Értelmileg akadályozottak pedagógiája

Pszichopedia
Az értelmi akadályozottság
1. Az akadályozottság mutatói

A testi funkciók és struktúrák terén az értelmi akadályozottság összetett

funkciógyengeség jellemzőjét tartalmazza.
Az emocionalitás, amely sokáig kevés figyelmet kapott meghatározza a kognitív
folyamatok intenzitását.
A kognitív komponens, amelyben régebben a központi jellemzőt látták, meghatározza
a megismerő folyamatok minőségét.
2. Az értelmi akadályozottság, mint különleges feladatot jelentő állapot
Pedagógiai integrált kiindulásban

Az értelmi akadályozottságot az emberi lét szokásos (normális) változatának

értelmezzük.
Az értelmi akadályozottsággal élő gyerekek és fiatalok nevelése elsősorban az általános
nevelési igényeket, értékeket és normákat veszi alapul.
A pedagógiai specifikáció (gyógypedagógiai törekvés, szemlélet) a sajátos nevelési
igényekre éppen úgy irányul, mint a szociális feltételekre és követelményekre a közös
élethelyzet hathatós javítására.
Az értelmi akadályozottságot olyan szociális jelenségnek értelmezzük, amely a társadalmi és
anyagi világgal történő kölcsönhatásban jelenik meg és változik. Az FNO-ban megismert
nézőpontok hangsúlyozzák ezt a kölcsönhatás jelleget.
Környezet
Személy
Az értelmi működésben sérült ember is személy eltéréseinek, tevékenységének sajátos fokán.
Személyében együtt él saját szükségleteivel, megismeri, megéli saját korlátozottságát, és
értékelni, válaszolni tud személyiségének énkoncepciójával mások beállítódására és
cselekvésére. Személyi pozíciójának valóságát kívülről, intuitíve tárhatjuk fel. Az „én”
formálódik a közösségi kapcsolatokban.
Annál erősebb lesz, minél jobban támogatjuk, figyelembe vesszük, ösztönözzük. Veszélybe
kerül, ha mások nem értik, igényeire, szubjektivitásra nem érzékenyek.
A fenti tényezők adják az állapot kölcsönhatások által való teljes képét és összetettségét, a
pedagógiai- szociális feladatok értelmében.
A különleges pedagógiai, gyógypedagógiai feladat így nem csak az egyes gyermekekre,
sérülésekre, tanításra és tanulásra irányul, hanem három dimenziójában jelenik meg: a
személy, sérülése és társadalmi integrációja szintjén.
3. Új megközelítések az értelmi akadályozottság értelmezésében
Theunissenn-nél is az értelmi akadályozottságot egymástól kölcsönösen függő és egymást
elősegítő tényezőkből vezetik le és ezét komplex szociális jelenségnek írják le.
A biológiai adottságok és azok jellemzői.
Az általános fejlődési potenciál (tanulási képesség) egyéni erősségének, a szükséges segítség
fokán. Nem szabad azonban a tanulási képességet izoláltan szemlélni, hanem az egyéni
élettörténet alapján, konkrét szocializációs folyamatra építve.
Az élettörténet a társas környezetbe ágyazódik, tehát fel kell deríteni, hogy ez a környezet
milyen korlátozásokat (kirekesztés, izolálás, előítéletes magatartás hátrányos gazdasági-
szociális feltételek), illetve „túlvédő” hatásokat jelent.
Az alanyi szempont új elem, „mely absztrakt módon foglalja magába az önértékelést, mások
megítélését, az élmények feldolgozását, tapasztalatokat, önbizalmat, érzékenységet,
kríziseket, hátrányok elviselését”. Ez a szempont az önazonosság vizsgálatát is jelenti.
Theunissen modellje szerint az értelmi akadályozottságnál a kognitív hátrányok az
általános emberi jellemzők kontextusában jelennek meg, és kifejezik mind a biológiai, mind
a szociális tényezők által történő meghatározottságot.
Az értelmi akadályozottságnak a szubjektum oldaláról történő másik leírását Bach adja.
Ő is az állapotot komplex jelenségnek írja le, amit a környezet érintettsége és reakciói
váltanak ki, és különféle fejlődési területeken mutatkozik meg. Hangsúlyozza a járulékos
nehezítő tényezők szerepét.
Összefoglaló jellemzése:
„ Az értelmi akadályozottság külsőleg tartós, nagy kiterjedésű, és erősen eltérő
viselkedésében nyilvánul meg az élet sok területén, a gondolkodás, a tanulás területein
elsősorban, a motorikában, az észlelési folyamatokban, az érzelmekben, a szociabilitásban,
a beszédben (nyelvben) és az érdeklődés kifejezésében, - összehasonlítva az adott életkorban
gyakori, szabályszerűen elvárt viselkedésekkel.” Bach
4. Az értelmi akadályozottság elkülönítése más állapotoktól
- Az értelmi akadályozottság és a tanulásban akadályozottság
- Az értelmi akadályozottság elhatárolása a pszichiátriai betegségektől
- Az emberi akadályozottság elhatárolása az érzékszervi, valamint testi
fogyatékosságoktól
- Az értelmi akadályozottság és a beszédfogyatékosság
A mentális retardáció elnevezése nem létezik többé – az új elnevezés intellektuális és fejlődési
rendellenességek
A névcsere tükrözi a társadalom azon törekvését, hogy a kognitív fejlődési
rendellenességekkel élő emberekhez megfelelő módon viszonyuljanak.
Washington, DC (2007. febr. 20)
A Mental Retardation című speciális neveléssel – oktatással foglalkozó befolyásos folyóirat
majdnem 5 évtized után Steven J. Taylor szerkesztő vezetése alatt nevét Intellectual &
Developmental Disabilities (IDD) névre változtatta.
A folyóirat nevének megváltoztatása jelzi a társadalom arra irányuló folyamatos küzdelmét,
hogy az intellektuális rendellenességekkel élő embereket társadalmilag elfogadható módon
nevezzék meg. A folyóirat átnevezése közel egyidőben történt kiadójának, az American
Association on Intellectual and Developmental Disabilities (AAIDD), korábban a AAMR
nevű szervezet névváltoztatásával, mely a világ legnagyobb múltra visszatekintő, fejlődési
rendellenességekkel foglalkozó szakembereket tömörítő szervezete.
Dr. Taylor: „ az intellektuális és fejlődési rendellenességek terminus sokkal kevésbé
stigmatizáló, mint a mentális retardáció, mentális deficit, gyenge elméjűség, idiotizmus,
imbecillitás (hülyeség), és más hasonló elnevezések, melyeket az elmúlt évek során már
használaton kívül helyeztünk.”
Steve Eidelman, több más szakértőhöz hasonlóan, még továbbmegy és egy átfogó társadalmi
felvilágosító kampány elindítását sürgeti annak érdekében, hogy az emberekben még
pozitívabb hozzáállást alakítsanak ki az intellektuális, fejlődési rendellenességekkel élő
emberek iránt. Az IDD legutóbbi számában publikált cikkében így ír: „ A terminus (mentális
retardáció) megváltoztatása sok embert boldoggá tesz. Ezt a boldogságot azonban
elhomályosíthatja majd, ha az új elnevezést pejoratív értelemben kezdik használni. Ha nem
teszünk hosszú távú erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a társadalom azon tagjait, akik
negatív vagy semleges érzelmekkel viszonyulnak ezekhez az emberekhez felvilágosítjuk, az
új elnevezés hamarosan elítélő, pejoratív értelmezést kap.”
Az 1963-ban alapított IDD c. folyóirat gyorsan a kognitív rendellenességekkel élő emberekkel
foglalkozó szakemberek vezető lapjává vált.
A Trend & Milestines (Trendek és mérföldkövek) című rovat számszerű, azonnal használható
adatokat közöl a kutatók és a főbb irányvonalak kitűzői számára olyan fontos dolgokról, mint
a fogyatékos programok közfinanszírozása, az állami intézményekben az elmúlt évtizedekben
tapasztalható létszámcsökkenés kérdései.
Évek során az IDD c. folyoirat törekedett arra, hogy formálja a közvéleményt a fogyatékosság
területét érintő vitás kérdésekben. Az 1990-es évek végén megjelenő cikksorozat az
intézményes keretek között élő emberek halandóságáról eloszlatta azt az általános
közvélekedést, miszerint a közösségi élet az intellektuális rendellenességekkel élő emberek
számára nem biztonságos.
Az újabban megjelenő IDD tanulmányok arról szólnak, hogy a család és fogyasztói
társadalom felöl érkező támogatások sokkal jobban segítik a fejlődési rendellenességekkel élő
emberek gazdasági, egészségi és szociális fejlődését, életét, mint az intézeti körülmények.
Legemlékezetesebb cikke egyike Robert Perske írása, aki a bűnügyi igazságszolgáltatás
rendszerébe került intellektuális rendellenességekkel élő emberek érdekeinek védelmezője.
Perske véleményének olyan írásokban ad hangot, mint
„ Úgy gondoljuk, Richard Lapointe nem ölte meg Bernice Martint.”
„ Csalás a kihallgató szobában”
„ Intelelktuális rendellenességekkel élő emberek felkutatása, akiket súlyos bűntényekkel
vádolnak, amiket nem követtek el”

Az értelmi fogyatékos emberek életmódjának sajátosságai

Néhány készség, amelyre szükség lehet egy embernek, ahhoz hogy felnőtt korában akár
lakóhelyi, akár munkahelyi környezetében jól érezze magát.
 Kommunikációs
 Szociális
 Munkával kapcsolatos viselkedéshez szükséges
 Önellátásra irányuló
 Háztartásban szükséges
 Szabadidős készségek
a fejlesztés fő irányvonulataként a szociális tevékenység általi önmegvalósítást fogalmazzák
meg. Ez a cél így hangzik: Önmegvalósítás, másokkal történő értelmes tevékenység által.
Ugyanis a munkát szerencsésebbnek tartják tevékenységnek nevezni, mert a tevékenység
többrétűbb, mint a munka.
A tevékenység lehetővé teszi, hogy a dolgozó jól és szerencsésnek érezze magát.
Új tevékenységek által a fogyatékos emberek könnyebben sajátítják el az egyes képességeket,
mint pl. rugalmasság, kommunikációs készség, konfliktuskezelés, logikus gondolkodás, az
összefüggések felismerése, kreativitás.