IV.

TÉTEL

Vázold az olvasott feminista kritikákat a Stella Dallas anya-lány kapcsolatáról! Mik a

hasonlóságok illetve a különbségek a SD és a Mildred Pierce feminista olvasatai között?
Hogyan illeszkednek ezek az anyaalakok a korabeli társadalmi változások
kontextusába?

A feminista melodrámai kutatás lényege a filmiparra jellemző patriarchális berendezkedés

mögött húzódó pszichológiai folyamatok feltárása. A 70-es években virágzó feminista
mozgalom, amely összekapcsolódott filmelméletet pszichológiai és politikai öntudatra
ébredésével, azt vizsgálta, hogy a nemi szerepek és társadalmi struktúrák hogyan igazítják a
filmi narratívát, a karakterábrázolást, valamint, hogy ezek az objektivizáló ábrázolásmódok
milyen formában törnek felszínre a filmiparon keresztül. Feltették a kérdést, hogyan fejeződik
ki a filmben a női szerepek társadalmi helyzete és azt találták, hogy a női karaktereket
gyakran démonizált, sztereotipikus, erotikus vagy éppen tárgyiasított formában jelenítik meg
a hollywoodi filmiparban.

Laura Mulvey is egyike volt azoknak, akik feminista oldalról közelítette meg a kérdést.
Elemzései alapján a filmekben szereplő női karakter általában a passzív fél, akinek fő feladata
az erotika megjelenítése a vásznon és a szem gyönyörködtetése. A néző és a férfi tekintete
mintegy összeolvadva a női testre irányul egy jellegzetesen tárgyiasító formában s ezáltal a nő
a tekintetek hordozójaként látvánnyá válik (fetisiszta szkopofília- szexuális élvezet szerzése
abból, hogy valaki meztelen testeket vagy szexuális aktust les ki). A nő azért nem lehet
csupán önmagának reprezentációja, mert a női test látványának vágykeltő aspektusa nem
könnyen kikerülhető. (voyeurizmus- mások szexuális életének tikos meglesése és az abban
való gyönyörködés). A női nézői tekintet azért felülírhatja az uralkodó férfitekintetet?

Miért csak a férfiak privilégiuma az alanyiság?- teszi fel a kérdést Mulvey, Lacan
pszichológiájából kiindulva. Azt javasolja, hogy ahelyett, hogy lebontatnánk a filmi
eszközöket, melyek hajlamosak tárgyként bemutatni a női alakokat, inkább teremtsük meg azt
a közeget, amelyben a nők tényleges szereplőivé válhatnak a filmeknek.

A befogadás elmélet alapján a nézői értelmezés és percepció a vizuális kódokon keresztül

jön létre, amelyek a női melodráma esetén gyakran erősítik a nő látványként való
megjelenítését. A tekintetek hierarchiájából kiindulva tárgyalja a hagyományos filmi
elbeszélőmód struktúráját. Az melodráma pedig nagyon jó alapja volt ezeknek a
kutatásoknak, hiszen az első olyan műfajok közé tartozik, amelyben női főszereplőt láthattunk

A női melodrámát két csoportja bonthatjuk, a women’s és az anya melodrámára. Az

anyaság intézményének általános dicsőítése, szent bemutatása elmondható az anya
melodrámák esetében, melynek szintén két fajtája van. Az egyikben az anya a gyerek belső
identitását akarja erősíteni, míg a másikban az anya a gyerek külső identitásának
megerősítéséért küzd. A belső identitás kialakítására törekvésnél az anya fő célja, hogy a
gyermeke boldog legyen, a belső jólét és harmónia fontosabb a külső elvárásoknál. A
nyilvános identitás kialakításához a külső normarendszerhez való igazodás szükséges, az,
hogy a gyerek annak az osztálynak a része legyen, ahová tartozik. ( Stella esetében a cél az
volt, hogy lánya felsőbb körbe mozogjon és ne olyan kispolgári életet éljen, amilyenre ő
kényszerül. Stella hiába házasodott be, kívülről nem tudott ténylegesen csatlakozni az
újgazdag réteghez.)
Mildred egyértelműbben dolgozik lánya nyilvános identitásának kialakításán, a materiális
javak felhalmozásával.
Stella és lánya között szorosabb kapcsolat van. A vonatban zajló jelenet után arra eszmél rá,
hogy ő maga lánya társadalmi feljebbjutásának akadálya. Emiatt kizárja magát lánya életéből,
mártírként távozik, hogy nélküle eljuthasson oda, ahová valójában ő szeretne tartozni.

Nem ismeretlen emberi jellemző, amit a melodráma szeretettel ki is hangsúlyoz, hogy a szülő
(jelen esetben anya) saját kiteljesedetlen életét gyereke sikereivel szeretné kompenzálni.
Azáltal tud az ilyen fajta anyai önfeláldozás örömmel párosulni, hogy a siker pillanatában az
anya saját magát látja tükröződni lánya érdemeiben. Kettős érzelmi mérce ez. A büszkeség és
öröm viadala az önfeláldozással és elengedéssel. Az anya lánya viszonyra koncentráló
elméletek szerint, ez a kapcsolat valójában az anya önmagával való viszonyára épül. Erre
példaként a Stella Dallas záró close-upját lehetne említeni, amelyben Stella diadalmas
mosollyal sétál ki a képből miután önfeláldozása eredményeképpen lányának biztosítani tudta
a társadalmi ranglétrán való feljebbjutást.

Míg a férfi melodrámák középpontjában az apa helyének elfoglalása áll, addig a női
melodrámában az anya helyének elfoglalása. (A női melodráma valaminek a relációjában
értelmezendő.)

A női melodráma esetében a konfliktus, amely valaminek a hiányából születik meg,

általában nem érthető az azt megélő ember számára, a főszereplő képtelen kijutni saját
helyzetéből, s az arra tett megoldási kísérletek valójában nem hoznak felszabadulást. A
narratíva ezáltal nonlineárissá válik, mert a nem- értéstől indul el és a nem-értésbe torkollik.

A női melodráma társadalomábrázolására jellemző, hogy a női karakter nyíltan szembe száll
a társadalmi normákkal, melyek valamilyen szinten elnyomják őt. A Stella Dallasban és a
Mildredben is fő motívumként jelenik meg a társadalmi mobilitás kérdése. Képesek e
feljebb jutni abból a társadalmi rétegből, melybe beleszülettek?
Stella és Mildred karakterén keresztül eltérő válaszokat kapunk erre a kérdésekre. Míg Stella
a lánya feljebbjutásában látja önmaga megváltását, addig Mildred önerőből, férfi jelenlét
nélkül kívánja elérni az egzisztenciális és anyagi függetlenséget.

A Mildred Pierce film esetében, amely később készült, mint a Stella fontos az akkoriban
történő társadalmi szerepek átalakulása. A film a II. világháború idejében keletkezett,
amikor Amerikának is férfi hiánnyal kellett szembenéznie a frontra kivezényelt katonák miatt.
A férfiak kivonultak az országból, a családokból, a munkahelyekről. A keletkezett űrt a
nőknek kell betölteniük, s ezt meg is tették. Ez a társadalmi átalakulás arra késztette az
embereket, hogy újragondolják a társadalmi szerepköröket, s a nők függőségi
viszonyrendszerét.

Mildred alakja egy ambiciózus nő, akinek életét és gyermekei jövőjét is önerőből kell
fenntartania, miután férje távozott az életéből. Ebben a filmben több ilyen női karakterrel is
találkozhatunk, akik egyedül hozzák létre saját vállalkozásaikat, s jól menő üzletet vezetnek,
nincsennek rákényszerülve a férfi jelenlétre. A társadalmi visszarendeződés ebből a
szempontból nehézkes volt a háború után.

Stella házasodás révén kívánta elérni a társadalmi mobilitást, s önmagát kirakatba helyezve,
eladni szánt portaként mutogatta a film kommunikatív első jelenetében.

Stella és Mildred sem fekete fehéren jó vagy rossz karakter, hanem vegyítve vannak ilyen
olyan tulajdonságaik. Ez az árnyaltabb karakterábrázolás fontos lépcső volt a melodráma
történetében, amely ebben az időszakban volt igazán jelentős.