1.

A szociológia és a szociológiai gondolkodás „mibenléte”; a

szociológiai gondolkodás kialakulása
A társadalomra vonatkozó megállapítások és megfigyelések mindig hozzá
tartoztak az emberi közösségekhez:
• Már a kezdtekben is → mágikus, vallásos magatartásirányító szabályok és
tilalmak;
• közösségen belüli és kívüli szabályok rendszere.
Az ókor rabszolgatartó államai már írott jogrendszereket alkotnak → a görög és
római filozófusok érdeklődnek a közügyek, a hatalom, a megfelelő államforma, a
jó állampolgár, stb. mint megmagyarázandó kérdések iránt.
A feudalizmus időszakában az állam és az egyház viszonya, ill. az e viszonyból
eredeztethető erkölcsök és kötelezettségek képezik a gondolkodók vizsgálatainak
tárgyát.
• A középkori társadalomszerkezet egy szintézisen alapult → az antikvitás
eredményei + ezek megfeleltetése a katolikus teológia hittételeinek → a
társadalmi folyamatokat az isteni gondviselés diktálja, illetve az (egyéni) emberi
cselekvés iránya és célja is ebből táplálkozik → minden társadalmi folyamat
mögött az Isten található.
• A világi hatalom léte is arra szolgál, hogy minél inkább az istennek tetsző élet
felé vezérelje a közösséget.
• A világi uralkodók felett áll a mindenkori pápa, a döntések teológiai
megalapozottsága kikerülhetetlen a közügyekben is → zárt és kompakt rendszer,
amely mozdulatlan, az öröklétre tervezett viszonyok között kitűnően működött.

A 13. században kezdenek feszültségek mutatkozni ebben a rendszerben,

leginkább a nemzeti abszolút monarchiák kialakulása miatt → a mindent a
gondviselés alá rendelő igényeken túlnyúló követeléseik kapcsán.
• Niccolo Machiavelli (1469-1527) írásaiban rámutat, hogy az államfő célja a
polgárok jólétének biztosítása, ill. a terjeszkedés → a hódítás → a politika egyre
kevésbé kér segítséget a teológiától → új szabályok szerint kezd működni.
• A 16. századtól pedig a reformáció mért döntő csapást a pápaság
mindenekfelettiségére → (Luther 1517-ben tiltakozott kiáltványával a
búcsúcédulák ellen a wittenbergi vártemplom ajtajára tűzött 95 tételével) a
reformáció nem a latinul beszélő kevesekhez, hanem a köznép nyelvéhez
(német) vitte közel a lefordított szentírást.
• Ez olyan körülményeket teremtett amelyek a polgárság fejlődését nagyban
elősegítették → a polgárság pedig spontán, teológiai gyámság nélküli
szerveződésekbe kezdhetett.
E statikus szerkezet fellazulásával a 16. századtól a társadalomról gondolkodók
igyekeznek nyomon követni a szemük előtt zajló változásokat, különböző
írásműveket szentelve a témának:
• formálódó, új elemekkel bővülő jogrendszerek,
• átalakuló gazdasági szerkezet.
• Megszületik a világi állam-és jogelmélet.
• A középpontba kerül a természetjog kérdése a társadalmi jelenségek kapcsán
→ a szuverén hatalom birtokosa az állam, a forrása pedig a nép, amely
egyfajta (elképzelt) társadalmi szerződésen keresztül hozza létre az államot
és veti alá magát az így keletkező törvényeknek.
• Hugo Grotius (1583-1645) alapozta meg a későbbi liberális államelméleteket
a természetjog elméletének alkalmazásával. → Eszerint az állam mindig
emberi alkotás → az értelmes emberi természet mindig államokat hoz létre
→ az emberi természetben rejlő törvényekre támaszkodva konstruálva meg
a követelményeket.
• Az embereket társulási hajlamuk arra sarkallja, hogy megteremtsék az
államot, és az ezen belüli szervezeteket.
 • Az értelmes emberi természet a társadalmi együttélés során jogszabályokat
alkot → természetjog → a különböző típusú társadalmak jogrendszereinek
közös alapja.
• Az egyik meghatározó elgondolás a társadalmi szerződés-elméletek közül Thomas
Hobbes-é (1588-1679), aki szerint az állam egyfajta mesterséges ember
(Leviatán, 1651)
• az államtan magyarázatát ezért az embertan kell, hogy megelőzze:
• az emberi magatartás, a szükségletek és szándékok dedukciója adja meg az
állam körvonalait.
• Az emberek a természetben (természeti állapot) képességeik, szükségleteik
és erejük alapján egyenlőek,
• akárcsak önzésük terén, így egymás ellenségei.
• Az ember értelme révén előre látja szükségleteit:
• tervez, végrehajta terveit, kegyetlenül gázolva át mindenen és
mindenkin →
• aki nem így tesz, azon a többiek gázolnak át.
• Az embert eszes lény mivolta teszi a legértelmesebb és legveszélyesebb
lénnyé → folyton küzd, ha pedig nem, akkor a harcra készül (homo homini
lupus est).
• A sok generáción átívelő harc az embert végül arra sarkallja, hogy egy
ésszerű lépéssel véget akarjon vetni a harcnak és a rettegésnek →
• társadalmat teremt, vagyis létrehozza az államot és a kormányzatot.
• Ezzel az ember természetes szabadságának nagy részéről lemond →
energiáit, céljait az állam keretei között zajló létté transzformálja,
• és a fejedelem alattvalója lesz, egy a köznép tagjai közül.
• A szuverén uralkodó biztosítja a rendet az alattvalók számára, és amíg ezt
az ígéretét betartja, senkinek nem tartozik számadással.
• Hobbes szerint a természeti állapot társadalommá alakulása racionálisan
levezethető a természeti törvényekből.
• Az állam létrejötte egy antropológiai ugrást, jobb minőségű embert
eredményez, amely a társadalomban sokkal erősebbé válik.
• De a természeti állapot továbbra is fennmarad, annyi különbséggel, hogy
immár az államok csatáznak egymással az emberek helyett.
• A másik kiemelkedő teoretikus a szerződéselmélet kapcsán John Locke (1632-
1704), aki a polgári társadalmat tartja elsődlegesnek (Második értekezés a
polgári kormányzatról, 1689).
• Locke is használja a természeti állapot fogalmát, bár az emberi kegyetlenség
nála lehetőség és nem alapállapot.
• Szerinte minden ember szabadnak születik, értelmes, jogaival tisztában van,
• így a természeti állapotban szemben állnak ugyan, de a bennük lévő
erkölcsiség alapján dönthetnek viselkedésük kimeneteléről.
• A természeti törvény Locke szerint azt követeli az emberektől, hogy Isten
szavára figyelve cselekedjenek, a vallás tehát Locke esetében sokkal
erőteljesebb tényező (míg Hobbes esetében csak a monarchia napjait
megkönnyítő tényező, afféle szükséges ideológia).
• Az egyéneket Locke koncepciójában a természeti törvény vezeti el az állam
létrehozataláig, hogy egy hatékony egységben élhessenek.
• A hatalom birtoklóin rendkívüli felelősség nyugszik:
• a polgári társadalom az egyezségen, az egymásnak tett ígéreten nyugszik
→ távol áll tőle a hobbesi monarcia parancsuralmi rendszere, az összekötő
kapocs tehát a bizalom.
 • A szabadság fennmaradása érdekében Locke szerint el kell választani a
törvényhozó hatalmat a végrehajtó hatalomtól, valamint a föderatív, azaz
nemzetközi ügyekkel foglalkozó hatalmi ágtól is, úgyszintén el kell választani
az államot az egyháztól → a vallás magánügy, az egyház a világi ügyekbe ne
szóljon bele.

• A harmadik fontos teoretikus a szerződéselméletek kapcsán Jean Jacques

Rousseau (1712-1778), aki Társadalmi szerződés vagy az állam alapelvei (1762) c.
munkájában egy harmadik utat javasol:
• A szerződést közösség tagjai kötik egymással, személyük és tulajdonuk
biztonsága érdekében → létrehozva az államot, maguk számára pedig a
polgári állapotot → a közösségnek szentelve magukat → a végrehajtó
hatalom a nép megbízottjaiból kerül ki, és a közakarat szerint köteles eljárni
→ és bármikor visszahívhatók e küldöttek, ha ellene mennek az emberi
természetből fakadó elidegeníthetetlen jogoknak (a szabadság, a tulajdon, a
biztonság s az elnyomással szemben való ellenállás joga).
• A legfontosabb jog a szabadság → ami az embernél a maga alkotta
törvényeknek való engedelmeskedésben nyilvánul meg.
• Ha a nép nem engedelmeskedik saját törvényeinek, kényszeriteni kell, hogy
szabad legyen. (E szerint járt el a jakobinus diktatúra a terror időszakában,
1793. június – 1794. július → kb. 40000 halott.)
• Nem a szerződéselméletek, hanem az emberi pszichológia felől közelítette meg
az ember társulási hajlamát George Berkeley (1685-1753), aki szerint a
társadalmat a társas ösztön hozza létre, bomlasztani pedig az egoizmus és az
individualizmus képes, és ezen erők kiegyenlítettsége biztosíthaja egy emberi
közösség fennállását.
• David Hume (1711-1776) szintén nem a szerződéselméletekre alapoz a
kérdésben – ezek szerinte bizonyíthatatlan kitalációk.
• Az emberek – véli – a szexuális ösztön hatására családot alapítanak, s e
családok – rokonszenv esetén – egymást segítő nagyobb közösségekké
állnak össze.
• Hogy a természetes önzés hatását csökkentsék, erős kormányzatot
választanak.
• E brit gondolkodók hatására egyre inkább háttérbe szorul a természetjog
elmélete.
• Montesquieu (1689-1755) az 1748-ban megjelent A törvények szelleméről c.
munkájában a természetjogot már mint szükségszerű viszonyt ábrázolja, ami
a dolgok természetéből következik → az ember alkalmazkodik a
környezetéhez → kiemelkedően fontos a földrajzi környezet hatása a
társadalmak kialakulása és törvénykezése kapcsán.
• Adam Ferguson (1923-1816) szintén a természeti erők központi szerepét
hangsúlyozza két fontos művében → Értekezés a polgári társadalom történetéről
(1766); ill. Az erkölcsi és politikai tudomány alapelvei (1792)
• Már természettudományból vett törvények alkalmazásával igyekeznek tehát a
18. században a társadalmat vizsgálni.
• A 17-18. században sokat fejlődik a statisztika is, készülnek gazdasági,
halandósági, demográfiai szabályszerűségeket feltáró statisztikák.
• Ezek ismeretében hozta létre Thomas Malthus saját elméletét a
túlnépesedésről → (Tanulmány a népesedés törvényéről, 1798) az élet a
táplálék és az eltérő nemű emberek közötti szenvedély függvénye, ezek
természeti törvények, csakhogy a szenvedély erősebb mint a táplálék
biztosításának igénye, így kapitalista keretek között a Föld túlnépesedéséhez
vezet → a táplálék mennyisége számtani mértékben növelhető, míg a
születésszám mértani mértékben nő. Ezt a természet törvényszerűen
korrigálni igyekszik → járványokkal, háborúkkal, nyomorral pusztítva el a
népességfelesleget.
• A természetjog elmélete tehát metafizikai spekulációktól eljutott odáig, hogy a
természeti jelenségek és az ember tulajdonságainak egymásra hatásából
kiinduló tudományos igényű vizsgálódásokba torkollott.
• Ez a gondolkodásmód a történettudományra is hatott → Gottfried Herder a
német történetfilozófia megteremtője aszerint értelmezi a történeti tényeket,
hogy az egész világ a természet törvényeinek van alávetve → így a
történelemben fejlődést lát:
• az ész és az igazságosság előretörését
• Melynek majdani végpontja az ember szellemi és erkölcsi képességeinek
teljes kibomlása.

• Eric Hobsbawn történész 1964-ben alkotta meg a KETTŐS FORRADALOM

elméletét → a 18. század végétől párhuzamosan két folyamat figyelhető meg:
• a politikai és a jogrendszer változása – vagyis a polgári társadalom
kialakulása;
• illetve a technológia nagyarányú és folyamatos fejlődése és ezzel
párhuzamosan a gazdaság átalakulása → az ipari forradalom és
következményei.
• A születésen alapuló kiváltságok, illetve az öröklött hátrányok, valamint az
ezeket igazoló hagyományok és vallás szerepe háttérbe szorul.
• Megjelenik a szabadság, egyenlőség és polgári szolidaritás elveit megcélzó új
világ → új célokkal és új megismerési sémákkal → ezeket
természettudományos érdeklődés magyarázza.
• Előtérbe kerülnek a gazdaság és a munkamegosztás formái,
• a közigazgatás kérdése,
• az oktatás,
• fontossá válik a falusi és a városi életmód különbözősége,
• felmerül a választójog kérdése.
• Általában véve a formálódó polgári társadalom szerveződésének mikéntje
az, amit a kialakuló szociológia a célkeresztbe vett → azt a megfelelő
berendezkedést keresték, amelyre a racionálisan felépített jövő tervei
biztonságosan lerakhatók.
• Az egyház térvesztése, a hagyományok elhalványulása konzervatív kritikákat
szült a formálódó polgári társadalommal szemben (pl. Burke és de Boland), de a
szociológusok többsége liberális vagy szocialista beállítódású volt.
• A szociológia első jelentős képviselői a progresszív gondolkodást és a
haladást képviselték.
• Erre szükségük is volt, mert Nyugat-Európa szerte, noha nagyok voltak a
változások, a nemesi előjogok részben megmaradtak.
• Az egyház hatalma még mindig jelentős, megkerülhetetlen volt.
• Az arisztokraták a feudalizmus felszámolása után is át tudták menteni
hatalmukat és politikai befolyásukat a polgári keretek közé.
• A társadalom döntő többsége továbbra is szegény maradt, igaz, szabad
emberként kellett nehéz és keveset fizető munkából eltartania magát.
• Az urbanizációs fejlődés, a gyárvárosok meghozták a proletarizálódást, a
gyerekmunkát, az osztálykonfliktusokat, az új meggazdagodási és
elszegényedési lehetőségeket.
 • A felvilágosodás programjának minden ilyen megbicsaklása ellenére az
első szociológusok azt a célt képviselték, hogy a metafizikát és a
hagyományokat hátrahagyó ember a tudományok és a rendszeres,
racionális ismeretszerzés révén egy minél élhetőbb, kedvezőbb jövőt
alakíthasson ki.
• Ez tehát a jelen hibáinak őszinte feltárása és új megoldások keresése a
abban a tudatban, hogy a természeti törvények mintájára a társadalomban
is törvények találhatók → ezekre kell rálelni.
• A fizikában és a biológiában találták meg az analógiákat → Comte és
Quetelet társadalmi fizikája, ill. Lamarck és Darwin nyomán majd
Spencer vezeti be a biológiai organizmusra való visszavetítés analógiáit:
• A társadalom fejlődő szuperorganizmus, sejtekkel, molekulákkal,
anyagcserével.
• A geológiából vett példák pedig az elmúlt korok társadalmi
fejlettségének feltárhatóságára mutattak rá → a kőzetrétegek és az
ezekben található ősmaradványok által a földtörténeti korok
sajátosságai válnak láthatóvá → a múltbéli társadalmi
formák/szerkezet/célok feltárásával a múltból a jelenen át a jövő
felé meghúzható a fejlődés szükségszerű iránya is.
A 18-19. század folyamán egyfajta interdiszciplináris teoretizálás jellemezte a
szociológiát.
• Egészen a 20. század elejéig nem volt ez a tevékenység szakmaszerűen lefedve
(egyetemi tanszékekkel és kutatóintézetekkel, stb.) → a szisztematikus
módszertani, tantervi háttérrel rendelkező, szakembereket képezni képes
szociológia 20. századi sajátosság.