https://magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/tortenelmunk/item/5667-z?

fbclid=IwAR08r9VB3uiZiK47r-4vCA2fzq3gedDJtpc1qNiAt36V5bTZjZWqKPQWvLc

Arthur - Atilla király vagy fia Aladár

2020 november 24, kedd

Szerző: Nap Hun

Amennyiben nagyító alá tesszük Atillára, a hun uralkodóra és Artúrra, Camelot királyára
vonatkozó legkorábbi feljegyzéseket, arra a következtetésre kell jussunk, hogy a két
történelmi alak egymással szakasztott megegyező viselkedési típust képvisel.

Mindazonáltal az is szembeötlő, hogy mennyire hasonlatos a két alak esemény naptára is.
Példaként említsünk meg, hogy mind a kettőjük szigorú és határozott hadvezér, aki
eltántoríthatatlan döntéseitől. Saját seregétől legalább akkora fegyelmet követel, mint a
meghódított népektől alkalmazkodást. Mindkettő nagy hódító. Eljutnak Rómába és
Konstantinápolyba is. Atilla eljut egészen Skóciáig. Alakoskodás, ámítás, szemfényvesztés
egyiket sem fogja. Amennyire ismerhető azonos a királyi udvar összetétele. Mindkettőnek
kardja sajátos misztikus mezőbe burkolózik. Mindkettő Mars kardja. Az Atilla kard és
az Excalibur ugyanazon minőséget képvisel. Mindkét királyi személy híres arról, hogy
Isten akaratából cselekszik.

Arthur esetében Sir Thomas Malory legyezi, hogy sírjánál az angol nemesek megegyeznek
abban, hogy életében a király Jézus akaratának megfelelően cselekedett és látszólag
halott csupán, mivel sírjában pihenve várja az időt, hogy visszatérhessen. Atilla, halála és
temetése is hasonlóan misztikus, mint Arthuré. Neve a nyugati világban „Isten ostora”,
azaz „Flagellum Dei”. Mindkét uralkodó másodmagával uralkodik. Nevezetesen Arthur
világi uralkodása mellett a spirituális „társuralkodó” Merlin a driuda/sárkánypap,
Atilla mellett a spirituális „társuralkodó” Buda. Merlin és Buda is eltűnik az uralkodás egy
bizonyos, mindkét szempontból azonos ok-okozati pontjában, hogy az addigi világi uralkodó
személyében megjelenhessen a spirituális tényező is. A legendákban Merlin és Buda is
dimenziót vált, Merlin a mély meditációt, azaz a látszólagosan halott állapotot választva.
Buda egyes források szerint Atilla kezétől, más források szerint pedig idegen kéztől veszíti
életét. A XII. század után azonban Arthur személyiségképe változtatáson ment át. A
haszontalan, semmire való, de lovagias, kissé színpadias uralkodó szerepét osztották rá, míg
Atilla ugyanekkor végleg megkapta barbár modorát, szentségtelen viselkedését és bárdolatlan
attitűdjét. A két személyiség ekkor került eleddig véglegesen egymástól a mai
távolságba. Noha meg kell jegyeznünk, hogy kortársak és nagy hódítók voltak mindketten, ám
egyetlen egy olyan feljegyzés sem létezik, amely kettejüknek akár csak futó
találkozásáról is beszámolna. Olyan pedig egyáltalában nincs, amely esetlegesen a két
hadvezér egymás elleni támadását megemlítené. Ez azért is meglepő, mert egy azonos
korban élő két ilyen formátumú személyiség nem lehetséges, hogy még csak nem is
tudott volna egymás létezéséről!

Amennyiben azonban a két személyiséget egybe gondoljuk, akkor elénk tárul egy igen nagy
formátumú, Európa történelmét meghatározó jelentőségű történelmi figura. Személyének
félreértelmezése pedig láthatóan komoly és feloldhatatlan ellentétet képez korok, népek,
kultúrák, vallások és hitrendszerek között.

1
Végezetül álljon itt néhány olyan érdekesség, amely kellően elmélyíti az előzőekben leírtakat.
Részlet a szerző „Szakrális örökösödés Szent István korában és az asztrálmítoszi tér-idő
elmélet” című munkájából (pp. 38-39.):

Kerekasztal [Körökasztal] a Winchesteri kastélyból ami Tükrözi a KözépPont Tanát a

Forrást [Magot.] ÍrMag a Kelták [Kelet Ág Szkíták]

„..Arthur, Camelot királya a legfőbb szakrális király, kinek hívására minden rokon
uralkodó egy zászló alatt egyesül. Lovagjainak legjobbjai az úgynevezett Kerek-asztal köré
gyűltek. Mely asztal feleségének, Guiniverenek örökségéből való. Arthur életének főbb
fázisai megegyeznek a mi Atillánkéival és időben is egybeesnek azokkal.

 ♦ Arthur és Atilla személyének közelítésére már korábban számos külhoni kutató is

vállalkozott. Az általuk elért bizonyítások egyértelműen kimutatták kettejük szoros
rokonságát, melyet ők leginkább egy unokatestvéri minőségben látnak megtestesülni.

Különösen gondolatébresztőnek tartom Tomory Zsuzsa, Bunyevác Zsuzsa, Kiss Irén és

Tábori László gondolatait a témában! Nem sok ilyen jelenséggel találkozunk a történelemben.
Amikor mégis, kiderül, hogy egy és ugyanazon személy többféle értelmezésével találkozunk.
Az elnevezések, viselt nevek rendre megjelenítenek főbb jellemvonásokat, teljesítendő és az
adott személyre jellemző feladatokat stb. Arthur neve eredetileg Artus [szerk.: Partus?],
amely magyar fordításban „Nagymedvét” jelent. A Nagymedve egy csillagkép neve is az
égbolton. Toroczkai-Wigand Ede a következőkben emlékezik meg a csillagkép
jelentőségéről:

2
  ♦ „..Valahonnét, nemzetünk suttyógyermekkorának homályos idejéből elővilágít a
göncöl, göncösszekere, kincső, Nagymedve. ..Őshiedelem szerint a magyarok
istenének szekere, ki ezen csillagzatot lakta s villámhordó szekerével végig döbörgött
a hadak útján. Táján vala az ég kapuja s a göncöl vállán át lehetett az öregistenhez
jutni. Mítoszunk megteremti Göncöl nevű emberét, ki egy későbbi kijövetelkor jött
Scythiából és Zoltán fejedelem idejében a szekér rúdját meggörbítette. A csallóköziek
szerint a Göncöl híres tátos, ki rejtett dolgokat ismer. ..” (Toroczkai-Wigand Ede:
Öreg csillagok; pp.20.)

Arthur Camelot ura. A név, Camelot, magyar fordításában „leszármazási vonalon

keresztül érvényesülő”-t (Cam-elúd) jelent. Ez tehát a magyarok Istenének
hordozóereje, azaz a leszármazási vonal, az eredet, a népszinten való összetartozás.
Európa szerte a szkíta eredetű népek királyi dinasztiái az Árpád-házzal [Turul
NemzetsÉg] keresték a házasság általi kapcsolati lehetőségeket. Ezzel tudták
megerősítettnek saját hatalmuk teremtői jogosultságát. Az arthuri Atilla-trón Camelot-
ja, azaz az aranyos falakkal körülvett város, lakhely, a szent kehely lakhelye – az
edényé, amelybe Jézus Krisztus urunk vérét fogták fel – térben a Kárpát-medence.

 ♦ Kelta nyelven a kehely: Koraind. Az erdélyi Korond ma is a fazekas művészetéről

nevezetes.

A Kárpátok aranyos falazatával óvott országnyi terület. A kelta „Carpat” szó, „harci
szekeret” jelent. A kelta hagyomány szerint a legfőbb teremtő erő harci kocsiján, a
Tejúton közlekedik, majd nyilvánul meg a világban. Ezen túl a szó megjelöli azt az embert
is, akinek noha megvan a leszármazása, ám földje nincs! Nem azért nincs, mert nem lehetne,
hiszen van, ám a hatóköre messze túlmutat saját területein és idején. A legfőbb szakrális
király személye ezen égi uralom földi megtestesítője…”

Figyelemfelkelő az a tény is, hogy a legenda szerint Arthur halálakor holló alakját vette
volna fel és vár a visszatérésre. Ennek párhuzamaként értékelhetjük a hazai történelem
Mátyás királyát, aki ezt a hollót választja jelképéül. A rá vonatkozó mondai
hagyományban pedig egy hegy belsejében tetszhalott állapotban vár a király, hogy ideje
érkezvén ismét megjelenjen a világban. Mátyás nyíltan vállalta az Atilla örök
folytatását, az azzal való teljes körű, ám korának megfelelő azonosulást.

A hagyomány szerint a nagy magyar családok kincstáraiban régebben sok becses és ritka
műemléket őriztek, melyeket a tradíció az elődök valamely hősével hozott összeköttetésbe.
Ilyen volt az úgynevezett „Atilla pajzs” is. Amely legutolsó felbukkanásakor a Rákóczyak
tulajdonában volt. A pajzs nem csupán védelmi eszköz, hanem annak az öltözetnek a része
is, amely vállaltan megjeleníti viselője egyéni életbéli vállalásait, mivel kiképzése és
mintázata ehhez igazodik. Ez az egykori hétköznapi, de hadszíntéri viselet, illetve öltözék
jelentősége is. A pajzson ekkor a küzdelemre, az önmegmérettetésre kész személyvédelmező
erejét látjuk viszont, amely küzdelem során óvó tényezőként működik. A pajzson is
megjelenített holló motívum pedig egy ábrázolásban idézi meg az Arthur-i Atilla hagyaték
erejét és állítja működő vértező, védelmező erővé, annak az uralkodónak a hatalmi vállalása
közepette, akit a néphagyomány második Atillának nevez.

Atilla és Arthur személyazonosságának erős bizonyítékai nem csak az eltelt ezer esztendő
történetírásának visszásságait tárják elénk, hanem azt is, hogy milyen mély és, milyen jelentős
ismeretekre tehetünk szert az eredetkutatás még eddig tárgyalatlan területein. A minden

3
bizonnyal valaha jelentős államférfiú és hadvezér személyiségének e módon való szétbontása
nem egyedülálló példa, csupán a legismertebb. Mondhatnánk azt is, hogy Atilla és Arthur
esete a tudományos politizálás „Oszd meg és uralkodj!” elve. – Hajnal Gyöngyi

Edward Burne-Jones festménye „Artúr király végső elalvása"

XIX. század közepén egy angol festő, Edward Burne-Jones (1833-1898) mély kiábrándulást
érzett a nemesi műveltség, a keresztény erkölcs és mindazon értékek hanyatlása miatt,
amelyek a középkori Angliát jellemezték, amelyek helyébe megjelentek a modern izmusok.
Hiányérzetét egy festménybe foglalta, amelynek témája Artúr király szellemének halála
(„Artúr király végső elalvása").

Halálos ágyán a fejénél egy angyal ül, koronája pedig az ágy előtt, a földön van. hogy a
véletlen műve volt-e, vagy valami más, hogy Burne-Jones ahelyett, hogy valamelyik brit
birodalmi vagy más koronát használt volna, Artúr király mellé ugyanazt a koronát
ábrázolta, amelyet Kaulbach Nagy Károly megkoronázásához is.

Friedrich Kaulbach (1822-1903) festménye

4
A megbízás lényege az volt, hogy kidomborítsa Nagy Károly megkoronázásának jelentőségét
és nagyszerűségét. A művésznek meg kellett találnia azt a koronát, amely alkalmas egy ilyen
korszakos esemény bemutatására. Bár létezik egy X. századbeli korona, amely Nagy Károly
koronája, avagy császári korona néven vált ismertté. Kaulbach mégsem ezt használta, hanem
inkább a Szent Koronát választotta! Friedrich Kaulbach (1822-1903) festményén „Nagy
Károly 800-as császárrá koronázása” látható. „Die Kaiserkrönung Karls der Großen 800”,
1861.

Érdemes megjegyezni, hogy mindkét festmény olyan részletesen mutatja be a Koronát,

hogy lehetetlen nem felismerni. Burne-Jones még a csüngőket is odafesti, pedig ebben a
korban nem valószínű, hogy fénykép állt volna rendelkezésére, a Szent Korona pedig
lakat alatt volt elzárva.

Forrás: Magyar Nemzeti Kártya