Eu Saját Kidolgozás 2023

PPKE JÁK EURÓPAJOGI TÉTELEK 2023.
1. Az európai integráció mélyülése: az alapító szerződések főbb rendelkezései; az

Egységes Európai Okmány; a Maastrichti Szerződés; az Amszterdami Szerződés;
a Nizzai Szerződés; az Alkotmányszerződés; a Lisszaboni Szerződés. Az alapító
szerződések jelenlegi struktúrája
Az Európai Unió egy olyan

 speciális, atipikus nemzetközi szervezet, amely
 egy sui generis államszerű alakulat.
 Nemzetközi jogalanyisággal rendelkezik.
 Egy sajátos, állandó és a tagállamok feletti (szupranacionális) struktúrával működik.
Integráció:
− Részek egyesülése, közös egység kialakítása.
− Folyamat mozgatórugói: Gazdaság, politika, racionalitás, kereszténység, művészet.
− Fő célok: Gazdasági jólét, béke és biztonság, élet minőségének javítása.
1923: Pán Európa mozgalom (Európa egyesítése, közös érdek, közös cselekvés, fontosabb, ami
összeköt.
1946: Churchill (Fulton: Hidegháború; Zürich: Távlati cél Európai Egyesült Államok)
1947: Marshall segély (Európai Újjáépítési Program: Termelés, ellátás, szolgáltatások

helyreállítása és fejlesztése – 1948: Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet)
1948: Európa Tanács (Hágai Konferencia)
1949: NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete: Nyugati országok védelmi szövetsége) –

KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa: Szocialista országok)
1950.05.09.: Schuman Deklaráció (Robert Schuman: Szén-és acéltermelés nemzetközi kontroll

alatt tartása – Európa Nap)
1951: Párizsi Szerződés

− Európai Szén-és Acélközösség: ESZAK
− Hatály: 1952.01.01.
− Tagok: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Ny-Németország, Olaszország
− Közös piac, vámunió
− Jogi személy
− Az Egyesült Királyságot is felkérték a csatlakozásra, ő helyette 1960-ban létrehozta
az EFTA-t (Európai Szabadkereskedelmi Társulás). Az EGK versenytársaként
kezdte meg működését, tagjai azonban folyamatosan csatlakoztak az EGK-hoz. Mára
mindössze 4 ország maradt a tagja: Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc.
− Az EGK és az EFTA 1992. május 2-án aláírta az Európai Gazdasági Térség (EGT)
létrehozásáról szóló szerződést, mely 1994. január 1-jén lépett hatályba, a két
integrációs szervezet szorosabb kapcsolatát eredményezve.
1
− Intézményei: Főhatóság (legfőbb végrehajtó szerv), Tanács (szervezeti szintű

végrehajtás), Közös Gyűlés (államok polgárai jogosultak a szervezet tevékenységébe
való beleszólásba) és Bíróság (ESZAK és tagállamok közötti viták rendezése)
− A szerződést 50 évre kötötték, így az megszűnt, joganyaga és struktúrái az Európai
Közösségbe olvadtak..
1952: Európai Védelmi Közösség (Egységes európai hadsereg: Pleven-terv; Benelux államok,
Franciaország, Németország, Olaszország – megbukott)
1954: Nyugat-Európai Unió WEU (Külső támadás esetén kölcsönösen megvédik egymást:
Benelux államok, Franciaország, Németország, Olaszország). 2011. június 30-ával megszűnt.
1955: Római Szerződés (Messinai találkozó)

− Hatály: 1958.01.01.
− Tagok: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország.
− 3 szerződés:
1. Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződés – EGK:
Vámunió kiépítése (tagállamok között nincs, 3. országgal szemben egységes →
1968-ra kiépült)
Gazdasági tevékenység szempontjából alapvető tényezők, (munkaerő, áruk,
szolgáltatások, tőle) szabad áramlása a tagállamok között (piaci alapszabadságok).
Közös mezőgazdasági politika, közös közlekedési politika
Intézményei: Bizottság, Gyűlés, Bíróság, Miniszterek Tanácsa
Szupranacionális és kormányközi alapon való egymüttműködés (átruházott hatáskör,
többségi elv, független döntéshozó szerv, közvetlenül alkalmazandó tárgyi jog)
2. Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződés – EURATOM:
Atomenergia termelés egyesítése, export feltételeinek kialakítása (nem sikerült). Jogi
személy.
Intézményei: Bizottság, Gyűlés, Bíróság, Miniszterek Tanácsa
3. Intézmények egyesítéséről szóló szerződés: Egy Gyűlés és Bíróság.
1965: Fúziós Szerződés (ESZAK Főhatósága ↔ EGK és EURATOM Bizottságai; ESZAK +

EGK + EURATOM = 1 Miniszterek Tanácsa; ESZAK Főhatósága + EGK és EURATOM
Bizottságainak egyesítése – 3 Szupranacionális szervezet)
1966: Luxemburgi kompromisszum – Euroszklerózis (Franciaország köztársasági elnöke 1958-

ban Charles de Gaulle, aki nem értett egyet az integráció szupranacionális jellegével, ezért
ideiglenes visszavonta képviselőit = Üres székek politikája → Megoldás: Vétójog a
tagállamoknak)
1985: EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY

− Hatály: 1986
− Első módosító szerződés
− Cél: Belső piac megteremtése, jogharmonizáció
2
− Gyűlés → Európai Parlament

− Többségi döntéshozatal (gyorsabb, hatékonyabb)
− Új tevékenységi területek: Környezetvédelem, regionális politika, fogyasztóvédelem
− 1986-ban bevezették az uniós zászlóként emlegetett kék-arany lobogó használatát,
amelyben a 12 arany csillag és a kör a tökéletességet, a népek egységét szimbolizálja
1992: MAASTRICHTI SZERZŐDÉS

− Hatály: 1993.11.01.
− EGK → Európai Közösség (EK)
− 2 rész:
1. Európai Unió létrehozásáról szóló szerződés
2. Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés
− Európai Unió, mint politikai fogalom
− Európai Számvevőszék: Költségvetés ellenőrzése
− Európai Ombudsman: Állampolgárok közvetlenül petícióval fordulhatnak hozzá
− A Parlament jogalkotó szerepet kapott: Együttdöntési eljárás
− Unió csúcsszerve: Európai Tanács
− Uniós polgárság
− Cél: gazdasági és pénzügyi unió, közös pénznem
− Pilléres szerkezet:
1. EK, EURATOM, ESZAK: Szupranacionális szint
2. Közös Kül- és Biztonságpolitika
3. Bel- és Igazságügyi Együttműködés: Szabadság, biztonság és jog érvényesülése
1997: AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS

− Hatály: 1999.05.01.
− 3. pillér: Büntető ügyekben való Rendőrségi és Igazságügyi Együttműködés
− Schengeni övezet:
1. Fizikai határok lebontása, határellenőrzés eltörlése (1985: Franciaország,
Németország, Hollandia, Belgium, Luxemburg)
2. Közös vízumpolitika (1990)
− Mo. 2007.12.21. csatlakozott
− SIS (Schengen Information System), azaz Schengeni Információs Rendszer
− A Nyugat-európai Unió 1992-ben meghatározta a legfontosabb védelmi feladatait (ún.
petersbergi feladatok): humanitárius és evakuációs fellépés, válságkezelés,
békefenntartás, béketeremtés
2001: NIZZAI SZERZŐDÉS

− Hatály: 2003.02.01.
− Szavazati arányok meghatározása a Tanácsban
− A képviselői helyek 732-re növekedtek a Parlamentben
− Európai Törvényszék: Elsőfokú bíróság
3
2004: EURÓPAI ALKOTMÁNY (RÓMA):

− Egyetlen dokumentumból áll
− Demokratikus jogállam működésének garanciái, polgárokat megillető emberi jog és
alapvető szabadságok
− Rendelkezett az Unió jelképeiről: 12 aranycsillaggal díszített kék lobogó, az Unió
himnusza Beethoven Örömódája Schiller szövegével. Az Unió föderalisztikus
jelmondata: „Egység a sokféleségben.”
− 18 európai állam erősítette meg, népszavazást csak Luxemburgban, Spanyolországban,
Franciaországban és Hollandiában tartottak. Franciaországban és Hollandiában
elutasították a Szerződés ratifikációját, amely egész Európában félbeszakította a
folyamatot.
− Kudarc: Az Alkotmányszerződés létrehozásával párhuzamosan nagyon jelentős és
nagyszabású változások zajlottak Európában, mind az integráció bővítését, mind pedig
a mélyítését illetően.
2007: LISSZABONI SZERZŐDÉS

− Jelenleg hatályos
− Európai Parlament társjogalkotó – Rendes jogalkotás
− Minden tagállamnak 1 szavazat
− Megszüntette a 3 pilléres szerkezetet
− Európai Unió lép a Közösség helyébe → Jogi személy
− Rögzíti az uniós alapértékeket
− Alapjogi Charta elsődleges jog
− Intézményi szint: Európai Tanács, Európai Központi Bank
− Európai polgári kezdeményezés intézménye
− Kettős többségi szavazás
− Hatály: 2009. 12.01.
Az integrációnak jelenleg 2 jogi személyiséggel rendelkező intézménye van: az EU és az

EURATOM.
A SZERZŐDÉS JELENLEGI STRUKTÚRÁJA:

− Az Európai Szén-és Acélközösségről szóló szerződés - mivel 50 évre kötötték,
hatályát vesztette. Az ESZAK jogutódja az EK.
− Az Európai Közösséget alapító szerződés (korábbi EGK) - Több alkalommal is
módosították: Egységes Európai Okmány, Maastrichti Szerződés, Amszterdami
Szerződés, Nizzai Szerződés, Lisszaboni Szerződés (ez még a nevét is megváltoztatta,
az jelenleg „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés” → EUMSz (EGK –
EK)
− Az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés – jelenleg is
hatályos
4
− Az Európai Uniót létrehozó szerződés (Maastrichti Szerződés) – A Lisszaboni

Szerződés nyomán jelenlegi elnevezése: „Az Európai Unióról szóló szerződés” →
EUSz (EU)
Az Unió egységes jogi személyisége lényeges változásokat idézett elő a hatályos

alapszerződések, az EUSZ és az EUMSZ kapcsolata és belső összefüggései tekintetében is. A
két szerződés szoros szimbiózisban áll egymással:
− EUSZ: európai integráció alkotmányos keretei, alapértékek, alapelvek és az
alapintézményekre vonatkozó keretszabályok
− EUMSZ: az Unió működésére vonatkozó primer jogi normák, az uniós
intézményekre, az uniós jogra, a belső piacra és az uniós politikákra vonatkozó
funkcionális szabályok
− Alapjogi Charta: külön részét képezi a Lisszaboni szerződésnek → önálló egység
SZERZŐDÉS FONTOSABB ÚJÍTÁS

nevesíti az Európai Tanácsot
megteremti az Elsőfokú Bíróság létrehozásának lehetőségét
Egységes Európai kiterjeszti a minősített többség alkalmazását a Tanácsban és
Okmány bevezeti a kooperációs eljárást
(1987) felhatalmazást ad a belső piac létrehozására
új hatásköröket nevesít (pl. szociális politika, környezetpolitika) az
Európai Parlament vétójogot kap az új tagok felvétele során
létrehozza az Európai Uniót (mely nem jogi személy) megteremt
egy pilléres szerkezetet (2009-ig áll fenn) rögzíti a csatlakozás
eljárásrendjét
létrehozza az uniós polgárságot
Maastrichti
új hatásköröket nevesít (pl. kultúra, monetáris politika, iparpolitika)
Szerződés
tovább terjeszti a minősített többségi döntéshozatal lehetőségét,
(1993)
bevezeti az együttdöntési eljárást
megteremti az Európai Ombudsman intézményét
létrehozza az Európai Monetáris Intézetet, mely fokozatosan
átalakul Európai Központi Bankká
Amszterdami átkereszteli a III. pillért, a vízum, bevándorlás, menekültügy az első

Szerződés pillérbe kerül megerősíti az együttműködés védelmi dimenzióját
(1999) nevesíti az Unió értékeit és bevezeti a 7. cikkely szerinti eljárást
5
újraosztja a helyeket az Európai Parlamentben

minden tagállam egy biztost ad az Európai Bizottságba (nagy
Nizzai Szerződés
tagállamoknak sem jut már 2 hely)
(2003)
újraosztja a szavazatszámokat a Tanácsban, megteremti a kettős
többség alapjait
létrehozta volna az Unió Külügyminiszteri pozícióját megszüntette

Alkotmányszerződés
volna a létesítő okiratok kettős rendszerét
6
2. Az európai integráció bővülése 1958-tól napjainkig és a Brexit. Magyarország

csatlakozása az Európai Unióhoz

Integráció:
− Részek egyesülése, közös egység kialakítása.
− Folyamat mozgatórugói: Gazdaság, politika, racionalitás, kereszténység, művészet.
− Fő célok: Gazdasági jólét, béke és biztonság, élet minőségének javítása.
1973: Az első bővítés

4 tagjelölt ország: Egyesült Királyság, Írország, Dánia, Norvégia → már 9 tag lesz az EK-
ban
Norvégiában a szavazók többsége elutasította a megállapodást, így nem csatlakozott.
1981: A második bővítés

Görögország (olajválságot követően)
1986: A harmadik bővítés

Portugália és Spanyolország
A déli államok csatlakozása különös kihívást jelentett az EGK számára a 80-as években. Ebben
az időszakban ugyanis Európa majdhogynem csőd közeli állapotba jutott és csak Jacques Delors
tudta elterelni a Közösséget a biztos válságból. Delors irányítása alatt 2 lépésben valósult meg
a közösségi költségvetés konszolidációja: Delors I. és II. csomag. Elérte, hogy a tagállamok
egy saját forrás megteremtéséhez járuljanak hozzá a bruttó hazai termék (GNI) arányában,
miközben elérte a mezőgazdasági kiadások csökkentését és a regionális politikai kiadásoknak
a legrászorultabb régiókra való koncentrálását.
1995: A negyedi bővítés

Ausztria, Finnország, Svédország
2004: Az ötödik bővítés

A csatlakozásra váró országok felkészülését az Európai Közösség ún. előcsatlakozási alapokkal
segítette. Ezek a regionális politika keretében támogatásokat nyújtó strukturális és kohéziós
alapok előképének tekinthetők:
7
Agenda 2000: Politikai megállapodás az állam és kormányfők között, a közelgő keleti

bővítésre tekintettel fokozni kell a közösségi szakpolitikák hatékonyságát és rögzíteni kell
pénzügyi stratégiát.
3 előcsatlakozási szerződés:
1. ISPA: környezetvédelmi és infrastrukturális programok támogatása
(környezetvédelem, közlekedés)
2. SAPARD: fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztési támogatások
3. PHARE: először a demokratikus átalakulásban élen járó Lengyelország és
Magyarország részére hozott létre az EU, majd ezt fokozatosan a többi volt
szocialista országra is kiterjesztette (szakemberek képzése, civil szervezetek
megerősítése)
1993. június: koppenhágai kritériumok
− a megszilárdult jogállam és parlamenti demokrácia
− emberi és kisebbségi jogok védelme
− működő piacgazdaság, amely képes elviselni a belső piaci verseny nyomását,
a konvergencia feltételek vállalása
− nemzeti jogharmonizáció, az európai jog átvétele
Az Unió kész legyen újabb tag felvételére anélkül, hogy az integráció lendülete csorbát
szenvedne
Csehország, Észtország, Ciprus, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország,
Málta, Szlovénia, Szlovákia
2007: A hatodik bővítési kör

Bulgária és Románia
2013: A hetedik bővítési kör

Horvátország
AZ ELSŐ SZŰKÜLÉS: BREXIT

− David Cameron: Az Európai Unióhoz fűződő viszonyrendszer újra tárgyalása
− Népszavazás (2016): 51,9 % kilépés
− Theresa May: 2017.03.29.-én jelentette be a kilépési szándékot (EUSz. 50. cikk: a
bejelentéstől számított 2 év elteltével akkor is megvalósul a kilépés, ha a felek között
az addigi tárgyalások nem vezettek eredményre, kivéve, ha az Európai Tanács az
érintett tagállammal egyetértésben ezt a határidőt egyhangúlag meghosszabbítja.)
− Kilépési tárgyalások.
− Boris Johnson: 2019.03.29-én az EU elfogadta.
− 2010.01.29: Európai Parlament jóváhagyta
− Kilépés: 2020.01.31.
8
Várható bővítés
Hivatalos tagjelölt státusszal rendelkező országok: Albánia, Észak-Macedónia, Montenegró,
Szerbia, Törökország
Potenciális tagjelölt státusszal rendelkezik (ezek az országok még nem teljesítik a csatlakozás
feltételeit): Bosznia-Hercegovina, Koszovó
Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételrendszere

− Római Szerződés: Kizárólag európai államok kérhetik a felvételüket az EGK.
− Amszterdami Szerződés: Működő demokrácia, amely tiszteletben tartja az emberi
jogokat és a jogállam-érvényesülését
− Koppenhágai csúcstalálkozó (1993): Koppenhágai kritériumok
• Politikai kritériumok: megszilárdult jogállam és parlamenti demokrácia,
amely biztosítja az emberi jogok érvényesülését és a kisebbségek jogainak
védelmét.
• Gazdasági kritériumok: működő piacgazdaság, amely képes elviselni a belső
piaci verseny nyomását; a konvergencia feltételek vállalása.
• Jogi kritériumok: nemzeti jogharmonizáció, a közösségi vívmányok átvétele
és alkalmazása, beleértve a politikai, valamint a gazdasági és monetárius unió
céljait is - 1995. évi bizottsági Fehér Könyv adott útmutatást.
• Unióban rejlő feltétel: az Unió kész legyen újabb tag felvételére anélkül, hogy
az integráció lendülete csorbát szenvedne. Mindez intézményi reformok
végrehajtását követelte meg az Európai Uniótól, hogy képes legyen befogadni
a csatlakozásra váró új tagállamokat is.
Az új tagállamok felvételének eljárási szabályai: az EUSZ 49. cikke

− Az új tagországok felvételére vonatkozó eljárás szabályait a Maastrichti Szerződés
vezette be.
− Európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett
értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett.
− A kérelemről értesíteni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket.
− A kérelmező államnak a kérelmet a Tanácshoz kell benyújtania
− A Tanács felkéri a Bizottságot, hogy készítsen egy országvéleményt az adott állam
tagságra való alkalmasságról, és a csatlakozásnak az Unió működésére gyakorolt
hatásáról.
− A bizottsági jelentés elfogadását követően a Tanács egyhangúlag dönt a csatlakozási
kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról. A Bizottság döntése nem köti a Tanácsot.
− Pozitív döntés esetén az Európai Unió megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat az érintett
országgal. A csatlakozási tárgyalások kormányközi konferencia keretében folynak a jelölt
ország és a tagállamok kormányai között, bilaterális alapon.
− Az Európai Parlament hozzájárulási eljárás keretében, abszolút többséggel jóváhagyja
vagy elutasítja a csatlakozási szerződést.
9
− Csatlakozási szerződés: Aláírja a jelölt állam és a tagországok képviselői, amelyet minden

aláíró országban meg kell erősíteni a belső alkotmányos követelményeknek megfelelően.
Magában a jelölt országban többnyire népszavazás útján is legitimálják a csatlakozást.
MAGYARORSZÁG CSATLAKOZÁSÁNAK MEGKEZDÉSE

A KGST és az Európai Gazdasági Közösség közötti tárgyalások eredménytelensége ellenére
Magyarország az 1970-es évek közepén több jelentős nemzetközi megállapodáshoz
csatlakozott:
− GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Megállapodás)
− Európai Biztonsági Értekezlet
− Európai Gazdasági Közösséggel való kapcsolatfelvétel
Az Európai Tanács 1990-ben a dublini ülésén merült fel először a társulás lehetőségének
felajánlása a kelet-közép-európai államok számára. A társulási megállapodások (Európai
Megállapodások) aláírására 1991. decemberében került sor.
A társulási megállapodás legfontosabb eleme az ipari termékekre kiterjedő
szabadkereskedelmi övezet kialakítása volt. A társulási megállapodás aszimmetrikus
jellegéből adódóan az EK hamarabb vállalta a kereskedelmi akadályok lebontását, mint
Magyarország.
1994. április 1-jén Magyarország a közép- és kelet-európai országok közül elsőként nyújtotta
be teljes jogú tagság iránti kérelmét a Tanácshoz. 1995. decemberi madridi csúcson az Európai
Tanács felkérte a Bizottságot az országvélemény megalkotására. A pozitív vélemény alapján
1998-ban megindult a hivatalos csatlakozási eljárás, amelynek első lépése az ún. screening
(magyar jogrendszer teljes átvilágítása abból a szempontból, hogy megfelel-e az uniós jog
követelményeinek).
A diplomáciai értelemben vett csatlakozási tárgyalások 1998-ban kezdődtek meg,
kormányközi konferencia keretében. Az egyes fejezetek tárgyalása akkor kezdődhetett meg,
ha a fejezettel kapcsolatos joganyag átvilágítása megtörtént, és mind a magyar kormány, mind
az Unió kialakította tárgyalási álláspontját. A delegáció vezetője a külügyminiszter volt, a
főtárgyaló pedig a brüsszeli magyar Állandó Képviselet vezetője (Juhász Endre).
Előcsatlakozási partnerség:
A csatlakozási tárgyalások időszakára esett az ún. előcsatlakozási partnerség, melynek
lényege, hogy az Európai Unió meghatározott jogcímeken pénzügyi támogatást nyújtott a
tagjelölt országoknak is, aminek a feltétele meghatározott előhaladás teljesítése volt az acquis
communautaire átvételében.
Alapvetően 3 program keretében jutott Magyarország az említett forrásokhoz:
1. PHARE program – intézményfejlesztéshez és szükséges beruházásokhoz
2. SAPARD – mezőgazdasághoz és vidékfejlesztéshez
3. ISPA – környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásokhoz
10
Csatlakozási szerződés
A csatlakozási tárgyalások 2002-ben a koppenhágai csúcs alkalmával zárultak le, és a 10
csatlakozó állam, közte Magyarország 1993. április 16-án Athénban írták alá a csatlakozási
szerződést. A csatlakozási szerződést a 2004. évi XXX. törvény hirdette ki, és a szerződés
2004. május 1-jén lépett hatályba. A csatlakozási szerződés 3 fő részből állt.
1. csatlakozási szerződés – kimondta, hogy Magyarország az Unió tagjává vált, és
ezzel egyidejűleg a társulási megállapodás hatályát vesztette
2. csatlakozási okmány – meghatározta a csatlakozás feltételeit (pl. szavazati
arányok, képviselők száma)
3. záróokmány – rögzítették a csatlakozási szerződés aláírására során elfogadott
megállapodásokat, mellékleteket és jegyzőkönyveket, valamint tudomásul vették a
szerződéshez fűzött nyilatkozatokat.
Átmeneti eltérés (derogációk):

A csatlakozási szerződés alapján több átmeneti eltérén (ún. derogáció) is lehetségessé vált az
uniós jog egyes rendelkezéseitől. Ezek egy része Magyarország számára könnyítette meg az
átmenetet, más esetekben pedig kifejezetten a régi tagállamok érdekeit érvényesítette.
− az új tagállamokban a mezőgazdasági támogatások összege csak 2013-ra érte el az
uniós támogatások 100%-át.
− régi tagállamok a csatlakozástól számított maximum 7 évig mentességet kaptak a
kelet- és közép-európai tagállamokból értekezett munkavállalók szabad áramlására
vonatkozóan (2+3+2 rendszer)
− schengeni övezethez való csatlakozás 2007. decemberében valósult meg
− Magyarország a csatlakozást követő 7 évig korlátozhatta a nem magyar állampolgár
természetes személyek és jogi személyek termőföldvásárlását
− Magyarország átmenetileg fenntartotta a 2003. január 1. előtt biztosított beruházási és
más adókedvezményeket, továbbá a dohánytermékek jövedéki adó-szintjének emelése
alól 2008. év végéig kapott mentességet
− Magyarország több mentességet kapott a közúti és vasúti árufuvarozásra vonatkozó
szabályok teljesítése alól is.
11
3. Az Európai Unió, mint a nemzetközi jog alanya. A szupranacionalitás fogalma. A

második világháború után született főbb integrációs elméletek (funkcionalizmus,
euroföderalizmus, tranzakcionizmus, interdependencia elmélet, rezsimelmélet,
kormányközi megközelítés, neofunkcionalizmus).

Az EU nemzetközi jogi szempontból sokkal inkább tekinthető nemzetközi szervezetnek,

mintsem államnak, de ennek ellenéri az Európai Bíróság az államok közötti nemzetközi
szerződéskötésekre vonatkozó 1969.évi Bécsi Egyezményt alkalmazza.
 Az államok hozzák létre és az államok részvételére épül
 Nemzetközi szerződésen alapul (multilaterális, konstitutív): Az EU jelenlegi
struktúráját a 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés határozza
meg. Az EU jogi alapjait és működésének kereteit a tagállamok által kötött
nemzetközi szerződések adják (Alapító Szerződések).
 Saját alkotmánnyal rendelkezik – quasi alkotmány „történeti alkotmány”
− Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződés
− Európai Unióról szóló szerződés EUSz
− Európai Unió működéséről szóló szerződés EUMSz
− csatlakozási szerződések
− Európai Unió általános jogelvei
 Saját szervekkel rendelkezik (állandó struktúra, legalább két állandó szerv –
plenáris és adminisztratív)
Az EU sem konföderációs, sem föderáció kategóriájába nem sorolható be, ezért egy sui generis
államszerű alakulat.
EU-t, mint nemzetközi jogalanyt, helytelen lenne tisztán a nemzetközi szervezetek

kategóriájába sorolni, mert a jogi személyiségének jellege sokkal inkább az államékra
emlékeztet. Max Hubert szerint az államiság kritériumai: terület, népesség és a felette
megszilárdult főhatalomként írja le.
Az EU az alapító szerződéseiben az EU-t alkotó tagállamok területének összességét, mint az

EU területét fogja fel. Az uniós polgárság közvetlen kapcsolatot teremt az EU, mint jogi
személy és a területén lakó magánszemélyek között. (ilyen jellegű közvetlen kapcsolatot
egyetlen nemzetközi szervezetnél sem látunk)
A. Terület = Ebben a vonatkozásban az EU megegyezik az alapító tagállamok területének
összességével.
12
B. Népesség = Az uniós polgárság (ld. 38. tétel) intézménye az abban biztosított speciális
jogosítványokkal közvetlen kapcsolatot teremt az EU, mint jogi személy és az EU
területén élő magánszemélyek között.
C. Főhatalom = Szuverenitás.
ÁLLAM EURÓPAI UNIÓ
Nincs alávetve a nk-i jogközösség más Az alapító szerződések vonatkozásában alá

tagjának, de alá van vetve eredendően és van vetve a tagállamok akaratának és a
közvetlenül a nemzetközi jognak nemzetközi jognak.
Az EU hatáskörei annyiban teljesek és
Állami hatáskörök tartalmilag teljesek,
kizárólagosak, amennyiben azt a tagállamok
gyakorlásuk kizárólagos jellegű
szeretnék.
Szuverenitás jogi értelemben
Szuverenitásának korlátja a tagállamok
korlátozhatatlan, az abból eredő hatáskörök
döntése
gyakorlása nem vonható el a szuveréntől
Az EU egyedi sajátosságai miatt egyik klasszikus kategóriába sem sorolható, változó
államközi szervezetnek mondható, mely nemzetközi jogilag bizonytalan minősítést kap.
Kialakultak olyan állandó tagállam fölötti struktúrák, amelyek a törvényhozó, végrehajtó és
bírói hatalmi ág működésének tipikus jellegzetességeit vonultatják fel:
− Bizottság = egy szövetségi állam kormánya;
− Parlament = egy szövetségi állam alsóháza, amely az európai démosz szimbolikus
akaratát testesíti meg;
− Miniszterek Tanácsa (Európai Unió Tanácsa) = második ház, amely a tagállamok
akaratának összeredőjét vonja meg.
Ezek az intézmények azonban nem képesek arra, hogy akaratukat a tagállami szint alatt
közvetlenül kikényszerítsék, hanem csak az EuB-n keresztül, peres úton kényszerítik a
tagállamot az EU intézményei és szervei által kiadott rendelkezések végrehajtására.
AZ EU NEMZETKÖZI JOGI SZEMÉLYISÉGE

Lisszaboni szerződés óta rendelkezik nemzetközi jogalanyisággal az EU. Az Európai
Közösséget és az Európai Uniót egybeolvasztotta és jogi személyiséggel ruházta fel. Van
jogfolytonosság az EGK és a mai EU között. (1993-as maastrichti szerződés csupán egy
politikai entitást hozott létre, ilyenkor nem volt jogi személyiséggel felruházva.)
EUSz. 47 cikk „Az Unió jogi személy”
A jogalanyiság tartalma:
− szerződéseket köthet;
− jogok és kötelezettségek alanya lehet;
− diplomáciai képviselőket küldhet és delegációt fogadhat;
− nemzetközi jogsértésekért való felelőssége van.
13
Az integrációnak jelenleg 2 jogi személyiséggel rendelkező intézménye van: az EU és az

EURATOM.
SZUVERENITÁS
A szuverenitással függ össze a nemzetközi jogi személyiség. Az államok sokáig kizárólagos
jogalanyisággal rendelkeztek a nemzetközi jogban. A nemzetközi szervezetek alapító okiratuk
alapján rendelkeznek nemzetközi jogalanyisággal. Ennek megfelelően pl. az Európai Unió
jogalanyiságát a Lisszaboni szerződés mondja ki.
A nemzetközi szervezetek szuverenitása nem teljes (ellentétben az államokéval), tehát jogi
személyiségük is korlátozott. Minden ilyen szervezetnek külön meghatározott sajátos tartalmú
és terjedelmű a jogi személyisége. Felelőssége tényleges hatáskörén és pénzügyi autonómiáján
múlik. Ez a jogalanyiság tartalmában tehát nem egyenlő egy államéval.
Alkotmányos felhatalmazottságon alapul, ráruházott és átruházott hatáskörök összegsége.
− származtatott, közvetett (tagállamoktól kapott);
− szubjektív harmadik jogalanyok tekintetében, de
− speciális az integráció sajátosságai, szervei, alapító szerződései miatt.
A szupranacionális jelleg abban nyilvánul meg Boytha György szerint, ha a szervezet:
− a tagállamait az általuk átruházott hatáskörökben jogforrásokkal kötelezheti,
− többségi elv alapján dönthet
− a határozatait a tagállamoktól független szerv útján hozza,
− a tagállamokra nézve közvetlenül alkalmazandó tárgyi jogokat alkothat, amely
nem szorul külön nemzeti megerősítésre
− a szervezet által alkotott jogforrásból az egyes tagállamok jogalanyaira
nézve közvetlenül jogok és kötelezettségek származhatnak
− a saját jogát érintő jogviták elbírálására önálló joghatósága van
A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN SZÜLETETT INTEGRÁCIÓS ELMÉLETEK

Az Európai Unió kialakulását megelőzően és azzal párhuzamosan társadalomtudósok,
elsősorban politológusok igyekeztek meghatározni az egyesülési folyamat célját,
mozgatórugóit, várható kimenetelét.
Az integrációs elméletek alapvetően 3 csoportra oszthatók:
1. arra keresi a választ, hogy „miért” alakult ki az európai integráció? – pl.
funkcionalizmus, euföderalizmus
2. hogyan is működik, „milyen” az európai integráció? – pl. kormányközi elmélet
3. „hogyan” valósult meg az integráció, vagyis, hogy mi a kritikája?
Funkcionalizmus – David Mitrany

David Mitrany „Együttműködő békerendszer” c. művében arra az álláspontra jutott, hogy a
szuverén nemzetállamok magukban hordozzák a háború kialakulásának veszélyét, mert az
uralkodó elitek krízishelyzetekben a szomszédos országok elleni hangulatkeltéssel igyekeznek
magukról elhárítani a figyelmet és a felelősséget.
14
Mitrany szerint a nemzetállamok képtelenek kielégíteni a lakosság alapvető szükségleteit. A

háború elkerülése érdekében ezen szükségletek kielégítését olyan nemzetközi szervezetekre
kell bízni, amelyek a nemzetállamok keretein átlépve, felülről képesek a vonatkozó feladatokat
megszervezni.
Az alapvető szükségletek kielégítését Mitrany politikamentes területnek tekintette, amelyek
igazgatására nemzetek feletti, politikamentes szervezeteket kell létrehozni. A szervezeteket
technokratáknak kell vezetniük, akiknek függetleníteniük kell magukat a nemzetgazdasági
érdekektől.
Egy szervezet sikeres tevékenysége további területeknek a szervezet hatáskörébe utalását
eredményezi, vagyis valamennyi szektor integrációja szükségképpen túlcsordul más területekre
(spillover). A szervezetek egymással is kapcsolatba kerülhetnek és további struktúrák
kiépülését eredményezheti.
Mitrany „A nemzetközi kormányzás folyamata” c. művében megfogalmazta, hogy a
nemzetközi intézményeket a feladatuk által diktált célszerűség alapján szükséges kialakítani.
Elismerően nyilatkozott az Európai Szén- és Acélközösségről és az EUROATOM-ról, melyeket
funkcionalista alapon építkező nemzetközi struktúrának tekintett, kevésbé rokonszenvezett
viszont az Európai Gazdasági Közösséggel, hiszen a tagállamoktól független szakértő elit
helyett túlzottan erős beleszólási jogot biztosított a nemzeti politikusoknak. Egyértelműen
elutasította az európai egység végcélját, a politikai uniót, hiszen úgy találta, hogy az valójában
csak egy magasabb szinten újraszervezett nacionalista képződmény lenne, amely előbb-utóbb
más entitásokkal kerül majd konfliktusba.
Számos példa van az integráció túlcsordulására és fokozatos kiépülésére: pl. az európai
környezetvédelmi, regionális és szociális politika.
Euroföderalizmus – Christopher Brewin

A föderalista típusú integráció keretében a szuverén államok szuverenitásukat, az abból fakadó
hatásköreik egy részét egy nemzetek feletti központi kormányzatra ruházzák. Ilyen módon
többszintű rendszer jön létre, amelyben az állami szint mellett egy közös, központi szint is
működik a közösen igazgatott területek irányítására. Az euroföderalizmus tulajdonképpen az
integráció végcélja.
Legjelesebb képviselője Christopher Brewin. Erősen normatív elmélete szerint az integráció
célja az egyesült Európa létrehozása. A föderális Európa központi szintje mintegy tükörképévé
válna az állami berendezkedésnek, azaz átvenné a nemzeti struktúrákat és hasonló intézményi
és garanciális megoldásokat alkalmazna, mint az államok. A többszintű kormányzati
rendszerben mind vertikálisan, mind pedig horizontálisan érvényesülne az egyensúly elve:
− horizontális értelemben a hatalmi ágak elválasztása és egyensúlya
− vertikális értelemben az európai és a nemzeti szint közötti optimális
hatáskörmegosztás kerül előtérbe (szubszidiaritás gyakorlatba ültetése garantálná).
Az euroföderalisták adókivetési joggal ruháznák fel a nemzetek feletti szintet, mert:
− garantálná a központi szint pénzügyi függetlenségét a tagállami szinttől és
− közvetlen kapcsolatot hozna létre a központi szint és az adóalanyok, vagyis a
résztvevő állampolgárok között.
15
A végül hatályba nem lépett Alkotmányszerződés radikálisan, egy lépésben valósította volna
meg az euroföderalizmust, azonban a Lisszaboni szerződés is, pár puhább módon, de újabb
lépést tett a föderalizáció irányába és mintegy kőbe véste az Európai Unió és a tagállamok
közötti hatáskörmegosztást, miközben a szubszidiaritás már több évtizede érvényesül a
döntéshozatalban.
Kritikaként fogalmazható meg az elmélettel szemben, hogy az Európai Unió nemhogy
adókivetési joggal nem rendelkezik, de valójában szinte semmilyen kapcsolatban nem áll az
uniós polgárokkal.
Tranzakcionizmus
A tranzakcionizmus elmélete szintén a háborúval függ össze. Az elméletet Karl W. Deutsch
dolgozta ki, első ízben a „Nacionalizmus és társadalmi kommunikáció” c. művében. úgy látta,
hogy a tagállamok közötti együttműködés egyik fő mozgatórugója, hogy biztonsági
közösségeket alakítsanak ki, azzal a céllal, hogy elkerülhető legyen a háború (Pl. NATO). Az
együttműködés hátterében az áll, hogy a tagállamok a nemzetállami rendszert egy magasabb
szint bevonásával igyekeznek stabilizálni.
A létrejött rendszereken belül felerősödik az információáramlás, és fontos értékké válik a
fogadókészség, hogy egy meghatározott államból érkező különféle felvetésekre egy másik
államban gyors és hatékony választ tudjanak adni. A hatékony válaszok egyben emelik az
államok közötti szinten, de a társadalmak egyéb szintjein folytatott tranzakciókat is. Ez az
érintett államok és társadalmak között fokozatosan kapcsolatos sokszoros hálózatát hozza létre,
ami egyben azzal is jár, hogy a részt vevő államok társadalmi között fokozatosan kialakul az
azonos közösséghez való tartozás tudata.
Interdependencia elmélet
Első megjelenése a szovjet-amerikai hidegháború szembenállásához kötődik. Az 1950-es
évekig mindkét állam kifejlesztette atomfegyver-arzenálját és a két ország közötti feszült
helyzet még a kölcsönösen biztosított pusztulás lehetőségét is magában hordozta.
Robert Keohane és Joseph Nye ezt a gondolatot más formában a nemzetközi élet egyéb
szereplőire is kiterjesztette, ez Európai Unió vonatkozásában Carole Webb formálta tovább.
Álláspontja szerint az Európai Uniót a globális kapitalista gazdaság egyes kihívásaira adott
regionális integrációs válaszként is értelmezhetjük. Az Európai Unió tagállamai bizonyos
vonatkozásokban külön-külön nem elég erősek ahhoz, hogy a multinacionális nagytőkével
felvegyék a harcot, ezért volt szükség összefogásra az egyes tagállamok között. Ugyanakkor az
Unió nem legyőzni akarja a nemzetközi kapitalizmust, csak a tagállamok együttes erejével a
fékek és egyensúlyok rendszerét kívánja kialakítani, hiszen a két egymásnak feszülő
szereplőnek kölcsönösen szüksége van egymásra.
Alan Milward az európai integrációt egyenesen a nemzetállamok megmentőjének nevezte.
Véleménye szerint a II. világháború után nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetállamok csődöt
mondtak mind morális, mind pedig gazdasági értelemben.
16
Rezsimelmélet – Stephen Krasner

Az elmélet abból indul ki, hogy miért éri meg az államoknak inkább, hogy együttműködjenek,
mint az, hogy konfliktusba bonyolódjanak egymással. Stephen Krasner szerint az olyan fontos
területeken, mint pl. az emberi jogok vagy a biztonságpolitika, egyre több formája van az
államok közötti együttműködésnek.
A rezsim elvek, normák, szabályok, döntéshozatali eljárások összessége, amelyek körül a
résztvevők elvárásai egy adott ügyben összefutnak. A rezsim lehet egy nemzetközi szervezet,
de akár a nemzetközi együttműködésnek valamely jogilag nem szabályozott kerete is. A rezsim
alatt egyszerre értjük az együttműködés formai kereteit és egyben a szervezetei keretei között
cselekvő aktorok (elsősorban államok) rendszeres viselkedését.
A rezsim legfontosabb szerepe Krasner szerint, hogy a benne részt vevők számára közös
kereteket teremtenek a nemzetközi politikában a problémák megoldására. A rezsim több
szempontból is csökkenti a résztvevők ún. tranzakciós költségeit. A feleknek nem kell minden
probléma megoldására új szervezeti kereteket kitalálniuk és létrehozniuk, másfelől azáltal,
hogy a rezsim standardizálja a problémamegoldás kereteit és folyamatait, azok kiszámíthatóvá
és előre láthatóvá válnak. A rezsim jelentősége a benne résztvevők számára az, hogy a
rezsimben egyes magatartások költség-haszon tényezői kedvezőbbek, mint azon kívül.
Kormányközi elmélet – Stanly Hoffmann (biliárdgolyó-elmélet)

A kormányközi megközelítés elmélete az európai integrációnak de Gaulle által gerjesztett első
nagy válsága után fogalmazódott meg, amikor az integráció megtorpanása politikaelméleti
válaszok megfogalmazását is szükségessé tette.
Legismertebb képviselője Stanley Hoffmann. Álláspontja szerint továbbra is az államok a
nemzetközi kapcsolatok legfontosabb szereplői. Az államok ütközése zéró összegű játékként
írható le: ha valamelyik állam nyer, a másik óhatatlanul veszít, az egyik golyó kiüti a másik
golyót a helyéről. A tagállamok szigorúan csak saját nemzeti céljaikat követik, az integráció
érdekében nem akarnak áldozatot hozni, kompromisszumokra nem hajlandóak. Ha valamely
állam számára tartósan háttérbe szorulnak az integrációval járó előnyök és a többiek nem
tudnak számára kellően értékes cserealapot felmutatni, akkor a tagállam a továbbiakban nem
érdekelt az integráció folytatásában és kiválhat abból. Több szereplő kiesése pedig az integráció
széteséséhez vezethet. Az integráció folyamata tehát nem önjáró folyamat, hanem azt a
tagállamok erre irányuló akarata, megállapodásai tartják fenn.
Hoffmann különbséget tesz az alábbiak között:
− magas politikai (high politics) – Pl. külpolitika, vagy a büntetőügyekben való
együttműködés.
− alacsony politikai (low politics) – ebbe a körbe tartoznak a nemzeti presztízs kisebb
jelentőségű területei, a társadalmi érintkezés szférája a tagállamok között. Pl.
kereskedelmi akadályok lebontása, ahol a tényleges együttműködés a piaci szereplők
között zajlik. Ezek a negatív integráció területei, ahol az együttműködés alapja az,
hogy az állam tartózkodjon bizonyos lépések megtételétől.
A liberális kormányközi elmélet jeles képviselője Andrew Moravcsik. Megközelítése
szintén a tagállamok döntő súlyából indult ki az európai integrációban, de elemzése során az
17
Európai Unió fenntarthatóságával, és jövőjével kapcsolatban sokkal optimistább véleményt

formált. Álláspontja szerint a nemzeti érdeket korábban helytelenül azonosították az állam által
a saját nemzetközi helyzetét illető felfogással, mert azt sokkal inkább a belpolitikai célszerűség
szabja meg. Az Európai Unióban az állam nem veszti el karakterét, hanem megerősödik. A
folyamatok mozgatórugója a tagállam kormányának belpolitikája: a tagállam belpolitikai
célokra használja fel az uniós szinten elért sikereket és kudarcokat. Egyfajta kétszintű játszma
veszi kezdetét, amelynek keretében a tagállami kormányzat felügyeli és szabályozza az uniós
és a nemzeti szint közötti információáramlást. A tagállam által vagy a közösen, uniós szinten
elért sikereket a kormányzat saját sikereként kommunikálja, mely tovább erősíti a
kormányzatot, miközben minden kudarcért az Európai Uniót és más tagállamokat tesz felelőssé.
Ehhez a többi tagállam is asszisztál, ugyanis egymás érdekeinek kölcsönös ismerete kiváló
terepet teremt a megegyezésre.
Neofunkcionalizmus
Az egyik legkidogozottabb integrációs elmélet, melyet szerzői kifejezetten az európai
integrációra tekintettel alkottak meg. Fő képviselői Ernst Haas és Leo Lindberg.
Kiindulópontjuk, hogy az integrációt a nemzeti érdekek befolyásától független, technokratikus
Bizottság vezényli le. A politikai integráció a gazdasági integráció szükséges és elkerülhetetlen
mellékhatása.
A gazdasági szektorok fokozódó együttműködése egyre erősebb szabályozást igényel,
miközben egyre erősebb nyomást jelent a szorosabb politikai integráció megvalósítása
irányában. Ez a funkcionalizmus elméletéből már ismert spillover, azaz túlcsordulás fogalma,
amely szerint az integráció egy területének megvalósulása járulékos hatásaival automatikusan
maga után vonja az integráció egy más, magasabb szintjének kiépülését.
A locking in szerint az európai integráció olyan, akár egy cső, előre lehet benne haladni, az is
lehet, hogy egyes pontoknál elakadunk, de visszafordulni lehetetlen. Az integráció tehát
lelassulhat, stagnálhat, de vissza már nem fejlődhet. Az elmélet szerint egy újfajta lojalitás is
kialakulhat Európában. Ez azonban nem a széles néptömegeket, hanem csak a vezető elitet
érinti.
Az engrenage, azaz szervesülés azt jelenti, hogy a vezető elit különböző nemzetiségű tagjai
egymással barátkova, üzleteket kötve, egy új társadalmi réteget hoz létre, amelynek identitása
nem, vagy elsősorban nem nemzeti, hanem európai uniós.
Az elmélet magába foglalja a Carole Pateman által kidolgozott politikai spillover fogalmát is,
beépítve az integráció fogalomtárába. A politikai spillover lényege, hogy a nemzeti szinten
megtapasztalt, demokratikus, politikai magatartásokat az érintett szereplők más kontextusban,
pl. a nemzetek feletti szinten is alkalmazni fogják. Ennek egyik aspektusa az engrenage, de a
politikai spillover is feltételezi pl. az uniós polgárok politikai aktivitásának európai szinten való
megjelenését, vagy pl. a lobbiszervezetek tevékenységének Brüsszelbe történő áthelyezését is.
A funkcionalista elmélet egyik legnagyobb eredménye, hogy új, speciálisan az európai
integrációra vonatkozó fogalmakat dolgozott ki.
18
4. Az Európai Unió jogforrási rendszere. Az elsődleges jog. Az általános jogelvek

helye a jogforrási hiearchiában
AZ EURÓPAI UNIÓ MINT NEMZETKÖZI SZERVEZET

Az Európai Unió nem tekinthető hagyományos értelemben vett nemzetközi szervezetnek,
hiszen a részt vevő tagállamok nem csupán a közös előnyök érdekében történő együttműködést
vállalták az Unióhoz történő csatlakozással, hanem egyúttal hatásköreik egy részének
gyakorlását is átruházták az Unióra.
Az Európai Unió alapvetően egy nemzetközi szervezet, amely azonban minden más nemzetközi
szervezetnél tovább haladt előre az integráció útján. Az Európai Unió az egyetlen olyan
nemzetközi szervezet, amelynek saját, önálló, a tagállamokétól elkülönülő és részben tőlük
függetlenül alkotott jogrendszere van.
A tagállamok által átruházott feladatok megvalósítása egy önálló jogrend létrehozását tette
szükségessé. A teljes uniós joganyag hagyományosan az acquis communautaire (közösségi
vívmányok) megnevezést viseli. A teljes acquis az elsődleges és másodlagos joganyag mellett
magában foglalja valamennyi kötelező és nem kötelező uniós normát, továbbá az Európai
Bíróság gyakorlatát is, vagyis a tagállamokat kötelező jogok és kötelezettségek összességét
jelenti.
AZ EURÓPAI UNIÓ JOGFORRÁSI RENDSZERE

Az Európai Unió forrásai jelenleg 3 csoportba sorolhatók:
1. Elsődleges jogforrások – Alapító szerződések és azok módosításai, csatlakozási
szerződések, az azokhoz csatolt jegyzőkönyvek és mellékletek, valamint az Európai Unió
Alapjogi Chartája, melyeknek összefoglalóan az a sajátosságuk, hogy azokat a tagállamok
alkotják. Ide tartoznak még az általános jogelvek is.
2. Másodlagos jogforrások – az Európai Unió intézményei által alkotott jogforrások.
Ezeknek egyrészt összhangban kell állniuk az elsődleges joggal, másrészt csak az
elsődleges jog felhatalmazása alapján alkothatnak az Unió intézményei másodlagos jogot.
3. Az európai unió nemzetközi szerződései (amelyek a jogforrási hierarchiában az előbbi
kettő között helyezkednek el) – Európai Unió, mint a nemzetközi jog alanya által kötött
nemzetközi szerződések, valamint az olyan vegyes szerződések, ahol az Európai Unió és a
tagállamok is szerződő felek. Ezek kötelezik az Európai Unió intézményeit és a
tagállamokat, továbbá nem lehetnek ellentétesek az elsődleges joggal.
ELSŐDLEGES JOGFORRÁSOK
I. a tagállamok által alkotott, nemzetközi szerződési eredetű jogforrások
− Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK vagy Montánunió) létrehozó szerződés
−Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés (ma már: EUMSz)
−Európai Atomenergia Közösséget (EUROATOM) létrehozó Római Szerződés (önálló
jogi személy napjainkban is)
− Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés (ma már: EUSz)
19
Az Európai Unió történeti alkotmányához soroljuk az alapító szerződéseket módosító

szerződéseket is:
− Fúziós Szerződés (Merger Treaty)
− Második Költségvetési Egyezmény
− Egységes Európai Okmány (Single European Act)
− Maastrichti Szerződés
− Amszterdami Szerződés
− Nizzai Szerződés
− Lisszaboni Szerződés
Az elsődleges jogforrások körébe tartoznak még az egyes tagállamokkal kötött csatlakozási
szerződéseket, valamint az immáron az Egyesült Királyság kilépését rögzítő, 2020-as kilépési
megállapodás (Brexit-megállapodás).
Ide tartozik még az Európai Unió Alapjogi Chartája, amelyről az EUSz. 6. cikke is kimondta,
hogy ugyanolyan kötőerővel bír, mint a Szerződések.
II. az általános jogelvek
A tagállamok közös alkotmányos hagyományának részét képező, olyan elvek, amelyek
gyakorlatilag valamennyi nemzeti jogrendszerben megtalálhatók. Az Európai Bíróság emelte
az Unió jogforrásai körébe.
Néhány elv a Szerződésekben is kifejezetten megjelenik, de többnyire az Európai Bíróság
mondja ki valamely jogelvről, hogy az általános jogelvi erővel bír. Elsősorban hiánypótló,
joghézagpótló szerepet töltenek be.
Az Európai Bíróság gyakorlata szerint az általános jogelveknek 2 forrásuk van (bár formálisan
egyik sem kötelező az Unióra nézve):
1. tagállamok közös alkotmányos hagyományai
2. Emberi Jogok Európai Egyezménye
Az általános jogelvek az Alapjogi Charta értelmezése során zsinórmértékül szolgálnak,
másrészt tágabb körű védelmet biztosítanak, mint maga a Charta.
Legfontosabb jogelvek az alábbiak:
Meghallgatáshoz való jog:
A római eredetű elv jelentése, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Ha egy Uniós döntés hatást
gyakorol az egyének érdekeire, akkor lehetőséget kell biztosítani az egyének számára, hogy az
álláspontjukat kifejtsék a jogszabály megalkotása vagy alkalmazása kapcsán.
Hatékony felülvizsgálat elve (hatékony jogorvoslat elve):
A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden személynek joga legyen megfelelő
hatáskörrel rendelkező bíróság előtt tényleges jogorvoslatra azon állami intézkedéssel szemben,
amelyet az uniós jog sértőnek tart. Pl. Johnston ügy (103. oldal)
20
Méltányosság elve (equity):

Amennyiben egy jogértelmezés több lehetséges eredményre vezethet, akkor azt a megoldást
kell választani, amely valamennyi, ügyben érdekelt fél számára igazságos megoldáshoz vezet.
Pl. Reich ügy (104. oldal)
Jóhiszeműség elve:
Az uniós intézmények, valamint a tagállamok eljárásuk során kötelesek jóhiszeműen eljárni.
Az elv megsértését jelenti pl. ha az intézmény önkényesen cselekszik, illetve ha úgy alkot
jogszabályt, vagy hoz határozatot, hogy arra nem rendelkezik megfelelő jogalappal.
A jogbiztonság elvének egyik megnyilvánulását is jelenti: azok, akik jóhiszeműen
cselekszenek, az uniós jog értelmében védelem illeti meg (bizalomvédelem elve).
Természetes korlátját jelenti az ignorantia juris non excusat elve, azaz a joggal való visszaélés
tilalma, valamint az, hogy a saját jogellenes magatartására előnyök szerzése végett senki sem
hivatkozhat (estoppel). Pl. Görögország kontra Bizottság ügy (105. oldal)
Jogbiztonság elve (normavilágosság, visszaható hatály, tilalma, bizalomvédelem elve, szerzett
jogok védelme):
A kiszámíthatóságot jelenti. Ahhoz, hogy az érintett személyek magatartásukat a jog
rendelkezéseihez igazítsák, ennek a jognak megismerhetőnek, pontosnak és tartósnak kell
lennie. A jog jogbiztonság adta stabilitását és merevségét a jogalkalmazásban a méltányosság
elvéből fakadó lehetséges rugalmasságot oldja fel. A jogbiztonság elve több különböző
kategóriában bontható ki:
• normavilágosság – a megalkotott jogszabályok világosak, egyértelműek, a norma
címzettjei számára értelmezhetőek és követhetőek legyenek.
• visszaható hatály tilalma – a jogszabály nem léphet hatályba a kihirdetéshez képest
visszamenőlegesen, illetőleg nem nehezíti el a jogalanyok helyzetét olyan
cselekmények tekintetében, amelyek már a hatálybalépést megelőzően teljesedésbe
mentek. Nem abszolút szabály, a jogalanyok számára kedvezőbben a jogszabályok
utólag is módosíthatóak. Pl. Panasonic Italia ügy (107. oldal)
• bizalomvédelem elve – a jogszabályok, illetőleg az egyedi döntések hosszú távú
fennmaradásába vetett, jogilag megalapozott várakozásokat védi. Az uniós jogalkotó
a jövőre nézve jogosult a jogszabályokat megváltoztatni, a megváltoztató jogszabályi
környezetre való kellő felkészülési időt kell az alapelvek körében értékelni. Pl.
Agrenergy ügy (107. oldal)
• szerzett jogok védelme – nem választható el mereven egymástól a
bizalomvédelemmel. Amíg a bizalomvédelem a jogos várakozásokat, a szerzett
jogok védelme a már megszerzett jogosultságokat védi.
Nem hivatkozhat a szerzett jogok védelmére, illetőleg a bizalomvédelem elvére az, aki a
jogellenes aktust maga váltotta ki a csalárd magatartásával, vagy aki egyébként nyilvánvalóan
nem bízhatott az adott jog megszerzésében.
Arányosság elve:
Az Európai Unió szervei a tagállamok állampolgáraira csak közérdekből és csak olyan mértékig
róhatnak kötelezettségeket, korlátozást vagy büntetést, amelyet az elérni kívánt cél indokolt.
21
Olyan általános jogelv, amely a teljes jogrendszert áthatja és nem csupán a jogalkotásban, de a
jogalkalmazásban is kiemelt szerephez jut.
A jogalkotásban megköveteli, hogy mind formailag, mind tartalmilag a lehető legkisebb
korlátozást okozó intézkedéssel érje el az uniós jogalkotó a legitim jogalkotási célt:
- Formailag azt jelenti, hogy a jogalkotó elsősorban az irányelv jogforrási formát köteles
alkalmazni, kivéve ha az elérendő cél rendelettel érhető el a legcélszerűbben.
- Tartalmilag a jogalkotó csak az elérni kívánt cél mértékéig szabályozhat, hiszen
ellenkező esetben vagy a tagállamok jogalkotási hatásköreit, vagy az állampolgárok
rendelkezési szabadságát, vagy mindkettőt jogszerűtlenül korlátozná.
Az arányosság elvét a jogalkalmazásban is szigorúan be kell tartani, a jogkövetkezményeknek
minden esetben az alapul szolgáló cselekmény súlyához kell igazodniuk. E körben az Európai
Bíróság 3 fő szempont érvényesülését vizsgálja:
- intézkedés alkalmas-e a kitűzött cél elérésére?
- az intézkedés feltétlenül szükséges-e? (nincs-e más alkalmasabb eszköz?)
- az intézkedés nem ró-e túlzott terhet az egyénre.
Pl. Hauer ügy (110. oldal) vagy Man Sugar ügy (111. oldal)
Egyenlő bánásmód elve:
Egyes elemeit (pl. egyenlő munkáért egyenlő bér, egyenlő értékű munkáért egyenlő bér) már a
kezdetektől fogva tartalmazta az elsődleges uniós jog. Szintén az elsődleges jogból fakad az
állampolgárságon alapuló megkülönböztetés tilalma. Napjainkban az egész uniós jog teljes
rendszerét áthatja. Pl. Ruckdeschel ügy (112. oldal)
Az egyenlő bánásmód elve azt követeli meg, hogy a hasonló helyzeteket tilos eltérően kezelni,
hacsak a megkülönböztetés objektív módon nem igazolható. Az egyenlő bánásmód
követelményét sérti ugyanakkor az is, ha különböző élethelyzeteket kezelnek azonos módon.
Pl. Mangold ügy (112. oldal)
22
5. Az Európai Unió jogforrási rendszere. A másodlagos jog. Az Európai Unió által

kötött nemzetközi szerződések

A tagállamok által átruházott feladatok megvalósítása egy önálló jogrend létrehozását tette
szükségessé. A teljes uniós joganyag hagyományosan az acquis communautaire (közösségi
vívmányok) megnevezést viseli. A teljes acquis az elsődleges és másodlagos joganyag mellett
magában foglalja valamennyi kötelező és nem kötelező uniós normát, továbbá az Európai
Bíróság gyakorlatát is, vagyis a tagállamokat kötelező jogok és kötelezettségek összességét
jelenti.
AZ EURÓPAI UNIÓ JOGFORRÁSI RENDSZERE

Az Európai Unió forrásai jelenleg 3 csoportba sorolhatók:
1. Elsődleges jogforrások – Alapító szerződések és azok módosításai, csatlakozási
szerződések, az azokhoz csatolt jegyzőkönyvek és mellékletek, valamint az Európai
Unió Alapjogi Chartája, melyeknek összefoglalóan az a sajátosságuk, hogy azokat a
tagállamok alkotják. Ide tartoznak még az általános jogelvek is.
2. Másodlagos jogforrások – az Európai Unió intézményei által alkotott jogforrások.
Ezeknek egyrészt összhangban kell állniuk az elsődleges joggal, másrészt csak az
elsődleges jog felhatalmazása alapján alkothatnak az Unió intézményei másodlagos
jogot.
3. Az európai unió nemzetközi szerződései (amelyek a jogforrási hierarchiában az előbbi
kettő között helyezkednek el) – Európai Unió, mint a nemzetközi jog alanya által kötött
nemzetközi szerződések, valamint az olyan vegyes szerződések, ahol az Európai Unió
és a tagállamok is szerződő felek. Ezek kötelezik az Európai Unió intézményeit és a
tagállamokat, továbbá nem lehetnek ellentétesek az elsődleges joggal.
MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK [EUMSz. 288. cikk]

Másodlagos jogforrásoknak nevezzük az uniós intézmények jogalkotó tevékenysége során
született olyan jogi aktusokat, melyek a Szerződésekben lefektetett célok, elvek és feladatok
megvalósulását szolgálják.
23
Az EUMSz. 288. cikke 5 másodlagos jogforrást nevesít:

1) rendelet
2) irányelv
3) határozat
4) ajánlás
5) vélemény
Ez az 5 másodlagos jogforrás ugyanakkor csak az Unió intézményei által alkotott másodlagos
jogforrások legtipikusabb eseteit ölelik fel.
Vannak azonban egyéb másodlagos jogforrások is, amelyek részét maga az EUMSz. is nevesíti,
pl.: Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által megkötött intézményközi
megállapodásokat, vagy éppen az Európai Tanács által elfogadott következtetéseket. Másik
részüket az intézmények tényleges gyakorlata alakította ki. Pl. Tanács, Parlament és a Bizottság
közötti intézményközi nyilatkozatok költségvetési eljárás során.
A másodlagos jogalkotással szemben támasztott követelmény, hogy abban meg kell jelölni a
jogalapot, azaz azt az uniós rendelkezést, amely alapján az aktust elfogadták. Indokolást is kell
tartalmazniuk, s figyelemmel kell lennie továbbá a szubszidiaritás elvére is. A másodlagos jogi
aktusokat ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
- „L” sorozatban (Legislation) jelennek meg a jogszabályok.
- „C” sorozatban (Communication) az egyéb, jogilag nem kötelező tájékoztatások és
közlemények
Rendelet (regulation) [EUMSz. 288. cikk (2) bekezdés]

A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó
valamennyi tagállamban. Általános hatályú, minden elemében kötelező, közvetlenül
alkalmazandó jogforrás. A rendelet a jogegységesítés eszköze, hiszen valamennyi tagállamban
ugyanazzal a tartalommal érvényesül.
Nem szükséges, hogy a tagállam az elfogadásáról nyilatkozzon, mert az minden további
nemzeti intézkedés nélkül is a belső jogrend teljes érvényű részévé válik.
Elfogadásukra az alábbiak jogosultak:
- Tanács
- Tanács és Parlament közösen
- Bizottság
- Európai Központi Bank
A tagállamoknak feltétlen jogalkalmazási kötelezettsége van, a rendelet a nemzeti jogrend
bármely potenciálisan ellentétes szabályát felülírja.
Irányelv (directive) [EUMSz. 288. cikk (3) bekezdés]

Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma
és az eszköz megválasztását a nemzeti hatóságra hagyja.
24
Az irányelv olyan kötelező uniós jogi aktus, amely az elérendő uniós célok tekintetében kötelezi
a tagállamokat, ennek érdekében jogokat és kötelezettségeket állapít meg, de az eszközök
megválasztását a címzett államokra bízza.
Irányelv megalkotására jogosultak:
- Tanács
- Bizottság
Az irányelv olyan keretjogszabály, amelynek alkalmazása a tagállamoktól további intézkedést
(implementáció) kíván meg. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok az irányelvben meghatározott
időkereten (átültetési vagy implementálási határidőn) belül kötelesek az irányelvben megjelölt
cél elérése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni, a saját nemzeti jogukban a
jogszabályokat megalkotni, erről pedig köteles tájékoztatni a Bizottságot (ún. notifikáció).
Az implementálás sokféleképpen történhet:
− szó szerinti átültetés
− megfelelő tartalmú jogalkotás
− ellentétes jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezése
− megfelelő, a bíróságokra kötelező jogegységi döntés
− ha eddig is megfelelt, akkor semmilyen további intézkedés nem szükséges.
Az irányelvek implementációjának elmulasztása, vagy nem megfelelő teljesítése esetén
alapvetően 3 féle jogkövetkezmény merülhet fel:
- Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat a tagállammal szemben
- magán- és jogi személyek számára megnyílik annak lehetősége, hogy meghatározott
feltételek fennállása esetén az állammal szemben a nemzeti bíróságon közvetlenül
felhívják az irányelv egyes rendelkezéseit (közvetlen hatály)
- magán- és jogi személyek az uniós jog megsértése miatt kártérítést kérhetnek az
államtól.
A magyar jogban a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendeletnek
megfelelően minden egyes jogszabályban külön jogharmonizációs záradék rögzíti, hogy a
jogszabály vagy annak valamely rendelkezése egy vagy több uniós jogi aktusnak való
megfelelést valósít meg. A jogharmonizációs záradékot a jogszabály záró rendelkezései között
találjuk.
Határozat (decision) [EUMSz. 288. cikk (4) bekezdés]

A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, kik a címzettjei, a
határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.
Kibocsátásra jogosult:
- Európai Tanács
- Tanács
- Bizottság
25
Címzettként szerepelhetnek a tagállamok, illetőleg a természetes és jogi személyek is. A

határozatok többnyire igazgatási jellegű jogi aktusok, amelyeket egy konkrét ügyre
vonatkozóan vagy valamely uniós jogszabály végrehajtásával kapcsolatosan hoznak meg.
Ajánlás (recommendation) és vélemény (opinion) [EUMSz. 288. cikk (5) bekezdés]

Az ajánlások és vélemények nem kötelezőek. Az ajánlás és a vélemény, mint nemzetközi
kötelező jogforrások, leginkább a soft law körébe sorolhatók.
Ajánlás kibocsátója lehet:
- Tanács
- Bizottság
Ajánlások funkciója, hogy kifejezzék az ajánlás megalkotójának álláspontját, valamely, az
Európai Unió hatáskörébe tartozó kérdésben. Az egyik sajátos formája a Tanács által az ún.
túlzott deficit eljárásban elfogadott ajánlás, amely azonban csak akkor válik nyilvánossá, ha a
tagállam meghatározott időn belül az ajánlásban foglaltaknak nem tett eleget.
Előnye, hogy nem igényel bürokratikus jogalkotási eljárást, és segíti a már meglevő uniós
jogforrások értelmezését, vagy akár az uniós jogfejlődés irányait is előre jelezheti.
Az ajánlásokat az uniós szervek saját kezdeményezésükre bocsátják ki, a vélemények esetében
pedig jellemzően a jogalany kéri a szerv állásfoglalását valamely kérdésben.
AZ EU ÁLTAL KÖTÖTT NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEK [EUMSz. 216. cikk]

Az Unió megállapodást köthet egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel,
ha:
• a szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő
• Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges
• valamely kötelező erejű jogi aktus ilyen értelmű rendelkezést tartalmaz, vagy
• az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja
Az Európai Unió által kötött nemzetközi szerződések egyaránt kötelezőek az Európai Unió
intézményeire és tagállamaira. Ezek a nemzetközi szerződések a jogforrási szempontból sajátos
helyzetben vannak, ugyanis az elsődleges és a másodlagos jogforrások között helyezkednek el,
nem lehetnek ellentétesek az elsődleges joggal, ugyanakkor megelőzik a másodlagos
jogforrásokat.
Az EUMSz. 218. cikk (11) bekezdése értelmében „Egy tagállam, az Európai Parlament, a
Tanács vagy a Bizottság kérheti a Bíróság véleményét a tervezett megállapodásnak a
Szerződésekkel való összeegyeztethetőségéről. Ha a Bíróság véleménye kedvezőtlen, a
tervezett megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha azt módosítják, vagy a Szerződéseket
felülvizsgálják.
Az Európai Unió által között nemzetközi szerződések 2 csoportba sorolhatóak:
1. ahol az egyik szerződő fél az Európai Unió
2. ahol a szerződés egyik oldalán az Európai Unió és a tagállamok egyszerre szerepelnek
(ún. „vegyes szerződések”)
26
6. Az Európai Unió hatáskörei a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően. Az

Európai Unió hatásköreinek gyakorlásával kapcsolatos elvek


LISSZABONI SZERZŐDÉS
A Lisszaboni Szerződés az EU-t önálló személyiséggel ruházta fel. Az Unió az Európai
Közösség helyébe lép, annak jogutódja, ami azt jelenti, hogy 2009. december 1-jétől az Unió
alanya mindazoknak a jogoknak és kötelezettségeknek, amelyekkel korábban az Európai
Közösség bírt.
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével alapvetően 3 féle hatáskört különböztetünk meg:

1) kizárólagos uniós hatáskör
2) megosztott hatáskör
3) támogató, összehangoló, kiegészítő hatáskör
4) védelempolitikai hatáskör (egyik kategóriába sem sorolható be, az EUMSz.
egyik kategóriában sem nevesíti).
KIZÁRÓLAGOS HATÁSKÖRÖK [EUMSz. 3. cikk (1)-(2) bekezdés]

A szabályozás kizárólag az Európai Unió kompetenciájába tartozik. A tagállamok csak
annyiban jogosultak kötelező jogi aktusok elfogadására, amennyiben az Unió felhatalmazása
alapján járnak el, illetve, ha a jogalkotás célja az Európai Unió által elfogadott jogszabályok
végrehajtása. Ez Unió kizárólagos hatáskörei az alábbiak:
− vámunió
− a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása
− a monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró
− a tengerbiológiai erőforrások megőrzése a közös halászati politika keretében
− a közös kereskedelempolitika
Az Európai Uniónak szintén kizárólagos hatásköre van nemzetközi szerződések megkötésére,
de csak akkor, ha a megkötést valamely uniós jogalkotási aktus írja elő, vagy ha az a hatáskörök
belső gyakorlásához szükséges, vagy pedig, ha az érintheti a közös szabályokat vagy
megváltoztathatja azok alkalmazási körét.
27
MEGOSZTOTT HATÁSKÖRÖK [EUMSz. 4. cikk (1) bekezdés]
Ebben a körben a tagállamok felhatalmazást adtak az Uniónak arra, hogy szabályokat alkosson,
de nem mondtak le arról a lehetőségről, hogy maguk is eljárjanak ezeken a területeken. Ilyenkor
a tagállamok csupán olyan mértékben élhetnek jogalkotási hatáskörükkel, amilyen mértékben
az Európai Unió ezt a hatáskörét nem gyakorolta, illetve amennyiben az adott területen
lemondott hatásköreinek gyakorlásáról.
Fő területek:
− belső piac
− a szociálpolitikának a Lisszaboni Szerződésben meghatározott vonatkozásai
− gazdasági, társadalmi és területi kohézió
− mezőgazdaság és halászat, kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését
− környezetvédelem
− fogyasztóvédelem
− közlekedés
− transzeurópai hálózatok
− energiaügy
− a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség
− a közegészségügy terén jelentkező közös biztonsági kockázatok az EUMSz-ben
meghatározott vonatkozásai
Speciális szabályozás vonatkozik emellett a kutatás, technológiafejlesztés és az űrkutatás,
valamint a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás területeire, amelyek
ugyancsak megosztott hatáskörökbe tartoznak, azzal, hogy az Unió hatáskörgyakorlása nem
akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában.
TÁMOGATÓ, ÖSSZEHANGOLÓ, KIEGÉSZÍTŐ HATÁSKÖRÖK [EUMSz. 6. cikk]

Vannak olyan szakpolitikai területek, ahol a tagállamok nem mondtak le a hatásköreiről, így az
uniós aktusok nem vezethetnek jogharmonizációhoz. Ebbe a leggyengébb hatáskörtípusba azok
a kérdések tartoznak, melyek hagyományosan érzékeny területnek számítanak, mert pl.
kötődnek az állam nemzeti identitásához (pl. kultúra, oktatás). A jogharmonizáció lehetősége
ezekben az ügyekben kizárt, de ez nem jelenti azt, hogy az uniós jogalkotó ne alkothatna
kötelező jogi aktusokat. E hatáskörtípus természetéből adódik, hogy az Európai Unió szerepe
ezeken a területeken elsősorban a közös erőfeszítések koordinációjára és finanszírozására
korlátozódik.
Területei:
− az emberi egészség védelme és javítása
− ipar
− kultúra
− idegenforgalom
− oktatás, szakképzés, ifjúság és sport
− polgári védelem
− igazgatási együttműködés
28
A tagállamok feladata, hogy összehangolják a szakpolitikájukat, foglalkozáspolitikájukat és

szociálpolitikájukat, az Unió e körben csak iránymutatásokat határozhat meg.
VÉDELEMPOLITIKAI HATÁSKÖR [EUMSz. 2. cikk (4) bekezdés]

Egyik hatáskörtípusba sem sorolható be igazán a közös kül- és biztonságpolitika és
védelempolitika.
Az Unió az Európai Unióról szóló szerződésnek megfelelően hatáskörrel rendelkezik a közös
kül- és biztonságpolitika meghatározására, végrehajtására, ideértve a közös védelempolitika
fokozatos kialakítását.
A HATÁSKÖRGYAKORLÁSSAL KAPCSOLATOS ELVEK CSOPORTOSÍTÁSA

1. Az Unió hatásköreit kiterjesztő legfontosabb elvek
Az Európai Unió hatásköreinek tényleges gyakorlását számos elv befolyásolja, amelyek egy
része kifejezetten levezethető a Szerződésekből, más részükben azonban az Európai Bíróság
gyakorlatát kell alapul vennünk az adott elv tartalmának meghatározására.
 beleértett külső hatáskörök elve
 szükséges hatáskör elve (rugalmassági klauzula)
 előfoglalás (pre-emption) elve
2. Az Európai Unió hatásköreinek gyakorlását korlátozó elvek

Ezek az uniós jog szükségtelen elburjánzását hivatottak meggátolni.
 korlátozott felhatalmazás elve
 szubszidiaritás elve
 arányosság elve
 a hatáskörrel való visszaélés tilalma
3. A tagállamokat érintő legfontosabb elvek és intézmények

Itt már nem lehet különbséget tenni a hatáskört bővítő vagy korlátozó célról. A tagállamok
feladata ugyanis egyfelől az, hogy ellenőrizzék, hogy az Európai Unió intézményeinek
hatáskör- gyakorlása szabályszerű volt-e, másfelől pedig az, hogy a szabályszerűen megalkotott
uniós jogi normák hatékony érvényesülését elősegítség.
 lojális együttműködés elve
 az uniós jog hatékony érvényesülése (effet utile)
 sárga lapos és narancssárga lapos eljárás
BELEÉRTETT KÜLSŐ HATÁSKÖRÖK ELVE

Az ERTA ügyben az Európai Bíróság abban a kérdésben foglalt állást, hogy az Európai
Gazdasági Közösség megkötheti-e a közúti szállításokra vonatkozó európai egyezményt. A
Bíróság elvi éllel rögzítette, hogy nem választhatók szét az Unión belüli és a külső hatáskörök.
Minden olyan területen, ahol az Unió hatáskörrel rendelkezik az Európai Unión belőli
életviszonyok szabályozására, azt kell feltételezni, hogy az Unió ugyanazon a területen külső
hatáskörrel is rendelkezik, még akkor is, ha erre a szerződések kifejezetten nem utalnak.
29
RUGALMASSÁGI KLAUZULA (EUMSz. 352. cikk)

Ha a Szerződésekben meghatározott politikák keretében az Unió fellépése szükséges a
Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósításához, de a Szerződések nem biztosítják a
szükséges hatáskört, akkor a Bizottság javaslatára és az Európai Parlament egyetértésével a
Tanács egyhangúan elfogadhatja a megfelelő rendelkezéseket, tehát nem a rendes jogalkotási
eljárás szabályai kerülnek alkalmazásra. Sokszor volt tárgya az ún. lopakodó hatáskör-
kiterjesztésnek (pl. környezetvédelem terén), de számos garanciális elemet is tartalmaz:
 egyértelműen kapcsolatba kell hozni valamely, a Szerződésekben foglalt célkitűzéssel,
és igazolni kell az EU fellépésének szükségességét
 a Tanács egyhangú döntéshozatalának szükségességével egyértelmű, hogy csak akkor
kerülhet alkalmazásra, ha valamennyi tagállam egyetért.
ELŐFOGLALÁS (PRE-EMPTION) ELVE (EUMSZ. 4. CIKK)

A megosztott hatáskör valójában két külön területre sorolható: megosztott versengő hatáskörök
és megosztott szomszédos hatáskörök.
 Megosztott szomszédos hatáskörök esetén egy adott területen belül meghatározott
kérdések szabályozására az Unió, más kérdések szabályozására a tagállamok
jogosultak. Pl. szolgáltatásnyújtás szabadsága
 Megosztott versengő hatáskörök esetén valamely terület szabályozása egyaránt
tartozhatna a tagállamok és az Európai Unió hatáskörébe is. Erre az esetre vonatkozik
az előfoglalás elve, mely szerint a tagállam mindaddig szabadon szabályozhatja az adott
kérdést, amíg az adott területen az Európai Unió nem alkotott jogot. Amennyiben ez
már megtörtént, az Unió lefoglalta saját maga számára az adott területet.
 Kizárólagos hatáskörök esetén az előfoglalás kifejezett: itt a Szerződésekből
következik, hogy a tagállamok elveszítették a jogalkotási lehetőségüket az adott
területre vonatkozóan. Nem az Uniós jog, hanem a tagállamok foglalták le közös
akaratukkal a területet az Európai Unió jogrendszere számára.
Megosztott hatáskör esetén ezzel szemben hallgatólagos előfoglalásról beszélhetünk, ilyenkor
nem az uniós jog kifejezett előírása miatt, hanem az uniós jog jellegzetességeiből fakadóan.
KORLÁTOZOTT FELHATALMAZÁS ELVE

Az Uniónak minden egyes intézkedését vissza kell tudnia vezetni egy, a Szerződésekben
megtalálható egyedi felhatalmazó rendelkezésre. Minden olyan hatáskör, amelyet a
Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad, ezért az Unió arra sem
rendelkezik lehetőséggel, hogy saját maga számára újabb hatásköröket teremtsen (nem
érvényesül az ún. Kompetenz-Kompetenz szabály).
SZUBSZIDIARITÁS ELVE
Minden kérdést az állampolgárhoz legközelebb lévő szinten kell szabályozni, vagyis a
döntéshozatali szintet a lehető legalacsonyabb szintre telepíti. Ezt az elvet először a Maastrichti
szerződés emelete be az elsődleges jogba, ha eleget tesz a következő konjunktív feltételeknek:
30
− a tagállam az adott jogi kérdést ne, vagy nem kellő hatékonysággal tudná csak állami
szinten rendezni és
− a szabályozási célt uniós szinten megfelelően el lehet érni.
Ahol az Unió nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel, az Európai Unió csak akkor és annyiban
járhat el, amennyiben a tervezett intézkedés céljai az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt
uniós szinten jobban megvalósíthatók.
ARÁNYOSSÁG ELVE
Kijelöli a jogszerű uniós intézkedés határait. Az Unió intézkedései sem tartalmilag, sem
formailag nem terjeszkedhetnek túl az intézkedés által elérni kívánt célhoz feltétlenül szükséges
mértéken. Az elvet az uniós jogalkotó kizárólagos, illetőleg a megosztott hatáskör fennállása
esetén is köteles szem előtt tartani. Az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése
sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek
eléréshez szükséges.
HATÁSKÖRREL VALÓ VISSZAÉLÉS TILALMA

Az Unió intézményei a rájuk ruházott hatásköröket csak arra a célra kötelesek felhasználni,
amely cél érdekében kapták az adott hatáskört.
Pl. Giuffrida ügy. A Tanács belső pályázatot írt ki a regionális politikával foglalkozó
főigazgatóságon egy tisztségre, amelynek eredményeként kinevezésre került egy tisztségviselő.
A másik pályázó (Franco Giuffrida) megtámadta a Tanács határozatát, arra hivatkozva, hogy a
belső pályázatot kifejezetten a végül sikeres pályázóra írták ki. Az Európai Bíróság elfogadta
az érvelést és megsemmisítette a Tanács határozatát, ugyanis a pályázati kiírásban kétséget
kizáróan olyan személyre szabott, az adott állás betöltéséhez egyébként szükségtelen feltételek
szerepeltek, amelyeknek csak a nyertes pályázó tudott eleget tenni. Pl. 4 év titkári pozíció a
Tanács valamely munkabizottságánál.
LOJÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS ELVE (EUSZ. 4. CIKK)

Az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben
tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában. Klasszikus
generálklauzula, amely tipikusan arra a helyzetre vonatkozik, amikor a tagállamok formálisan
eleget tesznek az Európai Unió jogából fakadó követelményeknek, de tartalmilag mégis
igyekeznek elnehezíteni az uniós jogból fakadó jogosultságok érvényesítését. Az ilyen jellegű
szabály ellentétben áll az uniós jog szellemiségével, annak hatékony érvényesülését (effet
utile), amit végső soron a lojalitás elvének sérelmeként is lehet értékelni.
A lojális együttműködés elvének 2 eleme:
1. a tagállamok az uniós jogból fakadó kötelezettségeik teljesítésének biztosítása érdekében
megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, (pozitív oldal) illetve
2. a tagállamok segítik az Unió feladatainak teljesítését és tartózkodnak minden olyan
intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását (negatív
oldal).
31
A lojális együttműködés elve nem csak a tagállamokat terheli, hanem magát az Európai Uniót
is a tagállam irányába. El kell határolni azonban a szolidaritás elvétől, amely nem a tagállamok
és az Unió viszonyában fennálló kötelezettségekre utal, hanem a tagállamokat egymás irányába
kötelezi lojális magatartásra. Különösen a közös kül-és biztonságpolitika, a szabadság,
biztonság és a jog érvényesülésének térsége, valamint az energiaellátás területén bír kiemelt
jelentőséggel. EUMSz. 222. cikke szerint, ha egy tagállamot terrortámadás ér, illetve ha
természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik, az Unió és tagállamai a szolidaritás
szellemében együttesen lépnek fel.
EFFET UTILE
Az uniós jog hatékony érvényesülésének követelménye egyaránt meghatározható önálló
elvként, illetőleg a lojalitás elve egyik részelemeként. Azt jelenti, hogy a tagállamok nem
tehetnek olyan lépéseket a jogrendszerben, amely akadályozná az uniós jog egységes és
tényleges (hatékony) érvényesülését. A tagállamok valamennyi, uniós joggal kapcsolatos
intézkedését érinti, egyaránt vonatkozik az irányelv átültetésére, az uniós jog értelmezésére, de
még az uniós jog megsértése miatti igényérvényesítési eljárásra is.
A SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG ELVÉNEK ELLENŐRZÉSE (a sárga lapos

és narancssárga lapos eljárás)
2006-ban került elfogadásra az ún. „Barrosso-kezdeményezés”, amelynek eredményeképp
erősödött a tagállami parlamentek döntéshozatalba történő bevonása. Az Európai Bizottság
valamennyi uniós jogszabálytervezetét megküldi a nemzeti parlamentek részére az uniós
szerveknek történő továbbításával egyidőben.
A nemzeti parlamenteknek 8 hetük van arra, hogy megvizsgálják a jogalkotási aktus-tervezetét
és amennyiben megítélésük szerint sérti a szubszidiaritás és arányosság elvét, indokolt
véleményt küldhetnek a Bizottságnak. Az indokolt vélemény joghatásai attól függenek, hogy
hány tagállami parlament bocsát ki az adott tervezettel kapcsolatban indokolt véleményt. Ennek
számításához a Jegyzőkönyv bevezeti azt a szabályt, hogy minden nemzeti parlamentnek két
szavazata van:
− kétkamarás parlament esetén mindegyik kamara egy-egy szavazattal bír,
− egykamarás parlament esetében az egyetlen kamara birtokolja mindkét szavazatot
Sárga lapos eljárás: Ha az indokolt véleményt adó tagállami parlamentek szavazatainak száma
eléri az összes szavazat 1/3- át (a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló
térségre vonatkozó tervezetek esetében ¼).
Ebben az esetben a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a tervezetet, amelynek eredményeképp:
- eredeti formájában fenntarthatja
- módosíthatja
- visszavonhatja a javaslatot (és indokolnia kell az álláspontját).
Narancssárga lapos eljárás: Ha az indokolt véleményt kiadó tagállami parlamentek

szavazatainak száma eléri a szavazatok többségét. A Bizottságnak ebben az esetben is felül kell
vizsgálnia a tervezetet, amelynek eredményeként ugyancsak:
32

- módosíthatja
- visszavonhatja a javaslatot (és álláspontját ez esetben is indokolnia kell).
A többletkövetelmény, hogy amennyiben a Bizottság a javaslatot eredeti formájában fenntartja,
úgy az indokolást meg kell küldeni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Amennyiben a
rendes jogalkotási eljárás első olvasatában az Európai Parlament egyszerű többsége vagy a
Tanács tagjainak 55%-a (14 tagállam) arra a következtetésre jut, hogy a javaslat sérti a
szubszidiaritás elvét, úgy a jogalkotási aktus tervezete a továbbiakban nem tárgyalható.
33
7. Az uniós jog közvetlen hatálya. A közvetett hatály. A közvetlen hatály és a

közvetett hatály elhatárolása

AZ UNIÓS JOG ÉS A TAGÁLLAMI JOG VISZONYÁRA VONATKOZÓ

STRUKTURÁLIS ELVEK
Az uniós jog és a nemzeti jog viszonyát alapvetően 4, óriási jelentőségű elv határozza meg:
− közvetlen hatály
− az uniós jog elsőbbsége
− közvetett hatály
− a tagállamok uniós jog megsértése miatti kártérítési felelőssége
Az elveket az Európai Bíróság gyakorlata fejlesztette ki, az alapító szerződésekben egyik elv
sem jelenik meg kifejezetten.
Az autonomista felfogás értelmében az uniós jog sui generis jogrendszerként létezik. Az
Európai Bíróság a van Gend en Loos ügyben kimondta: „a Közösség a nemzetközi jog új
jogrendjét képezi, amelynek javára az államok, bár szűk területen, de korlátozzák a szuverén
jogaikat és amelynek alanyai nemcsak a tagállamok, hanem azok állampolgárai is.” Az uniósjog
maga határozhatja meg saját maga számára, valamint a tagállami joghoz való viszonyára
irányadó szabályokat, és e körben a tagállamoknak már semmilyen mozgásterük nincs.
Az alkotmányos felhatalmazottság elve szerint a tagállamok nem mondtak le szuverén
jogaikról, csupán időlegesen átengedték annak gyakorlását az Európai Unió számára, amelyből
következően továbbra is ők ezen jogok urai:
- ellenőrizhetik a hatáskörgyakorlás minőségét és terjedelmét
- indokolt esetben akár az átadott hatáskörök korrekcióját is elvégezhetik.
Az alkotmányos felhatalmazottság elve szerint az uniós jog jellemzői nem annak önálló
sajátosságain, hanem a tagállamok akaratán alapulnak.
Foster ügy
A Foster ügyben egy amerikai állampolgár jelentkezett az amerikai bíróságon az ingatlan-
nyilvántartás elismerésével kapcsolatos panasszal. Foster úr bejegyeztetett a spanyol ingatlan-
nyilvántartásba egy louisianai földbirtokra vonatkozó igényt, amely terület évtizedekkel
korábban kiesett a Spanyol Királyság birtokából. Foster megkísérelte a nemzetközi szerződésre
hivatkozva érvényesíteni az igényét, miután az egyezmény kimondta, hogy az átcsatolt
területek vonatkozásában a spanyol ingatlan-nyilvántartást kell figyelembe venni. Marshall
főbíró kimondta, hogy a spanyol-amerikai területcsere szerződés nem tartozik az ún.
önvégrehajtó (self-executing) nemzetközi jogi normák kategóriájába. Ebből adódóan az
34
állampolgároknak nincs beleszólása abba, hogy az amerikai állam nemzetközi kontextusban

más államokkal milyen kérdésekről tárgyal, mert annak egész hátterét tekintve nem
rendelkeznek megfelelő rálátással. Az USA által kötött egyezményből tehát magánszemélyek
részére közvetlenül semmifajta jog és kötelezettség nem származik.
Van Gend En Loos ügy

A van Gend en Loos ügyben az Európai Bíróság az EGK Szerződés természetét vizsgálta arra
vonatkozóan, hogy önvégrehajtó jellegű szerződés-e, vagyis erre a szerződésre a természetes és
jogi személyek a nemzeti bíróságuk előtt közvetlenül hivatkozhatnak-e vagy sem.
Egy holland cég lámpaernyők gyártásához használt különféle formaldehid-származékot kívánt
importálni Németországból. A behozatal során a holland vámhatóság a terméket a korábbihoz
képest egy másik vámkategóriába sorolta, amelyhez magasabb vámtétel tartozott, így
vámemelést hajtott végre. Van Gend en Loos bírósághoz fordult és az EGK szerződés ún.
standstill klauzulájára hivatkozott, amelyben a tagállamok arra vállaltak kötelezettséget, hogy
egymás között sem új beviteli vagy kiviteli vámokat, sem pedig vámokkal azonos hatású díjakat
nem vezetnek be, továbbá egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban a már alkalmazott
vámokat sem emelik meg. Ez volt a vámunióhoz vezető egyik legfontosabb lépés. Az ügyben
alperesként eljáró Hollandia érvelése az volt, hogy az EGK Szerződés nem önvégrehajtó, arra
magán és jogi személyek közvetlenül nem alapíthatnak jogot, továbbá arra is hivatkozott, hogy
a felmerülő kérdés tisztán holland nemzeti jogkérdés.
Az Európai Bíróság az önvégrehajtó szerződés (self-executing treaty) koncepcióját alapul véve
megteremtette az uniós jog legfontosabb elvét, a közvetlen hatály koncepcióját. Az Európai
Bíróság úgy vélte, hogy az EGK Szerződés egyes rendelkezései meghatározott feltételek esetén
a nemzeti bíróságok előtt is közvetlenül érvényesíthető jogokat és kötelezettségeket teremtenek.
A konkrét esetben pedig arra a következtetésre jutott, hogy az EGK Szerződés értelmében
vámemelésről akkor beszélünk, ha ugyanabba a tagállamban, ugyanazon a termékre a
Szerződés hatálybalépése óta magasabb lett a vámtétel, ez pedig ugye jelent esetben megtörtént.
KÖZVETLEN HATÁLY FELTÉTELEI ÉS TÍPUSAI

Az Európai Bíróság a Van Gend en Loos ügyben 4 feltétel fennállta esetén tartotta
megállapíthatónak egy uniós jogi rendelkezés közvetlen hatályát, de már csak az alábbi 3
feltétel vizsgálata szükséges:
− a rendelkezés kellően pontos, világos
− a rendelkezés önálló, azaz alkalmazása nem függ további uniós vagy tagállami
intézkedéstől
− a rendelkezés feltétel nélküli
− rendelkezés negatív kötelezettséget írjon elő, vagyis megtiltson valamely magatartást –
eltörölve!
Ha a fenti 3 feltétel teljesül, az adott uniós jogi rendelkezés közvetlen hatállyal bír, vagyis
magán-és jogi személyek a nemzeti bíróságok előtt arra hivatkozhatnak. Mindig csak-egy
konkrét rendelkezésre vonatkozóan lehet vizsgálni a feltételek meglétét.
35
Az Uniós jog legtöbb forrása (pl. irányelvek) általában csak vertikális közvetlen hatállyal
bírnak, azaz a magán- és jogi személyek az állammal szemben hívhatják azt fel. A
tagállamokban közvetlenül alkalmazandó rendeletek ugyanakkor horizontális közvetlen
hatállyal is rendelkeznek, mert a rendeletekre a magánfelek egymással szembeni jogvitájuk
során is bármikor hivatkozhatnak. A Szerződések egyes rendelkezései adott esetben ugyancsak
rendelkezhetnek vertikális és horizontális közvetlen hatállyal is.
A fordított vertikális közvetlen hatály tilalma azt jelenti, hogy az állam a magánszemélyekkel
szemben nem hívhatja fel egy általa nem implementált irányelv valamely rendelkezéseit.
A szerződések közvetlen hatálya

Az EUSz. és az EUMSz. egyes rendelkezései bírhatnak közvetlen hatállyal. Ilyenek pl.:
 munkaerő szabad áramlása (EUMSz. 45. cikk)
 letelepedés szabadsága (EUMSz. 49. cikk)
 mennyiségi korlátozások és azzal azonos hatású intézkedések tilalma (EUMSz. 34-
36. cikk)
 szolgáltatások szabad áramlása ((EUMSz. 56. cikk)
A legfontosabb, a belső piac működését és a négy szabadság érvényesülését célzó rendelkezései
szinte kivétel nélkül közvetlen hatállyal bírnak.
Defrenne kontra Sabena

Az EUMSz. mai 157. cikk (1) bekezdésének közvetlen hatályából adódóan: „Minden tagállam
biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű
munkáért egyenlő díjazást kapjanak”.
Gabrielle Defrenne légiutas-kísérőként dolgozott a belga Sabena légitársaságnál, ahol
alacsonyabb díjazásban részesült, mint az ugyanazt a munkát ellátó férfi munkatársai. Az
Európai Bíróság az ügyben megállapította a Szerződés vonatkozó rendelkezésének közvetlen
hatályát azzal, hogy annak nem csak vertikális, hanem horizontális közvetlen hatálya is van.
Annak okán azonban, hogy bár az egyenlő díjazás elve érvényesíthető a nemzeti bíróságok
előtt, de akkoriban még majdhogynem természetes volt az eltérő díjazás, az Európai Bíróság
korlátozta az ítéletének időbeli hatályát, kizárva azon igények érvényesítését, amelyek az
előzetes döntés meghozatala előtti időszakra vonatkoztak.
Általános jogelvek közvetlen hatálya

Az általános jogelvek az elsődleges uniós jog részét képezik, azonban fő címzettjeik elsősorban
az Európai Unió szervei, a tagállamokra csak annyiban rónak kötelezettséget, amennyiben az
uniós jogot hajtják végre. Ilyen esetben ugyanis az általános jogelvek közvetlenül
hatályosulnak, azaz azokra a magán- és jogi személyek a nemzeti bíróság előtt is
hivatkozhatnak.
Pl. Mangold ügy – Az 56 éves Werner Mangold határozott időre szóló munkaszerződést kötött,
kifejezetten azon német jogszabályi rendelkezésre tekintettel, amely az idősebb munkavállalók
határozott ideig tartó munkaszerződésekkel történő foglalkoztatását kívánták elősegíteni. A
szabály ellentétes volt egy irányelv előírásaival, azonban az irányelv implementációs határideje
36
még nem telt le, annak hiányában pedig olyan német jogszabályi rendelkezés sem létezett,
amely az irányelv célját valósította volna meg. Az Európai Bíróság arra jutott, hogy az életkoron
alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma az uniós jog általános elve, amelyre Mangold
sikerrel hivatkozhatott a nemzeti bíróság előtt is.
Alapjogi Charta közvetlen hatálya

Amennyiben a tagállamok az uniós jogot hajtják végre, a Charta közvetlenül jogokat biztosít a
magán- és jogi személyek számára, vagyis a tagállami bíróság előtt is közvetlenül
hivatkozhatnak rá.
Rendeletek közvetlen hatálya

A rendeletek közvetlenül alkalmazandók a tagállamok jogában. A rendeletre a magán- és jogi
személyek akár a tagállammal, akár egymással szemben bármikor hivatkozhatnak a nemzeti
bíróságok előtt, azaz a rendeletek egyaránt rendelkeznek vertikális és horizontális közvetlen
hatállyal.
Határozatok közvetlen hatálya

A határozatok közvetlen hatályának kérdésével az Európai Bíróság a Grad ügyben foglalkozott.
Az ügy egyik kérdése az volt, hogy a Tanács által a tagállamoknak címzett azon határozat,
amely a közúti, vasúti és vízi közlekedésben a piaci versenyt érintő egyes rendelkezések
harmonizációjáról szól, rendelkezhet-e közvetlen hatállyal.
Nem zárható ki annak lehetősége, hogy a határozatok is közvetlen hatállyal bírjanak.
Az irányelvek közvetlen hatálya

Az irányelvek esetében a közvetlen hatály elve csak akkor merülhet fel, ha az implementációs
határidő már eltelt.
Pl. Ratti ügy – Ratti egy oldószereket és lakkokat gyártó vállalkozás tulajdonosa volt, aki ellen
büntetőeljárás indult egészségre veszélyes termék forgalomba hozatala miatt, mert az általa
forgalmazott termékeken nem helyezett el olyan tájékoztató címkéket, amelyeket az olasz jog
megkövetelt, de ezt a kötelezettséget egy irányelv eltörölni rendelte, az arra nyitva álló
implementációs határidő azonban még nem telt el. Az Európai Bíróság elvi éllel állapította meg,
hogy az irányelvek nem rendelkeznek közvetlen hatállyal mindaddig, amíg az implementációs
határidő nem telt el, vagyis a konkrét esetben a magánszemély nem hivatkozhatott még erre a
tagállam bírósága előtt. Amennyiben az implementációs határidő letelt, és a tagállam az
irányelvet egyáltalán nem ültette át, vagy nem megfelelően ültette át, nem zárható ki, hogy az
irányelv egyes rendelkezéseinek legyen közvetlen hatálya.
Az irányelvek kizárólag vertikális közvetlen hatállyal rendelkezhetnek, azaz magán- és jogi
személyek csak az állammal szemben hívhatják azt fel, egymás közötti viszonyaikban nem. Az
Európai Bíróság ugyanakkor kiterjesztően értelmezte az állam fogalmát. Az irányelv csak a
címzett tagállamokra kötelező.
37
A közvetlen hatály elve magánfelek közötti jogvitákra nem terjeszthető ki az irányelvek

esetében, ugyanis az uniós intézmények kizárólag rendeleti formában állapíthatnak a
magánfelek egymás közti viszonyára közvetlen hatállyal bíró kötelezettségeket.
KÖZVETLEN HATÁLY, KÖZVETLEN ALKALMAZANDÓSÁG

A közvetlen hatály elve azt jelenti, hogy meghatározott feltételek teljesülése esetén az uniós jog
valamely (akár elsődleges, akár másodlagos) szabályára a magán- és jogi személyek a nemzeti
bíróságon közvetlenül hivatkozhatnak. A közvetlen hatály feltételeit mindig valamely uniós
jogi aktus egy-egy rendelkezésére vonatkoztatva (és nem pedig a jogi aktus egészére) kell
vizsgálni. A közvetlen hatály elve általában a vertikális közvetlen hatályt jelenti (azaz a magán-
és jogi személyek az állammal szemben hivatkozhatnak a közvetlen hatállyal rendelkező uniós
jogi normára, de a magánfelek egymás közötti jogvitájában nem).
A közvetlen hatállyal rendelkező jogforrások közvetlenül alkalmazhatóak. A közvetlen
alkalmazhatóság ugyanis azt jelenti, hogy a norma kellően konkrét rendelkezéseit tartalmaz és
nem szükséges további jogi aktus ahhoz, hogy alkalmazásra kerüljön. Értelemszerűen egy
közvetlenül nem alkalmazható norma nem lehet közvetlenül hatályos. A közvetlen
alkalmazhatóság azt jelenti, hogy az adott norma alkalmazhatósága nem általános jellegű,
hanem esetről esetre állapítható meg.
A rendeletek, mint az uniós jog másodlagos forrásai teljes egészében kötelezők és közvetlenül
alkalmazandóak. Ez azt is jelenti, hogy a rendeletek esetében nem szükséges esetről-esetre
vizsgálni a közvetlen hatály feltételeit, sem pedig azt, hogy a konkrét felek között felhívható-e,
ez ugyanis a rendelet mint jogforrás definíciójából nyilvánvaló. További sajátossága, hogy nem
csak vertikális, hanem horizontális közvetlen hatály is létezik.
AZ UNIÓS JOG KÖZVETETT HATÁLYA

Az Európai Unió jogának értelmezésére kizárólag az Európai Bíróság hivatott, de a
jogalkalmazást nem csak ez az egy bírói fórum végzi, hanem a tagállami bíróságok is kötelesek
figyelembe venni az adott ügyben releváns uniós jogot.
Amennyiben közvetlenül hatályos uniós norma alkalmazása merül fel – amikor a fél jogai
védelmében hivatkozhat az uniós jogi aktusra -, a tagállami bíróságok a nemzeti jogrend
részeként, akár a nemzeti jogszabályokat felülírva kötelesek alkalmazni az európai jogi
rendelkezéseket.
Azokban az esetekben, amikor valamely ügyben ugyan formálisan tagállami jogszabályok
alkalmazására kerül sor, ám a kérdésre vonatkozóan az uniós jog is tartalmaz rendelkezéseket,
alkalmazásra kerül a közvetett hatály (indirect effect) elve. A közvetett hatály elvéből fakadóan
a tagállami jogszabályok uniós jognak megfelelő értelmezésének kötelezettségét jelenti a
közvetett hatály elve.
Von Colson és Kamann ügy

Sabine Colson és Elisabeth Kamann szociális gondozónők egy németországi börtönben
meghirdetett állásra jelentkeztek, a munkát azonban két alacsonyabb képzettségű férfi nyerte
el. Von Colson és Kamann kártérítési keresetet nyújtottak be az illetékes bíróságnál. Az eljáró
38
német bíróság azt állapította meg, hogy az Észak-Rajna-Vesztfáliai tartomány megszegte a

férfiak és nők között a munkaviszonyban való egyenlő elbánásról szóló 76/207/EGK irányelv
rendelkezéseit. A német jog azonban a diszkrimináció ezen formája esetében csak minimális
összegű kártérítést biztosított, amely csak az állásinterjúra történő utazás költségeit fedezte
volna, míg az uniós rendelkezések alapján ez esetben a tagállami bíróságok megfelelő összegű
kártérítés megállapítására kötelesek.
A német bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bírósághoz fordult, mely
elvi éllel mondta ki, hogy a nemzeti törvényi rendelkezések alkalmazásakor a nemzeti
bíróságnak saját nemzeti jogát az irányelv szövegének és céljának fényében kell értelmeznie.
KÖZVETETT HATÁLY EREDETE [EUSz. 4. cikk (3) bekezdés]

A közvetett hatály elvét az Európai Bíróság alapvetően az EUSz. 4. cikk (3) bekezdéséből vezeti
le, melynek értelmében „A tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében és
tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek
megvalósítását.”
Az Európai Bíróság gyakorlata alapján a nemzeti bíróságok a tagállamok szerveinek
tekinthetőek, ezért ez a kötelezettség a nemzeti bíróságokra is irányadó.
A közvetett hatály elvéből következik, hogy amennyiben egy tagállami normának több
lehetséges értelmezése van, akkor a nemzeti bíróságok kötelesek azt az értelmezést választani,
amely a leginkább megfelel az uniós jog hatékony érvényesülése (effet utile) követelményének,
akár azon az áron is, hogy ez a kialakult bírói gyakorlat megváltoztatásával jár.
A KÖZVETETT HATÁLY KORLÁTAI

A közvetett hatály elvének abszolút korlátja ugyanakkor a contra legem értelmezés, azaz még
a közvetett hatály elve sem jogosítja fel a nemzeti bíróságot arra, hogy a tagállami jog valamely
rendelkezésének olyan értelmet tulajdonítson, amely kifejezetten ellentétes a norma nyelvtani
értelmezésével.
Marleasing ügy
A spanyol polgári törvénykönyv szerint amennyiben egy gazdasági társaságot csalárd célra, a
hitelezői követelések fedezetének elvonása érdekében hoztak létre, az alapítás jogellenesnek
minősül és az így megalapított gazdasági társaságot pedig nemlétezőnek kell tekinteni.
Ezzel szemben az Európai Unió társasági jogi szabályai értelmében a csalárd cégalapítás nem
tette érvénytelenné a társaságalapítást, az irányelv ugyanis taxatív módon meghatározta az
érvénytelenségi okokat. Spanyolország a jogvita időpontjában nem implementálta az
irányelvet, jóllehet az arra nyitva álló határidő már eltelt, a kérdés pedig az volt, hogy hogyan
kell döntenie az eljáró bíróságnak.
A Marleasing (felperes) a társasági szerződés megsemmisítését kérte a spanyol polgári
törvénykönyv alapján, az alperes társaság pedig arra hivatkozott, hogy a nem implementált
irányelv alapján a társasági szerződés érvényes.
39
Az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a nemzeti jogot ezen irányelv szövegének és
céljának fényében kell értelmezni annak megakadályozása érdekében, hogy az irányelvben
felsoroltaktól eltérő okból kimondja valamely részvénytársaság semmisségét.
A közvetett hatály elve alapján a nemzeti jog értelmezése nem vezethet contra legem
eredményre, ezért az Európai Bíróság segítséget nyújtott a spanyol bíróság számára abban, hogy
hogyan egyeztethető össze a látszólag egymással szöges ellentétben álló uniós jog a tagállami
jog szabályaival.
KÖZVETETT HATÁLY ÉS ALKALMAZHATÓSÁGA

A közvetett hatály (értelmezési kötelezettség) elve a nemzeti jogra vonatkozik, és azt a
követelményt támasztja a nemzeti bíróságok számára, hogy a tagállami jogot az uniós jog
fényében, oly módon kell értelmezniük, hogy az összhangban álljon az uniós joggal és
elősegítse az uniós jog hatékony érvényesülésének elvét (effet utile).
A közvetett hatály elvének korlátja, hogy a tagállami bíróság nem köteles a tagállami jogot
contra legem módon alkalmazni.
40
8. Az uniós jog elsőbbsége: az Európai Bíróság megközelítése. Alapjogi fenntartás,

szuverenitáskontroll, identitáskontroll fogalma, a német és a magyar
alkotmánybíróság gyakorlata

AZ UNIÓS JOG ELSŐBBSÉGE (PRIMACY vagy SUPREMACY)

Az uniós jog elsőbbségének elve az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenységének
eredményeként született, ugyanis az alapító szerződések nem tartalmaztak semmilyen
rendelkezést a tagállami jog és az uniós jog kapcsolatára vonatkozóan.
Az uniós jog elsőbbsége azt jelenti, hogy ha a közvetlenül alkalmazandó uniós jog összeütközik
a tagállamok belső szabályaival, akkor az uniós jog elsőbbséget élvez és azt kell figyelembe
venni. Ez a megállapítás abszolút jellegű: az Európai Bíróság megközelítésében akár
legalacsonyabb szintű, kötelező erővel bíró jogi norma (tehát a másodlagos jog szabályai is)
elsőbbséget élveznek a tagállamok legmagasabb szintű szabályaival szemben (alkotmányokkal)
is.
Conta kontra E.N.E.L. ügy
Az olasz állam módosította a villamosenergia-ipari cégeket és vagyonukat az E.N.E.L.
társaságba csoportosította át. Az ügy felperese Flamino Costa az egyik államosított társaság
részvényese volt és egy 1950 olasz lírás számlát kapott az E.N.E.L. társaságtól, mellyel
szemben a milánói bírósághoz fordult annak kimondását kérve, hogy nem köteles az
áramszámla megtérítésére. Costa álláspontja szerint az államosítás sértette az olasz alkotmányt,
valamint az EGK szerződés kereskedelmi állami monopóliumra vonatkozó rendelkezéseit is.
Az olasz jogrendszerben ez a kettő azonos szinten (törvény) helyezkedtek el.
Az Európai Bíróság megállapította, hogy az uniós jog elsőbbsége alkalmazási elsőbbség. Az
uniós joggal ellentétes tagállami jogszabály nem válik érvénytelenné, csak alkalmazhatatlan
lesz. A tagállami szerveknek, beleértve a bíróságokat is, az uniós joggal ellentétes tagállami
jogszabályt félre kell tenniük (nem alkalmazhatják, disapply) az ügy eldöntése során és érvényt
kell szerezniük az uniós jogi normákban foglaltaknak.
A tagállamok egyoldalú aktusai nem ronthatják le az uniós jogot, függetlenül attól, hogy az az
uniós jogi norma létrejötte lőtt vagy után keletkezett.
Internationale Handelsgesellschaft
Az EU területére exportálni kívánó vállalatoknak meghatározott összegű kauciót kellett
fizetniük az Európai Bizottságnak, mielőtt kereskedelmi tevékenységüket megkezdték. A
felperes német cég exportengedélyt szerzett kukoricaliszt kivitelre, de technikai nehézségek
miatt a megszabott határidőn belül erre nem került sor, így az óvadék egy részét lefoglalták.
41
A cég visszakövetelte az óvadékot és vitatta magát a rendszert is, ami a német alkotmányban
biztosított alapjogokba ütközik (cselekvési szabadság, vállalkozás szabadsága, arányosság
elve).
Előzetes döntéshozatali eljárás: Az Európai Bíróság vizsgálja felül a tanácsi rendelet
érvényességét a német alkotmány alapjogi rendelkezései figyelembe vételével. Európai
Bíróság: Az európai jog általános jogelveinek szerves részét képezik az alkotmányos alapjogok
és az emberi jogok védelmében kifejtett alapelvek.
Simenthall I-II.
Az uniós jog elsőbbségével kapcsolatban további eldöntendő kérdés volt, hogy az elsőbbség
elve automatikusan érvényesülő szabály-e, vagy szükséges-e hozzá valamilyen aktus (pl.
tagállami alkotmánybíróság döntése).
A Simenthall I. ügyben az Európai Bíróság megállapította, hogy az importált marhahúsra
vonatkozó állategészségügyi vizsgálatokat előíró olasz szabály nem felel meg az EGK
Szerződés akkor hatályos rendelkezéseinek, azonban az ügyben eljáró bíróság számára kérdéses
volt, hogy mi következik ebből:
− meg kell-e várnia míg az olasz alkotmánybíróság érvényteleníti a kérdéses olasz
rendelkezést, vagy
− saját maga is eltekinthet az egyébként hatályos olasz jogszabály alkalmazásától, ezért
újabb előzetes döntéshozatalt kért.
Simenthall II. ügyben az Európai Bíróság elvi éllel mondta ki, hogy minden tagállami
bíróságnak kötelessége az uniós jog teljes egészben történő alkalmazása és azon jogok védelme,
amelyet az uniós jog magánszemélyek számára biztosít. A tagállami jog félretételének
kötelezettsége az uniós jogi norma elfogadása után keletkezett hazai jogszabályokra is kiterjed
(azaz nem alkalmazható a lex posterior elve), és ez a félretételi kötelezettség automatikus és
feltétel nélküli, továbbá egyaránt vonatkozik az uniós joggal ellentétes, vagy az uniós jog
hatékony érvényesülését megakadályozó anyagi jogi és eljárásjogi szabályokra is.
Német Szövetségi Alkotmánybíróság Maastricht döntése
Hatásköri korlátot állított az uniós jog elsődlegességének elfogadásával kapcsolatban. A Német
Alkotmánybíróság fenntartotta azt a jogot, hogy megvizsgálja az Unió jogi aktusait, hogy nem
terjeszkednek-e túl a tagállamok által Unióra ráruházott hatáskörökön.
Német Szövetségi Alkotmánybíróság Lisszabon döntése
Alkotmányos korlát az uniós jog elsőbbségével szemben: Alkotmányos identitás – Az uniós jog
nem sértheti a német alkotmány alkotmányos identitásának lényeges tartalmát.
ALAPJOGI FENNTARTÁS ÉS ULTRA VIRES

A magyar alkotmányos megközelítés nem teszi lehetővé, hogy fenntartás nélkül, azonnal
érvényesüljön a magyar jogrendben az EU jogának teljessége. Két különböző fenntartást
támaszt az uniós joggal szemben:
− alapjogi fenntartás és
− az ultra vires.
42
Alapjogi fenntartás
Az uniós jog kizárólag Magyarország intézményeinek Alaptörvényből eredő hatásköreire lehet
befolyással.
Magyarország az uniós jogot a maga alkotmányos berendezkedése útján hajtja végre, tehát az
Alaptörvényben az intézményekre ruházott hatáskörök szerint: vagyis az Unió nem adhat olyan
hatáskört a magyar intézményekre, amelyet az Alaptörvény amúgy nem ad nekik. Az
Alaptörvény szabta korlátozások az EU-nak is korlátok.
Ezek tehát elvi jellegű fenntartások. Fontosak olyan szempontból, hogy a szuverenitás
elvesztésének feltételei (önkéntesség, kölcsönösség, visszavonhatóság) fennmaradjanak. Ebből
fakad az az elméleti lehetőség is, hogy a tagállam a kilépés mellett döntsön.
Ultra vires fenntartás
Az E) cikk (2) következő fordulata: „az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és
kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig”
Magyarország. az alapító szerződésben lemondott bizonyos jogalkotási kompetenciáriról az EU
javára és ezek alapján az EU különböző jogi aktusokat fogadhat el, amelyeket Magyarország
köteles betartani. Azonban a korlátozott felhatalmazottság ez, hiszen nem rendelkezik az EU
univerzális jogalkotási hatáskörrel.
Az olyan uniós szabályokat, melyeket az alapító szerződésekben foglalt rendelkezések
megsértésével fogadnak el, nem köteles Magyarország teljesíteni. (Hatásköri korlátozás: az
unió hatáskörének korlátozása értendő alatta). A nemzetközi szervezetek hatásköre
származékos. Amit a tagállamok maguktól elvettek és önként átadtak, azzal bír, arról alkothat
jogot. Ha olyan másodlagos jogot (rendeletet / irányelvet) alkot, ami nem épül az elsődleges
jogra (hiányzik a felhatalmazás), az ultra vires norma, nem érvényesíthető Magyarországon!
ALKOTMÁNYOS FELHATALMAZOTTSÁG ELVE

Az uniós jog autonómiájának elvével ellentétes elméleti iskola tagjai az alkotmányos
felhatalmazottság elvét hirdetik. Az elv értelmében a nemzeti alkotmányok rendelkezései
alapján a tagállamok hatásköreik egy részét az Unióra ruházták, de ezt a felhatalmazást szükség
esetén, vagy belátásuk szerint vissza is vonhatják. Eszerint az uniós jogrend létrejöttét a
tagállami alkotmányok felhatalmazó rendelkezésének, érvényességét pedig a tagállami
jogrendnek köszönjeti. A tagállami alkotmánybíróságok elfogadták ugyan az európai normák
alkalmazási elsőbbségének elvét, azonban továbbra is vitatott, hogy az uniós jogot milyen
alapon illeti meg elsőbbség a nemzeti joggal szemben, valamint az is, hogy ez az elsőbbség
meddig terjed.
Az integrációs klauzula és a csatlakozásra felhatalmazó nemzeti jogforrásból feljogosítja a
szuverén államit az Európai Unió szervezetében való teljes jogú részvételére, másfelől az
elsődleges joganyag, valamint az Unió szervezetében való teljes jogú részvételre, másfelől az
elsődleges joganyag, valamint az Unió szervei által hozott aktusok alkalmazására kötelezi az
államot.
Az integrációs klauzula, valamint a tagállami csatlakozási eszköz egyfajta hidat képeznek a
nemzeti, valamint az európai jogrend között. Ez két irányú forgalom, a hatáskörök és a
43
hatáskörök gyakorlására szóló felhatalmazások vándorolnak az Unió felé, visszafelé pedig az

európai aktusok tagálnak utat a tagállami jogendbe. Eszerint a nézet szerint az uniós cselevés
két irányból korlátozott
- egyrészt a saját alapnormája, az alapító szerződés rendelkezései által
- másrészt a tagállami alkotmányok integrációs klauzulájában foglaltak által
Így az Unió intézkedési szabadságát határok közé szorítják a korlátozott felhatalmazás elve,
valamint a szubszidiaritás és arányosság elvei.
Az Európai jogrend csupán a nemzeti alkotmány által közvetített, levezetett autonómiát élvez,
hiszen érvényességének forrása a tagállami jogrendben található. Éppen ebből a függő
viszonyból kifolyólag a nemzeti jogrend határozza meg az európajog érvényének határait. A
nemzeti alkotmánybíróság rendelkezik végső joghatósággal az európai jogforrások
elsőbbségéről és alkalmazásáról való döntés tekintetében. Az európajog akár tagállamonként is
eltérően érvényesülhet, érvényességének és alkalmazásának lokális alkotmányos korlátozásai
révén. Az unió elsőbbsége valójában csak a tagállamok alkotmányos önkorlátozásának
eredménye.
SZUVERENITÁSKONTROLL ÉS IDENTITÁSKONTROLL
Kvótahatározat: 2015. szeptemberében az európai belügyminiszterek szabályosan kötelezték
Magyarországot 1294 menekült befogadására. A határozatot a magyar kormány nem
teljesítette, egyetlen főt sem fogadott be, és az EU bíróságához fordult. A per arról szólt, hogy
a magyar kormány az EU bíróságán megtámadott egy európai tanácsi határozatot, azzal az
érvelve, hogy a tanács túllépett a hatáskörén, és olyan kötelezettséget rótt a tagállamokra, amely
az alapszerződés szerint nemzeti hatáskörbe tartozik. Magyország elvesztette a pert.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy saját hatáskörében kivételes esetekben és ultima
ratio (utolsó eszköz) jelleggel vizsgálhatja, hogy az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésén alapuló
hatáskörgyakorlás folytán sérül-e az emberi méltóság, más alapvető jog vagy Magyarország
szuverenitása, alkotmányos önazonossága.
Az Alkotmánybíróság az uniós működést három szempontból vette alá alkotmányjogi
vizsgálatnak:
1. Alapjogi kontroll
2. Szuverenitáskontroll
3. Identitáskontroll
Alapjogi kontroll
Az alkotmányos alapjogok magasabb védelmi szintjének biztosítása sem sodorhatja veszélybe
a Charta által meghatározott és Bíróság által értelmezett alapjogi védelmi szintet, sem az uniós
jog elsőbbségét, egységét és hatékonyságát (Melloni ügy). Az Alapjogi Charta 53. cikke csak
a korlátozott alapjogi fenntartást ismeri el.
Szuverenitáskontroll
A nép nem veszítheti el a végső ellenőrzést a közhatalom felett. A szuverenitáskontrollal
kapcsolatosan az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy mindaddig, amíg az Alaptörvény B)
cikke a független, szuverén államiság elvét tartalmazza és a közhatalom forrásaként a népet
44
jelöli meg, ezeket a rendelkezéseket az E) cikk szerinti uniós klauzula nem üresítheti ki.
Magyarország az Európai Unióhoz történt csatlakozásával nem mondott le a szuverenitásáról,
hanem csak egyes hatáskörök közös gyakorlását tette lehetővé.
Identitáskontroll
EUSZ. 4. cikk (2) bekezdés: „Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti
egyenlőséget, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető
politikai és alkotmányos berendezkedésének.”
A nemzeti identitásnak része az alkotmányos identitás, azonban a nemzeti identitásnak az
alkotmányos identitást meghaladó elemei már nem védettek az uniós joggal szemben. Az
Alkotmánybíróság szerint az alkotmányos identitás védelmét egyfajta, az egyenjogúság és
kollegialitás alapelvein nyugvó, egymás kölcsönös tisztelete mellett folytatott együttműködés
keretében indokolt biztosítani az Európai Unió Bíróságával együtt, hasonlóan a számos más
tagállam Alkotmánybírósága, illetve hasonló funkcióval bíró legfőbb bírósági fóruma által
jelenleg is követett gyakorlathoz.
45
9. Az Európai Bizottság (összetétel, kinevezés és elmozdítás, működés, döntéshozatal,

hatáskörök)
Az Európai Unió saját intézményrendszerrel rendelkezik, amelynek célja

 az Unió értékeinek érvényesítése, célkitűzéseinek előmozdítása,
 az Unió polgárai és a tagállamok érdekeinek szolgálata,
 az Unió politikai és intézkedései egységességének, eredményességének és
folyamatosságának biztosítása.
Az Un intézményei a szerződések alapján:

− az Európai Parlament
− az Európai Tanács
− az Európai Unió Tanácsa (a Tanács)
− az Európai Bizottság
− az Európai Unió Bírósága
− az Európai Központi Bank
− a Számvevőszék.
Az Európai Bizottság az uniós intézményrendszer legsokoldalúbb tagja, amely egyszerre lát el

javaslattevő, döntéskezdeményező, döntés-előkészítő, jogalkotási, ellenőrzési, képviseleti,
valamint végrehajtási feladatokat.
Az integráció során valamennyi Közösség rendelkezett ezzel a szervvel:
− ESZAK: Főhatóság
− EGK és Euratom: egy-egy önálló Bizottság → Fúziós szerződés: Egy Bizottság
Az európai jog végrehajtásának legfontosabb uniós letéteményese. Jelentős szerepet játszik az

uniós jogalkotás előkészítésében, illetőleg az uniós jog végrehajtásénak ellenőrzésében,
beleértve a költségvetéssel kapcsolatos kompetenciáit.
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ELNÖKE

A Bizottság jelenlegi elnöke 2019 óta Ursula von der Leyen, aki a bizottsági elnöksége idejére
6 prioritást fogalmazott meg:
1) európai zöld megállapodás – az első klímasemleges kontinens megteremtése
2) emberközpontú gazdaság – kis és középvállalkozások támogatása, szegénység
és társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem
3) a digitális korra felkészült Európa – a digitális technológiák használatának
elmélyítése, saját digitális szabványok kidolgozása
4) európai életmód előmozdítása – ideértve a jogállamisági és migrációs kérdéseket
5) Európa globális szerepének erősítése – az EU külső fellépésének erősítése és
összehangolása
6) új lendület az európai demokrácia számára – az EP-vel az intézményes kapcsolatos
elmélyítése, az európai polgárok bevonása a döntéshozatalba
46
Az Európai Bizottság összetételébe az uniós polgároknak egészen minimális beleszólásuk van.

Az EUSz 17. cikk (7) bekezdése szerint a tagállami állam- és kormányfők figyelembe veszik
az európai parlamenti választások eredményét is, amikor javaslatot tesznek a Bizottság
elnökének személyére.
A Bizottság elnökének személyére az Európai Tanács minősített többséggel eljárva tesz
javaslatot az EP-nek, akit a Parlament tagjainak többségével választ meg. Ha a jelölt nem kapná
meg a szükséges többségi támogatást az EP-től, az Európai Tanács 1 hónapon belül minősített
többséggel új jelöltet köteles javasolni, akit az EP-nek ugyancsak a tagjainak többségével
választ meg.
A Bizottság elnökének nagy befolyása van a már megválasztott Bizottság működésére:
− ő határozza meg a működésre vonatkozó iránymutatást
− ő állapítja meg a belső szervezetét
− kinevezi a Bizottság alelnökeit
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG TAGJAINAK KINEVEZÉSE ÉS JOGÁLLÁSA

A Nizzai szerződés hatálybalépését megelőzően a nagyobb államok 2 biztost, a kisebbek 1-et
küldtek a testületbe. Az Európai Unió keleti bővülését követően (2004-től) az „egy tagállam,
egy biztos” elv érvényesül.
2014. november 1-től a Bizottság a tagállamok számának 2/3-ával egyező számú tagból áll,
kivéve, ha ez Európai Tanács egyhangúlag eljárva e szám megváltoztatásáról határoz. A
Bizottság jelenleg is 27 tagú. Tagjainak személyére a tagállamok kormányai tesznek javaslatot,
de az Európai Bizottság megválasztott elnökének egyetértési joga van – az ő pozitív
állásfoglalása nélkül egyetlen tagállam sem jelölhet biztost.
A biztosjelölteket általános alkalmasságuk és európai elkötelezettségük alapján olyan
személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség. Ursula von der
Leyen 2019-ben kifejezetten kérte a tagállamoktól, hogy egy férfi és egy női jelöltek
javasoljanak.
A biztosjelölteket az EP tervezett hatáskörük szerint illetékes bizottságai meghallgatják, és
értékelésüket elküldik az EP elnökének. Ha az illetékes szakbizottság nem támogat valamely
biztosjelöltet, elképzelhető, hogy más portfóliót kap, de célszerű a tagállamnak inkább új
jelöltet javasolnia. A szavazás a Bizottság részéről. mint testülettől érkezik. Jelenlegi tag:
Várhelyi Olivér (Szomszédságpolitika és bővítés).
A jelöltek meghallgatása után az EP a biztosokat és a Bizottság elnökét együttesen, mint
testületet a tagok abszolút többségével jóváhagyja, mely jóváhagyást követően az Európai
Tanács minősített többséggel nevezi ki a Bizottságot. A tagok 5 évre kapják kinevezésüket.
Mind a biztosok, mind az elnök újraválaszthatók.
BIZOTTSÁGI TAGOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

Szigorú összeférhetetlenség érvényesül személyükkel szemben. Hivatali idejük alatt nem
folytathatnak semmilyen egyéb akár kereső, akár ingyenes foglalkozást. Hivatalba lépésükkor
arra is kötelezettséget vállalnak, hogy hivatali idejük megszűnését követően is feddhetetlenül
és tartózkodóan járnak el a kinevezések vagy előnyök elfogadásával kapcsolatosan.
47
E kötelezettségek megsértése esetén az Európai Bíróság a Tanács egyszerű többséggel

elfogadott kérelmére vagy a Bizottság kérelmére a biztost akár fel is mentheti, vagy már
megszűnt megbízatás esetén megvonhatja tőle a nyugdíjjogosultságát.
A BIZOTTSÁG ÉS AZ EGYES BIZTOSOK ELMOZDÍTÁSA

Az Európai Bizottság egészét bizalmatlansági indítvánnyal kollektív módon az EP
elmozdíthatja. Ez az intézmény azonban a hazaihoz képest más. Amíg Magyarországon a
konstruktív bizalmatlansági indítvány elfogadása azt jelenti, hogy a Parlament megvonta a
bizalmat a miniszterelnöktől, és az indítványban megjelölt miniszterelnök-jelöltet
megválasztottnak kell tekinteni, addig az EP csak destruktív bizalmatlansági indítványról, azaz
a hivatalban levő Bizottság elmozdításáról határozhat.
Az egyes biztosok elmozdítása is lehetséges. A Bizottság elnökének felszólítására ugyanis
bármelyik biztos köteles lemondani, emellett a Bizottság elnökének joga van az Európai
Bizottság bármely tagját megfosztani az eredetileg rábízott feladatkörtől.
Az egyes bizottsági tagok elmozdításának egy másik módja, hogy az Európai Bíróság
megállapítja, hogy időközben olyan változások következtek be, amelyek miatt az adott biztos
már nem felelne meg a kinevezés feltételeinek.
A BIZOTTSÁG SZERVEZETRENDSZERÉNEK FELÉPÍTÉSE, HIVATALI

APPARÁTUSA
Az Európai Bizottság fogalmán a 27 biztosból álló grémiumot, valamint az egész
adminisztrációt (amelyet a biztosok testülete irányít) értjük. A Bizottságban kb. 23.000
köztisztviselő dolgozik. Az intézményrendszer struktúrája nem követi a biztosok portfólióját,
nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett minisztériumokról.
Jelenleg 33 főigazgatóság (Directorate Generale DG). Az egyes főigazgatóságok a különböző
szakpolitikai területekért felelnek. A főigazgatóságok feladata az EU szakpolitikájának,
jogszabálytervezeteinek és finanszírozási programjának kidolgozása, végrehajtása, kezelése.
Néhány főigazgatóság:
- Energiaügyi főigazgatóság
- Kereskedelmi főigazgatóság
- Költségvetési főigazgatóság
- Környezetvédelmi főigazgatóság
- Versenypolitikai főigazgatóság
Az Európai Bizottság szolgálati (szervezeti egységei) a Bizottság egy-egy általános feladatának
előkészítéséért és végrehajtásáért (nem pedig valamely szakpolitika végrehajtásáért) felelnek.
A szolgálatokat közvetlenül a Bizottság elnöke felügyeli. Ilyen szolgálat pl.:
- Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF)
- Főtitkárság
- Jogi szolgálat
- Kiadóhivatal
- Személyi juttatásokat kezelő és kifizető hivatal
48
A különböző szolgálatok és főigazgatóságok élén az EU közigazgatásban nagy gyakorlattal

rendelkező köztisztviselők, ún. főigazgatók állnak. Minden biztos saját kabinettel rendelkezik.
FŐTITKÁR
A Bizottság igazgatási tevékenységének legfontosabb pozíciója, aki szintén a Bizottság
elnökének közvetlenül felelős.
Feladata, hogy elősegítse a Bizottság, mint intézmény hatékony működését:
- irányítja a döntéshozatalt,
- biztosítja, hogy az egyes uniós szakpolitikák összhangban legyenek a Bizottság
politikai prioritásaival
- elkészíti a Bizottság éves munkaprogramját és jogalkotási programját
Amíg a Bizottság, mint politikai testület összetétele évente 5 évente cserélődik, addig a Főtitkár
személye nagyfokú állandóságot mutat és jellemzően az új összetételű Bizottság hivatalba
lépése nem jár együtt a Főtitkár személyének cseréjével.
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG MŰKÖDÉSE ÉS ÜLÉSEI

Az Európai Bizottság szupranacionális intézmény. A biztosok a saját nemzeti érdekeiktől
függetlenül, kizárólag az EU érdekeinek figyelembevételével köteles eljárni, az Európai
Bizottság ugyanis nem a tagállamok, hanem az Európai Unió érdekeit képviseli.
Székhely: Brüsszel, de a hivatali apparátus egy része Luxemburgban, valamint számos egyéb
Uniós belüli, illetve kívüli helyszínen tevékenykedik.
Ülések szerdán kerülnek megtartásra. A döntések egyszerű többséggel születnek hivatalosan,
de az Európai Bizottság általában konszenzussal szokott dönteni és formális szavazásra nem
kerül sor. A Bizottság ülésein csak a legérzékenyebb és legfontosabb kérdések kerülnek
megvitatásra.
A bizottsági határozatok döntő többsége nem az üléseken, hanem ún. írásbeli eljárás keretében
születik meg. Ilyenkor valamelyik biztos kidolgozza az Európai Bizottság döntésének
tervezetét, és amennyiben meghatározott határidőn belül azzal szemben a többi biztos nem emel
kifogást, akkor az a szövegváltozat elfogadottnak tekintendő.
A Bizottság döntéseiért a biztosok együttesen, testületileg tartoznak felelősséggel a
Parlamentnek. Az Európai Bizottság beszámolási kötelezettséggel tartozik az EP felé:
- egyrészt köteles valamennyi főbb lépéséről indokolással ellátott beszámolót
benyújtani az EP-nek,
- másrészt az EP képviselőinek kérdéseire a biztosokat írásban vagy szóban válaszadási
kötelezettség terheli.
EURÓPAI BIZOTTSÁG FELADAT-ÉS HATÁSKÖREI

Az Európai Bizottság feladat-és hatáskörei alapvetően 6 nagyobb csoportra oszthatóak:
1) a szerződések őre – felel az uniós jog betartásáért
2) a fejlődés motorja – kezdeményezi a jogszabályokat az uniós jogban
3) végrehajtja az uniós politikákat
49
4) szűk körben jogalkotói hatáskörrel bír

5) kezeli az uniós pénzeket
6) Külkapcsolati funkció (Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően)
50
10. Az Európai Parlament (összetétel, megválasztás, működés, döntéshozatal,

hatáskörök)


AZ EURÓPAI PARLAMENT LÉTREJÖTTE

Az ESZAK Közös Gyűlésével, majd az Euratom, az EGK és az ESZAK közösen működtetett
Gyűlésével jelent meg az európai integrációban egy parlament jellegű szerv, amely kezdetben
tagállami parlamentekből delegált képviselőkből álló, eredetileg kizárólag konzultatív
funkciókkal bíró testület volt. A Maastrichti szerződés ruházta fel valódi jogalkotói hatáskörrel,
de csak szűk körben, az ún. együttdöntési eljárás bevezetésével (ezen szigorúan körülhatárolt
ügycsoportokban a Tanáccsal egyenrangú jogalkotóvá vált). Ebből nőtt ki a főszabálynak
számító rendes jogalkotási eljárás, amely az Európai Parlamentet lényegében általános
jogalkotóvá tette.
AZ EURÓPAI PARLAMENT SZÉKHELYE ÉS TISZTVISELŐI

Az Európai Parlamentnek 3 különböző működési helye van:
1. a székhely, ahol a plenáris üléseket tartják: Strasbourg
2. a kiegészítő plenáris és bizottsági ülések helye: Brüsszel
3. Európai Parlament Főtitkárságának működési helye: Luxembourg
Az Európai Parlament titkos szavazással, 2,5 évre választja meg elnökét, 14 alelnökét és az 5
quaestort. Az Európai Parlament elnöke 2022. óta Roberta Metsola.
Az Európai Parlament legmagasabb rangú tisztségviselője az elnök, akinek feladata az ülések
megnyitása, felfüggesztése és berekesztése.
Az elnök munkáját a 14 alelnök segíti. Ha az elnök nincs jelen, vagy akadályoztatva van hivatali
kötelessége ellátásában, illetve ha maga is részt kíván venni a parlamenti vitában, akkor őt az
egyik alelnök helyettesíti. Az elnök bármely feladatát átruházhatja valamelyik alelnökre.
51
Az Európai Parlament napi igazgatási feladatainak elvégzésében az elnököt további választott

tisztségviselők, az 5 questor segítik, akiknek szerepe némileg hasonló a magyar Országgyűlés
jegyzőihez. Feladatuk az Európai Parlament tagjait közvetlenül érintő hivatali és pénzügyi
kérdések kezelése.
Az Elnökség (Büro) az elnökből és a 14 alelnökből áll, ülésein szavazati jog nélkül azonban a
questorok is részt vesznek. Az Elnökség feladata a Parlament adminisztratív tevékenységének
az irányítása.
Az Elnökök Értekezlete az Európai Parlament elnökéből és a Parlament frakcióinak elnökeiből
áll. A testület felel az Európai Parlament napirendjének megállapításáért.
EURÓPAI PARLAMENT TAGJAI ÉS A VÁLASZTÁS SZABÁLYAI

A Parlament képviselőinek a száma nem haladhatja meg a 750 főt (az elnököt leszámítva), és
minden tagállamnak minimum 6 és maximum 96 képviselője lehet. Jelenlegi tényleges
létszáma azonban 705!
A tagokat közvetlen és általános választójog alapján szabad és titkos választásokon, 5 éves
időtartamra választják. A tagállamokban az arányos képviselet alapján kell megválasztani a
képviselőket. A választásokat valamennyi tagállamban csütörtöktől vasárnapig terjedő
időszakban kell megtartani, a tagállamok pedig 5-t meg nem haladó bejutási küszöbértéket
határozhatnak meg.
KÉPVISELŐCSOPORTOK
A képviselőcsoportokban az azonos politikai családhoz tartozó képviselők foglalnak helyet. A
frakciók tehát nem tagállamokat, hanem politikai nézetek szerint szerveződnek. A
létrehozatalhoz legalább 23 képviselő szükséges, akik a tagállamok legalább ¼-ét képviselik
(azaz legalább 7 tagállamból kerültek megválasztásra). Minden képviselő csak egy
képviselőcsoporthoz tartozhat, az egyetlen egyhez sem tartozók a függetlenek.
Jelenleg az alábbi képviselőcsoportok működnek:
1) Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)
2) Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége
3) Renew Europe
4) Zöldek/Európai Szabad Szövetség
5) Identitás és Demokrácia
6) Európai Konzervatívok és Reformerek
7) Baloldal
Jelenleg 21 magyar képviselő tagja van az Európai Parlamentnek.
KÉPVISELŐK JOGÁLLÁSA ÉS A RÁJUK VONATKOZÓ SZABÁLYOK

A mentelmi jog nem a képviselők személyét, hanem a képviselő által betöltött tisztséget illeti
meg, ennek megfelelően a mentelmi jogról nem a képviselő mondhat le, hanem az Európai
Parlament Plenáris ülése.
52
A Parlamentnek külön magatartási kódexe érinti a képviselők pénzügyi érdekeltségeit és

összeférhetetlenségét is. Megbízatásuk kezdetén nyilatkozatot kell tenniük pénzügyi
érdekeltségeikről, a tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenségüket pedig be kell
jelenteniük.
Minden képviselő jogosult az általa választott hivatalos nyelven felszólalni, azt a többi nyelvre
szinkrontolmáccsal fordítják le. A nyelvi egyenjogúság érdekében a Parlament összes
dokumentuma elérhető az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén.
DÖNTÉSHOZATALI MECHANIZMUS
A Parlament akkor határozatképes, ha az ülésteremben a képviselők 1/3-a jelen van, a
döntéshozatalhoz pedig általában elegendő a jelenlévő képviselők egyszerű többsége. Egyes
esetekben azonban minősített többséggel döntenek. Ez a minősített többség nem azonos ez
Európai Tanácsban és a Tanácsban alkalmazott minősített többséggel, hiszen a képviselők nem
a tagállamukat képviselik. Pl. Bizottság elnökét többséggel választják. Más esetekben a
minősített többség a leadott szavazatok 2/3-át illetőleg 3/5-t is jelentheti.
BIZOTTSÁGOK
A képviselői munka jelentős része az állandó Bizottságokban zajlik. Jelenleg 20 állandó
bizottság van, 25-81 képviselőből állnak, összetételük pedig tükrözi a plenáris ülés összetételét.
A bizottságok tagjait a parlamenti választást követő ülésen, majd azt követően 2,5 év elteltével
választják meg.
Minden szakbizottságnak 1 elnöke és maximum 4 alelnöke van, akiknek a megbízatása
ugyancsak 2,5 évre szól.
Bizottságok Pl.
- LIBE – állampolgári jogok, bel- és igazságügy
- külügyi
- költségvetési
- belső piac
- fogyasztóvédelem
Az Európai Parlamentben a jogalkotási, illetőleg nem jogalkotási kezdeményezések elfogadása,
elutasítása vagy módosítása jelentések elfogadásával történik. A jelentés tervezetét előkészítő,
illetőleg a jelentést az egész eljárás során gondozó európai parlamenti képviselő lesz a
jelentéstevő (rapporteur), aki az adott jelentés parlamenti arca, és sok esetben az ő nevével
azonosítják a kérdéses jelentést. A jelentéstevőt az adott szakbizottság jelöli ki a tagjai közül.
Az egyes képviselőcsoportok a jelentések figyelemmel kísérése, a képviselőcsoporton belüli
megfelelő álláspont kialakítása érdekében gyakran árnyék – jelentéstevőt (shadow rapporteur)
is kijelölnek a szakbizottság tagjai közül.
AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁSKÖREI

Önigazgatási hatáskör: Lényege, hogy az Európai Parlament maga választja meg az elnökét
és tisztségviselőit, és maga fogadja el az eljárási szabályzatát valamint költségvetését is. A
székhely megválasztására azonban még közvetett formában sem jogosult.
53
Jogalkotással kapcsolatos hatáskörök: A Liszaboni szerződés főszabállyá tette a rendes

jogalkotási eljárást, az Európai Parlament az uniós jogalkotás folyamatában valódi
társjogalkotóvá vált.
A rendes jogalkotási eljárásban a kezdeményezés joga az Európai Bizottságé, aki jogalkotási
javaslatot nyújt be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek.
Ezt követően kerül sor az első olvasatban történő tárgyalására, először az Európai
Parlamentben, majd a Tanácsban. Az első olvasattal kapcsolatos lehetőségek a következők:
Európai Parlament Tanács Eredmény

a jogalkotási javaslatot a jogalkotási javaslatot a jogalkotási aktus
elfogadja elfogadja megalkotásra került az
eredet tartalommal
a jogalkotási javaslatot módosításokat fogad el második olvasatra kerül sor
elfogadja
módosításokat fogad el egyetért a Parlament a jogalkotási aktus
módosításaival megalkotásra került, de csak
a módosított tartalommal
módosításokat fogad el nem ért egyet a második olvasatra kerül sor
Parlament módosításaival
Ha az első olvasatban nem kerül sor a jogalkotási aktus megalkotására, akkor következik a
második olvasatban történő tárgyalás, a Tanács első olvasathoz tett módosításai alapján:
Európai Parlament Tanács Eredmény

tagjainak többségével - a jogalkotási javaslat
elutasítja a Tanács elutasításra kerül
módosításait
elfogadja a Tanács - a jogalkotási aktus
módosításait megalkotásra kerül
(módosított tartalommal)
tagjainak többségével egyetért a Parlament a jogalkotási aktus
módosításokat fogad el a módosításaival (vagy nem megalkotásra kerül (a
Tanács álláspontjához dönt 3 hónapon belül) Parlament álláspontjának
megfelelő tartalommal)
tagjainak többségével nem fogadja el a Parlament harmadik olvasatra kerül
módosításokat fogad el a valamennyi módosítását sor (egyeztető bizottság
Tanács álláspontjához összehívása)
Amennyiben az EP módosításokat javasol a második olvasatban, azokat az Európai

Bizottságnak is meg kell küldeni, amely ugyancsak véleményt nyilvánít a módosításokról.
A jogalkotási javaslat harmadik olvasatban történő tárgyalását megelőzően egy egyeztető
bizottság összehívására kerül sor, amely a Tanács tagjaiból és az EP azonos számú tagjából áll,
munkájában pedig a Bizottság is közreműködik.
54
egyeztető bizottság Parlament (a Tanács (minősített eredmény

leadott szavazatok többséggel, 6 héten
többségével, 6 héten belül)
belül)
nem sikerül a - - jogalkotási javaslat
Parlament és a elutasításra kerül
Tanács között
megállapodást elérni
sikerül elfogadja a elfogadja a a jogalkotási aktus
megállapodást elérni megállapodást megállapodást a megállapodásnak
megfelelő
tartalommal
megalkotásra kerül
sikerül elutasítja a - jogalkotási javaslat
megállapodást elérni megállapodást elutasításra kerül
sikerül elfogadja a elutasítja a jogalkotási javaslat
megállapodást elérni megállapodást megállapodást elutasításra kerül
További jogalkotással kapcsolatos hatáskörök:

Konzultációs eljárás: Az EP-t mindössze véleményezési jog illeti meg pl. az uniós polgárok
EUMSz 22. cikke szerinti választójoga területén
Egyetértési jog: pl. új tagállamok felvételéhez, az Unió alapértékei megsértésének
megállapításához
Többéves pénzügyi keret és az éves költségvetés elfogadása: Rendes jogalkotási eljárásra
emlékeztető, ám az EUMSz 314. cikkében szabályozott jogalkotási eljárásban történik. Az
elfogadás tekintetében a Parlament jogosítványai erősebbek a Tanácsénál. Ha a Parlament
ugyanis elutasítja, mindenképp új költségvetési tervezetet kell készíteni, ha viszont a közös
szöveget csak a Tanács utasítja el, akkor nem zárható ki a Parlament általi elfogadás lehetősége.
Tanács Parlament eredmény

14 napon belül elfogadja a 14 napon belül elfogadja a a költségvetés elfogadásra
közös szövegtervezetet, közös szövegtervezetet, vagy kerül
vagy nem dönt nem dönt
mindkét intézmény A Bizottság új költségvetési
elutasítja, vagy az egyikük tervezetet készít
elutasítja, a másikuk pedig
nem dönt 14 napon belül
jóváhagyja tagjainak többségével A Bizottság új költségvetési
elutasítja tervezetet készít
55
elutasítja a közös jóváhagyja a közös A Parlament tagjainak

szövegtervezetet szövegtervezetet többségével és a leadott
szavazatok 3/5-ével a Tanács
elutasításától számított 14
napon belül a saját korábbi
módosításait megerősítheti,
ez esetben ez lesz a
költségvetés
Politikai ellenőrző szerep

Szerepe van a Bizottság megválasztásában. A Liszaboni szerződés már azt is kifejezetten
rögzíti, hogy a Bizottság elnökét az európai parlamenti választások eredményeivel összhangban
kell kiválasztani. 2014-ben arra tettek kísérletet, hogy az egyes parlamenti frakciók által
javasolt csúcsjelöltek közül kerüljön ki a Bizottság elnöke. Jelenleg a néppárti Ursula von der
Leyen.
A Bizottság ellen irányuló bizalmatlansági indítványt is tárgyalhat. Ha az indítvány elnyerné a
2/3-os többséget és egyben az összes parlamenti képviselő szavazatainak többségét, a Bizottság
tagjainak testületileg le kellene mondani.
Bármely képviselő írásbeli választ igénylő kérdést nyújthat be az Európai Tanács elnökének, a
Tanácsnak, a Bizottságnak, vagy a kül-és biztonságpolitikai főképviselőnek. Ez Európai Tanács
elnöke pedig minden ülést követően jelentést nyújt be az EP-nek.
Ideiglenes választóbizottságot hozhat létre az uniós jog végrehajtása során felmerülő állítólagos
jogsértésekkel vagy hivatali visszásságok kivizsgálására.
Jogi ellenőrző szerep
Megsemmisítési eljárást indíthat az Európai Bíróság előtt, melynek lényege, hogy valamely
uniós intézmény mulasztásának megállapítását kezdeményezze az Európai Bíróság előtt.
Az EP előzetes véleményt kérhet az Európai Bíróságtól egy nemzetközi megállapodást uniós
joggal való összeegyeztethetőségéről.
Az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő bármely eljárásban valamelyik fél oldalán
beavatkozóként is szerepelhet.
Petíciós jog [EUMSZ. 227. Cikk]
Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetőleg létesítő okirat
szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult petíciót benyújtani az
EP-nek az Unió tevékenységi területére tartozó, őt közvetlenül érintő ügyben.
Ezt az unió hivatalos nyelveinek egyikén, írásban, postai úton kell benyújtani, vagy pedig az
EP honlapján elérhető petíciós portálon. A petíciót az EP nyilvántartásba veszi és az elnök a
Petíciós Bizottsághoz utalja, amely dönt annak elfogadásáról.
Ha nincs egyetértés az elfogadhatóságról, a bizottsági tagok legalább 1/3-ának kérelmére a
petíciót elfogadhatónak kell nyilvánítani. A nyilvántartásba vett petíciók egyben nyilvánossá
válnak. Ezt követően érdemben tárgyalja a kérdést. Lehetséges intézkedései a következők:
56
− vélemény vagy ajánlás elfogadása

− jelentés készítés
− tagállamokban tényfeltáró látogatás
57
11. Jogalkotás az Európai Unióban (rendes jogalkotási eljárás, különleges jogalkotási

eljárások)

A jogalkotásra irányuló eljárásoknak, tipikusan három főszereplője van: a Tanács, a Bizottság

és a Parlament.
 a Bizottság általában kezdeményezi a jogalkotást,
 a Parlament konzultatív vagy társjogalkotó szerv, míg
 a Tanács jogalkotóként vagy társjogalkotóként meghozza a jogszabályt.
Más szervek, például a gazdasági és szociális bizottság vagy a Régiók Bizottsága, mint
tanácsadó szerv, esetenként ugyancsak részt vesz a döntéshozatalban. A szerződések, az uniós
jogi aktusok megalkotására irányuló eljárásoknak két nagy csoportját különböztetik meg:
 „jogalkotási eljárás” (melyben „jogalkotási aktusok” születnek) és
 a „nem jogalkotási eljárás” (melyben „nem jogalkotási aktusok” születnek), l. EUMSz
289–291. cikkek.
Uniós jogszabály nem csak „jogalkotási eljárásban” keletkezhet. A két eljárás között inkább
formai különbség van. A jogalkotási eljárásban az uniós jogi aktusok elfogadása mindig az
Európai Parlament és a Tanács részvételével történik.
HOGYAN ZAJLIK A JOGALKOTÁS?

A képviselő egy parlamenti bizottságban jelentést készít egy „jogalkotási szövegre” vonatkozó
javaslatról, amelyet a jogalkotói kezdeményezés kizárólagos jogával rendelkező Bizottság
terjesztett elő. A parlamenti bizottság megszavazza, adott esetben módosítja a jelentést. A
módosított szöveg plenáris ülésszakon is szavazásra kerül, ezáltal az Európai Parlament
kialakítja álláspontját. Ez a folyamat egyszer vagy többször is megismétlődik, az eljárás
típusától és attól függően, melyik szakaszban sikerül megegyezésre jutni a Tanáccsal.
A jogalkotási aktusok elfogadása tekintetében kétféle eljárás különböztethető meg. A rendes
jogalkotói eljárás (az együttdöntés) során az Európai Parlament a Tanáccsal egyenrangú félként
lép fel, a különleges jogalkotói eljárások pedig kizárólag rendkívüli esetekre alkalmazandók, és
ezek során a Parlamentnek csupán tanácsadói szerepe van.
Bizonyos kérdésekben (például adóügy) az Európai Parlament csupán tanácsadó véleményt
nyilvánít – ezt az eljárást nevezik konzultációnak. Bizonyos esetekben a Szerződés kötelezően
58
előírja a konzultációt, mert a jogalap ezt elengedhetetlenné teszi, ilyenkor a javaslat csak akkor
emelkedhet jogerőre, ha a Parlament véleményét nyilvánított. Ilyen esetben tehát a Tanács nem
jogosult kizárólagos döntéshozatalra.
RENDES JOGALKOTÁSI ELJÁRÁS

1. A Bizottság javaslata
A rendes jogalkotási eljárás az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz benyújtott
jogalkotási javaslattal kezdődik.
A kezdeményezési jog az Európai Bizottságot illeti meg. A legtöbb jogalkotási javaslatot
ez az intézmény nyújtja be. Mindazonáltal a Parlament és a Tanács is felkérheti a
Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot, és néhány jól meghatározott esetben egyéb
intézmények is benyújthatnak ilyet.
A Szerződések a következő, igen speciális esetekben teszik lehetővé rendes jogalkotási
eljárás indítását:
− a tagállamok egynegyedének kezdeményezése alapján (igazságügyi együttműködés
büntetőügyekben és rendőrségi együttműködés)
− az Európai Központi Bank ajánlása (a Központi Bankok Európai Rendszere és az
Európai Központi Bank alapokmányának bizonyos cikkei) alapján
− Az Európai Unió Bíróságának kérelme alapján (a Törvényszékhez kapcsolódó
különös hatáskörű törvényszékek létrehozása az egyes területeken benyújtott
meghatározott keresetfajták első fokon történő elbírálására, az Európai Unió
Bírósága alapokmányának bizonyos rendelkezései)
− az Európai Beruházási Bank kérelme alapján
A Bizottság javaslata olyan kiterjedt konzultációs folyamat eredményeként jön létre,

amelyet számos módon le lehet folytatni (kötelező hatásvizsgálat, szakértői jelentések,
nemzeti szakértőkkel, nemzetközi szervezetekkel és/vagy nem kormányzati szervezetekkel
folytatott konzultáció, konzultáció zöld és fehér könyvek formájában stb.).
A Bizottság javaslatát általában a biztosi testület fogadja el írásbeli eljárás keretében (a
biztosok közötti vita nélkül) vagy szóbeli eljárás keretében (a dokumentumot megvitatja a
biztosi testület) és az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszik közzé.
A Bizottság (általában rendeletre, irányelvre vagy határozatra irányuló) jogalkotási
javaslatát az Európai Parlament és a Tanács elé terjeszti, és ezzel egyidejűleg továbbítja a
nemzeti parlamenteknek, valamint adott esetben a Régiók Bizottságának és az Európai
Gazdasági és Szociális Bizottságnak.
Minden nemzeti parlament két szavazattal rendelkezik. A kétkamarás parlamentáris
rendszerek esetében a két háznak egy-egy szavazata van.
Amennyiben a nemzeti parlamentek legalább egyharmada úgy véli, hogy a
jogszabálytervezet nincs összhangban a szubszidiaritás elvével, a tervezetet felül kell
vizsgálni („sárga lap”). Ez a küszöb ¼-re csökken az EUMSZ 76. cikke alapján benyújtott
jogalkotási javaslattervezetek esetében (igazságügyi együttműködés büntetőügyekben és
rendőrségi együttműködés). A sárga lapos felülvizsgálatot követően a felülvizsgálatot
59
végző intézmény (általában a Bizottság) dönthet arról, hogy fenntartja, módosítja vagy
visszavonja-e a jogszabályjavaslatot.
Ezenkívül a rendes jogalkotási eljárás során, amennyiben a nemzeti parlamentek egyszerű
többsége úgy véli, hogy a jogalkotási javaslattervezet nincs összhangban a szubszidiaritás
elvével, a tervezetet a Bizottságnak kell felülvizsgálnia („narancssárga lap”). A
felülvizsgálatot követően a Bizottság dönthet arról, hogy fenntartja, módosítja vagy
visszavonja-e a javaslatot. Amennyiben a Bizottság úgy határoz, hogy megtartja a
javaslatot, álláspontját indokolnia kell. Ezt követően az Európai Parlamentnek és a
Tanácsnak az első olvasat lezárása előtt mérlegelnie kell, hogy a javaslat
összeegyeztethető-e a szubszidiaritás elvével. Ha a Parlament képviselőinek egyszerű
többségével és a Tanács tagjainak 55%-os többségével úgy határoz, hogy a javaslat nincs
összhangban a szubszidiaritás elvével, a javaslatot elvetik.
2. Első olvasat az Európai Parlamentben
Amikor az Európai Bizottság jogalkotási javaslata beérkezik az Európai Parlamenthez, az
elnök (az érintett technikai szolgálatokkal folytatott konzultációt követően) az illetékes
bizottsághoz utalja a javaslatot. Az illetékes parlamenti bizottság első lépésben ellenőrzi a
javaslat jogalapját.
Amikor egy javaslatot egy bizottság illetékességi körébe utalnak, a bizottság előadót
választ tagjai közül. A gyakorlatban az érintett képviselőcsoportok által megbízott
koordinátorok határoznak arról, hogy melyik képviselőcsoport foglalkozik a jelentéssel.
Az így kijelölt csoport javasol előadót bizottsági tagjai vagy az állandó póttagjai sorából.
Az előadó vezeti végig a javaslatot az eljárás egyes szakaszain, miközben tanácsokkal látja
el a bizottságot (a bizottsági szintű vizsgálat során) és általában a Parlamentet (a plenáris
szakaszban) általános megközelítését illetően. Az előadó feladata a jelentéstervezet
bizottság számára történő ismertetése, beleértve a Bizottság javaslatához fűzött saját
módosításait.
A jogalkotási aktusra irányuló javaslatra vonatkozó végleges szavazás előtt az illetékes
bizottság felkéri az Európai Bizottságot, hogy fejtse ki álláspontját a bizottság által
elfogadott összes módosításról, és felkéri a Tanácsot észrevételei megtételére. A javaslat
bizottság általi elfogadását követően a plenáris ülés napirendjére kerül.
A Parlament
− a. elutasíthatja az egész javaslatot
− b. módosítások nélkül jóváhagyhatja a javaslatot
− c. módosításokkal jóváhagyhatja a javaslatot.
Amennyiben a Bizottság visszavonja a javaslatot, a jogalkotási eljárás leáll. Ha a Bizottság

nem vonja vissza a javaslatot, az ügyet visszautalják a parlamenti bizottsághoz.
A javaslat Parlament által jóváhagyott szövegét és a kapcsolódó állásfoglalást az elnök a
Parlament álláspontjaként továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak. Amint a Parlament
lezárta az első olvasatát, a Bizottság a Parlament több módosítását is magában foglaló,
„módosított javaslatot” fogadhat el.
60
Megjegyzés: Az Amszterdami Szerződés óta lehetséges egy rendes jogalkotási eljárást első
olvasatban lezárni. Az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak az első olvasatban elért
megállapodások.
3. Első olvasat a Tanácsban
A Tanácson belül az előkészítő munka a Parlament első olvasatával párhuzamosan zajlik,
az első olvasatra azonban hivatalosan csak a Parlament álláspontja alapján kerülhet sor a
Tanácsban.
A Tanács:
 elfogadhatja az Európai Parlament álláspontját, amely esetben a jogalkotási aktus
elfogadottnak minősül;
 vagy változtatásokat fogadhat el a Parlament álláspontjára vonatkozóan, aminek
eredményeképpen létrejön a Tanács első olvasatbeli álláspontja, amelyet második
olvasatra megküldenek a Parlamentnek.
A tanácsi határozatokat a tagállamok képviselőiből álló és a féléves soros elnökségét
biztosító ország képviselője által elnökölt külön munkacsoportok készítik elő a Tanács
titkárságának segítségével. A munkacsoportok a valamennyi miniszteri szinten hozott
tanácsi határozat előkészítését végző Állandó Képviselők Bizottságának (COREPER, I.
vagy II. rész) tartoznak elszámolással.
Az első olvasatbeli álláspont megalkotását megelőzően két köztes lépés közül választhat a
Tanács:
 a Tanács megegyezhet az elvek tekintetében magyarul az általános megközelítést
illetően –, mielőtt az Európai Parlament véleményt nyilvánítana. Ez ritka, és főleg
azokban az esetekben fordul elő, amikor erős a késztetés az első olvasatbeli
megállapodás elérésére;
 gyakoribb, hogy a Tanács először politikai megállapodásra jut, amely nagy
vonalakban körvonalazza első olvasatban javasolt álláspontját. E megállapodás
részleteit aztán a munkacsoport véglegesíti, a megállapodást jogász-nyelvészek
ellenőrzik, majd a Tanács egy következő ülésén hivatalosan első olvasatbeli
álláspontnak nyilvánítja.
Mindkét esetben a Tanács csak azután véglegesíti álláspontját, amikor már megkapta a
Parlament első olvasatbeli módosításait, illetve a Bizottság ezek nyomán készített
javaslatát.
A Tanács minősített többséggel hoz határozatot, kivéve az adózást, a szociális biztonságot,
a külpolitikát, a védelmet és az operatív rendőrségi együttműködést, amely területeken
egyhangú határozat szükséges.
A Tanács első olvasata tekintetében négy lehetséges forgatókönyv létezik:
 Ha a Parlament nem fogadott el módosításokat és a Tanács nem kíván változtatni a
Bizottság javaslatán, akkor a jogi aktus minősített többséggel elfogadható.
 Ha a Parlament módosításokat javasolt, a jogi aktus elfogadásához a Tanácsnak
valamennyi módosítást jóvá kell hagynia minősített többséggel, amennyiben a
61
Bizottság belefoglalta azokat módosított javaslatába, vagy egyhangú határozattal,

amennyiben nem.
 Ha a Tanács jóváhagyja a Parlament által javasolt valamennyi módosítást, a
jogszabályt elfogadják. Elfogadása után az aktust aláírásra benyújtják a Parlament
és Tanács elnökeinek és főtitkárának, és közzéteszik a Hivatalos Lapban.
 Amennyiben a Tanács nem fogadja el a Parlament által javasolt valamennyi
módosítást, illetve saját változtatásokat akar bevezetni, első olvasatbeli álláspontot
fogad el.
A Parlamentet általában a Tanács első olvasatbeli álláspontjának hivatalos elfogadását
követő plenáris ülés alkalmával értesítik az álláspontról. Ennek célja, hogy a plenáris
ülésen elfogadott parlamenti módosítások a Tanács számára is jóváhagyhatóak legyenek.
A Bizottság gyakran játszik közvetítői és szerkesztői szerepet e kompromisszumos
szövegek tekintetében.
A Bizottság az első olvasat során bármikor visszavonhatja vagy megváltoztathatja
javaslatát.
4. Második olvasat az Európai Parlamentben
A második olvasatnak négyféle kimenetele lehetséges:
 a Parlament jóváhagyja a Tanács álláspontját, és a jogalkotási aktus elfogadottnak
minősül;
 a Parlament nem határoz a megadott határidőn belül, amely esetben az aktus a
Tanács első olvasatbeli álláspontjának megfelelően elfogadottnak minősül;
 a Parlament elutasítja a Tanács első olvasatbeli álláspontját, amely esetben az aktus
nem kerül elfogadásra, és az eljárás lezárul;
 a Parlament módosításokat javasol a Tanács első olvasatbeli álláspontjához, és
álláspontját második olvasatra továbbítja a Tanácshoz.
Ha a Tanács nem ért egyet az Európai Parlament első olvasatbeli álláspontjával, első
olvasatbeli tanácsi álláspontot fogad el, és továbbítja azt a Parlamentnek. A Parlament
megkapja a Bizottság közleményét is, melyben a Bizottság ismerteti a Tanács
álláspontjával kapcsolatos álláspontját, és hogy miért támogatja vagy ellenzi azt.
A második olvasatra szigorú határidők vonatkoznak. A Parlamentnek három hónapon belül
cselekednie kell (ez a határidő az EP vagy a Tanács kérésére négy hónapra hosszabbítható).
Az előadó (általában ugyanaz a képviselő, aki az első olvasatbeli jelentést is készítette)
„ajánlástervezetet”, azaz második olvasatbeli jelentést készít. Az ajánlástervezet
tartalmazza az előadó által javasolt módosításokat.
A bizottság egyszerű többséggel határoz a módosításokról és a második olvasatbeli
ajánlásról. A bizottsági szavazást követően az ajánlás a plenáris ülés elé kerül.
A második olvasat eredményei az alábbiak lehetnek:
 az első olvasatbeli tanácsi álláspont elutasítása
 a Parlament nem szavaz a megszabott határidőn belül
 a Tanács első olvasatbeli álláspontját módosítások nélkül jóváhagyják
 a Parlament módosításokat javasol a Tanács első olvasatbeli álláspontjához.
62
Az illetékes bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább 40 képviselő javasolhatja a

tanácsi álláspont elutasítását. A javaslatot az európai parlamenti képviselők többségének
azaz abszolút többséggel kell elfogadni. A módosításokról folytatott szavazás előtt minden
ilyen javaslatról szavaznak.
A Tanács első olvasatbeli álláspontjának elutasítása megszünteti a jogalkotási eljárást,
amelyet csak új bizottsági javaslat indíthat újra.
Ha a Parlament nem határoz a megadott határidőn belül, az aktus a Tanács első olvasatbeli
álláspontjának megfelelően elfogadottnak minősül.
Ha a Parlament módosítások nélkül hagyja jóvá a Tanács első olvasatbeli álláspontját, a
képviselők egyszerű többségének igen szavazata szükséges.
Elfogadása után az aktust aláírásra benyújtják a Parlament és Tanács elnökeinek és
főtitkárainak, és közzéteszik a Hivatalos Lapban.
Végül pedig, a Parlament módosításokat javasolhat a Tanács első olvasatbeli
álláspontjához. A módosításoknak meg kell felelniük a második olvasatbeli
kritériumoknak, és mindegyiket az európai parlamenti képviselők abszolút többségének
kell jóváhagynia.
5. Második olvasat a Tanácsban
A Tanácsnak három (vagy néhány esetben négy) hónapja van cselekedni.
A Tanács elfogadhatja vagy elutasíthatja a Parlament módosításait. Mielőtt döntene,
megkapja a Bizottság véleményét a Parlament módosításairól.
Az eljárás hasonlít a Tanács első olvasatbeli álláspontjának elkészítéséhez: az illetékes
munkacsoport elkészíti az álláspontot, amelyet benyújtanak a Coreperhez, majd a Tanács
elfogadja azt.
Sikeres tárgyalások esetén a Coreper elnöke levelet küld az illetékes parlamenti bizottság
elnökének, amelyben a Tanács vállalja, hogy jóváhagyja a Parlament módosításait,
amennyiben azok összhangban állnak a Tanács és a Parlament által közösen megállapított
kompromisszummal.
Azokat a módosításokat, melyekről a Bizottság pozitív véleményt adott, minősített
többséggel is el lehet fogadni a Tanácsban. Azokat a módosításokat azonban, melyekről a
Bizottság negatív véleményt adott, a Tanács csak egyhangúlag hagyhatja jóvá.
Amennyiben a Tanács a Parlament valamennyi módosítását jóváhagyja, a jogalkotási aktus
elfogadottnak minősül. A jogalkotási szöveget az Európai Parlament és a Tanács elnökei
és főtitkárai aláírják, majd közzéteszik a Hivatalos Lapban.
Amennyiben a Tanács nem hagyja jóvá a Parlament valamennyi módosítását, a Tanács
elnöke az Európai Parlament elnökével egyetértésben, a tanácsbeli elutasítástól számított
hat héten belül (két hét lehetséges hosszabbítással) összehívja az egyeztetőbizottság ülését.
6. Egyeztetés
Ha a Tanács második olvasatban nem hagyja jóvá a Parlament valamennyi módosítását,
egyeztetőbizottságot hívnak össze.
63
Az egyeztetőbizottság keretében a két társjogalkotó, az Európai Parlament és a Tanács

közvetlen tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy közös szöveg formájában
megállapodásra jusson.
Az egyeztetőbizottságot hat (vagy hosszabbítás jóváhagyása esetén nyolc) héten belül kell
összehívni azt követően, hogy a tanácsi második olvasat lezárult és a Parlamentet
hivatalosan értesítették arról, hogy a Tanács nem fogadja el a Parlament második
olvasatbeli módosításait.
Az egyeztetőbizottságot a Tanács elnöke hívja össze a Parlament elnökének egyetértésével.
Az első ülés időpontjától számítva hat hét (a Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére,
illetve közös kezdeményezésükre legfeljebb két hét lehetséges hosszabbítással) áll
rendelkezésre a közös szöveg megtárgyalására és elfogadására.
Maga az egyeztetőbizottság két egyforma méretű küldöttségből áll: egy küldöttséget
delegál az Európai Parlament és egyet a Tanács.
A Tanács küldöttségét valamennyi tagállam egy-egy képviselője (miniszter, vagy
gyakrabban a tagállamok Coreper képviselői) alkotja. A tanácsi küldöttség elnöke a
dossziéért felelős Tanács elnöki tisztjét ellátó miniszter. A küldöttség minősített többség
alapján jár el (kivéve azon ügyeket, melyek vonatkozásában a Szerződés egyhangúságot ír
elő).
A parlamenti küldöttség egyező számú, 28 európai parlamenti képviselőből, valamint 28
helyettesből áll. Három európai parlamenti alelnök az egyeztetőbizottság állandó tagja, és
felváltva elnökölnek. A küldöttség többi 25 tagját a képviselőcsoportok nevezik ki, a
képviselőcsoport Parlamenten belüli méretével arányosan. Szavazás esetén a küldöttség a
tagok többségének szavazatával (jelenleg 15 szavazat) határoz.
A legtöbb egyeztetőbizottsági ülés háromoldalú egyeztetéssel kezdődik, ahol a két
társjogalkotó a megfelelő intézménytől kapott megbízatása alapján ismerteti álláspontját.
A Bizottság közvetítői szerepet tölt be.
Ha a Parlament és a Tanács küldöttségének nem sikerül megállapodásra jutnia az
egyeztetőbizottságban, az egész javaslat elbukik. Új eljárás csak új európai bizottsági
javaslat alapján indulhat.
Ha a Parlament és a Tanács küldöttsége kompromisszumra jut, az egyeztetőbizottságnak
jóvá kell hagynia a „közös szöveget”. A Tanács küldöttsége minősített többséggel hagyja
azt jóvá (vagy a Szerződésben megjelölt esetekben egyhangúlag), a Parlament küldöttsége
pedig tagjai egyszerű többségével.
Az egyeztetőbizottságban létrejött megállapodást az egész Parlamentnek és a Tanácsnak is
meg kell erősítenie. A két intézmény külön-külön szavaz a létrejött közös szövegről, és
nincs lehetőségük további módosításokra.
7. Harmadik olvasat az Európai Parlamentben és a Tanácsban
Ha az egyeztetőbizottság jóváhagyja a közös szöveget, azt harmadik olvasatban az egész
Európai Parlamentnek és a Tanácsnak is jóvá kell hagynia. A két intézmény külön szavaz a
közös szövegről, további módosításokra nincs lehetőség.
64
Az egyeztető eljárás sikeres befejezését követően közös szövegtervezet készül.

A véglegesített közös szöveget az egyeztetőbizottság társelnökei továbbítják a Parlament
elnökének és a Tanács soros elnökének.
A harmadik olvasatot e levél kézhezvételétől számítva 6 héten belül vezénylik le. A határidő
a Parlament vagy a Tanács, illetve a két intézmény közös kezdeményezésére legfeljebb két
héttel meghosszabbítható.
A Parlament: A közös szövegről történő szavazást a plenáris ülésen vita előzi meg a
tárgyalások eredményéről és a Tanáccsal elért (vagy el nem ért) megállapodásról. Ez a vita
általában a küldöttség elnöki tisztét betöltő alelnök és az előadó nyilatkozatával kezdődik.
A plenáris ülésen ezt követően szavaznak a közös szövegről. A jóváhagyáshoz a leadott
szavazatok egyszerű többsége szükséges; ellenkező esetben a közös szöveget elutasítják.
A Tanács: A közös szöveget a Tanácsnak is jóvá kell hagynia, amely általában a Parlament
harmadik olvasatát követően szavaz. A Tanács minősített többséggel határoz. A Tanács
eddig soha nem utasította el az egyeztetés során elért megállapodást.
Ha bármelyik intézmény nem hagyja jóvá a közös szöveget, a jogalkotási eljárás véget ér:
csak új bizottsági javaslat indíthatja újra.
Ha a szöveget a Parlament és a Tanács is jóváhagyja, az aktust aláírásra benyújtják az
Európai Parlament és a Tanács elnökeinek és főtitkárainak, és közzéteszik a Hivatalos
Lapban.
KONZULTÁCIÓS ELJÁRÁS
Az Európai Parlament jóváhagyhatja vagy elutasíthatja a jogalkotási javaslatot, illetve
módosításokat javasolhat ahhoz. A Tanács jogilag nem köteles helyt adni a Parlament
véleményének, de – a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően – annak hiányában nem
hozhat határozatot.
Az 1957-es Római Szerződés eredetileg tanácsadói szerepet adott a Parlament számára a
jogalkotási folyamatban; a javaslatot a Bizottság tette, és a Tanács fogadta el a jogszabályt.
Az 1986-os Egységes Európai Okmány, és később a Maastrichti, az Amszterdami, a Nizzai és
a Lisszaboni Szerződés fokozatosan kiszélesítette az Európai Parlament előjogait: immár a
politikai területek nagy többsége tekintetében (a rendes jogalkotási eljárás keretében) a
Tanáccsal egyenrangú félként, társjogalkotóként jár el, a konzultáció pedig egy korlátozott
számú esetben alkalmazott, különleges jogalkotási eljárássá vált (illetve nem jogalkotási eljárás
részét képezi).
Ezt az eljárást ma csupán bizonyos jogalkotási területeken, például a belső piaccal kapcsolatos
mentességek és a versenyjog esetében alkalmazzák.
EGYETÉRTÉS
A korábban hozzájárulási eljárásnak ismert egyetértést az 1986-os Egységes Európai Okmány
vezette be, két területen: az Európai Unióval megkötendő társulási, illetve csatlakozási
megállapodásokra vonatkozóan. Az eljárás hatályát a Szerződések minden későbbi módosítása
során kiterjesztették.
65
Az egyetértést mint nem jogalkotási eljárást általában az Európai Unió által tárgyalt bizonyos
megállapodások ratifikálására alkalmazzák, illetve az Európai Unióról szóló szerződés 7.
cikkének értelmében vett alapvető jogok súlyos megsértésének esetében, valamint az EU új
tagjainak felvételére vagy az EU-ból történő kilépés tekintetében kötendő megállapodásokra.
Az egyetértés jogalkotási eljárásként alkalmazandó a hátrányos megkülönböztetés leküzdésére
irányuló új jogszabályok elfogadásakor is, és a Parlament számára most már akkor is vétójogot
biztosít, ha az EUMSZ 352. cikkével összhangban a kiegészítő általános jogi alapot
alkalmazzák.
EGYÉB JOGALKOTÁSI ELJÁRÁSOK

A négy fő jogalkotási eljárás mellett léteznek egyéb, az Európai Parlament által egyedi
területeken alkalmazott eljárások is.
1. Véleménynyilvánítási eljárás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 140.
cikkének értelmében (monetáris unió)
2. A szociális párbeszédre vonatkozó eljárások
3. Önkéntes megállapodások vizsgálatára vonatkozó eljárások
4. Kodifikáció
5. Végrehajtási és felhatalmazáson alapuló rendelkezések
66
12. Az Európai Tanács összetétele, jelentősége és hatásköre. Az Európai Tanács és az

Európa Tanács elhatárolása


Európai Tanács (EiT) Európai Unió Tanácsa Európa Tanács

European Council (a Tanács) Council of Europe
EU-tagállamok
Legmagasabb szintű
kormányait képviselő Regionális nemzetközi
Rendeltetése politikai együttműködés.
intézmény szervezet az EU-n kívül
Az EU csúcsszerve
Fő döntéshozatali szerv
Székhelye Brüsszel Brüsszel Strasbourg
Nincs állandó tagja:
Megvitatandó
27 kormányfő/államfő
szakpolitikai területért
27 külügyminiszter Bármely európai állam
Összetétele felelős miniszterek
Elnök: Charles Michel (M.o. 1990.11.06)
Soros elnökség: svédek
Bizottság elnöke
(2023.07.01-től csehek)
Tanácsi formációk
-Uniós jsz-t vitat meg és
-Politikai irányvonal
fogad el
meghatározása -Demokratikus európai
-Összehangolja az uniós
-Közös kül- és normák megőrzése
országok szakpolitikáit
biztonságpolitika -Emberi jogok védelme
-Megállapodásokat köt
Feladatai kialakítása -Szellemi örökség
az EU és más
-Jelöltállítás és kinevezés -EU egység
országok/nki szervezetek
magas szintű tisztségekre megteremtése
között
(pl. Bizottság) -EJEE, EJEB
-Éves uniós költségvetés
elfogadása
Az Európai Tanács az Unió legmagasabb szintű, elsősorban politikai döntéshozó szerve,

amelyet szokás az Unió csúcsszerveként is említeni. Az a köznyelvben használatos kitétel, hogy
az Európai Tanács az állam- és kormányfők testülete, nem jelenti azt, hogy minden tagállamból
az államfő és a kormányfő is egyidejűleg jelen van az ülésen. Épp ellenkezőleg. Vagy az
67
államfő, vagy pedig a kormányfő vesz részt az üléseken, attól függően, hogy a nemzeti jogrend
szerint ki a végrehajtó hatalom feje az adott tagállamban.
A legtöbb tagálamból a miniszterelnök veszt részt az üléseken, azonban jelenleg is több

tagállamot az államfő képvisel, mint pl. Románia, Ciprus, Franciaország.
KIALAKULÁSA
1974: Európai Tanács Létrehozása
Az 1973. decemberi koppenhágai csúcstalálkozón döntés születik arról, hogy a jövőben minden
olyan esetben csúcstalálkozót rendeznek majd, amikor az szükségesnek bizonyul. Az
1974. decemberi, Valéry Giscard d’Estaing elnök vezetésével tartott párizsi csúcstalálkozó
pedig létrehozza az Európai Tanácsot. Az Európai Tanács azzal a céllal jött létre, hogy az állam-
, illetve kormányfők megbeszéléseinek nem hivatalos fórumaként szolgáljon.
1975: Első ülés
Az újonnan létrehozott Európai Tanács első alkalommal 1975 márciusában Dublinban ülésezik.
1985: Luxembourgi ülés
Az Európai Tanács politikai megállapodásra jut, melynek révén megnyílik az út az Egységes
Európai Okmány elfogadása előtt.
1992: Nyilvános ülések
Az Európai Tanács az 1992-es edinburgh-i ülésén dönt egyes viták nyilvánossá tételéről. A
nyilvános viták köre az elkövetkező években jelentősen bővült, legutóbb a Lisszaboni
Szerződés révén.
1993: Maastrichti Szerződés
Az Európai Tanács hivatalos jogállást nyer a Maastrichti Szerződés életbe lépésével. E
szerződés kimondja: az Európai Tanács feladata, hogy lendületet adjon az EU-nak és
meghatározza annak általános politikai irányvonalait.
1996: Az Európai Tanács évente legalább négy alkalommal ülésezik, míg korábban a
testületnek csupán kétszer kellett összeülnie egy évben.
2003: Az Európai Tanács összes hivatalos ülését Brüsszelben rendezik meg. A Nizzai
Szerződéshez csatolt 22. nyilatkozat értelmében az Európai Tanács valamennyi ülésére
Brüsszelben kerül sor, amennyiben az Unió tagállamainak száma eléri a 18-at.
2009: Lisszaboni Szerződés
Hatályba lép a Lisszaboni Szerződés, amely megreformálja az EU szerkezetét és működését.
Az Európai Tanács önálló intézménnyé válik és saját elnököt kap. 2009 előtt az Európai Tanács
informális szervként működött, és a testület elnöki tisztsége nem volt hivatalos; ezt a szerepet
mindig az EU Tanácsának soros elnökségét betöltő tagállam állam-, illetve kormányfője látta
el.
68
ÖSSZETÉTEL ÉS MŰKÖDÉS [EUSz. 15. cikk (2) bekezdés]

Az Európai Tanács a tagállamok állam-, illetve kormányfőiből, valamint saját elnökéből és a
Bizottság elnökéből áll. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai
főképviselője.
Alapvetően nem jogalkotó testület, hanem politikai döntéshozó szerv: ülései során az európai
integráció politikai irányainak legfőbb dimenziói, legfontosabb tényezői kerülnek
meghatározásra. Nem lát el jogalkotási feladatokat.
AZ EURÓPAI TANÁCS ÁLLANDÓ ELNÖKE [EUSz. 15. cikk (5) bekezdés]

Az Európai Tanács minősített többséggel, 2,5 éves időtartamra választja meg az elnökét, az
elnök megbízatása egy alkalommal megújítható.
Jelenlegi elnök: Charles Michael. Sajátos összeférhetetlenségi szabály vonatkozik rá,
semmilyen nemzetiségi tisztséget nem viselhet.
Az elnök feladatai:
 elnököl az üléseken és lendületet ad a munkájának
 a Bizottság elnökével együttműködve gondoskodik az Európai Tanács munkájának
előkészítéséről és folytonosságáról
 erőfeszítéséket tesz az Európai Tanácson belüli kohézió és konszenzus megteremtésére
 minden ülést követően jelentést nyújt be az EP-nek.
Megteremti „Európa” arcát”, azaz egy olyan állandó tisztséget, melynek betöltője az Európai
Unió, mint politikai szereplő képviseletére jogosult.
MŰKÖDÉSE [EUSz. 15. cikk (3) bekezdés]

Üléseit az elnök hívja össze. Fél évente 2x ülésezik, azonban indokolt esetben rendkívüli ülés
is összehívható. Az Európai Tanács tagjait szükség esetén államonként még egy személy a
Bizottság elnökét pedig egy biztos segítheti.
A rendes ülések hagyományosan legfeljebb 2 napon át tartanak, az ülések végén megszületett
döntésekről ún. következtetéseket ad ki, melyekben felvázolásra kerülnek a szükségesnek ítélt
intézkedések. Határidőt szabhat továbbá valamely megállapodás vagy jogalkotási javaslat
benyújtására.
Döntéseit konszenzussal hozza főszabály szerint. Csak akkor tér el az Európai Tanács a
konszenzusos döntéshozataltól, ha azt a Szerződések kifejezetten nevesítik. Pl. Európai Tanács
elnökének megválasztásakor.
A működéssel kapcsolatos adminisztratív feladatokat a Tanács Főtitkársága látja el.
MINT DÖNTÉSHOZÓ SZERV FELADATAI

− Az Európai Parlament jóváhagyását követően kinevezi a Bizottságot minősített
többséggel
− A Bizottság elnökének egyetértésével kinevezi a kül- és biztonságpolitikai főképviselőt
minősített többséggel
69
− Új tagállam felvételével kapcsolatban feltételeket állapíthat meg, konszenzusos

döntéshozatallal
− A Tanács és a Bizottság által készített együttes éves jelentés alapján évente
megvizsgálja a foglalkoztatottsághelyzetét az Unióban és következtetéseket fogad el
arra vonatkozóan konszenzusos döntéshozatallal.
EURÓPA TANÁCS
Az Európa Tanácsot 1949. május 5-én 10 ország hozta létre (Belgium, Dánia, az Egyesült
Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Norvégia, Olaszország és
Svédország), amelyekhez ugyanazon év augusztusában csatlakozott Görögország és
Törökország is. Az Európa Tanácsot - Churchill javaslatára - a II. világháború után abból a
célból hozták létre, hogy Európa "illemtanára" legyen, vagyis megszabja, az egyes európai
államok milyen univerzális elvek és általánosan elfogadott szabályok alapján alakítsák ki belső
működésüket.
Alapvető működési elve: segítséget nyújtani a tagállamoknak az általuk vállalt nemzetközi
kötelezettségek nemzeti jogrendszerbe való ültetéséhez. Az emberi jogok, a jogállami
berendezkedés, a demokratikus keretek fejlesztése terén hatása túlmutat a földrajzi Európa
keretein, kisugároz más földrészekre is. Világszerte általános tisztelettel figyelik az ET Emberi
Jogi Bíróságának ítéleteit vagy a jogi tanácsadó testületként működő un. Velencei Bizottság
véleményeit.
Az Európa Tanács (ET) nem tévesztendő össze az Európai Tanáccsal (EiT). Utóbbi az Európai
Unió (EU) állam- és kormányfőinek, valamint az Európai Bizottság elnökének a találkozója, az
EU csúcsszerve. Jóllehet az Európai Unió mind a 27 tagállama tagja az Európa Tanácsnak, s
így aláírója az alapdokumentumnak, azaz az Európai Emberi Jogi Egyezménynek, az EU maga,
mint intézmény még csak most tárgyal a csatlakozásról.
Jelenleg 46 tagállama van a szervezetnek. Az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Japán,
Mexikó és a Szentszék megfigyelői státuszt élveznek az Európa Tanács kormányközi
testületeiben. Az Európa Tanács székhelye az Európa Palota Strasbourgban (Franciaország). A
gyakorlatlan újságolvasót megtévesztheti, hogy ugyancsak Strasbourgban, egy szomszédos
épületben tartja az Európai Parlament (EU!!) havi plenáris üléseit.
Az Európa Tanács a nemzetvédelem kivételével az európai társadalom minden jelentős
kérdésével foglalkozik. Tevékenységét a következő területeken fejti ki: emberi jogok, média,
jogi együttműködés, társadalmi kohézió, szociális jogok, egészségügy, oktatás, kultúra,
kulturális örökség, sport, ifjúság, helyi demokrácia, határokon átívelő együttműködés,
környezetvédelem és regionális tervezés.
Az Európa Tanács döntéshozó testülete a Miniszteri Bizottság, amely a tagállamok
külügyminisztereiből (távollétükben a tagállamok állandó képviselőiből) áll.
A szervezet tanácskozó testülete a Parlamenti Közgyűlés; tagjait a nemzeti parlamentek jelölik
ki (300 tagja és ezeknek 300 helyettese van).
70
13. A Tanács összetétele, feladat- és hatáskörei, döntéshozatala. A COREPER


Európai Tanács Európai Unió

Európa Tanács
(EiT) Tanácsa
Council of Europe
European Council (a Tanács)
EU-tagállamok
Legmagasabb szintű
kormányait képviselő Regionális nemzetközi
politikai
Rendeltetése intézmény szervezet az EU-n
együttműködés.
Fő döntéshozatali kívül
Az EU csúcsszerve
szerv
Székhelye Brüsszel Brüsszel Strasbourg
Nincs állandó tagja:
Megvitatandó
27 kormányfő/államfő szakpolitikai területért
27 külügyminiszter felelős miniszterek Bármely európai állam
Összetétele
Elnök: Charles Michel Soros elnökség: (M.o. 1990.11.06)
Bizottság elnöke svédek (2023.07.01-től
csehek)
Tanácsi formációk
-Uniós jogszabályokat
-Politikai irányvonal vitat meg és fogad el
meghatározása -Összehangolja az
-Demokratikus európai
-Közös kül- és uniós országok
normák megőrzése
biztonságpolitika szakpolitikáit
-Emberi jogok védelme
kialakítása -Megállapodásokat köt
Feladatai -Szellemi örökség
-Jelöltállítás és az EU és más
-EU egység
kinevezés magas szintű országok/nki
megteremtése
tisztségekre (pl. szervezetek között
-EJEE, EJEB
Bizottság) -Éves uniós
költségvetés
elfogadása
71
KIALAKULÁSA
1952: Párizsi Szerződés
A Párizsi Szerződés létrehozza a szén és az acél közös piacát megteremtő Európai Szén- és
Acélközösséget (ESZAK). Ez enyhíti a bizalmatlanságot és a feszültséget, amely a szomszédos
európai országok közötti kapcsolatokat a II. világháborút követően jellemzi. Az ESZAK-
Szerződés, amely 2002-ben hatályát vesztette, az Európai Közösség első alapító szerződése.
1952.09.08: Az ESZAK különleges miniszteri tanácsának első ülése
Először ül össze – Luxembourgban – az Európai Szén- és Acélközösség különleges miniszteri
tanácsa, amely az Európai Unió Tanácsának elődje.
1965: Az „üres székek” válsága
1965-ben Franciaország bejelenti, hogy a továbbiakban nem vesz részt a Tanács ülésein, mivel
nem ért egyet a közös agrárpolitika finanszírozásáról folytatott tárgyalásokkal. A válság
később, az 1966. évi luxemburgi kompromisszum eredményeként megoldódik, amely bevezeti
az egyhangú szavazást azokban az esetekben, amikor döntő fontosságú érdekek forognak
kockán.
1967: Az egyesítési szerződések
E két szerződés (1967 és 1971) közös Tanácsot, Bizottságot és költségvetést hoz létre a három
közösség (ESZAK, Euratom és EGK) számára. A Coreper hivatalosan is a Tanács előkészítő
szervévé válik.
1987: Egységes Európai Okmány
Az Egységes Európai Okmány (EEO) létrehozza a belső piacot, amely lehetővé teszi az áruk, a
személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását. Útjára indítja a külpolitikai
együttműködést, valamint kiterjeszti a minősített többségi szavazás alkalmazását a Tanácson
belüli döntéshozatalra.
1999: Amszterdami Szerződés
Az Amszterdami Szerződés létrehozza a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén
alapuló térséget, és integrálja a Schengeni Megállapodást az uniós jogba. A szerződés módosítja
a Tanács főtitkárának a szerepét, aki egyben a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének
tisztségét is betölti.
2003: Nizzai Szerződés
A Nizzai Szerződés megreformálja az uniós intézményeket, hogy előkészítse az utat a jövőben
27 tagúra bővülő Unió számára. A Tanács reformja révén a szerződés kiszélesíti a minősített
többségi szavazás alkalmazási körét és bevezeti a tagállamok közötti megerősített
együttműködés elvét.
2009: Lisszaboni Szerződés
Hatályba lép a Lisszaboni Szerződés, amely megreformálja az EU szerkezetét és működését. A
Szerződés kiterjeszti a minősített többségi szavazás használatát a Tanácsban.
72
A SOROS ELNÖKSÉG
A tagállamok rotációs rendszerben, féléves ciklusokban váltják egymást az Európai Unió élén
(soros elnökség, Presidency). A soros elnökség nagy presztízst jelent és fontos reprezentatív és
ügyvezetői feladatok ellátását igényli a tagállamok részéről. EUMSz 237. cikke értelmében a
Tanácsot a Tanács elnöke hívja össze, aki egyben betölti a levezető elnök szerepét is.
A tagállamok előre meghatározott hármas csoportokban ún. elnökségi triókban, 18 hónapon
keresztül látják el. Ezeket a hármas csoportokat olyan rotációs elv alapján határozzák meg,
amely tekintettel van az Európai Unión belüli földrajzi egyensúly elvére is. A trió tagjai
hosszabb távú célokat jelölnek ki és közös programot készítenek.
Magyarország 2011. januárjától volt soros elnök, a spanyol-belga-magyar elnökségi trió utolsó
tagjaként. A soros elnökségek 2030-ig a Tanács 2016/1316/EU határozata rögzíti.
 2022. január – június: Franciaország
 2022. július – december: Csehország
 2023. január – június: Svédország
 ….
 2024. július – december: Magyarország
A TANÁCS ÖSSZETÉTELE, A TANÁCSI FORMÁCIÓK [EUSz 16. cikk (2) bekezdés]

A Tanács a tagállamok egy-egy olyan, miniszteri szintű képviselőiből áll, aki az általa képviselt
tagállam kormánya nevében kötelezettséget vállalhat és szavazhat.
A Tanács 10 formációban ülésezik, amelyekből az EUSz kettőt nevesít:
1. Általános Ügyek Tanácsa
2. Külügyek Tanácsa
A Tanács minősített többséggel dönt. Az egyes formációk között nincs alá-fölé rendeltségi
viszony, de az Általános Ügyek Tanácsa különleges koordinációs szerepet tölt be, egyebek
között ez a tanácsi formáció készíti elő az Európai Tanács üléseinek napirendjét is. A Külügyek
Tanácsában többnyire csak a tagállami külügyminiszterek vesznek részt. A kettő a Liszaboni
szerződéssel vált el egymástól. A Külügyek Tanácsa felel az EU külső fellépésének egészéért,
a közös kül- és biztonságpolitikáért, kereskedelempolitikáért, védelempolitikáért, valamint a
fejlesztési együttműködésekért és a humanitárius segítségnyújtásért.
További tanácsi formációk [csak néhány]:
− Gazdasági és Pénzügyek Tanácsa
− Bel – és Igazságügyi Tanács
− Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács
− Környezetvédelmi Tanács
TANÁCS MŰKÖDÉSE ÉS DÖNTÉSHOZATALA

A Tanács működési rendjét a saját eljárási szabályzata rögzíti. Székhelye: Brüsszel, azonban
áprilisban, júniusban és októberben Luxemburgban tartja az üléseit. Napirendjére az elnök tesz
javaslatot (ideiglenes napirend), de a végleges napirendet maga a Tanács fogadja el az ülésein.
Az ideiglenes napirend. Az „A” jelű napirendi pontokban azok a kérdések szerepelnek,
73
amelyekben a Tanács általi jóbáhagyás vita nélkül is lehetséges, a „B” napirendi oszlopban a
vitás kérdések szerepelnek.
A tanács ülései csak akkor nyilvánosak, ha valamely jogalkotási aktus tervezetéről
tanácskoznak vagy szavaznak, egyebekben főszabály szerint nem nyilvánosak.
A Tanács döntéseit szavazással hozza, melynek során bármely tag legfeljebb egy másik tag
képviseletében is eljárhat. A minősített többséggel történő döntéshozatal a főszabály, de
kivételesen egyhangúan vagy egyszerű többséggel is határozhat.
A Lisszaboni szerződés 2014. november 1-től bevezette a jelenlegi döntéshozatali rendszert, az
ún. kettős többséget.
KETTŐS TÖBBSÉG INTÉZMÉNYE

Eszerint egy döntést a Tanács akkor fogad el minősített többséggel, ha azt a tagállamok legalább
55%-a (jelenleg 15 állam) támogatja és a támogató tagállamok az Unió összlakosságának
minimum 65%-át képviselik.
Minősített többségi döntéshozatal során a tartózkodás nemleges szavazatnak számít. Ezzel
szemben ha egy tagállam bármely okból nem vesz részt a döntéshozatalban, akkor a fenti
százalékos arányokat a szavazásban ténylegesen részt vett államok vonatkozásában kell
vizsgálni.
A javaslat elfogadásának megakadályozásához szükséges blokkoló kisebbség: legalább 4
tagállam + a tagállam az Unió teljes népességének legalább 35%-át képviseli.
Az ún. megerősített minősített többséghez szükséges a tagállamok legalább 72%-a (jelenleg 20
állam) támogatja + a tagállamok az Unió teljes népességének legalább 65%-át képviseli.
Az egyhangú döntéshozatal napjainkra egyre inkább visszaszorulóban van, de pl. ilyen:
− tagfelvételi kérelem
− főtanácsnokok számának növelése
− intézmények nyelvhasználata
Ugyancsak kivételes az egyszerű többséggel történő döntéshozatal, amelyhez valamennyi
tagállam részvétele esetén 14 tagállam támogató szavazata szükséges. Ilyen arányban dönt pl.
- saját eljárási szabályzatának elfogadásáról
- Főtitkárságot érintő szervezeti ügyek
- Bizottság felkérése tanulmányok készítésére és javaslatok benyújtására
COREPER [EUSz 16. cikk (7) bekezdés]

A tagállamok kormányai állandó képviselőinek bizottsága felel a Tanács munkájának
előkészítéséért. Az Állandó Képviselők Bizottsága (COREPER) a Tanács legmagasabb szintű
és legjelentősebb döntéselőkészítő szerve, melyet mindig a soros elnökséget adó tagállam
elnökök. Fő feladata a Tanács munkájának előkészítése, az Unió politikái és fellépése
összhangjának biztosítása, és az alapvető jogszerűségi szempontok érvényesítése.
A COREPER nem döntéshozó, csak döntés-előkészítő szerv, de az előkészítő munkáknak
köszönhetően kerülnek az egyes ügyek a Tanács napirendjének „A” listájára.
74
A COREPER kétféle összetételben ülésezik:

1. COREPER I. – tagjai az állandó képviselők helyettesei, és az alábbi 6 tanácsi formáció
munkáját készítik elő: mezőgazdasági, versenyképességi, oktatási-ifjúsági-kulturális-
sportügyi, foglalkoztatási, szociálpolitikai, egészségügyi és fogyasztóvédelmi,
környezetvédelmi, közlekedési stb. Inkább szakmai jellegű és kevésbé átpolitizált.
2. COREPER II. – tagjai az állandó képviselők, és az alábbi 4 tanácsi formáció munkáját
készíti elő: ECOFIN, külügyek, általános ügyek, bel-és igazságügy. Hatáskörébe a
politikailag érzékenyebb kérdések tartoznak.
FŐTITKÁRSÁG
Formálisan egy adminisztratív szerv, melynek feladata, hogy az egyes tanácsi formációk és
munkacsoportok működése zavartalan legyen, valójában azonban a Főtitkárság informálisan
rendkívül nagy szereppel bír a Tanács döntéseinek előkészítésében, az ülések lebonyolításában
és a döntések végrehajtásában.
A Főtitkár felel a Főtitkárság általános működéséért és működtetéséért. A Főtitkárt részt vehet
a Tanács ülésein, feladata, hogy biztosítsa a Tanácsban a folyamatos és eredményes
munkavégzést. A Tanács főtitkára egyben az Európai Tanács Főtitkára is.
A jelenlegi Főtitkár: Jeppe Tranholm-Mikkelsen. 2015-ben nevezték ki 5 évre, 2020-ban pedig
újabb 5 évvel meghosszabbításra került.
75
14. Az Alaptörvény E) cikke. A magyar álláspont kialakítása és érvényesítése az

Európai Unióban. Szubszidiaritás-vizsgálat
ALAPTÖRVÉNY E) CIKK
„(1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése
érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi
szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek
teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi
tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés szerinti
hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és
szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére,
államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
(3) Az Európai Unió joga - a (2) bekezdés keretei között - megállapíthat általánosan kötelező
magatartási szabályt.
(4) A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott
felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi
szerződés alapján - az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek
teljesítéséhez szükséges mértékig - az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi
tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés szerinti
hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és
szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére,
államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
Az Európai Unió joga – az előbbi keretek között - megállapíthat általánosan kötelező
magatartási szabályt.
Az előbbi bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott
felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
A magyar alkotmányos megközelítés nem teszi lehetővé, hogy fenntartás nélkül, azonnal
érvényesüljön a magyar jogrendben az EU jogának teljessége. Két különböző fenntartást
támaszt az uniós joggal szemben:
 alapjogi fenntartás és
 az ultra vires.
Alapjogi fenntartás
Az uniós jog kizárólag Magyarország intézményeinek Alaptörvényből eredő hatásköreire lehet
befolyással.
Magyarország az uniós jogot a maga alkotmányos berendezkedése útján hajtja végre, tehát az
Alaptörvényben az intézményekre ruházott hatáskörök szerint: vagyis az Unió nem adhat olyan
hatáskört a magyar intézményekre, amelyet az Alaptörvény amúgy nem ad nekik. Az
Alaptörvény szabta korlátozások az EU-nak is korlátok.
76
Ezek tehát elvi jellegű fenntartások. Fontosak olyan szempontból, hogy a szuverenitás
elvesztésének feltételei (önkéntesség, kölcsönösség, visszavonhatóság) fennmaradjanak. Ebből
fakad az az elméleti lehetőség is, hogy a tagállam a kilépés mellett döntsön.
Ultra vires fenntartás

Az E) cikk (2) következő fordulata: „az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és
kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig”
Magyarország. az alapító szerződésben lemondott bizonyos jogalkotási kompetenciáriról az EU
javára és ezek alapján az EU különböző jogi aktusokat fogadhat el, amelyeket Magyarország
köteles betartani. Azonban a korlátozott felhatalmazottság ez, hiszen nem rendelkezik az EU
univerzális jogalkotási hatáskörrel.
Az olyan uniós szabályokat, melyeket az alapító szerződésekben foglalt rendelkezések
megsértésével fogadnak el, nem köteles Magyarország teljesíteni. (Hatásköri korlátozás: az
unió hatáskörének korlátozása értendő alatta). A nemzetközi szervezetek hatásköre
származékos. Amit a tagállamok maguktól elvettek és önként átadtak, azzal bír, arról alkothat
jogot. Ha olyan másodlagos jogot (rendeletet / irányelvet) alkot, ami nem épül az elsődleges
jogra (hiányzik a felhatalmazás), az ultra vires norma, nem érvényesíthető Magyarországon!
AZ EURÓPAI KOORDINÁCIÓBAN RÉSZT VEVŐ SZERVEK [1741/2020. (XI. 11.)

Korm. határozat az Európai Unió döntéshozatali tevékenységében való kormányzati részvétel
összehangolásáról és az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságról]
A tárgyalási álláspont kialakítása, az európai uniós tagságból fakadó feladatok koordinációja és
nyomon követése, illetve az ezekkel kapcsolatos döntések előkészítése és végrehajtása az alábbi
fórumokon történik:
 az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság szakértői csoportjai (a továbbiakban:
szakértői csoport), - legalsóbb döntés-előkészítő fórum, amely az érdemi munkát végzi.
 az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (a továbbiakban: EKTB), - Helyettes
államtitkári szinten (vezetői szinten) elfogadja azokat az egységes tagállami
álláspontokat, amelyeket a kormány képviselni fog.
 a Közigazgatási Államtitkári Értekezlet, - tagállami jogalkotásba kapcsolódva, a
kormányzati ügyrendben. Minden felelős miniszter létrehozza a saját tervezetét,
(minisztériumi egyeztetés), azt a Közigazgatási Államtitkári értekezlet elé helyezik,
majd, ha az kormány elé terjeszthetőnek tekinti, akkor
benyújtják. A lépcsőzetességből kiderül, hogy ez egy kulcsszereplő
 az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter, a közös kül- és
biztonságpolitikát, valamint a közös biztonság- és védelempolitikát érintő kérdésekben
a külpolitikáért felelős miniszter szükség szerint együttműködésben a Kormány feladat-
és hatáskörrel érintett más tagjával,
 a Kormány
SZAKÉRTŐI CSOPORT FELADATAI

A Kormány európai uniós politikájának végrehajtása, az európai uniós tagságból fakadó
feladatok előkészítése és az uniós döntéshozatali eljárások során képviselendő tárgyalási
77
álláspontok kialakítása, az uniós politikák alakulásának nyomon követése és a szükséges

kormányzati intézkedések koordinálása érdekében szakértői csoportok működnek.
A szakértői csoport vezetője a feladat- és hatáskör szerinti első helyen felelős miniszter vagy
más központi államigazgatási szerv vezetője által kijelölt vezető, vagy felhatalmazással bíró
vezető beosztású kormánytisztviselő. Ha a szakértői csoport feladata több központi
államigazgatási szerv feladat- és hatáskörét érinti, és vezetését illetően vita alakul ki, a szakértői
csoportot vezető minisztériumról az EKTB dönt.
A szakértői csoport tagjai a feladat- és hatáskör szerint érintett minisztériumok, illetve más
központi államigazgatási szervek kijelölt tisztségviselői, továbbá minden esetben az
Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium kijelölt kormánytisztviselője és az
Állandó Képviselet kijelölt diplomatája. A szakértői csoport vezetője engedélyezheti más
központi államigazgatási szerv képviselőinek részvételét is a szakértői csoport munkájában.
EKTB FELADATA
 az európai uniós ügyek kormányzati koordinációja, valamint
 az európai uniós tagságból fakadó feladatok előkészítésének és végrehajtásának
koordinálása és ellenőrzése, továbbá
 a képviselendő tárgyalási álláspontok előkészítése és összehangolása.
EKTB SZERVEZETE
Az EKTB elnöke az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter által vezetett
minisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára, (ÉS) helyettese – egyben az EKTB
titkára – az európai uniós ügyek koordinációjáért felelős helyettes államtitkára (európai
igazgató). IM SZMSZ 28.§ f)
Az EKTB tagjai a minisztériumok – szervezeti és működési szabályzataik szerinti – európai
uniós kérdésekben feladat- és hatáskörrel rendelkező helyettes államtitkárai.
Elsődleges feladat- és hatáskörébe tartozó területet érintő ügyekben az EKTB egyeztetési és
döntési eljárásában az EKTB elnökének megkeresése alapján részt vesz az adott tárgykör
szerinti felelős szakértői csoportban tagsággal rendelkező központi államigazgatási szerv
vezetője vagy vezető beosztású tisztviselője, valamint a Magyar Nemzeti Bank képviselője. A
részvételre az EKTB elnöke más személyt is felkérhet. Az EKTB egyeztetési és döntési
eljárásának állandó résztvevője a miniszterelnök európai uniós ügyekért felelős főtanácsadója,
valamint az Állandó Képviselet vezetője (a továbbiakban: Állandó Képviselő), illetve az
Állandó Képviselet vezetőjének helyettese (a továbbiakban: Helyettes Állandó Képviselő). Ha
kormányon kívüli autonóm igazgatási szervet érint a döntéshozatal, akkor ennek a szereplőnek
is helye van az ülésen.
Az uniós koordináció kétszintű (lapos) szervezet, amely biztosítja a gyors reagálási képességet.
TÁRGYALÁSI (TAGÁLLAMI) ÁLLÁSPONT

A single voice (tagállami álláspont) az uniós döntéshozatali eljárásban napirendben szereplő
kérdés. Felkészítő anyag is egyúttal, mert teljes 360 fokos áttekintése a vizsgált területnek, a
tárgynak, amit az adott kérdésben meg kell vizsgálni.
78
Az álláspontnál mindig többlépcsős fázisról beszélünk: szakértői szintű átdolgozás

(anyaggyűjtés, vizsgálat) + kiegészülve politikai döntéshozatallal.
A szakértői csoport minden, a feladatkörébe tartozó, az uniós döntéshozatali eljárásban
napirenden szereplő kérdéssel kapcsolatban írásbeli tárgyalási álláspontot készít. A tárgyalási
álláspontokat minden esetben egyeztetni kell a szakértői csoport tagjaival és – ha ez indokolt –
más érintett szakértői csoporttal.
A szakértői csoport feladata, hogy – a tárgykör szerint felelős EKTB tag jóváhagyásával – az
Európai Unió intézményei által bemutatott új uniós kezdeményezésre vonatkozóan a tanácsi
munkacsoportban való érdemi tárgyalás megkezdése előtt beterjessze az induló mandátum
tervezetét az EKTB elé.
Akkor szükséges csak az EKTB ülése, ha az alábbi helyzet áll elő: Az EKTB ülésére minden
esetben be kell nyújtani a tárgyalási álláspontjavaslatot, ha
− Tanácsülés napirendjén szereplő döntési pontra vonatkozik,
− a magyar érdekek szempontjából kiemelt jelentőségű, illetve vita esetén több központi
államigazgatási szerv kompetenciájába tartozó induló mandátumra vonatkozik,
− az álláspontjavaslat meghatározása a szakértői csoport vezetője szerint olyan kiemelt
jelentőségű kérdést érint, amelyben a Kormány külön határozatba foglalt döntése vagy
intézkedése szükséges,
− az álláspont az Ogytv. szerinti egyeztetési eljárás részét képezi,
− a tanácsi munkacsoportban, az egyéb döntés-előkészítő bizottságban és egyéb
munkacsoportban képviselendő tárgyalási álláspont tekintetében véleménykülönbség
maradt fenn, amelyet rendes eljárásban sem sikerült feloldani.
Minden más esetben elég adott esetben a szakértői csoport álláspontja, hiszen ott is ott van egy
tárcaközi egyeztetési tevékenység.
Az EKTB egy kiemelt szereplő, mert akkor is EKTB van, amikor a tagállamot kiemelten érdekli
az adott kérdés, vagy vita van a több államigazgatási szerv hatáskörébe tartozó kérdéssel
kapcsolatban. Akkor is fontos, ha az országgyűlés egyeztetési eljárása merül fel, illetve olyan
vita esetén is, amelyet nem sikerült feloldani.
TAGÁLLAMI ÁLLÁSPONT KÉPVISELETE

Elválik a létrehozatalától (ezt az igazságügyminiszter képviseli). A tagállami álláspont a
döntéselőkészítés, míg a döntés kifelé történő kommunikációja már az adott felelős
miniszternek a feladata, hatásköre, de itt is van helyettesítési rend. A miniszter képviseli a
kormányt. Államtitkári szintnél alább nem lehet menni.
Az Európai Unió intézményeitől érkező dokumentumokat az európai uniós ügyek
koordinációjáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közvetlenül küldi meg a feladat-
és hatáskörrel érintett más központi államigazgatási szervnek. Ha az Európai Unió intézményei
a dokumentumokat az Állandó Képviseletnek küldik meg, úgy az
− a szakmai irányítás gyakorlásához szükséges minősített és nem minősített iratokat az
európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter által vezetett minisztériumnak,
− az egyes szaktárcák első helyi feladat- és hatáskörébe tartozó területek esetében a
minősített és nem minősített iratokat a szaktárca EKTB tagjának és másolatban az
79
európai uniós ügyek koordinációjáért felelős miniszter által vezetett minisztériumnak

továbbítja.
Magyarország EU Központi Nyilvántartója feladatait a Külgazdasági és Külügyminisztérium
látja el. A Tanács ülésén a Kormányt, az elfogadott tárgyalási álláspontban foglaltaknak
megfelelően az 1. mellékletben meghatározott felelősségi rend szerint felelős miniszter, illetve
távolléte vagy akadályoztatása esetén a miniszter által kijelölt államtitkár képviselheti. A
Tanács ülésén a Kormányt a tárgykör szerint felelős miniszter vagy államtitkár távolléte vagy
akadályoztatása esetén az Állandó Képviselő, vagy a Helyettes Állandó Képviselő képviselheti.
A SZUBSZIDIARITÁS VIZSGÁLAT (a sárga lapos és narancssárga lapos eljárás)

2006-ban került elfogadásra az ún. „Barrosso-kezdeményezés”, amelynek eredményeképp
erősödött a tagállami parlamentek döntéshozatalba történő bevonása. Az Európai Bizottság
valamennyi uniós jogszabálytervezetét megküldi a nemzeti parlamentek részére az uniós
szerveknek történő továbbításával egyidőben.
A nemzeti parlamenteknek 8 hetük van arra, hogy megvizsgálják a jogalkotási aktus-tervezetét
és amennyiben megítélésük szerint sérti a szubszidiaritás és arányosság elvét, indokolt
véleményt küldhetnek a Bizottságnak. Az indokolt vélemény joghatásai attól függenek, hogy
hány tagállami parlament bocsát ki az adott tervezettel kapcsolatban indokolt véleményt. Ennek
számításához a Jegyzőkönyv bevezeti azt a szabályt, hogy minden nemzeti parlamentnek két
szavazata van:
− kétkamarás parlament esetén mindegyik kamara egy-egy szavazattal bír,
− egykamarás parlament esetében az egyetlen kamara birtokolja mindkét szavazatot
Sárga lapos eljárás: Ha az indokolt véleményt adó tagállami parlamentek szavazatainak száma
eléri az összes szavazat 1/3- át (a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló
térségre vonatkozó tervezetek esetében ¼).
Ebben az esetben a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a tervezetet, amelynek eredményeképp:
- módosíthatja
- visszavonhatja a javaslatot (és indokolnia kell az álláspontját).
Narancssárga lapos eljárás: Ha az indokolt véleményt kiadó tagállami parlamentek
szavazatainak száma eléri a szavazatok többségét. A Bizottságnak ebben az esetben is felül kell
vizsgálnia a tervezetet, amelynek eredményeként ugyancsak:
- módosíthatja
- visszavonhatja a javaslatot (és álláspontját ez esetben is indokolnia kell).
A többletkövetelmény, hogy amennyiben a Bizottság a javaslatot eredeti formájában fenntartja,
úgy az indokolást meg kell küldeni az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Amennyiben a
rendes jogalkotási eljárás első olvasatában az Európai Parlament egyszerű többsége vagy a
Tanács tagjainak 55%-a (14 tagállam) arra a következtetésre jut, hogy a javaslat sérti a
szubszidiaritás elvét, úgy a jogalkotási aktus tervezete a továbbiakban nem tárgyalható.
80
15. Az Európai Bíróság és a Törvényszék összetétele, hatásköre. Az Európai Unió

Bírósága eljárásrendje


AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA [EUSz. 19. cikk]

Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és
alkalmazása során. Az Európai Unió Bírósága elnevezés összefoglaló jellegű, és két bíróságot
értünk alatta: az Európai Bíróságot és a Törvényszéket.
A független bírói testület, amely az adott közösségen belül a jogszabályok betartását és érvényre
juttatását felügyeli, az 1952-ben felállított, luxemburgi székhelyű Európai Bíróság, amelyhez
további tehermentesítő fórumok társultak:
 Törvényszék – a Lisszaboni szerződésig a neve Elsőfokú Bíróság (1989)
 Közszolgálati Törvényszék – az Elsőfokú Bíróságot tehermentesítő specializált fórum
volt (2005 – 2016)
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG BÍRÁI [EUSz. 19. cikk (2) bekezdés]

Az Európai Bíróság 27 bíróból áll, azaz tagállamonként egy-egy bíróból. A bírákat olyan
személyek közül kell kiválasztani, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik
megfelelnek az országukban a legfelsőbb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges
feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok (Magyarországon a kúriai
bírák).
A tagállamok kormányai közös megegyezéssel 6 éves időtartamra nevezik ki, megbízatásuk
megújítható. A kinevezés előfeltétele, hogy egy 7 tagú bizottság a tagállami jelölteket
alkalmasnak tagálja a pozíció betöltésére. A 7 tagú bizottságot a tanács nevezi ki határozatával
4 évre, az Európai Bíróság és a Törvényszék korábbi tagjai, a tagállamok legfelsőbb
bíróságának tagjai és az elismert szakértelemmel rendelkező jogászok közül, olyan módon,
hogy egy-egy személyre az EP tesz javaslatot.
A bírói kar részleges megújítására háromévente kerül sor (felválta 14 és 13 pozíció).
81
A bírákkal szemben rendkívül szigorú összeférhetetlenségi szabályok érvényesülnek:

semmilyen politikai vagy közigazgatási hivatalt nem tölthetnek be, és semmilyen egyéb, akár
kereső, akár ingyenes tevékenységet nem végezhetnek, kivéve, ha ez alól a Tanács egyszerű
többséggel kivételesen mentesítést ad.
2021. októberétől kezdődően a tagállamok kormányai közös megegyezéssel Csehi Zoltánt
nevezték ki az Európai Bíróság bírájává 6 évre.
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ELNÖKE [EUMSz. 253. cikk]

Az Európai Bíróság elnökét a bírák maguk közül választják meg 3 éves időtartamra és az elnök
újraválasztható. Jelenlegi elnök: Koen Lenaerts.
Az elnök képviseli az Európai Bíróságot, irányítja annak munkáját, elnököl a nagytanácsban,
illetve vezeti a teljes ülés tárgyalásait és tanácskozásait.
ÍTÉLKEZŐ TESTÜLETEK
Az Európai Bíróságon belül 3 és 5 bíróból álló tanácsok működnek, amelyek elnökeit a bírák
maguk közül választják meg. Az 5 bíróból álló tanács elnökét 3 évre választják és egy
alkalommal újraválasztható.
Az Európai Bíróság nagytanácsa 15 bíróból áll, elnöke az Európai Bíróság elnöke. Mindig tagja
az 5 tagú tanácsok elnökei is. Akkor jár el, ha azt az eljárásban félként résztvevő tagállam vagy
uniós intézmény kéri.
Kivételes esetben az Európai Bíróság teljes ülésben is eljárhat, pl. az alábbi esetekben:
− Ombudsman felmentése
− Bizottság tagjainak felmentése vagy nyugdíjjogosultság megvonása
− Számvevőszék tagjainak elmozdítása
A bíráknak nem kell minden esetben teljes létszámban jelen lenniük a határozathozatalhoz,
elegendő a határozatképességhez az alábbi részvételi szám (mindig páratlan legyen):
- 3 vagy 5 tagú tanács esetén – 3 fő
- nagytanács – 9 fő
- teljes ülés – 15 fő
FŐTANÁCSNOKOK (ADVOCATE GENERAL)

Az Európai Bíróság munkáját 11 főtanácsnok (advocate general) segíti. Közülük 5-t a nagy
tagállamok (Franciaország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Spanyolország) adnak,
a fennmaradó helyeken a többi tagállam jelöltjei cserélődnek. A főtanácsnokok kinevezési
feltételei mindenben megegyeznek a bírákéval.
A főtanácsnokok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános
tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszenek elő azokban az ügyekben, amelyek
esetében az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya szerint főtanácsnok részvételére van
szükség.
A főtanácsnoki indítvány nem köti az Európai Unió Bíróságát, de az esetek nagytöbbségéven
az Európai Bíróság az ügyet a főtanácsnok indítványának megfelelően dönti el.
82
TÖRVÉNYSZÉKEK BÍRÁI [EUSz. 19. cikk (2) bekezdés]

A Törvényszék tagállamonként legalább 1 bíróból áll, akiknek a kinevezése az Európai Bíróság
bíráival azonos eljárásrendben történik, azzal, hogy a megválasztás feltételei enyhébbek: meg
kell felelniük a felsőbb bírói tisztségbe történi kinevezéshez szükséges alkalmassági
feltételeknek.
2019 óta ténylegesen tagállamonként 2 bíróból áll, a magyar tag 2021. év óta Kecsmár Krisztián
és 2022. év óta Tóth Tihamér.
Nincsenek főtanácsnokok, ezt a feladatot indokolt esetben a Törvényszél valamely bírája
láthatja el.
KÜLÖNÖS HATÁSKÖRŰ TÖRVÉNYSZÉKEK [EUMSz. 257. cikk]

Meghatározott ügycsoportokat specializált bírói fórumok, ún. különös hatáskörű törvényszékek
hatáskörébe vannak utalva. Az EP és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében hozhat létre
ilyen különös hatású törvényszéket egyes meghatározott keresetfajták első fokon történő
elbírálására.
Az eljárás sajátossága, hogy nem kizárólag a Bizottság javaslatára indulhat, mint a rendes
jogalkotási eljárás általában, hanem a Bíróság kérelmére, a Bizottsággal folytatott konzultációt
követően is. A különös hatáskörű törvényszékek határozataival szemben kizárólag
jogkérdésben lehet a Törvényszékekhez fellebbezni.
A tagokat a Tanács nevezi ki egyhangú határozattal, a jelölteknek rendelkezniük kell a bírói
tisztségbe történő kinevezéshez szükséges alkalmassággal.
HATÁSKÖRI KÉRDÉSEK
Azokban az ügyekben, amelyekben az Európai Bíróság elsőfokon jár el, nincs helye
fellebbezésnek, azonban azokban az ügyekben, ahol a Törvényszék jár el, kivételesen,
jogkérdésben lehetséges a fellebbezés az Európai Bírósághoz. Az alábbi áttekintő táblázat
mutatja, hogy az Európai bíróság legfontosabb hatáskörei hogyan oszlanak meg az Európai
Bíróság és a Törvényszék között.
EURÓPAI BÍRÓSÁG TÖRVÉNYSZÉK

előzetes döntéshozatali mindig az Európai Bíróság jár -
kötelezettségszegési mindig az Európai Bíróság jár -
-tagállam által a Bizottság
-tagállam által a Parlament
ellen indított eljárás
és/vagy a Tanács elleni eljárás
-tagállam által a Tanács ellen
(kivéve az állami
versenyjogi ügyben indított
megsemmisítési eljárás támogatásokkal, dömpinggel
eljárás (állami támogatások,
kapcsolatos eseteket)
dömping),
-uniós intézmény által indított
-magán- és jogi személyek
eljárás
által indított eljárás
83
-tagállam által a Bizottság

-tagállam által a Parlament
ellen indított eljárás
és/vagy a Tanács elleni eljárás
-tagállam által a Tanács ellen
(kivéve az állami
versenyjogi ügyben indított
mulasztási eljárás támogatásokkal, dömpinggel
eljárás (állami támogatások,
kapcsolatos eseteket)
dömping),
-uniós intézmény által indított
-magán- és jogi személyek
eljárás
által indított eljárás
szerződésen kívül
okozott károkért való másodfokon járhat el a Törvényszék jár el
felelősség
csak akkor járhat el a csak akkor járhat el a
Törvényszék vagy az Európai Törvényszék vagy az
Bíróság, ha a felek a Európai Bíróság, ha a felek a
szerződéses felelősség
szerződésben ezt kötötték ki (a szerződésben ezt kötötték ki
kikötésnek megfelelően) (a kikötésnek megfelelően)
közszolgálati jogviták
(az Európai Unió és
másodfokon járhat el Törvényszék jár el
alkalmazottai közötti
jogviták)
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ELJÁRÁSI RENDJE

Az Európai Unió Bírósága előtt zajló eljárások körében megkülönböztetünk közvetlen és
közvetett eljárásokat:
 a közvetlen eljárások – Az Európai Bíróság vagy a Törvényszék előtt kerülnek
megindítására,
 közvetett eljárások – (ide soroljuk az előzetes döntéshozatali eljárást) esetében az
alapeljárás valamely tagállami bíróság előtt zajlik, és csak időlegesen, egy felmerülő
uniós jogi kérdés megválaszolása erejéig kapcsolódik be ebbe az eljárásba az Európai
Bíróság.
Az eljárást alapvetően 4 nagy szakaszra érdemes felosztani:
1. A kérelem, kereset beérkezésének és az ahhoz kapcsolódó intézkedések szakasza
2. Az írásbeli szakasz (a felek, beavatkozók észrevételei, előkészítő intézkedések)
3. Szóbeli szakasz (az esetlegesen megtartott tárgyalás)
4. Döntéshozatali szakasz (döntés kihirdetése és közzététele)
KÉRELEM, KERESET BEÉRKEZÉSE

Az előzetes döntéshozatali kérelem, illetőleg közvetlen kereset az Európai Bíróság, illetve a
Törvényszék hivatalághoz érkezik be.
A közvetlen kereseteket az eljárás nyelvén kell benyújtani, melyet főszabály szerint a felperes
választ meg. Ha azonban az alperes egy tagállam, a hivatalos nyelve lesz az eljárás nyelve.
84
Ezekben az eljárásokban nem készül fordítás minden hivatalos nyelvre, kizárólag a Bíróság
munkanyelvére, a franciára.
Az előzetes döntéshozatali kérelmeket az eljáró bíróság nyelvén kell benyújtani, és azokat az
Európai Unió Bíróságának ún. Többnyelvűségi Főigazgatóságához tartozó Jogi Szakfordítási
Igazgatóság jogász-nyelvész munkatársai lefordítják az Unió valamely hivatalos nyelvére,
melyet a peres feleken kívül a tagállamok kormányainak és az érintett uniós intézményeknek is
megküld az Európai Bíróság hivatalvezetője, észrevételeik megtétele céljából.
A keresetekről és az előzetes döntéshozatali kérelmekről szóló rövid összefoglalókat
valamennyi hivatalos nyelven közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában is. Az Európai
Bíróság és a Törvényszék elnöke ebben a fázisban jelöli ki az ügy előadó bíráját, aki majd az
ügyben meghozandó döntés tervezetét fogja elkészíteni, valamint a Bíróság esetében az első
főtanácsnok főtanácsnokot is jelöl.
ÍRÁSBELI SZAKASZ
Az írásbeli szakaszban kerül sor a kereseti, illetőleg az előzetes döntéshozatali kérelmet vagy
annak elutasítását alátámasztó jogi érvek bemutatására.
Közvetlen keresetek esetén 2 hónapon belül lehet ellenkérelmet benyújtani, amelyre 1 hónapon
belül válasz, arra pedig további 1 hónapon belül alperesi viszontválasz terjeszthető elő.
Az előzetes döntéshozatali eljárásban az alapeljárás felei, a tagállamok és az érintett uniós
intézmények 2 hónapon belül tehetnek írásbeli észrevételeket, amennyiben érdekeik, jogi
megítélésük alapján ezt szükségesnek tartják. Javaslatot tesznek az előzetes döntéshozatali
kérelemben szereplő kérdések megválaszolására, kifejtve a saját jogi érvelésüket is.
Az írásbeli szakasz során az előadó bírónak és a főtanácsnoknak is lehetősége van kérdést
intézni a felekhez és ebben a szakaszban kerül sor a bizonyítékok benyújtására is.
SZÓBELI SZAKASZ
A szóbeli szakasz egyáltalán nem tekinthető általánosnak, arra csak az előadó bíró előzetes
jelentése alapján, a felek indokolt kérelmére, az Európai Bíróság, illetőleg a Törvényszék
döntése alapján kerülhet sor.
A tárgyalás napját:
- az Európai Bíróságon az ún. általános értekezleten tűzik ki,
- Törvényszéken az eljáró tanács elnöke határozza meg.
Tárgyalás menete:
1. tárgyalás előtt a jogi képviselők találkoznak a bírókkal, ahol az előadó bíró illetve
főtanácsnok külön is megkérheti a feleket arra, hogy perbeszédeikben egyes
kérdésekre térjenek ki.
2. teremszolja az eljárás nyelvén ünnepélyesen bejelenti a Bíróságot vagy a
Törvényszéket
3. Hivatal munkatársa megnevezi az ügyet, majd a bírói tanács elnöke levezeti a
tárgyalást
4. elsőként a felperes kap lehetőséget 15 vagy 20 perces felszólalásra
85
5. ezt követően az alperes és a beavatkozók tartják meg perbeszédeiket

6. az előadó bíró és a többi bíró kérdéseket tehet fel
7. valamennyi félnek lehetősége van záróbeszédet tartani
8. a bírói tanács elnöke megkérdezi a főtanácsnokot, hogy mikor tervezi előterjeszteni
az indítványát, amire konkrét dátumot kell megjelölni
9. a bírói tanács elnöke lezárja a szóbeli szakaszt
10. Az ítéletek kihirdetésére és a főtanácsnoki indítványok előterjesztésére is
nyilvánosan kerül sor, az ítéletek és indítványok rendelkező részeit az eljárás nyelvén
mindig egy-egy tárgyalás előtt olvassák fel.
DÖNTÉSHOZATALI SZAKASZ
A szóbeli szakaszt követően kerül sor a főtanácsnoki indítványnak egy más ügyben tarott
tárgyaláson történő ismertetésére, majd elkészül az előadó bíró ítélettervezete. Határozatát a
bírói tanács egyszerű többséggel hozza, a nyilvánosság sem a szavazati arányokról, sem az
esetleges különvéleményekről nem értesül.
Az ítéletet valamennyi hivatalos nyelvre le kell fordítani., annak rendelkező részét az eljárás
nyelvén, tárgyaláson ki kell hirdetni, majd az ítéletet közzéteszik digitálisan a Bíróság
honlapján és az Európai Bírósági Határozatok tárában, illetve kézbesítik a feleket.
86
16. Az Európai Unió szerződéses és szerződésen kívüli felelőssége

Az Európai Unió a Lisszaboni szerződés óta rendelkezik nemzetközi jogalanyisággal.

A jogalanyiság tartalma:
 szerződéseket köthet;
 jogok és kötelezettségek alanya lehet;
 diplomáciai képviselőket küldhet és delegációt fogadhat;
 nemzetközi jogsértésekért való felelőssége van.
A JOGI FELELŐSSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ KERESET

A felelősség megállapítása iránti kereset az Európai Unió Bírósága előtt indítható keresetek
egyike. Lehetővé teszi a kárt szenvedett magánszemélyek vagy a tagállamok számára, hogy
kártérítést szerezzenek a kárt okozó intézménytől.
A felelősség megállapítása iránti kereset az Európai Unió Bírósága elé beterjesztett kereset. A
tagállamok vagy magánszemélyek terjeszthetik be.
A felelősség megállapítása iránti kereset kártalanítást tesz lehetővé olyan kár miatt, amelyért az
Unió felelős. Ez alapján kétféle kereset létezik:
1. az Unió szerződéses felelősségére vonatkozó kereset, abban az esetben, ha az Unió
maga is szerződéses fél;
2. az Unió szerződésen kívüli felelősségére vonatkozó kereset, olyan esetekben, amikor a
kárt az Unió szervei vagy alkalmazottai okozták feladataik ellátása során.
AZ UNIÓ SZERZŐDÉSES FELELŐSSÉGE

Az Unió szerveinek és alkalmazottainak módjában áll olyan szerződéseket kötni, amelyek
felelősségre kötelezik az Uniót. Ezért a Bíróság nem minden esetben rendelkezik hatáskörrel
az ilyen szerződésekből fakadó jogvitákkal kapcsolatos ítélethozatalban.
A felelősség megállapítása iránti kereset ugyanis csak akkor nyújtható be az Európai Unió
Bíróságához, ha arról választottbírósági záradék rendelkezik. Másképp fogalmazva: annak a
szerződésnek, amelyben az Unió szerződő félként szerepel, tartalmaznia kell egy olyan
záradékot, amely jogvita esetén az Európai Unió Bíróságát határozza meg hatáskörrel
rendelkező bíróságként. Ilyen záradék hiányában a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel
a szerződésből fakadó jogvitával kapcsolatos ítélethozatalban.
Felelősség magánjogi szerződések esetében
EUMSZ 340. cikk: „Az Unió szerződéses felelősségét az adott szerződésre alkalmazandó jog
szabályozza.”
87
Kisebb horderejű ügyek: Tagállami bíróságok is eljárhatnak, de az Unió intézményei nem

kerülhetnek kedvezőtlenebb peres helyzetbe, mint a tagállam jogi személyei.
Nagy volumenű ügyek (EU költségvetését érintő beruházások): Bíróság az illetékes, az adott
kontraktuális jogviszonyra meghatározott törvényt alkalmazza, ha nincs ilyen, akkor a belga
polgári törvénykönyv rendelkezései az irányadóak.
Felelősség államközi szerződések esetén
Schengeni Egyezmény nem volt az uniós jog része: A tagállamok megállapodhattak abban,
hogy az egyezmény értelmezését a Bíróság végezze.
Átmeneti időszak: Fenntartották a gyakorlatot. Csak az elfogadó tagállamokkal szemben volt
kötelező érvényű a Bíróság döntése.
Lisszaboni Szerződés: Csak a Bíróság rendelkezik szerződésértelmező és jogértelmező
kompetenciával.
Nemzetközi szerződések ex ante vizsgálata
EUMSZ: Egy tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérheti a Bíróság
véleményét egy tervezett megállapodás és az eu-s szerződések összeegyeztethetőségéről. Ha a
Bíróság véleménye kedvezőtlen, a megállapodás akkor léphet hatályba, ha az módosítják vagy
a Szerződéseket felülvizsgálják.
Ha az Unió által kötött nemzetközi szerződések másodlagos jogforrásokba ütköznek, a
nemzetközi megállapodás felülírja a másodlagos uniós jogi aktust.
Ha elsődleges jogba ütközik, a Bíróság megvizsgálja a nemzetközi szerződést és kötelező
véleményt ad ki. Ha a Bíróság megállapítja, hogy a szerződés sérti az uniós jogot, a szerződés
megkötésére akkor kerülhet sor, ha módosítják vagy az elsődleges jogforrásokat
felülvizsgálják.
AZ UNIÓ SZERZŐDÉSEN KÍVÜLI FELELŐSSÉGE

EUMSZ generál klauzulát fogalmaz meg: „Szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a
tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy
alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.”
A szerződés szűkszavú rendelkezését az Európai Bíróság töltötte meg tartalommal.
A Közösség felelősségét három konjunktív tényező alapozza meg:
1. jogtalan aktus
2. kár
3. ok-okozati összefüggés
Négy fajátja van:
1. igazgatási jogkörben okozott kár
2. közösségi tisztviselők tevékenységével okozott kár
3. jogalkotási aktussal okozott kár
4. jogszerű intézkedéssel okozott kár
88
Laboratoire Bergaderm-ügy (jogszerű intézkedéssel okozott kár)

Kozmetikai szerekről szóló irányelv: Bizottság elrendelte, hogy az Unió területén gyártott
naptejek nem tartalmazhatnak egy meghatározott, egészségre káros összetevőt. → Tönkrement
a Laboratoire Bergaderm naptejgyártó cég és keresetett indított a Bizottság ellen.
A cég szerint jóhiszeműen jártak el, más francia naptejgyártó cégek is alkalmaznak káros
alapanyagokat, azok azonban nem kerültek feltüntetésre. A betiltott alapanyagot kizárólag ez a
cég alkalmazta. → Plaumann-teszt: a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más
személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez
hasonló módon egyéniesíti őket.→ A kártérítés iránti keresetnek a Bíróság helyt adott.
Tejpor-ügyek
A Bizottság elrendelte, hogy az állati takarmány előállításához használt szójához bizonyos
százalékban tejport is kell hozzáadni. Cél a felhalmozódott vaj-és tejporhegyek csökkentése és
a termelés hatékonyabbá tétele. → Ellentétes következmény: Megdrágította a cégek termelési
tevékenységét. → A Bíróság a Bizottság intézkedését diszkriminatívnak és aránytalannak
minősítette.
Schöppenstedt formula
Az Unió jogalkotása által okozott kár elleni fellépésnek két feltétele van:
1. Kár és jogszabály között ok-okozati összefüggés
pl. Adams-ügy
Egy svájci gyógyszerészeti cég vezetőségi tagja, Adams úr észlelte, hogy az EU piacára
exportáló vállalat nem tartja be az Unió versenyjogi szabályait. Svájc tagja az EGT-nek, az EU-
hoz azonban nem csatlakozott. Unió joghatósága kiterjedhet? → A Bíróság megerősítette az
EU jogalkotásának extraterritoriális hatályát. → A svájci cég tevékenységének nagy részét az
EU területén folytatta, ezért az EU jogi szabályai befolyással voltak rá.
Adams kérte kilétének bizalmas kezelését, a cég azonban kérte az informátor megnevezését és
felajánlotta, hogy így eltekint a feljelentéstől. A Bizottság nem értesítette Adams urat a cég
ajánlatáról, elzárkózott az informátor megnevezésétől, de retusált dokumentumokat adott át a
cég részére. → A cég feljelentést tett Adams ellen. Svájcban ipari kémkedés gyanújával
letartóztatták, felesége öngyilkos lett. Adams kártérítés iránti pert indított a Bizottság ellen. →
A Bizottság tisztességtelen módon járt el, ugyanis a dokumentumokból beazonosítható volt
Adams személye. → A Bíróság szerint Adams maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, mert
nem tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy kiléte az iratokból megállapítható és az ügy állásáról
nem informálódott. → A Bíróság 50%-os kármegosztást állapított meg.
2. Magánszemély védelmét szolgáló felsőbb szabály súlyos megsértése (pl. EUSZ,
EUMSZ, általános elvek, mint arányosság elvének megsértése vagy diszkrimináció
tilalma)
Az Unió szerződésen kívüli felelőssége az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata által
kialakított egységes szabályokat követ. A kereseteket a kártérítést igénylő, károsult
magánszemélyek vagy a tagállamok nyújthatják be. Az igény érvényesítésére vonatkozó
határidő a kár keletkezésétől számított öt év.
89
A BÍRÓSÁG ÉS A TÖRVÉNYSZÉK KÖZÖTTI HATÁSKÖR-MEGOSZTÁS

A Törvényszék a magánszemélyek által indított keresetek első fokon történő tárgyalásában
rendelkezik hatáskörrel.
A Bíróság pedig a tagállamok által indított keresetek tárgyalásában rendelkezik hatáskörrel. A
Bírósághoz a Törvényszék által első fokon hozott határozatok elleni fellebbezésekkel is lehet
fordulni. Ez utóbbi esetben a Bíróság csak jogi kérdésekben jár el, és nem alkot új ítéletet a
tényállásról.
A Bíróság és a Törvényszék az Unió szerződéses felelősségét megállapító keresetekről is hozhat
határozatot. Ezek a keresetek azon szerződésekben foglalt feltételeknek megfelelően
alkalmazhatók, amelyekben az Unió szerződő félként szerepel.
90
17. Az előzetes döntéshozatali eljárás
AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA

A Bíróságnak az Európai Unió területén kizárólagos jogköre van arra, hogy az európai jogot
erga omnes hatállyal, autentikus módon értelmezze. Az európai jog beépül a tagállamok
jogrendjébe, és alkalmazási elsőbbséget élvez a tagállami jogokkal szemben, ráadásul a
közvetlen hatály elvéből következő módon arra a tagállami bíróságok előtt is lehet hivatkozni.
Az előzetes döntéshozatali eljárás egy sajátos munkamegosztáson alapul az Európai Bíróság és
a tagállami bíróságok között: az Európai Bíróság eldönti a jogkérdést, melynek alapulvételével
aztán a tagállami bíróság eldönti az előtte folyamatban lévő ügyet.
Ez a leghatékonyabb eszköz az Európai Bíróság számára az uniós jog fejlesztésére.
EUMSZ. 267. CIKK

Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő
kérdésekben:
 a Szerződések értelmezése;
 az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és
értelmezése;
Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete
meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy
hozzon ebben a kérdésben döntést.
Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek
határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az
Európai Unió Bíróságához fordulni.
Ha egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan kérdés merül fel, amely valamely
fogva tartott személyt érint, az Európai Unió Bírósága a lehető legrövidebb időn belül határoz.
Előzetes döntéshozatali eljárásra kizárólag az Európai Bíróságnak van hatásköre, a
Törvényszéknek nincs! Az eljárásban kérhető az elsődleges és másodlagos uniós jog
értelmezése, valamint a másodlagos uniós jog érvényességének vizsgálata – az elsődleges uniós
jog ugyanis fogalmilag nem lehet érvénytelen.
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRÉBE NEM TARTOZÓ JOGKÖRÖK

Az előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bíróság nem tehet meg mindent:
− nincs hatásköre a jogvita eldöntésére – nemzeti bíróság feladata marad
− nincsenek további hatáskörei a nemzeti joggal kapcsolatban – nem értelmezheti a jog
szabályait, nem állapíthatja meg, hogy a nemzeti jog valamely szabálya ellentétes az
uniós joggal.
91
ELŐZETES DÖNTÉS KÉRÉSE A MAGYAR JOG SZABÁLYAI SZERINT

Az előzetes döntéshozatali eljárásokra vonatkozó részletes szabályok megállapítása
tekintetében a tagállamok szabadságot élveznek, egyetlen megkötéssel, miszerint a szabályozás
nem korlátozhatja az EUMSz. 267. cikke szerinti eljárás lényegét.
Magyarországon a Polgári perrendtartás és a Büntető eljárásról szóló törvény egyező módon
szabályozza a kérdést. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről a bíróság
végzéssel határoz és ezzel egyidejűleg saját eljárását felfüggeszti.
Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzéssel szemben fellebbezésnek nincs
helye.
ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI ELJÁRÁS LEFOLYTATÁSA

Az Európai Bíróság a kérelmet kézbesíti az alapeljárásban részt vevő feleknek, valamint a
tagállamoknak, a Bizottságnak és annak az uniós intézménynek, amelynek az aktusát érinti az
előzetes döntéshozatali eljárás. A tagállamoknak és az intézményeknek 2 hónap áll
rendelkezésükre az írásbeli észrevétel előterjesztésére.
Az írásbeli szakaszban az Európai Bíróság rendszeresen tesz fel kérdéseket a feleknek, a
tagállamoknak és az intézményeknek. Az eljárás írásbeli szakaszának lezárását követően a felek
nyilatkozhatnak arról, hogy kérik-e a tárgyalás tartását, és ha igen, miért. Az Európai bíróság
maga dönt arról, hogy az ügyben szükséges-e bizonyítást felvenni, az ügyben melyik ítélkező
testület döntsön, továbbá, hogy szükséges-e nyilvános tárgyalást tartani. A legtöbb előzetes
döntéshozatali eljárásban nem kerül sor tárgyalásra.
Jellemzően készül főtanácsnoki indítvány, melyben a főtanácsnok részletesen elemzi a jogvitát.
Az Európai Bíróság a feltett kérdést indokolt végzéssel válaszolja meg. Erre akkor kerül sor, ha
a feltett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről az Európai Bíróság korábban már
határozatot hozott, vagy a feltett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési
gyakorlatból és a válasz tartalmával kapcsolatosan semmilyen ésszerű kétely nem kerül fel (ún.
acte éclaire doktrína, vagy tisztázott ügy doktrína).
Ha az ügy jellege megköveteli, gyorsított eljárásban bírálják el. Az elnök haladéktalanul kitűzi
a tárgyalási határnapot. Az előzetes döntés iránti kérelmet az eljáró bíróság bármikor
visszavonhatja, vagy ha a tagállami bíróság megítélése szerint a feltett kérdés időközben
egyértelművé vált, vagy annak megválaszolása már nem szükséges a jogvita eldöntéséhez.
Ha az Európai Bíróság előtt lezárult az előzetes döntéshozatali eljárás, az abban foglalt, a
tagállami bíróságra kötelező értelmezés alapulvételével a tagállami bíróság folytatni fogja az
eljárást és eldönti a jogvitát.
BÍRÓI SZERV FOGALMA [EUMSz. 267. cikk]

Az Európai Bíróság a Dorsch Consult ügyben összegezte, hogy mely feltételek vizsgálata
alapján dönthető el, hogy egy adott tagállami szerv az EUMSz. 267. cikke szerinti előzetes
döntéshozatali eljárás szempontjából bíróságnak minősül-e. Ezek az ún. Dorsch Consult
feltételek, amelyeknek a szerv meg kell, hogy feleljen:
− jogszabály hozza létre
92
− állandó jellegű
− döntése kötelező
− eljárása kontradiktórius
− független
− jogot alkalmaz az eljárása során
Bírói szerv ismérveinek hiánya – Cartesio ügy

A bajai székhelyű Cartesio Bt. kezdeményezte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság, mint
Cégbíróság előtt a társaság székhelyének Olaszországba történő átjegyzését, oly módon, hogy
a társaság továbbra is a magyar jog szerint működő gazdasági társaság maradjon. A cégbíróság
a változásbejegyzési kérelmet elutasította, a döntéssel szemben a Cartesio Bt. a Szegedi
Ítélőtáblához fellebbezett.
Az ügy anyagi jogi kérdése az volt, hogy összhangban áll-e az uniós joggal az a magyar
szabályozás, amely nem teszi lehetővé a társaság székhelyének másik tagállamba történő
áthelyezését úgy, hogy a társaság közben a magyar jog hatálya alá tartozó maradjon, azonban
az előzetes döntéshozatali eljárás intézménye szempontjából az eset eljárásjogi vonatkozásai is
fontosak.
Ha egy bíróság lényegében közigazgatási hatóságként jár el, azaz nem egy jogvitát dönt el,
akkor nem tekinthető az EUMSz. 267. cikke szempontjából bíróságnak. Ha a cégbíróság
határozatával szemben azért fordul a kérelmező a másodfokú bírósághoz, mert azt állítja, hogy
a cégbíróság megsértette a kérelmező valamely jogát a kérelem elutasításával, akkor az már
igazságszolgáltatási feladatnak minősül. Ez pedig azt jelenti, hogy bár a Szegedi Ítélőtábla
eljárása jelen esetben nem minősül kontradiktóriusnak, mégis jogosult előzetes döntéshozatali
eljárás kezdeményezésére.
Habár a legtöbb tagállami alkotmánybíróság eljárása sem teljesíti a kontradiktórius eljárás
követelményét, azok előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét az Európai
Bíróság valamennyi alkalommal elfogadta.
INTÉZMÉNYI OLDALRÓL – MIKOR LEHET, KELL ÉS NEM KELL ELŐZETES

DÖNTÉST KÉRNI?
A tagállami bíróságok joga az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Abban az
esetben azonban, ha egy olyan tagállami bíróság előtt merül fel az uniós jog értelmezésével
vagy érvényességével kapcsolatos kérdés, melynek határozata ellen a nemzeti jog értelmében
nincs jogorvoslati lehetőség, ez a nemzeti bíróság már nem csupán jogosult, hanem köteles az
Európai Bírósághoz fordulni.
Magyarországon az 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény rögzíti, hogy amennyiben a
magyar jog nem zárja ki a felülvizsgálati eljárás lehetőségét, így a Kúria tekinthető az előzetes
döntéshozatali eljárás kezdeményezésére kötelezett bíróságnak. Abban az esetben, ha a döntés
ellen nincs helye felülvizsgálatnak, akkor a jogerős döntést hozó bíróság minősül ilyennek.
Az Európai Bíróság kimondta, ha egy fellebbviteli bíróság határozatával szemben a legfelsőbb
bírói fórumhoz lehet fordulni, akkor a fellebbviteli bíróság nem minősül kötelezett bíróságnak.
93
TARTALMI OLDALRÓL – MIKOR LEHET, KELL ÉS NEM KELL ELŐZETES

DÖNTÉST KÉRNI?
Tartalmi értelemben akkor van szükség az Európai Bíróság eljárásnak kezdeményezésére, ha
vagy a Szerződések értelmezése, vagy pedig az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi
aktusainak érvényessége, illetőleg értelmezése válik szükségessé.
Formai értelemben a tagállami bíróságoknak megvan a joguk az előzetes véleménykérésre, de
ha a korábbi előzetes döntéshez képest új tények vagy érvek nem merülnek fel, akkor a Bíróság
a korábbi döntéshez fogja magát tartani. Ilyen esetekre vonatkozik az acte éclairé doktrínája.
Cilfit ügy
Az Európai Bíróság a CILFIT ügyben áttekintette azokat az eseteket is, amikor ugyancsak nem
szükséges az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése, mert az uniós jogi kérdés
megítélése nyilvánvaló.
Abban az esetben, ha bár az Európai Bíróság még nem foglalt állást az adott jogkérdésben, de
az uniós jog helyes alkalmazása annyira nyilvánvaló, hogy az minden ésszerű kétséget kizár, a
tagállami bíróságnak nem szükséges az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását
kezdeményeznie akkor sem, ha egyébként kötelezett bíróságnak minősülne.
MIKOR NEM VÁLASZOL AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG?

Az Európai Bíróságnak lehetősége van arra, hogy indokolt végzésben adjon választ a tagállami
bíróság által feltett kérdésre akkor, ha az tisztázott ügynek minősül. Olyan esetek is
előfordulnak, amikor azonban egyáltalán nem válaszol a feltett kérdésre.
Formai okból tagadja meg a válaszadást:
- ha a tagállami bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó
végzését bármely okból visszavonja.
- ha a tagállami bíróság végzése olyan ténybeli vagy jogi hiányosságban szenved, amely
miatt a feltett kérdés nem válaszolható meg.
Tartalmi okból tagadja meg a választ:
- ha az nem valódi jogvitához kapcsolódik, vagy maga a kérdés hipotetikus jellegű
- ha arra a következtetésre jut, hogy az ügynek nyilvánvalóan nincs európai uniós jogi
vonatkozása (pl. Vajnai ügy)
Vajnai ügy
Magyarországi munkáspárt elnöke, aki ellen büntetőeljárás indult önkényuralmi jelkép tiltott
viselése miatt. Az eljáró bíróság azt a kérdést tette fel, hogy sérti-e a hátrányos
megkülönböztetés tilalmát, hogy egyes államokban a vöröscsillag minden tiltás nélkül
használható, míg más államokban (így Magyarországon) nem.
Vajnai Attila ügye semmilyen módon nem kapcsolódik a Szerződések rendelkezéseinek hatálya
alá tartozó egyik helyzethez sem, az alapügyre alkalmazva nem tartozik a közösségi jog keretei
közé.
94
ELŐZETES DÖNTÉS IDŐBELI HATÁLYA

Az előzetes döntés jellemzően ex tunc hatállyal érvényesül, azaz a vizsgált normát a kezdetektől
(annak megalkotásától) fogva az Európai Bíróság által meghatározott tartalommal kellett volna
értelmezni, illetve az adott másodlagos uniós jogi norma már annak megalkotása pillanatában
érvénytelen volt.
Az Európai Bíróságnak lehetősége van arra, hogy a döntése időbeli hatályát korlátozza.
Defrenne kontra Sabena ügy

Az ügyben az Európai Bíróság elismerte az EUMSz 157. cikk (1) bekezdés közvetlen hatályát,
vagyis, hogy minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a
nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkájáért egyenlő díjazást kapjanak.
Ez a döntés azonban ex tunc hatállyal rendkívül súlyos gazdasági következményekkel járhatott
volna.
95
18. Kötelezettségszegési eljárások

A kötelezettségszegési eljárásoknak alapvetően 2 típusát különböztetjük meg:
1) Az Európai Bizottság indítja meg a tagállamokkal szemben, amennyiben azok
megszegik a Szerződésekből fakadó valamely kötelezettségüket
2) Az európai jogból fakadó kötelezettségek megszegése miatt az egyik tagállam a másik
tagállammal szemben indíthat eljárást az Európai Bíróság előtt.
EURÓPAI BIZOTTSÁG ÁLTAL INDÍTOTT KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI ELJÁRÁS

[EUMSz. 258. cikk]
Ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a Szerződésekből eredő valamely
kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett
államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére.
Ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a
véleményben foglaltaknak, a Bizottság az Európai Unió Bíróságához fordulhat.
Az eljárás jellemzői:
− Az eljárást az Európai Bizottság közérdekből indíthatja
− Szerződésekből eredő kötelezettségek megszegése esetén kerülhet megindításra – nem
csak az elsődleges, hanem a másodlagos jogforrások valamelyikének megsértése is
megalapozhatja a kötelezettségszegési eljárást
− Az eljárás megindításának feltétele, hogy a kötelezettségszegést a tagállam kövesse el.
Ebbe beletartozik valamennyi állami szerv, így a hatalmi ágak elválasztása elvének
megfelelően a mindenkori kormányzattól függetlenül működő bíróságok is (állam
egységének elve).
− alperes mindig valamely tagállam
− objektív vizsgálatot folytat – csak azt értékeli, hogy egy tagállam megsértette-e az uniós
jogból fakadó kötelezettségét, nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy miért.
− az eljárás eredménye közvetlenül nem keletkeztet jogokat a magán- és jogi személyek
számára – azonban, ha egy tagállam a kötelezettségszegési eljárásban született ítélet
ellenére is fenntartja az uniós joggal ellentétesnek bizonyult tagállami jogszabályi
rendelkezéseit, vagy közigazgatási gyakorlatát, az már megalapozhatja a tagállam uniós
jog megsértése miatti kártérítési felelősségét, amelyet a magán- és jogi személyek a saját
nemzeti bíróságok előtt érvényesíthetnek.
96
Kötelezettségszegési eljárás informális, adminisztratív szakasza

Az eljárás egy adminisztratív, a pert megelőző szakasszal indul, melynek célja, hogy a
tagállamnak lehetősége nyíljon a kötelezettségszegése elismerésére és a jogsértés orvoslására.
1. tagállam részére felszólító levél küldése – a Bizottság tájékoztatja a tagállamot az eljárás
megindításáról. Pontosan meg kell határoznia, hogy melyek azok az uniós jogból fakadó
kötelezettségek, amelyek sérelme miatt a Bizottság eljárást kíván indítani, továbbá
tartalmaznia kell minden olyan lényeges információt, amelyre a tagálamnak az érdemi
védekezéshez szüksége lehet. A tagállamnak általában 2 hónap áll rendelkezésére az
észrevételei megtételére, indokolt esetben azonban az Európai Bizottság rövidebb
határidőt is meghatározhat.
2. Ha a tagállam nem győzi meg az Európai Bizottságot, akkor indokolással ellátott
vélemény kibocsátására kerül sor – Komoly jogi jelentősége van. A Bizottságnak
pontosan és részletesen meg kell indokolnia, hogy miért jutott arra az álláspontra, hogy
a tagállam valamely kötelezettségét megsértette. A tagállamnak ezúttal is 2 hónapja van
a reagálásra, vagy az abban foglaltaknak való megfelelésre, és a megfelelő orvoslására.
3. Bizottság az Európai Bírósághoz fordul – A kereseti kérelem nem haladhatja meg az
indokolással ellátott véleményben foglaltakat. A 2 hónapos határidőhöz képest
kevesebb időt is biztosíthat a tagállam számára az észrevételei megtételére.
Kötelezettségszegési eljárás formális, bírósági szakasz

Az Európai Bizottság szabadon dönthet abban a kérdésben, hogy eljárást indít-e az Európai
Bíróság előtt vagy sem. A bizonyítási teher a Bizottságon van.
Az Európai Bíróság szubjektív indokokat nem fogad el, és a tagállam sem a saját alkotmányos
előírásaira, sem pedig más tagállam hasonló jogsértésére nem hivatkozhat.
Az Európai Bíróság ítélete ebben az eljárásban megállapító jellegű: azt mondja ki, hogy a
tagállam megsértette valamely, a Szerződésekből fakadó kötelezettségét. Ebből az következik,
hogy nem válik okafogyottá a Bizottság keresete csak azért, mert a jogsértés időközben
megszűnt – az indokolással ellátott véleményben a jogsértés megszüntetésére meghatározott
időpontban a tagállami kötelezettségszegés fennáll-e.
Annak sincs jelentősége, hogy a jogsértés azért szűnt meg, mert a tagállam adott esetben eleget
tett az uniós jogból fakadó kötelezettségének, vagy éppen ellenkezőleg, az uniós jog szabályai
változtak meg a tagállami jogszabályok változatlansága mellett.
Bizottság kontra Csehország – Lengyelország – Magyarország

2017. június 15-én a Bizottság megindította a kötelezettségszegési eljárásokat és felszólító
levelet küldött a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország részére. A kapott válaszok
nem minősültek kielégítőnek, mivel egyiket sem kísérte arra vonatkozó tervezet, hogy ezek a
tagállamok gyorsan áthelyezéseket kezdenének a területükre.
A tanácsi határozatok előírják a tagállamok számára, hogy a gyors és jól szervezett áthelyezési
eljárás biztosítása érdekében háromhavonta ajánljanak fel elhelyezési lehetőségeket a
menedékkérők számára. Míg Magyarország az áthelyezési program kezdete óta egyáltalán nem
tett lépéseket, Lengyelország 2015 decembere óta nem helyezett át egyetlen menedékkérőt
97
sem, és nem is tett erre vállalást. A Cseh Köztársaság 2016 augusztusa óta nem helyezett át
egyetlen személyt sem, és több mint egy éve nem tett újabb kötelezettségvállalást sem.
A kötelezettségszegési eljárás alá vont tagállamok hiába hivatkoztak arra, hogy az általuk a
Bizottság álláspontja szerint megsértett határozatok alkalmazási időszaka már a keresetindítás
időpontjában véglegesen lejárt, így pedig már nem is tudnák orvosolni az állítólagos
kötelezettségszegést.
TAGÁLLAM ÁLTAL INDÍTOTT KÖTELEZETTSÉGSZEGÉSI ELJÁRÁS [EUMSz.

259. cikk]
Bármely tagállam az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik
tagállam a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette.
Mielőtt egy tagállam keresetet nyújt be egy másik tagállam ellen a Szerződésekből eredő
valamely kötelezettség állítólagos megsértése miatt, az ügyet a Bizottság elé kell terjesztenie.
A Bizottságindokolással ellátott véleményt ad, miután az érintett államoknak lehetőséget
biztosított arra, hogy kontradiktórius eljárás keretében szóban és írásban nyilatkozzanak.
Ha a Bizottság az ügy előterjesztésétől számított három hónapon belül nem ad véleményt, a
vélemény hiányától függetlenül az ügyben az Európai Unió Bíróságához lehet fordulni.
A keresetindítás informális, adminisztratív szakasza tekintetében tér csak el az Európai
Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárásától, a többivel kapcsolatban már lényegében
azonos. Az ügyet az Európai Bizottság elé kell terjeszteni véleményezésre. Az indokolással
ellátott véleménynek ebben az esetben az eljárásban kevésbé fontos a szerepe.
Tagállamok által indított kötelezettségszegési eljárások a közelmúltból:
 1979. Franciaország kontra Egyesült Királyság ügy a halászati jogokkal kapcsolatban
 2012. Magyarország kontra Szlovákia ügy a magyar államfő
belépésének megtagadásával kapcsolatosan (Sólyom ügy)
Sólyom ügy
Sólyom László, Magyarország akkori Köztársasági elnöke 2009. augusztus 21-én egy
szlovákiai székhelyű társadalmi szervezet meghívására érkezett volna Szlovákiába, hogy ott
beszédet mondjon Szent István szobrának avatási ünnepségén. A dátum a magyar államalapítás
ünnepéhez kötődik, de különös érzékenységet váltott ki Szlovákiában, mert a Varsói Szerződés
csapatai, köztük Magyarország is ezen a napon szállta meg Csehszlovákiát.
A Szlovák Külügyminisztérium szóbeli jegyzékben értesítette Magyarország pozsonyi
nagykövetét, hogy biztonsági kockázatból megtagadják, hogy Sólyom László belépjen
Szlovákia területére.
A magyar külügyminisztérium panasszal fordult az Európai Bizottság elnökéhez, hogy
vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy kötelezettségszegési eljárás indítható el Szlovákiával
szemben annak okán, hogy megsértette az uniós polgárok azon jogát, hogy a tagállamok
területén szabadon mozogjon és ott tartózkodjon.
Az Európai Bíróság ítéletében elfogadta Szlovákia és a Bizottság érvelését: Sólyom Lászlót,
mint államfőt a saját nemzetközi közjogi jogállása minden más uniós polgártól megkülönbözteti
és az a körülmény, hogy valamely uniós állampolgár államfői hivatalt tölt be, igazolja a szabad
mozgáshoz való jog gyakorlásának a nemzetközi jogon alapuló korlátozását.
98
PÉNZÜGYI SZANKCIÓK LEHETŐSÉGE [EUMSz. 260. cikk (2) bekezdés]

Az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből
eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie az Európai Unió Bíróságának
ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem teszi meg az Európai Unió
Bíróságának ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság – miután
a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére – az Európai Unió Bíróságához
fordulhat. A Bizottság meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy
kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél.
Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az
ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére
kötelezheti.
Az átalányösszeg és a kényszerítő bírság funkciója egymástól eltérő:
 átalányösszeg – egy egyösszegű fizetési kötelezettség, amely alapvetően a tagállam
múltbeli kötelezettségszegésének szankcionálását szolgálja. Az összeg fix, ezért
önmagában nem ösztönöz az ítélet végrehajtására.
 kényszerítő bírság – összege egy napi bírság, amely jellegénél fogva már arra ösztönzi
a tagállamot, hogy mielőbb tegyen eleget az ítéletben foglaltaknak.
A megfogalmazás ellenére akár egyidejűleg is lehetséges mindkét szankció alkalmazása!
IMPLEMENTÁCIÓ BEJELENTÉSÉRE VONATKOZÓ HATÁRIDŐ

ELMULASZTÁSA MIATTI ELJÁRÁS [EUMSz. 260. cikk (3) bekezdés]
A Bizottság azon az alapon nyújt be keresetet az Európai Unió Bíróságához, hogy az érintett
tagállam nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére
elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság, amennyiben
megfelelőnek ítéli, meghatározhatja az érintett tagállam által fizetendő átalányöszszegnek vagy
kényszerítő bírságnak az általa az adott körülmények között megfelelőnek tartott mértékét.
Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy jogsértés történt, a tagállamot – a Bizottság
által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű – átalányösszeg vagy kényszerítő bírság
fizetésére kötelezheti.
A fizetési kötelezettség az Európai Unió Bíróságának ítéletében megállapított időpontban válik
esedékessé.
99
19. A tagállam kártérítési felelőssége az uniós jog megsértése miatt
Az állam kártérítési felelőssége a jogalkotással, illetőleg annak elmaradásával okozott kárért a

kontinentális jogrendszerekben kevésbé ismert, és a Szerződések sem tartalmaznak erre
vonatkozó előírásokat. A tagállamok uniós jog érvényesülését célzó kötelezettségét az uniós
hűség elve alapozza meg. A Európai Bíróság ebből az elvből vezette le a tagállamoknak a
közösségi jog megsértéséért fennálló kártérítési felelősségét.
A TAGÁLLAMI KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG ELVE

A tagállamok kártérítési felelősséggel tartoznak a magánszemélyek felé azokért a kártokért,
amelyek az uniós jogból kötelezettségeik megsértése következtében keletkeztek. Amennyiben
valamely kötelező uniós jogi aktusból folyó kötelezettségét a tagállam megsérti, és ezzel
magánszemélyeknek kárt okoz, köteles a keletkezett kárt megtéríteni.
A kártérítési felelősség doktrínáját az Európai Bíróság az Andrea Frankovich és a Danila
Bonifaci ügyekben fejtette ki.
Frankovich és Bonifaci ügyek
Olaszország elmulasztotta a saját jogába átültetni azt az irányelvet, amely egy bérgarancialap
felállítását írta elő arra az esetre, ha a munkáltató fizetésképtelenné válna. Olaszországban nem
jött lére a bérgarancialap, Frankovich és Bonifaci pedig nem kaptak munkabért a munkáltatójuk
fizetésképtelenné válásakor. Az olasz állam ellen indítottak peres eljárást, ezért kérve a
kártérítést, mert az elmulasztotta implementálni az irányelvet.
A bíróságok előzetes döntés iránti kérésükben arra kérdeztek rá, hogy az uniós jog alapján
megállapítható-e Olaszország kártérítési felelőssége az implementáció elmaradásáért.
Az Európai Bíróság előzetes döntésében mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a kérdéses
irányelv rendelkezései nem rendelkeznek közvetlen hatállyal, így azt az alapügy felperesei az
olasz bíróságok előtt nem hívhatták fel. Azt is kimondta azonban, hogy az uniós jog hatékony
érvényesülése (effet utile) elvével volna ellentétes, ha a magánszemélyek nem juthatnának
kártérítéshez akkor, ha olyan jogaik sérülnek az uniós jog megsértése miatt, amelyekét a
tagállam felelőssé tehető.
Ebből következik, hogy az elv, mely szerint az állam felelős a közösségi jog neki betudható
megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért, szerver része a Szerződés rendszerének.
AZ UNIÓS JOG MEGSÉRTÉSE MIATTI FELELŐSSÉG MEGÁLLAPÍTHATÓSÁGA

Az Európai Bíróság szerint 3 feltétel egyidejű teljesítése esetén állapítható meg egy tagállam
kártérítési felelőssége az irányelv implementálásának elmulasztása miatt:
1. az irányelv által előírt eredmény a magánszemélyeket jogokkal ruházza fel,
2. e jogok tartalmát az irányelv rendelkezése alapján meg lehessen határozni
3. okozati összefüggés legyen a kötelezettség állam általi megsértése és a jogsérelmet
szenvedett személyek kára között
Arra az esetre, ha ezek a feltételek teljesülnek, a tagállamoknak a nemzeti jog felelősségi
szabályai alapján kell biztosítaniuk a kártérítés érvényesítésére vonatkozó eljárást azzal, hogy
100
a tagállamok által meghatározott tartalmi és formai követelmények nem lehetnek

kedvezőtlenebbek, mint amelyek a hasonló jellegű, a nemzeti jogon alapuló igényekre
vonatkoznak, továbbá nem tehetik lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé a kártérítés elérését.
Brasserie du Pecheur és Factortame egyesített ügyek
A tagállamok uniós jog megsértése miatti kártérítési felelősségét és annak feltételeit általában
a Brasserie Du Pecheur és Factortame egyesített ügyekben rögzítette az Európai Bíróság.
A francia Brasserie du Pecheur társaság a németországi sörexportjának beszüntetésére
kényszerült, mivel az illetékes német hatóságok szerint az általa előállított sor nem felelt meg
a német sörtisztatási törvény követelményeinek. Az Európai Bizottság a rendelkezés miatt
Németországgal szemben kötelezettségszegési eljárást is indított és az ügyben ez Európai
bíróság is elmarasztalta Németországot. A vállalat ezt követően nyújtott be keresetet
Németország ellen, és kérte a hatályban volt importkorlátozás miatti kárának megtérítését.
A Factortame és társai ügyének előzményeként az Európai Bíróság azt állapította meg, hogy a
kereskedelmi hajózásról szóló brit törvény rendelkezései ellentétesek az uniós joggal, az
ugyanis a halászhajó-tulajdonosok között állampolgárság és lakóhely alapján tesz különbséget.
Az Európai Bíróság döntését követően a Factortame és társai ugyancsak kártérítés iránt
indítottak keresetet.
Mindkét ügyben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére került sor, az Európai
Bíróság pedig az ügyeket egyesítette és abban általában is meghatározta a tagállamokat terhelő
kártérítési felelősség feltételeit az uniós jog megsértése miatt:
− a megsértett uniós szabály célja az volt, hogy magán- és jogi személyeket jogokkal
ruházza fel,
− a jogsértés kellően súlyos legyen (ez egy új feltétel)
− közvetlen okozati összefüggés álljon fenn a jogsértés és a magánszemélyek által
elszenvedett kár között.
Hogy a jogsértés mikor minősül kellően súlyosnak, nehezebben megállapítható, ezért az
Európai Bíróság maga is meghatározott néhány olyan körülményt, amelynek vizsgálata alapján
a nemzeti bíróságok megítélhetik, hogy megvalósul-e:
− megsértett szabály egyértelműsége és pontossága
− a megsértett szabály által a hatóságok részére biztosított mérlegelési jogkör terjedelme
(minél nagyobb a mozgástér, annál kisebb annak az esélye, hogy a jogsértés kellően
súlyos legyen)
− a kötelezettségszegés szándékos vagy gondatlan
− esetleges jogi tévedés menthetősége
− valamely uniós intézmény magatartása hozzájárulhatott-e a jogsértéshez.
Nyilvánvalóan súlyos a jogsértés akkor, ha annak ellenére is fennáll, hogy az adott ügyben az
Európai Bíróság már akár kötelezettségszegési eljárás, akár előzetes döntéshozatali eljárás
keretében állást foglalt, vagy gyakorlata alapján teljesen nyilvánvaló az adott tagállami
magatartás jogsértő jellege.
A jogsértés minden esetben kellően súlyosnak minősül, ha a tagállam elmulasztotta egy
irányelv implementálási határidejét.
101
Köbler ügy
Az Európai Bíróságnak később abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy egy uniós
jogot megsértő nemzeti bírói döntés esetén felhívható-e a tagállamok kártérítési felelőssége.
A Köbler ügyben az osztrák egyetemeken béremelés járt a professzoroknak 15 év szolgálati idő
elteltével. Gerhard Köbler az egyik egyetem professzora volt, akinek a 15 éves szolgálati ideje
csak a más tagállamban folytatott oktatói tevékenységgel együtt volt meg, ezért nem részesült
a béremelésben.
Az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság elutasította Köbler keresetét, arra hivatkozással,
hogy a kérdéses osztrák rendelkezés valójában hűségjutalomnak minősül, ezért a rendelkezés
nem ellentétes a munkaerő szabad áramlásával. Köbler ezt követően az osztrák legfelsőbb
közigazgatási bíróság ellen indított kártérítési keresetet, arra hivatkozással, hogy a bíróság
döntésével megsértette az uniós jogot – az Európai Bíróságnak pedig abban a kérdésben kellett
állást foglalnia, hogy ilyen esetekben megállapítható-e a kártérítés felelőssége.
Az igazságszolgáltatás sajátos természetéből adódóan az állami felelősség csak kivételesen
állapítható meg, azaz csak akkor, ha a bíróság nyilvánvalóan és kellően súlyosan megsértette
az alkalmazandó jogot.
A Köbler ügy alapján a tagállami bírói döntések is megalapozhatják a tagállam uniós jog
megsértése miatti kártérítés felelősségét – ehhez azonban nem elegendő, hogy a bírói döntés
rossz legyen, azt kell igazolni ugyanis, hogy nyilvánvalóan és kirívóan súlyos jogsértés történt
az ügyben. A konkrét ügyben az Európai Bíróság szerint a bíróság döntése nem felelt meg az
uniós jognak, azonban az uniós joggal való ellentét nem volt nyilvánvaló, ezért Köbler nem
volt jogosult kártérítésre.
Abban az esetben, ha megállapításra kerül a tagállam kártérítési felelőssége azért, mert egy
bíróság döntése volt ellentétes az uniós joggal, ez még önmagában nem jelenti azt, hogy
automatikusan felül kell vizsgálni a hibás bírói döntést, a két eljárás célja ugyanis egymástól
független.
102
20. Megsemmisítési eljárás és semmisségre hivatkozás. Mulasztási eljárás.

Azokban az ügyekben, amelyekben az Európai Bíróság elsőfokon jár el, nincs helye
fellebbezésnek, azonban azokban az ügyekben, ahol a Törvényszék jár el, kivételesen,
jogkérdésben lehetséges a fellebbezés az Európai Bírósághoz.
A MEGSEMMISÍTÉSI ELJÁRÁS
A megsemmisítési eljárás leginkább egyfajta kvázi alkotmánybíráskodásnak tekinthető, hiszen
az eljárás célja, hogy az Európai Bíróság megvizsgálja, hogy az adott jogi aktus elfogadási
módja vagy tartalma az elsődleges jogba ütközik-e.
Megtámadható aktusok [EUMSz. 263. cikk]

Az Európai Bíróságnak hatásköre van megvizsgálni a legtöbb másodlagos jogi aktus
jogszerűségét. A rendelkezés értelmében az alábbi aktusok felülvizsgálatát végezheti:
− valamennyi jogalkotási aktus
− a Tanács, a Bizottság, és az Európai Központi Bank jogi aktusai, az ajánlások és
vélemények kivételével
− az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó
aktusai
− az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó
jogi aktusok
Az Európai Bíróság ugyanakkor az ERTA ügyben kimondta, hogy ez a felsorolás nem
tekinthető taxatív jellegűnek.
Erta ügy
Az ERTA megállapodás (nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének
munkájáról szóló európai megállapodás) tárgyalásai során milyen magatartást kell a
tagállamoknak tanúsítaniuk, azaz gyakorlatilag tárgyalási álláspontot határozott meg, egyben
felhívta a Bizottságot, hogy tegye meg ennek érdekében a javaslatait az egyes másodlagos
jogforrások módosítására.
A Tanács erről a döntésről nem hozott formális jogi aktust, azt csak az ülés jegyzőkönyve
tartalmazta, a Bizottság pedig ezt támadta meg. Az Európai Bíróság elismerte, hogy egy
jegyzőkönyvben megjelenő döntés is tárgya lehet a megsemmisítési pernek.
Az EUMSz. 263. cikke szerinti eljárásban az uniós intézmények és egyéb kötelező aktusok
kibocsátására feljogosított szervek harmadik személyekre joghatás kiváltására képes
valamennyi aktusa megtámadható. Ez alól kivételként csak a kötelező erővel nem bíró
ajánlásokat és véleményeket nevesíti, a tényleges gyakorlat pedig ezt a joghatás kiváltására nem
alkalmas előkészítő intézkedésekkel és belső utasításokkal egészítette ki.
103
Megsemmisítési okok [EUMSz. 263. cikk]

1. hatáskör hiánya:
Rendkívül ritka, mert a jogalkotás számos intézmény együttműködését igényli,
valamint, hogy a gyakorlatban bővülnek a hatáskörök.
2. lényeges eljárási szabály megsértése:
Klasszikus esete, ha egy adott jogi aktust nem megfelelő többséggel fogadnak el,
illetőleg ha az eljárás során nem kerül kikérésre valamely uniós szerv vagy intézmény
véleménye. [Roquette Fréres ügy – Tk. 279.o.]
3. a Szerződések vagy más, a Szerződések alkalmazásával kapcsolatos jog
megsértése:
Magába foglalja a jogforrási hierarchia elvének megsértését, de azt is, ha a jogi aktus az
Európai Unió általános jogelveibe ütközik.
4. hatáskörrel való visszaélés:
Valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív,
releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy
legalábbis elsősorban a hivatkozott céltól eltérő cél elérése, vagy az ügy
körülményeinek kezelésére az EK-Szerződés által kifejezetten előírt eljárás
megkerülése érdekében fogadták el. [Giuffrida ügy – Tk. 280.o.]
Keresetindításra jogosultak köre

A keresetindításra jogosultak köre 3 csoportra oszthatóak attól függően, hogy mely aktusokat
és milyen feltételekkel támadhatnak meg.
1. privilegizált keresetindításra jogosultak:
Bármely, a megsemmisítési eljárás keretében megtámadható jogi aktus megtámadására
jogosultak anélkül, hogy bármilyen többletfeltételt kellene az eljárás során igazolniuk,
tehát nem kell saját perlési jogukat igazolniuk:
 tagállamok
 az Európai Parlament
 a Tanács
 a Bizottság
2. kvázi privilegizált keresetindításra jogosultak:
Előjogaik megóvása érdekében indíthatnak megsemmisítési eljárást:
 Számvevőszék
 Európai Központi Bank
 Régiók Bizottsága
3. nem privilegizált keresetindításra jogosultak:
Bármely természetes, vagy jogi személy számára adott a lehetőség, hogy a neki címzett,
vagy őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül
érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után
végrehajtási intézkedéseket, megsemmisítési eljárást indíthasson.
A természetes és jogi személyek tehát csak az alábbi aktusokat támadhatják meg:
104
 amelyeket neki címzettek: Kizárólag a határozatokra vonatkozhat, a rendelet

ugyanis valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandóak, az irányelvek
pedig egy vagy több tagállamot köteleznek.
 amelyek őket közvetlenül és személyükben érintik: A megtámadott
intézkedés követlenül, bármely más aktus közbejötte nélkül gyakorol hatást a
felperes jogi helyzetére, a végrehajtás pedig pusztán automatikus jellegű,
semmilyen mérlegelésre nem biztosít lehetőséget.
A Plaumann-teszt alapján dönthető el. Ez annak igazolását követeli meg,
hogy a felperes egy olyan személyi körhöz tartozzon, amelyet objektív módon
mindenki mástól meg lehet különböztetni. A személyes érintettség
követelménye akkor teljesülhet, ha a felperes egy zárt, utóbb már nem
bővíthető csoporthoz tartozását tudja igazolni, ami tipikusan akkor
képzelhető el, ha valamely múltbeli időpontban fennálló tényhelyzethez
kapcsolódik a megtámadott jogi aktus.
 amelyek őket közvetlenül érintő rendeleti jellegű jogi aktusok, amelyek nem
tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket: A jogalkotási aktusok esetében
változatlanul érvényesül a Plaumann-teszt követelménye, illetve a nem
jogalkotási aktusok esetében, amelyek általános hatályúak, és amelyekhez
nem kapcsolódik végrehajtási intézkedés, csak a közvetlen érintettség
követelményét kell vizsgálni.
Eljárási kérdések
Az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel való közlésétől (ezek hiányában a felperes
tudomásszerzésétől) számított 2 hónapon belül indítható meg az eljárás.
A megsemmisítés iránti kereset esetében egyes esetekben az Európai Bíróság, míg más
esetekben a Törvényszék jár el:
 Európai Bíróság hatáskörébe tartoznak – azok a keresetek, amelyeket valamely tagállam
nyújtott be az EP és/vagy a Tanács ellen, továbbá amelyet valamely uniós intézmény
indított egy más ellen.
 A Törvényszék hatáskörébe tartoznak – a többi megsemmisítési iránti eljárás.
Az általános szabályoknak megfelelően a Törvényszék határozataival szemben, kizárólag
jogkérdésben, az Európai Bírósághoz lehet fellebbezést benyújtani. [Jégo-Quéré ügy – Tk.
287.o.]
Az Európai Unió Bírósága, a megtámadott jogi aktust:
− ex tunc hatállyal megsemmisítheti,
− szükség esetén megjelölheti a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait,
amelyek továbbra is fennmaradnak
− a jogi aktus egy részét is semmissé nyilváníthatja (részleges megsemmisítés, ha a
megsemmisíteni kért elemek elválaszthatók az aktus többi részétől és a ha a részleges
megsemmisítés folytán a jogi aktus lényeges tartalma nem változik meg).
Az intézmény, szerv vagy hivatal, amelynek aktusa megsemmisítésre került, köteles megtenni
az ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az esetek többségében a
105
megsemmisítést követően további intézkedésre nincs szükség, de elképzelhető, hogy a

megsemmisítést követően szükségessé válik a megsemmisített jogi aktus újragondolása.
SEMMISSÉGI KIFOGÁS
Egy általános hatállyal bíró jogi aktusra vonatkozó jogvitában bármelyik fél hivatkozhat az
adott jogi aktus alkalmazhatatlanságára akkor is, ha a megsemmisítési eljárás megindítására
vonatkozó 2 hónapos határidő már eltelt.
Ez a kiegészítő jellegű eszköz azokra az esetekre vonatkozik, amikor a megsemmisítési eljárás
már nem indítható meg. Sajátossága, hogy relatív hatályú, azaz ennek eredményeként az EUB
még sikeres semmisségi kifogás esetén sem semmisíti meg a kérdéses normát, hanem csak a
konkrét ügyben való alkalmazhatóságát zárja ki.
ÉRVÉNYESSÉG MEGKÉRDŐJELEZÉSE ELŐZETES DÖNTÉSHOZATALI

ELJÁRÁSBAN
Az Uniós intézmények, szervek, vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége is
megkérdőjelezhető. Az adott nemzeti bíróság kérésére az Európai Bíróság állást foglal az uniós
jogi norma érvényességéről, de magát a normát nem semmisíti meg.
MULASZTÁSI ELJÁRÁS
Az Európai Parlament, az Európai Tanács, az Európai Unión Tanácsa, a Bizottság vagy az
Európai Központi Bank mulasztása esetén a tagállamok és az Unió intézményei keresettel
fordulhatnak az Európai Bírósághoz jogsértés megállapítása iránt. Akkor van erre lehetőség, ha
a döntéshozatal elmulasztása a Szerződések megsértésével valósult meg, tehát a jogszabály
megalkotására vagy az adott jogi lépés megtételére nem került sor.
Az eljárás megindítása előtt kötelező felhívni az intézményt arra, hogy mulasztását két hónapon
belül pótolja. Ha a határidőn belül nem foglal állást, akkor a keresetet további két hónapon belül
meg lehet indítani.
A keresetindításra jogosultak köre

 Privilegizált keresetindítók:
− tagállamok
− Parlament
− Európai Tanács
− Tanács
− Bizottság
− Európai Központi Bank
 Nem privilegizált keresetindítók: Bármely természetes vagy jogi személy panasszal
fordulhat a Bírósághoz, ha az Unió valamely intézménye, szerve elmulasztott meghozni
valamely neki címzendő jogi aktust, az ajánlások és a vélemények kivételével.
106
21. Az Európai Unió céljai és értékei. Az EUSz. 7. cikke szerinti eljárások. Az Európai
Unió pénzügyi érdekeinek védelme. Az alapvető jogok védelme az uniós jogban (az
Európai Bíróság gyakorlata és az Alapjogi Charta)

Az Európai Unió céljait az EUSz. 3. cikke sorolja fel, míg az Unió értékeit alapvetően a 2. cikk
tartalmazza. A célok és értékek viszonyát az EUSz. 3 cikke teszi egyértelművé, amikor rögzíti,
hogy az Európai Unió egyik célja az Unió által vallott értékek tiszteletben tartása.
 Az Európai Unió céljait az EU a hatáskörein keresztül valósítja meg
 az Unió értékeit végső soron az EUSz. 7. cikke szerinti eljárás védi
AZ EURÓPAI UNIÓ ÉRTÉKEI [EUSz. 2. cikk]

Az Európai Unió legfontosabb értékei:
 az emberi méltóság,
 szabadság, – egyszerre utal az egyén és a társadalom szabadságára, a diktatúrától és az
autoriter rendszerektől mentes életre.
 demokrácia, – feltételei egyebek között a rendszeres és szabad választásokat.
 egyenlőség,
 jogállamiság, – az elv tartalommal való kitöltése a legproblémásabb napjainkban,
különös tekintettel a Magyarország és Lengyelország ellen zajló EUSz. 7. cikke szerinti
eljárásokra.
 emberi jogok (ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait) tiszteletben tartása
– az EUSz. 6. cikk (1) bekezdése értelmében az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt
jogokat, szabadságokat és elveket jelenti, mely Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a
Szerződések. A Lisszaboni szerződés kidolgozása során (Magyarország javaslatával szemben)
az Európai Unió tagállamai végül nem a kisebbségi jogok, hanem a kisebbségekhez tartozó
személyek jogai tiszteletben tartását fogadta el, egyértelművé téve, hogy a rendelkezés nem
vonatkozik a kollektív kisebbségi jogokra.
Az EUSz. 49. cikke rögzíti, hogy csak olyan állam csatlakozhat az Európai Unióhoz, amely
ezeket az értékeket tiszteletben tartja, és elkötelezett az érvényesítésük mellett.
EURÓPAI UNIÓ CÉLJAI [EUSz. 3. cikk]

Az Európai Unió céljai (célkitűzései) belső és külső célokra oszthatók.
107
BELSŐ CÉLOK
(4 csoport)
Általános célok (még
az alapító atyák által béke
meghatározott, eredeti Unió értékeinek és népi jólétének előmozdítása
célok)
Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon
és a jog érvényesülésén alapuló térséget hozott létre, melyen belül
a személyek szabadon mozoghatnak, a külső határokat a
Bel- és igazságügyi
tagállamok közösen ellenőrzik, illetve együttműködnek a
dimenzió
menekültügy, a bevándorlás a bűnmegelőzés és a bűnüldözés
terén
Az Unió elsődleges célka a gazdasági dimenzióban a belső piac
megvalósítása a fenntartható fejlődés elvének
figyelembevételével. Ennek alapja a kiegyensúlyozott gazdasági
Gazdasági dimenzió növekedés, árstabilitás és a versenyképes szociális piacgazdaság,
amely a környezet minőségének magasfokú védelmével és
javításával párosul.
Az Unió törekszik arra, hogy biztosítsa a magas
foglalkoztatottságot, a megfelelő szociális védelmet, a fogyasztói
érdekek érvényesülését, valamint az egészségügy, a képzés és az
oktatás magas szintjét.
Küzd a megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés ellen, és
Szociális dimenzió
előmozdítja a nemek közötti egyenlőséget, a társadalmi
igazságosságot, a gyermekek jogainak védelmét, továbbá a
nemzedékek közötti igazságosságot.
A Lisszaboni szerződésben a korábbi célokhoz képest erősödött az Unió szociális dimenziója,
amely immár egyensúlyt képez a gazdasági, szabad kereskedelmi profiljához képest. A
hangsúlyeltolódás hátterében részben az Alkotmányszerződést elutasító francia és holland
népszavazás áll, amelyek eredményét az Unió aránytalan versenypártiságával szembeni érzések
is befolyásolták.
Az EUSz. szerinti célok egy része kifejezetten KÜLSŐ CÉLként határozható meg. Külső
kapcsolatrendszerében az Európai Unió:
 védelmezi és érvényre juttatja értékeit, valamint érdekeit
 hozzájárul polgárainak védelméhez, a békéhez, a biztonsághoz és a szegénység
felszámolásához
 fenntartható fejlődés
 népek közötti szolidaritás
 szabad és tisztességes kereskedelem
 nemzetközi jog betartásának és fejlesztésének, valamint az emberi jogok, különösen
a gyermekek jogai védelmének előmozdítása
108
A Lisszaboni szerződés egyértelműen megerősítette az Európai Unió globális

szerepvállalásának igényét, amelyet az Unió jogi személyisége is alátámaszt.
Célkitűzések megvalósítása [EUSz. 3. cikk (6) bekezdés]

Az Európai Unió a célkitűzéseit a Szerződésekben ráruházott hatáskörök keretein belül valósítja
meg. Az Uniós intézmények a 3. cikk szerinti célkitűzésekre hivatkozással nem szerezhetnek
további hatásköröket.
Az uniós hűség elve, vagy lojalitási klauzula a tagállamokra is kötelezettséget ró a közös célok
megvalósításával összefüggésben. A klauzula eredetileg a pacta sunt servanda el
konkretizálásaként került megfogalmazásra az alapszerződésekben, ma már elsődlegesen az
Unió intézményei és a tagállamok közötti jóhiszeműség és együttműködés követelményét
rögzíti. Egyszerre jelent intézkedési, segítségnyújtási és tűrési kötelezettséget. A tagállamok
jogalkotás, jogalkalmazási, vagy igazságszolgáltatási aktusokon keresztül kötelesek olyan
általános és különös intézkedések elfogadására, amely szükséges az elsődleges és másodlagos
uniós jogból fakadó kötelezettségeik teljesítéséhez. A tagállamokat ugyanakkor
segítségnyújtási kötelezettség is terheli (pl. információadási kötelezettség), valamint egyben
negatív kötelezettséget is jelent, mert a tagállamok kötelesek tartózkodni minden olyan
tevékenységtől, amely veszélyezteti az Unió céljainak elérését.
AZ EUSZ. 7. CIKKE SZERINTI ELJÁRÁS

A Maastrichti szerződés még nem tartalmazott semmilyen garanciális rendelkezést arra az
esetre, ha valamely tagállam megsérti az Unió alapvető értékeit, de az Amszterdami Szerződés
kidolgozásakor a tagállamok már fontosnak tartották az Európai Unió legfontosabb értékei
intézményesített védelmét. (elsőként Ausztriával szemben léptek fel az értékek megsértésének
veszélyére hivatkozva)
2000-ben a Nizzai Szerződés módosította az EUSz. 7. cikke szerinti eljárást, kiterjesztve azt
többek között az Európai Unió értékei megsértésének egyértelmű veszélyére is, majd a
Lisszaboni Szerződés tovább finomította a szabályt, ennek megfelelően
Napjainkban az EUSz. 7. cikke szerinti eljárás 2 külön eljárást foglal magába:
1) EUSz. 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárás, – „preventív jellegű”
2) EUSz. 7. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás – „nukleáris opció”
Az eljárás bevezetésének legfőbb indoka, hogy az uniós jog (szemben más nemzetközi
szerződésekkel, illetőleg nemzetközi szervezetekkel), sem a Szerződések általános vagy relatív
hatályú felfüggesztését, sem pedig valamely tagállam kizárását nem teszi lehetővé.
EUSZ. 7. Cikk (1) bekezdése szerinti eljárás

Az eljárás preventív jellegű, az Európai Unió alapértékei súlyos megsértésének egyértelmű
veszélye esetén indítható el. Maga az eljárás eljárási értelmében jól szabályozott:
− eljárást a tagállamok 1/3-a (jelenleg 9), az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság
indokolt javaslatával kezdeményezheti
− A Tanácsnak meg kell hallgatnia az érintett tagállamot és ajánlásokat tehet neki
109
− a Tanács tagjainak 4/5-s többségével és az Európai Parlament egyetértésével állapíthatja

meg, hogy fennáll-e az egyértelmű veszélye a 2. cikk szerinti értékek súlyos
megsértésének.
− A Tanács rendszeresen ellenőrzi, hogy az okok, amelyek alapján a veszélyeztetettséget
megállapította, változatlanul fennállnak-e – amennyiben nem, az eljárás megszűnik.
Anyagi jogi értelemben számos bizonytalanságot hordoz magában: sem az alapértékek pontos
tartalma, sem ezek súlyos sérelmének mibenléte, sem pedig a súlyos sérelem egyértelmű
veszélye nem kellően meghatározott. Ezért alapvetően politikai természetű eljárásnak tartják.
Ezidáig 2 alkalommal került sor a megindítására: Magyarország és Lengyelország ellen.
Magyarország ellen az Európai Parlament kezdeményezte az eljárását a Sargentini- jelentéssel,
amelyet az Európai Parlament 2018. szeptember 12-én elfogadott. A jelentés elsősorban az
igazságszolgáltatás függetlenségével, a szólásszabadsággal, a korrupcióval, a kisebbségek
jogaival és a bevándorlók és menekültek helyzetének kezelésével kapcsolatos problémák miatt
volt indokolt. Az eljárás azóta is zajlik, de Magyarország a jelentés érvényességének
kérdésében az Európai Bíróság eljárását kezdeményezte, amelyet a Bíróság 2021. június 3-i
ítéletében elutasított.
EUSZ. 7. Cikk (2) bekezdése szerinti eljárás

Ez egy nukleáris opció, olyan súlyos szankciót helyez kilátásba, amely gyakorlati alkalmazása
szinte elképzelhetetlennek tűnik, ezért csak minősített esetben alkalmazható:
 EUSz. 2. cikke szerinti értékek sérelme bekövetkezett
 ezeket az értékeket a tagállam sértette meg
 és a jogsértés súlyos és tartós jellegű
Eltérések az (1) bekezdés szerinti eljáráshoz képest:
− az eljárást a tagállamok 1/3-a, vagy az Európai Bizottság kezdeményezheti (Európai
Parlament nem)
− az Európai Parlament egyetértése szükséges
− az Európai Tanács dönt, miután felkérte a tagállamot észrevételei benyújtására (nem
pedig a Tanács)
− a döntés pedig egyhangú (nem pedig 4/5-s), melynek során a kérdéses tagállam
szavazatát figyelmen kívül kell hagyni.
A jogsértést megállapító határozatot nem szükségképpen kell, hogy kövesse szankció
kiszabása. A szankció kiszabása egyedül a Tanács hatásköre. A kiszabható szankció egy
tagállam számára a lehető legsúlyosabb: a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogok
felfüggesztése (Tanácsban megillető szavazati jogok megvonása, mialatt a kötelezettségek
továbbra is terhelik a tagállamot). A kiszabott szankciót a Tanács a későbbiekben minősített
többséggel megváltoztathatja, vagy visszavonhatja, ha az elrendelésükhöz vezető
körülményekben változás következett be.
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG FELÜLVIZSGÁLATI JOGKÖRE [EUMSz. 269. cikk]

Az EUSz. 2. cikke szerinti értékek megsértése illetőleg a megsértés veszélye esetén alapvetően
politikai és nem pedig jogi természetű kategória, ezért a Bíróság ebben a kérdésben nem
110
foglalhat állást, és nem foglalhat állást az adott esetben megállapításra kerülő

jogkövetkezmények köréről és megfelelőségéről sem. A Bíróság hatásköre kizárólag arra
terjedhet ki, hogy az eljárás lefolytatása során az eljárási szabályokat maradéktalanul
tiszteletben tartották-e.
A JOGÁLLAMISÁGGAL KAPCSOLATOS UNIÓS KERET (7. cikk helyett vagy mellett)

Mivel az EUSz. 7. cikke szerinti eljárások egyike sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket,
2014. márciusában a Bizottság új keretet fogadott el a jogállamiságot érő rendszeres
fenyegetések kezelésére. Az új uniós keret 3 lépcsőből áll:
1) a Bizottság információcserét kezd a tagállammal – amennyiben úgy ítéli meg, hogy
egyértelmű jelei vannak annak, hogy a tagállamban rendszerszintű fenyegetés éri a
jogállamiságot
2) a Bizottság jogállamiságra vonatkozó ajánlást bocsát ki – amennyiben úgy ítéli meg,
hogy ennek objektív bizonyítékai vannak és az érintett tagállam hatóságai nem
tesznek megfelelő lépéseket annak orvoslására.
3) a Bizottság figyelemmel kíséri, hogy az érintett tagállam miként követi nyomon az
ajánlást
Az uniós keret nem önálló eszköz, hanem kifejezetten a 7. cikk szerinti eljárások előszobája.
Abban az esetben, ha az érintett tagállam a kitűzött határidőn belül nem követi nyomon
megnyugtatóan az ajánlást, a Bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy aktiválja
valamelyik 7. cikk szerinti mechanizmus valamelyikét.
ÉVES JELENTÉS [2020-tól]

2020-tól a Bizottság újabb eszközzel bővítette a jogállamiság eszköztárát: éves jelentésben
vizsgálja valamennyi tagállamra vonatkozóan a jogállamiság helyzetét, az alábbi területekre
fókuszálva:
− nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek
− korrupcióellenes keretek
− médiapluralizmus és szabadság
− a demokratikus kormányzás hatékony intézményi kérdései
Ez egy új megelőző eszköz, amelynek célja, hogy valamennyi tagállamot segítse a jogállamiság
további erősítésébe.
KÖLTSÉGVETÉS VÉDELMÉNEK ÚJ ESZKÖZE: 2020/2092. RENDELET [2021- től]

2020. decemberében került elfogadásra az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános
feltételrendszerről szóló 2020/2092. rendelet, melynek célja, hogy meghatározza a jogállamiság
elveinek a tagállamokban történő megsértése esetén az uniós költségvetés védelméhez
szükséges szabályokat.
A rendelet szerinti mechanizmus alkalmazásának kettős feltétele van:
1. fenn kell állnia a jogállamiság elve megsértésének veszélyének
2. a veszély közvetlenül érintse az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes
pénzgazdálkodást, vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, melynek eseteit a
rendelet nevesíti is.
111
Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a rendeletben foglalt feltételek teljesülnek, az alábbi lépések
következhetnek be:
 írásbeli értesítést küld, és lehetőséget biztosít a tagállam számára, hogy észrevételeit
megtegye (1-3 hó)
 Bizottság javaslatot tesz a Tanács számára egyes meghatározott intézkedések
határozattal történő elfogadására (tagállami álláspont-kifejtésre 1 hó)
 a Tanács a Bizottság végrehajtási határozati javaslatát 1 hónapon belül fogadja el, oly
módon, hogy minősített többséggel a javaslat módosítására is lehetősége van.
 Különböző pénzügyi szankciók elfogadására kerülhet sor (Pl. kifizetési határidők
megszakítása, új pénzügyi kötelezettség vállalásának tilalma, erőfinanszírozások
csökkentése, végső eszközként pedig az uniós forrásból származó pénzügyi kifizetések
felfüggesztése) E körben fontos az arányosság figyelembe vétele.
AZ ALAPJOGVÉDELEM KERETEINEK KIALAKULÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az integráció kibontakozásával a kontinensen az alapjogvédelem figyelemreméltó fejlődésen
ment keresztül, mind a nemzetközi egyezmények – amelyből az Európa Tanács égisze alatt
megkötött EJEE (Emberi Jogok Európai Egyezménye) –, mind a tagállamok alkotmányos
alapjogvédelmi mechanizmusa áll.
Az Európai Bíróság a van Gend en Loos ügyben kimondta az uniós jog közvetlen hatályát,
amelynek következtében az egyes tagállami bíróságok előtt magánfelek közvetlenül
hivatkozhatnak uniós jogra, azaz érvényesíthetik az uniós jogon alapuló igényeiket.
A folyamatot tovább erősítette az uniós jog elsőbbségét elsőként kimondó Costa kontra
E.N.E.L., valamint az uniós jogszabállyal ellentétes tagállami jogszabály alkalmazásának
mellőzésére vonatkozó kötelezettséget megállapító Simmenthal (II) ügyek, amelyek az Európai
Bíróság következetes joggyakorlatát vetítették előre az uniós jog szupremáciájával
kapcsolatban.
Kezdetben az Európai Bíróság még elutasította az alapvető jogok uniós szintű védelmét arra
hivatkozva, hogy az uniós intézményeknek nem feladata a tagállamok alkotmányában garantált
alapjogok érvényesülésének megállapítása. Egyéb esetekben az alapjogvédelemmel
kapcsolatos felelősséget a joghatóság hiányára, vagy a Szerződésben szereplő szabályozás
hiányára történő hivatkozással hárította el.
Stauder ügy – az Európai Bíróság szerepe az alapjogvédelemben

Az Európai Bíróság a Stauder ügy kapcsán módosította első ízben az előbbi, elutasító
álláspontját. Az ügyben annak az uniós jogszabálynak az érvényességét kérdőjelezte meg a
felperes, mely szerint az uniós forrásból támogatott, kedvezményes árú vajból részesülő
magánszemélyeknek fel kell tüntetniük a nevüket az erre szolgáló kuponon. A rendelkezést a
népet alaptörvény emberi méltóságra vonatkozó szabályai alapján támadta a felperes a német
bíróság előtt.
Az előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bíróság az ügyet nem emberi jogi érvelés
alapján döntötte el, hanem a jogszabály különböző nyelvű szövegeit összevetve állapította meg,
hogy csak a német változat írja elő a név feltüntetésére vonatkozó kötelezettségét.
112
A bíróság döntésében ugyanakkor kimondta, hogy az alapvető emberi jogok az uniós jog
általános jogelveit (general principles of law) képezik, amelyeket a Bíróság védelemben
részesít. Kimondta, hogy az emberi jogok európai bírósági védelmét a tagállamok közös
alkotmányos hagyományai inspirálják.
Az Európai Bíróság tehát a tagállamok alkotmányos hagyományait az uniós alapjogvédelem
közvetett forrásává tette, ugyanakkor korlátként fogalmazta meg, hogy azokra csak a
Szerződések szellemében és céljaihoz igazodva lehet hivatkozni.
Nold ügy – Inspirációs források bővítése

A Bíróság tovább bővítette az emberi jogi védelem kapcsán az inspirációs források körét.
Kimondta, hogy nemcsak a tagállamok alkotmányos hagyományaiból származó alapelvek kötik
a Bíróságot, hanem azok az emberi jogokat védő nemzetközi egyezmények is, amelyek
kidolgozásában a tagállamok részt vettek vagy annak részes felei.
Solange (I) döntés – A tagállami alkotmánybíróságok kihívása az uniós alapjogvédelem

színvonalával szemben
Az Európai Bíróság az alapjogvédelem területén mutatott fokozódó érzékenysége nem győzte
meg a tagállamokat. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság a Solange (I) néven elhíresült
döntésében kimondta, hogy addig, amíg az uniós jog nem tartalmaz egy olyan alapjogi
katalógust, amely a német alaptörvény alapjogi katalógusának is megfelel, addig a német
bíróságok a német Alkotmánybírósághoz fordulhatnak, ha úgy találják, hogy az előttük lévő
ügyben olyan uniós szabályt kell alkalmazniuk, amely az alaptörvényben biztosított jogba
ütközik. Az uniós jog elsőbbségének elismerésére feltételként az alapjogvédelem német
alkotmányban biztosított szintjének elérését tűzte.
A nemzetközi emberi jogi egyezmények recepiálása

A tagállami alkotmánybíróságok által támasztott követelményekre az Európai Bíróságnak
kellett megtalálnia a megfelelő válaszlépéseket. Elsősorban az EJEE, az ugyancsak az Európai
Tanács keretében megalkotásra került Európai Szociális Charta, valamint a Nemzetközi
Munkaügyi Szervezet (ILO) keretében elfogadott egyezmények jelentek meg az Európai
Bíróság joggyakorlatában közvetett jogforrásként.
Solange II. döntés

A tagállami alkotmánybíróságok az uniós jogvédelem mechanizmusát el kellett, hogy ismerjék.
A Német Szövetségi Alkotmánybíróság 1986-ban a Solange II. döntésében leszögezte, hogy az
uniós alapjogvédelmi mechanizmus elérte a német alkotmányban megvalósított szintet, ezért
amíg ez az állapot fennmarad, addig az Alkotmánybíróság eltekint a másodlagos jog egyedi
ügyekben való alkotmányos normakontrolljától.
AZ ALAPJOGVÉDELEM IRÁNYADÓ EURÓPAI JOGFORRÁSAI

 Európai Parlament és Tanács és Bizottság közös nyilatkozatban fejezték ki
elkötelezettségüket az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett (1977)
 Egységes Európai Okmány – rögzítette a tagállamok együttműködését az alapvető
jogok kibontakozása érdekében
113
 Emberi Jogok Európai Egyezménye

 Európai Szociális Charta
 Maastrichti Szerződés – expressis verbis kimondta az alapvető jogok tiszteletben
tartásának követelményét.
 Lisszaboni Szerződés – jogi kötőerővel ruházta fel az Alapjogi Chartát, előírta az
Európai Unió számára az EJEE-hez történő csatlakozást, illetve szerződéses szinten
megerősítette az EU alapjogvédelmi mechanizmusa vonatkozásában az Európai Bíróság
joggyakorlatát, valamint az uniós jog általános elveként jogforrási szintre emelte az
alkotmányos hagyományait. [EUSz. 6. cikk]
AZ EURÓPAI UNIÓ EJEE-HEZ TÖRTÉNŐ CSATLAKOZÁSÁNAK KÉRDÉSE

E körben az Európai Bíróság 2/94. sz. véleményében kifejtette, hogy az EJEE-hez történő
csatlakozáshoz az alapszerződés módosítására van szükség. A csatlakozás szükségességével
kapcsolatosan a legfőbb érv, hogy ezzel
− biztosítani lehetne, hogy az emberi jogi kérdésekre specializálódott strasbourgi bíróság
értelmezése legyen az irányadó uniós szinten,
− minimalizálni lehetne a párhuzamos értelmezésből fakadó nehézségeket és
− az uniós jog külső kontrollnak lenne alávetve.
Az Európai Bíróság 2/13. sz. véleményében azt fejtette ki, hogy a csatlakozási szerződés
tervezete nem egyeztethető össze az elsődleges uniós joggal. Ezt nem alapjogi szempontból
támasztotta alá, hanem egyebek mellett az uniós jog autonómiájának és a Bíróság hatáskörének
veszélyeztetésére, illetve a puha strasbourgi mechanizmusra hivatkozott.
Ennek köszönhetően az Uniónak az EJEE-hez történő csatlakozása nem történt meg és a
közeljövőben nem is várható.
AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPJOGI CHARTÁJA ÉS ANNAK ÉRTELMEZÉSE

Az Alapjogi Chartát 2000. december 17-én a nizzai csúcstalálkozón írták alá. Az alapjogok
rendkívül széles körét öleli fel, és szerződéses rangra történő emelésével az Európai Bíróságra
hárul a feladat, hogy a gyakorlatban értelmezze azokat.
A Charta rendelkezései nem módosítják a Szerződésben foglalt hatásköröket, az abban foglalt
jogokat, az értelmezést és alkalmazást szabályozó általános rendelkezéseknek megfelelően kell
értelmezni. A Charta olyan módon védi az emberi jogokat, mint az EJEE, és ahogy a tagállamok
közös alkotmányos hagyományaiból ered.
Az Alapjogi Charta fejezetcímei:
Preambulum
I. cím: Méltóság
II. cím: Szabadságok
III. cím: Egyenlőség
IV. cím: Szolidaritás
V. cím: A polgárok jogai
VI. cím: Igazságszolgáltatás
VII. cím: A Charta értelmezésére és alkalmazására vonatkozó általános rendelkezések.
114
Az Alapjogi Charta alkalmazási köre korlátozott. Rendelkezésének címzettjei az Unió

intézményei, szervei, illetve a tagállamok annyiban, amennyiben uniós jogot hajtanak végre.
Így a Chartában foglalt alapvető jogokra akkor lehet hivatkozni, ha az uniós jog hatósugarában
álló kérdés merül fel, míg az Unió jogával kapcsolatban nem álló tagállami aktusok és helyzetek
nem tartoznak e körbe.
Vajnai ügy
Magyarországi munkáspárt elnöke, aki ellen büntetőeljárás indult önkényuralmi jelkép tiltott
viselése miatt. Az eljáró bíróság azt a kérdést tette fel, hogy sérti-e a hátrányos
megkülönböztetés tilalmát, hogy egyes államokban a vöröscsillag minden tiltás nélkül
használható, míg más államokban (így Magyarországon) nem.
Vajnai Attila ügye semmilyen módon nem kapcsolódik a Szerződések rendelkezéseinek hatálya
alá tartozó egyik helyzethez sem, az alapügyre alkalmazva nem tartozik a közösségi jog keretei
közé.
UNIÓS JOGKÖRBE NEM TARTOZÓ KÉRDÉSEK

A Bíróság tartózkodott attól, hogy olyan ügyekben is értelmezze a Chartát, ahol az uniós jog
hatásköre nem állapítható meg. A szakirodalom ezen a téren 3 csoportba osztja az Alapjogi
Charta alkalmazási körébe tartozó eseteket:
− uniós jog végrehajtását vagy annak érvényesülését biztosító tagállami aktus
− a Szerződésekben foglalt alapvető szabadságjogok tagállami korlátozásának az uniós
jog által megengedett esetei
− amikor a belső jogi szituáció és a tagállami aktus valamely egyéb kapcsolódási pontot
mutat az Unió jogrendjével.
FORDÍTOTT SOLANGE KONCEPCIÓ

Armin von Bogdandy és kollégái kidolgozták a fordított Solange koncepcióját, amelynek egyik
javaslata, hogy amikor az alapjogvédelmi kérdésekben az uniós jog hatásköre korlátozott, akkor
az uniós polgárság koncepciója lehet a kiindulópontja a tagállami jogsértésekkel szembeni
fellépésnek.
Az Alapjogi Charta egyes szakaszaival kapcsolatban az Európai Bíróság megállapította azok
horizontális közvetlen hatályát.
ALAPVETŐ JOGOK LÉNYEGES TARTALMA

Az Európai Bíróság kidolgozta az alapvető jogok lényeges tartalma fogalmát, amely az
alapvető jogok jogszerű korlátozásának a határát jelöli ki.
A Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által, és e jogok lényeges
tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az arányosság elvére figyelemmel,
korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben elengedhetetlen és
ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzések vagy mások jogainak és
szabadságainak védelmét szolgálja.
115
Grogan ügy – A magzati élet védelme vs. szolgáltatásnyújtás szabadsága

A magzati élet védelmét szolgáló ír egyesület el kívánt tiltani egy diákszervezetet attól, hogy
az Egyesült Királyságban elérhető terhességmegszakításról tájékoztassa a diákokat
Írországban. Ebben a körben az ír alkotmányban szereplő magzati élet védelmével kapcsolatos
kitétel került szembe az akkor hatályos EK Szerződésben rögzített szolgáltatásnyújtás
szabadságával.
Az Európai Bíróság ítéletében megállapította, hogy a terhesség megszakítására irányuló orvosi
eljárás, amennyiben az adott ország jogával összhangban történik, a Szerződés értelmében
szolgáltatásnak minősül, ugyanakkor az ügy kapcsán nem állapította meg a Szerződésbe
ütközését, mert a tényállásra nem volt alkalmazható a szolgáltatásnyújtás szabadsága.
Carpenter ügy – Szolgáltatás nyújtás szabadsága vs. családi élethez való jog
A szolgáltatásnyújtás szabadsága és a családi élethez való jog ez ügyben, mint egymást
támogató jogosultságok jelentek meg.
Carpenter asszony egy fülöp-szigeteki bevándorló volt, aki a vele szemben hozott kiutasítási
határozat ellen keresetet nyújtott be arra hivatkozással, hogy házastársának szolgáltatásnyújtás
szabadsága körében végzett tevékenységéhez nagyban hozzájárul azzal, hogy annak előző
házasságból született gyermekét neveli.
A Bíróság kifejtette, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát a családi élet tiszteletben tartásához
való alapvető jog összhangban úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, amennyiben
elutasítják szolgáltatást nyújtó személy harmadik állam állampolgárságával rendelkező
házastársának az állam területén való tartózkodását.
Viking ügy – Sztrájkjog vs. szerződéses gazdasági alapszabadságjogok

Egy finn jog alatt bejegyzett komphajón történő szállítással folgalkozó gazdasági társaság
(Viking), valamint annak a munkavállalóit tömörítő tengerész-szakszervezettel és a szállítási
ágazatban alkalmazott dolgozók szakszervezeteinek nemzetközi szövetségeivel folytatott vitája
állt az ügy középpontjában.
A Viking az egyik komphajóját észt lobogó alá kívánta átlajstromoztatni annak érdekében, hogy
költségei csökkenjenek és felvehesse a versenyt a konkurenciával. A szakszervezet azonban
mindennek megakadályozása érdekében sztrájkot irányzott elő. A Viking – Észtország uniós
csatlakozását követően - az egyesült királysági kereskedelmi bíróság előtt keresetet nyújtott be,
amely helyt adott a kérelmének, arra tekintettel hogy ez a kollektív fellépés és az azzal való
fenyegetés korlátozta a letelepedési szabadságot és a munkavállaók szabad mozgása és
szolgáltatásnyújtásának szabadságát, s jogellenesnek minősül.
Az Európai Bíróság ugyan megerősítette az ítéletet, de kifejtette, hogy a tagállami bizonyítás
terhe mellett a kollektív jogok gyakorlása is közérdeken alapuló kényszerítő ok lehet.
116
22. Az uniós polgárság jogintézménye. Uniós polgárság és tagállami állampolgárság.

Az uniós polgárokat megillető jogok
Az uniós polgárságot a Maastrichti szerződés hozta létre. A tagállamok állampolgárainak

minőségi változását eredményezte, ugyanis biztosította, hogy az ugyanolyan helyzetben lévő
személyek állampolgárságuktól függetlenül azonos jogi bánásmódban részesüljenek az uniós
jog hatálya alá tartozó esetekben. Közvetlen közjogi kapcsolatot terem az EU és polgárai között.
Jelenleg az EUMSZ 20. cikk (1) bekezdése, illetve az EUSZ 9. cikke tartalmazza az uniós
polgárság fogalmára vonatkozó rendelkezéseket.
AZ UNIÓS POLGÁRSÁG TÖRTÉNETE

A gazdasági integrációt a kezdetektől széleskörű politikai célok kísérték. Római Szerződés: Az
integrációt azért hozták létre, hogy megteremtsék az európai népek közötti szorosabb egység
alapjait. Az Európai Tanács a szabad mozgás kiterjesztésével és a közvetlen európai parlamenti
választásokon keresztül igyekezett előmozdítani a szorosabb integrációt, ezzel megalapozva az
uniós polgárság Maastrichti Szerződéssel való bevezetését.
AZ UNIÓS POLGÁRSÁG ÉS A TAGÁLLAMI ÁLLAMPOLGÁRSÁG KAPCSOLATA

Az Unió nem állam, ezért vonatkozásában állampolgárságról nem beszélhetünk. Az uniós
polgárság járulékos jellegű, amely a tagállamok állampolgársága közvetítésével létezik. Azt,
hogy a tagállamok kit tartanak állampolgárnak, nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés, a tagállamok
teljes szuverenitással rendelkeznek e tekintetben (milyen feltételekkel szerzi, hogyan veszíti
el). Az állampolgárság meghatározására vonatkozó szabadsága nem korlátlan, ugyanis
járulékosan érintheti az uniós jogállást.
A kizárólagos hatáskör akkor lehet probléma, ha az egyik tagállam korlátozni kívánja másik
tagállam állampolgárságából fakadó joghatásokat. EuB: Egy tagállam nem korlátozhatja egy
másik tagállam állampolgársága megadásának hatásait úgy, hogy valamely alapvető szabadság
gyakorlásához többletfeltételt ír elő.
Micheletti ügy
EuB: Olasz és argentin kettős állampolgárságú férfi Spanyolországban szabadon létesíthet-e
vállalkozást? Spanyol szabályok: Az bír elsőbbséggel, ahol korábban szokásos tartózkodási
helye volt – Micheletti argentín –. → EuB: Kiegészítő feltétel előírásával nem tagadható meg
a kettős állampolgártól az uniós polgársággal járó jogainak gyakorlása. → Irányadó minden
olyan esetben, amikor egy tagállami v. nem tagállami állampolgársággal rendelkező személy
uniós jogokat kíván gyakorolni.
Másik állampolgárság megszerzése esetén eredeti állampolgárság elveszítése: pl. 2010-es

szlovák állampolgársági törvénymódosítás – Egyenlő bánásmód elvével ellentétes, súlyos
következményekkel járt a magyar felvidékiek számára.
117
Rottman eset
Megtévesztéssel szerzett állampolgárság visszavonásáról van szó. Egy osztrák állampolgár
volt, aki ellen büntetőeljárás indult. Németországban akart letelepedni, de elfogatóparancs volt
ellene, amiről nem szólt. A német hatóságok az elfogatóparancsról való tudomásszerzést
követően visszavonták a honosítást. Ezzel Rottman úr elvesztette az osztrák állampolgárságot.
Kérdés: a megtévesztéssel szerzett állampolgárság visszavonása összeegyeztethető-e az uniós
joggal, ha annak eredményeként a kérdéses személy uniós polgári jogállása elvész. A Bíróság
úgy találta, hogy a csalárd módon megszerzett állampolgárság visszavonása összhangban van
az uniós joggal. Ugyanakkor kimondta, hogy az eljáró nemzeti bíróságnak a visszavonás
vizsgálatakor meg kell vizsgálnia az érintett személy uniós jogbeli helyzetére gyakorolt
következményeket az arányosság elvének fényében.
A többes tagállami állampolgárság kérdése a Szerződések alkalmazási körének kiterjesztését a

tisztán tagállami viszonyokra nem eredményezi.
Garcia Avello ügy

A spanyol Carlos Garcia Avello feleségül vette a belga Isabelle Webert, Belgiumban telepedtek
le. Kettő gyermekünk született, kettős spanyol és belga állampolgársággal. A belga jog szerint
apjuk vezetéknevét kapták meg. A szülők szerették volna gyermekeik vezetéknevét a spanyol
hagyományok szerint megváltoztatni, de a kérelmet elutasították.
A Bíróság előzetes döntését kérték az uniós polgárságra és a szabad mozgás jogára hivatkozva.
A család mindig is Belgiumban élt, így felmerült, hogy valóban tagállami kérdésről van-e szó.
→ Bíróság: Az uniós joggal való kapcsolat fennáll olyan személyek vonatkozásában, akik
valamely tagállam állampolgárságával rendelkeznek és egy másik tagállam területén laknak.
Garcia Avello uniós polgárként megkülönböztetés-mentes bánásmódra jogosult. A névviselési
szabályok meghatározása azonban nem uniós hatáskör, de a tagállamoknak az uniós joggal
összhangban kell hatáskörüket gyakorolniuk. → Egyenlő bánásmód elve: Hasonló helyzetben
lévő személyeket ne ítéljék meg eltérően.
UNIÓS POLGÁRSÁG JOGAI [EUMSZ. 21-24. cikk]

− Szabad mozgás és tartózkodás joga (általános és közvetlen): az uniós polgároknak joguk
van ahhoz, hogy családtagjaikkal együtt más uniós tagállamba belépjenek, ott szabadon
tartózkodjanak, és valamiféle gazdasági vagy egyéb tevékenységet folytassanak. Pl:
Chen ügy.
Szabad mozgás formai és tartalmi feltételei: kiutazás és beutazás joga, tartózkodás joga,
korlátozás
− Európai Parlamenti választásokon való aktív és passzív választójog (a tartózkodás helye
szerinti tagállamban): EUMSZ 22. cikk minden uniós polgárnak biztosítja a
tartózkodása helye szerinti tagállam területén a helyhatósági választásokon és az európai
parlamenti választásokon, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott állam polgárainak
− Választójog az önkormányzati választásokon (a tartózkodás helye szerinti tagállamban)
− Európai ombudsmanhoz való panasz benyújtásának joga, petíció benyújtásának joga az
Európai Parlamenthez (ez a jog a 3. országbeli polgárokat is megilleti):
118
 panasz: olyan egyéni panaszjog, amely arra hivatott, hogy közelebb hozza a
polgárokhoz az uniós intézményrendszert, a közigazgatásban elszenvedett sérelmek
orvoslását szolgálja
 petíció: politikai jellegű jog, amely lehetővé teszi, hogy az uniós polgárok az EP-
hez benyújtott kéréseikkel és panaszaikkal valamilyen politikai, társadalmi vagy
egyéb érdeküket érvényesítsék az EU hatáskörébe tartozó kérdések kapcsán
− Diplomáciai és konzuli védelemhez való jog harmadik ország területén tagállami
képviselet hiányában: bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy
konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni ugyanolyan feltételekkel, mint az adott
tagállam állampolgárai
− Uniós intézményhez fordulás joga a Szerződések nyelveinek valamelyikén
− Polgári kezdeményezéshez való jog: az uniós tagállamok legalább ¼-ét képviselő
egymillió polgár kérje az Európai Bizottságot, hogy az a hatáskörébe eső területeken
jogszabályra irányuló javaslatot tegyen azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok
megítélése szerint, uniós jogi aktus elfogadására van szükség
Ezek a jogok korlátozhatók, valamint a másodlagos jog alapján befolyásolhatók.
Az uniós polgárokat emellett terhelik a Szerződésekben előírt kötelezettségek, a gyakorlatban
azonban ilyen közvetlen kötelezettségek nem léteznek.
Az uniós polgársággal járó jogokat kiemeli az Európai Unió Alapjogi Chartája. Preambuluma
szerint az Unió tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság
intézményét és megteremtve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló
térségét.
Az Európai Bíróság a Grzekzyk ügyben határozta meg az uniós polgárság célját, hogy a
tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen, amelynek középpontjában a hátrányos
megkülönböztetés tilalma áll. A Bíróság emellett megerősítette, hogy az uniós polgárságból
eredő jogokra egy tagállam saját állampolgárai is hivatkozhatnak.
Grzekzyk ügy
Egyetemre akart járni, azonban a megélhetéshez szükséges forrásokat nem bírta volna
biztosítani a korábbi 3 igen szigorú irányelv miatt. A Bíróság itt mondta ki először, hogy
alapvető jogosultsággal bír az uniós állampolgárság, ha a tartózkodás jogszerű.
119
23. A szabad mozgás irányelv rendszere: a kiutazás, a beutazás és a tartózkodás joga

és korlátai
Az uniós polgárságot a Maastrichti szerződés hozta létre. A tagállamok állampolgárainak

minőségi változását eredményezte, ugyanis biztosította, hogy az ugyanolyan helyzetben lévő
személyek állampolgárságuktól függetlenül azonos jogi bánásmódban részesüljenek az uniós
jog hatálya alá tartozó esetekben. Közvetlen közjogi kapcsolatot terem az EU és polgárai között.
Jelenleg az EUMSZ 20. cikk (1) bekezdése, illetve az EUSZ 9. cikke tartalmazza az uniós
polgárság fogalmára vonatkozó rendelkezéseket.
SZABAD MOZGÁS ÉS TARTÓZKODÁS JOGA

Az uniós polgároknak joguk van ahhoz, hogy családtagjaikkal együtt más uniós tagállamba
belépjenek, ott szabadon tartózkodjanak, gazdasági és egyéb tevékenységet folytassanak.
A személyek szabad mozgása elsőként a munkavállalás és a vállalkozás szabadságához tartozó
jogként jelent meg. Az EUMSZ 21. cikke teremtette meg a gazdasági tevékenységtől független
szabad mozgás és tartózkodás jogi alapjait. → Közvetlenül hatályos: Az uniós polgárok
hivatkozhatnak rá a tagállami bíróságok előtt is.
Baumbast ügy
Baumbast kolumbiai feleségével az Egyesült Királyságban telepedtek le. Időközben a cége
csődbe ment, ezért Kínában vállalt munkát. A család többi tagja az Egyesült Királyságban
maradt. A család határozatlan idejű tartózkodás engedélyezése iránti kérelmét a brit hatóságok
elutasították arra hivatkozva, hogy Baumbast úr már nem közösségi munkavállaló. Baumbast
úr uniós polgári státuszára hivatkozott, amely nem teszi a tartózkodási jog feltételévé a
gazdasági tevékenység folytatását.
A Bíróság azonban az arányosság elvére hivatkozva elutasította a másodlagos jogban rögzített
korlátozásokat, amelyek célja a tagállamok jogos érdekeinek a védelme – pl. a letelepedett
uniós polgárok ne jelentsenek ésszerűtlen anyagi terhet a fogadó államban –. Ez a célkitűzés
jelen esetben teljesült (ugyanis nem vettek igénybe szociális segélyt).
A szabad mozgás tehát általános jogként, gazdasági tevékenység végzésétől függetlenül akkor
is biztosított, ha más jogalapra nem lehet hivatkozni. E jogok gyakorlását minimális életkori
feltételhez sem lehet kötni.
Chen eset
Kínai állampolgárságú Chen házaspár egy olyan kínai székhelyű vállalatnál dolgozott, mely
lehetővé tette, hogy hosszabb-rövideb időre látogatásokat tegyenek az EU-ba és az Egyesült
Királyságba. A házaspárnak korábban született gyermeke Kínában, azonban az „egy-
gyermekes” kínai politika több gyermek vállalását nem tette lehetővé. Chen asszony azonban
terhes lett, hasában egy 6 hónapos magzattal az EK-ba lépett. Később Írországba utazott, ahol
megszülte gyermekét. A született gyermek automatikusan a ius soli elve alapján a kínai
állampolgárság mellett (szülők miatt) ír állampolgárságot is szerzett. Ezután Walesbe költöztek,
ahol a brit idegenrendészeti hatóságok a tartózkodási kérelmüket elutasították, azon az alapon,
hogy nem lehet helye a közösségi jogok gyakorlásának. A bíróság kimondta, hogy a szülők
120
nem lehettek volna benne a következő fennálló kedvezményezetti lehetőségekben, azonban a

gyermek korára tekintettel (8 hónapos) valakinek ott kell lennie, hogy eltartsa, felnevelje. Ezért
is kiterjesztő az uniós polgársági szemlélet. (házastárs, egyenesági leszármazó, ha 21 év alatti,
vagy eltartott, egyenesági felmenő, ha eltartott, regisztrált partner, ha a fogadó állam
egyenértékűként kezeli a házassággal).
A SZABAD MOZGÁSHOZ VALÓ JOG JOGOSULTJAI

A szabad mozgás irányelv elsősorban az uniós polgároknak tekinti a személyeket, közvetlenül
biztosítva a szabad mozgás és tartózkodás elsődleges és egyéni jogát, a szerződésben előírt
korlátozásokra tekintettel. Az irányelv kedvezményezettjei azok az uniós polgárok, akik olyan
tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai,
illetve az őket kísérő családtagok (származékos jog).
Metock ügy
Négy harmadik országbeli polgár, akiknek az ír hatóságok elutasították a politikai menedékjogi
kérelmüket. Tartózkodásuk alatt házasságot kötöttek az állam területén dolgozó más
állampolgárokkal. Tartózkodási engedélyüket elutasították, mert nem teljesítették az ír
szabályozás szerint egy másik tagállaman történő előzetes jogszerű tartózkodás követelményét.
A Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban deklarálta, hogy a családegyesítés joga abban az
esetben is fennáll, ha a pár a fogadó országban ismerkedett meg. → A szabad mozgás joga
származékosan kiterjed házastársára, regisztrált partnerére, egyenes ági leszármazóira,
felmenőire.
Megkülönböztetést tesz azonban a gazdasági aktivitásuk, tartózkodási céljuk alapján, így a

gazdaságilag aktív és passzív személy között. Három hónapot meghaladó tartózkodás feltétele:
Megfelelő anyagi fedezet megléte és teljes körű egészségbiztosítás azért, hogy ne jelentsenek
indokolatlan terhet a fogadó állam szociális ellátórendszerében.
Munkavállalási jog biztosítása harmadik országbeli szülők részére, akiknek uniós polgárságú
gyermekét az a veszély fenyegeti, hogy el kell hagynia az Unió területét.
Zambrano ügy
Zambrano úr (kolumbiai állampolgár) feleségével érkezett Belgiumba, ahol menekült státuszért
folyamodtak. A hatóságok elutasították, de a polgárháborús helyzetre tekintettel a visszaküldés
tiltott volt. Időközben gyermekeik születtek, a hontalanság elkerülése végett belga
állampolgárságot szereztek. Uniós polgárságú gyermekeire hivatkozva munkavállalási és
tartózkodási engedélyt kérvényezett. → Uniós jog hatálya alá tartozik, ha a gyermekek soha
nem éltek a szabad mozgás jogával? → Előzetes döntéshozatali eljárás: Az uniós polgári
jogállás megköveteli, hogy valamely tagállam engedélyezze a gyermek nem tagállami
állampolgárságú szülei számára az ott tartózkodást és a munkavállalást, ha ennek megtagadása
a gyermeket megfosztaná uniós polgári státuszától.
A SZABAD MOZGÁS FORMAI ÉS TARTALMI FELTÉTELEI

Kiutazás és beutazás joga
Három hónapig: Megilleti a fogadó országba való belépés és tartózkodás joga bármilyen feltétel
teljesítése nélkül is. → „Belső határok nélküli Európa”.
121
Beutazáshoz szükséges előfeltétel lehet egy másik tagállamból való kiutazás joga. A harmadik
országbeli családtagoktól a beutazáshoz vízum is megkövetelhető. Uniós polgárral való családi
kötelék igazolása esetén szabad belépés.
Visszatérés joga: Az irányelv nem tartalmaz rendelkezést, de a Bíróság ítélkezési gyakorlata
kitért a kérdéskörre. → Zavartalanul folytathatja családi életét.
Tartózkodás joga
Három hónapig: Megilleti a fogadó országba való belépés és tartózkodás joga bármilyen feltétel
teljesítése nélkül is személyazonosság igazolása esetén.
Három hónapon túl:
 Gazdaságilag aktív: Munkavállaló vagy önálló gazdálkodó
 Gazdaságilag inaktív: Elegendő forrásokkal rendelkezik saját maga és családja
számára, vagy igazolja, hogy álláskereső (szociális segítségnyújtást megtagadhatja a
fogadó állam)
 Diákok: Oktatási intézménybe való beiratkozás.
Adminisztratív feltétel: Az irányelv eltörölte a tartózkodási engedély általános rendszerét, csak
bejelentési kötelezettséget ír elő.
Fennállása: Főszabályként a cél teljesítéséhez igazodik. Kivételesen munkaviszony
megszűnése esetén, jogállását megtartva a fogadó tagállam területén maradhat.
Konkrét célhoz nem kötött tartózkodás: Amíg a teljes körű egészségbiztosítás és a megfelelő
forrás teljesítménye teljesül.
A származékos jogon tartózkodó családtagokra is kiterjed.
Huzamos tartózkodás joga: Öt év folyamatos és jogszerű tartózkodás. A folyamatosságot nem
érinti évi hat hónapot meg nem haladó ideiglenes távollét, a szabadságvesztés azonban
megszakítja a folyamatosságot. A fogadó országtól való két egymás követő éven át tartó
távolléttel elveszíthető.
A SZABAD MOZGÁS KORLÁTOZÁSA

Közrendi, közbiztonsági és közegészségügyi okokból korlátozhatják az uniós polgárok szabad
mozgását és tartózkodását. A szabályozás másodlagos jogon és a Bíróság joggyakorlatán
alapszik.
Közegészségügyi korlátozás: Járványt okozó megbetegedések esetén a WHO rendelkezései
alapján. Ha a betegség 3 hónappal a beutazást követően lépett fel, nem utasítható ki.
Közrend és közbiztonság: A társadalom egyik alapvető érdekét érintő valódi, közvetlen és
kellően súlyos veszély elleni védelem (emberi méltóság, kiskorúak védelme). Elvei:
 A korlátozó kivételeket mindig megszorítóan kell értelmezni
 Gazdasági okokra hivatkozással senkit nem lehet kiutasítani
 Egyenlő bánásmód követelménye
 Korábbi büntetőítéletek nem képezhetik ilyen intézkedés meghozatalának alapját
 A korlátozó intézkedések csak az érintett személy egyéni magatartásán alapulhatnak
 Arányosság elve, alapvető jogok tiszteletben tartása és jogbiztonság elve
122
24. Az egyenlő bánásmód elve és a diszkrimináció tilalma az uniós jogban. Az őshonos

kisebbségek védelme az uniós jogban
EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ELVE

Az egyenlő bánásmód elve mára az Európai Unió jogának az egyik legfontosabb általános
alapelvévé vált, azt maga az uniós értékeket rögzítő, EUSz. 2. cikke is említi, mint a tagállamok
közös értékét, amely tiszteletben tartása kötelező mind az uniós intézmények, mind pedig a
tagállamok számára.
Az uniós jogforrások a diszkrimináció tilalmát, az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség
fogalmát szinonimaként használják. Az egyenlő bánásmód elve lényegében a diszkrimináció
tilalma negatív oldalról való megközelítésének tekinthető. A diszkrimináció tilalom célja
eredetileg az volt, hogy mindenkire ugyanazon jogrend vonatkozzon.
Az elv materiális felfogása később jelent meg, amelynek értelmében az egyenlő bánásmód
követelménye szerint az azonos helyzeteket azonos, az eltérő helyzeteket eltérően kell kezelni.
ANTIDISZKRIMINÁCIÓS JOG ÉS ANTIDISZKRIMINÁCIÓS POLITIKA

Az antidiszkriminációs jogba tartoznak azon jogszabályok és intézmények, amelyek célja, hogy
a jog intézményrendszerén keresztül védelmet biztosítsanak a hátrányos megkülönböztetéssel
szemben. A megkülönböztetésmentességről szóló jog célja, hogy minden egyén számára
lehetővé tegye az egyenlő, tisztességes esélyt a társadalomban meglevő lehetőségekhez
hozzáférésre.
Az esélyegyenlőség politikája (antidiszkriminációs politika) többet jelent az egyenlő bánásmód
elve jogi érvényesülésének biztosításánál. Magába foglalja mindazon jogi és nem jogi
eszközöket, amelyek célja a hátrányos megkülönböztetésből fakadó hátrányok társadalmi
szintű csökkenése, amely egyaránt történhet jogi és politikai eszközökkel.
VÉDETT TULAJDONSÁG
Az egyén valamely olyan tulajdonsága, jellegzetessége, amely miatt őt sérelem,
megkülönböztetés jogszerűen nem érheti. Egy személyhely tapadó tulajdonság. Egyidejűleg
egy személynek több védett tulajdonsága is lehet.
- állampolgárság [EUMSz. 18. cikk]
- nem, faj, etnikai származás, vallás, meggyőződés, fogyatékosság, életkor, szexuális
irányultság [EUMSz. 19. cikk]
Az állampolgárságon alapuló különbségtétel tilalma az uniós jog egyik legfontosabb, az egész
belső piac működését átható elve, amely szerepel mind az EUMSz. mind az Alapjogi Charta
rendelkezései között minden más különbségtételhez képest önálló helyen.
123
KÖZVETLEN (NYÍLT) ÉS KÖZVETETT (REJTETT) HÁTRÁNYOS

MEGKÜLÖNBÖZTETÉS
Közvetlen hátrányos megkülönböztetésről beszélünk, ha egy személlyel szemben valamilyen
védett tulajdonsága miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel
szemben hasonló helyzetben eljárnak.
Lényege, hogy egy védett tulajdonsággal rendelkező személyt hátrányos megkülönböztetés ér
és a hátrányos megkülönböztetés ténye és a védett tulajdonság között okozati összefüggés áll
fenn.
Közvetett hátrányos megkülönböztetés az, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel
vagy gyakorlat valamilyen tulajdonsággal rendelkező személyeket más személyekhez képest
hátrányosan érint, kivéve, ha ez jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél
megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek, azaz arányosak.
Nem a jogalanyok motivációja, nem a megkülönböztetés szándéka a döntő, hanem egy létező
társadalmi gyakorlat hatásai. Mindig kiemelten fontos annak vizsgálata, hogy a
különbségtételnek van-e valamilyen objektív módon igazolható oka.
Hátrányos megkülönböztetés fogalmi elemei:
 a jog valamely személyekkel szemben eltérő bánásmódot alkalmaz
 az egyén bizonyos védett tulajdonsága alapján egy szabályozási csoportba sorolja
 ez hátrányt okoz az adott csoporthoz tartozónak
 nem igazolható az eltérő bánásmód
Bilka ügy
A Bilka német áruházlánc nyugdíjalapot hozott létre alkalmazottai részére, amelyre a
részmunkaidős munkavállalók közül csak azok voltak jogosultak, akik a megelőző 20 évből
legalább 15 évet teljes munkaidőben dolgoztak. Az ügyben érintett szereplő szerint, aki e
szabályozás értelmében nem volt jogosult a juttatásra, ez a szabályozás a férfiak és nők közötti
egyenlő bánásmód elvébe ütközik.
A vállalat álláspontja szerint azonban kizárólag gazdasági indokok vezették be a
megkülönböztetést.
A Bíróság ítélete szerint az ilyen munkáltatói intézkedés sérti az egyenlő bánásmód elvét, mivel
a részmunkaidősök kizárása az alap juttatásaiból aránytalanul hátrányosabban érinti a nőket.
ZAKLATÁS, JOGELLENES ELKÜLÖNÍTÉS, MEGTORLÁS

A zaklatás az emberi méltóságot sértő, bántó, szexuális vagy egyéb természetű magatartás,
amely az érintett személy valamely védett tulajdonságával függ össze, és a célja vagy hatása az
adott személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó
környezet kialakítása. Pl. fogyatékkal élő gyermek csúfolása az iskolában.
Jogellenes elkülönítésről akkor beszélünk, ha valamely védett tulajdonság alapján egyes
személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől
vagy személyek csoportjától elkülönítették. Pl. külön ballagás a roma diákoknak.
Megtorlást valósít meg az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének
megsértése miatt kifogást emelő, vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel
124
összefüggésben további jogsérelem, vagy azzal való fenyegetés éri. Pl. munkavállaló
elbocsátása azért, mert bejelentést tett a felettes által elkövetett szexuális zaklatásról.
FORDÍTOTT DISZKRIMINÁCIÓ
Az uniós jogban az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának sajátos
esete a fordított diszkrimináció. Fordított diszkriminációról akkor beszélünk, ha valamely
tagállam a saját állampolgárait részesíti a más tagállami állampolgárokhoz képest
kedvezőtlenebb bánásmódban.
Az uniós jog rendelkezéseivel alapvetően összeegyeztethető, melynek oka, hogy a tagállam és
állampolgára közötti jogviszony főszabály szerint olyan tisztán tagállami tényállás, melyre nem
terjed ki az uniós jog hatálya.
POZITÍV MEGKÜLÖNBÖZTETÉS (ELŐNYBEN RÉSZESÍTÉS)

Az egyenlőség elve lehetővé teszi, hogy hátrányos helyzetű csoportokat tagállami vagy uniós
intézkedés valamilyen társadalmi cél elérése céljából, az esélyegyenlőség biztosítása érdekében
pozitív megkülönböztetésben, előnyben részesítse.
Briheche ügy
A francia köztisztviselőkre vonatkozó szabályok a köztisztviselőként történő felvétel felső
korhatárát 45 évben határozták meg. A szabály alól az újra nem házasodott özvegy nők
mentességet kaptak, de az új házasságot kötő özvegy férfiakra a szabályozást alkalmazni kellett.
Serge Briheche felvételi versenyvizsgára történő jelentkezését elutasították, mert túllépte az
irányadó korhatárt, a döntést azonban a bíróságon megtámadta, a tagállami bíróság pedig
előzetes döntést kért.
Az Európai Bíróság az előnyben részesítést nem tartotta elfogadhatónak, mert a férfiak és nők
közötti egyenlő bánásmód követelménye csak az elérni kívánt célhoz képest arányos
intézkedéssel törhető át. Elfogadta ugyan a tényleges társadalmi egyenlőtlenségek csökkenését,
mint jogszerű célt, de mivel a szabályozás automatikusan és feltétel nélkül adta meg a korhatár
alóli mentességet a nők egy csoportja számára, nem minősülhet az elérni kívánt célhoz képest
arányos szabályozásnak.
FORDÍTOTT BIZONYÍTÁSI TEHER ÉS KIMENTÉS

A diszkrimináció tilalma nem abszolút tilalom. A megosztott bizonyítási teher értelmében a
hátrányos megkülönböztetést állító félnek azt kell valószínűsítenie, hogy esetében
megkülönböztetés történt. Amennyiben ezt megfelelően tudja valószínűsíteni, akkor az állított
megkülönböztetést megvalósító félnek kell a saját magatartását kimentenie és igazolnia, hogy
az állított különbségtétel nem minősül jogellenesnek:
- nem valósított meg különbségtételt
- többféle módon igazolhatja szabályozása vagy gyakorlata jogszerűségét – ugyanis az
uniós jog egyes esetekben maga biztosít lehetőséget arra, hogy valamely
különbségtétel ne minősüljön jogellenesnek.
Abban az esetben, ha megállapítható, hogy a kérdéses szabályozás vagy gyakorlat
különbségtételt valósít meg, közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén az ezt a szabályozást
vagy gyakorlatot alkalmazó fél akkor is igazolhatja, hogy a különbségtétel objektív, a védett
125
tulajdonságtól teljesen független okon alapul, ha ilyen okoz az uniós jog nem nevesít
kifejezetten.
Minden esetben szükséges annak igazolása, hogy a kérdéses szabályozás vagy gyakorlat a
szükségesség és arányosság követelményét teljesíti.
Sirdar ügy
A felperes hölgy azt kifogásolta, hogy az elit kommandós alakulat séfjeként szolgált, munkájára
nem volt panasz, de a katonai kiadások csökkentése miatt bevezették az interoperabilitás elvét,
előírja, hogy az alakulat valamennyi tagjának képesnek kell lennie harcolnia is, ezért
elbocsátották.
Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy a fizikai erő megkövetelése valódi és meghatározó
foglalkozási követelménynek tekinthető.
DISZKRIMINÁCIÓ TILALMÁNAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE

Az EGK Szerződés 7. cikke is rögzítette azzal, hogy a szerződés alkalmazási körében és az
abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő
bármely megkülönböztetés. Kezdetben a rendelkezés kizárólag a belső piaci célok
megvalósulását szolgálta.
Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata formálódásának köszönhetően idővel fokozatosan
tolódott el a hangsúly a tisztán gazdasági szempontóktól az alapjogi megközelítés irányába.
Az Amszterdami Szerződés új védett tulajdonságokkal bővítette az egyenlő bánásmód elvét,
így nem csak a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést tiltotta, hanem a faji, etnikai,
vallási vagy más meggyőződésen, fogyatékosságon, koron, szexuális irányultságon alapulót is.
DISZKRIMINÁCIÓ TILALMA AZ ELSŐDLEGES UNIÓS JOGBAN

Az elsődleges uniós jogban a hátrányos megkülönböztetés tilalma több vonatkozásban is
rögzítésre került:
- állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalma [EUMSz. 18. cikk és Alapjogi Charta
21. cikk]
- diszkrimináció általános tilalma [EUMSz. 10. cikk és 19. cikk és Alapjogi Charta 21.
cikk]
- férfiak és nők vonatkozásában az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő bér
elve [EUMSz. 157. cikk (1) bekezdés és Alapjogi Charta 23. cikk]
Az EUMSz. 157. cikk (1) bekezdése közvetlen hatállyal bíró rendelkezés, ekként arra magán-
és jogi személyek a tagállami bíróságok előtt is közvetlenül hivatkozhatnak. Pl. Defrenne (II)
ügy
Az elsődleges jogban ugyanakkor a hátrányos megkülönböztetés tilalma (és ennek párjaként az
egyenlőség kötelezettsége) értékként is megjelenik. Nem csak a tagállamokat, hanem magát az
Európai Uniót is kötelezi, ugyanis minden tevékenysége során tiszteletben kell tartania a
polgárai közötti egyenlőség elvét. Az Európai Bíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmát
nem csak a tételes jogi szabályként, hanem az uniós jog általános elveként is azonosítja.
Defrenne kontra Sabena
126
Az EUMSz. mai 157. cikk (1) bekezdésének közvetlen hatályából adódóan: „Minden tagállam
biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és nők egyenlő vagy egyenlő értékű
munkáért egyenlő díjazást kapjanak”.
Gabrielle Defrenne légiutas-kísérőként dolgozott a belga Sabena légitársaságnál, ahol
alacsonyabb díjazásban részesült, mint az ugyanazt a munkát ellátó férfi munkatársai. Az
Európai Bíróság az ügyben megállapította a Szerződés vonatkozó rendelkezésének közvetlen
hatályát azzal, hogy annak nem csak vertikális, hanem horizontális közvetlen hatálya is van.
Annak okán azonban, hogy bár az egyenlő díjazás elve érvényesíthető a nemzeti bíróságok
előtt, de akkoriban még majdhogynem természetes volt az eltérő díjazás, az Európai Bíróság
korlátozta az ítéletének időbeli hatályát, kizárva azon igények érvényesítését, amelyek az
előzetes döntés meghozatala előtti időszakra vonatkoztak.
HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS A MÁSODLAGOS JOGBAN

A két legfontosabb másodlagos irányelv a faji egyenlőségi irányelv és a foglalkoztatási
egyenlőségi irányelv. A köztük lévő különbség az irányelvek tárgyi hatályában rejlik:
- faji egyenlőségi irányelv – mind a foglalkoztatás, szociális biztonság, áruk és
szolgáltatások területére kiterjed + csak faji hovatartozást tekinti védett tulajdonságnak
 foglalkoztatási egyenlőségi irányelv: csak a foglalkoztatással
kapcsolatban alkalmazható + pl. vallás, fogyatékosság, életkor, szexuális irányultság
AZ ŐSHONOS KISEBBSÉGEK VÉDELME AZ UNIÓS JOGBAN

Őshonos nemzeti kisebbség fogalma: A kisebbség kifejezés gyűjtőfogalom, amelybe
beletartoznak mind a nemzeti, mind az etnikai, mind a vallási, mind a nyelvi, továbbá a
szexuális kisebbségek is.
Az Európai Uniónak nincs jogilag kötelező erejű kisebbségvédelmi rendszere.
Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 2. cikke beemelte az Unió alapértékei közé a
kisebbségekhez tartozó személyek jogait: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a
szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve
a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az
értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az
igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”
Az Európai Unió Alapjogi Chartája egy alapjogokat tartalmazó katalógus, mely jogerőre való
emelkedése után bírósági hivatkozás alapját is képezheti. A Charta 21. cikke a legfontosabb a
kisebbségi jogokat illetően. A Charta idézett cikke pontosít az Európai Unióról szóló
szerződéshez képest, itt nem általánosságban a kisebbségekről ír, hanem a nemzeti
kisebbségekről.
Az Európai Unió Tanácsa létrehozta bécsi székhellyel az Európai Unió Alapjogi
Ügynökségét.
 Célja: Segítsen, tanácsokat adjon a tagállamoknak azon uniós jogok végrehajtása
során, melyek az alapvető jogokra vonatkoznak.
 Nincs felhatalmazása arra, hogy egyéni panaszokat is megvizsgáljon.
 Kisebbségi jogokkal kapcsolatos javaslatai jogilag nem kötelező erejűek.
127
 Független szakértőkkel dolgozik, illetve szorosan együttműködik mind az Európa

Tanáccsal, mind az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel → Növelheti
ezen ajánlások politikai súlyát.
Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek frakcióközi csoportja:
Az Európai Parlamentben létrehozhatóak olyan tematikus frakcióközi munkacsoportok,
amelyek olyan témákban folytatnak informális tárgyalásokat, amelyek túlmutatnak az EP-
frakciók politikai határain. Jelenleg huszonnyolc hivatalosan bejegyzett munkacsoport
működik az Európai Parlamentben.
2004-ben intézményesült Tabajdi Csaba vezetésével. Célja, hogy képviselje mind a nemzeti
kisebbségek, mind az alkotmányos régiók, mind pedig a regionális és kisebbségi nyelvek
érdekeit az európai politikában.
Jelenleg 3 társelnök irányítja az intergroup munkáját: a francia Alfonsi Francois, a magyar Gál
Kinga, és a román Vincze Loránt.
128
25. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség. A közös

mezőgazdasági politika
Kezdetekben az európai integráció egy gazdasági alapú együttműködés kialakítását

szorgalmazta a tagállamok között, amelyet a belső piac létrehozásával kívánt elérni.
Mivel a bel- és igazságügyi kérdések természetükből fakadóan erősen érintették a tagállamok

szuverenitását, a szabályozás az évek során – szakpolitikától függően – a kormányközi és az
uniós szintű szabályozás között változott. Végül a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően, a
pilléres szerkezet megszűnésével az SZBJT-t érintő valamennyi szakpolitika megosztott,
szupranacionális hatáskörbe került.
KEZDETEK A KÖZÖSSÉG KERETEIN BELÜL

Az EGK Szerződés nem rendelkezett a tagállamok között felmerülő bel- és igazságügyi
kérdésekről, így a tagállamok nemzetközi, regionális együttműködés formájában, többek között
az Európa Tanács keretei között, illetve bilaterális megállapodások útján működtek együtt
ezekben a kérdésekben.
A tagállamok 1976-ban létrehozták a belügyminiszterekből álló TREVI- csoportot, amely
fórumot biztosított a bel- és igazságügyi kérdések egyeztetésére, információ- és
tapasztalatcserére, valamint a közös stratégia kidolgozására a határokat átívelő bűnözés és
terrorizmus elleni hatékony fellépés érdekében.
1987-ben hatályba lépett Egységes Európai Okmány célul tűzte ki a belső határok nélküli közös
piac megteremtését 1992-re. A belső határok nélküli közös piac az áruk, a személyek, a
szolgáltatások és a tőke szabad mozgását biztosítja. A tagállamok ennek érdekében ad hoc
munkacsoportokat hoztak létre, amelyek kormányközi szinten működtek.
A szakértői csoportok döntései kormányközi jellegükből fakadóan egyezmények, határozatok,
következtetések és ajánlások formájában kerültek elfogadásra. Ilyen volt pl. a Bevándorlással
foglalkozó munkacsoport munkájának eredménye, az 1990. évi Dublini Egyezmény, a
menekültügyi kérelmek elbírálására vonatkozó illetékes tagállamok meghatározásáról, mely
később rendeleti formában került át az uniós jogba.
MAASTRICHTI SZERZŐDÉS
Megteremtette a 3 pilléres épülő Európai Uniót, melynek harmadik pillére kiterjedt az SZBJT
területére is, azonban a szupranacionális szabályozásáról ekkor még nem beszélhettünk, hiszen
ekkor még kormányközi szinten, alapvetően egyhangú döntéshozatallal rendezték.
Tárgyi hatály: Az Európai Unió harmadik pillérében került elhelyezésre a bel- és igazságügyi
együttműködés, melynek keretében összesen 9 terület került felsorolásra:
 menekültügyi politika
 tagállamok külső határai átlépésének ellenőrzése
 bevándorlás-politika
 harmadik országok állampolgáraival kapcsolatos politika
 kábítószer-függőség elleni harc
129
 nemzetközi szinten elkövetett csalások elleni küzdelem

 igazságügyi együttműködés polgári ügyekben
 igazságügyi együttműködés büntető ügyekben
 vámügyi együttműködés és rendőrségi együttműködés a terrorizmus, a kábítószer és a
szervezett bűnözés elleni harc területén
Intézményrendszer és döntéshozatali mechanizmus: A harmadik pillérbe tartozó területek
szabályozása terén az Európai Bizottság és a tagállamok jogalkotási javaslatot terjeszthettek a
Tanács elé. Azonban a Bizottság jogalkotás-kezdeményezési jogköre korlátozott volt a
tagállamokéhoz képest, mivel a vámügyi együttműködésre és a rendőrségi együttműködésre
vonatkozóan csak a tagállamok terjeszthettek be javaslatot. A Tanácsban a tagállamok bel- és
igazságügyi miniszterei döntéseiket egyhangúlag hozták meg. A Bizottságnak tájékoztatási
kötelezettsége volt az Európai Parlament irányába a bel-és igazságügyi együttműködés terén
történt fejleményekről, döntésekről, azonban a Parlamentnek jogalkotási hatásköre nem volt,
csak kérdést intézhetett vagy ajánlást tehetett a Tanácsnak. Az Európai Bíróság joghatósága is
korlátozott volt e területeken.
Szabályozási eszközök: Olyan jogi eszközöket hozott létre, amelyek természetüket tekintve az
uniós jogi aktusok és klasszikus kormányközi együttműködés jogi eszközei között
helyezkedtek el:
− közös álláspont – definíciók és eljárások meghatározását és összehangolását célozta
− együttes fellépés – uniós célkitűzések hatékonyabb valósulását szolgálta
− egyezmény – nemzetközi jog klasszikus szabályozási eszköze
AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS
A leglényegesebb változás, hogy az Unió célkitűzései közé emelte a szabadságon, biztonságon
és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozását. Az így végrehajtott alapító-szerződés
módosítás 3 jelentős változása:
 harmadik pillérbe tartozó területek jelentős részét közösségi szintre, az első pillérbe
emelte
 fokozta a harmadik pillérben maradó területeken folyó együttműködés hatékonyságát
 Schengeni acquis-t is beemelte az EU kereteibe
Tárgyi hatály: A szupranacionális alapon működő első pillérbe került a vízumpolitika, a külső
határellenőrzés, menekültügyi politika, bevándorlási politika, személyek szabad mozgásához
kötődő egyéb politikák szabályozása, valamint az igazságügyi együttműködésre vonatkozó
rendelkezések a polgári ügyekben.
A megtisztított harmadik pillérben maradt területeket a „rendőrségi és igazságügyi
együttműködés büntetőügyekben” cím alá helyezték, továbbra is kormányközi szinten
szabályozva. Az együttműködés szorosabbá fűzése érdekében új intézményeket hoztak létre,
Pl. Európai Rendőrségi Hivatal, Európai Egészségügyi Hálózat, Európai Unió Igazságügyi
Együttműködési Egysége (EUROJUST).
Intézményrendszer és döntéshozatali mechanizmus: A harmadik pillérben maradt
területeket érintően a Tanács főszabály szerint egyhangúsággal döntött, azonban bizonyos
döntéseket minősített többséggel is meghozhatott.
130
Szabályozási eszközök: Az E terület szabályozását érintő eszközök típusa és természete is

megváltozott. A Tanács továbbra is közös álláspontot fogadott el arra vonatkozóan, hogy az
Unió miként közelítsen meg egyes harmadik pillérbe tartozó kérdéseket. A Tanács által hozott
kerethatározatok hasonlóan az első pillérben elfogadható irányelvekhez, hiszen azok csak az
elérendő célokat határozták meg. A kerethatározatnak nincs közvetlen hatálya, de a Bíróság a
Pupino ügyben gyakorlatilag azok közvetett hatályát mondták ki, arra kötelezve a tagállami
bíróságokat, hogy a nemzeti jogot e kerethatározatok céljaira tekintettel értelmezzék. A Bíróság
ezzel felpuhította az első és harmadik pillér közötti határokat. A Tanács határozatot fogadhatott
el minden olyan esetben, ami az előző két szabályozási eszköz hatáskörén kívül esett. A Tanács
elfogadhatott egyezményeket is, amelynek hatálybalépéséhez a tagállamok 2/3-os támogatására
volt szükség. További vívmánya, hogy megerősítette az együttműködés jogalapját, amelyet 3
feltétel esetén lehet alapítani:
1. az alapító szerződés céljait kell előmozdítani
2. annak az Unió intézményrendszerén belül kell megvalósulnia
3. nyitottnak kell lennie arra, hogy a későbbiekben más tagállamok is csatlakozhassanak
A megerősített együttműködés egyfajta ultima ratio jellegű volt, tehát csak akkor lehetett
igénybe venni, ha nem sikerült megállapodásra jutni valamely szerződéses cél közös,
valamennyi tagállam részvételén alapuló megvalósításáról. Pl.: a schengeni vívmányokat
megerősített együttműködés keretében, a Szerződéshez fűzött jegyzőkönyvvel illesztette az
Unió jogába az Amszterdami Szerződés.
SZBJT – A LISSZABONI SZERZŐDÉS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSE [EUSz. 3.

cikk]
A Lisszaboni Szerződés megszűntette az Unió pilléres szerkezetét és ezzel a korábbi két pillérbe
tartozó területeket is közösségi szintre emelte. Az EUSz. 3. cikke tényként jelöli meg, hogy az
Európai Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén
alapuló térséget kínál polgárai számára.
Szabadság térsége: egyrészről a személyek belső határokon ellenőrzés nélküli mozgásán túl a
menekültügyet, a bevándorláspolitikát, másrészről a külső határok ellenőrzése terén a
tagállamok közötti szolidaritáson alapuló közös politika kialakítását kell érteni.
Biztonság térsége: magas szintű biztonság nyújtása, bűncselekmények, a rasszizmus és az
idegengyűlölet megelőzése és leküzdésére irányuló intézkedésekkel.
Jog térsége: a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésével kívánja
megkönnyíteni az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.
Tárgyi hatály: A határok ellenőrzésével, a menekültügyekkel, a bevándorlással kapcsolatos
politikák, az igazságügyi együttműködés polgári és büntetőügyekben, valamint a rendőrségi
együttműködés. Ezek az Unió megosztott hatáskörébe tartoznak, melynek következtében mind
a tagállamok, mind pedig az Unió elfogadhat kötelező jogi aktusokat e területen.
Intézményrendszer és döntéshozatali mechanizmus: A pilléres rendszer megszüntetésével a
fő jogalkotási forma a rendes jogalkotási eljárás lett. Az Európai Tanács jogalkotási és operatív
programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat határoz meg e területen. Ezen
iránymutatások mentén készíti elő a Bizottság a jogalkotási javaslatokat, amelyekről a Tanács
131
és a Parlament rendes jogalkotási eljárás keretében hozza meg ide tartozó szakpolitikákat érintő
döntéseit.
A jogalkotási aktusok főszabály szerint a Bizottság javaslata alapján kerülnek elfogadásra,
mindazonáltal a tagállamok 1/4 – ének kezdeményezése alapján is el lehet fogadni jogalkotási
aktusokat. Emellett az európai polgári kezdeményezés keretében legalább 1 millió uniós polgár
is kezdeményezheti az e területre tartozó kérdések körében, hogy a Bizottság terjesszen elő
megfelelő javaslatot.
Számos új intézmény, valamint ügynökség nyújt jogalapot, amelyek segítik az SZBJT hatékony
működését:
− Európai Határőrizeti Ügynökség (FRONTEX)
− Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO)
Szabályozási eszközök: Egységes, minden területre irányadó szabályozási eszközök:
− rendelet
− irányelv
− határozat
− vélemény
− ajánlás
A korábbi pilléres szerkezet szerint elfogadott, vagyis a harmadik pillérbe tartozó területek
kapcsán létrehozott jogalkotási aktusok a Lisszaboni Szerződés által hozott változások ellenére,
továbbra is hatályosan maradtak, azonban ilyen aktusok újonnan történő elfogadására már nincs
lehetőség.
Opt-out klauzula: A rendelkezéseket illetően Dánia és Írország helyzetére külön
jegyzőkönyvek készültek, ugyanis ezen tagállamok úgy döntöttek, hogy eredendően
kimaradnak az SZBJT-re vonatkozó uniós jogi rezsimből (ún. kimaradási, vagy opt-out
klauzula), azonban eltérő módon és feltételekkel.
- Dánia részese a Schengeni Megállapodásnak, mint nemzetközi egyezménynek, de annak
I. pillérbe emelésekor kikötötte, hogy nem vesz részt a Közösség vízumra, menekült- és
bevándorláspolitikára, valamint az együttműködésre vonatkozó szabályainak
elfogadásában és végrehajtásában, hanem azok továbbra is nemzetközi jogi alapon
kötelezik csak.
- Írország (és korábban az Egyesült Királyság) egyáltalán nem részese a schengeni acquis-
nek, de fenntartotta magának annak lehetőségét, hogy ha valamely kérdést érintő
intézkedés meghozatalában részt kíván venni, akkor ezen szándékát jelezheti a Tanácsnak
és ez esetben az elfogadásra kerülő szabályok Írországra nézve kötelező lesz.
SZABADSÁGON ALAPULÓ TÉRSÉG

A szabadság térsége elsősorban az uniós acquis részévé vált schengeni rendszer
következményeként előállt határőrizettel, személyek szabad mozgásával, bevándorlással és
menekültüggyel kapcsolatos közös tevékenységeket érinti. Célja, hogy a belső határok
átlépésekor állampolgárságtól függetlenül mentesüljenek a személyek a mindennemű
ellenőrzés alól és megvalósuljon a külső határok hatékony védelme egy integrált határőrizeti
rendszer fokozatos bevezetése útján.
132
A 19. jegyzőkönyv megerősíti, hogy a schengeni vívmányokat az Európai Unió szerződéses

keretei közé az Amszterdami Szerződés emelte, s valamennyi tagállamra vonatkoznak.
Az Unió 3 célt nevesít a határellenőrzési szakpolitikában:
1. biztosítani, hogy a személyek állampolgárságukra való tekintet nélkül mentesüljenek
mindenfajta ellenőrzés alól a belső határok átlépésekor
2. Unió külső határain biztosítsa a személyek ellenőrzésének és határátlépésének
eredményes felülvizsgálatát
3. külső határokra vonatkozó integrált határigazgatási rendszert vezessen be
A megugró kockázatok kezelése érdekében lehetőség van a belső határellenőrzések ideiglenes
visszaállítására is. Pl. 2020-2021 Covid-19 világjárvány
KÖZÖS MENEKÜLTPOLITIKA
Az 1951. évi Genfi Egyezmény szerint menekültnek minősül, aki faji, vallási okok, nemzeti
hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai
meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti
országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való vélelmében nem kívánja
annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és
korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem
tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni. A menekültpolitika célja
nemzetközi védelmet nyújtani a menekültként elismert személyek számára.
Vannak olyan személyek is, akik nem tartoznak a Genfi Egyezmény által meghatározott
menekült-fogalomba, de egyéb okból kifolyólag, pl. fegyveres konfliktusok vagy
polgárháborús helyzet miatt nemzetközi védelemre szorulnak. Az ő védelmüket a kiegészítő
ideiglenes védelem nyújtását biztosító jogállás garantálja.
Az uniós menekültpolitika értelmében az Unió közös menekültügyi, kiegészítő és ideiglenes
védelmet biztosító jogintézményének a célja, hogy a nemzetközi védelmet igénylő harmadik
országbeli állampolgárok számára megfelelő védelmet nyújtson és biztosítsa a visszaküldés
tilalma elvének tiszteletben tartását (non-refoulment). Ennek célja, hogy megvédje a
menekülteket a befogadó ország bármely olyan intézkedésétől, amely olyan ország területére
küldené őket vissza, ahol életük vagy szabadságuk veszélyeztetve van.
Dublin III. Rendelet [604/2013/EU RENDELET]: Meghatározza, hogy mely esetekben mely
tagállam felelős a menekültügyi eljárások lefolytatásáért annak érdekében, hogy
megakadályozza a forum shoppingot, azaz, hogy a menekültek országról-országra járva
próbálkozzanak a kérelem elbírálásával. A menekültügyi eljárás lefolytatására elsősorban az az
állam köteles, amelynek területén a menedékkérő elsőként belépett.
Parlament és tanács irányelve a menekültügyi eljárásokra vonatkozóan [2013/32/EU
IRÁNYELV]: Biztosítja, hogy a menekültügyi eljárás lefolytatása alapvetően azonos módon
történjen meg bármely tagállamban.
Kvalifikációs irányelv [2011/95/ EU IRÁNYELV]: Szabályozza a menekültstátuszra és a
kiegészítő védelemre jogosult személyek jogállásával kapcsolatos egyes kérdéseket. Biztosítja,
hogy az érintett személyek számára azonos jogosultságok kerüljenek biztosításra valamennyi
tagállamban.
133
Visszatérési irányelv [2008/115/EK IRÁNYELV]: A harmadik országok illegálisan

tartózkodó állampolgárainak az Európai Unió területéről történő eltávolításával kapcsolatos
szabályokat rendezi.
KÖZÖS BEVÁNDORLÁSPOLITIKA
A közös menekültpolitika és a közös bevándorláspolitika közötti legfőbb különbség:
− menekültpolitika – harmadik országból származó személy azért kíván belépni az Unió
területére, hogy nemzetközi védelmet igényeljen.
− bevándorláspolitika – harmadik országból származó személy az előbbitől eltérő céllal
érkezik. Pl. munkavállalás
A közös bevándorláspolitika kapcsán 3 cél megvalósítását tűzte ki az Unió:
1. a migrációs hullám hatékony kezelése
2. méltányos bánásmód biztosítása azok számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely
tagállamban
3. illegális bevándorlás és emberkereskedelem megelőzése és ezek elleni megerősített
küzdelem.
Ennek keretében az Unió szabályozza a beutazás és tartózkodás feltételeit, valamint a hosszú
távú tartózkodásra jogosító vízumok és engedélyek tagállamok által történő kiadását.
A schengeni rendszer vívmánya: aki egyszer belépett valamely részes tagállam vagy harmadik
ország területére, az szabadon mozoghat. Ezért a részes államok közös érdeke a vízumkiadás
feltételeire vonatkozó egységes szabályozás kialakítása. Erre irányadó jogforrás a Vízumkódex,
valamint a VIS (vízuminformációs rendszer felállításáról szóló) rendelet.
BIZTONSÁG TÉRSÉGE [EUMSz. 82-88. cikk]

Célja a bűncselekmények, a rasszista és idegengyűlölő cselekmények megelőzése és leküzdése,
valamint az ezekre irányuló illetékes tagállami szervek együttműködésének előmozdítása.
A biztonság térségének együttműködése 2 területre osztható:
1. igazságügyi együttműködés büntetőügyekben – Az EUMSz. nem határozza meg
pontosan, mit tekint büntetőügynek, így azt tágan kell értelmezni. Ügyészségek és
bíróságok működnek együtt, ahol az egyik tagállam a másik tagállam hasonló hatósága
számára végez bűnügyi jogsegélyt.
2. rendőrségi együttműködés – sokkal inkább bűnüldözési jogsegély.
Igazságügyi együttműködés [EUMSz. 82. cikk]
A tagállamok egyrészről kölcsönösen elismerik az egyes tagállamok bírósági ítéleteit, valamint
határozatait, másrészről törvényeik, rendeleteik és közigazgatási rendelkezéseik közelítéséről
is rendelkeznek. Abban az esetben, ha valamely cselekmény több állam joghatósága alá esik,
az Unió e téren rendezi a tagállamok közötti joghatósági kérdéseket.
Az Európai Parlament és a Tanács az együttműködés elősegítése érdekében intézkedéseket
fogad el rendes jogalkotási eljárás keretében e területen, amelynek célja, hogy megkönnyítse a
tagállamok határon átívelő együttműködését a büntetőeljárások lefolytatásában és az így hozott
határozatok végrehajtása terén is.
134
Az Unió szabályozási minimumokat állapít meg a bizonyítékok kölcsönös elfogadhatósága, a

személyek jogai, valamint az áldozatokra vonatkozóan. A tagállamok ettől eltérő, magasabb
szintű védelmet biztosító intézkedéseket azonban bármikor bevezethetnek. A rendkívül súlyos
bűncselekményekre az Európai Parlament és Tanács szabályozási minimumokat állapíthat meg
a bűncselekményi tényállások és a büntetési tételek kapcsán, ide tartozik Pl.:
- terrorizmus
- emberkereskedelem
- nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása
- kábítószer-kereskedelem
Főszabály szerint rendes jogalkotási eljárás keretében születnek meg a döntések, mégis vannak
olyan fontos kérdések, ahol a döntéshozatal kormányközi jellegű, vagyis egyhangúság van
előírva. Pl. Európai Ügyészség felállításához hiányzott az egyhangúság ezért megerősített
együttműködés keretében döntöttek az Európai Ügyészi Hivatal felállításáról.
Az európai elfogatóparancs a tagállamok közötti korábbi kiadatási eljárásokat váltotta fel 2004-
től. A kölcsönös bizalom elvére, a bírósági határozatok kölcsönös elismerésére és a közös
emberi jogi szabályokra épül, s erőteljesen leszűkíti az átadás megtagadásának okait.
- nem teszi lehetővé a kettős büntethetőség vizsgálatát
- teljesen kiiktatta a nemzeti minisztériumok szerepét a kiadatásban
- gyakorlatilag a tagállami igazságügyi szervek együttműködésének tekinthető
- megkeresett tagállam köteles letartóztatni vagy átadni a kért személyt
- átadás feltétele, hogy az érintettre legalább 4 hó letöltendő szabadságvesztést szabtak
ki, vagy legalább 1 év szabadságvesztéssel sújtható bűncselekménnyel gyanúsítható.
Az EUROJUST egyszerre segíti elő a nyomozati tevékenységek, valamint a büntetőeljárások
hatékony lebonyolítását azáltal, hogy előmozdítja a tagállami hatóságok közötti koordinációt
és információcserét.
Az ECRIS rendszer (Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer) lehetővé teszi
tagállami ügyészek és bíróságok számára, hogy ne csak a saját tagállami nyilvántartásukra
tekintettek állítsák össze a vádiratokat és hozzák meg ítéleteiket.
Rendőrségi együttműködés
Arra szolgál, hogy a tagállamok valamennyi hatáskörrel rendelkező hatósága, köztük a
tagállamok rendőrségei, vámhatóságai és a bűncselekmények felderítésére szakosodott egyéb
bűnüldöző szolgálatai, rendőrségi együttműködést alakítsanak ki. Ehhez hatékony
információcsere szükséges.
SIS rendszer – kormányközi adatbázisnak minősülő Schengeni Információs Rendszer.
Segítségével az érintett szervek informálódhatnak a körözött személyekről és tárgyakról.
SIRENE irodák – SIS rendszer működtetéséért felelnek, koordinálják az információcserét.
EUROPOL (Európai Rendőrségi Hivatal) – tevékenysége a korábbi TREVI csoport
tevékenységét fedi le. A határon átnyúló bűnözés jellemző formáival veszi fel a harcot. Az
információgyűjtésen és az adatcserén túl segítséget nyújt a nyomozóhatóságoknak akár azzal
is, hogy más tagállami szerveket kér fel bizonyos nyomozati cselekmények elvégzésére.
135
CEPOL (Európai Rendőrakadémia) – budapesti székhelyű, amely képzési programokat és

csereprogramokat indíthat.
JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK TÉRSÉGE

A polgári és kereskedelmi ügyekben való együttműködésre vonatkozó szabályok azt jelentik,
hogy az Unió csak a határokon átnyúló polgári ügyekben hozhat intézkedést, vagyis az Uniónak
nem célja a tagállamok polgári eljárásrendjének egységesítése, csak az együttműködés
összehangolása.
A Tanács és a Parlament rendes jogalkotási eljárással hoz intézkedést arra nézve, hogy a
tagállamok bíróságai és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatait kölcsönösen elismerjék
és végrehajtsák. De itt is vannak olyan területek, amelyekhez a Tanács egyhangú döntése
szükséges. Pl. családjogi kérdések.
A KÖZÖS MEZŐGAZDASÁGI POLITIKA CÉLKITŰZÉSEI

A közös mezőgazdasági politika megteremtése már az Európai Gazdasági Közösség létrejötte,
tehát 1957 óta célja volt az európai integrációnak. A Római Szerződés 39. cikke rögzítette, hogy
az európai integráció tagállamai mely célok elérése érdekében szánták el magukat a közös
mezőgazdasági politika létrehozására.
A 39. cikk 5 pontban határozta meg a közös agrárpolitika céljait:
1) a mezőgazdasági termelés volumenének emelése
2) a népesség megfelelő életszínvonalának elérése
3) piacok stabilizálása
4) ellátás hozzáférhetősége
5) elfogadható ár
A KÖZÖS MEZŐGAZDASÁGI POLITIKA ALAPELVEI

A Római Szerződés rögzítette a közös mezőgazdasági politika alapelveit, amelyek a
következők:
 egységes piac elve – minden olyan akadályt le kell bontani, amely a mezőgazdasági
termékek szabad mozgásával kapcsolatos akadályt képez. Az egységes piac az
európai integrációban az ún. agrárpiaci rendtartás kialakításával valósult meg
 közösségi preferencia elve – az európai integráció nyíltan felvállalja a nemzetközi
közösség előtt, hogy a saját termékeit a világ által termelt többi mezőgazdasági
termékkel szemben gazdaságilag preferálni fogja. Nem kizárólag a mezőgazdasági
termelés volumenére vonatkozik, hanem annak a termelési módnak a megőrzésére
is, amely az egyéni gazdaságokra és az intenzív művelésre épül.
 pénzügyi szolidaritás elve – a közös mezőgazdasági politika létrehozása és
fenntartása rendkívüli anyagi eszközöket igényel az integráció részéről.
SZABÁLYOZÁSI ELEMEK
Az európai mezőgazdasági politika szervezésének legfontosabb eszköze az egységes agrárpiaci
rendtartás volt, amelyet a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról
szóló 1308/2013/EU rendelet váltotta fel.
136
Az uniós szabályozás meghatározza az intervenciós árat, azaz azt az árat, amelyen az EU

garantáltan megveszi a termelőtől a terméket. Az intervenciós ár célja, hogy az Unió
mezőgazdasági termékeinek árát magas szinten tartsa, és ezzel termelésre ösztönözze az
Európai Unióban termelő mezőgazdasági gazdákat és vállalkozókat. Az intervenciós ár szintjét
az egyes mezőgazdasági termékek vonatkozásában a Tanács határozza meg. A rendelet
lehetőséget biztosít továbbá a mezőgazdasági termékek magánszektorbeli szervezetek által
történő tárolásához nyújtott támogatások (magántárolási támogatás) folytatására is.
Az uniós szabályozás az uniós piac védelmét részben behozatali engedélyek, illetőleg
behozatali vámok kivetésének lehetőségével, részben pedig export-visszatérítések segítségével
is biztosítja.
137
26. A közös kül- és biztonságpolitika. A közös kereskedelempolitika
A kezdeti nyugat-európai védelmi típusú együttműködés kurdarca után az Európai Politikai

Együttműködés (EPE) keretében kezdődött meg a külpolitikai kooperáció a tagállamok között,
majd a Maastrichti Szerződés második pilléreként jött létre a kormányközi alapon működő
közös kül- és biztonságpolitika (KKBP).
Az Amszterdami Szerződés a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) megteremtésével

hangsúlyosabbá teszi a védelempolitikai vonatkozásokat, végül pedig a Lisszaboni
Szerződéssel bevezetett reformoknak köszönhetően nyerte el a mai formáját.
A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA KIALAKULÁSA

A közös európai külpolitika megvalósításának előfeltétele egyfajta közös identitás, illetve a
közös érdekek és értékrend meghatározása, amely a közös külpolitikai hozzáállás
kialakításának az alapját képezheti.
Az integráció kibontakozásának kezdetén több elképzelés is született arra, hogy az államok
közötti integráció védelmi típusú együttműködésként is funkcionáljon, de ezek nem jártak
sikerrel.
 A Pleven-terv, amely szupranacionális együttműködést hozott volna létre a résztvevő
tagállamok között.
 A nemzetek felett álló európai hadsereg felállítását is magába foglaló Európai Védelmi
Közösség létrehozását célzó francia kezdeményezés is megbukott, így az integráció a
Római Szerződés aláírását követően, az Európai Gazdasági Közösség, valamint az
EUROATOM létrehozásával civil struktúrában fejlődött tovább.
 A Fouchet terv célja az volt, hogy az EGK mellett létrejöjjön a külpolitikát előtérbe
helyező entitás, de ez is kudarcba fulladt
 A Római Szerződésben nem tűzték ki célul a külpolitikai együttműködést.
 Luxemburgi Nyilatkozat a tagállamok közötti politikai együttműködés fokozásának
szükségességét hangsúlyozta, hogy az egész világ számára nyilvánvalóvá váljék, hogy
Európának van politikai célja. Ennek alapján bontakozott ki az Európai Politikai
Együttműködés (EPE)
 Az EPE kormányközi alapon megvalósuló külpolitikai koordináció lett, amelyben a
tagállamok külügyminiszterei évente 2 alkalommal, illetve a tagállamok
külügyminisztériumainak politikai igazgatói – Politikai Bizottság néven – negyedévente
találkoztak.
 Koppenhágai Nyilatkozat az Európai Identitásról – igyekezett feltérni a közös európai
identitás fundamentumait
A közös külpolitikai koordinációt az Alapszerződések szintjén az Egységes Európai Okmány
rögzítette első ízben. A Maastrichti Szerződés második pilléreként létrejött közös kül- és
biztonságpolitikának – amely az Amszterdami Szerződés kapcsán egészült ki a
védelempolitikával – az EPE keretében megvalósított külpolitikai konzultáció és
együttműködés jelentette a közvetlen előzményét és vetítette előre annak kormányközi jellegét.
138
A Lisszaboni Szerződés módosításakor a külpolitikai együttműködés kapcsán fontos célként

fogalmazódott meg a terület koherenciájának és egységességének fokozása.
A KÜLSŐ TEVÉKENYSÉG
Az Európai Unió külső tevékenységeire vonatkozó elveket a Lisszaboni Szerződés
egységesítette. Az EU külső tevékenységének 2 fő iránya van, amelyek egymást kiegészítik:
1. közös kül- és biztonságpolitika – és ehhez kapcsolódóan, annak részeként a közös
biztonság- és védelempolitika, amely az EU külpolitikájának elsődleges színtere.
2. Unió külső tevékenységeit érintő közös politikák – az uniós (szupranacionális)
döntéshozatal szabályai érvényesülnek, és ezek betagozódnak az EU további
szakpolitikái közé.
A Lisszaboni Szerződés megszűntette a korábbi 3 pilléres rendszert, s az egykori második pillér,
a KKBP eltérő szabályozása és önálló rezsimként történő funkcionálása megmaradt. A KKBP-
ra vonatkozó elkülönült működés legfontosabb vetülete – főszabályként – az egyhangú
döntéshozatalban, elkülönült jogforrási rendszerben, illetve az EU egyes intézményeinek
csekély szerepében ragadható meg. A KKBP-ben továbbra is a kormányközi megközelítés
uralkodik, a szupranacionális döntéshozatal nem érvényesül.
Míg a külpolitika a politikának az a területe, amelyik a nemzetközi környezettel, illetve más
külpolitikai szereplőkkel foglalkozik azzal a céllal, hogy a saját értékeit és céljait előmozdítsa,
addig a külkapcsolatok fogalma a nemzetközi aktorokkal történő kapcsolattartás eszközeire,
formáira vonatkozik.
AZ UNIÓ KÜLSŐ FELLÉPÉSÉT MEGHATÁROZÓ ELVEK [EUSz. 21. cikk (1)

bekezdés]
Az EU nemzetközi szintű fellépése kapcsán irányadó elvek megegyeznek az EU létrehozására,
fejlődésére és bővítésére vonatkozó elvekkel. Az EU arra törekszik, hogy a külső tevékenysége
alapjául szolgáló elvek érvényesülését a világ többi részén is előbbre mozdítsa. Ezek az elvek:
− demokrácia
− jogállamiság
− emberi jogok
− alapvető szabadságjogok oszthatatlansága
− emberi méltóság tiszteletben tartása
− egyenlőség
− szolidaritás
− Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek
− nemzetközi jog tiszteletben tartása
Az EU külső tevékenységének céljai az EUSz. 21. cikk (2) bekezdése határozza meg.
KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA JELLEMZŐI

Az EU külpolitikája tágan értelmezve nem egyenlő a KKBP-vel, vagy az európai külpolitika-
alkotás általános irányvonalaival (foreign policy), illetve a tagállamok által megvalósított
külpolitikával, hanem egy, az ezek eredőjeként megvalósuló, összetett rendszer.
139
Kormányközi alapon működés és a szupranacionális uniós rezsim között lényeges különbség a

döntéshozatal jellege. A KKBP területén az egyhangú döntéshozatal az irányadó (kormányközi
megközelítés), amely a külpolitikai döntéshozatal fórumain, így az Európai Tanácsban és a
Külügyek Tanácsában érvényesül.
Az intézmények szerepe rendkívül szűk, az Európai Bizottságnak is korlátozott szerepe van,
illetve az Európai Bíróság sem rendelkezik hatáskörrel a KKBP-t érintő jogforrások
tekintetében.
A külpolitikai döntések előkészítésében a Politikai és Biztonsági Bizottságnak van
meghatározó szerepe.
Az irányadó egyhangú döntéshozataltól két esetben lehetséges eltérés:
1. konstruktív tartózkodás intézménye – valamely tagállam tartózkodása nem akadálya az
adott tanácsi határozat meghozatalának. Amennyiben egy tagállam tartózkodása esetén
formális nyilatkozatot tesz, nem köteles az adott határozatot alkalmazni és egyúttal
mentesül a költségektől is, de elfogadja, hogy a határozat köti az Uniót. A tartózkodással
érintett határozatokat csak abban az esetben lehet elfogadni, ha a tartózkodó tagállamok
száma nem haladja meg a tagállamok létszámának 1/3-át, amely egyúttal az uniós
népesség 1/3-át is képviseli. A tagállami tartózkodás nem jelent elutasító szavazatot, így
az nem akadálya a határozat elfogadásának és ebben az esetben a döntés irányadó lesz
az adott tagállamra nézve is.
2. minősített többséggel történő döntéshozatal – A Szerződés 4 esetben ad lehetőséget:
 amennyiben a Tanács az Európai Tanácsnak az EU stratégiai érdekét és célkitűzéseit
megállapító határozata alapján dönt
 amikor a Főképviselő javaslatára dönt a Tanács
 amikor a Tanács az EU valamely fellépését vagy álláspontját megállapító határozat
megvalósítására vonatkozó határozatot fogad el
 ha a Tanács a Főképviselő javaslatára különleges képviselőt nevez ki.
A minősített többségi döntéshozatal korlátját jelenti az eljárási vétó, amellyel bármelyik
tagállam megakadályozhatja a határozat meghozatalát, amennyiben egy tagállam számára
kulcsfontosságú, nemzeti okból ellenzi azt. Ebben az esetben a Főképviselő az érintett
tagállammal intenzív konzultációt folytat a megoldás felkutatására. Ha ez nem jár sikerrel, a
Tanács minősített többséggel kérheti, hogy az ügyet terjesszék az Európai Tanács elé annak
érdekében, hogy az egyhangúlag hozzon határozatot az adott kérdésben.
A tagállamoknak a KKBP alapján egymással szemben is vannak kötelezettségeik
(működésüket nemzetközi szervezetek keretében összehangolják, tájékoztatják egymást),
valamint lojalitás is terheli őket az EU-val szemben.
A KKBP területén jogi aktusok elfogadása kizárt. Lehetőség van arra, hogy a tagállamok
befizetéséből létrehozott ún. induló alapból közvetlenül finanszírozzák a KKBP fellépéseket.
Az Európai Külügyi Szolgálat átvette az EK korábbi képviseletének irányítását és gondoskodik
az Európai Unió egységes diplomáciai megjelenítéséről.
140
LISSZABONI SZERZŐDÉS REFORMJAI

A Lisszaboni Szerződés egységesülés irányába mutató eredménye, hogy már az állandó
elnökkel rendelkező Európai Tanács határozza meg az EU azon stratégiai érdekeit és
célkitűzéseit, amelyek a KKBP-re, valamint az EU külső tevékenységének egyéb területeire
vonatkoznak, és ezzel kijelöli a külpolitika főbb irányait. Az Európai Tanács döntéseit
egyhangúlag hozza meg a KKBP területén is.
Az Európai Tanács ilyen típusú határozatai az Unió egyes országokkal vagy térségekkel
fenntartott kapcsolataira vagy meghatározott tárgykörökre vonatkoznak.
Külügyi és biztonságpolitikai főképviselő
A Szerződésmódosítás bevezeti az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselő
(Főképviselő) tisztségét, létrehozza az Európai Külügyi Szolgálatot, amelyet a Főképviselő
vezet, így az Európai Tanács mellett a Főképviselő az EU külpolitikai irányításának
legfontosabb szereplője.
A Főképviselő egyszemélyben 3 tisztséget lát el:
1. Bizottság egyik alelnöke – részt vesz a Bizottság ülésein és a külkapcsolatokért,
valamint általában az Unió külső tevékenységeket (external relations) érintő területeiért
a testületen belül. Felelős a Bizottság külkapcsolatokkal összefüggő feladatainak
ellátásáért az Unió külső tevékenysége területeinek összehangolásáért. Gyakorolja az
irányítást az Európai Külügyi Szolgálaton keresztül a Bizottság nemzetközi delegációi
felett. A Szerződés nyomán a delegációkat az EU diplomáciai képviseletének nevezzük.
2. Külügyek Tanácsának elnöki pozíciója – javaslatokat tehet a külpolitikai kérdésekben a
Külügyek Tanácsának, amelynek egyúttal elnöke is, valamint jogosult összehívni a
rendkívüli üléseket
3. felváltja az Amszterdami Szerződéssel létrehozott, korábban jóval korlátozottabb
hatáskörrel rendelkező kül- és biztonságpolitikai főképviselői pozíciót, amelyet
korábban a Tanács Főtitkárságával együtt egy személy látott el. Javaslatot tesz az EU
különleges képviselőinek kinevezésére, külső képviselet ellátása, politikai párbeszéd
folytatása harmadik államokkal.
Európai Külügyi Szolgálat létrehozása
A Szerződésmódosítás bevezeti az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselő
(Főképviselő) tisztségét, létrehozza az Európai Külügyi Szolgálatot, amely támogatja a
Főképviselőt feladatainak ellátásában.
A tagállamok diplomáciai szolgálataival együttműködésben tevékenykedik. Jelenlegi irányító:
Joseph Borell.
Jogforrási rendszer tisztázása és döntéshozatal
A Lisszaboni Szerződéssel bevezetett újítások közé tartozik a minősített többséggel elfogadott
határozatok körének bővítési lehetősége is (passerelle klauzula), ha az EU állam – és
kormányfői egyhangúlag rendelkeznek erről.
141
Újítás még a KKBP eszközök osztályozásának pontosítása és egyszerűsítése, amely alapján

általános iránymutatásokat és határozatokat fogadnak el. Ezek felülvizsgálatára az Európai
Bíróságnak nincs hatásköre.
A KKBP eszközeit az EUSz. 25. cikke határozza meg:
− általános iránymutatásokat határoz meg,
− határozatokat fogad el, amelyek meghatározzák
• az Unió által végrehajtandó fellépéseket
• az Unió által képviselendő álláspontokat
• az előbbeikben említett határozatok végrehajtásának szabályait
− erősíti a tagállamok közötti rendszeres együttműködést politikájuk folytatásában.
Az Európai Tanács elfogadhat a KKBP területén mind általános iránymutatásokat és
határozatokat, a Tanács rendszerint határozatok formájában valósítja meg a közös kül- és
biztonságpolitikát, illetve fogadja el a végrehajtáshoz szükséges aktusokat.
Közös biztonság – és védelempolitika
Jelentős változás a kölcsönös segítségnyújtási klauzula Szerződésbe iktatása, bármely tagállam
elleni fegyveres agresszió esetén. Ez alapján a tagállamok valamelyikének területe elleni
fegyveres támadás esetén a többi tagállam köteles minden rendelkezésre álló segítséget és
támogatást megadni. A kötelezettségvállalás nem érinti azon tagállamokat, amelyek
hagyományosan semleges státusszal rendelkeznek, illetve annak összhangban kell lennie a
NATO tagállamok vállalt kötelezettségeivel is.
A szolidaritási klauzula szerint a tagállamoknak minden rendelkezésre álló eszközzel
segíteniük kell azt a tagállamot, amelyet terrortámadás ér, illetve amely természeti vagy ember
okozta katasztrófa áldozatává válik.
Ezen felül az egyes tagállamok KBVP területén történő szorosabb együttműködésének további
lehetőségét is megteremtette a Lisszaboni Szerződés azzal, hogy magasabb követelményeket
kielégítő katonai képességekkel rendelkező tagállamok állandó strukturált együttműködést
(Permanent Structural Cooperation, PESCO) alakíthatnak ki egymás között olyan missziók
tekintetében, amelyek ilyen képességet feltételeznek.
A Lisszaboni Szerződés alapszerződési szintre emelte az Európai Védelmi Ügynökséget
(European Defense Agency), ezzel is hangsúlyozva a védelmiképesség-fejlesztési, kutatási,
beszerzési és fegyverzeti kérdésekkel foglalkozó ügynökség szerepét. 2004-ben kezdte meg
munkáját, amellyel előmozdítja a védelmi együttműködést tagállamok között és megvalósít
olyan kezdeményezéseket, amelyeknek célja a védelmi képességek fejlesztése.
KÖZÖS BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKA (KBVP)

A közös biztonság- és védelempolitika általánosságban a KKBP operatív része. Kiterjed az EU
biztonságát érintő valamennyi kérdésre, beleértve a védelmi politika fokozatos kialakítását, és
végső soron a közös védelmet is.
A közös védelem a tagállamok hagyományos értelemben vett katonai eszközzel történő
védelmét jelenti, amely kialakulásának lehetőségét a KBVP – elviekben – megteremti,
ugyanakkor annak a politikai realitása ugyancsak kérdéses.
142
A védelmi és biztonságpolitikai dimenzió kialakulása

A Maastrichti szerződésben megjelölve, az EU célja indentitásának nemzetközi szintű
megerősítése, különösen egy közös kül- és biztonságpolitika megvalósítása útján, beleértve
végső soron egy közös védelmi politika kialakítását, amely idővel közös védelemhez vezet.
Az EU második pilléreként létrejött KKBP védelmi dimenziójáért a Nyugat-európai Unió vált
felelőssé. 1955-ben jött létre azzal a céllal, hogy a tagállamok gazdasági, politikai és kulturális
együttműködését, valamint a közös védelmet elősegítse. Tevékenysége a védelmi kérdésekre
szűkült és tovább vesztett jelentőségéből a NATO létrejöttével.
Céljai petersbergi feladatokként vonultak be a köztudatba:
− humanitárius és mentési feladatok
− konfliktusmegelőzési és békefenntartási feladatok
− harcoló alakulatok válságkezelési feladatai, ideértve a béketeremtést
− közös leszerelési műveletek
− katonai tanácsadói és segítségnyújtási feladatok
− a konfliktusok lezárását követően a helyzet stabilizálására irányuló műveletek
Közös biztonság- és védelempolitika katonai aspektusai
A gyorsreagálású katonai képességek felállítására vonatkozóan (European Rapid Reaction
Force) alapján a tagállamok legkésőbb 2003 végére vállalták, hogy képesek lesznek teljes
hadtest szintű (50-60 ezer fő) erő telepítésére 60 napon belül oly módon, hogy az rendelkezzen
az önálló művelethez szükséges valamennyi képességgel és a művelet legalább 1 évig
fenntartható legyen. A hadtest első missziója a macedóniai Concordia művelet volt 2003-ban,
amelynek során az EU békefenntartási tevékenysége eredményesnek bizonyult.
A katonai komponens további fontos eleme az ún. harccsoportok kialakítása volt, amely
gyorsan telepíthető kisebb alakulatok. A harccsoportos műveletek esetében a Tanács
határozatától számított, legkésőbb 10 napin belül meg kell történnie a telepítésnek.
Közös biztonság- és védelempolitika civil komponense

2000. júniusi feirai Európai Tanács-ülésre beterjesztett tanácsi javaslatok értelmében az EU
polgári válságkezelésének a következő céljai vannak:
− válságok kitörésének és eszkalációjának megelőzése
− átmeneti időszakokban a béke és biztonság konszolidálása
− petersbergi feladatok keretében megvalósuló válságkezelés katonai és polgári
aspektusainak összehangolása
A polgári válságkezelési missziók számára a prioritások:
− rendőri missziók, beleértve a helyi rendőrség támogatására irányuló műveletet,
− a jogállamiság megerősítését célzó missziók (bírák, ügyészek képzése béketámogató
műveletekben való részvételre)
− polgári közigazgatás megerősítése
− polgári védelem a válságkezelési műveletek keretében
143
KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA KIALAKULÁSA, JOGI ALAPJAI,

HATÁSKÖRI KÉRDÉSEK
A közös kereskedelempolitika jogi alapjait, annak alkalmazási körét az 1957. évi Római
Szerződés 110-115. cikkében fektette le, amely szerint a GATT szabályaival összhangban a
vámunió létrehozásának külső célja, hogy a világkereskedelem harmonikus fejlődését, a
nemzetközi kereskedelmi korlátok fokozatos megszüntetését, valamint a vámakadályok
fokozatos csökkentését elősegítse. Az Uniós közös kereskedelempolitikája kezdetben
egyértelműen az árukra terjedt ki. A közös kereskedelempolitika alapja a vámtarifa
szabályozás, valamint a kereskedelmet akadályozó eszközök csökkentése.
1967-ben hatályba lépett a Fúziós Szerződés, amely egységesítette az EUROATOM, ESZAK,
valamint az EGK addig párhuzamosan működő szerveit, s innentől kezdve együttesen, Európai
Közösség néven lépett fel a nemzetközi színtéren. 1968. július 1-jén a vártnál korábban
megvalósult a 6 alapító ország között a vámunió. A tagállamok az egymás közötti vámhatárokat
lebontották, és megkezdődött a közös vámszabályok kialakítása. 1969. december 31-től kezdve
létrejött az Európai Közösségen belül a közös piac, tehát az áruk, a személyek, a szolgáltatások
és a tőke szabad áramlása megvalósult.
1970. január 1-jétől kezdődően a Tanács minősített többséggel hozhatott döntéseket a közös
kereskedelempolitikát érintő kérdésekben.
Az Amszterdami szerződés alapján a Tanács – a Bizottság javaslatára és a Parlamenttel való
konzultáció után – egyhangú döntéssel kiterjesztheti a közös kereskedelempolitika alkalmazási
körét a szolgáltatásokkal és szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokra és
megállapodásokra.
A Nizzai Szerződés szerint a Közösség csak akkor volt jogosult a nemzetközi megállapodás
megkötésére a közös kereskedelempolitika terén, ha a mandátum belső hatáskörét nem haladja
meg, valamint nem lép túl jogharmonizációs lehetőségein.
A Lisszaboni Szerződés egységesítette a közös kereskedelempolitikára vonatkozó szabályokat.
A közös kereskedelempolitika az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A közös kereskedelempolitika elvei
Az Unió külső tevékenységét meghatározó alapelvek azon elveket foglalják magukba, amelyek
az Európai Unió létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték:
− demokrácia
− jogállamiság
− emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta
− emberi méltóság tiszteletben tartása
− egyenlőség
− szolidaritás
− ENSZ Alapokmányban foglalt elvek és nemzetközi jog tiszteletben tartása
Az Unió külső tevékenységeit ezen alapelvek határozzák meg, valamint külkapcsolatai során
ezen alapelveket kívánja érvényesíteni.
144
A közös kereskedelempolitika célkitűzései

Az Unió külső tevékenysége során elérendő célok között szerepel többek között, hogy
megvédje az általa képviselt alapvető értékeket, a biztonságát, a függetlenségét, integritását,
megszilárdítsa és erősítse a demokráciát, valamint, hogy előmozdítsa valamennyi ország
bekapcsolódását a világgazdaságba, többek között a nemzetközi kereskedelemben érvényesülő
korlátozások fokozatos megszüntetése révén, és mindezt a fenntartható fejlődés által
meghatározott zsinórmérték szerint.
Az EUMSZ. erre vonatkozó rendelkező része immáron közös érdekként jelöli meg, hogy az
Unió hozzájárul a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez, a nemzetközi kereskedelemre
és külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó korlátozások fokozatos megszüntetéséhez, a
vám- és egyéb vámjellegű akadályok csökkentéséhez. A közös kereskedelempolitika terén
specifikusan 2 alapelv jelenik meg:
1. liberalizációs alapelv
2. egységesség elve
A paralelizmus (párhuzamosság) elve a külföldi közvetlen beruházásokhoz kapcsolódik. A
külföldi közvetlen beruházásokkal kapcsolatos megállapodások eddig jellemzően az Európai
Unió tagállamai és a külföldi partnerek kétoldalú megállapodásaira épültek. Az elv értelmében
az Európai Uniónak nincs joga nemzetközi megállapodások útján harmonizálni olyan
tevékenységi területet, amelyre az Európai Unió belső szabályozása tiltja a közös jog
megalkotását. Így a társasalombiztosítással, az egészségüggyel, iparral, kultúrával kapcsolatos
kereskedelmi megállapodások nem sérthetik a tagállamoknak az ezek biztosítására vonatkozó
hatásköreit. Vegyes megállapodások formájában kell megkötni a megállapodásokat, tehát mind
az Európai Unió, mind pedig a tagállamok részvétele szükséges az ilyen tárgyú nemzetközi
megállapodásokban.
Tárgyi hatálya, alkalmazási köre
A tárgyi hatály az elmúlt évtizedekben folyamatosan bővült, és idővel kiterjedt a szolgáltatások
kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa- és kereskedelmi megállapodások megkötésére, illetve
a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira is.
Szolgáltatások és szellemi tulajdon: A szolgáltatások kereskedelmével és a szellemi termékek
kereskedelmi aspektusaival kapcsolatos szabályozás a Lisszaboni Szerződés óta az Unió
kizárólagos hatásköre. A tagállamok kikötötték az egyhangú döntéshozatalt, amely valamennyi
tagállam részére vétójogot biztosít.
Külföldi beruházások: A közgazdaságtudomány azokat a tőkeáramlásokat érti, amelyek célja a
tőkeállomány fenntartása és bővítése. A külföldi beruházások 2 fajtáját különböztetjük meg:
1. közvetlen külföldi tőkeberuházások – másnéven működtető-beruházások, amelyek
célja, hogy a megszerzett tulajdonjoga segítségével a vállalat felett ellenőrzési,
irányítási jogokat gyakoroljon.
2. portfólió beruházások – a külföldi beruházót nem foglalkoztatja a vállalat irányításának
a gondolata, kizárólag abból a célból szerzi meg egy vállalat értékpapírjait, hogy
tőkejövedelmet realizáljon.
145
Eszközei
A közös kereskedelempolitika eszközrendszere 2 nagy csoportra osztható:
Autonóm eszközök Szerződéses eszközök

Azok az általában másodlagos joganyaghoz
tartozó általános vagy egyedi aktusok, Érvényesítésükhöz szükséges az Unión kívül
amelyek az Unió kizárólagos hatáskörébe egy másik szerződő fél is.
tartoznak, és amelyek érvényesítéséhez nincs A szerződéses eszközök között
szükség más jogalanyra. Pl.: vám, import- megkülönböztetünk bilaterális (kétoldalú) és
exportrendszer adminisztratív elemei, multilaterális (többoldalú) szerződéseket.
kereskedelmi védintézkedések
Vám
Az Európai Közösségen belül 1968-ban a 950/68/EGK rendelettel került sor a közös vámtarifa
bevezetésére, amelynek jelenleg hatályos szabályait a Tanács 2658/87/EGK rendelete
tartalmazza. A közös vámtarifa lényege, hogy egy harmadik államból az Unió területére érkező
terméket a belépés helyétől függetlenül ugyanabba a termékkategóriába kell besorolni (ennek
alapja az ún. TARIC, az Integrált Közösségi Vámtarifa Rendszer) és ugyanakkora vámot kell
utána fizetni. Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (Uniós Vámkódex)
tartalmazza a részletszabályokat.
Az Unió vámrendszere kéthasábos, autonóm és szerződéses vámtételeket is tartalmaz. Azon
államok esetében, amelyek nem tagjai a Kereskedelmi Világszervezetnek és nem részesei egy
adott termék vonatkozásában létrejövő nemzetközi megállapodási rendszernek, az Európai
Unió saját hatáskörben meghatározott, autonóm vámtételeit alkalmazza, amelyek lényegesen
magasabbak, mint a WTO keretei között kialakult vámszabályok.
Import-exportrendszer eszközök
Az Európai Parlament és a Tanács 2015/478 rendelete tartalmazza az Unión kívüli országokból
származó termékek behozatalára vonatkozó közös szabályokat. Főszabály szerint a rendelet a
termékek szabad behozatalának elvét hirdeti meg, azonban az Unió hozhat védintézkedéseket.
Nem tartoznak e rendelet hatálya alá a különleges behozatali szabályok hatálya alá tartozó
textiltermékek. Ezen felül az Európai Parlament és a Tanács 2015/755 rendeletében rendezi az
egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokat.
Az Európai Parlament és a Tanács 2015/479 rendelete rögzíti a kivitelre vonatkozó szabályokat.
A kivitel szabadságának alapelvét is meghatározza, mely szerint az Unióból nem-tagállamokba
történő kivitel mennyiségi korlátozásoktól mentes. Esetleges védintézkedéseket itt is elfogadhat
az Unió, amennyiben létfontosságú termékek hiánya miatt kritikus helyzet alakulna ki.
A Tanács 717/2008/EK rendelete szabályozza a mennyiségi kontingensekre vonatkozó
közösségi eljárási szabályokat. Ezt a rendeletet abban az esetben kell alkalmazni, amennyiben
az Unió mennyiségi és behozatali kontingenseket határoz meg. Ezeket a szabályokat nem lehet
alkalmazni a WTO tagállamaival szemben.
146
Kereskedelmi védintézkedések
Antidömping eljárás: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat körébe soroljuk a dömpinget,
amelynek célja, hogy valamely terméket az Európai Unióba exportáló országban alkalmazott
rendes értékénél alacsonyabb áron értékesítsenek. A rendes érték az az érték, amelyet az
exportáló országban a normál kereskedelmi forgalomban az értékesítőtől, illetőleg a termelőtől
független személyek az áruért fizetnek. A dömpinggel szemben a Bizottságnak akkor van
módja védintézkedéseket alkalmazni, ha bebizonyosodik, hogy a dömping az Európai Unió
területén kárt okoz. A dömpingellenes vám célja, hogy a dömpinget gyakorló gazdasági
társulást a további hasonló jellegű tevékenységtől elriassza. A dömpingellenes vám
alkalmazása közigazgatási jellegű eljárás és intézkedés, amelyben a jogviszony egyfelől az
Európai Unió, másfelől a dömpingtevékenységet folytató társaság között áll fenn. A
dömpinggel kapcsolatos jogi háttérszabályozást az Európai Parlament és a Tanács 2016/1036
rendelete tartalmazza.
Szubvenciós eljárás: Szubvencióról akkor beszélhetünk, ha az Európai Unió területére importált
árucikk közvetlen vagy közvetett termelési, szállítási vagy exporttámogatásban részesül azon
ország részéről, ahonnan az export származik. Ha ennek következtében a termékek az EU
területén alkalmazott exportára alacsonyabb, mint a termelés szerinti országban érvényesített
rendes értéke, akkor szubvenció valósul meg. Az Unió piacán okozott kár itt is feltétele annak,
hogy a szubvenciót alkalmazó országgal szemben nemzetközi jogi jellegű szankciókat
alkalmazhasson az Unió. Jogi háttérszabályozást az Európai Parlament és a Tanács 2016/1036
rendelete tartalmazza. Csak akkor van helye az Unió által harmadik államokból érkező
támogatott behozatallal szembeni intézkedésnek, ha az adott állam a vállalkozások egy speciális
csoportjának objektív módon nem mérhető szempontok szerint biztosít jelentős pénzügyi
eszközöket az Unió területére történő exporthoz. A szubvencióellenes eljárást nem
kezdeményezhetik az EU területén működő gazdasági szereplők. Az antiszubvenciós eljárás
eredményeképpen többek között kiegyenlítő vámok kiszabására van lehetőség.
Kereskedelmet gátló akadályok elleni védelem: Az Európai Parlament és a Tanács 2015/1843
rendelete határozza meg a kereskedelem akadályozását eredményező, más államok által
előidézett helyzetekben követendő eljárási rendet. Ilyen esetekben formális nemzetközi
konzultáció vagy vitarendezés is felvetődhet, ezenkívül megtorló intézkedéseket is alkalmazhat
az EU. Pl. felfüggesztheti az addig érvényesített kereskedelmi kedvezményeket, vámokat
léptethet életbe. Ezen intézkedéseket minősített többséggel a Tanács fogadja el.
Többoldalú egyezmények
Az Unió részvétele szempontjából az 1962 és 1967 között zajló Kenedy-fordulót lezáró genfi
jegyzőkönyv hozta meg a fordulópontot, ahol már maga a Közösség is mint szerződő fél vett
részt és írta alá a szerződést a tagállamok mellett.
Kétoldalú egyezmények
Az Unió kereskedelmi tárgyú kétoldalú megállapodásokat is köthet. Pl. euro-mediterrán
társulási megállapodás, amelyet az Európai Közösségek és azok tagállamai kötöttek meg a
Libanoni Köztársasággal.
147
Intézmények hatásköre
A közös kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket az Európai
Parlament és a Tanács határozza meg rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott
rendeletekben. A rendes jogalkotási eljárásban a Bizottság előterjeszti a javaslatot a Parlament
és a Tanács számára, amely intézmények legfeljebb 3 olvasatban megtárgyalják az adott
javaslatot, módosításokat javasolnak, és amennyiben sikerrel járnak a tárgyalások, legkésőbb a
harmadik olvasatban megszavazzák a rendeletet.
Nemzetközi megállapodások megkötése
Ha az Unió egy vagy több állammal, vagy nemzetközi szervezettel kíván megállapodást kötni,
illetve a szerződéskötésről tárgyalni, akkor az EUMSz. nemzetközi megállapodásokra
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezek alapján a Bizottság ajánlásokat terjeszt a
Tanács elé, amely felhatalmazza a szükséges tárgyalások megkezdésére. A Tanács ezen felül
főtárgyaló számára irányelveket határozhat meg, külön bizottságot jelölhet ki, amellyel a
tárgyalások során egyeztetni kell.
Valamennyi, a közös kereskedelempolitika területén harmadik féllel kötött uniós megállapodást
az Európai Unió elé kell terjeszteni, és ki kell kérni a Parlament véleményét. A Lisszaboni
Szerződés 5 specifikus esetben a konzultációs kötelezettségen túl a Parlament egyetértését is
előírja a nemzetközi megállapodás megkötéséhez. Ez gyakorlatilag azzal a következménnyel
jár, hogy szinte valamennyi nemzetközi megállapodás megkötéséhez szükség van a Parlament
jóváhagyásához.
REGIONÁLIS POLITIKA
A regionális politika azoknak a céloknak, eszközöknek és folyamatoknak az összességét jelenti,
amelyek a régiók társadalmi és gazdasági kohézióját, illetve strukturális tényezőit hivatottak
javítani.
A kohéziós politika a regionális politika részét képező terület, amelynek célja az egyes
elmaradott régiók felzárkóztatásának elősegíteni. Ennek keretében a teljes régió mint
társadalmi-gazdasági egység összehangolt fejlesztésére összpontosít. A kohéziós politika
megvalósításának forrását a Kohéziós Alap jelenti.
A strukturális politika a regionális politika másik területe, amelynek célja az egyes régiók
meghatározott strukturális nehézségeinek kiküszöbölése.
148
27. Az áruk szabad mozgása – a vámok és a vámokkal egyenértékű díjak tilalma, a

diszkriminatív és protekcionista adók tilalma
A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel
összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.
Az EGK Szerződés gondoskodott arról, hogy az ún. termelési tényezők szabadon

mozoghassanak, valamint, hogy a verseny szabályai érvényesülhessenek a közös piacon. Idővel
az EGK, majd az EK, illetve az EU céljai kibővültek olyannyira, hogy az EUMSz. 3. cikke
szerint többek között az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik a:
− vámunió
− belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása
− monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró
− közös kereskedelempolitika
Az EUMSz. 4. cikke a megosztott hatáskörök közé sorolja az alábbiakat:

− belső piac
− szociálpolitika szerződésben meghatározott vonatkozásai
− mezőgazdaság, halászat (kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését)
− közlekedés
− energiaügy
Az EGK Szerződés egyik legjelentősebb célja a versenyszabályok érvényesítésén túl az áruk,

személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgásának fokozatos kiteljesítése volt.
összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Az
ezek szabad mozgásának korlátozására vonatkozó tilalmakat gazdasági alapszabadságoknak
hívjuk.
ÁRUK SZABAD MOZGÁSA

Az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések alapvetően 3 csoportra oszthatók:
1) vámunió
2) diszkriminatív és protekcionista adók tilalma
3) mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású intézkedések tilalma
Ezek a kategóriák kölcsönösen kizárják egymást, valamely intézkedés ezek közül mindig csak
az egyik kategóriába sorolható be. A Lütticke ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy ezek
nem alkalmazhatóak együttesen és ugyanazon esetben. A jelenleg hatályos EUMSz. az áruk
szabad mozgására vonatkozó alapvető rendelkezéseket lényegében változás nélkül emelte át az
EK Szerződésből.
149
ÁRU FOGALMA
Az EUMSz. rendelkezései szerint a vámunió a teljes árukereskedelmre kiterjed, de az áru
fogalmát nem határozza meg, így ez az Európai Bíróságra marad.
Olasz műkincs ügy – Olaszország, amennyiben művészeti, történelmi, régészeti, illetve
népművészeti értékkel bíró tárgyakat vittek ki más tagállamba, egy progresszív díjat vetett ki
az exportálókra. Az Európai Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást
Olaszországgal szemben, mert úgy ítélte meg, hogy ez sérti az áruk szabad mozgására
vonatkozó rendelkezéseket. A jelen esetben az Európai Bíróság kifejtette, hogy az áruk alatt
pénzben kifejezhető értékkel rendelkező terméket kell érteni, amelyek – mint ilyen termékek –
alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék.
Az, hogy egy ügyben áruról van-e szó, mindig eseti elbírálást igényel. Az olasz műkincs ügyben
meghatározott fogalom nem abszolút mértékben határozza meg a rendelkezés tárgyi hatályát.
Az Európai Bíróság megközelítése e tekintetben funkcionális megközelítés.
Bizottság kontra belgium ügy – Az újrahasznosítható és az újra nem hasznosítható hulladék
árunak minősül-e? Az Európai Bíróság kifejtette, hogy azon tárgyak, amelyeket kereskedelmi
ügyletek céljából a határokon át szállítanak, árunak minősülnek, akármilyen is legyen az ügylet
természete. Nem minősül azonban árunak a szellemi tulajdonjog.
Ahhoz, hogy az áruk szabad mozgása keretében egy árura vonatkozzon az EUMSz. releváns
rendelkezése, két további feltételnek is teljesülnie kell:
− szükséges valamilyen tagállamok közötti határon átnyúló elem – Pl. áruk szállítása,
eladása, megrendelése stb.
− az árunak jogszerűen forgalomban kell lennie a belső piacon – Az EU vámterületének
két pontja között szállított minden áruról azt kell vélelmezni, hogy az jogszerűen
forgalomban van a belső piacon, ekként azt kell bizonyítani, hogy az adott áru még nem
került jogszerűen forgalomba helyezésére. Értelemszerűen a tagállamokban előállított
minden áru szabad forgalomban lévő árunak minősül mindaddig, amíg azt az Európai
Unió területéről nem exportálják.
A harmadik országból érkező termékek akkor tekinthetők egy tagállamban szabad forgalomban
lévőnek, ha az adott tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek és a fizetendő
vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat az adott tagállamban e termékekre megfizették és
azt sem teljes egészében, sem részben nem térítették vissza. Ha ez megtörtént, akkor ezen
harmadik országból származó árukat az Unióból származó árukkal azonos módon kell kezelni.
VÁMOK ÉS VÁMMAL AZONOS HATÁSÚ DÍJAK TILALMA [EUMSz. 28. cikk]

Az EGK Szerződés eredetileg még úgy rendelkezett, hogy a tagállamok tartózkodnak attól,
hogy egymás között új behozatali vagy kiviteli vámot vagy azzal azonos hatású díjat vezessenek
be, továbbá, hogy az egymással folytatott kereskedelemben már alkalmazott ilyen terheket
növeljék (standstill klauzula).
Az Amszterdami Szerződés végül kitörölte az EK Szerződésből a standstill klauzulát, és azt
felváltotta a ma hatályos abszolút (a Szerződésben kimentési okot nem ismerő) tilalom.
150
Az Európai Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában

foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a
tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését a harmadik országokkal fenntartott
kapcsolataikban. E rendelkezéseket a tagállamokból származó, továbbá a harmadik
országokból érkező és a tagállamokban szabad forgalomban lévő termékekre kell alkalmazni.
A rendelkezés nem csak a valamely tagállamból történő exportra vonatkozik, hanem az
importra, sőt a tagállamokon áthaladó tranzitra is. A tilalom nemcsak a tagállamok
intézkedéseire vonatkozik, hanem az uniós intézmények intézkedéseire is.
A vámunió külső szempontból azt jelenti, hogy az Európai Unió külső határain azonos
vámtarifa érvényesül (közös vámtarifa).
TAGÁLLAMOK KÖZÖTTI VÁMOK ÉS VÁMOKKAL AZONOS HATÁSÚ DÍJAK

TILALMA [EUMSz. 30. cikk]
A tagállamok között tilos bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. A
rendelkezés abszolút tilalmat érvényesít, azaz az EUMSz. nem enged kivételt alóla.
Van gend en loos ügy
A van Gend en Loos ügyben az Európai Bíróság az EGK Szerződés természetét vizsgálta arra
vonatkozóan, hogy önvégrehajtó jellegű szerződés-e, vagyis erre a szerződésre a természetes és
jogi személyek a nemzeti bíróságuk előtt közvetlenül hivatkozhatnak-e vagy sem.
Egy holland cég lámpaernyők gyártásához használt különféle formaldehid-származékot kívánt
importálni Németországból. A behozatal során a holland vámhatóság a terméket a korábbihoz
képest egy másik vámkategóriába sorolta, amelyhez magasabb vámtétel tartozott, így
vámemelést hajtott végre. Van Gend en Loos bírósághoz fordult és az EGK szerződés ún.
standstill klauzulájára hivatkozott, amelyben a tagállamok arra vállaltak kötelezettséget, hogy
egymás között sem új beviteli vagy kiviteli vámokat, sem pedig vámokkal azonos hatású díjakat
nem vezetnek be, továbbá egymás közötti kereskedelmi kapcsolataikban a már alkalmazott
vámokat sem emelik meg. Ez volt a vámunióhoz vezető egyik legfontosabb lépés. Az ügyben
alperesként eljáró Hollandia érvelése az volt, hogy az EGK Szerződés nem önvégrehajtó, arra
magán és jogi személyek közvetlenül nem alapíthatnak jogot, továbbá arra is hivatkozott, hogy
a felmerülő kérdés tisztán holland nemzeti jogkérdés.
Az Európai Bíróság az önvégrehajtó szerződés (self-executing treaty) koncepcióját alapul véve
megteremtette az uniós jog legfontosabb elvét, a közvetlen hatály koncepcióját. Az Európai
Bíróság úgy vélte, hogy az EGK Szerződés egyes rendelkezései meghatározott feltételek esetén
a nemzeti bíróságok előtt is közvetlenül érvényesíthető jogokat és kötelezettségeket teremtenek.
A konkrét esetben pedig arra a következtetésre jutott, hogy az EGK Szerződés értelmében
vámemelésről akkor beszélünk, ha ugyanabba a tagállamban, ugyanazon a termékre a
Szerződés hatálybalépése óta magasabb lett a vámtétel, ez pedig ugye jelent esetben megtörtént.
Az Európai Bíróság arra az érvelésre jutott, hogy nem fontos annak ismerete, hogy a vámok
emelése milyen módon történik, amennyiben ugyanabban a tagállamban ugyanazon termékre a
Szerződés hatálybalépése óta magasabb lett a vámtétel.
151
Olasz statisztikai illeték ügye

Nem csupán a vámok tilosak a tagállamok között, hanem a vámokkal azonos hatású díjak is.
Az ügyben a vita tárgy aza volt, hogy Olaszország statisztikai díjakat vetett ki a többi
tagállamba kivitt, vagy onnan behozott árucikkekre. Olaszország érve az intézkedés
védelmében az volt, hogy a díj minden határon áthaladó árura vonatkozik és nincs semmilyen
védelmi jellege, továbbá rendkívül alacsony a mértéke, a díj kivetésére pedig azért került sor,
mert így nyomon követhető az egyes termékek piaca, ami a kereskedők számára is hasznos
információ.
Az Európai Bíróság ítéletében kifejtette, hogy a vámok és vámokkal azonos hatású díjak tilalma
nem csak a védelmi jellegű intézkedések ellen kíván fellépni, hanem annál lényegesen
általánosabb hatállyal bír. Az általános és abszolút tilalomból következik, hogy a céljuktól
függetlenül tilosak a vámokkal azonos hatású intézkedések és meghatározta a vámokkal azonos
hatású díjak fogalmát.
VÁMOKKAL AZONOS HATÁSÚ DÍJ FOGALMA (!)

Egy olyan, akár minimális összegű pénzügyi teher, amelyet egyoldalúan vetnek ki – bármilyen
legyen is az elnevezése, és alkalmazásának módja –, s amely a határ átlépésének tényéből
eredően sújtja a nemzeti vagy külföldi árukat, amennyiben nem minősül a szó szoros
értelmében vett vámnak, még akkor is, ha azt nem az állam javára vetik ki, nincs semmiféle
megkülönböztető vagy védelmi jellege és a pénzügyi teherrel sújtott áru nem áll versenyben
egyetlen nemzeti termékkel sem.
Pénzügyi teher: Ahhoz, hogy az intézkedés vámmal egyenértékű díjnak minősülhessen,
mindenképpen díjfizetési kötelezettségről kell, hogy beszéljünk. Ez szükséges, de nem
elégséges feltétele a vámmal egyenértékű díj fogalmának.
 Összege – Az EUMSz. nem teszi lehetővé, hogy de minimis szabályt alkalmazzunk, azaz
nem tehető függővé a teher mértékétől annak jogszerűsége.
 elnevezés és alkalmazás módja – Teljesen mindegy, hogy egy tagállam miként nevezi,
hívja a díjfizetési kötelezettséget.
 egyoldalú kivetés – Tipikusan egy tagállam veti ki jogszabály vagy valamilyen hatósági
intézkedés formájában.
 határon átlépés ténye – A díjfizetési kötelezettség kivetésének a határ átlépésének tényéhez
kell kötődnie. Azonban, hogy a kivetés pontosan hol történik, közömbös. Pl. belső
regionális határon vagy állomáson is. További szempont, hogy a hazai, külföldi vagy hazai
és külföldi árura egyaránt kivetik-e a fizetési kötelezettséget. Amennyiben egy díjfizetési
kötelezettség csak az importált termékekre vonatkozik, akkor az gyakorlatilag
menthetetlen, nem igazolható.
 A négy alapszabadság esetében a fordított diszkrimináció tipikusan jogszerűnek minősül –
azaz nem ütközik uniós jogba, amennyiben a nemzeti termékeket, személyeket stb.
részesítik hátrányban a külföldihez képest.
 megkülönböztető, protekcionista jelleg
Diamantarbeiders ügy
Az ügyben egy vitatott belga nemzeti jogszabály előírta, hogy az importált gyémántok
értékének 0,33 % - át az iparágban dolgozók szociális alapjába be kellett fizetni. Ebben az
152
esetben sem az államkincstár, sem a hazai ipar nem részesült a bevételből, Belgiumban ugyanis
nem bányásztak gyémántot. Ettől függetlenül a kérdés nem állt összhangban az uniós jog
előírásaival, és az vámmal azonos hatású díjnak minősült.
Szicíliai környezetvédelmi adó ügye
A Szicíliában kivetett környezetvédelmi adó nem vámmal egyenértékű díj-e? Szicília
tartomány előírta, hogy a tartomány területén áthaladó, metángázt szállító gázvezetékből eredő
környezeti kockázat csökkentésére és megelőzésére irányuló beruházások finanszírozása
céljából környezetvédelmi adó kerül bevezetésre. A bevételeket a környezet minőségének
megőrzésére, védelmére és javítására irányuló kezdeményezések finanszírozására kell
fordítani, különösen azokon a területeken, ahol e vezetékek húzódnak. Az adót a tartomány
területén áthaladó gázt tartalmazó gázvezetéktulajdon alapján vetették ki annak tulajdonosára.
Az ügy érdekessége, hogy a perben Olaszország azt állította, hogy a szicíliai környezetvédelmi
adót sosem alkalmazták, mivel az olasz bíróságok szerint az az uniós joggal ellentétes lett volna.
Az Európai Bizottság kifejtette, hogy az adó célja valójában nem magának a létesítménynek,
hanem a szállított terméknek, tehát a metánnak a megadóztatása. Következésképpen a harmadik
országból származó, és olasz területen szabad forgalomba bocsátott vagy áthaladó árut a
Bizottság szerint olyan pénzügyi teherrel sújtják, amely az importot, illetve az exportot terhelő
vám hatásával azonos díjnak minősül.
Az Európai Bíróság kifejtette, hogy a vámunió szükségszerűen magában foglalja, hogy a
tagállamok között biztosítani kell az áruk szabad mozgását. Ez a szabadság nem lehet teljes, ha
a tagállamok lehetőséggel bírnának arra, hogy a tranzitáruk mozgását bármilyen módon
korlátozzák, vagy akadályozzák.
Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy a környezetvédelmi adó valójában nem vezetékhez,
hanem az abban utazó gázhoz kapcsolódott, amely pedig a határt átlépő áru volt, így pedig az
intézkedést a Bíróság vámmal azonos hatású díjnak minősítette.
MENTESÜLÉSI LEHETŐSÉGEK [EUMSz. 30. cikk]

Az EUMSz. nem enged eltérést a tilalomtól, azaz nincsenek szerződéses kimentési okok. Az
Európai Bíróság ugyanakkor gyakorlatában kifejlesztett néhány kivételt. A Bíróság arra az
álláspontra helyezkedett, hogy a vámokkal azonos hatású díjak tilalma logikus és szükséges
kiegészítője a vámuniónak, így ezt olyan alapvető normaként kezeli, amely alól bármilyen
kivétel csak egyértelmű és vitathatatlan rendelkezés esetén lehetséges.
A kivételeket továbbá az Európai Bíróság szűken értelmezi. Ezen, az Európai Bíróság által
kialakított kivételek 3 csoportba sorolhatók:
1) belső adók rendszerébe illeszkedő vámmal azonos hatású díjak [Pl. Co-Frutta ügy]
2) ha a beszedett díj egy ténylegesen nyújtott szolgáltatás ellenértéke és azzal arányos
[Pl. Bizottság kontra Dánia]
3) ha olyan vizsgálathoz kapcsolódik, amelyeket az uniós vagy nemzetközi jog ír elő
Co-Frutta ügy - belső adók rendszerébe illeszkedő vámmal azonos hatású díjak
Egy olasz banánérlelő szövetkezet vitába került az olasz állami adóhatósággal. Olaszországban
rendkívül kis mennyiségben termesztenek banánt. A kérdéses esetben Kolumbiából származó,
Belgiumon keresztül importált banánok fogyasztási adójáról kellett eldönteni, hogy vámmal
egyenértékű díjnak minősül-e?
153
A kérdésben a milánói bíróság fordult az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatali eljárás

keretében. Az egyik feltett kérdés az volt, hogy vajon egy olyan díj, amely mind a behozott,
mind a hazai termékeket sújtja, de amelyik a gyakorlatban kizárólag a behozott termékekre
vonatkozik, (mert az éghajlati feltételek miatt nincs hazai termelés), vámmal azonos hatású
díjnak minősül-e?
Olaszországban ekkor összesen 19 féle fogyasztási adó volt hatályban. Az ügyben a Bíróság
hangsúlyozta, hogy a vámmal azonos hatású díj alapvető jellemzője, amely a belső adótól
megkülönbözteti, az, hogy míg az előbbi kizárólag a behozott termékeket, az utóbbi a behozott
és a hazai termékeket egyaránt sújtja. Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy az a pénzügyi teher,
amely egy másik tagállamból behozott terméket sújt, miközben nem létezik azonos vagy
hasonló jellegű hazai termék, nem azonos hatású díjnak, hanem belső adónak minősül akkor is,
ha az a belső díjak olyan általános rendszerének részét képezi, amely a termékek származásától
függetlenül, objektív kritériumok alapján szisztematikusan alkalmazandó a termékek egyes
kategóriáira.
Az Európai Bíróság arra jutott, hogy a kérdéses adó nem minősül vámmal azonos hatású díjnak,
mivel a belső adók általános rendszerébe illeszkedik.
TÉNYLEGESEN NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁS ELLENÉRTÉKE, ÉS AZZAL

ARÁNYOS DÍJ
A Bíróság értelmezése szerint, hogy a határátlépéshez kapcsolódó egészségügyi vizsgálatok
költségeit a társadalmi közösségnek (gyakorlatilag az államnak) kell állnia, az nem terhelhető
rá az érintett vállalkozásokra.
A vámkezeléssel összefüggő raktározásért fizetendő díjak, amelyek kizárólag azért merültek
fel, mert vámügyi formalitásoknak eleget kellett tenni, nem voltak összeegyeztethetőek az uniós
joggal, azaz nem minősültek ebben az értelemben véve szolgáltatásért fizetendő
ellenszolgáltatásnak. Ennek oka az, hogy olyan, alapvetően az állam érdekkörében felmerülő
költségek, amelyeket éppen ezért nem az exportőröknek és importőröknek, hanem végső soron
magának az államnak kell fizetnie.
Ahhoz, hogy a díj megengedhető legyen az uniós jog értelmében, a szolgáltatásnak ténylegesen
előnnyel kell járnia az adott vállalkozás számára.
Bizottság kontra Dánia
Az Európai Bizottság és a dán kormány vitája azért került az Európai Bíróság elé, mert Dánia
más tagállamokból érkező földimogyorók és földimogyorót tartalmazó termékekhez
kapcsolódó egészségügyi vizsgálatok végzéséért díjat számolt fel.
A díjfizetési kötelezettség szerint az Európai Bizottság szerint a közérdeket szolgálta, nem
pedig egy, a vállalkozásnak nyújtott ellenszolgáltatás volt. A dán kormány azt hozta fel
védekezésként, hogy a kérdéses díjat nem az állam határozta meg, hanem gyakorlatilag a
laboratóriumok kérték el a vizsgálatáért.
A kérdéses esetben azonban a díj nem minősült jogszerűnek, mert nem egy ténylegesen az
importálónak nyújtott szolgáltatás ellenértéke volt, hanem egy közérdekű célt szolgált, az
emberi egészség védelmét.
A díj mértékének arányosnak kell lennie a ténylegesen nyújtott szolgáltatás értékével.
154
Ahhoz, hogy az ilyen díjak jogszerűnek minősüljenek, az Európai Bíróság az alábbi feltételeket
szabta:
− nem haladhatják meg azon vizsgálat tényleges költségeit, amely miatt fizetni kell
− a kérdéses vizsgálat kötelező és egységes minden érintett termék esetében az EU-ban
− uniós jog írja elő a vizsgálatot az Unió érdekében
− elősegítik az áruk szabad mozgását, különösen azáltal, hogy megszüntetik az
akadályokat, amelyek az EUMSz. 36. cikkében foglaltakkal összhangban egyoldalúan
elfogadott vizsgálati intézkedések miatt rendelkeznek.
Az uniós jogba ütközően kivetett díjak sorsa: A tagállam, amennyiben az uniós jogba ütközően
vetett ki egy vámmal azonos hatású díjat, úgy köteles azt visszafizetni azok számára, akiktől
azt beszedte. Kivételesen elképzelhető azonban, hogy egy tagállam mégsem köteles a beszedett
díjat visszafizetni, amennyiben a díjfizető ezáltal jogalap nélkül gazdagodna, mert pl. ő maga
már továbbhárította a költséget saját ügyfeleire.
DISZKRIMINATÍV ÉS PROTEKCIONISTA ADÓK TILALMA

Tartalma:
− a tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire
a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb
belső adót (diszkriminatív adók tilalma)
− a tagállamok nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű adót, amely
más termékek közvetett védelmét szolgálhatja (protekcionista adók tilalma).
Az EUMSz. csak a diszkriminatív és protekcionista adókat tiltja, de e két fogalmat tágan kell
értelmezni. Egyebekben, uniós szabályozás hiányában azonban a tagállamok szabadon
határozzák meg az adórendszerüket, valamint az adók fajtáit és mértékét.
A rendelkezés közvetlen hatállyal bír, továbbá a mennyiségi korlátozás vagy azzal azonos
hatású intézkedések tilalmával kapcsolatban egymás alkalmazhatóságát kizárják.
Diszkriminatív adók tilalma
Az EUMSz. megtiltja, hogy egy tagállam más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai
termékekre kivetett adónál magasabb belső adót vessen ki.
Ahhoz, hogy eldönthető legyen a hasonlóság, szükséges egy viszonyítási pont, nevezetesen
meg kell vizsgálni, hogy a termékek ugyanabban a termelési vagy értékesítési fázisban a
fogyasztók számára hasonló jellemzőkkel rendelkeznek-e és azonos szükségleteket elégítenek-
e ki.
 közvetlen diszkrimináció – A tagállami származási hely szerint különböztet egy
adórendelkezés. Pl. Bizottság kontra Írország ügyben a bíróság megállapította, hogy az
egyes adók tényleges hatása a döntő feltétel, mivel még ha azonos is a mértékük, az adó
hatása eltérő lehet.
 közvetett diszkrimináció – akkor, ha a kérdéses adórendelkezés látszólag nem tesz
különbséget a tagállami hovatartozás alapján, ugyanakkor hatását tekintve az importált
termék számára plusz terhet jelent. Pl. Humblot ügy (499. oldal) vagy Bizottság kontra
Görögország (500. oldal).
155
Kimentési okok: Az EUMSz. nem tartalmaz olyan mentesülési okokat, amelyek alapján egy
diszkriminatív adó mentesülhetne a 110. cikk tilalma alól. Közvetlen diszkrimináció esetében,
továbbá tekintettel a jogsértés súlyosságára az Európai Bíróság sem határozott meg kivételeket.
Ezzel szemben a közvetetten diszkriminatív intézkedések esetében lehetőség van arra, hogy a
különbségtételt egy tagállam objektív alapokon igazolja. Pl. Bizottság kontra Görögország.
Protekcionista adók tilalma
Amennyiben egy adó nem diszkriminatív, még mindig eshet a protekcionista adók tilalmát
kimondó rendelkezés alá. A kérdés az, hogy a termékek versenyző termékek-e?
Ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy valamely termékek versengők-e, figyelemmel kell lennie
arra, hogy az adó milyen hatással van a termékek közti versenyre, azaz képes-e az importált
termékek várható fogyasztását csökkenteni a hazai termékek javára? Pl. Európai Bizottság
kontra Egyesült Királyság (501. oldal)
A diszkriminatív és protekcionista adók tilalma kifejezetten azt célozza, hogy a tagállamok
fiskális eszközökkel ne védjék a hazai termékeket. A tilalom nem a tagállamok adópolitikai
mozgásterét hivatott csökkenteni, hanem arra összpontosító rendelkezések, hogy a tagállamok
az adózási szabályok alkalmazása során ne folytassanak protekcionista adópolitikát az árukra
vonatkoztathatóan.
Mindig szükséges, hogy legyen egy hazai összevethető termék – vagy helyettesíthető
(diszkriminatív adó esetén), vagy pedig versenyző (protekcionista adó esetén). Ha nincs
hasonló vagy versenyző hazai termék, akkor a diszkrimináció vagy protekcionizmus fogalmilag
kizárt.
Magyarország regisztrációs adó ügye (Nádasdi és Németh ügy)
Magyarországon az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időszakában a magyar
regisztrációs adóról szóló törvény szerint regisztrációs adót kellett fizetni egy személygépkocsi
belföldön történő forgalomba helyezése esetén a tulajdonjog megszerzése alapján. Az adó
összegét a jogszabály objektív feltételekhez kötötte: károsanyag-kibocsátás, üzemanyag típusa,
motor hengerűrtartalma. Az adó gyakorlatilag fix összegű volt, amelyet az első magyar
forgalomba helyezéskor fizetendő.
Az Európai Bíróság ítéletében rögzítette, hogy a regisztrációs adó nem a határátlépés tényéhez,
hanem a gépjármű forgalomba helyezéséhez kapcsolódik, ezért nem tekinthető vámmal azonos
hatású díjnak, hanem az EUMSz. 110. cikke alá tartozik.
A Bíróság elismerte, hogy a magyar szabályozás objektív szempontokon alapul, de teljesen
figyelmen kívül hagyta az autó értékét. Minél régebbi típusú volt az autó, annál nagyobb
mértékű volt a fizetendő regisztrációs adó. A külföldről behozott használt gépjárműveket is
sokkal jobban sújtotta, hiszen ők egy alacsonyabb forgalmi értékű gépjármű után fizették meg
ugyanazt az adómértéket.
A szabályozás valamennyi autót érintett és célja inkább az volt, hogy megakadályozza a
használt gépjárművek külföldről történő tömeges behozatalát, mely inkább a protekcionista
adók körébe illesztette be a regisztrációs adót.
156
EUMSZ 30. CIKK ÉS 110. CIKKE KÖZÖTTI KAPCSOLAT

A vámokkal egyenértékű díjak egyik meghatározó eleme, hogy a díjfizetés a határ átlépésének
tényénél fogva történik (de ha integráns része az adórendszernek, akkor a 110. cikk az
irányadó). A két cikk alkalmazása egymást kizárja. Pl. Co-Frutta ügy
157
28. Az áruk szabad mozgása – a mennyiségi korlátozások és a velük azonos hatású

intézkedések tilalma
Az EGK Szerződés gondoskodott arról, hogy az ún. termelési tényezők szabadon

mozoghassanak, valamint, hogy a verseny szabályai érvényesülhessenek a közös piacon. Idővel
az EGK, majd az EK, illetve az EU céljai kibővültek olyannyira, hogy az EUMSz. 3. cikke
szerint többek között az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik a:
− vámunió
− belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása
− monetáris politika azon tagállamok tekintetében, amelyek hivatalos pénzneme az euró
− közös kereskedelempolitika
Az EUMSz. 4. cikke a megosztott hatáskörök közé sorolja az alábbiakat:

− belső piac
− szociálpolitika szerződésben meghatározott vonatkozásai
− mezőgazdaság, halászat (kivéve a tengeri biológiai erőforrások megőrzését)
− közlekedés
− energiaügy
Az EGK Szerződés egyik legjelentősebb célja a versenyszabályok érvényesítésén túl az áruk,

személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgásának fokozatos kiteljesítése volt.
összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Az
ezek szabad mozgásának korlátozására vonatkozó tilalmakat gazdasági alapszabadságoknak
hívjuk.
ÁRUK SZABAD MOZGÁSA

Az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések alapvetően 3 csoportra oszthatók:
1) vámunió
2) diszkriminatív és protekcionista adók tilalma
3) mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású intézkedések tilalma
Ezek a kategóriák kölcsönösen kizárják egymást, valamely intézkedés ezek közül mindig csak
az egyik kategóriába sorolható be. A Lütticke ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy ezek
nem alkalmazhatóak együttesen és ugyanazon esetben. A jelenleg hatályos EUMSz. az áruk
szabad mozgására vonatkozó alapvető rendelkezéseket lényegében változás nélkül emelte át az
EK Szerződésből.
158
ÁRU FOGALMA
Az EUMSz. rendelkezései szerint a vámunió a teljes árukereskedelmre kiterjed, de az áru
fogalmát nem határozza meg, így ez az Európai Bíróságra marad.
Olasz műkincs ügy – Olaszország, amennyiben művészeti, történelmi, régészeti, illetve
népművészeti értékkel bíró tárgyakat vittek ki más tagállamba, egy progresszív díjat vetett ki
az exportálókra. Az Európai Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást
Olaszországgal szemben, mert úgy ítélte meg, hogy ez sérti az áruk szabad mozgására
vonatkozó rendelkezéseket. A jelen esetben az Európai Bíróság kifejtette, hogy az áruk alatt
pénzben kifejezhető értékkel rendelkező terméket kell érteni, amelyek – mint ilyen termékek –
alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék.
Az, hogy egy ügyben áruról van-e szó, mindig eseti elbírálást igényel. Az olasz műkincs ügyben
meghatározott fogalom nem abszolút mértékben határozza meg a rendelkezés tárgyi hatályát.
Az Európai Bíróság megközelítése e tekintetben funkcionális megközelítés.
Bizottság kontra belgium ügy – Az újrahasznosítható és az újra nem hasznosítható hulladék
árunak minősül-e? Az Európai Bíróság kifejtette, hogy azon tárgyak, amelyeket kereskedelmi
ügyletek céljából a határokon át szállítanak, árunak minősülnek, akármilyen is legyen az ügylet
természete. Nem minősül azonban árunak a szellemi tulajdonjog.
Ahhoz, hogy az áruk szabad mozgása keretében egy árura vonatkozzon az EUMSz. releváns
rendelkezése, két további feltételnek is teljesülnie kell:
 szükséges valamilyen tagállamok közötti határon átnyúló elem – Pl. áruk szállítása,
eladása, megrendelése stb.
 az árunak jogszerűen forgalomban kell lennie a belső piacon – Az EU vámterületének
két pontja között szállított minden áruról azt kell vélelmezni, hogy az jogszerűen
forgalomban van a belső piacon, ekként azt kell bizonyítani, hogy az adott áru még
nem került jogszerűen forgalomba helyezésére. Értelemszerűen a tagállamokban
előállított minden áru szabad forgalomban lévő árunak minősül mindaddig, amíg azt
az Európai Unió területéről nem exportálják.
A harmadik országból érkező termékek akkor tekinthetők egy tagállamban szabad forgalomban
lévőnek, ha az adott tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek és a fizetendő
vámot vagy az azzal azonos hatású díjakat az adott tagállamban e termékekre megfizették és
azt sem teljes egészében, sem részben nem térítették vissza. Ha ez megtörtént, akkor ezen
harmadik országból származó árukat az Unióból származó árukkal azonos módon kell kezelni.
MENNYISÉGI KORLÁTOZÁSOK ÉS AZZAL AZONOS HATÁSÚ INTÉZKEDÉSEK

[EUMSz. 34. cikk]
A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás, és azzal
azonos hatású intézkedés, s ez a kivitelre is igaz. A rendelkezések címzettjei egyrészt a
tagállamok, másrészt az Európai Unió maga is. Míg a vám-vámokkal azonos hatású díjak és a
diszkriminatív és protekcionista adók (együtt: fiskális intézkedések) tilalma fiskális, pénzügyi
jellegű korlátozásokat tilt, addig a mennyiségi korlátozások és azzal azonos hatású
159
intézkedésekre vonatkozó rendelkezések a nem fiskális (nem pénzügyi) jellegű intézkedéseket

tilalmazzák.
Maga a Szerződés tartalmaz kimentési lehetőségeket. A rendelkezések közvetlen hatállyal
bírnak, tehát bíróságok és nemzeti hatóságok előtt hivatkozhatóak a hatályos nemzeti jog
ellenében is.
Mennyiségi korlátozások
Olyan intézkedések, amelyek a körülmények figyelembe vételével, teljes vagy részleges
korlátozáshoz vezetnek az importált, exportált vagy átszállított áruk vonatkozásában. A
mennyiségi korlátozások lényege, hogy korlátozza a behozható vagy kivihető termék
mennyiségét (szélsőséges esetben teljesen meg is tiltja a behozatalt vagy a kivitelt).
Legextrémebb formája az abszolút import- vagy exporttilalom. Pl. az Egyesült Királyság
megtiltotta, hogy a területére behozzanak obszcén és pornográf tartalmú kiadványokat a Henn
és Darby ügyben.
Henn és Darby ügy
Az alapeset tényállása szerint több doboz szeméremsértő filmet és magazint vittek be az
Egyesült Királyságba Dániából. A pornográf anyagokat behozó személyeket bűncselekmények
miatt alsóbb fokú bíróságok elítélték azon az alapon, hogy az angol jogszabályok szerint az
illetlen vagy szeméremsértő árucikkeket szándékosan az országba behozók bűncselekményt
követnek el. Ez önkényes megkülönböztetést jelent.
Az ügyben az Európai Bíróság előtt az első kérdés az volt, hogy egy tagállam olyan jogszabálya,
amely megtiltja a pornográf árucikkek országba történő behozatalát, behozatalra vonatkozó
mennyiségi korlátozást jelent-e? Az Európai Bíróság azzal foglalkozott, hogy egy ilyen
korlátozás mentesülhet-e a tilalom alól közerkölcsi alapon?
Mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések
Az Európai Bíróság a Geddo ügyben kifejtette, hogy a mennyiségi korlátozással azonos hatású
intézkedés minden olyan intézkedés, amely a mennyiségi korlátozással azonos hatással bír,
akárhogyan is hívják, vagy akármilyen technikát is alkalmaznak ennek érdekében.
Minden intézkedés ebbe a körbe tartozik, ha ilyen hatással bír. Ezzel a Bíróság megalapozta a
későbbi szigorú jogértelmezését is, miszerint a formális megközelítéssel szemben elsődleges
fontossággal a tényleges hatás bír.
Dassonville – formula
A Dassonville ügy tényállása szerint Belgiumban eljárás indult olyan vállalkozások ellen,
melyek skót whiskyt hoztak be Belgiumba Franciaországból. A belga jog eredetmegjelölést
viselő termékek esetén megkövetelte a származási ország illetékes hatósága által kiállított
eredetigazolást, a Franciaországból importált whisky azonban ilyennel nem rendelkezett, annak
beszerzése pedig rendkívüli erőfeszítést jelentett volna az érintett vállalkozásoknak. Az Európai
Bíróság ebben az ügyben mondta ki a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések
általános és átfogó fogalmát, az ún. Dassonville formulát:
A tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozása, amely közvetlenül vagy közvetve,
ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, mennyiségi
korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni.
160
Nincs rá de minimis szabály, azaz a rendelkezés nem tesz különbséget az intézkedések között
aszerint, hogy a korlátozás mértéke mekkora.
Az Európai Bíróság a Dassonville ügyben kifejtette, hogy tekintettel arra, hogy egy termék
eredetének igazolását komolyabb nehézség nélkül gyakorlatilag kizárólag a közvetlen
importőrök tudják teljesíteni, ami egyben azt is jelentette, hogy az intézkedés mennyiségi
korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül.
A Dassonville formula 3 fogalmi eleme:

 minden olyan kereskedelemre vonatkozó szabály,
 amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisam
 akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet
Lehetséges korlátozások köre
A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések egyaránt megvalósíthatnak
közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés. A tagállami intézkedés akkor is
mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősülhet, ha egyáltalán nem tartalmaz
diszkriminatív elemet.
Közvetlen diszkriminációt valósít meg pl. az olyan előírás, amely a külföldi termékek számára
a hazaihoz képest eltérő (jellemzően magasabb) minőségi követelményeket, vagy eltérő
forgalmazási feltételeket állapít meg.
Pl. Rau ügy – tényállása szerint előírták, hogy a margarint csak kocka formában lehet
forgalmazni. A rendelkezés közvetett hátrányos megközelítést valósít meg.
Cassis de Dijon ügy (A kölcsönös elismerés elve és a kényszerítő vagy feltétlenül
érvényesítendő követelmények köre)
A Kir Royale koktél alapjául szolgáló Cassis de Dijon francia likőr árusítását Németország
megtiltotta, arra hivatkozással, hogy annak alacsony az alkoholtartalma. Németországban a
gyümölcsös likőröknek minimum 25% alkoholtartalommal kellett bírniuk, de az említetté csak
15-20% közötti.
Németország érvrendszere a következőre támaszkodott:
− közegészségügyi okból szükséges az előírás (az alacsony tartalmúra könnyű rászokni)
− fogyasztóvédelmi és tisztességes kereskedelem védelme okából van erre szükség
„El kell fogadni a Közösségen belüli mozgásnak a kérdéses termékek forgalmazására
vonatkozó nemzeti jogszabályok különbségeiből eredő akadályait, amennyiben elismerhető,
hogy ezek az előírások olyan feltétlenül érvényesítendő követelményeknek való megfelelés
érdekében szükségesek, mint amilyen különösen az adóellenőrzés hatékonysága, a közösség
védelme, a kereskedelmi ügyletek tisztessége vagy a fogyasztóvédelem.
Az ügyben a Bíróság a kényszerítő vagy feltétlenül érvényesítendő követelmények körét
fogalmazta meg, amely kategória a mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedések alóli
olyan kivételeket jelent, amelyeket az EUMSz. nem nevesít. Az Európai Bíróság ilyennek
ismerte el Pl.: fogyasztóvédelem, környezetvédelem, adóellenőrzések hatékonysága, alapvető
jogok védelme.
161
A kényszerítő követelmények sajátossága, hogy ez nem egy zárt kör, a Bíróság ezeket bővítheti,
és további sajátossága, hogy kizárólag közvetett hátrányos megkülönböztetés esetén hívható
fel. Az ügy további jelentősége, hogy az Európai Bíróság az áruk szabad mozgása tekintetében
megfogalmazta a kölcsönös elismerés elvét, vagyis hogy ha egy terméket valamely tagállamban
jogszerűen hoztak forgalomba, akkor ennek a terméknek a forgalmazása a többi tagállamban is
jogszerű lesz.
Keck-formula
Nem minősül mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek:
− az értékesítés módját korlátozó vagy tiltó rendelkezés
− amennyiben az valamennyi érintett gazdasági szereplőre vonatkozik
− és mind jogilag mind ténylegesen ugyanúgy érinti a nemzeti termékek és más
tagállamból származó termékek forgalmazását.
A Bíróság ilyen értékesítési módnak tekintette Pl.: gyógyszertársakon kívüli reklámok
korlátozása, benzinkutak nyitva tartása, vasárnapi nyitva tartás szabályozása, dohánytermékek
forgalmazása.
EUMSZ SZERINTI MENTESÜLÉSI OKOK [EUMSz. 36. cikk]

A Cassis de Dijon ügy megfogalmazott kényszerítő vagy feltétlenül érvényesítendő
követelményeket, de emellett az EUMSz is tartalmaz ún. szerződéses vagy írott kimentési
okokat.
Ezek jellemzője, hogy taxatív, nem bővíthető, és ezekre történő hivatkozással akár közvetlen
hátrányos megkülönböztetés kimentésére is lehetőség nyílhat.
EUMSz. szerinti mentesülési okok (6):
1) közerkölcs védelme, pl. Henn and Darby ügy
2) közrend, pl. Leclerc ügy
3) közbiztonság, pl. Campus Oil
4) emberek, állatok, növények egészségének védelme, pl. német sörtisztasági törvény
5) művészeti, történelmi, régészeti kincsek védelme
6) ipari és kereskedelmi tulajdon védelme
162
29. A munkavállaló fogalma az uniós jogban, a munkavállalók szabad áramlásának

tartalma és lehetséges korlátozásai
A munkaerő-mobilitás megkönnyítése érdekében születtek meg azok az uniós jogi

rendelkezések, amelyek célja, hogy elhárítsák a munkavállalók szabad mozgása előtt álló
akadályokat.
Ebben jelentős segítségül szolgálnak a mobil munkavállalók családtagjainak munkavállalóval

való együttes letelepedését biztosító másodlagos jogi rendelkezések:
− a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU rendelet,
− a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló
2014/54/EU irányelv
− szociális biztonsági koordinációról szóló 883/2004/EK rendelet
− Bíróság jogfejlesztő gyakorlata
A szabad mozgás irányelv megszületése ellenére továbbra is indokolt a munkaerő szabad

áramlásának önálló alapokon való szabályozása, hiszen a munkavállalóknak a másik tagállam
területén való tartózkodásához nem kell olyan feltételeknek eleget tenniük, mint a gazdaságilag
inaktív polgároknak.
A munkavállalói státusz elnyerése nem csak tartózkodási jogot, hanem széleskörű szociális
jogokat is garantál a munkavállalók és családtagjaik számára. A gazdasági, politikai és szociális
szempontok egyidejű érvényesítése fontos követelmény.
ELSŐDLEGES JOG ÉS GYAKORLAT FŐBB ELEMEI

A munkaerő szabad áramlásáról rendelkező elsődleges jogi szabályok, az EUMSz. IV. címének
a munkavállalókra vonatkozó első fejezetében találhatók (45-48. cikk). A 46. cikk
felhatalmazást ad a Tanács és az Európai Parlament számára a másodlagos jogszabályok
(irányelvek és rendeletek) elfogadására, kifejezetten a munkavállalók 45. cikkben
meghatározott szabad mozgásának céljából.
EUMSz. 45. cikk: „Az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását”. Ez a
rendelkezés feljogosítja a tagállami polgárokat, hogy azok egy másik tagállamban
foglalkoztatási jogviszony keretén belül – azaz alkalmazotti minőségben – munkát vállaljanak.
A Szerződés 45. cikke közvetlen hatállyal rendelkezik, így az hivatkozható nemzeti bíróságok
előtt, mindenekelőtt az állami szervekkel, valamint állami intézkedésekkel szemben (vertikális
közvetlen hatály), de a Bíróság ezt kiterjesztette a magánjogi jogviszonyok bizonyos körére is
(horizontális közvetlen hatály).
163
AZ UNIÓS MUNKAVÁLLALÓ FOGALMI ELEMEI

Sem a Szerződés, sem a másodlagos jog nem ad pontos meghatározást az uniós munkavállaló
fogalmát illetően, ezért azt a Bíróság dolgozta ki. Elsőként a Hoekstra ítéletben rögzítette, hogy
a munkavállaló fogalma önálló uniós tartalommal bír.
A Lawrie-Blum ügyben született döntés szerint a munkavállaló-fogalom objektív kritériumai
szerint a munkaviszony lényege, hogy egy meghatározott ideig, egy másik személy számára és
annak irányítása alapján (önállótlan jogviszony), díjazás ellenében olyan szolgáltatást nyújt,
amely tényleges és valóságos gazdasági célú tevékenység.
A szabad mozgás joga tehát kizárólag a tényleges és valós gazdasági tevékenységet végzőket
illeti meg, szemben azokkal, akik csak elhanyagolható, vagy mellékes tevékenységet végeznek.
Ennek a tág értelmezésnek köszönhetően a tagállamok nem zárhatják ki e fogalom alól a
részmunkaidőben, vagy rövid ideig foglalkoztatott személyeket, még akkor sem, ha a munkából
származó jövedelmük nem éri el a létminimumot, amennyiben tényleges és valós gazdasági
tevékenység végzéséről van szó.
A Bíróság szerint így azok is a munkaerő szabad áramlása hatálya alá tartoznak, akik
részmunkaidőben dolgoznak, vagy a minimálbérnél alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek,
feltéve, ha az általuk végzett tevékenység valódi és tényleges.
Lawrie-Blum ügy
Egy brit állampolgár, aki a németországi freiburgi egyetem tanári szakán abszolvált, szeretett
volna államvizsgát tenni. Ehhez azonban egy államvizsga-előkészítőn kellett részt vennie,
amely részben gyakorlati képzésből állt, és amely ideje alatt ideglenesen közalkalmazotti
jogállásba került volna. A német oktatási hivatal azonban nem engedélyezte az előkészítőn való
részvételt azoknak, akik nem rendelkeznek német állampolgársággal, így Lawrie-Blumnak
sem.
Az Európai Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy Lawrie-Blum uniós
munkavállalónak minősül-e, ami alapján kiterjed rá az állampolgárságon alapuló
megkülönböztetés tilalma, vagy sem. A Bíróság értelmében mivel a gyakorló tanár a gyakorlat
teljes ideje alatt a kérdéses oktatási intézmény irányítása és felügyelete alatt áll, amely számára
az gazdasági értékű szolgáltatást nyújt és az általa kapott összeget a nyújtott szolgáltatások
ellentételezésének lehet tekinteni, a munkaviszony fennállásának 3 említett ismérve teljesül.
Kempf ügy
Egy Hollandiában dolgozó részmunkaidős (heti 12 órában dolgozó) zenetanár tevékenységét is
a munkaerő szabad áramlását kimondó cikkely hatálya alá tartozónak ítélt a Bíróság. Annak
ellenére döntött így, hogy a kérdéses személy a jövedelmét – létfenntartás érdekében -
különböző szociális juttatásokból egészítette ki. A Bíróság kimondta, hogy amennyiben egy
tagállami polgár egy másik tagállam területén tényleges és valódi tevékenységet folytat,
teljességgel közömbös, hogy köszpénzből finanszírozott pénzügyi támogatást vesz-e igénybe
az a tevékenységből származó jövedelem kiegészítése céljából. A keresetkiegészítés tehát
történhet akár saját vagyonából, akár a hozzátartozó jövedelméből, végső soron pedig akár az
alacsony keresetűnek járó szociális segélyből is.
164
TEVÉKENYSÉGÉRT KAPOTT DÍJAZÁS ÉS ÁLLÁSKERESŐK

Tágan értelmezendő a tevékenységért kapott díjazás fogalma is, amibe egyaránt beleértendő a
pénzbeli díjazás és a természetbeni ellátás is. A kizárólag rehabilitációs vagy reintegrációs
tevékenység nem tekinthető azonban valós és tényleges gazdasági tevékenységnek.
A lényegi kérdés a valós és tényleges munkavégzés, amelynek konkrét esetben arra kell
kiterjednie, hogy a kérdéses személy által teljesített szolgáltatások a munkaerőpiacon szokásos
szolgáltatásnak tekinthetők-e.
A munkavállaló uniós fogalmába beletartoznak az álláskeresők is, ahogy ezt a Bíróság az
Antonissen ügyben rögzítette is.
Antonissen ügy
Antonissen belga állampolgárt az Egyesült Királyságban való több mint 6 hónapos sikertelen
álláskeresés után kokain illegális birtoklása miatt szabadságvesztés büntetésre ítéltek, feltételes
szabadságra bocsátását követően pedig kiutasították az ország területéről.
Antonissen arra hivatkozva fellebbezte meg a döntést, hogy mint közösségi polgár, a közösségi
(ma már uniós) jog hatálya alatt áll. A brit bíróság véleménye szerint azonban mivel már több,
mint 6 hónapja brit területen keresett munkát, nem tekinthető munkavállalónak, ezért nem
hivatkozhat az uniós jogra.
A Bíróság ezzel szemben úgy találta, hogy az uniós jogi rendelkezések nem határozzák meg,
meddig tartózkodhatnak a más tagállami polgárok munkakeresés céljából egy másik tagállam
területén. A Bíróság szerint jelen esetben mérvadó nemzeti jog valójában egy 6 hónapos
határidőt biztosított, amely határidő alapvetően elegendőnek tűnik az álláskeresésre, és amely
határidő jelen esetben eltelt. Ugyanakkor, amennyiben a kérdéses, nem ésszerűtlen határidő
elteltét követően az érdekelt bizonyítja, hogy a munkakeresést tovább folytatja, és reális
lehetősége van arra, hogy őt alkalmazzák, akkor a fogadó állam területéről nem utasítható ki.
A szabad mozgás irányelv (2004/38/EK irányelv) kifejezetten rögzíti ma már, hogy az
álláskeresők és családtagjai mindaddig nem utasíthatóak ki, amíg az uniós polgár bizonyítani
tudja, hogy állást keres és tényleges esélye van a foglalkoztatásra.
MUNKAVÁLLALÁSHOZ VALÓ JOG TARTALMA AZ ELSŐDLEGES JOG

ALAPJÁN [EUMSz. 45. cikk (2) bekezdés]
A munkavállalók szabad mozgása magába foglalja az állampolgárság alapján történő minden
megkülönböztetés megszüntetését a tagállami munkavállalók között, a foglalkoztatás, a
javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében.
A szabadság részjogosítványai tekintetében elmondható, hogy a munkavállalónak – közrendi,
közbiztonsági és közegészségügyi korlátozásokra is figyelemmel – joga van arra, hogy:
− tényleges állásajánlatokra jelentkezzen
− e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon
− munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon,
− a foglalkoztatás megszűnését követően bizonyos feltételekkel a tagállam területén
maradjon.
165
A szabad mozgás jogával élő munkavállalót megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam
területén 3 hónapot meghaladó időtartamra. Az uniós polgár munkavállaló, illetve önálló
vállalkozó a jogviszony megszűnését követően, jogállását megtartva, akkor maradhat a fogadó
állam területén, ha baleset vagy betegség miatt átmeneti időre munkaképtelenné válik,
meghatározott feltételekkel regisztrált munkanélkülivé válik, vagy ha szakképzésben vesz részt.
A vállalkozó épp olyan védelmet élvez, mint a munkavállaló.
492/2011/EU RENDELET A MUNKAVÁLLALÓK UNIÓN BELÜLI SZABAD

MOZGÁSÁRÓL
A munkavállalókat megillető szerződéses jogok körét számos másodlagos jogforrás egészítette
ki, illetőleg konkretizálta:
− uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgására és tartózkodására vonatkozó
2004/38/EK irányelv
− a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról rendelkező 492/2011/EU rendelet,
amely újra kodifikálta a munkavállalók szabad mozgását korábban szabályozó,
1612/68/EGK rendeletet.
A rendelet célja egyfelől a munkavállalók és családtagjaik szabad mozgásának megkönnyítése,
másfelől a társadalmi integrációjuk elősegítése. A munkaerő Unión belüli mozgása az egyik
eszköz, amellyel biztosítják a munkavállalók élet- és munkakörülményeinek javítását és
társadalmi előre lepésének lehetőségét, miközben elősegítik minden munkavállalójának azt a
jogát, hogy a választása szerinti tevékenységet folytathassa az Unión belül.
A jogok nem csak az állandó munkavállalókat, hanem az idénymunkásokat és a határ menti
ingázókat is megilleti.
A rendelet alapvetően a jogosítványok 2 fő csoportja köré rendeződik, így:
1. munkához jutással kapcsolatos jogokat rögzíti
2. foglalkoztatási jogviszony során megillető részjogosítványokat rögzíti.
FOGLALKOZTATÁSHOZ VALÓ JOG

A rendelet biztosítja, hogy egy uniós polgár munkavállalóként egy másik tagállam területén a
fogadó ország polgáraival azonos feltételek mellett munkát vállalhasson.
A rendelet tilt minden, a más tagállam polgáraival szemben alkalmazott olyan korlátozást,
amelyet a fogadó ország polgáraival szemben nem érvényesítenek, így tilalmazott az olyan
tagállami gyakorlat, amely
- akadályozza a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállalók toborzását,
- korlátozza a betölthető munkahelyek hirdetését a médiában,
- vagy a foglalkoztatás feltételéül szabja, hogy a külföldi munkavállalók a munkaügyi
hivatalnál bejelentkezzenek.
Nem alkalmazhatóak továbbá az olyan szabályok sem, amelyek vállalkozásonként,
tevékenységi ág szerint, regionális vagy nemzeti szinten meghatározzák a külföldi
foglalkoztatottak számát vagy számarányát.
Közvetlen diszkrimináció tilalma: Pl. Bizottság kontra Franciaország (535. oldal)
166
Közvetett diszkrimináció tilalma: A rendelet egyaránt tiltja azokat a tagállami szabályokat,

amelyek ugyan állampolgárságtól függetlenül alkalmazandók, azonban kizárólagos vagy fő
céljuk, illetve hatásuk, hogy távol tartsák a többi tagállam állampolgárát a betölthető
munkahelyektől. Pl. Scholcz ügy (536. oldal)
A munkavállalók szabad mozgásának nem diszkriminatív korlátozásai: A Bíróság számára már
igen korán nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak a diszkriminatív intézkedések, hanem a hazai és
a más tagállami munkavállalókra egyformán alkalmazandó szabályok is gátját szabhatják a
belső piaci szabadság érvényesülésének. Pl. Bosman ügy (538. oldal)
FOGLALKOZÁS SORÁN BIZTOSÍTOTT JOGOK

A jogok e csoportja kifejezetten a munkavégzés során biztosít a más tagállami polgár
munkavállalóknak a hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmódot bizonyos területeken. A
rendelet kiterjedt körben nevesít ilyen jogokat.
A rendelet alapján a fogadó állam hatóságaitól megkövetelhető, hogy a szabad mozgás jogával
élő más tagállami munkavállalót ne kezeljék az állampolgársága miatt eltérően a foglalkoztatási
és munkafeltételek tekintetében, különösen, ami a javadalmazást, a munkaviszony
megszüntetését és a munkanélkülivé válás esetén az újra elhelyezkedést illeti. Ide sorolható a
minimálbár és általában a díjazás, a munkaidő (részmunkaidő, rendkívüli munkaidő),
pihenőidő, éjszakai munka kérdése, fizetett éves szabadság
A rendelet azt is előírja, hogy a szabad mozgás jogával élő más tagállami munkavállaló a hazai
munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket évezzen, a hazai munkavállalókkal
azonos feltételek szerint részesüljön szakiskolai képzésben és átképzésben, egyenlő bánásmód
illesse meg a szakszervezeti tagság és az azzal kapcsolatos jogok gyakorlása vonatkozásában,
ugyanazokat a jogokat és adókedvezményeket élvezhessen, amelyeket a hazai
állampolgároknak nyújtanak lakhatási ügyekben.
Foglalkoztatási és munkafeltételek: Egyenlő bánásmódot kell biztosítani egy másik tagállam
munkavállalójának a foglalkoztatási és munkafeltételek tekintetében. Pl. Bizottság kontra
Olaszország (541. oldal)
Szociális juttatások: A külföldi munkavállaló a hazai munkavállalóval azonos szociális
juttatásokat is élvez. A Bíróság az egyenlő bánásmódot a szociális juttatások tekintetében
kimondó rendelkezést, egész pontosan a szociális juttatás fogalmát kiterjesztően értelmezte. A
Bíróság tág értelmezése alkalmas volt a cikk személyi hatályának kiterjesztésére is, amennyiben
a szociális kedvezmények nem csak magát a munkavállalót, hanem annak családtagjait is
megillethetik. Pl. Christini döntés (542. oldal)
Adóelőnyök: A nemzetközi adójog előírásai értelmében a belföldi és külföldi illetőségű
személyek adózási szempontból – bizonyos tekintetben – eltérő módon kezelendők. Ez azonban
nem vezethet az adóalanyok hátrányos megkülönböztetéséhez. Egyes esetekben mégis
előfordul, hogy valamely tagállam kedvezőbb adózási feltételeket biztosít azon adóalanyok
részére, akik ott állandó lakóhellyel rendelkeznek, ami viszont az uniós jogi szempontból
aggályos lehet, különösen az ingázó munkavállalók speciális helyzetére. Pl. Schumacher ügy
(544. oldal)
167
A diszkriminatív szabályok persze bizonyos esetekben igazolást nyerhetnek, azaz végső soron
akár jogszerűek is lehetnek. Pl. az adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége, mint
kimentési ok, vagy kivételesen az adóellenőrzések hatékonyságának biztosítása.
Lakhatás: A szabad mozgás jogával élő munkavállalóknak ugyanazokat a jogokat és
kedvezményeket kell biztosítani lakhatási ügyekben, mint amelyeket a hazai polgároknak
nyújtanak. Pl. Bizottság kontra Görögország.
Szakiskolai képzés, átképzés: Szakképzésnek minősül az olyan oktatás, amely egy
meghatározott szakmához, munkavállaláshoz szükséges képesítésre készít fel, illetve
szakmához, munkához szükséges gyakorlat vagy szaktudás megszerzését biztosítja. A
szakképzéshez való hozzáférés területén biztosított egyenlő bánásmód egyfelől annak
biztosítását jelenti, hogy más tagállami diákok is felvételt nyerhessenek oktatási intézménybe,
valamint a más tagállami polgárok által igényelt megélhetési ösztöndíjak kérdése.
Szakszervezeti jogok: Más tagállami munkavállalók azonos feltételekkel vállalhatnak
szakszervezeti tagokká. A rendelet tiltja, hogy a jogalkotó kizárja a külföldi munkavállalókat
egy olyan szakmai kamara tagválasztásán való részvételből, ahová a belépés kötelező, tagdíjat
kell fizetniük, és amely szervezet a tag munkavállalók érdekvédelmét látja el. A rendelet által
biztosított szakszervezeti jogok gyakorlása túlmutat a szűken vett szakszervezetek körén. Az
magában foglalja a munkavállalók minden olyan szervezetben való részvételét, amely bár nem
rendelkezik a szakszervezetek minőségével, de hasonló munkavállalói érdekképviseleti
feladatokat tölt be.
CSALÁDTAGOKAT MEGILLETŐ JOGOSÍTVÁNYOK

A munkavállaló családtagjait származékos úton illetik meg bizonyos jogosítványok. Azt, hogy
ki minősül a szabad mozgás jogával élő uniós polgár családtagjának, a szabad mozgás irányelv
szabályozza. Ennek értelmében a kedvezményezettek körébe tartozik:
− az uniós polgár munkavállaló házastársa
− az uniós polgár munkavállaló élettársa, akivel egy tagállam jogszabályai szerint létrejött
regisztrált élettársi kapcsolatban él, feltéve, hogy a fogadó ország joga a regisztrált
élettársi kapcsolatot a házassággal egyenértékűnek tekinti.
− az uniós polgár munkavállaló házastársa vagy regisztrált élettársa egyenesági
leszármazottja, ha 21 évnél fiatalabb vagy a munkavállaló eltartottja,
− az uniós polgár munkavállaló házastársa vagy regisztrált élettársa eltartott egyenesági
felmenője
Kedvezményezetteket megillető jogok:
− Mindenekelőtt tartózkodásra jogosultak a fogadó államban.
− kereső tevékenységet folytassanak
− gyermekek azonos feltételekkel nyernek felvégtelt az általános oktatási intézménybe,
szakmunkás- és egyéb szakképzésre
A rendeletben foglaltak célja a munkavállaló és családtagjai társadalmi beilleszkedésének
megkönnyítése. Az uniós polgár gyermekei, akik a szabad mozgás jogával élő munkavállaló
szülővel együtt letelepedtek a fogadó ország területén, a szülők válását követően is jogosultak
iskolai tanulmányaik folytatása céljából a fogadó ország területén maradni. Az oktatásban való
168
részvétellel kapcsolatos egyenlő bánásmódhoz való jog a volt uniós munkavállalók

gyermekeire is kiterjed.
A munkavállaló gyermekének tényleges felügyeletét ellátó szülő tartózkodási joga megszűnik
a gyermek nagykorúvá válásával, kivéve, ha a gyermeknek továbbra is szüksége van e szülő
jelenlétére és gondoskodására tanulmányai folytatásához és befejezéséhe. A nem uniós
polgárságú szülő rendelet alapján eltöltött tartózkodási időszakait viszont csak abban az esetben
lehet figyelembe venni a huzamosabb tartózkodási státusz megszerzéséhez, ha az irányelv
szerinti tartózkodás feltételei is teljesülnek.
A Bíróság kiterjesztő hatályú ítélkezési gyakorlata szerint a szabad mozgás jogával élő
munkavállaló gyermekei tartózkodási helyüktől függetlenül jogosultak tanulmányi
támogatásra.
KORLÁTOZÁSOK
Az elsődleges jog már a kezdetektől rendelkezett a más tagállami polgárok szabad mozgása
közrendi, közbiztonsági, illetőleg közegészségügyi okból történő korlátozhatóságáról, amely
rendelkezéseket a másodlagos jog, így a 64/221/EK irányelv bontotta ki.
E szabályozást váltotta fel a szabad mozgás irányelv, amely értelmében valamennyi uniós
polgár és családtagjai jogosult a szabad mozgásra, hacsak a fogadó állam nem határoz úgy,
hogy az alábbi 3 korlátozás valamelyikét alkalmazza velük szemben.
A közrendi, közbiztonsági okokból hozott intézkedések kizárólag az érintett egyén személyes
magatartásán alapulhatnak. Egy szervezetnél történő munkavállalás is az irányelv szerinti
személyes magatartásként értékelheti.
− közrend – uniós tartalma van, az annak érdekében foganatosított intézkedések során a
tagállamok széleskörű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. A közrendre való hivatkozás
feltételezi a társadalom valamely alapvető érdekét sértő tényleges és kellőképpen súlyos
fenyegetés létét.
− közbiztonság
− közegészségügy védelme – akkor legitim a korlátozás, ha járványt okozó betegségek
teszik szükségessé (fertőző betegségek, amelyeket a WHO megfelelő jogi eszközei
határoznak meg), valamint más járványt okozó betegségek esetén, ha a fogadó állam
állampolgáraira vonatkozó védelmi rendelkezések hatálya alá tartoznak.
KÖZSZOLGÁLAT KIVÉTELE [EUMSz. 45. cikk (4) bekezdés]

A munkavállalók szabad mozgását rögzítő rendelkezések nem vonatkoznak a közszolgálatban
történő foglalkoztatásra. A közszolgálat fogalma a tagállami jogoktól független, önálló uniós
tartalommal bír.
A kivétel csak azokra az álláshelyekre vonatkozik, amelyek közhatalom gyakorlásával, vagy
olyan funkciókban való közvetlen vagy közvetett részvétellel járnak, amelyek tárgya az állam
vagy más hivatalos szervek általános érdekeinek védelme. A kivételeket csak az állás
betöltésénél lehet alkalmazni.
Az intézményi szemléket, amely alapján minden közigazgatási szervnél alkalmazott személy a
közszolgálati kivétel hatálya alá vonható, tevékenységtől függetlenül. A Bíróság által közvetett
169
funkcionális szemlélet értelmében ezzel szemben ugyanazon szervezeten belül is minden állást
külön-külön meg kell vizsgálni, hogy a beosztással párosuló hatáskörök a közhatalomban való
részvételnek minősülnek-e vagy sem.
A közszolgálat kivétele nem alkalmazható a közalkalmazottakra (óvónők, tanítók, ápolók,
orvosok), hanem csak a köztisztviselők, kormánytisztviselők (minisztériumi alkalmazottak,
kormányhivatali dolgozók stb.) esetében hívható fel.
Nem állapítható meg továbbá a kivétel alkalmazhatósága, ha a közhatalmi jogosítványokat nem
rendszeresen, csak eseti jelleggel végzik, és az a tevékenységnek csupán jelentéktelen részét
alkotja. Ilyenek a hajóskapitányok, akik a fedélzeten bizonyos helyzetekben közhatalmat
gyakorolnak (pl. születés, halál, bűncselekmény elkövetése esetén), de ez marginális része a
tevékenységüknek.
NYOMÓS KÖZÉRDEK ALAPJÁN INDOKOLT KORLÁTOZÁSOK

A munkaerő szabad mozgását korlátozó szabályok kimentést nyerhetnek bizonyos nyomós
közérdeken alapuló indokok alapján. Pl. Köbler ügy
Köbler ügy
A Köbler ügyben az osztrák egyetemeken béremelés járt a professzoroknak 15 év szolgálati idő
elteltével. Gerhard Köbler az egyik egyetem professzora volt, akinek a 15 éves szolgálati ideje
csak a más tagállamban folytatott oktatói tevékenységgel együtt volt meg, ezért nem részesült
a béremelésben.
Az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság elutasította Köbler keresetét, arra hivatkozással,
hogy a kérdéses osztrák rendelkezés valójában hűségjutalomnak minősül, ezért a rendelkezés
nem ellentétes a munkaerő szabad áramlásával. Köbler ezt követően az osztrák legfelsőbb
közigazgatási bíróság ellen indított kártérítési keresetet, arra hivatkozással, hogy a bíróság
döntésével megsértette az uniós jogot.
A Bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az osztrák szabályozás igazolást nyerhet-e
közérdekű kényszerítő indokok alapján. A konkrét ügyben ugyan nem nyert megállapítást, de
a Bíróság ítéletében mégsem zárta ki annak elvi jelentőségét, hogy a munkavállalók munkáltató
iránti hűségének jutalmazása az egyetemi oktatás területén közérdekű kényszerítő indokként
szolgáljon.
A MUNKAERŐ SZABAD MOZGÁSÁT SEGÍTŐ GYAKORLATI INTÉZKEDÉSEK

Az EUMSz. a mozgásszabadság deklarálása mellett külön rendelkezik az uniós munkavállalók
szociális biztonsága védelméről. Az uniós rendelkezésen továbbra is csupán a koordinációra
törekednek, nem pedig a tagállami szociális rendszerek összehangolására. A rendelet többek
között biztosítja:
− különböző tagállamok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak
összevonását a juttatáshoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások
összegének kiszámítása céljából (összesítés elve)
− a juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára függetlenül attól,
hogy a jogosultságot mely tagállam vagy tagállamok területén szerezte meg (juttatás
exportálhatósága).
170
A juttatások tehát személyhez kötődnek, így nem kerülhet sor a juttatás csökkentésére vagy
visszavonására azon az alapon, hogy a jogosult nem ugyanabban a tagállamban rendelkezik
állandó lakóhellyel, amelynek intézménye felelős a kifizetésért.
A rendelet felsorolja azokat a tagállami szociális biztonsági ágakat (ellátási formákat), amely
tekintetében azt alkalmazni kell, azaz a rendelet nem vonatkozik valamennyi, a tagállamok által
nyújtott ellátásra. Pl. betegségi ellátások, anyaság és azzal egyenértékű apasági ellátások,
rokkantsági ellátások, öregségi ellátások.
Az egyenlő bánásmód követelménye is alapvető rendelkezés. Ennek értelmében a rendelet
hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik
meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárai. A rendelet
az alkalmazandó jog meghatározásakor azon elvet követi, hogy egy személyre egyidőben
mindig csak egy tagállam szociális biztonsági jogszabályai vonatkozzanak, megakadályozva
ezzel több tagállam jogszabályai együttes alkalmazását, illetve azt, hogy a különböző tagállami
szabályok miatt végül egyik tagállam joga se legyen alkalmazandó.
A hatékony jogvédelem céljából az irányelv bevezeti az actio popularis elvét, azaz lehetővé
teszi, hogy bizonyos egyesületek vagy egyéb jogi személyek a nemzeti jogokkal összhangban
részt vehessenek az uniós munkavállalók nevében vagy érdekében folytatott bírósági és/vagy
közigazgatási eljárásokra.
EURÓPAI MUNKAÜGYI HATÓSÁG

Az Európai Munkaügyi Hatóság új, decentralizált ügynökség, amely 2019 nyarán kezdte meg
működését. A hatóság információkat nyújt a munkaerő-piaci szereplőknek, előmozdítja a
munkaerő-mobilitással kapcsolatos szabályok érvényesülését, illetve közvetít a tagállamok
közti vitás esetek megoldásában.
171
30. A letelepedés szabadsága
A letelepedés szabadsága a személyeknek az Unión belüli szabad mozgását garantáló piaci

szabadságok körébe tartozik. Érdekessége, hogy a munkavállalók szabad áramlásával
ellentétben a közvetlen jogosultak köre a természetes személyeken túl a jogi személyeket is
átfogja.
Mint piaci szabadság, célja, hogy a termelékenység növelésével és a tökéletesebb

munkamegosztással járuljon hozzá a belső piac hatékony működéséhez. Ennek eszközeként
lehetővé teszi az önfoglalkoztatók (azaz gyakorlatilag az egyéni vállalkozók) továbbá a
társaságok számára, hogy bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül, abban a tagállamban
folytathassák tevékenységüket, ahol az a leghatékonyabbnak bizonyul.
Más piaci szabadsághoz hasonlóan, a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések

alkalmazása is kizárólag olyan tényállások esetében merül fel, amelyek tartalmaznak
valamilyen határon átnyúló elemet, azaz nem tisztán tagállami tényállások.
JOGOSULTAK [EUMSz. 49. cikk]

Tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad
letelepedésre vonatkozó minden korlátozás.
A letelepedés szabadsága magába foglalja a jogot a gazdasági tevékenység önálló
vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások alapítására és irányítására,
a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint. A
rendelkezés közvetlen hatállyal bír, ahogyan azt az Európai Bíróság a Reyners ügyben
rögzítette.
A természetes személyeken túl a jogi személyeket is megilletik, így a jogosultak körén belül
megkülönböztetjük a
− természetes személy önfoglalkoztatókat [EUMSz. 49. cikk]
− jogi személy társaságokat [EUMSz. 54. cikk]
A letelepedés szabadsága esetében is maradéktalanul érvényesülnie kell az állampolgárságon
alapuló diszkrimináció tilalmának.
ÖNFOGLALKOZTATÓK
A piaci szabadság jogosultjai önfoglalkoztatóként azok a természetes személyek, akik valamely
tagállam állampolgárságával bírnak, azaz olyan uniós polgárok, akik nem minősülnek uniós
jogi értelemben munkavállalónak.
Ennek fényében a telepedés szabadságának jogosultjai alatt az egyéni vállalkozókat, az
EUMSz. szóhasználata szerint önfoglalkoztató személyeket kell érteni. Az önfoglalkoztatók
172
valódi gazdasági tevékenységet végeznek, azaz tevékenységük gazdasági értelemben nem

jelentéktelen vagy karitatív jellegű.
A gazdasági tevékenység felölel minden olyan tevékenységet, amely a gazdasági életben való
részvételt jelent még akkor is, ha az elsősorban nem gazdasági motivációjú. Ebből az is
következik, hogy amennyiben a tevékenység gazdasági jellege hiányzik (azaz non-profit), a
letelepedés szabadságára vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni.
Másrészről az önfoglalkoztatók tevékenységüket önállóan végzik, azaz nem felettesük
utasításai alapján, szemben a munkavállalókkal, akik tevékenységüket függő vagy
munkaviszonyban végzik. Ezen felül az önfoglalkoztatók a tevékenységükkel járó kockázatot
is maguk viselik, valamint közvetlenül és teljes egészében kapnak ellenszolgáltatást.
Az önfoglalkoztatók kategóriáját az EUMSz. nem definiálja, az általuk jellemzően végzett
tevékenységeket viszont kifejezetten említi. Az önfoglalkoztatók jellemzően, de nem
kizárólagosan ipari, kereskedelmi, vagy kézműipari tevékenységet, illetve
szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységet folytatnak (pl. fodrász, építész, ügyvéd,
biztosítási alkusz).
Reyners ügy
A felperes egy holland állampolgár volt, aki Belgiumban szerzett jogi diplomát, ám a belga
ügyvédi kamara nem vette fel a tagjai közé, arra hivatkozással, hogy Reynersnek nem volt belga
állampolgársága. A kérdéses belga szabályozás állampolgárságon alapuló közvetlen hátrányos
megkülönböztetést valósított meg, ezért az Európai Bíróság döntése eredményeként az eljáró
belga bíróságnak a vonatkozó belga jogszabályi rendelkezést félre kellett tennie.
TÁRSASÁGOK
A jogosultak másik körét a társaságok alkotják. A tagállami társasági jogok sokszínűségére
tekintettel a szabályozás tágan határozza meg a társaságok körét. Társaság a polgári vagy
kereskedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a
magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket. A
letelepedés szabadsága azon társaságokra terjed ki, amelyek valamely tagállam jogszabályai
alapján kerültek létrehozatalra, és amelyek létesítő okirata szerinti székhelye, központi
ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió területén van.
A megfogalmazás 2 konjunktív feltételt foglal magába:
1. a társaságot valamely tagállam jogszabályai alapján hozzák létre
2. és a társaság létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyintézése vagy üzleti
tevékenységének fő helye az Unió területén legyen
A társaság formáját tekintve az EUMSz. nem tartalmaz megszorítást, az azonban egyenesen
következik a letelepedés szabadsága, mint gazdasági célú szabadság jellegéből, hogy kizárólag
üzleti tevékenységet nyereségszerzés érdekében folytató társaságok lehetnek a jogosultság
alanyai (nonprofit szervezetek nem).
A társaságok alapításával kapcsolatosan 2 elv konkurál egymással, amelyek alapján
megállapítható a társaság honossága, azaz, hogy mely tagállam joga az irányadó a létesítésre:
 székhely elve – a honosságot azon állam joga határozza meg, amelynek területén a
társaság székhelye van.
173
 bejegyzés elve – a társaság annak az államnak a honosságával rendelkezik, amely

államban bejegyzésre került, függetlenül attól, hogy ténylegesen hol végzi a
tevékenységét.
Mind a két elv általánosan elfogadott szabályozási modell a társaságok honosságának
meghatározására. A magyar szabályozás elsődlegesen a nyilvántartásba vétel (bejegyzés) elvét
rendeli alkalmazni, melyhez képest mögöttesen (kisegítő jelleggel, amennyiben a társaságot
több állam joga szerint vették nyilvántartásba, vagy a létesítő okirata szerinti székhely-államban
nyilvántartásba vételre nincs szükség) hívható fel a székhely, illetőleg a központi ügyintézés
helye.
A társaságok letelepedése tekintetében különbséget tehetünk elsődleges és másodlagos
letelepedés között.
 Elsődleges letelepedés esetén a jogosult elhagyja a származási országát és
tevékenységét egy másik tagállamba helyezi át. Pl. Daily Mail ügy, Cartesio ügy,
Überseeing ügy
 Másodlagos letelepedésről akkor beszélünk, ha a jogosult fenntartja eredeti működési
helyét és emellett kezdi meg a tevékenységét egy másik tagállamban is. Pl. Centros ügy
Daily Mail ügy
Az Egyesült Királyságban bejegyzett társaság kívánta áthelyezni a székhelyét Hollandiába,
azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a társaság ezt követően a számára kedvezőbb holland
adózási szabályokat élvezhesse.
A brit szabály értelmében azonban ehhez kincstári engedélyre volt szüksége, a társaság pedig
ezt az engedélyezési rendszert kifogásolta, mondván, hogy a székhelyáthelyezést a tagállamok
az EUMSz. rendelkezései alapján nem korlátozhatják.
A Bíróság az ügyben megállapította, hogy a letelepedés szabadságára vonatkozó cikk nem
jogosítja fel a társaságot, hogy áthelyezze a székhelyét abból a tagállamból, ahol bejegyezték,
egy másik tagállamba. A Bíróság megerősítette az álláspontját, mely szerint a társaságokat a
nemzetközi jog hozza létre, így pedig a tagállamoknak joguk van arra, hogy megszüntessék az
országot elhagyó társaságot annak távozása esetén, a társaság pedig nem viheti magával a jogi
személyiségét.
ELSŐDLEGES LETELEPEDÉSSEL KAPCSOLATOS ELVI TÉTELEK

Az elsődleges letelepedéssel kapcsolatos legfontosabb elvi tételek:
− egy tagállam nem akadályozhatja meg egy társaság másik tagállamba költözését
(elsődleges letelepedését)
− egy tagállam ugyanakkor nem köteles azt biztosítani, hogy székhelyáthelyezés esetén a
társaság továbbra is az adott tagállam jogai szerint működhessen tovább
− egy tagállam nem tagadhatja meg egy másik tagállam joga szerint érvényesen létező
társaság létezését
− egy tagállam nem kényszeríthet egy társaságot arra, hogy akarata ellenére székhelyet
váltson
− a székhelyáthelyezés esetén egy tagállam nem tagadhatja meg a korábban másik tagállam
joga szerint létező társaság jogelődként való feltüntetését akkor, ha a saját nemzeti
jogában biztosítja a jogutódlás esetén a jogelőd társaság feltüntetését.
174
Centros ügy
A tényállás szerint a Centros társaságot egy dán állampolgárságú és Dániában élő házaspár
alapította az Egyesült Királyságban, 100 angol fontos törzstőkével, a társaság székhelye a
házaspár barátainak lakása volt, a társaság az Egyesült Királyságban tényleges gazdasági
tevékenységet nem végzett. A társaság ezt követően fióktelepet kívánt létesíteni Dániában, ám
annak bejegyzését a dán hatóság arra hivatkozással megtagadta, hogy a házaspár valójában csak
dán jog szerinti törzstőke-követelményt kívánta megkerülni.
Az előzetes döntéshozatali eljárásban a Bíróság elutasította a dán kormány érvét, hogy
valójában tisztán tagállami tényállásról van szó, és megerősítette, hogy az eset a letelepedés
szabadsága hatály alá tartozik. Másfelől a Bíróság azt is kimondta, hogy nem jelent joggal való
visszaélést, ha egy tagállam állampolgára a számára legkedvezőbb, adott esetben egy másik
tagállam által nyújtott társasági formát választja, hanem éppen ellenkezőleg, ez jelenti a
letelepedés szabadságának lényegét.
Az uniós jog nem definiálja a képviselet, fióktelep vagy leányvállalat fogalmát, így ennek
meghatározásában a tagállamok nagyfokú szabadságot élvezhetnek.
GYAKORLATI ALKALMAZÁS NEHÉZSÉGEI

Az Európai Unió törekszik az egyes társasági formák harmonizációjára (pl. ún. társasági jogi
irányelvekkel), illetőleg ma már létezik olyan társasági forma is (az európai részvénytársaság),
amely esetében lehetséges oly módon a székhelyváltoztatás, hogy a társaság jogi személyisége
változatlan marad. Ez azonban napjainkban még inkább kivétel, mintsem főszabály körébe
tartozó eset.
Gebhard ügy – A letelepedés vs. szolgáltatásnyújtás szabadsága
A letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságát a Bíróság a Gebhard ügyben határolta el
egymástól. Reinhard Gebhard egy Németországban bejegyzett német ügyvéd volt, aki saját
hazájában nem praktizált, hanem olasz feleségével és három gyermekével együtt
Olaszországban telepedett le. Ezt követően mintegy 10 éven át dolgozott egy milánói ügyvédi
irodában, majd önálló ügyvédi irodát alapított, tevékenysége során az avvocato elnevezést
használva.
A Milánói Ügyvédi Kamara azzal indított eljárást ellene, hogy nem jogosult az avvocato cím
használatára, ezért tevékenységét felfüggesztette. A határozattal szemben Gebhard az Olasz
Ügyvédi Kamarához fellebbezett, amely előzetes döntést kért.
A Bíróság a következő megállapításokra jutott:
− egy tagállam állampolgárának a külföldön végzett gazdasági tevékenysége vagy a
munkavállalók szabad mozgása, vagy a letelepedés szabadsága, vagy pedig a
szolgáltatásnyújtás szabadsága hatálya alá esik, ezek ugyanis egymást kizárják
− A letelepedés szabadsága azt jelenti, hogy az uniós polgár állandó és folyamatos
jelleggel vesz részt egy másik tagállam gazdasági életében, míg a szolgáltatás nyújtója
ideiglenes jelleggel nyújt szolgáltatást egy másik tagállamban
− Annak megítélése során, hogy egy tevékenység ideiglenes jellegű-e, nem csupán a
tevékenység időtartama az irányadó, mert figyelembe kell venni a tevékenység
gyakoriságát, ismétlődő vagy folyamatos jellegét, a hozzá kapcsolódó infrastruktúra
kiépítését is
175
Az ügy abból a szempontból is jelentős volt, hogy a Bíróság rögzíttette, hogy a letelepedést
korlátozó tagállami intézkedések mely esetben egyeztethetőek össze az uniós joggal (ún.
Gebhard-teszt).
A LETELEPEDÉS SZABADSÁGÁNAK DISZKRIMINATÍV KORLÁTOZÁSA

A letelepedéshez kapcsolódó gazdasági tevékenységet egy külföldi az adott tagállam
állampolgáraival azonos feltételek mellett jogosult végezni, mely rendelkezés az
állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés általános tilalmának kifejezett,
letelepedés szabadságával összefüggő rögzítése.
Közvetlen diszkrimináció: Az állampolgárságon alapuló közvetlen diszkrimináció nehezen
képzelhető el, hiszen ezek az esetek az uniós jog lényegét sértik. Pl. Bizottság kontra
Magyarország.
Közvetett diszkrimináció: Akkor, ha a fogadó állam olyan szabályokat alkalmaz, amelyek
látszólag semlegesek, egyformán vonatkoznak mind a saját állampolgáraira és jogi
személyekre, mind pedig a más tagállamok polgáraira és honosaira, azonban a szabályozás
hatását tekintve a más tagállambeli jogosultakat hátrányosan érinti.
Nem diszkriminatív korlátozás: Az uniós jog nem csupán a diszkriminációt, de a piaci
szabadság érvényesülésének korlátozását is tiltja (akkor is, ha az valamennyi piaci szereplőre
egyformán vonatkozik). Eszerint a rendelkezés címzettjei, vagyis a tagállamok és hatóságaik,
szerveik, kötelesek tartózkodni minden olyan jogszabály, határozat vagy intézkedés
meghozatalától, amely korlátozhatja a jogosultakat abban, hogy a letelepedés szabadságából
fakadó jogaikat gyakorolják. A letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezések kizárják,
hogy a származás szerinti ország akár a saját állampolgárai számára nehezítse meg egy másik
tagállamban való letelepedést.
Gebhard-teszt
Azoknak a tagállami rendelkezéseknek, amelyek a Szerződés által biztosított alapvető
szabadságok gyakorlását esetleg akadályozhatják vagy kevésbé vonzóvá teszik, 4 feltételnek
kell megfelelniük:
− alkalmazásuk a hátrányos megkülönböztetéstől mentes
− alkalmazásuk közérdeken alapuló kényszerítő erejű indokokat igazolt
− alkalmas az elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására
− nem lépi túl az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket (arányos)
KIVÉTELEK ÉS KIMENTÉSEK
A letelepedés szabadsága korlátozásának tilalma kapcsán megkülönböztetünk az EUMSz. által
említett kivételeket, valamint kimentési okokat, amelyek a tagállami intézkedés
jogszerűségének igazolására adnak lehetőséget. Ez utóbbiak tartalmát az Európai Bíróság
gyakorlata határozza meg.
Írott kivételek:
− közrend
− közbiztonság
− közegészségügy
176
Az előbbi okokból olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket alkalmaznak,

amelyek különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra nézve.
Ilyen intézkedés lehet az érintett beutazásának megtiltása vagy korlátozása, a tevékenység
megkezdése vagy gyakorlása megtiltása vagy korlátozása, vagy éppen a jogosult kiutasítása.
Közvetlen diszkriminációt megvalósító tagállami intézkedés kizárólag írott kimentési okkal
menthető ki.
Íratlan kivételek:
Kényszerítő és (feltétlenül érvényesítendő) követelmények.
A Cassis de Dijon ügyre visszavezethető kényszerítő vagy feltétlenül érvényesítendő
követelmények rendszere a letelepedés szabadságával összefüggésben is alkalmazható. Ezek
nem taxatív módon meghatározott esetek.
Az Európai Bíróság ilyen követelményként fogadta el Pl.: kereskedelmi ügyletek tisztasága,
igazságszolgáltatás megfelelő működése, hitelezővédelmi szempontok érvényesítése.
Kizárólag a közvetett hátrányos megkülönböztetés, illetőleg korlátozó jellegű tagállami
intézkedés esetén lehetséges hivatkozni rájuk.
Közhatalom gyakorlása, mint kivett terület [EUMSz. 51. cikk]: Valamely tagállamban a
közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységre e fejezet
rendelkezéseit az adott tagállam vonatkozásában nem alkalmazhatók. E területen a letelepedés
szabadsága egyáltalán nem érvényesül. Pl. Bizottság kontra Magyarország (585. oldal)
KAPCSOLÓDÓ MÁSODLAGOS JOGANYAG

A letelepedés szabadságával kapcsolatos számos fontos kérdés nem válaszolható meg
közvetlenül az EUMSz. rendelkezései és az Európai Bíróság gyakorlata alapulvételével, hanem
az másodlagos (elsősorban irányelvi szintű) jogalkotást is igényel.
Ez a másodlagos joganyag részben átfedést mutat
− a munkavállalók szabad áramlásával - 2004/38/EK irányelv a szabad mozgás jogáról
− szolgáltatások szabadságával – 2006/123/EK irányelv a szolgáltatási irányelv
177
31. A diplomák és szakképesítések kölcsönös elismerése. Az ügyvédi hivatás

gyakorlásának szabályai az uniós és a magyar jogban
A letelepedés szabadsága a személyeknek az Unión belüli szabad mozgását garantáló piaci

szabadságok körébe tartozik. Érdekessége, hogy a munkavállalók szabad áramlásával
ellentétben a közvetlen jogosultak köre a természetes személyeken túl a jogi személyeket is
átfogja.
A letelepedés szabadsága egyéb jogosultságok elismerését is magába foglalja, mint a diplomák

és szakképesítések kölcsönös elismerése.
Tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a

tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban telepedtek le, mint
a szolgáltatást igénybe vevő személy. A rendelkezés értelmében az Európai Parlament és a
Tanácsa rendes jogalkotási eljárás keretében a szolgáltatásnyújtás szabadságát kiterjessze
harmadik országok olyan polgáraira is, akik szolgáltatásokat nyújtanak és az Unió területén
letelepedtek.
DIPLOMÁK ÉS SZAKKÉPESÍTÉSEK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE [EUMSz. 53. cikk

(1) bekezdés]
A rendelkezés felhatalmazást ad az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy önálló
vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának megkönnyítése érdekében rendes
jogalkotási eljárás keretében irányelveket bocsássanak ki, az oklevelek, bizonyítványok és
képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése, valamint a
tagállamok önálló vállalkozói tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek összehangolása céljából.
Az irányelv a képesítések elismerésének 3 rendszerét tartalmazza:
1. képesítési szintek hasonlóságát – amely azon alapul, hogy milyen típusú, milyen fokú
és mennyi ideig tartó képzésről van szó és ahhoz tartozott-e kötelező szakmai gyakorlat
2. a más tagállamban szerzett szakmai tapasztalat elfogadását – mely az adott tevékenység
másik tagállamban történő jogszerű és igazolt gyakorlását ismeri el
3. képzési minimumkövetelmények rendszere – azon szakmák esetében, ahol korábban
már elfogadásra kerültek szektorális igények
Egyenértékűség esetén a fogadó tagállam köteles elismerni a másik tagállam által kiállított
diplomákat és szakképesítéseket, azonban indokolt esetben ún. kompenzációs intézkedés
előírására kerülhet sor. Ez a kompenzációs intézkedés lehet hogy 3 évnél nem hosszabb
időtartamra vonatkozó alkalmazkodási időszak, vagy pedig egy különbözeti vizsga, melyek
közül a letelepedés jogával élni kívánó állampolgárt illeti meg a választás lehetősége.
178
ÜGYVÉDI HIVATÁS GYAKORLÁSÁNAK SZABÁLYAI

Az ügyvédi hivatás gyakorlásának szabályait a Tanács először 1977-ben szabályozta, a
77/249/EGK irányelvvel, mely az ügyvédi tevékenység tagállamok közötti
szolgáltatásnyújtásra vonatkozik. Az irányelv rendelkezéseinek lényege, hogy a másik
tagállamban szolgáltatást nyújtó ügyvéd változatlanul a saját tagállama szerinti megnevezést
használja az eljárás során, azonban a fogadó állam jogszabályait köteles tiszteletben tartani és
köteles aszerint eljárni.
Az ügyvédi tevékenység letelepedési jellegű, tartós gyakorlásának szabályait a 98/5/EK
irányelv szabályozza. Az irányelv alapján, ha egy tagállam állampolgára valamely tagállamban
megszerzi a jogot az ügyvédi hivatás gyakorlására, és aztán egy másik tagállamban szeretne
ügyvédként tevékenykedni, 2 lehetőség közül választhat:
1. saját képesítése és saját nyelve szerinti megnevezéssel dolgozik – mely esetben egyaránt
adhat jogi tanácsot a saját államának joga, a fogadó állam joga, az uniós jog és a
nemzetközi jog egyes kérdéseiben is,
2. a fogadó állam ügyvédei elnevezése alatt folytatja a tevékenységét – melyet a diplomák
és szakképesítések kölcsönös elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelvnek megfelelően
3 féleképpen tehet meg:
 kérelmezheti a diplomája egyenértékűségének elismerését,
 igazolhatja, hogy legalább 3 éven keresztül ténylegesen és rendszeresen a
fogadó állam jogával kapcsolatos tevékenységet folytatott,
 a fogadó állam diszkrecionális döntése alapján 3 évnél rövidebb tevékenység
esetén is megkezdheti a tevékenységét, ha meghatározott különbözeti vizsgát
tesz le vagy tanfolyamot végez el
Gebhard ügy
A letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságát a Bíróság a Gebhard ügyben határolta el
egymástól. Reinhard Gebhard egy Németországban bejegyzett német ügyvéd volt, aki saját
hazájában nem praktizált, hanem olasz feleségével és három gyermekével együtt
Olaszországban telepedett le. Ezt követően mintegy 10 éven át dolgozott egy milánói ügyvédi
irodában, majd önálló ügyvédi irodát alapított, tevékenysége során az avvocato elnevezést
használva.
A Milánói Ügyvédi Kamara azzal indított eljárást ellene, hogy nem jogosult az avvocato cím
használatára, ezért tevékenységét felfüggesztette. A határozattal szemben Gebhard az Olasz
Ügyvédi Kamarához fellebbezett, amely előzetes döntést kért.
A Bíróság a következő megállapításokra jutott:
− egy tagállam állampolgárának a külföldön végzett gazdasági tevékenysége vagy a
munkavállalók szabad mozgása, vagy a letelepedés szabadsága, vagy pedig a
szolgáltatásnyújtás szabadsága hatálya alá esik, ezek ugyanis egymást kizárják
− A letelepedés szabadsága azt jelenti, hogy az uniós polgár állandó és folyamatos
jelleggel vesz részt egy másik tagállam gazdasági életében, míg a szolgáltatás nyújtója
ideiglenes jelleggel nyújt szolgáltatást egy másik tagállamban
− Annak megítélése során, hogy egy tevékenység ideiglenes jellegű-e, nem csupán a
tevékenység időtartama az irányadó, mert figyelembe kell venni a tevékenység
179
gyakoriságát, ismétlődő vagy folyamatos jellegét, a hozzá kapcsolódó infrastruktúra

kiépítését is
Az ügy abból a szempontból is jelentős volt, hogy a Bíróság rögzíttette, hogy a letelepedést
korlátozó tagállami intézkedések mely esetben egyeztethetőek össze az uniós joggal (ún.
Gebhard-teszt).
Vlassopolou eset
Egy görög asszony Görögországban szerzett jogi diplomát, az Athéni Ügyvédi Kamara tagja
volt, és 5 éven át Németországban foglalkozott görög és uniós jogi ügyekkel. Ezt követően
kérte a németországi ügyvédi kamarai felvételét, amelyet a Kamara azzal utasított el, hogy
Vlassopolou nem rendelkezett a német ügyvédektől megkövetelt szakképesítések.
A Bíróság ebben az ügyben is kimondta, hogy a nemzeti képesítési feltételek mechanikus
alkalmazása szükségképpen korlátozza a letelepedés szabadságának gyakorlását. Éppen ezért a
hatóságoknak a képesítéshez kötött szakmák esetében oly módon kell figyelembe venniük a
más tagállamban szerzett képesítéseket, hogy a külföldön megszerzett szakismeretet és tudást
érdemben össze kell hasonlítani a nemzeti jog által megkövetelt szaktudással:
− ha a külföldi oklevél által tanúsított képesítések és az ismeretek megfelelnek a hazai
jogszabályok által megkövetelt feltételeknek, a tagállam köteles elismerni a két
képesítés egyenértékűségét
− amennyiben csak részlegesen felelnek meg, akkor a fogadó állam kérheti az érintett
személytől annak igazolását, hogy a hiányzó ismereteket és képesítéseket
időközben megszerezte.
Vlassopolou-elv: A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a más tagállamban megszerzett
képesítést és a képesítés mögött álló képességet és ismereteket érdemben össze kell vetniük a
tagállamban megkövetelt feltételekkel. A két képesítés egyenértékűsége esetén el kell ismerni
a képzettséget, részleges megfelelés esetén pedig azt kell vizsgálni, hogy bármely más képzés
vagy megszerzett gyakorlat nem volt-e elegendő a hiányosságok kiküszöböléséhez.
BÍRÓSÁG ÁLTAL TETT MEGÁLLAPÍTÁSOK

Nem ellentétes a letelepedés szabadságával az az előírás, amely a nemzeti jog szerinti ügyvédi
megnevezés használatáshoz megköveteli a kötelező ügyvédi kamarai tagságot, miként azt sem,
hogy a magyar jog eltérően szabályozta az európai közösségi jogászok és az ügyvédek kötelező
kamarai tagságát.
Az ügyvédi kamara nyilvántartásába európai közösségi jogászként az vehető fel, aki
− valamely EGT-államban ügyvédi tevékenység folytatására jogosult,
− Magyarországra is vonatkozó ügyvédi felelősségbiztosítással rendelkezik,
− egyéni ügyvéd esetén a helyettesítésére vonatkozóan egy ügyvéddel, ügyvédi irodával,
vagy európai közösségi jogásszal megállapodást kötött, és vele szemben az ügyvédi
tevékenység folytatását kizáró ok nem áll fenn.
180
32. A szolgáltatásnyújtás szabadsága
Tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a

tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban telepedtek le, mint
a szolgáltatást igénybe vevő személy. A rendelkezés értelmében az Európai Parlament és a
Tanácsa rendes jogalkotási eljárás keretében a szolgáltatásnyújtás szabadságát kiterjessze
harmadik országok olyan polgáraira is, akik szolgáltatásokat nyújtanak és az Unió területén
letelepedtek.
A SZOLGÁTLATÁS [EUMSz. 57. cikk]

A szolgáltatás a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás, ha nem tartozik az áruk, a
tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. Szolgáltatásnak
minősül különösen:
− ipari jellegű tevékenység
− kereskedelmi jellegű tevékenység
− kézműipari tevékenység
− szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek
Tilos az állampolgárságon alapuló diszkrimináció: A szolgáltatásnyújtás szabadságára
vonatkozó korlátozások eltörléséig a tagállamok ezeket a korlátozásokat állampolgárság, vagy
lakóhely alapján történő különbségtétel nélkül alkalmazzák a szolgáltatást nyújtó minden
személyre.
Egyes ágazatok kivételét a fejezetek hatálya alól, jogalkotási felhatalmazást egyes
meghatározott szolgáltatások liberalizációja érdekében pedig visszautal a letelepedés
szabadságának egyes rendelkezéseire és azokat a szolgáltatásnyújtás szabadsága körében is
alkalmazni rendel.
Szolgáltatás fogalmi elemei:
− önálló gazdasági tevékenység
− rendszerint díjazás ellenében végeznek
− más javára
SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS ELHATÁROLÁSA MÁS SZABADSÁGOKTÓL

Szolgáltatásnyújtás vs. áruk szabad mozgása: Ha egy tagállami rendelkezés mind az árzk
szabad mozgását, mind a szolgáltatásnyújtás szabadságát érinti, akkor is, csak az egyike a két
rendelkezésnek az, amelyik alkalmazandó.
− e-könyvek értékesítése? → szolgáltatásnyújtás [Bizottság kontra Franciaország]
− lottószelvény vásárlása → szolgáltatásnyújtás [Schindler ügy]
Szolgáltatásnyújtás vs. letelepedés szabadsága: Amennyiben egy tevékenységet egy másik
tagállamban állandó és folyamatos jelleggel végeznek, akkor az a letelepedés szabadsága
181
körébe tartozik, míg a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések akkor

irányadók, ha a szolgáltatást nyújtó a szolgáltatás nyújtása érdekében ideiglenesen végzi a
tevékenységet egy másik tagállamban, e célból tartózkodik ott. Az ideiglenes jelleg függ a
tevékenység hosszától, rendszerességétől, visszatérő jellegzetességétől és folyamatosságától.
Rush Portuguesa ügy
Egy portugál vállalkozás Franciaországban került összetűzésbe a hatóságokkal, mivel a
harmadik országbeli, de legálisan Portugáliában dolgozó munkavállalóit vitte Franciaországba,
hogy vasúti síneket fektessenek le. A tevékenység maga hosszabb ideig tartott, de mégis
ideiglenes jellegű volt, mivel egy adott munkára irányult, ezért a Bíróság azt a
szolgáltatásnyújtás szabadsága hatálya alá tartozónak tekintette.
SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS FOGALMI ELEMEI

1) Határon átívelő elem – Tisztán tagállami tényállásokra nem alkalmazhatók a
rendelkezések. Több élethelyzetet is lefed, ugyanis az alábbiak mindegyike ide tartozik:
− szolgáltatásnyújtó utazik az igénybe vevőhöz
− a szolgáltatást igénybe vevő utazik
− a szolgáltatás nyújtható határokon átívelő jelleggel, vagyis maga a szolgáltatás
utazik
− mind a szolgáltatást igénybe vevő, mind a szolgáltatást nyújtó utazik
− a szolgáltatás nyújtása eredményeként jelenik meg a határon átívelő elem
2) Rendszerint díjazás ellenében nyújtják – A kérdéses szolgáltatás gazdasági
ellentételezése. Kivételesen ingyenes nyújtott szolgáltatásra is vonatkozhat, amelyeket
más élethelyzetben egyébként díjazás ellenében szokás nyújtani. Nem kell feltétlenül
pénzben történnie. Az sem feltétel, hogy a díjazást a szolgáltatást igénybe vevő fizesse
ki közvetlenül, vagy hogy a szolgáltatást nyújtónak fizessék ki. Nem releváns a
szolgáltatást nyújtó működési formája sem, amit vizsgálni kell, az minden esetben maga
a nyújtott szolgáltatás, folytatott tevékenység.
3) Nem túl távoli kapcsolat – Pl. Grogan ügy
SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁNAK KORLÁTOZÁSA

Az EUMSz. a szolgáltatásnyújtás kapcsán önállóan nem nevesít kimentési okokat, hanem
visszautal a letelepedés szabadsága körében tanult rendelkezésekre.
A szolgáltatásnyújtás szabadsága tehát az alábbi okokból korlátozható az EUMSz. kifejezett
felhatalmazása alapján (ún. szerződéses kimentési okok):
− valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó
tevékenységek kapcsán – Annak bizonyítása a feladat, hogy az adott tevékenység,
amelyről szó van, közhatalmi tevékenységnek minősül (arányosság nem releváns).
− közrend, közbiztonsági vagy közegészségügyi okból – vizsgálandó az arányosság is.
Közös tulajdonságuk, hogy minden esetben lehet rájuk hivatkozni, de az Európai Bíróság
szűken értelmezi. Nem csak ún. szerződéses, írott kimentési okok állnak rendelkezésre, hanem
ebben az esetben is figyelembe vehetőek a Cassis de Dijon ügyre visszavezethető kényszerítő
(feltétlenül érvényesítendő) követelmények. Az Európai Bíróság a van Binsbergen ügyben és
182
az azt követő joggyakorlatban több feltételt is meghatározott a korlátozás elfogadhatóságának

megállapításához:
- elfogadható közérdek kell, hogy alapul szolgáljon, amely nem ellentétes az Unió
célkitűzéseivel
- azonos módon kell alkalmazni a korlátozást a hazai és más tagállami szolgáltatásnyújtók
esetében, azaz nem lehet a korlátozás diszkriminatív
- arányosnak kell lennie a korlátozásnak
- a korlátozó intézkedésnek tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat.
Van Bisbergen ügy
Bisbergen egy Hollandiában élő holland jogászt bízott meg a perének vitelében Hollandiában.
Időközben a jogi képviselő Belgiumba költözött, a holland bíróság pedig azt állapította meg,
hogy a továbbiakban nem jogosult eljárni, mert a holland jog megkövetelte a jogi képviselőktől
a holland lakóhelyet.
Miután van Bisbergen szerint ez a szabály sértette a szolgáltatásnyújtás szabadságát, ezért az
ügyben előzetes döntéshozatali eljárásra került sor. Az Európai Bíróság a fenti szempontok
mérlegelésével végül arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli jogi képviselővel szemben az
állandó hollandiai lakóhelyre vonatkozó előírások nyilvánvalóan nem egyeztethetők össze az
uniós joggal.
Omega ügy
Az Omega ügyben a szolgáltatásnyújtás szabadsága került szembe az emberi méltóság német
alaptörvényben elismert értékével egy németországi Bonnban felszerelt, ún. öldöklős játék
kapcsán, melyet a rendészeti hatóság betiltott annak okán, hogy nem csak a lőfolyosón rögzített
célpontok, hanem az emberek mellényére szerelt érzékelők is célpontok voltak.
Az Európai Bíróság megerősítette azt a gyakorlatot, hogy az alapvető jogok érdekében a
gazdasági alapszabadságok korlátozására van lehetőség. Az Omega ügyben az Európai Bíróság
elsősorban közrendi kifogásra hivatkozva hozta meg az ítéletét, amelyet egy alapvető jog, a
német alkotmányban biztosított emberi méltóság támogatott. A Bíróság elvi éllel mondta ki:
nem ütközik az uniós jogba, hogy egy emberölési cselekményeket szimuláló játék kereskedelmi
hasznosításával szemben a közrendvédelem érdekében hoznak nemzeti tiltóintézkedést.
2011. Évi adóemelés
Az Európai Bíróság a 2011. évi adóemeléssel összefüggésben kiemelte: A szabályozás
valamennyi pénznyerő automatát egyformán érintett, ekként sem közvetlen, sem közvetett
diszkriminációt nem valósított meg. Azáltal azonban, hogy az adóemelés nem érintette a
kaszinókban működő pénznyerő automatákat, a nemzeti bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az
adóemelés de facto kizárólagossá tette-e a kaszinókban a pénznyerő automaták üzemeltetését.
Amennyiben ugyanis igen, akkor már ez az intézkedés sem tekinthető arányosnak, és ekként
sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó uniós jogi szabályokat. A pénznyerő
automaták üzemeltetésének kaszinón kívüli betiltása esetében ugyanakkor már ilyen további
vizsgálati szempontot sem állapított meg a Bíróság: ez a jogalkotói döntés minden kétséget
kizáróan a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozta.
Az Európai Bíróság meghatározta, hogy mely feltételek teljesülése esetén van a vizsgált
szabályozás összhangban az uniós joggal:
183
- ha a kérdéses intézkedés alkalmas a fogyasztók játékfüggőséggel szembeni védelmére és

a szerencsejátékokhoz kapcsolódó bűncselekmények visszaszorítására
- ha a kérdéses intézkedés illeszkedik egy koherens és szisztematikus politikába
- ha a kérdéses intézkedés megfelel a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének,
valamint a tulajdonhoz való jognak.
A Bíróság azt is kiemelte, hogy az EUMSz. 56. cikkének valamely tagállam általi megsértése
esetén lehetséges, hogy az érintett magánszemélyek kártérítést követeljenek, a kártérítésre
vonatkozó általános feltételek szerint.
2006/123/EK IRÁNYELV (SZOLGÁLTATÁSI IRÁNYELV)

Az irányelv alapján szolgáltatásnak minősül az EUMSz. 57. cikkében említett, rendszerint
díjazás ellenében nyújtott bármely önálló gazdasági tevékenység. Az irányelv az Európai Unió
valamely tagállamában letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó.
Az irányelv érdekessége, hogy külön megjelöli azokat a szolgáltatásokat, amelyekre nem
vonatkozik, Pl.: pénzügyi szolgáltatások, közlekedés, eü-i szolgáltatás, szerencsejáték.
Az irányelv 6 nagyobb területet szabályoz:
1) ügyintézés egyszerűsítése –előírja az egyablakos ügyintézési pontok kialakítását a
tagállamokban, melynek lényege, hogy a leendő szolgáltató minden, a szolgáltatási
tevékenységhez szükséges kérelmet, nyilatkozatot egy helyen nyújthasson be, valamennyi
szükséges eljárást azonos helyen és alkalommal kezdeményezhessen. Pl. kormányablak
2) szolgáltatók letelepedésének szabályozás – a tagállamok a szolgáltatási tevékenység
nyújtására való jogosultságot, illetőleg annak gyakorlását nem kötik engedélyezési
rendszerhez. Kivételesen természetesen lehetséges az engedélyhez kötés. Az engedély
megadása még kivételesen sem köthető állampolgársághoz, illetőleg honossághoz, és
gazdasági vagy piaci szempontok vizsgálatához sem.
3) szolgáltatók szabad mozgása, a szolgáltatást igénybe vevők jogai – A tagállamok
főszabály szerint nem korlátozhatják a más tagállamban letelepedett szolgáltatók
szolgáltatásnyújtását adminisztratív előírásokkal. Kivételesen, közrendi, közbiztonsági,
közegészségügyi vagy környezetvédelmi okból korlátozásokat vezethetnek be, vagy
tarthatnak fenn. A szolgáltatásnyújtás szabadsága körében azonban a tagállamoknak
figyelmet kell fordítaniuk a szolgáltatások igénybe vevőinek szempontjaira is. A
tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatók megfelelő információkkal lássák el a
fogyasztók.
4) a szolgáltatások minősége – a tagállamok előírhatnak meghatározott szakmai
felelősségbiztosítást a szolgáltatás nyújtó számára, és előírásokat fogadhatnak el a
szolgáltatással kapcsolatos vitás kérdések rendezésére, a szolgáltató elérhetőségére
vonatkozóan is.
5) igazgatási együttműködés – a tagállamok illetékes hatóságainak együttműködését
feltételezi
6) uniós szintű magatartási kódex kidolgozásának ösztönzése – feltételezi a tagállamok, a
Bizottság, au egyes szolgáltatók és szolgálatók szakmai érdekvédelmi szervezeteinek
együttműködését, annak érdekében, hogy meghatározásra kerüljenek a jó gyakorlatok (best
practices), illetőleg azok a kívánatos és kerülendő szolgáltatói magatartások, amelyek
korlátok közé szorítják a szolgáltatók tevékenységét.
184
33. A tőke szabad mozgása
Az EGK Szerződés 67. cikke értelmében a tagállamok az átmeneti időszak alatt fokozatosan
feloldják a tőkemozgásra vonatkozó korlátozásokat a tagállamban letelepedett személyek
között, olyan mértékben, amilyen mértékben az a közös piac működéséhez szükséges, és
megszüntetik a felek állampolgárságán, lakóhelyén, vagy a tőkebefektetés helyén alapuló
minden megkülönböztetést.
Az EGK Szerződés 71. cikke mindössze azt a célkitűzést fektette le, hogy a tagállamok
törekedjenek arra, hogy további devizajogi korlátozásokat ne vezessenek be egymással
szemben.
A tőkemozgás teljeskörű liberalizációjának célkitűzését csak 1985-ben fogalmazták meg az

Európai Közösség jogalkotási programjáról elfogadott Fehér Könyvben. A jogalkotási program
eredményeként a 88/361/EK irányelv írta elő a tőkemozgások teljes felszabadítását, majd az
irányelv nyomán ezt már a Maastrichti Szerződés is rögzítette.
Napjainkban az EUMSz. 63-66. cikke tartalmazza a tőke- és fizetési műveletekre vonatkozó

rendelkezéseket. Tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és a harmadik országok közötti
tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás, továbbá tilos a tagállamok, valamint a tagállamok
és harmadik országokközötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás.
A megfogalmazásból kitűnik, hogy az uniós jog 2 kategóriába sorolja a pénznek az Európai

Unió tagállami határait átlépő gazdasági célú áramlását, és különbséget tesz tőkemozgások és
fizetési műveletek között:
1. fizetési műveletek
2. tőkemozgások
FIZETÉSI MŰVELETEK
Fizetési műveletek alatt az áruk, személyek, szolgáltatások szabad áramlásával összefüggésben
teljesített pénzügyi ellenértéket értjük. Pl. banki, internetes vagy televíziós szolgáltatás
igénybevételéért az ellenérték megfizetése. Pl. Luisi és Carbone eset.
Luisi és Carbone eset
Két olasz állampolgár autójában nagy összegű olasz lírát találtak, az olasz jog pedig akkor
tiltotta az 500 ezer olasz lírát meghaladó összegű készpénz kivitelét az országból. Mind Luisi
asszony, mind pedig Carbone úr azt állította az ellene indult büntetőeljárás során, hogy a náluk
talált készpénzből más tagállamban kívántak idegenforgalmi, illetőleg egészségügyi
szolgáltatásokat igénybe venni, azaz a készpénzt egyes szolgáltatások ellenértékéül szánták.
Az Európai Bíróság elhatárolta egymástól a tőkemozgás és a fizetési művelet fogalmát,
kiemelve, hogy a tagállamok kizárólag a tőkemozgások megtiltására rendelkeznek
185
jogosultsággal, a fizetési műveletek ugyanis elengedhetetlenek a szolgáltatások szabad

áramlásának biztosításához.
Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy az olasz szabályozás alkalmas a szolgáltatások szabad
áramlásának akadályozására, ekként azt a vádlottak elleni büntetőeljárásban az előzetes döntést
kérő olasz bíróságnak félre kellett tennie.
A fizetési műveletek megkönnyítése érdekében először 2001-ben került elfogadásra egy
rendelet (2560/2001/EK rendelet) a belföldi és határokon átnyúló fizetések költségeinek
harmonizálására az euroövezeten belül, melyet azóta már újabb szabályozás váltott fel.
A fizetési műveletek szabadsága csak az Európai Unión belül érvényesül teljeskörűen
napjainkban. A 2018/1672 rendelet értelmében az Európai Unió területére történő belépés,
illetőleg az onnan történő kilépés esetén mindazok, akik 10 ezer EUR összeget elérő készpénzt
ellenőrzés céljából a hatóságok rendelkezésére bocsátani, amelynek megsértése esetén a
tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat alkalmazhatnak. Pl.
Chmielewski eset
Chmielewski eset
Robert Michael Chmielewski 2012-ben úgy lépett be Szerbiából Magyarország területére, hogy
nem tett nyilatkozatot a nála lévő, összesen közel 150 ezer EUR-nak megfelelő összegről.
Magyarország a nyilatkozattétel elmulasztását közigazgatási bírsággal rendelte szankcionálni,
melynek összege sávosan emelkedett, így 50 ezer EUR felett már a teljes összeg 60%-a volt.
Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy a nyilatkozattétel célja nem a nagyobb összegű
készpénz behozatalának megakadályozása, hanem a készpénz származásának és tervezett
felhasználásának ellenőrzése, éppen ezért a magyar jogszabályok szerinti közigazgatási bírság
aránytalan szankciónak minősült.
TŐKEMOZGÁSOK
A tőkemozgásra vonatkozó rendelkezések vonatkozásában a tagállamok hosszú időn keresztül,
szigorú korlátozásokat alkalmazhattak. Tőkemozgásról akkor beszélünk, amikor a (kész)pénzt
tagállamból történő kivitele kifejezetten befektetési céllal történik. A tőkemozgások
korlátozhatóságának elsődleges indoka az volt hosszú időn keresztül, hogy a tőkemozgásoknak
komoly hatásuk van az egyes tagállamok gazdasági teljesítményére, pénzügyi helyzetére,
inflációs rátájára, melyet különösen az integráció kezdeti éveiben nem kívántak a tagállamok
alávetni az uniós jog rendelkezéseinek.
A tőkemozgások legfontosabb eseteit (nem taxatív módon) a 88/361/EGK irányelv tartalmazza.
Ennek főbb esetei:
 közvetlen külföldi befektetések: A közvetlen külföldi befektetés megvalósulhat
pusztán pénzügyi befektetéssel, azonban ahhoz sok esetben jellemzően a vállalkozás
irányításában vagy ellenőrzésében való részvétel is társul. Jellemzően tartós üzleti
elköteleződést valósítanak meg egy másik államban.
 ingatlanbefektetések: Más tagállam területén ingatlan vagy földterület vásárlása is ide
tartozik, függetlenül a befektetés céljától.
 értékpapírok vásárlása és eladása: Az EU-n belül a különféle értékpapírok vásárlása
és eladása, mint pl. részvény, kötvény.
186
 bankszámlanyitás: Az Unió polgárai más tagállamokban szabadon nyithatnak

bankszámlát, megtakarításaikat ott elhelyezhetik.
 hitel, kölcsön, kezesség, zálogjog: A gyakorlatban elsősorban azokat a
kölcsönszerződéseket kell a tőkemozgások tekintetében kiemelni, ahol valamely
tagállam bankja egy másik tagállamban biztosított tőkefedezetet valamely gazdasági
tevékenység vagy tranzakció lebonyolítására. Pl. jelzálog bejegyzése.
 személyhez kötött tőkemozgások: A családon belüli kölcsön, ajándék, hozomány,
hagyaték, vagy éppen végrendelet alapján történő öröklés
 pénzügyi eszközök, értékapírok ki- és bevitele: Ha az Unió polgárai egyik tagállamból
a másikba költözik és értékpapírjait, pénzeszközeit magával viszi, akkor a tőkemozgás
szabadsága alapján az érintett tagállamok ebben a tevékenységben nem
akadályozhatják.
Az EUMSz. jelenlegi 63. cikke csak 1994. január 1. napjától lépett hatályba, az ezt megelőző
időszakban a tőke szabad áramlására vonatkozó korlátozások jogszerűségét még a 88/361/EGK
irányelv rendelkezései alapján kellett megítélni.
Bordessa egyesített ügyek
1992. novemberében a francia-spanyol határon letartóztatták Aldo Bordessa olasz állampolgárt,
akinek az autójában mintegy 50 millió spanyol pesetát találtak. Néhány nappal később hasonló
sorsra jutott Mari Mellado és Barbero Maestre spanyol állampolgárok isl, akiknek az autójában
38 millió spanyol pesetát találtak a határőrök. Az akkor hatályos spanyol jogszabályok
értelmében az 1 millió pesetánál nagyobb összeg kivitelét előzetesen be kellett jelenteni, míg
az 5 milliót meghaladó készpénz kivitele csak a spanyol állam előzetes engedélyével volt
lehetséges.
A büntetőeljárásokban felmerült a kérdés a spanyol rendelkezés uniós joggal való
összhangjának kérdése. Az Európai Bíróság ítéletében felismerte a 88/361/EGK irányelv
rendelkezéseinek közvetlen hatályát, másfelől pedig állást foglalt a nagyobb összegű készpénz
kivitelének esetére. Míg a bejelentési kötelezettség előírása (egyéb feltételek teljesülése esetén)
a tőke szabad mozgása arányos korlátozásnak minősülhet, addig az engedélyezési rendszer
előírása már lényegében minden esetben a tagállam döntésétől teszi függővé a kérdéses
tőkeösszeg kivitelének engedélyezését, illuzórikussá téve így a tőke szabad mozgása
érvényesülését.
TŐKEMOZGÁST KORLÁTOZÓ TAGÁLLAMI INTÉZKEDÉSEK OSZTÁLYOZÁSA

Az EUMSz. 63. cikkének értelmében főszabályként a tőkemozgásokra és fizetési műveletekre
vonatkozó minden tagállami korlátozás tilos 1994. január 1-től kezdődően. Az EUMSz. 64.
cikke egészen szűk körben, kivételesen lehetővé teszi egyes olyan, harmadik államokkal
szembeni korlátozások fenntartását (de új korlátozások bevezetését már nem), amelyek már
1993. december 31-én is hatályban voltak.
Az EUMSz. 65. cikke további kivételként lehetővé teszi az olyan adójogi rendelkezések
fenntartását, amely lakóhely vagy a tőkebefektetés helye szerint tesz különbséget az adózók
között, amennyiben az nem valósít meg a tőkemozgások és fizetési műveletek tekintetében
önkényes megkülönböztetést vagy rejtett korlátozást.
187
Tőkemozgást korlátozó tagállami intézkedések lehetnek:

− pénzügyi jellegű korlátozások
− nem pénzügyi jellegű korlátozások – adminisztratív előírások, melyek a külföldi
befektetőket visszatartják attól, hogy befektessenek egyes gazdasági társaságokba. Pl.
aranyrészvény
− vegyes jellegű korlátozások – a pénzügyi és nem pénzügyi jellegű korlátozások adott
esetben vegyesen is alkalmazhatóak. Tipikus esete, amikor a tagállam a tőke szabad
mozgása elé valamilyen adminisztratív korlátozást állít, amelynek elmulasztása esetén
azonban az érintetteteket már közigazgatási bírság veszélye fenyegeti.
TŐKEMOZGÁS KORLÁTOZÁSÁNAK IGAZOLÁSA: A KORLÁTOZÁS JOGCÍME

Az Európai Bíróság gyakorlata értelmében valamely, a tőke szabad mozgását korlátozó állami
intézkedés 2 feltétel együttes teljesülése esetén fogadható el:
1. intézkedést az EUMSz. 65. cikkében szereplő valamely ok vagy pedig az Európai
Bíróság ítélkezési gyakorlatán alapuló közérdeken alapuló nyomós indok kell, hogy
igazolja.
− különbséget lehet tenni az adózók között lakóhely vagy a tőkebefektetés helye
alapján, de nem szolgálhat önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás
eszközéül.
− a tagállamok intézkedéseket hozhatnak a jogszabályok megsértésének
megakadályozására, illetve előírhatják a tőkemozgások igazgatási vagy
statisztikai célú bejelentését, ha ez nem szolgál önkényes megkülönböztetést vagy
rejtett korlátozást
− a tagállamok intézkedéseket hozhatnak a közrend vagy a közbiztonság
védelmében, amennyiben ezek nem szolgálnak önkényes megkülönböztetés vagy
rejtett korlátozás eszközéül. Pl. pénzmosás vagy éppen terrorizmus elleni
küzdelem.
− szűk körben, kivételesen lehetőség van olyan, harmadik államokkal szembeni
korlátozások fenntartására (újak bevezetése nem), amelyek már 1993. december
31-et megelőzően is hatályban voltak. Az idő múlásával
Ezen kivételszabály gyakorlati jelentősége nyilvánvalóan egyre jobban csökken.
− rendkívüli körülmények fennállása esetén a Tanács és a Bizottság javaslatára az
Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően feltétlenül szükséges
védintézkedéseket fogadjon el harmadik országokkal szemben legfeljebb 6
hónapos időszakra, ha a harmadik országokba irányuló vagy onnan származó
tőkemozgás a gazdasági és monetáris unió működésében súlyos nehézséget okoz,
vagy azzal fenyeget. A rendelkezés kivételességét jól mutatja, hogy annak
gyakorlati alkalmazására ez idáig egyetlen alkalommal sem került sor.
− ebben a körben is alkalmazhatók az ún. feltétlenül érvényesítendő követelmények
vagy kényszerítő követelmények
188
2. intézkedés megfeleljen az arányosság követelményének – Ebben a körben a következő

szempontokat kell vizsgálni:
− valamilyen közérdekű cél megvalósítását célozza-e az intézkedés
− az intézkedés alkalmas-e az elérni kívánt cél koherens és szisztematikus módon
történő megvalósításának biztosítására
− nem lépi-e túl a cél megvalósításához szükséges mértéket
− nem valósít-e meg hátrányos megkülönböztetést
189

Eu Saját Kidolgozás 2023

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Eu Saját Kidolgozás 2023

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

PPKE JÁK EURÓPAJOGI TÉTELEK 2023.

1. Az európai integráció mélyülése: az alapító szerződések főbb rendelkezései; az

Az Európai Unió egy olyan

1947: Marshall segély (Európai Újjáépítési Program: Termelés, ellátás, szolgáltatások

1949: NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete: Nyugati országok védelmi szövetsége) –

1950.05.09.: Schuman Deklaráció (Robert Schuman: Szén-és acéltermelés nemzetközi kontroll

1951: Párizsi Szerződés

− Intézményei: Főhatóság (legfőbb végrehajtó szerv), Tanács (szervezeti szintű

1955: Római Szerződés (Messinai találkozó)

1965: Fúziós Szerződés (ESZAK Főhatósága ↔ EGK és EURATOM Bizottságai; ESZAK +

1966: Luxemburgi kompromisszum – Euroszklerózis (Franciaország köztársasági elnöke 1958-

1985: EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY

− Gyűlés → Európai Parlament

1992: MAASTRICHTI SZERZŐDÉS

1997: AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS

2001: NIZZAI SZERZŐDÉS

2004: EURÓPAI ALKOTMÁNY (RÓMA):

2007: LISSZABONI SZERZŐDÉS

Az integrációnak jelenleg 2 jogi személyiséggel rendelkező intézménye van: az EU és az

A SZERZŐDÉS JELENLEGI STRUKTÚRÁJA:

− Az Európai Uniót létrehozó szerződés (Maastrichti Szerződés) – A Lisszaboni

Az Unió egységes jogi személyisége lényeges változásokat idézett elő a hatályos

SZERZŐDÉS FONTOSABB ÚJÍTÁS

Amszterdami átkereszteli a III. pillért, a vízum, bevándorlás, menekültügy az első

újraosztja a helyeket az Európai Parlamentben

létrehozta volna az Unió Külügyminiszteri pozícióját megszüntette

2. Az európai integráció bővülése 1958-tól napjainkig és a Brexit. Magyarország

Az Európai Unió egy olyan

1973: Az első bővítés

1981: A második bővítés

1986: A harmadik bővítés

1995: A negyedi bővítés

2004: Az ötödik bővítés

Agenda 2000: Politikai megállapodás az állam és kormányfők között, a közelgő keleti

2007: A hatodik bővítési kör

2013: A hetedik bővítési kör

AZ ELSŐ SZŰKÜLÉS: BREXIT

Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételrendszere

Az új tagállamok felvételének eljárási szabályai: az EUSZ 49. cikke

− Csatlakozási szerződés: Aláírja a jelölt állam és a tagországok képviselői, amelyet minden

MAGYARORSZÁG CSATLAKOZÁSÁNAK MEGKEZDÉSE

Átmeneti eltérés (derogációk):

3. Az Európai Unió, mint a nemzetközi jog alanya. A szupranacionalitás fogalma. A

Az Európai Unió egy olyan

Az EU nemzetközi jogi szempontból sokkal inkább tekinthető nemzetközi szervezetnek,

EU-t, mint nemzetközi jogalanyt, helytelen lenne tisztán a nemzetközi szervezetek

Az EU az alapító szerződéseiben az EU-t alkotó tagállamok területének összességét, mint az

ÁLLAM EURÓPAI UNIÓ

Nincs alávetve a nk-i jogközösség más Az alapító szerződések vonatkozásában alá

AZ EU NEMZETKÖZI JOGI SZEMÉLYISÉGE

Az integrációnak jelenleg 2 jogi személyiséggel rendelkező intézménye van: az EU és az

A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN SZÜLETETT INTEGRÁCIÓS ELMÉLETEK

Funkcionalizmus – David Mitrany

Mitrany szerint a nemzetállamok képtelenek kielégíteni a lakosság alapvető szükségleteit. A

Euroföderalizmus – Christopher Brewin

Rezsimelmélet – Stephen Krasner

Kormányközi elmélet – Stanly Hoffmann (biliárdgolyó-elmélet)

Európai Unió fenntarthatóságával, és jövőjével kapcsolatban sokkal optimistább véleményt

4. Az Európai Unió jogforrási rendszere. Az elsődleges jog. Az általános jogelvek

AZ EURÓPAI UNIÓ MINT NEMZETKÖZI SZERVEZET

AZ EURÓPAI UNIÓ JOGFORRÁSI RENDSZERE

Az Európai Unió történeti alkotmányához soroljuk az alapító szerződéseket módosító

Méltányosság elve (equity):

5. Az Európai Unió jogforrási rendszere. A másodlagos jog. Az Európai Unió által