A Közhelyek egy eltérő írás Leiner Laurától, mivel tőle megszokhadtuk a romantikus

regényeit, de a Közhelyek egy komolyabb témájú regény.A Közhelyek a huszonhárom éves

Shanennről szól aki három évig egy női magazinnál dolgozott, nem volt megelégedve az
életével, és kereste az élete értelmét. De nagyon sokáig nem találta, egy darabig
pszichológushoz is járt, mivel az elején a szüleit hibáztatta, de rájott hogy nem is ők a
hibásak.
Shannen a történetünk elején munkahelyet vált, és elkezd dolgozni egy új helyen ugyanúgy
írással, foglalkozik csak itt a metál zenei műfajról kell írjon. A munkahelyén megismerkedik
a goromba főnökével,Vladdal. A főhősünk az elején nagyon tartozkódik tőle, de minnél több
időt tölt vele annál jobban megkedveli. Vlad a pillanatnak él, Shannen pedig szeret mindent
megtervezni. Shannen soha nem értette Vladnak a spontán ötletjeit, de mindig belement a
hülyeségeibe. Vlad pedig soha nem értette meg Shannen oldalát hogy miért kell mindig
mindent megtervezni, hiszen soha nem tudhatjuk az ember mikor hal meg, miden percet ki
kell élvezni, de Vlad így fogadta el Shannent mivel mind a ketten teljesen egymásba
habarodtak. Shannen végre megtalálta az értelmét amire óly rég vágyott.Minden tökéletesen
ment, de Vladnak még mindig volt egy titka amit nem mondott el Shannennek mivel félt
hogy elhagyja, félt hogy nem lesz ott vele végig.A történetünk vége fele járunk amikor
megtörténik a baleset,amitól Vlad félt hogy egyszer is Shannen meglátja olyan állapotba.
Vlad titka az volt hogy nem volt sok ideje hátra, mivel halálos beteg volt, ezért élt mindig a
spontánnak. Shannen ahogy ezt megtudta minden hátralévő idejét vele töltötte,Vladnak az
utolsó pillanataiba is vele volt. Miután Vlad eltávozott, Shannen rájött hogy nincs értelme
keresni is valamit az életbe, mert élni kell nem keresni, a mának kell élni.Shannen kilépett a
pszichológiáról mivel Vlad mindig is butaságnak tartotta hogy Shannen pszichológushoz jár,
mert Vlad mindig is félt a holnaptól, mégis boldog volt, ezért Shannen se érezte jól ott már
magát. Shannen rájött hogy az élet sose lesz fer,sose fog vele kedvezni, de ha Shannen hagyja
magát akkor sose less boldog és szabad, Vlad tanította meg az életre, segített neki hogy
boldog legyen és hogy megtalálja azt a bizonyos “értelmet”.
A regény tényleg szokatlan volt Laura tipikus írásától, egyszerűen eszméletlen volt hogy
Laura képes ilyenekre. Nagyon meglepett, egyik kedvenc művem tőle, mert annyira
szívbemarkoló de egyszerre annyira gyönyörű. Lehet klisésnek nevezni, mert lehet az, mivel
majdnem minden szomorú könyv halállal végződik, de ez mégis annyira más.
Engem személy szerint nagyon megérintett, letaglózótt a története Shannennek és Vladnak,
gyönyörű volt. Igazából megtanították egymást élni,szeretni, szeretni az életet, egy
varázslatos élmeny volt olvasni ezt a regényt és rengetek érzelmen keresztül menni.