uradalom: A középkori földesúri birtok gazdasági és igazgatási egysége.

Több falut és az azokhoz

tartozó szántókat, legelőket, erdőket foglal magában. Központja a vár vagy udvarház, ahová az
uradalom népeinek adóját gyűjtötték össze. A földesúr az uradalmon élő népek felett bíráskodási
joggal is rendelkezett.

földesúr: Földbirtokos. A középkori társadalom uralkodó osztályának tagja, nagyobb földterület

tulajdonosa (a rajta levő falvakkal és ott élőkkel együtt). A birtokkal együtt járó kiváltságok élvezője;
lehetett király, fejedelem, nemesember, egyházi személy, de lehetett város vezető testülete is.

majorság: A földesúr birtokának egyik része. Robotban dolgoznak rajta a jobbágyok, minden bevétel
őt illeti. (allódium)

jobbágy: A jobbágy a földbirtokos joghatósága alatt állt, az ő tulajdonában lévő földeken telket
birtokolt (jobbágytelek). A földhasználat fejében urának különböző szolgáltatásokkal tartozott, ezek
közül a legfontosabb a terményjáradék (terményeik egy részét beszolgáltatták), a munkajáradék vagy
robot (az allódium megművelése saját szerszámokkal és állatokkal, szállítás) és a különböző
ajándékok.

robot: A jobbágyok munkaszolgáltatásának elnevezése. Ingyenmunka. A jobbágy kötelezettsége volt a

földesúr saját kezelésben maradt földjeinek (allódium vagy majorság) megművelése. A robotot a
jobbágy a saját eszközeivel és állataival végezte.

kiváltság: Előnyös helyzet, előjog, amely egy személy vagy közösség számára több jogot biztosít, mint
a társadalom többi részének.

rend: Rendnek nevezi a történelem az európai feudalizmusban az azonos jogokkal és

kötelezettségekkel rendelkezők csoportját. A gazdasági és politikai fejlődés révén az azonos helyzetű
és azonos kiváltságokkal rendelkező társadalmi csoportok rendekbe szerveződtek és érdekeikért
egységesen léptek fel.

pápa: Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója. A keleti egyházszakadás után az ortodox egyházak
fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli
viselője lett.

érsek: Az érsek az adott érseki székhez tartozó alárendelt egyházmegyék megyés püspökeinek
elöljárója. A római katolikus egyházban a főegyházmegye, melynek élén a megyés püspök, az érsek
áll, aki egyben az érsekségéhez tartozó egyháztartomány vezetője is.

cölibátus: Nőtlen papság. A papok és szerzetesek kötelező nőtlensége a római katolikus egyházban.
Célja, hogy a pap (szerzetes, püspök) minél tökéletesebben tudjon ragaszkodni Krisztushoz és a szent
szolgálathoz.

szerzetes: A világi élettől visszavonult, a vallási és erkölcsi tökéletesség elérésére törekvő ember, aki
valamely zárt közösség (rend) tagja. Eredetileg a keresztényeknek voltak szerzetesei, de ma már így
nevezik a többi nagy vallás hasonló életmódot választó képviselőit is.

bencés rend: A római katolikus egyház és a kereszténység első szerzetesrendje, amelyben Szent
Benedek reguláját követik. Nevüket alapítójukról, Szent Benedekről kapták, aki a VI. század elején
Itáliában kezdett szigorúbb szerzetesi életet élni, és írta meg szerzetesi szabályzatát, azaz reguláját.

ferences rend: A ferences rend vagy más néven ferencesek, régebbi nevén franciskánusok (latin:
franciscani) egy római katolikus szerzetesrend; koldulórend, melyet Assisi Szent Ferenc alapított 1209-
ben. Kolduló rend.
eretnek: Valamely egyház vagy vallási közösség által képviselt, hivatalosnak tekintett hitelvektől való
eltérés

inkvizíció: Eretnekek felszámolására szolgáló intézmény.

kolostor: A szerzetesek lakhelyéül szolgáló épületegyüttes.

katolikus: A katolikus szó egyetemest, általánost jelent. Keresztény (vallás), amely tanításait a
Bibliára, és ezzel közös gyökerű hagyományokra alapozza, külön felszentelt papi rendje van, és a római
pápát (Róma püspökét) tekinti az egyház fejének.

szent: A szent szó részint az elkülönítettség, részint a tökéletesség fogalomkörébe tartozó személyek,
dolgok és fogalmak jelölésére használatos, vallási kifejezés. A Bibliában szent mindaz, ami Istené, és
ami Isten köréhez tartozik. A szentség Isten elválaszthatatlan tulajdonsága; abszolút értelemben vett
erkölcsi tisztaság.

kódex: Kézzel írott középkori könyv. A kódex anyaga kezdetben pergamen (hártya), később papír. Az
elkészült íveket fatáblák közé helyezték.

román stílus: A román stílusú építészet legmeghatározóbb elemei a templomok és kolostorok,

megjelenésük a harcos egyház, a belviszályoktól és külső fenyegetésektől gyötört kereszténység
jegyeit tükrözi: zömök formák, vastag falak, lőrésszerű ablakok.

gótikus stílus: A gótika az érett középkor művészetének egy irányzata volt, amely mintegy két
évszázadot ölelt fel. Csúcsíves építészetnek is nevezik; lényege a csúcsíves keresztboltozat. Nagy
ablakok és vékonyabb falak jellemzik.

reneszánsz: A képzőművészetben 1420 körül alakult ki Firenzében, majd átterjedt egész Itáliára.
Elsősorban az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti és tudományos
újrafelfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként az
európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli.

lovag: Olyan ember, aki megengedhette magának a nehézpáncélos lovas hadviselés személyes
költségeit. A magas költségek miatt ezek csak földbirtokosok és családtagjaik lehettek. A lovagság a
középkorban egyfajta életmód is volt, a lovagok háború esetén az uralkodó szolgálatában fegyveres
erejének jelentős fegyvernemeként is rendelkezésre álltak. A lovagok megkülönböztető jeleket
viseltek.

nemes: Kiváltságos rang; jelentős földbirtokkal rendelkező gazdag személy, család különleges
helyzete. A király által adományozott földbirtok és vele járó rang, amely cím az utódokra is öröklődik.

feudalizmus: A feudalizmus (vagy hűbéri rendszer, hűbériség) olyan társadalmi, jogi, gazdasági és
politikai berendezkedés (függési rendszer), amely a hűbérurak, vazallusok és szolgák közötti kölcsönös
magánjogi kapcsolatok rendszerére épül.

hűbériség: A feudalizmus korai és virágzó időszakára jellemző társadalmi és hatalmi rendszer, amely a
társadalom katonáskodással foglalkozó rétegei között fennálló személyes alá-fölé rendeltségi
viszonyokon alapul.

király: Király alatt eredeti értelmében egy állam olyan egyszemélyi vezetőjét értjük, akinek egy
személyben van törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalma, azaz uralkodik.

rendi monarchia: A feudális állam olyan formája, ahol a rendek és a király együttesen kormányoztak.
A hatalommegosztás az adómegajánlásban és a törvényhozásban jelentkezett.
 keresztes hadjáratok: A katolikus egyház és a pápa által szentesített, a keresztes lovagok részvételével
folytatott hadjáratok a XI–XIII. században.

polgár: A középkori városok törvényei szerint a polgár (városlakó) a város közösségének teljes jogú
tagja volt és rendelkezett minden ehhez kapcsolódó joggal és kötelességgel.

céh: A céhek elsősorban iparosok vagy kereskedők önkéntes társulásai, amelyek az európai
városokban a középkorban jöttek létre

finnugor: Finnugor nyelvrokonság alatt a nyelvtudomány által a finnugor nyelvcsaládba tartozónak

tartott, közös eredetűnek vélt élő és holt nyelvek belső viszonyait értjük.

törzs: Az állam létrehozását megelőző szinten levő társadalmak valós vagy vélt vérségi alapon
szerveződő nagyobb egysége. A törzsek nemzetségekre, azok nagycsaládokra oszlanak. A
vadásznépek és a nomád népek jellemző szerveződési formája.

fejedelem: Törzs vezére, nemzetség vagy ezek szövetségének feje.

kabarok: A honfoglalás előtti időszakban a magyarokhoz csatlakozó, valószínűleg török nyelvű

népcsoport voltak.

vérszerződés: A hét magyar törzs vezérének szövetsége, amelynek célja az volt, hogy közös erővel
találjanak maguknak új hazát.

honfoglalás: „A honfoglalás valamely nép vándorlásának legtermészetesebb célja, a kiválasztott

terület fegyveres meghódítása v. birtokbavétele oly célból, hogy annak a népnek állandó hazája
legyen. A honfoglaláson a magyar népnek Árpád fejedelem vezetésével a Kárpát-medencébe való
költözését értjük, 895–905 között.

kettős honfoglalás elmélete: A kettős honfoglalás elmélete egy bizonyítatlan elmélet, amely szerint a
magyarok két lépcsőben foglalták el a Kárpát-medencét. Az elméletet László Gyula találta ki.

avarok: Az eurázsiai sztyeppe nomád népe, akik a Kárpát-medencei központú, erős birodalmat
irányítottak. Kárpát-medencei történetük során korai avar kort és késő avar kort különböztethetünk
meg. A késő avarok egy részét a kettős honfoglalás elmélete magyaroknak tartja.

rovásírás: Régi írás, amelyet faragható vonalakból álló betűkkel véstek be egy botra, kemény
felületbe.

kalandozások: 899 és 970 között Nyugat- és Dél-Európába vezetett magyar törzsi rablóhadjáratok.

székelyek: magyar néprajzi csoport Erdély DK-i részében. Székelyek 1437-ben a kápolnai unióban a
magyar nemességgel és a szászokkal, mint Erdély egyik rendi nemzete (natio) szövetségre léptek és
ezzel századokra beépültek a feudális Erdély rendi szervezetébe.

vármegye: A vármegye vagy megye a magyar közigazgatás alapvető területi egysége I. István király
óta. Feladata, hatásköre (gazdasági, katonai, jogi ügyek) az évszázadok során sokat változott. Élén a
főispán áll, munkáját az alispán segíti.

egyházmegye: Az egyházmegye egyházkormányzati egység a történelmi keresztény egyházakban. A

katolikus és ortodox egyházakban a püspök vezeti, ezért másik neve püspökség.

érsekség: A római katolikus egyházban a főegyházmegye, melynek élén a megyés püspök, az érsek áll,
aki egyben az érsekségéhez tartozó egyháztartomány vezetője is. Az érsek az adott érseki székhez
tartozó alárendelt egyházmegyék megyés püspökeinek elöljárója. Saját egyházmegyéje a
főegyházmegye, amely a többi alárendelt egyházmegyével együtt alkotja az egyháztartományt.

tized: A középkori keresztény meghatározás szerint a jövedelem tizedrészének Isten munkájára való
„felajánlását” jelenti, vagyis az egyház munkájának anyagi támogatását. A szónak világi szinonimája
még a dézsma, amely a latin decima, (tized) szóból alakult ki.

nádor: A király után a legfontosabb világi méltóság. Bírói és katonai feladatai országosak voltak.

ispán: Legismertebb jelentésében a vármegye király által kinevezett első embere a középkorban.

kancellária: A kancellár a király kiemelt, bizalmas tanácsadója, a királyi udvar és a királyi tanács
adminisztrációjának (kancellária) irányítója, a végrehajtó hatalom legfontosabb szerve.

kettős kereszt: A kettős kereszt az egyházi heraldikában eredetileg a pátriárkákat, majd az érsekeket
illette meg.

szászok: A kápolnai unió egyik nemzedéke. Erdélyi németek.

kunok: Egy török nyelvű népekből álló törzsszövetség volt, amely a XI. században jött létre és sokáig
nyugtalanította támadásaival a szomszédos orosz, magyar, lengyel, bizánci és délszláv területeket. A
törzsszövetséget a XIII. században a mongolok verték szét. A kunok egy része ezután Magyarországon
telepedett meg és asszimilálódott a magyarságba.

tatárok/mongolok: A tatárok mongol nyelvű törzsek. A tatárjárás Magyarországon néven a mongolok

és szövetségeseik elsősorban a 13. században bekövetkezett támadásait értjük. Az első, igazán
pusztító invázió 1241–42-ben történt, illetve 1285-ben egy jóval kisebb mértékű; ez utóbbit második
tatárjárás néven ismerjük.

aranyforint: A középkor leghíresebb aranyérmei közé tartozott a forint. Az aranyforint a nevét Firenze
városról nyerte, ahol 1252 óta vertek aranypénzt.

regálé: Az államkincstárt illető, királyi felségjogon szedett jövedelmek, melyek egy részét később a
földesurak, illetve a városok kapták meg. Fontosabb regálék: urbura vagy bányajövedelem volt a
kitermelt ércek (arany, ezüst, réz) után fizetendő illeték neve, nemesércek felvásárlásának
monopóliuma, pénzverés egyedüli joga, a kamara haszna, amely az évi kötelező pénzbeváltásból
származó nyereséget jelentette, a sótermelés és sóvágás jövedelme, be- és kiviteli vámok, szabadok
és székelyek adója, rendkívüli hadiadó, városi adó, a zsidók évi egyösszegű adója.

kapuadó: Az évenkénti pénzváltás megszüntetésével kieső jövedelmek (a kamara haszna) pótlására

bevezetett adó, ezért akkor nevezték a kamara hasznának is. Az állandó értékű pénz I. Károly Róbert
pénzügyi reformjának következménye, aki – szakítva az évenkénti pénzújítással – 1336-ban új,
egyenes adót vezetett be.

kilenced: A jobbágyok földesúrnak fizetett terményadója, mely a termés tizedét jelentette. A név
onnét származik, hogy az egyháznak fizetendő tized után ez volt a kilencedik tized.

bandérium: Zászlóalj, önálló hadsereg, amelyet egy-egy főméltóság vagy zászlósúr szerelt fel saját
vagyonából.

perszonálunió: A perszonálunió két (esetleg több) független állam olyan szövetsége, amelyet a közös
uralkodó személye kapcsol össze.

sarkalatos nemesi jogok: személyes szabadság: szavatolja a személyi szabadságot, az Aranybulla

rendelkezései alapján. A köznemességet védi.
királyi bíróság alá tartozás: ez a rész utal a bíróságok és a jogi út fontosságára. A törvényben
lefektetett jogokkal kívánja a nemesség védelmét fokozni. A nemesség a megkoronázott fejedelem
uralmát elismeri: „a megkoronázott fejedelmen kívül, senki hatalmának nincsen alávetve”.
adómentesség: vámok és más illetékek fizetése alóli felmentés, ellenállási jog: tulajdonképpen az
Aranybulla híres 31. cikkelye

főnemes

köznemes: társadalmi ranglétra tetején három rend helyezkedik el: a nemesség, a papság, és a
köznemesség, a köznemesség tagja a köznemes, aki vagy szerviens, vagy jobbágy.

szabad királyi város

bányaváros

mezőváros

kormányzó

szekérvár

végvár

szultán

szpáhi

janicsár

rendkívüli hadiadó

füstpénz

fekete sereg

zsoldos

Corvina

Szent Korona

Szent Korona-tan

Képes krónika

dzsihád

despotizmus

hűbérúr

vazallus

Magna Charta Libertatum

szerviens

ellenállási záradék
ősiség

királyi és nemesi vármegye

úriszék

familiaritás

kolduló rend

skolasztika

legenda

pátriárka

Magyar Nagyfejedelemség

primogenitúra

bán

káptalan

honorbirtok