PÁSZTORJÁTÉK

Keszthelyi Kis Szent Teréz Plébánia 2023.

Szerepek:
● Narrátor
● Mária
● József
● Főangyal
● Angyal
● Fogadós 1.
● Fogadós 2.
● Szolga
● Öreg pásztor
● Bojtár
● Pásztor 1.
● Pásztor 2.
● Betlehemező
● Evangélista

Betlehemezők:
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves emberek! Betlehemnek városában Krisztus született.
Jó hírt hoztunk hozzátok, szívetek megnyissátok, betlehemes játékunk kérjük
befogadjátok!

Narrátor: Csaknem 2000 évvel ezelőtt, Palesztina Názáret nevű városában élt egy
lány. Mária volt a neve. Szépségéről és jóságáról még a szomszédos falvakban is
beszéltek. Nem csoda tehát, ha kérője is akadt: a Dávid családjából származó
József nevű ács, aki el is jegyezte.
Egy alkalommal Mária egyedül imádkozott, amikor Gábor angyal jelent meg előtte.
Főangyal: Üdvözlégy, Mária! Az Úr van teveled!
Ne félj, Mária, jó hírt hozok: látja az Úr életed, imádságod előtte van, s tudja tiszta a
szíved. Isten téged választott ki, hogy adj fiának életet és nevezd majd el Jézusnak a
gyermeket.
Mária: Az Úr szolgálója vagyok! Legyen hát minden úgy, ahogy mondtad!
SZÁLLÁSKERESÉS
Ének:
1. Szállást keres a Szent család,
De senki sincs, ki helyet ád,
Nincsen, aki befogadja,
Őt, ki földnek, égnek ura.
2. Az idő már későre jár,
A madár is fészkére száll,
Csak a szent Szűz jár hiába,
Betlehemnek városába’.
Narrátor: Néhány hónap később Augustus Császár népszámlálást rendelt el.
Mindenkinek abban a községben kellett jelentkeznie, melyből családja származott.
Mária és József így elindult Názáretből Betlehembe, Dávid szülőfalujába. Hosszú út
után végre megérkeztek, s elindultak szállást keresni.
Mária: József! Úgy fázom ebben a fagyos éjszakában. Miért ebben a zord időben
kell épp itt lennünk?
József: Ne aggódj Mária, hiszen velünk van az Isten!
Mária: Nagyon fáradt vagyok, alig tudok már menni.
*a földre roskad a fáradtságtól*
József segíts! Nem bírják a lábaim, elfáradtam.
József: Tarts ki Kedvesem! Amott már látszik egy fogadó ablaka, szedd össze
minden erődet.
* tovább sétálnak…. József egy ajtón kopogtat*

József: A Jóisten áldja meg kegyelmedet! Hosszú út áll mögöttünk. A feleségem

áldott állapotban van. Nagyon hálásak lennénk, ha egy éjszakára befogadnál!
Fogadós 1.: Sajnállak jóember! De az előttetek jövők minden helyet elfoglaltak.
József: Drága jó gazduram! A feleségem elfáradt, nagy út van mögöttünk. Akár egy
sarok is elég lenne ahol megpihenhetünk.
Fogadós 1.: Bocsásson meg Uram, de sajnos ma éjszakára már nem tudok szállást
adni. Jobb lesz ha gyorsan továbbállnak hátha talán máshol sikerrel járnak.Í
* tovább sétálnak…. József ismét kopogtat*
József: Békesség e háznak! Jóember! Kérlek adj nekünk szállást csak ma éjszakára!
A feleségem várandós és nincs hol megpihennünk.
Fogadós 2.: Nincs több hely a fogadómban ilyen embereknek, csak azoknak, akik jó
pénzzel fizetnek. Eredj utadra.
Szolga: A falu határában azonban tudok egy barlangistállót, ahol meghúzhatjátok
magatokat éjszakára.
József: Mi nem fizethetünk, nekünk pénzünk nincsen, helyettünk megfizet a jóságos
Isten.
Fogadós 2.: Pénz nélkül itt nincs szállás, szegényeknek esetleg ott van az az istálló,
amiről a szolga beszélt. Ingyen a tehenek majd melegítenek, s a jászolban lesz a
fekvőhelyetek.
József: Gyere drága feleségem, ne búsulj, mi ott is jó helyt leszünk!
Narrátor: Így hát Mária egy barlangban hozta világra gyermekét. Pólyába takarta, a
jászol szalmájába fektette.
Ének:
1. Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek,
A kis Jézus megszületett!
2. A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos szűz az anyja,
Két kezével ápolgatja,
Lábaival ringatgatja.
3. Kirje, kirje, kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Ki mi értünk sok jót tettél,
A pokoltól megmentettél.

PÁSZTOROK JELENETE
Narrátor: Pásztorok tanyáztak a vidéken kinn a szabadban és éjnek idején őrizték
nyájukat.
Bojtár: Már két hete, vagy három Öregapánkat várom. Nézd csak, ott jön! Jól látom?
Öreg: Tüdős, májas, huppantós jóestét! No, öcsém, van-e hibám vagy károm?
Bojtár: Ha a nyájat én vezetem, nincs ott semmi veszedelem.
Pásztor (1): Hány az óra, Öreg?
Öreg: Háromfertály ződre, feküdjünk a földre! Az Öregnek kicsi kell, alig iszik - bukik
fel.
(Lefekszenek mind és alszanak, halkan szuszognak. Az 1 pásztor lassan sétál, őrködik.)
Pásztor (1): Juhászim, pajtásim, de elaludtatok, ennél a nagy nyájnál egyedül
hagytatok! Mind úgy alszik, mint az összeesett duda, ilyen hideg éjjel talán nem is
csuda... (Megáll, figyel)
Milyen szép ma Betlehem, fényességet lát szemem... Egy szép csillag amint száll,
rozzant pajtánál megáll.
Ének:
1. Az angyal énekel, tekints az égre fel!
Napvilágos lett az éj, meghasadt az ég,
és a második Személy most a földre lép.
Mézet ont az ég, mézet ont az ég!
2. Az angyal így dalol a fényes ég alól:
Istenünknek glória a mennyekbe’ fenn!
Véle mondja Mária, véle Betlehem,
mondjunk glóriát, mondjunk glóriát!
Angyal: Glória!
Pásztor (1): Ejnye, pajtás, angyal szól tán?
Pásztor (2): Persze, hogyne, a kolbász kukorékol a kéményben!
Angyal: Glória!
Pásztor (1): Hallod-e pajtás! Azt mondja: gomolya!
Pásztor (2): Gomolya? Ó, ha kettő-három tarisznyánkba gurulna...
Angyal: Glória! Glória!
Pásztor (1): Az áldóját... Ébredjetek, ébredjetek!
(Az 1 pásztor megrázza a többi pásztort, akik az Öreg kivételével felkelnek.)
Pásztor (2): Ki vagy te?
Angyal: Égből küldött engem Isten, hogy az örömhírt hirdessem, hiszen ma
megszületett, ki megjövendöltetett!
Bojtár: (álmosan) Ej, mi dolog ez, ej, mit jelent ez?
Angyal: Új örömöt mondunk nektek, kik itt jelen vagytok, megszületett Betlehemben
a ti Megváltótok! Rossz istállóban, szalmában, jászolban fekszik a Messiás ebben a
nagy fagyban.
Pásztorok: (ébresztik az Öreget) Kelj fel, Öreg, indulás, vár minket a Messiás!
Öreg: (felül, bosszúsan) Kuratéra, bakatéra, élhetetlen gyurgyóka,
babsze kokassa, mit kurjongatsz a fejem fölött, miért nem hagysz már aludni?
Bojtár: Csapófát az Öreg alá!
Öreg: Csapófát a nagyapátok térgye alá! Fel bír még az Öreg a maga erejéből is
állani.
Pásztor (1): Ne féljen kend, Öreg, velünk van az Isten!
Öreg: Nem is félek, csak ... a szívem nagyon remeg.
Pásztor (2): Jöjjön, Öreg, Betlehembe!
Öreg: Hová, Debrecenbe?
Bojtár: Nem, Öreg, Betlehembe, a kis Jézuska imádására.
Pásztor (1): Elég már! Mit vigyünk a kis Jézusnak ajándékul?
Pásztor (2): Egy bárányt, egy sajtot! (énekli) Ilyen szegény pásztoroktól elég lészen,
Talán még egy aranynál is többet tészen!
Narrátor: Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok útra keltek, majd
az útjuk végén hamar megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.
Ének: (Közben a pásztorok a Betlehemhez mennek.)
1. Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.
2. Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk.
Pásztorok mind: (éneklik) Rossz a Jézus kis csizmája, sír a ködmöne, ázik, fázik,
megveszi az Isten hidege. Hogyha volna kiscsizmám Jézuskának od'adnám.
Báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám. Akkor hozzám hajolna, talán meg is
csókolna. Boldogabb a széles földön senki sem volna.
(Az Öreg közel hajol a Betlehemhez.)
Öreg: Hé, te, mi az a nagy fényes?
Pásztor (1): Gyertya világ, Öreg.
Öreg: Hát az a gyapjas?
Pásztor (2): Kis bárány, Öreg.
Öreg: Hát az a nagy fülű?
Pásztor (1): Kis szamár, Öreg.
Öreg: Hát a kis Jézuska, hol fekszik?
Pásztor (1): Ott fekszik a jászolban. Nézzen bele jól!
(A pásztorok odatérdelnek a Betlehem elé.)
Bojtár: Vedd le pásztor a bundád, takard be a Jézuskát, mert nincs neki
bundácskája, ázik, fázik lábacskája.
Pásztor (1): Édes kis Jézuskám, még csak takaród sincs...! Szeretettel adom
ajándékul neked kopott pásztorszűröm, én majd az éjszakát nélküle is tűröm!
Bojtár: Édes kis Jézuskám, egy kis bárányt hoztam, az alomból szépnek leginkább
ezt tudtam!
Pásztor (2): Én is neked adnám kerek kis sajtocskám, de az út hosszú volt, s lukas a
tarisznyám. Talán elvesztettem, esetleg megettem? Amíg ideértem, bíz'
elfelejtettem...!
Mária: Köszönöm pásztorok, köszönöm nektek, s kívánom: a mennyben
örvendezhessetek és ott mindnyájan jutalmat nyerjetek.
József: Köszönjük pásztorok a sok szép ajándékotok, Isten jutalmazza minden
fáradságtok!
Ének:
1. Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott,
Angyaloknak énekével Néked áldozok.
Terjeszd fölém kezedet, hogy az Istenszeretet
Töltse el ma szívem, lelkem, jászolod tövén.
2. Bár nem látom gyermekarcod szent vonásait,
Hiszem mégis rendületlen: hogy már te vagy itt.
És mosolygón fölfogod, könnyemet, amit hozok
Ajándékul jászolodnak trónusához én.
Betlehemezők:
Arra kérjük Istent, a világnak királyát,
adja e ház lakóira szentséges áldását.
Adjon az Isten sok boldog karácsonyt!
Szívből kívánjuk!