Vásárló neve: Pádár-Deák Krisztina

Rendelési szám: 36187225

Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális

kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük
webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.
 Szódát legelni éhesen

Szívipari értekezések versben

Horváth Zoltán

2015

Publio kiadó

Minden jog fenntartva!

 A híd alatt – három nap

I.

A híd alatt ülök

Ajkaim csendben mozognak

A hullámok motoznak

II.

A híd alatt ülök

Távolodó lábnyomaim nézem

Vajon én vagyok, vagy a másik énem?

III.

A híd alatt ülök

Egy bottal a homokba írok

Sírok

(1992)
 Alkonyat a neved

Eljön ma is az alkonyat

Elhozza ma is arcodat

Kies szív-pusztákon lebeg

Megérintem

Finom fátyol teker'g

Ujjaim alatt

Édes arcod tej-ízű bőre -

Villám hasít át

Testemen

Lépteink alatt kavicsok ropognak

Mohák bökdösik egymást: 'nézd, itt jönnek megint'

Arrébb levelek zizegnek,

Néhány pók integet;

Kerekség illata száll

Nyugalom örvendez errekörül

Messzebb szívbemarkológép pöfög fel

Ölni jön,

Földdel fedni testedet

Forró olajat köpköd mindenfelé,

Gép-dohogva nevet

Ne félj

Ha messze is,

Ha nem is kell tán, de

Itt leszek neked

Vigyázom illatod

S míg vér lüktet belőled,

Megfogom kezed

S kimondom minden nap:

Szívemben Alkonyat a neved

(2011)
 Édes

Az újdonságok elmúltak már, édes,

Nincs már, mit ez érdes, kérges

Tenyér mutathat belőlem

Úgy érzem, felnőttünk, édes,

Hibáink tajtékzanak, őrült

Táncforgásban szeretetre tanítanak

Itt állok meztelen, édes,

Vékony karjaim nem takarnak a szemérmes csendben semmit

Dúdol a hajnal

Úgy érzem, ráncosak lettünk, édes,

Ráncosak, nyűgösek, silányabb ételt kiköpők,

Morgók a fuvallattól

Levetkőztünk, leszerepeltünk egymás előtt

Egyikünk sem sejti a jövőt

Látod a hajnalt
Szikrányi napsütéssel mosolyogva fenyeget

Jöhetnek még hidegek

(1992)
 Beteged vagyok

Vállaid virágszirom,

Hasad hamvas barack

Napraforgó lábaid,

S tarkócsók-gondolatod maraszt, mert

Vágysz, ugye, rám mondd,

Megőrülsz-e velem,

Végigsimíthatok-e meztelen hátad

Vonalán, a gerinceden

Vágyol-e karjaimra védőn,

Agyamra rád gondolón,

Szívemre érted dobogón,

Ágyékomra benned hullámzón

Vagy csak ruhádnak óhajtasz,

Nem mindennapi viseletre,

Egy szekrényben lógni akarsz,

Néha felvenni,

Amíg divatja tart

Ruháddá válni

Sállá, nyakad puhán melegítni,

Tükörré, elnyíló ajkaid magán

Viselni,

Paplanná, tested éjen melegítni,

Szőrtelenítő krémmé, hm

Kicsit megfáztam beléd

Beteged vagyok

(2006)
 Bolyongtam

Bolyongtam,

Kerestelek felhőben,

Erdőben

Tengerfenék kavicságyában

Most, mikor végre

Kezeid fogva szemeidbe nézhetek

Jövök rá, hogy

Ott voltál mindenütt

Felhőbe öltözve,

Erdővel takarózva

A tenger kavicságyában aludtál

Melléd fekszem

Az erdő-takaró alá

Tenyerem becsúsztatom felhő-

Ruhádba

S míg hasadat simogatom,

Félálomból nézzük
A napfelkeltét

Mozdulatlan'

(2011)
 Bort hörpöltem

Bort hörpöltem,

Édes fehéret,

Jó muzeálisat

Nem hittem, hogy

Fakó gyárlétben

Az ipari zsír mellett

Nemes nedű is

Érintheti még ajkaimat

Bort hörpöltem:

A lelkedet

Rémült, riadt

Démonaid

Lelkeden hagyott

Nyomait

Éreztem, ahogy

Végiggördül
Nemes lelked

Nemes nedve szomjas

Nyelvemen

Szemeid jutnak eszembe

Faleveleket sodrunk

Félre: tonnányi

Avarba száradt

Félelmeink’

Pajkos vagy,

Fényes, fűszeres,

Édes bor

Megszomjaztam

Édes, fehér

Borodra vágyom

Kérlek,

Adj innom,
Az újabb kortyot,

A bort,

A fűszereset,

Az édeset,

Anélkül, hogy

Szomjan hagyván

Elrohanj

(2004/2009)
 Cierro los ojos

Fehér kő izzik az

Arany napsütésben

Csontjaimig ölelsz

Ágyad ölében

Utad meder,

Folyó-mosta

Aranyat abból emel

A semmi rosta:

Kimúlt éjek ábrándja

Csillagfényes vándor

Nem eszik, nem hal, nem tud

Sikkanó kapu, öreg kutya,

Szemlélő család, nyikorgó falépcső,

Tév-ölelésed az ágyban

Mégis erre vágytam

Engedékeny kő, tűzzel adott stabilitás,

Tevilágod- énvilágom

Ugyanaz mindkettő

Csak félsz

Lépdelő őz az avarban

Esős ősz az előszobában -

Talpig zavarban

Éjjeli telefonok, menni kéne már,

Fém, ami nem csilingel,

Tó, ami nem hullámzik,

Szél, ami nem fúj

Folyó megint, ami nem foly’ –

Kedves, aki nem szeret

Testedből karcoltam színtelen véred,

Lantomon dal neked többé nem ébred

(2004)
 Cím nélkül

Kedvesem,

Úgy érzem,

Meddő sziket szánt

Hiú próbálkozásom

Érett szerelmet csikarni belőled

Patina-mohás sziklákról

Terméketlen pattan vissza

Szerelmed dús, termékeny magja

Csalóka ősz-moha terjeng széles-barázda testén

Be nem hatolhatsz, vígaszt nem nyújthatsz

Kőszívének, fafejének, lágy akaratának

Kedved ne szegje sűrű próba árán szerzett kudarc

Mert be nem hatolhatsz, mélyébe nem juthatsz

Kő akaratának

Otromba, szájhős tanítványod nem lovagol

Fellegek egén
Nálad nélkül nem terem számára rózsa,

Csak kiaszott kóró,

Csak kibaszott gaz

De tedd hát, szívem, mit tenned kell,

Szeress gyarlón, ostobán,

Meg-megújuló fájdalommal,

Míg a szikla, ez a szív,

Míg a szív, ez a szikla

Szanaszét nem szakad

Vártornyot, útszegélyt ne építhessen,

Erdőben pihenőt ne vehessen

Meggyötört teste,

De itt-ott felbukkanjon parazsának szilánkja;

Eggyé ne lehessen soha,

Átok üljön barázda testén, garázda lelkén,

És érett szívet ne várj tőle soha

(1991)
 Csend

Mire már

Ropogós hóban járok

Neved is kikopik elmémből,

Kedvesem

Mire a ropogós

Havat taposom, már

Csak a csend süvít majd

Odabenn

Mire képedet

Újra meglátom,

Csak bután meresztem

Rád, ismeretlenre

A szemem

(2006)
 Dertig

Tüzes ágyban ébredtem

Édes, játszi

Délibáb ette lelkemet

Álmomban sétáltunk -

Megérintetted kezemet

(2011)
 Ébredés

Zihálva ébredek

Jéghideg döbbenet

Arcomon kaszál

Időmet töltöttem veled

Közelebb léptem

Anélkül, hogy tudnám, hová -

Arcod gyönyörű ovál

Képe felsajog

Széthullt minden

Kavicsok ropognak

Szívem helyén

Fáj

Míg számítasz rám

Körül csend van,

Végtelen
Tűz van,

Féktelen,

Mennypokoli

Izzás

Ami közelébe ér,

Lángra kap,

Lángolva kacag fel,

Parázzsá holna

Nem lehet

Közben lágyan csilingelnek

A Holdnak a

Csillagok

Még nem tudod,

Még nem soká,

Amíg még itt vagyok

Aztán a csöndbe vesznek,

Elhallgatnak egyszer

A gyémánt-tiszta

Csillagok

(2011)
 Egy gondolat

Hideg tótükör,

Lenruhám

Figyelmesen – csenden

Motoz

Áhítattal ad hangokat mozdulataimnak

Setét víz,

Bőröm könnyedén

Szakad el arcodtól,

Ahogy újra a vízbe ejtem azt

Hideg, setét, víz-ízű tótükör,

Kagylóhéjként hullik arcod

A feledés tavába

Fonnyadt falevelek énekelnek a vízen

Nincs szó,

Nincs ölelés,
Nincs vágy többé

Arcod már a tó mélyi szőnyegén pihen

Harmat-harang kondul

Apró, de komoly,

Csendes, de tiszteletreméltó

Némán rebben felé minden szem

Kiszáradt csókod őrzöm

Ezüstszelencémben

Lehelhető álmok,

Egy régi, napsütéses

Langyos

Délután emléke veled

Mindent lezár az ősz,

Pókhálót vet rá az idő

És ahogy Nap, a Hold

Összekacagtak a temető felett,

Szádba helyeztem

Halott nyelvemet

Könnyű sarum lépte alatt

Halovány gally boldogan teszi dolgát

Mikor halkan elroppan

Örök erdő, amelyben élek

Nem tudom,

Arcodhoz a tó mélyén

Valaha még visszatérek?

(2006)
 Egység

Erdő mélyén lapuló bánat

Kinyújtott kezeid, az ég fele

Terjesztett mosolyod,

Felhőket karmoló vidámság

Csípőd játéka ölemen

Ez mind te, és veled együtt én vagyok

(2011)
 Sziklák

Sziklák

Határolják látómeződ

Gondolva innen

Szabadság

Lengi körül

Minden

Mozdulatod

Édes

Bőrödön

Sós

Verejték

Röppenő gondolataid

Az a pár lépés

Melletted

Megszült
Ki tudja,

Milyen táj vesz épp

Körül

Boldog vagy-

Arcomon egy mosoly

Örül

Szabadulásodnak

Messze vagy

Sosem kerülsz

Közelébb

Ugye, megérted majd?

(2011)
 Elengedlek I.

Tél van

Alvó ágak nyúlnak a hajnali égbe

Kérlek, bocsáss meg –

Úgy akarom, hogy csak a

Föld kapaszkodjon a gyökérbe,

A föld se kapaszkodjon a gyökérbe

És mostan már

Halott ágak hajlanak az égbe,

A távolban vonatsíp jajong fel –

Csak a föld kapaszkodik,

A föld sem kapaszkodik

A holt gyökérbe

Reggel lett:

Holt ágak érnek az égbe

Már csak a hideg föld

Mormol imát

A gyökérbe,
A hideg föld sem mormol

Imát a holt gyökérbe

Reggel van

Lebegő ágak

Úsznak az égbe’

Már csak a fagyott föld

Kapaszkodik az égbe

(2004/2009)
 Elengedlek II.

Este van

Úgy, ahogy a vágyak,

Nyújtóznak az égbe az ágak

Ágaskodó vágyak,

Szemtelen’ zümmögő szerelembe burkolózva

Vágyak, melyek azt remélik, hogy

A föld és a gyökér örökre ölelik egymást

Vágyak, melyek azt remélik:

Hogy a föld táplálja,

A fa táplálja

Nem tudlak elengedni

Utálom ezt a terméketlen vágyat

Majd te megteszed, Kedvesem:

Segíts
(2004/2009)
 Elengedlek?? (III.)

Nem érdekel már, mi nyúlik hová

A sem, hogy reggel van, vagy este

Te Magad érdekelsz,

És az van, amit érzek:

Hogy vonzódom hozzád, és

Nem küldtél el,

Csak gondolkoznál

Odaát nem tudom,

Mi mozgat

Látod?

A címben is két

Kérdőjelen osztozunk

Látod

Beléd szerettem

Ha úgy döntesz,
Gombát és szódát

Adok Neked

(2004/2009)
 Elmozdult a világ

Felhők mennek, borúsak, fenyegetők

Hideg zihálás nyomja torkomat

Felhők alól kipillantva zöld hegytető

Miért nem hallom most hangodat?

Megrezdült a világ

Biztos pontként vagy a közepén?

Megrezdült a világ

Fuldokolva hiszlek

Biztos pontnak

Ölelve szeretőnek

Visszavárónak

A közepén

(2011)
 Eltévedt gyalogosok

Azért járnak még az utcán,

Hogy le van zárva

Útjukat róván rátévednek alvadt tudattal

S megriadnak, rosszat fél-álmodva

Túl színtelen az nékik,

Túl egyértelmű, túl egysíkú, s

Elfordulva inkább

Saját sorsuk nézik

Érthetőbb az nékik

Azért tudják, hogy valahol van egy ilyen utca,

Nem tévednek arra komoly szerelmespárok,

Lakói üres, puszta szívek,

Hadirokkant katonák,

Bolondok,

Apró, sóhajtozó házak,

Születendő, kiabáló rémálmak

Az a sűrű köd,
Ahová vezet,

A föld nem súgott bele

Lelkes lehelletet

Lelkek temetője, fák vigasza

Emberek könnye, és a

Boldogság, a fogköves gyönyörűség

Túlcsorduló vödre, vagy

Madárijesztő,

Amely semmit sem ölel;

Megbotlasz,

Magad hibáját keresed,

Elfelejted rajta jársz,

És röpke félelmed igazolja,

Meglepett kedved

Hogy üres házakat látsz

S mindent meg is találsz bennük

(1991-2006)
 Emlékezés

Fájdalom bújt a szemembe

Így látom a világot

A Hajnal szállt a vállamra

Könnyeivel elborított

Rádgondoltam, s nevettem,

Szemed fénye megvakított

Életedből fél év enyém,

S titkon-szentül ezt őrzöm most

(1989)
 Esti mese

Édesem

Aludj puhán

Édesen

Időből kifordító

Mézédes csókjaid

Boromon viszem

Édesem,

Aludj lágyan

Mosolyogva

Édesen

Intim láz' érintésed

Arcomon, térdemen

Felkavart

Csók-virágokkal hintve

Két-lelkünk mezejét

Indított a szív-boulevardon

Vidám utcazajt

A kopott járdakő'k felett

Édes hangodon
Szól a minden

Szólama, Édesem,

Aludj puhán

Édesen

Őrzöm álmod

Hadd simítom harmat-puha, gyöngy arcod

Újra,

Minden mozdulatod

Minden édes sóhajod

Minden érintésed, s

Minden, mi te vagy

Újravetítem belül

Érzem, ahogy az izzó láva

VALAMIVÉ kövül

Béke van, és Boldog Csend

Élettel mosolygó

Gyönyörű arcodat

Tenyerembe rejtem

Mit hoz a jövő?

Belém helyezted
Egy szív-sejtedet

Őrizem, mert

Őrizhetem

Ezer kérdés szántja

A léleknek tengerét-

Mind Te vagy

Édesem

Simulj hozzám

Aludj puhán,

Édesen

(2011)
 Fény-árnyék

Arcodon játszó árnyék-fények

Forró csókok lelked udvarán

Igen, néha magam is félek,

Bennem is felsejlik a

Tőled távolűző magány

Lidérces rémképe

Nézz szemembe

Érintsd meg arcomat

Hátad bőrén finoman

Ujjam simít végig

Ha jól őrizzük egymást

Ee a virág felnő

Az égig

(2011)
 Figyelj rám

Félrelökve ülök a mocsokban

Erre tanítottál – hagytam magam

Mindenét félti tőlem,

Pedig, amit tudtam, nekiadtam

Ha hangomra nem figyelsz,

Némán dolgozom a

Nagyon

Figyelj rám,

Őszinte, és egyszerű, amire vágyom

Tőled

(2006)
 Hajnal, műhold

Kézenfogva sétál a hajnal

A még-alvó szívekkel

Ébredő madarakkal;

Mikor veszély közelg,

Padra ül

...

Tekintetedből sütő bársony

Plüss lelked elsimított fénye

Lefegyverzett

Más már érteni

Hogyan rombol a szelídség

Sorsokat, testeket, vagy

Gátakat

Tétlen ülök, szemhéjamra vetített képed

Mosolyogva nézem

Közben egy méhecske az űrben

Műholdat dong körbe

Éppen
(2011)
 Hajnalban, szerelem

Ölelő combjaid

Félig lehúnyt, gyönyörű szeme'd

Öledben

Simogató, szeretet-lágy forróság

Neked szerelem a neved

(2011)
 Haldokló I.

Mint egy órarugó,

Úgy várok rád mindig;

Ugorjak halálra, bajra -

Más úgysincs talán

Félek, az avarban gázoló ősz

Fénycsíkként lát csak majd

Egy fakéregre alvadva

Ellop az idő tőlem

S mint az összes díszes

Gyűlölt-üres pillanattá

Aszalódsz magad is végül

Kongó fájdalom,

Repedt faharang

Haldokló szerelem,

Fulladozó idő -
Ellöksz magadtól,

Pedig nézd,

Neked téptem ki a szívem

(2006)
 Haldokló II.

Mint egy órarugó,

Úgy várok rád mindig;

Ugorjak halálra, bajra -

Más úgysincs talán

Félek, az avarban gázoló ősz

Fénycsíkként lát csupán majd

Egy fakéregre alvadva

Ellop az idő tőlem

S mint az összes díszes -

Gyűlölt-üres pillanattá

Aszalódsz majd magad is végül

Kongó fájdalom,

Repedt faharang

Haldokló szerelem,

Fulladozó idő,

Ellöksz magadtól,
Pedig nézd,

Neked téptem ki a szívemet

Nem adsz, csak

Döghúst ennem,

Csók helyett

Belém marsz,

S ha kérdezlek, nem válaszolsz

Éjjel van, meztelen

Állok ajtód előtt,

Kilökve,

Kizárva,

Nem kopogtatok újra:

Megfordulok, s

Mezítláb indulok

Útra

(2006)
 Hangéletkép

Ezüst-sötét hajnal szivárgott a függönyön át

Recsegett-ropogott a reggel

Ölembe ültél, boldogan sóhajtott fel az ágy

Karoltuk egymást, kontúrjaink fickándozva keltek egybe

A napfelkelte édes jazzt dúdolt hangtalan’

(2011)
 Hit

Felébredtem,

Nem láttam az égen a Holdat,

Csak tengernyi gyémánt

Csillagot

Csak a hitem tartja,

Hogy valahol közöttük

Ő is ott fenn

Ragyog

(2011)
 Hol vagy?

Végre

Megmozdult ez a roppant hajnal

Aszfalt-vízen szántó

Kilóméterek

Habos égbe törő imám-

Csak álom voltál, messziről szívemhez érő

Békességes kozmoszhang csupán?

Ha létezel

Ölelj át

Nézz szemembe mélyen

Ráncolódjon arcodra a boldogság

Ezer év alatt,

Velem

Elhittelek - várlak haza, Kedvesem'

(2011)
 Hol vagyok?

Már megszoktam, hogy

Holtak sóhajai a párnám

Lépteimmel a földet

Még kapálnám,

De merre?

Nem lépésim

Szaporítnám:

Az irányt nem

Lelem ölelésid

Karjaiba

Már megszoktam, hogy

Holtak éltem kilóméterkövei;

Szemem szárad,

Már nem lövelli

Fiatal hév akaratját

Nem földműves,

Aki szórja,

Nem tanár, aki

Okítja,

Nem egyéb sem

Hol vagyok?

(2006)
 Idill

Esőszagot hoz a szél

Háromszor vágta hanyatt magát a

Reggel –

Meleget ehettem végre:

Ropogós könnyeket

Frissen szelt szerelemmel

Habzsolva faltam; félek, nincs

Kapszula erre a jóra

Vért ittam rá, nagy kupával,

Leöblítve amazok ízét -

Emezé marja mostan torkomat

Jóllakottan fekszem a porban

(2006)
 Izzón

Ujjaid-rótta

Arabeszkek a kezemen -

Nézem -

Érthetetlen, szép betűk -

Lehúnyom szemem, s

Érzem

Meredten a bőr-bársonyod

Szívemen-kavarta békés űrt,

Nem értem

Csendes mosoly költözött arcomra:

Lassan érzem át a Hihetetlent

Szép szemed csillaga szikrázik fel ragyogva - s

Örömtől szűkölve olvasom

A kezemre írottat -

Kedves lelkedet,

Az eddig elérhetetlen-érthetetlent

Írj még ilyen

Millió sort, vagy

Írd át újra, Kedvesem,

Ha betelt a hely a bőrömön

A betűidet izzón várom -

Mindig lesz hely

Neked

A szívemen

(2012)
 Jó reggelt, Kedves

Jó reggelt, Kedves,

Álomillatú hajad ébredten rebben,

Első mosolyodat adod a mai napon

Bőrödből még az éjjel kedves paplanpárája gőzöl,

S titkos meleget varázsol bőrödre, nyugalom-illatút

Nyújtózósan nyugtázod a hasad simító éhes tenyeret, mely

Furcsa rajzaival

Élvetegen szánkázik bőrödön,

Egy-egy tájékodon boldogan időz,

Pajkosan szalad derekadon végig, s

Huncutul

Zsebeli be

Bőröd, nyakad, vállad, hasad, combod, s felhúzott lábad térded alatti része

Reggeli cirógató játékának nálad felkacagó

Kedves ajándékát

Bőröd, ahol libabőr, ott kapja a simító tenyér

Ajándékát tőled

Huncut kis eletronokkal írod tele tenyerem

Megrázod hajad, s ahogy az ágyból kikelsz,

Az éji karjaim ölelését bontva – hisz

Új nap virradt, ébredni kell –

Combodra visszaverődő pólód alja

Újabb pajkos ajándékot küld,

Felvillanó intim bőr-tájékod pillanatát, s

Elvonuló tested illatának friss levegővel történő keveredettségét

A szavak, hogy gúzsba kötnek,

Leírhatatlan szép lehet ébredni veled

Első félálom, - félig tudattalan mozdulatok,

Egymást kereső, ébredő érintések,

Tétova, álomtól forró, egymás bőrét érintő ajkak,

Játékos, finom harapás vállamon,

Álomból érkező, forró combod kulcsolása

Derekamra,

Egymást lágyan érintő genopadjaink csókja –

Itt csak nyelvem simíthatja ínyedet -

Balod finom simítása ajkamon -

Jobbomban nyárfa tarkó-nyakad –

Hullámzó vágy, mely elborít

Felébredtünk

Melleid rezdülései,

Néha egyszerre ugranak,

Ajándékként bólintva reám

Vidáman ugrálnak mosollyal ajkaikon

Felébredtünk

Egyedül ülök az ágyban

Mindez ajándék, s nem az enyém

Lassan vége az évnek,

Verset csak neked rejtett idén szívem

Fogadatlan ajándékaim tárolói lettek,

Meg nem valósult, vágyból fakadó tettek

Ormótlanul szavakba öntött árnyékai

Boldog könny-tallérjaim

Lelked számlájára utaltam át

Köszönöm az érzést, örökké ragyogó aurád

Fehér fényedből született mind ez árnyék

Elfogadom döntésed, de értsd meg, hogy fáj még

Szállingózik az első hó,

Boldog lelked aprón fényelve, kacagva táncol a pelyheken

Meredten nézem, s tudom,

Jázminízű lelked már biztos helyen pihen, s

Teát emelve ürítem poharam

Reád

Szemeimben visszhangzik, imád, s imám izzó betűje még lehúnyva is ott

lobog

Megtettem mindent, amit a megcselekedhettem mai napon;

Boldogan távozom a fénybe, ahonnan származom

(2009)
 Kavics

Arcod egy kavics, a tengerbe dobom

Szemeidet kitépem szívemből

Kezeid ellököm

Ölelésed elfelejtem

Lábnyomot hagyok a tenger-homokban

Ujjammal az égre holdat rajzolok

Hogy kínlódj, mikor csillagodat keresed

A fájó éji csillag-porondon

Sirályok ujjongását hallgatom

Bezárt szívem jegét te sem törted fel

Páncélként telepszik rám a múlt

A parti fűben hangyák görögnek

Arcod egy kavics, a tengerbe dobom

Lábnyomot hagyok a tenger-homokban

Sirályok ujjongását hallgatom -

S egy hullócsillag haláltusájára

Halvány félmosoly húzódik el arcomon

(2011)
 Ki vagy te?

Elültek a zajok

Csendben kettyen a nagy óra

Odakinn a hidegben bölcsen hallgat a járda,

- Nekem sincs mit mondanom

Márha

Nekem szánt bárki is, bármeddig,

Meghallgatni, vagy megfogni a kezeim, s

Íves réz gyertyatartó-szemöldökeid kérdőn vonni rám

Fogalmam sincs, ki vagy

Magamat is alig lelem

Bíztatnálak, látom szemeid

Reflektorát

Rámvillanni olykor

Elkerülő mosolyaid még jobban vonzanak

Űr nyílt belül, elnyel téged is,

Szíved is, felém sugárzott

Jóakaratodat

Maga mélyébe kortyolja hangtalan

Reménytelenül szétvált az érzés és a tudás:

Érzem illatod,

Szegecselt nevetésed bőrömön,

Ölelésed ízét

Tudom, hogy

Messze úszol az idő ködfödte tengerében

Párás hegyekbe gyalogolsz,

Setét erdőszakaszok segítenek

Távolmaradni tőled

Érzem, ki lehetnél,

Tudhatnám, hogy ki vagy,

Mégis, amikor beszívom illatod,

Nem érzek semmit -

Nem tudom, ki vagy

(2012)
 Kikötő

Ülök a kikötőben,

Merengek a párás víz

Felett

Lassan, álmosan

Lelassult szívemből, egykedvű testemből

Napfénynek szorítok

Helyet

Csodálatos a hajnal,

Vízszag, hínárillat, sirályok zaja,

Lépteim alatt maréknyi parti kavicskórus énekel -

Nem vesztem el

Megérkeztem

Haza

(2009)
 Kopasz fák

Kopasz, télbe merevedett fák harapnak az égbe

Élni akarva nyúlnak a légbe,

Az Isten felé

Markolják a semmit, a kedves, fagyott,

Könyörtelen hideg levegőt

Házakon belüli meleg család,

Utcákon rettegő hideg,

Kongó éjjeli

Visszhangtalan dermedtség,

Álmatlan, fagyott, üres

Botladozó vérkeringő,

Értelmetlen zokogás,

Lepedőt markoló

Éhes, izzadt tenyér

Nem vagy velem

Kopasz, télbe merevedett gyökerek markolják a fagyott földet,

Élni akarva kortyolnának belé

Nyúlnának az Isten felé

Markolják a hideg semmit, a fagyott,

Könyörtelen, halott élelmet

Tőzeget rágnának, csak tavasz legyen,

Bódító virágillatot, gyümölcsöt hoznának,

Utcákon rettegő hideg,

Kopogó éjjeli

Visszhangtalan dermedtség,

Álmatlan, fagyott, üres

Botladozó vérkeringő,

Értelmetlen zokogás,

Lepedőt markoló

Éhes, izzadt tenyér

Nem vagy velem

(2011)
 Kő nekem mindened

Arcodat fektettem párnámra

Néztem a sötétben azt a csendes követ

Egy rovátka ajaknak,

Kettő lehúnyt szemeidnek

Lávafolyó hajad

Bazaltszíved, gránitkörmeid

Centikről nézem csupán

Végigsimítom márvány mellkasod -

Melléd fekszem puhán

(2013)
 Közel

Egy balzsamos augusztusi reggelen

Egy szilánkkal sebet téptem a lelkeden

Versem fenn kavargott a légben

Bárányfehők úsztak az égen

Egy balzsamos augusztusi reggelen

A kikötőből sebet téptem a tengeren

Ifjúi halvér-szerelmet láttam a mélyben

Bárányfelhők úsztak az égen

(1993)
 Kukac

Lehunyom szemeim

Újra kinn ülünk a tónál, ahol

Zsófiakukac integet

Boldog perceket idéztél

Most érdesen simítottad lelkemet

Nem voltál jó

Magadnak, neki, s neked

(2011)
 Legyőzve

Földön fekszem

Vérző fejjel

Harcos vagyok

Páncélomból

Több helyen is

Vér bugyog

Kardom pengéje

Szilánkokban a

Porban hever

Kivéreztem,

Nyitott szemem

Békét keres

Koponyám belülről

Vetítővászon

Azt látom csak

Páncél nélkül

Fegyver nélkül
Te, legyőzőm, átléped haldokló testemet

(2006)
 Legyünk varjak

Kényelemremény

Jövőbe vetett búzaszem kacsint rád

Magom, ha vizet kap, csírába

Szökken

Jövőpástétom

Nitrites pác-só, emulgeátorok hada

Minden jó a hátamon ül,

Úgy megyek ma haza

Értelmezés kérdése, hogy

Jövőmet bélelem-e veled

Kényelemremény

Megülepedett zoknilevesfőzelék

Pillantásom guszta

Fenekedre, mikor

Kikísérlek, a messzi múltból

Most még vonzóbb vagy, csípőd lágyan reng

Legyünk varjak

(2006)
 Lelkembe fogadnálak, hidd

Lelkembe fogadnálak, hidd

El,

Ha nem húzná lakat az ujjadat

Egészben kellesz, ólommal töltött

szívdugattyúzakatolás

Minden percem, mióta

Megérintettelek

Szakadékba szédültem dió szemeidtől

Markom hasztalan

Sikoltott egy mentő ág után

Most is zuhanok,

Odabent üvölt a félelem-

Oktalan

Teli torokból ordítja szerelmes sanzonját

Bakanccsal tapossa a dühödt ritmust

Arcom nyugodt, szemeim szárazak,

Hangom mosolyog neked

Lelkem ég érted

Ölelésed villan keresztbe, a

Hűvös nyár gyönyörű, egyetlen

Szerelmes sóhaja

Senki nem ölel így

Erre, ilyenre vágytam,

Rámrajzoltad karjaidat

Nem tarthatom meg ölelésedet:

Zuhanok épp,

Egyedül, nem pedig

Az égben szárnyalok

Veled
Süvít a szél testem körül,

Malomkerék - kopott szívem

Zeng fájó szimfóniát -

Sosem hallhatod meg

Mosolyra húzott

Remegő ajkamra idézem

Édes csókodat

Senki nem csókol így

Könnycseppel búcsúzom

Hajad illatától, arcod szépségét

Búcsúztatom

Némán

Illatod csendje leng körül

Nem rajzoltál

Csókjaiddal hieroglifákat,

Titkos szerelmes üzenetet

Vágyat bőrléceim közé

Zuhanok

Hálával köszönöm meg a fél-

Embert, a fél-

Boldogságot, a fél-

Hitet, a

Félelmet

Kék virágodba töröltem kezeim,

Felhőket adtál,

Hegyeket

Tested gyönyörű lüktetését

Összerezzenek

Ha földet érnék,

A talaj átlókat hajtana

Testembe
Dióhéj-darabok fröccsennének

Szerte,

Halk ropogással

Kuporodnék

Föld-fekhelyemre

Egyedül

Agyam helyéről

Elvetélt velő

Fröccsenne boldogan:

Rád éhező örök, boldog vérrel

Itatnám-etetném

A dús-buja aljnövényzetet

Valahol messze vagy,

Mosolyogsz, élsz,

Beszélsz valakihez talán

Édes gondolat lehetsz

Viszonzatlan fél-szerelem,
Ordítva egybefonódó,

Lopott pillanat

Letenném szemüveged,

Széttépném ruhád

Forróság Ömlene oda, s viszont,

Bilincsként kattannánk egybe

Kulcsát törném millóba

Vállaimra hajtanád fejed,

Elaludnál aléltan, zihálva

Boldogan vigyáznám

Álmaid

Sosem -

Kinyújtom kezeim,

Égnek feszül egy fohász

Már nem zuhanok, csak lebegek

Bőröd, kedves arcod után vágyva

Lelkembe fogadnálak, hidd el,

Rám fonhatnád nyírfa-karjaidat

Elengedlek

(2013)
 Lüktetsz

Úgy lüktetsz még:

Az elmúlt hetek

Aurabolondító

Igéiddel teltek

Egyetlen szavadra

Cselekvő és létező igék fonódtak egybe

Izzást gerjedve

Az álom szédítő versekbe kötöz

- Friss hajtás az élet egy ágán -

Ugyan minden gyümölcsöt nélkülöz, mert csak

Kavicsok hevernek ezen a lélekföld-járdán

Tegnapi szó-ölelésed kisült magvait rágom

Fanyar-édesek mind, mint

Mosolyod,

Impulzív jókedved,

Kerted vibráló háttérzenéje,

- Melyet megszerettem -

Az utcán, vagy

Társaságban

Én, az érinthetetlen

Boldogan fonódtam reád

Oly lehetetlenül, mint szikla

Az égboltra

Pedig nem zuhant rám, s

Magam sem hulltam az égbe fel

Ölelésed

Ringatózó hajó

Az üres kikötőben

Csendes, békés,

Hullámzó,

Emberi

Arcomat hajadba bátran fúrtam -

Körhinta-részegen
Engedtelek el

Add, Uram, hogy ízedet

Lüktetésedet

Dallamaidat

Ne feledjem

Mert rengeteg

Erdő szélére értem

Jó illatú, dús

Zöld -

Innen, a kikötőből

Csak egy pillantás

A száraz

Föld

(2011)
 Ma I.

Lefekvés előtti utolsó gondolat

Álomból nevetve integető

Ébredéskor arcomat simító -

Mind te vagy

Kacagva ülsz a Valami szélén,

Láblógatva boldogan nevetsz;

Közben valaki, valamiért

Odabenn csillagokat gyújt,

Álmodhoz puha levelekkel borít,

Októberben nyári forró't áraszt,

Talán ő a megnyugvás,

Talán ő a sivatagi

Szél

(2011)
 Ma II.

Egy percre még

A szívet hagyom beszélni

Tűzijátékban felkacagó

Boldog-szép halál

Szemeim lelkeden

- Az Idő is hirtelen -

Erre a percre

Megáll:

Téged csend-szimfónia leng körül

Érzem, ahogy ott nálad, belül

Valaki egy picit

Örül

(2011)
 Madár

Égnek nyúló fák zaját

Zárod szívedbe, s talán

Megrettensz hangjuktól

Közöttük bolyongva

Porba zuhanó lépteid,

Húrként megfeszülő izomzatod,

Az akaratzselét a fejedben

Tovább hurcolhatod

Ezer kilométeren át

Csak, hogy tudd,

Millónyi madár

Égbetörő szabadságvágya

Sem érhet nyomába

Annak az akaratnak
Ami benned feszül

Megtisztít'ni lelkedet

Annak az akaratnak

Ami bennem feszül

Szabadon szállni hagyni

Tiszta, szép

Lelkedet

(2011)
 Még itt vagyok

A kifújt füst gomolyog az ég felé,

Átszikráznak rajta a csillagok

Látom, ahogy mosolyod elszáll,

De ma éjjel még itt vagyok

Minden önfeledt-boldog óra véget ér,

És amíg várom a holnapot,

Vállad a homlokomhoz ér,

Nélküled megfagyok

Ereimben farkasordítás,

Lüktető csillag-angyalok,

Az ég szekerén százezer tavasz vár-

Ha megérem a holnapot

Nézz szemembe, hogyha félsz,

Érezzem riadt tekinteted

Éltessen reszkető kezed,

Érezd szikrázó lelkemet

(1998-2001-2004)
 Megmérgeztél

Egy koppanásra ébredek,

Egy dobbanásra ébredek

Egy szívdobbanás előzördül a múltból,

A konzervként elrévedt túlról;

S bár minden jelen egyvégtében

Múlttá aszalódik,

Ez mégis megmaradt

Jelenként dühöngve a tömérdek

Múltak ketrecében

Soha nem mondhattam el,

Hogy merről folyik a Duna,

Hogy zöld a pázsit, és hogy micsoda

Földközpontúmágneseshormonháztartás-felborulás,

Mikor ordítanak a madarak,

És amikor a szemeidbe nézek

(1988)
 Meteor

Ős-meteorként száguldunk az űrben, eggyéolvadva kőben, fémben

Ölelkezve forgunk százezer fényevnyi sebességekkel, és boldogan mutogatjuk

Egymasnak a messzi állócsillagokat

Nincs este, nincs reggel, csak ölelő atomjaid az enyéimmel egybeforrva

Most nem kell más a vilagból

(2011)
 Minden nap

Belém bújt a fény

Megmutatta árnyékaimat

Minden kiugró kis szegletet

Szeretettel mutatott bűneimre

Vak tükör,

Süket visszhang,

Érzéketlen bőr

Tudatlanság

Vagyok

Barlangomban szél süvít

Mégsem fázom

Nincs fény, mégis látok

Ételem sincs,

Nem éhezem

Ruhám sincs, mégsem vagyok meztelen

Tapintani
Hallani

Érezni

Tanulni

Nincs éj, nincs nappal

Ugyanaz a huszonnégy

Óra kereng

Minden nap

'Ó, az a bolond szerzetes!'

Kiáltják, ha felmerészkednek a hegyre

Kiáltják egyre

Érinthetetlen

Tisztaság, szennyezetlen

Ragyogó fény,

Haláltalan lét,

Megíratlan könyvek,

Rajzolt bőr,
Erőm tiszta lenyomata,

Hangtalan ének,

Szótalan vers,

Mozdulatlan haladás

A tengely, a világtartó,

A szél a süvítő,

A lét, a lüktető,

Szőrcsuha marja bőrömet

Vezekelek bűneidért

Minden nap

(2009)
 Nem tudom, milyen vagy

Nagyon forró teát inni veled, télen,

Frissen harsant füvet rágni veled,

Tétlen,

Izzadtan összebújni vonatülésen,

- Nem tudom, milyen vagy

Pillangót nyújtani tenyeremen,

Múzeumban, higgadtan szemlélődni,

Békésen hallgatni téged –

Nem tudom, milyen vagy

Hogyan élsz Mi fontos neked

Fontos-e, hogy fontos vagy nekem

Mit érzel, ha rám nézel

Kíváncsivá tettél - nem tudom,

Milyen vagy

Eljönnél-e velem Tibetbe

Beszélgetnél-e velem temetőben,

Amikor Nap és Hold egyszerre

Vannak az égen

Újra

Akarod-e érteni imáim

Csípősgulyás-lelkemet

Szeretettel borzongani érintésemre

Nem tudom, milyen vagy –

Kíváncsivá tettél

(2006)
 Nem

Lassan fújom ki a zamatos füstöt,

Nézem, ahogy a légben tekereg;

Visszaemlékezem arra,

Amikor együtt teáztam veled

A nemes oroszlán, akire vártunk,

Halott,

Halála biztos jeleként

Levetett bundáját hagyta ott

Vártalak

Nehezen találtunk egymásra,

Mint ahogy az a szó is nehezen jött elő

Ami a frissen kimetszett, véresen fodros, meleg velő:

Hogy kellenél,

Csókot rejteni nyakadba,

Ahol a hajad nőni kezd,

A vállad felett
Kortyoltam a fényt belőled,

Tudtad az új utat,

Csak azt nem, hogy

A Jóisten ujja

Nem arra, és nem úgy mutat

Fáradtan ültünk,

Lesegített kabátod szemlélődve a fogason pihen,

Karjaimmal védem magam tőled

Tudod,

Innen

Más objektív lát téged,

Mögöttes léted csak

Feldereng,

Te vagy, aki tudod – nagyjából - a jelent

Nevetni sem maradt erőm,

S a végén ereklyédet adtad nekem

Mézillatú érintésedbe csomagolt

Vízoldható titkot;

Sajnos nem a saját titkod

Megérintettél

Pajkosan rezzent hajad

S mikor annyit nevettél,

Értettem meg azt,

-Bár el nem fogadva, hogy

Csak a Dimenziók Örök Dicsőséges Urának titka marad, hogy miért kellett
Lángra gyúlnom érted,

S hogy miért akarlak annyira néha megérteni, néha megérinteni - téged

Fény vagy valóban

Fehér, kacagó, örök, boldog fény

Egy pillanatra igen szemérmetlenül

Megvillani láttam ruhában szunnyadó kebledet,

Valamiről beszéltem épp, hidd el, elakadt tőle szavam,

S a Mindenség borzongása

Simította
Vele

Éhessé vált tenyeremet

Ültünk tovább

Kezeiden béklyót látok,

De nem látom a kötélen a részleteket

Fekete csuklyás démonok sora vonult be akkor

Érkeztedkor vörös-arany édeset adtál,

Távoztunkkor száraz, fanyarat

Mindkettőt köszönöm neked

Kellett volna az életed

Teáztunk, jázminkezedtől

Forró mézillatú lett a csészéd,

Az enyém fanyar és hideg

Tudomásul kell venni, amire intenek a jelek

Aztán plazmatikus álomba merültem veled,

Láttam, hogy ébren maradtál,

Nyilván, nem ez az álmok ideje neked

Csilingelő hangoddal belém karoltál,

Lépkedtünk a kirakatok mentén,

Nem értettem, mi történik velem -

Nagyon is értettem

Egy perc helyett önzőn órákat vettem el tőled,

Kezedet fogtam,

S amikor magad hozzám bújtál,

És simogattam tündér hajad,

Bizseregve húztam keblemre

Azt az édes csontgolyót, a drága, szép fejed

Örökre maradtam volna így –

Nem

Lehet
Nem a kezem,

A lelkem markolta óvón

Távozni készülődő lelkedet

Még harcoltam érte, s még nem tudtam, de már

Elengedtelek

(2004/2009)
 Óceánok

Amerre járunk, körben

Óceánok ülnek

Napfényt dobálva örülnek

A felettük úszó egeknek

Rád pillantok, agyamban

Szoknyából kibúvó lábaid

Ölelik derekam'

Megszorítom kezed, mosolyod rejtem retinám mögé

Szeress

(2011)
 Ólompára

Álmos pára hezitál a vadonban

Ülök csendben a képernyő előtt -

Vajon merre lépsz?

Tudhatnád azonban,

Zokog a mérged idebenn

Édes - jó, ha tudod, édesem

Ólom pára szemetel, s arcodban

Látom a tenyerem,

A vadonban szétfutott gyöngyverseimet

Csendben ülök a képernyő előtt

Kedvesen porcognak a percek

Még most is érzem ölelő karjaid

Zakatol a hajnal

Rémülten rezzenek, ha titokban

Újra felrémlik gyönyörű szemed

Nyakad narancs,

Melleid őszibarack,

Hasad kajszi,

Öled édes, lédús körte,

Nem futottál el, pedig

Szavakban hívtalak ölre

Megállt az idő

Kijózanodtál

'Ráció kell bele' -

Morfondíroztál,

S lemostad testedről a holdat, s a napot

Víz cseppent mellbimbódról, s

Végigfolyt hold hasadon

Vénusz és Mars szemlélik egymást csendben

Aztán - megtaláltad a fényport, s

Áprilisi hűs esőkbe vetetted azt

Tisztelem lelked szövetét

Az ujjaimmal lassan végigsimítom csiklandós ajkaid

Ölem lüktet mosolyodtól

Ajkamon érzem datolya ajkaidat

Messze vagy

Kétségek ugatnak fel a párában

Messze vagy -

Érintésed már hiányzik

Nyakamat érinted mostan

Mágnesként húzol magadhoz

Igen, ölemben vittelek az ágyba,

Igen, átöleltelek,

Igen, megölheted ezt a rengeteget

Álmos ólom szitál a reggelben

Éhes cápák köröznek minden hideg tengerben

Hangos város,

Zajos kikötő, kárörvend' sirályok lakmároznak a holt anyagon,

Ordító csend nyílik -

Zakatol a világ

Tenyeredbe helyeztem sós könnyemet,

Lelkemet bíztam terád

Álmos ólompára szitál

Csendben ülök a képernyő előtt

Tenyeremben csillog tenyered

- mosolyogva adom kezedbe a kést, hogy

Tiszta szeretettel öld meg a jövőt

(2009)
 Halott por

Beteszlek egy versbe

Becsomagollak

És az idők

Enyészete megteszi dolgát

Bevégzem feladatom

Melletted

Szép lábnyomot szántam

Vidámságot

Értékhozzáadott

Frekvenciákat

Szívedbe

Segítő kezet

Nem pedig

Betűkbe
Zárt

Halott lehelletet

Ugye,

Megbocsátasz

Ezért?

Tudom,

Csillagokat

Ígértél a

Holdnak -

Csillagászok jelentették

Nyoma sincs az éjezüstnek

Csak halott

Kozmikus por lebeg

A Mindenek felett

(2011)
 Ott vagyok

Ha meglebben hajad éppen

A szélben,

Ott vagyok

Ha álmodsz éppen

Az éjben,

Ott vagyok

Ha boldog vagy

Éppen,

Ott vagyok

Képem

Ha megőrzöd

Így lesz ez mindörökre

Hold leszek mindig

Csillagaidnak
Elgyötörve, hátrébb

Kicsit, csendben

Ott ülök veled szemben

Mosolyogva, szeretve

Szépen

(2011)
 Örülök neked

Gyönyörű vagy

Eszembe jutottál, és felvidult a kedvem,

Komorság sem aszalt pedig

Jó délelőtt surrant el az imént

Felidéztem mosolyod, pajkos titkokat rejtő dió tekinteted

(Eper szájad és édes füge fülcimpádat,

Őszibarack nyakadat, JAJJ, hogy imádlak)

S arra jutottam, hogy jó, hogy vagy, hogy

Felderíted kedvemet, és –

Gyertyát gyújtanék örömömben,

Hogy lángja táncát

Gondoljam neked

Nem kulcsolhatom kezemből kezedbe

Tenyerem melegét ugyanis

Nem véletlen kalimpál csálén a szívem,

Mikor szavakat váltok veled

Kerekség mindenütt, nem is tavasz már

Mi ajzza lelkemet

Felidéztem mosolyod, pajkos titkokat rejtő dió tekinteted

S arra jutottam, hogy jó, hogy vagy, hogy

Felderíted kedvemet, és hogy–

Mégis megírtam e versemet

(2006)
 Öt

Mint öt követ, tettem magam elé temúzsádat,

S a gondolatok, egyfajta szobrászat

De csak helyben kullogó, vetélt

Ötletek jegyzéke lett mind az öt

Hiányzik a másik fele, hogy

Temúzsád, - magad – aki egy

Élő szobor vagy, megtekinthető, de bele nem látható,

-Ott legyél benne

Így csak forró víz, füvekkel-hússal teli ebédleves helyett

Azt a felét pajkos mosolyodból,

Mézédesen igéző szemeid képéből

Építettem magamban

Mintha csak egy filmet láttam volna, amibe beleszerettem

Klasszikus agytorna-balett,

Fedett pályás magyar vándorok sora,

Lengő lábak tikk, takk…

Nem tudom, mi zajlik

Tudom, hogy mi zajlik

De nagyon jó, hogy vagy, úgy, ahogy vagy,

És nem úgy, ahogy én kínlódva elképzellek

(2004)
 Pad

Megláttam a villamosról

A padot

Ahol összebújva vártuk a

Fagyot

Szívem mosoly'gva nézte, tétlen

Egymást ölelve gomolyogtunk a

Légben

Álmos tetők, odakinn még alszik a város

Paplan alól párolog bőröd illata

Békés álmaid közé fúrom arcom

Tenyerem forró hasadon pihen

Így indul a nap, így ébred nyújtózva az

Éjszaka

(2011)
 Padon

Megláttalak, ahogy ülsz a padon,

Leültem magam is, szívem vadon

Kalapált,

Nem ismertél meg

Fölsóhajtottam,

Erőtlen volnék most vidáman csevegni veled

Ha szemeimbe néznél, meglátnád a szívemet

Pár lélekzettel megnyugodtam, s készen ültem reád:

Szemeidbe nézni, s onnan inni teád,

De játékom idebenn,

Magamnak marad, hisz’

Már nem ismersz fel,

Csak én tudom, ki vagy

Óvatos szemem cipőiden pihen,

Vajon merre vittek, milyen

Idegen

Tájon sorolt millió lépésed

Kereste a boldogságod?

Pár lépés jutott nekem csak ebből,

Nagy részük jogtalan’

Ültünk a padon; kissé arrébb tőled,

Hogy lássalak

Újra felborzadt minden kis

Állatag érzés, mely egyszer naggyá állva össze,

Döcögő szerelmet rejtett,

Terméketlen, sikító,

Sikítva élni, csírázni, boldoggá-lenni akaró,

Édes életéért küzdő,

Zsenge apróságból százméteres boldog, jó párát lehelő fává nőni,

TEREMNI, szaporodni vágyó

Magot,

Melyet könnyeden abortált a ráció

Kitekintek a világra,

Hó hull most csendesen,

Ki, a létre, s a jégre,

Egészen beléd bújtam,

De nem vetted észre

Csendesen meditálok magam is

A friss havon futnak a percek,

Az alkatrészekké hullott

Halomból

Szerelem – szilánkok merednek,

Könyörgőn nyúlva feléd;

Édesen-fájón sebeztek belém

Ismerős érkezik,

Mosollyal üdvözlöd:

Látom ajkadon azt a kedves kis örömöt,

Mit magamnak is tudhattam valamikor

Nem bírom, hogy ne vesd rám még egyszer szemed, s

Úgy intézem, füstem pajk vége

Elérje szemedet,

Kizökkentsen egy röpke pillanatra

Gyarló vágy, és gyáva tett, de megteszem, tudom,

Mikor rám pillantasz, a már ismeretlenre,

Röpkén megemelve kalapom

Kérhetek elnézést a zavarásért

Akkor rám villan mosolygós szemed,

Az ismeretlenre,

S megállítom a pillanatot:

Elmondom, hogy ki vagy nekem

Életemmel tettem volna ugyanezt neked -

Elmondani-

Válaszaiddal, okos szavaiddal

Építetted volna

Széppé kettőnk útját

Hatalmas ajándék így is az együtt töltött estek sora

Becsületem úgy kívánja,

Mielőtt tovább engedném a pillanat’

Visszatöröljem, amit mondtam neked

Liliom, az én lilom vagy most már,

Bárki is ölelje testedet

Elbúcsúztok, tovább ülsz, míg a

Perc megérkezik

Padon ülünk, némán szívom versemet

Hamuja egy helyre hull

Sosem szeretkeztünk padon

Tovább ülsz, míg a perc megérkezik,

Felrémlik sok haszontalan kép,

Mikor találkoztam veled,

Hogy hogyan tiltakoztam a vágy ellen, s

Ebben hogyan

Éreztem erős, segítő kezed

Gyűlöltem, hogy gondolatok vannak,

Hogy igazad van, és

Való élet,

Melyek lehetetlenné teszik

Hogy a fényedben boldogan fürödjek

Önző voltam, s az is vagyok,

Kettőnknek akartam azt a pillanatot, mikor

Menyasszonyi ruhádat

Felveszed nekem

Közel’g a pillanat,

Mikor a perc megérkezik,

Addig a szerelmem zokogva étkezik:

Felfalja maradék lelkemet

Elnézem padon ülő hajad,

Alatta, a Mindenség - Te vagy,

Legszebb szimfóniámat téptem darabokra széjjel,

Arabokkal égettettem mindet széjjel, de

Lásd, megmaradt pár darab,

Remegő kézzel a padról hajolva kapkodom fel azt,

Meg azt,

Látod? hallod?

Ugye hallod, milyen szép,

Pedig csak egy kis töredék

Belőlem

Két markomban nyújtom feléd,

Csendben, mosolyogva nézed a várost,

Nem veszed észre, hogy mármost

Itt vagyok melletted, s

Beléd szerettem újra

Rekviemmé torzult a szimfónia,

Gyászbeszéddé a himnusz, s a

Kottafejek is lehulltak a töredékekről

Már csak egy pillanat a pillanat,

Mikor a perc megérkezik,

Ennyi időm maradt,

Melyet Veled tölthetek

Némán ülök, csendben,

Elfogyott a szó, megállt a lehelet,

Tehetetlen hullnak ölembe karjaim

Nem veszel észre

Egyszercsak felfigyelsz, fázósan húzod össze magad -

Ebben az őszben nyár nem ragadt

Meg,

Tenyerembe temetem arcomnak álcázott foszló lelkemet –

S észreveszed a hulló hópelyheket

Ragyogó szemmel nézed ezt is, amazt is,

Mosoly szalad szét vágyott ajkaidon,

A fájdalomtól félrebillen fejem,

’Nézze, csak, esik a hó’ – fordulsz hozzám -

’De rég volt ilyen

Szép’ – mondod, s
Furcsán nézel rám

Nem tudod, de a pelyek csak mellettem ilyen szépek

Az a halvány derengés belőlem erősíti úgy a fényed,

Hogy meglásd, milyen is vagy, kedvesem

Nem szólok, hangom már nincsen, pedig

Mondanám,

’Kisasszony, itten van minden maradék

Kincsem,

Kérem, vesse a sárba ezeket’

Remegek, ahogy rám nézel

Eljött a gyilkos pillanat,

A hóhér-perc megérkezik,

Tenyerét csapkodja, hogy

Jobb fogás essék a bárdján:

Rám biccentesz, felállsz, és

Elindulsz tova a járdán

Artériámból lüktet a

Halomra

Hullott szimfónia-töredékre vérem

A hóhér elégedett, ilyen jó munka nem volt már

Régen

Ezernyi gondolat siklik a vértől lucskos havon,

Te és én - már csak egy kép vagyunk, fenn a semmi falon

***

Bár mindenemmel tiltakozom,

Te jól tudod, hogy ez az utolsó versem

Neked

(2005/2009)
 A reggel kacag

Lassan elhalad a hajnal

Félálom-éber mosollyal fonom újra

Meg alvó juhar-derekadra karom

Ásító paplan-bálna nyel el par röpke percre még

Álomillatú, boldog nyugalom

Öntudatlan' felém moccan kezed

S a reggel első csókja

Sóhajt fel köztünk pajkosan

Kacag a reggel

(2011)
 Reggeli csokor

Érted dobogó szívem,

A fényt a tekintetemből,

Feléd igyekvő lépéseim,

Inam rezdülését, amikor megölellek,

Ajkam lágyságát, mikor

Csóktól nedvesen pillanatnyi lélegzetért eseng,

Minden mosolyom szájam szegletéből,

Minden vágyam, mely ágyékomban támad,

Minden vágyam, mellyel melleid érintem,

Minden türelmem, mely csupán szeretet, de áldozatnak érzed,

Minden rezdülésem, amely rád eszmél hirtelen,

Minden, minden végtelen érzelmem

Csokorba gyűjtöm Neked

Ezzel a csokorral kívánok boldog napot neked

Értem dobogó szíved,

A fényt a tekintetedből,

Felém igyekvő lépéseid,

Inad rezdülését, amikor megölelsz,

Ajkad lágyságát, mikor

Csóktól nedvesen pillanatnyi lélegzetért eseng,

Minden mosolyod szájad szegletéből,

Minden vágyad, mely ágyékodban támad,

Minden vágyad, mellyel testemet érinted,

Minden türelmed, mely csupán szeretet, de

Áldozatnak érzem,

Minden rezdülésed, amely rám eszmél hirtelen,

Minden, minden végtelen érzelmed,

Gyűjtsd csokorba nekem

Aranyozd be napjaim velük

(2004)
 Rémület

Rémülten tekintek körül,

Valaki ott a sötétben örül-

Kapaszkodni fájva bármibe,

Megint egyedül vagyok

Tátongó sebek szerte testemen,

Kifordult sebszéleim kacagnak rám

Bíztatnak a piros jóval

Teszem én, iparkodom:

Rémülten tekintek körül

Hívogat a mély, szédülök nagyon

(2006)
 RZs

Csak ülünk

Oldatlanul

Tompa zúgás,

Könyvszag,

Oldaltalanul

Lapozott élet-foszlányok

Itt-ott felütve, beleolvasva

Egy-egy kép fölmerül

A számozatlan lapokon

Reájuk mutogatva kacagunk össze

Kiadatlan könyv,

Címtelen fejezetek,

Ódon porba mártott

Kis füzetek

Nem ütött meg a múlt,

De jó volt látni egésszé terebélyesedett mosolyodat

(2006)
 Szemeid

Szemeid zöldebbek a fűnél

Arcod sápadt, mint a Hold

Kezeid kezemben -

Szemeid zöldebbek a fűnél

Hangod teli ártatlan - koholt

Vágyakkal, melyek

Sápadásig űzik a hajnalt, és

Szemeid zöldebbek a fűnél

Hajad sápadt, mint a Hold

Ujjaiddal ajkaimra

Lakatot simítsz,

Arcod az egyetlen bolygó

- Ma éjjel -

Szemeid zöldebbek a fűnél

Hangod sápadt - fakó nagy folyó

Ebben a dalban

Szemeid zöldebbek a fűnél

Szélbe suttogott, lobogó

Vágyakkal

Hangod kegyetlen,

Kezeid kezemben,

Arcod az egyetlen

Menedék

Ma éjjel

(2013)
 Szemeidben

Szemeidben szunnyadó múltad

Szemeidben parazsló jelened

Szemeidben rejtező jövőd nézem

Közben a paplan alatt

Simogatom derekadat

- külön életet él,

Felforraltad a

Vérem

(2011)
 Szeress

Kérlek,

Élessz fel bennem valamit,

Ami nem fénykép,

Nem csak test, és

Nem merevedik

Legendaként mesélendő történetté,

Valakinek, száz év múlva

Mondd azt, hogy szeretsz,

Hogy kellek, és

Tarold le az összes kérdőjelet

Bennem

Szüljenek benned szavakat szavaim

Nyílj meg, lucskosan

Fogadj magadba

Szeress
(2006)
 Tangó

Gyilkos tangó

Szívverésem-

Elküldtelek

Még a gondolat is fagyottan kong

Bennem fel, újra meg újra

Nem is kértem beleegyezésedet

Döbbent csend a vonal mentén -

Tőled, idáig

(Szinte látom kikerekedett szeme’d)

Nem tudom, hogy jutottam el eddig

Ez esztelen ideáig…

Megáll a telefon

Reszket kezed

Most várakozom,

Mert értem már, hogy vak vagyok,

Süket, béna, mozdulatlan

Várakoznom kell, büntetésül

Mint aki rosszatcsináltgyerek

Most kedvedet töltheted tűrni fogom

Gyilkos tangót diktálsz,

Pedig nem is válaszolsz,

Pedig már írásba is adtam, hogy

Nem tudok ellenállni neked

Pedig ha tudnád, mit tusakodtam belül

Akkor megértenéd

Elevenem ebül

Szerzett szív-csillogásait irányodba

Hajlón

Gyilkos tangót diktálsz hallgatásoddal

Őrjítő hangzavart, ami leginkább

Fülemben dobog

Valaminek ott a testedben és a Szellemedben

Örök rajongója vagyok

(2006)
 Tango Verde

Lábaidon

Tangód lépked,

Lelkesen

Lelkeden énekli dalát,

S egy fordulatnál

Méz-derekad ölelve

Bedönt téged

Egy pillanatra megáll az idő:

Szemeitek villannak egybe,

Életed kérdései peregnek rendre,

Hogy

Szikra, vagy parázs

Mellett épülnek össze lelkeitek,

Egymást karcolva, vagy

Melegítve;

Hogy a szél fútta-e egymás mellé lebegni eddig, vagy ezután

Y te vas conmigo
Corazón herido,

Mire kiegyenesedsz,

Meglesznek válaszaid

Mint szemlélő,

Zsebembe rejtve remegő kezem,

Markomban vacogva

Klorofill emlék-ereklyéd pihen

Az illatod,

Egy asszony illata maradt nekem,

Ezzel együtt nem vagyok vesztes, kedvesem

Tango Verde –

Járd a táncod

Életeddel,

Édes szívem

(2005/2009)
 Társérintő

Fejedbe bújnék

Beülnék szemeid mögé

Látni, 'mit látószöged befog

Ezer látni valót:

Sziklák', emberek', utak', állatok'

Vállaidra ülnék puhán

Hátizsákod megemelve tartanám,

Hogy csak lépteid figyeld, s az utat

A hosszút, amit a szíved mutat,

S amit

Testednek diktál bejárni végig

Megemelném hajad

Ha meleged adódik

Játszanék vele,

Mikor ölében pihentet meg egy tisztás tenyere

Átkarolnálak, mikor szédülsz

Tengerfeletti magaslaton

Bokád ívét lesném, vajon

Bírja-e még, vagy

Elég lesz-e mára

Csípődet lágyan karolnám

Csak úgy, a magam kedvére

Esőben tested borítnám

Csendben, utoljára

(2011)
 Te vagy

Pokoból ébredtem

Édes, játszi

Délibáb ette lelkemet:

Álmomban sétáltunk, s egyszercsak

Megfogtad kezemet

Élő elekronfolyam zizgett át tenyeredből,

Még most is,

Vibrálva érzem tenyér-ízedet

Sétáltunk

Csókkal fontuk egybe

Hajaddal az időt

Apró, néha mély

Lassú

Vad

Gyengéd,

Csendesen játékos simításokkal

Ezüst-gyönyörű arcodon
Halálra ítélt percek

Úrnője, Ura,

Van ebben valami

Elképesztőn fura,

Ahogy megjelentél, s

Libbentél

Tova

Egyszersmind

Vagy,

Létezel, s míg

Mellkasom csatornarendszerén

Izzás áraml' körül -

Belül csoda éj lebeg

Gazdag mennyboltján minden

Csillag örül

(2011)
 Telihold

Hajnali szellő,

Álmosan pislognak a csillagok

A telihold pár nap alatt

Sarlóvá kopott

Távolban vonat zakatol

Hazudnék, hogy

Nem érintett meg ez a világ

Most simogat a szellő,

Arcodról derengő fényt hozott

Simítva nyugtat,

Mert ezüstben izzik a Hold, és

Szikráznak még a csillagok

Nem szalmaláng,

Kövér parázs

Vágyik életre
Parázsba, ha ág kerül

Fellángol

Felizzik,

Testével a parázsba vegyül

Csend, fekete-bársony sötét,

Körül hajnal van,

Álmosan pillognak a csillagok

Belül, hidd, vagy sem

Szép-ezüst

Teliholdad ragyog

S ha vársz,

Lásd, kigömbölyödik újra:

Lassú szívverés az égen

Ha lehúnyt szemmel odafordulsz,

Érezd,
Neked dobban lassan, bolygónyit

Neked dobban az égen

(2015)
 Tudom, milyen vagy

Akkor esett meg,

Váratlanul, mint mikor Varangy úr

Békacombot rendel az étteremben

Felülkerekedett minden,

Mi hétnyi néma meditációmat

Szent csendbe burkolta

Minden való lett, ami elképzelhető

Egy érintéssel gyújtottalak lángra

Azt mondtam, akarlak, és elszédültél

Menten

Aztán kézen fogva végigmentünk Azon az úton,

Ketten

Patakként ömlött a víz

Mindenféle, testek által kevert módon,

És ezeket a koktélokat egymásból

Habzsoltuk, forrón

Kibújt a vadállat, az a kedves, éhes,

Marcangoló szörny,

Ettük egymás testét

Aztán pihentél, zihálón, hangok széles

Spektrumán könyörögve,

Hogy csak egy perc pihenőt hagyjak

Talán…

De mikor újra látogatóba vettem

Hajlékodat,,

Ordítva követeltél még

Tudom, hogy vágysz még rám

Jómagam is így vagyok veled,

Véres körmeid alatt

Falról kapart vakolat maradéka pihen,

Tapétacafatok szunnyadnak békén – takaróznak vele

Nem te vagy, aki örökre rabul ejt

Felejtsd el a pókot és a legyet

(2006)
 Tűnődve

Bontott csirkét bámulok a falon

Metróízű hajnal, tekereg a reggel

Lüktetsz bennem, álomarcod

Félhomályát

Szorítom magamhoz -

Kelj fel

És járj

Őrizd meg magad

Valaki

Angyal-hittel

Szerelemmel

Otthon

Vár

(2011)
 Ült

Volt egy lány, vörös hajú

Ült, állt, feküdt, hallgatott

Úszott az űrben, rettegett,

Aztán talált egy boldogtalan páncélzatot

Volt egy lány - evett,

Ült, állt, feküdt, hallgatott,

Rátaláltam, rettegett,

Hozzám simult, s megharapott

Volt egy lány, vörös hajú,

Ölembe ült, de mellém nem állt,

Külön feküdt, és hallgatott

Aztán újra belém harapott

Volt egy lány, vörös hajú,

Önnön állt, és úgy úszott végig minden napot

Nem fogta meg a kezemet és gyakran hátba harapott

Távol ült tőlem és nyaggatott

Csak feküdt, és

Űzött, nyitott szemekkel hallgatott

Volt egy lány, vörös hajú,

Ült, állt, feküdt, hallgatott

Miután minden gyilkot kipróbált, már

Nem akarta ezt a kapcsolatot

A lány, a vörös hajú,

Épp feküdt, mikor

Nekiadtam a

Holdat és a Napot

Felült, majd odébbállt –

De csak hallgatott

(2010)
 Vágy I.

Bőrödet kortyolnám hangtalan

Esőszagú is lehetne a reggel

Nyakad íze vibrál nyelvemen

Telve édes szerelemmel

Most túl messze vagy

Zárj magadba, Kedvesem

(2011)
 Vágy II.

Szerettem arcodat

Azt látom mindenhol

Tudom, hogy nem vagy már

A Vágy önálló életre kelt;

Reggelizik velem,

Elkísér mindenhová,

Már-már jóbarát

Rám kacsint, ha egy formás idom után

Bódul szemem,

De amikor

Termékenyen élni kellene

Életem,

Egy mosollyal szája szegletében

Benned testesül meg

És élni kezd, nagyon:

Mesélni kezd, kedvesen vetítésre invitál

Régi filmjeinkből válogat,

Moccanni sem tudok,

Telesuttogja fejem,

Látom: szereti, amit csinál

Szeretem arcodat

Azt látom mindenhol

Tudom, hogy vagy

A távoli vonatfüttyök

Téged idéznek, és a

Balatont

És

Minden vonatfütty

A tengert idézi,

A tengerben úszó bálna

Percenkénti egyetlen szívverésével:

Tengerben úszó

Keserves fájdalom
Balatonszag,

Zakatoló vonat,

Ha a szívem hegedű volna,

A húrjait most egyenként szaggatná

Széjjel a

Vágy

Szeretem arcodat

Azt látom mindenhol

Tudom, hogy ketten magad vagy

Szeretném, ha

Szeretnéd arcomat

Azt látnád mindenhol

Tudnád, hogy a tiéd

Lehetetlen

Szeretem arcodat

Képek nélkül is látom

(2006)
 Várlak I.

Méla csendek botorkálnak

'En masse'a kövér ködben

Sötétsárga fények húznak

Árnyékokat, s közben

Ketyeg a mutató

Lépdel az óra

Rád várok, örömmel,

Sok kimaradt szóra,

Melyeket

Milliárd régmúlt perc

Skálázott teli torokkal

Idő és tér süket tengelyére

Házfalakról pattanó

Zajok súgják a

Visszhang-ketyegést;
Nagyon várlak már -

Mikor jössz már végre?

(2013)
 Várlak II.

Már itt ülök a siralomházba’,

Telefonhívás általi kivégzésre várva

Kérdéseim várakozó béklyói közt ülök,

A telefon elnémult, en silencio,

Nem csörög

Az ölem még elhúnyó

Mosolyodtól gőzölög

(2005/2009)
 Víz

Még érzem, ahogy a víz

Belecsókol a hátamon

Köröm-sebeidbe

És őrzöm, ahogy magadba fogadtál

Ahogy eggyé forrtunk

Ahogy boldogan úsztam

Forró-méz

Öröm-szemeidbe'

Őrzöm ezt a szent hajnalt

Érintéseid

Hitedet

Víz-víz, moss le mindent

De hagyd meg

Örömkönnyeinket

(2011)
 Vízió a nyárról

Cammogó, hideg medve

Az udvaron havat söpör az éj

Csak benned, csak bennem, csak bennünk

Ont nyarat a Nap

S rezeg a fákon

Egymilló új, zöld-apró

Levél

(2011)
 Y te vas

Üveg arcod összetört

Őszi, hideg halált sóhajt e

Hétfői reggel

Kávé fahéjas habbal –

Könyvtárat tölthetnék

Meg ezzel a lélekölő szerelemmel

Fakó életet leheltél,

Követtelek fáradatlan testtel –

Most döbbenten ülök,

Csöndben motozok ezzel a verssel

(2004)
 Zsenge Liliom

Rohansz valahonnan,

Vagy rohansz valahová?

Csak percekre tűnsz fel

Otthonod űrbéli dimenzió, mely elrejt valahová

Halott kő

Érzékeim sugárzása

Megmarad bennem

A mag lepattan róla,

S izzó tekintetet feléd, felém nem terem

Megtört ritmus,

Ellépett tánc, eltépett szív,

Vektoriális párhuzamtalanság tekinteteink irányában:

Nem egyfelé nézünk

Észrevetted ugyan

Sajgó lelkemet;

Százszor idézem magam elé szép

Metszésű szemed - haszontalan’

Sosem tudhatod meg így,

Milyen karcsú derekat, boldog félmosolyt,

Gyönyörtől ívbefeszülő hátat, finom meggyszószt,

Elégedett álmot, békés lelket

Álmodtam neked

Tudomásul vettem,

Rohanó él’ted

Más dimenziókba

Ragad

Előbb-utóbb ettől

Szíved beleszakad

Zsenge vagy, és nemes liliom

(2005/2009)
Tartalomjegyzék
A híd alatt – három nap

Alkonyat a neved

Édes

Beteged vagyok

Bolyongtam

Bort hörpöltem

Cierro los ojos

Cím nélkül

Csend

Dertig

Ébredés

Egy gondolat

Egység

Sziklák

Elengedlek I.

Elengedlek II.

Elengedlek?? (III.)

Elmozdult a világ

Eltévedt gyalogosok

Emlékezés

Esti mese

Fény-árnyék

Figyelj rám

Hajnal, műhold
Hajnalban, szerelem

Haldokló I.

Haldokló II.

Hangéletkép

Hit

Hol vagy?

Hol vagyok?

Idill

Izzón

Jó reggelt, Kedves

Kavics

Ki vagy te?

Kikötő

Kopasz fák

Kő nekem mindened

Közel

Kukac

Legyőzve

Legyünk varjak

Lelkembe fogadnálak, hidd

Lüktetsz

Ma I.

Ma II.

Madár

Még itt vagyok

Megmérgeztél
Meteor

Minden nap

Nem tudom, milyen vagy

Nem

Óceánok

Ólompára

Halott por

Ott vagyok

Örülök neked

Öt

Pad

Padon

A reggel kacag

Reggeli csokor

Rémület

RZs

Szemeid

Szemeidben

Szeress

Tangó

Tango Verde

Társérintő

Te vagy

Telihold

Tudom, milyen vagy

Tűnődve
Ült

Vágy I.

Vágy II.

Várlak I.

Várlak II.

Víz

Vízió a nyárról

Y te vas

Zsenge Liliom