Egyenruhák a nyíregyházi

helyőrségben II.
1918. november 11-én a legnagyobb rendben, fegyelemben, a tisztikar által kézben
tartottan, fegyvereit megtartva hazaérkezett a frontról a város háziezrede, a volt
császári és királyi 14. huszárezred, Oehm Tivadar alezredes parancsnoksága alatt,
aki azonnal átvette az állomásparancsnoki teendőket is. 1919 tavaszára a
nyíregyházi helyőrség 400 főre szaporodott azzal, hogy megérkezett Kassáról az 5-
ös honvéd huszárok önként visszamaradt különítménye Böszörményi Árpád
százados parancsnoksága alatt. Kassa kiürítésével ugyanis Nyíregyháza lett az
észak-magyarországi katonai kerület központja, ide helyezték a 39.
hadosztályparancsnokságot is.
A Tanácsköztársaság kikiáltása után egyre fenyegetőbbé vált mind a csehszlovák,
mind pedig a román katonai intervenció. Ennek elhárítására helyezték az 5. vörös
hadosztályt Nyíregyházára, melynek parancsnoksága 1919. március végén érkezett
a városba. Az 1919. április 16-án megindított román támadással igen kedvezőtlenre
fordult Szabolcs vármegye és Nyíregyháza helyzete. A direktórium elmenekült, majd
a rend helyreállítására április 21-én Debrecen felől megérkezett Pogány József
népbiztos egy zászlóalj gyalogsággal és tüzérséggel, majd az 1. vörös hadosztályt is
Nyíregyházára vezényelték. 1919. április 24-től jelentek meg a felhívások a szabolcsi
vörös ezredbe való jelentkezésre, de ezek már eredménytelenek maradtak.
A román megszállók kivonulása után 1920. március 10-én vonult be Nyíregyházára a
nemzeti hadsereg első alakulata, a Láng Boldizsár százados parancsnoksága alatt
álló soproni 13. honvéd gyalogezred géppuskás százada. A teljes soproni
gyalogezred ünnepélyes bevonulása két nappal később történt. Az ünneplést
betetőzte, hogy 1920. április 15-én Horthy Miklós kormányzó is felkereste
Nyíregyházát.
A román megszálláson kívül eső területen a 2. és 5. honvéd, valamint a 3., 6., 12., 14.,
15., és 16. közös huszárezredek maradványaiból szerveződött meg 1919 végén
Miskolcon a magyar királyi 4. honvéd huszárezred. 1920 tavaszán a volt magyar
királyi munkácsi 11. és szatmári 12. gyalogezred utódjaként megalakult
Nyíregyházán a 12. honvéd gyalogezred. A debreceni katonai körletparancsnokság
1920 augusztusában a m. kir. 6. tüzérosztály törzsét, tábori tarackos és hegyi ágyús
ütegét is Nyíregyházára rendelte.
Az 1921. június 1-jén életbe léptetett új szervezési rendelet megszüntette a katonai
körleteket, s helyettük, illetve belőlük 7 vegyesdandár alakult, egyenként két
gyalogezreddel. A 12. gyalogezred és a 6. tüzérosztály a debreceni 6. vegyesdandár
kötelékébe került, a huszárezred pedig mint köteléken kívüli alakulat a Fővezérség
közvetlen alárendeltségébe tartozott. Magasabb parancsnokságként a 6.
vegyesdandár gyalogsági parancsnoka (dandárparancsnok-helyettes) állomásozott a
városban törzsével együtt.
1928-tól a honvédség 4 huszárezredét két lovasdandárba vonták össze, s attól kezdve
a 2. lovasdandár parancsnoka (1. és 4. huszárezred) törzsével együtt a
nagylaktanyában állomásozott, betöltve a helyőrségparancsnoki tisztséget is.
 Az 1930-as évek
legelején átalakult a
tiszti társasági
egyenruha.
Társaságban megengedett viseletté vált a kamgarn és a fehér zubbony,
megfelelő nadrággal, sapkával és csákóval, díszben sisakkal.
1939-bnen mind a tiszti, mind a legénységi zubbony
szabása megváltozott, a gallér lehajtott formát vett fel.
Gyakorlatokon, őrszolgálatban, munkavégzésre szolgált a nyersszínű és zöld
zsávolyruházatot.
A II. világháború idején a már meglévő alakulatok mellett páncélosok
és repülők is szolgáltak Nyíregyházán.