https://www.facebook.

com/ujgurmagyar/posts/922732144426290/

Buddha, a szkíta bölcs

Buddha a sákja nép szülötte volt, amely Közép-Ázsiából vándorolt le észak-Indiába új
területeket keresve, hasonlóan a mai Nepál, valamint észak- és észak-nyugat India területén
élő sok más néphez. (Tudni való, hogy Buddha nevében a "h"-t sem az indusok, sem az
angolok nem ejtik. Ezt mi a németektől vettük át - helytelenül. Helyes kiejtése tehát: Buda.)

Buddha korában (i. e. 6. sz.) Közép-Ázsiát a szkíták uralták, akik saját nyelvükön a "sáka"
néven nevezték magukat. Az indiai szanszkrit irodalomban ugyanezen névvel illetik őket. A
"szkíta" elnevezés, melyen Európában váltak ismertté, a régi görögöktől származik. A mai
India északi és észak-nyugati hatalmas területeit nagyrészt közép-ázsiai szkíta, és velük
rokon, később beáramlott hun eredetű népek lakják, akik mára természetesen részben
keveredtek más itt élő népekkel, azonban e származásuk tudata mind a mai napig elevenen él
bennük. E népek művelt rétegei a velünk, magyarokkal, mint a szkíták és hunok európai
leszármazottaival való rokonságukat is számon tartják, de ugyanezt teszi a Törökországtól
Japánig terjedő óriási földrész számos más népe is.

Nemcsak ezeknek az Indiában élő népeknek az ősi hagyománya, hanem az indiai történetírás,
és a mai nemzetközi kutatás is alátámasztja a sáka - sákja azonosságot. A buddhizmus jeles
indiai kutatója Lokesh Chandra rámutatott, hogy a szanszkrit nyelvben a "sákja" szó a "sáka"
főnév melléknévi alakja. Lokesh Chandra talált Buddháról egy régi történetet, amely
elmondja, hogy röviddel azután, hogy megvilágosodott és tanítani kezdett, találkozott két
közép-ázsiai kereskedővel, akikkel jól megértették egymás nyelvjárását. Miután a kereskedők
tanítást kaptak Buddhától, a tanításokkal hazatértek Közép-Ázsiába.

1
Az ősi buddhista irodalomban azt találjuk, hogy a Szkíta Bölcs nem az első buddha volt. Jelen
korunknak ő a meghatározó buddhája, azonban az őt megelőző korokban a buddhák egész
sora élt a mai India területén és Közép-Ázsiában, akik közül az utolsó Fényőrző Buddha volt.
Azt mondják, a Szkíta Bölcs Buddha idejében még éltek Fényőrző Buddha követői. Indiára
most úgy gondolunk, ahogy a térképen ma ábrázolják, ám a régi időkben nem így nézett ki.
Az észak-Indiától észak-nyugatra egészen Közép-Ázsiáig terjedő, a mai Afganisztánt is
magába foglaló, földrésznyi terület ugyanazon kultúrterület része volt. Buddha kora előtt az
indiai civilizáció fő központja nyugaton volt, a mai Pakisztán területén.

Buddha tanítása észak-Indiából indult el, középpontja a mai Biharban volt, melyet akkor
Magadhának hívtak. A Buddha eltávozását követő időben Magadha hatalmas birodalommá
fejlődött, és észak-India nagy részét ellenőrizte. A Tan először két különböző irányban terjedt,
dél és észak-nyugat felé. Észak-nyugaton eljutott az iráni és szkíta népekhez, délen pedig a
dravida népekhez. A tanítást különböző hatások érték, amint különböző kultúrákkal
érintkezett. A magadhai buddhizmus a Keskeny Út volt, melynek a mai napig fennmaradt
örököse a theraváda. Ennek iratai páli nyelvűek. Buddha nyelve azonban nem páli volt, ő
magadhi nyelven tanított. A magadhit dzsain írásokból és Asóka király kőbe vésett felirataiból
ismerjük. Buddha azt a szabályt adta szerzeteseinek, hogy tanításait fordítsák le a helyi
nyelvekre. A szerzetesek vándoroljanak, gyógyítsanak és tanítsanak.

Délen a buddhizmus a dravida népeknél terjedt el, akik a Nagy Istennő vallását követték. Itt
jelentek meg a Túljutott Tudás szentiratai, a Pradnyaparamita szutrák. Nagardzsuna, aki a
hagyomány szerint Buddhának ezeket a tanításait elhozta az embereknek, és kifejtette
mélységes értelmüket, maga is dél-Indiából származott. A "pradnyaparamita" szó nemcsak a
"túljutott tudást" vagy másképpen a "bölcsesség tökéletességét" jelenti, hanem egyben a Nagy
Istennő neve is. A tan terjedésének másik fő iránya észak-nyugat volt, és a mai Pakisztán,
Afganisztán, Kasmír valamint Közép-Ázsia területén erőteljes virágzásnak indult. A Széles Út
tanításai ezen a két területen váltak uralkodóvá.

A Keskeny Út és a Széles Út megkülönböztetése Buddha eltávozása után száz évvel vette

kezdetét, amikor követőinek két tábora között vita indult. Az egyik oldalt az "öregek"
(stavira) képviselték. Ők azok a régi szerzetesek voltak, akik legalább tíz éve tartották
fogadalmaikat, és a buddhizmusban egyfajta arisztokráciát képviseltek. A másik oldalon a
"nagy közösség tagjai" (mahaszangika) álltak, akik azt mondták, a nagy közösség
(mahaszanga) tagjai nemcsak szerzetesek lehetnek, hanem laikusok is.

A két tábor megvitatott mind társadalmi jellegű, mind bölcseleti kérdéseket. A Keskeny Utat
képviselő öregek azt mondták, a gyakorlás végső célja az ellenségen győztes (árhát)
eszményének a megvalósítása. Ahhoz, hogy valaki elérhesse az árhát szintjét, férfinak kell
születnie és szerzetesként kell élnie. A Széles Út képviselői, a nagy közösség tagjai szerint az
árhát eszménye egy alacsonyabb cél. A végső cél a teljesen megvilágosodott buddha állapot
elérése. Ehhez a felébredt szellem hőseinek (bódhiszatva) ösvényét kell járni. A felébredt
szellem hőse lehet bárki, még nők is, és nem szükséges szerzetessé válni. A nagy közösség
tagjai írtak egy könyvet arról, hogy Buddha hogyan gyakorolt sok életen át, mint a felébredt
szellem hőse. Az észak-nyugati területeken mind a Keskeny Út, mind a Széles Út elterjedt.

Buddha tanításai nyomán a buddhista Belső Ösvény sok követőre talált, és a nagy Asóka
király uralkodása alatt (i. e. 268-232) egész Indiában virágzott. A Tan második nagy
virágzását a hatalmas szkíta Kusán birodalomban érte el (i. e. 1. század - i. sz. 3. század),
amely magába foglalta Közép-Ázsia fejlett műveltséggel rendelkező területei mellett a mai

2
Afganisztánt, Pakisztánt és Kasmírt, valamint a mai észak-nyugat India és észak-közép India
földrésznyi területeit, a Gangesztől az Aral-tóig. A legendás szkíta kusán uralkodó, "A Király,
A Királyok Királya, Őfelsége Kaniska" idején (uralkodása kb. i. e. 1. század és i. sz. 1. század
közé tehető) a Tan és a gyakorlás Ösvénye már jól meg volt alapozva az egész birodalomban.
A szkíta Kusán műveltség és művészet két legjelentősebb központja az észak-közép indiai
Mathura volt Agra közelében, és Gandhara észak-nyugaton, a mai Pakisztánban.

A Kusán birodalom többszáz éven át uralta Közép-Ázsiát és észak-Indiát, és főleg buddhista

volt, de türelmet mutatott minden vallás felé. A kusán korszak nagyon fontos volt a Széles Út
fejlődésében, de még inkább a tantrikus buddhizmus kibontakozásában.

Jurta belső A Selyemút megnyitásával (i. e. 2. sz.), ezen az Indiát Belső-Ázsiával, Európával
és Kínával összekötő nagy kereskedelmi úton a kereskedők karavánjaival szerzetesek is
utaztak, és a Tant hirdették. A tanítások nagyszámú támogatóra leltek Közép-Ázsiában, így a
szerzetesek hamarosan hatalmas buddhista közösségeket alapítottak Turfán, Kusá, Kasgár,
Khotán virágzó műveltségű gazdag városaiban, és másutt. Az elkövetkező évszázadokban
hatalmas kolostorvárosok épültek, amelyek mára fennmaradt fenséges romjai, számtalan
sziklába vájt, gazdagon díszített temploma, valamint a nagy magyar tudós Stein Aurél által
felfedezett óriási számú szent könyve a buddhizmus legmagasabb szintű műveltségéről és
művészetéről tanúskodik.

A szentiratokat lefordították Közép-Ázsia számos nyelvére, és gazdag művészeti

hagyományok születtek. A tanítások így mind írásos, mind vizuális alakban terjedtek, és a
művelődés valamint a művészet fejlődésének hatalmas mozgató erejévé válva nagy hatással
voltak Közép-Ázsia népeire.

A Széles Út tanításai, melyeket Buddha a felébredt szellem nagy hősei számára adott, a nagy
szkíta uralkodó Kaniska király alatt kezdtek széles körben elterjedni, aki összehívta a
harmadik buddhista zsinatot Buddha igaz tanításai alapjainak lefektetésére. Ebben az időben
ötszáz mester értette meg tökéletesen a Széles Út valódi értelmét. A Széles Út szutrák
jelentésének terjedése érdekében ekkor alapították meg Nalandát, amely a buddhista világ
leghatalmasabb és legbefolyásosabb egyetemévé fejlődött. Innen vitték a Széles Út tanításait
Ázsia országaiba az elkövetkező évezred folyamán.

A kusán szkíták buddhista műveltségét a később rájuk telepedett, és az egész hatalmas

birodalmukat átvett fehér hunok is tovább folytatták egy kisebb megszakítástól eltekintve. A
hunok, amint azt az élő magyar hagyományból máig tudjuk, a szkíták és a magyarok
rokonnépe. Ugyanezt vallja minden mai nagy ázsiai nép hagyománya és mai történetkutatása
is. A fehér hunok, hasonlóan a szkítákhoz, az évszázadok során hatalmas, gazdag műveltségű
birodalmat hoztak létre észak-nyugat Indiában.

Mai leszármazottaik a rádzsputok (királyfiak) büszke harcos pásztornépe, akik a mai

Radzsasztánban és Pandzsábban élnek. Más leszármazottaik többek között a mai Afganisztán
és Pakisztán északi elzárt völgyeiben élő népek, akik egészen a 20. század elejéig megőrizték
függetlenségüket. A buddhizmus így Indiából először Közép-Ázsia felé vette útját, ahol az ott
élő szkíta-hun népek között sok évszázadon át nagymértékben elterjedt, és itt vált a későbbi
Ázsia szellemiségét és arculatát meghatározó erővé. Itt alakult ki a Széles Út és a tantrikus
Gyémánt Út (vadzsrajána) szellemisége. A Gyémánt Út tanítások legfontosabb központját,
Orgyen6 országát a hagyomány alapján a mai kutatás kelet-Afganisztánba helyezi.

3
A szellemiség mellett a buddhizmus művészete is itt öltötte fel későbbi, és a mai napig
jellemző alakját. A szkíta kusán műveltségben alakult ki Buddha ábrázolása, nagyrészt a
görög művészet hatása alatt (azt megelőzően Buddhát nem ábrázolták); az a rendkívül finom
arányrend, amellyel Buddhát, mint a megvilágosodás jelképét ma is megjelenítik. De itt
alakult ki a buddhista sztupa mai, Tibetben, Belső- és Kelet-Ázsiában használt alakja is. Így a
hazánkban épült sztupák is a szkíta buddhista műveltségre és művészetre vezethetők vissza,
amely ezt a csodálatos élő hagyományt máig megőrző és továbbfejlesztő tibeti tanítóink
közvetítésével került végül vissza hozzánk, a szkíták és a hunok utódaihoz.

A buddhizmus Közép-Ázsiából terjedt tovább Ázsia többi országába. A hagyomány és a mai

kutatás egyetért abban, hogy Kínába a Tant innen vitték át nagytudású, szkíta-hun
szerzetesek. Az első An-sih-kao pártus tanító volt, aki kb. i. sz. 148-171-ig végzett fordító
munkát Lo-jangban. Őáltala vette kezdetét a közel ezer éves fordítói munka Kínában. K'ang-
seng-k'ai a mai Szamarkand területéről érkezett a 3. sz.-ban. Csu-fa-hu vagy Dharmaraksa
Tokharából jött a 3-4. sz.-ban. Amikor az 5. sz.-ban Kumárádzsiva megérkezett Kusából, a
fordítási munkálatok Kínában elérték a tetőpontot.

A tibeti buddhizmus kialakulásában is főszerepet játszottak azok a mesterek, akik erről a

területről származtak. A legújabb ásatások azt mutatják, hogy a tibeti buddhizmus számára
szent ország, Orgyen, a mai Kelet-Afganisztán területén feküdt. Ezt számítják a Gyémánt Út
szellemisége fő központjának, ahonnan sok nagy tanító érkezett mind Indiába, mind pedig
Tibetbe, illetve esetenként Indián keresztül Tibetbe. A Gyémánt Út hagyomány legnagyobb
mesterei közül sokan innen jöttek.

Buddha kortársa volt Indrabuti, Orgyen királya, ő volt az, aki a Gyémánt Út tanításait
Buddhától az emberek közt elsőként megkapta. De Orgyenből származnak olyan
megvilágosult mesterek is, mint Garab Dordzse, a "Nagy Teljesség" (dzogcsen) hagyomány
atyja, valamint a Lótuszban Született Mester (Padmaszambhava), aki a buddhizmust Tibetben
megalapozta, és sokan mások. Emellett a tibetiek folytonos összeköttetésben voltak Közép-
Ázsia többi buddhista központjával is.

A tibeti hagyomány szerint a magasabb tantrák, mint az anuttara tantra nem Indiából
származnak, hanem a közép-ázsiai Orgyenből, amely egy hatalamas ország volt, sok jelentős
uralkodóval. Egy legenda szerint Buddha maga is meglátogatta Orgyen királyát, Indrabuthit,
aki tanítást kért tőle. Először keskeny út tanításokat adott neki, de a király nem volt képes az
ezek gyakorlásához szükséges szerzetesi életmódot követni. Buddha ezért megmutatta neki a
magasabb tantrák útját, mely az átalakítás útja, és követőinek nem kell szerzetessé válniuk
ahhoz, hogy elérjék a buddha állapotot. Ez a történet a Guhjaszamádzsa tantrában található.

A Lótuszban Született Mester, kinek egyik neve a "Szkíták Oroszlánja"7 volt, Orgyenből
származott ugyanúgy, mint a Nagy Teljesség tanok is, amelyek később eljutottak innen
Indiába. A magasabb tantrák és a Nagy Teljesség tanítások tehát Közép-Ázsiából erednek,
amit a tibeti bönpo hagyomány is megerősít. A bön részben a tibeti sámánisztikus
gyakorlatokat jelenti, de egyben jelenti azt a vallási rendszert is, amelyet az észak- és nyugat-
Tibetben egészen a nyolcadik századig fennállt ősi Sang-sung birodalomban gyakoroltak. A
szellemi gyakorlatoknak e két szintje a bönben egymással párhuzamosan élt ugyanúgy, mint a
későbbi tibeti buddhista kultúrában. A Sang-sung birodalomnak közeli kapcsolatai voltak a
Selyemúton át Közép-Ázsiával. A sang-sung hagyomány szerint a bön Tazik földjéről eredt,
amely Orgyen északi szomszédja volt, és a mai Tadzsikisztán és Üzbegisztán területén volt
található.

4
Észak- és nyugat-Tibetben sok ősi rom látható, ami azt mutatja, hogy ott valamikor virágzó
műveltségek léteztek. Abban az időben az éghajlat kedvezőbb volt, így a mainál jóval
nagyobb népesség élt ott. A bönpok azt tartják, hogy vallásuk Közép-Ázsia ősi buddhista
kultúráiból ered. A bönpo legendák egy hatalmas ősi közép-ázsiai birodalomról beszélnek,
ahol előző buddhák hagyományát követték. A tibetieknek ősi kapcsolataik voltak Közép-
Ázsia népeivel. Sok érdekes adat arra mutat, hogy Buddha egyes tanításai Közép-Ázsiából
erednek, ami azt jelenti, hogy a buddhizmus nem pusztán a mai értelemben vett Indiából
származik.

Mindezt a buddhista hagyományból tisztán és világosan kiolvashatjuk, de a mai nemzetközi,

keleti és nyugati tudományos kutatás is megerősíti. Láthatjuk ebből, hogy őseink szellemisége
egykoron elválaszthatatlan volt attól a fennkölt szellemiségtől, amely a Megvilágosultaktól,
köztük a Szkíta Bölcs Buddhától ered, és azt is láthatjuk, hogy őseink, a szkíták és a hunok,
milyen meghatározó mértékben járultak hozzá az egész emberiség e legnagyobb kincsének a
kifejlesztéséhez, elterjesztéséhez, valamint értékeinek fenntartásához.

Természetesen mindez nem maradt nyom nélkül a mi számunkra sem. Népünk szellemi
hagyományában a figyelmes kutató egyaránt rátalál a Keskeny Út, a Széles Út, a Gyémánt Út
és a Nagy Teljesség tanításaira közvetlenül is, de a Tan ismeretében megállapíthatjuk, hogy
egész népi műveltségünkben és szellemiségünkben meghatározó szerepet játszik a buddhista
Belső Ösvény a sámánisztikus elemek mellett. A buddhista szellemiség együttélése a
sámánizmussal egyébként egy olyan jelenség, amely jellemző a mai buddhista műveltségek
mindegyikére. Ugyanakkor ez a buddhista hatás nemcsak a Szkíta Bölcs tanításaiból, hanem
az őt megelőző buddhák Közép-Ázsia szerte ősidők óta elterjedt hagyományaiból is
táplálkozik.

Így a Megvilágosultak által megmutatott fennkölt Ösvény egy olyan búvópatakhoz hasonlít,
amely hosszú időn át a felszín alatt áramlott, azonban, hála megvilágosult tibeti tanítóink
jóságának, ma újra teljes dicsőségében, tisztaságában és erejében bukkant fel nálunk, hogy
újfent megtermékenyítse és megvilágosítsa szellemünket, és hosszú méltatlan sötétség után
újra a megvilágosodás tiszta és gyümölcsöző ösvényére léphessünk.

Források:
Aradi Éva: A hunok Indiában - HUN-idea, Budapest
Aradi Éva: A fehér hunok Indiában - Turán, Budapest
Crystal Mirror VI-VII - Dharma Publishing, Berkeley
Csáji László Koppány: Tündérek kihalófélben 1-3. - Napkút, Budapest
Tulku Döndup: Masters of Meditation and Miracles - Shambala, Boston
Robert E. Fisher: Buddhist Art and Architecture - Thames and Hudson, London
John Reynolds: Buddhism in Central Asia - előadás, Karma Dordzse Ling, Budapest
Tamara Talbot Rice: Ancient Arts of Central Asia - Thames and Hudson, London
The Teachings of Buddha - Bukkyó Dendó Kyókai, Tokyo
World Peace Ceremony Bodh Gaya - Dharma Publishing, Berkeley