Redoxireakciók, elektrokémia 1

Elektronátmenettel járó reakciók (redoxireakciók)

Az anyag nagyrészt ismétlés, volt már szó róla korábban.

Elektronegativitás (EN)
 Az elektronegativitás a kötésben lévő atom elektronvonzó képessége.
Viszonyszám, mértékegysége nincs.
 A rendszert Linus Pauling dolgozta ki. A nemesgázok esetében nem értelmezték
az elektronegativitást, mivel az értékek megállapításának idején még nem
ismertek nemesgáz-vegyületeket.
 Az elektronegativitás a periódusos rendszerben periodikusan változik:
 a főcsoportokon belül felülről lefelé csökken,
 a periódusokon belül balról jobbra nő.
(A mellékcsoportokban több helyen is találhatunk eltérést ettől.)
A legnagyobb EN-ú elem a fluor (4), a legkisebb EN-ú a francium (0,7).

Az elektronegativitás értékét
 az atomméret növekedése csökkenti,
 a magtöltés (protonszám) növekedése növeli,
 a belső, árnyékoló elektronok számának növekedése csökkenti.
A három hatás egymással szoros összefüggésben, egymás hatását befolyásolva
határozza meg az elektronegativitás értékét.
Ezek alapján az elektronegativitás
 egy perióduson belül a rendszám növekedésével balról jobbra nő, mert
 az atomméret csökken
(így egyre jobban hat a protonok vonzó hatása a külső elektronokra),
 nő a protonszám
(egyre több proton vonzza ugyanazon legkülső héj elektronjait),
 az atomtörzs elektronjainak száma nem változik
(egyre több proton vonzó hatását ugyanannyi atomtörzs-elektron egyre
kevésbé tudja leárnyékolni);
 egy oszlopon belül fentről lefelé csökken, mivel
 a protonszám nő ugyan, de ezt ellensúlyozza, hogy
 az atommag vonzását árnyékoló atomtörzs-elektronok száma nő (ahogy nő
a héjak száma), valamint
 az atomméret is nagy mértékben nő,
Redoxireakciók, elektrokémia 2
Oxidációs szám
 Oxidációs szám: az atomok, ionok névleges, illetve valódi töltése.
Egy tényleges, vagy névleges töltés, amely az elemi állapothoz viszonyított
oxidációs állapotot mutatja meg.
 Az oxidációs számot a vegyjel fölé írt számmal jelöljük.
Az előjel megadása is fontos!! A +4, az +4 és nem csak 4!!!

Az oxidációs szám meghatározása:

 Az elemek atomjainak oxidációs száma mindig 0 (molekuláris állapotban is)
Pl. a He atomnak nincs töltése, semleges részecske ezért oxidációs száma 0.
Az elemmolekulákban, pl. a H2 molekulában azonos elektronvonzó képességű
atomok kapcsolódnak össze, a kötő elektronpárt egyforma mértékben vonzzák,
egyik H-atomnak sincs töltése, mindkettő oxidációs száma 0.
0 0 0 0 0
Néhány példa:
He H2 Ag Cl2 S8
 Az egyszerű ionok oxidációs száma megegyezik a töltésükkel.
+1 -1 +3 -2
Néhány példa: + - 3+
K Cl Al O2-

 Kovalens vegyületekben:
 ha poláris a kötés, akkor a kötés kötő elektronpárját / elektronpárjait a nagyobb
elektronegativitású atomhoz rendeljük.
Így ha egy atomhoz egy kötő elektronpárt rendelünk, akkor úgy tekintjük, hogy
kapott egy elektront a vele kötésben lévő atomtól (annak a kovalens kötésbe
adott elektronját), ezzel a nagyobb elektronegativitású atom névleges töltése és
az oxidációs száma -1 lett, a másik (kisebb elektronegativitású) atom oxidációs
száma pedig, amelyiktől a kötő elektronját „elvettük,” +1 lett.
Az oxidációs számok meghatározásában sokat segít, ha fel tudjuk rajzolni a
molekula szerkezeti képletét, és így látjuk a kötéseket.
Néhány példa:
+1 -1
A hidrogén-klorid: HCl esetében mint már láttuk, a kötő
elektronpár a nagyobb elektronegativitású Cl felé húzódik HCl
el, ezzel a Cl-nak egy elektronnal most már többje van,
mint elemi állapotban, a H-nek viszont eggyel kevesebb.
Így a Cl oxidációs száma –1, a H-é pedig +1.
+1 -2
A H2O molekulában az O elektronegativitása (3,5) nagyobb
a H elektronegativitásánál (2,1), ezért mindkét kötés kötő H 2O
elektronpárjátt az O-hez rendeljük.
Ezzel az O kapott a semleges atomjához még 2 elektront, a két
hidrogéntől viszont elvettünk 1-1 elektront  az oxigén oxidációs
száma –2, a H-eké +1 lesz.
-3 +1
Az NH3 molekulában a N elektronegativitása (3,0)
nagyobb a H-énél (2,1), ezért mindhárom N–H kötés NH3
kötő elektronpárját a N-hez rendeljük.
Így a N atom kap még 3 elektront a három H-től, ezért a
N oxidációs száma –3, a H-ek oxidációs száma pedig +1
(a H-atomok veszítettek 1-1 elektront, a N viszont „nyert” 3-at).
Redoxireakciók, elektrokémia 3

A CO2 ,molekulában az oxigénatomok kétszeres +4 -2

kötéssel kapcsolódnak a szénatomhoz:. CO2
Az elektronegativitások: O: 3,5 / C: 2,5.
Az oxigéné nagyobb, ezért az O-atomokhoz rendeljük a kötő
elektronpárokat.
Ezzel mindkét O-atom kap 2 elektront a sajátjai mellé a C-től.
Így az O-ek oxidációs száma –2 lesz, a C-é pedig +4 (mindkét O-atom
„nyert” 2 elektront, a C viszont veszített 4-et).
A hipoklórossav: HOCl molekulájában az O a központi +1 -2 +1
atom, ehhez kapcsolódik egyszeres kötéssel egy H HOCl
és egy Cl.
Az EN-ok: H: 2,1 / Cl: 3,0 / O: 3,5.
Az O nagy elektronegativitása miatt mind a H-atomtól, mind a
Cl-atomtól maga felé húzza a kötő elektronpárokat. Ezzel az O szert
tesz két negatív töltésre  oxidációs száma –2, a másik két atomnál
viszont 1-1 elektronhiány lép fel  oxidációs számuk +1.
A formaldehid: CH2O molekulában a C-atomhoz 0 +1 -2
kapcsolódik két H-atom egyszeres kötéssel, CH2O
és egy O-atom kétszeres kötéssel.
Az EN-ok: H: 2,1 / C: 2,5 / O: 3,5.
Vagyis a H–C kötésekben a C „győz” az elektronokért
folytatott küzdelemben, ezért ezeket a kötő elektronpárokat a C-hez
rendeljük  ezzel a hidrogének vesztettek 1-1 elektront, a szén
viszont nyert 2 elektront, vagyis 2 negatív töltést.
Viszont a C=O kötésekben az O az erősebb elektronvonzó, ezért ezt a
kettős kötő elektronpárt elhúzza a C-től, a két kötő elektronpárt az
O-hez rendeljük  így a C vesztett 2 elektront, az O pedig nyert 2-t.
Ha összesítjük az előzőeket, látható, hogy a H-atomok az egyértelmű
vesztesei az elektronokért folytatott küzdelemnek, így az ő névleges
töltésük, vagyis az oxidációs számuk +1. A C-atom nyert is 2 e-t a
H-ektől, de vesztett is 2 e-t az O-atom miatt, így az ő névleges töltése
és oxidációs száma 0. Az O-atom pedig nyert 2 elektront, így az ő
névleges töltése és oxidációs száma –2.
A szénsav: H2CO3 molekulában a központi atom a +1 +4 -2
C, ehhez kapcsolódik két OH-csoport és kettős H2CO3
kötéssel egy O.
Az EN-ok: H: 2,1 / C: 2,5 / O: 3,5.
A H atomok EN-a a legkisebb, így ezek az atomok „elveszítették”
elektronjukat elektron-huzavonában  ezért az oxidációs számuk +1.
A molekulában az O-atomok elektronegativitása a legnagyobb, így
mindegyik hozzájuk kapcsolódó atomtól elhúzzák maguk felé a kötő
elektronpár(oka)t, minden kötéssel „nyernek” 1-1 elektront:
• a C-hez kettős kötéssel kapcsolódó O mindkét kötő e-párt elhúzta a
C-től, ezzel 2 elektronra „tett szert”  az oxidációs száma –2;
• az OH-csoportok O-jei szintén 2 elektront nyertek: egyet a C-től,
egyet a H-től, így ezek oxidációs száma is –2.
A C-hez csak nagyobb EN-ú O-atomok kapcsolódtak, így a C-atom is
„elvesztette” a huzavonában a kötő elektronjait  a C összesen 4
elektront vesztett, így az oxidációs száma +4.
Redoxireakciók, elektrokémia 4
 A vegyületekben az oxidációs számok összege 0.
Pl. az eddig megvizsgált molekulákban:
 HCl: +1 + -1 = 0  HOCl: +1 + -2 + +1 = 0
 H2O: (+1  2) + -2 = 0  CH2O: 0 + (+1  2) + -2 = 0
 NH3: (+1  3) + -3 = 0  H2CO3: (+1  2) + +4 + (-2  3) = 0
 CO2: +4 + (-2  3) = 0
Ennek oka, hogy magának a vegyületnek nincs töltése, tehát az őt alkotó
atomok névleges töltésének összege is 0  csak elektronpárokat rendeltünk
ide-oda a semleges molekulán belül, töltést sem hozzá nem adtunk, sem el
nem vettünk.
 Az összetett ionokban az oxidációs számok összege megegyezik az összetett
ion töltésével
Ismét nézzünk néhány példát:
-2 +1
A hidroxidionban: OH– egy oxigén és egy hidrogén kapcsolódik
egyszeres kovalens kötéssel. OH–
A hidroxidion vízmolekulából keletkezik úgy, hogy az egyik hidrogén az
elektronját az O-en hátrahagyva H+ formájában távozik, a kötő
elektronpárból nemkötő elektronpár lesz, amin az O-atom nem
osztozkodik más atommal  ezzel az O-en már van egy plusz
elektron:

Az előzőekben már láttuk, hogy az oxigén elektronegativitása nagyobb,

ezért a hidrogéntől maga felé húzza a kötő elektronpárt is, így lesz
rajta még egy negatív töltés.
Összesítve tehát az oxigénen 2 elektronfelesleg lesz, ezzel oxidációs
száma –2, a hidrogénnek pedig egy elektronhiánya van, ezzel
oxidációs száma +1.
Az oxidációs számok összege: –2 + +1 = –1  ami az összetett ion
töltésével megegyezik.
Ha a vízmolekula oxigénjének egyik nemkötő elektronpárjához +1 -2
hozzákapcsolódik egy proton, és így az kötő elektronpárrá alakul, H3O+
oxónium-ion keletkezik:

Mindhárom kötő elektronpár az oxigén felé húzódik de ez most nem

jelent az O-en 3 elektrontöbbletet, csak 2-t, mivel az egyik kötő
elektronpár  az, amihez a proton kötődött eleve az O-é volt, a proton
nem hozott magával elektront.
Így tehát az O-en 2 elektrontöbblet van  oxidációs száma –2, a
H-eken pedig 1-1 elektronhiány van  oxidációs számuk +1.
Összeadva: –2 + (+1  3) = +1  ez az ion töltése is.
Redoxireakciók, elektrokémia 5
 Az előző példákban látható, hogy néhány anyagnak mindig, vagy majdnem mindig
ugyanaz az oxidációs száma vegyületeiben.
A gyakori oxidációs számok vegyületekben:
 alkálifémeké mindig +1
 alkáliföldfémeké mindig +2
 az alumíniumé mindig +3
 az oxigén általában -2 (kivéve a peroxidok, ahol -1, szuperoxidok, ahol -0,5)
 hidrogén általában +1 (kivéve az alkálifém- és alkáliföldfém-hidridek, ahol -1)
 fluoré mindig -1,
a többi halogéné is gyakran -1  ha náluk kisebb EN-ú elemmel alkotnak
kötést (de ettől nagyon ettől eltérő is lehet)
Ezek ismerete azért hasznos számunkra, mert sok esetben jóval gyorsabban meg
tudjuk határozni az oxidációs számokat, mintha lerajzolnánk a molekulát, vagy
összetett iont.
Ismét néhány példa:
A dihidrogén-szulfidban: H2S +1 -2
- ismerjük a H oxidációs számát: +1 H 2S
- a S-é legyen x
- a két anyag oxidációs számának összege 0
Ebből: +1  2 + x = 0  x = -2
+1 +5 -2
A foszforsav: H3PO4 molekulájában
- ismerjük a H oxidációs számát: +1, valamint az O-ét is: –2; H3PO4
- és tudjuk azt is, hogy az oxidációs számok összege 0.
Ebből kiszámítható a P oxidációs száma (x):
(3  +1) + (4  –2) + x = 0  x = +5

Ellenőrzésként a foszforsav szerkezeti képlete:

Látható, hogy minden O két kötő elektronpárt
húz magához, ezzel nyer 2 elektront, minden H
veszít egyet, a foszfor pedig veszít 5-öt.
+1 +5 -2
A nátrium-nitrátban: NaNO3
- a Na alkálifém, így oxidációs száma +1 NaNO3
- az oxigén oxidációs száma –2
- a három anyag oxidációs számának összege pedig 0
A számolás, ha a N oxidációs száma x:
+1 + x + (–2  3) = 0  x = +5
+2 +4 -2
A kalcium-karbonátban: CaCO3
- a Ca alkáliföldfém, így oxidációs száma +2 CaCO3
- az oxigén oxidációs száma –2
- a három anyag oxidációs számának összege pedig 0
A számolás, ha a C oxidációs száma x:
+2 + x + (–2  3) = 0  x = +4
+3 -2
Az egyik vas-oxidban: Fe2O3
- az oxigén oxidációs száma –2 Fe2O3
- a két anyag oxidációs számának összege pedig 0
A számolás, ha a Fe oxidációs száma x:
x  2 + (–2  3) = 0  x = +3
Redoxireakciók, elektrokémia 6

Nézzünk egy bonyolultabb esetet: Ca3(PO4)2 +2 +5 -2

- a Ca alkáliföldfém, így oxidációs száma +2 Ca3(PO4)2
- az oxigén oxidációs száma –2
- a három anyag oxidációs számának összege pedig 0
A számolás, ha a P oxidációs száma x, és tisztán matekosan
akarjuk megcsinálni:
+2  3 + 2  [x + (–2  4)] = 0  x = +5
A számolás akkor, ha beleviszünk még egy kis kémiatudást, és
tudjuk azt, hogy a foszfátion képlete: (PO4)3–
Ebben az esetben kicsit egyszerűbb a matek:
x + (–2  4) = –3  x = +5

Két példa a korábban említett kivételekből (peroxidok, hidridek)

A hidrogén-peroxid: H2O2 molekulájában a két +1 –1
O-atom egymáshoz kapcsolódik egyszeres kötéssel, H2O2
és mindkét O-hez 1-1 H-atom is egyszeres kötéssel.
Az EN-ok: H: 2,1 / O: 3,5.
Az O-atomok közötti kötés apoláris (azonos EN-ú
atomokat köt össze), így ezt a kötő elektronpár mindkét atomhoz
egyenlő mértékben tartozik, egyik atomhoz sem húzódik közelebb.
Az O–H kötés poláris, az O-atom a nagyobb elektronvonzó
képességű, így az O-hez rendeljük ezt az elektronpárt  az O-atom
így „nyert” egy elektront, oxidációs száma –1.
A H-atom viszont „veszít” egy elektront  oxidációs száma +1.
A nátrium-hidrid: NaH egy ionvegyület: Na+ és H– ionokból épül fel. +1 -1
Mivel ionok esetében az oxidációs szám egyenlő az ion töltésével, a NaH
Na+ oxidációs száma: +1, a H– oxidációs száma: –1.

Feladat: Írd fel a következő vegyületekben az oxidációs számokat (használd az

állandó / gyakori oxidációs számokat):
Br2, P4, CH4, CO, CaS, H2S, SO2, SO3, H2SO4, CaCO3, NaHCO3, KMnO4,
Al(OH)3, HBrO2
Akkor görgess lejjebb és nézd meg a megoldásokat, ha kész vagy, vagy ha nagyon
nem megy!

0 0 –4 +1 +2 –2 +2 –2 +1 –2 +4 –2
Br2 P4 CH4 CO CaS H2S SO2
+6 –2 +1 +6 –2 +2 +4 –2 +1 +1 +4 –2 +1 +7 –2 +3 –2 +1 +1 +3 -2
SO3 H2SO4 CaCO3 NaHCO3 KMnO4 Al(OH)3 HBrO2
Redoxireakciók, elektrokémia 7
Redoxireakciók
 Az oxidáció elektronleadást, a redukció elektronfelvételt jelent.
 Az oxidáció és a redukció egymást feltételezi, mert egy anyag csak akkor adhat le
elektront  így oxidálódik, ha az elektront egy másik anyag felveszi  és ezzel
redukálódik.
 Az oxidálódó anyag elektront ad át a partnerének, redukálja azt, ezért az
oxidálódó anyag reakciópartnerének redukálószere.
Illetve a redukálódó anyag elektront vesz át a partnerétől, ezzel oxidálja azt,
ezért a redukálódó anyag oxidálószer.
Néhány példa:
 a Cu lead 2 elektront, az Ag+ ionok
pedig felveszik a 2 elektront (a réz
elektronokat ad át az ezüstionoknak)
 a Cu oxidálódik, az Ag+ redukálódik
 a Cu a redukálószer, az Ag+ az
oxidálószer

 a két Mg lead 4 elektront, az O2 pedig

felveszi a 4 elektront (a magnézium
elektronokat ad át az oxigénnek)
 a Mg oxidálódik, az O2 redukálódik
 a Mg a redukálószer, az O2 az
oxidálószer

 a két I- lead 2 elektront, a Cl2 pedig

felveszi a 2 elektront (a jodidionok
elektronokat adnak át a klórnak)
 a I- oxidálódik, a Cl2 redukálódik
 a I- a redukálószer, a Cl2 az
oxidálószer

 Az előző példákban ionok vettek részt a reakciókban, tényleges elektronátadás

történt.
 Ha kovalens kötésű vegyületek a redoxireakció kiindulási anyagai és termékei is,
akkor csak részleges elektronátadás megy végbe a reakció során:
Például nézzük meg, hogy mi történik a H2 + Cl2 = 2 HCl reakcióban.
A rekcióegyenlet a kovalens kötések feltüntetésével: H–H + Cl–Cl = 2 H–Cl.
• A H–H kötés apoláris, mivel a kötő elektronpár két azonos atomot kapcsol
össze  a két atom elektronvonzó képessége (elektronegativitása) azonos 
egyforma mértékben vonzzák a kötő elektronpárt.
• Ugyanezen okból apoláris a Cl–Cl kötés is.
• A reakció során kialakuló H–Cl kötés viszont már poláris, mivel a H és Cl
atomok elektronegativitása különböző (H: 2,1 Cl: 3,0). Ezért a Cl jobban
maga felé húzza a kötő elektronpárt, elhúzza a H-től, így a Cl atom elektronban
gazdagabb lesz, mint amikor még a Cl2 molekula részeként egyenlő mértékben
osztozott a másik Cl atommal a kötő elektronpáron. A H atom viszont
elektronhiányosabb lesz, mint amikor még a H2 molekula része volt.
• Tehát ebben a reakcióban, ha csak részlegesen is, de a H elektront vesztett 
oxidálódott, a Cl pedig elektront szerzett, redukálódott.
Redoxireakciók, elektrokémia 8
 A redoxireakciókban az oxidálódó anyag oxidációs száma nő, a redukálódó
anyagé csökken.
Az oxidálódó anyag elektront veszít, ezzel negatív töltéseinek mennyisége
csökken, így pozitívabbá válik  oxidációs száma nő.
A redukálódó anyag elektront kap, ezzel negatív töltéseinek mennyisége nő, így
negatívabbá válik  oxidációs száma csökken.

Nézzünk meg az előző példákat!

A táblázatban szereplő első reakció oxidációs számokkal:
0 +1 +2 0
+ 2+
Cu + 2 Ag = Cu + 2 Ag
 A Cu leadott 2 elektront  mivel ezzel negatív töltésű elemi részecskéinek száma
csökkent, pozitívabbá vált  oxidációs száma 0-ról +2-re nőtt  oxidálódott.
 A két Ag+ ion felvett 1-1 elektront  mivel ezzel negatív töltésű elemi részecskéik
száma nőtt, negatívabbá váltak  oxidációs számuk +1-ről 0-ra csökkent 
redukálódtak.

A második reakció:
0 0 +2 –2
2 Mg + O2 = 2 Mg2+ + 2 O2–
 Mindkét Mg leadott 2 elektront  negatív töltésű elemi részecskéik száma
csökkent, pozitívabbá váltak  oxidációs számuk 0-ról +2-re nőtt  oxidálódtak.
 Az O2 molekula atomjai felvettek 2-2 elektront  negatív töltésű elemi részecskéik
száma nőtt, így negatívabbá váltak  oxidációs számuk 0-ról –2-re csökkent 
redukálódtak.

A harmadik reakció:
–1 0 0 –1
2 I + Cl2 = I2 + 2 Cl–
–

 Mindkét jodidion leadott 1-1 elektront  negatív töltésű elemi részecskéik száma
csökkent, pozitívabbá váltak  oxidációs számuk –1-ről 0-ra nőtt  oxidálódtak.
 Az Cl2 molekula atomjai felvettek 1-1 elektront  negatív töltésű elemi részecskéik
száma nőtt, így negatívabbá váltak  oxidációs számuk 0-ról –1-re csökkent 
redukálódtak.

A hdirogén és klór reakciója:

A H2 molekulában a H oxidációs száma 0, a Cl2 molekulában a Cl oxidációs száma
szintén 0.
A HCl molekulában viszont poláris a kötés, a Cl elektronvonzó képessége nagyobb,
hozzá rendeljük a kötő elektronpárt, így –1, a hidrogén oxidációs száma pedig +1.
0 0 +1 –1
H2 + Cl2 = 2 HCl
Vagyis a reakció során
 a H oxidációs száma 0-ról +1-re nőtt  pozitívabbá vált, „a kötő elektronpárért
folytatott küzdelemben elektront vesztett”  oxidálódott.
 a Cl oxidációs száma 0-ról –1-re csökkent  negatívabbá vált, „a kötő
elektronpárért folytatott küzdelemben elektront nyert”  redukálódott.
Redoxireakciók, elektrokémia 9
Redoxireakciók egyenletének rendezése oxidációs számok segítségével
A rendezés több egymás utáni lépésből áll:
1. meghatározzuk az egyenletben szereplő anyagok oxidációs számát
2. megnézzük, hogy melyek azok az anyagok, amelyek oxidációs száma változott,
felírjuk ezeket a változásokat
3. megállapítjuk a redukálódó, illetve oxidálódó anyag sztöchiometriai számát az
egyenlet bal oldalán úgy, hogy az oxidációs szám változások összege 0 legyen
 mivel a leadott és felvett elektronok számának meg kell egyeznie
4. a tömegmegmaradás / anyagmegmaradás, valamint ionegyenletek esetében a
töltésmegmaradás elvét követve meghatározzuk a többi anyag sztöchiometriai
számait.
Nézzünk néhány példát!
Reakcióegyenlet rendezés nélkül: Al + Cu2+ = Al3+ + Cu
 első lépésként írjuk fel az oxidációs számokat:
az elemek ox. száma 0, az ionoké megegyezik a töltésükkel
0 +2 +3 0
2+ 3+
Al + Cu = Al + Cu
 a következő lépésben írjuk a kiindulási anyagok alá az oxidációs szám változását;
hagyományosan a változás értékét felfelé mutató nyíl mellé írjuk, ha nő az
oxidációs szám, és lefelé mutató nyíl mellé, ha csökken:
0 +2 +3 0
2+ 3+
Al + Cu = Al + Cu
3 2
 az egyenlet bal oldalán dolgozunk tovább  úgy kell itt meghatároznunk a
sztöchiometriai számokat, hogy az oxidációs szám csökkenése és növekedése
egyenlő legyen  ehhez segítségünkre lehet a legkisebb közös többszörös
kiszámítása, majd úgy kell meghatározni sztöchiometriai számokat, hogy a
növekedés és a csökkenés összértéke is ez az érték legyen;
példánkban a növekedés 3, a csökkenés 2  a legkisebb közös többszörös a 6 
legyen a növekedés és a csökkenés is 6  ezt úgy tudjuk elérni, ha az Al-atomok
számát megduplázzuk, a Cu2+-ok számát pedig megháromszorozzuk  így a
2  3 növekedést kiegyenlíti a 3  2 csökkenés:
0 +2 +3 0
2+ 3+
2 Al + 3 Cu = Al + Cu
3 2
 utolsó lépésként a bal oldal alapján rendeznünk kell a jobb oldalt is, hogy
érvényesüljön az anyagmegmaradás elve  jelen esetben a jobb oldalon meg kell
dupláznunk az Al3+ mennyiségét és megháromszoroznunk az Cu mennyiségét
0 +2 +3 0
2+ 3+
2 Al + 3 Cu = 2 Al + 3 Cu
3 2
 és egy gyors ellenőrzés után kész is vagyunk
Tudom, hogy egy ilyen egyszerű egyenletnél ez a sok lépésből álló munkafolyamat
időpazarlásnak tűnik, de egy ennél jóval bonyolultabb egyenletnél jó segítség lehet.
Például mennyi ideig tartana ezt az egyenletet oxidációs számok nélkül rendezni?
(Ha sok időd van, kipróbálhatod.)
KMnO4 + HCl = Cl2 + KCl + MnCl2 + H2O
Redoxireakciók, elektrokémia 10

Reakcióegyenlet rendezés nélkül: Zn + HCl = ZnCl2 + H2

 első lépés: oxidációs számok:

az elemek ox. száma 0,
vegyületeiben a H-é jellemzően +1, így a hozzá kapcsolódó Cl-é -1 (összegük 0)
a fém-halogenidekben a halogén ox.száma -1, így a Zn-é +2 (összegük 0)
0 +1 –1 +2 -1 0
Zn + HCl = ZnCl2 + H2

 következő lépés: az oxidációs számok változása  ebben a reakcióban a cink és

a hidrogén oxidációs száma változik, a klóré nem (a cink ox. száma nő, mivel
oxidálódik / a hidrogén oxidációs száma csökken, mivel redukálódik)
0 +1 –1 +2 -1 0
Zn + HCl = ZnCl2 + H2
2 1

 a bal oldal sztöchiometriai számainak meghatározása az oxidációs számok

változása alapján;
a növekedés 2, a csökkenés 1  a legkisebb közös többszörös a 2  legyen a
növekedés és a csökkenés is 2  ezt úgy tudjuk elérni, ha a HCl mennyiségét
megduplázzuk  így a 2 növekedést kiegyenlíti a 2  1 csökkenés:
0 +1 –1 +2 -1 0
Zn + 2 HCl = ZnCl2 + H2
2 1

 utolsó lépés: a bal oldal alapján rendeznünk kell a jobb oldalt is, hogy
érvényesüljön az anyagmegmaradás elve  jelen esetben semmit nem kell
tennünk
0 +1 –1 +2 -1 0
Zn + 2 HCl = ZnCl2 + H2
2 1
Redoxireakciók, elektrokémia 11

Reakcióegyenlet rendezés nélkül: Mg + CO2 = MgO + C

 első lépés: oxidációs számok:

az elemek ox. száma 0,
vegyületeiben az O-é jellemzően –2, így a CO2-ban a két oxigénhez kapcsolódó
C-é +4 (összegük 0), a MgO-ban hozzá kapcsolódó Mg-é pedig +2 (összegük 0)
0 +4 –2 +2 -2 0
Mg + CO2 = MgO + C

 következő lépés: az oxidációs számok változása  ebben a reakcióban a

magnézium és a szén oxidációs száma változik, az oxigéné nem (a magnézium
ox. száma nő, mivel oxidálódik / a szén oxidációs száma csökken, mivel
redukálódik)
0 +4 –2 +2 -2 0
Mg + CO2 = MgO + C
2 4

 a bal oldal sztöchiometriai számainak meghatározása az oxidációs számok

változása alapján;
a növekedés 2, a csökkenés 4  a legkisebb közös többszörös a 4  ahhoz,
hogy a növekedés és a csökkenés is 4 legyen, a Mg mennyiségét meg kell
duplázni  így a 2  2 növekedés és a 4 csökkenés kiegyenlíti egymást
0 +4 –2 +2 -2 0
2 Mg + CO2 = MgO + C
2 4

 utolsó lépés: a bal oldal alapján rendeznünk kell a jobb oldalt is, hogy
érvényesüljön az anyagmegmaradás elve  jelen esetben a MgO mennyiségét
meg kell dupláznunk
0 +4 –2 +2 -2 0
2 Mg + CO2 = 2 MgO + C
2 4
Redoxireakciók, elektrokémia 12
Reakcióegyenlet rendezés nélkül: MnO2 + Al = Mn + Al2O3

 első lépés: oxidációs számok:

az elemek ox. száma 0,
vegyületeiben az oxigéné jellemzően –2, így a MnO2-ban a két oxigénhez
kapcsolódó Mn-é +4 (összegük 0),
az Al2O3-ban a 3 oxigén oxidációs száma összesen 3  –2 = –6, ahhoz hogy az
oxidációs számok összege a vegyületben 0 legyen, a 2 Al ox. számának összesen
+6-nak kell lennie  egy-egy Al ox. száma ebben a vegyületben +6 / 2 = +3
+4 –2 0 0 +3 -2
MnO2 + Al = Mn + Al2O3

 következő lépés: az oxidációs számok változásának megállapítása  ebben a

reakcióban a Mn és az Al oxidációs száma változik, az oxigéné nem;
 az alumínium ox. száma 0-ról +3-ra nő, oxidálódik
 a mangán oxidációs száma +4-ről 0-ra csökken, redukálódik
+4 –2 0 0 +3 -2
MnO2 + Al = Mn + Al2O3
4 3

 a bal oldal sztöchiometriai számainak meghatározása az oxidációs számok

változása alapján;
a csökkenés 4, a növekedés 3  a legkisebb közös többszörös a 12  ahhoz,
hogy a növekedés és a csökkenés is 12 legyen, a Mn mennyiségét meg kell
háromszorozni, az alumíniumét pedig négyszerezni  így a 3  4 növekedés és a
4  3 csökkenés kiegyenlíti egymást
+4 –2 0 0 +3 -2
3 MnO2 + 4 Al = Mn + Al2O3
4 3

 utolsó lépés: a bal oldal alapján rendeznünk kell a jobb oldalt is, hogy
érvényesüljön az anyagmegmaradás elve  a jobb oldalon is legyen 3 Mn és 4 Al
+4 –2 0 0 +3 -2
3 MnO2 + 4 Al = 3 Mn + 2 Al2O3
4 3
még egy ellenőrzés, hogy az oxigén mennyisége is egyenlő-e a két oldalon 
igen, kész vagyunk
Redoxireakciók, elektrokémia 13
Reakcióegyenlet rendezés nélkül: N2 + H2 = NH3

 első lépés: oxidációs számok:

az elemek ox. száma 0,
vegyületeiben a hidrogéné jellemzően +1, így az ammóniában a N-é -3 (hogy az
összegük 0 legyen)
0 0 –3 +1
N2 + H2 = NH3

 második lépés: az oxidációs számok változásának megállapítása  a nitrogén

oxidációs száma csökken 3-mal (redukálódik), a hidrogén oxidációs száma nő
1-gyel (oxidálódik);
egy dologra még figyelni kell, ha a változó oxidációs számú elem atomjából /
ionjából egy elemmolekulán / vegyületen belül több is van  ilyenkor
annyiszor kell venni a változást, amennyi a száma az adott anyagban;
ebben az esetben pl.:
 nitrogénatomból 2 van az N2 molekulán belül  mindkettő redukálódni fog,
mindkettő oxidációs száma 3-mal csökken, így ez összesen 6 csökkenést jelent
 hidrogénatom is 2 van egy H2 molekulán belül, mindkettő oxidálódni fog,
mindkettő oxidációs száma 1-gyel nő, így ez összesen 2 növekedés jelent
0 0 –3 +1
N2 + H2 = NH3
32 12

 harmadik lépés: a bal oldal sztöchiometriai számainak meghatározása az

oxidációs számok változása alapján;
a csökkenés 6, a növekedés 2  a legkisebb közös többszörös a 6  ahhoz,
hogy a növekedés és a csökkenés is 6 legyen, a H2 mennyiségét meg kell
háromszorozni
0 0 –3 +1
N2 + 3 H2 = NH3
32 12

 utolsó lépés: a bal oldal alapján rendeznünk kell a jobb oldalt is, hogy
érvényesüljön az anyagmegmaradás elve  a jobb oldalon is legyen 2 N és 6 H
 ehhez az ammónia mennyiségét meg kell duplázni
0 0 –3 +1
N2 + 3 H2 = 2 NH3
32 12
még egy ellenőrzés, és kész vagyunk
Redoxireakciók, elektrokémia 14
Reakcióegyenlet rendezés nélkül: Fe2O3 + C = Fe + CO2

 első lépés: oxidációs számok:

az elemek ox. száma 0,
vegyületeiben az oxigéné jellemzően -2, így
az Fe2O3-ban a 3 oxigén oxidációs száma összesen -6  a 2 Fe oxidációs
számának összesen +6-nak kell lenni (hogy az összegük 0 legyen)  egy Fe
oxidációs száma +3
a CO2-ban a szén ox. száma +4
+3 –2 0 0 +4 –2
Fe2O3 + C = Fe + CO2

 második lépés: az oxidációs számok változásának megállapítása  a vasé és a

széné változik
 a vasé csökken 3-mal (+3-ról 0-ra), de ezt a csökkenést 2-szer kell venni, mivel
a vasból 2 van a Fe2O3-ban
 a széné 4-gyel nő  0-ról +4-re
+3 –2 0 0 +4 –2
Fe2O3 + C = Fe + CO2
32 4

 harmadik lépés: a bal oldal sztöchiometriai számainak meghatározása az

oxidációs számok változása alapján;
a csökkenés 6, a növekedés 4  a legkisebb közös többszörös a 12  ahhoz,
hogy a növekedés és a csökkenés is 12 legyen, a vas-oxid mennyiségét meg kell
duplázni, a szén mennyiségét pedig megháromszorozni
+3 –2 0 0 +4 –2
2 Fe2O3 + 3 C = Fe + CO2
32 4

 utolsó lépés: a bal oldal alapján rendeznünk kell a jobb oldalt is, hogy
érvényesüljön az anyagmegmaradás elve  a jobb oldalon is legyen 4 Fe és 3 C
 ehhez jobb oldalon 4 vasat és 3 szén-dioxidot kell venni
+3 –2 0 0 +4 –2
2 Fe2O3 + 3 C = 4 Fe + 3 CO2
32 4

 még egy ellenőrzés, hogy az oxigén mennyisége is stimmel-e  igen, mindkét

oldalon 6 oxigénatom van, és így kész is vagyunk
Redoxireakciók, elektrokémia 15
Reakcióegyenlet rendezés nélkül: H2S + SO2 = S + H2O

 első lépés: oxidációs számok:

vegyületekben a H ox. száma jellemzően +1;
vegyületeiben az oxigéné jellemzően -2;
a folyamat azért érdekes, mert a kén három különböző oxidációs állapotban is
előfordul: a hidrogénhez kapcsolódó atom ox. száma -2, az oxigénhez
kapcsolódóé +4, a jobb oldalon pedig elemi állapotú, ezért 0
+1 –2 +4 -2 0 +1 –2
H2S + SO2 = S + H2O

 második lépés: az oxidációs számok változásának megállapítása  csak a kén

oxidációs száma változik
 a H2S-ben lévőé –2-ről 0-ra nő
 a SO2-ban lévőé +4-ről 0-ra csökken
+1 –2 +4 –2 0 +1 –2
H2S + SO2 = S + H2O
2 4

 harmadik lépés: a bal oldal sztöchiometriai számainak meghatározása az

oxidációs számok változása alapján;
a legkisebb közös többszörös a 4  hogy egyenlővé váljon a növekedés és
csökkenés, a H2S mennyiségét meg kell duplázni
+1 –2 +4 –2 0 +1 –2
2 H2S + SO2 = S + H2O
2 4

 utolsó lépés: a bal oldal alapján rendeznünk kell a jobb oldalt is, hogy
érvényesüljön az anyagmegmaradás elve  a jobb oldalon összesen 3 S-nek kell
lennie; ahhoz pedig, hogy a H és az O mennyisége is egyenlő legyen az egyenlet
két oldalán, a vízből is 2-t kell venni
+1 –2 +4 –2 0 +1 –2
2 H2S + SO2 = 3 S + 2 H2O
2 4
Redoxireakciók, elektrokémia 16

Írd le magadnak és rendezd a következő redoxireakciók reakcióegyenleteit az

oxidációs számok alapján!
A megoldások a következő oldalon találhatók.
Ag+ + Zn = Ag + Zn2+
Al + HCl = AlCl3 + H2
H2 + O2 = H2O
KI + Cl2 = KCl + I2
Al + Cl2 = AlCl3
Fe2O3 + CO = Fe + CO2
C + H2SO4 = CO2 + SO2 + H2O
Redoxireakciók, elektrokémia 17

+1 0 0 +2
+
2 Ag + Zn = 2 Ag + Zn2+
1 2

A következő reakcióegyenlet az oxidációs számokkal rendezve ilyen lenne:

0 +1 -1 +3 -1 0
Al + 3 H Cl = AlCl3 + 1,5 H2
3 1
De tudjuk, hogy a reakcióegyenletekben a lehető legkisebb egész számok
használatára kell törekednünk, ezért minden együtthatót meg kell szoroznunk
kettővel. Helyesen a reakcióegyenlet:
2 Al + 6 HCl = 2 AlCl3 + 3 H2

0 0 +1 -2
2 H2 + O2 = 2 H2O
12 22

+1 -1 0 +1 -1 0
2 KI + Cl2 = 2 KCl + I2
1 12

0 0 +3 -1
2 Al + 3 Cl2 = 2 AlCl3
3 12

+3 -2 +2 -2 0 +4 -2
Fe2O3 + 3 CO = 2 Fe + 3 CO2
32 2

0 +1 +6 -2 +4 -2 +4 -2 +1 -2
C + 2 H2SO4 = CO2 + 2 SO2 + 2 H2O
4 2
Redoxireakciók, elektrokémia 18

A redoxireakciók iránya
Ha egy kísérletben réz(II)-szulfát-oldatba vaslemezt, illetve vas(II)-szulfát-oldatba
rézlemezt teszünk, azt tapasztaljuk, hogy csak az egyik esetben megy végbe
reakció:
Videón:
https://www.youtube.com/watch?v=_m0zbSV7ii8&list=PLb_AJ9_p-
7bR2w2HWtuaT9aWCx9uxhBgM&index=22&t=0s
A kísérletben lezajlott reakció: Fe(sz) + Cu2+(aq) = Fe2+(aq) + Cu(sz).
Ez a reakció viszont nem ment végbe: Cu(sz) + Fe2+(aq) = Cu2+(aq) + Fe(sz).
(Az egyenletekben sz: szilárd, aq: oldott)
Mi ennek az oka?
Ha megnézzük a két reakcióegyenletet, tulajdonképpen egymás „fordítottjai”, a 2.,
le nem játszódó reakció kiindulási anyagai az 1. reakció termékei.
A redoxireakciók viszont önként csak egy irányba mennek végbe, fordított irányban
önként nem játszódnak le.
Az, hogy egy redoxireakció lejátszódik-e, nem véletlenszerű. Nagyon egyszerűen,
„konyhanyelven” megfogalmazva egy redoxireakció akkor megy végbe, ha benne az
az anyag ad le elektront, amelyik „kevésbé ragaszkodik hozzá”, és az veszi fel,
amelyik „elektronhoz való vonzódása nagyobb”. A folyamat visszafelé önként nem
játszódik le.

A redoxireakciók irányának meghatározására szolgáló adat a standardpotenciál

(most csak nagyon leegyszerűsítve, kicsit később pontosítunk rajta).
 A standardpotenciál az egyes anyagokra jellemző állandó, amely (nagyon
leegyszerűsítve) megmutatja, hogy az adott anyag milyen mértékben hajlamos
oxidálódni, illetve redukálódni. Jele: 0, mértékegysége: V (volt).
A standardpotenciálok a függvénytáblázat 324. oldalától kezdődően megtalálhatók.
 A standardpotenciál segítségével el tudjuk dönteni, hogy két anyag között egy
redoxireakció végbemegy-e, vagy nem. Ugyanis:
 minél kisebb az adott anyag standardpotenciálja, annál hajlamosabb
elektront leadni, oxidálódni,
 minél nagyobb, annál hajlamosabb elektront felvenni, redukálódni.
Ebből következik, hogy egy redoxireakció akkor megy végbe önként, ha
benne a kisebb standardpotenciálú anyagnak lehetősége van oxidálódni, a
nagyobb standardpotenciálúnak pedig redukálódni.

Ennek ismeretében már meg tudjuk magyarázni, hogy a kísérlet két lehetséges
reakciója közül miért a Fe + Cu2+ = Fe2+ + Cu ment végbe, és a fordítottja miért nem.
Még egy fontos dolog: a fémek között elektronátadás – ha végbemegy – csak úgy
történhet meg, ha az elemi fém ad át elektront a másik fém pozitív ionjának. Fordított
irányban nem fog lejátszódni, negatív töltésű fémionok nem keletkeznek.
A fenti reakcióban a Fe oxidálódik, a Cu2+ redukálódik (fordított irányban, a Cu2+-ról
nem mehet át elektron a Fe-ra, nem keletkezhet negatív töltésű vasion).
A standardpotenciálok: a vasé -0,44 V, a rézé +0,34 V, vagyis a két fém közül:
 a kisebb standardpotenciálú vas az, amelyik hajlamosabb oxidációra, elektron
leadására,
 a nagyobb standardpotenciálú réz ionja az, amelyik hajlamosabb redukcióra,
elektron felvételére;
Tehát a reakció megfelel a redoxireakciók lejátszódási szabályainak, a felírt reakció
lejátszódik.
Redoxireakciók, elektrokémia 19
Nézzük az ellentétes irányú reakciót: Cu + Fe2+ = Cu2+ + Fe
Ebben a Cu oxidálódik, a Fe2+ redukálódik.
Ebben az esetben, ha a reakció végbemenne, a két fém közül a nagyobb
standardpotenciálú réznek kellene oxidálódnia és a kisebb standardpotenciálú
vasnak redukálódnia.
Ez viszont ellentmond annak a szabálynak, hogy az önként végbemenő reakciókban
a kisebb std.pot.-ú anyag oxidálódik, a nagyobb std.pot.-ú anyag redukálódik, ebből
következik, hogy a felírt reakció nem játszódik le

Nemcsak a fémek egymás közötti reakcióinak a lejátszódását tudjuk a

standardpotenciálok alapján megbecsülni. A következő folyamatoknál is
segítségünkre van:
 A standardpotenciálok segítségével tudjuk eldönteni, hogy egy fém fejleszt-e híg
savakból hidrogéngázt.
Kísérlet: fémek reakciója sósavval
https://www.youtube.com/watch?v=JzZ_3hY2n_Q
Ha fémet teszünk híg savba, akkor a várható reakció az, hogy a fém elektron(oka)t
ad át a savoldat hidrogénionjainak. Ezzel a fém oxidálódik  oldott fémionok
keletkeznek, a hidrogénionok redukálódnak  elemi hidrogén keletkezik.
A sósavban H+ ionok és Cl– ionok találhatók. A hidrogén std.potenciálja: 0 V, a klórét
most figyelmen kívül hagyhatjuk, mivel nem vesz részt a reakcióban. (A fémek és a
sav negatív ionja között NEM megy végbe redoxireakció  ilyenkor negatív fémion
keletkezne, ez pedig tudjuk, hogy nem következik be.)
A fémek standardpotenciálja: Cu: 0,34 V Zn: –0,76 V Al: –1,66 V Fe: –0,44 V
Nézzük az elvileg lehetséges reakciókat.
Cu + 2 HCl = CuCl2 + H2 ionreakció: Cu + 2 H+ = Cu2+ + H2
Zn + 2 HCl = ZnCl2 + H2 ionreakció: Zn + 2 H+ = Zn2+ + H2
2 Al + 6 HCl = 2 AlCl3 + 3 H2 ionreakció: 2 Al + 6 H+ = 2 Al3+ + 3 H2
Fe + 2 HCl = FeCl2 + H2 ionreakció: Fe + 2 H+ = Fe2+ + H2
Látható, hogy ha végbemegy a reakció, a fém oxidációs száma mindegyik esetben
nő  a fém oxidálódik, a hidrogén oxidációs száma pedig mindegyik esetben
csökken  a hidrogén redukálódik.
Vagyis az a reakció fog ténylegesen végbemenni, amelyben a fém
standardpotenciálja kisebb a hidrogén standardpotenciáljánál  ez a feltétel a Zn, az
Al és a Fe esetében teljesül (az ő std.potenciáljuk kisebb a H-énél, a 0-nál, vagyis
negatív), ezért ezek a fémek fejlesztenek savból hidrogéngázt.
A réz standardpotenciálja nagyobb a hidrogénénél, a Cu kevésbé szeretne elektront
leadni, mint a hidrogén, ezért nem megy végbe a reakció.
Összefoglalva: a savban lévő hidrogénionokat redukálni és így a savakból
hidrogéngázt fejleszteni azok a fémek tudnak, amelyek standardpotenciálja
kisebb a hidrogén standardpotenciáljánál. Mivel a hidrogén
standardpotenciálja 0, ezek a fémek a negatív standardpotenciálú fémek.
Redoxireakciók, elektrokémia 20
 Szintén a standardpotenciálok segíthetnek annak eldöntésében, hogy két nemfém
között végbemegy-e reakció.
Kísérlet: halogének reakciói
https://www.youtube.com/watch?v=4Drv8pg3ugk
Számunkra a kísérletben bemutatott folyamatok most addig érdekesek, amíg a
főzőpoharakba a klórgázt befecskendezésre kerül, és az oldatok elszíneződnek
(természetesen meg lehet nézni tovább is, nemsokára tanuljuk az ott látottakat is).
A kísérletben a két oldat KBr-ot és KI-ot tartalmazott  vagyis a két oldatban egy
halogén negatív ionja volt. A klórgáz hatására lejátszódó reakciók:
2 Br– + Cl2 = Br2 + 2 Cl–  a bromidion oxidálódott, a klór redukálódott
–
2 I + Cl2 = I2 + 2 Cl –  a jodidion oxidálódott, a klór redukálódott
Az oldatok elszíneződése az elemi bróm és elemi jód megjelenését jelezte.
Nézzük meg, hogy a standardpotenciálok értékei alátámasztják-e a reakciók
lejátszódását!
A standardpotenciálok: Br: 1,087 V, I: 0,535 V, Cl: 1,4 V.
Látható, hogy mind a Br, mint a I standardpotenciáljánál nagyobb a klóré, vagyis a
klór mindkettőnél hajlamosabb redukálódni, a másik halogén anionjától elektront
átvenni  ez pedig alátámasztja a reakció lejátszódását.

Fordított esetben, ha pl. NaCl-oldatba Br2-ot öntenénk, nem játszódna le reakció,

mivel ebben az esetben a kisebb standardpotenciálú brómnak kellene redukálódnia,
a nagyobb standardpotenciálú klór anionjainak pedig oxidálódnia.

 Vannak fémek, amelyek reagálnak vízzel, mások nem.

A vízzel való reakciónál a standardpotenciálok egymáshoz való viszonyán kívül
más is hatással lehet arra, hogy lejátszódik-e reakció (pl. a fém felületén lévő
oxidréteg akadályozhatja a reakciót), de megfelelő körülmények között is csak
azok a fémek reagálhatnak vízzel és fejleszthetnek vízből hidrogént, amelyek
standardpotenciálja kisebb -0,83 V-nál.
Például a Ca, melynek standardpotenciálja -2,76 V, vagy a Na, melynek standard-
potenciálja -2,71 V reagálnak a vízzel:
Ca + 2 H2O = Ca(OH)2 + H2
2 Na + 2 H2O = 2 NaOH + H2

Feladatok
Az oxidációs számok segítségével döntsd el, hogy az alábbi reakciók
lejátszódnak-e!
1.) Mg + 2 Na+ = Mg2+ + 2 Na
2.) 3 K + Al3+ = 3 K+ + Al
3.) Cu + 2 Ag+ = Cu2+ + 2 Ag
4.) 2 Ag + 2 H+ = 2 Ag+ + H2
5.) Mg + 2 H+ = Mg2+ + H2
6.) Cu + 2 H2O = Cu(OH)2 + H2

Ha megvannak, a következő oldalon tudod ellenőrizni a megoldásaidat.

Redoxireakciók, elektrokémia 21

1.) Mg + 2 Na+ = Mg2+ + 2 Na

A folyamatban a Mg oxidálódott (elektront adott le, ezért ox. száma nőtt), a Na+
redukálódott  a folyamat akkor megy végbe, ha a Mg standardpotenciálja kisebb a
Na standardpotenciáljánál.
Standardpotenciálok: Mg: -2,38 V > Na: -2,71
A feltétel nem áll fenn, a reakció tehát nem megy végbe.

2.) 3 K + Al3+ = 3 K+ + Al
A folyamatban a K oxidálódott, az Al3+ redukálódott  a folyamat akkor megy végbe,
ha a K standardpotenciálja kisebb az Al standardpotenciáljánál.
Standardpotenciálok: K: -2,98 V < Al: -1,66
A feltétel fennáll, a reakció végbemegy.

3.) Cu + 2 Ag+ = Cu2+ + 2 Ag

A folyamatban a Cu oxidálódott, az Ag+ redukálódott  a folyamat akkor megy
végbe, ha a Cu standardpotenciálja kisebb az Ag standardpotenciáljánál.
Standardpotenciálok: Cu: 0,34 V < Ag: 0,8 V
A feltétel fennáll, a reakció végbemegy.

4.) 2 Ag + 2 H+ = 2 Ag+ + H2
A folyamatban az Ag oxidálódott, a H+ redukálódott  a folyamat akkor megy végbe,
ha az Ag standardpotenciálja kisebb az H standardpotenciáljánál, vagyis negatív.
Standardpotenciálok: Ag: 0,8 V > H: 0 V
A feltétel nem áll fenn, a reakció nem megy végbe.

5.) Mg + 2 H+ = Mg2+ + H2
A folyamatban a Mg oxidálódott, a H+ redukálódott  a folyamat akkor megy végbe,
ha a Mg standardpotenciálja kisebb az H standardpotenciáljánál, vagyis negatív.
Standardpotenciálok: Mg: -2,38 V < H: 0 V
A feltétel fennáll, a reakció végbemegy.

6.) Cu + 2 H2O = Cu(OH)2 + H2

A folyamatban az Cu oxidálódott, a H2O redukálódott  a folyamat akkor megy
végbe, ha a Cu standardpotenciálja kisebb a H2O standardpotenciáljánál.
Standardpotenciálok: Cu: 0,34 V > H2O: -0,83 V
A feltétel nem áll fenn, a reakció nem megy végbe.
Redoxireakciók, elektrokémia 22

Elektrokémia
Elektrokémia, a kémiai folyamatok és az elektromos energia kölcsönhatásainak
vizsgálatával foglalkozik.
Ezek a kölcsönhatások kétfélék lehetnek:
 Redoxireakció elektromos (egyen)áramot termel  galvánelemek.
Ebben az esetben kémiai energia alakul át elektromos energiává.
 Elektromos (egyen)áram hatására játszódik le redoxireakció  elektrolízis.
Ebben az esetben elekromos energia alakul át kémiai energiává.

Galvánelem

Mi történik, ha cinklemezt teszünk réz-szulfát-oldatba?

Mivel a cink standardpotenciálja (-0,76 V) kisebb a réz standardpotenciáljánál
(+0,34 V)  a kisebb standardpotenciálú (oxidációra jobban hajlamos) cink át tud
adni elektronokat a nagyobb standardpotenciálú (redukcióra jobban hajlamos)
rézionoknak, így lejátszódik a következő reakció:
Zn(sz) + Cu2+(aq) = Zn2+(aq) + Cu(sz)
A reakcióban a szilárd cinklemezről cinkionok kerülnek oldatba. A cinkionok által a
lemezen hátrahagyott elektronokat a lemez felületén az oldott rézionok veszik fel és
elemi, szilárd réz formájában kiválnak a cinklemez felszínén.
Összegezve: a folyamatban elektronok vándorolnak a cinkről a rézionokra, vagyis a
cink oxidálódik, a rézionok redukálódnak.
Ezen a régi (az igényes zene alapján talán a 70-es években készült) filmen az első 2
percben van egy animáció arról, hogy hogyan működik ez az elektronleadás és
elektronfelvétel. Az animációban az ionok körül sertepertélő részecskék a
vízmolekulák, amik a hidrátburkot alkotják. Tovább is nézzük majd, most egyelőre
2:10-ig érdekes (amikor elkezdi a reakcióegyenleteket felírni, állj meg és gyere
vissza).
https://www.youtube.com/watch?v=R21vkhmRRV0

Az elektronátmenet (redoxireakció) tehát önként végbemegy, viszont elektromos

energia termelésére csak akkor tudjuk felhasználni, ha térben elválasztjuk egymástól
az oxidációt és a redukciót, vagyis ha „ki tudjuk vezetni” az elektronokat ebből a
rendszerből.
Azokat a berendezéseket, amelyekben ez a feltétel teljesül, galvánelemeknek
nevezzük.

A galvánelem olyan berendezés, amely alkalmas a kémiai energia elektromos

energiává történő átalakítására.
A galvánelemben önként végbemenő redoxireakciók termelik az elektromos energiát.
Redoxireakciók, elektrokémia 23
A galvánelemek egyik legismertebb típusa a Daniell-elem:
 A Daniell-elem cink és rézelektródból áll.
Az elektródok a fémből és a fém ionjait tartalmazó oldatból állnak:
 a cinkelektród: cinklemez + ZnSO4-oldat  jelölése: Zn(sz) | Zn2+(aq)
 a rézelektród: rézlemez + CuSO4-oldat  jelölése: Cu(sz) | Cu2+(aq)
(a jelölésben a függőleges vonal jelzi a fázishatárt a fémlemez és az oldat között)
 A két oldatot úgy kell elválasztani egymástól, hogy keveredésüket
megakadályozzuk, de ne akadályozzuk az ionok lassú vándorlását. Erre azért van
szükség, mert így tudjuk biztosítani a működő galvánelemben, hogy a két oldat
között a töltéskülönbség kiegyenlítődjön, így záródni tudjon az áramkör.
Az elválasztás történhet:
- porózus, lyukacsos válaszfallal (ez lehet pl. agyagból készült válaszfal, amin csak
lassan tudnak átszivárogni az oldat anyagai)
- vagy sóhíddal (ez lehet elektrolitoldattal – átitatott szűrőpapír, vagy elektrolitoldatot
tartalmazó kocsonyával megtöltött üvegcső)
 Ha a galvánelem két fémlemezét egy külső fémes vezetővel összekapcsoljuk, és
ide beiktatunk egy fogyasztót, vagy mérőműszert, akkor érzékelhetővé válik, hogy
ezen a vezetőn elektronok áramlanak  elektromos áramot állítottunk elő.
Daniell-elem porózus válaszfallal: Daniell-elem sóhíddal

 A Daniell-elem működése:
 a cink standardpotenciálja kisebb a rézénél, ezért
a cinkelektródon megy végbe az oxidáció: Zn = Zn2+ + 2 e–
a rézelektródon megy végbe a redukció: Cu2+ + 2 e– = Cu
A galvánelemekben azt az elektródot, amelyen az oxidáció zajlik, anódnak
nevezzük, azt az elektródot pedig, amelyen a redukció, katódnak.
 Tehát a Daniell-elem esetében a cinkelektród az anód, a rézelektród a katód.
 Miközben a cinklemezről cinkionok mennek oldatba, az általuk leadott
elektronok a fémlemezen maradnak vissza, ezek az elektronok innen lépnek ki
a galvánelemből, ezért ez a galvánelem negatív pólusa.
A rézelektród  ahova az elektronok a külső vezetőn keresztül belépnek, a
pozitív pólusa.
A galvánelemekben az anód a negatív pólus, a katód a pozitív pólus.
 A két elektród oldata között az áramkör záródik a porózus válaszfalon, vagy a
sóhídon keresztül az oldat negatív ionjainak, vagy a sóhíd ionjainak áramlásával.
 Az elem működése közben a cinklemez folyamatosan fogy (mivel cinkionok
mennek oldatba), a rézlemez tömege pedig nő, mivel rá az oldatból rézionok
válnak ki..
 A Daniell-elem rövidített jelölése: – Zn(sz) | Zn2+(aq) || Cu2+(aq) | Cu(sz) +
Redoxireakciók, elektrokémia 24

Itt megnézheted, hogyan lehet egy ilyen galvánelemet ténylegesen összeállítani (nem
megijedni, hogy fizika emellett szint, kémiából ez sima középszintű anyag):
https://www.youtube.com/watch?v=wy5tp849AnU

A galvánelemek esetében:
 az az elektród, amelyen oxidáció zajlik az anód, ez a cella negatív pólusa
 az az elektród, amelyen redukció zajlik a katód, ez a cella pozitív pólusa.

Na és akkor most érdemes ismét belenézni a rettentő zenével tálalt régi filmbe,
folytatni ott, ahol az előbb abbahagytad (természetesen az sem baj, ha elölről újra
nézed). Most 6:45-ig kellene nézni, amíg el nem hangzik a következő: „A galvánelem
tehát elektromos energiát termel.”
https://www.youtube.com/watch?v=R21vkhmRRV0

A galvánelemek munkavégző képességét az elektromotoros erő jellemzi.

 Az elektromotoros erő az a legnagyobb feszültség, amit egy galvánelem két
pólusa között mérhetünk. A pontos definíció:
Elektromotoros erő (EMF): az a feszültség, amit a galvánelem pólusai között
akkor mérünk, amikor gyakorlatilag nem halad át áram a berendezésen
(pl. egy igen nagy ellenállású feszültségmérő beiktatásakor). Mértékegysége: V.
 A filmben megmutatták, hogy ha különböző elektródokból állítunk össze
galvánelemeket, más és más lesz a galvánelem két pólusa között mérhető
feszültség, vagyis az elektromotoros erő függ attól, hogy milyen anyagokból áll az
elem.
 Az elektromotoros erő a két elektród közötti potenciálkülönbség.
 Ha az elektródok fémei egységnyi koncentrációjú oldatukba merülnek  ezek az
úgynevezett standard elektródok, akkor az elektromotoros erőt kiszámíthatjuk a
standardpotenciálok különbségeként:
EMF = 0katód – 0anód
Például a Daniell-elem esetén: EMF = 0Cu - 0Zn = 0,34V – (-0,76V) = 1,10V
A számítás módját könnyű megjegyezni, ha úgy képzeled el, mintha egy számegyenesen
bejelölnéd a két értéket és megnéznéd, milyen messze vannak egymástól.
 Standard fémelektródban a fém 1,00 mol/dm3 ionkoncentrációjú elektrolitba
merül, a hőmérséklet 25 C, a nyomás 0,1 MPa.
 A standard hidrogénelektród 0,1 MPa nyomású, 25 C-os H2-gázt, 1 mol/dm3
oxónium-ion-koncentrációjú oldatot és Pt-elektródot tartalmaz.
Jelölése: H2(g) | 2 H+(aq).
 A standardpotenciál az adott elektródra jellemző anyagi állandó. Jele: 0,
mértékegysége: V.
A standardpotenciál abszolút értéke nem határozható meg, ezért viszonyítási
rendszert hoztak létre, amelyben megállapodás szerint a standard
hidrogénelektród potenciálja 0 V  ezzel összekapcsolva a vizsgált standard
elektródokat, a kapott galvánelem elektromotoros ereje lett az adott elem
standardpotenciálja.
Ennek értelmében a standardpotenciál pontos definíciója:
A standardpotenciál annak a galvánelemnek az elektromotoros erejével
egyezik meg, amely a standard hidrogénelektródból és a vizsgált standard
elektródból áll.
Redoxireakciók, elektrokémia 25
A galvánelemek felhasználása:
 Egyszerű képviselői a ceruzaelemek és a gombelemek.
 Több egyszerű elem sorba kapcsolásával jönnek létre a telepek. Pl. a laposelem.
 A gépkocsikban, mobil telefonokban, videókamerákban stb. gyakran használjuk az
akkumulátorokat, az újratölthető galvánelemeket.
Galvánelemet össze lehet állítani különböző fémlemezekből, és gyümölcsökből
(alma, citrom, narancs nagyon jó hozzá), vagy zöldségekből is. Például így:
https://www.youtube.com/watch?v=RNwZ5PfhLq0
A fémlemezek helyett használhatók pénzérmék: 20 Ft-os (a rézlemez helyett) és 10,
vagy 50 Ft-os (a vaslemez helyett).
Ebben a videóban az első kísérletet érdemes megnézni, akár ezt is meg lehet
csinálni otthon szintén a különböző pénzérmék felhasználásával:
https://www.youtube.com/watch?v=EvUSJTEoG2g

A fogalmak összefoglalva:
 A galvánelem olyan berendezés, amely alkalmas a kémiai energia elektromos
energiává történő átalakítására. Benne önként végbemenő redoxireakciók termelik
az elektromos energiát.
 Galvánelem felépítése: két elektródból áll, az elektródok elektrolitjai érintkeznek
egymással (a két elektrolitot vagy porózus határfelület választja el egymástól, vagy
sóhíd köti össze – mindkét megoldás megakadályozza az oldatok keveredését, de
biztosítja az ionok áramlását, vagyis biztosítja az áramkör záródását).
 Elektród: egy anyag redukált és oxidált alakjából álló rendszer  pl. a
fémelektród esetén az adott fém saját ionjait tartalmazó oldatba (elektrolitba)
merül. Jelölése pl. rézelektród esetén: Cu(sz) | Cu2+(aq)
 Anód: az az elektród, amelyen oxidáció megy végbe. A galvánelemekben ez a
negatív pólus.
 Katód: az az elektród, amelyen redukció megy végbe. A galvánelemekben ez a
pozitív pólus.
 Standard fémelektródban a fém 1,00 mol/dm3 ionkoncentrációjú elektrolitba
merül, a hőmérséklet 25 C, a nyomás 0,1 MPa.
 A standard hidrogénelektród 0,1 MPa nyomású, 25 C-os H2-gázt, 1 mol/dm3
oxónium-ion-koncentrációjú oldatot és Pt-elektródot tartalmaz.
Jelölése: H2(g) | 2 H+(aq).
 A standardpotenciál annak a galvánelemnek az elektromotoros erejével egyezik
meg, amely a standard hidrogénelektródból és a vizsgált standard elektródból áll.
Jele: 0, mértékegysége: V.
 Elektromotoros erő (EMF): az a feszültség, amit a galvánelem pólusai között
akkor mérünk, amikor gyakorlatilag nem halad át áram a berendezésen (pl. egy
igen nagy ellenállású feszültségmérő beiktatásakor). Mértékegysége: V.
 Az elektromotoros erő a két elektród közötti potenciálkülönbségből adódik.
 A standard elektródokból összeállított galvánelem elektromotoros ereje (a
standard elektromotoros erő) kiszámítható az elektródok
standardpotenciáljából:
EMF = 0katód - 0anód
 a galváncellák általános jelölési módja / celladiagramja:
anód redukált forma | anód oxidált forma || katód oxidált forma | katód redukált forma
(a középső dupla vonal helyett néha szaggatott / pöttyözött vonalat használnak)
Redoxireakciók, elektrokémia 26
Néhány mintafeladat:
1) Az alábbi fémekből és oldataikból standard galvánelemeket állítottunk
össze. Írjuk fel a végbemenő elektródfolyamatokat, jelöljük a pólusokat és
számítsuk ki a cella elektromotoros erejét!
Cu2+/Cu és Ag+/Ag
standardpotenciálok: Cu: 0,34 V Ag: 0,8 V
a kisebb standardpotenciálú fém a Cu, ezért ez az anód
az anódon oxidáció zajlik: Cu = Cu2+ + 2 e–
a nagyobb standardpotenciálú fém az Ag, ezért ez a katód:
a katódon redukció zajlik: 2 Ag+ + 2 e– = Ag
A galvánelemek esetében is figyelni kell arra, hogy amikor a reakcióegyenleteket
felírjuk, a két egyenletben az elektronok mennyisége azonos legyen!
az elektromotoros erő: EMF = 0katód - 0anód = 0,8 – 0,34 = 0,46 V
celladiagram: – Cu(sz) | Cu2+(aq) || Ag+(aq) | Ag(sz) +

H+/H2 és Cl2/Cl–
standardpotenciálok: H: 0 V Cl: 1,36 V
a kisebb standardpotenciálú anyag a hidrogén, ezért ez az anód:
az anódon oxidáció zajlik: 2 H = 2 H+ + 2 e–
a nagyobb standardpotenciálú anyag a klór, ezért ez katód:
a katódon redukció zajlik: Cl2 + 2 e– = 2 Cl–
EMF = 0katód - 0anód = 1,36 – 0 = 1,36 V

2) Mennyi annak a fémnek a standardpotenciálja, amely egy galvánelemben a

standard hidrogénelektróddal összekapcsolva a negatív pólust alkotja, és
az elem elektromotoros ereje: 0,44 V?
a pozitív pólus a hidrogén  a galvánelemben ez a katód
a hidrogén standardpotenciálja 0 V
a keresett fém standardpotenciálja legyen x V
EMF = 0katód - 0anód = 0 – x = 0,44 V  a keresett fém std.potenciálja -0,44 V

3) Milyen standardpotenciálú anyag lehet a Ni2+/Ni elektród párja abban a

standard galvánelemben, melynek elektromotoros ereje 0,53 V?
Mivel nem tudjuk, hogy a Ni az anód, vagy a katód, mindkét lehetőséggel számolni
kell. A Ni standardpotenciálja –0,23 V, a másik anyagé legyen x V
ha a Ni a katód:
EMF = 0katód - 0anód = –0,23 – x = 0,53  a másik elektród std.pot.-ja –0,76 V

ha a Ni az anód
EMF = 0katód - 0anód = x – -0,23 = 0,53  a másik elektród std.pot.-ja 0,3 V
Redoxireakciók, elektrokémia 27

Elektrolízis

 Elektrolízisnek nevezzük a külső egyenáramú áramforrás hatására

végbemenő kémiai folyamatok összességét. Elektrolízis során elektromos
energia alakul át kémiai energiává.
 A berendezést, amiben az elektrolízis zajlik, elektrolizáló cellának nevezzük.
Az elektrolizáló cellában található egy elektrolit (ionokat tartalmazó oldat, vagy
olvadék) és az elektrolitba merülő két elektród.
 Ha az elektródokra egyenáramot kapcsolunk, az elektródok felszínén az
elektrolitban redoxireakció játszódik le.
A redoxireakcióban az elektrolit anyagai
vesznek részt:
 az elektrolit egyik anyaga oxidálódik
 elektront ad le a pozitív töltésű
elektródnak,
az elektródot, aminek a felszínén ez a
reakció zajlik, anódnak nevezzük
 az elektrolit egyik anyaga redukálódik
 elektront vesz fel a negatív töltésű
elektródtól,
az elektródot, aminek a felszínén ez a
reakció zajlik, katódnak nevezzük
 Az elektrolizáló cellában:
 az anódon oxidáció megy végbe, ez a pozitív pólus
 a katódon redukció megy végbe, ez a negatív pólus
 Az elektrolizáló cellában zajló reakciók egyenleteinek felírásakor is figyelni kell
arra, hogy a két elektródreakcióban az elektronok mennyisége megegyezzen!

Ionvegyületek olvadékának elektrolízise

 Az elektródreakciókban az olvadék ionjai vesznek részt:
 a pozitív töltésű elektródhoz az olvadék negatív töltésű ionjai vándorolnak, ott
elektront adnak le, vagyis oxidálódnak  ez az elektród az anód;
 a negatív töltésű elektródhoz az olvadék pozitív töltésű ionjai vándorolnak, ott
elektront vesznek fel, vagyis redukálódnak  ez az elektród a katód.
 NaCl-olvadékának elektrolízise:
 a negatív elektródon, a katódon zajló redukció: 2 Na+ + 2 e– = 2 Na
 a pozitív elektródon, az anódon zajló oxidáció: 2 Cl– = Cl2 + 2 e–

 az alumíniumgyártás során az Al2O3 (timföld) olvadékának elektrolízise:

 a negatív elektródon, a katódon zajló redukció: 2 Al3+ + 6 e- = 2 Al
 a pozitív elektródon, az anódon zajló oxidáció: 3 O2- = 6 e- + 3 O
(itt az O-atomok nem kapcsolódnak O2 molekulákká, hanem az anód anyagával, a
grafittal reagálva CO2-ot képeznek)
Ez egy elég régi film arról, hogy hogyan is történik a timföld elektrolízise az iparban
(azért manapság már biztos vannak modernebb eszközök is):
https://www.youtube.com/watch?v=4cUbr0gppyA
Ez újabb film, szintén a timföld elektrolíziséről. Ezen igazán azt lehet jól megfigyelni,
hogy mekkorák is a méretek – nem éppen asztali kísérleti berendezésekről van szó:
https://www.youtube.com/watch?v=fDpmO1IpWOQ
Redoxireakciók, elektrokémia 28

Vizes oldatok elektrolízise

 Vizes oldatok esetében már nem annyira egyértelmű, hogy mely anyagok vesznek
részt az elektródreakciókban, mivel jelen vannak az oldószer, a víz molekulái is,
amelyek oxidálódni és redukálódni is képesek.
Ezért meg kell nézni, hogy milyen részecskék vannak az oldatban, és el kell
dönteni, hogy ezek közül melyik hajlamos a leginkább oxidálódni, illetve
redukálódni  ezek fognak részt venni az elektródreakciókban.
 Indifferens elektród: olyan elektród, aminek anyaga nem vesz részt a
reakcióban, csupán az elektronokat közvetíti az elektródreakciókban  pl. grafit,
platina, arany.
Vizes oldatban indifferens elektródok között végbemenő folyamatok:
A katódon
 ha az oldatban lévő fémionok standardpotenciálja nagyon kicsi (pl. Na, K, Ca, Mg,
Al), akkor nem a fémionok, hanem a vízmolekulák redukálódnak:
2 H2O + 2 e– = H2 + 2 OH–
 ha az oldatban lévő fémionok standardpotenciálja nagyobb, akkor a fémionok
redukálódnak
 savas kémhatású oldatban, vagyis ha nagy a hidrogénionok koncentrációja, a
hidrogénionok (oxóniumionok) redukálódnak:
2 H+ + 2 e – = H 2 vagy 2 H3O+ + 2 e- = 2 H2O + H2
Az anódon
 az egyszerű ionok ( pl. Cl–, Br–, I–, kivéve a F– ionokat) oxidálódnak (a keletkező
atomok molekulákká egyesülnek)
 ha a negatív ion összetett ion
 semleges vagy savas kémhatású oldatban a vízmolekulák oxidálódnak:
2 H2O = O2 + 4 H+ + 4 e–
 lúgos oldatban a hidroxidionok oxidálódnak: 4 OH– = O2 + 2 H2O + 4 e–

Néhány példa:
 a réz-klorid: CuCl2-oldat elektrolízise.
 az oldatban található részecskék: Cu2+, Cl– és: H2O
 a réz standardpotenciálja viszonylag nagy, ezért ez fog redukálódni a katódon,
a kloridion egyszerű ion, oxidálódik az anódon
Kísérlet: https://www.youtube.com/watch?v=Ov1yMeuoIy0
 az elektrolízis tapasztalatai és a tapasztalatok magyarázata:
a negatív elektródon:
 tapasztalat: az elektród felszínén vörös színű bevonat keletkezett
 a bevonat réz, ugyanis a negatív elektródhoz vándorolnak a Cu2+ ionok, és az
elektródtól elektront vesznek fel, vagyis redukálódnak: Cu2+ + 2 e– = Cu
 ez az elektród a katód
 a pozitív elektródon zajló folyamatok:
 az elektród közelében zöldessárga, szúrós szagú gáz keletkezett
 a gáz klórgáz  a pozitív elektródhoz vándorolnak a Cl ionok, és az
elektródnak elektront adnak le, vagyis oxidálódnak: 2 Cl = Cl2 + 2 e–
 ez az elektród az anód
 a klórgáz kimutatása történt a kísérletben a KBr-oldattal  a nagyobb
standardpotenciáló klór képes volt a bromidionokat brómmá oxidálni  az elemi
bróm barna színét figyelhettük meg)
 a folyamatban az oldott anyag mennyisége fogy, az oldat hígul
Redoxireakciók, elektrokémia 29
 sósav elektrolízise
 az oldatban található részecskék: H3O+ (az
elektrokémiában gyakran használják egyszerűsítve csak
H+ ionként), Cl– és: H2O
 ebben az esetben, mivel az oldat kémhatása savas, a
katódon (negatív pólus) az oxóniumion (hidrogénion)
redukálódik:
2 H3O+ + 2 e– = H2 + 2 H2O vagy 2 H+ + 2 e – = H 2
az anódon (pozitív pólus) az oldatban található egyszerű
ion, a kloridion oxidálódik:
2 Cl– = Cl2 + 2 e–
 a folyamatban az oldott anyag mennyisége fogy, az oldat hígul

 vízbontás
 vizes oldatok elektrolízisekor nem mindig az oldott anyag ionjai
semlegesítődnek; egyes esetekben maga a víz vesz részt az
elektródreakciókban  pl. nátrium-szulfát-oldat esetében:
 az oldatban Na+ és SO42– ionok, valamint H2O található
 a Na standardpotenciálja nagyon kicsi, nehéz redukálni, ezért helyette a
katódon a vízmolekulák redukálódnak: 4 H2O + 4 e– = 2 H2 + 4 OH–
 a szulfátion összetett ion, nem vesz részt az elektródreakciókban, ezért az
anódon a vízmolekulák oxidálódnak: 2 H2O = O2 + 4 H+ + 4 e–
 összesítve, a bruttó egyenlet: 2 H2O = 2 H2 + O2 (4 mol e-)
 Az elektrolízis tapasztalatai: mindkét elektródon színtelen, szagtalan gáz
fejlődik. A negatív elektódon keletkező gáz mennyisége nagyobb (kétszerese a
pozitív elektródon fejlődő gázénak).
Kísérletek: vízbontás
Ebben a videóban magyarázza is a kísérletet végző tanár, hogy hol mi történik:
https://www.youtube.com/watch?v=JSuBY1cyBRw
Ebben kevesebb a magyarázat, de kimutatják, hogy a két elektródon keletkező
gáz tényleg hidrogén, illetve oxigén:
https://www.youtube.com/watch?v=SApJwmek2Bg

További példák vizes oldatban indifferens elektródok között végbemenő (kis

feszültséggel történő) elektrolízisre.
 H2SO4-oldat elektrolízise: során vízbontás történik, az oldat töményedik.
 Az oldat savas kémhatású, ezért a katódon a hidrogénionok redukálódnak, a
szulfátion összetett ion, ezért nem vesz részt az elektródreakcióban, így a
vízmolekulák oxidálódnak az anódon:
katód: 4 H+ + 4 e– = 2 H2
anód: 2 H2O = O2 + 4 H+ + 4 e–
összegezve: 2 H2O = 2 H2 + O2
 Az elektrolízis tapasztalatai: mindkét elektródon színtelen, szagtalan gáz
fejlődik. A negatív elektódon keletkező gáz mennyisége nagyobb (kétszerese a
pozitív elektródon fejlődő gázénak).
 A folyamat során a a víz mennyisége csökken  az oldat koncentrációja nő,
pH-ja csökken.
Redoxireakciók, elektrokémia 30

 CuSO4-oldat elektrolízise során:

 a katódon a rézionok redukálódnak, az anódon viszont nem az összetett ionok
(szulfátionok), hanem a vízmolekulák oxidálódnak:
katód: 2 Cu2+ + 4 e– = 2 Cu
anód: 2 H2O = O2 + 4 H+ + 4 e–
 Tapasztalatok: a folyamat során a negatív elektródon  katódon vörös bevonat
jelenik meg, a pozitív elektród  anód közelében az oldatban színtelen,
szagtalan gáz fejlődik, az oldat savanyodik.
 A vörös bevonat az oldatból kiváló réz, a fejlődő gáz az oxigén, az oldat
kémhatása savasabb lesz (pH-ja csökken) az anódreakcióban keletkező H+-ok
miatt. A CuSO4-oldat átalakul H2SO4-oldattá.

 ZnI2-oldat elektrolízise:
 a katódon a cinkionok redukálódnak, az anódon a jodidionok oxidálódnak:
katód: Zn2+ + 2 e– → Zn
anód: 2 I– → I 2 + 2 e –
 Tapasztalatok: az elektrolízis során a negatív elektród (katód) felszínén szürke
bevonat keletkezik, (cink), a pozitív elektród (anód) kezelében az oldat barnára
színeződik (elemi jód színe), az oldat hígul.
 A katódon megjelenő szürke bevonat az oldatból kiváló elemi cink, az anód
közelében az oldatban megjelenő barna színű anyag a kiváló elemi jód, az oldat
pedig azért hígul, mert az oldott anyag mennyisége csökken az elektrolízis
során.

 Na2SO4-oldat elektrolízise:
 az oldatban található nátriumionok és szulfátionok sem vesznek részt az
elektródreakciókban, a folyamat során tulajdonképpen vízbontás történik, az
oldat töményedik:
katód: 4 H2O + 4 e– = 2 H2 + 4 OH–
anód: 2 H2O = O2 + 4 H+ + 4 e–
összegezve: 2 H2O = 2 H2 + O2
 Mindkét elektród közelében gázfejlődést figyelhetünk meg  színtelen,
szagtalan gázok fejlődnek (a katódnál fejlődő gáz mennyisége kétszerese az
anódon fejlődő gázénak).
 A folyamatban az oldat koncentrációja nő, mivel az oldószer molekulái vesznek
részt az elektródreakciókban. (Az oldat semleges volt, pH-ja nem változik.)

 NaOH-oldat elekrolízise
 az oldatban lévő Na-ionok nem vesznek részt az elektródreakcióban, helyettük
vízmolekulák redukálódnak a katódon; az anódon a hidroxidionok oxidálódnak
katód: 4 H2O + 4 e– = 2 H2 + 4 OH–
anód: 4 OH– = O2 + 2 H2O + 4 e–
összegezve: 2 H2O = 2 H2 + O2
 Mindkét elektród közelében gázfejlődést figyelhetünk meg  színtelen,
szagtalan gázok fejlődnek (a katódnál fejlődő gáz mennyisége kétszerese az
anódon fejlődő gázénak).
 A víz mennyisége fogy a folyamat során, ezért az oldat töményedik, pH-ja nő (a
NaOH  OH– koncentrációja nő)
Redoxireakciók, elektrokémia 31

A NaCl-oldat elektrolízisénél az elektródok megváltoztatásával befolyásolni tudjuk,

hogy melyik anyag vegyen részt az elektródreakcióban.
NaCl-oldatban Na+ és Cl– ionok, valamint H2O található.
 a NaCl-oldatot indifferens elektródok  grafitelektródok között elektrolizálva az
eddigiekben megszokottak szerint zajlanak a folyamatok:
 a katódon nem a nagyon kicsi standardpotenciálú nátriumionok, hanem a
vízmolekulák redukálódnak:
2 H2O + 2 e– = H2 + 2 OH–
 az anódon az oldatban található egyszerű ionok, a kloridionok oxidálódnak:
2 Cl– → Cl2 + 2 e–
 Az oldat kémhatása a folyamat során lúgossá válik, pH-ja nő (a
katódreakcióban keletkező OH–-ok miatt), az oldat átalakul NaOH-oldattá.
 viszont ha higanykatódot alkalmazunk (az anód itt is grafit) a NaCl-oldat
elektrolízisekor, akkor
 a katódon nátrium fog leválni:
2 Na+ + 2 e– = 2 Na
A higanykatódon a hidrogén nehezen válik le. A folyamatot elősegíti, hogy a
keletkező fémnátriumot a higany amalgám formájában oldja.
 az anódon ilyenkor is a kloridionok oxidálódnak:
2 Cl– = Cl2 + 2 e–
 Az elektródreakciókban az oldott anyag részecskéi vesznek részt, ezért az oldat
hígul. A pH nem változik.
(Hosszú ideig a nátriumot a kősó higanykatódos elektrolízisével állították elő.
Ma már ez az előállítási mód a higany környezetszennyező volta miatt egyre
inkább háttérbe szorul.)
Redoxireakciók, elektrokémia 32

Az elektrolízis mennyiségi viszonyai:

 Faraday I. törvénye: elektrolíziskor az egyes elektródokon leválasztott anyag
tömege egyenesen arányos az elektrolízis időtartamának és az alkalmazott
áramerősségnek szorzatával:
m = k  Q = kIt
k: elektrokémiai egyenérték  az anyagi minőségre jellemző adat

 Faraday II. törvénye: az elektrolíziskor semlegesítődő ionok anyagmennyisége

(n) egyenesen arányos a semlegesítéshez használt töltéssel (Q):
Q=nzF
Q: a semlegesítéshez használt töltés (C)
n: a semlegesítődő ion anyagmennyisége (mol)
z: a semlegesítődő ion töltésszáma
F: Faraday-állandó: 96 500 C/mol
Máshogy megfogalmazva: n mol z töltésszámú ion leválasztásához Q = n  z  F
elektromos töltésmennyiség szükséges.
Vagyis Faraday II. törvénye az elektrolíziskor semlegesítődő ionok
anyagmennyisége (n) és a semlegesítéshez szükséges töltés (Q) közti egyenes
arányosságról szól.
Miközben 1 mol elektron vesz részt a reakcióban, a cellán 96500 C töltés halad át
 a Faraday-állandó: F = 96 500 C/mol
A cellán áthaladó elektromos töltésmennyiség és az elektródreakcióban
részt vevő elektronok anyagmennyisége közötti összefüggés: Q = F ⋅ n(e-)

 A két törvény egyesítése:

az 1. törvény rövid alakjából fejezzük ki k-t: m = k  Q 
Q helyére illesszük be a 2. törvényt:

mivel M = m / n, az egyenlet egyszerűsíthető:

ezt a formát írjuk vissza az 1. törvény hosszabb egyenletébe: