•r #• .

„-à

3141^9

à
IJ
- :Mi:[t9m

X
Wá ;x

m S5^
.,;
;¡

iPW V
.; :

^w l
//
VI k xvv

/
,¡w
n

-r
'S I
, It
’•=^1 / y
i

%
■

■x„.
W-

7)
MT
T
<
/ -

-
sS
7

/ ¿J U

à
3

X'ÖiwSií
^y\x
;# V v ^

y
K,

X
X

A
# 'i

í>
;

4 IÜ

çJ

'
1

fS-
V,

Q i' hí
1 4 í
')}

lt 1#
<r 7 MM te E| ■ < Î
‘ fi
'

7/
y

• ,<r
^

o s- <=o\ / V
<^2i xte X. j
te

ív#"
 mM
[I-
vM'rr
I
mm Sgp
i ' ÖV«áS
J
R# ■
íá§üp§ " a &Í
_ ¿a¿í .- ' -.» i

-
31
á!
Sv

E> . fi:'
flFS&X. J i
f§ » '
p ..\X ’
í.:.
m
r
m y/?®

:
>> ; ?Uu ,. , ,L7.
: vl
F3^S»8
&
."'AÄ.
æ
A
,

>V
fii
ii ans

*> : y

XJ i f
/V ' > ■;•' fl

KfK*
" i. ■ -. "
i
‘S mw. or
- , «# ■ y

»j

wwmm Mmmmàf: ? Yf&m NL. :^¿fr l

--

! y
 á " »Ti
’M

m
I 's
i >1 : M
¿¿Éi ■ • ,f ■y-W. *
^S:
%&3>i
■-■sí
Z, „ > :
,... >~
■' '* ÉM<
I
\ ' ; I
- *ÿM
*b¿L *i :JkL'-<k • .V >
«*' Ír,
I. m
_/ I El
Ksé .

'" : ***£■'■ '%-■ ... . ■ *.■ V-V

< f
rX
m j ---V ͣ - -I\\# ip<
V- ■ « '■6 fPTlfer ki ?
* ix
m
%fz *w : su1
Z'.l syA¿- 3
IvïrXx^i 1® El
J t'^'Ä X
$W#V J I; fi. KSjr X XB$Í<

- ikv 1
k 1 Hk: *:^X > :;Sv?Säi
■ u 'i .
I .

.,if^ Eg Ja»
i
[A :TV - ; X MgRfí
P»| ' *
i ■; Ê1 3¡:w/
*
ml
,vvv
F|l¡
y
*?
EnEuj ' afe :
: .

in X: Ö§ {4 Lfc ¿
¡¡¡¡if j¿; Eï
’i¿Xj ,
/V
:<v> ;¿ g
■

'
■-
II : I : 3
 «
L
I
r

✓
 — **Ü

ñ SZŐDY LñMYOK
REQÉNY FIRTRL LrthYOK SZRMRRR

IRTR

Frylné Hemtrller Märir

m
»V
Q¡%-3,1

m
a®

BUDRPE5T
M R <3 Y ñ R KÖNYVKIRDÓ TRRSRSRG KIRDÄSR
1905
-
---------- -----------
-
 ©
je ■
b>

Q&SiszfCHfim-Kilmïilii
|

-G HOvedfïDaBU „
1354 &. .-IL .“..a.
Révai és'SStSfiîoST"Bû'aâpest, VIII., üllői út 18.
 ^ ^ /3. ¿Cf^l - ^3/^f-
Sj

t- '{b-tSC*-! ¿&CX 'fZ^r'L^/f,

' • l/

DRÁGA JÓ ÉDESANYÁM
EMLÉKÉNEK!

Tőled hallottam e kor történetét, drága jó

lélek, Te oltottad szivembe a hazaszere­
tetei; a Te nemes lelked leng körültem, a
mikor a múlt század közepének való esemé­
nyeit e kis regényem keretébe szövöm !

- zr5>\
-
: *ÍS rl
V

1*
 í
’«Hi

i
 !

I.
A KIS SEBESÜLT.

„Előttem állnak mind a szentek,

Kik szépért, jóért harczba mentek,
Körülöttük zugó vérfolyó,
Szivükben lándzsa, nyíl, golyó.“
Palágyi Lajos.
Szokatlanul néptelenek voltak a nagy alföldi
város utczái. Mindenki lakába vonult és ha a
falakon átpillanthatunk, láttuk volna, mint rakos­
gat, csomagol mindenütt a lakosság. Az ur és
pórnép pinczékbe, vermekbe rejtette vagyonát, a
gazdagabbak szekereiket is megrakatták, és azután
kis idő múlva egyik ház kapuja a másik után
tárult fel. Kocsik fordultak ki a kapukon és
indultak lassan ügetve az Alvég felé.
Menekült, ki merre tudott. Menekült mindenki
az ellenség elől, melyet a Felvég felől vártak.
Az Alvégből kinyúló országút délutánra egész
kocsisorral telt meg, melyek azután az országút
mellékutain fordultak be jobbra-balra. Ki hol ért
 I

I
11

mmm
■
P
6

egy-egy rokont, ismerőst, jóbarátot, a kinél mene­

déket remélt a válságos napokra, odasietett, oda­
vitte családját, odaterelte jármüvét.
A Felvég felöl mindig közelebb-közelebb hallat­
szott a városban az ágyumoraj. Néha olyan közel
hozta a tiszta lég a hangokat, hogy az erősebb
dördülések megrengették a földet.
Ilyenkor a széles föutcza közepén álló kökereszt
harangjának nyelve odaütödött a kis haranghoz,
a mely azután egyet kondult és a nép azt hitte,
hogy láthatatlan kezek konditanak lélekharangot
az elvérzö hösök leikéért.
Mert ezernyolczszáznegyvenkilencz e szép derűs
nyári napján heves ütközet folyt le itt ez alföldi város
közelében. A honvédsereg a népfelkelőkkel együtt
akarta az ellent leverni, de a nagyszámú ellenség
győzött és lépésröl-lépésre közeledett a városkához.
Tudták ezt a lakók, azért menekültek.
Balra a kökereszttől a magas kőház udvarán két
kis leány játszadozott a homokban. Gondtalan, für­
gén ugrándoztak, nem ügyeltek a körülöttük mozgó,
sürgő-forgó háznépre. E két kis lélek nem is sej­
tette a veszélyt, melyben városuk népe, melyben
az egész haza forgott.
Mikor egy-egy bárányfelhöcske úszott a fényes
nap elé és beárnyalta pár perezre a nap sugaras
udvart, a nagyobbik lányka felugrott és körben
forogva énekelt : »

:
 P

_n>
k

r
-!-

*
Í?
a
fra
ÆI
\ 7
b -en
<3 w
nun ÿ) xs
in YX>

Ä
tiwM y^tW,!
V/i
T;U
n W/
xM B>
¡¿à
TXt

sra i
<
-V
Y
X V Nfg
uw AV ÏA »V|
/XX
r Í- © tCx ^7 \\ Afxx
/V '• 7
lie 7'^ \v&, [y
7 £ ¥
!x M / (o
y K
gfyf 7 V

r? /nw k il ü
ÍsljO 7
K T/ V
^

7
xV

7 /
7 Av [ f \
z/' lI

X’ mg V - /-

nx7/ A vi c£
i
Menekült, ki merre tudott . . .

I
 1

i
 7

»Süsd. ki Uram a napot,

Hogy lássam meg a papot,
A nagyfejü barátot.
Egy kis czipót szakajtók,
Megzsirozom, megvajazom . . .
Azt is neki adom!“

S addig dudolgatta a kis lány ezt a nótát, a mig

a nap elöbujt, akkor azután azt képzelve, hogy
az ö szavai varázsolták elő, örömmel tapsolt kis
kezeivel és nyugodtan ült vissza kisebb nővére
mellé a homokba.
Így folyt a játék már egész délután, mialatt
a jó édesanya mindent elintézett, rende-
zett és rakosgatott, hogy semmi se kerüljön a
szépen és gazdagon berendezett házból idegen
kézre.
Már a hintót is kihúzták a kocsiszínből, mert
e család is induló félben volt. Hogyne ! hiszen
hire terjedt, hogy ha az ellen kézre kapja a várost,
a vezér szabad martalékot ad katonáinak.
Azért dugtak, rejtettek mindent az emberek és
futott, menekült mindenki merre tudott. Biztos
helyre vitték az aggokat, nőket és gyermekeket.
A Szödy-ház egészen férfi nélkül volt. A fegy­
vert bíró nép mind künn volt a táborban, csak
a férfi-cselédek véne maradt honn.
Maga a ház ura, Sződy Demeter, a két kis leány
atyja, ott küzdött Délen a szabadság hősei közt.
Gazda nélkül volt a porta. A ház úrnője volt csak
 honn sógornőjével. A fiatal asszony intézte a
menekülést.
Sógornője, egy német születésű hölgy, mély
gyászt viselt férjéért, Szödy Ivánért, a ki alig pár
hét előtt esett el Buda ostrománál. A gyászoló
özvegy most hazakészült szüleihez Drezdába és
magával akarta vinni két kis unokahugát, hogy
ott tartsa, mig a haza sorsa eldőlt és a béke
ismét helyreáll. Sógornőjét a lánykák anyját
is hívta magával, de a derék, jó nő azt
mondta :
— Oh, én nem hagyhatom el férjem hire és
tudta nélkül édes hazámat. Azután rég nem is
hallottam felőle hirt; nem tudhatom : még szük­
sége is lehet rám. Most, ha gyermekeim bizton­
ságban lesznek, azt igyekszem kitudni, hol és
merre van férjem ! Tudod édes Bettim, hogy már
több mint két hó óta semmi hirt nem vettem
felőle. Aggódom, nagyon aggódom, hogy valahol
súlyos sebben fekszik, vagy talán ö is ... Oh isten
ments, hogy árván maradjon e két gyermek !
És a jó nő letörülte könyeit, aztán felrakatta
az úti ládákat a hintóra és kétszer is megölelte
távozni készülő gyermekeit.
Óh mennyi gond és bánat nyomta e derék
magyar nő lelkét. A haza veszélyben, férje távol
a csatában és most még gyermekeitől is el kell
válnia.
ÍJl

De erős lelkű nö volt Sződy Demeterné és

férfias bátorsággal nézett szembe a veszélynek,
mely érheti, ha igy egyedül elhagyatva itt marad.
— Mamuska, édes mamuskám — kérdezte
Erzsiké, a nagyobbik lányka, mikor látta, hogy
a hintó elé fogják a lovakat ugy-e te is
velünk jösz?
— A kis tanyáig Erzsikéin. Ott megvárom,
mig apácska visszajön, aztán elmegyek értetek.
Erzsiké pityeregni kezdett.
— Ne sírj Erzsikéin, a jó Betti néni gondo­
tokat viseli és én nemsokára ott leszek nálatok.
— De én féltelek ám mamácskám ! — Óh
engedd meg, hogy én veled maradhassak.
És a kis leány őszinte gyermeki ragaszkodással
:
ölelte át édesanyja nyakát, miközben újból zokogott.
A jó anya mosolyt erőltetett arczára és meg­
simogatva kis leányát, szólt:
— Bohó gyermek, hiszen még nem válunk
el, menj vissza játszani, majd én elkészítem az
uzsonnát.
' Erzsiké visszafutott a homokban ülő kis Boris-
kához, anyja pedig könyezve ment be a házba.
Könyezett szegény nemcsak távozó gyermekei
után, de gyötörte a bánat, hogy olyan régen
nem vett hirt férjéről.
Isten óvja olyan szerencsétlenségtől, milyen
sógornőjét érte !
 10

Erzsiké megnyugodott és játszott tovább hugocs-

kájával.
— Erzsiké, Boriska gyertek uzsonnázni ! —
kiáltott nemsokára az anya a tornáczról.
A lánykák felugrottak a homokról és futottak
a ház felé.
E perczben iszonyú csattanás hallatszott. Egy
bomba esett a nagy udvar közepére, épen a
homokba, oda, hol pár perez előtt még a két
kis leány játszott.
Szent isten! — kiáltott az anya, karjaiba
zárva a három éves Boriskát, a ki már a tor-
náczra ért.
Az egész háznép összefutott.
A lovak vadul nyerítettek, a tehenek az istáló-
ban bőgtek, Zagyva, a házi eb, vonítva futott
ide s tova.
Rémület volt minden arezon.
S Erzsiké?
Ö szegény ott hevert a tornácz alsó lépcsőjén,
eszméletlenül, vértől borítva.
 II.

AZ ANYA ŐRANGYALA.

Történeted nagy vértanuság

Szebb mint a szentek élete,
Bús lapjain sok mély tanulság,
Vérrel írott költészete !
Rád annyi ellen dühe rontott,
Kalászos rónád, bus avar . . .
Ah mennyi köny és gyász borongott
E néven, hogy : magyar !
Komjáthy Jenő.

Az Alvégből kinyúló országúton balra kanya­

rodva, a szőlőkön át lehetett eljutni a kis tanyára,
mely Sződyné tulajdonát képezte és a hol biztos
menedéket remélt a jó nő, mig férjéről hirt nem
vesz.
Ide vonult vissza egyelőre és ide hozta sebe­
sült gyermekét is. Mert Erzsikének itthon kellett
maradnia, nem lehetett öt veszélyes sebével a
messze utazás fáradalmainak kitenni.
így tehát teljesedett kis szivének óhajtása, nem
hagyta el édes anyját és mig Boriskát magával
 12

vitte keresztanyja, addig öt a kis tanyán édes

anyja óvatosan fektette le a tiszta fehér ágyba.
Mert súlyosan megsebesült szegény. Jobb felső
karját hatalmasan megsértette a szétrobbanó
bomba egy szilánkja.
Szegény lányka hetekig élet-halál közt lebe­
gett; a sok vérvesztéstöl egészen elgyengült.
Iszonyú lázai voltak. Lázában mindig ama dalt
énekelte, melyet a legutolsó táborozáskor hallott:
Leng a zászló, tombol a mén,
Zivatar dúl hazám egén
Fel vitézek, villogó kard
Ékesítse a honfi kart !

Édes anyja éjjel-nappal mellette volt, ápolta.

A gondos anya ápolása nem maradt sikertelen.
Erzsiké végre is felépült, bár jobb karját még
sokáig felkötve kellett hordania.
Sokat segített az ápolásban a jó Örzse néni,
a tanyásné, mig férje, Ferencz gazda az élelmi
szerekről gondoskodott.
Mert az sem volt ám kis dolog abban a há­
borús időben, midőn már több, mint egy év óta
a hazán átvonuló nemzeti és ellenséges csapatok
a készleteket felélték.
Csak szegényes parasztház volt a tanyai lak,
hol az ellenséges golyó által megsebesített gyer­
meklánykát ápolta az édes anya, nem is sejtve,
hogy éveket kell majd itt eltöltenie.
 13

Igen, éveket ! mert gyászos, szomorú évek

következtek. Mikor elnémult a harczi zaj, felállí­
tották a bitót és a nemzet legnemesebbjei szen­
vedtek azon vértanú halált. A kit pedig megkí­
mélt a bitó, azt golyó elé állították, ha nem talált
alkalmat elbujdosni az édes haza földjéről.
így múlt el a tél. Mire kitavaszodott, Erzsiké
is felépült és a jő anya haza akarta vinni gyer­
mekét kényelmes lakába, de akkorra már idegen
elemek ütötték ott fel tanyájukat, hivatalt csinál­
tak a nagy úri házból, mert lefoglalták a buj­
dosó honvéd minden vagyonát.
Szerencsére a kis tanya Szödynéé volt, igy tehát
azt nem vették el a szegény elhagyatott nőtől.
Szödyné szegényen, beteg gyermekéért, buj­
dosó férjéért epedve ment vissza kis birtokára,
mely oly csodálatos módon teljesen meg volt
kímélve az ellenségtől.
De a jó nő szivében élt a bit, hogy férje nem
veszett el a csatában és e hitet Erzsiké táplálta
lelkében, mikor olyan gyermeki egyszerűséggel
mondta :
— Né busulj mamácskám, meglásd apácska
még visszatér !
A gyermek szelíd biztató szavai reményt kel­
tettek a nő szivében, a remény hitté vált és igy
biztosan hitte, hogy férje elkerülte a halált s
végre is hazatér.

{
14

— Istenem, — sóhajtott néha a jó asszony —

te nagy és hatalmas vagy, ki hitte volna, hogy
a veszély, melybe gyermekem forgott, még áldás
lesz rám. Igen, mert valódi áldás, hogy e ked­
ves leányka véletlenül velem maradt. Mit csinál­
nék most nélküle, egyedül, elhagyatva. így ő
az én vigaszom, mindenem ! Valódi őrangyalom
ö nekem.
 III.

A VÁR VA-VÁRT.

Rongyos koldus tér be az uj bíróhoz,

Testén veres-zsinóros dolmányt hordoz ;
Szegény magyar ! csavarog tébolyogva,
Saját háza előtt megy el koldulva !
Hentaller : Szabadságharcz dalaiból.

Két tél múlt el. A kis tanya lakói még sem

vettek hirt arról, a kire oly bizton vártak, hogy
a világért sem említették nevét, mint halottét.
A jó öreg Ferencz és felesége Örzse ép úgy,
mint úrnőjük a kis lány biztatására várták Szödy
Demetert, soha a világért nem említettek másként,
mint :
— Szegény elbujdosott gazdánk!
Pedig hát hirt sem hallottak felőle már évek óta,
de a kedves gyermek édes biztató szavai olyan
hitté váltak sziveikben, hogy azt valónak képzelték.
— Óh, e nélkül az angyalka nélkül mit is
csinálnánk ! — szokott volt Örzse néni felkiáltani,
mikor a kis lány kedvesen fecsegett.

I
 P
— — -
-
16

- - -
* ‘■
Erzsiké hat éves létére úgy beletalálta magát
a nyomasztó helyzetbe, hogy soha egy panasz­

!" "
szó nem jött ajkára, soha vágya, óhajtása nem
volt. Nem okozott azáltal is fájdalmat szomor-

1
kodó édes anyjának, hogy valami kérését kénytelen
legyen megtagadni.
Olyan okosan, értelmesen viselte magát, mint
egy nagy.
Haj ! nagy idők korán éretté teszik a gyer­
meket. Megtanítják tűrni, szenvedni és nélkülözni !
A kényelemhez szokott lányka nem érezte a
nélkülözést. Kis szive csak édes anyja szeretetét

- V - ------- -
óhajtotta, egyetlen vágya volt, a miért naponként
hő imát rebegett az Ég urához, hogy jó atyja
hazakerüljön és szülői boldogak legyenek.

/-
- , * * - í-
Erzsiké szívesen lakott az alacsony gerendás
szobában, evett bablevest, fekete kenyeret, csak
ott maradhasson édes anyja mellett. Nem vágyott
Boriska helyébe, a kiről néha-néha hirt vettek.
Betti néni irta, hogy a kis lány női, szépül,
már mindent beszél és sok szép ruhát elszaggat ;
ne búsuljanak érte, nagyon jó dolga van, egész
környezetének a kedvencze, el van látva minden­
nel bőségesen. Több levelében hitta a fiatal özvegy '
' ~ -■

sógornőjét is, máskor kérte, hogy vigye el legalább

'
* • '"

Erzsikét, hagy nöljön fel együtt a két kis lány.

Erzsiké azonban hallani sem akart arról, hogy
édes anyját elhagyja. Nem irigyelte kis nővére
 0
—-■■
■

17
.

jó sorsát és sokszor felsóhajtott, mikor a ház

mögött levő kis virágos réten játszadozott :
'—
-

— Óh én a világért sem hagylak el jó mamám !

Karján ott volt a mély sebhely és a kis lány
szívesen viselte e bélyeget.
...

— Csak ez mentett meg az elutazástól

szokta volt mondani. Inkább kiállottam a
•
•

szenvedést, minthogy mamámat elhagyjam.

— Édes angyalkám a hazáért szenvedett ! —
rebegte az öreg Örzse.-------
Már másodszor tavaszodott ki, mióta Erzsiké
és édes anyja csendes elvonultságban éltek a kis
------ -

tanyán. A fecskék is megérkeztek. Erzsiké ott

ült édes anyjával a rügyözö eperfa alatt. A hoszú
tél után boldogság volt a meleg tavaszi napon
dJL- ¿

sütkérezni.
Csendesen beszélgettek, miközben kézimunká­
r.

val foglalkoztak.
Szödyné már-már kezdett a gondolattal meg­
■

barátkozni, hogy talán nincs is férje az élők

sorában és e gondolat a rendesnél is bána­
--

tosabbá tette. Erzsiké látva szomorkodó anyját,

•

vigasztalni akarta.
• -

— Ne busulj mamácskám ! — szólt az arany­

szívű gyermek ; — ma egy fecske röpült be
'
' *’

szobácskánkba. Örzse néni azt mondta : ez jót

jelent. Majd meglátod, hírt hallunk apáról vagy
talán haza is jön. Megérkezik abban a fényes
■

Faylné Hentaller Mária : A Sződy lányok. 2

 18

öltözetben, melyben utoljára volt itthon, mikor

azzal a sok bácsival jött, a kik mind olyan szép
öltözetet viseltek mint ő és csörgő karddal men-
tek végig a tornáczon. Majd velejön az a fekete
ruhás ur is, a ki olyan szépen beszélt a kerületi
ház előtt, hogy mindnyájan éljenezték. Emlékszel
mamácskám ? ott voltam veled én is. Óh én
mindenkire emlékszem, még a nevét is tudom
e§Y párnak .... soha nem is feledem el ... .
— Ki ne mondj egyet is édesem ! — szólt hir­
telen az anya. — Ah, hiszen a falaknak is füle
lehet . . . . Istenem, milyen ártatlanul, milyen
csekélységért szenvednek annyian!
És a jó asszony félve nézett körül. Az országút
felül egy férfit látott közeledni.
— Mamám, haragszol azokra a bácsikra, hogy
apácskát elvitték és még ma sem eresztették haza ? !
— Dehogy haragszom én azokra, kedvesem,
az Isten oltalmazza meg őket és áldja meg
minden lépésüket, ha még életben vannak !
A házi eb hangosan kezdett ugatni a mind­
inkább közeledő vándor felé.
— Ejnye, hogy ugat ez a kutya ! Vájjon ki
háborgat csendes nyugalmunkban ? — gondolta
az anya, miközben felállt és letette kézimunkáját,
aztán jobb kezét szemei fölé tartotta, hogy jobban
lásson az árnyékban, úgy tekintett a jőve-
vény felé.
 19

— Hallgass, Zagyva, hallgass ! — csittitotta a

kis lány a hü kutyát, azután ö is letette kötését.
Nem ugatott már akkor a kutya, hanem csa-
holva és farkcsóválva rohant a botra támaszkodva
közeledő férfira.
— Ur Isten ! sikoltott most Szödyné, a
falhoz tántorodva, Erzsiké pedig villámgyorsan
ugrott az elölte álló, porlepett rongyos jövevény
nyakába ....
'— Édes apám !

2*

\
 W?

IV.

HOGYAN NŐL FEL ERZSIKÉ.

Hull a láncz, közelit az idő s mi

közöttetek állunk.
Kazinczy Ferencz.
Magasan ragyogott a tavaszi nap az égen,
mikor másnap Erzsiké szemét felnyitotta.
Nem aludt e két év óta itt a szegényes tanyán
még ilyen sokáig.
Első tekintete atyjára esett. Felé nyújtotta karocs-
káit és boldog mosolylyal borult nyakába.
Atyám, édes jó atyám, csakhogy végre
itthon vagy ! Mamácska nem fog többé sírni.
Ah tudom, hiszen tegnap este már olyan boldogan
mosolygott, mint még soha, mióta itt künn
lakunk. De édes apa, hol hagytad fényes, aranyos
ruhádat és csillogó fegyveredet ? kérdezte
azután gyermekes kíváncsisággal.
— A ruhám elrongyollott ... a fegyverem . . .
az . . . ott maradt felelt az apa és sűrűn
omlottak könnyei.

r
 21

— Oh édes Istenem ! — gondolta a kis lány —

A '-'

apa siratja ruháját ! Soha életemben nem kér­

dezek tőle többé olyant, a mivel megszomo-
ritsam.
S félénken húzódott egy sarokba. Nem is kér­
dezett többé semmit. De nőit, okosodott és szülei
beszélgetéséből megértett, megtudott mindent.
Megtudta, miért kell édesatyjának még mindig
rejtőzni, miért kell itt a kis tanyán meghuzódniok,
Megtudott mindent szülői csendes szomorú
beszélgetéséből. Megtudta, hogy nagy és dicső
harczot vívott a magyar, de a túlerő leigázta
és a dicső hősök közül soknak halni, soknak
futni és bujdosni kellett. Bujdostak távol a hazától
a legdicsőbbek, a kiknek itthon nevüket sem
volt szabad kiejteni.
— Ah, ezek a dicső hazafiak, a kiknek a
nevét mama nekem sem engedte kimondani
— gondolta a kis lány — ah, hát még az is
veszedelmet hozhat ránk, ha emlegetjük őket.
Hej, de én nem felejtem ám el a neveket,
annyival inkább, mert most már tudom, kik
voltak, mit tettek. S ezentúl mindennap imád­
kozom értük a jó Istenhez, hogy adjon nekik
boldogságot és hosszú életet, védelmezze meg
minden bajtól, veszedelemtől és engedje meg,
hogy még visszatérhessenek édes hazánkba és
itt én és a többi magyar gyermek még meglát-
 22

hassuk őket. Oh, hiszen édesapa is velük volt,

ö is szenvedett, küzdött a hazáért.

A kis tanya lakói felett öt tél, öt nyár repült

már el, mióta a szegény atya betegen, rongyosan
hazaérkezett családjához. Azóta pórnak öltözve
lakott övéinél és senki sem tudta az öreg gazdán
és feleségén kívül, hogy a hosszú hajú és hosszú
. szakálu paraszt Sződy Demeter, ezek pedig nem
árulták el. Idegenek alig vetődtek a félreeső
tanyára, s ha tévedt is be olykor-olykor egy
vándor utas, csak rövid ideig maradt ott. így hát
felfedezésről tartani sem lehetett.
Sződy Demeter e szerint teljes biztonságban
érezte magát kis otthonában és egész idejét
Erzsiké tanítására fordította.
A müveit lelkű atya fögondja volt, hogy Erzsikét
istenfélő gyermekké és igaz magyar honleánynyá
nevelje. Tanította hazánk történelmére, kiképezte
az irodalomban, tanította gyönyörű hazafias költe­
ményekre.
Csak titokban volt szabad a hazaszeretettől
lángoló verseket még a családban is tartani, de
Sződy tudta azokat kívülről és megtanította rajok
Erzsikét a nélkül, hogy le kellett volna írnia.
Tanult Erzsiké atyjától még a számtanon, föld­
rajzon és természettudományokon kívül idegen
nyelveket is.
 23

A számolásban nagymester volt. Hiszen szá­

molnia minden jó gazdasszonynak kell. Szóval,
Erzsiké a csendes, félreeső kis tanyán nem maradt
el semmiben azoktól a városi leánykáktól, a kik
neveldékben tanultak, sőt többre vitte náluk, mert
hazája történetét is jól megismerte, a mire az
akkor divatozó leányoktatás mellett az iskolákba
járó lánykáknak nem volt alkalmuk. E sok
tanulás mellett mindig maradt ideje a lánykának,
hogy a háztartásban és gazdaságban segítsen jó
anyjának, édesatyjának. Az apró munkát mindig
ö látta el, olykor főzött, vasalt, sőt tizenkét
éves lettére már a kenyérdagasztást is meg-
próbálta.
A kis virágos kertet már első tavasz óta gyom­
lálta, öntözgette és most, mióta édesatyja a ház
mögött egy remek gyümölcsöst rendezett be, az
oltogatást és faápolást is megtanulta.
Szóval Erzsiké picziny korában őrangyala volt
édesanyjának, most pedig jobb keze szüleinek.
A kézimunkában is nagyon ügyes volt. Senki
sem tudta édesatyja ruháit úgy beszöni, mint ö
s remekül foltozta az elrongyollott fehérneműt.
Kitől tanulta ? Édesanyjától s mégis szebben
csinálta nálánál is. Legalább azt szokta mondani
az anya :
— Sződd be édes Erzsikéin édesapa foszlányos
zsebbelijét, te szebben tudod, mint én !
24

Fülig pirult Erzsiké e dicséretre, mert az ügyes,

dolgos lányka nem volt elbizakodott,
— Ugyan, hogy mondhatsz ilyet édesanyám
— szólt szerényen — hiszen tőled tanultam,
hogyan tudnám én szebben, mint te!
De e megtegetödzés nem arra szolgált, hogy
kihúzza magát a dologból, fürgén látott munká­
hoz, vette kis munkakosarát és igyekezett meg­
felelni a dicséretnek.
Munkás, okos, minden szépért és jóért lelke­
sülő gyermek volt Erzsiké. Szerette szüleit és
imádta hazáját.
Sok ilyen gyermek volt azok között, a kik ama
szomorú napokban, a titkon sirt könnyek és az
elfojtott jaj-ak közt nőttek fel !
Erzsiké vallásos gyermek is volt. Nem nyílt
ugyan alkalma templomba járni, mivel a tanyát
megérkezésük óta még el sem hagyta, de azért
naponként imádkozott az Ég urához drága szülei
és hazája boldogságáért.
És a jó Isten nem hagyta a derék, jó gyermek
hö imáját meghallgatás nélkül. Meglágyította a
hatalmasok szivét. Kezdték azok feledni a magyar­
nak azt a bűnét, hogy édes hazáját oly végtelen
szereti, hogy még vére árán is szabadságát
óhajtja.
Mert bűn volt az időben magyarnak lenni és
a magyart szeretni!
IPI

25

Lassanként azonban változtak a viszonyok.

A megpróbáltatás idejének egy része letelt.
Egy napon névsor jelent meg a lapokban, —
sok bujdosó és börtönben sinylő szabadsághős
neve, kik kegyelmet kaptak ; most szabadokká
lettek, szabad volt hazajönniök övéikhez és vissza­
kapták elkobzott javaikat.
Ferencz gazda hallotta a jó hirt benn a vásár­
ban, meg is vette az újságot és keblére rejtve
hozta haza.
Erzsiké épen a baromfiakat etette.
— Pipipi ! — kiáltott kedves csengő hangján s a
kezében levő szakajtóból szórta a szemet az
összefutó baromfinak. — Pipipi ! gyertek csibécs-
kéim ! — Hess te ! — kiáltott aztán a gúnárra,
mely a csirkék közt kezdett garázdálkodni.
Ferencz gazda ekkor lépett elejbe és barázdás
arcza örömtől sugárzott, mikor az újságot átnyúj­
totta.
— Drága angyalkánk — szólt — vigye meg
az örömhírt szüleinek !
— Mit, Ferencz bácsi? Mit? — kérdezte a
lányka élénken, aztán átvette a lapot és fel­
nyitotta. Első tekintete e sorokra esett:
„A megkegyelmezettek névsora.“
Egy perez alatt átfutotta a névsort, aztán bol­
dogságtól kipirult arczczal kiáltott fel:
Hála istennek, édesapa neve is közte van !
 V.

SZOMORÚ NAPOKRÓL AZ ÖRÖM NAPON.

Kilenczedik zászlóalj, hol zászlótok ?

Láttam, mikor rongyokra szaggattátok :
Sirva tettétek le hős fegyverteket,
Áldja meg az Isten jó lelketeket !
Világosi búcsú. Hentaller Szab. dalaiból.

Mosolygó arczczal, vidám tervezgetés közt ült

a kis család az örömnap estéjén a gerendás kis
szobában a nagy tölgyfaasztal körül.
— Most már Boriskát is hazahozhatjuk —
szólt az apa — nincs többé mitől tartanunk,
nem tesszük ki semmi veszedelemnek.
— Előbb rendezkedjünk be házunkban —
felelt az anya — sok-sok rendbehozni való lesz
ott. Istenem, nem volt szivem, hogy bemenjek
többé a városba, mikor az egy benlétem alkal­
mával láttam, mivé tette a házunkban tanyázó
zsandárság szép udvarunkat, kis virágos ker­
tünket. Oh, hát még a szobák hogyan nézhet­
nek ki!
\

■
1
5
;
 I
%
— Mindent rendbe hozok, holnap azonnal
jelentkezem és gondom lesz, hogy mielőbb helyre­
állítsam otthonunkat — mondta Szödy.
— Ah és én mennyire örülök, hogy ismét itt
lesz nővérkém ! Tudom Boriska is tanult és igy
sok-sok beszélgetni valónk lesz együtt. Most
már nem leszek többé egyedül, lesz kedves
testvérkém, édes barátnőm ! — ujjongott Erzsiké.
De édes apa folytatta aztán kérő hangon —
kérlek meséld el ma, hogyan menekültél te meg
az ellenség kezeiből.
— Szívesen, gyermekem felelt az apa
nagyot sóhajtva, mert eszébe jutott a szomorú
napok emléke, melyen a haza sírját megásták —
szívesen, ma az örömnapon, melyen a hajnal
pírja ismét hazámra veti első fény világát, nem
lesz olyan nehezemre a szomorú napokra emlé­
kezni.
Szödyné és Erzsiké felvették a kézimunkát és
várakozásteljesen figyeltek, mikor az apa igy
folytatta beszédét :
— Utoljára láttalak benneteket, mikor Buda­
vár ostroma után bevonultunk a déli táborhoz
és városunkat útba ejtettük. Hogy mennyire
ünnepeltek utunkban, azt tapasztalhattad itthon.
Diadalut volt bevonulásunk. Lenn aztán több
győzelmes ütközet után egyszerre bekerített a
t bevonuló orosz sereg. Ezredünket elvágták a
 ‘M

fötábortól és csak Világosnál egyesülhettünk,

. . . akkor . • . mikor már minden veszve volt.
Minek beszéljek a szivszaggató jelenetről, mikor a
mindig győző magyar sereg fegyverét volt kényte­
len letenni az északi erőszak kezébe ? Sokan nem
voltak erre képesek, hanem szivükbe mártva azt,
hagyták ott haldokló testükben ! Nagy lelki erőre
volt szükségem, hogy magam is nem ezt tettem.
S mikor már majd-majd önszivembe döftem az
ellenséges vér által annyiszor áztatott kardot,
ébredt fel lelkemben a kötelességérzet, mely
szeretetteim kedvéért élni parancsolt. Mint egy
mentő angyal képe, úgy jelentél meg lelki szemeim
előtt édes feleségem, elémbe tartva két kis gyer­
mekünk. A kard kihullott kezemből és az ellen­
ség martalóczai felragadták azt.
Mellettem egy alig tizenöt éves ifjú, fiatal
zászlótartó, rongyokká tépte a zászlót, melyet
annyi véres ütközetben mindig diadalmasan lobog­
tatott és úgy dobta az ellenség elé. Ah, e fiatal
arczot bárhol megismerném. A mély arczseb,
mely halántékáról végignyult áliáig, mutatta, hogy
nem kis küzdelmébe telt a zászlót hősiesen
lobogtatni.
Szivszaggató jelenet volt ez!
S végre is az oroszok átadtak bennünket
azoknak, a kiket mindig és mindig diadalmasan
vertünk meg.
 \

r0
IV -<

•r m
jit I,

81 3 hk
hi
A
ff
vl
h vy m M

/ / J
Z
w/
D ,ci
7
fyj / /

Meséld el ma, hogyan menekültél . . .

7
 29

S ezek bősz dühhel ragadtak meg minden

egyes hőst. Engem a mellettem álló fiatal zászló­
tartóval és egv már hatvan éves vitéz kapitány-
nyal együtt hurczoltak a legközelebb eső major­
ságba.
A nagy gazdasági udvar tele volt a táborozó
ellenséggel. Mikor az udvarra értünk, letépték
ruháinkat, csizmát, atillát, nadrágot, sárba tiporták,
bennünket pedig csupán alsó ruháinkban hagyva,
egy üres disznóólba zártak. Az ól kis ajtaja elé
fegyveres őrt állítottak.
Képzelhetitek hogyan éreztük magunkat a bűzös,
mocskos ólban. Fel nem állhattunk, mert fejünket
a tetőbe ütöttük volna, s le nem dűlhettünk a
nedves, piszkos szalmára.
Kuporgó helyzetben töltöttünk el néhány órát,
de ez nekünk egy örökkévalóság volt.
Kívülről vad ujjongás és szitkozódás volt
hallható az őr egyhangú léptei mellett.
így esteledett ránk.
Lassankint elcsendesedett minden. Az ör egy­
hangú léptei sem hallatszottak.
Egyszerre azonban erős horkolás ütötte meg
fülünket. Az ör elaludt.
Eddig egy szót sem váltottam társaimmal.
Most azonban hirtelen gondolat villant át agyamon.
— Baj társak ! szóltam — most vagy soba !
Kisértsük meg a menekülést.
 J
i
30

— Igen ám, de hogyan ? — suttogta mellettem

az öreg kapitány.
— Ezek a jámborok nem ismerik a magyar
ólak szerkezetét, nem tudják, hogy itt a vályú
felett e deszka kívülre felfelé nyitható és csak
valami fazávárral van leerösitve. Próba szerencse !
Kisértsük meg e deszkát felemelni, hátha a retesz
enged.
— Igaz biz az, őrnagy ur ! — mondta a fiatal
zászlótartó de hogyan jutunk át a táborozó
csapaton ?
— Meggondoltam ezt is, — feleltem. — Mi­
előtt ide betereltek, körülnéztem. Ez óltól jobbra
van az udvar a házzal és a pajtákkal, ott tábo­
rozik az ellen, de az ól megett bokrokat láttam ;
ha innen kijutunk, csak balra tartsunk a bokrok
felé és azok közt kúszva kijuthatunk talán a
mezőre.
— Igaz biz’ az! — mondta a kapitány. —
De aztán ?
— Aztán az Isten oltalmába ajánljuk magun­
kat. Hiszen rosszabb sorsunk nem lehet akkor
sem, mintha itt maradunk.
Óvatosan kísérlettem meg az ól vályúja felett
levő deszkát felemelni. A deszka engedett. Vé­
letlenül nem volt lepeczkelve.
íme, szabad az ut ! — suttogtam és ki­
dugtam fejem az alsó nyíláson.
í
 31

Láttam, hogy az ég borult és épen egy ha­

talmasat dördült.
— Várjunk egy kissé — szóltam visszahúzva
fejemet — az Isten segítségünkre jön. Vihar van
keletkezőben.
Nem sokáig kellett várnunk. Nagy cseppekben
kezdett a zápor esni és kis idő múlva dörgés és
villámlás váltották fel egymást.
Őrünk szitkozódva vánszorgott odébb, való­
színűleg valami eresz alá húzódva, miközben,
olyast morgott, hogy mi már úgyis alszunk, mint
azok az állatok, amelyek helyét elfoglaljuk.
Vártunk még egy kicsit, aztán megegyeztünk,
hogy a kapitány megy legeiül, én akartam utóra
maradni, de a fiatal zászlótartó nem nyugodott,
engem akart előbb szabadnak tudni.
Másodiknak bújtam ki.
A kapitány már ekkor lenn bujkált balra a
ribizkebokrok alatt. A bokrok végén megvárt.
Együtt vártuk az ifjút.
Künn voltunk végre mind a hárman a gyü­
mölcsös végén, a hol keresztben mogyoróbokrok
voltak. Áthatoltunk ezeken is. Egy mély árokba
jutottunk, mely a szakadó esőben tele volt vízzel.
Átgázoltunk rajta. Lucskosan, piszkosan, elgém­
beredve a két órai kuporgó helyzettől, vérző szív­
vel a haza szabadságának elvesztén álltunk végre
egy szabad mezőn.
 -* *
32

— Itt nem időzhetünk sokáig — szóltam —

együtt se maradhatunk. Váljunk el. Menjen ki
jobbra, ki balra, ki előre, csak hátra ne, mert
ott az ellen.
Kezet fogtunk. Ott álltunk szakadó esőben
meny dörgés és villámlás közt és megfogadtuk, mint
egykor Teli Vilmos társaival, hogy ha a haza hi,

A—V-
életünkkel és vérünkkel újra oltalmára megyünk.

--
Elváltunk.
Hogy két rabtársamat mi sors érte, ma sem
tudom. Én indultam balra és egész éjjel bolyong­
tam a letarolt szántóföldeken, mezőkön, bozótok

--
--
és sövények mellett. Lábaim vérzettek a sáros­
rögös úttól. Reggelre egy halászkunyhóhoz értem.

» y*
Bőrig ázva-fázva, fáradtan nem tehettem mást,

, . „ - „¿ *
mint bemenni és nyughelyei kérni.
Egy öreg asszony állt az ajtóban. A mint meg­

.
látott, keresztet vetett magára; aztán szóhoz sem
engedett jutni, hanem azt mondta :
— Gyorsan, gyorsan lépjen be. Épen most
vitt át az uram a vizen egy csapatot. Borítsa
magára az uram szűrét. Melegedjék fel a nád­
kunyhóban. Ha jönni találnak .... már értem
azok vegye a hálót és foldozgassa, majd azt
vallom, tiogy a fiam.
.... Bámultam az öreg pórnö értelmes be­
szédén és követtem meghívását. Majdnem alél-
V

tan dűltem a kunyhó földjén levő szalmára.

 f 'S

<S3

— Jaj, igaz, hiszen éhes is lehet! — kiáltott

ekkor és hirtelen fekete kenyeret és szárított
halat tett elém.
—

— Nincs más uram, csekély, de jó szívvel

í

adom! Hogy ne adnám! — sóhajtott aztán —

hiszen a hazáért szenved.
Falatoztam és elnyomott az álom. Az éjjeli
gyaloglástól és az előző nap szomorú eseményei­
től annyira el voltam csigázva, hogy nagyon
mélyen és sokáig aludtam.
Már esteledett, mikor egy erős férfihang éb­
resztett fel.
Jancsi, — kiáltott valaki mellettem — itt
?

a halászlé, vágd be a vacsorát, aztán fel mun­

■sfc
i -« - - - -

kára !
Egy magas, szikár, hosszú őszhaju paraszt
állt előttem és mérgesen folytatta :
.

Lássa meg az ember, itt lopni a napot, mi­

kor annyi a dolog !
.„ .T k -ÍH .

Mérgesen ránczolta össze homlokát, miközben

az az asszony, az a jó öreg pórnő, a ki reggel
menedéket adott, egy tál párolgó halászlét fett
elejbém es egy fakanalat nyomott a markomba,
aztán közel hajolva suttogta :
Jönnek a fehérköpenyesek, el ne árulja magát !
Már ekkor kardcsörgést hallottam és künn
- > « * -1

rossz magyarsággal mondta valaki:

-•'

Hagy lássuk, kit rejtegetsz a kunyhódban !

Faylné Hentaller Mária : A Sződy lányok. 3

9
 r
84

Az öreg halász ekkor már az ajtóban állt.

— Hej, dehogy rejtegetek édes jó uraim — szól
— elég bajom van ezzel a rest fiammal, a ki
az áldott napot itt lopja a kunyhóban !
Azután felém fordulva szólt:
— Most már talán jól is laktál, vedd azt a
hálót és gyorsan munkára, ilyen szép holdas
estén jó fogás esik.
Én mohó étvágygyal kanalaztam fel a pompás
halászlét, azután vállamra vetettem a hálót,
melyet a halászné elém lökött és indultam kifelé,
úgy mezítláb, ingben, alsónadrágban, hajadonfőt,
a hogy megjöttem.
A két ellenséges katona, a ki valószínűleg a

*
szökevények felhajszálására lett kiküldve, ügyet
sem vetett rám, de bementek a kis kunyhóba
és feltúrtak mindent, azután lovaikra kapva indul­
tak tovább.
— No most el uram sietve ! — szólt a halász.
— Asszony — fordult azután a feleségéhez — vidd
át az urat, nekem ma itt kell maradni. A jobbik
bárkát vedd ! — kiáltott még utánunk.
A halászné leoldoit egy csónakot, beültünk.
Önkéntelenül megragadtam az evezőt.
— Felfelé — szólt a jó asszony és a kor­
mányra ült.
— Sokáig haladtunk a nádasban felfelé. Végre
megszólaltam :
1
<
 35

— Hol vagyunk, jó asszony ?

— A Beregszón haladunk felfelé, Szent András
környékén vagyunk. Most viszem Délre hajnalig,
de akkor meg kell fordulnom. Tartson az ur
csak Délnek, mert befelé veszedelmes lesz.
Azután elbeszélte, hogy már az éjjel jöttek
menekültek, a kik Délen akarják elérni a határt.
Erősen eveztem hajnalig. Ekkor egy magányos
helyen kikötöttünk.
— Most partra uram ! — szólt a kevésszavu
asszony — azután az Ur Isten oltalmazza. Ah,
láttam én mindjárt, hogy a táborból jön.
— Isten megáldjon jó asszony!— szóltam és
kiléptem a csónakból, melyet az asszony mind­
járt lefelé eresztett, vissza a vizen.
Itt álltam hát egyedül elhagyatva. Térdre borul­
tam a felkelő nap előtt, mint hajdan őseink és
forró imát rebegtem az Úrhoz, kérve, oltalmazza
meg elhagyatott családomat és legázolt hazám !
Szó sem lehetett arról, hogy hirt adjak magam­
ról. Minden ruhától megfosztva, pénz nélkül,
sebzett lábakkal álltam egyedül-egyedül a nagy
világban !
Szödy kissé elhallgatott, mert Erzsiké zokogva
borult nyakába . . .
— Ne sírj kis leányom — folytatta azután
letörülve gyermeke könnyeit — itt vagyok. Jő lesz
>

minden. De folytatom elbeszélésem . . .

3*

ír
 -a
Mentem ismét egy napi járót. Bámulatos erőt
adott Isten elcsigázott tagjaimba, nem is éreztem
a fáradalmat. Délben a nap oly hevesen szegzett
fedetlen fejemre, hogy az egyik mező közepén
álló madárijesztöröl vettem le a rongyos, zsíros
kalapot és azt csaptam fel. Jónak láttam a ron­
gyos szűrt is birtokomba venni, melynek azután
a hűvös estén jó hasznát vettem.
Estére kelve betértem egy elhagyatott tanyai
lakba. Itt kaptam vacsorát és éjjeli szállást.
Szegény vándornak tartottak, a ki munkát
keres. Öltözetemben, porlepte mosdatlan arczom-
mal valóban annak nézhettek.
Harmadik napon egy utszéli bokor alatt háltam
meg. Ez nap nem ettem mást csak bogyót és a
földeken talált répát. Hajnalban egy szekér haladt
el mellettem. Széna volt felrakodva és két ember
lépdelt mellette. Nagy meglepetésemre az egyik
megállt előttem és szólt :
— Őrnagy ur, már köröskörül ellenség van,
megismerhetik, feküdjék a szénába, majd biztos
helyre viszem. Ez az atyafi mentett meg engem
is — folytatta a má^ik emberre mutatva.
Legnagyobb meglepetésemre egy volt altiszte­
met ismertem fel.
— Te Jóska hol veszed magad ? f
— Annak idején elillantam. De most gyorsan !

■
T
37

Követtem tanácsát. És jó volt, mert nemsokára

egy egész csapat fehér köpenyeges közeledett.
— Hová azt a szénát ? — kiáltották.
— Temesvárra az uraknak felelt a szeke-
rét hajtó.
— Mehetsz ! előre ! kiáltottak és ők vág­
tattak előre. Alig mentek láttávolba, a szekér
Délre fordult és meg sem állt, inig Lugos tájára
nem ért. Ezek a jó emberek tartottak három
nap. Még négy menekülőt szedtek fel útközben,
a kiknél némi pénzkészlet is volt.
Lugos tájékán elhagytuk a szénarejteket és
gyalog indultunk Délnek.
Nyolcz napi kínos vándorlás után értem el a
Dunát, melyen Orsóvá alatt átkelve elhagytam
édes hazám földjét.
Csapatunk mindennap szaporodott és igy vagy
kétszázan voltunk, mire Viddiube értünk. A leg­
nagyobb magyar, imádott kormányzónk is itt volt
már. Hogy azután három hóig mi történt velem,
nem tudom. A lelki izgalom, az iszapos, lápos
vidéken való bolyongás, éhezés, fázás annyira
elcsigáztak, hogy megbetegedtem. Élet-halál közt
vittek társaim magukkal Katiakiába, a hol végre
is felgyógyultam.
Hatszor irtain haza levelet, de leveleim válasz
nélkül maradtak, s azért, mikor két év múlva
t

elhagytuk a török barátságából nyert menhelyet,

mm
 M.

38 íi

nem követtem társaimat, a kiknek egy része j

Amerikába, más Angliába ment, de ismét ván­
dorútra keltem haza felé.
Pestre volt ajánló levelem egy áldott nőhöz,
a ki vagyonát a szabadságharczhól menekültek
istápolására fordította. Mikor megérkeztem, újra
megbetegedtem és egy hóig ápoltatott a derék
jó nö Státió-utczai kórházában, hol Tarr Károly
volt honvédorvos ápolt. Neki köszönöm, hogy
felláboltam és a derék nö által szerzett pórruhá­
ban elindulhattam felkereséstekre.
Mikor a városban idegenek által találtam
házam elfoglalva, ide siettem, gondolva, hogy
Ferencz csak tud rólatok valamit. S hála a
Mindenhatónak, itt karjaimba zárhattalak !
 y

-,

VI.

A MIRE SENKI SEM GONDOLT.

Gyöngén ringatva jó anyánk ölén,
Vígan kezdjük létünk szép hajnalát,
A játszi gyermekek zajos körében
Csókoljuk a jelenlét hajnalát.
Kisfaludi/ Ká roly.
4
Benne vagyunk ismét a nagy alföldi városban.
Este van, sötét őszi este, de nem sötét ám azért
a város. Sőt ellenkezőleg. Az ablakok fényesen
világitvák és fény árasztja el az utczákat is.
Magas vendégek szálltak meg délután a megye­
házán. Tiszteletükre ünnepel az egész város. Sürii
tömeg özönlötte el a széles főutczát. Nem lelkes,
csak kiváncsi tömeg. A kerületi főkapitány adta
ki a rendeletet a világításra.
S világítottak. Ki is jöttek lakaikból bámulni
a szokatlan fényben úszó utczákat és némán,
hangtalan hömpölyögtek le s fel az utczákon.
il A kivilágított házsorok közt egy kocsi robogott
végig, aztán megállt a föutczán, a kis kökereszttöl
 40

balra, az egyetlen sötét ablaku ház előtt, melynek

kapui feltárultak.
S a sötét udvar elnyelte a kocsit a benn-
ülökkcl együtt ....
Sző d y ék háza volt a sötét épület. Már beköl­
tözött a család és kitataroztatta a hét év alatt
idegenek által elrongált házat. El is helyezkedtek
benne, lehetőleg a régi kényelemmel.
Erzsiké átvette a házi teendőket és kímélte édes
anyját, a hol csak lehetett.
Ma is már korán reggel felkelt; megfejette a
teheneket. Mind a kettőt a kis tanyáról hajtották
fel, Erzsiké kedvenczei voltak, szemei előtt női­
tek fel.
A tejet elrakatta, azután elkészíttette a reggelit
és mire szülei felkeltek, már az ebédlőben, a
terített asztal mellett várta őket.
— Édes Erzsikéin — szólt az apa, — miért
kelsz fel most is olyan korán, hiszen hála Isten­
nek nem kell már neked dolgozni !
— Oh édes apuskám —felelt az édes lányka —
nem tudok én tovább aludni. A mint a hajnali
harang megszólal, kiugróm ágyamból, hiszen
hasztalan is feküdném, nem jön többé álom a
szememre.
Jó volna pedig, ha kipihennéd magad —
mondta az anya is — eleget fáradtál és nél­
külöztél a kis tanyán.
ti

41

— Oh dehogy édes mamára, én soha életem­

ben sem éreztem semmiben hiányt. Ti szerettetek
engem, és ez mindent pótolt a világon. Nem is
fáradtam, csak megtanultam milyennek kell lenni
egy dolgos magyar leánynak. Áldom a jó Istent,
hogy ilyenné neveltetek, édes jó szüleim!
Reggeli után Erzsikének még sok dolga volt.
Szobáját rendezte el. Mióta beköltöztek, egyedül
lakott egy tágas kétablakos szobában, mely édes
anyja szobája mellett volt. Ma még egy ágyat és
még egy szekrényt vitetett e szobába. Megvetette
a második ágyat, hófehér huzatot vonva a pár­
nákra és igy elkészülve szólt:
— így, most meg van. Édes kis Boriskám, jól
kipihenheted itt magad. Tudom elfáradsz a hosszú
utazás alatt. És milyen jól fogod majd magad
érezni a szülei hajlékban. Oh, hogy repes szivem
örömében, hogy végre is megláthatlak.
Azután kitekintett az udvarra nyíló ablakon és
igy folytatta gondolatait:
Ott volt a homokdomb a krumplis pincze
felett, hol utoljára játszottunk együtt ; gyermek-
észszel, gondtalan, nem is sejtve a veszélyt, mely
drága hazánkat és bennünket környezett. Oh, de
a jó Isten megsegít még minket ! Boriskám, drága
kis nővérem, alig is várom az estét, hogy viszont
ölelhesselek !
Beállt az est.
 ■

42

Fényár volt az utczákon, öröm, őszinte öröm

a sokat szenvedett kis családban.
S ablakaik mégis sötéten maradtak.
Szödyné azt mondta :
— Végtelen örömnap nekünk e mai, hogy viszont
láthatjuk Boriskánkat, de sziveinkben lakozzék az
öröm és ne az utczára világítsunk !...
A kocsi tehát befordult az udvarra és megállt
a tornácz előtt.
Ekkorra már az egész háznép künn állt. Min­
dé nik elsőnek akarta meglátni, megölelni, meg­
csókolni az idegenből hazatérő, várva-várt kis
jövevényt.
Boriska kiszállt, Betti néni után, kíváncsian
nézett apjára, anyjára, nővérére, engedte magát
megölelni, megcsókolni, viszonozta az öleléseket,
csókokat, de nem szólt egy szót, egy hangot sem.
Diadallal vitték a kis lányt a szobába, leszedték
utazó köpenyét, kalapját, azután vacsorához ültek.
Betti néni nagyon eltörődött az utazás alatt,
rögtön szobájába vonult, lefeküdt, nem jött a
vacsorához.
A vacsora-asztalnál tehát csak a szülök és a
két lányka ültek.
Boriska volt a társaság központja. Öt kínálták,
öt nézték, hozzá beszéltek.
Evett is a lányka jő étvágygyal, rámosolygott
szüleire, nővérére, de nem felelt kérdéseikre.
 43

— Mért nem szólsz kis leányom ? — kérdezte

végre az apa.
Boriska gyönyörű kék szemeit mindig a beszé­
lőre függesztette, még ha nem hozzá szóltak is,
mosolygva mozgatta szép kis száját, utána látszott
mondani a beszédet, de azért nem szólt, nem
felelt semmire.
Vége volt a vacsorának. Felálltak az asztal
mellől, megölelték egymást.
— Boriskám, hát elfeledtél bennünket vagy
nem szeretsz, hogy nem szólsz hozzánk ? Beszélj
édes gyermekem, mondd, megismerted-e apát,
mamát, Erzsikét ? Emlékszel-e a kis cziczára és
hü házi ebünkre Zagyvára, melylyel oly szívesen
játszadoztál? Szólj édes drága, rég nem látott
gyermekem !
Ily szavakkal bátorította Szödyné kis leányát,
kit a sors oly hosszú időre elszakasztott volt
tőle. Túláradt anyai szive a boldogságtól, hogy
végre itt van régen nélkülözött, szeretett gyer­
meke. Ölelte, csókolta és nézte, valóban ez-e az
ö Boriskája, kit két éves kora óta nem láthatott.
— Hát te vagy-e az valóban, drágám ? Óh
igen, ezek azok a sötétkék szemek, ez a mosolygó
kis ajak ; Uram Istenem, de is megnőttél a két
év alatt, mióta a borzasztó pillanatban utoljára
ölelhettelek szivemre. Bizony-bizony, alig remél­
tem akkor, hogy két leányom marad !
 J

44

Es újra, meg újra ölelte Boriskát, aztán Erzsiké

felé fordulva, szólt :
— De itt vagy te is aranyosom és csak az
Isten végtelen jóságát látom ama balesetben is.
Óh, mi lett volna belőlem, ha a véletlen itt nem
tart téged mellettem, te drága angyalom !
És a jő anya könnyei csak úgy omlottak.
Boriska csodálkozva nézte e jelenetet, neki is
megteltek könyekkel szemei.
— Ne sírj, mama! — szólt most Szödy —
lásd még ezt a kicsit is megrikatod. Örüljünk
inkább, hogy a jó Isten kegyelméből ismét együtt
lehetünk „ annyi balszerencse, oly sok viszály után ! “
Csókjaival halmozta el a jó ember nejét,
leányait.
Boriska melegen viszonozta az öleléseket, száz­
szorosán a csókokat . . . egyszerre aztán heves
zokogásba tört ki és Erzsikéhez futva, németül
kiáltott :
— Ich verstehe nichts!
Istenem ! kiáltott Erzsiké is meglepetten
— hiszen Boriska nem tud magyarul !
A szülők meghökkenve néztek egymásra.
És mi erre nem is gondoltunk! — törtek
ki egyszerre.
J

vu.
A NÉMET LÁNYKA.
Rózsás arczok, bimbó ajkak,
Nevető, nagy, kék szemek,
Hogy hagynálak nóta nélkül
Kedves baba, tégedet ?
Endrody Sándor.

Boriska teljes ellentéte volt nővérének. Alacsony,

vézna kis teremtés, gyönyörű kék szemekkel,
sötét gesztenye fürtökkel. Ajkán örökmosoly ült,
még ha könnyeztek is szemei; mosolygtak ajkai.
Teljesen hiányzott nála a nyugodt, komoly
tekintet, mely komhoz képest magas, nyúlánk
növését oly megnyerővé tette.
0 is megnyerte mindenki rokonszenvét vidám
gyermekes arczával, de egészen más benyomást
gyakorolt mégis megjelenése, mint az Erzsikéé.
ügy látszott, hogy elkényeztetve nevelték s a
mosolygó ajk körül egy kis daczos vonás azt is
elárulta, hogy van akarata az elbeczézett lány­
kának.
 46

Látva szülei zavarát, letörülte könnyeit s a

legszebb német nyelven egész fensőséggel szó-
lalt meg :
Miéit hoztatok haza, ha még beszélni sem
tudtok velem ? Milyen jó dolgom volt néniéknél.
Eljátszhattam Eugénnel.
Erzsikét meglepte húga e kifakadása, de szeli-
den magához ölelte őt és megpróbált, először
életében, németül beszélni.
—- Ne busulj mondta lassan — apa és
mama jól beszélnek németül s majd én is úgy
beszélek veled addig, mig te meg nem tanulsz
magyarul, édes kis Boriskám !
— Porizsgam? Was ist das ? — kiáltott a
lányka, már egészen otthoniasan, — mit jelent ez
a szó, melyet annyiszor ismételtetek már ma este?
Boriska? Mi ez? Hát a te neved ! __felelt
Erzsiké mosolyogva nővére hibás kiejtésén.
- Az én nevem? No persze! — szólt a kis
lány neheztelve. — Engem Babette-nek hívnak.
Babette ? ez jó volt a németek közt, de
itthon édes hazánkban magyar név kell a magyar
lánykának ! szólt most az édes anya, —
Boriskának hittünk picziny korodban és ezentúl
is igy fogunk nevezni.
Igen, ha értek rá, de ha nem akarom, nem
is felelek annak, a ki igy szólít — feleselt vissza
az élénk gyermek. — Aztán először is kell tud-
m

47

nom : nem valami pogány név-e, mert a drezdai

neveidében a nevelönö, Speisewinkel kisasszony
mondta ám mindig, hogy a magyaroknak csupa
vad és pogány nevük van ; aztán szavuk sincs,
csak úgy beszélnek : ühü-bühü ! !
A szülök meglepetése nem volt kisebb, mint
Erzsikéé, mikor a hazaérkezett kis lányt mindjárt
első este igy hallották beszélni.
ilyen fellépést nem vártak gyermeküktől, annyi­
val inkább, mert Erzsikétől soha egy ellenvetést
sem értek még meg.
— No, hiszen szépen elkényeztették ezt a
kis lányt, — szólt az apa, mikor a lánykák éjjeli
nyugalomra tértek.
Sógornőm azt mondta, csak látogatóba
hozta, hagyjuk nála, majd ö felneveli. Óh, dehogy
eresztem vissza! — mondta az anya.
— Dehogy, még magyarul sem tud ! —•
töprenkedett az atya.
— Azt gondolhattuk volna már abból, hogy
mindig német leveleket irt. De mi erre ügyet
sem vetettünk !
— Mit tehettünk volna ? Mig én rejtek eztem,
csak tűrni és várni kellett. Magyarul csakhamar
megtanul köztünk, engem jobban aggaszt vak­
merő fellépése.
Nem féltem e tekintetben, Erzsiké kifogás­
talan, szerény magaviseleté olyan példa lesz előtte,
 Æ
il
I

V -MC
48

mely elöl ki nem térhet és szelíd modora is jó

befolyást fog rá gyakorolni ! — felelt az anya
nyugodtan. — — — __ __ __ __ __
Szödyné helyesen gondolkodott, de nem szá­

i'
mított egyre. Nem jutott eszébe szerető anyai
i
szivét a mérlegbe tenni.
Hogy régen nélkülözött gyermekét mielőbb a
szülei háznoz szoktassa, első naptól kezdve
annyira kedvében járt, hogy alig volt Boriska
pár hétig otthon, már ö parancsolt az egész házban.
Kedvéért németül beszéltek, német szobaleányt
hozattak a Szepességböl, megczukrozták a húsát,
a salátáját és a világért sem kínálták volna jó
magyarosan készült töltött káposztával, mert attól
az első alkalommal rosszul lett.
És amilyen hazafias érzés uralkodott mindiga c sa-

V «'* -
Iádban, olyan német szelleművé kellett volna lennie,
hogy a hazaérkezett kedvencz jól érezze magát.

'
Mert kedvencze lett az élénk, eszes gyermek
pár nap alatt az egész háznépnek. Ott futkosott
szüntelen a tágas udvaron, énekelt német nótá­
kat és szívből kaczagott az eddig nem látott
emberek és tárgyak felett.
Csak akkor kezdett el búsulni, mikor pár heti
ottidözés után Betti néni haza utazott Drezdába.
Egyszerre kedvetlen lett, sirt, zokogott. Hasz­
talan volt minden vigasztalás, visszavágyott
drezdai játszótársához.
■
 49

A szülök a két lánykával együtt elkísérték

Betti nénit Pestig. Itt aztán megmutogattak a
-n

lánykáknak mindent. Erzsiké sem volt még soha

i-

a fővárosban. Sok nézni való nem akadt ugyan

még az időben itt, de elvitték őket a Nemzeti
Múzeumba, átvitték a Lánczhidon.
Erzsiké el volt ragadtatva a Múzeumban a szép
képek által, megbámulta a csodaszép hidat ;
Boriska azt mondta, látott már ö szebb képeket
Drezdában és a hídon sem talált bámulni
valót.
Mikor ismét hazautaztak és Boriska az ismerős
lánykákkal összebarátkozott, megtudta, hogy azok
a városban levő német nevelő-intézetbe járnak,
--

ö is oda kívánkozott.
Szülői teljesítették kérését, annyival inkább,
l'

mert most már nem ért rá az apa lánykáit maga

tanítani, minthogy minden idejét gazdasága vette
igénybe. Az anyát is elfoglalta a nagy ház­
tartás, bár Erzsiké sokban, igen sokban segített
neki.
így járt azután Boriska a szomszédban lakó
Kovács Esztikével és Lórikával Braun Vilhelmina
kisasszony nevelő-intézetébe.
Ez a hölgy cseh származású volt és intézetét
az akkori kormány tartotta fenn a czélból, hogy
a nagy magyar város magyar lányait és általuk
a magyar családokat elnémetesitse.
Faylné Hentailer Mária : A Sződy lányok. 4
 M.

50

Az intézetben egy szót sem volt szabad ma-

gyárul beszélni és ez rendkívül tetszett Boró­
kának, de annál kevésbbé a szülőknek.
— így nem érünk czélt — szólt az apa —
ez a lány napról-napra makacsabb német.
Most már csak engedjük járni tavaszig
— felelt az anya — majd akkor felrándulok
Pestre és kikérem Lila tanácsát, hogy mit tevők
legyünk. 0 elfogja találni a helyes utat.
Lila a derék magyar hölgy volt, a ki Szödyt
hazajövetelekor ápoltatta és gyógyiltatta. Az alka­
lommal, mikor fenn volt a család Pesten, fel­
kereste a ritka műveltségű derék nőt és Szödyné
meleg barátságot kötött vele.
Lánynevelö-intőzetet tartott fen Pesten épen
ellenkező czélból, mint a kormány a vidéki
városokban, mert ö a pesti német polgárok gyer­
mekeit igyekezett megmagyarositani.
Belé helyezte tehát most Szödyné reményét
és férje helyeselte neje szándékát, mondván :
— Igazad van, ha annak a rendkívül müveit
és tapasztalt lelkes magyar nőnek a tanácsát
megfogadjuk, úgy okvetlenül czélt érünk, de hogy
ismét lel mehessünk Pestre, arra meg kell várnunk
nyár elejét.
Addig pedig legyünk türelemmel !
mondta a nő.

fm
Ldi
si

VIII.

A MAJÁLIS.

S kiknek nevét a dal nem őrzi,

Mert csendben éltek és haltak ők.
Hazájukat forrón szerették
Mind, mind az áldott gyönge nők.
Rudnyánszky Gy.

Szép májusi nap volt. Boriska tizedik születés­

napja. Szödyék e napot a kis tanyán akarták
megünnepelni, hol a rozzant tanyai lak helyén
csinos nyaralót emeltettek. A kis lány születés­
napját és a házfelszentelési ünnepet egyben ülték
meg, azért meghitták jóbarátaikat és Boriska inté­
zeti társnőit majálisra.
A kis tanya, melyen annyi szomorú és aggo­
dalmas évet töltött el Szödy nejével és Erzsikével,
mindig kedves hely maradt a családnak.
Szép virágos kert környezte a csinos emeletes
falusi lakot, mely mellett most is ott állott a
lombos eperfa.
4*

"
 *

52

A ház Keletre néző verendáján hosszú asztal

volt terítve a nagyoknak, lenn a verenda előtt
pedig az eperfa alatt a kis vendégeknek ren-
dezték az uzsonna-asztalt.
Mig a társaság a tanyán át folyó Zagyván csó­
nakázott, azalatt Erzsiké elrendeztette az asztalokat.
A nádasban szedett nefelejtsekkel felvirágozva
érkeztek meg a csolnakok és a társaság az asz­
talok körül telepedett.
A nagy asztal körül Örzse néni és a városból
kihozott szobalány szolgált fel, Erzsiké pedig az
eperfa alatt a kis társaságot látta el.
Jó aludt-tej, vajaskenyér, retek, hideg sültek
salátával és sütemények kerültek az asztalra.
A társalgás ugyan miről folyt volna egyébről
ez időben, mint az átélt szomorú napok emlé­
kéről.
Az öreg Kovács beszélt :
— Bizony, Demeter öcsém, nem látnál te
engem ma itt az asztalodnál, ha a jó Isten olyan
hősi bátorságot nem ad a menyemnek. Majd
hogy nem kivirágzott a sarok szilvafa ott a
házam előtt és a lecsüggö virág én lettem volna
rajta.
— Ah, és hogyan történt az ? —- kérdezte
Szödy Demeter, a kihez e szavak intézve voltak.
— Nagyon egyszerűen. Mikor az orosz bevo­
nult városunkba, ott álltam a sarokablakban
 68

menyemmel, Krisztinával. Néztük a ránk nézve

szomorú bevonulást. A sereg élén jött a vezér
csillogó öltözetében, megállt a megyeház előtt,
szemben velünk és jelt adott katonáinak. Azután
rövid beszédet mondott hozzájuk, melyben arra
intette, legyenek békességben a lakossággal és ne
nyúljanak idegen vagyonhoz. Ezeket mondva,
bement a megyeházba, hol a hivatalos emberek
már várták.
Én megnyugtattam Krisztinát, nincs mitől tar­
tanunk. Egyedül voltam vele otthon, fiam künn
volt a táborban. De nem voltam mégsem egyedül.
Igaz ! Ott volt két kis unokám, a két éves Esztike
és a pár hónapos Lórika, a ki közel az ablakhoz
feküdt bölcsőjében.
A mint az orosz vezér eltűnt, katonái kipány­
vázták lovaikat a főutczán, körülvették a ti
házatokat és szomszédban az enyémet is. Még
a zsalukhoz is kötöztek lovakat, azután hosszú
pikáikkal be-benyultak a zsalu levelei közt.
Krisztina rémülten vitte a Lórika bölcsőjét a
belső szobába, nehogy a muszkák agyonszurják.
Én is követtem menyem az udvarra nyíló szobákba,
Már ekkor cselédeimet nagy vitában találtam
az udvarunkra tolakodó muszka katonákkal. Az
éhes népség enni kért, de a cselédek nem értették
őket. Én beszélek tótul és igy megértettem kíván­
ságukat, adattam nekik kenyeret, adtam nekik
 -*

54

jó szilvapálinkát is. De a kenyeret megvetették

és lovaiknak adták, e helyett a dézsák tartal­
mának estek, melyben répa és tök volt feldara­
bolva a tehenek és disznók számára és nagy i
élvezettel költötték el a nyers terményeket. Egyik
nagy czirmosunkat vette űzőbe és mikor meg­
fogta, ott a szemem előtt nyúzta meg, azután
diadallal vitte ki a pompás pecsenyét, egy másik
az istállóba ment és a teheneket és lovakat
kezdte eloldogatni.
De erre már türelmemet vesztettem, erélyesen
kiutasítottam őket udvaromból, hivatkozva arra,
hogy tábornokuk megtiltotta nekik a házakba
való hatolást.
Szavaimnak nem az lett az eredménye, a mit
vártam, de egy torzonborz muszka elém állt,
megragadott és böszülten kiáltott :
— Még te beszélsz vén hunczfut ! No majd
nem beszélsz sokáig, mindjárt elhallgattatunk !
Ezzel intett társainak, a kik megragadtak és
kivonszoltak a nagy szilvafa alá. Az egyik fel-
kuszott a fára, a másik leoldta lova kantárját
és kezébe adta az egyik végét ; a másik végére
pedig hurkot csinálva, nyakam köré illeszté.
Három muszka tartott erősen, hasztalan volt
minden erőlködésem. Cselédeim nem jöhettek
segítségemre, mert azokat az udvaron maradt
katonák kamrákba, ólakba zárták el. Menyemre r
-*

65

is rázárták az ajtót. Ezt mind láttam, miközben

kihurczoltak az udvarról. Ezt most mind elgon­
doltam egy pár perez alatt és Istennek ajánlottam
i lelke met, miközben egy imát rebegtem.
Húzd ! — kiáltott a vén muszka a fán levő
katonának.
— Megállj ! — hangzott ekkor mellettem oro­
szul egy hatalmas fér fi hang és a katonák meg­
dermedve mozdulatlanul állottak.
— Eresztitek el azt az öreg urat ! — folytatta
a férfi és miközben megszabadítottak a kényel­
metlen nyakravalótól, körültekintettem.
A tábornok állt előttem, kit csak egy órával
ezelőtt láttam a sereg élén belovagolni ... ott
állt . . . karján . . . Krisztinával ! A tábornok
megragadta a mellettem álló vén muszkát és
egy kancsukával sajátkezüleg úgy végigvert rajta,
hogy annak hátából a ruhán át kifrecscsent
vére.
Azután átnyújtotta a kancsukát Krisztinának
és igy szólt francziául :
íme, kisasszony, tegye el ezt a szerszámot
annak emlékéül, hogy megmentette az édesatyja
életét !
Pár perez müve volt mindez. Én megköszöntem
a tábornoknak, hogy megmentette életemet.
— A kedves lányának köszönje — szólt
r Krisztinára mutatva.
66

—~ Nem a lányom, tábornok ur, a menyem í

-- feleltem, miközben betessékeltem a szobákba,
inelyeket akkor kellett kívülről felnyitni.
A menye ez a gyermek ! — kiáltott a tábor­
nok — hát itt a lányok ilyen korán férjhez mennek ?
Megmondtam neki, hogy Krisztina már tizen-
kilencz éves és két gyermek anyja. Megnézte a
gyermekeket is és Esztikét magasra emelve, szólt :
— No, ez a kis lány is olyan szép és bátor
lesz, mint az anyja, eljövök érte, ha tizenhat
éves lesz !
Azután Krisztinához fordulva, szólt :
— ügy néz ki asszonyom, mint egy kis lány
és olyan bátor, mint egy férfi. Kérem, hogy
mert ezen a vad táboron át a túloldalra hatolni ?
És mint látom, be is volt zárva.
— Valóban felelt Krisztina, a ki most
kezdett rémületéből magához térni — bezártak,
de mikor apósom kihurczolták, idejöttem az
ablakhoz, hogy lássam, mi történik vele, azután
észrevettem az akasztás! szándékot, erre olyan
rémület fogott el, hogy mindent feledve, ugrottam
ki az utczára az ablakon keresztül és átfutottam
a táboron. Szerencsére a lépcső alján találtam
önt és volt annyi bátorságom, hogy pár szóval
elmondjam a történteket. Szerencsém az is,
hogy tudok francziául. Ön aztán olyan udvarias
volt és látva rémületemet, karját nyújtotta.
 57

— Asszonyom, az ellenségnek sem szabad

udvariatlannak lenni a nőkkel szemben. De most
megyek és kiparancsolom e garázda népet a
városból.'
És valóban estére kitakarodott az egész tábor
és száz lépésnél közelebb nem volt szabad egy
muszka katonának sem jönni a város utolsó házáig.
így ám — fejezte be beszédét az öreg Kovács,
miközben szeretettel mosolygott át az asztal túlsó
oldalán ülő menyére — ilyen bátor asszony az
én menyem, pedig akkor még gyereknek látszott,
vézna kis teremtés volt ; mégis megmentett
engem a halál torkából és megszabadította a
várost a muszka tábortól. Ki tudja hány unkát
felhúztak volna !
Az öreg Kovács elhallgatott, azután megtöltötte
poharát a jó homokival, mely a házigazda
pinczéjéböl került az asztalra és szólt :
-— Éljen Krisztina, éljenek a bátor magyar nők !
— Éljenek a névtelen hősök ! — szóltak az
urak és összekoczczint a pohár.
Az éljenzés a kis társaság asztalához is elhatott.
— Mit mondanak ? — kérdezte Boriska.
Éltetik a Lóri és Eszti mamáját és a magyar
nőket ! — felelt Erzsiké, a ki Kovács elbeszélése
alatt a nagyok körül sürgölődött és az elbeszé­
lést hallotta. — Bizony édes Boriskám beszélhetnél
már te is magyarul, látod most már magad,
 58

ma senki sem szól hozzád, mivel uzsonna előtt

összebeszéltünk, hogy egész étkezés alatt csak
magyarul beszélünk ! Beszélj te is !
— Nem tudok ! — felelt Boriska még mindig
németül —- ne bántsatok a születésnapomon !
Dehogy bántunk. Tudsz te már magyarul,
hiszen lehetetlen, hogy e két év alatt ne tanul­
tál volna meg.
— Hát nem akarok. Kinevetnétek !
— Nem nevetünk édes Boris, inkább örülünk,
ha végre magyar szót hallunk ajkúdról.
A nyelvem is kitörnék a magyar szóban !
— feleselt Boriska.
Már hogy törnék ki, ha anyanyelveden
beszélsz ! — szólt egy nagyobb lányka.
— Nem, nem és nem ! — kiáltott Boriska öklé­
vel az asztalra ütve. — Ugy-e mondta a múltkor
is az intézetben a kisasszony, hogy azért olyan
szép a német kiejtésem, mert nem rontom el a
vad magyar beszéddel ! No én nem az anya-
nyelvemet akarom beszélni, hanem a kereszt-
anyanyelvemet !
A lánykák nevettek, de azután Kovács Eszti
azt mondta :
Te bobó vagy ! Igaz, hogy azt mondta a
Wilhelmine kisasszony, hogy ne is beszélj magya­
rul, de ö nem ismeri a mi gyönyörű magyar
nyelvünket, azért nevezi vadnak. f
 59

Most Erzsiké szólalt meg :

— A ti kisasszony tok lángolón szereti hazá­
ját, azért elfogult más nemzet nyelve és szokásai
iránt. Tanuljátok meg tőle a forró hazaszeretetei,
de ne legyetek elfogult más nemzet iránt, mint
ö. Mindenki szeresse hazáját, de azért tisztelje
más nemzet hazaszeretetét is !
— De utóvégre is meg kell tanulnod magya­
rul ! — szólt most Varga Piroska.
— Értek már én ! — felelt Boriska, — de
beszélni nem fogok, nem akarok. Mit törjem
magam olyannal, a mit nem szeretek !
Sződyné már jóval előbb elindult a kis társa­
ság felé és hallva a vitát kissé megállt, kiváncsi
lévén, mire mennek a makacs leánynyal. így
azután fül tan úja lett az egész jelenetnek.
Most látta igazában, milyent hibázott, mikor
mindjárt eleinte nem vette egész komolyan a
magyar nyelv tanulást. Már azóta tul volnának
rajta. Lám Erzsiké ősz óta milyen szépen meg­
tanult németül társalogni és Boriska egy árva szót
sem ejt ki magyarul, mert nincs rákényszerítve.
Mikor azután éjfél után hazakocsizott a tár­
saság és Sződyné maga maradt férjével, elmondta
neki a hallottakat és komolyan tette hozzá :
— Intézkedjél kérlek, hogy mielőbb beszél­
hessek kedves pesti barátnőmmel. Már nem tűr
f halasztást. E lánykát meg kell törni.
60

— Rendezz el mindent kedvesem, holnap­

után indulhatunk és akkor Erzsikének is meg-
vesszük a meglepetést ! — felelt Szödy.
— Kedves jó gyermek. Soha életében egy
perczünket meg nem nehezített, valóban meg­
érdemli, hogy örömet szerezzünk neki!
— De mennyire is fog örülni! nevetett
Szödy, -— nem is álmodja, hogy mit kap !
1

IX.

MEGLEPETÉSEK.
Az álmoknak varázsában
Hidd el, hogy több boldogság van,
Mint az élet valójában.
Komócsy József.

Harmadnap Sződy és neje a fővárosba utaztak.

A két lánykához az öreg Boros néni jött egy
orvos özvegye, a ki jól beszélt németül és azért
Boriska nagyon szerette. Ö ügyelt rájuk a szülök
távolléte alatt.
— Boros néni — szólt Boriska — hallottam,
mikor mama azt mondta apának, hogy Erzsikének
nagyon szépet kell venni. Nem tudja mit kap
Erzsiké?
— Nem gyermekem, nem is sejtem — felelt
a jó néni.
— De ugy-e, ha Erzsikének hoznak valamit,
akkor talán nekem is lesz ott valami ?
— Magam is azt hiszem! — mondta Boros
néni. És Boriska már előre örült, hogy ö is
valami nagyon szépet kap Pestről.
 62

De milyen nagy volt bánata, mikor pár nap

múlva atyja megérkezett egy fuvaros szekérrel,
melyen egy pompás zongora volt Erzsiké részére,
az ö számára pedig semmi.
— És én mit kapok? — kérdezte atyját.
— Te kis leányom? Oh neked édes mama
hozza a meglepetést ! — felelt az apa mosolyogva.
— Mi lesz az? — kíváncsiskodott a lányka.
— Majd meglátod! — mondta Szödy — és
Boriska nem merte többé kérdezni.
Hanem azért egész nap nyugtalan volt,
alig várta az estét, melyen édesanyjának kellett
megérkezni.
Erzsikét is zaklatta kérdésével :
— Erzsiké, nem tudod mit hoz nekem mama?
— Nem tudom ! — felelt nővére mosolyogva.
Pedig jól tudta. Édes atyja már közölte vele.
Olyan értelmes lánykának meg lehetett mondani.
És mivel Boriska sejtette, hogy nővére előtt nem
titok a neki készülő meglepetés, estig faggatta
zaklatásaival.
Erzsi; mondd meg : mit hoz nekem mama ?
Mi lehet az, a mi a hintóbán is elfér ? Nem
kell neki külön szekér, mint a te zongorádnak ?
Mondd, hogy örüljek én is mint te!
Erzsiké valóban örült. Nem is sejtette, hogy
zongorát kap, pedig már szépen játszott. Egy
év óta tanult a kedves leányka egy a városban
Br

63

lakó kitűnő zenemestertől és valóban bámulatos

előmenetelt tett; igy szülei csak szorgalmát
jutalmazták, mikor a remek hangszerrel meg­
lepték.
Most, hogy ott állt a hangszer a nagy ebédlő-
teremben, Erzsiké mindjárt felnyitotta és eljátszotta
édes atyjának legkedvesebb darabját.
Ezalatt Boriska százszor is az ablakhoz futott,
kitekintett, jön e már a hintó.
Végre megunta a hasztalan várást, kifutott az
udvarra, összepörölt a cselédekkel, felborogatta
a tejes köcsögöket és felkuszott az udvar végében
álló eperfára és bekente magát úgy eperrel,
hogy nem mert atyja elé kerülni.
Olyan bohó, gyermekes lányka volt, korán
alól gyermekes ! Meglátszott rajta, hogy kénye­
lemben, semmivel sem törődve, kényén-kedven
növekedett fel, nem ismerve gondot, fájdalmat
és nélkülözést.
Eléggé fájlalta Erzsiké, hogy Boriska ilyen
volt. Ö hazatérő nővérében nemcsak testvért,
de barátnőt is remélt nyerni, ki osztja érzelmeit
és megérti majd öt. Fájlalta, hogy a hazaszere­
tet nem él szivében. Az önzés a legnagyobb
mértékben volt nála kifejlődve.
Közönyös volt minden iránt, a mi nem öt és
személyét illette, ellenszenvvel viseltetett, min­
denhez, a mi magyar és nemzeties volt.
84

— Édes apám — szólt most Erzsiké, mikor

Mina, a német szobaleány, bejött jelenteni, hogy
Boriskát át kell öltöztetnie — ugyan mit gondolsz,
ilyen volna-e Boriska, ha nem kerül el a háztól ?
— Isten tudja gyermekem —- felelt az apa —
számtalanszor gondolkoztam már, te is olyan
volnál-e, mint ö, ha véletlenül nem tart itthon
a Gondviselés ?
Erzsiké nem felelt, de balkezével önkénytelenül
jobb karjához nyúlt. Számtalanszor áldotta már
a véletlent, melynek emlékét örökké karján fogja
viselni,

>-
■
Boriska ezalatt átöltözött és most már Minát
faggatta, mondaná meg neki, mit hoz a mama ?
— Nem is sejtem, Babette kisasszony ! —
felelt a leány. így nevezte Boriskát négyszem
közt, mert különben meg volt neki tiltva.
A lányka mindig izgatottabban és izgatottabban
várta édes anyját.
Beesteledett. A kis harangon már elkongatták
az esteli harangszőt, mikor végre befordult a
Várva-várt hintó az udvarba és a tornácz előtt
megállt, a főbejáratnál.
Boriska lelkendezve futott a kocsi mellé.
— Mama, mit hoztál? kiáltott egész gyér-
mekesen, mikor anyját kilépni látta. -— Mit hoztál,
hiszen semmit sem látok a hintón !
Hirtelen elhallgatott.
7

65

Anyja nem egyedül érkezik. Utána a bintóból

egy Pamela kalapos hölgyet segített ki atyja.
— Ki lehet ez? Nem Lila néni, az magasabb!
gondolta és közelebb lépett, hogy szemügyre
vehesse az érkezőt, de nem vehette ki arczát,
mert sürü sötétkék fátyolba volt burkolva.
— Mit hoztál mama? — ismételte halkan,
mikor kezet csókolt édes anyjának.
— Neked édes Boriskám ezt a kedves magyar
kisasszonyt hoztam nevelönönek!
Miközben ezeket mondta, megölelte, megcsó­
kolta a rakonczátlan lánykát.
— Huh ! — súgta Panni, a magyar szobalány
Boriska fülébe, mikor egy pár kalapdobozzal
mellette elment ; huh, egy csúf vén
nevelönö, no ennek ugyan örülhet a mi német
kisasszonykánk !
— Kell is nekem ! zokogott Boriska, aztán
befutott szobájába.
Csak később jött elő, de már akkor a nevelönö
bevonult a számára berendezett szobába.
—- Jó éjt mama! — szólt most a lányka,
ásítást erőltetve, — megengeded, hogy lefeküd­
jem. Olyan álmos vagyok! Éhes sem vagyok.
Nem akarok vacsorázni!
— Nem bánom, menj, feküdjél le! — szólt
az anya — ámbár szerettelek volna még vacsora
előtt a magyar kisasszonynak bemutatni.
-

Faylné Hentaller Mária : Sződy lányok. 5

 i
mm

I
66

Minek, úgy sem fogok vele beszélni ! —

mondta Boriska, de már csak akkor, mikor
kilépett a szobából. Épen Erzsiké jött vele
I szemben.
Erzsiké — szólt nővéréhez — neked szép,
drága zongorát hozott apa, nekem pedig egy vén
magyar nevelőnőt a mama ! No ilyen meg-
lepetést ugyan nem vártam !

1
m
se
 I
r NA .

7T 1
4
OS X <
\S> —j
« sfH
-X
r ’
v5
w •.n
% tfV X
y

X
V (
ÿ
> r
/
c'
\ n
I®,

fi ÍX
B 1
&

Megölelte, megcsókolta a rákonczátlan leánykát . . .

X V,

% r
<]<| 1
1 II
'SÍ
V
 X.

BORISKÁT ÚJABB MEGLEPETÉSEK ÉRIK.

Miért sírsz ? oh, ha tán

Fáj a jelen percze,
Ne vedd oly keményen,
Tekints a jövőbe, mely neked annyival
Tartozik még épen.
Lithvay Viktória.

Nyugtalan éjszakája volt Boriskának. Sokáig

izgett-mozgott ágyában, mig eltudott aludni.
Ezalatt ezer és ezer gondolata támadt.
— Mégis jobb lett volna engedelmeskedni,
magyarul beszélni és a házirendhez alkalmaz­
kodni —■ töprengett, — nem kaptam volna ezt
a nyűgöt a nyakamra, most azután azt kell
kieszelnem, hogy rázzam le. No, majd ebben
Minka lesz a segítségemre. Jó lány ez a Minka,
szeretem, nem hiába német, de derék lány is.
Titokban mindig az én pártomon van. De most,
most talán mégis nagy bajban vagyok. Jobb lett
volna engedelmeskedni.
5*
 AS

68

Azonban Borisba ellenkezés! vágya rögtön fel­

támadt és makacsul rázta a fejét, még az éj
sötétében is :
— Nem és nem ! megmondottam már mamá­
nak is, Erzsikének is, de leszek olyan bátor és
meg fogom mondani apának is, hogy inkább vissza-
megyek a keresztmamához, minthogy magyar
lánynyá neveljenek. Nem leszek az, nem én !
Minek tanuljak én magyarul olvasni ? Oh ég,
hiszen az a magyar tanító, a kit mellém fogadtak,
olyan pacsuli szag volt, hogy a mint leültem
mellé, mindjárt prüszszentettem, azután prüszszen-
tettem vagy ötvenet és egy szavát se hallottam.
Apa azután megpirongatott, hogy illetlenül visel­
kedtem és a tanító nem jön el többet. Jó volt
ez igy, legalább leráztam a nyakamról. Minek is
tanuljak magyarul olvasni ? Hiszen olvashatok én
német könyveket is. Azok mulatságosabbak, mint
a magyarok ; oh bizonyosan. Lám én mindig
nevetek, mulatok olvasmányaim felett, Erzsiké
pedig mikor elbuvik egy-egy magyar könyvvel,
rendesen kisirt szemekkel kerül elő. Mit is tudnak
a magyarok annyi sírni valót összeírni. S végre
is hasztalan minden, még az öreg nevelönö sem
fog annyira rám ijeszteni, hogy a kedvéért magyarul
beszéljek. Nem, azért sem! De persze, mikor apától
sem félek, hát majd egy ilyen vén kisasszonytól
fogok megrettenni? Hogy is ne!
 69

így töprenkedett Boriska, mig végre elnyomta

az álom.
De nem volt csendes éjszakája. Álmában folyton
egy vén szemüveges nevelőnö üldözte, a ki épen
olyan volt, mint Drezdában a Speisewinkl Carolina
kisasszony, csakhogy nem a magyarokat ócsárolta,
hanem a németeket, és nem németül beszélt,
hanem magyarul..
Boriska fel-felriadt álmából. Hangosan is
kiabált :
— Vigyétek vissza ezt a vén kisasszonyt Pestre...
apa, édesmama !... jó leszek . . . engedelmes­
kedem . . . csak ettől szabadítsatok meg ... Jaj !
nem hágy békében ; most is felfejti a kötésem . . .
a horgolásom sem tetszik neki ... no és a német
mesés könyvemet is leönti tintával . . . Minka,
Minka ne hagyj itt . . . jaj, jaj ! mama kiküldi
az én édes Minkám ! Oh édes jó Istenem, mit
is csináljak?
Erzsiké felriadt húga lármázására, odament
hozzá, megnézte mi baja.
Boriska mélyen aludt, de kézzel-lábbal kapá­
ló dzott.
— Oh szegény, hogy megijedt! még valami
baja lesz ! — aggódott a jó testvér.
Dehogy lett baja.
Reggel felé elcsendesedett és legkésőbben ébredt
fel a háznál, ép úgy mint rendesen.
 70

Edesatyja már elkocsizott. Minka is felült az

apa kocsijára, sőt Minka ládáját is feltették.
— A vasútnál megvárlak ! szólt vissza
Szödy nejének, mikor a kocsi megindult.
Szödyné és Erzsiké két nagy utazóládát csoma-
goltak tele, azután ezekkel a ládákkal az igás-
kocsi döczögött el.
A reggelit már el is felejtették régen, mikor
egyszei re iszonyú lárma támadt a lányok szo­
bájában.
Boriska hangja volt hallható.
— Minka! Minka ! kiabált a kis lány, a
német szobalányt szólítva be.
Panni lépett a szobába.
— Mit akarsz itt szólt rá a lányka, Ki
hívott téged? Te nem értesz engem ! Küld be
Minkát !
Panni nem értette ezt a német beszédet. Tős­
gyökeres alföldi magyar lány volt. Illedelmesen
kérdezte :
— Mit tetszik parancsolni ? Én nem értek
svábul. Tessék magyarul mondani!
Már ekkor Erzsiké is besietett és komolyan szólt :
Mi lelt Boriska ? Légy csendesen, a mellék­
szobában van a nevelőnöd, meghallja lármádat.
Mit fog felőled gondolni, hiszen ö azt hiszi, hogy
egy jó kis magyar lánykához hozták, most azután
még mielőtt bemutatott volna neki édesanyánk,
 71

ilyen szörnyű német lármával vonod magadra a

figyelmét !
Bánom is én! Szaladjon el, menjen oda,
ahonnan hozták ! Legalább szépszerivel meg­
szabadulok tőle ! — ordított a lányka. Minka,
gyere be édes Minka.
— Mit akarsz Minkától?
— Jöjjön be,'fésüljön meg?
— Majd megfésüllek én — szólt Erzsiké —
lásd, milyen szép szalagot hozott mama, mind
a ketten egészen egyformát kaptunk.
— Nem kell nekem, nem kell a fésülésed sem.
Minka jöjjön be, ö tud engem kedvemre meg­
fésülni.
— Minka nem jöhet be, Minka már elutazott ! —
felelt Erzsiké nyugodtan.
— El ... uta . . . zott? hová? bámult
Boriska.
— Vissza a Szepességbe, ahonnan öt mama
két év előtt hozatta ! Akkor, mikor te haza
kerültél.
— Minka elment ?... elutazott ! — siránkozott
a lányka, hirtelen kiugorva ágyából — és tőlem
el sem búcsúzott ? !
— Megcsókolt lelkem, de te olyan mélyen
aludtál, hogy én nem engedtelek felkölteni,
— Kár volt, nagy kár ! — mert ha felébredtem
volna, bizonyosan nem utazik el, Nem bizony,
 T¿
;

én nem eresztettem volna el. Nem én ! Oh jaj !

Minka, édes Minka és te el tudtad hagyni a te
kis úrnődet? Most már csakugyan jaj nekem,
ki ért most már meg engem ? Ki beszél velem
olyan szívesen németül? Ki fog nekem ezentúl
olyan szépeket mesélni? Ki szólít engem, ha csak
titokban is, Fräulein Babette-nek ! ! Oh, ha azt
hiszitek, hogy czélt értek, csalódtok. Küldjétek
engem vissza Drezdába!
És Boriska sirt, sirt olyan keservesen, mintha
nagy oka lett volna rá, és észre sem vette, hogy
Erzsiké összefésüli szép sürü haját és hátul egy
vastag fonatba tekeri, azután a végébe szép széles
vörös szalagot csokorra köt.
Már megmosdott, nagy sirás és jajveszéklés
közt és ruháját is felöltötte, mikor egyszerre
nagyot toppantva lábával szólt:
— Ugyan micsoda komédia ez? Talán azt
hiszed, hogy igy hátul lógva viselem a hajamat,
mint a parasztlányok? Ki találta ezt megint ki?
— Apa parancsolta, hogy egyformán viseljük
a hajunkat ! szólt Erzsiké. — Lásd Boriska
olyan végtelen örömöm van. Édes mama azt a
hirt hozta a fővárosból, hogy ismét magyar lesz
minden, felvirrad a magyar szabadság. Magyar
öltözetben járhatunk. Szabad lesz szép hazafias
magyar könyveket írni, magyarul beszélni, szavalni,
V-

dalolni, szóval szabad lesz szeretni a hazát. Oh

 78

hisz mi eddig is szerettük, de azt kimondani

tiltva volt.
— Ugyan Erzsiké — vágott közbe Boriska
indulatosan ne tedd magad nevetségessé.
Olyan nagy lány mint te és azt sem tudja, hogy
Pesten, a magyar fővárosban nem is tudnak az
emberek magyarul beszélni ! Vagy talán tudnak?
Hát nem emlékszel, hogy mikor haza kerültem
és szüléink mindkettőnket felvittek Pestre, egy
árva magyar szót sem hallottunk az utczákon,
sőt mikor a várba átmentünk, ott az a hetven-
esztendös parasztasszony ámult-bámult a mamán
és rajtad, mikor magyarul beszéltetek, hiszen
magad fordítottad át nekem németre, hogy azt
kiáltotta: „Szent isten, eszem az aranyos száju­
kat ! ezek meg magyarul beszélnek!" Hát mond,
érdemes akkor magyarul tanulni, mikor még az
ország fővárosában sem az a szó járja? Aztán
olyan ostobának tartatok, hogy elfogom hinni,
hogy ez az öreg nevelönö, a kit abból a német
városból hozott mama, nem beszél németül ?
Ugyan, hogy beszélt volna ott az üzletekben,
mama is kénytelen volt a boltokban, szállodában
mindent németül rendelni.
Kissé elhallgatott és hogy Erzsiké nem felelt,
újból rákezdte :
V-

— Különben nem bánok semmit, nem törő­

döm semmivel, vagy hozassátok vissza Minkát
 74

vagy . . . küldjétek vissza Betti nénihez . . . a

nevelőnöt úgy is el fogom riasztani, mint a hogy
a magyar tanítót elijesztettem. Nem is hiszem,
Minka nem ment el ilyen hirtelen, hiszen tegnap
megmondta volna. Jöjjön be azonnal vagy . . .
vagy . . . mit is csinálok ? !
És iszonyú sirás, jajgatás követte a beszédet.
Panni beszólt:
— Erzsiké kisasszony, tessék sietni, a nagyságos
asszony várja !
Erzsiké kiment, miközben gondolta :
— Hisz voltaképen igaza van, hogy Pest egé­
szen német, de Isten segítségével csak máshogy
lesz talán még ez is! Bizony nem is jól van,
hogy ott fenn német szó járja. De lám, Lila
néni is azért tartja fenn nevelőintézetét, mint
szüleimnek mondta, hogy a pesti német polgár­
lányokat m agm agy aro sitsa.
Sietve lépett az ebédlőbe. Édesanyja már fel­
öltözve várta.
— Nem megyünk ezzel a kis lánynyal sem­
mire, — szólt Erzsiké olyan komolyan, mint egy
nagy; semmi hazaszeretet nem él szivében,
az sem hatja meg, a mi mást tulboldoggá tesz !
— Bízzák rám ! szólalt meg az ablak
mellől egy szép barna hölgy — azt hiszem, Lila
önagysága biztosította nagyságodat, hogy bennem
megbizhatik ; ö ellátott utasításaival.
 75

— Teljes bizalommal hagyom kedves kis­

asszonyra gyermekem ! felelt az úrnő és
aztán Erzsikéhez fordulva, szólt:
Erzsikéin, siess, vedd kalapod, a kocsi már
előállt, apa vár a vasútnál.
Erzsiké gyorsan felöltözött és aztán sietett
édesanyja után a hintóba helyet foglalni.
A nevelőnő, mert az volt a kedves fiatal hölgy,
kikisérte a távozókat és aztán ismét befelé for­
dult az előszobába.
Boriska rohant vele szembe :
Ki ment el? Ki ment el? Hol van mama ?
Még nem is reggeliztem. Látszik, hogy nincs itt
Minka, az legalább behozta az ágyamba a reg­
gelit ! Erzsiké, Erzsiké ! ! . . .
Most vette észre a vele szembe jövő idegen
hölgyet.
Elhallgatott, aztán illedelmesen meghajtotta
magát. A hölgy mosolyogva viszonozta köszö­
nését és belépett az ebédlőbe.
Boriska künn maradt és rohant a kony­
hába.
Mama, Erzsi ! Ki van itt ? Ki az a vendég ?
Az talán az én nevelőnöm ! Oh te Panka, —
kiáltott a vigyorgó szobalányra, megfenyegetve
öt öklével ! Oh te ! elámitottál, hogy nevelő­
nöm öreg, pedig milyen szép fiatal. De hol van
mama ? Erzsi?
 3
76

A szakácsné is mosolygott, de nem szólt

semmit, hanem akkor lépett ki a kamrából
Boros néni.
— Ah, Boros néni még itt van!
— Itt is maradok édes gyermekem hat hétig
— felelt a jó öreg nö németül addig, a mig
édes mamád hazajön Erzsikével a fürdőből, a
hová épen most utazott el.
— Mama és Erzsiké elutaztak ? No hiszen
gyönyörű meglepetéseket készítettek nekem ! ! —
jaj dúlt fel a lányka.

"""
: ' :
i

: ;
 XL

A JAVULÁS UTJÁN.
Szivébe visszatért a béke
S lelke mélyén : imádkozott.
Horváth Böske.

Boriska egyszerre elcsendesedett Csak lassan

zokogott. Ilyent még sem várt. Hogy itt hagyták
egyedül! Mert elhagyatottnak érezte magát. De
erőt vett rajta az éhség és csendesen zokogva
szólt Boros nénihez :
— Édes néni, kérek reggelit. Nincs ott a reg­
gelim az ebédlőasztalon ?
— Nem hagyhattuk ott gyermekem — felelt
az öreg néni mamád és Erzsiké villásreggelit
ettek elutazás előtt. Felkellett szedni az asztalt,
aztán mit is mondana nevelönöd, az a finom,
müveit hölgy, hogy olyan rendetlen házba került,
a hol délig rendetlen a reggeliasztal !
— Csak adjon itt reggelit, megeszem itt a
konyhában ! kérte a lányka.

i : 6 ■
 78

Reggelit már nem adok. Hiszen hallhatod,

már delet kongatják a kis harangon. Panni már
bement teríteni, menj be te is, rögtön tálaltatok.
— Oh, én nem ebédelek, mig nem reggeliz­
tem ! tetett Boriska.
Akkor nem ebédelsz édes lányom, most én
vagyok a háziasszony és velem nem lehet komé-
diázni ! felelt az öreg nö komoly, erélyes hangon.
Boriska megütödve nézett rá.
— Hm ! hogy kezdenek velem beszélgetni ! —
gondolta és besompolygott az ebédlőbe, hogy
szemügyre vegye nevelönöjét. ij
Panni már elkészítette az ebédlőasztalt és kiment.
A lányka tehát egyedül volt benn az étte­
remben az idegen hölgygyei. Leült az egyik
ablakhoz és szótlanul szemlélte a másik ablaknál
vele szemben ülő hölgyet.
Kellemes érzés lepte meg, hogy nem öreg,
haragos arczu nevelönövel áll szemben, de egy
kedves, mosolygó arczu, fiatal nö az, a kit mel­
léje kiszemeltek.
— No, ezzel majd elbánok — gondolta és mikor
Panni behozta a levest, egész nekibátorodva fog­
lalta el helyét az asztal mellett.
Ketten étkeztek. Boros néni künn ebédelt szo­
bájában.
Boriska illedelmesen hajtotta meg magát mi­
előtt leült, aztán szófián fogyasztotta el levesét.
 79

Mikor Panni a második tál étellel bejött, a

lányka rákiáltott :
— Te oktondi! még csak azt a tálat sem
tudod fogni ! Le ne öntsd ennek a szép kisasz-
szonynak a ruháját !
A fiatal hölgy feddö tekintetet vetett Boriskára,
szemeik találkoztak és a lányka mélyen elpirult.
Ezután csak izgett-mozgott egész ebéd alatt,
azonban igyekezett magát nyugodtan viselni, de
mély, fájdalmas zokogást fojtott el olykor-olykor.
— Mind elmentek? — gondolta. — Bizony,
bizony, legalább Minkát hagyták volna itt! No
lám, még a Boros néni is hogy bánik velem.
Még reggelit sem adott. Oh, ez nem történt meg
soha Drezdában, még. ha délutánig aludtam sem !
Felkeltek az asztaltól, Boriska szófián meg­
hajtotta magát, aztán beosont a szobájába és
zokogva borult a kér evetre.
Kis vártáivá bejött a fiatal hölgy és szólt, ter­
mészetesen magyarul :
— Megnézem már a leánykák szobáját is!
— Mi tetszik ? — kérdezte Boriska felállva a
kerevetröl, miközben letörülte könnyeit.
— Oh szegény kis leány hogyan sir! — szó­
lalt meg kellemesen csengő hangon a szép fiatal
hölgy — bántotta valaki ?
— Kérem, tessék ném etül beszélni, én nem tudok
magyarul ! — felelt Boriska, daczára, hogy igen is
 FIE
OC
o
jól megértette a hölgy szavait, sőt meg is hatották !r

azok őt. Jól esett neki, hogy van, a ki sajnálja. i

i
A hölgy elnevette magát. ■I
— Oh, én velem hasztalan beszél azon a nyel­
- i
ven édes gyermekem, én egy szót sem tudok
máshogy, csak magyarul. Sajnálom, nagyon saj­
nálom — folytatta aztán komolyan, mintegy fen-
hangon gondolkozva egyedül maradtam ezzel
a csinos kis leánynyal, hetekig együtt kell len­
nünk egyedül künn a tanyán, mig ezt a házat
átalakítják, és ime, nem fogjuk egymást meg­
érteni. Kár, kár, pedig milyen kellemesen eltöl-
töttük volna az időt. i
I
Ezzel ügyet sem vetve többé Boriskára, kiment i
a szobából.
— No nézze meg az ember gondolta Bo-
ff
riska - - nem is törődik velem, nem is erőltet,
\
I hogy magyarul ismételjem neki, a mit németül
mondtam. Szépen vagyunk. De mit is beszélt ?
Ki kell menni a kis tanyára „Erzsiké-lakba“, a
mint szüleim az uj házat elnevezték ? Aztán itt
építeni, alakítani fognak. És én erről mindenről
mit sem tudtam. No, de kimegyek Boros néni­
hez, vele legalább beszélgethetek, majd ö elmond
mindent.
Ki is ment és leült Boros nénivel szemben,
a ki fehérneműt rendezgetett a konyha mellett
levő szobában.
rí
k
T:

6,

I
 p
r

81

— Boros néni, mit fog apa építtetni ?

kérdezte.
— Nem tudok semmit gyermekem, ne zavarj.
Olyan sok a dolgom, hogy azt sem tudom, hol
áll a fejem. Jó lesz ha készülsz, már én becso­
magoltam részedre mindent. Jóska a lovakat
kantározza, mindjárt befog és te kimégysz neve-
lönöddel a kis tanyára.
— Nem megyek én, hisz az beszélni se tud
velem, ott künn az a két paraszt, a Ferencz és
Örzsi sem tudnak németül. Mit csináljak én ott ?
— Hát itt mit csinálnál ? Nézd, már kihordják
a szobátokból a bútorokat, ott kezdik a takarí­
tást. Itt nem lesz hely éjszakára ! — felelt a nö
keményen — nekem ne csinálj rendetlenséget,
mert én azt nem tűröm ! !
Boriska elsompolygott.
Ejnye milyen erősen rám szól ma mindig
Boros néni ! Nem is gondoltam volna, hogy igy
is tud beszélni !
Boros néni meglehetősen katonás és nagyon
magyar érzelmű asszony volt, már régen boszan-
totta Boriska magaviseleté és örült az alkalmon,
hogy kissé megdorgálhatja, mert most a szülők
szabad kezet engedtek neki felette.
A kocsi előállt és Boriska tétova nélkül ült
fel nevelönöje mellé. Útközben párszor meg­
szólalt, de a hölgy mindig csak ránézett és nem
"... . _ V .

Faylnó Hentaller Mária : Sződy lányok. 6

T “
 '

82

felelt. Kiérve a tanyára, Örzsi néni és Ferencz

gazda fogadták az érkezőket.
Már értesültek előre, hogy jönnek és minden
kényelmesen el volt rendezve, sőt mivel uzsonna
ideje is elérkezett, terítve volt az eperfa alatt.
Pompás aludtej, kenyér és vaj állott az asz­
talon.
Boriska szokva volt a sok fecsegéshez, roppant
nehezére esett, hogy épen ma, ez esemény dus
napon nem öntheti ki szivét senkinek. Újból
megpróbált pár német kérdést intézni nevelönö-
jéhez, de az csak rá nézett és azt mondta :
— Nem értem.
— Mit, ez a szép kedves hölgy rám sem
hederit! gondolta a lányka és könnyei alá pereg­
tek izgatottságtól kipirult arczán.
Az uzsonnát befejezték és a nevelönö egy
diszkötésü könyvet vett elő.
Olvasni kezdett.
Boriska körülfutotta a házat, bejárta a kertet,
a gyümölcsöst, de sehogy sem érezte magát.
Nagyon, de nagyon szeretett volna beszél­
getni.
Mikor visszajött kalandozásából, már beestele­
dett és a teli hold világított a verandára.
Nevelönöje ott ült és kötött. A mint Boriska
hozzálépett, letette kötését, felállt és a veranda
párkányzatához lépve, szólt :

Î
pp

83

— Mily szép az Alföld ! Jól mondja Petőfi.

Azután felhangon kezdett szavalni :

A tanyáknál szellők lágy ölében

Ringatózik a kalászos buza,
S a smaragdnak eleven színével
A környéket vígan koronázza.

Boriska csak hallgatott, azután egyszerre nya­

kába borult nevelönöjének és heves zokogásban
tört ki.
- Mi lelte édes drága gyermekem ? Mi lelte ?
szólt a nevelőnö szelíden megczirogatva a
siró kis lányt, Oh, milyen kár, hogy nem
értem beszédét, milyen szívesen segítenék baján,
örömmel osztanám meg bánatát.
Boriska háromszor-négyszer felemelte fejét, de
újra meg újra visszaborult a nevelőnö nyakába,
I
közbe mozgatta gyönyörű száját, mintha olyanra
kényszerítené, a mit az nem akar megtenni.
Végre letörülte könyeit és nagy sóhajtások és
fohászkodások közt szánta magát rá arra, a
minek már több mint három éve ellentállt. . .
megszólalt magyarul :
Hiszen tudok én magyarul, csak nem akarok !
— Nem akar ?
Nem, nem akarok, most is csak a kis­
asszony kedvéért beszélek, de ne mondja ám
meg senkinek.
6*
 LÍ

84 .

— Miért ? hiszen nem szégyen magyarul

beszélni, sőt az a szégyen, ha ilyen derék magyar
család gyermeke, a hol az apa a szabadság-
harczot végigküzdötte, nem tud és nem beszél
édes anyanyelvén.
— De én nem szeretem . . .
— Csitt! olyant ne mondjon, mert mindjárt
én nem szeretem magácskát. Pedig olyan kedves
gyermeknek látszik, hogy nagyon akarom sze-
retni. Lássa, három évre jöttem magához. Ugy-e,
most tizenhárom éves ?
— Igen, annyi múltam májusban — felelt
Boriska kissé törve a nyelvet, de egész helyes
mondatszerkezettel.
— No lássa, egy tizenhárom éves leánykának
már nem kell magát olyan gyerekesen viselnie . . .
— Mint a hogyan én viselkedem ! egészi-
tette ki Boriska.
- No igen ! Aztán látom a szemeiből, hogy
milyen okos. Oh, én tudom, nekem még nagy
örömem lesz az én Boriskámban ! szólt a
hölgy és megcsókolta a lánykát.
— Ugy-e, nagyon fogjuk egymást szeretni !
— kiáltott most Boriska, a kinek elhagy atott-
ságában nagyon jól esett nevelönöje szeretetét
tapasztalni.
Az attól függ, hogy magácska jó és enge­
delmes leányka lesz-e. Mert én nagyon szeretem
P

85

a kedves fiatal lánykákat, de csak ha jók és

ildomosak !
Igen, igen, kedves drága kisasszony, min­
denben engedelmeskedem, csak szeressen ! Lássa,
úgy megijedtem, hogy csúnya, vén nevelönöt
hoztak és most úgy örülök, hogy ilyen kedves,
szép fiatal hölgy a nevelönöm. De kérem, szá­
valja el még egyszer azt a szép költeményt,
melyet az elébb mondott.
— Szívesen ! széit a hölgy és elszavalta
Petőfi „Az Alföld“ czimü költeményét.
Jaj, de szép, ezt én is megtanulom !
Ugy-e? nevetett a nevelőnö most
már maga sem akarja titkolni a magyar beszé­
det. Már hogy is gondolhat olyan badarságot.
Nem titkolni való az, sőt elfogjuk dicsekedni.
Az én édes Boriskám mihamarább megtanul
magyarul Írni, olvasni és ir szüleinek magyar
levelet.
Tudom én a latin betűket — dicsekedett
Boriska, azt használják a magyarok. Nekik
nincs külön, mint a németeknek.
Volt a magyaroknak is írásuk, de az fele­
désbe ment, mert mikor a magyar nemzet a kérészt-
séget felvette, olasz papok a latin Írást honosítot­
ták meg, az ősi magyar emlékeket pedig, nehogy
a nép szítson az ősi valláshoz, megsemmisítették.
Majd ezt mind megtanuljuk.
86

— Igen, igen sokat fogok tanulni, de most

olyan fáradt vagyok. Jó éjt édes kisasszony, én 1
lefekszem.
— Jó éjt édes gyermekem ! Fektesse le azt
a gonosz, kis német leányt és költse fel holnap
a derék okos magyar lánykát, a ki méltó nővére
lesz a kedves Erzsikének.

<

A
JL

XII.

A MEGTÉRÉS.
Magyar hölgynek születtél
Áldd érte sorsodat,
Magyar hölgynek születni
Nagy és szép gondolat!
Óh hölgy, ki ezt megtevéd,
Mi szép vagy, és mi nagy
Rendeltetésed e földön
S az égben áldva vagy.
Garay János.

Másnap, a mint Boriska kilépett a verandára,

hol Ferencz gazda a felfutó virágokat kötözgette,
Örzse néni pedig a reggeli asztalt terítette, nyá­
jasan oda köszönt a derék házaspárnak.
— Jó reggelt Ferencz bácsi! jó reggelt Örzse
néni !
A tanyás ámulva nézett feleségére, az pedig
ujongva kiáltott:
— Óh, eszem az aranyos száját, mennyivel
i szebb, mikor magyarul szól!

A
88

Boriska csak nevetett és elfutott. Nevelőnőjét

is magyarul üdvözölte. A jég meg volt törve és
az első nehézségek leküzdése után a lány­
kának magának is tetszett a saját magán nyert
diadal.
Reggelizés közben illedelmesen szólalt meg :
— Édes kisasszony, szabad kérdeznem, hogy
hívják ?
Ocskay Józsa a nevem ! felelt a hölgy
mosolyogva.
— Josefine, igazította ki Boriska.
— Igen, ha német volnék, de magyar létemre
magyar nevet kell viselnem!
— Igaz — felelt a lányka — nekem is magyar
nevem van, pedig nem akartam rá hallgatni.
De most már nem leszek olyan rossz, higyje meg,
nem leszek és most azonnal elkezdek magyarul
1
tanulni. Mit gondol kérem, megtanulhatok az
alatt, mig mama hazajön?
— Ha szorgalmas lesz, jó akarattal és kitar­
tással sokra viheti!
— De édes Józsa kisasszony, mégis nagyon
haragudhatik rám apa és mama, hogy igy itt
hagytak búcsú nélkül !
— S méltán neheztelnek. Nem szabad ám
egy kis lánynak olyan makacsnak lenni !
— Óh, meg fognak ők nekem bocsájtani, ha
egy szép magyar levélben bocsánatot kérek!
bl

89

— Kétség kívül megbocsájtanak. A szülök

mindig szeretik gyermeküket és a megtéröt két­
szeres örömmel szorítják szivükhöz.
— Nos hát7 kezdjünk tanulni ! — kiáltott a
lányka és mohón nyitotta fel a könyvet, melyet
nevelönöje elébe tett.

Hat hétig volt Boriska a tanyán és ez idő alatt

olyan változáson ment át, hogy mindenkit meglepett.
És a meglepetés kellemes volt.
Józsa kisasszony csak mosolygott, mikor jobbról-
balról szerencsét kívántak neki a sikerhez.
Csak egy kis türelem kellett hozzá ! —
mondta a hölgy.
Sokáig makacskodott ? -— kérdezte az anya.
1 Dehogy; este már ott hallgatta a verandán
Petőfi költeményét. Másnap pedig úgy beszélt,
mintha azelőtt is mindig magyarul társalgóit
volna. Derék, jószivü lányka, csak kissé el volt
kapatva. Kérem, tessék öt teljesen rám bízni.
— Hogy is tehetnék másként ilyen eredmény
után ! felelt Szödyné.

A megérkezés estéjén Boriska ismét elfoglalta

régi helyét, az újonnan festett szobában, melyet
Erzsikével közösen laktak.
Sződyné és Erzsiké pár nappal előbb érkeztek
és már mindent rendben találtak a háznál.
90

Mikor Boriska első este belépett a közös szo­

bába, könyezve borult Erzsiké nyakába és
halkan rebegte :
— Erzsikéin, édes Erzsikém, Ígérd meg, hogy
mindig figyelmeztetsz, ha valami helytelent akarok
elkövetni ?
Erzsiké meglepetve nézett bugára, de elrejtve
örömtelt meglepetését szólt:
— Szivem, édesem, hiszen eddig is tettem azt,
de te nehezteltél érte.
— Nem fogok többé. Látod Erzsiké, én sokat
nem tudtam, a mit most tudok. Igaz, magam voltam
az oka, mert ha beszéltetek, rátok sem hallgattam,
nagy elbizakodottságomban azt sem tudtam mit
teszek. Hányszor megsértettem szüléimét és téged
is Erzsiké. Nekem a német nénik mindig úgy
beszéltek a magyarokról, hogy még értelmes
embereknek sem tartottam őket. Csak most, mióta
Józsa kisasszony tanít és ezt a szép könyvet
áttanultam, ismertem meg hazám történetét. De
meg is szerettem ám ezt a szép hazát, ügy nem
tudom talán szeretni, mint te; édes Erzsikém,
olyan érzés talán nem lehet az én szivemben,
mint a tiedben, akivel az érzés együtt nőtt, de
szeretem, nagyon szeretem, azt elhiheted.
— Kedves Boriskám, drága kedves kis húgom !
— mondta Erzsiké s örömtől ragyogó arczczal ölelte
szivére megtért nővérét, aztán össze-vissza csókolta. (
 91

— De miféle szép könyved van itt? — kér­

dezte aztán felemelve az asztalon levő könyvet,
melyre húga az imént mutatott.
— A magyar nemzet története ! felelt
Boriska Józsa kisasszonytól kaptam jutalmul,
a miért olyan hamar megtanultam magyarul
Írni, olvasni.
— Nem ismerem e müvet ! — szólt Erzsiké
a könyvben lapozva.
— Nem ismerheted, most jelent meg. írója,
Jókai Mór, szintén részt vett a magyar szabadság-
harczban és sokáig bujdosott. Elmondta nekem
a kisasszony, hogy e kitűnő tollú írót is csak derék
neje, Laborfalvy Róza bátorsága mentette meg
az üldöztetéstől.
— Igazán, azt nem is tudtam. Látod Boriska,
most te megtaníthatsz engem egyre-másra.
- Elmondjam? Óh szívesen. Azt tudod, hogy
Jókai azok közt az ifjak közt szerepelt, a kik
márczius tizenötödikén a sajtószabadságot kivív­
ták. Gondolhatod, hogy már ez is elég ok volt
az üldöztetésre. Mikor a gyásznapok bekövet­
keztek, mit volt mit tennie, menekült, bujdosott
a zsarnok hatalom bosszúja elöl. Világosnál már
minden veszve volt, de állt még Komárom,
melyet Klapka György tábornok vitézül tartott.
De végre is e várba benn rekedtek, már mitsem
(
tehettek a haza szabadságáért, kénytelenek voltak
 92

feladni a várat. De a hős tábornok csak azzal

a feltétellel adta fel, ha minden benn levő, még
a legutolsó közlegény is, menlevelet kap. Tudod
mi a menlevél ?
Sejtem.
ç
Az egy olyan irás, hogy a ki azt elö-
mutatja, azt nem szabad üldözni, azt békén kell
hagyni. Ilyen menlevelet szerzett Laborfalvy Róza
a férjének. Beosont a várba és onnan férfi-
öltözetben jött ki és a menlevelet adó katonai
bizottság előtt Jókai Mórnak mondta magát, aztán
felkereste férjét rejtelmében és hazavitte Pestre.
No hát, nem kellett ehhez bátorság ?
— De bizony kellett! — erősítette Erzsiké,
aki el volt ragadtatva Boriska megváltozott
érzelmein.
— Erzsiké, olvasd át te is ezt a könyvet. Látod,
ennek a tartalma lobbantotta lángra szivemben a
honszeretet szikráját. Óh, milyen gyönyörűen van
ez Írva, igy csakis az irhát, aki nagyon, de
nagyon szereti hazáját. Tudod, mikor először
felolvasta a kisasszony, mert szégyenemre
legyen mondva — de hiszen tudod — még hat
hét előtt nem tudtam magyarul olvasni hát
bizony, mikor először felolvasta ezeket a tör­
téneteket, olyan húr pendült meg a szivemben,
mely addig soha nem szólalt meg. És rezgett-
rezgett az a húr, édes hangokat adva, nem is '

I ■: -
 98

tudtam, mit érezek ; csak mikor többet és többet

hallottam a magyar hősökről, kezdett előttem
világos lenni, hogy lám, a hazaszeretet húrja
szólalt meg szivemben és tölti be lelkem olyan
édes érzéssel, milyent addig soha-soha nem
ismertem. Óh, miért nem lehettem én is veletek
azok alatt a szomorú napok alatt.
Erzsiké újra szivére ölelte húgát. Most érezte
csak, hogy van nővére, egy kedves, okos lány,
lelki barátnője, a kit eddig nélkülöznie kellett.
- Mily ferde észjárásom volt. Gyermekészszel
elitéltem egy hős nemzetet. Hála neked, jó
Istenem, hogy felnyitottad szivemet a hon­
szeretetnek !
Még sokáig beszélgetett a két lányka. Most
értették meg egymást először.
Már az ágyban voltak és a gyertyát is elfujták,
mikor Boriska újból megszólalt :
Bizony édes Erzsikém, legjobb volna, ha
minden magyar gyermeknek legelőször is a
hazája történetét tanítanák ; hallana a bátor
hősökről, a szent királyokról, az önfeláldozó
magyar nőkről, akkor nem fordulna szive, Ízlése
a külföldi, az idegen felé.
Csak tizenhárom éves volt a lányka, a ki igy
beszélt. Látszik beszédéből, hogy volt értelme, esze.
Kár lett volna, ha szive nem válik magyarrá!

.
 XIII.

A NEMZETI ÜNNEP.

Mondj áldást sírjainkra, magyar, mi csatázva veszénk itt,

S jármod, szent anyaföld, ime letörte karunk.
Kazinczy Ferencz.

Szüret után járt az idő, mikor nagy társaság

gyűlt össze a városba. A környék előkelősége
mind benn volt. Az úri házak telve vendégekkel.
Ünnepély készült, nagy nemzeti ünnep. —
Kazinczy Ferencz százéves születését ünnepelték
az egész hazában.
A nagy magyar alföldi város sem hagyhatta a
magyarnyelv nagy apostolának emlékét ünnep­
lés nélkül.
Már hetek óta készülődtek a hangversenyre,
melyet a nagy iró tiszteletére rendeztek.
A társaséletnek nagy lendületet adott a sza­
badság szele. A magyar ember szive nagyot
dobbant, letörülte régen omló könnyeit, és egy
 95

szebb jövö reményében ismét visszanyerte vidám

jó kedvét. Szödyék háza is megtelt vendégekkel.
Rokonok, barátok jöttek közelről és távolról.
Ez este ülték meg a Kazinczy-ünnepet a megye­
ház nagy termében.
A hangversenyen Józsa kisasszony zongorázta
Székely Imre „Magyar Ábrándjait“ és Erzsiké
szavalta Tompa Mihály ama szép költeményét,
melyet a költő az ünnepelt férfin dicsőítésére írt.
Mikor a rendezőség Erzsikét a szavalás elvál­
lalására felkérte, a lányka serényen vonakodott,
bár túlboldog volt a megtiszteltetésen.
— Miért szavaljam épen én? —kérdezte. —
Más talán szebben szavalná?
— A rendezőség óhajtása, hogy az a derék
magyar lány szavalja, a ki a szabadságharczban
megsebesült — szólt az egyik rendező — azért
kérjük kedves szüleit is, engedjék meg Erzsiké
kisasszonynak.
— Nincs kifogásom — szólt az anya — sőt
megtisztelve érzem magam, Erzsikém ne is
vonakodjál, édes atyád is nagyon fog örülni.
Tudod, az ö érdeme nagyrészt, hogy olyan szépen
tudsz szavalni, ö tanított, mikor a kis tanyán
rejtőzött.
Erzsiké tehát a hangverseny estéjén teljes
magyar díszben jelent meg a nagy teremben
felállított emelvényen.
 96

A szépen felnőtt tizenöt éves lányka bokáig

érő rózsaszín fátyolszoknyát viselt, ehhez sötét­
zöld bársony magyar derekat fehér csipke dudoros
ujjakkal és elöl gyöngyökkel hímzett fehér betét­
tel ; előtte fehér csipkekötény volt, a magyar
öltözet kiegészítő része ; fején gyöngypárta,
nemzetiszinü szalaggal ; lábain rojtos magyar
topánkák és bal vállán fehér selyem aranysujtásos
mente.
Mikor otthon felöltözött, édes anyja egy szép
karkötőt csatolt balkarjára, melyen igazgyöngyök­
kel e szavak voltak kirakva: „Éljen a haza!“
Erzsiké rápillantott a kis ékszerre és lángvörös
lett örömében.
— E nap emlékére ! szólt a jó anya.
És viselhetem ? — kérdezte a lányka.
— Hála isten most már szabadabban léleg­
zőnk, ismét bevallhatjuk nyíltan, hogy szeretjük
a hazát és óhajtjuk felvirágozását !
E perczben lépett be az apa.
— A kocsi előállt — szólt jöjjetek !
Erzsiké most már ott állt az emelvényen és
olyan bátran, olyan érzéssel szavalta el a remek
költeményt, hogy az egész közönség tapsviharban
tört ki.
Már egész megjelenése is rászolgált a tetszésre.
Teljes magyar öltözete szokatlan szép látvány
volt a német és franczia divathoz szokott szemek-
■
 in

97

nek s gyönyörű magyar kiejtése ugv csengett

a fülekben, mint a legszebb zene.
Boriska ott ült az első sorban édes atyja és
anyja közt, odasimult hozzájuk és halkan sóhajtva
suttogta :
— Istenem, mennyire szégyelném magam
most, ha nem tudnék magyarul !
3B

Faylné Hentallrr Mária : A Sződy lányok. 7

r
■ hmm
 XIV.

LILA NÉNINÉL.

S a kik csak egy imát rebegtek,

Kiknek csupán egy könnye hullt,
Kik egy sebet begyógyítottak,
Kiket megihletett a múlt.
Ah mind koszorút érdemelnek,
Betelték hivatásukat,
S példájuk kérő szavatokra
Fénylik és dicső ösvényt mutat.
Rudnyánszky Gy.

Boriska megtérése őszinte volt. A milyen

makacsul ragaszkodott eddig az idegen nyelvhez,
olyan hatalmas lángot csapott szivében egyszerre
a hazaszeretet.
Szüleinek örömére, megelégedésére változott
át szilaj természete is. S ezt mind a kedves
müveit nevelönö befolyásának lehetett köszönni,
a kit három évre szerződtettek Boriska mellé.
Ámde az ember tervez és Isten végez.
Józsa kisasszony a három évből egyet sem
tölthetett el a Szödy családnál.
i
m

C
«
CD
Alig múltak el a hangversenyek, mert a város­
ban rendezett ünnepélyt közkívánatra a közel
fekvő, köznemesek által lakott faluban ismételni
kellett, — szomorú tartalmú levél érkezett Pestről.
Józsa kisasszony édes atyja irta a levelet,
tudatta leányával, hogy édesanyja súlyosan meg­
betegedett és az orvosok is feladták, szükséges
tehát, hogy sürgősen haza jöjjön; irt Szödyék-
nek és kérve őket, hogy ha a legszomorubb
eset, az anya halála — bekövetkezik, bont-
sák fel lányával a szerződést, mivel neki, mint
hivatalnoknak, a ki egész nap távol van a ház­
tól, lehetetlen legnagyobb leányát nélkülözni, lévén
otthon még három kisebb gyermeke.
Józsa kisasszony sietve utazott haza a fővá­
rosba és már egy hét múlva tudatta anyja halá­
lát. Szödyék nem tehettek egyebet, mint bele­
egyezésüket adták, hogy Józsa kisasszony otthon
maradjon.
Boriska azonban nem akart más nevelönöt
— Oh én nem tudnék most úgy szeretni !
kiáltott és keservesen sirt szeretett nevelönöje után.
A szülök tanácskoztak és az eredmény az lett,
hogy elhatározták Boriskát feladni Pestre kedves
barátnőjük, Csaplinszky Lilla, nevelő-intézetébe.
Örömmel hallotta a lányka ezt a hirt.
— Oh ne gondoljátok, hogy nem szeretlek és
szívesen válók meg tőletek. Nem. Azért örülök,
V
 r
£í

100

hogy a Lila néni intézetébe mehetek, mert hal­

lottam apától, hogy az milyen derék magyar
hölgy. Oh tudom ott még igen sokat tanulhatok
és akkor bebizonyíthatom nektek igaz hazaszere­
tetemet.
— Meg fogunk mi téged még a tél folytán
látogatni — szólt Szödy. — Erzsiké a karácsony
előtt már betöltötte a tizenhatodik évét és a
következő farsangra felvisszük a jogászbálra.
Ekkor azután látunk. Elég lesz ez idén ez egy
pesti bál. Jövő évre majd kettő és két év múlva,
ha te is elmúltál tizenhat éves, majd felmegyünk
és az egész farsangot fentöltjük, akkor azután
kibálozbatjátok magatokat együtt. Jó lesz igy
ugy-e Erzsikéin ?
— Minden úgy van jól, a hogy édes apa
akarja, felelt Erzsiké.
Boriska pedig örömmel mondta :
— Én pedig megyek Lila nénihez és ott sziv-
vel-lélekkel magyarrá leszek.
így került fel Boriska mindjárt újév után a
Nádor-utczai magyar nevelő-intézetbe, melyet
tulajdonosa gróf Teleky Blankától vett át, a kinek
honleányi ténykedéseiért a kufsteini várban kel­
let fogságot szenvednie.
Lila néni, az intézet jelenlegi tulajdonosa nem
kevésbbé volt magyar nő, mint elődje és ritka
tapintattal vezette magyar szellemben intézetét,
t

loi

e mellett titokban védangyala volt a lefolyt

szomorú napokban a szabadságharcz után elbuj­
dosó honfiaknak.
Mindjárt a szabadságharcz után a Státiő-utczá-
ban bérelt egy hazafi házában egy nagy udvari
lakást és ebben kórházat tartott fenn, mert Pest
utczáin koldulva, rongyosan, betegen vánszorog­
tak a fel nem ismert névtelen hősök közül sokan,
kiknek sem anyagi helyzete, sem egészségi álla­
pota nem engedte, hogy külföldre menekül­
jenek.
Ezeket szedte össze a nemes, lelkes honleány.
Egy szintén sebesült honvédorvost alkalmazott
kórházába, ápolónökül pedig a szegény honvéd
özvegyeket fogadta fel és igy árulástól nem tart­
hatott.
Sötét este járt el a lángszivü magyar nö sze­
gény napszámosnönek öltözve a korcsmákba és
menedékhelyekre, ott is felkeresve a betegen rej­
tekező bujdosókat. Amikor pedig egy-egy felgyó­
gyult, magas összeköttetéseit felhasználva útlevelet
szerzett az üldözötteknek, pénzzel látta el őket és
Angliába, Amerikába segítette.
Oh sokan köszönhették e nemes, önfeláldozó
hölgynek életüket!
A honmaradottak közül pedig sokat alkal­
mazott nevelő-intézetében tanítókul, hogy ezáltal
»

biztosítsa életfentartásukat.
 í

102

Az álnév alatt rejtekező tanítók ott laktak

Ó-Budán a legfélreesőbb házakban és álhajjal,
ál szakállal jártak át a Nádor-utczai intézetbe,
a hol az akkor németajkú lakosság lányait a
magyarszóra, a nemzeti történelemre és a haza­
szeretetre tanították. De nemcsak a fővárosi lány­
kák tanultak ez intézetben ; a benlakók közt az
ország minden vidékéről lehetett növendéket találni.
Ide e magyar szellemű intézetbe hozta fel
Szödyné is Boriskát és egész bizalommal adta
át a magas műveltségű intézet, tulajdonosnö
gondjaiba.
Lila őnagysága, az intézettül aj donosnö,- mint
már említettem, lelkes magyar honleány volt.
Nagy atyja, egy lengyel gróf, a lengyel forradalom
után menekült hazánkba és Felső-Magyarországon
szerzett birtokot ; fia már magyar nevelésben
részesült. Pesten végezte a jogot és testtel-lélek-
kel magyarrá lett. A szabadságharcz alatt belső
barátságban élt a kormányférfiakkal és gyújtó
szónoklatai miatt a leveretés után Kufsteinba
került. Két évi szenvedés után kezességre adták
ki, de halálos betegen és megérkezése után két
hétre meghalt. Neje négy hóval élte tul férjét,
három felnőtt gyermeket hagyva maga után, kik
közt Lila volt a legöregebb.
Az apa vagyonát elkobozták ugyan, de az
anya után szép örökség maradt és Lila lángoló
 103

hazaszeretete e vagyont arra szánta, hogy részint

a bujdosó hősöket segítse, részint a hazának jó
magyar honleányokat neveljen.
Intézete a Nádor-utcza egyik házának második
emeletén volt. Az intézeten kívül e házban csak
a háztulajdonos lakott az első emeleten család­
jával ; fiai közül egyik az egyetemet látogatta.
Boriska e pompásan berendezett intézetben
mindjárt első nap egész otthon érezte magát, a
legfelső osztályba került és két osztálytársával
volt egy közös szobája.
Egyik szobatársa, Udvardy Ida, egy honvéd-
őrnagy árvája volt. A tizenhat éves lányka már
hat év óta volt az intézetben, ingyen. Teljesen
árva lévén, minden rokon nélkül, a jószivü tulaj­
don osnö úgy tartotta mint saját leányát. Övé volt
a szobafelügyelet.
A másik szobatárs, Waller Ilka, Boriskával volt
egy idős, épen tizennégy éves. Egy pesti német­
ajkú háztulajdonosnönek volt az egyetlen lánya
és azért lakott egészen benn, hogy mielőbb jól
megtanuljon magyarul. Pár héttel előbb került
csak az intézetbe, mint Boriska.
A három lányka csakhamar összebarátkozott.
Boriskának különösen nagy örömet okozott, hogy
most ö taníthat valakit magyarul és minden sza­
bad idejét arra használta, hogy Waller Ilkával
magyarul beszéljen.
 m
104

Boriska bár nem rég szánta rá magát édes

anyanyelvén beszélni, mégis teljesen tökéletesen
és igen szépen beszélte, Ilka gyermekkora óta
beszélt, de csak olyan rossz pesties magyart és
igy Boriskának sokszor nyílt alkalma öt kijaví­
tani. Érdekes vita fejlődött ki ilyenkor a Ián ykák közt.
— Add ide csak Boriska azt a samedlit —
szólt egy alkalommal Ilka — hagy veszem le a
kástli tetejéről a sachlit, melyben a musterpánd-
lim van.
— Ugyan, ugyan ! — nevetett Boriska —
hogy beszélsz ismét, édes Ilka?
— Hát nem jól mondtam ?
— Persze, hogy nem ! Mi az a samedli, kastli, !
sacbli és musterpándli ? Nem úgy hívjak azokat
a tárgyakat.
— Ah, warum nicht gar? Persze, hogy úgy
hívják ! Hiszen a magyar csak /¿-vei mondja
mindennek a német nevét és az a magyar szó !
— vetette ellen Ilka.
— Hah ah a ! nevetett Boriska
— No, én igy tanultam otthon.
— Hiszen szépen is beszéltek akkor ti pestiek
magyarul. Van annak mindnek magyar elneve­
zése. Li képzője nincs a magyarnak, az mind
rossz magyar szó. Add csak ide a jegyzököny-
vecskédet, azonnal felirom hogyan nevezik eze-
két a tárgyakat magyarul.
iä.

105

Ilka csak bámult, mikor Boriska minden szóra

helyes magyar elnevezést irt fel könyvecskéjébe.
De más egyébben is igen járatlan volt Ilka.
Mikor Szödyék Pestre jöttek, mindig hoztak
Boriskának valami csemegét. Finom disznóapró­
lékot, tortákat, befőtteket, a mit az intézeti nö­
vendékek természetesen közösen fogyasztottak el.
Ilyenkor Boriska mindig eldicsekedte : — Ezt
mama csinálta.
Egy alkalommal Szödyné nagyon szép lépes­
mézet küldött Boriskának. Ilka még ilyet soha
sem látott. Bámulva kiáltott fel : — Oh milyen
! szép ! Ezt is a mamád csinálta, édes Boriska !
Persze ezen aztán az egész uzsonnázó társa­
ság nevetett.
 XV.
A VÉRTANÚ TEMETÉSE.
. . . vértanúid szent porából
Uj lelkesebb lét sarjada ;
A honfi búnak viharából
Támadt az eszmék százada.
Hiába köny és vér nem patakzott, *
E nemzet él-él, mert akar !
És minden érzés összehangzott
E szóban, hogy : magyar !
Komjáthy J.

A kővetkező tavasz első márcziusi napjait

nagy készülődésekkel töltötték el az intézetben.
A lánykák mind magyar öltözeteket és nemzeti
kokárdákat készítettek. Márczius tizenötödikét, a
szabad sajtó tizenkettedik évfordulóját akarta az
egyetemi fiatalság megünnepelni és a nemzeti
ünnepélyen valamennyien az akkor divattá lett
magyar öltözetben akartak résztvenni. Ha a
fiatalság zsinóros magyar attilát és kócsagos
kalpagot visel, viseljenek a lányok is magyar f
derekat és pártát!
A Nádor-utczai intézetben már napok óta csak
magyar öltözetben jelentek meg a lánykák és a
 10?

nemzeti ünnepnapon a sétára is igy készültek

felvonulni.
Ámde tizenötödikét megelőző napon hírül hozták
az intézettulajdonosnönek, kinek háza gyülhelye
volt a jó hazafiaknak, hogy a nemzeti ünnepet
a rendőrség be fogja tiltani. Ennek daczára az
ünnepség napján felkészülődve állt az intézet,
hogy az Egyetem-térre vonuljon, a hol a fiatalság
az emlékünnepet volt megtartandó, mikor egy­
szerre az a rémhír terjedt el a Nádor-utczai ház­
ban, hogy a háztulajdonos jogászfiát átlőve
* hozták haza.
S a bir valónak bizonyult.
A fiatalság már gyülekezett az Egyetem-téren,
mikor a Nádor-utczai háztulajdonosnö leányai és
fia, a fiatal jogász kíséretében sietett a térre, hogy
idejekorán jó helyhez jusson. Ámde a rendőrség
oszlásra szólította fel a fiatalságot s mikor ezek
nem tágítottak, a felvonuló katonaság közibük lőtt.
Egy golyó talált és az ép odaérkező anya mellett
a fiatal jogász mellébe fúródott. Halálos sebbel
szállították haza az ifjút.
Két heti szenvedés utánForinyák Géza kiszenve­
dett. Lila néni intézetében gyászfátyollal vonták be
a lánykák nemzeti kokárdáikat, a szobák megteltek
gyászkelmékkel és a lelkes tulaj donosnö saját
költségén készíttetett hatvankét felnőtt tanít­
ványának huszonnégy óra alatt gyászöltözetet.
 m
Huszonhét szabónö dolgozott a ruhákon negyven-
nyolcz óráig.
— Magyar öltözetekben nem vonulhattunk ki a
nemzeti ünnepre — szólt Lila néni tanítványai­
hoz — ám vonuljunk ki gyászruhákban a fiatal
vértanú temetésére.
— De nagyságos asszonyom — szólt az egyik ma­
gyar bujdosó, a ki Ráczkevi név alatt tanította a nyel­
vet — veszedelmes lesz. Ismét a tömeg közé lőnek.
— És pedig — egészítette ki a hires guerilla-
vezér, a ki Vértesi név alatt tanított az intézetben
magyar történelmet — mint hírlik, épen nagy­
ságod demonstráló személyére fognak lőni. ügy
hallani, ez a parancs !
— És ba lőnek is, megyek ! — felelt a lelkes
magyar nő, azután növendékeihez fordulva szólt :
— Lánykák ! Magyar honleányok ! Én senkit
sem kényszerűek arra, hogy kövessen. Én megyek,
mert lángoló hazaszeretetem parancsolja, hogy a
fiatal vértanút, a ki hazaszeretetének esett áldo­
zatul, sírjáig kisérjem. Nem hívok közületek egyet
sem, távol legyen tőlem, hogy a jövetelre kény-
szeritselek, de én megyek és a ki velem érez, a ki
szereti e drága szép és sokat szenvedett magyar
hazát, az követ.
— Mindnyájan követjük! — kiáltott Boriska, a
a többi lány pedig egy szívvel, egy lélekkel kiál­
totta utána :
 109

— Megyünk !
És mentek mind a hatvankettőn, volt köztük
már húsz éves is, mentek közvetlen a fiatal vér­
tanú koporsója után.
Boriska nyomon követte Lila nénit.
— Ha baj éri öt, érjen engem is — gondolta
a lányka. — Oh, hiszen Erzsiké már úgyis meg­
sebesült a hazáért, miért félnék én?
Baj nem történt, mert a katonaság nem lőtt.
Lélekemelő volt nézni a menetet, a mint a Nádor-
utczától aKerepesi-uti temetőig gyalog, páros sorban
vonult a mély gyászbaöltözött magyar nevelő­
intézet a koszorúkkal borított gyászkocsi után.
Másnap azután magához hivatta a rendőrfőnök
az intézettulajdonosnöt.
— Veszve vagy ! — kiáltották a salonjába
összegyűlt hazafiak — nem jösz többé vissza !
Lila néni megölelte tanítványait, azután a
hazafiak a rendőrség épületéig kisérték, alig-alig
gondolva, hogy öt viszontlátják.
Nagy haraggal és felháborodással fogadta a
nemes hölgyet a rendőrfőnök, hanem a hölgy
olyan tapintatos módon tért ki vádjai élői, hogy
végre is nem lett semmi bántódása, de nevelő­
intézetét negyvennyolcz óra alatt be kellett
szüntetni.
 XVI.

A ZÁSZLÓTARTÓ.
Ha végig nézek szép hazámom,
Arczom hévül, szemem ragyog.
Kimondom édes büszkeséggel,
Hogy én magyar lány vagyok.
Egy édes érzés él szivemben,
Melynek minden cseppje kincs,
Egy érzés, hogy honszeretetben
A magyar nőnek párja nincs.
Rudnyánszky Gyula.

Boriska tehát alig három hónap után ismét

hazakerült.
Szülei feljöttek érte a fővárosba és azon gondol­
kodtak, hogy mégis csak visznek melléje nevelő­
nőt. Boriska azonban arra kérte szüleit, vigyék
el kedves barátnőjét Udvardy Idát, és miután
Lila néni is úgy találta, hogy Boriskának most
már nem tanulásra, de a tanultak gyakorlására
van szüksége és ehhez Ida nagyon kész segítőtárs,
a szülök teljesítették lányuk kérését és Idát vitték
el mellé társalkodónöül, Mikor Boriska haza-
 Ill

érkezett, különös sürgést-forgást vett észre a

háznál. Vendégségre készülődtek.
A lányka nem kérdezett semmit, sokkal jobban
elfoglalta öt, hogy barátnőjének mindent meg­
mutogasson és vele a napitervet elkészítse, sem­
hogy a házban történtekre kíváncsiskodjék.
Este azután, mikor egyedül volt Erzsikével
közös szobájukban, egészen elbámult, mikor
Erzsiké zokogva borult nyakába.
— Ah, Boriska te nem is kérdezed, kit várunk ?
— Látom a készülődésből, hogy vendégek jön­
nek, majd meglátom őket. De te miért sírsz Erzsiké ?
Erzsiké felemelte a balkezét.
— Nézd Boriska a jegygyűrűm ! Holnap az
eljegyzésem lesz.
— Erzsiké, te menyasszony vagy és csak most
mondod.
— Ah, hiszen még nem is beszélgethettünk
egyedül ! — felelt Erzsiké.
— Igen, igen édes Erzsiké, de mondd, kinek
a menyasszonya ?
— Dombházy Lászlóhoz megyek, felelt
Erzsiké.
— Dombházy László? Soha sem hallottam e
nevet, — szólt Boriska.
— Nem, a nevét nem hallottad, de már hal­
lottál felele. Ah, Boriska ! milyen a sors, hogy
összehozza az embereket. Tudod ki ez a Dombházy ?
112

— Dehogy tudom.
— Az a fiatal zászlótartó, a ki édes apával í
í
együtt menekült a világosi fegyverletét után a
disznó-ólból.
— Ah!
— Igen, és milyen véletlenül jöttünk össze.
Tudod, fenn voltunk a jogászbálon. Alig hogy
az első négyest eltánczoltam, rémülten vettem
észre, hogy a karkötöm, melyet a Kazinczy-ünne­
pélykor kaptam édes mamától, elvesztettem ; fel-
csatolódott és tánczközben leesett. De nem 8
sokáig kellett nélkülöznöm, már a második csár­
dás után a zenekarból kikiáltották, hogy egy
karkötőt találtak. Atyám jelentkezett érte és íme, ?
mikor a körmagyar után a czukrászdába men­
tünk fagylaltozni, egy magas barna ur jött, '
bemutatta magát szüleimnek és átnyújtotta kar­
kötőmet. Dombházy László volt a találó. Atyám
rápillantott és örömmel kiáltott fel, miközben
melegen ölelte meg a fiatal urat.
— Hála Isten! sikerült megmenekülnöd. Óh, !

be sokszor gondoltam rád! Megismerlek e seb­

helyről.
!
Most néztem csak az idegen urra és láttam f
arczán a mély sebhelyet, mely halántékától áliáig
nyúlik alá. Egy vékony vörös sáv. Rögtön tudtam, \
ki áll előttem. Ö is felismerte atyámat, asztalunk­
hoz ült és egész este társaságunkban maradt. I

f
1

113

Másnap aztán felkeresett az „Arany sas“ szálló­

ban, hová szállni szoktunk és mikor elbúcsúzott,
! megígérte, hogy lerándul hozzánk. És volt is itt
azóta háromszor. Mikor harmadszor jött, meg­
kért és holnap jön az eljegyzési ünnepre.
— így hát a két sebesült összekerül ! —
nevetett Boriska gyermekes boldogsággal, Jaj
milyen szép ez ! De hol fogtok lakni ?
— Itt Boriska, itt mellettetek. Tudod, az öreg
! Kovács bácsi meghalt. A menye eladta házát,
birtokát, mert Pestre költözik. Mindent Domb-
házy vett meg.
— Hála istennek, csakhogy nem mégysz el
r messzire ! — ujjongott Boriska. — Óh, be jó is,
hogy Idát elhoztuk, én sem maradok egyedül.
' Most majd mi segítünk mamának a háztar­
tásban. És elkezdem mindjárt holnap. Ejha !
azért vásároltatok hát annyi mindent össze
Pesten Î
Másnap aztán csakugyan megérkezett Domb-
fa ázy. Jött a sok vendég is, és fényesen tartották
meg az eljegyzést. Boriska már ez alkalom­
mal ügyes házi kisasszonynak bizonyult, őszre
pedig, mikor Erzsiké menyegzőjét tartották,
olyan gyakorlott gazdasszony volt, hogy Idá­
\ val együtt ketten rendezték az egész lakomát,
Szödynének el sem kellett mozdulnia a vendégek
l közül.
Faylné Hentaller Mária : A Sződy lányok. 8
114

— De mondja csak szólt Boriska a me-

nyegzö alkalmával Dombházyhoz hogyan is
került ön haza ama végzetes szökés után?
— Óh, kedves kis sógornőm, ügygyel-bajjal.
Először is bujdokoltam, mert elfogtak minden
gyanús fiatal embert és besorozták, nekem pedig
nem volt kedvem hazám ellenségét szolgálni.
Bujdoklásom közben egy csöszházhoz kerültem,
a hol az öreg csősz épen az ajtóban állt és
dühösen kiáltott rám: Tereld össze azokat a
juhokat szedte-vedte gyereke, mert agyoncsaplak !
-— Azt hittem megbolondult az öreg, de olyan
parancsoló hangon ismételte szavait, hogy ész
nélkül rohantam a birkák után. Ez volt a sze­
rencsém. A csöszházban két zsandár volt, a kik
a szökevényeket keresték. Engem nem bántottak,
mert az öreg csősz fiának vallott. Paraszt eszé­
vel észrevette, mikor vándorlásom közben meg­
látott, hogy én is azok közül való vagyok, a
kiket jó elrejteni. Ott is maradtam nála két hóig,
csak akkor mert útnak engedni. Hazamentem
Pestre szegény megboldogult özvegy édes anyám­
hoz, a kitől búcsú nélkül távoztam osztályommal
Cuyon tábornok csapatához. Anyám azt hitte,
ott vesztem el én, a harcz mezején, A kony-
hában volt az áldott jó asszony, mikor a küszö­
bön megjelentem. Az öreg cselédünk, Tera, aki
még a dajkám is volt, rám nézett, mikor a
«i

115

küszöbön megjelentem és odaszőlt anyámnak:

— Egy szegény vándorló legény, adjunk neki,
ki tudja, nem volt-e ott. Anyám megfordult,
rám nézett és nyakamba borult. Fiam I —
suttogta aztán és behúzott a szobába. Óh,
az anya szeme megismeri gyermekét még ron­
gyokban is. Pedig hogy néztem ki? ügy mint
egy rongyos, piszkos bojtár kinézhet, a ki három
napi gyalogutat tesz meg étlen-szomjan ! Otthon
aztán magamhoz jöttem és biztonságban is vol­
tam. Fiatal korom megóvott az üldöztetéstől.
Senki sem sejtette bennem a szabadságharczost.
Hiszen csak tüzenöt éves voltam. Nyugodtan
folytattam tanulmányaimat és éltem békében édes
anyámmal, míg öt két év előtt el nem ragadta
tőlem a halál.
— Milyen boldogság lehet azzal a tudattal élni,
hogy egykor életét tette koczkára a hazáért ! —
szólt Boriska elragadtatással.
— Épen úgy, mint maga édes Boriska —
felelt Dombházy, — azt hiszi, nem emlékszem
arra a gyászfátyolos fiatal lánykára, a ki múlt
április első napjaiban a vértanú temetésén közvet­
len a koporsó után haladt Lila néni mellett ;
pedig tudta ugy-e, hogy milyen veszedelem
fenyegeti? Hogy is volt annyi bátorsága?
— Hazaszeretetem adta a bátorságot, hiszen
ha baj ér, ha lelőnek, engem is mint a haza
8*
116

vértanúját temettek volna el ! És nem boldogság-e

meghalni a hazáért ?
—- Óh, milyen derék magyar lány ! kiáltott
Dombházy.
Boriska ragyogó szemekkel nézett körül. Neki
boldogság volt már az is, hogy derék magyar
lánynak nevezik.

I
 m ■■■■■ dB -1 . - ; i. m

XVII.

NEMZETI GYÁSZ.
És ég az oltártűz. lm körébe gyűltünk
Szétszórt bolyongók vész idején,
Már is tüzénél szent lángra hevültünk
Fénye világol sorsunk örvényén !
Arany János.

Csendes boldogságban telt el a tél. Borisba

pompásan betöltötte a háznál Erzsiké helyét és
e mellett szorgalmasan folytatta tanulmányait
barátnője, Ida felügyelete alatt.
Sokat voltak együtt Erzsikével, a ki a szom­
szédban pompásan berendezett háztartásban
gazdálkodott.
Ám a boldogságot nemzeti gyász zavarta meg.
Nagyjaink sorából hirtelen, váratlan és megren­
dítő halállal múltak ki Széchenyi István, „a leg­
nagyobb magyar“ és kevéssel utána Teleky
László gróf.
Gyors egymásutánban költöztek el oda, honnan
nincs többé visszatérés, épen akkor, mikor a

I
 Hmm#
118

szabadság hajnalpirja ismét feltűnt és bennük

a nemzet oly végtelen bízott, oly feltétlen
remélt !
Haláluk megrendítette az egész nemzetet.
S gyászolta őket nyíltan az egész ország.
Gyászlobogók lengtek a házakon, középületeken,
gyászmiséket szolgáltattak az elköltözőitek lelki­
üdvéért, a nagy nemes lelkekért, melyeket soha­
sem feledhet nemzete !
S az ilyen nemzeti ünnep ép oly mélyen
hatott Boriska szivére, mint az Erzsiké]éré.
Hosszú fekete fátylakkal, mély gyászban
vonultak a nők a nagytemplomba, a Széchenyi
gyászmisére, és lefelé fordított égő fáklyákkal
kezeikben állták körül a gyászravatalt a főoltár
előtt, a férfiak pedig fekete diszmagyarban,
gyászszal bevont nemzeti kokárdákkal kalpagjaik
mellett, vettek részt a gyász-istentiszteleten.
A ki ekkor élt, a ki ilyen jelenetnek szemtanúja
volt, az tudhatja csak, mit éreztek ekkor a magyar
hazafiak és honleányok.
Még a legparányibb szív is, melyben élt a
hazaszeretet lángja, hevesebben dobogott,?mikor
a templom szent falai közt hallotta felbangzani
a „Hazádnak rendületlenül a-t, az országszerte
elterjedt lelkes, hazafias dalt, melyet még pár
hó előtt a családi tűzhely mellett is csak titokban
szavalhatott.

lili:
 119

A nemzeti gyászmisén egy idegen is volt jelen.

Ép aznap érkezett és a Szödy családot nem is
üdvözölhette, mert már azok a templomban
voltak.
Az úti port lerázva magáról, átöltözött és elment
megnézni a magyarok gyászünnepét.
Eugen volt az idegen, Boriska gyermekkori
játszótársa, ki mint anyátlan árva együtt nevel-
kedett a lány kával Drezdában, a nagy atyai
háznál.
Gazdasági akadémiát végzett Németországban
és mielőtt végleg letelepedett volna valahol, eljött
Magyarországra rokonlátogatásba.
Báró Waltenburg Eugen a templom egyik osz­
lopa mellé húzódva, nézte végig a gyászszer­
tartást. Boriskát már négy év óta nem látta, de
rögtön felismerte. Mosolygott, mikor magyar
öltözetére nézett.
— Ah, mégis megmagyarositották a mi kis
Babettünket ! — gondolta.
Mert hisz ez a német ifjú is hozz áj ái ült, hog\
Boriskában úgy megrögzött a német szellem.
A gyász mise alatt azonban Eugennek is ilyes
gondolatai támadtak :
— Derék nemzet! Hogy gyászolja nagyjait.
És a zsarnokság sem volt képes szivükből a haza­
szeretetei kiölni. Oh, az ilyen népnek van lét-
jogosultsága !
 L
5
9
120

Szödyék a legszívesebb magyaros vendég-

szeretettel üdvözölték házuknál a rokon ifjút.
Az ebédnél Boriska mellé ültették gyermek­
kori barátját és a lányka sietett neki elmagya­
rázni, ki volt a gyászolt „legnagyobb magyar“.
— S Széchenyi István nem is Magyarországon
született; Bécsben látta meg a napvilágot. Már
felnőtt ember volt, mégsem beszélt magyarul,
de belátta, hogy „nyelvében él a nemzet“ és
nemcsak hogy maga megtanult, de egy évi jöve­
delmét, hatvanezer forintot adott a Magyar tudós­
társaság megalapítására.
— Oh, Boriska, ne olyan lelkesen ! — kiáltott
Eugen még rám ragad és én is megmagya-
rosodom.
Nos, és az talán baj volna ? kérdezte
Boriska hiszen sok magyar család van, kiknek
1
ősei Német-, Franczia-, Spanyol- és Olaszország­
ból telepedtek ide.
— Igen szólt most Szödy — és e családok
joggal nevezik magukat magyaroknak, mert nem­
csak azoknak a magyaroknak van joguk e föld­
höz, kik Árpád apánkkal meghódították, de azoknak
is, kik a pogány törököt innen elűzték és kik
1 tudomány, művészet által a nyugoti műveltség
színvonalára emelni segítették. S Magyarország
olyan föld, mely csodálatosan leköti a jövevények
szivét. Alig él itt egy nemzedék, már magyarnak

I
ê

r\
5X'

fMrr
t
Sf
Éi
«I
í Pt ;> «
> fi V
¿Vf,
1 \
» < FrrZ
JÄM t
MM\
my
,/v/i
■> /Z/
/
k
-
/
1 ri
=»Á
\ J II
\ ?
/ grf-
T '^5¿íLí^kZ
CAKAY ■
1L> r
A kerti lugasban kereste fel Boriskát . . .

!
 121

vallja magát és utódaiból kerülnek ki a legjobb

hazafiak. A családi hagyomány ideköti, elfelejti
idegen származását, de azt nem, hogy ősei
vérét ontották e hazáért.
Ha Eugen pár évig itt lakik, még belőle
is Jenő lesz nevetett Boriska.
Meglehet, de legalább is értenem kellene
nyelveteket, pedig mondják, hogy ez nagyon
nehéz felelt Eugen.
— Semmi sem nehéz, a mit az ember erősen
akar, csak akarat kell mindenhez — szólt Boriska.
— Tapasztalatból tudod, ugy-e? enyelgett
Szödyné.
Mindnyájan nevettek és azután elmondták
Eugennek, milyen nehezen ment Boriska meg-
magyarositása.
— Az én bűnöm, az én bűnöm mondta
Eugen én beszéltem neki a legtöbbet a
magyarok ellen, de jóváteszem hibámat.
Egy hetet töltött a fiatal báró a családnál és
elutazása előtt való nap a kerti lúgosban kereste
fel Boriskát.
— Boriska szólt — tehát a telet Pesten
töltőd ?
— Igen, megígérték szüleim, hogy engem is
felvisznek egy farsangra, hiszen mit gondolsz,
már az öszszel betöltőm tizenhatodik évemet. És
úgy örülök e farsangnak.
122

Ugyan miért mondanál le róla ? — kérdezte

az ifjú.
— Semmiért, semmiért, édes Eugen. Még
gondolni sem szeretek arra, hogy e terv dugába
dől ! — szólt a lányka.
— No, édes Boriska, én is eljövök, hogy veled
töltsem a farsangot, de csak úgy, ha ezt a karika­
gyűrűt elfogadod tőlem.
Boriska fülig pirult, azután felemelte gyönyörű
szemeit és határozott hangon szólt :
— Elfogadom, Eugen, de cserébe másikat
csak akkor adok, ha mint Jenő térsz vissza és
magyarul emlékeztetsz ígéretemre.
— ügy legyen ! — felelt a fiatal báró és
boldogan távozott.
 XVIII.

BOR I SKA BEBIZONYÍTJA HAZASZERETETÉT.

Szenteld óh magyar hazádnak

Kebled minden érzelmét
Romlott szív és romlott elme,
Kit hazája hő szerelme
Szép tettekre nem hevit !
Bajza József.

Boriskának hö vágya volt, hogy Lila néni pél­

dájára ö is bebizonyíthassa tettel és áldozattal,
hogy mennyire szereti hazáját.
Drága hazánkat nem egyhamar érte olyan súlyos
elemi csapás, mint érte épen abban az évben,
melyben Boriska tizenhatodik évét betöltötte.
Bizony súlyos elemi csapás volt az, mikor
egész nyáron át tartott a nagy szárazság, a
patakok, kutak kiszáradtak és a nap égető heve
leperzselte az egész Nagy-Alföldöt.
Egy szál szalma, egy szem élet nem termett,
nem lengette szél az Alföld dus kalászos
mezejét.
124

A derék magyar nép egy szem élet, tehát

betevő falat, a szál szalma, tehát fütelék nélkül
nézett a beálló tél elé.
Tél! És milyen kegyetlen hideg tél!
Már október közepén bokáig érő hóban lehetett
gázolni. Hogyne ! Hiszen Mindenszentek napján
nem látszottak ki a sírok a hóból, nem lehetett
azokat csak a hó felett felvirágozni. Azután
havazott és fagyott szakadatlanul.
Karácsony csikorgó hideggel állt az ajtó előtt,
a szegény népnek pedig kenyere sem volt, nem
hogy füteléke lett volna.
A fővárosban mindenfelé gyűjtések kezdődtek.
Nagy jótékony bazárt terveit a fönemesség a
Lloyd-termekben, segélyzett a nemrég alakult
„Magyar gazdasszonyok“ egyesülete, sőt még a
gyermekek sem maradtak el a jótékonyság gyakor­
lásától.
A gyermekek újságjának, a „Gyermekbarát"-nak
a szerkesztője Remellay Gusztáv, egész ezredet
szervezett a gyermekekből, a kik gyűjtésűkkel
vidékenként segítették az elhagyatott és éhező
gyermekeket. A gyermekek e barátja gyermek­
hangversenyeket rendezett Pesten a dunaparti
Csaplinszky nevelőintézetben, Budán pedig a báró
Kövesdy Seraphine neveldéjében, a hol a vidékről
felkerült alföldi szegény elhagyatott gyermekeknek
a fiatalság személyesen osztotta ki a segélyt.
 120

Sokan élnek még ma is Remellay e segélyzö

gyermekegyesület tagjaiból nagy férfiaink és lelkes
honleányaink közül.
De mi volt mind e segély a nagy nyomorhoz
képest !
Különösen magán az Alföldön, illetve az Alföld
nagyobb városaiban volt a nyomor elijesztő.
Ezren és ezren néztek itt szembe az éhhalállal,
dideregtek a hidegben. A nyomorgó szülök, hogy
gyermekeiket megmentsék az éhhaláltól, a meg-
fagyástól, százával mentek be a városokba és
kínálták a szegény rongyos kiéhezett teremt­
ményeket egy-egy véka burgonyáért, vagy néhány
cső kukoriczáért.
A gyermekek pedig szerte koldultak dideregve
a jó emberek küszöbén.
Boriska látta e nyomort és mélyen megilletödött,
aztán komolyan kezdett barátnőjével, Idával tanács­
kozni, nem tehetne-e ö is valamit, a mivel segítene.
— De édes Idám, én nem csak olyan pilla­
natnyi segélyt akarnék, szeretném, ha azokat a
gyermekeket, a kiket oltalmamba veszek, fel is
nevelhetném. De ehhez pénz kell, sok pénz ; az
én zsebpénzemből ez nem telik.
Azonban hirtelen egy ötlete támadt és e felett
sokáig tanácskozott a két fiatal lányka.
Már ekkor elmúlt karácsony és Szödyék nagy­
ban intézkedtek, hogy mindent rendben hagy­
126

janak otthon, mig a farsangot Boriska kedvéért

a fővárosban töltik.
Az öreg Boros néni már meghalt, de most ott
volt Szödy Ivánné és rá akarták bízni a házat
távollétükben, ügy volt, hogy Dombházy is fel-
rándul néhány mulatságra fiatal nejével Erzsikével.
Ekkor Boriska egyszerre azzal a kéréssel lépett
szülei elé :
— Kedves mama, édes apa, ne menjünk fel
Pestre.
— Miért ne édes Boriskám ? szólt az anya —
hiszen te már évek óta örülsz az első farsangodon.
— Nagyon sokba kerülne — felelt a lányka.
— Azt bízd rám — mondta az atya — egy
olyan jó gyermek, mint te megérdemli, hogy a
kedvéért valamit tegyenek a szülök. Ne gondolj
a kiadásokkal, az ne vegye el a kedvedet.
— Oh édes apa, nagyobb kedvem lelném én
másban ! sóhajtott a lányka.
— Vájjon miben? kérdezte Szödy né.
— Borzasztó nézni ezt a temérdek kiéhezett,
szenvedő gyermeket. Itt bolyongnak a városban
étien, vaczogva, hajléktalanul. Mi lesz belőlük,
ha igy csavarogva nőnek fel? Kis korukban -

megszokják a csavargást, nem válhatnak a haza

hasznos polgáraivá. Mi tehetnénk valamit, hogy
vidékünk derék, a sorscsapásai által sújtott népén
segítsünk !
 127

— S mit gondolnál tenni? Hogyan akarnál

rajtuk segíteni ? — kérdezte Szödy egészen
meghatva Boriska beszéde által.
— Szülőink segítsék a felnőtteket, mi pedig
a gyermekekről gondoskodunk — mondta Boriska
— azután belemelegedve folytatta:
— Kedves szüleim, azt gondoltam, nem illenék,
hogy én annyi pénzt elmulassak, mikor édes
hazám népe ilyen nyomorban van. Kérlek, ne
vigyetek engem a fővárosba farsangolni, hanem
adjátok ide a bálozásra szánt összeget, aztán
engedjétek át a kis tanyán a régi magtárt, hiszen
az úgyis üresen áll, mióta a nagy gazdaságban
az uj magtár felépült. A kis tanyán berendezzük
majd a magtárt gyermekmenedéknek, összeszed­
jük a szegény éhező gyermekeket és ott elhelyez­
zük. Erzsiké is fog járulni a költséghez, már
közöltem vele tervemet, azután a városban a
többi leányt is felszólítóm, hogy járuljanak a
költségekhez . . .
— Nem szükséges Boriskám — szólt Szödy, meg­
ölelve leányát — kitelik minden abból, a mit
a farsangra szántam. Holnap intézkedem, hogy
- a régi magtár rendelkezésedre álljon, azután a
gyermekeket összeszedetem. Gondozd őket. Nagy
és szép tettre szántad magad, látom méltó gyer­
meke vagy szüleidnek. Olyan ön megtagadást tanúsí­
tasz az által, hogy a téli mulatságról önként
 WA
lös

lemondasz, hogy ezáltal hazádnak szegény nyo­

morgó gyermekein segíts, hogy ezzel teljesen bebi­
zonyítod lángoló hazaszeretetedet.
— Boldog vagyok, hogy ilyen leányom van,
valóban nem reméltem, hogy a német Babette
igy átalakuljon — mondta Sződyné és szivére
ölelte Boriskát.
— De én ezeket a gyermekeket fel is akarom
nevelni. Ida megígérte, hogy tanítani fogja őket
— szólt most Boriska.
— Igen, igen ! — mondta Szödy — a kis tanya

"S-»
alkalmas hely arra. Ida kisasszony majd tanítja őket,
Orzse néni főz nekik, Ferencz gazda pedig a fiukat
vezeti be a kertészetbe és a zöldségtermelésbe.
— Ab, még egész kis földmives iskolát léte­
síthetünk ! — kiáltott Boriska.
És minden úgy történt, a mint tervezték. Alig

‘--'CST:
egy hét alatt nem lehetett már csavargó, éhes
gyermeket találni a nagy városban. Ott voltak a
szegény elhagyatottak mind a kis tanyán a jó
öreg tanyáspár gondjai alatt, meleg, fütött

rti
helyiségben, párolgó tálak mellett.
Boriska és Ida mindennap kimentek hozzájuk
L36B; : ?
és együtt tanították őket ; gyakran Erzsiké is tár­
sul szegődött és akkor hárman oktatták a gyer­
-

mekeket. Otthon pedig varrtak nekik jó meleg

-L:' ’üág *

ruhákat, úgy, hogy mire kitavaszodott, a sok

'

elcsenevészedett, elcsigázott gyermek mind piros-

.
1 -----
______ •

129
O : . - '-

posgásan futkosott a magtár előtt a virágos me­

-«

zőn, vidáman czikkázva, énekelve.

„ ■

Ida egészen kiköltözött nyárra a kis tanyára ;

.

Boriska pedig naponta kiment kis ponnyfogatán.

Boldogság volt nézni a gyermekeket, mikor
Boriska megérkezett. Tudták az öreg tanyás pár­
tól, hogy neki köszönik jólétüket, és gyermeki
hálás szívvel fogták körül, csókolva még a ruhája
szélét is.
így érte el Boriska tizenhetedik évét és szü­
letésnapját a rendes szokás szerint ismét a kis
tanyán ünnepelték.
Most nem hittak meg idegeneket. A szülőkön
és Betti nénin kívül csak Erzsiké jött ki férjével.
Pompás ebédet rendeztek a pázsiton a gyer­
mekeknek, a kik üdv-énekkel és virágokkal fo­
gadták pártfogójukat. Az ünnepélyt persze Ida
rendezte, a kivel Szödy megegyezett immár, hogy
állandóan a kis tanyai gyermekmenedék tanítója
T t ir r s r » .'^

lesz.
Boriska a nem várt ünnepeltetés által egészen
meg volt hatva, de nagyobb meglepetés is várt rá.
Mielőtt ebédhez ültek, melyhez a nyári lak
-

verendáján volt terítve, Dombházyék fogata robo­

SET,

gott a lak elé és abból báró Waldenburg szállt

•

ki és miután az egybegyült társaságot üdvözölte,

Boriskához fordult és a legszebb magyar kiej­
téssel szólt:
Faylné Hentaller Mária : A Sződy lányok. 9
130

— Személyesen óhajtottalak születésed napján

üdvözölni édes Boriskám és egyúttal bemutatni Jenőt,
a ki ime, magyarul kéri a cserébe Ígért karikagyűrűt.
Boriska pirulva nyújtotta kezét gyermekkori
játszótársa felé és zavartan szólt :
—- Hogy lehetett Németországban ilyen jól meg­
tanulni magyarul ?
— Hjah, édesem, az erős akarat, — felelt a báró
mosolyogva — aztán a véletlen Heidelbergben egy
magyar ifjúval hozott össze, akivel volt alkalmam
naponta társalogni ; de a dologra, hol van az Ígéret ?
és akkor nemcsak magyarul beszélek, de magyarrá
is leszek, itt telepedem le. Hol az Ígért gyűrű ?
— Ah, az most nincs itt! — nevetett Boriska.
— De itt van ! — szólt most Szödyné, egy
karikagyűrűt nyújtva át leányának.
Szödy pedig ünnepélyesen szólt :
— Titkod nem volt előttünk titok, gondoskod­
tunk a gyűrűről és ha ti is úgy akarjátok, édes gyer­
mekeim, ünnepeljük meg azonnal eljegyzésieket.
Aztán Boriskához fordulva szólt:—íme, te fénye­
sen bebizonyítottad hazaszeretetedet. Feláldoztad a
lányok legnagyobb boldogságát, az első farsangot a
szegény magyar gyermekek jóllétéért és megnyertél
a magyar hazának egy derék külföldi ifjút, akiről
tudom, hogy hü fia lesz uj hazájának. íme, fogad­
játok áldásomat ! Az Isten áldása legyen rajtatok !
— vége. —
 TARTALOM.
Oldal
I. A kis sebesült............................... 5
II. Az anya őrangyala....................... 11
III. A várva-várt................................... 15
IV. Hogyan női fel Erzsiké................... 20
V. Szomorú napokról az örömnapon . 26
VI. A mire senki sem gondolt . . . . 39
VII. A német lányka............................... 45
VIII. A majális ...................................... 51
IX. Meglepetések................................... 61
X. Boriskát újabb meglepetések érik . 67
XI. A javulás utján............................... 77
XII. Megtérés.......................................... 87
XIII. A nemzeti ünnep........................... 94
XIV. Lila néninél...................................... 98
XV. A vértanú temetése....................... 106
XVI. A zászlótartó................................... 110
XVII. Nemzeti gyász............................... 117
XVIII. Boriska bebizonyítja hazaszeretetét 123

9*
V
n ’/
 M
P Imp •* a
r»fi Ai
'- j y i j
>y
%" ¿ y W y^ ¿WV'1 /j
■I V ¥, * ^ i h f
Æ ' *sß
/-/ sms É.. ■ •- .■ vl j*
.
■<i' ?i
; 1ml
Ex
z -yin 1 I.-
î'vi f Am
• - r
MESiRI
X', yf>f4-
así- *, ‘à* Í* V. '-V
■$. y'^X^v ‘ \3i
mpi/ V -* m ■ - ‘ j
If bÿ wi;|
GHPVP f'
WP
RBSI#í
l ¿
,;S&IS * y iPêk
ry g
■ %
Pm$% $ iS í j i X"TJ y fray
*•,

iÉSSi
i ;:M 5 y yy. * Stfe M
1 : ' ¿3^ .4
« ,ii9sg|s$y gag

M'-'v
ii /«* I
I "M W ;S%py- ■ J f «mi iâ*%£. * â t
N ylvs y®* -V »
ZSE#1 ■ pS88 l» »
4J V ' «ml fPL v-\:f\ *y £r#
éüO B™ SP
rv< I PIHE \-MAAA:
l V,, \ ; Û Ä X ÿ> ; ^ ^ t-;'yr - f/<V . I y,:
-,
■i ;: fÄ : :> i hf .-y-'* ': .■■■'*'A <
V

- s : vfl.. A •* s ; ^ .
^H| Sdr
-

i a *í¿¿ - V ,,i
•i
/r

ft v/f^Y y XXr
«m; life '/f I I
i Ë&
■y \-
ilipy
, "Í-Í4 í ■ rs,
fes S El ¡ » ¡km ■ -
' y /
-
. y
I ■ ■/ ' ■ Ji
ri- I V '

yi r 1 '
'X-
i Wmff :3: X$ ■ i
..Í 8BBL^, <Æ£*w‘ m
■ '"M - ,x ■ ■ -
À **• ■

St? ÉÍm WmL ■ to-.,:

im 1 r i# \ '-JT'"■ ï

JJ 1^%
'■

m \síi •-iNv< ; ■ ;
I ÄHi. iIÎH9
n^E
|- ■■ k -Sí '^£k BW 3
■

LS li Ml
mt£: 7 r -:.M
r J ¿«
*
 &
iMâÈi-ÙÊË.iUïUiLïîllll
■3äi Mimi
■
#
ié 4â E ; ‘ U
m
•üi» I :
ÍE
- Jj3 jé* 4 ' '' ,,JL ifigk!
I:-
r xlÉâlUa j ,AXV|

J
iü
S? /
3K»JI ■
- * JB I' ‘ »4 '■;
|fe^ t J f¡Í Sà & . I * \ «
flilfy1 ' f í'ú%f¿4
■
1H / Í ,4T
HfHtt —JŒlpJBr®I fciPi
JH Xi®f»#s
> ■ V
y
W
W:/.v
, Æf-
, y>?,

Vív
1 ÈS
X*
;X:

:ï:iv
# H eH X>i
!Sss
Pi
k- Vi -ifV'c ) < V7
! i
■g
, -,
.*•>:

? - SiS
= :- ..... :
P;
j- -■
■
.

I .
fn^fi
B M'
P - '
ss
i.'.; Ê
. ¿asá Ép Ü jf
as
e \ir . \ :'
Si
V , # li [¡¡St . ^
Es
" .*-■£'%

S?V¿ %
i# aEPHP^fK # 4
X:-,

f f^9 4
> &:■
S yâ
Æ ■ : f/ . ’
■
iFj

fie. './J
Èf .«* D» :: '
ISfi I
■
0, y
I * -r ‘ ^ mpHK
,r 2 s .
¡¿XTï .
I
T} i SS' S Eâil
r V . -Jpf L,Æ
. V$
jéti V v*ï 4i
- -S* : w*
¡»SV
i
‘
|!S'

J
 !
J0
m m. ï-M
2B
m
Paylné: ñ Szöáy leányok f