Történet: hazaérkezik a városból a vándor. Vonatfütty, hajnalodik, meglátja a szülőfaluját, a házat.

Sötét a szinpadon,

törökülésben a szereplők, nincs bent mind. Felébred a falu, szomszédok pletykálnak, csúfolkodnak, dolgoznak. A városi

vándor mesél a városi életről, majd elhangzik, hogy: indulunk a piacra! Felkerekedik a falu, elindul a városba a piacra , úton

robognak a kocsik. Megérkeznek a városba, szembe találják magukat a városiakkal, majd elvegyülnek, piaci forgatak. Itt

találja meg a szerelmet a vándor, szerelmes csipkelődések, táncbahivás, ugrótánc. Megjönnek a cigányok, kannázás,

elfáradás, hazamenés. Pártalálás, alkonyat, elcsendesedés.

Szereplők: Ádám, Luca, Domi, Ricsi, Zsófi, Orsi, Dani, Nóci, Heni, Kincső, Orsolya, Kitty, Vera,
Deni, Peti, Jázmin, H. Barbi, Sz. Barbi, Henrietta, Noémi, Brigi, Niki, Timi

Ugrótánc: Orsi, Zsófi, Nóci, Heni, J. Henrietta, Luca, Noémi, Vivi, Erzsike, Gergő, Botond, Domi,
Ricsi, Ádám

Kannás: Deni, Andor, Zalán, Szebi, Botond

Ricsi: Tisztelt egybegyült közönség! - valamit már, úgy hiszem,

Vagy lám, senki sincsen itt, mondanom is illenék:

hogy dézsából rája öntsék inkább kezdem szép mesém:

egy vers összes rímeit? jobban mondva, kezdeném,

Akkor hát: te szent magány! s közben elfütyült fejemből... mint a szél.

nem bírsz nem figyelni énrám,

De a sok szóból elég:

Ádám-Vándor: Honnét örököltem S a házból, ahonnan kilépnék,

az elutazás szomoruságát? nem nyílik az ajtó.

Folyton uton, Böröndöm egyre több s nagyobb,

itt se, ott se maradhatok. himbál, harangoz

Hallom a vonat füttyét, a vállamon, a hasamon, a hátamon.

futok az állomásra. Végre a lakásból kinn vagyok

Futnék, de kezemben a poggyász de hiányzik a lépcső,

idegen,
előttem tenger-mély szakadék.
hol hagytam az enyémet?
 Sebaj, egy létrát itt feledtek, S a létrának egyetlen foka sincs már,

lekúszom a lenti messzeségbe, hullok csomagjaimon lebegve,

alattam lomb-örvényben hirtelen-váratlan lejutottam.

bujkálnak az apró völgyi házak.

Botond- Lassu, lassu, álmatlan éj ez. Kemény torony lóbál kemény

Már a hajnali harang dalol, dalol. hangokat,
Még sötét van, de halaványul az ég fehér udvarokat sző át a dala,
és szívó-kút csikorog valahol. mint pók az ágakat s én ringok a hálón,
mint a bölcsőben ringtam valaha.

Harangszó:

Ádám-Vándor: Suhogó jegenyék Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,

állnak a tó partján, A tanyánk tetejét már onnan
A tanyánk tetejét már onnan megnézném.
meglátnám. Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
Gólya a fedelén, fecske az ereszén, Almát szed a néném.
Füstöt vet a kémény.

Kakaskukorékolás:
Orsi és Domi- Anya kicsi fiával szökkenésben: Már üti – üti mára torony a hajnalban! Az idõt bemeszeli a korai
kikeriki,lendül a vad dallam. Kiscsacsi, kiabálj,örülök a hangodnak! Ha lefõz ez a kusza kikeleti kikeriki,vége a
rangodnak
Dani- Apa: Kellene kis kert, bő-termő,léc-kapuján kis réz-csengő.Kellene még két fakerék, s egy taligát rá
föltennék.

Anya a kicsi fiával kézjáték:

Orsi- Saláta-bokorka terem a kis udvarba.
Domi- Méz-körte, vaj-alma terem a hegyoldalba.
Orsi- Gyere, tartsad kicsi sapkád, adok érett, piros almát.
Domi- Gyere, tartsad kicsi kendőd,adok édes, puha szőlőt.

Vándor, anya,apa, egymásra találás, ölelés:

Ádám- Itthon-e a gazda?”
Dani- „Nincs, nincs!”
Ádám- „Hát a gazdasszony?”
Orsi- „Az sincs!”
Ádám- „Mikor jön a gazda?”
Domi- „Holnapután kiskedden!”
Ádám- „Hát a gazdasszony?”
Domi- „Ebijesztő pénteken!
Átöleli az anyját, hazaérkezett

Ádám- Ó ha szellő volnék,

mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen,
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.
Anya, szomszédasszonnyal:

Kitty- Adjonisten, szomszédasszony!

Orsi- Hova megy a szomszédasszony?”„

Kitty-Hát ide, aztán oda át,kéne egy kis hogyhíjják.”

Vera- Jobb lesz nálunk odaát,elzártuk már a kutyát!”

Orsi- „Oda sose mennék én már,a kuvasz a kertben sétál!”

Közben jönnek be még szomszédok, leülnek.

Szomszédlányok összenevetve:

Orsolya- „Hova indult Pál?” Heni- „Szélvészt kalapál!” Nóci- „Hova tűnt Erzsók?” Zsófi-
„Vitték a rigók!” nevetés, csúfolódás az öregasszonyokra.

Zsófi, Kincső, Luca, Timi.: Juli néni, Kati néni- letye-petye-lepetye! -üldögélnek a
sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka- letye-petye-lepetye!
-Bárki inge, rokolyája- letye-petye-lepetye! -lyukat vágnak közepébe,kitűzik a ház elébe-
letye-petye-lepetye! -

Öregsszonyok visszacsúfolnak a lányokra:

Nóci- Furcsa ember az irígy,torkán mérges a mirígy,egyszer úgy, egyszer így,az irigynek
sohse higyj!

Orsolya- Furcsa ember a hazug,nyelve csípős, mint a lúg,egyszer így, egyszer úgy,hogy
igazat sose tudj.

Kitty:

Ha tücsök leszek, fekete tücsök,

majd megállj, még visszahívnál -

Nem lesz, aki ágyba küldjön,

és az orrod megtörölje,

mászkálhatsz a kerítésen,

pottyanhatsz a csunya földre.

Jó lesz, jó,

neked is, nekem is jó...

Majd kérnél tőlem süteményt, de

nem ülök a pamlagon:

nedves fű

közt lakom,

harmatgyöngy

ablakom,

majd megállj, még visszahívnál -

Egy kislány vet véget a csúfolódásnak:

Timi- Ha a világ rigó lenne,kötényemben ő fütyülne,éjjel-nappal szépen szólna,ha a
világ rigó volna.De ha a világ rigó lenne, be se férne kötényembe,kötényem is honnan
volna,ha egész világ rigó volna

Eközben oldalt a vándor lábához odaülnek a gyerekek és hallgatják:

Ádám-A városban mindenféle van! Nagy kirakat-ablakok,mögöttük hosszú selyem, piros süveg
a majmon!Mennyi lárma! villamos csörömpöl, gépkocsi morog,éjjel, éjjel távoli zeneként
hallom.A városban toronyóra, száz villanyóraeste ragyog mint a holdvilág!A sarkon rendőr, a
lépcsőn szunnyadó anyóka,s a ligetben mennyi virág!A városban könnyű, könnyű boldognak
látszani, pedig tilos a gyepre lépni, tilost jelez a lámpa szeme.Tilos, tilos, tilos: ki jön velem
játszani?Sapkám hova lett? és én még megvagyok-e?

Dani -Indulás a városi piacra!

Felkerekednek, kosárral,szatyrokkal, elindulnak körbe:

Ádám- A világnak nekivágok,

szélben úsznak ott a lányok.
Ha csak egyre rátalálok,
soha mást én nem kivánok.
Orsolya- Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka - a tanyai kutyaugatásokon
át,tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova . A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az
égbe, hol érik a csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a hintafa bársonya,
cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre
pörögnek.Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog - a falon a ló feje,
hó-szinen a fekete, tovasuhan - ablakon és puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék
Kitty- Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek - az uton a kikeleti
lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban kisfiu és huga mennyei hintafa ágain ezer
üvegizmu,salátabokáju, kakukfejü tarka lovat lát.
Ütemesen, először duruzslva, majd egyre hangosabban ritmust dobogva

Földobban két nagy ló- kop-kop-kop - nyolc patkó. Nyolc patkó - kop-kop-kop -csönd-zsákból
hangot lop.
3x
Az utolsóra piramist alkotnak,és a kopra együtt dobbantanak, az elején Botond áll. Az első
szakasznál bejön Zalán, kézfogásos lóditó cifrával táncolnak Botonddal, a második versszakot
felgyorsitják és rábaközi dust táncol Zalán egyedül, kimegy a végén. Az egész 20 mp. Majd
visszamennek a körbe Ricsi szakasza alatt, utána pedig a körbe maradva diridongóznak.
Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.

Paripám csodaszép pejkó,

ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
nem adom, ha igérsz százat.

Ricsi- Vajon hova fut a vonat?

Völgyön, hegyen át!
Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
Domi- Fut, robog a kicsi kocsi,
Zúgó robogás.
Rajta ül a Haragosi,
Vajon hova fut a kocsi? Din don diridongó.
Három falun át! Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a Haragosi,
Din don diridongó.
Megérkeznek a falusiak, közben elhelyezkednek a városiak velük szemben:

Nóci- Jön a kocsi, most érkeztünk,alaposan eltévedtünk,derekasan áztunk-fáztunk,no de

kicsit elnótáztunk. Jegenyefa ingó-bingó,odaül az ázott holló,teregeti csapzott
tollát,keserüli holló-voltát.
A városiak veszik át a szót, ritmus, dobogás: Deni, Peti, Jázmin, Noémi, Niki, Henrietta, Barbi,

Szív dobban,szív dobban,

kalapács koppan, tűz lobban.
Szív dobban,szív dobban,
kalapács koppan, tűz lobban. Feszül az új híd, dörög az új gyár,virul az ország, újra él már!Még-
szebben,még-jobbankalapács koppan, szív dobban.Hej, rajta,hej, rajta,kezet ád új híd két partja!
Lobog a zászló, repül az ének,szivek a légben összeérnek.
Mély víznek két partja,nagy erős vashíd döng rajta. Szív dobban,szív dobban,
kalapács koppan, tűz lobban. Szív dobban,szív dobban,
kalapács koppan, tűz lobban.

Jázmin:
Észrevettek minket s megálltak hirtelen.
Láttuk: nem várták, hogy mi ott vagyunk,
Az engedelmes szántóföldeken, a jól határolt barázdákon.
Nem gondoltak találkozásra.
Fölemeltük homlokunk és bátorítottuk őket.

Niki: Nagyvároson, mégis falun lakunk,

hol mindenki mindenkit ismer,
a láthatatlan eb hangjáról
tudjuk hogy Bodri vagy Bagó,

Peti: hol elveszett kosár ezernyi szemmel

kérlel, segítsük vissza otthonába,
mivel rózsák közt lakni nem való,
nem is egészséges, ha köd közelget,

a gerlék illendőn köszönnek,

lyukas kulcs barátsággal ránk fütyül,
a hegy az ösvényt összegöngyölítve
kihengeríti lépteink elé,

Deni: csak egy a baj : hét végén, szombaton

az egész mindenség a semmibe
ugrik fejest, vasárnap ott időzik,
hétfőn fárasztó újra helyre-rakni.

Duruzsolva, közelitve a városiakhoz:

Orsi és Kitty- Három egész napon át Vera és Heni: Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát, Faragtam egy furulyát,
Gombamezőt, sziklatetőt Vadrózsából tündérsípot
Bejártam. Csináltam.

Brigi és H.Barbi- Szól a nóta halkan,

Csak éppen hogy halljam.
Levegőben erre-arra
Kanyarog a dallam.

Orsolya és Nóci- Utána ha mennél,

Bizony nem is lelnéd.
Elvitte az esti szellő,
Akárcsak a pernyét.
A városiak felállnak, kihivóan beszélnek egymással, közben lassan elvegyülnek a falusiakkal:

Peti: Télen-nyáron fuvaroz a Márton,erdőn-völgyön vonatoz a Pál,Jankó buzgón szegecsel a

gyárban,jó csizmákat Feri kalapál.
Niki Új lisztből süt kenyeret a Borcsa,gyárban vásznat szövöget Ilók,Zsuzskáéknál csattog az
olló,így dolgoznak fürge dolgozók.
Elindul a vásári forgatag:

Mindenki: ritmusjátékkal
Harap-utca három alatt
Húsz forintért tarka kutya,
Megnyílott a kutya-tár, Tízért fehér kutya jár,
Síppal-dobbal megnyitotta Törzs-vevőknek öt forintért
Kutyafülü Aladár. Kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár! Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár! Kutyafülü Aladár!

- Niki- Van-e szoknya eladó,tarkabarka suhogó,a derékra simuló,nyárba-télbe jó?

- Noémi- Nincsen szoknya vehető,csak egy régi lepedő,ráncos, rojtos, repedő,üsse meg a
kő.
- Dani -Van-e csizma eladó, patkós sarka kopogó, szattyán-szára ropogó,sárba-vízbe jó?
- Peti- Nincsen csizma vehető,csak egy rozzant tekenő,ócska egér-etető,üsse meg a kő!
- H. Barbi- Olcsó az alma,itt van halomba,aki veszi, meg is eszi,olcsó az alma!
- Sz. Barbi- Kis trombitát vegyenek, pirosat, fehéret,lilát, sárgát, kéket!Mézesbábot
vegyenek,tükrös-szivet, szépet!
- Ricsi- Fut a kutya-szán, kutya-szán,szalad igazán, igazán,köszörüs vagyok én,kutya-
szánon futok én.
- Heni - Van-e csizma eladó,Hóba-sárba mindig jó?Van kis csizma eladó, szép varrás a
szárán?
- Heni- Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám.
- Nóci- Van-e ködmön eladó,Szélbe-fagyba mindig jó?Van kis ködmön eladó, szép hímzés
a vállán,
- Vera- Hogyha ílyet hordanék, bizony sose bánnám.
Közben a fiúk és a lányok különválnak:

Legények:
- Kürtős pogácsa, füstölt szalonna Itt van rakásra, díszlik halomba.
- Lányok:
- Minden kopasznak jut hajnövesztő,Minden ravasznak egy nyírfavessző.
- Legények:
- Minden leánynak füstös kemence,Minden legénynek tág-öblü pince.
- Lányok:
- Minden leánynak szép rózsa, szekfű,Minden legénynek hátára seprű!
Fiúk: Botond, Gergő,Domi, Ricsi hoz majd meleget,
Sándor napján megszakad a tél, nincs több fázás, boldog, aki él.
József napján megszűnik a szél, Lányok: a végén középre lökik a lányt:
zsákban Benedek Zsófi, Kincső, Timi, Luca
Már közhírré szétdoboltatik: aztán feketék,
minden kislány férjhez adatik, végül barnák és a maradék.
szőkék legelébb,
A lány és a vándor a vers alatt egymást körözve mennek, méregetik:

Vera: Volt nekem párom, foszlós kalácsom,

két katona-fiam, mindig őket bánom.

Maradt egy lányom, odaadnám ingyen,

senkise kéri, mert semmije sincsen.

Peti- Vöröshajú lányok,mint a gondolat,felröppennek éjjel holdvilág alatt.Este vizet

hoznak,szalmát, tüzifát,sürögnek, kacagnak,mint a jó család,kisöprik az udvart,csakúgy bizsereg
-ki hinné, hogy éjjel hol vannak ezek!Manci, a nagyobbik,füstön lovagol;Joli most bújik ki az
eresz alól.Vöröshajú lánnyal ne kezdj sohasem... Fogjátok meg - ott száll -viszi a szivem.

Barbi: Mondd: a kedved mit kíván?

Eljátsszam neked,
hogy kering a pille-pár?
hó-szirommal hintselek?

Heni: Szép a lomb, ha új -

Nézd, de szép az új ruhám!

Luca:
Menta illata,
Levendula harmata!

Halld kérésemet,
Hogy kedvesemet,
Ki engem híven szeret,

Ne háborgassad,
És kedvemre hagyhassad.

Keressed párod,
Meg is találod,
Ha szereted, imádod;

És ő is téged,
Tulipán szépet,
Rubintos ékességet.
Ha legény vólnék,
Reád omolnék.
De leány vagyok,
S ha lesz rája ok,
Várj, szemedbe-karmolok.

Ádám: Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,

Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szivem, s lettél egyszerre társa.

Luca: Pettyes Kata, bontsd ki a szárnyad, a szárnyad:hol a malom, ahol őrlik a tiszta buzámat?
Pettyes Kata, szállj-szállj toronyra, tetőre:hol a falu, hova visznek engem esküvőre?

Ádám -Szántottam, szántottam szép gyémánt ekével,hej, végig bevetettem hulló

könnyeimmel.Száz nyíló rózsáról az erdőn álmodtam,hej, többet nem aludtam, félig
ébren voltam,hajnalban fölkeltem, kakukszót számoltam,hej, visznek esküvőre kedves
galambommal.
A fiúk összefognak, énekelni kezdenek, megveregetik a hátát a vándornak:

Árok mellett Egyszer égig

üszkös a fadereka, fölmásznék,
üszkös a fadereka, mennyei cápát
kikorhadt. horgásznék.
Felhő-cápa Föl ne mássz, mert
úszik az egeken át, üszkös a fadereka,
űzi a hegyeken át üszkös a fadereka,
a holdat. kikorhadt.

Lányok, ugrálva: Vivi, Erzsike, Noémi jönnek be

Széna-szalma-jászol,
három legény táncol.
Ráznak borju-láncot,
járnak legény-táncot.
Csipkerózsa-fátyol,
három leány táncol.
Ráznak szoknya-ráncot,
járnak leány-táncot.

Ugrós tánc:
Orsi, Zsófi, Nóci, Heni, J. Henrietta, Luca, Noémi, Vivi, Erzsike, Gergő, Botond, Ricsi,
Domi, Ádám
https://www.youtube.com/watch?v=LsKfM_vrRt0&ab_channel=BotondKinda
1,50-től

Ugrótáncot jókedvemből, édes rózsám, járok,

országút visz Fehérvárig, Rozika, Terike, Marcsa,
széles a két árok. lompos, kócos, lassan billeg
Így tedd rá, úgy tedd rá, öreg kutya farka.
Rozika, Terike, Marcsa, Kifogtunk a Küküllőből
kinek nincsen tíz tallérja, három rocska rákot,
kötőféket tartsa. Vásárhelynél ágyu bömböl,
Kisbelényes igen kényes, köpködi a lángot.
ott terem a jó bor, Így tedd rá, úgy tedd rá,
Nagyszalonta, sok szalonka, Rozika, Terike, Marcsa,
ott vadászni jó sor. hadd forogjon a huncut világ,
Így tedd rá, úgy tedd rá, az ő lelke rajta.

Deni- Hej, méz-ölü róna! hej, bor-hasu hegylánc!

soha táncot ehhez foghatót te nem látsz:
rokolyák lengése, csizmák dobogása
sellő-vigalomhoz csak dér kopogása.

A tánc végén a vándor és a lány a kör közepén ketten maradnak:

Ádám: és hevét kibírja,
ő a párod.
Keverd a szíved
napsugár közé, Luca:
készíts belőle
A csókod festi kékre az eget,
lángvirágot,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
s aki a földön
Nélküled üres minden képkeret
mellén viseli
és világtalan az egész világ.
Deni - Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája.Zúg a tüske,szél szalad ide-
oda,reszket a galagonya magába.Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:lánnyá válik,sírni kezd.Őszi
éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája.
Elszabadul a jókedv, kannázás, tánc:
Andor, Szebi, Zalán, Botond
https://www.youtube.com/watch?v=K1yTQ-O8C9s&ab_channel=FerencSeb%C5%91-
Topic
Écpéckapuléc,Csimpilimpi, hova mész?Pockot viszek a vásárra,egy peták az ára.Besuttyantam a
sátorba,állt feltűrve Bábos Dorka, benn a pocok táncot ropott,Bábos Dorka sivalkodott, árus-
polc mögébe bujt,mézes huszár legurult,uccu neki fuss!
Az uccu neki fussra megáll mindenki, majd lassan a vers alatt elindulnak haza:
Jázmin- Már szól a pásztor vadgesztenye-sípja Már esti bordás visszfény leng az éren Két lány
ül az aranyszénás szekéren piros kendőjük galambica-gomba. Az utat száraz porfelhő borítja,a
merülő Nap ferdén tűz a porba:vörösréz-tenger árad a mezőnek. Jön a gulya s a kaszások
csapatja,dús lárma-erdő hajlong és alatta a békadal lágy páfrányai nőnek.
Brigi- Gyöngy az idő, vándoroljunk, Este a láb gyönge, fáradt,
nincs szekerünk, bandukoljunk, lombok alatt nézünk ágyat.
lassu folyó ága mellett Szöcske-bokán jő az álom,
járjuk a halk fűzfa-berket. száll a világ lepkeszárnyon.
Harangszó:
Vera- Árnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sürü raj a fákon. Békák dala
kel az árkon.Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben. Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma. Rezgő-fü a feje-alja. Nyár-éj ege betakarja. Bim-bam! torony
üregében érc-hang pihen el az éjben.
Megérkezünk az eredeti falusi képhez, esteledik, a vándor kezét a lány fogja. Odajön a kicsifiú, és
megfogja a vándor másik kezét:

Domi- Ha vihar jő a magasból,ne bocsáss el, kicsi bátyám.Ha falomb közt telihold lép,kicsi
néném, te vigyázz rám.Falu végén van a házunk,a bozótból ki se látszik,de az angyal, ha
leröppen,küszöbünkön vacsorázik.
A lány középre áll, és végig mutat a háta mögött álló falusi emebreke, tücsökciripelés:

Luca és Ádám- Ha nézem a világot

a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban
a valóság én vagyok.
Azt mondom, merő idegenség
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe
amit ott látsz, az vagyok én.