Üzleti jog II.

8. alkalom
Az eddig megtanultak bírósági jogeseteken keresztül
(5-7. alkalmak témakörei)

ELTE GTK BSc, 2023/2024. tanév 1. (őszi) félév

 Megfelelő
szolgáltatás vagy
szerződésszegés?

Reptér

(Pfv.V.20.022/2017/7.)

Kép forrása: blikk.hu

2
Az előzmények

I. és II. rendű felperes helyi önkormányzatok, akik 2008-ban pályázatot írtak ki „repülőtér ingatlan
használatba vagy bérbe adására" tulajdonukban álló ingatlanokra. A pályázat célja az volt, hogy az
ott található használaton kívüli régi katonai repülőtér esetleges értékeinek felhasználásával az
érintett területen egy működő nemzetközi, kereskedelmi repülőtér jöjjön létre.
A pályázaton alperes nyújtott be ajánlatot, így vele kötötték meg a bérleti szerződést, 2008
áprilisában. Az alperes a bérleti szerződés tárgyát képező ingatlanokat birtokba vette, bérleti díjat
azonban egyáltalán nem fizetett. Mivel az alperessel folytatott egyeztetés nem volt eredményes,
2014. március 3. napján a felperesek a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondták, ismételten
felszólítva az alperest a díjtartozás rendezésére.
Az alperes vitatta a felmondás jogszerűségét, és a bérleti díjfizetési kötelezettség teljesítését is
megtagadta.
A felperesek (önkormányzatok) keresetet nyújtottak be a bíróságon, melyben kérték, hogy a
bíróság kötelezze az alperes volt bérlőt 162.163.190 forint, valamint késedelmi kamatai és a
perköltség megfizetésére.

3
Az alperes (bérlő) álláspontja
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felperesek hibás teljesítésére is hivatkozott, mert a
bérlemény nem felelt meg a szerződésben meghatározott azon tulajdonságnak, hogy azon a
pályázati ajánlatban megjelölt repülőtér-fejlesztés megvalósítható legyen.
A bérleti szerződés kifejezetten azt tartalmazza, hogy a beruházás megvalósításának nincs
akadálya.
Az érintett ingatlanok tulajdoni lapján „kivett, repülőtér” megnevezés szerepel az ingatlan
funkciójaként.
A teljes terület kb. 15%-át (pont a repülőtér közepén, az egyedüli fejleszthető területen) erdő
borítja, és az érintett ingatlanok - mint utóbb az erdészeti hatóság tájékoztatása alapján kiderült –
az erdészeti hatóság (egyébként ugyancsak közhiteles) nyilvántartásában mezőgazdasági
művelési célú területként vannak nyilvántartva, erdő művelési ágban.
Ez azonban sem a pályázatból, sem a szerződésből nem derült ki, erről nem kapott
tájékoztatást, ráadásul a tulajdonosok elmulasztották a változást a földhivatali
nyilvántartásban átvezettetni – így ott még a per idején is a „kivett repülőtér” funkció szerepel.
Az erdészeti hatóságtól szerzett információk alapján erdőt igénybe venni és művelésből kivonni
csak az erdészeti hatóság engedélyével lehet.
4
Az alperes (bérlő) álláspontja – 2.
Az erdő művelési ágból kivonása érdekében azonban kizárólag az ingatlan tulajdonosa
jogosult eljárni, azaz a felperes önkormányzatok. Az alperes bérlőként ilyen eljárási jogosultsággal
tehát nem is rendelkezik.
Az erdészeti hatóságtól továbbá rendelkezik olyan okirattal, miszerint
nincs is mód az összes erdő termelésből való kivonására.
majd később a hatóság ezt – az önkormányzatoknak címzett levelében - úgy változtatta meg,
hogy ütemezetten, a beruházás előrehaladásához illeszkedő részletekben esetleg mégis van.
(Az eredetileg kb. 20MFt-os kapcsolódó költség az idő előrehaladtával egy jogszabályváltozás miatt
150 MFt körülire emelkedett, és az addig még valamelyest együttműködő önkormányzatok ezt
követően ezt a költséget nem vállalták fel.)
A Nemzeti Közlekedési Hatóság mindezek miatt felfüggesztette a megkezdett repülőtér
engedélyeztetési eljárást, mivel a repülőtér közepén levő mezőgazdasági termőterületként
nyilvántartott erdő kizárja a repülőtér engedélyezését, és a hatóság (NKH) nem látta garantáltnak
az erdő művelési ág alóli kivonást.
A bérlő a problémát azonnal jelezte a felpereseknek, kérte az akadály elhárítását, de ez nem
történt meg, a per idejére sem. A fejlesztés emiatt megakadt, jóllehet arra az alperes már kb.
100.000.000 forintot fordított.
5
A felperesek (a bérbeadó önkormányzatok) álláspontja

A felperesek szerint, amint ez a pályázat során is ismert volt, a szerződés tárgya

nem egy működő, hanem egy kialakításra váró repülőtér volt.
A megkötött szerződés tartalmazta, hogy a bérlő saját költségén köteles a
működéshez szükséges minden hatósági engedélyt beszerezni, és az
engedélyek megszerzéséből vagy a megszerzés elmulasztásából eredő kárt ő
viseli. Az erdő művelési ág alóli kivonásra irányuló engedély is csak egy a sokból,
ezért ezt az alperes volt bérlőnek kellett intéznie és a költségeit viselnie.
A felperesek ráadásul maguk sem tudtak arról, és nem is kellett tudniuk róla,
hogy az általuk bérbeadott földterületek egy része erdő művelési ágba tartozik,
így arról nyilván tájékoztatást sem tudtak adni.
Azt pedig alperes is tudta, hogy komoly anyagi ráfordításra lesz szükség az
engedélyek beszerzéséhez.

6
A felperesek (tulajdonos önkormányzatok) álláspontja – 2.

Az alperes a pályáztatás során előadott bemutatkozása szerint széleskörű és

Magyarországon egyedülálló tapasztalatokkal rendelkezett a repülőtér-fejlesztés
területén. Ebből az következik, hogy nemcsak a repülőtér engedélyezési eljárásra,
hanem az esetlegesen felmerülő akadályokra nézve is kellett ismeretekkel
rendelkeznie. Ilyen tapasztalat birtokában az üzleti kockázatot is felmérve kötötte
meg a bérleti szerződést.
A felperesek állításuk szerint nem teljesítettek hibásan, hiszen ismert volt, mely
ingatlanokat érinti a pályázat, és így a bérleti szerződés.
Az alperestől pedig elvárható lett volna a körültekintő tájékozódás. Az alperesnek
nem csak a - kétségtelenül nem az aktuális adatokat tartalmazó - tulajdoni lapból, hanem
az erdészeti igazgatóság által vezetett közhiteles nyilvántartásból is tájékozódnia kellett
volna.
Ráadásul „szemrevételezéssel" is megállapítható, hogy a bérlemény egy részét erdő
borítja. Az erdő művelési ág alóli kivonásra, az ezzel járó költségre és kockázatokra tehát
számítania kellett, így megalapozatlan az az érvelése, mely szerint a felperes
önkormányzatok a szolgáltatásukat nem teljesítették.

7
 „Tisztelt Bíróság!” Kedves Hallgatók!

Megfelelő volt-e az önkormányzatok szolgáltatása a bérlet tárgyát képező

ingatlanokat tekintve? (Azaz követelhetnek-e bérleti díjat az
önkormányzatok?)

Az alperes kellő körültekintéssel járt-e el az ügylet során, vagy ha ilyen

mértékig elköteleződik, akkor még sokkal alaposabban ellenőriznie kellett
volna, hogy az önkormányzatok által a pályázatban meghatározott célt
egyedül is meg tudja-e valósítani, azaz képes-e repülőteret építeni egy, a
pályázat szerint repülőtérnek bérbe adott ingatlanon? (Ha igen, miért? Ha
nem, miért nem?)

8
Emlékeznek még ezekre a mondatokra a Ptk-ból?
6:123. § „(1) A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése
szerinti célra, így
a) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a
szerződéskötés előtt a kötelezett tudomására hozta;
6:62. § „(1) A felek kötelesek
a szerződéskötési tárgyalások alatt,
a szerződés megkötésénél,
fennállása alatt és
megszüntetése során
együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről.
(2) A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és
adatokkal kapcsolatban, amelyeket
ismert, VAGY
közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.”
A kérdés részben az, hogy kellett-e ismernie az alperesnek (bérlő), hogy a terület egy része erdő.)
9
A Kúria döntése
A felperesi szolgáltatás (az önkormányzatoké) hibás volt.
Az önkormányzatok írták ki pályázatot a közigazgatási területükön lévő „repülőtér ingatlan
használatba vagy bérbe adására", és
ők határozták meg, mely ingatlanokat kívánják e cél megvalósítása érdekében biztosítani.
Ugyancsak ők határozták meg a pályázat célját akként, hogy „a repülőtéri ingatlanok bérbe, vagy
használatba adásával" kívánják azt a cél megvalósítani, hogy a repülőtér ingatlan légi közlekedési,
(nemzetközi, kereskedelmi) repülőtérré történő kialakítása, fejlesztése megtörténjen.
Az érintett ingatlanok eleve a felperes önkormányzatok tulajdonát képezték.
A felperes önkormányzatoknak valamennyi, a projekt céljára szánt ingatlan releváns
tulajdonságával tisztában kellett lennie.
Ezért nem elfogadható az érvük, miszerint nekik nem kellett tudniuk, hogy a pályázatban
meghatározott ingatlanok egy része erdő, ezzel szemben az alperesnek, aki e téren kívülálló,
feladata lett volna az informálódás, és e téren mulasztás csak őt terheli.
Az alperes által becsatolt tulajdoni lapokból - és ez a nyilvántartás volt az alperes
számára elérhető -, semmilyen következtetés nem volt levonható arra, hogy az
ingatlanok egy részét valamiféle erdő borítja, és azt az erdészeti hatóság ilyenként tartja
nyilván.
10
A Kúria döntése – 2.

A repülőtér céljára meghatározott, a felperesek szolgáltatásának tárgyát képező

ingatlanok esetében az erdő léte minőségileg más helyzetet eredményezett, mint
ami a pályázatban, majd a szerződésben szerepelt.
A Kúria álláspontja szerint, ha valaki repülőtér céljára kíván egy területet fejlesztési
kötelezettség mellett bérbe adni, akkor a pályázat kiírása előtt a pályázat kiírójának
kell feltárni és pályázat feltételei között arra a figyelmet felhívni, hogy a pályázónak
a megvalósíthatóság érdekében olyan eljárások költségeit is viselnie kell, és számolnia
kell annak időszükségletével, ami az adott projekt kapcsán nem szokásos.
Az eljárás az erdészeti hatóság által jelzetten bizonytalan eredménnyel járt, az
erdészeti hatóság ráadásul ellentmondó információkat adott, és azt is a tulajdonos
önkormányzatoknak.
E körülménynek azért van jelentősége, mert az erdőhatóság eljárását a tulajdonos vagy
az erdőgazdálkodó kezdeményezheti, azaz ezen a téren eljárási jogosultságuk csak a
felperes önkormányzatoknak volt.

11
A Kúria döntése – 3.

Ptk. 6:123. § „(1) A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában

alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, így
a) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt
a jogosult a szerződéskötés előtt a kötelezett tudomására hozta;
A célt az önkormányzatok határozták meg: repülőtér fejlesztésére adták
bérbe az ingatlanokat.
E – saját maguk által támasztott – követelménynek a bérbeadó
önkormányzatok szolgáltatása nem felelt meg, ezért hibásan teljesítettek.
És mert a felperesek szolgáltatása a szerződés általuk történt
felmondásáig nem felelt meg a szerződésben meghatározott célra, a nem
jogosultak az ellenszolgáltatásra (bérleti díjra).

12
 Hibás teljesítés -
Kellékszavatosság

Avagy „kinek a lába

alól húzták ki a
szőnyeget?”
Pfv. 21.145/2018/9.

Kép forrása: https://www.windsor.gov.uk

13
A tényállás

A felperes mint vevő és az alperes mint szállító 2015. március 25-én egyedi
gyártású szőnyegeknek a ...-kastélyszállóba történő szállítására kötöttek szállítási
szerződést.
A felperes a szőnyegeket az alperes által legyártott laborminták alapján
választotta ki, és a mindösszesen 19.780,9 euró vételárból 9.890,4 eurót fizetett
meg előlegként az alperes részére.
Az alperes a szőnyegeket leszállította, és e napon megtörtént a mennyiségi
átvételük.
A felperes a becsomagolt szőnyegek kibontásakor észlelte, hogy a három bordó
színű szőnyeg tekintetében színeltérés van a labormintához képest. Az eltérést
még aznap közölte az alperessel.
Ennek ellenére - a kastély felújítására vonatkozó határidők megtartása érdekében
- a szőnyegeket feldarabolta, azokat leragasztotta, és azokat azóta is használja.
A ... vizsgálati módszer szerint - amely 0 és 100 között méri a színeltérést - a fenti
három szőnyeg esetében a színeltérés mértéke 4,82-5,1-5,34.
A felperes vevő a vételár előleggel nem fedezett részét nem fizette meg, hanem
bírósághoz fordult.

14
A felperesi álláspont

A felperes keresetében elsősorban a szőnyegek cseréjét kérte.

Másodsorban, ha ez a kérelme elutasításra kerülne, 90%-os vételár csökkentést
kért megítélni.
Indokolása szerint alperes szolgáltatása
nem alkalmas az általa meghatározott célra, hiszen a kastélyszálló
enteriőrjének nem felel meg;
nem rendelkezik továbbá a mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző
tulajdonságokkal, azaz hibás a teljesítés.
Az alperes ráadásul előzetesen nem tájékoztatta a színeltérés lehetőségéről,
továbbá a gyártó ellenérték fejében vállalta volna a szőnyegek ismételt
legyártását, ami arra utal, hogy mégis képes lett volna pontosan a mintának
megfelelő szőnyeget előállítani.

15
Az alperesi álláspont
Az alperes szállító a kereset elutasítását kérte
A színeltérést nem vitatta, de álláspontja szerint az nem tekinthető hibás
teljesítésnek, mert a mértéke nem lépi túl az ún. szürke skála szerinti tolerancia
mértéket.
A szőnyegek kicserélése egyébként is aránytalan többletköltséget eredményezne
számára, így azt a felperes emiatt sem kérheti.
Másodlagosan kérte azonban, hogy a bíróság a kérdéses bordó szőnyegek
tekintetében a perben kirendelt szakértő által megállapított színeltérés mértékével
egyező - 5-5-5,5 % mértékű – árleszállítás figyelembevételével kötelezze a
felperes vevőt a vételár megfizetésére, beszámítva a már megfizetett előleget is a
vételárba.
Egyúttal viszontkeresetet is előterjesztett. Ebben 8759,065 euró vételár és annak
2015. április 16-tól számított késedelmi kamatai megfizetésére kérte a felperes
kötelezését. Követelésének összegét a perben kirendelt szakértő által
megállapított - szőnyegenként 5-5-5,5 % mértékű - árleszállítás
figyelembevételével határozta meg, figyelemmel a már megfizetett előlegre is.

16
 „Tisztelt Bíróság!” Kedves Hallgatók!

Jogos-e a felperes követelése? Köteles-e kicserélni a szőnyeget az

alperes? (Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?)
Mi a helyzet az árleszállítással? Szóba jöhet egyáltalán?
Ha igen, melyik mérték a megfelelő?

17
A Kúria döntése

6:123. § (1) „A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a

rendeltetése szerinti célra, így
…
d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő vagy az általa a jogosultnak
mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal;
A szőnyegek ennek nem feleltek meg, azaz a teljesítés hibás volt – a labormintával
egyező színű szőnyeget kellett volna szállítani.
A felperes tehát kellékszavatossági jogot gyakorolhatott. A kérdés az, hogy melyiket.

18
A Kúria döntése - 2.
A felperes által elsődlegesen választott kellékszavatossági jog, a kicserélés az a
Ptk. 6:159. § (2) bekezdés a) pontjában írt kizáró ok miatt, az arányosság
szempontjára figyelemmel nem volt gyakorolható.
(Ptk. 6:159. § (2) Kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása
szerint
a) kijavítást vagy kicserélést igényelhet, kivéve, ha a választott
kellékszavatossági jog teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek –
másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva –
aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve
a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét,
a szerződésszegés súlyát és
a kellékszavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott
érdeksérelmet.)
A felperes ugyanis a hiba közlése ellenére a mintáktól eltérő színű
szőnyegeket feldarabolta, azokat leragasztotta, és ehhez képest a kicserélés
az alperesnek - másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva -
aránytalan többletköltséget eredményezne.

19
A Kúria döntése - 3.

A keresettel eshetőlegesen érvényesített kellékszavatossági igény, az ún. második

lépcsőbe tartozó árleszállítás kapcsán, annak mértékének meghatározásakor
figyelemmel kellett lenni a bírói gyakorlatban kialakított jogelvekre.
Az árleszállítás alapja a szolgáltatás ellenértéke, és
az árleszállítás megállapításánál a bíróságnak arra kell törekednie, hogy a
megbomlott értékegyensúly az ellenszolgáltatás csökkentésével
helyreálljon.
Az árleszállítás rendeltetése tehát nem a javítási költség megtérítése,
hanem a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti egyenértékűség
biztosítása.

20
A Kúria döntése - 4.
Az árleszállítás mértéke meghatározásánál pedig az eset összes körülményéből
kell kiindulni:
jelentősége van a hiba jellegének, mértékének, az értékcsökkentő és a
használhatóságot, valamint az élettartamot befolyásoló, továbbá az esztétikai
hatásnak.
Az adott esetben is azt kellett vizsgálni, hogy a felperest a hibás teljesítés folytán ért
érdeksérelem az ellenszolgáltatás milyen arányú leszállítását indokolta.
Az e körben értékelendő szempontok egyike volt a színeltérés szakértő által
műszeres vizsgálat eredményeként meghatározott mértéke.
Figyelembe kellett venni azonban azt is, hogy a felperes a szőnyegeket a hiba
közlése óta használja, ami ellentmond annak a felülvizsgálati kérelemben is
megismételt hivatkozásának, hogy a szőnyegek a kastélyszálló enteriőrjének nem
felelnek meg.
Ezzel szemben az árleszállítás mértékének meghatározásakor a színeltérés
lehetőségéről való előzetes tájékoztatás elmaradásának jelentőséget tulajdonítani
nem lehetett;
Mindezek miatt az 5-5-5,5 % mértékű meghatározott mértékű árleszállítás alkalmas
volt a szerződés értékegyensúlyának helyreállítására.

21
Visszterhesség a
szerződésekben

Az ügyvéd esete a
„tüneményes kis
rucikkal”
Pf. 21.354/2018/8.

22
A tényállás
A felperes jogi szakvizsgázott jogász, aki megbízási jogviszony keretében
végzett munkát az A. Zrt.-nél.
Feladatai ellátása kezdetben inkább vidéki helyszínekhez kötötte, majd
megbízója 2013 szeptemberében olyan feladatkör elvégzésével bízta
meg, ami a központban lévő munkavégzést igényelt, ezért részére egy
irodahelyiséget biztosított a munkavégzéshez, ahol addig az alperes
egyedül dolgozott.
A peres felek ekkor ismerkedtek meg és a felperesnek az alperes első
találkozásuk alkalmával megtetszett,
A felek között 2013 októberétől érzelmi kapcsolat állott fenn, melyet a
felperes igyekezett elmélyíteni, és tartóssá tenni.
2013 karácsonyán szerelmet is vallott az alperesnek. A felperes szándéka
szerint komoly kapcsolatot akart alperessel kialakítani, melyben társat talál
alperes személyében.
A felperes különböző alkalmakkor megajándékozta az alperest, illetve
részére anyagi támogatást nyújtott hosszú távú komoly kapcsolatuk
reményében.

23
A tényállás – 2.
Alperest többször vitte színházba, moziba, kirándulni, vacsorázni,
amelynek költségeit ő fedezte.
2014. februártól anyagilag is segítette, aminek okaként azt jelölte meg,
hogy alperesbe beleszeretett, továbbá anyagilag is megtehette, ezért „50-
100-200.000 forintonként … tüneményes kis ruhák, cipők, kabátok
vásárlásával közös programok szervezésével könnyítette meg életét".
A per adatai szerint továbbá kisebb összegek is átadásra kerültek
alperesnek különböző, meghatározott célokra - húsvéti, szülinapi
ajándékokra, Brigiék esküvőjére stb.
Miután a felperes megbízása az A. Zrt.-nél megszűnt, a felek ezt követően
is kapcsolatban maradtak, az alperes azonban a felperes annak
szorosabbá tételére irányuló törekvéseit elhárította, a felperes érzelmeit
teljes mélységében nem viszonozta, de a juttatásokat elfogadta.
Az alperes a perben tett előadása szerint maga is segítette a felperest
anyagilag, amikor szükséges volt. Végül 2015. decemberében közölte a
felperessel, hogy közöttük a szerelmi kapcsolat nem fog működni.
Ezt követően a felperes, mivel kapcsolatuk nem elvárásainak megfelelően
alakult, követelni kezdte az alperestől a rá költött pénzeszközöket és ezzel
is hatva próbálta az alperesnél elérni kapcsolatuk szorosabbá tételét.
24
A felperes jogi álláspontja

A felperes 1.976.000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni a Ptk.

6:579. § (1) bekezdése alapján jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.
Állítása szerint, mivel nagyon szerette az alperest, kapcsolatuk idején
összesen 1.976.000 forintot költött rá, melyet részben készpénzben, illetve
bankszámlájára utalva teljesített.
Állítása szerint ennek ellenére az alperestől megbecsülést, tiszteletet nem
kapott, testi kapcsolatot nem létesített vele, csak anyagi érdekei
motiválták.
Ezért az alperes a részére átadott, illetve ráköltött pénzösszegekkel
jogalap nélkül gazdagodott, amit köteles visszatéríteni.
A felperes álláspontja szerint a Ptk. által a kötelem visszterhessége
vélelmezett, mellyel szemben a felperes álláspontja szerint az alperes
tartozik a részére nyújtott juttatás ingyenességét bizonyítani. Mivel ilyent
alperes nem tud bizonyítani, jogalap nélkül gazdagodott, amit köteles
visszatéríteni.

25
Egy kis adalék a felperesi állásponthoz – a jogalap nélküli
gazdagodás magyarázata (az ítélet indokolása alapján)

A jogalap nélküli gazdagodás önálló kötelemfakasztó tényállás.

A célja két vagyon között beálló, és a jog által alá nem támasztott
vagyoneltolódások kiegyenlítése.
A jogalap nélkül gazdagodó köteles a gazdagodást a sérelmet szenvedett
félnek visszajuttatni, de csak akkor, ha a gazdagodáshoz annak ellenére
jutott a másik rovására, hogy ehhez megfelelő jogalapja lenne.
A gazdagodás jogalapja akkor hiányzik, ha a jogrend azt a gazdagodó
oldalán nem tekinti igazoltnak /Ptk. Kommentár, 6:579. §-hoz fűzött
magyarázat/.
A bírói gyakorlat szerint nem alkalmazható ezen szabály akkor, ha a
jogvita a felek jogviszonyára irányadó speciális szabályok szerint
elbírálható. – azaz ez is egy ún. szubszidiárius szabály. (Csakúgy, mint az
utaló magatartás, ahogy az órán megbeszéltük.)

26
És akkor nézzük meg az alperesi álláspontot…

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Nem tagadta, hogy a felperestől kapcsolatuk fennállása alatt különböző nagyságú
összegeket kapott, amit az egyéb dolgokkal kapcsolatban, illetve azzal egyezően
ajándékba adott, amelyek szokásos mértékűek voltak, ezért visszafizetési
kötelezettsége nem áll fenn.
Előadása szerint azonban maga is segítette a felperest anyagilag, amikor
szüksége volt rá, azaz kölcsönösen támogatták egymást. (Ezt egyébként a
felperes sem vitatta.)
Az alperes a felperesi követelést 290.000 forint erejéig jogalapjában és
összegszerűségében elismerte. Ezzel összefüggésben előadta, hogy
bankszámlájára a felperes összesen 625.000 forintot utalt az általa nyújtott
kölcsön törlesztésére. Az alperes telefonra, telefondíjra, ügyvédi kamarai díjra és
élelemre nyújtott kölcsönt a felperesnek, mely pénzösszegeket a felperes részére
egy ... Banknál nyitott bankszámlára utalta, összesen 335.000 forint értékben. Ezt
a kölcsönt fizette vissza a felperes az ő bankszámlájára utalással, azonban a
kölcsönt meghaladóan, összesen 625.000 forintot teljesített, ezért a
különbözetként mutatkozó 290.000 forint a felperesnek nem vitásan visszajár.

27
 „Tisztelt Bíróság!” Kedves Hallgatók!

Visszajárnak az összegek a felperesnek a visszterhesség vélelme alapján?

Befolyásolja-e az ügy elbírálását, hogy a felperes a juttatásait annak

reményében adta (még ha ezt nem is mondta az alperesnek), hogy az
alperes vele egy párt fog alkotni?

Hivatkozhat-e utólag a felperes a ki nem mondott meghiúsult feltevéseire

alapozva arra, hogy az alperes nem döntötte meg eredményesen a
visszterhesség vélelmét, azaz visszterhes volt a szolgáltatása, ami így
visszajár neki?

28
Idézzük fel, mit tanultunk a visszterhesség vélelméről!

6:61. § „A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a

körülményekből más nem következik - ellenszolgáltatás jár.”

29
A Fővárosi Ítélőtábla döntése
A felperes által hivatkozott Ptk. 6:61. § szerinti visszterhesség vélelme akkor áll fenn, ha a
szerződésből, vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik.
A jelen esetben
a felek között fennálló érzelmi kapcsolat,
az anyagi szolgáltatások
jellege (cipők, ruhák, vacsora, közös programok, kisebb összegek különböző, meghatározott
célra - „tüneményes ruha", húsvéti, szülinapi ajándékokra, Brigiék esküvőjére stb.) és
célja (alperes kapcsolaton belül tartása)
• összességében arra utal, hogy azok finanszírozásakor a felperes anyagi ellentételezést nem várt el.
Azaz azt ingyenesen nyújtotta az alperesnek, aki azt elfogadta. Ez az ajándékozásnak felel meg.
A bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a felperes részéről
ingyenes juttatás történt, amit utóbb visszterhessé nem tehet.
A követelését a felperes ajándék visszakövetelése szabályai szerint érvényesíthetné - ha annak
jogszabályi feltételei fennállnak -, a felperes azonban kizárólag a jogalap nélküli gazdagodásra
alapította keresetét, ezen a jogcímen pedig keresete alaptalan. (Mivel van helyette más jogcím –
ajándékozás -, míg a jogalap nélküli hazdagodás szubszidiárius jellegű jogcím.)
30
Nézzük meg, mi lett volna, ha az ajándék visszakövetelése címén
nyújtotta volna be igényét a felperes!

Az ajándékozási szerződés fogalma

6:235. § (1) „Ajándékozási szerződés alapján az ajándékozó dolog
tulajdonjogának ingyenes átruházására, a megajándékozott a dolog átvételére
köteles.”
Az ajándék egyes esetekben visszakövetelhető. Így pl.
6:237. § (3) „Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az
ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha a szerződő felek számára a
szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az
ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és e nélkül az
ajándékozásra nem került volna sor.”
DE:
6:237. § (5) A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.

31