A magyarnép őstörténete

A magyar nép őstörténetének kezdetét mintegy 6.000 évre tehetjük a nyelvészet

állása szerint a magyarnép legkorábbi kapcsolatai az uráli népek a szamojétok
és a finnugorok felé, mutatnak. A magyarság ősei kezdetben az ún. Uráli
őshazában éltek az Ural hegység és az Ob folyó közötti területen. Egészen ie.
4.000-ig. az itt létre jövő újkőkori kultúra az uráli őshaza (1 számú őshaza) élet
viteléről tanúskodik. Az uráli őshazában a magyarság vadászattal, halászattal és
gyűjtögetéssel foglalkozott. Ezt az őshazát ázsiai őshazának is szokták nevezni. A
felmelegedés következtében a negyedik évezred második harmadában szétrajzás
következett be az Ural hegység mindkét oldalán. A finnugorok, az Ural hegység
környékén maradtak de, a hegységtől nyugati irányba terjeszkedtek. Ezt az ún.
Finnugor őshazát.
(2. őshaza) a Káma folyótól az Ob és Irtisz folyók közötti térségre tehetjük. A
megélhetés forrása továbbra is a halászat és a vadászat. A finnugorság kelet
európai szárnya a második évezred folyamán szkítákkal találkozott megismerték
a bronz és réz eszközök használatát. Megismerkedtek az állattartással és
állattenyésztéssel, valamint a földműveléssel. Ez egy ún. gazdasági forradalmat
eredményezett, amelynek hatására az itt élő népek három részre szakadtak. A
Volgától egészen a Baltikumig. A három részre szakadás ie. 1500 körül
következett be. A felmelegedés következtében ie. 500 körül az itt élő ugor
közösség felbomlott és egy részük 200-300km-re a sztyeppék irányába húzódott.
Az északra húzódó állattartó népek az ugorságból kiváló vogulok és osztjákok
voltak. Mások az állattartó földművelő életmódról a vándorló legeltető
állattartásra (nomadizmusra) tértek át. A magyarság ősei délre vándorolnak az
Uraltól délkeletre eső sztyeppés ligetes területekre. Az elválás a vaskor középső
időszakában teljessé vált. Ie. 500 körül a dél felé vándorló ugorok az elő
magyarok szomszédságba, kapcsolatba kerültek az iráni nyelvű szintén nomád
életmódot folytató szkítákkal. A magyarok a szkíták között élve átveszik azok
életvitelét, elsajátítják a könnyű lovas harcmodort, a fegyverkészítést valamint a
mezőgazdaság bizonyos fortélyait. A dél uráli területeken élő magyarság
továbbra is legeltető állattartást folytat, de már alkalmazzák a vaspapucsos
faekét is a földművelésben. Kialakul a törzs szerkezet hetes tagolódása (a hét
magyar). A magyarság hosszú évszázadokat tölt ezen a területen, amit
Baskíriának nevezünk, majd a VIII. század közepe táján újból felkerekednek
nyugat felé, vándorolnak. Átkelve a Volgán az Azovi-tenger mentén Levédi
főkirályuk vezetésével a róla elnevezett Levédiába érkeznek. A terület annak a
kazár birodalomnak a fennhatósága alá tartozott, amelyben virágzott a
mezőgazdaság a városi élet és a kereskedelem. A magyarok itt meg ismerték a
nehéz eke használatát. Elterjedt az állattartásban a baromfi, a liba, a kecske, a
juh és a szarvasmarha tartása. Itt kezdtek el kertműveléssel is foglalkozni, és itt
ismerkedtek meg a szőlőtermesztéssel is. Nyelvünk ez időszakban ismerik meg a
mezőgazdaságra és az állattartásra vonatkozó kifejezéseket. Mint pl.: búza,
árpa, eke, sarló, boglya, dara, alma, körte, szőlő, bor, bika, ökör, tinó, kecske,
borjú, disznó, ártány, túró, sajt, tyúk, stb.…
A magyarok a kazár kaganátusban (kaganátus - vezető) létrehozzák kazár
mintára a kettős fejedelemséget. A magyar törzsszövetség élére így két
fejedelem került. Az isteni lénynek tekintett főkirály kündü Kende, név szerint ő
lesz, Levédi a tulajdonképpeni nap megtestesítője. A hatalom tényleges
képviselője az uralkodó alkirály Dzsula-Gyula, ő a hadvezér a csillag
megtestesítője. Gyula vezette a népet ő, intézkedik a háború dolgában, ő tartotta
a kapcsolatot a fő királlyal. A IX. század elején 830 körül belháború rázta meg a
kazár birodalmat. A magyarok biztonsági okokból 840-850 körül nyugatra
húzódtak így kerültek a Dnyeper, Dnyeszter, Bug és Szeret folyó vidékére. Ezt a
vidéket Etelköznek nevezzük. Itt az Etelközben csökkent a földművelés és
növekedett a legeltető állattartás szerepe. Itt az Etelközben már létre jött és
teljessé vált a 7+1 –es magyar törzsszövetség. NYÉK, MEGYER,
KÜLGYARMAT, TARJÁN, JENŐ, KÉR, KESZI, +1 KABAR. Itt az
Etelközben Levédi helyett új főkirályt választottak maguknak az Árpád család
ősét Álmos személyében. A Gyulai méltóságot Levédi fia Kurszán, töltötte be. A
hagyomány szerint Ügyek 819.-ben feleségül vette Emesét, aki mitikus
fogantatás közepette (egy turulmadár ejtette teherbe álmában) adott életet
Álmosnak. ÁLMOS fia - ÁRPÁD fia - ZSOLT fia - TAKSONY fia - GÉZA fia -
ISTVÁN (régi nevén VAJK). A magyarok Etelközi tartózkodásuk alatt gyakran
megfordultak hadiútjaik során a Kárpát-medencében (hol szlávokkal, hol a
frankokkal léptek szövetségbe). A 890-es években felmerülhetett az új hazába a
Kárpát-medencébe költözés gondolata. A 930-as években a Kárpát-medencében
összefüggő népelemeket nem találhatott a magyarság. A hagyomány Szvatopluk
morva fejedelemségről tesz említést kivel korábban a magyarok is, szövetkeztek.
Szvatopluk 894-ben a frankok elleni küzdelemben a magyarok segítségét kéri,
akik a Kárpát –medencébe jőve többé nem térnek vissza Etelközbe. 895-ben
Álmos rituális feláldozása után fia Árpád lesz a Kende (kündü) míg a Gyulai
méltóság továbbra is Kurszán kezében marad. Ezzel kezdetét veszi a
honfoglalás és a hétvezér törzseinek a Kárpát-medencébe való beköltözése.
ÁLMOS, ELŐD, OND, KOND, TAS, HUBA, TÖHÖTÖM. A honfoglalást
meg előzően a magyarság 7+1 törzs szervezete további kettővel egészül ki
[VARSÁNY, SZÉKELY] így lesz 7+3.
Árpád fő serege a Vereckei-hágón érkezett a Kárpát-medencébe az oldal vagy
mellék seregek Erdély felől a Gyimesi –szoros az Ojtozi-szoros valamint a
Békási-szoroson keresztül nyomultak az országba. Északon az Uzsoki-hágón
és a Tatár-hágón jöttek az országba. 904-ben meghal Árpád nagyfejedelem így
a magyar törzsszövetség sorsfordító időket él át. Ő volt az, aki a hét külön álló
törzset egyesítve megteremtette „az egységes magyarságot”
ÓPUSZTASZEREN történt a törzsszövetség.