2.23. A mentális zavarok életkorspecifikus jellemzői (betegségkezdet, tüneti kép, altípusok, komorbiditás stb.).

A
mentális zavarok kontinuitása/diszkontinuitása

I. Bevezetés: fejlődési pszichopatológia

1. Definíció: Sroufe és Rutter (1984) szerint a fejlődési pszichopatológia a viselkedéses maladaptáció egyéni mintázatai
eredetének és menetének tanulmányozása – függetlenül
● az életkortól, amikor a patológia kezdődik

● az okoktól

● a viselkedésben bekövetkező változásoktól

● és attól, hogy milyen összetett a fejlődési mintázat.

2. Definíció: Lewis (2014) szerint fejlődési pszichopatológia célja a normatív fejlődési utak és az ezektől való eltérések
tanulmányozása, a fejlődési utakat alakító biológiai és környezeti tényezők komplex interakcióinak megértése, valamint a
pszichopatológia és az életciklus során bekövetkező változások összefüggéseinek tanulmányozása.

Nem elkülönült tudományterület, hanem makro-paradigma: egy integratív, multidiszciplináris tudományág, mely a
fejlődéssel és/vagy a pszichopatológiával foglalkozó tudományterületek elméleti modelljeinek és empirikus eredményeinek
szintézisére vállalkozik. Ilyenek például:
● fejlődéslélektan

● pszichopatológia

● idegtudományok

● genetika

● személyiség-lélektan

● evolúciós pszichopatológia

A fejlődési pszichopatológia szemlélete szerint:

● a fejlődés kumulatív: a korábbi fejlődés szint befolyásolja az aktuális fejlődési szintet

● a fejlődést befolyásoló tényezők valószínűségi elven működnek, tehát nem determinisztikusak

● multifinalitás: minden fejlődési útvonalnak számos kimenetele lehet

● ekvifinalitás: különböző fejlődési utak azonos kimenetelhez vezethetnek

● lehetséges a váltás a különböző fejlődési útvonalak között, de ez függ a korábbi fejlődési tapasztalatoktól, az aktuális
feltételektől és az adott fejlődési útvonalon eltöltött időtől

A fejlődési pszichopatológia fő feladata fejlődési útvonalak családjának megállapítása, amelyek egy része magas, más
része kisebb valószínűséggel vezet patológiához – nincs éles határ patológia és normalitás között.

A pszichopatológia definíciója szerint a tartós eltérés a funkcionális fejlődési útvonalaktól.

A fejlődési útvonal egyszerre tükröz két nézetet:

● Univerzális fejlődési mintázat

● Egyének közötti különbségek hangsúlyozása

A fejlődési útvonalak elágazásai: fordulópontok. Ez hangsúlyozza, hogy a fejlődésben nem csak a korai tapasztalatok
meghatározóak.

A normatív és diszfunkcionális fejlődési utak hátterében ugyanazon mechanizmusok állnak, ezért a normál fejlődés
tanulmányozása informálhatja a pszichopatológiával foglalkozó tudományokat, míg a pszichopatológia kutatása a normál
fejlődéssel kapcsolatos ismereteinket is gazdagítja.

II. A mentális zavarok életkorspecifikus jellemzői

Az élethosszig tartó fejlődés szemlélete kiemeli, hogy a felnőttkori mentális zavarok közel háromnegyede 18 éves kor alatt
indul.
Jelentősége: a gyermek/serdülőkorban előforduló mentális zavarok (a szubklinikai megjelenési formák is) a felnőttkori
kórképek, illetve más (életvezetési, kapcsolati, munkahelyi) problémák rizikótényezői.

A DSM-5 kidolgozásában szerepet kapott a fejlődési perspektíva, két munkacsoport is alakult.

1. Child and Adolescent Disorders work group

Cél: Gyermek- és serdülőkori mentális zavarok felismerése, diagnózisa és kezelése.
Javasolja, hogy a DSM-5 fókuszáljon jobban a fejlődésre.
Explicit leírások az életkor-specifikus megjelenési formákra.
Életkor-specifikus altípusok megkülönböztetése.

2. Lifespan Developmental Approaches Work Group

Cél: Az élet második felében jelentkező mentális zavarok felismerése, diagnózisa és kezelése.
Életkorspecifikus megjelenési formák és altípusok felismerése.
Csökkent belátás/Tünetek felismerése x Funkcióromlás
Küszöb alatti tünetek x Funkcióromlás
Late-onset (késői megjelenésű) kórformák

Életkorspecifikus megjelenési formákról beszélünk, amikor az életkori/fejlődési jellegzetességek befolyásolják a tüneti

képet, de a betegség-kritériumok lényegüket tekintve nem változnak (pl. ADHD).

Életkorspecifikus altípusokról beszélünk, ha alapvetően különböző betegség-kategóriákat jelentenek az egyes életkori

csoportokban (pl. OCD). Az altípusokat meg lehet különböztetni például az alábbiak alapján:
● tüneti kép

● prevalencia

● nemi megoszlás

● perzisztencia

● komorbid profil
● terápiás válasz

Az egyes mentális betegségek betegségkezdete

● lehet egy jellegzetes életkori mintázat (jellemzően egy vagy két csúccsal)

● megjelenhet bármely életkorban

● de a betegség kezdete nem mindig esik egybe a diagnózis tipikus idejével

A korai / gyermekkori kezdet:

● a diagnózis felállításának szükséges kritériuma lehet (pl. ADHD, tic zavarok)

● utalhat életkor-specifikus altípusra

● befolyásolhatja a prognózist (pl. viselkedési zavarnál ezt jelölni is kell a DSM-5-ben, hiszen a betegségkezdet és a
várható antiszociális viselkedés összefüggést mutat, a korai kezdte rosszabb kimenetelt mutat)

A funkcióromlás megjelenhet:
● életkor szerint különböző, specifikus területek

● szubklinikai tünetek serdülőkorban / időskorban

● funkcióromlás hosszmetszetben: interferencia a fejlődéssel

Az egyes mentális betegségek komorbiditása is életkorspecifikus mintázatot mutathat (pl. ADHD).

A rizikótényezők életkorspecifikus jellegzetessége, hogy:

● a genetikai rizikó erőssége változik az életkorral

● a környezeti rizikóval szemben léteznek egyértelműen szenzitív periódusok

III. A mentális zavarok kontinuitása/diszkontinuitása

Diszkontinuitás: a gyermek- és serdülőkori mentális zavarok egy része a felnőttkorra megszűnik.

Kontinuitás: ugyanakkor jelentős részük fennmarad, vagy más problémákban folytatódik.
● Homotípusos kontinuitásról beszélünk, ha azonos formában folytatódik.

● Heterotípusos kontinuitásról, ha a betegség időközben megváltozik

Homotípusos kontinuitás az, amikor a mentális zavar ugyanazt a megjelenési formát mutatja az élekor előrehaladtával. Ez a
kontinuitási forma:
● gyakori

● megerősíti az egyes betegségkategóriák validitását (alátámasztja, hogy tényleg léteznek)

● és kiemeli, hogy a betegségek kezelés nélkül könnyen krónikussá válhatnak

Heterotípusos kontinuitás az, amikor bár létezik egy értelmezhető folytonosság a betegség lefolyásában, de ennek
manifesztációja változik az életkorral. Ezt nevezhetnénk úgy is, hogy:
„hosszmetszeti komorbiditás”, hiszen arról van szó, hogy „A” zavar perdiktálja „B” zavar megjelenését a jövőben. Ez
egyben a betegségek dimenzionális jellegét támasztja alá. Típusai:
● egyirányú, melynek jelentése: „A” betegséget követheti „B” betegség, de ez fordítva nem fordulhat elő (ADHD 🡪

oppozíciós zavar 🡪 viselkedési zavar)

● kétirányú, melynek jelentése: „A” betegséget követheti B betegség, és ugyanígy „B” betegséget is követheti „A”

betegség (szorongásos zavarok 🡨🡪 depresszió)

Heterotípusos kontinuitást magyarázhatja (mechanizmusai):
● közös tényező (pl. közös genetikai rizikó) áll a hátterükben, pl. depresszió és szorongásos zavarok esetén

● közös genetikai háttér (5HT gén)

● internalizáló zavarok magasabbrendű betegségcsoportjába tartozás

● rumináció mint transzdiagnosztikus közös vonás

● „A” megbetegedés valamilyen módon előállítja „B” megbetegedést

● az adott mentális zavar megtapasztalása növeli a visszaesés valószínűségét (pl. depresszió)

● az adott patológia megnöveli annak a valószínűségét, hogy a személy környezeti rizikótényezőkkel találkozzon
(pl. antiszocialitás)
● az a mód, ahogy a személy vélekedik arról, hogy mi történik vele, illetve ahogy reagál a saját betegségére, növeli
vagy csökkenti a későbbi rizikót (pl. depressziós alkoholizmusa)

PÉLDA AZ EDDIGIEKRE: különböző fejlődési utak és az ADHD-ban

Ekvifinalitás: sokféle különböző fejlődési út vezethet a zavar kialakulásához
Multifinalitás: az ADHD-val összefüggésbe hozott rizikótényezők más kimenetelekhez is vezethetnek
Erős homotípusos kontinuitása van az ADHD-nak:
● a serdülők 70%-ban fennmarad, további 18%-ban a tünetek szubklinikai tünetek

● felnőttkorra 4-66%, és magas a szubklinikai tünetek előfordulása

Kimutatható heterotípusos kontinuitása is van az ADHD-nak:
● első féle heterotípusos: az ADHD-n belül egy különösen maladaptív fejlődési út

● második féle heterotípusos: környezeti indulással

● harmadik féle heterotípusos: internalizáló zavarokkal: az ADHD diagnózisa 7 éves korig a szorongás és a major
depresszió prediktora