jo nem hagyta.
- Akkor engem nyilván rosszul informáltak. A fivéréről van tehát szó.
A gépjárműbiztosítás miatt jöttem.
- Egyedül lakom itt. Valószínűleg összetéveszt valakivel.
A nőnek gyönyörű kék szemei voltak. Rámosolygott Jóra, de nem
hagyott kétséget afelől, hogy a beszélgetést befejezettnek tekinti. Egy
egyedülálló nő elővigyázatos kell hogy legyen, ha az ajtaján csöngetnek,
s egy idegen férfival találja szembe magát.
Jo gondolatban éppen ki akarta már törölni ezt a címet is, amikor a
lakásban felsírt egy csecsemő.
Edith Halbrook megfordult, és gyöngéden bekiáltott:
- Ne félj, kicsi Jesse-bébim! Rögtön jön a mama! - Sajnálkozva
megvonta a vállát, és így szólt: - Maga is hallja. Hív a kötelesség.
- Azt hittem Ön egyedül él?
Az asszony jókedvűen felnevetett.
- Hiszen a kicsi nem számít. Még csak öthónapos.
- Tényleg? - szólt Jo ösztönösen. - Pontosan egyidős az enyémmel.
Szívesen megnézném, ha nincs ellenére.
Kinyitotta az ajtót, mielőtt még az asszony tiltakozhatott volna.
A szobában a bébin kívül senki sem tartózkodott. Edith Halbrook
karjára vette a csecsemőt, és megnyugtatta. Rövid idő múlva a kicsi
elhallgatott.
- Szép kis gyerek - dicsérte Jo. - Fekete szemeit bizonyára az apjától
örökölte.
- A nagyapjától - igazította helyre az asszony, és megsimogatta a
gyerek fejecskéjét. - Davidnek szürke szemei voltak. Biztos vagyok
benne, hogy ön tudja ezt, Mister Walker.
A mosoly eltűnt az arcáról. Gyorsan hátralépett két lépést, a köténye
alól előhúzott egy pisztolyt és csövét a csecsemő testéhez szorította.
Jo megdermedt. Most igazolva látta azt, ami az előbbi
másodpercekben megfordult a fejében. Edith Halbrook volt David
Chapman szeretője. Ebből a kapcsolatból született Jesse, a meggyilkolt
fia.
- Ne mozduljon onnan, ahol áll! - parancsolta nyersen Edith. -
Pontosan tudja, hogy nem habozok, hogy lőjek, ha valaki az utamban
áll. Az Ön bűne lesz, ha Jesse meghal.
A kérdés, hogy valóban képes-e meggyilkolni saját gyermekét,
felesleges volt. Jo azonban nem engedhette, hogy idáig fajuljon a dolog.
Szükséghelyzetben képesek az. emberek bármilyen őrült cselekedetre. ,
Állva maradt, s egyetlen gondolatot sem pazarolt a saját fegyverére.
Úgysem tudná használni, amíg a nő a gyermeket a pisztollyal fenyegeti.
- Jól van! - dicsérte meg a nő. - Tehát megtalált engem. Minden
elismerésem. Egyébként ez már nem segít magán. Meg fogja érteni,
hogy semmiképpen sem hagyhatom Önt életben. Csak ön tudja az
igazságot.
- Maga gyilkos - állapította meg Jo nyugodtan, bár egyáltalán nem
volt nyugodt. - Két embert ölt meg, akik közül az egyikről azt állította,
hogy szereti.
Edith Halbrook elfordult egy parányit, de óvatossága nem csökkent.
A fegyvert továbbra is a csecsem őre szegezte.
- Ön mégsem olyan okos, mint gondoltam - mondta megvetően. -
Tényleg azt hitte, hogy Davidet szándékosan lőttem le? A nőt akartam
eltalálni. Ez a perszóna vonakodott elválni Davidtól. Nem engedte
szabadon Davidet, bár már régen elveszítette őt. Meg kellett halnia.
- Tehát az egész csak tévedés volt? - kérdezte Jo meglepetten.
Az asszony bólintott. Szemei nedvesen csillogtak. De arckifejezése
kemény maradt.
- Választás elé állítottam Davidet: vagy a felesége, vagy én. Nagyon
izgatott lett, de megígérte, hogy elrendezi a dolgokat. En ismertem a
helyet, ahol David ki akarta csikarni felesége beleegyezését, és már
vártam rájuk. Rögtön megértettem, hogy egyikük sem engedett a
magáéból. Csak egy lehetőségem maradt. Jamie Chapman szabaddá
kellett tegye az utat számomra, David fiának édesanyja számára. Tehát
lőttem. A nő közvetlen előttem szaladt, nem is tudtam volna elhibázni.
Szerencsétlenségemre éppen abban a pillanatban botlott meg és
lehajolt. A golyó elsüvített fölötte, és Davidet ölte meg. Az ő hibája,
hogy David már nem él. Gyűlölöm őt.
Az^ arca kipirult. Zihálva lélegzett.
- Ön pontosan tudja, hogy nincs igaza Miss Halbrook - ragaszkodott
az álláspontjához Jo. - Ilyen módon nem lehet problémákat megoldani.
Azonkívül Ön Ferrendyt is megölte. Ő is az útjában állt?
Az asszony megrázta a fejét, és erősen magához szorította a fiát.
Jonak, ha nem akart egy harmadik gyilkosságot is megkockáztatni,
nem volt rá lehetősége, hogy elvegye tőle a gyermeket. Ennek az
őrültnek saját erkölcsi normái voltak. Az értelmére nem lehetett hatni
semmiféle érveléssel. Szükség esetén képes lett volna a gyermekkel
együtt a halálba menekülni.
- A végrendelet miatt volt - suttogta a nő. - David egy későbbi
függelékben vagyona nagy részét rám hagyta. Ha ez a függelék ismertté
vált volna, a rendőrség indítékként vette volna figyelembe és
hamarosan nyomra bukkantak volna. Kénytelen voltam tehát az iratot
eltüntetni. Ferrendy nem is tudta, mi történik vele. Minden nagyon
gyorsan ment.
Jo meglepődött.
- De így Ön egy halom pénztől elesett - mondta.
- Davidet akartam, nem pedig a pénzét. Es ki akartam nyírni a
feleségét. Ezért magamról őrá kellett tereljem a gyanút. A végrendelet
szerint ő a legfőbb örökös. Es őt fogják gyanúsítani azzal is, hogy önt
megölte, Mister Walker. Ez idő tájt tulajdonképpen már úton kéne
lennem Kanada felé. De ön keresztezte az utamat. Ez az ön baja!
Okosabb lett volna nem beleavatkoznia az ügyeimbe. Amikor majd
megtalálják a holttestét, Jamie ujjlenyomatai lesznek a gyilkos
fegyveren. Es lesznek tanúk, akik látták Jamie-t itt a házban. A
zsebében pedig megtalálják a végrendelet függelékét. A rendőrségnek
nem lesz kétsége sem a gyilkos személye, sem annak motívumai felől.
Ebből a csávából Jamie nem mászik ki többé.
Jo megborzadt. Milyen rafináltan alkalmazkodott a gyilkos a
megváltozott helyzethez. Ha minden úgy történne, ahogy ez a némber
eltervezte, nemcsak az ő szénája áll rosszul. David özvegye is
belepusztul ennek az asszonynak a kíméletlen bosszújába, sőt Edith
Halbrook azt a vagyont is élvezni fogja majd, amiről eredetileg
lemondott.
Mit tehetne ez ellen? Milyen lehetőségei vannak, hogy felvegye a
harcot egy pisztollyal, amelyet egy öthónapos csecsem őre irányítanak?
Jo végtelenül lassan előrefelé lopakodott. Nagyon, de nagyon
ráérősen, hiszen a nőnek semmi esetre sem volt szabad észrevennie
mozgását. Valami módon egy másodpercnyire el kellett terelnie a nő
figyelmét, hogy kiüthesse kezéből a fegyvert. Ez volt a probléma.
- Jessért teszem - biztosította Edit Halbrook. Szép szemeiben a
téboly fénye csillogott.
- Saját magáért, és megsebzett hiúságáért^ teszi - mondott ellent Jo,
és milliméterről milliméterre közeledett. - Ön nem anya, hanem
gyilkos. Egy asszony, ha igazán szereti gyermekét, nem képes arra,
hogy gyermekét lőfegyverrel fenyegesse. Maga úgy kezeli a gyermeket,
mint halálos ellenségét.
Az asszony tényleg úgy reagált, ahogyan azt Jo remélte. Villámló
szemekkel feljebb emelte a pisztolyt. A fegyver csöve most már Jora
irányult.
Jo az asszonyhoz ugrott, miközben igyekezett kikerülni a lövés
irányából.
Ez csak félig sikerült.
Edith Halbrook nem habozott meghúzni a ravaszt, de a várt
detonáció elmaradt. Jo csak egy jelentéktelen kis fájdalmat érzett a
jobb combjában, nem is vette azt komolyan.
Elérte az asszonyt, és kiverte a kezéből a pisztolyt. Azután
megpróbálta elvenni tőle a csecsemőt. Először a gyermeket kellett
biztonságba helyezni.
Edith Halbrook szorosan fogta a fiát. A csecsemő sírt. Jo nem akart
fájdalmat okozni neki.
Kezével a fegyvertok felé nyúlt, de nem bírta megmarkolni az
automatát Néhány pillanat múlva bénultság futott végig a testén.
Megértette, hogy olyan speciális golyót lőttek ki rá, amely elkábította.
Nem tudta többé legyőzni bénultságát. Már mozogni is alig tudott.
- Önnek - Önnek nem fog sikerülni - jövendölte nehézkesen tagolva. -
Adja föl! Gondoljon Jessere. Ő meg fog…
Nem tudta tovább mondani. A hangja is felmondta a szolgálatot.
Testében fagyos dermedtség áradt szét. Megmerevedett, mint egy
jéghegy és nem tudta megakadályozni, hogy Edith Halbrook lehajoljon
és fölemelje a kábítópisztolyt a padlóról.
Jo összerogyott és teljes hosszában elvágódott. Utolsó gondolata az
volt, hogy ezt az ördögi asszonyt semmi sem akadályozhatja meg többé
véres terve végrehajtásában.
Walker felügyelő magához tért, de érezte, hogy még mindig nem tud
megmozdulni. Elővigyázatosságból nem nyitotta ki a szemét Csak
akkor jött rá, hogy egyedül van a szobában, amikor bizonyos
távolságból hallotta beszűrődni Edith Halbrook hangját.
Körülnézett és rájött, hogy mozgásképtelenségét nem a kábító lövés
hatása okozza már. hanem a kötelek, amelyekkel a gyilkos nő
hozzáértően megkötözte.
A nő beszélt valakivel a bejárati ajtóban, Jo pedig megpróbálta
észrevétetni magát.
Amikor pedig felismerte April hangját, el tudta képzelni, hogy a lány
mi járatban van itt. Jesse Halbrookot kereste És talán őt is. Bizonyára
feltűnt neki, hogy lemaradt a kutatásban, a házról házra járással.
Figyelmeztetnie kellett Aprilt a veszélyre. Edith Halbrook kétségkívül
az ő számára is tartogat még egy golyót. Akkor együtt halnának meg.
De hangot nem tudott kiszorítani torkából. A szája kérlelhetetlenül
feszesen volt kipeckelve, szinte megfulladt.
Csak az orrán keresztül sikerült horkantania, ez azonban nem
hallatszott el a bejárati ajtóig.
A lány nem fogott gyanút. Elnézést kért a zavarásért, és elbúcsúzott.
Röviddel utána hallotta Jo, amint bezáródik az ajtó. Szertefoszlott az
utolsó reménysége.
Ha rá is jön később April, hogy Edith Halbrook rászedte, addigra
már késő lesz. Mire a segítség megérkezik, ő már rég halott lesz, és egy
ártatlannak kell majd a haláláért vezekelnie.
Jo a köteleit ráncigálta.
Szörnyű, hogy a kocsija nem a ház előtt áll. Ha ott lett volna, Aprilt
nem lehetett volna átejteni. De csak valamivel arrébb tudott parkolni.
Ezen már nem lehetett változtatni.
A kötés a húsába vágott. Mégsem adta föl. Találnia kell valamit,
amivel kiszabadíthatja magát. Es ha Edith Halbrook visszajön? Akkor
minden elveszett.
Remélhetőleg Jamie Chapman nem sétál be a gyilkos nő csapdájába.
Ha Jamie a rendőrséget értesítené, ahelyett hogy hagyná magát
idecsalni, Jonak még lenne reális esélye.
A felügyelő nem tudhatta, hogy ez idő tájt Jamie Chapman már
útban volt ide. Es az utasításnak megfelelően hallgatott a
telefonhívásról. Senki sem gyanította, hogy rövid időn belül
bekövetkezik a harmadik gyilkosság is.