R ÁC Z K .

B E N CE

Kultuszok és közbenjárók késő középkori

népnyelvű ráolvasásainkban

Bevezetés

J elen írás két távolabbi célt tűz ki maga elé. Egyrészt választ keres arra
a kérdésre, hogy a késő középkori vallásosság mely szövegei állhattak
a népi orvoslás eszköztárának szolgálatában. Másrészt azt kívánja bemu-
tatni, hogy e szövegekben a különböző keresztény kultuszformák milyen
módon viszonyulnak egymáshoz. Közvetlenül pedig azokra a kérdésekre
keresi a választ, hogy az általunk elemzett anyanyelvű kódexek felhaszná-
lói milyen közvetítőkhöz és milyen módon fordultak mindennapos prob-
lémáik, rendszerint betegségeik megoldására. Mielőtt vizsgálódásunkat
megkezdenénk, két alapvető módszertani megfontolásra kell felhívni a fi-
gyelmet. Egyrészt arra, hogy a források mely csoportján érdemes megten-
nünk a késő középkor gyógyítási gyakorlataira irányuló mélyfúrásunkat,
pontosabban, hogy az általunk elemzett anyanyelvű kódexek mely részletei
kerülnek elemzésünk homlokterébe. Másrészt pedig tisztáznunk kell, hogy
mit értünk tanulmányunkban ráolvasás alatt, melyek a műfaj legfőbb sa-
játosságai és mely különböző szövegtípusokra tartjuk alkalmazhatónak a
ráolvasás terminológiáját.

Kódexek és felhasználóik

Elemzésünk kizárólag a késő középkori Magyar Királyság anyanyelvű kó-

dexanyagának egy szeletére (1508–1531) épül. Az általunk ismert alig félszáz
anyanyelvű kódex közül a kutatás jelenlegi eredményei szerint hatban lelhető

95
 RÁCZ K. BENCE

fel ráolvasás, vagy ráolvasásfunkcióban alkalmazható ima.1 Ugyan e hat kó-

dex birtokosainak, felhasználóinak kiléte csak részben tisztázott, az minden-
esetre bizonyos, hogy a könyvek közül négyet kolostorban élő, kettőt pedig
laikus felhasználó forgatott.2 A kódexekben felbukkanó szövegek vizsgálata

1 E ráolvasások szisztematikus gyűjtését a közelmúltban Ilyefalvi Emese végezte el.

Gyűjtemény a történeti forrásokból (1488–1850). (A magyar folklór szövegvilága, 2/B).
Szerk. Ilyefalvi Emese. Budapest 2014.
2 Míg a Nádor-kódex valószínűsíthetően az óbudai klarisszák, addig a Gömöry- és Thewrewk-
kódexek a Margit-szigeti domonkos apácák tulajdonában voltak. Erről lásd: Madas Edit:
Nádor-kódex. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. VIII. Szerk. Kőszeghy Péter –
Tamás Zsuzsanna. Budapest 2008. 81–82.; Lázs Sándor: A Nyulak szigeti domonkos apácák
olvasmányainak korszerűsége. In: „Látjátok feleim…” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől
a 16. század elejéig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2009. október 29. – 2010.
február 28. Szerk. Madas Edit. Budapest 2009. 123–139.; Rozsondai Marianne: Eredeti kötésben
fennmaradt nyelvemlékeink. In: „Látjátok feleim…” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16.
század elejéig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2009. október 29. – 2010. február 28.
Szerk. Madas Edit. Budapest 2009. 173–196.; Kertész Balázs: Magyar nyelvemlékek az Országos
Széchényi Könyvtárban. In: „Látjátok feleim…” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16.
század elejéig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2009. október 29. – 2010. február 28.
Szerk. Madas Edit. Budapest 2009. 199–207.; Gömöry-kódex, 1516. A nyelvemlék hasonmása és
betűhű átirata. (Régi Magyar Kódexek 26.) Közread.: Haader Lea, Papp Zsuzsanna. Budapest
2001. Különösen 18–98. oldalak; Haader Lea: Arcképtöredékek ómagyar scriptorokról. In:
„Látjátok feleim…” Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig. Az Országos
Széchényi Könyvtár kiállítása 2009. október 9. – 2010. február 28. Szerk. Madas Edit. Budapest
2009. 53–74.; Madas Edit: Thewrewk-kódex. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. XII.
Szerk. Kőszeghy Péter – Tamás Zsuzsanna. Budapest 2011. 15–16.; A Teleki-kódex a kutatás
jelenlegi állása szerint a marosvásárhelyi ferences harmadrendi apácáknak készült. Erről:
Madas Edit: Teleki-kódex. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. XI. Szerk. Kőszeghy
Péter, Tamás Zsuzsanna. Budapest 2011. 416.; A laikusok által forgatott kötetek közé tartozik
a Czech-kódex, amely tulajdonosa Magyar Benigna, Kinizsi Pál felesége lehetett. Benigna
kilétéről és a kódexről lásd: Lukcsics Pál: Kinizsyné Magyar Benigna örökösei. Turul (1934)
66–75.; Lázs Sándor: Kinizsiné Magyar Benigna könyveinek sorsa. Magyar Könyvszemle 126
(2010) 100–102.; Madas Edit: Czech-kódex. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon II. Szerk.
Kőszeghy Péter – Tamás Zsuzsanna. Budapest 2004. 91–92.; Máig nem kellőképpen tisztázott
a Peer-kódex felhasználójának kiléte. Erre vonatkozóan lásd: Dömötör Adrienne: Régi Magyar
Nyelvemlékeink a XVI. század végéig. Budapest 2006.; Kertész Balázs: Magyar nyelvemlékek
az Országos Széchényi Könyvtárban. In: „Látjátok feleim…” Magyar nyelvemlékek a
kezdetektől a 16. század elejéig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása 2009. október 29.
– 2010. február 28. Szerk. Madas Edit. Budapest 2009. 199–207.; Madas Edit: Peer-kódex. In:
Magyar Művelődéstörténeti Lexikon IX. Szerk. Kőszeghy Péter, Tamás Zsuzsanna. Budapest
2009. 107–108.

96
 Kultuszok és közbenjárók

akkor nyer különös jelentőséget, amikor számba vesszük az eddig ismert rá-
olvasáskorpuszban elfoglalt helyüket. Ugyan gondolatmenetünkben csupán
a hazai történeti anyagban idáig fellelt ráolvasások elenyésző részével foglal-
kozunk, e vizsgálódás indokolt.3 Hiszen amennyiben a könyvtári gyakorlat-
ban régi magyar nyelvemlékként kezelt, 1550 előtti kódexekben megbúvó rá-
olvasások megoszlását vizsgáljuk, látszik, hogy azok közel feléről van itt szó.4
Az eddig ismert, 1550 előtti 42 szöveg közül 23 bukkan fel margináliaként, 18
szöveg jelenti az általunk elemzett kódexekben fellelt ráolvasásokat, az egy
fennmaradó szöveg pedig házi mindeneskönyvben maradt ránk. Az 1550
előtti anyanyelvű ráolvasások eddig ismert korpuszának jelentős részét jelen-
tik tehát az anyanyelvű kódexekben található szövegek.

A kódex neve Kelet- Keletkezési Scriptor(ok) A használat Felhasználó

kezési hely módja személye
idő
Nádor-kódex 1508 Óbuda ismeretlen apáca közösségi klarisszák
használat
Czech-kódex 1513 Nagyvázsony Fráter M. magán­ Kinizsiné
(pálos szerzetes) használat Magyar
Benigna
Gömöry-kódex 1516 Buda, Katerina több isme- ? Krisztina
Nyulak szigete retlen apáca társával; nevű apáca
Tétényi Pál
Teleki-kódex 1525 – Marosvásárhely Sepsiszentgyörgyi közösségi ferences
1531 Ferenc és további használat apácák
három kéz
Peer-kódex 1508– Nagyvázsony nagyvázsonyi pálos magán­ Csepelyi
1526 szerzetesek használat Simon
között
Thewrewk- 1531 Buda, Nyulak Sövényházi Márta és magán­ ?
kódex szigete két ismeretlen apáca használat

3 A teljes korpuszt jelentő szövegek főbb jellemzőiről lásd az Ilyefalvi Emese gondozásában
folyamatosan bővülő ráolvasás-adatbázist: https://raolvasasok.boszorkanykorok.hu/
4 Csapodi Csaba: A „Magyar Codexek” elnevezésű gyűjtemény (K 31 – K 114). (Catalogi
Collectionis Manuscriptorum Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae 5.)
Budapest 1973. 6.

97
 RÁCZ K. BENCE

A felsorolt kódexek, amelyek a bemutatásra kerülő ráolvasás- és imaszöve-

geket tartalmazzák egytől-egyig az anyanyelvű egyházi irodalom alkotásai.5
Anyanyelvűségük azzal magyarázható, hogy e művek elsődleges felhasználói
latin műveltséggel egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben rendelke-
ző felhasználók: apácák, harmadrendiek, laikus testvérek, világi hívők, eset-
leg beginák lehettek.6 Tehát ezek egyrészt olyan egyének számára készültek,
akik a kolostort, vagy annak környezetét erőteljes vallásos meggyőződésből,
vagy más érdekekből, mint a társadalmi felemelkedés színterét, esetleg mint
menedéket lakták.7 Másrészt viszont olyan személyeknek íródtak, akik e kó-
dexeket a kolostor tereitől távol élő, annak vallásos praxisától valamelyest
eltérő módon forgatták. Csak feltételezéseink lehetnek a felhasználók rend-
kívül eltérő, heterogén társadalmi hovatartozásáról, ismereteiről, műveltsé-
géről. Az írástudók mellett élő kolostori laikus társadalmat és a kolostortól

5 Madas Edit, Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1800-ig.

Budapest 2003. 64–68.
6 E szövegek lehetséges felhasználóiról lásd elsősorban: Lázs Sándor: Apácaműveltség
Magyarországon. i. m.; Bartók Zsófia Ágnes: A reformáció előtti magyar nyelvű szövegek
használói (Előtanulmány). In: Folyamatosság és változás: Egyházszervezet és hitélet a
veszprémi püspökség területén a 16–17. században: A Veszprémi Érseki Hittudományi
Főiskolán 2017. augusztus 30–31-én rendezett konferencia előadásai. Szerk. Karlinszky
Balázs, Varga Tibor László. Veszprém 2018. 255–268.; Bartók Zsófia Ágnes: Egyházi férfiak
magyar nyelvű szövegei. (Műhelytanulmányok 7.) Budapest 2021.; A különös kivételnek
számító, kétnyelvű (bilingvis) intézményt, mint azt Kiss Farkas Gábor bizonyos fokig
feltérképezte, éppen a magyar királyság elit leánynevelőjének számító margitszigeti
domonkos apácakolostor jelenti. Kiss Farkas Gábor: Reading Nuns at the Insula Leporum
(Hungary): Traces of Bilingualism in a Late Medieval Dominican Nunnery. In: Pursuing a
New Order I.: Religious Education in Late Medieval Central and Eastern Central Europe.
Ed. Pavlína Rycheterová. Turnhout 2018. 169–192.; A beginák magyarországi jelenlétéről:
Spekner Enikő: A magyarországi beginák és beginakolostorok 13. századi története.
In: Studia professoris – professor studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik
születésnapjára. Budapest 2005. 297–314.; Mezey László: Irodalmi anyanyelvűségünk
kezdetei az Árpád-kor végén. Budapest 1955.; Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban. In:
Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. Tanulmányok és források Dunapentele történetéhez.
Székesfehérvár 1975. 7–42. A beginák jelenlétének meglehetősen kevéssé tisztázott kérdés­
köréhez általában: Walter Simons: Cities of Ladies. Beguine Communities in the Medieval
Low Countries, 1200–1565. Philadelphia 2001.
7 A kolostorokról, mint a társadalmi felemelkedés lehetőségét jelentő intézményekről lásd
Erdélyi Gabriella: Szökött szerzetesek. Erőszak és fiatalok a késő középkorban. Budapest
2011. Különösen 59–81., 115–142.

98
 Kultuszok és közbenjárók

távol, azonban magánvallásosságát intenzíven gyakorló felhasználókat csu-

pán egyetlen további tényező köti össze: latinul írni és olvasni nem tudók
csoportjáról beszélünk.8
Tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy anyanyelvű kódexeink a
művelődéstörténet, nyelvtörténet és a vallástörténet mellett a korszak
orvostörténetének is fontos forrásai. Ezen minőségüket pedig elsősorban a
bennük felbukkanó ráolvasások és ráolvasásfunkcióban alkalmazott szöve-
gek jelentik.

8 A késő középkori kolostorok kultúrájáról elsősorban lásd Lázs S.: Apácaműveltség

Magyarországon. i. m.; társadalmáról pedig Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a
középkori Magyarországon. Budapest 1971. 209–304.; Erdélyi G.: Szökött szerzetesek.
i. m.; A kolostorok jól ismert társadalma mellett élő laikusokról: F. Romhányi Beatrix:
Mesteremberek és műhelyek a koldulórendi és pálos kolostorokban. In: Mesterségek és
műhelyek a középkori és kora újkori Magyarországon. Tanulmányok Holl Imre emlékére.
Szerk. Benkő Elek – Kovács Gyöngyi – Orosz Krisztina. Budapest 2017. 441–449.;
F. Romhányi Beatrix: Kolduló barátok, gazdálkodó szerzetesek. Koldulórendi gazdálkodás
a késő középkori Magyarországon. Budapest 2018. 171–175.
A kor vallásosságának, egyházi viszonyainak további részkérdéseire vonatkozóan lásd
Pásztor Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Budapest 1940.; Az elit
és vallásosságával kapcsolatban legújabban: Fedeles Tamás: Devóció és reprezentáció.
Fő­úri vallásosság a késő középkorban. Pécs 2021; A zarándoklat jelentőségére vonat­
kozóan: Csukovits Enikő: Középkori magyar zarándokok. Budapest 2003.; A korszak
kolostorhálózatának viszonyaira vonatkozóan lásd F. Romhányi Beatrix: Reform – válság –
reformáció. Magyarország kolostorhálózatának átalakulása a 16. században. In: Reformáció
a Dél-Dunántúlon. Szerk. Borsy Judit. Pécs–Kaposvár–Szekszárd 2019. 51–62. A kolostori
gazdálkodással kapcsolatban: F. Romhányi Beatrix: Kolduló barátok, gazdálkodó
szerzetesek. Koldulórendi gazdálkodás a késő középkori Magyarországon. Budapest 2018.;
A városok vallási életének viszonyaira: Marie-Madeleine de Cevins: Az Egyház a késő-
középkori magyar városokban. Budapest 2003.; Judit Majorossy: Piety in Practice. Urban
Religious Life and Communities in Late Medieval Pressburg (1400–1530). Budapest–
Wien 2023. A 16. század eleji vallásosságban végbemenő erjedésre, a vallásosság társadalmi
viszonyrendszerében történő változásaira lásd Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II.
Lajos Magyar Királyságában. Levéltári Közlemények 88 (2017) 1. sz. 9–27.; Legújabban:
Csepregi Zoltán: A reformáció nyelve. (Humanizmus és Reformáció 34.) Budapest 2013;
Egyházi társadalom a 16. században. Szerk. Varga Szabolcs, Vértesi Lázár. Pécs 2017.

99
 RÁCZ K. BENCE

A ráolvasás mint funkcionális műfaj

A ráolvasás mint műfaj a közép- és kora újkori gyógyítás piacán bevett gya-
korlat: egyszer laikus praktikák között, máskor a reneszánsz udvartartások
elit műveltségében bukkan fel, megint máskor pedig az általunk is vizsgált
vallásos szövegkörnyezetben fedi fel magát.9 A szerteágazó, mindennapi
problémákra alkalmazott, de elsősorban a gyógyítás területén használt rá-
olvasások legfőbb műfaji rendezőelvét a kimondott szavak szakrális erejébe
vetett hit jelenti.10 A ráolvasások vizsgálata során azonban nem csak leírt, de
vélhetően mint kimondott szavakra figyelünk fel: tehát egyfajta keresztény
szómágiát fedezhetünk fel a gyakorlat mögött.11
Elemzésünkben a vallásos környezetben felbukkanó szövegek két típu-
sát különböztetjük meg: a formai értelemben is ráolvasásszövegeknek szá-
mító forrásokat, illetve a ráolvasásfunkcióban felbukkanó magánimákat.12
Ennek megfelelően vizsgált szövegeinknek mindenképpen meg kell felel-
niük annak a műfaji, strukturális kritériumnak, amelyben fennáll A → B
vagy A → (C) → B viszony.13 Míg az előbbi viszonyrendszer a formailag is
9 Sheila Barker, Sharon Strocchia: Household Medicine for a Renaissance Court: Caterina
Sforza’s Ricettario Reconsidered. In: Gender, Health, and Healing, 1250–1550. Premodern
Health, Disease, and Disability. Ed. Sara Ritchey – Sharon Strocchia. Amsterdam 2020.
139–166.
10 A ráolvasásról mint műfajról lásd: Irmgard Hampp: Beschwörung, Segen, Gebet. Stuttgart
1961; Cs. Pócs Éva: A magyar ráolvasások műfaji és rendszerezési problémái In: Népi Kultúra
– Népi Társadalom I. Szerk. Ortutay Gyula. Budapest 1968.; Pócs Éva: Magyar ráolvasások
I-II. Budapest 1985–1986.; Pócs Éva: Bevezető. In: Ráolvasások. Gyűjtemény a legújabb
korból (1851–2012). (A Magyar Folklór Szövegvilága 2/A) Szerk. Pócs Éva. Budapest 2014.
13–44; Charms, Charmers and Charming. International Research on Verbal Magic. Ed.
Jonathan Roper. Hampshire–New York 2009.; The Power of Words. Studies on Charms
and Charming in Europe. Ed. James A. Kapaló et al. Budapest 2013.; Gábor Klaniczay: The
Power of Words in Miracles, Visions, Incantations and Bewitchments. In: The Power of
Words. Studies on Charms and Charming in Europe. Ed. James A. Kapaló et al. Budapest
2013. 281–304.; Charms and Charming. Studies on Magic and Everyday Life. Ed. Éva Pócs.
Ljubljana 2019.; Edina Bozóky: Charmes et prières apotropaïques. (Typologie des sources
du Moyen Âge occidental 86.) Turnhout 2003.
11 Pócs Éva: Ráolvasás In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon IX. Szerk. Kőszeghy Péter,
Tamás Zsuzsanna. Budapest 2009. 377–379.
12 A ráolvasás folklorisztikai műszóvá válásáról bővebben: Ilyefalvi E.: Ráolvasások. i. m. 19–21.
13 Thomas A. Sebeok: Grammatikai paralelizmus egy cseremisz áldásban. In: A vízimadarak
népe. Tanulmányok a finnugor népek élete és műveltsége köréből. Budapest 1975. 311–324.

100
 Kultuszok és közbenjárók

ráolvasásként felbukkanó szöveg működési logikáját jelöli, az utóbbi a másik

említett típust, a magánima működését jelzi. A két viszonyrendszer dinami-
kája rendkívül eltérő. Az előbbiben „A” funkcióját tekintve egy fölérendelt
kényszerítő, „B” pedig a ráolvasás címzettje, pontosan az a probléma, amely
ellen magát a ráolvasást alkalmazzák.14 Az utóbbi, tehát a magánima logikája
más. Ugyanis a szöveg felléptet egy közbenjárót is (C), aki a szövegben, úgy-
mint a használó gondolkodásában felelős az adott probléma megoldásában
való segítségnyújtásért. Ellentétben a formailag is ráolvasásként mutatkozó
szövegekkel, a magánimák által mozgásba lendülő gyógyítás nem közvetle-
nül irányul a problémára. Ugyan a két műfaj működési mechanizmusai és e
szövegek céljai megegyeznek, a végrehajtás mikéntje különbözik. A ráolvasás
és az ima gyakorlati alkalmazásában a 16. századi laikus vallásosság két párhu-
zamosan működő szakrális stratégiáját ismerjük fel. A korszak gondolkodá-
sában az utólag szigorúan megrajzolt vizsgálati kategóriák kevésbé fellelhe-
tőek, így viszont a ráolvasás műfaji keretei sem szigorúan körülhatárolható-
ak. Feltevésünk szerint az illusztrált felhasználói logika befogadó: mindkét
műfajban a kimondott szavak szakrális problémamegoldóképességébe vetett
hit a kulcsmozzanat, a felhasznált szövegek műfaji hovatartozásának kérdése
így a háttérbe szorul. Gyakori jelenség tehát, hogy a felhasználók olykor a
ráolvasás rokonműfajaiból válogatva – jelen esetben magánimákból – léptet-
nek működésbe szövegeket, azokat ráolvasás funkcióban alkalmazva.15 S bár

Az imák és ráolvasások műfaji viszonyáról, kapcsolódási pontjairól lásd Keith Thomas:

Religion and the Decline of Magic. New York 1971. 42.; Tzvetan Todorov: Les genres du
discourse. Paris 1978. 255–256.; Lea Olsan: Latin Charms in B. L. Ms Royal 12.B.XXV.
Manuscripta 33. (1989) 119–28.; Richard Kieckhefer: Magic in The Middle Ages. Cambridge
1989. 56–90.; Lea Olsan: Latin Charms of Medieval England: Verbal Healing in a Christian
Oral Tradition. Oral Tradition 7. (1) (1992) 116–142.
14 Ezen a ponton különösen fontos megjegyeznünk, hogy a ráolvasás címzettje egyaránt lehet
tárgy, élőlény, természeti erő vagy „földöntúli hatalom”. Lásd erről: Pócs Éva: Ráolvasás.
In: Népköltészet. (Magyar Néprajz V. Folklór 1.) Szerk. Vargyas Lajos. Budapest 1988.
633–691. 634.
15 Pócs Éva: Bevezető. In.: Ráolvasások. Gyűjtemény A legújabb korból (1851–2012).
Közread.: Pócs Éva. Budapest 2014. 13–44; A műfaji átjárásokra jó példát szolgáltat a
németalföldi vallásos női közösségekből ismert zsolozsmázási gyakorlat mint gyógyítási
stratégia. Sara Ritchey: Caring by the Hours: The Psalter as a Gendered Healthcare
Technology. In: Gender, Health, and Healing, 1250–1550. Ed. Sara Strocchia, Sara Ritchey.
Amsterdam 2020. 41–66.; Részletesebben: Sara Ritchey: Acts of Care. Recovering Women
in Late Medieval Health. Ithaca–New York 2021.

101
 RÁCZ K. BENCE

feltételezhető, hogy a korszak pattanásig feszült egyházpolitikai légkörében

maguk az egyháziak is igyekeztek a felhasználók mindennapi vallásos gya-
korlatait felügyelni (egyáltalán meghatározni, hogy melyek azok a mágikus
tevékenységek, amelyek gyakorlati alkalmazása még megengedett), elképzel-
hetetlen, hogy a ráolvasó felhasználók stratégiáit minden esetben szemmel
tudták tartani, szükség esetén pedig közbelépni. Mindezek után egyet kell
értenünk Sebeok és Pócs véleményével, akik szerint a funkció a ráolvasás el-
sődleges meghatározó elve.16 E szövegeket használóik szükség esetén nem
csak magukban mormolták vagy énekelték, de gyógyításra is használták.
A fentiekből látszik, hogy e műfaj elemzésével a korszak vallásos emberé-
nek színes verbális repertoárjába, különösen a szóbeli eszközökkel élő gyó-
gyítás gyakorlataiba nyerhetünk bepillantást. Ezek elemzésén keresztül pedig
kiviláglik a gondolkodásmód, amelyben bizonyos, eredetileg közösségi- és
magán vallásgyakorlatban használt szövegműfajok gyógyító szövegként ke-
rülnek alkalmazásra. A továbbiakban megvizsgálom ez utóbbi szövegekben
a magánimákban megszólított közbenjárók kilétét, áttekintem kirajzolódó
hierarchiájukat és megválaszolom a kérdést, hogy vajon észrevehető-e a gyó-
gyításban alkalmazott közbenjárók „specializálódó” karizmája.17

Egyező célok, széttartó funkciók: a gyógyítás és bajelhárítás formái

A tárgyalt tizennyolc szöveg kódexekben tapasztalt megoszlása egyrészt viszony-

lag aránytalan (1/1/3/1/10/2), másrészt rendkívül sokszínű. Elemzett szövege-
ink ugyanis a megoldandó problémák széles tárházára kínálnak megoldást (2.
melléklet). Négy főbb csoportot különböztethetünk meg: három egyértelműen
felállítható és egy negyedik, be nem kategorizálható csoportot. A szövegek kö-
zött találkozunk az általános, „mindenféle veszedelem ellen” alkalmazható imák
16 Thomas A. Sebeok: Grammatikai paralelizmus egy cseremisz áldásban. In: A vízimadarak
népe. Tanulmányok a finnugor népek élete és műveltsége köréből. Budapest 1975. 311–324.
Különösen: 323.; Pócs É.: Bevezető. i. m. 14–18.
17 Ottó Gecser: Intercession and Specialization: St. Sebastian and St. Roche as Plague Saints
and their Cult in Medieval Hungary. In: Les saints et leur culte en Europe centrale au
Moyen Âge. Ed. Marie-Madeleine de Cevins – Olivier Marin. Turnhout 2017. 77–108.;
Ottó Gecser: Holy Helpers and the Transformation of Saintly Patronage at the End of the
Middle Ages. In: Annual of Medieval Studies at CEU 22. Ed. Judit A. Rasson, Zsuzsanna
Reed. Budapest 2016. 174–201.

102
 Kultuszok és közbenjárók

mellett (1.), a pestist és különböző bőrbetegségeket gyógyító (2.), harctéri sebe-

sülések elhárítását szorgalmazó ráolvasásokon át (3.) egy magas lázra irányuló
ráolvasással, egy epilepszia ellen bevethető gyógyító szöveggel és egy a keresz-
tény, szakrális medicina sajátos megoldásával, egy ördögűző imával is (4.).
Az elemzett ráolvasások közül a leggyakoribb egy Szent Ágostonnak tulaj-
donított, minden bajra alkalmazható ima.18

Az Ágoston-ima legbővebb, Gömöry-kódexben előforduló variánsa:

„Ez imádságot szerzette Szent Ágoston doktor, hogy valaki űtet meg­
olvasandja, az vagy írva vele hordozandja, avagy olvasva hallgatandja,
aznak ellenség nem árthat sem vízen, sem tűzbe, és semminemű gonoszság
rajta nem fog Istennek akaratja miatt.

Uram, Isten, irgalmas légy engem, szegény bűnesnek,

és légy őriző én lelkemnek és testemnek
minden órába és napokba én éltemig!
Isten, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákobnak Istene,
irgalmazz énnekem,
és bocsássad én segedelmemre Szent Mihály arkangyalt,
ki engemet ógyon és védjen minden én ellenségimtül,
látóktul és látatlanoktul,
testitül és lelkűül!
Szent Mihály, Istennek arkangyala,
ótalmazz engemet ma és mindenkoron és minden helyen,
hogy el ne veszjek az reszketeges ítéletig!
Szent Mihály arkangyal, te malasztodnak miatta, kit érdemlettél vallani,
teneked könyergek,
hogy ótalmazj engemet szörnyű háláltul ma és mindenkoron és minden
gonosztul.
Szent Gábriel, Szent Ráfael
és minden szent angyalok, arkangyalok,
énérettem, bűnesért, kérlek titeket, minnyországbeli jószágok,
18 A szövegek öt alkalommal említik a szerzőjüket: négyszer Szent Ágostonként, egyszer
Boldog Ágostonként. Egy alkalommal azonban szerzőt nem jelöli meg a szöveg (Peer-
kódex). Lásd: Ilyefalvi E.: Ráolvasások. i. m. 68–69, 70, 73, 79, 81.

103
 RÁCZ K. BENCE

hogy énnekem adjatok segedelmet,

hogy semminemű gonosz ellenség engemet ne bánthasson,
sem úton,
sem házba,
sem ház kűvel,
sem vízen,
sem tűzzel,
sem hadba,
sem tőrrel,
sem méreggel,
sem aluva,
sem szólva,
sem állva,
sem ülve,
semminemű dolgimba! +
Íme, Uram Jézus Krisztusnak szent keresztit reám vetem,
és innen fusson minden ördegi míelkedet!
Ez világnak idvezítője, segejts engemet,
ez világnak idvezítője, idvezíts engemet,
mert te szent véreddel és te szent keresztfádon váltottál meg engemet,
idvezíts engemet ma és minden üdőbe!
Szent Isten, szent erős, szent irgalmazó idvezítő,
ne hagyj engemet keserű halálnak! +
Istennek szent kereszti, ótalmazj engemet! +
Istennek szent kereszti, segíts engemet! +
Istennek szent kereszti, idvezíts engemet
ma és minden üdébe és minden napokba én éltemig!
Ez dücsőséges szent nevezetbe,
Atyának és Fiúnak és Szentiéleknek nevébe, örökkül-erökké. Ámen.”19

E szövegek hasonló szerkezetük és formuláik miatt úgy tűnik egyetlen ko-

rábbi szöveg hat apró részletekben eltérő variánsai. Az imák gyakorlatának
feltételezett népszerűségét mutatja, hogy a variánsok hatból öt kódexben fel-
bukkannak. Míg a magánhasználatban lévő Peer-kódex az ima két variánsát

19 Ilyefalvi E.: Ráolvasások. i. m. 70–72.

104
 Kultuszok és közbenjárók

is tartalmazza, a legkorábbi kötetben, a Nádor-kódexben egyet sem találunk

meg. E szövegek nagymértékben magukon hordozzák a vallásos szövegmű-
fajok „infrastruktúráját”: feltűnően nagy számban használnak formulákat, a
liturgiából kölcsönzött háromszori ismétlés szimbolikáját, gyakran szólíta-
nak meg közbenjáróként megszólított keresztény szenteket, szakrális tárgya-
kat. Ez nem meglepő: a magánimákat lejegyző másolók gondolkodásában az
ima egy széleskörű problémamegoldás szöveges stratégiája.
Más jellegűek azonban imáink további típusai. E szövegek minden eset-
ben határozottan jelzik funkcióikat, felhasználóik célkitűzéseit. Az imák két
másik csoportja a korszak mindennapjainak válsághelyzeteivel kapcsolatban
nyújt megoldást. Összesen kilenc szöveg vonatkozik ugyanis pestis, bőrbe-
tegségek és harctéri sebesülések gyógyítására. Jelen szövegek legbeszédesebb
jellemzője nem az, hogy a hat kódexből ötben lelhetőek fel, hanem e két tí-
pus megoszlási aránya. Míg a pestisre és egyéb bőrbetegségekre vonatkozó
gyógyító szövegek a Nádor-, Gömöry-, Peer-, Thewrewk-kódexben is felbuk-
kannak, addig a sebesüléseket gyógyító és bajelhárító imák csupán a Peer-
kódexben jelennek meg. Ezzel kapcsolatban két megjegyzést kell tennünk.
Egyrészt, hogy a betegségekre vonatkozó szövegek kódexekben tapasztalt
gyakorisága, különösen a pestis és a különböző bőrbetegségek gyógyítására
vonatkozó formulák nagyszámú jelenléte igazolja a módszer előkelő helyét
a felhasználók gyógyítási praxisában.20 Másik megfigyelésünk a harctéri se-
besüléseket gyógyító, vagy azokat elhárító ráolvasásokra, különösen pedig
e szövegek feltételezett használójára, Simonra vonatkozik. Jelen ráolvasások
ugyanis, mint azt már jeleztük, mind egyetlen kódex lapjain olvashatóak. A
Peer-kódex nagyszámú sebesülést, harctéri szerencsétlenséget gyógyító vagy
elhárító ráolvasása pedig úgy tűnik, hogy a korszak katonáskodó felhasználó-
járól, feltehetően egy nemesről árulkodik.21 Az effajta praktikus tudásanyag
kódexekben felfedezhető jelenléte értelmezésünk szerint újabb érvvel szol-
gál amellett, hogy a kódex birtokosa a nagyvázsonyi pálosokat búcsú remé-
nyében támogató kisnemes, Csepelyi Simon lehetett.22

20 Ilyefalvi E.: Ráolvasások. i. m. 68, 70, 74, 80.

21 Ilyefalvi E.: Ráolvasások. i. m. 75, 76–78. A középkori magyar társadalom- és
erőszaktörténetének kapcsolódásai pontjaira vonatkozóan lásd legújabban: Tringli István:
Hatalmaskodások a középkori Magyarországon. Budapest 2022.
22 Dömötör Adrienne: Régi Magyar nyelvemlékeink. i. m.; Kacskovics-Reményi Andrea, Oszkó
Beatrix: Bevezetés. In: Peer-kódex. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel

105
 RÁCZ K. BENCE

A negyedik, heterogén csoport szövegeire, tehát a magas láz gyógyítására

alkalmazott imára, az epilepsziát gyógyító, és az ördögűző szövegre is érde-
mes kitérni. A lázat gyógyító szöveg mind formailag, mind logikailag illesz-
kedik az imák tipikus szöveg- és formavilágába.23 Ellentétben ezzel, az egyet-
len epilepsziát gyógyító ima – amely ugyanúgy a Peer-kódex lapjain maradt
ránk – különös, antik, még a korszak vallásosságának átalakuló viszonyai kö-
zött is sajátos, korábban babonásnak bélyegzett hiedelem jegyeit mutatja.24

„Contra caducum morbum

almagondis A
almagondi ab
almagond aba
almagon abar
almago aba[rg]
almag abargu
[alma] abargul
alm abargula
al abargulan
A abargulans
Jesus
Missa celebratur super hanc
Cartam de undecim [millibus] virginibus”

A két felirat közt ferdén, az ékalak mentén az alábbi két sor olvasható:

„In nomine patris et filii et spiritus sancti amen.

Jesus maria augustinus”25

és jegyzetekkel. (Régi Magyar Kódexek 25.) Közread.: Kacskovics-Reményi Andrea,

Oszkó Beatrix. Budapest 2000. Különösen 15–18. oldalak; Lázs Sándor, Bolonyai Gábor:
Antik varázslás elemei a Peer-kódex amulettszövegeiben. Vallástudományi Szemle (2008)
2. sz. 129–148.
23 Ilyefalvi E. Ráolvasások. i. m 74–75.
24 Lázs S., Bolonyai G.: Antik varázslás elemei a Peer-kódex amulettszövegeiben. i. m.; A
babona szó használatát árnyalandó lásd: Czégényi Dóra Andrea: Az „árnyék nélküli”.
Fogalomtörténeti áttekintés. In: Erdélyi Múzeum 74 (2012) 4. sz. 1–45.
25 Ilyefalvi E.: Ráolvasások. i. m. 80.

106
 Kultuszok és közbenjárók

Amennyiben e szöveg felhasználója ugyanaz a Csepelyi Simon, akinek a

Peer-kódexet tulajdonítjuk, és feltételezzük, hogy a szöveget értette és nem
csak vakon, értelem hiányában használta, egyfajta antik műveltség iránti ér-
deklődést sejthetünk a felhasználóban.26 Egyszerre kell azonban egyetérte-
nünk és árnyalnunk Lázs Sándor és Bolonyai Gábor e különös ráolvasásra
vonatkozó megállapításait. Ugyan a szerzőpáros megfigyelései arra vonatko-
zóan, hogy semmiképp sem humanista érdeklődés áll e szöveg másolójának
és megrendelőjének szándékai mögött kétségtelenül megállják a helyüket,27
e szövegek jelenléte – azok „középkorias”, töredezett jellege ellenére – való-
jában nem csak a másoló tudásáról, de a megrendelő igényeiről is állítanak
valamit. A kódex felhasználójának alapfokú antik – elsősorban zsidó-görög
– nyelvi műveltsége nem zárható ki ez alapján.28
Hasonló kuriózumként, egyúttal azonban a hivatalos vallásosság bevett
gyógyító rituáléjaként értékelhető a Thewrewk-kódexben fellelhető ördög-
űzés szövege. Nem meglepő a tény, hogy ez a koldulórendi vallásosság kör-
nyezetében, közvetlenül a Thewrewk-kódexben bukkan fel.29 A középkori és
kora újkori exorcizmus különböző típusainak hivatalos gyógyítási gyakorla-
tai ugyanis elsősorban a koldulórendek programjával forrtak össze.30 Az ör-
dögűzés különös jelentősége azonban abban áll, hogy az laikus környezetből
származik. A Nyulak szigeti apácakolostorban készülő, anyanyelven írott és
magánhasználatban lévő ördögűző szöveg – ellentétben az exorcizmus hiva-
talos formáival – a kolostor adott lakója számára egy bármikor könnyedén
hozzáférhető és elvégezhető laikus gyógyítási gyakorlatot jelentett.
A fentiekből látszik e szövegek kettős természete. Míg egy részük min-
dennapi orvosi problémák gyógyítására vonatkozik (7/18), e szövegek kö-
zel ugyanakkora csoportja bajelhárító funkcióban kívánja felhasználóját ki­
segíteni (5/18). Az Ágostonnak tulajdonított öt imát azok univerzális jellege
26 Lázs S., Bolonyai G.: Antik varázslás elemei a Peer-kódex amulettszövegeiben. i. m. 141–143.
27 Uo. 142.
28 Uo. 141–143.
29 A ráolvasás Thewrewk-kódex keletkezési helyét a kutatás ma a Nyulak-szigeti scripto­
riumban jelöli meg. Thewrewk-kódex, 1531: A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata
bevezetéssel és jegyzetekkel. Kiad., bev.: Balázs Judit, Uhl Gabriella. Budapest 1995.
30 A Thewrewk-kódex 1837-ben az érsekújvári ferences könyvtárban kerül elő 1843-ban. A
koldulórendi szerzetesek már késő középkorban alkalmazott exorcizáló tevékenységéről:
Bert Roest: Demonic Possession and the Practice of Exorcism. Franciscan Studies 76
(2018) 301–340.

107
 RÁCZ K. BENCE

révén mindkét esetre alkalmazhatónak tartjuk (6/18). A megjelenő és orvo-

solandó problémák köre, illetve e szövegek változatos felhasználási módjai
egyúttal felhívják a figyelmünket a késő-középkori mindennapi élet általános
kihívásaira.

A közbenjárók hierarchiája

Jelen tanulmányban a ráolvasásokban található megszólítások, felszólítások

nyelvi dimenzióinak elemzésére kitérni nincs lehetőségünk. Csupán annak a
felszínes megállapításunknak adhatunk hangot, hogy e két, általunk elemzett
szövegcsoport – tehát a formailag is ráolvasásként felbukkanó szövegek és
a magánimák – között jelen lévő strukturális eltérésekből adódóan a prob-
lémamegoldás nyelvi jellemzői is jelentős mértékben különböznek. A ráol-
vasásoknál ugyanis parancsoló, felszólító formulákról, míg a magánimáknál
kérő, megszólító formulákat találunk. Figyelmünket érdemes ezúttal a ma-
gánimákra fordítanunk, különösen pedig az imák főszereplőire, a segítség-
nyújtásban résztvevő közbenjárókra.
Természetesen a kvantitatív elemzéseknek vannak korlátai, mégis egy
ilyen jellegű vizsgálódással közelebb kerülünk a közbenjárók kilétének re-
konstruálásához, a közöttük fennálló hierarchia megismeréséhez. Vizsgá-
lódásunk során a szövegekben szerepet kapó közbenjárókat hat csoportra
osztjuk, mellettük pedig a felbukkanó közbenjárók mennyiségi megoszlását
jelöljük (tehát azt, hogy az adott csoporthoz tartozó közbenjárók a 18 vizsgált
szövegben hány alkalommal jelennek meg).

A. Isten mint közbenjáró – 38

B. Ószövetségi szereplők és evangéliumi szentek – 72
C. Krisztus és Krisztus szenvedéstörténetéhez
kapcsolódó kultuszformák – 74
D. Szűz Mária és a hozzá kötődő kultuszformák – 7
E. Szentek a késő-antikvitásból, kora-középkorból – 10
F. Egyéb szentek említései – 2 (3. melléklet)

Amennyiben rátekintünk a magánimákban segítségül hívott szereplőkre, a

keresztény vallás kultuszainak sajátos hierarchiája rajzolódik ki. A leggyak-

108
 Kultuszok és közbenjárók

rabban alkalmazott közbenjárók körét természetesen maga Krisztus és a

szenvedéstörténet köré szerveződő szimbólumrendszer jelenti. Nem megle-
pő, hogy ebben a viszonyrendszerben a kereszt szimbóluma kap domináns
szerepet. Emellett azonban az arma Christi, vagyis a Krisztus szenvedéseit
okozó tárgyak, és a szent sebek kultuszának megszólítása az, amely kiemelke-
dő. Közbenjáróink között hasonló számban találunk meg már az Ószövetség-
ből ismert szereplőket (arkangyalokat, zsidó királyokat és prófétákat), illetve
az evangélium szentjeit (evangélistákat, apostolokat).31
A közbenjárók körében csak szórványosan találkozunk Szűz Máriával és a
hozzá kötődő szimbólumrendszerrel. Hasonlóan ritka a késő-antikvitás szent-
jeinek szolgálatba állítása. Megfigyelhetőek olyan esetek is, amikor egy köz-
benjáró nevét nem mondják ki a szövegek és csupán utalás történik rájuk, sőt,
figyelemre méltó alternatíva, a segítségnyújtásra felkért szereplők kategorikus
vagy csoportos említése. A kultuszok ez utóbbi csoportjában, tehát a késő an-
tikvitás szentjei között egyedül Szent Ágoston jelenik meg, akit mint szerzőt
jelölnek meg a szövegek (1. és 3. mellékletek). A könyörgések során Ágostonon
kívül döntően a szentek különböző csoportjait: mártírokat, szüzeket, hitval-
lókat címeznek meg az imák (1. és 3. mellékletek). Ez talán szintén a szentek
között fennálló hierarchia belső viszonyrendszerének sajátos szabályaiban ér-
telmezendő: jelen kevés ima szerint a felhasználók egyetlen mártírt vagy mártír
szüzet nem tartottak elegendőnek a gyógyulás előmozdítására. A mártírok és
mártírszüzek nagyszámú felvonultatására hagyatkozó szövegek és instrukciók
– mint például a Peer-kódex amulettszövegéhez kapcsolódó, a Tizenegyezer
Szűzről szóló ima elmondására vonatkozó utasítás – éppen a gyógyulás sikerét
voltak hivatottak bebiztosítani. A mártírok és mártír szüzek magányos szereplé-
seinek hiánya pedig jelzi, hogy e szentek karizmájának vélt ereje, hatékonysága
és tekintélye jóval mérsékeltebb volt a felhasználók gondolkodásában. Érde-
mes figyelmünket egy gondolat erejéig a hiányzókra irányítani. Feltűnő ugyan-
is a kortárs, különösen a helyi (közép-európai és azon belül magyar) szentek

31 E vizsgálat adatait lásd a tanulmány ugyanezen mellékletében. Az arma Christi jelenségére

vonatkozóan: Il processo di canonizzazione di Chiara da Montefalco. Ed. Enrico Menestò.
Firenze–Perugia 1984. 434–436.; Nancy Caciola: Discerning Spirits. Divine and Demonic
Possession in the Middle Ages. Ithaca 2003. 176–179.; Cordelia Warr: Re-reading the
Relationship Between Devotional Images, Visions, and the Body: Clare Montefalco and
Margharet of Città di Castello. Viator 38 (2007) 217–249.; Caroline Walker Bynum: Violent
Imagery in Late Medival Piety. Bulletin of the German Historical Institute 30 (2002) 3–36.

109
 RÁCZ K. BENCE

teljes hiánya. Ez betudható a dinasztikus szentség, a késő középkori misztikus

szentség vagy éppen az élő szentek karizmájának eltérő jellegű felhasználói lo-
gikájának, az új kultuszok gyengébb társadalmi beágyazottságának, de annak
is, hogy e szövegek részben vagy egészben fordítások.
Valójában e szentek dinasztikus politikában, esetleg városi hatalmi vetél-
kedésekben tetten érhető alkalmazása kevéssé függhetett össze a gyógyítás
korszakban alkalmazott gyakorlataival. Ebben inkább a kereszténység ré-
gebben kanonizált, ilyen értelemben „hagyományos” szentjei kaptak felada-
tokat.32 A késő középkori Magyar Királyság szentté avatási kísérletei ezzel
egyidőben azonban a későbbi, az Árpádokhoz köthető dinasztikus szentség
képviselőinek kanonizálására, különösen Szent Margit személyére irányul-
tak.33 Az egyetlen szentkultuszt, amely helyi, társadalmi támogatottságát
részben a laikus vallásosság tömegeiből nyerte, a ferences Kapisztrán János
jelentette. Az élő szent iránti kezdeti, óriási rajongás azonban meglehetősen
hamar alábbhagyott, így Kapisztrán kanonizációjára csak a 17. század végén
került sor.34 Mindazonáltal sem az említett dinasztikus szentség képviselői,
32 André Vauchez: Sainthood in the Later Middle Ages. New York 1997.; Michael Goodich:
Vita Perfecta. The Ideal Sainthood in the Thirteenth Century. Stuttgart 1982.; Klaniczay
Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Budapest 2000.; Gabriella Zarri: Le Sante
Vive: cultura e religiosità femminile nella prima età moderna. Torino 1990.
33 Péterfi Bence: Újabb adalékok Árpád-házi Margit középkori csodáinak sorához. In:
Micae mediaevales. Tanulmányok a középkori Magyarországról és Európáról. (ELTE
BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. Tanulmányok - Konferenciák 2.). Szerk.
Kádár Zsófia et al. Budapest 2011. 83–106.; Péterfi Bence: Mátyás király és Árpád-házi
Szent Margit. In: Az első 300 év Magyarországon és Európában. Szerk. Csurgai Horváth
József. Székesfehérvár 2017. 181–206.; Péterfi Bence: Régi és új oklevelek Árpád-házi Margit
szentté avatásának történetéhez (1272–1467). In: Az első 300 év Magyarországon és
Európában. Szerk. Csurgai Horváth József. Székesfehérvár 2017. 305–335.; Bence Péterfi:
Correspondence Relating to Margharet’s Medieval Canonization Attempts. In: Legenda
vetus. Acta Processus Canonizationis et Miracula Sanctae Margharitae de Hungaria. The
Oldest Legends, Acts of Canonization Process, and Miracles of Saint Margaret of Hungary.
Ed. Ildikó Csepregi et al. Budapest 2018. 709–755.
34 Kapisztrán János működéséről lásd The Grand Tour of John Capistrano in Central and
Eastern Europe (1451–1456). Ed. Paweł Kras, James D. Mixson. Warsaw 2018.; Európa
védelmében. Kapisztrán Szent János és a nándorfehérvári diadal emlékezete. Szerk.
Kálmán Peregrin, Veszprémy László. Budapest 2013; A kutatás legújabb trendjeiről, irá­
nyairól lásd: Századok 157 (2023) 215–286.; magyarországi kultuszáról lásd: Fügedi Erik:
Kapisztránói János csodái (A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai). Századok 111
(1977) 847–898.; Stanko Andrić: Kapisztrán Szent János csodái. Budapest 2009.

110
 Kultuszok és közbenjárók

sem pedig a laikus körök támogatásából formálódó helyi szentkultuszok nem

jelennek meg az általunk elemzett szövegek szintjén.35
Szövegeink tanúsága szerint a magánimák közbenjáróinak segítségül hívá-
sa egyfajta hierarchikus gondolkodásmód alapján történik, amelyben több-
nyire Krisztus szenvedéstörténetének motívumkészlete mellett elsősorban
ószövetségi szereplők, evangéliumi alakok, kisebb számban késő-antik szen-
tek, illetve Szűz Mária megidézését tapasztaljuk. Mindezek mellett megálla-
pítható, hogy a 11–15. század szentjeit e szövegek másolói és felhasználói vagy
nem tartották alkalmasnak gyógyításban és bajelhárításban való segítség-
nyújtásra, vagy a papsággal, elittel ellentétben egyáltalán nem ismerték őket.

A karizma mintázatai: a specializálódás hiányai

Felvetődik azonban kérdés: vajon tapasztalható-e valamilyen sajátos logika

abban, hogy a szövegek egy adott problémára mely közbenjárót hívják se-
gítségül. Felfedezhető-e a felsorakoztatott szentek adott problémára speci-
alizálódó karizmája?36 Vizsgálódásunkból úgy tűnik, viszonylag kevéssé (2.
melléklet). Míg a tizennégy segítőszentre, a pestisszentekre, különösen Szent
Sebestyénre és Szent Rókusra, vagy legújabban a női szentekre, különösen
Szent Kunigundára vonatkozó vizsgálódások éppen ebből a megfigyelésből
indultak ki, csak kis mértékben találkozunk a jelenséggel az általunk elemzett
magyar nyelvű imákban.37

35 Vesd össze: F. Romhányi, Beatrix: A Magyar Királyság hiányzó szentjei. In: „Mestereknek
gyengyének”: Ünnepi kötet Madas Edit hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hende Fanni
et al. Budapest 2020. 583–596. Különösen: 593–596.
36 Kérdésünk összefügg a szentek patrónus, védelmező szerepkörben alkalmazott
funkcióival. Erre összefoglalóan lásd Peter Brown: Cult of the Saints: Its Rise and Function
in Latin Christianity. Chicago 1982.; Robert Bartlett: Why Can the Dead Do Such Great
Things? Saints and Worshippers from the Martyrs to the Reformation. Princeton 2013.
221–238. A specializálódás folyamatairól részletesebben: Ottó Gecser: Holy Helpers and
the Transformation of Saintly Patronage at the end of the Middle Ages. In: Annual of
Medieval Studies at CEU 22. Ed. Judit A. Rasson, Zsuzsanna Reed. Budapest 2016. 174–
201; Patriotische Heilige: Beiträge zur Konstruktion religiöser und politischer Identitaten
in der Vormoderne. Hrsg. Dieter R. Bauer et al. Stuttgart 2007.
37 Részben a tizennégy segítőszent kultusza, részben azonban más szentek kultuszai is
hasonló jelleget ölt a késő középkorban: Josef Dünninger: Sprachliche Zeugnisse über

111
 RÁCZ K. BENCE

Pár óvatos megállapítást azonban mindenképpen tehetünk a szövegek-

ben szerepeltetett közbenjárók karizmájára vonatkozóan. Az egyik sajátos
felhasználói logika Krisztus szenvedéstörténete során megjelenő kultusz-
formák használatában fedezhető fel. Ugyanis a szent kereszt segítségül hívá-
sának minden más közbenjárót háttérbe szorító gyakorlata mellett a passió-
ban kulcsszerepet betöltő, Krisztus szenvedéseit és halálát okozó tárgyak, az
arma Christi is fontos helyet foglal el e gyógyító, de különösen a Peer-kódex
bajelhárító szövegeiben.

„[…] Ó nyíl, állj meg mi Uronk, Jézus Krisztusnak nevének miatta!

Ó nyíl, állj meg a három vasszegeknek miatta,
melyek mi Uronk Jézus Krisztusnak lábait általszegezék!
Ó nyíl, állj meg az töviskoronának miatta,
mely mi Uronk Jézus Krisztusnak erősen fejében vonattaték!
Ó nyíl, állj meg mi Uronk Jézus Krisztusnak sebeinek miatta! […]”38

A fenti idézetben nem nehéz felismernünk e bajelhárítás logikáját. A lehet-

séges sebesültre alkalmazott könyörgő ráolvasás megidézi Krisztus kereszt-
halálának instrumentumait és indikátorait: a sebeket ejtő szegeket, a tövis-
koronát és természetesen a szent sebesüléseket, amely oltalmába a szöveg
felhasználóját is helyezi. A harctéri sebesüléseknek kitett katonát az esetleges

den Kult der Vierzehn Nothelfer im 14. und 15. Jahrhundert. In: Volkskultur zwischen
Beharrung und Wandel in Franken. Hrsg. Josef Dünninger et al. Dettelbach 1994. 157–
167.; Klaus Guth: Vierzehnheiligen und die Anfänge der Nothelferverehrung. Anatomie
einer Wallfahrtsgenese. In: Kultur als Lebensform. Hrsg. Klaus Guth. I. St. Ottilien 1995.
305–324.; Walter Pötzl: die Verehrung der Vierzehn Nothelfer vor 1400. Jahrbuch Für
Volkskunde. Im Auftrag der Görres-Gesellschaft herausgegeben von Wolfgang Brückner.
Würzburg 2000. 157–186.; Ottó Gecser: Intercession and Specialization: St. Sebastian and St.
Roche as Plague Saints and their Cult in Medieval Hungary. In: Les saints et leur culte en
Europe centrale au Moyen Âge. Ed. Marie-Madeleine de Cevins, Olivier Marin. Turnhout
2017. 77–108.; Ottó Gecser: Holy Helpers i. m.; Iliana Kandzha: Female Saints as Agents
of Female Healing. Gendered Practices and Patronage in the Cult of St. Cunigunde. In:
Gender, Health, and Healing, 1250–1550. Premodern Health, Disease, and Disability. Ed.
Sara Ritchey, Sharon Strocchia. Amsterdam 2020. 67–90.
38 Ilyefalvi E.: Ráolvasások. i. m. 75; Peer-kódex. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata
bevezetéssel és jegyzetekkel. (Régi Magyar Kódexek 25.) Közreadja: Kacskovics-Reményi
Andrea, Oszkó Beatrix. Budapest 2000.

112
 Kultuszok és közbenjárók

sérülésektől az erőszakos halált elszenvedő Krisztus teste, de főként az arma

Christi védi meg.
A másik feltűnő jelenség Mária fokozott jelenléte a pestisre és bőrbetegsé-
gekre alkalmazott magánimák sorában (1. melléklet). Egy a Nádor-kódexből
ismert, illetve egy Gömöry-kódexben olvasható példával illusztrálható Má-
ria sajátos reprezentációja.

„[…] Kérlek tégöd, szízeknek rózsája,

ki mondatol mindönöknek
malasztos anyjának, siralmasoknak,
esedözjél kórságomért Jézus fiadnál,
gyógyíhhon meg engöm!”39

„[…] Te méhednek gyimölcse Jézus Krisztus.

Nemes asszonyom, Szűz Mária!
Kérlek tégedet, hogy te szent malasztodnak miatta,
nyer énnekem Szentléleknek malasztját,
hogy legyen minden üdőben én lelkemnek őrizője,
ez világban életemben és halálomnak idején,
mindörökkül-örökké. Ámen.”40

Forrásainkban a két megszólított közbenjáró együttes feltűnése sem elkép-

zelhetetlen. A Krisztus fájdalmai köré épülő kultuszkör, az Úristen és Szűz
Mária tisztelete összekapcsolódik az alábbi Szűzanyához címzett, pestis ellen
bevetett imában:

„Jézus Mária etc. Imádság etc.

Megsebesülteték az mi vétkeinkért. Kinek kénjának orvosságával meg­
gyógyulánk,

39 Ilyefalvi E.: Ráolvasások. i. m. 68.; Nádor-kódex, 1508. A nyelvemlék hasonmása és betűhű

átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. (Régi Magyar Kódexek 16.) Közreadja: Pusztai István.
Budapest 1994.
40 Ilyefalvi E.: Ráolvasások. i. m. 70.; Gömöry-kódex, 1516. A nyelvemlék hasonmása és betűhű
átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. (Régi Magyar Kódexek 26.) Közreadja: Haader Lea,
Papp Zsuzsanna. Budapest 2001.

113
 RÁCZ K. BENCE

bizonyával mi kórságunkat ő szenvedé. És mi fájdalmunkat Ő hordozá.

Oráció.

Ó erök, e mindenható Úristen,

ki ez szegény emberi nemnek idvességének épületiérd
te édes szent fiadnak, mi Urunk Jézusnak Krisztusnak
öt mély sebeiből nagy és drágalátos szent vért
mi lelkönk és testönknek orvosságára bőséggel
ki akarál enteni,
kérünk, engedjed minékönk,
hogy mi, te szolgáid,
kik azon szent sebeket naponkéda tiszteljek,
azon drágalátos, szentséges vérnek orvasságával,
döghalált, fökélyes halált,
főfájdalmat, hertelen halált
és erök kárhozatot
érdemljünk eltávoztatni azon
te szent fiadnak érdemének miatta. Ámen. […]”41

Ahogy a bemutatott szövegekből látszik, a két késő középkorban vetélkedő

kultuszcsoport, tehát a szenvedő, krisztusi test jelensége körül tömörülő
szimbólumrendszer és Szűz Mária az imákban együtt szerepel. Azonban az
általunk elemzett forrásokban feltűnő reprezentációk aránya – vagy inkább
aránytalansága – ellentmondásba kerül a kutatás azon feltételezésével, hogy
szó lenne bármilyen vetélkedésről. Ez pedig felhívja figyelmünk a problémá-
ra: e két kultusz korszakbeli viszonyáról érdemes más jellegű, elsősorban a
gyakorlat szintjét jobban megragadó forráscsoportok bevonását megvalósí-
tó, további összehasonlító vizsgálatokra sort keríteni.42
Krisztus és Mária személye a korszak kultuszformáinak kutatásában a már
jól ismert mintáknak megfelelően kapcsolódik össze: Szűz Mária megnyilvá-

41 Ilyefalvi E.: Ráolvasások, i. m. 80–81. Thewrewk-kódex, 1531. A nyelvemlék hasonmása és

betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. (Régi Magyar Kódexek 18.) Közread.: Balázs
Judit, Uhl Gabriella. Budapest 2001.
42 Erről: Klaniczay Gábor: Using Saints: Intercession, Healing, Sancticty. In: The Oxford
Handbook of Medieval Christianity. Ed. John H. Arnold. Oxford 2014. 217–237. Különösen
a 228–230. oldalak.

114
 Kultuszok és közbenjárók

nulásait ugyanis a köztük lévő vérségi kötelék határozza meg.43 Ez leginkább

abban ragadható meg, hogy a vizsgált imák igyekeznek Krisztushoz való
kapcsolatát, intim anyai kötődését hangoztatni. Ugyanez a jelenség köszön
vissza egy sajátos, csupán egyetlen esetben felbukkanó motívumban, „Bó-
dog Szíz Máriának tejének” megidézésében is, amely a már említett nyíllövés
ellen alkalmazott bajelhárító szövegben bukkan fel.44 A szent anyatej motí-
vuma álláspontunk szerint a késő középkori Szent Család térségben is repre-
zentálódó kultuszkörén túl egyúttal a laikus vallásosság egyre többféle szent
tárgyat, nedvet, kultuszt felvonultató áramlataira utaló nyom.45

Következtetések

A fentiekben vázlatosan áttekintettük a különböző késő középkori keresz-

tény kultuszok erejébe vetett hitről árulkodó, laikus vallásosság környeze-
tében alkalmazott ráolvasások természetét. A vizsgálódásokból csak apróbb
következtetések vonhatók le fennmaradt forrásaink csekély száma miatt.
A tizennyolc szövegre vonatkozó megfigyelés szerint a ráolvasásként mű-
ködtetett magánimákban kirajzolódik a közbenjárók egy sajátos hierarchiája,

43 A Szent Család és különösen Szent Anna késő-középkori kultuszával kapcsolatban lásd:

Virginia Nixon: Mary’s Mother: Saint Anne in Late Medieval Europe. 2004.; Nagy Emőke:
Narrative and Visual Sources Of Saint Anne’s Cult In Late Medieval Hungary (14th–16th
Centuries) in a Comparative Perspective (PhD Dissertation). Budapest 2015.
44 Ilyefalvi E.: Ráolvasások, i. m. 77.: Kacskovics-Reményi A., Oszkó B.: Peer-kódex. i. m.; Brian
P. McGuire: The Difficult Saint. Bernard of Clairvaux and His Tradition. 1991. 189–226.
45 Lásd: Patrick Geary: Furta Sacra: Thefts of Relics in the Central Middle Ages. Princeton
1978.; A késő középkori vallásosság „tárgyias” jellegéről: Caroline Walker Bynum: Christian
Materiality. An Essay on Religion in Late Medieval Europe. Brooklyn 2011.; Caroline
Walker Bynum: Dissimilar Similitudes. Devotional Objects in Late Medieval Europe.
Princeton 2020.; A szent anyatej motívumáról lásd: Willy Jansen, Grietje Dresen: Fluid
Matters: Gendering Holy Blood and Holy Milk. In: Things: Religion and the Question
of Materiality. Ed. Dick Houtman, Birgit Meyer. New York 2012. 215–231.; McGuire, B. P.:
The Difficult Saint. i. m. 189–226.; A motívum ráolvasásokban való alkalmazásáról és késő
középkori ellentmondásosságáról: Eleonora Cianci: Maria Lactans and The Three Good
Brothers. The German tradition of the charm and its cultural context. Incantatio 2 (2012)
55–77.; Kristine Kolrud: “Maria Lactans” and the Council of Trento: A Ban on the Virgin’s
Bare Breast? In: Ashes to ashes: Art in Rome between Humanism and Maniera. Ed. Roy
Eriksen, Victor Plahte Tschudi. Roma 2006. 173–197.

115
 RÁCZ K. BENCE

amelyben többnyire Krisztus szenvedéstörténetének motívumkészlete mel-

lett elsősorban ószövetségi szereplők, evangéliumi alakok, kisebb számban
pedig késő antik szentek, illetve Szűz Mária megszólítását tapasztaljuk.
Kis mértékben figyelhető meg csupán az a jellegzetes vallástörténeti vál-
tozás, amely a nyugat-európai forrásokon alapuló kutatásokban jóval mar-
kánsabb mintázatot mutat. Torzulni látszik ugyanis az a feltételezett folya-
mat, amely szerint a késő középkori vallásosságban Krisztus és Szűz Mária
tisztelete korlátlan népszerűséggel bírt volna.46 Elemzésünk szerint a kor-
szak féllaikus-laikus vallásosságában ugyan a Krisztus kultuszköréhez tar-
tozó kereszt-szimbolika után valóban hangsúlyos az arma Christi tisztelete,
viszont korántsem válik központi jelentőségűvé. Hasonló ehhez Szűz Mária
alakjának a hierarchiában történő presztízsvesztesége is. Mindehhez hozzá
kell tennünk, hogy Szűz Mária elsősorban pestisre és bőrbetegségekre alkal-
mazott gyógyító ereje mellett az arma Christi kultuszcsoportja az egyetlen,
amely a nyíllövés bajelhárító szövegeiben a karizma bármiféle specializáló-
dását mutatja a szent szimbólumok karizmáját illetően.
A bemutatott magánimák felhasználói logikájából mindezek mellett kitű-
nik egy sajátos gyakorlat, amelyben a gyógyítás és bajelhárítás „infrastruktu-
rális” problémáját, tehát az utazás nehézségeit áthidaló stratégiára ismerünk.
A különböző kultuszokformákat megszólaltató imák ugyanis kiküszöbölik a
szentek sírjához, ereklyéihez történő zarándoklat emberpróbáló nehézségeit.
E szövegek az egyes közbenjárók verbális megidézésével mozgásba hozzák az
általuk használatba állított közbenjárókat. Eképpen a szavak erejébe és azok
bizonyos logika szerinti kimondásába vetett hitből a gyógyítás és bajelhárítás
sajátos, távolból végezhető terápiája bontakozik ki előttünk.

46 Vesd össze: Klaniczay G.: Using Saints. i. m 217–237.

116
 Kultuszok és közbenjárók

Melléklet 1.

A ráolvasásszövegek lelőhelyei kódexek szerint

A szövegek száma
A kódex A gyógyítandó betegség Megszólított közbenjáró
neve: A típus darabszáma;
a kódexben felbukkanó
szöveg sorszáma lásd:
Ilyefalvi (2014)

Nádor-kó- 1 1. bőrfarkas (1 db) 1. Szűz Mária

dex
Czech- 1 mindenféle veszedelem 1. Szent Ágoston, Krisztus, Mihály,
kódex ellen (1 db) Gábriel, Ráfáel arkangyalok, szent
kereszt, szent vér
Gömöry- 3 1. ördög ellen (1 db) 1. Krisztus (Tetra­grammathon,
kódex 2. kelés (1 db) Hagiosz), szent kereszt,
3. mindenféle veszedelem 2. Szűz Mária, Krisztus
ellen (1 db) 3. Szent Ágoston, Krisztus, Mihály,
Gábriel, Ráfáel arkangyalok, szent
kereszt, szent vér
Teleki- 1 nincs megjelölve (1 db) / Krisztus, Mihály, Gábriel, Ráfáel
kódex mindenféle veszedelem arkangyalok, szent kereszt
ellen alkalmazható ráol-
vasás
Peer- 10 1. mindenféle veszedelem 1. Boldog Ágoston, Krisztus, Mi-
kódex ellen (2 db) (1.; 9.) hály, Gábriel, Ráfáel arkangyalok,
2. döghalál (1 db) (2.) szent kereszt, Márkus, Máté, Luk-
3. láz (1 db) (3.) ács, Jánus (a négy evangélista név
4. nyíllövés ellen (2 db) szerint), „és mend mennyországbe-
(4.; 6.) li szentek”
5. fegyver által ejtett seb 2. „megfeszölt Krisztus”, Szűz Mária
ellen (3 db) (5.;7.;8.) 3. Krisztus

117
 RÁCZ K. BENCE

A szövegek száma
A kódex A gyógyítandó betegség Megszólított közbenjáró
neve: A típus darabszáma;
a kódexben felbukkanó
szöveg sorszáma lásd:
Ilyefalvi (2014)

Peer- 10 6. nyavalyatörés-epilep- 4. Krisztus, Szent Illés próféta,

kódex szia ellen (1 db) (10.) Szűz Mária, Keresztelő Szent
János, „istennek szent aposto-
li”, konfesszorok, „mártíromi/
mártíromok”, „szízei” „özvegyi”,
„angyali”, „három vasszegek”, „tö-
viskorona”, szent sebek/”öt mély
sebe”, szent evangélisták (1), „Szűz
Mária teje” (1)
5. Krisztus (Tetragamaton), szent
keresztfa, Lucas, Marcus, Matheus,
Janus (négy evangélista név sze-
rint), „és mend szentek”, Szent
Izaias (Ézsaiás),
6. Krisztus, Szűz Mária, Szent
Ágoston

Thewrewk- 2 1. döghalál ellen (1 db) 1. Krisztus, Krisztus öt sebe, szent

kódex 2. mindenféle veszedelem vér
ellen (1 db) 2. Szent Ágoston, Krisztus, Mihály,
Gábriel, Ráfáel arkangyalok, szent
kereszt, szent vér

118
 Kultuszok és közbenjárók

Melléklet 2.

A ráolvasások csoportjai A problémával kapcso­ A ráolvasások

betegségtípusok szerint latban leggyakrabban előfordulási helyei
segítségül hívott szent/
motívum
minden veszedelem ellen Krisztus, Krisztus ke- Czech-, Gömöry-, Teleki-,
való, általános ima (6 db) resztje/keresztfa, Krisztus Peer-, Thewrewk-kódexek
vére, Arkangyalok

pestis és bőrbetegségek Szűz Mária, Krisztus, Nádor-, Gömöry-, Peer-,

gyógyítására alkalmazott Thewrewk-kódexek
imák, ráolvasások (4 db)

harctéri sebesülések elhá- Jézus Krisztus, mártírok, Peer-kódex

rítására alkalmazott imák, szüzek, hitvallók, Krisztus
ráolvasások (5 db) sebei, arma Christi

magas láz gyógyítására Krisztus Peer-kódex

vonatkozó ima (1 db)

nyavalyatörés, epilepszia Jézus, tizenegyezer szűz, Peer-kódex

ellen való ima (1 db) Mária, Ágoston (antik
jelleg)

ördögűzés (1 db) Krisztus keresztje Gömöry-kódex

119
 Melléklet 3.
A kódexekben fellelhető kultuszformák megoszlása
A közbenjáró A kultusz infor­ A közbenjáró kategóriá­ Az említések száma (meg­ Kódex
mális kezdetei/ ja (amennyiben szent nevezve, utalás, csoportos
a szent halála vagy szent tárgy) vagy kategoriális említés)

Isten/Úristen (A) - - Megnevezve: Nádor-, Czech-, Gömöry-,

38 alkalommal Teleki-, Peer-, Thewrewk-
kódexek
Összesen: 38
Ószövetségi szereplők és evangéliumi szentek (B)
Arkangyalok cso- - arkangyalok Csoportos említésük: Czech-, Gömöry-, Peer-,
portosan említve 4 alkalommal Thewrewk- kódexek
Mihály arkangyal - arkangyalok Megnevezve: Czech-, Gömöry-, Teleki-,

120
16 alkalommal Peer-, Thewrewk-kódexek
Gábriel arkangyal - arkangyalok Megnevezve: Czech-, Gömöry-, Teleki-,
RÁCZ K. BENCE

6 alkalommal Peer-, Thewrewk-kódexek

Ráfáel arkangyal - arkangyalok Megnevezve: Czech-, Gömöry-, Teleki-,
7 alkalommal Peer-, Thewrewk-kódexek
Krisztus előtti zsidó - ószövetségi szereplők, Megnevezve: Peer-, Thewrewk-kódexek
királyok próféták, királyok, Krisztus előtti 28 alkalommal
atyák, egyéb sze- próféták
replők (Ábrahám,
Boldizsár, Dániel,
Dávid, Ézsaiás, Gás-
pár, Illés, Izsák,
 A közbenjáró A kultusz infor­ A közbenjáró kategóriá­ Az említések száma (meg­ Kódex
mális kezdetei/ ja (amennyiben szent nevezve, utalás, csoportos
a szent halála vagy szent tárgy) vagy kategoriális említés)

Jákob, Jonatán,
Melchior, Salamon,
Keresztelő Szent
János)
evangélisták - - Csoportos említésük: Peer-kódex
2 alkalommal
Máté - evangélista, újszövetségi Megnevezve: Peer-kódex
szent 2 alkalommal
Márk - evangélista, újszövetségi Megnevezve: Peer-kódex

121
szent 2 alkalommal
Lukács - evangélista, újszövetségi Megnevezve: Peer-kódex
szent 2 alkalommal
János - evangélista, újszövetségi Megnevezve: Peer-kódex
Kultuszok és közbenjárók

szent 2 alkalommal
apostolok 1.szd újszövetségi szentek Csoportos említésük: Peer-kódex
1 alkalommal
Összesen: 72
 A közbenjáró A kultusz infor­ A közbenjáró kategóriá­ Az említések száma (meg­ Kódex
mális kezdetei/ ja (amennyiben szent nevezve, utalás, csoportos
a szent halála vagy szent tárgy) vagy kategoriális említés)

Krisztus szenvedéstörténetéhez kapcsolódó kultuszformák (C)

Jézus/Jézus Krisz- 1.szd - Megnevezve: Nádor-, Czech-, Gömöry-,
tus/Krisztus 19 alkalommal Telek-i, Peer-, Thewrewk-
kódexek
Krisztus keresztje/ 1.szd A szenvedéstörténethez Megnevezve: Czech-, Gömöry-, Teleki-,
keresztfa kötődő motívum 40 alkalommal Peer-kódexek
Krisztus vére 1.szd A szenvedéstörténethez Megnevezve: Czech-, Thewrewk-kó-
kötődő motívum 6 alkalommal dexek

122
Krisztus szegei 1.szd A szenvedéstörténethez Megnevezve: Peer-kódex
kötődő motívum 1 alkalommal
Töviskorona 1.szd A szenvedéstörténethez Megnevezve: Peer-kódex
RÁCZ K. BENCE

kötődő motívum 1 alkalommal

Krisztus sebei 1.szd A szenvedéstörténethez Megnevezve: Peer-, Thewrewk-kódexek
kötődő motívum 3 alkalommal
Krisztus teste 1.szd A szenvedéstörténethez Megnevezve: Peer-kódex
kötődő motívum 1 alkalommal
Krisztus szenvedései 1.szd A szenvedéstörténethez Megnevezve: Peer-kódex
kötődő motívum 3 alkalommal
Összesen: 74
 A közbenjáró A kultusz infor­ A közbenjáró kategóriá­ Az említések száma (meg­ Kódex
mális kezdetei/ ja (amennyiben szent nevezve, utalás, csoportos
a szent halála vagy szent tárgy) vagy kategoriális említés)

Szűz Máriához kötődő kultuszformák (D)

Mária, Mária szüzes- biblikus szereplő Megnevezve: Nádor-, Gömöry-, Peer-
sége, Mária teje 5 alkalommal kódexek
Mária szüzessége Máriához kötődő mo- Megnevezve: Peer-kódex
tívum 1 alkalommal
Mária teje Máriához kötődő mo- Megnevezve: Peer-kódex
tívum 1 alkalommal
Összesen: 7
Szentek a késő-antikvitásból, kora-középkorból (E)
„mártírok” - korai szentek (mártírok) Csoportos említésük: Peer-kódex

123
2 alkalommal
„mártír szüzek” - mártír szüzek Csoportos említésük: Peer-kódex
2 alkalommal
„hitvallók” - hitvallók Csoportos említésük: Peer-kódex
1 alkalommal
Kultuszok és közbenjárók

Szent Ágoston 4–5. szd. egyházatya Megnevezve mint szerző: 4 Czech-, Gömöry-, Peer-,
alkalommal; Thewrewk- kódexek
Utalás a személyére:
1 alkalommal
Összesen: 10 alkalommal
Egyéb szentek említései (F)
„szentek” 1.szd-tól - Csoportos említésük: 2 Peer-kódex
kezdődően alkalommal
Összesen: 2 alkalommal
 RÁCZ K. BENCE

Bence Rácz K.:

Cults and Intercessors in Late Medieval
Hungarian Vernacular Verbal Charms

Late medieval and early modern charm studies is a more or less unexplored
field in Hungarian historiography. So far, only a few historians of medicine
dealt with the topic, thus, taking this lacuna in research as a starting point,
the proposed paper aims to focus on sources – vernacular prayers used as
verbal charms in late medieval lay culture –, discussed previously mostly by
folklorists, from a historical point of view. After a methodological introduc-
tion to the vernacular codices of late medieval Hungary and the relationship
between the different genres of prayers and charms, the paper demonstrates
how vernacular prayers were used as charms in late medieval lay religious
culture. This inquiry points out a peculiar hierarchy of intercessors in which
the dominance of the motifs of the Suffering Christ’s cult is apparent. In this
hierarchy, personae from the Old Testament, the Evangelists, and less em-
phatically some late Antique saints and the Virgin Mary are represented. The
rivalry between the late medieval cults of the Virgin Mary and the Suffer-
ing Christ – which is frequently discussed as an opposing relationship in the
historiography of the late medieval cults of saints – is less observable in the
corpus of sources under discussion. Furthermore, the paper demonstrates
that the specialization of charisma can also be considered a moderate phe-
nomenon in light of these sources. The only two cases in which a type of spe-
cialization can be seen are the cults of the arma Christi and the Virgin Mary.
While the cult of the arma Christi “in practice” has a rather apotropaic role,
the invocation of the Virgin Mary is mostly used as a “therapeutic tool” in
healing skin diseases or the pestilence, replacing the otherwise widely used
cults of the plague saints.

124