Oszmán Birodalom – diplomácia kapcsolatok

díván, követségek, kémkedés

Oszmán Birodalom központja

Az Oszmán Birodalom több történelmi központtal rendelkezett, ilyen központ volt

Bursza és Edirne, azonban Konstantinápoly elfoglalása után a szultán ide helyezte át
székhelyét. 1453-ban vették be II. Mehmed szultán seregei. Az Oszmán szultán Bizánc
örökösének tekintette magát. A város központi szerepe nemcsak geopolitikai helyzetéből
fakadt, kulturális, gazdasági, igazgatási központ is volt. A város négy részre tagolódott
Konstantinápolyra (az Aranyszarv-öböl északi partja, amelyet falak vettek körül), a
keresztények városrészeire (Galata-Pera, az Aranyszarv-öböl északi partja), az ázsiai részekre
Üszküdár), valamint a falakon kívüli területek (Ejub).1

A szultáni központ az Új Szeráj 1478-ra készült el. Elnevezése Topkapi Szeráj lett a
tenger egyik kapuja után, elhelyezkedése jó kilátást biztosított a tengerre. A szultánok 1879-ig
lakták.2

A díván

Kerekes Dóra meghatározása szerint: „A díván az Oszmán Birodalom legfőbb

vezetőinek tanácsát jelentette. A díván tagjai minden nap összegyűlek.” 3

A szultán kupolás tanácstermét a Topkapi Szerájban a dívánt 1525-ben emelték. Orhan

szultán hozta létre és hetente négyszer ülésezett, kezdetben tagjainak száma 4 fő volt. Ez
Nagy Szulejmán idejére kibővült 11 főre. Hatásköre szerteágazó volt, kiterjedt a külügyekre
és a belügyekre is. Legfőbb bírói fórumként működött. Döntéseiben az igazgatási szakértők és
az épület irattárában fellelhető nyilvántartások is segítettek.

A díván tagjai Nagy Szulejmán idejében az alábbiak voltak: a szultánt követő első
ember: a nagyvezír és még három vezír, „államkincstárt, a birtok- és pénzügyeket két
defterdár kezelte, a jogi életért a bírák rendjének főnökei: a két kádiaszker, a külügyekért és

1
Kerekes Dóra: Diplomaták és kémek Konstantinápolyban. L’Harmattan, Budapest, 2010. 19-20 o.
2
Hegyi Klára – Zimányi Vera: Oszmán Birodalom Európában Corvina, Budapest, 1986.
http://mek.oszk.hu/08900/08980/08980.htm#3 (2017. 10. 30. )
3
KEREKES (2010) 235 o.
az iratkiállításért a kancellária vezetője: a nisándzsi felelt. Tanácskozási joggal vett részt az
üléseken a Balkán kormányzója: a ruméliai beglerbég, és a flottaparancsnok: a kapudán
pasa.”4

A díván tagok számának növekedése a centralizált módon kiépült bürokráciát jelezte,

amely hatékonyan tudta irányítani a Birodalmat. A XVI. századra a szakágazatok is
elkülönültek, viszont túlzott centralizáció érvényesült.

A díván ülései közül a szerdai korábban Konstantinápoly ügyeivel foglalkozott, de a

XVI. század elején a területi növekedést követően a nagyvezírek leterheltsége jelentősen
megnőtt, így az ügyintézést a kajmakám 5ra bízta, aki szerdán és pénteken saját dívánt tartott.
Ezen a városi tisztségviselők beszélhették meg a helyi ügyeket.

A Topkapi Szeráj

A Szeráj udvarokra tagolódott. Az Első Udvarba a Hagia Sophia felé néző Birodalom
Kapun át lehetett bejutni ezt janicsár udvarnak is nevezték, a kórház is itt volt. A Második
Udvarban található a Hárem és a díván, az adminisztrációs épületek és konyhák. A Harmadik
Udvarban a kert és a kincstár található. Negyedik Udvarban a szultán magánkertje állt. 6

Körülbelül 6000 fős kisegítő személyzet7 segítette működését. Külön gárda vigyázta a
rendet, amelynek a feladata a kapuk őrzése, a követek kísérése és felvigyázása és a
kivégzéseket is ők bonyolították le.

4
HEGYI – ZIMÁNYI (1986) http://mek.oszk.hu/08900/08980/08980.htm#3(2017. 10. 30.)
5
KEREKES (2010) 237 o. „ Kajmakám: Az Oszmán Birodalomban a kajmakám rangját különböző tisztségviselők
viselték. közülük a legfontosabb a konstantinápolyi volt, aki akkor maradtafővárosban, ha a nagyvezír
személyesen vonult hadjáratba, vagy elhagyta fő szálláshelyét. Ilyenkor a kajmakém majdnem ugyanolyan
jogkörrel élhetett, mint a nagyvezír”.
6
http://topkapisarayi.gov.tr/en/history Topkapi Szeráj hivatalos oldala (2017.10. 30.)
7
A kapidzsik kb. 2000-en voltak, az első és a második udvar bejáratát őrizték, továbbá a
letartóztatottakat is, a követeket is kísérték, az ajándékok cipelésében segédkeztek. Vezetőjük: kapidzsilar
kethüdászi.
A bosztándzsik kb. 3000 főt jelentettek, nevük kertészt jelentett, de a palota kertjeinek gondozásán túl,
feladatuk volt a szultán kihajózása esetén a gályákon való evezés. A városban őrizték a szultáni tulajdonokat. A
tengerparti parkok és mulatóhelyek rendjére is ügyeltek. Feladatuk volt a palota védelme. Vezetőjük:
bosztándzsi basi, rendőri funkciót lát el.
A csausok a díván ülések kapcsán segédkeztek, a tanácstermek mellett várakoztak és ha feladatot
kaptak teljesítették. Elővezették a peres feleket, a díván rendeleteit elvitték a tartományokba, ellenőrzésekre
küldték őket, a halálra ítélt tartományi főtisztségviselők kivégzésére. Vezetőjük: csausbasi HEGYI – ZIMÁNYI
(1986)
Diplomácia európai országok kapcsolatai

A diplomatákat minden eseteben nagy pompával fogadták, amelynek elsődleges

8
feladata a reprezentáció volt. A szultán saját és állama hatalmát juttatta így kifejezésre. A
követeket az oszmán területre érkezéstől a Porta „vendégszeretetét” élvezték, török kíséretet
kaptak, személyi és vagyonbiztonságukért a helyi oszmán hatóságok feleltek.9

Velence konstantinápolyi diplomáciai kapcsolatai még a bizánci időkre nyúlik vissza.

Gazdasági érdekei fűződtek Velencének a kapcsolathoz, emellett információs hálózatuk egyik
központi helye volt Konstantinápoly. 1454-ben állította fel állandó követséget a városban. 10
1540-ben Velencével békekötés történt, ahol területi veszteségek érték, viszont
privilégiumokhoz jutottak a kereskedelemben.

A követek általában 3 évre kaptak megbízatást. Hogy elképzelhető legyen, miről is

jelenthettek egyes követek az államuk felé, részletesebben is kitérek a velencei
követjelentések típusaira és tartalmára. Rövid jelentéseket dispacciokat és hosszú jelentéseket
relazionékat küldtek. Rövid jelentés főbb témái: „hajók és kereskedelmi áruk, pénz és árak,
pénzváltás, idegen hajók érkezése nem velencei felségjelzés alatt, azok az áruk, amiket ezek a
hajók hoztak, a külföldi konkurencia, nyugati kereskedők Konstantinápolyban és egyéb
helyeken, törökök tengeri ereje, a kalózok; az oszmán adminisztráció változásai, tűzvész,
járvány, éhínség stb.” A relazionét az állomáshelyről való visszatérés után kellett elkészíteni,
amely összefoglalás Oszmán Birodalom kiterjedéséről, szultánról, díván tagokról és belső
viszonyaikról, hadseregről és flottáról és a pénzügyi helyzetről.11

A XVI. század diplomáciájában meghatározó irányvonalat képviseltek az oszmán-

francia kapcsolatok. Ambivalens helyzet volt, a nagy kulturális és vallási különbségek
ellenére, amikor érdekeik egybe estek a franciák sikerrel szövetkeztek az oszmánokkal a
Habsburgok ellen.

1536-ban az Oszmán Birodalom és Franciaország között szabad kereskedelmi

megállapodás jött létre, mindkét ország alattvalóinak csak annyi illetéket kellet fizetniük, mint
az állam saját alattvalóinak. A francia konzulok korlátlanul bíráskodhattak az oszmán földön
élő francia alattvalók fölött, magánjogi, kereskedelemi jogi és büntetőjogi esetekben. Az
oszmán alattvalók ellen irányuló francia magánjogi ügyek azonban a kádik elő kerültek, de

8
MATUZ (1990) 97 o.
9
ÁGOSTON http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/haboru_es_beke_az_oszmanoknal (2017. 10. 30.)
10
ÁGOSTON
11
KEREKES (2010) 32-39 o.
francia tolmácsnak is jelen kellett lennie. A hadifoglyok szabadon engedéséről is sikeresen
tárgyaltak a franciák. Franciaország ilyen módon vezető szerepre tett szert a levantei
kereskedelemben. 12

Anglia I. Erzsébet uralkodása idején vette fel a diplomáciai kapcsolatot az Oszmán

Birodalommal és a kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére és megerősítését érték el.

Az osztrák Habsburg-ág Mohács után közvetlen szomszédságba került az Oszmán

Birodalommal. I. Ferdinánd (1526-1564) 1526-1545 között is már próbálta fegyverszünetet
kötni az oszmánokkal, sikertelenül.13 Oszmán részről Ibrahim nagyvezír14 vezette a
tárgyalásokat.15 1533. alkalmi követség fegyverszünetért ment, de erre ennek megkötésére
nem került sor, mégis 1541—ig szüneteltek az összecsapások. 1536-ban újabb kísérlet történt
az állandó követség megalapítására, de nem kapott rá engedélyt a Portáról. 1541-ben Budát
harc nélkül foglalta el Szulejmán és sem a visszafoglalási kísérlet, sem az újabb követjárás
nem ért el sikereket. Változatos nemzetiségű követségek érkeztek a Szulejmánhoz, de ezek
csak 1547-ben egyeztek meg egy béke feltételeiben. Ez a szerződés teremtette meg a
kereteket egy állandó követség felállítására Konstantinápolyban. Johann Maria Malvezzi volt
az első állandó követ 1547-1553 között. A követség fénykora az 1568-as békekötés követően
élte. 1593-ig volt folyamatosan követ az Oszmán fővárosban. A hosszú háború idején (1593-
1606) nem volt követ a városban, és csak az 1606 zsitvatoroki béke után több évvel 1610-ben
lett új állandó követ. Ezután már 1683-ig állandóan működött császári követség.

Tolmácsok szerepe

A szultáni szerájban az oszmánli nyelvet használták, amely arab, perzsa és török

szavak és nyelvtani elemek alkottak. A követeknek szüksége volt tolmácsokra. Eleinte
Konstantinápolyban lakó keresztényeket alkalmaztak a követek, akik négy nagy család tagjai
közül kerültek ki. Ők a szultán alattvalói voltak hívatásukat csak szultáni engedély levél
birtokában gyakorolhatták. Ezen tolmácsok megvesztegethetőek voltak és sokszor több
államtól is fizetséget kaptak. A tolmácsok beszédét, a tőlük kapott információkat érdemes volt
12
MATUZ (1990) 99 o.
13
KEREKES (2010) 15-30
14
MATUZ (1990) Ibrahim nagyvezír – görög származású, gyermekadó révén került az oszmán udvarba.
Szulejmán szultán főkamarása lett, elnyerte a szultán bizalmát. Nagyvezír lett, több nyelven beszélt, sokoldalú
képzettség, zenében is járatos volt. Diplomáciában tehetséges, ismerte az európai államok közötti politikai
viszonyokat. Nagy szerepet vállalt a gyakorlati politika irányításában. Szulejmán felesége Hurrem azonban
Ibrahim sikerei ellenére elérte, hogy 1536 márciusában kivégezzék a nagyvezírt. 96-97 o., 101 o.
15
MATUZ (1990) 96-97 o.
leellenőriztetni. A szeráj alkalmazottait használták a követek is. Később arra törekedtek, hogy
saját nyelviskolákban neveljék ki tolmácsaikat az államok. Először Velence alapított ilyen
iskolát 1551-ben. Franciaország sokkal később 1669-ben alapít iskolát Konstantinápolyban,
Perában. Az Habsburg Birodalom még később 1674-ben alapított tolmács iskolát.16

A Portán főleg Konstantinápolyban lakó görögöket alkalmazták tolmácsként.17

Milyen volt a Mediterrániumban foglakoztatott ideális tolmács? „Ismernie kellett a

saját anyanyelvét, a latint és a keleti nyelveket, az olaszt és a görögöt is, a kereskedelmi
törvényeket, az ország történetét és földrajzát, a muszlim törvényt, a birodalom szokásait, az
oszmán adminisztráció mechanizmusát. Jóindulatúnak, hidegvérűnek, megbízhatónak,
tisztességesnek és olyan bátornak kellett lennie, hogy nem félhetett még a pestistől sem.” 18
Azonban ennyire kivételes tolmácsot nehéz lehetett találni. Az európai számára elsősorban a
helyismeret, a rokoni és egyéb kapcsolati háló volt fontos a tolmácsok esetében.

Kémkedés

Az Oszmán Birodalom a XIV-XV. században még nem rendelkezett kiépített hírszerző

hálózattal, a felderítés és kémkedés a hadjáratokhoz voltak köthetők, katonai felderítésekben
öltött testet. A XVI-XVII. századra épült ki a minden területre kiterjedő részletes hírhálózat,
amely a különböző országokban működő követségekhez voltak köthetők. Belső hírszerzés
során a besúgók az ország és a társadalom pl.: janicsárok, különböző rétegeinek hangulatáról,
kihágásairól készítettek jelentéseket.19

Az 1520-as évektől figyelhető meg egy új Birodalmi stratégia az Oszmán

Birodalomban, amelynek jelentős eleme volt a hírszerzés. A szulejmáni kori terjeszkedés, az
európai politikába és diplomáciába való integráció, a külpolitika, az emberi, anyagi és katonai
erőforrások mozgósítása mind pontos információkat igényeltek a hatékony megvalósítás
érdekében.20

16
KÁRMÁN (2006) http://mult-kor.hu/20070301_torokul_tudo_erdelyiekre_is_szukseg_volt_a_portan?
print=1(2017. 10. 30.)
17
ÁGOSTON
18
Jean-Micheal Venture de Parais (tuniszi tolmács) XVIII. század végi megfogalmazása Idézi: KEREKES (2010) 73
o.
19
GÁBOR (2014) 90-109. https://www.academia.edu/16854001/INFORM%C3%81CI%C3%93SZERZ%C3%89S_
%C3%89S_K%C3%89MKED%C3%89S_AZ_OSZM%C3%81N_BIRODALOMBAN_A_XV_XVII._SZ%C3%81ZADBAN
(2017. 10. 30.)
20
GÁBOR (2014) 101-139. o. https://www.academia.edu/16854001/INFORM%C3%81CI%C3%93SZERZ
%C3%89S_%C3%89S_K%C3%89MKED%C3%89S_AZ_OSZM%C3%81N_BIRODALOMBAN_A_XV_XVII._SZ
%C3%81ZADBAN (2017. 10. 30.)
 A XVI. században a kémek általában még alkalmi feladatokat kaptak. Ekkor
Velencének volt a legnagyobb informátorhálózata. A kereskedelmi államoknak kereskedőik
révén előnyük volt az információszerzés terepén, mint az agrárius jellegű országoknak. Másik
központtá Raguza vált, a mai Dubrovnik, amely az osztrák Habsburgok hálózatának részei
voltak, innen jutottak megbízható információkhoz. Raguza lakosai szultáni alattvalók voltak,
adót fizettek de egyébként nagy mozgásteret kaptak. Kötelesek voltak a szultánt is informálni
a mindenkori ellenség mozgásairól.21

A hírek terjedésének a gyorsasága is fontos volt. Bécs-Velence-Konstantinápoly

útvonalon a legrövidebb idő 23 nap volt, átlagosan viszont 47 napra volt szükség, de
előfordult, hogy 113 napig utazott egy levél. A leveleket többnyire kódolva küldték el.22

Összegzés

Konstantinápoly elfoglalása és a katonai terjeszkedést követően az európai országok

előtt egyértelművé vált, hogy egy új nagyhatalom vetette meg a lábát Európában. A
diplomáciai kapcsolatokat Velencével szinte megörökölték az oszmánok, akik gazdasági
szükségleteik miatt, korábban már Bizánccal is tartottak fent kereskedelmi és diplomáciai
kapcsolatokat. A franciák szövetségest láttak az oszmánokban, akiket a Habsburgok ellen való
nyomásgyakorlásra használhatnak. A Habsburgok csak hosszas próbálkozás után tudtak
állandó követséget felállítani Konstantinápolyban. A követek sikeressége sok tényezőtől
függött, amelyben csak az egyik tényező volt a gyakran több állam által fizetett és
megvesztegethető tolmácsok szerepe. A kulturális és vallási különbségek, az eltérő szokások,
a politikai kultúra ismeretének hiánya mind kommunikációs akadályt jelentett és akár a követ
vagy épp a tolmács kivégzéséhez vezethetett. A díván előtt hallgatták meg a követeket, akik
gyakran csak a nagyvezírekkel tárgyalhattak, miután lélektani okokból hosszan várakoztatták
őket. A követségnek nem is volt érdemes elindulnia nagy mennyiségű készpénz és ajándék
nélkül, ha sikeresen akarta teljesíteni, az uralkodó által részletesen meghatározott feladatait.
A hivatalos kommunikáció mellett azonban a létfontosságú információszerzésnek más
csatornái is léteztek. A különböző európai követek összejártak informális ebédekre, a
különböző hivatalnokok megvesztegethetőek voltak, a tolmácsok kapcsolati hálója is
jelentehetett fogódzót. A legfejlettebb informátorhálózatot Velence tartotta fent, mellé
zárkózott fel a szintén kereskedőváros Raguza, amely a XVI. századtól volt a Habsburgok
21
KEREKES (2010) 74-80 o.
22
KEREKES (2010) 178-179 o.
megbízható információközvetítője. Az Oszmán Birodalom területe egyre csak gyarapodott,
amely működtetése ugyancsak elképzelhetetlen lett volna pontos értesülések nélkül. A
centralizált központba, a Topkapi Szerájba futottak be a hírek, ahol a dívánban történt meg a
döntéshozatal az eleinte 4 majd 11 főember között. A Topkapi Szeráj nem csak a szultán
lakhelye volt, hanem 6000 fős személyzetével a Birodalom központja is.
 Bibliográfia

1. Ágoston Gábor: Háborő és béke az oszmánokkal. Rubicon.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/haboru_es_beke_az_oszmanoknal (2017. 10.
30.)
2. Hegyi Klára – Zimányi Vera: Oszmán Birodalom Európában Corvina, Budapest,
1986. http://mek.oszk.hu/08900/08980/08980.htm#3 (2017. 10. 30.)
3. Gábor Ágoston: Információszerzés és kémkedés az Oszmán Birodalomban a XV–
XVII. században. In: Európa és az Oszmán hódítás. Budapest: HM Hadtörténeti
Intézet és Múzeum, 2014.
https://www.academia.edu/16854001/INFORM%C3%81CI%C3%93SZERZ
%C3%89S_%C3%89S_K%C3%89MKED%C3%89S_AZ_OSZM
%C3%81N_BIRODALOMBAN_A_XV_XVII._SZ%C3%81ZADBAN (2017.10.30.)
4. Kármán Gábor: Törökül tudó erdélyiekre is szükség volt a Portán. Sic itur ad astra
2006/1-2
http://mult-kor.hu/20070301_torokul_tudo_erdelyiekre_is_szukseg_volt_a_portan?
print=1 (2017. 10. 30.)
5. Kerekes Dóra: Diplomaták és kémek Konstantinápolyban. L’Harmattan, Budapest,
2010.
6. Matuz József: Az Oszmán Birodalomtörténete, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.