A falunak már 1332-ben volt temploma, ekkor Pambus néven
említik. 1431-ben Panijth néven szerepel. Kizárólag székely lakosságú falu volt, akik Háromszékről települtek ide. A 16. században lakossága a református hitre tért. A különböző korszakok emberének jelenlétét igazolják a pattintott kőszerszámok, kőbalták, bronzvésők, lándzsahegyek, nyílhegyek és számos égetett fekete kerámia edények, amelyek szántáskor vagy egy-egy épület alapozásakor kerültek a felszínre. 1976-ban, Panitban, az új iskola építésekor, azaz az alap kiásásakor, késő vaskorszaki sír került elő csont- és edénymaradványokkal, amelyek szakemberek megállapítása szerint a hallstatti kultúrához tartozik. 954-ben , Panit területén, pontosabban az alszegben, Nagy János kútásás közben két rézpénzt talált, melyek az 1163 január 14-től, 1163 június 19-ig a magyar trónon uralkodó IV. István rézpénze volt. E pénzek a panitiak által kerültek a községbe, akik az ő seregében harcoltak. Ezen leletek utalnak arra, hogy a terület már a középkorban lakott volt. A község mai lakóinak eredetéről írásos emlék nincs. A hagyomány szerint Háromszékről telepedtek le erre a helyre, amelyet a harcban tanúsított vitézségükért kaptak a székely vitézek. A községhez tartozó falvak neveit megtaláljuk a feljegyzésekben, miszerint: 1333-ban Székelykövesd Keowesdh, Harcó Hudzow, Csittszentiván Siván Sanctus Johannes néven, 1442-ben Bergenye Boergenye néven volt számontartva. A Mezőpanit megnevezés az idők folyamán számtalanszor módosult. Panit első említése 1332-es pápai dézsmát szolgáltató falvak névsorában találjuk meg, Pambus néven feljegyezve, amikor Johannes nevű papja 4 régi banálist és 2 dénárt fizetett pápai tizedként. Ekkor a falunak már volt temploma. Az 1567. évi lajstromban 10 kapuval szerepelt. A Panit név egy régi személynévből ered. Már az 1800-as évektől a ma ismert formában használják. A középkorban katolikus falu volt, de a reformáció után a 16. században református faluvá alakult át. Innen származott a fejedelemségben jelentős szerepet betöltő Alárdi család, amely nagyon román ellenes család volt, majd a falu gróf családja lett, így a falubelieket uszították a román egyházra, amelyet egy éjszaka alatt, összefogással romboltak le a magyar lakosok a faluban,1856-ban a falut tűzvész pusztította. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. Keletre a Lyuk-Tető csúcsa emelkedik, nyugatra az Agyagos, melynek egyik része a Borsfű. Nevét a borsfabokrokról kapta. A hagyomány szerint egy idevaló harcos hozta a fát, Törökországból. A borsfa gyümölcsöt a nagy hideg miatt nem termett, de a fáját pipaszárkészítésre használták. A falu lakói híres dohánytermelők és szarvasmarha- tenyésztők. A falu jelenlegi református egyháza restaurálás alatt áll, ami a falu java részét felháborította, ugyanis a falu temploma pár száz éve áll, de kevesen tudják, hogy a templom a mai napokra már életveszélyes lenne, ugyanis a tartógerendák már teljesen megrepedtek és bármikor összedölhetett volna a templom. A templom kész állapotban 2020 októberében lesz átadva a falunak.