Kedves Utastársaim!

A Magyarok Párizsban témát választottam, mert a magyarok jelenléte Párizsban, és Vigyázó szemeink
Párizsra vetése Batsányi János felvilágosodásbeli költőt szabadon idézve fontos volt a mi
kultúránkban. Adynak ez volt a szép ámulások szent városa. Mi is valószínű közös kultúrkincsünk, Ady
miatt ezzel az áhítattal közeledünk a nagyvárosba, amely a 19 végén és a 20. század folyamán annyi
művészt, emigránst, politikai menekültet befogadott. Adynak is Párizs, az embersűrűs gigászi vadon”
volt az ő Bakonya, elrejtőző helye az otthoni támadások elől.

Párizs a szabadság és Európa jelképe volt Batsányi Jánosnak, Csokonainak Rouseau-n keresztül,
Petőfinek, aki azért tanult meg franciául, hogy eredtiben olvashasssa Beranger-t a forradalmi költőt,
Jókainak, akinek francia kiadója is volt, és az 1900-as első világkiállítás díszvendégségét is élvezhette.

Illyés Gyula magyar 20 századi költő, aki éveket töltött itt, a Hunok Párizsban című könyvében így ír:
„ Valami olyan kép volt a fejemben, hogy amikor szerte a világon hétfő van, Párizsban már kedd.”

A francia szellemi és művészi élet a19/20 század fordulóján nagy mértékben hatott egész Európára,
ránk magyarokra is. Például csak a festők közül Munkácsy Mihály festő Párizsban élt, Rippl-Rónai
Frigyes 16 évet töltött itt, Párizsban sikerrel állította ki képeit Csontváry Kosztka Tivadar.

De a magyar forradalmak, szabadságharcok is hatottak a francia közvéleményre, államra: II. Rákóczi

Ferenc fejedelem 4 évet töltött bujdosóként a kuruc tisztekkel és Mikes Kelemennel XIV. Lajos király
meghívására Párizsban a szabadságharc bukása után. a francia Berlioz állított
emlékművet romantikus zeneművével, a Rákóczi-indulóval.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlások elleni tiltakozásul írja Albert
Camus Nobel díjas író: csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem
áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, a szabadság ügyét.

Az egyetemi, szellemi életből is kivették részüket költőink. József Attila, Radnóti Miklós a Sorbonne-
on is tanultak.

A két világháború között nagyon sok bevándorló érkezett munkát, megélhetést, valamiféle
biztonságosabb egzisztenciát remélve például magyarok, oroszok, litvánok, finnek, spanyolok és
görögök. Az ő életükről, otthonkeresésükről szól Földes Jolán: A halászó macska uccája című
nagysikerű, számos nyelvre lefordított, önéletrajzi ihletettségű regénye.

Ady Endre, aki mint tudjuk 1904 és 11 között hétszer volt Párizsban a Léda-szerelem okán, a
magyarok Párizs-kultuszában meghatározó szerepet játszik személyes Párizs-mitológiája, a Daloló
Párizs. Mindnyájunk szívében-lelkében ott van a Boulvard St Michel, a Latin negyed főútja magyarul,
ahogy írta:

Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

Párizsban járt az Ősz, 1906.

Azóta 117 év telt el, hihetetlen.

Köszönöm a figyelmet!

(Kondász Rózsa)

Forrás: Szabó Ildikó-Bajomi Lázár Dávid: Párizs. Magyarok nyomában külföldön, Enciklopédia Kiadó,
Bp.,2003.