BANK BARBARA

RECSK
BANK BARBARA

RECSK
A magyar internálótáborok története
1945-1953
 Borító- és kötetterv:
Mohammed Nur

A kötet megjelenését támogatta:

n<3
Nemzeti Ku'tura is Alap

Lektorálta:
Soós Viktor Attila

Térképek:
Mihályi Balázs

A kötet képanyagának forrásai:

Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára
Magyar Nemzeti Múzeum
munkataborok.hu (szerzői fotók)
Fortepan

©BankBarbara, 2017
©Athenaeum Kiadó, 2017
Édesapám nak és Gyarmathy Líviának
TARTALOM

E L Ő S Z Ó ....................................................................................... 11
H I S T O R I O G R Á F I A ................................................................ 13
Az jn tern áló táb o r(o k ) történ etén ek fo rrásai,
fó rrá sl élőhelyei ......................................................................... 13
H ÁTTÉRVÁZLA T A POLT r iK A I E L Ő Z M É N Y E K R Ő L
(1944-1950) ................................................................................ 3 0
K I A R E A K C I Ó S ? ..................................................................... 42
A z elle n állás k érd ése ............................................................. 43
A n em e tol lenes ellen állás .................................................... 43
AZ ANTTKOM M U N ISTA E L L E N Á L L Á SI
MOZGAT M Á K V Á ZLATO S Á T T E K IN T É S E ............... 48
A m ag y aro rsz ág i in te rn á lá s k orszak o lása ..................... 49
A táb o ro k típ u sai 1945-1953 közötti id ő szak b an ......... 50
K itekin tés a szovjet típ u sú táb o ro k ren d szerére -
A szovjet oro sz kezdetek ....................................................... 52
AZ IN T E R N Á L Á S ! R EN D SZER JO G I ESZK Ö ZEI,
T Ö R T É N E T E 1945-1953 K Ö Z Ö T T .................................... 81
A B e lü g y m in isztériu m és az in te rn á lá s k é r d é s e ......... 91
A B e lü g y m in isztériu m K özrendészeti Főosztálya ... 97
A B u d ap esti Főkapitán y ság In le rn á lá si Ü gyek
K ö zp on ti Szerve ...................................................................... 98
Az in tern álás, a szovjet p aran csn o k ság(o k ) és a SZEB 106
A P O L IT IK A I R E N D Ő R SÉ G ÉS AZ IN T E R N Á L Á S 110
A M ag y ar Á lla m rc n d ő rsc g m e g a la k ítá sa
és a politi kai r e n d ő rsé g kezd etei ......................................... 110
A M ag y ar Á llam re n d ő rsé g B ud ap esti Fők apitán y ság
P olitikai R en d észeti O sztálya .............................................. 115
A M agyar Á llam re n d ő rsé g V idéki F ő k ap itán y ság
P olitikai R en d észeti O sztály .................................................. 123
A Fogház és Tolone Ügyosz tály - T oloncház .................. 126
A. M agy ar Á lla m rc n d ő rsé g Á llam v éd elm i O sztálya 126
A k é n y szerm u n k a és az i n t e r n á l á s ..................................... 128
Egy kis kitérő; a n é m e t kitelep ítés ..................................... 131
B első telep ítések, in te rn á lá s, kit el é p íté s-d e p o rtá lá s 136
A B e lü g y m in isz té riu m Á llam v éd elm i H ató sága
(B, M, Á V H ).................................................................................... 148
A z Á llam v éd elm i H ató sá g (ÁVH) ....................................... 153
A n y ilv á n ta rtá s és o p eratív e s z k ö z ö k ................................ 154
Az in te rn á lta k l é t s z á m a ......................................................... 161
Az in te rn á lta k m u n k á lta tá sa 1945-1950 ......................... 165
R E G SK E L Ő Z M É N Y E I, K A P C SO L A T A I
1 9 4 6 -1949 ÉS 1950-1953 K Ö Z Ö T T ....................................... 172
B u d a-d éli in t e r n á ló t á b o r ....................................................... 172
K i s t a r c s a ....................................................................................... 176
A T o lo n ch áz ................................................................................ 186
R E C S K .............................................................................................193
A recsk i k e z d e t e k ....................................................................... 194
Az „e lső ” felü lv izsgáló B izo ttság a m u n k a tá b o rb a n 200
A szökések ..................................................................................... 229
F elü lv izsgálat (1952) ............................................................ 250
Az A lsó tá b o r .......................................................
A z e lh u n y tak .................................................................................270
A z ő rsé g ....................................................................................... 271
A r a b m u n k á l t a t á s ......................................... 284
Az a m n e s z t ia - a táb o ro k fe lszám o lása ..............................294
A k ista rc sa i b í r ó s á g .....................................................................306
A re c sk i táb o r u t ó é l e t e ..............................................................3 0 9
K Ö N Y V É S Z E T I D O K U M E N T U M O K ................................311
FE L H A SZ N Á L T IR O D A L O M ................................................. 315
LEVÉLTÁRI FO RRÁ SO K ..........................................................320
M ELLÉKLETEK ........................................................................ 321
NÉVM UTATÓ .............................................................................4 4 7
 „AXX, századot úgy is elbeszélhetnénk,
hogy elmondjuk a koncentrációs táborok
rendszerének történetét”
- írta Joel Kotek és Pierre Rigoulot
A táb o ro k év század a című könyvében

1 Jóéi Kotelc-Picrre Rigoulot: Atáborok évszázada. Nagyvilág:- c.n. 7.

ELŐSZÓ

„Az igazság mindig igazság marad, Jiö hangját veszti is. De

a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók
erőszakolják és százmilliók veszik is be... A jegy, amelyet
koruníc homlokon hord, egyrejobban kiütközik q törvényes
őszinteség ekiJctasziűsan: az igazmondás hiánya rendsze­
ressé vált és hQdászatijokra emelkedett, Aszavak és tények
értelmének kiforgatása, az ámítás Wasszitoisfegyvere.M
(Mindszenty József, 1948. február 15.)

A könyv témája a magyarországi internálási rendszer története 1945

és 1953 között. Ezen belül kiemelt szerepet kap a recski internáló- és
kényszermunkatábor működése 1950-től 1953-ig. Természetesen ez
csak egy része a tábor történetének, a2 egyedi, a különböző szemé­
lyek szerepének, életútjának a bemutatása nem ennek a könyvnek a
feladata.
Munkámban főként levéltári források alapján szeretném bemu­
tatni a magyarországi internálás 1945 és 1953 közötti történetét,
rendszerét, illetve a második részben a recski kényszermunkatábor
működésének részleteit, hátteret. Fontos hangsúlyozni, hogy a téma
feldolgozatlansága miatt szinte naponta újabb és újabb dokumentu­
mok kerülnek elő mind az internálási rendszer működésével kapcso­
latban, mind a recski tábor internáitjaival és a tábor működtetésével
összefüggésben.
A feldolgozásban a szakirodalom és a visszaemlékezések is fontos
szerepet kaptak, ám mint már említettem, a kötet fő vonala az Ál­
lambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, a Magyar Nemzeti
Levéltár Országos Levéltárban, a Budapest Főváros Levéltárában és a
Politikatörténeti Intézet Levéltárban található dokumentumok alap­
ján került feldolgozásra.
Nagyon sok kérdés merül fel magának az internálási rendszernek a
kiépitésével kapcsolatban is, mivel a hatóságok már a háború végétől
folyamatosan használták a közigazgatási eljárásoknak és a büntetés-
végrehajtásnak ezt az intézményesített eszközét. Ezenfelül 1945-1949
között nemcsak az internálásnak, mint egyfajta büntetésnek a jogi,
elméleti alapjaival kell foglalkozni, hanem az e keretek között meg-

n
valósított és működtetett internálótáborokat is meg kell majd vizsgál­
ni, de ez egyenként a jelen kötet kereteibe nem fér bele.
Az internálási rendszer 1950 és 1953 között élte a „fénykorát11Ma­
gyarországon. A rendelkezésre álló levéltári dokumentumok, vissza­
emlékezések segítségével lóképp a kistarcsai és a recski tábor műkő'
dését lehetséges jelenleg rekonstruálni.
Recskkel kapcsolatban közel sem elégséges, de jó támpontot je­
lentenek a kutatónak az internáltak személyes vizsgálati dossziéi.
A levéltárakban bőséges anyagáll rendelkezésre az 1953-as internáló­
táborok felszámolásával kapcsolatban is. A tábor létrehozására vonat­
kozó iratok hiányában-jelen pillanatban - a Mosonyi utcai Toloncház
1950-1953 közötti napi jelentéseiből kaphatunk információkat.

12
HISTORIOGRÁFIA

Az internálótábor(ok) történetének forrásai,

forráslelőhelyei23
Levéltári források
AzÁUombiztonsági Szolgálótok Történeti Levéltárában
internálásra, rendőrhatósági felügyeletre, kitelepítésre vonatkozó
legfontosabb forrásokról
Az átláthatóság érdekében a rendőrhatósági kényszerintézkedések­
kel kapcsolatos dokumentumok" két nagy csoportra lettek osztva:
Internáló- és hadifogolytáborok működési iratai, az internáltakra,
internálásra, kitelepítésre, hadifoglyokra vonatkozó anyagok, egyedi
esetek, ügyek. Itt is két lehetőség van további keresésre: a 2. szekció és
a szórvány anyagok között (Zárt - anyagok, V - dossziék, O - dossziék,
A-dossziék).
Az internálótáborok működésére vonatkozó iratok különböző he­
lyeken találhatók, az anyag korántsem egységes és teljes, de azért a
Történeti Levéltár kezelésében levő dokumentumokból mind az in­
ternáló-, mind a hadifogoly szűrötáborok működéséről ugyan nem
kaphatunk teljes képet, de sok mindent tudunk rekonstruálni.
A dokumentumok jellegéből adódóan az egyik fontos töredék a
Belügyminisztériumtól átvett ÁVH iratok anyaga,4 amelyek a VI./2.
Jogi és Börtönügyi osztályának dokumentumait tartalmazzák, töb­
bek között itt találhatók a tiszalöki intern álólábor működési iratainak
töredékei, különböző versenykihívások beszámolói és ütemtervei.5
A kényszerintézkedésekkel kapcsolatos iratok 70. számú doboza
szinte csak az 1945-1947 között keletkezett, különböző internálólábo-

2 A munka ezen része néhány m ódosítással, átírással megjelent: Bank Barbara: Az

internálás és kitelepítés dokum entum ai. In: Trezor 3. Az átmenet évkönyve. Szcrk.:
Gyarmati György. Budapest, 2004. 107-130.
3 Rendőrhatósági kényszerintézkedéseken értendő az internálás, rendőrhatósági fel­
ügyelet, a kitelepítés és a hadifogoly szúrötáborokban levő volt hadifoglyok elleni
kény sze rintézkedé sek.
4 A Belügyminisztériumtól 2000-ben vette át ezeket az ÁVH-iratokat a Levéltár, és az
1. szekcióban kapott helyet.
5 ÁBTL1.4. ÁVH iratai 1951-1953.11., HL. dosszié

13
rok működésével kapcsolatos anyagokat tartalmazza.5így a székesfe­
hérvári, szolnoki, Buda-déli, kistarcsai, sátoraljaújhelyi, balassagyar­
mati, szikszói, debreceni, pécsi, szentesi táborokról kapunk bővebb
információkat.67
A Zárt Irattárban, az AVH működésével kapcsolatos dokumentu­
mokban találhatók az internálótáborok fenntartásával kapcsolatos
legfontosabb iratok. Itt lelhető fel Budapest és környéke internálólá-
borainak összeírása,8 sőt a kistarcsai internálótábor épületbővítései­
ről is e dokumentumokból kapunk információt.910
A koncepciós perekben elítéltek rehabilitációs eljárásai során az il­
letékes szervek feltérképezték az Országos Börtön irattárában - ahon­
nan a TÜKlü irattárból ömlesztett állapotban átvették a Gyűjtőben, a
Mosonyi utcai Fogházban és a kistarcsai, valamint a tiszalöki inter­
nálótáborokban 1950-1953 között keletkezett - található iratokat.
A központi irattárba beszállított iratok egy részét később kiselejtezték,
feldolgozásukra, rendezésűkre azonban nem került sor,11
A Zárt irattárban a XIL tételszám alatt találhatók az internálási
iratok:
X II./l.-a Szovjetuniótól 1950-ben átvett volt hadifoglyok kimutatása,
XI1./4. -ÁVHToloncház létszám és napi jelentések (1950),
XIL 5. - a Kozma utcai börtön iratai 1951-ből,
X1L/7, - a Mosonyi utcai fogház iratai 1950-1952-es évkörrel. Ide he­
lyezték el a Mosonyi utcai fogház ésToloncházban működtetett
hadifogolytábor anyagait is.
Xll,/7-a-XIl,/7-h-ig a budapesti Állambiztonságj Fogház (1950 előtt
Töloncház) iratai 1951-1953 között keletkezett jelentései,
X1I/8. - a kistarcsai internálótábor iratai 1952-1953-as évekből,

6 ABTL 2.5.8. Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos iratok 70. doboz

7 ABTL 2.5.8. Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos iratok 70. d. Nemcsak egészség-
ügyi táborjelentések vannak az anyagban, hanem foglalkoznak a Buda-déli tábor­
ban levő kiskorú és fiatalkorú gyerekekkel, és feltérképeztek, hogy országos szin­
ten milyen munkahelyekre, hova irányították az internáltakat külső munkára.
S ÁBTL 2.1. XI/4-. Javaslatok a ft. M. és az ÁVH szervezeti felépítésére. Jelentések, ki­
mutatások.
9 ÁBTL 2.1. XI/1. Az 1947. évi operatív csoportvezetői értekezletek jegyzőkönyvei.
10 TŰK: Titkos Ügykezelés.
11 ÁBTL 2.1. X ll./ll. B.M. 111/2 sz. n. javaslat 1964. április 20-án átveLL anyagok rende­
zésére (1968. április 1.). Uo. B. M. Nyilvántartó Központ 1. osztály sz. n. feljegyzés a
rendezésről (1973. augusztus 9.).

)4
 X1L tételben találhatók még az 1953. évi szabadlábra helyezési uta­
sítások, elítéltek áthelyezéséről, átkíséréséről szóló iratok, őrizetesek
nyilvántartó könyve, internált személyek névsora és a tiszalöki inter­
nálótábor járóbetegekről nyilvántartott naplója 1952-ből.

A 2 . S Z E K C IÓ B A N l.F.VŐ IR A T O K R Ó L

Az internálást iratok között legfontosabb forrás a 2. szekcióban ta­

lálható. Az itt elhelyezett ira tégy fitteseket a Belügyminisztérium
központi irattárából és az Országos Központi Kárrendezési Hivatal­
tól vette át a Történeti Levéltár. Mindkét intézmény, hivatal az ere­
deti irattári rendet felborítva egy mesterséges rendszert alakított ki,
amely a kárpótlási adatszolgáltatáshoz igazodott.
Az egyik legnagyobb internálási irategyüttest a Belügyminiszté­
rium (B. M.) internálási iratai képe zik. l2Az iralokprovenienciáját nem
lehetett megállapítani - átvételkor - mivel a Belügyminisztérium
Központi Irattárában az 1990-es évek elején átrendezésre került,
ezért a 2. szekcióban (szervezeti egységhez nem kapcsolódó állambiz­
tonsági iratok) helyezték el a 2.5. szám alatt, „Személyes szabadságot
korlátozó intézkedések iratai” megnevezéssel.
Bár a korabeli segédletek jórészt megvannak, a fentiekben leírtak
miatt azonban ezek nemigen használhatók. A R. M. központi irattárá­
ban utólag készített nyilvántartási kartonok pedig kizárólag a kárpót­
lási kérelmek teljesítéséhez nyújtottak segítséget, igy az iratok csak
alapszinten tekinthetők rendezettnek.
A B. M. internálási iratok, a belügyi szervek internálási iratai, a
segédkönyvekkel együtt 1945-1956 év körüliek. Az átadott iratok na­
gyobb része 1945-1953 között keletkezett, az 1953-1956 közötti inter­
vallumban inkább csak iktató- és mutatókönyvek találhatók, mivel
1953-ban felszámolták az internálótáborokat. Az iratokhoz tartozik
az 1945 és 1950 közötti internáltak és kitelepített13 személyek (hiá­
nyos) nyilvántartása, ábécésorrendben, vezetéknév szerint rendezve
(nem korabeli segédlet, a B. M. irattárában utólag készítették). A kar­
tonon általában feltüntették a nyilvántartott személy születési helyét

12 A levéltárnak 2000-ben adta át a Br.li igy m inisztérium ezeket az internálási irato­

kat, a melyek nagy része máig-feldolgozatlan.
13 ÁBTL 2.5.1. B. M. internálási iratok, 30. doboz A Budapestről kitelepítettek, illetve
a hortobágyi zárt táborokba telepített családok iratai is megtalálhatók.

15
és évét, anyja nevét és lakhelyét, az internálásának kezdetét, illetve a
végét. Ha az internálást követően rendőrhatósági felügyelet „ref” alá
helyezték a személyt, akkor azt is rávezették a kartonra, A kartonra
rávezetett nyilvántartási számon lehet az iratokat a megfelelő dobo­
zokban megtalálni. A kartonon feltüntetett szám első része a doboz
számát jelöli, a perjel utáni szám pedig a dobozon belüli helyét mutat­
ja meg az iratnak.
Az ORFK internálási iratai141945-1955 között keletkeztek.
ORFK kartonok: az Országos Rendőr-főkapitányság által internált
vagy rendőrhatósági felügyelet alá helyezettek nevét és adatait tartal­
mazza. Az ezekre a személyekre vonatkozó információk szerencsé­
sebb esetben az - ORFK internálási anyagok iktatószámamak megfe­
lelően -1945 és 1953 közötti időszakot felölelő, l es számmal kezdődő
számozott dobozokban találhatók, A személyi nyilvántartó kartono­
kat keresztnév szerint sorolták be.
A BRFK internálási iratokat15 1945-1953-as évkörrel vette át a Le­
véltár.
BRFK kartonok: a BRFK által internált és rendőrhatósági felügye­
let alatt levő személyek adatait tartalmazza, rendszere hasonló az
ORFK-éhoz, a nyilvántartási kartonokat keresztnév szerint sorolták
be. A személyekre vonatkozó iratokat pedig évek szerint, az iktató­
számok sorrendjében rendezték. Az Internálás! iktatókönyvekben
általában a név mellett feltüntették a születési dátumot, az érintett
anyja nevét, az ügyében intézkedésre illetékes szervet, a bejegyzési
dátumot és az iktató személy nevét. Az Internálási névmutatókban a
nevek ábécé sorrendben szerepeltek, melyek alá bejegyezték a szüle­
tési évet, helyet; anyja nevét, lakhelyét, internálásának kezdetét, to­
vábbá az ügyben keletkezett dokumentumok iktatószámát és egyéb
intézkedéseket,
A Központi Kárrendezési Iroda által átadott iratok.16 Ezek nagy
terjedelmű, „felderítetlen" dokumentumokat tartalmaznak. Az irat­
anyag összesen 947 dobozból, 13 kötetből és 59 nem szabvány do­
boznyi iratanyagokból áll - az utóbbi rendezetlen, fertőzött iratokat

14 ÁBTL 2.5,2. ORFK internálási iratok. 1. doboz.

15 ÁBTL 2.5.3. BRFK internálási iratok.
16 2002 decem berében a Központi Kárrendezési Iroda szállította be a korábban a
Belügyminisztériumtól elvitt iratokat a Történeti Levéltárba.

16
tartalmaz. Az átadott iratok a „Rendőrhatósági őrizettel kapcsolatos
iratok” címszó alá kerültek a fond- és állagjegyzékben17189.Ezen szekció­
ban került elhelyezésre a rendőrhatósági felügyelet (ref) alá helyezet­
tek anyaga ísr amely teljesen felderítetlen és feltáratlan, több doboz­
nyi iratanyagból áll.1*
Ezekkel az anyagokkal együtt kerültek átadásra szintén a „Kitil­
tással, kitelepítéssel kapcsolatos iratok”, 1945-1953 közötti évkörrel,
A gyűjtőnév alatt különböző, a kitelepítésekkel kapcsolatos anyagok
szerepelnek, melyek közül a kitelepítés (K-jelzettel) névmutatózva
van, a többi anyag feltáratlan.1'' Átadásra került az 1956 utáni inter-
nálási anyag is, azaz a „Közbiztonsági őrizettel kapcsolatos iratok”
1957-1960 közötti évkörrek A dokumentumok közül a BRFK 1958-as
és az 1960-as internálási iratok feldolgozatlanok, de a közbiztonsági
őrizetes anyagok nagyobb része névmutatózva van. Mindezeken felül
átadták az 1945-1953 közötti ún. „Kényszerintézkedésekkel kapcsola­
tos iratokat” is.20Ebben a sorozatban találhatók a külföldi internáltak
iratai21 és a politikai internáltak iratai2223, ide helyezték el a Központi
Internálótáborvól szóló dokumentumokat is.2i Ebben a „gyűjtemény­
ben” kaptak helyet az Internáltak Országos Nyilvántartásának törzs­
lapjai is.24 Továbbá a rendőrhatósági felügyelettel (ref) kapcsolatos
dokumentumok is ebben az irategyüttesben találhatók.25Ide helyez­
ték el az 1945-1946 között működő budafoki intcrnálótábor töredékes
névjegyzékét.26
A fond- és állagjegyzéket követve a következő sorozatok találhatók
meg, melyekkélnagy egységre tagolódnak: 1953 előtti internálásra és

17 ABTL 2.5.4. Rendórti a tósági őrizettel kapcsolatos iratok. Az 19+5-1948 közötti in-
ternálasi anyagok nincsenek feldolgozva vagy névmutatózva, de az iratanyagot
nevek szerint ABC sorrendben tettek le,
18 ÁBTL2.5.5. Rendőrhatósági felügyelettel kapcsolatos iratok.
19 ÁBTL 2.5.6. Kitiltással, kitelepítéssel kapcsolatos iratok. A kitelepítés, K-jelzetú
anyagrész 173 dobozból áll, nincs ABC sorrendbe állítva.
20 ÁBTL 2.5,8, Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos iratok.
21 ÁBTÍ. 2.5.8, Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos iratok. 1 doboz,
22 ÁBTL 2.5.8. Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos iratok. 2 doboz anyag.
23 ÁBTT. 2.5.8. Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos iratok. 7 doboz dokumentum.
24 ÁBTL 2.5.8. Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos iratok. 4 doboz dokum entum .
25 ÁBTL 2.5.8. Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos iratok. 13 doboz iratanyag.
26 ABTL 2.5.8.54. doboz.

17
1956 utáni internálásra. Ezek az internáiási iratok az intézmény levél­
tári rendszerébe következőképpen tagozódnak be:
2.5.1. B. M. internáiási iratok
2.5.2. ORFK internáiási iratok
2.5.3. BRFK internáiási iratok
2.5.4. Rendőrhatósági őrizette] kapcsolatos iratok, 1945-48 közötti in­
ternálás, vegyes internálás.
2.5.5. Rendőrhatósági felügyelettel kapcsolatos iratok.
2.5.6 Kitiltással, kitelepítéssel kapcsolatos iratok, kitelepítés, vegyes
kitelepítések,
2.5.7. Közbiztonsági őrizettel kapcsolatos iratok 1957-1960.
2.5.8. Kényszerintézkedésekkel kapcsolatos vegyes iratok, OKKH
rendezetlen iratai.
Az 1945-1953 közötti internálás történeti témájához tartozó 2.5.1 és
2.5.6 közötti jegyzék több száz doboznyi iratanyagot tartalmaz, ame­
lyek jelenleg is részleges, illetve teljes körű feltárásra várnak.

SZ Ó R V Á N Y A N Y A G O K

Ugyan nem a legnagyobb terjedelmű irategyüttes, de az internáltak

és az inlcrnálótáborok szempontjából annál fontosabb dokumen­
tumgyűjtemény a volt Zárt-irattárban27található, melyek szintén in­
ternáltakra vonatkozó dokumentumok.2®Elsősorban a Kommunista
Pártra, a politikai vetélytársak eltávolítására konstruált koncepciós
perekben „mellékszálakon” szerepet játszó személyekre vonatkozóan
találhatók itt információk. Ilyenek a Sólyom-ügyben internált és re­
habilitált személyek anyagai,29*az ún. „Fekete könyv", melyben rövid
összefoglalók vannak a koncepciós ügyekben elitéit és internált sze-
mélyekrőL*0 A Zárt-anyagokban a IX. tétel szám alatt további ügyek­

27 Lásd Tóth Eszter: Zárt irattár a zárt irattárban. In.: Trezor 3. Az átmenet évkönyve.
Szerk.. Gyarmati György. Budapest, 2004.235-244.
28 ABTL 2,1. IX/15. Statisztikai kimutatás az elitek és internált személyek rehabilitá­
lásáról; 2.1. IX/15. A koncepciós ügyekben internált személyek rchabititálásávat
kapcsolatos javaslatok, jelentések, kimutatások; 2,1. IX/21. Kim utatás az elítélt, in ­
ternált és 1962-ig nem rehabilitált személyekről.
29 ÁBTL 2.1.11/50.
30ÁBTL 2.1. IX/6/1.

18
ben elítélt internált és rehabilitált személyekről készítettek rövid ösz-
szefoglalókat.31
Több irategyüttesben32 szórványosan találhatók internálásig ki­
telepítést iratok, illetőleg a Szovjetunióból hazatért volt hadifoglyok
személyi dokumentumai, névlistái és a szovjet hatóságok által készí­
tett vizsgálati anyagok,33
Kezdettől fogva a Levéltár kezelésében voltak az ún. A-dossziék,
melyek segédanyagként szolgáltak a korabeli állambizlonsági szervek
számára. Ezek az irattöredékek többnyire internáltak, kitelepítettek,
zárt táborokba hurcoltak, volt nyugati és szovjet hadifogságból haza­
térők, volt „horthysta katonatisztek", csendőrök névlistái, névsorai,
különböző Összefoglalók, iktatókönyvek. Az iratsorozatból érdemes
kiemelni az internálótáborok felülvizsgálati dokumentumait,34 to­
vábbá korábban a vizsgálati dossziékból kiemelt 17 doboznyi „Inter­
nált személyek iratai”-t,3S36melyeknek a névmutatóját az A-1358 dosz-
szié tartalmazza, A volt szovjet hadifoglyok 1953-1959 es évkörű ún.
V-töredékiralainak névmutatója A-I341 és az A-1341/L számon szintén
ebben az irategyüttesben található/6

31 ÁBTL 2.1, IX/6/2, a 2.1 JX/6/3. és a 2.1.1X/7. Rövid összefoglalók a koncepciós ügyek­
ben elítélt és internált személyekről (Raik-ügy). 2.11X/8/1. és a 2,1. IX/8/2. Rövid
összefoglalók a koncepciós ügyekben elítélt és internált személyekről (Sólyom -
ügy). 2.1. TX/8/3, a 2.L 1X/8/4. és a 2.1. IX/8/5. Rövid összefoglalók a koncepciós
ügyekben elítélt és internált személyekről (SZDP-ügv). 2.1. IX/9. Rövid összefog­
lalók a koncepciós ügyekben elítélt és internált személyekről (Kádár-ügy), 2,1,
IX/lü. Rövid összefoglalók a koncepciós ügyekben elítélt és internált személyekről
(Szűcs-ügy). 2.1. IX/1I Rövid összefoglalók a koncepciós ügyekben elitéit és inter­
nált személyekről (Péter-ügy). 2,1.1X/12. Rövid összefoglalok a koncepciós ügyek­
ben elítélt és internált személyekről (Egyedi-ügy).
32 Az Állambizlonsági Szolgálatok Történeti levéltárának (a továbbiakban Történe­
ti Levéltár) jogelődje, az 1997-ben létrejött Történeti Hivatal - 1997-2003. március
3H g Történeti Hivatal (TH), majd ezután az elnevezése és jogutódja az Állambiz­
tonsági Szolgálatok Történeti Levéltára lett (továbbiakban jelzetnél ÁBTL, általá­
nos szóh asznál atban Történeti Levéltárként rövidítem) - vette ál a Belügyminiszté­
rium épületében lévő volt állambi2 tón sági központi irattárból.
33 ÁBTL 4.1. A-469., 4.1 A-470,, 4.1. A-471.. 4.1. A-472. A Szovjetunióból 1950-ben haza­
tért hadifoglyok fordítási anyagai. A névsorokat orosz ABC-be szedték.
34ÁBTL4.1. A-477., 4.1 A-478., 4.1. A-479. dossziék
3 5 ÁBTL 4.1. A-135 8/1 -17.
36 ÁBTL 3.1.9. „VT-töredék,r A Szovjetunióban volt hadifoglyok iratai 1953-1959. Az
anyag 30 dobozból áll.

19
 A felsoroltakon túl az „A” anyagban található a pestlórinci inter­
nálótábor egyik névsora 1945-böl27 (a névsorok időről időre változ­
tak minden táborban, ugyanúgy, mint a táborok létszáma is egyszer
nőtt, egyszer csökkeni); politikai internáltak nyilvántartásba vétele,
névjegyzékek, listák alapján fenntartott felügyeletesek mutatója:20 a
kistarcsai, a tiszalöki, a kazincbarcikai és a recski internálótáborok­
ról jelentések. Az A-sorozatban maradtak fenn a budapesti kitelepítés
megyénkénti listái is.37389*41
A Vizsgálati (V)-dos$ziék sorozatban részben ún. gyűjtődossziék
vannak, részben pedig egyes személyek vizsgálati anyagai. A V-dosz-
sziék között keresendők például a Tolna megyei 1956-os tevékenység
miatt közbiztonsági őrizetbevett személyek anyagai és a rendőrható­
sági felügyelet alatt állók dokumentumai,*0 a kistarcsai táborban le­
vő női internáltak iratai*1és a recski táborba internált MÁV Üv.b. és
K-tisztek vizsgálati anyagának 32 dossziéját Szintén itt kerültek irat-
tárazásra a Szovjetunióból átvett azon hadifoglyok anyagai is, akiket
hazaérkezésük után internáltak, és akik Tiszalökre vagy Kazincbarci­
kára kerüllek,43*némi kecskeméti kitérővel
Az O-dossziék egy része a volt internáltakkal kapcsolatos meg­
figyeléseket, ügynöki jelentéseket, jellemzéseket tartalmazzák.**
A levéltár kezelésébe került, és az O-sorozatban található továbbá jó
néhány ún. vonal-dosszic45*47is, ilyen az 194-5—1953 közötti internáltak
személyi anyagát tartalmazó 0-15894\ szám alatt levő „pafkák”*6és a2
0-15226. számú dosszié, amely politikai elítéltek és internáltak ira­
tait fogja össze,*7Ebben az iratsorozatban helyezték el a rehabilitációs

37 ÁBTL4.1. A-1259. A pestlóri ne i interné lótábor (1945); 4.1, A-481.ABács-Kiskijn me'

gyei politikai internáltak nyilvántartása; 4.1. A-480. Komárom megyei volt inter­
náltak és „ref'-es személyek névsora 1947,
38 ÁBTL 4,1. A-475., 4,1. A-476. Budapesti névjegyzék a fenntartott fel ügyeletesekről.
39 Békés, Borsod, Hajdú, Heves, Pest, Szabolcs és Szolnok megyékbe kitelepített buda­
pestiek névjegyzékeit tartalm azzák a dossziék.
40ÁBTL 3.1.9. V-146286.
41 ÁBTL 3.1.9. V-99010.
4 2 ÁBTL 3.1.9/V-99009/1-32.
43 ÁBTL 3.1.9, V-82998, sz. dosszié, a Szovjetuniótól át ve ILhadifoglyok (B, F, J, K, S, Sz).
4 4 Például megemlíthető dr. Kelemen Kornél 1957-ben nyitott 3.1,5, 0-9668. számú
dossziéja.
45 Az objektum-dosszié egyik változata.
46ABTL 3,1.5, 0-15894. sz. alapdossziéhoz tartozó, külön személyekre nyitott anyag
melléklet, F? az 1945-1953 közöLti internáltak alapdossziéja, 356 külön paf kából áll.
47 ÁBTL 3.1.5.0-15226. Politikai elítéltek, internáltak.

20
jegyzőkönyveknek egy részét48 és a Szovjetunióban elitéit személyek
rehabilitálás] iratait is.
Az O-sorozat részeként az ú t i . O-töredékben gyűjtötték össze az
igazolási eljárásokkal kapcsolatos dokumentumokat 1945-1946 év-
körrel49
ABuda-déli (vagy Dél-budai) internáló- és gyűjtőtábort - volt Ká-
roly-laktanya - a Budaörsi út 61. szám alatt hozták létre. Internálási
iktatókönvvei és mutatókönyvei 1945-1950 között nyújtanak segít­
séget az internált személyek keresésében.50 A második világháború
után az első nagy központi gyűjtőtábora azoknak a foglyoknak, akiket
innen különböző épitési, szerelési, kitermelési munkákra vittek.51
Akistarcsai az egyik legrégebbi internálótábor. A tábor körülbelül
5000 férőhelyes volt, ahová férfiakat és nőket52külön kerítéssel elvá­
lasztott területen, épületekben helyeztek e l Az iratokban a tábornak
erre az időszakára inkább a személyek szerinti internálási anyagok­
ban (V-dossziék) találunk utalást, kihallgatási jegyzőkönyvek, jelenté­
sek formájában.53Illetve a tábor működéséről, az őrségről a napi, heti
cs havi jelentésekben tájékozódhatunk, a 2.L XII/8, a 4.1. A-1248 és a
4.1, A-1248/1. számú dossziékban. Ezekben természetesen több inter-
náll neve is előkerül, ezzel is segitve egy majdani névsor létrehozását.
Az 1950-1953 közötti időszakban több dossziéból álló névlisták,54

4 8 ÁBTL 3.1,5.0-9698. Internált, rehabilitált határozaLok; 3.1.5.0-9696/5. Rehabilitá­

ciós Bizottság jegyzókönyvei; 3-1.5.0-9698/8. A Szovjetunióba internáltak rehabi-
licádós jegyzőkönyvei.
49 Az O-tóredék névmutatója a 4.1.-A-1339. sz. dossziéban található.
50ÁBTL 4.1. A-495 Dél-budai internálási iktatókönyv 1945-1947 (1-7140): ÁBTL 4.1.
A-496. Déi-budaí internálási íktaLókönyv 1945-1947 (7141-14340); ÁBTL 4.1. A-500.
Dél-budai internáltak névmutatója 1945-1947: ÁBTL 4.1. A-497. Dél-budai interná­
lási mutatókönyv A-L 1949-1950; ÁBTL 4.1. A-498. Dcl-budai internálási mutató-
könyv M-Z1948-1950.
51 Lásd fentebb a szövegben.
52 K istarcsán a táborban külön női „részleg" is volt, női felügyelőkkel. Itt töltötte in-
Lernálási idejét Demény Pál né (ÁBTL 3.1,9. V-224.), Szálasi Ferenc né. Arz Károly né
(ÁBTL 3.1.9. V-6472.), Csongor Elem érné (ÁBTL 3.1.9. V-231.), aki a Dcmény-frakció
tagja volt.
53 Nagyon sokV-anyagvan ilyen form ában, a mi személyről vagy személyekről tartal­
mazza internálásának idején a róla összegyűjtött anyagokat. Ezenfelül gyakoriak a
későbbi, személy re szóló hatósági lekérdezések, ellenőrzések, megfigyelések, am e­
lyeket szintén betették, befűztek a dossziéba. Például Demény Pálné anyaga (ÁBTL
3.1,9. V-224.), aki internálásátK istarcsán töltöile le.
54 ÁBTL 4.1. A-490. Kistarcsai internálótábor névsora 1952-

21
létszámjelentések „születtek’?’5 Fontosak még a táborból „simán”556 és
a ref mellett szabadulok5785névsorai, A névlistákon kívül személyekre
és csoportokra nyitott dossziékban kihallgatást jegyzőkönyvek - me­
lyeket Kistarcsán jegyzőkönyveztek ügynöki jelentések találhatók.
A V-anyagokból nemcsak a táborban keletkezett dokumentumok ta­
lálhatók a legtöbb esetben?3 hanem az előzményekről is kapunk in­
formációkat.
A recski tábor pontos megnyitásának dátuma 1950. július 19-e volt.
Ekkor vitték az első internált csoportot a Mátrába. A tábor létszáma
fokozatosan gyarapodott, és teljes kiegészítése után kb. 1300-1700 fó
között mozgott.59*Rendszeres összeköttetésben állt a Toloncházzal, il­
letve a többi-ÁVH kezelésében levő ínternálótáborral, 1953 októberé­
ben számolták fe\.mA recski táborról keletkezett dokumentumok egy
része névsor, az összeállítás egyiknél sem pontos és teljes.6162*A tábor
kezdeti és későbbi időszakáról jelenleg is a toloncházi napi jelentések,
ősztől kezdve pedig a kórházi jelentések alapján cs segítségével tu­
dunk informálódni. Az anyag nem teljes, de több napi jelentés készült
a tábor felszámolásának időpontjában, a másik-Tiszaiak, Kazincbar­
cika, Kistarcsa - három táborral párhuzamosan a szabadítások állá­
sáró l.E g y én i és csoportos ügyekből kifolyólag a vizsgálati szakasz­

55 ÁBTL 4.1. A-1248. A kistarcsai internálótábor iratai, 1951-1953: 4.1. A-1248/1. A kis-
tarcsai internálótábor iratai 1953.;Á B TL4.1. A-501,1950-es kistarcsai iktatókönyv,
4.1. A-502. A kistarcsai gyüjtötábor iktatókönyvc 1951-1953.
56ÁBTL4.1, A-489. A kistarcsai internáló táborból szabadulok névsora 1953.
57 ÁBTL. 4.1. A-488. A kistarcsai internálótáboTból ref m ellen szabadulok névsora
1953.
58 ÁBTL 2.1. VU/3. (V-54609). Mclik Endre anyaga, akit 1947, május 19-én internál­
tak, majd 1948-banbűnvádi eljárás indulL ellene, Weisshaus Aladárral és DonáLh
Cyörggyel való kapcsolata miatt. Az eljárást megszüntették bizonyíték hiányában,
de az igazságügyi m inisztérium ezt nem fogadtad , és további eljárásra visszaküld­
te. Ezáltal m aradt az áthidaló m egoldás, internálásának a fenntartása. Mélik 1953.
október 19-én szabadult Kislarcsáról.
59 ÁBTL 4.1. A'49l. Recski internálótábor névsor 1952.: 4.1. A-492. internálótábor
Rccsk 1952.; 4.1. A-487. Kistarcsai interné lót ábor és Reesk névsora 1952-1953.
6 0 ÁBTL 4.1. A-487. A kistarcsai és a recski internálótábor; ÁBTL 4.1. A-493; 4.1.
A-493/1. Reesk, Barcika és Tiszalök internálótábor iktatókönyvc 1953. Ez a két ik­
tatókéi nyv a négy táborból különb íróság elé ál ütött internáltak neveit tartalmazza.
61 Nagyon sok, közös dossziéba rendezett anyag van az öt internálótáborról. Az inter­
nállak legnagyobb részét is az öt tábor között osztották el, vagy cserélgették őket.
62 ÁBTL 4.1. A-505.1953. Évi jelentések különböző internálótáborokról; kimutatások:
Tiszalök, Kistarcsa, Reesk, Kazincbarcika; 4,1. A-506. Kimutatások a Tiszalök, Kis­
tarcsa, Reesk, Kazincbarcika in tér nálótáborokbanlévó személyek rőt (hadifoglyok.

22
nak, internálási időszaknak, sőt több esetben a további időszaknak a
dokumentumait (környezettanulmány, kihallgatási jegyzőkönyvek,
operatív tervek és javaslatok, ügynöki jelentések) V- és O-jelzetű dosz-
sziékban irattárazták az internáltakról.03 Ugyan a recski internéíó-
és kényszermunkatáborról keletkezett dokumentumok nagy része
- amelyek személyes, internáltakra vonatkozó iratok - a Történeti
Levéltárban található, de a táborról szóló működési iratok még nem
kerültek elő. AMOL-ban kevés az eddig fellelt dokumentum, de segít­
ségükkel nyomon követhető a tábor építésének és bezárásának, illet­
ve lebontásának néhány momentuma.6'1
A tiszalöki internáló- és munkatábort a tiszalöki erőmű építése
közelében állították fel, hogy az internáltakat munkára fogják az erő­
mű építéséhez. A tiszalöki internálótábor is a VI/2. Börtönügyi Osz­
tályhoz tartozott, mint ennek a VIII. alosztálya. Hivatalosan 2. számú
Állambiztonsági Munkatábor, Tiszalök néven működött. 1945 után az
Országos Vízgazdálkodási Keretterv alapján megkezdődött a tervezé­
si és kivitelezési munka. A hároméves terv a tiszalöki vízlépcső elő­
munkálatait, az ötéves terv pedig a vízlépcső megépítését iktatta tör­
vénybe. Az építkezés 1950-ben kezdődött Tiszalöktől 5 kilométerre,
nyugati irányban. Az építést a Tiszalöki Vizműcpllő Vállalat irányítot­
ta. 1951. február 14-én érkeztek meg az első volt hadifogoly őrizetesek
az internálótáborba. Az állomány így- főképp volt hadifoglyokból és
külföldi állampolgárokból*656állt össze,66Atábor létszáma 1400T500 fő
körül mozgott. Több fogoly érkezett Kistarcsárót, Recskról és Kazinc­
barcikáról is. A táborba internált volt hadifoglyok vizsgálati anyagai
bőségesek, a témához kapcsolódó dossziék nagy része névmutatózott..

idegen állampolgárok) 1953.; 4.1. A-508. Különböző internálótáborokro] készült

kimutatások, javaslatok, tervezetek, utasítások, határozatok-1953.
63ÁBTL 3,1.9. V-108191. Vojtzek Sándor és társai. Az anyag nagyon informatív, több,
Rersken és Kistarcsán levő internáltról szól, többek között Zimányi Tiborról, Bcn-
kő Zoltánról, Dudás Józsefről, Jónás Pálról stb.: ÁBTL 3.1.f*. 0-8577. Egyed Dénes
két dossziéból álló anyaga, aki hivatásos repülószázados volt, majd kémkedés gya­
nújával Rerskre internálták.
54 MNL ÜL XIX B-l-ax. 3, d,. 9. d. Ezúton is köszönöm Soós Viktor Attila történész­
ié véltárosnak, hogy felhívta rá a figyelmemet.
65 Külföldi állampolgárok voltak azok a görög menekültek, akiket internáltak. ÁBTL
3.1.9 V-60847. Görög menekültek internálási anyaga, BáncsotovSzokorál és társai.
66 ÁBTL 4,1. A-486. Tiszalöki internálótábor; 4.1 A-1249. Tiszalöki internálótáborra
vonatkozó anyagok, jelentések 1951-1953; 4.1. A-1249/1. Tiszalöki internálótábor
névsora 1951-1953.

23
A V-82998. sz. dosszié a Szovjetunióból átvett hadifoglyok anyagait
tartalmazza három kötetben. Ezeket a volt hadifoglyokat a hazaszál­
lítás után idcf Tiszalökre vagy Kazincbarcikára internálták. Önvallo­
másokat, tanúkihallgatási jegyzőkönyveket, a táborban írt környe­
zettanulmányokat, sőt még a hadifoglyokról a szovjet hatóságoktól
való átvételükkor készült fényképeket is tartalmaznak e kötetek.67
A tiszaié ki internálótáborban raboskodó volt hadifoglyokat úgy vitték
1951 elején a táborba, hogy internálási véghatározatot nem állítottak
ki részükre, erre csak 1952 nyarán került sor, valószínű, hogy' a felül­
vizsgálatok miatt pótolták. Ugyanez történt a kazincbarcikai inter-
nálótáborban dolgozó volt hadifogoly internáltakkal is.
Az internálótáborok feloszlatása során Tiszalökre csoportosították
át az összes külföldi internált állampolgárt. Ezenfelül a dokumentu­
mok között megtalálható az 1953. október 4-én történt provokáció
története is. A táborban máig nem teljesen tisztázott a „tüntetés”,
melynek végkifejlete fegyverhasználatig fajult. A lövöldözés során 5
volt hadifogoly internált életét vesztette,68és több mint 30-an megse­
besültek. A MOL-ban ugyan az internáltakról a kutatások során nem
találtam dokumentumot, viszont az erőmű épitéséről készült egy bő­
vebb összefoglaló.69
Az Államvédelmi Hatóság kezelésében álló kazincbarcikai in­
ternáló- és munkatábort 1951. október 6-án nyitották meg, ahová
többnyire volt hadifogoly őrizeteseket vittek. Elsősorban a szovjet
lágereket megjárt volt hadifogoly tisztekből, volt csendőrökből állt a
kb. 1200-1300 fős tábor állománya. A rabok legnagyobb részét 1950
decemberében és 1951 elején adták át a szovjet hatóságok a magyar
ÁVH-nak mint volt hadifoglyokat. Itthon, akiket a felülvizsgáló bi­
zottság „veszélyesnek* ítélt meg, továbbszállitották először munkára
a Kecskemét-Korhánközben felállított munkatáborba, illetve ideigle­
nes elhelyezésre a váci bőrgyár területén felállított táborba is vittek

67 ABTL 3.1.9. V-82998, 3.1.9. V-82998/1.2 Szovjetunióból átvett hadifoglyok; ÁBTL

3.1.9. V-82994, 3.1.9. V-82994/1, 2; 3.1,9. V-82996; 3.1.9. V-82997, 3.1.9. V-82997/1;
3.1.9. V-S2998. Szovjetunióból átvett hadifoglyok - ezek a dossziék is a hasonló,
fentebb ismertetett anyagokat tartalm azzák.
68 ÁBTL 4.1. A-507. K im utatása tiszalöki internálótáborban levő hadifoglyokról (Finn
Ferenc és Ilubcr Ferenc ügye) 1953.
69 MNL OL XIX-B-l-j.

24
többeket/0 A budapesti Mosonyí utcai Állambiztonsági Fogházból
és a fent említett helyekről lovábbszállitották a volt hadifoglyokat a
tiszalöki és a kazincbarcikai intemálótáborba. A többségnek nem volt
internálási véghalár ozat a, ezeket, mint ahogy már szó volt rólar csak
a felülvizsgálatok idején, 1952 nyarán-óS2én állítottak ki részükre.7071
Tisza lök mellett itt volt még nagyobb arányú a külföldi állampolgá­
rok létszáma.72Kevés a táborról szóló összesitett anyag, itt is inkább a
tábori névsorokból lehet nevekre kerestetni. Mivel sok volt csendőrt
internáltak ebbe a táborba, ezért a keresésben segítséget nyújt a B. M.
Titkárság Irattára által készített „Csendőr igazolási jegyzékek és inter­
nálási anyagok jegyzéke” elnevezésű lista.73
ABcrnátkúton felállított táborról nagyon keveset tudunk. Kihall­
gatási, felülvizsgálati jegyzőkönyvekből derül ki, hogy a vallomást te­
vők melyik táborban voltak. A legtöbb itt tartózkodó internáltnak ez
már a harmadik internálási helyszíne volt. Többen kerültek ide Kis-
tarcsá ról cs Recskről is.

KITK.ÜEPÍTÖ- ÉS ZÁRT TÁBOROK

A Hortobágyon és a Felső-Tiszavidéken 12 zárt barakktábort alakítot­

tak ki, ahol az inlernálótáborokhoz hasonló körülmények között él­
tek és dolgoztak a kitelepített családok, nemegyszer munkaképtelen
idősekkel és kisgyermekekkel. ATörténeti Levél tárban őrzött anyagok
jelenlegi feldolgozottságában ezekről a táborokról eddig kevés, de an­
nál érdekesebb információt sikerült kikutatni.74 Nagy részben men­
tesítési kérelmek ezek, főleg kisgyermekekre és idős, munkaképtelen
felnőttekre vonatkozó beadványok a rokonokhoz való költöztetés

70 Görbedi Miklós: Az Árnyékok hosszúra nyúlnak: Kiegészítés Kecskemét, Tiszalök.

Kazincbarcika kényszermunkatáborainak történ ötéhez. „Október 4." Baráti Tár­
saság, Tiszalök, 1998.
71 Erről tanúskodnak azok a V-dossziék, amelyek ABC sorrendben, több köteten ke­
resztül a Kazincbarcikára szállított volt hadifoglyok anyagait tartalmazzák. Sok
esetben rabosított fényképet is csatoltak a szűrőhelyen felvett kihallgatási jegyző-
könyvhöz.
72 ÁBTL4.1. a-483. Kazincbarcikai internálótáborban Őrzött külföldi állampolgárok
1953.; 4.1. A-484. A kazincbarcikai internálótábor iktatókönyve 1952.; 4.1. A-485/1.
Ti$2alöki és kazincbarcikai internáiótábor anyaga 1952. - névsor
73 ÁBT1 2.5.1. B. M. internálási iratok. 1%0-tól átadott „Csendőr igazolási jegyzékek
cs internálási anyagjegyzékek, minősítési Láb!ázat".
74 ÁRTL 3.2.4. K-114Ü. Hortobágyi kitelepítettek.

25
tárgyában. Az internálás jellegű kitelepítettek7' zári táborain kívül a
kitelepítések másik formája falvakba, tanyákra történt. A kitelepített
családok anyagai (névsorai) is további fontos információkkal járulnak
hozzá a kitelepítés történetének pontosabb feldolgozásához.70A kite­
lepítésről szóló iratanyagok másik nagy része a Magyar Nemzeti Le­
véltár Országos Levéltá r (MNL OL) anyagaiban található szétszórtan >756778
Magyarországon az internálás jellegű kitelepítéseket három részre
osztanám:
Az egyik a déli és nyugati határsávból a politikailag megbízhatat­
lan elemeknek, családoknak az internálás jellegű kitelepítése a Hor­
tobágyon és a Felsö-Tiszavidéken létrehozott zárt táborokba/0A má
sik nagy „köre” az internálás jellegit kitelepítetteknek a politikailag
„veszélyes” elítéltek, internáltak hozzátartozói, családtagjai, a harma­
dik nagy csoport a nagyvárosoknak79* (Miskolc, Szeged, Salgótarján
stb.) a „reakciós elemektől1', családoktól való megtisztítása volt. Ezen
típusú kítclcpitéseknek az első hulláma 1950-ben volt, majd folyama'
tosan zajlott 1952 őszéig, volt olyan város, község, ahonnan többször is
hurcoltak el családokat.
A „klassszikus" értelemben vett kitelepítés az 1951. május-július
közötti időszakban a budapesti nagy kitelepítés volt.. A kitelepítettek
vizsgálati anyagait, személyes leveleket, kitelepítési határozatokat,
terhelő bizonyítékokat a 3.1.5. 0-9975 aiapszámon nyitott dosszié
tartalmazza, mely összesen 34 kötetből áll.*0 O-dossziét nyitottak kü­

75 MNLOLM-KS 276. f. 66. cs. 42. ö. e. O eróFrnö Győré Józsefnek írt levelében nevezi
igy a 2árt táborba hurcolt családokat, család töredékeket.
76 Az 1951-es budapesti kitelepítésekkel kapcsolatos névjegyzékekből megtudjuk,
hogy melyik családot, hány fővel, honnan, hová, melyik községbe telepítettek ki.
ÁRTL4.1. A-288. Kitelepítettek régi és új lakóhelye (Hajdú megye): ÁBTL4.1. A-289.
Kitelepítettek régi és új lakóhelye (Szolnok megye): ÁRTT. 4.1. A -290. Szabolcs és
Borsod megye; 4.L A-291. Békés megye; ÁBTL 4.1 A-292. Pest és Heves megye. Azok
3 személyek, családok, akiknek ügyében valamelyik m inisztérium közbenjárt és
javasolták a k telepítési határozat visszavonását. ÁBTL 4.1. A-287. Kitelepítésről zá­
rójelentés, Budapest 1951.
77 Kitelepitési iratok vannak azMNT.OI. MDP Titkárság anyagában, G erő Ernő titkár­
sági anyagaiban, a Rákosi titkárság irataiban aaM NL OL-ban,
78 A határsávból való kitelepítésekhez lásd bővebben; Orgovánvi István: A déli határ
sáv 1948 cs 1956 között. In: Bács-Kiskun megyei Levéltár Évkönyve 2001. 253 293.
79 A témáról hovebben: Holopcev Péter-lrhás Melinda: Eltanácsoltak. Miskolc, 2QU3.
80ÁBTL 3.1.5. O 9975 + 33 kötet. Kitelepítettek - Az egyes dossziékban 15-20 kitele­
pített család anyagát rendezték össze, a kitelepitési határozaton szereplő személy
nevére.

26
lön társadalmi csoportok és kategóriák szerint is a kitelepltettekre és
családtagjaikra. Ilyen kategória volt a „Földbirtokosok”/ 1„Tőkések"8182*8456790
„Arisztokraták, tőkések",1^„Arisztokraták”*4 és a „vegyes ellenséges
kategória” 6*

H A D IF O G O L Y G Y Ú JT Ó - É S S Z Ű R Ö T Á B O R O K 05

Több névsort állított össze mind a magyar, mind a szovjet hatóság az

átadási és átvételi jegyzőkönyveken kívül is. Az Államvédelmi Ható­
ság külön jegyzéket, kimutatást állított össze a kihallgatások és a szov­
jet hatóságok adatai alapján, az internálásra szánt volt hadifoglyok­
ró l/7 A Történeti Levéltár specifikusan, az ÁVI-I által összegyűjtött
dokumentumain kívül bővebb iratanyag áll a kutatók és érdeklődők
rendelkezésére a Hadtörténeti Intézet Levéltárában (HL), és elszórtan
a MNL OL-ban is ta Iálhatók erre a témára vonatkozó anyagok/8A Szé­
kesfehérváron felállított szűrőtáborba a volt, nyugatról hazaszállított
hadifoglyokat vitték, akikről szintén névsort állítottak össze.™
A kaposvári szűrőtáborban a nyugatról hazaérkezett hadifoglyok
kerültek felülvizsgálatra/0 Ezenkívül volt szürótábor Komáromban,
Celldömölkön, Zalaegerszegen, Szentgotthárdon,
A budapesti Toloncházban (Mosonyi utcai Állambiztonsági Fog­
ház) hirdették ki az internálás!véghatározatokat majd innen küldték

81 ÁBTL 3.1.5. O 12752. S7. „Földbirtokosok" dosszié.

82Á JJT 13.1.5. 0-12773. „Tőkések" dosszié, 3.1,5.0-12753. „Tőkések-' dosszié;
83ÁBTL 3.1.5.0-16517. sz. „A u to k r a tá k , tőkések" dosszié.
84 ÁBTL 3.1.5. 0-12754 sz.,;Arisztokraták" dosszié.
85 ÁBTL 3.1.5. 0-12764; 3.1.5 O 12768: 3.1.5 0-12751; 3.1.5 0-12787; 3.1.5 0 12802: 3.1.5
0 12803. sz. dossziék a „vegyes ellenséges kategóriába" tartozó személyekről szól­
nak, melyek közül többeket kitelepítettek.
86 A témáról bővebben: Bognár Zalán: Magyarok hadifogságban Magyarországon.
Hadifogolv-gyűitótáborok Magyarországon 1944-1945. Argum entum . 2010.
87 ÁBTL 4.1. A 182. 1952. AVH internálásra javasolt volt hadifoglyok jegyzéke:
ÁBTL 4.1. A-662. sz. dokum entum anyag több dossziéból álló név- és anyagjegy­
zék. a Szovjetunióból átvett kompromittáló anyagok, névsorok 1950. (ÁB'IL 4.1.
A-662/19.); és a 4.1. A-6 fi2/20. számú dosszié az 1954-ben hazatért hadifoglyok név­
sorát tartalmazza. Külön névjegyzékét állítottak ösízc azokról a hadifoglyokról,
akik hírszerző és kém el hárító szerveknél, csendórségnél, SS alakulatban szolgál­
tak: ÁBTL 4.1. A-472/1; 4.1. A-472/2.
88 Az M\T. OJ.-ban megtalálható a m áram a rossz igeti hadifogolytábor névsora.
89 ÁBTL 4.1. A-474. Székesfehérvári D. kirendeltség állománykónyve a Ny ugaLról ha
zatértekről 1945,
90 ÁBTL 4.1. A 473. A kaposvári szürölábor k íren dél tség névjegyzéke a Nyugatról ha­
zatér Lekről.

27
 tovább az internáltakat a különböző táborokba. Az ÁVH fokozatosan
vette át a rendőrségtől az épületet, majd miután 1950 novemberére
átalakította és kibővítette, ettől kezdveÁllambiztonsági Fogház néven
működött tovább. Kórházában az internálótáborokból beszállított
internáltakat „gyógyították”. Az épületben hadifogoly szűrőtábor is
működött.91
A Nyíregyháza-Sóstó-i hadifogoly gyűjtő- és szűrőtáborba a Szov­
jetunióból hazaszállított volt hadifoglyokat vitték, és ott is hallgatták
ki őket. Ügyüket egy bizottság felülvizsgálta, ahol eldőlt, hogy vagy
hazaengedték, vagy továbbküldték őket internálásra. 1953 végén
újabb hadifoglyokat szállítottak Sóstóra. Az anyagból kiderül a tábor
élete, személyzetének összetétele. Mindezen felül a táborról készült
alaprajz is, amelyet megőriztek.92

A M AGYAR NEM ZETI LEVÉLTÁ R O R SZÁ G O S LEVÉLTÁ RBA N

T A LÁ LH A T Ó , AZ IN T E R N Á L Á SO K K A L K A P C SO LA T O S
DOKUM ENTUM OKRÓL

A MN.L OL-ban főként az internálást törvényileg tartalmazó, illetve

rendeletileg működtető iratok találhatók hiányosan. (B. M. Elnöki
osztály iratai és a B. M. Közbiztonsági osztály iratai.) Itt van a Moso-
nyi utcai fogház és Toloncház ABC sorrendbe rendezett nyilvántartó
kartonrendszere93A Rákosi Titkárság őrzési egységeiben pedig több,
internálást megszüntető kérvény van. Ide kerültek elhelyezésre, a B.
M, Építésügyi Osztály iratai közé, a kistarcsai internálótábor 1950-es
bővítésére vonatkozó dokumentumok, a recski internálótábor felépí­

91 A Mosonyi utcai Toloncházra, m ás néven Állambiztonsági Fogházra vonatkozóan

bő információhoz jutunk az 1950-1953 közötti időszakból. Nemcsak az internáltak­
ról, hadifoglyokról, a korházi betegekről, házi munkásokról, az internáltak szállí­
tásáról, kihallgatásokról, a kihallgatókról kapunk információkat, hanem magáról
az őrségről, a 2 ellátásukról, élelmezési gondokról. Az anyag nagyon informatív,
feldolgozás alatt áll. ÁBTL 2.1. Zárt anyag XII. Állambiztonsági fogházak és inter-
nálótáborok iratai (töredék). A fő jelzeL alatti perszámok különböző börtönök, in­
ternálótáborok jelentéseit tartalm azzák. A Toloncházról 2.1. XII/7. szám alatt több
dossziéból álló jelentések találhatók a hadifogolytáborról, a kórházról, az inter­
náltakról és az őrszemélyzetről is. A 2.1. X1I/1. dossziéban a Szovjet a Rióból 1950-
ben átvett volt hadifoglyok kimutatása; 2.L X II/4 számú dossziéban a Toloncház
létszám- és napi jelentései találhatók 1950. A 2.1. Xü/8. számú dosszié a kistarcsai
internálótáborban keletkezett iratokat tartalmazza.
92 ÁBTL 4.1. A-508/a: 4.1. A-508/b. A hadifoglyok felülvizsgálatának ellenőrzésével
Lóke Gyulát bízták meg. aki egy ideig a Börtönügyi Osztály vezetője volt.
93 MNL OL XlX-B-l-j. I. d.

28
tésére igényelt építőanyag számlák, a bányának kijelölt rész növény­
zettől való megpucolása, de itt vannak a recski internálótábornak a
lebontási jegyzőkönyvei, tervezetek.91 Mindezeken felül a Közérdekű
Munkák Igazgatóságának (KOMI) működéséről, munkahelyeiről is
találhatók itt „elszórtan" fellelhető dokumentumok,

A HU N A P E S T F Ő V Á R O S L E V É L T Á R B A N (B F L ) T A L Á L H A T Ó
IR A T O K A Z IN T E R N Á L Á S O K R Ó L

A Budapest Főváros Levéltárban az 1945-1949 közötti időszakról talál­

hatók internálással kapcsolatos dokumentumok a BRFK Elnöki Osz­
tály iratdobozaiban,949596többek között a Buda-déli, Kistarcsai, csepeli és
a többi, Budapest kerületi internálótáborokról és a Mosonyi utcai To-
loncház működésével összefüggésben,90 Egy fontos irat - mindössze
kétoldalas - is szintén a BKI.-ben található, az Internálási Ügyek Köz­
ponti Szervének működéséről, pontosabban személyügyi összetéte­
léről,97 A későbbiekben a budapesti internálótáborok történetéhez
nagyon hasznosak a rendőrkapitányságok, illetve a Buda-déli inter-
nálótábor parancsokságának létszám- és eseményjelentései,'98

94 MNL OL XlX-B-l-ax. 3. d.; 9.d.

95 Budapest Főváros Levéltár (BfL) XXIV. 1. BRFK Elnöki osztály iratai 1-6 doboz.
96 BFL XXIV. 1. BRFK Elnöki osztály iratai 1. d. 1945-1947., 1946-1948.
97 BFL XXIV. 1. BRFK Elnöki osztály iratai. 1, d. 85. sz. irat. Minősítés nélküli iratok
56-tól 25.282-ig, 1945. év.
98 BFL XXIV. 1. BRFK Elnöki osztály iratai 1-6. doboz.

29
HÁTTÉRVÁZLAT A POLITIKAI
ELŐZMÉNYEKRŐL (1944-1950)

„Az internálást apparátus természeténél fogva bizonyta­

lan garanciák mellett működik, egyéni önkényeskedésektől
meg nem óvható, az időtartam bizonytalansága miatt sú­
lyoson demoralizáló hatású. Egyszóval: egy sivárt ember-
gyötrö nagyüzemt mely népi igazságtételnek túl közvetett,
jogászi igazságszolgáltatásnak pedig nagyon is rendőri.,'99

Közép-Kelet Európa és Magyarország jövőbeli sorsa jóval a második

világháború befejezése előtt eldőlt. A nagyhatalmak100különböző ér­
dekszférákká osztották fel Európát. Ezzel a lépéssel Magyarországot a
szovjet hatalmi érdekek területéhez sorolták, „Ez a háború - mondta
Sztálin - nem olyan, mint a régiek, aki elfoglal egy területet, az arra
saját társadalmi rendszerét is rákényszeríti. Mindenki addig terjeszti
ki saját rendszerét, ameddig hadserege eljut. Másként ez nem lehet.”101
Ahhoz, hogy valamelyest világos kép alakuljon ki a későbbi ese­
ményekről, a recski internálótábor rabjainak személyi összetételéről,
időben vissza kell tekinteni az 1944. május közepén megalakult, an­
tifasiszta ellenállás csoportjait egységesítő Magyar Frontig (MF). Az
MF az ellenállás politikai szerveként működött, amelyben részt vett
a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt (FKP), a Szociálde­
mokrata Párt (SZDP), a Békepárt és a Kettöskereszt Szövetség, majd
csatlakozott hozzájuk a Nemzeti Parasztpárt is. Az MF egységes volt
abban a tekintetben, hogy a háborút be kell fejezni, ellenben megosz­

99 Bibó Is Iván: A demokrácia válsága. - A rendőrség-és a sí in tér n ál á sok ügye r 50. In :

Demokratikus M agyarország-V álogatás Bibó István tanulmányaiból. Magvető,
Budapest, 1994,; (A továbbiakban: Bibó.)
100 A konferenciák sorozatának első meghatározó állom ása Teherán (1943. június)
volt, áltól a „nagyhatalmak" nem a balkáni, hanem a norm andiai partraszállás
mellett döntöttek. Ezzel a lépéssel eldőlt, hogy Közép- és Kelet-Enropa melyik
nagyhatalm i érdekszférába fog kerülni. A m ásodik csúcsértekezletre Jaltán ke­
rült sor 1945. február 4-11. között A harm adik konferenciát pedig Potsdamban
rendezték 1945. július 17. augusztus 2. között
101 Djiias, Milovan: Gonversation with Stalin. New York 1962. Harcourt, Brace and
World. 114. - Ehhez az elképzeléshez Magyarország esetében 1991. június 17-ig
hűek is maradtak.

30
 lottak a vélemények az ellenállás módjában és a háború utáni politi­
kai berendezkedés kérdésében.
Augusztus 29-én Horthy Miklós kormányzó új kormányt nevezett
ki Lakatos Géza* vezérezredes vezetésével. A közel másfél hónapos
Lakatos-kabinetnek sikerült elérnie, hogy beszüntessék a zsidók de­
portálását, és bezárták Adolf Eichmann hivatalát. Titkos útvonalakon
megindultak a tárgyalások a nyugati hatalmakkal. Innen egyértel­
műen az a válasz érkezett, hogy Magyarországnak a Szovjetunióval
kell egyezkednie, tőlük kell fegyverszünetet kérni. A kormányzó által
létrehozott Kiugrást Iroda is a szovjetekkel való tárgyalások megkez­
dése mellett döntött, de az egyeztetések nem kezdődtek meg azon­
nal. A Kiugrási Iroda először kapcsolatba lepett az illegális ellenzéki
politikusokkal és pártokkal, közülük is leginkább a kommunisták
aktiválták magukat.102 A kormányzó és a kormányfő szeptember­
ben végül rászánta magát arra, hogy ténylegesen is fegyverszünetet
kérjen a Szovjetuniótól. Korábban még bízta k abban, hogy a nyugati
szövetségesek előbb megérkeznek. A magyar fegyverszüneti delegá­
ciót Faragho Gábor* tábornok vezette, mely 1944. szeptember 28-án
indult Budapestről Moszkvába, ahol tételesen megkapta a fegyver­
szüneti tárgyalások megkezdésénekelőfeltételeit. Horthy Miklós kor­
mányzó ezeket a feltételeket elfogadta, és így október 11-én mindkét
fél aláírta az ideiglenes fegyverszüneti egyezményt, A németek tud­
tak ezekről a tárgyalásokról, és Edmund Veesenmayer már október
elején közölte Szálasi Ferenccel* hogy készüljön, mert Adolf Hitler őt
szemelte ki az új politikai vezetőnek.
Október 15-én elhangzott a rádióban Horthy Miklós proklamáció-
ja, melyben a kormányzó csak annyit jelentettbe, hogy „fegyverszü­
netet kérünk ellenfeleinktől, és megszüntetjük az ellenségeskedést
velük szemben”.103 Másnap német nyomásra és zsarolásra Horthy
visszavonta proklamációját, és kinevezte Szálasi Ferencet miniszter­
elnöknek, ö maga pedig lemondott államfői posztjáról.104105A megürült
tisztséget az Országtanács10151944 október 27-én ideiglenesen Szála­
si Ferencre mint „nemzetvezetőre” ruházta. Szálasi és hivei totális

102 A p árt ismét a Kom m unista Párt nevet használta, vezetője pedig Rajk László lett,
103 Horthy Miklós: Emlékirataim. Toron lo 1974. (2) 314-315.
104 Veesenmayer becsületszavát adta, hogy az elrabolt ifjabb Horthy Miklóst szaba­
don bocsátja.
105 O rszágtanács1.a? ország legfőbb közjogi m éltóságaiból tevődik össze.

31
mozgósítást hirdettek. Felemelték a Berlinnek fizetendő hadi hozzá­
járulás mértékét, csökkentették az élelmiszer fejadagokat. Eichmann
visszatért Magyarországra, és a nyilas Nemzeti Számonként Szerve­
zet106embereivel újra megkezdték a zsidók deportálásának előkészíté­
sét, amit azonba n Szálasi végül leállíttatott.
A nyilasterror fokozódása megadta az utolsó lökést a fegyveres fel­
kelés előkészítésére. Bajcsy-Zsilinszky Endre* vezetésével megalakult
(1944. november 9.) a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizott­
sága (MNFFB). Az MNFFB vezetőit azonban árulás folytán november
22-én letartóztatták és halálra ítélték.1071089Budapest körül 1944 decem­
berére bezárult az ostromgyűrű. A gyakran házról házra folyó har­
cok Pesten 1945. január L8-án, Budán pedig február 13-án értek véget.
A fegyveres harcok április közepéig tartottak, de Szálasi Ferenc és tár­
sai március 29-én már elhagyták az országot.
1944. december 2-án Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Füg­
getlenségi Front (MNFF), 5 párt és a szakszervezetek részvételével,10'
majd 12 nap múlva (december 14-én) Debrecenben az Ideiglenes
Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottsága/05 amely lebonyolította a válasz­
tásokat. Ennek eredményeképp 1944. december 21-én megalakult az
ideiglenes Nemzetgyűlés, melynek elnöke Zsedényi Béla/ a minisz­
terelnök pedigdálnoki Miklós Béla* vezérezredes lett/10
A Vörös Hadsereg bevonulásával egy időben megérkeztek az első,
illegalitásból hazarendelt kommunisták és velük az első szovjet tanács­

106 Nemzeti Számon kérő Szervezet: 1944, november 1-jén a Belügyminisztériumon

belül megalakult nyilas szervezet. Feladata volt a közintézmények, és köztisztvise­
lők ellenőrzése, a Lörvényjavaslatok véleményezése cs a politikusok elleni eljárás.
Végeredményben a szervezet hatáskörébe tartozott minden politikai ügy, A nyi­
las uralom végével megszűnt a 2 intézmény. Bővebben: Kovács Zoltán András;
A Szálasi-kormány belügyminisztérium a. Rendvédelem, állambiztonság, köz-
igazgatás a nyilas korszakban. Attraktor, Máriabesnyö-Gödöllő. 2009.
107 Kiss János altábornagyot, Tarcsay Vilmos ny. századost, Nagy Jenő ezredest 1944.
decem ber 8-án Budapesten. Bajcsy-Zsilinszky Endréll944. decem ber 24-én Sop­
ronkőhidán végezték ki.
108 Az MKP, az SZDP, az NPR az FKgP, a PDP cs a szakszervezetek képviseltették ma­
gukat.
109 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Előkészítő Bizottságának elnöke a kisgazdapárti
Vásár y István* lett. - Moszkvának jelentjük, 22.
110 Az ideiglenes Nemzeti Korm ány három fontos kérdésben döntött. L: aláírta a
fegyverszünetet 1945, január 20-án, elfogadva a szovjetek feltételeit; 2.: megkezd­
te a közigazgatás helyrehozatalát és a háborús bűnösök, szélsőjobboldali politi­
kusok felelősségre vonását; 3.; befejezésül pedig 1945. március 17 ével elrendelte
a földosztást.

32
adók is, 1944 októberétől a szovjetek gyakorlatilag fokozatosan meg­
kezdték hatalmuk kiépítését, amelyet 1945. január 20-án az Ideiglenes
Nemzeti Kormány által aláírt fegyverszüneti szerződés ratifikált. Az
egyezmény 4„ illetve 5. pontjai azok, amelyek jelen esetben fontosak
számunkra. A4. pont tartalmazza a fasiszta és németbarát szervezetek
feloszlatását és a szövetségesek elleni propaganda betiltását - termé­
szetesen ez Magyarországon főképp a Szovjetunió elleni propagandá­
ra vonatkozott. Az o. pontba pedig azt rögzítették, hogy a Kormánya
fegyverszünet értelmében, a békeszerződés aláírásáig (1947. szeptem­
ber 15.) elfogadja a szövetséges hatalmak képviselőiből álló testület, a
Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB)111 felállítását. A SZEB-et bízták
m ega fegyverszüneti feltételek ellenőrzésével és végrehajtásával.11*
A magyarországi SZEB, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egye­
sült Államok képviselőinek részvételével, de a Szövetséges - ami eb­
ben az esetben szovjet felügyeletet és főséget jelentett - Főparancs­
nokság irányítása alatt állt.113 A továbbiakban a kormány és a helyi
önkormányzatok intézkedéseihez a SZEB Tábor parancsnokságának
előzetes hozzájárulására volt szükség.114A SZEB kinevezett elnöke 1946

í 11 Szövetsége s Ellenőrz ö Bizotts ág (SZEB): A szövetsége sek a m agy aro rsz ági SZ EB -c r
nagyjából angolszász katonai felügyeletük keleti, szovjet változataként működ­
tették a megszállás viszonyai között, szovjet vezetéssel. A SZEB országos felügyele­
ti szerv volt, ellenőrzó szolgálattal, hírszerző és igazgató apparátussal, központi,
kerületi, megyei, városi, üzemi stb. hálózattal, légióképpen pedig a szuvereni­
tásnak m indazon rekvizitumaival, amelyek a m agyar törvényhozó és végrehaj­
tó szervek kompetenciájából teljességgel hiányoztak. A M agyarországra kijelölt
SZEB elvileg nagykőaliciós (angolszász-szovjet) szerv volt, s így is járt el, de á Italá­
ban jellegzetesen szovjet érdekeket érvényesített.
112 A m agyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1947, Szerk.
Feitl István. Budapest, 2003.
113 A többi vesztes országban is felállítottak hasonló bizottságokat, az elnöki jogkör és
a döntő szó mindig azé volt. amelyiknek a hadserege a szóban forgó országot m eg­
szállta. Ezen a jogon kapta meg Magyarországon a SZEB elnöki posztját a Szovjet­
unió, és ennek keretében vonta teljes ellenőrzése alá az országküh és belpolitikáját.
114 A SZEB szovjet missziója kiépítette helyi szerveit a vármegyék, a nagyobb városok
élén, illetve kirendeltségekkel rendelkeztek a jelentős vállalatoknál is. Mint or­
szágos felügyeleti szerv, ellenőrző szolgálattal, hírszerző és igazgató apparátussal
bírt. A M agyarországra „kreált" SZEB általában jellegzetesen szovjet érdekeket
érve nyesitett, ideértve az itthoni kom munista akciók egyoldalú támogatását, -
Szakács Sándor-Zinncr Tibor: A ..háború megváltozott természete” - Adatok és
adalékok, tényék és összefüggések - 1944-1948. Budapest, 1998. (Továbbiakban:
Szakács-Zinner ): a SZEB-ról bővebben: Földesi Margit: A Szövetséges Ellenőrző
Bizottság Magyarországon (Visszaemlékezések, diplomáciai jelentések tükrében
1945-1947) Budapest, IKVA. 1995.

33
nyaráig Vorosilov marsall * azt követően pedig Szviridov* altábor­
nagylett.
A törvényhozó testület társadalmi és politikai összetételének radi­
kális megváltozásával, a közigazgatásban zajló kádercserékkel, a nép­
bírósági ítéletekkel és a földreformmal 1945 nyarára új társadalmi
és politikai helyzet alakult ki. Az országban történt változások törvé­
nyességéhez és a kialakult új hatalmi szervek legitimitásához nyilván
kétség fért (mivel az ideiglenes kormány szovjet bábkormány volt),
ezért az amerikai és a brit kormány demokratikus választások meg'
rendezését kérte115167- az Ideiglenes Nemzeti Kormányt 1945 őszéig nem
ismerték eL
Az 1945. november 4-én megtartott választásokon hat párt jelöltet­
te magát.110Bár a választásokat a kisgazdapárt fölényesen megnyerte,
szovjet követelésre mégis kénytelen volt - az MNFF többi tagjának a
bevonásával - koalíciós kormányt alakítani. Ugyancsak szovjet nyo­
másra -Vorosilov marsall követelésére - volt kénytelen a győztes párt
elnöke, a kormányt, megalakitó Tildy Zoltán* átengedni az MKP-naka
Belügyminisztériumot, a rendőrség és a közigazgatás feletti felügye­
letet. A belügyminiszter az egyik „moszkovita”, a későbbi miniszterel­
nök, Nagy Imre* lett,
A taktika, amelyről Gerő Ernő* beszélt a Magyar Dolgozók Pártja
Központi Vezetőség (MDP KV) ülésén, úgy látszott, hogy megint be^
vált, miszerint „a Szovjetunió meg akarta nyerni a diplomáciai csatát
Magyarország kérdésében, elérni Magyarország kérdésében a döntő
befolyást, meg kellett teremteni az előfeltételeket, amelyek nem le­
hettek csak katonaiak (,..) olyképpen, ami az angol-amerikaiakat nem
ijeszti meg.’?ir

115 A választások rendiéről az Ideiglenes Nemzetgyűlés állal kibocsátott 1945. évi

Vili. lc. intézkedett. A feloszlatott, jobboldali pártok vezelöitöl, aW affen SS ala­
kulatokba jelen Lkezőktői, az internáltaktól és a népbirósági eljárás alatt állóktól
eltekintve, a törvény értelmében minden, 20. életévét betöltött m agyar állam
polgár választó és választható volt.
116 A februártól Rákosi Mátyás által vezetett Komm unista Párt, a Szociáldemokrata
Párt, a Kisgazda Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokrata Párt és a Ma­
gyar Radikális Párt. A szavazatok alapján az FKgP 245, az MKP 70, az S2DP 69, az
N'PP 23, aPDP 2 m andátum ot szerzett.
117 Pol iti katörté neti l ntézet Levélt á ra (Pl L) 274. f. 2. c s. 11. Még megta Iá lh ató: Pa lasik
Márta: Jogállam iság m egterem tésének kísérlete és kudarca M agyarországon
1944-1949. Budapest, 2000.25, (Továbbiakban: Palasik, 2000.)

34
 A választások után perek egész sora indult meg a földreform vég­
rehajtásakor elkövetett jogsértések orvoslására. A baloldali pártok
gyakorlati rendszabályokat sürgettek az „újbirtokosok" védelmére, és
a közigazgatás demokratizálásának ügyében is egységesen léptek fel
Ezzel szemben a kisgazdák a koalíciós kormányzás fenntartása érde­
kében azt követellek, hogy a rendőrségi pozíciókat paritásos alapon
osszák el, és szűnjön meg a nyomasztó kommunista túlsúly. Védel­
mükbe vették a régi közigazgatási tisztségviselőket, és kifogásolták
a Gazdasági Főtanácsnak mint „mellékkormánynak” a létrehozását.
F.rre válaszul 1946 februárjában az MKP és az SZDP vezetői a „tömeg-
harc" alkalmazása mellett foglaltak állást, cs meghatározták a legfon­
tosabb feladatokat: a földreform védelmét, a közigazgatás megtisz­
títását a „reakciós elemektől", harcot hirdettek a kisgazdapárt jobb
szárnya ellen, valamint követelték a függetlenségi front államosítási
programjának következetes végrehajtását.
1946, március 5-cn az MKP, az SZDP, az NPP és a szakszervezetek
részvételével megalakult a Baloldali Blokk. Megalakulása jelezte,
hogy az MKP politikájának új szakaszához érkezett: megkezdődött az
egyik fö politikai ellenfél, a Kisgazdapárt fokozatos felmorzsolása, a
Rákosi-féle „szalámitaktika" gyakorlati alkalmazása, amelybe b e s e ­
gítettek a kisgazdapártba beépült ún. „kriptokommunisták",116
A nemzetgyűlés 1946. március 12-én elfogadta a demokratikus
államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvényja­
vaslatot. (1946. VII, te.)"9Ennek a jogszabálynak (melyet Sulyok Dezső
joggal nevezett „hóhértörvénynek”) a funkciója elsősorban az volt,
hogy a „szalámitaktikához” mintegy jogalapot teremtve, annak tör-
vényesitését szolgálja az elkövetkezendő időkben. F. törvény parag­
rafusaira hivatkoztak és ezt alkalmazták majd az összes koncepciós
perben is.
A „helyzet pedig egyre fokozódott”.189

118 Kriptokom mun ista: Azok a titkos kommunisták, akik beférkőztek m ás pártokba
(SZDP, FKP. NPP stb), ahol bizalmi pozíciókba kerülve, a pártot belülről bom ­
lasztották, a párt bel só dolgairól informálták az MKP t. Komm unista tagsági iga­
zolványaikat ezért m eg sem kapták, de párttagságit kellett fizetniük. Ilyen volt
például: Erdei Ferenc stb.
119 Az 1946. VII. te. alapján, a Budapesten, Szegeden, Győrött, Debrecenben és Pé­
csett működő népbirósági különtanácsok elé 12 276 főt állítottak a népügyészsé­
gek, amelyekelé a politikai rendőrség 1348 személyt vitt, 5861 főt pedig elm arasz­
taltak. Szakács-Zinner, 196.

35
 1946. május 6-án pártközi megállapodás jött létre a B-lista vég­
rehajtásáról.120A feszült hangulatot tovább élezte, hogy a SZEB má­
jusban jegyzéket intézett a kormányhoz, amelyben Szviridov al­
tábornagy követelte a KÁLÓT121 és más szervezetek feloszlatását, a
„reakciós” tisztviselők leváltását, bíróság ele állítását, a papok „uszítá­
sának” megakadályozását.122A következménye pedig az lett, hogy Rajk
László'" - ekkor már belügyminiszterként -1946. július elején, mint­
egy 1500 társadalmi egyesületet oszlatott fel. Ezt még tetőzték az MKP
1946. szeptember 2 9 -október 1. között ülésező HL kongresszusának
határozatai, amelyek a polgári erőknek a hatalomból és a gazdaságból
való kiszorítását célozták.123
Az SZD.P és az NPP baloldala üdvözölte a HL kongresszus megálla­
pításait, az FKgP viszont elhatárolódott. Lbben az amúgy sem köny-
nyü helyzetben érte a Kisgazdapártot és az országot az ún. „köztár­
saságellenes” összeesküvés, a Magyar Közösség ügye,124 A belügyi
hatóságok 1947. január elején jelentették, hogy egy horthysta katona­
tisztekből, politikusokból, értelmiségiekből álló csoport köztársaság-
ellenes tevékenységet fejt ki. A nyomozás - elsősorban kikényszer ített,
hamis vallomások alapján - eljutott Kovács Béláig*125a Kisgazdapárt

120 1946 októberéig mintegy 100000 személyt, köztük 6000 rendőrt bocsátották el
munkahelyükről B-listával. A* elbocsátottak többsége ténylegesen közigazgatási
tisztviselő, közalkalmazott volt. B-!istára kerültek olyanok is. akik ellen különle­
ges kifogás nem merült fel. Ebben nemcsak gazdasági, takarékossági, hanem itt
m ár párt- és politikai érdekek is kö2rejalázottak. -Palasik, i, m. 73.
121 KÁLÓT: Katolikus Legényegyletek Országos Testületé. 1936-ban alakult meg Sze­
geden. Főtitkára Kcrkai Jenő jezsuita atya. ügyvezető titkára Farkas György és
Ugrin József voltak. 1938-ban meghirdették a Magyar Célt, azaz az Erkölcsi forra­
dalom programját, amely erős és független szociális állam megvalosítasat tűzte ki
célul. 1940 októberében Érden nyitotta m eg kapuit a szervezel első, állandó jelle­
gű bentlakásos népfőiskolája, melyet még 19 követett, A szervezetnek a második
világháború végére több százezer tagja volt már. 1946 márciusában csatlakoztak a
Magyar Ifjúság Országos Tanácsához (M70T), melyet Mindszenty bíboros, herceg-
prímás nehezményezett. 1946 júliusában betiltották a szervezetet. 1946 augusztu­
sában a KÁLÓT jogutóda a Katolikus Paraszti fjüsági Szövetség lett (KAPSZ).
122 A szovjet katonák elleni merényletekre hivatkozva követelték a kormánytól,
123 Követelték a termelés és a hítel állam i irányítását. A bankok és a külkereskedelem
állami ellenőrzését és a megkezdett államosítások folytatását. Állást foglaltak a
tervgazdálkodás bevezetése mellett is.
124 A Magyar Közösség ügyéről bővebben: Szekér Nóra: A Magyar Közösség, Föld
alatti tóvezérság, Budapest, 2010. Továbbá: Palasik, 2000.194-229.
125 ABRFK PRO kérte Kovács Béla m entelmi jogának a felfüggesztését, melyet a Nem­
zetgyűlés nem szavazott meg. 1947. február 25-én Kovács Béla megjelent a kihall­
gatáson a PRO-n. ahol megpróbálta ártatlanságát védeni. Ezen a napon a szovjet

36
főtitkáráig és Nagy Ferenc* szűkebb politikai köréhez, például Salá­
ta Kálmán* képviselőhöz. A kirobbant ügy miatt közel 50 képviselő
-köztük Sulyok Dezső, Pfeiffer Zoltán - „távozott" a Kisgazdapártból.
1947 májusában Nagy Ferenc Svájcba utazott szabadságra, de előtte
jegyzékbe kérte a szovjet hatóságoktól Kovács Béla kiadatását. Nagy
Ferenc svájci tartózkodása alatt kapta meg a választ, amely „terhelő
adatokat" tartalmazott saját magára vonatkozóan is. Az MKP vezetői
1947. május végén lemondásra és emigrációra kényszeríllették a mi­
niszterelnököt. Ekkor az MKP nyomására a Kisgazdapárt bal szárnyá­
ról Dinnyés Lajos* került a kormányfői székbe.
1947. szeptember 15-én lépett hatályba a február 10-én aláírt párizsi
békeszerződés. Ennek értelmében a 22. cikkely kimondta, hogy „(...)
minden fegyveres erőt 90 napon belül Magyarországról vissza kell
vonni, mindazonáltal a Szovjetuniónak fennmarad a joga a magyar
területen oly fegyveres erő tartására, amelyre szüksége lehet ahhoz,
hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet megszállási övezettel
való közlekedési vonalait fenntartsa1’. (Kiemelés - B. B.) Magában ez is
a jogalapját képezte annak, hogy a szovjet katonák Magyarországon
állomásozzanak.
Rá kosi ék számára a következő „nagyon veszélyes és terhes" politi­
kai ellenség Sulyok Dezső* volt, és nemcsak ót, de az új pártját is „ki
kellett iktatni” a politikai életből. Sulyok nem tett lakatot a szájára, és
1947 júniusában a nemzetgyűlésben elhangzott, igen bátor felszóla­
lásában kijelentette: „Nem igaz, hogy Magyarországon utcai harcok
folynak, csak éppen nincs gyülekezési szabadság sem. Nem igaz, hogy
forradalom van Magyarországon - csak éppen nincs sajtószabad­
ság, Nem igaz, hogy felfordulás van Magyarországon; csend van itt
és nyugalom, csak éppen nem az élet ütemének megszokott és ked­
ves csendje, hanem a félelem és terror csendjei (...) Rendőr állammá
alakultunk át, valóságos rendörállammá, ahol a rendőrs ég befolyása
nemcsak a közéletre, hanem az egyes ember magánéletére is elvisel­
hetetlenül ránehezedik és rásúlyosodik,"120Sulyok tisztában volt vele,
hogy Rákosiék sokáig nem tűrik, hogy „uszítson" a nemzetgyűlésben,126

katonai hatóság letartóztatta, és a Szovjetunióba hurcolták. Bővebben: Moszkvá­

nak jelentjük... Titkos dokumentumok 1944-1948. 5zerk.: dr. Izsák Lajos-dr. Kun
Miklós, i. m. 37. (Továbbiakban: Moszkvának jelenti ük...)
126 NN, 113-132. ülés. 854-855. h. Bővebben: Palasik, 2000. 262-263.

37
 ezért hamarosan jobbnak látta, ha elhagyja az országot, amit augusz­
tus 14-én meg Is tett.
Az MKP a „közlársaságellenes összeesküvésser és egyéb mesterke­
déseivel és taktikázásával a háta mögött irta ki 1947. augusztus 31-ére.
az új nemzetgyűlési választásokat. (Az előrehozott választás kiírása
ellen hiába tiltakozott az FKgP B. Szabó István vezette „alkotmány vé­
dő” csoportja, a Dobi-Dinnyés-Tildy csoport különféle ígérgetésekkel
rávette őket az előterjesztés támogatására.) Néhány nappal korábban,
július 23-án a nemzetgyűlés többsége, az MKP előterjesztésére elfo­
gadta a választójogi törvény módosítását, amely alapján több mint
460 ezer személyt hagylak ki a választójogi névjegyzékből.127 (Több
embert zártak ki a választásból, mint ahány plusz szavazatot össze­
csalt az MKP a kékcédulás választásokkal!)
A választások napján pedig vihart kavart az MKP aktivistái által
kezdeményezett és végrehajtott „kékcédulás" szavazás,125 melynek a
felhasználásával a Kommunista Párt a szavazatok 22,3%-ál megkap­
ta,129 amíg a Kisgazdapártra a választók 15,4%-a voksolt. Míg a Szo­
ciáldemokrata Párt 14,9%, a Nemzeti Parasztpárt 8,3%-ot szerzett,
A választások új politikai erőviszonyokat eredményeztek, amelyek a
Kommunista Pártnak kedveztek. A Dinnyés-kormány szeptember
23-án alakult újjá. A minisztertanács kommunista tagjainak száma
5-re emelkedett. Közvetlenül a választások után, Pfciffer Zoltán és
pártja, a Magyar Függetlenségi Párt ellen is megindította támadását
az MKP. 1947 szeptemberétől azAVO nyomozói több mint 9000 jegy­
zőkönyvet vettek fel. Az ügy vége az lett, hogy Pfeiffer november 4-én
emigrált, Rajk László belügyminiszter pedig 1947 novemberében fel­
oszlatta a pártot, miután a Választói Bíróság határozatban megsem­
misítette a párt listáján megválasztott 49 képviselő mandátumát.
1947. szeptember közepére kikristályosodott, hogy Rákosiéinak mi a
további tervük. A következő áldozat az MKP és SZDP „egyesülését" el-

J27 Kizárták a választójogból a Horthy-rendszer idején m űködő jobboldali pártok cs

szervezetek választmányi tagjait, a politikai okokból B listázottakat. a kitelepítés­
re kijelölt németeket, az áttelepült csehszlovákiai magyarokat, az internáltakat.
Szakács-Zínner, 179-193.
128 A kékcédulás választásokról bővebben: Pöldesi Margit Szerencsés Károly: Hal­
ványkék cédulás választások. Kairosz. Budapest, 2001.
129 Lásd: Gyarmati György: „Itt csak az fog tört én ni. amit a kom munista párt akar!"
Adalékok az 1947. évi országgyűlési választások történetéhez. Tn: Társadalm i
Szem te, 1997/8-9.I4fr-I61.

38
lenző szociáldemokraták, Peycr Károly és köre volt. ^politikai életből
való kivonásukra a B. M. ÁVO által október közepén nyilvánosságra
hozott újabb - „a demokratikus államrend és a demokratikus köztár­
saság ellen irányuló mozgalom szervezésével”, illetve az abban való
részvétel - vádjával irányított mozgalmat használták fel, amelyről
Peyer tudomást szerzett.130 Emiatt épp sikerült még megmenekülnie
az Államvédelmi Osztály „karmai közül”, és november 19-ről 20-ára
virradó éjszaka eltávozott az országból.
1947 ószén-telén államosítottak kilenc nagybankot és az érdekelt­
ségi körükbe tartozó ipari és kereskedelmi vállalatot. Az év vegén
nemhiába mondta azt Gerő Ernő, hogy „ma határozottan állíthatjuk,
hogy hazánk nem kapitalista úton halad többé, mert átlépte a Rubi-
cont a polgári és a népi demokrácia között”131 Hasonlóképpen gon­
dolkodott Farkas Mihály* az MKP akkori főtitkárhelyettese is, aki a
megyei titkárok értekezletén elhangzott beszédében összefoglalta,
hogy a pártvezetés miként értékelte a választások utáni belpolitikai
helyzetet: „a polgári pártok már nem képviselnek érdemleges erőt, és
az érintett pártok is úgy látják a helyzetet, hogy nincs értelme eről­
ködni, mert valami komoly ellenzéki párt alakul, azt a Kommunista
Párt rövid időn belül szétveri. Növelni kell azt az érzést, hogy itt csak
az fog történni, az helyes a magyar nép számára, amit a Kommunista
Párt akar”.1'*2
Az SZDP és az MKP egyesülése előtt még lebonyolították a szociál­
demokrata kötődésű, Nitrokémia133 vezetői és dolgozói elleni kon­
cepciós pert. A célpont közvetetten Bán Antal* iparügyi miniszter,
illetve Kelemen Gyula* iparügyi államtitkár volt. A Nitrokémia-per
ítéleteinek nyilvánosságra hozása utáni napon, az SZDP kongresz-
szusán felhatalmazták a megmaradt vezetőket, hogy kezdjék meg a

130 Részletesen a nyomozásról és az ügyről: Palasik, 2000. 268-269. A vád - egye­

bek mellett - a? volt, hogy Peycr tudott Pisky Schmidt frigyes és Gábor Róbert
„szervezkedéséről” és kémkedés ükről. M indhárm ójukat távoUctükben ítélték el:
Peyer Károlyt 8 év fogházra, Gábor Róbertét kötél általi halálra, Pisky Schmidt
Frigyest 10 év kényszermunkára. Lásd Gábor Róbert visszaemlékezése.
131 Izsák Lajos: A koalíció évei Magyarországon 1944-194-8. Budapest, 1986.182.
132 Lásd: Gyarmati György; A diktatúra intézményrendszerének kiépítése Magyar-
országon. In: ht tp: /www.rev.hu/sul in et45/szervi z/szakirod/gyarmat i2^a.htm
(letöltés: 2009.09.18.).
133 A Nitrokémia, Közép-Európa egyik legnagyobb hadianyaggyára volt 1944 őszéig.
Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett Svájctól Brazíliáig. Bővebben:
Palasik. 2000. i. m. 271-273; Szakács-Zinner, i. m. 362-379.

39
tárgyalásokat a kommunistákkal a két párt „egyesüléséről". 1948. jú­
nius 12-én került sor ennek gyakorlati megvalósítására, majd másnap
megkezdődött a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) a kongresszusa.
1948, július 29-én Rákosi Mátyás felkereste Tildy Zoltán köztársasá­
gi elnököt - akinek veje, Csornoky Viktor ekkor már letartóztatásban
volt az ÁVO-n - és a táskájából kihúzva, a „párt megbízatásából” alá­
íratta vele a köztársasági elnöki tisztségről történő lemondást.1mTá­
vozását augusztus 3-án elfogadta a kommunista többségű országgvil­
lés, és helyette Szakasits Árpádot nevezték ki köztársasági elnöknek.
Innentől pedig már nem volt megállás, a kocka el volt vetve...
Ettől kezdve megszaporodtak a letartóztatások, a bírósági ügyek,
internálások, és a Politikai Rendőrséghatalma egyre nőtt.
A diktatúra intézményrendszerének a kiépítése felgyorsult, 1948.
december végén letartóztatták MindS2 enty József* esztergomi bíbo­
ros-érseket, hercegprímást. 1949 januárjától megkezdték a Magyar
Olajipari Részvénytársaság (MAORT) elleni koncepciós pert,m meg­
kezdődött a Rajk László és társai elleni „ügy” felgöngyölítése, illetve a
perük lefolytatása .136A diktatúra kiépítése 1949-ben felgyorsult, egy-

134- Palasik Mária: Tildy Zoltán eltávolítása a hatalomból. In: Társadalm i Szemle,
1996/8-9.152-161.
135 MAORT-per: Szakács Zinner, i. m, 413-422.
136 Rajk-per: 1949, május 30-án Rákosi Mátyás és körének nyomására, kémkedés az
im perialistáknak, együttműködés a Horthy-korszak titkosrendőrségével vádak
alapján letartóztatták Rajk Lászlót. Raj kot a Svábhegyre, egy Eötvös úti titkos
ÁVO-villába szállították, ahol ügyének több szereplőjét már fogva tartották. Az
első heten pszichikai ráhatással, ki fáraszt ássál, a kínzások halasára megtört, rá
terhelő vallomást tett „tanúkkal” való szembesítéssel próbálkoztak nála, ó azon­
ban ártatlanságát hangoztatta, és kérte, hogy beszélhessen Rákosival. Rákosi
nem volt hajlandó beszélni vele. de június 7-én késő este odaküldte két minisz
teret. Kádár János belügy* és Farkas Mihály honvédelmi miniszter ig’yekeztek
meggyőzni Raj kot, hogy a per célja csak megfélemlítés lesz, cs a halálos Ítélet
végrehajtására nem kerül sor. Rajk önkritikát gyakorol!, elismerte, hogy m inisz­
teri működése során ugyan követett el hibákat, de a kémkedés vádját nem volt
hajlandó vállalni. Farkas Mihály az eredmény telén próbálkozás után verette meg
először, azonban Rajk ekkor még a brutális bántalm azások ellenére is minden
vádat tagadott. A vád tehát változatlanul igen gyenge lábakon állt, a „bizonyí­
tékok" még egy koncepciós ügyhöz sem bizonyultak elegendőnek, ezért Rákosi
tanácsért Moszkvába utazott. Ekkor kapcsolódtak be az ügybe a szovjet tanács­
adók: Fjodor Bjeikin altábornagy', az MGB közép európai főnöke, Jevdokimenko
ezredes és Poljakov alezredes. Bár több kihallgatást ők vezettek, nevük a fennm a­
radt jegyzőkönyvekben nem került rögzítésre. Péter Gábor és Szűcs Ernő Bjeikin
altábornagy beleegyezésével levelet írt Abakumovnak, a szovjet állambiztonsági
m inisztérium akkori vezetőjének, hogy figyelmeztessék: Rákosi provokációra

40
re embertelenebb formát öltött. A folyamat három intézkedéssorozat
lépéseiből állt össze. Megkezdődött a társadalmi, politikair gazdasági
és a hatalmi intézményrendszer kiépítése. Az egyik fő lépés a társa­
dalom sokkolása volt a hidegháborús propagandával, és az emberek
megfélemlítése a különböző koncepciós perek Ítéleteivel. A másik
szálat a gazdaság területén tovább folytatott, mind szélesebb körű
államosítások jelentették. Mindehhez csatlakozott a még meglévő és
működő társadalmi szervezetek megszüntetése. A harmadik össze­
tevő az előbbi intézkedések (a még az országban lévő és szabadlábon
maradt demokratikus elemek korlátozása) mellett „új, vagy funkció­
jában módosított intézmények hálózatát építették ki, melyek elsődle­
ges feladata az állampolgárok minél szervezettebb hatalmi felügyele­
te volt”.137Ezek csak a lényeges vázlatpontjai a diktatúra kiépítésének.
1950 újesztendeje már úgy kezdődött, hogy az ÁVH megkapta a teljes
önállóságát. Innentől megindult a lavina, és az megállíthatatlan-
ná vált.

készül. A Bjelkin különgépén Moszkvába juttatott levélre azonban nem érkezett

válasz. Bjelkinck a koncepciót Sztálinnal kidolgozó Rákosival együttműködve,
a szovjet politikai érdekeknek megfelelően hangolták át az ügyet. A per célja
im m ár a Utóval szembeni szovjet szembenállás felé történő szolidaritás hang-
súlyozása volt. Rajkót és társait pedig az 1948-ban kiátkozott jugoszláv kommu­
nistákkal való kapcsolattartással vádolták. Rajk ekkor minden, ellene felhozott
képtelen vádat beismert. A per vádiratát m aga Rákosi Mátyás, a párt főtitkára
készítette, és Sztálin hagyta jóvá. A tárgya lás vezető bíró az a Jankó Péter volt, aki
előtte m ár számos népbírósági perben is elnökölt. Rákosi a per idejére a dolgo­
zószobájában külön hangszórót szereltetett fel, am in végigkísérhette a tárgyalás
menetét, illetve egy külön telefonvonalat, amelyről a helyszínen levő Péter Gábo­
ron keresztül folyamatosan instruálta a bíróságot - de a vádlottakat és a védőket
is. A bírósági tárgyalást rádión közvetítették. A perben a népbíroság szeptember
24-én ncpcllenes bűntett és hűtlenség vádjával három halálos itélei hozott. Az
ítéletet október IS-én hajtották végre. Rajk felesége ötévi börtönbüntetést kapott,
gyermekük nevelőintézetbe került, ahol „Kovács István'-nak hívták. Senki nem
tudta, ki ó valójában. Rajk és társai perével kezdódótL m eg a tisztogatás a sztálini
és a szovjet példát követve a párt belső köreiben is.
137 Gyarmati György: A diktatúra intézményrendszerének kiépítése Magyarorszá­
gon. In.; http://www,rcv.hu/sulínet45/szerviz/szakirod/gyarniat)2_a.htTn (letöl­
tés: 2009.09.18.),

41
KI A REAKCIÓS?

Ez a fogalom azért bír kulcsfontossággal a tárgyalt időszakban, mert

ha 1945-től vizsgáljuk a szó történeti alakulását, illetve tartalmi bővü­
lését, akkor megkapjuk mindazokat a társadalmi rétegeket, foglalko­
zásokat, pártállásokat, hivatkozásokat, amikért 1945-1949 között több
mint 60000 személy került politikai okokból internálóláborba, ezt
követően, 1950-1953 között több mint 5000 személyt internált azÁVH
a2 általa fenntartott internáló- és kényszermunkatáborokba,1"8
A „reakciós” gyűjtőfogalom alá tartoztak mindazok, akik akár na­
pi törekvéseikkel, akár az MKP akkor még tagadott távlati céljaival
szembekerültek, őket az MKP „reakciósnak”, a „haladás”, a „népi de­
mokrácia” vagy egyenesen a „nép” ellenségének minősítette. 1944-
ben a német megszállók cs a nyilasok számítottak fő ellenségnek és
reakciósnak. Ekkor még mindenki, az „antifasiszta egység” keretein
belül mint szövetséges szolgálta a „haladást". A front háta mögött,
majd később az egész „felszabadított” országban a fasiszták, a háborús
és a hozzájuk kapcsolt népcllenes bűnösök egyre tágabb értelemben
váltak rendőri és bírósági akciók tényezőivé. Ellenségnek, reakciós*
nak ekkor már azt minősítették, aki a „napirendre tűzött aktuális fel­
adatokkal”, az MKP értelmezése szerinti „demokráciával" nem értett
egyet.
Az MKP „fő ideológusának”, Révai Józsefnek* 1945. július 22-én a
Szabad Nép hasábjain megjelent szentenciája szerint: „reakciós az, aki
antikommunistá1. De reakciós „az is, aki »balról« csinál szennykon-
kurenciát”. A már feljebb idézett Politikai Rendészeti Osztály 1946.
február 28-án tartott értekezletén Tömpe András rendőr ezredes to­
vább bővítette a „reakció" körét, „Jól tudjuk azt, hogy az ellenforra­
dalmi szervezkedő reakció tábora kikből adódik. Adódik elsősorban
azokból az elemekből akik egyre nagyobb tömegekben térnek visz-
sza nyugatról. Naponta ezer, ezerötszáz ember tér még mindig visz-
sza nyugatról, több százezer már azoknak a száma, akik hazaérkeztek.
Természetes, hogy ezek az elemek, és ahogy előrehaladunk az időben,138

138 Természetesen a politikai okokból börtönbe zártakra, kitelepítettek re, zárt tábo­
rokba helyezettekre, rendőrhatósági felügyelet alatt állókra is hasonló „reakciós'1
kategóriák érvényesek, de a jelen munka keretei erre nem térnek k i.

42
a minél később hazatérő elemek nem barátságos beállításnak a de­
mokráciával szemben. (...) Különösképp fel kell hívnunk a figyelmet
itt a volt honvédtísztekre, a hivatásos állománybelí tisztekre és altisz­
tekre, akik egyik napról a másikra most az utcára kerültek, és akiknél
nem vagyaink meggyőződve arról, hogy' a fegyverek nem maradtak-e
náluk a leszerelés folyamán, akik alkalmasak arra, hogy szervezzenek
s így a reakció élére álljanak. Éppen ezért ők alkotják legveszélyesebb
rétegét annak a csoportosulásnak, amely a demokrácia ellen fellép."139

Az ellenállás kérdése

„A köztudatban az ellenálló fogalma egybeforrt a partizánéval, az el­

lenállás aktív formája a fegyveres harccal, passzív formája pedig röp­
lapterjesztéssel, illegális sajtó készítésével, szellemi szabotázzsal.”140
Magyarországon az ellenállási mozgalmaknak két nagy fejezete
van a XX. század második felében: a két világháború közötti társa­
ságok és mozgalmak, amelyekből kialakulnak vagy egységbe tömö­
rülnek a második világháború ideje alatti németellenes ellenállási
szervezetek. Ezt követően a háború utáni ami kommunista ellenállási
mozgalmak történetére és szereplőire helyeződik a hangsúly. Nagyon
leegyszerűsítve, a nácicllcnes ellenállási mozgalomban részt vett sze­
mélyek egy része, akik a háború után nem követték a „párt vonalát",
frakciósok voltak, azoknak ugyanaz lett a sorsuk, mint azoknak, akik
már a ténylegesen antikommunista ellenállási mozgalmak szereplői
voltak, A két ellenállási „időszakban" és a különböző szervezetekben
részt vett személyek egy időben találkozhattak egy kö2 ös helyen, a
börtönben és/vagy az internálótáborban.

A németellenes ellenállás

„A Magyarország sorsára annyira katasztrofális hatású német orien­

táció ellen, általános, az egész országra kiterjedő ellenállási mozga­
lom -jugoszláv vagy francia mintára - nem tudott hatásosan kifej­

139 MNL OL XIX-B-l-r. 21. d. 36. tsz. 217.251/1946.

140 M. Kiss Sándor; Variációk - Az ellenállás változatai. Budapest, 1982.1.

43
lődni. Ennek okai nemcsak a kedvezőtlen földrajzi tényezőkben,
hanem a monarchia idejében és a két világháború közölt kialakult
társadalmi viszonyokban is keresendők.”141Ennek ellenére a korabeli
dokumentumok, rendőrségi jelentések, későbbi interjúk, memoárok
alapján kijelenthető, hogy a magyar nemzet minden társadalmi ré­
tegében igenis volt ellenállás. Fegyveres ellenállás azonban mind az
értelmiség köreiben, mind az ifjúság, az egyetemi és a munkás fiata­
lok soraiban csak sejtszerűen, alig, vagy egyáltalán nem koordináltan
szerveződött, főleg Budapesten, az ország politikai és társadalmi köz­
pontjára koncentrálódva, de vidéki egyetemi városokban is elterjed­
tek a felhívások és röplapok. Az egyetemi ifjúság politikai és ideoló­
giai érdeklődésű rétegei úgy a közgazdasági és a jogi egyetemen, mint
a bölcsészkaron és a Műegyetemen is megtalálhatóak voltak.
Leegyszerűsített formában négy nagy irányzat különböztethető
meg: a kommunisták, a szociáldemokraták, a polgári radikálisok és
a népi mozgalom.142 Ezen irányzatoknak mások voltak a feltételei és
a lehetőségei is, mivel amíg a kommunisták illegalitásban harcol­
tak, addig a szociáldemokraták jól felépített pártszervezettel rendel­
keztek, a népieknek nem igazán volt szervezetük, de annál jobban
kezdett kibontakozni egy elevenen és szervesen növekvő szellemi
mozgalom. Ebben a helyzetben ezeknek az erőknek az egyesítése vált
volna a legfontosabb feladattá, mert enélkül akcióképtelenek marad­
tak volna. A magyar antifasiszta szervezkedés elsőként ezt a lépest
akarta megtenni. 1944. március 19-e ezért válhatott fordulóponttá a
magyar antifasiszta ellenállás történetében is, mert azok, akik addig
még reménykedtek a Horthy-Kállay-féle politika, majd a háborúból
való kiugrás lehetőségében, azok is tudták már márciusban, hogy ez
reménytelen. Ez az esemény tette lehetővé a reálisan gondolkodó em­
berek számára az ellenállás megszervezését. így alakult ki és szerve­
ződött az ellenállás diákfrontja is,
Az ifjúság politikai lehetőségei korlátozottak voltak. Majdnem
minden jobboldali irányzatú egyetemi szervezetben kialakulóban
volt egy baloldali irányzat is, még a Turul Bajtársi Szövetségben is,
az EmericanáróL a közgazdász és joghallgatók egyesületeiről nem is

141 Ben kő Zoltán; Történelmi kereszt u Lak. Miskolc, 2000.52. (Továbbiakban: Bcnkö.)
142 M. K iss Sándor-Vilányi Iván: A m agyar diákok szabadsági rontja. Budapest, 1983.
9. (Továbbiakban: M. Kiss-Vitányi.)

44
•szólva. A háború alatti ifjúsági szervezetek között a legnagyobb a Tu­
rul volt, amely a Horthy-rcndszer teljes támogatását élvezte. „Furcsa
kettősség, sót hármasság jellemezte.'’143 Itt tömörült részben a falusi,
népi származású főiskolai fiatalságjelentös része is. A szövetségen be­
lüli politikai feszitő erők és ellentétek miatt nehéz volt a szervezetet
egységessé tenni. Fitos Vilmos* egy taktikai húzásával el tudta vá­
lasztani a két tábort egymástól. Javaslatára megalakult a Társadalmi
Turul, amelyben a régi németbarát tagok tömörültek cs az „ifjúsági
TüruK, amelyben az egyetemi ifjúság baloldali, „haladóbb” része
megkezdte a diákegység megvalósítását. Az „ifjúsági Turul” élére Fi­
tos Vilmos állt. Az- 1943-as debreceni „követtábororT azonban a jobb­
oldal szerezte meg a többséget, melynek következtében a „demokrati­
kus erők" arra kényszerültek, hogy a Turul kereteit átlépve szélesebb
alapokra helyezzék az ifjúsági egységmozgalmat, és annak aktívabb
jelleget kölcsönözzenek - új árnyalatok bevonásával, összefogöbb
szervezeti formával. Az ország német megszállása után ez a diák-
egység-mozgalom szolgált alapul az ellenállásra. Ez nem határozott
szervezeti formák közölik hierarchikusan működő mozgalom volt,
inkább és főképp diákvezetók esetenkénti azonos politikai állásfog­
lalásának fóruma. Az egyik elismert vezetője az egyre inkább balra
húzódó Fitos Vilmos.
Miután a baloldali szellemű egyetemisták (nagy részük kommu­
nista szimpatizáns) kiszorultak a Turulból és az Emericanából, a kari
egységszervezetekben igyekeztek tovább működni, és elfoglalni azo­
kat. így került az élre a Bölcsész Segitő Egyesületben Majsai Em il* a
kolozsvári egyetemen Pintér Péter Pál, a közgazdasági egyetemen
(EKIE) Zimányi Tibor* cs Borsos Sándor.*
Külön kell szólni egy másik ellenzéki, baloldali eszméket képviselő
ifjúsági csoportról, a Cvórífy-kollégistákról, akiknek egy része be­
kapcsolódott a német megszállókkal és a magyar nyilasokkal szembe
ni ellenállásba. A Győrffy Kollégium elődjét, a Bolyai Kollégiumot a
Turul „fősége” alatt hozták létre 1939-ben. „A Gyórffy István etnográ­
fus professzor köré gyűlt, nagyrészt paraszti származású egyetemi
hallgatók csoportja falujárásokon ismerkedett az ország problémái­
val. A falukutatók és a népi írók hatására szociográfiai felméréseket
végeztek. Ok alakították meg a Parasztfőiskolások Közösségét, majd

143 Renkö, i. m, 53.

45
az önkormányzati al rendelkező Bolyai Kollégiumot, ami Győrffy ha­
lála után, 1942-ben az ő nevét vette fel. A kollégium diákjainak politi­
kai hovatartozását paraszti és népi származásuk determinálta, a ve­
zetők és a tagok többségükben kommunisták voltak, vagy legalábbis
rokonszenveztek a kommunista párttal és a „marxi ideológiává lM , Sőt,
részt vettek az Illegális kommunista párt egyes akcióiban is. A német
megszállást követően, a kollégium önkormányzatát a hatóságok fel
függesztettek, de 50 kollégista illegalitásba vonult.144 A vezető tagok
közül többen már korábban, 1944 elején kapcsolatba kerültek az il­
legális kommunista párttal145- valószínűleg Fehér Lajoson* keresztül
Kállai Gyulával, A Győr ffy-kol légisták és Fitos Vilmos között hama­
rosan kiéleződött a helyzet. Fitos baloldali tömeggel rendelkezett, a
Györffysek pedig baloldali „elittel". Már ekkor vetélytársi helyzet
alakult ki közöttük. Ezért fordulhattak Fitos helyett a diplomatiku-
sabb Kiss Sándorhoz.* így jött létre 1944. szeptember elején Kardos
I .ászló* a Győrffy Kollégium vezetőjének kezdeményezésére a Ma­
gyar Diákok Szabadságfrontja, A szervezet több, illegálisan működő
diákcsoportból állt. Lényegében összefogta a Győrffy Kollégium köré
csoportosult, fiatal marxista vagy marxista-szimpatizáns értelmisé­
gieket és a népi irodalmon nevelkedett radikális, demokratikus fia
tál értelmiségieket, rajtuk keresztül pedig az ifjúmunkás mozgalom
kommunista és szociáldemokrata tagjait.
Egy névtelen szerző 1945. június 8-án összefoglaló anyagot irt az
„Ellenállási mozgalom tagjainak igazolási mozgalmai” címmel Eb­
ben a következőket Írja:146„a legutóbbi hetekben több kormányintéz­
kedés, hatósági nyilatkozat kapcsán felmerülhetett az a kérdés, hogy7
ki tekinthető az ellenállási mozgalom tagjának, illetve milyen szerv
igazolja, hogy valaki az ellenállási mozgalomban részt vett”. Hivatalos
helyen ugyanis kijelentették, hogy a házhely kiosztásban az ellenál­
lásban részt vettek részesítendők előnyben, hogy ilyenek a hadsereg­
ben, vagy mint köztisztviselők soron kívüli előléptetésre tarthatnak
számot, stb. Végül az az autentikusnak hangzó hír is elterjedt a m i­
nisztériumok között, hogy a szovjet hatóságok kijelentették, ki fogják
engedni a fogolytáborokból azokat a magyar állampolgárokat, akiket

K 4 Bővebben: M. Kiss-Vitányi, i. m. 100-119.

145 Ekkor Béke Pá rt néven m űködött.
146 ÁBTL 3.1.9. V-2000/28. 76-79.

46
egy erre illetékes szerv elismer az ellenállási mozgalom tagjainak.
A szovjeteknek egyetlen kikötése az volt - a hírek szerint. hogy Baj-
csy-Zsilinszky Endre özvegye vegyen részt a szerv munkájában. Való­
színűleg őt ismerték el ezen a téren a legfőbb tekintélynek.
Ilyen előzmények után a régebben tevékenykedő különböző el­
lenállási szervezetek, a volt Magyar front vezető tagjai kivételével -
akikhez elsősorban Kovács Im re* Kállai Gyula és Szakasits Árpád*
tartoztak összejöveteleket rendeztek akkoriban. A következő cso­
portok különböző javaslatokkal jelentek meg a színen, és fordultak
a miniszterelnökhöz és a pártokhoz, hogy kezdjék meg a mozgalmi
tagok igazolását,
L Bajcsy-Zsilinszky F.ndréné* és baráti köre. amellyel kapcsolatba lé­
pett Makai Miklós is, aki a Kiss-Tarcsay VilmosMéle egykori „kato­
naivonalhoz" tartozott.
2. A Szentgyörgyi égisze alatt működött ellenállási csoport, Fráter
Iván belügyi osztályfőnök vezetésével. E csoporttal együtt tartotta
az üléseit a Várnai-partizáncsoport is, akik már a német megszál­
lás alatt is együttműködtek egymással.
3* Platthy Pál* altábornagy csoportja. Platthy a hozzá forduló egyéb
csoportoknak kijelentette, hogy ó teljesen passzív kíván m arad­
ni, de a miniszterelnökségi államtitkár meghivására végül mégis
részt vett az ellenállási igazolásokkal foglalkozó egyetlen hivatalos
ülésen,
4. Csomóss Miklós* ellenállási mozgalma, az úgynevezett „Ellenál­
lásban részt vettek Szövetsége", Az utóbbi mozgalom - az iró sze­
rint - lényegesen különbözött a többitől. Először is az első három
mindeddig semmiféle egyesületi jellegű tevékenységet nem fej­
tett ki, Csomóss ezzel szemben már 1945, február óta pecséttel és
nyomtatványokkal ellátva egycsületszerü működést fejtett ki. iga­
zolványokat adott ki, és megválasztott főtitkárnak adta ki magát,
stb. Az együttműködés Csomóss cs az első három csoport között
igen laza volt, illetve néhány tárgyalás után felborult.

47
AZ ANTIKOMMUNISTA ELLENÁLLÁSI
MOZGALMAK VÁZLATOS ÁTTEKINTÉSE

A két világháború közötti titkos társaságok, illetve irredenta mozgal­

mak közül a magyar politika és köztudat „felszínén” két nagy csoport
„öröklődött” át a második világháború utáni időszakra. Az egyik a
Magyar Testvéri Közösség, a másik a kopjás mozgalom147148volt. E két
társaság lényegében lefedte a magyar társadalomnak azon rétegeit,
akik független, szovjet hadsereg- és kommumstarnentes, szabad or­
szágot és demokráciát képzeltek el az újjászerveződő Magyarorszá­
gon. A Magyar Testvéri Közösség szerteágazóbb és társadalmi ösz-
szetételét tekintve ,jegyesebb” képet mutatott, mint az úgynevezett
katonai vonal, a kopjás mozgalom, amely hivatásos, illetve már nyug­
állományba vonult katonákból és csendőrökből, Vkf/2-es tisztekből,
hírszerzőkből, futárokból és a volt irredentákból szerveződött. Ezen
csoportok lebukása, felfedése után a fö ellenállási vonalak felszá­
molódtak. A Magyar Testvéri Közösség tagjainak letartóztatása 1946
végétől kezdődött el, a kopjás mozgalom felfedett tagjainak „lebuk-
tatása” 1947 nyarától zajlott. A kopjás mozgalom tagjainak nagy része
visszahúzódott, a másik részét pedig átmentették az MHBK-ba (Ma­
gyar Harcosok Bajtársi Közössége), amely már nem volt mentes az
agent provocateur októl és az ügy nököktől. Ezt követően ide tartóz-
tak az alföldi és a dunántúli Fehér Gárda mozgalmak, a szegedi Kard
és Kereszt Szövetség, az Antibolsevista Gárda csoportjai, a Magyar
Ellenállási Mozgalom, a Fehér Partizánok szervezete, további MHBK-
ügyek, kulákszervezkedések és még számos hasonló csoportok,
akiknek tagjait, illetve vélt tagjait szervezkedésért, a magyar demok­
ratikus államrcnd megdöntéséért, hűtlenségért vagy kémkedésért
kivégeztek, vagy elítéltek, és/vagy internáltak.1*6A lényeg egy volt, ki­
vonni ezeket az embereket a mindennapi élet keringéséből, elkülöní­
teni, eltávolítani ezeket a Révai által meghatározott „fasiszta reakció­
sokat” a közéletből majd hermetikusan bezárni. Ezért nem véletlen
az sem, hogy a recski titkos internáló- és kényszermunkatábor nagy

147 Bank Barbara-Mé szaros Gyula-Török Ádám; A kopjás mozgalom törLéncte. Kéz­
irat.
148 Ezen ellenállási csoportok ügyeiről röviden szól; Fehérváry István; Börtönvilág
.Magyarországon 1945-1956.1990.

48
része a fent felsorolt csoportok valamelyikének a tagja volt, vagy egy
ismerőse miatt került oda,
„Az internálások történetében a döntő év 1948 volt. a két munkás­
párt egyesülésének, az MDP létrejöttének az éve, mert az MKP és az
SZDP egyesülését - pontosabban az SZDP elnyelését - nemcsak vezető
szociáldemokraták ellenezték, hanem sokan a párt egyszerű tagjai kö­
zül is. Ezek megtörése a kommunisták alapvető érdeke volt. Ez már a
szociáldemokraták elleni második támadást jelentette. Az elsőt a kom­
munisták, a szociáldemokrata baloldallal karöltve, az ún. peyerista
szárny ellen indították, míg az egyesülés utáni harmadik támadás a
megmaradt szociáldemokrata baloldalt érte. (...) A szociáldemokraták
elleni fellépés m ára negyedik támadás volt a magyar társadalom ellen.
Az első hadjárat célpontjai a háborús bűnösöknek minősíttettek, illetve
a német nemzetiségűek voltak. A második retorziős lépés azokat a volt
horthysta katonákat (és csendőröket-B. B.), valamint a civil apparátust
érintette, akik a háború utolsó szakaszában a demokrata erők mellé
csatlakoztak. A harmadik hullámba kerültek a népiek - pártállásukat
tekintve kisgazdák és parasztpártiak s végül a negyedik csapás érte
a szociáldemokratákat. A drámának azonban volt még egy ötödik fel­
vonása is. Sorra kerültek a honi és a nyugati emigrációból visszatért (il­
letve hazarendelt - B. B.) kommunisták is. Ez az öt lépés együttesen azt
jelentette, hogy befejeződött a magyar progresszió elleni irtóhadjárat,
illetve hogy kialakult az ínternálótáborok törzsállománya.”14,9

A magyarországi internálás korszakolása

- 1945-1946 —> hatósági internálótáborok, decentralizált, ország­

szerte mindenhol (rendőrség politikai rendőrség, ügyészség, nép-
biróság, belügyminiszter)
-> német kitelepítés (helyhiány miatt felélesztett internálótáborok
- csak a kategória más)
- 1947-1950 -> központosított internálás, egy Központi Interné ló­
táborba (Buda-dél, majdKistarcsa)
- 1950-1953 —► rendőrhatóság (politikai esetekben nem jellemző) —>
rabgazdálkodás, KOMI149

149 M. Kiss, 1990. i. m. 14-15.

49
 —>ÁVH internáló- és kényszermunkatáborok
- 1953-1955 —► jogilag táborok nem léteztek, mert felszámolták ókét,
de a kényszerlakhclyre kijelölés eszközét alkalmazták.
- 1956-1960 -> az 1956-os forradalom utáni megtorlások egyfajta esz­
köze közbiztonsági őrizet címen (Kistarcsa, Tököl)

A táborok típusai 1945-1953 közötti időszakban

Mi a táb o r?
Sebtében és gyatrán felszerelt, a külvilágtól szinte mindig hermeti­
kusan elzárt terület, ahová a hatóságok tömegesen gyűjtenek össze
veszélyesnek vagy kártékonynak feltételezett egyéneket vagy ember-
csoportokat, mostoha körülmények között tartják őket, és tökéletesen
érzéketlenek a legelemibb jogaik iránt is.
Az internálótáborok rendszere a törvényes cs hivatalos büntető,
valamint a büntetést végrehajtó apparátussal párhuzamosan mű­
ködő és azt. kiegészítő rendszer. A hatalom azért alkalmazta ezt az
eljárást, hogy a társadalomnak azon részeit „kivonja a forgalomból7',
akiket az érvényben levő törvények szerint és az összegyűjtött bizo­
nyítékok alapján - amely nem elegendő - nem tudnak bíróság elé ál­
lítani vagy elítélni.
Több típusát lehet megkülönböztetni a létrehozott táboroknak:
• szűrőtábor (pl. Kaposvár, Nyíregyháza-Sóstó)
• gyújtotábor (pl. Kistarcsa)
• kényszermunkatábor
• internáló- és kényszermunkatábor (Recsk, Tiszalök, Kazincbarcika)
- - » állandó (mezőgazdasági, ipari)
— >ideiglenes (főleg mezőgazdasági)
• kitelepítettek „zárt táborai” (1950-1953) - Gerö Ernő szavaival, „in­
ternálás jellegű kitelepítés”150

A z in te r n á lá s
1944 végén a2 Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakításával meg­
kezdődött a közigazgatás újjászervezése, valamint egy új belügyi cs

150 MNL OL M-KS 276. f. 66. cs. 42. ó. e. Gerö Ernő bizalmas levele Győré Józsefnek,
1953. szeptember 19.

50
igazságügyi apparátus kiépítése. A közrend biztosítása az újjászerve­
ződő rendőrség bűnügyi osztályának - a háborús és népellenes bű­
nök elkövetésével gyanúsítottak felkutatása a Budapesti Rendőr-
főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálynak (PRO), illetve a Vidéki
Rendőr-főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának a feladata
lett)*1így történhetett meg az, hogy 1945 januárjában a fővárosban a
BRFK PRO működésének hatékonyságát szovjet katonai és állambiz­
tonsági szervek képviselőinek közreműködése és tanácsai segítették,
és kezdettől fogva fontos szerepet játszott a vezetésében Péter Gábor*
személyesen. A BRFK PRO-n kívül 1945. március elején megalakult a
H. M. Katonapolitika Osztálya (Katpol) ,m majd „a gazdasági viszonyok
felügyeletére” 1945. július végén létrehozták a Gazdasági Rendészeti
Osztályt (GRO). E szerveknek is feladatköreibe tartoztak a megtorló,
felderítő, megelőző jellegű intézkedések, illetve az internálások.

151 Az MKP vezetése Pest bevételének napján döntött a rendőrség kiépítéséről. A po­
litikai rendőrség vezetője így Péter Gábor leli. A Magyar Ál lám rendőrség buda­
pesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya hivatalosan 1945. február 2-án
alakult meg. körülbelül 60 fővel. Végleges központjuknak pedig az Andrássy út
60 at jelölték ki. a volt Nyilas Pártházat. A Péter Gábor vezette politikai rendőr­
séggel párhuzam osan megjelent a fővárosban az Erdei Ferenc belügyminiszter
által, a politikai rendészeti osztály megszervezésére még Debrecenben felkért
Tömpe András is. 1945 májusában kihirdetett kormányrendeletek értelmében
Féter Cábor Irányilasával működött a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendé­
szeti Osztály (BRFK PRO), és Tömpe András vezetésével a Vidéki Főkapitányság
Politikai Rendészeti Osztálya. Rajk László belügyminiszterré való kinevezése
után. 1946 októberében egységesbetLe a két PRO-t, így jött létre a Magyar Állam-
rendórseg Politikai Rendészeti Osztálya. Ez a szerv csak kizárólag a belügym i­
niszternek volt alárendelve. - Részletesen: Palasik Mária: A poliLikai rendőrség
háború utáni megszervezése. (Továbbiakban: Falasik: Politikai rendőrség...);
Gyarmati György: Ha tied az*ÁVOr tied a hatalom... A politikai rendőrség m űkö­
dése 1947 1948-ban. Mindkettő tanulmány, in: Ál la mvcdelem a Rá kosi-korszak­
ban. Szerkesztette: Cyarmati György, Budapest, Történeti Hivatal. 2000.; Kahler
Frigyes-M. Kiss Sándor; Kinek a forradalm a? Püski-Kortárs, Budapest. 1997.
152 Honvédelmi Minisztérium Kalonapolitikai Osztálya, röviden: Katpol, Felada­
tát úgy határozták meg, hogy ..az új nemzeti hadsereg demokratikus alapokon
való felépítése, a reakció elleni fokozott küzdelem és ennek útján Magyarország
demokratikus fejlődésének a biztosítása". 1945. március 12-én kelt honvédelmi
miniszteri rendelet keltette életre a VKf/2 utódjaként, Pálffy György vezetésével
A BRFK PRO-val (később ÁVO-val) párhuzamosan, olykor összehangoltan, m ód­
szereikben is azonosan működött. 1950 februárjában a már önálló ÁVH „bekebe­
lezte". - Bővebben: Okváth Imre: „Sziget egy reakciós tenger közepén1'. Adalékok
a Katpol történetéhez, 1945-1949. 57-96. In: Államvédelcm a Rákosi-korszakban.
szerkesztette: Gyarmati György; Budapest. Történeti Hivatal. 2000. (Okváth. 2000.)

51
 A háború utáni felelősségre vonás kezdetben - 1944- telétől 1945
nyaráig - a háborús bűnösöket és népei lenes cselekmények elkövetőit
állította népbíróság elé.lí:* Érmek végrehajtása során a kommunista
párt vezetői úgy vélték, hogy a harcot ki kell terjeszteni a hazai reak­
ció ellen is.15315415Magát a reakciót egyre szélesebb körre igyekeztek kitá­
gítani és ehhez egy új ellenségképet kialakítani. Megbélyegeztek bár­
kit, aki nem értett egyet a „kemény mag,,:55 politikájával nézeteivel.
A reakciósnak minősítettek száma pedig egyre növekedett. Ezeknek
a letartóztatásoknak, leszámolásoknak, visszaéléseknek az eszköze és
végrehajtója a Politikai Rendőrség és a Katpol lett.

Kitekintés a szovjet típusú táborok rendszerére -

A szovjet-orosz kezdetek156
1917-1922157
A szabad ságvesztő/bünteto helyek szervezeti felépítése és anyagi bá­
zisa közvetlenül az októberi forradalom után nagyban meghatározta
az addig a cári Oroszországban uralkodó rendszert. Az Orosz Biro­

153 A háborús bűnösök kézre kerítése és elítélése után - Péter Gábor szerint a poli­
tikai rendőrség Budapesten 1945. február 15-e és április 12-e között őrizetbe vett
5970 nyilast, 614 volksbundistat, 863 egyéb gyanúsítottat, összesen 8260 főt. E két
hónap alatt 1869 személyt internáltak, 1607-ct rendőri felügyelet alá helyeztek.
1945. február 3-a és 1950. április 1-je között 59 429 em ber ügye került a népbiró-
ságok elé. Közülük 26 997 vád lőtt kapott elm arasztaló ítéletet. A 477 halálos ítélet
közül 189-ct hajtottak végre. - Tör vény Leien szóda! izmus. Budapest, 1990.
154 1944-1945 fordulóján a nyilasokon és a háborús bűnösökön kívül reakciósnak
tekintettek mindenkit, aki a politizálást az 1939 előtti konzervatív rendszer resta­
urálásával akarta folytatni Palasik, 2000. 79.
155 Kemény mag: A diktatúra mögött bármilyen helyzetben a hatalom „kemény
m agja" a katonai, a fegyveres, az elnyomó, a megfélemlítő, a mégsem mis itó erő,
a fegyver áll. 1945 Lavaszára befejeződött a szovjet tám ogatással létesített, tiszto­
gató „politikai rendészeti“ apparátus országos kiépítésének első fázisa. A politikai
rendészet megtorló, m egfélem lítő funkcióit érvényesítő kemény hatalm i mag,
amely az illetékes szovjet szervekkel a legszorosabban együttműködve, döntően
kom munista kézben Összpontosult. - Bővebben: Szakács-Zinncr, 75-80.
156 M. B. Szmirnov: C ne i m a HcnpaBWTeJiHO-Tpyuoabix narepeit a CCCP, 1923-1960.
CnpajjOHHitK. In: N. G. O hoíin -A . B. Roginskii (szerk.) Memopwaji,. TAPd>. Moszk­
va. (Szisztéma Iszpravitelno trudovih Lagerej vSZSZSZR. Szpravocsnik). A hivat­
kozott kötetben megjelent 1917-1960 közötti tábor rendszer kialakulásáról, idő­
szakáról szóló tanulmányok felhasználásával készült ez a fejezet, a 10 -74. o. Külön
köszönet Müller Gabriellának a fordításért. (Továbbiakban; Szisztéma.)
157 Uo. 10-15.

52
dalomban a legtöbb börtön az Igazságügyi Minisztérium Fő Börtön­
ügyi Igazgatósága (GTU) vezetése alatt működött, területi /helyi szer­
vekkel, amelyek tartományi/megyei börtönirodákkal/börtönügyi
osztályokkal rendelkeztek, A helyi börtönök feletti ellenőrzéshez a
GTU-nak szüksége volt azonban a Belügyminisztérium megyei hiva­
talainak segítségére.
Az 1917‘ es februári forradalom után a börtönöket kiürítették: az
Ideiglenes Kormány az első intézkedései kö2 ött jelentette be a széles
körű amnesztiát, de nem ritkán előfordult, hogy tömegesen szaba­
dultak olyanok is, akik nem tartoztak az amnesztia alá. Annak elle­
nére, hogy nagyon hamar új letartóztatottak kerültek a börtönökbe,
folytatódott a foglyok számának csökkenése, 1917 szeptemberében
34 083 embert tartottak fogva.
A februári forradalmat követő első hónapban eltörölték a Belügy­
minisztérium hatóságait, amelyek részt vettek a börtönök igazgatá­
sában. Éppen azokat, amelyek egyetlen segítői és ezzel egy időben
lehetséges riválisai is voltak az Igazságügyi Minisztérium Közpom
ti Börtönügyi Igazgatóságának. Ez utóbbit átkeresztelték GUMZ-
nak, amelynek aztán a helyi hatóságai rendelkeztek a börtönök
ellenőrzésével. Habár a CUMZ megkapta a kizárólagos hatalmat a
fogvatartási helyek felett - amellyel a GTU soha nem rendelkezett
valójában gyorsan elvesztette az irányítást a tartományi börtönök
felett.
Az októberi forradalom után az Igazságügyi Minisztériumot Igaz­
ságügyi Népbiztossággá nevezték át (NKJu). AzNKJu azonban az első
5 hónapban gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a GUMZ-otr való­
színűleg azért, mert nem bíztak annak lojalitásában. Ami a helyi bör­
tönök feletti ellenőrzést illeti, ez az országban lévő káosszal együtt a
központi apparátus további gyengüléséhez vezetett. Ehhez az is hoz­
zájárult, hogy az 1917 végén aktivizálódó nacionalista mozgalmak
Oroszország összeomlásának kezdetével, később pedig a breszt-li-
tovszki szerződés és a polgárháború eredményeként az RSzFSzR bol­
sevik kormányzata elvesztettek az ellenőrzést a korábbi Orosz Biroda­
lom területének nagy része felelt.
1918 áprilisában, egy időben a kormányzat Pétcrvárról Moszkvá­
ba való átköltözésével, az NKJu feloszlatta a GUMZ-ot és létrehozta
a Központi Büntető Osztályt (CKO) helyette. 1918 júliusában a CKO
nyilvánosságra hozta az „NKJu ideiglenes utasítását", ameiy előírta a

53
fogvatartási helyek komplex rendszerének létrehozását. Ez a rendszer
hivaloü megvalósítani az új börtönpolitika két alapvető elvét:
- önellátás (a foglyok munkájából származó bevétel kell hogy fedezze
a kormányzatnak a fogvatartási helyek fenntartására költött költ­
ségeit)
- a foglyok teljes átncvclcsc.

Érdemes megjegyezni, hogy a cári kormányzat is támogatta a bör­

tönrendszert, de nem próbálta meg önellátóvá tenni, és nem várta
tőle minden fogoly m egjavítását
Az „átmeneti rendelkezés” azonban a gyakorlatban nem felelt meg
az ország valós helyzetének. A CKO se munkát nem tudott biztosítani
a fogvatartottaknak (1918-ban a foglyok 2%-át foglalkoztatták), se rá­
venni a helyi adminisztrációt, hogy kövesse az utasításokat. A GKO
szinte nem is rendelkezett, kapcsolatokkal a tartományok felé. Az ot­
tani börtönök alkalmazottai nem kapva a CKO-tól anyagi támoga­
tást, úgy jártak el, ahogy tudtak. Őrség gyakorlatilag nem is volt. P. I.
Szlucska igazságügyi népbiztos azt írta, hogy csak azok nem szöktek
meg, akik lusták voltak. Az egyik pét.ervári börtönt például hajlékta­
lanok használták mint. „éjszakai mcnedcket/alvóhelyet”. Az őr vagy
nem vette őszre, vagy nem akarta észrevenni ezeket a látogatásokat.,
1917 októberét követően, párhuzamosan az NKJu tevékenységével,
elkezdték kialakítani a VCSK felügyelete alá rendelt fogvatartási he­
lyek rendszerét is, melyet arra terveztek, hogy itt tartsák fogva az új
hatalom aktív politikai ellenfeleit. Ennek különálló vezető testületé
nem volt, 1921-ig a közvetlen irányitója a VCSK Kollégiuma (az egész
szervezel legfőbb irányító szerve), később pedig, más funkciói mel­
lett, a Különleges Osztály volt. Az egyes helyeken GubCSK parancs­
nokságokat állítottak fel.
1918 májusában, a polgárháború kezdetén jelentősen megnőtt a
VCSK fogvatartási rendszerének szerepe, Abolsevik kormány ugyan­
is nem tudta elhelyezni a saját ellenségeit az NKJu őrizet nélküli bör­
töneiben. Ezért ügydöntőitek, hogy fel használják a katonai szerveze­
teket: a VCSK-t, a Foglyok (fogságba esettek) és Menekültek Központi
Kollégiumát (Centroplenbezs) és az RSzFSzR Hadügyi Népbiztossá-
gát, ami 1918, április 27-én alakult. Az utóbbi birtokában voltak a kon­
centrációs táborok azon széles hálózatai, amelyekben az első világ­
háborús hadifoglyokat tartották.156A bres2t-litovszki béke megkötése
után megkezdődött a fogolycsere, s 1918 nyarán a Centroplenbezs né­
hány tábora is felszabadult, és ekkor a polgárháború hadifoglyainak
fogva tartására használták.
Az első hónapokban majdnem olyan gyakoriak voltak a szökések
a Centroplenbezs táboraiból, mini a GKO NKJu fogvalarlási helyei­
ről. A nyár folyamán a Hadügyi Népbiztosság erőfeszítéseket tett arra,
hogy javíts a a biztonsági szolgálatot, továbbá az NKVD irányítása alatt
található helyi tanácsok is segítséget nyújtottak ebben a kérdésben.
Ennek eredménye ként 1918 őszén a Oseka a saját börtöneiben tartott
letartóztatottakat elkezdte átküldeni a Ccntroplenbczs láborrcndszc-
rébe. De ugyanebben az időben szervezték meg a tartományi Cseka
(GubCSK) közvetlen alárendeltségébe tartozó munkatáborokat is.
Az erőfeszítések összehangolására a Centroplenbezs, a VCSK és az
NKVD a VGIK rendelete alapján 1919, április 15-től új intézményt ho­
zott létre, amely 1919. május 17-én az OPR (Kényszermunka Osztály)
elnevezést kapta. Egy héttel később, május 2-1-én az SZNK rendelete
alapján a Centroplenblezst átadták az NKVD-nek. A VGSK-t megbíz­
ták azzal, hogy minden tartományban szervezze meg a kényszer­
munkatáborokat, és aztán adja át őket az OPR-nek,
Hivatalosan a kényszermunkatáboroknak öl típusa létezett: spe­
ciális célú táborok, általános típusú gyűjtőtáborok, ipari táborok,
fogolytáborok és elosztótáborok. Ezeken kívül szükség esetén szer­
veztek ideiglenes táborokat is, így jött létre még egy börtönrendszer,
amely három szervezet.: az NKVD, a VCSK. és a Centroplenbezs erőfor­
rásain alapult, A szervezetet az 1922-es felszámolásig többször átne­
vezték, de mind közül a leghosszabb ideig a GUPR (Kényszermunka
Főigazgatóság) elnevezés alatt tartotta magát, főigazgatósági szintre
1920 m áj usá bán em e 1ke dett.1™
A GUPR, mint a rendszer vezetője, együttműködött a VCSK-val
(amelynek megvoltak a saját, fogva tartási helyei) és a Ccntropíenbezs-
zsel, A szoros kölcsönhatást megkönnyítette, hogy 1919-1922 között a
Belügyi Népbiztosság és a VCSK elnöke is Dzserzsinszkij volt, aki az1589

158 Ez 1918 elején 2 200 U00 embert jelentett.

159 Az egyszerűség kedvéérL ezL a röviditésl. használjuk az egész, 1919-1922 közli idő­
szakra.
NKVD-t és a VCSK-t mint egyet len/egységes szervezetet irányította.
Magas rangú csekisták egyidejűleg voltak vezetők a GUPR-ben és a
Centroplenbezsben ís.l6CAVCSKfogvatartási helyein tartott letartóz­
tatottak fenntartási költségeinek elszámolása az NKVD költségvetése
szerint történt Ez a szoros együttműködés az NKVD és Cseka között
annak a ténynek köszönhető, hogy a VCSK.1919, május 17-i rendele­
tét megszegve az arhangelszki régió táborait nem adták át a CUPR-
nck, hanem megmaradlak a VCSK fennhatósága alatt. így 1919 végén
a fogvatartási helyek 3 hivatalnál oszlottak meg: GUPR-NKVD, VCSK
és az NKJu. 1920-ban a CUPRlágerekben 25 336 (a polgárháború ha­
difoglyai nélkül), a CKO intézményeiben 47 863 foglyot tartottak:
1921. január 1-jén - 51158 (beleértve 24 400 hadifogoly) és 55 422; 1921
végére - 40913 (december 1-jcii, beleértve a hadifoglyokat) és 73194
(novemberben), A statisztikák szerint az NKJu intézményeiben sze­
repelnek a ,,sürgősek” (azaz elitéltek) és a vizsgálat alatt lévők is, akik
a 40-50%-ot tették ki. A VCSK rendszer fogvatartási helyein 1921 ve­
gén-! 922 elején kb. 50 000 embert. 1ártották,
A bolsevik hatalom elképzelése szerint az NKJu fogvatartási helyei­
nek (házi őrizet, javitóházak, javítóintézetek, mezőgazdasági telepek)
célja az volt, hogy a bűnt elkövető bűnözőket tartsák ott, a GUPR-
NKVD lágereknek meg az, hogy elkülönítsék a szovjet hatalom valós
és vélt ellenségeit. Gyakorlatilag a kérdés (ki politikai és ki bűnöző?),
eldöntetett a Csckán és a forradalmi törvényszékeken, amelyeknek
tagjai között alacsony képzettségű emberek ültek. Az országban pedig
hiányzott a Büntető Törvénykönyv. Ennek eredményeként bekerül­
tek a politikai kategóriába akár olyan kis súlyú cselekmény miatt is,
mint például a jegy nélkül való utazás a villamoson.
A GUPR-dokumentumok elemzése azt mutatja, hogy a foglyok el­
osztása az NKVD és az NKJu között nem felelt meg az eredeti elhatá •
rozásnak. AGUPR egyik jelentése szerint 1921 második felében a fog­
lyok bűncselekményeinek összetétele a CUPR alá rendelt lágerekben
a következőképpen oszlott meg: bűnözők - 28,5%, társadalomellenes
bűncselekmények (részegség, prostitúció stb.) -18,3%, ellenforradal­
m árok-16,9%, hivatalnokok/tisztek - 8,7%, katonai dezertálok - 8,5%,
illegális határátlépés - 2,1%, kémkedés - 1,9%, egyebek 9,7%; vizsgá Ia-160

160 I. Sz. Unsliht. A. V. Ejduk személyekről van szó.

5G
ti fogság (CSK alatt) - 5,4%.:6lA kormány fő követelményei ugyanazok
maradtak: önellátás és a foglyok teljes javítása. A kormányzat elhatá­
rozta, hogy úgy állapítsák meg a foglyok munkájának feltételeit (bele­
értve a munkadijat), hogy az nem különbözhet a szakszervezetek által
a munkások számára nyújtott feltételektől. Az NKJu hangsúlyozta,
hogy7a fó feladat az átnevelés. Ez a hozzáállás tükröződik az átneve
zésben is: 1921 októberében a Központi Büntető Osztályt (GKO) Köz­
ponti Javító-munka Osztálynak (Cí.TO) keresztelték át. Az NKJu több
képzett kádert alkalmazott a bűnözők átneve lése ügyében, s javasolta
minden fogvatartási hely átadását a saját, börtönhatóságai részére.
A VCSK az NKVD-t támogatta, vagyis azt, hogy adjanak át minden
fogvatartási helyet a GUPR-nek.
A foglyuk munkája egyre jelentősebbé vált a fogvatartási helyek
fenntartása szempontjából, nemcsak a hatóságközi harcok miatt, ha­
nem a költségvetési finanszírozás krónikus Icljesíthetétlensége miatt
is, hiszen a legtöbb hely anyagi helyzete kritikus volt. Gyakran a fi
zikai túlélésről volt szó. 1922-ben sok CITO-intézményben a foglyok
éheztek: 27% kapott étéit, amely kevesebb mint 1000 kalóriát/fő/nap
tartalmazott (3,1% - kevesebb mint 600 kalóriát), 45,5% 100-tól 1500
kalóriáig, 19,5%-1500-tól 2000 kalóriáig, és csak8,1% kapott több mint
2000 kalóriát. Valamivel jobb volt a helyzet, ahol egyetlen felügyelő
őrzött több javítóházat - ::a maradék átment a jobban fizetett állá­
sokba”. Ugyanez történt a GUPR-lágerekben is. Ennek a helyzetnek a
közvetlen következménye az lett, hogy 1920-ban már nem 2%-ot fog­
lalkoztattak, hanem kb. 50%-ot, 1921-ben kb. 55%-ot, 1922-ben a kor­
mányzat úgy döntött, hogy minden fogvatartási helyet, 15 kivételével,
átvezetnek a helyi anyagi forrásokra és az önellátásra, s így a GUPR-
ben a foglyok 70-75%-átr a CITO-ban 35-45%-át használták munkára,
A különbség a fogoly munka felhasználásába?! számos tényezőből
fakadt. Az NKJu fogvatartási helyei folyton komoly nehézségeket ta­
pasztaltak a munkahelyek megszervezésében a leltárak, az eszközök,
a pénztőke és az értékesítési csatornák hiánya miatt. A foglyok külső
munkákra kiküldése pedig megbízható őrzést igényelt, ehhez pedig

Ifit A GUPR-dokuménLLinókban nem található sem m i utalás arra vonatkozóan,

hogy kérték volna az NKJu helyek foglyainak átadását. Pedig az NKVD m ár 1920
bán az Ljavasod a, hogy az orsz á g m ind cn bor tönhiva tál át koncentrálják az. NKVD
alá. Az NKJu-nak sikerült megvédenie saját börtön hatóságainak függetlenségét,
de a hatóságok közti harcok a fogvatartási helyek vezetéséért tovább folytatódlak.

57
újabb kiegészítő státuszok kellettek. 1922-ben, a B'l'K bevezetésével
(amely figyelmen kívül hagyta a lágerek foglyait) a GUPR foglyainak
létszáma csökkenni kezdett, és jelentkeztek a munkaerővel kapcsola­
tos nehézségek (például a GUPR azzal a kéréssel fordult a CITO-hoz,
hogy a munkaképes rabok egy részét szállítsák át a GUPR-üzemekbe),
1921 . december 12-én a VCIK úgy döntött, hogy a GU PR-lágerek szaba­
duljanak meg a munkaképtelen foglyoktól, akiknek a tartózkodását a
lágerekben kiutasítással vagy száműzetéssel váltsák ki.
A kormányzatnak nem volt egyértelmű véleménye, melyik nép-
biztosság szempontja érvényesüljön. 1922, február 9-én, egy időben
a VGSK likvidálásával és a Politikai Főigazgatóság (GPU) NKVD meg­
szervezésével, a VGÍK úgy határozott, hogy 1922. július 1-jére minden
NKVD fogvatartási helyet adjanak át a CITONKJu-nak. Ebben az
esetben is arról volt szó, hogy ahogyan a GUPR, úgy a CPU is számos
börtönt és legalább egy lágerigazgatóságot (a CPU északi kényszer­
munkatábora Arhangelszk központjában) örökölt meg a VCSK-tóL
Azt is javasolták, hogy a GPU rendelkezzen egy-egy börtönnel Moszk­
vában és eggyel Péterváron is. h l NKVD tiltakozott ez ellen, s végül
a kompromisszumos megoldást fogadták el, 1922. július 25-én az
SZNK elrendelte, hogy adjanak át minden NKJu fogvatartási helyet
az NKVD vezetése alá. Az NKJu és az NKVD közös határozatával 1922.
október 12-től a CITO-NKJu-t és annak helyi szerveit a GUMZ-NKVD-
ben szervezték újjá. A GUPR-NKVD-t és annak helyi szerveit meg­
szüntették. Igya CITO-NKJu helyek és a GUPR-NKVD helyek a koráb­
bi CITO apparátussal és E. C. Sivvindt vezetésével koncentrálódtak
egy helyre, de az apparátust az NKVD alá osztották be.

1917-1930 között a szervezetek és vezetőik162

igazságügyi Népbiztosság (NKJu)

Börtönök Főigazgatósága (1917.10.-1918.05.) -GUMZ --V. Szpunde (191710)
Központi Büntető Osztály (1918.05.-1921,10,) - CKO- L. A. Szavraszov
(1918.05.18.)
Központi Javító ■-munka Oszt á ly (1921.10 -1922.10,12.) - CITO - L. A.
Szavraszov (1921,10.), Je. G. Sirvindt (1922.06.13.)

162 Uo. 24.

58
Be/ügy/ iVépbátossúg (MKVD)
Kényszermunkatáborok központi igazgatósága (1919.04,15-1919,05,17) -
CULPR-M. Sz, Kedrov (1919,04.15.)
Kényszermunka Osztály (1919.05.17-1920,05,18.) - OPR-M, Sz, Kedrov
(1919.05,17.), B. V. Popov (1919.06.). V. F, Medvegy 0919.09.), Z. G. Zangvilj
(1920.02.10.)
Kényszermunka Föigazgatóság<1920.05.18.-1920.09,)- GUPR- Z, C. Zangvilj
(1920.05,18)
Közmunkák és Kötelezettségek Főigazgatósága (1920.09.-1921.02.) - GUOPR-
Z. G. Zangvilj (1920.09.)
Kényszermunkák Főigazgatósága (1921.02.-1922.10.12.) - GUPR-V. F. Usackij
(1921.02.10.), Sz. O. Rodnyanszkij (1922.01.13.)
Börtönök Főiga zga tósága - (1922.10.12 -1930.12.15.) GU MZ - Je . G, Sirvindt
(1922.10.12.)
Fó Politikai Igazgatóság- valószínűleg elírásról van szó, glavnojc helyett
goszudarsztvennoje -Állami Politikai Igazgatóság (1922.02.09.-1923.07.06.) -
GPU - F. E. Dzserzsinszkij (1922.02.09.)

1 9 2 3 - 1 9 3 0 1**
1923 elejére az RSzFSzR-ben minden fogvatartási hely az NKVD ve­
zetése alatt állt. A vizsgálat alatt lévő foglyok nagy részét104 a GUMZ-
NKVD intézményeiben tartották. Néhány börtön és láger ezek közül
az RSzFszR NKVD-GPU alá volt rendelve. A vizsgálat alatt lévők egy
részét pedig az NKVD Munkás-Paraszt Rendőrsége Főigazgatóságá­
nak vizsgálati helyiségeiben (fogdában) tartották.
A GUMZ tartományi szintű rendszerében a vezetés a tartományi
végrehajtó bizottságok adminisztrációs osztályai alatt valósította meg
a fogvatartási helyek felügyeletét. Az autonóm köztársaságok saját,
fogvatartási helyeket kezelő igazgatóságokkal rendelkeztek, amelye­
ket a helyi belügyi népbiztosságok és az RSzFSzR NKVD-hez tartozó
hatóságok alá rendeltek. Minden uniós köztársaságban hasonló szer­
kezetet hoztak létre. Az elítéltek tartására S2 ánt fogvatartási helyek a
speciálisan kijelöltek elszigetelésére, javító-munkaházakra, munka­
telepekre (mezőgazdasági, kézműves és gyári), a fiatalkorú jogsértők1634

163 Szisztéma, 15-23.

164 1922 végén összesen 80.559,1923 szeptem berében 79.947 személy volt vizsgálati
fogságban.

59
számára létrehozott munkaházakra, a munkás-paraszt fiatal jogsér­
tőknek létrehozott munkaházakra, a mentálisan kiegyensúlyozat­
lanoknak (elmezavarodottak) telepeire, illetve a tuberkulózisban és
más betegségekben szenvedő foglyok telepeire tagolódtak. A kény­
szermunkatáborokat és koncentrációs táborokat 1923 folyamán tö­
röltek cl az 1922-ben elfogadott BTK követelményeinek megfelelően.
1923 áprilisában a rendőrségtől átadták a fogdákat a GUMZ-nak. 1927
áprilisában a gazdasági források számára a CUMZ szerkezete egysze­
rűsödött: a fogva tartási helyekkel a vezetést (vezetőket) közvetlenül
a GUMZ-NKVD számára adták át, egy időben a tisztviselőik jogainak
növelésével. Helyi szinten az általános igazgatási és politikai irányítás
számára a fogvatartási helyek felügyeleti rendszere alapján szervezték
meg a fogvatartási helyek osztályait a tartományi végrehajtó bizottsá­
gok adminisztrációs igazgatóságainak összetételén belül. Ez a rend­
szer lényegi változtatás nélkül 1930. december 15-ig létezett, amikor is
a GUMZ-NKVD-t felszámolták.
A fogvatartási helyek létrehozott rendszerével párhuzamosan az
RSzFSzR NKVD-GPU először csak néhány börtönnel rendelkezett,
az úgynevezett, politizolátorokkal és egy lágerigazgatósággal (GPU
Északi Lágerek Igazgatósága). A GPU fogvatartási helyek rendszeré­
nek megtartását valószínűleg az könnyítette meg, hogy az 1922 végi
újjászervezés idején Dzserdzsinszkij volt még a belügyi népbiztos és a
GPU feje is. 1923. július 6-án az uniós köztársaságok GPU szerveit ki­
vonták a köztársasági NKVD vezetése alól, és beolvadtak az OGPU-ba,
amely közvetlenül a Szovjetunió SZNK alá tartozott. Az RSzFSzR GPU
fogvatartási helyeit az OCPU vezetéséhez adták át. Az SZNK 1923. ok­
tóber 13-i rendelete alapján eltörölték a GPU Északi Lágereket, és en­
nek alapján szervezték meg az OGPU Szóló vki különleges rendeltetésű
kényszermunkatáborok Igazgatóságát (USZLON vagy SZLON). így az új
hatalom ellenségeinek elnyomására létrejött szervek véglegesen ren­
dezték saját fogvatartási helyeik önállóságát, és gyakorlatilag kivetlek
őket az ellenőrzés alól, legalábbis viszonylag függetlenedtek az OGPU-
tól. Sirvindtnek, a GUM7 fejének azon próbálkozásai, hogy az OGPL
fogvatartási helyeit a saját vezetése alá vonja, nem jártak sikerrel.165
A Szolovki lágert az OGPU ULAC 1930-ban történt megszervezé­

165 A? OGPU fogva tartási helyeinek szer vezeti serük lúrájáL pontosan megállapítani a
szükséges levéltári anyaghoz való hozzáférhetetlenség miatt nem lehetséges.

6U
séig az OGPU Különleges Osztálya alá rendelték. Csak a politizolátor
rész tartozóit az OGPU Börtönügyi Osztálya vezetéséhez eredetileg.
1925. május 14-én a felső-uráli, a szizdali, a tobolszki, a c-seíjabinsz-
kl és a jaroszlavi politizolátorokat. az OGPU Börtönügyi Osztálya alá
rendelték azért, hogy az OGPU egyedüli vezetése alatt egyesítsék az
összes politizolátort. Ugyanakkor a Börlönügyi Osztályvezetője meg­
maradt az Adminisztratív Osztályban, de „titkos-operatív szempont­
ból” még az OGPU Titkos Osztálya hoz is alárendelték.
A levéltári iratokhoz való hozzáférés hiánya megnehezíti az OGPU
rendszer foglyai számának megállapítását. Az elfogadott, nyilvá­
nosságra hozott becslések szerint eredetileg (1923-ban) a létszám
nem volt magas, és nem haladta m ega 7000 embert, ami az RSzFSzR
GUMZ-ban lévő fogvatartottak számának kb. 10%-a. A Szolovki lá­
gerben 1923 negyedik negyedévében a fogvatartottak száma - 2557
ember, 1924 első negyedévében - 3531 ember. Az iratok szerint, a
20-as evek végéig küldték az OGPU fogvatartási helyeire a „politi­
kai bűnösöket" és a különösen veszélyes bűnözőket. Ugyanakkor a
politizolátorokba küldték „kizárólag azokat a foglyokat, akikre ebben
a tárgyban vonatkozott az OGPU Különleges Tanácskozó Kollégiuma
és a Szudov (Szovjet Legfelsőbb Bíróság és az RSzFSzR Legfelsőbb Bí­
rósága) speciális rendelete".
Kezdetben az USZLON legfőbb tevékenysége a Szolovki-szigetekre
korlátozódott: Karélia területén csak tranzitelosztó pont létezett. Az­
tán nagyon rövid időn belül megjelentek az osztályok a szárazföldön
is - először Karélia part menti területein. 1926-ban az Észak-Urálban
és két-három éven belül a Kola-fél szigeten. A területi terjeszkedést az
OCPU foglyai számának gyors növekedése kísérte. 1927. október 1-jén
csak az USZLON-ban 12 896 embert tartottak.
A fogvatartottak száma nőtt még a köztársasági GUMZ-ok alá ren
delt szabadságvesztő helyeken is. Az RSzFSzR NKVD-CUMZ rendsze­
rében (az autonóm köztársaságok fogvatartásai helyeinek nyilván­
tartása nélkül) 1924 októberében 77784 foglyot, 1925 októberében
92 947-et, 1926 júliusában 122 665-öt, 1927 júliusában 111202 foglyot
tartottak fogva (az 1927-es adatokban nincs benne a távol-keleti régió
területe). Az RSzFSzR-ben élt a Szovjetunió teljes népességének mint­
egy 60%-a. Feltételezve, hogy a foglyok száma, akiket más köztársasá­
gokban lévő GUMZ-ban tartottak, nagyjából a lakosság számával volt
arányos, akkor a foglyok összlétszáma a Szovjetunióban 1927 közepén

61
 úgy tűnik, hogy 200 000 fő körül leheléit. Ily módon, tíz évvel a for­
radalom után a foglyok száma közel ugyanannyi volt, mini 1912-ben,
összevetve a cári orosz területekkel.
A GUMZ üzemei a NÉP környezetében nem voltak versenyképesek:
nem rendelkeztek szilárd piaci eladással-érlékesítéssel, az árucikkek
minősége alacsony maradt, a termelési költségek pedig megengedhe­
tetlenül magasak (részben a selejtek kiugró aránya miatt) voltak. Nem
sikerült önellátóvá tenni a fogvatartási helyeket, és minden egyes új
rab tartása további költségeket igényelt. Pénzforrásokra volt szükség
a tervezett iparosításhoz.
A GUMZ vezetése megértette, hogy az önellátás biztosítása nem
sikerül, ha a képzettséget nem igénylő munkákba nem vonják be
tömegesen a foglyokat, Az ilyen munkák megszervezése a NÉP kö­
rülményei között nagyon nehézkesnek mutatkozott. Lényegében az
egyetlen praktikus lépés ebben az irányban az RSzFSzR Legfelsőbb
Gazdasági Tanácsának „a foglyok alkalmazásáról a fakitermelési
munkában'' döntése volt 1926, december 19-én, mely egyetértésben
„azzal a céllal, hogy a tűzifa és fakitermelési munkaerő ellátását erő­
sítse”, minden állami szervnek „maximális számú fogoly" használatát
javasolta. Egyébként ez a dokumentum is elismer „néhány akadályt,
amelyek felmerülhetnek a tervezeti intézkedések gyakorlati meg­
valósítása alatt". A GUMZ foglyainak felhasználása a fakitermeléseken
1929- ig nem volt tömeges jellegű.1*6
A kormányzati törvények elemzése azt mutatja, hogy a foglyokra
1930- ig nem úgy tekintettek mint olcsó munkaerőre, hanem a leg­
jobb esetben is csak úgy, hogy a munkájuk fedezi a szabadságvesztó
helyek fenntartására fordított állami költségeket. Az 1928-ban elfo­
gadott első ötéves tervben egyáltalán nem is említik a foglyok által
előállított termékeket. 1927 őszén, az októberi forradalom tizedik év­
fordulójára széles körű amnesztiát hirdettek ki, ami jelentősen csök­
kentette a foglyok számát.16167Ezzel egy időben a GUMZ-nak előírták a

166 A GUMZ kezdeményezése volt például az a javaslat is, hogy Turkcsztánban, a

vasútvonalak építése alatt, fel rn erű lő nehéz földmunkáknál használják fel a fog­
lyokat, erről 1927-ben folytak a tárgyalások, de végül nem hagyták jóvá.
167 1927 november közepétől 1928. február végéig az amnesztia alapján a fogvatartási
helyekről csak az RSzkSzR-ben körülbelül 51000 embert szabadítottak fel, azaz egy
kicsivel kevesebbet, mint az 1927 júliusában nyilvántartott foglyok felét. 1928 már -
dúsában a kormányzati irányvonal gyakorlatilag megkövetelte a népbiróságoktói,
hogy a pitiáner bűnözőket (is) őrizetben tartás nélküli kényszermunkára ítéljék.

62
fogvatartási helyek megerősítését. Ennek eredményeként a kényszer-
munkára ítéltek aránya a népbiróságük által elítéltek összlétszámá­
ban 15,3%-ról (1928 első fele) 57,7%-ra nőtt (1929 második fele), és ez
1930 első felében is 50%-nál magasabb maradt. Olyan nyomás nehe­
zedett a bíróságokra, hogy 1930-ban a gyilkosok 20%-át, az erőszakte-
vők 31%-át, arablók 46,2%-át és a tolvajok 69,7%-át ítélték el kényszer-
munkára őrizetben tartás nélkül. Ezek az intézkedések nem hoztak
hosszú távú eredményt. Már amikor az amnesztia idejének vegére
(1928. november L) a felszabadultak száma elérte az 58 654 főt, akkor
az RSzFSzR NKVD-GUMZ-ban 111962 foglyot tartottak, azaz kevés­
sel többet, mint 1927 nyarán. 1929 januárjára a foglyok száma 118179
emberre nőtt, 1930 januárjára elérte a 179 0 00-ct. Még gyorsabban
nőtt a népessége az OGPU-rendszer fogvatartási helyeinek. Csak az
USZLON-ban a népesség éves átlagszáma 1928-1929-ben 21900 em­
ber volt, 1930. június 1-jére pedig elérte a 63 000-et.
1929 nyarán a kormány ismét hangsúlyozta a fogolymunka foko­
zását. Ekkorra az OGPU már sok tapasztalatot gyűjtött a fogolymun­
ka megszervezéséről a távoli területeken, különböző iparágakban,
köztük a fakitermelésben (lásd Szolovki). Abban az időben a fa volt a
Szovjetunió egyik fő exportcikke, és a foglyokat ebben foglalkoztatták
(különösen azokon a területeken, ahol a civil munkások bevonásának
lehetősége korlátozott volt), ami sürgősen szükséges volt az ötéves
terv végrehajtásához. 1929 tavaszán az OGPU fontos lépést tett afelé,
hogy a rabmunkát integrálja az ötéves tervbe, kezdve az uhtini ex­
pedíció előkészítésével, amely a Komiban lévő olaj mezók feltárására
irányult.
1929 júliusában a kormány kiadta a rendelkezést, ami előírta az
OGPU számára, hogy a távoli régiókban növelje a foglyok felhasználá­
sát a fakitermelő munkákban, Ezzel egy időben (július 11-én) az SZNK
pedig elfogadta azt a határozatot, ami meghatározta a fogvatartási
helyek rendszerének sok évtizedes fejlesztését. A távoli területek ;;ko-
lonizáciőja érdekében1’ és hogy „kihasználják azok természeti erőfor­
rásait", elrendelték, hogy hozzák létre az OGPU javító-munkatáborok
hálózatát (1TL). Ugyanezen rendelet értelmében minden személyt,
akit 3 vagy több év szabadságvesztésre ítélnek, azt ezekbe a lágerek­
be kellett küldeni. Az NKVD alá rendelt fogvatartási helyekre csak a
kevésbé szigorú büntetésűek (azaz a három év alatti időtartamra ítél­
tek) kerültek. Ezáltal az OGPU előnyt kapott a fogolymunka fe Ihász -

63
nálását tekintve, hiszen a több időre ítéltek intenzivebben dolgoztak
- abban a reményben, hogy az adminisztráció a jó munkájukért meg­
rövidíti a büntetés időtartamát, és volt idejük új szakmai készségeket
is szerezni.
A GUMZ-okat szintén bevonták az ötéves terv végrehajtásába. 1929.
október végén a köztársasági GUMZ-ok Dolgozóinak Ossz-szövetsé­
gi Kongresszusa javasolta, hogy küldjenek foglyokat azokra a terü­
letekre, ahová a civil munkások nem akarnak menni, cs főleg olyan
munkákra, amelyeket az utóbbiak elkerülnek. A fakitermelési mun­
ka különös fontosságát hangsúlyozták. Sirvindl bejelentette, hogy a
munka nagyobb mértékben fog hozzájárulni a foglyok átneveléséhez,
mint korábban, azaz a foglyok nem a civil munkások versenytársai,
hanem az ország teljes munkaerejének részei. Azonban a köztársa­
sági GUMZ-ok sorsa gyakorlatilag előre el volt döntve. Még 1928-ban
az NKJu vezetése megpróbálta kihasználni a kormány GUMZ iránti
elégedetlenségét, s czcrt azzal a javaslattal lépett fel, hogy az NKVD
fogva tartási helyeit adják át az NKJu-nak. A kormány engedélyezte
ezt a reorganizációt Türkmenisztánban, amely „próbakőnek" bizo­
nyult. Ugyanis Türkmenisztánban az NKJu intézményei nem akar­
ták az NKVD helyi szerveinek segítsége nélkül ellenőrzés alá vonni a
fogvatartási helyeket, ezért néhány hét múlva ezek vissza is kerültek
a türkmén NKVD vezetésébe. Az NKJu „kampánya” az NKVD ellen
azonban folytatódott. Az NKJu vezetése .jobboldali elhajlással" (Buha-
rin támogatása) vádolta az RSzFSzR NKVD-CUMZ vezetését. Összes­
ségében, amikor 1930. december 15-én az SZNK és a CIK közös ren­
deleté alapján eltörölték a köztársasági NKVD-t, a GUMZ alá rendelt
fogvatartási helyeket átadták az NKJu-nak. AKaukázusontúli Szövet­
ségi Köztársaságban, ahol hiányzott a szövetségi igazságügyi népbiz­
tosság, a fogvatartási helyek igazgatósága más hatóságokba épült be: a
Grüz SzSzR-ben a GPU alatt működött javítómunka főigazgatóság, az
azerbajdzsáni SzSzR-ban pedig a Legfelsőbb Bíróság alatt, az örmény
SzSzR-ben pedig az SZNK alá rendelt javítómunka osztály alakult.

1 9 2 9 -1 9 6 0 ,6Í
Az 1929-re létrehozott fogvatartó helyek szerkezete a NF.P időszaká­
ban keletkezett, azaz a tömeges munkanélküliség, a nagyszabású ipa-168

168 Szisztéma, 25-74. A fejezetet M. B. Szmirnov, Sz. P. Szigacsev, D. V. Skapovírta.

64
ri/üzemi projektek (magántőke nincs, az államnak pedig nincs ereje)
hiányának körülményeiben, ahol a termelők önállósága a készter­
mékekben és a gyártásellátásban merült ki. Éppen a gazdasági ténye­
zőkkel magyarázható az, hogy a fogva tartás alapegységei viszonylag
kicsikké váltak (a foglyok számával, mint általában, 100 főtől 600-700
emberig, maximum 2000-ig), tehát a munkalelepek, a javítómunka
házak és más szabadság vesztő helyek, amelyeket a foglyok különböző
(„besorolású, kategóriájú') csoportjainak szántak. Ugyanezen okok
miatt voltak korlátozottak a központi irányítás funkciói is: a legtöbb
fogvatartási hely egyensúlyban volt a tartományi (regionális/területi,
kerületi) végrehajtó bizottságokkal, nem létezett központosított ipari
ellátási rendszer, és nem voltak a fogvatartási helyeknek termékérté­
kesítései. Az egyetlen nagy szerkezet egy teljesen központosított igaz-
gatósággal (köztük az ipari tevékenység), amelyet az OGPU birtokolt
- a Szolovki Láger igazgatóság, amelyben a foglyok átlagos létszáma az
1928/1929-es pénzügyi évre 21900 fő volt.
Az 1929 közepén elfogadott első ötéves terv „gyorsított változata" és
a radikális kollektivizálás 1930-1932-ben jelentősen megváltoztatta a
helyzetet az országban. Már 1929-ben erősen visszaesett a munkanél­
küliség, majd 1930-ban teljesen megszűnt. A 30-as években a VKP(b)
terveinek megvalósítása viszont megkövetelte minden nagy erőfor­
rás (köztük a munkaerő) koncentrációját a nagy közlekedési és ipari
objektumok építkezéseihez. Lényegében a termelés államosítása
automatikusan előidézte a források elosztásának, az üzemi megren­
deléseknek és a késztermékek értékesítésének központosított rend­
szerét (ahogy az anyagi eszközöknek, úgy a munkaerőnek is). Az első
reform kezdetén, a későbbi rendszer fejlődés általános irányvonala az
SZNK ,,A büntetett foglyok munkájának felhasználásárólrl 1929. július
11-i rendeletének elfogadásával lcü lefektetve, A dokumentumnak
megfelelően két párhuzamos szerkezetet hoztak létre: a Szovjetunió
OGPU vezetése és a köztársasági NKVD vezetése alatt.
Az első szerkezet alapját a nagy javítómunka lágerek alkották,
amelyekről előírták, hogy a távoli, ritkán lakott, területeken hoz­
zák őket létre. Ezeknek a lágereknek a „saját” területeik kolonizációs
központjaivá kellett válniuk, ezzel is ösztönözve a területekhez való
„hozzárendelését” azoknak a foglyoknak, akik letöltik idejüket és fel­
szabadulnak, vagy akik megérdemelték ezt a „viselkedésükkel, vagy
kitüntették magukat a munkahelyen”. Ezzel egy időben a lágereket

65
 azzal a feladattal bízták meg, hogy „a természeti kincseket kiaknázzák
a szabadság vesztettek munkájának felhasználása útján11. Ezért min­
den olyan fogolynak, aki kicsit is alkalmasnak bizonyult, és akiket
három vagy többéves időtartamra ítéltek el, elrendelték az odairányí -
tását, A második szerkezet a köztársasági GUMZ N KVD meglévő kere­
tei közt jött létre. A GUMZ számára elrendelték, hogy „vizsgálja felül a
saját szabadságvesztő helyeinek hálózatát a megfelelő területi eloszlás
érdekében, a következő elnevezésekhez kapcsolódva: a) szabadság­
vesztő helyek a három évig elitéit személyeknek: b) szabadság vesztő
helyek a vizsgálati foglyoknak: c) elosztópontok. A meglévő fogvatartó
helyeket a minimumra kellett csökkenteni, de megtartva az elkülö­
nítő funkciót azon személyeknek, akik vizsgálat alatt álltak. Akiknek
a szabadságvesztése egy-három éves időtartamú volt, speciális me­
zőgazdasági és ipari telepeket szerveztek. Hangsúlyozzuk, hogy ezzel
a rendelettel valójában egy új korlátozását vezették be a minimális
fogvatartási időtartamnak, amely egy cv volt.
A határozat végrehajtása gyors gazdasági hatást hozott, köszönhe­
tően a foglyok tartására fordított költségek csökkenésének. Először is,
nem volt szükséges helyrehozni a régi épületeket és újakat építeni a
börtönöknek, a lágerépületek és létesítmények pedig kevésbé szigorú
követelményekkel, sokkal olcsóbbak voltak. Másodszor, a különösen
veszélyes és kevésbé veszélyes foglyok szétválasztása a tényleges kila­
koltatás alatt lehetővé tette a védelmen való spórolást (a kilakoltatás a
ritkán lakott területekre, főleg Északon és Szibériában, sokkal kisebb
fenyegetést jelentett, mint az ország központi területein). Azonban
az SZNK július 11-i határozata fő célja mást mutatott. Létrejött két al­
rendszer a teljes kényszermunka rendszeren belül. Mindegyiknek
saját magára kellett támaszkodnia, nem keresztezve a másik forrá­
sait. Az egyik alrendszernek (a lágereknek) minőségben azoknak a
munkaerejét kellett használnia, akiket az állam veszélyesnek tartott.
Ez a fogolykategória egyetlen szervezet (az OGPU) vezetése alatt kon­
centrálódott és területileg elkülönült a lakosság többi részétől, így a
lakatlan területeken a munkaerőnek és a központosított vezetés ap­
parátusának olyan jelentős tartalékai teremtődnek meg, amelyekkel
képesek voltak megoldani a fel ad atokat/problé mákat. Akolonizáció a
jövőben lehetővé tehette a munkaerő növelését/szaporítását. A láge­
rek fő feladatává a foglyok munkájának észszerű gazdasági felhasz­
nálása vált. Az át neve lésről egyetlen 1929-1930-as dokumentumban

66
sincs szó, és az 1930. április 21-én kell 11/337-es SZNK által elfogadott
határozat „A javítómunka lágerek helyzetéről'' sem említi.
A második alrendszernek azokat a foglyokat kellett használnia,
akik kevésbé veszélyesek, kevés kockázatot jelentettek. A viszony­
lag kis időtartamra büntetett foglyok továbbítása nagy távolságokra
nem volt jövedelmező, így megfelelőnek tűnt az állandó lakóhelyük
határterületein megszervezni a munkájukat. Ezért a kevésbé ve­
szélyes foglyok fogvatartó helyei a sűrűn lakott területek közelébe
koncentrálódtak, és ezért nem szerepelt az alrendszer feladataiban
az átnevelés és a munkásképzés A rendszer kevésbé volt centralizált,
a vezetést a köztársasági NKVD GUMZ bízta meg. Ugyanez a CUMZ
adott megbízást a harmadik alrendszernek, amely arra hivatott, hogy
azoknak a foglyoknak a munkáját használja fel, akiket őrizet nélkül
tarthatnak. A GUMZ alrendszerek tevékenységi területei sokban fed­
ték, keresztezték egymást, ami később befolyással volt a Szovjetunió­
ban lévő fogvatartó helyek általános fejlődésére.
Az 1929, július 11-i döntés egyes pontjai, fontosságuk ellenére elég­
gé általános formában vannak megfogalmazva. Az új lágereknek a
kiszélesítése kapcsán konkrétan csak egy van megnevezve („Uta te-
rületén"), a foglyok munkájának felhasználásáról pedig csak néhány
szó szól: „azzal a céllal... hogy kiaknázzak a természeti erőforrásokat”.
Valószínű, feltételezhetően, hogy a konkrét szervezeti és működési
kérdéseket később kívánták eldönteni egyeztetve a kormánnyal és a
helyi hatalmakkal/intézménykkel.
Az SZNK júliusi határozatának végrehajtása már az aláírása előtt
megkezdődött. 1929. június 28-án az OGPU megszervezte a Külön­
leges rendeltetésű Északi Táborok Igazgatóságát (USZEVLON). En­
nek helyét ideiglenesen Uszty-Sziszoljszkban határozták meg, majd
1930-ban került át Kotlaszba amelynek fő bázisát a Pecsora folyó me­
dencéjének kisajátítása, és birtokba vétele adta. 1929. október 1-ig a
lágerbe 9250 foglyot gyűjtöttek, 1930, január 1-jére a számuk elérte a
20 276-at. 1929 végéig megszervezték a távol-keleti ITL-t, kabarovszki
igazgatósággal, amely lefedte a távol-keleti térség egész déli részét,
illetve a Szibériai ITL-t novoszibirszki igazgatósággal 1930 elején
ide került a Kazahsztáni TTL (Alma-Ata-i igazgatósággal) és a közép-
ázsiai ITL (Taskent). Ezzel egy időben a foglyok száma a S201ovki ITL-
ben már 1930. január 1-jérc 53123 fő, majd ugyanezen év június 1-jére
63 OOOfő.

67
 A foglyok összlétszánia az OGPU lágerekben 1929. július 1-jén
22 848 fő volt, 1980. január 1-jére elérte a 95004 föl, majd június 1-re
még 60.000 fővel nőtt, azaz egy év alatt, a júliusi rendelet óta a fog­
lyok összlétszáma nagyságrendekkel megnövekedett és vált összeha­
sonlíthatóvá a köztársasági NKVD rendszerében fogva tartott foglyok
létszámával, amely 1930 elején 250-300 000 embert jelentett, A láger­
rendszer vezetése az SZNK1930. április 7-i rendelete alapján megvál­
tozott, és 1930. április 25-é.o pedig megszervezték az OGPU Lágerek
Igazgatóságát (ULAG OGPU), majd kevesebb mint egy év múlva meg­
kapta a Főigazgatóság {GULAG OGPU) státuszt is.
A láger rendszer működésének eredményei 1930-1931 elején azt jel­
zik, hogy a növekedés ellenére önmagában a lágerek megszervezése
nem oldotta meg az állam szempontjából a problémáját a fogoly mun­
kaerő racionális felhasználásának. így például a kazahsztáni 111 for­
rásai olyan szolgáltatásokat is nyújtottak, amelyeket a központosított
vezetés nem igényelt, A sikertelenség elismerése volt gyakorlatilag a
kazahsztáni ITL 1931. szeptemberi feloszlatása, majd helyette a spe­
ciális mezőgazdasági karagandai ITI. új helyen való megszervezése.
1930-ban pedig lehetővé vált a Narkomzema észak-kazahsztáni ex­
pedíciója keretében olyan földek feltárása, amelyek alkalmasak szov-
hozok telepítésére. Az új ITL, kiemeltsége ellenére lassan fejlődött:
csak 1932 végére érte elbenne a foglyok száma a 10 000 főt. Hogy a2on
nyomban megkezdhessék a mezőgazdasági termelést ezen a nagy
területen, ahhoz egy, már korábban létrehozott infrastruktúrára is
szükség volt., amelyet ugyancsak nem lehetett rohamtempóban meg­
alkotni, Hasonló helyzetben volt a távol-keleti ITL is, ahol 1932 végén
10-20 000 embert tartottak, ami a kiemelt szerepéhez képest, hogy
ilyen hatalmas területen „aknázzák ki a természeti kincseket”, az iga­
zat megvallva, nem felelt meg. Az USZEVLON-ban - az egyetlen új tá­
borban, amelynek tevékenységi területét közvetlenül az 1929-es ren­
delet határozta mcg-1930 folyamán az OGPU a fogvatártották számát
50 000-re növelte. Ugyanakkor az emberek nagy többségét Észak-
Dvinvában foglalkoztatták, ide értve ArJiangelszket is, de a térségben
az egyetlen működő, a Vjatka-Kotlasz vasútvonal meg nem kapcsoló­
dott közvetlenül a rendeletben foglalt lágerfeladatok végrehajtásához
- főként a Pecsora-medence, illetve annak legontosabb részeként az
utal olajtérségben való fejlesztés. Az US7F.VI.ON-t 1931 júniusában
eltörölték. Helyette az Uta-Pecsora medencében (megnyitása után
már vorkutai szénmedence!) szervezték meg az utai-pecsorai ITL-t,
lizszcr kevesebb fogyatartottal, mint az USZEVLON-ban. A dél-keleti
Kotlasz munkáját folytatva (Pinjug-Sziktivkar vasútvonal építése és
a Sziktivkar-Uta autóút) megalakították az Uszty-Vim-i ITI -t, 23 056
(1931 Július 1-i létszám) fogva tartott fővel, AzUszty-Vim-i 1TL csak ki­
lenc hónapig létezett. A vasúti építkezést felfüggesztették, és nem is
indították újra. Avasútvonal nélkül az utai fejlesztési térség viszont
elvesztette jelentőségét, így a „viharos" próbálkozás (gyorsított válto­
zata az első ötéves tervnek), hogy nagy területet sajátítsanak ki, ahol
teljesen hiányzott az infrastruktúra, gyakorlatilag megbukott,
Végül, az említett „meglévő táborok bővítését” hajtották végre, de
nem teljesen: a viserszki ITl. 1930 folyamán megmaradt kevés létszá­
múnak, Az első két évben a működő lágerek célja ugyanaz maradt,
mint a reformok előtt - az önellátás. A munkaszervezés fő elvei nem
változtak. Nagy ipari, termelő szervezetek az OGPU közvetlen vezeté­
se alatt nem léteztek. A lágerek saját ipari üzemei Jellegüket és a ter­
mékek mennyiségét tekintve nem különböztek a köztársasági GUMZ
üzemeitől: általában kis és közepes műhelyek voltak (varroda, aszta-
losmúhelystb.), és egyszerű termékeket gyártottak. Mezőgazdasággal
és halászattal foglalkozó üzemek elég kevés számban voltak. A keres­
kedelem számára előállított mezőgazdasági termékeket gyakorlati­
lag csak 1931-ben sikerült bevezetni a karagandai ITL-ben, de az első
eredmények siralmasak voltak. Összességében a munka aránya a lá­
gerek saját termékem 20-30% ért el.
A központosított vezetés csak a jó ellátással/fclszcrcltscggel ren­
delkező objektumokkal kötött szerződéses munkál, megfelelő számú
munkáskéztől és a foglyok fizikai állapotától („munkaképesség kate­
gória") függően. Nyilvánvaló, hogy a hasonló funkciókat megtudták
valósítani a köztársasági GUMZ-GUITU szerkezeteiben is. A foglyok
használatának mértéke a fizetett munkákban 1929-1930 folyamán
megmaradt átlagosan 60-65 százalékos szinteti/színvonalon, azaz kö­
rülbelül ugyanannyin, mim korábban a GUMZ fogvatartó helyein.
Mini következik a hozzáférhető dokumentumokból, a foglyok
munkára való felhasználásának viszonylag alacsony aránya egyál­
talán nem magyarázható a lágeradminisztráció embertelenségével.
Sőt, a GUI.AG irataiban elegendő bizonyíték van arra, hogy széles
körben alkalmazták a munkanapok normafeletti növelését, a meg­
szüntetett hétvégéket, amely jogsértések nem számítottak a GULAG

69
 vezetés szemében a táborvezetők hibáinak. A GULAG Tervezési osz­
tálya állandóan aggódott a „munkára használt foglyok” növekvő szá­
zaléka miatt (különösen a jól fizetett munkákon, elsősorban a láger­
állomány zsugorodásának kárára), illetve hogy a lehető legnagyobb
számú fogoly kerül a legmagasabb munkaképességű kategóriába,
„a rokkantaknak vagy keveset érő munkaerőnek” munkaszervezése
miatt. A brutális kizsákmányolásról már az első két évben ilyen ada­
tokat mondtak: 1931 második negyedévében 26000 fogyatékost sza­
badítottak fel az 1931. április 15-i ossz fogolylétszámból - ami 234 600;
1931-ben 7283 fogoly halt meg (2,9% eves átlagban). Ebből következik:
a fogvatartottak munkáját viszonylag szűkén használják fel, amelyet
elsősorban az állami gépezet igazgatási lehetőségei és a gazdasági te­
vékenység objektív feltételei határoztak meg.
Ami a ritkán lakott területek ko Ionizációjának problémáját illeti,
az teljesen nyilvánvaló: ez megoldódott hatalmas lágerkomplexumok
szervezése nélkül is. már 1930 óla, a tömeges kisajátítás és a kitelepí­
tések kezdete után. A táborrendszer elemzéséből az első két évben
látszik, hogy maga az 1929-es határozat mégnem határozta meg végle­
gesen a fogvatartó helyek fejlesztésének útját. Azért, hogy a lágerek el
tudják végezni az összállami feladatokat (az elrettentés funkciója mel­
lett), kellett egy sot\ egymással összefüggő további fel tété l/körülmény,
amely a következő néhány év során alakult ki (bizonyos mértékű kö­
rülményrendszerről az 1931-1934 közti időszakban lehet beszélni).
A 30-as évek elején az ország gazdaságának és részben a lágergaz­
daságoknak alapvető fontosságúvá vált az irányelvek működési terű
létének gyors bővítése/fejlesztése és hogy létrehozzák a termelés köz­
pontosított anyagellátásnak formáját. A létesítmények és szervezetek
számára megváltoztak a gazdasági magatartás prioritásai: a legfőbb
változás nem a jövedelmezőség elérése volt, hanem a tervezett felada­
tok végrehajtása, meghatározott munkaerő (a munkavállalók számát
maximalizálták, és nem a munkaórák számát!) és ellátás alatt. Ezzel a
háttérrel a gazdasági élet minden objektumában forráshiány kezdett
jelentkezni.
Az egyik legfontosabb tényező, amely meghatározta a szovjet lá­
gerrendszer fejlődését, az 1931-ben megkezdett (azon a területen,
amely már korábban bekerült a lágerrendszer fennhatósága alá), a
Fehér-tengeri-Balti-tcngeri csatornaépítkezés - egy hatalmas ob­
jektum, amely elsősorban katonai-stratégiai jelentőséggel bírt. A fő

70
hangsúly a csatorna gyors üzembe helyezése volt, de alapvetően
ennél az építkezésnél nemcsak a tervek költséghatékony elemzése
hiányzott, hanem a munka költségét is csak „nagyjából” határozták
meg. Előre meghatározott rövid határidők, az OGPU lágerek foglyaira
mint fő munkaerőre alapozva: más munkások a csatorna vonalának
területén nem voltak, a „zsoldosok” gyors bevonása is leginkább a
lakhatás hiánya miatt ki záródott. A csatornaépítésben való részvétel
növelte a GULAG informális státuszát, és közben adódott egy esély
számára, hogy „megmutassa magát”, s emellett ez volt az első olyan
feladat, amelyet megfelelő szervezeti rendszerben (azaz ami megkö-
vetelte a központosított hierarchikus berendezkedés nagy apparátu­
sát) végeztek.
A kezdeti tervek szerint a GUI AG funkciója kizárólag a Belo-
morsztruju (Fehér-tengeri) NKPSZ munkaerő-kínálatára csökkent,
ami korlátozta az OGPU lehetőségeit és gazdasági szerepét. A legfon­
tosabb jelentősége (a projektnek) a szovjet láger rendszer kialakulását
tekintve, láthatólag az volt, 1931 végére teljesen rutinszerűen adták át
az NKPSZ-t az OGPU Északi Építkezési Igazgatóságának, majd újra­
szervezve megalakulta Fchér-tengcri-Baltl Vízi utak Építési Igazgató­
sága és ezzel egy időben az erre szakosodott fehér-tenger i-balti ITLis.
Ezen eredmény által generált változások az OGPU apparátus funk­
ciójának egészét érintették. A GULAG képes volt a képzetlen munka­
erő nagy tömegeit gyorsan a szükséges helyre koncentrálni, és nem
törődött a2 emberek mindennapi létszükségleteivel. így amikor
az OGPU lágereiben a foglyok összlétszáma 1932-re 16,8 százalékra
emelkedett, akkor a Belomorsztroj kb. 50%-nál járt, azaz 1932 végére
a Belbaltlagban kb. 107 900 foglyot tarthattak. A szükséges szaké rtc-
lem/szakcrtökkel ez különösen fontos volt a lágerek számára (a fel­
ső- és középfokú képesítés is). A magas szinten képzett szakemberek
ilyenfajta „mobilizációjának” lehetősége az OGPU „ütőkártyáinak”
egyike volt. Tehát az ország területének egészét lefedve, különösen
széles jogosultsággal rendelkezve a területi igazgatásban és a közle­
kedés irányításában is, az OGPU közvetlenül tudta szabályozni/kont-
rollálni a termelést, a szállítást, az anyagi-technikai ellátás minden
elemét, illetve olyan helyzetekben, amikor a források nem fedezték
a tervezett szükségleteket, nyilvánvaló, hogy a javakat/forrásokat is
újra eloszthatták a saját javukra. 1932-tól az OCPU-NKVD-MVD di­
rektíva dokumentumaiban látható, hogy a szervezet alá egyre újabb

71
és újabb ipari létesítmények kapcsolódtak ber amely a Bajkál-Amuri
ITL szervezéséről szóló utasítás 8, pontjából egyértelműen ki is derül,
illetve az is, hogy ezzel egy időben helyezték az OGPU-hoz a BAM épít­
kezést is. 1933, ja nuár 1-jén átlagosan a Guiágon a termelésen 81%volt
foglalkoztatva, a termelésen kívül volt 11%, és csak 8% nem dolgozott,
ami határhoz közelító/túlzott leterheltségnek tekinthető. Ez egyér­
telműen tükröződött a GULAG egészségügyi osztályának statisztikai
jelentéseiből: ha 1931-ben az ITL átlagos éves fogolyszámából 2,9%
halt meg (a minimális halálozást a Daljlagban 1,4%-on rögzítették, a
maximálisai a Szaglagban 10,6%-on). A következő évben a halálozási
arány átlagosan minden táborban 4,8% volt (minimálisan 1,5%, ma­
ximálisan 26,3%), majd 1933-ban 67 247 fogoly halt meg - akkor az az
évi átlagnál 15%-al több, még akkor is, ha kevesebb mint 10% halt meg
a kis méretű Szarov-i ITL-ben, és a legnagyobb arányú halálozást a
Viser-i ITL-ben regisztrálták, mintegy 34,5%-ot. Emellett 1933. m áso­
dik felében a halálozás a lágerekben csökkenni kezdett, de áprilisban
és májusban átlagosan havonta 2%-al több fogoly halt meg. Ez viszont
nem befolyásolta a GULAG tevékenységének értékelését a felső veze­
tésoldaláról.
Összességében 1932-ben a csatornaépítés munkatervét majdnem
100%-ban teljesítették. 1932 nyarán a Fehér-tengeri-Balti vízi út épít­
kezésének ellenőrző tesztelése során Jagoda, az OGPU helyettes veze­
tője elégedettségét fejezte ki a munkával kapcsolatban.
Azzal, hogy a termelési eredményeket a magas kormányzati kö­
rökben is gyakorlatilag elismerték, az OGPU elkezdte kiterjeszteni
a lágerbeli gazdasági mechanizmus tevékenységét: 1932 tavaszán a
Dalsztroj kiszolgálására szervezték meg az Észak keleti ITL-t, ősszel
pedig a Moszkva-Volga csatorna építkezést (a Dmitrov-i ITL szervezé­
sével) helyezték a? OGPU-hoz, és az NKPSZ-től a Bajkál-Amur-i vasút­
vonal építkezést (a Bajkál-Amur-i ITL szervezésével) is átadták. 1932
decemberétől elkezdődött a fogolyszám növekedésének felgyorsulása
az OGPU lágereiben. A projektek számának növelése valójában elég
erőltetett volt a vezetés részéről, valójában a fa nem tudta kielégíteni
a növekvő igényeket, amely szükségeltetett az ipar korszerűsítéséhez,
más exportcikkek pedig jelentős beruházásokat és időt igényeltek.
Változást hozott a távol-keleti katonai-stratégiai helyzet is, hiszen a
legjelentősebb vasútvonal veszett el {Vlagyivosztok-Szibéria össze­
köttetés, a transz-szibériai vasút meg egyvágányú, és több mint 1000

72
knven át a mandzsúriai határhoz közeli szakaszon ment), így jelen­
tőséget kapott egy második, határtól távoli kijárat a csendes-óceáni
partokhoz, A szakirodalomban olvasható olyan, vita tárgyát képező
gondolat is, miszerint a hatalom annyi emberre terjesztette ki az el­
nyomó politikát, amennyire az OGPU-nak a tervek végrehajtásához
szüksége volt. Kétségtelen, hogy van pozitív visszajelzés az ipari te­
vékenység eredményei és a lágerekbe küldött elitéltek száma között.
A lágerrendszer 1933 -1934-es gyors növekedését jelentősen meghatá­
rozta az 1932. augusztus 7-én elfogadott, „Az állami vállalatok, kolho­
zok és szövetkezetek vagyonának védelméről és a közösségi (szocialis­
ta) hatalom erősítéséről” szóló CIK és SZNK rendelet. A hatóságok ún.
„speciális kontingenseket” szállítottak a táborokba, hogy a 30-as évek
első felében megszervezzék a láger iparát. Valójában egy sor, egymás­
sal összefüggő körülmény befolyásolta a hatóságok döntéseit, 1933
folyamán a GULAG OGPU lágerei váltak az országban a fogvatartó
helyek uralkodó típusává.
1934. január 1-jén a CULAG közvetlen felügyelete alatt 14IT láger
(IT - iszpravityelina-trudovih, javító-munka) működött, amelyeknek
nagy része az OGPU ipari szervezeteit szolgálta ki, így végrehajtva a
legfontosabb kormányzati feladatokat. Az OGPU vezetés az ITL-ek
összes pénzügyi, ipari és adminisztratív-gazdasági tevékenységének
intézését az ULAC-ra bízta, illetve minden „csekista munkát” átadtak
a Titkos-operatív Igazgatóságnak, 1934. január 1-jére 510309 embert
tartottak a lágerekben, azaz 1929 júliusa óta a létszám mintegy hu­
szonháromszorosára növekedett, s a fogvatartottak fele a három leg­
nagyobb ITL-ben (Dmitlag, Belbaltlag és Bamlag) koncenctrálódott.
Ebben az időszakban a fő ipari tevékenységet a nagy közlekedési
beruházások (csatornák, vasutak) és a fakitermelés jelentették, de
egyre jelentősebbé vált a mezőgazdaság, a bányászat, a fogyasztá­
si cikkek gyártása és a halászat fejlesztése is. Fokozatosan átalakult a
lágerkomplexumok földrajza is: egyre közelebb kerültek a nagy ipari
központokhoz (Moszkva, Leningrád). A központi apparátus is megnö­
vekedett, illetve összetettebb szerkezetűvé vált: 1932 novemberében a
CULAG személyi állománya fótiszttel/osztályvezetóvel, helyettessel,
két segédtiszttel, titkársággal és 10 szektorral rendelkezett, összesen
253 fő. 1931 közepén a GUJ.AG-nak adtak át minden „speciális tele­
pest”, amelynek a központi apparátusban külön osztályt alakítottak.
Ezeket az OGPU nagy létesítményeiben, de inkább falvakban szét­

73
szórva alkalmazták kis műhelyekben vagy a mezőgazdaságban. 1934-
re minden fogvatartó hely két. független alrendszerre oszlott (lágerek
és kolóniák), de egyik sem csak a saját „területén” működött. Kiter­
jedve a központi területekre, sikeresnek nyilvánítva a foglyok átneve-
lését, rendelkezve a falvakba telepitett speciális telepesekkel. Amikor
1930-ban felszámolták a köztársasági NKVD-t, és a fogvatartó helyek
átkerültek a köztársasági népbiztosságok alá, akkor ennek részeként
Javítómunka intézmények Főigazgatósága (GUÍTU) alakult, azzal
a céllal, hogy egy hivatali struktúra feleljen a kevésbé veszélyes sze­
mélyek büntetés kiszabásáért és büntetésének végrehajtásáért (ezek
a személyek a fogvatartási helyeken 3 évig terjedő, kényszermunkán
pedig szabadságvesztés nélkül).
A GUITU-ra vonatkozó szűkös források szerint 1934-re az RSzFSzR
NKJu GUITU 524 szabadság vesztő hellyel rendelkezett, amelyeket a
helyi Javító munka intézmény Igazgatóságok (UITU) irányítottak, a
Javító-munka intézményekben (ITU) 205 710 elítéltet és 51400 fő elő­
zetes vizsgálati foglyot tartottak, amelyből a kiskorúak létszáma talán
megközelíthette a 10000 főt. 1934 végén az RSzFSzR-ben 668841 fő
volt őrizet nélküli javító munkára ítélve, és megtalálhatók voltak a Ja­
vítómunka Munkák Osztálya (OITR) vezetése, alatt. A foglyok száma
5 év alatt alig növekedett, amely a gazdasági helyzettel mgyarázható,
mivel a GUITU csak nagy nehézségekkel tudta megszervezni a mun­
kát. Ezért 1932. augusztus 1-i adat alapján a GUITU szabadságvesztő
helyeiben az elítélteknek 26,3%-a egyáltalán nem dolgozott, 16,2%
mezőgazdasági, 57,5% pedig ipari ágazatokban dolgozott. A teljesítési
tervek aránya is rosszabb volt az OGPU lágereihez képest: nem több
mint 70%, a textiliparban 20%, a munka termelékenysége a mezőgaz­
dasági kolóniákban pedig 60%. Tehát a GUITU fő jövedelemforrását
a büntetésüket a saját munkahelyükön őrizet nélkül töltő elítéltek és
az OITR üzemeiben dolgozók jelentették, 1934 végére a köztársasá­
gi GUITU helyeken az elítéltek száma még mindig csak a fele volt a
GULAG-hoz képest, és az elítéltek számának növekedése sem gyorsult
fel. S mivel nem valósítottak meg önállóan semmilyen nagyobb gaz­
dasági projektet, a GUITU-t felszámolták és fogvatartási helyeit pedig
átadták a GU LAG-nak, vagyis a korábban leírt terjeszkedés és bővítés
szerint.
A minden fogvatartó hely egyesítését egy vezetés alatt 1934-ben
két lépésben kivitelezték. 1934. július 10-én létrehozták a Szovjetunió

74
NKVD-t, ebbe beolvadt az OGPU három főigazgatósággal, amely­
ből az egyik a GULAG volt. 1934. október 27-én pedig felszámolták a
köztársasági NKJu GUlTU-t, a fogvatartó helyeit pedig a Szovjetunió
NKVD GULAG-nak adták át. Új nevet kapott (Szovjetunió NKVD
GULTPiMZ), és ezen belül létrehoztak egy fogvatartó helyek Osz­
tályt (OMZ), Vagyis az átszervezések eredményeként, rendelkezve a
különféle termelési létesítményekkel és még a legkisebb kolóniákkal
iSi 1935-re az NKVD vált a leghatalmasabb gazdasági népbiztossággá.
1935 elején a NKVD GULTPiMZ fennhatósága alá tartozott a legtöbb
intézmény, de a korábban az OGPU hatáskörében lévő politizolátorok
(Szuzdal, Feisö-UráL Jaroszlav, Cseljabinszk és Tobolszk, illetve a kü­
lönleges büntető izolátorok, mint Butirki és Szretenszk) nem. A sze­
mélyi állományt tekintve (vezetőség és ügyosztályok felsorolása) a
létszám mintegy 380 fős volt 1934 nyarán. Az OGPU-tól megörökölt
rendszer elég összetett maradt, A lágerek megmaradtak a köztársa­
sági NKVD alárendeltségében terület szerint. Például a Dmitlag és
a Fehér-tengeri-Ralti kombinát vezetője egyidejűleg volt a GULAG
helyettes vezetője is. Az Észak keleti ITL különleges helyzetbe került,
valójában megmaradt a Dalsztroj teljes irányitásában.
1935, január 1-jén a lágerekben mintegy 725 500 embert tartottak,
az OMZ-ban pedig minden kategóriájú fogoly megtalálható volt, ösz-
szesen 293 506 fővel. Tehát a Szovjetunióban fogvatartótták száma
meghaladta az 1milliót. Afogvatartottak nagy részét azokban a nagy­
üzemekben foglalkoztatták, amelyek az NKVD vezetése alatt álltak.
A GULAG számára kénytelenek voltak keresni egy formát, hogy a
hatalmas területen szétszórt foglyok munkáját felhasználja (az OMZ
csak a saját közigazgatási határain belül használhatta a foglyokat).
A GULAG-nak átadott lakott területeken lévő sok létesítmény
sokkal több problémát okozott a szökések terén, A GULAG tevé­
kenysége az 1935-1937 időszakban jelentősen eltért a korábbiaktól.
Egyrészt hatalmi harcok dúltak a felső vezetésben (Kirov meggyil­
kolása), másrészt a közvéleménnyel ellentétben a lágerekben lévő
fogvatartottszám növekedése lelassult, 1936 elején megállt, majd is­
mét csökkent keveset: 1937. július 1-jén 788 584 fő. Ugyanez a tenden­
cia figyelhető meg az OMZ rendszerében is és az ITL-ben is.
A dokumentumok vizsgálata azt mutatja, hogy az NKVD és
GULAG vezetés viszonylagos stabilizálódásának ebben az időszaká­
ban egy jobb igazgatási struktúrát keresve egy sor átszervezést végez­

75
tek, amely a későbbiekben nagy hatással volt a lágerrendszer végleges
szerkezetére a sztálini időszakban. Elsőként átszervezték az igazga­
tóságok rendszerét. Az NKVD nagy gazdasági projektjeit 1935 máju­
sában átadták közvetlenül a GULAG-nak. Az irányítást, azonban köz­
vetlenül az NKVD szervezte meg, a saját területein pedig létrehozta a
lágerekért, fogvatartó helyekért vagy műnkatelepekcrt felelős osztá
lyokat, de meghagyták a lágerek apparátusát (gondolom a személyze­
tet). Az UNKVD teljes mértékben felelős volt az operatív irányítástól
kezdve a kulturális feladatokon át az ipari és gazdasági tervek összeál­
lításáig, vagyis a CULAG-on keresztül kapcsolatban állt a lágerekkel,
de a2 általános felügyeleti funkciók és az ipari tevékenység teljes sza­
bályozása megmaradt.
Az átszervezés nyilvánvalóan lehetővé tette a GULAG központi ap­
parátusának, hogy azokra a létesítményekre összpontosítson, ame­
lyek elsődleges fontossággal bírtak az NKVD termelési tevékenysége
számára. Ugyanakkor az adott területen a termelési feladatok végre­
hajtásának biztosításához közvetlenül csatlakozott az NKVD teljes ap­
parátusa is. Ezt követően előírták/megterveztek egy központi helyett
nyolc, iparágakra szakosodott osztály létrehozását: hidrotechnikai
(víz) épites/épitkezes, útépítés, bányászat, erdészet, polgári/civil épít­
kezések, ipari üzemek, sor/sorozat munkák, mezőgazdaság. A GULAG
és NKVD vezetése arra törekedett, hogy a foglyok felhasználását és a
termelés mérnöki/műszaki-technikai részét megosszák, sőt az NKVD
1935 végén első alkalommal hozott létre egy tisztán gyártásra specia­
lizálódott glavkot (főparancsnokságot) is.
1935, október 28-i rendelet alapján az NKVD-nek adták át az Or­
szágutak, Földutak és Közúti Közlekedés Központi Igazgatóságát.
(CUDORTrans, később GUSOSZDOR), amelynek feladatkörébe tar­
tozott az ország összes közúti ellátása (építés, javítás és karbantartás).
Néhány hónap múlva megszerezték a legnagyobb közúti építkezé­
seket, amelyek stratégiai jelentőséggel bírtak, (Moszkva-Minszk és
Moszkva-Kijev országutak) megszervezték és a GULAG fennhatósága
alatt lévő Vjazem-i és a Kaluzs-i ITL (foglyaival) végezte el a munkát.
Az NKVD szempontjából mindennek a megszerzése abból az
elképzelésből fakadt, hogy a közúti infrastruktúra kiszolgálásá­
val az ország egész területén elsősorban megszűnik majd az OMZ
fogvatartó helyek munkafelhasználási problémája, s ezáltal a teljesít­
ménynorma is. Ugyanakkor érdekes: megszerveztek egy GULAG alá

7fi
tartozó ITL-t és egy GUSOSZDOR alá tartozó építési igazgatóságot s a
tevékenységek koordinálása, összehangolása érdekében az építkezés
vezetője egy időben az HLvezetője is.
Kicsit előretekintve látható, hogy az ilyen fajta irányítási struktú ra
nem volt hatékony, legalábbis a nagy projektek kivitelezésénél nem,
hiszen az 1TL es az építési igazgatóság közti kölcsönhatás komoly
szervezési problémákhoz vezetett. Ennek bizonyítéka, hogy 1937 ta­
vaszán új személyzettel hozták létre a GÜL AG Útépítési Osztályát, il­
letve 1940-1941 folyamán radikálisan szervezték át a láger rendszert..
1937 közepétől a hatóságok tömeges terror lcgbrutálisabb formáit
indították cl, a rabok özönlöttek a táborokba: 9 hónap leforgása alatt
több mint 800 000 új fogollyal nőtt a létszám, amely így összességé­
ben már meghaladta a 2 milliót. 1938-ra az ország vezetése számára
a fogvatartó helyek büntető funkciója vált. a legfontosabbá. Ebből
kifolyólag a GULAG legfőbb problémájává ennek a hatalmas ember­
tömegnek a munkán való felhasználása, elszállásolása és a védelem/
őrizet megszervezése vált.
1937 augusztusában elhamarkodottan szervezték meg a fakiter­
meléssel foglalkozó lágereket, amelyekben több mint 80 000 embert
tartottak, de ahol már októberben megjelentek az első halálesetek,
A megszervezésnek, legalábbis kezdetben, tisztán gazdasági okai vol­
tak, hiszen nem igényelt sem tőkeberuházást, sem különösebb elő­
készítést: többnyire a helyi anyagokat használták fel számos nagy
erdőterület feküdt az ország észak-európai részén és Szibériában, s
mindegyik tábort ott szervezték meg, ahol az útvonalak is megfelelőek
voltak. .Annak ellenére, hogy a faipari lágereket ideiglenes megoldás­
ként szerveztek meg, mégis működőképesnek bizonyultak egészen
1960-ig, s az NKVD-MVD számára ez maradt az egyik alapvető (ipari)
ágazat. Az erdészeti lágereken kívül 1937-1938-ban még „a semmiből"
is sikerült megszervezni más, újabb táborokat, de ezeknek a teljes fel­
fej 1észtóse/kibontakoztatása még időt és hatalmas tőkebefektetéseket
igényelt. Az újonnan alakított lágerek nem tudták befogadni a foglyok
teljes áradatát, ezért, nagyobb csoportokban a régi lágerekbe küldtek
sokakat, hogy elsősorban az NKVD legfontosabb ipari létesítményeit
szolgálják ki. A felduzzadt, létszám miatt viszont az NKVD vezetése
kénytelen volt hozzákezdeni a szétdaraboláshoz, pL: 1938 májusában
megszünlctl'ék az Uta-Pecsori ITL-t, és ennek az alapjain hoztak létre
négy speciális lágert: Vorkuta (bányaépít.és és szénbányászat), Uta­

zz
Izsem (olaj). Északi vasúti (tábor) (Kotlasz és Vorkuta közti vasútépít­
kezés) és az Uszty-Vim (fakitermelés).
A lágerek szervezeti formái, amelyeket az 1929-es rendelet szelle­
mében a nagy, ritkán lakott lakott területek elsajátítására orientáltak,
az új körülmények között nem bizonyultak életképesnek. F.zek helyé­
be eléggé összetett lágerek érkeztek, amelyek többé kevésbé terme­
lésre szakosodtak, és általában egy vagy több szálon kapcsolódtak a
saját létesítményeikhez. Természetesen a fő termelésről van szó, de
emellett minden táborban maradt több járulékos /segédvállalkozás/
üzem is (különböző javítóműhelyek, téglagyárak stb.). A speciali­
z á ló oda vezetett., hogy megnőtt a lágerek száma, ami ugyanakkor
egy olyan szerv létrehozását követelte meg, amelyik képes felügyelni
a termelési kérdésekben az országban szétszórt táborokat. Ez viszont
megkívánta a megfeleld szakértelemmel és képesítéssel rendelkező
személyzet koncentrálását ezekben a szervekben. Nyilvánvaló, hogy
az NKVD nem tudott megbirkózni ezzel a feladattal. Mi több, ez volt
az egyik oka, hogy 1937 végén minden ITL-t a GUI.AC alá rendel­
tek. A lágerekben lévő foglyok számának viszonylagos stabilizáció­
ját követően is folytatódott a specializálódást folyamat (pl.: Daljlag,
Be tbaltlag).

Periodikus összefoglaló1™
1918-1922 - „a polgárháború időszaka”, amelyet a szervezeti, szer
vezési zűrzavar, a kiélezett hivatalok közti harc a fogvatartó helyek
vezetéséért, háttérben az államhatalom általános gyengeségével, a
termelés és közlekedés/szállítás szervezetlensége, az éhezés és töme­
ges munkanélküliség jellemzett. Ebben az időszakban tctlck először
kísérletet arra, hogy megfogalmazzák a szovjet állam alapvető bűn-
tetőpolitikai alapjait. A legfontosabbá a rendszer további fejlesztése
szempontjából a fogvatartó helyek önellátásra való átállítása vált.
1923-1929 - „a köztársasági GUMZ-ok időszaka”, mivel az ország­
ban majdnem az összes fogvatartó hellyel ók rendelkeztek. Az idő­
szak eleje összefüggésben volt az RSzFSzR SZNK 1922, július 25-i ha­
tározatával és az 1922. október 12-i közös RSzFSzR NKJu és RSzFSzR
NKVD állásfoglalással, amely egyetértett abban, hogy az RSzFSzR169

169 Szisztéma, 61-62.

78
minden fogvatartó helye összpontosuljon az RSzFSzR N’KVD GUMZ
(Fogvatartó helyek Főigazgatósága) vezetése alatt, de az NKJu CÍTO
(Központi javítómunka osztály) alapjain, illetve az RSzFSzR NKVD
Kényszermunka Főigazgatóságának (GUPR) eltörlésével és annak
kényszermunka lágerei felszámolásával. Ezt az időszakot a fogvatartó
helyek rendszerének viszonylag nem központosított szervezeti struk­
túrája jellemzi, amikor az irányitás fő funkcióját és az anyagiak biz­
tosítását a helyi szerveknek adták át. Megkezdődött a kísérlet (siker­
telenül) egyszerre két probléma megoldására is: a fogvatartottak
nagy részének szakmai ismereteket csepegtettek, amelyek segítenek
őket a szabadulásuk után, és elérni a foglyok termelőmunkája révén
a szabadságvesztő helyek „Ön megtérülését”. Időnként hozzákezdtek
a fogolyszám csökkentésére irányuló lépéseknek. Mindez annak a
hátterében történt, hogy tartós volt a munkanélküliség, és viszony­
lag gazdasági függetlenséget élveztek a gazdálkodó személyek. Ezzel
párhuzamosan az OGPU égisze alatt szilárdult meg a lágerrendszer
magzata - a Szolovki ITL.
1930-194*0 - „a GULÁG időszaka” amely a Szovjetunió SZNK1929,
július Í R „A bűnöző/büntetett/elítéltek fogoly munka felhasználá­
sáról11szóló rendeletével nyitott meg, és ezt követte az IT lágerek el­
ső sorozatának megszervezése. Ez az időszak a lágerrendszer kiala­
kulásának és bővítésének az ideje, amikor a nagy lágerek váltak a íő
elemeivé a fogvatartó helyek általános szervezeti struktúrájának.
A foglyokra elkezdtek úgy tekinteni mint a munkaerő stratégiai for­
rására, az OGPU-NKVD-re pedig mint a legfontosabb ipari/lcrmelé-
si népbiztosságra, amely képes megvalósítani a legfontosabb állami
ipari projekteket. Az vált a fő feladattá, hogy a foglyok munkájából a
maximális hasznot kapják/hozzák ki. Működött egy következetes/
egységes központosított irányítása a fogvatartási rendszernek, ezért
ez a periódus két időszakra/idóintervaliumra osztható, amelynek
határai közölt minden tógvatartási hely a Gulágégisze alatt egyesült
1934 őszén. Ezt az időszakot a lágerbeli és gyártási/termelési ágazatok
közti kölcsönösség aktív keresése különbözteti inog, A fogvatartó he­
lyek rendszerének a központosított tervgazdaság kialakulása, harc a
hatalom felső köreiben, a tömeges elnyomó hadjárat időnkénti meg­
valósítása (kollektivizálás, tömeges eljárások 1937 1938-ben) körül­
ményei között zajlott.

79
 1941-1953 - „a láger-ipari, termelési komplexum időszaka”. En­
nek a kezdete kapcsolatban áll az 1914. februári reform m al amikor
az NKVD-t kettéosztották NKGB-re (állambíztonság) és NKVD-re,
amely elsősorban gazdasági népbiztosságá kezdett válni, és amely­
nek összetételébe lágertermelési gíűufcot/ofr (főparancsnokságok) so­
ra rendeződött. Itt láthatólag kitűnt a „háborús időszak" (1941. július
- 1946 ősze), az „újjáépítés, helyreállitás időszaka” (1946 vége - 1948)
cs „a legnagyobb terjeszkedés, bővítés időszaka” (1949-1953. már­
cius). Mindezek ellenére, a háborúval összefüggésben, ez az időszaka
a láger-ipari komplexum végleges kiformálódásának, mint az ország
ipari-termelő erőiben tévő egyik legfontosabb struktúrának. Ezért a
tábori és ipari szerkezetek teljes egyesülése jellemzi a hierarchikus
lépcsőfokok minden szintjén.
1953-1960 - Az utolsó periódus, amely Sztálin halála után kezdő­
dött, és feltételesen ugyan véget ért a szövetségi MVD felszámolásával,
mondhatjuk átmenetileg. Ezekben az években a láger-ipari komple­
xum^visszafejlődött/leboralott, történt egy részleges visszatérés a régi
szervezeti formákhoz, és közben folyt a fogvatartó helyek rendszere
új helyének és új szerepének keresése az állami rendszerben.

80
AZ INTERNÁLÁSI RENDSZER
JOGI ESZKÖZEI, TÖRTÉNETE
1945-1953 KÖZÖTT

A „fenyegetett demokrácia'7 időszakában (1945-1948)l7t! az interná­

lás, mint a hagyományos és külön büntetőbíráskodás kiegészítője, a
törvénytelenségek fóruma lett, és a politikai rendőrség fegyvereként
funkcionált,
A7. internáltak száma a fővárosban és vidéken meghaladta a
40 000-t, 1945-től az internálás olyan megkülönböztetett eszköz volt,
amellyel az MKP, majd 1948 júniusától az MDP megvalósíthatta cél­
jait. Ezalatt értendő a politikai ellenfelek (pártok és vezetőik), majd
a saját pártjukon belüli ellenfeleik fizikai eltávolítása és kiiktatása a
gépezetből, és valamelyik titkos internálótáborba vagy börtönpince
aljára való száműzése, hogy a későbbiekben meghaljon „szívelégte­
lenségben”, vagy tönkreverve, összetörve, megfélemlítve roncsként
kerüljön elő évek múlva.
Az internálótáborok felállítása - már a meglévőkön túl, mini Kis-
tarcsa, Sopron, Buda-dél az internálás mint eszköz lehetőséget te­
remtett a büntető jogrendszer adta törvényes keretek áthágására, és
eszköze lett az MKP, majd főleg az MDP ellenségeivel való leszámolás­
nak.
Az internálás mint büntetőjogi eljárás új intézmény volt, és nem
élt. sokáig. A Szegedi Nemzeti Bizottság népbirósági rendeletterve­
zete már felvette a főbüntetések közé, a 81/1945. (11.5.) M. E. számú
népbirósági rendelet (továbbiakban; Nbr.) főbüntetésként írta elő,
ám az előbbi rendeletet kiegészítő, illetve módosító 1440/1945. (V.l.)
M. E. rendelet (a továbbiakban: Nbr. nov.) kiiktatta a büntetőjog esz­
köztárából, és ettől kezdve az internálás államigazgatási kényszer-
intézkedésként rendőrségi hatáskörbe került. Amíg büntetőjogi
büntetésként létezett - 1945. február 5-től május l-ig, az Nbr. nov. ha­
tálybalépéséig-, legrövidebb időtartamát a népbíróság magában az
ítéletben szabta meg. A megszabott idő eltelte után az internált csak
akkor volt szabadon bocsátható, ha „példás magatartást71 tanúsított.

170 Az időszakra használható kifejezések: korlátozott szovjet ellenőrzés alatti ..több­

pártrendszer' vagy „parlamentáris keretek közötti áldemokrácia".

öl
Ellenkező esetben az internálótábor parancsnoka a fogva tartást to­
vábbi hat hónapig terjedő időre meghosszabbíthatta. Leghosszabb
tartama azonban a két esztendőt semmiképp nem haladhatta m eg
mivel az Nbr. nov, az internálást a büntetések felsorolásából ki iktatta.
Mi indokolta egyáltalán a bevezetését? Kovács Kálmán, az ideig­
lenes kormány igazságügyi minisztériumának tagja, a népbírósági
rendelet egyik kidolgozója utóbb erre azt a magyarázatot adta, hogy
az akkori állapotok megkövetelték az internálást, viszont az új állam-
rendőrség megszervezése előtt, az önkényeskedés megakadályozása
végett a jogszabály a népbiróságokra bizta az internálás kimondását.
Amikor az újjászervezett rendőrség működése „megfelelő eljárási
garanciák mellett” az internálás intézményét ellenőrizhetővé tette,
azt mint államigazgatási kényszerintézkedést a rendőrség hatáskö­
rébe utalták.171A népbiróságok azonban az internálás intézményével
nem értettek egyet, arra törekedtek, hogy ha létezik ilyen intézmény,
akkor az legalább maradjon a felügyeletük alatt. Az egykori viták ezt
bizonyítják, és erre utalnak azok a véleményeltérések is, amelyek az
internálásban eltöltött időnek kiszabott szabadságvesztés büntetésbe
való beszámítása körül kialakultak.
Az egyik ügyben a Népbíróságok Országos Tanácsa (NŐT) így fo­
galmazott: „Az Országos Tanács több ízben és elvi éllel kimondta,
hogy az internálás ideje a Btk. 94*. §-a alapján minden olyan esetben
beszámítandó, amikor a rendőri őrizet kétségtelenül a vád tárgyá­
vá tett ókból történt/’172A NŐT - clr. Lukács Tibor szerint is - helyes
gyakorlata vihari váltott ki szakmai körökben, mely eljutott a Nem­
zetgyűlésig is, Dr. Sarlós Márton (a NŐT egyik tanácsvezető bírója) is
támadta ezen joggyakorlatot, és azzal vádolta a NOT-ot, hogy a nyila­
soknak és az „elítélt fasiszták javára kedveznek".173A probléma megér­
téséhez az Nbr. nov, 1. §-ának rendelkezéséből kell kiindulni, amely
szabadságvesztés-büntetésként a börtönt és a fegyházat ismerte.174

171 Kovács Kálmán: A m agyarországi népbíróságok történetének egyes kérdései.

Jogtörténeti Tanulmányok 1. BudapesL, 19f>6.162.
[72 NŐT. IFI. 818/11/1945-1946. jan uár 21.
173 Sarlós Márton: Szemelvények a NŐT joggyakorlatából. Jogtudom ányi Közlöny,
1947. 23-24. szám, 365.
174 Dr. Lukács Tibor: A m agyar nepbirósági jog és a népbíróságok 1945-1950. Buda­
pest, 1979. 435.

82
Épp úgy rendelkezett, mint az akkori Btk, 20, §-a. Az Nbr. 10. §-a lehe­
tővé tette, hogy a népbíróságok a Blk. első részében foglalt rendelke­
zéseket megfelelően alkalmazzák, ha azok a népbírósági joggal nem
állnak ellentétben. A Btk. említett első részében volt a 94. § rendel­
kezése is, amely az úgynevezett vizsgálati fogságnak a beszámítását
engedélyezte. Anepbíróságok tehát az Nbr. 10. §-ánakfelhatalmazása
alapján, a vizsgálati fogságban eltöltött időt beszámíthatták az Nbr.
nov, 1. §-ában irt fegyház- vagy' börtönbüntetésbe. Vagyis a népbíró­
ságok törvényi felhatalmazás alapján rendelkeztek a beszámításról
Azonban a vizsgálati fogság nem ugyanaz, mint az internálás. A köz­
törvényi gyakorlat az internálás beszámítását nem tette lehetővé.
A Kúria 848. számú Jogegységi Határozata azt is kimondta, hogy az
internálásban eltöltött időnek a szabadságvesztésbe való beszámítása
törvénysértő. (Sarlósnak úgy tűnik, igaza volt, hogy a NŐT dogmati­
kailag valóban helytelenül járt el.) Az internálás nem vizsgálati fog­
ság, így az internálásban eltöltött időt nem lett volna szabad beszámí­
tania. De ennek van egy másik oldala is. Dr. Lukács Tibor szerint az
internálás intézménye a Horthy-korszak egyik kedvelt eszköze volt,175
a kivételes hatalom jogcímén „biztonsági rendszabályokat" hoztak.
Magyarország több helyén, így Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Kis-
tarcsán, Garanyban slb. internálótáborokat állítottak fel. Ezekbe az
illegális kommunista mozgalom tagjait internálták bírói eljárás és
bírósági ellenőrzés nélkül, a kontradiktórius eljárás mellőzésével
született közigazgatási rendelkezések alapján. Az internálás - mint dr,
Berend György, a NŐT egy bírája írta kialakította a jogbizonytalan­
ság félelmi légkörét; őrizet alá volt helyezhető mindenki, aki bármi­
lyen szempontból gyanús volt, valamilyen érdekre nézve puszta léte
káros volt.176
Az internálás, vagyis „rendőrhatósági felügyelet alá helyezés”, a
hatalomnak egyfajta eljárástechnikai eszköze volt politikailag valósá­
gos és képzelt ellenségei ellen, A hagyományos jogszolgáltatási kere­
tekbe be nem illeszthető ügyekben alkalmazták, mivel minden előze­

175 Lukács, i.m. 436.

176 Berend György: Az államszervezet befolyása a büntetőjogra. ín: Jogtudom ányi
Közlöny, 1947. 3-4. sz. 49-51.

83
tes vizsgálat nélkül, politikai megítélés alapján közvetlenül hajthatták
végre az erre kijelölt karhatalmi szervvel.'77
A népbirósági rendelet megjelenéséig (de több esetben még utána
is) az 1945 előtt meghozott jogszabályokra hivatkoztak az internálás
elrendelésekor. így a „társadalmi rend és béke" ellenségei, a „közbiz­
tonságra gyanús és veszélyes'’, a „gazdasági okokból káros" személyek
internálását, vagyis rendőrhatósági őrizet alá helyezését mondták ki
az alkalmazott rendeletek. Ezeket egészítették ki az 1939:11. tc-kel, az
úgynevezett honvédelmi törvénnyel, melynek a 150. §-a kimondta,
hogy a kitiltás és rendőrhatósági őrizet és felügyelet alá helyezés mel­
lett. képességeinek megfelelően az „elítélteket” különböző munkák­
ban foglalkoztathatták. F, meglevő törvények és rendeletek mellett, a
már fent ismertetett 8130/1939. M. E. sz. és a 700/1939. B. M, sz, ren­
deletek vá Itak 1945 elejére az internálás formai alapjaivá,179A 81/194-5.
M. E, rendeld 3. §-a értelmében17- ítéletként is kimondhatták az in­
ternálást, amelynek időtartama legalább hat hónap, maximum 24
hónap (háromszor 6 hónap ún, „beljebbezés" vagy „bellcbbczés"180)
lehetett.1*1A hírhedt „hóhér tör vény”, az I946:VÍ1. te. alapján a „szer-

177 „Nem csodálom, ha a kom munisták úgyvélik, hogy a minisztériumok régi fótiszt-
visclóit. m égha nincsenek is kompromittálva valamiféle jobbol dali Ságban, inter­
nálni kell reakciós és vaskalapos jogászkodás címén vagy valami hasonló ciraen ....
Hivatalnokot, internálni olyan valam ién, amiért fegyelmit indítani nem lehetne,
végletes félreismerését jelenti nemcsak a m agyar bürokrácia, de általában m in ­
den hivatal lélektanának/' - A fasizm us és a reakció elleni harc válsága. Bibó, 44.
178 Corpus laris Hungarici Budapest, 194ü. 88-89.
179 Magyar Közlöny, Debrecen, 1945. február 5. 1945. 3. szám: a rendelet kelte 1945.
január 25. Ez a népbíraskodásról szóló alaprendelet, amely különbséget tett a há­
ború és népetlenes bűncselekmények között, cs állást foglal La né pb Íróságok m eg­
alakítása, működése, hatásköre, illet ék ess égé, összetétele és a felettes hatóságuk
kérdésében. - Zinner Tibor: Internálások, kitelepítések, igazoló eljárások. In: Tör
ténelmí Szemle, 1985. i. szám, 118-141., 133. (Továbbiakban: Zinner, 1985.)
180 Beliebbezés vagy bellebbezés: az internálás hat havonkénti meghosszabbítása,
„amíg m ég egyáltalán hosszabbítottak, meri később minden hosszabbítás nélkül
is ott tarlónak az illetőket17. - Beszélgetés dr. Felvinczy Tamással in: Alföld, 1988.
8. szám: Őrizetbe vétel ét meghosszabbítom (...) 1. rész 45 57., 50. (Továbbiakban:
Felvinczy, 1988.) -1953. július 24-i keltezéssel és (Járásin Rudolf aláírásával ké­
szült a közkegyelem végrehajtását ellenőrző négy bizottság összetételéről a kim u­
tatás. Az egyes bizoLtság vezetője FclvinczyTamás bv. százados, Lázár Bélabv. szá­
zadossal A rájuk testált, ellenőrizendő területhez tartozott többek közön Recsk
és Kazincbarcika is. -ÁBTL4.1. A-508. 39.
181 „A m agyarországi internálási eljárás 1945 után olyan preventív államvédelmi
tevékenység volt, amely összefüggött a háborús és nép el lenes bűnösök felkutatá­
sával és megbüntetése vei, az igazolásokkal (...) a későbbiek során feladatai között

84
vezkedésben való részvétel miatt" a főtárgyaiás előtt internálták a
gyanúsítottal, mivel szabadon hagyása esetén a fennálló állam és köz ­
rend, közbiztonság szempontjából aggályos volt. Az internálótáborok
rendszere a törvényes és hivatalos büntető és a büntetést végrehajtó
apparátussal párhuzamosan működő és azt kiegészítő rendszerré
váll. A hatalom azért alkalmazta ezt az eljárást, hogy a társada lomnak
azon részeit „kivonja a forgalomból", akiket az érvényben levő törvé­
nyek szerint nem tudtak bíróság elé á llitani, illetve elitélni. Az Erdei
Ferenc* belügyminiszter által kiadott, bizalmas rendeletig - de utána
is - főként az 1939-es rendeletek voltak a hivatkozási alapok.
Az 1945-1946 közötti időszakra jellemző bizonytalanság és egyfajta
káosz is mutatkozott a rendszerben, amelyet Bibó István nagyon jól
megfogalmazott. „Az internálást komplexitása könnyen alkalmazha­
tóvá tette, s hol az egyik, hol a másik eleme került előtérbe. Az ösz-
szetevők alakulását pedig - elsősorban a kezdeti anarchikusabb idő­
szakban - nemcsak az elbírálandó személy társadalmi hovatartozása,
feltételezetten elkövetett, bűncselekménye befolyásolta nagymérték­
ben, hanem az aktuális (sokszor elsősorban párt-) politikai helyzet és
főleg az intézkedő belügyi dolgozó pártállása."1*2
Geró Ernő az 1945. március 28-i Budapesti Nemzeti Bizottság
(BNB) ülésen a közigazgatás megtisztításáról folyó vitában felvetet­
te, hogy a testület mondja ki azt, hogy abban az esetben, amikor és
ahol nincs elég indok és ok a népbíróság elé utalásra, de az illető „fa­
siszta, nyilas", akkor munkatáborba utalható legyen.102A tárgyaláson
elhangzottakat a két nappal később, március 30-án megjelent Stfifwid
Nép hasábjain már nagyon fontos kiegészítésekkel látták el, miszerint
„a reakciós elemek még mindig helyükön ülnek, közüzemeknél, vál­
lalatoknál, intézményeknél és a rendőrségen. Indítványozta, hogy
olyan esetekben, amikor nincs elég ok a Népbiróságelé utalásra, de az
igazolásra került egyén fasiszta, nyilas vagy reakciós, munkatáborba
vagy internálótáborba legyen utasítható, Rics István* elvtárs követel­
te, hogy legelőször az igazoló bizottságokba berendelt tisztségvise­
lőket kell leigazolni. A Nemzeti Bizottság úgy döntött, hogy amíg az*1823

a „ki kit győz le" korszakának ellenzéke elleni fellépés nyomai éppúgy k inni Lát­
ható k, m int az 1950-es évek legelejének nyomasztó szociáldemokrácia ellenes té­
nyei" Zi n ner, L98 5. i. m . 121.
182 Zinner. 1985. i. m. 119.
183 ABNB jegyzőkönyvei 1945-1946., továbbá: Palasik, i. m. 74.

85
 új rendelettervezettel elkészülnek, a most megindított igazolási eljá­
rások során az igazoló bizottságok az állásvesztést és munkatáborba
utalást is kimondhatják."1-4Akiadott nyomtatott szövegben két fontos
dolog már előre jelezte a következő történéseket, amelyek bevezetésre
kerültek a napi sajtóban és a szóhasználatban. Az egyik a reakciós fo­
galma, a másik pedig az internálótábor volt.
1945 májusában a népbíróságok működését módosító 1440/1945.
M. E. kormányrendelet már nem tartalmazta az internálást mint
büntetési formát, pedig az 1945 januárjában kelt, a népbíróságok mű­
ködését szabályozó rendelet még az egyik fó büntetési formaként irta
elő.1*5 Ezt követően az internálás á U Q m ig Q Z g Q tá si k é n y s z e r i n t é z k e d é s k é n t
(kiemelés- B, B.) a rendőrség hatáskörébe került.
Az internálás, a ref és a Budapesten egyre több internálótábor kö­
vetkező szabályozása Sólyom László budapesti rendőrfőkapitány ne­
véhez fűződik; ez a 2000/1945. Fk. Eln. o. számú rendelet (1945. már­
cius 29-én). „Az országot romlásba vivő népcllenes és fasiszta elemek
hatályosabb és gyorsabb ártalmatlanná tétele és az újjáépítésnél való
felhasználása céljából" a következőket rendelte el: a Politikai Rendé­
szeti Osztály a hatáskörébe utalt ügyekben az eddigi joggyakorla^
tót folytatja. A kerületi kapitányságok azokat a személyeket, akiket a
81/1945. M. E. sz, rendelet 11.,13., 15., 17. §-aiba ütköző bűntettek, vét­
ségek valamelyikével alaposan gyanúsithalónak találnak, a néptör­
vényszékhez előállítás céljából, az eddigi gyakorlat céljából, az eddigi
gyakorlat szerint a PRO-nak kell átadniuk. Továbbá azokat az egyé­
neket, akik ilyen büntettek vagy vétségek elkövetésével, a rendelke­
zésre álló adatok szerint nem gyanúsíthatok ugyan, de korábbi vagy
jelenlegi fasiszta, népellenes magatartásuk miatt fennáll a veszély,
hogy adandó alkalommal az elmúlt rendszer visszatérésére segít­
séget nyújtanak, vagy általában az ország demokratikus szellemben
való újra felépítését gátolják, közigazgatási eljárás alá kell vonni. Ave­
lük szemben alkalmazandó közigazgatási rendszabály nem megtorló
- így fogalmaz a rendelkezés hanem megelőző intézkedés, Kétféle
lehet: amennyiben az eljárás alá vont személy várható magatartása
a fenti okoknál fogva a demokratikus rend szempontjából veszélyes,
úgy internálandó, ha pedig csak aggályos, rendőri felügyelet alá he-1845

184 Szabad Nép, 1945. m árcius 30. 2.

185 Palasik, i, m. 75.

86
iyezendő. A célszerűség szempontjaira hivatkozva Sólyom a Fogház
és Toloncügvosztály vezetőjén kívül az egyes rendőrkapitányságok
vezetőit is felruházta azzal a jogkörrel, amellyel a hatáskörükbe utalt
területen internálást, illetve rendőri felügyelet alá helyezést elrende­
lő határozatot hozhatnak, így felosztotta a kerületi rendőrkapitánysá­
gok hatósági jogkörét, miszerint a
h AXL kerület vezetőjének hatáskörébe utalta: az I.r XI, és a XII. ke­
rületeket,
2. a IL kerületi rendőrkapitányság vezetőjének hatáskörébe utalta a
II. és a III. kerületeket,
3. az V. kerület vezetőjének hatáskörébe utalta az V., VI. és a XIII. ke­
rületeket,
4. a XIV. kerület vezetőjének hatáskörébe utalta a VII. és a XIV. kerü­
leteket és Pestújhelyt,
5. a Fogház és Toloncügvosztály vezetőjének hatáskörébe utalta a Po­
litikai Rendészeti Osztályt, a Vili. és a X. kerületeket,
6. a JV. kér. vezetőjének hatáskörébe utalta a IV, és a IX. kerületeket,
7. Újpest rendőrkapitányának hatáskörébe utalta Újpestet és Rákos-
palotát,
8. Mátyásföld rendőrkapitányának hatáskörébe utalta a kapitányság
területén levő községeket.,
9. Pestszentlőrinc vezetőjének hatáskörébe utalta Pestszentlőrinc,
Kispest, Pestszentimre és Rákoskeresztúr területét,
10. Csepel rendőrkapitányának hatáskörébe utalta Csepelt és Pest-
szenterzsébetet,
11. Budafok vezetőjének a hatáskörébe utalta a kapitánysága területén
levő községeket.

Továbbá rendelkezett arról, hogy- minden, internálással kapcsola­

tos ügy nyilvántartására és összhangba hozására, központi irányítá­
sára nyilvántartó szervet létesítsenek az Elnöki Osztálykeretén belül.
Ennek vezetésével dr. Hidassy István* rendórtanácsost bízta meg. Az
egyes körzetekbe tartozó kapitányságok és esetleges kirendeltségek
vezetőit utasította, hogy az internálandó vagy rendőri felügyelet alá
helyezendő egyéneket az internálási vagy rendőri felügyelet alá he­
lyezési javaslattal és az iratokkal együtt a körzeti központokhoz kí­
sértessék át. A körzeti központok vezetői a fennálló előírások szerint
meghozták az internálási határozatot, és az érintett személyeket az

87
internálási határozat egy példányával a körzet területén levő egyik
internálótáborba bekísérték. Továbbkísérés eseten ezt a határoza­
tot is mindig tovább kellett küldeni az internálttal együtt. Minden
táborban pontos nyilvántartást kellett - volna - vezetni az oda „be­
utalt” egyénekről, és külön rovatot kellett fenntartani, amelyben az
elbocsátást, az elhalálozást vagy máshová való átki serest bejegyezték.
Az internálási körzeti vezetők feladataihoz tartozott a területükön
levő táborok felügyelete is. Felelősek voltak az internáltak őrzéséért,
élelmezéséért és a napi munkába állításukért. Szabályozta a rende­
let., hogy az internálási körzetek vezetőinek 48 órán belül jelenteni­
ük kellett a körzetük területén lévő, internálásra alkalmas egyéb he­
lyeket is - férőhelyek és az őrzési lehetőség szempontjából. Sólyom
kikötötte, ha nemleges a válaszuk, akkor is kér jelentést. Továbbá a
központi nyilvántartás részére folyamatosan jelenteni kellett az egyes
internálótáborokban elhelyezett személyek és az üres férőhelyek
számát. A táborok élelmiszerrel való ellátását, illetve egyik helyről a
másikba való irányítását központilag gondolta szabályozni. Sólyom a
Fogház és Toloncügyosztály vezetőjét és az internáló kapitányságok
vezetőit utasította, hogy az internálási véghatározatok egy példá­
nyát a fent említett központi szervnek az Elnöki Segédhivatal utján,
egy példányát a Bűnügyi Osztálynak, egy másolatot pedig a Politikai
Rendészeti Osztálynak kell megküldeniük. A rendőrhatósági felügye­
let (ref) elrendeléséről szóló határozat egy-egy példányát a Bűnügyi
Osztálynak, egy példányát a Politikai Rendészeti Osztálynak és az il­
letékes személy lakóhelye szerinti kapitányságnak kelt megküldeni.
A Bűnügyi Osztályvezetőjét a rendelet utasította, hogy az oda beér­
kezett internálási és rendőrhatósági felügyelet alá helyezési határo­
zatokat az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatal felállításáig kezeljék
nyilván tar tás-szerűen, majd ennek felállítása után az adatokat adják
át részükre. A PRO vezetője a hozzá érkezett határozatokat a politikai
nyilvántartás kiegészítésére használja fel. Az internálási ügyeket keze­
lő központi szerv vezetőjét a budapesti rendőrfőkapitány utasította,
hogy állíttasson fel egy olyan nyilvántartást, amelyből mindig megál­
lapítható legyen, hogy valaki internálva van-erés az adott időpontban
hol van. Az internálótáborok leendő parancsnokait utasította a továb­
biakban arra, hogy az állományban beálló minden változást - növedé -
két és fogyatékot - azonnal, név szerint jelenteniük kell. Az internálás
és a ref kérdésében Sólyomnak a napi parancsban korábban kiadott

88
rendelkezései >valamint minden más, e tárgyban kiadott rendelkezé­
se, ezen új rendelet ellenkező részeivel hatályukat veszítették. Sólyom
írásban lefektette; „Az ügyek jövőbeni gyors intézését ellenőriztetni
cs személyesen is ellenőrizni fogom. Az indokolatlan késedelemért a
vezetőt is minden esetben felelősségre fogom vonni. Ajelenleg folya­
matban lévő internálási és rendőri felügyelet alá helyezési ügyeket e
rendelkezés megjelenésétől számított 8 napon belül el kell intézni.'11™
A második pontban Sólyom rendelete az internáltak és rendőri fel­
ügyelet alá helyezettek munkába állítása ügyében intézkedett. A do­
kumentum az internáltaknak és a ref alatt állóknak a munkára való
felhasználását központilag szabályozta. A rendelet szerint amennyi­
ben központi intézkedés nem történne a felhasználásra, akkor úgy az
érdekelt vezetők - internáltakra vonatkozóan elsősorban a központi
vezető - rendőri felügyelet alá helyezettekre a kerületi kapitány köte­
les naponta közmunkára állításról gondoskodni.187

186 Krahulcsán-Müller (szerk.); dokumentumok a magyar politikai rendőrség törté­

netéből!. Ápol. rend. oszt. 1945-46. L’ Harmattan-ÁBTL, Budapest, 2009,, 103-106.
Ezen rendelet megváltoztatása ra Sólyom László 1945 dece mberében tett javas) atot.
187 MNLOT XTX-B-l-j 46. d. 240.t. -1945. Közli: Krahulcsán-Müller. 230-231. Sólyom
László javaslata az internálási rendszer megváltoztatására, 1945. december: 1. A po­
litikai okokból internálás alá kerülő személyek internálási határozatának meghoza­
talára az eddigiektől eltérően a Budapesti Főkapitányság egcsz területen kizárólag
a Fogház és Toloncügyosztály vezetője illetékes. (Kiemelés tólem - B. B.) A Fogház
és Toloncügyosztály vezetője a politikai internálási határozatokat kizárólag a PRO
(Andrássyút 60.) vezetőjének, illetve az általa megbízott rendőrtisztek javaslatára
hozza meg. Ennek megfelelően az összes kerületi és perein kapitányi ágoknál lévő
politikai nyomozócsoportok vezetői kötelesek a nyomozás befejeztével az általuk
készített internálási javaslattal és az összes nyomozati iratokkal együtt az őrizetest a
PRO-hoz átkísérLetni, ahol megtörténik a javaslat a felülvizsgálatra. APRÓ vezetője,
illetve az általa megbízott rendőrtiszt továbbküldi az iratokat az általa aláírt inter­
nál ásí javaslatokkal együtt a Fogház és Toloncügyosztály vezetőjéhez, amennyiben a
javaslatot helyesnek Ítéli. Ellenkező esetben más intézkedést - ref. szabadon bocsá­
tás, Nepügyészséghcz való áttétel - tesz. 2. A ref alá helyezendók ügyeiben a kerü­
leti és peremkapitányságnál lévő politikai nyomozócsoportok ugyanúgy járnak el,
mint a fenti 1. pont szerint az internálásoknál kell eljárni, azzal a különbséggel, hogy
az általuk ref alá helyezendő személyeket őrizetesként nem küldik át a PRO-hoz,
hanem amennyiben azok a nyomozás tartama alatt őrizetben voltak, az iratok átté­
tele előtt gondoskodnak azoknak a szabadlábra helyezéséről. A PRO vezetője, illetve
az általa megbízott rendőrtiszt a kerületi es peremkapitányságok politikai nyo­
mozócsoportjaitól rendőri felügyelet alá helyezési javaslattal beérkezett iratokat
felülvizsgálja, és amennyiben a javaslatot helyesnek itéli, a ref-et saját hatásköré­
ben elrendeli, és erről a Fogház és Toloncügyosztály vezetőjét értesíti. 3. A Fogház és
Toloncügyosztály vezetői az internálások és rendőri felügyelet alá helyezések egy­
séges nyilvántartása céljából a korábbi rendeletben foglaltak szerint intézkedjenek.

89
 A háború utáni internálás! joggyakorlat szabályozása Erdei Ferenc
belügyminiszternek a 138.000/1945. biz. B. M. számú, 1945. június 21 i
bizalmas, közzé nem tett rendeletében található,188Ez a rendelet kor­
látlan internálásra jogosította fel azokat a szerveket, amelyeket meg­
bíztak a végrehajtással. így tovább bővült a politikai rendőrség hatás­
köre, ugyanis a rendelet az előzetes őrizetbe vételen túl, bírósági ítélet
nélküli internálásra is feljogosította ezt a szervet. Azokat a személye­
ket, akik a 81/1945, M. E. és az 1440/1945. M. E. rendeletben meghatá­
rozott bűntettek vagy vétségek elkövetésével a rendelkezésre álló ada­
tok szerint nem gyanúsíthatok, de - korábbi vagy jelenlegi -fasiszta,
népellcnes magatartásuk miatt veszélyesek, vagy általában az ország
demokratikus szellemben való újjáépítését gátolni igyekeznek, köz-
igazgatási eljárás alá kell vonni. Velük szemben alkalmazandó köz-
igazgatási rendszabály nem megtorló, hanem megelőző intézkedés
(kiemelés - B. B.), és kétféle lehet: a rendőrhatósági őrizet alá helyezés
(internálás) és rendőrhatósági felügyelet alá helyezés (ref), A rende­
let 11+10 kategóriába sorolta azokat, a személyeket, akiket internálni
kell. Ennek értelmében a társadalomnak több mint a fele vált érin­
tetté. A párttagoktól kezdve a pártonkívüliekig internálni kellett a
volt szélsőjobboldali - vagy annak minősített - szervezetek tagjait, a
volt horthysta katonatiszteket, csendőröket, B-listásokat, azokat a fel­
jelentőket, besúgókat, kocs maros okát, trafikosokat, borbélyokat és
mindazokat, akik a „közösséggel közvetlen kapcsolatuk során elsőd­
leges terjesztői voltak a fasiszta propagandának’". Internálták azokat
az ipari munkásokat, kisparasz tokát és föld munkás nyilasokat, ts, akik
a Nyilaskeresztes Pártba 1944. március 19-e előtt léptek be, vagy on­
nankiléptek. A korábbi rendszer kormányainak, pártjainak, ezek ve­
zető személyiségeinek és a háborúnak a „feldicsérése" is ref-et (rend­
őri felügyeletet) vont maga után.

188 MXL OL XtX-AT -e 4, doboz Erdei Ferenc belügyminiszternek ez a bizalmas.

138.000/1945. számon megszövegezett B. M. rendeleté szabályozta a rendőrségi
őrizetbe vételnél (internálásnál) és a rendőrségi felügyelet alá helyezésnél köve­
tendő eljárást.; Palasik Mária: Bizalmas bel úgy miniszteri rendeJeL az internálá­
sok ügyében (1945) In; Társadalm i Szemle, 1997. 7. szám 87-94.: 8 8 .- a Lanulmány
tartalm azza magát az Erdei Ferenc-féle bizalmas rendeletét.

90
A Belügym inisztérium és az internálás kérdése

A Belügyminisztérium hatékonyabb és „megbízhatóbb kézben tar­

tását" szolgálta, hogy 1945. július 15-cn Zöld Sándort* Farkas Mihály
váltotta a politikai államtitkári székben. Rákosi Mátyás Farkast al­
kalmasabb személynek tartotta a ..partvonal képviseletére” ezen
a poszton.159 Ugyancsak a „partvonal" erősödött azzal is. hogy a
kriptokommunista {hivatalosan nemzeti parasztpárli) belügymi­
niszter helyébe 1945. november 15-én, a választásokat követően, az
egyik „moszkovita” politikus, Nagy Imre került. Még mielőtt Erdei
„lemondott” volna a belügyminiszteri posztról, elrendelte az egész
országban az internáltak felülvizsgálatát.1110Ezt azzal indokolta, hogy
a hozzá felterjesztett iratokból megállapítható, hogy az I. fokú rendőr­
hatóságok az előirt felülvizsgálati határidőket nem tartják be, illetve
a 6 havonként előirt, felülvizsgálati eljárást nem folytatják le. Ezért a
következőket határozta:
L Minden ügyet, ahol az internálást vagy a ref-et a belügyminiszter
rendelte el, hagyta jóvá, vagy nem fellebbezték' meg, és az I. fokú
határozat keltétől számított 5 hónap már letelt, azokat haladéktala­
nul felül kell vizsgáim (kiemelés - B. B.). A belügyminiszter utasította
az összes rendőrhatóságot, hogy amennyiben az internálást vagy
ref-et megszüntetendőnek tartják, akkor ezen javaslataikat az érde­
kelt személy magatartására vonatkozó részletes jelentéssel, az ösz-
szes iratokkal jelen rendelet közzétételétől számítolt 8 napon belül
terjesszék fel, Ila az l. fokú rendőrhatóság az internálást vagy rcf-et.
továbbra is szükségesnek tartja, akkor azt véghatározatban ki kell
mondani, és azt az érdekelt félnek kézbesítem kel). A véghatározat
ellen 35 napig indokolt panasszal élhetnek a belügyminiszternél.
A panasz beérkezését követően az összes iratot az érdekelt maga
tartására vonatkozó részletes jelentéssel együtt azonnal fel kell ter­
jeszteni.
2. Minden olyan ügyet, amelyben az internálást vagy ref-et az I. fokú
rendőrhatóságok rendelték cl, az elrendelő határozat keltétől szá-1890

189 PTL 274. f. 10. cs, 114. ő. c. Rákosi MáLyás 1945. június 11-i és július lü-i levele Dimit-
rovhoz.
190 MNLOLXIX-B-J-az. 1. d. 238.900/1945. B. M. sz. rendelet (1945. szeptember 19.)
- Közigazgatási eljárás során személyes szabadság korlátozásával járó különleges
intézkedések (internálás, rendőrhatósági felügyelet) felülvizsgálata.

91
 mított 5 hónap elteltével a jövőben 15 nap alatt felül kell vizsgálni.
Ha az internálás megszüntetésére kellő ok áll fenn, a megszünte­
tést véghatározatban kell kimondani. A megszüntető véghatároza-
t.ot az összes irattal cs az érdekelt személy magatartására vonatkozó
jelentéssel együtt 48 óra alatt a belügyminiszterhez fel kell terjesz­
teni. A határozat a belügyminiszter jóvá hagyásával lesz jogerős.
A jóváhagyás visszaérkezéséig az érdekeltet szabadlábra helyezni
vagya rcf-et megszüntetni nem szabad. Ha a felülvizsgálat során az
internálás vagy a ref fenntartása áll fenn, akkor azt véghatározat­
ban kell kimondani. A véghatározatot az érdekeltnek kézbesíteni
kell. A kézbesítéstől számított 15 nap alatt indokolt panasznak van
helye a belügyminiszter fele. A panasz beérkezése után azonnal fel
terjesztendő az összes irattal és az érdekelt magatartására vonatko­
zó részletes jelentéssel együtt.
3. Amennyiben az internálást vagy ref-et a 11. fokú hatóság vagy köz­
vetlenül a belügyminiszter rendelte el, a határozatot foganatosító
rendőrhatóság 5 hónap elteltével 15 nap alatt korábbi határozat
fenntartását vagy megváltoztatását javasolja annak a hatóságnak,
amely a határozatot hozta. A javaslathoz az érdekelt személy ma­
gatartására vonatkozó jelentést cs az összes iratot csatolni kell Ha
a határozatot a II. fokú rendőrhatóság hozta, és ezért az iratok az
előző bekezdés szerint hozzá érkeztek be, azokat 24 óra alatt a bel­
ügyminiszterhez továbbítani kell. AII. fokú hatóságnak az iratok
továbbítása alkalmával saját iratait ugyancsak csatolnia kellett a
felterjesztéshez.
A körrendelettel kapcsolatban a következő intézkedések történtek:
a szóban forgó rendelkezés alapján az első- és a másodfokú rendőr
hatóságok a korábbi internálási véghatározatokat megszüntető vagy
megváltoztató határozatokat szükséges hogy másolati példányban
közöljék a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályán
működő Politikai Bűnügyi Nyilvántartó Irodával.191Ennek hiányában
ugyanis a nyilvántartó lapok a megváltoztatott helyzetet nem tün­
tetnék fel, melynek elkerülése érdekében a változtatást tartalmazó
véghatározatot hozó hatóságokat arra utasították, hogy a végbatáro-

191 MNL OL XJX-R-l-az. 1. d. A Magyar Allam rendörség Budapesti Fők api lány sá lá ­
nak Politikai Rendészeti Osztálya 1843/Eln. 1945. számon lett iktatva. Dr. H orto­
bágyi jrta alá osztály vezető-helyettesként.

92
zataikról egy-egy másolati példányt a Politikai Rendészeti Osztályhoz
küldjenek be.
Valamennyi vármegyei és városi főkapitányság székhelyére mi­
niszteribiztost küldött ki a rendőrhatósági őrizet alá helyezési ügyek
helyszínen való felülvizsgálatára, m A miniszteri biztosok munká­
jukat október 23-án kezdték meg. Kirendelte továbbá, hogy a vidéki
főkapitányságon a 1L fokra felterjesztett internálási ügyek aktáit a
Magyar Belügyminisztérium 15. ügyosztálya vezetőjének, az ált.a la kí­
vánt sorrendben és módon további intézkedésig adják ki.
Ehhez a rendelethez csatoltak egy- rendelvényt, amely szerint az
internálási határozatok helyszínen való felülvizsgálatához a minisz­
teri biztosok kiküldetéséről közvetlenül a belügyminiszter gondos­
kodott. A Magyar Belügyminisztérium 15. ügyosztálya vezetőjének
kívánságához képest a vidéki főkapitányságon 11. fokú elbírálásra fel­
terjesztett internálási aktákat az ügyosztályvezető által személyesen
közlendő sorrendben adja ki. Az internálási ügyek II. fokú felülbírálá­
sát pedig mindaddig függessze fels amíg az egyes vármegyékre, illet­
ve városokra vonatkozóan ellenkező utasítást közvetlenül a tárca 15.
ügyosztályvezetője útján nem kapnak.1
A rendeletnek a gyakorlati végrehajtásáról, a megbízott bizottság
működéséről pedig a következő jelentés számol be.19] „1945. szeptem­
ber 18-án a 2412/1945. V. K P. $z. rendelete alapján Tömpe András r.
ezredes úr megbízásából részt vettem egy bizottságban, amelynek
a célja az ország területén lévő összes internálótábor felülvizsgála­
ta. A bizottság vezetője dr. Fehér Mihály rendőr őrnagy, tagjai pedig
Rákosi rendőrnyomozó százados és a politikai osztály részéről Fór is
Sándor területi előadó voltak. A bizottság szeptember 19-én indult és
érkezett Pápára. Szeptember 20-án kezdett munkájába. A helyszínen
jutott tudomásukra, hogy a bizottság nem csupán az internáiótábo-
rok felülvizsgálatara lett leküldve, hanem helyenként a rendőrség
általános vizsgálatával és egyes re.ndőrtisztviselőkelleni feljelentések19234

192 MNL OL XÍX-B-l-az. 1. d. 272.902/1945. 17. M. 7V/12. Vármegyei és városi főkapi­

tányságok székhelyére miniszteri biztosok kiküldése (1945. október 22.).
193 A belügyminiszternek ezen rendekre csak i-zokra volt érvényben, akiket 1, fokon
internáltak, vagyis akikl. fokon ref er kapnak, azokra ez nem volL érvényes.
194 P1L 274. f. 11. cs. 11. ö. e. Az internálóláborok felülvizsgálatával megbízott bizottság
működéséről. Jelentés, Budapest. 1945. október 4. Fóris Sándor területi előadó
beszámolója. Tömpe András láttamozta.

93
 kivizsgálásával is foglalkozniuk kellett. A bizottság a munkáját nem
objektívan kezdte meg, mert például Fehér őrnagy a pápai Nemzeti
Bizottság ülésére nem engedte el a bizottság többi tagját azzal az in­
doklássá!, hogy ez csak őrá tartozik. Annak ellenére, hogy kérte az
ülésen való részvételét, mivel a rendőrség elleni vádak tulajdonkép­
pen ott hangzanak el, nem adta beleegyezését. Természetesen igy a
vádakat nem ismerhette meg, csupán a már beidézett panaszosok
vádjainak jegyzőkönyvelése folyamán/' A jelentés igy folytatódik:
„rendkívül meglepett a kihallgatások módszere, mivel szembetűnő
volt, hogy sokszor teljesen valószínűtlen vádakból komoly bizonyí­
tékokat próbál összekovácsolni Fehér őrnagy úr a rendőrség tény­
kedése és rendőrtisztviselók ellen. A panaszosokat, akik legtöbbször
fasiszta tevékenységükért voltak elítélve vagy internálva, vagy pedig
jelenleg is az inlcrnálótábor lakói, vallomásuk közben Fehér őrnagy
úr bátorítja, sót kész dolgokat ad a szájukba: »így történt?^ kérdéssel.
Természetes, hogy mindig helyben hagyták, és igy alakultak a súlyo­
sabbnál súlyosabb jegyzőkönyvek.
Furcsának találom, hogy az őrnagy úr miért erőlködik, hogy min­
denáron bebizonyosodjanak a rendőrség elleni vádak, holott szere­
pük a reális valóság megállapítása lenne. Magatartása a vádlottakkal
(legtöbb esetben fasiszták) szemben rendkívül előzékeny, annál eré­
lyesebben támad azonban a rendőrségi emberekre. Marosi Imre, a
pápai internálótábor parancsnoka kihallgatásakor élesen támadt a
kihallgatottakra: »Maga jogtalanul lekaszált szénából ajándékot fo­
gadott el a saját céljára.^ Mire Marosi tiltakozott, hogy nem sajat cél­
jaira történt a széna elfogadása, mely a később felvett jegyzőkönyv­
ből teljesen igazolódott. Kénytelen voltam észrevételemet megtenni,
a dolgoknak tendenciózus beállítása ellen, mire az Őrnagy űr kikelt
magából: »Kércm, ebbe ne szóljon bele, ez nem tartozik Magára,* Én
röviden válaszoltam, hogy igenis van olyan dolog, ami reám tartozik.
(...) Utunk további részén Szombathelyre kerültünk. (...) Megvizsgál­
tuk az állomáson lévő internáltak helyzetét, és erről jegyzőkönyvet
készítettünk. A következő állomás Sopron volt. (...)"
Az internálások felülvizsgálatára kiküldött miniszteri biztosok
listája:^ 195

195 ? lL 2 7 4 .f .llc s , li.ő .e .n .

94
 1. Szabolcs - Szatmár: dr, Zilahy László* miniszteri osztálytanácsos
2. D él-Pest- Kecskemét: dr. Halma Pál* rendőrtisztviseló
3. Csanád-Hódmezővásárhely: dr. Góbi Ferenc* rendőr százados
4\ Debrecen-Ilajdú-Bihar: dr. Gláscr El emér* rendőr ezredes
5. Borsod - Miskolc: dr. Messó Vilmos* rendőr tisztviselő
6. Zemplén-Abaújlorna;dr. Bartha Béla* rendőrtisztviselő
7. Baja - Bácsbodrog-Békés: dr. Kocsis Ferenc* rendőr alezredes
8. Csongrád - Szeged: dr. Benkő Károly* rendőr alezredes
9. Jász-Nagykun-Szolnok: dr. Bihari Ferenc* rendőr alezredes
10. Nógrád-Heves: dr, Merényi Kornél* rendőrtiszl viselő
11. Észak Pest: dr. Szénássy Géza* rendórtisztvLselő

Mint említettem, 1945. november 15-ével Nagy Imre lett a belügy­

miniszter, egészen 1946. március 20-ig. Első intézkedései között volt
többek között az a rendelet, melyben az internálótáborok engedély
nélküli felkeresésének szabályozásáról döntött még 1945 novembe­
rében.196 A belügyminisztériumba érkezett jelentésekből Nagy Imre
megállapította, hogy az internálótáborokat belügyminiszteri enge­
dély nélkül többször arra nem illetékes személyek keresik fel. A tá­
borok rendjének és fegyelmének a megóvása végeit elrendelte, hogy
a táborokat a jövőben a testület tagjain kívül csak azok a személyek
látogathatják, akik erre a belügyminisztertől engedélyt kapnak elő­
zetesen. Ezen rendelet végrehajtására a hatóság alá tartozó internáló­
táborok parancsnokait haladéktalanul utasitani kellett. A rendelet
létrejötte előtt Mindszenty József esztergomi biboros-érsek, herceg-
prímás már több intcrmáíótábort is meglátogatott, sőt levélben beszá­
molt az állapotokról és az internáltak nem emberhez méltó helyzeté­
ről a belügyminiszternek és a miniszterelnöknek is. 1945. november
18-án elment a Buda-déli internálótáborba is, ahol nem kértek tőle
belépési engedélyt, mivel a táborparancsnok személyesen várta a tá­
bor kapujában.197Valószínűleg a főpap látogatásai is hozzájárultak ah­

196 MNL OJ. XIX B-l-az. 1. doboz. 30n.%7/l945,1V/L5. B. M. számú rendelet (1945.
november 23.) - Internálótáborok engedély nélküli fel kérésé síéről.
197 P lL 274.f . 7.cs. 246. ö. e. 1!.f.A M k ir. rendőrség0 )Buda-DélInternálótáborpoli­
tikai csoportjelentése, 1945. november 20. (Valószínű lég papírt akartak spórolni,
é s ezért használták fel a M. kir rendőrség m egm aradt nyomtatványait1), továbbá;
Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty József bibo-
ros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948). In: Századok, 145. évf. 2011/1.
szám. 39-69.

95
hoz, hogy a fenti rendelet a látogatások szabályozásáról megszületett,
így, erre hivatkozva 1945 karácsonyán már nem engedték be a csepeli
internálótáborba,190
Nagy Imrét a belügyminiszteri székben 1946. március 20-án Rajk
László váltotta, aki egészen 1948. augusztus 5-ig vezette a belügyi tár­
cát. Az egyik legabszurdabb rendelet az ó nevéhez fűződik,198199
A rendelet preambuluma a következőképpen hangzik: „Magyar-
ország államformájáról alkotott 1946. évi l. te, szerint a köztársaság
biztosítja polgárai részére a2 ember természetes és elidegeníthetetlen
jogait, ezek között különösen a személyes szabadságot, és megállapít­
ja, hogy személyes szabadságától törvényes eljárás nélkül az állam­
nak egyetlen polgára sem fosztható meg." A személyes szabadságnak
közhivatalnok részéről történő megsértését a büntető törvények a
múltban is büntetendő cselekménynek minősítették, amelyek az idő
szerint is hatályban álltak. A Btk. 193. §-ában foglalt rendelkezés sze­
rint, személyes szabadság elleni vétséget követ el az a közhivatalnok,
aki hivatali hatalmával visszaélve, törvényesen valakit elfogat, elfog
vagy letartóztat. Továbbá a Btk. 197. §-ának rendelkezése szerint, sze­
mélyes szabadság elleni vétséget követ el az a közhivatalnok is, aki
valamely foglyot a jogerős ítéletben vagy az illetékes közhivatalnok
rendeletében meghatározott időn túl, kötelességének megsértésével
fogva tart. „Az emberi alapjogok hatályos védelméről szóló 1946. évi
X. te. 1. §-ának l. bekezdésében foglalt rendelkezés szerint bűntettet
követ el, és amennyiben súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik,
öt évig terjedő börtönnel büntetendő az a közhivatalnok, aki hivatali
eljárásában, úgy intézkedésében másnak az 1946. évi 1. te. bevezetésé­
ben foglalt valamely természetes cs elidegeníthetetlen jogát törvény­
ellenesen megsérti." Továbbá Rajk a rendeletben még túlmagyarázza
és továbbmegy, miszerint „amikor ezekre a törvényi rendelkezések­
re a rendőrhatóságok figyelmét felhívom, egyúttal figyelmeztetem
őket arra, hogy a polgárokat személyes szabadságukban törvényes
ok nélkül nem korlátozhatják, s ha az őrizetben tartásnak törvényes
okai megszűntek, késedelem nélkül intézkedniük kell az őrizetbe vett

198 PIL 274. f. 7. cs. 246. ó. e. 13. f. 1945. decem ber 24. A herceg prím ás látogatása Cse­
pelen.
Í99 M NLOLXIX H-l-az. 2. d. 531.084/1946. IV. 12. B M .- A személyes szabadság korlá­
tozásával járd intéyVcdcséknél a törvényes jogs7abályok rendelkezéseinek betar­
tása. (1946. július 12.)

96
vagy letartóztatott személy haladéktalan szabadlábra helyezése iránt”.
A rendőrhatóságok vezetőinek a felelősségük mellett gondoskodniuk
kell arról is, hogy a közigazgatási eljárás során a személyes szabadság
korlátozásával járó különleges rendőri intézkedések - rendőrhatósági
felügyelet, rendőrhatósági őrizet alá helyezés (internálás) vagy kitiltás
és rendőrhatósági felügyelet, illetve az internálás megszüntetése - tár­
gyában hozott és végrehajtható véghatározatokat késedelem nélkül,
legkésőbb 24 órán belül végre kell hajtani. Ezekhez képest a személyes
szabadságot érintő korlátozásokat haladéktalanul meg kell szüntetni,
illetve a közigazgatási eljárás alá vont személyeket azonnal szabadlábra
kell helyezni. Figyelmezteti a rendőrhatóságok vezetőit, hogy a szemé­
lyes szabadságmegsértése körül elkövetett szándékos cselekményeket
és mulasztásokat nem fogja elnézni, és minden esetben intézkedni fog
a visszaélést elkövető rendőri egyén szigorú felelősségre vonása felől
Továbbá Raj kmég ugyanitt felhívta a rendőrhatóság vezetőinek figyel­
mét arra is, hogy a rendeletét az összes beosztott előtt egy hónapon át
hetenként, majd azon túl „mind gyakrabban1’ ismertessék.

A Belügym inisztérium Közrendészeti Főosztálya

1945. március 3. után a Belügyminisztérium Közrendészeti Főosz­

tálya karhatalmi (rendőrségi), igazgatásrendészeti (internálások) és
egyesületi ügyekkel foglalkozott. A főosztály szerkezete 1945 júniusá­
ban úgy alakult, hogy a IV/15. Ellenőrzési Osztály alá tartozott az in­
ternálások elbírálása, 1946, július 29-tölaz5147/1946. Eln. B. M.számú
rendelet2™ és átszervezés következtében a belügyminisztériumon
belül megváltozott a Közrendészeti Főosztály szerkezete. Ennek ered­
ményeképpen a IV74, lett az Ellenőrzési Osztály, melynek a 4/a alosz­
tálya lett az internálási alosztály,

A Belügyminisztérium IV. Közrendészeti Főosztály

szervezete 1946-tól
Vezetője dr. Szebenyi Endre* miniszteri osztályfőnök volt. A Közren­
dészeti Főosztály (IV) 4. ügyosztálya volt az ellenőrzési részleg, amely
később a 15. osztály lett. Az osztályvezetőjének dr. Radó Gyula* mi-20

200 1946. július 29-j állapot szerint.. Rajk László b el ügy miniszter aláírásával.

97
niszteri osztálytanácsost nevezték ki, Az ügyosztály alá tartozott a
4/a. internálási alosztály dr, Radó Gyula miniszteri osztálytanácsos
igazgatásával, illetve a 4/b. KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Központi
Hatóság) alosztálya, melynek a vezetője Glaser Elemér rendőr ezredes
volt, A KEOKH-hoz tartozott az Országos Bejelentő, JBohdomeczky
Aladár rendőr ezredes irányításával.
Egy újabb, a 0210/1950,1/9,2Cl B, M. számú átszervezési utasitás után
a B, M, IV. Közrendészcti Főosztályon belül az internálási alosztály a
IV/5, Rendőrhatósági osztály alá tartozott.
A rendőrhatósági osztály törzse Vámos Tibor rendőr alezredesből
és Naschitz Katalin ri. I. o. tisztből állt, A LV/5, b, alosztály lett az In­
ternálás! alosztály melynek vezetőjéül Horváth László rendőr had­
nagyot nevezték ki. Az alosztály további munkatársai a következők
voltak: Heyer Ferenc rendőr százados, Radich Lászlóné ri. I. o. tiszt,
Horváth Györgyné ri. I. o. tiszt. Az alosztály ügyköre a következőkép­
pen lett meghatározva: rendőrhatósági őrizet és felügyelet alá helye­
zés, kitiltás és tolonc ügyek.

A Budapesti Főkapitányság Internálási Ügyek

Központi Szerve

Az Internálási Ügyek Központi Szerve látta el az internálótáborok fe­

letti felügyeletet, az internáltak munkába vezénylését, ügyeikben lí.
fokú jogkört töltött be.
Teljesen homályos a szerv megalakulása és történetének nagy ré­
sze. Annyi bizonyos, hogy 1945 őszén már működött, A Magyar Al-
lamrendörség Budapesti Főkapitányság Központi Hivatalának a 18.
ügyosztályaként, majd egy - jelenleg még - ismeretlen időpontban,
átszervezéssel a Belügyminisztérium IV/4. Ellenőrzési Ügyosztálya
alá került.
Az Internálási Ügyek Központi Szerve Budapesten a Nádor u, 16,
szám alatt működött. Kezdetben az itt dolgozó személyeknek a száma
12-18 fő között mozgott. A bizottságnak három fő „vezetője" döntött
lényegében - két bizottsági tag és egy elnök - a véghatározatok felül-201

201 MNL O L X IX -B -1 - j, sorsz. -0210-1950.1. d. Kádár János belügyminiszter 1950.

május 2 2-i rendeleté.

98
vizsgálatában, azok meghosszabbításában vagy az internálás felol­
dásában. Ezt a döntést minden esetben felterjesztettek a belügymi­
niszterhez - a rendelet szerint de a véghatározatokon ezen bizottság
három tagjának az aláírása állt. Amigaz 1945. augusztusi jelentésben
13 fos az ügyosztály,202 addig dr. Hidassy István rendőr alezredes 1945.
december 1-jén készített beszámolójában az Internálási Ügyek Köz­
ponti Szervénél foglalkoztatottak száma 18 főre emelkedett. A felül­
vizsgálati, háromtagú bizottság két tagjának, illetve elnökének a sze­
mélye 1945-1950 között gyakran változott. A bizottság összetételében
történt változásokat jelenleg csak az általuk aláirt dokumentumok
alapján lehet jól nyomon követni. Az eddigi iratanyagok és Kopácsi
Sándor* visszaemlékezése alapján203 1949-ben a Szervezet Veres Jó­
zsef* belügyminisztériumi államtitkár felügyelete alá tartozott. Hogy
Veres kinek tartozott beszámolással, az a jelenlegi dokumentumok­
ból nem állapítható meg.
A legtöbb esetben a bizottság munkája formális volt. Névvel ellá­
tott véghatározat hosszabbításokat írtak alá, anélkül hogy ismerték
volna az ügyek hátterét.
Kopácsi Sándor igy emlékezett vissza a szervezet működésére, il­
letve arra az időszakra, amikor annak vezetője volt egy rövid ideig. Az
1949-cs év közepe táján Veres belügyi államtitkár hívott az irodájába.
Kopácsi, itt van a kinevezése. Holnap reggeltől kezdve ön az inter­
nálási ügyek irányítója. Tudtam arról, hogy országunkban léteznek
internálótáborok. Ezeket mindazok elkülönítésére használták, akik­
re sorosan mondtak ki Ítéletet, de akiknek szabad mozgása zavarta a
hatós ágokat. Mint a re ndőr is ko 1a ha 11gatój án ak, ahol j og i fogai m a kát
tanultunk, ellenemre volt ez az intézmény. Miért nem lehet minden
ügyel a bíróságokra bízni? De minthogy a Párt engem kért fel, vállal­
tam az internálások irányítását. Nekem, a fiatal százados igazgatónak
kellett aláírnom minden döntést, de ezeket egy 3 tagú bizottság hozta
meg, az oly szomorú-híres „Trojka” másik tagja Décsi Gyula* jogász
ezredes volt, aki a biztonsági szolgálathoz tartozott, valamint Bodo-
nyi* (Márton-B, B.), az adminisztratív ügyekben specializált jogász, a
minisztérium régi rendszerből örökölt funkcionáriusa.

202 BFL XXIV. 1. BRFK Elnöki osztály, 1. doboz85. sz.

203 ÁBTL 4.1 A-2106. Kopácsi Sándor; A m unkásosztály nevében. „Élmény sorozat".
Budapest, 195ü. évi rendőrfőnökének visszaemlékezései. Összeállította; Tybor,
Róbert Lafont kiadás Párizs, én. (Továbbiakban; Kopácsi.)

99
 A „Trojka" értekezleteit a legnagyobb egyszerűség és egyformaság
jellemezte. A küldönc behozta a dossziékat, ezeket a megyei rendőr­
kapitányságok és a járási rendőrkapitányságok készítették elő. Azügy-
i rátok többnyire lopásokat tárgyaltak, különösen pedig vidéki, mezei
lopásokat. Az adatokból megállapíthattam, hogy a táborokat kevéssé
szerencsés munkások, földművelők népesítik be: egyes személyek a
rendszerrel szemben ellenségesnek nyilvánított osztályokból szár­
maznak. A „Trojka" feladata egyszerű volt: meg kellett hosszabbítani
általában 6 hónappal a fogvatartottak internálási idejét. .A Biztonsá­
gi Szolgálat ezredese vitte a prímszerepet az értekezleteken. Kezébe
vett egy ügyiratot, és anélkül hogy megmutatta volna, olvasta: Kovács
Dénes mérnök, angol kém. Az ügy bizalmas jellegére való tekintettel
minden részletet elhagyok, 6 hónap hosszabbítás. Rendben?
Mi egyetértettünk,
- Kiss Péter francia kém, 6 hónap hosszabbítás. Nincs megjegyzés?
- Én félénken megkérdeztem: Kémek {...), de miért engedjük meg,
hogy összeesküvést szőjenek a táborban? Nem lenne jobb őket a bíró­
ság elé küldeni, kémkedésért elítélni?
A régi rendszertől örökölt öreg szakember mosolygott a bajusza
alatt. Tudta, hogy a Biztonsági Szolgálat ezredese mit fog válaszolni
nekem. Az kissé ingerült hangon a következőket mondta: Kérem, szá­
zados, még nincs elegendő bizonyíték ahhoz, hogy a bíróság elítélje.
Tudjuk, mit kell tennünk. Tériünk át a kővetkező ügyre: job Zoltán
trockista, 6 hónap internálás. Kifogás?
Nem volt kifogásunk, így sorakoztak előttünk a „Demény-frakció”
(az illegalitásnak azon kommunistái, akik más csoporthoz tartoztak,
mint amelyet Rákosi vezetett) tagjainak a dossziéi, azok a szociálde­
mokraták, akika „Jusztusz szárnyhoz" tartoztak, másokat egyszerűen
„reakciós elemeknek” vagy „fasiszta barátoknak", „a régi rendszer hí­
veinek" minősítették, a bizonyítékokra vonatkozó pontosítás árnyéka
nél kül ö hónap internálás vagy 6 hónap hosszabbítás. £z nyilván nem
volt a 2 a „10 év” és az a „15 év” hosszabbítás, Szibéria nagy területein
(miután a mi országunk kicsi, talán a mi adminisztrációnk nem lát
olyan nagyra?). Az internálás azonban mégiscsak internálás, és ha „6
hónapról 6 hónapra" hosszabbítási rendszer mellett sem térnek vissza
az elítéltek a polgári életbe, ugyanolyan, mint akik belekóstoltak abba
a 15-25 évbe, amelyet Szibéria északján kel lett letölteniük.
Az igazgatóság kapott néhány levelet és beadványt - ezek nem vol-

lon
tak számosak az internáltak családjai többnyire nem tudtak arról,
hogy létezik ilyen igazgatóság, sem pedig a elmet., ahol székelt (...),
legalábbis nem mind. Nem felejtem el soha „Zsinett” esetét, mérnök
felesége volt, aki természetesen „francia kém".
„Zsinett” csont és bőr volt. Azt mondhatták volna, hogy Auschwitz-
ból jött. Ez kétségtelenül a férje sorsáért érzett aggodalommal függött
össze. Magyar nő volt, mi adtuk neki a francia nevet., JDeuxíeme Bu-
rcau”201 miatt. Beadványokat és panaszokat küldött minden lehetsé­
ges címre, anélkül hogy valaha is a legcsekélyebb választ kapta volna.
Egy szop reggelen a Minisztériumba érkezve azt látom, hogy az
utat egy csontváz, de éló csontváz állja ell Szörnyű látvány volt: zokog­
va, összekulcsolt kezekkel térdelt előttem az asszony a járdán.
- Kegyelem a férjemnek! Kegyelem!
-Asszonyom, én nem tudom, hogy ön kicsoda. Kövessen az iro­
dámba, kérem, nyugodtan mondja el, hogy mit kíván.
Leült. Azt lehetett volna mondani, hogy egy seprű van a fotelban.
Férjét mintha Lukácsnak hívták volna. Egészen kis, államosított vál­
lalatnál dolgozott. Soha életében nem volt sem Franciaországban,
sem másutt, csak a szakmájával foglalkozott és felesége iránt érzett
égő szerelmével, amely természetesen kölcsönös volt.
Mióta házasok?
10 éve, uram, és most is olyan, mint az első nap, olyan, mint az
első nap.
Eddig „Zsinett” hangosan beszélt, kiáltásokat hallatott, könnyei
megállás nélkül folytak. Abban a pillanatban, amikor azt mondtam
neki, hogy ügye kívül esik az én illetékességemen, de az első alkalom­
mal beszélek Bécsivel, halvány lény jelent, meg a szerencsétlen nő sze­
mében.
- Milyen nevet mondott?
- Décsi Gyula, a Biztonsági Szolgálat ezredese. Ö illetékes az ön fér­
jének az ügyében.
A fiatal asszony izgatottsága nyomban eltűnt, letörölte a könnyeit,
felállt, egyszerűen és tökéletes méltósággal köszönetét mondott, majd
távozott,
2 béllel később a „Trojka' összeült, mint szokás szerint. Amikor
Lukács mérnök nevéhez jutottunk, Décsi ezredes felemelte a kezét.204

204 A francia katonai hírszerzés központi szerve (..kettes iroda1').

101
 - Álljunk meg egy pillanatra. Az az ember, akiről szó van, gengsz­
ter, utolsó piszkos alak, nem az internálótábort érdemelné, hanem a
vérpadot. Képzeljék el, elvtársak, nem tudom, hogyan, ennek a bű­
nözőnek a felesége, aki egy két lábon járó hulla, megszerezte a neve­
met és címemet (elnyomtam a csuklást), és most minden reggel a leg­
botrányosabb módon üldöz engem.
- Lehetetlen.
- Hallgassák meg, mit talált ki, amikor kilépek a házból, ahol la­
kom, a térdére veti magát előttem, és állandóan térden hátrál,
mindaddig, amig be nem szállók a kocsiba. Mielőtt a gépkocsivezető
kapcsolhatna, már hason fekszik az úttesten a kerekek előtt. A szom­
szédok tudnak az esetről, mindennap odajönnek, hogy a látvány ta­
núi legyenek. Már nem bírom tovább! Hallgassanak meg, uraim, nem
bírom tovább, az idegeim felmondták a szolgálatot!
Kis szünetet tartott, és az idős szakember és jómagam azt hittük,
majd azt fogja mondani: „tegyék meg a szükségeset, tartóztassák le
nekem ezt a bolondot”, de nem. Décsi megtörölte a homlokát és fel­
kiáltott: Szabadítsanak meg ettől a gengszter férjtől! Amikor mesz-
sziröl meglátom ennek a jóasszonynak a sziluettjét, már felfordul a
gyomrom. Menjen hozzá a férje a lehető leghamarabb. Egyetértenek
a javaslatommal?
Ekkor értettem megválóban, hogy mit jelent az „idegek háborúja"
kifejezés. És azt is, hogy milyen nagy a szerelem hatalma.
Egyik első intézkedésem az volt, hogy megtekintettem az ínter-
nálótáborokat. Kistarcsát választottam, ezt a vidéki tábori.
Roppant nagy terület, szögesdrótokkal körülkerítve, téglaépüle­
tekkel és barakkokkal, amelyek eléggé hasonlítanak azokhoz, ame­
lyeket Szolzsenyicin és más szovjet szakértők írnak le.
Egyik udvarból a másikba mentem. Zsúfolva voltak foglyokkal,
amikor megálltam valamelyikük mellett, nyomban vigyázzba vágta
magát, és ugyanazt a formulát ismételte: „Százados úr, tisztelettel je­
lentkezem” (ezután következett a név), a tábor internáltja. Kérek en­
gedélyt arra, hogy panaszt tegyek.
- Halljuk.
Egy idős paraszt bajuszának galambszárnyai nagyapám bajuszára
emlékeztettek, aki üzemben a kenőanyagokat hordozta-ezt mondta
nekem vigyázzállásban.

102
 - Azért vagyok itt, mert félretettem 30 kg kukoricát, amely a Szö­
vetkezet földjeiről származik.
30 kg kukorica) Lehetséges, hogy ezt az embert ilyen vétségért tar­
tóztatták le?
Egy fiatal paraszt következett ezután:
- Százados úr, nálam ugyanaz a helyzet, de csak 10 kg-ért
- Ugyan, fiatalember, ne tréfáljon. Lehet, hogy hónapokra vagy
évekre bezárnak embereket 10 kg lopott kukoricáért?
Tisztelettel válaszolt: igen, különösen, ha rossz szemmel nézik,
mint ahogy engem a községi elöljáró.
A tábor belsejében volt egy másik, kisebb tábor, amelyet a Bizton­
sági Szolgálat emberei őriztek. Ott olyan volt, mint a purgatórium-
ban. A foglyok külön-külön cellákban voltak. Az elsőben régi illegális
kommunistával találkoztam, aki a háború alatt híres „Demény-frak-
cióhoz" tartozott. (Ezek ugyanúgy harcoltak a németek ellen, mint
mi, ugyanúgy a Szovjetunióban látták a munkások egyetlen hazáját?
iskolájukban sok száz kommunistát képeztek ki. Egyetlen bűnük az
volt, hogy másik hálózathoz tartoztak, mint az, amelyet Rákosi em­
berei irányítottak...)
- 941 óta vagyok kommunista) Legalább egyszer hallgassanak ki!
Hónapok óta vagyok itt anélkül, hogy-tudnám, miért!
A következő zárkában sovány ember, formálisan a nyitott ablakhoz
vetette magát.
- Én a lengyel ellenállás tagja vagyok! Én vagyok a hires Kosciusko
(a múlt században meghalt lengyel költő)!
Az ember a fogság alatt elvesztette az es2ét.
A rendőrség egyenruhájának látása egészen bolonddá tette őket a
reménytől; ez volt az első eset, hogy mást is láttak, mint a Biztonsági
Szolgálat csüggesztó, kekiszínű egyenruhája.
- I la Ugasson meg minket) Nézzen meg minket! Tudnia keli az igaz­
ságot)
A következő zárkában olyan embereket láttam, akiknek egyetlen
bűne az volt, hogy a kel párt egyesülése előtt a Ju stu s Pál" által irá­
nyított szemináriumokhoz tartoztak; Justus Pál egyike volt a Magyar
Szocialista Párt (helyesen Szociáldemokrata Párt - B. B.), de talán az
ország egész munkásmozgalma légi agyogóbb szellemeinek.
- Hallgasson meg minket! Jegyezze fel, amit hall! Mondja el ma­

103
 gas helyen! Lehetetlen, hogy semmiért ítélet nélkül itt legyünk fogva
tartva!
Visszatérve a Minisztériumba, hivattam a segédtisztemet.
- István, 3 napig Kistarcsán voltam, íme, itt van egy jegyzék 150
névvel, amelyet kiválogattam, hogy lássam a dossziékat, Alegnagyobb
sebességgel állítsa össze ezeket. Egy óra elteltével egy papírhegy mö­
gé ültünk. A dossziék többnyire igazolták a foglyok panaszait. 30 kg
kukorica az egyiknél. Titokban levágott bárány a másiknál. Egy olyan
disznó levágása, amely nem várta meg a törvényes sülyhatárt (5 kg
hiányzott), ez volt a harmadik bűne. És így tovább, végigaz egész jegy­
zőkönyv, Kis emberek kis lopásai, többnyire szegény földművesek.
Rettenetes volt ezt látni: olyan államban, hol a hatalom a munká­
soké és a parasztoké, a foglyok többsége éppen munkás és paraszt volt.
Valami itt nincs rendben. Ezeken a bajokon javítani kell. Nem azért
helyezett erre a posztra a Párt - és nem azért adott nekem teljhatalmat.
- Összehívjam a bizottságot, százados elvtárs?
- Ezért felesleges. Fogjon ceruzát, megjelöljük azok neveit, akiket
szabadlábra helyezünk,
A150 panaszos közül 95-t szabadlábra helyeztünk másnapig, a saját
kezemmel alaírl egyszerű döntés alapján.
F.ltcll néhány nap. Megszólal a telefon. Veres József államtitkár
sürgősen hivatott. Kemény, könyörtelen ember, nem katonás, hanem
zsarnoki modorral.
- Kopácsi elvtárs, mit tett a kistarcsai táborban?
- Veres elv társ, ennek a tábornak a megengedhető előírásos létszá­
mát túllépték.
Rám vetette a pillantását.
- Ez volt a szabadlábra helyezések egyetlen oka?
- Nem, Veres elvtárs, volt még egy másik oka is.
- Éspedig?
- Ezek az emberek semmit sem tettek azért, hogy internálják őket.
Nyújtottam neki a 95 döntést, amelyben a szabadlábra helyezés in­
dokai is szerepeltek.
Anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna rájuk, a papírokat az
íróasztalra dobta.
- Én önt egy fontos igazgatóság vezetésével bíztam meg, s néhány
hét után már belekontárkodik a kontingensbe. Ön határozottan túl
fiatal és túl... buta.

104
 Kétségtelen, hogy fiatal voltam, 25 éves, a Belügyminisztériumban
az internálási ügyek igazgatója, ez a ragyogó karrierek közé számított,
különösen ezzel a lelkes ifjonti tehetséggel, akinek van még egy má­
sikjellemzője: igazságos is. Én naiv voltam, megákkor is, ha ezt nem
lehetett abban az értelemben felfogni, amelyet ennek a tulajdonság­
nak adott a vad Veres miniszterhelyettes. Távolról sem értettem meg,
hogy az internálási Igazgató egyszerűen a szenvedések mesterét je­
lenti, még akkor is, ha „kivételeket teszek”, akkor is, ha elkalandozom
az „emberiesség'' területére.
Egy hónappal később elszállítottak a minisztériumból, olyan meg­
tiszteltetés ürügyével, egy katona számára a legnagyobbak közé tar­
tozott: 2 évre a Pártiskolára küldtek - az érzéketlenség iskolájába, az
automaták iskolájába,205

A háromtagú bizottság felállása 1947 nyarától206

1947, április 2.207

dr, Dulinjenő bizottságielnök
dr, Balassa Gyula bizottsági tag
dr. Szebenyi Endre bizottsági tag

1948, július 28-án bizottsági tag

dr. Balassa Gyula*
Németh Lajos bizottsági elnök
dr. Szebenyi Endre bizottsági tag

Ez a bizottság felállása 1948. szeptember 30-án is.

1949. február 3-án

dr. Balassa Gyula bizottsági tag
Németh Lajos bizottsági elnök
dr. Zöld Sándor bizottsági tag

205 Kopácsi, i.m . 57-66.

206 Mivel jelenleg a felállításukra nem áll rendelkezésemre elrendelő határozat,
döntés, utasítás, ezért a levéltári források, illetve az internálási véghatározatok
m eghosszabbítását aláíró három személyL, vagyis a bizottság vezetőjét és ket tag­
ját ezek alapján lehet rekonstruálni.
207 ÁBTI. 3.1.9. V-64605. 20.

105
1949, február 10-én
dr. Décsi Gyula bizottsági tag
Németh Lajos bizottsági elnök
dr. Balassa Gyula bizottsági tag

1949. június 30-án

Kopácsi Sándor bizottsági tag
dr. Balassa Gyula bizottsági elnök
dr. Décsi Gyula bizottsági tag

1949. augusztus 5-cn is ez volt a bizottság felállása.

1949. szeptember 1-jén is ez volt a bizottság felállása.20,1

1949. október 2I-én

dr. Jakab Gyula* bizottsági tag
dr. Balassa Gyufa bizottsági efnök
dr. Décsi Gyula bizottsági tag

1949. december 1-jcn is ugyanez a bizottság állt. Az 1950, február

23-án kiállított internálások felülvizsgálatainak meghosszabbítása­
kor is ugyanez a bizottság döntött az internált sorsáról.

Az internálás, a szovjet parancsnokság(ok)

és a SZEB

Ajelen lég rendelkezésekre álló dokumentumokból nem lehet tudni,

hogy milyen időközönként készültek jelentések, de annyi bizonyos,
hogy a Magyar Állam rendőrség Budapesti és Vidéki főkapitányságá­
nak is le kellett jelentenie a hatósági körzetükben levő internálótábo-
rokat és az azokban levő internáltak számát. Vagyis a magyarországi
SZEB szovjet vezetői és tanácsadói tisztában voltak az internálótábo-
rok és az internáltak helyzetével, 1945. április 12-cn délelőtt Sólyom
l.ászió rendőrfőkapitány szám nélküli rendeletet adott ki. Ebben

'208 ÁBTT. 2.5.2, (2.5.1) - 917/1949. (357/146) Bíssinger Rudolf internálást ügye.

106
utasította az összes kerületi rendőrkapitányt, a ’ioloncház és a Poli­
tikai Rendészeti Osztályvezetőjét, hogy az Orosz Katonai Ellenőrző
Bizottságnak teendő jelentés miatt április 14-én reggel 9 óráig az El­
nöki Osztálynak (szervezési alosztály) le kell adniuk a jelentéseiket
- az április 12-i, este 8 órai állapotnak megfelelően - a főkapitányság
által felsorolt kérdésekre, melynek jó néhány pontja kapcsolatban
állt az internáltakkal és az internálótáborokkal. Érdekelte ókét a po­
litikai ügyekben őrizetbe vett, illetve letartóztatott egyének száma
(1). ezek közül hányán kerülnek előreláthatóan néptörvényszék elé,
hány személyt helyeznek internálás alá, illetve ref alá (2). Nyolcadik
pontként megkérdezték, hogy hányán vannak internálótáborban, és
mi az internálás oka, szám szerint is csoportosítva. A következő kér­
dés a ref-esekre vonatkozott, hogy mennyi van belőlük, és mi okból,
majd 10, kérdésként, az internálótáborok elhelyezéséről, címéről és az
internáltak számáról érdeklődtek táboronként. Végül az érdekelte a
hatóságot, hogy mivel foglalkoznak az adott internálótáborban az in­
ternáltak.209210Ajelentést az összes kerület és a rendeletbe megnevezett
címzett leadta.
Sőtl Voltak olyan táborok, melyek bizonyos ideig szovjet igazga­
tás és fennhatóság alatt álltak Magyarországon. Szovjet hatáskörben
volt a kiskőrösi és a ceglédi250 tábor is 1945-1946 bán. A szovjet had­
seregnek 1944 végétől 1946 eleiéig biztos, hogy a fennhatósága alatt
álll az említett, kiskőrösi tábor, ahová a politikailag nagyon fontos
személyeket helyezték „védőőrizet alá".2,1 Ilyen személy volt többek
között dalnoki Veress Lajos* vezérezredes, gróf Apponyi Károly* volt
felsőházi tag, Barkúczy György* fökonzul, dr. Bódy László* Budapest
alpolgármestere, dr. Czakő József* külügyminiszteri segédtitkár,
Gerlóczy Gábor* vezérőrnagy, Koszmovszkv József* altábornagy, La­
katos Géza* vezérezredes, Máriássy Zoltán* rendkívüli követ és meg­
hatalmazott miniszter, gróf Zichy Nándor* volt országgyűlési kép­

209 BFLXXIV. I Elnöki osztály, 1. d.

210 PJI. 2 8 3 .f . 16. cs. 375. ő. e. 1945. március 28, „Értesülésünk szerint Cegiéd pol­
gárm esterének lehetősége van. hogy a ceglédi orosz fogoly táborból embereket
kiemeljen munkára, seb. Amennyiben ez a lehetőség fennáll, úgy nagyon kérjük,
hogy Jegyen segítségére Gcrzson t a s ő n é elv társnak, kinek a féric afent említett
táborban van. (...)"
211 ÁBTL 2.1.9. V-700/17. 206-209.1945. november 19-én készült emlékeztető. A fent
felsorolt személyek töbhs ege 1944 decemberétől vagy Í945 januárjától és áprilisá­
tól volt a szovjet hatóságok szóhasználatával védóórizetben.

107
viselő és még sokan mások. 1945 decemberében Mindszenty József
bíboros, hercegprímás hívta fel Tildy Zoltán miniszterelnök figyel­
mét a kiskőrösi szovjet táborra és az ott elhelyezett személyekre212
Több esetben előfordult az is - főleg vidéki jelentésekben olvasha
tők ilyen panaszok hogy a szovjet parancsnokság az igényelt inter­
nált munkákért nem fizetett. Ez történt 1946 júniusában Szegeden is,
mely után a szegedi főkapitányságvezetője, Diczfalussy Ferenc* rend­
őr vezérőrnagy a belügyminiszterhez fordult panaszával, miszerint a
szegedi internálótábor parancsnoka azt jelentette, hogy a szovjet pa­
rancsnokság naponta fordul a táborparancsnokhoz azzal a kéréssel,
hogy adjanak ki számukra internált munkaerőt. Előfordult olyan eset
is, amikor a tábor felét kivitték dolgozni, de munkájuk árát nem fizet­
ték m eg2131946. augusztus 28-án készült az a levél, illetve határozat,
melyet Radó Gyula belügyminiszteri osztályfőnök írt alá, és amelyet
a magyarországi S7.EB Közigazgatási Osztálya vezetőjének, Beljanov*
vezérőrnagynak címzett.214Ebben Radó az addig fennálló gyakorlat­
ra hivatkozott, miszerint az orosz hadsereg egyes parancsnokságai
gyakran fordultak a felügyeletük alatt álló internálótáborok parancs­
nokaihoz azzal a kéréssel hogy az orosz hadsereg részére szükséges
munkálatok elvégzésére internált munkaerőt bocsássanak a rendel­
kezésükre, ami meg is történt. Az utasításoknak megfelelően az in­
ternálótáborok parancsnokai minden esetben „készséggel álltak" az
orosz parancsnokságok rendelkezésére. „A demokratikus Magyaror­
szág megerősödése és az elmúlt másfél esztendő folytán megváltozott
társadalmi és politikai viszonyok a koalícióba tömörült pártok vezé­
reit annak belátásához juttatták, hogy az internálásoknak a változott
viszonyoknak megfelelő szempontok figyelembevételével általános
felülvizsgálatára van szükség oly értelemben, hogy a Vörös Hadsereg
által történt felszabadításunkat megelőző csekélyebb súlyú politikai
magatartást lényegesen enyhébben bírálják el” - írja Radó. Hozzátet­
te: „a politikai okokból internáltak ügyeinek a felülvizsgálata után az
internáltak túlnyomó része az internálótáborokból szabadulni fog.

212 A kis körösi táborról m ég információ: Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak,

kitelepítettek. Mindszenty József bíboros-érsek és az emberi jogok védelme
(1945-1948;. In- Századok, 145. évf.. 2011.1. szám. 39-69.
213 ÁBTL 2.5.2.1. d. 2724/194-6. Szeged, 1946. június 17. A m egjegyzésben az is szere­
pelt. hogy a fegyverszüneti osztályon keresztül át kell vinni az ügyet a SZEB-hez.
214 MNL OLXíX-B-1- az 2. d. 321.078/1946. IV./4. B. M. sz . dr. Radó Gyula aláírásával.

108
A várható tömeges szabaditás következtében előálló nagyarányú állo­
mánycsökkenés nemcsak a táborok létszámára van hatással hanem a
jóvátételnek dolgozó gyárakban és üzemekben alkalmazott internál­
tak létszámát is a termelés szempontjából szinte aggályos mértékben
csökkent létszámra fogja apasztani. A fentiekben ismertetett várható
helyzet mellett a jövőben a felsorolt fontos üzemekben amúgy is ala­
csony létszámú dolgozó keretet az internálótáborok létszámából a
megfelelő szintre kiegészíteni aligha lehet. Ugyancsak leküzdhetetlen
nehézségekbe ütközne, ha a jövőben a Radó felügyelete alatt álló in­
ternálótáborok parancsnokainak a szovjet hadsereg parancsnokságai
részéró) munkaerő igénylés iránt tett kívánságaiknak eleget kellene
tenniük. A fentiek alapján Radó felkérte az altábornagyot, hogy has­
son oda annak érdekében, vagyis a magyarországi szovjet haderők
főparancsnoksága utasítsa az alája rendelt parancsnokságokat, hogy
a jövőben internált munkaerők igénybevétele miatt ne forduljanak
az egyes internálóláborok parancsnokaihoz. Ezenfelül Radó szüksé­
gesnek vélte, hogy a szóban lévő parancsnokságokat utasítsák arra is,
hogy a náluk dolgozó internáltakat az illetékes táborokba sürgősen
kísérjék vissza, mivel ezeknek az internáltaknak a legnagyobb része a
küszöbön álló felülvizsgálat során szabadulni fog, illetve a visszama­
radó létszámra a jóvátétel! üzemek állományának kiegészítése miatt
nélkülözhetetlenül szükségük lesz."215
Az internálás végrehajtásához, a rendszer működtetéséhez és az
internálótáborok fenntartásához, illetve őrzéséhez szükség volt egy
eröszakszervezetre, rendfenntartó szervezetre. Ez volt 1945-tól a
rendőrség, majd a politikai rendőrség, későbbiekben a B. M. ÁVO, B.
M.ÁVH,ÁVH.

215 ÁBTL 2.5.2. 2. d. ORFK internálást anyag.

109
A POLITIKAI RENDŐRSÉG
ÉS AZ INTERNÁLÁS

194-5 januárjában a fővárosban már két, kommunista vezetésű poli­

tikai rendőrség működött. Az egyik a Péter Gábor vezette Budapesti
Rendőr-főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya, a másik a Tömpe
András irányította Vidéki Rendőr-főkapitányság Politikai Rendészeti
Osztálya volt.

A M agyar A llam rendőrség m egalakítása

és a politikai rendőrség kezdetei

1944. december 21-22-én megalakult Debrecenben az Ideiglenes

Nemzeti Kormány dálnoki Miklós Béla vezetésével és az Ideiglenes
Nemzetgyűlés, amelynek - többek között - feladata volt egy közbiz­
tonsági és rendvédelmi szerv létrehozása és a rendőrség újjászerve­
zése. A közrend és a közbiztonság minél gyorsabb megszervezése,
helyreállítása érdekében Erdei Ferenc belügyminiszter az Ideiglenes
Kormány megalakulását követően azonnal tárgyalásokba kezdett a
szovjet katonai hírszerzés főnökének a helyettesével, amelyekről az
1944, december 28-i kormányülésen beszámolt.2*
1945 januárjában több intézkedés történt a rendőrség megszerve­
zésére és a politikai nyomozó munka megkezdésére.2162172181945. január
21-én és 23-án nevezték ki az első hivatásos politikai rendőröket Deb­
recenben, Ekkor összesen 22-en tették le az esküt Tömpe András*
előtt,1m 1945. január végére a Magyar Kommunista Párt Központi
Vezetősége (MKP KV) úgy elöntött, hogy a január elején Debrecenbe

216 Dalnoki Miklós Béla kormányának (ideiglenes nemzeti kormány) m inisztertaná­

csi jegyzőkönyvei (1944. december 23.-1945. november lő.) Szerk.: Szűcs László,
Budapest, 1997. 94-102.
217 Erről bővebben: Dokumentumok a magyar politikai rendőrség történetéből.
Szerkesztette: Krahulesán Zsolt-Müller Rolf. Budapest. 2009.; Palasik Mária:
A politikai rendőrség háború utáni megszervezése. In: Államvédelem a Rákosi-
korszakban. Tanulmányok és dokum entum ok a politikai rendőrség m ásodik v i­
lágháború utáni tevékenységéről. Szcrk.: Gyarmati G yörgy Budapest, Történeti
Hivatal, 2000.33-35.
218 Krahulcsán-Müller. 11.

110
érkező Tömpe András legyen a politikai rendőrség vezetője.219 Gerő
Ernő közölte Tömpével, hogy a párt „számit rá” a politikai rendőrség
megszervezésében, és a „legelső teendője a főváros politikarendésze­
ti biztonságának megteremtése lesz".220Tömpe, Zöld Sándor belügyi
államtitkárral egyeztette a tennivalókat, miszerint politikailag meg­
bízható emberekből megszervezi a csoportját - volt partizánok, anti­
fasiszták, munkaszolgálatosok, szökött katonák. A terv az volt, hogy a
csapatot a felfegyverzés után Budapestre küldik, és a párt, a szovjet
hadsereg megfelelő emberei és tanácsadói segítségével felállítják a
Magyar Államrendörség Politikai Osztályát. Tömpe András és cso­
portja 1945. január végére ért fel a fővárosba, ahol Vas Zoltán* jelezte,
hogy a pártközpontban már felállítottak egy politikai osztályt Péter
Gábor vezetésével. Az 1945. január 19-i MKP vezetőségi ülésen Kádár
János bejelentette, hogy a politikai rendőrség részére már lefoglalták
az Andrássy út 60-at; és a megszervezésre megindultak az előkészü­
letek. Az ülésen felszólaló Horváth .Márton azt javasolta, hogy Kádár
és Péter Gábor folytassák a megkezdett munkát, „s mivel a formális
kinevezés úgyis csak napok kérdése, a párt saját hatáskörben bízza
meg őket”,221 Miközben Péter Gábor is jól tudta, és az értekezleten is
közölte, hogy az előkészületeket csak addig csinálják ők, amíg Deb­
recenből megérkezik a főkapitánynak kinevezett személy.222Az 1945.
január 22-i vezetőségi ülésen már a rendőrségi apparátus azonnali
felállításáról döntöttek, így Sólyom Lászlót nevezték ki Budapest fő­
kapitányának, Kádár János pedig a helyettese lett. Péter Gábor meg­
bízást kapott a pártvezetóscgalkalmazottainak leigazolására létreho­
zott ellenőrző bizottságban, illetve a pártházban működő katonai és
rendőrségi osztály vezetőjeként jelent meg.223 így történhetett, hogy
1945, január végére Budapesten két, kommunista vezetésű politikai

219 1945. január 27-én a belügym iniszter rendórfőtanacsóssá nevezte ki. Magyar
Közlöny, 1945, 2. szám. Január 27.1.
220 PIL 867. f. t-lOL ó. e. Tömpe András visszaemlékezése. 1969. szeptember 16.
221 PIL 274. f. 2. cs. 11. ó. e. 19+5. január 19. Az MKP Központi Bizottság ülésének rövi­
dített jegyzőkönyve.
222 Uo.
223 PIL 274. í. 2, cs. 18. ü. e. 1945. január 22. Az MKP Központi Bizottság ülésének
rövidített jegyzőkönyve. Péter megbízatásának dátum a nem teljesen tisztázott.
Bővebben: Baczoni Gábor: PárítM adal. A Magyar Állam rendörség Vidéki Főka­
pitányságának Politikai Kcndcszeti Osztálya, 1945-1946. In: Trezor 2. A Történeti
Hivatal Évkönyve 2000-2001. Szerk.; Gyarmati György. Történeti H ivatal Buda­
pest, 2000.79-110.; Krahulcsán-Müller, 15-16.

111
rendőrség funkcionált. Miután Vas Zoltán és Tömpe úgy döntöttek,
hogy azAndrássy út 60-ban rendezik be a politikai osztály központját,
három nap alatt rendbe hozták úgy az épületet, hogy megkezdődhe­
tett benne a munka. Tömpe felvette a kapcsolatot Péter Gáborral és
az embereivel is, és az Andrássy út 60-ba hívta őket. Tömpe és Péter
között a kezdetektől nem jött létre együttműködés, hanem inkább a
versengés és egymás „eláztatása” volt a hangsúlyos a vezetőség irá­
nyába. Vas Zoltán és Tömpe megállapodtak abban, hogy Péter Gá­
borra hagyják a budapesti politikai osztály irányítását, amig Tömpe
feladata lesz a politikai rendőrség fővároson kívüli megszervezése
és irányítása.224256Annak ellenére, hogy már kinevezték Budapest fő­
kapitányát, a politikai rendőrséget érintő kérdéseket a kommunista
párt saját „belügyeként kezelte” és oldotta meg.224 Péter Gábor t. szá­
mú napi parancsa 1945. február 12-i keltezésű - ebben osztályának a
megalakítását február 2-ra dátumozla melyet egy hivatalosan még
meg sem alakított szervezet, a Magyar Állam rendőrség Budapesti Fő­
kapitányság Politikai Rendészeti Osztályvezetőjeként adott ki. Péter
Gábor csoportján kívül Budapesten kerületenként szerveződtek kü­
lönböző „rendfenntartó" csoportok. Ezek a csoportok 1945. február
végére, március elejére önállóan beszüntették működésüket, vagy
Péter és Tömpe egységei, illetve a szovjet hatóságok felszámolták őket.
A már Budapestre költözött ideiglenes Nemzeti Kormány 1945.
május 10-én kihirdette az 1.690/1945. M. E. számú rendeletét, mely­
ben feloszlatta a csendőrséget, és felállította a belügyminiszter köz­
vetlen felügyelete alá rendelt Magyar Államrendőrséget/26 így az
Államrendőrségen belül két nagyobb szervezeti egység jött létre: a
Budapesti Főkapitányság, amely a fővárosért volt felelős, illetve a Vi­
déki Főkapitányság, amely Nagy-Budapestet kivéve az egész országra
kiterjedt hatáskörrel rendelkezett,
A rendeletben intézkedtek arról, hogy az államrendőrségi szer­
vek hatáskörébe sorolták többek között „az államrendészet (politikai

224 Tömpe visszaemlékezése. Lásd 220. jegyzet.

225 Erre több példát és igazolást nyújtanak a pártközi értekezletek beszámolói.
226 A belügyminiszter köz vet Jen felügyelete alatt a Budapesti Főkapitányság fi. fokú,
a Vidéki Főkapitányság Ili. fokú rendőrhatóságként működött. Ez az internálások
elrendelésénél fontos szerepeL kapott,

112
rendészet) minden ágának ellátását”.22728A 9. §. értelmében minden
megyei és városi főkapitányságon, városi és járási kapitányságon fel
kellett állítani a bűnügyi és az igazgatást rendészeti, rendórbirói osz­
tályon felül a politikai osztályt (kiemelés - B. B.) is.22SAz áilamrendőr-
ség felállításának részleteiről szintén az 1945, május 10-én kihirdetett
1.700/1945. számú M. E. rendelet intézkedett. A rendelet értelmében
főkapitányságok és kapitányságok politikai rendészeti osztály veze­
tőinek kinevezésére az illetékes önkormányzatok törvényhatósági bi­
zottsága, illetve képviselő testületé tehetett javaslatot,229
A Budapesti Főkapitányság hatásköre Nagy-Budapest közigazgatási
területére terjedt ki. Központi hivatalból, kerületi kapitányságokból
és peremkapitányságból állt.230231A magyar államrendőrség országos
főkapitánya önálló személyi hatóságnak minősült. A Budapesti Fő­
kapitányság Központi Hivatala 1946 közepére 28 ügyosztályból állt,
melynek a 18. ügyosztálya az Internálási Ügyek Központi Szerve, 22.
ügyosztálya a Politikai Rendészeti Osztály, amíg a 26. ügyosztálya a
Buda-déli internálótábor mint a Duna jobb parti internálási hatósága
lett. Ehhez kapcsolódtak a Budapest 14 kerületi és 9 peremkapitány­
sága cs a kistarcsai internálótábor.™
A Vidéki Főkapitányság hatósági jogköre Nagy-Budapest kivételé­
vel az ország egész területére kiterjedt, de nem foglalta magába a ha­
tár-, folyam- és légirendészetnek a vármegyék területén elhelyezett
hatóságait A szervezet Budapesti székhellyel működött, és nyolc osz­

227 1.690/1945, M. E. számú rendelet, 1945. m ájas 10. Magyar Közlöny 26. szám 3-4
A rendelet 6. §-a az állam rendészet (politikai rendészet) hatáskörén kivül a köz-
biztonságot, az igazgatási rendészet gyakorlását is az állam rendorség ügykörébe
sorolta a hatáskörébe utalt közigazgatási ügyekben, továbbá a rendőri büntető­
bíráskodást a törvényes szabályok által a hatáskörébe utalt kihágásokban. A ren­
delet ide sorolta a volt csendőri teendők és végrehajtó szolgálat valamennyi köz-
igazgatási, közbiztonsági és állambiztonsági (politikai) ügyét. Az állam rendorség
hatáskörébe „tette1' azoknak az ügyeknek az ellátását is, amelyeket ezen tündéiét
hatálybalépése után külön törvény vagy rendelet a rendőrség hatáskörébe utal.
228 Egyéb osztály(ok) felállítását a belügyminiszter vagy fel hatalmaz a sa alapján a vi­
déki főkapitány rendelhette el.
229 1,700/1945. M. E. számú rendelet 5. §., 1945. m ájus 10. Magyar Közlöny, 26. szám.
4. A felterjesztett jelöltek közül kinevezett főkapitány, kapitány vagy politikai osz­
tályvezető kinevezése ideiglenes és 1947, december 31-ig volt hatályos.
230 Önálló szervezettel működő rendőri egység, melyet közvetlenül a magyar bel­
ügym inisztérium nak rendeltek alá,
231 p Íl 274. f. 4. cs, 146. ő. e.

113
tályra tagozódott, melynek a IL osztálya volt a vidéki PRO. A Vidéki
Főkapitányság mint IL fokú felügyeleti és ellenőrzési hatóság műkö­
dött. AVidéki főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának 5. alosz­
tálya lett az internálás! alosztály.'^
Az 1946. július 27-én megtartott MKP Központi Titkárság ülésén
a beterjesztett javaslatokból a rendőrség kérdésének tárgyában a
Titkárság elfogadta annak előkészítését, hogy a későbbiekben csak a
megyei rendőrkapitányságoknak legyen internálása illetve felülvizs­
gálati joga. Fnnek értelmében a járási politikai osztályok internálás
si jogát megszüntetik. Döntés született arról is, hogy az ülést követő
hétfőn Rajk László interjút ad, amelyben bejelenti, hogy elrendeli az
összes internálás revízióját, és megszünteti a járási politikai osztályok
internálási jogát. Ugyanakkor döntöttek arról is, hogy jól megválaszt­
va, de kemény kézzel tovább viszik az internálást.233Az internálások
felülvizsgálatát pedig háromtagú rendőrbizottságok végzik. Továbbá
a politikai rendészeti osztályok működésével kapcsolatban áttekintik,
hogy az eddigi internálási határozatokat nem kellene-e - mint 1945.
szeptember-októberében m ár egyszer végrehajtották - a helyszínre
kiszálló miniszteri megbízottak útján felülvizsgáltatni, és az interná­
lásokat a jövőben nem szükséges-e rendőrbíróságokra bízni, amelyek
- mint bizonyos esetekben a Toloncházban működő bíróság - nyilvá­
nos tárgyaláson döntenének az internálás elrendelésének kérdésé­
ben. Ebből a tervezetből az internáltak felülvizsgá lat a megtörtént, és
1946 őszén a táborok centralizációját is végrehajtották.
A Titkárság ülésének utolsó fejezete az internáltak kérdésével fog­
lalkozott. Vagyis azzal kezdődött a lényegi összefoglalás, hogy 1946
nyarán majdnem minden vármegyében működött M internálótá­
bor. A helyzet nem tűnt megfelelőnek, egyrészt mert a széttagoltságuk
következtébe]^ az internáltak nem foglalkoztathatók rendesen, maga
az internálás pedig a helyi érintkezések folytán komolytalanná válik,
másrészt a táborok őrzésére az őrszemélyzet egy részét vagy fel kell ál­
dozni, vagy' a hiányos őrzés következtében napirenden vannak az in­
ternáltak nagyarányú szökései. Az összefoglaló szerint a honvédségtől
átveendő épületekben az országban körülbelül öt helyen kellene össz­
pontosítani az internáltakat: Budapesten, Debrecenben, Miskolcon,

232 PÍL274-. f. 4. cs. 146. ő. c.

233 PIL274. f. 4. cs. 146. ö. c.; Krahulcsán-Müller, 332.

U4
Hajmáskéren és Szegeden. Ezekben a táborokban manufaktúrasze­
rű en lennének munkára fogva az internáltak. F.zt a megoldást szük­
ségessé teszi az is. hogy az internáltak ellátása súlyos terhet, jelentett
a rendőrség hitelkeretére, és a lecsökkentett foririttöltségvetés kere
tében az internáltak foglalkoztatását és ellátását új alapokra kell fek­
tetni . Az internáltak nagy része vagy nincs fog] alkoztatva megfelelően,
vagy- munkájukért nem kap a rendőrség ellenértéket, így 7-8000 fő
ellátásáról kellene gondoskodni. Az internáltak országos összevonását
a fent említett 4-5 táborba, esetleg kereskedelmi szempontok figye­
lembevételével (nyersanyagok költsége) lehetne meghatározni.^1

A M agyar Á llam rendőrség Budapesti

Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya

Ugyan Péter Gábort hivatalosan csak 1945. október 31-én neveztek ki

a budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztály vezetőjének,
de tudjuk, hogy működése már az év elején megkezdődött. Péterrel
azonos időpontban kapta meg kinevezését Sólyom László Budapest
rendőrfőkapitánya is. Sólyomnak az első helyettese Ratulovszky Já­
nos* rendőr vezérőrnagy lett, aki egyben a Politikai Rendészeti Osz­
tály felügyeletét is megkapta. Második helyettesének pedig Benjámin
Olivér* rendőr vezérőrnagyot nevezték ki. Formálisan Péter Gábor a
budapesti rendőrfőkapitány irányítása alá tartozott, ám ez nem aka­
dályozta meg abban, hogy Rákosi .Mátyásnak és Gerő Ernőnek jelent
sen folyamatosan és Sólyom Lászlóra panaszkodjon.235
A Politikai Rendőrség 1945. április 12-i beszámolója szerint ösz-
S2esen 1869 internált volt Budapesten,236 A már említett jelentés Bu­
dapesten és környékén 14 internálótáborról számolt be, melyek ösz-
szesen 17 700 internáltat tudtak elszállásolni és foglalkoztatni 1945
áprilisáig. Az internáltakat különböző közmunkákra vezényelték ki,
vagy bérbe adták gyáraknak, üzemeknek, mezőgazdasági és épít­
kezési vállalatoknak, bányáknak, A Fogház és Toloncügyosztálynál
őrizetben levő internáltak a BSZKRT,237a Nyugati, Keleti pályaudvar,

2 3 * P1L 274. f. 4. cs. 146. ö. e.; Krahulcsán-Müller, 335.

235 H L 274. f, ll.e s. 10. ó. c. 40.
236 HL 274. f. ll.es. 10. ő.e. 19.
237 BSZKRR Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság.
valamint a Toloncház helyreállítási munkálatainál és fakitermelési
munka kon dolgoztak. A kerületi intern ál ótábor okban levők szintén
romeltakarítási és helyreállítási munkát végeztek. Azonkívül a Buda-
délen foglalkoztatott Internáltak aknákat is szedtek.

InternálóIáborok Budapesten és a hozzá csatolt területeken

1. IV. kér. Kecskeméti u. 12. 600 fő max. befogadóképesség
2. V. kér Tutaj u. 14. 600 fő max. befogadóképesség
3. VI. kér. Áfonya u. 500 fő max, befogadóképesség
Vili. kér. Mosünyi u. Tolonc
4. 2000 fő max. befogadóképesség
ügyosztály
5. X. kér. Gyűjtőfogház 5000 fő max. befogadóképesség
XII. kér. Böszörményi úti
6. 2000 fő max. befogadóképesség
csendőríaklanya
7. XIV, Egressy út 180. 350 fő max. befogadóképesség
Csepel, Királymajor
8. 2500 fő max. befogadóképesség
(Széchenyi út)
Kispest, Bercsényi úti
9. 500 fő max. befogadóképesség
rendőriovassági laktanya
10. Mátyásföld, Kistarcsa 1500 fő max. befogadóképesség
Pesfszentlörinc, Attila u. 12.,
11. 300 fő max. befogadóképesség
Erzsébet tér
Pestszenterzsébet, Gubacsi úti
12. 1500 fő max. befogadóképesség
téglagyár
13. Rákospalota, Árpád u.10. 350 fő max. befogadóképesség
14. Újpest, Ferenc József tér 4. ? befogadóképesség

1945. május 15-tel átszervezték az osztályt, és három alosztályt

alakítottak ki. Az I, a Szervezési cs szolgálati alosztály volt, a II. a Fo­
galmazói alosztály és a fii. a Társadalmi alosztály lett, vezetőjének
Száberszky Józsefet* neveztek ki. Az alosztály alá 3 részleg tartozott:
a Társadalmi, az Internálási részleg egy-egv előadóval, amíg a Sajtó,
közveIcménykutatő és külföldi részleg három előadóval működött.2™
A Budapesti Főkapitánysággal kapcsolatos szervezeti és hatásköri
kérdéseket az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 1945. szeptember 20-i
8.490/1945, számú rendeletében szabályozta. Ennek a rendeletnek -
többek között - az a jelentősége, hogy a közbiztonsági, igazgatásren-238

238 Péter Gábornak és a mindenkori helyettesének volt alárendelve a Titkárság, a Se­

gédhivatal a Politikai Nyilvántartó iroda és a Gazdasági Hivatal.

116
 dészeti feladatok mellett már nem említette a politikai rendészeti
-vagyis államrendészeti - ügyeket az államrendőrség hatásköreinek
felsorolásakor, am igaz 1.690/1945, M. E. számú rendelet mégtárgyal­
ta, Vagyis a rendeletben „kiemellek” a politikai rendőrségi ügyeket az
általános rendőrségi feladatok köréből, amely így a Politikai Rendé­
szeti Osztály kizárólagos hatáskörévé váll.239*Péter Gábor sorozatosan
pontosította, átalakította, illetve bővitette a föcsoportok/alosztályok
tevékenységi körét.24CAz 1945, december 18-i átszervezést, követően a
három alosztály mellé megszervezte a Politikai Bűnügyi Nyilvántartó
Irodái.24124Az iroda felülvizsgálatának ellenőrzése dr. Hortobágyi F.nd
re* feladata volt. Az iroda munkáját segítette, hogy 1945 nyarán meg­
kapták az igazoló bizottságok központi titkárságától minden, le nem
Igazolt vagy „feddésre Ítélt" személy anyagát, továbbá az összes vidé­
ki (fő)kapitányság által meghozott internálási és rendőri felügyeleti
véghatározatok egy-egy másolatát, valamint a vidéki népbíróságok
ítéleteit, bünielőlapjait is. Az irodát 1946 márciusában átszervezték,
miután átvette a Belügyminisztérium TV/15. Ügyosztályának Orszá­
gos Internálási Nyilvántartóját (kiemelés tőlem - B, BJ, így a Politikai
Rendészeti Nyilvántartó ekkor már 200 ezer, a Segédhivatal pedig
mintegy 30 ezer kartotékkal rendelkezett.212
1945. augusztus 10-én a Magyar Államrendőrség Budapesti Főka­
pitányság hatásköri területén az internáltak száma összesen 7203 fő
volt a jelentés szerint, amelyből 5741 férfi és 1462 nő. Rendőrhatósá­
gi felügyelet alatt álló személyek közül 1287 férfit és 401 nőt tartottak
számon.243Ez azért érdekes, mert egy másik jelentésben - amely 1945.
július 31-i összesítést közöl a Budapesti Főkapitányság Politikai Ren­
dészeti Osztály központjának és a kerületi nyomozócsoportoknak a
munkájáról a Központban, a fenti időpontig 2350 személyt inter­
náltak cs 592 embert helyeztek rcf alá, míg a kerületi nyomozócso­
portok 8932 főt internáltak és 6027 személyt helyeztek ref alá.244 Sőt,

239 Krahulcsán-MtiJler, i. m. 32,

24-0 1945. november 22.; 1945. december Ifi.
241 A Politikai Bűnügyi Nyilvántartó Iroda vezetője Rátonyi Pál rendőr őrnagy lett.
Ide csatoltákaK iértékelő és a Személyazonosító részleget.
242 MNL OL XIX-Jl-1-r 39. d. 7fi7/194ö. fehér Lajos osztályvezeio-helyeiies levele a
belügyminiszterhez a Politikai Rendészeti Nyilvántartó és a Segédhivatal átszer
rezesének tárgyában .: Krabulcsán-Müllcr, i. m. 34.
243 .VÍNLOT.XIX-B 1 r í. d. 3 8 .tsz. 48/10/1945-fk. int.
2441JlL274.f.ll.cs. 10. ő. e.

Í17
a népbíróságok működésének nyomán is 6 embert internáltak.255En­
nek azösszeredménye 11 282 személy ami 4000 emberrel több; mint
a tíz nappal későbbi jelentésben levő adat, az pedig lehetetlen, hogy
tíz nap alatt ennyi embernek feloldották volna az internálás! végha­
tározatát.
Az ügyek cs a nyomozások hatékonyabbá és eredményesebbé téte­
lére, illetve a Politikai Rendészeti Osztályok gyorsabb, zavartalanabb
működése érdekében 1946. február 28-án értekezletet tartottak a
Politikai Rendészeti osztályok vezetőinek.246 Tömpe András rend­
őr ezredes, „A demokrácia fokozottabb védelme’ című előadásában
kijelentette, hogy „ma ott tartunk, bajtársak, hogy minőségi kérdé­
sekről kell beszélnünk, és beszélhetünk is. Azóta az egész országban
államosított rendőrségünk van. A politikai osztályok kivétel nélkül
beilleszkedtek a magyar államrendőrség szervezetébe. Itt az ideje an­
nak, hogy a szervezeti kérdések megoldása után mun kánk jellegét,
munkánk minőségét megjavítsuk cs megváltoztassuk. A múltban
munkánkat majdnem mindig az jellemezte, hogy mechanikus tö-
megmunka volt, feljelentések alapján, minden fajta különösebb nyo­
mozás nélkül behozták, kiengedték, internálták, népügyészségnek
adták át az embereket, de a politikai osztályok nem voltak urai saját
területüknek, nem voltak képesek előre felderíteni semmit abból,
ami készül, hanem várták a feljelentéseket, a bejelentéseket.”24'7
Tömpe továbbá foglalkozott a népbíróságok működésével kapcso­
latos panaszokkal, hibákkal, vagyis ,.a népbíróság nem teszi meg az
országban mindenütt a megfelelő intézkedéseket a népbiróságok ál­
tal szabadon bocsátott ellen forradalmárokkal, fasisztákkal szemben,
többször tisztáztuk, hogy azt a reakcióst, aki ellen nekünk kellő szá­
mú bizonyítékunk van, és akit a népbíróság vagy ügyészség szabadon
bocsát, internálnunk kell. Ez nem a politikai osztály vezetők jó- vagy
rosszakaratára van bízva, ez nem diszkrecionális [síel] jog, az inter­
nálás ilyen esetben a legelemibb kötelesség. A bajtársak kötelessége,
hogy7 megállapítsák, hogy ki szabadult ki, és amennyiben ezek kö­
zött. olyanok vannak, akiknél nyomós okok merülnek fel, hogy sza­
badon létük káros a demokratikus Magyarországon, ezeket azonnal

245 Uo.
246 MNLOLX1X-B 1 r 21. d. 36. tsz. 217.251/1946.
247 M.VLOLXlX-B-1-r. 21. d. 36. tsz. 217.251/1946.

llő
 internálják. (...) Itt tárgyalok egy másik kérdést isr amely már nem
pusztán fegyelmi kérdés, hanem igen erős politikai vonatkozá sa van.
A törvényhatósági jogú városok politikai osztályvezetőit utasítottuk
arra, hogy mivel a II. fokú hatósága az internálási fellebbezésnek mi,
a Vidéki Főkapitányság vagyunk, a hozzánk kerülő fellebbezett ügy­
iratokat véleményezéssel küldjék fel. Megkell állapítanom, hogy a fel­
kerülő aktáknak legfeljebb 10%-át véleményezik, a többit egyszerűen
mechanikusan továbbítják. Ahhoz, hogy a kérdéssel lelkiismeretesen
foglalkozhassunk, kérem a bajtársakat, hogy a jövőben minden egyes
felterjesztés mellett megbízható véleményezésük ott legyen."248
Barna Endre rendőr őrnagy Sopronból általános problémaként
jelezte, hogy a politikai osztályok hatásköre vidéken nem tud össz­
hangba kerülni a politikai rendőrséggel Számos vezető félreértve
értelmezte a kihirdetett rendeleteket, illetve nem tájékozódott róluk,
igv nem ismerte azokat. Ezenkívül az internálótáborba naponta 5-6
SS-katonát küld a kapitány, azért nem többet, mert nem képes több
aktát feldolgozni egy nap alatt. Ezzel szemben viszont az internáló­
táborból 7-8 internált megszökik, mert az őrszemélyzet nem megfe­
lelő, vagy túl kevés. Úrfi Sándor rendőr alezredes. Fejér vármegyéből
a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről
szóló törvényjavaslathoz három pontot tartott fontosnak. Ebből az el­
ső a rendőrség, melynek a „leghatározottabb eszköze az internálás”.
Szerinte az internálás „volt az egyetlen módja, amivel le tudta gyűrni
a reakciót és meg tudta tartani a tekintélyt. Az internálást meg kell
szigorítani." F.zzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a főkapitány ná­
luk is felvetette, hogy csak neki van joga internálni, de ők szembc-
szálltak vele, A második pont a nepbíróságok működése volt, amely
intézmény az ő véleménye szerint mindenkit kienged, még akkor is,
ha elítélték. A rendőrség a deli kvenst azonnal újra beviszi. A követke­
ző felszólaló az értekezleten dr, Gajzágó György rendőr őrnagy, orszá­
gos előadó volt, aki tovább fokozta a politikai osztályok működésében
előforduló hibák sorolását, illetve ezek helyreállítását, a félreértések
tisztázását. Elsőként mindjárt az internálás! ügyekre tc.rl rá. Kijelen­
tette, hogy azok a politikai osztályok hatáskörébe tartoznak, ezért
ez semmiképpen nem utalható át a főkapitányság vagy a kapitány -

248 MNI. OEXlX-B-l-r. 21. cl. 36, tsz. 217.251/1946.; Kralmlcsán-Müller. i. m. 253.256.

119
ság más osztályainak hatáskörébe,24*9Az internálási véghatározatot a
politikai osztály vezetőjének kell meghoznia, a főkapitányság'vagy a
kapitányság vezetőjének a rendeletéből, Az internálás súlyos betegség
esetén, ha a további fogva tartás életveszéllyel jár. és a gyógykezelés
rabkórházban vagy más egészségügyi intézetben nem lehetséges,
rendőrhatósági felügyeletre átváltoztatható. F.zt a körülményt min­
den esetben csak hatósági orvos igazolhatja, A ref-es véghatározatban
fel kell tüntetni, hogy ez az állapot csak a betegségidejére szól, vagyis
az egészséget veszélyeztető ok elmúltával a ref visszaáll internálásra.
Bolgár Imre rendőr őrnagy Komárom-Esztergom vármegyéből arra
mutatott rá, hogy a legtöbb visszaélés a betegség miatti mentesíté­
sekből adódik. Szerinte a vármegyei tiszti főorvos egészséges embe­
reknek adott szabadon bocsátásra alkalmas igazolványokat. Arról is
beszámolt, hogy az internálások felülvizsgálására dr. Záborszky Győ­
ző miniszteri biztos szállt ki az internálótáborba, és ott 241 esetben
foganatosított felhatalmazása alapján szabadon bocsátást. Ez ott több
mint 50%-oí jelentett.2*0
1946 májusában Sólyom Lászlót Münnich Ferenc* váltotta a ren-
dórfőkapitányi székben. Az első helyettes Benjámin Olivér lett, má­
sodik helyettesnek dr. Hegyi Sándort nevezték ki. amíg Péter Gábort
megerősítették pozíciójában. Péter Gábor Politikai Rendészeti Osztá­
lya az idő haladtával személyűgyileg tovább gyarapodott. Beszámolói
alapján egyre több ügyet vizsgáltak ki és küldtek tovább a népbiró-
ságok és népügyészségek elé, továbbá az internáltak száma is növe­
kedett a fővárosban és vidéken is. Péter Cábor csapatának nemcsak
a létszáma, hanem ehhez az elhelyezéshez az épületek mennyisége is
bővült, az Andrássy út 62., 68„ a Csengervutca 39., 41. számú ingatla­
nokat is kiutalták számukra.2-’
Az 1946. augusztus 22-én kelt levélben a belügyminisztérium ér­
tesítette a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának ve­
zetőjét, hogy a budapesti internálótáborokat átszervezték249250152 Ennek
értelmében a Tutaj utcai internálótábort augusztus 15-től megszün­

249 Egyes vármegyéknél és törvényhatósági jogú városoknál előfordult, hogy az in­

tern ái ás i és i) rendőrhatósági felügyeletet nem a politikai osztály hoz La meg, ha­
nem az igazgatásrendészeti osztály, m int Somogy és Vas megyében.
250 M N lO LX IX-B-l-r. 21. d. 3b. tsz. 217.251/1946.
251 ÁBTL 1.1.1. d. Péter Gábor 12. számú körözvenye, 194b. jan uár 28.
252 ÁBTL 2.5.2. l.d.

120
tették, „Az internáltak minőségi elkülönítése érdekében" az értelmi­
ségi internáltak táborául a kistarcsai internálótábort jelölték ki, míg
a „bűnözők, prostituáltak és átmeneti őrizetesek részére” a Fogház- és
Toloncügyi Osztály Fogházát, vagyis a Mosonvi utcai Toloncházat ne­
vezték meg. A dolgozó internáltakat a továbbiakban a Buda-déii int.er-
nálótáborba vitték, míg a csepeli internálótábort is munkalábornak
jelölték ki,253

Az Andrássy út 60.
1945-től, a politikai rendőrség megalakulásától székhely, majd az ön­
álló Államvédelmi Hatóság megalakulását követően még egy darabig
az ÁVH központja maradt. Ehhez tartoztak meg a Csenged utcai, a
Vörösmarty utcai és a Csokonai utcai háztömbök, valamint a volt Régi
Szálló. Az cgy-két-három emelet mélységben kiépített cellasorokban
kb. 8Ü0 letartóztatottat tudtak elhelyezni, többségében magánzárká­
ban.25' A teljes épülettömb átépítési és bővítési munkálatai 1948-1953
között folyamatosan zajlottak.255 Tulajdonképpen a politikai okokból
„letartóztatott", bekísért személyek nagy többsége nem kerülhette
ki az Andrássy üt. 60. „vendéglátó szeretetét". A későbbiekben a recski
kényszermunkatáborba szállított internáltak nagyobb része számára
az Andrássy űt 60, az „első megálló" volt, ahonnan további űt vezetett
Buda-délen, Kistarcsánkeresztül acélállomásig, Recskig.
„Gondoskodunk az emberekről. (...) itt ingyen kap kosztot és kvár­
télyt. Rá fog jönni, hogy azÁVÓ-n jobb, mint otthon”- mondták a hír­
hedt ÁVO-központban Faludy Györgynek.255 Nyeste Zoltán pedig így
emlékezett az ott töltött időkre: „Politikai fogoly voltam az Andrássy
út 60-ban 1944 végén is, meg 1948-ban is. Szálasi meg Hitler, és Rá­
kosi meg Sztálin alatt is. És meg kell mondjam, a két társaság között
nincs különbség. Az ávós nyomozók éppoly kegyetlenek voltak, mint
a nácik és a nyilasok, és fordítva. De egy különbség mégis volt.. A náci
nyomozók azt akarták tudni, amit elkövettem, kínoztak, de lényeket
akartak. Az ávósokat nem érdekelte a valóság, nem arra vallattak,
amit elkövettél, hanem azért kínoztak, hogy vállald el, amit ők kita­
láltak. Egy előre kitalált, megtervezett abszurd bűnt akartak a nya­

253 ÁBTL 2.5.2. 1. d.

254 Fehérváry. 147,
255 Fehérváry, 154.
25fi Faludy György: Pokolbeli vig napjaim. Magyar Világ Kiadó, 1998.262.

121
kadba varrni/'2"71946-1947 körül készült egy feljegyzés az Andrássy út
60-ban, amelyet sikerült valakinek „megmentenie”.253 Ennek az írója
beszámol az akkori állapotokról, a letartóztatottakról, kihallgatások­
ról, a rabokról. „A nyilasházban csak a személyek cserélődtek ki. Az
ott történtekben legfeljebb a módszer változott, de az is lényegtelenül.
Most nem ront rá az áldozatra 5-6 rabló külsejű géppiszlolyos, ordí
tozó nyilas. Jól öltözött, általában kellemes modorú, barátságos úr
jelenik meg, és kéri az érdekeltet, hogy szíveskedjék a politikai rend­
őrségre fáradni, valami jelentéktelen tanúkihallgatás miatt. Néha
megmondják azt is, miről van szó. A testvére személyazonosságát kell
igazolnia, vagy valakire vonatkozólag felvilágosítást, adnia. Ezért tör^
ténik, hogy a bejövök 80% a nem hoz magával kabátot, takarót, egy
gramm élelmiszert. Amikot' pedig beérkezik, vagy kihallgatják, vagy
nem, de személyi adatainak felvétele után le kísérik a pincébe,
Először bosszú, keskeny helyiségbe jut az ember. Villany világítja
meg nappal is, mert ablaka nincsen. Annyi a hely hogy egy ember el
tudjon menni, egy sor szék az. egésznek hosszában, amögött vastag
papirhalom. A székeken ülnek, a papíron szorosan egymás mellett
fekszenek torzonborz, borotválatlan alakok. Az újonnan jövőt any-
nyira meglepte saját idekerülése és az egész hely, hogy7felfogni sem
tudja, mit lát. Aki ismerős akad az itt találtak között, annak üdvözlés
helyett az első kérdése »van kenvered?«. Tovább kell menni, mert sar­
kunkban ott az őr. Fordulunk sötét lyukak mellett elmenve, szaga és a
felszálló legyek serege pontosan jelzi, hogy hol az árnyékszék. Elme­
gyünk e beszögellés mellett, ahol magasabban áll a papír, valamivel
ritkábban fekszenek az emberek. Ez a „betegszoba”. Fordulunk, asztal
elé kerülüTik. Ránk ripakodi k valaki »rnaga miért van itl?«. Azt feleli
(az) egyik: myilas voltamé - Nyilas, úgy, akkor a zöld szalonba tes­
sék befáradni - nyögi az előbbi hang, szintén lbgoly. (...) A zöld szalon
se nem zöld, se nem szalon. Nem túlságosan tágas helyiség, amely­
be csakis nyilas párttagok kerülnek. (...) Mert a politikai rendőrség
legfőbb kinzóeszköze, amelyet majdnem kivétel nélkül minden őri­
zetbe vett gyanúsítottal szemben alkalmaz, az éhség. (...) Az ember
éhes. Megkapja a vacsoráját, megissza. A legkevesebbnek van türelme
kanalazni. (...) Két deci üres lé reggel, két deci a 12 szemmel este. Az2578

257 böszörményi, i. in. 32.

258 ÁBTL 3.1.9. V-2000/28. Az Andrássy út 60 böl feljegyzés, dátum nélkül.

122
egész napi adagban nincs annyi tápláló eró, mint egy főtt krumpli­
ban, És így megy ez nap nap ulán, hétről hétre. A fogoly éhes, majd
kiéhezett. (...) Aki régebben van itt, 2-3 hetes fogoly, akiket talán ki
sem hallgattak, mert a politikai rendőrség módszereihez hozzátar­
tozik, hogy kissé pihenteti az áldozatokat, hadd gondolkozzanak, mi
a bűnük, csontsovánnyá soványodva, jártányi erő nélkül, maga elé
meredő szemmel ül egész nap, s tekintetében csak akkor lobban fel
az élet, ha a bűvös mondatot hallja: - Reggelihez, vacsorához sorako­
zó! (...) Közben egyik nevet a másik után szólítják. A sorakozás tehát
tart, kezdenek már visszaszállingózni az első kihaUgatottak. Könnyes
szemmel, gyakran nyilt sebekkel tele, mert a kihallgatás maga nem
kockázatmentes szórakozás. Amiről a rendőrség fejébe vette, hogy be
kell vallani, azt a terhelt előbb-utóbb bevallja, Frre való a gumibot. Ez
nemcsak a beismerést eredményező eszköz, hanem büntetés is. (...)
Mindenesetre, ahogy már mondtam, a terheltek végül mindent be­
ismernek, amit a nyomozók kívánnak, és a pince „akasztófahumora"
szerint lí/.ezerrel több a beismert gyilkosság, mint amennyi áldozat
valójában hiányzik, F módszer mellett ezrekre tehető a nyomorékká
vert emberek száma. S nem hiszem, hogy tévednék, ha több százra
becsülöm a halálos áldozatokét, akik vagy ^öngyilkosok^ lettek és le­
ugrottak a negyedik emeletről, vagy otthon, esetleg a Toloncházban
hallak meg. És minderről mi a bizonyíték? Ha a belügyminiszter meg
akar a valóságról győződni, menjen csak az Andrássy út 60. pincéjé­
be. Nézze meg az éhségtől, kínzásoktól dülöngélő kísérteteket, kér­
dezze meg tőlük, hogy az arcukon, fejükön levő seb mitől van, talán
^leesett a lépcsőn?*. Csodálatosan sokan esnek le a lépcsőn. Mondja,
hogy vetkőzzenek le, mutassák a hátukat. És az áldozatok beszélni
fognak, kiadják hóhéraikat. AToloncház, internálótáborok nyomo­
rékjait is megkérdezheti, azok sem fogják titkolni. De eddig senkitől
senki semmit nem kérdezett./7

A M agyar Állam rend őr ség Vidéki Főkapitányság

Politikai Rendészeti Osztály

1945, május 11-én, az Államrend Örs ég megalakításáról és működésé­

ről szóló rendelet kihirdetése után egy nappal, az MKP KV Titkársága
a párt káder osztályának javaslatára a Vidéki Főkapitányság Politikai

123
Rendészeti Osztálya élére Tömpe Andrást jelölte ki,259A Vidéki Főka­
pitányság élére 1945 májusában dr, Krisztinkovich Antal* rendörfó-
tanácsost nevezték ki, akit 1945 júliusától Székely Béla rendőr altábor­
nagy váltott, Ezután 1945, szeptember 5-től dr. Szimon István* rendőr
vezérőrnagy kapott megbízást az irányításra, majd 1946 májusától
dr. Komáromy László* rendőr altábornagy lett a vidéki rendőrfőka­
pitány.
A Tömpe András vezette Magyar Álla.mrendőrség Vidéki Főkapi­
tányság Politikai Rendészeti Osztály - hivatalosan -1945, július 1-jén
megkezdte működését a Bajza utca 52-ben.2601945 októberére a Ma­
gyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osz­
tályának már többféle nyilvántartása volt. Budapesten felállították
az Országos Politikai Nyilvántartót is. Minden olyan személy beleke­
rült a nyilvántartásba, akivel a politikai rendőrségnek már volt dol­
ga, vagy a jövőben dolga lesz. Volt egy ún. politikai bűnözők országos
nyilvántartása is, amelyben a csendőrök, volksbundisták, „SS-kato-
nák” - akik valójában a Waffen SS tagjai voltak- népellenes és háborús
bűnösök adatait gyűjtötték folyamatosan.
A kezdeti szervezeti felépítésnél érdekesebb az 1945 végére kiala­
kult Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának a felépí­
tése, mely állt az Országos Politikai Nyomozócsoportból és a Központi
Politikai Tanosztáiyból, amelynek beosztottjai vidéki kiküldetéseket
is teljesítettek. Ezenfelül ide tatozott a Határrendészeti és Hazahoza­
tali Kormánybiztosság, több szűrőtábor és határkirendeltség és az In­
ternálásul. fokú Hatóság (kiemelés - B. B.).261
Tömpének az akadozva működő tájékoztatási rendszer mellett262
a másik nagy problémát a kellő számú őrszemélyzet hiánya jelentet­
te, emiatt a székesfehérvári szürötábort nem tudta üzembe helyezni.
„A többi táborok és kirendeltségek őrszemélyzete túlterhelt, szökések

259 PIL 274. f. 4.cs.41. 6. e.; továbbá: Krahulcsán-Müllcr. i. m. 38.: Palasik, 2000. i. m.
37-38.
260 MNL OL XlX-B-l-r. (736-138127/1945.) Szebenyi Endre levele Péter Gábornak,
amelyben tájékoztatta a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya mű­
ködésének megkezdéséről. 1945. július 1. A Magyar Álla m rendör ség Vidéki fők a­
pitányság Politikai Rendészeti Osztály kezdeti felépítéséről, működéséről bőveb­
ben Krahulcsán-Müller, i. m. 40-41.
261 ÁBTL1.1.1. d. 3. b. Tömpe András jelentése az 1945. decem ber 15. és 1946. jan uár 1.
között végzett mun karúi.
262 Bővebben: Palasik, i. m. 2000.: illetve Krahulcsán-Müller, i. m. 44.

124
ismét nagyobb számban fordulnak elő,” Szót emelt az ellen is, hogy
a már meglévő őrség a Vidéki Főkapitányság Osztályparancsnoksá-
gához tartozott, a székesfehérvári internálótáborban szolgálatot tel­
jesítő őrség pedig a városi, illetve más kapitányságok állományába
tartozott, és nem az ő parancsnoksága alá. Ezért 1946 júliusában Rajk
I .ászló belügyminiszternek írott kérelmében egy saját, 150 fős órsze-
mélyzeti osztáiyparancsnokság létrehozásához folyamodott,"0 Az
MKP KV Titkárságának 1946. július 27-i ülésén, amely a rendőrség át­
szervezésével foglalkozott, a Rajk László belügyminiszter által beter­
jesztett javas lat felsorolta a Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti
Osztályának 10 alosztályát, melyek közül az 5. az Internálási alosztály
volt, amely a vidéken internált személyek kérelmeinek elbírálásával
foglalkozott - többek között.263264 A brit titkosszolgálat által készített,
1946. július 25-ei keltezésű titkos jelentés is beszámolt a Vidéki Főka­
pitányság Politikai Rendészeti Osztályának felépítéséről, létszámáról
Ebben is szerepelt az Internálási alosztály, bár a jelentés a vezetőjét név
szerint nem említette.265 így a jelentés szerint a Vidéki Főkapitányság
Politikai Rendészeti Osztály Internálási alosztályának működése úgy
zajlott, hogy „a vidéki internált személyek kérelmeiket rendszerint
a vidéki politikai rendőrség irodájába nyújtják be, Magyarországon
azonban van 12 város266, amely nem tartozik vidéki igazgatás alá. így
az ezekben a városokban benyújtott kérelmeket közvetlenül a Vidéki
Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztály Internálási Alosztályának
a hatáskörébe utalják. Körülbelül 10 fő dolgozik itt ”267268
1946. augusztus 30-án Rajk László előterjesztése alapján a Minisz­
tertanács határozatot hozott a Magyar Államrendőrség újjászerve­
zéséről. 1946, szeptember 5-én megjelent a Magyar Közlönyben a
10,060/1946. számú M. E. rendelet. Ennek értelmében a belügymi­
nisztert felhatalmazták arra, hogy az államrendőrség egyes szerveit
összevonhassa vagy megszüntethesse.265

263 MNL OL X iX-B-l-r 36. ú. 624. tsz, -1946.

264 PTL274.1 4. cs, 146. <5. e.
265 Ajelentésről bővebben; Fklger Éva-Palasik Mária: Brit jelentés a m agyar politikai
rendőrségről J946-ban. ín: Trezor l. A Történeti Hivatal évkönyve, szerk.; Gyar­
mati György. Budapest. 1999.167-188.
266 A 12 város: Baja, Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét. Mis
kolc, Pécs, Sopron, Szeged, Székesfehérvár. Szombathely.
267 f ‘idger-Palasik, 1999, i. m. 186.
268 Magyar Közlöny, 1946.201. szám szeptember 5. 2-3.

125
A Fogház és Tolonc Ügyosztály - Toloncház

Internálásra és rendőrhatósági felügyelet alá helyezésre, közveszélyes

munkakerülők feletti bíráskodásra, toloncolásra, kitiltásra és egyéb
közigazgatási intézkedésekre volt jogosult. Az Internálási Ügyek Köz­
ponti Szerve látta el az internálótáborok feletti felügyeletet, az inter­
náltak munkába vezénylését. Internáltak dolgaiban pedig 1L fokú
jogkört töltöttbe, az 1945. december 27-i átszervezés értelmében.2öU
A Toloncházban a folyamatos felújítások a latt is elhelyezésre kerültek
politikai cs „köztörvényes1” internáltak is, akiket eleinte szél sem vá­
lasztottak, mindenkit egy helyre tettek, A Toloncház bővebb történe­
tét. lásd az Állambizionsági Fogház alatt.

A M agyar Állam rendőrség

Állam védelmi Osztálya

Az 1946. október 6-án kiadott belügyminiszteri rendelet felszámol­

ta a Magyar Államrendőrség vármegyei főkapitányságait, járási ka­
pitányságait. A Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztályát
összevonták a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztá­
lyával, amelynek az elnevezése ettől kezdve Magyar Államrendör-
ség Államvédelmi Osztályára változott. Az új Államvédelmi Osztály
(ÁVO) működési köre kiterjedt az ország teljes területére.269270A szolgá­
lat irányítása, felügyelete cs ellenőrzése közvetlenül a belügyminisz­
ter hatásköre lett.271Az Államvédelmi Osztály vezetője az Andrássy út
60. székhellyel továbbra is Péter Gábor maradt, nríiködési köre pedig

269 MN'I. OL XLX-B-l-j. 1. d. 2. tsz. 0210/1950. A B. VT. Közrendedet] Főosztály szerve­

zetének és osztályai ügykörének megállapiLasa.
270 MNL OL XTX-B-l-a2. 3. d. 535.059/1945. sz. B. M. rendelet, A Magyar Államrend­
őrség Államvédelmi OszLálva szervezetének, további feladat- és ügykörének
m egállapítása tárgyában. Az Államvédelmi Osztály működési köre kiterjed az
ország egész területére, a vármegyei felügyeleti körzet, székhelyén működő ál­
lamvédelmi osztály működési köre pedig £ felügyeleti körzet egész területére.
A kapitányság mellett m űködő államvédelmi osztályok címükben a kapitányság
megjelölését is feltüntetik, mint pl. Magyar Államrendőrség miskolci kapiLány
Ság, Államvédelmi Osztály.
271 Rendőrségi Közlöny, 1946. decem ber 15. 25. sz. 667-509. A belügym iniszter
535.059/1946. sz, B. M. rendeleté a Magyar Állam rendőrség Államvédelmi Osz­
tályának szervezetéről, továbbá feladat- es ügykörének megállapítása tárgyában.

126
 az ország egész területére kiterjedi, felette az irányítást, a felügye­
letet és az ellenőrzést a belügyminiszter közvetlenül gyakorolta. Az
ÁVO-hoz és annak vidéki osztályaihoz beosztott tagjai szolgálatukat
nem az illetékes rendőrhatóság vezetőjének, hanem az Államvédelmi
Osztályvezetőjének alárendelve látták el. Az Osztály ügyköréhez tar­
tozott többek közöli a 11l. szakasz h. pontjában, hogy javaslatot tesz az
illetékes rendőrhatósághoz (Budapesten a főkapitányság vezetőjének,
vidéken a vármegyei felügyeleti körzet székhelyén működő kapitány
ság vezetőjének, továbbá a hódmezővásárhelyi és szegedi kapitányság
vezetőjének) a kitiltásnak, rendőrhatósági felügyelet és rendőrha­
tósági őrizet alá helyezésnek (internálásnak) az ügyében, melyeket
azokkal a magyar állampolgárokkal szemben rendeltek cl, akiknek
bizonyos községben vagy az ország bizonyos részeiben való tartózko­
dása az állam érdeke szempontjából aggályos. A közrend vagy a köz­
biztonság szempontjából aggályos, továbbá a gazdasági okokból káros
személyek kitiltása, rendőrhatósági felügyelet alá helyezése, illetőleg
rendőrhatósági őrizet alá helyezése ügyeiben szükséges javaslatokat
vidéken a kapitányságok vezetői tették meg1.27*
Az alábbi eset azt példázza, hogy teljesen abszurd körülmények,
okok miatt is internálótáborba kerülhetett valaki. Csirke Istvánt,
az SZOP szatinai szervezetének elnökét felszólították, hogy a hoz­
zá megőrzésre Lelett két vadászfegyvert vigye be és szolgáltassa be a
felsőmindszenti rendőrőrsön. (A felsőmindszenti rendőrbizottság
parancsnoka, Andrédi Sándor hagyta nála megőrzésen!) Kb, egy hét
múlva tiltott fegyverrejtegetés címén a sásdi rendőrkapitányság eljá­
rást indított és letartóztatta. A pécsi törvényszék ügyésze kikérdezte,
majd szabadlábra helyezte. Amikor ez a sásdi járási kapitányságtudo­
mására jutott, kiküldtek érte egy járőrt, aki 1946. október 7-én átadta
a pécsi internálótábor parancsnokságának, A pécsi intemálótábor
feloszlatása után Csirkét a Bucla-déli internálótáborba szállították.27*
Internálást rendelhettek el abban az esetben is, amikor az igazoló­
bizottság az igazolási ügyet további intézkedésre megküldte a helyi
nemzeti bizottsághoz, melyet a politikai rendőrségnek is le kellett
jelentenie, melyben az ügy fontos tartalmi lényegét is ismertették.
Kzenfelül azt is kérhették, hogy amíg a népügyészségi eljárás „lcfoly-273

272 M N l OT.X7X B 1 az-3. d. 035,059/1946. B. M. s í . rendelet. 1946. december 3. 5.

273 PIL 283. f. 27.es. 259. ó.e. 1947. január 24-1947. július 4. C E.6D.

127
tatást nyer, a letartóztatottat továbbra is tartsa őrizetben",274Továbbá
az igazoló bizottság határozatban kimondhatta, hogy a tárgyalt sze­
mély ügyét, „internálás! javaslattal a politikai rendőrséghez áttenni
rendeli".275

A kényszerm unka és az internálás

A háborús és népellenes bűncselekményekért elitéit emberek szá­

mára az 1945. VII. tc.-kel törvényerőre emelt 81/1945. M, E, sz. ren­
delettel egy új büntetésnem jött létre, a kényszermunkabüntetés.
A hatálybalépése előtt, több lépcsőben hagyták jóvá a rendeletet. Az
ígazságügyminiszter a „kényszer mun ka büntetés végrehajtásának
szabályozásáról szóló rendelettervezetet belügyminiszteri hozzájáru­
lás végett átküldte a törvényelőkészitő osztálynak. Azt is megtudjuk a
dr, Benczúr József miniszteri osztály tanácsos által, a tévézel mellé csa­
tolt levélből, hogy az esetleges változtatásokról 24 órán belül értesít­
sék az igazságügyet, illetve az igazságügyminiszter a rendeletet 1946,
november 27-én szeretné kihirdetni.276 A rendelet kihirdetésére egy
hónapot kellett várni, így 1946. december 21-én kihirdetett és hatály­
ba lépett 78.000/1946.1. M. sz. rendelet2771. §-a meghatározta, hogy a
kényszermunkabüntetést munkatáborban kell végrehajtani. A mun­
katábor rendeltetése, hogy rra kényszermunkabünletésre ítélteknek
a társadalomból való ideiglenes kirekesztése mellett módot nyújtson
arra, hogy az ország rombadöntésében való közreműködésüket az
újjáépítésre irányuló kényszermunkával részben jóvátehessék, és ez­
zel, valamint megfelelő fegyelmezéssel és felvilágosító oktatással al­
kalmassá tegye őket a demokratikus rendbe való beilleszkedésre"278.
Munkatábornak elsőre a férfi elítéltek részére a Budapesti Országos
Gyűjtőfogháznak és a Szegedi Kerületi Börtönnek, a női elítéltek szá­
mára pedig a Márianosztrai Országos Büntetöintézetnek egy erre a
funkcióra elkülönített részét jelölték ki. Az elkülönített részbe, mun­
katáborba csak kényszermunkabúntetésre elítélteket helyezhettek e l

274 Zinncr, 1985. i. m, 119.

275 Zinner, 1985. i. m, 119.
276 M N LO lX IX -B -l-c 24. sorsz.
277 Magyar Közlöny, 1946. 292. sz.
278 Uo.

128
A munkatábor igazgatásával és a kényszermunkabüntetés végrehaj­
tásával járó tennivalókat a feladatra kijelölt letartóztató intézetben
szolgálatot viselők végzik. Az általános felügyeleti jog szempontjából
a munkatábor a letartóztató intézettel azonos szintű volt. A munka­
tábor mellett pedig külön felügyelőhatóság, a munkatábor felügye­
lőhatósága működött. Ennek megszervezése a tábor elhelyezkedése
szerint illetékes vármegye vagy törvényhatósági jogú város nemzeti
bizottságának a feladata volt. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front­
ba tömörült politikai pártok helyi szervezetei, úgyszintén az Országos
Szakszervezeti Tanács helyi szervezete a Nemzeti Bizottság felhívá­
sára a felügyelőbizottságba egy-egy tagot küldtek. A felügyelőható­
ságnak hivatalból tagja volt a népfőügyész által kijelölt népügyész, a
munkatábor vezetője és a felügyelőhatóság részéről az elítéltek fel­
világosításával megbízott egyik előadó. A felügyelőhatóság feladata
a következő volt: felügyelet a kényszermunkabüntetés szabályainak
megtartására, jelentéstétel az igazságügyminiszternek a tapasztalt
hiányosságokról és szabálytalanságokról, gondoskodás az elítéltek
demokratikus szellemű neveléséről, véleménynyilvánítás az elítéltek
feltételes szabadságra bocsátás iránti kérelméről, illetve a rendellenes
elmeállapotú vagy egyéb okból munkaképtelen elítéltek ügyében.
Az 1947. november 14-én kihirdetett és hatályba lépett 94.416/1947.
I. M. sz. rendelet27- további munkatábort jelölt ki a kényszermunka-
büntetésre ítélt férfiak részére. A rendelet szerint a 78.000/1946.1. M,
sz. rendelet 2. § (i) bekezdés alapján a kényszermunkabüntetésre ítélt
férfiak számára a Váci Országos Büntetőinlczct erre a célra elkülöní­
tett részét is munkatáborrá nyilvánították. Az elítéltek beutalásáról
és átszállításáról - a nepügyészség vezetőjének felterjesztése alapján -
az igazságügyminiszter intézkedett. A munkatábor igazgatásával és a
kényszermunkabüntetés végrehajtásával járó tennivalókat a kijelölt
letartóztató intézet személyzete végezte. A munkatábor vezetője alatt
a munkatábornak kijelölt országos bünlelőinlczetnél az igazgatót,
a törvényszéki fogháznál az államügyészséget, a járásbirósági fog­
háznál a járásbíróság vezetőjét kellett érteni. Minden munkatábor
mellett külön felügyelőhatóság, a munkatábor felügyelóbizottsága
működött,

m Magyar Közlüny, 1947. 258. S2.

129
 A kényszermunkabüntelés foganatosítására a szigorított dolog-
házi őrizet végrehajtására vonatkozó szabályokat kellett alkalmaz­
ni. A kényszermunkára ítéltekről külön törzskönyvet kellett ve­
zetni. A munkatáborban - ha ezt a tábor viszonyai megengedik - az
elítélteket éjjelre magánzárkába kell zárni, nappal azonban a mun­
kák fajtája szerint kell őket csoportosítani. Az elítéltek nemükre te­
kintet nélkül - a legszükségesebb házimunkák kivételével - kizáró­
lag nehéz testi munkával foglalkoztathatók. Az újjáépítési vagy azzal
kapcsolatos munkát végző elítéltet az illetékes szakminiszter és az
igazságügyminiszter által megállapítandó munkadíj illette meg.
A munkatáborokról szóló 78.000/1946.1. M. sz. rendeletnek a felügye-
lóhatóságokról szóló részét a 71.000/1948. I. M sz, rendelet módosí­
totta.280Az 1948. július 22-én kihirdetett és hatályba lépett rendelet
kimondta, hogy a munkatábor felügyelőhatóságának a szervezése
ettől kezdve az igazságügyminiszter feladata lett. Ennek értelmében a
Magyar Dolgozók Pártja, a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári
Párt, a Nemzeti Parasztpárt és az Országos Szakszervezeti Tanács küld
egy-egy tagot a felügyelőhatóságba, tz a rendelet a felügyelőhatóság
feladatai közül már elhagyta az elítéltek „demokratikus szellemű ne­
velését11.Az 1949. július 5-én kihirdetett, és július 15-én hatályba lépte­
tett 4.139/194-9, Korm. rendelet (MK. 1949.141.sz.) ismét módosítottaa
letartóztató- (büntető-) intézetek mellett alakított felügyelőbizottság
(felügyelőhalóság) szervezetét. így ennek elnöke a tör vényszék elnöke
vagy az általa kijelölt törvényszéki tanácselnök, tagjai az államügyész­
ség elnöke vagy az általa kijelölt államügyészségi tag és az illető letar­
tóztató- (büntető ) intézet vezetője, további két tagját - az 1949: XI. te.
hatálybalépéséig az igazságügyminiszter, az 1949; XI. te, hatálybalé­
pése után ennek a 4, §-a alapján készült jegyzékbe felvett személyek
közül a törvényszéki elnök sorsolta ki, A kisorsolt tagok megbízatása
egy évig tartott. A díjazásukat a pénzügyminiszterrel egyetértve az
igazságügyminiszter állapította meg. A népbíráskodás körében elítél­
tekre nézve Budapesten a törvényszék elnöke helyett a népbíróság el­
nöke, az államügyészség elnöke helyett pedig a népügyészség vezetője
járt el. Az új büntető törvénykönyv általános részéről szóló 1950. Tí.
törvény egységesítette a büntetendő cselekményeket (bűntett, kihá­

280 Magyar Közlöny, 1948.164. sz.

130
gás). Ennek megfelelően az 1950, november 12-én kihirdetett, és 1951.
január elsején hatályba lépett 1950, évi 39, sz. törvényerejű rende­
let^-1összevonta a büntetési nemeket. A törvényerejű rendelet 5. §-a
kimondta, hogy börtönnel mint főbüntetéssel büntetendők azoknak
a bűncselekményeknek az elkövetői, amelyekre a korábbi jogszabály
fegyház- vagy fogházbüntetést, kényszermunkát vagy kötelezően
alkalmazandó dologházi őrizetet rendelt el A büntetési nemek egy­
ségesítése alapján az igazságügyminiszler a büntetés-végrehajtási
intézményeket egységesítette. Az 1950. december 20-án kihirdetett,
és 1951. január l-jén hatályba lépett 177.500/1950.1, M. sz, rendelet™2
1. §-a értelmében az országos letartöztató-intézetek, a megyei bíró­
sági fogházak, illetőleg a járásbírósági fogházak elnevezése országos
börtönre, megyei bírósági, illetőleg járásbírósági börtönre, a nem or­
szágos jellegű olyan letartóztató intézetek elnevezése pedig, amelyek
nem működtek egy meghatározott bíróság mellett, az bírósági bör­
tönre változott.

Egy kis kitérő: a német kitelepítés

Az 1941. évi népszámlálást243 rendkívüli állapotban, háborús idő­

ben hajtották végre,264 lebonyolításával pedig Thirring Lajost bízták
meg.™5A felmérés az 1940-cs evektől intenzíven működő Béke-elóké-281345

281 Magyar Közlöny, 1950.187-189. sz.

282 Magyar Közlöny, 1950. 210. sz.
283 Az 1941. évi népszámlálásról bővebben: Bank Barbara-Őze Sándor: A „német
ügy” 1945-1953. A Völksbundtól Tiszafákig. Magyarorszagi Németek Országos
Szövetsége, Budapest-Műnchcn-Backnang, 2005., illetve dr. Heinz Ervin-dr. La­
katos Miklós: A Központi Statisztikai Hivatal szerepe a német lakosság kitelepíté­
sében, Budapest. 2004.
284 1941-ben öt nagy területi egységre, az un. Lítanonira, a felvidékire, a kárpátal­
jaira, az erdélyi kelet m agyarországi és a délvidéki területekre osztották fel az
adatok feldolgozását.
285 Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár. Kézirattár VB 885. A sváb kitelepítés do­
kumentumai. (Thirring Lajos hagyatéka.) Thirring Lajos 1946. jan uár 11-én kell
feljegyzése a hivatalos statisztikai szolgálat rendelkezésére álló népszámlálási
adatok és a m agyarországi németek kitelepítése ügyében. (Továbbiakban: KSH
Thirring-hagyaték.)

131
szító Bizottság hatáskörébe tartozott. A Te)eki-kormány2SÖhatalmas
összegeket költött rá, mert bizonyító erejű anyagot akartak gyűjteni a
visszacsatolt területek népességének etnikai hovatartozásáról a maj­
dani béketárgyalásokhoz. Ezcrl felvették az adatlapokra az „anya-
nyelv" mellé a „nemzetiség" rovatot is.
Budapest ostroma után, a békét előkészítő munkálatok keretén
belül, a KSH statisztikusai rögtön folytatták a népszámlálási adatok
feldolgozását, egészen 1945. április 18-ig, amikor a Politikai Rendőr­
ség nyomozói megjelentek a népszámlálási osztályon, hogy „bizalmas
használatra" kimásolják a népszámlálási anyagokból az 1941-ben né­
met anyanyelvűként vagy nemzetiségű egyénként, számon tartottak
nevét és elmét. Az osztályon Szathmári Gábor, Thirring Lajos egyik
helyettese a statisztikai törvényre hivatkozva határozottan elzárkó­
zott ezen akció végrehajtásától. Elkezdődött a huzavona az engedé­
lyeztetés körül, melyet a Politikai Rendőrség „nyert” meg - erőfölé­
nyéből kifolyólag. Thirring ellenezte ezt a módszert és a titkos adatok
kiszolgáltatását, ennek ellenére a politikai rendőrség munkatársai
elvittek a névjegyzéket. 1945. október 25-én a Miniszterelnökségen
összeült egyeztető értekezleten a felek megállapodtak abban, hogy a
volksbundisták névjegyzéke kiadható, de csak olyan hatóságoknak,
melyekről „nem feltételezhető se visszaélés, se rosszhiszemű felhasz­
nálás". A. kérdés elbírálásának tárgyában a belügyminisztérium volt
hivatott eljárni. A Hivatalban az értekezlet után azonnal megindult a
német nemzetiségűek számlálólapjának különválasztása és névjegy­
zékbe foglalása.2*7 Ezt a listái kellett kiegészíteni még a német anya­
nyelvű lakosok adataival. Ezen előzmények után jelent meg 1945.
december 29-én a 12.330/1946. M. E. számú rendelet a magyarországi
németek Németországba való áttelepítéséről. Thirring feljegyzései
szerint Balogh azt mondta, tíz-húszezer sváb kitelepítését még nem
kell mellre szívni. Ezalatt elkészült egy statisztikai feljegyzés „a svábok2867

286 Teleki-kormány; ez az úgynevezett m ásodik, 1939. február 16-a és 1941. április 3-a
között mű kódó, leleki Pál állal ve zetett. kormány. A m in iszterelnök 1940. novem
bér 30-án írta ala a törvényt, amely december 4 én jelent meg. Bővebben a nép-
számlálásról: dr. Thirring Lajos; Az 1941. évi népszám lálás története, Budapest
1981.; Tarján G. Gábor: Német sorsforduló. In: Századok, 1997.11. 82-102. ( továb­
biakban: Tarján.)
287 KS H Th i rri n g Táj osh agyatok a. 1945. október 25-én kell Emlékeztető. A hivatalos,
..Szigorúan bizalmas" tájékoztatóban m árkiadható volL a német nemzetiségűek
névjegyzéke.

132
földbirtokviszonyairól" Magyarországon, különös tekintettel a tele­
pítésre. Az összeállítás célja az volt, hogy megállapítsák, hány telepest
tudnak betelepítendő megyénként, falvanként a ,.sváb??-ok otthonai­
ra. F.zen összeállítás már a kollektív büntetés szellemében született.
Az 1941. évi népszámlálás szerint német anyanyelvű volt 719 762 fő,
német nemzetiségű pedig 533 045. A Magyarországi Németek Szövet­
sége288*290szerint családtagokkal együtt a Volksbund körülbelül 450 ezer
főt tömörített, és körülbelül 640 helyi szervezettel rendelkezett

Amalenkij robot
1944. december 22-én kelt a szovjet hadsereg 0060. számű katonai
parancsa, amely elrendelte az összes német származású, munkaképes
személy mozgósítását, és rendelkezett a közvetlenül a front mögötti
területen végzendő közmunkákról is. A parancs a férfiaknál 17-48 év
közötti, a nőknél pedig 18-30 év közötti személyek kötelező jelentke­
zését írta elő. Ugyanez a parancs továbbá kilátásba helyezte a háborús
törvények szerint a felelősségre vonást hadbírósági ítélkezés alapján.
Ezenfelül pedig a parancs ellen vétők családtagjai és a „bűntársak”
számára nem zárta ki a szigorú megtorlást sem. Az előírás értelmé­
ben a német származási! személyek 1 pár hordható lábbelit, 3 váltás
fehérneműi, ágyneműt, a takaró melled evőedényt és 15 napi élel­
met vihettek magukkal úgy, hogy a csomag összsúlya nem haladhatta
meg a 200 kg-ot. Magának a rendeletnek a végrehajtása a helyi ma­
gyar hatóságokra hárult, Magyarországról ily módon kb. 60-65 ezer
német származású személyt vittek ki a Szovjetunióba munkaszolgá­
latra.'^0 1945. január 4-én Erdei Ferenc belügyminiszter jelezte, hogy'
a Magyarországon tartózkodó, illetve lakó németeket munkaszolgá­
latra viszik, ezért elrendelte az összeírásukat.291 A Belügyin iniszté-

288 A Magyarországi Németek Szövetsége alapszabályzatát a Belügyminisztérium

1939. április 13-án hagyta jóvá.
289ÁBTL 4.1.A-2126/379.155.
290 Pál József: A m agyarországi németség elhurcolása, in: Vigília, 1996. 6. szám.
291 1945. január 5-én Debrecenben kell B. M. rendelet. A rendelet uLall arra. hogy
a német szárm azásúak munkaszolgálatra való igénybevétele a szovjet katonai
hatóságok cs a magyar kormány között megkötött, m egállapodás alapján történt.
A rendeletet nem tették közzé a Magyar Közlönyben, de feltételezhető, hogy a
rendelet az 5005/1945. B. M. számot viselte, m ert 1945. február 8-1 keltezéssel a
vásárosnam ényi főszolgabíró e rendeletre való hivatkozással küldött jelentést az
alispánnak.

133
 riumi rendelet szerint mentesülnek a rendelet végrehajtása alól azok
a személyek, akik német nevük ellenére magyaroknak tekintendők.
Német nevűek ugyan, de nem vettek részt sem német, sem fasiszta
szervezetekben, továbbá azok, akik németellcncs hazafias mozgal­
makban vettek részt, vagyis az antifasiszta ellenállásban. Mentesül­
tek - elviekben - azok is, akik német nevűek, de nem németek, ha­
nem zsidó származásúak voltak. A tény az, hogy ezekre a kitételekre
a szovjet hatóságok nem voltak tekintettel. Számukra az volt a lényeg,
hogy az előirt létszámkereteket tartsák. Az 1944. december 2-án Sze­
geden megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjá­
ban az egyik elsó és legfőbb pontként szerepelt, hogy- „A legmessze­
menőbb támogatást kell nyújtani a Vörös Hadseregnek, mely kiűzi
a magyar földről a német elnyomókat, 2. A haza árulókat, a felelős
háborús bűnösöket le kell tartóztatni, és az erre a célra létesítendő
népbiróságoknak átadni. Vagyonukat el kell kobozni. 3. Fel kell osz­
latni az összes fasiszta, népellenes, német zsoldban álló szervezetet.
Vagyonukat el kell kobozni, sajtójukat be kell tiltani. 11. A sajtóból,
az oktatásból, a kultúrából, a közéletből ki kell küszöbölni a fasiszta
mételyt, a népei lenes szellemet, a faji és a nemzeti gyűlöletet. (...) II.
2. A földreform céljaira elsősorban a hazaárulók, a háborús bűnö­
sök. a Volksbund-tagok, a német hadseregben szolgáltak birtokait
igénybe venni, és teljes egészükben, minden felszerelésükkel együtt
kell elkobozni. A forgatókönyv elkészült - még ha ekkor még
nem is kiforrott állapotban -, és némi finomítás után, ám korántsem
finom módszerekkel végrehajtották. „A parancsnokló őrnagy 1945.
január 2-án reggel 7 órakor tétette közzé utasítását, mely szerint min­
den német nevű, tekintet nélkül arra, hogy birja-e a német nyelvet,
vagy sem, tekintet nélkül előéletére a rendelkezés alá esik. Ugyancsak
beleesnek azok a magyar nyelvű egyének, akiknek a nagyszülőjük né­
met nevű, illetve származású. Az őrnagy egyébként szó szerint még
a következő kijelentést tette: „Ha csak egy csepp német vér folyik az29

292 Pártközt értekezletek, politikai egyeztetés, politikai konfrontáció 1944-1948.

Szerk.: Zalai Katalin Napvilág, Budapest 2003.1944. december 2. Szeged, 3-7. (To­
vábbiakban: Párlközi értekezletek.)

134
ereiben, németi”2931945. január 11-én Elek községben és környékén
befejeződött a munkaszolgálatra besorolt polgári lakosság összegyűj­
tése. Az elekiek az időközben Gyuláról és egyéb helységekből érkezet­
tekkel együtt lettek bevagonírozva. A szovjet hatóságok a bcvagoníro-
zottakról orosz nyelvű kimutatást készítettek három példányban. Vas
megye több községében lddobolás és más eszközök felhasználásával
hirdették ki a kötelező jelentkezési feltételeket,29* Valószínűleg a más
eszközök felhasználásába belejátszik az is, hogy az időközben elhunyt
vagy elszökött hadifoglyokat pótolni kellett a „leltárban11 a hiányzó
létszámok kiegészítésével. Elekről 383, Almáskamarásról 320 német
származású vagy nevű személyt vittek el.295 A német kisebbség be­
gyűjtésében az országban különösen 3 fő terület volt a meghatározó.
A Tiszántúl és Északkclct-Magyarország, Budapest környéke és a Du-
na-Tisza köze, valamint a Délkelet-Dunántúl városai és községei. ATi­
szántúl és Északkelet-Magyarország térségének 251 községéből né­
met nevük és származásuk miatt elhurcolt polgári személyek száma
19 816 fő körül mozgott.296 Budapestről, környékéről és a Duna-Tisza
közének német lakosságából körülbelül 17 956 személyt hurcoltak el
szovjet munkatáborokba.297A Délkelet-Dunántúli területekről - Ba­
ranya, Somogy, Tolna - elhurcolt német kisebbség vélt száma 11455
fő körüli volt, A listák természetesen nem pontosak, vannak eltérések
a valóságban elhurcoltak és a tényleges névsorok között. Az előbb fel­
sorolt területi felosztáson kívül, a politikai megbízhatatlanságmiatt a
külügyminisztériumi névsorokban nem szerepelt az elhurcoltaknak
körülbelül a 30%-a, azaz 14700 fő,298 így jön ki összesen a 60-65 ezer
körüli, szovjet munkatáborokba hurcolt magyarországi német ki­
sebbségek száma.

293 M agyarországi németek elhurcolása 1944/45. A kollektív büntetés első állom á­

sa (Dokumentu mkötet), M agyarországi Németek Szövetsége. Budapest, 1990.
Zielbauer György: Elhurcolás - Kollektív büntetés 35. (Továbbiakban: Zielbauer,
1990.) E z a megái 1api tás a zen ba n nem z á rta ki a zok at az eseteke t, amikor szí n ma­
gyar polgári lakosokat fogdostak össze a szovjet katonák nemegyszer. Ez történt
1944. november 2 án is az éjszakai órákban Hajdúnánáson.
294 háncsról 116, Felsömarácról 112. Viszákról 73, Kisrákosról 57, Őrim agyarósdröl
28 férfit hurcollak el 1945. április 7-8-án.
295 Zielbauer, 1990. 37.
296 Zielbauer, 1990. 42.
297 Zielbauer, 1990. 45.
298 Zielbauer, 1990.48.

135
Belső telepítések, internálás,
kitelepítés-deportálás

A földreform végrehajtásának időszakában már folyamatban volt a

német állampolgárok rendőrhatósági őrizetbe vétele is. A dálnoki
Miklós Béla által kiadott 1945. február 20-án kelt 302/1945, M, E.
számú rendeletben az olvasható, hogy „A Moszkvában 1945, január
20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény 1/B. pontjának 2. bekezdése
teljesítéseként a német állampolgároknak rendőrhatósági őrizet alá
helyezése (internálása) tárgyában intézkedett, Jogilagés politikailag
német állampolgárnak minősült az. aki birodalmi lakosként Ma­
gyarországon tartózkodott, aki a nemet hadseregben szolgált, aki
az önkéntes jelentkezés idején elvesztette magyar állampolgárságát.
Az internálás a magyarországi németek Waffen SS- és Wermacht-
tagjaira vonatkozott. Révai levelében rámutatott ezen akció lényegé­
re: „a munkabíró német lakosság elszállítására vonatkozó akció saj­
nos nem járt azzal a hatással, amivel kellett volna járnia. Ugyanis a
végrehajtásban megint olyan szerencsétlen peregibek voltak, hogy az
eredmény: pánik a magyarok közt is, még a tisztességes, hozzánk kö­
zel álló elemek is (mint például Sántha elnök, sőt maga Erdei is) meg­
vadultak, arról beszélnek, hogy ez ugyanaz, mint amit Hitler csinált a
zsidókkal, stb. Az történt ugyanis, hogy a parancsnokságok a legtöbb
helyen úgy hajtották végre a dolgot, hogy a családnevekből indultak
ki és fix kontingensekből Ha nem volt elég német, vettek magyaro­
kat, Vettek olyanokat, akik egy szót sem tudnak németül, bebizonyí-
tottan antifasiszták, ültek, internálva voltak, mindegy-: vitték őket
Előfordult, hogy kommunista párttitkárokat, vezetőségi tagokat, sőt
nemzetgyűlési képviselőket vittek, azért mert német nevűek, sőt vit­
tek tiszta magyar nevűeket is. Szóval, kissé sok volt az ilyen akcióknál
természetesen elkerülhetetlen helyi túlkapás. Azonkivül mindenki
sérelmezi, vagy kimondva, vagy titokban, hogy a2 oroszok ezt a kor­
mány tudta nélkül, előzetes megállapodás nélkül csinálták, (Mezsdu
námi: még mi se tudtunk róla előre.) Szóval, a dolog visszafelé sült el.
Most próbáljuk korrigálni azt, amit lehet. Az oroszokkal való megálla­
podás értelmében a kormány most 10 tanácsadó megbízottat küldött
a helyszínre, akikkel együtt fogják megállapítani, kit kell németnek

136
tekinteni, kit nem.”299 1945. január 25-én jelent meg az Ideiglenes
Nemzeti Kormány 81/1945. M. R. számú rendeiete a népbíráskodás­
ról, amely elvileg definiálta a háborús bűnös fogalmát. Tehát háborús
bűnös az, „aki magyar állampolgár lclcrc a német hadsereg vagy biz­
tonsági szolgálat (SS, Gestapo stb.) kötelékébe lépett”.
A minisztertanács 1945. május 4-én tárgyalta az Erdei Ferenc által
benyújtott rendelettervezetet a Népgondozó Hivatal300 felállításáról,
amelynek egyik fontos feladata a „svábság kitelepítése" volt. Erdei
maga is beismerte, hogy ez egy „igen kényes kérdés, nehogy vissza­
hatása legyen, ezért nem a németséggel, csak a fasiszta németekkel
szembeni alkalmazásáról lehet beszélni". A Hivatal feladata volt a
magyar területre menekült, vagy áttelepített, és korábbi kormányok
által üldözött személyek (zsidók, szövetséges hatalmak polgárai) el­
helyezésével, elszállításával, továbbá a fasiszta németek kitelepíté­
sével kapcsolatos teendők ellátása. 1945, július 1-én hatályba lépett a
3820/1945. M. E. számú rendelet a Népgondozó Hivatal tevékenysé­
ge jogkörének kiterjesztésében. Mely szerint azokban a járásokban,
amelyeknek községeiben a lakosság számottevő része a korábbi évek­
ben hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas) magatartást tanúsított,
bizottságot vagy bizottságokat kellett alakítani a nemzethűségi vizs­
gálatok céljából. A rendelet intézkedett a hitlerista vezetők rendőrha­
tósági őrizetbe vételéről, internálásáról is. A fent említett szervezetek
tagjait arra kötelezte, hogy az országos telepítési akció rendelkezésére
álljanak, és ha kell, áttelepüljenek más községekbe. Ezt követte a július
27-i kiegészítés, aminek alapján a korábbi internálótáborokat részben
felszámolták. Az volt a terv, hogy a sváb családokat összeköltöztetik,
más helyre telepítik, illetve kiszállítják őket az országból.301 De amíg
nem született konkrét megállapodás a németség áttelepítéséről, ad­
dig meg kellett szervezni a német lakosság házaikból való kiköltözte­
tését. A köztes állapot „megoldására" született meg, és ezt biztosította
az internálás és a belső telepítés intézménye.

299 Révai József levele Rákosi Mátyásnak 1945 . január 7. - PÍL 274. f. 7. cs. 13. ó. e. In:
Moszkvának jelentjük... Titkos dokum entum ok 1944-1943. Századvég, Budapest.
1994. Szerk.: Izsák Lajos, Kun Miklós. 33 36. (35-36)
30 0 A Népgondozó Hivatalt a 7300/194fi,M. E. rende let szüntette m egl946,június27-én,
301 Lásd a Magyar Közlöny 1945.26., 65. és 37. szám ait1

137
 Erdei Ferenc belügyminiszternek egy 1945. június 21-t bizalmas,
közzc nem leli rendeletében található az a jogalap, melyre való hivat­
kozással 1945-1953 között internálták, rendőrhatósági felügyelet alá
helyezték az ember eke t.:t(:2 A rendelet korlátlan idejű internálásra jo •
gosította fel azokat a szerveket, amelyeket kijelöltek a végrehajtásra.
Internálni kellett többek között a szélsőjobboldali szervezetek tagjait,
a volt horthysta katonatiszteket, csendőröket, a B-listásokai, azokat
az ipari munkásokat, kisparasztokat és földmunkás nyilasokat, akik
a Nyilaskeresztes Pártba még 1944 március 19-e előtt léptekbe, vagy
akkor már ki is léptek onnan.
1945. április közepétől június végéig a német gazdaságok 35%-át
elkobozták, a német lakosság 42%-át kergették el otthonaikból, A te­
lepítések idejére a svábok (magyar) és német állampolgárok jelentős
részét internálták a Tolna megyei Lengyel községben felállított inter­
n álótáborba,továbbá a szekszárdi, a tolnai, a pécsi, a kecskeméti, a
budaörsi és aBuda-déli internálótáborokba.302*304

302 Erdei Ferenc belügyminiszcérnék t i a bizalmas. 1^8.000/194-5. számon futó B. M.

rendeleté szabályozta a rendőrhatósági őrizetbe vételnél (internálásnál) és a
rendőrségi felügyelet alá helyezésnél követen dó eljárást. Pa lasik Mária: Bizalmas
belügyminiszteri rendelet az internálások ügyében {1945). ín: Társadalm i Szem­
le, 1997. 7, szám 87-94.; 88. - A tanulmány tartalm azza magát az Erdei Terenc-féle
bizalmas rendeletét is.
3U3 Fehér IsLvári: A magyarországi nemetek kitelepítése, 1945-1950. Budapest,
1988.. 30.
304 ÁETL 2.5.2. ORFK1945-1946.1doboz. Az iratokból kiderül, hogy milyen volta t á ­
borokban az egészségügyi helyzei. Rögzítették a táborban megjelent járványokat,
a felülvizsgálatok számát.

138
Hadifogoly- és Internáltügyi Főigazgatóság
(G U P V Í) táboraiból hazatértek helyzete

Az 1945 ős'/én mcgi ndult a szovjet munkatáborokba - meg 1944 vé­

gén és 1945 elején - elhurcoltak hazaszállítása, ám ekkor még a haza­
érkezettek száma csekély volí. A betegek hazahozatala 1946-ban foly­
tatódott., de a továbbiakban a német kisebbség hazaszállítása nincs
elkülönítve a hadifoglyokétól.
Hivatalos adatok szerint 1946. december végéig a Szovjetunióból
16 322 fő tért haza, közülük 292 levente, 616 nő, 1472 civil férfi és 615
egyéb kategóriába tartozó és többr egy éven aluli gyermek. A civilek
száma 3194 fő volt. 1947. január 1-től 1948. december végéig 7090 nő,
26,232 civil férfi, 6965 fiatalkorú levente minősítésű, nem katonai
személy érkezett vissza Magyarországra. Az utolsó szerelvények 1949
végére értek az ország területére.
Az előkészületi munkák után, 1946. január 19-én megkezdődött a
magyarországi németek tényleges kitelepítése. Az első vonatszerelvé­
nyeket Budaörsről indították.J0S
A kitelepítés irányításával megbízott miniszteri bizt.os.na k - a kite­
lepítés gyors lebonyolítása, a közrend és a közbiztonság fenntartása
érdekében - jogában állt különleges rendszabályokat bevezetni,305306
A SZüö 1946. március 5-i ülésének jegyzőkönyve szerint „a svábok ki­
elégítő módon haladnak Németország USA-zónája felé, eddig kb. 15
szerelvény indult el velük"™7 1946. április 20-ig 41 ezer svábot szállí­
tottak ki az országból, 44 vasúd szerelvényt indítottak útnak.308 1946,
június 4-én az amerikaiak leállíttatták a kitelepítést. A Népgondozó

305 MNXOLXÍX-B-3.2,d Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal iratai 32180/1946.

A Budapest környéki falvai'kitelepítésének megkezdése előtt m ár 640 főt kivittek
az országból. Azt azonban nem tudjuk, hogy ezt az akciót ki szervezte, melyik
szerv ellenőrizte. De az biztos, hogy 1946. január 10-11-én Bácsbokodröl jugoszláv
állam polgárságú, de német nemzetiségű személyeket szállították el kitelepítés
céljából.
306 Ezért a Budapest környéki községekben a kitelepítés végrehajtása elölt teljes zár­
latot rendeli el: korlátozta a községekben lakók szabad mozgását, kijárási és lak­
helyelhagyási tilalmat rendelt el. sót betiltatta a gy ülekezést is.
307 A m agyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizoilság jegyzőkönyvei (945-1947.
Szerk.: Feitl István. Napvilág, B u dapest 2003.152.1946. március 5-i ülés jegyző
könyve. (Továbbiakban: SZF.B jegyzőkönyvek.)
308 Az angolok adatai szerint 1946. április 22-ig 41500 svábot telepítettek át Németor­
szágba. és 45 vasúti szerelvényt használtak fel a célra.

139
Hivatal megszüntetése után a kitelepítés további lebonyolítását a Bel-
ügyminísztérium hatáskörébe utalták.3™Az adatok szerint 1946. áp­
rilis 23-án a kitelepítettek száma elérte a 41500 főt. A Kis Újság 1946,
július 13-i számában az állt, hogy július 1-ig 120 000 német nemzetisé­
gi személyt telepítettek ki,309310Az 1946. szeptember 1-ig rögzített össze­
sítések alapján 136.847 német nemzetiségű lakost telepítettek át Né­
metországba.311 1946 nyarán megindultak a tárgyalások az amerikai
és a magyar hatóságok között az áttelepítések újraindításának és meg­
oldásának tárgyában.312Az egyezmény aláírása után elhárult az aka­
dály a kitelepítések folytatása elől - legalábbis elméletileg. A magyar
kormány pénzhiány miatt a telepítések folytatását csak november
8-án kezdte meg, de az USA a hónap végén újból leállíttatta.™ Amíg
az amerikaiak húzták az időt, addig Rákosi Mátyás és Molotov szov­
jet külügyminiszter megbeszélésén eldőlt, hogy Németország szovjet
övezetébe folytatják a továbbiakban a kitelepítéseket. Még a magyar
kormány hivatalos megkeresése előtt elindultak a német nemzeti^
ségekkel megtöltött szerelvények - Komárom-Esztergom megyéből
1947, május első hetében, Baranya megyéből május közepén - Német­
ország szovjet megszállási övezetébe,314,3145A moszkvai találkozó megálla­
podása értelmében ezt a SZEB szovjet vezetői engedélyezték,
Németország szovjetek által megszállt övezetébe 1948. szeptember
végéig szállítottak német nemzetiségű családokat Magyarországról.™
Az áttelepítések lezárultával 133 000, kitelepítésre kötelezett német
kisebbségi személy élt Magyarországon.316 A magyarországi német

309 Magyar Közlöny, 1946. 143. szám. A Népgondozó Hivatal megszüntetése tárgyá­
ban a 7310/1946, M, E. sz. rendelet intézkedett. 1946. június 27.
310 Fehér István: Az utolsó percben. Magyarország nemzetiségei 1945-1990. Kossuth,
Budapest. 1993.129. (Továbbiakban; Fehér, 1993.)
311 Fehér, i.m . 1993.131.
312 Ennek eredményeként 1946. augusztus 22-én 19 pontból álló m egállapodást kö­
töttek. Részletesen a m egállapodásról: Zinner, i. m. 2004.95.
313 Erről a tényről az amerikaiak Nagy Ferencet m ár 1946. november lfi-án értesí­
tették, így 1946-ban 6 vonat kocsi hagyta d az országot 6090 némeL nemzetiségű
kitelepítettek SZEB jegyzőkönyvek, 26.
314 Balogh Sándor: A m agyarországi németek elhurcolása és elűzése választott hazá­
jukból. In: A m agyarországi németek hozzájárulása a közös haza építéséhez. Tu­
dományos tanácskozás az elűzés 50. évfordulóján. Országos Német Ö nkormány­
zat. Budapest, 1996.288.
315 A szállítások főleg Baranya, Bács-Bodrog, hejér, Komárom-Esztergom, Pest-Pilis-
Solt-Kiskun, Somogy, Tolna és Veszprém megyékből indultak ki.
316 Zinner, i. m. 2004.117.

140
nemzetiségű lakosságra vonatkozó rendelkezések 1555 községet érin­
tettek. A hatóság 363 310 személyt bírált el, ebből 163085 embert
lénylegesen áttelepítettek Németországba.317318920946. július végéig kb. 121
ezer személyt, 1946 novemberében még 6 ezret telepítettek ki, és kö­
rülbelül további 183 ezren vártak az áttelepítésükre. 1945. december
végétől 1947 őszéig, Németország amerikaiak által megszállt zónájába
körülbelül 127 ezer áttelepítettet szállítottak el Magyarországról. 1947.
augusztus 1-je és 1948 eleje között Németország szovjetek által meg­
szállt zónájába még 50 ezer német nemzetiségű magyarországi lakost
telepített ki az illetékes magyar hatóság. A kitelepítettek összlétszáma
szakirodalmanként más-más eltérést mutat.™ A Népgondozó Hiva­
tal. az Országos Földbirtokrendező Tanács, a Belügyminisztérium
adatai és egyéb levéltári dokumentumok alapján Németország ame­
rikai és szovjet zónájába Összesen körülbelül 185 ezer német nemze­
tiségű személyt szállítottak. Előfordultak olyan esetek is, amikor a
munkaszolgálatból hazatérő családtag átszállt a kitelepítő vagonba a
családja többi tagjához. Voltak olyan esetek is, amikor a kitelepített
családok egyes tagjai visszaszöktek a határon Magyarországra. Ilyen­
kor, ha elkapták a határőrök, internálás várt rájuk...
A magyarországi németek embertelen kitelepítése ellen nemegy­
szer szólalt fel ebben az időszakban Hamvas Endre Csanádi püspök,
Mindszenty József bíboros-érsek, hercegprímás, de az ügyet tár­
gyalta a püspökkari konferencia is.310 1946. március 5-én dr. Péterffy
Gedeon” 0 összefoglalta a kitelepítésekkel kapcsolatos helyzetet, me­
lyet Witz Béla érseki helytartó megbízásából 1946. február 26-án ta­
pasztalt. amikor felkereste Szepessy Géza miniszteri osztályfőnököt,
a Népgondozó Hivatal vezetőjét. Péterffy megbeszélést folytatott
Szepessyvel a német kisebbség kitelepítésének helyzetéről, vala­
mint a német kitelepítettek otthonaiba betelepítendő csehszlovákiai

317 MNL OL XIX-E-l-z. 00125/19:10. A. Földművelésügyi Minisztérium Földbirtok

Rendezési Osztály feljegyzése, a „német lakosságra vonatkozó rendelkezések ada­
tai "-ról címmel. 1950. március 13-án 363 ezer fő szerepelt, m ás feljegyzések 310
ezer személyről számollak be.
318 Erről bővebben: Fehér, i. na. 1993.134.
319 ABTL 3.1.5. 0-13+05/1. 54., 64.; 1945. december 20-i konferencián, illetve 19+6.
m árcius 18-i ülésen elhangzottak,
320 Dr. Péterffy Gedeon a budapesti Papnevelő Intézet gondnoka volt.

141
magyarok kérdéséről*21 Ezen a tárgyaláson Szepessy tájékoztatta
Péterffyt, hogy a „svábság kitelepítése nemzetközi határozat ered­
ménye, amit nekünk végre kelt hajtanunk, és ezt, valamint a magya­
rok utánlelepítését emberségesen és jól, szakszerűen kell megolda­
niuk. Ö mint a telepítési ügyek régi szakembere tapasztalatból tudja,
hogy mennyire fontos a vallási kérdésekre is tekintettel lenni, hogy
az idegenbe került emberek lelki megbékélése biztosítható legyen.
(...) Szükséges tehát, hogy a kitelepítés alá kerülő községek vallási
adatairól minél tisztább képet kapjon. Közölni fogja a kitelepítendő
községek ikertájait is velünk, hogy az utánlelepítés során a papság is
bekapcsolódhassak a munkába.” Szepessy ígéretet tett, hogy mindent
megtesznek annak érdekében, hogy a németek kitelepítését humá­
nusan bonyolítsák le.3213223245Továbbá közölte, hogy a „vonatok rendszeres
papi kiséreléról - egy rosszul sikerült kísérlet miatt - most aligha le­
het szó. Annak nincs akadálya, hogy a kitelepítés hatálya alá eső papi
személy lelkipásztori minőségben kísérhesse el a híveit. A2t a felvetett
gondolatot, hogy egy független pap, pl. szerzetes atya bízassék meg a
vonatok lelkigondozásával, aki nincs közvetlenül érintve az emberek
személyes bajaival, nem tartja kivihetetlennek,"322, Szepessy átadta
Péterffynek a kitelepítés alá került községek jegyzékét. Akitelepítés­
ben érdekelt egyházmegyei hatóságokat megkérték, hogy állítsák
össze a listán szereplő községek katolikus statisztikáját és intézmé­
nyeit, hogy „mind az állammal, mind a többi felekezettel szemben
kellően alátámasztva képviselhessük érdekeinket"*21 Majd Péterffy
tájékoztatta Witz Bélát arról, hogy magánszorgalomból megkezdte az
I. és II. bizottság körzetébe eső községek adatainak az összeállítását,
ahol a kitelepítések már folyamatban voltak.*25 Péterffy 1946. március
4-én átadta Szepessynek az általa összeállított jegyzéket. A miniszteri
osztályfőnök pedig tájékoztatta Péterffyt arról, hogy a következő al­
kalommal a Győr melletti és Sopron környéki falvak kerülnek sorra
a kitelepítésben. Péterffy megkérdezte Szepessy tői, hogy lesz-e idő és

321 ÁBTL 3.1.9. V-700/44.304. E2en a megbeszélésen jelen volt Uufnagel solymári e s­
peres, a székesfehérvári egyházmegye püspöki biztosa is.
322 ÁBTL 2.1.9. V-700/44.
323 Uo.
324 Uo.
325 A Buda környéki falvakból telepítették ki akkoriban a német nemzetiségű szem é­
lyeket.

142
mód arra, hogy az utántelepítést rendszeresen és a vallási szempon­
tok figyelembevételével oldják meg. Szepessy nem adott erre a kérdés­
re megnyugtató választ. Beszámolt azonban Péterffynek arról, hogy
bár még ók intézik a dolgokat, de már tá rgyalások folynak egy külön
kormányhatóság felállításáról a miniszterelnökségen vagy amellett
a telepítések lebonyolítására. Szepessy lehetségesnek tartotta, hogy
olyan ember lesz itt majd a vezető, aki nem törődik a vallási szempon­
tokkal, holott ami a szakszerűséget illeti, ezeket nagyon is fontosnak
vélte. Március 12-én Szepessy úgy nyilatkozott Péterffynek, visszatér­
ve a kitelepítési eljárásokkal kapcsolatban a vonatszerelvények papi
kisérctének ügyére, hogy azt az amerikai hatóságok is támogatják,
sót kifejezetten kérik. Ezért kívánatos volna, ha az egyház ezt meg­
szervezné. Szepessy kifejezte abbéli kívánságát, hogy ebbe az akcióba
legmegfelelőbbnek a szerzetesek bevonását tartotta, melyet azzal in­
dokolt, hogy ők garantálják leginkább, hogy megmaradnak, és nem
lépik át a szorosan vett lelkipásztori missziót. Kifejtette, hogy egyet­
ért azzal is, és támogatja, ha a község saját plébánosa vagy káplánja is
megy, ha kitelepül, de állandó kísérőül nem javasolja. Ellenben azt
kijelentette, hogy a vallási szertartásokhoz szükséges felszerelések
nem estek az elvihető csomag súlyhatárába, ezért azokat itt kellett
hagyni.326Witz Béla továbbította ezeket a leveleket Mindszenty József
hercegprímásnak, hogy tájékoztassa őt a német kitelepítéssel kap­
csolatban kialakult fejleményekről.327 Mindszenty 1946 áprilisában
megbízólevelet adott ki „az áttelepülő németeket szállító vonatokon
lelkész! teendők ellátására". Ebben azt kérte, hogy a kijelölt személy
jelentkezzen a Népgondozó Hivatalban, hogy megtudja a konkrétu­
mokai a kitelepítés időpontjáról, helyéről etc, Mindszenty levelében
felhívta a figyelmet arra, hogy „működését korlátozza az áttelepülök
lelkigondozása érdekében szükséges szorosan vett egyházi funkciók­
ra, és tartózkodjék mindennemű politikai természetű megnyilatko­
zástól Szigorúan betartandók továbbá a nemetek áttelepítésére vo­
natkozó rendeleteknek azok az intézkedései és tilalmai, amelyek az
áttelepülők állal magukkal vihető ingóságok, különösen a készpénz

326 ABTL 3.1.9. V-700/44. 303 Dr. PéLerffy Gedeon 1945. m árcius 12-én írt. levele Wiiz
Béla érseki helytartónak.
327 ABTL 3.1.9. V-700/44.308

143
és az értéktárgyak mennyiségét és minőségét szabályozzák ”32SMind-
szenty megtiltotta papjainak bármiféle küldemény átvételét és szál­
lítását. Még áprilisban Bárányos K áro ly t közellátásügyi miniszter
körrendeletét adott ki a német nemzetiségű lakosság kitelepitésével
kapcsolatban felmerült közellátási kérdések tárgykörében,32839330 melyet
a kitelepítésben érintett minden vármegye főispánja mint közellátá­
si főbiztos kézhez vehetett. Ebből a számunkra nagyon érdekes kor­
mányrendeletből megtudhatjuk, hogy 1945. december 29-től a német
nemzetiségű családoknak minden ingó és ingatlan vagyonát zárol-
ták. Ezután készült egy kiegészítő rendelet, melyet a belügyminiszter
adott ki 70.010/1946. számon. Ez a zár alá vett ingóságokról, többek
között az élelmiszer-, a termény- és takarmánykészletek számbavéte­
léről és megőrzéséről rendelkezett.331A közellátási miniszter szerint a
közellátási kormánybiztosnak gondoskodnia kellel tarról, hogy., kellő
időben megállapítást nyerjen, hogy a kitelepítésre kerüld sváb gaz­
dálkodó eleget tett-e beszolgáltatási kötelezettségének”.332 Továbbá,
ha nem tett eleget az állampolgári kötelezettségének, akkor a zár alá
veit készletekből kellett a „rá kirótt beszolgáltatási kötelességet1’ telje-
sittetni a személlyel. Egyébiránt a kitelepítést intéző csoportok élel­
mezéséről a belügyminiszter rendelkezett, vagyis maguknak a cso­
portoknak kellett gondoskodniuk saját ellátásukról, amely kizárólag
a kitelepülő svábok hatósági zárlat alá vett készleteinek terhére tör­
ténhetett. A kitelepítő csoportok részére a közellátásügyi miniszter
havi fejadagot állapított meg.333A rendeletből kiderül az is, hogy egy-

328 ÁBTL 3.1.9. V-700/20. 69. E kinevezés form átum végén Mindszenty kérte a kül­
döttet, ha visszatér a munkájából, akkor tegyen jelentési a küldetéséről.
329 Bárányos Károly (Bethlen, 1892. április 23.-Budapest. 1936. augusztus 5.) m ező­
gazdasági szakember, miniszter. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. 1910-
ben került a Földművelésügyi Minisztériumba mint díjnok. 1941-ben adm iniszt­
ratív államtitkár lett. Közben 1935-ben a Külkereskedelmi Hivatal alelnöke volt.
M agyarország német m egszállása (1944. március 19 ) után igyekezett fékezni a
német gazdasági követelések teljesítését, am ién 1944 áprilisában nyugdíjazták.
1945. november 12-től 1946. november 20-ig közellátási, 1946. november 20-tól
1947. m ájus 31-ig földművelésügyi miniszter. 1947 1949 között pedig Baranya
megye országgyűlési képviselője volt. 1949-ben a Magyar Országos Szövetkezeti
Központ (MOSZK) elnökeként ment nyugdíjba.
330 ÁBTT 4.1. A-2127/26. 212-217. A 21.430/1946. számú, a közellá Lás ügyi m iniszter ál­
tal 1946. április 24-én kiadott körrendeleté.
331 ÁBTL 4.1. A-2127/26. 213.
332 ÁBTL 4.1. A-2127/26, 213.
333 Lásd a 21.430/1946, számú körrendeletét.

144
egy vármegye területén legfeljebb két kitelepítő csoport működött.334,
Fgy-egy csoport létszáma pedig 300 fő körül mozgott.
1946, január 19-én megkezdődött a magyarországi németek tényle­
ges kitelepítése. Az első vonatszerelvényeket Budaörsről i ndították535
Akitelepítés irányításával megbízott miniszteri biztosnak - a kitelepí­
tés gyors lebonyolításában, a közrend és közbiztonság fenntartásának
érdekében-jogában állt bevezetni különleges rendszabályokat. Ezért
a Budapest környéki községekben a kitelepítés végrehajtása előtt tel­
jes zárlatot rendelt el. Vagyis korlátozta a községekben lakók szabad
mozgását, kijárási és lakhelyelhagyási tilalmat rendelt eir sőt betiltat­
ta a gyülekezést is. Akijelölt településeken idegenszemélyek engedély
nélkül nem tartózkodhattak, tilos volt a falvakból bármit kivinni,
vagya kitelepítésre kijelölt személyektől bármit elfogadni. Sőt, az át­
telepítés zavartalan lebonyolításának érdekében rendeletet hoztak a
szükséges forgalmi korlátozásokról, azaz hermetikusan lezárták azo­
kat a településeket, amelyekben megkezdődtek a telepítések.334536 Akor-
mány a további áttelepítéseket gyorsabban szerette volna lebonyolí­
tani, ezért kérte a jelen lévő vezetők beleegyezését ebbe a tervbe. Key
tábornok337kinyilvánította, hogy támogatja azt a magyar kérést, hogy
naponta kettő, svábokat kitelepítő szerelvényt indítsanak. Két nappal
később, vagyis április 25-én a pártközi értekezleten tárgyalták újból a
német kitelepítés ügyét.338 Teljes megegyezésre jutottak és döntöttek
a kitelepítés sorrendjéről.339340Ezt újabb heves belpolitikai csatározások
követték arról, hogy kiket kell kitelepíteni, és kik mentesülhetnek a
kitelepítés alól,34,0A kitelepítés során tapasztalt törvénytelenségekről

334 Még kutatás és pontosítás alatt áll az az információ, hogy Veszprém megyében
négy kitelepitóbizottság működött. A Veszprém megyei Levéltárban csupán
egyetlenegynek maradtak fenn az iratai.
335 A Budapest környéki falvak kitelepítésének megkezdése előtt m ár 640 főt kivittek
az országból. Azt azonban nem tudjuk, hogy ezt az akciót ki szervezte, melyik szerv
ellenőrizte. MNLOL XIX-B-3.2.d.
336 Magyar Közlöny, 1946. 24. S2ám. 1946. jan uár 29-én kelt 70020/1946. B. M. számú
rendelet tartalm azza a német lakosság áttelepítésének zavartalan lebonyolítása
érdekében szükséges forgalm i korlátozásokat.
337 SZ EB jegyzőkönyvek, 152.1946. m árcius 5-i ülés jegyzőkönyve.
33S Pártközi értekezletek. 79. 22L Az április 27-én a Világosság hasábjain kiadott saj­
tóközlemény tudósított az értekezleten elhangzottakról.
339 Pártközi értekezletek. 79.221. Miszerint „először a volksbundista svábok kerülnek
kitelepítésre, utánuk következnek azok a svábok, akik SS-tagok voltak, végül p e ­
dig azok kerülnek sorra, akik nevüket vissza németesit ették.
340 Erről bővebben: 7.inner: i. m. 2004. 89-91.

145
a SZEB 1946. május 20-i ülésén esett szó, ahol Key tábornok beszá­
molt Szviridovnak a politikai rendőrség törvénytelen akcióiról, mely
információt egyr a svábok kitelepítéséért felelős személytől kapta.3*1
1946. június 4-én az amerikaiak leállíttatták a kitelepítést. Key tábor­
nok véleménye szerint ez azért történt, mert „más országokkal össze­
hasonlítva az a legrosszabb körülmények között folyt".347F.zt. követően
1946. június 27-én úgy döntöttek, hogy június 30-i hatállyal megszün­
tetik a Népgondozó Hivatalt, a működésében észlelt fogyatékosságok
miatt.. A kitelepítés további lebonyolítását a Belügyminisztérium ha­
táskörébe utalták.3'3 Az adatok szerint 1946. április 23-án a kitelepí­
tettek száma elérte a 41500 főt. A Kis Újság 1946. július 13-i számában
az állt, hogy július 1-ig 120 000 német nemzetiségi személyi telepítet­
tek ki.3"1' Az újságcikkben foglaltakat megerősítene a külügyminisz­
ternek írt összefoglaló jelentés is a német nemzetiségűek kitelepítése
tárgyában.33' Ez az „Összefoglaló jelentés” a kitelepítés! akció folya­
matossága, a megyei és az országos összesítések közötti időbeli elté­
rések, a statisztikai adatszolgáltatásban felmerüli: hiányosságok miatt
nem teljesenpontos. 1946. szeptember 1 ig rögzített összesítések alap­
ján 136.847 német nemzetiségű lakost telepítettek át Németország
ba.3461946 nyarán megindultaka tárgyalások az amerikai és a magyar
hatóságok között az áttelepítések újrainditásáról és megoldásának
tárgyában. Ennek eredményeként 1946. augusztus 22-én 19 pontból
álló megállapodást kötőttek.:H'7Az egyezmény aláírása után elhárult
az akadály a német nemzetiség kitelepítésének a folytatása elől, leg­
alábbis elméletileg. A magyar kormány pénzhiány miatt a telepíté­
sek folytatását nem tudta megkezdeni szeptember 2-án - a felmerülő
pénzhiány miatt csak november 8-án. Ezt azonban a hónap végén

34-1 SZED jegyzőkönyvek 179. L946. május 20 i ülés jegyzőkönyve.

342 SZEB jegyzőkönyvek 186-187. Az 1946. június 19 i ülés jegyzőkönyve. Itt, az ülésen
vita bontakozott ki Key és Szviridov közöli. Key felrótta a törvénytelenségeket,
visszaéléseket, melyeket Szviridov elutasítón.
343 Magyar Közlöny 1946.143. szám, A Népgondozó Hivatal megszüntetése tárgyá­
ban a 7310/1946. M. F.. sz. rendelet intézkedett. 1946. június 27.
344 Fehér István: Az utolsó percben. Magyarország nemzetisége i 1946-1990. Kossuth,
Budapest. 1993.129. {Továbbiakban: Fehér, 1993.)
345 MM. (>L Xl.X-j-1- a Külügym inisztérium Rékcclokcszitő Bizottságának iratai
11/28-
346 Fehér, 1993.131.
347 Részletesen a m egállapodásról: Zinner, i. m. 2004. 95.

146
 újból leállíttatta az USA/*8 így 1946-ban a tervezett 52 szerelvény he­
lyett csak 6 hagyta el az országot 6090 német nemzetiségű kitelepí
tettel.24-Az amerikai és szovjet katonai vezetők 1946. december 20-án
ismét tárgyaltak a „sváb kitelepítés kérdésérőlff. Az amerikaiak a ki­
telepítések leállítását a tél beálltával magyarázták és azzal, hogy nem
tudják megoldani a kitelepítettek megfelelő elszállásolását és a foga­
dási feltételeket, ezért a kitelepítetteket csak 1947 márciusában tudják
újra fogadni. A kitelepítés persze nemcsak emiatt, hanem több kifo­
gás és összetett problémák miatt sem indulhatott meg. Amíg az ame­
rikaiak húzták az időt, addig Rákosi Mátyás cs Moloiov szovjet külügy­
miniszter megbeszélésén eldőlt, hogy Németország szovjet övezetébe
folytatják a továbbiakban a kitelepítéseket. Még a magyar kormány
hivatalos megkeresése előtt elindultak a német nemzetiségekkel
megtöltött szerelvények - Komárom-Esztergom megyéből 194-7. má­
jus első hetében, Baranya megyéből május közepén - Németország
szovjet megszállási övezetébe.348*350A moszkvai találkozó megállapodása
értelmében ezt a SZEB szovjet vezetői engedélyezték. 1947. szeptem­
ber 10-én az MKP KV Politikai Bizottsága megbízta Rajk Lászlót azzal
a feladattal, hogy készítse el a további német kitelepítésre vonatko­
zó javaslatát, de ügyeljen arra, hogy a kitelepítéseknél elsősorban a
szociális szempontok szerepeljenek.351A Magyar Nemzet hasábján 1947.
október 8-án a következő apró cikk jelent meg: „A svábkérdés súlyos
probléma. 1946 januárjától szeptemberéig 125 000 svábot telepítet­
tünk ki Németország amerikai övezetébe. Ezek után visszamaradt
130 000 katasztrális hold föld cs 25 000 ház a svábok helyére 26 000
földnélküli magyar parasztcsaládot telepítettünk 127 000 lélekszám-
mal. 1947 áprilisában 5200 sváb család 20 000 lélekkel hagyta el az or­
szágot. Augusztusban Németország szovjet övezetébe 10 000 személy
került kitelepítésre. Ezek helyére 3800 családot helyeztünk el.”352

348 Térről a tényről az amerikaiak Nagy Ferencet már 1946. november 16-án értesítet­
ték.
349MKT.OT XIX-J-1.
350 Balogh Sándor: A m agyarországi nemetek elhurcolása cs elűzése választott hazá­
jukból. In: A m agyarországi németek hozzájárulása a közös haza építéséhez. Tu­
dományos Lan ácskoz ás az elűzés 50. évfordulóján. Országos Némer Önkormány
zat. Budapest; 1996. 2B8.
351 1TL 274. L 3/106. ö. e.: Pár Lkoz i értekezletek. 135. 667.
352 Magy a r Ne m ze t, 1947. okló b e r 8 -i szám a.
 Németország szovjetek által megszállt övezetébe 1948. szeptember
végéig szállítottak német nemzetiségű családokat Magyarország­
ról.3*3Amikor befejezték a2 áttelepítéseket, 133 000r kitelepítésre kö­
telezett német kisebbségi személyéit Magyarországon.254

A Belügym inisztérium
Állam védelmi H atósága (B. M. ÁVH)

A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának önállósodása

az 1948. szeptember 10-i hatállyal cicibe léptetett 288.009/1948. B,
M. rendelettel történt meg.355 Ettől kezdve Belügyminisztérium Ál­
lamvédelmi Hatósága nevet kapta, amelyet közvetlenül a szaktárca
irányítása alá rendeltek, és jelentősen kiszélesítették a hatáskörét is.
A hivatkozott rendelet alapján az ÁVH vezetője arra is felhatalmazást
kapott, hogy az állam érdekének szempontjából „aggályos személyek”
kitiltásának, rendőrhatósági felügyelet és őrizet alá helyezésének el­
rendelésében elsőfokú hatósági jogkört is gyakorolhasson. Ezt köve­
tően, a rendelet értelmében a rendörhűfósííg? őrizet alá helyezési ügyekben
már a felülvizsgálati eljárásokat is a B. M. ÁVH végezte (kiemelés - B. B,).3
53456357
Azóta, amióta kijelölték a Buda-déli internálótábort központi tá­
bornak, és az internáltak nagy rés2 e - hacsak nem volt kihallgatáson
a megyei kapitányságokon, a népbiróságon -itt nyert elhelyezést, igy
a szökések mértéke is csökkent. Ezért az internáltak szökése esetén a
következőket rendelte el a belügyminiszter:3'7internált személy szö­

353 A szállítások főleg Baranya, Bács-Bodrog, Fejér, Komárom-Esztergom, Pest-Pilis-

Solt-Kiskun, Somogy, Tolna és Veszprém megyékből indultak ki.
354 Zinner, i. ni. 2004.117. - Az 1947. július 28-án kelt előterjesztés a Gazdasági Fő­
tanács részére készült, a szlovákiai magyarok elhelyezése érdekében szükséges
nemet kitelepítések kapcsán.
355 Rendőrségi Közlöny, 1948,19. sz.
356 A B. M. ÁVH-ról bővebben: Cseh Gergő Bendegúz: A m agyarországi állambiz­
tonsági szervek intézmény történeti vázlata, 1945-1990. In: Trezor 1. A Történeti
Hivatal évkönyve, $zerk.: Gyarmati György, Budapest, 1999.73-90.
357 Rendőrségi Közlöny, 4. évf, 7 szám, 1948. március 15. 263. 516.000/1948, IV/4. B.
M. rendelet (1948. február 16.) - A rendőrhatósági őrizel alá helyezettek (internál­
tak) szökése esetén követendő eljárás újabb szabályozása tárgyában. Az e tárgyban
kiadott 12/biz./1946.1V/15. B. M. rendeletét a belügyminiszter ezzel hatályon kívül
helyezte. Az indoklás az volt, hogy „a beérkező jelentésekből megállapíthatóan az
internált személyek szökési esetei a vidéki internáló táborok megszüntetése és a
központi intem álótábor felállítása óta lényegesen csökkentek''. A még nem jog-

148
kése esetén a körözést, amennyiben a szökés az internálótáborból
történt, a központi internálótábor parancsnoka, amennyiben más
hatóság őrizetéből történt akkor az illetékes I. fokú hatóság vezetője
köteles haladéktalanul elrendelni, és erről egyidejűleg értesíteni kell
az internálást elrendelő I. fokú rendőrhatóságot, illetve a központi
internálótábor parancsnokát, az országos hírközpont nyilvántartó
hivatalát. Mindezeken felül a belügyminiszternek külön jelentést
kell tenni az esetről A szökésből megkerült internáltat, az újabb őri­
zetbe vételtől számított 7 napon belüt, útba kellett indítani a közpon­
ti in ternálótáborba.Szökött internált megkerülése és a központi
internálótáborba történő bekísérésc után a tábor parancsnok által
a központi internálótábor táborrendtartási szabályzatában lefekte­
tett fenyítést kellett alkalmazni/59A rendelet maga nagyon érdekes,
már csak azért is, mert a gyakorlatban a kezdetektől fogva egyetlen
pontja sem valósult meg úgy, ahogy azt meghatározták. A fenyítések
mértékét és milyenségét, az enyhébb büntetések formáit belefoglal­
ták a rendeletbe. Arról is rendelkeznek, hogy ha betartották volna a
papírformát, akkor fenyítést a táborparancsnoknak, ha ö nincs jelen,
akkor a helyettesének van joga elrendelni, illetve főbb fenyilő hata­
lomként a főkapitányt nevezték meg. Sötétzárka elrendeléséhez, étel
elvonáshoz pedig napi orvosi felügyeletet kellett biztosítania a tábor-*3589

erős internálást elrendelő I. fokú véghatározatot jóváhagyás végett, szökés esetén

is fel kell terjeszteni szabályszerűen. De a felterjesztésben a szökés időpontját is
pontosan fel kell tüntetni. A jogerősen internált, de szökésben levő személyek
ügye. szökésük tartama alatt a 760/1939. B. M. rendelet 18. §-a alapján felülvizs­
gálat (revízió) alá nem vonható. Az ilyen ügy iratait az illetékességgel bíró 1. fokú
rendőrhatóság helyezze, az egyéb közigazgatási ügyektől elküld ni Lve az irattárba.
A szökés Lényét pedig az internáltak nyilvántartó könyvébe fel kell jegyezni. A szö­
kött internált személynek a megkerüléséről a körözést el rend elő hatósághoz, illet­
ve a központi internálótábor parancsnokához, az országos hírközpont nyilvántar­
tó hivatalához és a belügyminiszterhez minden esetben jelentést kell tenni.
358 Amennyiben az I. fokú rendőrhatósági őrizet alá helyezést elrendelő határozat,
illetve az utolsó revíziós véghatározat kihirdetését követő 5 és fél hónap eltelt, az
nyomban, az internáltnak a szökésből való megkerülése után az J. fokú rendőr­
hatóság által a rendes revíziós (felülvizsgálati) eljárás - tekintet nélkül a szökés
időtartam ára - lefolytatására esedékes határidő bekövetkezése után foganatosít­
ható a 760/1939. B. M. rendelet 18, § -a alapján.
359 Minden előforduló szökés esetén a szökés körülményeinek kiderítésére szigorú
vizsgálatot kell folytatni, és a vizsgálat eredményéhez képest, ha valamely rendőr-
közeg részétől szolgálati mulasztás vagy hanyagság állapítható meg, a felelős szemé­
lyekkel szemben a fegyelmi, illetve bűnvádi eljárást folyamatba kell tenni, a folya­
matba tételt, valamint az eljárás eredményét a belügyminiszter felé jelenteni kell.

149
parancsnoknak. A legfontosabb része a rendeletnek, hogy a fenyítés
ellen nem lehetett fellebbezni.360 Elégtelen orvosi ellátás miatt több
internált tartós egészségkárosodást szenvedett az intemálótáborok-
ban, de többen bele is haltak a fenyítésekbe, valamint abba, hogy a2
ekkor szerzett sérüléseket nem kezelték. Majsai Emilt* kihallgatáskor
megverték, majd hideg és nedves fogdába zárták, ahol olyan betegsé­
get szedett össze, amelyben később Kistarcsán belehalt.361
Ha valamelyik internált ügyében a népügyészségról, az állam-
ügyészségről vagy a népbíróságról a központi internálótáborhoz vagy
az I. fokú rendőrhatósághoz fordulnak, hivatalosan megkeresést in­
téznek feléjük, hogy a szóban forgó személyt át kell adni szabadság-
vesztés büntetésének kitöltése vagy előzetes letartóztatásba helye­
zése végett, akkor az internált olyan átirattal adható át az illetékes
igazságügyi hatóságnak, hogy büntetésének kitöltése vagy esetleges
szabadlábra helyezése esetén az internálásának tovább folytatása vé­
gett vissza M l kísérni az internálótáborba (kiemelés - B. B.).%2A központi
internálótábor parancsnoka az internált átkisérése után azonnal kö­
teles volt értesíteni az internálást elrendelő I. fokú rendőrhatóságot.
A rendőrhatósági őrizet megszakítását az internáltak nyilvántartó
könyvében feljegyezték, és a vonatkozó ügyiratokat a revíziós határ­
időig nyilvántartásba tették,363 Gyakran előfordultak olyan esetek,
amikor a bíróság olyan személyt idézett be bírósági tárgyalásra, aki
internálótáborban volt, és a rendőrséga bíróságra beidézett személyt

3G0 MNL OLXTX-B-l-az. 4. d, 231.474/1947. IV. 1/a. A Központi Tmernálólábor fegyel­

mi rendtartás tervezete. 1947 július 3.
361 ÁÖTL 2.1. X/36.
362 Rendőrségi Közlöny, 4. évf. 7. szám, 263. 516.001/1948. rv/4. B. M. rendelet (1948.
február 16.). A rendőrhatósági őrizeteseknek (internáltaknak) igazságügyi ható­
ságok részére lörLenő átadása esetén követendő eljárás szabályozása tárgyában.
363 A revíziós eljárás időpontjában pedig az I, fokú rendőrhatóság eseten ként köteles
megállapítani, hogy az eljárás alá vonL személy az igazságügyi hatóságok őrize­
tében van-e. Amennyiben m ég az internált az igazságügyi hatóságok őrizetében
van, akkor az ügyiratokat a következő felülvizsgálati határidőig újból nyilván­
tartásba kell helyezni, m inden külön intézkedés nélkül. Ellenkező esetben a
760/1939. B. M. rendelet 18. §-a alapján a felülvizsgálati eljárást le kell Jölytatni.
A szabadságvesztés (börtönbüntetés) kitöltésének ideje vagy az előzetes letartóz­
tatás. vizsgálati fogság tartam a alatt az internálás szünetel, ezalatt a felülvizsgá­
lati eljárást nem kell lefolytatni.

150
nem állította elő. Az ilyen mulasztás több esetben a kitűzött tárgyalás
meghiúsulását idézte elő, továbbá a bíróságok zavartalan működésé­
re is károsan hatott. Ezért ennek szabályozására hoztak egy bizalmas
rendeletet.3' 4 Bírósági idézés esetén a BRFK és az ORFK alá rendelt
hatóságoknak és szerveknek kötelességük a rendőrhatóságok őrize­
tében lévő személyeket előállítani a kitűzött időre és helyre. Akinek
mulasztása vagy szabálytalan eljárása folytán az időben történt be-
idézés ellenére sem történt meg az intézkedés az előállításra, azt fe­
lelősségre kellett vonni a fegyelmi szabályzat rendelkezései alapján,
illetve az okozott károk megtérítésére kötelezték.
A rendőrhatóságok és államvédelmi szervek gyakran intéztek az
államügyészséghez olyan megkereséseket, hogy az egyes szabaduló
elítélteket vagy letartóztatottakat rendőrhatósági eljárás lefolytatása
céljából kísérjék vissza a rendőrséghez, illetve azAVO-hoz. Az állam-
ügyészségnek a székhelyükön működő rendőrkapitányságokat és az
államvédelmi szerveket értesíteniük kellett a kért személy szabadu­
lásáról, Ha pedig az államügyészséget a székhelyén kívül működő
államvédelmi szervtől, rendőrségtől visszakísértetés ügyében meg­
keresték, akkor is gondoskodnia kellett az államügyészségnek az il­
lető megkereső testülethez való továbbkiséréséről.35' Ezt az eljárást az3645

364 Rendőrségi Kö2löny, 4. évf. 8. szám, 306,572.129/1948. IV/l. a ö. M. rendelet (1948.

m árcius l.). Rendőrhatóságok őrizete alatt álló személyek bírói tárgyalásokra
való előállítása tárgyában,
365 Rendőrségi Közlöny, 5. évf. 613, 237.589/1949. fV.l.b, B, M. számú rendelet <1949.
augusztus 10.). - A szabaduló letartóztatottaknak rendőrhatósági megkeresésre
rendőrhatóságokhoz átkísércse tárgyában. (A belügyminiszter rendeletéből,
Balassa Gyula dr, rendőr altábornagy.) Ezenfelül a belügyminiszter elrendelte,
hogy az államügyészség székhelyén működő rendőrkapitányságnak kötelessége
a szabaduló elítélteket vagy előzetes letartóztatottakat az államügyészség értesí­
tése alapján az államügyészségektől késedelem nélkül átvenni, és gondoskodni
arról, hogy továbbítsák őket azonnal a megkereső államvédelmi szervhez, rend­
őrhatósághoz. A2 át ki seresek kel kapcsolatban felmerülő költségeket a rendőrség
hatóságainak és szerveinek egym ás között nem keli elszámolniuk; a kerületi
rendőrfőkapitányok azonban az államügyészségek székhelyén működő rendőr-
kapitányságoknak az ezekkel az átkísértetésekkei felm erülő többletkiadásait, az
el lát mányös szegek elosztásánál figyelembe keli venni. Ezt a rendeletét m egerő­
sítette és nyomatékosította a 240.794/1949. ö. \t. számú bizalm as rendelet 0949.
szeptem ber 26.), az országos büntető intézetekből szabaduló elítélteknek rendőr­
hatósági megkeresésre a rendőrhatóságokhoz átkísértetese tárgyában. Rendőr­
ségi Közlöny, 5. évf. 730.

151
akkori szlengben csak visszakisérésnek nevezték. Jó példa erre Kulin
Viktor* orvos, recski internált esete, akit a budapesti népbiróságl949
júliusában népellenes bűntett miatt három év börtönbüntetésre ítélt,
melyből 1949. szeptember 30-ával egy évet kitöltött. A NŐT ekkor
szabadlábra helyezte, amit a B, M. ÁVH megakadályozott azzal, hogy
visszakérte, 194-9. október 3-án pedig a „szökéstől tartva” indokkal in­
ternálták566
A B. M. ÁVH teljes önállóságát az 1949. december 28-án megjelent
4.353/1949. M. T, rendelet kihirdetését követően nyerte el. mivel lét­
rehozta a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt Államvédelmi
Hatóságot (ÁVH), egyúttal ez azt jelentette, hogy szervezetileg teljesen
kivonta és függetlenítette a Belügyminisztériumtól,36367368
„Ahhoz, hogy Rákosiék ezt a szisztematizálást végigvigyék, egy­
részt a végrehajtó erőknek kellett mind nagyobb függetlenséget biz­
tosítani, másrészt meg kellett teremteni a társadalmi ellenőrizhetet­
lenség lehetőségét.”^

366 ÁBTL2.1. X/36.;ÁBTL3.1.9.V-107370.

367 Magyar Közlöny, 194*9.268. sz.
368 M. Kiss Sándor: „Recsk előtörténete", In: Böszörményi Géza: Recsk 1950-1953.
Int.erart, Budapest, 1990.14.

152
Az Állam védelm i H atóság (ÁVH)

Az 1950. január 1-jével megalakult önálló Államvédelmi Hatóság369

átalakult és megerősödött, hatalmának csúcsán volt, Az ÁVH Jogi és
Börtönügyi, illetve Vizsgálati Főosztályának (VI. főosztály) fő felada­
tai mellé3* 1még ebben a2 évben fokozatosan megkapta az ÁVH kizá­
rólagos felügyelete alá rendelt börtöneinek (Vác, Állambiztonsági
Fogház - Mosonyi utca. Kő utcai Gyűjtő) és internálótáborainak veze­
tését. Mind a börtönökben, mind az internálótáborokban hálózati-
operatív” munkát is végeztek az elitéltek, illetve az internáltak kö­
rében.
Az ÁVH 1950, május 5-én elfoglalta a kistarcsai internálótábort.
1950. július 12-én az MDP KV ülésen elfogadták a javaslatot, misze­
rint az ÁVH kezelésében egy 4500 főt foglalkoztató bányát kell nyitni.
Az ÁVH irányítása alatt 1950, július 19-én igy nyílt meg a recski titkos
internáló- és kényszermunkatábor. 1951 februárjában ugyancsak az
AVH fősége alatt nyílt meg a tiszalökL majd 1951 októberében a ka­
zincbarcikai internálótábor. Ezekhez a legújabb kutatások szerint
csatlakozott még a bernátkúti371 és a sajóbábonyi372 internálótábor

369 Az Államvédelmi Hatoság megszervezéséről, szervezetéről bővebben: Boreczky

Beatrix: Az Államvédelmi Hatóság Szervezete, 19504953. In: Trezor 1 - a Történe­
ti Hivatal évkönyve 1999.; ÁBTL 3.1.9 V-150342.: Kahler Frigyes-M. Kiss Sándor:
Kinek a forradalm a? Budapest, 1997. (7-22.)
370 A Jogi és börtónügy i, illetve Vizsgálati Főosztálynak az el sód leges feladat a az ÁVH
központi apparátusa és vidéki hálózati osztályok áltál végzett nyomozásoknak a
vezetése, de a kiemelten fontos ügyekben m aga végezte a nyomozást.
371 Bernátkúti kényszermunkatábor: 1949-hen 000 holdnvi területen hozták létre a
Bernátkúti Állami Gazdaságot. A Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Tn
tézet adatai alapján, „1950-ben kezdő döLt meg a rabmunkáltat ás” Bernátkúton.
Az internálótábor működtetését jelenleg nem tudni, hogy mikor, de átvette a 2
Államvédelmi Hatóság. Petrás Éva kutatásai szerint sok értelmiségi, két világhá­
ború közti tisztviselő és katonatiszt volt Bernálkútra internálva. Petrás Éva; Weis
István, a „javíthatatlan, semlegesít hét etlen, örök ellenség'’. In: Beiekintö, 2013/3.
www.b eteki nto.hu/2013_3_p etras
372 Sajóbábonyi kényszermunkatábor - A legkevesebbet erről a táborról tudunk. A te­
lepülés Borsod-Abaúj-Zemplén megye, miskolci járásában található. Az 1940-es
évek végén kezdtek nagy építkezésbe a területen, az ün. „KMCT-es számú vállalat
telepítésébe, amely eredetileg hadiüzem volt (az Észak-Magyarországi Vegyimű­
vek elődje). A táborról annyit tudunk, hogy a harmadik, negyedik „állomása" vo!L
az ide kiválasztott internáltaknak, szigorúan titkos minősítésben. 1951-ben a tá­
borból történt szökési kísérlet, de a kimenetelét nem lehet tudni.
üzemeltetése, felügyelete,3733745Az internálótáborokon kívül azÁVH ke­
zelésébe kerültek büntetés-végrehajtási intézmények is. Ilyen volt a
Mosonyi utcai Állambiztonsági Fogház (régi Toloncház), a Gyűjtő fog­
ház és a váci börtön.3™A Mosonyi utcai Ailambiztonsági Fogházban és
a váci börtönben alakítottak ki rabkórházat, ahová többek között az
internáló- és munkatáborokból a rossz állapotban levő internáltakat
szállították be kezelésre/75
További kutatásokat igények hogy az 1945-1950 közötti internálási
rendszer kiépítésében a szovjet tanácsadóknak, illetve a szovjet veze­
tésnek mekkora beleszólása volt., illetve mekkora szerep jutott a meg­
szervezésben és a rendszer kiépítésében. Egy bizonyos, hogy 1951 ele­
jén Magyarországra rendelték a Szovjetunióból Garasin Rudolfot,* aki
nagy feladatot kapóit a Közérdekű Munkák Igazgatóságának (KÖMI)
a megszervezésében, a minisztériumok összehangolásában és a rab­
munkáltatás e formájának a kiépítésében, egyben a Belügyminiszté­
rium igazgatása alá került Börtön ügyi Osztály kinevezett vezetője lett.

A nyilvántartás és operatív eszközök

1945 elején az újjászerveződő rendőrségen belül létrehozott politikai

rendészeti osztályoknak eleinte a legfontosabb feladata a háborús és
népellenes bűncselekmények elkövetőinek a felkutatása, elfogása, a
nyomozati munkában a bizonyítékok összegyűjtése volt. A bizonyíté­
kok elegendő megléte, illetve hiánya alapján a bíróság ezeket a szemé­
lyeket börtönbüntetésre ítélte, vagy internálta, vagy rendőrhatósági
felügyelet alá helyezte. Ezen ügyek felderítésére, az alapvető munkák
elvégzésére az alapinformációkat a Szövetséges Ellenőrző Bizottság
által kiadott háborús és nép e 1len es büntette tel követők névsora, avolt

373 In.: Trezor 1. A Történeti Hivatal évkönyve, 1999. Szcrk.: Gyarmati György. Buda­
pest. 1999. (Továbbiakban Tíezorl.)
374 „Az Államvédelmi Hatóság 1950-ben átvette vagy elvette az Igazságügyi Minisz­
tériumtól a váci büntetőintézetet. a v ád f egyházat. Ezt követően a Pest vidéki tör'
vényszéki fogházat vette el, ezen a Honvédséggel osztozott meg. A fogház egyik
fele az ÁVH-é tett, a másik fele katonai börtön. Végül a budapesti országos bör­
tönt. azaz a Gyújtöfogházat vette át azÁVH, és ezekben az intézményekben a saját
rendszerét vezette be, oda tovább a? Igazságügynek belépése, beleszólása nem
volt.” - Felvinczy, 1988.54, - Ez jól látszotta Toloncház átvételének esetében is,
375 Vác esetében a nagyon súlyos betegeket, haldoklókat és a halottakat szállították be.

154
jobboldali pártok, szervezetek lefoglalt nyilvántartásai, belépési nyi­
latkozatai, az 1945 előtti államapparátusra, vezető személyiségekre
vonatkozó adatok adták.
Ezenfelül a politikai rendőrség szerveinek feladata volt még a „bel
sö ellenséges erőkMtevékenységének a felderítése és a „külső ellensé­
ges erők” Leleplezése.
A politikai rendőrség létrehozásával párhuzamosan megkezdődött
az ellenségnek, „reakciósnak" számító személyek nyilvántartásba vé­
tele is. 1945. március 1-jén elsőként a Budapesti Főkapitányság Politi­
kai Rendészeti Osztályán állították fel az ún. Politikai Bilnügyi Nyíl •
vántartó Irodát, amely ideiglenesen országos feladatkört és jelleget
kapott, ám a politikai rendészeti szervek kiépülése után sem hoztak
létre egységes nyilvántartást, A kar Ionokat az egyes nyomozó szervek
osztályain vezették, így nem volt egységes áttekintésű nyilvántar­
tás azokról, akiket a különböző osztályok mint ellenséges, politikai
szempontból megbízhatatlan személyeket figyeltek meg. Lényegében
arról van szó, hogy a politikai rendőrség megalakulásától túllépett a
két világháború közötti időszaknak a háborús tevékenységgel össze­
függő politikai ügyek vizsgálatán, „s a későbbiekből ismert *éberség«
szempontjai szerint minősített bárkit, bármifajta ellenőrzés nélkül
»megbízhatatlannak«”376l reakciósnak. Az állambiztonsági osztályok
ügyköre 1946-tól folyamatosan bővült, így került sor az egyesületek
működésének figyelemmel kísérésére, a titkos rádióállomások fel­
derítésére, politikai ügyek nyomozására, 1945 nyarától megkapták
az igazoló bizottságok központi titkárságától minden, le nem igazolt
vagy „feddésre ítélt” személy anyagát, az összes vidéki (főkapitány­
ság által meghozott internálást és rendőri felügyeleti véghatározal.
egy-egy másolatát, illetve a vidéki népbíróságok Ítéleteit, büntetőlap-
jaitis.
Az irodát 1946 márciusában átszervezték, miután átvette a Bel­
ügyminiszter mm IV/15. Ügyosztályának Országos Internálás! Nyil­
vántartóját, mellyel a Politikai Rendészeti Nyilvántartó ekkor már
200 ezer, a Segédhivatal pedig mintegy 30 ezer kartotékkal rendel­
kezett.377 Tömpe András 1946. február elsejei tájékoztatójában ösz-

376 Petrikné Vámos Ida: Iratok a Történeti Hivatalban. In: Trezor L.

377 Krahulcsán-Müller, i. m, 33B. (1946. m árcius 11.)

155
szefoglalta, hogy az együttműködés és az állandó ellenőrizhetőség
érdekében három nyilvántartási könyvel kell felfektetni.'™ Az egyik
az őrizetesek,™ a másik az internáltak, a harmadik pedig a rendőr­
hatósági felügyelet alá helyezettek nyilvántartása37839380 volt. E nyilván­
tartások Összesített adatai szolgáltatják a tevékenységi jelentés helyes
kiállásáh oz szükséges információk egy részét. Az egységes vezetés
érdekében a nyilvántartások rovatait az alábbiak szerint kellett kitöl­
teni: az őrizetben levő személy rendőri felügyelet alá helyezése esetén
a rendőri felügyelet alá helyezés véghatározatának keltét kellett felje­
gyezni, Az internált személyt az internáltak nyilvántartásába, a rend
őri felügyelet alá helyezett személyt pedig a ref-esek nyilvántartásá­
ba is be kellett írni. Azok az osztályvezetők, akik internálást, rendőri
felügyelet alá helyezést foganatosítottak, kötelesek voltak az I. fokú
véghatarozat. egy példányát a nyilvántartó lappal és a kísérő jelentés­
sel3*1a fcllebbviteli határidő elteltével a központi nyilvántartás céljára
a belügyminiszterhez felterjeszteni. Az őrizetben levő személynek a
Népügyészséghez történő átadása esetén a 6. rovat megfelelő részébe
az átadásnak az időpontját kelleti beírni. Más hatóságnak történő át­

378 .VfNI. O l XIX-B-l-az, 2. d, 476/1946. v. F.r. sz. Tájékoztató az őrizetesek, internál­

lak és rendőri felügyelet alá helyezettekről „nyilvántartás" vezetéséhez. A Vidéki
Rendórfökapitányság Politikai Rendészeti Osztály vezetőjének utasítása. (1946.
február l.)
379 A2 őrizetesek nyilvánLarlása: l. rovat (sorszám) - 1-es sorszámmal kezdve folyta­
tólagos számozással kell ellátni a bejegyzésre kerülő, őrizetbe vett személyeket, 2.
rovat (az órizetbe véLe 1ideje) az őr izetbc vett személy őrizetbe vételének pontos
ideje - év, hó, nap, óra: 3, rovai (ügyirat száma) - az őrizetbe veit személy elleni
feljelentés vagy egyéb ügyiratok saját iktatószámra írandók, 4. rovat (név, szú
letcsi hely. cv, lakhely, anyja neve) - az őrizetbe vett személy adatait kell beír ni
a megfelelő rovatba, 5, rovat (őrizetbe vétel indoklása) - az őrizetbe ven személy
őrizetbe vételének rövid indoklása (pl. szökéstől tartani kell), 6. rovat (lefolytaLou
eljárás) az őrizetbe vett személlyel kapcsolatban beállt változásokat haladékta­
lanul be keil jegyezni, úgy, hogy' a megfelelő rovatba a beállott változás keltet kell
bejegyezni. AzórizeLben levő személy internálása esetén az internálás veghatá-
rozatának a2 időponLjáL kell beírni, az internálás keltének rovatába.
380 Rendőri felügyelet alá helyezettek nyilvántartása. Ugyanúgy lölLendók ki ezek a
rovatok, mint az internáltak nyilvántartása. Nyomozási utasítás; a nyomtatvány
használata minden politikai osztály részére ajánlott.
181 A kísérő jelentésben ki kellett térni arra is. hogy a nyomozást lefolytató hatóság
tett e feljelentést az Ügyészséghez. Ha igen; akkor milyen szám alatt. Azt is jelen­
teni kellett hogy az eljárás alatt álló személy az T. fokú véghatározat ellen élt-e
jogorvoslattal, vagy sem .
adás esetén annak keltét kellett rögzíteni, és mindkét esetben a jegy­
zet rovatba azt is fel kellett tüntetni, hogy melyik népügyészséghez
történt a személy átadása, illetve melyik hatóságnak, Szabadlábra he­
lyezés esetén a szabadlábra helyezés időpontját kellett beírni az erre a
célra megfelelő rovatba.

Politikai Internáltak nyilvántartása

1. rovat (sorszám) - 1-es sorszámmal kezdve folytatólagos számozással
kell ellátni a bejegyzésre kerülő internált személyeket.
2. rovat (ügyirat szám) - az internált személlyel kapcsoJatos ügyirato­
kat saját iktatószámon kell tartani
3. rovat (név, születési hely, év, lakhely anyja neve) - az internált sze­
mély adatait kell beírni a megfelelő rovatba
'1. rovat (internálási véghatározat) - a) kelte rovatba az internálási vég­
határozat kelte b) számú rovatba az internálási véghatározat számát
kell beírni
5. rovat (az internálás rövid indoklása) - az internált személy interná­
lásának rövid indoklása, lehetőleg a rend elet számot is be kell írni,
amely alapján internálták
6. rovat (melyik táborban van) - bejegyzendő az az internálótábor,
ahová az internált személy t az elsőfokú hatóság szállította
7. (?) rovat (fellebbezés) - kelte, az I. fokú rendőrhatósághoz beérkezett
fellebbezés keltét kell beírni
7. b) rovat (fellebbezés) - a 1L fokú rendőrhatóság álta l elbírált felleb­
bezés eredményét keli beírni
Az I. fokú rendőrhatósághoz beérkezett iratokat és a kísérő je­
lentést együtt köteles az I, fokú hatóság a másodfokú hatósághoz
haladéktalanul felterjeszteni. AIL fokú rendőrhatóság köteles a
jogorvoslat folytán hozzá beérkezett ügyet 8 nap alatt érdemben
felülbírálni, illetve felülvizsgálati kérelem esetén az iratokat a
belügyminiszterhez haladéktalanul felterjeszteni.
8. a) rovat (internálást véghatározat revíziójának határideje) - az in­
ternál ási véghatározat keltétől számított 5 és fél hónap utáni idő­
pontot kell bejegyezni
8. Wrovat (internálási véghatározat revíziójának eredménye) a 8. ü)
rovatban feltüntetett revíziós határidőben a revízió alá vett vég-
határozat eredményét kell bejegyezni.

157
 Minden intcrnálási ügyet hat havonként revízió alá kellett von­
n i33ZI. és II fokon jogerőssé vált véghatározat felülvizsgálása minden
egyes esetben az L fokon eljárt rendőrhatóság joga és kötelessége.
Kivételt csak az a2 eset képez, amikor az internálást vagy ref alá he­
lyezést a belügyminiszter mondta ki. Az elsőfokú rendőrhatóság a ref
vagy az int ernálás további fenntartását és a megszüntetést is véghatá-
rozattal mondta ki. Mindkét esetben a fenntartást kimondó véghatá­
rozatot az érdekeltnek a jogorvoslati lehetőségre utalással kell ki kéz­
besítem. A megszüntető véghatározatot a félnek való kézbesítés előtt
az összes iratokkal együtt szolgálati ütőn jóváhagyás végett a belügy­
miniszterhez kellett felterjeszteni, A megszüntető véghatározat csak a
belügyminiszter jóváhagyásával válik végrehajthatóvá,
1950 elején az Államvédelmi Hatóság önállósításával összevonták
a különböző területeken működő állam biztonsági szerveket, és a ki­
adott minisztert parancs értelmében megalkották az egységes „An­
tidemokratikus Elemek Központi Operatív Nyilvántartását", amely
felállításával megszűnt az addig decentralizáltan működő nyilván­
tartások különböző fajtája. A parancs rendelkezett arról is, hogy a
nyomozó, felderítő és elhárító munka során keletkezett ügyiratokat
a korábbi aktarendszer helyett operatív hálózali dossziékba rendez­
zék, a személyekre kiállított, kartonokat pedig a központi operatív
nyilvántartásba helyezzék el. A nyilvántartásokat kiegészítették a
politikai bűncselekményekért felelősségre vont, internált személyek
daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásával, továbbá a nyilvántartó
osztály kezelte az őrizetbe vett személyek házkutatási anyagait is. Ren­
delkeztek arról is, hogy a jövőben keletkező terhelő és kompromittáló
anyagokat a vonalas (a vonalas elv: meghatározott el len séges iránnyal
szemben alkalmazták), a területi és az objektum! elvek alapján
- személyi
- csoport
- körözési
-vizsgálati
- objektum dossziékba kell elhelyezni.382

382 A 760/1939. B. M. sz. rendelet 18. |j-ában foglalt, rendelkezéseknek megfelelően,

illetve hal havonként revízió alá kell vonni a rendőrhatósági felügyelet alá helye
zési ügyeket is.

158
 Az osztályon belül létrehozták a Központi Operatív Irattárat, aho­
vá a központi és megyei, állam biztonsági szerveknél keletkezett és
mar lezárt (elintézett) ügyiratokat kellett irattározásra megküldeni.
Az operatív nyilvántartó osztály ezzel egyidejűleg átvette az Igazság­
ügyi Minisztériumtól az 1945-1949 közötti népügyészségi és népbi-
rósági iratokat., amelyeket meghatározott elvek és módszerek szerint
rendeztek, végül „bedolgozták’1ezeket is a dossziékba. Azokat a sze­
mélyeket. akikre pedig komprom itta ló adatok álltak rendelkezésre,
ny iIvá ntartásba vették.
Az Antidemokratikus Elemek Központi Operatív Nyilvántartó
Osztályának feladatát az alábbiakban határozták meg:
1. Hálózati és operatív nyilvántartási kartonok kezelése, a szervek ré­
szére priorálások elvégzése
2. Az irattárazott anyagok kezdése, a szervek részére történő rendel­
kezésre bocsátása
3. A népbírósági iratok feldolgozása.
Ezzel létrejött egy „totális" nyilvántartás alapja, lehetővé téve az ál­
lambiztonsági szervek számára, hogy a munkájukhoz szükséges más
nyilvántartásokhoz is hozzáférjenek. A rendszer kialakításakor első­
sorban a számszerüség játszott elsődleges szerepet, az adatok pedig
sokszor pontatlanok, valótlanok, ellenőrizhetetlenek voltak.
A Belügyminisztérium Kollégiumának határozata alapján - a po-
litikai rendőrség korábbi nyilvántartásainak felülvizsgálata - a bel­
ügyminiszter-helyettes 10/1954. parancsában elrendelte, hogy „az
operatív nyilvántartásba csak olyan személyeket lehet felvenni., akik­
nek m ár a felszabadulás előtt, akár azóta történt ellenséges megnyil­
vánulásáról vagy tevékenységéről hitelt érdemlő bizonyítékok állnak
rendelkezésre.”363 1950-ig, az ÁVH megszervezéséig a különböző al­
osztályok, illetve ügyosztályok feladatköreibe besorolták az operatív
eszközök használatát, a vizsgálatok lefolytatását.
A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályán a VIII. al­
osztály foglalkozott a nyílt nyomozások lefolytatásával, az ÁVO nép­
ügyé szség mellellműködő ki rendeItségével egy ü 11.
AJX. alosztály feladata volta technikai eszközök biztosítása, a levél,
távirat, telefon ellenőrzés, rádióid derítés és elhárítás, fényképezés,38

383 M \I. OLXÍX-B-l-az. 18. d. 10/1954. {2-1831/19:141 B. M. I. helyettes parancsa az Ál

lamvédelml szervek operátivnyilvántartása címmel.

159
rejtjelezés, helyszínelés. AX. alosztály kezelte a nyilvántartást míg a
XII. alosztály kezelte a levélellenőrzést, a XIII. alosztály feladata volt a
környezettanulmányok készítése és a figyelés.
1948-ban az osztály - mint említettem - szervezeti változásokon
esett át, és átminősítették a Belügyminisztérium Államvédelmi Ha­
tóságává. Ezzel együtt ügyosztályokat alakítottak ki. Számunkra a
nyilvántartás és az operatív eszközök felhasználása miatt fontos a „B”
ügyosztály-belföldi ügyek, külföldi elhárítás, határon túli hírszerzés,
megfigyelés, operatív akciók, a KEOKH és a Központi Operatív Nyil­
vántartó működtetése volt a feladata, A „C* ügyosztályhoz tartoztak a
nyílt nyomozási feladatok, az államrendészet, nyilvántartás, útlevél­
osztály, a „D” pedig az üzemi ügyeket, a lömeghálózati feladatokat, a
technikai és információs részleget és a vidéki ügyeket fogta össze.

A Katonapolitikai Osztály
A B. M. ÁVH-val párhuzamosan működött külön szervezetben a ka­
tonai biztonsági szolgálat is. Még 1945 tavaszán a SZEB engedélyezte a
HM keretében a katonapolitikai hírszerző osztály létrehozását, amely
Pálffy (Oesterreicher) György* vezérkari százados vezetésével 1945
áprilisában megkezdte a munkáját Budapesten. A HM Katonapoliti­
kai Osztályát 1947 januárjában csoportfőnökséggé szerveztek át négy
osztállyal, amely 1948 márciusára már hót osztállyá bővült: Törzs,
Elhárító Osztály, Katonai Osztály Rádió felderítő Osztály Hírszerző
Osztály Nyilvántartó Osztály, Káderosztály.
1949, február elején főcsoportfőnökséggé szervezték át. Ezen belül
négy csoportfőnökséget hoztak létre és három önálló osztály A kato­
nai elhárítás önállóságának az 1950. januári, illetve még az 1949. de­
cembervégi átszervezések és az ÁVH megalakulása vetettek véget.
Bán Jó 2 sefné rendőr alezredes elmondta, hogy 1948-tól dolgozott a
VI/c alosztály titkárságán. A VI/c alosztály „T' állományú elvtársakból
állt. Létszáma 1948-ban 21 fő volt, 1949-ben 70 fó, 1951-ben 250 fő volt.
Konspirált figyelés, környezettanulmány készítés volt a feladatuk.
1948 végén átszervezés történt, akkor az alosztály közvetlen Szúcs Er­
nőhöz tartozott. Vezetője Réh Alajos* államvédelmi százados, helyet­
tese Köteles Henrik* áv. százados és Jávor Miklós áv. főhadnagy volt.
Ekkor az alosztály feladatköre kibővült. Titkos előállításokat, az őri­
zetesek konspirált elhelyezését intézték. Feladatukat közvetlen Szúcs
Ernőtől* kapták, azt konspiráltan végezték. A csoportból elég gyakran

160
vezényeltek 2-3 embert a Szűcs titkárságra, akik bizalmas, speciális
feladatokat végeztek.
Ezen az alosztályon a Tájékoztató Iroda 1948. júniusi határozata
után létrejött egy másik csoport, amely a jugoszláv diplomaták figye­
lését végezte. Vidéki megmozdulások esetén ezek mentek ki „rendet
teremteni" - ku lákverés - stb. Vezetője egy Jagodics nevű személy volt.
A VI/c alosztály 1950-ben átalakult a III/l. osztállyá/6'1
Az Államvédelmi Hatóság idejében a III. Főosztály operatív főosz­
tály lett, melynek a figyelés, környezettanulmány készítés, levélellen­
őrzés, telefon- és rádiólehallgatás, rádiófelderítés, illetve az operatív
technika és a nyilvántartási feladatok összpontosultak a kezében,
AVI. (Jogi és Börtönügyi, majd Vizsgálati) Főosztály feladata volt az
ÁVH központi szervei és a vidéki osztályok által végzett nyílt nyomo­
zások vezetése, míg a „különösen fontos" ügyekben maga a Főosztály
végezte a nyomozást. Irányítása alá tartoztak az ÁVH börtönei, inter­
náló- és munkatáborai, ahol „hálózati-operatív" munkát folytatott
a letartóztatottak és az internáltak közölt. A III/l, osztály a Vizsgálati
Osztály, Környezettanulmányozó, Figyelő Osztály, Operatív nyilván­
tartó szerepét töltötte be.

Az internáltak létszáma

A fentebb már említett rendeletek alapján minden hónapban - de

minden héten és minden nap - létszámjelentést kellett tennie a tá­
borparancsnoknak a belügyminisztérium és a politikai rendőrség
felé is. Ezekből a létszámjelentésekből és beszámolókból igen csekély
dokumentum áll jelenleg rendelkezésre, de ami megvan, jól mutatja
a politikai internáltak létszámalakulását az időszakban.

1945-1946
1945. július 31-ig a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osz­
tály Központjának munkájáról készült jelentés, melyben beszámol­
nak arról, hogy csak a központ 2350 személyt internált. A kerületi
nyomozócsoportok munkája alapján internált személyek száma 8932
fő volt. Összesen Budapest területén július 31-ig 11282 személyt he-

384-ÁBTL 2.1. XI/5. 49. A III/l. osztály lett a Vizsgálati Osztály.

ISI
 lyeztek rendőrhatósági őrizet aláf illetve a népbíróságok működésé­
ből kifolyólag még 6 főt Internáltak.335
1945. augusztus 10-én a Budapesti Főkapitányság területén 5741
férfi és 1462 női internált volt.-*- A Budapesti Rendőr-főkapitányság
1945. szeptember havi jelentésének, melyet a Budapest Székesfőváros
Közigazgatási Bizottságához küldött, összefoglalójában Sólyom László
főkapitány a hatásköri területén kilenc működő internálótáborról és
10 460 rendőrhatósági őrizet alatt álló személyről számolt be.337
A Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának 1946. már­
cius 18-i kimutatása alapján az internélótáborokban munkára fogha­
tó internáltak számát írták össze táboronként.3-3A férfi internáltak­
nál felosztották a munkát nehéz és könnyű foglalkoztatásra, a nőknél
nem volt kategóriába sorolás, a feltétel az volt, hogy munkára fogható
legyen. így a nehéz és könnyű munkán foglalkoztatott férfi internál­
lak száma 4466 fő, amig a nőké 496 fő volt. A munkára nem fogható
internáltakról jelen kimutatásban nem történt említés. Zinner Tibor
kutatásai szerint 1946 márciusáig a politikai rendőrség 35 ezer főt
tartóztatott le. Közülük 5642 személyt átadtak a népügyészsegnek,
17 418-at internáltak, 9360 főt ref alá helyeztek.33^ 1946, augusztus 6-i
jelentésében Münnich Ferenc rendőr altábornagy arról számolt be,
hogy a politikai rendőrség által 18 478 személyt internáltak, melyből
a beszámoló napján összesen 5996 személy volt az Internálótáborban,
(Lejárt a büntetése, és szabadlábra helyeztek 2896 főt, más okból ki­
engedtek 5964 személyt, megszökött 235 ember, meghalt 920 fő, más385679

385 P1L 274. f. 11. ex. 10. á e. 1945. július 31-ig Budapesten a BRFK PR.O központ­
ja és a kerüleLi nyomozócsoportok munkája alapján összesen 6619 személyt
helyeztek ref alá. Az internáltak és a ref alá helyezettek internálási oka főképp
voiksbundista, nyilas, egyéb háborús bűnös volt
386 MNLOLXIX-B-l-r. 1. d. 38. tsz. 133.000/1945. A jelentésben a ref alatt állók száma
1287 férfi és 401 nó volt. Ez a szám azért érdekes, m ert a Budapest Székesfőváros
Közigazgatási Bizottságának adott jelentésben 1945 augusztusában 7403 inter­
náltat tartottak számon a budapesti inte m a lótáborokban. BFL XXTV. L Elnöki
Osztály 1. d. 64. tsz.
387 BFL XXIV. 1. Elnöki Osztály, 1. d. 63. tsz. Az internáltak legnagyobb része a MÁV-
nál. közüzemeknél és a szovjet parancsnokságnál végez közérdekű munkát. A tá­
borok fegyelmi állapota kielégítő. Az internáltak egészségi állapota állandóan
rosszabbodik a nem kielégítő élelmezési állapotok és a hűvösödo időjárás miatt.
388 ÁBTL 2.5.8. 70. d. 1946. m árcius 18. A jelentést. Zsarnav Kálm án rendőr vezérőr­
nagy írta alá a főkapitány helyett.
389 Törvénytelen szocializmus, 18.

162
szervnek 242 személyt adtak át, míg a belügyminisztériumi bizottság
2175 egyént engedett szabadom)390
A Magyar Államrendőrség Budapesti.Főkapitányságának hatáskö­
ri területén 1946. augusztus 11-én az internáltak száma 3077 férfi cs
769 nő volt.391

1947-1950. május 5.
A Magyar Államrendőrség Budapesti Rendőr-Főkapitányság 1948. ja­
nuár 5-én kelt kimutatása szerint január 1-jén 2622 internált volt Bu­
dapesten a központi internálótáborban.392 1948. április 26-án Mün-
nich Ferenc rendőr altábornagy, a budapesti főkapitányság vezetője
2626 internáltat jelentett le, akik akkor internálótáborban és inter­
nált státuszban voltak,393
A Központi Internálótábor 1949. január 10-i létszámjelentése alap­
ján a Buda-déli Központi Internálótáborban 2415 internáltat helyez­
lek el.:w Atíz nappal későbbi, 1949. január 20-án leadott jelentés alap­
ján a Központi Internálótáborban már 2387 internált volt, akikhez
hozzáadódott meg 287 fő szökésben levő személy, illetve azok, akik
meghaltak.3931949 májusától 1950 áprilisáig minden havi lét.számje-
lentés megvan a politikai és a köztörvényes internáltak létszámáról395
Ekkor már elkülönítették a politikai és a köztörvényes internáltakat,
sót a köztörvényeseket a Mosonyi utcai Toloncházban őrizték.

390'Iratok a z igazságszolgáltatás történetéhez 1. Szerk.: dr. Horváth Ibolya, dr. Solt

Pál. dr. Szabó Győző,dr. Zanalhy János, dr. ZirinerTibor. Budapest, 1992.120-122.
(Eredeti jelzet: B. M. Kp. Ír. 569539-1947.) A fent említett adat az 1946. április 1-jci
számokhoz viszonyúvá érdekesen alakult. Áprilisban az internáltak száma 22
987 fő volt, akik közül 222 személy halt meg, A felülvizsgálatok miatt a létszám
augusztusra drasztikusan lecsökkent, Budapesten ekkor m ár csak 5996 internált
volt hivatalosan, de közel ót hónap alatt az internálótáborban elhunytak .száma
óriásit növekedett, 920 főre emelkedett.
391 ÁBTL 2.5.2.1. d. 491/18-1946. fk, int. Ugyanekkor 4585 férfi és 1541 nő állt ref alatt
Budapesten - a jelentés szerint.
‘<92 MNL OÍ.XIX-B-l-r. 71. d. 30. tsz, 216.903/1948. számmal, a Budapesti Főkapitány­
ság 10.012/M 948, fk. I. eln. számú kimutatás, melyet dr. Münnich Ferenc rendőr
altábornagy, a budapesti főkapitányság vezetője irt alá.
393 M NLOLXlX-B-l-r. 71. d. 30. tsz. 10.012/5-1948. fk .l. eln. 1948. május 4.
394 OpenSoeiety Archívum (ÖSA) 3-19.
395 MN1 OLXlX-B-l-j. 38. d. 38. tsz.
396 MNL O L X lX -M -j. 38. d. 38. tsz.

163
 politikai
dátum férfi női összesen megjegyzés
internáltak internáltak
1949. január 20. 2043 344 2387 szökésben
287 fő
1949 2268 356 2624
1949, május 2. 2044 166 2210 innentől
Kistarcsa
a Központi
Internáíótábor
1949. június 10. 1768 138 1906
1949. július 10. 1572 119 1651
1949. augusztus 20. 1546 122 1668
1949. szeptember 20. 1546 116 1662
1949. október 10. 1510 117 1627
1949. november 10. 1484 126 1610
1949. december 10. 1423 128 1551
1950. január 10. 1367 128 1495
1950. február 20. 1562 147 1709
1950. március 10. h1531 162 1693
1950. április 11. 1355 140 1495
2. ábra A politikai internálta): létszómkinnaaiásü

1950* május 5. -1953- október

1950 májusában a Kistarcsai Központi Interná lótábor létszáma 1500-
1700 fő körül mozgott, és az internáltak száma egyre nőtt. Májustól
- amikor azÁVH elfoglalta az internál ótábort és átvette a vezetését -
1952-ig nem került elő létszámjelöntés a „táborlakók” számáról Any-
nyi bizonyos, hogy a kistarcsai gyűjtő- és interná tótábor, valamint a
recski internáló- cs kényszermunkatábor létszáma 1950-ben 2500 fő
körül mozgott, A négy, AVH kezelésében levő táborban 1953 tavaszán,
az első szabadon bocsátások előtt 5075 internált volt A táborok 1953397

397 Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1. Szerk.: Trorváth-Soll-Zanathv Sza-

bó-Zinner, Budapest, 1992, 430-431. továbbiakban: Iratok. 1.) Feljegyzés a köz
kegyelmi rendelkezések végrehajtásáról. 4-49/1953.1953. szeptem ber 25. A jelen­
tések m indig csak négy internálótáborról szólnak, a sajóbábonyi és a bernálkúti
ínternálótáborok kim aradnak ezen be számolókból.

164
augusztusában kezdődött felszámolásakor azÁVH internáltak létszá­
ma lecsökkent, m ár „csak” 3891 fő volt nyilvántartásban ezekben a tá­
borokban a június 10-i szigorúan titkos jelentés szerint.3'8

Az internáltak m unkáltatása 1945-1950

Amint véget értek a harcok, a közbiztonság helyreállítása és meg­

szervezése mellett a fővárosban és vidéken is az egyik legfontosabb
feladatnak az újjáépítés számított, a mindennapi élet újjászervezése,
a munka újrafelvétele, megindítása a gyárakban, üzemekben. Ebbe
a körbe beletartozott a romeltakarítás, aknaszedés, rakodás, avasút­
vonalak helyreállítása, a bányászati és nehézipari központokba való
munkaerőtoborzás, a gyárakban a munkafelvétel, stb. A munkaerő-
hiányt folyamatosan az internáltak „kölcsönadásával", kiadásával
próbálták pótolni, illetve biztosítani. Az internállak foglalkoztatása
jövedelmező volt a tábornak és a rendőrségnek is, mivel a munkájuk­
ból befolyó összeg egy részét megkapták, amivel hozzá tudtak járulni
önmaguk fenntartásához, a tábor működéséhez. A nyíregyházi in-
ternáiótábor 1946, szeptember 17-én azért került feloszlatásra, mert a
táborparancsnok nem tudta fenntartani, a belügyminisztériumnak
pedig „nem állt módjában” pénzhiány miatt a fenntartáshoz szüksé­
ges összeget átutalni számukra,399 Budapesten az internállak munká­
ra való kihelyezését az Internálási Ügyek Központi Szerve végezte.400
Az internáltak munkaerejét 1945. március-áprilisától folyamatosan
felhasználták. Ehhez az internáltaknak a különböző vállalatokhoz,
gyárakhoz, kormányszervekhez, a szovjet parancsnoksághoz, köz­
munkára való kirendeléshez kellett egyfajta szabályzatot és rendszert
alkotni, illetve ellátásukat, fizetésüket meghatározni, mindezen felül
a foglalkoztatott internáltaknak a felügyeletét is meg kellett szervez -39

39 8 Iratok, 1. 414-4-Í9 (71) A B. M. VLI. Főosztály jelente se a ..kezelésében1' lévő let artóz-
tatoctak. internáltak é s katonai elítéltek várható létszámváltozásáról. Budapest.,
1953. június 10. Ekkor már megtörtént - 1953 áprilisában - az első szabadítási
„hűl lám" az internáló laborokból.
399 ÁBTL 2.5.2.1. d.
400 RFl.XXIV. . Elnöki Osztály. 1. cl. 64. tsz.
1

165
ni, illetve az őrség számára fizetést adni. így a külmunkára kirendel­
tek őrzésére igénybe vett őrszemélyzetnek a díjazását azok a vállala­
tok, intézmények fizették, ahol az őrizetesek dolgoztak.4,01 Abban az
esetben, ha az őrszemélyzeti tagoknak állomáshelyükön kívül kellett
felügyeletet teljesíteniük, a vállalat, intézmény fizette az ún. kikülde­
tési illetményt. Ezt az összeget havonta és előre, a rendőrkapitányság
pénztárába fizették be a foglalkoztatók.*02
A Budapest Székesfőváros Elektromos Művek a belügyminiszter­
hez írt levélben azt kérte, hogy „az állandó személyzetünk létszáma
nem elegendő. (...) Fennálló munkaerő hiányunkat mind ez ideig
az államrendórség által rendelkezésünkre bocsátott, mintegy 280
főnyi, részben a településünkön lakó, részben bejáró internáltak­
kal hidaltuk át.1* 03 E levélből lehet megtudni azt is, hogy 1945 vegén
megtörtént az internáltak felülvizsgálata, így sokaknak megszüntet­
ték a rendőrhatósági őrizetét, ezért az Elektromos Műveknél foglal­
koztatott internáltak száma is lecsökkent 96 főre. A keletkezett hiányt
nem tudták pótolni, ezért veszélybe került a kelenföldi erőműnek
az üzemben tartása, „márpedig a kelenföldi erőműnek az áramter­
melésből való esetleges kiesése, Budapest áramellátásában súlyos
zavarokhoz vezethet, mert az előbbi mellett a bánhidai távvezeté­
ken történő áramszolgáltatás esetleg hosszabb időre való kiesésével
is állandóan számolnunk keH"/'ÍHEzért kérték a 280 főnyi internált
munkaerő biztosítását. A belügyminisztérium indokolása szerint a
budapesti internálótáborokból olyan nagyszámú internált szabadult,
hogy csak csökkentett mértékben tud eleget tenni a kérésnek, mivel a

+0l MNLOl XJX-B-J-az l, d. 278.318/J945. IV/12. B. M. ren ddel. 1945. d ece m b e ri „Az
igénybe vevő vállalatok és intézetek által fizetendő díjazás mértéke ö['személyzeti
tagonként, egységesen egy 3 családi pótlékban részesülő, a XIÍ. fizetési osztály 3.
fokozatába tartózó rendőr főtörzsőrm ester összilletménycnck megfelelő összeg­
ben lett megállapítva", és a Rendőrség posta-takarék pénztári csekkszámlájára
kell befizetni.
402 A kiküldetési illetményeket csak érvényesített úti szám la alapján lehetett kifizet­
ni. Ha nem teljes hónapról volt szó, akkor az összilletinény 1/30-át kellett a foglal­
koztatónak befizetnie.
403 ÁBTL 2.5.8.70. d. 300.129/1946.1945. decem ber 31-én irt levél.
404 ÁBTL 2.5.8. 70. d. 1946. január 16-i levél. Ehhez csatolták Budapest főpolgárm es­
terének „támogató" levelét, melyet Nagy Imréhez, az akkori belügyminiszterhez
irt az ügyben. (1946. január 9,}

166
 munkabíró internáltakat kivétel nélkül a hídépítésnél, a MÁV-nál és
fakitermelésnél foglalkoztatják.403
Még 1945 decemberében Tildy Zoltán miniszterelnök, a Gazda­
sági Főtanács (GF) elnöke, az ott megtartott ülésen határozatot ho­
zott a széntermelés fokozására és annak előmozdítására. Ebben, 12.
pontként a GF felhívta a belügyminiszter figyelmét, hogy az inter­
nálótáborokban, a ref alatt lakóhelyüktől távol tartott, politikailag
megbízhatatlannak minősített személyeket, akik polgári vagy poli­
tikai bűncselekményt nem követtek el, a ref fenntartása mellett, la­
kóhelyükön foglalkoztassák, és amennyiben jói dolgoznak, egy éven
belül szüntessék meg a ref-et. Addig is, 14 napon belül, bocsássanak
200-200 internáltat a tatabányai, dorogi, várpalotai, nagymányoki cs
a pécsi szénbányák igazgatóságának a rendelkezésére, „elsősorban az
említett bányatelepekről internáltak és feketézők közül".406Az összeg­
zés szerint ekkor a Magyar Államrendőrség által internált, bányászok
országos szinten összesen 767-cn voltak.40740891A GF határozatára 1946. ja­
nuár 15-én Hidassy alezredes „ötlete" az volt, hogy a Nyugatról vissza­
tért csendőröket irányítsák át a bányákba, de azok létszáma is legfel­
jebb 200-300 fő, Dr. Fehér alezredes javaslata az volt, hogy a gödöllői
internálótáborból405Nagvmányokra, a pécsi in tern álótáb orb ólp e­
dig a pécsi bányákhoz 200-200 internáltat tud rendelkezésre bocsá­
tani. A másik két bányavárosba, Tatabányára és Várpalotára - Fehér
alezredes úgy gondolta - Hidassy alezredesnek kellene megoldania
a problémát, és internált munkaerőt csoportosítani a két bányába.
Ezt Hidassy állítása szerint nem tudta biztosítani, mert a budapesti
internáltak olyan munkahelyeken dolgoznak, ahonnan nem tudta
őket kivonni.41" Hidassy „tehetetlenségét” bizonyltja Kollai Tibornak,
a gödöllői internálótábor parancsnokának az 1946. január 25-én kelt

405 ÁBTL 2.5.8. 70. d. 1946, január 24-én kelt levele a belügyminisztérium i ügyosz­
tályvezető-helyettesnek, Budapest polgármesteréhez.
406 ÁBTL 2.5.8, 70, d. 800.558/46. Az iratanyaghoz csatolva: 307.899/946.1.29. és a
303.600/946.ÍJ.16.
407 ÁBTL 2.5.8. 70. d. InLemáli bányászok m unkára igénylese. 123 vájár, 272 csillés,
293 külszíni munkás, 2 gépész, 1 kazánfűtő, 1 lakatos, 64 bányamunkás, 11 segéd­
munkás. Az összletszam alapján Baranyából és Komárom megyéből voltak több­
ségben.
408 A gödöllői internálotáborban ekkor körülbelül 8U0 internált volt.
409 A pécsi internálótáborbar) a jelentés időpontjában cirka 900 személy volt inter­
nálva.
410 ÁBTL 2.5.8. 70. d, 67.

167
jelentése, miszerint a táborban 618 internált van, és a betegek kivéte­
lével mind közüzemeknél és vállalatoknál - fakitermelésen - dolgoz­
nak térítés ellenében, így nincsen olyan munkaképes internált, akit
bányamunkára ki tudna jelölni.411 Az ajkai kőszénbánya is hasonló
helyzetben volt, és 300 internált munkaerőnek a rendelkezésre bo­
csátását kérte. Ott is „mozgósítva" lett az interná íótábor parancsnoka,
hogy a fakitermelésről, vasútépítésről vonja vissza az internáltakat és
csoportosítsa ál őket az ajkai bányába.1124135
Az Újjáépítési Minisztérium egyik csoportvezetője 1946. február
11-cn a belügyminiszterhez írt levelében - „mivel értesüléseim szerint
az országban 12000 személy van internálva” s hogy az ország újjá­
szervezésének és a jóváícteli kötelezettség teljesítésének eleget tudja­
nak tenni - azt kérte, hogy a bányamunkára a hiányzó 4000 munkást
az internáltakból biztosítsák számukra;113Az egyes bányaüzemek sze­
rint részletezett munkaerőigényt közük a Belügyminisztériummal is.
A vállalatok a kiutalt internáltak elhelyezéséről és élelmezéséről gon­
doskodnak, ezenfelül mindenkit egészségi állapotának, korának és
munkabírásának megfelelő, de általában külszíni munkára vesznek
igénybe.114 Az Újjáépítési Minisztérium kérésére a belügyminiszter
elrendelte, hogy a vidéki főkapitányság területén lévő összes inter­
nálótáborban nyolc napon belül mérjék fel az internáltak pillanatnyi
foglalkoztatását, illetve nemek szerint a foglalkoztathatóságukat. Eh­
hez az utasításhoz - jelenleg - a legközelebbi időpontban készült ö s ­
szeírást a vidéki főkapitányság helyettes vezetője adta 1946. március
18-án. Ebben 28 internálótáborról ad információt, melyekben össze­
sen 4466 férfi és 496 nő volt munkára alkalmas.4^
Az internáltak foglalkoztatásából befolyt jövedelmekről a bel­
ügyminisztériumnak rendelkeznie kellett. 1946. március 21-én a
belügyminiszter rendeletben szabályozta a pénzek elosztását,416 Ez
azt jelentette, hogy az igy befolyó jövedelem 75%-a az államkincstárt

411 ÁÖTL 2,5,8.70. cl. 300.558/946. számú hivatkozás.

412 ÁBTL 2.5.8. 70. d. 1846. április 26.. 1946. május 3-i leve.lozc.sck.
413 ÁBTL2,5.8. 70. d. 307.968/946., 820/1946. számon. 1946. február 11-én irt levél.
414 Uo.
415 ABT7. 2.5.8.70. d . d r. Zsarnay K á Im á n j c 1elitese, a 307.963/1946/7V715. sz, rende3e-
téré hivatkozva.
4-16 MNI. OT. XIX-B-i-az. 2. (L 219.927/1946. TV.12. B, M. sz. rendelet a 143.506/1945
(194o.08.25.) és a 210.506/1946. (1946.01.09 ) S7ámu rendeleiek hatályukat veszí­
tették.
 illette, míg a fennmaradó 25%-ból a munkát végző internáltak hoz­
zátartozóit kellett úgynevezett munkajutalomban részesíteni,*171946,
március 28-án kelt levelében Telegdy Lajos rendőr százados, a nyíráb­
rányi határrendészeti kapitányságvezetője kérte a belügyminisztert,
hogy a 'Hajdú vármegyei rendőrkapitányságvezetőjét utasítsa arra,
hogy a hatósága alatt álló internálótáborból adjon ki 5 internáltat
- kőművest, asztalost, szakmunkásokat akik a határrendészeti ka­
pitányság elhelyezésére szolgáló, a belügyi kincstár tulajdonátképező
épületeket felújíthatják, tatarozhatják. Akiadott internált munkások
élelmezését és megfelelő elhelyezését, őrizetét ennek fejében biztosí­
tani tudják.417418
1945-1946-ban külön kategóriát képeztek a volt csendőr internál­
tak, akikkel a legveszélyesebb munkákat végeztették, mint például
az aknaszedés, a robbanószerkezetek felszedése és hatástalanítása.
Ebből az ügyből kifolyólag írtak egy levelet, a volt csendőrök, jelen
státuszban internálták, azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül az inter­
nálást véghatározataikat.419 Indoklásaikban az áll, hogy már hónapok
óta végzik a legveszélyesebb lőszerek hatástalanítását. 1946 áprilisáig
több mint 8000, különféle méretű bombát és aknát hatástalanítottak,
és több mint 20 ezer töltényt válogattak ki. Az itt dolgozók önként je­
lentkeztek a munkára, de hivatalos megkeresésre. „Csoportunk tag­
jai legnagyobb részt családos emberek, kiknek családja a mai súlyos
időkben kereső nélkül a legsúlyosabb nyomornak van kitéve."420 Be­
számoltak arról is, hogy munkájuk igen nagy kockázattal és veszéllyel
jár, ezt. mutatja az is, hogy' az elmúlt napokban a csoport tagjai közül
ötén életüket vesztették. 1945 utolsó hónapjaiban négyen munka
közben estek áldozatul, 194-6 márciusában pedig egy ember súlyosan
megsebesült. Ezek a veszteségek a csoport 40%-át tették ki.421

417 Az államkincstárat illető 75%-ot a rendőrség rendőr-iőkapitánvsága „rendőri di

jak és egyéb bevételek, bevételi számla, Budapest1' elnevezéssel nyitott 100.945
számú posta-takarékpénztári csekkszámlái a kelleti befizetni. Arra nincsen adat.
dokum entum , hogy az internáltakat illető iJ let menyeket egyáltalán kifizették-e,
vagy' ez milyen formában került kit izelésre.
418 ÁBT7.2.5.8. 70. cl 137/1946. (1946. m árciu s28.}
419 ÁBTL2.3.6. 70. d. 319.352/46. A Honvédelmi M inisztériumban dolgozó internál­
tak ügyiratainak felkérése.
420 ÁBTL 2.5.8.70. d. 319.352/46.
421 A Ieve le 116 s*emé ly irt a al á.

169
 1946 tavaszán az internált munkaerő igényléséért a Weiss Manfréd
Acél- és Férnárugyár is beállt a sorba,422423A levélből megtudjuk, hogy
1945 júniusában kereste fel először a Weiss Manfréd Gyár üzemi bi­
zottsága és igazgatósága Szakasils Antal miniszteri osztályfőnököt az­
zal, hogy a jóvátételi szállítások lebonyolítására és gyártására a segéd­
munka hiányukat internáltakkal tudják pótolni. A belügyminiszteri
rendelet alapján kérték a rendőr-főkapitányságot, hogy adjanak át a
gyárnak 500 internáltat munkára. Ekkor már kijelölték a csepeli in-
ternálótábort arra, hogy kizárólag a Weiss Manfréd Gyárnak adjon ki
munkára internáltakat, viszont ezzel nem sikerült a hiányt pótolni.
Viszont a tábor befogadóképessége megengedte, hogy más táborok­
ból áthelyezzenek embereket Csepelre,429
1946. április 29-én a győri Vagongyár kérésére, a belügyminiszter
rendeletére hivatkozva, dr. Szénássy Géza.* a Közrendészeti Főosz­
tály helyettes vezetője utasította a Fejér és Zala megyei főispánokat,
hogy a székesfehérvári internálótáborbői 101, a zalaegerszegi inter­
nálótáborból 110, a pécsi internálótáborból 36 személyt, összesen 247
internáltat kísérjenek a győri táborba. Kikötésként azt kérték, hogy
a Győrbe vezényeltek között nem lehet Volksbund- és SS-tag,4241946.
április 30-án Budapest különböző internálótáboraiból összegyűjtött
164, bányamunkára önként jelentkezőt elindítottak Dorogra. Az in­
ternáltak mellé megfelelő létszámú rendőrt kellett kiállítani. Az átvé­
telt névjegyzék alapján a kirendelt őrszemélyzet parancsnoka április
30-án délelőtt 10 órakor, a Margit hid budai hídfőjénél lévő HÉV állo­
máson hajtotta volna végre. A tervezet szerint a táborokból a HÉV ál­
lomásigaz internálótábor őrszemélyzetének kelleti biztosítania az őr­
zést, majd a délutáni órákban került volna sor a csoport elindítására
Dorogra. A kísérő rendőrök parancsnoka az internáltakat Dorogon,
az ottani internálótábor parancsnokának átadja, majd ezt követően
az őrszemélyzet visszajön Budapestre.425 Az elképzelés nem valósult
meg, ugyanis két nappal később, a dr. Szebenyi Endre miniszteri osz­

422 ÁBTL 2.5.8. 70. d. 312.454/1946. (Csatolmánykéne 315.232/1946.)

423 ÁBTL 2.5.8. 70. d.
424 x^BTL 2.5.8.70. d. 314.874/46. Akit étel ben az is szerepelt, hogy az internáltak nem
lehetnek 50 éven felüliek. Az internáltak m indhárom táborból való átvételéről,
a győri in tém áiét áborba kísérésükről a győri főkapitányságnak kellett gondos*
kodnia. (1946, április 29.) A feladat végrehajtásáról értesíteni kellett 1946. máju$
15-ig az ügyosztályvezetőt.
425 ÁBTL2.5.8. 70. d, 315.701/46.; 315.723/46.

170
tályfőnöknek küldött jelentésből kiderült, hogy a Budapesti Főkapi­
tányságvezetője nem hajtotta végre a karhatalom biztosítását az in­
ternáltak lekisérésére a dorogi táborba.42647428A négy budapesti táborból
származó őrszemélyzet oldotta meg az internáltak biztosítását, és kí­
sérte őket Dorogra, A szervezetlenségből adódóan fordulhatott az elő,
hogy az őrszemélyzet nem egységes vezetés alatt állt, és már a HÉV
állomáson a csoportokban teljes zűrzavar és fejetlenség uralkodott.427
Ezért dr, Szénássy kísérte el az internáltakat HÉV-en egy darabon.
1946, május 3-án belügyminiszteri rendelet szabályozta a munká­
ra kiadható internáltak létszámát, amely egy-egy esetben minimum
20 fő lehetett. A magyarázat szerint azért volt erre szükség, hogy a
szökéseket megakadályozzák, illetve lecsökkentsék. Továbbá az inter­
náltaknak a munkára történő kiadásánál minden esetben a megfele­
lő öltözetről gondoskodni kellett,428
1946 tavaszán az ózdi vasolvaszlóba is vezényeltek munkára in­
ternáltakat429, de a Rimamurányi-Saigótarjáni vasmű Rt-nél is velük
pótolták a munkáshiányt.. A paksi Ár mente sítő Társulat védtöltés ja­
vítási munkálatainál 200 internált dolgozott. Elhelyezésükről és élel­
mezésükről a Társulat gondoskodott,430
Az internálótáborok centralizálásával és a vidéki internálótáborok
megszüntetésével 1947-re a különböző munkahelyekre kiközvetített
„ingye n” munkás internáltak száma megcsappant. Ettől kezdve az
internálás intézményében nem a munkáltatás volt az egyik legfőbb
szempont, hanem az, hogy a politikai alapon internált személyeket
elzárják a külvilágtól, még akkor is, ha nem volt semmi bizonyíték el­
lenük és a későbbi elítélésükhöz.

426 ÁBTL 2.5.8. 70. d. 316,272/1946.

427 Az egyik internált így tudott megszökni m ár Budapesten.
428 MN'L ÜL XIX-B-l-az. 2. d, 316.256/1946. IV/15.
429 ÁBTL2.5.8. 70. d. 317 368/1946. Akűhóüzemnél az internáltak vasérc, koksz, ócs­
kavas, nyersvas rakodását végezték, ami a legnehezebb fizikai munkák egyike
volt. Ózdon a7 üzembe helyezendő m ásodik kohohoz kellettek rakodómunkások.
(1946. m ájus 11)
430 ABTL 2.5.8.70. d. 318.38&/1946,

171
RECSK ELŐZMÉNYEI, KAPCSOLATAI
1946-1949 ÉS 1950-1953 KÖZÖTT

Ahogy Olga Wormser-Migot megfogalmazta: „Annak nehézsége,

hogy törvényesen bűnösöknek nyilvánítsák őket, azzal az ádáz szám
dákkal párosulva, hogy olyan állapotba helyezzék ókét, amelyben
nem tudnak ártani, (...) Az oka, hogy isten háta mögötti erődítmé­
nyeket vagy kazamatákat állítsanak fel nekik valamiféle senki földjén,
ahová nem jutnak el a törvények, sem az emberi lények, csak hóhérok
és áldozatok, akik az ott bevezetett halálos játszma egyedüli szabályai­
nak varrnak alávetve/*-1

Buda-déli internálótábor

A Buda-déli internálótábort422 az egykori Károly laktanya épületei­

ben és területén, a Budaörsi út 6L szám alatt alakították ki. 6382-es
intézményi szám alatt a Magyar Államrendörség Budapesti főka­
pitányságénak Központi Internálótábora lett. Az iratanyagokban
két elnevezést használtak: az egyik a rendszeresített Buda-dél,413 a
másik a ritkábban használt dél-Buda, Az internáltak között elterjedt
börtönszlengben használt elnevezés szerint a tábort Ruscsák Lajos*
tábor parancsnok gúnyneve alapján csak „Dveifusz penziónak” hív­
ták.424 Ruscsákot az internáltak csak „Dreifusz'-nak (háromlábúnak)
hivták. Gúnynevét két mankója és egy lába miatt kapta.43142435Ruscsák ve­
zette a tábort egészen 1949, április 30-ig,436 amikor is az internáltakat
Kistarcsára „költöztették”.

431 Jóéi Kotek-Pierre Rjgoulot, i. m. 9.

432 A Buda-déli internálótáborról részletesen lásd: Drucza Attila: „Buda-Dél - DéJ-
Buda'1. ín; Variációk, Ünnepi tanulmányok M, Kiss Sándor tiszteletére. Szerk.:
Ötvös István. Pilisesaba, 2004.260-277.
433 Mivel az iratok és a visszaemlékezések: többségében, illetve a köznyelvben is in*
kább a Budá déi elnevezést használják.
434 Erdey Sándor: A recski tábor rabjai. (Első kiadás), Budapest. 1969. 2L
435 Erdey, 1969. 59,
436 MNL OL XJX-B-l-j. 3S. d. 49.

172
 A volt kaszárnya és egykori internálótábor helyén áll ma a Petőfi
laktanya/37
Az intézmény 1945 elején a Honvédelmi Minisztérium tulajdoná­
ban volt, Ekkor többnyire a német kitelepítésre szántak, és a háborús
bűnökkel vádolt, de jogilag börtönbüntetésre nem Ítélhető rendőr-
hatósági őrizetesek (internáltak) Ideiglenes elhelyezésére szolgált.438
1945 második felétől már hivatalosan is internálótáborként műkö­
dött. Ettől kezdve a Magyar Államrendőrség budapesti főkapitánysá­
gának Központi ínternálótábora a rendőrség felügyelete alatt állt.
1945 októberében a tábort Lapsik Ambrus táborparancsnok irányí­
totta, Ebben az időszakban többször járt ott a főváros népjóléti főtiszt­
je, miveJ sok volt a kiskorú gyermek, akiknek további sorsáról kellett
intézkedniük.440
1946. október 1-jétöl a Buda-déli Központi lnternálótábort a Ma­
gyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányság irányítása alatt KuS'
csak Lajos rendőr alezredes, táborparancsnok vezette/41

437 HL 852-es d., ÁBTL 4.1. A-497 intem álási névmutatókönyvA-L 1949-50. ésÁBTL
3.1,9, V-76898 (3.), Erdey Sándor: A recski tábor rabjai (Hetedik kiadás) Bp. 2001.
59.
438 H L 852 -e$ d. (3 -91.) Erdey Sa ndor és Zi má nyi Tibor i nterjú, készítette Bán k Ba rb a
ra-DruczaAttila 2001. április.
439 HL 852-es d. Szolgálati jegyek. Fogoly átad ás-at vétel (1945. VIII.-1945. XI.). A do
kum entum ok m ár J945. augusztus 20-tól Buda-délt említenek, valam int azÁBTL
4.1. A-495. Dél-budai névmutató - internálási iktatókönyv (1945-1947). Ennek az
iktatókönyvnek az első bejegyzése 1946. m árcius ll-i keltezésű. Ez annyit jelent
ebben az esetben, hogy ettől kezdve az internáltak nyilvántartása talán precízeb­
ben működött. Mindezeken felül, ha 1946 m árciusában új iktatókönyvet kellett
nyitni, akkor ugyan nem pontosan, de kiszámítható, hogy körülbelül 1 év alatt
hány emberL internálhatott addig a Belügyminisztérium. Itt csak az a kérdés,
hogy 1946 m árciusa előtt hány iktatókönyv telt m ár be.
440 MNI. OL XIX-ö-l-az 1. d. 242.820/1945. IV/15. B. M. számú rendelet értelmében
(1945. október 4.) dr. Szabó Róza székesfőváros népjóléti főtisztjének a Bucla-dcli
internálótáborba való látogatását engedélyezte a belügyminiszter, és felszólította
a labor parancsnokot, hogy adja m eg részére a szükséges felvilágosítást és infor­
mációkat.
441 Erdey, 1989.62. Ruscsak József valam ikor a Köztemetőben volt sirásó. Az ostrom
után a Komm unista Pártban tűnt fel, ahol az elvtársak alezredessé léptették elő
az illegalitásban tett szolgálataiért. Régebben a Népszava „ülóemberekénL” mű­
ködött, ami azt jelemelte, hogy ha valaki a kommunisták közül írt egy olyan cik­
ket, amiért a cenzúra problémázott, ó ülte le az érte kiszabott börtönbüntetést.
Afél lába azért hiányzott, m ert részegen ráfeküdt a sínre, és a villam os elgázolta.
„Primitív és durva ember volt, a foglyokat - ha alkalm a nyílt rá - a mankójával
verte. A beszélő után gumitömlőkkel spricceltetek a látogatókra, ha nem akartak
elm enni." Görgey Guidó: Két Görgey. Helikon, Budapest, 2004. 200.

173
 A táborba érkezőket először rendszerint kopaszra nyírták, majd
következett a tetüvizit, végül a fürdés után jött a fertőtlenítés. A beve­
zető után az állományt az ügyeleti fogadószobába, az „egeresébe vit­
tek. Itt töltöttek 3-4 napot úgy, hogy se ágy, se pokróc nem állt a ren­
delkezésükre. A helyiségben hemzsegő poloskák és egyéb rovarfajok
között mindenki ott és akképpen aludt, ahol és ahogyan tudott. Pár
nap elteltével az udvaron sorakoztattak mindenkit. Létszáönellenőr­
zés után a tábor parancsnoka - Ruscsák alezredes - intézett, beszédet
az internáltakhoz, majd ezredekbe osztották őket, amely lakóhelyü­
ket is meghatározta. A táborban öt ezred működött:
I. Az elsőbe az asztalos-, cipész-, szabó-, iparművész- és festőműhe­
lyek tartoztak.
II. Amásodik volt a női ezred szálláshelye. Itt elkülönülve éltek egy­
mástól a politikai internáltak és a prostituáltak. Az ezredet női
ezredparancsnokok irányították (Rózái, Irén, Piroska),
III. A harmadik ezredben nagyrészt a táborparancsnok által ösz-
szeválogatott, belső tábori munkára rendeltek tartózkodtak. Ide
voltak beosztva a mosodások, a takarítók, a konyhások, a kórházi
kisegítők vagy egészségügyiek, de ide tartoztak a „krumplisok”
is, akik az ezred nagy részét adták. Ók pucolták a burgonyát az ét­
kezésekhez és ők pakolták le a teherautókat is.
IV. A negyedik ezredbe az úgynevezett „ápolt kezűek”, vagyis az ér­
telmiségiek kerültek. Hozzájuk tartoztak még a „gazdaságisok”:
az árdrágítók és a feketézők is.
V. Az ötödik ezred a kitelepítésre váró svábokat, népi németeket
foglalta magába. Helyükre a későbbiekben az intellektuelek ke­
rültek,

A negyedik és ötödik ezredekben csak alkalomszerűen volt némi

munka: belső szállítás és takarítás. A tábor létszáma 4-5 ezer fő között
váltakozott.442
A tisztálkodás és a higiénia lehetőségei is igen korlátozottak voltak.
A körülbelül 70 fős szobák előtt, a folyosón volt a vécé. Az internáltak­
nak fürdeniük csak havonta egyszer lehetett, ekkor rövid időre meleg

442 Erdey, 2001., 59-61.

174
víz is volt. A táborban mindenki megtarthatta a civil ruháját, ellentét­
ben Recsken, ahol megkülönböztetett „rabruhál" kaptak az emberek.
A látogatás, levélírás, csomagbeadás engedélyezett volt. A táboron
belül viszonylagos szabadságot élveztek az internáltak: azonkívül,
hogy nem mehettek az utcára, mindenki kapcsolatot tarthatott, be­
szélhetett a másikkal, ezreden belül és kívül. Még a férfi és női ezre-
dekből is az úgynevezett „fidi” levelek**3 mellett a női ezredparancs­
nokok jelenlétében a családok vagy párok beszélhetlek egymással.
A hozzátartozók látogatásaira havonta egyszer kerülhetett sor, és
legfeljebb öt percig tartott. A beszélőt egy hosszü, drótkerítéssel elvá­
lasztott folyosón bonyolították le. A drótok a folyosó közepén voltak
elhelyezve két sorban úgy; hogy köztük néhány őr kényelmesen sé­
tálgathasson, ellenőrizve a látogatást. A dróthálókat mindkét oldalon
olajjal bekenték, nehogy hozzáérhessenek a látogatók vagy az inter­
nált rabok,
A tábor életéhez szervesen hozzátartoztak a vasárnaponként celeb­
rált szentmise vagy a jó idő esetén megtartott kulturális előadások,
amelyeken a női ezreddel együtt részt vehettek - persze szigorúan
elkülönítve - az internáltak. Az előadásokon filmvetítések, színda­
rabok, versek, operák és operettek kerültek bemutatásra, amelyeket
természetesen maguk az internáltak szerveztek meg.
A tábori élelmezés silány és szegényes volt, hivatalosan napi 1200
kalória jutott egy főre. Reggelire hig feketekávé volt egy szelet kenyér­
rel, ebédre és vacsorára zsirtalan leves, főzelék vagy tészta, gyakran
bab vagy borsó, hús helyett leginkább zsizsikkel. Ünnepnapokon
néha lejárt szavatosságú konzervek vagy lóhus egészítették ki a sze­
gényes étrendet.. A táplálkozás szempontjából igen sokat számítottak
a hozzátartozók által beküldött limitált és ellenőrzött élelmiszercso­
magok.
Az internálótábor bejárata mellett jobb és bal oldalon két torony-
épület helyezkedett e l Itt alakították ki a fogdákat. A tornyok egyik
szárnyában, a fogdák mellett tartották hermetikusan elzárva az
ÁVO-s elkülönítetteket. Fogdára fegyelmi büntetésekkel lehetett be­
kerülni. Ilyenek voltak a fekete levelezések vagy az őrséggel való tisz­
teletlenségek, ritkábban a szökések, szökési kisérlelek, A szökésekért

4-43 A „fidi" levelek az egyik ezredből a másikba átrsempé szett magánlevélkék.

175
alapos verés, kurtavas, sötétzárka, a kedvezmények megvonása és
böjtjárl,
A Buda-déli tábort mint Központi Internálótábort 1949, április
30-án éjjel 24 óráig kiürítették. A Honvédelmi Minisztérium 1949.
május 2-án vette át a laktanyát Ruscsák Lajostól,444*46

Kistarcsa

Az egyik legrégibb múlttal rendelkező internálótábor volt Magyaror­

szágon. 1946. október 23-ai keltezéssel Münnich Ferenc rendőr altá­
bornagy azt kérte a belügyminisztertől, hogy mivel „a táborban igen
kevés létszámú internált tartózkodik, ezért a fenntartási költségek
megtakarítása céljából szüntessék meg a tábort, és az internáltakat
csoportosítsák át" Buda-délre.44* A későbbiekben a tábort teljesen
feltöltöttek. 1949 tavaszán Buda-délen már elterjedt a hír, hogy az in­
ternáltak Kistaresára költöznek. Az ezredekben munkásokat kerestek,
kőműveseket és villanyszerelőket. 1949. március 21-én kb. 30 Buda-
dcli internáltat szállítottak Kistaresára. „Déli órákban, fényes nappal,
nyitott teherautón, két, géppisztolyos, szürke rendőr kíséretében,
megérkeztünk az új lakhelyünkre."44* Atábor-mielőtt teljes egészében
internálótáborrá alakították át - területének egy részén a Rajk László
Rendőrtanosztály állomásozott. Ebbcnaz időben-1949 márciusé ban-
Veres József miniszteri osztályfőnök értesítette a Gazdasági Hivatalt
(GH), hogy’ a Központi internálótábort Kistaresára helyezik át, és meg­
bízta azt a Kistarcsán hiányzó fapriccsek anyagának beszerzésével.44748
Feladatul kapta, hogy 600 darab négyszemelyes fapriccs elkészítésé­
hez szükséges faanyagot és vascsavarzatot szerezzen be a Közszállítási
Szabályzat rendelkezései szerint. Abeszerzett anyagokat az intcrnáló-
tábor parancsnokság rendelkezésére kell bocsátani, mivel az összes
munkát a saját műhelyeikben és az internáltakkal csináltatták.443

444 MNT. OLXIX-B-l-j. 38. d. 49/084/1949.

448 MNTOI.XIX-B-l-j. 38. d. 49. tsz.
446 Madaras Ferenr: Rccskcn diplomata volLam (Tőreik kövei). Ötcvi internálásom
története, 1948 1953. Budapest, 2004.40. (Továbbiakban Madaras, 2004)
447 MNL ÜL XIX B 1 r. 99. d. 40. tsz.
448 M NLOLXlX-B-l-r. 99. d. 40. tsz. A GH-nak állandóan ellenőriznie kellett a mun­
kálatok menetét, illetve az anyagok felhasználását.

176
 A visszaemlékezésekből;149illetve az 1951-ben készített légi felvétel­
ről4^ tudjuk, hogy az udvaron jobbra helyezkedett el a törzsépület az
irodákkal, ahol kihallgatták az internáltakat, többnyire „meggyőző
eszközökkel" veréssel kísérve. Az első emeleten volt a tábor parancs­
nok irodája, A földszinten alakitották ki az összes elektromos beren­
dezés központját, a másik felében a szűrőállomást építették ki.
Az udvar bal oldalán állt a három, tégla alapú, kétemeletes épület,
hátul, az udvar végében pedig két egyemeletes épület. Az egyikben a
női internáltakat helyezték el, ezt magas kőfallal bekerítették, a má­
sikban pedig a szakmunkásokat szállásolták el. F.bben a két épület­
ben emeletes vaságyakat helyeztek cl, a többi helyen csak az üres ter­
mekben kaptak elhelyezést az emberek.4495051452Amikor nagy létszámban
megérkeztek Kistarcsára az internáltak, akkor már körülbelül 50 fő
ott dolgozott. Ők kezdték meg a tábor rendbetételét. A bent lévő inter­
náltak első nagyobb feladatként azt kapták, hogy építsenek az épület­
re még egy szintet, mert a meglévő helyiségek kevésnek bizonyultak.
„Ha ezeket az épületeket valamikor lebontanák, nagyon sok helyen be
van falazva azoknak a nevük, akik itt dolgoztak, és egy papírra ráírva
a névsor!7"132- emlékezett vissza az egyik kistarcsai internált.
Az internált munkásoknak a tábor területén szabad mozgásuk
volt, az elektromos központ működtetése miatt még a törzsépületbe
is bemehettek. Amíg a nagy tábor átköltöztetése Kistarcsára nem tör­
tént meg, addig a táborparancsnok egy Baumgartner nevű főtörzsőr­
mester volt. Az átköltözésig az internáltakkal jobban bántak, és ételt is
több cs jobb minőségben kaptak. A táborban a beszélőt reggel 8 tói 12
óráig engedélyezték, egy internálthoz 5-6 személy is mehetett.
A fogda a tábor „odatelepítésének” idején elég kezdetleges álla­
potok között volt, mert az épület is renoválás alatt állt, amit később
megtoldottak egy emelettel. A pitire a háború alatt légvédelmi óvó­
helyként működött, két helyiségből állt, ezt nevezték ki ideiglenesen
fogdának. A folyosó két oldalán nyíltak a helyiségek. .Az egyik olda Ion
a nők, a másikon a férfiak voltak. A fogdát két nagy vas aj tóval szerel­
ték fel, melyet az örök fogdára ítélt Tabódv István* kezelt. Ő volt meg­
bízva az ételek elosztásával, így sokan hozzájutottak plusz élelemhez

449 Faludy, i. m. 290-292.; Erdey 2001. i. m. 78-79.

450 HL Fotótár
451 Madaras, i. m. 40.
452 Madaras, i. m. 41.

177
is.45345A fogda parancsnokát Dudás őrmesternek hívták, aki - az inter­
náltak szerint - kegyetlen ember volt, A tábor parancsnoka eleinte
itt is Ruscsák Lajos volt, de 1949 szeptemberében leváltották, és 1950.
május 5-ig Taródi Zoltánt* neveztek ki a kistarcsai intern álótábor pa­
rancsnokának.
1949. április végén megkezdődött a Buda-déli internálótábor átköl­
töztetése Kistarcsára. „Nagy volt a felfordulás, míg el nem rendezték,
hogy ki hova kerüljön, melyik épületbe vagyis ezredbe*1*'1’A munká­
sok, akik műhelyben dolgoztak, az I. ezredbe kerültek. A II, ezred volt
a női szakasz, női őrökkel. A III., IV., V. ezredekbe a többieket helyez­
ték el. „Volt közöttünk olyan internált is, aki a negyvenes évek elején,
a német megszállás alatt is itt volt internálva mint kommunista, most
meg mint demokráciaellenes vagy fasiszta.”453 Kistarcsán, ahol Falu-
dy Györgyök* voltak, „a folyosóról - magyarázta - még nyolc, a miénk­
hez hasonló zárka nyílik; összesen tehát kilenc, mint Dante poklának
körei. Az elsőben, melyet a Felségsértők Zárkájának kereszteltek el,
olyanok ülnek, akik-bármilyen valószerűtlenül hangozzék ez-csak­
ugyan elkövetlek valamit, ha mást nem, úgy kihágást, avagy legalább
az illem és a jó ízlés ellen vétettek. (...) A következő zárkát a Fürdökád-
Disszidensek foglalják el. Fürdókád-Disszidensnek olyan embert
hivunk, akit a titkosrendőrség tulajdon fürdőkádjában tartóztat le
vasárnap délelőtt tiltott határátlépés kísérlete címén vagy Ausztriá­
ba való szökés szándékának gyanújával. Itt tartózkodnak a gazdasági
búnö2ők is, vagy olyanok, akiket azért fogtak le, hogy jól menő üz­
letüket, műhelyüket avagy lakásukat elvehessél (...) A harmadik he­
lyiségben a nők laktak. Őket a többi csoport előtt vagy után engedik
vécére. Szobájukat a Nagypofájú Özvegyek Zárkájának keresztelték
el. Ide felakasztott vagy bebörtönzött magasabb funkcionáriusok -
minisztériumi vezetők, tábornokok és hasonlók - nejeit, Özvegyeit és
szeretőit csukják. (...) A negyedik zárka a ^Kétszáz Miniszterelnök Sza-
lonja« néven ösmeretes. Itt őrzik az összeesküvőket, kocsmai és kávé­
házi asztaltársaságokat, többnyire öreg nyugdíjasokat, akik a kelleté­
nél többet érintkeztek egymással. (...) Járt ebben a cellában, mielőtt
a táborba átkerült, két nyugdíjas, latin szakos tanár, akik délelóttön-

453 Madaras, i. m. 44.

454 Madaras, i. in. 43.
455 Madaras, i. m .45.

178
ként egy budapesti nyilvános parkban találkoztak. Az Almássy téri
pádon tökéletes biztonságban érezve magukat, Cicero nyelvén szid­
ták a rendszert. Sajnálatos módon nem vették észre, hogy egy délelőtt
melléjük telepedett Waldapfel Imre, a pesti egyetem klasszika-filoló­
gia tanára, aki feljelentette őket. (...) Az ötödik zárka az úgynevezett
»Izolátor«, ide azok kerültek, akik olyasmit tudnak, amit másnak nem
szabad tudnia. Minthogy még a vécére sem járhattak ki, Kenedi nem
szolgálhatott felvilágosítással róluk. A következő két. zárkát, továbbá
a miénket »Kémek és Diverzánsok« néven emlegetik, s »pehely-«,
»közép-« és »nehézsúly« megjelöléssel különböztetik meg. A pehely-
súlyúak azok, akik csak azÁVÓ-n értesültek arról, hogy »az OSS-szcl
álltak kapcsolatban*, de nem tudják, mi az. A középsúlyúak, akiknek
20-40 évvel ezelőtt kivándorolt rokonai vannak az USA-ban, azaz kül­
földi kapcsolatokkal rendelkeznek; mi nehézsúlynak vagyunk, mint­
hogy többször nyaraltunk külföldön, külföldi egyetemekre jártunk,
esetleg nyugati hadseregekben harcoltunk, s ami mindennél rosz-
szabb, rendszeresen leveleztünk külföldi ismerőseinkkel. Az utolsó a
^Görögök Zárkája*. (...) Tizenkét fekete, olajos hajú, kövérkés, jóked­
vű és zsibongó fiatal férfi.’14'56
„1949. április végén marhavagonokban átvittek bennünket Kistar-
csára. Siralmas állapotok voltak, 1949 októberében átirányítottak a Fő
utcai börtönbe, a jogerőre emelkedett l év szabadságvesztés befeje­
zésére, Aztán visszavittek a Markóba, ahonnan december 27-én kel­
lett volna szabadulnom. De nem igy történt, A hátsó ajtón hajnalban
rendőri kísérettel a Mosonyj utcai Toloncházba hurcoltak, majd 8 nap
után újra visszavittek Kístarcsára. Innen 1951, december 20-án szaba­
dultam.11457
Dr, Fábián János* a kistarcsai internálótábor papi szobájában
működő Hittudományi Főiskola egyik tanára volt. Ugyanis a tábor­
ban egy szabályosan működő Hittudományi Főiskolát üzemeltettek,
melyben 17 teológus -14 jezsuita és 3 ferences - végezte hittudomá­
nyi tanulmányait. A tábor „papi részlegében” 60 pap élt. A tábor ve­
zetősége engedélyezte számukra az innsbrucki teológiai fakultás
tankönyveinek a behozatalát, hogy a papnövendékek a teológiai ta-4567

456 Faludy, i. m. 298-299.

457 He tény] Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I.
Budapest, 2004. {2., bővített kiadás) 95.

179
nulmányaíkat folytatni tudják. „A kistarcsai hittudományi főiskola
jézus -társasági teológiának számított: vezetője páter dr. Mócsy Imre,*
a római Pápai Gergely Egyetem nyilvános rendes tanára volt. Ő em-
lítctte, hogy a római előírások értelmében egy teológiai főiskolának
legalább négy doktorral kell rendelkeznie, a kistarcsai főiskolán 10
teológiai tanár adott elő/*58
Az 1949. május 30-i Politikai Kollégiumi ülésen döntöttek a kis­
tarcsai internálótábor részére kisajátítandó épület sorsáról is, Az in-
ternálótábor közvetlen szomszédságában állt egy emeletes épület,
amelynek ablakaiból be lehetett látni a táborba, és „tekintve, hogy a
tábor területéről csupán egy tűzfal választja cl, még az internáltak­
kal való érintkezés lehetősége is fennáll” Szükségessé vált igy a ható­
ságnak, hogy az ingatlant kisajátítsa. így a kisajátítás keretében kb. 20
lakónak kellett biztosítani új lakást, amelynek a lebonyolításához 150
ezer forint póthitelt kellett igényelniük.430
Mivel a priccseket a helyi asztalosműheiyben elkészítették, igy az
internáltak fekvőhelyének az anyagbeszerzésére központilag kiutalt
300 ezer lórimból a tábor vezetősége megspórolt 215 ezer forintot.
Ruscsák ezért a belügyminisztertől engedélyi kért arra, hogy a meg­
maradt pénzen 2500 darab 70x180 cm-es szalmazsákot és 2500 da­
rab takarót rendelhessen. Azzal indokolta, hogy „előterjesztésemet a
helyszűke, de egységes elhelyezés, azonkívül az ellenőrzés szorosabb
lehetősége miatt teszem meg. Nem közömbös az egységes elbánás
elvének kidomboritása is ott., ahol egyszerű, szegény sorsú embe­
rek vannak a jobb módú emberekkel egy-ütt elhelyezve. Az egyiknek
nincs derékalja és takarója, a másik - mivel teheti - matracon fekszik
és papla?mal takarózik. Kincstári tulajdon hiányában eddig kényte­
lenek voltunk megengedni a polgári holmik beadását/'150Vagyis a tá­
borban 1949 nyarán minimum 2500 internált volt elhelyezve. Erre a
kérelemre dr. Kardos György rendőr alezredes 1949, június 23-án kelt
válaszában nem engedélyezte, hogy a fennmaradt, megspórolt össze­
get szalmazsákokra és takarókra fordítsák, az összeget vissza kellett
fizetni a főszámlára. A belügyminisztériumban úgy döntöttek, hogy458960

458 Heténvj, 2004. 95,

459 ÁRTÍ. 2.1XI/8.12b.
460 MN7. OlX IX -B-l-r. 99. doboz 40. tétel 2.

L80
a Központi Internálótábor parancsnokság részére a Pálfy téri raktári
készletből 150 darab használt takarót, 280 darab használt szalmazsá­
kot és 400 darab szalma fejvánkost utalnak ki/'11ami - ha számará­
nyaiban jól megnézzük - korántsem fedi a kórt mennyiséget.
A bővítésnél az épületek ráépítési munkálatai nagyon lassan ha­
jadlak, ezért az internáltak a meglévő helyiségekben összezsúfolva
aludtak. AIII. ezred alagsorában kapott helyet egy jól felszerelt aszta­
losműhely. Itt készítették az emeletes priccseket a tábor helyiségeibe.
AIV. ezred épülete alatt volt a konyha, ahol egy Kapitány Ja nos* nevű
internált volt a föszakács. Kapitány szabad emberként a Gundei étte­
remben dolgozott. Minden ezredhez kondérban szállították az ételt,
majd szobánként mentek le a földszintre, ahol mindezt kiosztották.
Az ételosztás akár egy órán át is eltartott. Reggelire hig feketekávét
kaptak egy szelet kenyérrel, majd ebedre cs vacsorára híg rántott le­
ves vagy főzelék járt. Hetenként kétszer tészta is jutott számukra. Az
őrök a beküldött élelmiszercsomagokat ellenőrizték és megszabták
azok mennyiségét. Az internáltak számára komoly büntetésnek szá­
mított a csomagküldés ideiglenes megvonása.
Kistarcsán is történtek szökési kísérletek, illetve szökések, ilyen
volt Cser József, dr. Liszka Nándor* Lőcsei Géza* Mcrmelstein Izidor,
Michnay Gyula*cs Tabódy István esete.4"’2
1949 őszén Kisházi János* internált javaslatára Taródi Zoltán tá­
borparancsnok beleegyezett, hogy az internáltak fajátékokat és kü­
lönböző ajándéktárgyakat készítsenek. így nemsokára a IV. ezred első
emeleten létrehoztak egy játéküzemet, ahol kis állatfigurákat, faautó­
kat. társasjátékokat és egyéb tárgyakat készítettek. A játékkészítő mű­
hely Kisházi János vezetésével működött. Ezt követően a női ezredből
is bekapcsolódtak a játékkészítésbe, ők babákat festettek és készítet­
lek, melyekhez természetesen ruhákat is varr lak. A játéküzemet az
ÁVH megszüntette, amikor elfoglalta a tábort.
Minden kellemetlenség és elzártság ellenére 1950. május 5-ig, az
ÁVH megjelenéséig az internáltaknak mindenképpen jobb és szaba­
dabb életük volt a táboron belül.

•161 MNl. O I xrx-B-l-r. 99. doboz 40. [étel L

462 Akislarcsai tábor életének bemutatása: Erdcy, 2001. i. m. 62 -79.

181
Kistarcsa 1950. május 5-e után
1950, május 5-én a hajnali órákban az ÁVH szabályos akció kereté­
ben elfoglalta a rendőrségtől a klstarcsai internálótábort.46346A tábor
elfoglalása után minden ablakot bemeszeltek, a foglyok az ablakokat
még nyáron, a nagy hőségben sem nyithatták ki. Az embereket ösz-
szezsúfolták kis helyre, A priccsekre nem volt szabad lefeküdni, csak
ülni lehetett rajtuk, A szobákat csak addig hagyhatták el az internál­
tak, amíg ételért mentek reggel, délben és este. Délután egyórás sétát
engedélyeztek az udvaron. Minden rabnak hátratett kézzel és lehaj­
tott fejjel kellett mozognia. A miséket, istentiszteíetekctbeszüntették.
leromlott az élelmezés is. Mindennapossá váltak a verések, a fenyíté­
sek, az internáltakkal való bánásmód - mind a fizikai, mind a pszi­
chikai - egyre brutálisabb lett. A visszaemlékezésekből tudjuk, hogy
ettől kezdve korlátozottak voltak a lehetőségeik, lecsökkentették a le­
vél írási lehetőséget és a családtagok látogatását is, végül 1950 őszétől
minden joguktól (levélírás, látogatás, csomagküldés stb.) megfosz­
tották őket. 1950. szeptember közepén még Írhattak ugyan családtag­
jaiknak, de a csomagküldést már erősen korlátozták,w aztán meg­
szüntették. Kistarcsa lett az ÁVH internálási, „központi" gyűjtötábora
a Mosonyi utcaiToloncház mellett. Majd innen továbbították elosztás
után a kiválasztottakat más táborokba, mint Recsk, Tiszalök, Kazinc­
barcika, Oroszlány, Inota, többségében olyan helyekre, ahol munka­
erőhiány volt.
A kistarcsai internálótábor intézményileg a VI Jogi és Börtön­
ügyi, majd Vizsgálati Főosztály, VI/2. Börtönügyj osztálya alá tarto­
zott mint a VI. alosztály. A tábor első parancsnoka 1950. május 5-től
1951 márciusáigPoteczSándor* államvédelmi százados volt, őtUrbán
Rezső államvédelmi főhadnagy váltotta. Helyettese Németh Károly
államvédelmi alhadnagy volt. Az operatív csoportot Antal Ferenc ál­
lamvédelmi hadnagy vezette,
A kistarcsai internálótáborban is működött a külső és a belső őr­
ség, és mellettük nagyon fontos szerepet töltöttbe az operatív csoport.
A belső őrség és az irodai munkát ellátó személyzet létszáma 1952 vé­
gén 55 főből állt, ami a következő év elejére 63-ra növekedett.465

463 Erdey, 2001. i. m. 87-88.; Sztáray, i. m. 15-16,

464 Sztáray Zoltán: Csákánykó, a recski kényszermunkatábor. Budapest, 1997., 15.
465 ÁBTL2.1. XII/8,

182
 A kistarcsai kórház orvosa dr. Benedek Imre államvédelmi or­
vos százados, illetve dr. Szabó Ernő államvédelmi orvos őrnagy volt.
A kórházi kezelésre szoruló, beteg kistarcsai internáltakat a Mosonyi
utcai Állambiztonsági Fogház rabkórházába szállították.

Építkezések4*6
A tábor „átvételekor” még javában zajlottak a bővítési munkálatok.
A beruházás anyagi fedezete még sokáig vita tárgyát képezte a B. M.
és azÁVJH között.
1950. június 13-án a kistarcsai internálótábor helyszínen tartottak
találkozót. Ezen jelen volt Potecz Sándor táborparancsnok, Almási Já­
nos építész azÁVH műszaki osztályáról, Püspök Zoltán építész azÁÉTI
részéről. A megbeszélés tárgya az volt, hogy a kistarcsai tábor terü­
leten álló épületekben a renoválási, átépítési munkálatokat kijelöljék,
illetve a táborparancsnok engedélyezze az átalakításokat, javításokat.
A legfontosabb munkálatok az alábbiak voltak:
l AH jelű épület I. emeletén levő két lakás átalakítása, a következő kö­
vetelmények szerint: egy parancsnoki rész kialakítása -parancsno­
ki szoba, előadó szoba, gépirónöi szoba, bejárati résszel és WC-vel.
Ezekhez kapcsolódva a parancsnokhelyettesi szoba, és vele kapcso­
latban álló 3 előadó részére egy szoba kialakítása.
2. A segédhivatal részére ki kell alakítani egy kb. 20 négyzetméter
nagyságú helyiségei, úgy, hogy az a parancsnokhelyettessel össze­
köttetésben álljon.
3. A GH részére 3 helyiség kialakítása, megfelelő mellékhelyiséggel.
4. A jelenleg meglévő két fürdőszoba közül lehetőleg az egyiket meg
kell tartani. Mind a három főbejárati rész elé széthúzható rácsoza­
tot kell készíteni. Aparancsnoki rész kialakításával kapcsolatban az
eléje esó folyosó rész üvegfallal lezárandó. Szél- és vízmentessel.
5. AzF.jelűépületben4-6zuhanyzó részére helyiségkialakítása, ugyan­
ezen épületrészben a jelenlegi kórházrész felé átjárás biztosítása.
6. A víztoronyban elhelyezést kapó kórházrészhez, a földszinten az
előző pontban szereplő épületrészből két WC-t Je kell választani.

•166 A kistarcsai intern áló Labor ., M a r c si fedőnevű építkezéseiről bővebben: Bank

Barbara: Fedőneve: „Marosa" és „Sándor" - az Államvédelmi Hatóság kezde­
ti építkezései a kistarcsai (1949-1950) és a recski internálótáborban (1950). In:
Rendszerváltások kortársa és kutatója. Tanulmánykötet Izsák Lajos 70. születés­
napjára. Budapest, 2013. 300-304,

183
7. A toronyépület földszintjén egy elkülönítő részt alakítsanak ki.
Ugyanezen rész I, emeletén, valamint a földszinten kettő, illetve
egy mosdóhelyiséget kell építeni, és valamennyi helyiség részére
kéményt felhúzni.

A táborparancsnok átadta, az ÁETI pedig átvette a fenti munkála­

tokkal kapcsolatos, a tervezőmunkánál felhasználható rajzok eredeti
pausz példányát, valamint a gépészeti tervezőnek továbbítás céljából
az egész tábor területére vonatkozó helyszínrajzot.
Érsek Tiborral az élen ment a huzavona, hogy a részszámlákat az
ÁVH nem hajlandó kifizetni, mert akkor még a kistarcsai tábor nem
hozzájuk, hanem a B. M.-hez tartozott. Érsek Tibor „nyertesként" ke­
rült ki a párbajból, és ezért 1950. május 11-én a B. M. és az ÁVH kötött
egy megállapodási, miszerint felsorolták, hogy a B. U. milyen mun­
kálatokat fejeztet be saját költségén a2 internálótábor területén, és
majd az ÁVH milyen építési munkálatokat fog folytatni.
Az 1950. június 15-i jelentés alapján a megbízott cégnek a követke­
ző munkálatokat kellett elvégeznie 1950. szeptember l-ig: a víztorony
építése, belső átalakítások a táborban és a villanyszerelő munkák.
Ide tartozott még a belső kerítés megépítése is, melynek 1950. június
20-a volt a határideje. Továbbá az Mjelű épület építése, melynek 1950.
július 15-ére kellett elkészülnie. Az F épület építészeti átalakítására
ugyancsak július 15-i határidőt céloztak meg, de ezekhez mind még
hozzájöttek a bádogos és vízszereló munkálatok. Minden javítás­
sal együtt még mindig átalakításokra és ráépítésekre volt szükség a
táborban. A következő munkálatokat kellett elvégezni még az inter­
nálótábor területén: a víztároló medence megépítését, a parancsnoki
épület, I. emelet átalakítását, a törzsépület javítását, meszelését, ki­
sebb átalakításokat, a külső kerítés befejezését 3 sor szögesdróttal, és
két gépkocsinak meg kellett építeni a garázst.
1950, augusztus 7-én költségvetési tervezetet nyújtottak be az ivó­
víz szivattyú távvezérlő berendezésének felszerelésére, a víztorony
villanyvilágításának megoldására, a víztorony és az U épület villám­
hárítójának felszerelésére, valamint az F épület villamos berendezé­
sének részbeni átalakítására. Fehérváry Aladár, az Általános Épület­
tervező Iroda Nemzeti Vállalat II. tervező osztályvezetője készítette el
a terveket.
Tárnok Jenő levelet írt az Államvédelmi Hatóság VII. főosztálya

184
számára,467 melyben összefoglalta és közölte, hogy a vállalatuk nem
kapott kiírást, sem véglegesen lerögzített rajzokat az építkezéshez,
és miután egy-egy munkát a saját belátása szerint elvégzett, jöttek az
elgondolások. Tárnok Jenő levelére Érsek Tibor államvédelmi alezre­
desválaszolt 1950. augusztus 12-én, A levelezés tovább folytatódott, és
ment a felelősség egymásra áthárítása, illetve az ÁVH nem akarta ki'
fizetni a megrendelt munkát, arra való hivatkozással, hogy azt még a
Belügyminisztérium keretén belül rendelték meg 1949 végén.
Az 1950. szeptember 22-én felvett felülvizsgálati jegyzőkönyv tudó­
sít arról, hogy a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának VI1. Építési
Osztály Kirendeltségén megbeszélés történt. Az összejövetel tárgya az
volt, hogy a Budapesti Egyesült Kozépitési Vállalat által a „Marosa" jelű
épület műszaki munkálatainak a felülvizsgálatait kellett végrehajta­
ni. A megbeszélésen jelen volt: Diósi László műszaki felülvizsgáló, a B.
M, részéről Gramantik Sándor rendőr hadnagy, Vida Ferenc rendőr
hadnagy, a kistarcsai internálólábor részéröl Potecz Sándor állam­
védelmi százados, táborvezető, Püspök Zoltán tervező építészmér­
nök (ÉTI) és Sztankovits István, a vállalat megbízottja, A „Marosa" jelű
építkezés M jelű épületében az eredeti tervekhez képest változtatások
voltak. A megrendelt és nem rendelt munka végszámlája majdnem a
kétszerese lelt az eredetileg eltervezettnek. A többlet a munka kö2ben
szükségessé vált pótmunkákból adódott a magyarázat szerint. Erre az
összegre pedig pótszerzódést kellett kötniük. így került bele az M jelű
épületben a földszinti lépcsötérpadlósimitása, továbbá különböző hi­
bákat észleltek a felújítás és a ráépítés során. így a vakolás felpikke íve­
sedéit, a régi mészréteg nem lett lekaparva a mennyezeten és az oldal­
falakon, a különböző emeleteken elhelyezett vécéajtók meglazultak a
szakszerűtlen behelyezés miatt, a WC deszkafalakat padvasak nélkül
helyezték: el, ezért mozogtak, az átalakítás során keletkezett szennye­
ződést nem takarították el, az ereszpárkányon keresztül pedig az épü­
let bcázik. Ezért kijelentették, hogy az összeget csak akkor fizetik ki a
kivitelezőnek, ha a vállalat az összes hiányt pótolja, melyeket a jegyző­
könyvben felsoroltak. Ha ez megtörtént, akkor a táborparancsnokság
egy kiállított és aláirt igazolvánnyal igazolja, hogy a vállalatnak kifizet-

467 ÁVH VII. Főosztály: Gazdasági, majd Anyagellátó Főosztály, amely az ÁVH gazdasági
cs pénzügyeit intézte. Vezetője közvetlenül az ÁVH vezetőjének volt alárendelve.
A Főosztályt megalakulásakor Érsek Tibor államvédelmi alezredes irányította 1951.
november 30-ig, majd posztját Gajda Marcell államvédelmi őrnagy vette át.
hetó az összeg. Az építési, kivitelezési munkákat elvégezték, hogy ez az
ÁVH, illetve a B. M, részéről ki lett-e fizetve, és mennyit fizettek érte,
milyen arányban, arról ezek a dokumentumok nem adnak hírt.
Az építtető és a megrendelő a Magyar Belügyminisztérium volt.
A szerződés megkötése 1949. október 18-án történt, 325878/1949.
IV/1. c B. M. számon. A szerződés szerint az építkezés befejezésének
határidejét 1950. május 1-jére tűzték ki. Az építkezés tényleges befeje­
zésére viszont csak 1950. szeptember 16-án került sor.
A tábor létszáma 1952-ben 1400 fő körül mozgott. 1953. január
30-át követően már több mint 1600 főre emelkedett. A táborban min­
den társadalmi rétegnek voltak képviselői, és az internálás okai is
igen változatosak voltak, már ha a véghatározatükon szerepelt egyál­
talán indoklás. Az ínternálótáborban „tiltott határátlépés", „izgatás1',
„szabotázs", „demokráciaellenes magatartás11, „szervezkedés", „népel­
lenes bűncselekmény", „gazdasági bűntett elkövetése", stb. indokok­
kal kerültek be az emberek. Sót, előfordultak olyan esetek is, hogy a
gyerek Nyugatra szökéséért internáltak egy idős asszonyt, illetve egy
fiú sikeres recski szökéséért kerültek a család férfitagjai Kistarcsára.
Itt kapott elhelyezést a legtöbb egyházi személy, de a „frakciósoknak"
a nagy részét és a „jobboldali szociáldemokraták” közül is többeket
Kistarcsára internáltak. Itt volt magánzárkába zárva egy ideig De-
mény Pál * és Kistarcsára internálták Weisshaus Aladárt* is.
Az ÁVH felügyelete alatt is tovább működött az egyetlen nói inter­
nált „részleg". AII. ezredben körülbelül 300 női internáltat helyez­
tek cl. Itt a két világháború közötti és azt követő politikai élet neves
képviselőinek, katonatisztjeinek feleségei, leányai, barátnői, rokonai
színesítették az amúgy sem homogén közösséget. Csak pár név álljon
példának: Szálasi Ferencné* JustusPálné * Demény Pálné* Demény
Vera.5" I Iáin Péter né.* özv. Hubay Kálmánné *

AToloncház

A Mosonyi utcai Toloncház háború utáni „újjáépítésérőr Temesváry

László rendőrtanácsos levele tudósít, melyet Marosán Györgynek*
címezve az S2DP titkárságának irt. „1945. január hó I8-án, a felszaba­
dulás első órájában. Major Tamás* személyesen kereseti fel rejtekhe­
lyemen, és vitt magával a kommunista párt központjába (Tisza Kál­

186
mán tér), és látott el megfelelő igazolvánnyal, majd összehozott Péter
Gábor és Kádár János elvtársakkal, A múlt éra legjobban meghurcolt
rendőrtisztje vagyok, aki csakis a felszabadító Vörös Hadsereg gyors
előretörésének és a véletlennek köszönhetem életben maradásomat.
Első voltam a régi rendőrtisztek közül, aki hozzáláttam a demokra­
tikus új rendőrség megszervezéséhez. Előbb a Tisza Kálmán téren,
majd az Eötvös u. 7. sz. alatt fogtam hozzá a reám bizott nehéz feladat
teljesítéséhez, ezután a Városháza épületében rendeztem be az új fő-
kapitányságot, úgyszólván rokoni és baráti támogatással, később a
Wurm utcai főkapitányságot rendeztem be, mint a rendőrség gazda­
sági hivatalának vezetője, sőt én kezdtem tárgyalásokat a Nádor utcai
és a Zrínyi utcai helyiségek igénybevételére is. Ezután vállaltam el az
Államvédelmi Osztály felkérésére a rendőrfogház és toloncügyosz-
tály vezetését, még abban az időben, amikor egyetlen egy, őrizetesek
befogadására alkalmas letartóztatási intézet nem állott rendelkezés­
re. AToloncház helyiségei, fogdái és irodái, az épület maga és a magas
kőkerítés romokban hevertek, de én 15 fegyvertelen polgári ruhás
pénzügyőri altiszt segitségével, minden anyagi támogatás nélkül,
egy etlen fillér nélkül hoztam helyre a romba döntött Toloncházat, és
mintegy 3500 háborús bűnös és nyilas őrzését vállaltam, úgy hogy
egyetlenegy politikai őrizetes onnan meg nem szökött., amíg én vol­
tam a Toloncház vezetője. Első voltam, aki a rendőri szolgálatot meg­
kezdtem, aki a legválságosabb időkben hozzáláttam az újjáépítéshez,
sőt 1945. március elején Zöld Sándor, akkori belügyi államtitkár úr
Péter Gábor vezérőrnagy úr kíséretében megszemlélte a Toloncházat,
és elismerésüknek adtak kifejezést, majd ezt követőleg 1945. március
hó 26-án dr, Szebenyi Endre miniszteri osztályfőnök úr személyesen
keresett fel és közölte velem, hogy kinevezésem megtörtént, és a leg­
első leszek a rendőrségnél, akinek kinevezését kézbesítik, mihelyt az
igazolásom megtörténik, (...) Közvetlenül a fókapitányi dicséret után,
1945. június hó 23-án »szabotálás« miatt váratlanul és a legszokatla­
nabb és legsértőbb külsőségek között a volt főkapitány, aki pedig pár
nappal azelőtt dicsért meg, állásomból felfüggesztett. C..)'^8

•168 PH, 283. f. 10. cs. 262. ő. e. 123-126.1917. február 16-án kelt lcvcl. Temesváry László
(Szamosújvar, 1896. december 19.) J. világháborúban olasz hadifogságban volt,
ahonnan 1919. március végén tért haza. Ezután belépett a Vörös Hadseregbe, és
Temesváry Istvánt fegyveresen kísérte a vidéki útjain, aki akkor a Népjóléti nép-
biztosságon vezető állást töltött be.

187
 1945. december 27-ével Sólyom László rendeletben jelölte meg -
többek között - a Fogház és Tolonc Ügyosztály feladatait. Ezutá n inter­
nálásra és rendőri felügyelet alá helyezésre, közveszélyes munkake­
rülők feletti bíráskodásra, toloncolásra, kitiltás és egyéb közigazgatási
intézkedésekre kapott jogosultságot4"
AToloncháznak469470 - vagy ahogyan majd 1950 novemberétől neve­
zik, Állambiztonsági Fogház - a funkciója 1945 után sem változott, sót
amikor azÁVH az egész épületet elfoglalta, a kör még bővült is*71
Recskre nem csak a „klasszikus, ismertebb úton”, Buda-dél472-Kis-
tarcsa-Recsk útvonalon lehetett bekerülni. Ez egy közvetlenebb „útja”
volt a Mátrában létrehozott táborba való internálásnak. Arecski végcél
előtt, Kistarcsa mellett, helyet kapott a Toloncház is, ahonnan egyenes
út vezetett a Mátra hegyei közé. A Toloncház-Recsk „menetrenddel"
megindult a recski munkalábor politikai foglyokkal való benépesíté­
se, és általuk a tábor épületeinek felépítése. A létszám- és napi jelen­
tések alapján áttekinthető -1950 júliusától - hogyan, mikor és hová
vagy honnan szállították a rabokat. A Tolonc ún. átmeneti óvóhely­
ként és rabkórházként működött.473Az épületet fokozatosan vette és

469 Szakács Sándor ZinnerTibor: A háború megváltozott természete 1944-1948. Bu­

dapest, 1997. 98 99 - Az irat: Nagy Imre belügym iniszteri iratai. A Magyar Ál-
lam rendörség Budapesti Főkapitánysága 20153/1945. Fk-eln 1945. december 27-i
jelentése.
470 Toloncház: A Mosonyi utcai börtön, régen Tolonchá 2. „Főleg szigorúan titokban
tartott ügyek vádlottjait, legtöbb esetben volt kommunistákat, párt kádereket,
ÁVH-s tiszteket tartottak fogva, A rabok létszáma itt is állandóan 400 fő korul
mozgott.,r - Fchérváry István: Börtönvilág M agyarországon 1945 56. Budapest,
1990.147.
471 AToloncház, majd Állam biztonsági Fogház átépítéséről, a2 ÁVH általi 1950-es „el­
foglalásáról" bővebben: Bank Barbara: A Mos onyi utcai Toloncház és kapcsolatai,
különös tekintettel a recski táborra (1950), In: Variációk. Ünnepi tanulmányok M.
Kiss Sándor tiszteletére.. Szevk.: ÖLvös István. Piliscsaba, 2004. 278-292.
472 Buda-dél, a legnagyobb fővárosi internálótábor (egykori Károly laktanya). Ek­
kortol „itt nyernek elhelyezést az egész ország területén megszűnt eteti interná-
lótáborokból összegyűjtött internálták (..T'-Zinner, 1985.122.; Fővárosi Közlöny
1946. október 14.1946. 47, szám. 1160-1163.
473 A toloncban hirdették ki az. internálasi határozatokat - már, aki rendelkezett
ilyennel és innen szállították tovább a különböző táborokba az internáltakat.
Ez a gyakorlat 1950 előtt is megvolt, de 1946^7-ben a rendőrség foglalkozott itt az
internálás! vcghatározaLok ismertetésével. -Zim ányiTibor közlése.

188
alakította át azÁVH, Először az első emeleten,474 majd a másodikon475476
működő kórházat és helyiségeket renoválták. Az átalakítás előtt 250-
300 férőhelyes volt, az átalakítás után több mint 2000 főt tudtak „el­
szállásolni". Csillag György* államvédelmi főhadnagy 1950. novem­
ber 22-én jelentette, hogy a rendőrség kiköltözött a nagyfogházból,
melyet az ÁVH rögtön átvett, és az egcsz épületbe beköltözhetett.470Az
átadáskor a nagyfogházban 1180 férőhely volt, de a mosoda kiürítésé­
vel mégl60 férőhelyet biztosítottak. Akisfogházban a 250-300 férőhe­
lyen felül szükséges esetekben még 220 férőhelyet tudtak biztosítani.
Ekkor már készültek az első hadifogoly szállítmányra, amely decem­
ber első hetében m égis jött. Ekkora számú embertömeget eddig nem
vittek a Toloncházba,477Decemberben természetesen már új őrséget
is helyeztek az épületbe. Az emelet három helyiségéből leköltöztették
a régi őrsöt a földszintre, és helyüket fent elfoglalták a kihallgatok.47*
Természetesen kihallgatások már a kezdetektől folytak a Tolonc-
házban, sőt voltak olyan személyek is, akiket csak azért szállítottak ide
másbörtönökböl vagy internálótáborokból .hogy itt hallgassákki őket.
A kihallgatások kivétel nélkül éjfél körül, késő éjszaka kezdődtek,
és hajnali 3-5 óráig tartottak479Ajelen tűsekből három kihallgató cso­
portra lehet következtetni; az egyiket Hullai Lajos51,államvédelmi szá­

474 ABTL 2.1. XIÍ-4. 26.1950. augusztus 11-i jelentés: „Az I. emeleti kórházat átvettük,
melyben 30 drb berendezett ágy van m adracokkal (...) A tegnapi nap folyamán az
épületek kiürítése nagy lendülettel folyt, előreláthatólag a kórház 11. emeletét is e
hét szombaton megkapjuk." Kormány Mihály jelentése 1950. augusztus 11.
475 ÁBEL 2.1. XÍT -4.30. „A szombati nap folyamán az edd igm égát nem adott, Ií. em e­
leti kórházi helyiségeket átvettem, a berendezésről összeállitott leltárt a Tolonc-
ház gazdasági tisztje, Fuksz r. fhdgy. állítja ki (...) Az orvosi rendelőt és a szüksé­
ges helyiségeket m ár birtokba vettük és a kulcsokat is átvettük, a Toloncházhoz
beosztottak ezentúli bejárását megtiltottam. ABTL 2.1 XIJ/7. „A m ásodik emeleti
kórházrész lesz majd a későbbiekben az az elkülönített rész, amelyet a Hatóság a
♦ veszélyese elszigetelésre szánt internáltaknak tartott fenn.’1
476 Á BTL2.1.XII-4.140. Napi jelentés 1950. november 22. Csillag György államvcdeL
m i főhadnagy'.
477 ABTL 2.1. X Il-4 .147. Napi jelentés Budapest, 1950. november 30. Csillag György'
államvédelmi főhadnagy'jelentése.
478 ÁBTL2.1. X Il-4 .149. A kihallgatok szám ára 22 íróasztalt es 30 darab széket hozat­
tak a szobákba. 1950. december 2-i jelentés, Csillag György államvédelm i fóhad-
nagy.
479 ÁBTL 2.1. XÍÍ-4. 126. ,:A 12-én és 13-án érkezett őrizetesek kihallgatását Ad ám
György államvédelmi főhadnagy vezetésével a tegnapi nap folytatták, és a kihall­
gatások ma, 14-én hajnalban 3 órakor fejeződlek b e :1
zados vezette,*8* a másiknál a vizsgálatok Balázsi Béla* államvédelmi
százados451irányításával és a „Központból” kiküldött 4 fő segítségével
folytak,462 míg a harmadik kihallgató részleg vezetője Ádám György
államvédelmi főhadnagy volt, segítője pedig Szecsődi Róbert, Szoko-
lai Géza, Földes György, Srankó András és két gépírónő453 A kihall­
gatásokat általában rajtaütés- és véletlenszerűen ellenőrizte Szöllősi
György államvédelmi őrnagy, akit a „Központból” küldtek.*84 Az in­
ternáltak kihallgatását legfelsőbb körökben felügyelő és a parancso­
kat kiadó személy Károlyi Márton* államvédelmi alezredes volt.485Az
őrizetesek kihallgatása a Toloncházba érkezésük után egy-két nappal
megtörtént, miután nyilvántartásba - kartotékrendszerbe - vették
őket. A kihallgatásokat jegyzőkönyvezték, és/vagy a ki hallgatóiaktól
kértek írásban vallomástételt.486
A legtöbb esetben az őrizeteseket vagy - az internálás! határozat487

480 ÁBTL 2.1. XJT4. 97. Prekler György államvédelm i hadnagy jelentése 1950. októ­
ber 14-én. „Az újonnan érkezett 20 őrizetes kihallgatását Balázsi Béla államvé­
delm i százados bajtárs irányításával a központból kiküldött 4 bajtárs megkezdte.
A kihallgatások ma reggel 5 órakor fejeződtek be/' Prekler György államvédelmi
had nagy jelentése, 1950, november 7-én.; ÁBTL 2.1. X IÍ-4.166.1950. október 16.
481 MNl. 0 1 M-KS 276. f. 53. cs. 126. ö. e. 93. Balázsi Béla államvédelmi őrnagy a
Vizsgálati K ém elhantó Osztály vezetője volt. 1945 óta volt MKP-MDP tag. 1921-
ben született BudapesLen. Apja vasöntó volt. Iskolai végzettsége 3 polgári, majd
a jogi egyetem levelező tagozatán tanult. Szakképzettsége szerszám készítő. 1945
februárjában került a rendőrséghez m int nyomozó, később a lefigyeló csoport­
n á l majd az elhárító osztályon beosztott, 1949-tól csoportvezető volt, 1950-től a
vizsgálati osztályon csoportvezető, később alosztályvezető, A fent említett beosz­
tásában 1952-től állt alkalmazásban.
482 ÁBTL 2.1. XJ1-4.126.1950. november 7.
483 ÁBTL 2.1. XíI-4. 93.1950, október 12.
484 ÁBTl, 2.L X II-4.93. „A m ai nap 12-én 0 óra 30 perckor Szöllősi György államvé­
delmi őrnagy ellenőrző látogatást tett a kihallgatást folytató baj társ aknái, hajnali
fél 3- igtartózkodotl in, de csak az irodahelyiségben volt." 1950. október 12-i jelen­
tés Prekler György államvédelm i hadnagy.
485 ABTL 2.1. XlT-4. 37.1950. augusztus 18.
486 ÁBTL 2.1. XII-4, 24. .Tegnapi nap folyamán, Kovács ny. fhdgy kihalgatát (kihallga­
tást) végzett, két őrizetest ha Ugatott ki, illetve írásokat vett tőle. (...) akatatékolashoz
(kartotékoláshoz) szükséges adatok felvételét, ezen névsort, elkészítettem, egy pél­
dányát Novak szds-nak, egy példányát Fehér fhdgy. nak megküldtem, egy példány
itt maradt." 1950 augusztus 9-i Kormány Mihály által írt jelentés,
487 Az internálási véghaLározatokat legtöbb esetben Décsi Gyula államvédelmi alez­
redes írta alá, melynek a szövege is általában ugyanaz volt, csak a neveket cserél­
ték ki a papíron.

190
kihirdetése után - az internáltakat a kistarcsai,488 akkor már az ÁVH
kezelése alatt levő internálótáborba vagy a recski titkos internálótá­
borba489továbbították.
Eddigi kutatásaim arról győztek meg, hogy a Toloncház is Recsk
előtörténetéhez, illetve teljes történetéhez hozzátartozik. 1950-1953
között a Toloncházból internáltakat szállítottak Recskre, majd a tá­
bor egész fennállása alatt, folyamatosan a Toloncházban üzemeltetett
rabkórházba vitték azokat a betegeket, akiket a táborban nem tudtak
ellátni.490
A ioloncházi őrizetesek egy részét - miután nyilvántartásba vet
ték491 és kihallgatták - megpróbálták beszervezni, ami sok esetben
mégis valósult. Őket együtt indították útnak a többiekkel Recsk felé.
Ai elszállításukkor az őrök hangulatjelentést adtak, amelyben jelen­
tették, hogy az őrizetesek bizonytalanok voltak, mivel nem tudták -
helyesebben azt hitték hogy elviszik őket a Szovjetunióba kényszer-
munkára,492
1950. július 14-én a Toloncházban levő összes őrizetes számára ki­
hirdették az internálási véghatározatot,493 Eközben napról napra jár-

488 ÁBTL 2.1. XII-4. 146. 1960. november 29 i napi jelentés, Prekler György állam-
védelmi hadnagy. „Az elmúlt 24 órában (...) U-et - őrizetest - internálási végha-
tározaltal K istarcsára kiadtam. A? őrizetesek elszállítására vonatkozó szolgálati
jegyet nem kaptam. Telefonon felhív lám az osztályt, ahonnan Szmolnik áv. szkv.
bajtárs azt a választ adta, hogy tudnak az elszállításról. Ezután a II őrizetest átvé­
teli elismervény ellenében Virágos Imre áv, orv. bajLársnak kiadtam." ÁBTL 2.1.
X ll-4 .115.1950. október 31-én délután újabb őrizeteseket küldenek Kistarcsára:
51 embert, amelyből 48 férfi és 3 nő, akiket útnak indítottak. 1950. november 1.
Prekler György államvédelmi nyomozó hadnagy napi jelentése.
489 ÁBTL 2.1. X /13; 2.1. X/17 .Maga a titkos internálótábor azt jelentette, hogy nem volt
látogatható, levelet nem lehetett Írni, se levelet, se csom agot nem lehetett kapui,
a családtagok nem tudták, hogy hozzátariozóik ténylegesen ott vannak-e, ezek
csak üzenetek, hallomások útján szivároglak ki. Sőt, az internáltak elhalálozása
esetén sem tájékoz tatiák a hozzátartozókat.
490 ÁBTL 2.1. XTT/7; ÁBTL 4.1 A-1334. A legújabb, előkerült anyagok szerint a Tolonc­
ház és Recsk kapcsolata 1950 őszétől 1953 őszéig folyamatos volt. A Tolonc kórhá­
zában végig tartózkodtak Recskröl beszállított: korházi kezelésre szoruló inter­
náltak.
491 ÁBTL 2 . 1. X ll-4 .153, Erről tesz jelentést Csillag György is 1950. július 18-án, ami
kor azt jelentette, hogy az „őrizetesekről készült nyilvántartás elkészült, és szak­
mai, ill. ABC sorrendben ki van szortírozva".
4 92 ABTL 2.1. XII-4.7.1950. j ú 1ius 15-i na pi jeleiUés.
493 ÁBTL 2.1. Xll-4. 7.1950. július 15-i napi jelentés, Csillag György államvédelmi fő­
hadnagy.

3.91
tak be az őrizetesek hozzátartozói érdeklődni családtagjaik felől- ám
letagadták őket, és minden felvilágosítás nélkül bezárult előttük a
Toloncház kapuja.494495
1950. július 18-án Csillag György azt jelentette, hogy-név szerint
felsorolva - 20 olyan őrizetes van ott, akik mégnem lettek kihallgatva,
illetve jegyzőkönyvezve+03 Ezek közül 10 embert a recski internáló­
táborba szállítottak: Vajnai Pált-* Lukács Gyula Ivánt * Pap Jánost*
Benkő Sándort* HoffmannJózsefet* Tolnai Ágostont * Benedikti Ist­
ván t* Szádovszki Sándort* Kerner Bélát* és dr. Gráf Istvánt.*496

494 ÁBTl. 2.1. X II-4. 5. ..A tegnapi nap folyamán 3 őrizetes felesége volt érdeklődni.
A Toloncház vezetője közölte velük, hogy nem tartózkodnak itt." 1950. július 12.
Napi jelentés. Csillag György államvédelm i főhadnagy. „Szórványosan érkeznek
érdeklődők az őrizetesek hozzátartozói közöl. Ezek el lettek utasítva azzal hogy
hozzátartozóik nincsenek ÜL." (Fz az ÁVHgyakorlatában m indennapos volt, hogy
még a 2t is elhallgatták az internált családja elöl, hogy m ár meghalt. Ez megtör­
tént Recsken is, példa crrejankech József esete, aki a jelentések szerint 1952. júli­
us 12-én m eghalta recski internálótáborban, és sem akkor, sem az 1953-as szaba*
ditásokután nem értesítették a feleségét, aki 1953. december 9-én a főügyészhez
irt levelében szeretett volna valamit m egtudni férjéről, aki nem tért haza, és azt
sem tudják, hogy hol van. ÁBTL 2.1. X /13.15. Ja nkech József né levele a főügyész­
hez. Budapest, 1953. Xll. 9.
495 ÁBTL 21. X ll-4 .8,1950. július 18 napi jelentés.
496 Ők mind a tizen szociáldemokrata múltjuk miatt kerültek internálásra. - ÁBTL
2.1 IX/8/3; ÁBTL 2.1 IX/Ő/4. - Az SZDP ügyben őrizetbe vett, elítélt, internált és
rehabilitált személyekről. A „szoedem ügyben" az MSZMP KB 1964. június 15-én
átadotl kimutatása szerint: 445 személyt vettek őrizetbe, akikből 290 személyt
internáltak, 151-et elítéltek, egy személy meghalt a vizsgálati eljárás során, egy
em bert felmentettek a bírósági tárgyalás során, két személy ellen pedig meg­
szüntettek az eljárást. Elítélés után börtönben 8 személy, inLernálótáborban p e ­
dig 5 személy halt meg. - ÁBTL 2.1. IX/8/1.2/a.

192
RECSK

„Barátom, Böszörményi Géza* feleségével közösen filmre vette a

Recskről történt szökést, melynek a » Szökés* volt a címe. Mikor kész
volt a film, még a filmstúdió vetítőjében módom volt megnézni. Ül­
tem egy kényelmes fotelben, peregni kezdtek a film kockái. A szürke
téli ég, lucskos, felig olvadó hó, sár, szögesdrót, ordítás, hideg és re­
ménytelenség u , és akkor ott, a meleg vetítőben egyszer csak rám
szakadt az a régi érzés - am.it azt hittem, már régen elfelejtettem ,
szinte belenyomott a fotelba. Érezni kezdtem, hogy a silány ruhák
alatt a hátamon végigfolyik a viz le, egész a csizmákig, és ott kevere­
dik a lyukas talpamon át már beszivárgott hőiével. Éreztem a ruhá­
zat vízzel telített súlyát, hiszen már hetek óta nem tudott kiszáradni.
Lreztem a mardosó éhséget, ami hónapok óta akkor lett igazán nyo­
masztó, amikor az evést befejeztem. Éreztem a kilátástalanságot és az
idő szinte nyúlóssá váló lassúságát. De újra érezni kezdtem az elszánt­
ságot is, hogy nem adom fel, azért sem adom fel. Ez az érzés húzott
vissza a vetítőterembe,1497
„A tábor helyéül azt, a Recsk közelében lévő erdős területet válasz­
tották, amely az akkori Sándorréti gondnoksághoz tartozott. Az egész
azzal indult, hogy 1950 júniusában két ÁVO-s felkereste az erdőgaz­
daság - akkor Nemzeti Vállalat - Kossuth utcai központjában Feren-
czy Ferenc főmérnököt (Gonda vezérigazgató akkor már távozóban
volt). Behívatták Pandula Zoltán műszaki osztályvezetőt, és utasítot­
ták őket a recski táborhely azonnali átadására és az ott található laká
sok haladéktalan kiürítésére. Még aznap a két államvédelmis a hely­
színre ment, odarendelték Urbánfy István sándorréti gondnokot és
Szonntagh Pált, aki a területen erdőrendezési munka kát végzett, és az
ott lévő két lakás egyikében lakott. Urbánfyt utasították, hogy a Csá­
kánykő közelében jelöljön ki egy területet, ahol rabokkal felépíttetik
a tábort, és megnyitják a kőbányát Szonntagh megkapta a felada­
tot: egy napon belül ki kell mérni a területet. Tiltakozott, mondván,
hogy háromszögelés szükséges. A válasz: »ha nem készül el holnap
délig, lövök*. Másnapra elkészült a kitűzés, Praveczky Andor (az egyik497

497 Vitéz Krasznay Bcla előszava. In: vitéz Donát Ármin: Búcsú Recsk tői Oskar
Kiadó, 2006,7-8.

193
lakó) a faluba költözött, S2 onnlagh pedig a Jámbor-arborétum terüle­
tén lévő Koczka tanyára ment át (...). Nem sokkal ezután megérkezett
a rabok első csoportja (...)/*'lfi
1950. július 12-én a Titkárság délutáni ülésén a 10. pont előterjesz­
tése a letartóztatottak és a rendőrhatósági őrizet alatt állók foglalkoz­
tatása volt, melyre Vas Zoltán tett javaslatot. E napirendi pont meg­
vitatására meghívták még Péter Gábort, Décsi Gyulát, Nagy Imrét és
Vas Zollánt.^Vas Zoltán előterjesztését a Titkárság azzal a kitétellel fo­
gadta el, hogy Ha 4500-as létszámot foglalkoztató kőbánya az ÁVH ke­
zelésében legyen, legyenek konkrét előterjesztést az Államgazdasági
Bizottságlegközelebbiülésére, hogy az építkezést július folyamán meg­
kezdhessék/""00 1950. július 19-én pedig megkezdték a recski ínterná-
1ótábor feltöltését a politikai internáltakkal. Ugyan nem volt hely 4500
fő elhelyezésére, de a tábort megnyitották. A, Titkárság ülésén részt
vettek, illetve a napirendi pont megtárgyalására meghívott szemé'
lyek biztosan tudtak a recski kényszermunkatábor létrehozásáról.49845001

A recski kezdetek

Vágó Ernő szeri nt Garasin személye volt a legdöntőbb a táborügyben.

„Öt kifejezetten azzal a feladattal bízták meg, hogy a Szovjetunióban
tanulmányozza a lágereket, és tanulja meg, hozza haza a szisztémát.
Garasin Rudolf egy nagy internacionalista, élt már előbb is kint, a
Szovjetunióban, a háború alatt magas rangú szovjet tiszt volt, a fele­
sége is orosz volt. Ö jól ismerte a szovjet Culag-rendszert, ó adaptálta
Magyarországon. (...) Ő volt az egész magyar Gulag főnöke, a tábo­
rok és a börtönök főparancsnoka. Időnként le is látogattak Rccskre,
Princzet én is láttam, a Garasin kíséretében mindig volt egy oro­
szul tudó ávós tiszt, mert Garasin annyira rosszul beszélt magyarul,
hogy néha ki kellett segíteni/’502Görgey Guidó* visszaemlékezésében

498 Wagner Tibor: Erdészek a Rákosi időkben. ín: Erdészen Lapok CXLV. évfolyam.
7-8. szám {2010. július-augusztus) 285-287.
499 MNLOL M-KS 27b. f. 54. cs. 108. ó.e. 1950. július 12. 1R/62. 92. (1)
500 MNLOL M-KS 27b. L 54. cs. 108. ó.e. 1950. július 12,1R/62. 96. (5)
501 ATitkársági ülésen 1950. július 12-én részt vett Rákosi Mátyás, Révai József, Farkas
Mihály, Donáth Ferenc, Kovács István, Hegedűs András, Dénes István.
502 Böszörményi, i. m. 50.
azt mondta, hogy volt velük a táborban egy ember, egy '19-es kom­
munista, aki még a Szovjetunióba is emigrált. Ám a '30-as években
kegyvesztett lett, és egy’ hasonló táborba került, mint amilyen Recsk.
AII. világháború után hazajutott, de nem sokáig élvezte a szabadsá­
got, mert nemsokára Recsken kötött ki, Ő mesélte el Görgeynek, hogy
éppúgy építették meg Recsket, mint a szovjet büntctőlágcrckcl, Ncgy
barakk így, négy barakk úgy, szemben a konyha, a konyhának torná­
ca van, négy oszlop tartotta, vagyis minden ugyanarra a szisztémára
c p ü ltfe r5ÜJ
1950. július 18-áról 19-rc virradó hajnalban a Toloncházból megér­
kezett Recskre az internáltak első csoportja. Ekkor 35 főt vittek a tit­
kos táborba. Indulás előtt ötös munkacsoportokba osztották ókét, és
minden csoportból kijelöltek egy felelős vezetőt.™4Ezenkívül a Recsk­
re vitt internáltak között már akkor négy kapcsolat™5volt, akiknek a
nevét Csillag György átadta Fóris Bélának,* a recski tábor első, kijelölt
táborparancsnokának.-06Fóris Béla íáborparancsnokvezetésével a 35
internáltat 13 őr kísérte a táborhelyre.
Júliusban Kistarcsára is történtek őrizetes szállítások, de ezekről
konkrétan nem számoltak be, erre a jelentésekben csak utalások van­
nak,307
Augusztus 3-án megint vittek internáltakat Rccskrc. Ekkor 100
őrizetest indítottak útnak. Ezek között voltak a már őrizetbe vett és
kihallgatott szociáldemokraták is.™* Egy héttel később, július 28-án a
Toloncházban Csillag György7államvédelmi főhadnagy megbeszélte
Pető doktorral, hogy vasárnap ő is leutazik Recskre, és oltást ad az in-50346*8

503 Böszörményi, i. m. 51.

504 Az ötfős csoportok nagyjából a táborban is fennm aradtak, és ún. brigádokban
dolgoztak együtt. Ezek a csoportok nem állandóak voltak, gyakran cserélődtek
a személyek. Ez a szisztéma működött a barakkokban is. „ Fel frissítés végett nem­
egyszer költöztették át az internáltakat egyik barakkból a másikba. Egyedül a
büntető barakk emberál lom anya volt változatlan, oda könnyebb volt bekerülni,
mint kijutni.
505 Kapcsolaton Itt a m ár beszervezed, hálózati személyt értem.
506 ÁBTL 2.1. XI1-4. 9.1950. július 19. A 35 őrizetes névsorát a Toloncház (Prekler
György államvédelm i hadnagy) 1950. augusztus 7-én Lendvai utasítására kiadta
a Belügyminisztériumnak. ÁBTL 2.1. X II-4.20.1950, augusztus 7-ijelentés,
5U7 ÁBTL 2.1. X II-4 ,10.1950. július 20, „Egy őrizetes a z itteni rabkórházban fekszik,
tüdővérzése van, A tegnapi nap m ár jobban volt. és ha m a m ar jól lesz, akkor egy
másik személlyel együtt a Kistarcsai táborba szállíttatom
508 ÁBTL 2.1, XII-4. 19. Prekler György államvédelmi hadnagy jelentése, 1950.
augusztus 3.

195
ternáltaknak. Tájékoztat arról is, hogy a doktorral együtt fényképé­
szek is mentek Recskre.509 „K.örös-körül vagy kétszáz ávós és katona
állt, lövésre készen tartott géppisztollyal, hátrább katonákkal megra­
kott. géppuskás teherautók és hat tank. De a gyűrű közepén is csak
úgy hemzsegtek az ávósok, kivált a személyvagonnál, ahol Princz őr­
nagy és Tóth főhadnagy álltak mozdulatlanul, mintha csak ünnepé­
lyes fogadtatásra várnának."51051„A görgő szemű főhadnagy az új tábor­
parancsnok, azelőtt zugügyvéd és váltóhamisító, Sehwarznak hívják:
a karcsú, hosszú nyakú a politikai tiszt, korrupt, szadista, antiszemita
és homoszexuális; a mögötte álló micisapkás a nyomozó, egyébként
öt évvel ezelőtt nyilas besúgó volt Nagytétényben, majd zsebmetsző-
ként működött a pesti villamosokon, onnan került azÁVO h07,'f5,:-
1950. augusztus 7-én az ÁVH hivatalosan is megkapta a teljes Bar-
kóczy-kastélyt használatra, igy lett az épület az államvcdcimis őrök
és a recski internálótábor parancsnok központi épülete, illetve a köz­
ponti élelmiszerraktár.512
1950 augusztusában kb. 150-en érkeztek Kistarcsáról Recskre,
akiket egy autószerelésre szánt vasbarakkban helyeztek el, Nagyon
sok ruhájuk volt, amit elvetlek tőlük az államvédelmi őrök. Amikor
megjött az első kistarcsai csoport, akkor kezdték meg az első barak­
kok építését, és „indult a harc, ki hova kerüljön".513Akkor már volt. a
táborban építész és mérnök, igy a szociáldemokraták közül Németh
Emil építészmérnök is részt vett az építkezésekben. Ez már az az idő­
szak volt, amikor mindenki helyezkedett, hogy ki hova, milyen mun­
kára kerüljön, A bányába senki nem akart menni, mert „az nagyon
nehéz munka volt”.514„Mindig őket vitték le élelmiszerért, a Barkóczy-
kastcly raktárába. Mindig munka után kellett menni, este, és a napi
munka az kegyetlen dolog volt, ha esett, akkor is kellett dolgozni, ott
nem volt pardon soha. Nagy sár volt, olyan bokáig érő víz volt a ba­
rakkokban, amikor készültek, és hát nem száradt meg az embernek a
ruhája másnap reggelre;'515

509 ÁBTL2.1. X li-4 .15.1950. július, 28-i jelentés

510 Faludy, i. m. 305.
511 Faludy, i. m. 306,
512 MNL OL XIX-B-l-ax, 3. d.
513 Böszörményi, i. m. 65.
514 Böszörményi, i. m. 65.
515 BÖS2örményi. i. m. 66.

196
 Augusztusban Kistarcsáról a Toloncházba szállították azoknak az
internáltaknak a holmijait, akiket, a kistarcsaunterná lótáborból már
elszállítottak. Közöttük voltak a Recskre szállított internáltak is. ATo-
loncházha bevitt holmikat a volt nyilvántartó helyiségbe tették, majd
fertőtlenítés után elraktározták.151*
A Toloncházban szeptember 25 én azokat az internáltakat, akik
munkaképesek voltak kiválogatták és előkészítették „utazásukat11, így
másnap, szeptember 26-án a harmadik internált csoportot hurcolták
Recskre. A táborba szállítandó őrizetesek száma 82 fő volt, de aznap 23
órakor 26 internáltat indítottak útnak teherautóval a táborba. „Az őri­
zetesek az internálási véghatározatot aláírták, és a kísérő kimutatással
a recski tábornak két példányban" Kormány Mihály megküldte.516517518
1950. október 13-án Recskre vittek az államvédelmi tisztek egy pro
minens személyt, aki maga is rabként már megjárta az Andrássy út
50-tól kezdve a váci börtönig az ÁVH felügyelete alá tartozó helyeket.
Ez az ember Papp Simon* a MAORI’ volt vezérigazgatója, aki 1948.
augusztus 12-től. letartóztatásától élvezete az ÁVH „vendégszerete
tét”.515Őt vitték Recskre, hogy7kutat, fúrjon az internálótábor számá­
ra, amely a későbbiekben biztosította a tábor vízkészletet, Papp Simon
így ir erről a „kirándulásról”: „1950. október 12-én Lehota (István* - B.
B.) fogházigazgató korán reggel azzal állított be hozzám, hogy készül­
jek arra, hogy ma el fognak vinni az egyik olajmezóre, hogy ott bizo­
nyos munkákat elvégezzek, (...) Nem mondták meg, hová megyünk.
Mikor elhagytuk Vácot, látom, hogy Budapest felé haladunk. (,..) Bu­
dapesten az Andrássy út 60-ban kötöttünk ki. Itt betettek azÁVO fog­
dájába és megmotoztak. (...) Ott tartottak mindenféle szemét népség
közölt úgy éjfélig. (...) Éjfél felé végre felvittek Prinz Gyula* ávós őr­
nagy irodájába. (...) Elmondták, hogy Recskre fognak kiküldeni, mert
ott egy fogolytábor van, és nincs vizük. Keressek vizet, nekik. Úgy ter­
vezték, hogy 3 liter víz jusson minden emberre: főzés, mosás és für-

516 ÁBTL 2.1. XII-4. 45.1950. augusztus 28-i napi jelentés. Kormány Mihály; illetve
ÁBL'L 2.1. X ll-4 .47.1950. augusztus 29-i napi jdenrés, Prckler György.
517 ÁBTL 2.1. XII-4. 76. 1950. szeptember 27. Kormány Mihály napi jelenLése. A 26
őrizetes elszállítása után 3 nappal jelentik, hogy a visszamaradt felsőruházataikat
fertőtlenítették aToloneban, a fehérneműket pedig leadták mosásba - a váci bör­
tönbe -, hogy tartalékként majd a későbbiekben felhasználhassák. ÁBTL 2.1 XII-4,
60. Prekler György államvédelmi főhadnagy 1950. szeptember 29-i napi jelentése.
518 íratok az igazságszolgáltatás történetéhez 2. Szerk.: Horváth-Solt-Zanathv-Sza-
bó--7innrr, Budapest. 1993., 39-48. számú dokumentumok, 285-380.

107
elésre, továbbá mosakodásra és ivásra. Ezt nagyon keveselltem, 3000
embert akartak itt elhelyezni.,. Másnap m arjál elhelyeztek a recski
Barkóczy-udvarházban. Fűtötték a szobát. A recski bányairodából
hoztak egy bányászkompaszt (iránytű - B. B.) és a Földtani Intézetből
1:25 000-es térképet. Bejártam a Mátra északi oldalát és összeszedtem
az összes forrásokat Ezek után a vizét levezettük a Barkóczy-tanya
közelébe, és megvolt a szükséges vízmennyiség. Október 19-én visz-
szavittek Budapestre, az Andrássy út 60-ba. Ott egy jelentést kellett
írnom az egész munkáról,"5l9Tehát a nagyobb internált szállítás előtt
biztosítani akarták a tábor vízellátását
1950. október 24-én újabb internáltakat szállítottak Recskre a To-
loncházból, szám szerint 71 főt. Az elszállított internáltak közül 48 fő
rendelkezett az internálási véghatározattal négy példányban, amely­
ből kettőt elküldték az internáltakkal együtt a táborba.520 Összeállí­
tottak a Toloncházban egy névjegyzéket, amelyhez jelölési magya­
rázatokat fűztek, a különböző jelek feloldásával: így a „névjegyzéken
annak a hat főnek, akik kék kereszttel vannak jelölve, a véghatározata
egy példányban volt mcgr azokat velük együtt elküldtem. Továbbá az
a 17 fő, akiknek neve nincs megjelölve a névjegyzéken, azok már vol­
tak Recsken - akik már megjárták Recsket, azok feltételezhetően vagy
a kórházban voltak, aToloncban vagy kihallgatáson -, és azoknak vég­
határozatuk nálunk nincs.”521A jelentéshez csatolták a 48 őrizetes in­
ternálási véghatározatát két példányban és azoknak a névjegyzékét,
akiket elszállítottak Recskre.
Október 28-a körül Kistarcsáról kísértek újabb internáltakat
Recskre. Ez onnan tudható, hogy az internáltak hozzátartozóit, akik
Kistarcsára beszélőre mentek vasárnap, október 29-cn a Toloncház-
ba küldték azzal, hogy hozzátartozóikat ott találják majd.522A Recskre
irányított volt kistarcsai internáltak csomagj alt bevitték a ToJoncház-
ba, ott szétválogatták azzal az indokkal, hogy M a csomagok nagy ré­

519 Papp Simon: Életem. Zalaegerszeg, 1996. 234-235. - Ezt a látogatást megerősítik
visszaemlékezéseikben a volt recski rabok: Erdey Sándor: A recski tábor rab
jai. Reform, 1989.133.: Kubinyi Ferenc: „...ketrecbe engem zártak...1' Budapest.
1989. -1986 szeptem berében Kéri Kálm ánnal készített interjú. 268-269; 256-257.
520 ABTL 2.1. X II-4 .108, „A jelentésemhez csatolt névsoron piros kereszttel van je ­
lölve azok neve, akiknek két példányban el lett küldve es csatoltan beterjesztve a
kél példányú véghatározat."
521 ÁBTL 2.1. XII-4.108.1950. október 25-i Kormány Mihály léi számjelentés.
522 ÁBTL 2.1. XI1-4.113.1950. oktober30-i napi jelentés, Prekler György.

198
szenek tulajdonosait már úgysem tudjuk megállapítani, mert szállí­
tás közben a névcédulák elvesztek”.1523A csomagokból a ruhaneműket
Vácra vitték fertőtleníteni, majd visszahozták a Toloncba, és a kápol­
nából kialakított raktárban elhelyeztek,521Valószínűleg ebből tudták
biztosítani állandóan a szennyes és a tiszta alsóneműk és ruházat
utánpótlását.
195Q, november 27-én 4 őrizetest vittek a Toloncházba, akik közül
hármat lovábbszállílottak Recskre. Ekkor összesen 16 internáltat kí­
sértek Recskre 3 őr kíséretében,5235426
Egy december 16-i jelentés kitér arra, hogy december 15-én azÁVH
Központból a Toloncházba vitték Dudás Józsefet*526és éjfélig tartó ki­
hallgatása azonnal meg is kezdődött, melyet 16-án reggel 7 órától foly­
tattak,527
1950. december elejétől - december 4-én éjfélkor - nagyobb hadi­
fogoly szállítmányok érkeztek a Toloncházba, melyeket éppen decem­
ber eleiétől neveztek a napi jelentésekben az ÁVII Toloncház kis- és
nagyfogházának.528529Ekkorra készült el a Toloncház teljes átalakítása,
és így tudta fogadni azt a mennyiségű embert, akiket a Szovjetunió­
ból hazaszállítottak.629December 19-én azÁVH Toloncházában már
2216 fő tartózkodott, ebből 2197 fő hadifogoly volt. A hazaérkező ha­

523 Á6TL 2.1. X II-4.117.1950. november 2-i napi jelentés, Csillag György.
524 ÁBTL 2.1. X II-4.119.1950. november 3-i napi jelentés, Csillag György.
525 ÁBTL 2.1. X II-4.145.1950. november 28-i napi jelentés, Csillag György.
526 Dudás József is egy rövid ideig a recski tábor rabja volt, majd 1951 folyamán a Ha­
tóság kiadta a román Secunt ate-nak, ahonnan csak 1954 -ben engedték szabadon.
527 ÁB 112.1. X ll- 4 ,162. A kihallgatások nem éppen a legbarátságosabban zajlottak,
ugyanis beszelni kellett a Toloncház vezetőjévé!, hogy a kihallgatásoknál az atro­
citásokat szüntessék meg. A kihallgatások folyamatosan m entek mivel több mint
ezer embert kellett jegyzőkönyvezniük.
528 ÁJVJT 2.1. XTT-4.149. Napi jelentés 1950. december 2., Csillag György államvédel­
mi főhadnagy. „Az AVHTolonchá2 kisfogházában 17 őrizetes van, ebből 7 fő van a
kórházban. A nagyfoghazban 816 őrizetes van, ebből tegnap 11 főt a rabkórházban
helyez Lem el az orvos javaslatára."
529 ABTL 2.1. Xií/4. A létszám a hadifogoly szállítások után 2000 és 2500 fő között
mozgott. A december 4-én érkezett hadifoglyok, akiket átadtak a Hatóságnak,
777-en voltak. Közülük m indjárt három em bert kórházban kellett elhelyezni, a
kisfogház négy nagy zárkájába 173 őrizetest tettek be, ll főt pedig a kisfogházba
szállásoltak cl egyfős külön zárkákban. A foglyok kihallgatása is m indjárt éjfélkor
megkezdődött. Ekkor összesen 965 hadifogoly őrizetes volt a Toloncban. - Kisebb
mennyiségben hadifoglyok m ár decem ber előtt is érkeztek a löloncba, de ezres
nagyságrend fölé csak ekkor emelkedett a létszám. December 16-án 2187 hadifog­
lyot őriztek a Toloncban, akikből 1834-et azokban a napokban vittek oda.

199
difoglyokon felül 19 internáltat és őrizetest „szállásoltak” el aTolonc-
ba.530*A kihallgatás után legjobb esetben elengedték a hadifoglyokat,
de sokakra várt internálás, börtön vagy kitelepítés.
Az 1950-es cv utolsó napjaiban még érkeztek Recskről a* Állambiz­
tonsági Foghá2 kórházába internáltak, szám szerint 19 személy,535akik
december 31-én is még ott tartózkodtak. A létszámuk 1950-ben már
nem változott.
Természetesen az 1950-es évben nemcsak a Toloncházból {Állam­
biztonsági Fogház) szállították az internáltakat Recskre, hanem a kis-
tárcsái internálótáborból is, amely tábort 1950. május 5-cn szintén az
ÁVH vett át a rendőrségtől. Ha teljesen precízen szeretnénk bemutat­
ni az eseményeket, akkor szabályosan lerohanta az ÁVH és elfoglalta
a tábort hajnalban. Ezt több visszaemlékezés is megerősítette,532Ez a
két hely volt a legfontosabb „állomás” Recsk előtt, ahonnan a legtöb­
ben kerültek a mátrai munkatáborba.533534

Az „első” felülvizsgáló Bizottság a m unkatáborban

A recski internálótáborba 1950. december 7-én négy tagból álló felül­

vizsgáló Bizottság ment fel.-34Tagjai illusztris személyeknek minősül­
tek már akkor is; Orbán Miklós áv. alezredes, Szalva János áv. alezre­

530 ÁBTL 2.1. X II-4.168. -1950. decem ber 28-i napi jelentés, Csillag-György állam vé­
delm i föhad nagy,
531 Nyeste Zoli á n , Sz Iá ray Zoltá n , Mada ras Ferenc vissza em lé kezesei.
532 Egy 1952. július 20-j kimutatás szerint a recski internálótáborban őrzött internál­
tak besorolása „elkövetett cselekedetük s z e rin f: a. demokráciaellenes tevékeny­
ségért (81 személy). ÁBTL 4,1 A -492,93-98.: b. demokráciaellenes szervezkedésért
(80 személy). ÁBTL 4.1. A-492.98-103.; c. szabotázs és egyéb „bűn cselek menyért
(52 személy). ÁBTL 4.1. A -492.103-106.; d. hírszerzésért (39 személy). ÁBTL 4.1.
A -492.90-92.; e. hírszerzés gyanúja, tiltott határátlépés, embercsem pészés m iatt
internáltak 67 személyt. ÁBTL 4.1. A-492. U0-115.; L dernokráciacllenes szervez­
kedésért ésfegyverrejtegetés m iatt internáltak29 személyt.
533 ÁBTL 4.1. A 492,117-119.; g. terror, gyújtogatás, és szabotázs cselekmények elkö­
vetéséért internáltak 13 személyt. ÁBTL 4.1. A -492.116., 128.; h. dem okráciael­
lenes m agatartásért, kijelentésekért, rémhírterjesztésért, háborús és népellenes
cselekményért, nyilas párttagságért és feljelentési kötelezettség elmulasztásáért
internáltak 107 személyt, ÁBTL 4.1 A -492.120-127.
534 MNI, OL X1X-B-10T 4 - 4/1950, (1950/34. d.) Szigorúan Titkos m inősítéssel az
ÁVH H atárőrségi és Belső Karhatalom Parancsnokságának címezve. Köszönet
Orgovánvi Istvánnak a dokum entum ért.

200
des, Lóké Gyula áv. őrnagy, Kristóf István áv. őrnagy. Feladatuk volt
a tábor helyzetét, valamint az oda beosztott karhatalmi őrség állapo­
tát kivizsgálni. Az ott tapasztaltakról összeállított jelentésüket 1950.
december 8-án leadták Piros László áv, őrnagynak, aki egyetértett
a Bizottság megállapításaival. A jelentés első része a „tábor jelenlegi
állapota” cimet viseli, melyben beszámolnak arról, hogy a tábor pa­
rancsnoka Fóris Béla államvédelmi százados, aki a véleményük sze­
rint egy „becsületes, párthű, osztályhu bajtárs, aki a feladatát igyek­
szik ellátni, azonban erénytelenségénél fogva a rábízott feladatot csak
hiányosan tudja ellátni. Igen nagy hiányossága az, hogy felaprózza
munkáját, tervszerűtlenül dolgozik, és nem tud az internáltak között
megfelelő fegyelmet tartani.”535 Ajelentési Írók szerint az internáltak
között nincs fegyelmezés, „teljesen anarchikus állapotok uralkod­
nak", aminek következtében az internáltak „teljesen belátásuk szerint
cselekedhetnek, munkateljesítményük igen alacsony”. Afelsorolt kri­
tikáknak az okait is meghatározzák, minthogy:
- a tábor parancsnoka nem gyakorol ellenőrzést a letartóztatottak fe­
lett
- nincsen meghatározott, kidolgozott munkaterv sem a parancsnok­
ság részére, sem az internáltak foglalkoztatására
-nincsen meghatározva az internáltak munkanormája, nincsen
megszervezve a gyakori motozásuk
a munkaszerszámok ellenőrizetlenül vannak az internáltaknál, ez
szabályozva egyáltalán nincs, és igy bármikor fennáll az a veszély,
hogy ezen szerszámokat szervezett szökés esetén fegyverként fel­
használják.
Megtudjuk azt is, hogy a tábor parancsnoka nem „fektetett fel” sza­
bályos ügyviteli szabályzatot, és irkákba, füzetekbe jegyez fel titkos
adatokat. A jelentésből az is kiderül, hogy 1950 decemberében még
nem felhőtlenül” működött a belső őrség, sőt itt azt állítják, hogy az
őrség feladata csak a tábor külső őrzése, igy az internáltakat a tábo­
ron belül szabadon hagyják, és nem ellenőrzik őket. Külön kiemelték,
hogy „kirívó” az a tény, miszerint a tábor áramszolgáltatását biztosító
aggregátort az internáltak kezelik belső ellenőrzés nélkül, és igy „a tá­
bor világítását központilag bármikor meg tudják bénítani”.536 Ekkor

535 U a
536 Uo.

201
 még nem volt elkülönítve az internáltak táborrésze, és megjegyezték
azt is, hogy „lehetővé teszi azt, hogy az egész tábor területén szabadon
mozoghassanak, a parancsnokság épületébe, a legénységi körletbe
behatolhassanak és maguknak lőfegyvert szerezhessenek” 537538Ezt to­
vább vezetik odáig, hogy ezzel a lazasággal lehetővé válik az internál­
tak „szervezetszerű zendülése”, illetve szökési kísérlete/33
A jelentés tovább elemzi az internáltak hálózati úton való ellen­
őrzését is, ami - a megállapításokból kiderül, hogy - nem megfele­
lő. „Egyrészt az intézet vezetője személyesen tartja a hálózatot, amit
jól ellátni képtelen, másrészt pedig a hálózatról nincsen felfektetett
nyilvántartás. A hálózati munka egyrészt dekonspirálva van, más­
részt kezdetleges.”539540A következő hiánynak azt vetette fel a bizottság
(d. pont), hogy a tábor parancsnoka és az őrség parancsnoka között
nincsen rendszeres és megfelelő kapcsolat. Ennek - szerintük - az
az eredménye, hogy az őrség vezetője nem tájékoztatja kellőképpen
a táboron belüli és azon kívüli eseményekről a tábor parancsnokát.
A második nagy „halmazba” az őrség állapotát és az őrség megszer­
vezésével kapcsolatos megállapításait gyűjtötte össze a bizottság. El­
sőként Póta István államvédelmi alhadnagyot, az őrség parancsnokát
vették vizsgálat alá, aki szerintük „közepes képzettséggel rendelke­
ző, szorgalmas bajtárs, aki alkalmasnak látszik a feladat elvégzésére,
azonban kellő ellenőrzés és támogatás hiányában feladatát nem ki­
elégítően végzi el11/ 40 Majd rátérnek az internálótábor őrzésére, ami
megállapításuk szerint nem kielégítő, mivel először is az internáltak
őrzése „csak" a tábort körülvevő magasfigyelőkből történik. A felál­
lított őrhelyek mennyisége sok, ám ennek az a következménye, hogy
a táboron belüli fegyveres őrséget nem tudják biztosítani. A magasfi­
gyelőkel általában 100 méterre helyezték el egymástól - ha figyelem­
be veszik a terep adottságait: a figyelést és annak a megvilágítását
ami az akkori létszámviszonyokat illetően nem volt. indokolt. A tábor-
a jelentés szerint-éjszakai őrzése még rosszabbul van megszervezve.

537 Uo.
538 Itt úgy gondolom, hogy túlzásokba estek a bizottság tagjai. 1950 decem beréig
egy szökési kísérletről tudunk, ami sikerült is. Nem volt olyan könnyű a táborból
megszökni, illetve a legtöbb internált annyira le volt gyengülve, hogy sok értel­
me nem is lett volna.
539 M NLOLX1X B-10-1-4-4/1950. (1950/34. d.) 152.
540 Uo.

202
mert „kb. 700 méter kerületű körletben, melyen belül az internáltak
vannak, 35 őrhelyet állítottak fel”, amely ugyancsak szükségtelen volt
a bizottság meglátásai alapján. Az őrség nem alkalmazza a különféle
technikai felszereléseket - már ha ilyennel egyáltalán rendelkeztek,
illetve tudták-e, hogy mi az - mint a nyomsáv, drótakadály, tábo­
ron belüli magasfigyelők, reflektorok, tűzfegyverek, amelyek előse­
gítenék és egyben biztosítanák a letartóztatottak őrzését. Nincsen a
táborban rendszeresítve mozgó járőrszolgálat sem - a táboron belül,
illetve kívül sem - amely a bizottság szerint megkönnyíti a szökési
kísérleteket, illetve kívülről idegenek behatolását. Nem használja az
őrség a kutyákat sem, amely formáció több őrt helyettesíthetne az őr­
zésben. „A meglévő őrkutyákat helytelenül kezelték, és a tábor belső
rendjében fennálló rendellenességek lehetővé tették, hogy az inter­
náltak a kutyákat magúkhoz szoktassák. Ez olyan helyzetet teremtett,
hogy a kutyák az internáltakat nem bántják, de az őröket igen."5415423Az
őrök fokozott és „szervezetlen11igénybevétele miatt nem tudják haté­
konya n biztosítani számukra a politikai és a szakmai továbbképzé­
süket, illetve ezen okok miatt nincsen biztosítva az őrség szabadsága
cs szabadnapja sem.642 További hiányként állapította meg a Bizottság,
hogy az őrségnek nincsen érvényes riadóierve sem.w A következő
pontban a bizottság a politikai helyzet tekintetében foglalta össze a
táborban látottakat, s megállapította, hogy a politikai vezető Bálint
l.ászló államvédelmi alhadnagy. Egy párt alapszerv van a táborban,
és van egy táborparancsnoki törzsből alakult pártcsoport, amely egy
budapesti alapszervhez tartozik. A DISZ-t megalakították, de mind a
pártélet, mind pedig a DISZ-élet hiányos. Ritkán tartanak pártnapo­
kat, pártnapí anyagokat pedig rendszeresen nem is kaptak, viszont
rendszeresen folyik a pártoktatás. A tiszti és tiszthelyettesi továbbkép­
zés nincs megszervezve sem politikai, sem szakmai oldalról. „A poli­
tikai foglalkozások alkalmával az ellenség gyűlöletét nem tudatosítják
eléggé. Ezért előfordul az, hogy a foglyoknak az őrök ciga rettát adnak,

541 Lo.
542 Akevés szabadság és az eltávozás meg nem léle miatt az egyébként jó hangulatban
dolgozó őrségben ezért elégedetlenség lépett fel.
543 A tábori őrség csak egy jóváhagyatlan, hiányos és elavult n ad ó terw el rendelke­
zett, amellyel a megállapítások alapján nincsen tisztában az őrség parancsnoka,
illetve aLábor parancsnoka előtt teljesen ismeretlen a riadóterv. A tábor túzriadó
terve is hiányos, sót tűzvédelmi berendezésekkel egyáltalán nem rendelkeznek.

203
vagy az internáltak az örök figyelmeztetésére »knrva anyád* szóval
válaszolnak.”54* A bizottság azt is megállapította, hogy az őrök között a
politikai kiválogatás nem volt megfelelő, így több olyan személy van,
akinek a kicserélését, illetve eltávolítását javasolják. Azt nem lehet
tudni a jelenlegi dokumentumokból, hogy a bizottság tagjai meny­
nyire voltak tájékozottak, vagy milyen mélységben tájékoztatták ókét
a recski internálótábor őrségének kiválasztásával és a tábor felállítá­
sával kapcsolatban, A recski internálótábor őrségébe főként fegyelmi
vétség elkövetésével, büntetésből lehetett bekerülni a leggyorsabban
és a legrövidebb úton, így ez a jelentésben különösen nem egyértel­
mű. Továbbá a fegyelmi helyzet sem kielégítő a jelentés szerint, „A fe­
gyelem lazasága - a túlzott családias légkör kialakításával - a katonai
fegyelmi forma elhanyagolásában mutatkozik meg."54545 Ugyanakkor
felhívja a figyelmet arra is, hogy' a táborban nincvsen fogda.
Az internáiótáborban az őrök számára nincs biztosítva a kulturális
élet, nincsen kultúrterem, de dekoráció sem. Az őrségnek összesen
egy rádiója van, a századnak pedig kettő, de az is a saját tulajdonuk.
Az örök részére kevés a szórakozási lehetőség, főleg azért, mert ke­
vés a lakott terület a közelben, illetve nagyon messze vannak a tá­
bortól. Megállapították azt is, hogy az őrség kapcsolata a közeli falu
lakosságával nincsen kellőképpen kiépítve, illetve a honvédség és a
rendőrség egységeivel sem ápolnak kapcsolatot. „Nevelés terén: sajtó
olvasása, illetve annak kiértékelése elhanyagolt. A napi sajtót ugyan
megkapják, de a szabadidőt a sajtó kiértékelésére nem használják fel
kellően. - A. könyvtár olvasottsága kevés, nyilvántartása rendszerte­
len, a könyvtár kicsi. Faliújság úgyszólván az egész századnál nincs.
A politikai munka kezdetleges, nincs kifejlődve a dicséret, kritika
szelleme. A politikai munkatársak nem fejlesztették ki a m unkah el­
lyel, szülőkkel, pártszervezetekkel való levelezést, A »kiváló őr«-ök
táblája elhanyagolt, és igen kevés bajtárs van rajta. A bajtársak ellá­
tottsága terén is mutatkozik hiány. Nincs a tábor területén fürdési
lehetőség. Általában az ellátás nem kielégítő, nincs meg a lényeges
megkülönböztetés az internáltak és az őrség ellátása között, különö­

544 Uo. A jelentés több helyen „dülöngél*', de van itt egy olyan részlet, amelyet vagy
a belső őrség embereinek meséje alapján építettek be, vagy valam i nem pontos.
Egy olyan meghurcolt, éhes, összevert ember, aki ki van teve a 2 örök általi állan ­
dó vegzálásnak, az nem m ond ilyet.
545 Uo.

204
sen a ruházat terén. Vannak hiányosságok az őrszemélyzet fegyver­
zetében is. Ezenkívül az élelmezés tekintetében fennáll az a veszély,
hogy nem tudják biztosítani a közeljövőben az őrség élelmezését. En­
nek oka egyrészt a tehergépkocsi hiánya, másrészt pedig a tábor bi­
zonyos élelmiszereket nem tud biztosítani az őrség részére. Az egész­
ségügyi berendezések is hiányosak. Nem rendelkeznek mosodával,
fertőtlenítővel és fürdővel. Valamint az orvosi ellátás sem kielégítő,
ami vonatkozik az egész táborra. Nem rendelkeznek megfelelő lőlér-
rel sem. Ugyancsak a kiképzési segédletek is hiányosak. Az őrség elhe­
lyezése igen rossz, mert nem rendelkeznek megfelelő számú barakkal
és berendezési tárgyakkal/'
A bizottság a jelentés harmadik pontjában a felelősség kérdéséről
tett megállapításokat, miszerint a fennálló hiányosságokért felelős­
ség terheli a tábor parancsnokát, „mert önálló kezdeményezéssel sok
fennálló hiányosságot ki tudott volna küszöbölni”, mint például az
internáltak táborrészénck elkerítése, a tábor belső területén a magas­
figyelők felállítása, a munkaterv kidolgozása, az internáltak részére
a normák megállapítása, a tábor belső rendjének a meghatározása,
amellyel az őrzést biztonságosabbá lehet tenni, az internáltak fegyel­
mezését pedig megszilárdítani. Felelőssé tették az őrség parancsno­
kát is, akinek a feladata lett volna az őrség átszervezése úgy, hogy a
század részére a politikai, szakmai képzést és a szabadnapokat is biz­
tosítani kellett volna. A fegyelem és a tábor belső rendjének megszi­
lárdításában is mulasztásokat követett el. „Úgy a táborparancsnokot,
mint az őrség parancsnokát terheli a felelősség azért, hogy az ott lé­
vő bajtársak között nincs egy szilárd, katonás fegyelem megteremt­
ve, hanem ehelyett bratyi szellem alakult ki A fennálló hiányos­
ságokért felelősség terheli - a bizottság szerint - a Belső Karhatalom
parancsnokát és a Belső Karhatalom Politikai Osztályának vezetőjét
is, „mert megállapítható ugyan, hogy a Parancsnokság és a Politikai
Osztály részéről történt ellenőrzés, de a fennálló hiányosságok és
hibák kiküszöbölésére konkrét intézkedést nem tettek, sem konkrét
segítséget nem nyújtottak”.5^ A Bizottság megállapította, hogy a Belső
Karhatalom Parancsnoksága és a Politikai Osztálya az internálótábor
őrzését, annak fontosságához mérten nem kezelte elegsúlypontosan.5467

546 Uo. 149.

547 Uo.

205
„Nem vetették fel a hibákat, a hibák kiküszöbölésére nem tettek sem­
mit. Nem adták meg azt az anyagi segítséget, ami megadható lett vol­
na ruházatban, felszerelésben, laktanya felszerelésben."54* A Bizott­
ság végső sorban felelőssé tette azÁVH Börtönügyi Osztályát, mert a
táborparancsnoknak nem nyújtott kellő támogatást.
A bizottság a továbbiakban beszámolt a táborban tett intézkedései’
röl. Ezek alapján a bizottság a2 őrség megszervezésével kapcsolatban
azonnali végrehajtásra utasította a tábor és az őrség parancsnokát,
hogy nappal a figyelő őrhelyek számát nyolccal, míg az éjszakai őr­
helyek számát tízzel csökkentse. Az őrzésből így kivont emberekből
részben szervezze meg a mozgó járőrszolgálatot, részben pedig a tá­
bor belső rendjét biztosítsa, illetve az internáltak közvetlen ellenőr­
zésére állítsa be őket. „Ezzel az intézkedéssel a meglévő erővel ideigle­
nesen lehetővé vált volna az őrzés jobb ellátása, a továbbképzés és az
őrség szabadnapjának biztosítása és esetleges rendkívüli események­
re nagyobb tartalékerő biztosítása, A bizottság ezen intézkedésére a
táborparancsnok, az őrség parancsnoka, valamint ezek helyetteseik
egyöntetűen kijelentették, hogy így pedig nem vállalják a felelősséget
a letartóztatottak őrzéséért. így ezen intézkedés nem is került meg­
valósításra.”'49A bizottság utasította a tábor és az őrség parancsnokát,
hogy három napon belül, az általuk megadott szempontok szerint
dolgozzák ki a riadótervet, a tábor tűzriadó tervét, és ezeket terjesszék
fel jóváhagyás végett. A táboron belül elhelyezett internált barakko­
kat kerítsék körül drótkerítéssel, és oda állítsanak fel magasfigyelót,
melyet fel kell szerelni reflektorral, illetve az őrzést tűzfegyverrel
biztosítani. „Mindezt az internáltak körletének szem előtt tartásával
végezzék el.”54859550Továbbá a bizottság utasította a táborparancsnokot,
hogy dolgozzon ki egy táborrendet, illetve a fegyelem megszilárdí­
tására, az anarchia megszüntetésére az alábbi intézkedéseket tegye
meg: a szerszámokat csak nappalra lehet kiadni, amelyet meg kell
szervezni és ellenőrizni. Rendszeressé kell tenni az internáltak között
a kutatásokat, motozásokat, a náluk lévő késeket, szerszámokat pe-

548 Lío.
549 Uo. 148.
550 Uo.

206
 díg be kell gyűjteni, a barakkokban semmi szerszám, felszerelés nem
maradhat. Az internáltaknak a szálláskörzetükbcn meg kelt tiltani a
dohányzást. Az internáltak fokozott ellenőrzését be kell vezetni, és
rendszeresen, fegyelmezett rendben iétszámellenórzésl kell tartani.
Továbbá az internáltaknak meg kell tiltani azt, hogy a parancsnokság
és az őrség körletében tartózkodjanak. Utasította a bizottság a tábor
parancsnokát, hogy ezen megadott szempontok alapján készítse el a
munkatervét az elvégzendő feladatokról, és az ügymenetet a továb­
biakban a szabályzatoknak megfelelően vezesse. Ezt követően figyel­
meztettek, hogy szervezze meg mind az internáltak, mind az őrség
fokozottabb ellenőrzését. Az eligazítás még itt sem ért véget, mivel a
táborparancsnoknak utasításba adták azt is, hogy szervezze meg az
Internáltak közti ügynökhálózatot, melyben segítségére lesz a VI/2.
Börlönügyi Osztály, amellyel felkeli vennie a kapcsolatot a tábor ope­
ratív csoportjának és parancsnokának. Bizalmas nyilvántartást kell
vezetnie a parancsnoknak az internáltak táborbeli magatartásáról.
Az internáltak részére a táborparancsnoknak ki kell dolgoznia egy
normát, és a munkanormák elvégzésétől függően adjon vagy von­
jon cl kedvezményeket Az őrség parancsnokát utasította a bizottság,
hogy a beosztottak továbbképzését oldja meg és biztosítsa, illetve old­
ja meg az őrök folyamatos szabadságolását úgy, hogy az ne menjen
az internáltak őrzésének rovására, 'lovábbá a tábor parancsnoka az
őrség parancsnokával együtt nézzen ki egy megfelelő, lőtérnek való
területet, és ennek az eredményét jelentse a bizottságnak. Az őrség
parancsnokának minden nap jelentést kell tennie ezt követően a tá­
borparancsnok felé. Az összeállított anyagban kiemelték az ellenség
gyűlöletét és a hazaszeretet elmélyítését. Ezt követően a bizottság 13
pontban foglalta össze javaslatait.
A dokumentumot a bizottság négy tagja aláírta, és a beszámolóval
Piros László is egyetértett. A beszámoló további útjáról Péter Gábor
feljegyzéséből tudunk meg többet. Miután Piros látta, átküldte Ráko­
sinak, aki elolvasás után továbbította tájékoztatás és intézkedés végett
Péternek. A feljegyzésből az is kiderült, hogy mielőtt a négytagú bi­
zottság kiszállt volna a recski táborba, annak a helyzetéről Hazai ez­
redes és Konok alezredes tájékoztatták Pirost, rajta keresztül pedig
Rákosit. „A recski táborral Balogh elvtárs foglalkozik, a jelentést elol­
vasta, így megjegyzésével együtt tanulmányozás és intézkedés végett

207
küldöm ”551Majd Péter Gábor javasolta Pirosnak, hogySzalva, Kristóf,
Orbán és Lóké menjenek fel Recskre, vizsgálják ki a dolgokat és intéz-
kedjenek a hibák kijavítását illetően.

A „recski társadalom”
Recskre egy politikailag válogatott társaság került. Az „elit” szociál­
demokraták - akik ráadásul létszámfölényben is voltak (164 fő)
valamint a Rajk-perből kifolyólag 13 személy; rajtuk kívül több mint
félszáz katonatisztet is itt helyeztek el. Mivel a tábornak fel kellett
épülnie, természetesen hozzáértő mesteremberekre is szüksége volt
a Hatóságnak. (Ebből a listából azért nem hagyhatók ki a volt csend­
őrök, rendőrök, ávósok és természetesen a szellemi elit sem.) Recskre
internálták az ifjúsági ellenállás jő néhány tagját - Jónás Pál, Zimányi
Tibor, Sztáray Zoltán* Benkó Zoltán,* Nyeste Zoltán* a Kisgazdapárt
soraiból is kerültek a táborba, mint például Pártay Tivadar* és dr.
Varga József* és mások.
Ide internálták a hatvani vasutasokat, továbbá Recskre hozták 1953
tavaszán az országosan őrizetbe vett MÁV-osokat is, akik számára kü­
lön kiürítették a 8-as barakkot. Hogy Faludy szavaival éljek, minden
osztályból, minden társadalmi rétegből voltak ott: „szegényparaszt,
vagyonosabb paraszt, munkás, rossz proli, jó proletár, rossz úr, jó úr,
rossz dzsentri, jó dzsentri J ó polgár, rossz polgár 552

A Magyar Közösség tagjai

A Magyar Közösség titkos társaság története a két világháború közötti
időszakra nyúlik vissza, és némi „szünet”, „visszavonulás” után újra­
éledt a 2, világháborút követően, egészen 1946 decemberéig, amikor
a politikai rendőrség megkezdte a közösségi tagok letartóztatását.553
A társaság tagjai között jelen volt a Horthy-korszak politikai és katonai
elitje - Szentiványi Domokos, dalnoki Veress Lajos, Donáth György-,
de megjelent a háború utáni „kibontakozó demokráciában" szere­
pet vállaló politikusok, egyházi személyek, katonatisztek csoport­
ja is. Jelentős számban voltak a Közösség tagjai között kisgazdapárti

551 M NL OL XIX-B -10_í ’ 4 -4 /1950-

552 Faludy, 1998.
553 A Magyar Közösségről bővebben: Szekér Nóra: A Magyar testvéri Közösség törté
netc. Budapest, 2010.

208
politikusok is, mint Arany Bálint* vagy Saláta Kálmán * Sót, a hábo­
rú utáni Magyar Közösség bizonyos szálai kapcsolatokat tartottak a
Weisshaus Aladár fémjelezte frakcióval és a Demény-frakcióval, de a
peyeri szociáldemokrata vonallal is.SVr A Kommunista Párt számára
a titkosan, illegálisan működő szervezet leleplezése és felgöngyölí­
tése jó alap volt arra, hogy egyben leszámoljon legnagyobb politikai
ellenfelével, a Kisgazda Párttal is, amelynek „tagjai között egyaránt
szerepelnek a múlt rendszer prominens - az ő megközelítésükben
^reakciós* személyiségei, illetve a Kisgazdapárt befolyásos tagjai”."55
A Magyar Testvéri Közösség szervezkedés cím alatt hét pert indítot­
tak, 229 vádlottal Ebben a számban nincsenek benne azok a szemé­
lyek, akik külföldre menekültek, mint Nagy Ferenc miniszterelnök
vagy Kovács Béla, akit a Szovjetunióba hurcoltak, de nincsenek bele­
számolva azok sem, akiket kihallgatás után internáltak vagy eltávolí­
tottak a munkahelyükről, kellő bizonyítékok híján csak a későbbiek­
ben került rájuk sor.5545657Azoknak a személyeknek a többségét, akiket a
hét per közül valamelyikben elítéltek, de büntetésük nem volt több öt
évnél, büntetésük letöltését követően „visszakísérték” az Államvédel­
mi Hatósághoz vagy elődjeihez, és ezt követően vagy a kistarcsai, vagy
a recski internálótáborba kerültek. Így lett a recski tábor „vendége”
többek között dr. Péter Ernő* Jónás Pál, Dudás József, Csendes Béla,*
B. Rácz István * Aki kapcsolatban állt a Közösség valamelyik tagjával,
az szintén Recskre került. Ilyen volt mások mellett Alföldv Im re* Ba­
lázsi Miklós * Csontos Kálm án* Csűrös Zoltán * Hertelendy Andor *
M. Kiss Sándor összegző szavaival élve, „a Közösség, a Weisshaus-
frakció, esetleg a Demény-frakció, a peyeri szociáldemokrata vonal,
a Kovács Imre neve fémjelezte parasztpártíak összefogása - amelyre
volt esély - új politikai perspektívát nyújthatott volna az országnak, a
szovjet megszállás ellenére is”."57

554 Szekér. 2010. i. m. 197-221. Weisshaus Aladár mozgalma és a Magyar Közösség,

K apcsolata Magyar Közösséggel fejezetek, illetve a zá ö TL 3.1.9. V-2000 szám alat­
ti sorozat dossziéiban több bizonyíték található a kapcsolatfelvételek re, ismeret­
ségekre a fentebb felsoroltak között.
555 Szekér, 2010. i. m. 13.
556 1951 májusától zajlottak Budapestről kitelepítések, kitiltások.
557 M. K iss Sándor: Bevezető. ín: Szekér, 2010. i. m. 11.

209
ARajk-per és mellékpereinek internáltjai
és az „elhajló kommunisták’'
1962-ben vizsgálták felül az ún. nagy koncepciós ügyeket, mint a Rajk
László és társai, a Sólyom László és társai, a szodáldernokralák: Ká­
dár János és társai elleni pereket. Vagyis a reakciós elemek csoport­
jának folyamatos bővülésével és bővítésével 1949 májusától a volt
„elvtársaikra", a mozgalomban szerepjó személyekre is sor került,
bekerültek a frakciósok, a2 árulók és az elhajlók soraiba. Az köztu­
dott, hogy Rákosi elsőként 1945-ben Dcmcny Pált már lefogatta, és
attól fogva őrizetben tartották. Ezt követően a Magyar1Közösség Föld
alatti Fővezérség „ügy" felgöngyölítése során sor került Weisshaus
Aladár internálására, mint elhajló frakcióséra, továbbá az őt köve­
tő wcisshausisták őrizetbe vételére. Majd 1949 késő tavaszától Rajk
László és körének a letartóztatására kapott szabad utat a Politikai
Rendőrség, illetve ez a koncepció 1950-ben már kiterjedt a hadse­
regben szolgálatot teljesített magas rangú, volt magyar királyi kato­
natisztekre és a szociáldemokratákra, majd a koncepció a Rajk-ügv
folytatásaként a Kádár János és társai ügyben végződött, 1949 augusz­
tusától 1953 elejéig ezekben az ügyekben őrizetbe vett személyek szá­
ma 672 fő volt, melyből a bíróság 335 személyt elítélt, 331 embert pe­
dig internált,-*
A Rajk-ügyben elítéltek 94 fő t,^ és 39 személyt internáltak. Volt
olyan ember is, Victorisz Géza* volt. rendőr őrnagy, akit kis időre ítél­
tek, majd börtönbüntetésének lejárta után internálták.550 így került
1950-ben a recski internálótáborba. Az elsődlegesen internált sze­
mélyek közül 11 -en szintén a recski táborba kerültek: Üetre IstvánA
Garamvölgyí János,* Fazekas Jenő,* Köröndi Endre,* Rex'li bor* Sár­
mány József* Suput Mihály* Tamás Dezső,* Ealudy György, Rédei
György* Skolnik József * 5896061

558 ÁBTL 2.1. IX/2. 2.

559 ÁBTL 2.1.1X/2. SS. A 94 személyből 15 embert kivégeztek, életfogytiglani börtön­
büntetést 9-en kaptak, m íg 14-en 15 évet. 10-13 év közötti börtönre 25 személyt. 10
év alatti időtartam ra 31 vádlottat itcltck. A vizsgálati eljárás alatt kettőn meghal­
tak a börtönben, és két személy esetében nem hoztak ítéletet.
560 ÁBTL 2.1, IX/2. 41.
561 ÁBTL 2.1. TX/2. 42-43.

210
A „szocdemek” - avagy
a „jobboldali szociáldemokrata k”f>fi2
„Az ellenállásban a szociáldemokraták és a kommunisták kéz a kéz­
ben menete) lek, A felszabadul ás után a Rendőrség Politikai Osztá
lyának vezetői (üvegházban nevelt kommunisták) kezdtek komolyan
foglalkozni a Szociáldemokrata Párthoz tartozó clvlársakkal. így
tartóztatták le Poprádi Pált. apám egyik barátját, aki mellette harcolt
20 éven át a munkásmozgalomban, majd Dancsa Lajost, egy másik
szociáldemokrata vezetőt. A Politikai Osztály elvtársai nem bíbelőd­
tek azzal, hogy ürügyeket keressenek: mindig ugyanaz a Jemez volt, a
Vádlottak’ együttműködtek a Horthy rendőrs éggel".5625635647
1950 áprilisától megkezdődött a szociáldemokraták letartóztatása.
Az őrizetbe vett személyek a legkülönfélébb helyekről és munkate­
rületekről kerültek ki, az ország egész területéről™41950 júliusában
végrehajtották a Jobboldali szociáldemokraták" legnagyobb számú
begyűjtését és előállítását - amelyre ténylegesen mcgalapozódik a
recski tábor kezdeti emberállománya, habár a tábor előőrse július
19-ével már elment Recskre. Az akcióra 61 nyomozót, 30 ka rh atal mis-
tál. 12 tehergépkocsit c$ 25 személygépkocsit mozgósítottak. Az 1950.
július 20-án 23 órakor elkezdődött országos akciónak másnap hajnali
eredménye az lett, hogy az előirányzott 116-ból 94 személyt őrizetbe
vettek, 3 személynek az előállítása pedig folyamatban volt.56:
Az MSZMP Központi Bizottságának 1964. június 15-én átadott ki­
mutatása szerint az SZDP ügyben 445 személy ellen indult e l já r á s i
151 főt ítéltek el jogerősen, amíg 290-ct internáltak.^ A vizsga lati eljá­

562 A recski internálótáborba internált szociáldemokraták névsorát lásd a melléklet­

ben.
563 ÁRTT.4.1. a-2106. Kopácsi, 33.
564 ABTL 2.1. TX/2. 2. 72. Az 1962. január 20-án készített jelentés szerint a szociálde­
mokraták ügye Rákosi Mátyás kezdeményezésére indult el.
565 ÁBTL2.1. X U-4.172. Sándor Imre államvédelm i őrnagy jelentése - Jobboldali szo­
ciáldemokraták előállítása.
566 ÁBTL2.1.1X/8/1. 2a.
567 L 2.1. IX/8/1. Más levéltári dokumentum szerint, ÁBTT. 2.1. TX/2. 91. oldalán
az áll. hogy az internálóíáborok 1953. évi összesített kimutatása szerint 294 sze­
mély volt internálva jobboldali szociáldemokrataként. Ebből 1961-62-re iü5 löt
nem tudtak személy szerint megállapítani, ezért ekkor m ár nem számolták bele
a létszámba őket! Ennek azaz érdekessége, hogy a hiányzó 105 lőnek a Löbbsége a
recski internálótáborban volt három évig.

211
rást 2 személy ellen szüntették meg, A bíróság 1főt felmentett. A vizs­
gálati eljárás alatt 1személy elhunyt. Ajogerős ítélet után a börtönben
8-an elhunytak, amíg internálótáborban 5-en haltak meg,
A Szociáldemokrata Párt esetében is a jól bevált forgatókönyv ér­
vényesült: kívülről a sajtóban elterjesztették, hogy reakciósok, „jobb­
oldali ak", „frakciósok”, akik beferkőztek a párt belsejébe azért, hogy
bomlasztó tevékenységet fejtsenek ki, információkat, gyűjtsenek a
kommunisták számára. Céljuk volt megszerezni minden fontos po­
zíciójukat, megfélemlíteni a párttagokat, munkásokat, 1948-1950 kö­
zött a volt szociáldemokraták szűrése folyamatos volt. A végső leszá­
molás ellenük 1950 tavaszán és nyarán lezajlott.
„A szociáldemokrata ifjúsági mozgalom igen éles antikommunis­
ta politikát folytatott. Vezetőségébe nem tudtak befé.rkőzni a kripto-
kommunisták. Szöllösi őrnagy elhatározta, hogy erőszakol alkalmaz.
1947 novemberében érkezett el számára az idő. A Szociáldemokrata If­
júsági Mozgalom kongresszusára botokkal felfegyverzett fiatal kom­
munistákat küldött, akik szétkergették a védtelen embereket, Az új
vezetőség, annak dacára, hogy a jelenlévők 80 százaléka előzőleg a ré­
gi vezetőséget választotta meg, végül is csupa kriplokommunistából
állt, A régi vezetőségi tagokat letartóztatással fenyegették meg, nagy
részük Nyugatra menekült, köztük Baranyai Tibor, Papp Gyula, Frőss
Ferenc”™*
A recski inlcrnálótáborban a „jobboldali szocdemckff - és a volt
rendőri szervek „lebukott” vagy' megbuktatott tagjai - közül kerültek
ki elsősorban a brigádvezetők, normások, a könnyebb munkahelye ­
ket betöltők, és „nem utolsósorban a besúgók is”.5^ Több visszaemlé­
kezés is említést tesz arról, hogy a Recskre vitt szociáldemokratákkal
az őrök elhitették, hogy hajói végzik a munkájukat, rövidesen szaba­
dulhatnak. Ez ugyan nem következett he, de ezek az emberek gyakran
kegyetlenebbek voltak maguknál az ávós őröknél is. Legtöbbjük nem
végzett nehéz fizikai munkát - nem ók törték a bányában a követ té-
ten-nyáron ugyanakkor jobb ruházathoz, több élelemhez jutottak.
Közülük kerültek ki a konyhán dolgozók, ebédbordók, küldöncök,
raktárosok, az államvédelmi őrök szállásait takarítók. Ök szabták meg,5689

568 Gábo r liób ért; Az igazi j ci á Itie m r>krá ri a ki) zd elem a fasiz nms é s a ko rn mun iz­
m us ellen 1944-1948. 167. (Továbbiakban: Gábor.)
569 Varga József: A recski kényszermunkásokról. In: S7.táray. i, m . 87.

212
hogy kiket jutalmaznak dupla ebédadaggal, vacsorával, illetve ők is
hozzájárultak a búmetöbrígádba kerülök névsorának sugalmazásá-
ba,570571A táborok felszabadítását követően, 1955-1956-ban, majd 1962-
ben az elsők között voltak, akiknek a nagy többséget rehabilitálták.

Kopj ások, MHBK volt katonák,

csendőrök, rendőrök
,Voltak ott olyan tisztek, akik már elhelyezkedtek a polgári életben,
de szükség volt arra a vállalatoknál, hogy megfélemlítsék a dolgozó­
kat, és ezért mindig kiemeltek és elvittek valakit, ha regi tisztet talál­
tak, annál jobban jött nekik. Voltak ott olyanok, akik tisztek lettek az
új hadseregben is, és akiknek az ég világon semmi bűnük nem volt.
Egy másik részük hibája az volt, hogy vezérkari tisztek voltak, s ez már
maga is nagy bún volt. Aztán olyan csapattisztek, akik, hogy mond
jam, talán nem voltak annyira megalkuvók, talán szót emeltek imitt-
amott. Aztánvoltakolyanokis, köztük jóm agam, akik a múltat, a múlt
szereplőit jól ismertek, meg az esélyeket is, és nem volt célszerű, hogy
ezek az emberek szabadlábon legyenek"371
A magyar nemzeti ellenálláshoz tartoztak a kopjások. 1947 után a
kopj asm ozgalom a súlyos lebukások miatt átalakult MLIBK-vá. Kopj ás
futárok, rokonok kerültek a recski internálótáborba, akik ellen nem
volt elegendő bizonyíték ahhoz, hogy a biróság elítélje őket. Például
Gzigány Endre * Farkas Sándor * Ottó László* Parázs Albin* Ezenfe­
lül több csendőrtiszt, hivatásos katonatiszt és vezérkari tisztek, volt
rendőrtisztek „gazdagították" a recski internált társadalmai.

Ahatvani vasutasok
A Hatvanban lezajlott eseményeknek az előzményei jóval vissza­
nyúlnak a történetben.572 Az egyház és a szerzetesrendek tényleges
„fenyegetettsége" az MKP 1947~es elcsalt, ún. „halványkék cédulás"

570 Sztáray. i.m . 87,

571 böszörményi, i. m. 268. Kéri Kálm án.
572 A Hatvanban lezajlott eseményekről bővehben: Bank Barbara: A hatvani feren­
cesek és vasutasok megpróbáltatásai 1950. Tn: A ferences lelkiség halasa az újkori
Közép Európa történetére és kultúrájára 1-2. 469-478. Piliscsaba. 2005. Szer­
kesztette: Őze Sándor-Medgyesy Schmlkli Norbert: „Te meztelen Krisztus, hol
hagytad az ingedet?" Ferencesek a feloszlatás idején. Összeállította: fr. Kálmán
Peregrin, Budapest, 2000., illetve Ka hler Frigyes: A nagy túzvörös sárkány torka
bán - koncepciós eljárások ferences szerzetesek ellen 1945-1956. Budapest. 2009.

213
választásával kezdődött.5735746A Párt megindította az ün. „klerikális reak­
cióvar való leszámolását. A taktika elméleti részét megvalósították a
gyakorlatban is: az egyházi iskolákat államosították, az egyesületeket
feloszlatták. Majd következtek az egyházfők eltávolításai: Ordass La­
jos* püspök letartóztatása,374 Mindszenty József hercegprímás-érsek
meghurcoltatása és kiiktatása*7'5és Orosz József* bebörtönzése.
Darvas József* kultuszminiszter 1950, április 15-én 350 budapesti
és 605 vidéki szerzetes pap, illetve apáca átköltöztetését javasolta, ami
számításai szerint 100 ezer forint költséggel járt volna, de cserébe 33
iskolai és kollégiumi „objektum" szabadulna fel 3870 férőhellyel.
A döntő Lépés 1950, július 1-jén következett be, amikor is az MDP
Központi Vezetőségének ülésén Révai József előadást tartott a kleri­
kális reakció aknamunkájának nemzetközi és hazai összefüggéseiről,
illetve az osztályharc éleződéséből eredően a felfokozott harc szük­
ségességéről, Eszerint: „A klerikális reakció tömegagitációjának leg­
fontosabb szervezeti keretei a különféle férfi és női szerzetesrendek.
A szerzetesek és apácák százai és ezrei járják az országot, és mint az
imperialisták agitátorai mint reakciós hírverők lépnek fel."*7* Révai
rendszabályokat sürgetett az ügy megoldása érdekében, és szerinte a

573 Az 1947 es választások, az ún. kckcédulás választások, amelyen a? MKP 22%-ot

kapott. A létrejövő koalíció a győzelmüket elősegítette, ahogy az új választójogi
törvény és a választásokon előforduló csalások és túlkapások (egy ember több
helyiségben ad La le a szavazatit, ezzel erősítve az MfíP-ra szavazók Láborát). A t é ­
máról bővebben: Földesi Margit-Szcrcncscs Károly; Halványkék válaszLás. Buda
pest, 2001.; GyarmaLr György: ..Itt csak az fog történni, amit a kommunista párt
a ka rí" Adalékok az 1947. évi országgyűlési választások történetéhez. Társadalm i
Szemle. 1997/8-9, szám 144-161.; Palasik Mária: A jogállam iság megteremtésének
kísérlete és kudarca M agyarországon 1944-1949. Budapest, 2000.
574 O rdass Lajos, m agyarországi bányakerületi evangélikus püspök, Radvánszkv
Albert, és Vargha Sándor evangélikus főtitkár elleni „bűnügyben1' 1948. október
1-jén hirdetett Ítéletet a Budapesti Uzsorabíróság Kúlöntanácsa. A püspököt 1948.
szeptem ber 28-án letartóztatták - ezt megelőzően házi őrizetben larLották m ár
augusztus óta. A vád ellenük ,:külföldi adóssal szemben fennálló köve Lel és beje­
lentésének szándékos elmulasztása" volt.
575 A Mindszenty József és Lársai elleni „hadjárat" m ár jóval előbb megkezdődött a
színfalak mögött. Moszkva és Budapest kozott (1947 tavasza), Bővebben; Moszk­
vának jelentjük-Titkos dokum entum ok 1944-1948. Budapest, 1994, Szerk.; Izsák
Lajos-TCun Miklós.
576 MNL OT. M-KS 276, f. 53/15, ó. e. - Előterjesztés a Politikai Bizottsághoz (PB) a kle­
rikális re a keié) elleni harcról, A PB 1948. november 25-j ülésén az egyház elleni
harc irányítására 3 as bizottságot jelölt ki. melynek tagja Rákosi Mátyás, Farkas
Mihály és Révai József lett.

214
kormány „helyesen jár el, ha a rendházak egy részét közcélokra ve­
szi igénybe...”. Ezekkel a szavakkal mondhatni megadta a jelet a nyílt
támadásra és az elkobzási akciókra. Az elsődleges, fó támadási cél­
pontok a Jugoszláviával határos sávban levő rendházak szerzetesei és
apácái voltak, akiket 1950. június 9-ről 10-ére virradó éjszaka össze­
gyűjtöttek és internáltak. Ezek száma meghaladta a 2000 főt.57757890
Ilyen körülmények és feszültségek közepette jött el 1950. június
19-e reggele, amikor is teherautókon, rendőri kísérettel Új-Hatvanba
érkeztek a Mosonmagyaróvárról és Tatáról kitelepített piaristák.57*
Ekkor fclreverlék a templom h a ra n g já t,a m ire a lakosság azt hitte,
hogy a ferencesekért jöttek, hogy elvigy ék őket."50
A rendház előtti térre folyamatosan gyülekeztek az emberek, hogy
megakadályozzák a szerzetesek elhurcolását, illetve hogy tiltakoz­
zanak ellene. A rendőrség és az ÁVH pedig nem szerette, ha már két
embernél több volt egy helyen, mert az már tömörülésnek minősült,
melyet fel kellett oszlatni.
A hír hamar terjedt a Hatvanban történtekről, ami Péter Gábort,
az Államvédelmi Hatóság vezetőjét is elérte, aki telefonon beszélt ma­
gával Krisztcn Ferenc Rafaellel* is. hogy a tömeget győzzék meg arról,
oszoljanak szét. De a hatvani polgárok nem mentek haza. Az ítéletben
és az események utáni hatósági jelentésekben is úgy tüntetik fel az
egészet, mintha a ferencesek még biztatták is volna a tömeget arra,
hogy tartsanak ki, ne oszoljanak szét. Holott mindannyian tudták, mi
fog történni, ami aztán a késő esti órákban be is következett. Ennek
az állításnak mond ellent Sikc Mihály tanúvallomása, aki látta, hogy
„a szerzetes azt mondta a tömegnek, hogy7menjenek haza, mert ha

577 MNL OL XlX-B-l-j. 38. d. 43.

578 ÁBTL 3.1,9. V-46686/1.2. számú dossziék tartalm azzák részletesen az 1950. június
I9-20-án Új-Hatvanban történt eseményeket, Kriszten Ferenc Rafael és társai
rímmel.
579 ÁBTL 3.1.í). V 46886/2. 80. I. A templom harangjának félreverése a nyomozás,
majd a későbbi tárgyalás folyamán is központi kérdése volt a Hatóság emberei­
nek. Az indok az volt, hogy a harang megkondulása a jel a tüntetés megkezdése re.
A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a harang akkor kondult meg, am ikor a teher
autók megálltak a rendház előtt, a Hatvanba internált szerzetesekkel.
580 ÁBTL 3,1.9. V-*6886/2. 25, Beluczky Sándor feljegyzése. A lakosság provokatív
sokkolása a rendőrség és az államvédelmi hatóság részéről m indig célba talált,
gerjesztette a hangulatot. Thhcznrm kellett sok, csak bizonytalanságban tartani
az embereket, és fél in formációkat pletyka szinten terjeszteni arról, hogy például
a szerzeteseket elviszik a Szovjetunióba.

215
nem mennek el, akkor nekik, szerzeteseknek kellemetlenségük lesz.
A szerzetesek a templom ajtajában többször, háromszor vagy négy­
szer megjelentek, és felszólították a tömeget a távozásra.”581
Az államvédelmisek szétverték a téren gyülekező tömeget, bemen­
tek a házakba tüntetőket keresni, és nem egy alkalommal végigverték
a családokat. Az egyik összefoglaló jelentés szerint a felháborodott
tömeg hangadók közreműködésével rendszerellenes trágár szavakat
kiabált. Többen közülük botokkal, karókkal, ütlegelő eszközökkel vol­
tak felszerelve.582 Ennek az állításnak ellentmond újfent Sike Mihály
tanúvallomása, miszerint a tömeg túlnyomó része asszonyokból és
gyerekekből tevődött össze, míg a férfiak igen kevesen voltak.583 Ez
abból a szempontból logikus is, hogy a férfiak nagy része a MÁV-nál
teljesített szolgálatot, így otthon sem volt.584 Borsányi Lajos* felesége
elmondta, hogy férje a tüntetés idején a hatvani cukorgyárban dolgo­
zott, ó maga pedig betegen otthon feküdt.585Az ÁVH „vadászata” több
napig tartott, amíg begyűjtötték a hatvani lakosság egy részét.586 En­
nek a provokációnak már volt egy előzménye, a páter Kiss Szaléz*-ügy

581 ÁBTL3.1.9.V-071.4. Sike Mihály demokráciaellenes tüntetés.

582 ÁBTL 3.1.5. 0-9698/3. 198. Csabli Lajos rehabilitálási jegyzőkönyve. 1963. ja ­
nuár 5.
583 ÁBTL 3.1.9. V-071.4. Sike Mihály tanúvallomása.
584 ÁBTL 3.1.5. 0-9698/1. 69. Szilágyi János MÁV intéző aznap dolgozott, és a tüntetést
csak akkor látta, amikor vasutas társával hazafelé ment. A tüntetés után egy héttel
vették őrizetbe. 1950.06.26-tól 1953.04.10-igvolt internálva Recskre, demokrácia-
ellenes tüntetés résztvevőjeként. Az 1956-os, rehabilitációt kérő beadványában azt
írta, hogy a tüntetés éjjelén a hatvani személypályaudvaron volt szolgálatban. En­
nek ellenére a Heves megyei osztály jelentésében az található, hogy tevékeny részt­
vevője volt a papi tüntetésnek, hangoskodott és több párttagot megfenyegetett.
585 ÁBTL 3.1.5. O-9698/a. 190. Amikor Borsányi Lajost internálták, feleségét és két
kiskorú fiát kitelepítették a Hortobágyra, ahonnan csak 1953 szeptembereben
térhettek haza. Távoliétűk alatt házukat államosították, bútoraik egy részét el­
hordták, másik része m egsemm isült. Borsányi a recski internálótáborban szer­
zett májbetegségében halt m eg 1955 decemberében. Az operatív anyagból csak az
derül ki, hogy 1950. július 27.-1951. decem ber 11. között internálva volt. Az 1957.
október 31-i rehabilitációs jegyzőkönyv szerint Borsányi Lajost indokolatlanul
internálták, feleségét pedig indokolatlanul telepítették ki.
586 Azt gondolom, hogy azÁllam védelm iH atóságszisztem atikusan, valamilyen lista,
névsor alapján járt el akkor, am ikor majdnem két hétig gyűjtötte be Hatvanból a
lakosokat. A rehabilitációs jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a leinternált férfiak és
kitelepített családtagjaik vallásosak voltak, vagy valamilyen kapcsolatban álltak a
ferences szerzetesekkel, vagy csak azért, mert MÁV-os volt valamelyik családtag.

216
 Gyöngyösön, melyre hivatkozások is történtek az összefoglaló jelen­
tésekben.
A négy szerzetest - Kriszten Ferenc Rafael házfőnököt Zsiga Sán­
dor Kerubint,* Tarcza Aurélt* Veres Gézát* és két laikus testvért,
Beluczky Sándor Cirjéket* és Kálvin József Kalliszt* - még azon az éj­
jelen letartóztatták és elszállították az Andrássy út 60-ba, ahol meg­
kezdődött a kihallgatásuk.
A letartóztatottak ellen felhasználtak minden pszichikai és fizikai
módszert, hogy megalázzák, megtörjék őket, és bevallják azt is, amit
nem csináltak. Mikor már kellően megedzették őket, 19151. január
31-én sort kerítettek a bírósági tárgyalásra Ölti Vilmos* biró elnökle­
tével. A tárgyalás zárt ajtók mögött folyt, és I. fokon ítéletet hirdetett
Kriszten Ferenc Rafael és hat társa ügyében.5*7
A ferences szerzetesek ellen a börtönökben használt kínzás! for­
mákat - főleg a kurtavas megpróbáltatásait, a hideget és az éhezést - a
Recskre internált hatvaniak is megtapasztalhatták. Az ide internált
férfiaknak nem volt ítéletük, objektíve nem volt bizonyítható csele­
kedetük, de mégis, „szabadon hagyásuk veszélyeztette a demokrati­
kus ál lám rendet, ezért fogva tartásuk, vagyis internálásuk kötelező
volt”. A hatvani lakosok közül 34 férfit internáltak a recski internáló­
táborba, ahol Vörös István életét vesztette. Ö már nem szabadulhatott
1953 őszén,658587

587 I IV. rendű vádlottakat 1950. június 19-én tartóztatták le, azV. rendű vádlóit 1950.
június 22-löl volt rendőrhatósági őrizetben, a VT. rendű vádlottal 1950. június
20-lóI helyezték rendőrhatósági őrizetbe., cs a VI T. rendű vádion 195U. augusztus
6-tól volt őrizet alatt. Lfb. B. II. 9429/1950/3. Garami József és társai néven nyitot­
tak dossziét, B. Ili. 0664/1952-cs számon. Az ítélet KriszLen Ferenc és társai cl len
szól B. 11. 9429/1950/3. s7 ám alatt.
588 ÁBT1 3.1,5. O-9698/a. 28. Vörös Istvánt 1950. július 28-án internálták. Klerikális
beállítottsága miatt kizárták a párLból. Vörös felesége az egyházon belül társa­
dalmi munkát végzett, főmunkatársi feladatokat látott el. Vörös István elhalá­
lozásáról az 1956. szeptember 30-i rehabilitációs jegyzőkönyvben nem található
semmilyen feljegyzés, csak annyi, hogy a recski táborban 1951. december 14-én
meghalt. Feleségét és 5 gyermekét Vörös internálását követően kitelepítették a
Hortobágyra.Arehabilitációs jegyzőkönyvben m ég megjegyzik azt is. hogy „ada­
taink alapján nem fekszik el olyan terhelő bizonyíték, hogy Vörös István uszított
volna, vagyverekedésben vett volna részt a tüntetés a lkai mával. Vallásos érzülete
nem kép eze.tt j ogal apót i ntern á 1á sra ."

217
Hatvani polgári személyek Re esketi509
Binder Géza* felesége a papoknál volt szakácsnő, ő is részt vett a tün­
tetésben. A család vallásos volt, és 1950 -ig mint harmadrendesek dol­
goztak a ferenceseknél. Binder 1950. július 29-től 1953. október 10-ig a
recski táborba volt internálva. 1960. május 9-i rehabilitációs kérelmét
visszautasították azzal az indokkal, hogy 1955-ben jogfolytonossággal
visszavették a MÁV-hoz,589590
Ferencsik Józsefet* 1950. július 29-én internálták, mivel klerikális
beállítottságánál fogva csatlakozott Hatvanban a tüntető tömeghez,
és fegyvert akart több társával szerezni, ráadásul biztatta a tömeget és
„demokráciaelleneskijelentéseket tett"5911960. május 5-én a Belügy­
minisztérium elutasította a rehabilitációs keresetét.
Széles Györgyöt* 1950, június 26-án vették őrizetbe. Internálásá­
nak oka, hogy részt vett az „újhatvani demokráciaellcnes tüntetés­
ben". Az internálótáborból 1951. december 20-án szabadult. Rehabi­
litációs kérelmét elutasították.592
Szilágyi János* 1950. június 26-tól 1953. április 10-ig volt internálva.
Véghatározatában internálásának oka az volt, hogy „tevékenyen részt
vett az újhatvani demokráciaellenes szervezkedésben” Kihallgatási
jegyzőkönyvében, majd rehabilitációt kérő beadványában azt állítot­
ta, hogy a tüntetés éjjelén a hatvani pályaudvaron volt szolgálatban,
és a demonstrációt 800-900 méterről látta csak, amikor Juhász nevű
vasutas társával hazafele ment. A tüntetés után egy héttel vették őri­
zetbe. A rehabilitációs kérelmét a Belügyminisztérium elutasította,593
Vásárhelyi Jánosi* 1950. június 26-án internálták az líj-Hatvanban
történt demokráciaellenes tüntetésben való részvétel miatt. Az el­
fekvő anyagában - a jelentés szerint - megállapították, hogy az ellene
felhozott vádat nem ismerte el, mivel a tüntetés ideje alatt a hatvani
állomáson teljesített szolgálatot, és a tüntetésről egy fuvarostól érte­

589 A feldolgozás nem teljes, az anyagok jelenlegi feltárása szerint még vannak fehér
foltok. Ezúton kérek elnézést a most kimaradottak tói,
590 ÁBTT. 3.1.5. 0-9698/1. 21.
591 ÁBTL 3.1.5. 0-9698/1. 25-26.1952. szeptem ber 4-én a recski táborban kelt ügy­
nöki jelentésből kiderül, miszerint gerinctelen, megbízhatatlan, hazug ember,
A Hatóság a kihallgatás cs felül vizsga latok után javasolt a Ferencsik Józsefet átad
ni aKÖMI-nek munkára.
592 ÁBTL 3.1.5. 0-9698/1. 59, Széles György 1945 után a MAV-nál dolgozott.
593 ÁBTL 3.1.5.0-9698/1.69. Szilágyi János 1955-ben kérte relia bili tálasát.

213
 sült, de ő a szolgálati helyén maradt. Családját ugyanekkor kitelepí­
tettek, amelyről nincs semmilyen dokumentum. A Belügyminisztérium
álláspontja afelülvizsgálatban azrhogy Vásárhelyi internálása nem volt telje­
sen mdokoll miuel megfelelően ki sem vizsgálták az ellenefelhozott vádakat
Súlyosabb hiba volt, hogy családját is érte ilyen vonatkozásban törvénytelen­
ség.™' (Kiemelés - B. B.) Vásárhelyi Jánost 5000 forint segélyben és er­
kölcsi rehabilitációban részesítették.
Zsákai Lászlót* 1950. június 19-én a hatvani „tüntetésen" őrizetbe
vették, ezután internálták először Kistarcsára, majd Recskre. Ezzel
egy időben a családját a Hortobágyra telepítették. A házukat álla­
mosították, bútoraikat elárverezték. 1953 áprilisában, szabadulásá­
val egy időben családja is visszajöhetett a Hortobágyról. Feleségével
- a jelentések alapján - „mélyen klerikális beállítottságúak", felesége
harmadrendi tagja volt a hatvani ferences szerzetesrendnek. Rehabi­
litációs kérelmét a belügyminisztérium az alábbi indokkal utasította
el: „Zsákai László internálása népi demokrácíaellenes tevékenységé­
vel kapcsolatban történt, semmilyen összefüggésben nincs a személyi
kultusz során létrejött törvénysértésekkel, ezért kártérítési kérelmét
elutasítjuk,"594595
Csabli Lajos* rehabilitációs kérelmében előadta, hogy az 1950.
június 19-én lezajlott tüntetésben, mely miatt internálták, nem vett
részt, mert nem is tartózkodott a városban. Ennek ellenére 1950.
június 27-től 1953. április 21-ig internálták. Feleségét, és két kiskorú
gyermekét kitelepítették a Hortobágyra, ingatlanukat és ingóságaikat
lefoglalták, bútoraikat hatóságilag elárverezték.506 Rehabilitációs ké­
relmét 1963. január 5-i keltezéssel azzal utasították vissza, hogy „ügye
nem tartozik a személyi kultusz éveiben elkövetett munkásmozgalmi
emberek ellen inditott törvénysértő eljárásokhoz”.
Dómján Jánost* 1950. július 7-cn internálták,557 és ugyan 1953.
szeptember 4-én kiállították a szabadon bocsátási határozatot, de
még nem szabadult.5965978Dómján feleségével ment ki a templomtér­
re este 8 és 9 óra között, ahol beszélt Fillér Rezsővel* és még néhány

594 ÁBTL 3.1.5. O-9698/a. 129.

595 Atí'í'L 3 .1 5 .0 9698/3.157.
596 ÁBTL 3.15. 0-9698/3.197-198.
597 ÁBTL 3.1.9. V-070.15.
598 ÁBTT. 3.1.9. V-070.19.

219
einberrel Dómján állítása szerint Fillérnek nagy szerepe volt abban,
hogy a tüntetésnek a későbbiekben egész más célkitűzései lettek.599
Jávori (Jéger) Szilárd* esetében ellentmondó adatok állnak rendel­
kezésre az internálási idejéről. A vizsgálati anyag szerint 1951. decem­
ber 20-án szabadult Recskről,600az operatív kartonja szerint 1951, m á­
jus l-töl 1953. április 9-igvolt internálva.
Be re ez György* MÁV raktárnok volt, akit a hatvani tüntetésen való
aktív részvétel miatt 1950. június 26-án internáltak Kistarcsára, majd
Recslcre.601Kihallgatási jegyzőkönyvében azt állította, hogy a tüntetés
napján, reggel szolgálatba ment, és este %7-ig dolgozott, majd hazafe­
lé menet látta a templom előtti tömeget, de nem ment oda. Az esemé­
nyekről csak másnap értesült. 1952. szeptember 11-ijelentés szerint az
átlagteljesítménye a recski táborban 95%-os. Recsken az útépítésnél
dolgozott. Vizsgálati anyaga nem volt. Feleségét és három gyermekét
az anyjával együtt kitelepítették, akik rizstermesztésen dolgoztak. Bé­
rce/. György apja szinten internálva volt, 1953. április 17-én szabadult
Recskről.
Ignatovics Sándort* 1950, június 26-án internálták az újhatvani
tüntetés miatt először Kistarcsára, majd onnan Recskre.602
Aradi István* kocsi felíróként dolgozott a vasútnál. Őt 1950. július
4 én internálták, és 1953. április 11-cn szabadult603604
Bodonyi Tibor* rendszeresen ministrált a hatvani ferenceseknél,
MÁV pályamunkásként dolgozott, 1950. július 12-ével ót is internál­
ták, Internálása „államvédelmi okból szükséges” volt. Nagy József* ki­
hallgatási jegyzőkönyvében azt vallotta 1952. augusztus 28-án, hogy
a hatvani ferences templom előtti „tüntetésen" nem találkozott Bo-
donyival, csak az internálásuk alatt, Recsken beszélt vele, mivel egy
munkahelyen dolgoztak601
A Hatóság által készített összefoglalóból az is kiderül, hogy mivel
a tömeg kitartóan viselkedett, így a B. M. illetékes szerve elrendelte

599 ÁBTI. 3.1.9. V-070. 3

fi00 ÁBTL 3.1.9. V-107456. MÁV fókalauz. Elképzelhető, hogy ekkor szabadulhatott
Recskről, mivel Sztálin születésnapja alkalmából 31 fó .szabadult Recskről, Azon­
ban továbbvihettek másik intem álótáborba.
601 ÁBTL 3.19. V-107483.11. Bcrccz György az egyházi tanács tagja is volt.
602 ÁBTL 4.1. A-1335.
603 ÁBTL 3.1.9. V-295.
604 ÁBTL 3.1.9. V-069.15, Mivel Nagyjózsef vallomása nemleges volt. Bodonyival kap­
csolatban, ezért nem jegyzőkönyvezték a teljes vallomást!

220
a tömeg erőszakos feloszlatását, A tömegoszlatás 20-án (1950. június
20.) éjjel 1órakor kezdődött. Abból az elvből kiindulva, hogy aki addig
nem ment haza, az csakis azzal a céllal tartózkodik ott, hogy aktívan
részt vegyen a rendszer intézkedéseivel szemben. A rehabilitációs
vizsgálatokat megnehezítette, hogy a leírt eseménnyel kapcsolatos rend­
őri irógdtat! i'raíok nemfekszenek el a Heves Megyei Rfk-n, mivel a B. M. ille­
tékes szérűéi /röjryítottófc az akciót6056078(Kiemelés - B. B.)
A hatvaniak esetében színes és széles a skála, a forgatókönyv teljes
volt: provokáltak egy tüntetést, az „egyházi reakciót’1megsemmisítet­
ték azzal, hogy letartóztatták a ferenceseket, majd a demokráciaelle­
nes, zavargó embereket is kivonták a mindennapi életből - értve ezen
a hatvani internálásokat és kitelepítéseket. Fontos volt, hogy bebizo­
nyosodjon, volt valami köze az egyházhoz vagy a MAV-hoz, Úgy tűnt,
mintha szisztematikusan, lista szerint az egész várost végigszágul­
dozva hajtotta volna végre az akciót az Államvédelmi Hatóság, már
előre elkészített lista alapján. Ezzel teljesen megfélemlítették a lakos­
ságot, Csirájában elfojtottak minden megmozdulást, nehogy valaki a
„népi demokráciára” törhessen, fenyegesse a fennálló államrendet.
A hatvani lakosok közül 33 családfőt internáltak Recskre, ahol kettő
közülük, Karácsony Ferenc*6™és Vörös István*6*7meghalt a táborban
Vörös Istvánt a kőbányában, munka közben ütötte agyon egy kó.60fi
Hujber Józsefné azért töltött el 3 évet a kistarcsai internálótá­
borban, mert Péter Gábor csak harmadjára tudta megmondani a
telefonközpontosnak Rákosi Mátyás akkor élő telefonszámát. A te­
lefonkezelő Hujber Józscfnét 1950. június 20-án hajnalban elvittek
kihallgatásra. A „felvett vallomásában" az áll, hogy szabotálni akarta
a beszélgetést Péter Gábor és Rákosi Mátyás között, hogy a ferences

605 ÁBTL 3.1.5. 0-9698/3.198.

606 ÁBTL 2.1. X/36. Karácsony Ferenc 1952. január 28-án hunyt el a vád börtön rab-
kórhá 2ában.
607 ÁBTL 2.1. X736, Vörös István 1951. december 14-én hunyt el a recski internáló­
táborban, cs Vácott temették el. Böszörményi, L m. 236. Binder Géza visszaem­
lékezése. Vörös István családja a hortobágyi Kónya-tanyára volt kitelepítve zárt
táborba. Zsák a i Piroska és az egyik Vörös gyerek együtt játszottak, amikor kihall­
gattak egy beszélgetést két őr között. On nan tudták meg, hogy valamelyikük apja
meghalt. Nem tudták meg. hogy kié, és m eg sem mertek kérdezni senkitől. Zsákai
Piroska közlése.
608 ÁBTL 3.1.9. V-722L 2-4.1950. június 20-i ki hallgatási jegyzőkönyv, melyet Szamosi
László államvédelmi százados vett fel.

221
papokat „megvédje", ezért késleltette a vonal kapcsolását.609610A valós
történetet azonban Sárkány Jenóné postafóellenórtöl vettek jegyző­
könyvbe, illetve a Helyközi és József Távbeszélő Hivatal munkatársá­
tól, Esze Mihálylól, akit megbíztak az ügyben való nyomozással. E kél
személynek a vallomásai egybehangzóan felvázolják a valós törté­
netet. A megtörtént eset pedig ekképp zajlott: „Éjjel 2 óra körül a 14.
sz. munkahelyen szolgálatot teljesítő Hujber Józsefné I. o. st.6:ű szólt
nekem, hogy Hatvanból a 19. sz. előfizető sürgős államira kérte a bu­
dapesti 360-650-ös számot. A hívott előfizető szerint az említett szám
Rákosi elvtárs száma. Ezzel szemben a számon a felcsengetés után
Virág Zoltán jelentkezett. A tudakozót is megkérdeztem. A tudakozó
szerint is a 360-660 sz, állomásnak Virág Zoltán az előfizetője. A h í­
vó fél erre új számot mondott be, mégpedig a 161-000-át Ez a szám
nem felelt. Műszerészek kivizsgálták (Siklósi szaktárs). A vizsgálat
eredménye: nem élő állomás. Ezután én magam is felhívtam a helyi
tudakozót, és mind a két szám után érdeklődtem. A válasz mindkét
esetben ugyanaz volt. Hujberné állítása szerint a közlésre a hívó fél
azt válaszolta neki, hogy ha 2 percen belül nem lesz itt a szám, elviteti
az Andrássv útra. Ezután a hívó fél egy harmadik számot mondott be:
121-710, ez a szám felelt, s le is beszéltek. (...) Ahívó fél a kezelő nevé­
nek bemondását, kérte, Hujberné a munkahely számát közölte vele.
Körülbelül 3 óra előtt 10 perccel a kapuúgyeíetes felszólt, hogy a ren­
dező menjen le a portára, mert azÁllamrendórséglöl vannak itt. Le­
mentem, és egy civil ruhás államrendőrségi detektív arra kért, hogy
vezessem fel a munkaterembe, s mutassam meg, hogyan történik egy
kapcsolás. Kívánságának eleget tettem, s ekkor ő rátért a hatvani kap
csolások ügyére, a fent említett 2 számot felmutatta, s azok után ér­
deklődött. Én a kapcsolás sorrendje szerint elmagyaráztam, az egyes
számokra miért nem lehetett a kapcsolást létesíteni."611
Ezt követően elvitték Hujbernét. A Távbeszélő Hivatal szakembe­
re ugyanerre jutott. 1950. június 28-án tett jelentésében, miszerint
„AKrisztina távbeszélő központvezetőjét (Romhányi Béla) felhívtam,
hogy a 161-000 kinek az állomása. Ó megismételte, hogy a 161-000
»nem élő állomása az állomás 1950.01.16-án szűnt meg. Megszünte-

609 ÁBTL 3.1.9. V-7221.5-6.1950, június 20. Sárkány Jenó né vallomása.

610 I. osztályú segédLiszt.
611 ÁBTL 3.1.9. V-7221.10-11.

222
lése előtt az állomás bizalmas állomás volt Nekem ugyan kifejezet-
len nem mondta meg, hogy kié volt, azonban következtetni engedte,
hogy ez az állomás R. elvtárs távbeszélő állomásának száma volt. (...)
A Hujbernc által felvett előjegyzéseken szereplő számokat a hatvani
távbeszélő központtal egyeztettem. Az előjegyzéseket a hatvani táv­
beszélő központban Királyházi Zoltán sí. vette fel. Az általa felvett
hívószámok azonosak a Iiujberné által felvett számokkal, éspedig
Hatvan 19 - Budapest 360-650 és Budapest 161-000, A fenti adatokat
Hatvan postahivatal helyettes vezetőjétől, Kővári Gyulától kaptuk
távbeszélőn"032

A MAV-os személyek ügye

A Magyar Államvasutak (MÁV) üzlet vezetőségének és a bizalmi em­
berei ellen zajlott vizsgálat, a tömeges letartóztatásuk és internálásuk
Recskre és Kisfa rcsára.e*
1949. július 11-én Bcbrits Lajos"1jelentést készített Péter Gábornak,
az Államvédelmi Hatóság vezetőjének, a Magyar Királyi Államvas­
utak a második világháború előtt és alatt működött katonai osztá­
lyainak titkos anyagából megszerzett bizalmas anyagokról és az ott
dolgozó személyekről.514. Erre - az indoklás szerint - azért volt szükség,
mert a Közlekedési Minisztériumban egy katonai főosztályt szándé­
koztak felállítani, melynek előkészítése miatt kellett tájékozódniuk a
Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium, illetve a Magyar Ki­
rályi Államvasutak fent már emlitett megfelelő dokumentumaiban.
Bebrits a dokumentumok megszerzése érdekében „megfelelő rende­
letek” kiadásáról írt beszámolójában, miszerint „a bárhol fellelhető
hasonló jellegű anyag azonnali beszolgáltatása" kötelező. A beszol­
gáltatásra kötelezett szervek arra hivatkozva, hogy a visszavonuló fa­
siszta csapatok az összes titkos irattárat elégették, semmilyen anyagot
sem szolgáltattak be.61263415Az utóbbi időben azonban részben önkéntes
felajánlás, részben erélyes utánajárás és vezető személyek kicserélé­

612 A nők (3.1.9. V-99010) és a férfiak egy kisebb csoportja Kis tárcsára került, de a férfi
Üvb-s és F/b-s tagjainak nagy részét a recski táborba szállították (3,1,9. V-99009).
613 ABTL 3,1,9. V-99009.57.
614 ÁBTl 3.1.9. V 99009. 61.1945 után a vasúti szolgálati helyeket utasították, hogy a
náluk levő titkos iratokat emeljék ki az irattárból és küldjék be a Vezérigazgató­
ságnak. Ezt a szolgálati helyek nem tették meg, sót igyekeztek ezeket az anyagokat
eltüntetni, illetve m egsemmisíteni.
615 ÁBTL 3.1.9. V-99009, 61, Bebrits jelentése Piros Lászlónak 1953. február 23-án.

223
se után egyre több titkos irattári anyagot szerzett megazÁVH. Ebből
rekonstruálni tudták a szervezet felépítését és a munkában részt vett
személyek kilétét. Ezt azzal tudta a Hatóság kivédeni, hogy felállította
a Közlekedésügyi Minisztérium XI. katonai főosztályát, amelynek a
feladata volt felkutatni ezeket a titkos anyagokat. 1949-től kezdve fo­
lyamatosan kapcsolatban áll a Közlekedésügyi Minisztérium XI. fő­
osztálya azÁVH közlekedési osztályával Héni százados, utána Sándor,
majd Gcra Gyula államvédelmi őrnagyon keresztül. A fent felsorolt
vezetők mindenkor, a beállt változások esetén személyesen megke­
resték a XI. főosztály vezetőjét, és hivatalosan bemutatták azokat a
munkatársakat, akikkel a XI. főosztálynak a kapcsolatot tartania
kellett, és a közlekedésre vonatkozó adatokat soron kívül közvetlenül
ki kellett szolgáltassa. Ennek megfelelően a XL főosztályra mint ősz-
szekötők 1949 óta hivatalosan feljártak a következő személyek: Kovács
Imre (Somlói), Markó, Kovács, Kürti, majd igen rövid idő alatt több
egyén változott. 1953 februárjában Sasvári és Lőtos voltak az össze­
kötők.^10
A regi Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium legfelsőbb
vezetőségének hozzávetőleges névsorát az ÁVH által megtalált titkos
irattári dokumentumokból tudták rekonstruálni.61617618Ugyanezen mód­
szerrel gyűjtötték össze a régi MÁV Igazgatóságon székelt, F/b-nek6lí}
nevezett katonai osztály vezetőit is,619A katonai osztály - az ÁVH beval­
lása által - egy megtalált amerikai telefonnévsor szerint a következő
csoportokra tagozódott:
L Általános csoport - amely a személyzeti nyilvántartással, a ka­
tonai vasúti alakulatok felállításával foglalkozott. Ide tartozott a
segédhivatal is. A csoportvezetője Somlai Béla főintéző, a segéd­
hivatalvezetője pedig dr. Németh Pál fogalmazó volt.
II. Hadiforgalmi csoport - főleg a forgalommal kapcsolatos előké­
születeket - mint a menetrend készítése is - a háború alatt pedig

616 így a listára kerülL dr. Szilassy Zoltán miniszteri osztályfőnök, Moldvai Stojanov
Milán ezredes, Ha móri Jm re titkár, Mctz István m inisztérium i műszaki tanácsos,
Dándi Géza miniszteri inni műszaki tanácsos, dr. Farkas Kornél titkár, dr. Lányi.
Géza titkár, Köves Kálm án MÁV főtiszt, dr.Töröcskei István titkár, Pethes György
mértékügyi felügyelő, Böröcz Jenő MÁV intéző, Veres Gyula MÁV intéző.
617 F/b: Forgalmi bizalmi.
618 A MÁV Igazgatóság F/b katonai osztály vezetői: Farkas-Nírscc Gyula igazgatóhe-
lyeLtes, vitéz Bártfay Fmil főtanácsos, Mády Károly főfelügyelő.
619 ÁBTL 3.1.9. V-99009. 58.

224
 a hadiforgalom felső irányítását végezte. Felelős vezetője László
Jenó intéző volt,
III. Kémvédelmi, majd Nemzetvédelmi csoport - a csoport tevékeny­
sége a kémelhárításon kívül az aktív hírszerzés is volt. Vezetője
Borbély Elek főintéző volt. A 6. honvéd hadtestparancsnokság
6.990/1940. számú, a kémelhárító szolgálat ellátásával kapcsola­
tos dokumentuma értelmében „a kémelhárító tevékenység fő­
képp a csendörségre, rendőrségre és a MÁV kémelhárító szervek­
re háram lik".^ Szoros kapcsolatban álltak a kémelhárító osztály
szerveivel.
IV. Légoltalmi csoport - a vasút légoltalmával foglalkozott, Külön le­
figyelő szolgálattal rendelkezett, feladatai közé tartozott a pálya­
udvarok, f ütőházak gyors kiürítésének megszervezése, alégó-fel-
szerelések alkalmazása a vasútra, elsötétítés, stb.
V. Híradó csoport - az osztályon helyezték el a MÁV rádiószolgálat
ellátásából állt. A csoportvezetője Rőhmer Alfréd mérnök volt.
VI. Géptávíró csoport - a csoport vezetőjének dr. Ihnatko Gusztáv ta­
nácsost nevezték ki.

1930-ban sor került az országos hálózat kiépítésére. Üzlctvezetósé-

genként „különleges forgalmi ügyek” Üv.b.62í jelzéssel külön csopor­
tot állítottak fel. A csoport vezetői osztályfőnöki hatáskörrel rendel­
keztek. A 6 üzletvezetőségnél működő katonai csoportok névsorát az
ÁVH megszerezte.
A volt Budapest-északi Üv.b. csoport vezetője Filcp Bertalan felü­
gyelő lett, helyettese pedig Szentirmay Károly főfelügyelő, A kémel­
hárítás vezetője Arany Árpád főintézö volt. 1949-ben mind a hárman
még szolgálatot teljesítettek,1w?
A volt Déli üzletvezelőseg Üv.b. csoport vezetőjének Sánta József
főfelügyelőt nevezték ki. Helyettese Bucsi János főfelügyelő lett, Az
üzletvezető ség nemzetvédelmi előadója Paulusz János, Balia Lajos fő­
intézö és Ménesi Ferenc főéi lenör volt. A K ügyi előadó Németh József
föintéző volt, A nemzetvédelmi nyilvántartói pedig Hegedűs János

ii20 ÁBTL4.I. A-844.

i>21 Üv.b. - üzletvezetóség bizalmi
i>22 Filep Bertalan a Budapesti Igazgatóságon dolgozott, Szcntirmay Károly a Koz
lekedésügyi M inisztériumban norm a előadó volt, Arany Árpád pedig az I/5-A.
osztályon volt előadó.

225
felügyelő, Gáti Károly főellenőr, Willy Sándor főellenőr, Kása István
irodai segédtiszt voltak.
A miskolci üzletvezelöségnél az Üv.b. csoport vezetője nemes Ko­
máromi Miklós főfelügyelő lett, helyettese dr. Koppány Kálmán ta­
nácsos. K. előadója a csoportnak Leleszi Barnabás.623 A miskolci üz­
letvezetőségnek Kassán is volt egy kirendeltsége, melynek az ottani
vezetője Ferenczi József intéző, helyettese pedig Kemény Lajos főtiszt
volt,
A debreceni üzletvezetőség Üv.b. csoport vezetője Kondor János fe­
lügyelő, helyettese Nagy Andor főintéző lett. A kémvédelem vezetője
pedig Romhányi Gyula főtiszt.624625
A szegedi üzJetvezetőség Üv.b. csoportjáról az államvédelmi tisz­
tek nem találtak terhelő adatokat, jelentéseket, sem az Üv.b, tagjairól
névjegyzéket.
A pécsi üzlet vezetőség Üv.b. csoportjának vezetője Dobrai Attila
főfelügyelő volt, helyettese pedig Gyarmati Tibor intéző. A K előadó
tisztséget Zongor Géza főintézö töltötte be.626627
A szombathelyi üzletvezetóség Üv.b. csoportjának vezetője Jámbor
József felügyeld volt, helyettese Kocsor Károly főintéző, a K tiszt Kő'
halmi Ferenc intéző lett.
Az államvédelmi tisztek az összegyűjtött titkos dokumentumok
alapján megállapították, hogy az Üv.b. csoportban működő K elő­
adóknak az egyes szolgálati helyeken K tisztjei, illetve b626egyénei vol­
tak, tzeket rendszeresen oktatta kémelhárításra és hírszerzésre. Az
„Útmutatás a vasúti kémelhárító szolgálat ellátására1’ című mű rész*
letes utasítást ad az általános útmutatáson túl arra, hogy miként kell a
cseh, román, szerb és a kommunista arcvonal ellen tevékenykedni.027
A K előadók rendszeresen látogatták a K tiszteket és a B egyéneket.
A debreceni K tiszt 1941-ben írt naplója tanúskodott erről, melyben
név szerint felsorolta azokat a K tiszteket és B egyéneket, akikkel kap­

623 Nemes Komáromi Miklós kivételével, 1949-ben mindegyikőjük a miskolci igaz­

gatóságon teljesített szolgálatot.
624 Romhányi Gyula 1949-ben a Nyugati pályaudvaron teljesített szolgálatot. A deb­
receni Üv.b. anyagában azÁVH tisztjei találtak Romániáról, Szovjetunióról szóló
kérni elemeseket is többek között, melyeket Kiss Ferenc főtiszt adott le.
625 Gyarmati Tibor és Zongor Géza 1949-ben a pécsi igazgatóság 5. osztályán teljesí­
tettek szolgálatot.
626 B: bizalmi
627 ÁBTI. 3.1.9. V-99009. 59.

226
csolatban állt. Ők havonta írásban is kötelesek voltak jelentéseket ten­
ni az Üv.b. K előadónak, aki közvetlenül szoros együttműködésben
tevékenykedett a hivatásos K. (deffenzív) szervekkel. A jelentéseiket
nem névvel, hanem fcdőszámmal írták alá. Az Üv.b-k a kémei hárító
kirendeltségekkel szoros és közvetlen kapcsolatban álltak, amelyről
a szatmárnémeti K kirendeltség levele is tanúskodik, melyet sikerült
megszereznie az ÁVH-nak. A kémelhárító kirendeltségekkel közösen
figyeltek vasutas és nem vasutas egyéneket. A Belügyminisztérium
1939-ben felállítatta a vasúti csendórséget, melynek tagjai polgári ru­
hában teljesítettek szolgálatot a vasutakon és állomásokon. Szorosan
együttműködtek a vonaton jegy vizsgáló, illetve ellenőri minőségben
utazó K tisztekkel és B egyénekkel. Az egyes szolgálati főnökségek az
ott beépített K tiszteken keresztül voltak kapcsolatban a csendőrőrs
parancsnokokkal.
1953. február 28-án Piros Lászlótól * az ÁVH vezetőjétől a közleke­
dési osztály azt az utasítást kapta, hogy a vasút területén dolgozó volt
Üv.b.-sek anyagát dolgozzák fel. Ezenkívül össze kellett gyűjteniük az
1945 előtt mozgósítási munkakörben dolgozók nevet cs adatait, jelen­
legi beosztásukat - ha van - és az 1945 utáni tevékenységüket. Ezek
közül az államvédelem közlekedési osztályának a feladata, hogy ja­
vaslatot tegyen az elkészült névlista alapján arra, hogy kik legyenek
azok a személyek, akiket internálniuk kell, ezeket hová különítsék el,
valamint tervet kellett készíteniük ezen személyek összegyűjtésének
végrehajtására. Egyenként le kellett nyomozniuk a múltjukat, 1945
utáni tevékenységüket, és a rájuk vonatkozó terhelő adatoktól füg­
gően javaslatot kellett tenniük a bíróság elé állításukról.
Az utasítás kézhezvétele után felvették a kapcsolatot a Közlekedés­
ügyi Minisztériummal cs a miniszterrel, a Vasút Politikai főosztály
vezetőjével. Az Üv.b.-sek feldolgozásáról csak a közlekedésügyi mi­
nisztert értesítették. A kapott adatok hiányosak voltak, ezért azÁVH
készített egy egységes névsort, mely szerint 221 volt Üv.b.-s személy
dolgozott 1953 elején a MÁV alkalmazásában.623 Az ÁVH felvette a
kapcsolatot a vidéki alosztályokkal és utasították őket, hogy gyűjtsék
össze az alosztályaikon elfekvő volt Üv.b.-sek anyagait, A vidéki köz­
lekedési alosztályokon levő anyagok összegyűjtésének cs Budapestre
érkezésének határideje 1953. március 15-e volt,628

628 ÁBTL 3.L9. V -99009.101.

227
Előzmények
A két. világháború között. - a Horthy-korszak idején - titokban a Ma­
gyar Államvasutak szervezetén belül hozták létre az F/b-t, vagyis a
forgalmi bizalmas egységet. Ez a szerv a 2. Vkf. irányítása alatt állt,
és a második világháború előtt és közben fejlesztették tovább. Két
alárendelt bizalmas szervet hoztak [étre: az egyik az űz letvezetőségi
bizalmas, Üv.b. a másik a Központi Szállítási Vezetőség a KSzV volt.
A fenti három szerv feladata volt a kéinelháritás, a külföldi hírszerzés,
a szabotázs és diverzió megakadályozása, mozgósítási és azzal kapcso­
latos ügyek intézése. A vezetők és beosztottak alaposan leellenőrzött,
a Horthy-rendszerhez feltétlen hű egyénekből álltak. Feladataik vég-
rehajtására széles kiterjedésű ügynöki, besúgói hálózatot, építettek ki
a vasút felső, közép és alsó szerveiben. Ezek voltak a K tisztek és a B
egyének. Kiválasztásuk és beszervezésük ugyancsak a Horthy-rend-
szerhez való megbízhatóság alapján történt. A K tisztek többsége ma­
gasabb, a Begyének alacsonyabb beoszt ásd vasutas okból állt. Egy-egy
K tiszthez több B egyén volt kapcsolva, a B egyének jelentéseiket írás­
ban vagy szóban tették m ega K tiszteknek, és azok intézkedés céljából
továbbították a 2. Vkf. felé. A Magyarországon maradt és az ÁVH bir­
tokában levő anyagokból, valamint az egyéb, operatív módon beszer­
zett adatok alapján 480 személyt tudtak összegyűjteni, akik a fenti
szervek valamelyikében tevékenykedtek.^
Az 1930-as évek közepén a magyar elhárító szervek kezére több
olyan román hírszerző került, akinek feladata közlekedési hírszerzés
volt. Ez arra engedett következtetni, hogy a román vezérkar és rajta
keresztül a csehszlovák és jugoszláv vezérkar hadiforgalmi rendsze­
rünket bizonyos mértékben már ismeri. Hogy a további közlekedési
hírszerzésnek gátat vessenek, a 2, Vkf. osztály elhatározta, hogy egy
közlekedési clhárílót hív eleire, elsősorban a Magyar Királyi Állam­
vasutaknál, az országlegnagyobb közlekedési vállalatánál.
Ezek után Bebrits Lajos (Közlekedésügyi Minisztérium) 1953.
március 11-én elérkezettnek látta az időt, hogy az ÁVH illetékes sze­
mélyének és összekötőjének, Gera Gyula államvédelmi őrnagynak
megküldje azt az Üv.b.-sekre vonatkozó és összegyűjtött anyagot (ún.
káderanyagot), melyet megkért azÁVII. „A Pártközpont utasítása az,
hogy a vasútnál jelenleg szolgálatot teljesítő Üvb.-seket azonnal őri-629

629 ÁBTÍ.3.1.9. V-99009.104.

zetbe kell venni és egy helyen táborban összegyűjteni. Az őrizetbe
vetteket a vasút területén kívül kell dolgoztatni. Ezt kell végrehajta­
nunk a legrövidebb időn belül, tekintet nélkül arra, hogy mit monda­
nak a káderjeién lések /’630
Az internálótábor történetéhez tartoznak a szökések is., amely
kísérletek Recsken sem voltak egyediek, és 1945-től az internálótá­
borok folyamatosan hozzá tartoztak a táborok történetéhez. Ami
1950-1953 között megtöbbszöröződik, a valós és/vagy kreált „szökési
kísérletek" felderítése és lebuktatása a tábor operatív csoportja által.

A szökések
Dobó József szökése (1950. augusztus vége)
Dobó József* 1950, augusztus utolsó napjaiban szökött meg Rccsk-
ről. Retorzióként apját és másik rokonát is Recskre vitték, az édes­
anyját pedig letartóztatták. „Az ávósok elvitték apámat, az Alcsútról
hazatéró édesanyámat a vonatról szedték le. Lefogták Tóth Zoltánt*
akitől némi pénzt kaptam, sőt az öreg János bácsit, is elvitték, akinél
Gárdonyban ideiglenesen meghúztam magam."531Amikor Dobó tu­
domására jutott, hogy bevitték családtagjait, és a 17 éves húgának a
letartóztatásával fenyegetőztek, akkor feladta magát. Először Salgó­
tarjánba, majd az Andrássy út 60 ha szállították. Dr. Hovos János10’2
1950. augusztusban került Kistarcsáról Recskre, Dzsippen vitték fel
Dobó apjával cs nagynénjenek vcjcvcl, Tóth Zoltánnal együtt, akiket
túszként elfogtak. Tóth Zoltán a későbbiekben meghalt Recsken tü­
dőgyulladásban.^ Dobó szökése kalandokkal teli eset volt, melyet
hitelesen csak a később leírt saját elbeszéléséből ismerhetünk meg.
Amikor Dobót visszavették a táborba, akkor már úgy nézett ki, mint

630ÁBTL3.1.9.V-99009.67.
631 Dobó József: Messzi 1kLein Recs kföl. I n: S ztá ray, i. rn. 97-1ü8.104.
632 Böszörményi, i. m. 288. dr. Hoyos JánosL azért vitték oda. mert addig egyáltalán
nem volL orvos a táborban, és kitöri egy hasmenéses járvány. Az 6 feladata volt az
akkor mát ott lévő kb. 150 embernek visszaállítania higiéniát. 9-10 hónapig volt a
tábor orvosa, 1951 júniusában vagy júliusában váltották le és tették a büntetóbri-
gádba.
633 Sztáray, i. m. 104. Tóth Zoltán családját három év múlva értesítették a haláláról és
arról, hogy a váci rabtemetóben hántolták el.

229
egy „űrhajós’? * 4 annyira összeverték. A többieket éjszaka kivezényel­
ték békaügetésre, majd az internáltakat lefektették és rajtuk tapostak
- ez volt mindenkinek a büntetése, amiért Dobó megszökött. Másnap
sorakozót vezényeltek, és sorfalat állítottak fel az internáltakból. „Vé­
resre verve kellett állnom a felsorakozott rabtársak előtt, akiknek a
politikai tiszt beszédet tartott. Elmondta, hogy az elmúlt időben tár*
saim nekem köszönhették azt, hogy7napokig félkosztra fogták őket,
meg azt is, hogy a korábban kilátásba helyezett kedvezmények mind
elmaradtak. Azután mintegy 150 főből álló kényszermunkás kettős
sorfalat alkotott, és nekem ütéseiktől kísérve ezen kellett vcgighalad-
nom,HQ15Ha valaki nem ütött, akkor hátulról ő kapott egy rúgást vagy
ütést. Másnap reggel Dobót bilincsbe verve a Mosonyi utcai lolonc-
házba szállították. Később, 1951 áprilisában a Markó utcai fogházba6346536*
került, majd a szökés miatt a bíróság két év tíz hónap börtönbünte­
tésre ítélte. A büntetését Vácott, a budapesti Cyüjtöfogházban, majd
megint Vácott töltötte. 1953. július utolsó napjaiban szabadult.**7

Lőcsei Géza és társainak szökése (1951. május 20.)

1951-ben Recsk történetében először sikerült 8 embernek megszöknie
a táborból, és egy személy meg is menekült, kijutott külföldre. Ö volt
Michnay Gyula, alias „jules”. Michnay társai voltak a szökésben még
Lőcsei Géza, Stern Mendel ,* Haraszti József ,* Kertész János ,*Kihut Jó­
zsef ,* Stern Pál* Mózes Mihály * 1951. május 20-án Michnay heted ma­
gával megszökött Recskről, de csak ó jutott át a határon. Kapóra jött
nekik, hogy a táboron kívül építettek egy robbanóanyagraktárt, és a
két őrtorony között a drótkerítés ki volt bontva, hogy ki lehessen járni
munkára. Erre a lehetőségre Lőcsei Géza hívta fel a figyelmet. Stern
Pál pedig egy jó ötlettel állt elő, miután elvetették, hogy be kellene ke­
rülni a kijáró kőművesek közé. Lz lehetetlenségnek látszott, viszont
Stern Pál azt mondta, be kell öltözni. Lőcsei vállalta, hogy beöltözik
ávósnak. Összeválogatták neki a ruhát, de olyan kellett, amelynek
nem középre került a míniumos csíkja, illetve megkopott egy kicsit.
Ilyen zubbonyokból lett összepárosítva a jobb és a bal oldal, ami fes­
ték nélküli volt. A terv alapján összevarrtak egy tökéletes ávós öltönyt.

634 Böszörményi, i. m.71.

635 Satáray.i m. 105.
636 Markó utcai börtön­
ös? Sztáray, i. m. 106-107.

230
Gatyamadzagból készítettek rangjelzést a váll-lapra, csizmaszárból
lett a sapkaellenzó, az ászt aló sműhelyben pedig kifaragták a géppisz­
toly mását, befestették feketére, dobtárat bádogdobo 2ból készitettek,
még karórát is csináltak. Mindenki tudta, aki segített, hogy mire
megy ki a játék,638639401„Volt egy nyílás a drótkerítésen át, ahol a kőmű­
vesek kijártak dolgozni, de az ávósok elkövették azt a műhibát, hogy
a drótot, amit félre lehetett hajtani, nem az őrtorony alatt vágták el,
hanem két őrtorony között, tehát távolabb. Mi csak vasárnap mehet­
tünk, mert akkor a normálisan dolgozó kőművesek nem mentek ki.
és ezt lehetett kihasználni,11,6391951. május 20-án, vasárnap reggel 8
órakor egyszerűen kisétáltak a kerítésen. Lőcsei halálos nyugalom­
mal kilépett a tisztásra, kezében egy cigarettával, a többiek pedig a fa
mögül figyelték, hogy mikor néz el valamelyik őr a toronyból „A jobb
felé levő elnézett, és akkor ő a jobb kezében tartva egy cigarettát, mély
szippantást véve leakasztotta a drótot. Százszor elpróbáltuk: kilenc
métert tudott menni, és akkor eldobta a cigarettacsikket. Kihut József
kiugrott - megvolt beszélve és elkezdte keresni a csikket. Tény az,
hogy a szem a mozgást követi. Az őr a toronyból - aki felénk nézett -
mit is keres az ürge ott? - automatikusan őt nézte. Ezalatt Lőcsei meg
tudta tenni a következő kilenc métert, és akkor már csak hátulról le­
hetett látni/'6443Amikor kiértek az erdőbe, akkor történt a nagy baj.
Elvesztették a fejüket, és az eredeti terv ellenére - a tervben Szlovákia
felé mentek volna, mivel a határ csak 35 km, és Füleken Stern Men-
delnek volt egy rokona, a füleki rabbi - elkezdtek szaladni dél felé,
Mózes, Michnay és Lőcsei elindult toronyiránt, nem tudták, hogy
merre, csak minél távolabb a tábortól.
A történet ismert a recski internállak visszaérniékezeseiből,6+1 ám
annál érdekesebbek a május 21-22-én tett intézkedések a szökéssel
kapcsolatban. Pillanatok alatt az egész országra kiterjedt körözést és
hajszát szerveztek a nyolc szökött internált elfogása érdekében. Fó­
rián István* nem volt bent akkor a táborban, csak később értesült az

638 Böszörményi, i. m. 150.

639 Uo.
640 V o.
641 Erdey Sándor: A recski tábor rabjai Püski, Budapest, 2000. L82-199.; Michnay
Gyula; A szökés. In: Sztáray Zoltán: Csákánykö. Püski, Budapest, L997.109-139.;
Nyeste Zoltán: Rccsk. Püski. Budapest, 1989. 37-44.; Bíró Sándor: A mátrai lovag­
rend. Püski. Budapest, 1998. (2). 66-67.

231
eseményekről. Azt állította, hogy nem nagyon izgatta a dolog, mert a
külső szerveknek volt feladata mozgósítani a karhatalmi erőket, A tá­
borparancsnoknak, a helyettesének meg a külső órparancsnoknak
volt a feladata, hogy értesítse az országos szerveket, miszerint a körö-
zés induljon meg, vagyis az elfogásra való intézkedés.642 Bálint János*
államvédelmi tiszt szerint nagy volt a felhajtás, mindenki a szökött
internáltakat kereste. Délután két órakor a környék tele lett harcko­
csikkal, ágyúkkal, 10 méterenként pedig katonák álltak.
Minden vidéki osztályon egy embert kijelöltek arra, hogy állandó
kapcsolatban álljon a Főkapitánysággal, a karhatalmi parancsnoksá­
gokkal, a határőrség parancsnoksággal és a központtal Létrehoztak
egy Különleges Titkárságot, ami csak a szökéssel foglalkozott, ide
futott be minden hír. A szökött internáltaknak a táborbeli kapcsola­
tait és hozzátartozóiknak címeit, a kinti világban volt baráti, ismerős
kapcsolatait, címeikkel együtt fel kellett deríteni, A három főből álló
brigádoknak (24 fő és 8 brigádvezető) a címeket felkeresték, az érin­
tetteket kihallgatták, megfigyelték, környezettanulmányt készítettek
róluk a házmegbízott segítségével Átfésülték a külvárosokat, ellen­
őrizték a bejövő országutakat. Általános, biztonsági razziákat hajtot­
tak végre a nyugati országrészben, minden késői járókelőt igazoltat­
tak, és ki volt kötve, hogy „ennek ellenére nem kell terjeszteni, hogy a
szökevények honnan szöktek meg, mert a recski tábor konspi rált,64364
Miclinayéknak sikerült elérniük a kislerenyei országutat, amelyen
átlépve a túloldali dombról vették észre, hogy mekkora autósor in­
dult utánuk, de 2-3 km-rcl túl voltak az első zárógyűrűn. A táborból
elhozott klórméss2 el bedörzsölték a csizmájuk talpát, hogy a kutyák
ne tudjanak nyomot fogni.b++Mózes és Lőcsei Kislerenvénél délre for­
dult, és ahol csak lehetett, az erdőben mentek, soha nem szabad terü­
leten. Ha ilyen volt, akkor nappal pihentek, éjszaka mentek, Budapest
felé haladtak. Az úton egy cigánytól csizmáért és néhány ruhadara­
bért kaptak egy vacak félcipőt és ennivalót. Az 5-G, napon összefutot­
tak egy erdésszel, aki megnyugtatta őket, nem árul el semmit, mivel
kiderült, hogy az egyik rokona egy barakkban volt Mózessel Adott
nekik enni, és ellátta őket tisztálkodószerekkel. Először Buják környé­

642 Böszörményi, i. m. 151.

643 ÁÖTL 3.1.3. V-101916. 48-49.
644 Böszörményi, i. m 152

232
kén váltott ruhát Mózes, egy madár ijesztőről levette. Az elfogása után
lemérték, 47 kg volt Itt következett a nézeteltérés, mivel Mózes Kösd
környékén azt javasolta, hogy menjenek el egy ismerőséhez, aki a kö­
zelben lakott. Acél a felerősödés lett volna. Ám Michnay mindenáron
Pestre akart menni, így szétváltak. Lőcsei Michnayval tartott, útjaik
Pest előtt szétváltak. A szétválás Buják után történt, Szirák környékén,
amíg Mózes Vác irányába vette az irányt.
1951, május 23-án reggel 4 óra körül a határőrség tiszthelyettesi
iskola megbízottjai Gödöllőtől északra elfogták Stern Mendelt és Ha­
raszti Józsefet,645Ekkor velük volt még Kihut József is, de neki sikerült
elmenekülnie. 1951. május 24-én éjjel negyed egykor fogták el a buda­
pesti rendőrújonc tanfolyam hallgatói Kertész Jánost a Hévizgyörök-
Ga Iga hévíz közötti vasútvonal mentén. Itt Stern Pál tudott megszökni
a rendőrök elől646 Majd május 25-én reggel 6 óra tájban megkerült
Kihut József is. A rendőrségi jelentés szerint hat órán keresztül ül­
dözték, mielőtt sikerült elkapniuk.647 Kihut a dunakeszi rendőrőrs
közelében levő szántóföldeken bujkált.648A Dunából fogták ki, és Lőke
Gyula saját autóján szállították Budapestre.6^ Nagytarcsa mellett az
éjszakai órákban, még ezen a napon fogták el Stern Pált.650
Május 27-én vált el Mózes és a Mícbnay-Lőcsei páros útja. Mózes
Kosdnát, egy agyagbarlangba rejtőzött el, és üzent az ismerősének,
hogy itt van. Ő kijött a barlanghoz, mert Mózesnek nem volt biz­
tonságos elmennie sehova, mivel a környék tele volt katonákkal és
rendőrökkel. Megbeszélték, hogy éjszaka majd érte jönnek. Pechére
gyerekek arra fociztak, és a labda begurult a barlangba. A labda után
futó gyerekek felfedezték. A kiabálásra fölfigyeltek a falu szélén állo­
másozó rendőrök is, így fogták el.651652Június 4-én tartóztatták le Mó­
zes Mihályt, aki ekkor már nagyon beteg volt, így történhetett meg,
hogy Kösd községnél sikerült elkapniuk.662Amikor elfogták, bevitték
a rendőrségre, telefonáltak Pestre, majd bevitték a váci rendőrka­
pitányságra, ahol „kezelésbe vették”. Nagyon megverték, közben a

645 Á m 3.1.9. V-101916.79-80.

646 ÁBTL 3.1.9. V-101916. 82.
647 ÁBTT. 3.1.9. V-101916.100.
648 A temieLel Budapesttől Vácig ekkor az A.VH biztosította1
649 ABTL 3.1.9, V-101916.100.
650 Á BT13.1.9. V-101916. 94.
651 Böszörményi, i. ín. 154.
652 ABTL 3.1.9. V-101916.160,

Z33
többiek tartózkodási helyéről érdeklődtek, mert Lőcseit és Michnayt
nem kapták el. Mivel nem tudott választ adni a kérdésekre, újabb ki­
adós verésben részesült. Elterült az előtérben a szőnyegen, vizet ön­
töttek a fülébe, hogy keljen le l de ha felkelt volna, a verés újból kez­
dődött volna elölről. Kihúzták az előtérbe, egy- őrt állítottak melléje,
hátha mégis felkel. Ezután felvitték a Kő utcába, ahol megint, nagyon
megverték.
A rendőrök meglepődve vették tudomásul, hogy Mózes az egyik
szökött. Ök ugyanis úgy tudták, hogy Recsken csakis veszélyes bűnö­
zők vannak. Mózes felvilágosította őket, hogy kik is tartózkodna k ott.
Az egyik szakaszvezetónek Recsken volt az iskolaparancsnoka, Eger­
vári János* akinek a nevét Mózes megemlítette. A parancsnok ismét
meglepődött, mivel úgy tudta, hogy Nyugatra disszidált.
Az egyik legizgalmasabb történet azonban Lőcsei Gézáé volt.
Ó Michnayva l folytatta az útját Budapest irányába. Május 28-án Sződ-
liget irányába mentek, útközben betértek egy magányos házba, ahol
katonáknak adták ki magukat. Itt kaptak bablevest és kenyeret. Május
29-én hajnalban, kb. 4-7 óráig aludtak egy szénaboglyában, majd Du­
nakeszi felé folytatták az útjukat. Dunakeszin egy kis cserjésben meg­
vitatták, hogyan menjenek tovább. Ügy döntöttek, hogy Lőcsei a sza­
kadt ávh-s ruhájában semmiképpen sem mehet be Pestre, Michnay
a civi l ruhájában pedig nem lesz feltűnő. Michnaynak volt a feladata
Lőcseinek civil ruhát és pénzt szerezni útjuk folytatásához. Ennek ér­
telmében Lőcseinek az lett a dolga, hogy 29-én estig a Dunán átjut­
va, valahogyan eljusson a találkozópontig. Megbeszélték, hogy május
29-én, kedden este találkoznak a Bécsi úton, a 8-as kilométerkőnél,655
Május 28-án a déli órákban búcsúztak el egymástól. Lőcsei a Duna-
partra ment, ahol a ruháját és a cipőjét a hátára kötötte, így úszott át
a szentendrei szigetre, majd onnan a budai ágat is átúszta, és átjutott
a Dunán túli partra. Megszárította a ruháit, és besötétedéskor elment
ismerősének Szépvölgyi úti lakására. A barátjánál is aludt, majd egé­
szen május 29-e estéig ott tartózkodott. Barátja ellátta ruhákkal, éle­
lemmel és pénzzel, majd elindult a megbeszéli találkozóra. Egészen
május 30-a reggeléigott várt. rá, de nem találkoztak. Lőcsei azt gon­
dolta, hogy Michnay lebukott. így reggel visszament a Gellert hegy­
nél lakó másik ismerőséhez, Jászai Bélához. Őt akkor ismerte meg,653

653 ÁBTL 3.1.9. V-101916.127.

234
amikor azÁVH letartóztatta, és a Katpolon együtt raboskodtak. Jászai
nem volt otthon, de a szomszédok elárulták Lőcseinek, hogy valószí­
nűi egTat áll tartózkodik, és megadták az ottani címét. Május 30-án es­
te 7 órakor a Móricz Zsigmond körtérről elment Törökbálintra, majd
onnan a Budapest-Győr-Szombathely vonattal elindult, a határ felé.
Május 31-én a hajnali órákban érkezett meg Győrbe, ahonnan gyalog
tovább indult Mosonmagyaróvár felé, de kerülnie kellett, mert na­
gyon gyakran voltak igazoltatások. Június első öt napján (1-5-ig) gya­
logolt, amíg meg nem érkezett. Mosonmagyaróvárra.0*'1Ott felkereste
Csutak Pál ismerősét, és nála töltött három napot. Június 9 én szom­
baton, Lőcsei újra elindult Cyörbe. Magyarázata szerint azért, mert
tudomására jutott, hogy ahatárt és az átkelőket megerősítenék, és fo­
lyamatosak az ellenőrzések. Még aznap Győrből tovább utazott Tatáig
vonattal. Ott felkereste Jászai Béla barátját, június 11-ig tartózkodott
Tatán, majd elindult Budapestre, Törökbálintig vonattal utána HÉV
vei. Felkereste újra a Móricz Zsigmond körtéren lakó barátját, Heré-
di Györgyöt. Este tél 9 táján ért oda. „Csengetésemre egy ismeretlen
szőke fiatalember jött ki. Én kissé félreálltam a kapu oszlopa mögé.
Kérdésére, hogy kit keresek, azt feleltem, hogy Herédit, majd kinyi­
totta az ajtót és beengedett. Bekísért az udvaron a lakásba, még az ajtó
előtt csatlakozott egy másik fiatalember is melléje. Ekkor már láttam,
hogy baj van, és azonnal arra gondoltam, hogy ez a két fiatalember
nyomozó. Ez alatt az idő alatt még alkalmam nem volt a szökésre. Be­
kísértek a szobába az előszobán és a halion való keresztülmenés után.
(...) A két nyomozó gyors kérdéseket tett. tel, melyekre én gondolko­
zás nélkül válaszoltam. Mikor igazolványt kértek tőlem, először ke­
restem, majd azt feleltem, hogy az ünneplőiuhámban hagytam, (...)
Az volt a szándékom, hogy az egyiket eltávolítsam, a másiktól pedig
valamilyen módon megszökjek. Többek között kérdezték tőlem, hogy
mikor jártam itt utoljára, s hogy nem láttam egy szőke fiatalembert.
Később a szőke nyomozó megkérdezte, hogy nem ismerek-e egy L.Ö
csei nevezetű embert. Gondolkodás után azt feleltem, hogy nem.
Amikor ezt kérdezték tőlem, némileg megnyugodtam, mert láttam,
hogy nem ismertek fel."h5"

654 ÁBTL 3.Í.9. V-101916.128.

655 ÁBTL3.1.9.V-101916.129-130.

235
 A két nyomozó helyzetéből tanulva Lőcsei felugrott és kirohant az
udvarra, a ház hátsó kerítéséi átugrotta, és sikerült elmenekülnie a
két nyomozó markából. Egész Zugligetiginenekült, ahol szénakazal-
bán töltötte az éjszakái. Ajűnius 12 18. közötti időszakot Zugliget-Bu-
dapest között ingázva, több ismerősét felkeresve töltötte. Abba a hi­
bába esett, hogy június 18-án felkereste jászai Béla fiát a lakásán. Ott
már az államvédelmi nyomozók várták, bekísérték a lakásba és letar-
tó2 tatták, majd az ÁVH-ra kisérték bilincsbe verve.656
Michnaynak sikerült Nagycenknél átlépnie a határt. Sikerült ki­
kerülnie a botiódrótos aknákat, így először a burgenlandi Deutsch-
kreutzba érkezett. Mivel a térség még a szovjetek által megszállt te­
rület volt, itt is mindenhol igazoltattak - a vasúton, országúton -.
valószínű, hogy őket is mozgósították és bekapcsolták a szökött inter­
náltak keresésébe.
Sikerült eljutnia az angol zónához tartozó Meidlinger-Süd Bahn-
hof térségébe. Majd másnap reggel álment az amerikaiakhoz, akiket
Recsk egyáltalán nem érdekelt. Ezt követően átment Linzbe, majd
Salzburgba, ahol a „zsidó" lágerben lakott. Mivel beszélt angolul,
titkári állást kapott a magyar irodán, és tolmácsolni járt az ameri­
kaiakhoz.
Három hónap késéssel lehoztak a Szabad Európa Rádióban a recs­
kiek közül 600 nevet. Ez is csak úgy ment, hogy Bécsben találkozott
Weiss Edittel, Weiss Manfrcd lányával, aki megkérdezte, hogy isme­
ri-e Györgyey F. Aladárt* és Létav Istvánt*
„Recskről tudomása volt a nyugati világnak, csak ezt nem áll érde­
kükben propagálni. És én igen rossz időben jöttem nekik; zavartam a
gazdasági meg a nagypolitikai érdekeiket. Különben is, államoknak
nincsen becsületük, csak érdekeik vannak, és ezt az érdeket minde­
nütt, a világnak minden táján tűzzel-vassal keresztülviszik. Az egyén
nem szám ít”657
Egyedül csak a becsi Arbeiter Zeitung közölte részletesen Michnay
recski beszámolóját, melyet néhány nyugati világlap is átvett.
Recsken a szökések miatt ismét megbüntették az ott maradt inter­
náltakat. AzÁVH megítélése szerint az ágyszomszédoknak „hivatalból

656 ÁBTL 3.1.9. V-101016.131-132.

657 Böszörményi, i. m. 159.
tudniuk kellett volna’1a szökési előkészületekről, így azokat külön ki­
emelték, és megverték őket kézzel és gumibottal egyaránt,655
Amikor a szökés történt, Bálint János szavaival élve, eléggé meg
voltak fegyelmezve azok a személyed akiknek tudniuk kellett volna,
hogy esetleg készülnek a szökésre. A megfegyelmezés úgy nézett ki,
hogy amig a kihallgatás tartott, addig álltak a fal mellett. Pestről ki­
szálltak a nyomozók és a JRecsken levő nyomozócsoport „rendezték
ezeket a dolgokat;'6"11Ezt több visszaemlékezés is megerősíti.6-0 Mózes
Mihály beszámolója szerint Steincr Györgyöt* a szökés után miatta
büntetőszázadba tették, de előtte nagyon megverték, pedig nem is tu­
dott a szökésről.65869061 Csak azt tudta mindenki a barakkban, hogy jóban
voltak egymással.
Egyik vasárnap megszólaltak a kolompok. Abarakkban mindenki­
nek vigyázzba kellett állnia. Majd hozták a kondérban a borsófőzelé-
két és kiöntötték előttük a földre. Estefelé Makaróni, a táborparancs-
nok-helyettes - Nagy László* - bement a barakkba, és neveket olvasott
fel, amelyek között volt Sleiner György neve is, akit egy Csepeli nevű
tizedes*66" már menet közben ütni kezdett Bevitték egy szobába, ahol
már várta Potecz Sándor államvédelmi százados, aki kérdéseket tett
fel neki, majd jól megtalpalták.
Mindenkit, aki a szököttekkel bármilyen kapcsolatban állt - együtt
dolgozott velük, vagya barakkban mellette feküdt, vagy jó barátság­
ban volt valamelyik szökött internálttal elkülönítettek egy másik
barakkba. Voltak vagy 30-40-en. Onnan vitték kihallgatásra - főleg
éjszaka - az embereket, akik ismét brutális bántalmazásban részesül­
tek. Akit kihallgatás után visszavittek, az borzalmas állapotban volt.
Akiket még jobban megvertek, azokat fennhagyták a bunkerben,
mert menni nem tudtak.663
Klébl Márton* tudott a szökésről, eredetileg ö is ment volna, Klébl
Haraszti mellett feküdt, és miután közel állt Lőcseihez és a többiek­
hez, igy elmondtak neki minden tervei, mert rá is számítottak. Klébl

658 Böszörményi, i. m, 159. Zimányi Tibor vallomása.

659 Böszörményi, i. m. 160. Bálint János voll államvédelmi tiszt.
660 Böszörményi, i. m. 160. Ezt az ávósok tagadják,
661 Michnay megtiltotta Mózesnak, hogy elmondja Steinérnék a tervezett szökést.
662 Csepeli csak a beceneve volt. Az internáltak visszaemlékezése szerint kegyetlen
egy ember volt, akit a párizsi nagykövetségre tettek kaLonai attasénak.
663 Böszörményi, i. m. 161.

237
is segített, ő a nadrágját adta oda Lőcseinek, a készülő ávósruhához.
A nadrágból a megmaradt mínium festéket ő dörzsölte ki. és ó őrizte
nekik. Aztán Lőcsei szerzett neki egy másik nadrágot. Részt vett a terv
részletes kidolgozásában, az előkészületekben, és őt bízták meg azzal,
hogy szedje össze az embereket. Mindenki összeállt, és Kléblnek meg
egy emberért kellett mennie, Bárdoly Jenőért, de közben lezárták a
tábort, mivel ott volt egy olyan rész, ahol bizonyos időpontokban nem
lehetett közlekedni. Klébl beleesett ebbe a zárásba, ők pedig kénytele­
nek voltak nélkülük elmenni.664
A szökést csak a létszáinellenőrzésnél fedezték fel, amikor is kide­
rült, hogy nyolcán kimentek dolgozni, de nem jöttek vissza. „Az ávó-
sok nem hittek a szökésben, nem tudták elképzelni, hogy meg lehet
szökni a táborból, de hát lehetett.”665 Kléblt is ugyanoda elkülönítet­
tek, mint Steiner Györgyöt is. Mindenkit nagyon megvertek, de Klébl
meg volt győződve arról, hogy nem bukik le, hacsak valaki nem kezd
dalolni, vagy a megszökötteket el nem fogják. Egy éjszaka aztán Kléblt
is elvitték és nagyon megvertek, mert semmit nem akart mondani.
Ekkor jöttek azzal, hogy a Bárdoly már mindent bevallott. Azután le­
vitték a bunkerba - nem a barakkba--, a pincébe, amit régebben ástak
már az internáltak. Ott volt két hétig egy szekrénybe bezárva. Éjsza­
ka kivitték gyakorlatozni, mert másképp egész végig egy helyben állt,
nem bírt volna megmozdulni sem. Az állástól feldagadt a lába úgy,
hogy a víz folyt ki belőle.66*
A félholtra verés után elvitték őket Recskröl, vissza a Fő utcába. A Fő
utcában Mózes két évig volta hatodi k emeleten, a „Hűtlen" osztályon 66768
Miután a szökötteket elvitték Recskröl, a többi kihallgatottat is el­
szállították a Markóba. Ott Klébl magánzárkában volt fél évig, onnan
a Margit körútra került. Ott találkozott az összes recski internálttal,
akik „benne voltak" a szökésben. Akkor zajlott a tárgyalásuk.
A Budapesti Hadbíróság 1952. szeptember 16-án és 22-én megtar­
tott zárt tárgyalását követően meghozta az ítéletét Lőcsei Géza és tár­
sai ügyében.663 A perben egy ítéletbe szerepeltek a ténylegesen meg-

664 ÁBTL 3.1,9. V-54996.

665 Böszörményi, i. m. 162.
666 Böszörményi, i. m. 162.
667 Böszörményi, i. m. 163.
668 ÁBTL 3.1.9. V-101916. 4/353-19/353. Hb.V.031/1952 a-62. számon meghozott ítélet,
dr. Pallóst Cyula hadbíró százados elnökletével.

238
szököttek azokkal a társaikkal akik „segítették" őket a szökésben. így
17 rendű vádlott sorsáról ítélkezett a Hadbíróság. Lőcsei Géza (I.) 8 év,
Stern Pál (VI.) 6 év, Haraszti József (II.), Kertész János (III.), Mózes Mi­
hály (IV'), Stern Mcndel (V.) 5-5 év börtönbüntetést, Kihut József {VII.)
és Harmath László (IX.) 4-4 év börtönt, Cseke József (Vili), Bárdoly
Jenő (X.), Szakái Imre (XL). Klcbl Márton (XIL), Tatai Géza (XIII.) 3-3
év börtönt, Tonigold Benedek (XIV.) 2 év börtönbüntetést, Gsánits Jó­
zsef (XVI.) 2 év 6 hónap börtönt, Radócz Ferenc (XV.) 1 év 8 hónapot,
Szászi Pál (XV1L) pedig újfent l év 8 hónap börtönbüntetést kapott.
Avád legtöbbjük ellen hűtlenség, tiltott határátlépés kísérlete, illetve
fogolyszökés és abban való segédkezés. A másodfokú bíróság megerő­
sítette az elsőfokú Ítéletet.66*
Mózesek ítéletére még két évig kellett várni, csak 1953-ban tar­
tották meg a tárgyalást. Mind a hét embert fogolyszökésért elítélték,
majd a tárgyalás után Vácra, az Állambiztonsági Börtönbe szállították
őket. A megérkezéskor Mózes Mihályt úgynevezett fegyelemsértés
miatt büntetésből levitték a pincébe és gúzsba kötötték. Ott lent., vi­
zesen elvesztette az eszméletét, majd szlvburokgyulladást kapott, egy
évig feküdt mozdulatlanul a váci rabkórházban. Egy volt recski inter­
nált társa, dr. Hoyos János, aki ekkor már a váci rabkórházban volt,
gondos ápolása mentette meg az életét. 1954 júniusában a rabkórház­
ban egy éjszakai orvosi ellenőrzés eredményeképpen szabadlábra he­
lyezték úgy, hogy reggel kitették a börtön elé egy cementes zsákra, és
értesítették az édesanyját.66970

Kárpáti Kamii és társai „szökési kísérlete’*

Az ügyben Kárpáti Kamiit * Pászthy Jánost* Detre Tamást,* Vizi Sán­
dort * Szabó Józsefet,’" Kozma Gábort* és Kiss Ferenc* internáltat őri­
zetbe vették a recski állambiztonsági internálótáborban,671 A „szer­
vezkedésük" leleplezésére a Lőcsei Géza és társai tényleges szökése
után került sor. Nagy László államvédelmi századosnak, a recski ope­
ratív csoport vezetőjének - ekkor ő volt a megbízott táborparancsnok
is - a vezényletével „derítették fel" az újabb szökési - és itt már összees-

669 ABTL 3.1.9. V-101916. 20/353-22/353. Katonai Felsőbíróság L 0292/1952. siám ú,

1953. február 26-án kelt Ítélet. Dr. Ledényi Ferenc hadbíró ezredes tanácselnök
elnökletével helybenhagyta az I. fokon meghozott ítéletet.
G70 Böszörményi, i. m 163
671 ABTL 3,1.9. V-81339.5.

239
 küvési - kísérletet, a beszervezett ügynökök „jelentései1, információi
alapján.
Kárpáti Kamii 1945-ben a MADISZ vezetője és az Ifjúság egyik ve­
zető szerkesztője volt, majd 1946-ban a Pest megyei nevelési osztály­
nak lett a vezetője. 1947-ben a Somogy megyei napilap szerkesztőjének
neveztek ki 1948 januárjáig. 1948. március 15-től 1949, június 4-ig az
1MESZ igazgatójaként dolgozott, Ekkor illegális határátlépési kísérlet
miatt internálták.
Vizi Sándor internált Nagy László áv. hadnagynak azt. vallotta,
hogy Szepesi Géza* megemlítette neki, hogy van egy csoportja, mely­
nek „Fekete Törzs” az elnevezése.*72Szepesi Géza „nem akart erről be­
szélni” Elismerte, hogy Vízinek elmondta, van egy csoportja, melyet
a cél érdekében hajlandó egyesíteni Kárpáti Kamilék csoportjával,
de Szepesi vallomása szerint „az egész csak egy könnyelmű kijelentés
volt'?73Szepesi több információt nem volt hajlandó adni a kihallgatás
során, de aznap este a fogdán öngyilkosságot kísérelt meg. 1951. jú­
nius 14-én éjszaka elszállították Budapestre orvosi vizsgálatra, illetve
kezelésre.G74
Nagy László államvédelmi hadnagy június 14-i jelentése szerint
eddig 10 olyan személyt „talált, akik benne vannak a szervezkedés­
ben” cs akiket már ki is hallgattak *7S Fontossági sorrendben a követ­
kezők voltak:
Kárpáti Kamii a szervező, Kozma Gábor, Kárpáti segítője és az
egyik szervezője a „szökésnek" Arról a szökésről beszélt Nagy László,
ami meg sem valósult, és ugyan feltevés, de a Michnay Gyuláck szö­
kését követően, nagyobb fegyelmezéssel, az őrség megerősítése
mellett elég valószínűtlen dolog, hogy tanult, emberek ilyen dologra
vállalakoznának. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy mivel meg­
szökött 8 személy, ezért a felelősségre vonások a tábori őrség körében
is megtörténtek, sót a táborparancsnokot is leváltották, ezért volt ek­
kor Nagy László a tábor megbízott parancsnoka. Ezekkel a sorozatos,
„valószínűsíthető" szökésekkel és összeesküvésekkel szeretett volna
bizonyítani a felsőbb vezetés felé, A koncepció elgondolása és végig-
vezetése logikailagugyan megfelelő, de a körülményekés az internál-672345

672 ÁBTL 3.1,9. V-81339.15.

673 Uo.
674 Uo.
675 Uo.

2 40
tak kondíciója, a szigorítások a táborban ellent mondanak ennek az
abszurd összeesküvési és szökési tervnek,
A csoport további „leleplezett” tagjai a következők voltak: Vízi Sán­
dor* aki szervezője volt a csoportnak, közvetlenül Kárpáti megbízá­
sa alapján dolgozott. Detre Tamás* - a koncepció alapján - ismerte a
„szökés” részleteit, melyben benne volt és feladatot is vállalt abban.
Kiss Ferenc* tudott a szökési tervről, így bűnrészessé vált. Szabó Jó­
zsefet* értesítették a „szökési tervről”, de ó nem akart belemenni,
ám megkövetelték tőle a hallgatást, amit be is tartott. Csapó László*
ismerte a „szökési terv” módszerét, bevonták a szervezkedésbe, így
bűntárssá vált, Grusity János* is tudott a szökési tervről, és annak
részleteit is ismerte. Pászthy Jánost* Kárpáti Kamii bevonta a „szer­
vezkedésbe", amelyet ó nem ismert cl. A fogdán megpróbálta társai
tudomására hozni, hogy nem beszélt, és ók is hallgassanak. Szepesi
Géza pedig elismerte, hogy Vizi beszélt neki a szökés gondolatáról.
Azt azonban - Nagy László szerint - tagadta, hogy Ígéretet tett a cso­
port támogatására.
Nagy László azt a javaslatot tette az első kihallgatásokat követően,
hogy a csoportot ketté kell választani, azokra, akik konkrétan tudtak
a dologról és azokra, akik ismerték a szökési tervet. Az első csoportba
tartozókat, a javaslata alapján bíróság elé kell állítani, amig a másik
csoport tagjait legalább 2 hónap házi fogdával kell büntetni.676
Aszökési terv a kihallgatási jegyzőkönyvek cs Nagy László államvé­
delmi főhadnagy leírása alapján a következőképpen játszódott. 1951,
május 20 a után egy tömeges szökésről beszélt Kárpáti Kamii Pászthy
Jánosnak. Ennek alapján Kárpáti kijelentette, hogy meg tud oldani
egy nagyobb arányú szökést, amihez 40-50 fiatalra volt szüksége.677678
Kárpáti megkérte Pászthy Jánost arra, hogy kora reggelenként figyel­
je a mozgást a Parancsnokság körletében. Kárpáti a kihallgatási jegy­
zőkönyvben azt is elmondta, miszerint tisztában voltak azzal, hogy „a
táborból simán megszökni lehetetlen. Arról is beszéltünk, hogy innét
külső támogatás nélkül megszökni lehetetlen,1167* A terv végrehajtá­
sához egy gépkocsira volt szükségük. A gépkocsit a törzs épületéből,
illetve a garázsból akarták megszerezni.679 A gépkocsi segítségével

676 ABTL 3-1.9. V'81339. 26.

677 ÁBTL 3.1.9. V- 813 39.12. Kár p áti Kami 119 51. j úni us 29-i ki hal Igát ási j egy zóköny ve.
678 Uo.
679 ÁBTL 3.1.9. V-81339.10. Pászthy János 1951. június 29-i kihallgatási j egy zókönyve.

241
 akarták elhagyni a recski tábort, és Budapestre akartak menni. Az
„elképzelésük1* szerint átvették volna a táborban a hatalmat, meg­
szerzik a gépkocsit, gépkocsikat, és Budapestre utaznak. Autókat úgy
akartak szerezni, hogy csellel Budapestről Recskre rendelik a riadó
autókat - ahogy ez megtörtént már Lőcsei Gézáék szökésekor is és
ha ideérkeztek, akkor lefegyverezik az autók személyzetét. Majd el­
foglalják a táborparancsnokságot és átveszik a vezetést,680 Ezt köve­
tően felmennek Budapestre, ahol puccsol csinálnak.6*1 Nagy László
államvédelmi hadnagy jelentése 1951. július 2-án már súlyosabban
fogalmazott a leleplezett szökési kísérletről. A jelentése szerint a szer­
vezkedés célja - itt már nem csak szökésről van szó, mint a vizsgálat
legelején - az volt, hogy „az őrök legyilkolásán keresztül fegyverhez
és azÁVH ruhához jutva átvegyék a táborban a vezetést, majd 3-400
internáltat államvédelmi ruhába öltöztetve, felfegyverezve, gépko­
csikon Budapestre felhozni, a börtönöket kinyitni és a súlyos politi­
kai elítélteket, Mindszentyt gróf Esterházyt és társait kiszabadítva
puccsszerűen átvegyék a hatalmat, elfoglalják a rádiót, és külföldi
segítséget kérnek a hatalom megtartásához" 082 A jelentés részlete­
sebben ismerteti Kárpátiék állítólagos, abszurd terveit. Ezek szerint.
Kárpáti Kamii és társai a fegyveres kitörés részleteit több esetben
megtárgyalták, és abban egyeztek meg, hogy a puccs terv határide­
jének végleges kidolgozásával mindenkinek 1951. június 20-áíg el kell
készülni. Ezen határidőig 40-50 megbízható internáltat kell a veze­
tőknek beszervezni, akikkel majd az őrök legyilkolásán keresztül a
puccsot végrehajtják, A táborban a hatalom átvételét úgy hajtották
volna végre, hogy a már beszervezett 40-50 internálttal korán reg­
gel lefcgvvcrezik vagy legyilkolják (nem mindegy! -B , B.) a körletpa­
rancsnokot, majd a tábor ügyeletes tisztjét megsemmisítve elfoglalják
a tábor parancsnokságot, A láborparancsnokság elfoglalása után a
külső és belső őrség épületében tartózkodó örökét rohanták volna le
fegyveresen. Az őrségi épület elfoglalása után a toronyőröket telefo­
non akarták berendelni és azokat is lefegyverezni. A tábor teljes átvé­
tele után az volt a tervük, hogy telefonon értesítik azÁVH központot,
hogy nagyobb arányú szökés történt Recsken. Evvel az lett volna a cél-

6SQÁBTL 3.1.9. V-81339.12.

681 ÁBTL 3.1.9. V 81339.13.
682 ABTL 3.1.9. V 81339.17-18.

242
juk. hogy Pestről azonnal több riadóautón küldenek erősítést, s az így
leküldött erősítést ők márÁVH egyenruhában felfegyverkezve várták
volna, és az odaérkezéskor őket is le akarták fegyverezni. A lefegyve-
rezés és ruha elvétel után 3-4-00 internáltat ÁVH ruhába öltöztetve,
felfegyverezve riadóautóra ülve Budapestre akartak feljönni, hogy a
..puccsot77végrehajtsák. Budapestre érve a börtönök kapuit akarták
kinyitni, hogy a súlyos politikai elítéltek, Mindszenty és társai velük
tartva a hatalmat fegyveresen átvegyek. Közben a rádiót is elfoglalva
külföldi segítséget kérnek a hatalom megtartására.603
Az 1951. július 5-én kelt szolgálati jegy szerint a Lőcsei Géza és tár­
sai tényleges szökése mellett - amely május 20-án megtörtént-továb­
bi két szökési és szervezkedési kísérletet lepleztek le abban a tábor­
ban, ahol a fenyítések és a brutalitások, a szigor mindenórás volt az
internáltakkal. Ezenfelül az étkeztetésük sem volt megfelelő ahhoz,
hogy ilyen erőfölénnyel szembeszálltak volna. Azok a kivételezett és
jól táplált internáltak, akiknek az erejük is meglett volna az ilyen szer­
vezkedéshez és szökési kísérlethez, azok ilyet nem tettek volna már a
kivételezellségük miatt sem. A két szökési kísérletet, Bagdi József* és
társai szökési szervezkedését, valamint Kárpáti Kamii cs társai fegy­
veres szervezkedését derítette így fel Nagy László államvédelmi had­
nagy vezetésevei az operatív csoport.601
A „szervezkedésben" résztvevőket 1951. augusztus 16-án már Bu­
dapesten hallgatták ki.6351951. június 11-től voltak előzetes letartóz­
tatásban és vizsgálati fogságban,68364586 vagyis akkortól szállíthatták őket
Budapestre a recski táborból. A táborban készült kihallgatási jegy­
zőkönyveket ugyan a jelentés szerint Nagy László továbbította Buda­
pestre, de ezek a jegyzőkönyvek nincsenek benne a vizsgálati anyag­
ban.687 1951. augusztus 27-én készült egy összefoglaló jelentés Kárpáti
Kamilék ügyében, amely lényegében megegyezett a Nagy László ál­
lamvédelmi hadnagy által készített jelentésben foglaltak kai. A 7 recs­
ki internált ügyét 1951. augusztus 27-én továbbította a Központi Ka­

683 ÁRTT. 3.1.9. V-81339.18.

684 ÁRTT. 3.1.9.'V 81339.19.
685 ÁBTL 3.1.9. V 81339. 32 50.
686 ÁBT7.3.1.9. V-81339. 78.
687 IiLkivéLek képez Kárpáti Kamii és Pászthy János szembesitési anyaga, melyet még
a recski laborban veLLek fel.

2-13
tonai Ügyészséghez.SÍ!RA bírósági eljáráshoz csatolt kísérőlap szerint
elkövetett bűncselekményük a következő volt röviden összefoglal­
va. Vagyis „1950 végétől a recski állambiztonsági intern álótáborban
fegyveres szökést szervezett» célul k ílűzve, hogy a szökés után a né­
pi demokrácia ellen fegyveres terrorcselekményt követ el, rendszer
megdöntése céljából".6*9Kárpáti Kamii és társai elleni vádirat elkészí­
tése 1951. november 23-ára van keltezve.6 869690
A Budapesti Hadbíróság zárt tárgyaláson, 1952. március 10-én
meghozta a2 elsőfokú ítéletet.691 Eszerint Kárpáti Kamii I. rendű
vádlottat bűnösnek találta a í?ncpi demokratikus államrcnd meg­
döntésére irányuló szervezkedés kezdeményezé$cnekrí bűntettében,
ezért őt 10 év börtönbüntetésre ítélte. Vízi Sándor II. rendű vádlott6926934
6 év börtönbüntetést, Kiss Ferenc ÍII. rendű vádlott6-9 8 év börtönt,
Pászthyjános IV. rendű vádlott69* 7 év börtönt kapott. Mindhármukat
a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezke­
désre való szövetkezés” bűntettében találták bűnösnek. Kozma Gábor
V. rendű vádlottat a „népi demokratikus államrend megdöntésére
irányuló szervezkedés tevékeny részvéteiének bűntettében" találta
bűnösnek a hadbíróság, melyért 5 év börtönbüntetést szaboll ki.095
Detre Tamás VI. rendű és Szabó József VII. rendű vádlottra fejenként
4 és 2 év börtönbüntetést roll a hadbíróság a „népi demokratikus ál­
lamrend megdöntésére irányuló szervezkedés feljelentésének elmu­
lasztása" miatt,696A Katonai Felsőbíróság a II, 090/kfb.-1952. számú II,
fokú ítéletében a vádlottak fellebbezéseit elutasította és az elsőfokú
ítéletet jogerőre emelte.697

688 ÁBTL3.1.9 V-81339. 51.

689 ÁBTL 3.1.9. V-81339. 53.
690 ABTL 3.1.9, V-81339. 78-81. KÜ. XX.0251/1951.16. számú vádirat.
691 HL, Kb.LX.0347/1952. .számon.
692 Vizi Sándor 1956-ban, a forradalom idején szabadult ki a börtönből és elhagyta az
országot.
693 Kiss Ferenc 1953. évi 11 Lvr 4. § a alapján közkegyelemben részesült, és bünteté­
sének 1/3-át elengedtek. 1950. október 13-án szabadult.
694 Pászthy János 1956-ba a forradalom idején szabadult és élt) agy La az országot.
695 Kozma Gáhor 1956. július 10-én szabadult.
696 ÁBTL 3.1.9. V-81339. 68-76.
697 ABTL 3.1.9. V 81339. 82-83.1952. május 20-án kelt TT.fokú ítélet.

244
Bagdi Jó z se f és tá rsa i szökési k ísérlete
A Kárpáti Kamii és társai szökési üggyel párhuzamosan buktatta
le - Nagy' László államvédelmi hadnagy vezetésével - és vizsgálta az
operatív csoport, a Bagdi József és társai szökési kísérletéi. Az ügyből
kifolyólag keletkezett dokumentumok első jelentése 1951. július 2-1,
szemben azzal az állítással, hogy a szökést. 1951. május 11-én akarták
végrehajtani,698 A leleplezett „szökésben" Bagdi Józsefen kívül részt
vett még Fényes Bertalan* dalnoki Miklós László,4 és di\ Felkai Re
zsö * A jelentés arról számolt be, hogy az internáltak egymás között
kidolgoztak egy szökési tervet., amelyet 1951. május 11-én akarlak
végrehajtani.6"11A szökést elsőként Bagdi és Fényes vetette fel. Megbe­
szélték, hogy éjszaka kibontják a vécé falát, a szolgálatot teljesítő őrt
leütik, elveszik a géppisztolyát, és „ha a szökési útjukban a toronyőr
akadályozza őket, Fényes a megszerzett géppisztollyal kilövi az őrt/?00
A „terv” szerint Csehszlovákiába szöktek volna, ahol Fényes Berta­
lan bátyja élt. Később az ügybe bevonták dalnoki Miklós Lászlót és
dr. Felkai Rezsőt is. Fkkor újabb tervet dolgoztak ki. Többször meg­
beszélték a szökés körülményeit, módját. Eszerint a falat május 11-én
délután kibontják, harapófogóval elvágják a drótot, és az éjszaka fo­
lyamán megszöknek/01 A másik terv szerint a műhely háta mögötti
patakmederben hagynák el a tábort, és felkeresnék Mátyási József*
családját Szuha községben. Majd onnan mentek volna tovább Auszt­
ria amerikai katonák által megszállt zónájába, ahol Miklós Lászlónak
eldugott pénze volt/02
A fenti tervek közül az előbbinél maradtak.7011 Flöször - Bagdi állí­
tása szerint - május elején akarlak megszökni, de mégsem tették/04
A meglehetősen zavaros ügy dokumentumai szerint másodszorra

ö98 ÁBTL 3.1.9. V 82fi90.6.

Ö99 Uo.
700 Uo.
701 Uo.
702 ÁBTL 3.1.9. V-82890. tí.
703 ÁBTL 3.1.9. V -82890.18. Fényes Bertalan vallom ásában azt mondta, hogy ki is la­
zították a deszkákat a WC-né l, de az őrök felfedezték és viss^aszögeltették.
704 ÁBTL 3.1.9. V-82890. 12. A „szökés'’ kivitelezéséi dalnoki Miklós László április
29-30-a éjjelére tette, amikor viharos voJ l az időjárás, és alkalm asnak találta az.
időpontot a szökésre. Szereztek harapófogót is a szerszám raktárból de Miklós
László éjszaka úgy döntött, hogy nein megfelelő az időpont.

245
május 11-ére tervezték a szökést, ám Bagdi jelentette a tervet a tábor­
parancsnokságon, de eközben mégis kibontotta a vécc falát.70-'
Ügyükben összefoglaló jelentés 1951. augusztus 25-én készült már
Budapesten, melyben javasolták Bagdi József és társai ügyének át­
adását a Központi Katonai Ügyészségnek.705706 Ugyanaz a Máté János
államvédelmi alhadnagy volt a kihallgató cs vizsgálatvezető tiszt­
jük, mint Kárpáti Kamii és társainak. A csoport vádiratát Bodonyi
Márton* hadbíró ezredes 1952. január 21-ére készítette el. A doku­
mentum a következőket tartalmazta: „tiltott határátlépés kísérle­
te, bűnhalmozatban gyilkosság bűntettének elkövetésére irányuló
szövetség^.707 A zárt tárgyalásra 1952. június 17-én került sor Pallósi
Gyula hadbíró ezredes vezetésével. I. fokon a Budapesti Hadbíróság
Kb.V.028/1952. számon hozott Ítéletet, amelyben Bagdi József L ren­
dű vádlott 3 év börtönbüntetést kapott, dr. Fel kai Rezső II. rendű és
dálnoki Miklós László IV. rendű vádlottat 1 év 6 hónap börtönre, és
Fényes Bertalan JJ.L rendű vádlottat 2 év 6 hónap börtönre ítélte.708
A másodfokú ítéletet 1953. február 22-én hozták meg, miszerint az
elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket a Budapesti Fővárosi Biróság
visszautasította és az elsőfokú Ítéletet jogerőre emelte.709 Bagdi József
esetében a másodfokú biróság további bűncselekmény elkövetését ál­
lapította meg, miszerint felgyújtott Tóth Lászlóval a börtöncellában
egy szalmazsákot, amely „kimerítette a társadalmi tulajdon szándé­
kos felgyüjtásának bűntettét"710Ezért Bagdi József ellen újabb eljárást
indítottak. A Budapesti V. kerületi Biróság 1955. július 28-án megtar­

705 ÁBTL 3.1.9. V-82890, 9, Fényes Bertalan állítása szerint a táborparancsnokság

észrevette a szándékot cs m egakadályozta a szökésben a csoportot. 18.
706 ÁBTL 3.1.9. V-82890.21.
707 ÁBTL 3.1.9. V-82890.32-35.
708 ÁBTL 3.1.9. V-82890. 36-41. Az ítéletben m á r a vádlottak előzetes letartóztatásá­
nak időpontja sem egyezett m eg a valósággal. Bagdi József előzetes letartóztatás­
ba vételét 1950, február 7-ben jelölték meg, am íg dr. Felkai Rezsőnél 1951. május
11-én történt m eg az előzetes letartóztatás, Fényes Bertalan esetében 1950. április
13-án, dalnoki Miklós Lászlót 1951. május 13-án helyezték előzetes letartóztatásba
a hivatalos ítélet szerint. Szokatlan és értelmetlen, ha azt vesszük, hogy a recski
tábor operatív csoportja szerint a négy internált szökési kísérlete 1951. április*
m ájusában lörtént. meg. Ha 1950 februárjában Bagdi József m ár előzetes letar­
tóztatásban volt, akkor hogyan történhetett meg 1951 áprilisában az első szökési
kísérletük a recski internálótáborbói?
709 ÁBTL 3,1.9. V-82890.43-44.
710 ÁRTL 3.1,9, V-82890.43

246
tott tárgyalásán Bagdi Józsefet további 10 hónap börtönbüntetésre
ítélte.711
1960. augusztus 31-én zárt tárgyaláson kelt ítéletből lehet meg­
tudni, hogy Bagdi József korábban a Budapesti Fővárosi Bíróság TB.
L8071/1958. számú ítéletében, utólagos összbüntetésül 14 év börtön-
büntetést kapott. Ezt ekkor, a zárt tárgyaláson hatályon kívül helyez­
ték további három jogerőre emelt döntéssel együtt.712A Bagdi József­
fel szemben kiszabott büntetések helyett, utólagos összbüntetésül 18
év börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 10 évre a jogai gyakorlásától
való eltiltásra ítélte.713
Dr. Felkay Rezső esetében 1953. szeptember 18-i keltezéssel Tóth
Gyula* recski táborparancsnok kiállította a szabadulási határozatot,
ellenben Felkaynak akkor még a kiszabott börtönbüntetését keltett
töltenie.714 Ugyanez a helyzet dálnoki Miklós László esetében, akit
1953. szeptember 17-én szabadítottak a recski táborból, és Fényes Ber­
talan is 1953. augusztus 19-én szabadult Recskről.715

Az első „szabadulok” (1951)

1951 telén szabadult a táborból Zimányi Tibor es vele együtt még 34
internált. Az egyes szabadult személyeknek az internáltak országos
nyilvántartási lapjára rávezették vagy a későbbiekben kiállított, kér-
dójegyekre írták rá a szabadulási dátumot, de nem minden esetben.
Levéltári dokumentum szerint az ÁVH kezelésében levő inter­
nálótáborokban és börtönökben is történt ebben az időpontban sza-
baditás. Löké Gyula* államvédelmi alezredes aláírásával és tudtával

711 ÁBTL 3.1,9, V-32890.45. B. 0423/1955-3. szám. Az ítéletben úgy jelöltei; m e g hogy
Bagdi Józsefnek 1955-ben m ég 12 év letöltendő börtönbüntetése van.ü!
712 Budapesti ÍV. keruleU Bíróság 1954. október 26-án B. ÍV.643/1954/5. számü ítéle­
tében fogolyszökés kísérlete és lopás bűntette miatt 1 év börtönre ítélte, melyet
1955. február 21-én emelt a Fővárosi Bíróság jogerőre. A Székesfehérvári Járásbí­
róság 1958. április 14-én B. 296/1958/3. számon kelt ítéletében fogoly szökés bűn­
tette, társadalm i tulajdon gondatlan rongálása cs tiltott határátlépés bűntetté­
nek kísérlete miatt 2 év börtönre, maid II. fokon 3 év bt irtönbünletésre felemelte.
A Sátoraljaújhelyi Járásbíróság 1958. m ájus 9-én kelt B. 977/1957/21, számú ítéleté •
ben, felfegyverkező, csoportosan elkövetett hatóság elleni erőszak és személyes
szabadság m egsértésének bűntette miatt 1 év börtönre ítélte, melyet a Miskolci
Megyei Bíróság 1959. április 25-én kelt végzésében jogerőre emelt.
713 ÁBTL 3.19. V-82890. 47.
714 ÁBTL3.1 9. V-82890. 48.
715 ÁBTL 3.1.9. V -82890.67.. 73.

247
az utasítás 7 példányban készült, 1951. december 19-i keltezéssel.™ Ez
arról szólt, hogy a megbízott tiszt által Lóké Gyulának bemutatott és
jóváhagyott névsor alapján 1951. december 20-án szabadlábra helyez­
nek bizonyos személyeket. Ezzel összefüggésben a táborok őrségének
különböző biztonsági előírásokat kellett végrehajtania. A szabadi-
tás előtti estétől, azaz 1951, december 19-tól december 25-ig mind a
külső, mind a belső őrséget készültségben kell tartaniuk. Az operativ
csoport állandó ügyeletben volt. December 20-án a külső cs a belső
őrségnek is eligazítást tartottak a szabadulással kapcsolatos feladatok
miatt. A helyi rendőrőrs tagjai a szabaditás napján a parancsnok által
meghatározott körzetben járőröztek. Az őrségnek és a rendőrségnek
a parancs szerint mindezt feltűnés nélkül kellett végrehajtaniuk.717
„1951. december 21-én Tóth főhadnagy több ÁVH-s kíséretében jött a
táborba, 35, szabadulásra előterjesztett internált ügyének felülvizs­
gálására. (...) A szabadulás előfeltétele az előzetes beszervezés lett vol­
na",718 Így eggyel kevesebb internált hagyhatta el a tábort. Erről az a
személy, aki végül mégsem szabadult, így emlékezett: „1951. decem­
ber 20-án az ÁVH budapesti központjából három vagy négy gépkocsi­
val civil ruhás nyomozók érkeztek az ávós törzsépület elé. Nemsokára
azután ncgyes-ötös csoportokban különböző brigádokban dolgozó
rabokat szólítottak kihallgatásra, összesen harminckettőt. Engem is
a törzsbe kisert egy őr a büntetőbrigádból, az ebédkiosztás után nem
sokkal, a kőbányából. Többedmagammal csaknem negyed órát áll­
tam a fal felé fordulva, majd két nyomozótiszt elé vezettek. (...) A sem­
mitmondó beszélgetés fél órát sem vett igénybe, utána visszaküldték
munkahelyemre. Hiába törtem a fejem, nem tudtam rájönni, mit is
akarhattak tőlem. (...) Takarodó és lámpaoltás után hamar és melyen
elnyomott az álom. Lakatcsörgésre riadtam fel, két ávós rohant be a
barakkba cs a nevemet ordították. (...) Magamra kapkodtam a ruhái­
mat, és az ávósok máris taszigáltak ki a hideg éjszakában a törzsépü­
let felé. (...) Csakhamar bevezettek egy szobába. Itt ugyanaz a két ávós
nyomozó fogadott, akik aznap délelőtt kihallgattak. (...) Egyikük kis­
vártatva megszólalt: Akarja látni az anyját? E primitív kérdésre hir-

7J6 ABTL 2.1. XII/7-C. 32-33.

717 ÁBTL 2.1. XII/7-c, 32.
718 Hrcley, 2001. i.ra. 226.

248
télén minden álom kiszállt a szememből, valami elszántság töltött el,
és minden szótagot megnyomva válaszoltam: Ki ne szeretné látni az
édesanyját? Az ávós (...) ezúttal kertelés nélkül tért rá a tárgyra: Haj­
landó lenne-e ön számunkra felderítő tevékenységet végezni? Még be
se fejezte, máris rávágtam: Nem) (...) A két ávós (...) pár másodperc­
nyi tanácstalanság után ordítozni és fenyegetőzni kezdett. Itt fogsz
megdögleni '-volt az első prognózisuk, nem minden alap nélkül. (...)
Másnap, 1951, december 21-én, Sztálin születésnapján, hiába vártuk a
kongatást kivonulásra. Ehelyett sorakozóra vezényelték az udvarra a
táborlakóit. Megjelent a tábor parancsnok egész kíséretével, rövid be­
szédet tartott, és felolvasta azoknak a nevét, akik jó munkájuk és m a­
gaviseletük miatt szabadulnak - amnesztiával!"719 Ebben az esetben
vagy a visszaemlékezésben, vagy az utasításban van rosszul a dátum,
de minden valószínűség szerint a recski táborban egy nappal az utasí­
tás végrehajtásának előírása után történhetett. A recski „kiválasztot­
tak" közül Benkó Zoltán maradt a táborban! A34 „szabadultból” eddig
biztosan 7 embert sikerült felderíteni: Balázs János,’* Borsányi Lajos*
Kardos István * Ragoncza István * Zimányi Tibor, dr. Szujovszky Zol­
tán,* dr, Papp Viktor,* Széles György* internáltak szabadultak Recsk-
ről, de korántsem biztos, hogy azÁVH markából is.
Ez még önmagában nem is nagyon érdekes, de a szabadultak kö­
zül egy 1952 tavaszán visszatért régi barátai társaságába, Fodor Gá­
bor* volt magyar királyi százados köreibe. Ettől kezdve folyamato­
san jelentett róluk, mivel az MHBK720 tagjai voltak.721 A társasághoz
tartozott régen Pálffy Muhoray Zoltán* is, aki akkor még Recskcn
volt. „egy könnyű munkát végző brigádnak az egyik tagjaiként.722
A Fodor Gábornál gyakran összejövő társaságot erről is informálta a
jelentő.
A szabadítások végrehajtásának „forgatókönyvét" természete­
sen szabályozták: a szabadlábra kerülő internáltak, volt hadifoglyok
névsorát az operatív munkások segítségével - az előírásoknak megfe­
lelően - állították össze. Nagy gondot fordítottak arra, hogy a tábor­
ban maradók üzenetet, levelet, értesítést ne tudjanak átadni. Az így

719 Benkó, i.m . 152-153.

720 MHBK: Magyar Harcosok Bajtársi Közössége
721 ÁBTL 3.15. 0-9484. Fodor Gábor.
722 ÁBTL 3.1.5. 0-9484.43. i . i a könnyű munkát végző brigád, a büntetóbrigád volt.

249
kiemelt szabadulókat elkülönítették és a letétjeiket kiadták - már ha
ezek egyáltalán megvoltak. A „Hatóság által kiadott felszerelési tár­
gyakat vonja be” az internáltaktól - ez nem tudni, mit jelent, mivel a
míniumos használt „rabruhán" és a csajkájukon kívül nem nagyon
rendelkeztek mással az internáltak a recski kényszermunkatábor­
ban. De mindezek végrehajtását követően az egész tábor jelenlétében,
a táborparancsnoknak fel kellett olvasnia jelen utasítás mellékletét,
amely egy ún. táborparancs volt, és Sztálin generalisszimusz szüle­
tésnapjának dicsőítéséről szólt,723724Majd a táborparancs felolvasását
követően a táborparancsnoknak ki kellett osztania az érintetteknek a
szabaduló levelet, a vasúti igazolványt és a letétben levő keresetüket.
Ezután a visszamaradt internáltak, volt hadifoglyok (Tis2 alökön és
Kazincbarcikán) - a forgatókönyv szerint - visszavonultak körletük­
be vagy munkahelyükre. Aszabadlábra helyezettek-internáltak, volt
hadifoglyok - egy csoportban hagyhatták el a tábor területét, kivétel
volt ezalól a kistarcsai internálótábor, ahol kisebb csoportokban sza­
badulhattak,™ Az államvédelmi őröknek és a tábor parancsnokságá­
nak gondoskodnia kellett arról hogy a szabaditást követően, azonnal
a legelső vonattal elutazzanak. A vonatállomáshoz- a kistarcsai tábor
és a Mosonyi utcai Állambiztonsági Fogház kivételével - 3-4 egyenru­
hás, de fegyver nélküli államvédelmi beosztott kisérte ki őket, és a vo­
nat indulásáig együtt várt a szabadunkkal. A kísérő beosztottaknak
eligazítást tartottak, hogy megfelelő bánásmódot tanúsítsanak, illet­
ve igyekezzenek megismerni a hangulatukat. A szabadulás lefolyásá­
ról a táborparancsnoknak december 20-án jelentést kellett tennie.
Az operatív csoportok december 24-ig naponta jelentést adtak. Asza-
baditás zavartalan végrehajtásáért a tábor parancsnok és a központi
instruktor közösen feleltek.725

Felülvizsgálat (1952)

A B. M. Kollégium 1952. július 9-én ülésezett, melynek egyik napiren­

di pontja és az abból hozott egyik határozat az internáltak felülvizsgá­

723 ÁBTL 2.1. Xll/7-c. 12.

724 ÁBTL 2.1. Xll/7-c, 32.
725 ÁBTL2.L XLI/7-c. 33.

250
latára tett javaslat volt,726A dokumentum 14 pontból álló végrehajtási
tervet tartalmazott, ahol megjelölték a felelős államvédelmi tisztet és
több esetben a kijelölt feladat végrehajtási határidejét is. A határozat
kimondja, hogy az internáltak ügyeit egyenként kell felülvizsgálni és
elbírálni (L pont). A vizsgálathoz össze kellett gyűjteni az összes ren­
delkezésre álló adatokat a központban, a megyei osztályokon. Ezen­
felül az internáltakat a dokumentum szerint ki kell hallgatni, jegy­
zőkönyveket és összefoglaló javaslatokat kell készíteni. A feladatért
felelős Turcsán József, Toldi Ferenc* és Hullai Lajos államvédelmi őr­
nagyok voltak. A következő feladat (2. pont) az internáltak ügyében: a
javaslatokat négy csoportba kellett sorolni:
a) kiválasztani azokat, akikre az ÁVH-nak terhelő adata van, és ez
alapján bíróság elé lehet állítani őket. Ezeket a bizonyítékokat a
táborban lezajló kihallgatások és jegyzőkönyvek alapján adja át az
ÁVH a bíróságnak. „Ha az ügy hosszabb kivizsgálást igényel, az in­
ternáltakat átadjuk a központi vagy valamelyik megyei vizsgálati
alosztályának kihallgatásra, és azután adjuk át a bíróságnak."
b) ide azokat az internáltakat sorolták, akik bíróság elé nem vihetők,
munkahelyre nem szállíthatók, szabadlábra nem helyezhetők,
mert valamilyen konspirációs ügyből kifolyólag vannak bent, vagy
ügyük nagyon problematikus, és nem lehet „jelenleg" döntést hoz­
ni ebben. Ezen személyek további internálását, illetve egyes szemé­
lyeknek az elszigeteléséi meg kell szervezni.
c) ide sorolták azokat, akiknek a bűncselekménye nem súlyos és né'
hány hónap, vagy egy évmúlva a végzett munkájuk szerint szabadul­
hatnak. Ezeket adja át a hatóság a KOMI különböző munkahelyeire,
ö) az utolsó csoportba kellett kiválasztaniuk azokat, akik kisebb „bűn-
cselekmény" miatt hosszú ideje voltak internálva, magatartásuk
ellen nem emeltek addig kifogást, és szabadlábra helyezhetők. Ezen
internáltak részére javaslatot kell készíteni a szabadlábra helyezé­
sükre. Ezt nagy „körültekintéssel kell elkészíteni. A legfontosabb
az, hogy ellenséget ne engedjünk ki." Afeladat végrehajtásáért fele­
lős személyeket Turcsán József és Toldi Ferenc államvédelmi őrna­
gyok személyében jelölték meg.

726 ABTL 1.4. 3. doboz. 10-1789/52. számú. Szigorúan Titkos jelzésű kivonat az 1952.
július 9-én megtartott, kollégiumi ülcs határozataiból. A kivonatot 1952. július
11-én Sin Sándor államvédelmi százados készítette.

251
 A 3. pont a volt hadifoglyok helyzetéről rendelkezik,777 A 4. pont
arról szól hogy a hálózat továbbépítése céljából az internáltak felül­
vizsgálatába be kell kapcsolódnia az 1, és a Vili. Főosztálynak és a Bu­
dapesti Osztálynak is. „Az érdeklődési körükbe tartozó írásos ja vasia­
tokat11ezek a főosztályok és a Budapesti Osztály a végleges bizottsági
döntés előtt megkapják, esetleges felhasználásra. A megkapott javas­
latokat egy héten belül kell véleményezniük, hogy ez ne akadályozza
a felülvizsgálati munkát. Ennek a végrehajtásáért Fcrencsik József ál­
lamvédelmi ezredes. Farkas Vladimír államvédelmi alezredes és Sán­
dor Imre államvédelmi őrnagy a felelős. Az 5, pont a felülvizsgálatok
lebonyolításáról szól: „A felülvizsgálatot módszerbeli lég a2 egyszemé­
lyi felelősség elve alapján kell lebonyolítani" így a hálózati munkás­
nak össze kell gyűjtenie az anyagokat, a vizsgáló pedig kihallgatja az
őrizeteseket. Ajavaslatokat együttesen kell elkészíteniük, mindkettő­
nek alá kell írni, majd a felülvizsgálatot irányító vezetőnek kell átad­
ni, aki vagy jóváhagyja és aláírja, vagy további vizsgálatra visszaadja,
illetve lehetősége van arra is, hogy a módosító javaslatát rávezesse a
papírra, majd aláírja, és ezt követően kerül döntésre a Központban
székelő bizottság elé az ügy. A. hálózati munkásnak szoros kapcsolatot
kell tartania saját osztályával, és meg kell teremtenie az osztályának
vagy alosztályának a munkába való bekapcsolódását. Az 5. szánul ren­
delkezés a) része szerint egy hálózati munkás és egy kihallgató tiszt - a
tervezet szerint - körülbelül 100 internált ügyének a felülvizsgálata -72

727 ÁRTL 1.4.3. doboz. 3. A volt hadifoglyok ügyében a javaslatokat az alábbiak szerint:
keJI csoportosítani: a. ki kell válaszLani azokat, akikéi bíróság elé lehet állítani.
Ezeknek az ügyet d ó kell készíteni tárgyalásra, esetleg áLadni a vizsgálati ősz
Lálynak vagy valamelyik megyei alosztálynak, b. azokat a hadifoglyokat, akiket
nem lehet bíróság dó. állítani, de szabadlábra helyezésük „most és a közeljövőben
nem kívánatos* jugoszláv, nyugat-nemet állampolgárok, én a volt törzstisztek­
ről van szó •. később át kell majd őket szállítani egy másik, biztonságosan őrzött
m unkahelyre, ahol a többi nem szabaduló internáltakkal lesznek együtt. A kül­
földi állampolgárok felülvizsgálatánál különös gondot kell fordítani arra, hogy a
V ili, EóoszLúly megkapja a javaslatokat az egyes ügyekről, c. az összes töhbi volt
hadifogoly őrizetest, akik a felülvizsgálat során szabadulhatnak, azokat a KOMI
rendelkezésére kell bocsátani. Minden hadifogolynál ellen őrizni keli a családi
körülményeket, melyeket figyelembe kell venni a javaslaL elkészítésénél. A közeli
vagy későbbi időpontba szabadlábra kerülteket a KOMI elszállíthatja m ás mun­
kahelyre, és a munkája szerint szabadi that ja őket. Ezeket a volt hadifogoly őrize­
teseket egységesen a szabadulok kategóriájába kell sorolni. Ennek a munkának a
felelősségével Hullai I ajos államvédelm i őrnagyot bíztak meg.

252
ért felelős.7'* A lényeg az, hogy ugyanaz a hálózati munkás és vizsgáló
tiszt lehetőség szerint azonos kategóriájú bűncselekményért internált
személyek ügyét kapja meg felülvizsgálatra. A munka összehangolá­
sáért felelős államvédelmi tisztek Furcsán József cs Toldi Kerenc ál­
lamvédelmi őrnagyok voltak. Ugyanezen pont b) része a hadifoglyok
ügyeinek a hálózati és vizsgálati tiszt feladatait tartalmazza, melynek
Hullai Lajos államvédelmi őrnagy lett a felelőse.™ A 6. pontba sorol­
ták fel, hogy melyek azok a fontos információk, amelyek alapján az
összefoglalókat el kell készíteniük.7311 A 7. pont rendelkezik az egyes
táborokban a felülvizsgálatot irányitókról és a beosztottakról: min­
den internálótáborban egy felelős vezető irányítja a felülvizsgálatot,
akinek alárendeltjei a kijelölt hálózati munkások, a kihallgatok és a
börtönügyi operatív munkások. A felülvizsgálatot vezetőnek minden
táborban ki kell neveznie egy helyettest is, így lett a felülvizsgálatok
vezetője a kistarcsai internálótáborban Turcsán József államvédelmi
őrnagy, a recski kényszermunkatáborban Toldi Ferenc államvédel­
mi őrnagy, A volt hadifogoly őrizetesek internálótáboraiban, Tisza-
lökön és Kazincbarcikán pedig Hullai Lajos államvédelmi őrnagyot
nevezték ki. A felülvizsgál áthoz szükséges létszámot az 1.. a II. és a VI.
főosztály és a Budapesti Osztály állományából kellett, biztosítani. En­
nek a tervezett határideje 1952, július 12-e. A végrehajtásért kijelölt
felelős vezetők Ferencsik József * Kutika Károly* Juhász László9 ál­
lamvédelmi ezredesek és Sándor Imre államvédelmi őrnagy voltak.728793031
Az internáltak ügyének felülvizsgálatáért központilag egy négytagú
bizottságot tettek felelőssé. Ennek az volt a feladata, hogy határoza­
tokat hozzon a csoportvezetők által előterjesztett ügyekben, A bizott­
ság tagjai: Ferencsik József, Kutika Károly, Koczina Gyula* és Juhász
László államvédelmi ezredesek voltak. Valamelyikőjük távollétében

728 A határozat alapján ezt a szamot nem lehet mereven kezelni.

729 ügy hálózati és egy vizsgálati tiszt körülbelül 200 volt hadifogoly őrizetes ügyé
nek felülvizsgálatáért vált felelőssé. F.zt a számot sem lehet mereven kezelni.
Ugyanaz a hálózati munkás és kihallgató tiszt, lehetős ég szerint azonos állam pol
gárságu, vagy azonos kategóriájú bűn cselekmény ért internált volt hadifoglyok
ügyét kapja meg vizsgálatra,
730 Név, éleLkor, foglalkozás, szakképzettség, családi körülmények, m ióta van inter­
nálva, internálás alatti m agatartása, milyen ügy miatt került internálásra, mi
volt ellene a vád, a felülvizsgálat mit állapított meg, javaslat, hogy mi legyen az
iuLernált sorsa.
731 Ez volt a hat ározat 8. po ntja.

253
 a főosztályvezető vett részt a bizottság munkájában. Feladataik közé

tartozott, hogy a szabadlábra helyezések javaslatairól feljegyzést ké­

szítsenek a Párt részére jóváhagyás céljából.732 A határozat továbbá
intézkedett arról (10. pont), hogy a nyilvántartó készítse elő az összes
internált anyagait és jelölje ki azokat a felelősöket, akik a felülvizsgálat
ideje alatt ezzel a munkával foglalkoznak. Majd ki kell jelölniük egy­
két helyiséget, ahol az anyagokat kezelik, illetve ahonnan a csopor­
tokhoz küldik, majd onnan visszaküldve lerakják. Felelősnek Zsidi
Gyula* államvédelmi ezredest nevezték meg. Ennek a határidejét
július 15. és október 1-je között folyamatosan határozták meg. Az in­
ternáltak felülvizsgálatához Kistarcsára, Recskre, Kazincbarcikára és
Tiszalökrc - az internálóláborokba - a személyzeti főosztály biztosít­
son 3-3 (összesen 12) gépírót, akik naponta feldolgozzák az elvégzett
munka eredményeit. A feladat elvégzésére kijelölt felelős államvédel­
mi tiszt Rajki Sándor államvédelmi őrnagy lelt, és a gépírók kiválasz­
tását július 12-ig meg ke llett ejtem.733 Továbbá július 15-ig nyolc darab
üzemképes személyautót kellett Gajda Marcell* államvédelmi alezre­
des felügyelete mellett a felülvizsgálat idejére a gépkocsi osztálynak
- mindegyik táborhoz 2-2 darabot - biztosítania.734A vr. Főosztályve­
zetője, akkor Juhász László államvédelmi ezredes, dolgozzon ki rész­
letes eligazítást az internáltak felülvizsgálatához, és ezt ismertesse
azokkal, akik a feladatokat elvégzik,735Végül a 14. pont. rendelkezett
arról, hogy az internáltak felülvizsgálatát 1952. július 12-tól meg kel­
lett kezdeni és október 1-jéig be kellett fejezni. A munka eredményé­
ről október elején a Kollégium felé be kell nyújtani a zárójelentést,
melynek összeállításáért Ferencsik József, Kutika Károly, Koczina
Gyula, Juhász László államvédelmi ezredesek feleltek.
Ezt követően 1952 nyarán (július-augusztus) Recskre is küldtek
egy felülvizsgáló bizottságot, akik kihallgatták az internáltakat, eze­
ket jegyzőkönyvezték, majd összefoglaló jelentést és javaslatot írtak
róluk.736 A felülvizsgálatot támasztják alá az 1952. július-augusztus -
szeptemberében készített kimutatások, amelyek internálási indokok

732 A határozat 9. pontja tartalmazza.

733 A határodat 11. pontja.
734 A határozat 12. pontja.
735 A határozat 13. pontja.
736 ÁBTL 3.19. V-19468. 97. Ludwig Imre, 1952. augusztus 27-én felvett jegyzőkönyv,
55-58.; Jellemzés, 1953. augusztus 29-én.

254
szerint csoportosítják a recski rabokat. Felülvizsgálták az internáltak
személyi aktáit, azok meglétét vagy hiányát az recski operatív cso-
portnál/37 De a valódi felülvizsgálatok és szabaditások még egy évig
varattak magukra, a recski tábor esetében pont a 24. órában jött a fel­
mentés. Már csak egy-két hónap hiányzott, és a tábor - ha nem kap­
nak ember utánpótlást - felszámolta volna önmagát, ugyanis lakói
chen halnak, vagy végelgyengülésben elpusztultak volna.
Egy 1952 júliusában kelt kimutatás szerint a recski intcrná lótábor­
ban őrzött internáltak besorolása „elkövetett cselekedetük” szerint a
következő volt: 81 személyt ciemokráciaellenes cselekedet miatt, 52-ot
szabotázs és egyéb bűncselekményéért, 39 személy hírszerzésért, 67
embert hírszerzés gyanúja miau. internáltak. Tiltott határátlépésért,
embercsempészésért, demokráciaellenes szervezkedésért és fegy­
verrejtegetés miatt internáltak 29 főt; terror, gyújtogatás cs szabotázs
cselekmények elkövetéséért 13 személyt, míg demokráciaellenes ma­
gatartásért, rémhírterjesztésért, feljelentési kötelezettség elmulasz­
tása miatt 107 személyt vittek Recskre. Ez a lista természetesen nem
teljes, a felülvizsgálatok előrehaladtával a számok növekedtek. Az bi­
zonyos, hogy az internáltak visszaemlékezései szerint a táborban kb.
!200-1300-an voltak. A frissen feltárt dokumentumok alapján már
pontosan 1580 főre emelkedett, és még mindig nem teljes a létszám.
Az 1952 nyarán történt felülvizsgálatok a szabadító bizottságok „se­
gítségére” voltak az 1953-as szabadosoknál, illetve az operatív cso­
portnak is, amelyek ezekből az összegyűjtött dokumentumokból és
„terhelő" adatok alapján zsarolhatták, illetve beszervezhették a sza­
badulni akaró internáltakat. Több olyan recski internáltról tudunk,
akinek csak a felülvizsgálatok során keletkezett kihallgatási jegyző­
könyve maradt fenn, addig róla (róluk) a tábor operatív részlege nem
rendelkezett semmilyen kihallgatási vagy internálási dokumen­
tummal.

A tábor
A tábor területe korábban a Barkóczy család birtokához tartozott, itt
voltak a juhtenyészetük és a legelőik. A juhbodály és egy kisebb kő
lakóház maradt fenn addigra, amire tábornak kijelölték ezt a helyet,
amely az északi kerítésnél emelkedett dombon. Majd délebbre kis pa-73

737 ABTL 4.1 A-492. Internálótábor -Recsk.

255
lakok, vízmosások tarkította keresztvölgy húzódott, ezt követően a
terep egyenletesen emelkedett a tábor déli végét lezáró, mintegy 500
méter magas sziklavonulatig, a Csákánykóig.™ A tábor, egy észak-dé­
li irányban megnyúló, szabálytalan hatszög alakú, kettős szögesdrót
kerítéssel el2árt terület, melynek hossza 1200, szélessége körülbelül
600 méter volt;**

Az építkezések
1950. augusztus 19-én kelt utasításban Érsek Tibor államvédelmi alez­
redes parancsot adott arra, hogy az ÁVH recski építkezéseihez 20 000
db kis méretű téglát utaljon ki az Építésügyi Minisztérium Anyaggaz­
dálkodási Osztálya.7387940Pár nappal később, augusztus 21-én, ugyancsak
Érsek Tibor szigetelőanyagot rendelt a recski tábor építkezéseire,741742
egyben pedig jóváhagyta a 20 000 tégla igénylését a mát ra derecskéi
téglagyár készletéből.741
Mindezeket a megrendeléseket a mész- és cementgyártó Nemzeti
Vállalatnak az ÁVH kívánságára egy fedőszámlára kellett kiállítania,
így a recski tábor felépítéséhez igényelt és hiányosanugyan, de meg­
kapott építkezési anyagokat a „Sándor” fedőnevű számlára állították
ki.74374Ezzel kezdődött a tábor nagyobb arányú kiépítése,
A munkálatok, a tábor kiépítése több fázisból állt. Ha a teljes törté­
netét nézzük, 1950-1953 között megkell különböztetni a Felső tábort
és az Alsó tábort.
A Felső tábor 3 nagy részre oszlott:
• az őrség területére
■ az internáltak szálláshelyére
• a munkahelyre.
1951-ben készült el a Csákánykőre vezető, kiépített köves út.74* Az

738 Sztáray Zoltán: Csákány kő, a recski kényszermunkatábor. Budapest. 1997. (To­
vábbiakban; Sztáray.) 21.
739 Sztáray. i. m .24.
740 M N LO l XIX-B-l-ax. 3. d.
741 M N LO l.XlX-B-]-ax. 3. d.
742 MNL OL XIX-B-J-ax. 3. d.
743 A „Sándor" fedőnév; valószínűleg onnan kaphatta a nevét a tábor felépítésére,
mert mielőtt az ÁVH elfoglalta, a birka legelőnek használt, B a rkóczy család tulaj­
donát képe zó területet, akkoriban ettől a területtől 3 km-re fekvő legelőt, Sándor
rétnek nevezték.
744 Donát, i. m. 15.

256
Alsó tábort {Kis tábor) 1952 tavaszán építették fel, az egész csak pár
épületből állt. 1952 nyarára elkészült a csillepálya is, amely a bányától
a faluig tartott.

Az őrség'terü lete
„Csak pár napja voltunk a táborban, amikor felvittek minket dolgoz­
ni az ávósok barakkjába. Kályhát kellett építeni. Ez egy alacsonyabb
épület volt, benne hálószobák vaságyakkal és minden szobában a fe­
jük fölött egy Sztálin-felirat volt: »Ne csak őrizd, hanem gyűlöld is a
rabot)*7*5
Az őrség főépülete a törzsépület, amely kőből készült még azelőtt,
hogy az Államvédelmi Hatóság kisajátította a területet. Ezenkívül öt
darab, részben téglából illetve kőből épített létesítmény állt az állam­
védelmi őrség által „uralt" területen. Az őrök elszállásolására felépí­
tettek nyolc darab, részben szétszedhető vasvázas barakképületet.7*5
A törzsépület mögött, keleti irányban kb. 15 méterre épült fel az agg­
regátorház. Fóris Béla táborparancsnoknak kész tervet adtak az épü­
letről, amelyet vasbeton szerkezetű megerősítéssel húztak fel. Itt mű­
ködött az aggregátorház. Ezt azért kellett felépíteni, mert nem bíztak
a külső táplálású elektromos hálózatban.7*7 A bejövő magasfeszült­
séget a Salgótarjáni Erőműből vezették a tábor kerítéséig, ahol a szö­
gesdróton belül a transzformátor és az árbockapcsoló helyezkedett
el Ezt biztonsági lakatokkal lezárták, ugyanis ezen keresztül a tábor
külső áramellátását ki tudták kapcsolni. Visszaemlékezések szerint a
szerelésben nagy szerepe volt Földvári Henrik internáltnak is.7457648749
Az őrség területén volt az a f utballpálya is, melyet 1953 áprilisában
építettek az internáltak az őrs ég részére.

Az in te rn á lt körlet
Akörlet a kórházi épület - amely téglából épült, és kb. 100 nmm - kivé­
telével favázas barakképületekből állt, A favázas barakképületek kül-

745 Böszörményi, i. m.8f>.

746 MNL OL XJX-B-l-ax. 9. d. Egy másik leltári jelentésben ez csak hat darab volt.
747 Erdey, 2001. i.m . 154
746 Erdey, 2001. i. m. 154.
749 M NLO LXlX-ö-l-ax. 9. d. Ugyan a leltári jegyzőkönyv a kórházat tünteti fel mint
téglaépületet, de valószínűbb, hogy a fogda épülete készült téglából, es összeté­
vesztették a két épületet. Ha m a megnézzük a terepet, a fogda helyén m ég mind ig
egy nagyon m assziv alapozás található. Ezt támasztják alá a visszaemlékezések is.

257
só burkolását hasábfával oldották meg, a belső burkolata pedig 6-os
téglafal volt, tetejét cseréppel fedték.
Az internáltak körletéhez tartoztak még egy istálló épület, fürész-
szín, virágház és a munkaépületek.7-0 A tíz darab favázas épületből
nyolc az internáltak lakóbarakkjaként funkcionált, melyeken felül
volt még egy fürdőhelyiség és egy ún, „bulibarakk" A későbbi felszá­
molásijegyzék a fogda épületét nem említi.

Az in tern á ltak lak ó b a ra k k ja i

A nyolc favázas, cseréptetós épületet belülről téglával falazták fel.
1950 telére öt már felépült, de ezeket már nem sikerült befejezni, áté­
lő nem volt szigetelve, így a padlástéren keresztül az a kis meleg leve­
gő is kiment, amely az épületben volt. Csak 1951 őszére-telére készült
el részben a padlás beépítése, de még ekkor is olyan állapotok voltak
az épületekben, hogy többen megfagytak.
1950-1951 fordulóján tervbe vették és meg is valósították még négy­
öt lakóbarakk megépítését. A későbbiekben ide szállították volna a
Szovjetunióból átadott volt hadifoglyokat, akiknek szabadon enge­
dése veszélyes volt a magyar demokratikus államrendre, A terv vé­
gül mégsem valósult meg, így hozták létre 1951 tavaszán a tiszalöki,
majd 1951 októberében a kazincbarcikai internálótábort, ahová a
volt hadifoglyokat szállították dolgozni. A barakkokat Recsken végül
1951 végéig lebontották, az építőanyagokból más épületeket állítottak
fel.
1953. március végén, április elején az utolsó, kilencedik lakóbarakk
építését kezdték meg az internáltak, mivel kellett a hely a Recskre
szállított MÁVÜv.b -seknek. Az új barakkot a kórház és a lakobarak-
kok között helyezték el. Az építkezés hetekig eltartott, mivel nemcsak
egy favázas barakkot kellett megépíteniük, hanem egy szokatlanul
magas téglakerítést is felhúztak az épület köré.750751

A büntetőbarakk
Az NKVD 1945. április 16-ai keltezésű, 00311. számú parancsa értel­
mében minden táborban büntetőegységet kellett felállítani, ame­

750 A munkaépüleiek számát nem tüntették fel.

751 Sztáray, i. m. 145.
lyekbe a szimuláns, munkát megtagadó, lopást elkövető és a különö­
sen fegyelmezetlen hadifoglyokat irányították752
Recsk esetében is létrehozták a büntetőegységet, ide a politikailag
azÁVH véleménye szerint igen veszélyes személyek kerültek.
1950 decemberében egy esti létszámellenőrzésnél megjelent a
táborparancsnok a kíséretével, és felolvasott 120 nevet. Az indok az
volt. hogy szabotálják a munkát, mérgezik a tábor szellemét, ezért
külön barakkban különítik el őket. Ök lettek a büntetőbarakkosok.
Beköltöztették őket a2 5. számú barakkba, amely akkor csak felig volt
készen. Az ablakokat lemeszelték és bedrótozták, az épületet külön
drótösvénnyel vették körül. Szigorúan megtiltottak minden kapcso-
iatfelvételt a büntetösök és a kinti rabtársak között.
Válogatott társaság volt, és mindig velük fenyegették a kintieket.
A büntetösök voltak azok, akiket először vezényeltek ki munkára, este
pedig ők voltak, akiket utoljára vittek be. A bányában külön munka­
helyük volt. Vasárnap, amikor a többiek takarítottak, vagy más, köny-
nyebb munkát végeztek, addig ők követ szállítottak hordsaroglyán
vagy vállon a bányából a táborba. Ételt is kevesebbet kaptak - nekik 5
decis, a többieknek? decis kanállal mértek.
Mindig egy órával előbb kellett munkába indulniuk, és mindig
egy órával később vonultak be a munkáról. Volt úgy, hogy a sárban
kúszva.7-5
A büntetőbarakk első brigádvezetője Golubovics István* volt. Eg­
ri György internált elmesélt neki egy történetet a koncentrációs tá­
borban volt kápóról, akit az életben maradtak fölakasztottak. A kis
történet hatására megváltozott, amiért besúgták, és pár héten belül
leváltották a büntetöbrigád-vezelő pozíciójából,754 A büntetöbarakk
internált felügyelőjének - ekkor Pellach Kornél* internált részére - a
barakk egyik részében alakították ki az „irodáját” is, hogy mindig ott
legyen közöttük.755
A büntetőbrigádban a javíthatatlanok voltak - ahogy ezt Makaró­
ni (Nagy László államvédelmi hadnagy) ki is nyilatkozta, A legkülön­
bözőbb rétegek, csoportok képviseltették magukat, „Volt ott azelőtt
vezető állásban lévő ember, aztán Ivády Sándor, a berlini olimpia

752 BoeiiKoníieHHbte b CCCP. T. 4. 2004. 274-275.; Varga Éva Mária. 2010.116.

753 Böszörményi, i. m. 26S. Kéri Kálmán.
754 Böszörményi, i. m. 169. Gábori György visszaemlékezése.
755 Böszörményi, i. m. 276. Sasvári Andor, dr.

2ü9
bajnokcsapatának az erőssége, akkor a háború utáni első minisz­
terelnök unokaöccse, dálnoki Miklós Lajos, akkor dálnoki Miklós
László, aztán a dálnoki vezérkari osztályról Pálffy Muhoray Zoltán,
jellegzetes értelmiségi emberek. Akkor néhány arisztokrata, például
őrgróf Pallavichini Alfréd * gróf Somssich József * gróf Zichy Péter*
Ambrózy Gyula.* „De úgy emlékszem, mintha ott lett volna Koch
Hugó* is egy darabig”736 Ott volt Rainprecht Antal,*737dr. Benkő Zol­
tán, Cseh Ödön, Hertelendy Andor, Dobi Tibor* Nagy Mátyás,*75* két
öreg szociáldemokrata vezető feküdt Sas vári Andor alatt, továbbá
Paktorovics Gyula,*753Tabódy István.
Abüntetőbrigádosok, ha bementek a barakkba, akkor onnan nem
jöhettek ki, míg a többi barakkban levő internáltak a belső táboron
belül szabadon mozoghattak. Ha észrevették, hogy valaki hozzájuk
szólt, az is mehetett a büntetőbarakkba, A munkahelyük mindig el
volt különítve a többiektől. Amikor a büntetőbrigád bevonult, akkor
már az egész tábor bent volt, ezért addig be kellett menniük a barak­
kokba, és addig nem volt szabad kijönniük, amíg a büntetőbrigádot
meg nem számoilák. Amikor a bűn tető brigádo sok bementek a ba­
rakkba, rájuk csukták az ajtót. Utána mehettek csakki a többiek a nyi­
tott placcra, A büntelőbrigádosoknak a szakácsok odavitték az enni­
valót, nem ők mentek az ételért. Bent, a barakkban osztották ki, nem
a barakk előtt.
Két büntetóbrigádot állítottak fel a tábor működése alatt. Sasvári
Andor internált a hosszabb ideig fennálló büntetőben volt 1950-1952
között. Ebben körülbelül 120-an voltak. Kéri Kálmán a második bün­
tetőbrigádnak volt a parancsnoka, azért tették oda, hogy lejárassák a
tekintélyét, ám ez nem sikerült.
1952-ben érkezett a táborba egy ÁVH-s bizottság amelyik végig­
vizsgálta valamennyi internált ügyét. Drótkerítéssel gondosan el­
választották egymástól azokat, akik már átestek a kihallgatáson, és
azokat, akik még nem. Ezt a szelektálást azonban zavarta volna a bűn-
tetősök külön elválasztása, ezért ideiglenesen feloszlatták a büntető-7568*

756 Böszörményi, i. m. 277. Sasvári Andor, d r

757 Kisgazdapárti főispán volt Ves2prémben
758 Nagy Mátyás, dcl-bácskai parasztember, aki m agyar volt a szerb időszakban is.
valószínű, hogy ezért került ttecskre.
75 9 Pa ktorovics Gy ula. r u s zin pár t izáns zázados vol t.

2 60
brigádot.750Maradtak ugyanabban a barakkban, de nem voltak többé
büntetöbrigádosok,
A második büntetőbrigádot 1953. március végén alakították
meg™ Sorakozót vezényeltek és névsort olvastak, mely listát főként
Pellach Kornél és jeges Sándor* állított össze. „Az első büntetőbrigád­
dal majdnem minden megegyezett, a lakók kiválasztásának módja és
csoportosítása is teljesen azonos volt, a bánásmód, ha lehetséges, még
kegyetlenebb lett .,J762

A bánya és a munkahelyek
„Maga a bánya, a kőfejtő, a tábor déli részén volt, a Csákánykő észa­
ki oldalán. Itt csupán néhány kezdetleges műhelyépület állt, majd itt
épült fel a sodronykötélpálya feladóállomása^760716276345
1950. november 17-én kelt megrendelésben, a Kő- és Kavicsbányá­
szati Beruházó Nemzeti Vállalat igazgatója, Pollák Imre aláírásával,
küldött egy összesítő megrendelést az ÁVH illetékes osztályának az
építési anyagok mennyiségéről
A tábor felszámolási jegyzőkönyve ugyancsak azt állítja, hogy két
kis épület kivételével nem volt más építmény a munkahelyen,764. Ezen
a két kis épületen valószínűleg a kőbánya robbanószer raktárait ért­
hették, de a bányáról az 50-es évek közepe körül készült fotó is azt bi­
zonyítja, hogy több épület is állt e2en a területen.

A szögesdrót kerítések és az őrtornyok

A tábort és a bányát körülvevő kerítés teljes hossza körülbelül 10 km
volt. 2-2 'A méter magas gömbfára húzva, 3 méter távközönként szö­
gesdróttal ellátva. Ez volt a külső, kettős szögesdrót kerítés. A teljes tá­
bor területének elkerítésében fontos funkciót láttak el az őrtornyok.
Ezek egymástól ölven méterre álltak. Ebből 80 darabot bontottak
te a tábor felszámolásakor. Tudjuk, hogy a tábor belső körletében is
fel volt állítva három, géppuskával ellátott magasfigyelő őrtorony:66

760 Böszörményi, i. rn. 278-279. Sas vári Andor, dr.

761 Frdey, i. m. 269. A büntetöbrigád m egalakulásának pontos dátum a 1953. m ár­
ciu sai.
762 Erdey, i. m. 271.
763 Szláray, i. m. 25.
764 M N LO LXlX-B-l-ax. 9. d.
765 Sztárav, i. m. 25.

261
Ezeken körbe forgatható reflektorokat szereltek fel, amelyek, mint a
kerítés mentén elhelyezett lámpák, ugyanúgy éjszaka is nappali fény-
nyél világítottak. Az egyik magasfigyelő őr géppuskája folyamatosan
az internáltak lakóbarakkjaira volt állítva. Ez alatt kapott helyet a
„vizesgödör11fogda, amely az internáltak egyik, fenyítésére használt
„eszköze" volt. A másik magasfigyelő a törzsépület előtt állt, a harma­
dikat eddig pontosan nem sikerült beazonosítani.
Az őrség épületeit az internált körlettől szögesdrót kerítés válasz­
totta cl. A büntetőbarakk az internált körleten belül, ugyancsak sző-
gcsdróttal volt leválasztva a többi barakktól. Mindezeken felül a tábor
területén elhelyeztek több őrbódét is.

Az Alsó tábor

Egyes visszaemlékezések szerint 1951 tavaszán épült fel az úgynevezett

Alsó tábor, Recsk község közvetlen közelében, Somrét térségében.
Valószínűbb, hogy a dátum 1952 tavasza volt. Összesen tí2 darab,766
másik jegyzékben öt-hat darab favázas barakkból767állt. Ebből három­
ban szállásolták el az ott dolgozó internáltakat, akiket a felső, nagy tá­
borból jelöltek ki ide munkára. Az Alsó táborban dolgozó internáltak
kb. 160-170-en voltak. A tábor őrségének a barakkja a kapunál helyez­
kedett el, mellette állt az őrök konyhája, és közvetlen közelben volt a
szerszámos raktár, amelyet egy internált villanyszerelő kezelt.768769
Ha a községet Sírok irányába elhagyjuk, a 2 út bal oldalán helyez­
kedett el a tábor. „A2 Alsó tábornak az volt a feladata, hogy az út bal
oldalán levő, nagy kiterjedésű mocsaras-lápos területet megszüntes­
sük, és az út jobb oldalán haladó vasút mellett, a Felső táborból ér­
kező kőszállítmánynak legyen fogadóépülete, ezt is velünk építtették
meg,"™ „A fogadóépület alapjának kiásásában én is részt vettem. Ez is
nagyon nehéz munka volt, legalábbis nekünk, mert soványak, gyen­
gék voltunk, bár az Alsó táborban valamivel jobb volt az élelmezés, de

766 MNL OLXFX-B-l-ax. 9. d.

767 MNL OL XIX-B-l-ax. 9. d.
768 M adaras Ferenc, i. m. 82.
769 Madaras, i. m .84.

262
itt sem lépték túl a napi 1200,1300 kalória értékű mindennapi enni­
valón kat/':7ű
A2 Alsó táborban nem volt kőbánya, A hegy anyaga sárgásbarna
pala volt, amit a mocsár feltöltésére bányásztak ki a kiválasztott in­
ternáltak, Ez sem számított könnyű munkának a visszaemlékezések
szerint. Kb. 100 méter hosszú, és 15-20 m magas, majdnem függőle­
ges fal volt. Különböző magasságokban kellett kialakítaniuk a szin­
teket, mert csak igy tudták a fejtést, elvégezni.77071 Az Alsó táborban a
fúrómester egy civil ember volt. Azt a feladatot kapta - a visszaemlé­
kezések szerint hogy folyamatosan figyelnie kellett a falat, nehogy
leomoljon. Amikor kiáltott, aki tudott, elugrott az omladék elől. Eb­
ből adódóan nagyon sok baleset történt.772Az Alsó táborban volt egy
„cigányképű ávós őr”, akit a lent dolgozó internáltak mindig az őrto­
ronyban láttak. Ha arra volt dolguk, akkor az őr rágyújtott egy egész
cigarettára, majd odadobta eléjük és azt mondta, hogy „vadássza le".
Ót az internáltak elnevezték Vadásznak.773
Később kaptak lovakat is, így viszonylag megkönny ítéltek a szállí­
tást, Az erősebbeket a csille vontatására fogták be. Egy ló három csillét
húzhatott, amelyhez egy fékező cs egy kocsis internált tartozott.774Az
Alsó tábor parancsnoka Kisházi János* internált volt. A visszaemléke­
zések alapján társai nagyon rendes embernek tartották, aki gyengébb
fizikumú volt, azt kön nyebb munkára osztotta be. A főlovász Kemény
István* internált volt, A lovakat reggel a faluból civilek vitték az Alsó
tábor kapujáig, és amikor elmentek, csak akkor mehettek oda az in­
ternáltak, A munka végeztével ugyanúgy vissza kellett vinni a lovakat
a kapuhoz, majd innen átvették a civilek.775
A munkaterület egészen a vasúiig tartott, amit három láb drótke­
rítéssel határoltakbe. Ha tovább kellett menni a területtel, mindenki
megfogott egy-egy lábat, és a kerítést így vittük mindig tovább. Az Al­
só táboron keresztül folyt a Tárná patak. Ennek a szabályozását, széle -
sítését, kotrását, karbantartását az internáltaknak kellett csinálni. Ha
valakit büntetni akartak, ide osztották be, kapott egy pár gumicsiz­

770 Madaras. i.m . 83.

771 Madaras, i.m . 82.
772 Madaras, i.m . 83.
773 Madaras, t m. 83.
774 Madaras, i. m. 83.
775 Madaras, i .m .84,

263
mát, és igy egész nap a vízben állt.770Volt egy fürdő, ahol lehetett mo­
sakodni, néha fürödni. Ennek a vízelvezető csatornáját az internáltak
kövekből építették ki. Ez akkora volt, hogy csak négykézláb lehetett
bebújni.-'77 Sűrűn kellett tisztítani a csatornát. Ez úgy zajlott le, hogy
aki előre bebújt, a saját evőcsajkájába kellett beleszednie a sűrű, bü­
dös, fojtó szagű iszapot, a teli csajkát a mögötte lévő személynek adta,
és így tovább, az utolsó meg kiöntötte, Kb. 4-5 méter hosszú volt, mire
befejeztük, úgy néztünk ki, mint a csatornában élő patkányok. Utána
tiszta ruhát kaptunk, és jól megfürödtünk.™

A táborba felvezető út építése

Jelenleg csak a visszaemlékezésekre hagyatkozhatunk, amikor az út
építéséről beszélünk, mivel levéltári dokumentumok ezekről az épít­
kezésekről még nem kerültek napvilágra.
Az internálótáborba felvezető előutat hevenyészve építették, en­
nek annyi funkciója volt, hogy a tábor megközelíthető legyen. Ez az
út „tartalmazott olyan meredek szakaszokat is, amelyek a tábor ellát­
mányát szállító teherautók idő előtti tönkremeneteléhez vezettek”.7™
Emiatt az ÁVH új út építését rendelte el. A költségek leszorítása és a
spórolás érdekében a tervezését és a kivitelezését az internáltakkal
kívánták megoldani. A „Sisapkás" nevű államvédelmi tiszt össze-
gyüjttetle az internált mérnököket, és közülük Mérai József* építész­
mérnököt jelölte ki az út tervezéséhez.7-0 Ez azt jelentette, hogy meg­
felelő műszerrel és két fogoly társsal a tábor és a falu között építendő
utat fel kellett térképeznie.™ Az űtkijelöló csapatba tartozott Mérain
kívül Kőrösmezev László* Nadabán György* is. Nadabán tényleges
útépítő gyakorlattal rendelkezett, az ö intenciói alapján készítettek el
az internáltak a műhelyben az útnyomozáshoz szükséges egyszerű,
de hasznos ún. Bőse m ű sz e rt.A z internált munkások felügyeletét
úgy oldották meg, hogy háromlábakra erősített szögesdrót kerítéssel
vették körül magukat, illetve azt az útszakaszt, amelyen abban a pil-76*98012

776 Madaras, i. m. 64.

777 Madaras, i. m. 35.
773 Madaras, i. ín. 85.
779 Kőrösmezev László visszaemlékezése, Keser-édes történet címmel, (kézirat) I.
780 Körösmezey, Keser-edes történet, t. Mérai József az ÁVH székesfehérvári repülő­
terén irányította a bontási munkálatokat, majd internálták,
781 Körösmezey, Keser-édcs történél. 1.
782 lio.

264
lanatban dolgoztak. „Minden keritéslábat három ürge fogott és vitt
a kijelölt helyre, miközben véget szinte alig ért és százlábú látszatot
keltett a menet/17*3Az internáltaknak hordozható őrtornyot is kellett
építeniük a „biztonságuk védelme érdekében" - indokolták az állam­
védelmis őreik.

Az élelmezés
„Nehéz megállapítani, mi volt a legelviselhetetlenebb a recski kény
szernmnkatáborban: az embertelenül nehéz munka, az állandó
ütés-verés, megszégyenítés, avagy a tudatos, minden képzeletet felül­
múló éheztetés. Recsken nem voltunk éhesek, ami végeredményben
elviselhető jelenség, hanem éheztünk.”783784785A rabkonyhát a jobboldali
szoedemek uralták, Lencsés Terenc* vezetésével, aki „nagyon párto­
san osztotta cl az élelmet, nemcsak a mennyiséget, hanem a minő­
séget isMW. Az internáltak élelmezése a visszaemlékezéseik alapján
rekonstruálható, kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy az „étel”,
amit kaptak, nagyon gyér és pocsék volt.786
Fő energiaforrásuk a kenyér volt, amelyet - ha szerencséjük volt,
akkor megkaptak. Telente az is előfordult, hogy a kenyérszállilmány
nem érkezett meg az időjárás vagy egyéb okok miatt. Öten kaptak egy
kenyeret, amelyet egyenlően kellett elosztani, így egy-egv ember 4-0
dkg kenyérhez jutott. „Be volt osztva, egy, kettő, három, négyöt ésigy
dekázták a kenyereket, hogy nehogy valakié egy dekával is több le­
gyen. Az osztó annyira vigyázott a kenyérre, hogy nehogy véletlenül
39 deka jusson őneki, és aki legelőször választott, mégis mindig csalva
érezte magát.”787A kenyér - a visszaemlékezések szerint - gyakran pe­
nészesen érkezett a táborba, és azon a kocsin hordták, amelyen a trá­
gyát és a halottakat is szállították. A kenyeret, hogy megszabadítsák
a penésztől, létrehoztak egy „kenyér penész kefélőbrigádot". A csapat
tagjai idősebb Internáltakból álltak, akiknek az volt a dolguk, hogy
súroló-borosta kefével szedték le a penészt a kenyérről, hogy utána
kiosszák a társaiknak. „Nem volt eldobni való kenyér. Éheztünk. Hát

783 Uo.
784 Sztáray, i. m. 39.
785 Böszörményi, i. m. 136. Dr. Hoyos János visszaemlékezése.
786 Levéltári dokumentumok a tábor élelmezésével kapcsolatosan jelenleg nem áll­
nak rendelkezésre.
787 Böszörményi, i. m. 141. Puska Lajos visszaemlékezése.

265
 ez nem volt vitás. És akkor voltak azok a hétdecis leveseskanalak, meg
azötdccis főzelékesek, és csak az volt a különbség, hogy a levesben volt
öt szem bab, és a főzelékben hat vagy nyolc..”7SÍ Többen, már aki te­
hette, és nem vették észre az őrök, gombát, madársóskát, ehető fű­
félékkel, csigával, rovarokkal egészítették ki a gyér táplálkozásukat,
A tábor központi élelmiszerraktára lent, a faluban a Barkóczy-kastély
volt, ahol a táborparancsnok főhadiszállása is volt. Az élelmiszer,
nyersanyag nagy ré$2C az államvédelmi őrség konyhájába került, il­
letve lent maradt a kastélyban. A romlott káposzta, zsizsikes borsó,
bab jutott az internáltaknak. Az őrségre a táborban külön főztek. „Ne­
künk egy asszony volt, egy idevalósi asszony volt a szakácsnőnk. De
a külső őrségnek megint csak volt egy saját szakácsa külön .”7&- Seres
Pál volt államvédelmi őr is megerősítette, hogy kolbászt csak az őr­
személyzeti konyhára vittek, de abból az internáltak nem kaptak. Az
internáltak napi étaladagja 800-1000 kalória volt, amellyel a legtöbb­
jüknek nehéz fizikai munkát kellett végeznie. „Mindent elkövettünk,
hogy hiányos táplálkozásunkat pótoljuk: elloptuk az ÁVH-soknak
nevelt sertések moslékját, a lovak abrakját, kiszedtünk a szemétből
minden megehető hulladékot . Jóllehet tiltották és súlyos fogdabünte­
tés járt érte, a tábor területén felkutattunk minden, gyomorba küld­
hető növényt: ettük a zsenge fenyőtűket, a sóskát, a madársóskát, a
fiatalabb bükkhajtásokat C-vitamín pótlására, megettük a zöld vagy
félig crett kökényt, vadkörtét, vadrózsa szirmát. (...) Voltak, akik nem
tudtak ellenállni a különféle gombáknak, egyik társunk bele is halt.
Akadt, aki jóízűen fogyasztotta el az eleven csigát; másvalaki a kovács-
műhely tüzén félig piritott szalamandert, mókust evett. Egy időben a
kalapács feltörte kezünk puhítására faggyút osztottak ki: nem törőd­
tünk a sajgó sebeinkkel, inkább megettük. Később homokkal kever­
ték, hogy ezt ne tehessük, ám akkor is megettük.”7’0

Az egészségügyi ellátás
A recski internálótábor kórházi és egészségügyi helyzetéről - jelen­
leg - nem állnak rendelkezésre levéltári dokumentumok. Az itt ra­
boskodó internáltak kórházi ellátása csak az Állambiztonsági Fogház7890

788 Böszörményi, i, m. J42. Puska Lajos visszaemlékezése.

789 Böszörm ényi, i. in. 143. Antal István volt államvédelmi őr visszaemlékezése.
790 Sztáray Zoltán: A recski kényszermunkatábor. Különnyomai azTJj Látóhatár 1981.
3-4. számából.15

266
(Toloncház) beszállítási jegyzékeiben, őrnaplóiban, illetve az ott ké­
szült kórházi jelentésekben van feltüntetve. A megnyitásától kezdve
nagyon sok beteg volt a táborban, ezt mutatja a Toloncház kórházába
szállítottak száma (Lásd: melléklet) és a visszaérniékezők vallomása.
„Egészségügyi helyzetünkre az volt a jellemző, hogy rendkívül sok
volt mindig a beteg közöttünk és igen kevés a gyógyítási lehetőség.
A közülünk való rab orvosok, ha módjukban állt, mindent megtettek
a betegek gyógyítása, életük megmentése érdekében. Nemcsak a sze­
gényes kórházi felszerelés okozott számukra nehézséget, hanem aka­
dályozta munkájukat maga a kórház parancsnoka is.”™

A tábor „kórháza”
1950-ben Recsken a kórházat eleinte az istálló épületében helyezték
el. A betegeket a fekvőhelyükön kezelték és ápolták, mert máshová
nem tudták elkülöníteni őket. Körülbelül 1951 tavaszára épült fel a
„kórház" két rendelő helyiséggel, amely nagyon gyengén felszerelt,
tulajdonképpen csak egyfajta segélyhelyként funkcionált.791792793Néhány
ágy ugyan volt a helyiségben, illetve. 12-14 szalmazsák is elhelyezés­
re került. Az orvosok felszerelése kezdetleges, primitív eszközökből
állt, ami a minimális gyógyításban is nehézséget jelentett. Voltak
olyan „orvosi műszerek”, amelyeket az ott levő műhelyben csináltat­
tak meg, hogy kisebb műtéteket - például aranyér - végre tudjanak
hajtani. Ezenfelül a kórház államvédelmis parancsnoka (felügyelője)
is akadályozta a betegek, sérültek gyógyulási lehetőségeit, Dr. Hoyos
János beszámolója szerint a felügyelő tiszt valamikor patkolókovács
volt a hadseregnél, majd borbély lett az Andrássy út 60-ban. „Műve­
letlen, tudálékos, alja ember volt. Ha valaki betegen levánszorgott a
kórházba, nem az orvosok döntötték el, mehet-e munkára, vagy sem.
hanem ez a kórházparancsnok. Ó döntötte e), kinek adhatnak gyógy­
szert, kinek nem,"79*
Ahogy jöttek Recskrc az űjabb internáltak, közöttük voltak orvo­
sok, akiket Hoyos János kiemelt. így dolgozott ott dr. Ráczkövi Andor.*
dr. .Ács László* egy volt orvos ezredes, aki később tüdőrákban meg­
halt, Kánya Tibor* doktor, dr. Bedő Béla* és Hunyadi Sándor* Velük

791 Uo. 16.

792 Böszörményi, i. m. 137.
793 Sztáray, i. m. 43.

267
dolgozott együtt Hoyos egy Ideig. Kellett is a segítség a bányában tör­
tént sérülések miatt. Ezenkívül a kezelések, a higiénia megteremté­
se és fenntartása alapvető feladattá váltak. A legnagyobb probléma
azonban az internáltak alultápláltsága volt.

Az Állambiztonsági Fogház kórháza

A recski munka táborból folyamatosan kerültek a Toloncház rabkor'
házába recski internáltak. Általában 15-20 fő között mozgott az orvosi
ellátásra szorultak száma, akik gyógyulásuk idején bázimunkásként
besegítettek az Állambiztonsági Fogház tennivalóiba. Többségében
ide szállították az elhunyt internáltakat is, akiket általában lovas sze­
kéren vittek ki a rákoskeresztúri Új Köztemetőbe. De a recski tábor­
ban vagy kórházban elhunytak többséget a dokumentumok szerint
a váci rablemetőbe temették.7'1'1 Megfigyelhető, hogy mikortól dur­
vultak el az államvédelmi örök, és mikortól kezdték meg az internál­
tak a nehezebb munkát, miközben kevesebb és rossz minőségű ételt
kaptak. Szeptember-októbertől kezdve az internáltakat folyamatosan
szállították be ellátásra a Toloncház kórházába - a szennyes ruhák
között. Hoztak betegeket Recskről, Budafokról,7^ Kőbányáról,7947596 a
Tenyészállat telepről.797A „gyógyításhoz" megfelelő létszámú orvos is
kellett, ezért ha nem volt elegendő orvos, kiemeltek az őrizetesek kö­
zül. így november 16-án a kistarcsai táborból a Toloncházba vittek egy
internált orvost. Azok az internáltak, akik nagyon súlyos állapotban
voltak - a gyógyíthatatlanok, haldokolok -, azokat átszállították a váci
rabkórházba.798
A Toloncház rabkórházában 1950. szeptember végétől - az inter-
nálótáborok szabadításáig - 1953 augusztusáig folyamatosan feküd­
tek bent a kórházban Recskröl beszállított internáltak, akiket mindig

794 ÁIÍTI.2.1.X/36. Kivégzettekről, halottakról nyi Ivánt ártó kartonok.

795 ÁBTI. 2.1. X ÍÍ-4.164. Napi jelentés, Csillag György államvédelmi főhadnagy. ..T-
hö 16-án Budafokról, 17-cn a 'lfenyésztelepről hoztak egy-egy főt a kórházba."
796 ÁBTI. 2.1. X II-4 .165. ..Pető orvos bajtárs tegnap este a kőbányai táborból beho­
zott egy trahom ás volt hadifogoly őrizetest." - 1950. decem ber 19. Napi jelemén,
Prekler György államvédelmi hadnagy.
797 ÁBTL 2.1. X II-4.166.1950. decem ber 22-i jelentés szerint „a tegnapi nap folyamán
a Tenyészállat telepről 9 be Lég érkezett". - Napi jelentés. Csillag György.
798 ÁBTL 2.1. XII 4. 24, „A m ai nap folyamán kb. három beteg őrizetest át kell kül­
deni a váci rabkórházba. ezL az intézkedést Pető dr. elvtárs megtette, hogy mikor
legyenek az őrizetesek elszállítva. - Kormány Mihály államvédelmi főhadnagy
1950. augusztus 94 jelentése.

268
elkülönítve tartottak, hogy ne tudjanak kapcsolatba lépni a többi be­
teg őrizetessel,759
1950. október 28-án szombaton 6 internáltat szállitottakbeRecskről
a Toloncházbakórházi kezelésre.300Az 1950. november 3-i napi jelen­
tésben Prekler György írta, hogy a recski táborból be lett szállítvaÁrkos
Pál őrizetes. A földszint 1-es különzárkában helyezték el.301A novem­
ber 6-i jelentés pedig arról tájékoztat, hogy Árkos Pál internáltat visz-
átszállították Rccskre*02 méghozzá úgy, hogy november 4-én Zcntai
államvédelmi főhadnagy- telefononutasítóttá aTöloncházat, hogy adja
kiÁrkost, akit majd 6-án Toldi államvédelmi százados Recskre visszakí­
sért.798012803*805November L3-án újabb 5 őrizetest szállítottak Recskről a Tolonc
kórházába, A betegeket Kormány Mihály* vette át, és a II. emelet 18-as
termébe helyezte el. Közülük egy internáltat a megérkezése után dr.
Pető mentővel azonnal elszállít látott Vácra, operációra.™J

A váci rabkórház
Az 1950-től azÁVHkezelésében levőinternáJótáborok működésében,
kapcsolattartásában az egyik fontos büntetés-végrehajtási intézet a
Váci Állambiztonsági Börtön volt. Az ÁVH 1950. március 8-án vette
át teljesen a börtönt az Igazságügyi Minisztériumtól.305 Ettől kezdve
a vád börtönben üzemelt az elítéltek és internáltak egyik mosodája
- az Állambiztonsági Fogház rabkórházán kívül és itt működött a
másik rabkórház. Egy időben a váci Rabtemelőbe (VRt) temették el a
recski internálótáborban elhunytakat, vagy azokat a betegeket, aki­
ket a táborból vagy a Mosonyi utcai Állambiztonsági Fogház kórhá-

799 APTT 2.1. XII-4. 85. Kormány Mihály napi jelentése, 1950. október 5. „Tegnapi
nap folyamán a kórházból munkaképes állapotba lehoztuk az őrizetesek közül 1,
Recskről behozott őrizetest, és a helyére ugyancsak Recskről 1 őrizetest az orvos
javaslata alapján felhelyeztem." A Toloncház fogházában a rabok elhelyezéséről
Princz őrnagy gondoskodott. ÁB'i'L 2.1. XTI 4.125.1950. november (i-i napi jelen
tés, Korm ány Mihály államvédelmi főhadnagy. Nemcsak a recski intern ál ótá­
borból szállítottak betegeket a Toloncház kórházába, hanem Kistarcsától, Tisza
lökön át KazincbarcikáróLis kerültek ide betegek.
800 ÁBTL 2.1. XIT 4.1950. október 30 ai napi jelentés. Prekler György.
801 ÁBTL 2.1. X II-4.119.
802 ÁBTL 2.1. XTT-4.124.1950. november ö-ailétszám jelen Lés, Korm ány Mihály.
803 ÁBTL 2.1. X7I-4.125.
8 0 4 x4BT1. 2.1. X I1-4.135.1950. november 14-i napi jelen lés, Kormány Mihály államvé­
delmi főhadnagy.
805 MNl. OLXlX-E-l-h. 202. d.

269
zabol átszállítottak Vácra; és ott haltak meg.806807Ezenfelül itt sütötték
a recski internálótábor „lakói” számára azokat a kenyereket, amelye­
ket időnként késve és penészesen kaptak meg. A penészes kenyereket
azon a kocsin hozták, amelyiken a trágyát szállították. Alakult egy ún.
„kefélőbrigád” idős internáltakból, akik a penészt kefélték le súrolö-
borosta kefével, ezt is megették, nem volt eldobnivaló.507

Az elhunytak

A recski internálótáborban, illetve a kórházakba szállított és ott el­

hunyt recski internáltakról nagyon keveset tudunk. 27 recski inter­
nált neve ismeretes, akik a táborban vagy a kórházban meghaltak,
de számos visszaemlékezésben név nélküli, főként a munka közben
vagy sérüléseibe belehalt internáltakról van ismeretünk. Mindezen
felül a táborban éjszaka megfagyott és/vagy éhhalált halt internáltak
történetet is feljegyezték a társaik. Faludy György naturalisztikus le­
írásában ilyen volt egy halál a táborban: „ha valaki a halál közelében
volt, az azt jelentette, hogy dolgoztunk kint, és hirtelen az ember, aki
az éhhalálhoz közeledett, a hóban elkezdett rohanni, mert mér bizo­
nyos mértékig az eszét vesztette, és roppant gyorsasággal rohant húsz
vagy harminc métert, amire utánakiáltott az ávós kapó, hogy álljon
meg, de az nem állt meg, futott tovább, és aztán összeesett a hóban.
Akkor bevitték a gyengélkedőre, de öntudathoz nem ébredt többé,
két-három nap múlva meghalt/’808809 „Mezöfy Károly (mérnök volt)
esete: dr. Jónás PáJ Mezöfyvei dolgozott. Fent volt a sziklán, és fejtés
közben a szikla kettévált, ö pedig beesett a két szikla közé, ami hir­
telen újra összecsapódott. Akik ott voltak, gyorsan elkezdték fejteni a
követ, feszíteni, próbálták kiszedni Mezöfyt. Az ávósok ott álltak moz­
dulatlanul és hangosan neve ttek.,,80&„Boross-Toby Józsefet is jéghideg
vízzel öntötték le az ávósok a fogdán, amely folytán tüdőgyulladást

806 Az ÁVH büntetcs-végrehajtási intézményei közötti kapcsolatról az elitéit, inter­

nált. előzetesben levő betegekről é s halottak „m ozgásáról’ bővebben: Susa Éva-
Molnos Mária: Jeltelen eltemetések (1945-1962) kutatása. Jn: Trezor 3. 245-253.
807 Böszörményi, i. m. M-2.
808 Böszörményi, i. m. 147.
809 Böszörményi, i. m. 175. dr. Jónás Pál visszaemlékezése.

270
kapott, amibe bele Is halt.”010„Kiss Dániel ágyszomszédja a 4. barakk­
ban Ónodi Mihály volt, egy szegedi tanyavilágból származó paraszt-
ember. Szűkszavú, jellemes, aki mindent eltűrt szó nélkül. Egy őszi
reggelen nem kelt fel többé, éhen halt.1* 11
„Valakit, reggel kizavartak dolgozni, délben holtan találták, úgy
hozták vissza hordágyon.”810812 „Az asztalosmühelyben dolgozó aszta­
losok valamelyike egy barakkban lakott Nyestével, és amikor vala­
hányszor este azzal jött be, hogy csináltattak velük egy 2 méter hosszú
szerszámosládát, akkor tudtuk, hogy valaki meghalt."813*815„Vörös István
hatvani mozdonyvezető meghalt, egy kő ütötte agyon a kóbányá-
ban."K1+ „Szuha óla egy hét alatt négyen haltak éhen hasonló körül­
mények között, míg egy fiatal mérnöktársukat, Szeremleyt, a hegy
lejtőjén egy több tonnás szikla lapította agyon.1181* „Akövetkező negy­
vennyolc órán belül hét embert szállítottak Ács doktorhoz, akik közül
öten nyomban meghaltak."816

Az őrség

„Az ávósok - bár alapjában véve az ó életük sem volt gyönyörűség -

hétvégéken lejártak a faluba szórakozni. Az itt is kiélt hatalmi pozí-
ció okozta gyönyörűség kárpótolta életük sivárságát. Bejártak a falu
kocsmájába, megfélemlítve a falusiakat, de amíg az alkohol nem dur­
vította el a viselkedésüket, a falusi lányokkal táncra is perdültek."817

A VI. Főosztály
A fentebb már tárgyalt 1949. december 28-án megjelent Miniszter­
tanácsi rendelet hatálybalépésével létrejött a közvetlenül e szervnek
alárendelt ÁVIi, ami egyúttal azt is jelentette, hogy szervezetileg tel­
jesen kivonták és függetlenítették a Belügyminisztériumtól, illetve
minden más tárcától is. A „Párt ökle" hatalmának csúcsára érkezett.

810 Böszörményi, i. m. 175. Kiss Dániel visszaemlékezése.

811 Böszörményi, i. m, 180. Kiss Dániel visszaemlékezése.
812 Böszörményi, i. m. 199. Nyeste Zoltán.
813 Böszörményi, i. m. 199. Nyeste Zoltán.
814- Böszörményi, i. m. 236. Binder Géza.
815 Faludy. i. m .363.
816 I'aludy, 1. m. 365.
817 Böszörményi, i. m. 105.

271
Teljes átszervezésen és bővítésen ment keresztül. így az irányítása alá
került a Határőrség és az Igazságügyi Minisztériummal párhuzamo­
san, 1952-ig működő „átcsatolt” büntetés-végrehajtás. A Főosztály fel­
adata volt az AVH központi szervei és a vidéki osztályok által végzett
nyílt nyomozások vezetése, míg a „különösen fontos” ügyekben maga
a Főosztály végezte a nyomozást. Irányítása alá tartoztak azÁVH bör­
tönei, internáló- és munkatáborai, ahol „hálózati-operatív" munkát
folytatott a letartóztatottak cs az internáltak között.
Megalakuláskor dr, Décsi Gyula* államvédelmi ezredest nevezték
ki a Főosztály élére, majd fél év után Károlyi Márton* államvédelmi
alezredes váltotta ezen a poszton. 1951. február 2-án Juhász László*
államvédelmi ezredes vette át az irányítást, 1953. január 14-én pedig
a III. Főosztályvezetőjét, Zsidí Gyula* államvédelmi ezredest bízták
meg, egyelőre Ideiglenesen,818 a Főosztály működtetésével. Március­
ban véglegesítették a kinevezést, igy Zsidí egészen az egységesitett B.
M. létrehozásáig (1953 ősze) vezette a Főosztályt. A főosztályvezető-
helyettes az induláskor Vajda Tibor* államvédelmi őrnagy (egyben a
Vr/1. osztályvezetője), továbbá Károlyi Márton államvédelmi alezre­
des volt.*191952-től Micskó Rudolf töltötte be a főosztály vezető-helyet­
tesi posztot egészen 1953 augusztusáig.820 A Vi/1. Osztály (Jogi, majd
Vizsgálati) vezetője Károlyi Márton államvédelmi alezredes,821 majd
1950. november l-töl Vajda Tibor államvédelmi őrnagy volt.8221951.
december 10-ével a Vl/l-d (vidéki) alosztályt osztállyá átszervezték,
VI/6. jelöléssel, mely a vidéki osztályok ellenőrzését végezte.823824
1953. január 2-án kelt parancs az Osztályt megszüntette, és az al­
osztályaiból két önálló osztályt szervezett: a Vl/i-a és -j alosztályok­
ból: VI/3. osztályt, amíg a Vi/l-b és -c alosztályokból a Vl/4. osztályt.
A VI/2. Osztály (Börtönügyi) vezetésével elsőként Princz Gyula állam-
védelmi őrnagyot bízták meg, majd 1951. január 12-én Lóke Gyula
államvédelmi alezredes - korábban az V/l. Osztály02* vezetője - vette

818 ÁBTL 2.8.1. 05/1953.01.14. ÁVH vez. parancs.

819 Károlyi Mártont 1952. január 18-án végleg törölték az ÁVH állományából.
820 Micskó Rudolfot 1953 augusztusától megbízták a B. M. Országos Tűzrendészen
Pa r ancsnok s ág vezelé sével.
821 ÁBTL 2.8.1. 95-547/1950. ÁVH. XL f>.
822 \ z osztályvezető-helyettese 1950. november 1-jétól Szeifert József államvédelmi
főhadnagy volt.
823 ÁBTl 2.8.1.101/1951.12.10.ÁVHvez. parancs.
824 V/l. Osztály

272
at az irányítást. 1952. augusztus 29-ével egyéves pártfőiskolára küld­
ték, igy addig, 1953 márciusáigVárkonyi Ferenc államvédelmi őrnagy
(korábban a IX, Főosztály Szolgálati Osztályának vezetője) vette át az
Osztály vezetését825, majd újra Lőke Gyula lett az osztályvezető.
A VI/2, Osztály alegységei a börtönökben, internáló- és munka­
táborokban belső fogoly őrszolgálatot végeztek, „általában fegyver
nélkül". Fegyveres szolgálatot a büntetőintézetek bejáratánál, kapu
őrszolgálatban, fogolykísérő szolgálatban és külső területeken vég­
zendő munkálatok biztosításakor láttákéi826
1951. november 2-án kelt parancs az Osztály szerveinél új megje­
lölést léptetett életbe, továbbá megbízta, illetve megerősítette azok
vezetőit és helyetteseit állásaikban.827 A VI/2-a. alosztály (Szolgálat)
vezetője Németh Lajos államvédelmi őrnagy lett, a VI/2-b. alosztály
(Operatív) vezetője 1952. május 23-ig Potecz Sándor államvédelmi
százados (korábban a kistarcsai tábor vezetője), egyben osztályve-
zclő-helyettes, majd B. Szabó Gyula államvédelmi főhadnagy volt.
A VI/2-c. alosztály (Gazdasági) vezetőjének Bilinszki János államvé­
delmi főhadnagyot nevezték ki. AVI/2-I. alosztály ÁVH „Házifogda11
(Budapest) vezetője Urr József államvédelmi főhadnagy, majd 1952.
márciustól Csete József államvédelmi százados828 (korábban recski tá­
borparancsnok) lett. A VI/2-II. alosztály az Állambiztonsági Büntető-
intézet, Conti utca vezetőjének Nagy Károly államvédelmi őrnagyot
nevezték ki. A V1/2-111. alosztály az Állambiztonsági Büntetőintézet,
Kozma utca, melynek vezetője 1951, májustól Bánkuti Antal államvé­
delmi százados volt. 1952, december 30-tól Kómár Mihály államvé­
delmi százados mint intézetvezető neve szerepelt az iratokon,829

825 ÁBTL 2.8.1, 08/1953,03. 04. ÁVH vez. parancs.

826 ÁBTL 2,1. XII/5‘ C.\'T/2. HL alosztály. 330.
827 ÁBTL 2.8,1. 95-2627/1951. ÁVH. XI.2.
828 Csele József államvédelmi őrnagyot 1953. november 17-ével felmentették a
„Házifogda’1vezetése alól és megbízták a Pest megyei Főosztály Büntetés-végre­
hajtási alosztály irányításával.
829 Ai intézet korábbi elnevezése Budapesti Országos Börtön, melyet 1951. május
15-tól vett át az ÁVH az Igazságügyi Minisztériumtól (kivéve az F.lmefigyelót). Az
egységesített B. M. létrejöttével p ár hónapra ismét megváltozott az elnevezés.
B. M. Büntetés-végrehajtási Főosztály, amely ekkor m ár Parancsnokság. Gyűjtő
{vagyis a Bel ügym in isz tórium a Iá rendeltségébe került), majd októbertől Orszá­
gos Börtön. Budapest. A z intézet új vezetője Lehota István államvédelmi alezre­
des (korábban a Váci Büntetómtézet parancsnoka) lett.

273
 A VI/2-1V. alosztály Állambiztonsági Fogház, Mosonyi utca,630ve­
zetője 1950, júniustól Csillag György államvédelmi főhadnagy, majd
Bús József államvédelmi hadnagy volt. 1952 márciusától Urr József
államvédelmi hadnagy vette át az intézel irányítását, cgv cv múl­
va pedig Nagy Károly államvédelmi őrnagy (korábban a Conti utcai
börtön parancsnoka) vá ltotta ezen a poszton. AVI/2-V. alosztály lett a
Vád Állambiztonsági Büntetőintézet, melyet 1950. március 11-én vett
át azÁVH.!iGlAz intézet vezetőjének ekkor Lchota István államvédelmi
őrnagyot nevezték ki. A VI/2-VI. alosztály a kistarcsai internálótábor
lett,6"'melynek vezetője 1951 novemberéig Potecz Sándor államvédel­
mi százados, majd Urbán Rezső államvédelmi főhadnagy.Ba3 A VI/2-
VII. alosztály volt a recski internálótábor, melyet 1950. júniustól Fóris
Béla, majd 1951, augusztustól Csete József államvédelmi századosok
irányítottak. 1952 tavaszától Fazekas Péter államvédelmi százados
(korábban a V1/2-1X. alosztály vezetője) vette át a tábor irányítását,
de az amnesztiarendeletet 1953 nyarán-őszén már Tóth Cyula bün­
tetés-végrehajtási alezredes hajtotta végre. A VI/2-VÍ11. alosztály a 2.
sz. Állambiztonsági Munkalábor, Tiszalök nevet viselte, melynek élén
Kiss Kálmán államvédelmi főhadnagy (1952-től büntctcs-vcgrehajtá-
si százados), majd 1953. júliustól Dornai Sándor büntetés-végrehajtási
főhadnagy634 állt. A VI/2-IX. alosztály lett a kecskeméti munkatábor,
melynek kinevezett vezetője Fazekas Péter államvédelmi százados,
korábban osztályvezető helyettes volt. A későbbiekben, 1951. október
6-tól, a tábor megnyitásától, ehhez az osztályhoz tartozott a kazinc­
barcikai internálótábor is.83012*

830 ÁBTf. 2.1. XII. 267. cl. 236.1950. június 28-Lól veUe at az ÁVH a Belügyminiszté­
riumtól az intézet felel (az elnevezes ekkor ÁVH Toloncház), így 1950, november
30-ig az államvédelmi őrség és a rendőrség közösen biztosította az épületet. A tel­
jes átvéLell követően m ár csak a Belső Karhatalom 2. őrségi zászlóalja látta el az
őrzési feladatot.
831 MNLOLXIX-E-l-h. 1950.202. d. 16562/1950.03.08.1. M A váci Országos Büntető-
intézet átadása az Államvédelmi Hatóság részére.
832 AzÁVH 1950. május 5-tól vette át a tábor irányítását.
833 Urbán "Rezső államvédelmi századost. 1953. november 17 ével helyezték iL KisLár­
osáról Komlóra, ahol megkapta a Kőbánya Munkahely parancsnokság parancs­
nok-igazgatói posztját.
8 3 * Az egységes iLetl B. M. lélrejöLlét követően a tábor m egm aradt. Munkahely pa­
rancsnokság, Tiszalök elnevezéssel. 1953. októbertől G áspár Márton irányította a
tábort.

274
 A már korábban említett osztályok közül az 1953. január 2-án fel­
állításra kerülő VI/3. (Kémeihárító Vizsgálati) Osztály vezetésével
Balázsi Béla államvédelmi őrnagyot, mígaVI/4. (Belső Flháritó Vizs­
gálati) Osztály vezetésével Kapitány István államvédelmi századost
bízták meg. Az 1951 december 10-én megalakuló VI/6. Osztály irányí­
tását Szeifcrt József államvédelmi százados (korábban a VI/1. Osztály
helyettes-vezetője) végezte, helyettese 1952. május 23-tól Barkóczi Pál
államvédelmi főhadnagy volt.835

A recski internálótábor „őrei”

„Az írni-olvasni alig tudó nyírségi béres.lcgcny, a főváros peremke­
rületeiből való lumpenproletár sohasem álmodott hatalomhoz jutott
Recsken. És ezzel élt is. Szadista hajlamai kiéléséhez szinte korlátlan
lehetőségei voltak. Az elszenvedett büntetéseink indító oka elsősor­
ban ez lehetett."836
A recski táborban kétféle alakulat működött. A tábor külső drót
kerítésének őrzés-védelmét a belső karhatalom egy nagy létszámú
százada látta el. A belső őrséget a VI/2, osztály alakulata adta, a tábor­
parancsnok és a helyettesének közvetlen irányítása alatt. A két szerve­
zet nem tartozott egymás alárendeltségébe, mind a kettő egymással
mellérendeltségi viszonyban működött, ugyanakkor mindkét terüle­
ten a táborparancsnok alárendeltségében egv-egy elhárító tiszt telje­
sített szolgálatot.
A külső őrség társadalmi összetétele: a sorozásnál eleve, főképp
munkásfiatalokat oszlottak be azÁVH hoz. Alapvetően fontos volt a
megbízhatóság, hogy a katonai, illetve az állami titkok ne kerüljenek
ki a polgári életbe vagy „az ellenség kezébe”.837

A táborparancsnokok (1950-1953)
Az első táborparancsnok Fóris Béla államvédelmi százados volt, aki
1950 júniusától 1951 júliusáig töltötte be a posztot, majd a szökést kö­

835 AzÁVH felépítéséről és intézményi változásairól bővebben: Cserényí-Zsítnyányi

Tldikó: Az Államvédelmi Hatóság-szervezeti változásai Í1950-1953). In: Belek!ntő:
2009/2.
http://wvwbetekinto.hu/sites/default/riles/2009_2_cserenYi .zsitnyanyi.pdf,
836 Sztárav, i. m. 47.
837 Böszörményi. í. m, 88-89. Bihari Pál, a külső őrség államvédelmi századparancs­
ínjkii.

275
vetően eltávolították a vezetői tisztségből. Dr. Hoyos János internált
szerint aránylag nem volt rossz parancsnok. A spanyol polgárhábo­
rúban harcolt a kommunisták oldalán, majd Franciaországba inter­
nálták.
Csete József638 államvédelmi századost 1951 augusztusától nevezték
ki a recski tábor parancsnokának, és ezt a posztot töltöttébe 1952 már­
ciusáig. Fazekas Péter államvédelmi százados 1952 márciusától 1953
áprilisáig volt a tábor parancsnoka. A recski intern álótábor utolsó ve­
zetője Tóth Gyula büntetés-végrehajtási alezredes volt 1953 áprilisától
1953 szeptemberéig, a tábor bezárásáig, ő írta alá a Recskről szaba­
dultak papírját. A tábor vezetője és az operatív állomány a recski in-
lerná lótáborban 6 fő volt. Hozzájuk tartozott a gazdasági szolgálat öt
személlyel és a segédszolgálat (titkárnők) három fővel. így az ún. „bel­
ső" állomány összesen 42 személyből állt.838839*Fbben a létszámban nin­
csenek benne a külső őrség és tisztjeik, akik több mint 100-an voltak.

A külső őrség
Róluk jelenleg nagyon kevés dokumentum áll rendelkezésre. A külső
őrség feladata volt az internálótábor külső őrzése, az őrtornyokban
szolgálatot teljesítők is közülük kerültek ki. Nem lephettek kapcso­
latba a belső őrséggel és az internáltakkal sem. Többségüket a határ­
őrséghez besorozott kiskat.oná k adták. Az őrség századparancsnoka
Bihari Pál államvédelmi tiszt volt.. Csak azoknak a neveit ismerjük,
akiket a visszaemlékezésekben feljegyeztek, illetve akik a Mosonyi
utcai Állambi2 tonsági Fogházban „recski ügyek" miatt megfordultak,
és nevüket a külső kapuőrség naplójába feljegyezték.'5'1,0

838 Csctc József 1958-ban államvédelmi óraagy. Pest. megyei Főosztály állományából
áthelyezve a budapesti Körzeti Börtön állományába, mint parancsnok hely elles;
1953.11.16.: államvédelmi őrnagy, a Házifogda állományából áthelyezték a Pest
megyei Főosztály Állományába és megbíztak a BünleLés-végrehajtási Alosztály
vezetésével. 1954.01.05.: „Kiváló Szolgálatén" Érdemérem; 1957-ben rendőr alez­
redes, alosztályvezető. ÁBTL 2.8.1. B. M. H. állomány-parancsok - 201-350/1953.
(256/1953.11.17. Jl. M. H. pcs.}; 2.8.1 B. M. H . állom ányparancsok - 351-451/1953
(53.k.)(353/1953.12.01. B. M. H. pcs.): 2.8.1 B. M. állom ányparancsok - 1-99/1954.
(54. k.) (5-6/1954.01.05. B. M. pcs):Á BTL2,i.X /2; S I.9 V-150000/85.
839 MNLOLXIX-B-I-au. 26. d. 1. cs.
84ü ÁBYL 21. 285. d. 111. kötet

276
A belső őrség
A belső őrség vagy karhatalmi szolgálat 28 főből állt,841 Tagjai őriz­
ték az internáltakat a belső táboron belül, és a munkahelyekre is
ők kísérték a foglyokat. A belső őrség az operatív csoporttal együtt
„egredroztatta” az internáltakat, illetve információk szerzésében, a
kihal Igatásokban is segítséget nyújtott az operatív csoportnak.
Egyik tagjáról, Kibili János*84"2 államvédelmi főtörzsőrmesterről
van személyi anyag, amely úgy mutatja be, hogy a recski internáló­
táborban való szolgálati ideje alatt ,,egy kicsit rászokott az italra”.
Ő végig ott tartózkodott Recsken. 1927. szeptember 13-án Temesvá­
ron született, édesanyját Nagy Erzsébetnek hívták. A hivatásos B. M,
szolgálatát 1949. március 10-én kezdte. 1949-50 közölt az AVII őrségi
zászlóaljnál, Budapesten őrként dolgozott, majd az 1950-1953 közöt­
ti időszakban a recski kényszermunkatábor egyik őre. i952-53-ban
pártiskolára küldték, majd 1953 őszétől a komlói BV munkahelyen
politikai megbízottként szolgált, 1953 novemberétől felkísérő őr lett.
a B. M. II/8. osztály H. alosztályánál. 1955-ben befejezte a 8 általános
iskolát. 1968. április 15-től körletőr a B. M. I1I/1. H. alosztályánál. 1971.
december 31-vel kérelmére nyugállományba helyezték.

Az operatív tisztek
Kagv László államvédelmi főhadnagy, az operatív részleg vezetője
táborparancsnok-helyettes, Fórján (Forián) István* államvédelmi fő­
hadnagy az operatív csoport vezetője volt Recsken. Utóbbit az inter-
náltakcsak Borza s n a k nevezték,
Fórján 1931, február 9-én született Hódmezővásárhelyen, 1948-ban
meghirdettek az új hadsereg felállítását. Itthon nem volt munkalehe­
tőség, ezért úgy döntött, beáll a hadseregbe, ezért meghamisította a
papírokat, s mint párttag lépett be. Először Szekszárdón, majd Tolnán
teljesített szolgálatot. Közben megkezdődött a rendőrség újjászerve­
zése. A rendőrség közülük válogatta ki az embereket., azért., mert ők
már voltak katonák. Így került át a rendőrséghez, ahonnan átirányí­
tották azÁVO-ra, Rövid ideig az Andrássy út 60-ban volt mint katona,
majd az ÁVO keretein belül működő Operatív Tiszti Iskolába került,
Budára. Itt kitűnőre vizsgázott, 1949 ben, a végzés után, a B. M. elhá­

841 M N L O IX IX -B -l-au .2 6 .d .lcs.

fi42 ÁBTL2.8.1.2700. B. M. Kp iFogyaték.

277
rítására került, az Andrássy út 60-ba. Ekkor már főhadnagyi rangban
elhárító tisztként dolgozott. „Tehát a szociáldemokrata ügy kapcsán
alakult meg Recsk"*1" - irta.
A7. Andrássy 60--hói került Recskrc. „Nagyon nehéz volt. (...)Azvolt
az igazság, hogy minden előkészítés nélkül hoztak embereket Recskre,
meri ekkor volt a nagy fölgöngyölítés. A pártnak az az irányelve, hogy
hát félreállitani mindazokat, akik nem közvetlen tapsolnak és kiabál­
nak. Akkor voltak a nagy leinterná lások, akkor hívták életre Tiszalö-
köt, kecskét, Várpalotát, Kazincbarcikát, Komlót meg a satöbbiket.
Jogtalanul internálták le őket, mert hiszen ezeknek nagy része nevel­
hető lett volna, esnem ellensége a rendszernek. Hisz közben otthon a2
apámat is Letartóztatták, alig tudtam kimenteni.r,fJMA recski kényszer­
munkatáborban 5-6 beosztottja volt. Egyről tudott, Várkonyiról, aki
a 80-as években őrnagy- vagy alezredesi rangban állt. Kassaira emlé­
kezett még és Krizsán György* hadnagyra, aki tudomása szerint Eger­
ben, az egri kapitányságra került. Két volt tiszt pedig lebukott, akiket
lopás miatt letartóztatták. Fórján előtt Nagy László volt a/ operatív
csoport vezetője, főhadnagyi rangban, de őt TLszaJökrc vezényelték.
Ekkor Kórján vette át tőle a csoportvezetői beosztást. A táborparancs­
nokkal az operatív tiszt kapcsolata szoros volt, általános kérdésekben
mindent megbeszéltek, de „szorosabb politikai kérdésekbe" a tábor­
parancsnok nem tekinthetett bele. Várkonyi Imre államvédelmi al­
hadnagy volt az operatív csoportvezető helyettes. A nyomozó ope­
ratív csoport tagjai a következő személyekből álltak: Kövesdi Krizsán
György államvédelmi hadnagy,043 Kassai László* államvédelmi törzs­
őrmester, Rajos Pál államvédelmi alhadnagy, Bartos István államvé­
delmi főhadnagy, Vcrcckei János*846államvédelmi hadnagy.

84-3 Böszörményi: i. m. 93.

84-4 Böszörményi, i. m. 93.
845 Nincs olyan dokum entum , amelyen rajta lenne a rangja, a visszaemlékezések je ­
lölik államvédelmi hadnagyként.
846Á B11 2.8.1. 6165, B. M. Kp-i Fogyaték. Vereckei (Simokovic) János (1918, október
20. Bestszentlőrinc - ?). anyja neve; HorváLh Gizella. 1945 1960 között teljesíteti
szolgálatot a B. M. hivatásos állományában. A polgári végzettsége cukrász volt.
1945-1950 között a Budapesti Rendőr-főkapitányságon teljesített szolgálatot.
1950--1952 között az ÁVTT kötelékében szolgált, majd 1952 és 1957 kozott a Bel ügy-
minisztérium foglalkoztatta. 1957-től a B. M. Útlevél osztályon telj esitett szolga latot
egészen 1960. április f-iei elbocsátásáig. Az utolsó beosztási helye és beosztása a B.
M. Üllevélosztályon, operai ív tisztként dolgozott századosi rangban. Fegyelmi eljá­
rás alapján szerelték le, egyben átadták a Katonai Főügyészségnek szolgálati hata-

278
 1951. szeptember 25-én kelt „Szigorúan Titkos” utasítása a VI/2.
Osztály vezetőjének, melyet valamennyi állambiztonsági büntetőin­
tézet, internáló- és munkatábor parancsnoknak kiküldtek,K+í Az uta­
sítás arról szólt, hogy a büntetöintézetek és a táborok parancsnokai­
nak készíteniük kellett az általuk vezetett intézetről vagy táborról két
példányban egy hclyszinrajzoi, A hely szlnrajznak 1:10-hez mér élűnek
kellett lennie.845Ahelyszínrajznak tartalmaznia kellett a jelenlegi külső
és belső őrség őrhelyeit. A belső őrhelyeket piros ponttal és az őrhely
számával, a külső őrség őrhelyeit őrtoronnyal és őr gombával, vagy kék
ponttal, a szükséges őröket piros p on ttászám nélkül ke llett jelölni. Az
őrhelyeket az intézet, vagy a tábor számozásának megfelelően rajzolják
be. Például: a 11/1. őrhely, ahol az intézet vagy a tábor nincsen számmal
megnevezve, igypéldáulall. számú munkát áb orvagy Állambiztonsági
Fogház, ott az őrhelyeket egytől kell számozni. A helyszínrajzon fel kel­
lett tüntetni minden olyan tereptárgyat, melyek az intézet vagy a tábor
területén megtalálhatók. Az intézet vagy a tábor közelében lévő háza­
kat, utakat vagy más tereptárgyakat is be kellett rajzolniuk. A kimuta­
tásnak, illetve a jelentésnek tartalmazni a kellett előírás sze rint a táb or­
vagy intézet - telj es névsorát, beosztásnak megfelelően. Hány fő őr van

lommal való visszaélés miatt. Beosztás át felhasználva, erre illetéktelen sze mélynek
útlevelet adtak ki. A Katonai B iróságl ev felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
A B. M. Pártbizottság a Pártból is kizárta. 1900. április 22-löl a Zamat Kávészer és
Édesipari Termékek gyárában helyezkedett el. 1945. november 10-tol a rendőrsé­
gen, mint ri. alhdgy. majd a Búd a-déli internálótáborban beosztott, 1946-tól az
Igazgatásrendészeti osztályon mint irodai alkalmazott dolgozott. Majd 1948-tól a
Csepeli kapitányság kihágási nyilvántartójában í. osztályú tiszt. 1949. Mátyásföldi
kapitányságon segéd hivatalvezető. 1949 augusztusától a Budapesti Főkapitányság
Központi internál óta bor, Kistarcsa.. segédhivatal vezető. 1950 májusáig. Átszer
vezés során onnantól az ÁVH átvette, és továbbra is a kistarcsai internálótábor
állományában mint közigazgatási előadó és a táborparancsnok segédtisztje. 1952
decem berében kérelmére a B. M. XIL osztályára helyez Lék. Közben 1951-ben át­
minősítették államvédelmi hadnagynak. Ott 1 évig csoportvezető, majd a racio­
nalizáláskor leváltották, és a csoportot megszüntették. 1955 augusztusában saját
kérelmére az Útlevél Osztályra helyezték. 1954-ben előléptették államvédelmi
főhadnaggyá. 1956. október 25-én megsebesült, és a Korvin Ottó kórházban lát­
ták d , majd hazament, november 13-án behívták szolgálatra. 1945. november 28--
1948, jan. 1-ig ri alhdgy.: 1948. ián. 1.-1950. m ájus -ri. I.o. tiszt: 1950, m áju s-1951.
j érni us 31. áv. L o . tiszt; 1951. iú 1ius 1954. á p rili s áv. h d gy.: 195 4. m áj u s 1958.
február 20. - áv. fhdgy.; 1958. február 20. 1960. április 1. áv. szds.
847 ÁBTL 2.1. X I1/5. 547-548. Löké Gyula államvédelmi alezredes, osztályvezető uta­
sítása, amely 8 ZTjelöléssel, 10 példányban keszüJL.
848 1 cm a valóságban 10 méter.

279
 összesen a tábor területén, és ebből mennyi teljesít őrszolgálatot. Hány
munkaterem van az üzemben; hány fő teljesít szolgálatot egy-egy őr­
helyen. Például az'I/1. őrhelyen (kórház) 24* órában 3 fő 8-8 órai váltás­
sal álló ón A 20-as őrhelyen (fogda) 24 órában 2 őr 4- 4* órai váltással
álló ő r Milyen a szolgálat az egyes őrhelyeken. Például a 10-es őrhelyen
(alap gödör) 24 órában 3 fő 8-8 órai váltással, mozgó őr vagy a III/2-es
őrhelyen (barakktábor) 24 órában 2 fő 4-4 órai váltással, mozgó ő r Az
intézetben vagy a táborban, minden egyes őrhelyről a minta alapján
készítsék el a kimutatást vagy a jelentést. A .bajtársak” szolgálata mel­
lett hogyan van biztosítva a szabadnap. A helyszinrajzhoz egy mintái,
egy darab, a helyszinraizhoz szükséges anyagot, egy kimutatást, illetve
j ele nté s mi nt át csa tol ta k. A he lys zi n raj zot és a kim u1a lás 11951. októbe r
15-én reggel 8 óráig meg kellett küldeni a szolgálati alosztályvezetőjé­
nek, vagyis a táborparancsnoknak az osztályvezetőjéhez.*™

A futárszolgálat
1951 szeptemberében elkészült a VI/2. osztály és az alárendelt alegysé­
gei között a postaküldemények, kézbesítendő okmányok szabályszerű
kézbesítése, ami addig nem volt szervezett és nem is működött rende­
sen.8^1A szabályozás értelmében az osztály és az alárendelt alegysé­
gek között szabályozta a futárszolgálat ellátását. Ennek értelmében
a futárszolgálatot az alegységek állományába tartozó honvédeknek
vagy tiszthelyetteseknek kell ellátniuk, akik emellett őr- vagy egyéb
szolgálatot is teljesítettek. A futárpostát két személy kézbesíthette, az
eg>rik a fulártáskát hordó és kézbesítő, a másik pedig az ől kísérő fegy­
veres. A futárokat az alosztályok parancsnokai, vagyis Rccsk esetében
a táborparancsnok jelölték ki, akiket meghatározott időpontban kel­
lett elindítani az osztály titkárságára.84985051852A recski internálótábor ese­
tében80^ parancsnok hetenként egyszer, minden hét szombatján, a

849 ÁBTL2.L XTT/5. 5*1*8. A dokum entum ot hivatalosan Löké Gyula államvédelmi al­
ezredes, osztályvezető irta alá és Németh Lajos államvédelmi őrnagy szolgálati
alosztályvezető. Löké helyett a? utasítást a kézjegyével fazekas Pétéi1osztályvezető
helyei. Les szignált ti, aki egyben ekkor a recski internálótábor parancsnoka is volt.
850 ÁBTL2.L XII/5. 567-568. Töke Gyula államvédelmi alezredes osztályvezető utasí­
tása.
851 A budapesti és a fővároshoz közeli alosztályok - Mosonyi utca. Conti utca. Gyújtó.
Vác, Kistarcsa, Házifogda - parancsnokai m indenn ap reggel 8 órakor ind kotlák
- előírásszerűén -a futárt a VI/2. Osztály titkárságára.
852 A távoli alosztályokhoz tartozott a recski táboron felül Kecskemét, Tiszalök is.

280
hajnali vagy a délelőtti vonattal volt kötelesek megindítani a futáro­
kat a titkárságra, „Az alosztályok parancsnokai ha utasítást kapnak,
vagy a kézbesítés sürgőssége megkívánja, akkor kötelesek bármikor
útba indítani egy futárt a fentebb meghatározott idő betartásán kívül
is''m A futárok indítását a parancsnok vagy helyettese, visszafelé pe­
dig a titkárságvezetője indítja, A fentebb felsoroltak voltak felelősek a
futárszolgálat szabályszerű ellátásáért és végrehajtásáért.

B eszerv ezések a tá b o rb a n
„Megszervezték a besúgóhálózatot, sohase tudtuk, melyik társunk
előtt mit mondhatunk, mit nem. Magam egyszer áldozatul estem
egy ilyen besúgó provokációjának, s hat hétig tartottak kettős fallal
szigetelt, minden zajt kizáró magánzárkában.”*5’ Felvinczi Tamás
szerint egy-egy ÁVH táborban az internáltak egyötöde besúgó volt,
vagy ahogyan ők nevezték: vamzerek, Ezek vagy önként jelentkez­
tek, vagy felajánlották nekik a lehetőséget egy kis többlet élelemért.
„A besúgó addig ér valamit, amíg nem tudják róla. hogy az. Abban a
pillanatban, ahogy ez kiderül, értéktelenné válik, sőt életveszélybe is
kerülhet, mert előfordulhat, hogy a társai egy alkalmas pillanatban
agyonütik.”*55 Rainprecht Antal* volt veszprémi alispán, majd recs­
ki internált meglátása szerint ugyanebben a témában úgy hangzott,
hogy „a tábor rabjainak száma kb. 1300 főre rúgott. Ezekből mintegy
300 nyomban behódolt a tábor parancsnokságának. Ők kapták a bi­
zalmi beosztásokat a táboron belül, ezek lettek az írnokok, brigádve-
zetők, munkavezetők, normások, és ezek kerültek könnyebb munka­
helyekre. Legnagyobb részük kisebb-nagyobb bűnöző volt, több volt
ávós vagy a bolsevista párt. tagja kisebb vétségekkel Kb. 400 ember
a könnyen manipulálható elemet képezte, akik inkább véletlenül,
politikai meggyőződés nélkül kerültek a politikai megmozdulások
malomkövei közé. Ezeket használták fel a bizalmi embereken kívül
»besúgóknak«. Közülük építettek fel 5-10 embert egy-egy jelentősebb
rab állandó megfigyelésére és kikémielésére.”656

853Á BTL2.1.XII/5.568.
8'54 Sztáray, i. m. ]6. (Sztáray Kistarjáról)
855 Böszörményi, i. m. 172. Felvinczi Tam ás interjú.
856 Rainprecht AiilaJ: Beszámolóin a recski hala [táborról.
1n: www. magya rmegmara das ert .hu/erdek korok/ it e m1952-0G-a- ti tok zatos -
%C5%9Isiivelv? cmpl-component&print 1

281
 A beszervezések az internálótáborokban szervesen összefüggtek
az országos nyilvántartásokkal, a vizsgálati osztály hatékonyságával,
illetve a tábori operatív csoport eredményes tevékenységével. így jöt­
tek létre a különböző időszakokban és helyeken történt beszervezé­
sek, vagyis jellemzően:
- Jóval az internálása előtt beszervezték
- Közvetlenül az internálásakor került sor a beszervezésére
- A táborban szervezték be
- A táborba „bedobtak” ün. ülő embereket.
- Az 1952-es felülvizsgálatok során szervezték be
- Az internálótáborból való szabadulásakor szervezték be.
Jellemző, ha valakit az internálása előtt beszerveztek, azt a tábor­
ban továbbra is felhasználták, foglalkoztatták.

V e ré se k , k ih a llg a tá s o k
„Érdekes dolog volt: ott vagyok gúzsba kötve, csontig vágnak a szí­
jak, nézed a csillagokat, és akkor arra gondolsz, hogy itt vagyunk a
20. század második felében, ez a szörnyű dolog történik veled azért,
mert az ávósok szarából kimostál egy újságcikkel! Próbálod erre a
magyarázatot keresni, ez hogyan történhet meg Európában, és akkor
azt mondod magadnak, hogy ezt csak ügy tudod túlélni, ha valóban
egzisztenciái ista vagy, ha magadat kívülről nézed. Hogy azt mondod:
nézd, ez milyen érdekes helyzet, hogy ez megtörténhet, és éppen ve­
led történik meg. És hogyha túléled ezt, akkor talán elérkezik az ideje
annak, hogy beszélj róla.1857
A kihallgatások mindig éjjel zajlottak. Egy alacsony épület volt a
helyszín, amelyhez kőlépcső vezetett. Csak itt volt kőlépcső, minde­
nütt máshol fából épült, eleinte még az út is félbehasított rönkökből
volt kirakva a nagy sár ellen. Ebben az épületben hallgatták ki az in­
ternáltakat. Kárpáti Kamiit itt hallgatta ki Makaróni (Nagy László).
Akkor meg volt a félig kész épületnél egy hatalmas meszesgödör, aho­
vá kivitte Kárpátit, majd meglökte az egyik kezével, a másikkal pedig
elkapta, miközben azt ismételgette neki, hogy itt fogja eltüntetni a
m észben.*5*857

857 Magyarázzátok meg, hogy mi a szocializmus, Jónás Pállal beszélgetett Kende

Péter. In: Vasárnapi újság - válogatás a népszerű rádióm űsor adásaiból. Szerk.:
Gyűri Béla, Király Edit, Rapcsányi László. Új Idő Kft. 1989.118.
858 Böszörményi, i, m. 173. K árpáti Kamii.

282
 Varga János volt államvédelmi tiszt tagadta a tényt, hogy bárki is az
örök közül bántalmazta volna az internáltakat Azt állította, hogy az
internáltak verése szigorúan tiltva volt.859
Az egybehangzó visszaemlékezések szerint Csele József alatt ve­
zették be a táborban a gúzsba kötést mint büntetési formát. Ennek
a büntetésnek a megvalósítását Fórján István határozottan tagadta,
Benkő Zoltán úgy emlékezett, hogy a gúzsba kötést 1951 nyarán ve­
zették be a recski táborban, A lényege az volt. hogy az embernek a
kezét csuklóban és bokában összekötötték. Benkő a recski táborban
összesen 111 órát töltött gúzsba kötve,860A gúzsba kötés időtartama ál­
talában 2 órában volt megszabva. Egyszer Benkő, amikor a második
büntetőbrigádban volt. már, kapott napi öt óra gúzsba kötést, egyszeri
megszakítással. Ekkor a Gentleman nevezetű államvédelmi tiszt volt
a fogda parancsnoka.
Steiner György* összehasonlította a 2, világháború alatti mun­
kaszolgálatosok gúzsba kötésének büntetését, ami orvosi felügyelet
mellett történi. Recsken viszont még a közelben sem volt orvos, és
nemegyszer ket órát meghaladó gúzsba kötések történtek. A fogda­
folyosón egyr államvédelmi szakaszvezető tartózkodott, aki közben
gúnyolódott rajtuk!86' Fórján kategorikusan tagadta, hogy lett volna
egyáltalán ilyesmi, és ő látott volna ilyet. Várkonyi Imre is hasonlóan
nyilatozott, ó sem látott gúzsba kötött internáltat a recski táborban.
Azt mondta, hogy ő a fogdában egyszer volt lent! Azt állította, hogy az
egész helyzet, amíg ott volt, nem tetszett neki, de akkor „ki mert volna
szólni?”. 22 éves volt, és állítása szerint minden este lement Parádfür-
dőre, a SZOT üdülőbe, és ott vacsorázott, „ha lehet, nem voltam fent,
az objektumban. De fölmentem aludni mindenesetben ”862*Várkonyi
szerint Fórján nagyon megkeményedett ember lett, soha nem ment
máshova, csak maximum a recski kocsmába. Azonkívül látta, amikor
lent, a fogdában Fórján éppen vert egy középkorú j ó fizikumú inter­
náltat.^3 Fórján a 70-es, '80-as években Hódmezővásárhelyen lakott,
testileg leromlott állapotban volt, és sokat ivott.

859 Böszörményi, i. m. 174. Varga János interjú.

860 Böszörményi, i. na. 176. Benkó Zoltán visszaemlékezése.
861 Böszörményi, i. m. 177. Steiner György visszaemlékezése.
862 Böszörményi, i. m. 177. Várkonyi Im re államvédelmi őrnagy visszaemlékezése.
868 Böszörményi, i. m. 178. Várkonyi Im re államvédelmi őrnagy visszaemlékezése.

283
 Ráczkövi Andor és Újlaki Tibor barátja azért volt 7 napig fogdán,
mert kioktatta az internált brigádvezetőjét, hogy az emberekkel em­
berségesebben kellene viselkedni és bánni, nem megszakadásigú 2 ni
őket a munkában. Ezért 7 napon keresztül, napi két órát gúzsba kötöt­
ték őket.864865Az akkori internált brigádparancsnokuk, Kreivieh Béla *
egy Kossuth-dijas vasöntó volt. Vereckci János azt állította, hogy ezek
a büntetések mind az internáltak javaslataira lettek végrehajtva, nem
a parancsnokság hozta őket. Kivételesen Vereckei tudott a gúzsba kö­
tésekről, viszont azt már tagadta, hogy gumibottal verték volna az
internáltakat. Azt állította, ha elvitték kihallgatásra az internáltakat,
akkor ott, bent, nem volt senki közülük - állítólag - csak a kihallgató
tiszt. Onnan az őrségnek cl kellett mennie. Szerinte az internáltat 5-6
percre lehetett gúzsba kötni!86- - Figyelemre méltó, hogy ezzel szem­
ben minden tanú két órát vagy többet említ. Ráczkövi Andor vallo­
másában négyórás gúzsba kötésről tesz említést, amit Vörös tizedes
(Vereckei János) rendelt el. Ezt kővetően egy napba tellett, hogy lábra
tudjon állni, mert a jobb lába annyira elkékült.^6 Mindig az kötötte
az internáltat gúzsba, aki éppen szolgálatban volt, minden nap más
és más.
Szisztematikus kihallgatásokra a recski kényszermunkatáborban
csak 1952 kora nyarától került sor. Akkor a táborban lévőktől felvették
a vallomásaikat, többször előfordult, hogy kihallgatásokra el is vittek
internáltakat a táborból, ha az alakulóban levő ügy ezt megkívánta.

A rabm unkáltatás

Az in te rn á ló tá b o ro k g a z d a sá g i szerepe é s elh elyezkedése

a ra b m u n ka Itatás ren d szeréb en
Az M.DP Központi Vezetőség (Magyar Dolgozók Pártja) Titkárságának
1951, május 23-án hozott határozata kimondta, hogy a „rabmunka ki­
fejezés helyett letartóztatottak termelőmunkában való foglalkoztatása
kifejezést kell használni”. Ez a megfogalmazás - találóbb, és valame­
lyest- helyreigazítja a fogalmakat, mivel a letartóztatottakat a hatályos

864 Böszörményi, i. m. 178. Ráczkövi Andor.

865 Böszörményi, i. m. 179. Vereckei János.
866 Böszörményi, i. m. 179. Ráczkövi Andor.

284
törvények szerint nem lehetett volna munkára fogni. Ebbe a körbe
beletartoztak az internáltak, kitelepítettek és katonai elítéltek közül
az előzetes letartóztatásban levők, a rövid idős elítéltek, a központi
kórházban és a megfigyelőben, valamint a börtönökben és a mun­
kahelyeken levő betegek és gyengélkedők. Továbbá ide kellett volna
sorolni a fegyelmi börtönökbe utalt, illetve fegy el mi büntetésüket töl­
tő személyeket, a súlyos politikai bűncselekmény miatt elitéit váci és
m árián os ztrai, valamint a súlyos köz törvényes bűncselekmény miatt
elítélt szegedi rabokat, továbbá az időseket és a testi fogyatékosokat.
A konklúziókat levonva, a rabmunkáltatás alapvetően a személyes
szabadságuktól megfosztott - letartóztatott, internált és katonai el­
itéit - állampolgárok nagy részének a munkakényszerére épült, mely
kiegészült a személyes szabadságukban korlátozott állampolgárok
- javító-nevelő munkára ítéltek, lakóhelyről kitelepítettek munka­
végzésével.
1952 tavaszáig a fegyintézetek keretében végzett rabmunka meg­
szervezése, irányítása és ellenőrzése az Igazságügyi Minisztérium
hatáskörébe, az internáltaké az Államvédelmi Hatóság feladatkörébe
tartozott, „A letartóztatottak őrzése és munkáltatása, az igazságügy-
miniszter, az idegen és ellenséges elemek rendőrhatósági őrizet alá
helyezésén kívül azok őrzése és munkáltatása is az Államvédelmi Ha­
tóságfeladata.”
Arabmunkáltatás rendszerének teljes kiépülése után annak orszá­
gos irányítása és ellenőrzése az Igazságügyi Minisztériumtól átkerült
a Belügyit) misztérium hatás- és jogkörébe. Abörtönúgyet és a rab­
munkáltatást illetően, jelenlegi ismereteink szerint 1949 decemberé­
től kísérhető nyomon érdemleges változás, amig a megszervezett rab­
munkáltatás erőteljes fokozásának, majd rendszerbe szervezésének
folyamata 1951-ben kezdődött.

A rá b írn u n k á l t a t á s i r á n y í t ó s z e r v e i
Az egyik érintett szerv az Igazságügyi Minisztérium Gazdasági Igaz­
gatósága (1GI) volt. A szervet az 1135/1948. G. F. sz. határozat alapján
a 7700/1948. számú kormányrendelet létesítette. Az 1G1 feladata volt
az igazságügy miniszter főfelügyelete alatt álló letartóztató és nevelő
intézetekhez, valamint a bírósági fogházakhoz kapcsolódó mezőgaz­
dasági és ipari üzemek és vállalatok egységes irányítása és kezelése; az
elítéltek, vizsgálati fogságban, előzetes letartóztatásban levők és fiatal­

2S5
korúak foglalkoztatásának a megszervezése, továbbá az Országos Terv­
hivatal által megállapított irányelvek alapul vételével a gazdasági rész­
lettervek elkészítése, összesítése és a Tervhivatalhoz m egküldésed7
A 12.780/1948. számú kormányrendelet alapján megalakult az
Igazságügyi Ipari Vállalat és az Igazságügyi Mezőgazdasági Vállalat
az IGI felügyelete alatt, annak végrehajtó szerveként. Az IGI az ipar­
igazgatóságokhoz, ipari központokhoz hasonló szerv lett. Az IGI 1950.
január 31-én az Igazságügyi Minisztérium osztályainak összevonása
és főosztályokba tömörítése következtében elvesztette önállóságának
nagy részét, de a nevét megtartva az Igazságügyi Minisztérium IV.
Büntetőjogi Főosztályának 4. osztálya lett.
A másik irányitó szerv a B. M.. Államvédelmi Osztály, majd B. M.
Államvédelmi Hatóság, később Államvédelmi Hatóság volt.

AKÖMI
A harmadik szerv a KOMI lett, vagyis a Közérdekű Munkák Igazga­
tósága.
A Népgazdasági Tanács 407/21/1951. számú határozatával hozta
létre 1951. december l-i hatállyal.*1'* A KOMI feladatát így határoz­
ták meg: „A népgazdaság érdeke egyrészt és a büntetés-végrehajtási
szempont másrészt megkívánja, hogy a letartóztatottak termelő­
munkában történő foglalkoztatása egységesen, és önálló vállalat,
valamint önelszámoló egységek keretében történjék. A vállalatokat
az építőipar, gyáripar, kóbányászát és mezőgazdaság keretében kell
megszervezni (.,.) ”8678869 Ugyanez a határozat kimondta, hogy a „letar­
tóztatottakat foglalkoztató vállalatok szakmai és elvi irányítására, va­
lamint a főfelügyeleti jogkör ellátására az Igazságügyi Mintatér in™
keretében december 1-jével, KOMI elnevezéssel önálló szervezetet
kell létesíteni'1. Ennek értelmében a KOMI egyelőre az Igazságügyi
Minisztérium közvetlen felügyelete alatt működő, letartóztatottakat
foglalkoztató vállalatokat, valamint a Földmunkálatokat Végző Egye­
sülés alá tartozó vállalatokat irányította. Leegyszerűsítve: a KOMI fel­
adata volt az elítéltek tervszerű foglalkoztatásának megszervezése és

867 Mfs’L OLXrX - F. - l - o. 1. d. 10. cs.

868 Iratok, í. 336-337. Bizalmas rendeletként nem jelent meg a Határozatok Tárában.
869 A KÖMI-ról és a rabmunkáltatás intézményéről bővebb tájékoztatást ad: T, Var­
ga György: Börtönügy cs rabmunkáltatás című tanulmánya. In: trezor 2. Szerk.:
Gyarmati György, Történeti Hivatal, Budapest, 2002.

286
irányítása, A KOMI a Büntetés-végrehajtás Parancsnokság szervezeti
felépítésén belül három osztályból cs kot. alosztályból állt.870A felada­
tait a Minisztertanács hagyta jóvá, tervszámait és anyagszükségleteit
közvetlenül az Országos Tervhivatal adta m eg871
1952, január l el a KOMI irányítása alá kellett helyezni a Komlói
Kőbánya Vállalatot, és Igazságügyi Építőipari Vállalatot alapítottak
a KÖMI irányítása alatt magas- és mélyépítő-ipari tevékenységek el­
látására. A határozat arról is szólt, hogy a létrehozott szervezet meg­
szilárdulása után, később megállapítandó időben a Belügyminiszté­
rium keretébe kell átadni. A KÖMI ezután, a minisztertanács 1952,
március 29-én megjelent határozata értelmében került a letartóztató
intézetek őr testű letéve! együtt a belügyminiszter felügyelete alá.872
Állami vonalon az Állami Ellenőrző Központ (ÁEK) 1949. március
17-től 1950. szeptember 30-ig tájékozódó vizsgálatot tartott az Igazság­
ügyi Ipari Vállalat Központjában és üzemegységeiben, majd a buda­
pesti, sopronkőhidai és a kalocsai országos börtönben, az Igazságügyi
Mezőgazdasági Vállalat központjában, valamint a hartai és a nagyfai
gazdaságban873Az ellenőrök főként azt vizsgálták, hogyan lehet az
ország munkaerő szükségletét még jobban kielégíteni. A megoldásra
vonatkozó javaslatokat az I, M. illetékesei az OT elnökével egyeztették.
Az ÁEK összefoglaló jelentését „a letartóztatottak munkáltatása tár­
gyában” 1951. február 22-én Molnár Erik* igazságügy-miniszternek
megküldték.
Az MDP KV Titkársága 1950. július 12-én tárgyalta meg a Tervhi­
vatal javaslatát a letartóztatottak és rendőrhatósági őrizet alatt állók
foglalkoztatásáról. Tájékoztatást adott a fennálló helyzetről, misze­
rint 1950 nyarán az országos büntetőintézetekben letartóztatottak,
illetve a megyei bírósági és járásbírósági fogházakban elhelyezettek
- elítéltek - száma kb. 70 00-7000 fő volt. Az országos büntetőintéze­
tekben fogva tartottak közül 2500-3000 személy munkára fogását
irányozták elő. Ezzel egy időben 500, rendőrhatósági őrizet alatt álló
személy dolgoztatását is meg kellett oldani. Érdekes még a tájékozta­

t ó 1954-ben a KOMJ felügyelete alatt 12 vállalat működött.

871 MN'L OL M-KS 270. f. 9 b. cs. 24. ó. c. Arim in. O. Kollégiumi jelentés a KOMI m un­
kájáról. 1955. január 3.
872 Iratok, 1.346-349. A Népgazdasági Tanács határozata nem jelent m eg a Határoza­
tok Tarában.
873 MNLOL XIX-E-l-z. 46. d. 0084/1951.

287
 tónak az a pontja, amely arról szól, hogy életbe kell léptetni a javító­
nevelő munkára vonatkozó szabályozást. Ki kel! jelölni a beutalás cél­
jaira szánt ipari és mezőgazdasági üzemeket, Ezenfelül az enyhébben
elítélteket nem büntetöintézetekbe, hanem egyenesen a külső foglal­
koztatás munkahelyére (táborokba) kell beutalni, illetve - büntetésük
után - elbocsátani. A berenteí erőmű földmunkálataihoz 1500. a bor­
sodi nitrogénmü, a szolnoki kénsavgyár és az inotai erőmű földmun­
kálataihoz 500-500-at. Elhelyezésüket barakktáborban Írták elő.
A lábatlant tatabányai és tinnyei kőbányákban 300 személy munká­
ba állítását kellett biztosítani. A dokumentum szerint a hortobágyi
nyugati öntöző főcsatorna 1951. és 1952. évi munkálatai 1000-1000
elítélt foglalkoztatására alkalmasak.
A Tervhivatal előterjesztésének záró passzusa külön kalkulált a
javaslatok költségvonzatával. „A külső munkára foglalkoztatandókat
- elítélteket és rendőrhatósági őrizeteseket - barakkokban, táborsze-
rüen kell elhelyezni. A barakkok költségei 100 személyenként 60 000
forintot tesznek ki. Ennek megfelelően az ez idő szerint foglalkozta­
tandó mintegy4000 fö figyelembevételével a barakk tábor ok létesítési
költségeire 2,4 millió forint tervhitelt kell engedélyezi. (Abarakkokat
lehetőleg a letartóztatottak készítsék el.) Ugyanakkor az Épületgyártó
NV felügyelete az T. M. hatáskörébe tartozott. Márianosztrához föld­
terület csatolását rendelték el, hogy az elítélt nők dolgozhassanak.
Arról is rendelkezett, hogy az állami birtokon rabokat foglalkoztas­
sanak. Négy hónappal később a rablétszám - a váci állambiztonsági
intézetben levőket nem számítva -kb, 18 500 fő volt. Közülük mintegy
12 000 fő volt a dolgozó rabok száma. Ezen belül külső munkán (kő­
bányákban, tégla-, cementgyárakban stb.) 3500, az intézetek termelő
házi munkásként 5300 személy dolgozott olyan településeken, mint
például: Inota, Tatabánya, Komló, Oroszlány, Sajóbábony, Várpalota,
Ajka-Csingervölgy, Kazincbarcika. Hejőcsaba, Miskolc, Szuhakálló,
Farkaslyuk, Tóláp, Csékút, Annabánya, Sík völgy, Csolnokstb.
Egy 1951 tavaszán kelt feljegyzés szerint a foglalkoztatott elítéltek
száma 17 614 fóré emelkedett. Ezen belül, hatóságok szerinti bontás­
ban azÁVH 3050, az I. M. 12.344, a R M , 600, a B, M. 1620 rabot dol­
goztatott, illetve a munkáltatás kategóriái szerint külmunkán 8523,
a mezőgazdaságban 2254, az ipari vállalatoknál 2056, a házi iparban
2626, a fogháziparban 2155 elítélt dolgozott. De még ezekkel az ada­
tokkal is elégedetlenek voltak az illetékesek, mivel a munkára alkal-
más letartóztatottakból 13123 személyt nem foglalkoztattak. Ezért a
dokumentum szerint küJmunkán foglalkoztatható 9370 letartóz­
tatott munkába állítható a Vas Zoltán által meghatározott építkezé­
seknél, sót ez a terület igy ki sem elégíthető, mivel a tíszalökí erőmű
építéséhez 500, az Épületelemgyárba kb. 1000, a kazincbarcikai épít­
kezéshez kb, 2550 személy letartóztatása vált szükségessé. Fontosnak
tartották a rabmunkások átcsoportosítását is. Megkell még említeni a
B. M. által jelentett 5717, a deli határövezetből áttelepített személy kér­
dését is. AB. M. jelentése szerint ezt a munkaképes létszámot állami
gazdaságok nyáron mezőgazdasági, télen erdőgazdasági munkával
foglalkoztatják.
1952. május 28-i ülésén a Titkárság úgy határozott, hogy az év vé­
géig fokozatosan fel kell számolni az összes olyan munkahelyet, ahol
a letartóztatottak, illetve internáltak „rendes munkásokkal keverten”
dolgoznak. Ennek megfelelően utasították a Tervhivat alt, hogy a B. M.
bevonásával a szakminisztériumok javaslatai alapján jelölje ki azokat
az üzemeket, építkezéseket, bányákat, amelyeket a KÖMI-nek teljes
egészében át kell adni. A határozat kimondta: „a munkahelyeket úgy
kell kiválasztani, hogy azok a forgalmas útvonalaktól távol essenek,
lehetőleg nagy létszámot igényeljen és megfelelő biztonsági beren­
dezéssel könnyen elláthatók legyenek. A munkahelyek számát ennek
megfelelően a jelenleg mintegy 70-ről legfeljebb 20-25-re kívánták
csökkenteni. Úgy rendelkeztek, hogy a kérdéses munkahelyek veze­
tésére a szakminisztériumok a KOMI részére adjanak át megfelelő
műszaki és adminisztrativ vezetőket. A végrehajtás során a letartóz­
tatottak létszáma a KOMI vállalatoknál 9000, összesen 26 000 fő volt.
Az 1953 nyarán életbe léptetett amnesztiarendelettel megkezdték
a táborok felszámolását, de ezzel a rabmunkáltatás intézménye és a
KOMI nem szűnt meg, azt tovább működtették.

R e c sk é s a K Ö M I
A recski kőbánya vállalatot 1951 decemberében, míg a beruházások
irányítását 1952. április 1-ién vette át a KOMI.*74A kőbánya átvételé­
nek időpontjában - nem volt vállalati szervezet, nem volt bejegyezve
sehol sem, sőt még vállalati igazgató sem volt kinevezve - ifj. Kálmán
Károly főmérnök tartotta kezében az irányítást. A Kő- és Kavicsbá-

874 MNLOLM -KS 276. f. 96. cs. CAdmin.) 5, ó. c. 52.

289
nyászali Beruházó Vállalat megszűnésével a belügy és az igazságügy
vette át a beruházások irányítását. Miután a kivitelező vállalat kije
löiése 1951-ben nem történt meg, és ezen 1952-ben az Országos Terv
hivatal sem tudott segíteni, ezért közölték a recski bányavállalattal,
hogy a magasépítési munkákat is nekik kell elvégezniük. A bér uh á
zási munkák irányítására a szakmunkaerő teljes hiánya miatt Bartha
Pál vette át a vállalatot, aki korábban a Kő- és Kavicsbányászati Beru
házási Vállalat műszaki osztályvezetője volt 1952 júliusában Lőrinczi
Sándor mérnököt állították munkába, akinek az volt a feladata, hogy
szervezze m.egcs ellenőrizze a beruházásokat. Külső szakembert nem
is vontak be a munkálatokba, mert az UVATERV,87587687az Építőanyag Ipa
ri Minisztérium és geológiai képzettségű szakemberek részt vettek a
tervfeladat kialakításában és a bányanyitás módjának meghatározá­
sában.
A vállalat, igazgatójának elsőként Bíró Istvánt nevezték ki, akit
nemsokára lecseréltek Fazekas Péter államvédelmi őrnagyra, a recs­
ki internálótábor parancsnokára. A személycserére az indok az volt,
hogy „Bíró István működése nem hozott olyan eredményeket, hogy
a munkaerő felhasználás megszervezésénél a beruházások clkészü
lesi határidejének megtartásánál bármilyen befolyást is tudóit volna
gyakorolni,"876 Fazekas Péterrel is hasonló helyzet történt, ezért tőle
is megváltak - mint táborparancsnoktól és vállalaligazgatótól is. Tóth
Gyula büntetés-végrehajtási alezredes viszont bevált a feladatra, de
ö sem tudott csodát tenni egy hozzá nem értő csapattal A mérnöki,
szakértői munkákat folyamatosan olyan személyekkel akarták el­
lenőriztet ni és irányítani, akiknek fogalmuk sem volt erről a műn
káról, illetve arról, hogyan kell bányakil enne léseket irányítani,
puf fér tárolót építeni és összekötni azt a feladó és leadó állomással,
vagy megoldani a vízfeltörcsi problémákat. Az államvédelmi cs bűn
tetés-végrehajtási tisztek erre a posztra alkalmatlanok voltak.3'7

875 l'VATERV: Út, Vasúttervező Rt.

876 MNJ.Or,M-KS276. f. 96. cs. (Admm.) 5.6. e. 53.
877 MNL 0 1 M JCS 276. f. 96. cs. (Admin.) 5. ő. e. 56. Garasin Rudolf. Virág Miklós
büntetés'végre hajtási alezredes, igazgatóhelyettes ezekért ugyan vállalták a fele­
lősségei, de hangsúlyozták, hogy nem értettek ezekhez a munkálatokhoz, szak
értő csapatot pedig hiába kértek három éven keresztül, nem kaptak a bonyolull
helyzetből adódóan sem, mivel olyan emberekkel dolgoztattak a bányában, aki
ket szigorúan titkos politikai internáltként kezeltek.

290
 A bányáról, a kitermelésekről, a kitermelt anyag minőségéről az
1950 -1953 közötti állapotokról az 1953 júniusában megindított vizs­
gálati és igazolási jegyzőkönyvekből tudunk meg érdekes és hasznos
információkat. Ugyanis vizsgálat indult abban a kérdésben, hogy tör-
téntek-e visszaélések a kitermelt anyag eladásában, illetve mennyire
volt hatékony a kőkitermelés, továbbá kik a felelősek a vezetési, üze­
meltetési hibákért és elönytelenségekért. Az Állami Ellenőrző Köz­
pont (ÁEK) 1953 kora nyarán vizsgálatot tartott a KOMI 301. számú
vállalatánál vagyis a recski kőbányánál ahol a kényszermunkatábor
inlcrnáltjai dolgoztak.
Az ÁEK revizorai által felvetett problémákra és kérdésekre először
1953. június 8-án Zorkóczy Károly büntetés-végrehajtási százados, a
B. M. VIL Főosztály főkönyvvezetője tett nyilatkozatot, illetve reagált
a revizorok által feltett kérdésekre és megállapításokra.878Az 1. pont­
ban a vizsgálati jegyzőkönyv felelőssé tette abban a tekintetben, hogy
a bányanyitásból kikerülő és a vállalat saját, régebben végzett beru­
házásainál felhasznált követ nem mint beruházási mellékterméket.,
hanem mint a vállalat termelési tevékenységéből származó terméke­
ket számolta e). Az önköltség és az ár közötti különbözetet nem utalta
vissza a Beruházási Bankhoz. Ezzel kapcsolatban Zorkóczy Károly-
nak az volt a meglátása, hogy 1952. március 31-ig, amíg a hasznos kő­
re fordított költségeket nem lehetett különválasztani a bányanyitási
funkciótól, a főosztály főkönyvelőségének utasítására a vállalatnak
ügy kellett elszámolnia - és ehhez tartotta magát - hogy a bányanyi­
tás beruházási kereseteiben a teljes ráfordított költség szerepelt, a
létesítményeknél felhasznált kő teljes értékét viszont hatósági áron
jóváírta a Beruházási Banknak elszámolási számlán, majd pedig a
Beruházási Bankkal elszámolva, ezen a címen március 31-ig kb, 140
ezer forintot fizetett be a Bankhoz. Vagyis a március 31-ig terjedő
időre teljesítette a befizetést. Március 31-től kezdődően a kőtermelés
funkcióját a bányanyitástól már el lehetett választani, ettől az idő­
ponttól a kőtermelés felmerült költségeit a bányanyitási funkciótól
leválasztva, a főosztály főkönyvelőségének utasítása szerint a válla­
lat a bányanyitásnál nem keresetelhette, és nem is keresetelte. Teljes
értékkel keresetelte azonban a létesítményeknél, amelyek most már

m M N L Ü L M -K S 77Ü. 1. % . cs. (A d u im .) 5. ő. e. 58.

a kőtermelési funkcióból kikerült követ felhasználták. Itt a költség-
csökkentés a bányanyitás keresctcléseinél történt meg. Zorköczy vé­
leménye szerint a vállalat az elszámolásnak az effajta módjánál nem
járt el szabálytalanul, legfeljebb az volt a vitatható, hogy március 31-e
után helyes volt-e már a kötermelés funkciójának a különválasztása a
bányanyitás funkciójától. A továbbiakban Zorkóczy megjegyzi azt is,
hogy a KOMI 301. számú Vállalat tervéhen 1952. II. negyedévben már
szerepelt kőtermelésí funkció, A következő kifogást a fakitermeléssel
kapcsolatban tette meg azÁEK. Vagyis azt, hogy a fakitermelés funk­
cióját sem a recski Vállalat átvétele előtt, 1951-bcn, sem pedig a KOMI
301. számú Vállalat megállapítása után nem a vállalat végezte, hanem
az őrparancsnokságfeladatkörébc tartozott. Igaz, hogy’ebben az eset­
ben az Őrsparancsnokság Gazdasági Hivatalának nem volt megfe­
lelő szervezete az ilyen természetű gazdasági ügyek lebonyolítására,
azért ezeket a tevékenységeket a vállalat végezte el a Gazdasági Hiva­
tal helyett. A fakitermelésre fordított összes költségekkel, elszámolási
időszakonként megterhelte az Órsparancsnokság Gazdasági Hivata­
lának elszámolási számláját, és a kitermelt fa a Gazdasági Hivatal tu­
lajdonát képezte. A vállalat az internáltakkal külön nyilvántartást ve­
zetett arról, hogy vállalati célra - építkezéshez, szerszámkészitéshez,
tüzelés céljára - mennyi és milyen minőségű fát használt fel. Az így
felhasznált famennyiség hatósági áron számított értékével - mintha
idegen vállalattól szerezte volna be - elismerte a Gazdasági Hivatal a
fent említett elszámolási számláját, ugyanakkor a 2, számlaosztály­
ban anyagbeszerzésként szerepeltette, majd mint anyagfelhasználást
a létesítményeinek önköltségi tényezőiként elszámolta. A GH elszá­
molási számlájának egyenlegét időnként elszámolta a GH-val. Har­
madik megjegyzésként a vasút létesítésével kapcsolatban felmerült
és kereseteit átlagszállítási költség és a tényleges szállítási költségek
közötti különbözet szabályszerű elszámolása a „legkifejezettebben a
keresetelések kollaudálásával összefüggő kérdés volt".*™ Ebbe a témá­
ba a főkönyvelőség semmilyen formában nem folyt bele, annak elle­
nére, hogy a főkönyvelőség egyik dolgozója 1952 nyarának közepéig,
főkönyvelő hiánya miatt, illetve az új főkönyvelő beállítása és betaní­
tása miatt igen sűrűn tartózkodott a vállalatnál Továbbá a létesítmé­
nyekkel kapcsolatban történt végelszámolása a vállalatnak a főkönyv

879 MNL OL M- KS 275. f. 96. cs. (Admin.) 5. ó. e. 59.

292
vezető tudomása szerint még nem történt meg, illetve a végelszámo­
lást a főosztály műszaki ellenőre még nem kollaudálta.580 A külön­
bözet elszámolása és a KÉV801 javára írása majd a végelszámolásnál
történik mega beszámoló szerint. Másnap, 1953, június 9-én, Garasin
Rudolf büntetés-végrehajtási ezredes, a VII. főosztály vezetője, iga­
zoló jelentést küldött az ÁEK vezetőjének a KOMI 301. számú Vállalat
vizsgálatával kapcsolatban,582Ebben Garasin nagyon jól összefoglalta
a recski kőbányának a történetét a létrehozásától az akkori, 1953-as
működéséig, illetve az irányításnak a hiányát és hozzá nem értését
is belefoglalta az összefoglalóba. Eszerint a recski kőbányát az ÁVH
alá tartozó Föld munka latokat Végző Egyesüléstől, majd annak lik­
vidálása következtében a KOMI 1952.1. negyedévében vette át. Biztos
oügyo/c henne, hogy a Hatóság annak idején mint fegyelmi tábort höszno/tö,
elsősorban a kőbányát és annak megnyitását, tervezését és üzembe helyezését
csak másodrendű Kérdésnek tekintette, illetve egyáltalán nem is foglalkozott
vele.m (Kiemelés tőlem: B. fl.) A KOMI igazgatósága nem volt felké­
szülve ennek a létesítménynek az átvételére. Lényegében az történt,
hogy az internálótábort felsőbb utasításra a Belügyminisztérium és
az Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtási Főosztályának
kellett átvennie és ezzel együtt a recski táboron belül lévő kőbányát is.
A kőbánya átvétele alkalmával semmiféle vállalat vagy igazgatóság
nem volt. A KOMI igazgatósága 1952.1. felében átalakította a recski
kőbányát a KOMI 301. számú vállalatává. Garasin arról számolt be,
hogy ő már az elején látta, hogy ifj. Kálmán Károly, aki akkor mint
beruházó, tervező, kivitelező volt a munkahelyen, nem rátermett ve­
zető, és nem Jelel meg azoknak a követelményeknek, amely egy vál­
lalatvezetőtől elvárható lenne. Sok utánajárással a Közlekedésügyi
Minisztériumtól kapott a kőbánya egy Bíró nevezetű kőbányászt, akit
kineveztek a vállalat vezetőjének. Majd néhány hónap alatt kiderült:
lehet, hogy a Bíró jó bányamester, de a vállalatot nem képes vezetni,
így megint ifj. Kálmán Károly mérnök került a vállalat élére. 1952
őszén megkísérelték, hogy a recski internálótábor parancsnoka egy
személyben a kőbánya vállalat igazgatója is legyen. Carasin kinevez­
te parancsnok-igazgatóvá Fazekas Péter államvédelmi őrnagyot - aki80123

880 Kűllaudál: a szállítók által benyújtón számlák vizsgálata, ellenőrzése és igazolása

881 KLV: Közlekedési Építő Vállalat.
882 MNL OLM-KS 276. f. 96. cs. (Admin.) 5, ő. e, 50.
883 M N'LOLM -KS276. f. 96. cs. (Admin.) 5 .ő. e. 50.

293
a saját bevallása szerint és Fazekas leváltása miatt sem vált be erre a
posztra 1953 januárjában leváltotta Garasin Fazekas Pétert mindkét
funkcióból, majd a volt parancsnokot leszerelték Helyére pár hónap­
pal később Tóth Gyula alezredest nevezték ki táborparancsnok-igaz-
gatónak. Garasin szerint Tóth Gyula büntetés-végrehajtási alezre­
des „úgy látszik (...) megfelelő segítséggel megfogja állni a helyét, és
végre a jó vállalatvezetést vinni fogja". Az ellenőrzéskor olyan dolgok
kerültek napvilágra, mint például az I. és a II. bérkategória közötti
helytelen elszámolások, a köbányanyitás alkalmával a termelt kő­
mennyiség önköltsége és annak felhasználása, és mint terméskő el­
adása - amelyekről Garasinnak nem is volt tudomása. Állítása szerint
senki, de m égő maga sem figyelt ezekre a kérdésekre. A beruházások
tervszerütlenségcvcl kapcsolatban azt írta le Garasin, hogy 1952-ben
az Országos Tervhivatal részéről, az Építőanyag Ipari Minisztérium­
tól és a Tudományos Akadémia szakembereinek közreműködésével
több bizottságot felkértek a bánya megtekintésére és felmérésére.
Mindegyik bizottság lényegében a bányanyitásban, a beruházások­
ban, azok célszerűségében helyeselték ifj. Kálmán Károly munkáját.
A levélben Garasin magára vállalta, hogy hibázott, mert nem szentelt
kellő figyelmet a bánya működésére, ezért fordulhatott eló, hogy az
ÁEK a jegyzőkönyvben a vállalat ténykedésében tervszerúllenséget
és káoszt á Ilapított meg.™4

Az am nesztia - a táborok felszám olása

Ha megkésve is, az internáltak számára 1953 nyarán jött a „felmen­

tés”. Gondoljunk arra, hogy a törvény internálásra maximum 24 hó­
napot állapított meg, a recski és többi internálótáborokban dolgozó
internáltak többsége viszont már több mint három éve, ítélet nélkül,
internálási véghatározattal vagy anélkül volt fogoly.
Az internálótáborok felszámolásához és a börtönökben rabosko-
dók felülvizsgálatához, majd az amnesztiarendelet kiadásához hoz­
zájárult az a tény is, hogy 1953. március 5-én meghalt Joszif Visza-
rionovics Sztálin. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi84

884 MNLOT M-KS 276. f. 96. c.s (Artmin.) 5, ó. e. 51.

294
Bizottsága (SZKP KB) Sztálin halálát követően megkezdte a személyi
kultusz bírálatát, felülvizsgálatát és az ebből adódó következmények­
nek a felszámolását. Ezzel kapcsolatban került sor „Sztálin legjobb
tanítványának”, Rákosi Mátyásnak, az MDP főtitkárának Moszkvába
rendelésére 1953. május végén. Ott figyelmeztették az elmúlt idő­
szakban elkövetett „hibák" felülvizsgálatára cs azok orvoslására. Rá­
kosi hazajövetelét követően az MDP Titkársága június 3-án ülésezett.
Az ülésen elismerte, hogy a „magyar pártvezetők bizonyos hibákat
elkövettek1’, és több jelentős változást helyezett kilátásba,8-5Az SZKP
vezetői a határozatot természetesen olvasták, és arra a következtetés­
re jutottak, hogy Rákosinak szándékában áll ugyan a jelen politikai
irány korrigálása bizonyos mértékben, de egy gyökeres politikai és
gazdasági változtatás nem szerepel az elképzelésében, sem a tervei­
ben, így az SZKP elnöksége a saját elképzelései szerint való magyar
küldöttséget rendelt Moszkvába, „pártközí tárgyalásra” 1953. június
13-16 között.88586A megbeszélésekből levonható következtetésként az a
megállapítás, hogy az MDP új politikai „irányvonala” a szovjet vezetés
kezdeményezésére és a szovjet érdekek figyelembevételével Moszkvá­
ból indult ki,887 A küldöttség hazatérését követően a Politikai Bizott­
ság úgy határozott, hogy a Központi Vezetőség következő ülését ösz-
szehívta június 27-ére, amelyen Rákosi Mátyás és Nagy Imre tartott
beszámolót, ahogyan az Moszkvában már eldőlt. A KV 1953. június
27-28-i ülésen többek között külön szóba került „hogy a miniszter-
tanács a pártvezetés árnyéka lett, szerepe formálissá vált, tevékeny­
sége a pártvezetés határozatainak végrehajtására összpontosult”.888
Nagy hangsúlyt kapott, hogy’ „helytelen módon vezette a párt és sze­
mélyesen Rákosi elvtárs azÁVH-t, helytelen volt, hogy Rákosi elvtárs
közvetlenül utasításokat adott az ÁVH-nak arra, hogyan nyomozzon,
kit tartóztasson 1c, utasítást adott a letartóztatottak fizikai bántalma-

885 Bővebben: MXL OL M-KS 276. f. 54. cs. 246. ö. e. Továbbá: Izsák Lajos: Pártok és
politikusok Magyarországon 1944-1994. Budapest, 2010. Nagy Imre első kormá­
nya, 1952-1955. 216.
886 A Lárgvalások jegyzőkönyvét közli: T. Varga György: Múltunk, 1992. 2-2. szám,
224-269. Jegyzőkönyv a szovjet és m agyar párt- és állam i vezetők tárgyalásáról.
1952. június 13-16.
887 Az értekezletről és az azt követó itthoni beszámolóról, bővebben: Izsák, 2010.
216-217.
888 Izsák, 2010.217.

295
2ására, amit a törvény megtilt."809Az ülésen elfogadott határozatban
döntöttek arról ísr hogy „minden téren cs minden eszközzel helyre
kell állítani a törvényességet. Lehetővé tenni, hogy a kitelepítettek,
az összes állampolgárra egyaránt kötelező jogszabályok figyelem
bevételével, szabadon válasszák meg lakóhelyüket. Az Országgyűlés
elé törvényjavaslatot kell előterjeszteni az amnesztiáról, és fel kell
oszlatni az i ntér náló tábor ok at.,,m' A KV Rákosi Mátyást első titkár
rá, Nagy Imrét pedig a miniszterelnöki posztra „javasolta”. Az 1953.
július 4-én megalakult Nagy ímre-kormány még ebben a hónapban
hozzáfogott a tervezetekben már lerakott törvényesség cs jogrend
helyreállításához, a sérelmek orvoslásához. Június 30-ával az Elnöki
Tanács törvényerejű rendeletben létrehozta a Legfőbb Ügyészséget,
elrendelte az ügyészi szervezet országos kiépítését, A Minisztertanács
július 23-án megszüntette a belügyminiszter jogkörét a helyi taná­
csok felelt, majd július 25-én az Elnöki Tanács törvényerejű rendele­
tét adott ki a közkegyelem gyakorlásáról, amelyet a kijelölt és illetékes
hatóságok október vegéig - nagy részben - végrehajtottak. Megszün­
tették a rendőrhatósági őrizet alá helyezés (internálás) intézményét,
feloszlatták az inlernálótáborokát, feloldották a fővárosból és a vidéki
nagyvárosokból kitelepített és/vagy kitiltott ún. „osztályidegen ele­
mek” kényszerekbe ívhez való kötöttségét.
1953 júniusában vagy július elején készült egy, „A közkegyelem­
ről szóló törvényerejű rendelet végrehajtásának terve" címet viselő
program, a mely kiosztotta a feladat határidő végrehajtásának megje­
lölésével a minisztériumokra, az ÁVII-ra, a rendőrségre és a Honvéd­
ségre vonatkozó munkákat,889091Az első fejezet az igazságügyi Miniszté­
rium cs a Legfőbb Ügyész vonaláról szól, amelyben a végrehajtásért
az igazságügy-minisztert és a legfőbb ügyészt tették meg felelősnek.
A nyolcadik pontja rendelkezik arról, hogy a legfőbb ügyész cs az
igazságügy-miniszter a felelős azoknak az ügyészeknek és bíráknak
a kijelölésére, akik az ÁVH őrizetében lévő egyes személyek bűnügyi
iratainak átvizsgálását végzik. Az átvizsgálás célja az esetleges törvé­
nyességi perorvoslat előterjesztése vagy büntetőeljárás megindítha-

889 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. Napvilág, Budapest, 1998.

Szerk.: Izsák Lajos. 188-207.
890 Izsák, 2010.218,
891 ÁBTL4.1. A 508. 88-109. A tervezet hat példányban készült, dátum nélkül, Szigo­
rúan Titkos! minősítéssel.
tóságának megállapítása.892A kilencedik pont vonatkozik azÁVII-nál
folyamatban lévő - pertörlésre kerülő - ügyek megszüntetésére, mi­
szerint a javaslatot azÁVH-nál működő ügyészek teszik meg a legfőbb
ügyésznek, melynek végrehajtási határideje 1953, július 21-c, A má­
sodik fejezet vonatkozott a büntetés-végrehajtási szervekre, felelőse
Garasin Rudolf bv. ezredes. A harmadik fejezet vonatkozott a rend­
őrségre, ahol a kijelölt felelős Pöcze Tibor, Az első rész b. pontjában
szerepel az a döntés, hogy „amennyiben az elbocsátandó személy
Budapestre, Miskolcra, Sztálinvárosba, Komlóra, Várpalotára vagy a
nyugati és déli határövezetbe kívánna távozni, de az állandó lakhelye
nem ezeken a helyeken volt, akkora bizottság közli az elbocsátandó
személlyel, hogy ezekre a helyekre nem távozhat, illetőleg ott csak
letelepedési engedéllyel tartózkodhat, A bizottság a szabadidőt olyan
helyekre, amelyek nem letelepedési engedélyhez kötött helyek, korlá­
tozás nélkül útba indítja,"893Az 1/c. pont a rendőrségi internáltak sza­
b ad asán ak végrehajtásáról rendelkezik, záró rendelkezése úgy szól,
hogy „az Államvédelmi Hatóság által intcrnálótáborból elbocsátott
személyek figyelése, illetőleg ellenőrzése döntően az ÁVH feladata
lesz”.894 A negyedik fejezet az Államvédelmi Hatóság vonalán elvég­
zendő feladatokat foglalta össze, amelyekért Piros László vezérőrnagy-
volt, a felelős,
1. A Hatóság őrizetében lévő kb. 5000 fő internált személy a négy tá­
borból (Recsk. Kistarcsa, Tiszalök, Kazincbarcika) napi 50-50 fő
turnusokban kerül elbocsátásra.895 Az elbocsátó határozat egy
példányát a rendőrség, egy példányát a Nyilvántartó és a Körö­
zési Központ, egy példányát az ÁVH területi osztálya kapta meg.
A rendőrség és az ÁVH szervei a határozat a lapján együtt szervezik
mega szabadultak speciális módszer alapján történő figyelését.
2. Az ÁVH középfokú szerveinek vezetői részére a tvr,896 kihirdetése
előtti napon eligazitó értekezlet lesz,
3. Lásd az I. fejezet 8., 9. pontjait.

892 Végrehajtási halandó; 1953. július 18.

893ÁTVTT.4.1. 508. B4.
891 ABTL 4.1. 508. 95. Ezen pontban rendelkeznek a „hortobágyi személyek" szaba­
d a s a ir ó l, illetve az 1/d. pont foglalkozott a Budapestről kitelepített családokkal.
895 Nem m indennap valósult meg az 50 fősz abad has a, Ezért a megjelölt végrehajtás
határidejét, augusztus 15-ét nem is tudták lariani.
898 Törvényerejű rendelet.

297
4. A táborokban lévő külföldi állampolgárokra vonatkozó intézke
dések tervét külön feljegyzés tartalmazza. Az országból való eltá­
vozásuk lehetőségeit a külügyminisztériummal Győré és Piros
elvtársak beszélik meg.897A hatodik fejezet S2Ó1 a közkegyelemmel
kapcsolatos gazdasági intézkedésekről, melynek egyik részeként
rendelkeznek a szabadulok közötti munkaerő toborzásról is.898
Az MDP PB-a Czakó Kálmán legfőbb ügyész előterjesztésében 1953.
július 15-én elfogadta azt a határozatot, amely szerint az amnesztiáról
szóló törvényerejű rendelet javaslatát 1953. július 24-én terjesszék a
kormány elé.
1953. július 25-én az Elnöki Tanács részleges amnesztiarendeletet
adott ki, amelynek értelmében kegyelemben részesítették a két évnél
rövidebb szabadságvesztésre Ítélt politikai elítélteket. Majd a követke­
ző napon, 1953. július 26-án a minisztertanács határozatot hozott az
internálás és a kitelepítések megszüntetéséről, a táborok feloszlatásá­
ról,89990
A Nagy Imre állal meghirdetett új politikai irányvonal alapján91)0
valamilyen módszerrel és rendszerrel - hogy áttekinthető legyen -
szabályozni kellett az internálótáborokból való szabaditásokat és fe­
lülvizsgálatokat. Jelen esetben a négy legnagyobb, az ÁVH kezelésé­
ben levő tábornak - Tiszalök, Kistarcsa, Kazincbarcika és különösen
Recsknek a „szabadasairól” és felszámolásáról lesz szó.
Nagy Imre amnesztiarendeletet már megelőzte az előkészületi
munka 1953 tavaszán. Május, június, július hónapban egymást követ­
ték a különböző statisztikai kimutatásoka börtönökben, internáló- és

897 ÁBTL 4.1. A-508. 97. Végrehajtási haLáridö augusztus 25.

898 ÁBTL 4.1. A-508. 98-102.
899 MNL OL M-K.S 276. f. 53. cs, 127. ó. e. Nagy Imre m iniszterelnök 1953. július 4-i
parlam enti program beszédében meghirdette az új gazdaságpolitikával együtt a
tör vény ességen és a fokozottabb népszuverenitáson a lapuló új politikát, amelybe
beletartoztak a túlkapások, az internálás, a rendórbiráskodás, a kitelepítések, a
kuiáklisták megszüntetései. A Politikai Bizottság am nesztiáról szóló határozatá­
nak 3. fejezete tartalmazza az internáltak szabadon bocsátását és az internáló­
táborok megszüntetését. A z MDP határozatai 1948-56, Budapest, 1998, 207-212.
900 MNL OL M-KS 276. f, 53. cs. 126. ő. e. Ez az új politikai irányvonal nem véletlen,
hiszen a rendelet elfogadása clótt Nagy Imre egy küldöttséggel kint volt Moszk­
vában, ahol rábolintottak és beleegyezésüket adták egy enyhébb politikai irány
kezdetéhez, az amnesztia rendelet elfogadásához, beleértve az internáló- cs
munkatáborok megszüntetését is, így az MDP PB 1953. július 22-én határozott az
amnesztiáról.

298
 munkatáborokban, kitelepített és hortobágyi zárt táborokban levő
személyekről, letartóztatottakról.001 Egy 1953. június 10-én készített
jelentés szerint a szabadon bocsátások, létszámváltozások alakulását
ekkor még másképp képzelte cl a Belügyminisztérium VIL főosztá­
lya.502 A statisztikai adatok szerint ekkor 3891 ÁVH, 24-8 rendőrségi
internált és 2320 katonai elítélt volt az országban. Az internáltak, az
internáló- és munkatáborok a KÖMI-hez90192903és a Bányaügyi miniszté­
rium kezelésében levő munkahelyekhez tartoztak. Várhatóan 1316 fo­
goly szabadon bocsátását tervezték, amely veszteséget, a hiány feltöl­
tését a Bányaügyi Minisztérium úgy gondolta, hogy a munkahelyek
átcsoportosításával megoldja. így a váci és márianosztrai országos
börtönből 1000 főt helyeztek volna át, míg a fennmaradt közel 400
férőhelyet a „recski internálótábor létszámából egy erre a célra meg­
felelő bányamunkahelycn,, kívánták biztosítani.904
Az internáiótáborok megszüntetésére és felszámolására, a külön­
böző - az ország minden részéről - büntetőintézetekből való szabadon
bocsátásokra kimutatásokat és ütemterveket készítettek. Egy 1953.
július 10-i, „Szigorúan titkos” jelentésben Borbély Lajos államvédel­
mi hadnagy és Gregus József államvédelmi főhadnagy beszámoltak
arról, hogy az internáltak ügyeit felülvizsgáló két csoportnak és a
leíróknak megtörtént az összeállítása905 (Lásd: melléklet). Ezt a vizs­
gálatot egy 1953. július 27-i jelentés szerint be is fejezték. Ezzel szem­
ben van egy 1953. augusztus 3-i kimutatás, amelyben felsorolják azt
a 18 „elvtársat, akik a rendkívüli felülvizsgáló munkát végzik” tehát
ekkor mégnem fejeztekbe az internáltak felülvizsgálatait,905A cirka
25-30 nap alatt a két bizottság tagjai és 31 operatív, 9 adminisztrációs

901 MXL OL M-KS 276. f. t>5. cs. 184 ó. e. 139.1063. június 10. Kim utatás: ABTL 4.1.
A-508,18.. 22-23.1953. július 2-i, 1953. július 18-i kimutatások.
902 B.M.VIT. Főosztály.
903 KOMI: Közérdekű Munkák igazgatósága. A Népgazdasági Tanács 407/2171951,
sz határozata rendelkezett a KOMI létrehozásáról, amelyet a „letartóztatottakat
foglalkoztató vállalatok szakmai és elvi irányítására es a főfelügyelet] jogkör ellá­
tására1' 1951. decem beri-jével hívtak életre, az „igazságügyi vállalatok irányítását
ellátó’' addig igazságügy m inisztérium i osztályból é$ a Föld munkálatokat Végző
Egyesülés központjából. Törvénytelen szódat izmus 160-165.
904 M NLOL M-KS 276. f. 65. cs.184. ö. e. 135-136.
905 ÁBTL4.1. A -505.195., Budapest, 1953. július 10-i jelentés.
906ÁBTL 4.1. A-508. 43. 1953. augusztus 3-i kimutatás: Seres László államvédelmi
százados aláírásával.

290
beosztott kb. 5030 ügyet vizsgáltak felül,SC7 Megyék szerint kijelölték
azokat a helyiségeket cs városokat, amelyeknek szabadító bizottságot
kellett kiállítaniuk, Így az országban megyékre lebontva 58 működött
- természetesen ebbe beleértve a börtönöket, munka táborokat, hor­
tobágyi zárt táborokat is.'m
Mind a négy táborban kijelölték az internáltak szabaditását vég­
rehajtó bizottságokat is; melyeknek ötfős személyi összetételére
Lóké Gyula államvédelmi alezredes tett javaslatot.-109 A. recski tábor­
ban is ötfős szabadító bizottság jött létre; az elnök Tóth Gyula tábor­
parancsnok lett,í?l:j az ügyész Szalai Sándor államvédelmi százados, a

907 A két bizottság a bíróságra javasolt internáltak ügyeit 16 főből álló külön csoport­
nak adta át előkészítésre, ezenkívül a veszélyesnek megítélt személyeknek cl ren­
del Lék a visszatartásáL. ÁBTL 4.1. A-505.5. A veszélyesnek talált személyeket vissza­
tartották az internáló táborok a szabadítások végső fázisáig, majd őket is biróságdc
álhtoLtak, és ha elitélték, akkor folytatta büntetésének a letöltését valamelyik kije­
lölt büntetés-végrehajtási intézetben, amely általában a Markó utcai börtön volt.
908 ÁBTL 4.1. A-508. 38. B. M. VII. Főosztály, kimutatás a szabadító bizottságokról
Garasin Rudolf aláírásával. Budapest, 1953. július 23, - Az általános szabadiLó
bizottságok között ott volt Recsk, Tiszátok, Kazincbarcika, ellenben Kistarcsa
hiányzott a listáról.
909 M NIOLM -KS 276. í. 53. cs J 2 6 . ő, e. 84. Lő ke Gyula volt megbízva a recski, kazinc­
barcikai, tiszalöki és kistarcsai internélótáborokból való szabaditások felügyeleté­
nek ellenőrzésével. A szabadítások megkezdésével az ó csoportjához futottak be a
négy imernálótá borból a napi jelentések a szabadítások üteméről és az internáltak
közötti hangulatról. Folyamatosan I óke Gyula volt az, aki tájékoztatta Győré József
belügyminiszter-helyettesi a szabadítások menetéről. Löké Gyula a Börtönügyi
Osztálynak volt a vezetője. 1945-től volt MK.P-MDP tag. 1952-ben 1 éves partiskolá­
ra ment. ahonnan 1953 márciusában visszahívták. 1914-benszületett Budapesten.
Apja önálló asztalos, kisiparos volt, esetenként segédet is alkalmazott: jelenleg a
Népművelés Minisztériumban portás. Is kólái végzettsége 4 polgári, szakképzettsé­
ge géplakatos. Nős, felesége párttag, két gyermekük van. 1945 februárjától teljesí­
tett, szolgálatot az Hatóságnál. Flóször mint operatív nyomozó, 1948-tól személyze­
ti vonalon m ini alosztályvezető. 1950-töJ a Személyzeti Főosztály helyettes vezetője
volt. 1951 januárjától volt a Börtönügyi Osztály vezetője. - MNL OL M-KS 276. f. 53.
cs. 126. ő. c. 84.1953. július 15-i javaslata Cerö Fvnőnek, hogy- J ókét nevezzék ki a
B. M. Állami Titkos Ügykezelés és Rejtjelező oszLály vezetőiének.
910 ÁBTL 4.1. A-5 0 8 ,78.Tó(h Gyula bv. alezredes 1949 ben került a büntetés-végrehaj­
tási őrségéhez, a párt helyezte oda mi nt munkáskádert. Először a Budapesti Orszá
gos öüntetóintézet, a gyűjtórögház parancsnoka, majd számos m ás heosztást töl­
tött be. Jóindulatú ember volt, akitől minden durvaság távol állt. Azért helyezték
Rerskrc, mert egyrészt alezredesi rangban volt, másrészt idősebb em ber volt m ár
akkor, és ez bizonyos tekintélyt adott neki. Ez a tekintély nem volt elég ahhoz, hogy
simán lebonyolítsa a tábor felszámolását. Nehéz helyzetbe került, mivel a tábor őr­
sége, a m elv azAVH állományába tartozocL, nagyin rosszindulatúan viszonyult hoz­
zá. m ívd az AVH-sok lenézték a büntetés-végrehajtás őrségét. Felvinczy 1988-53.

300
rendőrségtől Mészáros Sándor rendőr századost küldték ki, az orvos
Radó Sándor államvédelmi orvos őrnagy és az operatív csoportveze­
tő Fórján István államvédelmi hadnagy részvételével megkezdődtek a
munkák.
Mind a négy táborban a szabadosokat végző bizottsági elnök, m a­
ga az akkori táboiparancsnok lett: Kistarcsán Urbán Rezső államvé­
delmi százados, Kazincbarcikán J.óvási János büntetés-végrehajtási
százados, Tiszalökön Dornai Sándor büntetés-végrehajtási hadnagy,911
Már 1953. július 24-én elkészült az az ütemterv,912 amelyben rész­
letezték, hogy a közkegyelem folytán szabadulok elbocsátása milyen
kategória és időpontok szerint menjen végbe.913A katonai elítélteknél
augusztus 2-tól szeptember 15-ig; a hatóságiaknak augusztus 2-tól
szeptember 30-ig volt megszabva a szabaditások végrehajtási határ
ideje, amely majd a későbbiekben egy hónappal kitolódott, október
31-ig. Szabályozták, hogy az országban naponként hány ember sza­
badulhatott egyszerre. Kezdetben naponta a legkevesebb internál­
tat Recskről (5 fő) és Kazincbarcikáról szabadították, míg a legtöbbet
Tiszátokról cs Kistarcsáról, hogy a későbbiekben a kiürült helyeket a
recski, kazincbarcikai és más internálótáborokból ide átszállított in­
ternáltakkal népesítsék be, akikre ott kihallgatás és bírósági tárgya­
lás várt/jíí Tiszalókre a másik három táborból összegyűjtött, külföldi
állampolgárságú internáltak kerültek,915 akiknek ügyét a továbbiak­

on ÁBl'L 4r.l. A -508.78 79. A négy tábor szabadiLását végrehajtó bizottság hasonlóan
épült fel, és a benne résztvevő személyek névsora 1953. július 27-én tisztázódott.
912 Á t f il 4,1. A-508. 38.
S13 ÁETL 4.1. A 508. 38. A kategóriák felosztása és a felülvizsgálat utáni szabad Hú­
sok menete: elsőként július 28 án a terhes nőket, július 29-től a fiatalkorúakat
(augusztus 7-ig); a járásbírósági börtönökben elhelyezett letartóztatott személye­
ket (július 31-ig); a 60 éven felüli férfiakat és az 50 éven felüli nőket (augusztus
I.). Augusztus 2-ától az egy év alalLi büntetésünket (szeptember 2-ig): a katona:
elítéltek (szeptember 15-ig); a hatóságiakat (szeptember 20-ig); és a rendőrségie­
ket (ezek a Hortobágyra kitelepítettek. (Szeptember 30-ig) szabadi tollák.
914 ÁB‘1'1 4.1. A-505. 26.1953. szeptember 11-i összefoglaló jelentésben Kistarcsáról
jelentik: „Intézkedés: legyen hely azoknak az internáltaknak, akik a táborba fog
nak érkezni bíróság elé állítás céljából.1’ Az augusztus 10-i szabadit ásókról: nem
volt mindegy, hogy az ügyeket a megyei vagy a külön bíróság tárgyalta, mivel az
utóbbi testületi-)ez a „rendszerre veszélyes elemek” kerültek.
915 ÁRIT 4.1. A-505. 28.1953. auguszLus 12-i jelentésben Tiszalökról számolnak be,
hogy ..elterjedt a hír: a napokban ide fognak érkezni külföldi állampolgárok".
ÁTVTL 4.1. A-505. 30. A szabadulok többsége augusztus 15-ig i'isza lökről került ki,
hogy megfelelő elhelyezést biztosítsanak a m ásik három táborból átcsoportosí­
tott külföldi személyek részér e.

301
bán a KEOKH™ intézte, de közülük azok, akik valamelyik „népi de­
mokráciának" az állampolgárai vagy görög állampolgárok voltak.
Ókét a kistarcsai táborba szállították el.916917Az internáltakat 9 kategó­
riába sorolták be, így megkülönböztették a „simán” szabadulókat, a
„szabadulásuk veszélyes” címen szereplőket, a lakóhelyükről kitiltás­
sal szabaduló internáltakat és a külön felterjesztett személyek ügyeit
- ezek a kategóriák érvényesek voltak a volt hadifoglyokra is, besoro­
lástik azonos volt az internáltakéval ahol külön kezelték az inter­
nált külföldi állampolgárokat, a felsőbb döntésre váró ügyeket és az
áruló ügynököket.91*11953, augusztus 31-én a öelügyminisztérium, az
Igazságügyi Minisztérium és a Legfelsőbb Ügyészség egy-egy megbí­
zottjából háromtagú bizottságot alakítottak, mely az internáltakkal
kapcsolatos intézkedéseket, a bíróság elé állításokat és a szabadítások
irányítását ellenőrizte felülről.919920
Az egyes táborok szabadító bizottságainak működését 1953. július
28-án jóváhagyták, majd egy kidolgozott részletes terv szerint július
31-én a bizottságok megkapták a szabadítások végrehajtására az eliga­
zításokat. Másnap, augusztus 1-én kiszálltak a táborokba, hogy meg­
kezdjék a helyszínen az előkészítést. A Recskre kiküldött bizottságból
a szabadítás első napjára nem jelent meg az orvos, dr. Radó Sándor*
így nélküle kezdték meg az internáltak felülvizsgálatát, holott elő volt
Írva, hogy az orvosnak a szabadulok különzárása előtt,929 a szabadí-
tást megelőzően megkell vizsgálnia az internáltak egészségi állapotát

916 KF.OKH: Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal, amely a külföldi ál­
lam polgárságú internáltak ügyeiben járt el. A szabadítások után munkahelyet
segített keresni azoknak a külföldieknek, akik Magyarországon akartak a továb­
biakban letelepedni és munkát vállalni. Instrukciókkal látta el és regisztrálta
őket, megszervezte azoknak a külföldieknek a 2 elutazását, akik nem szándékoz­
tak az országban m aradni, vagy a m agyar államvédel mi szerveknek nem tetszett
a huzamosabb, Magyarországon való tartózkodásuk.
917 ÁBTL4.1. A-505 30. Jelentés, 1953. augusztus 13. Győré József.
918 ÁBTL4.1. A-505.7. A Felülvizsgáló Bizottság 1953.júliu$ 29 i jelentése. Ezt kiegészí­
tették augusztus 3-án m ég két kategóriával: a bíróságra javasoltakéval és azoknak
a volt hadifoglyok ji ak a névsorával, akiknek hozzátartozóik külföldön élnek (1170
fő). A felülvizsgálat 5024 internált és hadifogoly ügyében Lörtént meg. ÁRTL 4.1.
A-505. 9.
919 ÁB'l'L 4.1. A-505. 8.
920 A szabadulok külön zárására, vagyis a többi internálttól való elkülönítésükre
azért volt szükség, nehogy azok, akik még nem szabadulhattak, üzenetet küldje­
nek hozzátartozóiknak. Egyáltalán a szabadulok nem igen tarthattak kapcsolatot
az utolsó napokban a többi internálttal.

302
azért, hogy a sürgős orvosi és kórházi ellátásra szorulókat szabadítsák
először. A felülvizsgálati munka igen nehéz volt, ugyanis azÁVH nem
adta át a táborokban fogvatartottak névjegyzékét, amely alapvető do­
log lett volna egy internálótábor felszámolásánál. Nem kapták meg a
nyilvántartást arról, hogy időközben kik hunytak el, de a fogvatar­
tottak egészségi állapotáról és az internáltak letétjeiről (a személyes
tárgyaikról, amelyeket elfogásukkor elkoboztak tőlük) sem voltak
hajlandók leadni a nyilvántartásokat/21
Augusztus 3-án megkezdődött az internáltak szabaditása, amely
augusztus hónapban naponta 50 fő lehetett, míg szeptember 1-jétől
a gyorsítás végett naponta összesen 100 fő szabadulhatott előírássze­
rűén a négy táborból.921922923
Recskcn mindjárt az első szabadítási napon elfogták azokat az
üzeneteket, amelyeket a szabadulásra kijelölt internáltakkal akartak
elküldeni a többiek.'723A bcsúgőrendszerük nagyon jói működött,
Recsken történt meg az az eset, amikor az egyik, szabadilásra kijelölt
internált elmondta, hogy „ha kimegy, felveszi a kapcsolatot azokkal
a személyekkel, akikkel együtt bukott le, és ha lehet, disszidálni fog”.
Ezért a kijelentéséért a szabaditó bizottság visszatartotta az utolsó
csoporttal szabadulónak.924 A szabaditások harmadik napján meg­
érkezett JRecskre az építésügyi minisztérium által kiküldött megbí­
zott, hogy vállalatok számára munkaerőt toborozzon, de a szabaditó
bizottság elküldte azzal, hogy most csak az öregeket és a betegeket
szabadítják, jöjjön vissza majd később,925 Nem csoda, hogy sok volt
a beteg, hiszen az élelmezés a lehető legrosszabb volt Recsken. Aje-

921 Interjú Fetvinczy Tamással. In: Alföld, 1988.8. szám 45 57., 53.
922 ÁTVTL4.1. A-505. 8. Elő szőr a betegeket, az öregeket, a „kisebb bűn cselekmény élt"
elítélteket kellett szabadítaniuk a bizottságoknak.
923 ÁBTL4.L A -505,11. „Az üzenet tartalm a, itt vannak Recsken, de rövidesen szaba­
dulni fognak. Az eddig küldött üzenetek elfogva.''
924 ÁBTL 4.1. A-505. 91. 1953, augusztus 5-i jelentés a 2 augusztus 4-i eseményekről.
A visszatartás nemcsak a „veszélyes elemekre" vonatkozott, az „utat nyitva hagy­
ták” m ások szám ára is, csak egyetlenegy kis hibát elég volt elkövetni ahhoz, hogy
az utolsók között szabaduljanak. Recskcn ekkor különösen megfigyelés alatt tar­
tották Faludy Györgyöt, Tabódy Istvánt és Kovács Lajost, a hirtericsztgetések és
politizálások miatt.
925 ÁBTL 4.1. A-505.15. -A m unkacrő toborzás nemigen váll be az internáltak között.
Nagyon kevesen jelentkeztek, ami nem csoda, hiszen nagyon le voltak gyengülve
a kevés ételtől és a napi i6 órás m unkától - ezért később majd a toborzókra hárít­
ják át a felelősséget, hogy későn kezdtek bele a munkások összegyűjtésébe, azért
lettek kevesen.

303
leütések naponta beszámoltak a koszt silány minőségéről, ami még
ekkor is romlott. Ráadásul augusztus 11-én, Recsken életbe léptették
a „három kategóriás1' étkezést, ami azt jelentette, hogy az A kategóriá­
sok többet kaptak a B és G kategóriásoknál A C kategóriába pedig 350
internáltat soroltak be, így nem csoda, hogy a bánya termelékenysége
nem nőtt, sót egyes napokon a kitermelés lassabb volt az átlagosnál is.
A legtöbb recski internáltat, ha szabadult is, szigorú rendőrha­
tósági felügyelet alá helyezték: augusztus 31-én 82 recski internált
ügyében javasolták, majd szeptember 3-án még 12 recski internálttal
szemben kezdeményezték a rendőrhatósági felügyelet alkalmazá­
sát.925 Több mint ötven internáltat tiltottak ki különböző területek­
ről927- általában a határterületekről és a volt lakóhelyről
Az internálótáborokban gondot jelentettek a rabok közé beépített
besúgók és ügynökök, akik jelentgetéseikkel sokszor megakadályoz­
ták a már elkülönítettek szabadulását 928 Augusztus 11-én az éjszaka
folyamán Recskról Kistarcsára érkezett 120 fö - Kazincbarcikáról 74
fö, Tiszalökről 28 fő akik között, ahogy a jelentés is írta, az operatív
csoport már „részben felvette” az ügynökökkel a kapcsolatot. Három
nappal később, augusztus 14-én éjszaka újabb 107 internáltat vittek
Recskról Kistarcsára, és az operatív csoport tagjai itt is kapcsolatba
léptek a beépített ügynökökkel.929A recski jelentésekben nincs sehol
feltüntetve, hogy két internáltat Recskról kórházba kellett szállítani,
majd a gyüjtöfogházbói Kistarcsára vitték őket, ahol mindkettőjüket
fogdába zárták.9™

026 ÁBTJL 4.1. A-505. 35-43.

927 Á R U 4.1. A-506.87-92.
928 ÁBTI. 4.1. A-505. 35. K i s t á já r ó l jelentették 1953. augusztus 13-án, hogy az el­
különített internáltak, akiket bíróság elé idéztek, a köztük lévő ügynökökkel az
operatív csoport tagjai felvették a kapcsolatot, hogy az esetleges szökési vagy
öngyilkossági kísérleteket megakadályozzák. ABTL 4.1. A-505, 69, K is t a r já n a
szabadulok között levő ügynökökkel tartják a kapcsolatot, akik tájékoztatják az
operaiiv m unkást a köztük lévő hangulatról. így jöttek létre a naponkénti jelen­
tésekben, ugyanabban a táborban az egym ásnak ellentmondó hangulatjelenté’
sek és rém hírterjesztések. Például: Recskról jelentik szeptember 1-jón, hogy egy
Molnár Béla nevű internált destruktív kijelentést tett, ezért m egfigyelés alá lett
helyezve lázitó tevékenysége miatt. ÁBTL 4.1. A-505, 77. Recsken Kötbért János
éhségsztrájkot kezdett, merL fogdára lett helyezve lazító tevékenysége miatt. Az
operatív csoport vezetője „beszélgetett" vele. és igv abbahagyta az éhségsztrájkot.
929 ÁBTL 4.1. A-505. 37. Összefog] aló jelentés, 1953. augusztus 14.
930 ÁBTL 4.1. A-505. 51. Ezek azok a személyek, akik felülvizsgálat alá vagy különbí­
róság elé lettek helyezve, de ezt a recski létszámcsökkenést sehol sem tüntetik fel.

304
 Érdekesek a Recskről kapott hangulatjelentések, amelyekben álta­
lában a fő hangadók - a jelentest tevők szerint, mint mindig - a volt
,.horthysta katonatisztek”, a papok és a kulákok voltak, akik egyszer
bizakodó, máskor lázongó hangulatot terjesztettek köreikben a sza­
badosokat illetően,*931Ezek azok a csoportok, akik közül nagyon ke­
vesen szabadultak augusztus végéig ami Kistarcsán is észlelhető -,
mivel ők voltak a „népi demokráciára legveszélyesebb, osztályidegen
elemek”, és ezért politikai megfontolásból ajánlatos őket visszatar­
tani a végsőkig. Szeptember 15-én szünetelt a szabaditás Recsken és
Kistarcsán is,93293de 9 internáltat elszállítottak Recskről, nem tudni,
hová, mert semelyik jelentés nem számolt be róla, ezenkívül megerő­
sítették az őrséget a tábor fokozott biztosítása érdekében, a hálózatot
pedig utasítás szerint úgy irányították, hogy jó hangulatot teremtsen
az internáltak között.^Visszaemlékezések szerint naponta 10-15 em­
bert engedtek ki a kapun; menjenek a recski vasútállomásra, onnan
pedig haza.934
Az utolsó, Recskről Budapest re érkezett jelentés a szeptember 18-i
szabadosokról számol be, amikor fő internált szabadult935 - eb­

es a k ezekből a napi jelentésekből tudunk róluk. Adat van arról is. hogy Recskről
Tíszalökre volt hadifoglyokat szállítottak (6 fő}, ak ik a tiszalök íj ele ütésekben ben­
ne vannak, de a recskiekben nincsenek. Á B T14.1. A-1243.285.
931 ABTL4.1. A-505. 96.
932 ÁBTL 4.1. A-505. 34.. 63., 79., 99.
933 ÁBTL 4.1. A-505.125-1*26. Egy Tiszalökról származó jelentésben részletesen beszá­
moltak arról, hogy a szabaditásokat két részletben hajtották végre; augusztus 3-22.
cs szeptember lü-24. közötti időszakban. A bizottság munkáját ellenőrizte Garasin
Rudolf bv. ezredes és Lókc Gyula államvédelmi alezredes. Ezután részletezte a tá­
bor felszámolásának fázisait: a szabaduló internáltakat elkülönítették, az őrségeL
megerősítették, ami azt jelentette, hogy ebben az időszakban szorosabb kapcsola­
tot tartottak fenn a tábor külső őrségével. Az operatív munkások h áló zatiig biz­
tosították a tábort és hangulatkutatásokat végeztek, melyekről a belügyminiszté­
riumot naponta tájékoztatták. A szabaduló internáltakat az orvos megvizsgálta,
megfelelő papírokkal ellátták a szab adulókat, és megtör Lén L a lakásbejelent estik
is. Aszabadulási határozatok egyik példányát leadták a Központi Körözési Nyilván­
tartónak, a másikat az illetékes Rendőrkapitányságnak - a szabadulást megelőző 24
órával előbb el kellett küldeni -, a határozat eredeti példányát pedig a szabaduló
kapta meg. Minden elbocsátott személyről figyelólapot állítottak ki, cs megfelelő
jelzéssel ellátva elküldték az Országos lakcímnyilvántartónak. Az operatív csőimrt
a távozókkal egy titoktartási nyilatkozatot Íratott alá - anélkül nem engedtek el
senkit, hogy ezt ne irta volna alá. Általában mindegyik táborban ugyanez a sziszté­
ma működött.
934 Kórösmezey, Keser édes történet, 2. kézirat.
935 ÁBTL 4.1. A-505.106.

305
bői is látszik, hogy a meg júliusban elkészített ütemtervet sem tudták
betartani. Recskről ez volt a második legnagyobb szabadítás. Ebből a
csoportból 66 fő kitiltással és rendőri felügyelettel, 20 internált pedig
simán szabadult, ám még mindig vollak visszamaradt internáltak a
táborban.^6
1953, szeptember 23-án készült a recski internálótábor hivatalos
helyiségében egy jegyzőkönyv, amely elszámolt a2 internáltak sza­
b a d a sáv al és lezárta a m unkát „A bizottság jelen levő tagjai a sza-
badítások ideje alatt, s annak befejeztéig a legteljesebb összhangban
dolgoztak"936937
Egy 1953, október 16-án kelt jelentés előírta, hogy az internálás
rendszerének megszüntetésére, az internálótáborok felszámolására
megadott határidő 1953. október 31-ig tart.93893* Ehhez a határidőhöz
képest a tiszalöki internáló- és hadifogolytáborban*29 novemberben
még 1020 személy volt, akiket a Tiszalöki Erőmű építéséhez vezényel­
tek kí.y;0

A kistarcsai bíróság

1953, augusztus 10-én Kistarcsán intézkedtek arról, hogy helyet ké­

szítsenek elő azoknak, akik a táborba érkeznek, hogy itt állítsák őket
bíróság elé. A bírósági ügyeket itt is megkülönböztették. Elváiasz-

936 ÁBTL 4.1. A-5Ö5.119. Budapest, 1953. szeptem ber 19-i jelentés, ü l az uLolsó napi
beszámoló a táborról. Recski internáltak azt mondták, hogy a szeptem ber 18-i
szabadítással a tábor kiürült, az utolsó internált is elhagyta Rccsket. Viszoni
Sztáray Zoltán a visszaemlékezésében azt irja, hogy ők szeptember-októberben
kb. meg hetvenen ott voltak a recski táborban, és majd csak október közepén
szállították el őket 15 fős csoportokban. In: Sztáray Zoltán: Csákányba. Budapest,
2001.167-169.
937 ÁBTL 4.1. A-507.66-67. Kimutatások a tiszalöki internálótáborról.
938 ÁBTL 4.1. A -505.100.1953. október 16 án m eg 71 személy ügyét vizsgálták, am e­
lyekben döntést kellett hozniuk október 31-ig, hogy a bíróság ítéletet m ondhas­
son, vagy előzetes letartóztatást rendeljen el.
939 FeMnczy, 1988, 50-51. „.Ebben a táborban az ÁVH részben, vagy kizárólag, (...)
külföldieket, franciákat, nyugatnémeteket, olaszokat és jugoszlávokat tartott
fogva, ezért ezt a tábort csak úgy félig-meddig adták át nekünk 1953-ban. A külső
őrség teljesen az ó embereikből állt, többségében a belső is, mi tulajdonképpen
csak egy parancsnokot adtunk oda, aki a büntetés-végrehajtási tiszt, lévén, telje­
sen járaLlan volt az internálótáborok vezetésében”.
94U ÁBTL 4.1. A-505.157.

3 0 fi
tották a megyei bírósági és a járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyek
tárgyalását. Abiróságok mindkét esetben két-két tanáccsal és egy-egy
póttanáccsal dolgoztak. A kivizsgálásokra kijelölték az ügyészeket
- Alapy Gyulát* Alexa Miklóst, Avar Jenőt, Egri Lászlót, akik kihall­
gatták az egyes internáltakat - és a védőket is. A megyei bíróságnak
két tanácsa jött létre, az egyiket Ölti Vilmos* a másikat Jónás Béla* ve­
zette.041 Munkájukat egy-egy beosztott bíró és az ülnökök segítették.
Ezenfelül jött létre az ún. Külön Bíróság, amely szintén Kistarcsán
működött, és a „legveszélyesebb" internáltaknak az ügyeit tárgyalta.
Bíróság elé a recski internáltak közül kerültek a legtöbben, szám
szerint 232-en. Az eddigi adatok alapján a különbiróságra kijelölt 26
személy közül 13-an, tehát az internáltaknak a fele a recski táborból
voltak.942 Mindezeken felül a belügyminisztériumi bizottság „kü­
lönleges intézkedések megtételét tartotta szükségesnek 153 internált
ügyében - ebbe a külön bíróság elé vitt 26 fő is beletartozott. Továb­
bi vizsgálatra és perújításra 50 személyt javasoltak, melyek közül 5
fő biztosan recski rab volt94,3- Vida Lajos* lencsés János* Rcinitz
Egon * Breuer János* és Kéri Kálmán személyében. Ez nem azt jelenti,
hogy a felül vizsga latok után mindegyikőjüket el is ítélték, mivel vagy
nem volt ellenük indítható eljárás, vagy cselekményük már elévült,
ügyükben már lefolytattak bírósági eljárást, vagy bűncselekményük
bizonyítása nem volt lehetséges.544
1953. augusztus 25-én Kistarcsán megkezdődlek a bírósági tárgya­
lások, amelyeken eléggé vitatható ítéletek is születtek - például egy
internáltat 15 évre ítéltek el, mert elmulasztott feljelentést tenni.*4*
Azért ez sem volt mindennapos, és az ítéletek megoszlanak, úgymond
személyekre szólóan készítették el azokat. Ez azért attól is függött,
hogy kit milyen váddal állítottak bíróság elé, mennyi információt tu-941235

941 ÁBTL 4.1. A- 508.53.1953. augusztus 13. - A k ülónbíróság e ló tt születtek jogé rós é 5
nem jogerős ítéletek, szabaditások és olyan végzések is, amelyek tovább „utalták1
az egyes személyeket, például a katonai bíróság ele,
942 ÁBTL 4.1. A-506. „ízek valamennyien az ÁVH és a volt Katpol. titkos m unkatársai
voltak, akik m int ilyenek, ellenséges tevékenységet fejtettek ki, vagy' súlyos titok­
tartás m egszegését követték el.,? ABTL 4.1. A-505.33.
943 ÁBTL 4.1. A-506. 46-56. Nem tudni, hogy ténylegesen a listán hány recski inter­
nált szerepelt, mert az eredeti iratokon törölték a nevekeL.
944 ÁBTL 4.1. A-505.150. Budapest, 1953. október 16.-i jelentés.
945 ÁBTL 4.1. A-505. 57.

307
 dott összegyűjteni róluk az operatív csoport, amivel, ha kellett, zsa
rolni is tudták az internáltat,
Kistarcsán egy november 5-i jelentés szerint a szabaditások és az
ítéletek is megszülettek, az internálótábor 1953. október 31-el teljesen
kiürült. Az elítélt internáltakat a Markó utcai börtönbe szállították.
November 4-én a bíróság elé állított személyek ügyében még folya­
matban volt 115 ügy946
Kistarcsán a bíróság elé állított recski internáltak - az iktatókönyv
szerint947948- 320-an voltak. Ebből 97 személy szabadult, kitöltötte bün­
tetését, vagy - mint négy fő - közkegyelmet kapott. A 97 főből 22-en
ref-fel, ebből négyen szabadultak - Bathó Ján o s* Füzesi András *
Hinfner Kálmán* - kitiltással .Budapestről. Előzetes letartóztatásba
helyezetek 34 főt, akikből 9-nek napolták el a tárgyalását. 41 volt in
tém ákat további büntetésének letöltésére a Markóba vittek, amelyből
11 személynek nem volt jogerős ítélete. Börtönre - itt nem volt feltün­
tetve, hogy melyik börtön az -118 személyt ítéltek, ebből 9 főnek volt
az ítélete 10-15 évig terjedő börtönbüntetés, amelybe azért természe­
tesen beleszámították a Rccsken töltött éveket is. Hadbíróság elé 19
személyt állítottak, katonai börtönbe pedig 9 fő került, Ilorányi La­
jos* volt internáltat egészségi okok miatt a gyűjtőkor házba szállítot­
ták, viszont Körmöczi György volt recski fogoly közvetlen a szállítás
után meghalt,946
Találóan fogalmaz már 1945-ben Bibó István az internálás intéz­
ményéről: „Ha valami, ez a lehető legnagyobb mértékben megérett
a teljes felszámolásra. Ne felejtsük el, hogy tartósan internálva azok
vannak, akikkel szemben népbírósági eljárásra nincs ok. Ezt az üze­
met tehát egyszer úgyis meg kell szüntetni, mert egyszer be fog állni a
bűn és a bűnhődés közötti arány teljes megbillenése”349

946 ÁBTL 4.1. A 505.172. Az addig elitéit 529 személy bűncselekményének m egoszlá­
sa: kémkedésért 170 embert, háborús és népei lenes bűncselekményért 173 sze*
mélyi, dem okratikus ál lám rend elleni szervezkedésért 59 főt, izgatás vádjával 16
személyt, tilLotl határátlépés miatt 88 főt és egyéb bűncselekmény miatt 23 volt
internáltat ítéltek el. - ÁBTL 4.1 A -505.173.
947 ÁBTL4.1. A-492. kecsk, Kazincbarcika, Tiszalök internálótábor anyaga, 1953-ban
elítéltek.
948 ÁBTL4.L A-492.170-171,1953.09.23-án hunyt el.
949 Bibo, i. m. 50,

308
A recski tábor utóélete

1953. július 26-án a Nagy Imre-kormány rendeletben szabályozta a2

internáló- és kitelepítő táborok feloszlatását, A tervek szerint augusz­
tus elejétől megindultak az internáló- és kitelepítő táborokban levő
személyek felülvizsgálatai. Akiket a felülvizsgáló bizottság nem ítélt
a „demokratikus államrendre veszélyesnek", azokat szabadon bocsá­
tották. Szabadon bocsátás mellett voltak olyanok is, akiket bizonyos
városból és/vagy területről kitiltással, vagy rendőrhatósági felügyelet
alá helyezés mellett engedtek cl. Akiket a vizsgálóbizottság továbbra is
veszélyesnek ítélt meg, azokat Kistarcsán különbíróság további bör­
tönbüntetésre ítélhette.
Aszabaditásokaz internálótáborokból hol rendesen, hol zökkenő-
mentesen folytak, a visszaemlékezések, illetve levéltári dokumentum
alapján 1953. szeptember 19-cvcl a recski internálótábort bezárták,
vagyis a jelentések szerint nem volt már több internált a táborban.
1954* nyarán Erdey Sándor és Benkő Zoltán volt recski internált
visszament a tábor helyszínére, de csak a kőbányába mentek fel, mi­
vel a tábor területén focimeccs volt éppen.950951
Visszaemlékezésből kiderül, hogy a tábort 1954-ben lebontat­
ták köztörvényes elítéltekkel. Ennek viszont ellentmond a következő
beszámoló és tervezet, melyet 1955. június 16-i keltezéssel készített
Garasin Rudolf bv, ezredes, p a r a n c s n o k A címzés Berecz Béla ál­
lamvédelmi vezérőrnagy, a Belügyminisztérium Anyagi és Technikai
Osztálya vezetőjének szólt. A jelentésben az állt. hogy Garasin utasí­
tást kapott arra, hogy a recski tábort „M” esetre készítsék elő. Meg­
vizsgálták a tábor állapotát, az épületeken való javítási lehetőségeket,
illetve a bővítések szükségességét. A tervet három szakaszban akarták
megvalósítani. Az elképzelések szerint 1955-ben a táborban meglé­
vő épületek állagának a megóvása volt a cél, a tetőzetek megjavítása,
ajtók, ablakok rendbehozatala. A lényeges az volt, hogy a felújítás és
a tatarozás mind a Felsó, mind pedig az Alsó táborra vonatkozott.
Garasin végig két táborban gondolkodott, nemcsak az eredeti Felső­
ben. 1956-ban tataroznák a barakkokat, folytatnák a fürdőhelyiség

950 Erdey. 2001. i. m. 293-295.

951 MNL OL XIX-B -3-ax. 3. d.
megépítését és a villamos berendezések rendbe hozását, helyreállítá­
sát. Erre az évre tervezték még a 250 férőhelyes laktanya építését is.
1957-es évre tervbe vették, hogy a tábor kapacitását további 1500 fő
befogadóképességgel bővítik, mellyel párhuzamosan a konyhához is
hozzá kell építeni még.
A felújításokhoz és a bővítésekhez szükséges összeget az egri me­
gyei börtön részére kellett kiutalni.
Hogy miért nem valósult meg Garasin Rudolf tervezete, arra jelen­
leg nem állnak rendelkezésre dokumentumok, de annyi biztos, hogy
a tábort 1957-ben lebontották, nem újjáépítettek.
1957, február 7-én nyitották a Belügyminisztériumban azt az ügy­
iratot, amely a „Recski bontási anyag felszámolása” címet kapta 952953
A Belügyminisztérium Építési és Elhelyezési Osztályának lett a fel­
adata, hogy felszámolja téglánként a volt recski kényszermunkatá­
bort. A javaslat értelmében elsősorban több büntetés-végrehajtási
intézet kapta meg a bontott anyagokat. így kapott az igényelt bontási
anyagokból a Fejér és a Győr megyei rendór-főkapitányság, az állam­
pusztai, nagyfai, baracskai és a pálhalmai Munkahely-parancsnok­
ság. Ezenkívül tüzelőanyagot utaltak ki a salgótarjáni, vagyis a Nóg-
rád megyei Rendőr-főkapitányság számára.
Ezért összegzésként elmondható, hogy az 1950-1953 között mű­
ködött recski kényszermunkatábort „véglegesen" 1957. február-már­
ciusban bontották le teljesen úgy, hogy csak az államvédelmi hatóság
belső őrségének törzsépületét nem bántották, valamint a mögötte le
vő aggregátorházat sem bontották le teljesen/*3

952 MNXOL XIX-R-l-ax. 3. d,

953 Bővebben: Bank Barbara: „Sem mi nem vész el, csak álatokul" - avagy a recski in­
ternálótábor újraindítására telt kísérlet 1955-ben. In: Veritas évkönyv 2014. Ma­
gyar Napló, Budapest, 2015. 333-347.

310
KÖNYVÉSZETI DOKUMENTUMOK

Recsk 1989-ig
Arecskimternálótáborrólazelsőírások,rövidebbtikkekazl95Q-esévek
végén egykori recski internáltak tollából láttak napvilágot. 1962-ben
Kanadában angol nyelvű önéletrajzi írása jelent megFaludy György­
nek Pokolbeli víg napjaim címmel, amelynek egy része Recskről szól.
A nyolcvanas évek elején már egy egész publikációs hullám in­
dult el. Sztáray Zoltán 1981-ben egy tömör, lényegre törő, tartalmas
munkával jelentkezett A recski kényszermunkatábor címmel, illetve az
Új látóhatár című folyóiratban rendszeresen jelentetett meg beszá­
molókat. New Jerseyben Nyeste Zoltán írt monográfiát RECSK- embe­
rek az embertelenségben címmel. Ez a könyv a szerző korábbi előadásait
foglalta össze. Kanadában Gábori György- angol nyelven megírt ön­
életrajzi regényében a dachauikoncentrációs táborban szerzett élmé­
nyeit hasonlította össze a recski táborral. Németországban Benkó
Zoltán publikációi mellett 1984-ben megjelent egy összefoglaló mun­
ka, Erdey Sándor: A recski tábor rabjai címmel.
Amíg külföldön, az emigrációban, a volt recski internáltak tollából
megszülettek ezek a munkák, addig Magyarországon nem lehetett
Recskról és a többi internálótáborról nyíltan beszélni vagy írni. Az át­
törés az 1980-as évek közepén történt, amikor is a nyugati publikációk
egy része szamizdat formájában hozzáférhetővé vált. 1986 tavaszán
Gyarmathy Líviának elsőként sikerült videóinterjűkat készítenie a
Recsken szolgálatot teljesítő volt államvédelmi őrökkel. Böszörményi
Nagy Géza pedig ugyanezen év nyarán leforgatta a Laura című játék­
filmjét, melyben a recski vonatkozások és eredeti helyszínek szerepel­
tek. Ezenkívül két, volt recski államvédelmis őr „statisztaként” szere­
pelt a filmben.
A magyar sajtóban 1986 októberében jelent meg az első hazai hír­
adás a munkatáborról. A Mozgó Világ folyóirat közölt egy interjút Zi-
mányi Tiborral a recski táborbeli élményeiről.
1988 februárjában láthatta a nagyközönség Gyarmathy Lívia inter-
jú-dokumentumfiImjét, amelyet a Recsket megjárt Faludy G y ö rg ­
gyel készített. Ezt követően riportsorozat jelent meg az Alföld című
folyóiratban a recski internálótáborrói. amelyben volt internáltak,
államvédelmis őrök és a táborokat felszámoló büntetés-végrehaj­

311
 tási parancsnok is megszólaltak. 1989 februárjában bemutatták a
Gyarmathy Lívia és Böszörmény Nagy Géza által készített ftecsfr 1950-
1953f egy titkos kényszermunkatábor története című dokumentumfil­
met, mellyel Recsk mint fogalom teljesen közismertté vált. Ezt követ­
te Böszörményi Nagy Géza és Gyarmathy Lívia Recsk J95Ö-1953 című
1989-ben megjelent könyve, amely a dokumentumaimból hiányzó
interjúkat is tartalmazta. A kötet előszavát M. Kiss Sándor írta, aki
a dokumentumfilm készítésében is részt vett szakértőként. Majd
Gyarmathy Lívia és Böszörményi Nagy Géza elkészítette a Szökés című
játékfilmjét, amely az 1951. május 21-én a recski kényszermunkatá­
borból történt szökésről szól.

Általában az internálásról és Recskröl

Bank Barbara: Az internálás és kitelepítés dokumentumai. In: Trezor
3. Az átmenet évkönyve. Szerk.: Gyarmati György. Budapest, 2004.
107-130.
Bank Barbara: A Mosonyi utcai Toloncház és kapcsolatai, különös
tekintettel a recski táborra (1950), In: Variációk. Ünnepi tanulmá­
nyok M. Kiss Sándor tiszteletére. Szerk.: Ötvös István. Piliscsaba,
2004. 278-292.
Bank Barbara: Arecski internálótábor története 1950-1953. Nagy Ma­
gyarország, II. évfolyam 5. szám. 4-15.
Bank Barbara: AzÁVH kezelésében levő táborok 1950-1953. Nagy Ma­
gyarország, II. évfolyam 5, szám. 16-22.
M. Kiss Sándor: F.lószó, In: Gyarmathy Lívia-Böszörménvi Nagy Gé­
za: Recsk 1950-1953.1989.
Palasik Mária: A jogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca
Magyarországon 1944-1949. Budapest, 2000.
Palasik Mária: Bizalmas belügyminiszteri rendelet az internálások
ügyében (1945). In: Társadalmi Szemle, 1997.7. szám 87-97.
Szakács Sándor-Zínner Tibor: A háború „megváltozott természete"
1944-1948. Budapest, 1997.
Törvénytelen szocializmus, A tényfeltáró bizottság jelentése. Zrínyi
Kiadó, Üj Magyarország, Budapest, é. n. szerk.: Révai Valéria. 84.
Zinner Tibor: Háborús bűnösök perei. Internálások, kitelepítések és
igazoló eljárások 1945-1949. in: Történelmi Szemle 1985.1. szám,
118-140.

312
Rab munkáltat ás - KÖMI
T, Varga György: Adalékok a börtönügy és a rabmunkáltatás történe­
téhez 1949-1953, In: Trezor 2, A Történeti Hivatal évkönyve, 2000-
2001. Szerkesztette: Gyarmati György. Budapest, 2002.159-175.

1989 után megjelent memoárok,

visszaemlékezések Recskről
Benkő Zoltán: Történelmi keresztutak. Miskolc, 2000.
Bíró Sándor: A „Mátrai lovagrend11, Püski, Budapest, 1992.
Böszörményi Nagy Géza: Recsk 1950 1953. 2005. Átdolgozott kiadás,
ami 1989-ben nem lehetett benne a könyvben, az most belekerült,
mellékletekkel együtt.
Erdey Sándor: A recski tábor rabjai. Püski, Budapest, 2001,
Fa ludy György: Pokolbe! Ívig napjaim. Magyar Világ, 1998.
Földváry Boér Elemér: A kiszolgáltatottak. Budapest, 1991.
George Gábori (Gábori György): Amikor elszabadult a gonosz. Ma­
gyar Világ, Budapest, 1991.
Görgey Guidó: A két Görgey. Helikon, Budapest, 2004,
Kórösmezey László: Recsk: Kalandozásaim története az ÁVH bugy­
raiban. (http://mek.oszk.hu/14100/14167)
Madaras Ferenc: Recsken diplomata voltam (Török követ), Öt évi in­
ternálásom története 1948-1953. Püski, Budapest, 2004,
Michnav Gyula: Mint Mohamed koporsója. Életrajzi írások. Szeged.
2002 .
Nyeste Zoltán: Recsk - Emberek az embertelenségben. Püski, Buda­
pest, 1989.
Recsk a kövek árnyékában I-III. - Sághy Gyula filmje
Sághy Gyula: Recsk a kövek árnyékában, album. Budapest, 2005,
Sztáray Zoltán: Csákánykó, a recski kényszermunkatábor, Püski, Bu­
dapest, 1997.

B u d a -d é l in te r n á ló tá b o r
Drucza Attila: „Buda-Dél-Dél-Buda”. In: Variációk-Ünnepi tanulmá­
nyok M, Kiss Sándor tiszteletére. Szerkesztette: Ötvös István. Pilis-
csaba, 2004.260-277.
Bank Barbara: ABuda-déliinternálótábor. In: Memento 2. szám, 2011.
s zepte mb er-októb er.

313
Bank Barbara-Horváth István: Jelentés a buda-délí internálótáborról
*■ Mi ndszenly József beszámolója az lllyés-hagyalékban. In: Magyar
Szemle, Új folyam, XXIV. 7-8. szám

Kistarcsa
Visszaemlékezésekből, akiket Recskre internáltak.
Bank Barbara: Fedőneve „Marcsa" és „Sándor" Az Államvédelmi Ha­
tóság építkezései a kistarcsai és a recski internálótáborban (1949—
1950). In: Rendszerváltások kortársa és kutatója. Tanulmánykötet
Izsák Lajos 70. születésnapjára. Budapest, 2013.300-304*.
Justus Pálné: Kistarcsa - Visszaemlékezés-részletek, in: Mozgó Világ
1988. Iksz. 14. évf, 120-128.
Pál Zoltán: Akistarcsai internálótábor története, 2010. Kézirat.

Tisza lök
Cörbedi Miklós: 1020 nap az őrtornyok árnyékában. A tiszalöki hadi-
fogolytábor története. Tiszalök, 1989.
Görbcdi Miklós: Az Árnyékok hosszúra nyúlnak: Kiegészítés Kecske­
mét, Tisza lök, Kazincbarcika kényszermunkatáborainak történe­
téhez. „Október 4* ” Baráti Társaság, Tisza lök, 1998.

Kazincbarcika
Görbedi Miklós: Az Árnyékok hosszúra nyúlnak: Kiegészítés Kecske­
mét, Tiszátok, Kazincbarcika kényszermunkatáborainak történe­
téhez. „Október 4.” Baráti Társaság, Tisza lök, 1998,
Kilep Tibor: A kazincbarcikai internálótábor. In: Üj holnap, 50. évf,
5, szám/2005.15-24.

A visszaérnie kezesek, ezen értve mind a szóbeli, mind az írásbeli em­

lékeket, videó-, illetve hangfelvételeket, nagy értékkel bírnak a tör­
ténész számára, mert a jelenleg megtalálható levéltári forrásokból
igen nehezen lehetne rekonstruálni a tábor történetét. Még ha kri­
tikával is kell szemlélni ezen visszaemlékezéseket, ugyanúgy, mint a
fennmaradt levéltári dokumentumokat, amelyeket a BRFK PRO, B.
M.ÁVO, majd azÁVII készítteti készítetett. AzÁVH kihallgató tisztjei­
nek meggyőző ereje mindig híres volt, így azt kapták végtermékként,
amit hallani szerettek volna. Vagyis ezeket a dokumentumokat sem
szabad kritika nélkül elfogadni.

314
F E L H A SZ N Á L T IR O D A LO M

Monográfiák
A magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzőkönyvei 1945-
194*7, Szerkesztette: Feitl István. Budapest., 2003.
A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kul­
túrájára 1-2, 469-478. Piliscsaba, 2005. Szerkesztette: Óze Sándor-
Medgyesy Schmikli Norbert
Államvédelem a Rá kosi-korszakban. Szerk.: Gyarmati György Történeti
Hivatal, Budapest, 2000.
AzMDP határozatai 1948-56. Budapest, 1998,
Bank Barbara-Őze Sándor: A „német ügy'1. A volksbundtól Tiszalökig
1945-1953. Budapest-München-Backnang, Magyarországi Németek
Országos Önkormányzata, 2005.275. o.
Bank Barbara-Mészáros Gyula: Akopjás mozgalom története. Kézirat,
Benkö Zoltán: Történelmi kéresztutak. Miskolc, 2000.
Bíró Sándor: A „mátrai lovagrend”, egy recski fogoly emlékezései. Püski,
Budapest, 1998. (2. kiad.)
Bognár Zalán: Magyarok hadifogságban Magyarországon. Hadifogoly-
gyűjtőtáborok Magyarországon 1944 1945. Argumentum, 2010,
Böszörményi Géza: Recsk 1950-1953. Interart, Budapest, 1990,
Böszörményi Géza: Recsk 1950-1953, S/.cpirodalmi kiadó, Budapest, 2006.
Gorpus túr is Hungarici Budapest, 1946,
Demokratikus Magyarország Válogatás Bibó István tanulmányaiból.
Magvető, Budapest, 1994.
Djilas, Milovan: Conversation with Stalin. Harcourt, Brace and World,
New York, 1962.
Erdey Sándor: Arecski tábor rabjai. Reform, 1989,
Erdey Sándor: A recski tábor rabjai. Püski, Budapest, 2000, (6. kiad.)
Erdey Sándor: A recski tábor rabjai. Püski, Budapest. 2001,
Farkas Vladimír: Nincs mentség, Budapest, 1990.
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim. Magyar Világ, 1998.
Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon 1945-1956. Budapest,
1990.
Földesi Margit-Szerencsés Károly: Halványkék cédulás választások Ma-
gyarországonlÖéZ, Kairosz, Budapest, 2001.
FöldváryBoér Elemér: A kiszolgáltatottak. Budapest, 1991.

315
 Gábor Róbert: Az igazi szociáldemokrácia - küzdelem a fasizmus és a
kommunizmus ellen 1944-1948.
Görgey Guidó: A két Görgey. Helikon, Budapest, 2004.
Hegedűs András: A történelem és a hatalom igézetében. Kossuth, Buda­
pest, 1988.
Heténvi Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyé­
kában I. Budapest, 2004. (2. bővített kiadás.)
HolopcevPétér-TrhásMelinda: Eltanácsoltak. Miskolc, 2008.
Horthy Miklós: Emlékirataim. Toronto, 1974. (2)
l 2sák l.ajos: A koalíció évei Magyarországon 1944-1948. Budapest., 1986.
Dokumentumok a magyar politikai rendőrség történetéből 1. A politikai
rendészeti osztályok 1945-1946. Szerk.: Krahulcsán Zsolt-Müller Rolf.
UHarmattan-ÁBTL, Budapest, 2009.
Dokumentumok a magyar politikai rendőrség történetéből 2. - Az Ál­
lamvédelmi Osztály 1946-1948. Szerk.: Krahulcsán Zsolt-Müller Rolf.
L'Harmattan-ÁBTL, Budapest, 2015.
Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 1. Szerk.: dr. Horváth Ibolya, dr.
Solt Pál, dr. Szabó Győző, dr. Zanathy János, dr. Zinner Tibor. Közgaz­
dasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992.
íratok az igazságszolgáltatás történetéhez 2. Szerk.: dr. Horváth Ibolya,
dr. Solt Pál, dr. Szabó Győző, dr. Zanathy János, dr. Zinner Tibor. Köz-
gazdaságiésjogi Könyvkiadó, Budapest, 1993,
Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez 3. Szerk.: dr. Horváth Ibolya,
dr. Solt Pál. dr. Szabó Győző, dr. Zanathyjános, dr. Zinner Tibor, Köz-
gazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1994.
Jóéi Kotek-Pierre Rigoulot: A táborok évszázada, nagyvilág, é.n.
Kahler Frigyes: A nagy tűz vörös sárkány torkában - koncepciós eljárások
ferences szerzetesek ellen 1945-1956. Budapest, 2009.
Kahler Frigyes-M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Püáki-Kortá rs, Bp.,
1997,
Kovács Kálmán: A magyar országi népbíróságok történetének egyes kér­
déséi, jogtörténeti Tanulmányok I. Budapest, 1966.
Kovács Zoltán András: A Szál asi-kormány belügyminisztériuma. Rend­
védelem, állambiztonság, közigazgatás a nyilas korszakban. Márta-
bcsnyő-Gödöilő. Attraktor. 2009.
KubinyiFerenc: „... ketrecbe engem zártak...”. Holnap, Budapest, 1989.
Kubinyi Ferenc: Fekete Lexikon (1945-1956). Malomfalvi kiadó, Magya­
rok vasárnapja, Thousand OaksCalifornia, 1994.

ate
Dr. Lukács Tibor: A magyar népbirösági jog és a népbíróságok 1945-1950.
Budapest, 1979.
M. Kiss Sándor: Variációk-Az ellenállásváltozatai. Budapest, 1982.
ML Kiss Sándor-Vitányi Iván: A magyar diákok szabadságfrontja. Buda­
pest, 1983.
Madaras Ferenc: Recsken diplomata voltam (Török követ), Öt évi inter­
nálásom története 1948-1953. Püski, Budapest, 2004.
A Magyar Dolgozók Tártja határozatai 1948-1956, Szerk.: Izsák Lajos, Nap­
világ, Budapest, 1998,
Dr. Majoi'Ákos: Népbíráskodás - forradalmi törvényesség. Egy népbíró
visszaemlékezései. Minerva, Budapest, 1988.
Markó László: A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub. Buda­
pest, 2000.
Michnay Gyula: Mint Mohamed koporsója. Életrajzi írások. Szeged,
2002 .
Moszkvának jelentjük - Titkos dokumentumok 1944-1948, fip. 1994.
Szerk,: Izsák Lajos-Kun Miklós.
Nyeste Zoltán: Recsk - emberek az embertelenségben. Püski, Budapest,
1989.
Okváth Imre: „Sziget egy reakciós tenger közepén". Adalékok a Katpol
történetéhez, 1945-1949.
Palasik Mária: Ajogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca Ma­
gyarországon 1944-1949. Napvilág, Budapest, 2000.
Papp Simon: Életem, Zalaegerszeg, 1996.
Pártközi értekezletek. Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció
1944-1948. Szerk.: Horváth Julianna, Szabó Éva, Szűcs László. Zalai
Katalin, Napvilág, Budapest, 2003.
Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések
Sághy Gyula: Recsk a kövek árnyékában album. Budapest, 2005.
Szakács Sándor-Zinner Tibor: A háború megváltozott természete 1944-
1948. Budapest, 1997.
Szekér Nóra: AMagyar Testvéri Közös ség története. Budapest, 2009.
Sztáray Zoltán: Csáká nykő A recski ké.nysze rmu nkatábor. Püski, Búda-
pest, 1997.
„Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?" Ferencesek a feloszlatás
idején. Összeállította: fr. Kálmán Peregrin. Budapest. 2000.
Törvénytelen szocializmus-A tény feltáró bizottság jelentése. Szerk.: Ré­
vai Valéria, Zrinyi-Cj Magyarország, Budapest, 1991.

317
Trezor 1. A Történeti Hivatal évkönyve, Szerk.: Gyarmati György, Buda­
pest, 1999,
Trezor 2. A Történeti Hivatal évkönyve. Szerk.; Gyarmati György. Buda­
pest, 1999.
Trezor 3. Az átmenet évkönyve. Szerk.: Gyarmati Cyörgv. Budapest, 2004.
Variációk. Ünnepi tanulmányok \f. Kiss Sándor tiszteidére. Szerk.: Öt­
vös István, Piliscsaba, 2004.
BoCHHonnemibre b CCCP. T, 4,2004. 274 275.
Zinner Tibor: XX. Századi politikai perek - A magyarországi eljárások
vázlata 1944/1945-1992, Rejtjel, Budapest. 1999.

Tanulmányok
Baczoni Gábor: Pár(0viadal. A Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapi­
tányságának Politikai Rendészeti Osztálya, 1945-1946. In. Trezor 2,
A Történeti Hivatal Évkönyve 2000-2001. Szerk.: Gyarmati György.
Budapest Történeti Hivatal, 2000. 79-110.
Balogh Margit: Hadifoglyok, internáltak, kitelepítettek. Mindszenty Jó­
zsef bíboros-érsek és az emberi jogok védelme (1945-1948). 39 60. In:
Századok, 145. évf. 2011/1 szám
Bank Barbara: A Mosonvi utcai Toloncház és kapcsolatai, különös tekin­
tettel a recski táborra (1950). ín: Variációk. Ünnepi tanulmányok M.
Kiss Sándor tiszteletére. Szerk.: Ötvös István. Piliscsaba, 2004. 278-
292.
Bank Barbara: A hatvani ferencesek és vasutasok megpróbáltatásai
1950. In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép Európa történe­
tére és kultúrájára 1-2.469-478. Piliscsaba, 2005. S2erk.: Óze Sándor-
Medgyesy Sdunikli Norbert
Bank Barbara: „Aki nincs velünk, az ellenünk van!" - kitelepítő táborok
Magyarországon 1950-1953. In: Hortobágyi kényszermunkatáborok
1950-1953 között. Konrad Adenauer Alapítvány, 2006.13-25. o.
Bank Barbara: Internálás és kitelepítés a Történeti Levéltár dokumen­
tumaiban, In: Az átmenet évkönyve 2003. Szerk.: Gyarmati György.
Budapest, ÁBTL, 2004. /Trezor 3/107-130.
Berend Cyörgy: Az államszervezet befolyása a büntetőjogra. Jogtudomá­
nyi Közlöny. 1947. 3-4, sz. 49-51.
Bibó István: A demokrácia válsága - A rendőrség és az internálások ügye,
50. In: Demokratikus Magyarország-Válogatás Bibó István tanulmá ­
nyaiból. Magvető, Budapest., 1994.

318
Boreczkv Beatrix: Az Államvédelmi Hatóság Szervezete, 1950-1953. In:
Trezor 1- a Iörténeti Hivatal évkönyve 1999,
Dobó József: Megszöktem Recskről. In: Sztáray, 97-108,
Drucza Attila: „Buda-Dél - Dél-Buda” In: Variációk. Ünnepi tanulmá­
nyok M. Kiss Sándor tiszteletére. Szerkesztette: Ötvös István, Piliscsa-
ba, 2004. 260-277.
Bank Barbara: A Buda-déli internálótábor. In: Memento 2. szám, 2011.
s zeptemb er-októ bér,
Fidger Éva-Palasik Mária: Brit jelentés a magyar politikai rendőrségről
1946-ban. In: Trezor 1. A Történeti Hivatal évkönyve. Szerk.: Gyarmati
György. Budapest, 1999.167-188,
Gyárin at i Gyö így: Ad ik tat úra i nté zményrend sze rénck k iép ítése Magya r-
országon, http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/szakirod/gyarmati2
_a.htm
Gyarmati György: „Itt csak az fog történni, amit a kommunista párt
akar!” Adalékok az 1947. évi országgyűlési választások történetéhez,
in: Társadalmi Szemle. 1997/8 9.146-161.
Justus Pálné: Kistarcsa-Visszaemlékezés-részletek. In: Mozgó'Világ 1988.
11. sz. 14. évf. 120-128.
M. Kiss Sándor: Előszó, In: Gyarmathy Lívia Böszörményi Nagy Géza:
Recsk 1950-1953.1989.
Kovács Kálmán: A magyarországi népbiróságok történetének egyes kér­
dései, Jogtörténeti Tanulmányok I. Budapest, 1966.162.
Magyarázzátok meg, hogy mi a szocializmus. Jónás Pállal beszélgetett Ken­
de Péter. In.: Vasárnapi újság- válogatás a népszerű rádióműsor adásai­
ból Szerk.: Győri Béla, Király Edit, Rapcsányi László. Üj Idő Kft. 1989,
Orgoványi István: A déli határsáv 194-8 és 1956 között. In: Bács Kiskun
megyei Levéltár Évkönyve 2001. 253-293.
Őrizetbe vételét meghosszabbítom... - Böszörményi Géza és Gyarmathy
Lívia filmriportsorozata az internálótáborokról HII. rész. In: AL­
FÖLD 1988.7-9. szám
Palasik Mária: Bizalmas belügyminiszteri rendelet az internálások ügyé­
ben (194-5), In: Történelmi Szemle, 1997.7. szám87-94.
Pál Zoltán: Akistarcsai internálótábor története. 2010. Kézirat,
Pctrikné Vámos Ida: Iratok a Történeti Hivatalban, 31. In: Trezor 1. Szerk.:
Gyarmati György Budapest, 1999.
Recsk 1950-1953- Jávor niczky István interjúja 7i mányi Tiborral. In: Moz­
gó Világ, 1986. il. szám 39-44.

319
Sarlós Márton: Szemelvények a NŐT joggyakorlatából. Jogtudományi
Közlöny, 1947.23-24. szám. Susa Éva-Molnos Mária: Jeltelen eltemeté­
sek (1945-1962) kutatása. In: Trezor 3.245-253.
Tóth Eszter: A Zárt irattári dokumentumokról,.. In: Trezor 3. Az átmenet
évkönyve. Szerk.: Gyarmati György. Budapest, 2003.
T, Varga Cyörgy: Adalékok a börtönügy és a rabmunkáltatás történeté­
hez 1949-1953. In: Trezor 2, ATörténeti Hivatal évkönyve, 2000-2001.
Szerk.: Gyarmati György. Budapest, 2002.159-175
Wagner Tibor: Erdészek a Rákosi időkben. In.: Erdészeti Lapok CXLV. év­
folyam, 7-8. szám (2010. július-augusztus) 285-287.
ZinnerTibor: Háborús bű nősök perei. Internálások, kitelepítések és iga­
zoló eljárások 1945-1949. In: Történelmi Szemle, 1985.1. szám, 118-143.

Népszerűsítő cikkek
Bank Barbara: A recski inter na lótábor története 1950-1953. Nagy Ma­
gyarország, II. évfolyam 5. szám
Bank Barbara: Az ÁVH kezelésében levő táborok 1950-1953. Nagy Ma­
gyarország, II. évfolyam 5, szám
Bank Barbara: Magyar Szibéria - kényszermunkatáborok a Hortobágyon
1950-1953, Nagy Magyarország, II. évfolyam 5. szám
Bank Barbara: „Magukkal nem kell elszámolnunk ..." - interjú Tasnádi
Frigyessel. Nagy Magyarország, II. évfolyam 5. szám

LEVÉLTÁRI FORRÁSOK

Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTl.)

Budapest Főváros Levéltára (BFL)
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár (MNL OL)
Független Kisgazdapórt Levéltára
Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (P1L)
Hadtörténelmi Levéltár (HL)

320
M ELLÉKLETEK

1. AZ INTERNÁLÓTÁBOROKBAN MUNKÁRA FOGHATÓ

INTERNÁLTAK SZÁMA1

térti nő
nehéz könnyű
Észak-Pest megve - Gödöllő 356 153 83
Borsod vármegye - Miskolc 100 39 5
Szabolcs vármegye - Nyíregyháza 94 51 -
+ 29 tő szökésben
Csongrád vármegye - Szentes 48 19
Abaúi-Torna vármegye - Szikszó 30 10
Békés vármeave - Gyula 25 99 5
Bács-Bodrog vármegye - Baia 55 89 23
Szeged (városi! 50 32 4
Bihar vármeave - Berettvóúifalu 55 17 2
Jász-Naavkun-Szolnok vm. - Szolnok 140 10 6
Szatmár vármegye - Mátészalka 20 40 4
Heves vármegye - Eger 87 21 1
Hajdú vármegye - Debrecen 57 3
Somogy vármegye - Szarkavár 58 74 15
Veszprém vármegye - Veszprém 266 61 15
Zemplén vármegye - Sátoraljaújhely - 45 -

Csanád vármegye - Mezőhegyes 145 25 19

Pécs (városi) 39 11 4
Zala vármegye - Zalaegerszeg 228 98 55
Tolna vármegye-Tolna 450 274 35
Nógrád-Hont vm. - Balassagyarmat 129 9 5
Komárom vármegye - Komárom 18 14 91
Fehér vármegye - Székesfehérvár 133 64 10
Dél-Pest vármegye - Kalocsa 52 65 26
Baranya vármegye - Pécs 83 29 73
Győr vármegye - Győr 238 21 8
Sopron vármegye - Sopron 30 10 1
Vas vármegye - Szombathely 58 39 6
Vát
304 4 1422 496

1946. március 18. Zsarnay Kálmán

r. vezérőrnagy a főkapitány helyett

1Á8TL 2.5.8-70. d.

321
322
2. AZ ÁVH KEZDETI FELÉPÍTÉSE (1950. január 1.)
3. A BÖRTÖNÜGYI OSZTÁLY (1951)

323
 4.AVH 1953.

ÁVHTrtkársága

1/1 . (Vidékikirendeltségek
irányítása és ellenőrzése} Vll . (Gazdaság i)Főoszt.
Osztály

1/2.(Belsöreakció Vll/1.{Pénzügyi)Oszt
elleni harc)Osztály

1/3. (Kémelhárító)Oszlály Vll/2. (Anyagellátó)Oszt

IH/3.(Központioperatív 1/4. JSzabotázselhárító)

Vl l/3 . (Gépj ármű)Oszt.
nyilvántartó)Osztály Osztály

X/3.(Államvtidelmi 1/5.(Mezögazdasági) Vll/4.(Központi

Hirszerző)Osztá.ly Osztály anyagellátó)Osztály

Vll/5. (Épitési)Osztály Vll/6.(Egészségügyi)

Osztály

IV/3.{Káderosztály) V/1.(Káderosztály)

11/2.(BKh.,Rö., Hör.} fl//4.(Felderítö)Osztály V/2.(Katonaiszemélyügyi)

Osztály

V/3. (Fegyelmi)Oszláty
 5. RECSKI ŐRSÉG

326
szül. szül. anyja mettől
név becenév rang b e o sz tá sa hol m egjegy zés
év hely neve m eddig
Tábor parancsnokok
Fórís Béla „Mumus1' áv. százados táborpa­ 1950. június — Recsk
rancsnak 1951. július
Csete József 1920. Béres áv. százados tábor- 1951. Recsk 1953-ban áv. őrnagy. Pest
Julianna parancsnok augusztus - m-i Főosztály állományából
1952. március áthelyezve a Bp-i Körzeti Börtön
állományába mintpk. helyettes;
1953.11.16,; áv. őrnagy,
a Házi Fogda állományából
áthelyezték a Pest m-i Főoszt.
Állományába és megbízták
a Büntetés-végrehajtási Alosztály
vezetésével. 1954.01.05.: „Kiváló
Szolgálatért’1Érdemérem;
1957-ben rendőr alezredes,
alosztályvezető
Fazekas áv. százados tábor- 1952. március Recsk
Péter parancsnok -1953. április

Tóth Gyula bv. alezredes tábor- 1953. április Recsk

parancsnok -1953.
szeptember
 szül. SZÜL anyja mettől
név becenév rang b e o sz tá sa hol m egjegy zés
év hely neve m eddig
Operatív osztály
Nagy László „Makaróni” áv. főhadnagy az operatív Recsk
részleg /Tisza-
vezetője, lók
tébor-
parancsnok-
helyettes
Fórián „Borzas1’ 1931. Hódmező­ Kiss Eszter áv. főhadnagy operatív Recsk
(Fórján) vásárhely csoport
István vezetője
Vórkonyi „Göndör’1 áv. alhadnagy operatív Recsk
Imre csoport
vezető
helyettese
Kövesdi „Sísapkás" áv.? nyomozó Recsk
Krizsán operatív
György csoport tagja

Kassai „Tanító” 1930. Kovács áv. törzs- nyomozó Recsk 1953.: áv. törzsőrmester
László Terézia őrmester operatív áv. alhadnagy a B. M.
csoport tagja Tanulmányi Osztályra való
vezénylését megszüntették
és a B. M Büntetésvégrehajtási
Parancsnokságához beosztották
 szül. anyja

328
szül. mettől
név bBcenév rang b e o sz tása hol m egjegyzés
év Hely neve m eddig
Rajos Pál 1923. Szeged Klein Jolán áv. alhadnagy nyomozó Recsk 1953.; áv. alhadnagy -» áv.
operatív hadnagy; a B. M. Tanulmányi
csopol tagja Osztályra való vezénylését
megszüntették ésaB. M.
Vizsgálati Főosztályra beosztották;
rendőr alezredesként szerelt le
Bartos 1921. Rákos­ Gyűr­ áv. főhadnagy nyomozó Recsk
fstván keresztúr űsénszki operatív
Katalin csoport tagja

Belső ő rség
Simon 1930. Forizs áv. főhadnagy belső őrség Recsk
László Julianna; parancsnoka
Flori Júlia
Varga János „Vágott- áv. őrmester belső őrség Recsk
nyakú” párttitkára
Kovács áv. hadnagy belső őrség Recsk
János politikai
tisztje
Iván József áv. tizedes titkos Recsk
ügykezelő
Seres Pál áv. hadnagy Recsk gazdasági hivatal
vezetője volt
 szül. szül. anyja mettöl
név becenév rang b e o sztása hol m egjegyzés
év hely neve m eddig
Kiss Ferenc áv. törzs- műszaki Recsk
őrmester vezető
Tatár István áv. főtörzs­ Recsk
őrmester
Mester áv. törzs­ Recsk
János őrmester
Kibili János Mongol” 1927. Temesvár Nagy áv. tizedes 1950. Recsk Eredeti foglalkozása
Erzsébet augusztus - cukrászsegéd volt. 8 általános
1953. iskolát végzett, majd 1952-
márciusi. 1953-ban pártiskoiára küldték.
Rácz Lajos áv. főtörzs­ Recsk
őrmester
VereckBi „Vörös áv. tizedes Recsk
János tizedes”,
„Piros”
Bálint János áv. törzs- Recsk
őrmester
Sikala „Vipla’1 áv. tizedes Recsk
Ferenc
Petrovícs „Csepeli” áv. szakasz­ Recsk
vezető

bZZ
 szül. anyja

330
szül. mettöl
név becenév rang b e o sztása hot m egjegy zés
év hely neve meddig
Tóth András áv. őrmester Recsk
Pálinkás áv. tizedes Recsk felakasztotta magát
János az amnesztia után
Fehér János „Don Pedro” áv. tizedes Recsk

Kovács „Zablás" áv. tizedes Recsk

János
Reményi „Gentleman" áv. szakasz­ Recsk
Sándor vezető
György Imre „Köpködő” áv. őrmester Recsk

Fábián „Szőke11 áv. tizedes Recsk

János
Bukszát „Kukubenko” áv. tizedes Recsk
Tibor
Tuhol áv. őrmester Recsk
András
Bakhoffer „Lovász” áv. tizedes Recsk
József
Oláh Ambrus „Kutyás áv. szakasz- Recsk
szaki” vezető
 SZÜL SZÜL anyja mettől
név becenév rang b e o sz tása hol m egjegyzés
év hely neve meddig
Kató áv. szakasz­ Recsk
Bertalan vezető
7 „Babaarcú" Recsk mosolygós arccal kínozta
az embereket
7 „Diicsktr’ áv. tizedes Recsk
? „Lihegő" áv. tizedes Recsk állandóan futott
és az internáltakat is futtatta
? „Miska” áv. szakasz­ Recsk
vezető
Bobis áv. szakasz­ Recsk
vezető
Külső ő rsé g - vezetőség

Póta János hadnagy Recsk vezető

Pusztai főhadnagy Recsk vezető
László
Bihari Pál százados Recsk vezető
Vas Tibor főhadnagy Recsk vezető
Nagy Emil hadnagy Recsk Bihari Pál helyettese
6. ÁVH INTERNÁLÓTÁBOROK SZABADÍTÁSAI, 1953

DÁTUM KISTARCSA RECSK FÖ TISZALÖK FŐ KAZINCBARCIKA

1953.08.03. 10 fő (5ffí, 5 nő) 5 fő 30 fő szabadult - 1 1 főt nem küldött
toboroztak Balmazújvárosba jelentést
1953.08.04. 10 fő szabadult 5 fő 30 fő szabadult -13 fő toborozva értelmetlen
a Vízmüép. Váll. balmazújvárosi, táviratot küldött
tiszavasvári, dunaharaszti
telepeire
1953.08. 05. 10 fő 5 fő 30 fő szabadult; 1 fő toborzása nem küldött
balmazújvárosi telepre jelentést
1953.06. 06 20 fő szabadult 5 internált 30 internált szabadult 5 internált
szabadult szabadult
1953.08.07. 20 internált szabadult 5 internált 30 fő szabadult - 1 1 főt 5 internált
szabadult toboroztak a balmazújvárosi, duna szabadult
haraszti, tiszavasvári műhelyében

1953.08.08. 20 internált szabadult 90 5 internált 30 30 Internált szabadult -> 180 5 internált

szabadult 6 internált kórházból vissza szabadult
(Budapestről)
1953.08. 09. 19 internált szabadult -»• intézkedés, 109 5 internált 35 30 fő szabadult - 6 szakmunkást 210 a munkahetypk.
legyen hely azoknak az internáltaknak, szabadult toboroztak küldött jelentést,
akiket bíróság elé állítás miatt ide de az op. csop.
szállítanak vez. nem, nem
derül ki, hogy
hány internáltat
szabadítottak
 DÁTUM KISTARCSA FÖ RECSK FÖ TiSZALÖK FÖ KAZINCBARCIKA
1953.08.10. 20 internált szabadult - elkülönítették 129 5 internált 40 30 fö internált szabadult - 7 főt 240 5 fő szabadult
azokat az internáltakat akiket bíróság szabadult - toboroztak munkára; megtörtént
elé állítanak életbe léptették a bíróság elé állítandó személyek
a 3 kategóriájú elkülönítése
étkezést
fkb. 350 tő esik a
Ckategóriába)
1953.08.11. 28 internált szabadult - 8 internált 157 5 internált 45 30 internált szabadult -13 főt 270 nem küldött
szabadult, akiket kórházba szállítottak szabadult toboroztak, főleg szakmunkást; jelentést
Bp-ről a 1V/1 oszt.-túl ment le
két munkatárs, akik operatív
szempontból foglalkoztak
az internáltakkal
1953.08.11. 20 internált szabadult - az éjszaka 167? 5 internált 50 30 internált szabadult - 6 fő ment 300 5 internált
folyamán a táborba vittek 120 főt, szabadult a határsávba, 7 főt toboroztak szabadult
Kazincbarcikáról 74 főt, Tiszai ökröl az építkezésekre
28 tőt, az op. tiszt felvette egyesekkel
a kapcsolatot
1953.08.14. 40 internált szabadult - éjszaka 107 207 5 internált 55 10 internált szabadult - 4 fő 310 nem küldött
internáltat vittek Recskről, akik között szabadult szerződött le; kazincbarcikai jelentést
levő ügynökökkel felvették a kapcsolatot táborból 104, a recski táborból
6 külföldi állampolgárt fogadott
a tábor

333
m'
DÁTUM K1STARŰSA FŐ RECSK FŐ TJSZALÖK FÖ KAZINCBARCIKA
1953.08.15. 10 fő szabadult; a tegnap Recskiül 217 20 internált 75 10 internált szabadult - 320 nem küldött
bevitt személyek közül 1 töt sürgősen szabadult 2 fö a határsávba ment, jelentést
kórházba kellett vinni; a Gyűjtőből 1 segédmunkás lett toborozva
2 fntemált lett ide száll., akiket (a hangulat már ekkor feszültül)
még Recskről száll, be a kórházba;
40 internáltat szált. Tiszalökre
1951 08.17. 10 fő szabadult 227 20 internált 95 10 internált szabadult- 6 330 nem küldött
szabadult íő kötött szerződést, tegnap jelentést
Garasin ezr. és Löké alezr
voltak a táborban, a táborban
névsorokat, nyilatkozatokat
és letelepedési kérvényeket
készítettek - a szabadítást aug.
22 -én befejezik, kivéve azt
a $0 főt, akire még nincs utasítás;
a letelepedésre jelentkezettek
száma 34 tő
1953.08.18. 10 fő szabadult - 80 internáltat 237 20 internált 115 10 internált szabadult- 341) nem küldött
elkülönítettek szabadult; az 2 fő szerződött le jelentést
ügyész megjelent
a táborban;
rossz hangulatot
okozott
 DÁTUM KISTARCSA FÖ RECSK FÖ TISZALÖK FÖ KAZINCBARCIKA
1953.08.18. 10 fő szabadult 247 20 internált 135 20 internált szabadult- 360 jelentést
szabadult határsávba 8 fő ment; 20 főt nem küldött
toboroztak munkaerőnek
1953. 08.21. 40 internált szabadult; 21 -én megkezd, 287 12 internált 147 20 internált szabadult - 380 5 fő szabadult
a Bp. megyei bíróság tárgyalásai Jónás szabadult - rossz 4 főt toboroztak munkára;
Pál tanácselnök vezetésével lett a hangulat, a II. főosztályról egy őrnagy eltáv.,
hogy csökkent és 4 operatív munkás érkezett
a szabadon
bocsátottak
száma
1953.08.22. 40 fő szabadult, 21-én 60 fő idegen 327 10 fő szabadult 157 23 internált szabadult - újabb 403 5 internált
állampolgárságú internált lett átszáll. külföldi csoport megérkezett szabadult
Tiszalökre
1953,08.22. 25 internált szabadult; a szabadulok 352 10 fő szabadult 167 nem küldött jelentést; 5 fő szabadult
között levő ügynökökkel tartják „a szabadítást
a kapcsolatot befejezter(A-505/69)
1953.08.25. 25 internált szabadult; megkezdődtek 377 10 internált 177 leállították a szabadosokat - 5 internált
a bírósági tárgyalások Ölti tanácselnök szabadult feszültség szabadult
vezetésével
1953.08.27. 20 internált szabadult; az ügyészség 430 10 internált 197 nem küldött jelentést 10 fő szabadult
tovább folytatta a kivizsgálásokat szabadult
olyanok között, akik bíróság elé lesznek
állítva (14 főt hallgattak ki

bt'£
és jegyzőkönyveztek-A-505/72)
DÁTUM KISTARCSA FÖ RECSK FŐ TISZÁIM FÖ KAZINCBARCIKA
1953,08,28 20 internált szabadult - ügyészi 450 10 internált 207 nem küldött jelentést 10 fő szabadult
kihallgatások tovább folyt., szabadult
43 internáltat hallgattak ki
1953.08.29. 20 internált szabadult 470 10 fő szabadult 217 nem küldött jelentést 10 fő szabadult
1953. 08.31. 20 internált szabadult - 21 fő volt 490 20 internált 237 nem küldött jelentést 20 fö internált
ügyészi kihallgatáson szabadult szabadult
1953.09.01. 40 Internált szabadult 530 30 internált 267 nem küldött jelentést 30 internált
szabadult szabadult
1953.09.02. 40 internált szabadult; folytatódtak a 570 30 fő szabadult 297 nem küldött jelentést 30 internált
bírósági tárgyalások, már két tanáccsal szabadult
(Ölti, Jónás)
1953.09.03, 40 internált szabadult; 25 internált lett 610 nem küldött nem küldött jelentést 30 fő szabadult
elszállítva büntetése letöltése végett; jelentést
8 internáltat hallgattak ki és készítettek
elő bírósági tárgyalásra
1953.09.04. 50 internált szabadult; bírósági B60 30 tő szabadult 357 nem küldött jelentést 30 fő szabadult
tárgyaláson 14 főt ítéltek el
1953.09.06. 50 fö szabadult 710 30 fő szabadult 387 - 30 fő szabadult
1953, 09.07. 50 fő szabadult; szombaton 14 inter­ 760 30 internált 417 nem küldött jelentést 30 internált
náltat a Markó utcába szállítottak, szabadult szabadult
akiknek az ítéletét kihirdette a bíróság
1953. 09.08. 45 internált szabadult - bírósági 805 nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
tárgyalások tovább folynak jelentést jelentést
 DÁTUM KESTARCSA FÖ RECSK FŐ TIS2ALÖK FŐ KAZINCBARCIKA
1953.09,09. 61ö szabadult; ügyészek 14 főt 811 30 fő szabadult 477 nem küldött jelentést 30 fő szabadult
hallgattak ki
1953.09.10. 8 fő szabadult; 13 személy ügyében 819 27 fő szabadult 504 nem küldött jelentést 30 fö szabadult
hoztak ítéletei
1953. 09.11. nem történt szabadítás; ügyészi kihall­ 30 fő szabadult 534 8 fő szabadult
gatáson 20 személyt hallgattak ki
1953.09.12. 10 fő szabadult; 211 internáltat 30 fő szabadult 564 nem küldött jelentést nem küldött
elkülönítettek, akik ref-fel és/vagy jelentést
kitiltással szabadulnak
1953.09.14. 3 fő szabadult; 62 internáltat nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
különítettek el, akik az ország különböző jelentést jelentést
területeiről ki lesznek tiltva
1953.09.15. nem történt szabadítás; 83 fö lett nem történt nem küldött jelentési nem küldött
elkülönítve csütörtökön, akik ref-fel szabadítás; jelentést
szabadulnak; ügyészi kihallgatások 9 fő internáltat
során 19 fő elszállítottak
1953.09.16. szabadítás nem történt; megtartott nem küldött 57 fő szabadult; a vállalat 37 főt egy tő szabadult
bírósági tárgyalások száma 11 jelentést toborzott munkára; 1 személy pótlólag
ment a határsávba
1953.09.17. 83 fő szabadult (ref-fel mindegyik, 92 internált 17 internált szabadult (12 fö 61 fő szabadult
de nem lett kihirdetve nekik!); 30 főt szabadult rét alá helyezve, 2 fö kitiltással
különítettek el; megtartott tárgyaláson szabadult); 8 löt toboroztak
20 főt ítéltek el munkára

337
338
DÁTUM KÍSTARCSA FÖ RECSK FÖ TISZALÖK FÖ KAZINCBARCIKA
1953.09.18. 30 fő szabadult (ref alá helyezve); 86 fő internált nem küldött jelentést 49 internált
bírósági tárgyaláson 18 főt ítéltek el szabadult szabadult
(66 fő kitiltással
és ref-fel, 20 fö
simán)
1953.09.21. 77 internált szabadult (kitilt, és ref-feí}; nem küldött 41 fő szabadult (40 kitilt., 1 fő ref nem küldött
ügyészi kihallgatások során 27 főt jelentést alá helyezve); 23 fö szerződést jelentést
hallgattak ki kötött
1953.09.22. 6 fő szabadult; a bírósági tárgyalásokon nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
jelentést jelentést
1953.09.23. 24 internált el lett szállítva, nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
melyek ügyében a bíróság jelentést jelentést
meghozta az ítéletet
1953. 09. 24, 6 internált szabadult; 12 internáltat nem küldött nem küldött jelentést 54 internált
elszállítottak ítélet letöltése miatt jelentést szabadult;
a szabadító
bizottság befejezte
munkáját;
a toborzók 51 főt
toboroztak
1953.09.25. nem történt szabadítás; a bíróságon nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
11 főt ítéltek el jelentést jelentést
1953.09.26. 14 internált szabadult nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
jelentést jelentést
 DÁTUM KISTARCSA fő RECSK FÖ TJSZALÖK FŐ KAZINCBARCIKA
1953.09.28. szabadítás nem történt; 25 fő ügyét nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
készítették elő bíróságra; 16 fő ügyében jelentést jelentést
tartottak bírósági tárgyalást
1953.09.30. nem történt szabadítás; 17 internáltat nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
hallgattak ki és készítették elő jelentést jelentést
bíróságra; 29-i bírósági tárgyaláson
11 főt ítéltek el

1953, okt. 1-én: 7 fő; okt. 2-án: 2 fő szabadult; nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
10 , 01 - 02 . október 2 -án 16 főt ítéltek el jelentést jelentést
1953.10 03. szabadítás nem történt nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
jelentést jelentést
1953. szabadítás nem történt; okt 5 -én 18 fő
10.05-06. internáltat hallgattak ki és készítettek
elő bírósági tárgyalásra
1953,10.07. szabadítás nem történt; 22 fő internáltat nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
hallgattak ki ügyészileg; a bp-i jelentést jelentést
hadbíróság 7 internált ügyében hozott
ítéletet
1953.10. 08. 18 görög állampolgárságú internált nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
szabadult (5 reí-fel); a bíróság jelentést jelentést
12 jogerős és 3 nemjogerős ítéletet
hozott

339
1953.10. 09, szabadítás nem történt; 11 internáltat nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
hallgattak ki és készítettek elő bíróságra jelentést jelentést
 DÁTUM RECSK TISZALÖK

340
K1STARCSA FÖ FÖ FÖ KAZINCBARCIKA
1953.10.10 3 internált szabadult nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
jelentést jelentést
1953.10.12. 1 fő szabadult reí-fel; a bíróság nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
9 internált ügyét tárgyalta jelentést jelentést
1953.10. okt. 14-án 3 íö szabadult; okt 15-én nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
14-15. a Jónás tanács 14 fa ügyében hozott jelentést jelentést
ítéletet; okt, 14-én az Ölti tanács hozott
ítéletet 8 fő ügyében
1953,10.16. szabadítás nem történt; a kitűzött nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
bírósági tárgyalások elmaradtak, jelentést jelentést
az internáltak ügyészi kihallgatásai
folytatódtak
1953.10.19 szabadítás nem történt; a bíróság nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
15 ügyben hozott ítéletet jelentést jelentést
1953.10. 20. szabadítás nem történt; 8 ügyben volt nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
tárgyalás, 6 fő internált ügyében hozott jelentést jelentést
jogerős ítéletet
1953.10. 22. szabadítás nem történt; Ölti tanácselnök nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
vezetésével folyt a tárgyalás, 8 ügyben jelentést jelentést
hoztak ítéletet
1953.10,23. szabadítás nem történt, folynak nem küldött nem küldött jelentést nem küldött
az ügyészi kihallgatások, a Jónás tanács jelentést jelentést
folytatta a kihallgatásokat
7. KISTARCSÁN BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTO n RECSKI INTERNÁLTAK (1953)

FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/

ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Ács Zoltán (5 év - kitölt.) Akantisz Rezső Arany Árpád Ackermann Hermann Csík Mátyás Albrecht Ferenc Horányi
1953.10.27. B (tárgy, elnap.) (1 év - 6 h. a (5 év — 3 h. 16 n.) (katonai hdb.) (budapesti Lajos
1953.10. 22. B Markéban) 1953.09. 28. B 1953,10.13. B katonai (Gyűjtő-
1953. 09,10 börtönben kórház)
előzetes letart.
elrend.)
1953.10. 27. B
Agyagasi István Arany Béla Burka András Ágfalvi András Fbzesséry Balogh László Körmoczi
(kiszab, bűnt. nincs, (tárgy, elnap - (3 év 6 h.) (6 év 6 h. - 1 év 9 h. 17 n.) Sándor (átad. (kát. börtönbe György
azonnal szabadlábra h.) előzetes letart, 1953.08.25. 1953.09.02. kát. hdb.) száll.) 1953.10. (Gyűjtőbe
1953.10.27. C helyez.) 23 E való száll­
1953.09.16. ítása után
meghalt:
1953.09.
23.)
Bittó Endre Alberti Pál Balogh István Ács László dr. Farkas Olivér Both Béla
(4 év 6 h - kitölt.) (tárgy, elnap.) (3 év 3 h. - (10 év- 6 év 11 h. 6 n.) (kát. hadb. átad.) (kát. börtönbe
1953.10.23. C 1953.10.06. szabadlábra h. - 1953.10.02. B száll.) 1953,10.
Marké) 23. E
1953. 09.14.
Badacsonyi Béla Bayer Ágoston Baranyi János Ádám József Haider Ferenc Csónak (Kova-
(ref-fe! szabad.) (előzetes letart, (7 év-2év11 h. (1 év - 6 h. 2 n.) (hadbír. elit.; 4 év esik) Kálmán
1953.10.27. C elrend. Markéba 16 n. Marké) 1953.09.22. 6h.-2h.l5n.) (kát. börtönbe
száll.) 1953.10. 29. 1953. 09.01. száll.)
1953,10.23 E
342
FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Bankó Béla Bene István Balázsi Béla Bajtai Dezső Horváth János Foldházi Imre
{3 év 3 h, - szabadi. hely.) (Markóba előzetes) (7 áv 6 b.) (2év - 1 év 6 h, 3 n.) (kát. hadb.)
1953,09,14, 1953.10. 27. Fo 1953.08.21. 1953. 09. 22.
Bottya Mihály Burschik Erik Berzsényi Ödön Bede János Hovancsik Kalmár Gyula
(5 év Markó - szabadi, hely.) (Markéba előzetes) (6 év 6 b.) (5 év — 7 h. 19 n.) András (katonai
1953.09,01. 1953.10.27. E 1953.08.21. 1953.09.29. hadb.)
ríj. Bálint Ferenc Borzas Sándor Csaba Árpád Bencsi Attila Hugyec Pál Mesterházi István
(5 év - szabadi, hely.) (Markóba előzetes) (5 év - Markóban (5 év - 2 év 1 h. 6 n.) 1953. (katonai hadbír.)
1953.09.10. 1953.10.27. E -1 év 5 h. 25 n.- 10.12. C
nemjogerős)
1953.08.31.
Bath, János Bölcsföldi Lajos Csík Márton Berta József Kaas Ervin Prugli Tamás
(szabad, ref-fei+kitilt. Bp.-ről) (Markóba előzetes) (Markéban 6 év) (10 év- 6 év 4 h. 9 n.) (katonai hadbír.) (kát. börtönbe
1953.10.27. E 1953.10.27. C 1953. 1953.09.07 száll,) 1953.10.
23. C
Bánhegyi Tihamér Csintalan György Csoszor Miklós Boros József Marinkai István Rácz Mihály
{5 év-szabadi, hely.) (tárgy, elnap. - (Markóban 5 év) (5 áv-3 h. 17 n.) (katonai hadbír) (kát. börtönbe
1953,10.27. E előzetes letart,) 1953. 08. 28. B 1953.09.18. B száll.) 1953.10.
1953.09.17 23. B
Bagi Mihály Daflos László Dobos András Boros Tibor Molnár Antal
(4 év 5 h. - szabadi, hely.) (tárgy, elnap. - (8 év - Markóban (10év-5év8b, 24 n.) (hadbíróság
1953.09.08. előzetes letart.) 3év9h. 14 n) 1953.09.02. elítélte: 10 év-
1953. 09 22 1953. 03.28 ö 5 év 2 h. 17 n.)
FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Breuer János Dobos István Erős Ferenc Bosnyák László Oltai László
(szabadi hely.) (Markéba előzetes) (5 év 6 h. - (4 ev — 3 áv 6 h. 5 n.) 1953. (katonai
1953.10.21.Fo 1953.10.27. C Markéban 1 év 1 10.14. C hadbíróságnak
h. 6 n.) átad.)
1953.08.28. 1953.10.13. C
Bándi Géza Belién Gyula Farkas János Bötyös Zoltán Pallavichini
(szabadult) (tárgy, elnap. - (Markó - 5 év -1 (7 é v -2 év 1 h. 16 n.) Alfréd (katonai
1953.10.13. B előzetes letart.) év 7 h. 11 n. 1953.10 14. C hadbíróságnak
- nemjogerős) átad.)
1953.10.13. C
Benkő Zoltán (szabadlábra h , Gémes István Fábri Imre Breíska Károly Pröhle István
ret-fel - Dömösd) (előzetes letart.) (Markó) (6év - 1 év 8 h, 23 n.) (katonai hadbír
1953.10.27. E 1953.10. 06. B átad.)
1953.10.13, C
Borsai Konrád Golda Győző Gulyás József Balogh József Rády Vince
(szabadlábra h., (előzetes letart. - (7 év 6 b.) (3 év 6 h. - 3 h 8 n.) 1953. (hadbíróság elit.
ret-fel - Szentendre) Markéba szállítva) 09 16. 7 év -2 év 7 h
1953.10.27. E 3 n.) 1953.10.
07. C
Ceglédi Mihály Halasz Miklós Halász Miklós Barinkai Dénes Rostási Pál
(Marko - 2 év (Markéba (Marké - 5 év -1 (8év - 7 év 6 b. 7 n.) 1953. (katonai hadbír.
- szabadlábra h.) előzetesbe) évi n.-nem 09.17. átad.)
1953.09. 28. B jogerős) 1953.10.18. B
tts
FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Czeglédi György (szabadult) Hável József Jánosa Sándor Csatai Tibor Tornyi Győző
1953.10 21. (Markóba előzetes) (4 év 10 h.) (2 év 6 h. - 2 év 2 n,) (hadbíróság
1953.09.22. elítélte: 5 év 6
h. - 5 h.) 1953.
10. 07. C
Czebe Valér Jónás Pál Kádár Géza Csendes Béla Varga János
(azonnali szabad.) (bíróság előz. letart, (4 év 4 h.) (7 év - 2 év 3 n.) (hadbíróság
1953,10.27. E hely. - Markóba 1953.10.23. B elítélte:
száll.) 5 év -1 h.)
1953.10.07. C
Czérna Sándor Kéri Kálmán Kálmán László Csikasz Kálmán Wunder Károly
(5 év 6 h - kitölt szabad) (előzetes letart. - (4 év 10 h.) (7 év - 3 év 6 h, 9 n.) (katonai hadbí­
1953.10. 20. E Markába száll.) 1953.09.07, róságnak átadva)
1953.10.13. B
Cseke József Kőibert János Kemenes János Czigány Endre Zsoffka Mátyás
(3 év 2 h - szabadult) (előzetes őrizetbe (5 év — 1 év 11 n. — (5ev6h.-4h.6n.) (katonai hadhír.
1953.10.15. E vételrend., nemjogerős) 1953.10.23 E nak átadva)
a börtönből el 1953.10.13. C
nem szállítható)
Csapiár Péter Kondor Antal Kerekes András Dávid Gyula
(szabadult ref-fel - Kispest) (tárgyalás (7 év - 3 év 4 h.) (5 év- 6 h. 16 n.)
1953.10.28. C elnapolva, előzetes) 1953 10. 06. B
 FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ hadbíróság
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Dalnoki Miklós Lajos Kukucs Lajos Kisházi István Deák Gergely
(3 év - szabadi, h.) (tárgyalás elnap., György (5 év 6 ti. - (15 év- 1 1 év 5 h. 25 n.)
1953,09.28. Markóba száll.) 2 h. 24 n.) 1953.10.01.0
Dabóczi István Ondrusek Mihály Kisházi (Gellert} Déri János
(Markó - 5 év 6 h. - (előzetes - János (5 év -1 év 3 h. 17 n.)
szabadlábra h.} Markéban) 1953. (5 év 6 h. - 3 h. 1953.10.01. B
1953.09.01. 10.27. C 2 re)

Dévai Vilmos Pálagyi József Kiss László Erdélyi Aurél

(szabadott) (tárgyalás elnap., (7 év 6 h.) (7 év 9 h.- 3 év 2 h. 14 n.)
1953. 09,02. előzetes letart, 1953,10. 26. E
hely. Markéba
szállítva) 1953.
09.18
Dobó Szilveszter Patti. László Kopek Imre Éder István
(szabadlábra li., ref-fel) (a bíróság előzetes {6 év — 1 év3h. (4 év -10 h. 22 n.)
1953.10. 27. E letart, hely. 19 n.) 1953.10. 08 B
- Markéba száll,)
1953.09.14.
Egyed Sándor Pető László Korcz László Érdi Szász Ernő
(2év - közkegyelem - (tárgyalás el­ (8 év — 3 év 9 h 4 (1év 8 t i - 1 év 2 h.6 n.)
szabadlábra h.) napolva, előzetes n. - nem jogerős 1953.09.18.
1953.09.10. letart, hely.)

345
1953.10.12. Fo
346
FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Fajta Károly Símony! István Laborczi Gyula Farkas Gábor
{szabadult} (tárgy, elnapolva - (4 év) (5 év - 1 év 3 h. 29 n.)
előzetes letart, hely.
Markóba)
1953.09.16.
Farkas Géza Somogyi Bála Lukács Sándor Fekete János
(3 év 10 h. {tárgyalás elnapolva (4 év 10 h.) (3 év - 2 év 5 h. 23 n)
- szabadlábra h.) - Markéba
szállítva) 1953.10,
23. C
Farkas Vilmos Sotcnyi József Megyeri Tamás Férdinéndi László
(4 év­ (tárgyalás elnapolva (4 áv10h.) (6év -1 év 8 h. 27 n.)
szabadlábra h.) - Markéba
szállítva) 1953.
09.14.
Fábián Zoltán Székely Imre (tár­ Morvái Ferenc Filákovics Mátyás
(5 év-bűnt. kitölt, szabadul) gyalás elnapolva, (7 év) (5 év — 5 h. 10 n.)
Markéba szállítva)
1953.09.14.
Forthuber Béla Vértesi László Nagy István Fonó Klein László
(2 év6 h. (tárgyalás (7 év 6 h.) (4 év - 2 h. 20 n.)
- kitölt, szabadul) elnapolva, előzetes 1953.08.21.
letart, hely.)
1953.10.12 B
FEIMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Földvári Boer Elemér Vietorisz Géza Oláh Mihály Főlap Jenő
(4 év 4 h, (a Bíróság előzetes (5 év) {5 év 8 h. -18 h. 12 n.)
- szabadlábra h.) letartóztatását 1953.08. 26.
elrendelte)
1953.10.28.
Füzesi András Varvasovszki Pete Gyöngyösi Garamvölgyi József
(ref-fel szabaduk kitilt László (előzetes György (Markéba (7 év-4 év 1 h 14 n.)
Bp-ről) letartóztatása száll. - 8 év -
elrend.. Markéba 4 év 4 h. 15 n.
száll.) - nemjogerős)
1953.10.27. C 1953.08.31.
Gebe Endre Péter János Gálos Géza
(vád alól telmentve, szabadul) (Markéba száll, - 5 (10 év - 6 év 7 h. 12 n.)
év börtön - 7 h. 9
n. - nemjogerős)
1953. 09.25.
Hamerii István Simon Károly Gáti Róbert
(Marké 4 év - szabadlábra (Markó - 7 év (4 é v -3 h 20 n.)
hely.) -1 év 5 n. - nem
jogerős) 1953.
09.01
I
8+e
FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Heidínger Béla Somősi László Gergely Gyula
(4 év 3 h.-kitölt. szabad.) (Markó 8 év - 3 év (2 év—1 éven. 6 n.)
9 b. 23 n.)
1953. DB. 28. B
Hinfer Kálmán Schiller János Gergely István
(szabadul ref-fel + kitilt. (Marké 6 év (10 év- 5 év 8 b. 24 n.)
Bp-ről) -1 év 10 h. 14 n.
- nem jogerős)
1953. 09.01.
Hoíec József Stinner János Gesztelyi Zoltán
(4 év - szabadlábra hely.) (Marké 5 év börtön) (1 év 11 h. 17 n.)
1953.08.21.
Hoós Károly Szabó József Gruber Imre
(ref-fel szabadul) (Markó 6 év) (8 év - 2 év 5 h.)
1953.08. 26.
Hruby Frigyes Szilágyi Tibor Gyarmati Tibor
(3 év 6 h. - szabadlábra hely.) (Markéba szállít. - (2 év 6 h.- 1/3 rész
5 év -1 év 3 n. kegyelem alá esik, kitölt,
- nem jogerős) büntet. 5 h, 23 n.)
1953.09.01.
Huszár Benjámin Végh Antal Györgyei F. Aladár
(vád alól felmentve ~ (Marké-4 év 10 h. (8 év - 3 év 2 fi. 8 n.)
szabadult) ~5h. 10 n.)
1953. aug. 28. B
 FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ hadbíróság
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BŐRTÖN EGYÉB
Ivády Sándor Varga Dénes Haraszti Vince
(5év6h.-5h.16n. (Markó 7 év - 2 év (7 év - 3 év 10 h. 27 n.)
a bíróság azonnali szabadi, 1 h. 24 n.
hely. eírenc.) - nemjogerős)
1953.08.31.
Kamin Károly Hernádi (Heíntz) József
{szabadul} (12 év - 7 év 5 h. 27 n.)
Katona László Herendi Károly
(2 év - kegyelemben rész. (2 év 6 h, - hátra van 1/3.
- szabadlábra h.) részben közkegyelemből
letöltött 5 h. 21 n.)
Kálnoki Domokos (4 év 8 h. - Horváth István (6 év 6 h. -
büntet, kitölt, szabadul) 1 év 7 h. 27 n.)
Kenecsei László Horváth László
(szabadul ref-fel) (2 év -1 év 6 h. 9 n.)
Kertész Imre Jakab Antal
(3 év - szabadlábra hely.) {4 év - 10 h, 4 n.)
Keppel Vilmos (felmentve, Jakab József
szabadlábra hely.) (5 év -1 év 2 h. 23 a.)
Király József {Markába száll. Junghaus Károly
- 4 év - szabadlábra hely.) (8 év - 4 év 1 h.)

349
350
FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Kiss Dániel Jurassa Béla (6 év
(ref-fel szabadult) 6 h.-1 év 6 h. 8 n.)
Korda György (3 év 10 h. Karagity Antal
- büntet, kitölt, szabadul) (12 év - 8 év 5 h. 19 n.)
Konnert Artúr (3 év Kemény László
- szabadlábra hely.) (2 év 6 h. - 2 év 8 n.)
Köbli Sándor (felmentve Kocsis Károly
- szabadlábra hely.) (2 év -1 év 2 h.)
Kövesi Pál Koppány Kálmán
(szabadul) (1 é v -6 h. 10 n.)
Krizsek Ferenc (4 év 8 h. Kodrán István
- szabadlábra hely.) (15 év - 12 év 8 h. 13 n.)
Krőninger István (6 év 6 h. Kormány Géza
- szabadlábra hely.) (4 év - 6 h. 21 n.)
Kukor Vince Korpics Ferenc
(3 év - büntet, kitölt.) (8 év- 4 év 4 h. 4 n.)
Kunéri István Kovács Gyula
(ref-fel szabadul) (4 év - 5 h. 3 n.)
Kutasi István (vád alól fel­ Kovács János
mentve szabadlábra hely.) (4 év - 6 h. 21 n.)
FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Marényi Ernő KőAntal
(ref-fel szabadul) (6 év -1 év 21 n.)
Megai Zoltán Kő Miklós (4 év 11 h. 30 n.
(4 év - szabadlábra hely.) -21 n.)
Molnár István (1 év 9 h. Krasznai Béla
- szabadlábra hely.) (7 év - 1 év 10 h. 23 n.)
Németh Endre (ref-fel Kresse János
szabadul) 1953.10. 27. (6 év - 2 év 24 n.)
- Szombathely
Németh Pál (kegyelemben Lantos Pál
részesül - felment., szabadi, (2 év - 1 év 6 h. 3 n.)
h.) 1953. 09.14
Németh Sándor László Gáspár
(szabadul) 1953.10. 21. (5 év - 6 h. 17 n.)
Okolcsányi Pál (5 év - kitölt, Lencsés János
szabad.) 1953.10.26. C (4 év - 9 h. 18 n.)
Őri Sándor (szabadlábra h., Léleszi Barna
ref-fel - Szentendre) (3 év - 2 év 6 h. 8 n.)
1953.10.27. C
Péter Ervin (szabadult) Liebner Sándor
1953.10.16. C (4 év8 h.-6 h. 10 n.)
352
FELMENTVE/KITÖLTÖTT£ BÖRTÖN {konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Pásztor (Popper) István Ludwig Imre
(Markóba szállítva, 4 év (15 év -10 év 3 h. 26 n.)
- szabadlábra hely.)
1953.09.01.
Pandúr Kálmán (5 év - kitölt, Makkai Ervin
szabad.) 1953.10.26, C (14 év-9 év 7 h. 15 n.)
Porpáczy Ottó (4 év 5 h. Makkai Zsigmond
- szabadlábra hely.) (5 év - 1 év 6 h.8 n)
1953.09.25.
Pálfíy (Muhoray) Zoltán Márk László
(4 év 6 h. — kitölt, szabadul) {1 év Bh. — 1 év 28 n.)
1953.10.26. C
ParázsAlbin (5 év - büntet, Merész Károly
kitölt, szabadlábra h.) (2 év 6 h - 2 év 7 h.) 1953.
1953.10.01, B 09.18.
Péntek Gábor Molnár Ferenc
(szabadult ref-íel - Pécs) (8 év - 3 év 7 h, 23 n.)
1953.10. 28. C 1953.10.27.
Simon Gyula (Markóba Molnár Ödön
szállít. 4 év - büntet, (8 év - 3 év 8 h. 3 n.) 1953.
kitölt., szabadlábra h.) 09.04.
1953.08.27.
 FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Somsics József Múzsa Géza
(Markóba szállít. (8 év - 2 év 5 h. 15 n.)
4 év - szabadlábra h.)
1953.09.01.
Sugár Sándor (Markóba száll. Murai Lajos
4 év 8 h-szabadlábra h.) (4 év - 8 h. 28 fi.)
1953,08.31,
Sípos Domonkos Nyéki Elemér
(4 év - szabadlábra fi.) (10 év- 7 év 17 n.)
1953,09.10. 1953,09.04,
Siegler Endre (szabadult ref- Negrelli Aladár
fel - Felsőgöd) (9 év - 4 év 11 h. 2 n.)
1953.10.29. 1953. 09. OB.
Saláta Gyula (szabadult ref-fel Novák István
- Budapest) (6 év - 2 év 5 fi. 19 u.)
1953.10.28. B 1953. 09.04.
Szarka Gábor (szabadult ref- Németh Lajos
fel +kitiltással Budapestről) (8 év - 3 év 10 h.
1953.10,23. C 17 n.) 1953.09.08.
Szabó Béla (4 év 6 h. Nagy Mihály (4 év -1 h. 17
- szabadlábra h.) n.) 1953.10.20.C
1953.09,14.

353
tss
FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
S2táray Zoltán (4 év 10 h. Novak Gusztáv
-szabadlábra h.) (6 év -1 év 9 h. 24 ti.)
1953,09,07, 1953.10,06, B
Szigéttér Viktor (3 év 6 h. Németh István
- kitöltötte, szabadul) (8 év - 4 év)
1953,10.23. C 1953,09.02.
Szilbereki Béla (szabadult) Németh József (2 év — 1 év
1953.10.13. 6 h. 15 n.) 1953.09.10.
Tálián László [szabadult) Ottó László (8 év - 3 év 2 h.
1953.10,21,0 2 n.) 1953.09.14.
Tasi István (4 év 8 h. Okolcsányi Miklós
- szabadlábra !v) (12é v -7év 7 h. 13 n.)
1953.09,02. 1953.10.26. C
Takács Ágoston Orbán György
(2 év 8 h. - kitöltötte, (5 év -1 év 1 h.)
szabadul) 1953.10.26.0 1953.10.14.
Újlaki Kálmán (kegyelemben Pál András
részesül, szabadul) (6 év - 2 év 4 h. 9 n.)
1953.09.14. 1953.09.07.
Vojtek Gábor (szabadult) Palocsai István
1953.10.21. C (6 év - 2 év 5 h. 11 n.)
1953.10.20. C
 FELNI ENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Vágó Ernő (szabadult, ref-fel Pápai Sándor (3 év - 2 év
-Orosháza) 1953.10.27. C 6 h. 11 n.) 1953.09.11.
Veszelics József Páncsity János
(4 év 6 h. - szabadlábra h.) (7 év-6év6h. 17 n.)
1953.09. 08. 1953.10.20. C
Varga József (2 év - Péter Ernő (6 év - 2 év
szabadlábra h.) 1953.09.08. 6 ll.) 1953.10.26. C
Vass Ferenc (szabadult, Pólyák József
ref-fel - Pusztamérges) (12 év-8 év 15 n.)
1953.10,27. C 1953. 09. 04. C
Wolfordt József (szabadult, Radványi László
ref-fel - Pusztamérges) (5 év 6 h. - 24 n.)
1953.10.27. C 1953.10.23. B
Rák Jenő {7 év -1 év
2 h.) 1953.09.14.
Rásony Pap István {5 év
- 14 n.) 1953.10. 08. B
Révai György
(7 év - 1év 4 h. 21 n.) C
Rozsny Ferenc (2 év- lév

355
6 h. 7 n.) 1953.09.18.
356
FELMENTVE/KITÖLTÖTTE BŐRTŰN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Skultéti László (7 év - 1 év
1 h. 23 n.) 1953. 09.14.
Schláger Antal (7 év- 2 év
9 h. 6 rt.) 1953.09.18.
Schiller Géza (8 cv -2 év
1 h. 29 n.) 1953. 09.14.
Sánta József (2 év -1 év
6 h. 7 n.) 1953.09.14.
Sárvári József (1 év 2 h.
- 8 h. 11 n) 1953.09.14.
Seregély Lajos (1 év 6 h.
-1 év 3 n.} 1953.09.22.
Szabó Ferenc {4 év- 3 h.)
1983.09,08.
Szijjártö Béla (3 év 6 h.
-3Í1.27 n.) 1953.10.08. B
Szirmai Zoltán
(1 év8h.-i év 2 h. 6 n.)
1953.09.18,
Szobonya Pál (3 év - 2 év
6 h. 2 n.) 1953. 09.17.
 FELNI ENTVE/KITÖLTÖTTE BÖRTÖN (konkrétan KATONAI MÁS/
ELŐZETES MARKÓ HADBÍRÓSÁG
BÜNTETÉSÉT nincs feltüntetve) BÖRTÖN EGYÉB
Tóth Károly <4 évöh.
- 5 h. ön.) 1953. 09.14.
Ughi Jenő (8 év- 2 év
1 h. 29 n.) 1953.09.14.
Urbán Endre (5év-1 év
21 n.) 1953. 09. 08.
Vaikó Pál (4 év 6 h. -1 év
3 h. 3 n.) 1953.09.25. B
Vízler József [5 év 6 íi,
-1 1 n. 17n.) 1953. 09. 04.
Vörös Kálmán
(8 év - 3 év 11 h. 24 n.)
1953.10.27. C
Zongor Gáza (2 év - 1 év
6 h. 14 n.) 1953 09.10.

Megjegyzés: A rövidítések arra vonatkoznak, ahonnan az adott személyt a bíróság elé állítottak Kistarcsán,
B - börtön; C- Conti utca; E- elítélve; Fo- Fogház.
8. RECSKRŰL A TOLONCHÁZBA SZÁLLÍTOTT BETEGEK, 1950-51

Mikor Meg­
NÉV Hova? Hely Vissza
vitték el? jegyzés
kórház 1951.09.13-
Antalközi József 1950. 09.26 Tolonc
NFS Recsk
1951.12. 23-
Balogh Félix 1951.12.22 Tolonc KII./18 meghalt
meghalt
1952.01,20-
Baán László 1952.01.15 Tolonc KII./18 meghalt
meghalt
Békés megyei
Bányász Mihály 1952. 07.17 Tolonc
osztály
1952. 01.29-
Benus József 1952.01.19 Tolonc KII./17
Vác rabkórház
Bicskei Pál 1951.01.03 Tolonc KII./18 Váci kórház

1951.10,05-
Bogár László 1951.08.31 Tolonc KII./18
Recsk

Bognár Sándor 1952.07.08 Tolonc Recsk

1952.01.12-
Bölcsföldi Lajos 1951.12.22 Tolonc K 11718 Recsk

1951.08.17-
Bulinszky József 1951.06.27 Tolonc kórház
Recsk
1953.10. 26-
Dabóczy István 1950.11.13 Tolonc kórház
Recsk
1951.08.17-
Dénes István 1951.06.15 Tolonc
Recsk
1952.02.16-
Dénes István 1951.12. 22 Tolonc KII./18
Recsk
1952.04.22-
Déri János 1951.12.22 Tolonc K11718
Recsk
1950.11.15-
Egressi Ignác 1950.09.26 Tolonc N 1/15
Recsk
1952.01.12-
Fábián János 1951.12.07 Tolonc K11718
Recsk
1951.09.13-
Fazekas Károly 1951.06.07 Tolonc K
Recsk
1952.02.16-
Freylich Jenő 1951.12.22 Tolonc K11718 Recsk
1952.01.29-
Friesz György 1952.01.19 Tolonc K11717
Recsk

358
 Mikor Meg­
NÉV Hova? Hely Vissza
vitték el? jegyzés
1952,02.16 -
Fullajtár Ferenc 1950.09.26 Tolonc 1/4
Recsk
Gyucsán Gyula 1952.02.16-
(Gyuricsány)
1952. 01,19 Tolane Kim 7 Recsk
1951.08.03-
Haraszti József 1951.05.23 Tolonc
Recsk
1951.10.05-
Hernádi József 1951.08.31 Tolonc K11/18
Recsk
T Horváth 1952,02. 05-
1952.01.12 Tolonc K 11/18
István Recsk
Hovancsik 1951.07.06-
1951.06.15 Tolonc
András Recsk
1951.08.17-
ismeretlen 1951.08.15 Tolonc
Recsk
1951.08 17-
Ignácz István 1951.07.24 Tolonc
Recsk
Ignatovits 1951.12.15-
Sándor
1951.11.12 Tolonc K11/18 Recsk
1952.02.16-
Jakobec Ferenc 1950.12.22 Tolonc NI/4
Recsk
Igazságügyi
Kapusi István 1951.12.07 Tolonc K11/18 minisztérium
Kórháza
Karácsony 1951.09.07-
1951.06.15 Tolonc meghalt
Ferenc Recsk
1951.10.05-
Kecskés András 1951.08.31 Tolonc
Recsk
1952. 04.22-
Kerbolt Lajos 1952.01,12 Tolonc K11/18
Recsk
1951.08.03-
Kertész János 1951.06.24 ToIdoc
Recsk
1952.02.16-
Kiss Dániel 1951.12.07 Tolonc K 11/18
Recsk
1951.07.06-
Konnert Artúr 1951.06,15 Tolonc
Recsk
Igazságügyi
ismeretlen 1951.08.31 Tolonc 11/18 minisztérium
Kórháza
1951.02.16-
Kovács Iván 1950.10. 28 Tolonc I/4
Recsk
1951.05.29-
Kulin Viktor, dr. 1951.01.30 Tolonc meghalt
meghalt

3H9
 Mikor Meg­
NÉV Hova? Hely Vissza
vitték el? jegyzés
1952.02.18 1952,03.02-
Laborczi Gyula Tőlene K11718
Recsk
Mácsi (Mácsik) 1952.01.29-
1952 01 19 Tolonc KII./17
Aba Vác rabkórház
1952.04.22-
Makai Lajos 1952.01.19 Tolonc K11./17
fiecsk
1952 07. 20-
Mihaleczki Lajos 1952 06.18 Tolonc Békés megyei
osztály
Molnár Ödön 1951.10.26 Tolonc kórház 1051.11.19-
Recsk
Cs. Nagy József 1950.08.22 Tolonc 1/4. T952.D2.16-
Recsk
Tolonc 1952.02,05-
Pethő Elemér 1952. 01.29 Kim 7
Recsk
Igazságügyi
ismeretlen 1952.02. 18 Tolonc K i m 8 minisztérium
Kórháza

Piláth József 1952.02.18 Tolonc K11/18 1952.03.22-

Recsk
1952,02.16-
Piroska László 1951.12.22 Tolonc Kim 8
Recsk
1952. 03.24-
Plicher Rezső 1952.03.03 Tolonc meghalt
Recsk
1951.05.02 1951.06.16-
Pröhle István Tolonc
Recsk
Tolonc-
Katonai 1953.06. 08-
Radócz Ferenc 1953.03.21
Ügyész­ Recsk
ségről
1951. 09. 07 Vác
Ruzsics Károly 1951.08.31 Tolonc Kia
TBC
1951.08. 17-
Somjai Ferenc 1951.07. 22 Tolonc
Recsk
1951.02.08 1951,07. 03
Stern Menőel Tolonc
Recsk
B, Szabó József 1950. 08.22 Tolonc 1/4. 1952. OZ. 16-
Recsk
1951.06.07 1951.07.05-
Szalady Rezső Tolonc meghalt
meghalt
KIL/17 1952.02.16-
Szalai Árpád 1952.01.19 Tolonc meghalt
Recsk

360
 Mikor Meg-
NÉV Hova? Hely Vissza
vitték el? jegyzés
1952.02.05
Szaszák Béla 1951.01 12 Tolonc K11/17
-VÁC
Tolonc -
Katonai 1953.06 08-
Szászi Pál 1953.03.21
Ügyész­ Recsk
ségről
Szeleczki 1951.09.13-
1951.07.04 Tolonc kórház
Gyula, dr. Recsk
1951.11.03-
Szokoli László 1951.10.15 Tolonc kórház
Recsk
Szűcs Imre 1951.10,26 Talont Kim 8 1952.02.16 -
Recsk
Temesvári 1952.04.22 -
1951.08,31 Tolonc Kim 8
Ferenc Recsk
1952.03.18
Tóth Zoltán 1952.02.18 Tolonc Kim 8 -VÁC meghalt
1952.03.18
Ulrich Lajos 1952.03.03 Tolonc meghalt
-VÁC
1952.02,16-
Vágó Ernő 1952.01.19 Tolonc Kim 7 Recsk
1951.10,05-
Vayay Imre 1951 05.02 Tolonc K
Ftecsk
Wennesz 1952.01.08
1951.12.22 Tolonc KII./18 meghalt
Boldizsár -VÁC

361
9. A RECSKI TÁBOR INTERNÁLTJAI,
AKIK A KÖTETBEN SZEREPELNEK

Ács László, dr.

Budapest; 1908. augusztus 1 . - ?
Orvos, bakteriológus. 1950-ben a francia katonai sajtóattasén keresztül egy­
házi vonatkozású levelet akart Franciaországba juttatni. 1950. augusztus
10-én internálták kémkedés és hírszerzés gyanújával, 1953. október 2-án Kis-
tarcsán a bíróság 10 év börtönbüntetésre ítélte, melyből 6 év 11 hónap 6 napot
kellett még letöltenie.

Aradi István
Hatvan, 1923. február 1 1. - 7
Üveges. Az új-hatvani „tüntetésből” kifolyólag internálták 1950 júliusában.
1953. április 11-én szabadulta recski internálótáborból.

Arany Árpád
Budapest 1902. december 26. - ?
Vezérkari tiszt, MÁV főintézö. Az Üv/b.-ben kémelhárító előadóként dolgozott.
1953. március 26-án internálták. A recski tábor felszámolásakor a kistarcsaí
bíróság elé állították, ahol 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték.

B. Rácz István
Túrkeve, 1923. szeptember 8. -Asheviiie, Nortb Carolinar USA, 1994. novem­
ber 22.
Kisparaszti családban született. Az 1930-as évek közepén a család megélhe­
tési gondok miatt a fővárosba költözött. Apja a csepeli Weiss Manfréd Gyárban
dolgozott. 1942-ben a Vas utcai Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában
érettségizett, majd beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gaz­
daságtudományi Egyetem közgazdasági karára. Diákként belépett a Soli Deo
Glória Református Diákszövetségbe, majd a Keresztyén Ifjúsági Egyesületbe.
1943-ban Imre Lajossal elindította a Szórvány Kaláka Mozgalmat azzal a céllal,
hogy az erdélyi magyar iskolákat egyesületeket és egyházakat elláthassák ma­
gyar könyvekkel. A német megszállás alatt bekapcsolódott a nemzeti ellenállási
mozgalomba, Bereczky Albert köréhez tartozott. 1944 májusában közreműkö­
dött a Szabad Élet Diákmozgalom megszervezésében 1944 szeptemberében
részt vett a Magyar Diákok Szabadságfrontja megalakításában, s bekerült an­
nak héttagú intézőbizottságába. Szerepe volt a Görgey-zászlóalj - egy fegyve­
res, németellenes diákalakulat - felállításában. 1944. december 12-én a nyilas
Nemzeti Számonkérő Szék társaival együtt letartóztatta, de 1945 januárjában
sikerült megszöknie. 1945. február 8-tóJ az egységes Magyar Demokratikus If­

362
júsági Szövetség budapesti, április 23-tól országos vezetőségi tagja, de május
végén lemondott tisztségéről. A Független Ifjúság - az FKgP ifjúsági szervezete
- egyik megszervezője, 1945, június 20-tól annak elnöke volt 1945. november
4-én a kisgazdapárt országos listáján nemzetgyűlési képviselővé választották,
1946. március 27-től néhány hónapig a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa ve­
zetője volt. 1946. szeptember 7-én beválasztották az FKgP Országos Intézőbi­
zottságába. Novemberben bekerült a Magyar Kollégiumi Egyesület vezetőségé­
be. Az 1947. évi országgyűlési választásokon a párt baloldali vezetősége nem
jelölte. 1947 őszén - 1 9 4 8 tavaszán tagja volt a Kisgazda Mozgóképüzemi Rt.
igazgatóságának, 1948. március 3-án lemondott az Független Ifjúság Orszá­
gos Tanácsában viselt tisztségéről, és kilépett a szervezetből. 1948-től alkalmi
munkákból élt, időről időre a törökbálinti téglagyárban végzett fizikai munkát
1950 márciusában letartóztatták, Kistarcsára, majd Recskre internálták. 1953
szeptemberében szabadult, de rendőrhatósági felügyelet alá helyezték. A török­
bálinti téglagyárban kapott munkát, majd segédmunkása IJ. számú Zöldségke­
reskedelmi Vállalatnál. 1956. október 30-án bekerült az újjáalakult Független
Kisgazdapárt Intézőbizottságába, a párt vidéki szervezkedését irányította. Eljárt
a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága összejöveteleire. 1956. november
3-án részt vett a Petőfi Kör újjáalakuló gyűlésén, ahol vezetőségi tag lett, 1956.
december 4-én családjával együtt külföldre távozott. Az Egyesült Államokban
telepedett le. 1972-ben közgazdasági diplomát szerzett a Columbia Universityn.
Az emigrációban a Független Kisgazdapárt Intézőbizottsága, majd a Magyar
Forradalmi Tanács tagja. Egyik kezdeményezője volt a Politikai Üldözöttek Vi­
lágszövetsége megalapításának, amely szervezet később a Magyar Politikai
Foglyok Szövetsége nevet vette fel.

Bagdi József
Pilisvörösvár, 1926. február 1 1. -?
Cipésztanonc. 1944. szeptember 18-án szovjet fogságba esett mint katona.
1946. március 20-án szabadult 1946 májusában átszökött a határon és Fran­
ciaországba ment, ahonnan 1949. december 24-én jött vissza Magyarország­
ra illegálisan. 1950. február7-én internálták illegális határátlépésért. Előszóra
kistarcsai, majd a recski internálótáborba szállították.

Balázs János
Alsószlovánks, 1912. február 7 . - ?
Hentes, MÁV vonatfékező. 1950 nyarán az új-hatvani ferencesek ügyből kifo­
lyólag internálták. 1951 decemberében szabadult a recski internálótáborból.

Bedö Béla, dr.

Budapest, 1901. december 12. - ?
Orvos. A recski internálótáborban is „fog la Ikoz t attákn mint orvost.

363
Benedifctr István
Pácéi 1910. február 24. - ?
Bádogos a Fővárosi Gázműveknél, SZDP titkár. 1927-1948 között SZOP tag
volt. 1950 július 14-én internálták mint „jobboldali szociáldemokratát ’. 1953.
szeptember 3-án szabadult a recski intemálótáborból. 1956-ban rehabilitálták.

Benkö Sándor
Budapest, 1922. október 21 - ?
Motorszerelő volt. 1950. július 8-án internálták mint Jobboldali szociáldemok-
rátát". 1953. szeptember 3-án szabadult a recski intemálótáborból.

Benkő Zoltán, dr.

Budapest, 1923. április 25. -2 00 5 .
Közgazdasági egyetemen végzett, 1947-ben doktorált. Egyetemistaként, 1944-
45-ben részt vett a magyar diákok szabadságfrontja ellenállási mozgalomban, a
háború után pedig a Demokratikus Ifjúsági Mozgalomnak volt a tagja. 1948-ban
letartóztatták, majd internálták Buda-délre, Kistarcsára. majd Recskre. 1953
őszén szabadult a recski kényszermunkatáborból. 1956-ban részt vett a forra­
dalomban, majd elhagyta az országot, és az NSZK-ban telepedett le.

Berecz György
Hatvan, 1919. december 22. - ?
Vasutas. 1950 nyarán az új-hatvaní ferences ügy miatt internálták.

Binder Géza
hatvan, 1914. december 30. - 2004.
MÁV pályamunkás, váltókezelő. 1948-ig az SZDP tagja volt, majd az egyesü­
léskor kizárták a pártból. Az 1950-ben az új-hatvani ferencesek ügyből kifo­
lyólag internálták Recskre, ahonnan 1953 őszén szabadult.

Bodonyi Tibor József

Budapest 1932. július 9 . - 7
MÁV pályamunkás, gépkocsivezető. 1950 júliusában történt új-hatvani ese­
mények miatt internálták. 1953 szeptemberében engedték szabadon.

Borsányi Lajos
Hatvan, 1 9 0 0 - ?
MÁV alkalmazott, cukorgyár! munkás. Az 1950 nyarán Új-Hatvanban történt
eseményekből kifolyólag internálták a recski táborba. 1951. december 22-én
szabadult a táborból.
Breuer János
Budapest, 1908. július 20. - ?
Szabósegéd, volt államvédelmi őrnagy. 1950. augusztus 24-én internálták,
mert a Demény-frakció tagja volt. 1953 októberében szabadult 1956-ban
rehabilitálták

Czigány Endre
Mikekarácsony, 1920. - ?
Volt magyar királyi pilóta. Kopjás kiképzést kapott. Kémkedésért internálták.

Csabli Lajos
Tapoicat 1923 - ?
Vasutas, mozdonyvezető. „Hatvani vasutas1. 1950. június 27-én internálták a
hatvani ferencesek ügyéből kifolyólag. 1953, április 21-én szabadult a recski
kényszermunkatáborból.

Cseh Ödön
Budapest 1923. január 5 . - ?
Műszaki fordító. 1948-ban illegális határátlépés miatt internálták.
Buda-délen, Kistarcsán, majd Recsken volt internálva. 1953 őszén szabadult
a táborból.

Csendes Béla, dr.

Nyúfhegy, 1921 november 16. - ?
1948-tól internálták. Zimányi Tibor, Nyeste Zoltán, Majsai Emil és a többi fiatal
értelmiségiek körébe tartozott, az ún. 6018-ügybőf kifolyólag. Buda-délen, a
baráti kör filozófusa volt, verseket is írt, majd követte társait Kistarcsára és
Recskre.

Dalnoki Miklós Lajos

Budapest, 1929. október 29. - ?
Hivatásos százados. Ludovikát végzett. Szervezkedés támogatásáért és em­
bercsempészés gyanúja miatt internálták.

Dálnoki Miklós László

Budapest, 1921. március 24. - ?
Hadapród őrmester, kereskedő, tisztviselő. 1948 októberében a politikai rend­
őrség internálta, mivei egy ismerősének segített a határon átmenni. A Buda-
déli, kistarcsai internálótábort követően a recski kényszermunkatáborba vit­
ték, ahonnan 1953. szeptember 17-én az utolsókkal szabadult.

365
Detre István (Eisenberg)
1919. szeptember 9 . ~ ?
Osztályvezető volt a budapesti Villamos műveknél. A Rajk-ügyből kifolyólag
internálták 1950-ben Kistarcsára, majd Recskre.

Dobi Tibor
Pesterzsébet, 1922. február 12. - ?
Tisztviselő. 1949. október 10-én internálták tiltott határátlépésért. 1950 őszén
Recskre vitték, ahonnan 1953 őszén szabadult.

Dobó József
1921. június 25. - ?
Csendőr főhadnagy. 1950-ben illegális szervezkedésért letartóztatták, majd
1950. május 26-án internálták. 1950. augusztus utolsó napjaiban szökött meg
a recski táborból. Fogolyszökés bűntettéért 2 év 10 hónap börtönbüntetésre
ítélte a bíróság. A elítélt törzsszáma 367 volt.

Doniján János
Salgótarján, 1899. június 3 . - ?
Kovácssegéd, vasbetonszerelő. Ott volt a hatvani ferences rendháznál, ami­
kor a szerzeteseket a hírek szerint el akarták vinni. Domjánt 1950. július 7-én
internálták, a recski kényszermunkatáborba vitték. 1953. szeptember 4-én
szabadult Recskről.

Dudás József
Marosvásárhely, 1912. szeptember 22. - Budapest, 1957. január 19.
Szerelő, lakatos, műszaki tanácsadó, az 1956-os forradalom és szabadság-
harc egyik parancsnoka. Erdélyben a két világháború között tagja volt a Román
Kommunista Pártnak. 1944-ben a németellenes ellenállás egyik szervezője,
így tagja volt annak a küldöttségnek, amely Horthy Miklós megbízásából 1944
szeptemberében létrehozta az első összeköttetést Budapest és Moszkva kö­
zött. A háború után Budapesten belépett a Kisgazda Pártba. 1950-ben letar­
tóztatták, internálták. 1950 őszén a recski internálótáborba vitték, ahonnan
1951 nyarán átadták a román hatóságoknak. 1956. október 24-től fegyveres
csoport tagjaként tevékenykedett. Csoportjából alakult október 28-án a II.
kerületi tanácsházán a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány, a felkelésből
kinövő első kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulás. 1956. októ­
ber 30-án fegyveres csoportjával elfoglalta a Szabad Nép székházát és nyom­
dáját. Függetlenség című napilapjában huszonöt pontos kiáltványt tett közzé,
Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt címmel. Ugyanakkor hozzájárult, hogy
az épületben a kormányhoz hű lapokat is szerkesszék és kinyomtassák. 1956.

366
november 2-án egy fegyveres csoporttal megszállta a Külügyminisztérium
épületét, melyet visszafoglaltak. Dudást letartóztatták, majd november 3-án
szabadon engedték. A forradalom leverése után Újpesten szervezte az ellen­
állást. 1957 januárjában letartóztatták. Gyorsított büntetőeljárás után halálra
ítélték és kivégezték Szabó Jánossal {Szabó bácsival) együtt

Egervári János
Egerszalók, 1914. november 22. - ?
Csoportvezető. 1949. március 14-én internálták, majd 1950 őszétől a recski
internálótáborban volt 1953 őszéig.

Egyed Dénes
Lúgos, 1912. március 16. - ?
Magyar királyi repülő százados, éjjeliőr, gépkezelő. Hírszerzés gyanújával in­
ternálták. Recskről szabadult.

Faludy György
Budapest. 1910. szeptember 22. - Budapest, 2006. szeptember 1.
Magyar költő, műfordító, író. Budapesten született zsidó polgári családban.
Édesapja Faludy Jenő vegyész, édesanyja Bieringer Erzsébet Katalin volt. 1928-
ban érettségizett a fasori Evangélikus Főgimnáziumban. Ezután a bécsi (1928-
30), a berlini (1930-31), a párizsi (1932) és a grazi (1932-33) egyetemen tanult
1933-34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől
később megfosztották. 1937-ben jelentette meg aVillon-átköltéseket. 1938-ban
elhagyta Magyarországot Párizsig menekült, itt találkozott Arthur Koestlerrel és
az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt
innen is távozni kényszerült Marokkón keresztül az Amerikai Egyesült Államok­
ba jutott, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztojeként
tevékenykedett, majd három évig tisztként az amerikai hadseregben szolgált.
1946-ban hazatért, a Népszavánál helyezkedett el. 1947-ben megjelent az Őszi
harmat után című verseskötete, illetve a Villon balladák a 14. kiadásnál tartott.
Vezetésével döntötték le 1947. április 26-árol 27-re virradó éjjel Prohászka Otto­
kár Károlyi-kertbeli szobrát. 1949-ben hamis vádak alapján internálták, először
Kístarcsára, majd a recski kényszermunkatáborba. Itt írt versei 1983-ban Mün­
chenben jelentek meg Börtön versek 1949-1953 címmel. 1953-as szabadulása
után fordításokból élt, majd 1956-ban ismét elhagyta az országot.

Farkas Sándor
Dióskál, 1921. október 20. - ?
MÁV dolgozó. Kopjás kiképzést kapott. Internálásának nagy részét a recski
kényszermunkatáborban töltötte,

367
Fazekas Jenő (Fuchs)
Nyitra, 1902. július 7 - ?
Hivatásos őrnagy, a HM Személyzeti Főcsoportfőnökségen dolgozott. Részt
vett a spanyol polgárháborúban. A Rajk-ügy miatt, szervezkedés gyanújá­
val 1949-ben internálták. 1953 nyarán szabadult a recski internálótáborból.
1953. július 28-án szabadult.

Ferencsik József
Hatvan, 1930. március 12. - ?
Géplakatos. A hatvani ferences rendház előtt történtek ügyéből kifolyólag in­
ternálták 1950. július 29-én. A recski kényszermunkatáborból szabadult 1953.
október 10-én.

Füzesi András/Andor
Nagyberek, 1 90 7- ?
Bognármester, A recski kényszermunkatáborban volt internáltként. A Mosonyi
utca ÁJIambiztonsági Fogház rabkórházában ápolták tartósan.

Garamvölgyi János
Budapest, 1928 - ?
A csepeli varrógépgyárban dolgozott. A Rajk-ügy kapcsán letartóztatták, majd
1950-ben kémkedés gyanújával internálták. 1953 augusztusában Kistarcsán
bíróság elé állították.

Golubovits István
Bisse, 1919 - ?
Kocsmáros. A recski táborban volt internált, A büntetőbarakk első brigádve­
zetője volt.

Görgey Guidó
Becs, 1920. október 13. - 2013
Tisztviselő. Katonatiszt volt, 1941 -ben avatták hadnaggyá. Részt vett az ellen­
állási mozgalomban. Kísérletet tett Szerb Antal megmentésére. A háború után
nem folytatta katonai pályáját, külügyi tisztviselőként dolgozott. 1948-ban le­
tartóztatták, majd internálták. 1950 őszén Recskre vitték, ahonnan 1953-ban
szabadult Ezután kőművesként dolgozott, majd 1956-ban elhagyta az orszá­
got, az USA-ba ment.

Gráf István, dr.

Budapest 1918. február 12. - ?
Tisztviselő. Letartóztatása előtt a Nehézipari Központban dolgozott. 1950 jú ­
liusában letartóztatták, majd 1950. szeptember 17-én internálta azÁVH mint
„jobboldali szociáldemokratát” . 1953. augusztus 21-én szabadult.

368
Hért elendy Andor
Pacsa, 1927. május 25. - ?
Határ vadász, mérnök. A Magyar Közösség tagja volt. 1948-ban internálták
hírszerzés gyanúja miatt. Megjárta a Buda-déli, kistarcsaí és a recski inter­
nálótáborokat. Recsken az Alsó-táborban is dolgozott, 1953. szeptember 7-én
szabadult Recskről.

Hinfner Kálmán
Telki, 1906. május 16. - 7
Agronómus. A Földművelésügyi Minisztérium ügyéből kifolyólag internálták.
Buda-dél, Kistarcsa után a recski kényszermunkatáborban volt.

Hoffmann József
Bölcske, 1916. április 16. - ?
Vasesztergályos, műszaki tisztviselő. SZDP tag. 1950-1953 között mint
Jobboldali szociáldemokratát” internálták. 1957-ben rehabilitálták.

Horányi Lajos
Budapest, 1901 - ?
Elektrotechnikus, Mint Jobboldali szociáldemokratát” tartóztatták le 1950.
július 21-én. 1950. augusztus 2-án internálták. 1953. október 22-én szabadult
a recski internálótáborból. 1957-ben rehabilitálták.

Hunyadi Sándor, dr.

Pisid, 1908. február 28. - ?
Orvos, A recski kényszermunkatáborban is alkalmazták mint orvost.

Ignatovics Sándor
Budapest, 1914. április 3. - ?
Géplakatos. A hatvani ferencesek elleni eljárások során 1950. június 26-án
internálták demokráciaellenes szervezkedés miatt.

Jankech József
Rákospalota, 1905. március 11. - Recsk, 1952. július 12.
Villanyszerelő. 1950 nyarán a szociáldemokrata-ügy miatt internálták. 1952.
július 12-én az egyik ittas államvédelmi tiszt lelőtte a villanypóznáról azzal az
indokkal, hogy meg akart szökni, pedig csak a vezetéket szerelte, Ö volt az
egyetlen, akit a recski községi temetőbe temettek. Feleségét 1956-ban értesí­
tették arról, hogy a férje 1952-ben meghalt.

Jávori (Jéger) Szilárd

MÁV főkalauz, jegyvizsgáló. A hatvani ferences rendház előtt történt események­
ből kifolyólag internálták 1950. június 2-án előbb Kistarcsára, majd Recskre.

369
Jeges Sándor
1924. június 18. - ?
Gépésztechnikus, főhadnagy. A MÁVAG-nál dolgozott. 1945-ben a gödöllői in­
ternálótábor parancsnoka volt. A recski kényszermunkatáborban egyike volt a
rettegett internált brigádvezetőknek. A belső őrséggel és az operatív csoport­
tal „jó kapcsolatot” ápolt.

Jónás Pál, dr.

Budapest, 1922-1998
Édesanyja egyedül, varrásból tartotta el gyermekeit, később divatszalont nyi­
tott a belvárosban. Az érettségi után, 1940-től közgazdaságtant hallgatott a
Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1942-ben belépett a Turul Szövetségbe,
később annak kulturális alvezére lett. 1944-ben Erdélyben védelmi vonalat épí­
tettek, itt kapta meg katonai behívóját. Várpalotára vitték, de hamarosan vissza­
került Budapestre. Részt vett a Magyar Ifjak Szabadságfrontjának megalapítá­
sában. A szervezetben a Zimányi Tibor vezette akciócsoporthoz tartozott. 1944.
december 20-án a nyilasok letartóztatták a Kálvin téren, átadták a Gestapónak,
a börtönbe való szállítás közben azonban megszökött. 1945 januárjában részt
vett a Madisz megalapításában a Györffy Kollégiumban. MEFESZ-elnökségi tag,
majd elnök volt. 1947-ben, miután a Magyar Közösség-ügy kapcsán több ba­
rátját is letartóztatták, az ÁVO őt is kihallgatta. A MEFESZ-ben viselt elnöki tiszt­
ségéről lemondott. 1948-ban közgazdaságtani doktorátust szerzett. 1948 ok­
tóberében letartóztatták, internálták Buda-délre, Kistarcsára, majd 1950 őszén
Recskre vitték. 1953-ban, az internálótáborok felszámolásakor bíróság elé ke­
rült az ún. 6018-as ügyben, de felmentették. Szabadulása után először segéd­
munkásként helyezkedettel a Vegyesipari Javító Vállalatnál, majd 1954-ben be­
ruházási osztályvezető lett a Vas- és Edényboltban. 1956-ban részt vett a Petőfi
Kör sajtóvitáján. 1956. október 28-án csatlakozott a MÉFB-hoz. Megszervezte
a Nagy Imre és Dudás József közti találkozót. November 3-án az újjászervezett
Petőfi Kör elnökének választották. A második szovjet beavatkozás után elhagyta
az országot. Strasbourgban részt vett a Magyar Forradalmi Tanács munkájában
mint a kulturális ügyek intézője. 1957 tavaszán New Yorkban aktív szerepet ját­
szott a Magyar Bizottság és a Rab Nemzetek Szövetségének tevékenységében.
Az Október 23. című emigránslapot szerkesztette. Doktorátust szerzett a Yale
Egyetemen, majd a New York-i Egyetemen tanított. 1966-ban New Mexikóban
az Állami Egyetem közgazdászprofesszora, az ARP könyvkiadó megalapítója.
1968-ban New Delhiben az Amerikai Egyesült Államok követségének gazdasági
tanácsosa volt. 1971-ben kinevezték a New Mexikói Fejlődő Országok Intéze­
tének igazgatójává. Részt vett Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i
újratemetésén.

370
Kardos István
Kartal 1912. október 3 0 . - ?
MÁV-nál dolgozott villanyszerelőként. A hatvani ferences szerzetesek ügyéből
kifolyólag internálták.

Kánya Tibor, dr.

Klotildliget, 1919. július 28. - ?
Orvos, sebész. Kistarcsa után a recski kényszermunkatáborba vitték.

Kéri Kálmán
Igfo, 1901. július 25. - Budapest, 1994.
Édesapja mozdonyvezető volt, tiát katonai iskolába adta. Tüzértiszt lett, majd
elvégezte a vezérkari iskolát 1944. október 15-én a Kárpátokban harcoló I.
Magyar Hadsereg vezérkari főnöke volt. 1944. december 30-án átadták a
szovjetek a Debrecenben megalakult Ideiglenes Magyar Kormány Honvédelmi
Minisztériumának. Ott jelentkezett Miklós Bélánál. Részt vett a fegyverszüneti
tárgyalásokban. Háromszor tartóztatta Je a Katonapolitikai Osztály. Az utolsó
letartóztatása 1949. február 2-án történt. A vád ellene az volt, hogy kémszer­
vezetnek volt a vezetője, és az egyik ellenálló csoport tagja. A Bartók Béla
úton egy laktanya pincéjében volt fogva tartva. Háromszor vitték kihallgatásra,
vagyis egyszer csak azért, hogy lefényképezzék és ujjlenyomatot vegyenek
tőle Egyszer Berkesi András hallgatta ki, majd ezt követően Kardos György.
Amikor a Katpol börtönét felszámolták, elvitték Kistarcsára, ahol Kérit azonnal
a fogdára vitték. 1950 őszén Recskre vitték, ahonnan 1953 szeptemberében
újra Kistarcsára. Ott bíróság elé állították. 1954-ben szabadult. Az Országos
Fordító Irodánál kapott állást, de onnan rövidesen mennie kellett. Ezt követően
az Astoria szállodában dolgozott éjjeliőrként.

Kerner Bála
Budapest, 1913. január 19. - ?
Műszerész, díjbeszedő. 1950. július 28-án az SZDP-ügy miatt letartóztatták,
internálták. 1953 szeptemberében szabadult. 1957-ben rehabilitálták.

Kertész János
Sárvár, 1922. március 29. - ?
Cipész, péksegéd. 1947 decemberében az egyik bécsi útja alkalmával a szov­
jet hatóságok letartóztatták. Az őrizetükben 1949. március 22-ig volt, amikor
Hegyeshalomnál áthozták Magyarországra, és Budapesten átadták a magyar
szerveknek. 1949. április 22-én internálták Buda-délre, majd Kistarcsára került,
végül 1951. január 3-án Recskre vitték. 1951. május 20-án reggel ő is a szökött
internáltak között volt 1950. május 24-én a rendőrök elfogták a menekülőt.
A Budapesti Hadbíróság 1952. szeptember 16-án és 22-én megtartott zárt tár­
gyalásán Kertészt III. rendű vádlottként 5 év börtönbüntetésre ítélték.

Koch Hugó
Budapest, 1908. március 18. - ?
1934-től a Julius Meinl Gyár műszaki igazgatója volt. „Személyesen is jól is­
merte Rákosi, mivel őt nevezte ki a Meinl-féle államosított teaüzletek vezér-
igazgatójává. Egyik nap Koch, Galba (János - B. B.) nevű sofőrjével a gödöllői
országúton hajtott, a hajtűkanyart vették be éppen, amikor velük szemben
három, szabálytalanul hajtó, óriási autó fékezett csikorogva; az elsővel majd­
nem összeütköztek. Az elsőből kiszállt néhány ávós. A második autóból Rákosi
Mátyás szállt ki, amikor megismerte Kochot, megölelte, bocsánatot kért kí­
sérői miatt, akik rosszul hajtottak, kézcsókját küldte Koch feleségének, majd
visszaült a kocsijába. Az első autó elindult, a második Rákosival is, majd a
harmadikból kiszálltak az ávósok, és vasra verték Kochot és Galbát. A törvény­
székre vitték őket, ahol Rákosi élete ellen tervezett merénylettel vádolták meg
mindkettőjüket. Kochnak megengedték, hogy ügyvédet fogadjon. Az ügyvéd
beszélt a védencével, felment Rákosihoz az Akadémia utcai pártházba. Rá­
kosi vérveres lett a dühtől, amikor meghallotta, mi történt. Megköszönte az
ügyvédnek a felvilágosítást, s megígérte, hogy védence két órán belül szabad
lesz. Öt perccel később, amikor az ügyvéd kilépett a pártház kapuján, betolták
az ávósok az autóba, és Kistarcsára vitték. Koch egy Rigó nevű bíróhoz került
(dr. Rigó Ernő - B. B.), aki felmentette annak ellenére, hogy a Koch mellé kiren­
delt ügyvéd halált kért rá. A tárgyalás után a sofőrjével kilépett a törvényszék
kapuján, az ávósok mindkettőjüket lefogták. Kistarcsán találkoztak első ügy­
védükkel, aki ott is maradt, Koch és Galba Recskre került. A szomszédos ba­
rakkban aludtak, egymás mellett. Rigó kövér, vörös képű bíró, aki felmentette
őket, az Északkeleti Betörés mellett aludt, közvetlenül alattam.” - emlékezett
vissza Faludy György a történetre.1

Kőrösmezey László
Budapest, 1926. december 9.
Mérnök. Kistarcsa után a recski kényszermunkatáborban volt internált. Részt
vett a tábor több építkezésében. 1953 őszén szabadult.

Kreivich Béla
Budapest, 1907. április 7 . - ?
Acélöntő. 1950 nyarán mint "jobboldali szociáldemokratát” internálták. A recski
kényszermunkatáborban volt internált brigádvezető.

1 Faludy, i. m. 330.

372
Kulin Viktor
Sátoraljaújhely, 1891. január 20. - Budapest, Mosonyi utcai Álfambiztonsági
Fogház, 1951 május 21.
Hivatásos orvos ezredes. 1948 júniusában a Budapesti Népbíróság háborús
és népellenes bűntett elkövetése miatt 3 év börtönbüntetésre (térte. 1949
szeptemberében a NŐT szabadlábra helyezte. Szabadon engedése „aggályos
volt", ezért vissza kis érték az Andrássy út 60-ba, ahonnan internálták. Először
Kistarcsára került, majd 1950 őszétől a recski internáló- és kényszermunkatá­
borba. 1951. május 21-én meghalt az Állambiztonsági Fogház rabkórházában.
A dokumentumok szerint a váci rabtemetőben temették el.

László Jenő
Pécsi, 1907. május 7 - ?
MÁV főintéző. 1953 tavaszán tartóztatták le és internálták Recskre.

Lencsés Ferenc
Esztergom, 1913. május 4 . - ?
Rendőr főtörzsőrmester, művezető. 1950 nyarán mint „jobboldali szociálde­
mokratát” tartóztatták le és internálták 1950. júliusában. A recski internálótá­
borban az internáltak konyháját vezette.

Leleszi (Lipták) Barnabás

Lelesz, 1896. július 12. - ?
MÁV felügyelő, szállítási előadó, az Üv,b. nemzetvédelmi előadója. A MÁV Üv.b.
miskolci irodáján dolgozott. Recskre internálták.

Lencsés János
Budapest; 1907. november 27 - ?
Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, ismerte Demény Pált, a Fo­
gaskerékgyárban dolgozott. 1950 őszén internálták az SZDP-ügy miatt. 1953-
ban szabadult a recski internálótáborból.

Liszka Nándor, dr.

Szeged, 1908. március 10. - ?
Ügyvéd. 1938-tól ifjúsági szervezője volta Nyiíaskeresztes Párt mezőberényi
szervezetének. 1943-tól a Turul Szövetség tagja volt. 1949. január 16-án in­
ternálták. Buda-dél, Kistarcsa, majd Recsk táborok voltak a helyszínei inter­
nálásának. 1953. szeptember 17-én szabadult. Közben, 1950. március 14-én
a NŐT VI.244/1950. sz. alatt népellenes bűntett indokával 1 havi börtönbün­
tetésre ítélte. 1955-ben Ausztriába ment, ott egy rövid ideig a SZER-nél dol­
gozott.

373
Löcsey Géza
Hatvan, 1926. április 5 . - ?
Hadapród, gépkocsivezető. 1950 őszén került a recski internálótáborba, ahon­
nan 1951. május 21-én ő és hét társa sikeresen megszökött. Egy hónapig buj­
kált, nem sikerült elhagynia az országot. Elfogták, majd 1952-ben elítélték. Ezt
követően nem vitték vissza Recskre.

Lukács Gyula Iván

Budapest, 1920. augusztus 3 . - ?
1950-1953 között a recski internálótáborban volt. 1957-ben rehabilitálták.

Michnay Gyula
Budapest, 1922.10.23.- Budapest, 2011.
Édesapja a Monarchia hivatásos katonatisztje volt, a 15-ös szlovák honvéd
gyalogezrednél szolgált. Édesapjának a nővérét Clemenceau fia vette feleségül.
Nagyapja 1872-ben kivándorolt Amerikába, az anyja 1893-ban született, de a
család a világháború után visszajött Magyarországra. Az édesanyja orvosi egye­
temen végzett, és távházasságot kötött az édesapjával. Malomsokon laktak, és
az édesanyja ott praktizált. Szoros baráti kapcsolatban állt a család a Teleki gró­
fokkal, akik Teleki Pál révén szerepet játszottak az ellenállási mozgalomban. Az
édesanyja, hogy elkerülje a Gestapo letartóztatását, 1943. június 24-én öngyil­
kosságot követett el. 1943-ban, amikor Horthy igyekezett a háborúból kilépni,
ejtőernyővel nyugati megbízottak ugrottak le Ponyvádpuszta fölött, és bementek
a Teleki-kastélyba. Az édesanyja, mint uradalmi orvos, egy mentőkocsit hozatott
le Budapestről, és így kerültek fel Budapestre a megbízottak. Ezt megtudta a
Gestapo. Az édesanyjának csak annyi ideje volt, hogy megmérgezze magát, és
a vadászpuskával agyonlőtte magát. Michnay Pápán a református kollégiumban
járt 4 évet, majd a pécsi, utána pedig a soproni katonaiskolában, amelyet 1941 -
ben ott kellett hagynia, mivel kiderítették, hogy anyai ágon voltak zsidó ősei.
A 2. világháború alatt, 1941-42-ben az édesapja a györgyszentmártoni katonai
behívóközpont parancsnoka volt. Őt is behívták katonai munkaszolgálatra Vác-
ra, majd áthelyezték Záhonyba. Michnay jól beszélt németül és oroszul is. 1944.
október 30-án Budapestről Veres Lajos aláírásával nyílt parancsot kapott, hogy
mentsék meg a záhonyi hidat. Itt találkozott Hetsey Pállal, akivel Sopronban
osztálytársak voltak a főreálban. Visszatért Budapestre, ahol felvette az ellenál­
lással a kapcsolatot, köztük az édesapja barátaival. Baráti összeköttetési révén
szoros kapcsolata volt a SZEB-bel, személyesen ismerte Vorosilov marsallt, és
alkalmazottja volt a francia hazatelepítési bizottságnak. Jogosult volt szovjet
katonai vonatokat használni. Többször volt Bécsben szovjet katonai vonattal.
1947-ben letartóztatták, majd az ÁVO-ról átadták a szovjeteknek, három hónap­
pal később visszavitték az Andrásssy út 60-ba, ahonnan internálták Buda-délre.
1950 őszétől 1951 májusáig a recski internálótáborban volt, majd május 21-én
Lőcsey Gézáékkal megszökött a táborból. Ő volt az egyetlen, akinek sikerült az
országot elhagynia. Münchenben élt.

374
Nagy Mátyás
Nagybecse, 1902. február 13. - ?
Embercsempészet miatt internálták. A recski kényszermunkatábor „öregjei”
közé tartozott.

Németh Pál, dr.

Budapest 1913. március 12. - ?
MÁV osztályvezető; főtanácsos. A MÁV Üv.b. ügyben tartóztatták le, és 1953
tavaszán internálták Recskre.

Nyeste Zoltán
Mezőtelki\ 1922. augusztus 23. - USA, 2001.
A Partiumban született, református lelkészi családból származott. A Műsza­
ki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát. Egyetemistaként részt vett a diák
ellenállási mozgalomban, a háború után pedig a Demokratikus Ifjúsági Moz­
galomban. 1948-ban letartóztatták és internálták. 1950 őszén Recskre vit­
ték, ahonnan 1953 őszén szabadult. Részt vett az 1956-os forradalomban,
majd elhagyta az országot. Először az NSZK-ban élt, majd az IfSA-ban tele­
pedett le.

Ottó László József

Szombathely 1929. április 10. - ?
Alkalmi munkás. Kopjás kiképzést kapott. A Harangozó Ferenc és társai ügy­
ből kifolyólag internálják szervezkedésben való részvétel miatt. Buda-dél, Kis-
tarcsa után a recski kényszermunkatáborba szállítják.

Paktorovics Gyula
Ungvár, 1914. november 24. - ?
Hivatásos százados. 1950. március 27-én internálták. Először Kistarcsán volt,
majd a recski internálótáborban.

Pálffy-Muhoray Zoltán
Jászberény 1911. szeptemberi - ?
Vezérkari alezredes, segédmunkás. 1949-ben internálták tiltott határátlépés
miatt.

Pallavichint Alfréd
Újarad, 1909. szeptember 20. - ?
Tolmács, volt pilóta főhadnagy. 1948. november 6-án hírszerzés és kémke­
dés miatt internálták. Buda-déJ, Kistarcsa után a recski kényszermunkatábor
következett, majd 1953. október 30-án Kistarcsán a Bp-i Katonai Bíróság hűt­
lenség bűntettében bűnösnek találta, és 8 év börtönre ítélte. 1956-ban feltéte­
lesen szabadult, és elhagyta az országot.
Pap(p) János
Budapest, 1900. április 8 . - ?
A budapesti Fogaskerékgyárban dolgozott, Bittmann Istvánnal tartott kap­
csolatot. 1950 nyarán az SZDP-ügy kapcsán letartóztatták, majd internálták.
1953 őszén szabadulta recski internálótáborból. 1957-ben rehabilitálták.

Papp Viktor, dr.

Ungszenna, 1913. március 18. - ?
Hivatásos főhadnagy, esztergályos. A Fogaskerékgyárban dolgozott. Tiltott
határátlépés miatt 1949 májusában internálták. 1951. december 21-én sza­
badult a recski internálótáborból.

Parázs Albin
Náprádfa, 1917. március 26. - ?
Főállattenyésztő, mezőgazdasági tanár. Kopjás kiképzést kapott. A recski
kényszermunkatáborban volt 1950-1953 között.

Pártay Tivadar
Dombóvár, 1908. szeptember6. -Balatonszárszó, 1999. augusztus 9.
Politikus, újságíró, országgyűlési képviselő. Vasutas családba született ötödik
fiúgyermekként. A bajai, soproni és a miskolci tanítóképzőben tanult. 1929-ben
szerzett tanítói oklevelet a miskolci evangélikus tanítóképzőben. 1930-43 között
Arnóton volt evangélikus kántortanító. Tanítás mellett gazdálkodott és több lap
külső munkatársa is volt. 1932-től a Magyar Jövő és a Független Magyarország
külső munkatársa volt. 1932-ben lépett be a Független Kisgazda-, Földmunkás-
és Polgári Pártba, ahol meredeken ívelt felfelé a karrierje. 1945-től a Miskolci
Hírlap tulajdonos-szerkesztője és a pesti Reggel (1946-49) társtulajdonos fele­
lős szerkesztője. 1956 októberétől 1957 márciusáig a Magyar Nemzet főszer­
kesztője. 1989 és 1994 között a Kis Újság főszerkesztője. 1938-1941 között
minden évben önkéntes katonai szolgálatot teljesített Kárpátalján és Erdélyben.
Fő szervezője volt az FKgP 1943. szeptember 12-én Miskolcon megtartott há­
borúellenes nagygyűlésének, amiért aznap este letartóztatták, és behívó nélkül
kivitték a keleti frontra harcolni. 1944. február 28-án leszerelt. Magyarország
német megszállása után bujkált. 1944. április 4-én elfogták és internálták, de
sikerült megszöknie. Október 15-éig Budapesten bujkált, majd hazatért Arnótra.
1948 júliusában, miután nem vett részt az iskolák államosításáról szóló szava­
záson, az FKgP politikai bizottságának felszólítására lemondott országgyűlési
mandátumáról, amit 1948. november 16-án bejelentettek a képviselőházban.
1949. február 28-án letartóztatták és Kistarcsára internálták, majd 1950 őszén
a recski internálótáborba szállították. 1953-ban szabadult, 1956-ig fizikai mun­
kásként dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt egyike volt azoknak, akik újjá­
szervezték a Független Kisgazdapártot. 1956. október 29 -1 9 5 7 . március 1-je
között a Magyar Nemzet főmunkatársa volt. 1957. május 23-án letartóztatták,

376
de nem állították bíróság elé. 1958. július 1-jén szabadult, és munkát vállalha­
tott. 1959-ben három hónapig volt a Belkereskedelmi Minisztérium Szállítási
Igazgatóságának főelőadója, majd 1963-ig a Fospednél, 1963-1964-ben pedig
az I. Számú Belkereskedelmi Vállalatnál dolgozott. Ezután 1968-ig a Bútorértnál
volt osztályvezető, majd a Volán Tröszthöz került, innét is ment nyugdíjba 1973-
ban. A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapító tagja volt.

Pellach Kornél
Budapest, 1920. március 29. - ?
Műszerész. Az SZDP-ügyben internálták 1950-ben. A b ünte tö barak kos ok in­
ternált íelügyelöje volt. 1957-ben rehabilitálták.

Péter Ernő, di\

m 1906 - ?
Jogász, könyvelő, aligazgató. A Magyar Közösség tagja volt. A Magyar Közös­
ség persorozatában: Péter Ernő és társai perben első fokon 5, másodfokon
2 évre ítélték. Büntetésének letelte után internálták. 1953 őszén Kistarcsán a
bíróság 6 év börtönre ítélte, amelyből letöltöttnek 2 év 6 hónapot tekintettek.

Ráczkövi Andor, dr.

Kolozsvár; 1918. január 23. - Budapest, ?
Fogorvos. 1948-ban letartóztatták, majd internálták. 1950-1953 között a
recski internálótáborban volt.

Ragoncza István
1922. augusztus 3 , - ?
A KIOE egyik vezetője volt Pécsett, majd Budapesten. 1948. december 15-én
internálták. Kistarcsán, majd a recski kényszermunkatáborban volt.

Rainprecht Antal
Veszprém, 1908. március 15. -Becs, 1986.
Ügyvéd, polgármester. 1945 májusától szeptemberéig Veszprém megye főis­
pánja volt. 1947-1948 között internálták, majd 1948-1953 között tiltott határ-
átlépés miatt újra internálták.

Rédei György
Budapest; 1923. március 25. - ?
Pártmunkás, az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) főtitkára. 1945 előtt
műegyetemi hallgató volt, de Bárd András utasítására megszakította tanulmá­
nyait és pártmunkásként dolgozott tovább. 1946 januárjától a KMP pártközpont­
jának utasítására az OMRE főtitkára lett. 1950. január 24-án letartóztatta az
ÁVH, majd a Rajk-ügy kapcsán internálták. 1950 ősze és 1953. augusztus 24-e
között a recski internálótáborban volt. Ekkor szabadult 1957-ben rehabilitálták.

377
Reinitz Egon
Budapest, 1923. szeptember 7 . - ?
Tisztviselő, normafelelős. A Demény-frakció és a Magyar Közösség tagja volt.
1950-be letartóztatták szervezkedés vádjával. 1951. október 9-én internálták.
1953 őszén Kistarcsán a bíróság 3 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélte. 1957-
ben rehabilitálták.

Rex Tibor
Zombor, 1924 - ?
Tisztviselőként dolgozott a Belügyminisztériumban, Külügyminisztériumban és a
Honvédelmi Minisztériumban. Az iskoláit Belgrádban végezte, majd bekapcsoló­
dott a Jugoszláv Ifjúsági Szövetség munkájába. 1942-ben érkezett Budapestre.
1945-ben a Belügyminisztérium Közrendészeti főosztályán dolgozott, majd a
Külügyminisztériumba került át a Fegyverszüneti Osztályra. 1945 végén pedig a
Honvédelmi Minisztériumban dolgozott Zentai Vilmos államtitkár személyi titká­
raként. 1947-ben a Magyar-Jugoszláv Társasághoz helyezték, ahol a kulturális
osztály vezetője volt 1950-ig. Ebben a minőségében állt kapcsolatban Lázár
Brankovval. 1950 márciusában vették őrizetbe a jugoszlávoknak végzett kém-
tevékenység gyanúja miatt. 1950. április 1-jén internálták. 1953. szeptember
13-án szabadult a recski internálótáborból. 1956-ban rehabilitálták.

Sármány József
Budapest, 1910. október 5. - ?
Ötvös, a HM Katonapolitikai Osztály századosa. 1945-ben tért haza szovjet ha­
difogságból, majd a Katpol-hoz került. 1947-től századosi rangban az 5. osz­
tály, támadó elhárítás kötelékében szolgált. 1948-tól a Katpol szombathelyi
kirendeltségének a vezetője lett. 1949-ben visszahelyezték Budapestre, ahol a
francia alosztályt vezette. Az osztályvezetője Gát Zoltán volt. 1949-ben őrizetbe
vették a Rajk-Pálffy-ügy miatt, mint Pálffy György sógorát internálták. 1953
augusztusában szabadult a recski internálótáborból. 1956-ban rehabilitálták.

Skolnik (Skolnyik) József

Léva, 1906.szeptember 9. - ?
Munkás, 1941-ben a KMP Központi Bizottságának és Titkárságának a tagja.
1942 decemberében letartóztatták, elítélték. 1945-ben őrizetbe vették, az
Andrássy út 60-ban Demény Pállal volt egy cellában - mint fogdaügynök - , s
írta a feljegyzéseit róla. 1950. szeptembertől 1953 nyaráig a recski internáló­
táborban volt. Az 1956-os forradalom után rehabilitálták.

Somssich József, gróf

Pécs, 1916. november 24. - 2000.
Mezőgazdász. Tiltott határátlépés miatt internálták 1948-ban. Először Kistar­
csán, majd Recsken volt. 1956-ban elhagyta az országot, Amerikába emigrált.

378
Suput Mihály
Priboj, 1890. február 4. - ?
Kereskedő. 1949. szeptember 9-én tartóztatták le. 1949. október 5-én a Rajk-
ügy kapcsán, kémgyanúval internálták. A családját 1950-ben zárt táborba
hurcolták. 1953. augusztus 5-én szabadult

Szádovszky Sándor
Újpest, 1904. június 23.
Géplakatos, főművezető. 1950 nyarán az SZDP-ügy miatt letartóztatták és in­
ternálták. 1953 őszén Recskröl szabadult. 1956-ban rehabilitálták.

Széles György
Hatvan, 1927. április 29. - ?
MÁV jegy vizsgáló, italboltvezető. 1950. június 26-án az ÁVH őrizetbe vette a
hatvani vasutasok ügyében. Recskre internálták, majd 1951. december 20-án
szabadult. Szabadulása után a Szikvíz Üzemnél kapott munkát

Szilágyi János
Hatvan, 1922- ?
Vasutas, MÁV intéző. A hatvani ferences kolustor előtt történt eseményekkel
kapcsolatban tartóztatták le egy héttel később, mint ahogy az történt. 1950.
június 26-án internálták azzal az indokkal, hogy „tevékeny résztvevője volt az
újhatvani demokráciaellenes tüntetésnek". A recski kényszermunkatáborban
volt 1953 április 10-ig, onnan szabadult.

Sztáray Zoltán, dr.

Magyarcsaholy 1918. június 10. - USA, 2010.
Közgazdász. Letartóztatásakor, 1918-ban az Országos Árhivatal Statisztikai
Osztályán dolgozott mint miniszteri osztálytanácsos. Letartóztatását követően
internálták, majd 1950 őszétől 1953 őszéig a recski internálótábor foglya volt.
A recski ínternálótáborban ő szerkesztette az illegális újságot cigarettapapír­
ra. 1953 őszén a kistarcsai bíróság elé állították, ahol 5 év börtönbüntetésre
ítélték, melyet kitöltöttnek vettek, így 1953 karácsonyán szabadulhatott. Részt
vett az 1956-os forradalomban, majd elhagyta az országot és Párizsba emig­
rált. Később az USA-ban telepedett le.

Szujovszky Zoltán, dr.

Budapest, 1912. május 27. - ?
Gépkocsivezetőként dolgozott. 1950-ben internálták, és 1951, december 21 -én
szabadulta recski kényszermunkatáborból.

379
Tabódy István
Budapest, 1921. április 1 . - Székesfehérvár, 2000. szeptember 25.
Családi hagyományként, ifjúkorától katonatisztnek készült. 1930-1938 között
a kőszegi katonai főreál iskolában tanult, majd 1941-ben végzett a Ludovika
Akadémián. A 3. Nádasdy Ferenc huszárezred hadnagyaként Nagyváradon,
Nagyszalontán, majd Munkácson szolgált. 1944-ben kinevezték főhadnagy­
nak, majd a szovjet fronton teljesített szolgálatot. 1944 szeptember 17-én Var­
só közelében súlyosan megsebesült. 1945-ben a HM lóügyi osztályán szolgált,
1947-ben százados lett. 1947-ben kémkedés vádjával letartóztatták és inter­
nálták Buda-délre. 1949-ben a kistarcsai internálótáborban volt, majd 1950
őszén a recski táborba került. 1953-ban szabadult, és szállítómunkásként
helyezkedett el, majd Shvoy Lajos székesfehérvári püspök segítségével meg­
kezdte a papi tanulmányait. 1955-ben az ÁEH eltiltotta a szemináriumból, de
külön kérvényre engedélyezték a további tanulmányainak folytatását. 1957-
ben diakónussá szentelték, de még ebben az évben, az 1956-os forradalom
és szabadságharcban való részvételéért 7 hónap börtönbüntetést kapott.
1958. június 13-án Shvoy Lajos pappá szentelte. 1961-ben letartóztatták és
„államellenes szervezkedés” vádjával 12 év börtönbüntetésre ítélték. 1972.
december 30-án szabadult. Ezután a székesfehérvári belvárosi templom, majd
Csabdi, Kisláng és végül Bicske plébánosa lett. 1992-ben kinevezték székes-
fehérvári kanonoknak.

Tamás (Trepper) Dezső

Jászárokszállás, 1917. április 7 . - ?
Építészmérnök, építésztechnikus. 1950 májusában a Rajk-ügy kapcsán „hír­
szerző kapcsolatai” miatt internálták.

Tolnai Ágoston (Tannenberg Ágoston)

Újpest, 1912. július 22.
Osztályvezető volt az Egyesült Izzónál. 1950 -ben az SZDP-ügy kapcsán letartóz­
tatták, majd internálták. 1953őszénszabadultRecskről.1957-benrehabilitálták.

Tóth Zoltán
1911. június 30. - Vác, 1952. július 30.
Banktisztviselő. Dobó József rokona, akit az ő szökése miatt hurcoltak Recsk-
re. A kényszermunkatáborban megbetegedett, és a váci börtön rabkórházában
meghalt 1952. július 30-án.

Vajnai Pál
1 9 0 5- ?
Gázszerelő. 1950 nyarán, mint „jobboldali szociáldemokratát” tartóztatták le
és internálták.

380
Varga József, dr.
Külsőrott, 1923. április 25.
Jogász, közgazdász. A recski kényszermunkatáborban volt 1950-1953 között.

Vásárhelyi János
Győr, 1 9 0 2 - ?
Lakatos, MÁV dolgozó. A hatvani állomáson teljesített szolgálatot, állítása sze­
rint nem vett részt a tüntetésben, de mégis erre hivatkozva letartóztatták, és
1950. június 26-án internálták. Családját kitelepítették a hortobágyi zárt tábo­
rokba. 1953. szeptember 11-én szabadult Recskről.

Vida Lajos
Pesterzsébet 1921. - ?
Villanyhegesztő. 1950. július 8-án Internálták mint „jobboldali szociáldemok­
ratát”.

Vietorisz Géza
Budapest, 1911. - ?
Rendőr őrnagy. A Rajk-ügyből kifolyólag 1949-ben letartóztatták, júniusban
pedig internálták. 1953 novemberében a Budapesti Hadbíróság népellenes
bűntett miatt 4 és fél év börtönre ítélte. Büntetését kitöltve 1953 decemberé­
ben szabadult. A Legfelsőbb Bíróság 1956. december 11-én bűncselekmény
hiányában felmentette.

Vörös István
Budapest, 1902. - Recsk. 1951. december 14.
Géplakatos. A MÁV Nyugati pályaudvarán fűtőházban volt lakatos. 1950. július
28-án internálták és a recski kényszermunkatáborba vitték. Internálásával egy
időben feleségét és öt kisgyermekét a hortobágyi zárt táborokba hurcolták.
Vörös 1951. december 14-én elhunyt a recski táborban,

Zichy Péter, gróf

Nagyláng, 1924. december 6. - Budapest, 2008. október 22.
1948-ban tiltott határátlépés közben elfogták az osztrák vámosok, és átadták
a szovjet hatóságnak. Először a Buda-déli, majd a kistarcsai, végül a recski
kényszermunkatábor Internáltja volt. 1953 őszén szabadult.

Zimányi Tibor, dr.

Törökszentmiklós, 1922. július 23. - Budapest, 2007. augusztus 6.
Közgazdász, főkönyvelő. A Magyar Diákok Szabadságfrontjának egyik alapí­
tó tagja volt. Részt vett a németellenes ellenállásban. 1948-ban internálták,
először Buda-délen, majd Kistarcsán, végül a recski kényszermunkatáborban

381
volt. 1951. december 20-án a táborból szabadult. 1956-ban részt vett a Ma­
gyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának munkájában. 1957-ben letartóztat­
ták és öt évre elítélték. Három év után szabadult Fizikai munkából élt, majd fő­
könyvelő volt. Részt vett a magyarországi Recski Szövetség megalapításában.
Kéri Kálmán halála után ő lett a Recski Szövetség elnöke.

Zongor Géza
Zágráb, 1907. december 4. - ?
MÁV főintéző. A pécsi Üv/b.-n dolgozott nemzetvédelmi előadóként 1953-ban
a recski kényszermunkatáborba vitték.

Zsákai László
Hatvan, 1908 - ?
Vasutas. 1950. június 19-én a hatvani „tüntetésen" őrizetbe vették, ezután
internálták először Kistarcsára, majd Recskre. Ezzel egy időben családját a
Hortobágyra telepítették. Házukat államosították, bútoraikat elárverezték.
1953 áprilisában szabadult a recski kényszermunkatáborból.

A RECSKI INTERNÁLÓTÁBOR ÁLLAMVÉDELMI ŐRSÉGE

Csete József
?- ?
Államvédelmi tiszt. 1951 augusztusa -1 9 5 2 márciusa között a recski kényszer­
munkatábor parancsnoka volt, 1953-ban államvédelmi őrnagy. Pest megyei Fő­
osztály állományából áthelyezték a budapesti Körzeti Börtön állományába mint
parancsnokhelyettest 1953. november 16.: államvédelmi őrnagy, a Házi Fogda
állományából áthelyezték a Pest megyei Főosztály Állományába és megbízták a
Büntetés-végrehajtási Alosztály vezetésével. 1954. január 5.: „Kiváló Szolgála­
tért” Érdemérem; 1957-ben rendőr alezredes, alosztályvezető.2

Fazekas Péter
?-?
Államvédelmi százados, 1952 márciusa és 1953 áprilisa között a recski kény­
szermunkatáborparancsnoka volt. Korábban pedig a kecskeméti munkatábort
irányította.

2 ÁGII 2.8.1. B. M. H. álloínányparancsok - 201-350/1953. (255/1953.11.17. B. M. H. pcs,);

2.8.1 B, M, H. állományparancsok -351-451/1953 (53.k.)(353/1953.12.01. B. M.H. pcs ): 2,8.1
B. M. állományparancsok -1-99/1954, (54. k.) (5-6/1954.01.05. B. M. pcs); ÁBTL 2.1. X/2;
11.9 V-150000/85.

382
Fóris Béla
?- ?
Államvédelmi százados. A spanyol polgárháborúban harcolt a kommunisták ol­
dalán, majd Franciaországba internálták. 1950 júniusától 1951 júliusáig a recski
kényszermunkatábor parancsnoka, majd a szökést követően eltávolították a
vezetői tisztségből. Dr. Hoyos János internált szerint aránylag nem volt rossz
parancsnok. Az internáltak a táborban csak „Mumusának hívták.

Fórján István vagy Fórián István

Hódmezővásárhely, 1931 - ?
Államvédelmi főhadnagy.3 1948-ban meghirdették az új hadsereg felállítását.
Nem volt munkalehetőség, ezért úgy döntött, hogy beáll a hadseregbe, ezért
meghamisította a papírokat és belépett a hadseregbe párttagként. Először
Szekszárdon, majd Tolnán teljesített szolgálatot. Közben megkezdődött a rend­
őrség újjászervezése. A rendőrség közülük válogatta ki az embereket, azért,
mert ők már voltak katonák. így került át a rendőrséghez, ahonnan átirányí­
tották az ÁVO-ra. Rövid ideig az Andrássy út 60-ban volt mint katona, majd az
ÁVO keretein belül működött az Operatív Tiszti Iskola Budán. Oda került, majd
kitűnőre vizsgázott. 1949-ben, a végzés után, a BM elhárítására került, az And­
rássy út 60-ba. Ekkor már főhadnagyi rangban és elhárító tiszt volt.45Fórián is
Recskre került az Andrássy 60-ból. „Nagyon nehéz volt... Az volt az igazság,
hogy minden előkészítés nélkül hoztak embereket Recskre, mert ekkor volt a
nagy fölgöngyölítés. A pártnak az az irányelve, hogy hát félreállítani mindazokat,
akik nem közvetlen tapsolnak és kiabálnak. Akkor voltak a nagy leinternálások,
akkor hívták életre Tiszalököt, Recsket, Várpalotát, Kazincbarcikát, Komlót meg
a satöbbiket. Jogtalanul internálták le őket, mert hiszen ezeknek nagy része
nevelhető lett volna, és nem ellensége a rendszernek. Hisz közben otthon az
apámat is letartóztatták, alig tudtam kimenteni.’15 Ő volt Recsken az operatív
csoportvezetője. Öt-hat beosztottja volt. Egyről tudott, Várkonyiról,aki a80-as
években őrnagy, vagy alezredesi rangban. Kassaira emlékezett még és Krizsán
György hadnagyra, aki tudomása szerint Egerben, az egri kapitányságra került.
Két volt tiszt pedig lebukott, a nevükre nem emlékezett, de lopás miatt letar­
tóztatták őket. Nagy László volt Fórián előtt az operatív csoport vezetője, fő­
hadnagyként, de ötTiszalökre vezényelték. Fórián vette át tőle a csoportvezetői
beosztást. A táborparancsnokkal szoros volt az operatív tiszt kapcsolata, általá­
nos kérdésekben mindent megbeszéltek, de „szorosabb politikai kérdésekbe"
a táborparancsnok nem tekinthetett bele. Az internáltak „Borzasának hívták.

3 ÁBTL 2.8.1. B. M Központi Fogyaték 1462.

4 Böszörményi, r. m. 93.
5 Böszörményi, I. m. 93.

383
Kassai László
1930-?
Államvédelmi tiszt. A recski kényszermunkatábor operatív csoportjának az
egyik tagja. Az internáltak J a n ito k n a k hívták, 1953-ban államvédelmi törzs-
őrmester, majd államvédelmi alhadnagy. 1953-ban a B M. Tanulmányi Osz­
tályra való vezénylését megszüntették és a B M. Büntetés-végrehajtási Pa­
rancsnokságához beosztották.*5

Kibilr János
Temesvár, 1927. szeptember 13. - ?
Cukrász, államvédelmi főtörzsőrmester. A hivatásos B. M. szolgálatát 1949,
március 10-én kezdte. 1949-50 között az ÁVH őrségi zászlóaljnál, Budapes­
ten őrként dolgozott.78A recski internálótáborban való szolgálati ideje alatt „egy
kicsit rászokott az italra". Ő végig ott tartózkodott Recsken, a kényszermunka­
tábor egyik őreként. Az internáltak a „Mongol” nevet adták neki. 1952-53-ban
pártiskolára küldték, majd 1953 őszétől a komlói BV munkahelyen politikai
megbízottként szolgált. 1953 novemberétől felkisérő őr lett a B. M II/8, osztály
H. alosztályánál 1955-ben befejezte a 8 általános iskolát. 1968. április 15-től
körletőr a B. M. II1/1, H. alosztályánál. 1971. december 31-vei kérelmére nyug­
állományba helyezték.

Kövesdi (Krizsán) György

9-9
Az ÁVH operatív tisztje volt, 1989-ben nyugdíjas rendőr őrnagy. A recski kény­
szermunkatáborban az internáltak (]Sísapkás,,-nak hívták. Tagadta, hogy let­
tek volna kínzások, gúzsba kötések a táborban, és hogy az örök brutálisan
viselkedtek volna az internáltakkal.6 Érdekelték a táborban a hírszerzők. Volt,
hogy egész nap, egész héten csak kihallgatott. Összegyűjtötte azokat az em­
bereket, akik kémgyanúsként voftak internálva, mint a francia hírszerzőket,
ahová az MHBK is tartozott, a német hírszerzőket, a CIC amerikai hírszerzőket
- azokat „akik gyanúval voltak bent, de nem lehetett rájuk bizonyítani"9

Tóth Gyula
A büntetés-végrehajtás alezredese, 1953 áprilisától 1953 szeptemberéig, a
recski tábor bezárásáig a tábor parancsnoka. Ő írta alá a Recskről szabadultak
papírjait.

6 ÁBTL 2.8.1. - B, M, H. állományparancsok -1-100/1953- (50.k.) 146/1953.09.22. B. M. H. pcs)

7 ABTL 2.8.1.2700. B. M. Kp-i Fogyaték.
8 Böszörményi, i. m, 198, Kövesdi György visszaemlékezése.
9 Böszörményi, i. m. 261. Kövesdi Krizsán György.

384
Vereckei (Verecki) János
Pestszentlőrínc, 1918. október 20. - ?
Államvédelmi tizedes, bányász. A recski kényszermunkatáborban az internáltak
„Vörösének, „Pirosának hívták. A belső őrség tagja volt. Először az Andrássy út
60-ba vitték Őket kiképzésre. A KISZ írt egy beadványt az ÁVH felé, így került be
a testületbe. Szigorú kiképzésben részesítették őket. A parancsnokaik jutásiak
voltak. Nehézgépfegyver-század volt, majd utána karhatalmi egységgé alakult
át.'101950 júniusától - 1 9 5 3 februárjáig a recski táborban teljesített szolgálatot.

A KÖTETBEN ELŐFORDULD NEM RECSKI INTERNÁLTAK

AEapy Gyula
Komárom 1911. december 18.-Fonyód, 1976. február25.
Jogász. Magyarországi jogi pályafutása 1941-ben a Gyulai Járásbíróságon
kezdődött, majd a háború után Győrött népügyész volt, s a helyi népiigyész-
ség vezetője. 1948. június 28-tól 1956 májusáig a budapesti Államügyészség
vezetője. Ekkor kapott megbízást az Országos Kriminalisztikai Intézet létesí­
tésének előkészítésére, amely alól a Kádár-kormány 1956. december 3-val
felmentette. A forradalom idején több MDP vezetővel a Szovjetunióba me­
nekült. Hazatérése után, 1958 márciusától az MTA Állam- és Jogtudományi
Intézetében dolgozott tudományos munkatársként. Elbocsátását követően a
Víllamosipari Tröszthöz került. Nyaralójában érte a halál.

Ambrózy Gyula
Nyíregyháza, 1884. február 12. - Budapest; 1954. március 2.
Jogász, Horthy Miklós kabinetirodájában dolgozott 1921-töl, államtitkárként
1938-tól. 1943-ban a kabinetiroda főnöke lett.

Arany Bálint
Rinyaújtak, 1901. február28. -Budapest, 1987. november24.
Gépészmérnök, a Magyar Közösség munkájában való részvételéért koncep­
ciós perben elítélték. Négygyermekes családból származott. A csurgói refor­
mátus gimnáziumban érettségizett. A budapesti műegyetemen szerzett gé­
pészmérnöki diplomát 1925-ben. 1929-től a Svéd Golyóscsapágy Rt (SKF)
alkalmazta. Mint tervezőmérnöknek jelentős szerepe volt a golyóscsapágyak
magyarországi elterjesztésében. 1935-ben feleségül vette Köpeczy Ilonát.
A második világháború idején a németellenes tevékenységet folytató Magyar
Közösség tagja volt. Része volt a Turul Könyvkiadó és a Magyar Út című hetilap
anyagi megalapozásában és fejlesztésében. 1945-től az FKgP központjában

10 Böszörményi, i.m. 106.

385
dolgozott szervezőtitkárként. 1946 decemberében letartóztatták a Magyar
Köztársaság és a demokratikus rendszer megdöntésére irányuló összeeskü­
vés vádjával. A koncepciós perben első fokon halálra ítélték, majd az ítéletet
másodfokon 12 évi fegyházbüntetésre változtatták. 1956 szeptemberében
szabadult. Jogilag rehabilitálták, folytathatta mérnöki munkáját, de rendőri
zaklatások kísérték élete végéig.

Bajcsy-Zsilinszky Endre
Szarvas, 1886. június6 .-Sopronkőhida, 1944. december24.
Politikus, újságíró. Az érettségit követően egyetemi tanulmányait 1904 őszé­
től Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetem jogi karán folytatta. Két
szemesztert a lipcsei és heidelbergi egyetemen töltött. Az egyetem lezárá­
saként 1908. április 24-én megszerezte az államtudományi, majd december
5-én a jogtudományi doktorátust. A háború kitöréséig főispáni titkár volt a
Felvidéken. 1909 őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezred­
hez, ahol önkéntesi szolgálatot vállalt, majd 1910 szeptemberében letette a
tartalékos tiszti vizsgát. 1912 februárjában a közigazgatási pályára lépett és
közigazgatási gyakornokként helyezkedett el Alsókubinban, az Árva megyei
főispáni hivatalban. A háború kitörésekor azonnal frontszolgálatra jelentkezett.
A világháborúban, mint huszártiszt vett részt, a II. lovashadosztály tagjaként.
1916 szeptemberében súlyosan megsebesült, katonai kórházba szállították,
ahol nagyon lassan lábadozott. 1917 elején saját kérésére ismét a frontra
engedték. 1918-ban tevékenyen részt vett a Magyar Országos Véderő Egy­
let (MOVE) megalapításában, emiatt később Bécsbe kényszerült emigrálni.
A magyar kommün idején a bolsevisták elfogták, de megszökött és Szegedre
menekült. Magyarországra való visszatérése után Szegeden helyezkedett el.
1930-ban megalakította a Nemzeti Radikális Pártot. Az 1931 -es választáso­
kon új pártja színeiben lett országgyűlési képviselő a tarpai választókerület­
ben. A második világháború kitörése után a Független Magyarország című
hétfői politikai hetilap főszerkesztője volt. 1944. március 19-én budai lakásán
a Gestapo emberei megjelentek, hogy letartóztassák. Fegyverrel szállt szem­
be a rátörő németekkel, akik rövid tűzharcban megsebesítették, majd letar­
tóztatták és elhurcolták. A börtönben a börtönparancsnokság engedélyével
augusztus 11-én házasságot kötött Bende Máriával. 1944. november 9-én az
ő elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága
(MNFFB). Az elnökség elvállalására a Bizottságot létrehozó Magyar Fronttól
kapta a felkérést. Árulás következtében a nyilasok november 22-én az MNFFB
vezérkarának gyűlésén rajtuk ütöttek, és a résztvevőket letartóztatták. Baj-
csy-Zsilinszkyt, aki nem volt jelen, ugyanebben az időben külön tartóztatták
le. Valamennyiüket a Margit körúti katonai fegyházba hurcolták. Ezt követően
társait még ott kivégezték, míg Bajcsy-Zsilinszkyt a sopronkőhidai fegyházba
szállították, ahol december 24-én felakasztották.

386
Balassa Gyula, dr.
Bánffyhunyad, 1903. augusztus3. -Budapest, 1974. április6.
Egy járásbíróságj telekkönyvvezető gyermeke. Érettségi vizsgái után, 1924-
tól az Igazságügy-minisztérium számvevőségén dolgozott. 1937-ben a pécsi
Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán államtudományi
doktorátust szerzett. 1945. februárban belépett a Szociáldemokrata Pártba.
A Közszolgálati Alkalmazottak Szabad Szakszervezetének titkárává választot­
ták. 1945. jún iusban kinevezték Nógrád- Hont vármegye főispánjának és közel­
látási kormánybiztosának. 1946. februárban rendőr altábornagy rendfokozat­
ban az Ál lám rendőrség országos főkapitánya lett. 1948-ban a pártegyesítés
után az MDP tagja, bekerült az V. kerületi pártszervezet vezetésébe. Az 1949.
május 15-i országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront or­
szágos listájáról került be a törvényhozásba. 1950. augusztus 16-án az ÁVH
letartóztatta, a szociáldemokraták elleni koncepciós perben 15 év fegyház­
büntetésre ítélték, képviselői mandátumától megfosztották. 1955. november
26-án szabadult, 1956. augusztus 7-én rehabilitálták. 1956. december 24-ig
a Budapesti Takarékgyújtós Üzem és a Belkereskedelmi Hűtő- és Üzletberen-
dezö Hivatal jogtanácsosa, átigazolták az MSZMP-be. 1956. december 24-én
a mezőgazdasági és élefmezésügyi miniszter első helyetteseként kinevezték
az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjének. 1966-ban nyugdíjazták, a
Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke lett.

Balázsi Béla
Budapest 1921. január 16.-Budapest, 1975, ?
B. M. Vizsgálati Főosztály vezetője. 1945-től alhadnagy, 1948-tól hadnagy,
1949-től százados, 1952-től őrnagy, 1954-től alezredes. Apja vasöntö volt.
A 3 polgári elvégzése után kifutó, majd tetőfedő segédmunkás, 1941-től a
Csavargyárban dolgozott szerszámkészítőként. 1942-től katonai szolgálatot
teljesített, ahonnan 1944-ben megszökött, 1945-től volt MKP-MDPtag. 1945.
januártól az MKP XIII. kerületi szervezetében dolgozott. 1945-től a PRO, háló­
zati operatív munkát végzett (lefigyelő alosztálynál, majd az elhárító alosztály­
nál beosztott), 1949-től csoportvezető 1950-ig. 1950-től a Vizsgálati Főosztá­
lyon csoportvezető, 1951-től vezető-helyettes, majd vezetője 1955. augusztus
4-ig. 1952 májusában a VI/1. osztály alosztályvezetője volt, ezt követően a
B, M. Kémelhárító Főosztály vezetője lett. 1953-ban az ELTE jogi kar levelező
hallgatójavolt. 1957. jún. 15-én felfüggesztették.

Bán Antal
Baranyabán, 1903, augusztus 30. - Zürichf 1951. augusztus 25.
Hat elemit elvégezve géplakatosnak tanult. 1917-től részt vett a szociáldemok­
rata ifjúsági mozgalomban. 1918-ban a Ganz-gyári tanoncok főbizalmija, 1919-
ben a KIMSZ ellenőrző bizottsága tagja lett. 1919 novemberében Jugoszláviá­

3S7
ba menekült, ahol uradalmi gépészként dolgozott. Magánúton továbbtanult,
majd tisztviselőként helyezkedett el. 1922-től a jugoszláv szociáldemokrata
párt tagja, 1931 -ben a párt vajdasági vezetőségének alelnökévé választották.
Szerkesztette a Szabadkán, majd Újvidéken megjelenő magyar nyelvű Mun-
kásújságot. 1929-1933 között az újvidéki munkáskamara szabadkai kiren­
deltsége alkalmazottja, majd vezetője, később az újvidéki központban Jugo­
szláv Munkáskamara főtitkár-helyettese. 1938-ban megvált kamarai állásától,
kereskedőként és könyvelőként dolgozott. 1938-ban Szabadkán és Zentán a
jugoszláv szociáldemokrata párt jelöltje a képviselo-választáson. 1939-ben az
újvidéki pártszervezet alelnökévé választották. 1941-ben a magyar hatóságok
hat hónapra internálták, szabadulása után Budapestre költözött, összekötő lett
az SZDP budapesti központja és az újvidéki szociáldemokrata szervezet között.
1943-ban az SZDP értelmiségi titkárságának vezetője, majd főtitkárhelyet­
tes. Az ország 1944. márciusi német megszállása után az illegális ellenállási
mozgalom, a Magyar Front aktív résztvevője. 1945. január 16-tól az SZDP újjá­
szervezését irányító budapesti ideiglenes intézőbizottság vezetője. 1945. ápri­
lis 2-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, 1948. április 26-ig Heves és
Nógrád-Hont valamint Baranya-Tolna megyei választókerületben megválasztott
nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő, a parlament politikai bizottsá­
gának tagja. 1945 májusában az Országos Gazdasági Tanács alelnöke, majd
1945 végétől az átalakult Gazdasági Főtanács tagja. 1945. június 1 -jétől 1948.
február 26-ig iparügyi miniszter. 1948 februárjában ő is a pártból kizártak listá­
jára került, viszont hozzájárultak külföldre távozásához. Előbb Csehszlovákiába
utazott, majd onnan tovább Svájcba. A hazai pártegyesítést követően, 1948
augusztusában ott hozta létre a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Emig­
rációban nevű szervezetét, melynek főtitkára lett. 1949 júliusában Londonba
költözött, innét szervezte tovább a magyar mozgalmat és a környező államok
szociáldemokrata emigrációjával együtt életre hívott Közép- és Kelet-európai
Szocialista Uniót. Hamvait 1988 őszén hazaszállították, és újratemették.

Bánkuti Antal
1914. július 2 5 . - ?
Államvédelmi őrnagy, kovács. A budapesti Gyüjtöfogház parancsnoka. 1953.
december 24-én első fokon a Budapesti Hadbíróság, 1954. január 14-én má­
sodfokon pedig a Katonai Felsőbíróság hozott ítéletet Péter Gábor és társai
ügyében. A per X. rendű vádlottja volt Bánkuti Antal. Hivatali hatalommal való
visszaélés, halált okozó súlyos testi sértésben találták bűnösnek. 1954 júliu­
sában amnesztiával feltételesen szabadult.

Bartha Béla, dr.

Budapestr 1903. június 19. - ?
Rendörtisztviselö, rendőr segédfogalmazó. 1945-1946-ban a vidéki internáló­
táborokat és az internálási ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja.

3 88
Bebrits Lajos
7eregova, 1891. december 14. - Budapest, 1963. augusztus 9.
Vasúti tiszt. 1917-tŐI MSZDP, majd 1923-tól az (JSA-ban kommunista veze­
tő. 1930-tól Moszkvában élt. A Közlekedési Minisztérium íőtanácsosa: majd
1945-1949 között államtitkára volt. 1949-1956 között, közlekedés- és pos­
taügyi miniszter, 1954-1956 között az MDP KV póttagja, 1957-1959 között a
svéd— norvég— izlandi követség vezetője, majd 1959-től 1962-ig az Országos
Idegenforgalmi Tanács főtitkára volt,

Beljanov
Vezérőrnagy, a SZEB szovjet adminisztratív szakértője, a hadifogoiyügyekben
illetékes tiS2t Magyarországon, közben az NKVD embere.

Beluczky Sándor Cirjék

1911 november 15. -
Ferences szerzetes, sekrestyés, segédmunkás.

Benjámin Olivér, dr.

Vát. 1903. november 22. -1991
Rendőrtiszt, ügyvéd. Budapesti rendőrkapitány-helyettes volt az SZDP dele­
gáltjaként. 1950-ben a szociáldemokrata rendőrök elleni per fővádlottjaként
koholt vádakkal perbe fogták, augusztusban életfogytiglani börtönre ítélték.
Azzal vádolták, hogy külön csoportot hozott létre a BRFK-n, és kapcsolatban
állt Kálmán József és KéthJy „összeesküvésével” is. 1956 márciusában bün­
tetését félbeszakították, kiszabadult. 1962-ben a Legfelsőbb Bíróság a szer­
vezkedés és hűtlenség vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette. Az
1956-os forradalom leverése után Ausztriába ment, ahol az emigráns szociál­
demokrata mozgalom egyik vezetője lett.

Benkő Károly, dr.

Derecske, 1918. - ?
Rendőr alezredes. 1945-1946-bán a vidéki internálótáborokat és az interná­
lás! ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja.

Bibó István
Budapest, 1911. augusztus 7. -Budapest 1979. május 10.
A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, majd a Ferenc József Tudo­
mányegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója lett. 1933-ben jog­
tudományi, 1934-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1933 és 1938
között Becsben, majd Genfben nemzetközi jogot, diplomáciatörténetet és poli­
tikatörténetet tanult. 1936-ban Hágában volt ösztöndíjas. 1934-től a budapesti
törvényszéken fogalmazó gyakornok, majd a büntetőbíróságon joggyakornok,
1938-től törvényszéki jegyző és Genfben a Népszövetség ideiglenes munka-

3S9
társa volt. 1939-1940-ben bírósági titkár, 1941-1944-ben törvényszéki bíró­
ként miniszteri titkár volt. 1940-1944-ben a kolozsvári egyetem jogbölcselet
magántanára. A nyilas puccs után rövid ideig fogságban volt. 1945. februártól
a belügyminisztériumban a közigazgatási ügyosztály főnöke, majd a törvényelő­
készítő ügyosztály vezetője, 1945. szeptembertől belügyminisztériumi osztály­
főnök és közigazgatási főosztályvezető. 1946 és 1950 között a szegedi egyete­
men a politika nyilvános rendes tanára. 1946-tól 1949-ig a Teleki Pál (1947-től
a Kelet-európai) Tudományos Intézet kormánybiztosa, ügyvezető alelnöke, majd
elnöke, 1947-1949-ben a Társadalomtudományi Intézet igazgatója volt. 1945-
ben belépett a Nemzeti Parasztpártba. 1946-tól a Magyar Tudományos Akadé­
mia levelező tagja, 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza. 1951-től
1957-ig a budapesti Egyetemi Könyvtárban könyvtáros, majd tudományos kuta­
tó volt. Pártja képviseletében 1956. november 3-tól november 4-ig a Nagy Imre
második kormányának államminisztere. 1956. novemberben tervezetet dolgo­
zott ki a magyar kérdés kompromisszumos rendezésére. 1957. május 23-án
letartóztatták, 1958 augusztusában életfogytiglani, majd másodfokon 15 évi
börtönbüntetésre ítélte a bíróság. 1963. márciusban amnesztiával szabadult,
1963-tól 1971 -ig a KSH Könyvtárában főmunkatárs.

Bihari Ferenc, dr.

Győr, 1906. március 8 . - ?
Rendőr alezredes. 1945-1946-ban a vidéki internálótáborokat és az interná-
lási ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja. 1946. február és 1948 nov­
embere között a B. M. gazdasági osztályát vezette, majd az Országos Ruhá­
zati Intézet vezérigazgatója lett. 1954-ben a Belkereskedelmi Minisztériumban
dolgozott főosztályvezetőként.

Bódy László, dr.

Szeged, 1919. október 1 .- ?
Hat elemit és hároméves ipariskolát végzett, az Újszegedi Kender- és Lenszövő
Gyárban vasesztergályosként dolgozott. Belépett a Magyar Szocialista Munkás­
pártba. Később a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen folytatott tanulmányo­
kat és beiratkozott a jogi egyetemre. Munkahelyén vasesztergályos csoportve­
zető lett, majd az 1960-as évek közepén a szegedi Öntödei Vállalat 6. számú
gyáregységének vezetője volt. 1958. november 16. és 1971. február 10. között
országgyűlési képviselő, előbb a Hazafias Népfront Csongrád megyei listájáról
került be a törvényhozásba, majd 1967. március 19-én Csongrád megye 4. szá­
mú egyéni választókerületében jutott parlamenti mandátumhoz.

Bodonyi Márton, dr.

Aldebrő, 1910. szeptember 2. - Budapest, 1953.
Jogász. 1948-ig a nyíregyházi népügyészség vezetője. Tevékeny szerepe volt a
Pócspetri-ügy jegyzőkönyveinek felvételében. Ezen érdemei miatt áthelyezték

390
a budapesti népügyészség élére, a Csornoky-ügy vádiratát ő írta meg. 1949.
augusztus 1-töl 1953. december 15-ig a Budapesti Központi Katonai Ügyész­
ség vezetője, ezredesi rangban. Utána tartalékos állományba helyezték.

Bohdomeczky Aladár
Rendőr ezredes.

Borsos Sándor
Söpte, 1920. március 5 . - Párizs, 1984. január 12.
A szombathelyi reálgimnáziumban érettségizett, majd beiratkozottá Magyar Ki­
rályi Józset Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, 1944-ben avat­
ták a közgazdaságtudományok doktorává. 1942. december és 1948. október
között az egyetem statisztikai tanszékén volt tanársegéd. 1945-ben belépett
a Nemzeti Parasztpártba, kormánybiztosként segítette a földosztás végrehaj­
tását 1945. november és 1948. március között az NPP ifjúsági szervezete, a
Népi Ifjúság Szövetség megbízott, majd megválasztott vezetője és a NISZ lapja
főszerkesztője és kiadója volt. 1947. május 4-étől 1948. április 4-ig az NPP Or­
szágos Vezetősége tagja. Az 1947. augusztus 31 -én megrendezett parlamenti
választásokon az NPP országos listájáról került be a törvényhozásba. Az NPP
balratolódása miatt 1948. október 5-én emigrációba kényszerült Pártja 1948.
október 13-án kizárta azNPP-böl, parlamenti mandátumától 1949. január 24-én
fosztották meg. Svájcban telepedett le, ahol a Látóhatár című folyóiratot szer­
kesztette. 1951-ben költözött Franciaországba, 1953 és 1956 között a Valóság
címen saját irodalmi és politikai folyóiratot adott ki, majd 1958-ban Szocialista
Magyarország—Szocialista Európa címen a népiség és a szocializmus eszméi­
nek népszerűsítésével foglalkozó lapot adott ki. Részt vett az Európa Mozgalom
tevékenységében. 1952-ben belépett a Francia Szocialista Pártba, 1981-től a
párt nemzetközi titkárságán Kelet-Európa szakértő volt. Egyidejűleg a CFDT
francia szakszervezet munkáját is támogatta. 1954-től 1965-ig a francia rádió,
az ORFT magyar osztályán a közgazdasági és szociális rovat munkatársa. 1969
és 1981 között a COFRETH nagyvállalat közgazdásza.

Czakó József, dr.

Hódmezővásárhely, 1915. január 19. - ?
Külügyminiszteri segédtitkár. Tagja volt a Magyar Közösségnek. 1945-1946
telén a kiskőrösi internálótáborban a szovjet hatóságok „védőörizete” alatt állt.
1947. június 9-én elhagyta az országot. Az 1960-as években az USA-ban, New
Yorkban élt.

Csillag György
1921. október 9. Budapest - 1985. december 16
1945-től rendőr alhadnagy, 1948-tól államvédelmi főhadnagy, 1957-től rendőr
százados, 1962. február 1-től rendőr őrnagy, 1968, február 1-től rendőr al­

39)
ezredes. Iskolái után 1935-től kereskedő tanonc, majd segéd volt. 1942-45
között munkaszolgálatos, 1944 őszén deportálták, ahonnan 1945 júniusában
tért haza. 1945. augusztus 1-től a PRO Buda-környáki osztályán, majd az 1/1.
osztályon teljesített szolgálatot. Ezt követően az ÁVH VI/2. osztály alosztály-
vezetőjének nevezték ki a büntetés-végrehajtás börtönelhárításnál. 1957-től a
Vizsgálati Osztályon vizsgáló, majd a ll/8-b alosztályon csoportvezető. 1958-
tói ugyanezen az osztályon alosztályvezető-helyettes. BM 111/1. osztály c) al­
osztály-alosztályvezető 1971. július 1-től 1976. október 31-ig. 1976. október
31-éri nyugállományba helyezték.

Csomóss Miklós, dr.

Mezökapus, 1898. március 8 . - Svájc, ?
Fogorvos. 1929-ben részt vett a Nemzeti Szocialista Párt megalakításában.
A Magyar Élet Pártjának és a Magyar Közösségnek volt a tagja, valamint a
Bartha Miklós Társaság vezetőségében Is helyet kapott. 1938-ban a Hunga­
rista Mozgalom szervezet soraiba lépett. Az Erdélyi Magyar Közművelődési
Egyesület (EMKE) létrehozója volt. Vezetője volt az erdélyi Wesselényi Lövész­
egyesületnek. 1947-ben a Szovjet Hadsereg Katonai Törvényszéke kémkedés
bűntettéért 25 évi szabadságvesztésre ítélte. 1956-ban elhagyta Magyaror­
szágot először Ausztriába, majd Svájcba ment, ahol a Dunavölgye című lap
munkatársaként dolgozott.

Dalma Pál, dr.

?-?
Rendörtisztviselő. 1945-1946-bán a vidéki internálótáborokat és az interná­
lást ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja.

Dalnoki Miklós Béla

Budapest, 1890. július 11. - Budapest 1948. november 21.
1907-ben a Soproni Honvéd Főreáliskolában érettségizett, ettől fogva hasz­
nálta hivatalosan a dalnoki előnevet, majd kimagasló eredménnyel végezte
el a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát. A háború után a vezérkari
hadiakadémiái végezte el. 1910-ben avatták huszártiszt hadnaggyá. Az első
világháborúban különböző frontokon harcolt főhadnagyi, majd századosi rang­
ban. A Tanácsköztársaság idején, 1919 márciusától júniusig a Vörös Hadsereg
tisztjeként a budapesti városparancsnokságon szolgált. 1921-1925 között
beosztott őrnagy a Honvédelmi Minisztériumban. 1929-1933 között Horthy
Miklós kormányzó katonai irodájának főnök-helyettesi posztját töltötte be.
1929-ben vitézi címet és alezredesi rangot kapott. 1933-1936 között katonai
attasé Berlinben, majd ezredessé léptették elő. Ezután Kecskemétre helyez­
ték, 1938-ban a 2. lovasdandár parancsnoka, 1939-ben elérte a tábornoki
rendfokozatot. 1940-ben kinevezték az I. gyorshadtest élére. 1941-ben részt
vett a Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadjáratokban, 1941 novemberé-

392
tői altábornagy. 1942. február és október között a ÍX. hadtest parancsnoka.
1942. november 11-étöl a kormányzó tőhadsegéde, katonai irodájának veze­
tője. 1943. augusztus 1-jétől vezérezredes. 1944. augusztus 1-jétöl Horthy
kormányzó kinevezte az Északkeleti-Kárpátokban állomásozó 1. magyar had­
sereg parancsnokává. 1944. október 16-án Ökörmező térségében szőkébb
törzsével átment a 4. Ukrán Front parancsnokságára. November elején M Dszk-
vában csatlakozott a magyar fegyverszüneti küldöttséghez. 1944. december
12-én a moszkvai tárgyalásokon részt vett magyar politikusokkal és a szovjet
kormány megbízottaival együtt érkezett Debrecenbe. Az Ideiglenes Nemzet­
gyűlés 1944. december 22-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnö­
kévé választotta, amely tisztséget 1945. november 15-ig töltötte be. 1945.
január 26. - december 7. között a Nemzeti Főtanács tagja vo lt 1947 augusztu­
sában belépett a Pfeiffer Zoltán vezette ellenzéki Magyar Függetlenségi Párt­
ba. 1947. augusztus 31-én Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegye
választókerületben országgyűlési képviselővé választották, de mandátumát
1947. november 20-án minden alap nélkül megsemmisítették. Ezután teljesen
visszavonult a politikai élettől.

Dálnoki Veress Lajos vezérezredes

Sepsiszentgyörgy, 1889. október 4. - London, 1976. március 29.
Hivatásos katona, vezérezredes. 1944 őszén az erdélyi 2. hadsereg parancs­
noka. Árulás folytán október 16-án a németek lefogták, Sopronkőhidán 15 év
fegyházra ítélte a bíróság, 1945. március végén megszökött. A szovjetek 10
hónapon keresztül Kiskőrösön tartották internálótáborban, „védöörizetben”.
Ezt követően nyugdíjazták. 1947. január 16-án letartóztatták, első fokon halál­
ra, 1947. április 16-án, másodfokon 15 évi fegyházra ítélte 1947. szeptember
12-én a népbíróság a dr. Donáth György és 12 társa elleni perben. 1956. októ­
ber 27-én szabadult.

Darvas József
Orosháza, 1912. február 10. -Budapest, 1973. december3.
Eredeti családneve Dumitrás, 1932-ben változtatta Darvasra. Az elemi, majd
a polgári iskola után 1932-ben elvégezte a kiskunfélegyházi tanítóképzőt. Bu­
dapestre ment, ahol könyvügynök, lapkihordó és kovácssegéd lett. 1931-től
kapcsolatban volt az illegális kommunista párttal, 1933-ban letartóztatták,
hazatoloncolták, öt évig rendőri felügyelet alatt állt. 1936-1937-ben Vértes
Györggyel együtt szerkesztette a Gondolatot, 1937-ben tagja a Márciusi Front­
nak, írt a Válaszba és a Kelet Népébe. 1938-ban a Szabad Szó, 1940-1944-
ben a Kis Újság munkatársa lett. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi
Emlékbizottság szervezésében, megjelent és felszólalt az 1943-as szárszói
találkozón. A német megszállás után bujkált. 1945-től a Nemzeti Parasztpárt
alefnöke volt, 1949-ig ő szerkesztette a párt lapját, a Szabad Szót. 1949-ig
az Országos és a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja, részi veti a fővárost tör­
vényhatósági bizottság munkájában is. 1945. áprilisban bekerült az Ideigle­
nes Nemzetgyűlésbe, haláláig parlamenti képviselő volt. A Magyar-Szovjet
Művelődési Társaság elnöke. 1947-1950-ben építésügyi, 1950-1951-ben
vallás- és közoktatásügyi, 1951-1953-ban közoktatásügyi, 1953-1956-ban
népművelési miniszter volt. 1951-1954-ben a Magyar írók Szövetségének az
elnöke. 1957-ben belépett az MSZMP-be, és tagja lett az Irodalmi Tanácsnak.
1957-1959-ben Tolnai Gáborral együtt a Kortárs szerkesztője, ugyanebben az
időben a Hunnia Filmstúdió igazgatója. 1959-ben megválasztották az írószö­
vetség elnökévé, tisztségét haláláig betöltötte. 1960-ban a Hazafias Népfront
Országos Tanácsa afelnöke lett. 1972-ben tagja lett az Elnöki Tanácsnak is.
Részt vett az 1973-as szárszói megemlékezés szervezésében, támogatta a
fiatal írókat, s szorgalmazta a valóságföltáró szociográfiai műveket.

Décsi Gyula, dr.

Szentgotthárd. 1919. január28. -Budapest 1990. szeptember 18.
Kisiparos családban született. Szülővárosa cisztercita gimnáziumában érettsé­
gizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol állam- és
jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1940. januárban lett a Pénzintézeti
Központ munkatársa, előbb revizor, majd a jogügyi osztályon dolgozott. 1943-
ban belépett a Független Kisgazdapártba, kapcsolatba került az ott tevékenyke­
dő illegális kommunista katonatisztekkel, részt vett a katonai vonal tevékeny­
ségében. 1944 végén belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd az MDP-be.
1945. januártól a Szikra Lapnyomdában kapott munkát, majd 1945. áprilisban a
Politikai Rendészeti Osztály, a Belügyminisztérium Államrendőrség Államvédel­
mi Osztálya őrnagyi, majd alezredest rangú munkatársa, 1947. decembertől az
Államvédelmi Hatóság alosztályvezetője. 1950. júniusban kinevezték az Igaz­
ságügy-minisztérium államtitkárává; 1951. januárban első miniszterhelyettes
lett. 1952. november 14. és 1953. február 2. között igazságügyi miniszter volt.
1953. január 16-án letartóztatták, nem elkövetett bűneiért, hanem koncepciós
vádak alapján 1953. decemberben 9 év börtönre ítélték. Az 1957-es perújítás
során a törvénysértésekben való részvétele miatt nyolc évre ítélték, de bünte­
tését felezve, az addig betöltött időt beszámítva szabadlábra helyezték. Szaba­
dulását követően az Akadémiai Kiadó Szótárszerkesztöségének a vezetője volt.

Demény Pál
Budapest 1901. augusztus 29. - Budapest, 1991. január 14.
Alapító tagja volt 1918 decemberében az ún. független ifjúmunkás csoportnak.
1918-ban érettségizett. 1919. február 13-án belépett a KMP-be. A Tanácsköz­
társaság idején a VII. kerületi ifjúmunkások vezetője, belépett a Vörös Hadse­
regbe, ahol tüzérként szolgált. 1919 augusztusában a központi irányítás nélkül
maradt KIMSZ szervezője; részt vett a szervezet két illegális lapjának, az Érte­
sítőnek és az Örök Forradalomnak a szerkesztésében. 1919 őszén letartóztat­
ták, de két hónap múlva kiszabadult. 1919 decemberétől a Richter-féle vegye-
szeti gyárba került, 1920-21-ben Becsben a Technische Hochschule levelező
hallgatójaként vegyészetet tanult, de 1921 augusztusában forradalmi szer­
vezkedésért ismét letartóztatták. A szovjet-magyar fogolycsere-egyezmény
keretében felkínált emigrációt elutasítva 1921 és 1924 között börtönben és
internálótáborban volt. Szabadulását követően az ún. Demény-Rudas-frakció
fokozatosan eltávolodott a hivatalos kommunista mozgalomtól. 1925-ben be­
lépett az MSZDP-be, ahonnan 1932-ben kommunista nézetei miatt kizárták.
1938-ban háborúellenes röpcédula terjesztésért perbe fogták, és két évre ítél­
ték. A szegedi börtönben egy ideig Rákosi Mátyással együtt raboskodott. 1940
novemberében szabadlábra helyezték. 1944. szeptember és december között
a deményisták a Kommunisták Magyarországi Pártja néven szervezkedtek.
1944 novemberében megegyeztek a Rajk László, Péter Gábor és Kovács István
által képviselt kommunistákkal a két csoport egyesítéséről - Deményt ekkori­
ban a KB tagjának tekintették. Budapest ostromának befejezése napján Péter
Gábor letartóztatta. 1946. július 7-én a Budapesti Népbíróság népellenes bűn­
tettvádjával négy év hat hónap kényszermunkára ítélte. 1950-ben Kistarcsára
internálták, ahol 1953-ban szervezkedés vezetésének vádjával újabb tíz évre
ítélték. 1956. október 13-án szabadult A legutolsó ítéletét a Legfelsőbb Bíró­
ság 1957 elején megsemmisítette, de politikai rehabilitálására csak 1989-ben
került sor. 1956 után az Országos Fordító Irodánál dolgozott, 1967-ben nyug­
díjazták. Ekkor kezdett el emlékiratain dolgozni, személye és mozgalma re­
habilitálása érdekében. 1989 őszén belépett az MSZP-be, és az 1990. évi vá­
lasztásokon a párt országos listájáróf országgyűlési képviselővé választották.

Demény Pálné, született Liska Terézia

Oravicabánya, 1901. december 24. - ?
A Demény-frakció tagja volt. 1950-ben kémkedés és illegális szervezkedés
gyanújával letartóztatták. 1950. október 9-én demokráciaellenes tevékeny­
ségéért Kistarcsára internálták. 1953 őszén 4 év börtönbüntetésre ítélte a
bíróság.

Diczfalussy Ferenc
1895-1951
Rendőr vezérőrnagy, rendőrfőkapitány. 1946-ban Szegeden szolgált.

Dinnyés Lajos
Alsódabas. 1901. április 16. - Budapest, 1961. május 3.
Középiskolai tanulmányait a budapesti református gimnáziumban végezte.
1919-ben önkéntesként a budapesti vadászzászlóaljnál szolgált. Leszerelése
után beiratkozott az orvosi egyetemre, majd egy félév után a keszthelyi Magyar
Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, később hosszabb külföldi
tanulmányutat tett. Az 1920-as évek elején a főiskolai ifjúsági mozgalom egyik
szervezője; bekapcsolódott Pest vármegye közéletébe. Az 1931. évi választó -

395
sokon az alsódabasi választókerületben a párt jelöltjeként győzött az egységes
párti képviselőjelölttel szemben. Az 1934. évi nagyválasztmányon rövid időre
kizárták a pártból, mert nem értett egyet Eckhardt Tibor mérsékelt válasz­
tójogi elképzeléseivel ésaGömbös-Eckhardt-paktummaJ. 1934-ben bekerült
Pest vármegye törvényhatósági bizottságába. 1935-ben az alsódabasi válasz­
tókerületben ismét képviselővé választották. A parlamentben és a sajtóban
megjelent írásaiban szembeszállt a nyilas-nemzetiszocialista szélsőjobboldal­
lal, ellenezte az ország növekvő német orientációját; nem szavazta meg a zsi­
dótörvényeket. Az 1939. évi választásokon a nagykőrösi egyéni választókerü­
letben vereséget szenvedett. A második világháború alatt katona. 1944-ben, a
német megszállás idején kisgazdapártiaknak nyújtott menedéket, október 15.
után maga is bujdosni kényszerült. 1945 elején bekapcsolódott a közéletbe.
Tagja lett az Alsó-dabasi Nemzeti Bizottságnak. 1945. április 2-tól az Ideigle­
nes Nemzetgyűlés képviselője. 1945. augusztus 20-án be választották az FKgP
Országos Intéző Bizottságába. 1945. november 4-től Pest-Pilis-Soit-Kiskun és
Bács-Bodrog vármegyei választókerületben nemzetgyűlési, 1947. augusztus
31-én a nagy-budapesti választókerületben, 1949. május 15-étöl a Magyar
Függetlenségi Népfront Pest megyei listáján országgyűlési képviselő. 1947.
március 14-től szeptember 24-ig honvédelmi miniszter. Nagy Ferenc lemon­
dassa előtt, 1947. május 31-én - a Magyar Kommunista Párt kívánságára -
kinevezték miniszterelnökké. Az 1947. augusztus 31-i választásokat követően
szeptember 24-én újra ő alakított kormányt. 1947. július 18-tól a Tervgazda­
sági Tanács, majd a Gazdasági Főtanács elnöke. 1948. december 10-én Nyá-
rádi Miklós pénzügyminiszter disszidálása miatt lemondásra kényszeríttették.
1948. december 11-én az Egyesített Mezőgazdasági Kísérleti Intézet elnökévé
nevezték ki, majd az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs
Központ főigazgatója lett. 1954-tőí a Hazaiias Népfront Országos Tanácsá­
nak, 1960. május 28-tól a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének
tagja. 1956. október 28-án beválasztották a2 V, kerületi ideiglenes nemzeti
bizottságba. 1958. november 26-tól haláláig az Országgyűlés egyik alelnöke.

Donóth György
Budapest, 1904. - Budapest, 1947. október 23.
1922-ben a Ferenc József Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd jogi
doktorátust szerzett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ak­
tívan részt vett az egyetemi diákmozgalmakban. 1932-1938 között a Központi
Statisztikai Hivatal tisztviselője volt. 1938-ban az állami szolgálatból kilépve
csatlakozott az Imrédy Béla által szervezett Magyar Élet Mozgalomhoz. 1938.
októbertől a népi kultúra terjesztésének támogatására, a népi irányultságú
szervezetek összefogásával alakított Egyesületközi Együttműködés szerve­
zet elnöke lett. 1939-1944 között a Magyar Élet Pártjának tagjaként fővárosi
mandátummal országgyűlési képviselő volt. 1940-től a párt budapesti helyettes
elnöke, 1943-1944 között országos alel nők volt. 1939-től a nemzeti szellemű,

396
németellenes Magyar Testvéri Közösség tagja lett; kormánypárti politikusként
állt szemben a nemzetiszocializmussal. 1945-ben rövid időre rendőri felügyelet
alá helyezték. A Honvédelmi Minisztérium kommunista irányítás alatt álló kato­
napolitikai osztálya rövidesen felfigyelt a Magyar Közösség tagjainak ismétlődő
találkozásaira. 1946 decemberében köztársaságellenes összeesküvés címén
- többekkel együtt - letartóztatták. A vizsgálat hamarosan a BM ÁVO hatáskö­
rébe került és a politikai rendőrség koncepciós ügyet kreált a Független Kis­
gazdapárt gyengítése céljából. A tárgyalás során, hogy társait mentse, mindent
magára vállalt. A népbíróság 1947. április 16-án első fokon halálra ítélte, amit
a Népbíróságok Országos Tanácsa július 2-án másodíokon jóváhagyott; a per­
sorozatban öt sújtották a legsúlyosabb ítélettel.1947. október 23-án kivégezték.
1991. április 15-én ítéletét semmissé nyilvánították.

Erdei Ferenc
Makó, 1910. december 24. - Budapest, 1971. május 11.
Szociológus, politikus. Jogot hallgatott a szegedi Tudományegyetemen. Ekkor
csatlakozott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató mozgal­
mához, majd a népi írók táborához. Az egyetemen jő barátságban állt Bibe
Istvánnal és Reitzer Bélával. 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója
volt, majd 1945-ben a pá/t főtitkárává választották. 1944 decemberében az
Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere. 1948-tól a Magyar Tudomá­
nyos Akadémia tagja. 1949-1953 között földművelésügyi miniszter, 1953 jú ­
liusától iagzságiígyminiszter, majd 1955-ben rövid időre újra földművelésügyi
miniszter. 1955 novemberétől 1956. október 31-ig a Minisztertanács elnök-
helyettese. 1956. november 2-án a szovjet hadsereg kivonásának részleteiről
tárgyaló magyar delegáció vezetőjének nevezték ki. November 3-án Tököiön a
szovjetek letartóztatják, majd néhány hét múlva szabadon bocsátották. 1957-
től újra bekapcsolódottá politikába. 1957—1964: majd 1970-1971 között az
MTA főtitkára. 1964-1970 között a Hazafias Népfront főtitkára.

Fábián János, dr.

Budapest, 1918. január 8. - ?
Kanonok, érseki levéltáros. 1936-ban a Pázmáneum növendéke lett. 1940-ben
pappá szentelték Bécsben. Szentendrén lett káplán, majd 1944-ben Szencen
hittanár. 1945-ben Dorog - Bányatelepen káplán, majd Budapesten hittanár.
1946-ban a budai Szent Imre Kollégium prefektusa. 1947-ben érseki szertar­
tó és levéltáros. 1948. december 23-án a Mindszenty-üggyel kapcsolatban
letartóztatták, majd 1950-ben Kistarcsára internálták. 1951 decemberében
szabadult az internálótáborból. 1957-ben a Központi Papnevelő Intézet prefek­
tusa, 1969-ben a budai vár plébánosa. 1970-ben tiszteletbeli kanonok, 1972-
ben esperes. 1994-ig a Szent István társulat alelnöke. 1982-ben főesperes
lett, majd 1986-1987-ben az esztergomi főegyházmegye kormányzója, ezt
követően pedig 1987-1990 között a Központi Szeminárium rektora volt.

59 7
Faragho Gábor
Kecskemét, 1890. február 16.- Kecskemét, 1953. december 22.
Az elemi, majd az első négy gimnáziumi osztály befejezése után a nagyvá­
radi hadapródiskolán végzett. 1907-1910 között a Magyar Királyi Honvéd
Ludovika Akadémia hallgatója volt, ahol 1910. szeptember 1-jén avatták had­
naggyá. Részt vett az első világháborúban, megszerzett kitüntetései alapján
a Vitézi Rend tagja lett. 1921-1923 között a vezérkari iskola hallgatója volt,
a 1920— 1930-as években vezérkari tiszti beosztásokat töltött be különböző
tüzéregységeknél. 1938. március 17-től vezényelték a Honvédelmi Miniszté­
rium Elnökségéhez, ahonnan két év múlva a Vezérkari Főnökség 2. (hírszerző)
osztályához került. 1940. július 1. -1 9 4 1 . június 23. között tábornoki rendfo­
kozattal katonai attaséként teljesített szolgálatot Moszkvában. Visszatérése
után a HM Elnökség vezetője, majd 1942. november 15-étől a csendőrség
felügyelője lett. Mint katonai elöljáró felügyelte a csendőrséget fegyelem, ki­
képzés, személyi kérdések terén. 1943. február 1-jén altábornaggyá léptették
elő. Orosz nyelvtudása, helyismerete és a kormányzó iránti személyes hűsé­
ge alapján Horthy Miklós őt bízta meg a Moszkvába küldött fegyverszüneti
delegáció vezetésével, immáron vezérezredesi rangban. A küldöttség 1944.
szeptember 28-án indult, s október 1-jén érkezett meg Moszkvába. Az októ­
ber 15-i kiugrási kísérlet kudarca után a más úton Moszkvába került magas
rangú katonatisztekkel kiegészült bizottság rövidesen megkezdte tárgyalásait
a szovjet féllel egy új, ideiglenes nemzeti kormány megalakításáról. Az Ideigle­
nes Nemzetgyűlés 1944. december 22-én közellátásügyi miniszterré válasz­
totta, pártonkívüli parlamenti képviselő lett. Miniszteri beosztását 1945. június
21-éig töltötte be. Július 5-én nyugdíjazták. Visszavonult a politikai élettől,
ellenállási érdemeiért meghagyott birtokán gazdálkodott haláláig. 1951-ben
megvonták nyugdíját, és ki akarták telepíteni. Puskin volt budapesti szovjet
követ közbenjárására azonban lakóhelyén maradhatott.

Farkas Mihály
Abaújszántó, 1904. július 18. - Budapest, 1965. december 5.
Kassán polgári iskolát végzett, majd nyomdásznak tanult és gépmester lett.
1919-ben belépett a kassai szocialista ifjúmunkás csoportba.. Az 1921-ben
megalakuló Csehszlovák Kommunista Párt kelet-szlovákiai ifjúsági szervezeté­
nek titkáraként dolgozva felvette a Michail Wolf mozgalmi fedőnevet. 1924-től
pártmunkásként tevékenykedett. 1925-ben hat és fél éves börtönbüntetésre
ítélték, ebből több mint öt év letöltése után szabadult. Továbbra is az ifjúsági
mozgalomban tevékenykedett, de az 1930-as években ezt - a Komintern ke­
retében - már Európa számos országára kiterjedően tette. Előbb Prágában lett
a csehszlovák kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője, majd Moszkvába
delegálták a Kommunista Ifjúmunkás Internacionáléhoz. 1932 nyarán már a
KII moszkvai központja küldte Berlinbe, ahol a szervezet nyugat-európai iro­
dájának egyik vezetőjeként dolgozott. 1933 tavaszán az ifjúsági internacionálé

398
megbízásából Belgiumban. Hollandiában, majd Franciaországban folytatta te­
vékenységét 1935 májusában visszatért Moszkvába, ahol a KII egyik titkára,
a végrehajtó bizottság tagja és a szervezet elnökségének póttagja. 1935-ban
Spanyolországba irányították, ahol az antifasiszta ifjúsági mozgalmat szervezte.
1937-ben visszarendelték Moszkvába, ahol a Komintern és az ifjúsági interna-
cionálé 1943. évi feloszlatásáig az utóbbi szervezet moszkvai apparátusában
dolgozott. Rákosi Mátyás Moszkvába érkezését követően 1941-ben átigazolt
a Kommunisták Magyarországi Pártjába, ekkor vette fel a Farkas Mihály nevet.
A világháború éveiben Rákosi legközvetlenebb munkatársa, antifasiszta propa-
gandaískolák szervezője, egyben előadója a hadifogolytáborokban, emellett a
magyar nyelven sugárzó moszkvai Kossuth Rádió munkatársa. 1941 tavaszán
bekerült az emigráns kommunisták vezető testületébe, a külföldi bizottság
tagjai közé. 1944. november 5-én Gerő Ernővel, Nagy Imrével, Révai Józseffel
együtt érkezett Magyarországra, ők alakították meg november 7-én a Magyar
Kommunista Párt Központi Vezetőségét. Decemberben Orosháza képviseletében
tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. A pártvezetésen belül 1944-1945
fordulóján a szakszervezeti, a falusi pártmunka, az ifjúsági szervezés, majd a
katonai, karhatalmi és a pártgazdasági ügyek felügyeletével bízták meg. 1945
tavaszától a kommunista párt belső szervezeti életéről tájékoztató lapjának
főszerkesztője. Az MKP 1945. májusi országos értekezletén beválasztották a
legfelső vezető testületekbe, a központi vezetőség mellett a politikai bizottságba
és a titkárságba. A novemberi központi vezetőségi ülésén pártja főtitkárhelyet­
tesévé választották. Az új összetételű pártvezetésen belül számos kulcsterület,
többek között a szervezés, a káderügyek: a gazdasági és információs osztály,
valamint a rendőrség és a hadsereg felügyelete jutott. Egy évvel később tovább
növelték hatáskörét, midőn a párt III. kongresszusát követően életre hívott szer­
vezőbizottság vezetője lett. 1945. július 15.-november 23. között a2 Ideiglenes
Nemzeti Kormányban az Erdei Ferenc vezette Belügyminisztérium politikai ál­
lamtitkára. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon Baranya-Tol­
na vármegyei listán jutott mandátumhoz, 1947. augusztus 31-i országgyűlési
választásokon is korábbi választókerületében szerzett mandátumot, majd azt
a népfrontos választások idején is megőrizte. 1948 márciusában megbízták
a szociáldemokratákkal való fúziót előkészítő pártközi bizottság vezetésével.
1948. szeptember 9-én átvette a Dobi-kormányban a honvédelmi tárca irá­
nyítását. 1950. november 15-én Rákosival és Gerővel megalakították a titkos
Honvédelmi Bizottságot. A miniszteri kinevezésekor - bármiféle katonai képe­
sítés nélkül - vezérezredessé, majd 1952. november 4-én hadseregtábornokká
előléptetett Farkas Rákosi mellett egyik irányítója volt a törvénysértő hatalmi in­
tézkedéseknek, így az ún. koncepciós pereknek is. 1953 júniusában az MDP KV
ülésén, a KV-tagságát kivéve minden, addig viselt párttisztségéből felmentették,
majd július 2-án tárcája éléről elmozdították. 1953. augusztus 12-étől ismétel­
ten tagja lett az MDP KV Politikai Bizottságának és titkárságának. Az MDP 1954
májusában tartott lil. kongresszusán tovább növelte párton belüli hatásköreit.
A titkárság tagjaként felügyelete alá került a tudományos és kulturális, az ad­
minisztratív, a terv- és pénzügyi osztály, valamint a Szabad Nép szerkesztősége
és korábbi tárcája, a Honvédelmi Minisztérium. A központi vezetőség az 1955.
áprilisi plénumán Nagy Imrével egyetemben kizárta a PB-ből és a titkárság­
ból, és Moszkvába küldték tanulni a vezérkari akadémiára. 1956 tavaszán a KV
határozata értelmében különbizottságot szerveztek tevékenységének kivizsgá­
lására. Az elkészült jelentés alapján nemcsak a központi vezetőségből, hanem
a pártból is kizárták, egyúttal tábornoki rangjától megfosztva honvéddé lefo­
kozták. 1956. augusztus 13-án megfosztották 1944 óta folyamatos képviselői
mandátumától. Október 13-án letartóztatták, de bírósági felelősségre vonására
a kirobbant nemzeti forradalom miatt a következő év tavaszán került sor. 1957.
március 26-án hatéves börtönbüntetésre ítélték, amelyet másodfokon, április
14-én tizennégy év szabadságvesztésre módosítottak. 1960. április 5-án egyéni
kegyelemmel szabadult. Haláláig a Gondolat Kiadó lektoraként dolgozott.

Fehér Lajos
Szeghalom, 1917. december 15. - Budapest; 1981. november 1.
Földműves családban született. 1936-ban érettségizett, majd a debreceni Ti­
sza István Tudományegyetemen 1941-ben történelem-latin szakos tanári ok­
levelet szerzett. 1937-ben bekapcsolódott a Márciusi Front munkájába, majd
a fővárosban újságíróként a függetlenségi mozgalomba. Több lap - Szabad
Szó, Kis Újság, Népszava - munkatársa volt, 1942-ben csatlakozott az illegális
Kommunisták Magyarországi Pártjához Rövid időre letartóztatták, szabadláb­
ra kerülése után részt vett a Magyar Parasztszövetség földmunkás tagozatá­
nak megalakításában, az 1944. évi vésztői konferencia előkészítésében. 1943
őszétől illegalitásban szervezte a kommunista párt vidéki szervezését. 1944
szeptemberében tagja lett a Kommunista Párt Katonai Bizottságának, a fővárosi
akciógárdák irányítója, szerepet vállalt a fegyveres ellenállás szervezésében és
vezetésében, 1945 és 1946. szeptember között alezredesi rangban a Magyar
Államrendőrség Politikai Osztálya helyettes vezetője. Saját kérésére leszerelték,
a Szabad Föld felelős szerkesztője lett, Nagy Imre közvetlen munkatársa. 1947
májusától szerkesztőbizottsági tag. 1954. május 20-tól az MDP KV póttagja volt.
1954. júliusban áthelyezték a Szabad Néphez, szerkesztőbizottsági tag, főszer­
kesztő-helyettes, majd a mezőgazdasági rovatvezetője volt. 1955. márciusban
- más forrás szerint májusban - a laptól eltávolították, és a Balatonnagyberekt
Állami Gazdaság igazgatója lett. 1956. október 24-én az MDP KV Katonai Bi­
zottság tagjává jelölték; 1956. november 2-án lett a Népszabadság főszerkesz­
tő-helyettese, majd 8-tól decemberi leváltásáig főszerkesztő. 1956. november
7-étől az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottság, majd a Politikai Bizottság tagja
1975. március 22-ig. 1956 decemberében a szénellátásáért felelős kormány-
biztossá nevezték ki. 1957. februártól - más forrás szerint áprilistól - az MSZMP
KB Mezőgazdasági Osztály vezetője volt. 1959. december 5-én a párt mezőgaz -

400
daságért felelős KB titkára lett. 1962. november 24-én megbízatása megszűnt
mert 27-én kinevezték a Minisztertanács elnökhelyettesévé. Az MSZMP KB
Államgazdasági Bizottságának 1959 és 1966, majd a párt Gazdaságpolitikai
Bizottságának 1966 és 1974. március között volt tagja; 1970 és 1974. március
között a KB Szövetkezetpolitikai Munkaközösség elnöke. Tizennyolc országos
hatáskörű szervezet felügyelője lett, például a had- és belügy, élelmezésügy,
mezőgazdaság, igazságügy. 1974-ben leváltották központi funkcióiból. 1956.
novembertől haláláig az MSZMP KB tagja.

Fehér Mihály, dr.

Rendőr őrnagy.

Fitos Vilmos
Budapest, 1913. július 14. - Budapest, 2000.
Történelem-latin szakos tanári diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudomány-
egyetem bölcsészettudományi karán. Az Árpád Bajtársi Egyesület nevű böl­
csész diákszervezet vezére, a Turul Szövetség kulturális alvezére. a népi esz­
me elkötelezett hirdetője volt. 1937-től a Bartha Miklós Társaság főtitkárává
választották. Ugyanebben az évben a Honszeretet Egyesület tagjává avatták,
amely egy szigorúan titkos keretek között működő csoportként működött és
a Magyar Közösség tedőszerve volt. 1938-1944 között a Magyar Élet című
lap felelős szerkesztője. 1944-ben németellenes diákmozgalmakat szervezett.
1945-ben tagja lett a FKgP-nek. 1946. december 31-én a Magyar Közösség
ügy kapcsán letartóztatták. A Mistéth Endre és társai ügyében Fitos 1 év 6
hónap börtönbüntetést kapott, de már 1947 nyarán kiszabadult. 1949-töl a
KOMPLEX Vállalat bonyolító csoportjának a vezetőjeként dolgozott, 1956. no­
vember 2-án belépett az MSZMP-be, ahonnan 1972-ben kizárták. A hetvenes
évek második felétől nyugdíjas. A rendszerváltás után számos szervezetnek,
egyesületnek, többek között a Magyar Szocialista Pártnak, a Rákóczi Szövet­
ségnek, a Bajcsy-Zsilinszky Társaságnak, a Református Öregdiákok Török Pál
Egyesületének, a Székely Körnek és a Szabó Dezső Emléktársaságnak volt
tagja. A Hunnia című folyóiratban publikált a népi mozgalomra, a Magyar Kö­
zösségre vonatkozó visszaemlékezéseket, cikkeket.

Garasin Rudolf
Csáktornya, 1895. - Budapest 1969.
Büntetés-végrehajtási ezredes, mérnök szakképzettségű. 1915 októberében
orosz hadifogságba esett. 1917-ben a Vörös Gárda önkéntese, szakaszparancs­
noka, majd zászlóaljparancsnoka volt. 1920-ban kint, Oroszországban gabona-
kereskedéssel, majd 1921-tői a magyar emigráció ügyeinek intézésével fog­
lalkozott. 1924-től különböző nyomdaipari üzemek igazgatója volt. 1932-től a
moszkvai nyomdaipari tröszt vezérigazgatója. 1940-től a moszkvai könnyűipar

401
helyettes főnöke. 1941 -ben a moszkvai Népfelkelők Lenin hadosztály első gya­
logezredének a helyettes parancsnoka, majd sebesülését követően az egyik szi­
bériai katonai építkezési osztag vezetője volt. 1943-tól az I. Ukrán Front politikai
osztálya, majd 1944-től a központi Politikai Osztály instruktoraként antifasiszta
iskolát, partizáncsoportot szervezett. 1947 áprilisában, alezredesi rendfokozat­
ban szerelt le. 1951 -ben jött Magyarországra a Szovjetunióból.

Gerlőczy Gábor, vitéz, nemes alsóviszokai

Kassa, 1894. február 7 .- ?
Vezérőrnagy. Katonai Akadémiát végzett. Horthy Miklós első szárnysegédje
volt. 1944 telétől 1946 tavaszáig a szovjet (SZEB) igazgatás alatt álló kiskőrösi
internélőtáborban „védőőrizef alatt állt. 1945-ben közben internálták, majd
1951 májusában kitelepítették Budapestről Körösladányba.

Gerő Ernő
Teibegec, 1898. július 8. - Budapest, 1980. március 12.
Középiskolát Újpesten végezte, majd érettségi után, 1916-ban a budapesti
Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi fakultására iratkozott be. Érdeklődé­
se 1918-ban a politika felé fordult, abbahagyta egyetemi tanulmányait. 1918
őszén tagja letta Kommunisták Magyarországi Pártjának. Újpesten a szocialis­
ta, majd a kommunista ifjúmunkás-szövetségben tevékenykedett. A kom műn
idején is a KIMSZ apparátusában dolgozott, a vidéki ifjúmunkásokat szervez­
te. Önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, de a frontra nem küldték. 1920.
január elején Bécsbe menekült. Ott mint a Landler-frakció tagja részt vett a
Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetség irodájának tevékenysé­
gében, fizetett titkári állást töltött be. A párt vezetői Pozsonyba és Bukarestbe
küldték kommunista ifjúmunkás szervezetek kiépítésére, majd hazatérése
után, 1921 közepén Landler Jenővel és Karikás Frigyessel együtt a Kommu­
nista Internacionálé IIJ. kongresszusára küldték, de a német-osztrák határon
letartóztatták, és visszatofoncolták Ausztriába. 1921 végén azzal a feladattal
bízták meg, hogy irányítsa a párt hazai szervezeteinek kiépítését. 1922 feb­
ruárjában visszatért Budapestre, majd a magyar hatóságok szeptember 16-án
letartóztatták. 1923 májusában egy kommunista per fővádlottjaként tizenöt
évi fegyházra ítélték. 1924. november 18-án diplomáciai megállapodás alapján
a Szovjetunió - negyvenkét, súlyos büntetésre ítélt társával együtt - kicserél­
te magyar hadifoglyokért. 1924-1925-ben rövid ideig Moszkvában a Karikás
Frigyes által vezetett üzemben dolgozott. 1925-ben Franciaországba küldték,
hogy irányítsa az ott élő emigráns magyar kommunisták munkáját. 1928-ban
tért vissza Moszkvába, ahol a nemzetközi Lenin Iskola hallgatója lett. 1931-
ben Moszkvában létrehoztak egy bizottságot a párt ideológiai támogatására,
ennek munkájába bekapcsolódott Az 1930 -as években a Kom intern VB inst­
ruktora Franciaországban, Dániában és Svédországban, azután a román és

402
az újlatin ország-titkárság helyettes vezetőjeként működött. 1933-től főképp
Spanyolországban dolgozott, 1936 júliusáig Manuilszkij politikai munkatársa,
1936 augusztusa és decembere között a magyar pártot képviselte a Komintern
VB-ben. A spanyol polgárháború alatt egy nemzetközi brigád parancsnoka és
az NKVD rezidense. 1938 végén visszatért a Komintern moszkvai apparátusá­
ba. 1939-tői foglalkozott ismét rendszeresen magyar pártügyekkel. 1941-ig.
Rákosi megérkezéséig hivatalosan Ő képviselte a Komintern ben a magyar
kommunistákat. 1943-ban, a Komintern feloszlatása után pedig átkerült a
Vörös Hadsereg Politikai Főcsoportfőnökségének VII. osztályára, ahol az ellen­
séges hadsereg hátországában és a hadifogolytáborokban folyó agitációs és
propagandamunka szervezésével foglalkozott.
1943-1944-ben közreműködött a moszkvai Kossuth Rádió munkájában is.
1944. november 5-én érkezeti Magyarországra, hogy elindítsa a pártszervezési
munkálatokat November 7-től az MKP ideiglenes központi vezetőségének el­
ső embere. 1944. november 30-án Nagy Imrével együtt Moszkvába ment, ahol
Rákosival és Molotovval együtt részt vett a dálnoki Miklós Béla, Vörös János,
Faragho Gábor tábornokokkal, valamint Szent-lványi Domokossal és Teleki Gé­
zával a fegyverszüneti küldöttség civil tagjaival folytatott tárgyalásokon. 1944.
december 12-én visszatért Debrecenbe, ahol ő lett az irányítója az Ideiglenes
Nemzetgyűléssel kapcsolatos politikai előkészítő munkálatoknak. 1944. de­
cember 21 -tői Szeged városát képviselte az Ideiglenes Nemzetgyűlésben. 1945.
január 23-án érkezett Budapestre, átvette az irányítást az MKP budapesti köz­
ponti vezetőségében. Rákosi Mátyás február 2-i hazatértéig a párt első embe­
rének számított. Az MKP 1945. május 20-21 -én tartott konferenciáján kikerült
a központi vezetőség titkárságából, de tagja lett az akkor felállított politikai bi­
zottságnak. A Nemzeti Főtanács 1945. május 11 -én kinevezte kereskedelem-
és közlekedésügyi miniszterré; november 15-étől közlekedésügyi miniszter
volt. 1945 decemberétől 1949 elejéig politikai bizottsági tagként a pártközpont
kormányzati ügyekkel foglalkozó állampolitikai osztályát is ő irányította. A Dobi­
kormányban 1948. december 10-től pénzügyminiszter lett. 1949. június 11-től
állammi niszterr rangban a Népgazdasági Tanács elnöke volt. A két munkáspárt
1948. júniusi egyesítése után tagja lett az MDP KV Titkárságának, a KV 1948.
novemberi ülésén főtitkárhelyettessé választották. Az MDP vezetésében létre­
hozott szűk körű államvédelmi bizottság tagja. 1949-ben az új MTA tiszteletbeli
tagjává választották. 1953 júniusában a Moszkvába rendelt pártküldöttség egyik
tagja. Ezt követően leváltották a főtitkár-helyettesi tisztéről, és megszűnt a hon­
védelmi bizottság is, de változatlanul több jelentős posztot töltött be. 1953. július
4-én megválasztották Nagy Imre első számú helyettesévé és belügyminiszterré,
utóbbit 1954. július 6-ig töltötte be. Miniszterelnök-helyettesként változatlanul
felügyelete alá tartozott minden gazdasági tárca, kivéve a mezőgazdasági mi­
nisztériumot. 1956. július 18-án ő követte a leváltott Rákosit az MDP KV első
titkári funkciójában. Július 30-án megszűnt kormánytagsága, egyidejűleg beke­

40S
rült az Elnöki Tanácsba. Első titkári tisztét 1956. október 25-ig töltötte be. 1956,
október 28-án a szovjet nagykövetség a Szovjetunióba menekítette. 1957. május
9-én megfosztották parlamenti mandátumától és ET-tagságától. majd akadémi-
kusi címétől is. Az emigrációból csak 1960-ban térhetett haza. Hazatérése után
teljesen visszavonultan é lt fordítói munkát végzett. Az MSZMP 1962. augusztus
16-án hozott határozatában megállapította személyes felelősségét az 1950-es
évek törvénysértéseiben, és kizárták a pártból. 1977-ben még kérte felvételét a
Magyar Szocialista Munkáspártba, de a pártvezetés ezt is elutasította.

Gláser Elemér, dr.

Losonc, 1889. április 26. - ?
Rendőr ezredes, rendőrtanácsos. 1945-1946-bán a vidéki internálótáborokat
és az internálási ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja. 1951 májusá­
ban kitelepítették családjával együtt Budapestről Körösladányba.

Góbi Ferenc, dr.

Hódmezővásárhely, 1912. - ?
Rendőr százados. 1945-1946-bán a vidéki internálótáborokat és az internálá­
si ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja,

Grösz József
Féltorony, 1887 december 9. - Kalocsa, 1961 október 3.
Római katolikus pap. szombathelyi püspök, kalocsai érsek. Középiskolái befe­
jezése után elvégezte a teológiát a Pazmaneumon. 1911-ben szentelték pap­
pá. Előbb Faradon, majd Oroszváron volt káplán, 1913-ban Győrben püspöki
levéltáros és jegyző, majd püspöki szertartó lett. 1921-ben Fetser Antal püs-
pöktitkárávó nevezte ki. 1928-ban XI. Piusz pápaorthosiai címzetes püspökké
és győri segédpüspökké nevezte ki, felszentelésére 1929. február 24-én került
sor. 1936-ban, Mikes János szombathelyi megyés püspök lemondása után az
egyházmegye apostoli kormányzója lett. 1939-től 1944-ig az Országgyűlés
felsőházi tagja volt. 1943-ban a Kalocsai Érsekség élére nevezték ki. 1943 és
1945, majd 1945 és 1946 között a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósá­
gi tagja volt. Serédi Jusztinján 1945. március 25-én bekövetkezett halála után
egészen Mindszenty József kinevezéséig ő látta el a hercegprímási teendőket
is, majd 1949-ben, Mindszenty letartóztatása után - szentszéki felhatalma­
zással - újra ő lett az ország első számú papi vezetője. 1950. augusztus 30-án
aláírta a kommunista hatalom és az egyház közti egyezséget, amely szinte tel­
jesen állami ellenőrzés alá vonta a magyarországi papság működését. A papok
többsége nem volt hajlandó elfogadni ezt az egyezséget. Grőszt 1951. május
18-án több más egyházi vezetővel együtt letartóztatták, majd június 28-án
összeesküvés vádjával tizenöt év börtönre ítélték, 1955. október 14-én elen­
gedték a börtönből, de házi őrizetben tartották 1956 májusáig. Május 12-én

404
kiszabadult, majd hét nap múlva újra elfoglalhatta az érseki széket. 1957-ben
csatlakozott az Opus Paci békepapi mozgalomhoz, amellett tagja volt az Or­
szágos Béketanácsnak és a Hazafias Népfront elnökségének Is. 1961-ben
Kalocsán halt meg. A rendszerváltás után, 1990. május 18-án az ellene hozott
ítéletet semmisnek nyilvánították.

Hain Péterné, özv. született' Sándor Gizella Marianna

(később: Liebner Sándorné)
Budapest 1915. március9 .- 7
1945-ben már internálta a politikai rendőrség a Buda-déli internálótáborba.
1950-ben a kistarcsai internálótábor „lakója” , ahonnan 1953-ban szabadult.

Hidassy István, dr.

Kölese, 1894. - ?
Rendőr alezredes, rendőrkapitány, kazánfűtő. A Magyar Államrendőrség vidé­
ki Főkapitányságának vezetője 1945-ban, illetve 1945-1947 között az Inter­
nálás! Ügyek Központi Szervének a vezetője. 1951 májusában Budapestet et
kellett hagynia, kitelepítették Tiszabő községbe.

Hortobágyi Endre dr,

?-?
Rendörezredes, szociáldemokrata.

Hubay Kálmánná, özv. született: Schiessl Gizella

Vízakna, 1902. június 26. - ?
Tanító. 1950-ben a kistarcsai internálótáborban van. ahonnan 1953-ban bíró­
ság elé állították, és október 8-án 10 év börtönbüntetésre ítélték.

Hullai Lajos
Budapest 1920. november 12. - ?
Államvédelmi őrnagy. 1945 januárjától a HM Katonapolitikai Osztályon az el­
hárításon, majd az ÁVH létrejöttét követően az ÁVH Katonai Elhárító Főosztá­
lyon. 1954-benállamvédelmi őrnagy,allI/2.osztályról aDzserdzsinszkij iskolán
szemináriumvezető. 1954. október 23-tól a B. M. Vizsgálati Főosztály helyettes
főosztályvezetőjének nevezték ki. 1956 novemberét követően nem tért vissza a
B. M. állományába. A MOM munkaügyi főosztályának vezetője volt.

Jakab Gyula, dr.

?- 7
Az Internálás! Ügyek Központi Szervének 1947-1948-bán a tagja volt, illetve
a háromtagú bizottság egyik embere, akik felülvizsgálták az internáltak ínter-
nálási véghatározatait.

4 05
Jávor Miklós
Államvédelmi főhadnagy.

Jónás Béla, dr.

Eger, 1905. szeptember8. ■ Budapest; 1956. novem beri
Jogász, ügyvéd. 1948. november 17-től a Budapesti Népbíróság ianácsvezető-
je. 1949. október 14-töl a Budapesti Büntetőtörvényszék tanácsvezetője, 1953
augusztusában a Budapesti Megyei Bíróság megbízott elnöke lett, 1956. októ-
bér 30-i hatállyal felmentették a munka alól, majd öngyilkosságot követett el.

Juhász László
Kötegyán, 1923.- Budapest, 1953. január
Államvédelmi ezredes. Egyéves pártiskolát követően, 1951 februárjában került
az ÁVH állományába, ahol a Vizsgálati Főosztály vezetője le tt 1953 januárjáig
ebben a beosztásban dolgozott, amikor is öngyilkosságot követett el. Péter
Gábor bizalmas köréhez tartozott, részt vett a szűkebb körű megbeszélésein.
Amikor 1953 januárjában Péter Gábort letartóztatták, majd az ő őrizetbe vé­
telére is sor került, akkor először édesanyját, majd saját magát agyonlőtte.

Justus Pálné, született: Wagner Edith

Budapest, 1912. október 17. -Budapest, 1969. április ?
Szociáldemokrata politikus. Budapesten érettségizett, majd 1931-1935 kö­
zött a bécsi Kereskedelmi Főiskolán tanult. 1928-tól volt az SZOP tagja, 1929-
ben a diákcsoportjának az alapító tagja. 1936-ban ment férjhez Justus Pálhoz,
1939-ig Párizsban éltek. 1945-től az 1948-as pártegyesítésig az SZDP-ben
Marosán György titkárnőjeként dolgozott. Férjének 1949. októberi letartóz­
tatását követően őt is internálták a Rajk-ügy kapcsán. 1953. október 21-én
szabadult a kístarcsai internálótáborból. Ezt követően a Műszaki és Termé­
szettudományi Egyesületek Szövetsége idegen nyelvű levelezője. 1957-ben
rehabilitálták.

Kádár János
Fiume, 1912. május26. -Budapest, 1989. július 6.
Kisgyerekkorát a Somogy megyei Kapoíyon, nevelőszülőknél töltötte. Négy
polgárit végzett, majd írógépműszerésznek tanult. 1929-ben segédlevelet
szerzett. Ekkor kapcsolódott be a vasasszakszervezet ifjúsági csoportjába,
majd 1931. szeptemberben a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szö­
vetség tagja lett. 1933 tavaszán tagja lett a KIMSZ Észak-kerületi Bizottságá­
nak. 1933, júniusban újra letartóztatták, októberben kétévi fegyházbüntetésre
ítélték. 1939-ben büntetésének hátralévő idejére a szegedi Csillagbörtönbe
szállították. Itt ismerkedett meg Rákosi Mátyással. Szabadulását követően a
legális szociáldemokrata mozgalomba bekapcsolódott. 1942-ben bekerült az
illegális kommunista párt központi bizottságába. 1942. decembertől - a párt

406
vezetőségén belüli sorozatos lebukások nyomán - a KB egyik titkára, 1943.
februártól vezető titkár. Júniusban a Kádár vezette illegális titkárság a párt fel­
oszlatásáról határozott, és Békepárt néven folytatta tevékenységét. 1945. ja­
nuár 19-től a budapesti központi bizottság tagja lett. Január 21-től április 28-ig
a nagy-budapesti rendőrfőkapitány helyettese. 1945. április 28-tól május 21 -ig
a nagy-budapesti területi pártbizottság titkára, 1945. április 13-tól az MKP KV
Titkárság tagja és a káderosztály vezetője. 1945. szeptember 6-ától tagja lett
az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának. Az 1945. november 4-i
választásokon a nemzetgyűlés Heves és Nógrád-Hont vármegyei kerületben
megválasztott képviselője lett. Az 1947. évi és az 1949. évi országgyűlési vá­
lasztásokon szintén képviselői mandátumhoz jutott. 1945. november 22-től
1948. augusztus 18-ig az MKP nagy-budapesti pártbizottságának titkára. Az
MKP 1946. szeptember végi III. kongresszusán KV- és PB-tagsága mellett fő­
titkárhelyettessé választották. 1948. április 22-től Farkas Mihály helyettese
lett a katonai bizottságban. A Magyar Dolgozók Pártja alakuló kongresszusán
főtitkárhelyettes maradt, az új pártban is tagja lett a központi vezetőségnek, a
politikai bizottságnak, valamint a titkárságnak. Rajk László külügyminiszterré
történt kinevezésekor, 1948. augusztus 5-én Kádár vette át a belügyminiszteri
posztot, 1949. január 17-től a párközpont káderosztálya is felügyelete alá tar­
tozott. Belügyminisztersége alatt tartóztatták le a Mindszenty-, a Rajk-, a szo­
ciáldemokrata-, az ún. tábornok perek, valamint több gazdasági per későbbi
elítéltjeit, kivégzettjeit. A központi vezetőség 1950. május 31-i ülését követően
kinevezték a párt- és tömegszervezetek osztálya vezetőjévé, valamint tagja
lett a szervezőbizottságnak. Három héttel később, június 23-án saját kérésére
felmentették belügyminiszteri tisztsége alól. 1951. április 20-án letartóztatták,
egy hónappal később a központi vezetőség megfosztotta minden addigi párt­
tisztségétől. A Legfelsőbb Bíróság „titoista, imperialista kém, Rajk ellenforra­
dalmi örökségének megőrzője, szovjetellenes nacionalista” vádpontok alapján
1952. december 26-án életfogytiglani fegyházra ítélte. 1954. július 30-án sza­
badon engedték. Szabadulása után a főváros XIII. kerületi párttitkára lett, és
1954. október 9-én újra munkába állt. 1955. szeptember 6-án az MDP Pest
megyei pártbizottságának első titkárává választották. Az MDP Központi Ve­
zetősége 1956. július 18-21. között tartott ülésén - melyen Rákosi Mátyást
felmentették első titkári posztjáról - a PB tagjává és a központi vezetőség
titkárává választották. 1956. október 25-én az MDP Központi Vezetősége őt
választotta meg a párt első titkárának. 1956. október 28-án az MDP Központi
Vezetősége elnökséget alakított, és javasolta az MDP feloszlatását és Magyar
Szocialista Munkáspárt néven egy új kommunista szervezet létrehozását.
Tagja lett az új párt nyolctagú előkészítő bizottságának. 1956. október 31-től
formálisan november 4-ig Nagy Imre kormányainak államminisztere. A szovjet
intervenció megindulásával egyidejűleg visszaszállították Magyarországra, és
1956. november 4-én hajnalban a szolnoki rádióadón bejelentette a Magyar
Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását. Egy szovjet harckocsik­

407
ból álló konvojjal 1956. november 7-én érkezett Budapestre. Kormánya esküt
tett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke előtt. A párt irányítása mellett 1958.
január 28-ig, majd 1961. szeptember 13-tól 1965. június 30-áig miniszterel­
nök volt. Két kormányfői periódusa között államminiszteri posztot töltött be a
kabinetben. 1964. március 20-ától tagja volt a Hazafias Népfront Országos
Tanácsának, emellett 1967. április 14-től ugyancsak élete végéig az Elnöki
Tanácsnak. Az MSZMP 1985. március 25-28. között rendezett XIII. kongresz-
szusán a párt főtitkárává választották. 1988. május 20-22-én, a válság miatt
összehívott országos pártértekezleten, bár az MSZMP elnöke lett, leváltották
főtitkári tisztségéből. Utolsó közszereplése után, a központi bizottság 1989.
április 12-i ülésén pártelnöki tisztségéből is felmentették. A Legfelsőbb Bí­
róság halála napján, 1989. július 6-án semmisítette meg Nagy Imre korábbi
miniszterelnök törvénytelen ítéletét.

Kállay Miklós
Nyíregyháza, 1887. január 23. - New York, 1967. január 14.
Földbirtokos. 1922-1929 között főispán, 1929-1931 között államtitkár a Ke­
reskedelemügyi Minisztériumban. 1932. október 1. és 1935. január 9. között
földművelésügyi miniszter. 1942. március 9. és 1944. március 22. között mi­
niszterelnök, a külügyet előbb ideiglenesen, majd 1942. május 20-tól 1943.
július 24-ig külügyminiszterként irányította.

Kálvin József Kalliszt

1924. június 2 4 . - ?
Ferences szerzetes, segédmunkás.

Kardos László
Tótkeresztúr, 1918. november 13. - Budapest, 1980. március 3.
1942-ben a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-olasz
szakos tanári oklevelet, majd 1943-ben néprajzból bölcsészdoktori oklevelet
szerzett. A második világháborúban, 1943-ban büntetőszázadba sorozták,
1945-ben Tolna és Baranya vármegye kormánybiztosa, részt vett a földosz­
tásban. 1941-től az illegális KMP tagja, 1943-ban a Magyar Parasztszövetség
földmunkás- szakosztályának alapító vezetője. Részt vett az 1943-as szárszói
konferencián, 1944—1945-ben a fegyveres nemzeti ellenállásban a Magyar
Diákok Szabadságfrontja egyik vezetője. A Teleki Pá! Tudományos Intézet tu ­
dományos munkatársa, majd emellett a Bolyai, illetve a Györffy István Kol­
légium igazgatója 1948-ig. 1946-ban választották meg a Népi Kollégiumok
Országos Szövetsége (NÉKOSZ) Nevelési Osztály vezetőjévé és főtitkárává.
1947. augusztus 31. és 1948. november 20. között az MKP országos listá­
járól bekerült a törvényhozásba, majd kinevezték a Vallás- és Közoktatásügyi
Minisztérium Tudományos Osztály vezetőjévé. 1950-től a Néprajzi Múzeum al­
kalmazottja volt. 1956. október 5. és 1957. július 31. között a múzeum főigaz­

408
gatója. A forradalom és szabadságharc alatt a Magyar Értelmiség Forradalmi
Bizottságának tagja volt. A forradalom bukása után, 1957. májusban Nagy
Imre iratainak külföldre juttatása vádjával letartóztatták, életfogytig tartó sza­
badságvesztésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult, haláláig a Néprajzi
Múzeumban dolgozott, tudományos főmunkatársként. 1970-től a történelem
(néprajz) tudományok kandidátusa. 1948-ban Kossuth-díjat kapott.

Károlyi Márton (Weigner)

Nagykároly, 1911. május 19. - ?
Államvédelmi ezredes, osztályvezető. 1949-ben a Rajk-ügy letartóztatottjai­
nak egyik kihallgató tisztje volt. 1950 nyarától 1951 februárjáig azÁVH VI. Fő­
osztályát (Jogi- és Börtönügyi, később Vizsgálati) vezette. 1953 elején a Péter
Gábor és társai ügy VI. rendű vádlottjaként 12 évi börtönbüntetésre ítélte a bí­
róság. 1957-ben a Legfelsőbb Bíróság hamis vád, illetve szolgálati hatalommal
való visszaélés büntette miatt 9 év börtönbüntetésre ítélte.

Kelemen Gyula
Újpest; 1897 november 6. - Budapest, 1973. április 23.
Négy polgárit és kereskedelmi szaktanfolyamot végzett, műszerész szakmát
tanult 1918-tól a vasas szakszervezet és a Magyarországi Szociáldemok­
rata Párt tagja volt. 1919-től két évig Párizsban élt. Hazatérése után ismét
bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1937-1945 között a párt újpesti
szervezetének elnöke, Pest környéki tagja 1936-1939 között, az országos
végrehajtó bizottság tagja 1937-1939 között. Az ország német megszállása
után a nemzeti ellenállás tagja. 1945. januártól az Újpesti Nemzeti Bizottság,
1945. augusztustól az SZDP országos vezetőségének volt tagja. 1945. ápri­
lis 2-ától az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. 1945. november 4-étől az SZDP
nagy-budapesti listájáról nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő volt.
Az Iparügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára 1945. június 8. és 1948.
január 22. között. 1948. január 29-én a Nitrokémia-ügy kapcsán koholt vádak
alapján letartóztatták, a Szabó Kornél-per harmadrendű vádlottjaként, má­
sodfokon 1948, július 12-én életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Egyéni
kegyelemmel szabadult 1956-ban. A forradalom alatt 1956. október 31-én lett
az újjáalakult SZDP főtitkára, majd Nagy Imre koalíciós kormányának állam-
minisztere 1956. november 2. és november 4. között. 1963-ban a Legfelsőbb
Bíróság Elnökségi Tanácsa bűncselekmény hiányában felmentette az 1948-as
vádak alól. Államtitkári nyugdíjat kapott, és visszaadták elkobzott házát.

Kiss Sándor
Vásérosnamény, 1918. máre. 19.-WashingtonD. C„USA, 1982. szeptember22.
A polgári iskola, majd a Sárospataki Református Tanítóképző Intézet elvégzése
után 1937 és 1941 között a szegedi Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főisko­
lán folytatta tanulmányait, magyar-történelem szakon végzett. 1943-ban az

409
Apponyi-kollégiumban tanítóképző intézeti tanári képesítést szerzett. Sáros­
patakon a Soli Deo Glória Református Diákszövetség helyi szervezetének ve­
zetője lett. Szegeden belépett a Bethlen Gábor Körbe, de tagja volt a Márciusi
Front ottani csoportjának, ezért két évig rendőri felügyelet alatt állt. 1940. évi
megalakulásától fontos szerepet játszott a demokratikus szellemiségű Szegedi
Egyetemi Ifjúság elnevezésű szervezet tevékenységében, rendszeresen írt lap­
jába, a Szegedi Hídba. Parasztfiatalok számára kéthetes népfőiskolái tanfolya­
mot szervezett. 1942 őszén behívták katonának, de egy év múlva leszerelték.
1943-ban Budapestre költözött, a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa
lett. Dolgozott a Györffy István alapította Táj- és Népkutató Intézet számára
is. 1943-1944-ben a Bereczky Albert református lelkész kezdeményezésére
alakult ún. Kaláka-szolgálat végrehajtó bizottságának tagja. 1944. március
elején részt vett a Diákegység Mozgalom hódmezővásárhelyi országos érte­
kezletén. A német megszállás alatt bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba
a diákellenállás vonalán. 1944 áprilisában érintkezésbe lépett Tildy Zoltánnal, a
Független Kisgazdapárt vezetőjével, majd májusban kapcsolatot talált a Magyar
Fronttal is. 1944 júliusában létrehozták a Szabad Élet Diákmozgalmat, amely­
nek egyik vezetője lett, s szerkesztette a Magyar Ifjúság című folyóiratot. A nyi­
las puccs után a Magyar Ifjúság Szabadság Frontja megbízása alapján ő volt az
összekötő a diákszervezet és a Magyar Front, illetve a Magyar Nemzeti Felkelés
Felszabadítási Bizottsága között. A Görgey-zászlóalj egyik szervezőjeként részt
vett a partizánakciókban. 1944. december 12-én tizenhárom társával a nyilas
Nemzeti Számonkérő Szék emberei elfogták, a Margit körútra, majd különböző
helyekre, végül a Skót Misszió Vörösmarty utcai, nyilasok által birtokolt épület­
részének alagsorába vitték. 1945. január 13-án az épület másik felében bujkáló
Gombos Gyula segítségével csatlakozott Tildy Zoltánhoz és Bereczky Alberthez,
akik családjukkal szintén ott rejtőztek. Hamis papírokkal sikerült elhagyniuk az
épületet, Pest felszabadításáig bujkáltak. 1945. január 18-án belépett a Függet­
len Kisgazdapártba. 1945. február 8-ától a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szö­
vetség ideiglenes budapesti elnöke, április 23-ától országos alelnöke volt. 1945
májusában Nagy Ferenc megbízta a Magyar Parasztszövetség újjászervezésé­
vel, amelynek hivatalosan 1945. augusztus 19-én igazgatója lett. 1945. május
16-ától október 7-ig a budapesti törvényhatósági bizottság tagja. 1945. június
24-én Veszprém képviseletében beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe.
1945. augusztus 20-tól az FKGP Országos Intézőbizottságának, 1946. szept­
ember 7-től politikai bizottságának a tagja. 1945. november 4-étől a Szabolcs
és Szatmár-Bereg vármegyei választókerületből nemzetgyűlési képviselő, be­
került a parlament politikai bizottságába. Az 1946. szeptember 7 -9 -i politikai
erődemonstrációnak szánt Országos Paraszt-napok egyik fő szervezője. 1947.
január 16-án a Magyar Közösség ún. köztársaságellenes összeesküvése kap­
csán letartóztatták. Az FKgP Politikai Bizottsága 1947. február 4-én kizárta a
pártból. 1947. augusztus 29-én a Mistéth-perben két és fél év fegyházra ítél­
ték, amit a Népbíróságok Országos Tanácsa 1948. március 3-án három évre

410
em elt 1949. október 15-én szabadult, rendőri felügyelet alá helyezték. Előbb
téglagyári munkás, majd 1952-ig kubikos a Betonútépítő Vállalatnál. 1952-től
segédmunkás, majd villanyszerelő szakmunkás az Épületvilágítás-szerelő Vál­
lalatnál, 1955-től pedig a Talajjavító Vállalatnál. 1956 októberében részt vett a
Független Kisgazdapárt, majd a Magyar Parasztszövetség újjászervezésében.
1956. november 9-én elhagyta Budapestet, és átlépte a magyar-osztrák ha­
tárt. Aktív szerepet vállalt az emigrációban. 1956 novem bérében Becsben tagja
lett az emigráns Független Kisgazdapárt Intézőbizottságának, Az 1957. janu­
ári strasbourgí alakuló kongresszuson a Magyar Forradalmi Tanács titkárává
választották, majd 1958 márciusától a Magyar Bizottságnak is tagja lett. Az
Egyesült Államokban telepedett le, ahol tanúvallomást tett az ENSZ vizsgáló -
bizottsága előtt. 1957-1958-bán a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselet
főtitkári tisztét is ellátta. 1963-tól a New York-í Kelet-Európai Intézet munkatár­
sa. 1971-töl az Amerika Hangja washingtoni központjában dolgozott haláláig.

P. Kiss László Szaléz

Szeged, 1904. július 2 7 - ? 1946. december 10,
1920. szeptember 24-én belépett a ferences rendbe, az egri kisszeminárium-
ba került. Beöltözése 1920 október 3-án volt. 1921. október 5-én a szécsényi
rendházba került mint klerikusi tanulmányokra készülő novícius. 1922 szept­
emberétől az egri ciszterciek gimnáziumában folytatta tanulmányait, az egri
rendház klerikus növendéke. 1924-töl a jezsuiták pécsi Pius gimnáziumában
tanul, a pécsi rendház klerikus növendéke. 1925. július 28-án szubdiakónussá
szentelték. 1926-28 között a gyöngyösi rendház örökfogadalmas klerikus
növendéke. 1927. június 23-án diakónussá, majd 1928. szeptember 2-án
pappá szentelték. 1929. július 23-án elfoglalta első állomáshelyét a pécsi
Collegium Seraphicumban. Először a kollégisták magisztere, majd prefektus
is, lelkigyakorlatvezető. 1934-tól a jászberényi studiumházban filozófiatanár.
1936 végén a salgótarjáni rendházba került. 1937 szeptemberétől az Egyesült
Államokban misszionárius: a New Brunswick-i Szent László plébánia plébá­
nosa, Detroitban a Katolikus Magyarok Vasárnapja társzerkesztője. 1942-ben
hazatért, és a debreceni rendház vezetője lett. 1944. június 23-tól Gyöngyösön
klerikusmagiszter, valamint a tilozótia és a pasztorális teológia tanára. 1945
végén több orosz katonát megöltek Gyöngyösön, ás több rendőrparancsnok­
ságot megtámadnak Gyöngyös környékén. 1946. április 28-án letartóztatták,
majd kényszervallatás után koncepciós perben (szeptember 10-14.) halálra
ítélték. Az ítéletet valószínűleg 1946. december 10-én hajtották végre. Nyug­
helye ismeretlen, 1993 május 25-én rehabilitálták.

Kocsis Ferenc, dr.

?- ?
Rendőr alezredes. 1945-1946-ban a vidéki internálótáborokat és az interná­
lás! ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja.

411
Koczina Gyula
Budapest, 1918. október 20. - ?
A polgári iskola elvégzése után kifutófiúként dolgozott, majd a Weiss Manfréd
Müveknél segédmunkásként 1940-1942 között katonai szolgálatot teljesített,
majd visszament régi munkahelyére. 1945 februárjában belépett az MKP-ba,
nyáron pedig 6 hetes pártiskolát végzett. Utána a csepeli pártbizottság üzem­
vezetője lett, 1946 májusától pedig a pártbizottság titkára. 1948 júliusától a
nagy-budapesti pártbizottságon dolgozott, a szervezési osztály területi alosz­
tályán. 1949-töJ a szervezési osztályon alosztályvezető, majd osztályvezető-
helyettes, 1950 szeptember - 1951 októbere között a Rákosi Művek párttitká­
ra. 1950. szeptember és 1951. október között katonai iskolán volt, majd 1951
februárjától beválasztották KV tagnak, 1951. szeptember 26-án az ÁVH párt­
bizottságának titkára lett, és októberben államvédelmi ezredesi rendfokozatot
kapott 1953. január 1-jévei kinevezték az ÁVH V. Főosztály (Személyzeti)
vezetőjének. 1953, július 22-vel, az egységesítés után, a B. M, Személyzeti
Főosztály helyettes vezetője. 1953, szeptember 2-ával felmentették tisztsége
alól, mivel a B. M. Központi Pártbizottságának a titkára lett.

Keltái Tibor
?- ?
A gödöllői internálótábor parancsnoka volt 1946-ban.

Komáromy László, dr.

?-?
Rendőr altábornagy,

dr. Kopácsi Sándor

Miskolc, 1922. március 5. - Toronto, Kanada, 2001. március 2.
Négy reálgimnáziumi után fémipari szakiskolát végzett. A DIMÁVAG vasesz­
tergályosa és műszaki rajzolója volt 1940-1944-ben. Részt vett a szociálde­
mokrata ifjúsági mozgalomban, az SZDP miskolci vezetőségének tagja 1942-
től 1945-ig. 1944 őszétől 1944. decemberig a Magyarországi Kommunisták
Antináci Komitéja (MQKAN-komité) nevű miskolci fegyveres ellenálló szervezet
tagjaként a fegyveres nemzeti ellenállás tagja, majd 1945. januárban beosz­
tották az új karhatalomba. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba.
Az MDP Központi Vezetőség (KV) Katonai és Karhatalmi Osztályának munka­
társa 1949. januártól az MDP Pártfőiskoláját 1951-ben végezte el, 1951. július­
ban kinevezték a B. M. Politikai Osztályának vezetőjévé. Ezredesi rangban lett
Budapest rendőrfőkapitánya 1952, júniusban. A Fővárosi Tanács tagja, 1953,
május 17-én a Magyar Függetlenségi Népfront budapesti listáján országgyű­
lési képviselővé választották; mandátumától megfosztották 1957. május 9-én.
1956. október 30-ától november 3-ig az MDP utódaként megalakított MSZMP
hétfős Intéző Bizottságnak tagja, a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjává

412
október 31-én, és a Forradalmi Karhatalmi Bizottmány ülésén a Nemzetőrség
helyettes parancsnokává választották november 3-án. 1956. november 5-én a
KGB letartóztatta. A Nagy Imre-per hatodrendü vádlottjaként 1958. július 15-én
életfogytiglani börtönre ítélték, 1963. március 25-én általános amnesztia kere­
tében szabadult. Előbb a budapesti Telefongyár vasesztergályosa, majd Solymá­
ron műszaki tisztviselőként dolgozott 1969-ig. Az ELTE Állam - és Jogtudományi
Karán állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett 1969-ben. Miután nem
kapott képzettségének megfelelő állást, 1970-ben kivándorlási engedélyt kért,
amit a helsinki Európai Biztonsági és Együttműködést Értekezlet kapott meg
1975-ben, Kanadában telepedett le, Torontóban fizikai munkásként - éttermi
felszolgálóként, hűtőgépgyári munkásként, takarítóként - dolgozott 1987-ig,
Rehabilitálása, 1989. július 16. után hazatelepült, visszakapta rangját, nyugál­
lományú rendőr vezérőrnaggyá, később altábornaggyá léptették elő 1994-ben.

Kovács Béla
Mecsekalja, 1908. április 2. - Budapest, 1959.
Politikus, miniszter 1933-tól tagja az FKgP-nek, majd 1939-től országos fő ­
titkárhelyettese, 1941-től pedig a Magyar Parasztszövetség főtitkára 1944.
december 21-től nemzetgyűlési képviselő, 1945-1946-ban földművelésügyi
miniszter, 1945. augusztustól -1 9 4 7 februárjáig az FKgP főtitkára, a Kis Újság
főszerkesztője. 1947. február 25-én a szovjet hatóságok letartóztatták és ki­
vitték a Szovjetunióba, ahonnan csak 1955-ben térhetett haza. 1956 októbe­
rében az újjászerveződő FKgP Intéző Bizottságának az elnöke lett, majd a Nagy
Imre-kormányban földművelésügyi miniszter, november 3-án pedig állammi­
niszter. 1959-ben újra parlamenti képviselővé választották.

Koszmovszky József
Temesvár, 1881. december 26. - ?
Altábornagy. 1945-1946 telén a kiskőrösi szovjet internálótáborban „védő­
őrizet” alatt állt.

Köteles Henrik
1 91 3-?
Államvédelmi százados, majd rendőr alezredes.

Kriszten Ferenc Rafael

Körösbánya, 1899. november 19. - Vác, 1952. szeptember 16. (Budapest
1952. április 20.)
Ferences szerzetes pap, rendházfőnok. Máriaradnán végzett középiskolai ta­
nulmányok után, 1915-ben lépett a ferences rend tagjainak sorába, Pécsett.
Gyöngyösön végezte el a teológiát (1918-1922). 1922. jún. 29-én szentelték
pappá, majd különböző rendházakban teljesített lelkészi szolgálatot. Buda­
pesten, Pasaréten (1934-1939), majd a Mártírok úti rendhá2 ban (1941-1946)

413
házfőnök volt. 1945-ben Budapesten Katolikus Leány Klubbot és kórust szer­
vezett. Az 1945-ös választásokkor a Kisgazdapárt mellett foglalt állást. 1950
nyarán, az újhatvani ferences rendház házfőnökeként, jelen volt akkor, amikor
a templomtéren levő tömeg között az államvédelmisek „oszlattak” , majd ösz-
szegyűjtötték a lakosság egy részét. A férfiakat internálták, a nőket, gyere­
keket a hortobágyi zárt táborba vitték véghatározattal. A szerzetesek ellen a
Budapest Megyei Bíróságon 1951. május 26-án mondták ki az ítéletet. Rafael
atyát mint I. rendű vádlottat szervezkedésben bűnösnek mondta ki a bíróság
és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A kihallgatások és verések okozta
sebesülésekbe és betegségekbe halt bele, 1952. szeptember 16-án. Először a
váci börtönben, majd a Gyűjtőfogházban volt, ott érte a halál.

Krisztinkovich Antal, dr.

1886. április 4 . - ?
Rendőr főtanácsos, rendőrkapitány.

Kutika Károly
Szigetszentmikiós, 1920-1996
Államvédelmi ezredes, vezérőrnagy. A polgári elvégzése után vasesztergályos
tanuló lett a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt-nél. 1937-1945 között dolgo­
zott itt segédként. Szabadulását követően belépett a Vasas Szakszervezetbe
és az SZDP-be. 1945-ben belépett az MKP-ba, majd munkahelyén főbizalmi,
majd az üzemi bizottság alelnöke lett. 1948-ban 3 hónapos pártiskolát vég­
zett el Debrecenben, majd az MDP budapesti pártbizottság üzemszervezési
alosztályán dolgozott. 1949. május 15-ével bevonult a honvédséghez, ahol
a Politikai Főcsoportfőnökség pártszervezési osztályán előadó, majd meg­
bízott osztályvezető lett századosi rangban. 1949 decemberétől a Honvéd
Vezérkar állományába került, ahol a Híradó parancsnokság politikai osztá­
lyát vezette. 1950 áprilisában áthelyezték a pécsi hadosztályhoz, ahol októ­
bertől kinevezték a gépesített hadtest politikai tisztjének. 1951 januárjában
került az ÁVH állományába. Itt a II. Főosztály, a Katonai Elhárítás vezetője lett
államvédelmi ezredesi rangban. 1953. július 22-étől az országos rendőrka­
pitány operatív helyettesének nevezték ki, majd július 24-től rendőr ezredesi
rendfokozatot kapott. 1955-1956-ban elvégezte a jogi egyetem két évfolya­
mát, egy évig pedig a pártfőiskola levelező tagozatának volt a hallgatója. 1957
májusában az Egyesített Tiszti Iskolán tanfolyam parancsnokká kinevezték.
1957 végén a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián tanult, és rövidített tanfolya­
mon elvégezte az összfegyvernemi szakot. 1960 májusában kinevezték a
HM Politikai Csoportfőnökség szervezési csoportfőnök helyettesének. 1961
augusztusában előléptették honvéd vezérőrnaggyá, majd megkapta a politikai
osztály vezetését, egészen 1965. január 1-jéig. 1965-1967 között elvégezte
a Vezérkari Akadémiát a Szovjetunióban. Ezt követően az 5. székesfehérvári
hadseregparancsnokság első helyettese lett. 1975-ben nyugállományba vonult.

414
Lehota István
Budapest 1 9 0 0 -?
Büntetés-végrehajtási alezredes. 1945-1960 között a Belügyminisztérium­
ban szolgált 1918-tól volt a magyar kommunisták pártjának a tagja, 1962.
augusztus 28-ig, amikor is kizárták. 1949-ben a Rajk-ügy vizsgálatakor az
egyik „verőcsoport'' tagja volt. 1950. április 29-tó'l 1953 augusztusáig a váci
börtön parancsnoka volt, majd a Gyűjtőfogházban, végül pedig a Budapest, Fő
utcában vezette a büntetés-végrehajtási intézményt.

Lakatos Géza, vitéz

Budapest 1890. április 30. -Adeteide, Ausztrália, 1967. május 21.
1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát, és hadnaggyá avatták. 1914-ben
felvették a bécsi Hadiiskolába, majd az I. világháború kitörésekor az orosz
frontra került, ahol megsebesült. 1915-1916-ban a közös hadsereg egyik
osztrák dandárjának a vezérkari tisztje volt. 1917-1918-ban az olasz fronton
szolgált. 1919-ben beállta Horthy Miklós vezette nemzeti hadseregbe; 1923—
1928 között a VKF hírszerző és felderítő osztályán szolgált; 1925-ben vitézzé
avatták, 1939-ben tábornokká léptették elő; 1940-ben a 2. Magyar hadsereg
vezérkari főnöke lett; 1943-ban vezérezredes, majd a 2. Magyar hadsereg
parancsnokává nevezték ki; 1944. Az I. magyar hadsereg parancsnoka volt;
1944. augusztus 29-től miniszterelnök; a sikertelen október 15-i kiugrási k í­
sérlet után német fogságba esett. 1945-ben a sopronkőhidai börtönben volt,
majd a soproni internálótáborba internálták. 1951-ben kitelepítették Egyekre.
1965-ben Ausztráliába utazott lányához, és ott is hunyt el.

Lapsik Ambrus
?-?
1945-ben a Buda-déli internálötábor parancsnoka volt.

Löké Gyula
Budapest 1914. április 18. - ?
1945-től hadnagy, 1947-től főhadnagy, 1948-tól százados, 1949-től őrnagy,
1951-től államvédelmi alezredes, az ÁVH Börtönügyi (VI/2.) osztályának ve­
zetője. Szakképzettsége lakatos volt. 1937-1939 között katonai szolgálatot
teljesített, melynek letöltése után még többször behívták (Felvidéki és Erdélyi
Emlékérmet kapott). 1944. december 14-én újra behívták munkaszolgálatra,
ahonnan december 24-én megszökött. 1945. februártól 1947-ig a X., majd
XIV. kerületi csoportnál teljesített szolgálatot. 1947-ben az ipari szabotázs­
elhárítási osztályon csoportvezető, majd 1948-ban a Személyzeti Főosztályon
beosztott. 1948-1951 között ugyanott osztályvezető-helyettes. 1951-1953
között az ÁVH VI. Főosztály börtönügyi osztályán (VI/2.) osztályvezető. 1953-
tól az ÁVH, majd a B, M. XI. osztály (államtitok védelme) vezetője volt. 1955-
től aX. (operatív nyilvántartás)osztályvezetője. 1956. november25-től 1957.

415
május 1-ig elbocsátás hatálya alatt állt. 1957 májusától a 11/11. (operatív
nyilvántartás) osztály osztályvezető-helyettese. 1959. október 9-én nyugállo­
mányba helyezték. 1959-től a Művelődésügyi Minisztérium Színházi és Zenei
Főigazgatósághoz került: a Szerzői Jogvédő Hivatal helyettes igazgatója lett.
1961 augusztusától a Jelmezkölcsönző Vállalat igazgatója volt.

Majsai Emil
Nagykikinda, 1921. december 30. - Vác, 1951. február
A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar-német szakos tanári
diplomát. Részt vett diákként az ifjúsági mozgalomban, majd a Szabad Élet
Diákmozgalom fegyveres ellenállási csoportjának a megszervezésében. A bu­
dapesti harcokat követően előbb a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban mi­
niszteri titkár volt, majd kollégiumi igazgató. 1948. október 22-én letartóztatta
a politikai rendőrség, és az Andrássy út 60-ban hallgatták ki. Úgy megverték,
hogy soha nem gyógyult fel sérüléseiből, a Buda-déli, kistarcsai internálótá­
borokba már betegen vitték. A váci rabkórházban hunyt el 1951 februárjában.

Máriássy Zoltán Gyula

Rimaszombat, 1891 - ?
Rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, volt török és olasz követ.
1945-1946 telén a szovjet hadsereg fennhatósága alatt lévő kiskőrösi inter­
nálótáborban volt „védőőrizetben” .

Mélik Endre
Brassó, 1904-Budapest, 1991
Újságíró, tisztviselő. A Magyar Földműves- és Munkáspárt, majd 1928-tól a
Weishauss Aladár vezette illegális mozgalom vezetőségi tagja, a Bartha Miklós
társaság titkára volt, a Magyar Közösség tagja. Részt vett a németellenes
ellenállásban. 1944 októberében a Dudás József-Faust Imre fegyverszüneti
delegáció tagja. Rövid ideig a Gestapo fogságában volt. 1947-ben a politikai
rendőrség (B. M. ÁVO) letartóztatta. 1954-ben szabadult, ezt követően láda­
gyári üzemvezető volt.

Merényi Kornél, dr.

?- ?
Rendőrtisztviselő. 1945-1946-ban a vidéki internálótáborokat és az interná-
lási ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja.

Messó Vilmos, dr.

?-?
Rendőrtisztviselő. 1945-1946-ban a vidéki internálótáborokat és az internálási
ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja. 1952-ben ügyvédként praktizált.

416
Mindszenty (Petim) József bíboros, hercegprímás
Csehimindszent, 1892, március 29. - Becs, 1975. május 6.
1903-1911 között a szombathelyi premontrei gimnáziumban tanult. A teoló­
giát 1911-1915 között a szombathelyi papnevelő intézetben végezte, 1915.
június 12-én pappá szentelték. Felsőpatyon káplán, hitoktató. 1917. január
26-ától a zalaegerszegi állami fiúgimnázium hittanóraként dolgozott. 1919.
február 9. és május 15. között Szombathelyen letartóztatták, a direktórium
kiutasította Zala vármegyéből, szülőfalujába internálták. A kommün bukása
után, augusztus elején tért vissza. 1919. október 1-jétőf Zalaegerszeg 5 fiiját
ellátó adminisztrátora, majd 1921-töl plébánosa, 1924-töl címzetes apát.
1927-ben az egyházmegyei zsinat határozatából a szombathelyi egyházmegye
zalai elmaradott részének püspöki biztosaként 19 új templomot, 7 plébánia-
épületet, 9 misézőhelyet, 12 iskolát építtetett és megszervezte körülöttük a
katolikus közösségek életét. 1937-től pápai prelátus lett. 1939-ben gr. Teleki
Pál miniszterelnök felkérésére a magyar keresztény-nemzeti értékeket védő
Nemzetpolitíkai Szolgálat dunántúli vezetője. XII. Pius pápa 1944. március
4-vel veszprémi püspökké nevezte ki. 1944. március 25-én Esztergomban
püspökké szentelték. 1944 őszén a veszprémi nyilas hatóság katonai célok­
ra le akarta foglalni a menekültekkel telezsúfolt püspöki palotát, melynek
átadását Mindszenty megtagadta, ezért november 27-én letartóztatták és
a veszprémi vármegyei bíróság pincebörtönébe zárták több papjával és kis­
papjával együtt. 1944. december 23-2 7 között Sopronkőhidán raboskodott,
majd december 28-án a soproni Isteni Megváltó Leányainak Berghofer Teréz
vezette zárdájába átvitték. 1945. április 20-án érkezett vissza Veszprémbe.
Rövid veszprémi püspöksége alatt 34 új plébániát, 11 új falusi iskolát alapított.
XII. Pius pápa 1945. augusztus 16-án esztergomi érsekké nevezte ki. A kine­
vezést szeptember 14-én tették közzé, a pápa szeptember 16-án közölte a
magyar kormánnyal. A kinevezési bulla kelte 1945. október 2-a volt. Érseki
székfoglalója október 7-én volt az esztergomi bazilikában. 1946. február 21-én
a pápa bíborossá kreálta a római Szent Péter-baziIikában. 1948. december
26-án a politikai rendőrség letartóztatta. 1949. február 8-án első fokon, július
6 -9 között zajló másodfokú tárgyaláson életfogytiglani íegyházra ítélték. Hat
év budapesti börtön után megromlott egészsége miatt 1955. augusztus 17-től
Püspökszentiászlón, december 2-tól Felsőpetényben tartották fogva. Október
30-a éjjelén magyar katonák szabadították ki fogságából, majd október 31-én
délelőtt megérkeztek a budai prímási palotába. Szabadságának 4 napja alatt
a magyar katolikus egyház jövőjével kapcsolatos teendőkről tárgyalt a püspö­
ki kar tagjaival és egyházmegyéje vezetőivel, Tildy Zoltán államminiszterrel
és a külföldi segélyszervek küldötteivel a Magyarországnak nyújtandó anya­
gi segítségről. Fölkeresték a református és evangélikus egyház vezetői is, de
politikai pártok képviselőit nem fogadta. Nagy Imre miniszterelnök kérésére
november 3-án este 15 perces beszédet mondotta Szabad Magyar Rádióban.

417
November 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadása után az USA nagykö­
vetségén kért és kapott menedéket. 1963 áprilisában a Szentszék megbízásá­
ból Mindszentyt többször meglátogatták Franz König bécsi bíboros és vatikáni
diplomaták. Mindszenty, teljesítve VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember
28-án elhagyta az amerikai követséget és Rómába ment. Október 23-ig Mind­
szenty a Vatikánban, majd haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott.
VI. Pál pápa 1973. november 1-jei levelében kérte Mindszentyt a lemondásra,
de lelkipásztori okokra hivatkozva Mindszenty nem teljesíthette azt. December
18-án a Szentatya mégis megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki
széket, amit 1974. február 5-én közzé is tettek. A pápa utasításának Mind­
szenty engedelmeskedett, többé nem használta érseki címét, de lelkipásztori
útjait folytatta.

Mócsy Imre, dr.

SJ, Kaposvár, 1907. november24. -Budapest, 1980. június 12.
Jezsuita szerzetes. Tanulmányait szülőhelyén, Kalocsán kezdte, 1925-ben. Az
érettségi után felvételét kérte a jezsuita rendbe. A próbaidők és bölcseleti ta­
nulmányai után az innsbrucki egyetemen tanult teológiát, tanulmányai végén
le is doktorált. 1938-ban a szegedi főiskolán tanár lett, ez idő alatt pedig Ró­
mában a Gergely Egyetemen bölcseleti doktorátust, a Pápai Bibliai Intézetben
pedig tudományos fokozatot szerzett. 1944 februárjában a Gergely Egyetem
teológia karán lett tanár, ezt a tisztségét 1947-ig betöltötte, ekkor azonban ha­
zajött, és a szegedi főiskolán tanított. Egy év múlva Rómába látogatott, azon­
ban mikor visszatért, letartóztatták és internálták a kommunista hatóságok.
A kistarcsai táborba került, időközben 9 és fél évre ítélték el, csak 1954-ben
engedték szabad lábra feltételesen. Szabadulása után alkalmi munkás volt,
időközben azonban kapcsolatba került a Rózsa Elemér által indított titkos
papneveldével, ahol újra Szentírástant tanított. A papnevelde azonban lelep­
leződött, és Mócsy Imrét társaival együtt letartóztatták, majd 1965 januárjá­
ban 4 év börtönre ítélték. Szabadulása után a MÁV-nál dolgozott, innen ment
nyugdíjba 1970-ben. Nyugdíjasként Szentírás magyarázatokat írt, amelyeket
azonban soha nem publikálhatott. Időközben megbetegedett, majd évekig tar­
tó szenvedés után meghalt.

Münnich Ferenc
Seregélyes, 1886. november 16.- Budapest, 1967. november 29.
Jogász, miniszterelnök. Jogot végzett Budapesten. Rövid ideig tisztviselő volt.
Az I. világháború alatt, 1915-ben orosz hadifogságba került. Tomszkban egyik
vezetője lett az antimilitarista-szocialista tisztek csoportjának. 1917-ban be­
lépett az Oroszországi Kommunista Pártba. 1918-ban a Vörös Hadsereg inter­
nacionalista egységeinek egyik parancsnokaként harcolt. Hazatérve részt vett
a KMP megalakításában. A Tanácsköztársaság idején a Hadügyi Népbiztosság
szervezési osztályának vezetője, a Vörös Hadsereg 6. hadosztályának parancs­

418
noka. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, 1921-ben Berlinben
a Német Kommunista Párt megbízottjaként egyik irányítója a közép-németor­
szági munkások fegyveres akcióinak. Letartóztatták, 1922-ben kiutasították
Németországból. 1922-től a Szovjetunióban élt, az ásványolajiparí ellenőrző
bizottság vezetője volt. A moszkvai Sarló és Kalapács című folyóirat szerkesz­
tőbizottságának tagja. 1936-ban önkéntesként Spanyolországba ment, ahol
a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, utóbb a 11. nemzetközi brigád pa­
rancsnokaként harcolt 1938-ban Franciaországba internálták. 1940 végén
visszatért a SZU-ba, 1942-től mint a szovjet hadsereg tisztje a sztálingrádi
fronton harcolt, később a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztőségének vezető­
je volt, 1945-ben hazatért. 1946-1949 között Budapest rendőrfőkapitánya, az
államrendőrség egyik kiépítője volt. 1949 után diplomáciai külképviseleteket
vezetett. 1956 novemberétől a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány­
ban a fegyveres erők minisztere, belügyminiszter, majd miniszterelnök-helyet­
tes, 1958-1961 között a minisztertanács elnöke, 1961-1965 államminiszter.
1956 novemberétől az MSZMP Intéző Bizottságának, majd a Központi Bizott­
ságának haláláig, a Politikai Bizottságnak 1956-tól 1966-ig a tagja.

Nagy Ferenc
Bisse, 1903. október 8. - Herndon, Virginia, USA, 1979Június 12.
hat elemit végzett. Huszonnyolc éves koráig szülei földjén dolgozott, de mellette
napszámot, favágást, fuvarozást is vállalt. Az 1920-as évek elejétől cikkeket írt
a helyi lapokba, 1929 januárjától már a Pesti Hírlap is közölte paraszti tárgyú
írásait, amelyekkel országos hírnevet szerzett magának. Megírta szülőfaluja
monográfiáját, amellyel aranyérmet szerzett a Faluszövetség pályázatán. 1924-
ben belépett a Nagyatádi-féle kisgazdapártba, 1928-tól 1930 júliusáig a párt
Baranya vármegyei alelnöke. 1930-ban másokkal együtt megalakította az ellen­
zéki Független Kisgazdapártot, amelynek 1930. október 12-étől 1945. augusz­
tus 20-ig főtitkári tisztét töltötte be. 1933-tól 1935-ig a Független Kisgazda
című hetilap szerkesztője. 1939-ben a kisgazdapárt Baranya megyei listáján
listavezetőként képviselővé választották. Egyik kezdeményezője volt a Magyar
Parasztszövetség létrehozásának, 1941. szeptember 28-tól 1943. november
3-ig az elnöki posztot is betöltötte. A háború alatt szerepet vállalt a függetlensé­
gi mozgalomban, a Magyar Történelmi Emlékbizottság tevékenységében, aláírta
annak kiáltványát. A német megszállás idején, 1944. április 12-től október 10-ig
a Gestapo foglya volt. 1944 október 15-én a Lakatos-kormány szabadlábra he­
lyezte. A Szálasi-puccs után illegalitásba vonult. 1945. január 18. után azonnal
hozzákezdett a kisgazdapárt és a Magyar Parasztszövetség újjászervezéséhez.
1945 áprilisától a Magyar Parasztszövetség, 1945. augusztus 20-tól az FKgP
elnöke. 1945. január 20-tól a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja. 1945. április
2-án választották be az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, szeptember 6-tól a nem­
zetgyűlés politikai bizottságának tagja lett. 1945, május 11-től november 15-ig
újjáépítési miniszter. 1945. október 7-én beválasztották a budapesti törvény­
hatósági bizottságba. 1945. november 4-én nemzetgyűlési képviselő lett, nov­
ember 29-től 1946. február 5-ig a Nemzetgyűlés elnöke; egyidejűleg 1945. de­
cember 7-től 1946. február 2-ig a Nemzeti Főtanács tagja. 1946. február 4-től
1947. június 2-ig miniszterelnök, 1947. június 2-án Svájcban, ahol szabadsá­
gát töltötte, a Magyar Kommunista Párt zsarolására lemondásra kényszerült,
és külföldön maradt. Az FKgP Politikai Bizottsága 1947. június 3-án kizárta a
pártból, október 7-én megfosztották állampolgárságától, 1948-ban vagyonát is
elkobozták. Az Egyesült Államokban telepedett le. a Washingtontól nem messze
fekvő kisvárosban, Herndonban élt. Kezdettől fogva részt vett a magyar politikai
emigráció tevékenységében. A Magyar Nemzeti Bizottmány alapító tagja, he­
lyet foglalt annak végrehajtó bizottságában, majd 1955-től 1957-ig a szervezet
alelnöke. 1954-ben közreműködött az Európai Rab Nemzetek Közgyűlésének
megszervezésében. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) 1957-ben díszdoktorává
avatta. 1970-től visszavonult a politikai tevékenységtől. Kiállt a magyar koroná­
zási ékszerek hazaadása mellett.

Nagy Imre
Kaposvár, 1896. június 7 -Budapest, 1958. június 16.
Politikus, miniszterelnök, közgazdasági író, egyetemi tanár, az MTA tagja. Fel­
ső kereskedelmi iskolát végzett, majd lakatos mesterséget tanult. Mint segéd
Diósgyőrött és Kaposvárott dolgozott 1914-ben bevonult katonának, majd
orosz hadifogságba esett. 1918-ban belépett az oroszországi Kommunista
Párt Magyar csoportjába, és a Vörös Hadsereg tagjaként harcolt. 1921-ben
tért vissza Magyarországra, és Somogy vármegyében szervezte a földmun­
kásmozgalmat 1925-től 1927-ig az MSZP tagja volt. 1925. november 28-án
feleségül vette Égető Máriát. 1928-ban Bécsbe emigrált. 1929-ben vissza­
tért a Szovjetunióba, ahol a moszkvai Agrártudományi Intézet, majd a Köz­
ponti Statisztikai Intézet munkatársa lett. A 2. világháború idején a magyar
nyelvű Kossuth Rádió egyik vezetője Tbilisziben. 1944 végén Magyarországra
jött, és tagja lett az MKP, majd az MDP Központi vezetőségének és a Politikai
Bizottságnak. 1944. december 22-től 1945. november 12-ig földművelésügyL
november 15-től 1946. március 20-ig belügyminiszter. 1950. december 18-
tól 1952-ig élelmezési miniszter. 1948-ban az országgyűlés elnöke. Ezután a
tanítást választotta, és megszakításokkal 1948-1956 között a budapesti Köz-
gazdasági egyetemen tanított. 1952. január 5-től november 14-ig begyűjtési
miniszter. 1952-ben miniszterelnök-helyettes. 1953. július 4.-1955. április 18.
között miniszterelnök. 1955 áprilisában tisztségétől megfosztották és kizár­
ták a Pártból. 1956. október 24-től november 12-ig ismét miniszterelnök a
szovjet csapatok november 4-i intervenciójáig. A Kádár-kormány bíróság elé
állította. Halálra ítélték, és 1958. június 16-án kivégezték.

420
Ölti Vilmos
Büféd, 1914. január31. -Budapest, 2005. május 29
Jogász, népbíró. 1945-ig a Budapesti Polgár Törvényszéken joggyakornok,
majd népügyészként kihallgatásokat vezetett. Az Igazságügyi Minisztérium
Börtönügyi Főosztályától került a Budapesti Uzsorabírósághoz, innen pár hó­
nap elteltével a Budapesti Népbírósághoz tanácsvezetőnek. 1948 első telében
elnökké nevezték ki. A kiemelkedő politikai perekben kifejtett tevékenysége
miatt nem bíráskodhatott 1956 után, ügyvéd 1960-ig, majd jogtanácsos.

Ordass Lajos, született Wolf Lajos

Torzsa, 1901. február6. -Budapest, 1978. augusztus 14.
Magyar evangélikus püspök, az Evangélikus Világszövetség alelnoke. A gim­
náziumot Újverbászon, majd Bonyhádon végezte, ahol 1920-ban érettségizett.
Teológiai tanulmányait Budapesten, Sopronban, majd Wittenbergben folytatta.
1924. október 5-én felszentelték lelkésznek. Hartán, Mezőberényben, Buda­
pesten, Soltvadkerten működött segédlelkészként. 1927-1928 között Svédor­
szágba ment tanulmányútra, majd miután Debrecenben és Budapesten 2 évig
katonalelkész, 1931-1941 között pedig Cegléden lelkész. 1941-1945 között
Budapesten a kelenföldi evangélikus gyülekezet lelkésze. 1945-ben Bányai
Egyházkerület gyülekezetei megválasztották püspöküknek. 1947-ben az újon­
nan alakult Evangélikus Világszövetség elnöke lett. 1948-ban határozottan
kiállt az egyházi iskolák államosítása ellen. 1948 szeptemberében letartóztat-
ták és bíróság elé állították. Kétévi fegyházra és további ötévi hivatalvesztésre
ítélték. Büntetését Budapesten, Szegeden és Vácott töltötte. Utóda Dezséry
László volt a püspöki székben. 1950-ben szabadult, de ezt követően is hallga­
tásra kényszerült. 1956, október 5-én sor került az állami, majd 1956. október
8-án az egyházi rehabilitációjára. Dezséry László 1956, október 31-i lemondá­
sát követően 1956-1958 között a Déli Egyházkerület püspökeként folytathatta
szolgálatát. 1957-ben az Evangélikus Világszövetség újra alelnökévé válasz­
totta. Az 1956-os forradalom leverése után újrakezdődtek megpróbáltatásai,
33 éves püspökségéből mindössze 5 évet tölthetett tényleges egyházi szolgá­
latban. 1958 júniusában újra, ekkor már véglegesen megfosztották hivatalától.
Haláláig visszavonultan élt.

Pálffy (Österreicher) György

Temesvár, 1909. szeptember 16. - Budapest; 1949. október 24.
Hivatásos katona, altábornagy. 1945. március 3-tól a HM Katonapolitikai Osz­
tályának vezetője volt. 1949. július 5-ei eífogatásakor honvédelmi miniszter-
helyettes. A Rajk László és társai perben ügyét elkülönítették, és a Budapesti
Hadbíróság 1949. október 10-én halálra ítélte, a Katonai Főtörvényszék októ-

421
bér 21-én az ítéletet helybenhagyta, majd kivégezték. 1955, november 30-án
a perújítási tárgyaláson újabb törvénysértést követett el a bíróság, így csak
1963. szeptember 27-én rehabilitálták,

Papp Simon
Kapnikbanya, 1886-Budapest, 1970
Egyetemi tanár, a MAORT vezérigazgatója. 1948. augusztus 12-én letartóz­
tatták, első tokon a budapesti népbíróság Olti-tanácsa 1948. december 9-én
halálra ítélte, a NŐT 1949. január 20-án életfogytiglan tartó fegyházra változ­
tatta másodfokon az ítéletet. 1955. június 4-én szabadult. A NET 1960. május
10-én a 10 év hivatal- és politikai jogvesztés mellékbüntetés hátralevő részét
elengedte, "egyben a vele szemben hozott büntető ítélethez fűződő hátrányos
következmények alól kegyelemből mentesítette'1.

Péter Gábor (Eisenberg Benjámin)

Újfehértó, 1906. május 14. - Budapest, 1993. január 23.
A szabómesterséget tanulta ki. 1922-ben Budapestre költözött, a következő
évben felszabadult. Az 1920-as évek végén a szabómunkások szakszerveze­
tén keresztül kapcsolódott be az illegális kommunista mozgalomba. 1930-ban
újra Budapestre jött, és belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba.
A szakirodalom szerint 1931-től - börtönvallomása szerint 1934-től - az il­
legális kommunista párt tagja lett. 1932 novemberében járt először Moszk­
vában, a Vörös Segély nemzetközi kongresszusán. A sikeres út után, 1933
íebruárjában a Vörös Segéiy vezetőségének tagja lett. 1935 decemberében le­
tartóztatták, de ekkor még szabadon engedték. 1940 áprilisában kommunista
tevékenysége miatt ismét letartóztatták. A csendörőrsön szembesítették az
akkor már szintén lefogott feleségével. Szabadulása után a szabók szakszer­
vezetében dolgozott. 1942. május 15-étől a háború végéig illegalitásba vonult.
1943 márciusában közölték vele, hogy a hazai kommunista szárny központi
bizottsága tagja lett. 1943 nyarán annak a hat résztvevőnek az egyike volt,
akik kimondták a kommunista párt nevének Békepártra változtatását. Közis­
mert nevét 1944 májusában Demény Páltól kapta, A fővárosban Péter Gábor
vezetésével 1945. január 17-étöl működött politikai rendőrségét. Az 1945.
november 4-én megjelent Magyar Közlöny szerint a miniszterelnök belügymi­
niszteri előterjesztésre, mint a magyar rendőrség politikai rendészeti osztá­
lyának (PRO) vezetőjét visszamenőleges hatállyal, 1945. január 20-tól rend­
őr vezérőrnaggyá nevezte ki. 1946 októberében a politikai rendőrség teljes
állományát Péter irányítása alá rendelték, amellyel létrejött a Magyar Állam­
rendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO). 1945 májusától az MKP, majd az MDP
Központi Vezetőség tagja. Az MKP III. kongresszusától a politikai bizottság ál­
landó meghívottja volt. 1945. április 2-ától képviselte Budapestet az Ideiglenes
Nemzetgyűlésben. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. december 28-án
kelt rendeletével a B. M. Államvédelmi Hatóságából és a honvéd határőrségből
független, közvetlenül a Minisztertanács irányítása alá tartozó szervezetet ala­
kított ki, amelynek élére Péter Gábort nevezték ki. Rákosi 1953. január 2-áról
3-ra virradó éjszaka letartóztatta. Először egy cionista összeesküvésben és
nemzetközi kémszervezetben való részvétellel vádolták meg Az MDP KV feb­
ruár 19-i ütésén Gerő Ernő javaslatára egyhangú szavazással kizárták a párt­
ból. Az 1953. december 24-én a Budapesti Hadbíróság zárt tárgyaláson hozott
ítéletével életfogytiglani börtönre, a közügyektől tízévi eltiltásra, teljes vagyon­
elkobzásra és lefokozásra ítélte. A másodfokon eljáró Katonai Felsőbíróság
1954. január 15-én az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. 1956. október elején
Péter Gábor ügyében is felülvizsgálatot kezdett a Belügyminisztérium vizsgá­
lati főosztálya. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1957. június 15-én
befejezett perújítási tárgyaláson tizennégy évi börtönre ítélte, miután tizenhat
rendbeli hamis vád, hivatali hatalommal való visszaélés, két rendbeli felbuj­
tói minőségben elkövetett, halált okozó súlyos testi sértés és folytatólagosan
elkövetett szolgálati hatalommal való visszaélés vádjában találta bűnösnek
1959. január 10-én feltételesen szabadlábra helyezték, egyébként 1960. áp­
rilis 1-jén szabadult egyéni kegyelemmel. Kiszabadulása után könyvtárosként
dolgozott. 1963. január 11-én megfosztották kitüntetéseinek egy részétől is.

Peyer Károly
I/árosíőő, 1881. május 9, - New York, 1956. október 25.
Pécsett végzett négy főreáliskolai osztályt, géplakatos-tanoncnak adták.
1899-től 1906-ig több fővárosi gépgyárban dolgozott, mint bizalmi csatla­
kozott a Budapesti Vas- és Gépgyári Munkások Szakegyletéhez. 1903-ban
a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Vezetőségének titkára.
1906-tól az Általános Munkás Betegsegélyezö Pénztár alkalmazta, 1907-ben
a gépgyári munkások szakosztályának a titkára. 1918 őszén a bányaügyek
kormánybiztosa lett. A Tanácsköztársasággal már nem vállalt közösséget, de
az 1919. áprilisi választásokon elfogadta a mandátumot, tagja lett a tanácsok
Országos Gyűlésének, illetve a Szövetséges Központi Intézőbizottságnak.
Peidl Gyula kormányában 1919. augusztus 1-6. között belügyminiszter volt.
Huszár István 1919. november 24-én megalakult kormányában a népjóléti és
munkaügyi tárca élére került, de miniszteri tisztségéről 1920. január 16-án
lemondott. Nem sokkal ezután Bécsbe emigrált, Gentben megválasztották a
bányamunkások nemzetközi kongresszusán a végrehajtó bizottság tagjává.
1921 májusában tért haza. A szociáldemokrata párt emigrációba távozott
vezetőinek helyét átvéve egészen 1944-ig ő lett a párt és a szakszervezet
valódi irányítója. 1922-től az ország 1944. március 19-i német megszállásáig
országgyűlési képviselő, 1931-től a parlamenti csoport vezetője. 1944. már­
cius 19-én a németek letartóztatták, Oberlanzendorfba, majd május 5-én a
mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. 1945 májusában került haza,
bekerült az 1945 után újjáalakult első szociáldemokrata pórtvezetőségbe.
1945. június 24-től a szakszervezetek jelöltjeként Dunántúl képviseletében
az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. 1945. november 4-én az SZDP Veszprém
vármegyei listáján nemzetgyűlési képviselővé választották. Az 1947. január
31.-február 3-i, XXXV. kongresszusán kibuktatták az SZDP vezetéséből és a
párt választmányból, attól fogva semmilyen funkciót, megbízatást nem kapott.
1946. február 1-jétöl rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri státusban
a Külügyminisztérium állományába került, de egy év múlva nyugdíjazták. Az
1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon az Magyar Radikális Párt
képviselőjeként öt mandátumot szerzett, majd szeptember 30-án kilépett az
MRP-ből. November 20-án elhagyta az országot December 11-én megfosz­
tották képviselői mandátumától. 1948. február 16-án - távollétében - kém­
kedéssel vádolva nyolcévi fegyházbüntetésre ítélték, vagyonát elkobozták.
Az 1948 októberében Párizsban megalakult Szabad Magyar Szakszervezeti
Tanács mellett az International Confederation of Free Trade Union in exil alef-
nöke lett. 1948 júniusában híveivel együtt Párizsban megalapította a Magyar
Szociáldemokrata Párt Emigrációban elnevezésű szervezetet. 1949 szeptem­
berében áttelepült New Yorkba. 1950-ben beválasztották a Magyar Nemzeti
Bizottmány nyolctagú végrehajtó bizottságába, és megbízták a munkaügyi és
szakszervezeti tagozat szervezésével-vezetésével. Tagja lett a szervezet négy'
fős ún. igazoló, összeférhetetlenségi bizottságának is. 1956 nyarán Európába
látogatott. Második európai politikai körútját 1956. október 25-én bekövet­
kezett halála megakadályozta. 1989. december 14-én a Legfelsőbb Bíróság
Elnökségi Tanácsa hatályon kívül helyezte az ellene hozott ítéletet.

Pfeiffer Zoltán
Budapest, 1900. augusztus 15. - New York, 1981. augusztus 16.
1923-ban a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi diplomát
szerzett. 1928-ban egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1945-ig a főváros­
ban praktizált. 1931-ben belépett a Független Kisgazdapártba, 1936-tól a párt
ügyésze, majd főügyésze. 1939-ben ö irányította az FKgP választási kampá­
nyát. A második világháború alatt bekapcsolódott az ellenállásba. A német
megszállás után illegalitásba vonult. Közreműködött a Magyar Front létre­
hozásában. 1944 szeptemberétől a Magyar Front Intézőbizottságának tagja.
A nyilas puccs után bekapcsolódottá katonai ellenállásba, részt vett a Magyar
Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságnak munkájában. A németek kiűzé­
séig Budapesten bujkált, 1945. február 18-ától az FKgP ügyvéd csoportjának
a társelnöke. Augusztus 26-án bekerült az FKgP Országos Intézőbizottságá­
ba, majd 1946. szeptember 7-én beválasztották az FKgP Politikai Bizottsá­
gába. 1945, április 2-án Budapesten az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai közé
delegálták. 1945. október 7-étől a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja.
November 4-én a nagy-budapesti választókerületben mandátumot szerzett,
a Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága tagja. 1945. november 23-ától a Tildy-,
majd a Nagy Ferenc-kormányban az Igazságügyi Minisztérium politikai állam­
titkára, 1946. december 31-én megvált az államtitkárságtól, a pártvezetőség-

424 -
gél való ellentétei miatt. 1947. február 28-án FKgP politikai bizottsági tagsá­
gáról is le kellett mondania. 1947. március 10-én kilépett a Kisgazdapártból.
A Nemzetgyűlés július 25-i feloszlatásáig párton kívüli képviselő volt. 1947.
november 3-án a budapesti népfőügyész mentelmi jogának előzetes letartóz­
tatására is kiterjedő felfüggesztését kérte. Azzal vádolták, hogy államtitkársá­
ga idején hivatali hatalmával visszaélve segédkezett a Magyar Földhitelintézet
cégvezetője, a Magyar Közösség tagja, a megszálló németekkel kollaboráló
Orbán János politikai mentesítésében. Ügyéta mentelmi bizottság elé utalták,
amely már november 5-én elkészítette a bűnpártolás alapján elmarasztaló je­
lentést. A bizottsági idézésre nem jelent meg. 1947. november 4-én családjá­
val Ausztriába menekült, majd néhány nappal később az Egyesült Államokba
utazott. 1947. november 14-én mentelmi jogát felfüggesztették. November
23-án megfosztották magyar állampolgárságától, majd 1948. július 9-én el­
rendelték vagyonának elkobzását. 1949-ben csatlakozott a Magyar Nemzeti
Bizottmányhoz. 1950-től a bizottmány végrehajtó bizottsági tagja, egyúttal az
igazságügyi és sajtóbizottság vezetője lett. Az Európai Rab Nemzetek Közgyű­
lésében ő képviselte a magyar emigrációt, megválasztották a szövetség tájé­
koztatási bizottságának alelnökévé.

Piros László
Újkígyósf 1917. - Szeged, 2006.
Eredeti szakmája hentessegéd volt. 1939-ig a húsiparban dolgozott szakmun­
kásként. 1939-ben sorkatonai szolgálatra behívták a határőrséghez, ahonnan
1941 decemberében leszerelt. 1942 végén újra behívták katonának, 1943 ja­
nuárjában Voronyezsnél hadifogságba esett. Hadifogságban elvégezte a hat
hónapos antifasiszta iskolát, és a kijevi partizániskolára került. 1944-ben
partizánbevetésre jelentkezett. 1945 januárjában tért haza Debrecenbe. Buda­
pestre érkezve két hétig nyomozóként dolgozott a Politikai Rendőrségen. 1945
februárjában a Szaktanács kis-és vegyesipari titkára lett. A szakszervezetek
XVI. Közgyűlésén 1945 decemberében főtitkárhelyettessé választották. 1945.
június 24-án mint a szakszervezetek képviselője jutott be az Ideiglenes Nem­
zetgyűlésbe. 1946 januárjától - 1 9 5 0 decemberéig az MKP, majd az MDP bu­
dapesti pártbizottságának, 1948 júniusától 1956 októberéig az MDP Központi
Vezetőségének (KV) a tagja, illetve póttagja. 1949-ben a SZOT főtitkárhelyet­
tesének nevezik ki, majd a Magyar Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének
elnöke lett. 1950-ben az Államvédelmi Hatóság Határőrség parancsnokának
nevezték ki vezérőrnagyi rangban, majd 1953. június 4-től Gerő Ernő belügy­
miniszter első helyettese. 1954. június 6-tól belügyminiszter. 1956. október
28-án Gerő Ernővel, Hegedűs Andrással a Szovjetunióba mentek. November
3-án visszatért, de november 10-én újra távozott a Szovjetunióba, ahonnan
1958 augusztusában térhetett vissza. 1958 szeptemberétől a Szegedi Szalá­
migyár főmérnöke, 1969-től igazgatója volt. 1977-ben a Szegedi Szalámigyár
és Húskombinát vezérigazgatójaként ment nyugdíjba.

425
túróczvrdéki és nagypafugyai Platthy Pá!
Breznóbánya, 1891- Budapest, 1977.
Gyalogsági altábornagy. 1905-1909 között honvéd nagyváradi hadapródis-
kolás 1921-23 között végezte a Hadiakadémiát. 1948 januárjában nyugál­
lományba helyezték.

Potecz Sándor
Budapest; 1913 - ?
Államvédelmi százados, majd őrnagy, rendőr alezredes. 1950. május 5-től
1951 márciusáig a kistarcsai internálótábor parancsnoka volt. 1953. nov­
ember 7-én államvédelmi százados, majd sorosan előléptették államvédelmi
őrnaggyá a BM Budapesti Főosztály állományába. 1954-ben mint a BM Bu­
dapesti Főosztály I. alosztály vezetőjét, az Ipari és Mezőgazdasági Szabotázs
elhárító osztály vezetésével bízták meg. 1957 szeptemberétől teljesített szol­
gálatot a II/8. osztály, g-alosztályán mint a börtönelhárító alosztály vezetője.
1962. június 1-jévei nyugállományba helyezték.

Princz Gyula
Budapest, 1905. június 29. - ?
Áifamvédefmj őrnagy, büntetés-végrehajtási alezredes, fényképész. 1945-
1951. január 10-ig teljesített szolgálatot a politikai rendőrségen. Először mint
csoportvezető, majd m intáz ÁVH VI/2. osztály vezetője. 1949-ben a Rajk-ügy
egyik vizsgálótisztje volt. 1953-ban a Péter Gábor és társai ügy Vili. rendű
vádlottjaként 8 év börtönbüntetésre ítélte a bíróság.

Radó Gyula, dr.

Nagyöfbő, 1882. március 11.-Szekszáró. 1976. július 28.
Belügyminiszteri osztályfőnök. A pápai református főgimnáziumban érettségi­
zett 1899-ben. A budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Jog- és Állam-
tudományi Karán folytatta tanulmányait, 1904-ben abszolutóriumot szerzett.
Két évvel később jogi doktor, 1910-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett, és önálló
irodát nyitott Budapesten. Az első világháború elején bevonult. A császári és
királyi 3, vártüzérzászlóalj tartalékos főhadnagyaként az orosz frontra került,
1915, március 22-én Przemyslnél sebesülten fogságba esett. Fogolycsere ré­
vén hazakerült, elítélt hazai kommunistákért engedték szabadon a második
tiszti szállítmány keretében. 1937-ben belépett a Független Kisgazdapártba,
később a Tolna megyei szervezet főügyésze lett. A zsidótörvények korlátozá­
sai felesége származása révén nem érintették, de a rendőrség politikai okok
miatt 1944. október 19-én letartóztatta, a helybeli fogházba szállították, majd
november 18-án a nagykanizsai internálótáborba hurcolták. 1945 márciusá­
ban szabadult, s visszatért Szekszárdra. Ügyvédként politikai hovatartozástól
függetlenül vállalta perbe fogott személyek védelmét 1947 nyarán csatla­

126
kozott a Demokrata Néppárthoz, Az 1947. augusztus 31-én tartott választá­
sokon képviselő-jelöltséget vállalt a DNP Baranya és Tolna megyei listáján,
bejutott a törvényhozásba. 1949. májusban az ÁVH megfigyelés alá helyezte.
1953 februárjában városi házát lefoglalták, családjával együtt a szekszárdi
szőlőhegyen lévő komfort nélküli présházba telepítették. Kilakoltatásuk 1956
októberében ért véget, saját házuk megüresedett szoba-konyhás lakrészébe
beköltözhettek. 1957-1958 folyamán a forradalom Tolna megyei vezetőinek
perében elvállalta a vádlottak védelmét Megtorlásképpen 1958. augusztus
14-én az Ügyvédeket Felülvizsgáló Bizottság ügyvédi hivatásra alkalmat­
lannak nyilvánította, s törölte az ügyvédek sorából. Alacsony nyugdíja miatt
munkát vállalt, előbb éjjeliőr, majd portás, végül 1964-től a Béri Balogh Ádám
Múzeum teremőreként dolgozott haláláig.

Rajk László
Székelyudvarhely, 1909. március8. -B udapest 1949. október 15.
Politikus, miniszter. 1929-től a Pázmány Péter Egyetem bölcsészeti karán
magyar-francia nyelv és irodalom tanulmányokat folytatott. 1930-ban bekap­
csolódott az illegális kommunista mozgalomba. 1931-ben a KMP tagja lett, s
még ebben, valamint a következő évben is letartóztatták. Miután tanulmányait
nem folytathatta, 1933-tól építőmunkásként dolgozott. Mint a Magyar Építő­
munkások Országos Szövetség kommunista frakciójának vezetője, egyik szer­
vezője és irányítója az 1935. évi nagy építőmunkás-sztrájknak. 1936-ban a
párt utasítására Prágába távozott. Innen 1937-ben Spanyolországba ment,
és a Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosaként harcolt a
fasizmus ellen. Kétszer súlyosan megsebesült. Részt vett azokban a harcok­
ban, amelyeknél a Nemzetközi Brigád fedezte a francia határ felé visszavonuló
köztársasági erőket és a menekülő polgári lakosságot, A Spanyol Köztársaság
bukása után 1939-ben Franciaországba internálták. 1941-ben pártutasításra
hazatért. Feleségül vette Földi Júliát. Még ebben az évben letartóztatták és
elítélték. 1944 szeptemberében kiszabadult, a párt Központi Bizottságának
titkára, a Magyar Front egyik vezetője lett. Ő készítette el e két munkáspárt
előzetes megegyezése alapján a Magyar Front akcióegység-programját, ame­
lyet 1944. október 10-én írták alá. Az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője
és irányítójavolt. 1944-ben a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidára vitték.
Innen tovább Németországba, Münchenig hurcolták, ahonnan 1945. május
13-án tért haza. 1945 után az M KP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottsá­
gának és titkárságának volt a tagja. Országgyűlési képviselő, 1945 májusától
novemberig a budapesti pártbizottság titkára, 1945. novembertől 1946. már­
cius 1-ig főtitkárhelyettes. 1946. március 20-tól 1948. augusztus 5-ig belügy­
miniszter, majd 1949. május 20-ig külügyminiszter volt. 1949. május 30-án
letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték, 1955-ben rehabilitálták. 1956.
október 6-án ünnepélyesen temették el a Kerepesi temetőben.

427
Ratulovszky János rendőr vezérőrnagy
Pestszentlőrinc, 1912. május 18. - Budapest, 1987. október 16.
Mázoló, textilvegyész. 1930-ban belépett az építőmunkások szakszervezeté­
be. 1932-ben bevonták az illegális KMP munkájába. 1945-től a rendőrségen
dolgozott, 1949. október - 1951. között a nagy-budapesti Rendőr-főkapitány­
ság vezetője, vezérőrnagyi rangban. Párttisztviselő, majd 1960-1964 között a
Goldberger gyár, 1964-1972 között a Lenárugyár igazgatója volt.

Réti Alajos
Székesfehérvár, 1910. - ?
Borbély, államvédelmi alezredes, robbantómester. 1949-ben a Rajk-ügy egyik
vizsgálótisztje volt. 1953 januárjában a Péter Gábor és társai ügyből kifolyólag
őrizetbe vették. 1953. szeptember 1-jén szabadult a vizsgálati fogságból. Ezt
követően a Pest megyei begyűjtő vállalatnál dolgozott.

Ries István
Kiingős, 1885. november 14. - Vác, 1950. szeptember 15.
Ügyvéd, szociáldemokrata politikus. 1945. július 27. - 1950. július 7. között
igazságügy-miniszter volt. 1950. július 17-én felmentették tisztsége alól,
vagyis 10 nappal az őrizetbe vételét követően. A vizsgálati eljárás során életét
vesztette. A mindenre kiterjedő vizsgálat, halálának „pontos okát” nem álla­
pította meg.

Ruscsák Lajos
Budapest, 1895. július 3 . - ?
Rendőr alezredes, táborparancsnok, portás. Régi illegális kommunista. 1946-
1949 között először a Buda-déli Központi Internálótábor, majd a kistarcsai
Központi Internálótábor parancsnoka volt.

Saláta Kálmán
Budapest, 1917-Washington, 1958. szeptember 13.
Kisgazdapárti politikus. A piarista gimnáziumban tanult, ahol barátságot kö­
tött Hám Tiborral, Jaczkó Pállal és Csicsery-Rónai Istvánnal. 1940-ben jogi
diplomát szerzett, 1944-ig a Magyar Gazdaságkutató Intézet munkatársa.
1942-ben barátaival megalakították a Teleki Pál Munkaközösséget. 1943-
ban belépett a Független Kisgazdapártba. 1944-ben részt vett az ellenállási
mozgalomban, a Magyar Függetlenségi Mozgalom Politikai Bizottsága tagja
volt. Ugyancsak 1944-ben csatlakozott a Magyar Testvéri Közösséghez. 1945.
februártól az FKgP fővárosi főtitkárhelyettese, a pártközpontban a politikai
osztály helyettes vezetője, az intézőbizottság tagja, rövid ideig titkára. Nagy
Ferenc közeli munkatársa, titkára az Újjáépítési Minisztériumban, majd a
Nemzeti Főtanács, illetve a miniszterelnökség alkalmazottja. 1945. október­

428
ben fővárosi törvényhatósági bizottsági, novemberben nemzetgyűlési mandá­
tumot szerzett 1946 áprilisáig a parlamenti frakció titkárságvezetője, 1946.
szeptembertől az FKgP Országos Intézőbizottsága tagja, a párt külügyi bízott-
sága elnöke. Rendszeresen találkozott a Magyar Testvéri Közösség tagjaival,
így a politikai rendőrség Őt is belekeverte a „köztársaságellenes összeesküvé-
si ügybe'1. Az őrizetbe vétel elől illegalitásba vonult, Varga Béla, illetve piarista
és ferences szerzetesek bujtatták. 1947. február 26-án átjutott a csehszlovák
határon, ahonnan április 4-én Németország amerikai megszállási övezetébe
menekült. 1947. január 24-én megfosztották képviselői mandátumától. 1948-
ban Nagy Ferencet követve az USA-ban telepedett le. 1949-től a Magyar Nem­
zeti Bizottmány tagja, 1951-ig az emigráns szervezet menekültügyi irodave­
zetője. Részt vett a Magyar Parasztszövetség Emigrációs Szervezete Politikai
Bizottsága munkájában is. 1951-ben visszavonulta közvetlen politizálástól, az
Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatala alkalmazta, szerkesztő lett az Ame­
rika Hangja magyar osztályán. Washingtonban súlyos betegségben hunyt el.

Sólyom László
Muraszombat, 1908. december 17. - Budapest, 1950. augusztus 19.
1931-ben a Ludovlka Akadémián folytatott tanulmányait követően tüzér had­
naggyá avatták, majd 1939-ben befejezte a vezérkari tiszteket képező Hadi-
akadémiát is. Szolgálatát a miskolci 7. tüzérmérő század csapattisztjeként
kezdte, majd egyéves franciaországi tanulmányúton volt. 1939-től Székesfe­
hérvárott beosztott vezérkari tiszt, de származása miatt századosi rangfokozat­
ban meg kellett válnia a hadseregtől 1941. augusztusban. Az Egyesült Izzónál
helyezkedettek 1942-ben belépett az illegális kommunista pártba, majd 1943-
ban a Független Kisgazdapárt polgári tagozatába; 1944-ben a KMP Katonai
Bizottságának tagja, 1944. októbertől részt vett a Magyar Nemzeti Felkelés Fel-
szabadítási Bizottságának tevékenységében, 1944. november 19-én a nyilasok
elfogták, de sikerült megszöknie, és a szovjet csapatok bevonulásáig bujkált.
1945. januártól egy évig Budapest székesfőváros rendőrfőkapitánya rendőr ve-
zérörnagyi rangban, 1946. májusban lett a Honvédelmi Minisztérium katonai
főcsoportfőnöke, majd 1948. decemberben kinevezték a Magyar Néphadsereg
vezérkari főnökévé, egyúttal 1947-től a Honvéd Tisztképző Akadémián a had­
történet előadó tanára; 1946-ban honvéd vezérőrnaggyá, 1948-ban altábor-
naggyá léptették elő. 1950. május 20-án koholt vádak alapján letartóztatták, a
tábornokper elsőrendű vádlottjaként 1950. augusztus 10-én első, egy héttel ké­
sőbb másodfokon is halálra ítélték és kivégezték. 1949. május 15-én a Magyar
Függetlenségi Népfront országos listáján országgyűlési képviselővé választot­
ták, letartóztatása utón, 1950-ben megfosztották mandátumától. 1954-ben
részben rehabilitálták, kivégzett tábornoktársaival együtt ünnepélyesen újrate­
mették 1956. október 13-án, rehabilitálására a rendszerváltozás után került sor
1990 októberben.

4 29
Sulyok Dezső
Simaházapuszta, Adásztevel, 1897. március 28. - New York, 1965. május 18.
Pápán érettségizett, majd az első világháborúban katona (1916—1918), az
olasz és az orosz fronton harcolt. 1918-1919-ben csendőrtiszti tanfolyam
hallgatója a fővárosban. A Tanácsköztársaság idején mint csendőrhadnagy a
pápai karhatalom közbiztonsági előadója, a kommün bukása után rövid ideig
parancsnok. 1918-ban beiratkozott a budapesti tudományegyetem jogi kará­
ra, ezért 1920. február 29-én kilépett a csendőrség kötelékéből. Jogi dokto­
rátust szerzett, majd 1924-ben ügyvédi vizsgát tett. 1924-ben ügyvédi irodát
nyitott Pápán Később ügyész és igazgatósági tag lett a Hitelbank pápai fiókjá­
nál. 1935 tavaszán visszatért a kormánypártba. 1937 januárjában csatlakozott
a Független Kisgazdapárthoz. 1938-ban nem szavazta meg a második zsi­
dótörvényt. 1942. január 12-től 1943. június 6-ig mint a páncéloshadosztály
tartalékos főhadnagya a Donnál harcolt 1943-tói az FKgP Polgári Tagozatának
a társelnöke. Részt vett a párt nevezetes, Kállay Miklós miniszterelnöknek át­
adott háborúellenes memorandumának a kidolgozásában, s ott volt a két párt
parlamenti szövetségéhez vezető kisgazda-szociáldemokrata pártközi tár­
gyalásokon. Nácíellenes magatartása m iatt a német megszállás alatt, 1944.
április 3-án letartóztatták, Budapesten a Mosonyi utcai Toloncházba vitték,
majd onnan a nagykanizsai internálótáborba kerüft. Két hónap múlva, Mind-
szenty József veszprémi püspök közbenjárására kiszabadult de a nyilas puccs
után újra bujdosott Pápa felszabadítása után, a szovjet városparancsnokság
felkérésére, 1945. április 1-jétol szeptember 1-jéig a város polgármestere,
egyidejűleg rendőrkapitány és a nemzeti bizottság elnöke. 1945. június 24-én
Veszprém város képviseletében beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe,
1945. augusztus 20-tól az FKgP Országos Intézőbizottságának a tagja. 1945
novemberében Jmrédy népbírósági tárgyalásán ö látta el a vád képvisefetét.
Megpróbálta elérni, hogy halasszák el a köztársaság kikiáltását, 1946. már­
cius 12-én az FKgP Elnöki Tanácsa - a munkáspártok nyomósára - tizenkilenc
társával együtt kommunistaellenes magatartása miatt kizárta a pártból, de
a mandátumát megtarthatta. Ő kezdeményezte az ellenzéki Magyar Szabad­
ság Párt megalapítását, 1946. március 15-töl a párt elnöke, az MSZP lapja,
a Holnap főszerkesztője. A Magyar-Amerikai Kereskedelmi Kamara efnöke,
1946-1947-ben a Tűzharcosok és Katonatisztek Termelő-, Beszerző és Ér­
tékesítő Szövetkezete igazgatósági tagja. Az MSZP 1947. július 21-i önfelosz­
latása után - amelyre azért került sor, mert a módosított választási törvény
lehetetlenné tette a képviselő-jelöltségét - megszűnt a mandátuma. Augusz­
tus 14-én családjával együtt elhagyta az országot. Ausztriába ment, majd az
Egyesült Államokban telepedett le. Október 7-én megfosztották magyar állam-
polgárságától, és 1948, július 9-én elkobozták a vagyonát. Jelentős szerepet
játszott a magyar politikai emigrációban. 1949-1950-ben a Magyar Nemzeti
Bizottmány végrehajtó bizottsági tagja. 1948-1950-ben az Amerikai Magyar
Népszava egyik irányítója.

430
Száberszky József
Budapest, 1904.-Budapest, 1953Január
Bőrnagykereskedő családból származott. 1945 előtt Péter Gáboron keresztül
kapcsolódott be az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1945 feb­
ruárjától a Magyar Államrendörség Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai
Rendészeti osztályának vezető munkatársa, majd 1948-ig az Államvédelmi Osz­
tály egyik vezetője volt. Államvédelmi ezredes rangig vitte. 1948-tól a Pénzügy­
minisztériumban dolgozott, ahol 1953 januárjában főosztályvezető volt. A Péter
Gábor és társai üggyel összefüggő vizsgálat hírére öngyilkosságot követett el.

Szakasits Árpád
Budapest, 1888. december6. -Budapest, 1965. május3.
A hat elemi elvégzése után faszobrásztanulónak szegődött, majd kőíaragómas
lett. Később két évig ipariskolát végzett. 1903. május 1-jén belépett a Sza­
badság Munkásképző Egyletbe és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba.
1907-ben kőfaragó szakmunkásvizsgát tett. 1907. október 20-án csatlakozott
a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségébe (MÉMOSZ). Előbb
a kőfaragó-szakosztály jegyzője, majd a szövetség központi felügyelőbizott­
ságának az elnöke. 1908-tól a szakszervezet vezetőségi tagja, a Kőfaragók
Szabad Szakszervezetének a titkára. 1925-1928 között a MÉMOSZ alelnüke,
ezután 1938-ig elnöke. 1910-től a Mépszava külső, 1918-tól belső munkatár­
sa. 1908-tól az angyalföldi pártszervezet titkára, majd 1910-től az MSZDP fő­
városi végrehajtó bizottsági tagja. Ekkortól függetlenített funkcionáriusként a
Bokányi Dezső vezette budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárnál kapott
tisztviselői állást. 1914-ben hátországi szolgálatra hívták be a 32. gyalogez­
redhez. 1917-től bekapcsolódott a közlekedési dolgozók szervezkedésébe,
az október 20-án megalakult Villamos- és Helyiérdekű Vasúti Alkalmazottak
Szövetsége ügyvezető titkára lett, egyben a Villamos című lap szerkesztője.
Az 1918. júniusi általános sztrájk idején letartóztatták, a Margit körúti fogház­
ba, majd a cinkotai katonai táborba vitték, ahonnan büntetőszázaddal Linzbe
irányították. Innen megszökve 1918 októberéig bujkált 1918 novemberében
a munkástanács, 1919 áprilisában a Budapest VII. kerületi, majd a Budapesti
Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagjává és jegyzőjévé válasz­
tották. A Tanácsköztársaság alatt közigazgatási osztályvezető a Belügyi Nép­
biztosságon, a Tanácsok Országos Gyűlésének a küldötte és a Szövetséges
Központi Intézőbizottság tagja. A kommün bukása után egy ideig bujkált, majd
ismét a Népszava, valamint az Építőmunkások és a Bányamunkás című lapo­
kat szerkesztette. 1920-ban letartóztatták és izgatásért egy év börtönbünte­
tésre ítélték. 1922-ben sajtó útján elkövetett izgatás vádjával újból bíróság elé
került, 1923 decemberében kegyelemmel szabadult. 1927. február 8-tól 1928
augusztusáig a központi párttitkárság ügyvezető titkára 1931-től 1948-ig
megszakítás nélkül tagja a szociáldemokrata párt vezetőségének. 1938-ban
megbízták a párt főtitkára helyettesítésével, majd 1939 januárjában a párt­

431
választmány főtitkárrá választotta. 1940-től átvette a Népszava főszerkesz­
tését. 1942 júniusában a pártválasztmány, elítélve egyéni kezdeményezéseit
a kommunistákkal való kapcsolattartásban, augusztusban felmentette a fő ­
titkári tiszt alól. 1942-ben tagja lett a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak.
Részt vett a Magyar Front létrehozásában, s mint az intézőbizottság elnöke
október 11-én másodmagával Horthy kormányzónak átadta a front memo­
randumát. A német megszállás után illegalitásba vonult. 1944. október 10-én
a Szociáldemokrata Párt nevében ő írta alá a két munkáspárt háború utáni
együttműködéséről szóló megállapodást. 1945. február 19-én ismét a párt
főtitkárává választották, tagja lett a politikai bizottságnak. Pártközi értekez­
let döntése alapján 1945 márciusában a budapesti törvényhatósági bizottság
elnöke lett, 1948 szeptemberéig látta el ezt a tisztséget, köztársasági elnökké
választása után mondott le. Egyidejűleg a Budapesti Nemzeti Bizottság elnöke,
az Országos Nemzeti Bizottság társelnöke, 1947-től ügyvezető elnöke. 1945.
április 2-tól az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője, 1945. szeptember 6-tól a
törvényhozás politikai bizottságának a tagja, majd a Nemzeti Főtanács póttag­
ja. 1945. november 5-től államminiszter, 1947. május 31. és 1948. augusztus
5. között miniszterelnök-helyettes, 1948. február 26-tól augusztus 5-ig ipar­
ügyi miniszter a koalíciós kormányokban. 1945-től a Somogyi Béla Társaság
és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöke. 1947 végén - 1948 ele­
jén közreműködött a két munkáspárt egyesülésének az előkészítésében és az
egyesülést ellenző SZDP-vezetők pártból történő eltávolításában. 1948. június
14-től az egyesítés nyomán létrejött Magyar Dolgozók Pártja elnöke, emellett
tagja lett a központi vezetőségnek, a politikai bizottságnak, a szervezőbizott­
ságnak és a titkárságnak is. 1948. augusztus 3. és 1949. augusztus 23. között
köztársasági elnök, ezt követően 1950. május 8-ig a Magyar Népköztársaság
Elnöki Tanácsának az elnöke. 1950. április 24-én letartóztatták, a Budapesti
Büntető Törvényszék november 24-én háborús bűntett, a demokratikus állam­
rend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése és folytatólagosan elköve­
tett hűtlenség miatt életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, amit a Legfelsőbb
Bíróság december 11-én jóváhagyott. Képviselői mandátumától megfosztot­
ták. Vácott raboskodott. 1956. március 29-én - büntetése félbeszakításával -
szabadlábra helyezték, június 11-én került sor a perújrafelvételi tárgyalására,
és 27-én rehabilitálták. 1958-tól újra országgyűlési képviselő lett. 1963-tól
haláláig az Elnöki Tanács, 1959. december 5-étől haláláig az MSZMP KB tagja.
1957-ben bekerült a Hazafias Népfront Országos Tanácsába. 1958-tól ismé­
telten a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöke. 1963-ig a Magyarok
Világszövetsége elnökeként dolgozott. 1960-tól a Magyar-Szovjet Baráti Tár­
saság Elnökségének a tagja. 1963-tól az Országos Béketanács alelnöke, majd
elnöke, 1960 közepétől a Béke Világtanács tagja.

432
Szálasi Ferenc
Kassa, 1897. január 6. - Budapest Lipótváros, 1946. március 12.
Hungarista politikus, több nyilaskeresztes és hungarista párt és mozgalom
megalapítója, Magyarország nemzetvezetője volt 1944 és 1945 között. A má­
sodik világháború után halálra ítélték és kivégezték. Az elemi iskoláit Kassán
végezte, majd katonai alreáliskolába került Kőszegre és Marosvásárhelyre. Ta­
nulmányait a kismartoni katonai föreálban folytatta, majd a bécsújhelyi Mária
Terézia Katonai Akadémián fejezte be 1915-ben: hadnagyi rendfokozatban.
A háború végén az elit tiroli császárvadászok 2. ezredébe osztották be mint
főhadnagyot. Szolgálataiért megkapta a Vaskorona-rend III. osztályát. 1918
őszén Magyarországra költözött, és az őszirózsás forradalom idején futár-
szolgálatot teljesített a külügyminisztérium számára. 1920-21-ben elvégezte
a hajmáskéri alantos tiszti tanfolyamot, és Miskolcon szolgált a 13. honvéd
gyalogezrednél. 1923-ban jelentkezett a vezérkari tiszteket képző tanfolyamra
a Ludovikán. Kiváló eredményeiért 1924-ben soron kívüli századossá léptet­
ték elő, majd 1925-ben a vezérkar tagja lett. Kötelező csapattiszti szolgálatát
1929-ben teJjesítette a debreceni 11. honvéd gyalogezrednél, mint századpa­
rancsnok. 1926 februárjától 1929-ig a Vezérkari Főnökség (VKF) tábornoki
és vezérkari továbbképzés és a vezérkari személyügyek osztályán szolgált,
közben külföldi tanulmányutakon vett részt. Csapattiszti szolgálata után Buda­
pestre helyezték vissza, az 1. honvéd vegyesdandár-parancsnokság vezérkari
osztályának élére. 1933. május 1-jével 36 évesen vezérkari őrnagy lett. 1933-
ban Szálasi megjelentette 46 oldalas könyvecskéjét, mely „A magyar állam
felépítésének terve” címet viselte. Az eset hatalmas vihart kavart, mivel egy
katonatiszt nem politizálhatott. Büntetése 20 napi állomásfogság lett, és a ve­
zérkarból is kizárták Egerbe került, a 14. honvéd gyalogezredhez, ahol előbb
lő- és fegyvertörzstisztként, majd első ezredsegédtisztként szolgált 1934 ok­
tóberében kérte nyugdíjazását. 1935. március 1-jei hatállyal nyugállományba
helyezték. 1935. március 4-én bejelentette a Nemzeti Akarat Pártjának (NAP)
megalakulását, amelyet május 1-jén a belügyminisztériumban is bejegyeztek.
1938. február 21-én a belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot
feloszlatta. Szálasit és 72 társát rendőri felügyelet alá helyezték. Áprilisban
Szálasi Nemzeti Szocialista Magyar Párt néven alakította újra pártját, melyet
1939. február 23-án ismét feloszlattak. Szálasi 1938. július 6-ával megkezdte
a szegedi Csillag börtönben büntetésének letöltését, amelyet 1940. február­
jában 3 év, 1 hónap és 23 nap időtartamban véglegesítettek. 1944. október
15-én a kormányzó kiugrási kísérletét követően a német és nyilas csapatok
megszállták a főváros stratégiai fontosságú pontjait, este pedig Szálasi beje­
lentette a rádióban a hatalomátvételt és a háború folytatását. Nemzetvezető­
ként november 4-én felesküdött a Szent Koronára, és másnap megalakította

433
a Nemzeti Összefogás Kormányát. A nyilas vezetőség a nyugati országrészbe
tette át székhelyét 1944 végén. Szálas! először Farkasgyepűn, majd Brenn-
bergbányán, végül Kőszegen állította fel főhadiszállását. A szovjetek elől
Ausztriába. Mattseebe menekült 1945. március 27-én, ahol április 29-én fe­
leségül vette Lutz Gizella tisztviselőnőt, akivel 1927 óta jegyben járt. Május
5-én esett amerikai fogságba. Az amerikaiak október 3-án kiadták Szálasit
Magyarországnak.1946. március 1-jén a Jankó Péter által vezetett bíróság ha­
lálra ítélte emberiesség elleni és háborús bűntettekért. SzáJasít március 12-én
felakasztották, nem várva meg a kegyelmi kérvényük elbírálását.

Szálasi Ferencné született Lutz Gizella

Budapest, 1906. október 21. - 1992
Felsőkereskedelmi iskolát végzett 1945-ben. 1945-töl folyamatosan internál­
va volt, majd 1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélték úgy, hogy a 8 év már
beleszámított. 1956-ban szabadult.

Szebenyi Endre dr.

Nagylak, 1912. július 9. - Budapest, 1950. május 26.
A budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karán jogi doktori ok­
levelet szerzett, ügyvédi vizsgát tett. Budapesten ügyvédként dolgozott, perbe
fogott szociáldemokraták, kommunisták védőügyvédje volt 1943 januárjá­
ban behívták munkaszolgálatra, majd gettóba került. A Magyar Kommunista
Pártba 1945 elején lépett be. 1945. január 21-től a Budapesti Néptörvény­
szék vizsgálóbírója volt. 1945 februárban a Budapesti Nemzeti Bizottság és
a Budapesti Népügyészség vezetőjévé választották, de nem lépett hivatalba.
1945. január 25-től a Magyar Államrendőrség Politikai Osztályán a fogalmazói
kar vezetőjének nevezték ki. 1945 márciusától a Belügyminisztérium mun­
katársa, a Törvényelőkészítő Osztály vezetője, majd 1945 nyarán először a
Közrendészeti Osztály, később a Közrendészeti Főosztály vezetője lett. 1947.
július 4-étöl a Belügyminisztérium adminisztratív államtitkára. Az ÁVH 1949.
június 7-én letartóztatta, 1950. március 20-án a Budapesti Büntetötörvény-
szék, majd május 11 -én a Legfelsőbb Bíróság, a Rajk-ügy egyik mellékperében
koholt vádak alapján egyaránt halálra ítélték, majd 1950. május 26-án kivé­
gezték. 1955. október 13-án rehabilitálták.

Székely Béla
Rendőr altábornagy.

Szénási (Zamenák) Géza, dr

Budapest 1919. november 23. - Budapest, 1979. február 20.
Jogász. 1945 és 1951. április 26. között belügyi állományban állt, később a
MÉH-nél dolgozott. 1956. november 16-ától 1975, november 30-ig legfőbb
ügyészként tevékenykedett, majd nagykövet lett Bulgáriában.

434
Szent-Györgyi Albert
Budapest 1893. szeptember 16. - Woods Hole. Massachusetts. USA, 1986.
október 22.
A budapesti Lónyai utcai református főgimnázium elvégzése után nagybátyja,
Lenhossék Mihály laboratóriu mában dolgozott. 1911 -tői a budapesti tudomány-
egyetem hallgatója volt, 1917-ben szerezte meg az orvosdoktori cím ét Az első
viíágháború idején, 1915-től önkéntesként a Dnyeszter környéki orosz fronton
szolgált. Megsebesült felépülése után egy ideig egy olasz kórház laboratóriu­
mában dolgozott, végül leszerelték. 1918-ban Pozsonyba ment, orvosegyetemi
asszisztens és tanársegéd lett. 1919-ben a prágai egyetem elektrofiziológiai
intézetében, majd a berlini kémiai intézetben tanult. Egy évet Hamburgban töl­
tött, ezután két évig a hollandiai Leiden egyetemén, a gyógyszertani intézetben
dolgozott, majd négy éven át a groningeni élettani intézet kutatója. 1926-tól
1930-ig Cambridge-ben dolgozott. 1928-ban felfedezte a hexuronsavat amely­
ről később kiderült, hogy azonos a C-vitaminnal. Ugyancsak 1928-ban kapta
meg Klebelsberg Kunó kezdeményezésére a szegedi egyetem katedráját, ame­
lyet 1930-ban foglalt el ténylegesen, 1927-ben kémiai doktorátust szerzett.
1931 és 1945 között tanszékvezető a szegedi Magyar Királyi Ferenc József
Tudományegyetem Orvostudományi Karán. 1934 és 1936 között a szerves- és
gyógyszerészvegytani intézet megbízott vezetője. A C-vitamin felfedezéséért és
a biológiai égés kutatásáért 1937-ben orvosi Nobel-dijat kapott. 1935. május
16-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1938.
május 6-án, Nobel-díja után rendes tag lett. 1934-től egy évig az egyetem
dékánja, majd 1935-1936-ban prodékán. 1940-ben egy évre rektorrá válasz­
tották, az 1941-1942-es tanévben prorektor volt. Több alkalommal meghívták
vendégprofesszornak. 1935-ben Rockefeller-ösztöndíjas a Harvard Egyetemen.
1938-1939-ben hat hónapig a belgiumi Liége egyetemén dolgozott, majd újabb
egy évig az egyesült államokbeli Mayo Cliníc Rochester-ösztöndíjasa. 1938-tól
a párizsi Sorbonne, 1942-től a páduai egyetem díszdoktora. 1936-től az Orszá­
gos Természettudományi Tanács intézőbizottsági és rendes tagja, az Országos
Felsőoktatási Tanács Biológiai és Orvostudományi Szakosztálya, valamint a
Magyar Biológiai Kutatóintézeti Tanács kinevezett tagja. 1931-ben a szegedi
Természettudományi Kutatási Bizottság elnökévé választották, 1936-tól a Ma­
gyar Élettani Társaság titkára, 1934-ben a Gyógyszermesteri Szigorlati Bizott­
ság, majd 1939-ben az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagjává
választották. 1940-től az Egyetemi Testnevelési Bizottság elnöke volt. 1939 és
1943 között a felsőház tagja. 1943 februárjában Kállay Miklós miniszterelnök
beleegyezésével Isztambulba küldték, ahol felvette a kapcsolatot az angol kém-
szervezettel. Rájött, hogy a németek tudnak a vállalkozásról, menekülnie kellett.
Hazatérve Bay Zoltán professzorral titkos rádióállomást hoztak létre Szegeden,
Még 1942-ben megszerveződött az az illegális antifasiszta csoport, amely ve­
zetőjéről a Szent-Györgyi Szervezet nevet kapta. Céljuk egy radikális polgári
párt megalapítása volt, amelynek élére az európai demokráciák vezetői szá­

435
mára egyformán elfogadható Nobel-díjas tudóst szánták, A német megszállást
követően illegalitásba kényszerült, vejer Libik György válogatott siző segített
neki a menekülésben. Budán bujkálva a svéd különítménybe került, majd a svéd
követség a feleségével együtt befogadta. Hamarosan svéd állampolgárságot
kaptak. A Gestapo vezetői rájöttek, hol bujkálnak de sikerült elmenekülniük.
Az orosz csapatok a tizenkét tagú családot hazaszállították Szegedre, majd őt
magát hamarosan továbbvitték Moszkvába, hogy réS2 t vegyen a Szovjet Tudo­
mányos Akadémia fennállásának 220. évfordulóján tartott ünnepségen.
1945, április 2-án a budapesti választói nagygyűlésen behívták az Ideiglenes
Nemzetgyűlésbe. 1945. november 4-én bekerült a Nemzetgyűlésbe is. 1945.
június 16-án távozott a szegedi egyetemről, 1945-1946-ban a budapesti tu ­
dományegyetem biokémia-professzora. Az 1945-ben megalapított Magyar
Természettudományi Akadémia elnökévé választották, tisztét 1947-ig töltötte
be. 1946-tól az MTA másodelnöke. Meghívottként felszólalt az MKP fii. kong­
resszusán. A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság alapító elnöke.

Szent-lványi Domokos
Budapestr 1898. április 28. - Heiőetberg, 1980. július 19.
Magyar diplomata, a második világháború alatti Magyarország egyik meghatá­
rozó alakja. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot és közgazdaságtant
tanult. Gróf Teleki Pál tanársegéde tett, aki diplomáciai pályára irányította.
A Sorbonne-on és a College de France-ban képezte tovább magát. Kitüntetés­
sel vizsgázott az École des Sciences Pofitiques diplomáciai osztályán. 1927 és
1935 között az USA-ban és Kanadában követségi tanácsos volt, 1938 szep­
temberétől Teleki az USA-ba küldte, hogy tanulmányozza az USA állásfogla­
lását egy esetleges háborús konfliktus esetében. Teleki Pál egy diplomáciai
tájékoztató osztályt állított fel, melynek ő lett a vezetője. Ebben az időben
írta meg Csonka-Magyarország külpoíitikájáróf szóló könyvét. Az 1944. már­
cius 19. utáni német megszállást követően létrehozta a Magyar Független­
ségi Mozgalom (MFM) nevű szervezetet, amely a legeredményesebb ellenálló
mozgalom volt. A Faraglio Gábor-féle fegyverszüneti bizottság tagjaként ő
készítette elő az 1944. október 11-én aláírt fegyverszüneti egyezményt. 1944
decemberében az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a külügyminiszteri tárcát
felajánlották neki, amelyet azonban visszautasított. 1946-ban a B. M. ÁVO a
Magyar Közösség tagjaként letartóztatta, majd az első Magyar Közösség-per­
ben a Jankó Péter által elnökölt népbíróság 15 évi kényszermunkára ítélte.
1956. október 26-án, a forradalom alatt szabadult ki a börtönből, ezt követően
1957-től nyelvtanításból élt. 1972-ben az NSZK-ban telepedett le.

Szimon István, dr.

Budapest, 1887. április 23. - 1965
Rendőr vezérőrnagy, majd altábornagy, vidéki rendőrfőkapitány.

436
Szöllősi György
Budapest, 1918. - ?
Államvédelmi alezredes. 1950 augusztusában államvédelmi őrnaggyá léptet­
ték elő, amikor az ÁVH I/2. osztályát irányította. 1953. január 15-ével állam­
védelmi alezredesi rangban elbocsátották az ÁVH állományából. A Péter Gábor
és társai ügyben letartóztatták, majd szabadon engedték a vizsgálati fog­
ságból.

Szviritíov, G. V.
1897-1963
Hivatásos katonatiszt, a szovjet-oroszországi polgárháborúban részt vett. 1926-
tól párttag. A 2. világháborúban altábornagy rangban az 55.. 67., majd a 42. Had­
sereg parancsnoka. A magyarországi SZEB elnökhelyettese, majd elnöke. 1949-
től a szovjet hadsereg Középső (Déli) hadseregcsoportjának a parancsnoka.

Tarcza József, szerzetesi nevén: Páter Tarcza Aurél

Csegöld, 1918. november 28. - Budapest, 1992. október 7
Gimnáziumi híttanár, szerzetes. 1938-ban lépett a kapisztránus rendbe. 1942.
október 4-én szerzetesi fogadalmat tett. 1944. május 7-én pappá szentelték.
Debrecenben hitoktató, majd 1949 szeptemberében az újhatvani rendház la­
kója. 1950. június 19-én az Államvédelmi Hatóság megszállta a ferences rend­
házat, másnap hajnalban a négy pátert és a két testvért Budapestre hurcolták
az Andrássy út 60-ba. 1951. január 31-én a Budapesti megyei Bíróság Tarcza
Aurélt, mint IV. rendű vádlottat, szervezkedés vádjával 10 év börtönbüntetésre
ítélte. 1956-ban az Elnöki Tanács kegyelmével szabadult.

Taród y Zoltán
?-?
Rendőr alezredes, a kistarcsai internálótábor parancsnoka, az úszószövetség
elnöke, a belügyi sportközpont vezetője volt.

Tartsay Vilmos (vagy Tarcsay Vilmos)

Érsekújvár 1901. július 22. - Budapest, 1944. december 8.
Vezérkari százados, részt vett a magyar ellenállási mozgalomban a második
világháború idején. Katonacsaládból származott. Ludovika Akadémiát vég­
zett, utána különböző csapattesteknél szolgált mint vezérkari tiszt. 1940-ben
a nagyváradi huszárezred parancsnoka lett. A háború kitörésekor azonnal
nyugdíjazását kérte, 1944 végén azonban Nagy Jenő ezredes hatására bekap­
csolódott a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága katonai vezér­
karának munkájába. 1944. november 22-én tartoztatták le saját lakásán, a
többi katonatiszttel együtt, akikkel éppen gyűlést tartott. Bíróság elé állították,
majd kivégezték.

437
Telegdy Lajos
?-?
Rendőr százados.

Tildy Zoltán
Losonc, 1898. november 18. - Budapest; 1961 augusztus 4.
Elemi és középiskolai tanulmányait Balassagyarmaton, Léván és Selmecbányán
végezte. 1910-ben beiratkozott a Pápai Református Főiskola Teológiai Akadé­
miájára. 1913-ban szerzett diplomát, majd 1913-1914-ben ösztöndíjjal egy évig
Írországban, a belfasti Assembly College-ban tanult. 1915-ben helyettes mate­
matikatanár a pápai főgimnáziumban. Papi pályáját 1916-ban a Somogy megyei
Szennán kezdte segéd lelkészként. 1919. márciustól Orcíban, majd 1921. no­
vembertől 1929. júniusig Tahitótfalun lelkipásztorkodott. Itt 1924-ben Bereczky
Albertiéi megalapították a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt. 1928-ban
Budapesten felépítették az új Sylvester Nyomdát, ekkor a családjával együtt át­
költözött a fővárosba. 1932-től 1946-ig a Békés megyei Szeghalom református
gyülekezetének a lelkipásztora. 1942-től 1944-ig az általa vásárolt 27 kataszteri
hold földön gazdálkodott. Birtokát 1949-ben államosították. 1917-ben belépett
Nagyatádi Szabó István Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártjába. A vi­
lággazdasági válság idején, 1929-1930-ban Nagy Ferenccel és másokkal együtt
megszervezte az ellenzéki Független Kisgazdapártot, amelynek 1930. október
12-i megalakulásától ő volt az ügyvezető alelnöke. 1934-töl 1946-ig a Békés
vármegyei törvényhatósági bizottság tagja. 1936-tól 1944-ig országgyűlési kép­
viselő. 1940 januárjában - Eckhardt Tibornak az Egyesült Államokba történt tá­
vozása után - ideiglenes pártvezérként átvette a kisgazdapárt irányítását. 1942
márciusában részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrehozásában,
1944. március 19., Magyarország német megszállása után illegalitásba vonult
1944 szeptemberében hozzájárult a Nemzeti Parasztpárt felvételéhez az ellen­
állási mozgalom csúcsszervébe. Részt vett a Magyar Front 1944. szeptember
20- 1 memorandumának a kidolgozásában. 1945. augusztus 20-án az FKgP párt­
vezérévé választották. 1945. január végén a Budapesti Nemzeti Bizottság alapí­
tó tagjai közé tartozott. 1945. április 2-án a fővárosban tartott népgyűlésen az
Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották. Augusztus 21-től az Orszá­
gos Gazdasági Tanács, szeptember 4-től az Országos Nemzeti Bizottság elnöke.
1945. november 4-töl az FKgP nagy-budapesti listájáról újra bejutott a törvény-
hozásba, bekerült a politikai bizottságba. 1945. november 15-től 1946. február
1-jéig miniszterelnök, ebben a minőségében 1945. december 7-étől 1946. feb­
ruár 2-átg a Nemzeti Főtanács tagja. 1946. február 1-jén a Nemzetgyűlés köz-
társasági elnökké választotta, feleségével együtt lemondtak a mandátumukról.
1948. július 30-án veje, Csornoky Viktor kairói követ koholt vádakon alapuló
kémkedési ügyét felhasználva lemondásra kényszerítették, amelyet hivatalosan
1948. augusztus 3-án „jelentettek be” . 1948. augusztustól 1956. május 1-jéig
feleségével együtt házi őrizetben tartották, előbb a Budapest II. kerületi Búzavi­

433
rág utcában majd a Budakeszi út 46. szám alatti villában. 1956. október 27-től
november 4-ig a Nagy Jmre-kormány állam minisztere. November 4-én, amikor a
szovjet tankok már körülvették a parlament épületét a vérontás elkerülése végett
utasítást adott az őrségnek az ellenállás beszüntetésére. Az épületből való távo­
zása után fia lakásában húzódott meg. 1957. május 23-án letartóztatták. A Nagy
Imre-perben a Legfelsőbb Bíróság hat év börtönre ítélte. 1959. áprilisban magas
korára és egészségi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezték. 1989. jú ­
lius 6-ánr a Nagy Imre-per felülvizsgálatakor társaival együtt rehabilitálták.

Toldi Ferenc
Kistarcsa, 1924. szeptember 27, - ?
Államvédelmi őrnagy, műszaki kooperátor. 1949-ben a Rajk-ügy egyik k i­
hallgató tisztje volt. 1953-ban államvédelmi őrnaggyá léptették elő, majd
ugyanebben az évben a B. M. Pest megyei osztály állományából elbocsátották.
1954-ben a Védőszemüveg Ktsz elnöke volt.

Tömpe András
Budapest, 1913. november 14. -B udapest 1971. december 15.
Gépészmérnök, diplomata. 1930-ban kapcsolódott be a baloldali politikai moz­
galomba. 1931-től a KIMSZ tagja. Mesterei közé tartozott Madzsar József és
József Attila. A gimnázium befejezése után nem sakkal letartóztatták, és ille­
gális sajtó terjesztése miatt rendőri felügyelet alá helyezték. Ezután segédmun­
kás, lapokba írt cikkeket Barna Péter néven. 1932 őszétől a brünni műszaki
főiskolán tanult, ahol 1937-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. Brünnben a
magyar diákok illegális csúcsszervezetének (EFESZ) vezetője volt, s egyben az
Egységfront c. lap szerkesztésében részt vett (1932-35). 1937-ben a spanyol
polgárháború önkénteseként harcolt. Részt vett az extremadurai, aragoni, ebrói
és a kataloniai harcokban. Kétszer is megsebesült. 1938-ban felvették a Spa­
nyol Kommunista Pártba. A vereség után internálótáborba került Franciaország­
ban. 1941-ben Németországon keresztül hazaszökött. Itthon bekapcsolódott az
illegális munkába. 1943 elején letartóztatták, de a katonai bíróság bizonyíték
hiányában felmentette. 1944 májusában behívták katonának. A frontra érve
átszökött a szovjet csapatokhoz, és a Nógrádi Sándor vezette partizáncsoport
politikai biztosa lett. 1945 után belügyi, diplomáciai és kulturális területen
töltött be vezető tisztségeket. 1962-ben mint vezérőrnagy és az MSZMP Köz­
ponti Bizottsága osztályvezetője nyugdíjba ment. 1963-tól 1967-ig a Corvina
Idegennyelvű Kiadó igazgatója, majd nagykövet lett. A Magyar Könyvkiadók és
Könyvterjesztők Egyesületének elnöke volt. Öngyilkos lett.

Urbán Rezső
1917. augusztus 25. - 7
Államvédelmi százados, a kistarcsai internálótábor vezetője, majd a komlói
Kőbánya Munkahely parancsnokság parancsnok-igazgatója.

439
Vajda Tibor
Budapest, 1924. január 26.
Államvédelmi őrnagy, fogtechnikus, a KSH osztályvezetője. 1946-ban került a
politikai rendőrségre. 1950-1952 között az ÁVH VI. Főosztályának (Vizsgálati)
a helyettes vezetőjeként dolgozott. 1953 efején a Péter Gábor és társai ügy
IX. rendű vádlottjaként 6 év börtönbüntetésre ítélte a bíróság. 1956. október
15-én szabadult, majd novemberben elhagyta az országot.

Várnai Zseni, Weisz Eugénia

Nagyvázsony, 1890. május 25. - Budapest, 1981. október 16.
József Attila-díjas (1956) költő. 1908-ban végzett az Országos Színészegye'
sülét Színiiskolájában, de soha nem lépett színpadra. Pályafutását tisztvise­
lőként kezdte, férje révén - Peterdi Andor - 1909-ben kapcsolatba került a
munkásmozgalommal. Első és legismertebb, Katonafiamnak című propagan­
daverse 1911-ben jelent meg a Népszavában, amelynek példányait emiatt a
rendőrség elkobozta, őt pedig vád alá helyezték. A verset az őszirózsás for­
radalmat előkészítő baloldali propagandisták a Világosság nyomdában 1918.
október végén szórólap formájában újranyomtatták, és több száz példányban
terjesztették Budapest utcáin. 1943—1944-ben tevékenyen részt vett az anti­
fasiszta ellenállásban. A második világháború után rövid ideig a Kossuth Népe
és az Új Idők szerkesztőségében dolgozott.

Vas Zoltán
Budapest; 1903. március 30. - Budapest, 1983. augusztus 13.
A Barcsay utcai gimnázium tanulójaként a Tanácsköztársaság idején belé­
pett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Tevékenysége miatt 1920-ban
kizárták a gimnáziumból. Csehszlovákiába távozott, ahol bekapcsolódott a
kommunista emigráció itjúsági mozgalmába. Pártmegbízatást teljesítve 1921-
ben illegálisan visszatért Magyarországra, majd április végén letartóztatták.
A rögtönítélő bíróság lázadás bűntette miatt tizenöt évi fegyházra ítélte, de a
másodfokon eljáró Kúria 1921. november 10-én fiatal korára való tekintettel
tíz évre mérsékelte a büntetést. 1922 júliusában fogolycsere keretében Szov-
jet-Oroszországba került, ahol 1925-ig a moszkvai egyetem hallgatója volt.
A KMP első, 1925. augusztusi bécsi kongresszusán megválasztott közpon­
ti bizottság a tagjai közé kooptálta, és kinevezte a Kommunista Ifjúmunkások
Magyarországi Szövetsége központi titkárává. A Komintern megbízatásával
titokban ismét Magyarországra utazott, de egy Rákosi Mátyással szervezett
konspiratív találkozón szeptember 22-én újra lebukott. November közepén - az
ún. első Rákosi-perben - statáriális, majd rendes bíróság eJé állították, 1926
augusztusában nyolcévi fegyházbüntetésre ítélték, amit a feilebbviteli tábla hat
évre csökkentett. 1929 augusztusában - az év eleji éhségsztrájkban való rész­

440
vételét követően - a törvényszék hatálytalanította a korábbi döntést, és össz-
büntetésül tizenhárom és fél évi fegyházzal sújtotta. A börtönből 1940. október
30-án szabadult, a hatóságok lehetővé tették, hogy a Szovjetunióba távozzon.
1940. november elejétől Moszkvában élt, ahol előbb a Kom intern és a moszkvai
Kossuth rádió munkatársa lett, majd belépett a Vörös Hadseregbe, ahol front-
propagandával, illetve a hadifogolytáborok antifasiszta átnevelő tanfolyamainak
a szervezésével foglalkozott. 1944. október 10-én a moszkvai magyar emigrá­
cióból elsőként tért vissza Magyarországra. Bekapcsolódott az Ideiglenes Nem­
zetgyűlés előkészítő munkálataiba, 1944. december 17-én Pécsett a Magyar
Kommunista Párt részéről képviselő lett. 1944. december 23-án az akkor Deb­
recenben működő központi vezetőség rábízta a katonai és karhatalmi, valamint
a pártgazdasági ügyek intézését. 1945. január 5-én minta Magyar Kommunista
Párt debreceni központi vezetőségének a képviselője Budapestre érkezett. Ja­
nuár 19-én a párt budapesti központi bizottsága ülésén osztályvezetői rangban
megbízták a központi titkárság vezetésével. Február 15-étől Budapest közellá­
tási kormánybiztosa volt. A debreceni központi vezetőség fővárosba költözése
után, 1945. április 13-án kooptálták az egyesített központi vezetőségbe. Tagsá­
gát 1956. október végéig folyamatosan megőrizte. 1945. május 16-án Buda­
pest főpolgármesterévé választották, tisztét 1945. november 28-ig töltötte be.
Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon az MKP nagy-budapesti
listájáról bejutott a törvényhozásba, 1945. december 5-én kinevezték az akkor
életre hívott Gazdasági Főtanács főtitkárává. A Magyar Dolgozók Pártja 1948.
június 12-14-i alakuló kongresszusán póttagként beválasztották a politikai bi­
zottságba. Az MDP 1951. februári, II. kongresszusán a politikai bizottság ren­
des tagjává választották. 1953 februárjában leváltották az Országos Tervhivatal
éléről, a Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatójává „lefokozták", a politikai bi­
zottságból is kikerült. 1954. február 22-töl a Minisztertanács titkárságán belül
életre hívott anyag - és termékgazdálkodási titkárság szervezője, majd vezetője.
Április 27-étöl a miniszterelnök kinevezte saját közvetlen munkatársává, a Mi­
nisztertanács titkárságának a vezetőjévé. A Nagy Imre pozícióját aláásó 1955.
január 13-i politikai bizottsági ülést követően január 23-án a külkereskedelmi
tárca miniszterhelyettesi posztját bízták rá, majd 1956 júniusában - még inkább
visszaminősítve - a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökévé választották.
1956. október 27-étöl Nagy Imre második kormányában közellátási kormány-
biztos. November 4-én, a forradalom idején tisztséget vállaltak egy részéhez
hasonlóan élt a jugoszláv követség által felajánlott menedékjoggal. November
18-i távozásakor a szovjet hatóságok letartóztatták, majd 23-án a csoport többi
tagjával egyetemben Romániába internálták. A Nagy Imre-perből kihagyták, de
csak 1958 végén térhetett haza Magyarországra. Néhány nap múlva kézhez
kapta az értesítést arról, hogy az ElnökiTanács eljárási kegyelemben részesítet­
te. Nem igazolták át a Magyar Szocialista Munkáspártba.

441
Vásáry István
1887-1955
1 9 2 8 -tó l Debrecen polgárm estere volt az 1 9 3 4 -e s kény szernyugdíja zásáig.
1 9 3 8 -tó l az FKgP tagja, 1 9 3 9 -tö l képviselője. 1 9 4 4 októberétől ism ét D eb­
recen polgárm estere, az Ideiglenes N em zetgyűlés Előkészítő Bizottságának
elnöke, majd az Ideiglenes Nem zeti Korm ány pénzügym inisztere. 1 9 4 6 már­
ciusában kizárták a Kisgazdapártból- A Sulyok Dezső vezette Szabadság P árt
egyik alapítója. A párt m egszüntetése után, a z 1 9 4 7 -e s választásokon a M a ­
gyar Függetlenségi P árt képviselőjeként kap m andátum ot. A p á rt feloszlatása
után (1947. novem ber) visszavonult a politikától.

Veres János P. Géza

Nézsa, 1919. május 17. - Esztergom, 1992. november 2.
1 9 3 8 -b a n P écsett érettségizett, s m ég ebben a z évben je len tk ezett novícius-
nak Szécsénybe. 19 39 . augusztus 2 8 -á n tett egyszerű fo g a d a lm a t Filozófiát
és teológiát tanult. 19 42 . október 4 -é n te tt örök fogadalm at, 1 9 4 4 . m ájus 7-én
szentelték pappá. Egerben népm isszionárius, majd 1 9 4 5 -b e n Jászberényben
hitoktató és hitszónok. 1 9 4 8 . decem ber 2 8 -tó l 19 5 0 június 19-ig az újhatvani
rendházban szolgált, itt tartó ztatták le. 12 évnyi börtönbüntetéséből 19 56 . jú ­
lius 3 -á n kegyelem m el szabadult. K esztyüszabászként dolgozott 1 9 6 0 fe b ­
ru árv ég é ig , am ikor is visszatérhetett a ferences rendbe. 19 71 -ben tanári dip­
lom át szerzett a szegedi egyetem en. A Esztergom i Tem esvári P elbárt Ferences
Gim názium prefektusa, illetve tan á ra volt.

Veres József
Diósgyőr, 1906. augusztus 25. - Budapest, 1993. június 29.
Az elemi iskolának csupán három osztályát végezte el, dolgoznia kellett. Előbb
kifutó egy könyvkereskedésben, majd a gyám jául kirendelt nagybácsi kovács­
inasnak adta. Ötévi segédkedés után felszabadult, Pestszenterzsébetre költö­
zött. 1 9 2 7 -b e n , a Fegyvergyárban helyezkedett ef lakatosként, ahol belépett a
szakszervezetbe. Rendszeresen eljárt a vasas-m unkásotthon előadásaira, esz­
perantó-tanfolyam ára 1 9 3 4 -b e n ism ét belépett a szakszervezetbe. 1 9 3 7 -b e n
csatlakozott a Weisshaus Aladár vezette kom m unista frakcióhoz. 19 3 9 -b e n tagja
lett a Magyarországi Szociáldem okrata Pártnak, 1 9 4 0 -b e n az illegális KM P-nek.
1 9 40 -b en munkanéfküii lett, majd 19 4 2 -b e n - a pestszenterzsébeti kom m unis­
ta pártsejt lebukását követően - hat hónapi börtönbüntetéssel sújtották. 1 9 4 4
júniusában besorozták a büntetőszázadba, ahonnan októberben megszökött, é$
teljes illegalitásba vonult. Pestszenterzsébetet 1 9 45 . január 9-én szabadították
fel, ekkor nyom ban m egalakult a helyi M K P-szervezet, am elynek m ásodtitkára,
majd néhány hónap m úlva a fővároshoz csatolt erzsébeti szervezet első titk á ­
ra lett. 1 9 45 . április 2-á n képviselőnek küldték az Ideiglenes Nem zetgyűlés­
be. 19 4 6 -b a n pártiskolára került, majd Lőrincen, Kőbányán volt kerületi titkár.
1 9 4 7 -b e n kiem elték a M agyar Kom m unista Párt budapesti pártbizottsága szer­

442
vezési osztályának élére, s itt került közeli ism eretségbe Kádár Jánossal, Am ikor
Kádár 1 9 4 8 -b a n belügym iniszter lett, ő is a m inisztérium ba helyeztette m a g á t
Előbb a közrendészeti főosztályt vezette, 1 9 50 . július 1 -jétől - a Kádárt felváltó
Zöld Sándor m inisztersége alatt - belügyminisztériumi á llam titkár 19 51 . ja ­
nuár 2 7 -tő l a tárca helyettes vezetője volt. 19 51 . április 19-én az Államvédelmi
Hatóság koholt vádak alapján letartóztatta. A Kádár-per egyik inellékperében,
a Tariska István és társai ügyében a bíróság 19 51 . október 2 0 -á n tizenöt év
szabadságvesztésre ítélte. Feleségétől kényszerválással választották el. 1 9 54
júliusában sor került a perújítási tárgyalására, melynek nyomán szabadlábra he­
lyezték ugyan, de egyéves börtönbüntetést jogosnak elism erő terhet állapítottak
meg kárára, 1 9 5 6 , szeptem ber 1 -jén rehabilitálták teljes m értékben. Az Egyesült
izzóban helyezkedett el a m unkaügyi főosztály vezetőjeként. Novem ber 4. után
újra Kádár Jánoséval fonódott össze politikai szerepvállalása. 1 9 5 6 . november
8-átof ism ét az M SZM P XX. kerületi, pesterzsébeti szervezetének a párttitkára.
19 58 és 1 9 63 között a Fővárosi Tanács elnöke, 19 63 . március 20-ától 19 70 .
február 2-ig munkaügyi miniszter. 1 9 70 januárjában lemondott miniszteri po­
zíciójáról, és nyugdíjaztatását kérte. Harminc éven át, 19 59 . decem ber 5-étől
19 8 9 -ig volt az M SZM P Központi Bizottságának tagja. 1971 -töl a M a g y a r-S zo v ­
jet Baráti Társaság alelnöke. 19 8 9 -b e n a M agyar Szocialista P árttagja lett.

Vida Lajosné, született: Demény Vera

Budapest, 1925. május 7 . - 7
Tisztviselő. Dem ény Pál lánya. 1 9 4 9 -b e n K istarcsára internálták, m e rt „illegá­
lis szervezkedéssel” állt kapcsolatban. 19 5 3 őszén a Budapest M egyei Bíróság
dem okratikus állam rend m egdöntésére irányuló szervezkedésben v a ló ré s zv é ­
tel m iatt 5 év börtönre ítélte. 1 9 5 4 júliusában feltételesen szabadult. 1 9 57 -b en
rehabilitálták.

Vorosilov, Kliment Jefremovics

Volcsajarovszka, 1881.- Moszkva, 1969
Hivatásos katona, m arsall 1 9 4 5 -1 9 4 7 között a m agyarországi SZEB elnöke.
1 9 4 6 -tó l a Szovjetunió M inisztertanácsának elnökhelyettese, 1 9 5 3 -1 9 6 0 k ö ­
zött a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. 19 2 6 -tó l kezdődően a z SZKP
vezető szerveiben szám os funkciót betöltött.

Wetsshaus Aladár
Budapest, 1887 december2 1 -Budapest 1963. november21.
Tisztviselő. Weisshaus Aladár követve a családi hagyom ányokat, vasutas lett.
1 9 1 0 -1 9 1 8 között a Déli Vasútnál volt ellenőr. 19 1 8 -b a n a Vasutas szövetség
titkára lett. Ebben az évben egy korm ányrendelet elleni tiltakozásul - mely ér­
telm ében tilos volt vasutasoknak a M agyar Szociáldem okrata Pártba belépni -
önként lem ondott tisztségéről és csatlakozott a párthoz. A Tanácsköztársaság
alatti szerepe m iatt másfél év börtönre ítélték. Kiszabadulása után továbbra is

443
baloldali tevékenységet folytatott. 19 2 3 -tó l az illegális Komm unisták Magyaror­
szági Pártja tagja lett. 19 2 5 -b e n az M agyarországi Szocialista Párt egyik szerve­
zője és vezetője lett. Rákosi Mátyással együtt letartóztatták 19 2 5 -b e n és egyévi
börtönre ítélték „állam ellenes izgatás” miatt. Miután kiszabadult, az KMP kizárta
tagjai közül, azzal a váddal, hogy „a KMP fejlődését veszélyezteti” . Azt, hogy ez
a vád tényleg igaz, azonban nem tudták bebizonyítani, így Weisshaus hiába kért
egy hivatalos tárgyalást, azt elutasították. Ezt követően került kapcsolatba a M a ­
gyar Közösséggel, am iért 1 9 46 -b an az ún. második M agyar Közösség perben
3 és fél évre ítélték. 1 9 5 0 -b e n internálták Kistarcsára, majd végül 19 56 . február
4 -é n szabadlábra engedték. Haláláig visszavonult a politikai élettől.

Záborszky Győző, dr.

?- ?
Rendőr őrnagy, m iniszteri biztos.

gróf Zichy Nándor, dr.

Mosdós, 1907 - ?
Országgyűlési képviselő. A középiskola elvégzése után a berlini egyetem en köz-
gazdasági diplomát, majd a budapesti közgazdasági egyetemen doktori oklevelet
szerzett. Az Országos M agyar Idegenforgalmi Tanácsnál mint titkár kezdte meg a
pályáját, majd ügyvezető-főtitkár lett, később pedig az Országos Magyar Idegen-
forgalmi Hivatal igazgatójává nevezték ki. Tartalékos főhadnagy, sportrepülő volt.
19 3 9 márciusában a kereskedelem és közlekedésügyi minisztériumban légügyi
főtanácsossá nevezték ki. Alelnöke volt a M agyar Aeró-Szövetségnek.

Zilahy László, dr.

M iniszteri osztálytanácsos. 1 9 4 5 - 1 9 4 6 -b a n a vidéki internálótáborokat és az
internálási ügyeket felülvizsgáló bizottságok egyik tagja.

Zöld Sándor, dr.

Nagyvárad 1913. május 19. - Budapest, 1951. április 20.
Az elemi és a polgári iskolát Berettyóújfaluban, a gim názium ot Karcagon és
Kecskem éten végezte. Érettségi után, 19 31 -ben a debreceni M agyar Királyi
Tisza István Tudom ányegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be, ahol
1 9 3 9 -b e n szerzett diplom át. 1 9 4 0 októberétől., m int alorvos a berettyóújfa­
lui kórház belgyógyászatán dolgozott. 19 3 2 -b e n a Berettyóújfaluban élő Kál­
lai Gyula szervezte be az illegális kom m unista pártba. Első pártm egbízatása
szim patizánscsoportok szervezése volt. Egyetem i évei kezdetén bekapcsoló­
dott a hivatalos ifjúsági egyesületek (Tisza István Kör, C saba Bajtársi Egye­
sület) m unkájába. 1 9 3 6 tavaszán m e gbuk tatták a Turul Szövetség egyetem i
szervezetének vezetőségét, s öt választották az Egyetem i Kör titkárává. V e ­
zetésével a kör 1 9 3 6 -b a n az ún. debreceni diétán, majd 19 37 -ben a M árciusi

444
Front debreceni szervezetének egyetem i ifjaival egyetem ben országos igényű
reform program ot fogalm azott m eg. A szervezet 1 9 3 8 -b a n jelentkező Tovább
című folyóiratának a szerkesztője. A folyóiratot két szám m egjelenése után be­
tiltották. A z illegális kom m unista mozgalom ban a m ásodik világháború a la tt is
tevékenykedett. 1 9 4 4 . decem ber 2 3 -á tó l az Ideiglenes N em zeti Kormányban
belügym inisztérium i politikai állam titkár le tt. 1 9 4 5 . április 13 -ától a M agyar
Kom m unista P árt Központi Vezetősége közigazgatási és közgazdasági o s ztá ­
lyának lett a vezetője. Az MKP Központi Vezetősége Közigazgatási és Közgaz­
dasági Osztály vezetőjeként fo ly tatta m unkáját. 1 9 4 5 . novem ber 4 -é n a Hajdú
és Bihar várm egyei választókerületben nem zetgyűlési, illetve 1947. augusztus
31-én Csongrád és Csanád várm egyék listájáról országgyűlési képviselő volt.
1946. novem ber 6 -á n az MKP nagy-szegedi pártbizottságának titkári poszt­
jára került. Szegedi tevékenysége 1 9 48 nyaráig tartott. Az MDP 1 9 4 8 júniu­
sában ta rto tt egyesítő kongresszusán a KV póttagjává választották, majd a
központi vezetőség 1 9 49 . szeptem ber 3 -i ülésén rendes tag k én t kooptálták
a testületbe. 1 9 4 8 . október 3 0 -á n adm inisztratív állam titkárként visszatért
a Belügym inisztérium ba. Az 1 9 50 . m ájusi KV-plénum on beválasztották az
M DP Politikai Bizottságába. 1 9 5 0 . június 23 -ó n ő lett a belügym iniszter. Az
M D P PB 1951. április 19-én ta rto tt ülésén szigorú bírálatban részesítette te ­
vékenységét. A vád egyfelől az volt ellőne, hogy az 1 9 5 0 . október 2 2 -é n tarto tt
tanácsválasztásokon több helyen volt „horthysta tis ztviselő t’1 is beválasztot­
tak a tanácsi apparátusba, hogy a belügyi dolgozók összetétele nem a kívánt
m értékben változott, és a Belügym inisztérium ban folyó m unka színvonala
sem javult. M ásfelől bűnéül rótták fel, hogy a Márciusi Front korábban m ár
őrizetbe vett, illetve elítélt tagjaival szoros baráti kapcsolatban állott. Az ülés
m ásnapján egész családjával együtt holtan találták, A kiadott hivatalos tá jé ­
koztató szerint öngyilkos lett, de előbb végzett a családjával is. Az esem ények
körülm ényei máig tisztázatlanok. H alálának nyilvánosságra hozatala előtt az
MDP KV m egfosztotta minden párttisztségétől, és visszavonta belügym inisz­
teri m egbízatását. H am vait politikai rehabilitálása után, 19 57 -ben díszhelyre
tem ették .

Zsedényi Béla
1894-1955
A m iskolci jogi egyetem taná ra, 1 9 3 9 -1 9 4 4 között a Reggeli Hírlap főszer­
kesztője volt. 1 9 44 . decem ber 2 1 -é n a z Ideiglenes N em zetgyűlés elnökévé vá­
lasztják, és ebben a m inőségben az állam fői jogkört is gyakorolja. 1 9 4 4 -1 9 4 7
között országgyűlési képviselő, a M agyar Függetlenségi P árt alapító tagja és
egyik vezetője. 19 50 . május 3 0 -á n le tartózta tták, majd a Kővágó József és
társai perben mint III. rendű vádlottat szervezkedésben, kém kedésben és h á ­
borús bűntett elkövetésében bűnösnek találták és életfogytiglani fegyházra
ítélték. A börtönben halt meg 1 9 5 5 -b e n ,

445
Zsidí Gyula
Vasvár, Í920. november 18. -Budapest, 1989.
Állam védelm i ezredes. A polgári iskola befejezése után, 1 9 3 5 -töl a Ganz V a ­
gongyárban k a p o tt m unkát, ahol géplakatos tanonc, majd segéd. Innen vonult
be katonai szolgálatra. 1 9 4 4 decem berében egy ideig tagja volt a Prónay-
különítm énynek, ahová azért lépett be, hogy nehogy újra behívják katonai
szolgálatra. 1 9 4 5 -b e n vették fel a politikai rendőrséghez. 1 9 4 6 -b a n leszerelt,
és v isszam en té vagongyárba dolgozni. 1 9 5 0 -tő l a Békás megyei pártbizottság
titkáraként dolgozott. 1951 szeptem berében került az ÁVH-hoz. S zeptem ber
2 8 -á v a l kinevezték a III. Főosztály (Operatív) vezetőjének, állam védelm i ez­
redesi rangban. 1 9 5 3 . január 14-ével ezen beosztása m ellett ideiglenesen
m egbízták a VI. Főosztály (Vizsgálati) vezetésével is. Ezen posztján m árcius
4-é v e l m egerősítették és véglegesítették a Vizsgálati Főosztály vezetői tis zt­
ségében. 19 53 . július 2 2 -é v e l a B. M . VII. Osztály, majd Főosztály (Közlekedési
és H íradáselhárítási) vezetésével bízták meg, 19 54 . július 2 1 -é n a B. M . párt-
szervezet végrehajtó bizottságának titkárává választották. 1 9 5 5 -1 9 5 8 között
elvégezte az SZKP pártfőiskoláját. Az 1 9 5 6 -o s forradalom idején hazatért,
és a z I. Honvéd Ezred 4, századának a parancsnoka lett. 1 9 5 8 nyarán m e g ­
rovásban részesítették, a SZO T-nál politikai m un katársként tevékenykedett.
1 9 6 2 -tő l a XIII. kerületi pártbizottság titká ra lett, majd 1 9 6 4 -tő l a XVII. kerület
pártbizottságának első titkára. Kitüntetései: Köztársasági Érdem érem arany
fokozat (1 9 4 9 ), Köztársasági Érdem rend V. fokozat (19 50 ).

Zsiga Sándor András Kerubin Páter

Csonkahegyhát, 1918. április 21. - Hatvan. 1991. augusztus 11.
Ferences szerzetes, esztergályos. 19 36 . aug. 2 2 -é n lépett a ferences rendbe.
1937. aug. 2 3 -á n egyszerű fogadalm at tett, majd 194G. szept. 7-én örök fo ­
gadalm at. 1941. jún. 15-én szentelték pappá. Búcsúszentlászlón (1942), majd
Pápán (1 9 4 3 ) káplán, a háború utolsó hónapjaiban katonalelkész. 1 9 4 7 /4 8 -
ban hitoktató Szom bathelyen, m ajd a következő évben Kecskem éten be te g-
látogató és fogházlelkész. 1 9 5 0 júniusában az újhatvani ferences rendházban
teljes ített szolgálatot, onnan hurcolta el az ÁVH társaival együtt. A B udapest
M egyei Bíróság 1951, január 2 6 -á n , első fokon a dem okratikus állam rend
m egdöntésére irányuló m ozgalom ban való tevékeny részvétel bűntette m iatt
10 év börtönbüntetésre ítélte. 1 9 5 6 -b a n kegyelem ből szabadult. A kőolajipar­
ban segédm unkás, m ajd esztergályos lett. 1 9 78 , április 2 1 -é n m ent nyugdíjba.
Fizikai m unkája m ellett - az állam i tiltó törvények veszélyét vállalva - segít­
ségére volt a környékbeli papságnak a pasztorációban. 1 9 85 . novem ber 4 -é n
hivatalosan visszatérhetett a ferences rendbe, az esztergom i kolostorba, majd
Burgerlandban, a kism artoni ferences rendházban élt.

446
NÉVMUTATÓ
A lapy G yula 307.379
A lexa M iklós 307
A lfö ld y lm re 209
A lm ási Já n o s 183
A m brózy G yula 2 0 0 ,3 7 9
A n tal Ferenc 183
A pponvi Károly. g ró f 107
Aradi István 2 2 0 ,3 5 8
Arany Á rpád 2 2 5 ,3 5 8
A rany B álint 2 0 9 ,3 7 9
Avar Je n ő 307
Ács László, clr. 267,271,358
Ádám G yörgy 189,190
Árkos Pál 269
R. Rácz István 209, 358-359
B, Szabó Gyula 273
R. Szabó István 38
Raczoni G áb or 111
R agdiJózsef 243, 245, 246, 247:
358
Bajcsy-ZsiUnszky E n d re 32, 47,
3 8 0 381
B ajcsy-Z silinszk yK ndréné 47
Balassa G yula. dr. 105.106.152,
381
Balázs Já n o s 2 4 9 ,3 5 9
Balázsi Béla 190,275,381
Balázsi M iklós 209
Balja h ajós 225
Balogh M argit 9 5 ,1 0 8
B alogh S án d o r 140.148
B ank B a rb a ra 13,48,131:173,183,
188, 213, 310, 312, 313,314
B aran y ai T ib or 212
Barkóczí Pál 275
Barkóczy G yörgy 107
B a rn a E n d re 119
B arth a Béla, dr. 9 5 ,3 8 3
B a rth a P á l 290
B arto s István 278
B a th ó Já n o s 308
B a u m g a rtn e r 177
B álin t Ján o s 232, 237
B álint T ászló 203
Bán Antal 3 9 ,3 8 2
B á n jó z se fn é 160
B an di G éza 224
Bán kuti Antal 273, 382
Bá r á nyos K á re >1y 14 4
B árdoly Je n ó 238. 239
B ártfay F.mil 224
B eb rits T.ajos 223, 228, 383
B e d ő B é la , dr. 2 6 8 ,3 5 9
B cljan ov 108, 383
Beluezky S án d o r G inék 215, 217,
383
B enedek Im re. dr. 183
Bencd ikti 1stvá n 192, 360
B en jám in Olivér, dr. 115,120,383
Benkő Károly, dr. 95, 383
Benkő S án d o r 192, 360
Benkő Zoltán, dr. 23, 44, 45. 208,
248, 260, 283, 309, 311, 313, 360
B e rec z B éla 309
B érc ez György 220, 360
Beren d G yörgy 83,
Bibó István 30, 8 4 ,8 5 , 3D8,
3 8 3 - 384
B ih ari Ferenc, d r 9 5 ,3 8 4
B ih ari Pál 275, 276
B ilin sz k iJán o s 273
B in d er Géza 218, 220, 271, 360
B issin ger R u d olf 106
B író 294
B író István 290
Bíró S án d o r 231,313
B jelkin 40,41
B o g n ár Z alán 27
B od on yi M árton , dr. 99, 246,
3 8 4 - 385
B odon yi l'ibor 220. 360
447
B oh d om e czky Al a d á r 9 8 ,3 8 5 D em ény Pál 1 8 6 ,2 1 0 ,3 8 8 -3 8 9
B o lg ár Im re 120 D em én y P áln é 21,1 8 6 ,3 8 9
Borbély Elek 225 De m é ny Ve ra 186, 436
B orbély L ajo s 299 D elre István 210,361
B orec 2 ky B eatrix 153 D etre T am ás 241 ,2 4 4
B o ro ss-T ó b y jó z sc f 270 D écsi G yula, dr. 99,101,102,106,
B o rsan y i Lajos 216, 249, 360 190,194, 272. 388
B orsos Sá n d o r 44, 385 D én es István 194
Bódy László, dr. 107, 384 D iczfalu ssy Ferenc 108 ,3 8 9
B ú rö cz je n ő 224 D im itrov 91
B öszörm én yi N agy Géza 153,193, D in n y é sL ajo s 3 7 .3 8 ,3 8 9 ^ 3 9 0
196, 229, 232, 233, 236, 237, 238, Diósi László 185
239, 257, 259, 260, 261. 265, 266, Djilas, M ilovan 30
267,270, 2 7 1 .2 7 5 .2 7 8 ,2 8 1 ,2 8 2 , Dobi István 38
283, 284, 311, 312, 313 Dobi T ib o r 260,361
B reu er Já n o s 307, 360 D obó Jó z se f 229, 230, 361
Bucsi Já n o s 225 D o m já n já n o s 219, 2 2 0 ,3 6 2
Bús Jó z se f 274 D o n átÁ rm in 193,256
D onath Ferenc 194
C zakó József, dr, 107,385 D onáth G yörgy 22, 208, 390-391
C zigány E n d re 213,361 D ornai S án d o r 274, 301
DruczaALLiJa 172,173,313
C sabi i Lajos 216,219, 361 D udás Jó z se f 2 3 ,197: 209, 362
C sap ó László 241 D ulin Jenő, dr. 105
C sá n its Jó z se f 239 D zserzsinszkíj, F. F.. 55, 59, 60,
C seh G e rg ő Ben d egúz 149
C seh Ö dön 260, 361 E gervári Já n o s 2 3 4 ,3 6 2
C seke Jó z se f 239 E gri G yörgy 259
C se n d e s Béla, dr. 209,361 E gri László 307
„C sepeli" 237 Egyed D énes 23, 362
C ser Jó z se f 180 Eich m arin 32
C scte Jó z se f 273, 274, 276, 283, 377 Erdei Ferenc 51, 85, 90,110, 133,
C silla g G yörgy 189,191,192,195, 136,138. 391
188, 20 0 , 268, 274, 3 8 5 -386 Erdey S án d o r 172,173,174,181,
C sirke István 126 182,198, 231. 248, 257, 261, 309,
C so m ó ss M iklós 4 7 ,3 8 6 311,313
C so n g o r E lem érn é 21 E rö ss Ferenc 212
C so n to s K á lm á n 209 Esze M ihály 222
C sorn ok y V iktor 40
C su tak Pál 235 Érsek T ib o r 184,185,256
C sű rö s Zoltán 209
Faludy G yörgy 121, 178,179,196,
D alm a Pál, dr, 95, 386 2 0 8,210, 270, 271, 303, 311, 313,
D ancsa Lajos 211 363
D arv as JÓ2 se f 214, 387-388 F aragb a G áb o r 31,391-392

448
Fa rl< a$ C y ör gy 3 6
F arkas K o m é i, dr. 224
Farkas M ihály 39, 40, 91,194, 214,
392-394
Farkas Ni rsee G y u la 224
Farkas S án d o r 213, 363
Farkas V la d im ír 252
Fazekas Je n ő 210, 363
Fazekas Péter 274, 276, 280, 290,
294, 377
Fábián Já n o s, dr. 179,391
Fehér István 138.140,141,147
Fehér Lajos 46,117, 394-395
Fehér Mihály, dr, 93, 94, 395
Feh érváry A lad ár 184
F eh érvárv IsLván 48,121,188
Feitl István 33,140
Fel kai Re 2 SÖ, dr. 245, 246, 247
Felvinczy T am ás, dr. 8 4 ,1 54,301,
303, 306
F eren c sik Jó z se r 2 1 8 ,2 5 2 ,2 53,
254, 363
Ferenczy Ferenc 193
Fényes B e rtalan 245, 246, 247
F id ger Éva 125
Filep B e rta la n 225
Fi lep T ib or 314
F illér Rezső 219,220
Finn Ferenc 24
Fitos V ilm os 45, 46, 395
Fod or G áb or 249
Fórján István (F órián István) 231,
277,278, 283, 377-378
Fóí-is Béla 195, 201, 257, 275, 377
Fóris Sán d o r 93
Földes G yörgy 190,
Földesi M argit 33, 38, 214
Földvári H en rik 257
F ö ld v áry B o ér E lem ér 313
F ráter Iván 47
Fuksz (re n d ő r főh adn agy ) 189
Füzesi A n d rás 308, 363
Gajria M arcell 185,254
G ajzágő György, dr. 119
G aram i Jó z se f 217
C a ra m v ö lg y iJá n o s 2 10,364
G arasin R u d olf 8 4 ,1 9 4 ,2 9 1 ,2 9 3 ,
294, 297, 300, 309, 310, 395
G áb or R ób ert 39,212
G áb o ri G yörgy 311
G á sp á r M árton 274
G áti K ároly 226
G era G y ula 2 2 4 ,2 2 8
G erlóczy G áb o r 107,395
G erö E rn ő 26, 34, 39, 50, 85,111.
115, 300, 396-397
G erzso n R ezső né 107
G láser Elem ér, dr. 9 5 ,9 8 , 398
G oiu bov ics István 2 5 9 ,3 6 4
C o n d a 193
G óbi Ferenc, dr. 95, 398
G ö rb e d i M iklós 25, 314
G örgey C u id ó 173,194,195, 313,
364
G ram an tik Sá n d o r 185
G ráf István, dr. 1 9 2 ,364
G re g u s Jó z se f 299
O rosz József 214,398
G rusity Ján o s 241
G y arm ath y Lívia 311, 312
G y arm ati G yörgy 13,18, 38, 39,
41, 51,110.111, 125,149, 214, 286,
313
G y arm ati T ib o r 226
Győré József 26, 50, 300, 302
C yörgy ey F. Al ad ár 23 6
G y őrify István 45
H ain R étem é 186,398
H am vas E n d re 141
H araszti Jó z se f 2 3 0 ,2 3 3 , 237,239
H arm ath László 239
H ám o ri Im re 224
H eged ű s A n d rás 194
H egedű s Já n o s 225
H egyi Sán dor, dr. 120
H einz E rvin , dr. 131
H eréd i G yörgy 235
449
H crtelendy A n dor 209, 260, 364
Ilctén vi V arga K ároly 179,100
H cycr Ferenc 98
H éni (százados) 224
H id assy István, dr. 87,167,168,
399
H in fn er K á lm á n 308
Hitler, A dolf 31,121
Ilo ffin a n n Jó z se f 192,3 6 4
K orányi F ajos 3 0 8 ,3 6 4
1lóritay M iklós 31
H orthy M iklós, ifj. 31
H ortobágyi E ndre, dr. 92,117, 399
H orváth G yörgy né 98
H orváth Ibolya, dr. 163,196
I lorváth László 98
I lorvat.h M árton 111
I lo y o sJá n o s, dr. 229, 239, 267,
2 6 8 ,2 7 6
I lubay K álm án né, özv. 186, 399
I Ivibcr Ferenc 24
Jlu j bér Jó z se f né 221,222
I hí Mai L ajo s 189, 251, 262, 253,
399
I lu n y adi Sáo d o r, dr. 268, 365
[gn atovics Sán d o r 220, 365
111natko Gusztáv, dr. 225
Ivády S án d o r 259
[zsák f ajo s 37, 38, 39.137, 214,
295, 296, 314
Ja k a b G yula, dr. 106 399
J a n kec h J ózsef 192,366
Ja n k ó Péter 41
Já m b o r Jó z se f 226
Jászai Béla 234, 235, 236
Já v o r M iklós 160
Jávori (Jéger) Szilárd 220. 365
Je g e s S án d o r 261,365
Je v d o k im en k o 4 0
Jo b Zoltán 100
Jó n á s Béla, dr. 307, 399
Jó n á s Pál, dr. 2 3 ,2 0 8 ,2 0 9 ,2 7 0 ,
282, 365
Ju h ász László 253, 254, 272, 399
Ju stu s Pál 103
Ju stu s Pálné 186, 314, 4 0 0
K a h le r F rigy es 153,213
K apitán y István 275
K apitán y Ján o s 181
K arácson y Ferenc 221
K ard o s György, dr. 180
K ard o s István 249, 366
K ard o s László 46, 402
K assai László 278,378
K ád ár Já n o s 40, 98,111,187, 210,
400-401
K állai C yu la 4 6 .4 7
K állay M iklós 44
K álm án K ároly, ifj. 2 9 0 ,2 9 4
K álm án P eregrin 213
K álvin Jó z se f K allisz 217,402
K án y aT ib o r, dr. 2 6 8 ,3 6 6
K árolyi M árton 190, 272. 402
K árp áti K am ii 239, 240, 241, 242,
243, 244, 245, 246, 282, 284
K ása István 226
Kedrov, M. Sz. 59
K elem en G yula 39, 403
K elem en Kornél, dr. 20,
K em ény István 263
K em ény Lajos 226
K ende Péter 282
K e rk a ije n ö 36
K e rn e rB é la 192,367
K ertész Já n o s 230, 233, 239. 367
Key. W illiam 146
K éri K álm án 198, 260, 366
K ibili Ján o s 277,378
K ih u t József 2 3 0 ,2 3 1 ,2 3 3 ,2 3 9
K iráJy h azi Zoltán 223
K irov 75
K ish ázi Ján o s 181,263
K iss D ániel 271
K iss Ferenc 226
K iss Ferenc (internált) 239, 241,
244
K iss Ján o s 32
K iss K á lm á n 274 K reivich Béla 284, 368
K iss Péter 100 K ristó f Istv án 201, 208
K iss S á n d o r 46, 4 0 3 - 4 0 4 K riszten Ferenc R afael 215, 217,
K iss Szaléz, p áter 216, 405 407
K lébl M árton 237, 238, 239 K riS 2 tinkovich A n tal, dr, 124,407
K ocli H ugó 260, 367 K ubinyi F eren c 198
K ocsis Ferenc, dr. 95 K u lin V iktor 152,368
K oesor K ároly 226 K un M iklós 37,137,214
K oczin a G yula 253, 254, 4 0 5 -4 0 6 K u tik a K á ro ly 2 5 3 ,2 5 4 ,4 0 7 -4 0 8
K olb ert Já n o s 3 0 4
K oltai T ib o r 1 6 8 ,4 0 6 Lakatos C éza 31, 107, 4 0 8 -4 0 9
K om ár M ihály 273 L akatos M iklós, dr. 131
K o m á ro m i M iklós 226 L apsik A m b ru s 173,409
K o m áro m y László, dr. 124, 4 0 6 Lányi G éza, dr. 224
K on d or Já n o s 226 László Je n ő 225, 368
K op ácsi S án d o r 9 9 ,1 0 4 ,1 0 6 , 211, L á 2 á r B é la 84
406 Ledényi Ferenc, dr, 239
K o p p án y K á lm á n , dr. 226 L e h o ta Istv á n 2 7 3 ,2 7 4 ,4 0 8
K orm án y M ihály 189, 190,196, Leleszi B a rn ab ás 2 2 6 ,3 6 8
198, 268, 269 L en csés F eren c 2 6 5 ,3 6 8
K ö rö n d i E n d re 210 L en csés Ján o s 307, 368
K osciu sk o 103 Létay István 236
K oszm ovszky Jó z se f 107, 407 Liszka N ándor, dr. 181, 368
K o t e k jo é l 9 ,5 0 ,1 7 2 Lovasi Ján o s 301
K ovács Béla 36, 4 0 6 -4 0 7 Lótos 224
K ovács D énes 100 L őcsei G éza 181. 230, 231, 232,
K ovács Im re 47, 209 233, 234, 235, 236, 237, 238, 239,
K ovács Im re (MÁV) 224 242, 243, 369
„K ovács lsiv án " 41 Löké G y ula 28, 201, 208, 247,248.
K ovács István 194 272, 273, 278, 280, 300, 3 0 5 ,4 0 9
K ovács K á lm á n 82 L u d w ig lm r e 254
K ovács Lajos 303 L u k ács 101
K ovács Zoltán A n d rá s 32 L u kács G y u la Iván 192, 369
K ozm a G áb o r 239, 240, 2 44 L u k ács Tibor, dr. 82, 83
K órm óczi G yörgy 308
K öteles H enrik 161,407 M ad aras Ferenc 176,177,178, 200,
K öves K á lm á n 224 262, 264, 313
K ö v esd i K riz sá n G yörgy 278,378 M ajor T am ás 186
K ő h alm i Ferenc 226 M ajsal E m il 4 5 ,1 5 0 ,4 0 9
K örösm ezey László 264, 306, M akai M iklós 47
313, 368 „M ak aró n i” 237, 259, 282, 284
K őv ári G yula 223 M aro sán G yörgy 186
K ra h u lc sá n Zsolt 89,110, 111, 114, M arosi Im re 94
115,117,119,124,156 M ády K áro ly 224
K raszn ay Béla 193 M áriássy Zoltán 107,409

451
M átyási Jó z se f 245 N agy Jó z se f 220
M edgyesy S eh m ikli N o rb ert 213 N agy K áro ly 273, 274
M erényi K ornél, dr. 95, 410 N agy L ászló („M akaróni") 237,
M erm elstein Izidor 181 239, 240, 2 4 1 ,2 4 2 ,2 4 3 ,2 4 5 ,
M essó V ilm os, dr. 95, 4J0 259,277, 278: 2 8 2 ,2 8 4
Metz István 224 N agy M átyás 2 6 0 ,3 7 0
Mezófy K áro ly 270 N aschitz K atalin 98
Mélik E n d re 22, 410 N ém eth Em il 196
M énesi Ferenc 225 N ém eth Jó z se f 225
M érai Jó z se f 2 6 4 N ém eth K ároly 182
M észáros C yu la 48 N ém eth Lajos 105,106
M észáros S á n d o r 301 N ém eth Pál, dr. 224, 370
M icskó R u d olf 272
M ichnay G yula 181,23 0 .231,232. Nyeste 2oItán 121, 200, 208, 231,
233, 234, 236, 237, 240, 313, 369 271, 311, 313, 370
M iklós Béla. daln oki 32,110, 136,
386-387 O hotin, N. G. 52
M iklós Lajos, d aln o k i 260, 361 O k v á th lm re 51
M iklós László, daln oki 245, 246, Ölti V ilm os 217, 307, 414
247, 260, 361 O rb án M iklós 2 0 1 ,2 0 8
M ilán (ezredes) 224 O rd ass L ajo s 214,414
M indszenty Jó z se f 8, 3 6 ,9 5 ,1 0 8 , O rgoványi István 2 0 0
1 4 1 ,1 4 3 ,1 4 4 ,2 1 4 ,2 4 2 ,243, O ttó László 213. 370
410-411
M oldvai Stojanov 224 Ó n o d i M ihály 271
M olnár Béla 304
M olnár Erik 287 Ö tv ö slstv á n 188,313
Mohu>s M ária 270
M olotov 140,148 Ö ze S á n d o r 131,213
M ócsy Im re. dr. 180,411
Mózes M ihály 2 3 0 .2 3 2 ,2 3 3 ,2 3 4 , P aktorovics Gyula 260, 370
237, 239 Palasik M ária 3 4 ,3 6 ,3 9 ,4 0 ,5 1 ,
M ü lle rG ab riella 52 52, 85, Ő6, 90,110,124 ,125,138,
M üller Rolf 89,110,111,114,115, 214, 312
117, 119,124,156 P allavich in i A lfréd, ö r g r ó f 260,
M ü nn ich Ferenc 120,163,412 370
M. K iss S á n d o r 43, 44, 46, 49, 153, P allósi G y u la, dr. 238, 246
172, 209,312 P an d ula Z oltán 193
Pap Ján o s 192,371
N ad abán G yörgy 264 P app C yu la 212
N agy A n d or 226 P app Sim on 197,198,415
N agy F erenc 37,412-413 Papp Viktor, dr. 249,371
N agy Im re 34, 91,95, 9 6 ,1 66.194, Parázs A lb in 213,371
295, 296, 298, 299, 309, 413-414 P á lJó z se f 133
N a g y Je n ó 32 Pál Zoltán 314

452
P álffy (O esterreich er) G yörgy 51, Rajk László 3 6 ,4 0 ,4 1 ,5 1 ,9 6 ,9 7 ,
160, 415 114,125, 210, 420-421
P álffy-M uhoray Zoltán 2 4 9 ,2 6 0 , Rajos Pál 278
370 R atulovszky Já n o s 115, 421
P ártay T iv ad ar 208, 371 Ráczkövi A ndor, dr. 267, 284, 372
P á sz th y já n o s 239, 241, 243, 244 Rákosi M átyás 34, 37, 40, 41, 91,
Pellach K orn él 259, 261, 372 100,115,121,137,140,148,194,
Pethes G yörgy 224 207,210, 211, 214, 221, 295, 296
Pető, dr. 195,269 R áton yiP ál 117
P e trá sÉ v a 154 Reinitz Egon 307, 373
P etrikné V ám os Ida 155 Rex T ib or 210,373
Peyer K ároly 39, 416-417 Rédei G yörgy 210, 372
Péter Ernő, dr. 209, 372 Réh A lajos 161,421
Péter G ábor 40, 41, 51, 52,110,111, Révai Jó zse f 42, 48,136,137,194,
112,115,116,117,120,124,126, 214
187, 194, 207, 208, 215, 221, 223, R ies István 85,421
415-416 R igoulot, P ierre 9, 50,172
P éterffy G ed eon , dr. 142,143 R odnyanszkij, Sz. O. 59
P feiffer Zoltán 37, 38, 417-418 R oginskii, A. B. 52
P intér Péter Pál 45 R o m h án y iB é la 222
P iros László 201, 207, 208, 223, R om h án yi G y u la 226
226, 418-419 R óh m er A lfréd 225
P isk y S ch m id t F rigy es 39 R u scsák L ajos 172,173,174,176,
Platthy Pál 47,419 178,180, 421
Poljakov 4 0
Pollák Im re 261 Saláta K á lm á n 3 7,209,4 21-422
P o p rá d iP á l 211 Sarlós M árton , dr. 8 2 ,8 3 ,
Potecz S á n d o r 182,183,185, 237, S asv ári 224
274, 419 S asv ári A n d or 260
Praveczky A n d or 193 Sághy G yula 313
P rek ler G yörgy 190,191, 195,197, S án d o r (áv) 224
198, 268. 269 S án d o r Im re 211,253
Princz G yula 194,196,197, 272, Sárkán y Je n ó n é 222
419 S árm án y Jó z se f 210,373
Puska Lajos 265 S e res L ászló 3 0 0
P ü spök Zoltán 183,185 Se res Pál 266
Sike M ihály 215, 216
R adich L ászlóné 98 Sirvin d t, E. G. 58, 59, 60, 64
R adó G yula, dr. 97, 9 8 ,1 0 8 ,1 0 9 , Sin Sán d o r 251
419 „S ísap k ás” 264
R adó Sá n d o r 301, 302 Skolnik Jó z se f 210, 373
R adócz Ferenc 239 Skapov, D. V. 64
R ad ván szky A lbert 214 Solt Pál, dr. 163,196
R agoncza István 249, 372 So m lai Béla 224
R ain p rech t A ntal 2 6 0 ,2 8 1 ,3 7 2 So m ssich József, dr. 2 6 0 ,3 7 3

453
Soó s V iktor A ttila 23
Sólyom László 86, 88, 89,106,111,
115,120,162,188,210, 422
Sran k ó A n d rá s 190
Stein er G yörgy 2 3 7 ,2 3 8 ,2 8 3
Stern M cndel 230, 231, 2 3 3 ,2 3 9
S te m P á l 2 3 0 ,2 3 1 ,2 3 3 ,2 3 9
Sulyok D ezső 3 5 ,3 7 ,4 2 3
Su p u t M ihály 210,374
S u sa É v a 270
Szabó E rn ő, dr. 183
Szabó Győző, dr. 163,196
Szab ó Jó z se f 2 3 9 ,2 4 1 ,2 4 4
Szak asits Á rp á d 4 0 ,4 7 ,4 2 4 -4 2 5
Szakács Sán d o r 33, 35, 38 r 40, 52,
188,312
Szakái Im re 239
Szálai S á n d o r 3 0 0
Szalva Já n o s 2 0 1 ,2 0 8
Szam osi L ászló 221
S z a th m á ri G áb or 132
Szavraszov, L. A. 58
S z á b e rsz k y jó z se f 116, 4 2 4
Szád ovszky S á ndo r 192, 374
Szálasi Ferenc 31,32,121, 425-427
Szálasi Fcrcn cn é 21,186, 427
Szászi Pál 239
Szebenyi E ndre, dr. 97,105,124,
171,427
Szecsód i R ób ert 190
Szekér N óra 3 6 ,2 0 8 ,2 0 9
Szen t-G yörgyi A lbert 47,427-429
S ze nt i r m ay K á rol y 22 5
Szent-Tványi D om okos 2 0 8 ,4 2 9
Szepesi G éza 240, 241
S zep essy G éza, dr. 142,143
Szerem ley 271
Sz eren csés K ároly 3 8 ,2 1 4
Székely Béla 124, 427
Széles G yörgy 218, 249, 374
Szén ássy G éza, dr. 95 r 170,171.
427
Szigacsev, Sz. F. 64
454
Szilassy Zoltán, dr. 224
Szilágy') Já n o s 216, 218, 374
Szim on István, dr, 124, 429
Szm irnov, M. B 52, 64
Szm oln ik 191
S zo k o laiG éza 190
Szolzsenyicin 102
Szón ntagh Pál 193,194
Szöllösi G yörgy 190, 212, 429
Szpu nde, V. 58
Sztan k ovits István 185
Sztálin 4 1 ,1 2 1 ,250,295
Sztáray Zoltán 1 8 2 ,2 0 0 ,2 0 8 ,2 1 2 ,
229, 2 3 0 ,2 3 1 ,2 5 6 , 258,261,
265, 266, 267, 275, 281, 306, 311,
313, 374
Szu h a 271
Szujovszky Zoltán, dr. 2 4 9 ,374
Szűcs E rn ő 40,161
Szvindov, G. V. 34,146, 430
Tabódy István 177,181, 260, 303,
374-375
T am ás Dezső 210, 375
Taros ay (Tartsay) V ilm os 32, 47,
430
Tarcza Jó z se f Aurél 217,430
T arján G. G áb or 132
Tatai C éza 239
T árn ok Je n ő 184,185
T aró d i Zoltán 178,181,430
Teleki Pál 132
T em esváry László 186,187
T h irrin g L ajos 131,132
Tiidy Zoltán 34, 38, 40,108,167,
430-431
Tito 41
Toldi Ferenc 2 5 1 ,2 5 3 ,4 3 2
Tolnai Á goston 192, 375
T onigold B en ed ek 239
T óth (főhadnagy) 196
T óth E szter 18
Tóth Gyula 247, 274, 276, 290,
294, 300, 379
Tóth L ászló 246
Tóth Zoltán 229, 375
T ö m p e A n d rás 42, 51, 93,110,111
112,118,124, 432
Töröcskei István, dr. 224
Török Á d ám 48
T u rcsán Jó z se f 251,253
T. V arga G yörgy 286, 295, 313
ü g r in Jó z se f 36
U rbán Rezső 182, 274, 301, 432
U rb án fy 193
U rr Jó z se f 273,274
Usackij, V. F. 59
Ú jlaki T ib o r 2 8 4
Úrfi S á n d o r 119
V ajda T ib o r 2 7 2 ,4 3 2
V ajnai Pál 192
V arga Já n o s 283
V arga József, dr. 208 ,2 1 2 , 375
V argh a Sán d o r 214
Vas Zoltán 111,112,194,433-434
V ám os T ib or 98
V árkonyi Ferenc 273
V á rk o n y ilm re 283
V árnai (Zseni) 47, 432-433
V ásárhelyi Já n o s 218,375
V ásáry István 3 2 ,4 3 4
Vereckei (Sim kovic) Já n o s 278,
284, 379
Veres Já n o s G éza 217,434-435
V eres G y ula 224
V eres Jó z se f 9 9 ,1 0 4 , 4 3 5 -436
V eress Lajos, d áln o k i 107, 208,
387
V ida Ferenc 185
V ida Lajos 307, 376
V ietorisz G éza 210, 376
V irág M iklós 291
V irág Zoltán 222
V itányi Iván 44, 46
Vizi Sán do r 239, 240, 241, 244
Vojtzek Sán d o r 23
Vorosilov, K lim en t
Jefrem o v ics 34, 436
V örös István 217, 221, 271, 376
W ágner T ib or 194
Weis István 154
W eiss E dit 236
W eissM an fré d 236
W eissh au sA lad ár 2 2 ,1 8 6 ,2 0 9 ,
210, 436
W illy Sán d o r 226
W itzB éla 142
W orm ser M igot, O lga 172
Zalai K atalin 134
Zanathy Ján o s, dr. 163,196
Zangvilj, Z. G. 59
Z áborszky Győző. dr. 120,436
Zentai (áv) 269
Zichy N ándor, g ró f 107, 437
Zichy Péter, g ró f 260, 376
Z ielbauer G yörgy 135
Zilahy László, dr. 9 4 ,4 3 7
Z im ányi T ib o r 2 3 ,4 5 ,1 8 8 ,2 0 8 ,
247, 249, 311, 376
Z in ner T ib o r 33, 34, 38, 40, 52,
84, 85,128,140,141,146,147,148,
163,188,196, 312
Z on gor G éza 226, 376
Zorkóczy K ároly 291,292
Zöld S án d o r 91,105,111,187,
437-438
Z sarnay K á lm á n 162,168
Zsákai L ászló 219, 376
Zsákai P irosk a 221
Z sed én y iB éla 3 2 ,4 3 8
Zsidi G yula 254, 272, 4 38-439
Zsiga S án d o r K e ru b in 217, 439
455
KÉPMELLÉKLET

S za b a d N ép. 1945. 0 6 .1 4 .
Károly laktanya, Buda-dél istentisztelet
Buda-dél műhely
András^ 62.. bdső udvar
Erdei Ferenc ü rendőrvizsgán, 1945

Péter Gábor, 1947. 02. 01.

 V"

ÁVH-felvonulás

Kistó rcsa
Kistarcso belső
 Rákosi a hentesbolt kirakatában

G a r a s i R u d o lf, a K Ö M I és a B ü n t e té s - v é g r e h a jt á s v e z e tő je
lóke Gyula

D écsi GjmJo
 H u lla i L a jo s

Stecsk

B űrJróc;g?-fca s ?é £ ecsk e rt
Recsk, madártávlat
 * focski kéríVsiBinunkatSbor r *) v s ii n r o jz a
•arcdwt^ térykopfg; u&telek alao lln ________

$ J1■

'
* \ be /

Mérői József vázrajza

Út R e c sk r e
!»*ic»k t;i5 2 . T ftr *» é p U l« t l a e *ro A lt k u r t á t Barakk s a l a i B u n k a r-fo ^ d * CaákioyfcS S p ii*» l i r i a a i

R ecsk , t á b o r

Rekonstruált törzsépület
ÁVH-s törzsépület a 80-as években

internált körlet
f a f c ü í í struáli b t i n tetöba rokk

Gúzsbakötés modell
 Vizesgödör

Az internált körletből a fogda felé vezető űf

 Kút

A recski /rőödifyo kapvjo

 R e c sk , bánya

GsiIIapálya, Recsk
 fleesJc, bánya

AzAVH-s őrség Recsken 1951 körül

A tá b o r és a b á n y a k ö z ö t t m e g m a r a d t k e r íté s

M a d á r t á v la t , R e csh
A tis z a lö k i tá b o r b e já r a tó

Kazincbarcika, sóbánya
rdboroíc, Budapest
 Táborok
Magyarországon
1947-1953

■ KfcpctftoetBábUlM
Hí'j'í*
IftMw * A/AVllkrrrW)ff Irvó fím uMxr
KOMI VCct Ií W í Un Jtrtrn l p^nuriteij
KOMI 'á » / r>jrWir>
■ ll[<tvtu,>,NftiwuiA,kíÜJW
.)kinvwHirnHW
tM
f

Táborok, 1947-53
 Szökés a recski laborból 1951-ben

B ecs
K is te re n y e
Michnay Gyula É rs e k ú jv á r M a tra v e re b é
átjutóit a haláron -R e c s k flfako C
(|un4 > ar elfogták (iún 4 ) f
£ 2 ? “W
•
8S 25r,Í N y íre g y h á za
- ...V » c • Á csa -
yőr Kömftrom § A°l?óÍöd Csóvád ' G y ö n g y ö s
4- P e re s z te g rig y ok á ro ly
D e u ts c h k re u £ A .R ö jtö k m u z s a j Kíhut Józsefet ^D u n a k e s z i A s z ó d u a Í za otvvaönr k ^. Kertész Józsefet elfogták D e b re c e n
R é p c e la k elfogták (m á j.23.) Is a s z e 1 (máj. 23.)
Budapest *aa m s
C C e ild ö m o ík
§ P S z o m b a th e ly 1 Lffcsey Gézát I Stern
Stern Pál1
Pált celfogták
elfogtak fiOfl (m áj.24.)
t I Stern Menetelt és Haraszti Józsefet N a g y v á ra d
V e s z p ré m elfogták (m áj.22.)
K ö rm e n d
Za e g e rs z e g -
K e s z th e j/'
B a la t o n s z e n t g y ö r g y Michnay Gyula vasúton
utazik Celldómólkig
\ recski labor 1951-ben
K aposvár

■ S te rn M e n d e l, K ih u t J ó zs e f, H a ra s zti J ó z s e f útja
1 K e rté s z J ó z s e f, S te rn P ál útja
--------------- M ic h n a y G y u la , L ő c s e y G é za , M ó ze s M ih á ly s z ö k é s i útja
A szód T e le p ü lé s , a h o l e lfo g tá k ő k e t
Á csa T e le p ü lé s , a h o l a s z ö k e v é n y e k á th a la d ta k

Recsk, szökés
 www.szepmives.hu
Felelős kiadó SZABÓ TIBOR BENJÁMIN
Felelős szerkesztő KOVÁCS ATTILA ZOLTÁN
Olvasószerkesztő SZEPESSY KATA
Műszaki vezető DRÓTOS SZILVIA
Nyomdai előkészítés TÓTH VIKTOR

Készült a Szekszárdi Nyomdában, 2017-ben

Felelős vezető VADÁSZ KATALIN igazgató

ISBN 978615 5662317