Gustave Flaubert

Gustave Flaubert (1821–1880) a francia realizmus, a lélektani regény egyik legnagyobb

mestere. Összes művei 1885-ben jelentek meg 8 kötetben.

Eseménytelenség, az unalom, a mozdulatlanság ábrázolásának nagy regényírója.

Alaptémája: az emberi butaság

Munkamódszere: Flaubert lassan és nagy alapossággal dolgozott.

Stílusa: klasszikus és mesteri.

Élete
1821. december 12-én született Rouenban. Felmenői mind orvosok voltak. Apja a roueni
kórház főorvosa

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd szülei Párizsba küldték, hogy jogi
tanulmányokat folytasson. Kezdődő epilepsziája miatt félbehagyta egyetemi tanulmányait.

1846-tól élete végéig ideje nagy részét egy Szajna-parti kertes házban töltötte, amelyet apja
vásárolt a számára.

Anyagi függetlensége lehetővé tette, hogy minden energiáját az irodalomnak szentelhesse.

Első nagy szerelmével, Louise Colet-val egy párizsi művésztársaság összejövetelén

ismerkedett meg aki az egész életét meghatározta.
Colet alakja ihlető forrásként járult hozzá a Bovaryné megalkotásához.

Életének másik jelentős nőalakja Elisa Foucault, ez a kapcsolat éppen ellentéte az előző
szerelemnek: inkább plátói szerelem.

Az 1848-as forradalom közéleti szerepvállalásra késztette Flaubert-t.

Többször megfordult Párizsban, és szülővárosában ahol bekapcsolódott a politikai
küzdelmekbe
1849–51 között kétéves közel-keleti utazást tett.
Majd 1880. május 8-án halt meg Croisset-ban magányosan és teljesen
elszegényedve.
Naturalizmus
A 19. század második felében, 20. század elején jelentkező új irányzat.

Filozófiai alapja a pozitivizmus, irodalmilag a realizmushoz köthető.

Az irányzat jellemző vonása, hogy olyan új területeket visz be az irodalomba, amelyekről

korábban nem volt szó, ilyen a nyomor vagy a betegség ábrázolása.

A naturalizmus a végsőkig kívánja fokozni a hitelesség, a valóság igényét a regényekben.

Legismertebb képviselője: Émile Zola

Madame Bovary
Az elbeszélés: kronologikus