Egyszer régen, egy csodálatos

erdő mélyén élt egy szex mániás

ember, akit Písznek hívtak. Písz
mindig vidám és kíváncsi volt,
mindent felfedezett, amit csak
lehetett, sőt, még minden lyukat
felfedezett, és genetikailag új
fajokat hozott létre az erdőben.
Písz ezúton nem egy szex
mániás embernek tartotta magát,
hanem egy olyan embernek, aki
a faszát minden hova szereti
bedugni.
Egy nap, miközben a fák között
ugrándozott, találkozott egy
jókedvű majommal, akit
Bongoval neveztek el. Bongo a
legügyesebb fákon mászkáló
majom volt, és mindig vidáman
ugrándozott ágakról ágakra.

Písz és Bongo hamar barátok

lettek. Együtt játszottak,
ugrándoztak és nevettek nap
mint nap. Písz irigyelte Bongo
ugrálásait, és Bongo
csodálkozott Písz kis méretén és
bátorságán.
Mindketten megtanultak
egymástól: Písz okos tanácsokat
adott Bongónak, hogyan kell
baszni egy jó kellemeset, hogyan
kerülje el a veszélyeket az
erdőben, és Bongo megmutatta
Písznek, hogyan kell
szórakoztatóan mászkálni a
fákon amit Písz elsajátított, ettől
a szórakozás is attól sajátós,
hogy a fákon való mászkálás
közben kell baszni.

Egy nap, amikor Písz és Bongo

együtt fedezték fel az erdőt, egy
hatalmas vihar közeledett. A szél
erősen fújt, az eső szakadt, és a
villámlások fénye megvilágította
az eget. Písz és Bongo hirtelen
zavarba jöttek, de aztán Písz egy
ötlettel állt elő. Megmutatta
Bongónak, hogy mitől jó egy jó
szex. Písz ekkor elővett egy kést
és egy ananászt. Ekkor Bongo
tudatta Písznek, hogy alergiás az
ananászra.
Vihar alatt Písz előjött egy másik
ötlettel, mégpedig, hogy
megmutatja Bongonak a
heregolyón vételi levegőt. Sajnos
Bongó most nyögte ki, hogy
valójában egy nőstény majom.
Písznek ilyenkor az
agykapacitása meghaladta a
Nobel díjas tudást, így random
elkezdett énekelni. Gyengéden
csókoltam a nyakadat... Bongo
erre felfigyel közben. ...Lassan
összetúrom a hajadat... Bongó
csak néz Píszre, és egy fura
érzés ragadja meg. Ágaskodó
péniszemmel, az arcodat
simítom... Sajnos a történet
főhőse elfelejtette, hogy ettől a
zenétől egy hódolója lett.
Bongó a vihar alatti idegességét
elfelejtette a nagy
szerelmessége alatt, Písz erre
elővett egy jó házi Vodkát majd ő
a Bongós szitut elfelejtette.

Ahogy a vihar lassan elült, Písz

és Bongo
mosolyogva néztek egymásra.
Kapcsolatuk még erősebb lett a
viharon át. Úgy érezték, hogy
bármi is történjen, mindig
megbízhatnak egymásban. Így
Písz és Bongo sok-sok kalandot
megélt az erdőben, mindig
egymásra támaszkodva és
összetartva.

És így éltek boldogan,

kapcsolatuk alatt a házzasság is
megtörtént, majd egy
genetikailag szőrősebb 10
gyerekük lett, igen a borotválást
azt Písz csinálta, mert abban
profi volt, igaz, véletlen balesetek
vannak, így az egyik fiújuknak
egy elég kellemetlen fájdalmat
okozott neki, de ez már egy
másik sztori.

Végül is, egy igazi barátság

mindig az erősebbé tesz
bennünket, és segít megállni
még a legnagyobb viharok előtt
is.