KONCZ KATALIN

Nőszemközt
Feminizmus magyar módra

Közöny az egyik oldalon (a nőtársadalom részéről), a másság tolerálásának igénye, de el nem

fogadása a másik oldalon (egy szűk kutatói-mozgalmi kör részéről). Közben a többség teszi
a dolgát. Feminizmus magyar módra.
Magyarországon a közvélemény elutasítja a feminizmust, a lelki szemei előtt feministaként
megjelenített nőt. Ennek az az egyszerű oka, hogy a köztudatban a feminizmus azonosul a
radikálfeminizmussal, amelynek képviselői a csöndes többség számára túl hangosak. Ők azok,
akik a nemek közötti érdekellentéteket túlhangsúlyozzák, s a női nem hátrányait a férfiak do-
minancia- és hatalomigényére vezetik vissza. Toleranciát követelnek, miközben intoleránsak
minden mássággal szemben. Nem megbékélést és együttműködést hirdetnek a kétnemű társa-
dalomban az egymásra utalt nemek között, hanem harcot a megsemmisítésig. Róbert Merle
(1983) leírása nem csupán egy ragyogó író zseniális víziója, hanem a radikálfeminizmus tö-
kéletes jellemrajza. A legradikálisabb irányzatok - pl. a leszbikus szeparatizmus - a férfiak lé-
tének szükségességét is kétségbe vonják, vagy kizárólag a nemzésre szűkítik, mondván, a ne-
mi örömök szerzésében is nélkülözhetők a férfiak. Sőt a mesterséges megtermékenyítés s a
spermabankok korszaka a férfiak teljes kizárásának lehetőségével kecsegtet. A mélyrégiókból
táplálkozó, a kisebbségi létből fakadó és felszínen tartott sérelmeket a köz\>élemény nem érti.
Csak ennek durva megnyivánulásait látja, és ösztönösen elutasítja a felkínált modellt.
Ezzel a társadalmi megítéléssel azonosulva, de nem vállalva, a nőkérdéssel foglalkozó ku-
tatók egy része elhatárolja magát a feminizmustól, a feminista jelzőt egyenesen kikéri magá-
nak. Többségük nem ismeri a különböző feminista irányzatokat, hiszen a hazai szakirodalom-
ban ezek megjelenése sokáig teljesen hiányzott.1 Egyébként sem tartja fontosnak, hogy minek
minősül, vagy minek minősítik mások. Teszi a dolgát. Vizsgálja, elemzi a magyar társadalmi
valóságot ezen belül a nők társadalmi helyzetének egy-egy aspektusát. A feminizmus értel-
mezése gyakran még a szakirodalomban is zavaros, a feminista jelzőt esetenként még a nő-
kérdéssel foglalkozó kutatók és mozgalmárok is helytelenül használják. Az önmagukat femi-
nistának vallók jó része kizárólag magának tulajdonítja a feminizmust, éberen őrködik, hogy
territóriumába senki illetéktelen be ne léphessea Az illetékességet maga kívánja eldönteni.
Feminista párbeszéd magyar módra.
Mielőtt folytatnám a gondolatmenetet, az elméleti és gyakorlati zavarodottság okán célsze-
rű a feminizmus mibenlétét definiálni, amelyben ugyancsak nem egységes a nemzetközi - s
főként nem a hazai - szakirodalom. A feminizmus a női érdekek érvényesítését nyíltan válla-
ló, a női nem esélyegyenlőségéért síki-a szálló szemléleti alapállás, értékszempontú közelítés.
Vallja a nemek esélyegyenlőségének igényét, vállalja a női nem hátrányainak elemzését, cé-
lul tűzi ki a nemek közötti esélykülönbségek felszámolását.
A hazai egyhangúságtól eltérően a nemzetközi szakirodalom a feminizmus rendkívül sok-

1 1994-ben jelent meg a Hadas Miklós szerkesztette könyv, amely betekintést nyújt a különféle feminista meg-
közelítésekbe.
Koncz Katalin: Nőszemközt. Feminizmus magyar módra 129

színű áramlatait kínálja az olvasónak (Rosser, 1992, Tong, 1992). Egy lehetséges csoportosí-
tásban - korántsem a teljesség igényével - megkülönböztethetjük a különféle irányzatokat el-
térő ideológiai gy ökereik szerint: az egzisztencialista, az esszencialista, a liberális, a marxis-
ta, a szocialista, a posztmodern feminizmust; tudományági kötődése alapján pl. a pszichoana-
litikus feminizmust; területi sajátosságok alapján az iszlám és az afrikai-amerikai feminiz-
must; a férfiakhoz való viszony szerint a radikálfeminizmust és a leszbikus szeparatizmust.
Újabban a nőpolitika közigazgatási területek szerinü elemzése állami, helyhatósági feminiz-
musként jelenik meg (Macey, 1995, McBride Stetson-Mazur, 1995), amely azonban besorol-
ható a fenti áramlatok valamelyikébe. Eltérő jellegüknek megfelelően célszerű elkülöníteni a
feminizmus tudományos (akadémiai, elméleü) és mozgalmi (gyakorlati) áramlatát, amelyek
kapcsolata országok és korok szerint sokféle változatosságot mutat.
A tudományos feminizmus a feminist studies, women's studies, gender studies tudomány-
történeti kronológiában, a gyakorlat a nőmozgalmak történetében testesül meg. A feminist
studies a női nézőpontot jeleníti meg a különböző tudományokban. Legjelentősebb alkotása a
feminista filozófia. A women s studies a feminista nézőpontú résztudományok interdiszcipli-
náris tudománnyá szerveződésének állomása. Vizsgálódásainak tárgya a női nem. A gender
studies a két nemet szimbiózisban kezeli, a nemek közötti viszony elemzésének megkülön-
böztetett szerepet szán, mindkét nem hátrányaira érzékeny.2 Szintén értékszempontú közelí-
tés, célként az emberi nem emancipálását, képességeinek kifejlesztését és kiteljesítését tétele-
zi (Koncz, 1996).
A feminist studies-women s studies-gender studies tehátfeminista és humanista nézőpontú,
kritikai tudomány. Vizsgálódásuk táigya kezdetben a nő, majd a nő a férfival együtt. Felhasz-
nálja, integrálja és továbbfejleszti az eddigi tudományos eredményeket. Ezért van helye a tu-
dományos kutatásokban, az egyetemi oktatásban, és kér az eddigieknél nagyobb teret ezekből.
Abból a felismerésből, hogy a jelenlegi tudományos eredmények féleredmények, és megisme-
résünk korlátozott a csakis férfi szempontú közelítések talaján,3 kézenfekvő a következtetés
és igény: a tudományos megismerés elmélyítése szempontjából nélkülözhetetlen a női szemlé-
letű tudomány integrálása. Az eddigi eredmények megtagadása és elvetése - amelyre van szá-
mos kísérlet - azonban ugyanolyan egyoldalú, mint a feminizmus létjogosultságának megkér-
dőjelezése. Valósághű tudományos megismerésre csakis e kétfajta nézőpont alapján felhalmo-
zott tudás szintézisével tehet szert az emberiség. Ez azonban már újabb tudományfejlődési
szakasz: a humán studies kora lesz.

A hazai tudományos feminizmusról

Nőkre vanatkozó tudományos kutatások - kis számban, de - voltak az elmúlt évtizedekben is.
Feministának azonban azok tekinthetők - függetlenül attól, hogy a szerzők maguk vállalják-e
a jelzőt vagy nem -, amelyek a korábbiakban említett értékszempontú megközelítésnek meg-
felelnek. Mivel oly sok a félreértés a feminizmus körül, célszerű példán keresztül érzékeltet-
ni, hol a határvonal a feminista és nem feminista alapállás között. Az a megállapítás, hogy a
nők népességen belüli számarányuk alatt képviselik nemüket a politikai döntéshozatali folya-
matokban, vitathatatlan tény. Meg kell nézni a statisztikákat, de elegendő egy-egy televíziós
parlamenti tudósításba betekinteni. E ténymegállapítás még nélkülöz feminista értékeket. Fe-
ministává attól válik, ha hozzátesszük: ez a nőkkel szembeni - történelmi gyökerű - diszkrimi-
natív folyamatok eredménye és része, ami egyéni és társadalmi szempontból egyaránt káros.
A kis számú hazai, nőkre vonatkozó kutatások többsége ezt az értékszempontú közelítést

2 Ezek a kifejezések tehát nem egymás szinonimái, mint ahogy az Acsády Judit (1995) cikkében olvasható.
3 Magyarul részletesebben lásd Adamik Mária (1994) tanulmányában.
130 Társadalmi Szemle • 1996. 8-9. szám

nyíltan vállalta az elmúlt évtizedekben, annak biológiai, társadalmi gyökereiről írt. Többsé-
gük a marxista és a liberális eszmék befolyása alatt állt.4 Jóllehet, a marxista szemlélet ma Ma-
gyarországon nem vállalandó elkötelezettség, míg - az egyébként más célra sokat idézett és
majmolt - nyugaton a korábban jelzett feminista színárnyalatok között a marxista feminizmus
rangos helyet foglal el. Az egyre dominánsabb amerikai-afrikai (black) feminizmus nagyon
közel áll a marxizmushoz, mivel a kettős elnyomás (faji és nemi) metszetében ragadja meg a
nők társadalmi helyzetének és lehetőségeinek jellemzőit. S az is figyelemre méltó tanulság,
hogy a pekingi NGO Fórumon domináltak a baloldali értékeket valló civil szervezetek. Azzal
az antifeminista érvvel, miszerint a nemek szerinti vizsgálódásnak nincs értelme, mivel egy
felsőbb és egy alsóbb osztályba (rétegbe) tartozó nő között nagyobb a különbség, mint az
egyazon osztályba (rétegbe) tartozó nő és férfi között, csak e kettős metszetben érdemes vi-
tatkozni. A hazai feminista jelzőt is vállaló mozgalom nem ismeri el a korábbi évtizedek tudo-
mányos eredményeit, a feminizmust meglehetősen személyes ügyként kezeli, és egyetlen leté-
teményesének saját magát tekinti.
A hazai feminista közelítések a magyar valósághoz való viszonyukban is különböznek egy-
mástól. A nőkérdéssel foglalkozók egy része a magyar társadalmi gyakorlat aktuálisnak vélt
problémáit kutatja (népesedési problémák, iskolázottság, foglalkoztatottság, munkanélküli-
ség, politikai érdekérvényesítési csatornák, előmeneteli korlátok, bérkülönbségek stb.). Egy
másik csoport nyugati - főként amerikai - minták alapján keresi helyét a kutatói-mozgalmi
palettán, az amerikai társadalom által kitermelt/kreált problémákat próbálja átültetni a magyar
gyakorlatba, miközben alig vesz tudomást a magyar társadalom tényeiről. Elutasítja az elmúlt
évtizedek tudományos termékeit, tényfeltáró elemzéseit. Számára csak a nyugati gondolat az
érték - legyen az bármennyire is szerény - , minden meggyőző, ami idegen nyelven - főként
angolul - íródott, ha mégoly botor is - , és minden elvetendő, ami magyar és főként az előző
évtizedek terméke. A tényektől meg nem zavarva elkerüli a figyelmét, hogy amiről a nemzet-
közi szakirodalom napjainkban is vitázik, arról az elmúlt évtizedekben a magyar valóságra ér-
vényes válaszok születtek itthon, magyarul. Sőt a nemzetközi szakirodalomban vajúdó prob-
lémafelvetésekre is születtek máig nem cáfolt érvényes magyar válaszok. S végül üdítő új színt
képvisel a hazai nőirodalomban egy harmadik csoport, amelyik a magyar társadalmi valóság
problémáiból kiindulva a fejlett piacgazdaságok releváns kérdésfelvetéseit és válaszait mérle-
gelve keres újszerű megoldásokat.
A tudományos megismeréshez nélkülözhetetlen alázat túllép társadalmi rendszereken, po-
litikai, mozgalmi elkötelezettségen, divatirányzatokon, megőrzi és továbbfejleszti a maradan-
dó értékeket. A rendszerváltást megelőző hazai tudományos vizsgálódások a nők társadalmi
helyzetéről nélkülözhetetlen ismereteket adtak közre. A feminist studies-women s studies-gen-
der studies, mint b'itikai tudomány bírálatának két vonulata ismeretes a nemzetközi szakiro-
dalomban is: a nők jelenlegi társadalmi helyzetének kritikája és a hagyományos maszkulin
episztemológia bírálata. Ennek alapján „ tradicionális feminista " közelítésnek nevezem a nők
helyzetét, szerepeit a hagyományos maszkulin ismeretelméleti kategóriákkal leíró-elemző
vizsgálódásokat {Koncz, 1995). A nemzetközi szakirodalom háromnegyede-négyötöd ebbe a
kategóriába tartozik. Az „ újfeminizmus " a feminista filozófia ismeretelméleti .üa> áll; sát ma-
gáénak vallva megkérdőjelezi az előbbi tudományos eredmények érvényesség, körét. S ebben
igaza van. A tradicionális feminista közelítések nem lépik át a hagyományos ismeretelméleti
lehetőségek határait. Szükség van-e ezekre a tradicionális közelítésekre? Csak igenlő lehet a
válasz, mert a maszkulin normák alapján szervezett világban vannak tények, amelyek csak e
rendszert leíró kategóriákkal értelmezhetők. Vannak a nők egyenlő esélyeit korlátozó folya-

4 A marxista feminizmus a nők elnyomását osztály- és nemi determináció kettősségében szemléli, a liberális fe-
minizmus nem követel privilégiumokat a nők számára, s azt igényli, hogy mindenki számára nyíljanak egyenlő esé-
lyek nemi diszkrimináció nélkül (Tong, 1992).
Koncz Katalin: Nőszeniközt. Feminizmus magyar módra 131

mátok, amelyek csak ezen a szemüvegen keresztül láthatók és láttathatok. Csak ezzel a szem-
léletmóddal és terminológiai rendszerrel lehet vitatkozni a hatalom jelenlegi birtokosaival.
A rövid távú cselekvés számára csak ebben a férfidomináns térben van elmozdulási lehetőség,
valóságos cselekvési tér, amelyhez tudományos érvrendszer csakis a tradicionális terminoló-
giákból építhető fel. Nélkülözhetetlenek azonban az „újfeminizmus" vizsgálódási módszerei,
amelyek nagyobb léptékű társadalmi átalakítás igényében gondolkodnak, a hosszabb távú ra-
dikálisabb átalakulás számára nyitnak új horizontot. Olyan ismereteket kínálnak, amelyet a
„tradicionális feminizmus" nem képes nyújtani.
Az elmúlt évtizedekben a nőkérdés iránti lanyha érdeklődés határozta meg a tudományos
közelítések korlátait és eredményeit. Ezek a nőkérdés egy-egy szeletét ragadták meg. A szak-
irodalmat uralták a statisztikai és gazdasági közelítések, a teljes foglalkoztatás problémáinak
és következményeinek elemzése. A néhány megőrzésre érdemes cikk mellett több könyv je-
lent meg amelyek a jelen kritikájának próbáját is kiállják. A nőmozgalom története (N. Szeg-
váry, 1981), a sztereotípiák „élete és eredete" (H. Sas, 1993), a női foglalkoztatás (H. Sas,
1976, Koncz, 1987, Molnár, 1981), a nemek közötti különbségek (Koncz, 1985) ma is forga-
tásra számot tartó igényes művek. A reprodukció alapkérdéseiben folytatott kutatások (Pong-
rácz Tiborné, S. Molnár Edit), a családdal kapcsolatos kutatások értékei (Cseh Szombathy
László, H. Sas Judit, Somlai Péter) megőrzésre érdemesek.
Jelenleg is dominálnak a tradicionális vizsgálódások, amelyeknek a rendszerváltás nőkre
gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt tág terük van. A feminista episztemológiára alapozott kö-
zelítések egyelőre csak kérdéseket fogalmaztak meg, a meglevő tagadására volt eneigia, az új
ismeretelméleti alapon történő vizsgálódás eredményei még váratnak magukra. A kétfajta
szemléletbeli alapállás még nem békélt meg egymással, a másik szükségességének elismeré-
se csak szűk kutatói körre jellemző. Pedig nemzetközi szakirodalmi tapasztalatok szerint a nő-
tudomány két irányzata jól megfér egymással, mindkettő saját fejlődési útját járja. A tradicio-
nális vizsgálódások interdiszciplináris jellege erősödik, az „ újfeminista " nézőpont egyre job-
ban benyomul a különböző tudományágakba.
A rendszerváltást követően a nőkérdés iránti érdeklődés a korábbinál is lanyhább. Szak-
irodalmi publikációk alapján a kutatások három térületen folynak, ismert nevekhez kötötten:
- nők a politikában (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Politikatudományi Inté-
zet);
- nők iskolázottsága és foglalkoztatottsága, női életutak (Munkaügyi Kutatói Intézet, Bu-
dapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Szociológiai Kutató Intézet);
- demográfiai kérdések, családok helyzete (Népességtudományi Kutató Intézet, Eötvös
Loránd Tudományegyetem).
Az elmúlt években örvendetesen megszaporodtak a feminist studies körébe sorolható írá-
sok (Tér és társadalom, 1994), üdvözlendő a hangvételével és szerkezetével a korábbiaktól el-
térő, az új és a tradicionális feminista közelítéseknek egyaránt helyet adó, nőkérdésről szer-
kesztett kötet (Hadas, 1994). A nők a művészetekben témakörben számos új tanulmány szü-
letett, és új nevek tűntek fel (Szerep és alkotás, 1996).
A nőmozgalom pluralizálódása a rendszerváltás terméke. A nőmozgalmak szervező ereje
azonban még gyenge, a nőtömegek érdeklődése csekély, a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági
feltételek közepette erőfeszítése és figyelme a fennmaradásért folytatott mindennapi küzde-
lemre irányul. Az aktív mag még nem találta meg a tömegek mozgósítására alkalmas célt és
programot. Egyes feminista szervezetek értelmiségi önmarcangolása távol áll a magyar nőtár-
sadalom mindennapi valóságától. A nyugati feminista mozgalmaktól eltérően a hazai nőmoz-
galmak nem vállalják a társadalomkritikusi szerepet. A különböző eszméknek és/vagy külön-
böző politikai pártoknak elkötelezett nőszervezetek közötti együttműködés csekély, egyes nő-
szervezetek rivalizálása és együttműködési készségének hiánya akadályozza az egyébként is
erőtlen nőmozgalom hatékonyságát.
132 Társadalmi Szemle • 1996. 8-9. szám

A rendszerváltást követően a mozgalmi feminizmus új irányba nyitott felszínre hozva a nők

elleni erőszak különböző formáit, s szervezve a nők számára nyújtott érdekvédelmet és segít-
séget (Eszter Alapítvány, NANE, Ombudsnő Program), nevében is vállalva a feminizmust
(Feminista Hálózat). Számos szakmai nőréteg megszervezte szekcióját - többnyire a Magyar
Nők Szövetsége keretében gyakran nemzetközi szervezetekhez kapcsolódóan (diplomás
nők, orvosnők, rendőrnők, bírónők, vállalkozó nők szervezetei). Élénkülnek a pártok, a szak-
szervezetek és az egyházak nőszervezetei. Női Alapítványok segítik a nőmozgalmat és a nő-
tudományt céljai elérésében (MONA, A Nők Esélyegyenlőségéért Alapítvány, Tudomány a
Nőkért Alapítvány). Formálódóban a Magyar Nők Szövetsége keretében szerveződő Magyar
Női Akadémia.
A fejlett országokban a feminizmus akadémiai és mozgalmi szárnya között szoros a kap-
csolat. A hatvanas években a nőmozgalom ihlette a feminist studies kiteljesedését, a kölcsön-
kapcsolat a későbbi években is mérvadó. Hazai viszonyok között az elméleti és gyakorlati fe-
minizmus, valamint a nőmozgalom különböző szárnyai között szűk körű az együttműködés.
A tradicionális feminista tudomány és a nőmozgalom közötti kapcsolat egyirányú, a tudomá-
nyos közelítés a nők helyzetének elemzésével megalapozza a nőmozgalmi programokat. Az
új feminizmus nőmozgalmi indíttatása erőteljesebb, s főként a fiatalabb generációkból kerül-
nek ki tagjai. Hatásuk és tömegbázisuk csekély. A kétfajta irányzat közötti párbeszéd minimá-
lis. Ez kifejezésre jut itthon és a nemzetközi konferenciákon való szereplésekben is. A pekin-
gi világkonferencia NGO-fórumán talán egyetlen ország sem dicsekedhetett azzal az „ered-
ménnyel", hogy a résztvevők nem is tudtak egymásról. A lengyel N G O k részvételét e célra
létrehozott nemzeti szervezet koordinálta. Országok sokasága rendezett kulturális estet, kiál-
lítást. Együtt voltak, képviselték hazájuk nőtársadalmát. Az egymásról sem tudó magyar részt-
vevők vajon kiket képviseltek? S tudnak-e rólunk azok, akikre lépten-nyomon hivatkozunk,
akiknek az érdekeit képviselni vagyunk hivatottak? A kérdések sora folytatható, a válasz egye-
lőre formálódik. Ráérősen, magyar módra.

HIVATKOZÁSOK
Acsády Judit (1995): A patriarchátus tetten érése. Elet és Tudomány, 1994. november. 1.
Adamik Mária (1994): A Nagy Fehér Üzemmód. In: Hadas (1994) 142-154. o.
Hadas Miklós (1994): Férfiuralom. - írások nőkről, férfiakról, feminizmusról. Budapest, Replika Kör. 267 o.
H. Sas Judit (1976): Életmód és család. Az emberi viszonyok alakulása a családban. Akadémiai Kiadó. 236 o.
H. Sas Judit (1993): Nőies nők és férfias férfiak. A nőkkel és a férfiakkal kapcsolatos társadalmi sztereotípiák élete
és eredete. Budapest, Akadémiai Kiadó. 251 o.
Koncz Katalin (1985): Nők és férfiak. Hiedelmek tények Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 271 o.
Koncz Katalin (1987): Nők a munkaerőpiacon. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 392 o.
Koncz Katalin (1995): A megosztott feminizmus Magyarországon. Megosztott Világ Konferencia, Budapest, 1995.
december 1-2. MTA Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja
Koncz Katalin (1996): Nőszemközt - Peking kapcsán a feminizmusról. Társadalmi Szemle, 1996. 3. sz. 50-55. o.
Mdcey, Marié (1995): The moment of municipal feminism: gender and class in 1980's local govemment. Critical
Social Policy. 44/45. sz. 126-146. o.
McBride Stetson, Dorothy-Mazur, Amy G. (1995): Comparative State Feminism. Sage Publications, London. 252 o.
Merle, Róbert (1983): Védett férfiak Európa Könyvkiadó. 442 o.
Molnár László (1981): A munka szerepe a nők életútjában. Akadémiai Kiadó. 263 o.
N. Szegvári Katalin (1981): Út a nők egyenjogúságához. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 227 o.
Rosser, Sue V. (1992): Are the feminist methodologies appropriate for the natural sciences and do they make a
difference? Women's Studies International Forum, 15. köt., 5-6. sz. 535-550. o.
Szerep és alkotás (1996): Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben. Petőfi Irodalmi Múzeum, márci-
us 21-22.
Tér és Társadalom (1994): 1-2. sz. 102 o.
Tong, Rosemarie (1992): Feminist Thought. A Comprehensive Introduction. London, Routledge. 305 o.
Women's Studies Quarterly (1994): Women's Studies: a World View. 3-4. sz. 269 o.