Sejtbiológia

Bevezetés a sejtbiológiába

Dr. Farkas Eszter

Tanszékvezető egyetemi tanár
Általános tudnivalók

Sejtbiológia és Molekuláris Medicina Tanszék:

http://cellbio.szte.hu/index.php/hu/

Sejtbiológia: előadás és szeminárium

Tantárgy felelős: Dr. Farkas Eszter
A Tanszék tanulmányi felelőse: Dr. Légrádi Ádám
A kurzus szerkezete és helye a képzésben
Általános tudnivalók

Ajánlott irodalom:
• Óravázlatok, saját előadásjegyzet
• Darvas Zsuzsa – László Valéria: Sejtbiológia (Semmelweis
Kiadó, 2005, 2011)
• Szabó Gábor: Sejtbiológia (Medicina Könyvkiadó, 2009)

A félév teljesítésének feltétele: sikeres vizsga

Általános tudnivalók
Általános tudnivalók

Sejtbiológia/A sejt szerveződése és működése

Szemináriumok

Sejtbiológia: előadás és szeminárium

Farkas Eszter: kedd 8:00-8:45 és 9:00-9:45, Baló József

Oktatási Központ 4-es terem (Szikra utca 8.), biológia

Frank Rita: péntek 8:00-8:45, Szent-Györgyi Albert Oktatási Központ,

Huszák István (50-es) terem (Dóm tér 13.), biológia

Kecskés Szilvia: péntek 10:00-10:45, Szent-Györgyi Albert Oktatási

Központ, Huszák István (50-es) terem (Dóm tér 13.), molekuláris bionika

Légrádi Ádám: péntek 14:00-14:45, Szent-Györgyi Albert Oktatási

Központ, Huszák István (50-es) terem (Dóm tér 13.), tanárszak és biológia
A sejtbiológia

A sejtbiológia (citológia) a biológiának az a tudományterülete, amely

foglalkozik:
• a sejt szerkezeti felépítésével,
• a különféle sejtszintű folyamatokkal (sejtlégzés, anyagtranszport,
fehérjeszintézis, sejtosztódás, sejthalál...)

A sejtbiológia szoros kapcsolatban áll:

• a szervezettannal
• a molekuláris biológiával és a biokémiával
A sejt első leírása
A sejt (latin: cella – kamrácska, Robert Hooke, 1665)
Az élet legkisebb alaki és funkcionális egysége
A mikroszkópia gyökerei

Anton(ie) van
Leuwenhoek
1674: „animalcules”
(mikróbák)
„A mikrobiológia atyja”
A sejtelmélet
Matthias Schleiden (1804–1881), Theodor Schwann
(1810–1882) és Rudolf Virchow (1821–1902) német és
lengyel tudósok:
• Minden élő szervezet sejtekből áll. Lehetnek egy-
vagy többsejtűek.
• A sejt az élet alapvető egysége.
• A sejtek már létező sejtekből származnak. (Nem
spontán keletkeznek.) “Omnis cellula e cellula”
Modern értelmezés:
• Az energiatermelő folyamatok, építő és lebontó folyamatok a sejteken belül zajlanak.
• A sejtek tartalmazzák az adott élőlény genetikai információját; ez az információ
károsodás-mentesen adódik át az utód sejtekbe.
• Valamennyi sejtnek ugyanaz az alapvető kémiai összetétele.
A földi élet keletkezése
A földi élet keletkezése

A Föld Stabil Szerves RNS előtti RNS Első Változatos

keletkezése hidroszféra vegyületek világ világ DNS/fehérje életformák

Milliárd év

Redukálóbb Prebiotikus időszak: az élet kialakulását megelőző, annak

atmoszféra: megszületéséhez vezető kémiai átalakulások periódusa
nitrogén, vízgőz, szén- Prebiotikus anyagok: a földi élet kialakulásához szükséges molekulák,
dioxid, szén-monoxid, amelyek abiogén úton, tehát az élettől független folyamatokkal jöttek
hidrogén, ammónia, létre (három típus: a Föld létrejöttekor, meteoritok becsapódásakor, a
metán Földön kémai reakciók eredményeként).
 Élet egy másik bolygón?

K2-18b

Légkör: metán,
szén-dioxid

Óceánok
valószínűsítése

JWSP: Dimetil-
szulfid (DMS)?:
A Földön csak
élő szervezet,
fitoplankton
termeli
Miller és Urey kísérletei: 1953

 aszparginsav,
glicin, alfa-amino-
vajsav és az alanin
két változata
Miller és Urey kísérletei: 2008
A földi élet keletkezése

A Föld Stabil Szerves RNS előtti RNS Első Változatos

keletkezése hidroszféra vegyületek világ világ DNS/fehérje életformák

Milliárd év

Biológiailag aktív RNS-ek:

Ribozimok
- Információ-hordozó (replikáció)
- Reakciók elősegítése (katalitikus
aktivitás
Biokémiai reakciók meggyorsítása: szilikát, agyagásvány, pirit
A földi élet keletkezése

A Föld Stabil Szerves RNS előtti RNS Első Változatos

keletkezése hidroszféra vegyületek világ világ DNS/fehérje életformák

Milliárd év

A makromolekulák:
- Koncentrálódnak:
koacervátumok
- Lipid réteggel
határolódva
lefűződnek
Alexandr Oparin
Az élőlények filogenetikai leszármazása
(Carl Woese, 1990)
Membrán: foszfogliceridek Membrán: izoprenil-éter
F-típusú ATP-ázok V-típusú ATP-ázok
Egyedi intronok

Különböző
rRNS

 Univerzális közös ős: progenóta (LUCA – Last Universal

Common Ancestor) kb. 600 gén (DNS), mRNS, tRNS, rRNS,
plazma membrán: pumpák, transzporterek, csatornák
A földi élet keletkezése

Milliárd A Föld keletkezése Millió Egyszerű állatok

Milliárd Prokarióták megjelenése Millió Ősi halak és kétéltűek
Milliárd Fotoszintézis (bakteriális) Millió Rovarok és magvak
Milliárd Eukarióták megjelenése Millió Hüllők
Milliárd Többsejtű organizmusok Millió Emlősök
Millió Madarak és virágok
Az első sejtes életformák:
Millió Főemlősök, emberszabásúak
anaerob, heterotróf, prokarióta
Millió Az emberi faj
ősbaktériumok
 A földi élet keletkezése

Sztromatolit: ősi kékbaktérium-maradványok

Milliárd A Föld keletkezése Millió Egyszerű állatok
Milliárd Prokarióták megjelenése Millió Ősi halak és kétéltűek
Milliárd Fotoszintézis (bakteriális) Millió Rovarok és magvak
Milliárd Eukarióták megjelenése Millió Hüllők
Milliárd Többsejtű organizmusok Millió Emlősök
Millió Madarak és virágok
Az első autotróf életforma:
Millió Főemlősök, emberszabásúak
Ősi kékbaktériumok (szén forrása légköri
Millió Az emberi faj
CO2, a hasznosításához energia: fény)  O2
 A földi élet keletkezése

Milliárd A Föld keletkezése Millió Egyszerű állatok

Milliárd Prokarióták megjelenése Millió Ősi halak és kétéltűek
Milliárd Fotoszintézis (bakteriális) Millió Rovarok és magvak
Milliárd Eukarióták megjelenése Millió Hüllők
Milliárd Többsejtű organizmusok Millió Emlősök
Millió Madarak és virágok
Az első autotróf életforma:
Millió Főemlősök, emberszabásúak
Ősi kékbaktériumok (szén forrása légköri
Millió Az emberi faj
CO2, a hasznosításához energia: fény)  O2
A földi élet keletkezése
Nagyságrendek

Szabad szemmel látható Å

Fénymikroszkóppal látható

Elektronmikroszkóppal látható

Makroszkópos világ hajszál vvt baktérium vírus DNS glükóz

Átlagos sejt: 10-20 µm Kromoszómák: 1-5 µm Riboszómák: 23-25 nm Aminosavak: 0,33 nm
Vörösvértest: 7,5 µm Baktériumok: 0,1-1 µm Fehérjék: 2-15 nm H+: 0,5 Å
Vírusok: 10-100 nm P, S, Cl: 1 Å
Nagyságrendek

10 nm 10 µm
DNS DNS és fehérjék Kromatinszál Kromoszóma

Fehérje szálak Globuláris fehérjék Aktin filamentum Filopódiumok

Zsírsavak Kettős lipid réteg Sejthártya

A sejtek közös alkotóelemei

Sejthártya

Citoplazma

Riboszóma
Kétszálú DNS
A prokaríóta és az eukarióta sejt összehasonlítása
Prokarióta Eukarióta
Méret 0,2-2 m 10-100 µm
Mag nincs van
Hisztonok nincs van
Membránnal határolt
nincs van
organellumok
Flagellumok Két fehérje komponens Komplex, több mikrotubulus
Citoszkeleton nincs van
Riboszómák 70S 80S
Kromoszómák 1 sok
Sejtosztódás Kettéosztódás Mitózis

Ivaros szaporodás Konjugáció (DNS fragmensek cseréje) Meiozis

 A prokarióta sejt szerkezete
Szalmonella baktériumok (Rita Monson, Prof. George PC Salmond group,
(Brinkmann et al. J Cell Biol. 2012) Biochemistry, Cambridge)

- Nincs a citoplazmától elkülönülő

sejtmag
- Nukleoid: DNS-tartalmú terület
Coli baktériumok
- Nincsenek membránnal körülvett (by A. Dowsett, Public Health England/Science
1 µm
sejtorganellumok Photo Library, uploaded on September 15th, 2018.)
A prokarióta sejt szerkezete
Víz
Nukleoid Pilusok

Szerves vegyületek Riboszómák

Nyákburok
Sejtfal
Sejthártya
Citoplazma
Flagellum
(ostor, csilló)
A prokarióta sejt szerkezete

- Sejtmembrán (mezoszóma)
- Citoplazma (riboszómák)
- Nukleoid (kétszálú, cirkuláris
DNS, plazmidok)

A transzkripció és a transzláció
nem különül el.
A prokarióta sejt szerkezete

Felszíni struktúrák: a pilus

 A prokarióta sejt szerkezete
Gram + Gram -
Festés:
genciána-
ibolya + jód-
káliumjodid +
alkoholsor Pl. Staphylococcus
Streptococcus Pl. Eschericia coli
Hans Christian Gram
1853-1938

LPS
A sejtfal
szerkezete:
Peptidoglikán
Az élőlények filogenetikai leszármazása
(Carl Woese, 1990)

LECA (Last Eucaryotic Common Ancestor):

amöboid sejt
Az eukarióta sejt szerkezete

Vékonybél: hám Nyálmirigy: kivezető cső

 A fénymikroszkóp felbontása nem elegendő a sejt belső szerkezetének megismerésére

Az eukarióta sejt szerkezete

Humán pancreas carcinoma sejtek

 Elektron mikroszkópia: pásztázó (scanning) és transzmissziós mód

Az eukarióta sejt szerkezete
Az eukarióta sejt szerkezete

Az eukarióta sejt
Sejthártya Protoplazma: Citoplazma + Nukleoplazma
Belső memrán-
Sejtszervecskék Vezikulumok Citoszkeleton Citoszol
rendszerek
Endo-
Mitokondrium plazmatikus Lizoszóma Mikrotubulusok
retikulum
Mikrofilamen-
Riboszóma Golgi apparátus Peroxiszóma
tumok
Intermedier
Maghártya
filamentumok
A sejthártya

Izoláció és kapcsolat a külvilággal:

- Tápanyagok felvétele
- Ionkoncentrációk fenntartása
- Ozmotikus viszonyok szabályozása
- pH szabályozás
- Nyugalmi membránpotenciál
- Szignalizáció
- Kihorgonyzás
- Adhézió
A citoszol

Protoplasma
Citoplazma
Organellumok, belső mebránrednszerek, Nukleoplazma
Citoszol citoszkeleton

- A sejtorganellumok és citoszkeletális fehérjék közege;

- A citoplazma 55%-a;
- Szuszpenzió (proteinek), gél szerű;
- A makormolekulák diffúziója fékezett;
- Az intermedier anyagcsere helyszíne;
- Raktározás: triglicerid cseppek, glikogén granulumok;
- rRNS-ek spontán asszociációjának helyszíne: riboszómák, poli-riboszómák
Citoszkeleton

Fehérje természetű fonalak 3D rendszere

Feladata:
- Mechanikai ellenállóképesség biztosítása
- A sejt jellegzetes alakjának stabilizálása
- A sejt alakváltoztatása: összehúzódás
A fonalak osztályai: Globuláris
- Mikrotubulusok (+ dineinek)
 monomerek →
- Mikrofilamentumok (+ miozinok) polimerizáció;
- Intermedier filamentumok Motilitás

Piros: aktin; Zöld: tubulin

Kompartmentalizáció

Sejthártya domének lefűződése: Az egymást

kizáró kémiai reakciók egyidejű, szabályozott
lebonyolítását biztosító ,,elkülönülés"
• ER-be helyeződött át: protein szintézis, lipid
szintézis
• ER → sejtmaghártya; összetettebb genom, a
transzkripció és a transzláció térbeli
szegregációja
• Hidrolitikus enzimeknek otthont adó domén
invaginációja → primitív lizoszóma
Sejtszervecskék: a sejtmag

Bazofil festődés, változatos alak

Sejtszervecskék: a sejtmag
- Kromatin (DNS – 2 m!!), hisztonok → nukleoszómák →
kromatin fonál):
• Eukromatin: laza
• Heterokromatin: tömött, génátírás akadályozott
(konstitutív heterokromatin, fakultatív heterokromatin)
- Magvacska (rRNS): riboszómák képződése, intenzív
fehérjeszintézis → nagy magvacska

Magvacska
Eukromatin
Heterokromatin

Idegsejtmag
Belső membránrendszerek: a maghártya

Maghártya: két, párhuzamos

membrán, közte perinukleáris rés

Magpórus: RNS-ek és riboszóma-

alegységek kijutása, fehérjék
bejutása
 Belső membránrendszerek: az ER – sima és rögös

Tubulusok és ciszternák labirintusa

- Rögös ER – riboszómák – fehérjeszintézis: tömött elrendezés: ergasztoplazma (pl. nyálmirigyek,
hasnyálmirigy sejtjei)
- Sima ER – nagy felszín – enzimek (pl. lipidszintézis), szteroidhormon-szintézis (mellékvese),
koleszterin-szintézis, méregtelenítés (májsejtek), Ca2+ tárolás (izomsejtek)
RER

Riboszómák Riboszóma: 25 nm
Nagy alegység: 3 rRNS + 50 fehérje
Kis alegység: 1 rRNS + 35 fehérje
 transzláció: aminosavak →
peptidkötés → polipeptidlánc
Sejten belül: szabad és RER
Belső membránrendszerek: a Golgi-apparátus

- Felépítése: ciszternák →
diktioszómák (3-10
ciszterna)
- Polarizált: cisz (ER felé)
és transz (sejthártya
felé) oldal
- Funckió: a fehérjék
enzimatikus módosítása
(glikoziláció,
hidroxilálás, szulfatálás)
- A fehérjék irányítása a
felhasználás helyére
 Lizoszómák, peroxiszómák
Lizoszóma: fehérjék lebontása
- Tartalom: hidrolitikus enzimek (nukleázok, proteázok,
Lizoszóma

lipázok…)
- pH: savas, 5-5,5 pH érték (proton ATP-ázok)
- Endocitotikus vezikulákkal (fagoszóma) fúzionál →
fagolizoszóma, vagy szekunder lizoszóma
- Receptor-mediált endocitotikus vezikulák összeolvadnak →
endoszóma: fúzió lizoszómákkal
- Saját citoplazma bontása: autofagoszómába fűződik le a
lebontásra váró saját anyag, fúzió lizoszómákkal →
Peroxiszóma

autofágia
Peroxiszóma: oxidatív lebontás, H2O2 lebontás
- Tartalom: peroxidáz (→ oxidált szubsztrát+H2O2), kataláz
(H2O2 → H2O + O2)
- Oxidatív folyamatok katalízise, pl. zsírsavak oxidatív
lebontása
 Sejtszervecskék: a mitokondrium

• A sejt energiaközpontja: szerves molekulák + O2

→ CO2 + H2O és ATP
- Mátrix: citrát-kör
- Belső membrán: elektrontranszportlánc
• Apoptózis beindítása: programozott sejthalál a
toxikus behatásokra válaszul
DNS
Belső membrán
Riboszómák
Mátrix
Kriszták

Külső membrán

Intermembranális tér
Az endoszimbionta elmélet
Lynn Margulis: „Symbiosis in Cell Evolution” (1981)
A mitokondriumok és kloroplasztiszok: bekebelezett prokarióták
Az endoszimbionta elmélet

Bizonyítékok

A mitokondrium és a kloroplasztisz:
• Saját DNS (hasonlít a bakteriális DNS-re),
• 70S szedimentációs állandójú riboszómák (mint a prokariótákban),
• A sejtmagi DNS-ben mitokondrium-eredetű gének (horizontális gén-transzferrel
kerültek át a nukleáris genomba),
• Két teljes membrán határolja, melyek eltérő összetételűek és eltérő funkciójúak,
• Képes önálló osztódásra (mint a baktériumok, nincsenek húzófonalak),
• Olyan fehérjéket és elektrontranszportlánc komponensek (pl. citokrómok, kinonok),
amelyek a baktériumok membránjában, illetve a cianobaktériumok kromatofóráiban
is megtalálhatók.
Következő előadás

A sejthártya és az aktív transzport

 Sejtbiológia
A sejthártya és az aktív transzport

Dr. Farkas Eszter

Tanszékvezető egyetemi tanár
A sejthártya: szerkezet
A sejthártya: membrán modellek
Gorter, Grendel, 1920:
- Foszfolipid kettős réteg:
poláros és apoláros réteg
Evert Gorter, Francois Grendel (holland
élettanászok):
• Kiszámolták a vvt felszínét
• Mehatározták a lipidréteg felszínét is
 a vvt felszíne fele a lipidrétegének
 kettős lipid membrán
A sejthártya: membrán modellek
Gorter, Grendel, 1920: Dawson, Danielli, 1935: szendvics
- Foszfolipid kettős réteg: modell
poláros és apoláros réteg - Foszfolipid kettős réteg:
poláros és apoláros réteg
- Hidratált, globuláris fehérjék Gorter, Grendel modell:
Nem ad választ a membrán
átjárhatósági tulajdonságaira,
rezisztenciájára

 A Dawson-Danielli modell
fontos felismerése:
fehérjék!
A sejthártya: membrán modellek
Gorter, Grendel, 1920: Danielli, Dawson, 1935: szendvics Robertson, 1961: „unit” modell
- Foszfolipid kettős réteg: modell - Foszfolipid kettős réteg: poláros
poláros és apoláros réteg - Foszfolipid kettős réteg: és apoláros réteg
poláros és apoláros réteg - Külső- és belső fehérje réteg:
- Hidratált, globuláris fehérjék külső: szénhidrát réteg
- Minden membrán egységes
felépítésű
A sejthártya: membrán modellek

Singer, Nicholson, 1972: folyékony mozaikmembrán

- Foszfolipid kettős réteg: poláros és apoláros réteg
- A fehérjék a membránba integráltak, „úsznak”
A sejthártya: elektron mikroszkópia

Transzmissziós elektron
mikroszkópia (TEM), két
szomszédos sejt plazma
membránja:

Fagyasztva töréses
technika:
A sejthártya: kettős lipid réteg

Kettős lipid réteg – amfipatikus

(kettős oldhatósági
tulajdonságú):
- Poláros, hidrofil „fej”
- Apoláros hidrofób „farok”
Vizes közegben (~µs):
- Spontán kettős réteg
- Micella
- Liposzóma
A sejthártya: kettős lipid réteg

foszfogliceridek glikoszfingolipidek

glikozil-foszfatidil-inositol (GPI)
foszfogliceridek
foszfatidil-
foszfatidil-kolin foszfatidil- foszfatidil-
etanolamin
(lecitin) szerin inozitol
(kefalin)
A sejthártya: a membrán fluiditása
Zsírsavak
Telítetlen
Telített Egyszeresen telítetlen Többszörösen telítetlen
Omega-9 Omega-6 Omega-3
Mirisztinsav (C14:0)
Palmitinsav (C16:0)
Sztearinsav (C18:0) Olajsav (C18:1) Linolsav (C18:2) Alfa-linolénsav (C18:3)
Arachidonsav (C20:4) Eikozapentaénsav (C20:5)
Dokozahexaénsav (C22:6)

Sztearinsav

Olajsav Linolsav
 A sejthártya: a membrán fluiditása - zsírsavak

Glicerin →

Sztearinsav
Foszforsav →
Foszfolipid
 Olajsav
Kolin → → Foszfoglicerid
→ Foszfatidil-kolin

Telített zsírsavak: Telítetlen zsírsavak:

Viszkózus membrán Folyékony membrán
A sejthártya: a membrán fluiditása
• Szol-gél (folyékony-szilárd) átmenet: hőmérsékletfüggő
• A membránok dermedési hőmérséklete függ az őket felépítő lipidek típusától:
- 18:0 hosszabb telített zsírsavak → élettani körülmények között szilárd
- Telítetlen zsírsavak aránya magas → alacsonyabb viszkozitás, folyékonyabb membrán
• Folyékony membrán → a biokémiai folyamatok hatékonyak
• Adaptáció szélsőséges hőmérsékleti körülményekhez: a membrán lipid-összetételének
változása
A sejthártya: a membrán fluiditása

Foszfogliceridek mozgása:
• Rotáció (ns)
• Laterális: 1 µm/s
• Flip-flop vagy
transzverzális (spontán
ritka)
A sejthártya: a membrán fluiditása - koleszterin

Koleszterin: Foszfolipid
• Magas hőmérséklet: akadályozza a Szol membrán
foszfolipidek mozgását → rigiditás koleszterin
nélkül
• Alacsony hőmérséklet:

Membrán
megakadályozza a szénhidrogén

fluiditás
Foszfolipid
membrán
láncok tömörödését → fluiditás koleszterin
tartalommal

Gél

Hőmérséklet
A sejthártya: a membrán lipidöszetétele

Azonos lipidek, de eltérő arányok:

- sejttípusok
- sejten belüli membránok
- membránfelszínek
A sejthártya: a membrán lipidöszetétele
Általánosságban: 50 % foszfolipid, 35% koleszterin,
10 % szfingolipid
A teljes lipidtartalom %-ban:
Oligo-
Lipid Hepatocita Eritrocita
dendorcita
Koleszterin 17 23 22
Foszfatidil-
Foszfogliceridek

7 18 15
etanolamin
Foszfolipidek

Foszfatidil-
4 7 9
szerin
Foszfatidil-
24 17 10
kolin
Szfingomielin 19 18 8
Glikolipidek 7 3 28
Egyéb 22 13 8
A sejthártya: a membrán lipid-öszetétele

Aszimmetria állati sejtekben: a foszfogliceridek

- Exofaciális:

Teljes membán lipid (%)

citofaciális exofaciális
szfingolipidek,
foszfatidil-kolin
citofaciális

- Citofaciális:
foszfatidil-
etanolamin,
foszfatidil-szerin
exofaciális
Az aszimmetria fenntartása: ATP igényű lipid transzlokázok
A sejthártya: fehérjék
Fehére Lipid Szénhidrát
Membrán
Száraz súly %
Hepatocita 44 52 4
Eritrocita 49 43 8
Oligondenrocita 18 79 3

Membrán proteinek
A fehérje helyzete a membránban
Integráns vagy transzmembrán Perifériás

Eritrocita: a sejtháryta összetétele könnyen vizsgálható

(nincsenek sejten belüli membrán rendszerek)
A sejthártya: a fehérjék funkciója

Intercellulárs Enzimek Transzport Sejt- Citoszkeleton Receptorok,

kapcsolatok folyamatok felismerés kihorgonyzása szignál
transzdukció
 A sejthártya: integráns fehérjék
Egy -hélix Több -hélix (6-12) Több β-réteg
Glikoforin Bakteriorodopszin Porin
A membrán és a fehérje közti
kapcsolat:
Oldalnézet

- Hidrofób fehérje oldalláncok és

zsírsavak között: van der Waals
kötés
- Töltés alapján, a foszfogliceridek
poláros negatív töltésű
Felülnézet

„fejéhez”
Csak a kettősréteg teljes
megbontásával szabadíthatók ki
Dimer Trimer Trimer (detergensek)
A sejthártya: perifériás fehérjék

Kovalens kötéssel: a külső

foszfolipid réteghez, közvetve,
oligoszacharid-láncon (GPI)

Külső és belső membránfelszínen

nem kovalens kihorgonyzódás:
integráns fehérjékkel, fehérje-
fehérje interakció
Hidrofób -hélix szakaszok
süllyednek a membránba
Kovalens
kötéssel: a belső
foszfolipid
réteghez
közvetlenül
A sejthártya: a glikokálix

• Az exofaciális felszínen
• Szénhidrátokban gazdag
(glikolipidek, glikoproteinek
oligoszacharid oldalláncai;
proteoglikánok – fehérjék
poliszacharid oldalláncai)
Szerepe:
• Negatív töltései révén
kationok (K+, Mg2+)
megkötése
• Marker és antigén
sajátosságok
• Mechanikai és kiszáradás
elleni védelem
A sejthártya: mikrodomének

Lipid tutajok („raft”-ok, 30-többszáz μm):

A sejthártya: mikrodomének
Transzmembrán fehérjék

Lipid tutajok („raft”-ok, 30-többszáz μm):

- Koleszterin és szfingolipid
aggregátumok a külső rétegben
- A foszfogliceridekben hosszabb
szénláncú, jellemzően telített zsírsavak
- Speciális fehérjék
 Megvastagodott, rigidebb
mikrodomének
 Mozaikosság
 Hatékonyabb fehérje-szubsztrát
interakciók (szignalizáció)
 A sejthártya: makrodomének
Vesecsatorna
A sejthártya fehérje alkotóinak eloszlása a sejtfelszínen nem Üreg Vér
egyenletes, polarizáció:
- Hámsejtek (pl. emésztőrendszer, vesetubulusok)
- Idegsejtek
Vér Bélhámsejtek Bélhüreg
Magas Na+ Alacsony Na+ Glükóz
Alacsony K+ Magas K+ Magas Na+
Szinapszis

Na+/glükóz
szimporter
fehérje
Bazolaterális Apikális
membrán membrán
A sejthártya: féligáteresztő hártya, transzport

Szemipermeábilis membrán, diffúziós gát:

- A foszfolipidmembránok áteresztik a kis Kis, hidrofób
molekulatömegű (kb. 100-150 Da-ig) hidrofób molekulák

vagy poláros molekulákat (pl. O2, N2, NO, CO, Kis, töltés
CO2, víz, etanol) → passzív diffúzió nélküli, poláris
- Átjárhatatlanok nagyobb molekulák és minden molekulák
elektromosan töltött anyag (ionok) számára. Nagyobb, töltés
nélküli, poláris
 Membránfehérjék: molekulák

- Pumpák, transzporterek, csatornák: ionok

cukrok, aminosavak… Ionok
A sejthártya: transzport folyamatok
- Ionáramok
• Ozmotikus
térfogatszabályozás
• pH szabályozás

- Tápanyagok felvétele
- Szignál transzdukció
- ATP szintézis
A sejthártya: transzport folyamatok
Pumpa Transzporter Csatorna

Na+-glükóz Szivárgó Na+

Példa Na+/K+ pumpa
transzporter csatorna
Szelektivitás Teljes Közepes Gyenge (10-20 x)
Sebesség (ion/s) Lassú (100) Közepes (<1000) Gyors (106)
Konc. grádiens ellenében mentén mentén
Energiaigény Van Nincs Nincs
Transzport típusa Elsődleges aktív Másodlagos aktív Passzív
Transzport folyamatok: ion pumpák
Koncentráció-, ill. potenciálkülönbséget alakítanak ki a membrán két
oldala között, energiaigényes folyamat

Energia forrása Pumpa Mozgatott ion Előfordulás

Fény Bakteriorodopszin H+ Halobaktériumok
Halorodopszin Cl- Halobaktériumok
Fény Fotoredox H+ Fotoszintetizáló organizmusok
Elektrontranszport lánc H+
Redox potenciál Mitokondriumok, baktériumok
NADH oxidáz Na+
Ion transzportáló
Dekarboxiláció Na+ Alkalofil baktériumok
dekarboxiláz
Növényi vakuólumok, gombák,
Pirofoszfát H+-pirofoszfatáz H+
baktériumok
ATP ATP-ázok Na+, K+, Ca2+, H+ Univerzális
Transzport folyamatok: Pumpa ATP-ázok
Pumpa ATP-ázok az eukarióta sejtekben
ABC
Proton pumpa P-típusú ATP-ázok
transzporterek
F-típusú MDRP,
V-típusú ATP-ázok Na+/K+ pumpa Ca2+ ATP-áz
ATP-ázok P-glikoprotein
Vezikulák: Sejthártya:
Mitkondrium, Izom: Sejthártya (pl.
lizoszómák, pl. gyomor Sejthártya Sejthártya
kloroplasztisz ER endothélsejt), ER
endoszómák hámsejtek
Transzport folyamatok: a Na+/K+ ATP-áz

A Na+/K+ ATP-áz sejtélettani szerepe:

- A sejtek nyugalmi membrán-potenciáljának fenntartása
- A sejttérfogat, ozmotikus egyensúly szabályozása
- Energia biztosítása másodlagos aktív transzporthoz
Energiaigény: az emberi test teljes ATP felhasználásának harmada!
[Na+]e=140-150 mM
ANa+/K+ ATP-áz szerkezete:
- Tetramer fehérje:
Extracelluláris
- 2  alegység: ionkötő helyek,
iontranszport
- 2 β alegység: glikoproteinek: Intracelluláris [Na+]i=10-15 mM
konformáció meghatározása
Transzport folyamatok: a Na+/K+ ATP-áz
1. Három Na+ ion köt a nagy affinitású Na+ kötőhelyekhez (E1 konformáció)
2. Az ATP megkötése, hidrolízise → intracell. szegmens foszforilálódik → kovalens enzim-foszfát
intermedier (E1-P)
3. Konformációváltozás (E1→E2): Na+ transzlokáció, kötőhely affinitása csökken → Na+ leadása
4. Két extracell. nagy affinitású K+ kötőhely szabaddá válása
5. Az intracell. foszfát csoport hidrolízise → konformációváltozás (E2→E1)
6. A K+ ionok transzlokációja, kötőhely affinitásának csökkenése, K+ leadása
Gátló: ouabain
E1 E1 E1

E2 E2 E2
Transzport folyamatok: a Ca2+ ATP-áz

A Ca2+ ATP-áz sejtélettani szerepe:

Alacsony plazma Ca2+ szint fenntartása
([Ca2+]i= 70 μM, ([Ca2+]e= 1-2 mM)
- SERCA: szarkoplazmatikus reticulum
- Plazmamembrán Ca2+ pumpa
A Ca2+ ATP-áz szerkezete:
- Transzmembrán egység: 10 -hélix lánc
- Külső globuláris domének
- A (indító – „actuator”)
- N (nukleotid kötő)
- P (foszforilációs)
Transzport folyamatok: a Ca2+ ATP-áz

1. ATP köt az N doménhez (E1 citoszol

konformáció)
2. 2 Ca2+ ion bekötődése (nagy
ER lumen
affinitású kötőhely)
3. ATP hidrolízis, P domén
foszforilációja
4. Konformációváltozás
(E1→E2): Ca2+ transzlokáció
5. Kötőhelyek affinitása
csökkent, Ca2+ leadása
6. Az foszfát csoport hidrolízise
→ konformációváltozás
(E2→E1)
Transzport folyamatok: ABC transzporterek
Sejtélettani szerepe: Típusok
- Hidrofób szubsztrátok, makromolekulák transzportja - Koleszterin és lipid transzport
- Xenobiotikumok, tumor ellenes szerek eltávolítása - Pumpa (MDR1, MDR2)
Szerkezete: - Ioncsatorna (CFTR – Cl- &
- 2 transzmembrán domén (TMD) (6-10 -hélix) HCO3- eflux)
- 2 ATP kötő/szabályozó domén a citofaciális felszínen - Más fehérjék működésének
(ABC), változatos kombinációk: szabályozása (szulfonil-urea
receptor)
Transzport folyamatok: ABC transzporterek
Következő előadás

Transzporterek (carrier-ek) és ioncsatornák

 Sejtbiológia

A transzport folyamatok:
transzporterek (carrier-ek), ion csatornák

Dr. Farkas Eszter

Tanszékvezető egyetemi tanár
A sejthártya: transzport folyamatok
Pumpa Transzporter Csatorna
A sejthártya
feladatai:
- Transzport
- Ingerek felvétele
- Sejtek közötti
kommunikáció

Na+-glükóz Szivárgó Na+

Példa Na+/K+ pumpa
kotranszporter csatorna
Szelektivitás Teljes Közepes Gyenge (10-20 x)
Sebesség (ion/s) Lassú (100) Közepes (<1000) Gyors (106)
Konc. grádiens ellenében mentén mentén
Energiaigény Van Nincs Nincs
Transzport típusa Elsődleges aktív Másodlagos aktív Passzív
Transzport folyamatok: transzport típusok
Uniport Szimport (ko-transzport) Antiport
Figyelem!
A szubsztrát
mozgatásának
iránya a szempont!

glükóz Na+/cukrok Na+/H+

aminosavak Na+/aminosavak Na+/Ca2+
Példák Na+/Cl- Cl-/HCO3-
Na+/K+/2Cl- (NKCC)
Na+/H2PO4-
Passzív:
A transzport típusa Másodlagos aktív
facilitált diffúzió!!
Transzport folyamatok: transzport típusok
Uniport Szimport (ko-transzport) Antiport
Másodlagos aktív transzport

glükóz Na+/cukrok Na+/H+

aminosavak Na+/aminosavak Na+/Ca2+
Példák Na+/Cl- Cl-/HCO3-
Na+/K+/2Cl- (NKCC)
Na+/H2PO4-
Passzív:
A transzport típusa Másodlagos aktív
facilitált diffúzió
Transzport folyamatok: a kotranszporterek
Na+/glükóz Na+/I- Na+/K+/Cl- Na+/Cl- H+/mono-carboxilát
kotranszporter szimporter kotranszporter kotranszporter kotranszporter
Extracell. SGLT1 NIS NKCC NCC MCT
Cl-

Intracell.

Vékonybél Pajzsmirigy Vese Henle kacs BBB: tejsav

hámsejtek follikuláris sejtek, hámsejtek apikális eltávolítása
apikális felszín: bazolaterális felszíne (NKCC), disztális
glükóz felvétele a membrán: a jód tubulusok hámsejtek
bélből felhalmozása apikális felszíne (NCC):
koncentráció- (emlőmirigyben: vizelet koncentrálása
grádienssel jód az anyatejbe)
szemben
Transzport folyamatok: a kotranszporterek
Na+/glükóz
kotranszporter Bélüreg Bélhámsejt Vérér
Extracell. SGLT1
SGLT1

Intracell.

Vékonybél
hámsejtek
apikális felszín:
glükóz felvétele a
bélből
koncentráció-
grádienssel
szemben
 Transzport folyamatok: a kotranszporterek
Na+/I-
szimporter
Extracell. NIS

Intracell.

Pajzsmirigy
follikuláris sejtek,
bazolaterális
membrán: a jód
felhalmozása
(emlőmirigyben:
jód az anyatejbe)
Transzport folyamatok: a kotranszporterek
Na+/K+/Cl- Na+/Cl-
kotranszporter kotranszporter
Extracell. NKCC2 NCC
2Cl-

Intracell.

Vese Henle kacs

hámsejtek apikális
felszíne (NKCC2), disztális
tubulusok hámsejtek
apikális felszíne (NCC):
vizelet koncentrálása
Transzport folyamatok: transzport típusok
Uniport Szimport (ko-transzport) Antiport
Másodlagos aktív transzport

glükóz Na+/cukrok Na+/H+

aminosavak Na+/aminosavak Na+/Ca2+
Példák Na+/Cl- Cl-/HCO3-
Na+/K+/2Cl- (NKCC)
Na+/H2PO4-
Passzív:
A transzport típusa Másodlagos aktív
facilitált diffúzió
Transzport folyamatok: az antiporterek

Na+/Ca2+ Na+/H+ Cl-/HCO3-

antiporter antiporter antiporter
NCX NHE AE

Extracell.

Intracell.

Sok sejttípusban: Ca2+ Intracellulátis pH Intracellulátis pH

homeosztázis szabályozás, a Na+-on szabályozás, lúgos pH
szabályozása túl a savas pH aktiválja; jellegzetes
[Ca2+]i=70 nm, aktiválja szerep az
[Ca2+]e=2 mM eritrocitákban
Transzporterek: a pH szabályozás

• A citoszol pH-ja a H+ ion koncentráció 1. Cl-/HCO3-

függvénye antiporter
• Ha a H+ megoszlása a sejthártya két (“anion
exchanger”,

Extracelluláris tér
oldalán passzívan történne, a citoszol

Intracelluláris tér
AE)
pH-ja 6,4 lenne. 2. Na+/H+
• A citoszol valós pH-ja 7,2 antiporter
 Transzporterek szerepe! (NHE)
3. Cl-/Na+, HCO3-
• A citoszol fiziológiás pH-ja transzporter
alapvetően a H+ és HCO3- (sav és
bázis) felvételének és leadásának
egyensúlyától függ.
Transzporterek: a pH szabályozás

A citoszol A citoszol
savasodása: lúgosodása:

1. Anyagcsere 1. H+ aktív
folyamatok leadása
2. H+ passzív 2. Bázisok aktív
szivárgása a felvétele
sejtbe (H+
csatornák)

Casey et al., 2010

Transzport folyamatok: transzport típusok
Uniport Szimport (ko-transzport) Antiport
Facilitált diffúzió

glükóz Na+/cukrok Na+/H+

aminosavak Na+/aminosavak Na+/Ca2+
Példák Na+/Cl- Cl-/HCO3-
Na+/K+/2Cl- (NKCC)
Na+/H2PO4-
Passzív:
A transzport típusa Másodlagos aktív
facilitált diffúzió!!
Transzport folyamatok: uniporterek, a facilitált
diffúzió
Facilitált diffúzió:
- Sebesség > passzív diffúzió
(transzporter: katalizátor)

A trasnzport sebessége
- Molekulára szelektív
- Egy szabad Facilitált
szubsztrátkötőhely →
diffúzió
szubsztrát beköt →
konformáció-változás →
szubsztrát leválása
- Telítődik (korlát: Passzív diffúzió
transzporterek
elérhetősége)
A szubsztrát koncentrációja
Transzport folyamatok: uniporterek, a facilitált
diffúzió
Glükóz transzporter
izoformák

A trasnzport sebessége
• GLUT1: eritrociták, BBB
• GLUT2: máj, vese
tubulusok, hasnyálmirigy
β-sejtek
• GLUT3: neuronok,
placenta
• GLUT4: adipociták,
harántcsíkolt izom,
szívizom
• .
• . A szubsztrát koncentrációja (mM)
• GLUT14
A sejthártya: transzport folyamatok
Pumpa Transzporter Csatorna
A sejthártya
feladatai:
- Transzport
- Ingerek felvétele
- Sejtek közötti
kommunikáció

Na+-glükóz Szivárgó Na+

Példa Na+/K+ pumpa
kotranszporter csatorna
Szelektivitás Teljes Közepes Gyenge (10-20 x)
Sebesség (ion/s) Lassú (100) Közepes (<1000) Gyors (106)
Konc. grádiens ellenében mentén mentén
Energiaigény Van Nincs Nincs
Transzport típusa Elsődleges aktív Másodlagos aktív Passzív
Transzport folyamatok: csatornák
Ember: kb. 400 gén kódol csatornákat!

Integráns transzmembrán fehérjék →

pórusok → ionok passzív áramlása
elektrokémiai grádiensük szerint

A csatornák fő feladatai:
- A sejttérfogat szabályozása: pumpákkal,
transzporterekkel szoros
együttműködésben
- Membránpotenciál kialakítása:
koncentráció, töltés
- A citoszol Ca2+ homeosztázisának
szabályozása → szekréció (mirigyek),
kontrakció (izom)
- Sejtek közti kommunikáció
Transzport folyamatok: csatornák
Ioncsatorna
• Szelektív
permeabilitás Ion
• Kapuzás filter

Sejthártya
Funckionális állapot
• Vezető (nyitott)
• Nem vezető
(zárt/inaktivált) Kapu
szerkezeti állapot szerint
Csatornák: szelektivitás
Osztályozás:
1. Nagy szelektivitású: egy adott ionra nézve átjárható: pl.
+
3.
feszültségfüggő K csatorna
2. Kis szelektivitású: több, azonos töltésű ionra nézve
átjárható: pl. nikotinerg acetilkolin-receptor (Na+, K+, Ca2+)
3. Nem szelektív: gap junction csatorna

1. 2.
Csatornák: kapuzás
Kapuzás: szerkezeti állapotok közti átmenet egy jól meghatározott inger hatására
Inger alapján:
• Feszültségkapuzott csatorna: membránpotenciál-változás – aktivációs küszöb: nyit
• Ligandkapuzott csatorna: aktiváló molekula extracell. köt: nyit
• Intracelluláris hírvivő által kapuzott csatorna: aktiváló molekula intracell. köt: nyit
• Membránfeszülés által kapuzott csatorna
Extracell.
Cl- tér

Cl- Intracell.
a membránfeszülés által tér
kapuzott csatorna
mechanikai ingerre nyit
(pl. nikotinerg (pl. Ca2+-aktivált (pl. téforgatcsökkentés)
(pl. akciós potenciál) actelikolin-receptor) K+ csatorna)
Példák…

… csatornák szerkezetére és működésére

Csatornák: a feszültségkapuzott K+ csatorna
Feszültségkapuzott K+ csatorna
(KV csatorna), szelektivitás:
- Négy alfa alegység: tetramer csatorna
- Minden alegység: 6 transzmembán
szegmens, és intra- ill. extracelluláris
összekötő hurkok
- Hidrofil pórus: S5-S6 és a köztük levő P-
szegmens alkotja (4 alegység → pórus
kialakítása)
Csatornák: a feszültségkapuzott K+ csatorna
Működés S5 S6
- S4 szegmens:
feszültségérzékelő – töltéssel
rendelkező szegmens
S4
(alegységenként 5-7 pozitív
töltés aminosav oldalláncok
révén)
- a membránpotenciál
megváltozása → a szegmens
az extracelluláris tér felé S5 S6
kimozdul → a pórus nyílik
Szelektivitás
- A pórus mértete
S4
- Fehérje karbonil csoportok
Csatornák: a feszültségkapuzott Na+ csatorna
Szerkezet (izom, idegsejtek): P
P P P
- Egy nagy pórust kialakító -
alegység: 24 transzmembrán
szegmens, 6 szegmens (S1-S6)
alkot egy domént (DI-DIV) →
pszeudo-tetramer
- Pórus: S5-S6 és köztük P-
szegmens; feszültség szenzor: S4
- IFM (DIII-DIV): inaktivációs kapu
- Két, járulékos  alegység –
működés módosítása,
extracelluláris matrix
komponensekhez csatlakozva a
csatornák immobilizálása és
csoportosulása a membránban
 Csatornák: a feszültségkapuzott Na+ csatorna
Neuronális akciós potenciál
Zárt Nyitott Inaktivált

Fájdalomcsillapítás: lidokain
Csatornák: ligandkapuzott csatornák
Csatornák: ligandkapuzott csatornák
Ionotróp glutamát receptor = ligandkapuzott ioncsatorna
- Idegszövetben (serkentő
ingerületátvitel)
- Kis szelektivitású kation csatornák
(Na+, K+, Ca2+)
- A poszt-szinaptikus membrán
depolarizációja →
felszültségkapuzott Na+ csatornák
nyitása
Csatornák: ligandkapuzott csatorna – az NMDA
receptor
NR1/NR2

NR1/NR2

NR1

NR2

Mg2+

Tetramer (heteromer): két homológ pár

Csatornák: ligandkapuzott csatorna – a nikotin típusú
acetil-kolin receptor
Csatornák: ligandkapuzott csatorna – a nikotin típusú
acetil-kolin receptor

Pentamer fehérjék:
- 4 különböző de homológ alegység
- Minden alegység 4 transzmemrán -
hélixet tartalmaz, és egy hosszú
intracelluláris hurkot az M3 és M4 domén
között
- Az alfa alegységek mély zsebeibe köt az
acetil-kolin.
- Ideg-izom kapcsolat (neuro-muszkuláris
junkció)
- Blokkolók: α-bungarotoxin, kurare
Csatornák: intracelluláris hírvivő által kapuzott


Csatornák: intracelluláris hírvivő által kapuzott
ATP-szenzitív K+ csatorna (KATP-csatorna):
- Pórust kialakító alegységek: a szelektivitás és a kapuzás jellemzőinek meghatározása
- Járulékos alegységek: a csatorna működésének módosítása
Glükóz metabolizmus → ATP → SUR1-hez köt → K+ csatorna zár → membrán potenciál: depolarizáció →
Feszültségfüggő Ca2+ csatornákat nyit → Ca2+ beármalik → inzulin leadása

ABC transzporter
Ioncsatornák: a sejttérfogat szabályozása

Fiziológiás állapot: a sejtek izotóniás Hipertóniás Izotóniás Hipotóniás

közegben vannak
Hipotóniás közeg → a sejt duzzad
(sejtszervek is)
Hipertóniás közeg → a sejt zsugorodik
 Komplex térfogatszabályozási
mechanizmusok:
• Szabályozó térfogatcsökkenés
(“regulatory volume decrease,
RVD)
• Szabályozó térfogatnövekedés Mechanizmus: a szervetlen ionok
(regulatory volume increase, RVI) eloszlásának megváltoztatása
Ioncsatornák: a szabályozó térfogatcsökkenés
Limfocita:
Hipotóniás közeg → térfogatnövekedés →
membránfeszülés
• Membránfeszülés-kapuzott kis vezetőképességű
Cl- csatorna aktivációja
→ Cl- vesztés
→ Membrándepolarizáció
• Feszültség-kapuzott, depolarizáció-aktivált K+
csatorna nyitás
→ K+ kiáramlás
• Csökkent intracelluláris ozmolaritás
→ Passzív vízvesztés
→ Normál sejttérfogat visszaállása
Transzporterek: a szabályozó térfogatnövekedés
Limfocita:
Hipertóniás közeg → térfogatcsökkenés
• A Na+/H+ antiporter aktivációja
→ H+-vesztés
→ Intracelluláris lúgosodás
• HCO3-/Cl- antiporter aktivációja
→ HCO3- vesztés
• A H+ és HCO3- veszteség pótlása: szénsav-anhidráz
enzim (CO2+H2O → H2CO3 → H+ + HCO3-
→ Na+ és Cl- felhalmozódás, intracelluláris
ozmolaritás emelkedése
→ Passzív vízbeáramlás
→ Normál sejttérfogat visszaállása
A vízcsatornák

Sejthártya (lipid kettős réteg): csekély

vízpermeabilitás
→ Vízcsatornák (aquaporinok): a víz
szabad diffúziója az ozmolaritás szerint
(109 molekula/s)
Példák:
- AQP-1: eritrociták, endothelsejtek,
vese proximális csatornák, plexus
choroideus
- AQP-2: vese gyűjtőcsatornák
- AQP-4: agy - asztrociták
Az ammónia csatornák

- Legismertebb ammónia csatorna izoforma

az emberi szervezetben: az eritrociták Rh
antigénje
- Szerkezet: három alegység, minden alegység
11 transzmembrán -hélix
- Minden alegység tartalmaz
ammóniára/metil-ammóniumra átjárható
pórust
- Másodpercenként több száz molekula jut át
(mM koncentráció mellett)
- Átjutáskor NH4+ és CH3NH3+ protont veszít (a
pórus hidrofób; NH3 és CH3NH2), a sejtbe
jutva visszanyeri.
Következő előadás

Sejtfelszíni receptorok és szignalizáció

 Sejtbiológia

Sejtfelszíni receptorok és szignalizáció

Dr. Farkas Eszter

Tanszékvezető egyetemi tanár
A sejtek közötti jelátvitel

A sejtek közötti kapcsolat,

kommunikáció:
- a soksejtű élőlények túlélésének
alapja
- a sejtek működésének
összehangolása
A sejtek közötti jelátvitel

Leggyakrabban: hírvivő
molekulák közvetítenek
(nm-m távolságra)

Típusok: Autokrin Juxtakrin

- Autokrin
- Parakrin
- Endokrin
- Juxtakrin (sejt-sejt Parakrin Szomszédos sejt
kapcsolat)
- (Gap junction)
Gap junction
Keirngés
Endokrin Távoli sejt
A jelátvitel

A külső jelnek belsővé alakítása a jelátvitel vagy szignál transzdukció.

Ligand

Receptor

Intracelluláris
szignalizáció

A sejt metabolizmusának változása vagy génátírás a válasz

Receptor és ligand típusok

Ligandok Receptorok Hatásmechanizmus

Intracelluláris receptorok
Lipofil molekulák A génátírás közvetlen
(pl. glükokortikoid
(pl. szteránvázas hormonok) befolyásolása
receptorok)
- Másodlagos hírvivők
koncentrációja (pl. cAMP,
Ca2+)
- Hidrofil (pl. adrenalin,
- Enzimek → aktivitás-
peptidek) Sejtfelszíni receptorok
változás
- Hidrofób (pl. (pl. acetil-kolin receptorok)
- Membráncsatornák →
prosztaglandinok)
permeabilitás
A génátírás közvetett
befolyásolása
A jelátvitel szakaszai

1. A hírvivő molekula szintézise (a

jeladó sejtben)
2. A hírvivő molekula leadása (a

jeladó sejtből)
3. A hírvivő transzportja (a  
célsejthez)
4. A hírvivő kötődése a receptorhoz
(a célsejten): recepció
5. Intracelluláris másodlagos
hírvivők aktivációja (a célsejtben):
szignál transzdukció
6. Sejtválaszok
7. A hírvivő ill. receptor inaktiválása
A receptor-ligand kölcsönhatás
Alapja: térszerkezeti
komplementaritás
Ligand
A jel specificitása és
szelektivitása: csak adott
sejteken, a kívánt hatást érje el Kötőhely
– feltételei:
• A szignál molekula Ligand-receptor
egyedisége komplex
• A receptor szerkezete és
Receptor
affinitása
• Az aktivált hírvivő rendszer
A receptor-ligand kölcsönhatás

Ligand: Acetil-kolin
Agonista: Nikotin Muszkarin
• Egy adott ligand köthet
különböző receptorokhoz is → Antagonista: Kurare Atropin
más hatás

• Egy adott receptornak lehetnek

különböző ligandjai is Receptorok: Nikotinerg Muszkarinerg
(aktivátor, inhibitor)
A sejtfelszíni receptorok – transzmembrán fehérjék

Típusok a szignalizáció jellege alapján: - Ioncsatornához csatolt

receptorok (pl. NMDAR, GABAR)
- G-proteinhez kapcsolt receptorok
- Enzimaktivitással bíró receptorok
- További jelátviteli utak
Nevezéktan

Kináz: olyan enzim, amely fehérjéket

foszforilál (foszfát csoportot visz át) → a
célfehérjét aktiválja
Foszfatáz: olyan enzim, amely fehérjéket Kináz
defoszforilál (foszfát csoportot távolít el)
→ a célfehérjét inaktiválja

Inaktív Aktív

Foszfatáz

Edmond H. Edwin G.
Fischer Krebs
Orvostudományi Nobel-Díj, 1992
A G-proteinhez kapcsolt receptorok
Több, mint 1000 fajta (különböző hírvivő molekulák kötése)
A jelátviteli utak felfedezéséért nyolc Nobel-díj

• Hét transzmembárn -helix:

“szerpentin” receptorok
• Intra- (C1-C4) és
extracelluláris (E1-E4) hurkok
G-protein
G-proteinek (név: guanin nukleotidot kötő fehérjék):
• Trimer-ek: három alegység: G, Gβ, Gγ
• Foszfatáz aktivitás: a G-protein aktiválására válaszult GTP→GDP (G)
• A G leválik a trimerről, és további enzimet aktivál
GTP:
guanozin-
trifoszfát
GDP:
guanozin-
difoszfát
A G-proteinhez kapcsolt receptorok működése

1. A hírvivő köt a receptorhoz →

3. lépés
konformációváltozás
2. A receptor kapcsolódik a G-
proteinhez (3 alegység)
3. A G-protein -alegysége:
‐ A GDP-t GTP-re cseréli
‐ Leválik a trimerről
‐ Aktiválja az adenilát-ciklázt
4. Az adenilát-cikláz ciklikus AMP-t
termel (cAMP)
5. A G-protein -alegysége:
‐ Elhirdolizálja a GTP-t GDP-vé
‐ Disszociál az adenilát-ciklázról
‐ A G-protein egysége helyreáll
Az adenilát-cikláz

• A sejthártyához kihorgonyzott enzim (a

sejtmagban is előfordul)
• Két alegység, az aktív centrum a két alegység
találkozásánál
• ATP-ből cAMP-t szintetizál
• A sejt nyugalmi cAMP koncentrációja: 10-8 M:
túl alacsony ahhoz, hogy enzimeket aktiváljon;
az adenilát-cikláz működése 100-szorosára
emeli, a cAMP szaturálja a célfehérje
kötőhelyeit
A cAMP, mint másodlagos hírvivő

• A cAMP az “A típusú”, más néven cAMP-függő proteinkinázok (PKA) aktivátora

• PKA inaktív formája: 2 szabályozó és 2 katalitikus alegység (heterotetramer)

• PKA aktiváció:
‐ A szabályozó dimer leválik
‐ A két katalitikus egység
aktiválódik
• Aktív kináz: más fehérjéket
(kinázokat is) foszforilál
(ezáltal szabályoz)
Proteinkináz: fehérjét foszforilálló enzim, foszfát donor: ATP
G-proteinek: jelerősítés

Receptor/G-
protein aktiváció G

Adenilát cikláz
aktiváció

cAMP szintézis

PKA aktiváció

P Célfehérje
(enzim) –
foszforiláció

Végtermék
A jelátvitel inaktivációja

• cAMP-foszfodiészteráz (PDE):a
Szimpatikus beidegszés
cAMP lienárissá alakítása
• A G-protein GTP hidrolízise: a cAMP
NE: noradrenalin termelésének megszűnése
AC: adenilát-cikláz
Szívizomműködés

Szívizom
sejt
Összehúzódás

PDE3: cAMP-foszfodiészteráz (3-as típus)

Gátló és serkentő G-proteinek

Serkentő: Gs
- β adrenerg receptorok

Gátló, vagy inhibitoros: Gi

az adenilát-ciklázt, így a
cAMP termelését gátolja
- Adenozin receptor
- E1 prosztaglandin receptor
- Opioid receptorok
- Szerotonin receptor
- 2 adrenerg receptor
G-proteinek: alegységek és funkció

A G-proteinek eltérő
funkciójának alapja az
alegységek
sokfélesége:
- 15-20 fajta -
alegység
- 5-6 fajta β-alegység
- 12-13 fajta γ-
alegység
 Tetszőleges
kombinációk
A sejtfelszíni receptorok – transzmembrán fehérjék

Típusok a szignalizáció jellege alapján: - Ioncsatornához csatolt

receptorok (pl. NMDAR, GABAR)
- G-proteinhez kapcsolt receptorok
- Enzimaktivitással bíró receptorok
- További jelátviteli utak
Tirozinkináz aktivitással bíró receptorok
A receptor tirozinkinázok:

• Enzimaktivitással bíró transzmembrán

fehérjék
• A sejtek növekedési és differenciációs
folyamataiban vesznek részt
• Ligandok:
- Epidermális növekedési faktor (epidermal growth
factor, EGF)
- Trombocita eredetű növekedési faktor (platelet-
derived growth factor, PDGF)
- Hepatocita növekedési faktor receptor
(hepatocyte growth factor receptor , HGFR)
- Inzulin
- …….
Az első tirozinkináz

Kötőszöveti tumor (szarkóma)

csirkékben: setjmentes szűrlettel
átvihető egészséges csirkékre a
szarkómaRous szarkóma virus
(RSV)

RSV (retrovírus), négy gén:

• gag – kapszid fehérjéket kódol
• pol – reverz transzkriptázt kódol
• env – a vírus burkát kódolja
• src (sarcoma gén) – tirozinkinázt
kódol (a fehérjéket a tirozin
aminosavaknál foszforilálja)
Src minden eukarióta sejt
genomjában:
alapvető élettani szerepe
van a sejtek növekedésében
és differenciálódásában
 Receptor tirozinkináz családok: domének

Extracelluláris 1. 2.
ciszteinben gazdag (1.)
vagy immun-
globulinszerű (2.)
domének

EGF: epidermális növekedési faktor,

IGF: inzulinnövekedési faktor, NGF:
idegsejt-növekedési faktor, PDGF: Intracelluláris
trombocita eredetű növekedési faktor,
M-CSF: makrofág kolóniastimuláló tirozinkináz domén
faktor, FGF: fibroblaszt növekedési
faktor, VEGF: vaszkuláris endotheliális
növekedési faktor
Receptor tirozinkináz: a jelátvitel lépései

• EGF receptor
aktiváció →
• Adapter kötődés →
• Ras aktiváció →
• MAP (mitogen
activated protein)
kináz
A jelátvitel lépései: receptor-aktiváció
az EGF receptor
Ligand kötés →
- Dimerizáció: egy receptor pár összeáll
- Transzfoszforiláció: az intracelluláris részen sejthártya
foszforilált tirozin oldalláncok: kötőhelyek

(inaktív Ras-GDP: effektor protein, a G-proteinek

családjába tartozik – Ras: Rat sarcoma)
sejthártya

GDP Ras
A jelátvitel lépései: adapter kötődés
Foszforilált tirozin oldalláncok
felismerése:
- A GRB2-SOS adapter fehérje
komplex a citoszolban (a
GRB2 az SH3 doménjével
kapcsolódik az SOS adapter sejthártya
fehérjéhez)
- A GRB2 az SH2 doménnel
kapcsolódik és kirögzül a
receptorhoz
GRB2-SOS adapter fehérje Intaktív Ras-GDP
komplex kötődik az inaktív Ras- GRBP2 (DRK) fehérje:
GDP-hez két domén: SH2 és SH3
SOS (Son of Sevenless): guanin nukleotid cserélő factor (GDP x GTP)
A jelátvitel lépései: Ras aktiváció

GRB2-SOS kötődése az inaktív Ras-hoz → sejthártya

konformációváltozás
SOS: guanin nukleotid cserélő factor (GDP x
GTP)
- A Ras-ról leválik a GDP
- A felszabaduló kötőhelyre GTP köt be
(intracell. konc. GTP>GDP)
- újabb konformációváltozás → az SOS
leválik a Ras-ról sejthártya
 Aktív Ras-GTP
A jelátvitel lépései: foszforilációs lánc

sejthártya

- Az aktív Ras-GTP: kölcsönhatás a Raf

kinázzal (effektor)
- A Raf szubsztrátja:
MEK (szerin/treonin és tirozin
kináz)más néven MAPKK (MAP sejthártya
kináz kináz)
A jelátvitel lépései
sejthártya

A Raf foszforilálja a MEK-et: aktív MEK

Aktív MEK → MAPK foszforiláció → aktív MAPK

A MAPK a sejtmagba transzlokálódik:

- ser-pro és thr-pro motívumokkal rendelkező sejthártya

szubsztrátokat foszforilál
- korai aktivációs géneket aktivál (pl. c-fos, c-jun,
c-myc).
 Az EGF jelátvitel lépései: összefoglalva

Szerep Fehérje
Ligand EGF

Tirozinkináz receptor EGF receptor tirozinkináz
 Ras Raf
SH2/SH3 domén adaptor GRB2

GDP/GTP cserélő SOS

Aktivátor Ras-GDP/GTP

Kináz Raf (MAPKKK)

Kettős specificitású szerin/treonin kináz MEK (MAPKK)

Szerin/treonin kináz MAPK
A Ca2+ mint hírvivő
Az intracelluláris Ca2+ ionok: 100 közül
- 1 a citoszolban oldott állapotban → [Ca2+]i<0.1 μM
- 99 Ca2+ kötő fehérjékhez kötötten → ~300 μM
- Ca2+ kötő fehérjék: pl. kalmodulin, kalbindin,
parvalbumin (Ca2+ pufferek)

Az oldott Ca2+ ionok

- Féléletideje a citoszolban: ~ 30 μs
- Diffúziós út hossza: 0.1 μm
- Kalmodulinhoz kötve a diffúziós út hossza: 5 μm

A Ca2+ direct és indirect módon szabályoz: A kalmodulin szerkezete

- Direct: pl. Ca2+ aktivált csatornák 4 Ca2+-ot (fekete golyók) kötve
- Indirekt: kalmodulinhoz kötve → enzimek
A PLC - PIP2 – Ca2+ másodlagos hírvivő rendszer
Extracelluláris tér
• A PLC szerepe az inozitol-trifoszfát
(IP3)/kalcium másodlagos hírvivő
rendszer beindítása Intracelluláris tér
• Funkciója: a membránban a
foszfatidilinozitol-bifoszfátot (PIP2)
hasítja →
‐ Diacilglicerin (DAG)
‐ Inozitol-trifoszfát (IP3)
• IP3 vezérelt Ca2+ csatornák az ER-en:
nyitnak → Ca2+ kiáramlása az ER-ből a
citoszolba
A Ca2+ mint hírvivő
Extracelluláris tér

Intracelluláris tér inaktivált

kalmodulin Ca2+ kötődik a kalmodulinhoz
aktivált → konformációváltozás,
enzimeket aktivál:
- Kalcium-kalmodulinfüggő
kinázok (CAMK)
- Foszfatázok
- cAMP foszfodiészteráz
(PDE)
A Ca2+ mint hírvivő: kalmodulinok
Extracelluláris tér

Intracelluláris tér inaktivált

kalmodulin Ca2+ kötődik a kalmodulinhoz
aktivált → konformációváltozás,
enzimeket aktivál:
- Kalcium-kalmodulinfüggő
kinázok (CAMK)
- Foszfatázok
- cAMP foszfodiészteráz
(PDE)
A DAG mint hírvivő
Extracelluláris tér

Intracelluláris tér inaktivált

kalmodulin
aktivált
A Ca2+ az inaktív PKC-t a
citoszolból a membránhoz
transzlokálja → a DAG
aktiválja → más fehérjéket
foszforilál
További ismeretek

Intracelluláris szignalizáció
MSc. előadás
második félév
Következő előadás

Sejtkapcsoló struktúrák, sejtek közötti kapcsolatok