Elektro - Tételek Kidolgozás

1.A 1.
1.A Villamos alapfogalmak – Feszültség, áram, töltés, ellenállás
Definiálja a feszültség, az áram, a töltés, az ellenállás és a vezetıképesség fogalmát,

jellemzıit!
Ismertesse a feszültség, az áram, a töltés, az ellenállás és a vezetıképesség
mértékegységeit, s végezzen átszámításokat a mértékegységekkel prefixumaik szerint
(µV, mV, mA, kΩ, µS, mS)!
Értelmezze az áram és a töltés közötti kapcsolatot!
Mutassa be az elektrotechnika, mint mőszaki tudomány kapcsolatait a fizikával!
A villamos töltés
Azt a részecskét, amelynek elektromos kölcsönható képessége van, elektromosan töltöttnek nevezzük. Azt mondjuk:
töltése van, és töltésének nagysága arányos a kölcsönható képességével. A töltést Q-val jelöljük és coulomb-ban
(kulomb, a jele: C) vagy amperszekundumban (a jele: As) mérjük. 1 C = 1 As.
Töltések típusai
A proton és az elektron kölcsönható képessége, vagyis elektromos töltése ellentétes. A protonét pozitívnak, az
elektronét negatívnak jelöljük. A neutron nem mutat elektromos kölcsönhatást, töltéssel nem rendelkezik. Semleges
(nem mutat kölcsönhatást), idegen szóval neutrális. A mag a proton miatt pozitív töltéső.
Vonzás és taszítás
A töltéssel rendelkezı részecskék között erıhatás lép fel. Az erıhatás iránya alapján megkülönböztetünk vonzó és
taszító erıt. Taszítás jön létre proton és proton, elektron és elektron között, míg vonzás proton és elektron között.
Vagyis az egynemő töltéső elemi részecskék taszítják, a különnemőek vonzzák egymást.
A proton és a neutron tömege közel azonos (egységnyi), míg az elektron a proton tömegének csak 1836-od része.
−31
melektron = 9,1·10 kg
Az eltérı tömegek ellenére a proton és az elektron elektromos kölcsönhatásának a mértéke, vagyis a töltése azonos,
csak ellentétes elıjelő.
Qelektron = −Qproton
Taszítás protonok között Taszítás elektronok között Vonzás proton és elektron

között
Elemi töltés
A proton és az elektron töltése elemi töltés, mert ennél kisebb töltés nincs. Minden elektromos töltés ennek egész számú
többszöröse. Az elektron elemi töltését q-val jelöljük.
−19
Qelektron= q =−1,6·10 As
Q 1As
Az 1 As rendkívül nagy töltés, hiszen = = 6,25 ⋅ 1018 db elektronnak vagy protonnak van 1 As töltése.
q 1,6 ⋅ 10 As
−19
Egy atomban a negatív elektronok és a pozitív töltéső protonok száma azonos, ezért az atom kifelé nem mutat
elektromos kölcsönhatást, semleges.
Nelektron=Nproton
A villamos áram
A szabad töltéshordozók egyirányú mozgását (áramlását) villamos áramnak nevezzük.
A villamos áram nagyságának mértékét az áramerısség fejezi ki, melyet I betővel jelölünk.
Az áramerısség a vezetı keresztmetszetén idıegység alatt átáramlott töltések mennyisége.
1
1.A 1.A
Nagy az áramerısség, ha sok töltéshordozó áramlik át rövid idı alatt:

Q
I=
t
1 A erısségő az áram, ha 1 As töltés áramlik át 1 s alatt. Az összefüggés alapján az áramerısség mértékegysége:
As
=A (amper, Ampere francia fizikusról).
s
Az átáramlott töltések mennyiségére vonatkozó egyenletet átrendezve, a Q=I·t összefüggés alapján kapjuk a töltés
korábban megismert A·s=As mértékegységét, vagyis az áramerısség alapmennyiség, a töltés pedig származtatott.
A feszültség fogalma és mértékegysége
Töltésszétválasztás
Az elektronok és a protonok megegyezı száma miatt az atom alapállapotban semleges. Minden anyag atomokból épül
fel, ezért alapállapotban a testek is semlegesek. Az elektron - proton egyensúly azonban megváltoztatható, mert egy
atomról vagy testrıl a másikra viszonylag könnyen áttehetı elektron. Ez a folyamat a töltésszétválasztás, és ezen
alapszik minden villamos energiaforrás, sıt ennek következménye az összes villamos jelenség is. A
töltésszétválasztáshoz energia szükséges.
Szétválasztás után az elektrontöbblettel rendelkezı atom vagy test negatív, míg az elektronhiányos pozitív töltéső lesz.
Az egyensúly elvileg a protonok számával is megváltoztatható, azonban ehhez rendkívül nagy energia szükséges, mert
az atommagon belüli kölcsönhatások sokkal erısebbek. A gyakorlatban ezért mindig az elektron mozog.
Elektromos mezı
Minden olyan test környezetében, ahol a protonok és az elektronok száma nem azonos (a test elektromosan töltött),
elektromos kölcsönhatás tapasztalható. A térnek azt a részét, ahol az elektromos kölcsönhatás kimutatható villamos
térnek vagy elektromos mezınek nevezzük.
Az elektromosan töltött testek is hatnak egymásra. Az elemi töltésekhez hasonlóan az egynemő töltéső testek taszítják,
a különnemőek vonzzák egymást. Az erı mindig olyan irányú, hogy a korábban szétválasztott elektromos töltéseket újra
egyesíteni, azaz kiegyenlíteni akarja.
A kiegyenlítıdés a szétválasztással ellentétes folyamat, és ennek jelenségeit hasznosítjuk a villamos energia

felhasználásakor.
A feszültség
A villamos térbe helyezett töltésre erı hat, így az elmozdulhat, és közben munkát végezhet. A töltésnek tehát energiája,
munkavégzı képessége van. Ez az energia a kiegyenlítıdési folyamat során teljes mértékben felszabadul, és megegyezik
azzal az energiával, amit a töltések szétválasztására fordítottunk.
Tegyünk a tér A pontjába Q töltést, és engedjük elmozdulni B pontig! Ekkor a töltés WAB munkát végez, és a
kiegyenlítıdési részfolyamatban a két pont közötti energia különbsége, vagyis WAB energia szabadul fel. A töltést B-bıl
A-ba csak külsı energia befektetésével lehet visszavinni, és ehhez éppen WAB energia szükséges. Ha a tér két pontja
közötti munkavégzı, illetve töltéskiegyenlítı képességet 1 As töltésmennyiségre vonatkoztatjuk, akkor a feszültséget
kapjuk. A feszültség jele: U.
2
1.A 1.A
A feszültség hatására elmozduló töltés
A feszültség hatására elmozduló töltés

Feszültség= A kiegyenlítıdı töltések által végzett munka / A kiegyenlítıdı töltések mennyisége
W AB
U= .
Q
A feszültség mértékegysége a V (volt), Volta olasz fizikusról. 1 V a feszültség a tér két pontja között, ha az 1 As töltés 1
J (1 Ws) munkát tud végezni.
1J
1V =
1As
A potenciál
Ha a munkavégzı képességet egy kitüntetett ponthoz viszonyítjuk (ilyen a végtelen a vagy a föld), akkor potenciálról
beszélünk. A tér valamely két pontja között a feszültséget a két pont potenciáljának különbsége adja, vagyis a feszültség
potenciálkülönbség. Áramkörökben a feszültség, erıterekben inkább a potenciál fogalmat használjuk.
Ionos kötés
Ionos kötéseknek nevezzük az ionok képzıdésével együtt járó kötéseket. Az ionos kötéső vegyületek
szobahımérsékleten általában kristályos anyagok. A kristályrácsok rácspontjaiban a pozitív és negatív ionok váltakozva
helyezkednek el, ezért az elektrosztatikus vonzóerı tartja össze a rácsot. Ionos kötés van például a konyhasóban (NaCl)
is. Az ionvegyületekre jellemzı, hogy szilárd állapotban szigetelı tulajdonságúak, míg oldott állapotban jól vezetik az
elektromos áramot. Az ionos kötés erıssége igen nagy, ezért olvadáspontjuk magas, szilárdságuk nagy.
NaCl felépítése
Kovalens kötés
A kovalens kötés létrejöttét a közös elektronpár kialakulása jellemzi. A kötésben résztvevı atomok közel kerülnek
egymáshoz, és a két külön elektronpályájukból egy közös, mindkét magot körülvevı elektronburok alakul ki. A kialakult
elektronburok már nem tartozik az egyes eredeti atomtörzsekhez. A kovalens kötéső molekulák az elektromos áramot
szabad töltéshordozó hiányában nem vezetik. Kovalens kötés jellemzı a germániumra és a szilíciumra, valamint az
azonos atomokból álló molekulákra (gázok).
A kovalens kötés felépítése
3
1.A 1.A
Fémes kötés
A kötéseknek ez a harmadik típusa a fémekre jellemzı, innen kapta az elnevezését. A fémek szobahımérsékleten
kristályos állapotban fordulnak elı. A rácspontokban lévı atomtörzsek egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódnak. Az
atomtörzsek a kristályrácsban olyan közel helyezkednek el egymás mellett, hogy a szomszédos atomok
valenciaelektronjaikat közösen használhatják. Az elektronok így bármely atomhoz tartozhatnak, vagyis szabadok.
Ezért a fémekben sok szabad töltéshordozó található, amely a fém jó vezetıképességnek alapja. A szabad elektronok a
kristályban szabálytalan ún. hı- vagy termikus mozgást végeznek az atomok között.
A szabad elektronok mozgása fémekben
A vezetés
Ha egy kristály két vége közé feszültséget kapcsolunk, azaz a kristály részecskéire elektromos tér hat, akkor a rácsban
található szabad töltéshordozók elmozdulnak. Ebben az esetben a szabálytalan termikus sebesség mellé egy térirányú
összetevı is társul. Az elektronok a villamos tér által rájuk kényszerített irányba sodródnak. Ez nem más, mint az
elektromos áram, amit drift, vagy sodródási áramnak is nevezhetünk: az anyag vezet.
Termikus mozgás villamos tér hatására Termikus mozgás vezetékben
Az ellenállás
A villamos tér hatására sodródó elektronok mozgásuk közben ütköznek a helyhez kötött atomtörzsekkel, miközben
energiájuk egy részét azoknak leadják (az elektron lelassul, a kristály energiája nı, hımérséklete emelkedik). Az
ütközések korlátozzák a töltéshordozót a továbbhaladásában.
Bármely közegnek azt a tulajdonságát, hogy akadályozza a szabad töltéshordozók áramlását, villamos ellenállásnak
(rezisztancia) nevezzük. A villamos ellenállás jele: R,
[R] = V =Ω
A
4
1.A 1.A
1 Ω az ellenállása annak az anyagnak, amelyben 1 V feszültség hatására 1 A áram folyik. A kis ellenállású anyag jól, a
nagy ellenállású rosszul vezet, vagyis az ellenállás és a vezetıképesség fordítottan arányos egymással. A villamos
vezetıképességet G-vel jelöljük,
1 1
G= ,így [G ] = =S
R Ω
Ha a vezetıképességet egységnyi mérető (1 m hosszú és 1 négyzetméter keresztmetszető) anyagra vonatkoztatjuk, a
fajlagos vezetést kapjuk.
1
Jele: γ=
Ωm
Az áramvezetés szempontjából az anyagokat a következıképpen csoportosíthatjuk:
Elsırendő vezetık: fémek
Másodrendő vezetık: folyadékok
Harmadrendő vezetık: félvezetı anyagok, gázok, légüres tér
Az elektronika a félvezetı anyagokban, a gázokban és a légüres térben lejátszódó elektromos jelenségeket hasznosítja.
Az ilyen elven mőködı alkatrészeket (dióda, tranzisztor, elektroncsı) elektronikus alkatrészeknek nevezzük.
A prefixumok
Megengedett az SI-egységek 10 alapú hatványainak használata a megfelelı “elıtag” (prefixum) alkalmazásával. Ezeket
akkor használjuk, ha a mennyiség túl kicsi vagy túl nagy. A prefixumok jelét minden esetben a mértékegység elé írjuk, a
megfelelı decimális szorzószám helyett.
−3
Például: I=0,005 A=5·10 A=5 mA
Szorzószám: Prefixumok
neve: jele:
18
10 =1 000 000 000 000 000 000 exa- E
15
10 =1 000 000 000 000 000 peta- P
12
10 =1 000 000 000 000 tera- T
9
10 =1 000 000 000 giga- G
6
10 =1 000 000 mega- M
3
10 =1 000 kilo- k
2
10 =100 hekto- h
1
10 =10 deka- da
-1
10 =0,1 deci- d
-2
10 =0,01 centi- c
5
1.A 1.A
-3
10 =0,001 milli- m
-6
10 =0,000 001 mikro- µ
-9
10 =0,000 000 001 nano- n
-12
10 =0,000 000 000 001 piko- p
-15
10 =0,000 000 000 000 001 femto- f
-18
10 =0,000 000 000 000 000 001 atto- a
Az elektrotechnika, mint mőszaki tudomány

A villamosság ma már annyira a mindennapi élet részévé vált, hogy a legtöbben nem tudnák elképzelni az életüket
nélküle. A rádió, a televízió, a számítógép, a telefon, a különféle háztartási berendezések, sıt a legtöbb mérımőszer is
villamos elven mőködik. A villamosság a természetben is elıfordul, – így figyeltek fel a jelenségre – gondoljunk csak a
villámlásra, az elektromos rájára, vagy az emberi izom- és idegrendszer mőködésére.
Az elektromos és a villamos elnevezések egyenértékőek. A nemzetközi szakirodalom általában a görög eredető

elektromos kifejezést, a magyar nyelv inkább a villám szóból származtatott villamos elnevezést használja.
A villamosságtan a fizika egyik ága, a villamos jelenségek legáltalánosabb törvényszerőségeit vizsgálja. A villamos
jelenségek technikai eszközökben történı hasznosításával az elektrotechnika, és az ebbıl kifejlıdött villamos
tudományok (pl. az elektronika) foglalkoznak. A villamos jelenségek vizsgálata azonban elképzelhetetlen különbözı
technikai berendezések nélkül, ebbıl következik, hogy a villamosságtan és az elektrotechnika szoros kapcsolatban áll
egymással.
Az elektrotechnika felosztása
6
1.B 1.B
1.B Passzív elektronikai áramkörök – kétpólusok
Definiálja az aktív, a passzív, a lineáris és a nemlineáris kétpólusok fogalmát!

Értelmezze a passzív kétpólusok jellemzıit: az impedanciát, az admittanciát, a
fázisszöget és a helyettesítı képet!
Ismertesse az aktív kétpólusok Norton és Thevenin helyettesítı képeit!
Jellemezze az aktív és a passzív, a lineáris és a nemlineáris kétpólusok jelleggörbéit!
Az aktív, a passzív, a lineáris és a nemlineáris kétpólusok fogalma
A villamos áramkörök felépítése

A villamos áramkör, hálózat attól függıen, hogy milyen áramköri elemeket tartalmaz, lehet:
• aktív áramkör (aktív áramköri elemeket is tartalmaz);

• passzív áramkör (csak passzív áramköri elemek fordulnak elı benne);
• lineáris áramkör (a benne szereplı elemek csak lineárisak);
• nemlineáris áramkör (nemlineáris áramköri elemet is tartalmaz).
Nemlineáris áramköri elemek

Azok az áramköri elemek, melynek feszültsége és árama között nemlineáris kapcsolat észlelhetı (izzólámpa, dióda)
Passzív áramköri elem

Azok az elemek, melynek helyettesítı képében nem található sem áramgenerátor, sem feszültséggenerátor (például
ellenállás).
Aktív áramköri elemek

Azok az elemek, melynek helyettesítı képében feszültség- vagy áramgenerátor megtalálható (például a tranzisztor).
Lineáris áramköri elemek

A lineáris áramköri elemek jellemzıi, hogy állandósult állapotban a rajtuk átfolyó áram és a kapcsaikon esett feszültség
viszonyát lineáris függvény írja le (kondenzátor, ellenállás).
Kétpólusok
A kétpólus egy olyan villamos áramkör, hálózat, amely két csatlakozóponttal rendelkezik
A kétpólusok típusai
A kétpólusokat a benne szereplı áramköri elemek szerint csoportosíthatjuk, így lehetnek:
• aktív kétpólusok: energiát leadni képes kétpólus

• passzív kétpólusok: energiát csak felvenni képes
Különbözı típusú kétpólusok
A kétpólusok rajzjele a következı ábrán látható. A megadott feszültség és áramirányok a termelı és a

fogyasztó típust mutatják.
Aktív kétpólus rajzjele Passzív kétpólus rajzjele
1
1.B 1.B
• lineáris kétpólusok: jellemzıjük, hogy állandósult állapotban a rajtuk átfolyó áram és a rajtuk esett feszültség
viszonyát lineáris függvény írja le (kondenzátor, ellenállás);
• frekvenciafüggetlen lineáris passzív kétpólus: ohmos ellenállás, energiát fogyaszt.

• Frekvenciafüggı lineáris passzív kétpólus: energiát tárol, kapacitás és induktivitás, mindkettı
ellenállása a frekvencia függvényében változó, reaktáns elemeknek nevezzük.
• nemlineáris kétpólusok: azok a kétpólusok, melyeknek a feszültsége és árama között nemlineáris kapcsolat
észlelhetı (izzólámpa, dióda).
A passzív kétpólusok jellemzıi (impedancia, admittancia, fázisszög, helyettesítı kép)
A kétpólusok akkor tekinthetıek meghatározottnak, ha két jellemzıje ismert. Ez a két adat általában a kapcsokon
mérhetı feszültség és az eredı ellenállásán átfolyó áram. A kétpólust jellemezhetjük a karakterisztikájával, amely nem
más, mint a feszültség-áram jelleggörbe (I = f(U)).
A passzív kétpólusok
A passzív kétpólusok, felépítésük szerint tartalmazhatnak:
• ellenállást,
• induktivitást (tekercset),
• kapacitást (kondenzátort).
A passzív kétpólusok függvényeit megszerkeszthetjük, ha ábrázoljuk különbözı feszültség esetén a rajtuk átfolyó
áramot, és ezt ábrázoljuk koordináta rendszerben. Az ellenállás, induktivitás és kapacitás esetén a kapott függvény
egy egyenes, amely keresztül megy az origón.
Passzív kétpólusok karakterisztikája
Passzív kétpólusok Passzív kétpólusok karakterisztikája
Jellemzı a jelleggörbére a meredeksége, amely meghatározható szögfüggvény segítségével:

I
tgα = .
U
A passzív kétpólusok helyettesítı képe
Egy kétpólus helyettesítı képének azt a legegyszerőbb, legkevesebb áramköri elembıl felépített kapcsolást nevezzük,
amelynek karakterisztikája megegyezik a helyettesítendı kétpólus karakterisztikájával. Egy passzív kétpólus helyettesítı
képe az az impedancia, melynek abszolút értéke (nagysága) és fázistolása (fázisszöge) megegyezik a helyettesítendı
(eredeti) kétpólus impedanciájával.
Homogén elemekbıl felépített kétpólus helyettesítı képe egyetlen passzív áramköri elembıl áll. Így pl. ha csak
ellenállásokból áll a kétpólus, akkor annak helyettesítı képe egy ellenállás, amely eredı ellenállásnak nevezhetı.
Különbözı típusú áramköri elemekbıl felépített kétpólusok helyettesítı képe, adott frekvencián, egy olyan - legfeljebb
két áramköri elemet tartalmazó - kapcsolás, melynek vektorábrája megegyezik a helyettesítendı kétpóluséval.
A következı ábrán egy soros RLC kör helyettesítı képének meghatározását követhetjük végig, a rezonanciától eltérı
frekvencián.
• F < f0 esetén kapacitív jellegő;

• F > f0 esetén induktív jelleggel rendelkezik.
2
1.B 1.B
Különbözı típusú elemekbıl felépített passzív kétpólus helyettesítı képe és vektorábrája
A helyettesítı kép elıállításának lépései:
• megszerkesztjük a kapcsolás vektorábráját és elıállítjuk az impedancia vagy admittancia háromszöget;

• meghatározzuk, hogy az áramkör induktív, vagy kapacitív jellegő;
• helyettesíthetjük soros R-L, soros R-C, párhuzamos R-L vagy párhuzamos R-C taggal;
• meghatározhatjuk a C vagy L értékét.
A rezonanciafrekvencia esetén a kapcsolás csak ohmos taggal rendelkezik, hiszen XL = XC.
Egyszerősített RLC kör

RLC kör RLC kör vektorábrája Egyszerősített RLC kör vektorábrája
Az aktív kétpólusok helyettesítésének lehetıségei Norton, ill. Thevenin helyettesítı képpel
Az aktív kétpólusok helyettesítı képe

Bármely villamos hálózat két pontja között helyettesíthetı egy olyan elemi kétpólussal, amelynek karakterisztikája
azonos a helyettesítendı kétpólus karakterisztikájával.
Az aktív kétpólusok helyettesítı képének meghatározására a Thevenin és a Norton tételt használhatjuk.
Thevenin tétele
Bármely villamos hálózat két pontja között helyettesíthetı egy valóságos feszültséggenerátorral; az ilyen helyettesítı
kapcsolást Thevenin helyettesítı képnek nevezzük.
Norton tétele
Bármely villamos hálózat két pontja között helyettesíthetı egy valóságos áramgenerátorral; az ilyen helyettesítı
kapcsolást Norton helyettesítı képnek nevezzük.
Aktív kétpólus helyettesítı képe
A Thevenin helyettesítı kép

A Thevenin helyettesítı kép meghatározása úgy történik, hogy meghatározzuk a kétpólus üresjárási feszültségét Uü és
eredı belsı ellenállását Rb úgy, hogy a kapcsolásban szereplı feszültséggenerátorokat rövidre zárjuk, az
áramgenerátorokat pedig ha van, akkor megszakítjuk.
3
1.B 1.B
A Norton helyettesítı kép

A Norton helyettesítı kép meghatározása úgy történik, hogy kiszámítjuk a helyettesítendı kétpólus rövidrezárási áramát
Ir és eredı belsı ellenállását Rb. Az így meghatározott adatok adják a forrásáramot és a belsı ellenállást.
A valóságos feszültség- és áramgenerátor egymással is helyettesíthetı, ahogy azt a következı ábrán is láthatjuk.
Ug Ideális áramgenerátor
IZ =
Rb (Rb = ∞ )
Valós Ideális
generátor feszültség-
generátor
Rb (Rb = 0)
α
ϕ
U
U g = Uü
A valóságos feszültség- és áramgenerátor egymással
történı helyettesítése Aktív kétpólus karakterisztikája
Kétpólusok jelleggörbéi
I I
B B
Aktív-nemlineáris
Aktív-lineáris
A U A U
I I
Passzív-lineáris
Passzív-nemlineáris
U U
4
2.A 2.A
2.A Villamos alapfogalmak – Ellenállások méretezése, hıfokfüggése
Értelmezze a fizikai és a geometriai paraméterek alapján az ellenállás kiszámítására

szolgáló összefüggést!
Értelmezze az ellenállások hıfokfüggésére szolgáló összefüggést, definiálja a
hıfoktényezı fogalmát és mutassa be az ellenállások hıfokfüggésének gyakorlati
vonatkozásait!
Értelmezze a negatív és a pozitív hıfoktényezıt!
Értelmezze a fajlagos ellenállás és a fajlagos vezetés anyagszerkezeti alapjait!
Az ellenállás
Egy anyagi rendszer – pl. egy huzal vagy egy villamos alkatrész – ellenállása az anyagán kívül a geometriai méretétıl és
a hımérsékletétıl is függ. Mérésekkel bebizonyítható, hogy ha a hımérséklet nem változik, akkor a huzal ellenállása
egyenesen arányos a hosszával (l) és fordítottan a keresztmetszetével (A).
Egy vezeték fontos geometriai méretei
Ezek alapján érvényes az

l
R=ρ⋅ összefüggés, ahol ρ az anyag fajlagos ellenállása.
A
A fajlagos ellenállás az adott anyagra jellemzı állandó érték: az egységnyi hosszúságú és egységnyi keresztmetszető
R⋅ A
anyag ellenállását mutatja meg. Mértékegysége a ρ= , átrendezés után:
l
m2
Ω⋅ = Ωm
m
A vezetékek keresztmetszete mm2 nagyságrendő, ezért a gyakorlatban célszerőbb a µΩm-nek megfelelı
mm 2
Ω⋅ használata.
m
1
A fajlagos ellenállás a fajlagos vezetés reciproka: ρ= .
γ
Vezetékek keresztmetszete
A vezetékek általában kör keresztmetszetőek, amelyeknek nem a sugarát (r), hanem az átmérıjét (d) lehet könnyen
megmérni. Ilyen esetekben a keresztmetszetet (a kör területét) az
A = r2 ⋅π
helyett az
d 2 ⋅π
A= A
4
képlettel célszerő kiszámítani.
A gyakorlatban sokszor alkalmaznak sodrott vezetéket, amelyet több kisebb átmérıjő elemi szálból készítenek. Sodrott
vezetékeknél elıször egy elemi szálnak kell meghatározni a keresztmetszetét, és az így kapott értéket kell megszorozni
az elemi szálak számával.
1
2.A 2.A
A hıfoktényezı
A hıfoktényezı megmutatja, hogy az adott anyag Ωellenállású darabja 1 °C hımérsékletváltozás hatására
1
mennyivel változtatja meg az értékét. α= 0
C
Az ellenállás hıfokfüggése
Hıfokfüggésnek nevezzük azt a jelenséget, amikor egy anyagi rendszer a hımérsékletváltozás hatására megváltoztatja
valamilyen tulajdonságát. Az anyagi rendszer ellenállása függ a hımérséklettıl is: ha megváltoztatjuk a hımérsékletét,
akkor az ellenállása is megváltozik. Ezt az ellenállás változást a
∆R = R0 ⋅ α ⋅ ∆T
összefüggéssel ki tudjuk számítani, ahol R0 a 20 °C -on mért ellenállás ∆T=T−T0 a hımérsékletváltozás, T0 az eredeti,
T az új hımérséklet és α a hıfoktényezı.
A hıfoktényezı kiterjesztése
Az ellenállás új értékét R = R0+R alapján - a behelyettesítés után - az R=R0+R0·α·∆T összefüggésbıl számíthatjuk ki:
R=R0·(1+ α·∆T). Ez az összefüggés azonban csak -50 °C és + 200 °C között használható, mert a hıfoktényezı csak
ebben a tartományban állandó. Nagyon alacsony hımérsékleten ugyanis az ellenállás hirtelen nullára csökken, tehát az
anyag szupravezetıvé válik. A szupravezetık az áramot veszteségmentesen vezetik, de az állapotuk eléréséhez
szükséges néhány kelvin hımérséklet elıállítása rendkívül nehéz és drága.
A
Szupravezetés hıfokfüggés diagramja
PTK termisztorok
Már megállapítottuk, hogy az ellenállások hımérsékletfüggı alkatrészek, értékük változási iránya pedig az
αhıfoktényezı elıjelétıl, és a hımérsékletváltozás irányától függ. Azokat az ellenállásokat, amelyeknél α elıjele pozitív,
pozitív hıfoktényezıjő (Pozitív Temperature Koefficiens) anyagoknak, azaz PTK-nak nevezzük. Ilyen anyag az összes
fém.
A PTK termisztorok rajzjele A PTK ellenállásának hımérsékletfüggése
A termisztorok fajtái
A termisztorokat fémoxidporokból, kötıanyag hozzáadásával, porkohászati úton készítik. A porrá alakított fémoxidokat a
megfelelı arányban összekeverik, szintén por alakban kötıanyagot adnak hozzá, majd egy formába öntik és nagy
nyomással préselik. A préselés után hıkezelik.
A termisztoroknak többféle kivitele létezik:
• Rúd termisztor
• Tárcsa termisztor
• Gyöngy termisztor
2
2.A 2.A
A PTK termisztor felhasználási területei

A PTK-k jellemzı felhasználási területei:
• hımérsékletmérés
• higanygızlámpák gyújtó ellenállása
• villanymotorok túlmelegedés elleni védelme
Az NTK termisztorok csoportosítása

Az ellenállás változás oka szerint az NTK termisztorokat két nagy csoportra oszthatjuk:
Az ellenállás változását kizárólag a környezeti hımérséklet megváltozása okozza. Ezek a mérı vagy érzékelı
termisztorok (hımérsékletmérésre használhatjuk).
Az ellenállás megváltozását a termisztoron átfolyó áram hıhatása váltja ki. Ezeket motorok, különleges izzólámpák,
elektroncsövek főtésére; jelfogók meghúzásának, elengedésének késleltetésére; esetleg feszültség stabilizálására
használják.
Az NTK termisztorok rajzjele Az NTK ellenállásának hımérsékletfüggése
A fajlagos ellenállás és a fajlagos vezetés anyagszerkezeti alapjai
Ionos kötés
NaCl felépítése
Kovalens kötés
Fémes kötés
3
2.A 2.A
A kovalens kötés felépítése A szabad elektronok mozgása fémekben
A vezetés
Az ellenállás
A villamos tér hatására sodródó elektronok mozgásuk közben ütköznek a helyhez kötött atomtörzsekkel, miközben
energiájuk egy részét azoknak leadják (az elektron lelassul, a kristály energiája nı, hımérséklete emelkedik). Az
ütközések korlátozzák a töltéshordozót a továbbhaladásában.
Bármely közegnek azt a tulajdonságát, hogy akadályozza a szabad töltéshordozók áramlását, villamos ellenállásnak
(rezisztancia) nevezzük. A villamos ellenállás jele: R,
[R] = V =Ω
A
1 Ω az ellenállása annak az anyagnak, amelyben 1 V feszültség hatására 1 A áram folyik. A kis ellenállású anyag jól, a
nagy ellenállású rosszul vezet, vagyis az ellenállás és a vezetıképesség fordítottan arányos egymással. A villamos
vezetıképességet G-vel jelöljük,
1 1
G= , így [G ] = =S
R Ω
Ha a vezetıképességet egységnyi mérető (1 m hosszú és 1 négyzetméter keresztmetszető) anyagra vonatkoztatjuk, a
fajlagos vezetést kapjuk.
1
Jele: γ=
Ωm
Az áramvezetés szempontjából az anyagokat a következıképpen csoportosíthatjuk:
Elsırendő vezetık: fémek
Másodrendő vezetık: folyadékok
Harmadrendő vezetık: félvezetı anyagok, gázok, légüres tér
Az elektronika a félvezetı anyagokban, a gázokban és a légüres térben lejátszódó elektromos jelenségeket hasznosítja.
Az ilyen elven mőködı alkatrészeket (dióda, tranzisztor, elektroncsı) elektronikus alkatrészeknek nevezzük.
4
2.B 2.B
2.B Passzív elektronikai áramkörök – Négypólusok
Definiálja az aktív, a passzív, a lineáris, a nemlineáris, a szimmetrikus és a

földszimmetrikus négypólusok fogalmát!
Értelmezze a passzív négypólusok jellemzıit impedancia-, admittancia- és hibrid-
paraméteres egyenletrendszerei alapján!
Értelmezze a négypólus csillapítását és a szintek fogalmát!
Mutassa be a passzív négypólusok átviteli görbéit!
Négypólusok
A négypólusoknak nevezzük az olyan hálózatokat, amelyeknek két pár- tehát összesen négy- kivezetésük van. A villamos
energia termelıket és fogyasztókat négypólusok kötik össze, de négypólusnak tekinthetık a tranzisztorok is.
A következı ábrán egy általános négypólus látható a feszültség és áramirányokkal feltüntetve. A négypólus bemenete az
U1−I1 paraméterekkel jellemezhetı, energiát vesz fel, a kimenet paraméterei pedig U2−I2 energiát ad le.
A négypólus rajzjele
Négypólusok fajtái
Ha a négypólus tényleges feszültség-, vagy áramiránya a szabványossal ellentétes, akkor ez negatív elıjelet eredményez
a megfelelı paramétereknél. A négypólusok a felépítésükbıl adódóan lehetnek:
• Aktív négypólusok, amelyekben legalább egy aktív áramköri elem található.

• Passzív négypólusok, csak passzív áramköri elemet tartalmaz.
• Lineáris négypólusok, amelyben minden áramköri elem lineáris.
• Nemlineáris négypólusok, melyek tartalmaznak nemlineáris áramköri elemet.
• Szimmetrikus négypólusok, melyeknél a kimenetük és bemenetük minden következmény nélkül felcserélhetı.

• Földszimmetrikus négypólusok bemeneti és ezzel egyidejőleg kimeneti kapcsaik minden következmény nélkül
felcserélhetıek.
1
2.B 2.B
A passzív négypólusok jellemzıi impedancia, admittancia és hibrid paraméteres egyenleteik

alapján
Négypólus meghatározása
Egy négypólust meghatározottnak tekintünk, ha ismerjük be- és kimeneti feszültségét és áramát. A négypólus ezen négy
villamos jellemzıje egymás függvénye. Bármely két jellemzı ismeretében a másik kettı meghatározható, ha ismerjük a
négypólus kapcsolását. A következıkben a lineáris négypólusok villamos jellemzıivel foglalkozunk, amelyek egymásnak
lineáris függvényei.
A négypólusok paraméterei olyan állandók, amelyek segítségével a kimeneti és a bemeneti jellemzık közötti
függvénykapcsolatok felírhatóak. Ezek az egyenletrendszerek a négypólus karakterisztikus egyenletei. A lehetséges
kapcsolatok közül a négy legfontosabb paraméterekkel fogunk megismerkedni:
• impedancia ( z ) paraméterek,
• admittancia ( y ) paraméterek,
• hibrid ( h ) paraméterek,
• inverz hibrid ( d ) paraméterek.
Négypólusok impedancia (z) paraméterei

Megadja valamely hálózat váltakozó árammal szembeni ellenállását. Független változók a bemeneti és a kimeneti áram,
függı változók a bemeneti és a kimeneti feszültség. Közöttük a viszonyt a z paraméterek adják meg.
Az impedancia paramétereit meghatározó karakterisztikus egyenletrendszer a következıképpen írható fel:

u1 = z11 ⋅ i1 + z12 ⋅ i 2
u 2 = z 21 ⋅ i1 + z 22 ⋅ i 2
Az egyenletrendszerben a z állandók, a négypólus impedancia paraméterei.
Valamely paraméter kifejezése az egyenletekbıl úgy történik, hogy az egyenletben szereplı másik paraméterhez tartozó
villamos mennyiség változását nullának tekintjük (a villamos mennyiség állandó). Ez adja a feltételt. Majd az egyenletbıl
kifejezzük az adott paramétert. A nevezıben szereplı mennyiség megadja, hogy a táplálás hol és milyen generátorral
történik.
u1
z11 = i2 = 0 A négypólus bemeneti impedanciája nyitott kimenetre.
i1
I1 I2=0 i1 i2=0
U1 N.P. U2 u1 N.P. u2
Egyenáramú táplálás esetén Váltakozó áramú táplálás esetén

u1
z12 = i1 = 0 Transzfer impedancia szakadással lezárt bemenet esetén.
i2
I1=0 I2 i1=0 i2
U1 N.P. U2 u1 N.P. u2

u2
z 21 = i2 = 0 Transzfer impedancia szakadással lezárt kimenet esetén.
i1
I1 I2=0 i1 i2=0
U1 N.P. U2 u1 N.P. u2
2
2.B 2.B
u2
z 22 = i1 = 0 Kimeneti impedancia szakadással lezárt bemenet esetén.
i2
I1=0 I2 i1=0 i2
U1 N.P. U2 u1 N.P. u2

z11 és z21 értéke lineáris passzív négypólusoknál megegyezik, a szimmetrikus lineáris passzív négypólusoknál z11 és z22
értéke is azonos.
A z paraméterek mindegyikénél a feltétel:
• Az adott kapocspár nyitott,

• A táplálás áramgenerátorral történik a feltétellel ellentétes oldalon.
Négypólusok admittancia (y) paraméterei

Az admittancia megadja valamely hálózat váltakozó áramon mért vezetıképességét. A független változók a bemeneti és
a kimeneti feszültség, a függı változók a bemeneti és a kimeneti áram. A köztük levı kapcsolatot adja meg a négy
impedancia paraméter.
A négypólus karakterisztikus egyenlete ebben az esetben:

i1 = y11 ⋅ u1 − y12 ⋅ u 2
i 2 = − y 21 ⋅ u1 + y 22 ⋅ u 2
A két egyenletben szereplı negatív elıjel arra utal, hogy a kifejezésekben szereplı egyik villamos jellemzı iránya
ellentétes a pozitív mérıiránnyal. Az impedancia paramétereknél alkalmazott gondolatmenetet követve a paraméterek
rendre a következık:
i1
y11 = u2 = 0 Bemeneti admittancia, rövidre zárt kimenet esetén.
u1
I1 I2 i1 i2
U1 N.P. U2=0 u1 N.P. u2=0

i1
y12 = u1 = 0 Átviteli admittancia, rövidre zárt bemenet esetén.
u2
I1 I2 i1 i2
U1=0 N.P. U2 u1=0 N.P. u2

i2
y 21 = u2 = 0 Átviteli admittancia, rövidre zárt kimenet esetén.
u1
I1 I2 i1 i2
U1 N.P. U2=0 u1 N.P. u2=0
3
2.B 2.B
i2
y 22 = u1 = 0 Kimeneti admittancia rövidre zárt bemenet esetén.
u2
I1 I2 i1 i2
U1=0 N.P. U2 u1=0 N.P. u2

Passzív lineáris négypólusnál y12 = y21.
A y paraméterek mindegyikénél a feltétel:
• Az adott kapocspár zárt,

• A táplálás feszültséggenerátorral történik a feltétellel ellentétes oldalon.
Négypólusok hibrid (h) paraméterei

Nevüket onnan kapták, hogy az egyik egyenletet a bemeneti feszültségre, a másik egyenletet a kimeneti áramra írjuk fel
(különbözı villamos mennyiségek). Független változó a bemeneti áram és a kimeneti feszültség. Függı változó a
bemeneti feszültség és a kimeneti áram. A köztük levı függvénykapcsolatot a h paraméterek adják meg.

u1 = h11 ⋅ i1 + h12 ⋅ u 2
i 2 = − h21 ⋅ i1 + h22 ⋅ u 2
A hibrid paramétereket meghatározó kifejezések:
u1
h11 = u2 = 0 Bementi impedancia, rövidre zárt kimenet esetén.
i1
I1 I2 i1 i2
U1 N.P. U2=0 u1 N.P. u2=0

u
h12 = 1 i1 = 0 Feszültségvisszahatás, nyitott bemenet esetén.
u2
I1=0 I2 i1=0 i2
U1 N.P. U2 u1 N.P. u2

i
h21 = 2 u2 = 0 Áramerısítési tényezı rövidre zárt kimenet esetén.
i1
I1 I2 i1 i2
U1 N.P. U2=0 u1 N.P. u2=0
4
2.B 2.B
i2
h22 = i1 = 0 Kimeneti admittancia, nyitott bemenet esetén.
u2
I1=0 I2 i1=0 i2
U1 N.P. U2 u1 N.P. u2
Inverz hibrid (d) paraméterek

Nevüket onnan kapták, hogy az egyik egyenletet a bemeneti áramra, a másik egyenletet a feszültségre írjuk fel
(különbözı villamos mennyiségek). Független változó a bemeneti feszültség és a kimeneti áram. Függı változó a
bemeneti feszültség és a kimeneti áram. A köztük levı függvénykapcsolatot a d paraméterek adják meg.

i1 = d11 ⋅ u1 + d12 ⋅ i 2
u 2 = d 21 ⋅ u1 + d 22 ⋅ i 2
Az inverz hibrid paramétereket meghatározó kifejezések:
i1
d11 = i2 = 0 Üresjárási bemeneti vezetıképesség.
u1
I1 I2=0 i1 i2
U1 N.P. U2 u1 N.P. u2=0

i1
d12 = u1 = 0 Rövidzárási áramvisszahatás.
i2
I1 I2 i1 i2
U1=0 N.P. U2 u1=0 N.P. u2

u2
d 21 = i 2 = 0 . Üresjárási feszültségerısítési tényezı.
u1
I1 I2=0 i1 i2
U1 N.P. U2 u1 N.P. u2=0
5
2.B 2.B
u2
d 22 = u1 = 0 Rövidzárási kimeneti ellenállás.
i2
I1 I2 i1 i2
U1=0 N.P. U2 u1=0 N.P. u2
A passzív négypólus csillapítása és a szint fogalma
A passzív négypólus csillapítása

A négypólusok viselkedése szempontjából fontos tulajdonság a jelátvitel. Ez azt jelenti, hogy a bemenetre adott
feszültség jelalakja milyen a kimeneten megjelenı jelalakhoz képest. A bemeneti jel amplitúdó-változását a négypólus
erısítése határozza meg. A definíció szerint a feszültségerısítés egy mértékegység nélküli szám, amely a kimeneti és a
bemeneti feszültség hányadosával jellemezhetı:
u2
Au =
u1
A négypólusok, amelyek lehetnek frekvenciafüggı és frekvenciafüggetlen kivitelőek az elektronika számos területén
nyernek alkalmazást. Így felhasználhatjuk, az erısítık visszacsatolásánál, alkalmazzuk az oszcillátorok esetében ( Wien-
híd ) és felhasználhatjuk az osztóáramköröknél is. Készítenek hiteles osztókat, amelyek megnevezése attenuátor.
Passzív négypólusoknál a feszültségerısítés egynél kisebb, ilyenkor csillapításról beszélünk, és ezt a feszültségcsillapítás
fejezi ki. A feszültségcsillapítás a feszültségerısítés reciprokával egyenlı:
1 u
au = = 1
Au u 2
A mőszaki életben a feszültségerısítést és a csillapítást viszonyszámok helyett, logaritmikus mérıszámmal adják meg.
Ha a tízes alapú logaritmust alkalmazzuk, akkor az erısítés értékét bel-ben (B), vagy kisebb egységében decibel-ben
(dB) kapjuk meg a következı összefüggés alapján:
u2
Au ( dB ) = 20 ⋅ lg (dB)
u1
Ha a természetes alapú logaritmust alkalmazzuk, akkor egy régebben használt logaritmikus mérıszámot kapunk a
feszültségerısítés kifejezésére, amely a neper (N). Ennek az értéke a következı kifejezéssel adható meg:
u2
Au ( dB ) = ln (N )
u1
A két logaritmikus egység közötti összefüggések:
1dB = 0,115 N és 1N = 8,7 N
A következı táblázatban a nevezetes feszültségerısítés és csillapítás értékei láthatóak.
Erısítés, csillapítás
6
2.B 2.B
A táblázatból látható, hogy a csillapítás mérıszáma negatív elıjelő, ami a logaritmus tulajdonságából adódik. A
négypólusok másik fontos jellemzıje a bemeneti és a kimeneti áramok közötti összefüggés, amelyet az áramerısítés
fejez ki.
A négypólus áramerısítése a kimeneti és a bemeneti áramok hányadosa:

i2 i2
Ai = vagy decibelben kifejezve Ai ( dB ) = 20 ⋅ lg (dB)
i1 i1
A feszültség és áramerısítés szorzata a négypólus teljesítményerısítését adja. A négypólus teljesítményerısítése a
kimenı és a bemenı teljesítmény hányadosa.
P2
Ap = ; A p = Au ⋅ Ai ; vagy decibelben kifejezve A p ( dB ) = 10 ⋅ lg A p .
P1
A szintek fogalma
Váltakozó feszültség mérésére alkalmas mőszereink egy része tartalmaz decibel skálát is, tehát feszültség erısítés
mérésére alkalmas. Teszi ezt úgy, hogy a mőszerrel csak egyetlen feszültséget mérünk, az erısítés pedig két feszültség
(a kimeneti és a bemeneti feszültség) hányadosa. Valójában a mőszer feszültséget mér, de a skálája úgy van kalibrálva,
hogy a mért értéket egy meghatározott feszültségértékhez viszonyítja. Ez az érték egy 600Ω-os ellenálláson esı
feszültség értéke, ha az ellenálláson 1mW a teljesítmény. Az ehhez tartozó feszültségszint ≈ 0,775mV.
Um Um
Au ( dBm) = 20 ⋅ lg = 20 ⋅ lg
U0 0,775V
Az így kapott erısítés nem a négypólus feszültségerısítése, hanem egy relatív érték. A neve feszültségszint (dB =
decibelmilliwatt).
Ha a mérést a négypólus bemenetén és kimenetén elvégezzük, a két érték különbségébıl már a valódi
feszültségerısítést kapjuk meg, mert a viszonyítási alap mindkét esetben 775mV volt..
Au ( dB ) = Auki ( dBm ) − Aube( dBm) .
Hasonló módon beszélhetünk teljesítményszintekrıl is.

Pm P
P( dBm) = 10 ⋅ lg = 10 ⋅ lg m .
P0 1mW
Az teljesítményerısítésnél is a tényleges értéket kapjuk meg, ha a kimeneti és a bemeneti teljesítményszinteket kivonjuk
egymásból, mert a viszonyítási alap mindkét esetben 1mW volt:
A p ( dB ) = A pki ( dBm) − A pbe( dBm)
Hasonló módon beszélhetünk áramszintrıl is, de ennek a gyakorlatban nincs szerepe, mert az árammérést
feszültségmérésre szoktuk visszavezetni.
Egyszerő négypólus átviteli görbéje
A passzív négypólusok átviteli görbéi

Az RLC – négypólus frekvenciamenete és fázistolás felépítése:
Az RLC négypólus
Ha bemenetre szinuszos feszültséget kapcsolunk, akkor az áramkörben:

u be u be u ki
I= = = áram folyik.
Z be R2 + (X L − X C )2 XC
1
u XC ω ⋅C
Au = ki = =
u be R2 + (X L − X C )2 1 2
R 2 + (ω ⋅ L − )
ω ⋅C
7
2.B 2.B
A négypólusok átviteli görbéje a feszültségerısítést ábrázolja a frekvencia függvényében. Mivel az erısítés dB-ben van
megadva, a frekvenciát is logaritmikusan kell felvenni a vízszintes tengelyre azért, hogy ne torzuljon az átviteli görbe.
Ez a Bode-diagram. A Bode-diagram megmutatja, hogyan függ az erısítés a frekvenciától.
A frekvenciatengelyen a dekádok (1Hz, 10Hz, 100HZ, 1kHz stb.) azonos távolságokra, dekádokra vannak egymástól. Azt
mondjuk, hogy a frekvenciatengely beosztása dekádikus.
8
3.A 3.A
3.A Villamos alapfogalmak – Ellenállások a gyakorlatban
Ismertesse szerkezeti felépítés alapján az ellenállások fajtáit és jellemzıit! Ismertesse

a gyakorlatban használt legfontosabb ellenállás fajták jellemzı katalógusadatait!
Mutassa be az egyes ellenállás fajták szabványos jelölésmódjait!
Hasonlítsa össze és jellemezze energiaszintjeik alapján a vezetı és szigetelı
anyagokat!
Térjen ki a vezetı és a szigetelı anyagok felépítésébıl adódó különbségekre!
Ellenállások fajtái, felépítése
Ellenállások felhasználási területei

Az ellenállásnak, mint villamos alkatrésznek meghatározott áramkorlátozó képességgel (ellenállással) kell rendelkeznie.
Ezért a következı fontos részei vannak:
• Hordozó: szigetelı anyagból, pl. kerámiából készül.

• Vezetı anyag: az áramot rosszul, de ismert módon vezeti (kialakításától függıen: réteg-, tömör- vagy huzalellenállás).
A rétegellenállás olyan ellenállás, amelynek az áramvezetı része a hordozóra felvitt réteganyag. A tömörellenállás teljes
keresztmetszetével részt vesz az áramvezetésben. A huzalellenállás pedig olyan ellenállás, amelynek az áramvezetı
része a hordozóra tekercselt ellenálláshuzal.
Rétegellenállás Huzalellenállás
Tömörellenállás
Ellenállások fajtái
Ellenállások felépítése
1
3.A 3.A
Különleges ellenállások
A feszültségfüggı ellenállás
A feszültségfüggı ellenállás (Voltage Depedent Resistor) rövidített neve VDR, vagy más néven varisztor. A varisztor
ellenállása egy bizonyos feszültségig állandó, e felett hirtelen csökkenni kezd. Az árama ebbıl kifolyólag kezdetben
egyenletesen növekszik, majd a karakterisztika meredekké válik.
A varisztor rajzjele A varisztor jelleggörbéje A varisztor ellenállásának változása
A varisztort tárcsa és rúd alakban is gyártják, alapanyaga szilíciumkarbid (SiC).
A fotoellenállás
A fotoellenállás (Light Dependent Resistor, röviden: LDR) egy félvezetı eszköz, amely a fénysugárzás hatására
változtatja az ellenállását. Ha a fotoellenállásra nem esik fény, tehát nincs megvilágítás, akkor a töltéshordozói
nincsenek gerjesztve, ezért az ellenállása nagy értékő. Megvilágítás hatására a fény gerjeszti a töltéshordozókat, így
egyre kisebb lesz az ellenállása.
A fotoellenállás rajzjele A fotoellenállás karakterisztikája
A fotonellenállás ellenállásai
A fotoellenállásellenállása igen széles határok között változhat. Állandó fényerısségnél az ellenállásának értéke függ a
következı tényezıktıl:
• a fotoellenállás anyagától és a szennyezettségének mértékétıl,

• a megvilágított felület nagyságától,
• a fotoellenállás szerkezeti felépítésétıl,
• a fény spektrális összetételétıl.
A fotoellenállások anyagai:
• Kadmium-szulfid (CdS)
• Ólom-szulfid (PbS)
• Ólom-szelenid (PbSe)
• Szelén (Se)
• Ólom-tellurid (PbTe)
•
A fotoellenállások alkalmazásánál figyelembe kell venni a megfelelı anyag kiválasztása mellett azt is, hogy ellenállásuk
erısen hımérsékletfüggı 0,1...0,3 %°C és igen nagy tehetetlenségük miatt nem megfelelı változási sebességőek gyors
mőködéső rendszerekben.
Alkalmazhatók:
• Fénysorompókban
• Közvilágítás-kapcsolókban
• Megvilágítási erısség mérıkben
• Vészjelzıkben
• Szabályozó, vezérlı rendszerekben (csak lassú változásoknál)
A különleges ellenállások közé tartozik még:
• a potenciométer,
2
3.A 3.A
• a termisztor,
• a főtıellenállás és a mágneses teret érzékelı ellenállás is.
Ellenállások jelölései
Az ellenállások gyártói általában csak meghatározott névleges értékő ellenállásokat készítenek. Az ellenállások értékeit
a tőrésüknek megfelelıen választják meg. A leggyakrabban használt értéktőrésekhez egy-egy értéksor tartozik,
amelyet E betővel jelölünk, és a tagjainak számával. Például az E6-os sorozat, amelyet a +/-20 %-os tőréshez
használunk, 6 tagból áll.
Az ellenállások szabványos értéksorának tagjai egy mértani sorozat elemei, tehát az egymás utáni tagokat egy állandó
6
számmal megszorozva kapjuk meg. Ez a szorzó pl. az E6-os sorozatnál 10 . A sor tagjait a nagyságrendnek
megfelelıen 10 hatványaival is meg kell szorozni.
E6 1,0 1,5 2,2

Értéksor jele: E6 E12 E24 E48 E96 >E192
E12 1,0 1,2 1,5 1,8 2,2 2,7
Tagjainak
6 12 24 48 96 192
száma: E24 1,0 1,1 1,2 1,3 1,5 1,6 1,8 2,0 2,2 2,4 2,7 3,0
+/- +/- +/- +/- +/- +/- E6 3,3 4,7 6,8

Tőrése:
20 % 10 % 5 % 2% 1% 0,5 %
E12 3,3 3,9 4,7 5,6 6,8 8,2
Szorzószáma: 6 10 12
10 24
10 48
10 96
10 192
10 E24 3,3 3,6 3,9 4,3 4,7 5,1 5,6 6,2 6,8 7,5 8,2 9,1
A szabványos értéksorok jellemzıi A szabványos E6, E12 és E24 értéksor
Ellenállások számkódja
Egy ellenállás védıbevonatára a gyártás utolsó fázisában nyomtatják fel számkóddal vagy színkóddal a névleges értékét
és az ettıl megengedett eltérést, a tőrést.
Számkód használata esetén az ellenállás névleges értékét számokkal, nagyságrendjét pedig betőkkel (R, k, M) adják
meg, amely mindig a tizedesvesszı helyére kerül. Például: 68Ω = 68R , 3,9kΩ = 3k9 , 470kΩ = M47, 2,2MΩ = 2M2 .
A tőrést megadhatják közvetlenül (például ±5 %) vagy betőkóddal. A tőrések betőjelei: ±0,5% = D, ±1% = F, ±2% = G,
±5% = J, ±10% = K, ±20% = M.
Számkódos ellenállás
Ellenállások színkódja
4 sávos értékjelölés
3
3.A 3.A
Öt színgyőrős ellenállás értékének meghatározása
Színkódos jelölésnél az ellenállástesten általában 5 vagy 4 színes sáv, esetleg pont jelzi a névleges értéket és a
tőrést. A színek jelölését az összefoglaló táblázat tartalmazza. Az elsı jel mindig a legközelebb van a kivezetéshez
vagy szélesebb a sávja.
5 sávos értékjelölés használatánál az elsı három sáv jelöli a számértéket, a negyedik a nagyságrendet és az ötödik a
tőrést.
4 sávos értékjelöléső ellenállásnál csak az elsı két sáv jelöli a számértéket, a harmadik sáv a szorzó és a negyedik a
tőrés, ezért az összefoglaló táblázat 3. jelzéső oszlopát ki kell hagyni.
Színek Névleges érték Értéktőrés

1. jel 2. jel 3. jel 4. jel 5. jel
1. szám 2. szám 3. szám Szorzó Értéktőrés
Színtelen - - - - ± 20 %
Ezüst - - - 10-2 Ω ± 10 %
Arany - - - 10-1 Ω ±5%
Fekete - 0 0 1 Ω
Barna 1 1 1 10 Ω ±1%
2
Vörös 2 2 2 10 Ω ±2%
3
Narancs 3 3 3 10 Ω
Sárga 4 4 4 104 Ω
Zöld 5 5 5 105 Ω ± 0,5 %
Kék 6 6 6 106 Ω ± 0,25 %
Ibolya 7 7 7 107 Ω ± 0,1 %
8
Szürke 8 8 8 10 Ω ± 0,05 %
Fehér 9 9 9 109 Ω
A szabványos értéksorok jellemzıi
Ellenállások katalógusadatai
Egy elektronikai alkatrész katalógusban a következı adatokat találhatjuk meg, ha például fémréteg ellenállást
választunk:
0,6 W-os fémréteg ellenállások (1 % tőrés, E-96 sorozat, ; 1Ω − 10MΩ) mőszaki paraméterei:
Névleges teljesítmény: Ptot=0,6W (T=70°C)
Üzemi feszültség: UN=350V
Átütési feszültség: UG=500V
4
Szigetelési ellenállás: RISucceeds=10 M Ω
Mőködési hımérséklet: −55...+155°C
4
3.A 3.A
Lábtávolság a nyákon: RM 4 (10,16 mm)

 10 −6 
Hıfoktényezı: ± 50 

 K 
Ellenállások névleges teljesítménye
Névleges teljesítmény, vagy névleges terhelhetıség (Ptot): Az a megengedett legnagyobb teljesítmény, amellyel az
ellenállás folyamatosan terhelhetı adott környezeti hımérsékleten. Ennél nagyobb teljesítménynél az ellenállás
károsodhat a túlmelegedés miatt: a villamos jellemzıi megváltozhatnak, vagy a vezetırétege eléghet.
Ellenállások üzemi feszültsége

Üzemi feszültség (UN): Kis névleges értékő ellenállásoknál az üzemeltetés legnagyobb feszültsége kiszámítható a
névleges terhelhetıségbıl és az ellenállás névleges értékébıl: UN=Ptot·R
Ellenállások határfeszültsége
Átütésifeszültség vagy határfeszültség (UG): Nagy névleges értékő ellenállásoknál az üzemi feszültség a fenti képlet
alapján számítva olyan nagy lenne, hogy hatására az ellenállás károsodna (átütés következne be). Azt a legnagyobb
feszültséget, amellyel az ellenállás még üzemeltethetı az ellenállás határfeszültségének nevezzük.
Ellenállások szigetelési ellenállása

Szigetelési ellenállás (RI): A szigetelı védıbevonat ellenállása. Az ellenállással véletlenül érintkezı alkatrész esetén
akadályozza a hibaáram kialakulását.
Ellenállások mőködési hımérséklete

Mőködési hımérséklet: Az a legkisebb és legnagyobb környezeti hımérséklet közötti tartomány, ahol az ellenállás
villamos jellemzıinek jelentıs megváltozása nélkül üzemeltethetı.
Ellenállások lábtávolsága
Lábtávolság a nyákon: A nyomtatott áramkörökbe forrasztható alkatrészeknél a lábtávolság csak meghatározott értékő
lehet, a számítógéppel segített gyártás elısegítése végett. A szabványos lábtávolságok 2,54 mm többszörösei.
Nyomtatott áramkörnek nevezzük a szigetelı lapon, kémiai úton kialakított huzalozással összekötött alkatrészekbıl álló
áramkört.
Ellenállás fajták szabványos jelölési módjai
Az ellenállás Változtatható értékő

Feszültségfüggı
általános jelölése ellenállás mozgó Két állandó leágazású
ellenállás érintkezıvel ellenállás
Feszültségfüggı
NTK termisztor ellenállás Fotoellenállás
PTK termisztor
Potenciométer
állítható Potenciométer
Változtatható értékő Potenciométer
szabályozással állítható
ellenállás mozgó érintkezıvel
(trimmer szabályozással
(potenciométer)
potenciométer)
Vezetı és a szigetelıanyagok energiaszintjei, a vezetı és a szigetelıanyagok felépítésbeli

különbségei
Kvantummechanika
A kvantummechanika olyan átfogó fizikai elmélet, amelyet az atomi és a szubatomi rendszerek leírására dolgoztak ki.
Eszerint az atomban lévı elektronok potenciális energiája és a hozzárendelt állandó elektronpályák csak diszkrét
energiaértékeket vehetnek fel. Szilárd anyagokban azonban az erıs atomi kölcsönhatások miatt az egyedi atomok
5
3.A 3.A
diszkrét energiaértékei kiszélesednek és energiasávokban (megengedett energiaszintekben) tömörülnek, amelyek tiltott

sávokkal (tiltott energiaértékekkel) vannak egymástól elválasztva.
Energiasáv félvezetıben Energiasáv szigetelıben

Energiasáv vezetıben
Kvantummechanika
Potenciális energia
Az atomban lévı elektronok potenciális energiája és a hozzárendelt állandó elektronpályák csak diszkrét
energiaértékeket vehetnek fel.
Tiltott sáv
A megengedett energiaszintek tiltott sávokkal (tiltott energiaértékekkel) vannak egymástól elválasztva.
Vezetési sáv
Ha az atomot megfelelı nagyságú energiával gerjesztjük, akkor a vegyértékelektron kiszakad az atomi kötelékbıl és
bekerül a vezetési sávba.
Energiasáv
Szilárd anyagokban azonban az erıs atomi kölcsönhatások miatt az egyedi atomok diszkrét energiaértékei kiszélesednek
és energiasávokban (megengedett energiaszintekben) tömörülnek.
Vegyértéksáv
Vegyértéksávnak vagy valenciasávnak nevezzük az atom maximális energiaszintő elektronpályáját. A vegyértéksávban
található elektronok a vegyérték- vagy valenciaelektronok.
Ha az atomot megfelelı nagyságú energiával (ionizációs energiával) gerjesztjük, akkor a vegyértékelektron kiszakad az
atomi kötelékbıl és bekerül a vezetési sávba. Itt szabad töltéshordozóként viselkedve növeli az anyag vezetıképességét,
amelyet a vegyérték és a vezetési sáv közötti tiltott sáv szélessége határoz meg.
Az elektronvolt (eV) az elektron 1 V gyorsító feszültség hatására létrejövı mozgási energiája.
Tiltott sávok különbsége

Figyeljük meg a vezetık, félvezetık és a szigetelık tiltott sávjának szélessége közti különbséget!
• Vezetı anyagok esetén a tiltott sáv szélessége nagyon kicsi (0.2 eV), ami azt jelenti, hogy már
szobahımérsékleten is nagyon sok vezetési elektronnal rendelkeznek.
• Félvezetı anyagok esetén a tiltott sáv szélessége nagyobb (0.7…1.2 eV), ezért szobahımérsékleten és tiszta
állapotban szigetelıként viselkednek. Azonban ha a hımérsékletük nı, akkor egyre több vezetési elektronjuk
keletkezik, vagyis a vezetıképességük növekszik.
• Szigetelı anyagok esetén a tiltott sáv szélessége már olyan nagy (>1.5 eV), hogy gerjesztés hatására sem
képzıdik jelentıs mennyiségő vezetési elektron. A vezetıképességük megközelítıleg nulla.
Az atomok vagy molekulák összekapcsolódásának típusa meghatározza az anyag áramvezetı képességét.
A vezetı és a szigetelı anyagok felépítésébıl adódó különbségek
Ionos kötés
6
3.A 3.A
NaCl felépítése
Kovalens kötés
A kovalens kötés felépítése
Fémes kötés
A szabad elektronok mozgása fémekben
A vezetés
7
3.A 3.A

Félvezetık
A félvezetı anyagokban szobahımérsékleten a szabad töltéshordozók száma több nagyságrenddel nagyobb, mint a
szigetelıkben, azonban ez a mennyiség még mindig oly kevés, hogy az anyag gyakorlati szempontból szigetelınek
tekinthetı. A félvezetıkben a szabad töltéshordozók száma, és ezáltal az anyag villamos vezetıképessége a
hımérséklettel arányosan növekszik.
Példák félvezetı anyagokra:
• Germánium (Ge)
• Szilícium (Si)
• Szelén (Se)
• Néhány fémes vegyület, például: galliumarzenid (GaAs), indiumfoszfid (InP)
Vezetık
A vezetı anyagok kristályos szerkezetőek. A kristályban sok szabad elektron található, ennek következtében az anyag jó
vezetıképességgel rendelkezik. Elsırendő vezetıknek a tiszta fémeket tekintjük.
Példák vezetıkre:
• Ezüst
• Réz
• Alumínium
• Arany
Szigetelık
A szigetelı anyagokban nagyon kevés számú szabad töltéshordozó van, ezért ezen anyagok elektromos
vezetıképessége rendkívül kicsi. Ideális szigetelıben egyetlen szabad töltéshordozó sincs, a gyakorlatban viszont ilyen
nem fordul elı.
Példák szigetelı anyagokra:
• Gázok
• Olajok
• Üveg
• Mőanyagok
• Kerámiák
• Csillám
Az anyagok fajlagos vezetése
8
3.B 3.B
3.B Passzív elektronikai áramkörök – Szőrı áramkörök
Csoportosítsa a szőrı áramköröket, s rajzolja fel az egyes szőrıfajtákat!

Értelmezze az egyes szőrıfajták határfrekvenciáit és sávszélességét!
Ábrázolja az egyes szőrıfajták átviteli karakterisztikáit, s jelölje be a nevezetes
frekvenciákat!
Mutassa be a szőrıáramkörök gyakorlati alkalmazási lehetıségeit!
Szőrıáramkörök
Az ideális szőrık olyan áramkörök, amelyek meghatározott frekvenciatartományban átengedik a váltakozó jelet, míg más
frekvenciatartományban nem. A valóságos szőrık csillapítása a kívánt frekvenciatartományban kicsi (< 3dB), míg a nem
kívánt frekvenciatartományban csillapításuk nagy (> 3dB).
A szőrık típusai
• Aluláteresztı: egy fh frekvencia alatt engedik át a jelet.

• Felüláteresztı: egy fh frekvencia felett engedik át a jelet.
• Sáváteresztı: két meghatározott frekvenciaérték (fa és ff) között engedik át a jelet.
• Sávzáró: két meghatározott frekvenciaérték (fa és ff) alatt és felett engedik át a jelet.
A szőrık karakterisztikái
Az ideális szőrık karakterisztikái a következık:
Au[dB] Au[dB] Au[dB] Au[dB]
10 10 10 10
0 0 0 0
-10 -10 -10 -10
-20 -20 -20 -20
fh f[Hz] fh f[Hz] fa ff f[Hz] fa ff f[Hz]

Aluláteresztı Felüláteresztı Sáváteresztı Sávzáró
Az aluláteresztı szőrı
A kapcsolás feszültségerısítése a kimeneti és a bemeneti feszültség hányadosa, amelyet Au-val jelölünk.

u2 XC
Au = =
u1 R 2 + X C2
A kapacitív jelleg miatt, a kimeneti feszültség késik a bemeneti feszültséghez képest ϕ szöget, melynek értéke:
R
ϕ = arctg
XC
Azon a frekvencián, amikor igaz, hogy: R = XC, a feszültségerısítés:
XC 1
Au = =
2
R + X C2 2
vagy dB-ben kifejezve:
1
a u = 20 ⋅ lg Au = 20 ⋅ lg = −3dB
2
0
Ebben az esetben, amikor az R = XC, belátható, hogy a ϕ = 45 és késik a kimeneti feszültség a bemenetihez képest.
Azt a frekvenciát, ahol az erısítés a 2 -ed részére csökken a kapcsolás felsı határfrekvenciájának ff nevezzük.
1
3.B 3.B
Az átviteli tag a kisfrekvenciákat átengedi, és ezen a frekvencián fog fellépni a jelentıs erısítéscsökkenés. Ez a
frekvencia az áramköri elemek értékétıl függ:
1
ff =
2π ⋅ R ⋅ C
A frekvenciatartomány
Ha ábrázoljuk az erısítés és a fázistolás frekvenciafüggését, akkor ezt a diagramot Bode-diagramnak nevezzük.
Az au = f(f) diagramban, az ff egy töréspontot jelöl ki, ahonnan az erısítés dekádonként 20 dB-t csökken.
Au[dB] ϕ ff f[Hz]
0
-2
-3
0d
-450
B
/d
ek
ád
-900
ff f[Hz]
Aluláteresztı szőrık még a következık is:

L L R
U1 R U2 U1 C U2
Soros RL tag Soros RLC tag

A soros RC tag elsıfokú szőrı, mert az erısítése komplex alakban az
1
U2 j ⋅ω ⋅C 1
Au = = =
U1 1 1+ j ⋅ω ⋅ R ⋅C
R+
j ⋅ω ⋅C
elsıfokú egyenlettel írható le.
Hasonlóan elsıfokú szőrı az RL tag is . Az RLC kör azonban másodfokú szőrı. A másodfokú szőrı elınye, hogy
meredekebb a letörése, mint az elsıfokú szőrıé.
Az felüláteresztı szőrı
Azt a frekvenciát, ahol XC = R, a felüláteresztı szőrı alsó határfrekvenciájának nevezzük, mert ennél a frekvenciánál
nagyobb frekvenciákat enged át.
Ez a frekvencia:
1
fa =
2π ⋅ R ⋅ C
A kapcsolás feszültségerısítése:
u2 R
Au = =
u1 R 2 + X C2
A fázistolása:
R
ϕ = arctg
XC
vagyis a kimenı jel siet a bemenı jelhez képest.
Abban az esetben, amikor teljesül, hogy R = XC, akkor:
2
3.B 3.B
R 1
Au = =
R 2 + X C2 2
vagy dB-ben kifejezve:
1
a u = 20 ⋅ lg Au = 20 ⋅ lg = −3dB
2
0
Ebben az esetben, amikor az R = XC, belátható, hogy a ϕ = 45 és siet a kimeneti feszültség a bemenetihez képest.
Azt a frekvenciát, ahol az erısítés a 2 -ed részére csökken a kapcsolás alsó határfrekvenciájának fa nevezzük.
Az átviteli tag a nagyfrekvenciákat átengedi, és ezen a frekvencián fog fellépni a jelentıs erısítéscsökkenés. Ez a
frekvencia az áramköri elemek értékétıl függ:
1
fa =
2π ⋅ R ⋅ C
A frekvenciatartomány
Ha ábrázoljuk az erısítés és a fázistolás frekvenciafüggését, akkor ezt a diagramot Bode-diagramnak nevezzük.
Az au = f(f) diagramban, az fa egy töréspontot jelöl ki, ahonnan az erısítés dekádonként 20 dB-t csökken.
Au[dB] ϕ
+900
0
ád
-3
ek
+450
/d
B
0d
+2
f[Hz] fa f[Hz]
fa
Felüláteresztı szőrık még a következık is:
R C R
U1 L U2 U1 L U2
Soros RL tag Soros RLC tag
A soros RC tag elsıfokú szőrı, mert az erısítése komplex alakban az

U2 R R
Au = = =
U1 1 1
R+ R−
j ⋅ω ⋅C ω ⋅C
elsıfokú egyenlettel írható le.
Hasonlóan elsıfokú szőrı az RL tag is . Az RLC kör azonban másodfokú szőrı. A másodfokú szőrı elınye, hogy
meredekebb a letörése, mint az elsıfokú szőrıé.
A sáváteresztı szőrı
Sávszőrıt kapunk, ha egy felül- és egy aluláteresztı szőrıt sorba kapcsolunk. Kimeneti feszültsége kis- és
nagyfrekvencián nulla. Ilyen a Wien-osztó.
Wien-osztó
Au ϕ
+900
1
R 3
1
C 3⋅ 2
U1
f0 f[Hz]
U2 -900
R C
fa f0 ff f[Hz]
3
3.B 3.B
Az f0 rezonanciafrekvencia
1
f0 =
2π ⋅ R ⋅ C
Az átvitel ezen a frekvencián
U2 1
Au = = , és a fázisszög ϕ 0 = 0 0 .
U1 3
Sávszélesség
Az felsı és alsó határfrekvencia (3dB-es pontok) különbsége
B = f f − fa .
Sáváteresztı szőrıként használható a következı másodfokú szőrı is:
R
U1 C L U2
A sávzáró szőrı
A sávszőrık másik fajtája az úgynevezett kettıs T-tag, amely sávzáróként viselkedik, ami azt jelenti, hogy csak egy
frekvencia tartományban nem visz át és minden más frekvencián átengedi a jelet.
R R Au ϕ
+900
C C
U1 R/2 2C U2 f0 f[Hz]
-900
fa f0 ff f[Hz]
Sáváteresztı szőrıként használható a következı másodfokú szőrı is:

R
U1 U2
L
Gyakorlati alkalmazás
• Tápegységek kimenı feszültségének szőrése (aluláteresztı szőrı).

• Hangfrekvenciás hangszínszabályzók (alul- és felüláteresztı szőrı).
• Vevıkészülékek bemenı köre (sávszőrı).
• Vevıkészülékek KF erısítıje (sávszőrı).
• Hangolt (szelektív) erısítık (sávszőrı).
• LC, RC oszcillátorok (sávszőrı).
• PLL (Phases Locked Loop: fáziszárt hurok) (aluláteresztı szőrı).
• Fázisdetektor (FM demodulálás) (aluláteresztı szőrı).
• Hangfrekvenciás erısítıfokozatok csatolása (felüláteresztı szőrı).
4
4.A 4.A
4.A Egyenáramú hálózatok alaptörvényei – Ohm és Kirchhoff törvények
Mutassa be az egyszerő áramkör felépítését és jellemzıit!

Értelmezze a generátort, mint töltésszétválasztót és a fogyasztót, mint töltés
kiegyenlítıt!
Definiálja az egyenáramú hálózatok Ohm törvényét!
Ábrázolja az ellenállások jelleggörbéjét!
Definiálja az egyenáramú hálózatok csomópontokra és hurkokra vonatkozó Kirchhoff
törvényeit!
Rajzolja fel az alaptörvények igazolására szolgáló mérési elrendezéseket!
Az egyszerő áramkör
Egyszerő áramkör felépítése

Mivel minden anyagnak van ellenállása, a töltéshordozók áramlása csak akkor marad fenn, ha a szabad elektronoknak
az ütközésekkor elveszı energiáját folyamatosan pótoljuk, vagyis az elektronokat villamos térrel aktiváljuk. A
gyakorlatban ezt egy generátorfeszültségével oldjuk meg. A generátort, a fogyasztót és az ezeket összekötı vezetékeket
együttesen áramkörnek nevezzük.
Az áramkör
A töltésszétválasztás
A generátor a befektetett energiafajtákat villamos energiává alakítja át úgy, hogy közben töltésszétválasztást végez.
Egyszerő töltésszétválasztó eszköz például

• a zsebtelep,
• a hıelem,
• a fényelem és
• az akkumulátor.
Az erımővekben háromfázisú generátorok segítségével állítják elı a kívánt feszültséget. A szétválasztott töltések egyik
csoportja a generátor kivezetésén kilépve, majd a vezetéken és a fogyasztón áthaladva a generátor másik kivezetéséhez
sodródik, ahol az ellentétes töltésekkel találkozik és kiegyenlítıdik. Az ellentétes töltések kiegyenlítıdését
rekombinációnak nevezzük.
A pólusok
Az alkatrészek és az eszközök kivezetéseit, így a generátorét is kapcsoknak vagy pólusoknak nevezzük. A generátort
elsısorban a feszültségével jellemezhetjük, amely a kapcsai között lép fel. A feszültség hajtja elıre a töltéseket, ez
készteti az elektronokat a töltéskiegyenlítıdésre. A feszültség irányát, polaritását nyíllal jelöljük. A nyíl a kiegyenlítıdı
pozitív töltéshordozók áramlási irányát jelöli, ezért minden esetben a generátor pozitív kapcsától a negatív kapcsa felé
mutat.
Generátorok
A generátorok csoportosítása
A feszültséggenerátorokat csoportosíthatjuk az elıállított feszültség idıbeli lefolyása szerint, valamint az elıállított
feszültség értéke szerint. Megkülönböztetünk váltakozó- illetve egyenfeszültséget, valamint állandó és változó értékő
feszültséget elıállító generátorokat.
A generátorok fajtái
A gyakorlatban sokféle generátort használunk, ezek tulajdonságait a rajzjelükkel is kifejezhetjük. Az ábrán látható
generátorok:
1
4.A 4.A
a) egyszerő,
b) forgógépes,
c) egyenfeszültségő,
d) szinuszosan váltakozó feszültségő,
e) elektronikus generátor
f) galvánelem.
A galvánelem is egyenfeszültségő generátor, a hosszú vonal a pozitív, a rövid a negatív pólusa.
Az áramkör
A generátor U feszültségének hatására megindul a szabad töltéshordozók áramlása, ami nem más, mint az áram. Áram
csak akkor alakul ki, ha az áramkör zárt. A gyakorlatban az áramkör zárását, megszakítását kapcsolókkal végzik.
Az áramkörök fontos része a fogyasztók csatlakoztatását biztosító foglalat. A következı képeken a különbözı típusú
izzók foglalatait láthatjuk.
Elektronok áramlása
Az áramerısség
Az áramerısség csakúgy, mint a feszültség vektor mennyiség, iránya a pozitív töltéshordozók áramlási irányával egyezik
meg. Ha megfigyeljük ez ellentétes a leggyakoribb töltéshordozó az elektron áramlási irányával. Az áramkörben az áram
iránya a generátor pozitív pólusától a fogyasztón át a negatív pólus felé mutat.
Áram folyása Protonok áramlása
A generátorok rajzjelei
Egyszerő Forgógépes Egyenfeszültségő Szinuszos

generátor generátor generátor generátor Galvánelem
A fogyasztók
Az áramkör másik fontos eleme a fogyasztó, amit egy ellenállással szimbolizálunk. Feladata a töltéskiegyenlítés.
Áramköri jelölése egy téglalap. A fogyasztó a rajta átáramló töltéshordozók energiáját hı, mechanikai, fény stb.
energiává alakítja. Ilyen fogyasztók például:
• izzólámpa,
• hajszárító,
• vasaló stb.
Ohm törvénye, az ellenállás jelleggörbéje
Ohm törvénye
Georg Ohm német fizikus a kísérletei alapján az ellenállást a feszültségbıl és a hatására kialakuló áramerısségbıl
határozta meg. Azt tapasztalta, hogy az áramkörben a két mennyiség hányadosa jellemzı egy adott fogyasztóra és
állandó érték, ami nem függ sem a feszültség, sem pedig az áramerısség értékétıl.
2
4.A 4.A
U
R= = állandó , [R] = V =Ω
I A
Póluspárok nevezetes lezárásai
A generátorok kapcsainak (póluspárok) kétféle nevezetes lezárását ismerjük: a rövidzárt és a szakadást. Rövidzárról
akkor beszélünk, ha nem szerepel fogyasztó az áramkörben, tehát R = 0 és I = ∞. A generátor által szétválasztott
töltések akadálytalanul és közvetlenül a generátor kapcsai között egyenlítıdnek ki. A gyakorlatban minden anyagnak van
ellenállása, ezért az áram értéke sohasem lehet végtelen, így tökéletes, ideális rövidzár nem létezik.
Szakadásról akkor beszélünk, ha az áramkörben végtelen nagy értékő ellenállás szerepel, viszont ez nem tekinthetı
fogyasztónak, mert szakadás esetén az áramkörben nem folyik áram. R = ∞, I = 0.
A rövidzár A szakadás Az ellenállás
Lineáris alkatrészek
U U U
Az R= összefüggés átrendezésével a törvény további alakjai: I= és U=I·R. Az I= összefüggést egy U-
I R R
I koordinátarendszerben ábrázolva R állandósága miatt egy olyan egyenest kapunk, amelynek a meredeksége: 1R , ami
nem más, mint a villamos vezetıképesség. Nagy értékő ellenálláshoz ezért kicsi, kicsihez nagy meredekségő egyenes
tartozik.
Azokat az eszközöket és áramköröket, amelyek karakterisztikája egyenes, lineáris eszközöknek, illetve áramköröknek
nevezzük, amelyeknél ez nem teljesül nemlineárisaknak.
A nemlineáris eszközökkel és áramkörökkel elsısorban az elektronika foglalkozik, és ezekre Ohm törvénye csak
fenntartásokkal alkalmazható, hiszen az áramerısség nem egyenesen arányos a feszültséggel.
Kirchhoff I. törvénye: a csomóponti törvény
Egyenáramú áramkörök alapfogalmai

Minden olyan áramkört, amely több fogyasztót, vagy több generátort tartalmaz összetett áramkörnek tekintjük, és
villamos hálózatnak is nevezhetjük.
A villamos hálózatokat csoportosíthatjuk energia vagy a kivezetések száma szerint is. Energia szerint megkülönböztetünk
passzív illetve aktív villamos hálózatokat. Egy összetett áramkör passzív, ha csak fogyasztókat tartalmaz, míg aktív, ha a
fogyasztókon kívül legalább egy generátort is magába foglal.
Pólusnak nevezzük a hálózatnak azt a pontját, amelyhez egy újabb áramköri elemet (alkatrészt, mérıeszközt,
generátort, stb.) csatlakoztathatunk. A gyakorlatban alkalmazott hálózatok lehetnek:
• kétpólusúak (például a legtöbb fogyasztó: hangfal, izzólámpa,…) vagy

• négypólusúak (például az erısítıkapcsolások).
A szabad pólusok megszüntetését lezárásnak nevezzük, amelyet a legegyszerőbben egy ellenállással vagy egy
generátorral valósíthatunk meg. Két nevezetes lezárásról már említést tettünk: a szakadásról illetve a rövidzárról.
Kirchhoff törvényei
Kirchhoff törvényei egyenáramú villamos hálózatok elemzéséhez nyújtanak segítséget, de késıbb látni fogjuk, hogy
bizonyos kritériumok figyelembevételével váltakozó áramú hálózatok analizálására is alkalmazhatók.
3
4.A 4.A
Összetett áramkör
Három vagy több vezeték találkozási pontja a hálózat csomópontja. Ilyenek például az áramkör A, B, C, D, E, G és H
pontjai, de nem csomópont az F pont, hiszen ott nincs jelölve a kötés.
Két csomópont között található a hálózat egy ága (AD, AC, DH, …). Azonos csomópontnak tekinthetı az E és a G pont,
valamint az A és a B pont, mert csak egy vezetékkel vannak összekötve, nincs köztük alkatrész.
Huroknak nevezzük azoknak az ágaknak az összességét, amelyeken végighaladva a kiindulási pontba térhetünk vissza
úgy, hogy közben egy ágon sem haladunk kétszer végig (ACD, BACE, …)
A csomóponti törvény
A csomópontba befolyó áramok nagyságának összege megegyezik a csomópontból elfolyó áramok nagyságának
összegével.
Az ábra áramai között a csomóponti törvény értelmében a következı kapcsolat van:
I1+I2 = I3+I4+I5, ebbıl: I1+I2−I3−I4−I5 = 0.
ΣI=0, azaz a csomóponti áramok összege nulla, ha a be- és az elfolyó áramok elıjeleit különbözınek választjuk. Az ábra
jelöléseinél tehát a csomópontba befolyó áramok (I1, I2) elıjele pozitív, míg a kifelé folyó áramok (I3, I4, I5) elıjele
negatív.
Csomóponti áramok
Kirchhoff II. törvénye: a huroktörvény
A huroktörvény
Bármely zárt hurokban az áramköri elemeken lévı feszültségek elıjelhelyes összege nulla.
Az ábra feszültségei között a következı kapcsolat adható meg:

U01+U02−U03=U1+U2+U3+U4
ebbıl következik, hogy:
U01+U02−U03−U1−U2−U3−U4=0
vagyis
ΣU=0
Az ábra jelöléseinél a körüljárási iránynak megfelelı feszültségek elıjele pozitív (U1, U3, U03, U4, U2), a körüljárási
iránnyal ellentétes feszültségek elıjele negatív (U02, U01).
4
4.A 4.A
A huroktörvény másképpen megfogalmazva: a sorba kapcsolódó fogyasztókra jutó feszültségek összege megegyezik a
generátorok elıjelhelyes feszültségösszegével.
Feszültségek egy hurokban
A hurokban a feszültségek összegzése
Az Ohm törvény igazolása méréssel
A villamos alapmennyiségek mérése

A villamos mérımőszereket egy körrel jelöljük, amelyben feltüntetjük a mérendı mennyiség mértékegységét (A, V, Ω,
W, mV, µA) esetleg a jelét (U, I, R, P, stb.).
Az ellenállások mérésének legegyszerőbb módja, ha az ellenállás két kivezetésére kapcsolunk egy ellenállásmérı
mőszert. A mőszer tartalmaz saját feszültségforrást, és ennek a feszültségének hatására kialakuló áramerısség értékbıl
számítja ki az ellenállás értékét.
Ohm törvényének értelmében lehetıségünk van arra, hogy egy ellenállás értékét feszültségének és áramerısségének
U
mérésével határozzuk meg. A hányadosuk ugyanis az ellenállást adja meg az R= összefüggés alapján. Nézzük
I
meg elıször, hogyan kössük be az áramkörbe ezeket a mérımőszereket!
Ellenállás mérése Áramerısség mérése Feszültség mérése
- Az áramerısség a töltéshordozók áramlását jellemzı mennyiség, ezért az árammérı mőszert a fogyasztóval sorosan
kell bekötni.
- A feszültség pedig két pont közötti potenciálkülönbség, ezért a feszültségmérı mőszert a fogyasztóval párhuzamosan
kell kapcsolni.
Mérés több mőszerrel

Ha a kétféle mőszerrel ugyanannak az ellenállásnak a jellemzıit akarjuk megmérni, akkor a nem ideális mőszerek miatt
a következı problémákkal találkozunk.
1. Ha az ellenállással a feszültségmérıt kapcsoljuk párhuzamosan, akkor nemcsak az ellenálláson, hanem a

feszültségmérın folyó áramot is mérjük.
5
4.A 4.A
2. Ha az ellenállással az árammérıt kapcsoljuk sorosan, akkor nemcsak az ellenálláson, hanem az árammérın esı
feszültséget is mérjük.
Kis értékő ellenállások mérése

Alakítsunk ki egy soros áramkört az árammérı mőszerbıl és az Rx ismeretlen ellenállásból a generátor két kapcsa
között, majd kapcsoljuk a feszültségmérıt az ellenállással párhuzamosan.
Kis értékő ellenállás

Az ellenállás mért értéke közvetlenül a mérési eredményekbıl számítva:
Ux
Rx =
I
A mérési módszer annál pontosabb, minél kisebb az ellenállás értéke a feszültségmérı mőszer belsı ellenállásához
képest. Kis értékő ellenállás mérésénél a feszültségmérı árama – a nagy ellenállása miatt – sokkal kisebb lesz, mint az
ismeretlen ellenállásé, így a mérési hiba is kicsi lesz.
Nagy értékő ellenállások mérése

Alakítsunk ki egy soros áramkört az árammérı mőszerbıl és az Rx ismeretlen ellenállásból a generátor két kapcsa
között, majd kapcsoljuk a feszültségmérıt a generátorral párhuzamosan.
Nagy értékő ellenállás
Az ellenállás mért értéke közvetlenül a mérési eredményekbıl számítva:

U
Rx =
Ix
A mérési módszer annál pontosabb, minél nagyobb az ellenállás értéke az árammérı mőszer belsı ellenállásához
képest. Nagy értékő ellenállás mérésénél az árammérı feszültsége – a kis ellenállása miatt – sokkal kisebb lesz, mint az
ismeretlen ellenállásé, így a mérési hiba is kicsi lesz.
Az Kichhoff törvények igazolása méréssel
R1 V U1 A
I 1 A I 2 A I 3 A
U R2 U2
V V
R1 R2 R3
R3 V U3
Huroktörvény mérése Csomóponti törvény mérése
6
4.B 4.B
4.B Félvezetı áramköri elemek – Félvezetı diódák
Ismertesse a félvezetık felépítésének és mőködésének fizikai alapjait, s fejtse ki a

mőködés elektronfizikai és elektrokémiai vonatkozásait!
Értelmezze a félvezetı dióda jellemzıit, s értelmezze az egyenáramú és a differenciális
ellenállást!
Rajzolja fel a félvezetı dióda karakterisztikáját és jelképét!
Mutassa be a karakterisztika jellegzetes szakaszait!
A félvezetı anyagok fizikája (sajátvezetés, szennyezés, áramvezetés félvezetıkben)
Kvantummechanika
Eszerint az atomban lévı elektronok potenciális energiája és a hozzárendelt állandó elektronpályák csak diszkrét
energiaértékeket vehetnek fel. Szilárd anyagokban azonban az erıs atomi kölcsönhatások miatt az egyedi atomok
diszkrét energiaértékei kiszélesednek és energiasávokban (megengedett energiaszintekben) tömörülnek, amelyek tiltott
sávokkal (tiltott energiaértékekkel) vannak egymástól elválasztva.
Tiltott sáv
A megengedett energiaszintek tiltott sávokkal (tiltott energiaértékekkel) vannak egymástól elválasztva.
Vezetési sáv
Ha az atomot megfelelı nagyságú energiával gerjesztjük, akkor a vegyértékelektron kiszakad az atomi kötelékbıl és
bekerül a vezetési sávba.
Energiasáv
Szilárd anyagokban azonban az erıs atomi kölcsönhatások miatt az egyedi atomok diszkrét energiaértékei kiszélesednek
és energiasávokban (megengedett energiaszintekben) tömörülnek.
Vegyértéksáv
Vegyértéksávnak vagy valenciasávnak nevezzük az atom maximális energiaszintő elektronpályáját. A vegyértéksávban
található elektronok a vegyérték- vagy valenciaelektronok.
Ha az atomot megfelelı nagyságú energiával (ionizációs energiával) gerjesztjük, akkor a vegyértékelektron kiszakad az
atomi kötelékbıl és bekerül a vezetési sávba. Itt szabad töltéshordozóként viselkedve növeli az anyag vezetıképességét,
amelyet a vegyérték és a vezetési sáv közötti tiltott sáv szélessége határoz meg.
Az elektronvolt (eV) az elektron 1 V gyorsító feszültség hatására létrejövı mozgási energiája.
Tiltott sávok különbsége

Figyeljük meg a vezetık, félvezetık és a szigetelık tiltott sávjának szélessége közti különbséget!
• Vezetı anyagok esetén a tiltott sáv szélessége nagyon kicsi (0.2 eV), ami azt jelenti, hogy már
szobahımérsékleten is nagyon sok vezetési elektronnal rendelkeznek.
• Félvezetı anyagok esetén a tiltott sáv szélessége nagyobb (0.7…1.2 eV), ezért szobahımérsékleten és tiszta
állapotban szigetelıként viselkednek. Azonban ha a hımérsékletük nı, akkor egyre több vezetési elektronjuk
keletkezik, vagyis a vezetıképességük növekszik.
• Szigetelı anyagok esetén a tiltott sáv szélessége már olyan nagy (>1.5 eV), hogy gerjesztés hatására sem
képzıdik jelentıs mennyiségő vezetési elektron. A vezetıképességük megközelítıleg nulla.
Az atomok vagy molekulák összekapcsolódásának típusa meghatározza az anyag áramvezetı képességét.
Energiasáv vezetıben Energiasáv félvezetıben Energiasáv szigetelıben
1
4.B 4.B
Félvezetı elemek
A félvezetı anyagok lehetnek kémiai elemek és vegyületek is. A legfontosabb félvezetı elemek:
• a germánium (Ge) és
• a szilícium (Si),
amelyek a periódusos rendszer IV.A csoportjába tartoznak. Félvezetı elemként viselkednek bizonyos fémötvözetek,
például a gallium-arzenid (GaAs) és az indium-antimonid (InSb) is.
A félvezetı anyagok tulajdonságai

Vizsgáljuk meg a félvezetı anyagok tulajdonságait kovalens kötéssel kapcsolódó atomok esetén! Minden atom a
vegyértékelektronjait négy másik atommal osztja meg, így alakul ki egy szimmetrikus tetraéderes szerkezet. Ez a
gyémánt típusú kristályszerkezet a nagyon kemény és stabil kristályokra jellemzı. Az atomok térbeli ábrázolása helyett a
továbbiakban az ezzel egyenértékő, de áttekinthetıbb síkbeli szerkezetet használjuk.
A szilíciumkristály szerkezete A szilíciumkristály síkbeli ábrázolása
Félvezetık sajátvezetése
A félvezetı eszközök gyártására használt nagy tisztaságú monokristályos (egykristályos) anyagokban minden elektront
lekötnek a kovalens kötések, egyetlen szabad töltéshordozót sem tartalmaznak. Ezek alapján azt mondhatnánk, hogy a
félvezetı anyagok tökéletesen szigetelnek. Ez azonban csak az abszolút nulla hımérsékleten igaz. Ha a félvezetı anyag
hımérsékletét megnöveljük, akkor a hıenergia hatására néhány kovalens kötés felbomlik, amely pl.
szobahımérsékleten már jelentıs számú valenciaelektront jelent, ami a vezetıképesség megnövekedését vonzza
magával. A kötésébıl kilépı elektron elektronhiányt, azaz pozitív töltéső lyukat hagy maga után. A lyuk egy negatív
töltés hiányt jelent, amely magához vonz egy szomszédos elektront. Ez az elektron szintén lyukat hagy maga után, tehát
elektromos tér hatására a lyuk a negatív, míg az elektron a pozitív pólus felé áramlik.
Az imént leírtakat az elektron-lyuk pár hıhatás révén történı képzésnek nevezik.
A szabad töltéshordozók mozgásának félvezetıkben - a hımozgáson kívül - két oka lehet:
• A töltéshordozók nem egyenletes eloszlása a kristályban.

• Belsı, vagy külsı elektromos tér jelenléte.
Egy inhomogén szennyezettségő félvezetı kristályban a töltéshordozók mozgása nem véletlenszerő, hanem azt a célt
szolgálja, hogy egyenletesen kitöltsék a rendelkezésükre álló teret. Az ilyen koncentráció különbségbıl adódó
töltéshordozó áramlást diffúziós áramnak nevezzük. Az elektronok diffúziója következtében a félvezetı anyag egyes
részei között felborul az elektromos töltések egyensúlya, azonban ha az anyagot teljes egészére vizsgáljuk,
elektromosan semleges marad. Az elektromos töltéseloszlás változása olyan belsı villamos teret hoz létre, amelynek
hatása a töltéshordozókat az eredeti helyükre kényszeríti vissza. Ez a folyamat egy újabb áramot idéz elı, melynek
iránya pontosan ellentétes a diffúziós áraméval, viszont nagyságuk azonos. Ha egy félvezetı egységkristályban a
töltéshordozók mozgása külsı vagy belsı elektromos tér hatására jön létre, akkor ezt az áramot sodródási áramnak,
vagy más néven driftáramnak nevezzük.
Termikus töltéshordozók
A félvezetı anyagban rendszertelen mozgást végzı elektronok ha találkoznak egy pozitív töltéső lyukkal, akkor azzal
azonnal kötést létesítenek, amit rekombinációnak (újraegyesülésnek) nevezünk. Egységnyi kristálytérfogatban egy adott
idı alatt keletkezett és rekombinálódó töltéshordozók száma azonos. A keletkezéstıl az újraegyesülésig egy szabad
töltéshordozó élete (fennmaradása) csak néhány másodpercre tehetı. Azonban a félvezetı kristályban mindig találunk
az adott hımérsékletre jellemzı számú szabad töltéshordozó párokat. Ezek a termikus töltéshordozók hozzák létre a
félvezetı saját vezetését.
A szerkezeti félvezetık saját vezetése, amely egyenesen arányos a termikus töltéshordozók számával, exponenciálisan
növekszik a hımérséklettel.
2
4.B 4.B
A félvezetık szennyezése (adalékolása)

Az elektronika szerkezeti félvezetıket kis értékő vezetıképességük miatt a gyakorlatban csak ritkán használ. A tiszta
félvezetıket csak NTK- ellenállásként alkalmazzák.
A félvezetı anyag vezetıképességét más atomokkal való szennyezéssel növelhetjük. A négy vegyértékő félvezetı
anyagokat három vagy öt vegyértékő atomokkal szokták szennyezni, így növelve meg vezetıképességét:
• Három vegyértékő szennyezıatomok: bór (B), alumínium (Al), indium (In), gallium (Ga)
• Öt vegyértékő szennyezıatomok: foszfor (P), antimon (Sb), arzén (As), bizmut (Bi).
Ha egy szilícium egységkristályt ötvegyértékő (pl. foszfor) atomokkal szennyezünk, akkor a foszfor atom négy elektronja
kötést alakít ki a szomszédos szilícium atomok elektronjaival, míg az ötödik amelyik nem tud kötést kialakítani csak lazán
kötıdik atomtörzséhez, így már minimális energiaközlés hatására (szobahımérsékletnél kisebb hımérsékleten is)
vezetési elektronná válik. Az ötvegyékértékő atomok mindegyike tehát egy szabad töltéshordozót hoz létre a kristályban
anélkül, hogy pozitív töltéső lyuk keletkezne.
N-típusú szennyezés
Az elektronokat N-típusú szennyezés esetén többségi töltéshordozóknak, míg a lyukakat kisebbségi töltéshordozóknak
nevezzük. Az N-típusú félvezetıkben a vezetési elektronok egy része a donor atomokból, más része a hımozgás okán
keletkezik. Abban a hımérséklettartományban, ahol a félvezetı alkatrészeket használják, a szabad töltéshordozók száma
nem függ a termikus töltéshordozók számától.
N-szennyezéső szilícium
Ha a kristályban található szabad elektronok száma sokkal nagyobb, mint a lyukak száma, akkor N-szennyezéső
szilíciumról beszélünk. A foszfor atom mivel elektront ad le donor atomnak, a szennyezést donor szennyezésnek
nevezzük.
Az elektronokat N-típusú szennyezés esetén többségi töltéshordozóknak, míg a lyukakat kisebbségi töltéshordozóknak
nevezzük. Az N-típusú félvezetıkben a vezetési elektronok egy része a donor atomokból, más része a hımozgás okán
keletkezik. Abban a hımérséklettartományban, ahol a félvezetı alkatrészeket használják, a szabad töltéshordozók száma
nem függ a termikus töltéshordozók számától.
Si-P kötés (N-típusú szennyezés) Si-B kötés (P-típusú szennyezés)
P-típusú szennyezés
A félvezetı anyag vezetıképességének növelése három vegyértékő szennyezıatomok kristályba való beépítésével is
létrehozható. Ilyen esetben csak három kovalens kötés jöhet létre, a negyedik kötésbıl hiányzó elektron helyén egy lyuk
keletkezik. Akár már kis energia közlés esetén is létrejöhet az, hogy valamelyik közeli atom egyik elektronja erre az üres
helyre beugorjon és így saját helyét hagyja betöltetlenül. Ez a lyuk egy másik elektron számára marad betölthetıvé, és
így a lyuk kristályban történı vándorlása máris megvalósult.
A három vegyértékő atomok a lyukak létrehozásával elektronokat vesznek fel, ezért akceptor vagy P-típusú szennyezı
anyagoknak nevezzük ıket. Az ilyen szennyezettségő félvezetıt P-típusú félvezetınek nevezzük, amelyben a többségi
töltéshordozók a pozitív töltéső lyukak, míg a kisebbségi töltéshordozók a negatív töltéső elektronok
Áramvezetés a félvezetıkben
A szabad töltéshordozók mozgásának félvezetıkben - a hımozgáson kívül - két oka lehet:
• A töltéshordozók nem egyenletes eloszlása a kristályban

• Belsı, vagy külsı elektromos tér jelenléte.
3
4.B 4.B
Egy inhomogén szennyezettségő félvezetı kristályban a töltéshordozók mozgása nem véletlenszerő, hanem azt a célt
szolgálja, hogy egyenletesen kitöltsék a rendelkezésükre álló teret. Az ilyen koncentráció különbségbıl adódó
töltéshordozó áramlást diffúziós áramnak nevezzük.
Elektronok diffúziója Driftáram a félvezetıkben
Az elektronok diffúziója következtében a félvezetı anyag egyes részei között felborul az elektromos töltések egyensúlya,
azonban ha az anyagot teljes egészére vizsgáljuk, elektromosan semleges marad. Az elektromos töltéseloszlás változása
olyan belsı villamos teret hoz létre, amelynek hatása a töltéshordozókat az eredeti helyükre kényszeríti vissza. Ez a
folyamat egy újabb áramot idéz elı, melynek iránya pontosan ellentétes a diffúziós áraméval, viszont nagyságuk azonos.
Ha egy félvezetı egységkristályban a töltéshordozók mozgása külsı vagy belsı elektromos tér hatására jön létre, akkor
ezt az áramot sodródási áramnak, vagy más néven driftáramnak nevezzük.
PN átmenet, a félvezetık felépítése, rajzjele
A PN-átmenetek
A félvezetık felépítésében P-típusú és N-típusú rétegek egyaránt megtalálhatóak. Ezen különbözı vezetıképességő
rétegek között, a szennyezıatomok eloszlásának a változása lép fel. Abban az esetben amikor a szennyezıatomok
koncentrációjának változása a vezetés típusának megváltozásával egy maximálisan 1 µm szélességő zónában jön létre,
akkor egy PN-átmenetet kapunk. A félvezetı eszközök mőködési paramétereinek jelentıs részét a PN-átmenet
tulajdonságai határozzák meg.
PN-átmenet
A határréteg
Most nézzük meg, hogyan alakul ki a PN-átmenet. Tételezzük fel, hogy a két réteg kezdetben elektromosan semleges. A
két réteg érintkezési felületénél a töltéshordozók koncentrációkülönbsége kis mértékő diffúziót indít meg: a N-rétegbıl
elektronok diffundálnak át a P-szennyezettségő rétegbe, a pozitív töltéső lyukak pedig a P-szennyezettségő rétegbıl
átdiffundálódnak az N-rétegbe.
Amikor az N-rétegbıl kiinduló elektronok áthaladnak a határrétegen, egy olyan tartományba érkeznek, ahol igen nagy a
pozitív töltéső lyukak sőrősége. Mivel itt a rekombináció valószínősége nagy, az elektron, mint szabad töltéshordozó
rövid idı alatt megszőnik.
PN-átmenet potenciálgátja PN-átmenet kialakulása
Hasonló folyamaton megy keresztül a pozitív töltéső lyuk az N-sszennyezettségő rétegben. Ennek következtében az
átmenet környezetében, szennyezéstıl függıen, a félvezetı anyag töltéshordozókban elszegényedik és egy úgynevezett
határréteg (tértöltéső tartomány) alakul ki.
4
4.B 4.B
A PN-átmenet egy nagyon vékony réteg, amely vastagsága 1 µm és 10 nm között változik. A határréteg két oldalán
kialakul egy belsı potenciálgát, amelyet Ud diffúziós feszültségnek nevezzük. Ennek nagysága szilícium félvezetı esetén
0,6-0.7 V körüli érték.
A valóságban a két réteg szennyezése csak nagyon ritkán egyforma, ezért a tértöltési tartománya kevésbé szennyezett
területen nagyobb kiterjedéső.
A félvezetı dióda
A félvezetı dióda tulajdonképpen nem más, mint egy kivezetésekkel ellátott, fém, üveg, mőanyag tokba zárt PN-
átmenet.
Dióda felépítése Dióda rajzjele
A rajzjel háromszögrésze a P-tartományt (anód) szimbolizálja, a függıleges vonalrésze az N-tartományt (katód). A

vezeték irányába mutató csúcs a nyitóirányú polarizálás estén érvényes áramirányt adja meg.
A PN-átmenet a mőködtetı feszültségpolaritásától függıen nyitó vagy záróirányban mőködtethetı. Nyitóirányú a

félvezetı dióda elıfeszítése, ha a P tartomány az N-réteghez képest pozitív feszültséget kap, ellenkezı polaritás esetén
záróirányú mőködtetésrıl beszélünk. Nyitóirányú polarizálással a dióda vezeti az elektromos áramot, mert úgy viselkedik,
mint kis értékő ellenállás, míg záróirányú elıfeszítés (= polarizálás, mőködtetés) esetén a dióda ellenállása nagy értékő,
így nem vezet.
Mindezekbıl arra lehet következtetni, hogy a félvezetı diódának egyenirányító hatása van. A félvezetı dióda szerkezete
és a szennyezett rétegek geometriája függvényében további különleges tulajdonságok elérése válik lehetıvé. Ezek a
tulajdonságok teszik lehetıvé nagyon sok diódatípus megvalósítását.
A félvezetı dióda elıfeszítése, karakterisztikák (az egyenáramú és a differenciális ellenállás)
Félvezetı dióda nyitóirányú elıfeszítése

A dióda nyitóirányú elıfeszítése azt jelenti, hogy az anód a katódhoz képest pozitívabb feszültséget kap. A nyitóirányú
elıfeszítés a diffúziós feszültség értékét csökkenti, amely gátolja a többségi töltéshordozók áramlását.
Dióda nyitóirányú elıfeszítése Dióda nyitóirányú karakterisztikája
Mint ahogy a karakterisztikáról leolvashatjuk, kis mértékő nyitóirányú feszültség esetén (100 mV) a PN-átmenet még
viszonylag nagy ellenállású, azaz csak nagyon kis erısségő áram folyik. Az Uf feszültséget növelve kezdetben kis
mértékő áramnövekedést, majd a diffúziós feszültség értékét elérve (Si diódáknál kb. 0,6 V) hirtelen nagyon erıs
növekedés tapasztalható.
Ameddig Uf nem lesz egyenlı Ud-vel addig a dióda árama exponenciálisan nı.
A dióda viselkedése nyitófeszültség növelése esetén

A nyitófeszültség további növelése esetén a dióda úgy fog viselkedni, mint egy kis értékő ellenállás, tehát a
karakterisztika további alakulása lineáris jelleget mutat. Ennek az ellenállásnak az értéke a félvezetı anyagától,
szennyezettségétıl és geometriai tulajdonságaitól függ.
5
4.B 4.B
Félvezetı dióda záróirányú elıfeszítése

Záróirányú elıfeszítés esetén a potenciálgát értéke megnı, a tértöltési zóna a félvezetıben a zárófeszültség
függvényében kiszélesedik (záróirányú karakterisztika). Ekkor a PN-átmeneten csak nagyon kis értékő, µA nagyságrendő
úgynevezett visszáram folyik, aminek az értéke gyakorlatilag független a záróirányú feszültség értékétıl.
A záróirányú áram nagysága

A záróirányú áram nagysága a hımérséklet növekedésével exponenciálisan nı. Állandó hımérsékleten nulla záróirányú
feszültség esetén a záróirányú áram értéke is nulla. A kisebbségi töltéshordozók áramlása már kis zárófeszültség esetén
is megindul és a visszáram néhány tized voltnál telítésbe kerül. Ez annak köszönhetı, hogy a kisebbségi töltéshordozók
mozgási energiája növekszik de számuk gyakorlatilag nem.
Az UR feszültség értékét tovább növelve a jelleggörbén elérünk a letörési feszültséghez (UZ), ahol a záróirányú áram
értéke kezdetben kis mértékben, majd hirtelen növekszik. Ennek oka abban rejlik, hogy a kialakuló villamos tér
erıhatása elektronokat szabadít fel kötéseikbıl (Zener-letörés).
Dióda záróirányú polarizálása Dióda záróirányú karakterisztikája
Félvezetı diódák paraméterei

A fent megrajzolt áramkörök segítségével vegyünk fel egy Si és egy Ge-dióda teljes karakterisztikát. A jelleggörbékbıl
meghatározható a diódák ellenállása. Két jellegzetes ellenállást különböztethetünk meg, ezek a dióda paraméterei:
• Egyenáramú ellenállás (RD): Az egyenáramú ellenállás az origóból a munkapontba húzott egyenes

meredekségének reciprokja, értéke
UD
RD = .
ID
• Differenciális ellenállás (rD): A dióda kis váltó ill. váltakozó áramra való feszültség-változását írja le,
nagysága megegyezik a munkaponti érintı meredekségének reciprokjával, értéke
U term ∆U D
rD = , (ahol szobahımérsékleten U term = 26mV ) vagy rD = .
ID ∆I D
6
4.B 4.B
A karakterisztika matematikai jellemzése

A dióda áramának feszültségfüggése matematikai alakban:
 U 
I = I 0 ⋅  e U T − 1 ahol
 
 
• I0 a ráróirányú áram értéke,
• U a diódára kapcsolt feszültség,
• UT a hımérsékleti vagy termikus potenciál:
k ⋅T
UT = .
q
Ws
- k a Boltzman állandó: k = 1,38 ⋅ 10 − 23 ,
K
- T a hımérséklet Kelvinben,
- q az elemi töltés: q = 1,6 ⋅ 10 −9 As ,
- U T = 26mV szobahımérsékleten, 293 K-en.
-
A matematikai formula által leírt fizikai viszonyok
• Ha U = 0:
0
e = 1, ezért I = 0.
Tehát külsı feszültség nélkül áram nem folyik.
• Ha U < 0:
záróirányú feszültség
−U U  
UT
−
UT 1  1 
e =e = U
⇒ I = I 0 ⋅  U − 1
UT
 U 
e e T 
U
UT
Ha U többszöröse UT-nek (UT = 26mV), e 〉〉1 , reciproka közel nulla, I = I0.
Tehát a záróirányú áram állandó, feszültségfüggetlen.
• U >> UT:
U
UT
I = I0 ⋅ e
Tehát nyitóirányban az áram exponenciálisan növekszik.
• A karakterisztika lineáris és letörési szakaszát nem jellemzi az egyenlet, mert ezekben a tartományokban nem
a PN átmenet szabja meg az áram értékét. A lineáris tartományban a nyitott PN átmenet ellenállása, a letörési
tartományban a téremisszió vagy a lavinaeffektus határozza meg az áramot.
Félvezetı diódák teljes karakterisztikája
A nyitóirányú karakterisztika felvétele A záróirányú karakterisztika felvétele
7
4.B 4.B
A dióda teljes karakterisztikáját négy különálló tartományra bonthatjuk.
Germánium és szilíciumdiódák jelleggörbéi
I. letörési tartomány: ennek a tartománynak az a jellegzetessége, hogy kis záróirányú feszültségváltozás hatására
nagy áramváltozás következik be. Az egyenáramú és a differenciális ellenállás értéke gyakorlatilag nullának
tekinthetı. A PN-átmeneten átfolyó záróirányú áram igen nagy értékő is lehet, amit feltétlenül korlátozni kell.
II. lezárási tartomány: a jelleggörbe ezen részén a kis értékő visszáram telítési jelleget mutat, azaz értéke nem függ
a záróirányú feszültség változásától. A visszáram értéke Ge-diódák esetén µA, míg Si-diódák esetén nA értékő, mely
áram a félvezetı anyag saját vezetıképességének tulajdonítható. A diódák ellenállása ezen tartományban nagyon
nagy értékő, Ge-diódák esetén akár 10 MΩ, míg Si-diódák esetén a 3000 MΩ-ot is elérheti. A dióda egyen és
váltakozó feszültség esetén is szakadásként viselkedik.
III. nyitóirányú tartomány exponenciális szakasza: a nyitófeszültség értéke még nem haladja meg a diffúziós
feszültség értékét. Ennek köszönhetıen a PN-átmenet ellenállása meglehetısen nagy értékő, amely a nyitóirányú
feszültség növelésével folyamatosan csökken. Ez, az áram exponenciális változását okozza. A diffúziós feszültség
értéke Ge-diódáknál kb. 300 mV, míg Si-diódáknál kb. 700 mV.
IV. nyitóirányú tartomány lineáris szakasza: a nyitófeszültség értéke nagyobb, mint a diffúziós feszültség. Ezért a
dióda vezeti az elektromos áramot, kis értékő 1−100Ω ellenállásként viselkedik. A diódán folyó nyitóirányú áram
értéke csak kis mértékben függ a nyitóirányú feszültség változásától.
8
5.A 5.A
5.A Egyenáramú hálózatok alaptörvényei – Nevezetes hálózatok
Vezesse le az ellenállások soros, párhuzamos és vegyes kapcsolásainál az eredı

ellenállás kiszámítására vonatkozó összefüggéseket!
Definiálja és igazolja a feszültségosztás törvényét!
Definiálja és igazolja az áramosztás törvényét!
Értelmezze a változtatható és a beállítható ellenállások gyakorlati felépítését
(potenciométer, trimmer)!
Vezesse le a csillag-delta átalakítást!
Vezesse le a Wheatstone-híd kiegyenlítésére szolgáló összefüggést!
Soros kapcsolás
Egy összetett áramkör az alkotóelemek soros, párhuzamos vagy - az ezekbıl kialakított - vegyes kapcsolásából áll.
Soros kapcsolásról beszélünk, ha az áramköri elemeken ugyanaz az áram folyik keresztül. Ez akkor keletkezik, ha az
egyik ellenállás végéhez a másik kezdetét kötjük, és mindezt az utolsó ellenállásig megismételjük.
A gyakorlatban legtöbbször ellenállások kapcsolódnak össze, amelyek együttes, eredı áramkorlátozó hatását egyetlen
ellenállással helyettesíthetjük. Ezt eredı ellenállásnak nevezzük.
Soros kapcsolás
Soros kapcsolásban nincs elágazás, ezért ugyanakkora áram folyik át minden ellenálláson. Kirchhoff huroktörvényének
értelmében:
U=U1+U2+U3+...Un
Minden ellenállásra külön-külön Ohm törvényét alkalmazva:
U1=I·R1, U2=I·R2, U3=I·R3,... Un=I·Rn,
Ezeket behelyettesítve a huroktörvénybe, majd a közös mennyiséget kiemelve:
U=I·R1+I·R2+I·R3+...+I·Rn
U=I·(R1+R2+R3+...+Rn)
U U
Mindkét oldalt elosztva a közös mennyiséggel: = R1 + R2 + R3 + ... + Rn , ahol a kapcsolás eredı
I I
ellenállása.
1
5.A 5.A
Re=R1+R2+R3+...+Rn
Ez azt jelenti, hogy a sorosan kapcsolt ellenállások eredıjét az ellenállások összegzésével kapjuk, ami mindig nagyobb
bármely a kapcsolást alkotó ellenállás értékénél.
Párhuzamos kapcsolás
Párhuzamos kapcsolásnál a kapcsolás közös mennyisége a feszültség, azaz minden ellenálláson azonos nagyságú
feszültségesés mérhetı, ami megegyezik a generátor feszültségével.
A fıágban folyó áramot, vagyis az eredı áramot a csomóponti törvény segítségével határozhatjuk meg:
I=I1+I2+I3+...+In
Ohm törvénye alapján az egyes ágakban folyó áramok:

U U U U U
I= , I1 = , I2 = , I3 = ...I n =
Re R1 R2 R3 Rn
U U U U U
Ezt behelyettesítve a csomóponti törvénybe: = + + + ... +
R R1 R2 R3 Rn
A közös feszültséget kiemelve, és egyszerősítve vele:
1 1 1 1 1
= + + + ... +
Re R1 R2 R3 Rn
Ez az eredı ellenállás reciprokát adja meg.
Párhuzamosan kapcsolt ellenállások eredıje mindig kisebb a kapcsolást alkotó legkisebb ellenállásnál is.
Két ellenállás esetén az eredı képlete könnyebben kezelhetı alakra hozható:
1 1 1 R2 R1 R + R1 R1 + R2
= + = + = 2 =
R R1 R2 R1 ⋅ R2 R1 ⋅ R2 R1 ⋅ R2 R1 ⋅ R2
R1 ⋅ R2
R=
R1 + R2
A reciprokos számítási mőveletet replusz jellel jelöljük:
R = R1 × R2
Ellenállások vegyes kapcsolása

Egy áramkörben az alkatrészeket nemcsak sorosan vagy párhuzamosan kapcsolhatjuk össze, hanem a két módszer
együttes használatával keletkezı vegyes kapcsolással is.
2
5.A 5.A
A vegyes kapcsolások jellegzetessége, hogy nincs olyan összefüggés, amelynek segítségével az összes ilyen kapcsolás
eredıje kiszámítható lenne. Ezért az áramkör átalakítása után, a soros és a párhuzamos kapcsolásoknál tanultakat
alkalmazva, több lépésben lehet eredményre jutni.
A vegyes kapcsolásokat a sorosan vagy párhuzamosan kapcsolódó elemek összevonásával belülrıl kifelé haladva
egyszerősítjük.
Egyszerősítés
Figyeljük meg, milyen átalakítások után jutunk el az áramkör eredı ellenállásának meghatározásához!
Az R2 és az R3 jelő ellenállás párhuzamosan kapcsolódik egymáshoz, az eredıjük: RA=R2×R3
Vegyes kapcsolás egyszerősítése1
Ha a két ellenállást ezzel az eredıjükkel helyettesítjük, akkor észrevehetjük a soros kapcsolódást az R4 jelzéső
ellenálláshoz: RB=RA+R4
Vegyes kapcsolás egyszerősítése2
Az újabb helyettesítés után pedig már csak két ellenállás párhuzamos kapcsolata marad, tehát a teljes vegyes kapcsolat
eredı ellenállása ennél az ellenállás hálózatnál: Re=R1×RB
Vegyes kapcsolás egyszerősítése 3

A feszültségosztás törvénye
Ha felrajzoljuk két ellenállás soros kapcsolatát, és Ohm törvényének segítségével meghatározzuk a rajtuk átfolyó áram
értékét (feszültségeséseik és ellenállásaik függvényében), a következı két egyenletet kapjuk:
U1 U2
I= és I=
R1 R2
Mivel mindkét ellenálláson ugyanaz az áram folyik keresztül:
U1 U 2 U 1 R1
= , amelybıl = .
R1 R2 U 2 R2
3
5.A 5.A
Soros kapcsolásban az egyes ellenállásokon fellépı feszültségek úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellenállások értékei.
Ez a feszültségosztás törvénye.
A feszültségosztó
A feszültségosztó egy olyan négypólus, amelyet legegyszerőbb esetben két sorba kapcsolt ellenállás alkot. Ha az osztóra
feszültséget kapcsolunk, akkor az ellenállásokon átfolyó áram azokon feszültségesést hoz létre. A két feszültség összege
megegyezik a bemenı feszültséggel. Az osztó kimeneti feszültségét a két ellenállás bármelyikérıl levehetjük, jelen
esetben az R2 -es ellenállásról.
Ha az osztóra nem kapcsolunk terhelést, akkor

U be U be
U ki = U R 2 , U R 2 = I ⋅ R2 , I = , U ki = I ⋅ R2 = ⋅ R2 ,
R1 + R2 R1 + R2
átrendezve:
R1
U ki = U be ⋅ .
R1 + R2
A képlet számlálójában mindig annak az ellenállásnak kell szerepelnie, amelyrıl az osztó kimeneti feszültségét levesszük,
a nevezıben pedig mindig a kapcsolás eredı ellenállását tüntetjük fel.
Ha a feszültségosztóra terhelést kapcsolunk, például egy ellenállást Rt, akkor ez az R2 ellenállással párhuzamosan
kapcsolódik.
Emiatt a nevezıben az elıbb felírt képlet annyiban módosul, hogy az eredı ellenállás értéke: R1+(R2×Rt)
összefüggéssel lesz kiszámítható, míg a számláló R2×Rt értékőre változik. Mivel a számláló értéke jobban csökken, mint
a nevezıé, ezért a terhelt osztó kimeneti feszültsége mindig kisebb, mint az ideális (terheletlen) érték.
R2 × Rt
U ki = U be ⋅ .
R1 + (R2 × Rt )
Ez azt is jelenti, hogy feszültség mérésekor - a mőszer véges nagyságú belsı ellenállása miatt - a kapott feszültség
mindig kisebb a valóságos értéknél.
A feszültségosztás elvén mőködnek például a változtatható értékő ellenállások (potenciométerek) is.
Potenciométerek
A feszültségosztók gyakorlati alkalmazásának egyik területe a változtatható értékő ellenállások, vagy más néven
potenciométerek. Ez az eszköz a rendelkezésünkre álló feszültség csökkentésére (esetleg szabályozására) használható
oly módon, hogy a potenciométer osztásarányát egy csúszóérintkezı segítségével változtathatjuk.
A rendelkezésünkre álló feszültség Ube, a szabályozott feszültség pedig Uki. A csúszóérintkezı helyzetétıl függıen az
osztó elemeinek megfelelı R1, R2 ellenállások értéke változik, de összegük mindig állandó marad.
4
5.A 5.A
A potenciométer mőködése
A potenciométerek csoportosítása ellenálláspálya szerint

Az ellenálláspálya kialakítása szerint beszélünk
• huzal-potenciométerrıl vagy
• rétegpotenciométerrıl.
A réteg rendszerint szén, valamilyen fém vagy cermet (fémoxidok, szilikátok és oldószerek keveréke). A hordozótest
bakelit, vagy nagyobb teljesítmények esetén kerámia. A csúszóérintkezı anyaga általában grafit vagy fém. Az érintkezı
elmozdulása lehet tengelyirányú vagy vertikális.
Huzalpotenciométer Rétegpotenciométer Tolópotenciométer Forgópotenciométer
A potenciométerek csoportosítása szerkezeti felépítés szerint

Szerkezeti felépítésük alapján megkülönböztetünk:
• beállító (trimmer) potenciométereket (az ellenállás idıszakos beállítását teszi lehetıvé),

• szabályozó potenciométereket (például a rádió hangerı és hangszín szabályozása),
• finombeállító potenciométereket (jellegzetessége, hogy beállításuk csavarhúzóval vagy kézzel történhet),
• többfordulatú (helikális) potenciométereket (nagy pontosságú beállításra alkalmas, a mozgó érintkezı
csigavonal mentén halad, követve az ellenálláspálya menetemelkedését),
• többszörösen különfutó potenciométereket (például a televízió három alapszínének szabályozása).
Többfordulatú Többszörösen különfutó

Trimmer potenciométer
potenciométer (helipot) potenciométer
5
5.A 5.A
Potenciométerek katalógusadatai
Potenciométerek mechanikai paraméterei

Egy elektronikai alkatrész katalógusban a következı adatokat találhatjuk meg, ha például 470 Ω-os, lineáris (A)
típusú, egypályás (mono) kivitelő 6 mm-es mőanyag tengellyel ellátott potenciométert választunk:
Elforgatási szög: 300°±5°

Mőködtetı forgató nyomaték: 0,4 – 1,5 Ncm
Maximális forgató nyomaték: 80 Ncm
Maximális tengelyirányú erı: 100 N (max: 5 s)
Súlya tengellyel együtt: ~11 g
Potenciométerek elektromos paraméterei

Maximális disszipáció (40 °C): 0,4 W
Maximális kapocsfeszültség: 500 V, DC
Szigetelési ellenállás: >5 GΩ
Átütésifeszültség: 1000 V, AC
Névleges ellenállás tőrés: ±20%
6
5.A 5.A
Potenciométerek fontos villamos tulajdonságai

A potenciométerek további fontos villamos tulajdonságai
Névleges ellenállásérték: Az alkatrészen gyárilag feltüntetett adat.
Tényleges ellenállás: A potenciométer végkivezetései között mérhetı ellenállásérték.
Névleges ellenállás tőrés: A tényleges ellenállásnak a névleges értékhez képest megengedett legnagyobb eltérése
százalékban kifejezve.
Kezdeti ellenállás: A mozgó érintkezı véghelyzete és a végkivezetés között mérhetı ellenállásérték.
Hatásos ellenállás: A teljes ellenállás azon része, amelyen belül az ellenállás értéke az elıírt jelleg szerint változik.
A potenciométer típusa: Megkülönböztetünk lineáris jellegőt (a jele: A), logaritmikus jellegőt (B) és fordított logaritmikus
jellegőt (C). A lineárist a méréstechnikában, a logaritmikust hangszínszabályozásra, a fordítottan logaritmikust pedig a
hangerı szabályozására szokták alkalmazni.
Névleges terhelhetıség (maximális disszipáció): A névleges üzemi hımérsékleten tartósan megengedett legnagyobb
villamos igénybevétel.
Potenciométer típusa
A potenciométer típusa: megkülönböztetünk lineáris jellegőt (a jele: A), logaritmikus jellegőt (B) és fordított logaritmikus
jellegőt (C).
Potenciométerek
Az áramosztás törvénye
Az áramosztás törvényét párhuzamos kapcsolások esetén értelmezhetjük. A párhuzamosan kapcsolt ellenállásokon a
közös mennyiség a feszültség, míg a rajtuk átfolyó áram áramkorlátozó hatásaik függvénye. Áramaikat az
U U
I1 = , I2 =
R1 R2
összefüggésekkel határozhatjuk meg.
Az egyenletekbıl a közös mennyiséget kifejezve

U=I1·R1=I2·R2
és átrendezés után az
I 1 R2
=
I 2 R1
összefüggésre jutunk. Ez szövegesen kifejtve azt jelenti, hogy párhuzamos kapcsolás esetén az áramerısségek
fordítottan arányosak az ágak ellenállásaival. Vagyis a csomópontba befolyó áram az ellenállásokon megoszlik, nagyobb
ellenálláson kisebb, kisebb ellenálláson nagyobb áram folyik.
Az áramosztó
7
5.A 5.A
A delta-csillag átalakítás
Vezessük le a delta-csillag átalakításnál használható összefüggéseket! A kapcsolás három pontja legyen A, B és C. Ezek
közé kapcsolódik háromszög alakban RAB, RAC és RBC az indexeiknek megfelelı, és az ábrán látható módon.
A delta és a csillag kapcsolás helyettesíthetıségének feltétele, hogy a megfelelı kivezetéseik között mindkét kapcsolási
formában ugyanakkora legyen az ellenállás.
AB pontok között:
deltakapcsolásban RAB× (RAC+RBC), míg csillagkapcsolásban RA + RB,
AC pontok között:
deltakapcsolásban RAC × (RAB+RBC), míg csillagkapcsolásban RA + RC,
BC pontok között:
deltakapcsolásban RBC × (RAB+RAC), míg csillagkapcsolásban RB + RC
az ellenállás eredıje
A delta-csillag átalakítás
A megfelelı eredı ellenállások egyenlısége miatt:
RA + RB = RAB × (RAC + RBC)
RA + RC =RAC × (RAB + RBC)
RB + RC =RBC × (RAB + RAC)
Az RA, RB és RC értékének kifejezése érdekében alakítsuk át ezeket az összefüggéseket, és helyettesítsük be, hogy
Σ R=RAB + RBC + RAC!
R AB ⋅ R AC + R AB ⋅ R BC R AB ⋅ R AC + R AB ⋅ R BC R AB ⋅ R AC R AB ⋅ R BC
1. , R A + RB = = = + ,
R AB + R BC + R AC ΣR ΣR ΣR
R ⋅ R + R AC ⋅ R BC R AC ⋅ R AB + R AC ⋅ R BC R AC ⋅ R AB R AC ⋅ R BC
2. R A + RC = AC AB = = + ,
R ⋅ R + R BC ⋅ R AC R BC ⋅ R AB + R BC ⋅ R AC R BC ⋅ R AB R BC ⋅ R AC
3. R B + RC = BC AB = = + .
Vonjuk ki az elsı egyenletbıl a másodikat:
R AB ⋅ R BC R AC ⋅ R BC
R B − RC = − .
ΣR ΣR
8
5.A 5.A
Ehhez az eredményhez adjuk hozzá a harmadik egyenletet:

R AB ⋅ R BC
2 ⋅ RB = 2 ⋅
ΣR
ebbıl pedig
R AB ⋅ R BC
RB =
ΣR
Ezután már csak ezzel kell behelyettesíteni az elsı és a harmadik egyenletbe, és megkapjuk mindhárom ellenállás
értékét:
R AB ⋅ R AC R AB ⋅ R BC R AC ⋅ R BC
RA = , RB = , RC = .
ΣR ΣR ΣR
Megállapíthatjuk, hogy csillagkapcsolásban az eredeti hálózat valamely pontjához csatlakozó ellenállás értékét úgy
kapjuk meg, ha a deltakapcsolásban ugyanezen ponthoz csatlakozó két ellenállás szorzatát osztjuk a deltakapcsolás
ellenállásainak összegével.
A csillag-delta átalakítás
Alakítsuk át az ábrán látható csillagkapcsolást úgy, hogy a hálózat többi részén a feszültség és az áramviszonyok ne
változzanak meg, tehát az AB, az AC és a BC pontok közötti ellenállás értéke se változzon meg.
Az átalakításnak akkor is helyesnek kell lennie, ha a három pont közül kettıt összekötünk.
Elıször kössük össze a B és a C pontot. Mindkét kapcsolásnál azonosnak kell lennie az A és az összekötött B és C pontok
közötti ellenállásnak, tehát a vezetıképességnek is.
az A és a B-C pontok között:
csillagkapcsolásban GA× (GB+GC), míg deltakapcsolásban GAB + GAC,
a B és az A-C pontok között:
csillagkapcsolásban GB× (GA + GC), míg deltakapcsolásban GAB + GBC,
a C és az A-B pontok között:
csillagkapcsolásban GC× (GA + GB) , míg deltakapcsolásban GAC + GBC
a vezetıképesség.
A megfelelı vezetıképességek egyenlısége miatt:
GAB + GAC = GA × (GB + GC),
GAB + GBC = GB × (GA + GC),
GAC + GBC = GC × (GA + GB).
9
5.A 5.A
Az GAB, GBC és GAC értékének kifejezése érdekében alakítsuk át ezeket az összefüggéseket, és helyettesítsük be, hogy
ΣG = GA + GB + GC!
G A ⋅ G B + G A ⋅ GC G A ⋅ G B + G A ⋅ GC G A ⋅ G B G A ⋅ GC
1. G AB + G AC = = = + ,
G A + G B + GC ΣG ΣG ΣG
G ⋅ G A + G B ⋅ G C G B ⋅ G A + G B ⋅ GC G B ⋅ G A G B ⋅ GC
2. G AB + G BC = B = = + ,
G ⋅ G A + GC ⋅ G B G C ⋅ G A + G C ⋅ G B G C ⋅ G A G C ⋅ G B
3. G AC + G BC = C = = + .
Vonjuk ki az elsı egyenletbıl a másodikat:
G A ⋅ GC G B ⋅ G C
G AC − G BC = − .
ΣG ΣG
Ehhez az eredményhez adjuk hozzá a harmadik egyenletet:
G A ⋅ GC
2 ⋅ G AC = 2 ⋅ ,
ΣG
amibıl már következik, hogy GAC=GA· GC∑G
G A ⋅ GC
G AC =
ΣG
Ezután már csak ezzel kell behelyettesíteni az elsı és a harmadik egyenletbe, és megkapjuk mindhárom vezetıképesség
értékét:
G A ⋅ GB G B ⋅ GC G A ⋅ GC
G AB = , G BC = , G AC = .
ΣG ΣG ΣG
Deltakapcsolásban az eredeti hálózat valamely két pontjához csatlakozó ellenállás vezetıképességének értékét úgy
kapjuk meg, ha a csillagkapcsolásban ugyanezen két ponthoz csatlakozó két ellenállás vezetıképességének szorzatát
osztjuk a deltakapcsolás vezetıképességeinek összegével.
Alakítsuk át ezeket az összefüggéseket, hogy az ellenállás értékeket is ki tudjuk fejezni:
G A ⋅ GB 1
A G AB = egyenletet átalakítva a G = összefüggés alapján:
ΣG R
1 1 1
+ +
R R B RC
R AB = A
1
R A ⋅ RB
1 1 1 1
Ha bevezetjük az + + = jelölést, akkor
R A R B RC R 0
1
R AB = R A ⋅ R B ⋅ .
R0
Ennek alapján:
1 1
R BC = R B ⋅ RC ⋅ és R AC = R A ⋅ RC ⋅ .
R0 R0
Deltakapcsolásban az eredeti hálózat valamely két pontjához csatlakozó ellenállás értékét úgy kapjuk meg, ha a
csillagkapcsolásban ugyanezen két ponthoz csatlakozó két ellenállás szorzatát szorozzuk a három ellenállás reciprok
értékének összegével.
10
5.A 5.A
A Wheatstone-híd
Hídnak nevezzük azokat a négypólusokat, amelyekben az egyes áramköri elemek értékeit úgy kell megválasztani, illetve
beállítani, hogy a kimeneti feszültség nulla legyen. Ez a híd kiegyenlített, azaz egyensúlyi állapota.
A hídkapcsolásokat a felhasználási módnak megfelelıen többféle alkatrészbıl is elkészíthetjük, de most csak az

ellenállásokkal felépített ún. Wheatstone-híd felépítését és mőködését ismerjük meg.
A Wheatstone-híd
Ha megvizsgáljuk és átalakítjuk a Wheatstone-híd kapcsolását, akkor azt vehetjük észre, hogy két, azonos feszültségrıl
táplált feszültségosztóból áll. Az R1 és R2, illetve R4 és R3 ellenállásokból felépített osztókra kapcsoljuk a négypólus
bemeneti feszültségét (Ube).
A Wheatstone-híd
A Wheatstone-híd kiegyenlítése
A feszültségosztás törvényének ismeretében vezessük le a Wheatstone-híd kiegyenlítésére szolgáló összefüggést! Ha a
híd kiegyenlített állapotban van, akkor a kimenetére kapcsolt mőszeren nem folyik áram, tehát az osztók terheletlenek.
Ebben az esetben felírhatjuk, hogy:
Uki = UA−UB = 0.
A négypólus kimeneti feszültsége csak akkor nulla, ha a két osztó kimeneti feszültsége azonos:
UA = UB.
Írjuk fel a két osztóra a feszültségosztás törvényét!

R3 R2
U A = U be ⋅ , illetve U B = U be ⋅
R3 + R4 R1 + R2
Ha figyelembe vesszük, hogy a két feszültség azonos, akkor:
R3 R2
U be ⋅ = U be ⋅
R3 + R4 R1 + R2
Egyszerősítsünk a bemeneti feszültséggel, és szorozzuk mindkét oldalt R3+ R4 −gyel és R1+ R2 −vel.
R3 R2
=
R3 + R4 R1 + R2
amely a szorzás elvégzése után az
R3·R1 + R3·R2 = R2·R3 + R2·R4
alakban írható fel.
Ha kivonjuk mindkét oldalból az R2· R3-at, akkor eljutunk a híd kiegyenlítésére szolgáló összefüggéshez:
R1· R3 = R2·R4.
11
5.A 5.A
A kapcsolási rajz ismeretében elmondhatjuk, hogy a Wheatstone-híd kiegyenlített (a kimeneti feszültsége nulla), ha az
egymással szemben lévı hídágak ellenállásainak szorzata nulla.
A Wheatstone-híd alkalmazása
A Wheatstone-hidat elsısorban alkatrészek és nem villamos mennyiségek (hımérséklet, kis elmozdulás, nyúlás, stb.)
mérésére alkalmazhatjuk.
Ellenállás mérése
Az ellenállás mérésére alkalmas Wheatstone-híd kapcsolási rajzán láthatjuk, hogy RX ismeretlen ellenállás hídágában
egy RP hitelesen, és kis fokozatokban állítható normál ellenállást tartalmaz, amellyel a kimeneti feszültséget tudjuk
nagyon pontosan nullára beállítani. RPértéke a fokozatkapcsolók állásain vagy egy skálán olvasható le.
Kiegyenlített állapotban:
RX·R2=RP·R1.
Az ismeretlen ellenállást pedig ebbıl az összefüggésbıl kifejezve:
RX=RP·R1R2.
A hídáttétel
Az R1/R2 hányadost hídáttételnek vagy hídviszonynak nevezzük, és minden értéke 10-nek valamilyen egész hatványa,
−2 −1 2
10 , 10 ,1,10,10 , stb.
A mérés elvégzése után az ismeretlen ellenállás értékének kiszámításához a kiegyenlítéskor leolvasott RP értéket a
hídáttétellel kell megszorozni.
A galvanométer
A kimenetre egy nagyon érzékeny mőszert, egy galvanométert kell kapcsolni. Ez a mőszer kiegyenlítéses rendszerő, ami
azt jelenti, hogy akkor kell a beállított értékeket leolvasni, amikor a mőszer egyensúlyi, vagyis nulla állapotot jelez.
Wheatstone-híd
12
5.B 5.B
5.B Félvezetı áramköri elemek – Hıfokfüggés, egyenirányítás
Mutassa be a félvezetık hıfokfüggését!

Ismertesse az egyenirányító kapcsolások általános felépítését, s térjen ki a puffer- és a
szőrıkondenzátor szerepére!
Mutassa be a félvezetı dióda mőködését egyutas és kétutas egyenirányító
kapcsolásokban.
Ismertesse a hídkapcsolású (Graetz) egyenirányító felépítését, mőködését és
jellemzıit!
A félvezetık hıfokfüggése
A dióda nyitóirányú árama

A nyitóirányú áram hımérsékletfüggı, mivel a hımérséklet növekedésével a termikus töltéshordozók száma
exponenciálisan nı. A kisebbségi termikus töltéshordozók koncentrációja nem változik nyitóirányú mőködtetés esetén,
így az általuk létrehozott áram az egyensúlyi állapotnak megfelelı szinten marad. A hımérséklet növekedésével a dióda
nyitóirányú karakterisztikája balra tolódik.
Magasabb hımérsékleten kisebb külsı feszültség tud ugyanakkora áramot létrehozni. Az áram állandó értéken
0
tartásához 1 C hımérséklet-növekedés esetén s nyitófeszültséget 2,2 mV-tal kell csökkenteni.
A dióda záróirányú árama

A záróirányú áram nagysága a hımérséklet növekedésével exponenciálisan nı. Állandó hımérsékleten nulla záróirányú
feszültség esetén a záróirányú áram értéke is nulla. A kisebbségi töltéshordozók áramlása már kis zárófeszültség esetén
is megindul és a visszáram néhány tized voltnál telítésbe kerül. Ez annak köszönhetı, hogy a kisebbségi töltéshordozók
mozgási energiája növekszik de számuk gyakorlatilag nem.
Az UR feszültség értékét tovább növelve a jelleggörbén elérünk a letörési feszültséghez, UZ ahol a záróirányú áram
értéke kezdetben kis mértékben, majd hirtelen növekszik. Ennek oka abban rejlik, hogy a kialakuló villamos tér
erıhatása elektronokat szabadít fel kötéseikbıl (Zener-letörés).
0 0
1 C-os hımérséklet-növekedés hatására a záróirányú áram kb. 10 %-kal növekszik. 10 C-os hımérséklet-növekedés
2,7-szeresére növeli a záróirányú áram értékét. Szilícium dióda esetén legtöbbször ez a megnövekedett áram is
elhanyagolhatóan kicsi.
Dióda hımérsékletfüggése nyitóirányban Dióda hımérsékletfüggése záróirányban
A dióda mőködése egyenirányító kapcsolásokban
Egyenirányítók
Az egyenirányítók a bemenetükre kerülı szinuszos váltakozó feszültséget egyenfeszültségé alakítják át. A létrejövı
egyenfeszültség amplitúdója nem állandó, ezért ez felbontható egyen- és váltakozó feszültségő összetevıkre. A
váltakozó feszültségő összetevıt búgófeszültségnek nevezzük, amelynek amplitúdója és frekvenciája függ a használt
egyenirányító kapcsolás fajtájától. A búgófeszültség megléte nemkívánatos, ezért azt szőrni kell.
A következıkben megnézzük az egyszerő diódás egyenirányító kapcsolások felépítését és mőködését.
1
5.B 5.B
Az egyenirányító kapcsolások a bemeneti váltakozó feszültség hasznosítása szempontjából két csoportba sorolhatók:
• Egyutas egyenirányítók: a bemeneti szinuszos váltakozó feszültség egyik félperiódusát hasznosítják.

• Kétutas egyenirányítók: a bemeneti váltakozó feszültség mindkét félperiódusát hasznosítják.
Egyutas egyenirányítók
Egyutas egyenirányító kapcsolása Egyutas egyenirányító hullámformája
Az egyutas egyenirányító kapcsolás az igen egyszerő áramkörök közé sorolható.
A dióda az U2 (szekunder feszültség) pozitív félperiódusában nyitófeszültséget kap, aminek hatására a váltakozó
feszültség pozitív félhullámait átengedi. A negatív félperiódusban a dióda zárófeszültséget kap, emiatt zár, így a
váltakozó feszültség negatív félperiódusait nem engedi át. Ezek miatt a terhelı ellenálláson (Rt) csak a pozitív
félperiódusban folyik áram.
A kimeneti feszültség értéke minden pillanatban: Uki = U2−UD, ahol UD (diffúziós feszültség: az a feszültségérték, amin
a dióda nyit)a diódán esı feszültség. Ez azt jelenti, hogy a kimeneti feszültség mindig annyival lesz kisebb a szekunder
feszültségnél, mint amekkora feszültségesés jön létre a diódán. A dióda feszültsége szilícium alapanyag esetén 0,7-0,9 V
között van.
Az egyenirányított feszültség átlagértéke:

1 2 1
U ki 0 = ⋅ U 2cs = ⋅ U 2 ≈ 0,45 ⋅ U 2 , vagy U ki 0 = ⋅ U 2cs ≈ 0,45 ⋅ U 2cs .
π π π
A terhelıáram átlagértéke:
U ki 0 1 U kics
U ki 0 = = ⋅
Rt π Rt
A hasznos teljesítmény:
U 22cs 4 U 22
Pki = Phasznos = U ki 0 ⋅ I ki 0 = = ⋅ .
π 2 ⋅ Rt π2 Rt
A hálózatból felvett teljesítmény:
1 U 22
Pfelvett = ⋅ .
2 Rt
Az egyutas egyenirányító hatásfoka:
Phasznos 4
η= = 2 = 40,5%
Pfelvett π
2
5.B 5.B
Kétutas egyenirányítók
A kétutas egyenirányítók már simítottabb egyenfeszültséget állítanak elı, mivel ezek már a váltakozó feszültség mindkét
félperiódusát hasznosítják.
Középkivezetéses, kétutas egyenirányító
Kétutas egyenirányító kapcsolása Kétutas egyenirányító hullámformája
A kapcsolás arról kapta az elnevezését, hogy a transzformátor szekunder feszültségét középen való megcsapolással két
egyenlı U2 feszültségre osztjuk. A váltakozó feszültség pozitív félperiódusában a D1 dióda nyitóirányú feszültséget kap,
rajta I1 áram folyik, míg eközben a D2 dióda zárva van, így nem vezet.
A szekunder feszültség negatív félperiódusában pontosan ellentétes folyamat játszódik le, azaz D2 vezet és D1 zár.
Ilyenkor a D2-n I2 áram folyik.
Az áramkör kimenetén, az Rt ellenálláson a két áram eredıje Iki fog megjelenni. Mivel egy periódus alatt két
egyenirányított félhullámot kapunk, az egyenirányított feszültség átlagértéke kétszerese az egyutas egyenirányítónak:
2 2⋅ 2 2
U ki 0 = ⋅ U 2cs = ⋅ U 2 ≈ 0,9 ⋅ U 2 , vagy U ki 0 = ⋅ U kics ≈ 0,6,36 ⋅ U kics .
π π π
A terhelésen folyó áram átlagértéke:
U kics 2 U kics
I ki 0 = I 1 + I 2 = = ⋅ .
Rt π Rt
A hatásfok is kétszerese az egyutasénak:
Phasznos U 22 8
η= = = 2 = 81% .
Pfelvett Rt π
Graetz-kapcsolású kétutas egyenirányító

A hídkapcsolású, kétutas egyenirányító áramkör nem igényel különleges felépítéső transzformátort, ezért még így is
olcsóbb, hogy a szükséges egyenirányító diódák száma megnı.
A váltakozó feszültség pozitív félperiódusában a D1 és a D3 dióda nyitófeszültséget kap és a diódákon I1 áram folyik.
A negatív félperiódusban a D2 és a D4 diódák vezetnek és I2 áram folyik rajtuk.
Az Rt ellenálláson a két áram eredıje, Iki folyik.
A kimeneti feszültség átlagértéke valamivel kisebb, mint az elızı kétutas kapcsolás esetén, mivel ebben az esetben
félperiódusonként két diódán jön létre feszültségesés. Ezt a kis különbséget elhanyagolva a két kapcsolás összefüggései
és jelalakja megegyezik.
Összefoglalva a tanultakat: az egyutas és kétutas egyenirányító kapcsolások változó amplitúdójú egyenfeszültséget
3
5.B 5.B
szolgáltatnak. A kétutas kapcsolás által biztosított egyenfeszültség búgófeszültség-tartalma kisebb, de még ez sem
megfelelı elektronikus áramkörök táplálására.
Graetz egyenirányító kapcsolása

Graetz egyenirányító hullámformája
Puffer- és a szőrıkondenzátor méretezése, a szőrés jóságának meghatározása
Búgófeszültség csökkentése
A búgófeszültséget (Uh) csökkenthetjük pufferkondenzátorok segítségével. A pufferkondenzátor egy elektrolit
kondenzátor, amelynek a kapacitása akár több tízezer µF is lehet. A kondenzátort az egyenirányítóval párhuzamosan kell
kapcsolni.
Az egyenirányító diódák elıfeszítését a transzformátor szekunder feszültségének és a CP kondenzátornak az idıfüggése

határozza meg. A kimeneti feszültség (Uki) vonaldiagrammja a kondenzátor töltési és kisütési folyamatainak az
eredménye.
Egyenirányítók pufferkondenzátorral
A pufferkondenzátor feszültsége
A pufferkondenzátor feszültsége mindig megegyezik a kimeneti feszültséggel. A diódán csak akkor folyik áram, ha U2 >
Uki . Ez akkor következik be, amikor a szekunder feszültség közelít a pozitív csúcsértékéhez. Ilyenkor a kondenzátor
töltıdik és a kimeneti feszültség növekszik.
4
5.B 5.B
A pufferkondenzátoros megoldás
Ha U2 < Uki, akkor a diódán nem folyik áram, így a kondenzátor a fogyasztón keresztül kisül. Növekvı terhelıáram
esetén a kimeneti feszültség átlagértéke csökken és a búgófeszültség nı. A búgófeszültség (csúcstól-csúcsig):
• Egyutas egyenirányító esetén:

I ki
U bcs −cs = .
f ⋅Cp
• Kétutas egyenirányító esetén:
I ki
U bcs −cs = .
2⋅ f ⋅Cp
Ebbıl megállapítható, hogy a búgófeszültség csökkenthetı f, vagy CP értékének növelésével. A pufferkondenzátoros
megoldás csak kis terhelıáramok esetén nyújt megfelelı eredményt.
Búgófeszültség csökkentése szőréssel

A búgófeszültség csökkentésére szolgáló szőrıáramkörök olyan feszültségosztók, amelyeknek az egyenáramú összetevıt
kis mértékben, míg a váltakozó áramú összetevıt nagymértékben kell leosztania. Ezek az áramkörök tulajdonképpen alul
áteresztı szőrık.
RC-szőrık
A megfelelı szőrés csak akkor biztosítható, ha a búgófeszültség frekvenciája, a CSZ szőrıkondenzátor minél jobban
söntöli a terhelı ellenállást, és az RSZ szőrıellenállás értéke sokkal nagyobb a kondenzátor kapacitív ellenállásánál.
1 1
Rt 〉〉 X CSZ = és R SZ 〉〉 X CSZ = .
ω b ⋅ C SZ ω b ⋅ C SZ
A kapcsolás szőrésének jóságát a jósági tényezıvel mutathatjuk meg, ami a bemeneti és kimeneti búgófeszültség
hányadosával egyenlı:
2 2 2
U RSZ + X CSZ  1 
QSZ = b1 = = ω b ⋅ C SZ ⋅ 2
RSZ +   = ω b2 ⋅ RSZ
2 2
⋅ C SZ +1.
U b2 X CSZ  ω ⋅ C SZ 
Mivel
2
RSZ ⋅ ω b2 ⋅ C SZ
2
〉〉1 , így QSZ = ω b ⋅ RSZ ⋅ C SZ .
Mint látható az RSZ és CSZ elemek értékének növelése javítja a szőrés hatásfokát. Ez a kapcsolás kis értékő
terhelıáramok esetén alkalmazható.
LC-szőrık
5
5.B 5.B
A szőrés feltételei:
1 1
Rt 〉〉 X CSZ = és X LSZ = ωb ⋅ LSZ 〉〉 X CSZ = .
ω b ⋅ C SZ ω b ⋅ C SZ
A szőrés jósága:
U b1 X LSZ − X CSZ  1 
QSZ = = = ω b ⋅ C SZ ⋅  ω b ⋅ LSZ −  = ω b2 ⋅ C SZ ⋅ LSZ − 1 .
U b2 X CSZ  ω b ⋅ C SZ 
Mivel ω b2 ⋅ C SZ ⋅ LSZ 〉〉1 , így QSZ = ω b2 ⋅ C SZ ⋅ LSZ .

Akármelyik szőrıelem értékének növelése javítja a szőrés minıségét. A kapcsolás elınye, hogy a szőrı bemenetére
kapcsolt feszültség egyenfeszültségő összetevıjét csak kis mértékben osztja le, hátránya pedig a nagy mérete és az igen
magas beszerzési ára.
6
6.A 6.A
6.A Egyenáramú hálózatok alaptörvényei – Méréshatár kiterjesztés
Ismertesse az áram- és feszültségmérı méréshatár kiterjesztésére szolgáló áramköri

megoldásokat!
Értelmezze az alapmőszer jellemzıit!
Határozza meg az elıtét- és a söntellenállás kiszámítására vonatkozó összefüggéseket!
Mutassa be a méréshatár kiterjesztés gyakorlati vonatkozásait!
Az alapmőszer
Egy mérımőszer segítségével mindig a lehetı legszélesebb tartományban szeretnénk feszültséget, illetve áramerısséget
mérni. Ehhez nem elegendı egyetlen méréshatárral rendelkeznie, mert az a következı problémákat okozza:
• Nagy méréshatárú mőszert alkalmazva a kis értékek leolvasása pontatlan és nehéz.

• Kis méréshatárú mőszert alkalmazva a nagy értékő feszültség, illetve áram a mőszer tönkremenetelét is
okozhatja.
A mőszer méréshatárának nevezzük a mérendı mennyiségnek azt az értékét, amely a mőszer mutatóját az utolsó
skálaosztásig téríti ki. Digitális mőszereknél a méréshatár a mérendı mennyiség legnagyobb kijelezhetı mérıszámát
mutatja meg.
Ezért szükség van a méréshatárok megváltoztatásának lehetıségére. A méréshatár kiterjesztésének vagy bıvítésének
nevezzük egy mőszer méréshatárának megváltoztatását, mert így az új méréshatárhoz mindig nagyobb mérté érték
tartozik.
Alapmőszernek nevezzük azt a mőszert, amelynek a méréshatárát kiterjesztjük. Mivel ezzel a módszerrel az alapmőszer
méréshatárát csak bıvíteni lehet, ezért a jó alapmőszer méréshatára kicsi.
Az alapmőszert az Rm belsı ellenállásával jellemezhetjük. Az alapmőszer méréshatárához (a végkitéréséhez) a

mőszeren is feltüntetett, meghatározott nagyságú feszültség (Um) és áramerısség ( Im) tartozik.
Feszültség mérésénél a mőszerre kapcsolt Um feszültség hatására az Rm belsı ellenállásán Im áramerısség folyik
keresztül.
Áramerısség mérésénél a mőszer Rm belsı ellenállásán átfolyó Im áramerısség hatására Um feszültség jelenik meg.
Ezekbıl a jelenségekbıl is láthatjuk, hogy az alapmőszerrel nemcsak feszültséget, hanem áramerısséget is mérhetünk.
Figyeljük meg azonban, hogy a méréshatár bıvítése a feszültség- és az árammérésnél különbözı!
Um−et az alapmőszer feszültségre vonatkoztatott alapérzékenységének is nevezzük.
Im−et az alapmőszer áramra vonatkoztatott alapérzékenységének is nevezzük.
A mőszer alapjellemzıi között természetesen meghatározott kapcsolat írható fel:

Um
Rm =
Im
A villamos méréseknél gyakran alkalmazott Deprez vagy lengıtekercses mőszerek alapérzékenysége általában
Um=50−200mV, illetve Im=10−1000µA közötti értékő.
1
6.A 6.A
A feszültségmérı méréshatára
Ha az alapmőszer méréshatárát megnöveljük, akkor a gyakorlatban is jól használható feszültségmérıt kapunk. Ehhez
azt kell elérnünk, hogy a rákapcsolt nagyobb feszültség esetén is csak Um nagyságú lépjen fel alapmőszeren.
A feszültségmérı méréshatárának kibıvítése a feszültségosztó elvén történik. Az alapmőszerrel sorba kötünk egy
ellenállást, amelyet elıtét ellenállásnak nevezünk, és Re-vel jelölünk. Az így kapott áramkörre U feszültséget kapcsolva a
mőszer végkitérésekor ugyanúgy, mint méréshatár bıvítés nélkül a mőszeren Im áram folyik és Um feszültség lép fel.
A feszültségmérı
Az áramkörre felírhatjuk a huroktörvényt:
U=URe+Um,
ahol U az új méréshatárhoz tartozó feszültség és URe az elıtét ellenállás feszültsége.
A kiterjesztés mérıszáma (n) megmutatja, hogy az új méréshatárhoz tartozó feszültség hányszorosa az alap méréshatár
feszültségének:
U
n=
Um
n a legtöbb mőszernél egész szám, pl. 2, 3, 5, 10, stb., de elıfordul néhány nem egész szám is, például 10 =3,16227
is.
Vizsgáljuk tovább a méréshatár bıvítı áramkört! A soros kapcsolás következtében mindkét ellenálláson átfolyik ugyanaz
az Im áram, így a huroktörvény átírható az
U = URe + Um = Im·Re + Im·Rm alakra, és az áramot kiemelve:
U = Im·(Re + Rm).
Tudjuk, hogy U=Im·Rm, így helyettesítsünk be az n=UUm összefüggésbe!

U I ⋅ ( Re + R m )
n= = m
Um I m ⋅ Rm
Egyszerősíthetünk Im-mel:
( Re + R m )
n=
Rm
Ebbıl már ki tudjuk fejezni az elıtét ellenállás értékét:
Re = (n−1)·Rm,
vagyis az elıtét ellenállás a méréshatárral arányosan növekszik, de nem n-szer csak (n-1)-szer nagyobb, mint az
alapmőszer belsı ellenállása. A méréshatár kiterjesztése után a mőszer eredı belsı ellenállása n-szer nagyobb lesz:
RV = n·Rm.
A méréshatárt változtathatjuk dugaszolással, vagy kapcsoló segítségével, sıt egyes mőszerek automatikusan is elvégzik
ezt a mőveletet.
2
6.A 6.A
Az árammérı méréshatárának kibıvítése

Ha az alapmőszert árammérésre akarjuk felhasználni, akkor a méréshatárát célszerő megnövelnünk, hogy a
gyakorlatban is jól használható árammérıt kapjunk. Ehhez azt kell elérnünk, hogy az alapmőszeren nagyobb méréshatár
esetén is csak Im nagyságú áram folyjon.
Az árammérı méréshatárának kibıvítése az áramosztás elvén történik. Az alapmőszerrel párhuzamosan kapcsolunk egy
ellenállást, amelyet sönt ellenállásnak nevezünk, és Rs -sel jelölünk. Az így kapott áramkörön átfolyó I áram hatására a
mőszer végkitérésekor ugyanúgy, mint méréshatár bıvítés nélkül a mőszeren Im áram folyik és Umfeszültség lép fel.
A árammérı
A kiterjesztés mérıszámát most a következı összefüggés alapján számíthatjuk ki:

I
n=
Im
A párhuzamos kapcsolás következtében az alapmőszeren és a sönt ellenálláson is azonos a feszültség:
U m = U s.
A méréshatár bıvítése miatt a sönt ellenállás árama:
Is = I−Im.
Azt tudjuk, hogy Um=Im·Rm és most már felírhatjuk, hogy
Us = Is·Rs = (I−Im)·Rs.
A két feszültség azonossága miatt
(I−Im)·Rs = Im·Rm.
Ha mindkét oldalt osztjuk Im-mel,

(I − I m ) ⋅ R s I m ⋅ Rm (I − I m ) I m ⋅ Rm I
= , vagyis ⋅ Rs = , akkor az n= összefüggést felhasználva és
Im Im Im Im Im
Im-mel egyszerősítve:
(n−1)·Rs = Rm.
Ebbıl már a sönt ellenállás értéke kiszámítható:

Rm
Rs =
n −1
vagyis a sönt ellenállás a méréshatárral arányosan csökken, de nem n-szer csak (n-1)-szer kisebb, mint az alapmőszer
belsı ellenállása. A méréshatár kiterjesztése után a mőszer eredı belsı ellenállása n-szer kisebb lesz:
Rm
RA =
n
A méréshatárt változtathatjuk dugaszolással, vagy kapcsoló segítségével, sıt egyes mőszerek automatikusan is elvégzik
ezt a mőveletet.
3
6.A 6.A
A lépcsıs elıtét és a lépcsıs sönt meghatározása
A lépcsıs elıtét
A lépcsıs sönt
A több méréshatárú árammérı mőszernél minden méréshatárhoz más-más értékő sönt ellenállás tartozik, amelyeket
méréshatár-váltó kapcsolóval, vagy néhány típusnál dugaszolással választhatunk ki.
A legegyszerőbb esetben itt is úgy oldhatjuk meg ezt a feladatot, hogy minden méréshatárhoz külön sönt ellenállást
építünk be.
Ez a kapcsolás egyszerő, de a mőszer tönkremenetelét is okozhatja! A méréshatárok közötti váltáskor, amikor a

kapcsoló érintkezıje a két állapot között van, a mőszeren keresztülfolyhat a sönt árama is. Ezt elkerülhetjük, ha
• a méréshatár minden váltásakor megszakítjuk az áramkört (ez balesetveszélyes),

• speciális megszakítóval felszerelt mőszerrel,
• különleges méréshatár-váltójú mőszert alkalmazva (váltáskor az érintkezı mindkét érintkezıhöz kapcsolódik),
• a lépcsıs vagy Ayrton sönt használatával.
Sönt
A lépcsıs vagy Ayrton sönt használatánál a sönt mindig bekapcsolt állapotban van, és helyette mindig a mért áramkör
szakad meg. A másik elınye, hogy nem befolyásolja a mőszer pontosságát a kapcsoló érintkezıjének átmeneti
ellenállása, mert ez nem része a söntnek. Emellett nagy megbízhatósága miatt is alkalmazzák.
Hátrányai:
• A sönt a méréshatár-váltó kapcsolóval nem kapcsolható ki, ezért az alapmőszer méréshatárát nem lehet
kihasználni. Ehhez külön kapcsoló vagy csatlakozó szükséges.
• A sönt ellenállások kiszámítása bonyolultabb, mert nagyobb méréshatárokban a kisebb méréshatárokhoz
tartozó söntök az alapmőszerrel sorba kapcsolódnak, így megváltoztatják annak belsı ellenállását.
Lépcsıs sönt
4
6.B 6.B
6.B Félvezetı áramköri elemek – Speciális diódák
Ismertesse a Zener-, a varicap-, az alagút-, a Schottky-, a tős-dióda és a LED

felépítését, jellemzıit és gyakorlati alkalmazási lehetıségeit!
Rajzolja fel a speciális diódák karakterisztikáját és jelképi jelöléseit!
Elemezze a karakterisztikák jellegzetes szakaszait!
Zener-diódák
A Zener-diódák azon különleges félvezetı eszközök, amelyek üzemeltetése a letörési tartományon belül sem jár
tönkremenetellel. Ezek az eszközök a PN-átmenet azon tulajdonságát használják ki, hogy közelítıleg állandó értékő a
záróirányú feszültség a kivezetései közt, ha a letörési tartományban mőködtetjük. Ezek a diódák különlegesen
szennyezett szilícium alapú félvezetı eszközök, amelyek kis ohmos veszteséggel és nagyon jó hıelvezetı képességgel
rendelkeznek. Nyitóirányú mőködésük megegyezik a normál Si-diódákéval.
Záróirányú mőködtetés során a PN-átmenet UZK feszültség eléréséig (Zener-feszültség) nagy ellenállást, míg ez után kis
ellenállást képviselnek.
Zener-diódák szennyezettsége
A Zener-diódák szennyezettsége sokkal nagyobb mint más félvezetı diódáké, ugyanis így lehet elérni a letörési
feszültség értékének csökkentését, valamint a megfelelıen kis értékő differenciális ellenállást.
Zener-dióda karakterisztikája
A Zener dióda karakterisztikája
• I. nyitótartomány: a dióda diffúziós feszültsége (UD), vagy más néven küszöbfeszültsége kb. 0,7 V. A
karakterisztika ezen része teljesen általános.
• II. zárótartomány: mivel a dióda záróirányú ellenállása nagyon nagy értékő 10−1000 MΩ, így a PN-átmeneten
csak nagyon kis értékő visszáram folyik.
• III. könyöktartomány: ebben a tartományban kezdıdnek meg a letörési jelenségek. Egy erısen szennyezett
szilíciumdióda letörési feszültsége 6 V-nál kisebb érték.
• IV. Letörési tartomány: kis feszültségváltozás hatására a diódán nagy áram kezd folyni. Ezek a változások
határozzák meg a kis értékő differenciális ellenállását:
∆U Z
rZ =
∆I Z
• Ennek az értéke a letörési tartományban 1−100 Ω.
1
6.B 6.B
Az UZK jellemzı Zener-feszültségként a gyártók azt a feszültséget adják meg, amely esetén egy meghatározott
visszáram IZK folyik (általában 5 mA). A minimális IZmin és a maximális IZmax Zener-áram között elhelyezkedı szakaszt
mőködési tartománynak nevezzük.
Zener-dióda kapcsolása Zener-dióda jelleggörbéje
A Zener-dióda mőködési tulajdonságai
Zener-diódák hımérsékletfüggése
A Zener-dióda mőködési tulajdonságai meglehetısen hımérsékletfüggık. A dióda karakterisztikája a hımérséklet

0 0
növekedés hatására balra tolódik el. A vastag vonal 25 C anyaghımérsékletre, míg a szaggatott 125 C hımérsékletre
vonatkozik.
A jelleggörbe hımérséklettıl való függését az αZ hımérsékleti tényezıvel jellemezhetjük:

1 ∆U ZK
αZ = ⋅
U ZK ∆T
0
ahol ∆UZK a Zener-feszültség eltolódása és ∆T a záróréteg hımérsékletváltozása 25 C -hoz viszonyítva. A hımérsékleti
0
együttható megadja a Zener-feszültség eltolódásának mértékét C -onként.
Zener-diódák legfontosabb adatai:
Határértékek:
• Legnagyobb megengedett üzemi áram: IZmax

• Legnagyobb megengedett veszteségi teljesítmény: Ptot
• A záróréteg legnagyobb megengedett hımérséklete:Tj
• Tárolási hımérséklet tartomány: RthU
Jellemzık:
• Differenciális ellenállás: rZ
• Zener-feszültség: UZK
2
6.B 6.B
• Hımérsékleti tényezı: αZ
• Hıellenállás: RthU
Zener-diódákat az elektronikában leggyakrabban egyenfeszültségek stabilizálására valamint feszültséghatárolásra

használják.
Kapacitásdiódák (varicap-ok)
A zárófeszültséggel széles tartományban vezérelhetı kapacitású diódák. A varicap diódák átmenetének kialakítása olyan,
hogy visszáramuk igen kicsi, záróellenállásuk nagy, záróirányú kapacitásuk pedig nagyobb (3-7-szeres arányban
változtatható), mint az egyszerő diódáké. A záróréteg kapacitásának az értéke függ az átmenet felületétıl,
szélességétıl, és a félvezetı anyag dielektromos tulajdonságaitól.
A félvezetı-dióda tértöltési tartománya a diódával párhuzamosan kapcsolt kapacitásként viselkedik. A határréteg két
oldalán található különbözı típusú töltéshordozók páronként elemi kondenzátorokat alkotnak. Ezeknek az elemi
kondenzátoroknak a párhuzamos kapcsolásából kapjuk a záróréteg kapacitásának értékét.
Kapacitásdióda Kapacitásdióda felépítése
A diódára kapcsolt záróirányú feszültség növelésével megnı a tértöltési tartomány szélessége, ezzel fordított arányban
változik a dióda által képviselt kondenzátor kapacitása.
Varicap-diódák
A varicap-diódák különleges szilícium-diódák, amelyek igen jellegzetes mőködési karakterisztikával rendelkeznek. A
karakterisztikájából megállapítható hogy a zárófeszültség és a záróréteg-kapacitás között az arányosság nem lineáris,
hanem a kapacitás a zárófeszültség négyzetének reciprokával egyenlı.
A kapacitásdiódák által felölelt kapacitástartomány kb. 1-300 pF.
Kapacitásdiódák fontosabb villamos adatai:
• Záróréteg-kapacitás: Cs
• Záróirányú feszültség: UR (jellemzı érték: 25-30 V)
• Záróirányú áram: IR (jellemzı érték: 50-100 nA)
• Nyitóirányú feszültség: UF (jellemzı érték: 0,8-0,9 V)
A kapacitásdiódákat rezgıkörök feszültségvezérelt hangolására és frekvenciamodulációt megvalósító kapcsolásokban

alkalmazzák.
Varicap-dióda régi és új rajzjele Varikap-dióda karakterisztika
3
6.B 6.B
Alagútdiódák
Az alagútdiódák erısen szennyezett, negatív ellenállású, nagyon gyors mőködéső félvezetı eszközök. Alapanyaguk Ge,
Si vagy GaAs. Az erıs szennyezés hatására a PN-átmenet környezetében kialakul egy vékony tértöltési zóna, amelyen az
elektronok energiaveszteség nélkül haladhatnak át. Az erıs szennyezés következtében, mint az a mőködési
karakterisztikából is jól látszik, már kis záróirányú feszültség hatására a félvezetı kis ellenállású állapotba kerül.
Nyitóirányú elıfeszítés esetén jól észrevehetı a negatív ellenállású szakasz (PV-szakasz).
Up = 50−100mV, Uv = 0,5−0,9V
A jelleggörbének ezen része a kvantummechanikai alagúthatás következménye.
Az erısen szennyezett rétegek miatt igen vékony kiürített réteg jön létre, amelyben olyan nagy a térerısség, hogy a
letörés záróirányban már 0 V-nál bekövetkezik.
A dióda nyitóirányú árama két részbıl tevıdik össze.
I[mA] I[mA]
P
Esaki áram
IP
Diffúziós áram
IV
V
U[V] UP UV U[V]
Az Esaki áram abból a jelenségbıl keletkezik, hogy a töltéshordozók hıenergiájuknál nagyobb fékezı potenciáltéren is
átjuthatnak véges valószínőséggel, ha a potenciáltér térbeli kiterjedése kicsi. A töltés tehát a fékezıtér potenciális
energiájánál kisebb kinetikus energiával, mintegy alagúton juthat át az átmeneten.
Az alagúthatás 0,1-0,2 V-os nyitófeszültség tartományban mőködik, felette az átmenet nyitásából eredı diffúziós áram
folyik. A karakterisztika a két áram eredıjébıl jön létre.
Az alagútdiódát detektálásra, rezgéskeltésre és erısítésre használják.
Schottky-dióda
A Schottky-diódák egy fém félvezetı közötti átmenet tulajdonságait használják ki. Az N szennyezettségő félvezetı
rétegre vékony aranybevonatot visznek fel a fém vákuumban történı párologtatásával. A fém-félvezetı érintkezési
felület körül kialakul egy úgynevezett potenciál gát, amin csak azok a töltéshordozók tudnak áthatolni, amelyek nagyobb
energiával rendelkeznek mint a potenciál gát.
Nyitóirányban polarizált Schottky-diódák

Nyitóirányú polarizálás esetén nı a félvezetıbıl a fémbe áthaladó elektronok száma. Záróirányú elıfeszítés esetén pedig
az átmeneten áthaladó áramot a fémbıl a félvezetıbe vándorló elektronok határozzák meg. A záróirányú áram értéke
meglehetısen kis értékő. Nyitóirányú feszültségük 0,3-0,4 V. A vékony aranyréteg miatt csak a félvezetırétegben alakul
ki kiürített réteg, amelynek áramvezetı tulajdonságai külsı feszültséggel befolyásolhatók. A fém-félvezetı átmenet
kapacitása igen kicsi, ezért nagyfrekvencián jól használható.
Általában gyors mőködéső digitális integrált áramkörök részegységeként alkalmazzák, mert kicsi a késleltetési ideje.
4
6.B 6.B
Tősdióda
A tős diódák N-típusú szilícium vagy germánium egységkristályból készülnek. A félvezetı alapanyagból kis lemezt
szeletelnek, amely felületére egy rugós alakra hajlított volfrám vagy ritkán arany tőt helyeznek, és áramimpulzus
segítségével összehegesztik a kristállyal. Ez rövid ideig tartó túlterhelést jelent, amely során a tő és az alaplap
érintkezési felületénél létrejön a P típusú szennyezés. A tősdiódák maximális terhelhetısége 20-30 mA.
Tősdióda felépítése
A tős diódák nagy elınye, hogy az átmenet kis felülete miatt meglehetısen kis rétegkapacitással (0,2-0,5 pF)
rendelkezik, ami nagyfrekvenciás jelek vágására alkalmas. Mőködése hasonló a rétegdiódáéhoz, de kis kapacitása
mellett kisebb a záróirányú és nagyobb a nyitóirányú ellenállása.
A tős diódáknak van egy különleges fajtája: aranytős dióda. Ezek, nyitóirányú ellenállása nagyon kicsi és 30-50 MHz
frekvenciatartományban használható. Elsısorban híradástechnikában, nagyfrekvenciás detektorokban használják.
Külön rajzjele nincs, csak a dióda típusjelölése utal arra, hogy tősdiódáról van szó.
LED (Light Emitting Diode)
Ha a diódán nyitóirányú áram folyik keresztül, akkor a PN-átmeneten az N rétegbıl az elektronok a P rétegbe, a P
rétegbıl a lyukak az N rétegbe diffundálnak. A diffúziós kisebbségi és többségi töltéshordozók között rekombinációs
folyamatok indulnak meg, amelyek során a felszabaduló energia fotonok formájában kisugárzódik. A sugárzás az 1 µm
széles P rétegben keletkezik. A rekombinációk csupán 1 %-a jár fotonok kibocsátással. A sugárzási rekombináció csak
úgy jöhet létre, ha az elektronok átkerülnek a nagy energiájú vezetı sávból a kisebb energiájú vegyértéksávba. A
félvezetı anyag sávszerkezete határozza meg a kibocsátott fény hullámhosszát, a következı összefüggés szerint:
λ = h ⋅ ∆W , ahol ∆W = h ⋅ f .
Sugárzási rekombináció LED felépítése
Ledek alapanyaga
A fénykibocsátó diódák alapanyaga rendszerint valamilyen vegyület típusú félvezetı, ugyanis ezekben a sugárzási
rekombinációk száma sokkal nagyobb mint a szilícium alapú félvezetık esetében.
A táblázatból egyértelmően kiderül, hogy a legnagyobb hatásfokkal az infravörös fénydióda rendelkezik. A többié
0.005% alatt van, ami miatt a dióda fénye erısebb megvilágítás mellett már nem látszik.
A hátrányok mellett számos elınyös tulajdonsággal is rendelkeznek:
• a mőködéshez alacsony áram és feszültségszintet igényelnek

• nagy a kapcsolási sebességük
• nagy élettartamúak és kis helyigényőek.
5
6.B 6.B
Felhasználásuk elsısorban jelzı és kijelzı-elemként jöhet számításba mőszerek elılapján hétszegmenses vagy
alfanumerikus kijelzıkben.
Alapanyag, nyitófeszültség, fényteljesítmény
6
7.A 7.A
7.A A villamos áram hatásai – Hıhatás
Sorolja fel a villamos áram hatásait!

Ismertesse a villamos- és a hıenergia közötti kapcsolatot!
Magyarázza el az áram hıhatásának okait!
Mutasson be hıhatáson alapuló jellemzı gyakorlati alkalmazásokat (főtés, melegítés,
izzólámpák, biztosítók, hőtıbordák)!
Mutassa be a káros hıhatás elleni védekezést!
A villamos áram hatásai:

Az álló villamos töltéseknek csak elektromos kölcsönhatásuk van, amikor azonban a töltések mozogni kezdenek, az
elektromos mellett további kölcsönhatások is fellépnek. Ezek közül a gyakorlati felhasználás szempontjából a villamos
áram hı, fény, vegyi, élettani és mágneses hatása a legjelentısebb.
A villamos áram hıhatása

Ha nem légüres térben áramlanak a töltéshordozók, akkor az anyag atomjai akadályozzák a mozgásukat. A bekövetkezı
ütközések a töltéshordozók sebességét, és ezáltal a mozgási energiáját is csökkentik. Ez az energia az anyagban
hıenergiává alakul, amit főtıberendezésekben (például fızılap főtıspirálja, vasaló, forrasztópáka) használhatunk fel. A
mágneses hatást itt elhanyagoljuk, mert ezekben a berendezésekben a hıhatás a legfontosabb. A villamos áram egy
testet olyan magas hımérsékletre is felmelegíthet, hogy az izzásba jön (például izzólámpa). Ilyenkor a kibocsátott fényt
hasznosítjuk, és az ezzel járó hıhatást hanyagoljuk el.
Egy fogyasztóban a szabad töltéshordozók folyamatos áramlásának biztosításához külsı villamos energia befektetése
szükséges. Ha az energia felhasználásának célja a főtés vagy a melegítés, akkor ezt a villamos energiát hıenergiává kell
átalakítani, de a fogyasztókban közvetlenül nem hasznosítható energia is általában hıenergiaként veszik el.
Főtıspirál Vasaló Forrasztópáka
Villamos és hıenergia
Az energia-megmaradás törvénye értelmében a befektetett villamos energia megegyezik a melegített test által felvett
hıenergiával:
Wbe=Wfel
Ha az áramkör elektromos adataiból határozzuk meg a befektetett energiát, akkor a már leírtak szerint a Wbe=U·I·t
2
összefüggéssel tehetjük meg. Ha átalakítjuk ezt Ohm törvényének felhasználásával, akkor a Wbe=I ·R·t kifejezésbıl a
gyakorlatban jelentkezı problémák okaira tudunk következtetni. Mivel a betáplált és hıvé alakuló energia az
áramerısség négyzetével arányos, ezért nagyobb áramerısség esetén a vezetékek és az elektromos alkatrészek sokkal
jobban melegszenek. Ezt a jelenséget hasznosítják az olvadó biztosítóban túláram esetén, amikor a nagymértékő
melegedés hatására a vezetıszál elolvad, és az áramkör megszakad.
Arra is ügyelni kell, hogy a keletkezı hı az ellenállással is egyenesen arányos, ezért egy áramkörben a nagyobb
ellenállású elemen keletkezik nagyobb hı. Ez káros hıhatásként jelentkezik az elektromos csatlakozási pontokon, ha
azok csak lazán kapcsolódnak, például a nem kellıen meghúzott csavarral rögzített vezetéknél. Viszont ugyanez a
jelenség használható fel a pillanatforrasztó huzaljának, illetve ívhegesztéskor a hegesztıpálca végének a melegítésére.
A hı terjedése
A hı terjedésének nevezzük, ahogyan a hıenergia eljut az egyik rendszerbıl a másikba. Ez történhet vezetéssel,
áramlással és sugárzással, illetve ezek kombinációjával. A hı mindig a magasabb hımérséklető helyrıl (ez most az áram
hıhatása által melegített berendezés) a kisebb hımérséklető hely (a környezet) felé terjed.
1
7.A 7.A
Fekete hőtıborda Radiátor
Szilárd anyagokban a hı vezetéssel terjed, pl. a forrasztópákából a forrasztócsúcson keresztül a forrasztandó

alkatrészbe, egy tranzisztor hőtésekor a tranzisztorból a hőtıbordába vagy a villanyrezsóból az edény falába. Ezekben az
anyagokban az atomok és a szabad elektronok a hımérsékletükkel arányos rezgı mozgást végeznek. A hıvezetéskor
ennek a mozgásnak az energiáját közvetítik a szabad elektronok mozgásukkal és ütközéseikkel. A test hıenergiáját tehát
azok az anyagok vezetik jól, amelyekben sok szabad elektron van, vagyis elektromosan is jó vezetık. Ilyen jó hı és
áramvezetık a fémek.
Folyadékokban és gázokban a hı áramlással terjed, pl. egy hőtıbordából a környezetbe, a főtıkészülékekbıl a szoba
hidegebb részei felé vagy a melegített edénybıl a benne levı folyadékba. A magasabb hımérséklető helyen az anyag
kitágul, mert a molekulák intenzívebben mozognak, ezért több helyre van szükségük. A melegebb és emiatt kisebb
sőrőségő anyag felfelé áramlik, helyére pedig a hidegebb kerül. Ezt a jelenséget hıáramlásnak nevezzük, és ezért kell a
hőtıbordák, illetve a radiátorok lapjait függılegesen elhelyezni. A leadott hımennyiség nemcsak a test felületével
arányos, hanem függ annak helyzetétıl is.
A hı elektromágneses sugárzással is terjedhet, pl. a Napból a légüres téren át így jut el hozzánk a hıenergia. A test
sugárzással leadott hıteljesítménye egyenesen arányos a hımérsékletével és a felületének nagyságával, de befolyásoló
tényezı a színe is. A hőtıbordákat azért festik fekete színőre, mert a fekete felület sugároz a legerısebben. Hısugárzás
esetén a hı elektromágneses sugárzás formájában terjed, így a terjedéséhez nincs szükség közvetítı közegre.
Testek melegedése
Ha egy testet állandó villamos teljesítménnyel melegítünk, azt tapasztaljuk, hogy a hımérséklete elıször lineárisan,
majd egyre lassabban növekszik. Az ábra mutatja, hogy a melegedés egy maximális hımérsékletet elérve már nem
folytatódik, mert ekkor a test által felvett és a kisugárzott energia megegyezik. A test maximális hımérséklete a
betáplált teljesítménnyel arányos, minél nagyobb a teljesítmény, a test annál magasabb hımérsékletre melegszik fel.
A villamos berendezések és alkatrészek a bekapcsolás után ilyen módon változtatják a hımérsékletüket. Ha a

hımérséklet egy megadható maximális értéknél nagyobb, károsodás következhet be. Ezt elkerülhetjük a betáplált
teljesítmény csökkentésével, illetve a fogyasztó felületének növelésével is, mert így megnövelhetı a kisugárzott
teljesítmény. A gyakorlatban ezt hőtıbordák alkalmazásával érjük el. Az izzólámpák esetében az izzószál kis mérete
pedig éppen a kellıen magas hımérséklet miatt szükséges, mert a wolframszál izzása szolgáltatja a fényt.
Testek melegedése
2
7.A 7.A
Az anyagok fajhıje, a hıhatás jellemzı alkalmazásai
A fajhı
A villamos- és hıenergia közti kapcsolatot Joule francia fizikus vizsgálta, ezért az általa felfedezett összefüggést Joule
törvényének nevezzük. Az energia-megmaradás törvénye értelmében a befektetett villamos energia megegyezik a
melegített test által felvett hıenergiával:
Wbe = Wfel
Mivel a hıenergiát a fizika Q-val jelöli, és a melegített test adataiból meghatározható, ezért
Wbe = Qfel és Qfel = c·m·∆T
ahol ∆T a hımérséklet megváltozása (∆T=T2−T1), m a melegített anyag tömege, c pedig a fajhıje.
A fajhı megmutatja, hogy mennyi energia szükséges 1 kg anyag hımérsékletének 1°C-szal történı emeléséhez.
(c ) = kW0⋅ s Anyag (c ) = kW0⋅ s

kg ⋅ C kg ⋅ C
Ólom 0,13
Ezüst 0,23
Vörösréz 0,39
Vas 0,46
Alumínium 0,9
Levegı 1
Jég 2,1
Víz 4,18
Néhány anyag fajhıje
A táblázatban szereplı fajhı értékekbıl kiolvasható, hogy a fémek melegítéséhez kevesebb energia szükséges, mint a
levegıhöz vagy a vízhez.
A hıhatás jellemzı alkalmazásai
Alkatrészek hőtése, a káros hıhatások elleni védekezés

A mőködés közben keletkezı hımennyiség egyes alkatrészeknél olyan nagy is lehet, hogy azt már nem képes önállóan
leadni a környezetének. Ilyen esetekben a károsodás elkerülése miatt szükség van hőtıborda vagy mesterséges hőtés
alkalmazására.
Ventillátor Tranzisztor
A hőtıbordát a hőtendı alkatrészhez kell rögzítenünk, ezzel megnövelve a felületét és a hıleadását. A hőtıborda mindig
szorosan és a lehetı legnagyobb felülettel érintkezzen a hőtendı alkatrésszel. A zárlat elkerülése érdekében viszont
ezeket vékony, jó hıvezetı, de villamosan szigetelı anyaggal (például csillám) kell elválasztanunk egymástól.
3
7.A 7.A
Nagyobb teljesítmények esetén szükség lehet mesterséges hőtésre is. A léghőtést ventilátor felszerelésével valósíthatjuk
meg, amely a hőtıborda által felmelegített levegıt cseréli hidegebbre. Hőtıbordával, illetve ventilátorral hőtjük a nagy
teljesítményő félvezetı eszközöket (diódákat, tranzisztorokat, integrált áramköröket). Léghőtés esetén kerüljük a zárt
doboz alkalmazását, alakítsuk ki rajta szellızı nyílásokat, hogy a levegı cserélıdni tudjon.
Nagy teljesítményő háromfázisú transzformátorok hőtésénél a vasmagot és a tekercselést olajtartályban kell elhelyezni.
Az olaj jobban hőt, mint a levegı, jobban is szigetel, és megakadályozza a nedvesség bejutását. Az olajat szintén
hőtıbordákon keresztül a levegı hőti. Mivel az olaj melegedésekor tágul, ezért rugalmas bordázású olajtartályra vagy
külön tágulási tartályra van szükség.
Főtés
A villamos energiát főtésre, anyagok melegítésére közvetlen és közvetett módon is használhatjuk. Közvetlen főtésőek
azok a berendezések, amelyekben az áram által átjárt részbıl vesszük ki a hıt. A nagy áram melegíti fel pont- és
ívhegesztı berendezéseknél az anyagokat és a hegesztıpálcát.
A közvetett főtéső berendezésekben biztonságtechnikai okokból az árammal melegített főtıszáltól villamosan el van
szigetelve a melegítendı anyaggal kapcsolatba kerülı szerkezeti rész. A hı így csak a szigetelı anyag felmelegítése
után, közvetett módon jut el a felhasználás helyére. Ez az idıben is jelentkezı késedelem a test hıtehetetlensége.
Közvetett főtéső a vasaló, a villanyrezsó és a különbözı vízmelegítı berendezések.
A főtıszál Az izzólámpa
Izzólámpák
Az izzólámpákban a villamos áram egy wolframszálat melegít fel olyan magas hımérsékletre (2400 – 2800 °C-ra), ahol a
szál izzása közben jelentıs fényt sugároz. A wolfram használatát a fémek közötti legmagasabb olvadáspontja (3420 °C)
indokolja. Ezért az üzemi hımérsékletén is megfelelı mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, emellett kb. 3 %-os a
fényre vonatkoztatott hatásfoka. Ez nem túl magas érték, de különbözı technikai megoldásokkal javítható. A kép egy
egyszerő izzólámpa szerkezetét mutatja, amelyben az izzószál légüres térben van elhelyezve. A vákuum miatt a wolfram
nem ég el, de viszonylag gyorsan párolog, a szál hamar megszakad, vagyis kiég az izzó. Mőködés közben pedig az
üvegbúrára lecsapódó vékony wolframréteg csökkenti az izzó fényerejét. Az izzólámpát ennek ellenére még gyakran
használják lakások, munkahelyek világítására, villamos berendezésekben üzemi állapotok jelzésére.
Biztosítók
Túláram esetén egy villamos berendezésben az áramerısség jelentısen meghaladja a névleges értéket. Ez komoly
károkat okozhat a berendezésben és az energiaszolgáltató hálózatban is.
Ha vezetékek nem kívánt összeérése (például szigetelési hiba) okoz nagyon nagy áramot, azt zárlati áramnak nevezzük,
amely az üzemi áram 100 – 1000-szerese is lehet.
Ha az áramerısség túlterhelés miatt növekszik meg, akkor túlterhelési áramról beszélünk.
A biztosító a túláramtól védi a villamos berendezést és az energia szolgáltató hálózatot is. Olyan szerkezet, amely
bizonyos áramerısséget tartósan elvisel, de ettıl nagyobb áramerısség esetén meghatározott idı múlva kiolvad,
megszakítva ezzel az áramkört.
4
7.A 7.A
Az olvadó biztosító foglalatból (tartó aljzat érintkezıkkel és menetes fejjel) és cserélhetı betétbıl áll. A hálózat felıl jövı
vezetéket érintésvédelmi szempontok miatt mindig a foglalat alsó érintkezıjére, a fogyasztó felé menı vezetéket pedig
az oldalsó érintkezıjére kell bekötni. A betét háza üveg vagy kerámia, ebben található az olvadószál és nagyobb áramú
betéteknél kvarchomokkal van kitöltve. A kvarchomok a szál megolvadása után a megolvadt szál helyét kitölti, így
megnöveli a kialakuló ív hosszát.
Kialakításuk szerint beszélhetünk Diazed és Wichman (vihman) rendszerő biztosítókról.
A biztosító Az olvadó biztosíték
Diazed rendszerő biztosító Wichman rendszerő biztosító
Típusok:
F: gyors
FF: szuper gyors
T: lomha
TT: nagyon lomha
N: normál
Biztosítók kiolvadása
Energiaszállító vezetékek méretezése

A generátortól a fogyasztóig a villamos energiát vezetékek segítségével juttatjuk el, ezeket energiaszállító vezetékeknek
nevezzük.
l
A vezetékeknek azonban van az R=ρ⋅ összefüggés alapján meghatározható ellenállásuk (Rv). Ez kis érték ugyan,
A
2
de a rajta átfolyó áramerısség hatására a vezetékben Pv = I ·Rv hıteljesítmény keletkezik. Ez nemcsak a vezetéket
melegíti feleslegesen, hanem a generátor hasznos teljesítményét is csökkenti. A fogyasztó árama adott, ezért ezt a
veszteséget csak a vezeték ellenállásának a minimalizálásával lehet csökkenteni.
A vezeték méretezésekor a keresztmetszetét kell meghatározni, mert a hossza és az anyaga általában adott.
5
7.A 7.A
Energiaszállító vezetékek méretezésénél a feszültségesést figyeljük, mert a fogyasztóra jutó feszültség a vezeték
ellenállása miatt Uv = I·Rv-vel csökken. A feszültség csökkenése azonban csak 2-5 % lehet, különben a fogyasztó nem
megfelelıen mőködik.
A vezeték ellenállása
A huzal magas hımérséklete miatt károsodhat a tekercsekben is, ahol a hıt nehezebb leadni az egymás melletti és alatti
menetekbıl.
A vezetékek melegedésére az áramsőrőség a legjellemzıbb mennyiség, amely az egységnyi keresztmetszeten folyó

áramerısséget mutatja meg.
A
A jele: J, mértékegysége: , kiszámítása:
mm 2
I 2
J= , ahol A a vezeték keresztmetszete (mm ) és I a rajta keresztülfolyó áram erıssége.
A
Ugyanakkora áramerısség esetén egy vezetékben az áramsőrőség a kisebb keresztmetszető részben nagyobb. Tehát a
vezetékek legkisebb keresztmetszete határozza meg a maximális áramerısségüket.
Az áramsőrőség
6
7.B 7.B
7.B Félvezetı áramköri elemek – Bipoláris tranzisztorok
Értelmezze a bipoláris tranzisztor felépítését, mőködését, feszültség- és

áramviszonyait! Értelmezze a tranzisztorhatást!
Mutassa be a bipoláris tranzisztor jellemzıit, alapkapcsolásait, s térjen ki a mőszaki
katalógus adatokra és határértékekre!
Rajzolja fel a legfontosabb közös emitteres jelleggörbéket, a h-paraméteres
helyettesítı képet és a tranzisztor jelképi jelöléseit!
Elemezze a jelleggörbék, a paraméterek és a helyettesítı képek közötti
kapcsolatrendszert, s térjen ki a hıfokfüggés és a hőtés kérdéskörére!
A bipoláris tranzisztorok felépítése

A bipoláris tranzisztor háromelektródás félvezetı eszköz, amely három, egy kristályban kialakított, N-P-N vagy P-N-P
elrendezéső, szennyezett félvezetı tartományból áll. Ennek megfelelıen megkülönböztetünk:
• NPN, illetve
• PNP tranzisztorokat.
Az egyes tartományok elnevezései:
• emitter (E): a töltéshordozókat kibocsátó elektróda; [emittere; latin szó, jelentése: kibocsát]
• bázis (B): vezérlésre szolgáló elektróda; [basis; görög szó, jelentése: alap]
• kollektor (C): töltéshordozókat győjtı elektróda, [collecta; latin szó, jelentése: győjtés].
A bipoláris tranzisztorok bázistartományának hatásos szélessége sokkal kisebb, mint a kisebbségi töltéshordozók
diffúziós hossza, ezért ez a középsı tartomány igen vékony félvezetı réteg a kollektor- és az emittertartományhoz
viszonyítva. Az emitter és kollektor megközelítıleg azonos szennyezettségő és mindkét típusú tranzisztornál erısebben
szennyezett, mint a bázistartomány.
A bázis kicsi hatásos szélessége és alacsony szennyezettsége miatt a szabad töltéshordozók száma kicsi. Ez a tény a
bázisrétegnek kis vezetıképességet kölcsönöz a másik kettıhöz viszonyítva.
Bipoláris tranzisztorok felépítése és rajzjelei
Bipoláris tranzisztorok elıfeszítése
Bipoláris tranzisztorok gyártása

A tranzisztorok gyártására germániumot (Ge), szilíciumot (Si) és fémes vegyületeket (pl. gallium-arzenid = GaAs)
használnak. Germánium-tranzisztorokat manapság sok elınytelen tulajdonsága miatt - csak néhány különleges
alkalmazásra készítenek.
A bipoláris tranzisztorok rétegei

A tranzisztor szerkezetében levı két PN-átmenet külsı feszültség alkalmazása nélkül megakadályozza a rétegek között a
töltéshordozók áramlását. Normális (aktív) mőködés esetében az emitter és a bázis közötti PN-átmenet vezetési
1
7.B 7.B
irányban, a bázis és a kollektor közötti PN-átmenet pedig záróirányban kell üzemelnie. Kis jelő szilíciumtranzisztorok
esetén:
• a bázis-emitter feszültség UBE ≈ 0,6÷0,8V ,

• a kollektor-emitter feszültség értéke általában UCE ≈ 5÷18V .
A bipoláris tranzisztorok mőködése, tranzisztor alapegyenletek, tranzisztorhatás
NPN és PNP tranzisztorok mőködése

Mivel az NPN és PNP tranzisztor elvi mőködése megegyezik, ezért elégséges, ha az egyik típusú tranzisztort használjuk a
fizikai mőködés bemutatására.
A bipoláris tranzisztor mőködését a már említett két típusú töltéshordozó biztosítja. A PNP tranzisztorok többségi
töltéshordozói a lyukak, kisebbségi töltéshordozói az elektronok. Az NPN tranzisztorok esetén az elektronok a többségi
töltéshordozók, a lyukak pedig kisebbségi töltéshordozóként viselkednek.
A bázis-emitter átmenet nyitó irányú erıfeszítése lehetıvé teszi az emitter tartományban található többségi
töltéshordozó lyukak rendezett mozgását (IE), áthaladását a határrétegen és a bázistartományba való kerülésüket. A
bázistartomány gyakorlatilag kiürített rétegnek tekinthetı a kollektor-bázis átmenet záróirányú elıfeszítése, a bázisréteg
kicsi szennyezettsége és vékonysága miatt. Ennek következtében a bázistartományba jutott lyukak elenyészı része
(0,1…5%−a) rekombinálódik az itt található elektronokkal és létrehozza a kis értékő bázisáramot (IB).
Mivel a lyukak a bázistartományban kisebbségi töltéshordozónak számítanak, - a bázis-kollektor átmenet záróirányú

polarizálása miatt - diffúzióval a kollektor tartományba áramlanak és létrehozzák a kollektor elektródán keresztül az Ic
kollektoráramot. A tranzisztor többségi töltéshordozói áramelágazást hoznak létre, melynek szereplıi az emitteráram, a
bázisáram és a kollektoráram. Az emitteráram a kollektor- és a bázisáram összege:
I E = I B + IC .
Az elıbbi összefüggés érvényes marad az értékek kis változása, vagy váltakozó áram esetén is:
∆I E = ∆I B + ∆I C
i E = i B + iC
A tranzisztorban létrejövı áramelágazást, az árameloszlási tényezıvel fejezik ki:
IC
A= egyenáram és
IE
i
α = C váltakozó áram esetén.
iE
Többségi töltéshordozók áramlása PNP A PNP tranzisztor feszültség és

tranzisztorban áramviszonyai
Nagyjelő és kisjelő áramerısítés

A a tranzisztor nagyjelő, vagy más néven egyenáramú áramerısítési tényezıje, α pedig a kisjelő vagy váltakozó áramú
áramerısítési tényezıje. Az áramerısítési tényezık felhasználásával:
I C = A ⋅ I E egyenáram és
iC = α ⋅ i E váltakozó áram esetén;
2
7.B 7.B
I B = (1 − A) ⋅ I E egyenáram és
i B = (1 − α ) ⋅ i E váltakozó áram esetén.
A tranzisztor hurokegyenlete
A tranzisztorokon három feszültség lép fel:
• az UCE kollektor-emitter feszültség,

• az UBEa bázis-emitter feszültség,
• és az UCB a kollektor-bázis feszültség.
Ezekre a feszültségekre Kirchhoff második törvényének megfelelıen érvényes a következı egyenlet:

U CE = U CB + U BE
A tranzisztort az UBE bázis-emitter feszültség révén az IB bázisáram vezérli. Segítségével változtatható az emitterben
áramló lyukak (PNP tranzisztor), illetve elektronok (NPN tranzisztor) mennyisége, ami az emitter és végsı soron a
kollektoráram értékét meghatározza.
Ha UBE = 0, akkor IB = 0 és IC = 0. Ekkor a kollektor és az emitter szakasz ellenállása nagy, tipikus értéke szilícium
tranzisztorok esetén 10÷100MΩ közé esik.
Ha a tranzisztor bázis-emitter feszültsége túllépi a bázis-emitter határréteg záró feszültségét (szilícium tranzisztornál kb.
0,7 V), megindul a bázisáram. Az UBE feszültség és az IB bázisáram növelésével az IC kollektoráram nı és a kollektor-
emitter szakasz ellenállása fokozatosan csökken. Az UBE és IB adott értékén a tranzisztor teljesen kivezéreltté válik és a
kollektor-emitter szakasz ellenállása eléri legkisebb értékét.
A tranzisztor felépítésétıl függıen, a minimális ellenállásérték kb. 20Ω-tól, 200Ω-ig változhat. A kollektoráram értéke - a
fizikai mőködésnek megfelelıen - csekély mértékben függ a záróirányú UCB kollektor-bázis feszültségtıl.
A bipoláris PNP tranzisztorban folyó áramok összetevıi
A kisebbségi töltéshordozók áramlása

A többségi töltéshordozók által létrehozott áramok mellett a tranzisztor mőködését a kisebbségi töltéshordozók által
létrehozott áramok (maradékáramok vagy visszáramok) is befolyásolják.
A maradékáramok záróirányú elıfeszítés esetén folynak a PN átmeneteken. A bipoláris tranzisztorok esetében három
maradékáramot különböztetünk meg:
• IEB0 a lezárt bázis-emitter átmenet visszárama; normális mőködésnél nem lép fel;
• ICB0 a lezárt kollektor-bázis átmenet visszárama; normális mőködésnél is jelen van;
• ICE0 az IB = 0 feltétel mellett, a kollektor-emitter között folyó maradékáram; normális mőködés közben is
folyik.
Az ICB0 maradékáram zavarja a tranzisztor normális mőködését, mivel iránya ellentétes a vezérlı bázisárammal és
értéke jelentıs hımérsékletfüggıséget mutat.
Az ICE0 maradékáram jelenléte normál mőködés közben kevés zavart okoz, mivel iránya megegyezik a többségi
töltéshordozók által létrehozott kollektor áraméval.
3
7.B 7.B
Bipoláris tranzisztorok maradékáramai
Bipoláris tranzisztor alapegyenletei

Összegezve ismereteinket a következı alapegyenleteket írhatjuk fel:
I E = I B + IC
I C = A ⋅ I E + I CB 0
I B = (1 − A) ⋅ I E − I CB 0
Az egyenletek érvényesek maradnak, kis változások és kis amplitúdójú váltakozó áramok esetén is.
A 1
IC = ⋅ IB + ⋅ I CB 0 = B ⋅ I B + (B + 1) ⋅ I CB 0
1− A 1− A
A
Az összefüggésben B = a bázisáramra vonatkoztatott egyenáramú áramerısítési tényezı.
1− A
Tranzisztorhatás
Az emitterbıl a bázisba átkerülı töltéshodozók számát és így a kollektor áramát is elsısorban a bázis és az emitter közé
kapcsolt feszültség határozza meg. Kis UBE és ezzel együtt kis IB változás hatására viszonylag nagy IC változás
következik be. Ez a tranzisztorhatás.
Alapkapcsolások, tranzisztor jelleggörbék
Alapkapcsolások fajtái
A tranzisztorok legfontosabb alkalmazási területe a kis feszültségszintő jelek alakhő erısítése. Az erısítı tulajdonságait
célszerő négypólussá alakítva vizsgálni.
Mivel a tranzisztor három elektródával rendelkezik négypólussá úgy alakítható, hogy egyik kivezetés közösnek tekintjük
a kimenet és bemenet szempontjából. Ennek megfelelıen három alapkapcsolást különböztetünk meg, amelyek
elnevezése a közös elektróda nevébıl származik.
Ezek a következık:
• közös bázisú kapcsolás, vagy báziskapcsolás,

• közös emitteres kapcsolás, vagy emitterkapcsolás,
• közös kollektoros kapcsolás, vagy kollektorkapcsolás.
A tranzisztor fizikai mőködése minden alapkapcsolásban azonos. Az egyes alapkapcsolásokban, csak a tranzisztor külsı
jellemzıi változnak meg. A négypólusként ábrázolt tranzisztor egyértelmően jellemezhetı a ki- és bemenetén fellépı
feszültségekkel és áramokkal. A négy jellemzıt összekapcsoló függvények grafikus ábrázolása révén kapjuk a tranzisztor
karakterisztikáit (jelleggörbéit).
I1 I2 I1 I2 I1 I2
U1 U2 U1 U2 U1 U2
Közös bázisú alapkapcsolás Közös emitteres alapkapcsolás Közös kollektoros alapkapcsolás
4
7.B 7.B
Bipoláris tranzisztor jelleggörbéi

A tranzisztor négypólusként való tárgyalása négy jelleggörbe-típus meghatározását teszi lehetıvé, amelyek a
következık:
• Bemeneti jelleggörbe: a bemeneti feszültség és bemeneti áram közötti kapcsolatot szemlélteti, ha a kimeneti
feszültség állandó:
I 1 = f (U 1 ) U 2 = konst.
• Kimeneti jelleggörbe: a kimeneti feszültség és kimeneti áram közötti összefüggést tükrözi, ha a bemeneti áram
állandó értéken van:
I 2 = f (U 2 ) I1 = konst.
• Áramokra vonatkozó átviteli (transzfer) jelleggörbe: a kimeneti áram és a bemeneti áram kapcsolatát
szemlélteti állandó kimeneti feszültség esetén:
I 2 = f (I 1 ) U 2 = konst.
• Feszültségekre vonatkozó átviteli (transzfer) jelleggörbe: a bemeneti feszültség és a kimeneti feszültség
összetartozó értékeit adja meg, ha a bemeneti áramot állandó értéken tartjuk:
U 1 = f (U 2 ) I1 = konst.
A gyakorlatban az átviteli karakterisztikákat ritkán használják, mivel az elsı két jelleggörbébıl megszerkeszthetık és
ezért nem tartalmaznak új adatokat.
Bipoláris tranzisztor jelleggörbéi emitterkapcsolásban
Bemeneti karakterisztika
Az emitterkapcsolás esetén fellépı feszültségek és áramok az alábbi ábrán láthatók.
Bemeneti paraméterek ebben az esetben a bázis-emitter feszültség UBE és a bázisáram IB. Ez nyitóirányú dióda
jelleggörbe.
Bemeneti jelleggörbe Kimeneti jelleggörbe
Kimeneti karakterisztika
Kimeneti paraméterek az IC kollektoráram és az UCE kollektor-emitter feszültség. Az egyes jelleggörbék meghatározott
bázisáram-értékre érvényesek, amelyet a karakterisztika felvétele során állandó értéken kell tartani.
Tranzisztorokkal a valóságban csak megközelítıen lehet lineáris erısítıt készíteni, ehhez a kimeneti- illetve bemeneti
jelleggörbén szükséges egy meghatározott munkapontot kijelölni. Egyszerősítésként a számításokhoz a munkapont
közelében a jelleggörbéket érintıikkel helyettesítjük. Az érintık meredekségét differenciális jellemzıknek vagy kisjelő
paramétereknek nevezzük.
A differenciális bemeneti és kimeneti ellenállás

A bemeneti jelleggörbe meredeksége egy adott P pontban, az rm differenciális bemeneti ellenállást adja meg.
Meghatározás szerint a differenciális bemeneti ellenállás:
∆U BE
rBE = U CE = állandó ,
∆I B
5
7.B 7.B
ahol ∆UBE a bázis-emitter feszültség változása, ∆IB a bázisáram változása, ha UCE =állandó.
Az ábrán szerkesztett derékszögő háromszög, amelynek átfogója a görbéhez a P pontban húzott érintı, tetszıleges
mérető lehet. A kollektoráram értékét a kollektor-emitter feszültség függvényében az rCE differenciális kimeneti ellenállás
adja meg:
∆U CE
rCE = U BE = állandó
∆I C
Az elıbbi összefüggésben a kollektor-emitter feszültség változása, a kollektoráram változása, ha UBE = állandó. A
differenciális kimeneti ellenállás tulajdonképpen, a kimeneti jelleggörbe meredeksége egy adott P munkapontban.
Differenciális ellenállások grafikus meghatározása
Átviteli jelleggörbék
Az áramokra vonatkozó átviteli jelleggörbéket áramvezérlési jelleggörbéknek is nevezik. Ezek ebben az esetben, a
kollektoráram és a bázisáram összetartozó értékeit adják meg állandó UCE feszültségnél. Jó minıségő tranzisztorok
jelleggörbéje a kezdet részen közel lineáris, majd kissé felfelé hajlik.
A P munkapontra vonatkozó B egyenáramú erısítés a jelleggörbérıl leolvasható, mivel:

IC
B= .
IB
A differenciális áramerısítési tényezı

Tehát az áramátviteli karakterisztikának megfelelıen a kollektoráram elsı közelítésben arányos a bázisárammal. Az
áramátviteli jelleggörbe meredeksége egy adott P munkapontban az ott érvényes p differenciális áramerısítı tényezıt
határozza meg. Meghatározás szerint a differenciális áramerısítési tényezı a ∆IC kollektoráram-változás és ∆IB
bázisáram-változás hányadosa:
∆I C
β= U CE = állandó
∆I B
Az áramerısítési tényezık nem állandók, hanem a kollektoráram értékétıl függnek.
Értékük a kollektoráram növekedésével erıteljesen csökken. A teljesítménytranzisztorok áramerısítési tényezıjének

maximuma amper nagyságrendő áramoknál van, de értéke lényegesen kisebb, mint a kisteljesítményő tranzisztorok
esetén.
6
7.B 7.B
A bipoláris tranzisztorok mőszaki adatai, határértékek és hımérsékletfüggése
A mőszaki adat
A mőszaki adatok a tranzisztor üzemi jellemzıit adják meg. A gyártók a tranzisztorok adatlapjain különbözı adatokat
adnak meg, amelyek a felhasználás szempontjából elengedhetetlenül szükségesek. A tranzisztor mőködését egy adott
munkapontban az elıbbiek során már meghatározott emitterkapcsolásra érvényes jeladatok jellemzik:
• rBE differenciális bemeneti ellenállás;

• rCE differenciális kimeneti ellenállás;
• β differenciális áramerısítési tényezı.
A bipoláris tranzisztorok jellemzıi

A kollektor- és bázisáram arányát kifejezı B egyenáramú erısítési tényezı, amelyet különbözı munkapontokra adnak
meg, szintén nagyon fontos jellemzıje a tranzisztornak:
IC
B= .
IB
Egyéb fontos, visszáramokra vonatkozó jellemzı adatok a következık:
• ICB0 kollektor-bázis maradékáram; nyitott emitter esetén;

• ICES kollektor—emitter maradékáram; a bázis és emitter közötti rövidzárás esetén;
• ICE0 kollektor-emitter maradékáram; nyitott bázis esetén.
Bizonyos alkalmazások szempontjából fontos, a tranzisztor egyes zárórétegeinek a kapacitása. Ezt a záróréteg-
kapacitások adják meg, amelyek adott zárófeszültségekre érvényesek:
• CCB0 kollektor-bázis kapacitás; nyitott emitter esetén;

• CEB0 emitter-bázis kapacitás; nyitott kollektor esetén.
A tranzisztorok tulajdonságai igen erıs mértékben a mőködési frekvencia függvényei. Magasabb frekvenciákon a
tranzisztorok paraméterei erıteljesen romlanak. A különbözı frekvenciákon való mőködés jellemzésére
határfrekvenciákat használnak:
• fβ1 a β =1 áramerısítéshez tartozó frekvencia;
• fT tranzitfrekvencia; egy mérési frekvencia és az ezen a frekvencián érvényes β differenciális
áramerısítési tényezı szorzata;
• fg határfrekvencia; általában az a frekvencia, amelyen valamely mért mennyiség egy kisebb frekvencián
(leggyakrabban 1 kHz-en) mért értékének 12 -szeresére csökken.
A tranzisztor zárórétegeiben hıvé alakult veszteségi teljesítményt a termikus egyensúly fenntartása miatt a környezetbe
el kell vezetni. A hıleadás hatásfokát a hıellenállásokkal jellemzik, amelyek a következık:
• Rthjc a záróréteg és a tranzisztortok közötti hıellenállás;

• Rthja a záróréteg és a környezeti levegı közötti hıellenállás; a hőtıfelület hıellenállásával együtt érvényes.
A tranzisztornak zárási állapotból vezetési állapotba való ugrásszerő vezérlésekor a kollektoráram csak egy bizonyos idı
elteltével éri el maximális értékét. A nyitott tranzisztor zárása hasonló módon csak egy bizonyos idı eltelte után
következik be. Az átmenetek a vezérlımennyiséghez képest késnek.
• Tbe ton bekapcsolási idı; az az idı, ami a bázisáram rákapcsolásától kezdve addig eltelik, amíg a kollektoráram
maximális értékének 90 %-át eléri.
• tki toff kikapcsolási idı; az az idı, amely a lezárójelnek a bázisra való kapcsolásától addig eltelik, amíg a
kollektoráram maximális értékének 10 % -ára csökken.
Határérték
Határértékeknek nevezzük azokat az adatokat, amelyeket nem szabad túllépni. A határértékek túllépése a tranzisztor
meghibásodásához vezet. Az egyes határértékeket akkor sem szabad túllépni, ha más határértékek nincsenek teljesen
kihasználva.
Bipoláris tranzisztorok határértékei

A legnagyobb megengedett zárófeszültségek: A legnagyobb megengedett zárófeszültség túllépése, a megfelelı
záróréteg átütéséhez vezet. A gyártók a tranzisztor adatlapjain legtöbbször az UCB0, UCE0 és UEB0 legnagyobb
megengedhetı zárófeszültségek szerepelnek.
7
7.B 7.B
A legnagyobb megengedett áramok: A legnagyobb megengedett áramok a tranzisztorok maximális áramterhelését adják
meg.
• ICmax maximális kollektoráram; a legnagyobb megengedett tartós kollektoráram;

• ICM kollektor-csúcsáram; az a maximális kollektoráram, amely csak véletlenszerően és nagyon rövid ideig
(leggyakrabban, 10 ms) léphet fel;
• IBmax maximális bázisáram; a legnagyobb megengedett tartós bázisáram.
A legnagyobb megengedett hımérsékletek:
• a tranzisztorok zárórétegének hımérséklete nem léphet túl egy meghatározott értéket, amely tj maximális
záróréteg-hımérséklet. Ennek tipikus értéke szilíciumtranzisztoroknál kb.200 0C germánium tranzisztoroknál
viszont lényegesen alacsonyabb, 90 0C körüli érték.
A legnagyobb megengedett veszteségi teljesítmény: a legnagyobb megengedett veszteségi teljesítmény Ptot max a
tranzisztorban hıvé alakuló teljesítmény maximális értéke. A tranzisztor eredı veszteségi teljesítménye:
Ptot = U CE ⋅ I C + U BE ⋅ I B .
Félvezetık és a hımérséklet kapcsolata

A hımérséklet növekedése köztudottan a félvezetıkben megnöveli a töltéshordozók koncentrációját. Ez történik a
bipoláris tranzisztor félvezetı rétegeiben is. Ennek hatására a tranzisztor karakterisztikái és jellemzıi megváltoznak.
A felmelegedés hatására a munkaponti áramok növekednek, és a karakterisztika eltolódik.
A tranzisztor bemeneti
jelleggörbéjének hıfokfüggése A tranzisztor kimeneti jelleggörbéjének hıfokfüggése
Bemeneti és kimeneti karakterisztika-eltolódás

A bemeneti jelleggörbe tulajdonképpen egy nyitóirányban elıfeszített PN-átmenet hıfüggését szemlélteti. A
hımérséklet növekedése a bázis- és emitteráram növekedéséhez és a jelleggörbe balra tolódásához vezet. A bázis-
emitter feszültség ∆UBE eltolódásának nagysága a megfelelı ∆T hımérsékletváltozáshoz viszonyítva jellemzi az
emitteráram hıfüggését. A ∆UBE/∆T paraméter, amely az UBE feszültség hımérsékleti tényezıje Si, és Ge alapú
tranzisztoroknál megközelítıen azonos értékő.
∆U BE mV
= −2 0
∆T C
A kimeneti jelleggörbe eltolódása a hımérsékletemelkedés következtében két tényezınek tulajdonítható:
• a megnövekedett emitteráram növeli a kollektoráramot;

• ICB0 maradékáram növekedése szintén hozzájárul a kollektoráram növeléséhez.
A tranzisztorok paramétereinek hıfüggése a gyakorlati alkalmazások szempontjából igen kedvezıtlen jelenség.

Csökkentése megfelelı munkapont-beállító kapcsolásokkal és megfelelı hőtéssel lehetséges.
A tranzisztor helyettesítı képe
Mindegyik tranzisztor alapkapcsolás négypólusnak tekinthetı, ezért a kisjelő viselkedése a négypólusok elmélete alapján
leírható és vizsgálható. Ez azt jelenti, hogy négy, egymástól független paraméterrel (a be- és kimeneti feszültséggel és
árammal) jellemezhetı. A paraméterek közötti kapcsolatot a karakterisztikus egyenletek írják le.
Gondoljuk végig, hogyan viselkedik a tranzisztor lineáris erısítıkapcsolásokban. A karakterisztikája alapján belátható,
8
7.B 7.B
hogy a tranzisztor a normál aktív tartományban mőködik, vagyis aktív lineáris négypólusnak tekinthetı. A munkapont
beállítása tehát úgy történjen, hogy az ellenállásokat olyan értékőekre kell megválasztani, hogy az aktív tartományra
jellemzı egyenfeszültségek és egyenáramok legyenek mérhetık. Az erısítendı jel ezekhez a munkaponti adatokhoz
adódik hozzá.
A tranzisztor mint négypólus
A tranzisztor mőködésének és felépítésének ismeretében megállapíthatjuk, hogy az idıben lassan változó jelekre
(kisfrekvencián) a tranzisztor frekvencia-független négypólusként viselkedik, amelyet többféle helyettesítı képpel
jellemezhetünk. Az elektronikai eszköz helyettesítı képének nevezzük azt az elektronikai - számítási szempontból
egyenértékő - kapcsolást, amely elektromos szempontból ugyanúgy viselkedik, mint a helyettesített eszköz. A
helyettesítı kép négy független paramétere két egyenletbe foglalva írja le az eszköz mőködését. A helyettesítı kép
bevezetésére azért van szükség, mert egyszerőbbé teszi az áramkörben végzett számításokat, és szemléletesebbé teszi
az eszköz mőködését.
A négypólus négy paramétere hatféle paraméterrendszerrel jellemezhetı:
1. impedancia: z,
2. admittancia: y,
3. hibrid: h,
4. inverz hibrid: d,
5. lánc: a,
6. inverz lánc:b.
Azért jelöljük a paramétereket kisbetővel, mert a kisjelő mőködést jellemzik. A fizikai jelentésük valamint a
mértékegységük pedig a paraméterek kapcsolatától függ.
A tranzisztorok paraméterrendszerét úgy kell kiválasztani, hogy a milyen méréstechnikai módszerrel lehet az eszközt
megvizsgálni, és a mőködést milyen feltételekhez köthetjük:
• Kisfrekvencián a bemeneti üresjárás, és− a kimeneti rövidzár valósítható meg a legkönnyebben, ezért a hibrid
paraméterrendszerrel.
• Nagyfrekvencián a rövidzár könnyebben megvalósítható, ezért az admittancia paraméterekkel jellemezhetı.
Hibrid paraméteres egyenletrendszer

A hibrid (vegyes) paraméteres egyenletrendszer a következı alakban írható fel:
u1 = h11 ⋅ i1 + h12 ⋅ u 2
i 2 = −h21 ⋅ i1 + h22 ⋅ u 2
A következı ábrán látható helyettesítı kép a hibrid paraméterek dimenziói alapján a bemeneti- (az 1-es index jelzi) és a
kimeneti körre (a 2-es index jelzi) is érvényes.
Kisjelő helyettesítı kép a h paraméterek segítségével
9
7.B 7.B
A bipoláris tranzisztor h paraméterei:

u BE
• h11 = rBE = u CE = 0 bementi impedancia,
iB
iC
• h21 = β = u CE = 0 áramerısítési tényezı,
iB
1 i
• h22 = = C i B = 0 kimeneti admittancia.
rCE u CE
A h (hibrid) paraméteres kép segítségével a kisfrekvenciás mőködését írhatjuk le a legegyszerőbben.
Az y (admittancia) paraméteres helyettesítı kép segítségével pedig a tranzisztor nagyfrekvenciás mőködését írhatjuk le
a legegyszerőbben.
A helyettesítı kapcsolások jó minıségő tranzisztoroknál egyszerősítést is tartalmazhatnak: ilyenkor a feszültség-

visszahatást elhanyagolhatjuk, ezért a tranzisztor mőködésének jellemzésére három független paraméter is elegendı.
Hımegfutás
A bipoláris tranzisztorok egy nem kívánatos, de jellemzı tulajdonsága az úgynevezett hımegfutás, amely a nem
megfelelıen stabil IC és UCE értékeknek tulajdonítható.
Ha a környezeti hımérséklet nı, a kollektoráram növekszik és vele együtt nı a veszteségi teljesítmény is. A záróréteg és
a környezeti levegı közötti véges (nem nulla) hıellenállás miatt a veszteségi teljesítmény növekedése újabb
hımérséklet-emelkedéshez vezet, ami ismét növeli a tranzisztor áramait és vele együtt a veszteségi teljesítményt, és így
tovább. A folyamat, amely kezdetben lassan majd egyre gyorsulva jelentkezik, a maximális veszteségi teljesítmény
túllépése miatt, a tranzisztor tönkremenetelével végzıdik.
Tranzisztorok hőtése
A legnagyobb megengedett veszteségi teljesítmény a tranzisztor hőtésével növelhetı. Kisebb veszteségi teljesítményő
vagy kisebb veszteségi teljesítménnyel üzemeltetett tranzisztoroknál általában elegendı a tok és a környezeti levegı
közötti természetes hıátadás. Nagyobb veszteségi teljesítménnyel üzemelı tranzisztoroknál a hıelvezetés javítása miatt
hőtılemezt, hőtıcsillagot, vagy más különleges hőtıtestet kell alkalmazni.
Hőtılemezre szerelt tranzisztor szerelési vázlata
Mivel a hőtıkörnyezet lehet a tranzisztortok, a levegı vagy a hőtılemez, többféle hıellenállás határozható meg:
• Rthjc: a záróréteg és a tranzisztortok közötti hıellenállás (a tranzisztor adatlapján szerepel);

• Rthca: a tranzisztortok és a hőtıfelület közötti hıellenállás (a szerelés minısége határozza meg);
• Rthah: a hőtıfelület és a környezeti levegı közötti hıellenállás (a hőtılemez jellemzıje).
• A hıellenállás a záróréteg és a környezet levegıje között (Rthja):
Rthja = Rthjc+Rthca.
Az elrendezés eredı hıellenállása
10
8.A 8.A
8.A A villamos áram hatásai – Vegyi hatás

Ismertesse a folyadékok vezetési mechanizmusát, az anyagok kiválasztásának
folyamatát!
Definiálja Faraday törvényét! Mutassa be a törvény anyagszerkezeti hátterét!
Mutassa be az elektrolízis jellemzı gyakorlati alkalmazási lehetıségeit: a fémek
kiválasztását, a galvanizálást, a galvanoplasztikát és az eloxálást!
Értelmezze a galvánelemek és az akkumulátorok mőködését és jellemzıit!
Mutassa be a korrózió fajtáit és az ellene történı védekezés lehetıségeit!
Folyadékok vezetése
A folyadékok közül a higanyban és a megolvadt fémekben a szabad elektronok áramlása jelenti a villamos áramot.
Áramvezetésre azonban sokkal gyakoribb az oldott vegyületek (savak, lúgok és sók) felhasználása, amelyekben nem
elektronok a töltéshordozók.
A disszociáció és az elektrolit
Sav, lúg vagy só feloldásakor a molekulák az oldatban ionjaikra szakadnak szét, a bomlási folyamatot disszociációnak, az
ionokat tartalmazó oldatot pedig elektrolitnak nevezzük. Például a konyhasó (NaCl) feloldásakor a molekulák egyszeres
+ -
elemi töltéső pozitív nátrium ( Na ) és negatív klór (Cl ) ionra bomlanak fel.
Ha bonyolultabb vegyület disszociál, akkor az ionok több atomból (ún. atomcsoportból) is állhatnak, ilyen például a
2+ 2−
rézszulfát ( CuSO4) bomlásakor a kétszeres elemi töltéső pozitív réz (Cu ) mellett keletkezı negatív szulfát ( SO4 )
ion. Az ionokat tartalmazó elektrolit azonban semleges, mert benne a pozitív és negatív töltések mennyisége azonos.
Az elektrolitban mind a pozitív, mind a negatív ionok elmozdulásra képesek, tehát ezekben a folyadékokban nem
elektronok, hanem ionok a töltéshordozók. Emlékezzük általános iskolai tanulmányainkból, hogy az elektrolitban lévı
pozitív töltéső elektródát anódnak, a negatív töltéső elektródát pedig katódnak nevezzük.
Disszociáció Ionok mozgása
A hımérséklet és az ellenállás kapcsolata

Vizsgáljuk meg, hogy ez a tény hogyan befolyásolja a hımérséklet hatását az oldat ellenállására!
Az oldatok általában jó villamos vezetık, a rajtuk keresztül folyó áram erısségét az ionok száma és sebessége határozza
meg. Az elektrolitban a feloldott anyag fajtája, mennyisége (az oldat koncentrációja) és az oldat hımérséklete szabja
meg az ionok számát. Minél magasabb a hımérséklet, annál több molekula disszociál, vagyis a szabad töltéshordozók
száma a hımérséklettel arányosan növekszik, ez a jelenség az oldat ellenállását csökkenti
Azonban az ionok sebessége az oldatban sokkal kisebb, mint az elektronoké a fémekben, mert a tömegük és a méretük
is több ezerszer nagyobb, ezért többször ütköznek az oldat atomjaival vagy molekuláival. A hımérséklet emelkedésekor
az ütközések száma, ennek következtében az oldat ellenállása is növekszik.
A töltéshordozók számának növekedése tehát csökkenti, az áramlási sebességük csökkenése növeli az elektrolit
ellenállását. Az ionok száma azonban nagyobb mértékben nı, mint ahogy a sebességük csökken, ezért - a fémekkel
ellentétben - a folyadékok ellenállása a hımérséklet növekedésekor csökken.
1
8.A 8.A
Anyagok kiválasztása
Elektrolízisnek nevezzük a vegyületek molekuláinak villamos árammal történı felbontását és a keletkezett elemek
kiválasztását.
Vizsgáljuk meg, milyen vegyi reakciók játszódnak le, ha áramot vezetünk keresztül az elektroliton. Természetesen a
folyamat eredménye függ attól, hogy milyen az oldott anyag, az oldószer és az elektróda anyaga.
Az ábra a rézszulfát (CuSO4) vizes oldatában lejátszódó reakciót ábrázolja, olyan elektródákat használva, amelyek nem
2
vesznek részt a vegyi folyamatban. A disszociáció során az oldatban kialakulnak a réz (Cu2+) és a szulfát (SO4 −) ionok,
ezzel létrejön az áramvezetésre alkalmas elektrolit.
2−
Ha az elektródákra feszültséget kapcsolunk, akkor a réz-szulfát felbomlik, mert a negatív ionok (SO4 ) a pozitív
2+
elektróda, az anód felé, a pozitív ionok (Cu ) a negatív elektróda, a katód felé áramlanak. A szulfát ionból áramlása
közben kénsav ( H2SO4) képzıdik a víz ( H2O) hidrogénjével, amelynek megmaradt oxigénje az anódon felszabadul. A
réz ion átalakulása a katódon történik meg, amelyen két elektron felvétele közben rézbevonatként kiválik. Ha vörösréz
elektródákat használunk, akkor nem válik ki oxigén, mert a szulfát ion az anódról egy réz iont visz az oldatba. Ezáltal az
anód egyre vékonyabb, a katód pedig egyre vastagabb lesz, mert ott ebben az esetben is kiválik a réz. Ebben a
folyamatban az elektrolit összetétele nem változik meg.
Réz átvándorlása
Faraday törvénye
Faraday mérésekkel kimutatta, hogy az anyagok elektrolízissel történı kiválasztásakor az elektródákon kivált anyag
tömege, annak anyagán kívül az áramerısségtıl és az eltelt idıtıl függ (tehát mondhatjuk azt is, hogy az átáramlott
töltésektıl függ), és ezekkel egyenesen arányos: m=c·I·t
A táblázatban megadtuk néhány anyagnak azt az anyagmennyiségét, amelyet 1 As töltés választ ki. Ez az anyagok
elektrokémiai egyenértéke (c), amelyet mgAs-ban adnak meg.
A gyakorlatban az anyagok kiválasztása villamos energia befektetésével elektrolizáló kádakban történik.
Anyag c
mg/As
Ezüst 1,118
Ólom 1,074
Arany 0,681
Cink 0,339
Réz 0,329
2
8.A 8.A
Vas 0,286
Hidrogén 0,0104
Alumínium 0,093
Oxigén 0,083
A vegyi hatás
Az áram vegyi hatása alatt azokat a fizikai és kémiai jelenségeket, vegyi változásokat értjük, amelyek a folyadékokban
létrehozott villamos áram hatására jönnek létre.
Az elektrolízist elsısorban fémek szennyezıdésektıl mentes elıállítására alkalmazzák. Így nyerik ki vegyületeibıl a
villamosiparban széleskörően alkalmazott nagy tisztaságú (99,9 - 99,99 %-os) rezet és az alumíniumot is.
Galvanizálás
Emellett elektrolízis útján fémbevonatok is készíthetık, amit galvanizálásnak nevezünk. Galvanizálásnál a pozitív
elektródát (az anódot) az a fém alkotja, amelybıl bevonatot akarnak készíteni, az elektrolit pedig ennek a fémnek a sója
(pl.: a réz elektróda és réz-szulfát oldat). A bevonandó tárgyat ilyenkor mindig negatív elektródaként (katódként) kell
bekötni.
A gyakorlatban a vasat nikkel- vagy krómréteggel, a rezet ezüst- vagy aranyréteggel szokták bevonni néhány μ m
vastagságban. Ez a bevonat a fémet szebbé és a környezeti hatásokkal szemben ellenállóbbá teszi.
Galvanoplasztika
Galvanizálással csak vezetı anyagok felületén tudunk bevonatot létrehozni, hiszen a bevonandó tárgyat katódként kell
bekötni. Ha nem vezetı anyagokat (pl. mőanyagot) akarunk bevonni, akkor elıször a felületüket kell vezetıvé tenni
vezetı lakkal, grafittal vagy fémgızöléssel. Ezt az eljárást galvanoplasztikának nevezzük, mert az elektrolízissel felvitt
réteg felveszi a tárgy alakját.
Galvanoplasztikai úton készül például a bakelit hanglemez présszerszáma, amely az eredeti felvételt tartalmazó
lakklemez negatívja, vagyis a barázdák helyén kiemelkedések vannak.
Eloxálás
Az elektrolízis egy villamos szempontból szintén jelentıs felhasználása az eloxálás. Ennek során az alumínium felületén
keletkezı oxidréteget Al2O3 mesterségesen megvastagítják 10…20 μm-re, amely megvédi az alumíniumot a további
oxidációtól, kemény, jól színezhetı és jól szigetelı réteget biztosít.
Így készítik az elektrolit kondenzátor pozitív fegyverzetét, és a mőszerek elılapjait. Eloxáláskor az alumíniumot negatív
elektródaként kell bekötni, mert az oxigén ott szabadul fel.
Depolarizátor
Ha fogyasztóval terheljük az elemet, a pozitív elektródát egyre jobban elszigeteli az ott kiválasztódó hidrogén, ami
csökkenti az elem feszültségét. A hidrogént ezért valamilyen módon el kell távolítani (pl. vízzé kell oxidálni, vagy a
pozitív elektródát mozgatni kell). Ezt a depolarizátor végzi el, amely a galvánelemek fontos része.
Galvánelemek
A galvánelemekben vegyi oldódás következtében lép fel a töltésszétválasztás: a vegyi energia közvetlenül villamos
energiává alakul. A vegyi reakció itt megfordíthatatlan (irreverzibilis), mert az egyik elektróda elfogy és az elektrolit
összetétele is megváltozik.
Galvánelemek belsı ellenállása

Galvánelem belsı ellenállása, legnagyobb terhelı árama: Az elemek felépítésétıl, az elektródák méretétıl, az elektrolit
töménységétıl és hımérsékletétıl függ. A nagymérető, nagy elektródafelülető elemek (pl. „góliátelem”) belsı ellenállása
kisebb, terhelhetısége nagyobb, mint a miniatőr elemeké.
Galvánelemek kapacitása
Galvánelem kapacitása: Az elem által a lemerülésig szolgáltatott teljes töltésmennyiség As-ban. Szintén az elektródák
anyagától és méretétıl függ.
3
8.A 8.A
Kisütés
Galvánelemek névleges feszültsége

Galvánelem névleges feszültsége: A pozitív és a negatív elektródák anyagának az elektrokémiai feszültségsorban
feltüntetett feszültség-különbsége határozza meg. Nem állandó érték, terhelés közben kezdetben lassan, késıbb
gyorsan csökken. Függ még kis mértékben az anyagok tisztaságától, a megmunkálás módjától, az elektrolit anyagától,
koncentrációjától és hımérsékletétıl.
Galvánelemek rajzjele
Galvánelem rajzjele: A villamos kapcsolási rajzokon a galvánelemeket nem a generátor általános jelével, hanem egy
rövidebb és egy hosszabb vonallal jelölik, ahol a hosszabb vonal jelöli a pozitív pólust.
Galvánelem töltéssőrősége: Az elem egységnyi térfogatában vagy egységnyi tömegében levı töltés mennyiségét
mutatja meg Asm3-ben vagy Askg-ban. Az elektródák anyagától függ.
Szárazelem
Az olcsó és ezért gyakran használt galvánelem – amelynek elvét a francia fizikus Leclanché (löklans) fedezte fel 1867-
ben - pozitív elektródája grafitból (szénbıl), negatív elektródája cinkbıl készül. A feszültsége ezek alapján:
U=UC−UZn=0,74−−0,76=1,5V. Az elektrolit a veszélyes kénsav helyett ammónium-klorid (szalmiáksó – NH4Cl) és cink-
klorid ZnCl2 oldat keveréke, a depolarizátor pedig barnakıpor MnO2.
A szárazelem elnevezés abból ered, hogy az elektrolitot keményítıben oldják fel, hogy ne folyjon ki az elembıl. Azonban
mőködés közben a negatív elektróda elfogy – és ez nem más, mint az elem cinkbıl készített háza -, ezért a
folyamatosan híguló elektrolit mégis kifolyhat és károsíthatja az elemmel mőködtetett berendezést. A lemerült elemet
ezért mindig vegyük ki a készülékbıl! További hátránya a szárazelemeknek, hogy hosszabb idı után terhelés nélkül is
lemerülnek.
Újabb elemtípusok
A hordozható villamos berendezések (pl. kvarcórák, fényképezıgépek, mobiltelefonok, laptopok) ugrásszerő
elterjedésével az elemek élettartamát más anyagok alkalmazásával növelni, méretét pedig - ahol lehetett - csökkenteni
igyekeztek.
• Az alkálimangán elemek (más néven tartós elemek) már lényegesen nagyobb terhelı áramot és élettartamot
biztosítanak.
• A formája miatt gombelemnek is nevezett higanyoxid és ezüstoxid elemek energia- és töltéssőrősége pedig
még nagyobb.
• A galvánelemek közül a legmegbízhatóbb, bár legdrágább megoldást a lítium elemek jelentik. A feszültségük 3
V, de az energiasőrőségük a legnagyobb.
4
8.A 8.A
Ha olyan berendezést szeretnénk üzemeltetni, amelynek a tápfeszültsége a 1,5 V-ot (illetve lítium elem esetén a 3 V-ot)
meghaladja, néhány szárazelem sorba kapcsolásával megtöbbszörözhetjük a feszültségüket. Készen kapható megoldást
kínál ilyen esetre például
• a 2 db szárazelembıl álló 3 V-os bottelep,

• a 3 db szárazelembıl felépített 4,5 V-os zsebtelep és
• a 6 db téglatest alakú szárazelembıl készített 9 V-os rádió telep.
Volta-elem
A galvánelemelektrolitból és ebbe merülı, két különbözı anyagú pozitív és negatív elektródából áll. A galvánelem
feszültségét az határozza meg, hogy az elektródák anyagai a feszültségsorban milyen távol vannak egymástól. Például a
legelsı Volta-féle elemben, amelyben réz és cink elektróda merül kénsav vizes oldatába:U=UCu−UZn=0,34−−0,76=1,1V
Galvánelemek
Az anyagok ionos állapotban lépnek az oldatba, elektront adnak le vagy vesznek fel, tehát az oldathoz képest negatív
vagy pozitív töltésőek lesznek. Az oldat és a belemerülı anyag (elektróda) között feszültség keletkezik, amelynek a
nagysága akkora, hogy megakadályozza a további elektronátadást. A kialakuló feszültség mőszerrel nem mérhetı, mert
az oldat és a belemerített mérıvezeték között szintén végbemegy a vegyi folyamat. Ezért a gyakorlatban csak két
elektróda közti feszültséget lehet megmérni.
Elemek elektrokémiai feszültségsora

Az elemek elektrokémiai feszültségsora a 0 V-os potenciálúnak elfogadott hidrogénhez viszonyítottan van összeállítva. A
hidrogéntıl gyorsabban oldódó, vagyis aktívabb anyag negatív, a lassabban oldódó pozitív potenciálú lesz.
Standardpotenciál
3
Standardpotenciálról beszélünk akkor, ha a fémelektród saját ionjainak egységnyi 1mol/dm koncentrációjú oldatába
merül.
Az elektrolízis jellemzı felhasználásai, az akkumulátorok mőködése, jellemzıik
Az akkumulátorok
Az akkumulátorokban a felhasználás során az oldat és az oldatba merülı elektróda között megfordítható (reverzibilis)
vegyi folyamatok mennek végbe. Alapállapotban az akkumulátor nem szolgáltat villamos energiát, mert az elektrolitjába
két azonos anyagú elektróda merül, ezek között pedig nincs feszültség.
A feltöltés
Ahhoz, hogy az elektródák különbözı potenciálúak legyenek, és az akkumulátor villamos energiát szolgáltasson, az
elektródákat elektrolízis segítségével különbözıvé kell tenni. Ezt a folyamatot feltöltésnek nevezzük. A feltöltéshez külsı
villamos energiaforrás szükséges, amelyre az akkumulátort fogyasztóként kell rákapcsolni.
Kisülés
A kisütéskor a betáplált energia jelentıs részét visszakapjuk, miközben az elektródák anyaga az eredeti állapotát nyeri
vissza.
Akkumulátor töltetlen Akkumulátor töltésének befejezése Akkumulátor kisütésének

állapota állapota befejezése
5
8.A 8.A
Az akkumulátor jellemzıi
Cellafeszültség
Az akkumulátorokat rendszerint több különálló egységbıl (cellából) építik össze egy teleppé. A cellákat általában sorosan
kapcsolják össze, így a cellákénál nagyobb feszültségő lesz a telep. Az egyes cellák feszültsége a galvánelemek névleges
feszültségéhez hasonlóan elsısorban az alkalmazott anyagoktól függ, de befolyásolja még kisebb mértékben a feltöltés
és a kisütés gyorsasága is.
Akkumulátor feszültsége
Belsı ellenállás, legnagyobb terhelı áram

Az akkumulátorok belsı ellenállása lényegesen kisebb, mint a galvánelemeké: 0,0001 és 1 Ω közötti értékő, a
mérettıl függıen. A legnagyobb terhelı áram emiatt nagyon nagy, akár több 100 A is lehet, de mindig vegyük
figyelembe, hogy a tartós túláram tönkreteheti az akkumulátort.
Kapacitás
Azt az Ah-ban mért töltést, amelyet a telep a lemerüléséig le tud adni, kapacitásnak nevezzük (kisebb akkumulátoroknál
mAh-ban adják meg). A kapacitás függ a kisütés idıtartamától. Például a 44 Ah kapacitás azt jelenti, hogy az
akkumulátor 10 órán keresztül tud átlagosan 4,4 A áramerısséget szolgáltatni.
Töltés- és energia hatásfok

Az akkumulátorbafeltöltéskor betáplált töltés- illetve energiamennyiséget teljesen sosem kapjuk vissza a felhasználás
során. Ennek oka az önkisülés, amelynek során az akkumulátor terhelés nélkül is veszít a töltéseibıl. Emellett mindig
van egy kismértékő túltöltés és megfelelı – nem túl nagy – sebességő töltés mellett is van káros gázképzıdés. Teljesen
sem szabad lemeríteni az akkumulátort.
A töltés- vagy amperóra (Ah) hatásfok a kisütéskor szolgáltatott és a töltéskor felvett töltésmennyiségek hányadosa, 10
órás töltés és kisütés estén:
Qvisszaadott I kisütı ⋅ t I kisütı
η Ah = = =
Q felvett I töltı ⋅ t I töltı
Az energia- vagy wattóra (Wh) hatásfok a kisütéskor szolgáltatott és a töltéskor felvett energia hányadosa, szintén 10
órás töltés és kisütés estén:
Wvisszaadott U kisütı ⋅ I kisütı ⋅ t U kisütı
ηWh = = = ⋅ η Ah
W felvett U töltı ⋅ I töltı ⋅ t U töltı
Az töltés hatásfok 80 – 90 %, ettıl kisebb az energia hatásfok (60 – 80 %), mert a töltı feszültségnek mindig
nagyobbnak kell lenni, mint az akkumulátor feszültségeUkisütı A töltéskor felvett és a kisütéskor szolgáltatott energia
különbsége az akkumulátort melegíti fel.
6
8.A 8.A
Az akkumulátorok fajtái
Az akkumulátorok a nevüket az alkalmazott anód és katód anyagáról kapták, a felhasznált elektrolittól függıen pedig
savas illetve lúgos akkumulátorokat különböztetünk meg.
Ólom akkumulátor
Az akkumulátorok mőködésénél ismertetett ólom akkumulátort alkalmazzák a leggyakrabban, fıleg gépjármővekben.
Egy cella feszültsége feltöltött állapotban 2,1 V, belsı ellenállása 0,01 Ωnagyságrendő. Általában 6, 12 és 24 V-
os akkumulátortelepként használják. Olcsón elıállítható, de nagy tömege miatt egyre több új megoldást fejlesztettek ki.
Nikkel-kadmium akkumulátor
A hatvanas években fejlesztették ki a nikkel-kadmium akkumulátort, amelynek elektrolitja kálilúg, azaz kálium-hidroxid
(KOH) vizes oldata. A lúgos akkumulátorok jellemzıje a hosszabb élettartam, ezért ezeket elsısorban hordozható
berendezésekben használják. Hátrányuk a kisebb feszültség (1,2 V). Ilyen típusú még
• a vas-nikkel,
• a kadmium-ezüst és
• az ezüst-cink akkumulátor is.
Még újabb fejlesztésőek
• a nikkel metál-hibrid, a lítium-ion,

• a lítium-polimer, illetve
• a cink-levegı akkumulátorok.
A legtöbb akkumulátor tartalmaz bizonyos mennyiségő mérgezı vagy gyúlékony anyagot. Ezért sose dobjuk a
szemetesbe az elhasznált akkumulátorokat, gondoskodjunk megfelelı újrafelhasználásukról, vagy legalább szakszerő
elhelyezésükrıl!
Üzemanyagcella
Az üzemanyagcellák az elemekhez hasonlóan vegyi reakciókkal közvetlenül elektromosságot állítanak elı, de mindaddig
üzemelnek, amíg üzemanyagot töltünk beléjük. Ez az üzemanyag legtöbbször hidrogén, de vannak metánnal és
metanollal mőködı változatok is.
A hidrogénbıl a reakció során víz lesz, a szénvegyületekbıl emellett széndioxid is képzıdik. Az üzemanyagcella a
vízbontás (elektromosság hatására a vízbıl hidrogén és oxigén keletkezik) fordítottját végzi, megfelelı katalizátorok
segítségével. Az amerikai Apolló őrsiklókon is üzemanyagcellák szolgáltatják az elektromosság egy részét, ezek a
készülékek azonban hatalmasak, és a kW-MW teljesítménytartományban üzemelnek.
A cella feszültsége az alkalmazott anyagoktól függıen 0,7-1,8 V. A legfontosabb elınye az akkumulátorokkal szemben,
hogy pillanatok alatt utántölthetı, ráadásul hosszabb az élettartama is, ami környezetvédelmi szempontból fontos.
A korrózió okai, a korrózió elleni védekezési eljárások
A korrózió
A korrózió a fémek felületérıl a környezet hatására kiinduló kémiai elváltozás, amely a fémtárgy pusztulásához vezet. A
korrózió hatására a fémek a környezetbıl felvett anyagokkal oxidokká, hidroxidokká, szulfidokká illetve karbonátokká
alakulnak.
A korrózió megjelenési formáit tekintve többféle lehet.
• Ha a fém egész felületén egyenletes az elmaródás, akkor egyenletes korrózióról beszélünk.

• Kis átmérıjő, de ennél lényegesen nagyobb mélységő, tőszúrásszerő lyukak jellemzik a pontszerő korróziót.
7
8.A 8.A
• Lyukkorrózióról beszélünk, ha a fém felületén keletkezı bemaródások különbözı alakúak és mélységőek.

• A legnehezebben felderíthetı, elsısorban ötvözeteknél jelentkezı kristályközi korrózió a kristályok közötti
összetartó erıt gyengíti meg.
A korrózió fajtái
A korrózió két fontos fajtája:
• a kémiai korrózió és
• az elektrokémiai korrózió.
A kémiai korrózió a fémeknek a környezetükben található más anyagokkal történı vegyi reakciója, amelynek
következtében a fémek valamilyen vegyületté alakulnak, vagy a felületük feloldódik.
A legismertebb ilyen folyamatok:
• A vas a levegı oxigénjével alakul vasoxiddá Fe3O4

• Az alumínium reakciója a levegı oxigénjével, ahol alumínium-oxid Al2O3 keletkezik.
• Az ezüst felületén is így alakul ki a fekete színő ezüstszulfid Ag2S bevonat.
Az elektrokémiai korróziót áramtermelı helyi elemek keletkezése és mőködése okozza. Elektrokémiai korrózió jön létre,
ha két különbözı elektródpotenciálú fém érintkezik egymással elektrolitban. Ha a két fém érintkezésekor a felületre
elektrolit jut, akkor az aktívabb fém gyorsabban korrodálódik, viszont a kevésbé aktív fém – az elektronfelesleg miatt –
addig nem oxidálódik, amíg az aktívabb fém el nem pusztul. Tehát az elektrokémiai korróziónál a vegyi átalakulás
mellett anyagvándorlás is bekövetkezik. Az elektroliton belül folyó korróziós áram feloldja az aktívabb fémet.
Az elektrokémiai korrózió megjelenési formája szerint
• érintkezési (kontakt) vagy

• kóboráram korrózió lehet.
Érintkezési és kóboráram korrózió
Érintkezési korrózió
Az érintkezési vagy kontakt korrózió két különbözı fém érintkezési helyén, pl. acélcsavar és alumínium lemez között
nedvesség hatására jön létre. A kialakuló elektrokémiai korróziót okozó galvánelemben az elektrolit általában víz. A víz
esı vagy a levegıbıl lecsapódó pára formájában kerül a fémekre.
Mivel a kialakuló galvánelem elektródái (a példánkban az acélcsavar és az alumínium lemez) össze vannak kötve, ezért
áram alakul ki. Korrózió azonban csak ott jön létre, ahol az áram a fémbıl az elektrolitba lép, tehát mindig az aktívabb
fémnél.
Korróziós áramnak nevezzük az elektroliton belül folyó áramot. Kontakt korrózió léphet fel alumínium és réz vezeték
összekötésénél, ezüst érintkezı és sárgaréz tartója között, de mikro méretekben az ötvözetek kristályai között is. Az acél
emiatt önmagában is erısen korrodálódik nedvesség hatására, ha más fémmel nem is érintkezik.
Kóboráram korrózió
A kóboráram különbözı meghibásodások esetén a talajban ellenırizhetetlen utakon folyó áram.
A talaj ugyanis jól vezeti az áramot, mert sok nedvesség és sokféle vegyület megtalálható benne. Ezért elektrolitnak
tekinthetı, de a benne folyó áram útját az összetevıinek a vezetıképessége és a helye teszi számunkra
követhetetlenné.
8
8.A 8.A
Kóboráram kialakulásakor az áram a földdel villamos kapcsolatban levı vezeték helyett a talajban folyik. Hatására a
földben elhelyezett víz- és gázvezetékek fém csövei vagy az elektromos földkábelek védıburkolatai erısen
korrodálhatnak, különösen nagy egyenáramú berendezések közelében (pl. villamos sínek alatt).
Itt nem alakul ki korróziós galvánelem, mint az érintkezési korróziónál, hanem a nagy külsı feszültség miatt létrejövı
áram károsítja azt az anyagot, amelynél az áram a föld felé folyik.
Kóboráram korrózió Kontakt korrózió
Korrózió elleni védekezési eljárások

A korrózió megszüntetésére vagy legalább a csökkentésére tehát a legtöbb fémtárgynál szükség van. A védekezés
költségei ugyanis mindig alacsonyabbak a korrodálódó fémek veszteségeinél.
A legkézenfekvıbb megoldás a korrózióálló anyagok alkalmazása, ám ez sok esetben meglehetısen költséges lenne.
A gyakorlatban ezért sokszor a korrózió ellen bevonatokkal védekeznek.
Minden bevonat felvitele elıtt a tárgyak felületét alaposan meg kell tisztítani a különbözı szennyezıdésektıl (oxidréteg,
zsír esetleg a régi bevonat).
A védelem élettartamát meghatározó tényezık:
• a bevonat anyaga,
• a bevonat minısége és
• a bevonat vastagsága.
A környezeti hatások a nem megfelelı anyagú, a rosszabb minıségő illetve a vékonyabb bevonatot hamarabb
tönkreteszik. A bevonatok anyagától függıen megkülönböztetünk
• fémes bevonatokat és
• nemfémes bevonatokat.
Korrózió elleni fémes bevonatok

Ismerünk olyan fémeket, amelyeknek a felületén kialakuló oxidréteg védelmet nyújt az alapfém további
korrodálódásával szemben. Ezek alkalmasak fémes védıbevonatok készítésére: pl. a vasat leggyakrabban ón, horgany,
nikkel, króm vagy kadmium bevonattal látják el.
• A bevonatkészítés különbözı módszerei szerint a bevonandó fémet

• alacsonyabb olvadáspontú anyag olvadékába mártják,
• porlasztott fémet visznek a felületére, fémgızt csapatnak le rá vagy
• lemezelik.
9
8.A 8.A
A villamosiparban gyakran a galvanizálást is használják, mert bonyolult alkatrészek bevonásánál jól alkalmazható és a
rétegvastagság is könnyen beállítható.
Korrózió elleni nemfémes bevonatok

A legismertebb nemfémes bevonat a festék. A festés során a festéket folyékony állapotban ecsettel, festékszóróval vagy
mártással juttatjuk a felületre, ahol megszilárdulva jól elzárja a fémet a környezetétıl.
Fontos szempont, hogy
• a savakkal, a lúgokkal és a nedvességgel szemben ellenálló legyen, és

• jól tapadjon a felülethez.
Általában alapozó, közbensı és átvonó rétegbıl áll.
Gyakran használják még a lakkozást, a zománc, a kerámia, a cement, a gumi és a sokféle mőanyag bevonatot.
A kémiai kezelések közé tartozik a vasnál a foszfátozás, az alumínium védelmére pedig az eloxálás.
Korrózió elleni egyéb eljárások

Az érintkezési korrózió elleni legegyszerőbb védekezés a szigetelés, ha az érintkezı anyagokat egymástól nagy
ellenállású (szigetelı) anyaggal választjuk el.
Ha az elektromos kapcsolat is szükséges köztük, akkor speciális alátétet célszerő alkalmazni. Ennek egyik fele az egyik, a
másik fele a másik anyagból készül.
A kóboráram korróziót egy segédvezetı alkalmazásával elızhetjük meg, ami a védendı tárgyat (pl. a vízvezetékcsövet)
fémesen összeköti a kóboráramot szolgáltató vezetıvel.
Vizet tartalmazó tartályoknál (pl. a villanybojlernél) gyakori az aktív vagy feláldozott anódos korrózióvédelem. A
segédanód általában a védett anyagnál, a vasnál kevésbé nemes fém, pl. magnézium.
Mivel a vas elektrokémiai potenciálja–0,44 V, a magnéziumé –2,37 V, ezért a kialakuló galvánelem feszültsége 0,44-(-
2,37) = 1,93 V. A segédelektróda össze van kötve a vastartállyal, tehát az elektroliton nagy áram folyik keresztül, ami a
segédanódból indul, így az károsodik, nem a tartály.
Földbe helyezett tartályoknál is használható megoldás, de ott a segédelektródának a földben kell lennie, és néha
segédfeszültségre is szükség lehet.
Aktív anódos védelem
10
8.B 8.B
8.B Félvezetı áramköri elemek – Unipoláris tranzisztorok
Értelmezze az unipoláris tranzisztorok felépítését, mőködését, feszültség- és

áramviszonyait, s emelje ki a térvezérlés szerepét!
Rajzolja fel a legfontosabb közös source-u jelleggörbéket, az y-paraméteres
helyettesítı képet, a FET és a MOSFET jelképi jelöléseit!
Elemezze a jelleggörbék, a paraméterek és a helyettesítı képek közötti
kapcsolatrendszert!
Mutassa be az unipoláris tranzisztorok jellemzıit, alapkapcsolásait s térjen ki a
mőszaki katalógusadatokra és határértékekre!
Az unipoláris tranzisztorok felépítése, fizikai mőködése
Unipoláris tranzisztorok
Azokat a tranzisztorokat, amelyeknek áramát csak egyetlen fajta töltéshordozó biztosítja, a szakirodalomban unipoláris
vagy térvezérléső tranzisztoroknak nevezik. Rövidített elnevezésük FET, amely az angol - Field Effect Transistor -
kifejezés szavainak kezdıbetőit tartalmazza.
Mőködésük egy félvezetı kristályból álló csatorna vezetıképességének külsı elektromos tér segítségével való
változtatásán alapszik. Az elektromos teret egy kapunak nevezett vezérlıelektróda segítségével hozzák létre a csatorna
keresztmetszetében.
A kapuelektróda felépítésének függvényében, megkülönböztetünk záróréteges (röviden JFET) és szigetelt

kapuelektródás (MOSFET) térvezérléső tranzisztorokat. A térvezérléső tranzisztorok elınyös tulajdonságai - a bipoláris
tranzisztorokhoz viszonyítva:
• a nagy értékő bemeneti ellenállás,

• egyszerő gyártástechnológia,
• és kisebb helyigény az integrált áramkörök szerkezetében.
A FET-ek felhasználása
A kapuelektróda felépítésének függvényében, megkülönböztetünk záróréteges (röviden JFET) és szigetelt
kapuelektródás (MOSFET) térvezérléső tranzisztorokat. A térvezérléső tranzisztorok elınyös tulajdonságai - a bipoláris
tranzisztorokhoz viszonyítva:
• a nagy értékő bemeneti ellenállás,

• egyszerő gyártástechnológia,
• és kisebb helyigény az integrált áramkörök szerkezetében.
A feszültségvezérelt eszközök
Ha a csatorna két elektródájára feszültséget kapcsolunk UDS és a gate elektróda feszültsége UGS nulla, a két PN-átmenet
záróirányú polarizálást kap. Az N-típusú csatornában a D drain elektródától az S source elektróda felé áramló elektronok
árama UGS = 0 feszültségnél a legnagyobb, mivel ebben az esetben a csatorna szélessége maximális. Ezen tulajdonsága
miatt a záróréteges térvezérléső tranzisztorokat önvezetıknek is nevezzük.
A zárórétegek szélessége, - amelyek meghatározzák a csatorna keresztmetszetét - annál nagyobb, minél nagyobb a
záróirányban ható feszültség. Minél nagyobb a zárófeszültség annál kisebb a vezetıréteg keresztmetszete, tehát az
ellenállása is. A csatorna-ellenállás növekedése a csatornán folyó ID áram csökkenését eredményezi, amely sajátságos
esetben nulla is lehet. Az elektronok áramlása csak a csatornán keresztül lehetséges, mivel a zárórétegekben kialakult
tértöltéső zónák elektromos erıtere megakadályozza mozgásukat ezekben a tartományokban.
A zárórétegek szélessége az UGS feszültség segítségével vezérelhetı. A szükséges vezérlıteljesítmény minimális értékő,
mivel a kisebbségi töltéshordozók mozgásának eredményeképpen egy elhanyagolható nagyságú záróirányú áram folyik
−8 −10
(10 ÷10 A).
Az UGS feszültségnek a vezérelhetıség biztosítása miatt N csatornás JFET esetén negatívnak, míg P csatornás eszköz
esetén pozitívnak kell lennie (a source elektródához viszonyítva). Hasonló módon az UDS feszültség N csatornás JFET
esetén pozitív, P csatornás JFET esetén pedig negatív (a source elektródához képest).
1
8.B 8.B
N-csatornás JFET elvi felépítése
JFET
A záróréteges térvezérléső tranzisztorok (JFET) csatornáját a félvezetı térfogatában két záróirányban polarizált PN-
átmenet határolja. A JFET tranzisztorokat N és P csatornás változatban készítik. A csatorna 10÷100-szor hosszabb, mint
a vastagsága. A csatorna két végére fémezéssel kapcsolt elektródák a D drain (nyelı) és az S source (forrás). A
vezérlıszerepet játszó elektróda a G gate (kapu). A JFET tranzisztor szerkezetét egy nagyon vékony, gyengén
szennyezett réteg (csatorna) alkotja, amely két erısen szennyezett, a csatornával ellentétes szennyezettségő félvezetı
réteg között helyezkedik el. Az egyik PN-átmenet a gate és a csatorna között, míg a másik átmenet a félvezetı
szubsztrátnak nevezett többi része és a csatorna között helyezkedik el.
Ha a csatorna két elektródájára feszültséget kapcsolunk (UDS) és a gate elektróda feszültsége (UGS) nulla, a két PN-
átmenet záróirányú polarizálást kap. Az N-típusú csatornában a D drain elektródától az S source elektróda felé áramló
elektronok árama UGS = 0 feszültségnél a legnagyobb, mivel ebben az esetben a csatorna szélessége maximális. Ezen
tulajdonsága miatt a záróréteges térvezérléső tranzisztorokat önvezetıknek is nevezzük.
A zárórétegek szélessége, - amelyek meghatározzák a csatorna keresztmetszetét - annál nagyobb, minél nagyobb a
záróirányban ható feszültség. Minél nagyobb a zárófeszültség annál kisebb a vezetıréteg keresztmetszete, tehát az
ellenállása is. A csatorna-ellenállás növekedése a csatornán folyó ID áram csökkenését eredményezi, amely sajátságos
esetben nulla is lehet. Az elektronok áramlása csak a csatornán keresztül lehetséges, mivel a zárórétegekben kialakult
tértöltéső zónák elektromos erıtere megakadályozza mozgásukat ezekben a tartományokban.
A zárórétegek szélessége az UGS feszültség segítségével vezérelhetı. A szükséges vezérlıteljesítmény minimális értékő,
mivel a kisebbségi töltéshordozók mozgásának eredményeképpen egy elhanyagolható nagyságú záróirányú áram folyik
−8 −10
(10 ÷10 A).
Az UGS feszültségnek a vezérelhetıség biztosítása miatt N csatornás JFET esetén negatívnak, míg P csatornás eszköz
esetén pozitívnak kell lennie (a source elektródához viszonyítva). Hasonló módon az UDS feszültség N csatornás JFET
esetén pozitív, P csatornás JFET esetén pedig negatív (a source elektródához képest).
N-
csatornás JFET zárórétegei N-csatornás JFET rajzjele P-csatornás JFET rajzjele
2
8.B 8.B
Polarizáló feszültség N-csatornás és P-csatornás esetén
Karakterisztikák vizsgálata
Mivel a JFET bemeneti vezérlıárama gyakorlatilag nullának tekinthetı, nem határozható meg bemeneti jelleggörbe. Az
átviteli jelleggörbe esetén a gate-source feszültségtartomány negatív.
Azt a gate-source feszültséget, amelynél az ID draináram nulla, UP elzáródási feszültségnek nevezik. Az elzáródási
feszültségnél nagyobb gate-source feszültség esetén UGS > UP a tranzisztor csatorna-áramának változása, a következı
egyenlet szerint történik:
2
 U 
I D = I DS ⋅ 1 − GS 
 U UP 
Az IDS az a draináram, amely UGS = 0 feszültségnél folyik. Ez a záróréteges térvezérléső tranzisztoroknál elérhetı
maximális értéknek tekinthetı, mivel pozitív gate-source feszültséget használva erıteljesen megnı a gate-áram.
A kimeneti jelleggörbék, egyenként egy adott UGS gate-source feszültség mellett érvényesek. Megfigyelhetı, hogy az
UDS drain-source feszültség növekedésével nı az ID draináram és természetesen a drain elektróda közelében egyre
jobban csökken a csatorna keresztmetszete. Az UDS=Uk (könyökfeszültség) feszültségértéknél, a csatorna
keresztmetszete a drain közelében eléri minimumát és ennek következtében a feszültség további növelése nem
befolyásolja számottevıen ID értékét, amely elér egy telítési értéket.
A legnagyobb ID érték a fizikai mőködésnek megfelelıen az UGS = 0 feszültséghez tartozik. A kimeneti karakterisztikát
két tartományra oszthatjuk:
• elzáródásmentes tartomány UD < Uk; Kis értékő UDS feszültségnél ID közelítıen egyenesen arányos az UDS
feszültséggel.
• elzáródásos tartomány UDS > Uk; Itt a tranzisztor drainárama csak az UGS gate-source feszültség függvénye.
Az N-csatornás JFET kimeneti Az N-csatornás JFET A

karakterisztikája átviteli jelleggörbéje P-csatornás JFET jelleggörbéje
Meredekség, differenciális kimeneti ellenállás, elzáródási feszültség, záróirányú áramok
• Egy P munkapontra vonatkoztatva a JFETmeredekségét (S), az átviteli jelleggörbe meredekségével

definiáljuk:
∆I D
S= U DS = állandó ,
∆U GS
3
8.B 8.B
ha UDS = állandó (tipikus értéke 3-10 mV), ahol ∆ID a draináram változása és ∆UGS a gate-feszültség
változása.
• A drain-áramot kizárólag az UGS feszültség határozza meg, UDS-tıl csak kismértékben függ. Az ID áram, UDS -
tıl való függését a differenciális kimeneti ellenállás rDS határozza meg:
∆U DS
rDS = U GS = állandó (tipikus értéke rDS = 80÷100kΩ ).
∆I D
• Belsı feszültségerısítési tényezı:

∆U DS
µ= I D = állandó
∆U GS
• A három paraméter közötti kapcsolatot a Barkhausen egyenlet adja meg:

µ = S ⋅ rDS
• A bemeneti ellenállás rGS nagyon nagy és közelítıen állandó értéket képvisel:

10 14
rG = 10 ÷10 Ω
• Az U elzáródási feszültség az a gate-feszültség, amelynél a draináram nulla; jellemzı értéke:
Up = −1,5÷−4,5V (N csatornás JFET esetén).
• A záróirányú áramok (amelyeket a kisebbségi töltéshordozók hozzák létre) a JFET-ek esetén csekély értéket
képviselnek:
IG0 - gate-záróáram; tipikus értéke IG0 = 5 nA
ID0 - drain-záróáram; tipikus értéke ID0 = 20 nA.
JFET katalógusadatai
JFET legfontosabb határértékei

A záróréteges térvezérléső tranzisztorok határértékei nagyon hasonlítanak a bipoláris tranzisztorok határadataihoz.
Túllépésük a tranzisztor tönkremeneteléhez vezet.
A JFET legfontosabb határértékei, a következık:
• UDSmax : - maximális drain-sourcefeszültség; tipikus értéke: UDSmax = 30V,

• UGSmax : - maximális gate-source feszültség; tipikus értéke: UGSmax = 20V,
• IDmax: - maximális draináram; tipikus értéke: IDmax = 25mA
• Ptot max : - maximális veszteségi teljesítmény; tipikus értéke: Ptot max = 300mW,
• Tj max : - maximális záróréteg-hımérséklet; tipikus értéke: Tj max = 1300C
A megadott tipikus értékek, kisjelő Ncsatornás JFET-ekre érvényesek. A veszteségi teljesítmény a JFET esetén, - mivel
IG = 0 - az ID draináram és az UDS drain-source feszültség szorzata:
Ptot = UDS·ID
4
8.B 8.B
MOSFET tranzisztorok felépítése, mőködése
A MOS típusú térvezérléső tranzisztorok elnevezése felépítésükkel függ össze. A MOS Metal-Oxid-Semiconductor
jelentése, fém-oxid-félvezetı.
A MOSFET tranzisztorok lehetnek felépítésüktıl függıen növekményes (önzáró) és kiürítéses (önvezetı) típusúak.
Mindegyik változat elıállítható N- és P csatornás kivitelben.
Növekményes MOSFET tranzisztorok felépítése, mőködése
N-csatornás, növekményes MOSFET

N-csatornás, növekményes MOSFET elvi felépítése rajzjele
A vezetıcsatorna képzıdése N-csatornás

növekményes MOSFET esetén MOSFET-ek
A tranzisztor aktív része egy P-típusú, gyengén szennyezett Si alapkristályból áll, amelyet szubsztrátnak neveznek. Az
alapkristályban két erısen szennyezett P-típusú vezetı szigetet alakítanak ki, amelyek csatlakozással ellátva a tranzisztor
S source- és D drain-elektródáját alkotják. A kristály külsı felületén termikus oxidációval nagyon jó szigetelı
tulajdonsággal rendelkezı szilícium-dioxid SiO2 fedıréteget növesztenek, amelyen az S és D csatlakozások számára
ablakot hagynak. A SiO2 szigetelırétegre vékony fémréteget visznek fel, pl. párologtatással; ez lesz a gate-
vezérlıelektróda, amely ily módon elszigetelıdik a kristálytól. A szubsztrát kivezetését általában a tokon belül összekötik
az S source-elektródával, vagy külön kivezetésként a tokon kívülre vezetik.
Ha a gate-elektróda szabadon van, bármilyen polaritásúfeszültséget kapcsolunk a drain és a source közé a tranzisztor
zárva marad, azaz nem fog áram folyni a két kivezetés között. A gate-elektródára pozitív feszültséget kapcsolva a
source-hoz képest a szubsztrátban elektromos tér keletkezik A külsı elektromos tér hatására a szubsztrátban található
kisebbségi töltéshordozóelektronok közvetlenül a SiO2 szigetelıréteghez vándorolnak és az S és D elektróda között egy
N-típusú vezetıcsatornát alkotnak. Az JD draináram ilyen feltételek mellett megindul. A csatorna vezetıképessége az
UGS gate-source feszültséggel szabályozható. Minél nagyobb UGS értéke, a csatorna vezetıképessége annál nagyobb és
következésképpen annál nagyobb ID értéke is.
Mivel a vezérlést elektromos tér hozza létre, hasonlóan a JFET-hez vezérlıteljesítmény gyakorlatilag nem szükséges. Az
ID draináram az UGS gate-source feszültséggel teljesítmény felvétele nélkül vezérelhetı.
Az ismertetett MOSFET típusnak az a jellegzetessége, hogy UGS = 0 feszültségnél le van zárva, emiatt önzáró
5
8.B 8.B
tranzisztornak is nevezik. A növekményes elnevezés arra a tulajdonságára utal, hogy a csatorna elektrondúsulás (P
csatornás változat esetén lyukak) révén keletkezik pozitív gate-feszültség jelenlétében.
Kiürítéses MOSFET tranzisztorok
N-csatornás kiürítéses (önvezetı) MOSFET N-csatornás kiürítéses (önvezetı) MOSFET

elvi felépítése feszültségviszonyai
Ha az SiO2 szigetelıréteg alatti szubsztrátban gyenge N-típusú szennyezést valósítanak meg (N csatornás változat)
akkor vezetıképes összeköttetés lép fel az S és D között anélkül, hogy a gate-elektródára feszültséget kapcsolnánk. Az
ilyen felépítéső tranzisztort önvezetı MOSFET-nek nevezik.
Az önvezetı MOSFET esetén ID ≠ 0,ha UGS=0. Vezérlése mind pozitív, mind negatív gate-feszültséggel lehetséges.
Ennek megfelelıen két üzemmódban mőködhet:
• dúsításos üzemmód
• kiürítéses üzemmód.
Kiürítéses MOSFET tranzisztorok felépítése, mőködése

dúsításos üzemmód UGS > 0, amikor a pozitív gate-feszültség a csatorna elektronokkal való feldúsulásához és nagyobb
vezetıképességéhez vezet;
kiürítéses üzemmód UGS < 0, amikor a negatív gate-feszültség a csatorna elektronokban való elszegényesedéséhez és
vezetıképességének csökkenéséhez vezet.
Mivel a kiürítéses üzemmódot gyakrabban alkalmazzák, ezért ezeket a tranzisztorokat kiürítéses típusúnak nevezik. Az
eddigiek során tárgyalt MOSFET-ek N csatornás kivitelőek voltak. Természetesen a mőködési elvek maradéktalanul
érvényesek a P csatornás típusokra is, ha megfordítjuk az alkalmazott feszültségek polaritását.
MOSFET Táblázat katalógusból
6
8.B 8.B
N-csatornás növekményes MOSFET jelleggörbéi
N-csatornás növekményes MOSFET átviteli jelleggörbék

Az átviteli jelleggörbe S meredeksége egy P munkapontban a MOSFET vezérlési tulajdonságait jellemzi:
∆I D
S= U DS = állandó (jellemzı érték: ≈ 5÷12mA/V).
∆U GS
∆ID a draináram változása és ∆UGS a gate-feszültség változása, ha UDS állandó.
N-csatornás növekményes MOSFET kimeneti jelleggörbék

A kimeneti jelleggörbe meredeksége egy P munkapontban, az ebben a pontban érvényes, rDS differenciális kimeneti
ellenállást adja meg:
∆U DS
rDS = U GS = állandó (jellemzı érték: rDS ≈ 10÷50kΩ),
∆I D
Ahol ∆UDS a drain-feszültség változása és ∆ID a draináram változása, ha UGS állandó.
Felépítésének megfelelıen UGS = 0 V feszültségen egy bizonyos értékő ID draináram folyik.
Ha UGS > 0, akkor a csatorna vezetıképessége és a draináram nı. A kimeneti jelleggörbék magasabban helyezkednek
el. Ha UGS < 0, akkor a csatorna vezetıképessége és a draináram csökken.
Az UDS feszültség növelésével az ID draináram egy telítési értéket ér el. Ez a jelenség a gate és a drain közelében lévı
csatorna potenciálkülönbségének csökkenésével magyarázható, amely a csatorna elektronokban való szegényedéséhez
vezet. Az elektronok számának csökkenése a drain közelében lévı csatorna elvékonyodásához vezet, mint a JFET-ek
esetében. Ez a jelenség az ID áram, IDS értékre való telítıdését eredményezi.
N-csatornás növekményes MOSFET átviteli N-csatornás növekményes MOSFET kimeneti

jelleggörbéje jelleggörbéje
N-csatornás kiürítéses MOSFET jelleggörbéi
A feszültség és áramviszonyok
A MOSFET eszközök jellemzésére kétféle jelleggörbét használnak:
• Kimeneti jelleggörbék; az ID és UDS értékei közötti kapcsolatot adja meg.

• Vezérlı jelleggörbék; az ID értékeinek az UGS feszültségtıl való függését ábrázolják.
Az N és P csatornás MOSFET-ek jelleggörbéi megegyeznek, csupán a feszültség és áram elıjelét kell megváltoztatni. A
karakterisztikák hasonlóak a bipoláris tranzisztorok karakterisztikáihoz, a drain a kollektornak, a source az emitternek, a
gate pedig a bázisnak felel meg.
Az UDS feszültség növelésével az ID áram egy telítési értéket ér el. Ez a jelenség a gate és a drain közelében lévı
csatorna potenciálkülönbségének csökkenésével magyarázható, amely a csatorna elektronokban való elszegényedéséhez
vezet. Ez a csatorna elvékonyodásához vezet, ami az ID IDS értékre való telítıdését okozza.
7
8.B 8.B
A MOSFET eszközök egyik hátránya, hogy a gate és a szubsztrát között fellépı, ún. CGS bemeneti kapacitás már
viszonylag kis feszültségeken - 50 V körüli értéken - átüt és a tranzisztor maradandóan károsodik. A bemeneti kapacitás
jellemzı értéke: CGS ≈ 2÷5pF
A nagyon nagy bemeneti ellenállás miatt a tranzisztor átütését okozó feszültség igen könnyen felléphet. Nagyon
veszélyes a statikus töltés, ami a tranzisztort már érintéskor is átütheti. Ennek elkerülése céljából a MOSFET-eket rövidre
zárt csatlakozásokkal szállítják és tárolják. Áramkörökbe való beépítésükkor földelik a munkaasztalt, a készüléket és a
forrasztópákát. A MOSFET-ek védelme céljából a gate és a szubsztrát közé egyes esetekben Zener-diódát építenek be,
ami természetesen negatívan befolyásolja az eredı bemeneti ellenállás értékét.
A MOSFET-ek gate-árama gyakorlatilag nullának tekinthetı, mégis értéke adott UGS és UDS feszültségeken és adott
hımérsékleten jellemzi a tranzisztor minıségét. Ezt az IGS szivárgási gate-áram fejezi ki, amelynek jellemzı értéke pA
nagyságrendő.
IGS ≈ 0,1÷10pA
A MOSFET lezárt állapotában is folyik egy nagyon kis értékő draináram, amelynek értéke a tranzisztor zárási jóságát
jellemzi. Ez az áram az IDoff zárási draináram, melynek tipikus értékei különbözı hımérsékleten:
0
• IDoff ≈ 10÷500pA; Tj=25 C záróréteg-hımérsékleten,
0
• IDoff ≈ 10÷100pA; Tj=125 C záróréteg-hımérsékleten.
A különbözı gyártók adatlapjain meg szokták adni a MOSFET-ek drain-source elektródái között fellépı egyenáramú
ellenállásait, vezetési és zárási állapotban adott mérési feltételek mellett.
• RDSon - vezetési irányú ellenállás; tipikus értéke: RDSon ≈ 200Ω;

10
• RDSoff - záróirányú ellenállás; tipikus értéke: RDSoff ≈ 10 Ω;
N-csatornás kiürítéses MOSFET átviteli N-csatornás kiürítéses MOSFET kimeneti

jelleggörbéje jelleggörbéje
MOSFET-ek határértéke
A határadatok túllépése a MOSFET-ek maradandó károsodásához vezet. A legfontosabb határértékek a következık:
• UDSmax - maximális drain-sourcefeszültség; tipikus értéke: UDS ≈ 40V

• UGSmax - maximális gate-source feszültség; tipikus értéke: UGS ≈ 10V
• IDmax - maximális drain-áram; tipikus értéke: IDmax ≈ 50mA
• Ptot max - maximális veszteségi teljesítmény; jellemzı értéke: Ptot max ≈ 300mW
0
• Tj max - maximális záróréteg-hımérséklet; jellemzı értéke: Tj max ≈ 150 C
A megadott jellemzı értékek kiürítéses, N csatornás MOSFET esetén érvényesek.
A MOSFET veszteségi teljesítménye a JFET-tel azonos módon számítható:

Ptot = UDS·ID
8
8.B 8.B
Térvezérléső tranzisztorok alapkapcsolásai

A térvezérléső tranzisztorokat leggyakrabban erısítıkben, kapcsolófokozatokban és oszcillátorokban alkalmazzák. A kis
jelő típusok nagy bemeneti ellenállása, csekély saját zaja és magas határfrekvenciája nagyon kis szintő jelek erısítését
teszi lehetıvé széles frekvenciatartományban. A teljesítmény MOSFET-ek kapcsolási ideje egy nagyságrenddel kisebb, az
azonos teljesítményő bipoláris tranzisztorokénál és a szükséges vezérlıteljesítmény minimális értéket képvisel. A
bipoláris tranzisztoros kapcsolásokhoz hasonlóan a térvezérléső tranzisztoros áramköröknél is háromféle erısítı-
alapkapcsolás lehetséges:
• source-kapcsolás, vagy földelt source-ú kapcsolás; a bipoláris tranzisztor emitterkapcsolásának felel meg,
• gate-kapcsolás, vagy földelt gate-ő kapcsolás; a bipoláris tranzisztor báziskapcsolásának felel meg,
• drainkapcsolás, vagy földelt drain-ő kapcsolás; a bipoláris tranzisztorok kollektorkapcsolásának felel meg.
Térvezérlési tranzisztorok gyakorlatban

A gate-kapcsolást ritkán használják (általában csak magas frekvencián), mivel a nagyon nagy gate-csatornaellenállás a
gyakorlatban nem használható fel elınyösen.
Admittancia paraméterek a source- és a drain-kapcsolásokra vonatkozólag

Mindegyik térvezérléső tranzisztoros alapkapcsolás is négypólusnak tekinthetı, ezért a kisjelő viselkedése a négypólusok
elmélete alapján leírható és vizsgálható: a négy, egymástól független paraméterrel (a be- és kimeneti feszültséggel és
árammal) jellemezhetı. A paraméterek közötti kapcsolatot a karakterisztikus egyenletek írják le.
A térvezérléső tranzisztorokat háromféle alapkapcsolásban használhatjuk fel:
• Source-kapcsolásban,
• Drain-kapcsolásban,
• Gate-kapcsolásban.
Az alapkapcsolásokban csak a paraméterek értékei különbözıek, az egyenletrendszerek és a helyettesítı képek

azonosak.
A térvezérléső tranzisztorok jellemzésére a legalkalmasabbak az admittancia és az inverz hibrid paraméterek.

Figyelembe kell venni, hogy a térvezérléső tranzisztorok gate-árama elhanyagolható mértékő (iG ≈ 0), ami a nagyon
nagy bemeneti ellenállásuknak a következménye
9
8.B 8.B
Térvezérléső tranzisztorok admittancia paraméteres helyettesítése
Az y paraméterek
• Meredekség:
∆I D
y 21 = S = U DS = állandó .
∆U GS
• Kimeneti ellenállás:
1 ∆U DS
= rDS = U GS = állandó .
y 22 ∆I D
• Belsı feszültségerısítés:
Nincs y paramétere, értéke a Barkhausen- egyenletbıl számítható
1 y
µ = S ⋅ rDS = y 21 ⋅ = 21 .
y 22 y 22
A d paraméterek
A térvezérléső tranzisztorok paraméterei megadhatók d paraméterekkel is. A d paraméteres helyettesítı kép az y
paramétereshez hasonló.
• Belsı feszültségerısítés:
∆U DS
d 21 = µ = I D = állandó .
∆U GS
• Kimeneti ellenállás:
∆U DS
d 22 = rDS = U GS = állandó .
∆I D
• Meredekség:
Nincs d paramétere, értéke a Barkhausen- egyenletbıl számítható
µ d 21
S= = .
rDS d 22
10
9.A 9.A
9.A A villamos áram hatásai – Élettani hatás

Fejtse ki részletesen az áram emberi ideg- és izomrendszerre vonatkozó élettani
hatásait!
Mutassa be az áramütés mértékét befolyásoló tényezıket és az áramütés elleni
védekezés lehetıségeit!
Az élettani hatás
Ha egy élı szervezeten áram folyik keresztül, akkor is fellépnek a hı, a vegyi és a mágneses hatások, de ezek mellett
biológiai szempontból sokkal fontosabb, ahogyan az izom- és az idegrendszer mőködését befolyásolja.
Élettani hatásnak nevezzük azokat az életet veszélyeztetı biológia elváltozásokat, amelyeket az elektromos áram
okozhat, ha az emberi szervezettel kapcsolatba kerül.
A villamos áram élettani hatása

A szervezetünket az idegrendszer irányítja, amelynek az agy a központja. Ide futnak be, és innen indulnak az
idegpályákon az információk a testünk minden pontjába, néhány mV-os feszültség formájában. Az élı szervezeten
átfolyó áram ezeket a gyenge villamos folyamatokat megzavarja, hamis ingerek, izommozgató utasítások formájában.
Ha a zavaró hatás túl nagy, akkor a szervezet ideg- és izomrendszerét az agy már nem tudja irányítani, leállhat a légzés,
megállhat a szív, vagyis bekövetkezhet a halál. A gyakorlatban a villamos áramnak ezt az izom- és idegrendszert bénító,
az izmokat akaratlanul összehúzó hatását nevezzük élettani hatásnak. A villamos áram tehát veszélyes az emberi
szervezetre, ezért ne érintsük meg a villamos készülékek feszültség alatt álló részeit! Az áramütést érintésvédelmi
eszközökkel és a megfelelı szabályok betartásával kerülhetjük el.
A villamos áram élettani hatását ma már a gyógyászatban fel is tudják használni. A legismertebb ilyen jellegő
berendezések a pacemakerek (szívritmusszabályzók), a defibrillátorok (megszüntetik a szív szabálytalan ritmusát) és a
szívstimulátorok (megindítják a szívmőködést).
Elektromos folyamatok a szervezetben: a kálium és a nátrium pumpa

A népmesébıl is jól tudhatjuk, hogy a konyhasó (NaCl) – több másik anyag mellett – fontos része táplálkozásunknak. A
nátriumnak, a káliumnak és a klórnak meghatározó szerepe van az élı szervezet sejtjeinek mőködésében. Ezek az
elemek a sejtben és a sejtek közötti állományban ionos állapotban találhatók meg. A sejtek belsejében a pozitív kálium
ionra és több atomból álló negatív ionra disszociált káliumot tartalmazó fehérje jellegő óriásmolekulák, a sejtfalon kívül
pedig víz található, amelyben a disszociált konyhasó is található. A sejtfal félig áteresztı membránként mőködik: csak a
kisebb mérető ionokat és molekulákat engedi át.
A sejt negatív töltéső ionjai vonzzák a sejten kívül található pozitív nátrium ionokat, amelyek a sejtfalon áthaladnak, így
semlegesíteni tudnák a távozott kálium ionok hatását. A sejtek vizsgálatánál azonban kimutatták, hogy a nátrium ionok
átmennek ugyan a sejtfalon, de a sejt vissza is szállítja ezeket az ionokat. Ezt a csak élı anyagra jellemzı folyamatot
nátrium pumpának nevezzük.
Ingerlés hatására megváltoznak a sejtfal ion-áteresztı tulajdonságai: a nátrium ionokat átengedi, emellett a kálium
ionok is vissza tudnak áramlani a sejtbe. Ezt a folyamatot nevezzük kálium pumpának. Így azonban a
feszültségpolaritása is megváltozik, a sejt lesz a környezetéhez képest pozitív. Ez a feszültség csak rövid ideig
jelentkezik, 1-5 ms után visszaáll az eredeti állapot.
A nátrium pumpa mőködése A kálium pumpa mőködése
1
9.A 9.A
A nyugalmi és az akciós feszültség

Az oldatoknak az a jellemzıje, hogy az oldott anyag az oldatban egyenletesen oszlik el, a sejtben és a környezetében is
ez történik, de a sejtfalon csak a kisebb mérető, pozitív töltéső kálium ionok jutnak át. Ennek következtében a sejt és a
környezete között 40-80 mV nagyságú membrán feszültség jön létre. A sejt a környezetéhez képest negatív. A sejt és a
környezete között fellépı feszültséget nyugalmi feszültségnek nevezzük, mert a sejt ingermentes állapotára jellemzı.
Az ingerlés hatására keletkezett feszültséget akciós feszültségnek nevezzük, amely a nyugalmi feszültséggel ellentétes
polaritású.
A gyakorlatban a környezetnek a sejthez viszonyított feszültségét ábrázolják, ami ezzel ellentétes polaritást jelent.
Az akciós feszültség idıbeni változása EKG görbe
Az ingerület továbbterjedése a szervezetben

Az ingerületi állapot az idegsejtnek csak kis részére terjed ki, majd ingerületi hullám formájában terjed tovább rajta. A
terjedés sebessége határozza meg a reflexidıt. Az idegsejtet idegszálnak vagy idegfonatnak is nevezzük, mert a hossza
1 m-nél is több lehet. Az izmokban sok sejt található egymás mellett, ezek egymásnak is átadják az ingerületet (és vele
járó akciós feszültséget), így az ingerület az idegszálak mellett az izomrostokban is továbbterjed, csak lényegesen kisebb
sebességgel.
Az ingerület terjedési sebessége:

• idegsejtekben: 100ms,
• izmokban: 10ms,
• a szív izomzatában: 0,01ms.
A szív bal pitvarából kiinduló periodikus ingerületek a szív izomzatában lassan terjednek, így a kamrákat csak bizonyos
késleltetés után húzzák össze. Ez biztosítja a szív ütemes mozgását. A szívizom akciós feszültségének eredıje leosztva a
test felszínén is megjelenik. Legnagyobb értéke 1 mV körüli érték, és pillanatnyi értéke a szív mőködése szerint változik.
Ezt elektrokardiogramnak vagy EKG görbének nevezzük, és kiolvashatók belıle a pitvari és a kamrai összehúzódás,
valamint a kamrai elernyedés fıbb jellemzıi.
Az elektromos ingerlés
A sejtek és a szövetek többféle módon ingerelhetık, de mi csak az elektromos ingerléssel foglalkozunk. Az elektromos
ingerlés a sejthez képest pozitív feszültségő beavatkozást jelent. Ennek oka, hogy egy sejtben a külsı behatás vagy a
mellette található másik sejt csak akkor vált ki ingerületet, ha a sejt környezetéhez képest negatív nyugalmi
feszültségének nagysága 15-40 mV-tal csökken. A nyugalmi feszültség polaritásával megegyezı, vagyis negatív
polaritású feszültség nem vált ki ingerületet, hanem gátlást okoz, amely bizonyos ideig megakadályozza az ingerület
kiváltását.
Az ingerlı feszültség csak akkor változtatja meg 15-40 mV-tal a nyugalmi feszültséget, ha értéke ettıl kicsit nagyobb, és
legyızi a nátrium pumpa hatását. Ehhez a minimálisnál nagyobb áramerısség is szükséges. Az ábrán látható I0 az a
legkisebb áramerısség, amely csak végtelen idı múlva okoz ingerületet, ezt ingerküszöbnek is nevezzük. Ha nagyobb az
áramerısség, akkor rövidebb idı is elegendı az ingerület kiváltásához.
Azonos intenzitású ingerület kiváltásához szükséges áramerısség
2
9.A 9.A
Az áramerısség nagysága, mint veszélyforrás

Az élettani hatás szempontjából a legmeghatározóbb tényezı a szervezeten átfolyó áram nagysága. A következı
tapasztalati adatok 50 Hz-es frekvenciájú váltakozó áramra vonatkoznak, amely az emberben a bal kéz – jobb kéz vagy
a kéz – láb útvonalon halad keresztül. A 0,5-2 mA-nél kisebb áramerısséget nem érezzük, ennek hatására azonban
enyhe bizsergést érezhetünk, ezért érzetküszöbnek nevezzük.
Nagyobb áramoknál – a táblázat szerint – enyhe majd fájdalmas izomgörcs alakul ki, 10-15 mA-nél pedig már az
áramkörbıl sem tudunk saját magunk kiszabadulni. Ez az elengedési áramerısség.
Ha az áramerısség ettıl is nagyobb, akkor a mellkasi görcs miatt a légzés is leállhat, ami már halált okoz. A szíven
átfolyó 25 mA feletti áram a szívet kitérítheti a normális ritmusából (fibrilláció), vagy meg is állíthatja.
A táblázatban közölt áramerısség adatok közül a kisebb értékek a nıkre és a gyerekekre, a nagyobb értékek pedig a
férfiakra vonatkoznak, de az egyénektıl függıen ettıl eltérıek is lehetnek. Az 50 mA-nél nagyobb áramerısséget már
életveszélyesnek tekintjük! A szabványok is olyan technikai megoldásokat írnak elé, amelyeknél csak ettıl kisebb áram
folyhat, vagy ha nagyobb, akkor az csak rövid ideig. Vegyük figyelembe az áramütés esetén azt is, hogy
szívkamraremegés a balesetet követı fizikai megterhelés hatására is létrejöhet. Ezért az áramütött személyt
pihentessük, és vigyük minél hamarabb orvoshoz, ahol EKG vizsgálattal ellenırzik a szívmőködését.
Áramerısség: Hatása:
0,5-2 mA Érzetküszöb
2-6 mA Enyhe izomgörcs
6-10 mA Fájdalmas izomgörcs
10-15 mA Elengedési érték
15-25 mA Mellkasi görcs, légzésbénulás
25-30 mA felett Szívkamra lebegés, szívbénulás
Az áramerısség mellett azonban más tényezıket is figyelembe kell venni az áramütés mértékének megállapításakor.
Az áramütés idıtartama, mint veszélyforrás

A szervezeten minél hosszabb ideig folyik át áram, az annál veszélyesebb. Ezért kell az áramütött személyt a lehetı
leghamarabb kiszabadítani az áramkörbıl.
Az áramerısség és az idı kapcsolata
3
9.A 9.A
Az áram útja az emberi testben

Az energia szolgáltató rendszer egyik pontja össze van kötve a földdel, amin állunk, és ezzel kapcsolatban van sok
általunk kézzel érinthetı tárgy is, például a falak, a víz-, gáz- és főtéscsövek. Ha véletlenül megérintjük a fázisvezetéket,
vagy az azzal villamos kapcsolatban levı vezetı anyagú testet, akkor az áram a testünkön keresztül a föld felé folyik.
Az áramütés mértékét befolyásolja, hogy milyen szerveinken halad keresztül az áram, amely az agyra és a szívre a
legveszélyesebb. Ezért, ha valaki a fejével kerül kapcsolatba a fázisponttal, az általában halálos, mert mindkét szervén
átfolyik az áram. Kézzel érintik meg leggyakrabban a fázispontot, az áram pedig a másik kézen vagy a lábon keresztül
távozik a szervezetbıl. Veszélyesebb az érintés bal kézzel, mert a szív a test bal oldalán található.
Az emberi test ellenállása

Azt, hogy mekkora áramerısség alakul ki a szervezetben, Ohm törvénye alapján a feszültség és az emberi test
ellenállása határozza meg. Mivel a leggyakoribb áram-útvonal a kéz-test-láb, ezért az emberi test ellenállását az ábra
szerint három részre oszthatjuk.
1. A kéz érintkezési ellenállása (Rkéz) függ az érintkezı felületek nagyságától, a hámréteg ellenállásától, a szorító
erıtıl, a kéz kérgességétıl és nedvességétıl. Ne viseljünk tehát villamos munkavégzéskor az ellenállásunkat
csökkentı vezetı anyagú győrőt, karórát, nyakláncot! Alacsony feszültségnél a hámréteg ellenállása igen nagy, de
50 V-nál nagyobb feszültségnél néhány másodperc után a hámréteg átüt, és ellenállása csaknem nullára csökken.
2. Az emberi test ellenállása (Rtest) a hámréteg nélkül a magas folyadék és iontartalom miatt csak 1000Ω körüli. Ez az
érték a kéz-test-kéz áramút esetén is igaz.
3. A talpponti ellenállást (Rtalpponti) a hámréteg, a lábbeli és a talaj ellenállása alkotja, ami így együtt nagy érték is
lehet, megakadályozva az áramütést. Viseljünk ezért villamos munkavégzés közben mindig jól szigetelı talpú cipıt!
A szabvány a legrosszabb esetet veszi figyelembe, és csak az emberi test ellenállásával számol, ami 1000Ω!
Az emberi test ellenállása egy áramkörben A feszültség hatása a test ellenállására
A feszültség nagysága, mint veszélyforrás

Már tudjuk, hogy mekkora a megengedhetı maximális áram, és legalább milyen ellenállású az emberi test. Ebbıl
kiszámítható az a legnagyobb feszültség, amelyet megérintve még nem történik halálos áramütés. Ezt érintési
feszültségnek nevezzük.
−3 3
Uérintési = Imax·Remberi test = 50·10 ·10 = 50V
vagyis az érintési feszültség 50 Hz-es frekvenciánál 50 V, egyenfeszültség esetén 120 V. Gyermekek és állatok
védelménél csak 25 illetve 60 V-os feszültség engedélyezett. Beláttuk, hogy az emberi test ellenállása 1 kΩ-nál szinte
mindig nagyobb, így nagy valószínőséggel az érintési feszültség nem okoz életveszélyt.
Az érintési feszültség tehát a legnagyobb megérinthetı feszültség, amely egy berendezésen tartósan fennmaradhat.
A feszültség frekvenciája
A szervezetben kiváltott hamis ingerületek száma az okozó feszültség periódusainak számával egyezik meg. Ebbıl is
látható, hogy a váltakozó feszültség sokkal veszélyesebb az egyenfeszültségnél. A frekvencia növelésekor kezdetben az
áramütés veszélyessége növekszik, de egy adott érték felett már csökken. Az ábrán az is látható, hogy 100 kHz feletti
frekvenciákon az élettani hatás minimális, mert a nagymérető és tömegő ionok nem képesek már ilyen gyorsan
mozogni, ekkor a hıhatás a meghatározóbb. Figyeljük meg az ábrán, hogy az 50 Hz-es hálózati feszültség mennyire
veszélyes!
4
9.A 9.A
A frekvencia hatása a veszélyességre
Egyéb élettani hatást befolyásoló tényezık

Közvetett módon meghatározó lehet, mert az áramütés idıtartamát növeli:
• a fáradtság,
• a rossz hangulat,
• az alkoholos állapot,
• a nyugtatók szedése,
• számít-e az áramütésre az illetı.
A villamos szakemberek óvatosabbak, mint a hozzá nem értık, akiket a meghibásodástól bekövetkezı áramütés
váratlanul ér. A legtöbb esetben még azt sem tudják hirtelen, hogy mi történik velük. Legyünk mindig óvatosak, és
használjuk az elıírásoknak megfelelıen a villamos berendezéseket, így a legtöbb baleset megelızhetı!
Az áramütés elleni védekezés, érintésvédelem
Baleseti veszélyforrások
Áramütés akkor következik be, ha egy áramkör az emberi testen keresztül záródik. Tehát ha két különbözı potenciálú
testet egyszerre érint meg valaki, vagy a kezén keresztül érkezı áram a talajba jut.
Az áramütés egyik különleges okozója lehet
• a lépésfeszültség kialakulása: szigetelési hiba következtében jöhet létre nagyfeszültségő villanyoszlopok

közelében,
a feltöltött kondenzátorok kapcsainak a megérintése is (ezeknél a felszabaduló energia határozza meg a veszélyességet,
amely maximum 350 mJ lehet).
Hibás emberi magatartás, mint veszélyforrás

A villamos balesetek oka gyakran valamilyen hibás emberi magatartás. A villamos berendezések használóinak ismerniük
kell a kezelésre és a karbantartásra vonatkozó szabályokat, amelyeket minden berendezéshez a gyártónak kötelessége
szolgáltatni. A villamos szakembereknek Magyarországon az MSZ 1585 jelő (Üzemi szabályzat erısáramú villamos
berendezések számára) szabvány szerint kell viselkedni, és munkát végezni. A szabvány többek között elıírja a
következıket:
• A munka végzéséhez milyen különleges szerszámok, védıeszközök szükségesek, és ezeket hogyan kell
használni?
• Hogyan kell elhárítani az üzemi hibákat?
• A dolgozók hogyan viselkedjenek a munkahelyükön? Viseljenek zárt munkaruhát, ne játsszanak, ne
fogyasszanak alkoholt, ne viseljenek győrőt, karórát, nyakláncot…
• Mi a módja az utasítások kiadásának és a továbbításának?
• Hogyan kell kikapcsolni (feszültségmentesíteni) egy berendezést? A kikapcsolás után a visszakapcsolást meg
kell akadályozni, valamint a feszültségmentes állapotot mőszerrel kell ellenırizni.
• Tiltja a nagyfeszültségen (1000 V felett) végzett munkát.
• A villamos berendezéseket rendszeresen kell karbantartani.
A szabványban elıírtakat tudni kell egy szakembernek, errıl a kötelezı oktatása után vizsgát kell tennie.
5
9.A 9.A
Nem megfelelı mőszaki megoldás, mint veszélyforrás
Az emberi magatartás mellett balesetet okozhat a nem megfelelı mőszaki megoldás is. Az MSZ 1600 jelő (Létesítési
biztonsági szabályzat) szabvány elıírásai azt segítik, hogy a villamos berendezések a környezetük hatására se váljanak
balesetveszélyessé. Ezen belül az üzemszerően feszültség alatt álló részek (például a kapcsolók érintkezıi, a vezetékek
kötési pontjai, az áramvezetı sínek) megérintésébıl származó balesetek megelızési módjait is tartalmazza.
Érintésvédelem
A villamos berendezések burkolatai, kezelıszervei, tartói üzemszerően nem állnak feszültség alatt, csak valamilyen hiba
következtében jelenhet meg rajtuk feszültség. Az érintésvédelem célja azoknak a villamos baleseteknek a megelızése,
amelyek egy villamos berendezés üzemszerően feszültség alatt nem álló, de meghibásodás miatt esetleg feszültség alá
kerülı fém vagy egyéb vezetı anyagból készült részeinek a megérintése miatt következnek be.
Az MSZ 2364 Épületek villamos berendezéseinek létesítése címő szabvány érintésvédelmi szabályzata elıírja, hogy az
ilyen okból bekövetkezı áramütéseket milyen módszerekkel és ellenırzésekkel kell megelızni. Amelyik dolgozó
elmulasztja az érintésvédelmi szabályok betartását, az akkor is megbüntethetı, ha nem is történt baleset.
Érintésvédelmi módszerek
Attól függıen, hogy az áramütést valamilyen üzemszerően feszültség alatt álló (aktív), vagy csak meghibásodás
következtében feszültség alá kerülı rész megérintése okozza, beszélhetünk közvetlen vagy közvetett érintés elleni
védelemrıl. Mindkét védelemre jól használható módszer az érintési feszültségnél kisebb mőködtetı feszültség
(törpefeszültség) alkalmazása, valamint kondenzátoroknál a kisülési energia korlátozása. Ezek szerint a legnagyobb
biztonságosnak tekinthetı váltakozó feszültség 50 V, az egyenfeszültség 120 V, a kisülési energia pedig 350 mJ.
Emellett a közvetlen érintés ellen a feszültség alatt álló részek elkerítésével (kerítéssel esetleg korláttal), burkolásával
vagy elszigetelésével védekezhetünk.
Közvetett érintés csak a berendezés meghibásodásakor következik be, ezért ilyenkor a feszültség gyors automatikus
lekapcsolása, a kettıs szigetelés vagy a védıelválasztás lehet a biztonságos megoldás.
A villamos berendezések gyártói kötelesek a termékükön jelezni, hogy a felhasználó milyen módszerrel elızheti meg az
áramütést. A kialakított szerkezeti megoldások szerint sorolják I., II. és III. érintésvédelmi osztályba a villamos
készülékeket. Minél nagyobb az érintésvédelmi osztály száma, a készülék annál biztonságosabb. Az érintésvédelmi
osztály megmutatja, hogy az adott villamos készülék milyen érintésvédelmi móddal vagy lehetıséggel készült. Ha nem
használjuk ki a gyártó adta lehetıséget, azzal a saját vagy a mások életét veszélyeztetjük!
Az érintésvédelmi osztályok jelét a gyártónak a készüléken is fel kell tüntetni.
Az érintésvédelmi osztályok
Áramütés meghibásodás következtében jelölései
Az elsı érintésvédelmi osztály

Az I. érintésvédelmi osztályba tartozó berendezésnek nemcsak üzemi szigetelése van, hanem rajta a gyártó kialakított
olyan szerkezetet, amelyre védıvezetı köthetı. Az üzemi szigetelés meghibásodása esetén, ha a felhasználó
csatlakoztatta a védıvezetıt a készülékhez (általában védıérintkezıs kábellel), akkor a villamosan vezetı részekre a
gyors automatikus lekapcsolás miatt csak rövid idıre jut feszültség. A feszültséget védıföldelés és nullázás
alkalmazásánál biztosító, áramvédı kapcsolásnál egy speciális relé kapcsolja le.
Az I. érintésvédelmi osztályba sorolják például:
• a villamos motorokat,
• a hőtıszekrényt,
• a villanyvasalót.
6
9.A 9.A
A második érintésvédelmi osztály

A II. érintésvédelmi osztályba tartozó berendezés védelme a villamos hálózattól független, általában nem kell hozzá
védıvezetıt csatlakoztatni. Ugyanis az üzemi szigetelésen kívül még egy, vagyis kettıs (megerısített) szigetelése van.
Kettıs szigeteléssel gyártják például:
• a villamos kéziszerszámokat (villanyfúrógépet, stb.),

• a televíziót,
• a hajszárítót,
• a porszívót
A harmadik érintésvédelmi osztály

A III. érintésvédelmi osztályba tartozó berendezést csak törpefeszültséggel lehet üzemeltetni, és benne nem alakul ki
ettıl nagyobb feszültség. A szabványos törpefeszültség értékek: 6 V, 12 V, 24 V, 48 V.
Törpefeszültséggel mőködnek a fokozottan veszélyes helyen, pl. nedves pincében üzemeltetett villamos berendezések
(pl. világítótestek, speciális kéziszerszámok), illetve a gyermekjátékok, amelyeknél már a 48 V-os feszültség sem
megengedett.
Teendık villamos baleset esetén
Az elsısegélynyújtás elvei
Az érintésvédelmi elıírások betartása ellenére is elıfordulnak áramütéses balesetek, ezért kell tudnunk, hogy mi a
teendı ilyen esetben.
A villamos baleseteknél az elsısegélynyújtás fontos kötelességünk, mert a gyors és szakszerő beavatkozással életet
menthetünk!
Villamos baleset esetén a teendık sorrendje általában a következı:
1. Az áramütött személy kiszabadítása az áramkörbıl.
2. Elsısegélynyújtás.
3. Az orvos vagy a mentık értesítése.
4. Ha szükséges a tőzoltóság vagy a rendırség értesítése.
5. A munkahelyi vezetık tájékoztatása a villamos balesetrıl.
Az áramütött szempontjából a legfontosabb a gyors kiszabadítás és elsısegélynyújtás, ezért részletesebben csak ezekkel
foglalkozunk.
Kiszabadítás az áramkörbıl
Ha a nagy áramerısség miatt kialakuló izomgörcs megakadályozza, hogy az áramütött személy magától kiszabaduljon
az áramkörbıl, akkor minél gyorsabban a segítségére kell sietnünk.
Ha van rá lehetıségünk, akkor feszültségmentesítsünk.
A feszültségmentesítés során az áramütést okozó feszültséget kapcsoljuk le az áramütött személyrıl:
• a berendezés fıkapcsolójának vagy a biztosító automatájának a lekapcsolásával, esetleg

• a csatlakozó dugójának a kihúzásával.
Ha ezekre nincs mód, akkor álljunk szigetelı lapra – ami lehet mőanyag, száraz deszka, több réteg ruha vagy papír – és
az áramütöttet próbáljuk elhúzni vagy eltolni. Ehhez használjunk szigetelı anyagból készült tárgyat, például: mőanyag
rudat, száraz ruhákat, reklám szatyrot, stb.
Minden esetben figyeljünk arra, hogy önmagunkat ne veszélyeztessük!
Minél hamarabb próbáljunk meg segítséget hívni, akár kiabálással is, de sose hagyjuk magára az áramütött személyt, és
7
9.A 9.A
azonnal kezdjük meg az elsısegélynyújtást.
A mentést csak kisfeszültségő, tehát csak 1000 V alatti áramkörbıl kezdjük meg, mert nagyfeszültség esetén még a
szakképzett emberek is életveszélybe kerülhetnek.
Elsısegélynyújtás
Az elsısegélynyújtást az áramütött személy kiszabadítása után azonnal meg kell kezdeni.
Ha még nem érkezik meg az orvos, akkor a helyszínen tartózkodók közül a leghozzáértıbbnek kell ezt megtennie.
Figyeljünk arra, hogy az áramkörbıl kiszabadított ember izomgörcse megszőnik, és ezért általában elesik.
Attól függıen, hogy milyen hatással járt az áramütés a következık a teendık:
• Ha az áramütést szenvedett embernek látszólag nincs semmilyen panasza, akkor se engedjük mozogni,
nehogy a fizikai megterheléstıl szívkamraremegés lépjen fel. Az orvos megérkezéséig ültessük vagy fektessük
le, de ne adjunk neki se ételt, se italt, se gyógyszert.
• Ha az áramütött elvesztette az eszméletét, de lélegzik, akkor lazítsuk meg a ruháját, tegyük szabaddá a száját
és fektessük le. Próbáljuk meg eszméletre téríteni: szagoltassunk vele szúrós szagú anyagot, esetleg
dörzsöljük, vagy gyengén ütögessük az arcát. Eszméletvesztésnél mindig ellenırizzük a légzést a mellkas vagy
a hasfal ütemes mozgásának megfigyelésével.
• Ha a légzés leállt, de pulzus még van, akkor a száj szabaddá tétele után (mőfogsor vagy ételmaradék
eltávolítása, ha van) rögtön kezdjük meg a mesterséges lélegeztetést. Fektessük a hátára az eszméletlen
áramütöttet, hajtsuk hátra a fejét, és ha a száját becsukjuk, akkor a légutak átjárhatóak lesznek. Ekkor orvosi
gézen vagy zsebkendın keresztül percenként 16-18-szor fújjunk erısen levegıt az orrán át a tüdejébe. A
száját közben tartsuk becsukva. A lélegeztetést csak a légzés megindulásáig folytassuk!
• Ha minden életfunkció leállt, vagyis nincs se légzés, se vérkeringés, az a klinikai halál állapota. De az azonnal
megkezdett újraélesztés esetén van esély az áramütött életben maradására. Újraélesztésnél 2 lélegeztetés
után 8 szívmasszázst kell végezni, ez percenként 18 légzést és 72 szívverést jelentene. A lélegeztetést a már
megismert módon végezzük. A szívmasszázsnál a hátán fekvı áramütött mellé térdeljünk, egyik kezünket
tegyük a mellkas bal oldalára, a szegycsont alsó harmadára. A kezünk ujjai a fej felé mutassanak, majd a
másik kezünket is tegyük erre keresztbe. Erısen és egyenletesen nyomjuk a mellkast a szív ritmusának
megfelelıen, de ne törjük el a csontját az újraélesztendı embernek.
• Az újraélesztést addig folytassuk, amíg a légzés és a szívverés meg nem indul, nálunk képzettebb
elsısegélynyújtó folytatja az életmentést, vagy egyértelmően be nem áll a halál. Lélegzı embernek
mesterséges lélegeztetést ne adjunk, szívmasszázst alkalmazni bármilyen gyenge szívverés esetén is tilos, a
szív leállásához vezethet!
Minden áramütéses baleset esetén hívjunk orvost, aki elvégzi a szükséges vizsgálatokat.
Megnevezés Telefonszám
Segélyhívó 112
Mentık 104
Tőzoltók 105
Rendırség 107
8
9.B 9.B
9.B Félvezetı áramköri elemek – Egyéb félvezetık
Ismertesse a négyrétegő dióda, a tirisztor, a diac és a triac felépítését, mőködését és

karakterisztikáját!
Mutassa be ezen egyéb félvezetık gyakorlati alkalmazásait, s értelmezze mőszaki
katalógus adatait és határértékeit!
Rajzolja fel a tárgyalt félvezetık jelképi jelöléseit!
A négyrétegő diódák felépítése, mőködése
Négyrétegő diódák
A négyrétegő diódák szilícium alapkristályból készült félvezetı eszközök. A PNPN félvezetı rétegei három váltakozó
irányú PN-átmenetet alkotnak.
Négyrétegő diódák elvi felépítése Négyrétegő diódák áramköri jelölések
A három PN-átmenet mindegyike egy-egy elemi diódát alkot. A négyrétegő félvezetı (tirisztordióda) anódja erısen
szennyezett P-típusú réteg, katódja erısen szennyezett N-típusú réteg. A köztes rétegek szennyezettsége
nagyságrendekkel kisebb. A rétegek különbözı szennyezettsége záróirányban kis visszáramot, nyitóirányban magas
billenési feszültséget (UB) eredményez.
Jelleggörbe meghatározásához szükséges

kapcsolás Négyrétegő diódák mőködési jelleggörbe
Négyrétegő félvezetı dióda karakterisztikája

A négyrétegő félvezetı dióda karakterisztikáját négy részre bonthatjuk:
• Zárási tartomány
• Blokkolási tartomány
• Átmeneti tartomány
• Vezetési tartomány
Nyitóirányú mőködtetés során a D1 és D3 elemi diódák nyitó-, a D2 elemi dióda záróirányban van elıfeszítve. A diódán
átfolyó áramot ez a záróréteg fogja meghatározni. A blokkolási tartományban a záróirányú áram értéke nagyon kicsi,
azaz a dióda nagy ellenállású. A feszültséget növelve, a billenési feszültségen létrejön a középsı NP-átmenet Zener-
átütése, így a dióda kis ellenállású állapotba megy át. A karakterisztikának ezen visszahajló szakaszát átmeneti
tartománynak nevezik, ahol a dióda differenciális ellenállása negatív értékő.
A vezetési tartományban a dióda ellenállása néhány tized ohm, ezért a vezetési áramot korlátozni kell!
A vezetési tartománynak a kezdıpontját határozza meg az IH kritikus áram és a hozzá tartozó UH kritikus feszültség. Ha
az áram vagy a feszültség a kritikus érték alá csökken, a dióda újból visszakapcsol nagy ellenállású állapotba.
1
9.B 9.B
Négyrétegő félvezetı diódák mőködése

A zárási tartományban a négyrétegő dióda a Zener-diódához hasonló viselkedéssel bír.
Tranzisztoros helyettesítı kapcsolás
A tranzisztoros helyettesítı kapcsoláson nyomon követhetık a lejátszódó belsı folyamatok. Ha gondolatban

szétmetsszük a félvezetı kristály keresztmetszetét, akkor tulajdonképpen két darab,egy PNP és egy NPN tranzisztort
kapunk.
Ha feltételezzük, hogy UAK = UB, akkor a T1 zárási árama a T2 tranzisztort kis mértékben kinyitja. Ez a T1 áramának
növekedéséhez vezet, amely a T2 tranzisztor nyitásához vezet.
A két tranzisztor kölcsönösen kivezérli egymást mindaddig, amíg mind a két tranzisztor teljesen nyitott állapotba nem
kerül. Ez az állapot mindaddig fennmarad, míg a diódán folyó áram a kritikus szint alá nem csökken.
Négyrétegő diódák jellemzıi

• Billenési feszültség: UB ≈ 50±4V
• Billenési áram: IB ≈ 120µA
• Kritikus feszültség: UH ≈ 0,8V
• Kritikus áram: IH ≈ 14±4,5mA
• Zárási áram: IR ≈ 15µA
• Differenciális vezetési idı: rf ≈ 0,2Ω
• Bekapcsolási idı: tbe ≈ 0,2µs
• Kikapcsolási idı: tki ≈ 5µs
A négyrétegő diódák határértékei

• Maximális megengedett tartós egyenáram: IF ≈ 150mA
• Maximális megengedett impulzusáram IFM ≈ 10A
• Maximális megengedett veszteségi teljesítmény: Ptot ≈ 150mW
0 0
• Környezeti hımérséklettartomány: TUmax ≈ 65 C, és TUmin ≈ −40 C
• Maximális megengedett zárófeszültség: URmax ≈ 60V
Négyrétegő diódák felhasználása

A négyrétegő diódákat kis teljesítményekre készítik, nagyobb teljesítményeknél tirisztorokat alkalmaznak. A tirisztorok
nagy teljesítményő vezérelt négyrétegő félvezetı eszközök. A négyrétegő félvezetı eszközöket impulzustechnikai
áramkörökben kapcsolóelemként alkalmazzák, általában tirisztorok vezérlésére.
A tirisztor felépítése és mőködése
Tirisztor
A tirisztor felépítése megegyezik a négyrétegő dióda felépítésével azzal a különbséggel hogy egy további kivezetéssel,
vezérlıelektródával rendelkezik. Két stabil üzemi állapotuk van:
egy nagy és
egy kis ellenállású állapot
Ezek között az átkapcsolás a vezérlıelektródán keresztül valósítható meg. A tirisztor tehát három elektródával ellátott
négyrétegő félvezetı eszköz, ami miatt tirisztortriódának is nevezik. Az elektródák elnevezése:
• anód(A),
• katód (K),
• és a vezérlıelektróda, vagy kapu ( G).
2
9.B 9.B
A tirisztor felépítése, N vezérelt, P vezérelt Áramköri jelölések
A gyakorlatban általában katódvezérelt tirisztorokat alkalmaznak, a késıbbiekben ezt a típust tárgyaljuk.
A tirisztor anód-katód feszültség UAK iránya szerint megkülönböztetünk záróirányú és nyitóirányú kapcsolást.
Kapcsolás a mőködési jelleggörbe

Tranzisztoros helyettesítı kapcsolás meghatározásához
Záróirányú elıfeszítés
Záróirányú elıfeszítés esetén az anódra a tápfeszültség negatív sarka van kapcsolva és a tirisztor megırzi nagy
ellenállású állapotát. Ha az UAK feszültség túllépi a megengedett legnagyobb értéket, a tirisztor tönkremegy.
Vezetési irányú mőködés

Vezetési irányú mőködés esetén az anód pozitív feszültséget kap a katódhoz képest. Ha a kapuelektróda nincs bekötve,
az UAK feszültséget növelve egy bizonyos feszültségértéken a tirisztor átkapcsol kis ellenállású állapotba. Azt a
feszültséget, amelyen nyitott vezérlıelektróda mellett a tirisztor kis ellenállású állapotba kapcsol át, UB0 nullátmeneti
billenıfeszültségnek nevezzük. Ez a feszültség a négyrétegő dióda UB billenési feszültségének felel meg.
Ha a tirisztor kapuelektródája (G) a katódhoz (K) képest pozitív feszültséget kap, kinyitja a T2 NPN tranzisztort melynek
kollektorárama nyitja a T1 PNP tranzisztort. A két tranzisztor kölcsönösen vezérli egymás, és lavinaszerően telítésbe
kerülnek, vagyis a tirisztor átbillen kis ellenállású állapotába. Minél nagyobb a kapuelektróda vezérlıfeszültsége UGK és
ezzel a vezérlıáram IG, annál kisebb anód-katód feszültségnél következik be az átbillenés kis ellenállású állapotba.
Megállapítható, hogy a tirisztor bekapcsolási szintje a kapuelektróda segítségével vezérelhetı.
Miután a tirisztor bekapcsol, megmarad ebben az állapotban függetlenül a kapuelektróda potenciáljától. Ez a tény
különbözteti meg alapvetıen egy tirisztor kapuelektródájának szerepét (a bekapcsolás vezérlésé) egy tranzisztor
bázisának szerepétıl (a kollektoráram értékének szabályozása).
A tirisztor feszültség-áram karakterisztikája
3
9.B 9.B
A tirisztor kapuvezérlés
A tirisztor kapuvezérlés nélküli átkapcsolását, az IG = 0vezérlıáramnak megfelelı jelleggörbe szemlélteti.
A tirisztor nagy ellenállású állapotban van mindaddig, amíg anód-katódfeszültsége túl nem lépi az UB0 billenési
feszültséget és anódárama el nem éri az IL reteszelési áramértéket. Ebben az állapotban az anódáramot csak az Rt
ellenállás korlátozza. A vezetés megszüntetésére két lehetıség kínálkozik:
• az anódáram csökkentése az IH tartóáram értékére;
• az anódfeszültség negatív polaritásának biztosítása a tirisztor úgynevezett tki szabaddá válási idejével megegyezı
idıtartamig.
A tirisztor billenési feszültsége

A tirisztor billenési feszültsége csökkenthetı UB1 és UB2, ha állandó anód-katód feszültség UAK mellett kapuelektródája
a katódhoz képest pozitív feszültséget kap IG1 és IG2 . A kapuelektróda vezérléséhez nem szükséges folytonos jel,
elegendı egy megfelelı amplitúdójú és idıtartamú (legkisebb impulzusidı) áramimpulzus.
A tirisztor jellemzıi
Tirisztorok esetében igen nehéz feladat tipikus adatokat és határértékeket megadni, mivel rengeteg különbözı típus van
forgalomban, széles teljesítmény- és feszültségtartományban. Az alkatrészgyártók adatlapokat és katalógusokat
bocsátanak ki erre a célra.
• IN: névleges áram: a tartósan megengedett vezetési áram számtani közepe;
• IH: kritikus áram: a vezetési áram legkisebb értéke, amely érték alatt a tirisztor nagy ellenállású állapotba billen át;
• IL: reteszelési áram: az anódáram minimális értéke amelyet a kapuelektródát vezérlı pozitív impulzus idıtartamáig
biztosítani kell, a tirisztor biztos gyújtásához;
• IGT: gyújtóáram ( bekapcsolási áram ): a vezérlıáram azon minimális értéke, amely a tirisztor bekapcsolását biztosítja
(tipikus értéke néhány száz mA);
• tbe: gyújtás idı ( bekapcsolási idı): az az idı, amely a vezérlıimpulzus kezdetétıl a tirisztor kis ellenállású állapotába
való átkapcsolásáig eltelik;
• tki: kikapcsolási idı: az az idı, amely az áram nullátmenetétıl a zárási állapot kialakulásáig eltelik (lehetséges értékei
3 µs és 200 µs között vannak);
• VB0: billenési feszültség: az anód-katód feszültség azon értéke, amely esetén a tirisztor nyitott kapuelektróda IG = 0
mellett bekapcsol;
• RthG: a záróréteg és a tok közötti hıellenállás;
• RthU: a záróréteg és a környezeti levegı közötti hıellenállás.
A tirisztor határértékei
• VRSM: nem ismételhetı negatív zárófeszültség csúcsértéke: a zárófeszültség legnagyobb értéke, amit a tirisztor
alkalmi jelleggel, rövid ideig (kb. 100 µs) elvisel;
• URRM: ismételhetı negatív zárófeszültség csúcsértéke; a zárótartományban megengedett legnagyobb periodikus
feszültség értéke;
• UDSM: nem ismételhetı pozitív zárófeszültség csúcsértéke: a pozitív polaritású feszültség legnagyobb értéke, amelyet
a tirisztor alkalmi jelleggel, rövid ideig (kb. 100 µs) elvisel, károsodás nélkül;
• UDRM: ismételhetı pozitív zárófeszültség csúcsértéke: a blokkolási tartományban megengedett legnagyobb periodikus
feszültség értéke;
• IT: tartós egyenáram: a legnagyobb megengedett egyenáram, amely a tirisztoron tartósan átfolyhat;
• ITRM: legnagyobb periodikus csúcsáram: a vezetési áram legnagyobb megengedett értéke egy periódus alatt;
• PGM: maximális vezérlıteljesítmény: a legnagyobb megengedett vezérlıteljesítmény értéke;
• Tjmax: maximális záróréteg hımérséklet: túllépése a félvezetı tönkremeneteléhez vezet.
A tirisztor szerkezete
A tirisztorpasztilla metszete Tirisztorház metszete
4
9.B 9.B
Elvileg a tirisztor elıállításának kiindulási anyaga egy N vagy P típusú félvezetı szilícium lapka, amelyben tisztán diffúziós
eljárással, vagy diffúziós és ötvözési eljárással alakítják ki a négyrétegő PNPN félvezetı szerkezetet. A korszerőbb,
tisztán diffúziós módszer sokkal jobb paraméterekkel rendelkezı tirisztorok elıállítását teszi lehetıvé. Ez a nagyobb
elérhetı üzemi feszültségben és áramban, valamint a tirisztorok jellemzıinek a felhasznált anyagok minıségétıl való
kismértékő függıségében nyilvánul meg.
Tirisztorok alkalmazása váltakozó áramú körben
Tirisztor gyújtásvezérlése
A tirisztor mőködés közben egy kapcsolóhoz hasonlítható, amelynek bekapcsolása (gyújtása) és kikapcsolása (oltása)
olyan frekvenciával és logika szerint történik, amelyet az általa vezérelt fogyasztó megkövetel. A bekapcsolás a
kapuelektródára adott megfelelı polaritású, elegendıen nagy és elegendıen hosszú ideig tartó áramimpulzussal vagy
feszültségimpulzussal biztosítható. Bekapcsolt állapotban a tirisztor vezérlıelektródája hatástalanná válik. Kikapcsolása
csak a kritikus áramnál kisebb anódáram esetén lehetséges, Váltakozó áramú körökben a tirisztor kikapcsolása a
váltakozó áram valamelyik nullátmenetének közelében következik be.
Ha a tirisztor kapuelektródáját periodikus impulzus vezérli az U1feszültséghez képest adott fázishelyzetben, akkor a
gyújtás meghatározott fázisszög esetén következik be. A gyújtás helyzetét a tápfeszültség negatív-pozitív
nullátmenetétıl számítjuk. Az α szöget gyújtáskésleltetési szögnek nevezzük.Ha a vezérlıimpulzus fázishelyzetét
módosítjuk, akkor megváltozik az a gyújtáskésleltetési szög értéke is, és a levágott félhullámok más alakot vesznek fel.
Az Rt terhelésen fellépı feszültség annál kisebb lesz, minél nagyobb az a gyújtáskésleltetési szög értéke. A tirisztor
vezérlésének ezen lehetıségét, fázishasításos vezérlésnek vagy gyújtásszögvezérlésnek nevezik.
Jellemzı hullámformák Hullámformák gyújtáskésleltetésre
A gyújtáskésleltetés
Megállapítható, hogy a gyújtáskésleltetés módszere:
• viszonylag gyors beavatkozást és folyamatos szabályozást tesz lehetıvé. Hátrányaként említhetı, hogy különösen
magas felharmonikusuk keletkeznek (fıleg nagy értékő gyújtáskésedelmi szögek esetén).
Ezek a felharmonikusuk:
• erıs rádiófrekvenciás zavart hoznak létre,

• jelenlétük többletveszteséget eredményez
A fázishasításos módszer az ismertetett hátrányok miatt nem elınyös nagy teljesítmények szabályozására. Ezeket a
hátrányokat igyekszik kiküszöbölni a perióduscsoport-szabályozási technika, vagy más néven félhullám-vezérlés.
5
9.B 9.B
Megfigyelhetı, hogy ebben az esetben a vezérlı impulzus fázishelyzete rögzített, de változtatható frekvenciájú. Ezzel
elérhetı, hogy a vezérelt tirisztor meghatározott pozitív félhullámok esetén nem gyújt be. A félhullámok zárásának,
illetve átengedésének vezérlési logikája tetszıleges lehet. A terhelésen fellépı feszültség és teljesítmény annál kisebb,
minél több pozitív félhullámot zárunk le. A félhullám-vezérlés módszere:
• viszonylag lassú beavatkozást tesz lehetıvé (minimálisan fél periódusidejő a késedelem) ,

• a szabályozás csak fokozatokban történhet, viszont elınye, hogy kevesebb felharmonikust állít elı
Ezért ezt a vezérlési technikát nagyobb teljesítmények szabályozására használják.
Tirisztorok alkalmazása egyenáramú körben

A tirisztorokat egyenáramú áramkörökben érintkezı nélküli kapcsolóként alkalmazzák. Bekapcsolásuk a kapuelektróda
vezérlésével történik, kikapcsolásuk viszont nehézségekbe ütközik, mivel nincs olyan természetes hatás, amely
kikapcsolásuk érdekében az áramukat a kritikus áramérték alá csökkentené.
Egyenáramú körökben egy hagyományos tirisztor oltása

Egyenáramú körökben egy hagyományos tirisztor oltásakétféleképpen történhet:
• Az áramkör megszakítása a K kapcsoló nyitása az anódáram megszőnését (tehát, az IH kritikus áramérték alá
csökkenését) eredményezi és a kezdetben kis ellenállású állapotban levı tirisztor átbillen nagy ellenállású állapotba. A
K mechanikus kapcsoló szerepét a gyakorlatban egy másik félvezetı kapcsoló-eszköz tölti be (pl. egy másik tirisztor).
• Záróirányú feszültség kapcsolása az anód és a katód közé. Ez a feszültség a bekapcsolt tirisztor anódáramával
ellentétes irányú áramot hoz létre.
A diac típusai, felépítése és mőködése
Váltakozó áramú kapcsolódióda

A diac (Diac = Diode alternating current switch) kétirányú, félvezetıkapcsoló-eszköz. Két stabil üzemi állapota van, egy
nagy ellenállású állapot, amelyet zárási vagy blokkolási állapotnak is neveznek és egy kis ellenállású állapot, amelyet
vezetési állapotnak is neveznek. A vezetési állapotba való átmenet a rákapcsolt feszültség polaritásától függetlenül egy
meghatározott UB0 feszültségnél, az úgynevezett áttörési feszültségnél következik be.
A DIAC elıállítása
A diac elıállítása három- és ötrétegő félvezetıeszköz formájában történik. A háromrétegő félvezetıeszközt kétirányú
diódának, az öt félvezetı réteggel rendelkezıt pedig, kétirányú tirisztordiódának nevezik
A DIAC felépítése
A DIAC elvi felépítése A DIAC áramköri jelölése
A kétirányú dióda háromrétegő szimmetrikus PNP-, vagy ritkábban NPN-szerkezető félvezetıeszköz, amelynek felépítése
a bipoláris tranzisztoréhoz hasonló. A két PN-átmenet közül az egyik záróirányban, a másik nyitóirányban üzemel,
függetlenül a félvezetıre kapcsolt feszültség irányától.
DIAC karakterisztika
6
9.B 9.B
A DIAC mőködése
A kétirányú dióda mőködése a záróirányban polarizált PN-átmenet lavinaletörésén alapszik, amely egy adott UB0
feszültségen következik be:
A kis ellenállású állapotba való átmenet a rákapcsolt feszültség polaritásától függetlenül, mindkét irányban
megközelítıen azonos feszültségen következik be. A +UB0 és -UB0 abszolút értéke közötti eltérést, amelynek lehetıleg
kicsinek kell lennie, szimmetria-eltérésnek nevezzük. A négyrétegő dióda vezetési állapotból visszakapcsol zárási
állapotba, ha feszültsége az UH kritikus feszültség alá csökken.
A DIAC jellemzıi
A kétirányú dióda egy kis teljesítményő félvezetı kapcsolóeszköz, amely általában miniatőr dióda-tokozású kivitelben
készül. Impulzustechnikai áramkörök tervezésénél, illetve készítésénél nagyon lényeges paraméter a kapcsolóelem
átkapcsolási ideje, amely a kétirányú diódánál igen kicsi értékő.
A DIAC jellemzı adatai
• UBO áttörési feszültség (tipikus étéke, UB0 = 32V);

• IB0 áttörési áram (tipikus értéke, IB0 = 50µA);
• UH kritikus feszültség (tipikus értéke, UH = 20V);
• tbe átkapcsolási idı (tipikus értéke, tbe = 45ns);
• S szimmetria-eltérés (tipikus értéke, S = ±3V).
A DIAC határértékei
• Ptot legnagyobb megengedett veszteségi teljesítmény (tipikus érték, = 0,5 W);

• IPmax legnagyobb megengedett impulzusáram ( tipikus értéke, IPmax = 2A);
0
• Tjmax legnagyobb tokhımérséklet (tipikus érték, Tjmax = +100 C);
0
• Tjmin legkisebb tokhımérséklet (tipikus érték, Tjmin = -40 C).
Kétirányú tirisztordiódák felépítése

A kétirányú tirisztordióda felépítésében és mőködésében is két négyrétegő dióda antiparalell (egymáshoz képest
fordított irányú) kapcsolásának tekinthetı, amelyet egyetlen közös félvezetı kristályban állítottak elı.
Kétirányú tirisztordiódák Kétirányú tirisztordiódák Kétirányú tirisztordiódák

parallel kapcsolása rajzjele karakterisztika
Kétirányú tirisztordiódák mőködése

A kétirányú tirisztordiódák mőködése az antiparalell felépítésbıl következik. Váltakozó áramot kapcsolva a
félvezetıeszközre, mindkét félperiódusban külön-külön a négyrétegő dióda jellegzetes tulajdonságait mutatja.
A kétirányú tirisztordióda bekapcsolásának feltétele:
• a váltakozó áram bármely félperiódusára az UB0 billenési feszültség túllépése és legalább az IH kritikus áram
biztosítása.
A kritikus áramerısség alatti értéken, a félvezetı visszakapcsol nagy ellenállású állapotába.
Adatok és határértékek
A kétirányú tirisztordiódák adatai és határértékei megegyeznek a négyrétegő diódák adataival és határértékeivel. A
kétirányú mőködés következménye, az S szimmetria-eltérés, amely ennél a kapcsolóeszköznél legfeljebb 5 + 6V értékő
lehet.
7
9.B 9.B
A DIAC alkalmazásai
A diac-ot, amely egyszerő felépítéső kétirányú kapcsolóeszköz, a triac vezérlésére dolgozták ki. Leginkább érintkezı
nélküli kapcsolóként alkalmazzák különbözı gyújtó- és impulzustechnikai áramkörökben. Áramköri szempontból
bekötése közömbös, mivel mind a két áramirányban ugyanúgy viselkedik és gyújtóimpulzusok elıállítására képes a
váltakozó áram mindkét félperiódusában.
Kétirányú tirisztortrióda (Triac)
Kétirányú tirisztortrióda felépítése

Az erısáramú elektronikai alkalmazásokban gyakran van szükség arra, hogy a váltakozó áram mindkét félperiódusában
vezérelni tudják az átfolyó áramot, és így úgynevezett teljeshullámú AC szabályozást hozzanak létre. Kezdetben a
teljeshullámú AC szabályozás két ellenpárhuzamosan kapcsolt tirisztorral, vagy egy egyenirányító diódahíd egyenáramú
átlójában elhelyezett tirisztorral valósították meg. Ezek a megoldások nagymértékben bonyolították ezen szabályozók
erısáramú részét és gyújtóegységét.
Antiparallel A triac A triac

kapcsolás szerkezete rajzjele Áram-feszültség jelleggörbe
Kétirányú tirisztortrióda mőködése

Az ábrán látható megoldásban a Ti1 tirisztor az egyik pl. pozitív félhullámokat, a Ti2 pedig a negatív félhullámokat
vezérli. A kapcsolás mőködéséhez két vezérlıáram szükséges, ami növeli a gyújtókör költséget, csökkenti a
teljesítményvezérlés gazdaságosságát és megbízhatóságát.
A triac egy kétirányú vezérelhetı félvezetıkapcsolóeszköz, amely úgy mőködik, mint két antiparalell kapcsolású, közös
vezérlıelektródával rendelkezı tirisztor. A triac vezérlıelektródáján keresztül a váltakozó áram mindkét félperiódusában
vezérelhetı. Hogy lehetıvé váljon egyetlen kapuelektróda kialakítása, amely vezérelhetı negatív és pozitív
impulzusokkal, a Ti2 tirisztor G2 kapuelektródájának a helyzetét kell megváltoztatni. A Ti2 tirisztor csak akkor válik
vezérelhetıvé, ha a kapuelektróda kivezetése alá egy kis mérető N típusú réteget visznek be.
A triac elektródái
Felépítésébıl következıen a triac-nak három elektródája van, amelyeknek elnevezése a következı:
• A1: 1 anód, vagy felsı anód (a kapu mellett helyezkedik el);

• A2: 2 anód, vagy tokanód (rendszerint az eszköz fémtokja);
• G: kapuelektróda, vagy gate.
A triac karakterisztikája
A tirisztorhoz hasonlóan, a triac karakterisztikáján is megkülönböztetünk az anódfeszültség mindkét irányában:
• vezetési tartományt,
• átmeneti tartományt,
• blokkolási tartományt
Az eszközre váltakozó feszültséget kapcsolva, mindkét félperiódus billenési szintje vezérelhetı.
Mivel a triac mindkét polaritással mőködik, ezért a karakterisztika jellegzetes tartományai a zárótartomány kivételével
mindkét síknegyedben megtalálhatók. A vezérlıelektróda a gyújtást követıen hatástalanná válik, és kikapcsolása csak
akkor következik be, amikor anódárama az IH kritikus érték alá csökken.
8
9.B 9.B
A triac katalógus adatai

• IH: kritikus áram (tipikus érték IH ≈ 15mA);
• IDROM: a zárási áram csúcsértéke: az az áram, amely zárási állapotban, nyitott kapuelektróda mellett átfolyik a
triacon, ha a két anód közötti zárási feszültség maximális (tipikus értéke, IDROM ≈ 0,5mA);
• IGT: kapu-triggeráram: az a legkisebb kapu-áram, amelyen a triac vezetési állapotba kapcsol (tipikus értéke, IGT ≈
20mA);
• UGT: kapu-triggerfeszültség: az IGT kapu-triggeráram létrehozásához szükséges feszültség (tipikus értéke, UGT ≈
1,2V);
• tgt: bekapcsolási idı; az az idı, amely egy meredek vezérlıimpulzus érkezésétıl eltelik addig, amíg a vezetési áram a
maximális értékének 90 % -át el nem éri (tipikus értéke, tgt ≈ 2µs);
• RthG: a záróréteg és a ház közötti hıellenállás;
• RthU: a záróréteg és a környezet közötti hıellenállás.
Határértékek:
• UDROM: zárási feszültség periodikus csúcsértéke: az a legnagyobb feszültség, amely zárási állapotban, nyitott
kapuelektróda mellett periodikusan a triac-ra kapcsolható anélkül, hogy vezetési állapotba kapcsolna (tipikus értéke,
UDROM ≈ 400V);
• IT: vezetési áram: a legnagyobb megengedett tartós terhelıáram (tipikus értéke, IT ≈ 15A);
• ITSM: impulzusszerő áram: alkalmilag, meghatározott feltételek mellett és rövid ideig léphet fel (tipikus értéke 20 ms
idıtartamra, ITSM ≈ 100A);
• IGTM: kapu-csúcsáram: a vezérlıáram olyan értéke amely csak rövid ideig folyhat a kapu-áramkörben (tipikus értéke
1µs idıtartamra, IGTM ≈ 4A);
0 0
• Tj: üzemi hımérséklet-tartomány (tipikus értéktartomány, Tj ≈ -60 C...+100 C).
A triac alkalmazása
A triac és a kétirányú triggerelemek együttmőködése lehetıvé teszi a váltakozó áramú teljesítmények egyszerő
vezérlését és szabályozását. A gyújtókörök a szükséges kicsi vezérlıteljesítmények miatt kis teljesítményő félvezetıkkel,
vagy speciális integrált áramkörökkel kivitelezhetık.
A triac-os szabályozó-áramkörök jól használhatók néhány kevésbé igényes alkalmazásban, mint amilyen a kis
teljesítményő izzólámpa, elektromos főtıtest vagy az egyfázisú váltakozó áramú motorok szabályozása. Ugyanakkor a
triac eredményesen alkalmazható érintkezı nélküli kapcsolóként különbözı áramkörökben. Nem szabad elfelejteni, hogy
valamennyi gyújtásszögvezérelt tirisztoros és triacos áramkör szükségszerő velejárója a rádiófrekvenciás zavarok
keletkezése. Ezeknek a zavaroknak a kiküszöbölése további alkatrészek beépítését teszi szükségessé, amelyek növelik a
kapcsolások tömegét, méreteit és elıállítási költségeit.
Az egyátmenető tranzisztor (UJT) felépítése, mőködése, jellemzıi
Az egyátmenető tranzisztor felépítése

Az egyátmenető tranzisztor (angol nevén Unijunction Transistor, rövidítve: UJT) egyetlen PN-átmenetet tartalmaz.
Felépítés szempontjából egy N (vagy P) típusú, szennyezett félvezetı-lapkából áll, amelynek a két végére ohmos
kontaktust készítenek és ezeket a B1,B2kivezetéseket bázisoknak nevezik.
Az UJT szerkezeti Az UJT

felépítése rajzjele Az egyátmenető tranzisztor jelleggörbéje
Az UJT mőködése
+
Az N-típusú szilíciumkristályba erıs P -típusú szennyezést visznek be, amelyet ohmos csatlakozással látnak el és E
emitter kivezetésnek neveznek.
9
9.B 9.B
Az emitter mindegyik bázissal egy hagyományos diódát alkot és a két bázis közötti ellenállás, amely két ellenállás soros
kapcsolásával helyettesíthetı, kb. 4…10kΩ nagyságú.
Ha az egyátmenető tranzisztor UBB feszültsége túlhalad egy bizonyos értéket, akkor az N szennyezettségő alapkristály
hossza mentén levı feszültségeloszlás lineárisnak tekinthetı, ezért az RB2 ellenállásra jutó feszültség UE1 a
feszültségosztásból kiszámítható.
Az η belsı feszültségosztási tényezı:

U E1 R B1
η= = ≈ 0,5 ÷ 0,8
U BB R B1 + R B 2
A belsı feszültségosztási tényezı az alapkristály geometriai méreteitıl függ, ezért igen stabil az eszközre jellemzı
paraméter.
A karakterisztika három tartományra bontható:
• Lezárási tartomány (I): a PN-átmenet zárva marad, csak a dióda záróirányú árama folyik.
• Negatív ellenállású tartomány (II): a PN-átmenet kinyit és lyukakat injektál az N-típusú kristályba, aminek
következtében az IE áram nı és az RB1 ellenállás értéke lecsökken. Az UE leosztott feszültség ennek következtében
csökken és így, a dióda nyitóirányú feszültsége nı. Ez egy lavinaszerően önmagát erısítı folyamat, amely során a
vezetıképesség növekedése egy negatív ellenállású szakaszon történik.
• Telítési tartomány (III.): a negatív ellenállású szakasz végén az emitteráram meredeken emelkedik és az eszköz
védelme érdekében feltétlenül korlátozni kell.
Megfigyelhetı, hogy az UBB feszültség nagysága erısen befolyásolja az emitter-jelleggörbe alakját; UBB = 0 feszültség
esetén alakja megegyezik egy hagyományos dióda jelleggörbéjének alakjával.
Az egyátmenető tranzisztor egy kétállapotú eszköz, vagyis két stabil állapottal rendelkezik: egyik nagy ellenállású állapot
(az I. tartományban), a másik kis ellenállású állapot (a III. tartományban). A két állapot közötti átmenet egyik irányban
akkor következik be, ha az emitter-feszültség túllépi az UP csúcsponti feszültséget, a másik irányban pedig, ha az
emitter-feszültség az UV völgyponti feszültség alá süllyed.
A csúcsponti- és a völgyponti feszültség és áram az UJT nagyon fontos jellemzıje:
• a csúcsponti áram értéke: IP ≈ 2…25µA,

• a völgyponti áram pedig: IV ≈ 1…8mA.
Az UJT alkalmazásai
Az egyátmenető tranzisztorok sajátos alkalmazási területein az alábbi legfontosabb elektromos jellemzıi, ill. kedvezı
tulajdonságai közül legalább egyet hasznosítanak:
• stabil Up billenıfeszültség, amely a bázisokra kapcsolt feszültségnek egy leosztott része;

• a billenéshez nagyon kis értékő lp áram szükséges;
• a hımérséklet és az idı függvényében stabil negatív ellenállású jelleggörbe;
• nagy áramimpulzussal való terhelhetıség;
• kis elıállítási költség.
Az egyátmenető tranzisztorok említett tulajdonságai igen elınyösen használhatók tirisztorok gyújtóegységeiben,

oszcillátorokban (rezgéskeltıkben), idızítı-áramkörökben, bistabil körökben és különbözı multivibrátorokban.
Az egyátmenető tranzisztor jelleggörbéje Az UJT helyettesítı kapcsolása
10
9.B 9.B
A lézerdióda fizikai mőködése, jellemzı adatai, határértékei és gyakorlati alkalmazásai
Lézerdiódák
A lézer fény kibocsátására és erısítésére alkalmas eszköz. Mőködésük a fényemisszió elvén alapszik. A laser szó az angol
elnevezés light amplification by stimulated emision of radiation rövidítése, amelynek jelentése: fényerısítés a sugárzás
kényszerített emissziója révén.
Energiaszintek közötti átmenetek atomokban Félvezetı lézer felépítése
Lézerdiódák fizikai mőködése

Egy atom két energiaszintje közötti átmenetre több variáció létezik :
• Belsı fotoelektromos hatás

• Indukált emisszió
Lehetséges átmeneti folyamatok

Az indukált emisszió lényege, hogy egy gerjesztett állapotban lévı atom egy delta energiájú fotonokból álló sugárzás
révén rábírható arra, hogy a kölcsönhatás idıpontjában indukáltan kibocsáthasson delta energiájú fotonokat. Ha egy
ilyen energiájú foton egymás után több gerjesztett atommal ütközik, akkor a sorban egymást követı indukált emissziók
erısíthetik egymást.
Indukált emissziók sorozata

Az indukált emisszió folyamatát öngerjedésnek nevezzük. Az ilyen rendszer koherens fényt bocsát ki.
Lézerdiódák mőködése
A nyitóirányban elıfeszített PN- átmenet határán létrejön egy tartomány, amelyben a sugárzási rekombinációk
túlsúlyban vannak. Ennek a tartománynak, amelyet aktív közegnek is hívunk, a vastagsága a töltéshordozók diffúziós
hosszával azonos nagyságrendő ez 100-200nm közötti értékő. Nyitóirányú áram egy bizonyos határértékénél Ith a
fényerısség hirtelen megnı, a kibocsátott fény spektruma elkeskenyedik, és lézersugár jön létre.
Ezen diódák alapanyaga általában valamilyen fémes vegyület. Elınyei a fémdiódákéhoz képest:
• Nagy átalakítási hatásfok

• Nagyobb sugárzási teljesítmény
• A kibocsátott fény kismértékő széttartása
• A kibocsátott fény hullámhossza széles tartományban változtatható.
Lézerdióda karakterisztikája
11
9.B 9.B
Lézerdiódák adatai, határértékei

A táblázat az SFH 4801 típusú GaAlAs alapú Siemens gyártmányú lézer dióda adatait tartalmazza.
Táblázat (SFH 4801-típusú lézerdióda adatai)
• Φe: maximális fényteljesítmény folyamatos üzemmódban

• Φepuls: maximális fényteljesítmény impulzus üzemmódban
• UR: maximális záróirányú feszültség
• Tj: maximális záróréteg- hımérséklet
Jellemzı adatok:
• λ: kibocsátott sugárzás hullámhossza

• ∆λ: hullámhossz- változás
• η: a teljesítmény-áramátalakítás hatásfoka
• Ith: nyitóirányú áram küszöbértéke
Lézerdióda alkalmazása
Általában információk digitális rögzítésére és olvasására alkalmas berendezésekben (CD-ROM) és az üvegszálas digitális
információ-átvitelben használják.
12
10.A 10.A
10.A A villamos áram hatásai – Mágneses hatás

Értelmezze az állandó mágnes, illetve az árammal átjárt vezetı mágneses tere közötti
kapcsolatot!
Elemezze a mágneses tér mozgó töltéshordozókra gyakorolt hatásának
következményeit!
Mutassa be az áram mágneses hatásával kapcsolatos gyakorlati alkalmazásokat!
A villamos áram hatásai:
• Hıhatás
• Vegyi hatás
• Élettani hatás
• Mágneses hatás
Mágneses kölcsönhatás
A mágneses teret – a villamos térhez hasonlóan – érzékszerveinkkel nem tudjuk észlelni, ezért csak a kölcsönhatásai
alapján tudjuk megismerni.
Mágneses kölcsönhatás tapasztalható:
• áram járta vezetékek környezetében,

• állandó (permanens) mágnesek közelében.
Az állandó (permanens) mágnesek olyan mágneses tulajdonságú anyagok, amelyek közelében a mágneses jelenségek
kimutathatóak.
Az állandó mágnes tere Mágnes pólusai
Indukcióvonalak
A mágneses tér ugyanúgy, mint a villamos tér érzékszerveinkkel nem észlelhetı, ezért az egyszerőbb megismeréséhez
indukcióvonalakkal szoktuk szemléltetni.
Mágneses jelenségek
Ha egy mágnest megpróbálunk feldarabolni, akkor a kapott elemi mágnesek szintén dipólusként viselkednek.
Vonzás, taszítás
Ha két mágnest közelítünk egymás felé, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az ellentétes pólusok vonzzák, míg az azonos
pólusok taszítják egymást.
A mágneses indukcióvektor
2
A mágneses indukcióvektort, amely a mágneses tér erısségét jellemzi az egységnyi (1 m felülető 1 A -es áramú)
mérıhurokra ható forgatónyomatékkal adhatjuk meg.
1
10.A 10.A
M max
B=
I m ⋅ Am
ahol B az indukció jele, Im a hurok mérıárama, Am a hurok felület, Mmax a mérıhurokra ható maximális
forgatónyomaték.
N ⋅m V ⋅ A⋅ s V ⋅s
(B ) = 2
= 2
= =T
A⋅m A⋅m m2
Az indukció mértékegységének neve tesla (teszla).
A mágneses tér forgatónyomatéka

Minél nagyobb a mágneses tér, annál nagyobb a forgatónyomaték, melynek értéke függ a mérıhurok mágneses térrel
bezárt szögétıl is. A legnagyobb forgatónyomatékot akkor kapjuk, amikor a mérıhurok felülete és a mágneses tér
egymásra merılegesek.
Mágneses indukció
Egy adott tér mágneses kölcsönhatását egy mérıhurokkal mutathatjuk ki, amelyre mágneses tér forgatónyomatékot fejt
ki. A mágneses tér hatására a mérıhurok a forgatónyomaték irányától függı elfordulást végez.
Mérıhurok Mágneses tér egymenetes tekercs és szolenoid esetén
A tekercs mágneses tere

Ha egy tekercsre feszültséget kapcsolunk, akkor a tekercs meneteiben folyó áram a tekercs környezetében és
belsejében mágneses teret hoz létre. Ennek a mágneses térnek ugyanúgy, mint az állandó mágnesnek vannak pólusai.
Jobbkéz-szabály
A tekercs pólusait az ún. jobbkéz-szabály alkalmazásával tudjuk meghatározni: Tegyük a jobb kezünket a tekercsre úgy,
hogy ujjaink a menetekben folyó áram irányába mutassanak. Ezek után a kifeszített hüvelykujjunk az északi pólust
mutatja.
Jobbkéz-szabály A csavar szabály
A mágneses indukcióvonalak tulajdonságai

A mágneses indukcióvonalak tulajdonságai, hogy rövidülni igyekeznek, de az egyirányúak taszítják egymást. Ezért az
azonos áramirányú vezetékek vonzzák, míg az ellentétes irányúak taszítják egymást. Ha megfigyeljük ez pontosan
ellentétes az elektromos töltések, és a mágneses pólusok viselkedésével.
A vezeték mágneses tere
• Mint az ábra is mutatja, egy áramjárta vezetıt a mágneses tér koncentrikus körök formájában vesz körül.
• Az indukcióvonalakra a mágneses indukció vektora érintı irányú.
A mágneses tér létrehozásához elektromos áramra van szükség, ugyanis a mágneses tereket szabad töltéshordozók
áramlása hozza létre. A létrejövı mágneses tér iránya ezért függ a töltéshordozók áramlási irányától:
Ha az indukció irányát szeretnénk meghatározni, akkor ezt egy csavar behajtásához kellene hasonlítanunk, a csavar
haladási iránya az áram, míg a forgatás iránya az indukció vonalak irányával egyezik meg (csavar szabály).
2
10.A 10.A
Egyenes vezetık mágneses tere
Áramjárta vezetık közötti vonzás és taszítás

Ha két áramjárta vezetıt egymás közelébe helyezünk, akkor azok egymásra mágneses kölcsönhatást (áramjárta vezetık
közötti vonzás és taszítás) fejtenek ki.
Vonzás és taszítás áramjárta vezetık között
Az indukcióvonalak irányítottsága
Az indukcióvonalak önmagukban záródó görbék, amelyek irányítottsága az állandó mágnesesen kívül észak-déli, míg a
mágnesen belül déli-északi.
Mágneses pólus
A mágnesnek azokat a részeit, ahol a mágneses kölcsönhatás a legerısebb (azaz az indukcióvonalak sőrősége a
legnagyobb) mágneses pólusoknak nevezzük.
Északi pólus
A mágneses északi pólus a mágnesnek az a része, ahol az indukcióvonalak sőrősége a legnagyobb, és irányítottságuk a
mágnesen belül a másik pólus felé mutat.
Déli pólus
A mágneses déli pólus a mágnesnek az a része, ahol az indukcióvonalak sőrősége a legnagyobb, és irányítottságuk a
mágnesen kívül a másik pólus felé mutat.
Semleges vonal
A mágnes két pólusa között mindig található egy olyan térrész, ahol mágneses kölcsönhatás nem tapasztalható. Ez a
semleges vonal.
Indukcióvonalak irányítottsága
Az indukcióvonalak önmagukban záródó görbék, amelyek irányítottsága az állandó mágnesesen kívül észak-déli, míg a
mágnesen belül déli-északi.
Mágneses erıhatás
A mágneses kölcsönhatás is erıhatás formájában nyilvánul meg a számunkra.
Az erıhatás lehet:
• vonzás: például az állandó mágnes bizonyos fémeket vonz,

• taszítás: például az ellentétes áramirányú vezetékek taszítják egymást
Mágneses tér
Mágneses térnek nevezzük a térnek azt a részét, ahol a mágneses jelenségek kimutathatóak.
Természetben elıforduló mágneses jelenségek
A természetben is elıfordulnak mágneses jelenségek:
• a Föld is mágneses tulajdonságú,

• néhány anyag is mágnesként viselkedik.
3
10.A 10.A
A Föld mágneses terének kimutatására az iránytő alkalmas, amelyet a mágneses kölcsönhatás következtében létrejövı
erıhatás mozgat a megfelelı irányba.
A mozgó töltések körül kialakuló mágneses tér

A nyugalmi töltés villamos teret hoz létre maga körül. A mozgó töltések körül ez változatlanul megmarad, de mellette
egy másik kölcsönhatás is fellép, a mágneses kölcsönhatás. A villamos és mágneses kölcsönhatások együttes jelenségét
elektomágneses kölcsönhatásnak nevezzük.
Áramjárta vezetıt finom vasreszelékkel körbevéve, a reszelékdarabkák a kialakuló mágneses erıknek megfelelı eloszlást
mutatnak egy a vezetıre mezıleges papírlapon.
A vasreszelék eloszlása a vezetıhöz közel sőrő, attól távolodva egyre ritkul. A részecskék koncentrikus körökhöz
érintılegesen állnak be.
A kialakuló mágneses teret erıvonalakkal más néven mágneses indukcióvonalakkal ábrázoljuk. A tér egy adott
pontjában az indukcióvonalakhoz húzott érintı határozza meg a mágneses tér irányát, az indukcióvonalak sőrősége
pedig a mágneses tér erısségét.
Áramjárta vezetékben a mozgó töltések olyan mágneses teret hoznak létre, melyek indukcióvonalai a vezetı körüli
koncentrikus körök.
Vasreszelék elrendezıdése Indukcióvonalak Jobbkéz-szabály
Jobbkéz-szabály
Ha a lapot felülrıl szemléljük, valamint az áram felénk folyik, akkor az óramutató járásával ellentétes irányban futnak az
indukcióvonalak. Az áramirány és a hozzá tartozó mágneses indukcióvonalak közötti kapcsolatot az úgynevezett jobbkéz-
szabály írja le. Ennek értelmében, ha hüvelykujjunk az áramirányba mutat, akkor többi ujjunk az indukcióvonalak irányát
mutatják.
Mágnesesség felhasználása
A mértékegységek definíciójánál is találkoztunk már a mágnesesség felhasználásával. Az áramerısség alapegységét az
egy ampert a vezetékekben folyó áram mágneses hatása alapján lehet definiálni.
Egy amper
Egy amper (A) annak az állandó elektromos áramnak erıssége, amely két párhuzamos, egyenes, végtelen hosszúságú,
elhanyagolhatóan kis kör keresztmetszető, vákuumban egymástól 1m távolságban elhelyezett vezetıben folyva, a két
−7
vezetı között méterenként 2·10 N erıt hoz létre.
Mágneses jelenségek felhasználásával mőködı berendezés

A gyakorlatban sok berendezés mőködik a mágneses jelenségek felhasználásával, például:
• Elektromágnes
• Transzformátor
• Hangszóró
• Villamos mérımőszer
• Iránytő
• A számítógép mágneslemezei
4
10.B 10.B
10.B Tranzisztoros alapáramkörök – Munkapont-beállítás
Definiálja a lineáris és a nemlineáris mőködést, a sztatikus és a dinamikus

üzemmódot!
Értelmezze a munkapont, a munkaegyenes fogalmát és szerepét!
Mutassa be a munkapont beállítására szolgáló kapcsolásokat bipoláris és unipoláris
tranzisztorok alkalmazásánál! Hasonlítsa össze a munkapont stabilitása
szempontjából az egyes munkapont-beállító kapcsolásokat!
Ismertesse a munkapont-beállító kapcsolások egyes elemeinek szerepét!
A bipoláris tranzisztorok üzemmódjai, a tranzisztorok vezérlése statikus üzemmódban
Lineáris és nemlineáris mőködés

A tranzisztor olyan félvezetı eszköz, amelyet az áramkörökben kapcsolóként, vagy leggyakrabban erısítı elemként
használhatunk fel. A kapcsolóüzemő alkalmazás elsısorban a digitális technikában, míg az erısítı üzemmódban analóg
és digitális áramkörökben alkalmazzuk. A tranzisztor megfelelı mőködésének érdekében a munkapontját úgy kell
megválasztani, hogy az elvárt mőködésnek megfeleljen.
A tranzisztor munkapontja
Bipoláris tranzisztor JFET
Nézzük meg, milyen kritériumok alapján választjuk meg a munkapont helyzetét az adott átviteli karakterisztikán:
• A bemeneti jel maximális értékének hatására a munkapont még az átviteli karakterisztika lineáris szakaszán
helyezkedjen el.
• Mőködés során a tranzisztor jellemzı értékei ne haladják meg a gyártók által elıírt határértékeket.
• Biztosítani kell a tranzisztor stabil mőködését akkor is, ha pl. változások következnek be a környezeti
hımérsékletben, a tápfeszültségben.
• A tranzisztor zajtényezıje az elıírt értéken belül kell, hogy maradjon.
Bipoláris tranzisztorok üzemmódjai

Ha felvesszük egy bipoláris és egy térvezérléső tranzisztor átviteli karakterisztikáját, akkor a jelleggörbéken
megkülönböztethetünk egy nemlineáris (I.) és egy lineáris (II.) tartományt. A munkapont elhelyezésétıl függıen a
tranzisztor mőködése lehet:
• lineáris mőködéső: a tranzisztoron folyó áram egyenesen arányos a vezérlıjel megváltozásával,

• nemlineáris mőködéső: a tranzisztoron folyó áram nem egyenesen arányos a vezérlıjel idıbeni lefolyásával.
Bipoláris tranzisztorok mőködése A bipoláris tranzisztorok kapcsolóüzeme
1
10.B 10.B
Figyeljük meg a jelleggörbéken feltüntetett munkapontokat. Ha az M2 munkapont a jelleggörbe lineáris szakaszára esik,
akkor a tranzisztor lineáris elemként viselkedik. A tranzisztor lineáris mőködését erısítıkapcsolásokban használhatjuk. A
tranzisztor nemlineáris mőködését pedig – az M1 munkapont beállításakor – elektronikus kapcsolási feladatok
megoldására alkalmazhatjuk.
A valóságban a tranzisztorok karakterisztikái nem biztosítanak tökéletesen lineáris mőködést, ezért nemlineáris
torzítások lépnek fel.
Figyeljük meg, hogy ha a vezérlést változtatjuk, a munkapont megváltoztatja helyzetét a karakterisztikán.
Sztatikus és dinamikus üzemmód definiálása

Sztatikusnak nevezzük azt az üzemmódot, amelyben a tranzisztor a vezérlés hatására csak a kimeneti áramát változtatja
meg, miközben a kimeneti feszültség állandó marad. Ilyenkor a kollektorellenállás értéke nulla. Dinamikusnak nevezzük
azt az üzemmódot, amelyben a tranzisztor a vezérlés hatására csak a kimeneti feszültségét változtatja meg. Ez az eset
olyankor áll fenn, amikor a kimeneti körbe ellenállást kötünk.
Tranzisztor vezérlése sztatikusan

A tranzisztor munkapontját úgy tudjuk beállítani, hogy meghatározott egyenfeszültségeket kapcsolunk a kimeneti és
bemeneti kapcsokra. Az említett kapcsokkal sorba kapcsolt ellenállások szabják meg a bemeneti és a kimeneti körben
folyó egyenáram nagyságát. Ily módon beállítjuk a tranzisztor jelleggörbéi alapján megválasztott munkapontot.
A munkapont nagymértékben függ a bemeneti és kimeneti áramkörre elıírt jelek váltakozó feszültségének és áramának
nagyságától. Ha a jelek torzulását ki akarjuk küszöbölni, akkor a munkapontot a karakterisztika egyenes részének
közepére kell felvenni. Ez a beállítás biztosítja a legnagyobb kivezérelhetıséget.
Tranzisztor munkapont
Munkapont beállítások
Figyeljük meg, milyen vezérlési lehetıségek adódnak a munkapont munkaegyenesen történı elhelyezésétıl függıen:
• A osztályú beállítás: -− a munkapont a karakterisztika lineáris szakaszán van elhelyezve MA és vezérlés alatt a
lineáris szakaszon mozog. A kimeneti áram idıbeli lefolyása azonos a vezérlı jel idıbeli lefolyásával. A
tranzisztor mőködése lineárisnak tekinthetı.
• B osztályú beállítás: - a munkapont− MB a jelleggörbe lezárási pontjában van. A tranzisztoron a vezérlıjelnek
csak az egyik fél periódusában folyik áram.
• AB osztályú beállítás: - a munkapont− MAB az A- és B osztályú beállításnak megfelelı két munkapont között
helyezkedik el. A tranzisztoron a fél periódusidınél hosszabb ideig folyik áram vezérlés esetén.
• C osztályú beállítás: - a munkapont− MC a jelleggörbe zárási szakaszán helyezkedik el. Kimeneti áram a fél
periódusidınél rövidebb ideig folyik, az áram impulzusszerő.
A különbözı beállításokra a periódusidıhöz viszonyítva az az idı jellemzı, amíg kimeneti áram folyik.
Az AB, B és C osztályban az áram nem szinuszos lefolyású, alapharmónikusokból és felharmónikusokból áll.

Kisteljesítményő erısítı kapcsolások esetén általában A osztályú munkapont-beállítást alkalmazunk. Nagyobb
teljesítmények esetén az A osztályú beállítás hátránya az igen nagy villamos energia felhasználás, mivel az eszközön
vezérlés nélkül is jelentıs értékő áram folyik.
2
10.B 10.B
A bipoláris tranzisztorok üzemmódjai, a tranzisztorok vezérlése dinamikus üzemmódban
Bipoláris tranzisztor dinamikus üzemmódja

Ha a tranzisztorra terhelést kapcsolunk, ami legyen egy ellenállás, akkor az ellenálláson esı feszültség a vezérlés
ütemében változik.
Elvi kapcsolás Munkaegyenes
A mőködésbıl következik, hogy egyenáramú UBEO, IBO, UCEO, ICO mennyiségekhez hozzáadódnak a vezérlı jel váltakozó
áramai és feszültségei. Kirchhoff huroktörvénye alapján felírhatjuk a kimeneti mennyiségek közötti kapcsolatot:
U T = I C ⋅ RC + U CE
Az egyenletet átrendezve:
U T U CE
IC = −
RC RC
Az IC áram és az UCE feszültség között egyenes arányosság áll fenn, amelyet egy egyenessel ábrázolhatunk. Ez a
tranzisztor munkaegyenese. Határozzuk meg a tengelyekkel való metszéspontokat:
• metszéspont a feszültségtengellyel:
I C = 0 ⇒ U CE = U T
• metszéspont az áramtengellyel:
UT
U CE = 0 ⇒ I C =
RC
A munkaegyenes tgβ meredeksége fordítottan arányos a kimeneti kör RC ellenállásával:
1
tgβ =
RC
A munkaegyenes aktív tartománya

Ha a kollektorellenállás értéke 0, akkor a tranzisztor statikus üzemmódban mőködik, ilyenkor a munkaegyenes
párhuzamos az áramtengellyel. A munkaegyenes metszi a tranzisztor kimeneti karakterisztikáit. Az A és B metszéspontok
közötti szakasz az aktív tartomány, vagy más néven normál mőködési tartomány.
A munkaegyenes kiszerkesztése a térvezérléső tranzisztorok esetén is hasonló eljárással történhet:
• A meredekséget a kimeneti kör ellenállásainak eredıje határozza meg.

• A kimeneti− áramkörben elhelyezkedı minden feszültségforrás feszültségeit is össze kell adni, mert ezek a
feszültségek határozzák meg a munkaegyenes és a vízszintes tengely metszéspontját.
Kis és nagyjelő üzemmód

A tranzisztorok mőködésében kétféle üzemmódot különböztethetünk meg a rajtuk fellépı váltakozó és egyen
mennyiségek egymáshoz viszonyított aránya alapján:
• Kisjelő üzemmód: a fellépı váltakozó áramok és− feszültségek sokkal kisebbek, mint az egyenfeszültség és
egyenáram értékek.
• Nagyjelő− üzemmód: a fellépı váltakozó- és egyen mennyiségek értékei azonos nagyságrendben vannak.
A kisjelő üzemmód feltételei lehetıvé teszik, hogy a tranzisztor bemeneti és kimeneti villamos paramétereit lineáris
összefüggések kössék össze. Ez megengedi a paraméterek meghatározását számítással. Nagyjelő üzemmód esetén a
tranzisztor a vezérlés során a nemlineáris tartományban is üzemel. Ezért a fellépı áramok és feszültségek csak
szerkesztéssel határozhatók meg.
3
10.B 10.B
A bipoláris tranzisztorok munkapont beállítása
Bipoláris tranzisztor munkapont beállítása

Az egyenáramú táplálás módjait a legtöbbször használt közös emitteres kapcsolásban vizsgáljuk meg. A munkapontot a
stabilitás érdekében egy telepes megoldással állítjuk be. A tranzisztor munkapontjának beállításához a jelgenerátorral
sorba kapcsolunk egy egyenfeszültség-forrást, amely a kívánt UBE0 feszültségértéket beállítja. Ezt a bázisfeszültséget az
UT tápfeszültségbıl állítjuk elı. Ennek a megoldásnak két változata van:
• munkapont-beállítás bázisköri feszültségosztóval (bázisosztóval);

• munkapont-beállítás bázisárammal.
Munkapont beállítás bázisköri feszültségosztóval
Bázisköri feszültségosztó
A kapcsolás csatolókondenzátorainak szerepe:
• Cbe és Cki kondenzátor egyenáramú szempontból leválasztja a kimenetet és a bemenetet.

• Váltakozó feszültség-csatolást végez a mőködési− tartományban.
A bemeneti feszültségosztót úgy kell méretezni, hogy egy terheletlen feszültségosztóhoz hasonlóan mőködjön: a
bázisosztó I0 árama sokkal nagyobb legyen, mint az IB0 munkaponti bázisáram.
I B 0 〈〈 I 0 ≈ 5 ÷ 10 I B 0
A bázisosztó árama az elıbbi összefüggést felhasználva:
UT
I0 ≈
R1 + R2
Ebben az esetben a feszültségosztó állandó UB0 bázis-feszültséget szolgáltat, a bázisáram változásaitól függetlenül,
tehát a feszültségosztó terheletlennek tekinthetı.
R2
U B 0 = I 0 ⋅ R2 ≈ U T ⋅
R1 + R2
(U B 0 = U BE 0 + I E 0 ⋅ R E ≈ U BE 0 + I C 0 ⋅ R E )
A kapcsolás munkaellenállása, azaz a kimeneti kör ellenállása: RE+RC . Ennek megfelelıen a munkaegyenes
meredeksége:
1
tgβ =
R E + RC
A munkaegyenes metszéspontja az áramtengellyel:
UT
IC =
R E + RC
A munkaegyenes metszéspontja az feszültségtengellyel:
U CE = U T
4
10.B 10.B
A kapcsolás ellenállásai:
Az R1 R2 osztó állítja be az UB0 bázisfeszültséget:
U T − U B 0 U T − (U BE 0 + I E 0 ⋅ R E ) U B 0 U BE 0 + I E 0 ⋅ R E
R1 = = , R2 = = .
I 0 + I B0 I 0 + I B0 I0 I0
Az RC a tranzisztor munkaellenállása:
U T − U C 0 U T − (U CE 0 + I E 0 ⋅ R E )
RC = = .
I C0 I C0
Az emitterellenállás szerepe kettıs:
• A kapcsolás bemeneti ellenállása R1- és R2-tıl is függ. Fontos, hogy ezek ne legyenek kis értékőek. Az RE-n
esı feszültség nagyobb UB érték beállítását teszi lehetıvé, így R2 is nagyobb lehet, mint RE nélkül.
• RE stabilizálja a munkapontot a hımérsékletváltozás ellenében. Ha nı a hımérséklet IB is megnı. A
kollektoráram ettıl B-szeresen megváltozik, ezért IE is megnı. Ez megnöveli az emitterfeszültséget. Mivel a
bázisosztó miatt UB közel állandó, és UBE = UB-UE, UB csökken, ami IB-t is csökkenti. Vagyis a hımérséklet
hatására IB nem tud megnıni. Ez negatív visszacsatolás, ami a munkapont hımérsékleti eltolódása ellen hat.
• CE szerepe: váltakozóáramú szempontból rövidre zárja RE-t, vagyis az emitter váltakozóáramúlag földön van.
U E0
RE =
I E0
A bázisosztót alkotó ellenállások értékei, az ismertetett összefüggések segítségével meghatározhatók. Abban az esetben,
ha az UBE0 feszültséget nem adják meg, értéke:
• Germánium tranzisztor esetén közelítıleg: 0,2÷0,3V

• Szilícium tranzisztor esetén közelítıleg: 0,6÷0,7V
A gyakorlatban az IC ≈ IE megállapítást alkalmazhatjuk.
Munkapont beállítás bázisárammal
Bázisáram táplálás
A kapcsolás elemzése után megállapíthatjuk, hogy a munkaponti kollektoráramból kiszámítható a tranzisztor

vezérléséhez szükséges bázisáram:
I C0
I B0 =
B
A bázisáram csak az R1 ellenálláson folyik, ezért:
U T − (U BE 0 + U E 0 )
R1 =
I B0
5
10.B 10.B
Az RC és RE ellenállások számítása az elıbbi kapcsolás alapján:

U T − U C 0 U T − (U CE 0 + I E 0 ⋅ R E ) U E0
RC = = , RE = .
I C0 I C0 I E0
Az ábrán látható kapcsolás hátránya, hogy a B egyenáramú áramerısítési tényezı gyártási szórása nagyon nagy és
tényleges értéke a munkaponti kollektoráramot jelentısen befolyásolja. Ugyanakkor nem biztosít olyan stabilitást, mint
az elızı kapcsolás, mivel nem tartja olyan állandó szinten a bázisfeszültséget.
Munkapont beállítás
A munkapont beállításához a jelgenerátorral sorbakapcsolunk egy egyenfeszültség-forrást, amely a kívánt UBE0
feszültségértéket beállítja. A kimeneti kör polarizálását az UTfeszültségő tápegység biztosítja. Két munkapont beállítási
lehetıség van: munkapont-beállítás bázisköri feszültségosztóval (bázisosztóval); munkapont-beállítás bázisárammal.
A térvezérléső tranzisztorok munkapont beállítása
A térvezérléső tranzisztor munkapontjai

A térvezérléső tranzisztorok leggyakoribb felhasználási területe a digitális technika. Itt azonban a FET-ek elsısorban
integrált áramkörökben találhatók meg, amelyekben a munkapont beállítása gyárilag történik meg. A térvezérléső
tranzisztorokat diszkrét áramköri elemként általában kisjelő tartományban, nagyfrekvenciás erısítıkben használjuk,
mivel a határfrekvenciájuk nagy és a kapacitásaik kis értékőek.
A térvezérléső tranzisztorok tápfeszültségének és ellenállásainak olyan értékőeknek kell lenniük, hogy a munkapontot a
megfelelı módon beállítsák. Figyeljük meg, hogyan állítható be a stabil munkapont földelt forrású kapcsolás esetén.
Az önvezetı FET-ek munkapontjának beállítása a bipoláris tranzisztorokhoz hasonlóan kétféle módon történhet:
• feszültségosztóval vagy
• Source-ellenállással.
Ne feledkezzünk meg róla, hogy a kiürítéses térvezérléső tranzisztorokon nulla UGS feszültség esetén is folyik egy
bizonyos értékő csatornaáram.
Munkapont beállítás gateköri feszültségosztóval
JFET feszültségosztós munkapont beállítása
A feszültségosztós megoldásban a terheletlenség biztosításához a feszültségosztót alkotó ellenállásoknak nagy

értékőeknek kell lenniük:
U T − U GS 0 − I D 0 ⋅ RS
R1 =
I0
Mivel a feszültségosztó I0 árama nagyon kicsi, ezért
U GS 0 + I D 0 ⋅ RS
R2 = nagy értékő.
I0
A bemeneti feszültségosztó R1 és R2 , valamint a Source-ellenállásos megoldás R1 ellenállás értékeinek felsı határát a
6
10.B 10.B
gate-visszáram okozta feszültségesés határozza meg. Ez csak sokkal kisebb lehet, mint az UGSO értéke. A gyakorlatban
ezeknek az ellenállásoknak a maximális értékei MΩ nagyságrendőek.
Vizsgáljuk meg, hogyan történhet egy önzáró (növekményes) MOSFET munkapontjának beállítása, vagyis hogyan kell
meghatározni az ábrán látható kapcsolás ellenállásainak értékét. Az RS source-ellenállás ebben az áramkörben nem
befolyásolja a munkapont helyzetét, csak a munkapont termikus stabilizálását biztosítja.
A munkaponti adatok és a tranzisztor paramétereinek ismeretében, az R1, R2, RD ellenállások meghatározásához a

következı összefüggések szükségesek:
A drain áram:
2
 U 
I D 0 = I DS ⋅ 1 − GS 0 
 UP 
A drain-source feszültség értéke:
U DS 0 = U T − I D 0 ⋅ (R D + R S )
A gate-source feszültség értéke:
U GS 0 = I 0 ⋅ R2 − I D 0 ⋅ R S
A drain-ellenállás értéke:
U T − U DS 0 − I D 0 ⋅ RS
RD =
I D0
A source-ellenállás értéke:
U S0
RS =
I D0
A gate-osztó értéke: az ellenállásokat minél nagyobbra kell választani, mert ettıl függ a kapcsolás bemeneti ellenállása,
tehát I0 értéke kicsi.
U T − U G 0 U T − (U GS 0 + I D 0 ⋅ Rs ) U GS 0 + I D 0 ⋅ RS
R1 = = , R2 = .
I0 I0 I0
JFET-nél UGS0 negatív, ezért ennél a munkapont beállításnál UG0 > US0. A gate-osztós munkapont beállítás elsısorban
növekményes MOS-FET-eknél alkalmazzák, mert ezeknél UGS0 pozitív.
Munkapont beállítás source-ellenállással
JFET source-ellenállásos munkapont beállítása
7
10.B 10.B
A gate-ellenálláson nem folyik áram, mert IG = 0. Feladata, hogy a gate- potenciált 0 V-on tartsa. Értékét minél
nagyobbra választják, azért, hogy a bemeneti ellenállás is nagy legyen. Azonban ha túl nagy az ellenállás értéke, akkor a
rajta keletkezett zaj is nagy. Ezért RG maximum 1 MΩ.
A source-ellenállás értéke:
U S 0 − U GS 0
RS = = .
I D0 I D0
A drain-ellenállás értéke:
U T − U DS 0 − I D 0 ⋅ RS
RD = .
I D0
N-csatornás JFET átviteli karakterisztikája
8
11.A 11.A
11.A Energiaforrások - Munka, teljesítmény, hatásfok, terhelhetıség
Értelmezze a villamos munka és teljesítmény fogalmát, s mértékegységeit!

Mutassa be az egyenáramú teljesítmény és munka mérésének lehetıségeit!
Értelmezze a hatásfok fogalmát!
Elemezze néhány gyakorlatban alkalmazott villamos berendezés, készülék, eszköz
jellegzetes hatásfokait!
Ismertesse az ellenállások szabványos terhelhetıségeit!
Értelmezze a gyakorlatban fellépı disszipációt!
Villamos munka
A fogyasztón átáramló töltések energiájának egy része a felhasználási célnak megfelelı energiává alakul át. Ezt az
energiát a töltéskiegyenlítı hatás mértéke határozza meg. A fogyasztón átáramlott Q töltés munkája U feszültség
esetén:
W = U·Q
Tudjuk, hogy Q = I·t , ezért a villamos munkát általában a W = U·I·t összefüggéssel szokás számítani.
(W) = V·A·s = W·s = J = Nm
A munka nagyobb egységei:
(W) = Wh, kWh. Ekkor az idıt órában mérjük.
Villamos teljesítmény
A teljesítmény az egységnyi idı alatt végzett villamos munka, tehát:
W U ⋅ I ⋅t
P= = =U ⋅ I , ahol (P ) = V ⋅ A = W .
t t
1 W a teljesítmény, ha 1 J munkavégzés történik 1 s alatt.
U
Felhasználva Ohm törvényét: R= , majd megfelelı alakokra átrendezve, illetve behelyettesítve a P = U·I
I
összefüggésbe, a villamos teljesítmény kiszámítására újabb két egyenletet kapunk:
2
- ha U = I·R, akkor P = U·I = I·R·I = I ·R, illetve
U U U2
- ha I= , akkor P = U ⋅ I = U ⋅ = .
R R R
A teljesítmény és az áramerısség
A teljesítmény és a feszültség összefüggése összefüggése
1
11.A 11.A
Mindig azt az összefüggést érdemes alkalmazni, amelyhez az áramköri mennyiségek ismertek. A két utóbbi összefüggés
azt mutatja, hogy az adott R ellenállásúfogyasztó esetén a teljesítmény a feszültségnek, illetve az áramerısségnek a
négyzetével arányos.
A hatásfok
Minden átalakító a rákapcsolt villamos energiának csak egy bizonyos hányadát képes a kívánt formájú energiává
átalakítani. Az energia egy része nem hasznosítható energiává (általában hıvé) alakul át. Ez az adott rendszerben
mindig veszteségként jelentkezik. A hatásfokot a hasznosított és a befektetett energia hányadosából kapjuk:
Wh
η= , ahol
Wbe
Wbe = Wh + Wv.
- Wbe: a befektetett energia,

- Wh: a hasznos energia,
- Wv: a veszteségi energia.
Wh < Wbe, ezért a hatásfok kisebb egynél.
A hatásfokot megadhatjuk %-ban is, például: η = 0,27, 27 %-ot jelent.

Ph
A hatásfok értelmezhetı teljesítményre is: η= .
Pbe
Villamos készülékek hatásfoka
A villamos készülékek hatásfoka általában jó. Egy villanymotor 60-80 %-os, a transzformátor 80-99 %-os hatásfokkal
üzemel, viszont az izzólámpa csak 4 %-nyi fényenergiát állít elı a rákapcsolt villamos teljesítménybıl.
Átalakító
100%-os hatásfok
100%-os hatásfokról akkor beszélünk, ha a villamos berendezés a teljes befektetett energiát hasznosítja.
Befektetett energia
Az az energia, amit közöltünk a rendszerrel.
Hasznosított energia
A hasznosított energia olyan energia, ami a kívánalmaknak megfelelı formában hasznosul.
Az egyenáramú teljesítmény és munka mérésének lehetıségei
A villamos energia
A felhasznált villamos energiát fogyasztásmérıvel mérjük, amely minden háztartásban megtalálható, és a fogyasztóval
sorosan kell kapcsolni, hogy azonos áram folyjon át rajtuk. A mőszer az U·I szorzattal arányos sebességgel egy tárcsát
forgat, amely egy számlálóval van összeköttetésben. A számláló annál többet mutat, minél gyorsabban forog a tárcsa,
vagyis minél nagyobb a fogyasztó árama, illetve minél tovább van bekapcsolva a fogyasztó.
2
11.A 11.A
A teljesítmény mérése
A gyakorlatban a villamos teljesítményt wattmérıvel mérik. A mőszernek van egy áram és egy feszültségtekercse.
• Az áramtekercs a fogyasztón folyó áramot méri, ezért a fogyasztóval sorosan kell kapcsolni.
• A feszültségtekercs a fogyasztón esı feszültséget méri, ezért a fogyasztóval párhuzamosan kell kapcsolni.
A wattmérı (teljesítménymérı) az áram és a feszültség szorzatát képezi, és a mutató a szorzattal arányosan tér ki.
A mőszer használatánál ügyeljünk arra, hogy kétféle mennyiséget vizsgálunk, és egyik mennyiség nagysága se haladja
meg a mőszeren feltüntetett értéket (az áram, illetve a feszültség méréshatárát).
A teljesítménymérı mőszer
Maximális teljesítmény
Minden fogyasztónak van egy jól meghatározott maximális teljesítménye, amelynél nagyobbat nem képes átalakítani.
Ezt az értéket a fogyasztón feltüntetik. Pl. 25 W-os izzó, 1200 W-os porszívó. Ha a fogyasztóra nagyobb teljesítményt
kapcsolunk, akkor az károsodhat.
Az elektromos berendezések ellenállása gyárilag beállított állandó érték, ezért teljesítményüket a rájuk kapcsolt
feszültség határozza meg. Ezen oknál fogva nem szabad például egy 12 V-os készüléket 24 V-tal , vagy egy 110 V-osat
230 V-tal megtáplálni. Mivel a teljesítmény négyzetesen függ a feszültségtıl, így a kétszer nagyobb feszültséghez
négyszer nagyobb teljesítmény tartozik.
Az ellenállások terhelhetıségének meghatározása
Az ellenállások terhelhetıségét a mőszaki paramétereibıl és a geometriai méreteibıl is meg lehet határozni. Az

ellenállás üzemi feszültsége ugyanis az
U N = Pd ⋅ R
összefüggéssel határozható meg. Ebbıl a terhelhetıség:
U N2
Pd =
R
Tehát a terhelhetıséget az üzemi feszültség és a névleges érték határozza meg.
A geometriai méretekbıl pontosabban is meghatározható az ellenállások terhelhetısége, de ehhez ismernünk kell az

ellenállás kialakítását (huzal, réteg, tömör), a vezetı rész és a szigetelés anyagának fizikai jellemzıit valamint a vezetı
keresztmetszetet. Bonyolultsága miatt ezt a számítási módot csak a gyártáskor használják.
A terhelhetıség
Az elektronikus berendezések alkatrészei (ellenállás, tranzisztor stb.) annak ellenére, hogy nem ez a feladatuk, az
elektromos teljesítmény egy részét hıvé alakítják át. Ettıl a hımennyiségtıl csak sugárzással, azaz disszipálással tudnak
megszabadulni. Alkatrészeknél ezért teljesítmény helyett terhelhetıségrıl beszélünk.
A terhelhetıség az a legnagyobb elektromos teljesítmény, amely az alkatrészen hıvé alakulhat.
3
11.A 11.A
A jele: Pd
A terhelhetıség értékét a fogyasztón átfolyó áram és a rajta esı feszültség szorzatával adhatjuk meg:
Pd = U·I, ezért
(Pd) = W.
Ellenállások terhelése
Az ellenállások terhelhetısége
Az ellenállások terhelhetıségének szabványosított értékei vannak: 1 W, 0,5 W, 0,25 W, 0,1 W, 0,05 W.
A terhelhetıséget elsısorban az alábbi tényezık határozzák meg:
• az ellenállás geometriai mérete,

• a védıbevonat anyaga.
Ezért a nagyobb mérető ellenállásnak a terhelhetısége is nagyobb.
A gyakorlatban fellépı disszipáció értelmezése
A disszipáció
A fogyasztók tehát az elektromos teljesítmény egy részét hıvé alakítják át, és ettıl a hımennyiségtıl disszipálással
szabadulnak meg. A készülékek kialakításánál és használatánál ezért figyelembe kell venni a következıket:
• Ha nagyobb a disszipáció mértéke, akkor nagyobb terhelhetıségő, ezáltal nagyobb mérető alkatrészt kell
alkalmazni.
• A keletkezı hı eltávozását mindig biztosítani kell, például szellızınyílásokkal, hőtıbordával, a légcserével.
4
11.B 11.B
11.B Tranzisztoros alapáramkörök – Erısítı áramkörök alapjellemzıi
Értelmezze az erısítı áramkörök alapjellemzıit: a feszültségerısítést, az

áramerısítést, a teljesítményerısítést, a bemeneti ellenállást és a kimeneti ellenállást!
Mutassa be a feszültség-, az áram- és a teljesítményerısítés közötti kapcsolatokat!
Rajzolja le a közös emitteres alapkapcsolást és magyarázza el mőködését!
Vezesse le a h-paraméteres helyettesítı kép alapján a közös emitteres alapkapcsolás
váltakozó áramú jellemzıire vonatkozó összefüggéseket!
A feszültségerısítés, az áramerısítés, a teljesítményerısítés, a bemeneti ellenállás és a

kimeneti ellenállás fogalma
Az erısítı fogalma
Azokat az elektronikus áramköröket, amelyekkel egy jel (feszültségének, áramának illetve teljesítményének) erısítését
érhetjük el, erısítıknek nevezzük. Az erısítı tehát egy olyan aktív négypólus, amelynek a bemeneti kapocspárjára a
felerısítendı jelet kapcsoljuk, a kimeneti kapocspárján pedig a felerısített jelet kapjuk meg. Az ideális erısítı a
kimenetén a bemenetére kapcsolt elektromos jellel megegyezı idıfüggvényő, de nagyobb teljesítményő elektromos jelet
szolgáltat. Az erısítı a bemenetére kapcsolt jelet csak úgy tudja felerısíteni, ha más energiaforrás jelét alakítja át a
bemeneti jel idıfüggvényének megfelelıen. Ezért kell egyenfeszültségő tápegységgel üzemeltetni, amelynek elektromos
energiája fedezi a kimeneti teljesítménynövekedést valamint a fellépı veszteségeket.
Az erısítıket leggyakrabban híradástechnikai, méréstechnikai és irányítástechnikai berendezésekben alkalmazzuk.
Erısítı tömbvázlata
Erısítık osztályozása
Az erısítés csak aktív félvezetı elemmel valósítható meg. Ez lehet:
• bipoláris tranzisztor, vagy
• térvezérléső tranzisztor.
A megfelelı mőködés biztosítására (pl. a munkapont beállítására) szükség van passzív elemekre is:
• ellenállás,
• kondenzátor, stb.
Üzemmódja szerint az erısítık lehetnek:

• Kisjelő vagy lineáris erısítık.
• Nagyjelő vagy teljesítményerısítık.
Az erısítı sávszélessége; határfrekvenciák

Az erısítı bemenetére kapcsolt jelforrás által szolgáltatott feszültség jelalakja tetszıleges lehet. Az erısítendı jel típusa
szerint megkülönböztetünk:
• Váltakozó feszültségő erısítıt, amelynél a bemeneti jel váltakozófeszültség.
• Egyen feszültségő erısítıt, amelynél a bemeneti jel egyenfeszültség.
A váltakozó feszültségő erısítık csoportosítása:

• Kisfrekvenciás erısítık.
• Nagyfrekvenciás erısítık.
• Szélessávú erısítık.
• Szelektív (keskenysávú) erısítık.
A váltakozó feszültségő erısítık csoportosításánál láthatjuk, hogy a megkülönböztetés a frekvencia alapján történik,
mert az erısítés a gyakorlatban frekvenciafüggı. A kis- és a nagyfrekvenciás erısítık erısítése csak a nevükben
szereplı frekvenciákon állandó. A szélessávú és a szelektív erısítık jellemzıje pedig egy fa alsó, és egy ff felsı
határfrekvencia, ahol a határfrekvenciák közötti tartományt az erısítı sávszélességének nevezzük.
1
11.B 11.B
Az erısítıt jellemzı paraméterek

Azt a két frekvenciát nevezzük az erısítı határfrekvenciáinak, amelyeken az erısítés az fk közepes frekvencián elért
erısítés 0,7·Au-ad részére csökken (3 dB-lel csökken). Az alsó és felsı határfrekvenciát méréssel vagy számítással
tudjuk meghatározni, az fk közepes frekvencia pedig ennek a két határfrekvenciának a mértani közepe. Például a
hangfrekvenciás erısítıknél a közepes frekvencia általában fk = l kHz.
Szélessávú erısítıknek a nagy sávszélességő, hangolt vagy szelektív erısítıknek pedig a kis sávszélességő erısítıket
nevezzük. Az egyenfeszültségő erısítık bemeneti feszültsége nagyon lassan változik, ezért az alsó
határfrekvenciájuknak fa = 0 Hz-nek kell lennie.
A jó minıségő erısítık egyik legfontosabb jellemzıje, hogy az erısítés során a jelek idıbeli lefolyása (alakja) csak
nagyon kis mértékben változik, mert ha a bemeneti és kimeneti jel idıfüggvénye különbözik, akkor az erısítı torzít. A
torzítás mértékét kifejezhetjük a k torzítási tényezıvel, amely a torzítási termékek eredeti jelhez viszonyított,
százalékban kifejezett értékét adja meg. Akkor tekinthetünk egy erısítıt jó minıségőnek, ha a torzítási tényezıje
0,01÷1% között van.
Mivel az elektromos jelforrások idıben változó feszültséget állítanak elı, ezért elsısorban az ilyen jelek erısítésével
foglalkozunk. A tranzisztor vezérlését például szinuszos váltakozó jel esetén vizsgáltuk, de a gyakorlatban az erısítık
bemeneti jelének idıfüggvénye általában nem szinuszos. Matematikai mőveletekkel bebizonyítható, hogy minden nem
szinuszos lefolyású feszültség elıállítható különbözı frekvenciájú, fázishelyzető és amplitúdójú szinuszos feszültségek
összeadásával.
Azoknak a szinuszos idıfüggvényő feszültségeknek az összességét, amelyeknek összeadásával a nem szinuszos jel
elıállítható, az illetı jel spektrumának nevezzük. Ezért állapíthatjuk meg, hogy az erısítı bemeneti jele egy vagy több
különbözı frekvenciájú, szinuszos lefolyású feszültség.
Erısítık jellemzıi
Egy erısítıt a négy paraméterével jellemezhetjük, amelyek a bemeneti feszültség (u1), a bemeneti áramerısség (i1), a
kimeneti feszültség (u2) és a kimeneti áramerısség (i2). Jelentsék ezek a paraméterek a szinuszos mennyiségek
pillanatnyi értékét. Az erısítést jelöljük A betővel, és határozzuk meg az erısítı lehetséges erısítéseit:
• A feszültségerısítés értéke:
u2
Au =
u1
• Az áramerısítés értéke:
i2
Ai = −
i1
• A teljesítményerısítés értéke:
p2
Ap = = Au ⋅ Ai
p1
Mivel az erısítı be- és kimeneti jelei általában nincsenek azonos fázisban, ezért az A erısítés komplex szám, amely
csak két mennyiséggel írható le egyértelmően.
Az erısítést egyértelmően meghatározó két mennyiség a következı:
• Az erısítés nagysága (A): a kimeneti és bemeneti jel amplitúdójának vagy effektív értékének hányadosa.
• Az erısítés fázisszöge: ϕA a kimeneti jel fáziseltérése a bemeneti jelhez képest.
Az ábrán látható bemeneti és kimeneti jeleket megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy az erısítés fázisszöge a ∆t
idıeltérésnek megfelelı szögérték.
Az erısítés nagyságát gyakran logaritmikus egységben, decibelben (dB) fejezzük ki:
• A feszültségerısítés: au = 20·lgAu
• Az áramerısítés: ai = 20·lgAi
• A teljesítményerısítés: ap = 10·lgAp
Egy erısítı tervezéséhez valamint felhasználásához ismernünk kell az erısítı jellemzıit. Ezek a jellemzık az erısítı
paraméterei, amelyek közül az ábra jelöléseit használva a legfontosabbak a következık:
2
11.B 11.B
• Az üzemi frekvenciatartomány, amely a szükséges sávszélességet határozza meg.

• Az erısítés, amely lehet feszültség-, áram- illetve teljesítményerısítés.
• A bemeneti differenciális ellenállás rbe, a jelforrást terheli, ezért röviden bemeneti ellenállásnak nevezzük.
• A kimeneti differenciális ellenállás rki, amelyet röviden kimeneti ellenállásnak nevezünk, mert az erısítı
kimenete generátornak tekinthetı az Rt terheléssel lezárva.
• A torzítások, amelyek a k torzítási tényezıvel fejezhetık ki. A torzítás megmutatja, hogy a jel idıfüggvénye
hogyan változik meg az erısítı bemenetétıl a kimenetéig.
• Az erısítı zajtényezıje, amely megmutatja az erısítendı jelhez adódó zavaró feszültségek nagyságrendjét.
• Az erısítı határértékadatai a karakterisztikákból határozhatók meg. Megmutatják, mekkora a bemeneti jel
(feszültség, áram, teljesítmény) maximális értéke, amelyet az erısítı elegendıen kis torzítással képes fogadni
és feldolgozni, valamint a kimeneti jel (feszültség, áram, teljesítmény) maximális értéke, amelyet az erısítı
károsodás nélkül képes leadni.
A bipoláris tranzisztorok helyettesítı képei

A bipoláris tranzisztor legfontosabb jellemzıje, hogy a bázisáramának változtatásával vezérelhetı. Kollektorárama a
bázisáramának többszöröse, hányadosuk a h21 paraméterrel fejezhetı ki. Mivel a tranzisztor egy erısítı alkatrész, ezért
négypólussá alakítva aktív négypólusként viselkedik. A tranzisztorok aktív négypólusként a helyettesítı képükben
energiaforrást is tartalmaznak, és erısítıként mőködhetnek, de csak abban az esetben, ha a jelek amplitúdója kicsi.
Vizsgáljuk meg, hogy milyen lineáris összefüggések teljesülnek a kimeneten és a bemeneten.
Erısítı általános belsı felépítése
Hibrid paraméteres és admittancia paraméteres helyettesítés
A tranzisztor kisfrekvenciás, kisjelő viselkedését általános formában a hibrid paraméteres helyettesítı képpel
modellezhetjük. A vizsgálathoz kapcsoljunk az erısítı bemenetére u1 feszültségő jelforrást. A helyettesítı képbıl a
tranzisztor és az erısítı áramkör jellemzıi könnyebben kiszámíthatóak.
A tranzisztor nagyfrekvenciás, kisjelő viselkedését pedig általános formában az admittancia paraméteres helyettesítı
képpel modellezhetjük, ugyancsak az erısítı bemenetére kapcsolva az u1 feszültségő jelforrást. Ebbıl a helyettesítı
képbıl is könnyebben kiszámíthatóak a tranzisztor és az erısítı áramkör jellemzıi.
Határozzuk meg a tranzisztor kisjelő helyettesítı kapcsolásának segítségével a tranzisztor feszültség-, áram- és
teljesítményerısítését. A helyettesítı képen látható, hogy a tranzisztoros erısítı váltakozó áramú bemeneti ellenállását
az rbe, míg az erısítı váltakozó áramú kimeneti ellenállását az rki jelképezi. A bemenetre kapcsolt u1 feszültség hatására
folyik a bemeneti i1 áram, amely a tranzisztort vezérli és értéke:
u1
i1 = .
rbe
3
11.B 11.B
Erısítı alapkapcsolások
FESZÜLTSÉGERİSÍTÉS:
u2
Au =
u1
Az erısítıkapcsolás feszültségerısítése általános formában a következı összefüggéssel határozható meg:
A kimeneti feszültséget az áramerısítési paraméterbıl és a bemeneti jellemzıkbıl, valamint a kimeneti oldal

ellenállásaiból kifejezve:
u1
u 2 = − h21 ⋅ i1 ⋅ (rki × Rt ) = −h21 ⋅ ⋅ (rki × Rt ) .
rbe
A negatív elıjel azért szükséges, mert az u2 feszültség bejelölt iránya a i1 áram irányához képest ellentétes.
Helyettesítsük be az u2 feszültség kifejezését a feszültségerısítés képletébe, így a következı összefüggéshez jutunk:

(rki × Rt )
u 2 = − h21 ⋅ .
rbe
Eszerint a feszültségerısítés a tranzisztor paraméterein kívül csak az erısítı ellenállásainak értékeitıl függ.
Ha a terhelı ellenállás értéke elhanyagolható a kimeneti ellenálláshoz képest, vagyis Rt << rki, akkor a
feszültségerısítés:
Rt
Au = − h21 ⋅
rbe
ÁRAMERİSÍTÉS:
Az erısítıkapcsolás áramerısítése általános formában a következı összefüggéssel határozható meg:
i2
Ai = −
i1
A kimeneti áramot az áramosztás törvényének segítségével felírva:
rki × Rt
i 2 = −h21 ⋅ i1 ⋅
Rt
Helyettesítsük be a kimeneti áramra kapott összefüggést az áramerısítés képletébe, így a következı összefüggéshez
jutunk:
rki × Rt
Ai = h21 ⋅
Rt
Ha a terhelı ellenállás értéke elhanyagolható az erısítı kimeneti ellenállásához képest, vagyis: Rt&Lt;rki, akkor az
áramerısítés:
Ai = h21
TELJESÍTMÉNYERİSÍTÉS:
Az erısítıkapcsolás teljesítményerısítése általános formában az áram és a feszültségerısítés szorzataként határozható
meg:
A p = Au ⋅ Ai
Az erısítések összefüggései általános érvényőek, ezért segítségükkel lehetıvé válik mindhárom bipoláris tranzisztoros
alapkapcsolás
• közös emitteres kapcsolás (emitterkapcsolás),

• közös bázisú kapcsolás (báziskapcsolás),
• közös kollektoros kapcsolás (kollektorkapcsolás vagy emitterkövetı kapcsolás)
erısítésének kiszámítása.
Már megállapítottuk, hogy a különbözı alapkapcsolások esetén a hibrid paraméterek számértéke különbözı, mert más-
más mennyiséget tekintünk be- és kimeneti mennyiségnek. Emiatt a három alapkapcsolás áramerısítési tényezıje is
különbözıképpen határozható meg. A tranzisztorok adatlapjai általában csak a közös emitteres paramétereket adják
meg, ezért ebbıl fejezzük ki a közös kollektoros és a közös bázisú alapkapcsolás áramerısítési tényezıjét is:
4
11.B 11.B
iC
h21e = ≅β
iB
i
h21c = E ≅ − h21e
iB
i
h21b = C ≅ −1
iE
A tranzisztor munkapontját mindhárom alapkapcsolásban a jelleggörbe normál, aktív tartományába kell beállítanunk,
ezért az egyszerőbb megértés miatt csak olyan frekvencián vizsgáljuk az erısítıt (pl. 1 kHz), amelyen minden eleme
frekvenciafüggetlennek tekinthetı.
Közös emitteres erısítıfokozat
A közös emitteres erısítıkapcsolás felépítését elemezve a következı jellemzıket fedezhetjük fel: a bázisosztós
munkapont-beállítású közös emitteres alapkapcsolás esetén az erısítı négypólus bemenete a bázis-emitter, kimenete a
kollektor-emitter, a közös elektróda pedig az emitter.
Erısítıkapcsolás
A feszültségosztó terheletlenségének biztosítása

A bemeneti feszültségosztó méretezését két alapvetı szempont figyelembevételével kell elvégeznünk:
• Be kell állítanunk a segítségével a megfelelı nagyságú bázisfeszültséget, illetve figyelni kell arra is, hogy a
feszültségosztó terheletlen legyen a mőködés közben.
• A feszültségosztó terheletlenségének biztosítása azt jelenti, hogy a bázisáramnak elhanyagolható nagyságúnak
kell lennie a feszültségosztó áramához képest. Ez a legegyszerőbben úgy valósítható meg, ha nagyon kis
értékő ellenállásokat alkalmazunk a feszültségosztóban, mert az osztó árama így a bázisáramhoz képest
nagyon nagy lesz.
A kis ellenállásokkal megépített feszültségosztóval összeállított erısítınek viszont az áramfelvétele nagyon nagy.
Mindkét feltételnek úgy tehetünk eleget, ha olyan értékő ellenállásokat választunk, amelyeknél a feszültségosztó árama
a nyugalmi bázisáramnak csak 5-10-szerese, vagyis I0 = 5÷10·IB0.
A munkaegyenes és a munkapont értelmezése

A munkaponti adatok meghatározásához a tápfeszültség és az ellenállások értékét kell pontosan ismernünk. Ezek
segítségével már szerkesztéssel határozhatjuk meg az alkalmazott tranzisztor Ic=fUCE transzfer karakterisztikái alapján
a munkaponti adatokat, az egyenáramú munkaegyenes segítségével. A torzításmentes mőködéshez az M munkapontot a
szerkesztésnél a munkaegyenes közepén kell felvenni. Ez az A osztályú beállításnak felel meg.
A munkapont meghatározásának fontos szerepe

A tápegység egyenáramú teljesítményét az erısítı alakítja át mőködés közben a vezérlı ug váltakozó feszültségő
generátor által meghatározott ütemben váltakozó áramú teljesítménnyé. Az így felerısített áramot, vagy feszültséget az
Rt terhelés használja fel.
Ha az erısítı mőködése közben az ube bemeneti feszültség értéke növekszik, akkor ez a változás a tranzisztor bázis-
emitter diódájának az UBEO feszültségét és az IBO áramát is növeli. A tranzisztor ennek következtében egyre inkább
nyitott állapotba kerül, ezért a bázisáram növekedése β-szorosára felerısítve jelentkezik a kollektorkörben, tehát ICO
növekszik és ezzel arányosan növekszik az RC munkaellenállás feszültsége is. Az RC munkaellenállás feszültségének
növekedése miatt csökken a kollektorpont feszültsége és az UCEO feszültség is. A Cki csatolókondenzátor által a
kimenetre juttatott váltakozó feszültség tehát csökken. Mivel a közös emitteres erısítıfokozat kimeneti uki
5
11.B 11.B
feszültségének változása ellentétes irányú a bementére kapcsolt ube feszültség változásához képest, ezért az
emitterkapcsolás fázist fordít. Az erısítı munkapontjának meghatározásához ismernünk kell a tranzisztor paramétereit
és karakterisztikáit. Ezek alapján ismerhetjük meg az áramkör pontosabb mőködését és számíthatjuk ki az erısítı
jellemzıit.
Munkapont meghatározása
Az áramköri elemek számításai

Vizsgáljuk meg, hogyan lehet a tranzisztor karakterisztikáinak és az áramköri elemek értékének ismeretében az erısítı
munkaponti adatait meghatározni. Az erısítıkapcsolás egyenáramú munkaellenállása ebben a kapcsolásban RC+RE.
értékő. Ha az UT tápfeszültség, RC a kollektor-ellenállás és az RE értékét ismerjük, akkor a tranzisztor négy munkaponti
adata:
• az IC0 kollektor-áram,
• az UCE0 kollektor-emitter feszültség,
• az IB0 a bázisáram és
• az UBE0 bázis-emitter feszültség
a transzfer és a bemeneti karakterisztikákról leolvasható.
A kapcsolásban szereplı elemek szerepe

A közös emitteres kapcsolásban szereplı alkatrészeknek a mőködés szempontjából a következı szerepük van:
• R1 , R2 jelő ellenállás a munkapont-beállító feszültségosztót alkotja.

• Az RE jelő ellenállásnak munkapont-beállító és munkapont-stabilizáló szerepe van.
• Az RC jelő ellenállás a munkaellenállás, de emellett munkapont-beállító szerepe is van.
• A Cbe és a Cki jelő kondenzátorok a meghajtó illetve a terhelıfokozat egyenfeszültségő leválasztását, valamint
a váltakozó feszültség csatolását végzik.
• A CE jelő hidegítıkondenzátor rövidre zárja az RE jelő ellenállást váltakozó áramú szempontból.
• Az Rt jelő ellenállás az erısítı terhelı ellenállása.
• A T jelő tranzisztor az erısítı elem.
A tranzisztor munkapontjának felvétele

A munkaponti adatok meghatározásához a tápfeszültség és az ellenállások értékét kell pontosan ismernünk. Ezek
segítségével már szerkesztéssel határozhatjuk meg az alkalmazott tranzisztor
I C = f (U CE )
transzfer karakterisztikái alapján a munkaponti adatokat, az egyenáramú munkaegyenes segítségével. A torzításmentes
mőködéshez az M munkapontot a szerkesztésnél a munkaegyenes közepén kell felvenni. Ez az A osztályú beállításnak
felel meg.
6
11.B 11.B
Kapcsolás áramerısítése
A KAPCSOLÁS ÁRAMERİSÍTÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSA
A kimeneti áram a hibrid paraméteres helyettesítı kép felhasználásával:

u ki
i ki = −
Rt
alakban írható fel. A negatív elıjel a kimeneti feszültség és a kimeneti áram ellentétes iránya miatt szükséges.
A bemeneti áram a bemeneti feszültség és három, a bemenetre párhuzamosan kapcsolódó ellenállás hányadosa:
u be
ibe = .
R1 × R2 × h11e
A ki- és a bemeneti áramra felírt összefüggések helyettesítésével a kapcsolás áramerısítése:
i ki u R × R2 ⋅ h11e
Aie = = − ki ⋅ 1 .
ibe u be Rt
Ismerjük fel a képletben a ki- és a bemeneti feszültségek hányadosát, a feszültségerısítést:
R1 × R2 ⋅ h11e
Aie = − Aue ⋅
Rt
A be- és kimeneti ellenállás képzése A be- és a kimenı feszültség
Kapcsolás teljesítményerısítése
Határozzuk meg a közös emitteres erısítıfokozat teljesítményerısítésének kiszámítási módját.
A teljesítményerısítésrıl tudjuk, hogy a feszültség- és az áramerısítés abszolút értékeinek a szorzatával egyenlı, ezért:
Ape = Aue·Aie.
Közös emitteres kapcsolás váltakozó áramú és hibrid helyettesítı kapcsolása
Váltakozó áramú közös emitteres kapcsolás Hibrid paraméteres közös emitteres kapcsolás
A KAPCSOLÁS FESZÜLTSÉGERİSÍTÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSA

A közös emitteres erısítıfokozat feszültségerısítése a hibrid paraméteres helyettesítı kép alapján határozható meg
számítással.
Figyeljük meg az ábrákon, milyen módszerek alkalmazásával készíthetı el a helyettesítı kép:
Mivel közepes mőködési frekvencián (1 kHz-en) vizsgáljuk az erısítıt, ezért a kondenzátorok rövidzárnak tekinthetık.
A tápfeszültséget (egyenfeszültséget) szolgáltató feszültséggenerátor váltakozó áramú szempontból szintén rövidzárnak
tekinthetı.
A hibrid paraméteres helyettesítı képben azt az egyszerősítést alkalmazzuk, hogy nem vesszük figyelembe a feszültség-
visszahatást:ezzel a számítások egyszerősödnek, de a kapott összefüggések csak közelítı jelleggel lesznek érvényesek.
A közös emitteres erısítıfokozat helyettesítı képében az áramgenerátor árama a vele párhuzamosan kapcsolt három
ellenállás eredıjén hozza létre az uki kimeneti feszültséget. Mivel az áram iránya ellentétes a feszültség irányával, ezért
7
11.B 11.B
a kimeneti feszültség negatív elıjelő lesz, és a következı összefüggéssel számítható ki:

 1 
u ki = − h21e ⋅ i B ⋅  × RC × Rt  .
 h22e 
Az ube bemeneti feszültséget az iB áram hozza létre a h11e jelő ellenálláson, ezért a kiszámítási módja:
u be = i B ⋅ h11e
Az így kapott két kifejezést helyettesítsük be a feszültségerısítés általános képletébe, és végezzük el a lehetséges
egyszerősítéseket:
 1 
− h21e ⋅ i B ⋅  × RC × Rt 
u ki  h22e  h  1 
Aue = = ⇒ Aue = − 21e ⋅  × RC × Rt  ⋅
u be i B ⋅h11e h11e  h22e 
Ha felhasználjuk, hogy az összefüggésben szereplı két h paraméter hányadosa a bipoláris tranzisztor meredeksége,
akkor a feszültségerısítés:
h21e  1 
S= ⇒ Aue = − S ⋅  × RC × Rt 
h11e  h22e 
Kapcsolás bemeneti ellenállása
A bemeneti ellenállás általános meghatározása, hogy a bemeneti feszültség és a bemeneti áram hányadosa. Ha a
meghajtó generátort nem vesszük figyelembe, akkor a bemeneti ellenállás az erısítı bemenetét lezáró ellenállás.
u be
rbee =
ibe
A közös emitteres erısítıfokozat bemeneti ellenállása a hibrid paraméteres helyettesítı kép elemeinek felhasználásával:
rbee = R1 × R2 × h11e
Kapcsolás kimeneti ellenállása

A kimeneti ellenállás általános meghatározása, hogy az üresjárati kimeneti feszültség és a rövidzárlati kimeneti áram
hányadosa. Ha a terhelı ellenállás nem terheli a kimenetet, akkor a kimeneti ellenállás az erısítı kimenetét lezáró
ellenállás:
u kiü
rki =
i kir
A közös emitteres erısítıfokozat kimeneti ellenállása a hibrid paraméteres helyettesítı kép elemeinek felhasználásával:
1
rkie = × RC .
h22e
Bemeneti csatoló kondenzátor

A váltakozó áramú helyettesítı kapcsolásban a csatoló kondenzátorokat – amelyek a bemeneten és a kimeneten végzik
az egyenfeszültség leválasztását és a váltakozó feszültség csatolását – közepes frekvencián, vagyis 1 kHz-en váltakozó
áramú szempontból rövidzárnak tekinthetjük. Ha az erısítıre kisebb frekvenciájú jel kerül, akkor a csatoló
kondenzátorok a feszültségszint csökkenését okozzák, mert frekvenciafüggı feszültségosztót alkotnak az ıket terhelı
ellenállással:
• a bemeneti csatolókondenzátor az erısítı bemeneti ellenállásával,

• a kimeneti csatolókondenzátor az erısítı kimeneti ellenállásával.
Bemeneti csatoló kondenzátor
8
11.B 11.B
A csatolókondenzátorokat úgy méretezhetjük, hogy az erısítı fa alsó határfrekvenciáján a szintcsökkenés általában nem
lehet nagyobb, mint 3 dB. Ez azt jelenti, hogy állandó bemeneti feszültség esetén ezen a frekvencián a kimeneti
feszültség értéke 2 -ed részére csökken, vagyis az erısítés a 2 -ed részére csökken.
Határozzuk meg a bemeneti csatolókondenzátor értékét, ha a megengedhetı maximális szintcsökkenés 3 dB. A
feszültségerısítés képletébıl fejezzük ki a feszültségváltozás mértékét:
ug ug
a u = 20 ⋅ lg = 3dB ⇒ = 10 0,15 = 1,41 .
u u
Alkalmazzuk a feszültségosztás törvényét az ábra átalakításának figyelembevételével:
ug (rbe + R g )2 + X Cbe
2
u
=
rbe + R g
(
= 1,41 ⇒ 2 ⋅ Rbe + R g )2 = (Rbe + R g )2 + X Cbe
2
.
Végezzük el a szükséges mőveleteket, és rendezzük át az egyenletet:

X Cbe = Rbr + R g .
tudjuk, hogy a kapacitav reaktancia az
1
X Cbe =
2π ⋅ f a ⋅ C be
összefüggéssel határozható meg. Ebbıl fejezzük ki a csatolókondenzátor kapacitásának értékét:
1
C be =
(
2π ⋅ f a ⋅ rbe + R g ).
Ha a vezérlı generátor belsı ellenállása elhanyagolható (Rg = 0), akkor a bemeneti csatolókondenzátor kapacitásának
értéke kisebb:
1
C be = .
2π ⋅ f a ⋅ rbe
Kimeneti csatoló kondenzátor

Határozzuk meg a kimeneti csatolókondenzátor értékét a bemeneti csatolókondenzátor számításához hasonlóan, ha a
megengedhetı maximális szintcsökkenés a kimeneten is 3 dB. A kimeneti csatolókondenzátor az erısítı kimenetét és a
terhelést kapcsolja össze.
A Norton és a Thevenin helyettesítı képek egymásba átalakíthatók. Ennek szabályait felhasználva ha átalakítjuk az
áramgenerátort feszültséggenerátorrá, akkor az így kapott áramkör felépítése hasonló lesz a bemeneti csatoló
kondenzátor áramköréhez, ezért a kiszámítási módja is hasonló lesz:
1
C ki = .
2π ⋅ f a ⋅ (rki + Rt )
A kimeneti csatoló kondenzátor
Emitterkondenzátor hatása
Határozzuk meg az emitterkondenzátor értékét is, amely az emitter és a földpont között az emitterellenállással
párhuzamosan van elhelyezve, ezért hidegítıkondenzátornak is nevezik. Az emitterkondenzátor
1
X CE =
2π ⋅ f a ⋅ C E
reaktanciája nagyon kis frekvenciákon már nem rövidzárnak, hanem szakadásnak tekinthetı, ezért a fokozat erısítése
akkora, amekkora emitterkondenzátor nélkül volna.
9
11.B 11.B
Az erısítés nagyságát a frekvencia függvényében törtvonalas közelítéssel adhatjuk meg:
Au[dB]
Erısítés emitterkondenzátorral
20lgAu
ád
ek
20lgAu-3 dB
/d
B
0d
+2
20lgAuI
Erısítés emitterkondenzátor nélkül
f fa f[Hz]
A 20dB/dekád növekedés miatt fh annyiszorosa f-nek, amennyi a két erısítés hányadosa.

Aue
fa = f ⋅ '
,
Aue
ahol
1
f =
2π ⋅ R E ⋅ C E
h21e  1 
Aue = − ⋅  × RC × Rt 
h11e  h22e 
' RC × Rt
Aue = − h21e ⋅
h11e + (1 + h21e ) ⋅ R E
10
12.A 12.A
12.A Energiaforrások – Generátorok jellemzıi
Értelmezze a belsı ellenállás, a forrásfeszültség és a kapocsfeszültség fogalmát!

Hasonlítsa össze az ideális és a valóságos generátorokat!
Rajzolja fel a feszültség- és áramgenerátorok Thevenin és Norton helyettesítı képeit!
Mutassa be a Norton és a Thevenin helyettesítı képek közötti kapcsolatot!
Határozza meg a sorosan, a párhuzamosan és a vegyesen kapcsolt generátorok
jellemzıit!
Elemezze a kapocsfeszültség terhelı áramtól való függését!
A belsı ellenállás, kapocsfeszültség, forrásfeszültség fogalmának értelmezése
Feszültséggenerátorok
Egy aktív villamos hálózat ellenállásokon kívül egy vagy több generátort is tartalmaz. Eddig olyan ideális
feszültséggenerátorokkal dolgoztunk, amelyeknél azt feltételeztük, hogy a kimeneti feszültségük, vagyis a
kapocsfeszültségük állandó értékő.
A terhelt feszültségosztó esetén azonban már megjegyeztük azt, hogy az osztó kimeneti feszültsége a rákapcsolt
terhelés értékének függvényében változik. Ez abból adódik, hogy mint minden elektrotechnikai eszköz, így a
feszültségosztó (amely úgy viselkedik, mint egy generátor) is fémes alkatrészekbıl készül. Ezeknek van fajlagos
ellenállásuk. Ezt tulajdonképpen a generátoroknál veszteségként értelmezzük.
Generátor Generátor feszültsége
Ezért minden valós feszültséggenerátor egy ideális feszültséggenerátorból és a vele sorba kapcsolódó belsı
ellenállásából áll, amely belsı ellenállás az eszköz veszteségeit képviseli.
A forrásfeszültség
Az U0 feszültséget forrásfeszültségnek vagy belsı feszültségnek, egyes szakirodalmakban elektromotoros erınek
nevezzük. Az elektromotoros erı azonban a töltésszétválasztáskor végzett munka, amelynek hatására fellép a
forrásfeszültség. A forrásfeszültség a terhelés nélkül a generátor kimenetén mérhetı feszültség.
Kapocsfeszültség
Az Uk feszültséget kapocsfeszültségnek nevezzük. Ez a feszültség jelenik meg a generátor kimenetén terhelt állapotban.
Értéke a huroktörvény alapján:
U k = U 0 − I t ⋅ Rb , ahol It a terhelésen folyó áram, más néven a terhelı áram.
A kapocsfeszültség a terhelı árammal arányosan csökken, tehát Uk < U0.
Generátor feszültsége, grafikon
1
12.A 12.A
Belsı ellenállás
Az Rb ellenállást a feszültséggenerátor belsı ellenállásának nevezzük. A belsı ellenállás a generátorban elosztva
létrejövı, a szerkezeti részek anyagainak tulajdonságaiból adódó ellenállás. A generátorra terhelést kapcsolva a belsı
Rt
ellenállás a terheléssel feszültségosztót alkot, tehát a kimeneti feszültség Uk =U0 ⋅ értékőre csökken.
Rb + Rt
Áramgenerátorok
Az ideális áramgenerátor a terheléstıl függetlenül állandó értékő áramot szolgáltató eszköz. Ezt az állandó nagyságú
áramot forrásáramnak nevezzük, és I0-lal jelöljük.
A valóságos áramgenerátor ezzel szemben mindig egy ideális I0 forrásáramú áramgenerátorból és egy ezzel
párhuzamosan kapcsolódó Rb nagyságú belsı ellenállásból áll, amely szintén a veszteségeit képviseli.
Áramgenerátor
Generátor terhelés alatt

Terhelés hatására az ideális generátor kimeneti árama nem változik, míg a valódi áramgenerátor áramának egy része a
belsı ellenállásán folyik keresztül. Minél nagyobb a terhelı ellenállás értéke, a terhelésen a forrásáram egyre nagyobb
feszültségesést hoz létre. Ez a folyamat természetesen nem tarthat a végtelenségig, így a maximális kapocsfeszültség
felé közeledve a kimeneti áram egyre kisebb lesz.
Az áramgenerátor
Az ideális és a valóságos generátorok megkülönböztetése, helyettesítı kapcsolások

felrajzolása
Az ideális generátorok
Az ideális feszültséggenerátornak nincsen belsı ellenállása, így kapocsfeszültsége a terhelı áram nagyságától
függetlenül U0 vagyis állandó értékő Uk = U0.
Az ideális áramgenerátornak szintén nincsen belsı ellenállása, így terhelı árama a kapocsfeszültség nagyságától
függetlenül I0 vagyis állandó értékő It = I0.
Ideális feszültséggenerátor Ideális áramgenerátor
Ábrázoljuk az ideális feszültséggenerátor terhelıáramát a kapocsfeszültségének függvényében! A kapott függıleges (a

feszültség tengelyével párhuzamos) egyenes az ideális feszültséggenerátor jelleggörbéje. Azok az elektronikus eszközök,
amelyek jelleggörbéje közel függıleges, feszültséggenerátorként viselkednek. A feszültséggenerátoros viselkedés azt
jelenti, hogy a berendezés feszültsége a terheléstıl függetlenül közel állandó.
2
12.A 12.A
Ha az ideális áramgenerátor terhelıáramát ábrázoljuk a kapocsfeszültségének függvényében, akkor a kapott vízszintes

(az áramerısség tengelyével párhuzamos) egyenes az ideális áramgenerátor jelleggörbéje. Azok az elektronikus
eszközök, amelyek jelleggörbéje közel vízszintes, áramgenerátorként viselkednek. Az áramgenerátoros viselkedés azt
jelenti, hogy a berendezés terhelı árama a kapocsfeszültségtıl függetlenül közel állandó.
A valóságos generátorok
Beláttuk, hogy minden valóságos feszültséggenerátor egy ideális feszültséggenerátorból és a vele sorba kapcsolódó
belsı ellenállásából áll, amely belsı ellenállás az eszköz veszteségeit képviseli.
Hasonló okok miatt a valóságos áramgenerátor egy ideális I0 forrásáramú áramgenerátorból, amely a terheléstıl
függetlenül állandó értékő áramot szolgáltat, és egy ezzel párhuzamosan kapcsolódó Rb nagyságú belsı ellenállásból áll.
Valóságos feszültséggenerátor
A feszültséggenerátor feszültsége a gyakorlatban tehát terheléskor csökken, a belsı ellenállása miatt. Minél kisebb
ellenállású fogyasztóval terheljük, annál kisebb lesz a kapocsfeszültsége.
Valóságos áramgenerátor
Az áramgenerátor kimeneti árama pedig a párhuzamosan kapcsolódó belsı ellenállása miatt szintén csökken. Minél
nagyobb ellenállású fogyasztóval terheljük, annál nagyobb lesz a kapocsfeszültsége, és ezért csökken a terhelıárama.
A generátorok helyettesítı képei

A helyettesítı kapcsolás vagy helyettesítı kép egy alkatrész vagy egy áramkör viselkedését ideális áramköri elemekkel
utánozza le. A helyettesítı kapcsolás elemei tehát nem alkatrészek.
A helyettesítı kapcsolásra azért van szükség, mert az elektronikában alkalmazott egyetlen alkatrész sem ideális, így a
viselkedését csak a helyettesítı kapcsolása segítségével tudjuk megvizsgálni.
Az eddig megismert ideális áramköri elemek:
• Ellenállás: R nagyságú áramkorlátozó képességgel.

• Feszültséggenerátor: állandó U0 nagyságú feszültséggel.
• Áramgenerátor: állandó I0 nagyságú áramerısséggel.
• Rövidzár: egy kapocspár nulla ellenállású lezárása. Szakadás: egy kapocspár végtelen ellenállású lezárása.
3
12.A 12.A
Egy valódi generátor, vagy bármilyen aktív kétpólusú hálózat viselkedése pontosan leutánozható egy ideális
feszültséggenerátorból és egy ehhez sorosan kapcsolódó Rb ellenállásból álló hálózattal, amelyet a generátor, illetve az
aktív kétpólus helyettesítı kapcsolásának nevezünk.
A Thevenin vagy feszültséggenerátoros helyettesítı kép nagy teljesítményő rendszerekben gyakoribb, mert az
alkalmazott terhelı ellenállások értéke ekkor sokkal nagyobb a generátor belsı ellenállásánál. A Thevenin vagy
feszültséggenerátoros helyettesítı képpel leírható rendszerek például:
• Lakás villamos hálózata

• Készülék tápegysége
• Zseblámpa telepe
• Gépkocsi akkumulátora
A Thevenin vagy feszültséggenerátoros helyettesítı képet gyakran használjuk aktív hálózatok átalakításához és számítási
feladatainak elvégzéséhez is.
A Norton helyettesítı kép
Az áramgenerátoros vagy Norton-féle helyettesítı kapcsolást akkor alkalmazzuk, ha a terhelı ellenállás értéke sokkal
kisebb, mint a belsı ellenállás. Ebben az esetben a belsı ellenállás párhuzamosan kapcsolódik az I0 nagyságú állandó
áramot szolgáltató ideális áramgenerátorral.
A legtöbb elektronikus eszköz áramgenerátoros jelleggörbéjő (pl. a tranzisztorok is), ezért az áramgenerátoros
helyettesítı kapcsolást is gyakran fogjuk használni.
A Thevenin-Norton átalakítás
A Thevenin-Norton átalakítás az áramerısségek azonossága alapján történik. A Thevenin kép rövidzárási árama
U0 U0
Iz = , ez pedig megegyezik a Norton kapcsolás I0 forrásáramával, tehát: Iz = = I0 .
Rb Rb
A Norton-Thevenin átalakítás
A Norton-Thevenin átalakítás pedig a feszültségek azonossága alapján oldható meg. A Norton kapcsolásban üresjárási
állapotban a feszültség U0 = I0·Rb, ez nem más, mint a Thevenin kép U0 forrásfeszültsége, vagyis:
U 0 = I 0 ⋅ Rb
A belsı ellenállásokat nem kell átszámítani, mert értékük nem változik.
A feszültséggenerátoros és az áramgenerátoros viselkedés ugyanannak a generátornak két különbözı állapota. Attól

függıen, hogy melyik jellemzı rá, a generátor helyettesítı kapcsolása is más. Nagy értékő terhelı ellenállásoknál a
generátor kapocsfeszültsége közel állandó, majdnem megegyezik a forrásfeszültséggel, vagyis az ideális
feszültséggenerátorhoz hasonlóan viselkedik. Ha a generátorra kis értékő terhelı ellenállásokat kapcsolunk, akkor az
árama közel állandó, és majdnem megegyezik a rövidzárási árammal, vagyis az ideális áramgenerátorhoz hasonlóan
viselkedik.
A helyettesítı képek átszámítása

A feszültséggenerátoros vagy Thevenin és az áramgenerátoros vagy Norton helyettesítı képek átszámíthatók egymásba.
Az átszámítás alapja, hogy ugyanarra a valódi generátorra vonatkoztatjuk a helyettesítı képeket, tehát a két
kapcsolásban:
• azonosak a belsı ellenállások,

• azonosak az üresjárási feszültségek és ezért
• azonosak a rövidzárási áramok is.
4
12.A 12.A
Generátorok soros és párhuzamos kapcsolása
Soros feszültséggenerátorok
A generátorokat – az ellenállásokhoz hasonlóan – összekapcsolhatjuk egymással. Összegzésükkor azonban nemcsak
forrásfeszültségeiket, hanem belsı ellenállásaikat is figyelembe kell venni.
Ebben az esetben is megkülönböztetünk soros, párhuzamos és vegyes kapcsolást.
Soros kapcsolás
Soros kapcsolás esetén a generátorok forrásfeszültségei elıjelhelyesen összeadódnak. Az ábra áramkörében látható
generátorok esetén:
U 0e = U 01 + U 02 − U 03 + U 04
Belsı ellenállásaik szintén soros kapcsolatban állnak egymással, ezért az eredı belsı ellenállás értéke:
Rbe = Rb1 + Rb 2 + Rb3 + Rb 4
A generátorok soros kapcsolását általában akkor alkalmazzuk, ha nagyobb eredı feszültségre van szükség.
Azonos jellemzıkkel rendelkezı generátorok összekapcsolásánál az eredık az alábbi módon is felírhatók:

U 0e = n ⋅ U 0 , illetve Rbe = n ⋅ Rb .
ahol n az összekapcsolt generátorok száma.
Például egy zsebtelepet 3 db 1,5 V-os elembıl készítenek, ezért a feszültsége az Ue = n·U0, vagyis Ue = 3·1,5 = 4,5V.
Mivel a feszültség mellett a belsı ellenállás is az n-szeresére növekszik, ezért a telep rövidzárási árama és
terhelhetısége nem változik meg, megegyezik a telepet alkotó elemek terhelhetıségével.
Párhuzamos feszültséggenerátorok
Párhuzamos kapcsolás esetén az azonos pólusokat kötjük össze. Párhuzamosan csak azonos forrásfeszültségő és belsı
ellenállású generátorokat szabad kapcsolni, különben a kisebb feszültségő a nagyobbat állandóan terhelné. A kapcsolás
eredı forrásfeszültsége pontosan ugyanakkora, mint egy generátor forrásfeszültsége:
5
12.A 12.A
U 0e = U 0
Belsı ellenállásaik szintén párhuzamosan kapcsolódnak, így eredıjük kisebb lesz:
Rb
Rbe =
n
ahol n a párhuzamosan kapcsolt generátorok száma.
Az így kialakított telep zárlati árama nagyobb:

U0
It =
Rbe
Generátorok vegyes kapcsolása
Vegyes kapcsolást alkalmazunk akkor, ha a feszültség növelése mellett nagyobb terhelıáram elérése is a cél. Mint már
láthattuk, a soros elemek száma a feszültséget, a párhuzamosan kapcsolódó ágak száma pedig az áramerısséget
határozza meg.
Az összekapcsolt generátorok forrásfeszültsége:

U 0e = n s ⋅ U 0
belsı ellenállása:
n s ⋅ Rb
Rbe =
np
ahol ns a soros elemek, míg np a párhuzamos ágak száma.
Ha az ábrán látható generátorok mindegyike 1,5 V forrásfeszültségő és 0,25Ω belsı ellenállású, akkor az egyes ágak
eredı forrásfeszültsége U = 3·1,5 = 4,5V és áganként R= 3·0,25 = 0,75Ω a belsı ellenállása.
0,75Ω
A teljes kapcsolásnak pedig Ue = 4,5V a forrásfeszültsége és a belsı ellenállása Rbe = = 0,375Ω .
2
Vegyes kapcsolás
6
12.B 12.B
12.B Tranzisztoros alapáramkörök – Erısítı áramkörök alapjellemzıi
Rajzolja le a közös source-u unipoláris tranzisztoros alapkapcsolást és y-paraméteres

helyettesítı képét!
Magyarázza el az áramkör és helyettesítı képe alapján az alapkapcsolás mőködését!
Vezesse le a közös source-u alapkapcsolás váltakozó áramú jellemzıire vonatkozó
összefüggéseket!
Source-kapcsolású erısítıfokozat kapcsolási rajza, munkaponti adatainak meghatározása,

helyettesítı kapcsolása
Source-kapcsolású erısítıkapcsolás
A térvezérléső tranzisztorokkal tárgyalt erısítı kapcsolások elemzése hasonló módon történik a bipoláris
tranzisztorokéhoz.
A térvezérléső tranzisztoroknál is három alapkapcsolást különböztethetünk meg:
• Source-kapcsolás
• Drain-kapcsolás
• Gate-kapcsolás
A térvezérléső tranzisztorok elınyei:
• Nagy bemeneti ellenállás

• Teljesítménymentes vezérelhetıség
• Nulla érték közeli bemeneti áram
Source−
− kapcsolás A tranzisztor karakterisztikája
A fenti ábrán látható záróréteges térvezérléső tranzisztorral felépített erısítı fokozat bemenete a gate-source, a
kimenete pedig a drain-source, a közös elektróda a source.
A kapcsolásban lévı elemek szerepe:
• RG munkapont-beállító,
• RS munkapont-beállító és munkapont-stabilizáló,
• RD munkapont-beállító és munkaellenállás,
• Cbe és Cki egyenfeszültség leválasztó, valamint váltakozó feszültség csatoló,
• CS az RS ellenállást váltakozó áramú szempontból rövidre zárja,
• a T tranzisztor, erısítı elem,
• Rt terhelı ellenállás,
• Rg a jelgenerátor belsı ellenállása.
A KAPCSOLÁS MŐKÖDÉSE:
Az elemzés során induljunk ki abból, hogy az ube feszültség pozitív irányban nı. Ez az UGS0 záróirányú feszültség
csökkenését, és az ID0 áram növekedését idézi elı. A csatornaáram növekedése magával vonzza az RD ellenálláson lévı
feszültség növekedését, ami egyben az UDS0 feszültség csökkenését eredményezi. Ezt a változást a Cki csatoló
1
12.B 12.B
kondenzátor a kimenetre juttatja, és így a kimeneti feszültség csökken. Mivel az uki feszültség változása ellentétes irányú
az ube feszültség változásával, a source-kapcsolás fázist fordít.
A tranzisztor munkapontjának felvétele az egyenáramú munkaegyenesen

A munkaponti adatokat a használt tranzisztor kimeneti karakterisztikája segítségével határozhatjuk meg.
Rajzoljuk meg a tranzisztor kimeneti karakterisztikáját. A karakterisztikán vegyük fel az egyenáramú munkaegyenest,
amin a munkapontot úgy vegyük fel, hogy az A-osztályú beállításnak feleljen meg. Ilyen beállítások esetén a kapcsolás
egyenáramú munkaellenállása: RD+RS. Ha a tápfeszültséget és az egyenáramú munkaellenállás értékét ismertnek
tekintjük, akkor a tranzisztor három munkaponti adata ID0,UDS0,UGS0 a karakterisztikából meghatározható.
A TRANZISZTOR MUNKAPONTJÁNAK BEÁLLÍTÁSA

A két munkapont-beállító ellenállás értéke RD, RS a munkaponti adatok ismeretében számítással meghatározható:
− U GS 0 U S 0
RS = = ,
I D0 RS
U − U DS 0 − U S 0
RD = t .
I D0
Source-kapcsolású erısítıfokozat feszültségerısítése, áramerısítése, teljesítményerısítése,

bemeneti, kimeneti ellenállása
Source-kapcsolás váltakozó áramú és admittancia paraméteres helyettesítı kapcsolása
Váltakozó áramú kapcsolás Admittancia y paraméteres helyettesítı kép
Rajzoljuk meg a kapcsolás helyettesítı képét. Tanulmányozása során figyelembe kell venni, hogy közepes mőködési
frekvencián dolgozunk. Ez azt vonja maga után, hogy a kondenzátorok rövidzárnak tekinthetık. Váltakozó áramú
szempontból a tápfeszültséget szolgáltató feszültséggenerátor szintén rövidzárként viselkedik.
A kimeneti feszültséget az áramgenerátor árama és a vele párhuzamosan kapcsolt három darab ellenállás eredıje hozza
létre:
 1 
u ki = − y 21S ⋅ u be ⋅  × R D × Rt 
 y 22 S 
A negatív elıjel abból adódik, hogy az áram iránya ellentétes a feszültség irányával.
A fenti összefüggést behelyettesítve a feszültségerısítés képletébe:

 1 
− y 21S ⋅ u be ⋅  × R D × Rt 
AuS =
u ki
=  y 22 S 
u be u be
 1 
AuS = − y 21S ⋅  × R D × Rt 
 y 22 S 
2
12.B 12.B
Kapcsolás áramerısítése
A bipoláris tranzisztoros erısítık esetén meghatározott összefüggések felhasználásával az áramerısítés :
i ki r
AiS = = AuS ⋅ be
ibe Rt
Kapcsolás teljesítményerısítése
A teljesítményerısítés a feszültség és az áramerısítés abszolút értékeinek a szorzatával egyenlı
rbe
A pS = AuS ⋅ AiS = AuS ⋅ AuS ⋅ .
Rt
Kapcsolás bemeneti ellenállása

A bemeneti ellenállás a bemeneti feszültség és a bemeneti áram hányadosa.
u be
rbe = .
ibe
Az admittancia paraméteres helyettesítı kép elemeinek figyelembe vételével:
u be u be
rbeS = = ⋅ RG .
ibe u be
RG
Kapcsolás kimeneti ellenállása

A kimeneti ellenállás nem más mint az üresjárási kimeneti feszültség és a rövidzárási kimeneti áram hányadosa.
u kiü
rki =
i kir
A helyettesítı kép elemeivel:
1
− y 21S ⋅ u be ⋅ × RD
u h22 S 1
rkiS = kiü = = × RD .
i kir − y 21 ⋅ u be y 22 S
A kondenzátorok hatása
Csatoló kondenzátor méretezése

A csatoló kondenzátor által létrehozott szintcsökkenés az erısítı fa alsó határfrekvenciáján általában nem lehet
nagyobb, mint 3 dB. Számításuk a bipoláris tranzisztorok tárgyalásánál levezetett összefüggéssel történhet:
Bemeneti csatoló kondenzátor A kimeneti csatoló kondenzátor

A bemeneti csatolókondenzátor:
1
C be =
(
2π ⋅ f a ⋅ rbe + R g )
A kimeneti csatolókondenzátor:
1
C ki =
2π ⋅ f a ⋅ (rki + Rt )
Source kondenzátor hatása

Számítása a bipoláris tranzisztorok tárgyalásánál levezetett összefüggéssel történhet.
3
12.B 12.B
A source-kondenzátor
1
X CS =
2π ⋅ f a ⋅ C S
reaktanciája nagyon kis frekvenciákon már nem rövidzárnak, hanem szakadásnak tekinthetı, ezért a fokozat erısítése
akkora, amekkora source-kondenzátor nélkül volna.
Az erısítés nagyságát a frekvencia függvényében törtvonalas közelítéssel adhatjuk meg:
Au[dB]
Erısítés source-kondenzátorral
20lgAu
ád
k
20lgAu-3 dB
de
B/
0d
+2
20lgAuI
Erısítés source-kondenzátor nélkül
f fa f[Hz]
Aue
fa = f ⋅ '
,
Aue
Ahol
1
f = ,
2π ⋅ R S ⋅ C S
 1 
AuS = − y 21S ⋅  × R D × Rt  ,
 y 22 S 
y ⋅ (R D × Rt )
Aus' = − 21S .
1 + y 21S ⋅ RS
4
13.A 13.A
13.A Energiaforrások – Generátorok a gyakorlatban
Elemezze a szuperpozíció tételét!

Ismertesse a generátorok lehetséges terhelési állapotait!
Értelmezze a generátorok teljesítményviszonyait és hatásfokát!
Ábrázolja a teljesítmény- és a hatásfok-görbét a terhelı ellenállás függvényében a
jellemzı értékek feltüntetésével!
Értelmezze a generátoroknál a hatásfok és a teljesítmény, illetve a hasznosítható
teljesítmény és a terhelés kapcsolatait!
Magyarázza el az illesztést, s mutasson rá gyakorlati jelentıségére!
A szuperpozíció tétele
Bonyolult aktív hálózatok számításánál problémát okozhat, ha több generátor van az áramkörben, és ezek együttes
hatását szeretnénk meghatározni egy adott ellenálláson. A szuperpozíció egy olyan eljárás, amelynek során a hatásokat
egyenként határozzuk meg, majd ezek eredıjét képezzük.
Kapcsolás a szuperpozíció tételéhez
A szuperpozíció alkalmazása
A szuperpozíció tétele aktív hálózatokra:
Ha egy hálózatban több generátor is van, akkor ezek együttes hatása a hálózat egy adott ellenállásán úgy határozható
meg, hogy a generátorok hatását egyenként vesszük figyelembe, miközben a többi generátort a saját belsı
ellenállásával helyettesítjük, majd az így kapott eredményeket összegezzük.
Ideális feszültséggenerátor belsı ellenállása rövidzár, ideális áramgenerátor belsı ellenállása szakadás. Így a fenti
kapcsolás generátorainak hatásait a következı módon vesszük figyelembe:
Az átalakított kapcsolások
A két kapcsolás szerint kiszámítjuk a kívánt áramokat illetve feszültségeket, majd elıjelhelyesen összegezzük azokat.
Generátorok terhelési állapotai
Feszültséggenerátorok terhelt állapota

Ha egy valós feszültséggenerátorra terhelést kapcsolunk, akkor a generátor belsı ellenállása és a terhelı ellenállás egy
feszültségosztót alkot, amely a generátor forrásfeszültségét az osztó ellenállásainak értékétıl függıen Uk nagyságúra
osztja le.
Terhelt generátor
A terhelı ellenállás értékétıl függıen: 0 ≤ Uk ≤ U0, mert 0 ≤ Rt ≤ ∞.
A huroktörvény alapján: U0 = URb+URt, ahol URt = Uk és URb = It·Rb.
1
13.A 13.A
Ezeket a huroktörvénybe behelyettesítve és az egyenletet Uk-ra rendezve: Uk = U0−It·Rb vagyis a kapocsfeszültség a

terhelıárammal arányosan csökken.
Ha a feszültségosztóra tanult képlettel szeretnénk meghatározni a generátor kapocsfeszültségét, akkor:

Rt
Uk =U0 ⋅
Rt + Rb
A soros körben folyó áram (terhelı áram) értékét pedig az eredı feszültség és a kapcsolást alkotó ellenállások eredı
értékének hányadosa adja:
U0
It =
Rt + Rb
Feszültséggenerátorok üresjárási állapota

Üresjárási vagy terheletlen állapotban mőködik a feszültséggenerátor, ha a rákapcsolt terhelés értéke végtelen nagy,
vagyis: Rt = ∞
Ebben az esetben az áramkörben nem folyik áram, It = 0, hiszen a terhelı ellenállás végtelen nagy értéke miatt
szakadásként viselkedik. Ezért: Uk = U0−0·Rb
vagyis terheletlen állapotban a generátor kapcsai között a forrásfeszültség jelenik meg: Uk = U0.
A forrásfeszültség tehát olyan feszültségmérıvel mérhetı meg, – üresjárási állapotban, és csak közelítı értéket kapunk
– amelynek belsı ellenállása sokkal nagyobb a generátor belsı ellenállásánál.
Üresjárásban viszont a generátor nem végez munkát, hiszen árama nulla.
Feszültséggenerátor üresjárásban
Feszültséggenerátorok rövidzárási állapota

A rövidzárási állapot a másik szélsı értéke a generátor üzemi állapotának, amely esetén a generátor kapcsait egy
vezetékkel rövidre zárjuk, és ennek ellenállását nullának tekintjük: Rt = 0
Üzemállapotok
Az áramkörben így csak a generátor belsı ellenállása szerepel, mint áramkorlátozó hatás. A soros körben folyó áramot
U0
az It = összefüggéssel határozhatjuk meg. Mivel a generátor belsı ellenállása nagyon kis értékő (néhány tized
Rb
ohm), így az áram értéke rendkívül nagy.
A rövidzárási állapotban a kimeneten folyó áramot rövidzárási áramnak nevezzük.
2
13.A 13.A
A kapocsfeszültség az Uk = U0−It·Rb alapján:
U0
Uk =U0 − ⋅ Rb = 0
Rb
Ez azt jelenti, hogy nem keletkezik kimeneti teljesítmény, azaz a generátor által szolgáltatott teljesítmény a generátor
belsı ellenállásán teljes egészében hıvé alakul át. Ez a generátor tönkremeneteléhez vezethet, ezért üzemszerően a
rövidzárási állapotot nem használjuk.
A valóságban minden generátor terhelt állapotban üzemel, és így a feszültsége a terheléstıl függıen nulla és U0 között
változik. A belsı ellenállásán folyó áram veszteségi teljesítményt hoz létre, amely a generátor melegedését okozza. A jó
feszültséggenerátor belsı ellenállása nagyon kicsi.
Generátor rövidzárban
Generátorok teljesítményviszonyai, hatásfoka, jelleggörbék a terhelı ellenállás függvényében
Teljesítmények az egyenáramú áramkörökben

Ha egy valós feszültséggenerátorra terhelést kapcsolunk, akkor a generátor által létrehozott teljesítményt nem teljes
egészében tudja hasznosítani a fogyasztó, hiszen a befektetett teljesítmény egy része a generátor belsı ellenállásán
hıvé alakul. A befektetett teljesítménynek ez a része nem más, mint az egyenáramú hálózat vesztesége.
Pg = Pv+Pt, ahol
Pg a generátor teljesítménye: Pg = U0·It,
2
Pv a veszteségi teljesítmény: Pv = It ·Rb,
Pt a fogyasztóra jutó teljesítmény Pt = Uk·It.
Teljesítmények
A hatásfok
A generátorhatásfoka a hasznos és a befektetett teljesítmény hányadosából határozható meg:
Rt
U0 ⋅
Pt U k ⋅ I t U k Rt + Rb Rt
η= = = = = ,
Pg U 0 ⋅ I t U 0 U0 Rt + Rb
vagyis a hatásfok a terhelı és a belsı ellenállás arányától függ.
Ha a hatásfokot egy koordináta rendszerben Rt függvényében ábrázoljuk, akkor egy olyan görbét kapunk, amelyben
Rt = Rb esetén a hatásfok pontosan 50%.
3
13.A 13.A
A hatásfok értéke akkor fog közelíteni a 100%-hoz , ha a terhelés értékét sokkal nagyobbra választjuk a generátor belsı
ellenállásának értékétıl (Rt >> Rb). Például a villamos energia felhasználási helyre történı szállításakor a lehetı
legnagyobb hatásfok elérésére törekednek.
A terhelés és a hatásfok
Az illesztés
U0
Ha a fogyasztóra jutó teljesítmény összefüggésébe az It és az Uk helyére az It = , valamint az Uk = It·Rt
Rb + Rt
kifejezéseket helyettesítjük, akkor:
U 02 Rt
Pt = U k ⋅ I t = I t ⋅ Rt ⋅ I t = I t2 ⋅ Rt = 2
⋅ Rt = U 02 ⋅ .
(Rb + Rt ) (Rb + Rt )2
Ha terhelı ellenállás függvényében ábrázoljuk a fogyasztóra jutó teljesítményt, akkor azt vehetjük észre, hogy a
függvénynek Rt = Rb esetén maximuma van. A generátorból ekkor jut a legnagyobb teljesítmény a fogyasztóra. Ezt az
esetet illesztésnek nevezzük, és ekkor a fogyasztóra jutó teljesítmény:
U 02
Pt = .
4 ⋅ Rb
A kapocsfeszültség illesztéskor:
U0
Uk = .
2
A terhelés és a teljesítmény
Az illesztés gyakorlati jelentısége terhelt állapota

Például egy erısítı esetén is az a legjobb, ha a legnagyobb teljesítmény jut belıle a hangszórókra, még akkor is, ha így
a hatásfoka csak 50%-os. Ennek feltétele tehát az, hogy a hangszórók ellenállását (Rt) ugyanakkorára kell választani,
mint az erısítı belsı ellenállását (Rb).
Ha azt szeretnénk, hogy a teljesítmény mellett a hatásfok is nagy legyen, akkor Rb-nél nem sokkal nagyobb terhelést
alkalmazzunk. A hatásfok jelleggörbéje ezen a szakaszon még meredeken emelkedik, a teljesítmény viszont csak kis
mértékben csökken.
4
13.B 13.B
13.B Tranzisztoros alapáramkörök – Többfokozatú erısítık, csatolások
Ismertesse a többfokozatú erısítık csatolási lehetıségeit, a csatolások gyakorlati

vonatkozásait és azok alkalmazási korlátait!
Rajzolja fel a többfokozatú erısítık helyettesítı képeit!
Hasonlítsa össze a közvetlen, az RC és a transzformátoros csatolás gyakorlati
vonatkozásait!
Definiálja az elıerısítı, a fıerısítı és a teljesítményerısítı fogalmát!
Értelmezze a többfokozatú erısítık váltakozó áramú jellemzıit!
Többfokozatú erısítık felépítése

Az alkalmazott elektronika gyakran megköveteli a nagy feszültségerısítést, amit egyetlen erısítıfokozattal nem vagyunk
képesek megvalósítani. Ez csak több megfelelı típusú erısítıfokozat láncba kapcsolásával valósítható meg. A fokozatok
tulajdonképpen nem mások, mint egymás után kapcsolt négypólusok.
Három, funkcionálisan különbözı egységre bonthatóak:
• Elıerısítı: a jelgenerátort optimálisan illeszti az erısítı lánchoz, feszültségerısítése általában kicsi.

• Fıerısítı: a kellı feszültségerısítést biztosítja.
• Teljesítményerısítı: az erısítı láncot illeszti a terheléshez
A fıerısítı
Többfokozatú erısítı
Fıerısítı felépítése
A fıerısítı általában két vagy három erısítı fokozat összekapcsolásából áll. Három erısítıfokozat összekapcsolása
esetén, ha Au1, Au2 és Au3 az egyes fokozatok erısítései:
u2
Au1 = ,
u1
u
Au 2 = 3 ,
u2
u
Au 3 = 4 .
u3
Az eredı feszültségerısítés, az egyes erısítések szorzatával egyenlı:
Au = Au1 ⋅ Au 2 ⋅ Au 3 .
Ha a feszültségerısítést decibelben adjuk meg:
a u = a u1 + a u 2 + a u 3 .
Az erısítı bemeneti ellenállása az elsı fokozat bemeneti ellenállása:
Rbe = Rbe1
Az erısítı kimeneti ellenállása az utolsó fokozat kimeneti ellenállása:
Rki = Rki3
1
13.B 13.B
Az erısítıfokozatok csatolása, közvetlen csatolású erısítık, közvetlen csatolás szinteltolóval
Közvetlen csatolás rövidzárral

A félvezetıs erısítıkben a leggyakrabban alkalmazott csatolási mód. Ez az egyetlen csatolási mód egyenfeszültségő
jelek erısítésére, viszont váltakozó feszültségő jelek erısítésére is alkalmas. A közvetlen csatolt erısítıket DC-
erısítıknek (Direct Current Amplifier - egyenáramú erısítı) is nevezik.
Megfigyelhetı, hogy a második erısítıfokozat munkapontját az elsı fokozat állítja be, mivel UC01 = UB02. Ha a két
tranzisztor azonos munkapontban mőködik, ez csak úgy állítható be ha RE2 > RE1 és RC2 < RC1 Ennek eredménye a
második fokozat erısítéscsökkenése az elsıhöz viszonyítva. Kettınél több fokozat esetén az erısítés fokozatonként
csökken.
Többfokozatú közvetlen csatolású erısítı
Ha a fokozatok munkapont-beállító elemei megegyeznek RE1 = RE2 és RC1 = RC2, akkor a második fokozat munkapontja
eltolódik és csökken kivezérelhetısége. Az ábrán látható feszültségértékek az ebben az esetben kialakuló
feszültségviszonyokat szemléltetik. Ha az erısítı kettınél több fokozatból áll a kivezérelhetıség egyre nagyobb
csökkenése jelentkezik.
A rövidzárral való közvetlen csatolás elınye:
• a jel a fokozatok között csillapítás nélkül kerül továbbításra,

• csak az elsı fokozat tranzisztora igényel bázispotenciál-beállító ellenállásokat R1, R2.
A csatolás hátrányai kiküszöbölhetık a szinteltolóknak nevezett áramköri megoldásokkal.
Erısítı fokozatok csatolása

Erısítıfokozatok csatolásának nevezzük azt amikor, az egyik fokozat kimenetérıl villamos jelet viszünk át a másik
fokozat bemenetére. A csatolási négypólus segítségével valósítható meg, amelyet a két fokozat közé kapcsolunk. A
csatoló négypólus belsı felépítése alapján különbözı csatolási módokat különböztetünk meg:
• Közvetlen (galvanikus) csatolás

• RC-csatolás
• Transzformátoros csatolás
A következıkben a csatolási módokat emitterkapcsolású erısítık segítségével mutatjuk be.
Közvetlen csatolás
2
13.B 13.B
Közvetlen csatolás szinteltolóval

A szinteltolók olyan négypólusok, amelyek az egyes fokozatok közé kapcsolva hozzák létre a szükséges egyenfeszültség-
esést. Mindezt úgy valósítják meg, hogy az erısítendı jelet nem vagy csak minimális mértékben csillapítják. A
legegyszerőbb közülük a feszültségosztós szinteltoló.
Az egyenfeszültség megfelelı leosztását az R3, R4 ellenállásokból álló feszültségosztó biztosítja. A ∆U feszültségeltolás:

∆U = UC01−UB02. Hátránya ennek a kapcsolásnak, hogy az erısítendı jelet is osztási arányának függvényében leosztja.
A legeredményesebben kis egyenfeszültség-különbségek esetén használható. Ezek a szinteltolók a dióda nyitóirányú

tartományának lineáris szakaszát használja ki. Az R ellenállás a dióda munkapontbeállítását szolgálja. A szinteltolás
mértéke megegyezik a dióda nyitóirányú feszültségesésével, ami a Si diódák esetén ez kb. 0,6 ÷ 0,8 V. Több diódát
sorba kapcsolva kb. 2 ÷ 3 V-ig hozható létre szinteltolás az átviteli jellemzık jelentısebb romlása nélkül.
A diódás szinteltoló elınye:

a T1 kollektor feszültség változását csillapítás nélkül továbbítja a T2 tranzisztor bázisára, mivel a dióda kis értékő
differenciális ellenállásán elhanyagolható feszültségesés jön létre, nagyobb szinteltolás megvalósítására alkalmas.
A Zener- diódás szinteltoló

A Zener-dióda munkapontját az R ellenállás, a letörési tartományban állítja be. Ebben az esetben a diódán a Zener-
feszültséggel azonos feszültségesés jön létre. A Zener-dióda differenciális (váltakozó áramú) ellenállása nagyon kicsi,
ezért a hasznos jelet csillapítás nélkül viszi át a T2 bázisára.
A kapcsolás hátránya, hogy a Zener-dióda mőködése a letörési jelenségek következtében nagy zajtényezıvel
rendelkezik, ezért nagy erısítéső fokozatoknál alkalmazása nem célszerő.
Diódás szinteltoló Zener-diódás szinteltoló
Tranzisztoros szinteltolók elemzése

Magasabb minıségi követelményeket elégítenek ki a tranzisztoros szinteltolók. A T2 PNP tranzisztor a T1
kollektorfeszültségét ellentétes irányba tolja az RC2 és RE2 ellenállások értékeinek függvényében, így a T3 tranzisztor
bázisának elıfeszítése megfelelıen alacsony szintő lesz.
Tranzisztoros szinteltoló
3
13.B 13.B
RC csatolású erısítık
RC csatolású erısítı kapcsolási rajza

Az erısítı fokozatok csatolása esetén ez a leggyakrabban alkalmazott csatolási mód váltakozó feszültségő jelek
erısítésére. A jelforrásnak a bemenethez, valamint a terhelésnek a kimenethez csatolására általában csatoló
kondenzátort alkalmazunk. Az ilyen típusú erısítıket AC-erısítıknek (Altemating Current Amplifier) is nevezik. Az RC
csatolás elnevezés annak tulajdonítható, hogy a Ccs2 két fokozat közé beillesztett csatoló kondenzátor reaktanciája az
elsı fokozat kimeneti ellenállásával és a második fokozat bemeneti ellenállásával feszültségosztót képez.
Ahhoz, hogy a csatoló kondenzátor ne befolyásolja a hasznos jel átvitelét, reaktanciája sokkal kisebb kell legyen a
második fokozat bemeneti ellenállásánál. Kapacitása, a még megengedhetı 3 dB szintcsökkenés esetén:
1
C cs 2 =
2π ⋅ f a ⋅ (Rki1 + Rbe 2 )
3 4
A bipoláris tranzisztoros erısítı fokozatok bemeneti ellenállása csupán 10 ÷ 10 Ω nagyságrendő, a térvezérléső
5 6
tranzisztoros fokozatok 10 ÷ 10 Ω bemeneti ellenállásához viszonyítva. Ezért a bipoláris tranzisztoros erısítık 2 ÷ 3
nagyságrenddel nagyobb kapacitású csatoló kondenzátorokat igényelnek. Az elsı fokozat terhelı ellenállása:
Rbe 2 = h11e 2 × R3 × R4
Az elsı és második fokozat feszültségerısítése:
h21e1  1 
Au1 = − ⋅  × RC1 × Rbe 2 
h11e1  h22e1 
h  1 
Au 2 = − 21e 2 ⋅  × RC 2 × Rt 
h11e 2  h22e 2 
Az RC csatolás elınye: hogy a fokozatok munkapontjai nem hatnak egymásra és egymástól függetlenül beállíthatók,
mivel a csatoló kondenzátor egyenáramú szempontból elválasztja a fokozatokat.
Kétfokozatú RC csatolású erısítı
Hátránya: ennek a csatolásnak a viszonylag sok szükséges alkatrész: munkapont-beállító elemek és csatoló
kondenzátorok fokozatonként. A csatoló kondenzátorok kisfrekvenciás jelszint-csökkenést és bizonyos torzításokat
okoznak.
Váltakozó áramú helyettesítı kép
4
13.B 13.B
Transzformátoros csatolású erısítık
A transzformátorok impedancia áttétele

Feltételezzük, hogy a két transzformátor áttétele
N1
a=
N2
A transzformátoros csatolást elsısorban magas frekvenciás váltakozó feszültségő erısítıkben használják. Alkalmazása
azért jár nagy elınnyel, mert illesztést valósít meg az erısítı fokozatok között. Nagy stabilitás érhetı el vele és a
transzformátor tekercseiben nem nagy az egyenáramú veszteség. A tekercsekkel párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok
alkalmazásával, hangolt erısítıként is használható.
Hátránya a transzformátoros csatolásnak, hogy kisteljesítményő üzemben rossz a hatásfoka és frekvencia-átvitele nem
megfelelı. Ezen kívül a transzformátor a legnehezebb, a legnagyobb mérető és a legdrágább áramköri elem. A
transzformátorok kedvezıtlen tulajdonsága miatt, kisfrekvenciás erısítıkben nem alkalmazzák.
Váltakozó áramú helyettesítése
Az erısítı frekvenciamenete Az erısítı fázistolásának vizsgálata
Transzformátoros csatolású erısítık kapcsolási rajza

Feltételezzük, hogy a két transzformátor áttétele
N1
a= .
N2
A transzformátoros csatolást elsısorban magas frekvenciás váltakozó feszültségő erısítıkben használják. Alkalmazása
azért jár nagy elınnyel, mert illesztést valósít meg az erısítı fokozatok között. Nagy stabilitás érhetı el vele és a
transzformátor tekercseiben nem nagy az egyenáramú veszteség. A tekercsekkel párhuzamosan kapcsolt kondenzátorok
alkalmazásával, hangolt erısítıként is használható.
Hátránya a transzformátoros csatolásnak, hogy kisteljesítményő üzemben rossz a hatásfoka és frekvencia-átvitele nem
megfelelı. Ezen kívül a transzformátor a legnehezebb, a legnagyobb mérető és a legdrágább áramköri elem. A
transzformátorok kedvezıtlen tulajdonsága miatt, kisfrekvenciás erısítıkben nem alkalmazzák.
5
13.B 13.B
Kétfokozatú transzformátoros csatolású erısítı
6
14.A 14.A
14.A Energiaforrások – A villamos tér jellemzıi, Coulomb törvény
Ismertesse a villamos tér fogalmát és értelmezze jellemzıit: a töltést, az erıteret, az

erıt, a térerısséget és a feszültséget!
Értelmezze a villamos töltések taszító és vonzó hatását!
Fejtse ki részletesen a kisülés, a csúcshatás, az elektromos megosztás és az árnyékolás
gyakorlati jelentıségét!
Definiálja Coulomb törvényét!
Ábrázolással szemléltesse a villamos erıteret! Értelmezze a homogén erıteret!
Ábrázolja a Q töltéső fémgömb esetén a villamos térerısséget a távolság
függvényében!
Villamos tér
Mint már megállapítottuk a térnek azt a részét, ahol villamos kölcsönhatás kimutatható, villamos térnek vagy más néven
elektromos mezınek nevezzük. Megvizsgáljuk az elektromos kölcsönhatás következtében milyen erı lép fel, valamint
milyen jelenségek mennek végbe a térben és a térbe helyezett anyagban.
Az elektromos töltés
Elektromosan töltöttnek nevezzük azt a részecskét, amelynek elektromos kölcsönható képessége van (töltése van).
Térerısség
Ha a térbe egy töltést (próbatöltés) helyezünk, akkor erre az elemi töltéshordozóra az elektromos tér erıhatást fejt ki.
Amennyiben a létrejövı erıhatást 1 As töltésmennyiségre vonatkoztatjuk, akkor a térerısséget kapjuk.
F =Q⋅E
F 2,4 ⋅ 10 −4 V
E= = = 4000
Q 6 ⋅ 10 −8
m
A villamos térerısség
A villamos térerısség vektormennyiség, iránya megegyezik a pozitív töltésre ható erı irányával
1 Coulomb
Légüres tér vagy levegı esetén a k arányossági tényezı azt mutatja meg, hogy két 1 C nagyságú, egymástól 1 m
9
távolságra lévı töltés között 9·10 N erı hat.
Coulomb törvénye
Az elektromosan töltött részecskék és testek egymásra erıhatást gyakorolnak:
• az azonos töltésőek taszítják,

• a különbözı töltésőek vonzzák egymást.
Coulomb törvénye
Dielektromos állandó
A ± elıjel az erı irányát fejezi ki, és Q1 és Q2 a töltések nagysága, r a köztük lévı távolság, ε a villamos teret kitöltı
anyagra jellemzı dielektromos állandó.
Töltött részecskék
Ezekkel a kölcsönhatásokkal és a kölcsönhatások során fellépı erı nagyságának meghatározásával Coulomb francia
fizikus foglalkozott. Az ı általa megállapított törvényszerőség alapján az elektromosan töltött részecskék között fellépı
erı egyenesen arányos a töltések nagyságával, és fordítottan arányos a köztük lévı távolság négyzetével (Coulomb
törvénye):
Q1 ⋅ Q2
F = ±k ⋅
r2
1
14.A 14.A
ahol (F) = N, és
2
(k ) = N ⋅ m2 =
Vm
,vagyis k =
1
, vagyis k = 9 ⋅ 10 9
Vm
A⋅ s As 4π ⋅ ε As
Villamos tér szemléltetése
Homogén tér
Az olyan elektromos teret, ahol a térerısség állandó értékő, homogén elektromos térnek nevezzük, amelynek erıvonalai
azonos sőrőségőek és párhuzamosak egymással.
Homogén tér
Térerısség nagysága
Az erıvonalak sőrősége egyértelmően jellemzi számunkra a térerısség nagyságát. Ahol az erıvonalak sőrősége
nagyobb, ott nagyobb a villamos térerısség is.
Vonzás Taszítás Villamos tér
Villamos tér ábrázolása

A villamos tér érzékszerveinkkel nem észlelhetı, szemléltetése erıvonalakkal történik.
Az erıvonalak tulajdonságai:
• Az erıvonalak irányítottsága a következı: a pozitív töltésekrıl indulnak és a negatív töltéseken végzıdnek.

• Különálló töltések esetén a pozitívnál a végtelenbe tartanak, míg negatívnál a végtelenbıl érkeznek.
A feszültség és a térerısség viszonya
Feszültség és térerısség
Vegyünk két egymással párhuzamos fémlemezt. A lemezek töltését egy feszültséggenerátor segítségével szétválasztjuk.
Ez azt jelenti, hogy a lemezek töltése azonos, de ellentétes polaritású lesz, azaz a két lemez között homogén elektromos
teret hozunk létre.
Töltéskiegyenlítıdés
A töltéskiegyenlítıdésre törekvés miatt a d távolságra lévı lemezek között U feszültség, a térben pedig E térerısség van.
Ha ebbe a térbe egy Q pozitív töltést helyezünk a pozitív lemez környezetébe, akkor erre a töltésre a villamos tér F=Q·E
nagyságú erıt fejt ki, mely erı a negatív lemez felé mozgatja a töltést.
Térerısség kialakulása
Az elmozdulás közben a tér
W = F·d , azaz
W = Q·E·d
munkát végez.
W Q⋅E⋅d U
Mivel a lemezek közötti feszültség U= , így U= = E ⋅ d , amibıl a térerısség: E = .
Q Q d
2
14.A 14.A
Ez azt jelenti, hogy ha egy lemezpárra feszültséget kapcsolunk, akkor köztük térerısség alakul ki. Minél nagyobb
feszültséget kapcsolunk a két lemez közé, illetve minél kisebb köztük a távolság, annál nagyobb a létrejövı villamos tér
nagysága. Az összefüggés alapján adható a térerısségnek a már fent említett Vm mértékegység is.
Térerısség
A villamos tér jelenségei
Ionizáció
A töltések kiegyenlítıdésének több oka is lehet:
• nem megfelelı szigetelés, vagy

• a levegı ionizációja.
Ez utóbbi jelenség akkor játszódik le, ha valamilyen ionizáló hatás folytán a levegı molekuláiból ionpárok jönnek létre.
Ionizációs hatások
Ionizációs hatások:
• a megfelelıen nagy feszültség,

• a föld radioaktív sugárzása,
• a kozmikus sugárzás és
• a magas hımérséklet.
Villamos kisülés
A semleges testeket a töltésszétválasztás folyamatával tudjuk elektromosan aktív állapotba hozni. Ha a testek elvesztik
töltöttségi állapotukat, akkor az úgy jöhet létre, hogy töltéseik kiegyenlítıdnek. Ezt a folyamatot más néven villamos
kisülésnek nevezzük.
Töltéssőrőség
Egy vezetı test töltései kölcsönhatásban vannak egymással (taszító hatás), elmozdulásra képesek és a test felszínén
helyezkednek el.
Ha a testben lévı töltések mennyiségét a felülettel elosztjuk, a töltéssőrőséget kapjuk:

Q C
D= , ahol ( D ) = .
A m2
Térerısség és a felületi töltéssőrőség, csúcshatás
Gömbfelület esetén a töltések eloszlása az egész felületen egyenletes, míg szabálytalan alakzatoknál a kicsúcsosodó
részeken halmozódnak. Ebbıl következik, hogy egy elektromosan töltött test közelében a térerısség nem a töltés
nagyságától, hanem a felületi töltéssőrőségtıl függ.
Gömb alakú test elektromos

tere Csúcsos test elektromos tere A villám hatása
3
14.A 14.A
Elektromos megosztás
Ha egy semleges, vezetı anyagú test közelébe egy elektromosan töltött testet helyezünk, akkor az elektromosan töltött
test a semleges test minden egyes részecskéjére erıhatást gyakorol. Ennek következtében a semleges test elektronjai
(mivel vezetı anyagról van szó) elmozdulnak, így a test egyik vége pozitív, míg a másik vége negatív töltéshordozóban
lesz dúsabb. Ezáltal a test kifelé már nem semleges. Ez a jelenség az elektromos megosztás.
Elektromos megosztás
Elektromos megosztás megszüntetése

Ha a megosztó hatást megszüntetjük, azaz a töltött testet eltávolítjuk a semleges test közelébıl, az egyensúly helyreáll.
Az elektromos megosztásnak - a késıbbiekben majd látni fogjuk - fontos szerepe van a kondenzátorok mőködésében.
Árnyékolás
Az elektronikában gyakran használnak árnyékolást, ugyanis az áramkörök mőködése közben elektromos terek
keletkeznek, amelyek egymás funkcionális mőködését zavarják. Viszont tapasztalati tény igazolja azt, hogy elektromos
kölcsönhatás a térnek azon részén nem mutatható ki, amelyet vezetı anyaggal veszünk körül, és azt a földdel
összekötjük. Ezért az alkatrészek többségét fém tokokba zárják, a tokot külön kivezetik.
A test pont
A készülékekben a zavaró tér általában nem a földhöz, hanem az áramkör egy kitüntetett pontjához képest keletkezik,
ezért a tokokat ezzel a közös ponttal kell összekötni. Ezt úgy nevezzük test pont.
Q töltéső fémgömb esetén a villamos térerısség a távolság függvényében

A töltött gömb sugara R, a középpontjától a távolság r. Távolodva a gömbtıl, mind a térerısség, mind a töltéssőrőség
csökken (E2 < E1 és D2 < D1), mert
Q Q
D1 = 2
és D2 =
4 ⋅π ⋅ R 4 ⋅π ⋅ r2
1 1
E1 = ⋅ D1 és E 2 = ⋅ D2 , ahol ε a dielektromos állandó
ε ε
As
ε = ε0 ⋅εr és ε 0 = 8,86 ⋅ 1012 a vákuum dielektromos állandója, εr az anyag relatív dielektromos állandója.
Vm
r
D2
R E2
D1
E1
Q+
töltött gömb
egyenpotenciálú felület: merıleges az erıvonalakra
4
14.B 14.B
14.B Tranzisztoros alapáramkörök – Frekvenciafüggés, zajok és torzítások
Frekvenciafüggés
Alsó határfrekvencia
A közös emitteres erısítı alapkapcsolásban (kisfrekvenciás tartományban) a csatolókondenzátorok és az
emitterkondenzátor okoz frekvenciafüggést és fázistolást.
A csatolókondenzátorok hatásának vizsgálata a kisfrekvenciás helyettesítıkép alapján történik.
+Ut
RC
R1 C2
Ki
Be C 1
T
U ki Rt
Rg
R2
Ug RE CE
A közös emitteres erısítı kapcsolási rajza

C1 C2
B iB β iB C
Rg rbe rki
Ube R1 R2 RC Uki Rt
Ug E E
RE CE
A közös emitteres erısítı kisfrekvenciás helyettesítıképe
Az erısítı bemeneti körében a CC1 csatolókondenzátor, az Rbe és az Rg soros RC tagot alkot. A kimeneti körben a CC2,
az Rki és az Rt is soros RC tag.
- így a bemeneti kör határfrekvenciája:
1
f1 =
2π ⋅ C c1 ⋅ ( Rbe ⋅ R g )
- a kimeneti kör határfrekvenciája:
1
f2 =
2π ⋅ C c 2 ⋅ ( Rki ⋅ Rt )
1.) Mindkét határfrekvencián külön-külön az átvitel 3dB-lel csökken

2.) A határfrekvenciák alatt mindkét RC-tag 20dB/dek értékkel változtatja az erısítı erısítését
0
3.) Az RC-tagok egyenként +45 -os fázistolást okoznak a határfrekvenciájukon az erısítı eredeti fázistolásához
képest
0 0
4.) A határfrekvenciák környezetében a fázistolás változása 45 /dekád, a változás RC-tagonként max +90 .
1
14.B 14.B
Példa egy olyan erısítıre ahol az alsó határfrekvenciát a bemeneti kör határozza meg:
Au
+20dB/dek
+40dB/dek
f2 f1=fa f
ϕ
Au
-450/dek f
-450
-900
-450/dek
-1350
-1800
-2250
A csatolókondenzátorok hatása
Az emitterkondenzátor az emitterellenállásal párhuzamos RC-tagot alkot. A frekvencia csökkenésével a kapacitív

reaktancia egyre nı, egészen kis frekvenciákon olyan nagy értékővé válik, hogy szakadásnak tekinthetı az RE ellenállás
mellett. Ilyenkor tehát az RE nincs rövidre zárva váltakozó áramú szempontból. Az a frekvencia, amely alatt ez igaz, az f
emitter köri frekvencia, amelynek értéke:
1
f =
2π ⋅ C E ⋅ R E
Az emitterköri határfrekvencia alatt az erısítı egy soros, negatív áram-visszacsatolással rendelkezı kapcsolás, amelynek
erısítése:
Au  RC × Rt 
Auv =  Auv = − h21 ⋅  .
h  h11 + (1 + h21 ) ⋅ R E 
1 + 21 ⋅ R E
h11
Az f felett az erısítés 20dB/dekád értékkel növekszik addig, amíg eléri közepes frekvenciákon érvényes értéket.
Au
Au
+20dB/dek
Auv
f fhE f
ϕ
Au
-450 f
-900
-1350
-1800
-2250
-2700
Az emitterkondenzátor miatti frekvenciafüggés
Az ehhez tartozó frekvencia az fhE törésponti frekvencia, amelynek értéke az ábra alapján:
2
14.B 14.B
AU
f hE = f =
AUV
A párhuzamos RECE-tag miatt a fázistolás az fhE frekvencián -45O, csökkentve a frekvenciát 45°/dekáddal csökken,
maximum 90°-os fázistolást okozva. Az f frekvencia környezetében a fázistolás változása ellentétes irányú.
A közös emitteres erısítı erısítésének kisfrekvenciás változását a csatolókondenzátorok és az emitterkondenzátor
együttesen határozzák meg. A három határfrekvencia közül a legnagyobb az erısítı fa alsó határfrekvenciája.
Au
+20dB/dek
+40dB/dek
+60dB/dek
+40dB/dek
f f1 f2 fhE= fa f
ϕ
Au
-450 f
0
-90
-1350
-1800
-2250
-2700
A csatolókondenzátorok és az emitterkondenzátor hatása
Nagyfrekvenciás tartományban a tranzisztorok elektródái között meglévı kapacitások reaktanciája egyre csökken, ezért
a tranzisztort vezérlı bemeneti váltakozó áram és kimeneti áram egy része ezeken folyik el. Az elektródakapacitásokon
kívül befolyásolják az erısítı mőködését az áramkörök megépítésekor jellemzı szerelési- és szórt kapacitások, valamint
a terhelıellenállás mellett jellemzı esetleges kapacitás (pl. a következı fokozat bemeneti kapacitása). Ezek együttes
hatását a továbbiakban egy a kimeneten jelentkezı Ct terhelıkapacitással vesszük figyelembe. Az elektróda és a
terhelıkapacitás jelenléte miatt változnak a tranzisztorral felépített erısítık jellemzıi. Az a frekvencia, amely felett ezek
a változások már számottevıek, az erısítı felsı határfrekvenciája.
Felsı határfrekvencia
Bipoláris tranzisztorral felépített közösemitteres kapcsolás nagy frekvenciás helyettesítıképének felhasználásával
meghatározható a kapcsolás felsı határfrekvenciája.
B iB β iB C
Rg CSZbe CM CBE CCE CSZki

Ube R1 R2 rbe rki RC Uki Rt
Ug
E E
A közös emitteres kapcsolás nagyfrekvenciás helyettesítıképe
A bemeneti körben a CBE és CM Miller-kapacitásból számítható bemeneti kapacitással párhuzamosan kapcsolódnak az Rg

R1 R2 és h11E ellenállások, ezért a bemeneti kör határfrekvenciája:
1
f be = ,
2π ⋅ C be ⋅ ( R g × Rbe )
ahol
C be = C BE + C M + C SZbe ,
és
3
14.B 14.B
C M = (1 − AU ) ⋅ CCB ,
Rbe = R1 × R2 × h11e ,
C SZbe a bemeneti szerelési és szórtkapacitás.
A kimeneti kör határfrekvenciája:
1
f ki = ,
2π ⋅ (C ki + C t ) ⋅ ( Rki × Rt )
ahol
C ki = C CB + C SZki ,
és
1
Rki = × RC ,
h22e
C SZki a kimeneti szerelési és szórtkapacitás.
Mindkét határfrekvencia felett az erısítés külön-külön 20dB/dekáddal csökken. A fázistolás mindkét határfrekvencián
külön-külön az eredetihez képest -45° fokkal változik, a környezetében 45°/dekáddal csökken, max. 90° -kal. Az erısítı
felsı határfrekvenciája a ki- és bemeneti határfrekvencia közül a kisebb.
Au
-20dB/dek
-40dB/dek
ϕ fki=ff fbe f
Au
-450
f
-900
-1350
-1800
-2250
-2700
-3150
-3600
Közös emitteres kapcsolás nagyfrenkvenciás átvitele és fázistolása
Sávszélesség
A kis- és nagyfrekvenciás tartományban jelentkezı frekvenciafüggést együttesen figyelembe véve meghatározható az a
frekvenciatartomány, amelyen belül az erısítés értéke frekvenciafüggetlen. Ezt a frekvenciatartományt az erısítı
sávszélességének (B) nevezzük. A sávszélességet az erısítı alsó és felsı határfrekvenciája jelöli ki. B = ff-fa
Az erısítıvel szemben támasztott gyakorlati igények általában meghatározott erısítésjellemzıket és sávszélességet

írnak elı. Érdemes tehát megvizsgálni, hogyan lehet a sávszélességet (a lehetıségek határain belül) meghatározott
értékre beállítani. Amennyiben az erısítı eredeti B-jének csökkentése a cél, akkor ez szőrıáramkörök alkalmazásával
megoldható.
Ha az erısítı B-jét növelni kell, akkor a következı módszerek közül lehet kiválasztani a feladatnak legjobban megfelelıt:
• az erısítı frekvenciafüggését befolyásoló elemeinek helyes megválasztásával korlátozott mértékben ugyan, de

növelhetı a B
• a közös emitteres erısítıt közös kollektoros fokozattal illesztve a generátorhoz, ill. a terheléshez, szintén
növelheti a B
• soros negatív visszacsatolást alkalmazva csökken ugyan az erısítés, de hatékonyan növelhetı a B
• külön-külön változtatható kedvezı irányba az alsó és felsı határfrekvencia az erısítı kompenzálásával
4
14.B 14.B
Az erısítı elemeinek helyes megválasztása a határfrekvenciákat meghatározó összefüggések elemzésével lehetséges.

Ezek alapján az fa-t az emitter- és csatolókondenzátorok növelésével lehet csökkenteni. A ff növelése a tranzisztorok
kapacitásainak csökkenését kívánja, ami nagy frekvenciás tranzisztorok alkalmazásával oldható meg.
A visszacsatolás kisebb erısítés mellett jelentısen növeli a B-t. A növekedés mértéke egyszerően beállítható a
visszacsatolás mértékével. A B növekedésének az szab határt, hogy a határfrekvenciák eltolódásával változik az erısítı
fázistolása is, így elıfordulhat, hogy eléri a pozitív visszacsatoláshoz szükséges mértéket. Ez közös emitteres erısítınél
360° (vagy 0°) fázistolásnál következik be. Akkor járunk el helyesen a visszacsatolás mértékének megválasztásánál, ha a
gerjedési frekvenciától távolmaradunk: fázistartalékkal méretezzük a visszacsatolást. Így meghatározható a
beállítható minimális visszacsatolt erısítés és a hozzátartozó határfrekvencia maximális értéke.
Au
+20dB/dek -20dB/dek
+40dB/dek
-40dB/dek
+60dB/dek
+40dB/dek
fk
f f1 f2 fhE= fa fki=ff fbe f
B
Au
-450 f
-900
-1350
-1800
-2250
-2700
-3150
-3600
A közös emitteres erısítı teljes átvitele, fázistolása és sávdzélessége
Zajok és torzítások
Erısítıkben keletkezı zaj forrásai

A jel a feszültség vagy az áram meghatározott idıfüggvény szerinti változása. Ha a jel nem tartalmaz a felhasználó
számára hasznos információt, akkor zavaró jelnek, röviden zajnak nevezzük. A zavaró jelek egy részének idıfüggvénye
periodikusan ismétlıdı, másik részének idıbeli lefolyása sztochasztikus. Az erısítıkben keletkezı eredı zajfeszültség
idıfüggvénye szabálytalan.
Zajfeszültség idıfüggvénye
Erısítıkben keletkezı zajok típusai

Az elsı csoport jelenségei azért lépnek fel, mert az elektronikus áramkörök a környezet befolyása alatt állnak. Ezért a
mechanikai erık, szórt elektromágneses terek stb. hatása ugyanúgy jelentkezik mint valamely hasznos jel. Mivel az
elektronikus berendezések megfelelı intézkedéssel (pl. elektromágneses árnyékolással) megvédhetık a külsı
befolyásokkal szemben, ezek a zajforrások elvileg kiküszöbölhetık.
A második csoportba olyan zavaró jelenségek tartoznak, amelyek elvileg nem tüntethetık el. Ezek alapja a
5
14.B 14.B
termodinamika harmadik fıtétele, amely szerint minden rendszer energiája egyensúlyi állapotban is ingadozásokat
mutat a makroszkopikus törvénye által megszabott közepes érték körül. A termodinamikailag jelentkezı elektromos
energia az áram vagy a feszültség értékének az ingadozását jelenti, ez a töltéshordozók (elektronok) rendezetlen
mozgásának az eredménye. Ezek a zavaró jelek minden ohmos ellenállásban, illetve ohmos veszteségő passzív elemben
és az aktív félvezetı elemekben is fellépnek.
A rendezetlen elektronmozgásból eredı zajok több típusát különböztetjük meg:
• termikus zaj,
• sörétzaj,
• villódzási, vagy flicker zaj.
A termikus zaj
A termikus zaj a töltéshordozók rendezetlen hımozgásának a következménye. Ez a rendezetlen mozgás létrehozza a
Pzaj = k ⋅ T ⋅ B zajteljesítményt.
k: Boltzmann állandó.
Ha egy R belsı ellenállású generátor illesztett állapotban P teljesítményt ad le, a generátor forrásárama
I = 4⋅ P ⋅G ,
a generátor forrásfeszültsége pedig
U = 4⋅ P⋅ R .
Az összefüggéseket B sávszélességben alkalmazva, egy R ellenállású termikus zajgenerátor esetén:
• az átlagos termikus zajfeszültség

U zaj = 4 ⋅ Pzaj ⋅ R = 4 ⋅ k ⋅ T ⋅ B ⋅ R
• az átlagos termikus zajáram
I zaj = 4 ⋅ Pzaj ⋅ G = 4 ⋅ k ⋅ T ⋅ B ⋅ G
A B frekvenciasáv szélességet az elektronikában a felhasznált berendezések vagy áramkörök sávszélessége határozza

meg.
A termikus zaj kisebb nagyobb mértékben minden passzív és aktív áramköri elemben létrejön.
Villódzási vagy flicker-zaj

A villódzást vagy flicker-zaj az elektronikai alkatrészek nem tökéletes gyártástechnológiájának következménye. A
mőködési frekvencia csökkenése növeli a zaj nagyságát. A flicker-zaj minden aktív és passzív áramköri elemben fellép.
Igen nagy értékő flicker-zajjal rendelkeznek a MOSFET-ek.
Sörétzaj
Sörétzajnak azt a jelenséget nevezzük, amely félvezetı eszközökben kíséri az áramot. A töltéshordozók
potenciálküszöbön (PN-átmeneten) való áthaladása idézi elı. Nagysága fordítottan arányos a frekvenciával és az áram
növekedése esetén növekszik.
Erısítık zajtényezıje
Egy erısítı kimeneti zajfeszültsége az erısítı zajforrásainak együttes hatását fejezi ki és a helyettesítı képben
elhelyezett zajgenerátorokkal adható meg:
2 2 "
U zajki = U zaj 1 + U zaj 2 + ... + U zajn
Az erısítı zajosságának jellemzésére a jel/zaj viszonyt és az F zajtényezıt adják meg. Meghatározás szerint a jel/zaj
viszony a jelteljesítmény és a zajteljesítmény dB-ben kifejezett hányadosával egyenlı:
( dB )
Pjel Pjel
= 10 ⋅ lg
Pzaj Ptaj
A zajtényezıt a be és kimenetre vonatkoztatott jel/zaj viszony hányadosa adja meg:
Pjelbe
Pzajbe 1 Pzajki
F= = ⋅ ,
Pjelki A p Pzajbe
Pzajki
6
14.B 14.B
ahol
Pjelki
Ap = a teljesítményerısítés.
Pjelbe
A zajtényezı kifejezése dB-ben:
F (dB ) = 10 ⋅ lg F
A zajtényezı ideális esetben nulla, a valóságban mindig F > 0. Egy erısítı zajtényezıjét, legnagyobb mértékben, mindig
az alkalmazott erısítıelem szabja meg. Többfokozatú erısítık zaját elsısorban a bemeneti fokozat zajtényezıje
határozza meg, mivel a többi fokozat már felerısített jelet kap. Ezért az erısítık bemeneti fokozatában kis zajú
tranzisztorokat és a zaj szempontjából optimális munkapont-beállítást alkalmaznak.
Torzítás fogalma
Az erısítıktıl ideális esetben azt kívánjuk, hogy ha bemeneti jelének valamelyik jellemzıje megváltozik, akkor a
kimeneti jel hasonló jellemzıje egyenes arányosság szerint kövesse. Amennyiben valamelyik jellemzıre (amplitúdó, F,
fázishelyzet) nem áll fenn az arányosság, akkor a kimeneti jel torzított lesz. A torzítást az erısítı hozza létre, mert:
• az erısítıben felhasznált tranzisztor jelleggörbéje nem lineáris

• az erısítés frekvenciafüggésébıl következıen a bemeneti jel különbözı frekvenciájú összetevıit
különbözıképpen erısíti
• a fázistolás frekvenciafüggése miatt a bemeneti jel különbözı frekvenciájú összetevıi különbözı mértékő
fázistolást szenvednek
A torzításoknak két fajtáját különböztetjük meg:
• Lineáris torzítás
• Nemlineáris torzítás
Lineáris torzítások
Lineáris a torzítása az erısítınek, ha a különbözı frekvenciájú jeleket nem egyformán erısíti, vagy megváltoztatja a
jelösszetevık egymáshoz viszonyított fázishelyzetét. Ha a jel különbözı frekvenciájú összetevıit az erısítı nem
egyformán erısíti, akkor frekvenciatorzításról beszélünk.
A frekvenciatorzítás nagyságát az erısítı amplitúdó karakterisztikájával jellemezhetjük. Az amplitúdó karakterisztikában

megadhatjuk, hogy a vizsgált frekvenciatartományban (fa-ff), mekkora az erısítés legnagyobb eltérése a közepes
frekvencián fk mért értéktıl.
A torzítások egy másik fajtája a fázistorzítás, amely a fázistolás frekvenciafüggését jelenti. A fázistorzítás esetén a
jelösszetevık egymáshoz viszonyított fázishelyzete megváltozik. Az erısítık fázistorzításának értékét a
fáziskarakterisztika jellemzi. Ez megmutatja, hogy a vizsgált frekvenciatartományban (fa-ff) mekkora az erısítés
szögének ϕ a legnagyobb eltérése az ideális fáziskarakterisztikától.
Az elızıekben tárgyalt lineáris torzításokat a frekvenciafüggı lineáris elemek (L és C-tagok) gerjesztik. Emiatt a lineáris
torzítások nagysága úgy csökkenthetık, ha közvetlen csatolást alkalmazunk az erısítıfokozatok között és elhagyjuk az
emitterkondenzátorokat. A szükséges csatoló- és emitterkondenzátorok értékét kívánt nagyságúra kell választani.
Erısítı amplitúdó karakterisztikája Erısítı fázis karakterisztikája
Nem lineáris torzítások

Nemlineáris a torzításról beszélünk, ha az erısítı a különbözı amplitúdójú jeleket nem egyformán erısíti. A nemlineáris
torzítás eredménye, hogy az erısítı olyan jelösszetevıket hoz létre a kimenetén, amelyek nincsenek jelen a bemeneti
jelben. A torzított jel tehát az alaphullámokon kívül felharmonikusukat is tartalmaz.
7
14.B 14.B
A nemlineáris torzítások két típusát különböztetjük meg:
• Harmonikus torzítások; az erısítı által termelt jelösszetevık frekvenciája a bemeneti jelösszetevık egész
számú többszörösei.
• Modulációs torzítások, a termelt jelösszetevık frekvenciája a bemeneti jelösszetevık frekvenciájának összege
és különbsége.
A harmonikus torzítás mértéke a kh harmonikus torzítási tényezıvel fejezhetı ki:
a felharmonikusok effektív értéke u 22 + u 32 + ... + u n2

kh = = ,
a teljes jel effektív értéke u12 + u 22 + u 32 + ... + u n2
ahol
u1 az alapharmonikus,
u2 kétszeres frekvenciájú összetevı (2.harmonikus),
un n-szeres frekvenciájú összetevı (n.harmonikus).
A torzítás kényelmesebben mérhetı a következı meghatározás alapján:
a felharmonikusok effektív értéke u 22 + u 32 + ... + u n2

kh = =
az alapharmonikus effektív értéke u1
A nemlineáris torzításokat az erısítı nemlineáris elemei okozzák (pl. diódák, tranzisztorok). A kis jelő erısítıfokozatok
nemlineáris torzítása általában 1% alatti, míg nagy jelő erısítık 10%-os torzítást is létrehozhatnak.
A hangfrekvenciás erısítık modulációs torzítása kellemetlen hangképet eredményez és 1 % feletti értéke erısen
érzékelhetı. A harmonikus torzítás az emberi fül számára kevésbe kellemetlen, de 3 % körüli értéke már érzékelhetı. A
nemlineáris torzítások csökkenthetık a nemlineáris elemek karakterisztikáinak minél lineárisabb szakaszán történı
mőködtetéssel.
A torzítások igen hatásosan csökkenthetık negatív visszacsatolás alkalmazásával.
A harmonikus torzítás során termelt kimeneti összetevık
8
15.A 15.A
15.A Villamos erıtér – Anyagok viselkedése villamos térben
Mutassa be a villamos térerısség és az anyagok kapcsolatát!

Ismertesse a dielektromos állandó fogalmát!
Fejtse ki részletesen a polarizáció, az átütés, az átütési szilárdság, a dielektromos
veszteség és a piezovillamos jelenség belsı okait, gyakorlati jelentıségét!
A villamos térerısség és az anyag kapcsolata
Villamos tér és szigetelıanyag

Eddig azt feltételeztük, hogy a villamos tér légüres térben alakul ki. Most megvizsgáljuk, azt mi történik, akkor, ha a
térbe valamilyen szigetelıanyagot helyezünk.
Szigetelıanyagok viselkedése villamos térben Szigetelıanyag szerkezete
Dielektromos állandó
Megállapítottuk, hogy egy elektromosan töltött test környezetében létrejövı villamos tér erısségét elsısorban a felületi
töltéssőrőség határozza meg. Most bevezetésre kerül egy új mennyiség, amely a dielektromos állandó, vagy más néven
permittivitás.
A szigetelı anyag
D
A permittivitás jele az ε, és a töltéssőrőség valamint a térerısség között teremt kapcsolatot. E = .
ε
A permittivitás az elektromos teret kitöltı szigetelıanyagot jellemzı mennyiség.
Anyagok permittivitása
A szigetelıanyagok viselkedését a légüres térhez viszonyítjuk, ezért az ε-t két részre bontjuk: ε = ε0 · εr .
ε0 a vákuum dielektromos állandója, εr pedig relatív dielektromos állandó. A vákuum permittivitásának az értéke:
As
ε 0 = 8,86 ⋅ 10 −12 ,
Vm
εr pedig az a szám, amely megmutatja, hogy a térerısség hányszor kisebb, ha a térben vákuum helyett valamilyen
szigetelıanyag található.
A légüres tér relatív dielektromos állandója 1, számítások során a levegı εr értékét is egynek vesszük. Az eddig leírtak
értelmében a szigetelıanyagot dielektrikumnak is szoktuk nevezni.
A polarizáció, az átütés, az átütési szilárdság, a dielektromos veszteség és a piezovillamos

jelenség, gyakorlati jelentıségük
A polarizáció
A polarizáció nem más, mint a töltéshordozók megosztása a szigetelıanyagban. Ez a folyamat (polarizáció) atomi vagy
molekuláris szinten megy végbe az anyagban.
Polarizáció Polarizáció szigetelı anyagok esetén
1
15.A 15.A
A dipólus
Az ideális szigetelıanyagokban nincsenek szabad töltéshordozók, ezért az eddig vázolt elektromos megosztás bennük
nem játszódhat le. Azonban elektromos tér hatására a szigetelıben lévı atomok elektronpályái torzulnak. Az elektron a
deformált pálya miatt több ideig tartózkodik a pozitív oldal környezetében, mint a negatívnál. Az atom egyik fele ezért
pozitív, a másik negatív lesz, azaz polarizálódik. Az ilyen polarizált atomot dipólusnak nevezzük.
A polarizáció fajtái
A polarizációnak három fajtája van:
• elektron polarizáció,
• ionos polarizáció,
• dipólus polarizáció.
Az elıbb ismertetett folyamat az elektron polarizáció. A kerámiára vagy a csillámra az ionos, míg a mőanyagok vagy a
víz molekuláira a dipólus polarizáció a jellemzı.
Elektron polarizáció
A polarizáció a töltéshordozók megosztása a szigetelıanyagban.
Ionos polarizáció
Az ionos polarizáció a töltéshordozók kerámiára és csillámra jellemzı megosztása.
Dipólus polarizáció
Az dipólus polarizáció a töltéshordozók mőanyagokra és vízre jellemzı megosztása.
Átütés
Ha egy elektromosan megosztott szigetelıanyagban a térerısséget tovább növeljük, akkor fokozódik a polarizáltsága. Az
elektron pályája mindaddig torzul, míg egy adott értékő térerısség esetén az elektron kiszakad kötésébıl. Szabad
töltéshordozó lesz, amit a nagy térerısség felgyorsít. A rendkívül gyors szabaddá vált elektron más atom erısen
polarizálódott elektronját bombázza ki kötésébıl. A szabad töltéshordozók száma emiatt lavinaszerően megnı, és a
szigetelıanyag vezetıvé válik. Ezt a jelenséget átütésnek nevezzük.
Átütési szilárdság
Azt a legnagyobb térerısséget pedig, amelynél a szigetelı még nem üt át, átütési szilárdságnak nevezzük.
kV
Az átütési szilárdságot -ben adjuk meg 20 °C-on és normál légköri nyomás mellett.
cm
Átvezetési veszteség
Mivel tökéletes szigetelıanyag nem létezik, mindegyik rendelkezik kevés számú szabad töltéshordozóval. Ezért kis
mértékben vezetik az elektromos áramot, amit átvezetésnek nevezünk. Az ebbıl származó veszteséget átvezetési
veszteségnek nevezzük.
Dielektromos veszteség
A dielektromos veszteség két jelenség eredı hatása, a polarizációs és az átvezetési veszteségé. A polarizáció során az
anyag energiát vesz fel a térbıl, amely a felmelegedését okozza. Ez a polarizációs veszteség függ az anyagtól és a
polarizáció szaporaságától (amit a villamos tér irányának gyakori változtatásával növelhetünk).
Elektrosztrikció
Az elektrosztrikció hatására, vagyis az anyagra feszültséget kapcsolva a polarizáció hatására megváltozik a test
valamelyik mérete: a hossza vagy a vastagsága.
Polarizációs veszteség
A polarizáció során az anyag energiát vesz fel a térbıl, amely a felmelegedését okozza. Ez a polarizációs veszteség függ
az anyagtól és a polarizáció szaporaságától (amit a villamos tér irányának gyakori változtatásával növelhetünk).
Piezovillamosság
Ha egy piezovillamos anyagot (kvarc, ferroelektromos kerámia stb.) mechanikai hatás ér (nyomás, húzás, hajlítás,
csavarás) akkor polarizálódik.
Vannak olyan kristályok, amelyekben összenyomás hatására feszültség keletkezik, illetve feszültség hatására
alakváltozás jön létre, a kristály összehúzódik vagy kitágul. Ilyen kristály például a kvarc. Egy piezoelektromos kristály
sajátrezgését nagyon pontosan tartja, ez adja a "kvarcórák" idıalapját, de használják még nagy frekvenciás
hangszóróknál is.
2
15.B 15.B
15.B Tranzisztoros alapáramkörök - Visszacsatolások
Ismertesse a visszacsatolás elvét és céljait!

Értelmezze a visszacsatolás alapegyenletét, a visszacsatolási tényezıt és a
hurokerısítést!
Mutassa be tömbvázlatok segítségével a negatív- és a pozitív, a soros- és a
párhuzamos, a feszültség- és az áram-visszacsatolást!
Ismertesse az egyes visszacsatolás fajták váltakozó áramú jellemzıkre gyakorolt
hatásait!
Mutasson be jellemzı gyakorlati visszacsatolás megoldásokat!
Visszacsatolás
Egy erısítıvel rendszerint nem teljesíthetık a velük szemben támasztott gyakorlati követelmények. Az alapkapcsolások
láncba kapcsolásával nem érhetı el megfelelıen nagy bemeneti ellenállás vagy elég kis kimeneti ellenállás. Nem
tökéletes a linearitás, az erısítés értékváltozásai akár a megengedett értéknél is nagyobbak lehetnek. Az erısítık
tulajdonságai ilyen esetekben kedvezıen befolyásolhatók a megfelelı visszacsatolással.
A VISSZACSATOLÁS ELVE
A visszacsatolást azért alkalmazzuk, hogy az erısítı kimeneti jelének egy részét visszavezessük a bemenetére. Ezt egy
visszacsatoló négypólus segítségével hajthatjuk végre.
A bemeneti jel és a visszacsatolt jel fázishelyzetének függvényében megkülönböztetünk:
• Negatív visszacsatolást: a visszacsatolt jel fázisa ellentétes a bemeneti jel fázisával, a két jel egymás ellen hat.
• Pozitív visszacsatolást: a kimeneti jelnek a bemenetre visszavezetett része fázisban van a bemeneti jellel, a két
jel összeadódik.
A pozitív visszacsatolás begerjedést idéz elı az erısítıkben, ezért az elektronika ezen területén nem alkalmazzák.
Visszacsatolt erısítıtömb vázlata
A FELHASZNÁLT JELÖLÉSEK:
U2
• Au = a visszacsatolás nélküli erısítı feszültségerısítése
U be
U
• Auv = 2 a visszacsatolt erısítı feszültségerısítése
U1
U
• β = v visszacsatolási tényezı
U2
A huroktörvényt alkalmazva a bemeneti körben meghatározhatjuk a visszacsatolt erısítı erısítését:
U be = U 1 + U v .
Mivel U v = β ⋅U 2 és U 2 = Au ⋅ U be , U 2 = Au ⋅ (U 1 + β ⋅ U 2 )
Átrendezve a kapott egyenletet és kiemelve U2-t közös tényezınek:
Au
U 2 = U1 ⋅
1 − β ⋅ Au
1
15.B 15.B
Au
Auv =
1 − β ⋅ Au
Megvizsgálva a β·Au hurokerısítésnek nevezett szorzat elıjelét:
Uv
• β ⋅ Au = Ha Uv és Ube azonos fázisúak, a hurokerısítés pozitív elıjelő és pozitív visszacsatolásról
U be
beszélünk.
• Ha Uv és Ube ellentétes fázisúak, a hurokerısítés negatív elıjelő és negatív visszacsatolás jön létre.
• Ha a β·Au hurokerısítés sokkal nagyobb 1-nél, akkor a visszacsatolt erısítés
1
Auv =
β
ebben az esetben a feszültségerısítés értéke nem függ a tranzisztor paramétereitıl.
Visszacsatolás hatása az erısítés jellemzıire

A visszacsatolt erısítı más jellemzıkkel bír, mint az eredeti erısítı.
1
• Pozitív visszacsatolás esetén feszültségerısítése, zaja, torzítása -szorosa az eredeti értéknek.
1 − β ⋅ Au
1
• Negatív visszacsatolás esetén feszültségerısítése, zaja, torzítása -szorosa az eredeti értéknek.
1 + β ⋅ Au
A negatív visszacsatolás tehát erısítıkben alkalmazható elınyösen.
A pozitív visszacsatolás jelerısítésre nem alkalmas, mivel kedvezıtlenül befolyásolja az erısítı jellemzıit. Jelentısége az
oszcillátorok mőködésében van.
Negatív visszacsatolások
A visszacsatolások csoportosítását a bemenet és a kimenet szempontjából végezhetjük el.
A bemenet szempontjából megkülönböztetünk:
• soros visszacsatolást és
• párhuzamos visszacsatolást.
Soros visszacsatolás Párhuzamos visszacsatolás
A soros negatív visszacsatolás növeli az erısítı bemeneti ellenállását:

rbev = (1 + β ⋅ Au ) ⋅ rbe .
A párhuzamos negatív visszacsatolás csökkenti az erısítı bementi ellenállását:
rbe
rbev = .
1 + β ⋅ Au
A kimenet szempontjából a visszacsatolás lehet:
• feszültség- és
• áramvisszacsatolás.
2
15.B 15.B
Feszültség visszacsatolás Áram visszacsatolás
Negatív feszültség-visszacsatolás:
feltételezve, hogy Rt csökken akkor U2 és Uv is csökken. A negatív visszacsatolás miatt az erısítés nı, ezért az U2
kimeneti feszültség is nı. Megfigyelhetı, hogy a kimeneti feszültség kevésbé változik a negatív visszacsatolás
következtében. Ez csak abban az esetben teljesül, ha az erısítı kimeneti ellenállása csökken. A tanulság az, hogy a
negatív feszültség-visszacsatolás az erısítı kimeneti ellenállását csökkenti.
Negatív áram-visszacsatolás:
Ha a terhelıellenállás Rt értéke csökken, akkor U2 csökken és Uv nı. A negatív visszacsatolás hatására az erısítés
csökken, emiatt az U2 kimeneti feszültség is csökken. Megállapítható, hogy a kimeneti feszültség nagyobb mértékben
változik a negatív visszacsatolás következtében. Ez csak abban az esetben lehetséges, hogyha az erısítı kimeneti
ellenállása nı. Az elemzés tanulságaképpen megállapíthatjuk, hogy a negatív áram-visszacsatolás az erısítı kimeneti
ellenállását növeli.
Az ideális erısítı bemeneti ellenállása végtelenül nagy, kimeneti ellenállása pedig végtelenül kicsi. Ezért az erısítıknél a
bemeneti ellenállás növelése és a kimeneti ellenállás csökkentése a cél. Ennek megvalósítására az erısítı bemenetén
általában soros visszacsatolást, a kimenetén pedig feszültség-visszacsatolást alkalmaznak.
A visszacsatolás hatása az erısítıre
Negatív visszacsatolás gyakorlati megvalósítása

Egy egyszerő negatív visszacsatolással már találkoztunk eddigi tanulmányaink során. Ez nem más, mint a földelt
emitteres erısítı kapcsolás. Az emitter-ellenállás a visszacsatoló ellenállás szerepét tölti be, amelyen létrejön a kollektor-
árammal arányos feszültségesés. Az így kapott feszültség sorosan hozzáadódik a bemeneti jelhez, így stabilizálja a
munkapontot. A visszacsatolási tényezı:
3
15.B 15.B
U v I ki ⋅ R E R E
β= = =
U ki I ki ⋅ Rt Rt
A soros áram-visszacsatolás esetén az áramerısítés értéke nem függ a visszacsatolástól, a feszültségerısítés viszont
csökken. A bemeneti ellenállást valamint a kimeneti ellenállást egyaránt növeli a soros áram visszacsatolás.
Negatív párhuzamos feszültség-

Negatív soros áram visszacsatolás visszacsatolás
A fenti kapcsolásban a negatív visszacsatolás a kollektor-feszültséggel arányos és az Rv visszacsatoló ellenálláson folyó

áram párhuzamosan csatlakozik a bemeneti jelhez. Párhuzamos feszültség-visszacsatolás használatakor a
feszültségerısítés nem függ a visszacsatolástól, az áramerısítés pedig csökken, a bemeneti és a kimeneti ellenállás
értéke csökken.
Többfokozatú erısítık visszacsatolása

A többfokozatú erısítık esetében a negatív visszacsatolás alkalmazására két lehetıség van:
• egyedi, negatív visszacsatolású erısítıfokozatokat kapcsolunk egymás után;

• több (legalább két) fokozatot átfogó negatív visszacsatolást alkalmazunk.
A két változatot meglehetısen gyakran alkalmazzák együttesen, egy erısítı láncon belül.
Negatív soros feszültség-visszacsatolás Párhuzamos negatív áram visszacsatolása
A visszacsatoló négypólus az Rv, Cv és RE1 elemekbıl áll, az uv visszacsatoló feszültséget az Rv-RE1 feszültségosztó
hozza létre és az elsı fokozat emitter-ellenállásán jön létre. A visszacsatolás csak váltakozó áram esetén érvényesül a Cv
kondenzátor egyenáramú leválasztó hatása miatt.
Ha a bemeneti feszültség nı, nı a kimeneti feszültség, tehát a visszacsatoló feszültség is nı. A visszacsatoló feszültség
növekedése a T1 tranzisztor vezérlı jelét csökkenti, tehát a bemeneti jel növekedése ellen hat.
A T1 tranzisztor nyugalmi bázisáramát feszültségosztós megoldással az R1-R2 ellenállások állítják be, felhasználva az
RE1-en fellépı feszültségesést. Emiatt egyenáramú negatív visszacsatolást is létesítünk, amit a munkapont stabilitásának
a növelésére alkalmaznak (pl. hımérsékletváltozás esetén).
Növekvı hımérséklet esetén nı a T1 tranzisztor kollektorárama és csökken kollektor-feszültsége (ami azonos a T2

bázisfeszültségével). Emiatt a T2 kollektorárama és emitterfeszültsége is csökken, ami csökkenti a visszacsatolás révén a
T1 bázisáramát. Ez gátolja a T1 kollektoráramának növekedését. Váltakozó áram esetén a CE2 rövidzárként viselkedik és
az RE2 ellenállást lesöntöli. Váltakozó áramú esetben az R1-R2 osztó az UE egyenfeszültséget és az UEv váltakozó
feszültséget is visszacsatolja.
4
16.A 16.A
16.A Villamos erıtér – Kondenzátorok, kapacitások
Ismertesse és értelmezze a kapacitás fogalmát, mértékegységeit, a hozzá kapcsolódó

prefixumait és a síkkondenzátor kapacitását meghatározó paraméteres összefüggést!
Ismertesse a kondenzátorok típusait, azok katalógusadatait és szabványos jelöléseit!
Térjen ki állandó és változtatható kapacitású jellegzetes kondenzátor megoldásokra is!
Vezesse le a kondenzátorok soros és párhuzamos kapcsolásainak eredı kapacitásaira
vonatkozó összefüggéseket!
Kapacitás
Kapacitásnak nevezzük a testeknek azt a tulajdonságát, hogy képesek töltések befogadására és tárolására.
Egy rendszer kapacitása

Egy rendszer kapacitása annál nagyobb, minél több töltés vihetı rá, minél kisebb feszültség mellett:
Q
C= .
U
A töltés és a feszültség
A töltésnek és a feszültségnek a hányadosa egy adott rendszerre jellemzı érték, amely a rendszer szerkezeti
felépítésétıl, és a benne lévı szigetelıanyag tulajdonságától függ.
(D ) = As = F .
V
1 Farad
A kapacitás mértékegységét Faraday angol fizikusról nevezték el. 1 F (farad) a kapacitása annak a rendszernek, amelybe
1 As töltést téve 1 V feszültség lép fel.
1 F nagyon nagy kapacitásérték, a gyakorlatban csak kisebb mikro, nano, piko értékekkel találkozhatunk.
A síkkondenzátor kapacitása
Kondenzátor
A töltéstárolást megvalósító áramköri elem a kondenzátor.
Síkkondenzátor
Legegyszerőbb változata a kondenzátornak a síkkondenzátor, amely két fémlemezbıl és a köztük elhelyezett
szigetelıanyagból épül fel.
Fegyverzet
A kondenzátor fémlemezeit fegyverzeteknek, a szigetelıanyagát dielektrikumnak nevezzük. A síkkondenzátor szerkezeti
felépítését és a kondenzátorok áramköri jelölését az ábra mutatja meg.
A kondenzátor
Határozzuk meg, hogyan is függ a kapacitás a kondenzátor szerkezeti
kialakításától, és a dielektrikumtól!
Q D ⋅ A ε0 ⋅εr ⋅ E ⋅ A
C= = = .
U U U
U
Az E = összefüggést felhasználva és az egyszerősítést elvégezve:
d
A
C = ε0 ⋅εr ⋅ ,
d
tehát a kapacitás egyenes arányos a szigetelıanyag dielektromos állandójával
valamint a fegyverzetek felületével, fordítottan arányos a fegyverzetek közt lévı
Síkkondenzátor
távolsággal (dielektrikum vastagságával).
1
16.A 16.A
A kondenzátorok típusai, katalógusadatai, szabványos jelölések
Kondenzátorok
Az alkalmazott dielektrikum anyagától függıen különbözı típusú és értéktartományú kondenzátorokat készítenek.
Kondenzátorok típusai:
• Papírkondenzátor: Két alumínium fólia feltekercselve, közte papír szigetelıréteg.

• Fémezett papírkondenzátor: Két papírszalag feltekercselve, melyre elıbb vákumban gızölnek fel fémréteget.
Kisebb, átütésállóbb.
• Mőanyag kondenzátor: A fegyverzet alumínium, a dielektrikum(szigetelı) polisztirol, amely nem nedvszívó,
mint a fenti típusok.
• Kerámiakondenzátor: Kerámia dielektrikum. Kicsi a relatív dielektromos állandó. Nagy relatív dielektromos
állandójú kerámiát használva erısen hıfüggı lesz, de nagyobb kapacitás érhetı el.
• Elektrolit kondenzátor: A dielektrikum elektrolit. Nagy kapacitás érhetı el, a kondenzátor polaritással
rendelkezik, tehát nem mindegy hogyan kapcsoljuk be az áramkörbe.
Változtatható értékő kondenzátorok:
1. Forgókondenzátor: szembeálló felületek változnak (300-500 pF nagyságrend)

2. Trimmerkondenzátor: finombeállításra használható (0,1-30 pF naygságrend)
3. Feszültségfüggı kondenzátorok: nagy relatív dielektromos állandójú kerámiakondenzátorok (pF-nF,
n·100V)
Kondenzátorok katalógusadatai
Egy elektronikai alkatrész katalógusban a következı adatokat találhatjuk meg, ha például 220 nF-os tömb kondenzátort
választunk:
Mőszaki paraméterek
• A kondenzátor anyaga: fémezett poliészter-fólia
• Mőködési hımérséklet: −55...+100°C
−3
• Veszteségi tényezı: tgδ = 8·10
• Névleges tőrés: ±20%
• A kapacitás hıfokfüggése: ±3%
• Névleges feszültség: 63 V
• Lábtávolság: 5 mm
• Szélesség, magasság, hossz: 3 x 7,5 x 7,2 mm
• Felhasználási terület: szőrı és csatolásmentesítı kondenzátor analóg és digitális áramkörökben, valamint az
audiotechnika különbözı területein.
A kondenzátorok villamos jellemzıi
Névleges kapacitás
A
Névleges kapacitás (C): az alkatrészen gyárilag feltüntetett érték. C = ε0 ⋅εr ⋅ összefüggéssel határozható meg.
d
Hımérsékleti együttható
Hımérsékleti együttható (TK): a kondenzátor kapacitása a szigetelıanyag permittivitásának hımérsékletfüggése miatt
függ a hımérséklettıl. A TK értéke lehet pozitív vagy negatív, attól függıen, hogy a vizsgált jellemzı a hımérséklet
növekedésével nı vagy csökken.
Szigetelési ellenállás (Rsz): a kondenzátor fegyverzetei között lévı dielektrikum egyenáramú ellenállását szigetelési
ellenállásnak nevezik, és 1µF kapacitásra vonatkoztatva adják meg.
Veszteségi tényezı
Veszteségi tényezı (tgδ): a kondenzátor váltakozó feszültségő üzemére jellemzı adat, amely a kondenzátor veszteségi
és meddı teljesítményének viszonyát fejezi ki.
Pv
tgδ =
Pm
Névleges feszültség
Névleges feszültség (Un): az a feszültség, amelynél a kondenzátor szigetelıanyaga tartós igénybevétel során sem
károsodik.
2
16.A 16.A
Kondenzátorok felosztása mőködés szerint:
• Átvezetı kondenzátor: árnyékolt dobozok, vagy cellák között vezeti át a jelet.

• Beállító kondenzátor: beállító- (trimmer-) kondenzátor.
• Feszültségfüggı polarizált kondenzátor: ahol a feszültség függvényében változik a kapacitás: például félvezetı
kondenzátor.
• Hımérsékletfüggı polarizált kondenzátor: ahol a hımérséklet függvényében változik a kapacitás: például
kerámiakondenzátor.
• Kettıs kondenzátor: kettıs, mozgó fegyverzető szabályozható kondenzátor.
• Polarizált kondenzátor: elektrolit- vagy tantálkondenzátor.
• Szabályozó differenciálkondenzátor
• Szabályozó kondenzátor: forgókondenzátor.
Kondenzátorok felosztása felépítés szerint:
Kis kapacitású kondenzátorok
• a papírfólia,
• a mőanyag fólia – ezeknek fémezett változataik is vannak – és
• a kerámia kondenzátorok.
Nagy kapacitású kondenzátorok
• az alumínium- illetve
• tantál-elektrolit kondenzátorok.
A kondenzátorok szabványos jelölései
Általános kondenzátor Átvezetı kondenzátor Polarizált kondenzátor
Forgókondenzátor Beállító kondenzátor Szabályozó

differenciálkondenzátor
Kettıs mozgófegyverzető Hımérsékletfüggı polarizált Feszültségfüggı polarizált

kondenzátor kondenzátor kondenzátor
Kondenzátorok kapcsolásai
A soros kapcsolás
Soros kapcsolás esetén az összekapcsolt kondenzátorok töltése azonos, és a kapcsaik között a kapacitásuktól függıen
U1, U2, U3, illetve Un feszültség lép fel. Kirchhoff huroktörvényét alkalmazva ezek a feszültségek összeadódnak:
U = U 1 + U 2 + U 3 + ... + U n
3
16.A 16.A
A feszültségek kifejezése
A feszültségeket a kapacitással és a töltéssel kifejezve:
Q Q Q Q Q
= + + + ... + .
C C1 C 2 C 3 Cn
A közös mennyiséggel, a Q-val egyszerősítve:
1 1 1 1 1
= + + + ... +
C C1 C 2 C 3 Cn
Ez az összefüggés az eredı reciprokát mutatja.
Két kondenzátor esetén:

1 1 1 C2 C1
= + = + , azaz
C C1 C 2 C1 ⋅ C 2 C1 ⋅ C 2
C ⋅C
C = 1 2 . Jelölése C = C1 × C 2 .
C1 + C 2
Azonos kondenzátorok esetén az eredı:
C1
C= .
n
A párhuzamos kapcsolás eredıje
Párhuzamos kapcsolás esetén minden kondenzátorra ugyanakkora feszültség jut. Emiatt az egyes kondenzátorokon
kapacitásukkal arányos töltés halmozódik fel. Az eredı töltés az egyes töltések összege:
Q = Q1 + Q2 + Q3 + ... + Qn
Q = C1 ⋅ U + C 2 ⋅ U + C 3 ⋅ U + ... + C n ⋅ U
a közös mennyiséget, a feszültséget kiemelve:
Q = U ⋅ (C1 + C 2 + C 3 + ... + C n )
és mind a két oldalt U-val osztva:
Q
= C1 + C 2 + C 3 + ... + C n ,
U
Q
ahol az eredı kapacitás, ezért:
U
C = C1 + C 2 + C 3 + ... + C n
Tehát párhuzamos kapcsolás esetén az elemi kapacitások összegzıdnek, így az eredı nagyobb a kapcsolást alkotó
bármely kapacitásnál.
Azonos kapacitások esetén:

C = n⋅C
Érdekességképpen, ha összehasonlítjuk a kapott összefüggéseket az ellenállások eredıjének kiszámításakor kapottakkal,
azt vehetjük észre, hogy alakilag hasonlóak, viszont a reciprokot most nem a párhuzamos, hanem a soros kapcsolás
eredıje adja.
Vegyes kapcsolás
Vegyes kapcsolásokat az ellenállás hálózathoz hasonlóan belülrıl kifelé haladva egyszerősítünk.
4
17.A 17.A
17.A Villamos erıtér – Töltés, kisütés, energia
Ismertesse a kondenzátor feltöltési és kisütési folyamatát!

Ábrázolja a kondenzátorok töltési és kisütési görbéit, s tüntesse fel a jellemzı
értékeket!
Értelmezze az idıállandó fogalmát!
Értelmezze a kondenzátorok energiáját!
Ismertesse és értelmezze a kondenzátorok gyakorlatban fellépı veszteségeit!
Kondenzátor töltése
Egy kondenzátor viselkedése

Ahhoz, hogy egy kondenzátornak az áramkörben betöltött viselkedését megvizsgálhassuk, szükségünk van egy olyan
kapcsolásra, amely tartalmaz egy C kondenzátort, egy R ellenállást (amelyen keresztül töltjük, majd kisütjük a
kondenzátort). Az áramkört egy U0 feszültségő generátorról tápláljuk meg. A töltés és kisütés egyszerőbb kivitelezése
végett egy váltókapcsolót is beépítünk.
Kondenzátor alaphelyzete
Kiinduló állapotban a kondenzátor fegyverzetei között nincs töltéskülönbség. A feltöltés elıtt a kapcsoló a B helyzetben
áll.
A kapcsoló átváltásakor feszültség kerül az R-C elemeket tartalmazó soros hálózatra. A kondenzátoron a bekapcsolás
idıpillanatában azonban még nincs feszültség, hisz a feltöltıdéséhez idıre van szükség.
Ezért Kirchhoff huroktörvényébıl kiindulva U0 =UR+UC arra a következtetésre jutunk, hogy a generátor teljes
U0
feszültsége az ellenállásra jut. Így árama (a töltıáram) maximális értékő lesz, amelynek értékét az I0 =
R
összefüggéssel határozhatjuk meg. Ez az áram tölti a kondenzátort, amelynek feszültsége az idı függvényében nulláról
indulva a beszállított töltések mennyisége szerint emelkedik.
Kis idı múlva az ellenállás feszültsége pontosan annyival lesz kevesebb, mint amekkora feszültséggel az adott
pillanatban a kondenzátor rendelkezik:
UR = U0−UC.
Kondenzátor jellemzıi töltéskor
A töltött kondenzátor
Az ellenállásra jutó feszültség csökkenésével arányosan csökken a soros kör töltıáramának értéke is. Az egyre csökkenı
áram egyre lassuló ütemő töltıdést eredményez. A kondenzátor feszültsége ezért csak végtelen idı múlva éri el a
generátor feszültség értékét (a késıbbiekben látni fogjuk, hogy ez az idıérték a gyakorlatban jó közelítéssel
meghatározható).
Ekkor mivel UC = U0, így a huroktörvénybıl adódóan: UR = 0, és ezért I = 0.
1
17.A 17.A
A kondenzátor viselkedése
Megállapíthatjuk, hogy a bekapcsolás idıpillanatában a kondenzátor rövidzárként viselkedik, így az áramot csak a vele
sorba kapcsolódó ellenállás korlátozza.
Ha a kondenzátor teljesen feltöltıdött, akkor az áramkörben nem folyik áram, azaz szakadásként viselkedik.
Az áram és a feszültség
Az áram és a feszültség változásának matematikai leírására az
 −
t  −
t

U c = U 0 ⋅ 1 − e ⋅C
R  és az I = I ⋅ e R⋅C
  0
 
U0
összefüggések szolgálnak, ahol I 0 = és e ≈ 2,7182.
R
A kondenzátor kisütése
Kisütéskor a kapcsolót a B állapotba kell kapcsolni, aminek segítségével a generátort lekapcsoljuk a soros kört alkotó R-
C elemekrıl.
Ekkor a kondenzátor úgy viselkedik, mint egy U0 feszültségő generátor.

U0
I0 = áram alakul ki, ami a kondenzátort az ellenálláson keresztül kisüti. Ez az áram ellentétes irányú a
R
töltıáramhoz képest.
Kondenzátor kisütése Kondenzátor jellemzıi kisütéskor
Az áram és a feszültség
Az áram és a feszültség változásának matematikai leírására az
t t
− −
Uc =U0 ⋅ e R⋅C és az I = I0 ⋅ e R⋅C
összefüggések szolgálnak, ahol
Kisütı áram
A kondenzátor feszültsége, ennek következtében a kisütı áram értéke is csökken, aminek az eredménye az, hogy t = ∞
idı múlva mindkettı nulla lesz.
A kondenzátor
Észrevehetjük azt, hogy mind töltıdés, mind kisütés esetén az átkapcsolás idıpillanatában az áram értéke maximális. Ha
az áramkörben az áramkorlátozó hatást csak a vezeték fajlagos és a generátor belsı ellenállása testesítené meg, akkor a
kondenzátor szigetelı rétege károsodhatna. Ezért szükséges az ellenállás szerepeltetése az áramkörben.
Az idıállandó fogalma, a kondenzátor energiája, veszteségei
Az idıállandó
Az idıállandó az a mennyiség, amely a kondenzátor áramkörben betöltött szerepét jellemzi. Ennek értékét számítással
és méréssel is meghatározhatjuk.
Jele a τ .
2
17.A 17.A
Meghatározásához induljunk ki az áramerısség kiszámítására szolgáló képletbıl. Az idıt kifejezve:

Q
t= ,
I0
ezért Q = C·U0
C ⋅U 0 C ⋅U 0 ⋅ R
τ= = = R ⋅C .
U0 U0
R
Idıállandó
Idıállandó alatti feltöltıdés:
A gyakorlatban a folyamatokat azonban csak 5 τ idı eltelte után tekinthetjük befejezettnek, mivel a valóságban R·C idı
alatt a kondenzátor csak 63 %-osan töltıdik fel, illetve kisütöttségi állapota csak 37 %-os. Mindez méréssel is
bizonyítható, ha a kondenzátor feszültségét az idı függvényében vizsgáljuk.
Az idıállandó
A töltıdési és kisütési idıállandó

Ez az idı nem más, mint a töltıdést és a kisütést jellemzı idıállandó:
τ = R·C . ( τ ) = s
A kondenzátor kezdeti I0 áramértékkel τ idı alatt érné el az U0 feszültség értéket, és ennyi idı alatt vesztené el a teljes
feszültségét is.
Töltıdés és kisütés
Ha a feszültség – idı értékpárokat koordináta rendszerben ábrázoljuk, akkor, mint az ábrán is látható, a töltési és a
kisütési jelleggörbébıl a τ értéke egyszerően megszerkeszthetı.
A kondenzátorok energiája
A tárolt energia
Mivel Q és U kölcsönösen függnek egymástól, a tárolt energia pontos meghatározása némi kiegészítésre szorul.
Tételezzük fel, hogy egy kondenzátorba egymás után egyenként helyezzük be a töltéseket.
• Az elsı után a feszültség U0, az energia q·U0 lesz.

• A második után a feszültség 2·U0, az energiája, q·2·U0 stb.
Az elektronok energiái egy-egy téglalap területének felelnek meg, és az eredı energia ezeknek a területeknek az
összege, vagyis a Q alapú és U magasságú derékszögő háromszög területe. Egy adott Q1 töltést és a hozzá tartozó U1
feszültséget kiválasztva a W = Q1·U1 szorzat egy téglalap területét adja.
A feltöltött kondenzátor fegyverzetein lévı különnemő töltések vonzzák egymást, tehát energiával rendelkeznek.
Energiájuk ugyanakkora, mint amekkora munka árán lehetett a töltéseket az elektródákra vinni. Ha a fegyverzetek
között U feszültség van, és Q töltést akarunk felvinni a lemezekre, akkor ez a munka
W = Q·U értékő lesz.
3
17.A 17.A
A háromszög területe, tehát a tárolt energia ennek pont a fele:
1
és mivel ezért: W= C ⋅U és mivel Q = C·U
2
1
W= C ⋅U 2 .
2
Ez azt jelenti, hogy a kondenzátor energiája egyenesen arányos a kapacitásával és a fegyverzetei közé kapcsolt
feszültség négyzetével.
A kondenzátor töltöttségi állapotát, és így energiáját hosszú ideig képes megırizni. Arra is ügyeljünk, hogy az
energiatárolás következtében egy feltöltött kondenzátor halálos áramütést okozhat!
A kondenzátor energiája
A kondenzátor veszteségei
Mivel az ebben a fejezetben megismert áramköri elem, a kondenzátor viselkedése sem ideális, ezért meg kell
határoznunk a helyettesítı kapcsolását. Ez nem más, mint a kondenzátor és egy vele párhuzamosan kapcsolódó
veszteségi ellenállás. Az Rv ellenállás a már említett átvezetési és polarizációs veszteség eredıjét képviseli.
Helyettesítı kapcsolás
Átvezetési veszteség
Mivel tökéletes szigetelıanyag nem létezik, mindegyik rendelkezik kevés számú szabad töltéshordozóval. Ezért kis
mértékben vezetik az elektromos áramot, amit átvezetésnek nevezünk. Az ebbıl származó veszteséget átvezetési
veszteségnek nevezzük.
Dielektromos veszteség
A dielektromos veszteség két jelenség eredı hatása, a polarizációs és az átvezetési veszteségé. A polarizáció során az
anyag energiát vesz fel a térbıl, amely a felmelegedését okozza. Ez a polarizációs veszteség függ az anyagtól és a
polarizáció szaporaságától (amit a villamos tér irányának gyakori változtatásával növelhetünk).
Veszteségi tényezı
Veszteségi tényezı (tgδ): a kondenzátor váltakozó feszültségő üzemére jellemzı adat, amely a kondenzátor veszteségi
és meddı teljesítményének viszonyát fejezi ki.
Pv
tgδ =
Pm
4
17.B 17.B
17.B Alapáramkörök alkalmazásai – Hangolt (szelektív) erısítık
Értelmezze a hangolt erısítık mőködését!

Mutassa be a hangolt erısítık alapjellemzıit: rezonancia frekvenciáját, jósági
tényezıjét, sávszélességét és feszültségerısítését!
Mutassa be a hangolt erısítık gyakorlati alkalmazási lehetıségeit!
Mutassa be a hangolt erısítı sávszőrıs csatolásának gyakorlati szerepét!
Hangolt erısítı párhuzamos LC rezgıköre
A hangolt erısítı
Az eddig megismert erısítıktıl azt kívántuk meg, hogy adott frekvenciatartományban kis torzítással erısítsenek.
Hangolt erısítıket azért készítünk, mert további követelményt is ki kell elégíteniük. Ez a követelmény lehet, hogy a
kijelölt frekvenciatartományon kívül ne vigyenek át.
Azokat az erısítıket, amelyek ezt a két követelményt egyaránt kielégítik, szelektív erısítınek nevezzük. A szelektív
erısítıkben a kívánt átviteli sávot kiválasztó rezgıkörök, hangolt körök vannak, innen ered az elnevezés is.
A hangolt erısítı frekvenciafüggısége

A hangolt erısítıkre a rádiófrekvenciás tartományban van szükség. Lehetnek kis és nagyjelő erısítık egyaránt.
Ha egy emitterkapcsolású erısítı kollektorellenállását párhuzamos rezgıkörrel helyettesítjük, akkor az erısítés csak egy
meghatározott frekvencián fog bekövetkezni, a rezonanciafrekvencián, ezért meg kell ismerkedni a párhuzamos rezgıkör
tulajdonságaival.
A rezgıkör jellemzıi
Az ellenállások:
R L = rL ⋅ Q L2 , illetve
RC = rC ⋅ QC2 .
A rezgıkör
A következı ábrán egy valóságos rezgıkör látható, melyben az rL és rC a tekercs, illetve a kondenzátor soros veszteségi
ellenállása.
A rezgıkör kapcsolási rajza
A tekercs soros veszteségi ellenállása

A veszteségi ellenállást modellezhetjük úgy, hogy az ideális áramköri elemmel sorosan vagy párhuzamosan kapcsoljuk.
A kondenzátor soros veszteségi ellenállása

A valóságos kondenzátorok sokkal jobban megközelítik az ideális kondenzátort, mint a tekercsek. Ez azt jelenti, hogy a
kondenzátor fázistolása sokkal közelebb van a 90°-hoz, mint a tekercs.
A valóságos rezgıkör
A rezgıkörre jellemzı, hogy akkor van rezonancia, ha az XL = XC . Ilyenkor a rezonancia frekvencia:
1
f0 = .
2π ⋅ L ⋅ C
A tekercsre és a kondenzátorra jellemzı a jósági tényezıjük. A tekercs és a kondenzátor akkor jó, ha a jósági
tényezıjük nagy értékő, ez akkor következik be, ha a reaktancia és a soros vesztéségi ellenállás hányadosa is nagy
értéket ad. Összefüggés formájában:
XL
QL = , vagy
rL
1
17.B 17.B
XC
QC = , ahol
rC
az rL és rC a tekercs és a kondenzátor soros veszteségi ellenállása. Ha megnézzük a valóságos rezgıkör helyettesítı
kapcsolását, akkor látható, hogy egy váltakozóáramú vegyes kapcsolásról van szó, melynek kezelése bonyolult.
A rezgıkör impedanciájának éa admittanciájának frekvenciafüggése a következı ábrán van szemléltetve.
A Z= f(f) jelleggörbe Az Y= f(f) jellegörbe
A párhuzamos veszteségi ellenállás

Ha a kapcsolást átalakítjuk úgy, hogy a soros veszteségi ellenállások helyett párhuzamos veszteségi ellenállásokat
képzünk, akkor a két veszteségi ellenállás egymással párhuzamosan lesz kapcsolva, melynek eredıjét R értékkel
rajzoltuk meg a jobb oldali ábrán.
A tekercs és a kondenzátor jósági tényezıje

A jósági tényezık ezekkel kifejezve:
RL
QL = , illetve
XL
R
QC = C .
XC
Az erısítık helyettesítı képében a párhuzamos veszteségi ellenállást alkalmazzuk.
A kondenzátor veszteségi tényezıje

Esetenként a kondenzátor jósági tényezıje helyett a veszteségi tényezıt adják meg, amit tgδ-val jelölünk, amely nem
más, mint annak a szögnek a tangense, amely a kondenzátor fázistolását 90°-ra egészíti ki. Ez a tényezı kis értékő,
ezért a gyakorlatban ennek a tízezerszeresét szokták megadni.
Az ellenállás származtatása
Ha meghatároztuk a két párhuzamos veszteségi ellenállást, akkor ezek eredıje:
Rv = R L × RC , és R L = Q02 ⋅ rL vagy R L = Q0 ⋅ X L 0 .
Így a rezgıkör jósági tényezıje:
Rv
Q0 = Q L × QC = .
XL
A nevezıbe a kapacitív reaktancia is írható, hiszen XL = XC .
A rezgıkör sávszélessége
A rezgıkör sávszélessége:
f0
B= .
Q0
Ha a rezgıkört terheljük, akkor az eredı veszteségi ellenállás csökken, a rezgıkör jósági tényezıje is csökken, ami a
sávszélesség növekedését idézi elı.
2
17.B 17.B
Hangolt erısítı
A munkaellenállásként párhuzamos rezgıkört tartalmazó erısítıket egyhangoltkörös erısítınek, a sávszőrıt

tartalmazó erısítıt sávszőrıs hangolt erısítınek nevezzük.
Egyhangoltkörös erısítı
+Ut
C L
B iB β iB C
R1 Ki
C2 Rg
Be C 1
Ube R1 R2 rbe rki Rp Uki Rt
T
Ug
U ki Rt
Rg
R2 E E
Ug RE CE
Egyhangoltkörös erısítı kapcsolási rajza és helyettesítıképe
A párhuzamos rezgıkör rezonanciafrekvencián az Rp párhuzamos veszteségi ellenállásával helyettesíthetı, ezért a

hangolt erısítı erısítése:
h21  1 
Au 0 = − ⋅  × R p × Rv  .
h11  h22 
Az erısítés indexe arra utal, hogy ez a kifejezés csak rezonancián érvényes. Az erısítı sávszélessége megegyezik a
rezgıkör terhelt sávszélességével:
f 0er
Ber = .
Qer
További jellemzık:
1
× R p × Rt
h22
Qer = az erısítı jósága,
XL
1
f 0er = az erısítı rezonanciája, ahol
2π ⋅ L ⋅ C er
C er = C + C ki (Cki a tranzisztor kimeneti kapacitása, ezért f0er < f0rezg)
Transzformátoros csatolású egyhangoltkörös erısítı

Transzformátoros csatolással lehetıség van a terhelés illesztésére az erısítı kimeneti ellenállásához.
+Ut
n1 n2
C L U ki Rt
R1
C1 C2
Be
T
Rg
R2
Ug RE CE
Transzformátoros csatolású egyhangoltkörös erısítı kapcsolási rajza
3
17.B 17.B
Jellemzık:
n1
• a= , a transzformátor áttétele.
n2
h21  1 1 
• Au 0 = − ⋅  × R p × 2 Rv  ⋅ a az erısítı erısítése,
h11  h22 a 
1 1
× R p × 2 Rt
h a  1 1 
Qer = 22 vagy Qer = ω 0 ⋅ (C + C ki ) ⋅  × R p × 2 ⋅ Rt  a jósági tényezı,
•

XL  h22 a 
f 1
• Ber = 0er = a sávszélesség.
Qer  1 1 
2π ⋅ (C + C ki ) ⋅  × R p × 2 ⋅ Rt 
 h22 a 
Egyhangoltkörös erısítı mőveletierısítıvel
Invertáló kapcsolás: Nem invertáló kapcsolás:

L L
C C
Be R1 R1
Ki Ki
Rg Rg Be
Ug R3 U ki Rt Ug R3 U ki Rt
Jellemzık: Jellemzık:
1 1
• f0 = a rezonanciafrekvencia, • f0 = a rezonanciafrekvencia,
2π ⋅ L ⋅ C 2π ⋅ L ⋅ C
X X
• Q0 = L 0 a jósági tényezı, • Q0 = L 0 a jósági tényezı,
rs rs
f f
• B = 0 a sávszélesség, • B = 0 a sávszélesség,
Q0 Q0
Rp Rp
• Au 0 = − az erısítés rezonancián, • Au 0 = 1 + az erısítés rezonancián,
R1 R1
r r
• AuDC = − s az erısítés f = 0 Hz-en, • AuDC = 1 + s az erısítés f = 0 Hz-en,
R1 R1
• R3 = R1 × rs . • R3 = R1 × rs .
Hangolt erısítı sávszőrıs csatolással
A sávszőrıs csatolás
A rezgıköröket a híradástechnikában igen sokszor egyes adott frekvenciájú jelek kiválasztására, szelektálására
használják. A rezgıkörök és más szelektálásra alkalmas körök szelekciós képességét a kör szelektivitásával
jellemezhetjük. A szelektivitás arról ad képet, hogy a szelektív kör a kiválasztandó hasznos jelet mennyivel nagyobb
szinten képes átengedni, mint a bemenetre vele azonos szinten érkezı, de eltérı frekvenciájú zavaró jelet.
A sávszőrıs csatolás elemzése

A megkívánt szelektivitást egyszerő rezgıkörökkel nem tudjuk biztosítani, ezért csatolt rezgıköröket alkalmazunk.
4
17.B 17.B
Az induktív csatolású sávszőrı U=f(f) jelleggörbe
Csatolt rezgıkörökrıl (csatolt sávszőrıkrıl) akkor beszélünk, amikor az egyik rezgıkörbıl a másikba valamilyen csatolás
(pl. induktív vagy kapacitív) révén energia jut át.
Attól függıen, hogy az egyik kör energiájának kisebb, illetve nagyobb része jut át csatolás révén a másik körbe, laza ill.
szoros csatolásról beszélünk.
A csatolt kör
A csatolás mértékét a csatolási tényezıvel adjuk meg.
U ki Φ 2
k= = és
U be Φ 1
M
k= , ahol M a kölcsönös induktivitás.
L 1 ⋅ L2
Többnyire L1 =L2, ilyenkor
M
k= .
L
Az ideális, laza és a szoros csatolás
Az átviteli jelleggörbe alakjának a változtatása, megvalósítható a csatolási tényezı értékének változtatásával. A csatolási
tényezı értékei k = 0...1 tartományba eshet.
Ha a tényezı egyhez közeli, akkor szoros csatolásról, az egytıl távoli értékek esetén laza csatolásról beszélünk.
A sávszőrıs csatolás
A sávszőrıs csatolás elınyei:
• az átviteli sávban egyenletes erısítés,

• jelentıs sávszélesség és
• a sávszéleken nagy meredekségő vágás.
A sávszőrıs csatolás hátránya, hogy a veszteségek következtében kisebb feszültségerısítés érhetı el, mint az egy
rezgıkörös esetben.
+Ut
n1 n2
C L L C U ki Rt
R1
M
C2
Be C 1
T
Rg
R2
Ug RE CE
Hangolt erısítı sávszőrıs csatolással
5
17.B 17.B
A kétfokozatú erısítı csatolással

Ha egy kétfokozatú földelt emitteres hangoltkörös erısítıt építünk ki sávszőrıs csatolással, akkor a kapcsolásban négy
rezgıkör biztosítja a jó szelektivitást és a megfelelı átviteli karakterisztikát.
Erısítı fokozatok
A korszerő kisjelő hangolt erısítıkben nagyfrekvenciás integrált áramkörök nyernek alkalmazást, a kívánt átviteli sávot
pedig mechanikus szőrıkkel biztosíthatják.
6
18.A 18.A
18.A Mágneses erıtér
Ismertesse a mágneses erıtér fogalmát és értelmezze jellemzıit: a térerısséget, az

indukciót, a fluxust és a gerjesztést!
Értelmezze a gerjesztési törvényt!
Ábrázolással szemléltesse a mágneses erıteret!
Mutassa be az állandó mágnes mágnesességének anyagszerkezeti okait!
Értelmezze a mágneses erıtér erıhatásait!
Határozza meg a mágneses tér és az áram kölcsönhatásánál fellépı erıhatás
összefüggését!
Mutassa be a mágneses erı irányának meghatározását!
Egy amper
Egy amper (A) annak az állandó elektromos áramnak erıssége, amely két párhuzamos, egyenes, végtelen hosszúságú,
elhanyagolhatóan kis kör keresztmetszető, vákuumban egymástól 1 m távolságban elhelyezett vezetıben folyva, a két
−7
vezetı között méterenként 2·10 N erıt hoz létre.
Mágneses erıhatás
A mágneses kölcsönhatás is erıhatás formájában nyilvánul meg a számunkra.
Az erıhatás lehet:
• vonzás: például az állandó mágnes bizonyos fémeket vonz,

• taszítás: például az ellentétes áramirányú vezetékek taszítják egymást
Mágneses kölcsönhatás
A mágneses teret – a villamos térhez hasonlóan – érzékszerveinkkel nem tudjuk észlelni, ezért csak a kölcsönhatásai
alapján tudjuk megismerni.
Mágneses kölcsönhatás tapasztalható:
• áram járta vezetékek környezetében,

• állandó (permanens) mágnesek közelében.
Az állandó (permanens) mágnesek olyan mágneses tulajdonságú anyagok, amelyek közelében a mágneses jelenségek
kimutathatóak.
Az állandó mágnes tere Mágnes pólusai
Indukcióvonalak
A mágneses tér ugyanúgy, mint a villamos tér érzékszerveinkkel nem észlelhetı, ezért az egyszerőbb megismeréséhez
indukcióvonalakkal szoktuk szemléltetni.
Mágneses jelenségek
Ha egy mágnest megpróbálunk feldarabolni, akkor a kapott elemi mágnesek szintén dipólusként viselkednek.
Vonzás, taszítás
Ha két mágnest közelítünk egymás felé, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az ellentétes pólusok vonzzák, míg az azonos
pólusok taszítják egymást.
1
18.A 18.A
A mágneses indukcióvektor
2
A mágneses indukcióvektort, amely a mágneses tér erısségét jellemzi az egységnyi (1 m felülető 1 A -es áramú)
mérıhurokra ható forgatónyomatékkal adhatjuk meg.
M max
B=
I m ⋅ Am
ahol B az indukció jele, Im a hurok mérıárama, Am a hurok felület, Mmax a mérıhurokra ható maximális
forgatónyomaték.
N ⋅m V ⋅ A⋅ s V ⋅s
(B ) = 2
= 2
= =T
A⋅m A⋅m m2
Az indukció mértékegységének neve tesla (teszla).
A mágneses tér forgatónyomatéka

Minél nagyobb a mágneses tér, annál nagyobb a forgatónyomaték, melynek értéke függ a mérıhurok mágneses térrel
bezárt szögétıl is. A legnagyobb forgatónyomatékot akkor kapjuk, amikor a mérıhurok felülete és a mágneses tér
egymásra merılegesek.
Mágneses indukció
Egy adott tér mágneses kölcsönhatását egy mérıhurokkal mutathatjuk ki, amelyre mágneses tér forgatónyomatékot fejt
ki. A mágneses tér hatására a mérıhurok a forgatónyomaték irányától függı elfordulást végez.
Mérıhurok Mágneses tér egymenetes tekercs és szolenoid esetén
A tekercs mágneses tere

Ha egy tekercsre feszültséget kapcsolunk, akkor a tekercs meneteiben folyó áram a tekercs környezetében és
belsejében mágneses teret hoz létre. Ennek a mágneses térnek ugyanúgy, mint az állandó mágnesnek vannak pólusai.
Jobbkéz-szabály
A tekercs pólusait az ún. jobbkéz-szabály alkalmazásával tudjuk meghatározni: Tegyük a jobb kezünket a tekercsre úgy,
hogy ujjaink a menetekben folyó áram irányába mutassanak. Ezek után a kifeszített hüvelykujjunk az északi pólust
mutatja.
Jobbkéz-szabály A csavar szabály
A mágneses indukcióvonalak tulajdonságai

A mágneses indukcióvonalak tulajdonságai, hogy rövidülni igyekeznek, de az egyirányúak taszítják egymást. Ezért az
azonos áramirányú vezetékek vonzzák, míg az ellentétes irányúak taszítják egymást. Ha megfigyeljük ez pontosan
ellentétes az elektromos töltések, és a mágneses pólusok viselkedésével.
2
18.A 18.A
A vezeték mágneses tere
• Mint az ábra is mutatja, egy áramjárta vezetıt a mágneses tér koncentrikus körök formájában vesz körül.
• Az indukcióvonalakra a mágneses indukció vektora érintı irányú.
A mágneses tér létrehozásához elektromos áramra van szükség, ugyanis a mágneses tereket szabad töltéshordozók
áramlása hozza létre. A létrejövı mágneses tér iránya ezért függ a töltéshordozók áramlási irányától:
Ha az indukció irányát szeretnénk meghatározni, akkor ezt egy csavar behajtásához kellene hasonlítanunk, a csavar
haladási iránya az áram, míg a forgatás iránya az indukció vonalak irányával egyezik meg (csavar szabály).
Egyenes vezetık mágneses tere
Áramjárta vezetık közötti vonzás és taszítás

Ha két áramjárta vezetıt egymás közelébe helyezünk, akkor azok egymásra mágneses kölcsönhatást (áramjárta vezetık
közötti vonzás és taszítás) fejtenek ki.
Vonzás és taszítás áramjárta vezetık között
A mágneses teret jellemzı mennyiségek (fluxus, gerjesztés, térerısség)
A mágneses fluxus
A mágneses tér legfontosabb jellemzıje az indukcióvonalak sőrősége, vagyis a mágneses indukció, amely egyértelmően
tükrözi a mágneses térben ható erıt. Ahol az indukcióvonalak sőrőbbek, ott a mágneses tér erıssége nagyobb.
A mágneses fluxus fogalma

A mágneses fluxus pedig nem más, mint az adott felületen lévı indukcióvonalak száma.
A fluxus jele, kiszámítása

A fluxus jele a Φ, kiszámítása pedig a
Φ= B⋅ A
összefüggés alapján történik.
(Φ ) = Vs2 ⋅ m 2 = Vs = Wb .
m
A fluxus mértékegységének neve weber (véber).
A gerjesztés
Mint már megállapítottuk, minden mágneses teret elektromos árammal hozunk létre.
A teret létrehozó áramok összege a gerjesztés:

Θ = I1 + I 2 + I 3 + I 4
A gerjesztés Térerısség
3
18.A 18.A
A tekercsen áthaladó gerjesztı áram

Tekercs esetén a gerjesztı áram annyiszor halad át a téren, amennyi menettel (N) rendelkezik a tekercs. Ezért ebben az
esetben a gerjesztést a:
Θ = N ⋅ I összefüggés alapján lehet meghatározni. (Θ ) = A = Amenet
Ampermenet
A tekercs gerjesztésének mértékegysége tehát az amper, de utalva arra, hogy tekercsrıl van szó, használható az
ampermenet mértékegység is.
A mágneses térerısség
A mágneses térerısség az egységnyi indukcióvonal hosszra jutó gerjesztés, azaz
A
H = Θ ⋅ l , ahol (H ) = .
m
Ebbıl az összefüggésbıl egyértelmően kiderül, hogy adott gerjesztés mellett erısebb mágneses tér jön létre, ha a
térben lévı indukcióvonalak rövidebbek.
Térerısség egy tekercs környezetében

Vizsgáljuk meg, hogyan lehet meghatározni a térerısséget egy áramjárta tekercs környezetében! Mint az ábra jelölései
alapján látható, a tekercs belsejében és a tekercsen kívül különbözı nagyságú térerısség alakul ki.
Az áramjárta tekercs környezetében létrejövı térerısség meghatározása

Mivel H2 < H1 így az összefüggésbıl a második tag elhanyagolható. Ezért a tekercs környezetében kialakult térerısség
nagyságát a
Θ
H= képlettel lehet meghatározni.
l1
Ha megfigyeljük az l1 hosszúság nem más, mint a tekercs hossza.
A gerjesztési törvény
A gerjesztési törvény: Θ = H1·I1+H2·I2 alakban írható fel.
Erıhatás mágneses térben
Helyezzünk egy B erısségő mágneses térbe egy áramjárta vezetıt úgy, hogy az áramjárta vezetı és az indukcióvonalak
egymással 90° szöget zárjanak be!
A homogén mágneses tér és a vezetı mágneses tere egymással kölcsönhatásba lép, minek eredménye az
F = B ⋅ I ⋅l
erıhatás, ahol a vezetınek a mágneses térben lévı hossza.
A vezetı és az indukcióvonalak nem merılegesek egymásra

Ha az áramjárta vezetı és az indukcióvonalak nem merılegesek egymásra, akkor a létrejövı erıhatás kisebb, mivel a
vezetınek csak azt a részét szabad figyelembe venni, amely B-re merıleges. Ebben az esetben
F = B ⋅ I ⋅ l ⋅ cos α
ahol α a merılegessel bezárt szög.
Erıhatás mágneses térben Áramjárta vezetıre ható erı
Menetszám
A gyakorlatban egyenes vezetı helyett N menetszámú tekercset használnak (villanymotor, hangszórók stb.), ilyenkor az
áram N-szer halad át a téren, így a létrejövı erı is ennyiszer nagyobb lesz: F = N ⋅ B ⋅ I ⋅ l
4
18.B 18.B
18.B Alapáramkörök alkalmazásai – Nagyjelő erısítık
Értelmezze a kivezérelhetıség, a hatásfok és a nagyjelő erısítés fogalmát!

Ismertesse a nagyjelő erısítık fajtáit, erısítıosztályait és munkapont-beállítási
lehetıségeit!
Ismertesse az egyes erısítıosztályok hatásfokát meghatározó tényezıket!
Mutassa be a nagyjelő erısítık gyakorlati alkalmazási lehetıségeit!
Mutassa be a teljesítményerısítık túlterhelés elleni védelmi lehetıségeit!
Az erısítık osztályozása
A nagyjelő erısítık fıként az erısítık meghajtó és végfokozataiban nyernek alkalmazást. Feladatuk, hogy a terhelésen
meghatározott feszültséget és teljesítményt adjanak le, minél jobb hatásfok és torzítás mellett.
Megkülönböztetünk A, AB, B és c osztályú erısítıket.
Vizsgálatuk és méretezésük során a matematikai módszerek mellett grafikus módszereket is alkalmazunk.
A nagyjelő feszültségerısítık általános jellemzése

A nagyjelő feszültségerısítık nagy jelfeszültséget biztosítanak, jelentısebb teljesítmény nélkül.
A nagyjelő erısítık általános jellemzése

A teljesítményerısítık olyan áramkörök, amelyeknél alapvetı követelmény a nagy kimeneti teljesítmény elérése,
feszültségerısítése viszont nem jelentıs szempont.
A nagyjelő erısítık esetén is érvényesek azok az elvek, amelyeket a kisjelő erısítıknél megállapítottunk. A munkapont
környezetében történı jelentıs feszültség és áramingadozások miatt meg kell vizsgálni a mőködés korlátait és a
jeltorzításokat.
Így a nagy jelekkel dolgozó erısítık vizsgálata során az alapkövetelmények a határértékekre és a torzításra
vonatkoznak.
A tranzisztorok kimeneti jelleggörbéi

A következı ábrán látható egy tranzisztor kimeneti karakterisztikái, amely megmutatja a kollektor áram függését a
kollektor-emitter feszültségtıl a bázisáram függvényében.
A tranzisztor jelleggörbéi A teljesítménytranzisztor korlátozó tényezıi
A tranzisztorok kimeneti jelleggörbéjén a kivezérlés és a munkapont kiválasztása

A tranzisztorok kimeneti jelleggörbéjébıl megállapítható, hogy a munkapont és a kivezérlés megválasztását több
tényezı befolyásolja.
A határadatok
A határadatok:
• A maximális veszteségi teljesítmény hiperbolája. Ez a környezeti hımérséklettıl és az elvezetett

hımennyiségtıl függ.
1
18.B 18.B
• A maximális kollektorfeszültség,
• A legnagyobb kollektoráram, amely fölött igen megnı a torzítás,
• A telítési tartomány, amely a kivezérelhetıséget korlátozza kisebb feszültségek esetén,
• A lezárási tartomány, amely szintén határt szab a kivezérelhetıségnek a kis áramerısségek esetén.
A maximális veszteségi teljesítmény PDmax megtalálható a tranzisztor katalógusban. Ennek értéke:
PD max = T j − TkRth .
ahol Tj a legnagyobb megengedett záróréteg hımérséklet. A különbözı Rth hıellenállásra és környezeti hımérsékletre
vonatkozó veszteségi teljesítményt görbesereggel, vagy számértékkel adhatják meg.
A tranzisztor veszteségi teljesítményébıl és a hatásfok ismeretében meghatározható a tranzisztorból kivehetı
legnagyobb teljesítmény értéke.
A kivezérelhetıség
A végerısítı fokozatoknál fontos szempont a minél nagyobb kivezérelhetıség, hiszen maximális erısítés csak teljes
kivezérléskor jön létre. Teljes kivezérlésnek nevezzük a tranzisztor telítıdéséig és lezárásáig történı vezérlését.
Törekedni kell kis maradékfeszültségő és maradékáramú tranzisztorok alkalmazására, mert így a vezérlési tartomány
UT
növelhetı. A jelfeszültség értéke, maximális amplitúdója A-osztályú beállítás esetén kb. , míg B osztályú
2
beállításkor közel UT értékő lehet.
A nagyjelő erısítıknél a torzítás a tranzisztorok bemeneti jelleggörbéjének nonlinearitásából következik. A torzítás

csökkentésének a lehetısége negatív visszacsatolással valósítható meg.
A teljesítményerısítık jellemzıi
A teljesítményerısítıknél feladat az adott teljesítmény szolgáltatása, amelyhez meghatározott feszültség és áramértékek
tartoznak. Ezek az erısítık tehát egyenáramú energiából, a vezérlés hatására a hálózat segítségével váltakozóáramú
energiát állítanak elı, tehát mint energiaátalakító mőködnek. Az átalakításra jellemzı a hatásfok, amely kisebb mint egy,
hiszen az átalakítás közben nemkívánatos hı is fejlıdik.
Ha kollektorkapcsolású erısítıfokozatot alkalmazunk, akkor a kis kimeneti impedancia a kimenı transzformátor

mellızését lehetıvé teszi. Az ilyen fokozat feszültségerısítése kisebb mint egy, ezért az elıerısítı fokozatnak a kimeneti
feszültség nagyságrendjébe esı feszültséget kell elıállítania.
Földelt emitteres erısítıfokozat alkalmazásakor, bár teljesítményerısítése jelentıs, hátrányként jelentkezik a nagy
kimeneti impedancia.
A terhelés illesztése az erısítıhöz kimenı transzformátor alkalmazását igényli.
A teljesítmények, a hatásfok és a teljesítményerısítés

A teljesítményerısítık fontos és jellemzı adatai:
• Pki a kimeneti váltakozóáramú teljesítmény,

• PT a tápfeszültség forrásból felvett egyenáramú teljesítmény,
• PD a disszipált, vagy veszteségi teljesítmény,
PD = PT − Pki
• η a hatásfok százalékban, amely:
Pki
η= ⋅ 100
PT
A hatásfok nagy értékő, ha a terhelést illesztjük és nagy a kivezérlési tartomány.
• Pbe a bemeneti, vezérlı teljesítmény,
• Ap a teljesítményerısítés:
Pki
Ap = .
Pbe
A torzítás
k a torzítás értéke, amely a munkapont megfelelı kialakításával és negatív visszacsatolás alkalmazásával csökkenthetı.
A nagyjelő fokozatok nemlineáris torzítása a nagy jelfeszültség miatt általában nagyobb, mint amekkorát
megengedhetünk. Ezért a nagyjelő erısítık mindig nagy hurokerısítéső negatív visszacsatolásban mőködnek.
2
18.B 18.B
A osztályú teljesítményerısítı
Az A osztály ismérvei
Az A osztályú üzemmódban mőködı (a bemenı jelenek mindkét fél periódusát erısítı), emitterkapcsolású
erısítıfokozatot a kis hatásfok miatt a nagyobb teljesítményő fokozatok meghajtására használják.
A
Emitterkapcsolású A-osztályú fokozat kimeneti jelleggörbe
Munkapontok kialakítása
A kollektor ellenállás szerepét az illesztı transzformátor primer tekercse helyettesíti. Ennek a kis ellenállása határozza
meg az egyenáramú munkaegyenes meredekségét, úgy hogy közel függıleges egyenest kapunk.
A kimenı transzformátor feladata

A kimenı transzformátor feladata az erısítı illesztése a terheléshez, a maximális teljesítmény-átvitel érdekében.Illesztett
esetben a terhelésre a legnagyobb teljesítmény jut.
Az áttétel hatása
A transzformátor menetszám áttételének megfelelı megválasztásával elérhetı, hogy bármilyen terhelés jól illeszthetı a
kollektorkörhöz:
R = a 2 ⋅ Rt .
A legnagyobb kivezérléshez és kimeneti teljesítménynek megfelelıen választott munkapont a legnagyobb veszteségi
teljesítmény görbéjén (hiperboláján) helyezkedik el, ami az
PD max
I C0 =
U CE 0
összefüggéssel belátható.
A maximális kollektoráram és az optimális munka ellenállás

Az ábrából is látható, hogy a kollektoráram legnagyobb értéke kb. kétszer nagyobb a nyugalmi áramnál:
I C max ≈ 2 ⋅ I C 0 .
A váltakozóáramú munkaegyenes, amely meghatározza az erısítı optimális munkaellenállását is:
U CE max U CE 0 U T
Rt = ≈ ≈ = RE
I C max I C0 IC0
összefüggésekbıl határozható meg.
A teljesítményerısítık minıségi jellemzıje a hatásfok, amely megmutatja, hogy az erısítı a tápforrásból felvett
egyenáramú teljesítmény hányad részét hasznosítja.
A felvett egyenáramú teljesítmény:

PT = U T ⋅ I C 0 .
Az osztályok meghatározása
A teljesítményerısítık feladata, hogy a terhelésen egy meghatározott teljesítményt és feszültséget adjanak le minél
nagyobb hatásfok és minél kisebb torzítás mellett. Üzemmódjaik szerint lehetnek A, AB, B és C osztályúak.
A kivezérlési tényezı
A kimeneti teljesítményt (Pki) elıállíthatjuk, ha a kollektoráramnak és kollektorfeszültségnek az effektív értékeit
összeszorozzuk a kivezérlési tényezıvel mv.
Teljes kivezérléskor az mv = 1, ha nincs vezérelve, akkor mv = 0 értékő.
3
18.B 18.B
A kimeneti teljesítmény
Ha a tranzisztorveszteségektıl eltekintünk, akkor:
U CEcs I Ccs 1 2
Pki = mv ⋅ ⋅ mv ⋅ ≈ mv ⋅ U T ⋅ I C 0 .
2 2 2
A hatásfok és a teljesítmények
A tranzisztor veszteségeitıl eltekintve, a hatásfok:
Pki 1
η= ⋅ 100 ≈ ⋅ mv2 ⋅ 100 .
PT 2
Ha a kivezérlés mv = 1 , akkor a η = 50% , félig történı kivezérlésnél mv = 0.5, ekkor η = 12.5% .
A tranzisztorveszteségek elenyészıek, de a transzformátor fogyasztása számottevı. Így az A osztályú teljesítményerısítı

hatásfoka a veszteségeket is figyelembe véve kb. 30..33 %-osnak vehetı.
A tranzisztoron létrejött disszipációs teljesítmény mv = 1 esetén:

1
PD = PT − Pki = ⋅ U CE 0 ⋅ I C 0 .
2
Kivezérlés nélkül kétszer akkora teljesítmény melegíti a tranzisztort, mint teljes kivezérlésnél. A kivezérlés csökkenésével
a disszipációs teljesítmény növekszik.
Ellenütemő teljesítményerısítık
Az ellenütemő fokozat
A jobb minıségő nagy jelő erısítıket mint szimmetrikus fokozatokat építjük fel, és az ilyen teljesítményerısítı
fokozatokat nevezzük ellenütemő erısítıknek.
Ezen fokozatokban lévı két teljesítménytranzisztort két egyenlı nagyságú de fázisban 180°-kal eltérı feszültség
vezérli. Ilyenkor hol az egyik, hol a másik tranzisztor vezet, miközben a másik lezárt állapotban van.
A vezérlésnek ellenütemben kell létrejönnie, így a terhelésen egy-egy tranzisztor váltakozó áramának a kétszerese
jelenik meg.
Az ellenütemő fokozat mőködése

Az Ube bemenı jel pozitív félperiódusában az egyik tranzisztor vezet és létrehozza a kimeneti feszültség pozitív
félperiódusát, a negatív félperiódus alatt a másik tranzisztor vezet és létrehozza a kimenıfeszültség negatív
félperiódusát, amit a következı ábrán is láthatunk.
+UT
P
Tr1 T1 IC1
Uki Rt
Ube1
Ube
Ube2 Tr2
RE CE
t0 T2
Rth
IC2
Az ellenütemő fokozat rajza
Az IC = f(UBE) jelleggörbe alsó görbülete miatt, a kis értékő vezérlıjeleknél, nemlineáris torzítás jelenik meg a
kimeneten a jeleben, amely a karakterisztika törésében nyilvánul meg.
Ezt a torzítást B-osztályú vagy átváltási torzításnak nevezünk.
A minıségi követelmények
A kimenıtranszformátoros fokozatok szerény minıségi követelményeket biztosítanak, ezért csak olyan esetekben
alkalmazzák, amikor a tápfeszültség kis értékő, vagy a terhelés ellenállása és a tápfeszültség között aránytalanság áll
fenn.
4
18.B 18.B
Az A- osztályú ellenütemő teljesítményerısítık mőködése

A-osztályú beállítás esetén az erısítı hatásfoka megegyezik az egyszerő A-osztályú fokozatéval, de a két erısítıelem
mőködése miatt a kimeneti teljesítmény a duplája.
Az ellenütemő fokozat torzítása lényegesen kisebb, mint az egyszerő A-osztályú fokozaté.
A lényegesen nagyobb hatásfokkal rendelkezı B-osztályú ellenütemő fokozatok torzításai csak kicsivel
kedvezıtlenebbek, mint az A-osztályú ellenütemő fokozatok adatai, ezért ritkán alkalmaznak A-osztályú ellenütemő
fokozatokat teljesítményerısítıként.
A B-, osztályú ellenütemő teljesítményerısítık mőködése

A B-osztályú teljesítményerısítıkben a munkapont IC = 0 közelében a vízszintes tengely mellett helyezkedik el, a
kollektorfeszültség pedig közel megegyezik az UT tápfeszültséggel. Egy erısítıelem a szinuszos vezérlıjeleknek csak az
egyik felét képes erısíteni. A kimeneten teljes szinuszhullám elıállítása csak ellenütemben mőködtetett tranzisztorokkal
lehetséges.
A B-osztályú teljesítményerısítı
jelleggörbéje Az AB-osztályú mőködés
Az AB osztályú ellenütemő teljesítményerısítık mőködése

A torzítás megszüntethetı, ha a tranzisztorok UBE feszültségét a következı ábrán szemléltetett módon állítjuk be, amely
így IC0 értékő nyugalmi áramot eredményez.
Így az erısítı AB-osztályú beállításba kerül. Ilyenkor a két tranzisztor árama egymással megegyezik, de ellentétes
irányú, az erdıjük pedig nulla értékő.
Az erısítı ilyen beállításban vezérlés nélkül is egyenáramú energiát vesz fel.
Az AB-osztályú beállítás esetén a hatásfok η = 75% .
A B osztályú üzemmód teljesítményviszonya

Ideális tranzisztorokat feltételezve, valamint ha a két tranzisztor azonos paraméterekkel rendelkezik, akkor elegendı az
egyik tranzisztorra elvégezni a számításokat és ebbıl elıállíthatóak a kapcsolásra jellemzı összefüggések.
A felvett egyenáramú teljesítmény kétszerese az egy tranzisztor által felvett teljesítménynek, ezért:
I C max
PT = 2 ⋅ U T ⋅ .
π
A kimeneti váltakozó áramú teljesítmény:
U CEcs I Ccs 1
Pki = mv ⋅ ⋅ mv ⋅ = ⋅ mv2 ⋅ U T ⋅ I C max .
2 2 2
A hatásfok
Pki π
η= ⋅ 100 = mv ⋅ ⋅ 100 .
PT 4
Teljes kivezérlés esetén, amikor mv = 1, a hatásfok: η = 78.5%.
Fél kivezérlésnél, amikor mv = 0,5, akkor a hatásfok η = 39.25% .

Teljes kivezérlésnél a hatásfok η = 78.5%, sokkal nagyobb mint az A-osztályú üzemben.
Látható, hogy a B-osztályú erısítıknél a hatásfok kivezérlési tényezıvel arányos, míg A-osztályú erısítıknél a tényezı
négyzetével arányos.
5
18.B 18.B
A tranzisztoron fellépı disszipációs teljesítmény az elızı összefüggésekbıl levezethetı.
• Vezérlés esetén: PD = PT−Pki =0.136·UT·ICmax.

• Ha nincs vezérelve, akkor a tranzisztor le van zárva, áram nem folyik, így: PD = 0.
Komplementer teljesítményerısítık
A komplementer tranzisztorpár
A tranzisztoros végfokozatok modernebb változatai nem kimenı transzformátorral üzemelnek. A meghajtó
transzformátor is elhanyagolható komplementer (kiegészítı) végerısítı tranzisztor- pár alkalmazásával. A következı
ábrán a B- osztályú komplementer emitterkövetıvel felépített ellenütemő teljesítményerısítı elvi rajzát láthatjuk.
Az elvi kapcsolás
A képen a B-osztályú komplementer végerısítı elvi kapcsolási rajzát láthatjuk.
B-osztályú komplementer végerısítı elvi kapcsolási rajza
A B-osztályú komplementer végerısítı mőködése

A kis kimeneti ellenállással rendelkezı erısítı a kettıs tápfeszültségnek köszönhetıen nem igényel kimeneti
transzformátort.
Az NPN tranzisztorral sorban helyezkedik el a T2 jelzéső PNP szerkezető tranzisztor. Ezek összeválogatott típusok,
azonos karakterisztikával rendelkeznek. A két bázis azonos fázisban kapja a meghajtó szinuszos feszültséget. A vezérlı
jel hatására hol az egyik vezet jobban, hol a másik. A két áram átfolyik az Rt terhelı ellenálláson és így adja a szükséges
szinuszos teljesítményt.
Az áramköri jellemzık alakulása

A kapcsolás a következı képen mőködik:
• Ha nincs vezérlés, mindkét tranzisztor le van zárva, ezért nem vesz fel egyenáramú teljesítményt a hálózatból.
• A vezérlıjel elsı pozitív félperiódusában a T1 kinyit, T2 lezárt állapotban van és a terhelésen a vezérlıjel
nagyságától függıen I1 áram folyik.
• A vezérlıjel második negatív félperiódusában T2 kinyit és a másik tranzisztor lezár, a terhelésen a vezérlés
hatására I2 áram folyik.
A B- osztályú üzemmódból adódó átváltási torzítás lényegesen kisebb, mint a következı ábrán látható AB- osztályú
komplementer végerısítı esetén.
Az AB- osztályú kapcsolás felépítése

A képen az AB-osztályú komplementer teljesítményerısítı elvi rajzát láthatjuk.
AB-osztályú komplementer AB-osztályú darlington-tranzisztoros

teljesítményerısítı elvi rajza komplementer teljesítményerısítı elvi rajza
6
18.B 18.B
A nagyobb teljesítmény igénye

A kimeneti teljesítmény növelése úgy lehetséges, hogy a nagyobb két teljesítménytranzisztor helyett Darlington-párt
alkalmazunk.
A kapcsolás mőködése megegyezik az elızı ábrán látható kapcsolás mőködésével, de a Darlington-tranzisztoros

kialakítás miatt itt már négy dióda szükséges a munkapont beállításához.
A soros diódák szerepe

Ebben a kapcsolásban a teljesítménytranzisztorok munkapontját a két dióda nyitóirányú elıfeszítésével állítjuk be. A két
Si- dióda 0,7 V-os feszültségesése a tranzisztorokat nyitóirányba elıfeszíti és kis munkaponti áramot eredményez.
A munkapont stabilizálását a két dióda D1 és D2, valamint az áramvisszacsatolás révén a két emitterellenállás biztosítja.
Az áramkör stabilitását az R5 ellenállással megvalósított negatív visszacsatolás is növeli, ugyanakkor csökkenti a
torzítást.
A tranzisztorok megválasztása
A kimeneti teljesítmény növelése úgy lehetséges, hogy a nagyobb két teljesítménytranzisztor helyett Darlington-párt
alkalmazunk.
A Darlington tranzisztor
A Darlington-kapcsolású tranzisztort már az elızı témakörökben megismertük, és láthattuk, hogy a β = β1· β2, tehát az
eredı áramerısítés nagymértékben növekszik. Növekszik a bemeneti ellenállás is és a kimeneti vezetıképesség.
A komplementer végfokozat által elıállított maximális kimeneti teljesítmény arányos a tápfeszültséggel, ezért a
teljesítmény növelésének a járható útja a tápfeszültség növelése.
Teljesítményerısítık túlterhelés elleni védelme
A védelem szerepe
A teljesítményerısítık, amelyek nem rendelkeznek kimenı transzformátorral, kicsi a kimeneti ellenállásuk, és a
túlterhelés következtében tönkremehetnek.
A teljesítménytranzisztorok védelme érdekében a kimeneti áramot elektronikus áramkörrel egy meghatározott értékre
korlátoznunk kell.
A diódás áramkorlátozó kapcsolás

A képen a diódás áramkorlátozó kapcsolást láthatjuk.
Diódás áramkorlátozó kapcsolás Tranzisztoros áramkorlátozó kapcsolás
A diódás áramkorlátozó kapcsolás mőködési leírása

A diódás áramkorlátozó kapcsoláson az AB-osztályú komplementer végerısítı elektronikus áramhatárolásának a
megvalósítását szemléltetjük, sorba kötött diódák felhasználásával.
A D3 és D4-en fellépı feszültségesés határozza meg a kimeneti áram maximális értékét.
7
18.B 18.B
Az áramkorlátozás mőködése a következı módon történik:
A T1 és T2 tranzisztorok emitter- ellenállásain a tranzisztorok emitterárama feszültségesést hoz létre. Egy bizonyos
értékő feszültségesésnél a D3 és D4 diódasor kinyit és kapcsain állandó értékő feszültség jön létre.
Ettıl a pillanattól kezdve a tranzisztorok vezérlı feszültsége nem nı tovább, a tranzisztorok bázisárama nem növekszik,
és létrejön az áramhatárolás.
A maximális kimenı áram

A maximális kimeneti áram, s-sel jelölve a sorosan kapcsolt diódák számát:
U D 3 − U BE1 0,7V
I ki max 1 = ≈ ⋅ (s − 1)
R E1 R E1
1,4V
Ha s = 3, akkor I ki max 1 = értékő.
R E1
U − U BE 2 0,7V
I ki max 2 = D 4 ≈ ⋅ (s − 1)
RE 2 RE 2
1,4V
Ha s = 3, akkor I ki max 2 = .
RE 2
A tranzisztoros áramkorlátozás
A következı ábrán egy másik áramhatárolási megvalósítást láthatunk, ahol a korlátozást tranzisztorok végzik.
A tranzisztoros áramkorlátozás mőködési leírása

Az áramhatárolás mechanizmusa a következı:
A teljesítménytranzisztorok RE1 és RE2 ellenállásain létrejövı feszültség egyenesen arányos a tranzisztorok emitter
áramával.
Ha az RE1 , illetve az RE2 ellenálláson létrejövı feszültségesés túllépi a kb. 0,7 V-ot, a T3 , illetve a T4 tranzisztorok
kinyitnak és a teljesítménytranzisztorok bázisáramának egy részét elvezetik. Így a teljesítménytranzisztorok
bázisáramának növekedése megszőnik.
A maximális kimenı áram
A maximális kimenı áram:
0,7V 0,7V
I ki max 1 = illetve I ki max 2 = .
R E1 RE 2
A kimeneti kapcsok rövidre zárása

Ezek a védelmi megoldások a teljesítménytranzisztorok maximális áramának túllépése esetén lépnek mőködésbe,
függetlenül attól, hogy mi okozta a túllépést.
Nagyon alacsony értékő terhelı- ellenállás esetén nemkívánatos áramhatárolás jöhet létre.
8
19.A 19.A
19.A Mágneses erıtér – Anyagok viselkedése mágneses térben
Mutassa be az elemi mágnesek és a domének segítségével az anyagok viselkedését

mágneses erıtérben!
Értelmezze a diamágneses, a paramágneses és a ferromágneses anyagok fogalmát,
gyakorlati jellemzıit!
Mutassa be a mágnesezési görbéket, s értelmezze a mágneses permeabilitást!
Hasonlítsa össze a keménymágneses és a lágymágneses anyagokat!
Értelmezze a hiszterézist, s mutassa be gyakorlati szerepét!
Anyagok viselkedése mágneses térben
A mágneses permeabilitás
Mint az elektromos tér esetében, a mágneses térben ható erı nagysága (azaz a mágneses indukció értéke) is függ a
teret kitöltı anyag minıségétıl. Ezt jellemzı mennyiség a mágneses permeabilitás, ami a mágneses indukció és a
térerısség között létesít kapcsolatot.
B=µ⋅H
A mágneses permeabilitás két tényezıje
A µ két tényezıre bontható:
µ = µ0 ⋅ µr
1. µ0 a vákuum mágneses permeabilitása, értéke:
Vs
µ 0 = 4 ⋅ π ⋅ 10 −7 .
Am
2. µr a relatív permeabilitás, amely megmutatja, hogy az indukció hányszor lesz nagyobb, ha a teret vákuum helyett
valamilyen anyag tölti ki.
Vákuum esetén µr = 1; levegı, fa, víz, papír stb. esetén µr ≈ 1.
Állandó mágnes
Azokat az anyagokat, amelyeknél a külsı mágneses tér megszőnése után is fennmarad a rendezett állapot, állandó
mágneseknek nevezzük.
Az anyagok viselkedése mágneses térben

Az anyagot felépítı atomok mágneses tulajdonsággal rendelkeznek, amelyet az atomban mozgó elektromos töltések
okoznak.
Domén
A két tér általában nem azonos erısségő és nem azonos irányú, ezért a legtöbb atomnak, illetve a belılük felépülı
molekuláknak van saját mágneses tere. Ezeket együttesen doméneknek nevezzük.
A domének elhelyezkedése az anyagban

Az anyagban a domének a hımozgás következtében rendszertelenül helyezkednek el, ezért egymás hatását lerontják.
Ennek okán, noha a test sok elemi mágnessel rendelkezik, kifelé nem mutat mágnesességet.
A domének saját mágneses tere

Külsı mágneses tér hatására viszont a domének megfelelı irányba rendezıdnek, ami hatására a test mágnessé válik.
Ezen rendezıdés után a domének saját mágneses tere megnöveli a külsı tér értékét, azaz a mágneses indukció a
sokszorosára µr−szeresére növekszik. Bizonyos anyagok (pl. vas) esetén a külsı tér megszőnése után visszaáll a
rendezetlen állapot.
Egy atom teljes mágneses tulajdonságának két része

Egy atom teljes mágneses tulajdonsága két részbıl tevıdik össze:
• elektronjai keringésébıl és
• az elektronok tengely körüli forgásából, amelyet spinnek is nevezünk.
Az anyagok osztályozása a relatív permeabilitás szerint

A relatív permeabilitás alapján az anyagokat három csoportba sorolhatjuk.
1
19.A 19.A
Diamágnesek
Diamágnesek: azok az anyagok, amelyekben nincsenek domének, mivel az elektronok keringésébıl és spinjébıl
származó mágneses hatások kompenzálják egymást. Ezért µr < 1 diamágnesek pl.:
• arany,
• ezüst,
• réz,
• kén,
• víz,
• nemesgázok.
Paramágnesek
Paramágnesek: ezek atomjai elemi mágneseket alkotnak, µr > 1 Paramágneses anyagok pl.:
• mangán,
• alumínium,
• ón,
• platina.
Ferromágnesek
Ferromágnesek µr >> 1 ezek az anyagok képesek a legnagyobb mértékben megnövelni a külsı tér indukcióértékét. Ide
sorolandók:
• vas,
• nikkel,
• kobalt és
• ezek ötvözetei.
Curie
Megjegyzendı, hogy a ferromágneses tulajdonság csak a Curie (küri) hımérsékleti pont alatt érvényesül. Ez a vas
esetén 768 °C.
A mágneses indukció megváltoztatása

Mint látható, a paramágneses anyagok kis-, a ferromágnesek nagymértékben képesek megnövelni a térerısség hatására
létrejövı mágneses indukciót. A mágneses térbe helyezett diamágneses anyag viszont csökkenti a tér mágneses
indukcióértékét.
A mágneses térerısség és az indukció közötti kapcsolat

Vizsgáljuk meg egy egyszerő áramkör segítségével, hogy milyen kapcsolat van a mágneses térerısség és az indukció
között!
Egy feszültséggenerátorra kapcsoljunk sorosan egy változtatható értékő ellenállást és egy tekercset!
Az anyag telítıdése
Ferromágneses anyagok görbéje az egyenestıl eltérı, mivel az indukció egy bizonyos térerısség felett nem nı tovább
az anyag telítıdése miatt. A telítıdés azt jelenti, hogy a vasmag nem képes nagyobb fluxus vezetésére. A telítıdés
anyagtól függıen 0,3-2 T értéknél alakul ki.
Mivel ferromágneses anyagokban a permeabilitás nem állandó, így az indukció értékét nem a B = µ·H összefüggéssel
hanem az anyagra vonatkozó mágnesezési görbébıl kell meghatározni.
Mágnesezés Mágnesezési és permeabilitás görbék
2
19.A 19.A
Mágnesezési görbe
Ha a tekercs belsejébe egy vasmagot helyezünk, és a tekercs áramát folyamatosan növeljük (az ellenállás értékének
csökkentésével), akkor a tekercsben egyre nagyobb lesz a térerısség, így folyamatosan nı a hatására kialakuló
mágneses indukció is. Ha a térerısség és az indukció viszonyát egy koordináta rendszerben ábrázoljuk, akkor a
mágneses térbe helyezett anyag (a vasmag) mágnesezési görbéjét kapjuk.
A légüres tér mágnesezési görbéje egy egyenes a B = µ0·H összefüggés alapján, ahol a µ0 az egyenes meredeksége.
A hiszterézis görbe
Megfigyelhetı, hogy amennyiben az anyagot egyszer már felmágneseztük, a kiindulási pontba (0 pont) még egyszer
nem jutunk vissza.
A hiszterézis görbe A hiszterézis görbe felvétele
A hiszterézis görbe
Ha a mágnesezési görbe felvételére alkalmas kapcsolást az ábra szerint egy váltókapcsolóval kiegészítjük, akkor
alkalmas lesz egy teljes mágnesezési görbe vagy más néven a hiszterézis görbe felvételére.
1. A kapcsolók A vagy B állása esetén a generátor U feszültsége miatt I gerjesztı áram indul meg az áramkörben.
2. A gerjesztı áram értékét az Rv potenciométer segítségével folyamatosan növelhetjük, ami a Θ = N·I összefüggés
alapján (ahol N a menetszám) a gerjesztés növekedéséhez vezet.
Θ
3. Ha nı a gerjesztés, akkor a H= szerint (ahol l a tekercs hossza és állandó nagyságú) nı a térerısség, ami a
l
B = µ·H miatt az indukció folyamatos növekedését okozza.
4. A gerjesztı áram értékének növelése mindaddig folytatódhat, amíg az anyag telítésbe nem megy át. Ezek után
további pozitív változtatás már indukció növekedést nem okozna, ez már csak veszteség lenne.
A koercitív erı
Azt a térerısséget, amely az anyagban a mágneses indukciót nullára csökkenti, koercitív erınek nevezzük és Hc -vel
jelöljük.
A remanens indukció megszüntetése

A remanens indukció csak ellentétes irányú és meghatározott nagyságú térerısséggel szüntethetı meg. Ehhez a
lemágnesezı folyamathoz a kapcsolók ellentétes állására, és ezáltal ellentétes irányú folyamatosan növekvı áramra van
szükség.
Az anyag újra felmágnesezése

Az áram további növelésével újból felmágnesezhetjük az anyagot, de most pontosan ellentétes pólusú lesz az elızıhöz
képest, amely ismét csak a tér irányának megváltoztatásával szüntethetı meg. Az így kapott görbét teljes mágnesezési
vagy hiszterézis görbének nevezzük.
3
19.A 19.A
Remanens indukció
A telítésig felmágnesezett ferromágneses anyagban a térerısséget folyamatosan csökkentve az indukció nem a görbe
szerint csökken. H = 0 nulla esetén is jelentıs indukcióval rendelkezik az anyag. Ezt maradandó vagy más néven
remanens indukciónak nevezzük, és Br-rel jelöljük
Mágneses anyagok felosztása
Hiszterézis veszteség
Az anyagok átmágnesezéséhez energiára van szükség, amely az anyag felmelegedését okozza. Az erre fordított energiát
hiszterézis veszteségnek nevezzük.
A keménymágneses anyagok
Az anyagokat a Hc érték szerint két nagy csoportra osztjuk.
A
1. Azokat az anyagokat, amelyeknél a koercitív erı Hc értéke 10 3...10 5 között van, keménymágneses anyagoknak
m
nevezzük.
A keménymágneses anyagok hiszterézis görbéje széles. Ilyenek az állandó mágnesek, amelyeket különbözı
berendezésekben, motorokban, mőszerekben, hangszórókban mágneses tér elıállítására használnak.
A természetes öregedés
Az állandó mágnesek remanenciája nem állandó, mivel a természetes öregedés, a túl magas hımérséklet, illetve az
erıteljes mechanikai hatás mind-mind a Br-t csökkentı tényezı.
Keménymágnes hiszterézis görbéje Lágymágnes hiszterézis görbéje
A lágymágneses anyagok
A lágymágneses anyagok csoportjába azok az anyagok tartoznak, amelyeknél a koercitív erı Hc értéke kisebb, mint
A
10 3 .
m
Emiatt a lágymágneses anyagok hiszterézis görbéje keskeny. A lágymágneses anyagok közé tartozik a lágyvas, a
transzformátorlemez, ezek mind ferromágneses anyagok. Felhasználásuk:
• indukció növelésére,
• fluxus vezetésére, összegyőjtésére, valamint
• mágneses és elektromos árnyékolásra történhet.
A lágymágnesek hiszterézis vesztesége

A hiszterézis veszteség függ az anyag Hc értékétıl, és a tér váltakozásának frekvenciájától. A lágymágnesek hiszterézis
vesztesége kicsi.
4
19.B 19.B
19.B Alapáramkörök alkalmazásai – Oszcillátorok
Ismertesse a szinuszos rezgések elıállítására szolgáló módszereket!

Értelmezze az oszcillátoroknál alkalmazott pozitív visszacsatolást!
Ismertesse a berezgés fázis- és amplitúdó-feltételeit!
Csoportosítsa felépítés és frekvenciatartomány alapján az oszcillátorokat!
Ismertesse egy-egy tipikus kis- és nagyfrekvenciás oszcillátor mőködését!
Mutassa be az oszcillátorok gyakorlati alkalmazási lehetıségeit!
Hasonlítsa össze elınyei és hátrányai alapján az LC-, az RC- és a
kvarcoszcillátorokat!
Az oszcillátor
Az oszcillátorok olyan elektronikus áramkörök, amelyek egyenáramú tápenergiát felhasználva, vezérlı jel nélkül
csillapítatlan periodikus jelek elıállítására alkalmasak. A létrehozott periodikus jel lehet:
• nem szinuszos,
• szinuszos idıbeli lefolyású jel.
Az oszcillátorok osztályozása
A szinuszos jeleket elıállító áramköröket harmonikus, vagy szinuszos oszcillátoroknak nevezzük. A nem szinuszos
jeleket elıállító áramköröket szokás relaxációs oszcillátoroknak nevezni.
A csillapított rezgés
Az oszcillátorok létrehozásánál szükség van egy frekvencia- meghatározó elemre, amely meghatározza a rezgés
frekvenciáját. Ha egy feltöltött kondenzátor energiája egy induktív tagon keresztül kisül, akkor csillapított rezgések
keletkeznek.
Rezonancia frekvencia számítása

A csillapított rezgések frekvenciáját a következı jól ismert összefüggés határozza meg:
1
f0 = .
2π ⋅ L ⋅ C
A csillapítatlan rezgés létrejötte

A rezgıkör veszteséges, így energiatartalma csökken. A rezgések fenntartása úgy lehetséges, ha a veszteségeket
pótoljuk.
A veszteségek kompenzálása
A veszteségek pótlására, ennek megfelelıen a csillapítatlan rezgések elıállítására két eljárás lehetséges:
• negatív ellenállású karakterisztika- szakasszal rendelkezı áramköri elem használata,

• pozitív visszacsatolással rendelkezı erısítı alkalmazása.
A negatív dinamikus ellenállás
A negatív dinamikus ellenállás hatása

Egyes félvezetı áramköri elemeknél, mint például az alagútdióda vagy az egyátmenető tranzisztor, a negatív
ellenállás jelenlétét a karakterisztika mutatja.
Alagútdiódás oszcillátor jelleggörbéje Egyátmenető tranzisztoros oszcillátor jelleggörbéje
1
19.B 19.B
Az egyátmenető tranzisztor jelleggörbéje

A negatív ellenállású szakasz felhasználható a rezgıkör veszteségeinek a kiegyenlítésére. A rezgıkör veszteségei
kompenzálhatók, ha a vele párhuzamosan vagy sorosan kapcsolunk egy a veszteségi ellenállással megegyezı értékő
„negatív” ellenállást.
Az így kiegészített hálózat csillapítatlan rezgéseket képes elıállítani.
A párhuzamos rezgıkör elvi felépítése negatív A soros rezgıkör elvi felépítése negatív
ellenállással ellenállással
A kapcsolási rajz összeállítása és az áramköri elemek szerepe

Az egyátmenető tranzisztor esetében a negatív dinamikus ellenállás kis értékő áramváltozás esetén jön létre, amely a
jelleggörbébıl is kiolvasható. A keletkezı rezgések amplitudójának a határolása a tranzisztor bemeneti körével sorosan
kapcsolt, soros rezgıkörrel valósítható meg.
Egyátmenető tranzisztoros oszcillátor Alagútdiódás oszcillátor
Alagútdióda alkalmazása
 ∆U 
Az alagútdióda esetén a negatív dinamikus ellenállást   kis értékő feszültségváltozás hozza létre. Az
 ∆I 
alagútdióda csak nagy frekvencián mőködik megfelelıen, ezért a felhasználása a magas frekvenciatartományra esik.
A visszacsatolt oszcillátor
A visszacsatolt oszcillátor létrehozása

Ha egy erısítıt amely egy széles sávban erısít, visszacsatoló négypólussal pozitívan visszacsatolunk, akkor oszcillátort
kapunk.
A visszacsatolt erısítés
Au
Auv = , ahol Au az eredeti erısítı erısítése, Auv a visszacsatolt erısítı erısítése.
1 − β ⋅ Au
A hurokerısítés
Ha a hurokerısítés (β ⋅ Au ) egy értékő, akkor az összefüggés értelmében a visszacsatolt erısítı erısítése végtelenre
növekszik.
A visszacsatolt oszcillátor felépítése
2
19.B 19.B
A hurokerısítés értékének következménye

Ez azt jelenti, hogy a visszacsatolt erısítı ilyen esetben vezérlı jel nélkül is szolgáltat kimenı jelet, mivel az Auv=∞.
Ekkor a visszacsatolt erısítı begerjed és saját maga hozza létre a kimenı jelet.
Ha a hurokerısítés értéke nem megfelelı, akkor az oszcillátor nem képes begerjedni.
A fázisfeltétel és az amplitúdó feltétel
A gyakorlatban a hurokerısítést nem lehet pontosan beállítani. Az oszcillátor mőködésének két feltétele van:
0 0
• fázisfeltétel, a visszacsatolt jel a bemenıjellel azonos fázisú legyen, vagyis a fáziseltérés 0 , vagy 360 legyen,
• amplitúdó feltétel, a hurokerısítés β ⋅ Au = 1 értékő legyen.
A hurokerısítés
Megfelelı hurokerısítés és fázisfeltétel esetén, a keletkezı rezgések frekvenciáját egy frekvencia- meghatározó elem
határozza meg, amint azt a fenti ábrán is láthatjuk (LC rezgıkör).
A frekvencia- meghatározó elem szerint a szinuszos oszcillátorok lehetnek:
• LC,
• RC,
• és kvarc oszcillátorok.
LC oszcillátorok
Az LC oszcillátorok rezgıköre
Ezen oszcillátorok frekvencia- meghatározó eleme egy rezgıkör. A rezgıkör csillapításának kompenzálását egy erısítı
biztosítja. Az LC oszcillátorokat fıleg nagyfrekvenciás tartományban alkalmazzák, mivel kisfrekvenciákon a rezgıkör
elemei nagy értékőek lennének, ezért veszteségük is megnıne.
A nagy jósági tényezıjő rezgıkörök nagyfrekvencián könnyen megvalósíthatóak. Az LC oszcillátorok többféle kapcsolása
ismert. A kapcsolások amelyeket ismertetünk, nevük a feltalálójukra utal.
Az LC oszcillátorok típusai:
• hangolt kollektorkörő Meissner-oszcillátor

• hangolt báziskörő Meissner-oszcillátor
• kapacitív hárompont-csatolású Collpits-oszcillátor
• induktív hárompont-csatolású Hartley-oszcillátor
A Meissner-oszcillátor
A Meissner- oszcillátor jellemzıje, hogy transzformátoros visszacsatolással mőködik, és a frekvencia- meghatározó
elem a transzformátor primer tekercsével párhuzamosan kapcsolt kondenzátor által meghatározott rezgıkör.
A rezgıkör viselkedése
A következı ábra az oszcillátor kapcsolását mutatja, melyben hangolt kollektorkörös emitterkapcsolású erısítıfokozatot
alkalmaznak.
1
A kimeneti feszültség a tranzisztor kollektorán lép fel és fázist fordít. A frekvenciája f0 = .
2π ⋅ L ⋅ C
A hangolt kollektorkörös Meissner oszcillátor
3
19.B 19.B
A kapcsolási rajz elemzése

A pozitív visszacsatolás megvalósítására a kimeneti feszültség egy részét az L tekerccsel lecsatoljuk, és az R , C
soros tagon keresztül visszavezetjük a tranzisztor bázisára.
A kapcsolásban fontos szerepet játszik az L és L tekercsek menetiránya, hiszen a visszacsatolt jel a tekercsek
menetirányának megfelelıen azonos vagy ellentétes fázisban kerül vissza a kollektorkörbıl a bázisra.
RC oszcillátorok
Az RC oszcillátorokat kisfrekvencián (pl. hangfrekvencián) használjuk. A közös emitteres erısítı kimeneti és bemeneti
0
feszültsége közötti 180 -os eltérést RC elemekkel állítjuk helyre (pl. fázistolós oszcillátornál). Az RC oszcillátorok egy
részének hangolható a frekvenciája. Ilyen a Wien-hidas oszcillátor.
Az LC oszcillátorok típusai:
• fázistolós oszcillátor (nem hangolható),

• Wien-hidas oszcillátor ( hangolható),
• Kettıs T-hidas oszcillátor (nem hangolható).
Wien-hidas oszcillátor
A híd felépítése
A Wien-hidas oszcillátor esetében a visszacsatolatlan erısítıt egy Wien-híddal csatoljuk vissza.
A Wien-híd
A híd egy frekvenciafüggı és egy frekvenciafüggetlen ágból áll.
A híd baloldali ága frekvenciafüggı, jobb oldali ága pedig frekvenciafüggetlen elemekbıl épül fel.
A Wien-híd frekvenciafüggı A Wien-híd

A Wien-híd frekvenciafüggı ágának erısítés-frekvencia frekvenciafüggı ágának
ága jelleggörbéje fázismenete
A híd frekvenciafüggı ága és a leosztott feszültség megállapítása

A frekvenciafüggı ág egy osztó áramkör, amelyre igaz, hogy:
1
ω0 =
R⋅C
körfrekvencián, az ág alsó részén az Up fázisban van az U1 bemenı feszültséggel, minden más frekvencián fázistolás
lép fel.
A híd feszültség-átvitele: Up lesz.
4
19.B 19.B
Tehát a frekvenciafüggı ág által szolgáltatott bemenı feszültség fázisban van az erısítı kimenı feszültségével,
amplitúdója annak 1/3-a , a β = 1/3 lesz a pozitív visszacsatolási tényezı értéke.
A fázistolás értékének meghatározása

A jelátvitel a körfrekvencia függvényében úgy változik, hogy az ω0 körfrekvencián maximális az átvitel, értéke éppen 1/3
és ezen a frekvencián a tag fázistolása nulla fok. Természetesen a körfrekvencia az RC elemek nagyságának
megválasztásától függ, illetve azok változtathatóvá tételével az ω0 is változtatható.
A hídhoz megfelelı erısítıfokozat megválasztása

Az erısítı erısítése, Au = 3 értékő kell hogy legyen, hiszen így lesz a hurokerısítés egy értékő.
Az erısítıt általában meghatározott frekvenciatartomány átvitelére tervezik. A visszacsatoló kört választjuk

frekvenciafüggıre, amint azt az ábrákon is láthatjuk.
Az erısítı kialakítása
Mivel a híd nem fordít fázist, ezért (fázisfeltétel) az erısítıt is úgy kell kialakítani, hogy fázistolása nulla legyen.
A Wien-híd frekvenciafüggı ága az erısítı nem invertáló bemenetére kapcsolja a visszacsatolt jelet, így a fázisfeltétel
teljesül. Az amplitúdó feltételt a frekvenciafüggetlen ág teljesíti, ha pl. R1 = R2 = R és C1 = C2 = C teljesül, akkor az
R3 R
erısítés: Au = 3 = 1 + ⇒ R3 = 4 . Az erısítés pontos beállítása miatt szükséges az R4 potenciométer. A
R4 2
frekvencia hangolását az R1 és R2 együttfutó potenciométerek teszik lehetıvé. Jó alkatrész méretezéssel a kapcsolás az
egész hangfrekvenciás sávban (20 Hz-20 kHz-ig) szolgáltat szinuszos jelet a kimeneten.
Kvarcoszcillátorok
Az oszcillátorok frekvenciastabilitása
Az oszcillátorok esetében fontos követelmény a frekvencia vándorlása, eltolódása. A jó minıségő oszcillátoroknál a
frekvenciaváltozásnak minimálisnak kell lennie. A frekvenciát az áramköri elemek és a tranzisztor paraméterei
határozzák meg, amelyek a hımérséklettıl, a tápfeszültség változásától és a terheléstıl függıen változnak.
A jóság szerepe
A frekvencia pontosságát a relatív frekvenciastabilitással jellemezzük:
∆f
S= ,
f0
ahol, a ∆f a frekvenciaváltozás, az f0 pedig a viszonyítási frekvencia. A tervezés során a legnagyobb gondot a tranzisztor
paraméterei okozzák, mert ezek a kritikus jellemzık.
Az elsıdleges frekvencia- meghatározó elemek (L és C, R és C) jó minıségőeknek kell lenniük, hiszen az

oszcillátorkapcsolásnak a stabilitása nem lehet jobb, mint az áramköri elemek stabilitása.
Fontos, hogy a terheletlen rezgıkör jósági tényezıje nagy legyen, mert a külsı elemek így csak jelentéktelen mértékben
befolyásolhatják a rezonanciafrekvenciát.
A kvarc szerepe
Igen jó frekvenciastabilitás érhetı el rezgıkvarc alkalmazásával.
5
19.B 19.B
A kristály az egymással szemben lévı oldalaira kapcsolt váltakozó feszültség hatására bizonyos frekvencián mechanikai
rezgést végez. Ezek a rezgések a két oldalon elektromos rezgéseket eredményeznek. A velük elérhetı
frekvenciastabilitás:s= 10 …10 .
A hımérsékletfüggés
A kvarcok frekvenciája hımérsékletfüggı, ezért hımérséklet befolyásolja a pontosságot.
A frekvenciastabilitás a kristály hımérsékletének állandósításával tovább növelhetı. A kristály hımérsékletét termosztát

alkalmazásával lehet állandó értéken tartani. A termosztálásnak több lehetséges megoldása is ismert.
A soros és a párhuzamos rezonancia frekvencia

A viselkedésüknek a következı ábrán látható egyszerősített helyettesítı kapcsolásban az Ls,Cs és rs áramköri elemeket
tartalmazó soros rezgıkör felel meg. A rezgıkvarcnak soros és párhuzamos rezonanciája is van.
A kristály áramköri
jelölése A kristály helyettesítı képe A Miller-kapcsolású oszcillátor
A fegyverzetek közötti kristálykapacitás Cp, amely sokkal nagyobb, mint a Cs kapacitás, ezért a kristály
rezonanciafrekvenciáját az Ls és Cs értékek határozzák meg.
Ha a kristály jellemzıi: Cp = 10pF, Cs = 0,01pF, Ls = 0,1H, rs = 10 Ω , akkor a jósági tényezı:

1 Ls
Q0 = ⋅ = 10 4 .
rs Cs
A nagy jósági tényezı az oka a kvarckristályokkal épített oszcillátorok nagyon nagy frekvenciastabilitásának.
A Miller-kapcsolású oszcillátor
Az oszcillátorban a pozitív visszacsatolást a FET C1-el jelölt, drain-gate parazita kapacitása biztosítja. Az LC rezgıkört a
kristály rezonanciafrekvenciája alá hangolják, ahol induktív jelleget mutat.
Sokszor alkalmaznak trimmer kondenzátort, amelyet a kvarccal sorosan párhuzamosan kapcsolnak, melynek
segítségével az oszcillációs frekvencia pontosan beállítható.
A kvarckristályokkal kb. 100 MHz-ig lehet oszcillátorokat kialakítani. A felharmónikus tartalmat kihasználva lehetıség
kínálkozik ettıl jóval nagyobb frekvenciájú kvarcstabilizált oszcillátorok készítésére.
6
20.A 20.A
20.A Mágneses erıtér – Elektromágneses indukció
Értelmezze az indukált feszültség nagyságát meghatározó indukciótörvényt és az

indukált feszültség irányát meghatározó Lenz törvényt!
Ismertesse a mozgási-, a nyugalmi-, az ön- és a kölcsönös indukciót!
Ismertesse az önindukciós tényezı (induktivitás) fogalmát és mértékegységét! Mutassa
be a szkinhatás gyakorlati vonatkozásait!
Ismertesse az induktivitás be- és kikapcsolásánál fellépı jelenségeket!
Magyarázza el az örvényáram létrejöttének okait, s mutassa be az örvényáram
gyakorlati vonatkozásait!
Ismertesse az induktivitás energiáját meghatározó tényezıket!
Indukciótörvény, Lenz törvénye
Az elektromágneses indukció
Az elektromágneses indukciót, mint jelenséget Faraday fedezte fel 1831-ben. Ez a felfedezés fontos állomása volt az
elektrotechnika fejlıdésének, hiszen ez tette lehetıvé a villamos energia nagy mennyiségben való elıállítását, ezáltal az
ipar villamosítását.
Az elektromágneses indukció jelenségeinek csoportjai

Az elektromágneses indukció jelenségeit két nagy csoportra oszthatjuk.
1. Az egyikbe tartoznak azok a jelenségek, amelyek vezetékek és indukcióvonalak kölcsönös elmozdulásakor, akkor
jönnek létre, ha a vezetéket metszı indukcióvonalak száma változik. Mivel az elektromágneses indukció jelenségét
mozgatással hozzuk létre, ezért ezt mozgási indukciónak nevezzük.
2. Az elektromágneses indukciók másik csoportjánál nem mozgatjuk sem a vezetékeket, sem az indukcióvonalakkal
rendelkezı állandó mágneseket. Ebben az esetben egy vezetıhurok vagy egy tekercs belsejében a fluxus változik, egy
másik tekercs gerjesztıáramának változása miatt. Ezeket a jelenségeket együttesen nyugalmi indukciónak nevezzük.
Az indukciótörvény
Az indukciótörvény az indukált feszültség jellemzıinek meghatározására szolgál, egyesíti Faraday és Lenz törvényét.
Ennek segítségével megállapíthatjuk az indukált feszültség:
• nagyságát (Faraday),
• irányát (Lenz).
Faraday törvénye
Faraday törvénye értelmében: egy vezetıben vagy egy tekercsben feszültség indukálódik (keletkezik), ha a vezetıt
körülvevı mágneses tér, illetve a tekercset metszı fluxus megváltozik.
A Faraday törvény értelmében az indukált feszültség változása

∆Φ
A Faraday törvény értelmében az indukált feszültség a fluxusváltozás sebességével arányos, vagyis: Ui = .
∆t
∆Φ
Ha N-menetes tekercsben indukálódik, akkor az N-szer veszi körbe a változó fluxust, ezért: U i = N ⋅ .
∆t
Az energia-megmaradás törvénye alapján határozta meg Lenz az indukált feszültség irányát.
Lenz törvénye
Lenz törvényének értelmében az indukált feszültség iránya mindig olyan, hogy az általa létrehozott áram mágneses tere
gátolja az ıt létrehozó hatást.
Lenz törvénye
1
20.A 20.A
Mozgási és nyugalmi indukció
Mozgási indukció
Ha egy tekercs belsejébe egy rúd alakú állandó mágnest helyezünk be, majd onnan „v” sebességgel hirtelen kirántjuk,
akkor a tekercsre kapcsolt feszültségmérı jelzi, hogy abban feszültség keletkezett.
Ugyanezt észlelhetjük akkor is, ha egy patkómágnes pólusai közül egy többmenető vezetıkeretet húzunk ki.
Mozgási indukció
A további tapasztalatok
• Ha ezeket a kísérleteket ellentétes irányú mozgatással is elvégezzük, a mőszer kitérése jelzi számunkra, hogy a
keletkezett feszültség iránya függ a mozgatás irányától.
• Ha lassan végezzük az indukcióvonal metszését, kis feszültség, ha gyorsan, akkor nagy feszültség indukálódik.
Vezetıkeret mozgatása Állandó mágnes mozgatása
A jelenség oka
A jelenség okát az ábra tanulmányozásával egyszerően megmagyarázhatjuk. Vegyünk két mágnessarok közé zárt két
vezetırudat, egy voltmérıt és egy harmadik vezetıt, amelyet „v” sebességgel a két párhuzamos rúdon elcsúsztatunk.
A mozgatás hatására indukálódott feszültség

A felsı rúd mozgatásakor az állandó mágneses tér indukcióvonalait metsszük, ezért a voltmérı mutatója kimozdul
nyugalmi helyzetébıl.
A két rúd között potenciál különbség lép fel, ami nem más, mint a mozgatás hatására indukálódott feszültség.
Munkavégzés
Ha az elıbbi ábrán zárjuk az áramkört úgy, hogy a két vezetı közé egy ellenállást kötünk, akkor az indukált feszültség
által létrehozott áram melegíti az ellenállást és a vezetéket, azaz munkát végez.
Lenz törvényének értelmezése

Lenz törvényének értelmében az indukált feszültség iránya mindig olyan, hogy az általa létrehozott áram mágneses tere
gátolja az ıt létrehozó hatást.
Energianyerés
Energiát csak más energia befektetése árán lehet nyerni, tehát a rúd elmozdításához munkavégzés szükséges. Munkát
akkor végzünk ebben az esetben, ha az elmozdítás valamilyen erıhatás ellen történik.
2
20.A 20.A
Mágneses indukcióvonalak
A vezetı árama körül kör alakú mágneses indukcióvonalak keletkeznek. Ezek a jobb oldalon egyirányúak a pólus
indukcióvonalaival, tehát a kör alakú mágneses indukcióvonal bal felé taszítódik a vezetıvel együtt. Ezt az F erıt kell
legyızni a vezetı jobbra tolásakor.
Az indukált feszültség meghatározása

Az energia-megmaradás törvénye értelmében a mozgási indukció során pontosan akkora feszültségnek kell keletkeznie,
hogy a körben keletkezett villamos teljesítmény
P =Ui ⋅ I
egyenlı legyen azzal a mechanikai teljesítménnyel, amely a vezetı mozgatásához szükséges, amikor az indukcióvonalak
metszését végezzük.
Az erı, amellyel szemben a mozgatást végezzük:
F = B ⋅ I ⋅l
ahol B a mágneses indukció, I az indukált feszültség által elindított áram, l pedig a mágneses térben lévı vezeték
hatásos hossza.
W F ⋅s
A teljesítményt így: P = = = F ⋅ v ,az erı és a sebesség szorzatából határozhatjuk meg.
t t
Az indukció során befektetett teljesítmény: P = F ⋅v = B ⋅ I ⋅l ⋅v

Ez a mechanikai teljesítmény alakul át a mozgási indukció alatt villamos teljesítménnyé: Ui ⋅ I = B ⋅ I ⋅l ⋅ v
Ha az egyenlet mind két oldalát elosztjuk I-vel, akkor az Ui = B ⋅ l ⋅ v összefüggést kapjuk az indukált feszültség
értékének meghatározására.
A képlet alapján az indukálódott feszültség értéke egyenesen arányos az indukcióvonalak sőrőségével, a vezeték
hosszával és a mozgatás sebességével.
A képlet által nyújtott számítási eredmény csak abban az esetben igaz, ha B, l és v egymásra merılegesek.
N menető tekercs esetén az indukálódott feszültség N-szer nagyobb: Ui = N ⋅ B ⋅ l ⋅ v
A mozgatás iránya
Ha a φ szöget a merılegeshez mérjük, akkor az indukálódott feszültség:
U i = N ⋅ B ⋅ l ⋅ v ⋅ cos ϕ
és ha az indukcióvonalakhoz mérjük:
U i = N ⋅ B ⋅ l ⋅ v ⋅ sin γ
Visszatérve az Ui =·B·l·v összefüggésre, az egyenlet jobb oldalán található mennyiségeket kifejtve és ezeket
visszahelyettesítve a sebesség:
s s
v= , azaz U i = B ⋅ l ⋅ .
t t
A rúd mozgása közben A1 felületet fed le, amely:
A1 = l ⋅ s
módon határozható meg. Ezért:
B⋅ A
Ui = .
t
Azonban a B·A szorzat az A felületen áthaladó fluxust adja. Ez az egész hurok fluxusát jelenti, míg az l·s = A1 felületen
az a fluxusrész található, amennyit a mozgó vezeték t idı alatt elmetsz.
Nem merıleges mozgás
3
20.A 20.A
Összefüggések meghatározása
Ha t1 idıpillanatban a fluxusok száma Φ1, míg egy t2 pillanatban Φ2, akkor a
t1 − t 2 = ∆t
idı alatt elmetszett indukcióvonalak száma
Φ 1 − Φ 2 = ∆Φ
Tehát az indukált feszültség nagyságát az
∆Φ
Ui =
∆t
összefüggéssel határozhatjuk meg, amely a másodpercenként metszett indukcióvonalak számát jelenti.
N menető tekercs esetén:

∆Φ
Ui = N ⋅ .
∆t
Nyugalmi indukció
Mint eddig már tapasztalhattuk, feszültség csak akkor keletkezik, indukálódik, ha a fluxus változik, azaz a
vezetékhurokban indukált feszültség a hurok fluxusának idıegység alatti változásával egyenlı. Az indukált feszültség
nagyságát természetesen nem befolyásolja az, hogy egy vezetıkeret által körülzárt fluxus miért változik:
• a keret oldalának változásától,

• a mágneses teret létrehozó vasmag mozgatásától,
• a gerjesztés szabályozásától.
Nyugalmi indukcióról beszélünk akkor, ha a feszültséget létrehozó elemek nem mozognak, hanem a fluxust létrehozó
áram változik.
Ha N darab sorba kapcsolt hurokból N menető tekercset készítünk, és mindegyik hurokban, menetben ugyanakkora a
fluxusváltozás, akkor mindegyik menetben
∆Φ
Ui = feszültség indukálódik.
∆t
Az egyes menetek feszültségei összeadódnak, így az N menető tekercsben
∆Φ
Ui = N ⋅ feszültség keletkezik.
∆t
Az ábra N2 menetszámú tekercsében azért indukálódik feszültség, mert benne a mágneses indukciót az N1 menetszámú
tekercs árama változtatja.
Nyugalmi indukció
A folyamat lényege
A folyamat lényege a következı:
A generátor által a bal oldali áramkörben megindított áram értékét a változtatható értékő ellenállás, Rv segítségével
folyamatosan változtatjuk.
Az N1-es menetszámú tekercsben folyó változó nagyságú áram a tekercs környezetében változó mágneses teret
gerjeszt.
A változó mágneses tér fluxusát a vasmag segítségével az N2-es tekercs környezetébe vezetjük.
Amikor a N2 menető tekercset változó fluxusú mágneses tér metsz, akkor abban feszültség indukálódik.
4
20.A 20.A
Azt, hogy az indukált feszültség értéke mitıl függ, a következı összefüggésekkel határozhatjuk meg:
∆Φ ∆B ⋅ A
U2 = N2 ⋅ = N2 ⋅
∆t ∆t
de ∆B = µ ⋅ ∆H és
N ⋅ ∆I
∆H = 1 , így
l
∆I ⋅ A
U 2 = N1 ⋅ N 2 ⋅ 1 .
l ⋅ ∆t
Az önindukció
Ha egy vezetékben vagy egy tekercsben folyó áram erıssége változik, akkor az áram által gerjesztett fluxus is változik.
A fluxus változása feszültséget hoz létre abban a vezetıben vagy tekercsben is, amelynek árama a fluxust létesítette.
Induktivitás
Önindukciós feszültség
Mivel az indukciót a tekercs saját fluxusának a változása hozta létre, ezért ezt a jelenséget önindukciónak, a keletkezett
feszültséget pedig önindukciós feszültségnek nevezzük.
Az önindukciós tényezı
Az önindukciós feszültség nagyságának meghatározásához induljunk ki az indukciótörvénybıl:
∆Φ
Ui = N ⋅
∆t
Alakítsuk át úgy az egyenletet, hogy a fluxus helyett a fluxust gerjesztı áram változásából határozhassuk meg az
önindukciós feszültséget:
∆Φ = ∆B ⋅ A
∆B = µ ⋅ ∆H .
∆Θ N ⋅ ∆I
∆H = = , így
I l
N
µ ⋅ A ⋅ ∆I
Ui = l amibıl
∆l
µ⋅N2 ⋅ A
L= . L az önindukciós tényezı.
l
Az arányossági tényezı
Ez az összefüggés csak akkor helyes eredmény, ha a tekercs szolenoid, azaz a tekercs hosszának és átmérıjének
viszonya nem lép túl egy meghatározott értéket. Tehát az önindukciós feszültség:
∆I
Ui = L ⋅ .
∆t
Eszerint egy tekercsben keletkezı önindukciós feszültség az idıegység alatti áramerısség változással arányos, ahol L
arányossági tényezıt a tekercs önindukciós tényezıjének vagy induktivitásának nevezzük.
Vasmagos tekercsek
L et a tekercs adatai határozzák meg. Mint látható a menetszám növelésével az önindukciós tényezı értéke
ugrásszerően nı.
V ⋅s
L= =Ω⋅s = H . Az Ω·s egységet henry-nek nevezzük.
A
Az induktivitás rajzjelén, ha nem légmagos tekercsrıl van szó, a vasmagot a rajzjellel párhuzamos vonallal jelöljük.
5
20.A 20.A
A légmagos tekercs
Ha egy tekercsben az áramerısség 1 s alatt 1 A-nyit változik, akkor a V-ban megadott indukált feszültség (mint
mennyiség) mérıszáma megegyezik az Ω·s mértékegységő induktivitás mérıszámával.
Tehát egy tekercsben 1 s alatt egyenletesen lejátszódó 1 A áramerısség változás hatására akkora feszültség
indukálódik, amekkora a tekercs önindukciós tényezıje. Az állítást megfordítva:
Az önindukciós tényezı azt fejezi ki, hogy hány volt feszültség indukálódik, ha a tekercs áramerıssége másodpercenként
1 A-rel egyenletesen változik.
Az induktivitást megvalósító áramköri elem általában a tekercs.
• Nagy induktivitással rendelkeznek a nagy menetszámú vasmagos tekercsek.

• Közepes induktivitásúak a légmagos tekercsek.
A rövid és vastag vezetékek induktivitása kicsi. Rendkívül kicsi az induktivitása azoknak a huzaloknak, amik nem
ferromágneses anyagból készülnek.
Bifiláris tekercs
Elıfordul, hogy huzalból tekercset kell készíteni, mert a hely szőkössége miatt csak így fér el. Ilyenkor induktivitásként
fog viselkedni. Ennek elkerülése végett a vezetéket bifilárisan kell tekercselni, így a két azonos menetszámú részben
azonos nagyságú, de ellentétes irányú az áram, ezért nem keletkezik fluxus és önindukciós feszültség sem.
A nyitott mágneskörrel rendelkezı tekercsek induktivitását a vasmag helyzetének változtatásával szabályozni lehet. Ezt
tekercsek induktivitásának pontos beállítására használjuk.
Bifiláris tekercs
Szkinhatás
Egyenáram esetén az áram a vezetı anyag keresztmetszetén egyenletesen oszlik el, az áramsőrőség a keresztmetszet
l
minden részén azonos. Ezért lehet a huzalok ellenállását az R=ρ⋅ összefüggéssel kiszámítani.
A
A frekvencia ütemében változó mágneses tér
A gyakorlati tapasztalat azonban azt mutatja, hogy magas frekvencián ez nem érvényes: az ellenállás a ettıl nagyobb.
Olyan mintha a huzal keresztmetszete kisebb lenne.
A változást a vezetıt körülvevı és a frekvencia ütemében változó mágneses tér okozza, amely a vezetıben az
örvényáramhoz hasonló áramot hoz létre.
Árameloszlás
A Lenz törvény
A Lenz törvény értelmében ez az áram nem örvényszerő, hanem a mágneses teret létrehozó árammal ellentétes irányú.
A két áram egymást taszítja: a járulékos mágneses tér a vezetı áramát a felületre szorítja. A jelenséget szkin- vagy
bırhatásnak nevezzük, mert a hatás fokozódásakor csak a külsı felület vesz részt a vezetésben.
A litze huzal
A szkinhatás arányos a frekvenciával, ezért a vezetékellenállása az egyenárammal mért ellenállásának a sokszorosa is
lehet.
6
20.A 20.A
A szkinhatás ellenállást növelı hatása ellen a 0,1-3 MHz-es tartományban speciális szerkezető (litze) huzallal, magasabb
frekvenciákon nagy átmérıjő ezüst vagy ezüst bevonatú huzallal védekezünk. A szkinhatást ismerve az URH és a TV
antennákat nem tömör anyagból, hanem a könnyebb és olcsóbb alumínium csıbıl készítjük.
A litze huzal több egymástól elszigetelt vékony elemi szálból áll, melyeket úgy sodornak össze, hogy az elemi szálak az
egyik helyen a sodrat közepén, a másikon a külsı szélén helyezkedjenek el. Az áram kénytelen a szálak útját követni,
így minden elemi szál azonos mértékben vezet. Nagy frekvencián ez a tulajdonság az elemi szálak között fellépı
kapacitások miatt nem érvényesül.
Az induktivitás be- és kikapcsolásánál fellépı jelenségek
Egy atom mágneses tulajdonsága

Az idıállandó az önindukciós tényezıvel egyenesen, az ellenállással fordítottan arányos. τ idı eltelte után az
áramerısség állandósult értékének csak 63%-át éri el, az önindukciós feszültség pedig a 37%-ára csökken. 5 τ esetén
a folyamatot befejezettnek tekinthetjük.
Tekercs jellemzıinek változása
Az anyagok mágnesessége
Mint az ábra is mutatja, az áram exponenciális görbe szerint növekszik. A rendszer egy ellenállásból és egy
kondenzátorból álló áramkörhöz hasonlóan viselkedik, és τ idıállandója van.
L
τ=
R.
Ferromágnesek
Az áram növekedésével nı az ellenállásfeszültsége, míg az indukálódó feszültség értéke csökken. Mivel L állandó így ez
csak úgy következhet be, hogy csökken az áramerısség változás. Ez azt jelenti, hogy az áramerısség nem egyenletesen
növekszik, a végén pedig olyan lassan nı, hogy csak nagyon kis ellenfeszültséget indukál, és a generátor feszültségének
nagyobb hányada az ellenállásra jut.
A ferromágneses tulajdonság
A folyamat kezdetén a kis áramerısség kis feszültségesést I·R létesít az ellenálláson, és a generátorfeszültségének
legnagyobb része az önindukciós feszültség ellensúlyozására fordítódik.
A mágneses anyagok nagymértékben képesek megnövelni az indukciót

Az áramkör eredı feszültsége a generátor kapocsfeszültség és az önindukciós feszültség elıjelhelyes összege (a két
feszültség ellenkapcsolásban van):
U = I ⋅ R +Ui
U
Emiatt a soros kör árama I= helyett
R
∆I
U − L⋅
I= ∆t
R
7
20.A 20.A
A tekercs fluxusának növekedése
Kapcsoljunk egy ellenállást, egy önindukciós tekercset kapcsolóval egy feszültségforrásra!

U
Az áramkör bekapcsolásának pillanatában, ha az áramkörben csak ellenállás lenne, akkor az áram I = értékre
R
ugrana fel. Mivel az áramkörünk induktivitást is tartalmaz, így az áram növekedésével a tekercs fluxusa is növekszik. A
változó fluxus a tekercsben önindukciós feszültséget hoz létre, amely korlátozza az áram növekedésének ütemét.
Az örvényáram
Tegyünk egy fémlemezt változó mágneses térbe!
A fémlemez, mint egy menet körülveszi a rajta átmenı változó fluxust, ezért benne feszültség indukálódik, és áram
folyik. Az áram örvényszerően veszi körül a fluxusukat, innen ered az örvényáram elnevezés.
Az örvényáramok általában rövid úton záródnak, és nagy fémkeresztmetszeten áramolnak. Az

l
R=ρ⋅
A
összefüggés alapján könnyen belátható, hogy az örvényáramok nagyon kis ellenállású úton záródnak, így igen nagy
értéket érhetnek el.
Indukciós hevítés
A nagy áramoknak vannak hasznos és káros hatásaik is.
A nagy áram a vezetıkben nagy hıt fejlesztenek, amit a fémek hevítésére használnak fel (indukciós hevítés).
Az örvényáram kialakulásának hátrányai

Az örvényáram kialakulásának hátrányait két részre bonthatjuk:
1. az örvényáram a vasmagot melegíti,
2. az örvényáram járulékos mágneses tere a külsı állandó mágneses térrel kölcsönhatásba lép, mely kölcsönhatás során
keletkezı erı a fluxust a vasmag felülete felé szorítja.
Mindkét esetben a vezetı keresztmetszet lecsökkenése az eredmény.
Az örvényáram csökkentése
A veszteség csökkentését, vagyis az örvényáramok kialakulásának megakadályozását háromféle módszerrel érhetjük el.
1. A vasmag fajlagos ellenállásának növelésével, szilíciummal való ötvözés útján.
2. A vasmagok lemezelésével, vagyis a vezetı keresztmetszet részekre való bontásával úgy, hogy az egyes lemezeket
egymástól elszigeteljük lakkal, oxidréteggel vagy valamilyen mőanyag fóliával. A lemezeléssel nemcsak a vasmag vezetı
keresztmetszetét csökkentjük, hanem több áramút is van, tehát az áramutak összes hosszát is megnöveljük. Így az
ellenállás két okból is növekszik, az örvényáram pedig csökken. Azonban ez a két módszer csak kisfrekvenciás mőködés
esetén nyújt védelmet az örvényáramok kialakulása ellen.
3. Nagy, akár MHz, GHz-es frekvenciájú mőködés esetén az úgynevezett ferritmagokat használják vasmagként. Ezek
porkohászati úton elıállított termékek, amelyeket vasoxid és polisztirol kötıanyag összesajtolásával, és kiégetésével
állítanak elı. Mágneses tulajdonságuk a vaséhoz hasonló, de fajlagos ellenállásuk olyan nagy, hogy szinte már
szigetelıként viselkednek.
Az induktivitás energiája
Az induktivitásban áram hatására mágneses tér alakul ki, melynek energiája van. Egy L önindukciós tényezıvel
rendelkezı tekercs energiája:
1 2
W= ⋅ I ⋅l .
2
Érdekesség: a képlet hasonlít a kondenzátor energiáját kifejezı összefüggésre, csak ebben C helyett L, míg a feszültség
helyett az áramerısség szerepel.
8
20.B 20.B
20.B Alapáramkörök alkalmazásai – Stabilizátorok
Mutassa be a soros és a párhuzamos stabilizálás elvét!

Ismertesse a Zener-diódás elemi stabilizátor kapcsolás felépítését, mőködését,
értelmezze jelleggörbéjét és jellemzıit!
Értelmezze a feszültség- és áramstabilizátor kapcsolások felépítését, mőködését és
jellemzıit!
Elemezze az áteresztı tranzisztoros feszültségstabilizátor mőködését!
Hasonlítsa össze az áteresztı tranzisztoros, a visszacsatolt és a kapcsoló üzemő
stabilizátorok elvi mőködését!
Ismertesse a stabilizátorok gyakorlati alkalmazási lehetıségeit!
Mutassa be a stabilizátorok túláramvédelmi lehetıségeit!
A feszültségstabilizátorok szükségessége
Az elektronikus berendezések és mérımőszerek legnagyobb hányada a váltakozóáramú hálózatról mőködik. Mivel a
berendezések, ill. áramköri egységek mőködéséhez egyenfeszültség szükséges, amelynek értéke rendszerint nem
egyezik meg a hálózat feszültségével, ezért a berendezésekben külön egység, az ún. tápegység gondoskodik a hálózati
feszültség átalakításáról és egyenirányításáról.
Az állandó vagy változtatható értékő egyenfeszültséget biztosító stabilizált tápegység egyrészt mint önálló készülék
nagyon fontos segédeszköz a méréstechnikában, másrészt a jobb minıségő, precízebb kivitelő mérımőszerek
feszültségellátását a leggyakrabban stabilizált tápegységek biztosítják.
A különbözı hatások
A stabilizált tápegységek feladata kettıs:
• Állandó kimenıfeszültség biztosítása a bemeneti hálózati feszültség ingadozásaitól függetlenül,

• Állandó kimeneti feszültség biztosítása a terhelés változásaitól függetlenül.
Annak függvényében, hogy a kimeneti feszültség, vagy a kimeneti áram értékét próbáljuk állandó értéken tartani
megkülönböztetünk:
• Feszültségstabilizátorokat,
• Áramstabilizátorokat.
A stabilizátorok osztályozása, az áramkörök

Ha a feszültség értékét szeretnénk állandó értéken tartani, akkor feszültségstabilizátorról beszélünk.
A feszültségstabilizátor ábrázolása A
négypólusként feszültségstabilizátor ideális karakterisztikája
A feszültségstabilizátor négypólusként történı ábrázolása a következı ábrán látható.

Az ideális feszültségstabilizátor karakterisztikája a fenti ábra szerinti, de a valóságos feszültségstabilizátor
karakterisztikája ettıl eltérı, mivel a kimeneti feszültsége a terhelıáram, a bemeneti feszültség változásától és a
hımérséklettıl függıen bizonyos határok között változik.
A feszültségstabilizálás megoldására két módszer lehetséges:
• Soros stabilizálási módszer,

• Párhuzamos stabilizálási elv.
1
20.B 20.B
Soros feszültségstabilizálási elv Párhuzamos feszültségstabilizálási elv
A soros stabilizálás, egyszerő áramkör

A soros stabilizálási módszer egy olyan eljárás, mintha a terheléssel sorosan egy szabályozó elem lenne kötve, amely
úgy viselkedik mint egy vezérelt változtatható ellenállás, és ennek a csökkenése ill. növelése a kimenı feszültség
állandóságát biztosítja.
A párhuzamos stabilizálás, egyszerő áramkör

A párhuzamos elvő stabilizátoroknál a szabályozó elem a terheléssel párhuzamosan kapcsolódik, amint azt az elızı
ábrán is láthatjuk.
A kimeneti feszültség megváltozásának hatására a szabályozó elem söntölı hatása megváltozik, mégpedig úgy, hogy
hatásával próbálja állandó értéken tartani a kimenı feszültséget.
A stabilizálási tényezık
A stabilizálásra jellemzı a stabilizálási tényezı, a bemenı feszültségváltozásra:
∆U be
U
S u = be
∆U ki
U ki
amely megmutatja, hogy a bemenı feszültség relatív megváltozása milyen relatív kimenıfeszültség megváltozást
eredményez.
A terhelı áram változására a stabilizálási tényezı:

∆I ki
I
S u = ki
∆U ki
U ki
amely megmutatja, hogy a kimenı áram relatív megváltozása milyen relatív kimenıfeszültség megváltozást
eredményez.
Elemi stabilizáló kapcsolás
Kisfeszültségő diódás stabilizátor

Az elemi diódás stabilizátorok a legegyszerőbb feszültségstabilizáló kapcsolások. Kis feszültségek esetén stabilizálásra
alkalmas a nyitóirányban elıfeszített Si-dióda vagy diódák soros kapcsolása, amint azt a következı ábrán szemléltetjük.
Elemi stabilizátor kapcsolás Si-diódával A dióda nyitóirányú jelleggörbéje
2
20.B 20.B
A stabilizálási tartomány vizsgálata

A nyitóirányú jelleggörbe mutatja, hogy a diódán átfolyó áram változásától nem függ jelentısen a rajta esett
feszültség, és ezt használjuk ki stabilizálásra.
A hımérsékletfüggés szerepe
A Si-diódák vagy tranzisztorok bázis-emitter átmenete nem a legszerencsésebb megoldást biztosítja, hiszen a
hıfokváltozás hatása jelentıs.
A Zener-dióda alkalmazása
Elterjedt a szélesebb feszültségtartományban használható Zener- diódás elemi stabilizátor.
Az elemi stabilizáló kapcsolás

A Zener-diódás stabilizátorok méretezése gyakorlatilag az R soros ellenállás meghatározására korlátozódik. Ennek jó
megválasztása esetén a munkapont-beállítás akkor megfelelı, ha a stabilizáló elem munkapontja a bemeneti
feszültség és a terhelıáram szélsıséges értékeinél is a mőködési tartományban marad.
A Zener- diódás elemi stabilizátor kapcsolását és jelleggörbéjét mutatják a következı ábrák.
Ibe R It
Iz
Ube Z Uz Rt
A Zener-diódás elemi stabilizátor felépítése A Zener-dióda záróirányú jelleggörbéje
A soros ellenállás áramkorlátozó hatása és a dióda dinamikus ellenállása

A kapcsolási rajzot megfigyelve, látható, hogy a terhelésre jutó feszültség a Zener- dióda feszültségével egyezik meg,
hiszen párhuzamosan vannak kapcsolva. A diódán fellépı Uz feszültséget a következı összefüggéssel írhatjuk le:
U Z = U Z min + rZ ⋅ I Z , ahol
U Z max − U Z min
rZ =
I Z max − I Z min
Az rz differenciális ellenállása a Zener diódának.
A kapcsolásban szereplı ellenállásnak a feszültségváltozásokat kell felvennie. A meghatározásához két feltételnek kell
egyidejőleg megfelelnie.
A kapcsolás méretezése
A dióda jelleggörbéjébıl látszik, hogy IZmax áramértékhez UZmax feszültség tartozik, illetve IZmin áramhoz UZmin
feszültség.
A kapcsolás méretezésénél célszerő a maximális és minimális Zeneráramot felírni, ami a felsı csomóponti áramokkal:
I Z max = I be max − I t min , és
I Z min = I be min − I t max .
Mivel
U be − U Z
I be = , és
R
UZ
It = ,
Rt
a legnagyobb és a legkisebb Zeneráram
U be max − U Z max U Z max
I Z max = − ,
Rmin Rt max
3
20.B 20.B
U be min − U Z min U Z min

I Z min = − .
Rmax Rt min
A valóságban nincs minden mennyiségnek maximális és minimális értéke, mert akkor a feladatot nem lehetne
megoldani. Az Ube, R, Rt vagy UZ közül valamelyik állandó, és értéke elıre meghatározott.
A feltételek együttes figyelembe vétele

A tervezés során figyelemmel kell lenni a dióda katalógusban szereplı határértékeire.
Az Rmax és az Rmin értékek közé esı elıtétellenállást kell választani, de jó, ha a legnagyobb lehetséges értéket
választjuk, ugyanis a stabilizálás jóságára kihatással van.
A Zener-dióda vizsgálata
Javulást érhetünk el, ha az R ellenállást áramgenerátorral helyettesítjük. Erre láthatunk példát a következı két
ábrán.
Zener-diódás elemi stabilizátor Zener-diódás elemi stabilizátor FET-es

áramgenerátorral elvi megoldása áramgenerátorral
Lehetıség kínálkozik két Zeneres stabilizátor kaszkád kapcsolására, melynek segítségével elérhetı, hogy a második
fokozatra jutó bemenı feszültség már nem változik jelentısen, hiszen az elsı fokozat már stabilizál.
Áteresztı tranzisztoros feszültségstabilizáló kapcsolások
Az emitterkövetı típus jellegzetességei

A legegyszerőbb áteresztı tranzisztoros feszültség stabilizátor kapcsolás az NPN és a PNP tranzisztorral felépített
kapcsolás.
Feszültségstabilizátor emitterkövetıvel NPN Feszültségstabilizátor emitterkövetıvel PNP

tranzisztorral tranzisztorral
Ezek a kapcsolásokat földelt kollektoros, vagy más néven emitterkövetı típusú kapcsolásoknak nevezzük. Jellemzıjük,
hogy munkapontbeállító elemük egy Zener- dióda, az emitter ellenállást pedig az Rt terhelı ellenállás képviseli.
A bemeneti feszültségváltozás hatása

Az R1 ellenállás és a dióda elemi stabilizátort alkot. Jellemzıi, hogy az:
I ki = I E = (β + 1) ⋅ I B áramot, és
U ki = U Z − U BE stabil feszültséget szolgáltat.
A terhelıáram változás hatása

A terhelı áram változása elhanyagolható, ha Darlington-tranzisztort alkalmazunk, amelyet a következı ábra mutat.
4
20.B 20.B
Feszültségstabilizálás darlington kapcsolású

Feszültségstabilizálás darlington kapcsolású tranzisztorral változtatható kimeneti
tranzisztorral fix kimeneti feszültségre feszültségre
A Darlington-tranzisztor alkalmazása
Ilyenkor a kimenı feszültség:
U ki = U ref − U BE1 − U BE 2 .
És a kimenı áram:
I ki = I E 2 = (β 1 + 1) ⋅ (β 2 + 1) ⋅ I B1 .
A feszültség szabályozhatósága
A kimenı feszültséget bizonyos határokon belül szabályozhatóvá tehetjük a Zener-diódával párhozamosan kötött
potencióméterrel.
A párhuzamos fix kimenıfeszültségő stabilizátor létrehozása

Lehetıség kínálkozik arra is, hogy az áteresztı tranzisztort a terheléssel párhuzamosan kössük be fix feszültségő, vagy
szabályozható kimenető stabilizátorral. Elınye, hogy a terhelıáram nem folyik át a tranzisztoron, így annak disszipációja
a terheléstıl függetlenül állandó.
Ennél a kapcsolásnál, a kimenı feszültség értéke:
U ki = U Z + U BE értékő lehet.
Párhuzamos elvő feszültségstabilizálás fix Párhuzamos elvő feszültségstabilizálás

kimeneti feszültségre szabályozható kimeneti feszültségre
A párhuzamos változtatható kimenıfeszültségő stabilizátor létrehozása

Most, mivel a leosztott feszültség Uref , így :
U ki = U ref + U BE értékő.
Ha a terhelı áram jelentısebb, eléri a kb. 500 mA értéket, akkor célszerő Darlington-kapcsolású tranzisztor alkalmazása.
Visszacsatolt fesztültségstabilizátorok
A szabályozási kör részeinek megállapítása

A visszacsatolt feszültség stabilizátorok tulajdonképpen szabályozási áramköröknek tekinthetıek, ezért szokás
feszültségszabályozónak is nevezni ıket. A visszacsatolt feszültség stabilizátorok minden pillanatban figyelik, érzékelik a
szabályozott jellemzı értékét (kimenı feszültség), egy alapjellel (referencia feszültség) összehasonlítják, és ennek az
összehasonlításnak az eredményétıl függıen az eltérés értelmében a szabályozó elem áteresztıképességét
befolyásolják.
A feladatok blokkokban való elhelyezése

A visszacsatolt feszültség stabilizátorok elvi felépítését a következı ábrán láthatjuk.
5
20.B 20.B
Visszacsatolt soros feszültségstabilizátor elvi felépítése
A részfeladatok áramkörre való átírása

A kapcsolásban látható, hogy a kimenıfeszültséget érzékeljük, és annak egy részét (k·Uki) folyamatosan
összehasonlítjuk a referenciafeszültséggel Uref . A két feszültség különbsége az ε hibajel megfelelı erısítés után,
mőködteti a soros szabályozóelemet, amíg a hibajel meg nem szőnik.
A megfelelıen felerısített hibajel úgy módosítja a szabályozó elem munkapontját, hogy a kimeneti feszültség az eredeti
értékre visszaálljon.
A részáramkörök összeillesztése egy nagyobb áramkörré

Egy megvalósított soros visszacsatolt áteresztı tranzisztoros feszültségstabilizátor kapcsolási rajzát láthatjuk a következı
ábrán.
Visszacsatolt soros feszültségstabilizátor kapcsolási rajza
A túláramvédelem vagy rövidzárvédelem

A soros üzemő stabilizátorok mőködése során fellépı rövidzárlat vagy túlterhelés az áramkör tönkremeneteléhez,
meghibásodásához vezethet. Ennek a megakadályozására túláramvédelemmel, vagy rövidzár elleni védelemmel alakítjuk
ki a kapcsolást.
A rövidzárvédelem gyors mőködést követel meg, az áramkör alkatrészeinek védelme érdekében.
Az áramköri megvalósítás során kétféle túláramvédelmi megoldást alkalmaznak:
• Áramkorlátozó túláramvédelem,
• Visszahajló karakterisztikájú túláramvédelem.
Az áramkorlátozó túláramvédelem
Ebben az esetben, ha a terhelıáram elér egy beállított maximális értéket, akkor egy áramkör lezárja az áteresztı
tranzisztort és a kimeneti feszültséget nullára csökkenti le.
A kimeneti stabilizált feszültség ismét megjelenik, ha túláram megszőnik, a terhelıáram a maximális áram értéke alá
csökken.
6
20.B 20.B
A áramkorlátozó túláramvédelem áramköri megoldása
Visszacsatolt mőveleti erısítıs

Visszacsatolt mőveleti erısítıs soros soros feszültségstabilizátor
feszültségstabilizátor kapcsolási rajza karakterisztikája
Ha a terhelıáram eléri a maximális Imax értéket, akkor a feszültségesés az R figyelıellenálláson az UBE = Ikimax·R 0,65V
értékő lesz, amelynél a T2 tranzisztor vezetni kezd. A nyitott tranzisztor kis kollektor-emitter ellenállása közel
rövidrezárja a T1 áteresztı tranzisztor bázis-emitter átmenetét, aminek következtében a kimeneti feszültség lecsökken
nullára.
A soros figyelıellenállás
A védelem méretezése abban nyilvánul meg, hogy az R ellenállás értékét kell meghatároznunk:
0,65V
R=
I ki max .
Abban az esetben, ha Ikimax = 1A , akkor R = 0,65Ω.
Visszahajló határolási karakterisztikájú túláramvédelem, védıáramkör

A rövidzár Rt = 0 esetén a veszteségi teljesítmény sokkal nagyobb mint normál esetben, ezért növekedésének
megakadályozása érdekében csökkenı kimeneti feszültség esetén az áramkorlátot, egy kisebb Ikir értékre csökkentjük.
Az ilyen elven mőködı védelmet visszahajló karakterisztikájú túláramvédelemnek nevezzük.
A védıáramkör részei az R figyelı ellenállás, az R1 és R2 ellenállások, valamint a T2 tranzisztor. Rövidzár esetén a T2
tranzisztor nyit, lesöntöli a T1 áteresztı tranzisztort és csökkenti bázisáramát.
Visszahajló karakterisztikájú
feszültségstabilizátor kimeneti
Visszahajló karakterisztikájú feszültségstabilizátor rajza jelleggörbéje
A megfelelı pontokon a feszültségek származtatása

Az áramköri jelölések alapján felírható az A és a B pont potenciálja a testhez viszonyítva:
R2
U A = U ki + I ki ⋅ R , UB =UA ⋅ .
R1 + R1
A T2 tranzisztor bázis- emitter feszültsége a huroktörvény értelmében:
U BE 2 = U B − U ki
A kimeneti áramok származtatása
UBE = 0,65 V nyitófeszültséget feltételezve, az
R1 R + R2
I ki max = ⋅ U ki + 1 ⋅ 0,65V
R ⋅ R2 R ⋅ R2
Ha az Uki = 0, akkor,
R1 + R2
I kir = ⋅ 0,65V értékre adódik, amelybıl megállapítható, hogy Ikir < Ikimax.
R ⋅ R2
7
20.B 20.B
Ha a rövidzár megszőnik, a védelem old és visszaáll az eredeti állapot.
A két áramköri megoldás összehasonlítása

Az áramköri megvalósítás során kétféle túláramvédelmi megoldást alkalmaznak:
• Áramkorlátozó túláramvédelem,
• Visszahajló karakterisztikájú túláramvédelem.
Az áramkorlátozó túláramvédelem esetén, ha a terhelıáram elér egy beállított maximális értéket, akkor egy áramkör
lezárja az áteresztı tranzisztort és a kimeneti feszültséget nullára csökkenti le.
Visszahajló határolású túláramvédelemnél rövidzár esetén a veszteségi teljesítmény sokkal nagyobb, mint normál
esetben, ezért növekedésének megakadályozása érdekében csökkenı kimeneti feszültség esetén az áramkorlátot egy
kisebb értékre csökkentjük. Az ilyen elven mőködı védelmet visszahajló karakterisztikájú túláramvédelemnek
nevezzük.
Áramstabilizátor
Az áramstabilizátor feladata
Az áramstabilizátor feladata, hogy adott terhelésen, az átfolyó áramot állandó értéken tartsa a bemeneti feszültség és a
környezeti hımérsékletváltozástól függetlenül.
A kisteljesítményő áramgenerátorok teljesítménytranzisztorok felhasználásával áramstabilizátorként alkalmazhatók.

Ilyen áramköröket könnyen készíthetünk egy tranzisztor és ellenállások segítségével emitterkövetı kivitelben.
Az áramstabilizátor ábrázolása négypólusként Az áramstabilizátor ideális karakterisztikája
Az áramgenerátor jellege
A kisteljesítményő áramgenerátorok teljesítménytranzisztorok felhasználásával áramstabilizátorként alkalmazhatóak.
Ilyen áramköröket könnyen készíthetünk egy tranzisztor és ellenállások segítségével, emitterekövetı kivitelben.
A kialakítási lehetıségek
A feszültségstabilizátorokhoz hasonlóan készíthetünk soros és párhuzamos elven mőködı áramstabilizátorokat.
A soros áramstabilizálás
Ennél a kapcsolásnál a kimeneti áram változása az R2 figyelı ellenálláson az áramváltozás irányával azonos irányú
feszültségváltozást idéz elı. A Zener-diódás feszültségstabilizátor által elıállított Uref referenciafeszültség és az U2
feszültség különbsége mőködteti, vezérli a T tranzisztor bázis-emitter diódáját.
A bázis-emitter feszültség származtatása

U BE = U ref − U Z
A mőködtetı különbségi jel a tranzisztor munkapontját úgy állítja be, hogy a terhelés árama állandó értékő legyen.
A terhelı áram csökkenésével a kimeneti áram növekszik, s ennek hatására az U2 feszültség is növekszik és csökkenni
fog a tranzisztor nyitófeszültsége mindaddig, amíg a terhelés árama az eredeti értékre vissza nem áll.
A kimeneti áram beállítása az R2 ellenállás változtatásával állítható.
A soros áramstabilizátor kapcsolási rajza A párhuzamos áramstabilizálás
8
20.B 20.B
A párhuzamos áramstabilizátor
A kapcsolásban a T tranzisztor kollektor-emitter kapcsai párhuzamosan csatlakoznak a terhelésre. A munkapontját, a
rajta átfolyó kollektor áramot az R potenciométer segítségével állíthatjuk be a szükséges értékre. A potenciométeren
a terhelıáram hoz létre feszültségesést.
Ha a terhelés növekszik, akkor a növekvı terhelıáram következtében növekszik a tranzisztor bázis-emitter feszültsége,
a tranzisztor jobban kinyit, jobban lesöntöli a terhelést és a kimeneti áramot csökkenti, így a beállított kimeneti
áramérték visszaáll.
Az integrált áramkörös feszültségstabilizálás
Az integrált áramkörös feszültségstabilizálás és a diszkrét áramköri elemes összehasonlítása

Az integrált feszültségstabilizátorok soros áteresztı elemmel felépített visszacsatolt stabilizátorok. Felépítésük, áramköri
kialakításuk hasonló a diszkrét tranzisztorokkal felépített kapcsolásokhoz. Különbözı generációkat ismerünk.
Az elsı generációs 723-as típusú vizsgálata

Az elsı generációs áramkörök jellemzıje, hogy belsı áramköri egységek a felhasználó számára hozzáférhetıek, és kis
teljesítményő áramkörök.
Alaptípusnak tekinthetı a µA 723-as integrált áramkör, melynek elvi felépítése a következı ábrán látható.
A 723-as típus elvi felépítése
A belsı áramkör mőködése

Tápfeszültsége 9,5…40 V tartományban lehet. A stabilizátor kimeneti feszültsége 2…37 V tartományban állítható be, 150
mA maximális terhelıáram mellett. A referenciafeszültség forrás Uref = 7,15 V hımérsékletkompenzált feszültséget
szolgáltat, amelyet külsı osztóáramkör segítségével 2 V-ra csökkenthetünk.
A kimenı áram növelése

A T1 tranzisztor maximális kollektor- árama 150 mA értékő lehet. A kimeneti áram Darlington- kapcsolású tranzisztorok
alkalmazásával növelhetı jelentısen. A T2 tranzisztor lehetıséget biztosít túláramvédelmi megoldáshoz. Az áramkör
belsı egységeinek hozzáférése sok alkalmazási lehetıséget biztosít a felhasználók számára.
Feszültségstabilizátor kialakítás 723-mal, Feszültségstabilizátor kialakítás 723-mal,

Uki>Uref Uki<Uref
A külsı áramköri elemek megválasztása

A következı két kapcsolás mutat példát az alkalmazásra, mindkét elrendezés rövidzárvédett megoldást biztosít a
felhasználónak.
9
20.B 20.B
Az áramkörök maximális terhelı árama Ikimax = 150mA , amelyet az R ellenállás korlátoz.
Ha azt szeretnénk, hogy Ikimax = 150mA legyen, akkor az ellenállás értékének nagysága a már ismert összefüggés
szerint:
U BE 0 0,65V
R= = = 4,33Ω értékre adódik.
0,15 A 0,15 A
A feszültségosztó ellenállásainak értékét a referenciafeszültség és a kimeneti feszültség függvényében adhatjuk meg a
következı módon:
U ki R + R2 U ki R1
ha U ki 〉U ref , akkor = 1 és ha U ki 〈U ref , akkor = .
U ref R2 U ref R1 + R2
A kimeneti áram növelése külsı tranzisztorral
Ha külsı teljesítménytranzisztort alkalmazunk, akkor jelentıs terhelhetıségő feszültségstabilizátort kapunk. Erre látunk
példát a fenti ábrán. A kimeneti feszültség értéke az R, R1 és R2 ellenállásokból álló feszültségosztó megválasztásával
7….37 V lehet.
A második generációs integrált stabilizátorok

A második generációs feszültségstabilizátorok számos elınnyel rendelkeznek az elsı generációs típusokhoz képest:
• beépített frekvenciakompenzálással rendelkeznek,

• beépített túláramvédelmük van,
• kevés külsı alkatrészt igényelnek,
• nagy terhelı áramra tervezettek.
A 78xx család eszközei, pozitív és negatív áramkörök

Két jellemzı csoportjuk van:
• 78xx
• 317-s család.
A következı táblázat ad felvilágosítást a két csoport jellemzı adatairól:
Az integrált család táblázatos ismertetése
10
20.B 20.B
Mind a két sorozatban vannak pozitív és negatív feszültségszabályozók.
A 7805-s típus pl. +5 V-os , míg 7912-s -12 V-os stabilizátor áramkör.
A háromkivezetéses integrált feszültségstabilizátorok jellemzı alkalmazása a következı két ábrán látható.
Fix pozitív kimenı feszültségő stabilizátor Fix negatív kimenı feszültségő stabilizátor
A kimeneti feszültség változtatási lehetısége

A fix kimeneti feszültségőáramkörök kiegészítésével változtatható kimeneti feszültségő stabilizátor is készíthetı, ha a
kimenet és a bemenet számára közös kivezetés potenciálját megemeljük, amint azt a következı ábrán bemutatjuk.
Ahogyan megnöveljük a közös pont (3) potenciálját, olyan mértékben növekszik a kimenı feszültség.
Ha a feszültségosztó helyett Zener- diódákat alkalmazunk, amit a következı ábra is mutat, akkor több lépésben
változtatható kimeneti feszültséget állíthatunk elı a diódák átkapcsolásával.
Folyamatosan változtatható kimeneti Szakaszosan változtatható kimeneti

feszültség elıállítása feszültség elıállítása
Stabilizátorok párhuzamos kapcsolása és a kettıs stabilizálás

A feszültségstabilizátorokat csak nagyon pontos párba válogatással lehet párhuzamosan kapcsolni, vagy a következı
ábra szerinti szimmetrizálást kell megvalósítani.
Stabilizátorok párhuzamos üzeme Kettıs stabilizált feszültségforrás
A szimmetrizálást a P potenciométer végzi el. Úgy kell beállítani, hogy a két ampermérı egyenlı nagyságú áramot
mutasson.
Gyakran szükség van kettıs tápfeszültség elıállítására (mőveleti erısítık), ennek a megoldása a következı ábrán
látható.
Kapcsolóüzemő stabilizátorok
A lineáris stabilizátorok hátrányai

A lineáris feszültségstabilizátorok hatásfoka alacsony, az áteresztı tranzisztoron jelentıs hı fejlıdik (disszipálódik),
amely számunkra hátrányos tulajdonság. Nagyobb teljesítmények esetén jelentıs hőtıborda alkalmazását igényli. Az
áteresztı tranzisztoron fejlıdött hıt csökkenthetjük, ha a tranzisztort kapcsoló üzemmódban mőködtetjük.
A disszipált teljesítmény kicsi, ha a vezetı tranzisztoron kis UCE feszültség esik, vagy a lezárt tranzisztoron alig folyik
áram.
11
20.B 20.B
A kapcsolóüzemő stabilizátorok hatásfoka sokkal nagyobb mint az eddig tárgyalt lineáris üzemő stabilizátoroké. Az
elérhetı hatásfok (η) a 90% feletti értéket is elérheti.
A kapcsolóüzemő részek összekapcsolása

A stabilizátor három fı részbıl tevıdik össze:
• Teljesítménykapcsoló, amely vagy tirisztor, vagy tranzisztor.

• Szőrı, a kimeneti feszültség idıbeli középértékét képzi.
• Vezérlıegység, melynek feladata a teljesítménykapcsoló vezérlése és a kimenı feszültség stabilizálása.
A kapcsolóüzemő elv megvizsgálása

A teljesítménykapcsolót az ε hibajel függvényében a szabályozóegység vezérli. A kapcsoló periódikusan van
mőködtetve kb. 10…100kHz frekvenciával. A teljesítménykapcsoló kimeneti oldalán négyszögjel alakú feszültséget
kapunk, melynek amplitúdója közel azonos a bemenı jel amplitúdójával.
A részegységek mőködése
Az LC-szőrı feladata az energia tárolása, addig amíg a kapcsoló zárt állapotban van. A tárolt energiát az Rt terhelésnek
továbbítja, miközben a teljesítménykapcsoló nyit.
A stabilizátor fontos eleme a vezérlıegység. A kapcsolójel létrehozását a referenciafeszültséggel ellátott szabályozó és az

impulzusszélesség modulátor végzi.
Az impulzusszélesség- modulátor a főrészfeszültség generátorból és a komparátorból áll.
A komparátor által vezérelt és bekapcsolt teljesítménykapcsoló vezetési ideje attól függıen változik, hogy milyen a
hibajel nagysága és az elıjele.
Az impulzusszélesség-modulátor mőködését jellemzı feszültségek idıbeli lefolyása, amikor a felerısített hibajel az alsó
határolási értéktıl a felsıig változik.
Az impulzusszélesség-modulátor mőködése
A kitöltési tényezı
A négyszögjelre jellemzı a kitöltési tényezı, amely egyenesen arányos az Usz feszültséggel.
A k kitöltési tényezı:
t be U sz
k= =
T U Fcs
Ha a kimeneti feszültség csökken, akkor a kimeneti impulzussorozat szélessége vagy kitöltési tényezıje növekszik,
ellenkezı esetben s kimeneti impulzussorozat szélessége csökken.
A kapcsolóüzemő stabilizátorok rádiófrekvenciás zavart okoznak, amelyek árnyékolással csökkenthetıek.
12
21.A 21.A
21.A Szinuszos mennyiségek – A váltakozó jel jellemzıi
Ismertesse és értelmezze a szinuszos váltakozó jel amplitúdóját, frekvenciáját,

körfrekvenciáját, periódus idejét, pillanatnyi értékét és fázisszögét!
Értelmezze a szinuszos váltakozó jel alaktényezıit: csúcstényezıjét és formatényezıjét
egyenirányítatlan, egyutasan és kétutasan egyenirányított szinuszos jelek esetén!
Ismertesse a váltakozó mennyiségek ábrázolási módszereit: a vonaldiagramos és a
vektordiagramos ábrázolást!
Értelmezze a váltakozó jel középértékeit és a közöttük lévı kapcsolatokat!
A szinuszos váltakozó mennyiségek jellemzıi
Egyenáram
A galvánelemek, az akkumulátorok és a generátorok által szolgáltatott feszültség polaritása állandó. A hatásukra az
áramkörben mindig azonos irányban folyó áramot egyenáramnak nevezzük. Az egyenáram jele: DC vagy néhány
berendezésen csak egy vízszintes vonal: —.
Egyenfeszültség
A galvánelemek, az akkumulátorok és a generátorok által szolgáltatott feszültség polaritása állandó. Ezért az általuk
elıállított feszültséget egyenfeszültségnek nevezzük.
Egyenfeszültség típusai
Állandó értékő,- változó értékő,- szabályosan változó,- egyenfeszültség,
Egyenfeszültség
Egyenfeszültség továbbítása
Nagyon sok fogyasztót mőködtetünk egyenfeszültséggel, de a galvánelemek illetve az akkumulátorok nem szolgáltatnak
elegendıen nagy energiát. A nagyteljesítményő egyenfeszültség elıállítása és továbbítása nagy távolságra költséges és
sok veszteséggel jár. Ezeket a problémákat kiküszöbölhetjük a váltakozó feszültség alkalmazásával.
Váltakozó áram
Azt a feszültséget, amelynek nemcsak a nagysága, hanem a polaritása is változik váltakozó feszültségnek, a hatására az
áramkörben folyó áramot pedig váltakozó áramnak nevezzük.
Váltakozó feszültség
Azt a feszültséget, amelynek nemcsak a nagysága, hanem a polaritása is változik váltakozó feszültségnek nevezzük.
Váltakozó áram jele

A váltakozó áram jele: AC, néhol hullámvonal: ~.
A leggyakoribb váltakozó áram

A leggyakrabban a szinuszosan váltakozó feszültséget alkalmazzuk. Ilyen feszültséget állítanak elı az erımővek
generátorai, tehát a hálózati 230 V-os feszültség is ilyen.
1
21.A 21.A
Szinuszosan váltakozó mennyiségek ábrázolása
Vonaldiagram
A vonal diagramban az ábrázolt mennyiség, pl. feszültség, áramerısség, teljesítmény értékeit ábrázoljuk az idı
függvényében. A vonal diagram egyik elınye, hogy az ábrázolt váltakozó mennyiség jelalakját - szinusz, háromszög,
négyszög, főrész, - közvetlenül megmutatja.
Pillanatérték
A vonal diagram alapján azonnal megállapíthatjuk, hogy szinuszosan váltakozó feszültséget ábrázoltunk. Megállapítható
az is, hogy a feszültség szakaszonként ismétlıdı, állandóan változó pillanatértékek sorozata. A pillanatértékeket kis
betővel jelöljük: u, i, p, stb.
Periódusidı
A periódusidı két egymáshoz legközelebb esı, azonos fázishelyzető pillanatérték között eltelt idı, ahol azonos
fázishelyzetnél a pillanatértékek nagysága mellett a változások iránya is megegyezik. A periódusidıt végtelen sok helyen
lemérhetnénk, de a leggyakrabban a nullátmenetnél olvassuk le. A vonaldiagram másik elınye, hogy a periódusidı
könnyen leolvasható róla.
A frekvencia
A másodpercenkénti periódusok számát frekvenciának nevezzük. A frekvencia jele f, a mértékegysége Hz. A frekvencia a
1
periódusidı reciproka, tehát minél kisebb a jel periódusideje, annál nagyobb a frekvenciája. f = amibıl következik,
T
hogy T=
1
. A fenti képlet alapján a frekvencia mértékegysége származtatható is: ( f ) =  1  = 1 = Hz .
f T  s
Amplitudó
A pillanatértékek egy pozitív és egy negatív maximális érték között változnak. A legnagyobb pillanatértéket amplitúdónak
vagy csúcsértéknek nevezzük.
Pillanatérték
Ha ismerjük a szinuszos váltakozó feszültség csúcsértékét és a frekvenciáját, akkor bármelyik idıpontban meg tudjuk
határozni a pillanatértékét az
u = U0·sin(ω·t)
összefüggés segítségével, amelyben a körfrekvencia ω = 2· π ·f, és (ω ) = 1 .

s
A gyakorlatban a feszültségek idıdiagramját oszcilloszkóp segítségével vizsgálhatjuk meg.
Fázishelyzet
A gyakorlatban sokszor elıfordul, hogy egy váltakozó mennyiség állapotát egy adott pillanathoz, vagy egy másik hasonló
mennyiséghez képest kell megadni. Erre szolgál a φ-vel jelölt fázishelyzet.
Feszültségek fázishelyzete
2
21.A 21.A
A váltakozó áramú mennyiségek középértékei
Az effektív érték (négyzetes középérték)

A váltakozó áram négyzetes középértéke vagy effektív értéke azzal az egyenárammal egyenlı, amelynek hıhatása
ugyanakkora, mint a váltakozó áramé.A mérımőszerek általában effektív értéket mutatnak. Ha például azt mondjuk,
hogy az áramerısség1 A, vagy a feszültség230 V, akkor mindig az effektív értékre gondolunk. Egy R értékő ellenálláson
2
T idı alatt az I egyenáram: I ·R·T mennyiségő hıt fejleszt.
Ugyanezen az ellenálláson az i nagyságú áram által termelt hımennyiség a görbe alatti területtel arányos. Matematikai
úton integrálással bizonyítható, hogy szinuszos jel esetén:
I0 U0
I= ≈ 0,707 ⋅ I 0 Ebbıl pedig következik, hogy: U = ≈ 0,707 ⋅ U 0
2 2
A szinuszos váltakozó áram négyzetes középértékét (vagy effektív értékét) nagy betőkkel (U, I) jelöljük.
Mérımőszerek
A mérımőszerek általában effektív értéket mutatnak. Ha például azt mondjuk, hogy az áramerısség 1A, vagy a
feszültség 230V, akkor mindig az effektív értékre gondolunk.
Effektív érték
A számtani (egyenáramú, vagy kémiai) középérték

A váltakozó áram számtani középértéke azzal az egyenárammal egyenlı, amelynek vegyi hatása ugyanakkora, mint az
egyenirányított áramé. Szintén bebizonyítható, hogy az i váltakozó áram, illetve feszültség számtani középértéke:
T
Az Ik egyenáram idı alatt az a elektrokémiai egyenértéksúlyú
2
T
a ⋅ Ik ⋅ anyagmennyiséget választ ki.
2
Szintén bebizonyítható, hogy az i váltakozó áram, illetve feszültség számtani középértéke:
2 ⋅ I0 2 ⋅U 0
Ik = és Uk = .
π π
3
21.A 21.A
A csúcs- és formatényezı
A váltakozó áramú mennyiségek maximális értékei (amplitúdói) és középértékei közötti összefüggéseket jellemzik az
alaktényezık.
A váltakozó jel alaktényezıi:
• Csúcstényezı
• Formatényezı
A csúcstényezı kiszámítása: Szinuszos váltakozó mennyiségek esetén:

I0 U0 I0
k cs = és k cs = k cs = = 2 ≈ 1,41
I U I0
2
A formatényezı kiszámítása szinuszos váltakozó mennyiségek esetén:
Egyutasan egyenirányított jelnél: Kétutasan egyenirányított jelnél:
I0 I0
I π I
kf = = 2 = ≈ 1,57 kf = =
2
=
π
≈ 1,11
I k 1⋅ I0 2 Ik 2 ⋅ I0 2 ⋅ 2
π π
A vektordiagram
A vektordiagram elkészítésekor a következıket kell betartani:
• A forgó vektor hossza arányos a csúcsértékkel.

• A forgó vektor fordulatszáma megegyezik a frekvenciával, tehát egy körülfordulás egy periódusnak felel meg.
• A körbefordulás iránya az óramutató járásával ellentétes.
• A vektor alaphelyzete megegyezik az idıtengellyel.
A vektor és a vonal diagram
A vektordiagram szabályainak betartásával megállapítható, hogy a feszültség pillanatértékei a vektor végének az

idıtengelytıl mért merıleges távolságával arányosak, vagyis:
u= U0·sin α ahol α = ω ⋅ t a vektor szögelfordulása.

Behelyettesítve a vonal diagramnál már megismert
u= U0·sin(ω·t)
összefüggést kapjuk meg.
A számítási feladatok elvégzésénél ügyeljünk arra, hogy a szögelfordulás SI mértékegysége nem a ° , hanem a radián.
Az átszámítás a különbözı mértékegységek között:
2 ⋅π 360 0
10 = rad , illetve 1rad = .
360 2 ⋅π
4
21.B 21.B
21.B Alapáramkörök alkalmazásai – Mőveleti erısítık
Mutassa be a mőveleti erısítık felépítését, jellemzıit és jelképi jelöléseit!

Ismertesse a mőveleti erısítık tömbvázlatos felépítését!
Ismertesse a differenciálerısítık, az áramgenerátorok, a fázisösszegzık és a
szinteltolók felépítését és mőködését!
Rajzolja fel a mőveleti erısítıs alapkapcsolásokat, értelmezze jellemzıiket:
feszültségerısítésüket, bemeneti és kimeneti ellenállásukat!
Mutassa be a mőveleti erısítık mőszaki katalógus adatait!
Az erısítık osztályozása
Az elektronikai iparnak az 1960-as években történt nagy iramú fejlıdése létrehozta a mikroelektronikát és ezen belül az
integrált áramköri technikát is. Az integrált áramkör ( angolul: Integrated Circuit, röviden IC) fı jellemzıje, hogy itt az
aktív és passzív áramköri elemek egy-egy csoportját és az ezeket egybefoglaló összekötéseket egyidejőleg, azonos
gyártástechnológiával hozzák létre, ellentétben az egyedi (diszkrét) alkotórészekbıl felépített áramkörökkel, amelyeknél
külön végezték el az alkatrészek gyártását és összeszerelését.
A mőveleti erısítı
Az analóg integrált áramkörök két nagy csoportra oszthatók:
• Univerzális integrált áramkörök: amelyek sokféle üzemmódban, sokféle célra használhatóak. Az univerzális
áramkörök közül kiemelkedı jelentısége van az integrált mőveleti erısítıknek, amelyek a mérés- és
irányítástechnika, híradástechnikai rendszerek univerzális elemeként tekinthetıek.
• Funkcionális áramkörök: ezek meghatározott célfeladat megoldására készülnek.
Mi ezen témakörben a mőveleti erısítıvel fogunk foglalkozni. Ezek az erısítık különleges tulajdonságokkal
rendelkeznek, bonyolult felépítésőek és sokoldalúan felhasználható egyenáramú erısítık. Az elnevezés onnan ered,
hogy eredetileg a szabályozástechnika és az analóg számítógépek megoldandó feladataihoz készültek diszkrét, majd
integrált formában.
A megfelelıen alacsony áruk lehetıvé teszi a mőveleti erısítık széleskörő használatát és a felhasználási területek
bıvülését. Így jelenlegi felhasználási területük kiterjed az elektronika, híradástechnika, mérés- és irányítástechnika
területeire.
A mőveleti erısítı tömbvázlatos felépítése

Ezek az erısítık egyenáramú erısítık, amelyek olyan váltakozó feszültségő erısítık melynek alsó határfrekvenciája
nulla. Tehát alkalmas egyen- és váltakozó feszültségő jelek erısítésére is.
A mőveleti erısítık felhasználásakor fontos feladat a drift alacsony értéken tartása, ezért bemenetükön kivétel nélkül
differenciálerısítıt alkalmazunk.
UN
-
Differenciál- Fázis- Teljesítmény-
US Szinteltoló Erısítı Szinteltoló Uki
erısítı összegzı erısítı
+
UP
A mőveleti erısítı tömbvázlata
A bemeneti differenciálerısítı nagy érzékenységő és jelentıs feszültségerısítéső. A második fokozat a fázisösszegzı

áramkör, amely a jelet aszimmetrikussá alakítja és szintillesztés után újabb feszültségerısítı fokozat következik.
A kimeneti teljesítményerısítı egy szinteltoló fokozaton keresztül vezérlıdik.
A mőveleti erısítık szabványos jelölése

Az integrált mőveleti erısítık rajzjele a következı ábrán látható. A feszültségek a közös pontra, a testpontra
vonatkoznak, amelyet a következı ábrán feltüntettünk.
A mőveleti erısítı rajzjele A mőveleti erısítı vonatkoztatási pontjai
1
21.B 21.B
A kivezetések elnevezése és feladatuk

A „+” jellel jelölt pont bemenet és nem invertáló bemenetnek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a rákapcsolt feszültség (UP)
a kimeneti ponton azonos polaritással, azonos fázisban jelenik meg.
A „-„ jellel jelölt bemeneti pont az invertáló vagy fázisfordító bemenet, hiszen az ide kapcsolt jel (UN) a kimeneten
fordított polaritással, illetve ellenfázisban érzékelhetı.
A kimenıfeszültség meghatározása
Ha a mőveleti erısítı két bemenetére az ábrán látható feszültséget kapcsolunk, akkor a kimeneti kapcsokon a két jel
felerısített különbsége tapasztalható.
U ki = Au 0 ⋅ (U P − U N ) = Au 0 ⋅ U D ,
ahol az UD a két bemeneti pont közötti feszültségkülönbség, az Au0 pedig a differenciális nyílthurkú erısítés.
A mőveleti erısítı paraméterei
Az egységnyi erısítés határfrekvenciája

Az egységnyi erısítés határfrekvenciája: f1. Azt a frekvenciát értjük alatta, amikor a nyílthurkú feszültségerısítés nullára
csökken
A slew-rate
Slew-rate: S. Az erısítı kimeneti feszültségének a maximális változási sebességét jelenti, egységugrás bemeneti jel
esetén. A jelváltozás sebessége a nullátmenetnél a legnagyobb, hiszen ott a legmeredekebb az érintı. A kimenı jel
akkor tekinthetı torzítatlannak ebbıl a szempontból, ha teljesül, hogy:
S = 2π ⋅ f ⋅ U cs
A tápfeszültségtartomány
A tápfeszültség tartomány: ±UT. A mőveleti erısítı szimmetrikus tápfeszültségének maximális és minimális értéke.
A nyugalmi teljesítményfelvétel
Nyugalmi teljesítményfelvétel: P0. Terheletlen és vezérlésnélküli állapotban az energiaforrásból felvett teljesítmény
nagysága, ha a kimeneti feszültség nulla értékő.
Az üzemi hımérséklettartomány
Az üzemi hımérséklettartomány: Tü. Üzemi hımérséklettartománynak nevezzük azt a környezeti
hımérséklettartományt, ahol a gyártó által a katalógusban megadott üzemi paraméterek garantáltak.
A helyettesítı kép
A mőveleti erısítı alacsonyfrekvenciás A mőveleti erısítı A mőveleti erısítı közös

helyettesítı képe differenciális vezérlése módusú vezérlése
Ideális esetben, ha két (invertáló és nem invertáló) bemenetre azonos feszültséget kapcsolunk, akkor a kimeneti
feszültség nulla értékő lesz, hiszen az UD differenciális feszültség nulla:
U ki = Au 0 ⋅ (U P − U N ) = 0
Az ideális mőveleti erısítıkre jellemzı, hogy torzítás nem lép fel, paraméterei nem hımérséklet függıek, tápfeszültség
függetlenek és a közös módusú erısítésük nulla.
Fıbb jellemzıik:
A nyílthurkú erısítésük: Au 0 = ∞ .
Bemeneti ellenállásuk: Rbe =∞.
Kimeneti ellenállásuk: Rki = 0 .
2
21.B 21.B
A bemeneti áramok értékei: I P= IN = 0.

Mőködési frekvenciatartományuk : 0 Hz...∞Hz .
A bemeneti munkaponti áram

Bemeneti munkaponti áram: IB. A bemeneti differenciálerısítı munkaponti bázisáramainak számtani középértéke.
A bemeneti ofszet áram

Bemeneti ofszet áram: IB0. Az a szimmetrikus bemeneti áram, amely nulla kimeneti feszültség eléréséhez kell.
I B 0 = I B1 − I B 2
A bemeneti ofszet feszültség

Bemeneti ofszet feszültség: UB0. Az a szimmetrikus bemeneti feszültség, amely a kimeneten nulla feszültséget
eredményez.
A bemeneti ellenállás
Bemeneti ellenállás: Rbe. Alacsony frekvencián a szimmetrikus bemeneti feszültség és a szimmetrikus bemeneti áram
hányadosa.
UD
Rbe =
IB
A kimeneti ellenállás
Kimeneti ellenállás: Rki. A mőveleti erısítı kimeneti ellenállása alacsony frekvencián az üresjárási kimeneti feszültség és
a rövidzárási áram hányadosa.
Az üresjárási nyílthurkú feszültségerısítés

Üresjárási (nyílthurkú) feszültségerısítés: Au0. A visszacsatolatlan erısítı terheletlen kimenete esetén az
alacsonyfrekvenciás szimmetrikus bemeneti jellel mért feszültségerısítése.
U ki
Au 0 =
UD
A közös módusú feszültségerısítés

Közös módusú feszültségerısítés: Auk. Ha a mőveleti erısítı két bemeneti kapcsán azonos amplitúdójú és fázishelyzető
feszültség van jelen, akkor közös módusú vezérlésrıl beszélünk. Ez a feszültségerısítés a mőveleti erısítı terheletlen
kimenettel, visszacsatolás nélkül, alacsony frekvencián, közös módusú bemeneti jellel mért feszültségerısítése:
U ki
Auk =
UK
A közös módusú feszültségelnyomási tényezı

Közös módusú feszültségelnyomási tényezı (CMRR, EK): G. A nyílthurkú differenciális erısítés és a nyílthurkú közös
módusú erısítés hányadosa:
Au 0
CMRR = E K = G =
Auk
A sávszélesség
Sávszélesség: f0. Az a frekvencia, amelynél a nyílthurkú feszültségerısítés értéke 3 dB- el csökken, többnyire a 0 Hz-
hez képest. Tipikus értéke: 10 Hz.
Az ideális mőveleti erısítı paraméterei
A mőveleti erısítıkkel végzett számítások során olyan mőveleti erısítıket alkalmazunk, amelyet ideálisnak tekinthetünk.
A valóságban ilyen erısítı nincs, viszont a napjainkban készült jó minıségő áramkörök ezen eszközt megközelítik, s nem
követünk el nagy hibát, ha ezzel az idealizált áramkörrel dolgozunk.
A valóságos mőveleti erısítı paraméterei: a katalógus

A gyártás során nem lehetséges idealizált tulajdonságokkal felruházott mőveleti erısítıt elıállítani, a gyártás során
készített áramköröket valóságos mőveleti erısítıknek nevezzük. Bár igyekeznek a gyártók a minél jobb megközelítésére
az ideálisnak, a gyártástechnológia ezt nem teszi lehetıvé.
3
21.B 21.B
Nem fogunk jelentıs hibát elkövetni a számításaink során, ha a napjainkban gyártott nagyon jó minıségő áramkört
ideálissal helyettesítjük.
Egy valóságos mőveleti erısítı fıbb jellemzı értékei:
6
A nyílthurkú erısítésük: Au0 = 3·10
Bemeneti ellenállásuk: Rbe = 200MΩ
Kimeneti ellenállásuk: Rki = 0
A bemeneti hibafeszültség: 0,5mV
A bemeneti áram: 10pA
A közös módusú erısítés: Auk ≈ 0,2
A bemeneti áramdrift: 0,5nA/K
A mőveleti erısítı feszültségátviteli A visszacsatolatlan mőveleti erısítı

karakterisztikája frekvenciamenete
A mőveleti erısítı tokozása
DIL tok DIL-8 tok TO-99 tok
A differenciálerısítık, az áramgenerátorok, a fázisösszegzık és a szinteltolók felépítése és

mőködése
A differenciálerısítık
A bipoláris vagy térvezérléső tranzisztorokkal kialakított differenciál-erısítık az analóg integrált áramkör alapvetı
kapcsolási egysége. Általános alkalmazását elsısorban szimmetrikus felépítésének és jó egyenáramú erısítı
tulajdonságainak köszönheti.
Diffrenciálerısítı alapkapcsolás bipoláris A diffrenciálerısítı alapkapcsolás unipoláris

tranzisztorral tranzisztorral
A kapcsolási rajz
A mőveleti erısítık bemeneti fokozatai differenciál-erısítık, bipoláris vagy térvezérléső tranzisztorral felépítve.
4
21.B 21.B
A bipoláris tranzisztorok két bázisa, a FET-ek esetében a kapuelektródája képezi a földhöz képest a szimmetrikus
bemeneteket. A szimmetrikus kimeneti feszültség Ukis a két kollektor, a FET- ek esetében a két drain között mérhetı.
A nullázás, ofszetkiegyenlítés
A differenciál- erısítı akkor ideális, ha a két tranzisztor paraméterei és a megfelelı ellenállások azonosak, tehát teljesen
szimmetrikus áramkörrıl van szó.
Ha nem vezéreljük az erısítıt, akkor:

U be1 = U be 2
I C1 = I C 2 = I E 2
I D1 = I D 2 = I S 2
U ki1 = U ki 2
U ki1 = U be1 − U be 2
A kiegyenlítés lehetıségei
A valóságos differenciál-erısítı az alkatrészek szórása miatt nem lehet szimmetrikus, ezért az erısítı kimenetén
feszültség jelenik meg nulla bemenı jel esetén is. Ezért az erısítıt szimmetrizálni kell, amit nullázásnak vagy
ofszetkiegyenlítésnek nevezünk.
A P potenciométer segítségével a két kollektor áramot azonos értékőre állítjuk be úgy, hogy a kimeneti feszültség nulla
értéket vegyen fel. A diszkrét tranzisztorokkal kialakított diffrerenciál-erısítık alkatrészeinek megfelelı válogatásával
csak kis aszimmetria jelentkezik, ezért ideálisnak is tekinthetı.
Diffrenciálerısítı alapkapcsolás bipoláris A diffrenciálerısítı alapkapcsolás unipoláris

tranzisztorral, nullázási lehetıséggel tranzisztorral, nullázási lehetıséggel
A közös módusú feszültségerısítés

Akkor, ha közös módusban vezéreljük a differenciál- erısítıt, felfogható két párhuzamosan kapcsolt, terheletlen közös
emitterellenállással rendelkezı fokozatnak. Ilyenkor a közös módusú feszültségerısítés értéke:
∆U ki1 ∆U ki 2 1 RC
Auk = = = ⋅
∆U k ∆U k 2 RE
−3 2
A valóságos differenciál- erısítık esetében az Auk ≈ 10 , míg az Aus ≈ 10 nagyságrendő.
A differenciál- erısítık minıségi jellemzıje a CMRR, amelyet közös módusú jelelnyomási tényezınek neveznek.
Aus
CMRR = E k = , vagyis a differenciális és a közös módusú feszültségerısítések hányadosa.
Auk
A vezérlési módok
Az erısítı vezérlése két módon történhet:
• Differenciális vezérlés: ilyenkor bipoláris tranzisztornál a két bázist a földhöz képest különbözı jelek vezérlik,
amint azt a következı ábrán szemléltetjük.
• Közös módusú vezérlés: a vezérlı jel közös, szimmetrikus összetevıt nem tartalmaz. Ekkor a két bázist illetve
a vezérlıelektródát a földhöz képest azonos jel vezérli. Ha tökéletes szimmetriát tételezünk fel, akkor a két
5
21.B 21.B
tranzisztor áramainak a változása is azonos nagyságú és fázishelyzető, a két kollektor potenciálja is azonosan
változik, így szimmetrikus kimenı jel nincs:
U kis = − Aus ⋅ (U be1 − U be 2 ) = 0
+UT
RC1 RC2
T1 T3 T2
Ube1 Ube2
RE RC3 Uki
-UT
Az aszimmetrikus kimenető
A diffrenciálerısítı vezérlése diffrenciálerısítı
A fázisösszegzı áramkör
Az integrált erısítık általában többfokozatúak és szimmetrikus bemenetőek. Kimeneti fokozatuk azonban szinte kivétel
nélkül aszimmetrikus (aminek az az oka, hogy a terhelés egyik végpontja többnyire földelt). Ezért az erısítın belül a
szimmetrikus és aszimmetrikus fokozatot egymáshoz csatolni kell. Ezt a feladatot látja el a fázisösszegzı áramkör, ami a
differenciál-erısítı két földszimmetrikus jelét egyetlen jellé egyesíti (lehetıleg csillapítás nélkül).
A T3 tranzisztor bázis-emitter köre a differenciálerısítı szimmetrikus kimenetére van kötve. Munkapontját a D dióda
nyitófeszültsége állítja be, ezzel kis aszimmetriát okozva a differenciálerısítı mőködésében. A kimenet T3
munkaellenállásán (RC3) már aszimmetrikus.
A Darlington-kapcsolás
A bipoláris tranzisztorok áramerısítése nem mindig megfelelı. Ilyenkor használhatjuk a tranzisztorok Darlington-
kapcsolását.
A darlington kapcsolás A komplementer darlington kapcsolás
A Darlington-fokozat
A kapcsolás tulajdonképpen két azonos típusból felépített egyetlen tranzisztornak felel meg. Ismerve a tranzisztor
alapegyenletét és a „h” paraméterek jelentését levezethetı, hogy az így elıállított tranzisztor paraméterei a
következıképpen alakulnak.
Jellemzı, hogy a számunkra fontos paraméterek „h”-szeresre növekednek.
Számos esetben elınyös lehet két különbözı típusú tranzisztorból kialakítani a párt. Ezt a kapcsolási módot
komplementer Darlington-kapcsolásnak nevezzük.
A tranzisztoros áramgenerátor
Az áramgenerátorok feladata, hogy állandó áramot szolgáltassanak egy terhelésen, függetlenül a rajta esett
feszültségtıl.
6
21.B 21.B
A valóságos áramgenerátor kimeneti árama csak egy bizonyos tartományban állandó értékő.
Ha egy normál mőködési tartományban mőködı negatív áram- visszacsatolással ellátott tranzisztoros erısítı
bázisfeszültségét stabil értéken tartjuk, akkor az I terhelı áram közel állandó értékő és nem függ az R terhelı (kollektor)
ellenállástól.
Tranzisztoros Tranzisztoros Áramgenerátor Kis bemenı

áramgenerátor áramgenerátor Zener-diódával Az egyszerő áramú
elvi megoldása feszültségosztóval felépítve áramtükör áramtükör
A kapcsolási módok vizsgálat

Egyik megoldás, hogy a bázisfeszültséget egy már jól ismert bázisosztó határozza meg.
Egy másik mód, hogy a bázisfeszültség állandó értéken tartása megoldható Zener- diódával is.
Az összefüggések
Az összefüggések ismertetése
A kapcsolás kimeneti árama:
U B − U BE 0
It = I E =
RE
összefüggéssel írható le.
Ismerünk ún. speciális áramgenerátorokat, amelyeket áramtükörnek is szoktak nevezni.
A mőveleti erısítık kimeneti fokozatai

Az integrált áramkörök végerısítı fokozatától kis kimeneti ellenállást, nagy kivezérelhetıséget és lehetıleg kis torzítást
kívánunk.
A mőveleti erısítık kimeneti fokozataként leggyakrabban kis munkaponti áramú komplementer tranzisztoros
emitterkövetı erısítıt alkalmaznak. Jellemzıje, hogy kettıs tápfeszültség alkalmazása esetén, vezérlés nélkül az erısítı
kimenetén feszültség nem jelenik meg.
A kimeneti fokozat kapcsolása
A nem invertáló alapkapcsolás mőködése és fontosabb jellemzıi
A visszacsatolás
A bemutatásra kerülı kapcsolásban ideális mőveleti erısítıt alkalmazunk, az áttekinthetıség miatt elhagyjuk a
tápfeszültségek csatlakozási pontjait és nem szerepeltetjük a kompenzálási megoldásokat.
Egy mőveleti erısítı akkor van visszacsatolva, ha kimenıjel egy részét visszavezetjük a bemeneti kapcsára. A
visszacsatolást külsı visszacsatoló hálózat segítségével valósítjuk meg.
7
21.B 21.B
Negatív visszacsatolás
Ha a visszacsatolt jel kivonódik a bemenı jelbıl, akkor negatív visszacsatolásról beszélünk. Az erısítı áramkörök esetén
a negatív visszacsatolásnak van jelentısége, a pozitív visszacsatolást az oszcillátorok esetében tárgyaljuk.
Az ábra jelöléseit alkalmazva, felírható:

Au
Auv =
1 + Au ⋅ β
Megállapítható, hogy a kapcsolás feszültségerısítését csak a külsı visszacsatoló hálózat határozza meg, nem függ a
mőveleti erısítıtıl.
A legegyszerőbb visszacsatoló hálózat egy ohmos feszültségosztóból áll. Így lineáris erısítıként mőködik, mert
erısítését csak a feszültségosztó osztási aránya határozza meg.
A kapcsolásban a visszacsatoló áramkör egy ellenállás. Felírva a csomóponti törvényt az invertáló bemenetre, s vegyük
figyelembe, hogy ideális erısítırıl van szó, hiszen IN = 0, Ibe = Iv.
A bemeneti áram átfolyik az Rv ellenálláson, és felírva a huroktörvényt:

U ki = U N − I v ⋅ Rv = U N − I be ⋅ Rv
A kapott összefüggések érvényesek lesznek akkor is, ha más áramkört kapcsolunk a mőveleti erısítı bemenetére és
kimenetére.
Az áramkörnek a bemeneti ellenállása zérus, mivel az UD nulla értékő:

U be U D
Rbe = = =0
I be Iv
A nem invertáló erısítı

A nem invertáló erısítı alapkapcsolásán a bemenı jel a nem invertáló bemenetre van kapcsolva, és fázisfordítás nélkül
erısítve jelenik meg a kimeneten.
Mőveleti erısítı negatív visszacsatolással A nem invertáló erısítı
A negatív visszacsatoló áramkör

A negatív visszacsatoló áramkör, negatív visszacsatolással van ellátva, amelyet az R1 és Rv ellenállások hoznak létre. A
mőveleti erısítı bemenetében jelentkezı differenciális feszültség:
U D = U be − U 1 .
A mőveleti erısítı nyilthurkú és visszacsatolt erısítése:
U ki U ki
Au 0 = , Auv =
UD U be
A Kirchhoff-törvények felhasználásával adódnak a következı összefüggések:
U ki = Au 0 ⋅ U D = Au 0 ⋅ (U be − U 1 )
 R1 
U ki = Au 0 ⋅ U be − ⋅ U ki 
 R1 + Rv 
A negatív visszacsatolás megvalósítása A feszültségkövetı
8
21.B 21.B
A visszacsatolt erısítı erısítése

A visszacsatolt erısítés:
 
 
 Rv   1 
Auv = 1 +  ⋅  
 R1   1  R 
1 + ⋅ 1 + v  
 Au 0  R1  

Feltételezve, hogy az ideális mőveleti erısítı nyílthurkú erısítése végtelen nagy, az összefüggésünk a következı
egyszerőbb formában is felírható:
 R 
Auv = 1 + v 
 R1 
Az összefüggést elemezve, látható, hogy értéke csak pozitív lehet, hiszen a tört értéke nulla vagy pozitív értéket vehet
fel. Ez azt jelenti, hogy az áramkör a felerısített jel fázist nem, fordít.
A másik fontos jellemzı az erısítı bemeneti ellenállása, amely ideális mőveleti erısítı esetén:
U be
Rbe = = ∞.
I be
A visszacsatolt erısítı kimeneti ellenállása

A negatív visszacsatolás hatására, a kimeneti ellenállás, a nyílthurkú kimeneti ellenálláshoz képest is kisebb lesz, értéke
az erısítés csökkenés arányában csökken:
Auv
Rkiv = Rki ⋅ .
Au 0
A visszacsatolás hatása
Ha elemezzük a nyílt hurkú erısítı erısítésének frekvenciafüggıségét, akkor láthatjuk, hogy kisebb erısítés esetén a
törésponti frekvencia a nagyobb frekvenciák felé tolódik, tehát kisebb erısítés esetén (negatívan visszacsatolt erısítı) a
sávszélesség növekszik.
A feszültségkövetı erısítı
A fenti kapcsolás egy érdekes nem invertáló erısítı, amelyet feszültségkövetınek nevezünk. Ha a „benne szereplı
ellenállásokat” felismerjük, akkor kiderül, hogy az Auv = 1 érték adódik, tehát a kimeneti jel követi a bemeneti jel
értékét. A kapcsolás a meghajtó fokozatot nem terheli és feszültséggenerátoros kimenettel rendelkezik.
A mőveleti erısítı
A bemutatásra kerülı kapcsolásban ideális mőveleti erısítıt alkalmazunk, az áttekinthetıség miatt elhagyjuk a
tápfeszültségek csatlakozási pontjait, és nem szerepeltetjük a kompenzálási megoldásokat.
Az invertáló mőveleti erısítı negatív visszacsatolással
Az invertáló erısítı
Ez az egyik legjobban elterjedt mőveleti erısítıs alapkapcsolás. Az elnevezés onnan ered, hogy az Ube jelet az invertáló
bemenetre kapcsoljuk. A kimeneten a felerısített jel, Uki mérhetı, amely a bemeneti jelhez képest ellenfázisban van.
9
21.B 21.B
A negatív visszacsatoló áramkör

Az ábrára az alaptörvényeket alkalmazva:
I N = I be + I v
U be + U D U ki + U D
IN = + .
R1 Rv
Ideális mőveleti erısítı esetén, amikor UD = 0 és IN = 0:
U be U ki
I be + I v = + =0
R1 Rv
Amelybıl következik, hogy:
U ki R
=− v .
U be R1

A visszacsatolt mőveleti erısítı feszültségerısítése:
U ki R
Auv = =− v
U be R1
Az eredménybıl következik, hogy az erısítı erısítését csak az alkalmazott ellenállások határozzák meg.
A kapcsolás bemeneti ellenállása:
U be
Rbe =
I be
Rbe = Rv .
A visszacsatolt erısítı kimeneti ellenállása

A visszacsatolt erısítı kimeneti ellenállása:
Auv
Rkiv = Rki ⋅ .
Au 0
A visszacsatolás hatása
A visszacsatolás hatására az erısítı erısítése csökken
Rv
Auv = −
R1
értékre, az erısítı sávszélessége pedig növekszik, hiszen nı a felsı határfrekvencia.
10
22.A 22.A
22.A Szinuszos mennyiségek – Egyszerő váltakozó áramkörök
Értelmezze az ideális ohmos, az ideális induktív és az ideális kapacitív fogyasztó

jellemzıit!
Mutassa be az ideális ellenállás, tekercs, és kondenzátor viselkedését, a
fázisviszonyokat váltakozó áramkörökben!
Ismertesse az induktív és a kapacitív reaktancia fogalmát!
Értelmezze a tekercsek és a kondenzátorok veszteségeit!
Mutassa be a valóságos ohmos ellenállás és a valóságos reaktanciák jellemzıit!
Értelmezze a tekercs és a kondenzátor jóságát!
Az ideális ohmos, az ideális induktív és az ideális kapacitív fogyasztó jellemzıi
Az ideális ellenállás
Áram és feszültség
Ha egy ellenállást váltakozó feszültségő generátorra kapcsolunk, a kialakuló árama Ohm törvényének érvényessége
miatt minden pillanatban arányos lesz a feszültség pillanatértékével.
Fáziseltérés
Az ellenállás árama fázisban van a feszültségével, köztük nincs fáziseltérés, φ = 0.
A váltakozó áramú ellenállás
Hıleadás
Mivel a töltéshordozók mozgásuk során mindig ütköznek az anyag helyhez kötött atomtörzseivel, így egy adott
fogyasztón a töltéshordozók mozgása irányuktól függetlenül mindig hıt termel. A hıhatás alapján határozhatjuk meg a
létrejövı teljesítményt, valamint a váltakozó feszültség és áram effektív értékét.
Effektív érték
Váltakozó áramú hálózatokban történı számításokat nagymértékben nehezíti az a tény, hogy a feszültség és az
áramerısség értéke az idı függvényében pillanatról pillanatra változik. Ezért villamos mennyiségek meghatározásához
általában az effektív értéket használjuk.
Az effektív érték: a váltakozó feszültségnek az a pillanatértéke, amely megegyezik azzal az egyenfeszültséggel, amely
egy adott fogyasztón ugyanakkora hıteljesítményt hoz létre, mint maga a váltakozó feszültség.
Mivel váltakozó áramú rendszerekben a két villamos alapmennyiség - a feszültség és az áramerısség - értéke állandóan
változik, így a belılük számított teljesítménynek is csak a pillanatértékeit tudjuk meghatározni. A feszültség és az
áramerısség pillanatnyi értékeinek összeszorzásával kapott teljesítménygörbét megfigyelve láthatjuk, hogy a
teljesítmény nulla és egy maximális érték között az alapmennyiségek kétszeres frekvenciájával lüktet. Ennek átlagértéke
az úgynevezett hatásos teljesítmény.
P0 U 0 ⋅ I 0 U 0 ⋅ I 0 U 0 I 0 U0 I0
Pátlag = = = = ⋅ amelybıl a feszültség, míg az áramerısség effektív
2 2 2⋅ 2 2 2 2 2
értéke.
A teljesítmény meghatározása
1
22.A 22.A
Feszültség megadása
A váltakozó feszültségnek és áramnak mindig az effektív értékét adjuk meg. Ha más értékrıl van szó, azt kell külön
jelölni, pl. Upp, I0 stb. A késıbbiekben látni fogjuk, hogy a váltakozó áramkörökben hasznos teljesítmény csak olyan
fogyasztóban keletkezik, amely a töltéshordozók áramlását azok ütközése révén korlátozza.
Ellenállás
Az R ellenállással rendelkezı fogyasztót hatásos vagy ohmos ellenállásnak, a rajta keletkezı P=U·I teljesítményt pedig
hatásos vagy wattos teljesítménynek nevezzük.
Induktív reaktancia jellemzése
Induktivitás
Az áram hatására az ideális tekercsben változó fluxus jön létre, amely fázisban van az ezt létesítı árammal. A változó
fluxus a tekercsben feszültséget indukál.
Indukció
Az indukálódott feszültség akkor éri el csúcsértékét, amikor az áramváltozás, így a fluxusváltozás a leggyorsabb. Ez
akkor következik be, amikor az áramgörbe a legmeredekebb i = 0.
Fáziskésés
A vonaldiagramokból pedig megállapítható, hogy az áramerısség 90°-ot ° késik a feszültséghez képest. A váltakozó
feszültségre kapcsolt induktivitást induktív fogyasztónak nevezzük. Az összehasonlítás mindig a vonatkoztatási
rendszertıl, a viszonyítástól függ. A váltakozó áramkörökben a fázisszöget a feszültség és az áramerısség között
értelmezzük, és a fáziseltérést általában az áramhoz viszonyítjuk. Így azt mondhatjuk, hogy az áramhoz képest a
0
feszültség 90°-ot siet, tehát a fázisszög elıjele pozitív, φ = +90 .
Induktivitás váltakozó áram alatt Az induktív reaktancia
A feszültség
A feszültség arányos az áramerısséggel és az önindukciós tényezıvel, mert nagyobb áramerısség azonos tekercs
esetén, míg nagyobb önindukciós tényezıjő tekercs azonos áramerısség esetén nagyobb fluxust hoz létre, az így
megnövekedett fluxusváltozás nagyobb feszültséget indukál. Az indukálódott feszültség nagysága még arányos a
körfrekvenciával is, hiszen ω növekedésével gyorsul a fluxus változása is.
U = I ⋅ω ⋅ L
ahol Ohm törvényének értelmében az ω ·L szorzat nem lehet más, mint valamilyen áramkorlátozó hatás, ami a tekercs
induktív meddı ellenállása vagy más néven induktív reaktanciája, XL jelölünk:
XL =ω ⋅ L
U = I ⋅ XL
U
XL = (X L ) = Ω
I
Mivel a körfrekvencia ω =2· π ·f összefüggéssel adható meg, az induktív reaktancia az
X L = 2 ⋅π ⋅ L
alakban is meghatározható.
Ebbıl jól látszik, hogy a tekercs reaktanciája frekvenciafüggı.
2
22.A 22.A
Fojtótekercs
Azt a tekercset, amely az áramerısséget induktivitása miatt korlátozza fojtótekercsnek nevezzük. A fénycsövek,
higanygızlámpák áramát fojtótekercsekkel korlátozzák.
Induktivitás használata
Az induktív reaktancia reciprok értéke az induktív szuszceptancia, más néven az induktív meddıvezetés. Jele: BL
1
BL =
XL
(B L ) = S
Az induktivitáson átfolyó áram benne energiát hoz létre, amelynek értéke
1 2
W= ⋅I ⋅L.
2
Ezt az energiát az induktivitás abban a félperiódusban veszi fel a generátorból, amikor az árama nulláról növekedni kezd.
A következı félperiódusban az áram iránya megváltozik, így az induktivitás az általa tárolt energiát visszaadja a
generátornak.
Meddı fogyasztó
A felvett és a leadott energia egymással megegyezik, így a folyamatot egy periódusra vizsgálva az induktivitás nem
fogyaszt energiát. Ezért látszólagos vagy más néven meddı fogyasztónak tekintjük.A meddı jelleg miatt a felvett
teljesítmény is nulla.
Teljesítmény
A pillanatnyi teljesítmény értékeket úgy kaphatjuk meg, hogy az adott idıpillanatban összetartozó feszültség és
áramerısség értékeket összeszorozzuk. A feszültséghez és az áramerısséghez képest a kapott teljesítmény kétszeres
frekvenciájú, változásának mértéke félperiódusonként azonos, de ellentétes elıjelő. Átlaga ezért nulla.
Tehát a feszültség és az áramerısség effektív értékeinek szorzata nem lehet hatásos teljesítmény, hanem a meddı
teljesítményt adja:
Q =U ⋅i
Az induktív fogyasztó
Kapacitív reaktancia jellemzése
Kondenzátor
Kapcsoljunk egy ideális kondenzátorra u váltakozó feszültséget. A kondenzátor lemezeinek töltése minden pillanatban
arányos a kondenzátoron lévı feszültséggel. Ez azt jelenti, hogy a feszültség változásával a lemezek töltésének is
változnia kell.
Kondenzátor-lemezek
A kondenzátor-lemezek töltésének változása csak abban az esetben lehetséges, ha növekvı feszültség mellett az
energiaforrásról töltés áramlik a lemezekre, csökkenı feszültség esetén viszont a lemezekrıl áramlik a töltés az
energiaforrásba. A töltésáramlás nem más, mint az áram, tehát a kondenzátor vezetékeiben áram folyik.
3
22.A 22.A
Idıdiagram
Nézzük meg, hogy a szinuszosan változó feszültséggörbébıl hogyan kaphatjuk meg az áram idıdiagramját. A
kondenzátor mőködésének fizikai levezetésénél azt feltételeztük, hogy az áramirány a pozitív töltéshordozók áramlási
irányának felel meg.
1. Ha a feszültség nulla, akkor a q = C·u képlet alapján (ahol q a lemezek töltésének pillanatértéke) a lemezek
töltésének is nullának kell lennie. Azonban a feszültségváltozás mértéke ekkor a legnagyobb, hiszen itt a
legmeredekebb a feszültséggörbe. Ez azt jelenti, hogy ekkor kell a legnagyobbnak lennie a töltésváltozás
mértékének, ilyenkor a legnagyobb a töltıáram is.
2. A következı idıpillanatban a lemezek már tárolnak töltéseket. A lemezek töltöttségi állapota mindaddig nı, amíg a
feszültség el nem éri a csúcsértékét. A feszültség változása közben egyre kisebb mértékő, ezért a lemezek
töltésének változása, így a töltıáram értéke is csökken.
3. Ha a feszültség eléri a csúcsértékét, akkor rövid ∆t ideig nem változik. Ilyenkor a kondenzátor teljesen fel van
töltıdve. Ha nincs feszültségváltozás, akkor nincs töltésváltozás sem, így áram nem folyik.
4. A következı pillanatban a feszültség csökken, ezért a lemezekrıl töltések vándorolnak el, az áram iránya a 2-es
állapothoz képest ellentétes. A csökkenı feszültség változása egyre nagyobb lesz, növekszik a kondenzátor
kisütöttségi állapota (töltésváltozása), a negatív irányú áram is egyre nı.
5. A feszültség értéke lecsökken nullára, a lemezek töltése is nulla, de a nagy feszültségváltozás miatt a kisütıáram
értéke maximális.
6. Ezután megváltozik a feszültség iránya, növekvı feszültség mellett csökken a feszültségváltozás mértéke, ezért
csökken az áram.
7. A feszültség eléri negatív csúcsértékét, a kondenzátor ellentétes irányban ismét feltöltıdött, az áram ismét nulla.
8. A csökkenı feszültség következtében csökken a lemezek töltése, ellentétes irányú áram indul meg.
9. A feszültség nulla pillanatában az áram megint maximális értékő, tehát visszajutottunk a kiindulási állapothoz.
További mőködtetés során ez a folyamatsor ismétlıdik periodikusan.
Idıdiagram Kondenzátor
Az áramerısség és a feszültség összefüggései

Az áramerısség arányos a feszültséggel és a kapacitással, valamint arányos a körfrekvenciával is, mivel a körfrekvencia
növekedésével csökken a kondenzátor feltöltésének ideje, rövidebb idı alatt kell ugyanannyi töltésnek a lemezekre
áramlani:
U
I=
ω ⋅C
Kondenzátor-lemezek töltése
1
Az kifejezés Ohm törvényének értelmében nem lehet más, mint valamilyen áramkorlátozó hatás. Ez a
ω ⋅C
kondenzátor kapacitív meddıellenállása, vagy más néven a kapacitív reaktanciája.
1
XC =
ω ⋅C
A kapacitás
A kapacitás, hasonlóan az induktivitáshoz különbözı frekvenciák szétválasztására, valamint az áramerısség
veszteségmenetes korlátozására használható.
A kapacitív reaktancia A kapacitív fogyasztó
4
22.A 22.A
Kapacitív fogyasztó
A feltöltött kondenzátor
1
W= ⋅U 2 ⋅ C energiával rendelkezik.
2
Ezt az energiát a generátorból a kondenzátor abban a félperiódusban veszi fel, amelyben a feszültsége nulláról indulva a
csúcsértékig növekszik. A következı félperiódusban a kondenzátor kisül, és a felvett energiát visszaadja a generátornak.
A két félperiódusban lejátszódott energiaáramlás egymással megegyezik, ezért egy periódusra vizsgálva összességében
a kondenzátor nem fogyaszt energiát, és teljesítménye nulla. Ez azt jelenti, hogy a kondenzátor is látszólagos - meddı -
fogyasztó.
Valódi tekercsek, kondenzátorok és veszteségeik
A tekercs vesztesége
Áramkorlátozó hatás
Minden tekercsnek az induktivitáson kívül ohmos áramkorlátozó hatása is van, tehát úgy viselkedik, mintha egy R-L
kapcsolásnak felelne meg. Az ohmos ellenállását váltakozó feszültségen
• a huzal ohmos ellenállása, valamint

• a vasmag örvényáramú és hiszterézis vesztesége
határozza meg. Ezek összessége képviseli a tekercs veszteségét.
Helyettesítı kapcsolás
Mindebbıl látható, hogy a tekercs nem egy ideális alkatrész, ezért meg kell rajzolnunk a helyettesítı képeit. Azt az R-L
kapcsolást, amely egy valódi tekercs áramköri viselkedését utánozza le, a tekercs helyettesítı képének nevezzük.
Megkülönböztetünk
• soros helyettesítı kapcsolást és

• párhuzamos helyettesítı kapcsolást,
amelyek csak akkor egyenértékőek egymással, ha impedanciájuk és fázisszögük azonos. Ez csak akkor teljesülhet, ha a
soros és a párhuzamos ellenállásuk értéke különbözik, amit az ábra jelölésrendszere is tükröz.
A kondenzátor vesztesége
Egy valódi kondenzátor mindig egy R-C kapcsolással azonos, mivel a kondenzátornak is van ohmos vesztesége, bár a
tekercsénél lényegesen kisebb.
A kondenzátor
A kondenzátor veszteségeinek fı összetevıi:
• átvezetési veszteség,
• polarizációs veszteség.
Helyettesítı kép
A veszteségek helyettesíthetık egy ellenállással, amelyet a kondenzátorhoz sorosan vagy párhuzamosan kapcsolhatunk.
A soros és a párhuzamos helyettesítı kép csak akkor egyenértékő egymással, ha impedanciájuk és fázisszögük azonos,
viszont az ellenállásaik és a reaktanciáik értékei különbözıek.
A tekercs helyettesítı kapcsolása A kondenzátor helyettesítı kapcsolása
5
22.A 22.A
Jósági tényezı
A rezgıkör jósági tényezıje egy szám, amelyet rezonanciakor a rezgıkört alkotó reaktáns elemek (L vagy C) meddı
teljesítményének Pm és az ohmos ellenálláson elveszı hatásos teljesítményének Pv a hányadosa ad, vagyis:
Pm
Q=
Pv
A tekercs és a kondenzátor
A tekercs adatainak felhasználásával:
Pm i 2 ⋅ X L X L 2π ⋅ f ⋅ L
Q= = 2 = =
Pv i ⋅r r r
és ebbıl
ω⋅L
Q= .
r
A kondenzátor jellemzıibıl pedig
Pm i 2 ⋅ X C X C 1
Q= = 2 = =
Pv i ⋅r r 2π ⋅ f ⋅ C
és így
1
Q= .
ω ⋅C ⋅r
A körfrekvencia
A tekercs és a kondenzátor adatai alapján kiszámított jósági tényezı a rezonancia miatt egymással egyenértékő, és
emellett mindkettı az
ω = 2π ⋅ f
körfrekvenciához tartozó érték.
Fejezzük ki a körfrekvenciát, és tegyük egyenlıvé a két összefüggést!

ω⋅L r ⋅Q
Q= -bıl ω= , és
r L
1 1
Q= -bıl ω= .
ω ⋅C ⋅r Q⋅C ⋅r
Az így kialakuló kifejezésbıl a jósági tényezı már meghatározható
r ⋅Q 1
= , és ebbıl
L ω ⋅C ⋅r
1 L
Q= ⋅ .
r C
6
22.B 22.B
22.B Alapáramkörök alkalmazásai – Mőveleti erısítık
Ismertesse a mőveleti erısítık munkapont beállítási lehetıségeit!

Mutassa be a mőveleti erısítık ofszet feszültség, ofszet áram és frekvencia
kompenzálásait!
Határozza meg a mőveleti erısítıs alapkapcsolások méretezésére szolgáló
összefüggéseket!
Értelmezze a mőveleti erısítık egyéb alkalmazási céljait, és mutasson be jellemzı
alkalmazásokat!
Mőveleti erısítık munkapontbeállítása, a bemeneti nyugalmi áram beállítása, valamint ofszet

feszültség és áram kompenzálása
A bemeneti nyugalmi áram biztosítása

Az integrált mőveleti erısítık munkapont beállítási kérdéseinek tárgyalásánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az
integrált mőveleti erısítık bemenı egysége differenciál- erısítı. Az erısítı két bemeneti pontja azonos a bemeneti
egység differenciál- erısítıjének két bázisvezetékével. A munkaponti nyugalmi áramok beállításához a bemeneti
pontokat nyilvánvalóan a föld felé kell zárni, úgy hogy egyéb kívánságok is teljesüljenek. A munkapont-beállítás során
általános esetben a következıket kell megoldani:
• A nyugalmi bemeneti áramok biztosítását.
• A bemeneti ofszet feszültség és ofszet áram kiegyenlítését.
• A hımérsékleti drift minimalizálását.
• A bemeneti közös feszültség beállítását.
A felsorol feladatok közül az elsıt, a nyugalmi bemeneti áramok beállítását, minden esetben feltétlenül meg kell oldani.
A továbbiak szükségessége a tényleges felhasználástól függ. A bemeneti nyugalmi áram a nem invertáló bemenetre a
test felıl, az invertáló bemenetre a kimenet felıl folyik.
A bemeneti nyugalmi áram hatása az erısítı A bemeneti nyugalmi áram hatása az erısítı
kimeneti feszültségére, kompenzáló kimeneti feszültségére, kompenzáló
ellenállás nélkül ellenállással
A kimeneti nulla feszültség elérése

Az erısítı kimenıfeszültsége nem nulla értékő akkor sem, ha a bemenı feszültség nulla értékő, hiszen:
U ki = I N ⋅ Rv
Az összefüggés
Ahhoz hogy a kimeneten ne lépjen fel hibajel, a nem invertáló bemenet potenciálját meg kell emelni a föld ponthoz
képest. Ez megoldható egy ellenállás segítségével, amit a nem invertáló bemenet és a földpont közé kapcsolunk.
Ahhoz, hogy a kimeneti feszültség nulla értékő legyen, teljesülni kell az:
R2 = Rv × R1 egyenlıségnek.
A kimenıfeszültség vizsgálata
Az integrált mőveleti erısítık munkapont beállítási kérdéseinek tárgyalásánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az
integrált mőveleti erısítık bemenı egysége differenciál- erısítı. Az erısítı két bemeneti pontja azonos a bemeneti
egység differenciál- erısítıjének két bázisvezetékével. A munkaponti nyugalmi áramok beállításához a bemeneti
pontokat nyilvánvalóan a föld felé kell zárni, úgy hogy egyéb kívánságok is teljesüljenek. A munkapont- beállítás során
általános esetben a következıket kell megoldani:
• A nyugalmi bemeneti áramok biztosítását.
• A bemeneti ofszet feszültség és ofszet áram kiegyenlítését.
• A hımérsékleti drift minimalizálását.
• A bemeneti közös feszültség beállítását.
1
22.B 22.B
A felsorolt feladatok közül az elsıt, a nyugalmi bemeneti áramok beállítását, minden esetben feltétlenül meg kell oldani.
A továbbiak szükségessége a tényleges felhasználástól függ.
A bemeneti nyugalmi áram a nem invertáló bemenetre a test felıl, az invertáló bemenetre a kimenet felıl folyik.
Az ofszet feszültség kompenzálás

Az integrált mőveleti erısítık többsége rendelkezik a beépített ofszet kompenzáláshoz megfelelı kapcsokkal, melynek
segítségével a differenciálerısítı potenciáljai változtathatók meg egy potenciométer segítségével.
A mőveleti erısítık ofszet A mőveleti erısítık ofszet

feszültség kompenzálása, feszültség kompenzálása,
beépített kompenzálással külsı elemekkel Az ofszet áram kompenzálás
Akkor, ha a mőveleti erısítı nem rendelkezik ilyen kivezetett kapcsokkal, akkor alkalmazunk külsı ofszet kompenzáló
megoldást, amit a következı ábra kapcsolása szerint alakíthatunk ki.
A megoldások úgy valósítják meg az elıírt követelményt, hogy a rövidre zárt bemeneti kapcsok mellett addig állítjuk a P
potenciométert, amíg a kimenı feszültség értéke nulla nem lesz.
Ofszet áram kompenzálás

Az ofszet feszültség kompenzálás csak akkor hatásos, ha a mőveleti erısítı két bemenetének árama azonos. Ha ez a
feltétel nem teljesül, akkor áramkompenzálást kell végrehajtani, amely a kimeneten nulla feszültséget fog eredményezni.
A potenciométer állításával az egyik bemenet nyugalmi áramát növeli, a másik bemenet nyugalmi áramát csökkenti. A
kompenzálás akkor jön létre, ha a potenciométer megfelelı beállításával ki tudjuk egyenlíteni a bemenetek különbözı
áramigényét. A kimenı feszültség ilyenkor nulla értéket vesz fel.
A mőveleti erısítık frekvenciakompenzálása
A valóságos mőveleti erısítık feszültségerısítése

A valóságos mőveleti erısítık nyílthurkú erısítése és fázistolása frekvenciafüggı. A frekvenciafüggést a mőveleti
erısítık felépítése, és a fokozatokban képzıdı parazita kapacitások képzik. Valójában arról van szó, hogy az
áramkörben szereplı ellenállások és a parazita kapacitások magasabb fokú aluláteresztı szőrıt képeznek, és a
frekvenciamenetben töréspontokat hoznak létre.
A mőveleti erısítı amplitudó- és fázismenete A kompenzált erısítı frekvenciamenete
A frekvenciamenet
A következı ábra a mőveleti erısítı nyílthurkú erısítésének fázistolásának frekvenciamenetét mutatja.
0
Az ábrán jól látszik, hogy minden egyes töréspont a nagyobb frekvenciák felé 20 dB/dekád erısítéscsökkenést és 90 -os
fázistolást eredményez.
f0 frekvencia felett a legkisebb határfrekvenciájú RC tag határozza meg a frekvenciamenetet és az erısítés 20 dB/dekád
0
meredekségő, vagyis csökken és a kimeneti feszültség 90 -ot késik a bemeneti jelhez képest. Ez a csökkenés a
következı törésponti frekvenciáig fennáll (f1).
2
22.B 22.B
Az erısítı gerjedése
Az f1 frekvencia fölött egy másik aluláteresztı tag kezdi éreztetni hatását. Emiatt az f1 fölött az erısítés már 40
dB/dekád értékkel csökken, s a fázistolás mértéke már 180°.
Ez azt eredményezi, hogy a mőveleti erısítı két bementi kapcsának szerepe felcserélıdik. A negatív visszacsatolás ezen
frekvenciatartományban pozitív visszacsatolássá válik, s az erısítı gerjed.
Az erısítı begerjedése csak olyan frekvenciákon jöhet létre, ahol az erısítés csökkenése legalább 40dB/dekád értékő,
vagyis a második törésponti frekvencia fölött.
Az f1 frekvencia fölött egy másik aluláteresztı tag kezdi éreztetni hatását. Emiatt az f1 fölött az erısítés már 40
dB/dekád értékkel csökken, s a fázistolás mértéke már 180°.
Ez azt eredményezi, hogy a mőveleti erısítı két bementi kapcsának szerepe felcserélıdik. A negatív visszacsatolás ezen
frekvenciatartományban pozitív visszacsatolássá válik, s az erısítı gerjed.
Az erısítı begerjedése csak olyan frekvenciákon jöhet létre, ahol az erısítés csökkenése legalább 40dB/dekád értékő,
vagyis a második törésponti frekvencia fölött.
A mőveleti erısítı amplitúdó és fázismenet vizsgálata

A mőveleti erısítık frekvenciakompenzálása a gerjedésmentességet szolgálja.
A kompenzálás azt jelenti, hogy külsı áramköri elemek segítségével egy alacsony frekvenciás töréspontot hozunk létre a
frekvenciamenetben és így az átviteli jellemzıket ez a töréspont fogja meghatározni.
0
A jól mőködı mőveleti erısítık fázistolása az Auv > 1 feltételnek megfelelı tartományban 120 -nál kisebb értékőnek
0
célszerő lennie, mert ilyenkor az ún. fázistartalék 60 -nál nagyobb értékő lesz.
A kompenzált erısítıre vonatkozó frekvenciamenet

A kompenzált erısítı esetén jól látható a mesterségesen létrehozott kisfrekvenciás töréspont, amely a
frekvenciakompenzáció eredménye. Már alacsony frekvencián is erısítéscsökkenést okoz és jelentısen lecsökken a
nyílthurkú feszültségerısítés. Emiatt a sávszélesség is csökkenni fog.
0
A fázistolás mértéke már kis frekvencián is 90 , a kompenzálás miatt, de a nagyobb frekvenciákon sem változik,
biztosítva az erısítı gerjedésmentességét.
A határfrekvenciák kérdése
A két törésponti frekvenciát (f1 és f2) a szórt kapacitások okozzák, amelyet ki kell küszöbölni. Ez úgy lehetséges, ha egy
külsı Ck kondenzátorra lecsökkentjük a törésponti frekvenciát úgy, hogy az erısítés értéke egyre csökkenjen, mielıtt a
második töréspont fázistolása hatásossá válik.
A belsı frekvenciakompenzálás
A belsı kompenzálással megvalósított erısítı határfrekvenciáját a gyártás alkalmával alakítják ki.
Ha az erısítı nem rendelkezik belsı kompenzálással, akkor a határfrekvenciáját egy külsı kompenzáló áramkörrel
alakíthatjuk ki, amelyre a gyártó cég és az IC-atlasz ad támpontokat.
A mőveleti erısítık gyakorlati alkalmazása (váltakozó feszültségő erısítık)
Váltakozó feszültségő invertáló mőveleti Váltakozó feszültségő nem invertáló mőveleti

erısítı erısítı
A váltakozó feszültségő invertáló mőveleti erısítık feszültségerısítése

Az integrált mőveleti erısítık jó minıségő elektronikus építıelemként tekinthetık, alkalmazásuk széles körő
lehetıségeket nyújt a felhasználónak. Az alkalmazások egy részénél az integrált mőveleti erısítıt nem tekinthetjük
ideális eszköznek, vagyis ezekben az esetekben figyelembe kell venni az e ténybıl következı hatásokat is.
3
22.B 22.B
Az invertáló váltakozó feszültségő mőveleti erısítı

A mőveleti erısítı invertáló kapcsolása alkalmas egyen és váltakozó jelek erısítésére egyaránt. Ha szükség van a
bemenet és a kimenet egyenfeszültségő leválasztására, akkor a be és a kimeneten csatolókondenzátorokat alkalmazunk.
A csatolókondenzátorok
A be és a kimeneti csatolókondenzátorok kisfrekvenciás erısítéscsökkenést okoznak, ezért az alsó határfrekvenciát ezek
az elemek határozzák meg.
A bemeneti ellenállás és a feszültségerısítés

A fenti ábrán látható erısítı jellemzıi:
• Bemeneti ellenállás: Rbe = R1

Rv
• A feszültségerısítés: Auv = −
R1
A kompenzáló ellenállásra gyakorolt hatása
• A bemeneti nyugalmi áramot biztosító ellenállás: R2 = R1, mert az R1 ellenálláson nem folyik egyenáram a
csatolókondenzátor hatása miatt.
1
• A bemeneti csatolókondenzátor: C be =
2π ⋅ f a1 ⋅ Rbe
1
• A kimeneti csatolókondenzátor: C ki =
2π ⋅ f a 2 ⋅ Rt
A csatolókondenzátorok hatása
Az erısítı alsó határfrekvenciáját, a két alsó határfrekvencia közül az fogja megszabni, amelyik nagyobb értékő, hiszen
a nagyobb frekvencián már létrejön az erısítés csökkenése.
A váltakozó feszültségő neminvertáló mőveleti erısítık feszültségerısítése

Ebben a kapcsolásban is észrevehetı, hogy negatív visszacsatolást alkalmaztunk, hiszen a kimeneti jel az erısítı
invertáló bemenetére van visszavezetve. Ha szükség van a bemenet és a kimenet egyenfeszültségő leválasztására,
akkor a be és a kimeneten csatolókondenzátorokat alkalmazunk, amint azt a fenti ábrán is láthatjuk.
A kompenzáló ellenállásra gyakorolt hatása

A be és a kimeneti csatolókondenzátorok kisfrekvenciás erısítéscsökkenést okoznak ennél a kapcsolásnál is, ezért az
alsó határfrekvenciát ezek az elemek határozzák meg.
A bemeneti ellenállás és a feszültségerısítés

A fenti ábrán látható erısítı jellemzıi:
• Bemeneti ellenállás: Rbe = R1

Rv
• A feszültségerısítés: Auv = 1 +
R1
A csatolókondenzátorok értékei
1
• A bemeneti csatolókondenzátor: C be =
2π ⋅ f a1 ⋅ Rbe
1
• A kimeneti csatolókondenzátor: C ki =
2π ⋅ f a 2 ⋅ Rt
A közepes frekvencia
Az erısítı alsó határfrekvenciáját ennél a kapcsolásnál is a két alsó határfrekvencia közül az fogja megszabni, amelyik
nagyobb értékő, hiszen a nagyobb frekvencián már létrejön az erısítés csökkenése.
4
22.B 22.B
A mőveleti erısítık egyéb alkalmazásai
A különbségképzı áramkör

Az erısítı visszacsatolt erısítése:
U ki
Auv = .
UD
A kimenıfeszültség
Mivel UD = 0, ezért:
R2
U ki = ⋅ (U be 2 − U be1 ) ,
R1
A bemeneti feszültségek képzése

Felírható, hogy :
R2 R1
U ki = ⋅ (U be 2 − U be1 ) − ⋅ (U ki − U be1 ) .
R2 + R1 R2 + R1
A foglalkozás során bemutatásra kerülı kapcsolásokban ideális mőveleti erısítıt alkalmazunk, az áttekinthetıség miatt
elhagyjuk a tápfeszültségek csatlakozási pontjait és nem szerepeltetjük a kompenzálási megoldásokat.
A visszacsatolt erısítés
A visszacsatolt erısítı feszültségerısítése:
R2
Auv = .
R1
Az elıjelfordító összegzı áramkör
Az elıjelfordító összegzı áramkör kimeneti feszültsége egyenesen arányos a bemeneti feszültségek algebrai összegével.
Az áramkör több bemenet esetére is kibıvíthetı.
A legegyszerőbb eset, ha két bemeneti jellel vezéreljük a mőveleti erısítıt. Az erısítı invertáló típusú alapkapcsolásban
mőködik, ezért a kimenı jel ellenfázisban van a bemenı jellel.
Az áramköri jelölések alapján felírható, hogy:

I v = I1 + I 2 ,
melybıl következik, hogy:
U ki U be1 U be 2
− = + .
Rv R1 R2
5
22.B 22.B
Az áramkör kimenı feszültsége

Ha a bemenetre kapcsolt két ellenállást azonosnak választjuk és R-rel jelöljük, akkor a kimeneti feszültség a következı
képen alakul:
Rv
U ki = − ⋅ (U be1 + U be 2 )
R
U ki = Auv ⋅ (U be1 + U be 2 ) .
Az összefüggésbıl kiolvasható, hogy a kimeneti feszültség egyenesen arányos a bemenı feszültségek összegével.
A kimenıfeszültség általánosítása
Abban az esetben, amikor több bemenı jelet (n darabot) kapcsolunk az erısítı bemenetére, akkor a kimenı feszültség
értéke a következıképen alakul:
Rv
U ki = − ⋅ (U be1 + U be 2 + ... + U ben )
R
Az összegzı áramkörök felhasználása sokrétő. Szeretettel alkalmazzák a mérés- és irányítástechnikában és az
elektronika egyéb területein. Jól használható a digitális jelek analóg átalakítására is.
A feszültségösszegzı áramkör
A digitális jellel vezérelt összegzı áramkör

A bemenetekre érkezı logikai szinteknek megfelelı kimeneti feszültség jön létre a kimeneti kapcsokon, mint az összegzı
áramkör esetén.
A bemenetre csatlakozó ellenállások bináris súlyozásúak, és a legkisebb értéket a jelforrás terhelhetısége szabja meg.
A digital-analóg átalakító
A digitál- analóg átalakítók digitális jeleket alakítanak át analóg jelekké.Az átalakítás minıségi jellemzıje a felbontás, ami
azt jelenti, hogy a bemeneti jeltartományt hány részre tudja felosztani.
A digitál-analóg átalakító rajza
A felbontás
Ha az átalakító 8 bites, akkor 256 részre osztja fel a bemeneti jeltartományt. Minél nagyobb a bitszám, annál finomabb
felosztást tudunk elérni.
Az analóg-digital átalakító
A digitál-analóg átalakítót kiegészítve plusz áramköri elemekkel (komparátor, számláló), analóg-digitál átalakítót kapunk.
A 8 bites átalakító esetén, ha bemeneti jel változási tartománya 2,56 V, akkor 256 részre történı felbontás miatt a
kimeneti jel 10 mV/bit –tel változhat.
Az A/D átalakítók felépítése és mőködési elve különbözı.

A számláló típusú átalakító bináris számlálója fogadja a folyamatosan érkezı órajelet, és számlál fölfelé. A mindenkori
számlált értéket egy ellenálláshálózat átalakítja áramjellé, amely arányos a számlált értékkel.
6
22.B 22.B
A követı típusú analóg – digital átalakító A kettıs integrálású A/D átalakító
A komparátor
Az áramjelet feszültségjelé alakítjuk át, amely az analóg komparátor egyik bemenetére kerül. A másik bemenetére a
mérendı jelet vezetjük. Amikor a két jel egymással megegyezik, akkor a komparátor leállítja a számlálást és a digitális
jel a számláló kimenetérıl kiolvasható.
A kimeneti érték tárolható, és mindaddig megırzi értékét, amíg egy új átalakítás be nem következik.
Az átalakítást szokás jelezni egy átalakítás vége jellel.
Feszültség-frekvencia átalakító
A kimeneti áramkör problémái

A számláló típusú átalakító mőködési sebessége függ az órajel frekvenciájától és a mért érték nagyságától. Ha kis
értéket mérünk, akkor rövid ideig kell számolnia, az átalakítás ideje is kisebb lesz.
Nagyobb mérendı értékek esetén a számlálás tovább tart, az átalakítás lassabb lesz.
Az ilyen problémát küszöböli ki a fokozatos közelítéső átalakító, melynél az átalakítás ideje nem függ a mérendı jel
értékétıl.
Az A/D átalakítók amilyen például a ZN 427 E, vagy az ADC 0808- as áramkör, háromállapotú kimenettel rendelkeznek, s
így közvetlenül illeszthetık a mikroprocesszoros rendszerekhez. Ha egyedileg készítünk diszkrét elemekbıl analóg-digitál
átalakítót, akkor az illesztést nekünk kell megoldani. Erre alkalmas áramkör például az INTEL 8255 PPI 3x8 bites
programozható párhuzamos áramköre.
Az átalakítók alkalmazhatósága
Fı felhasználási területük az ipari méréstechnika, ahol a különbözı fizikai mennyiségeket átalakítjuk villamos jellé, majd
az analóg villamos jelet digitális jellé alakítjuk át.
Az átalakítás pontossága függ az átalakító felbontóképességétıl.
Aktív szőrıkapcsolások (aluláteresztı, felüláteresztı szőrık, sávszőrık)
A szőrık osztályozása
Az elektronika frekvenciafüggı négypólusait szőrıknek nevezzük. A szőrık feladata, hogy csak a megadott
frekvenciatartományú jeleket engedjék át. A szőrık csoportosítása:
• Aluláteresztı szőrı,
• Felülátersztı szőrı,
• Sáváteresztı szőrı,
• Sávzáró szőrı.
A legfontosabb követelmények
A szőrık feladatai:
• Az átviteli sávban egyenletes átvitelt biztosítson.

• A határfrekvencia környezetében nagy vágással rendelkezzen.
• A fázistolása az áteresztı sávban a frekvenciától lineárisan függjön.
7
22.B 22.B
Az aktív szőrık
A mőveleti erısítıvel felépített szőrıkapcsolások olyan elektronikus áramkörök, amelyek ellenállásokat, kondenzátorokat
és aktív áramköri elemet (mőveleti erısítı) tartalmaznak. A passzív RLC elemekbıl felépített szőrıáramkörökre jellemzı
átviteli jelleggörbét tudunk elıállítani, úgy hogy az induktív tagot nem alkalmazzuk.
Az aktív szőrık használata könnyen megoldható alacsony frekvenciákon. Felhasználásuk felsı frekvenciahatára kb. 1
MHz.
Aktív aluláteresztı szőrı
A lehetséges kapcsolás kialakítása
Az aluláteresztı szőrı kapcsolása Az aluláteresztı szőrı átviteli jelleggörbéje
A fenti ábra egy megoldást mutat az aktív aluláteresztı szőrı kivitelezésére. A kapcsolási rajzon észrevehetı, hogy a
bemeneten nem alkalmazunk csatolókondenzátort, így az alsó határfrekvencia nulla Hz.
A C kondenzátor viselkedése olyan, hogy nagy frekvencián kicsi az ellenállása és rajta keresztül a nagyfrekvenciás
jeleket visszacsatoljuk
Az átviteli függvény
Az áramkörre jellemzı átviteli függvény:
u ki Z R 1
=− v =− ⋅
u be Zs R1 1 + j ⋅ ω ⋅ R ⋅ C
ahol a Zv a visszacsatoló soros impedancia, a Zs pedig a bemeneti soros impedancia.
Az áramkör átviteli jelleggörbéje a következı ábrán látható.

Az ábra mutatja, hogy az erısítés a törésponti frekvencia felett 20 dB/dekád meredekséggel csökken.
A törésponti frekvencia értéke
A törésponti frekvenciáig az erısítı erısítése:
R
Auv = −
R1
A szőrı törésponti frekvenciája:

1
f0 =
2π ⋅ R ⋅ C
Aktív felüláteresztı szőrı
A felüláteresztı szőrı kapcsolása A szőrı átviteli jelleggörbéje
A felüláteresztı szőrı kapcsolás kialakítása

A fenti ábrán egy felüláteresztı szőrıt láthatunk. A bemeneten lévı soros C kondenzátor kis frekvencián nagy kapacitív
reaktanciával rendelkezik, ezért a kisfrekvenciás jelek erısen csillapítva jutnak az erısítı bemenetére. Nagyobb
frekvenciák esetében a kondenzátor gyakorlatilag rövidzárként viselkedik, így a bemeneti jelet nem csökkenti.
8
22.B 22.B
Az átviteli függvény
A felüláteresztı szőrıátviteli függvénye:
u ki Z R 1
=− v =− ⋅ ⋅ j ⋅ ω ⋅ R1 ⋅ C
u be Zs R1 1 + j ⋅ ω ⋅ R1 ⋅ C
A frekvencia- átvitel és a mőveleti erısítı nyilthurkú feszültségerısítésének frekvenciafüggését láthatjuk a fenti ábrán.
A törésponti frekvencia értéke

A szőrı törésponti frekvenciája:
1
f0 =
2π ⋅ R1 ⋅ C
Látható az összefüggésbıl, hogy a törésponti frekvenciát a bemeneti soros kör elemei határozzák meg.
Aktív sávszőrı
Az aktív sáváteresztı szőrı

Az aktív sáváteresztı szőrı kapcsolás a következı ábrán látható. A szőrı az f0 frekvencia környezetében átenged és más
tartományban a bemenı jeleket csillapítja.
A sávszőrı kapcsolási rajza A sávszőrı átviteli jelleggörbéje
Az erısítés
Az ábra adatai szerint az átviteli függvény:
− j ⋅ω ⋅ R ⋅C
Auv = −
1
1+ ⋅ j ⋅ ω ⋅ R ⋅ C − (ω ⋅ R ⋅ C )2
2
A sávközépfrekvencia
A sávközép- frekvencia:
1
f0 =
2π ⋅ R ⋅ C
Az aktív sávzáró karakterisztikája
A másik szőrıtípus a sávzáró szőrı, amelyre jellemzı, hogy az f0 környezetében nagy csillapítással rendelkezik, más
frekvencián a jeleket gyengítés nélkül átengedi. Ennek a frekvenciamenete látható a következı ábrán.
A sávzáró szőrı kapcsolási rajza A sávzáró szőrı átviteli karakterisztikája
9
22.B 22.B
A mőveleti erısítık alkalmazása a méréstechnikában
A méréstechnika tárgyköre
Az ipari méréstechnika a villamos és nemvillamos mennyiségek méréseivel foglalkozó tudományág. A nem villamos
mennyiségeket átalakítók segítségével villamos jellé alakítjuk és a villamos jel könnyen mérhetı, átalakítható, rajta
matematikai mőveletek végezhetıek.
Az átalakítók fajtái
A passzívátalakítók lehetnek ohmos, induktív és kapacitív elemek.
A mőveleti erısítık jó tulajdonságai és a segítségükkel megoldható feladatok alkalmassá teszik felhasználásukat a

méréstechnikában. A teljesség igénye nélkül, bemutatunk néhány jellegzetes alkalmazást az elektronika és a
méréstechnika területérıl.
A precíziós mérıerısítı
Pontos mérések esetén, amikor szükség van hidak, ellenállás-hımérık, hıelemek és egyéb más átalakítók által adott kis
jelszintek erısítésére, a nagy CMRR mellett különleges erısítık alkalmazása indokolt.
Ezen mérıerısítık olyan kapcsolások, amelyeknek a visszacsatolt erısítése igen pontosan beállítható, igen nagy
bemeneti ellenállással rendelkeznek s felépítésük igen változatos lehet.
A következı ábrán három mőveleti erısítı alkalmazásával kialakított precíziós erısítıt szemléltet.
A mérıerısítı elemzése
Az áramkör azonos fázisú elnyomása igen jó, így szimmetrikus és aszimmetrikus vezérléssel is jól mőködik. A két
bemeneti erısítı kimenı jeleinek különbsége vezérli a második fokozatot.
A kapcsolás eredı erısítése:
R3  2 ⋅ R1 
Au = ⋅ 1 +  ⋅ U beD
R2  R 
Az erısítés a R potenciométer változtatásával lehetséges.
Mőveleti erısítıs precíziós erısítı Feszültségmérı mőveleti erısítıs követıvel

kapcsolása
Az elektronikus feszültségmérés
A feszültségmérık segítségével a villamos feszültség közvetlenül is mérhetı, de a mőszerek nem túl nagy belsı
ellenállása miatt a mőszerek önfogyasztása jelentıs lehet. Ezért szükség van olyan feszültségmérıkre, amelyek kis
feszültségek mérése esetén is nagy belsı ellenállással rendelkeznek.
Az analóg mérımőszer
A mérımőszer és a mérendı jel közé erısítıt beiktatva, a mérés érzékenysége és pontossága növelhetı. A fenti ábrán a
feszültségmérı nagy bemeneti ellenállással rendelkezik a felhasznált mőveleti erısítıs feszültségkövetı alkalmazásával.
U ki = U be
Ha az érzékenységet növelni akarjuk, akkor a bemenı jelet erısíteni kell. Ezt mutatja be a következı ábra kapcsolása.
A kimeneti feszültség értéke:
 R 
U ki = U be ⋅ 1 + 2 
 R1 
10
22.B 22.B
Feszültségmérı nem invertáló mőveleti erısítıvel Precíziós egyenirányító kapcsolás
A precíziós egyenirányítás
Ha váltakozó feszültséget akarunk mérni, akkor a mérendı feszültséget egyenirányítani kell, mert a Deprez-mőszer csak
egyenfeszültség és egyenáram mérésére alkalmas.
Erre mutat egy megoldást a következı ábra, amely kétutas egyenirányító kapcsolást alkalmaz.
A Deprez-mőszeren az egyenirányított áram folyik keresztül, melynek értéke arányos a bemenı feszültséggel.
A mérendı jel frekvenciáját a mőveleti erısítı sávszélessége és a kimeneti jel maximális változási sebessége határozza
meg.
Árammérés áramerısítı kapcsolással

Az elektronikus erısítık alkalmazásával növelhetjük a mérés érzékenységét és illesztést végzünk a jelforrás és a kijelzı
mőszer között.
Alkalmazhatunk áram- feszültség átalakítót, vagy a mérendı árammal arányos feszültség erısítésének elvén alapuló
kapcsolást. Erre látunk példát a következı két ábrán.
Árammérés áramerısítı kapcsolással Árammérés feszültségerısítés révén
A mőszeráram
Ha a mérendı áram igen kis értékő, akkor alkalmazhatjuk a következı áramköri elrendezést.
A kapcsolási rajz alapján a Deprez-mőszeren átfolyó áram értéke:
 R 
I A = I + I x = I ⋅ 1 + 2 
 R1 
Kis értékő áramok mérése Ellenállásváltozás átalakítása feszültségváltozássá
Aktív mérıhidak
Az ipari méréstechnikában a mérıátalakítók kimeneti mennyisége villamos ellenállás, melynek megjelenési formája
lehet:
• Ellenállás-hımérı,
• Potenciométer (elfordulás érzékelés),
• Nyúlásmérı bélyeg
Ezek egyszerő kapcsolásban is használhatóak, amint azt a következı ábra is mutatja.
11
22.B 22.B
Hı, foto-ellenállás, nyúlásmérı bélyeg, potenciométer

Az ismeretlen Rx változása feszültség vagy áramváltozásra vezethetı vissza. Ha a mérendı mennyiséggel az Rx
egyenesen arányos, akkor az ábra alapján a feszültségosztás törvénye szerint:
R
U ki = ⋅U 0
R + Rx
A mőveleti erısítı alkalmazása esetén, amint azt az ábrán látjuk, a kimneti feszültség egyenesen arányos az Rx
ellenállással:
U be
U ki = ⋅ Rx .
R1
Ha pontos és érzékeny mérést kell végezni, akkor alkalmazzuk a hídkapcsolásokat. A legegyszerőbb egyenáramú híd a
Wheastone-híd, melynek kialakítása az ábrán látható.
A híd akkor van kiegyenlítve, ha a szemben lévı ellenállásainak szorzata egyenlı, ilyenkor a híd kimenı feszültsége
nulla.
A híd egyik eleme arányos az ismeretlen fizikai mennyiséggel, amely lehet pl. hımérséklet. Ennek érzékelésére
0
ellenálláshımérıt alkalmazunk, melyre jellemzı, hogy ellenállása 0 C -on 100 Ω. Anyaga a mérés
hımérséklettartományától függ. Így alkalmaznak platina és nikkel ellenálláshımérıket. Az ellenállás változásának
hatására a híd kimenı feszültsége változik, a híd elhangolódik, amelyet felerısítve egy kijelzı mőszeren érzékelhetünk.
Egyenáramú híd Hídáramerısítı Váltakozóáramú híd
A kimenı feszültség
Az ábrán egy ilyen megoldást látunk. A kimenıfeszültség egyenesen arányos a relatív ellenállás-változással és a híd
tápfeszültségével.
Tehát gondoskodni kell a híd táplálásának a stabilizálásáról.
Ha az átalakító kapacitív vagy induktív jellegő, akkor váltakozóáramú hidat alkalmazunk. Ez az áramkör is felfogható két
feszültségosztónak, ahol az egyik oldalon ohmos, a másik oldalon induktív vagy kapacitív osztó van jelen. Ilyen hídra
látunk példát a következı ábrán.
Az analóg multiméter feszültségmérı

A mőveleti erısítık fontos felhasználási területe a méréstechnikában a kis és nagyfeszültségek mérése igen nagy belsı
ellenállással. Erre készülnek pl. az analóg multiméterek.
A feszültségmérı része egy olyan feszültségosztó, ahol a leosztott feszültség jut a mőveleti erısítıre, mely a jelet
felerısítve a kijelzı Deprez-mőszerre viszi.
A legkisebb méréshatáron a mérendı jel osztás nélkül kerül az erısítıre, s ezért igen kis jelek mérésére is használható
nagy belsı ellenállás mellett. Az osztó teljes ellenállása képviseli a belsı ellenállást. Nagyobb feszültség-méréshatáron a
leosztott jel kerül az erısítıre, melynek értéke a méréshatárok maximális értékeinél mindig azonos.
Az analóg multiméter árammérı

Árammérés esetén a mérendı áram egy ellenálláson hoz létre feszültségesést és a méréshatár legnagyobb értékénél az
erısítıre jutó jel a felerısítés után a kijelzı mőszert a végkitérésbe viszi.
A méréshatár legnagyobb értékénél az erısítıre jutó jel most is annyi, mint a feszültségmérés esetén.
Az analóg multiméter ellenállásmérı

Ellenállás mérés esetén egy áramgenerátor, melynek árama az adott méréstartományban független a mért ellenállástól
állandó áramot hajt keresztül az ismeretlen ellenálláson, és a rajta esett feszültség jut az erısítıre, amely szintén azonos
az elızıekben leírtakkal.
Ennek az ellenállásmérésnek a fı jellemzıje, hogy a mőszer kitérése egyenesen arányos a mért ellenállással.
12
23.A 23.A
23.A Szinuszos mennyiségek – Összetett váltakozó áramkörök
Értelmezze az impedancia és az admittancia fogalmát és kapcsolatait!

Határozza meg vektorábrák segítségével a soros R-L, R-C és R-L-C áramkörök
jellemzıire vonatkozó összefüggéseket!
Ábrázolja a soros R-L, R-C és R-L-C áramkörök impedanciájának és fázisszögének
frekvenciafüggését!
Impedancia és admittancia fogalma, kapcsolata
Impedancia
A váltakozó áramkörben az ellenálláson az ellenállástól, a tekercsen és a kondenzátoron a reaktanciáktól függı
nagyságú áram folyik.
Ezért a feszültség és az áramerısség hányadosai mindig valamilyen áramkorlátozó hatást képviselnek:

UR UL UC
=R, = XL, = XC .
IR IL IC
Az ellenálláson hasznos teljesítmény, a tekercsen illetve a kondenzátoron pedig meddı teljesítmény keletkezik. Ha egy
áramkörben mindháromféle áramköri elem megtalálható, akkor a hatásaik egyszerre jelentkeznek. Az áramköri elemek
eredı váltakozó áramú áramkorlátozó hatását az áramkör látszólagos ellenállásának vagy impedanciájának nevezzük.
Teljesítmény
Az ellenálláson hasznos teljesítmény, a tekercsen illetve a kondenzátoron pedig meddı teljesítmény keletkezik.
Az impedancia
Ha egy áramkörben mindháromféle áramköri elem megtalálható, akkor a hatásaik egyszerre jelentkeznek. Az áramköri
elemek eredı váltakozó áramú áramkorlátozó hatását az áramkör látszólagos ellenállásának vagy impedanciájának
nevezzük.
Soros RLC kör
u
Az hányados az összekapcsolt elemek eredı váltakozó áramú áramkorlátozó hatása, vagyis az impedancia, amelyet
i
Z-vel jelölünk:
u
Z= , (Z ) = Ω .
i
Úgy is fogalmazhatunk, hogy az impedancia az ellenállás és a reaktanciák XL és XC eredıje. Ha homogén, vagyis csak
ellenállást, vagy reaktanciát tartalmaz az áramkör, akkor is beszélhetünk impedanciáról, mert áramkorlátozásról van szó.
Az impedancia nevezetes esetei:
• az ellenállás és
• a reaktancia.
Mivel az áramkorlátozó hatás a feszültség és az áramerısség arányán kívül a fázishelyzetüket is befolyásolja, ezért az
impedanciát a nagyságán kívül a fázisszögével is jellemezni kell.
1
23.A 23.A
A fázisszög az összetevık fázismódosító hatásától függıen:
-90° ≤ φ ≤ +90°
Az impedancia nagysága és fázisszöge – az összetevı áramköri elemekhez hasonlóan – szintén függ a frekvenciától.
Admittancia
Az impedancia reciproka a látszólagos vezetés, amelyet admittanciának nevezünk. Az admittancia jele Y.
1
Y= ezért (Y ) = S
Z
Párhuzamos RLC kör
Szuszceptancia
A reaktancia reciproka a reaktív vezetés vagy szuszceptancia. A szuszceptancia jele: B.
Az áramköri elemek alapján tehát megkülönböztethetünk háromféle vezetést:

1 1
BL = , BC = és természetesen
XL XC
1
G=
R
Az alapvetı áramköri elemek vezetései:
iR
= G a konduktancia, az ellenállás vezetıképessége,
uR
iL
= B L az induktív szuszceptancia, vagyis a tekercs vezetıképessége,
uL
iC
= BC a kapacitív szuszceptancia, vagyis a kondenzátor vezetıképessége,
uC
i
= Y pedig az admittancia, vagyis az elıbbi három áramköri elem váltakozó áramú látszólagos vezetıképessége.
u
Az impedanciák és admittanciák
2
23.A 23.A
Soros R-L-C kapcsolás
Kapcsoljunk sorba egymással:
• egy ellenállást,
• egy tekercset és
• egy kondenzátort.
Ezután a kapcsolást fogyasztóként kössük egy u szinuszos feszültséget szolgáltató generátorra. A soros kapcsolás miatt
az áramkör mindhárom elemén (R, L, C) ugyanaz az áram folyik keresztül, ami:
• az ellenálláson uR,
• az induktivitáson uL,
• a kapacitáson pedig uC
feszültségesést hoz létre.
Határozzuk meg az áramköri elemek eredı áramkorlátozó hatását, tehát az áramkör impedanciáját!
A feszültségeket (mivel váltakozó mennyiségekrıl van szó) vektoriálisan kell összegezni:az ellenállás feszültsége fázisban
van az árammal, az induktivitás feszültsége az áramhoz képest 90°-ot siet, a kapacitáson a feszültség 90°-ot késik.
Az eredı feszültség
Az egy hatásvonalra esı uL és uC eredıjét kivonással határozhatjuk meg, hiszen irányuk ellentétes. Az így kapott uL-uC
feszültséget kell összegezni az ellenállás feszültségével. Az eredı feszültség a generátor feszültségével egyezik meg.
A feszültség-háromszög
A kapott feszültség-háromszögre alkalmazva Pithagorasz tételét:
2 2 2
u =uR +(uL-uC) .
Az impedancia-háromszög
Ha a háromszög minden egyes oldalát elosztjuk a közös mennyiséggel, i-vel, akkor az impedancia háromszöget kapjuk
meg.
R-L-C kapcsolás impedanciája

2
Visszatérve az algebrai levezetésre ez azt jelenti, hogy az egyenlet mindkét oldalát i -tel kell elosztani:
u2 u R2 (u L − u C )2
= +
i2 i2 i2
A feszültség és az áramerısség hányadosai mindig valamilyen áramkorlátozó hatást képviselnek:
uR uL uC
= R, = XL, = XC .
i i i
u
Az hányados pedig a három sorba kapcsolt elem eredı váltakozó áramú áramkorlátozó hatása, vagyis az
i
impedancia:
2
Z = R 2 + (X L − X C ) .
A fázisszög ismeretében a szögfüggvényeket alkalmazva is meghatározhatjuk mind a feszültség háromszög, mind az
3
23.A 23.A
impedancia háromszög ismeretlen mennyiségeit:

uR R
cos ϕ = , cos ϕ = ...
u Z
Frekvenciafüggıség
A soros R-L-C kapcsolásimpedanciájának értéke és fázisszöge függ a frekvenciától, hiszen az impedanciára kapott
összefüggés tartalmazza XL-t és XC-t, amelyek étéke frekvenciafüggı.
Frekvenciafüggıségbıl az következik, hogy található egy olyan frekvencia, amelynél az induktivitás és a kapacitás
feszültsége megegyezik. Ezt a frekvenciát rezonancia frekvenciának nevezzük f0.
Eredı meghatározása
Ha rezonancia frekvencián végezzük el a feszültségek eredıjének meghatározását, akkor arra az eredményre jutunk,
hogy az ellenálláson lévı feszültség megegyezik a generátor feszültségével. Az ilyen tulajdonságokkal bíró soros R-L-C
áramkört soros rezgıkörnek nevezzük.
Rezonancia görbe
A rezgıkört tápláló generátor frekvenciáját változtatva az impedancia nagysága és fázisszöge az ábra szerint változik. Az
impedancia változását mutató görbét rezonancia görbének nevezzük.
A soros R-L-C frekvenciafüggése
Soros R-L kapcsolás
R-L-C áramkör impedanciája

Vizsgáljuk meg, hogyan változik egy soros R-L-C áramkör impedanciája abban az esetben, ha a reaktanciák valamelyike
hiányzik az áramkörbıl!
Soros R-L kapcsolás esetén az áramkörbıl a kapacitív reaktancia hiányzik, tehát:
XC = 0, és uC = 0.
A soros R-L kapcsolás
4
23.A 23.A
Áramerısség
A vektorábra megszerkesztésekor, mint a soros kapcsolások esetén mindig, most is az áramerısségbıl indulunk ki. uL és
uR vektoriális összege a huroktörvény értelmében a generátor feszültségével egyenlı. A kapott derékszögő háromszögre
Pithagorasz tételét alkalmazva:
2 2 2
uL +uR = u .
Az egyenletet a közös mennyiséggel (i-vel) osztva (azaz a kapott feszültség háromszögbıl impedancia háromszöget
létrehozva) áramkorlátozó hatásokat kapunk:
u L2 u R2 u2
+ = ,
i2 i2 i2
amelybıl az ui hányados a kapcsolás impedanciája:
Z 2 = R 2 + X L2 ,
tehát:
Z = R 2 + X L2 .
Az impedancia meghatározásához a szögfüggvények most is felhasználhatóak, mivel nemcsak a feszültség és az
áramerısség, hanem az ellenállás és az impedancia között is fáziskülönbség van.
Az induktív reaktancia függ a frekvenciától, ezért az induktivitáson fellépı feszültség, ennek következtében az
impedancia és a fázisszög is frekvenciafüggı. Az áramkör kis frekvencián XL = 0 miatt az ellenálláshoz, míg nagy
frekvencián XL = ∞ miatt az induktivitáshoz hasonlóan viselkedik.
Határfrekvencia
Azt a frekvenciát, ahol az induktív tag reaktanciája megegyezik az ohmos elem ellenállásával az áramkör
0
határfrekvenciájának nevezzük (φ = +45 ).
R
A határfrekvencia értékét az R = XL-bıl levezetve fh = összefüggéssel határozhatjuk meg.
2π ⋅ L
R-L áramkör impedanciája
Határfrekvencián a soros R-L áramkör impedanciája R = XL-t felhasználva:
Z = R 2 + X L2 = R 2 + R 2 = 2 ⋅ R 2 = 2 ⋅ R
Az R-L kapcsolás frekvenciafüggése
5
23.A 23.A
Soros R-C kapcsolás
Ha a soros R-L-C áramkörbıl hiányzik az induktív reaktancia, akkor soros R-C kapcsolást kapunk, ahol XL = 0 és uL is
egyenlı nullával.
A soros R-C kapcsolás impedanciája a vektoriális összegzés eredményeképpen kapott impedancia háromszögbıl:
Z = R 2 + X C2
Impedancia
Ha a soros R-L-C-nél kapott impedancia képletét összehasonlítjuk a soros R-L és soros R-C impedancia viszonyaival,
akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a
2
Z = R 2 + (X L − X C )
összefüggésbıl mindig az a reaktancia érték hiányzik az adott áramkör impedanciájának meghatározásánál, amely
elemet a soros kör nem tartalmazza.
A soros R-C kapcsolás
XC is frekvenciafüggı, ezért a kapcsolás impedanciája is az. Az áramkör kis frekvencián kapacitásként viselkedik
(szakadás), míg nagy frekvencián ohmos jelleget mutat. Soros R C esetén a határfrekvenciát R = XC alapján
határozhatjuk meg, amelybıl levezetve:
1
fh =
2π ⋅ R ⋅ C
Határfrekvencia
0
Határfrekvencián φ = -45
az impedancia értéke:
Z = R 2 + X C2 = R 2 + R 2 = 2 ⋅ R 2 = 2 ⋅ R
Az R-C kapcsolás frekvenciafüggése
6
23.B 23.B
23.B Impulzustechnikai alapáramkörök – Jelformáló áramkörök
Értelmezze az impulzus fogalmát, s mutassa be fajtáit!

Értelmezze az impulzusok jellemzıit: az amplitúdót, a periódusidıt, az impulzus idıt, a
felfutási- és visszafutási idıt, a felfutási- és visszafutási meredekséget, a felfutási- és
visszafutási sebességet, a tetıesést, a túllövést, valamint a kitöltési tényezıt!
Értelmezze a négyszögjelekhez is alkalmazható Fourier-elvet!
Az impulzustechnikai áramkörök
A nem szinuszos jelalakokat elıállító és feldolgozó áramköröket impulzustechnikai áramköröknek nevezzük.
Az impulzus fogalma és fajtái
Az impulzustechnika
Az impulzustechnika az elektronika olyan részterülete, amely a két nyugalmi állapot között ugrásszerően változó
mennyiségeket elıállító, átalakító, valamint ezeknek a mennyiségeknek a mérésére alkalmas áramkörökkel és
berendezésekkel foglalkozik.
Az impulzus
Az impulzus olyan áram vagy feszültség, amelynek értéke két nyugalmi állapot között ugrásszerően változik, vagyis két
szélsıérték között változtatja az amplitúdóját.
Háromszögimpulzus Négyszögimpulzus Trapéz alakú impulzus Tőimpulzus
Szabályos impulzus-fajták
Az impulzusokat a jelalakjuk (az idıbeli változásuk) alapján nevezték el.
A szabályos impulzusok leggyakrabban alkalmazott fajtái:

• Négyszögimpulzus
• Trapéz alakú impulzus
• Háromszögimpulzus
• Tőimpulzus
Az impulzusok jellemzıi
Az eddig vizsgált impulzusok jelalakja ideális volt, hiszen nem vettük figyelembe, hogy az elektronikus áramkörök
állapotuk megváltoztatása közben mindig lejátszódik valamilyen tranziens jelenség (berezgés, lecsengés). Ha ezen
jelenségek hatása a jel idıtartamához képest elhanyagolható, akkor beszélünk szabályos impulzusalakról.
A valóságban tehát csak bizonyos pontossági határok között léteznek szabályos impulzusalakok.
Figyeljük meg az ábrán látható általános impulzusalak idıbeli változását, és értelmezzük a legfontosabb jellemzıit!
U
Uε
Umax
U
0,9Umaxt
0,5Umax
Ti
Ta
0,1Umax
t1 t2 t3 t4 t5 t6 t7
t
Valóságos impulzus
1
23.B 23.B
Impulzusalak paraméterei
Egy általános impulzusalak paraméterei:
• impulzus amplitúdó, amelynek jelölése Umax ;

• impulzus periódusidı: az azonos fázishelyzető 0,1·Umax amplitúdó-értékek között eltelt idı, amelynek jelölése
Ta , az ábra jelöléseit használva Ta = t7−t1 ;
• impulzus idı: a 0,5·Umax amplitúdó-értékek között eltelt idı, amelynek jelölése Ti , ahol Ti = t5−t2 ;
• felfutási idı: azon idıtartam, amíg az impulzus feszültsége 0,1·Umax értékrıl 0,9·Umax értékőre növekszik,
jelölése Tf , ahol Tf = t3−t1 ;
• lefutási idı: azon idıtartam, amíg az impulzus feszültsége 0,9·Umax értékrıl 0,1·Umax értékőre csökken,
jelölése Tl , tehát Tl = t6−t4 ;
• felfutási meredekség: a felfutási idı alatt bekövetkezett amplitúdó-változás, jelölése vf , a meghatározása
0,9 ⋅ U max − 0,1 ⋅ U max
pedig vf = ;
Tf
• lefutási meredekség: a lefutási idı alatt bekövetkezett amplitúdó-változás, jelölése vl , a meghatározása
0,1 ⋅ U max − 0,9 ⋅ U max
pedig v f = ;
Tl
U ε − U max
• túllövés: ε1 U ε és Umax százalékban kifejezett viszonya, vagyis 100 ε1 = ⋅ 100 ;
U max
U max − U t
• tetıesés: ε2 Ut és Umax százalékban kifejezett viszonya, vagyis ε 2 = ⋅ 100 ;
U max
Ti
• kitöltési tényezı (k): az impulzus idı és a periódusidı viszonya, azaz k = .
Ta
Az impulzus
A Fourier-elv
A jeleknek a frekvenciatartományban való jellemzése a Joseph Fourier (1768-1830) francia matematikus nevéhez főzıdı
matematikai tételen alapul. Ebbıl a tételbıl következik, hogy minden jel idıfüggvénye elıállítható szinuszos
idıfüggvények összeadásával, és minden jel fel is bontható ezekre az összetevıkre
A szinuszos jelet pontosan leírja a frekvenciája és az amplitúdója (vagy effektív értéke). A nem szinuszos jeleket úgy
írhatjuk le pontosan, hogy megmondjuk, milyen szinuszos jelekbıl vannak összeadással összerakva. Ezért a nem
szinuszos jelek leírásához háromféle adat szükséges.
Megkell adni a szinuszos összeteveık:
• frekvenciáját,
• amplitúdóját (vagy effektív értékét),
• egymáshoz viszonyított fázishelyzetét.
2
23.B 23.B
Azoknak a szinuszos jeleknek az összességét, amelyeknek összeadásával egy nem szinuszos jel elıállítható, a nem
szinuszos jel spektrumának nevezzük.
A négyszıgjel összetevıi a következıképpen számíthatók:

U cs
⋅ sin(2n − 1)ωt n = 1, 2, 3, 4…
2n − 1
n = 1-nél az alapharmonikust, a többinél a felharmonikusokat kapjuk:
U cs U
U cs ⋅ sin ωt , ⋅ sin 3ωt , cs ⋅ sin 5ωt...
3 5
Négyszögjel Fourier-sora
U cs
∑ ⋅ sin (2n − 1)ωt
2n − 1
Négyszögjelet kapunk, ha az összetevıket azonos kezdıfázissal adjuk össze.
U cs ⋅ sin ωt
U(V)
ΣU
U cs
⋅ sin 3ωt
3
U cs
⋅ sin 5ωt
5
t(ms)
A Fourier-sor elsı három tagjának összege
Spektrum
Minden impulzussorozat spektruma három összetevıbıl áll:
• Egyenfeszültségő (-áramú) összetevı (U0):

F0 = 0 frekvenciájú összetevı. Feszültsége (U0) akkora, mint az impulzussorozat egyenfeszültségő
középértéke.
• Alapfrekvenciás összetevı:
Elsı harmonikus. Alapfrekvenciája akkora, mint az ismétlıdési frekvencia (f1 = fi).
• Felharmonikus összetevık:
Frekvenciájuk az alapfrekvencia egész zsámú többszöröse (fn = n·f1). Feszültségük az impulzus alakjától
függ.
3
23.B 23.B
Négyszögjel amplitúdó- és fázisspektruma
U
ti
Ui
t
Ti
Négyszögjel idıfüggvénye
2
Ucs U1cs = ⋅U i
π
U1cs
U 3cs = U1cs U
3 U 5cs = U 7 cs = 1cs
5 7
U 2cs = 0 U 4cs = 0 U 6cs = 0
1
f1 = f
Ti Négyszögjel amplitúdóspektruma
900
450
f
−450
−900
Négyszögjel fázisspektruma
4
24.A 24.A
24.A Szinuszos mennyiségek – Összetett váltakozó áramkörök
Értelmezze az impedancia és az admittancia fogalmát és kapcsolatait!

Határozza meg vektorábrák segítségével a párhuzamos R-L, R-C és R-L-C áramkörök
jellemzıire vonatkozó összefüggéseket!
Ábrázolja a párhuzamos R-L, R-C és R-L-C áramkörök impedanciájának és
fázisszögének frekvenciafüggését!
Impedancia és admittancia fogalma, kapcsolata
Impedancia
A váltakozó áramkörben az ellenálláson az ellenállástól, a tekercsen és a kondenzátoron a reaktanciáktól függı

nagyságú áram folyik.
Ezért a feszültség és az áramerısség hányadosai mindig valamilyen áramkorlátozó hatást képviselnek:

UR UL UC
=R, = XL, = XC .
IR IL IC
Az ellenálláson hasznos teljesítmény, a tekercsen illetve a kondenzátoron pedig meddı teljesítmény keletkezik. Ha egy
áramkörben mindháromféle áramköri elem megtalálható, akkor a hatásaik egyszerre jelentkeznek. Az áramköri elemek
eredı váltakozó áramú áramkorlátozó hatását az áramkör látszólagos ellenállásának vagy impedanciájának nevezzük.
Teljesítmény
Az ellenálláson hasznos teljesítmény, a tekercsen illetve a kondenzátoron pedig meddı teljesítmény keletkezik.
Az impedancia
Ha egy áramkörben mindháromféle áramköri elem megtalálható, akkor a hatásaik egyszerre jelentkeznek. Az áramköri
elemek eredı váltakozó áramú áramkorlátozó hatását az áramkör látszólagos ellenállásának vagy impedanciájának
nevezzük.
Soros RLC kör

u
Az hányados az összekapcsolt elemek eredı váltakozó áramú áramkorlátozó hatása, vagyis az impedancia, amelyet
i
Z-vel jelölünk:
u
Z= , (Z ) = Ω .
i
Úgy is fogalmazhatunk, hogy az impedancia az ellenállás és a reaktanciák XL és XC eredıje. Ha homogén, vagyis csak
ellenállást, vagy reaktanciát tartalmaz az áramkör, akkor is beszélhetünk impedanciáról, mert áramkorlátozásról van szó.
Az impedancia nevezetes esetei:
• az ellenállás és
• a reaktancia.
Mivel az áramkorlátozó hatás a feszültség és az áramerısség arányán kívül a fázishelyzetüket is befolyásolja, ezért az
impedanciát a nagyságán kívül a fázisszögével is jellemezni kell.
1
24.A 24.A
A fázisszög az összetevık fázismódosító hatásától függıen:
-90° ≤ φ ≤ +90°
Az impedancia nagysága és fázisszöge – az összetevı áramköri elemekhez hasonlóan – szintén függ a frekvenciától.
Admittancia
Az impedancia reciproka a látszólagos vezetés, amelyet admittanciának nevezünk. Az admittancia jele Y.

1
Y= ezért (Y ) = S
Z
Párhuzamos RLC kör
Szuszceptancia
A reaktancia reciproka a reaktív vezetés vagy szuszceptancia. A szuszceptancia jele: B.
Az áramköri elemek alapján tehát megkülönböztethetünk háromféle vezetést:

1 1
BL = , BC = és természetesen
XL XC
1
G=
R
Az alapvetı áramköri elemek vezetései:
iR
uR
iL
uL
iC
uC
i
= Y pedig az admittancia, vagyis az elıbbi három áramköri elem váltakozó áramú látszólagos vezetıképessége.
u
Az impedanciák és admittanciák
2
24.A 24.A
Párhuzamos R-L-C kapcsolás
Kapcsoljunk párhuzamosan u szinuszosan váltakozó feszültségre
• egy R ellenállást,
• egy L önindukciós tényezıjő tekercset, és
• egy C kapacitásúkondenzátort.
Célunk a kapcsolás váltakozó áramú eredı áramkorlátozó hatásának levezetése.
A párhuzamos R-L-C kapcsolás

Párhuzamos kapcsolásról lévén szó a közös mennyiség a feszültség. Ennek ismeretében iR, iL, iC áramok
felhasználásával vektoriális összegzés útján meghatározhatjuk az eredı áramot. iR fázisban van a generátor
feszültségével, míg ehhez képest iC 900-ot siet, iL pedig 900-ot késik.
2
i 2 = i R2 + (i L − iC )
Az eredı áram
Az eredı áram és a generátorfeszültsége között most is φ fáziseltérés van.
A párhuzamos R-L-C kapcsolás
Admittancia háromszög
Ha a vektoriális összegzés során kapott áramháromszög minden oldalát osztjuk a közös mennyiséggel, azaz a
feszültséggel, akkor az admittancia háromszöget kapjuk meg:
i2 i R2 (i L − iC )2
= +
u2 u2 u2
amelyben:
iR
u
iL
u
iC
u
i
= Y i/u=Y az admittancia, vagyis az elıbbi három áramköri elem váltakozó áramú látszólagos vezetıképessége.
u
Impedancia meghatározása
Pithagorasz tételét felhasználva:
2
Y = G 2 + ( B L − BC )
Mivel mi az impedanciát szeretnénk meghatározni, ezért a vezetıképességeket áramkorlátozó hatásokkal kell
helyettesítenünk.
2 2
1 1  1 1 
=   +  − 
Z R X
 L X C 
3
24.A 24.A
Az impedanciát úgy kapjuk meg, ha az egyenlet mindkét oldalának a reciprokát vesszük:

1
Z=
2 2
1  1 1 
  +  − 
R X
 L X C 
Párhuzamos R-C kapcsolás
A párhuzamos R-C kapcsolást úgy vizsgájuk meg, hogy a párhuzamos R-L-C kapcsolásból kivesszük az L induktivitású
tekercset (szakadással helyettesítjük). Ebben az esetben tehát XL=∞, így iL=0, mert az áramkör nem tartalmaz
induktivitást.
Látszólagos vezetıképesség
A kondenzátor és az ellenállás váltakozó áramú viselkedésébıl következik, hogy az áramkör látszólagos
vezetıképessége a
2
Y 2 = G 2 + (B L − BC )
összefüggésbıl, mivel XL=∞ miatt BL=0
Y 2 = G 2 + BC2
Ebbıl az impedancia:
1
Z=
1 1
2
+ 2
R XC
Párhuzamos R-C kapcsolás
Az áramkör viselkedése
Az áramkör kis frekvencián ellenállásként, nagy frekvencián pedig kapacitásként viselkedik.
A határfrekvenciát az R=XC feltételbıl levezetve:
1 1
R= amelybıl fh =
2Π ⋅ f h ⋅ C 2Π ⋅ R ⋅ C
összefüggéssel határozhatjuk meg.
Határfrekvencián az impedancia:
1 1 1 R2 R
Z= = = = =
1 1 1 1 2 2 2
2
+ +
R X C2 R 2
R2 R2
A párhuzamos R-C kapcsolás
4
24.A 24.A
Párhuzamos R-L kapcsolás
Párhuzamos R-L kapcsolásról beszélünk akkor, ha az összetett váltakozó áramú hálózatunk (párhuzamos R-L-C
kapcsolás) nem tartalmaz kapacitást, azaz
XC=∞ vagyis iC=0 .
Párhuzamos R-L kapcsolás
Az áramkör impedanciája
Az áramkörimpedanciájának meghatározásához – vagyis a vektorábra megszerkesztéséhez – a feszültségbıl
indulunk ki.
Az u feszültség hatására létrejövı áramok:
• vele fázisban lévı iR áram folyik át az ellenálláson,

• az induktivitás iL árama hozzá képest 900-ot késik,
• az eredı áram értéke a feszültséghez képest φ szöggel késik.
i 2 = i R2 + i L2
A közös mennyiség négyzetével osztva megkapjuk az egyes vezetıképességeket:
i2 i R2 i L2
= +
u2 u2 u2
amelybıl
Y 2 = G 2 + B L2
Ezt átalakítva áramkorlátozó hatásokká:
2 2
1 1  1 
=   +  
Z R  XL 
Az egyenlet reciprokát véve az impedancia:
1
Z=
2 2
1  1 
  +  
R X
 L
A párhuzamos R-L kapcsolásimpedanciája és fázisszöge is frekvenciafüggı, az áramkör kis frekvencián
induktivitásként, nagy frekvencián pedig ohmos ellenállásként viselkedik.
Határfrekvencia
Határfrekvenciának az R = XL összefüggésbıl:
R
R = 2π ⋅ f h ⋅ L , és fh = adódik.
2π ⋅ L
5
24.A 24.A
1 1 1 R2 R
Határfrekvencián a kapcsolás impedanciája Z= = = = = .
1 1 1 1 2 2 2
+ +
R2 X L2 R2 R2 R2
A párhuzamos R-L kapcsolás
6
24.B 24.B
24.B Impulzustechnikai alapáramkörök – Jelformáló áramkörök
Mutassa be a jelformáló áramköröket!

Magyarázza el a differenciáló-, az integráló- és a vágóáramkörök mőködését!
Értelmezze diagramok alapján a differenciálást és az integrálást meghatározó
idıviszonyokat!
Mutassa be a szórt kapacitások és a diódák kapcsolási idejének hatásait a
vágóáramkör mőködésére.
Ismertesse a jelformáló áramkörök gyakorlati alkalmazási lehetıségeit!
Passzív jelformálás: differenciáló, integráló áramkörök
Passzív jelformálás
Az impulzusformáló áramkörök az adott impulzus-sorozat jelalakját változtatják meg.
A jelformáló négypólusok lehetnek

• passzív áramkörök,
• aktív áramkörök.
A passzív jelformáló áramkörök olyan négypólusok, amelyek nem tartalmaznak aktív alkatrészt.
A differenciáló négypólus
A differenciáló négypólus olyan feszültségosztó, amely egy kondenzátor és egy ellenállás soros kapcsolódásából
épül fel.
Vizsgáljuk meg, hogyan viselkedik az áramkör, ha a bemenetére négyszögimpulzus érkezik!

Tételezzük fel, hogy a kezdeti idıpillanatban a kondenzátor töltetlen.
Differenciáló négypólus és feszültségeinek változása
Bemenetre kapcsolt négyszögimpulzus

A bemenetre kapcsolt négyszögimpulzus értéke a t = 0 idıpontban 0V-ról egy pozitív U értékre változik. A bekapcsolás
pillanatában a kondenzátor a gyors változást nem tudja követni és rövidzárként viselkedik, így a teljes feszültség
az ellenálláson jelenik meg. A kialakuló áram nagysága kezdetben
U
I= .
R
A töltıáram hatása
A töltıáram hatására a kondenzátor fegyverzetein töltések halmozódnak fel, vagyis exponenciálisan növekszik a
feszültsége. Az ellenállásfeszültsége, amely egyben az áramkör kimeneti feszültsége is, a huroktörvény
UR =U −UC
értelmében – szintén exponenciális jelleggel – csökken.
A kondenzátor töltıdésének hatása

A kondenzátor töltıdésének, valamint az ellenálláson esı feszültség csökkenésének sebességét az RC szorzat
értéke határozza meg.
Az RC szorzatot az áramkör idıállandójának nevezzük, és τ -val jelöljük.

τ = R ⋅C
1
24.B 24.B
A négyszögimpulzus értéke
Amikor a négyszögimpulzus értéke a t1 idıpontban U értékrıl 0 V-ra csökken, akkor a kondenzátor a töltés során tárolt
energiáját az ellenálláson keresztül visszaszolgáltatja. A kimeneti feszültségpolaritása ezért megváltozik, de a
nagyságának változása szintén exponenciálisan csökkenı.
Az áramkör feszültségeinek jelalakjai

Az áramkörfeszültségeinek jelalakjaiból látható, hogy a soros kondenzátoron egy impulzus közel torzításmentes
átviteléhez a jel periódusidejénél sokkal nagyobb idıállandójú négypólus szükséges.
Az integráló négypólus
Az integráló négypólus is egy sorosan kapcsolt ellenállásból és kondenzátorból álló feszültségosztó, de a
kimeneti feszültséget itt a kondenzátorról kell levenni.
Vizsgáljuk meg az integráló négypólus viselkedését négyszögimpulzus hatására, a differenciáló négypólushoz

hasonlóan!
Integráló négypólus és feszültségeinek változása
A négyszögimpulzus felfutó éle

Feltételezzük, hogy a kezdeti idıpillanatban a kondenzátor töltetlen.
A négyszögimpulzus felfutó élének megjelenésekor a kondenzátor rövidzárként viselkedik és kivezetésein 0 V

feszültség alakul ki, ezért az ellenálláson a feszültség maximális. A kondenzátor fokozatosan feltöltıdik és rajta közel
U feszültség lesz mérhetı.
A négyszögimpulzus lefutó éle

A négyszögimpulzus lefutó élének megjelenésekor az elızı folyamat fordítva játszódik le, azonban az impulzus
megszőnte után a kondenzátor az idıállandó által megszabott sebességgel elveszti ugyan a töltését, de nem marad
azon az értéken, ahová feltöltıdött.
Az idıállandó
Az idıállandó τ = R·C itt is a kondenzátor töltıdésének és az ellenálláson esı feszültség csökkenésének a
sebességét határozza meg.
Torzítatlan impulzusátvitel
A torzítatlan impulzusátvitel feltétele jelen esetben, hogy a négypólus idıállandója a jel periódusidejénél sokkal kisebb
legyen.
Aktív jelformálás: differenciáló, integráló áramkörök
Integráló áramkör
Az ideális integrátor amplitúdó karakterisztika

Látható, hogy a tag – 20 dB/dekád vágást mutat.
Ideális integrátor amplítudó karakterisztikája Ideális integrátor fázis karakterisztikája
Az ideális integrátor fázis karakterisztikája

0
A karakterisztikából látható hogy az integrátor -90 -os fázistolással rendelkezik.
2
24.B 24.B
Az integrátor vizsgálata
Kapcsoljunk a bemenetre az idıben koszinusz függvény szerinti jelet. Az áramkör viselkedése, válasza az ilyen jelre:
1 t
u ki (t ) = − ∫ U becs ⋅ cos(ω ⋅ t )dt + U ki 0 ,
R ⋅C 0
U becs
u ki (t ) = − ⋅ sin (ω ⋅ t ) + U ki 0 .
ω ⋅ R⋅C
0
Az összefüggés megmutatja, hogy a kimeneti jel fázistolása 90 -os a bemeneti jelhez képest.
Ideális integrátor bemeneti és kimeneti hullámformái A gyakorlati megvalósítási lehetıségek
Az integrátor gyakorlati alkalmazása

A kezdeti feltétel beállításakor (SET) az integrátor mint közönséges lassú visszacsatolt mőveleti erısítı mőködik, a
kimenıfeszültség a bemeneti feszültségbıl (Ube kezd.) és az R2-R1 ellenállások viszonyából számítható.
Az integrálás (RUN) alatt a DC negatív visszacsatolás megszőnik, a bemeneti feszültség (Ube) kimeneten megjelenı
feszültség integráljának arányossági tényezıje.
Az integrálás leállásakor (HOLD) a kimeneten az utolsó pillanatban megvalósult pillanatnyi amplitúdó állandósul.
Az integráló áramkör
Az integráló áramkörök a folytonos (PID) szabályozók alapvetı áramkörei közé sorolhatóak. A PID szabályozóban az
integráló hatást fejti ki, ami azt jelenti, hogy amíg van szabályozási eltérés – a beállított alapjel és az érzékelt, mért
ellenırzı jel között van eltérés - addig szolgáltat kimenıjelet. A fázisfordító integráló áramkör abban különbözik az eddig
megismert kapcsolástól, hogy a visszacsatoló ágban az ellenállást most egy C kondenzátor helyettesíti.
Az integrátor elvi kapcsolása
A kondenzátor töltése
Ha a kezdeti idıpillanatban a kondenzátornak nincs töltése, akkor egy adott t idıpillanatban a kondenzátor feszültsége,
amely idıfüggı:
1 t
u C (t ) = ⋅ ∫ iC (t )dt .
C 0
Ez egy olyan matematikai eljárás, amit integrálszámításnak nevezünk, ami tulajdonképpen egy folyamatos összegzést
jelent.
A bemeneti áram kialakulása

Mivel a mőveleti erısítınk ideális, bemeneti ellenállása végtelen, a bemeneti árama és a bemenetek
potenciálkülönbsége így nulla. Ezért:
ibe (t ) = iC (t ) , és u D (t ) = 0 ,
3
24.B 24.B
vagyis:
u be (t )
ibe (t ) = .
R
A kondenzátor feszültségének idıbeli lefolyása
Így:
1 t u be (t )
u be (t ) = ⋅∫ dt .
C 0 R
Mivel igaz, hogy uD(t) = 0 , ezért:
1 t
u ki (t ) = ⋅ ∫ u be (t )dt .
R⋅C 0
Ezt úgy mondjuk, hogy a kimenı feszültség arányos a bemenı feszültség idı szerinti integráljával.
Az erısítés változása szinuszos jel esetén

Az ideális integráló tag átviteli függvénye, az erısítést meghatározó összefüggésbıl adódik:
u ki
Auv = .
u be
u ki 1 1
=− =− .
u be j ⋅ω ⋅ R ⋅ C p ⋅T
Az elıbbi összefüggésben a kondenzátor kapacitív reaktanciáját komplex számmal írtuk fel.
j·ω = p, valamint a T = R·C helyettesítés után kaptuk az összefüggést.
Felhasználtuk azt, hogy elektrotechnikai rendszert feltételezve, az átviteli függvény a kimeneti és a bemeneti operátoros
impedanciák hányadosa, ahol a „p” az operátor.
Az erısítés változása négyszög jel esetén

Ha az áramkör bemenetére négyszögjelet kapcsolunk, melynek részletét a következı ábrán láthatjuk, akkor nulla kezdeti
feltételek mellett, a kimenı jel egy lineárisan változó feszültséget mutat:
t
u ki (t ) = − ⋅ u be (t ) .
R ⋅C
Látható, hogy amíg van bemenı jel, addig a kimenı jel folyamatosan növekszik. A szabályozástechnikában ezt úgy
fogalmazzuk meg, hogy amíg van maradó szabályozási eltérés (hibajel), addig az integráló tag kimenetén a jel növekszik
(maximum a végértékig), és igyekszik a szabályozási eltérést csökkenteni. Az iparban azokon a helyeken, ahol fontos
tényezı a szabályozott jellemzı pontos értéken tartása, ott alkalmaznak a szabályozóban integráló áramköri megoldást.
Differenciáló áramkör
A differenciáló áramkör fogalma

A differenciáló áramkör jellemzıje, hogy a kimeneti feszültség egyenesen arányos a bemeneti jel idıszerinti elsı
deriváltjával.
A differenciáló áramkör elvi kapcsolása

A kapcsolás tulajdonképpen egy invertáló erısítı, amelynek bemeneti ellenállását egy C kondenzátorra cseréltük ki.
Az áramkör átviteli függvénye felírható, ha az invertáló erısítıre alkalmazzuk a csomóponti törvényt. Az áramkör
jelölései értelmében:
i v + iC = i N = 0 .
4
24.B 24.B
A kondenzátor töltési folyamata

A kondenzátor áramának idıfüggvénye:
du ki
iC = C ⋅ .
dt
d (u be + u D )
iC = C ⋅ .
dt
A bemeneti áram kialakulása
u ki + u D d (u be + u D ) u ki + u D
iv = , ezért C⋅ + =0
Rv dt Rv
A kondenzátor feszültségének idıbeli lefolyása

Mivel ideális mőveleti erısítıt tételezünk fel, uD=0 , így az :
du be
u ki = −C ⋅ R ⋅ .
dt
Az erısítés változása szinuszos jel esetén
Az átviteli függvény, a kapcsolás erısítését meghatározó összefüggés segítségével:
u ki p
Auv = =− ,
u be T
Ahol j·ω = p, valamint a T = R·C helyettesítést vezettük be.
Az erısítés változása négyszög jel esetén

Ha a differenciáló áramkör bemenetére egységugrás, vagy négyszögjel kerül, akkor a kapcsolás válasza olyan, hogy az
elsı pillanatban egy nagy ugrásjel jön létre, majd hirtelen nullára csökken (ideális eset). A valóságban az ugrás után,
egy jelentıs exponenciális csökkenés jön létre, melynek az idıállandója az ohmos és kapacitív tag értékeitıl függ.
A differenciáló áramkört alkalmazzák a folytonos villamos szabályozókban, ahol szerepe abban nyilvánul meg, hogy ha a
szabályozott jellemzıtıl eltérés van, akkor egy hirtelen ugrásjel jön létre, amely az elsı pillanatban egy gyors
beavatkozást idéz elı, amelynek következménye, hogy a szabályozott jellemzı hamarabb fog beállni az elıírt értékre,
vagyis gyorsítja a folyamatot.
Az ideális differenciáló tag amplitúdó karakterisztikájának a felvétele

Az ideális differenciáló áramköramplitúdó karakterisztikája20 dB/dekád vágást mutat.
Ideális differenciáló áramkör Ideális differenciáló áramkör

amplítudó karakterisztikája fázis karakterisztikája A gyakorlati megvalósítás
Az ideális differenciáló áramkör fázis karakterisztikájának a felvétele

Ha bemenıjelként szinuszos jelet kapcsolunk az erısítıre, akkor a kimeneti feszültség:
u ki = −ω ⋅ R ⋅ C ⋅ U becs ⋅ cos(ω ⋅ t )
alakú lesz.
0
Az összefüggés mutatja, hogy a kimeneti jel most 90 -ot késik a bemenı jelhez képest.
Az erısítés frekvenciafüggését ha elemezzük, akkor látható, hogy a frekvencia növekedésével az erısítés értéke is
növekszik. Ez gyakran problémát jelent, hiszen a magas frekvenciás zajösszetevık szintje sokszor összemérhetı, sıt
nagyobb a hasznos jelnél. Ez az áramkör stabilitását veszélyezteti.
A differenciáló áramkör gyakorlati alkalmazása

Az elıbbi tulajdonságból adódóan, ha a bemeneten egy ellenállást kötünk sorosan a kondenzátorral, akkor az áramkör
stabilitása javul.
5
24.B 24.B
Passzív jelformálás: vágó áramkörök
A diódás vágóáramkörök
A diódás vágóáramkörök olyan impulzusformáló négypólusok, amelyek az impulzusok amplitúdó-határolását
valósítják meg.
A vágóáramkörökben a dióda kapcsolóelemként mőködik:

• nyitóirányban elıfeszítve a félvezetı dióda kis értékő ellenállásként viselkedik (rövidzár),
• záróirányban elıfeszítve a dióda nagy értékő ellenállásként viselkedik (szakadás).
Figyeljük meg az ábrán látható kapcsolás felépítését: sorosan kapcsolódik egymással egy ellenállás, egy félvezetı dióda
és egy feszültséggenerátor.
A dióda mőködése
A bemenetre pozitív háromszögimpulzusokat kapcsolva vizsgáljuk meg az áramkör mőködését!
Az Ux feszültség a diódát záró irányban feszíti elı, ezért a növekvı bemeneti feszültség kezdetben megjelenik a
kimeneten. Ha azonban a bemeneti feszültség eléri az
U 〉U x + U D
(Si-dióda esetén UD = 0,6 V) értéket a dióda elkezd vezetni, és a bemeneti jel ezt meghaladó részét levágja.
Ha a bemeneti feszültség az
U 〈U x + U D
érték alá csökken, akkor a dióda újra zárt állapotba kerül.
A vágóáramkör be- és kimeneti feszültségének jelalakját az ábra mutatja meg.
Diódás vágóáramkör és feszültségeinek változása
Egy diódás vágóáramkör kapcsolása
Pozitív és negatív tartományban is vágó diódás

vágóáramkör
Az ábrán látható kapcsolás szintén egy diódás vágóáramkör, de a diódák nyitófeszültségétıl és az Ux értékeitıl
függıen képes vágni a bemeneti impulzus pozitív és negatív tartományában is:
• a D1 jelzéső dióda az impulzus pozitív csúcsát,
• a D2 jelzéső dióda az impulzus negatív csúcsát vágja le.
Figyeljük meg a diódák és a feszültséggenerátorok kapcsainak bekötését!

A vágóáramkör be- és kimeneti feszültségének jelalakját az ábra mutatja meg.
A diódás vágóáramkörök felhasználása

A diódás vágóáramkörök felhasználásával - lineáris szakaszokból összetéve - szinte tetszıleges kimeneti-bemeneti
karakterisztikájú nemlineáris átvivı rendszereket konstruálhatunk. Azonban ügyeljünk arra, hogy az áramkörökhöz
csatlakozó szórt kapacitások eltorzíthatják a jelalakokat. Emellett sok esetben okoz gondot a diódák véges kapcsolási
ideje is.
6
25.A 25.A
25.A Szinuszos mennyiségek – Rezgıkörök
Értelmezze a rezgıkörök fogalmát!

Rajzolja fel a soros és a párhuzamos rezgıkörök rezonanciagörbéit!
Definiálja a rezgıkörök határfrekvenciáit, a rezonanciafrekvenciát, és a jósági
tényezıt!
Fejtse ki részletesen a rezgıkörök gyakorlati alkalmazásának lehetıségeit!
Soros rezgıkör, rezonanciafrekvencia
A soros R-L-C kapcsolás

A soros R-L-C kapcsolás impedanciájának értéke és fázisszöge függ a frekvenciától, hiszen az impedanciára kapott
2
Z = R 2 + (X L − X C )
összefüggés tartalmazza az induktív és a kapacitív reaktanciát, amelyek értéke a frekvenciától is függ.
Rezonancia jelenség
Található egy olyan frekvencia, amelynél az induktivitás és a kapacitásfeszültsége megegyezik. Ezen a frekvencián
játszódik le a feszültségrezonancia jelensége.
Soros rezgıkör
Ha ebben az esetben végezzük el a feszültségek eredıjének meghatározását, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az
ellenálláson lévı feszültség megegyezik a generátor feszültségével:
u = uR, φ = 0.
Az ilyen tulajdonságokkal bíró soros R-L-C áramkört soros rezgıkörnek nevezzük.
A soros rezgıkör
A soros rezgıkör kapcsolási rajzában az ellenállást r-rel jelöltük, ennek az oka, hogy a rezgıkör gyakorlati megvalósítása
során az áramkör nem tartalmaz ellenállást, hanem az ohmos hatást az induktivitás és a kondenzátor veszteségei
képviselik.
A soros rezgıkör
Feszültség rezonancia
A feszültség rezonancia csak akkor teljesülhet, ha az azonos áram mellett az induktív és a kapacitív tag reaktanciája is
megegyezik:
Ebbıl következik, hogy
XL-XC = 0, Z = r.
Az áramkör viselkedése
Feszültség rezonanciakor az áramkör ohmos ellenállásként viselkedik.
Rezonanciafrekvencia
Azt a frekvenciát, ahol a feszültség rezonancia jelensége létrejön rezonanciafrekvenciának nevezzük f0. Ennek a
frekvenciának a meghatározásához abból a ténybıl kell kiindulnunk, hogy rezonancián
XL = XC.
1
25.A 25.A
1
2π ⋅ f ⋅ L =
2π ⋅ f ⋅ C
Az egyenletet f-re rendezve az f0 rezonancia frekvenciát kapjuk:
1
f0 = . Ez a Thomson képlet.
2π ⋅ L ⋅ C
A rezonancia görbe
A rezgıkört tápláló generátor frekvenciáját változtatva az impedancia nagysága és fázisszöge változik. Az impedancia
változását mutató görbét rezonanciagörbének nevezzük.
0 0
• A rezonancia frekvenciától kisebb frekvencia értékeken az áramkör kapacitív jellegő, fázisszöge 0 > φ > -90 .
0 0
• A rezonancia frekvenciától nagyobb frekvencián az áramkör induktív jellegő, fázisszöge 0 < φ < +90 .
• Az impedanciát jellemzı függvénynek f0-on minimuma van, ahol az áramkör ohmos jellegő.
A soros rezgıkör frekvenciafüggése
A rezgıkör
A soros rezgıkört az elektronikában a rezonancia frekvenciájával megegyezı frekvenciájú jel kiválasztására vagy
kiszőrésére használjuk:
• A kiválasztás azt jelenti, hogy a sokféle frekvencia közül csak egyet használunk fel,
• kiszőréskor viszont a rezonancia frekvencia kivételével az összes frekvenciát felhasználjuk.
Összetett áramkörök
Ha az áramkör több ellenállást, induktív és kapacitív reaktanciát tartalmaz, akkor az impedanciára kapott
összefüggésben r az ellenállások, XL az induktív, XC pedig a kapacitív tagok eredıjét képviseli.
A soros rezgıkör jósági tényezıje
Rezgıkör minısége
Ha jellemeznünk kell egy rezgıkör minıségét, akkor ezt a jósági tényezıvel tehetjük meg. A tekercsek jósági
tényezıjéhez hasonlóan a rezgıkörét is Q-val jelöljük.
Veszteséges rezgıkör
2
25.A 25.A
Jósági tényezı
A rezgıkör jósági tényezıje egy szám, amelyet rezonanciakor a rezgıkört alkotó reaktáns elemek (L vagy C) meddı
teljesítményének Pm és az ohmos ellenálláson elveszı hatásos teljesítményének Pv a hányadosa ad, vagyis:
Pm
Q= .
Pv
Teljesítmény
Ahhoz, hogy soros rezgıkörnél az áramköri elemek értékeibıl tudjuk kiszámítani a jósági tényezıt, fejezzük ki a
teljesítményeket az áramerısséggel, mert ez a közös mennyiség.
Az ohmos ellenálláson elveszı hatásos teljesítmény:
2
Pv = i ·r
Rezonancián XL = XC, ezért a rezgıkört alkotó reaktáns elemek meddı teljesítménye:
2 2
Pm = i ·XL, illetve Pm = i ·XC.
A tekercs és a kondenzátor
Pm i 2 ⋅ X L X L 2π ⋅ f ⋅ L
Q= = 2 = = ,
Pv i ⋅r r r
és ebbıl
XL ω⋅L
Q= = .
r r
Pm i 2 ⋅ X C X C 1
Q= = 2 = =
Pv i ⋅r r 2π ⋅ f ⋅ C ⋅ r
és így
XC 1
Q= =
r ω ⋅C ⋅r
A körfrekvencia
emellett mindkettı az ω = 2π ⋅ f körfrekvenciához tartozó érték.

ω⋅L r ⋅Q
Q= -bıl ω= ,és
r L
1 1
Q= -bıl ω=
ω ⋅C ⋅r Q⋅C ⋅r
r ⋅Q 1
=
L Q⋅C ⋅r
1 L
Q= ⋅ .
r C
Rezgıkör hullámellenállása
L
A rezgıkör jósági tényezıje tehát egy szám, nincs mértékegysége, ezért a kifejezésnek ellenállás
C
mértékegységgel kell rendelkeznie, ezért ezt a kifejezést a rezgıkör hullámellenállásának nevezzük.
3
25.A 25.A
A hullámellenállás
A hullámellenállás jele Z0, és
L
Z0 = .
C
A gyakorlatban alkalmazott rezgıkörök jósági tényezıje 10 és 1000 közötti, leggyakrabban 100 közeli érték.
Jósági tényezı és veszteségi ellenállás

Mivel a rezgıkör jósági tényezıje fordítottan arányos a soros veszteségi ellenállással (r-rel), ez azt jelenti, hogy a nagy
jósági tényezıjő rezgıkör „éles” rezonancia görbével rendelkezik.
Határfrekvencia
Azt a frekvenciát, ahol az induktív tag reaktanciája megegyezik az ohmos elem ellenállásával az áramkör
0
határfrekvenciájának nevezzük (φ = +45 ).
Párhuzamos rezgıkör
A reaktanciák frekvenciafüggısége miatt az impedancia és a fázisszög is a frekvenciától függıen változik. Párhuzamos
rezgıkörrıl áramrezonancia esetén beszélhetünk, amikor XC = XL.
A párhuzamos rezgıkör
Rezgıkör kialakulása
U
Az X= összefüggésbıl kiindulva ez akkor teljesülhet, ha a kondenzátor és a tekercs árama megegyezik, a
I
feszültség pedig a közös mennyiség.
Rezonancia frekvencia
Az a frekvencia, ahol az áramrezonancia jelensége teljesül a soros R-L-C kapcsolásnál megismert rezonancia frekvencia,
amelyet a párhuzamos kapcsolás esetén is a Thomson képlettel határozhatunk meg:
1
f0 = .
2π ⋅ L ⋅ C
4
25.A 25.A
Az áramkör frekvenciától függı viselkedését vizsgálva az ábra megmutatja, hogy az áramkör
• f0-nál kisebb frekvencián induktív jellegő,

• f0-nál nagyobb frekvencián kapacitív jellegő,
• rezonancia frekvencián az áramkör ohmos viselkedéső, azaz Z = R és ϕ = 0.
A rezgıkör jósági tényezıje

A párhuzamos rezgıkör minıségének jellemzésére is használhatjuk a jósági tényezıt, amelyet a tekercsek jósági
tényezıjéhez hasonlóan Q-val jelölünk.
A párhuzamos rezgıkör jósági tényezıje egy szám, amelyet rezonanciakor a rezgıkört alkotó reaktáns elemek (L vagy
C) meddı teljesítményének Pm és az ohmos ellenálláson elveszı hatásos teljesítményének Pv a hányadosa ad, vagyis:
Pm
Q= .
Pv
A teljesítmények kifejezése
Ahhoz, hogy párhuzamos rezgıkörnél az áramköri elemek értékeibıl tudjuk kiszámítani a jósági tényezıt, fejezzük ki a
teljesítményeket a feszültséggel, mert ez a közös mennyiség.
Az ohmos ellenálláson elveszı hatásos teljesítmény:

U2
Pv = .
R
Rezonancián XL = XC, ezért a rezgıkört alkotó reaktáns elemek meddı teljesítménye:
U2 U2
Pm = , illetve Pm = .
XL XC
A jósági tényezı kifejezése

U2
Pm U2 R XLR
Q= = 2 = ⋅ 2 = ,
Pv U XL U XL
R
és ebbıl
R
Q= .
ω⋅L
U2
Pm U2 R XC R
Q= = 2 = ⋅ 2 =
Pv U XC U XC
R
és így
Q =ω ⋅ R ⋅C .
emellett mindkettı az ω = 2π ⋅ f -hez tartozó érték.

R R
Q= -bıl ω = , és
ω⋅L Q⋅L
5
25.A 25.A
Q
Q = ω ⋅ R ⋅ C -bıl ω = .
R⋅C
R Q
= , és ebbıl
Q ⋅ L R ⋅C
C
Q= R⋅ .
L
Figyeljük meg, milyen hatással van a rezonancia görbére a jósági tényezı megváltozása!
A jósági tényezı változása
A köráram meghatározása
A párhuzamos rezgıkör generátorának árama három részre oszlik: az ellenállás, a tekercs és a kondenzátor áramára. A
tekercs és a kondenzátor árama ellentétes irányú, de rezonanciakor azonos nagyságú.
A tekercs és a kondenzátor áramát köráramnak nevezzük, mert a rezgıkörön belül folyik, a tekercsen és a
kondenzátoron keresztül körbe.
Vizsgáljuk meg az R ellenállás berajzolása nélkül a köráramáramkörét (a rezgıkört) és határozzuk meg a köráramot az
áramköri elemek adataiból!
u
A köráram rezonancia frekvencián iL vagy iC, az áramkör árama pedig i= , amelybıl a feszültség u = i·R . Ha a
R
kondenzátor áramával számítjuk a köráram értéke az
u i⋅R
iC = = = i ⋅ R ⋅ω ⋅C
XC 1
ω ⋅C
összefüggéssel számítható ki.
A köráram értelmezése
Mivel tudjuk, hogy a párhuzamos rezgıkör jósági tényezıje
Q =ω ⋅ R ⋅C ,
ezért felírhatjuk, milyen kapcsolat van a köráram és az áramkör i árama között:
iC = i ⋅ R ⋅ ω ⋅ C = i ⋅ Q
6
25.A 25.A
Ez azt jelenti, hogy a rezgıkörön belüli köráram Q-szor nagyobb, mint a rezgıkör generátorának árama. Például Q=100
és i=10mA esetén a rezgıkörön belül tekercsen és a kondenzátoron 1A-es áram folyik.
A köráram hatása
A köráram hatását a tekercset alkotó huzal keresztmetszetének megválasztásakor figyelembe kell venni, például a
következı megoldások alkalmazásával:
• A litze huzal minden elemi szálát gondosan be kell forrasztani.

• A huzal keresztmetszetét növelni kell.
Határfrekvenciák
Soros rezgıkörnél az impedancia:
2
Z = R 2 + (X L − X C ) .
A rezgıkörnek két határfrekvenciája van. Az alsó határfrekvencián X C − X L = R , és ϕa = -450. Az felsı

határfrekvencián X L − X C = R , és ϕf = +450.
Mindkét határfrekvencián az impedancia:
2
Z = R 2 + (X L − X C ) = R 2 + R 2 = 2 ⋅ R 2 = 2 ⋅ R
Párhuzamos rezgıkörnél az impedancia:

1
Z= .
2 2
1  1 1 
  +  − 
R X
 L X C 
A rezgıkörnek két határfrekvenciája van. Az alsó határfrekvencián X C − X L = R , és ϕa = +450. Az felsı

határfrekvencián X L − X C = R , és ϕf = -450.
Mindkét határfrekvencián az impedancia:
1 1 1 R2 R
Z= = = = = .
2 2 1 1 2 2 2
1  1 1  +
  +  −  R2 R2 R2
R X
 L X C 
A rezgıkörök gyakorlati alkalmazásai
A soros rezgıkör
A soros rezgıkört a rezonancia frekvenciával megegyezı frekvencia kiválasztására vagy kiszőrésére használjuk. A
frekvencia kiválasztás azt jelenti, hogy az áramkör bemenetére érkezı sokféle frekvencia közül csak egyet használunk
fel, vagyis a kimeneten csak egyféle frekvenciájú jelenik meg. A frekvencia kiszőrés során pedig az áramkör bemenetére
érkezı sokféle frekvencia közül a rezonancia frekvencia kivételével mindet felhasználjuk, vagyis a kimeneten csak
egyféle frekvenciájú nem jelenik meg.
A soros rezgıkör felhasználása
A soros rezgıkör felhasználása frekvencia kiszőrésére
7
25.A 25.A
Az ábrán látható kapcsolás egy olyan feszültségosztó, amelyet nem két ellenállás, hanem egy ellenállás és egy soros
rezgıkör alkot, ahol a kimeneti feszültség a soros rezgıkör feszültsége. Ha a bemeneti feszültség frekvenciája a
rezgıkör rezonancia frekvenciájával egyezik meg, akkor a rezgıkör impedanciája minimális lesz (majdnem rövidzár). Így
a kimenetet rövidre zárja, és az
1
f0 =
2π ⋅ L ⋅ C
frekvenciájú feszültséget nem engedi a kimenetre, vagyis leszívja. Emiatt a szívóhatás miatt ezt az áramköri megoldást
szívókörnek nevezzük.
A kimeneti feszültség minimális értéke a rezonancia frekvencián:
r
u ki = u be ⋅
r+R
ahol r a rezgıkör ellenállása, amely nagyságrendekkel kisebb a feszültségosztó ellenállásánál (r<<R).
Minél kisebb vagy nagyobb a frekvencia a rezonancia frekvenciánál, annál nagyobb a kimeneti feszültség, és annál
jobban közelíti meg a bemeneti feszültség értékét.
A soros rezgıkör felhasználása frekvencia kiválasztására
Az ábrán látható kapcsolás egy olyan feszültségosztó, amelyet szintén nem két ellenállás, hanem egy soros rezgıkör és
egy ellenállás alkot, ahol a kimeneti feszültség az ellenállás feszültsége. Ha a bemeneti feszültség frekvenciája a
rezgıkör rezonancia frekvenciájával egyezik meg, akkor a rezgıkör impedanciája minimális lesz (majdnem rövidzár). Így
nem a kimenetet zárja rövidre, hanem csak az
1
f0 =
2π ⋅ L ⋅ C
frekvenciájú feszültséget engedi a kimenetre.
A kimeneti feszültség maximális értéke a rezonancia frekvencián:

R
u ki = u be ⋅
r+R
ahol r a rezgıkör ellenállása, amely nagyságrendekkel kisebb a feszültségosztó ellenállásánál (r<<R).
Minél kisebb vagy nagyobb a frekvencia a rezonancia frekvenciánál, annál kisebb a kimeneti feszültség, és annál jobban
közelíti meg a nulla értéket.
Hatékony módszer frekvencia kiválasztására

Hatékony módszert kapunk soros rezgıkörrel a frekvencia kiválasztására akkor is, ha a tekercsrıl vagy a kondenzátorról
vesszük le a feszültséget. Rezonancia frekvencián mindkét alkatrészen u=i·X feszültség mérhetı.
8
25.A 25.A
Az ábrán látható áramkörben a kondenzátor feszültségét használjuk fel kimeneti feszültségként. Az áramköri elemek
segítségével számítsuk ki a rezonanciakor a kondenzátoron fellépı feszültséget!
u u 1 u
uC = i ⋅ X C = ⋅ XC = ⋅ =
r r ω ⋅ C r ⋅ω ⋅C
Vegyük észre, hogy a feszültség képletében szereplı
1
r ⋅ω ⋅C
kifejezés a rezgıkör jósági tényezıje, így a kiválasztó áramkör kimeneti feszültsége meghatározható az
u
uC = =u ⋅Q
r ⋅ω ⋅ C
összefüggés alapján is.
Felhasználáskor tehát ügyelni kell arra, hogy rezonanciakor a tekercsen és a kondenzátoron a rezgıkört tápláló
generátor feszültségének Q szorosa jelenik meg. Erre a sokszoros feszültségre kell méretezni mindkét alkatrészt.
A párhuzamos rezgıkör
A párhuzamos rezgıkört a rezonancia frekvenciával megegyezı frekvencia kiválasztására vagy kiszőrésére használjuk. A
párhuzamos rezgıkört a sorosnál gyakrabban alkalmazzuk.
A párhuzamos rezgıkör felhasználása
Az ábrán látható kapcsolás egy olyan feszültségosztó, amelyet nem két ellenállás, hanem egy párhuzamos rezgıkör és
egy ellenállás alkot, ahol a kimeneti feszültség a rezgıkör feszültsége. Ha a bemeneti feszültség frekvenciája a rezgıkör
rezonancia frekvenciájával egyezik meg, akkor a rezgıkör impedanciája maximális lesz (majdnem szakadás). Így lezárja
a bemeneti jel útját, ezért az
1
f0 =
2π ⋅ L ⋅ C
frekvenciájú feszültséget nem engedi a kimenetre. Emiatt a záróhatás miatt ezt az áramköri megoldást zárókörnek
nevezzük.
A kimeneti feszültség minimális értéke a rezonancia frekvencián:

R1
u ki = u be ⋅ ,
R1 + R
ahol R a rezgıkör ellenállása, amely nagyságrendekkel nagyobb a feszültségosztó ellenállásánál (R>>R1).
Minél kisebb vagy nagyobb a frekvencia a rezonancia frekvenciánál, annál nagyobb a kimeneti feszültség, és annál
jobban közelíti meg a bemeneti feszültség értékét.
9
25.A 25.A
Az ábrán látható kapcsolás egy olyan feszültségosztó, amelyet nem két ellenállás, hanem egy párhuzamos rezgıkör és
egy ellenállás alkot, ahol a kimeneti feszültség az ellenállás feszültsége. Ha a bemeneti feszültség frekvenciája a
rezgıkör rezonancia frekvenciájával egyezik meg, akkor a rezgıkör impedanciája maximális lesz (majdnem szakadás).
Így a feszültségosztó csak minimálisan osztja le a bemeneti feszültséget, ezért az
1
f0 =
2π ⋅ L ⋅ C
frekvenciájú bemeneti feszültség megjelenik a kimeneten.
A kimeneti feszültség maximális értéke a rezonancia frekvencián:

R
u ki = u be ⋅
R1 + R
ahol R a rezgıkör ellenállása, amely nagyságrendekkel nagyobb a feszültségosztó ellenállásánál (R>>R1).
Minél kisebb vagy nagyobb a frekvencia a rezonancia frekvenciánál, annál kisebb a kimeneti feszültség, és annál jobban
közelíti meg a nulla értéket.
A párhuzamos rezgıkört alkalmazzák például a rádió- és a televízió vevıkészülékek hangoló áramkörében, amellyel az
antennáról beérkezı többféle frekvenciájú jel közül a nekünk megfelelıt tudjuk kiválasztani.
Kimeneti feszültség levezetése az áramköri elemek segítségével
Az ábrán látható áramkörben a kondenzátor feszültségét használjuk fel kimeneti feszültségként. Az áramköri elemek
segítségével számítsuk ki a rezonanciakor a kondenzátoron fellépı feszültséget!
u u 1 u
uC = i ⋅ X C = ⋅ XC = ⋅ =
r r ω ⋅ C r ⋅ω ⋅C
Vegyük észre, hogy a feszültség képletében szereplı
1
r ⋅ω ⋅C
kifejezés a rezgıkör jósági tényezıje, így a kiválasztó áramkör kimeneti feszültsége meghatározható az
u
uC = =u ⋅Q
r ⋅ω ⋅ C
összefüggés alapján is.
Felhasználáskor tehát ügyelni kell arra, hogy rezonanciakor a tekercsen és a kondenzátoron a rezgıkört tápláló
generátor feszültségének Q szorosa jelenik meg. Erre a sokszoros feszültségre kell méretezni mindkét alkatrészt.
10
25.B 25.B
25.B Impulzustechnikai alapáramkörök –Impulzusok elıállítása
Értelmezze a félvezetı elemek és a mőveleti erısítı kapcsoló üzemmódját, a stabil- és

a kvázistabil állapotot!
Magyarázza el a tranzisztoros vagy mőveleti erısítıvel felépített bistabil, monostabil
és astabil multivibrátor mőködését és értelmezze jellemzıiket!
Ismertesse a Schmitt-trigger és a főrészjel elıállító áramkörök mőködését, s
értelmezze jellemzıiket!
Mutassa be az impulzus-elıállító áramkörök gyakorlati szerepét!
Billenıkapcsolások
Az impulzuselıállító áramkörök, más néven billenıkapcsolások pozitívan visszacsatolt digitális áramkörök.
Oszcillátorok
A billenıkapcsolások az oszcillátoroktól (a pozitívan visszacsatolt lineáris áramköröktıl) abban különböznek, hogy a
kimeneti feszültségük nem folyamatosan változik, hanem két meghatározott érték:
• egy magas (H – high) és

• egy alacsony (L – low) feszültségszint
között váltakozik.
A két állapot közötti átmenet nagyon gyorsan valósul meg.
Bistabil billenıkapcsolás
A bistabil billenıkapcsolásnak (amit bistabil multivibrátornak, vagy flip-flopnak is neveznek) két stabil állapota van. A
bistabil billenıköröknél a kimenet állapota csak akkor változik, ha az átbillenési folyamatot egy bemeneti jel kiváltja. Ez a
bemeneti jel szintén egy impulzus.
A bistabil billenıkapcsolás áramköri rajza
Bistabil billenıkapcsolás és feszültségeinek

változása
1
25.B 25.B
Az ábrán egy bistabil billenıkapcsolás áramköri rajza látható. A bemeneti négyszögimpulzust a Cd jelő kondenzátor
differenciálja, míg a D1 és D2 diódák biztosítják, hogy a lezáró impulzus mindig a nyitott tranzisztor bázisára kerüljön.
Ha az áramkört tápfeszültségre kapcsoljuk, akkor valamelyik tranzisztor nyitott állapotba kerül (tételezzük fel, hogy ez a
T1 tranzisztor), amely a pozitív visszacsatolás révén lezárja a másik tranzisztort (T2-t).
Ebben az esetben a nyitott T1 tranzisztor kollektorán közel 0 V a feszültség, a bázisán pedig az R1 és R2 ellenállások által
leosztott pozitív feszültség mérhetı. A D1 dióda ilyenkor záróirányban van elıfeszítve. A lezárt T2 tranzisztor kollektorán
közel tápfeszültség, bázisán a −Us segédfeszültség jön létre. A negatív segédfeszültség a tranzisztorok stabil lezárását
biztosítja. A D2 dióda anódja és katódja pedig közelítıen azonos potenciálon van.
A bemeneti négyszögjel differenciált lefutó éle a T1 bázisára jut, amelynek hatására a T1 tranzisztor lezár, és
kollektorpotenciálja közel tápfeszültségre kerül. Ez az R1 és R2 feszültségosztón a T2 bázisára jut és nyitja azt.
Megtörténik az átbillenés, amely állapot mindaddig megmarad, amíg a következı negatív impulzus a T1 tranzisztort ki
nem nyitja.
E tulajdonsága miatt a bistabil billenıkapcsolást bináris információtárolóként is használják.
Monostabil billenıfokozat
A monostabil billenıkörnek egyetlen stabil állapota van, azaz bemeneti vezérlı-impulzus nélkül a kimeneti feszültség egy
rögzített értéken marad.
Ha egy külsı vezérlıjellel a másik állapotába billentjük, ezt az állapotát csak meghatározott ideig tartja meg, majd
visszabillen stabil állapotába.
Az ábrán egy monostabil billenıkapcsolás áramköri rajza látható.
Monostabil billenıkapcsolás és feszültségeinek

változása
Az áramkör stabil állapota

Az áramkör stabil állapotában a T2 tranzisztor vezet, a T1 pedig zárva van. Mivel a T1 kollektora közel tápfeszültségen,
bázisa pedig közel földpotenciálon van, a C kondenzátor ennek megfelelıen pozitív polaritású feszültséggel töltıdik fel.
2
25.B 25.B
Négyszögimpulzus
A bemenetre adott négyszögimpulzust a Cd kondenzátor differenciálja, a D dióda pedig a jelnek csak a negatív
félperiódusát engedi át.
A negatív vezérlı impulzus a T2 tranzisztor bázisára jutva lezárja azt, kollektorpotenciálja közel tápfeszültségre kerül,
ami a T1 tranzisztort vezetı állapotba hozza.
A T1 nyitásával a C kondenzátor az R ellenálláson keresztül elkezd kisülni, majd ellentétes polaritással feltöltıdni. Ha a
kondenzátor feszültsége a töltıdés során eléri a T2 nyitásához szükséges szintet, a T2 kinyit és lezárja a T1 tranzisztort.
Az áramkör ismét stabil állapotba kerül.
A T2 tranzisztor bázisára jutó impulzus idıtartamát a C és R elemek értéke határozza meg:

t be ≈ 0,7 ⋅ R ⋅ C
A kimenet
A kimenet akkor is visszabillen a kiszámított kapcsolási idı elteltével, ha a bemeneti impulzus hosszabb, mint tbe. Ebben
az esetben a T1 tranzisztor a bemeneti impulzus megszőnéséig nyitva marad, és a pozitív visszacsatolás hatástalan. A
kapcsolási folyamat végén kell a C kondenzátort az R ellenálláson keresztül feltölteni. Ha a kondenzátor a következı
impulzusig nem töltıdik fel teljesen, akkor a következı bekapcsolási idı lerövidül.
Ahhoz, hogy ez a jelenség 1%-nál kisebb hibát okozzon, a T1 tranzisztort legalább 5·R·C feléledési idıre zárva kell
tartani.
Monostabil billenıkör
A monostabil billenıkörnek egyetlen stabil állapota van, azaz bemeneti vezérlı-impulzus nélkül a kimeneti feszültség egy
rögzített értéken marad.
Stabil állapot
Az áramkör stabil állapotában a T2 tranzisztor vezet, a T1 pedig zárva van. Mivel a T1 kollektora közel tápfeszültségen,
bázisa pedig közel földpotenciálon van, a C kondenzátor ennek megfelelıen pozitív polaritású feszültséggel töltıdik fel.
Astabil billenıfokozat
Az astabil billenıkapcsolás egyetlen stabil állapottal sem rendelkezik, ezért négyszögfeszültséget állít elı.
Azért kapta a multivibrátor elnevezést, mert a négyszögfeszültségnek igen sok felharmonikusa van.
Az ábrán egy monostabil billenıkapcsolás áramköri rajza látható. A pozitív visszacsatolás mindkét tranzisztor esetén
kapacitív jellegő.
Az astabil billenıkapcsolás és feszültségeinek

változása
3
25.B 25.B
Feltételezzük, hogy a T1 tranzisztor vezet, és ezért a T2 zárva van. A C2 kondenzátor az R2 ellenálláson keresztül
töltıdik. Amikor a kondenzátor feszültsége eléri a T2 tranzisztor nyitófeszültségét, a T2 kinyit és lezárja a T1 tranzisztort.
Vagyis az áramkör átbillen a másik állapotába.
A T2 tranzisztor csak addig vezet, amíg a C1 kondenzátor az R1 ellenálláson keresztül nem töltıdik fel annyira, hogy a T1
tranzisztort kinyissa. Ha a T1 tranzisztor kinyit - a pozitív visszacsatolás miatt - lezárja a T2-t, és az áramkör újra átbillen.
A kapcsolás tehát folyamatosan a két állapot között billeg. A két állapot idıtartama az idızítı elemek értékétıl függ:
t1 ≈ 0,7 ⋅ R1 ⋅ C1 ,
t 2 ≈ 0,7 ⋅ R2 ⋅ C 2 .
Astabil multivibrátor mőveleti erısítıvel

Astabil multivibrátort tranzisztorok helyett mőveleti erısítıvel is megépíthetünk. Figyeljük meg az ábrán látható
kapcsolás felépítését!
A mőveleti erısítıvel megépített astabil multivibrátor részei:
• mőveleti erısítı,
• feszültségosztó (R1, R2),
• integráló RC tag (RT, CT).
Astabil multivibrátor kapcsolási rajza
A mőveleti erısítıvel felépített astabil multivibrátor mőködése

Egy mőveleti erısítıt pozitívan csatolunk vissza az R1 és az R2 ellenállásokkal, a kimenetérıl pedig egy integráló RC
tagot mőködtetünk. Az integrátor kimeneti feszültsége az invertáló bemenetet vezérli.
A mőveleti erısítı összehasonlítja a töltıdı, kisülı kondenzátor pillanatnyi feszültségét a kimeneti feszültség leosztott
értékével, vagyis komparátorként mőködik.
Jelöljük a mőveleti erısítı maximális feszültségszintjét UM-mel, a minimális kimeneti feszültségszintjét Um-mel. A
kondenzátor ezen szélsıértékek felé igyekszik töltıdni, illetve kisülni. A visszacsatolásban alkalmazott feszültségosztó
miatt, amelynek osztásaránya
R1
a= ,
R1 + R2
a kimeneti feszültségszintben bekövetkezı váltás (komparáció) a szélsıértékek a-szoros leosztottjánál történik.
A kondenzátor töltése az ábra jelöléseit használva

U M − a ⋅U m
T1 = RT ⋅ CT ⋅ ln
U M − a ⋅U M
ideig tart, míg a kisütési szakasz a
4
25.B 25.B
U m − a ⋅U M
T1 = RT ⋅ CT ⋅ ln
U m − a ⋅U m
összefüggés alapján határozható meg.
Ha az áramkörben a nullaponthoz képest a komparáció szimmetrikus – vagyis szimmetrikus tápfeszültség-elrendezés

esetén –, akkor:
Um =UM
és a kimeneti négyszögjel 50%-os kitöltési tényezıjő.
Ekkor a periódusidı a
 2 ⋅ R1 
T = 2 ⋅ RT ⋅ CT ⋅ ln1 + 
 R2 
összefüggés alapján számítható.
A mőveleti erısítıvel megépített astabil multivibrátor elınye, hogy a kitöltési tényezıje változtatható a komparációs
vonatkoztatási pont változtatásával. Ebben az esetben a földhöz viszonyított tápfeszültséget kell aszimmetrizálni. Így a
kitöltési tényezı 0 és 100% között változtatható anélkül, hogy az eredı periódusidı változna.
Schmitt-trigger
A Schmitt-trigger egy olyan bistabil billenıkör, melynek kimeneti jele a bemeneti jel amplitúdójának a nagyságától
függ. Ez az áramkör tulajdonképpen egy küszöbérték-kapcsoló.
Kapcsolási rajza alapján vizsgáljuk meg az áramkör mőködését!
Schmitt-trigger bistabil billenıkör és

feszültségeinek változása
Az áramkör mőködése
Alapállapotban a T1 tranzisztor zárva van, T2 pozitív nyitófeszültséget kap, így kollektorán közel földpotenciál mérhetı.
Ha a bemeneti feszültség elér egy adott pozitív U1 értéket, a T1 kollektorárama lezárja a T2 tranzisztort, amelynek
kollektorpotenciálja közelítıen a tápfeszültséggel lesz egyenlı.
Ha a bemeneti feszültség ezután az elért pozitív értékrıl folyamatosan csökken, akkor egy U2 feszültségértéknél (U2 <
U1) a T1 tranzisztor lezár és T2 kinyit, így a kimeneti feszültség minimális (Um) értékő lesz.
Hiszterézis
Megfigyelhetı, hogy a billenések nem ugyanazon a feszültségszinten következnek be. Ezt a jelenséget az áramkör
hiszterézisének nevezzük.
A triggerkapcsolás hiszterézise
A triggerkapcsolás hiszterézisén azt a feszültségkülönbséget értjük, amely az U1 bekapcsolási és az U2 kikapcsolási
küszöbérték között fennáll:
U H = U1 − U 2 .
A Schmitt-trigger átviteli karakterisztikáját az ábra szemlélteti.
5
25.B 25.B
Jelek amplitúdó uniformizálása
A Schmitt-trigger átviteli karakterisztikája
Hiszterézis-típusok
A felhasználástól függıen a hiszterézis lehet:
• kívánt (elıre beállított), vagy
• nem kívánt (hibát okozó).
A gyakorlatban az UH feszültségkülönbséget általában elıre beállítják.

A Schmitt-trigger nagyon fontos, igen sokszor alkalmazott áramkör, többek között különbözı amplitúdójú jelek
amplitúdó uniformizálására használható.
Átviteli karakterisztika
A Schmitt-trigger átviteli karakterisztikáját az ábra szemlélteti.
Bistabil billenıkör
A bistabil billenıköröknél a kimenet állapota csak akkor változik, ha az átbillenési folyamatot egy bemeneti jel kiváltja. Ez
a bemeneti jel szintén egy impulzus.
Hiszterézis
Megfigyelhetı, hogy a billenések nem ugyanazon a feszültségszinten következnek be. Ezt a jelenséget az áramkör
hiszterézisének nevezzük.
Küszöbérték-kapcsoló
A Schmitt-trigger egy olyan bistabil billenıkör, melynek kimeneti jele a bemeneti jel amplitúdójának a nagyságától függ.
Ez az áramkör tulajdonképpen egy küszöbérték-kapcsoló.
Jelformáló áramkör felépítése

A mőveleti erısítık széleskörő alkalmazhatóságát bizonyítja, hogy jelformáló áramkört is építhetünk a segítségével.
Az ábrán két, mőveleti erısítıs Schmitt-trigger alapkapcsolását láthatjuk: az invertáló és a nem invertáló tulajdonságú
szintérzékelıt.
Jelformáló áramkör kapcsolási rajza, bemeneti

és kimeneti jelalakjai
A mőveleti erısítıvel felépített jelformáló áramkör mőködése

A mőveleti erısítıvel megépített Schmitt-trigger áramkör részei:
• mőveleti erısítı,
6
25.B 25.B
• visszacsatolás (R2 ),
• feszültségosztó (R1 , R2 ),
• billenési szint változtató (P).
A kapcsolások billenését az R1 , R2 osztóval kialakított pozitív visszacsatolás okozza. A mőveleti erısítıvel felépített
kapcsolások differenciálbemenetét fel tudjuk használni a billenési szint változtatására, amelyet a P jelő
potenciométerrel állíthatunk be.
AZ INVERTÁLÓ TÍPUS BILLENÉSI FELTÉTELEI
A bekapcsolás feltétele:
R1
U beb = U kim ⋅
R1 + R2
Visszafelé a folyamat hiszterézissel játszódik le, azaz nem ugyanazon a feszültségen billen vissza a kapcsolás.
A kikapcsolás feltétele:
R1
U bek = U kiM ⋅
R1 + R2
A hiszterézis a két bemeneti feszültség különbsége:
R1
∆U be = (U kiM − U kim ) ⋅
R1 + R2
A NEM INVERTÁLÓ TÍPUS BILLENÉSI FELTÉTELEI
A bekapcsolás feltétele:
R
U beb = − 1 ⋅ U kim
R2
Visszafelé ez a folyamat is hiszterézissel játszódik le, azaz nem ugyanazon a feszültségen billen vissza a kapcsolás.
A kikapcsolás feltétele:
R1
U bek = − ⋅ U kiM
R2
A hiszterézis a két bemeneti feszültség különbsége:
R1
∆U be = ⋅ (U kiM − U kim )
R2
Főrészjelek elıállítása
Lineáris feszültség-idı függvény

Idıben lineárisan változó feszültség- illetve áramjel elıállítása gyakran szükséges. Az elektronikában sokféle
berendezésben kell alkalmazni ilyen lefolyású jelet, például:
• az oszcilloszkópokban eltérítı feszültségnek,

• bizonyos típusú analóg-digitál konverterek összehasonlító jeleként,
• impulzustechnikai idızítésekhez.
Főrészfeszültség
Ilyen idıben lineárisan változó feszültségnek tekinthetı a főrész alakú feszültség, vagy más néven főrészfeszültség.
A főrészfeszültség jellemzıi
A főrészfeszültség jellemzıi a következık:
• felfutási idı: Tf,

• lefutási idı: Tl ,
• felfutási sebesség:
7
25.B 25.B
U
vf = ,
Tf
• lefutási sebesség:
U
vl = .
Tl
Főrészfeszültség elıállítása
Lineárisan növekvı feszültséget elvileg elıállítani egy kondenzátorral lehet, amelyet állandó árammal töltünk. Ez az
ideális eset azonban a gyakorlatban sohasem valósítható meg, mindig egy exponenciális jelalak alakul ki. Ennek kezdeti
szakasza tekinthetı jó közelítéssel lineárisnak. Ezen az elven mőködik az ábrán látható főrészjel elıállító kapcsolás.
A valóságos főrészfeszültség Az ideális főrészfeszültség

Főrészfeszültség elıállító jellemzıi jellemzıi
áramkör
Egy telepbıl, ellenállásból és kondenzátorból kialakított áramkörnél a kondenzátorban kialakuló feszültség nemlineárisan
(exponenciálisan) növekszik, mert a kondenzátor feltöltıdésével a töltıáram csökken.
Az utánhúzó kapcsolás
Az ábrán látható áramkörben azonban a feltöltött C1 kondenzátor által szolgáltatott segédfeszültség minden
idıpillanatban akkora értékő, hogy a C kondenzátort töltı áramkörben folyó áram állandó értékő maradjon. Az ilyen
elven mőködı áramkört utánhúzó (angolul: boot-strap) kapcsolásnak nevezik.
A tranzisztor bázis-emitter feszültségének egyenletes növekedése miatt a kimeneten

lineárisan növekvı feszültséget kapunk
A C jelő kondenzátor töltıdése a kapcsoló nyitására indul. A tranzisztor bázis-emitter feszültségének egyenletes
növekedése miatt a kimeneten lineárisan növekvı feszültséget kapunk. Ha a K kapcsolót zárjuk, akkor a C kondenzátor
az R ellenálláson keresztül gyorsan kisül, a kimeneti feszültség is gyorsan lecsökken.
8
26.A 26.A
26.A Szinuszos mennyiségek – Váltakozó áramú teljesítmények
Értelmezze a látszólagos, a hatásos és a meddı teljesítmény fogalmát és

mértékegységeit!
Ismertesse a váltakozó áramú teljesítmények közötti kapcsolatot!
Értelmezze a teljesítménytényezı fogalmát!
Elemezze a fázisjavítás (fáziskompenzálás) szükségességét és mutassa be jellemzı
megoldásait!
Az induktivitás viselkedése
Az induktivitás és a kapacitás is reaktanciaként viselkedik, rajtuk a feszültség és az áramerısség között 90°-os
fáziseltérés van. Így a feszültségek és áramerısségek pillanatértékeinek összeszorzásával olyan teljesítménygörbéket
kapunk, amelyek az idı tengelyére szimmetrikusan helyezkedtek el, és átlagértékük egy periódusra vizsgálva nullának
adódik.
Tehát a reaktanciák esetében az U·I szorzat meddı teljesítményt határoz meg.
A teljesítmény és a fázisszög
A feszültség és az áramerısség effektív értékeinek összeszorzása

Az ellenálláson keletkezı teljesítmény görbéje az idı tengelye fölött, vagyis a pozitív tartományban helyezkedik el. A
feszültség és az áramerısség effektív értékeinek összeszorzásával valódi, hatásos teljesítményt kaptunk.
Látszólagos teljesítmény kiszámítása

A legtöbb összetett váltakozó áramú hálózat esetén a fázisszög értéke 0° és 90° között van. Ilyenkor a fázisszög
nagyságától függıen a teljesítményre kapott görbe a 90° -os állapothoz képest pozitív irányban eltolt. Az U·I szorzat
ebben az esetben egy látszólagos teljesítményt ad, a valódi teljesítmény kiszámításához a fázisszöget is figyelembe kell
venni.
A teljesítmény háromszög
A látszólagos, a hatásos és a meddı teljesítmény

Vegyünk egy összetett hálózatot (soros R-C) és nézzük meg milyen összefüggés fedezhetı fel a váltakozó áramú
teljesítmények között!
Ha a kapcsolás vektordiagramjában lévı feszültségeket egyenként megszorozzuk a közös mennyiséggel, az

áramerısséggel, akkor megkapjuk a soros R-C-kapcsolásra vonatkozó teljesítmény háromszöget, amelybıl az effektív
értékeket felhasználva:
I ⋅ U = S a látszólagos teljesítmény,
I ⋅ U R = P a hatásos teljesítmény,
I ⋅ U C = Q a meddı teljesítmény.
1
26.A 26.A
Ezeket a teljesítményeket mértékegységeik alapján is megkülönböztetjük:
(S ) = VA (voltamper),
(P ) = W (watt),
(Q ) = VAr (voltamper reaktív).
A teljesítménytényezı
Ha a teljesítmény háromszögre felírjuk Pitagorasz tételét, akkor:
S 2 = P2 + Q2
Ha a hatásos teljesítményt a szögfüggvények segítségével szeretnénk meghatározni, akkor a
P = U ⋅ I ⋅ cos ϕ
összefüggésre jutunk, amelybıl cosϕ-t teljesítménytényezınek nevezzük.
A meddı teljesítmény a szögfüggvények segítségével

Q = U ⋅ I ⋅ sin ϕ
A fázisjavítás fogalma
A teljesítményviszonyok
A gyakorlatban alkalmazott fogyasztóknak Ohmos ellenállásuk mellett rendszerint induktivitásuk vagy kapacitásuk is
van, tehát impedanciaként viselkednek. A reaktáns elemek miatt a fogyasztók árama nagyobb a hatásos teljesítményhez
tartozó értéknél. Ez a nagyobb áram a villamos energiát szállító vezetékeken nagyobb hıveszteséget okoz.
Érdekesség, hogy a nagyobb áram miatt a fogyasztónál elhasznált villamos energia nem lesz sokkal több, mert nagyobb
része az erımő generátora és a fogyasztásmérı közötti vezetéken jelentkezik, és azt a fogyasztásmérı nem méri,
így a veszteség csak az energiaszolgáltatónál jelentkezik.
A gyakorlatban többször használunk induktív jellegő fogyasztókat, ilyen például minden villamos motor. A villamos
motorok tekercse jelentıs induktivitással, és így induktív reaktanciával is rendelkezik.
A veszteség csökkentése
A veszteség csökkentésének egyik módja, hogy a keletkezı meddı teljesítményt az energiaszolgáltatók a szállító
vezetékek keresztmetszetének növelésével csökkentik. Ennek kivitelezése, elkészítése viszont többletköltséggel jár, így
a probléma kezelésére önmagában nem alkalmas.
A veszteség oka
A veszteség oka tehát a látszólagos és a hatásos teljesítmény közötti fáziseltérés. Minél nagyobb a fáziseltérés, annál
nagyobb a veszteség, vagyis a teljesítménytényezı csökken.
A fázisjavítás
A fáziseltérés és a teljesítménytényezı nagyságváltozásának tendenciája ellentétes, így a veszteség csökkentése
érdekében az energiaszolgáltató célja a teljesítménytényezı növelése (maximális értéke 1 lehet). A cosφ értékének
növelését fázisjavításnak vagy fáziskompenzálásnak nevezzük.
Az induktivitás hatását kondenzátorral, míg a kapacitásét induktivitással kompenzálhatjuk.
Figyeljük meg részletesebben az induktív fogyasztót! Ez a fogyasztó hatásos és induktív meddı teljesítményt egyaránt
felvesz, a kiegészítésül hozzákapcsolt kondenzátor kapacitív meddı teljesítményt fogyaszt. Az induktív és a kapacitív
meddı teljesítmény egymással 180°-os szöget zár be, így kondenzátor pontosan akkor ad le energiát a hálózatba,
amikor a tekercs éppen felvesz onnan. A rendszer meddı fogyasztása, tehát állandó hatásos teljesítmény felvétele
esetén a kapcsolás látszólagos teljesítménye ilyen módon csökken. Ez a jelenség az alábbi vektorábrából is jól látható.
2
26.A 26.A
Fázisjavítás induktív fogyasztó esetén Fázisjavítás kapacitív fogyasztó esetén
Teljesítmény háromszög változása
Hatások kompenzálása
A kompenzálást legtöbbször nem lehet tökéletesen elvégezni, mert a fogyasztó fázisszöge nem állandó. Gondoljunk
arra, hogy egy villamos motort sem mindig ugyanakkora terheléssel üzemeltetünk. Ezért ha a cosφ értéke a 0,8 körüli
nagyságrendet eléri, a fáziskompenzálás már elfogadhatónak tekinthetı.
A fázisjavítás megoldása
Módszerétıl függıen a háromféle kompenzációt különböztetünk meg:
• egyedi kompenzációt,
• csoportos kompenzációt,
központi kompenzációt.
A fázisjavítás gyakorlati megoldása

Az egyedi kompenzáció a legegyszerőbb módja a fázisjavításnak. Helyi megoldás lehet a kompenzáló tekercs,
kompenzáló kondenzátor alkalmazása. Mivel az induktív fogyasztók a gyakoribbak, ezért vizsgáljuk meg ezek egyedi
kompenzációját:
A kompenzáló kondenzátorok közvetlenül a fogyasztóra (pl. a motorra) vannak kapcsolva. Fontos azonban, hogy az
induktív fogyasztó kikapcsolása után 1 percen belül a kondenzátort biztonságos (50 V alatti) feszültségszintre ki kell
sütni egy nagy értékő ellenálláson keresztül. Ha ez nem történik meg, akkor a kondenzátorban tárolt energia a
lassulás alatt fenntartja a motor mágneses terét, így a motor generátorüzembe kerül, és feszültsége meghaladhatja a
hálózati feszültséget. Ezt a jelenséget öngerjesztésnek nevezzük, amely elkerülhetı, ha a cosϕ értékét nem 1-re,
hanem csak 0,85-re kompenzáljuk.
Helyi kompenzációt alkalmazunk a fénycsövekhez is, mert ezek olyan gáztöltéső csövek, amelyekben a begyújtás után
nagyon nagy áram alakulna ki. A nagy áramot egy fojtótekerccsel (induktivitással) korlátozzuk, mert az ezen átfolyó
áram nem okoz hıveszteséget, vagyis hatásos teljesítmény sem keletkezik. Így viszont fáziseltérés jön létre, amelyet
kompenzáló kondenzátorral tudunk megszüntetni.
3
26.A 26.A
Kép a fénycsı kapcsolásáról

Korszerő fázisjavító automaták
A fázisjavítás gyakorlati megoldása kis és közepes ipari üzemekben a csoportos kompenzáció, amelynek során a
fogyasztók egy csoportja közös kapcsolón át kerül hálózatra, és közös kompenzáló berendezés tartozik hozzájuk (pl.
központi kondenzátortelep).
Korszerő üzemekben a központi kompenzáció kiépítése a legjobb megoldás akkor, ha több eltérı teljesítményő és
üzemidejő fogyasztó mőködik. Egy meddıteljesítmény-szabályzó érzékeli a fogyasztócsoport fázisszögét, és a
kompenzáló kapacitást ettıl függıen változtatja. Ennek a módszernek az elınye, hogy könnyen ellenırizhetı és az
utólagos telepítés viszonylag egyszerő.
A meddı teljesítmény kompenzálására általában MP (metál-papír) kondenzátort vagy nagy teljesítményő MK (fémezett
mőanyagfólia) kondenzátort alkalmazunk. A kondenzátor méretezésénél abból kell kiindulni, hogy képes legyen a
kompenzálandó teljesítmény felvételére.
4
26.B 26.B
26.B Digitális alapáramkörök – Logikai alapfogalmak
Definiálja a digitális és az analóg jelek fogalmát és jellemzıit!

Ismertesse a kettes és a tizenhatos számrendszer jellemzıit és az átszámítási
algoritmusokat!
Mutassa be az információ kódolásának elvét és a leggyakrabban alkalmazott
numerikus és alfanumerikus kódokat!
Ismertesse a hibafeltáró kódokat és a hibajavítás elvét!
Analóg és digitális mennyiségek jellemzıi
Analóg leképezés
Egy fizikai mennyiség (pl. feszültség vagy áram) másik fizikai mennyiséggel való leképezése két módon történhet, ezek
közül az egyik az analóg leképzés, melynek jellemzıi:
• a leképzendı és a leképzı mennyiség idıbeni lefolyása függvénykapcsolattal megadható,

• a leképzı mennyiség változása folyamatos, tehát bármilyen értéket felvehet.
Digitális leképezés
Egy fizikai mennyiség (pl. feszültség vagy áram) másik fizikai mennyiséggel való leképezése két módon történhet, ezek
közül az egyik az digitális leképzés, melynek jellemzıi:
• a leképzendı és a leképzı mennyiség idıbeni lefolyása függvénykapcsolattal megadható,

• a leképzı mennyiség változása nem folyamatos, hanem ugrásszerő, tehát csak diszkrét értéket vehet fel.
A digitális szó az angol digit (számjegy) szóból származtatható.
A digitális technika kialakulása

Az impulzustechnika gyors fejlıdése alapozta meg egy új tudományág, a digitális technika kialakulását.
A félvezetı alapú technológiák gyors fejlesztése és ezen belül az integrált áramkörök megjelenése nagy lendületet adott
a digitális technika fejlıdésének.
A digitális technika szerepe a számítástechnikában

A digitális technika az információ digitális feldolgozásával, elıállításával és továbbításával foglalkozik. A digitális technika
tette lehetıvé a számítástechnika dinamikus fejlıdését.
Az integrált áramkör kifejlesztése

Az integrált áramkört1960-ban fejlesztették ki a Fairchild és a Texas Instruments cégek szakemberei: R. Noice, valamint
J. St. Clair Kilby. G. Moore 1965-ben megállapítja, hogy évenként megduplázódik az egy félvezetı (szilícium) lapkán levı
integrált tranzisztorok száma. Ez a tendencia bizonyos mértékben napjainkban is tart.
A digitális rendszerek és a digitális áramkörök tervezése

A digitális technikán belül - egymással szoros kölcsönhatásban - fejlıdött ki a digitális rendszerek és a digitális
áramkörök tervezése. A digitális technika tette lehetıvé a számítástechnika dinamikus fejlıdését is.
A digitális technika fejlıdése

A félvezetı alapú technológiák gyors fejlesztése és ezen belül az integrált áramkörök megjelenése nagy lendületet adott
a digitális technika fejlıdésének.
Az integrált áramkör
Az integrált áramkörben a különbözı rendeltetéső aktív és passzív áramkör építıelemeket, valamint a hozzájuk tartozó
összekötéseket egyetlen gyártási folyamatban közös félvezetı alapon állítják elı.
Az integrált áramkörök elterjedése

Az integrált áramkörök olcsósága, nagy megbízhatósága és kis mérete széleskörő elterjedési eredményezett.
Digitális technika
A digitális technika az információ digitális
• feldolgozásával,
• elıállításával és
• továbbításával foglalkozik.
1
26.B 26.B
Integrált áramkör
Az integrált áramkörben a különbözı rendeltetéső aktív és passzív áramkör építıelemeket, valamint a hozzájuk tartozó
összekötéseket egyetlen gyártási folyamatban közös félvezetı alapon állítják elı.
Számrendszerek (decimális, bináris, hexadecimális)
A súlyozás
k
A súlyozást az alapszám hatványa adja: a k helyértékő számjegy súlyozása r . A legnagyobb helyiértékő szám a bal,
legkisebb helyiértékő pedig a jobb oldalon van.
Egészrész
A vesszı a szám egészrészét és törtrészét választja el. A szám törtrésze, amely a vesszıtıl jobbra található, és sohasem
nagyobb 1-nél. A szám értékét úgy is lehet tekinteni, mint számjegyeinek súlyozott összegét.
Együttható
0 és r-1 közötti értékeket felvevı szám.
Helyiértékek
A negatív helyiértékek száma, ez a szám adja meg a legkisebb helyiértéket.
A pozitív helyiértékek száma, ez a szám adja meg a legnagyobb helyiértéket.
Kitevı
n, n-1, … 1, 0, -1; …-(m-l), -m egész valós számok.
Számok megadása
A matematika szabályai szerint egy N számot az r az alábbi fogyó hatványai szerint rendezett többtagú kifejezés
(polinom) ad meg:
N = ± Σ +k =j − m a k ⋅ r k
vagyis,
N = a n ⋅ r n + a n −1 ⋅ r n −1 + ... + a1 ⋅ r 1 + a 0 ⋅ r 0 + a −1 ⋅ r −1 + a −(m−1) ⋅ r − (m −1) + a − m ⋅ r − m
ahol:
r: (radix) a számrendszer alapja vagy alapszáma, egy természetes szám,
ak: együttható: 0 és r-1 közötti értékeket felvevı számok,
k: kitevı: n, n-1, … 1, 0, -1; …-(m-l), -m egész valós számok,
m: a negatív helyiértékek száma, ez a szám adja meg a legkisebb helyiértéket,
j: a pozitív helyiértékek száma, ez a szám adja meg a legnagyobb helyiértéket.
Az N számot szimbolikusan a következıképpen szokás írni:

N = a n , a n −1 ...a1 , a 0 , a −1 ...a − m , a −(m −1) , a − m .
Számrendszer
A hétköznapi életben a tízes (decimális) számrendszert használjuk. A számábrázoláshoz a 0-tól 9-ig terjedı tíz
számjegyet használjuk.
A kettes vagy bináris számrendszer alapja r = 2, és csak két elemet használ a számok ábrázolásához. A kettes
számrendszer számjegyei (bitjei) 0 és 1. Legegyszerőbben a kétállapotú áramkörökkel felépített elektronikus
számítógépekben alkalmazható.
A hexadecimális (tizenhatos) számrendszer alkalmazása leginkább a digitális technikában és a mikroszámítógépeknél

elterjedt. A hexadecimális számrendszernek az alapszáma 16. A számábrázoláshoz szükséges 16 számjegy közül az elsı
10 a decimális számrendszer 0-tól 9-ig terjedı számjegye. A következı 6 számjegyet (10-tıl 15-ig) A, B, C, D, E és F
betőszimbólumok jelölik.
A decimális számrendszer
A hétköznapi életben a tízes (decimális) számrendszert használjuk.
A számábrázoláshoz a 0-tól 9-ig terjedı tíz számjegyet használjuk.
2
26.B 26.B
A tízes számrendszer
A tízes számrendszer alapja, amint az elnevezése is mutatja, r = 10. A számábrázoláshoz a 0-tól 9-ig terjedı tíz
számjegyet használjuk.
N = ± Σ +k =j − m a k ⋅ 10 k
Számábrázolás
A szám ábrázolása a tízes (decimális) számrendszerben:
N = a n ⋅ 10 n + a n −1 ⋅ 10 n −1 + ... + a1 ⋅ 101 + a 0 ⋅ 10 0 + a −1 ⋅ 10 −1 + a −(m −1) ⋅ 10 − (m −1) + a − m ⋅ 10 − m
Szimbolikus ábrázolás
Az N = 3167,5928 szám szimbolikus ábrázolása a tízes (decimális) számrendszerben:
N = 3 ⋅ 10 3 + 1 ⋅ 10 2 + 6 ⋅ 101 + 7 ⋅ 10 0 + 5 ⋅ 10 −1 + 9 ⋅ 10 −2 + 2 ⋅ 10 −3 + 8 ⋅ 10 −4
A bináris számrendszer
Ez a számrendszer alkalmazható legegyszerőbben a kétállapotú áramkörökkel felépített elektronikus számítógépekben.
Egy adott bináris szám értékét a

N = ±Σ +k =j − m a k ⋅ 2 k
kifejezés adja meg, ahol a = 0 vagy 1.
A bit elnevezés
A bit elnevezés a bináris számjegy angol megfelelıjének - binary digit – rövidítése.
A kettes számrendszer
A kettes számrendszer számjegyei (bitjei) 0 és 1.
A kettes vagy bináris számrendszer alapja r = 2, és csak két elemet használ a számok ábrázolásához.
Számábrázolás
Egy adott bináris szám értékét a
N = ±Σ +k =j − m a k ⋅ 2 k
kifejezés adja meg, ahol a = 0 vagy 1.
Jelölése:
N = a n ⋅ 2 n + a n −1 ⋅ 2 n −1 + ... + a1 ⋅ 21 + a 0 ⋅ 2 0 + a −1 ⋅ 2 −1 + a −(m −1) ⋅ 2 − (m −1) + a − m ⋅ 2 − m
Számok átváltása
A decimális szám kettes alapszámmal való sorozatos osztása után keletkezı maradékok adják az adott szám bináris
megfelelıjét.
Az eljárást az alábbi példa szemlélteti:
Legyen az átalakítandó decimális szám 27.
A bináris számot a lentrıl felfelé olvasott maradékok képezik. Tehát 2710 = 110112.
Ezzel a módszerrel azonban csak az egész decimális számokat lehet binárissá átalakítani.
Számok átváltása
A bináris számrendszerbıl a decimálisba való átalakítás: 10011,0112 = 19,37510 ahol az indexben szereplı szám a
számrendszer alapját jelzi.
Szimbolikus ábrázolás
N = 10011,011 esetén a szimbolikusan felírt bináris szám értéke:
1 1
N = 1 ⋅ 2 4 + 0 ⋅ 2 3 + 0 ⋅ 2 2 + 1 ⋅ 21 + 1 ⋅ 2 0 + 0 ⋅ 2 −1 + 1 ⋅ 2 − 2 + 1 ⋅ 2 −3 = 16 + 2 + 1 + + = 19,375
4 8
Törtek
A tizedes törtek bináris törtekké való átalakítása a kettes alapszámmal történı sorozatos szorzáson alapul. Az eredmény
átvitt mennyisége, vagyis az egész rész képezi a bináris törtet.
Legyen például az átalakítandó tizedes tört 0,3125.

A bináris törtet az átviendı mennyiségek nyíl irányában való felírása fejezi ki, vagyis 0,312510 = 0,10012.
3
26.B 26.B
Elıjel
Egy pozitív bináris szám lehet pozitív vagy negatív éppen úgy, mint egy decimális szám. A számítógépekben az elıjel (+
plusz, - mínusz) ábrázolása is csak 0 és 1 szimbólumokkal valósulhat meg, úgy, hogy a plusznak 0, a mínusznak 1 felel
meg. Ez az úgynevezett elıjelbit, amely után következik a szám abszolút értéke. A táblázat szemlélteti a 4-bites, elıjel
és abszolút érték ábrázolású bináris számokat, valamint azok decimális megfelelıjét.
Például ha egy n bites pozitív egész szám szimbolikus jelölése:

N=0an-2an-3...a1a0,
akkor az azonos abszolút értékő negatív számé:
-N=1an-2an-3...a1a0.
Pozitív és negatív négybites bináris számok
Kiegészítıs számábrázolás
A pozitív és negatív bináris számok egy másik fontos ábrázolása az 1-es kiegészítıs számábrázolás vagy más nevén az
1-es komplemens. Ennek a legfontosabb jellemzıi:
• A pozitív számok ábrázolása megegyezik az elıjeles abszolút érték számábrázolásával.

• Egy negatív szám az azonos abszolút értékő pozitív szám komplemense (1-es kiegészítıje).
Nézzünk meg egy példát az 1-es komplemens képzésére!
Ha egy n bites pozitív egész szám

N P = 0a n − 2 a n −3 ..a1 a 0 ,
akkor az azonos abszolút értékő negatív szám
N Q = 1a n − 2 a n −3 ..a 1 a 0
Az elıjelbit
(
− 2 n −1 − 1 )
súlyozásával megkaphatjuk az 1-es komplemenső bináris szám valós értékét. A számítógép mőködése leegyszerősödik,
ha az elıjelbit súlyozása megfelel az elıjel nélküli n-bites bináris szám legnagyobb helyértékő bitjének kijáró
2 n −1 − 1
súlyozásával.
(1) (1)
Az NP pozitív szám, valamint az NQ negatív szám értéke ezzel a súlyozással legyen Np , illetve NQ . A pozitív szám
esetén, ha összevetjük a szimbolikus alakokat, valamint a számrendszerek leírására használt polinomot, akkor a kétféle
kifejezés megegyezik:
4
26.B 26.B
(1)
Np = NP.
A negatív szám meghatározásához használjuk fel, hogy
a k + a k = 1 , ahol k = n - 1, n - 2, n - 3, …1, 0.
Ebbıl
(1) (1) n
Np + NQ =111…11 = 100…00-1 = 2 -1
(1)
Ez alapján és az Np = NP összefüggést figyelembe véve felírhatjuk a negatív számot is:
(1) n
NQ = 2 -1-NP.
Kiegészítıs számábrázolás
A pozitív és negatív bináris számok legelterjedtebb ábrázolása a 2-es kiegészítıs számábrázolás vagy más nevén a 2-es
komplemens.
A pozitív számok ábrázolása azonos az elıjeles abszolút érték és az 1-es komplemens számábrázolásával.
A negatív számok ábrázolása 1-es komplemensbıl származik 1 hozzáadásával.
Nézzünk meg egy példát a 2-es komplemens képzésére is!
Ha egy n bites pozitív egész szám

M P = 0a n − 2 a n −3 ..a1 a 0
akkor az azonos abszolút értékő negatív szám kiszámítható az
M Q = 1a n − 2 a n −3 ..a 1 a 0
A 2-es komplemenső szám valós értéke az elıjelbit –(2n-1) súlyozásával kapható meg. Ha a számítógép az elıjelbit
(2) (2)
–(2n-1) súlyozását alkalmazza, akkor legyen az Mp és MQ számok értéke Mp valamint MQ . A pozitív szám esetén, ha
összevetjük a szimbolikus alakokat, valamint a számrendszerek leírására használt polinomot, akkor a kétféle kifejezés
megegyezik:
(2)
Mp = Mp.
Negatív szám esetén az 1-es komplemens képzéséhez hasonlóan levezethetı, hogy:
(2)
MQ = 2n-Mp.
A hexadecimális számrendszer
Gyakori a hexadecimális (tizenhatos) számrendszer alkalmazása például a digitális technikában és a
mikroszámítógépeknél. A hexadecimális számrendszernek az alapszáma 16.
A hexadecimális számjegyek és bináris megfelelıik
5
26.B 26.B
A tizenhatos számrendszer
A hexadecimális számrendszernek az alapszáma 16. A számábrázoláshoz szükséges 16 számjegy közül az elsı 10 a
decimális számrendszer számjegye, a következı 6 számjegyet pedig betőszimbólumok jelölik.
Számábrázolás
A számábrázoláshoz szükséges 16 számjegy közül az elsı 10 a decimális számrendszer 0-tól 9-ig terjedı számjegye. A
következı 6 számjegyet (10-tıl 15-ig) A, B, C, D, E és F betőszimbólumok jelölik, ezért a hexadecimális számábrázolást
alfanumerikus számábrázolásnak is nevezzük.
Számok átalakítása hexadecimálisból binárisba

A mikroszámítógépek alkalmazásánál nagyon fontos a hexadecimális bináris és a bináris hexadecimális átalakítás is. A
hexadecimális-bináris konverzió esetében, a polinom alapján és az
rk = 16 k = 2 4.k
egyenlıség figyelembevételével, a hexadecimális szám külön minden számjegyét át lehet alakítani 4-bites bináris
számmá. Például a D3B hexadecimális számot így lehet kifejezni:
( ) ( ) (
D 3B = 1 ⋅ 2 3 + 1 ⋅ 2 2 + 0 ⋅ 21 + 1 ⋅ 2 0 ⋅ 2 8 + 0 ⋅ 2 3 + 0 ⋅ 2 2 + 1 ⋅ 21 + 1 ⋅ 2 0 ⋅ 2 4 + 1 ⋅ 2 3 + 0 ⋅ 2 2 + 1 ⋅ 2 2 + 1 ⋅ 2 0 )
ez másképpen
D3B = 1 ⋅ 211 + 1 ⋅ 210 + 0 ⋅ 2 9 + 1 ⋅ 2 8 + 0 ⋅ 2 7 + 0 ⋅ 2 6 + 1 ⋅ 2 5 + 1 ⋅ 2 41 ⋅ 2 3 + 0 ⋅ 2 2 + 1 ⋅ 21 + 1 ⋅ 2 0
amely szimbolikusan így írható:
D3B16=1101001110112
A levezetés alapján megállapítható, hogy egy hexadecimális szám bináris megfelelıjét úgy kaphatjuk meg, hogy a
hexadecimális szám minden számjegyét külön átalakítjuk négybites bináris számmá, amelyeket azután a megfelelı
sorrendben egymás mellé írunk.
Számok átalakítása binárisból hexadecimálisba

A bináris-hexadecimális átalakítás a hexadecimális-bináris konverzió fordítottja. A bináris számot jobbról balra 4-bites
csoportokba, ún. tetrádokba (angolul: nibble) osztjuk, ahol természetesen a legnagyobb helyértékő csoport kevesebb
számjegybıl is állhat. Ezután a tetrádok hexadecimális megfelelıit az adott sorrendben egymás mellé írjuk.
Például alakítsuk át az 1011011100 bináris számot hexadecimálissá!
10 1101 11002=2DC16
A digitális technikában, például a mikroszámítógépekben az információ bitszáma rendszerint 4 többszöröse (4, 8, 12, 16,
24, 32, 40, 48). A bináris-hexadecimális és a fordított átalakítási eljárás egyszerősége miatt is célszerő a hosszú bináris
számokat a négyszerte rövidebb hexadecimális megfelelıjükkel ábrázolni. Bájt-nak (byte) nevezzük azt az információt,
amelynek kifejezésére csak két hexadecimális számjegy szükséges, és 8 bitet foglal magába.
Számok átalakítása decimálisból hexadecimálisba

A decimális-hexadecimális átalakításnál a decimális számot az alapszámmal, vagyis 16-tal sorozatosan el kell osztani. Az
osztás után keletkezı maradékok adják az adott szám hexadecimális megfelelıjét. Az eljárást ismét egy példa
szemlélteti: - legyen az átalakítandó decimális szám 974.
A hexadecimális számot a lentrıl felfelé olvasott maradékok képezik. Tehát 97410=3CE16.
Számok átalakítása hexadecimálisból decimálisba

A hexadecimális-decimális konverzió a számrendszer jelölése alapján végezhetı el:
N = ±Σ +k =j − m a k ⋅ 16 k
vagyis
Például
FC 716 = F ⋅ 16 2 + C ⋅ 161 + 7 ⋅ 16 0 = 15 ⋅ 16 2 + 12 ⋅ 161 + 7 ⋅ 16 0 = 403910 .
Az információ kódolása
Információ
Az információ valamely jelenségre vonatkozó értelmes közlést jelent, amelynek általában az új ismereteket szolgáltató
része fontos a felhasználó részére. Általános megfogalmazásban az információ bizonyos fokú tájékozatlanságot szüntet
meg.
Az információ szimbólumok sokaságából áll. Ezek a szimbólumok lehetnek:
• az emberi beszéd esetén hangok,

• az írás esetében betők,
• a digitális áramkörök vagy számítógép esetében számjegyek.
6
26.B 26.B
Adat
Az adat az információnak a digitális rendszerekben (pl. számítógépes rendszerekben) való konkrét megjelenési formája.
Kód
A logikai áramkörök, logikai berendezések mindig kódolt információt fogadnak, dolgoznak fel és szolgáltatnak. A kód
valamilyen információ kifejezésére, hordozására szolgáló rendszer.
Kódszavak
Egy szimbólumhalmaz meghatározott rendszere alkotja a kódot, amelyet kódszavak alkotnak (a szimbólumhalmaz
elemeibıl alkotott szimbólumsorozat).
Egy kódszó egy karaktert definiál (a karakter görög eredető szó, jelentése jel, írásos szimbólum). Ilyen karakter lehet
például bető, számjegy, írásjel és más, az információt teljessé tevı jel.
A kódszavak lehetnek
• fix szóhosszúságúak és
• változó szóhosszúságúak.
A kódszavak képzésében többféle szimbólum fordulhat elı. Ennek megfelelıen egy kód karakterkészlete szerint két fı
csoportot különböztethetünk meg:
• numerikus kódokat, amelyek karakterkészlete csak számokat tartalmaz,

• alfanumerikus kódokat, amelyek karakterkészlete számjegyeket, betőket, és írásjeleket is tartalmaz.
Kódolás
Kódolásnak nevezzük két szimbólumhalmaz egymáshoz rendelését.
A különbözı kódok összefoglalása I.
A különbözı kódok összefoglalása II.
Információ átvitele
A kódolt információk átvitele alapján megkülönböztethetünk:
• soros átvitelt,
• párhuzamos átvitelt.
Bináris kódolású számrendszerek
Számítógép számrendszere
A számítógép számára a tízes számrendszerben kifejezett adatokat a bevitelnél bináris számrendszerbe kell átalakítani.
Szintén bináris számrendszerben adja meg a számítógép az eredményeket is, amelyeket azután át kell alakítani
decimális számrendszerbe
BCD-kód
Kis teljesítményő számítógépek esetén az adatok átalakítása rendszerint több idıt vesz igénybe, mint az
adatfeldolgozás. Az átalakítás megkönnyítése végett nem az egész decimális számot alakítják át bináris számmá, hanem
7
26.B 26.B
helyiértékenként alakítják át binárissá. Ezt, binárisan kódolt decimális (BCD - Binary Coded Decimal) kódnak nevezzük.
Minden decimális számjegyet egy négyjegyő bináris szám ábrázol.
Természetes BCD-kód
A természetes BCD-kód a legelterjedtebb. Ebben a kódban a decimális számokat a megfelelı négybites bináris szám
0 1 2 3
ábrázolja. A számjegyek súlyozása 2 , 2 , 2 , 2 vagyis 1, 2, 4, 8. Ezért ezt 1248 súlyozású BCD-kódnak is nevezik.
Aiken-kód
1242 súlyozású BCD-kódot Aiken-kódnak is nevezik:
• 0 és 4 közötti decimális számokat a megfelelı bináris számok,

• 5 és 9 közötti decimális számokat pedig a 11-tıl 15-nek megfelelı tetrádok ábrázolják.
9-es komplemens
Az Aiken-kód elınye a kilences komplemens képzése egyszerő bitenkénti komplementálással. A 9-es komplemens
hasonló az 1-es komplemenshez.
Decimális szám 9-es komplemense

Egy decimális szám 9-es komplemense:
• ha a szám pozitív, akkor azonos az adott számmal,

• ha a szám negatív, akkor az abszolút értékének összege a 9-es komplemenssel 9-et eredményez.
A 9-es komplemens jelentısége a BCD-kódolású számok kivonásánál nyilvánul meg.
Stibitz-kód
A Stibitz-kód (háromtöbbletes kód vagy Excess 3-kód) is hasonló elınyös tulajdonsággal rendelkezik a 9-es komplemens
képzésénél, mint az Aiken-kód. A háromtöbbletes kód tetrádjai az 1248 súlyozású BCD-kód tetrádjainál hárommal
nagyobbak.
Számok összeadása
A BCD kódolású számok összeadása valamelyest eltér a tiszta bináris számok összeadásától. Abban az esetben, ha egy
decimális helyiérték összeadásának eredménye 9-nél nagyobb, vagy átvitel keletkezik, akkor ahhoz, hogy helyes
eredményt kapjunk, a helyiértékhez 6-ot kell hozzáadni. Ellenkezı esetben nincs szükség erre a mőveletre.
Ciklikus permutáció
Vizsgáljuk meg a decimális 7-bıl (0111) a 8-ba (1000) való átmenetet!
Bár sorrendben a 7 után a 8 következik, a bináris kódban 4 bit változik. Ha valamelyik átmenet a tőrések miatt
hamarabb változik meg, mint a többi, akkor a bináris számok sorrendje már nem egyezik a valóságos decimális számok
sorrendjével.
Ezt a hibát küszöbölik ki a ciklikusan permutált kódok, amelyeknél csak egy bit változik meg egy egy egységnyi decimális
szám megváltozására.
Gray-kód
A legismertebb ciklikusan permutált kód a Gray-kód. A Gray-kód a legkisebb helyértékő számjegyek szimmetriatengelyek
körüli sorozatos tükrözésébıl származik, mindig 1-gyel növelve a tükrözött helyértékeket.
Johnson-kód
A Johnson-kód a Gray-kódhoz hasonló ötbites kód, amelynek jellemzıje, hogy mindig csak egy elemben tér el két
szomszédos kódszó.
Ötbites kód
Az ötbites kódnál mindig csak egy elemben tér el két szomszédos kódszó.
Hamming-kód
A Hamming-kód egy különleges bináris kód: bináris adatátvitel során hibajavításra alkalmas.
Digitális adatok ellenırzése és javítása
Redundancia
A digitális rendszerekben az átviteli vezetékekre és a tárak területére zavarok hatnak. A bináris helyiértékekben emiatt
keletkezı változások az információban hibát okoznak. Ahhoz, hogy ilyen hibákat felismerjünk, és adott esetben
javíthassunk, a hasznos információt ellenırzı információval kell kiegészíteni. Erre azt mondjuk, hogy a kód
redundanciáját növeljük, vagyis túlhatározottá tesszük.
8
26.B 26.B
Az információ többszöri ismétlése is lehetne jó megoldás, de kimutatható, hogy nem eléggé hatékony.
Egy ilyen redundáns információ (kódszó) tehát két részbıl áll:
• hasznos információt hordozó bitekbıl,

• nem hasznos információt hordozó bitekbıl, vagyis redundancia bitekbıl.
Kódrendszerek
Az így kialakított kódrendszerek két csoportba sorolhatók:
• hibaellenırzı kódrendszerek - EDC(angolul kifejezve: error detecting code),

• hiba-javító kódrendszerek - ECC(angolul kifejezve: error correcting code).
Hamming-féle távolság
A redundáns kód Hamming-féle h távolsága a kódszóban felismerhetı illetve korrigálható hibák számának mértéke. A
Hamming-távolságot a kódszavakra és a kódra egyaránt értelmezhetjük.
Hamming-távolság
Két kódszó Hamming-távolsága: az egyik kódszó hány elemét kell megváltoztatni, ahhoz, hogy a másik kódszóval
megegyezzék.
Kód Hamming-távolsága: - a kódot alkotó kódszavak közötti legkisebb Hamming-távolság.
Hibaellenırzı kód
Paritás bit
A redundancia legegyszerőbb gyakorlati formája a paritás ellenırzı bit (paritás-bit) használata.
Egy n bitbıl álló kódszóhoz egy újabb bitet is hozzáadnak. A paritás-bit az információ érdemi részében található logikai
1-ek páros vagy páratlan számáról szolgáltat információt. A paritás-bit értékét úgy határozhatjuk meg, hogy az eredeti
kódszóban a bitek számértékét összeadjuk és a paritás bittel:
• vagy párosra ("even parity")

• vagy páratlanra ("odd parity") egészítjük ki.
A táblázat bináris kódok paritás-bittel való kiegészítését szemlélteti.
• A paritásbit itt az egyesek számát párosra egészíti ki.

• Megfigyelhetı, hogy a kód Hamming-távolsága h = l-rıl h = 2-re változott.
• Ezzel egy 1 bites hibát fel lehet ismerni, de nem lehet javítani, mert a hibás bit nem lokalizálható.
A paritás-bit használatával minden - az információtartalomban bekövetkezı - páratlan számú meghibásodást

észlelhetünk.
Hibaellenırzés
A redundancia legegyszerőbb gyakorlati formája a paritás ellenırzı bit (paritás-bit) használata.
A paritás-bit alkalmazási módja:
• Az információ elküldésénél, elrakásánál képezzük a paritásbitet, amit szintén elküldünk vagy elrakunk.
• A felhasználásnál az információs bitek alapján újraképezzük a paritásbitet és egybevetjük azzal, ami eredetileg
volt. Ha ezek megegyeznek, akkor tudjuk, hogy vagy nem következett be hiba, vagy pedig páros számú bithiba
fordult elı.
9
26.B 26.B
Párhuzamos adatátvitel ellenırzése

paritásbittel
Hibajavító kód
Példa a hibajavításra
A hibajavító képességő kódrendszerek elvének ismertetésére a Hamming-féle kód egy egyszerő változatát mutatjuk be,
mely 4 információs bithez 3 speciálisan képzett paritás bitet ad, és ennek következtében egy hiba helye megállapítható.
A kódolás a következıképpen történik:

Az X1, X2, X3, X4 információs bitekbıl X5, X6, X7 paritás-biteket képezünk a következı szabály szerint:
X1 + X 2 + X 3 + X 5 páros legyen,
X1 + X 2 + X 4 + X 6 páros legyen,
X1 + X 3 + X 4 + X 7 páros legyen.
Ennek megfelelıen például az 1010 információ paritás-bitekkel kibıvítve: 1010010 lesz.
Az információ vételekor tehát az X1, X2, X3, X4 információs bitekbıl a fenti szabály szerint P5, P6, P7 értékekkel
összehasonlítjuk. A hiba helyének megállapítását a táblázat mutatja, de ha a hibás bitek száma egynél több, a rendszer
helytelenül fog javítani.
Háromelemes kódtábla
Hibajavító kódok
A hibajavító kódok jellemzıi:
• Ha n információs bithez k paritás bitet adunk, és a kódrendszer egy hibát tud javítani, akkor a következı
egyenlıtlenségnek kell fennállnia:
2 k ≥ (n + k ) + 1
• A paritás bitnek meg kell mutatnia a hibás bitet, amelyik lehet információs bit, vagy akár paritás bit is.
Természetesen a hibamentes állapotot is jeleznie kell.
10
27.A 27.A
27.A Többfázisú hálózatok – Jellemzık, energiaszállítás
Ismertesse a háromfázisú rendszer fogalmát és jellemzıit/

Mutassa be a többfázisú rendszer elınyeit az egyfázisúval szemben!
Ismertesse a fázistekercs, a fázis feszültség, a vonali feszültség, a teljesítmény, a
csillagpont, a csillag- és deltakapcsolás, a szimmetrikus és az aszimmetrikus terhelés
lényegét!
Hasonlítsa össze jellemzıi alapján a csillag- és a háromszögkapcsolást!
Ismertesse a villamos energia szállításának és elosztásának gyakorlatát, s térjen ki a
fellépı áramütés veszély elhárítására!
Az egyfázisú fogyasztó
Az egyfázisú fogyasztó hatásos teljesítménye az U feszültségő hálózaton:
P = U ⋅ I ⋅ cos ϕ
A háromfázisú fogyasztó
A háromfázisú fogyasztók teljesítményei:
P = 3 ⋅ U v ⋅ I v ⋅ cos ϕ
a hatásos teljesítmény.
A meddı teljesítmény hasonlóképpen:

Q = 3 ⋅ U v ⋅ I v ⋅ sin ϕ
A látszólagos teljesítmény:
S = 3 ⋅U v ⋅ Iv
Ezek az összefüggések csak akkor igazak, ha a terhelés szimmetrikus.
Energiaszállítás
Az egyfázisú hálózaton egy adott teljesítmény átviteléhez U feszültségen I áram tartozik, amely a vezetéken :
Pv = I 2 ⋅ Rv
veszteségi teljesítményt hoz létre, s ez melegíti a vezetéket.
A háromfázisú hálózat esetén ugyanakkora teljesítmény átviteléhez, a három fázisvezetı alkalmazása miatt a
vezetékekben az áramerısség kisebb lesz, nem terheli akkora áram a fázisvezetıt.
Energiaszállítás háromfázisú hálózaton: A háromfázisú hálózat esetén ugyanakkora teljesítmény átviteléhez nagyobb
feszültség esetén kisebb áramerısség tartozik és a veszteségek is kisebbek lesznek, hiszen a veszteség az áram
négyzetével egyenesen arányos.
Emiatt a háromfázisú rendszerekben a villamos energia szállítását nem a felhasználás feszültségszintjén továbbítják,
hanem transzformátorok alkalmazásával az erımő generátora által elıállított kb. 10,5 kV-os feszültséget a
nagyfeszültség szintjére alakítják át.
Ennek következtében a nagyfeszültségő háromvezetékes rendszerben folyó vonali áram kisebb értékő lesz.
A távvezetékrendszer
A villamoserımővek által elıállított villamosenergiát távvezetékrendszeren szállítják a fogyasztók felé. Ezen távvezeték-
rendszerek lehetnek:
• 120kV-os
• 220kV-os
• 400kV-os
• 750kV-os
feszültségszintőek. Ezen villamosenergiát transzformátorok alakítják át középfeszültséggé.
A nagyfeszültségő hálózat
A nagyfeszültségő hálózat feszültségét, középfeszültségre alakítják át, amely szintén háromvezetékes hálózat. Ezt egy
delta-delta kapcsolású transzformátor biztosítja.
1
27.A 27.A
A kisfogyasztók feszültségszintje a 3x400/230 V. Ez azt jelenti, hogy olyan háromfázisú négyvezetékes rendszer van
kiépítve, ahol rendelkezésre áll mind a három fázis. A fázisfeszültség értéke 230 V, két fázis között pedig a vonali
feszültség mérhetı, melynek értéke 400 V. Ezt a hálózatot erıátviteli hálózatnak is nevezik.
A veszteség
A háromfázisú hálózat esetén ugyanakkora teljesítmény átviteléhez nagyobb feszültség esetén kisebb áramerısség
tartozik és a veszteségek is kisebbek lesznek, hiszen a veszteség az áram négyzetével egyenesen arányos. A
háromfázisú hálózatoknál a feszültségszint szerint beszélünk nagyfeszültségő, középfeszültségő és erıátviteli hálózatról.
A kisfogyasztók feszültségszintje a 3x400/230 V, ami azt jelenti, hogy olyan háromfázisú négyvezetékes rendszer van
kiépítve, ahol rendelkezésre áll mind a három fázisvezetı és a nullavezetı.
A háromfázisú rendszer fogalma, jellemzıi, teljesítménye
Többfázisú rendszerek
A váltakozóáramú energiaellátásban használt generátorokban rendszerint nem egy, hanem több tekercset találunk. Az
ábrán láthatjuk, hogy egymástól függetlenül két illetve három tekercset helyeztünk el, melyeket rögzítve azonos
szögsebességgel forgatunk. Az egyes tekercsek azonos pillanatokban különbözı számú indukcióvonalakat metszenek,
tehát bennük nem keletkezhet azonos fázisú feszültség.
Az elsı ábrán kétfázisú, a második ábrán a háromfázisú generátor elvi megoldása látható.
A kétfázisú feszültség elıállításánál az A tekercsében az adott idıpillanatban éppen nulla a feszültség, mert az A
keretoldal az indukcióvonalakkal éppen párhuzamos, tehát nincs indukcióvonal metszés. A B tekercsoldal metszi az
indukcióvonalakat, így abban indukálódik feszültség. Ha a B keret αAB szöggel elfordult, akkor lesz benne a feszültség
nulla. Vagyis a B keretben indukált feszültség fázisban annyit késik az A keret feszültségéhez képest, amennyi a két
keret közötti szög.
Az A tekercsben indukált feszültség:

u A = u Am ⋅ sin ωt
u B = u Bm ⋅ sin (ωt − α AB )
Ha három vezetıkeret (tekercs) van elhelyezve egymástól 120°-ra, és a tekercsek azonos menetszámúak, akkor
szimmetrikus háromfázisú rendszert kapunk.
Az olyan generátort, amelynek több, egymástól független és egymáshoz képest valamilyen szöggel eltolt tekercse van,
többfázisú generátornak nevezzük. A többfázisú generátorban egymáshoz képest fázisban eltolt feszültségeket állítunk
elı. Egy generátortekercs és a rákapcsolt fogyasztóval és összekötı vezetékkel a rendszer egy fázisát képzi. A fázisok-
generátortekercsek, fogyasztók, összekötı vezetékek – alkotják a többfázisú rendszert. A generátor egyik tekercsét
fázistekercsnek, röviden egyik fázisának hívjuk. Egy terhelı impedanciát is a terhelés egy fázisának nevezzük.
A gyakorlatban nem a homogén mágneses térben forog a három tekercs, hanem egy homogén mágneses tér forog, és
ez indukál feszültséget a három egymástól térben azonos módon eltolt tekercsekben.
A TÖBBFÁZISÚ RENDSZEREK LÁNCOLÁSA
Minden fázistekercsnek két kivezetése van, tehát m fázistekercs esetén 2m kivezetéső a generátor, vagy a fogyasztó.
A generátorból a fogyasztóig 2m számú vezetéket vezetve, a fogyasztók egymástól teljesen függetlenül kapcsolhatóak
rá az egyes fázisok vezetékeire. A háromfázisú rendszer hat vezetékére három önálló fogyasztócsoport kapcsolható rá.
A vezetékek számának, mennyiségének majdnem a felét takaríthatjuk meg, ha a fázisokat megfelelıen összekötjük,
láncoljuk. Az összekötést úgy kell kialakítani, hogy ne keletkezzenek olyan zárt áramkörök, amelyekben nagy köráramok
folyhatnak. Ez akkor teljesül, ha a láncoláskor keletkezett áramkörökben indukált feszültségek eredıje nulla. Ezenkívül
úgy célszerő láncolni, hogy szimmetrikus rendszerben a szimmetria megmaradjon.
Ha a három fázistekercs fogyasztóinak impedanciái nagyságra és jellegre (fázistolásra) megegyezik, akkor a három
áramkörben azonos nagyságú és fázisú, tehát szimmetrikus, egymással 120°-ot bezáró áram folyik. Azt mondjuk, hogy
a terhelés „szimmetrikus”.
Háromfázisú generátor
A háromfázisú generátornak három, egymástól független tekercse van. A tekercsvégeket kivezetve hat vezetéket
kapunk. Mindegyik fázistekercsre kapcsolhatunk fogyasztókat.
Az ábrán hatvezetékes háromfázisú rendszert három azonos ellenállással terhelünk meg. A berajzolt áramirány
szerint a felfelé mutató feszültség- mely a pozitív töltéseket a generátor tekercsének alsó végétıl a felsıhöz akarja
eljuttatni – az áramokat az ellenállásokon át az áramnyilakkal megjelölt irányba tudja hajtani. Meg kell jegyezni, hogy
2
27.A 27.A
egymástól független áramforrások egy-egy pólusát össze lehet kötni anélkül, hogy ez az összekötés az áramviszonyokat
megváltoztatná. A háromfázisú rendszer három fázisát is összeköthetjük egymással, és e kötési módtól függıen kétféle
kapcsolást különböztetünk meg: a csillag- és a háromszögkapcsolást.
Háromfázisú generátor
Generátor terhelése
Ha a terhelés, a fogyasztók impedanciái nem azonosak, akkor aszimmetrikus terhelésrıl beszélünk.
A háromfázisú rendszer jellemzıi (fázistekercsek, fázisfeszültségek, vonali feszültségek,

láncolás, csillagpont, csillagkapcsolás, delta- kapcsolás)
Háromfázisú csillagkapcsolás
Ha a háromfázisú generátor terhelési ábráját megvizsgáljuk, észrevehetı, hogy az alsó három vezetékét ha egy
ponton összeérintjük, akkor semmi változás nem megy végbe az áramkörben. Ha egy ponton összeérinthetıek, akkor
egész hosszuk mentén is érintkezhetnek egymással, de ilyenkor a három összekötı vezeték egyetlen vezetékkel is
helyettesíthetı. Ilyenkor jutunk a háromfázisú négyvezetékes rendszerhez.
Csillagkapcsolás
Látható, hogy a generátor és a fogyasztó is csillagkacsolásban vannak. A c1és c2 pontot csillagpontnak nevezzük.
Fogyasztók kapcsolása
Ha a fogyasztók szimmetrikusak, vagyis mindhárom fázisban azonos impedanciákat kapcsolunk, akkor három azonos
nagyságú és fázishelyzető áramot kapunk. Az IA, IB és IC áramok egymáshoz képest 120°-kal vannak eltolódva s így az
áramok idıbeli lefolyása teljesen megegyezik a feszültségekével. A három áramvektort, vagy feszültségvektort bármelyik
pillanatban összegezzük, akkor ezek összege nulla.
Feszültség vektorábra Áram vektorábra
3
27.A 27.A
Hálózati feszültség
Háromfázisú motorok táplálására, mivel a három fázistekercsük kb. egyenlı impedanciájúak és azonos (induktív)
jellegőek, háromvezetékes rendszert használhatunk. Olyan fogyasztóknál, ahol a három fázisba egyenként
kapcsolódnak be a fogyasztók és nem számíthatunk szimmetrikus terhelésre, négyvezetékes hálózatot kell kiépíteni. A
csillagba kapcsolt generátor vagy a hálózatot tápláló transzformátor csillagba kapcsolt szekunder tekercsé kétféle
feszültséget mérhetünk. A csillagpont és bármelyik tekercsvég között mérhetı az egy fázistekercsre jutó feszültség, amit
röviden fázisfeszültségnek nevezünk. A fázisvezetékek között mérhetı feszültségeket vonali feszültségeknek nevezzük.
Az ábra jelöléseivel UA, UB és UC a három fázisfeszültség, és UAB, UBC és UCA a három vonali feszültség.
Írjuk fel a c1-AB körre a Kirchhoff II. törvényét:
UA+UAB−UB = 0
Fejezzük ki az UAB vonali feszültséget:
UAB = UB− UA
Hasonlóan felírható a másik két hurokra is a huroktörvény, amelybıl kiderül, hogy a hálózat bármely két fázisa között a
vonali feszültség mérhetı, amely nem más mint két fázisfeszültségvektor különbsége.
Uv 3
= U f ⋅ cos 30 0 = U v ⋅
2 2
A vonali feszültség nagysága ebbıl:
U v = 3 ⋅ U f = 1,73 ⋅ U f
Ha pl. egy hálózatban a fázisfeszültség 230 V, akkor a vonali feszültség ennek az 1,73-szorosa, amely kb. 400 V.
Hálózati áramerısség
Ha a generátor fázistekercsében folyó áramot fázisáramnak nevezzük, és a vonalon folyó áramot vonali áramnak,
akkor belátható az áramkör végigkövetése alapján, hogy a két áram azonos:
If = Iv
A generátor és fogyasztói
A háromfázisú hálózathoz egy-, vagy háromfázisú fogyasztók csatlakozhatnak. A háromvezetékes hálózaton csak
egyféle feszültség van, tehát az egyfázisú fogyasztók csak vonali feszültségre csatlakozhatnak, azokat csak a két
vonal közé lehet kapcsolni. Háromvezetékes hálózatokat használnak pl. a bányákban.
Hálózat és generátor
A hálózat és a generátor csatlakozásán ugyanis elágazás van: két fázistekercs csatlakozik egy vonalba. A vonali áramot
Kirchhoff I. törvénye szerint kell kiszámítani, a fázisáramok vektoros összegzésével. Mivel az áramok nagysága és
fázishelyzete a fogyasztókellenállásától függ, a vonali áramok kiszámítása elıtt a fogyasztókkal kell foglalkozni.
Háromszög kapcsolás
A három fázisfeszültség összege minden pillanatban nulla. Ennek alapján a generátor három fázistekercsét nyugodtan
sorbakapcsolhatjuk anélkül, hogy a kis ellenállásúáramkörben áram folyna. Ezt a kapcsolást láthatjuk a következı
ábrán.
Háromszögkapcsolás
4
27.A 27.A
Ha bármelyik fázis feszültségét voltmérıvel megmérjük, majd a voltmérıt kicsit feljebb csúsztatjuk, máris a vonali
feszültséget mérjük. A két feszültség egymással egyenlı:
U v = Uf
A fázistekercsekben folyó fázisáram azonban nem egyenlı a hálózat vonali áramával: Iv ≠ If
A fogyasztók csatlakoztatása a háromfázisú rendszerhez
Egyfázisú fogyasztók
Négyvezetékes hálózatban az egyfázisú fogyasztókat rendszerint fázisfeszültségre szoktuk kapcsolni, tehát a fázis- és
a nullavezeték közé. A lakásokban mindig ezt az eljárást alkalmazzuk, persze nincs kizárva, hogy vonali feszültségre,
tehát két fázisvezeték közé kapcsoljunk olyan fogyasztókat, amelyek erre a feszültségre készültek. Az egyfázisú
fogyasztókat úgy kell elosztani az egyes fázisok között, hogy a hálózatot tápláló generátor terhelése egyenletes legyen.
Azt mondjuk ilyenkor, hogy a terhelés szimmetrikus. Ennek érdekében a nagyobb egyfázisú fogyasztókat nem fázis-,
hanem vonali feszültségre szokták kapcsolni.
Háromfázisú fogyasztók
A háromfázisú fogyasztók- legtöbbször motorok- függetlenül attól, hogy a hálózatot csillagba vagy háromszögbe
kapcsolt generátor, ill. transzformátor táplálja; csillag- vagy háromszögkapcsolásúak lehetnek. A csillagkapcsolású
fogyasztóra ugyanúgy, mint a generátorra érvényes, hogy:
U v = 3 ⋅U f és Iv = I f
A következı ábrára tekintve, az eddigiek beláthatóak.
Ha a fogyasztó három fázistekercsének ellenállása nem egyenlı, akkor az áramok nagysága és fázisa eltér egymástól.
Az ábrán a háromszög kapcsolású fogyasztó kapcsolását és vektorábráját tüntettük fel.
A fázisáramok ϕ szöggel késnek a megfelelı fázisfeszültség mögött. Ha megszerkesztjük a fázisáramokból a vonali

áramot, akkor azt kapjuk, hogy:
Iv = 3 ⋅ I f
Ez az összefüggés csak akkor igaz, ha a terhelés szimmetrikus.
Háromvezetékes rendszer
Az áram-vektorábra azt is kifejezi, hogy két vektor eredıje éppen egyenlı nagyságú, de ellentétes irányú a harmadik
áramvektorral. Összegük tehát nullát ad, vagyis a csillagpontokat összekötı, un. nullavezetékben nem folyik áram. Ez a
vezeték akár el is hagyható, és így jutunk a háromvezetékes rendszerhez. Ha terhelés aszimetrikussá válik, akkor a
három áramerısség összege nem nulla. Kirchhoff-I. törvénye értelmében a c2 csillagpont négy áramának összege ad
nullát eredményül. Ilyenkor a nullavezetéket nem lehet elhagyni.
A háromfázisú teljesítmény számítása
A háromfázisú fogyasztó felépítése

Az egyfázisú fogyasztó teljesítménye:
P = U ⋅ I ⋅ cos ϕ .
A háromfázisú fogyasztó három egyfázisú fogyasztó összekapcsolásából származik, teljesítménye tehát a három fázis
teljesítményének az összegzésével számítható. Egy fázis teljesítményét a fogyasztó vagy generátor egy fázisára jutó
feszültségébıl, Uf-bıl és az egy fázistekercsben folyó áramból, If-bıl lehet kiszámítani. A háromfázis teljesítménye
tehát:
P = U Af ⋅ I Af ⋅ cos ϕ A + U Bf ⋅ I Bf ⋅ cos ϕ B + U Cf ⋅ I Cf ⋅ cos ϕ C
Ugyanilyen elv alapján felírható a háromfázis meddı és látszólagos teljesítménye is.
Aszimmetrikus terhelés
Aszimetrikus terhelésnél számítjuk így a teljesítményt. Ha a terhelés szimmetrikus, tehát a fázisfeszültségeik, áramaik és
fázistolásuk is megegyezik, akkor a három fázis teljesitménye egyenként azonos. Ezért:
P = 3 ⋅ U ⋅ I ⋅ cos ϕ
A 3 szorzót 3 ⋅ 3 -ra bontva:
P = 3 ⋅ 3 ⋅ U f ⋅ I f ⋅ cos ϕ
5
27.A 27.A
Teljesítmény
Csillagkapcsolásban 3 ⋅U f helyett Uv-t írva, If = Iv, vagy háromszögkapcsolásban 3⋅If helyett Iv-t írva, Uf
= Uv következik, hogy:
P = 3 ⋅ U v ⋅ I v ⋅ cos ϕ
A hatásos teljesítmény. A meddı teljesítmény ugyanilyen átalakítással:
P = 3 ⋅ U v ⋅ I v ⋅ sin ϕ
A látszólagos teljesítmény:
S = 3 ⋅U v ⋅ Iv
Ezek az összefüggések csak akkor igazak, ha a terhelés szimmetrikus.
Teljesítmény mérése
Ha a terhelés szimmetrikus, akkor elegendı egy fázis teljesítményét mérni és ennek háromszorosa a háromfázisú
teljesítmény. A mérést bármelyik fázisban elvégezhetjük úgy, hogy a wattmérı áramtekercsét bekötjük valamelyik
fázisba, feszültségtekercsét pedig erre a fázisfeszültségre kötjük.
Ha a terhelés aszimmetrikus, akkor mindhárom fázisban meg kell határozni külön-külön a felvett teljesítményt. Ha a
rendszer négyvezetékes, akkor lehetıség van a wattmérık feszültségtekercseit direkt módon fázisfeszültségre
kapcsolni a következı ábra alapján.
Négyvezetékes rendszer teljesítménye Háromvezetékes rendszer teljesítménye
Ha fogyasztó szimmetrikus, elegendı egy fázisban megmérni a hatásos teljesítményt, és hárommal szorozva kapjuk a
háromfázis teljesítményét. Ennél a mérésnél gondot jelent, hogy nem áll rendelkezésre fázisfeszültség. Lehetıség van
három azonos ellenállás segítségével mesterséges csillagpontot létrehozni, amelyhez képest az egyes fázisvezetık,
fázisfeszültségen vannak. Ha a fogyasztó aszimmetrikus, akkor fázisonként külön-külön kell megmérni a
fázisteljesítményeket, és ezek összege adja a háromfázis teljesítményét.
A wattmérı jellegzetessége, hogy a kitérése arányos a fázisfeszültség és fázisáram wattos összetevıjének a szorzatával.
Ez az áramösszetevı a feszültséggel azonos fázishelyzető. Ha a fázisáramhoz képest a másik két fázis közötti vonali
feszültséget kapcsoljuk a feszültségtekercsre, akkor az áramnak éppen a meddı összetevıje lesz fázisban a
feszültséggel. Tehát becsapva a wattmérıt, most már meddı teljesítményt fog mutatni. Mivel a feszültségtekercs
feszültsége 3-szorosa a fázisfeszültségnek, ezért a mutatott meddı teljesítményt osztani kell 3 -mal.
Meddı teljesítmény mérése
6
27.B 27.B
Mutassa be a logikai függvények leírási módjait: a szövegeset, az igazság

táblázatosat, a logikai vázlatosat és az algebrai alakkal történı leírást!
Értelmezze az egy-, a két- és a többváltozós logikai függvényeket!
Ismertesse a logikai (Boole) algebra alaptörvényeit és alaptételeit!
Hasonlítsa össze a minterm- és a maxterm táblák felépítésének elvét!
Alapfogalmak, logikai függvények és leírásmódjaik
A függvénykapcsolatok jelölése
A függvénykapcsolatokat logikai szimbólumokkal jelöljük:
• A „•” az ÉS kapcsolat jele

• a „+” a VAGY kapcsolat jele
A függvénykapcsolatok száma
Mivel a bemeneti és a kimeneti változók is kétértékőek, ezért a független változók számától (n) függ a képezhetı
függvénykapcsolatok száma:
n
K=2 .
A logikai függvények csoportosítása

A logikai függvényeket csoportosíthatjuk:
• a logikai változók idıbeni függése szerint,

• a logikai változók száma szerint.
A változók idıbeni változása szerint:
• Idıfüggetlen logikai függvények:

Az idıfüggetlen logikai függvények közös jellemzıje, hogy a függı (kimeneti) változó értéke csak a független
(bemeneti) változó értékétıl függ.
Az ilyen típusú függvényeket valósítják meg a kombinációs logikai hálózatok. Jelölésük általános alakban: F =
f(X1,X2,X3,...Xn).
• Idıfüggı logikai függvények:

Az idıfüggı logikai függvények jellemzıje, hogy a függı változó aktuális értékét nemcsak a független változók
adott idıpontban felvett értéke, hanem más idıpillanatban felvett értékei is meghatározzák. Ez azt jelenti,
hogy az események sorrendje is befolyásolja a kimenet állapotát. Az ilyen típusú függvényeket megvalósító
hálózatokat nevezzük szekvenciális hálózatoknak.
A független változók száma szerint:
• Egyváltozós logikai függvényekA kimeneti eseményük egyetlen bemeneti változótól függ, a gyakorlatban ritkán
fordulnak elı.
• Kétváltozós logikai függvényekA kimeneti eseményük két független bemeneti változó értékétıl függ.
• Többváltozós logikai függvények
A kimeneti eseményük „n” számú független bemeneti változó értékétıl függ, a gyakorlatban ezekkel találkozunk a
leggyakrabban.
A logikai függvények grafikus megadása
Veitch-tábla
A függı változók értékeit egy cellákból álló diagramban ábrázoljuk: a független változókat a diagram kerete mentén
jelöljük. Azokban a sorokban és oszlopokban, ahol jelölés (súlyozás) van, a független változó igaz értékő. A változó
igenleges vagy nemleges értékét - mivel a bekövetkezés valószínősége 50% - egyenlı területrésszel ábrázoljuk. Síkbeli
Veitch-táblán 4, térbelin 6 változó ábrázolható szemléletesen. Az ábrán egy kétváltozós tábla látható, melybe
szemléltetésül a celláknak megfelelı változók állapotait is jelöltük. A Veitch-tábla a logikai kapcsolatok meghatározására
is alkalmas.
1
27.B 27.B
Karnaugh-tábla
A függı változók értékeit egy cellákból álló diagramban ábrázoljuk: a független változók értékvariációit a diagram kerete
mentén jelöljük. Az ábrán egy kétváltozós tábla látható, melybe szemléltetésül a celláknak megfelelı változók állapotait
is jelöltük.
Állapotdiagram
Az idıfüggı logikai függvények leírására alkalmas. A változók aktuális értékeit körökben jelezzük, a köröket összekötı
irányított vonalak a változás irányát jelölik.
Veitch-tábla Karnaugh-tábla Állapotdiagram
A logikai függvények megadása
• Szöveges megadási mód

A független változók összes kombinációját, a logikai kapcsolatot, valamint a függı változó értékét szavakkal
fogalmazzuk meg.
• Táblázatos leírásmód
A független változók összes értékvariációit és a függvénykapcsolat hatására létrejövı függı változók értékeit
egy sorba írjuk egy függıleges vonallal elválasztva. Olyan értéktáblázat, amely tartalmazza a függvény értékét
minden lehetséges esetben. Igazságtáblázatnak nevezzük, mert a feltételek és az események közötti logikai
igazságokat rögzíti.
Logikai vázlat
A függvénykapcsolatot az ıt megvalósító szabványos áramköri szimbólumokkal ábrázoljuk.
Algebrai alak
A független változókat a függvénykapcsolatra jellemzı mőveleti szimbólumokkal (ÉS, VAGY, …) kapcsoljuk össze.
3
Például: F = A·B+C+A·C+B
Grafikus megadási mód

A grafikus megadási módok: a változók megadása történhet grafikusan is.
Táblázatos leírásmód Logikai vázlat
Egy-, két- és többváltozós logikai függvények
Az egyváltozós logikai függvények

Akkor beszélünk egyváltozós logikai függvényrıl, ha a kimeneti esemény egyetlen bemeneti változótól függ. A
következı táblázatban látható, hogy az A bemeneti (független) változó értékétıl függıen az F kimeneti (függı) változó
milyen értékeket vehet fel. Ezt a táblázatot nevezzük igazságtáblázatnak, mert a független változók összes
lehetséges kombinációja esetén tartalmazza a függvény által meghatározott kimeneti eseményt.
A logikai függvények jelölésében a felsı index a bemeneti változók számát, az alsó index a függvény sorszámát adja
meg. Ezt a decimális sorszámot a függvény értékeibıl alkotott bináris számból kapjuk meg. Egy független változó esetén
a különbözı logikai függvények száma:
K = 2 2n = 212 = 2 2 = 4
Az egyváltozós függvények közül a negációt és az ismétlı függvényt alkalmazzuk a leggyakrabban.
A logikai függvények bemutatására használjuk fel a Venn-diagramot és az idıdiagramot is.
A Venn-diagramok a logikai változókhoz egy-egy síkba leképzett ponthalmazt rendelnek, amely egy tetszıleges
síkidommal határolt területet jelent. Az ábrázolás szabálya, hogy a függvény logikai 1 értékeinél a megfelelı területet
jelöljük (pl. vonalkázással). Hátrányuk, hogy legfeljebb három változóig használhatóak.
A logikai események idıdiagramon is bemutathatók. Ennél a módszernél a kétértékő eseményeket (a bemeneteket és a
2
27.B 27.B
kimeneteket is) az idı függvényében ábrázoljuk, így az események idıbeli lefolyása is követhetı. Elınye, hogy az
idıdiagramon tetszıleges számú változót ábrázolhatunk.
Egyváltozós logikai függvények igazságtáblázata
Egyváltozós soha függvény
F01 - Soha függvény: a függı változó értéke a független változó minden értékénél 0. Jelölése: F01 = 0 .
Egyváltozós negáció (tagadás) függvény

F11 - Negáció (tagadás) függvény: a függı változó értéke mindig a független változó ellentétes (negált) értékét veszi
fel. A negációt a tagadáson kívül nevezik még jelfordításnak és inverziónak is. A negációt az algebrai alakban a betőjel
fölé húzott vízszintes vonallal jelöljük: F11 = A .
Egyváltozós ismétlı függvény
F11 - Ismétlı függvény: a függı változó értéke mindig a független változó értékét veszi fel. Jelölése: F21=A.
Egyváltozós mindig függvény

F21 - Mindig függvény: a függı változó értéke a független változó minden értékétıl függetlenül mindig 1. Jelölése:
F21 =1.
Egyváltozós logikai függvények Venn-diagramja Egyváltozós logikai függvények idıdiagramja
A kétváltozós logikai függvények

Akkor beszélünk kétváltozós logikai függvényrıl, ha a kimeneti esemény két bemeneti változótól függ. A következı
táblázatban látható, hogy az A és a B bemeneti (független) változók értékétıl függıen az F kimeneti (függı) változó
milyen értékeket vehet fel.
Két független változó esetén a különbözı logikai függvények száma:

K = 2 2n = 2 22 = 2 4 = 16 .
Az alábbi ábrákon a leggyakrabban alkalmazott kétváltozós függvények Venn-diagramját és idıdiagramját láthatjuk.
Figyeljük meg a függvények vizsgálatakor, hogyan lehet ezeket elkészíteni!
Kétváltozós logikai függvények idıdiagramja
Kétváltozós logikai függvények igazságtáblázata
Kétváltozós logikai függvények Venn-diagramja
A kétváltozós logikai függvények igazságtáblázatának vizsgálata

Feladat
Készítsük el az összes kétváltozós függvény Venn-diagramját és idıdiagramját!
3
27.B 27.B
A kétváltozós logikai függvények igazságtáblázatának vizsgálata közben két érdekes dolgot is észrevehetünk:
• A táblázat tartalmazza az egyváltozós függvényeket is F02 , F32 , F52 , F102 , F122 , F152
• Ha a VAGY függvény F72 és a VAGY NEM (NOR) függvény F82 közé egy képzeletbeli szimmetriavonalat
húzunk, akkor a vonaltól azonos távolságra levı függvények egymás negáltjai.
•
A többváltozós logikai függvények
A gyakorlati feladatok megoldása során a legtöbbször többváltozós logikai függvényekkel találkozhatunk. A
képezhetı kapcsolási függvények száma a független változók számával exponenciális arányban, tehát rohamosan
növekszik. Például:
• ha a független változók száma 3, akkor a különbözı logikai függvények száma:

K = 2 n2 = 2 32 = 2 8 = 256
• ha a független változók száma 4, akkor a különbözı logikai függvények száma:
K = 2 n2 = 2 42 = 216 = 65536
Azért sem célszerő a kettınél több bemeneti változót tartalmazó függvényeket egyenként tárgyalni, mert minden
többváltozós logikai függvény kétváltozós függvényekbıl felépíthetı.
Antivalencia függvény
F62 Antivalencia (KIZÁRÓ VAGY) függvény: a függvény értéke akkor 1, ha vagy csak A, vagy csak a B értéke 1,
vagyis amikor a bemeneti változók ellentétes értékőek. További elnevezései: kizáró VAGY, exclusive OR. Jelölése:
F62 = A ⋅ B + A ⋅ B .
Duál tétel, duál függvény

Duál tétel: Ha a logikai ÉS mőveletet VAGY mővelettel, valamint a 0-t 1-gyel (vagy az 1-et 0-val) helyettesítjük, az
eredeti függvény duálfüggvényét kapjuk meg.
Ekvivalencia függvény
F92 Ekvivalencia függvény: a függı változó értéke akkor 1, ha a független változók logikai értéke megegyezik.
További elnevezései: koincidencia, exclusive NOR. Jelölése: F92 = A ⋅ B + A ⋅ B .
ÉS függvény
F12 ÉS függvény: a függı változó értéke akkor és csakis akkor 1, ha mindkét független változó értéke egyidejőleg 1.
További elnevezései: AND mővelet, konjunkció, logikai szorzás. Jelölése: F12 = A ⋅ B .
ÉS NEM függvény
F142 ÉS NEM (NAND) függvény: a függı változó értéke akkor és csakis akkor 0, ha mindkét független változó értéke
egyidejőleg 1. A NAND illetve az ÉS kapcsolat egymás negáltjai. Jelölése: F142 = A ⋅ B .
Implikáció függvények
F112 Implikáció függvény: az implikáció mőveleténél a változók sorrendje nem cserélhetı fel, mert a függvény értéke
csak akkor 0, ha az elıtag 0, és az utótag 1. Jelölése: F112 = A + B .

F132 Inverz implikáció függvény: az inverz implikáció mőveleténél a változók sorrendje nem cserélhetı fel, mert a
függvény értéke csak akkor 0, ha az elıtag 1, és az utótag 0. Jelölése: F112 = A + B .
Inhibitáló függvények
F22 Inhibitáló függvény: az inhibíció (tiltás) mőveleténél a változók sorrendje nem cserélhetı fel, mert a függvény
értéke akkor és csakis akkor 1, ha az elıtag logikai értéke egyedül, önmagában 1. Jelölése: F22 = A ⋅ B .
4
27.B 27.B
F42 Inverz inhibitáló függvény: az invert inhibíció (tiltás) mőveleténél a változók sorrendje nem cserélhetı fel, mert
a függvény értéke akkor és csakis akkor 1, ha az utótag logikai értéke egyedül, önmagában 1. Jelölése: F42 = A ⋅ B .
Ismétlés függvény
F52 Ismétlı függvény: a függı változó értéke mindig az adott független változó értékét veszi fel. Jelölése:
F52 = B .
Kétváltozós ismétlı függvény

F32 Kétváltozós ismétlı függvény: a függı változó értéke mindig az adott független változó értékét veszi fel.
Jelölése: F32 = A .
Kétváltozós mindig függvény

F152 Kétváltozós mindig függvény: a függı változó értéke a független változók minden értékétıl függetlenül mindig
1. Jelölése: F152 = 1 .
Kétváltozós negáció függvények

F102 Kétváltozós negáció függvény: a függı változó értéke mindig az adott független változó ellentétes értékét
veszi fel. Jelölése: F102 = B .

F122 Kétváltozós negáció függvény: a függı változó értéke mindig az adott független változó ellentétes értékét
veszi fel. Jelölése: F122 = A .
Kétváltozós soha függvény

F02 Kétváltozós soha függvény: a függı változó értéke a független változók minden értékénél 0. Jelölése:
F02 = 0 .
VAGY függvény
F72 VAGY függvény: a függvény értéke egyetlen esetben 0, ha valamennyi bemeneti változó értéke egyidejőleg 0.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a függı változó akkor 1 értékő, ha bármelyik független változó egyenként vagy együttesen
1 értékő. További elnevezései: OR mővelet, diszjunkció, logikai összeadás. Jelölése: F72 = A + B .
VAGY NEM függvény

F82 VAGY NEM (NOR) függvény: a függı változó értéke akkor és csakis akkor 1, ha mindkét független változó
értéke egyidejőleg 0. A NOR illetve a VAGY kapcsolat egymás negáltjai. Jelölése: F82 = A + B .
A logikai algebra szabályai
Az egyszerőbb alakra hozás

Egy logikai elven mőködı vezérlı berendezés ára a beépített elemek számával arányosan növekszik, ezért törekednünk
kell a megvalósítandó logikai függvény legegyszerőbb alakjának létrehozására.
Kommutatív szabály (felcserélhetıség)

Az azonos logikai kapcsolatban levı változók sorrendje tetszıleges.
A+B = B+A
A·B = B·A
A szabály alól természetesen az inhibíció és az implikáció mőveletei kivételek.
Asszociatív szabály (társíthatóság)

Az azonos logikai mőveletek eredménye nem függ a mőveletvégzés sorrendjétıl.
A+B+C = C+B+A = B+C+A
A·B·C = B·C·A = A·C·B
5
27.B 27.B
Disztributív szabály (szétválaszthatóság)

A+ B·C = (A+ B)·(A+ C)
A·(B+ C) = A·B+ A·C
A redundancia
Ugyanis egy adott gyakorlati problémát, ha közvetlenül algebrai alakban megadott logikai függvény formájában
írunk le, szinte elkerülhetetlen a redundancia (túlhatározottság). A logikai algebra (Boole-algebra) olyan
azonosságokat illetve szabályokat fogalmazott meg az algebrai formában megadott logikai függvények esetén,
amelyekkel ezek a függvények egyszerőbb alakra hozhatók.
A logikai algebra alaptételei

A mennyiségek kétértékőek
A = 0, ha A nem 1.
A = 1, ha A nem 0.
Negáció
1= 0
Kettıs tagadás
1=1
Mennyiséggel végzett mőveletek szabályai
VAGY kapcsolat Egy változóval végzett mőveletek Két változóval végzett mőveletek
szabályai szabályai
0+0 = 0
0+1 = 1 A= A A·(B+ A) = A
1+0 = 1 A·0 = 0
1+1 = 1 A+0 = A
A·0 = A
ÉS kapcsolat A+1 = 1
A·A = A
0·0 = 0 A+A = A
0·1 = 0
A⋅ A= 0
1·0 = 0
1·1 = 1 A + A =1
Az alaptételek bizonyítása
Az egy változóval végzett mőveletek szabályainak bizonyítása az egy és kétváltozós logikai függvények
igazságtáblázata alapján önállóan elvégezhetı.
Nézzük meg, hogyan kell bebizonyítani a szabályok és a többi alaptétel segítségével az összefüggést! A·B+ A = A
A disztributív szabály alapján

A·B+ A = A·B+ A·A.
Felhasználva, hogy A·A = A

A·(B+ A)=A·B+ A·A = A·B+ A
Most a disztributív szabályt megfordítva alkalmazzuk, emellett tudjuk, hogy B+1 = 1 és A·1= A
A·B+ A = A·(B+1) = A·1= A
Vagyis teljesül az összefüggés A·(B+ A)= A.
De Morgan-téte
A + B = A⋅ B
A⋅ B = A + B
A De Morgan-tétel bizonyítása
Készítsünk olyan igazságtáblázatot, amelyben jelöljük a független változókat, és ezek összes lehetséges
kombinációjánál határozzuk meg a De Morgan-tételben szereplı összes függvény értékét!
6
27.B 27.B
A De Morgan-tétel bizonyítása
A táblázatból látható, hogy A⋅ B = A + B és A⋅ B = A + B , így bebizonyítottuk, a De Morgan-tételt.
Alapvetı fogalmak és jelölésük

A logikai függvények szabályos alakjának ismeretéhez a következı alapvetı fogalmakat és jelölésüket kell
megismerni:
• Term
• Minterm
• Maxterm
n
A minterm jelölése: mi , ahol
• m a mintermet jelenti,
• n a független változók száma és
• i a minterm sorszáma, vagyis indexszáma.
A maxterm jelölése: M in , ahol

• M a maxtermet jelenti,
• i a maxterm sorszáma, vagyis indexszáma.
Diszjunktív szabályos alak

Diszjunktív szabályos alak olyan logikai függvény, amely mintermek VAGY kapcsolatából áll.
Diszjunktív szabályos alak megadási módjai

Például:
F 4 = A⋅ B⋅C ⋅ D + A⋅ B ⋅C ⋅ D + A⋅ B ⋅C ⋅ D + A⋅ B ⋅C ⋅ D F 4 = m15
4 4
+ m14 + m84 + m14
Konjunktív szabályos alak
Konjunktív szabályos alak olyan logikai függvény, amely maxtermek ÉS kapcsolatából áll.
Konjunktív szabályos alak megadási módjai

Például:
(
F 4 = (A + B + C + D) ⋅ A + B + C + D ⋅ A + B + C + D)( ) F 4 = M 15
4
⋅ M 64 ⋅ M 34
Logikai függvények hátránya

Az algebrai alakban megadott logikai függvények hátránya, egy függvényt több egymással ekvivalens módon is
felírhatunk. Ezt a hátrányt azért kell kiküszöbölni, hogy két egyforma feladatot mindig felismerjünk, ne kelljen többször
is egyszerősíteni és megoldani.
Term: a független változók azon csoportja, amelyeket azonos logikai kapcsolatra jellemzı szimbólummal kapcsolunk.
A Karnaugh-táblák típusai
1
Egyváltozós Karnaugh-tábla: Egy független változónak (pl. A) két lehetséges állapota lehet (2 ), tehát ebben az
esetben a tábla két darab cellát tartalmaz. A cella kontúrjai mellett feltüntetjük a független változó logikai értékét, a
cella sarkán pedig a változó betőjelét. Az ábrán a cellákba beírtuk az általuk képviselt termeket is.
2
Kétváltozós Karnaugh-tábla: Két független változónak (pl. A, B) négy lehetséges állapota lehet (2 ), tehát ebben az
esetben a tábla négy darab cellát tartalmaz. Az ábrán a cellákba beírtuk az általuk képviselt termeket is.
3
Háromváltozós Karnaugh-tábla: Három független változónak (pl. A, B, C) nyolc lehetséges állapota lehet (2 ), tehát
ebben az esetben a tábla nyolc darab cellát tartalmaz.
4
Négyváltozós Karnaugh-tábla: Négy független változónak (pl. A, B, C, D) 16 lehetséges állapota lehet (2 ), tehát ebben
az esetben a tábla 16 darab cellát tartalmaz.
7
27.B 27.B
Egyváltozós tábla
1
Egy független változónak (pl. A) két lehetséges állapota lehet (2 ), tehát ebben az esetben a tábla két darab cellát
tartalmaz. A cella kontúrjai mellett feltüntetjük a független változó logikai értékét, a cella sarkán pedig a változó
betőjelét. Az ábrán a cellákba beírtuk az általuk képviselt termeket is.
Kétváltozós tábla
2
Két független változónak (pl. A, B) négy lehetséges állapota lehet (2 ), tehát ebben az esetben a tábla négy darab cellát
tartalmaz. Az ábrán a cellákba beírtuk az általuk képviselt termeket is.
Egyváltozós Kétváltozós Háromváltozós Négyváltozós

Karnaugh-tábla Karnaugh-tábla Karnaugh-tábla Karnaugh-tábla
Háromváltozós tábla
3
Három független változónak (pl. A, B, C) nyolc lehetséges állapota lehet (2 ), tehát ebben az esetben a tábla nyolc
darab cellát tartalmaz.
Négyváltozós tábla
4
Négy független változónak (pl. A, B, C, D) 16 lehetséges állapota lehet (2 ), tehát ebben az esetben a tábla 16 darab
cellát tartalmaz.
Minterm táblák
Bár a gyakorlatban nem használják, de egyszerősége miatt elıször ismerkedjünk meg az egyváltozós, ezért két darab
cellát tartalmazó táblával. Az egyetlen változó (jelöljük A-val) a két lehetséges állapot (0, 1) valamelyikében lehet. A
cellákban található decimális szám a term sorszáma, a függıleges vonal az A változó logikai 1 (igaz) értékét jelzi, vagyis
A=0 és A = 1.
Egyváltozós Kétváltozós Háromváltozós

minterm-tábla minterm-tábla minterm-tábla Négyváltozós minterm-tábla
Maxterm táblák
A maxterm táblákat úgy tudunk felrajzolni, ha követjük a mintermbıl maxtermbe való átírás szabályait. Képezzük a
változók negáltját, és a cellák minterm sorszámait kiegészítjük: átsorszámozzuk a cellákat az
i M = 2 n −1 − i m
összefüggés alapján. Az ábrán az egy-, két-, három- és négyváltozós maxterm-tábla látható.
Egyváltozós Kétváltozós Háromváltozós

maxterm-tábla maxterm-tábla maxterm-tábla Négyváltozós maxterm-tábla
Veitch-táblák
A logikai függvények kétféle szabályos alakjának megfelelıen Veitch kétféle táblát vezetett be. A minterm táblát a
diszjunktív szabályos függvények számára és a maxterm táblát a konjunktív szabályos függvények számára. A független
változók logikai értékeit a tábla kontúrja mentén húzott vonallal tüntetjük fel, és a cellákba beírjuk az ábrázolt term
sorszámát.
8
28.A 28.A
28.A Villamos gépek – Transzformátorok
Csoportosítsa a villamos gépeket!

Ismertesse a transzformátor felépítését, mőködését és fajtáit, s rajzolja fel rajzjelét!
Hasonlítsa össze az ideális és a valóságos transzformátorokat!
Ismertesse a transzformátorok veszteségeit, szórását és hatásfokát!
Mutassa be a transzformátor veszteségeinek okait és a csökkentésére szolgáló
megoldásokat!
Értelmezze a transzformátorok feszültség-, áram- és impedancia-áttételeit!
Mutassa be a transzformátorok legfontosabb mőszaki jellemzıit és azok méréssel
történı meghatározásait!
A villamos gépek felosztása
A gépeknek nevezzük azokat a szerkezeteket, amelyek energia felhasználása árán munkát végeznek, vagy a felhasznált
energiát más jellegő energiává alakítják át.
A villamos gépek rendszerezése többféle módon történhet. Itt az energia átalakítása és az áramnem szerinti
rendszerezéssel foglalkozunk.
Az energia átalakítása szerint megkülönböztetünk generátorokat, motorokat és átalakítókat.
Generátorok
Generátorokkal termeljük a villamos energiát, amely az erımővekben történik. Mechanikai energiát alakítanak át
villamos energiává. Hajtásuk gız-, gáz- vagy vízturbinával, belsıégéső motorral történhet.
Motorok
A motorokkal a villamos energiát mechanikai energiává alakítjuk át. A motorok munkagépeket hajtanak. A generátorok
és a motorok a mozgási elektromágneses indukció és a mágneses térben fellépı elektrodinamikai erık alapján
mőködnek. Általában szerkezeti kialakítás szempontjából nem különböznek egymástól: ugyanolyan szerkezető gép lehet
generátor vagy motor.
Átalakítók
Az átalakítók a villamos energiát más jellemzıkkel rendelkezı villamos energiává alakítják át. Megváltoztatják pl. a
feszültséget, a frekvenciát, az áramnemet stb. Vannak álló és forgó átalakítók. Az álló átalakítók a nyugalmi
elektromágneses indukció (transzformátor), vagy a villamos szelephatás (pl. egyenirányító) alapján mőködhetnek. A
forgó átalakítók a mozgási elektromágneses indukció alapján mőködnek (pl. motor-generátorgép csoport).
Az átalakítók is gyakran képesek a villamos energia mindkét irányú átalakítására. A transzformátor pl. nemcsak a
feszültség csökkentésére, hanem növelésére is alkalmas; vannak egyenirányítók, amelyek képesek váltóirányításra is.
Áramnem szerint a villamos gép váltakozó áramú vagy egyenáramú. Természetesen ezek lehetnek generátorok és
motorok vagy átalakítók.
Vannak un. univerzális gépek is, ezek egyen- és váltakozó áramra egyaránt alkalmasak.
A váltakozó áramú gépek

A váltakozó áramú gépek tovább csoportosíthatóak álló és forgó gépekre. Álló váltakozó áramú gép a transzformátor.
Forgó váltakozó áramú gép a szinkron és aszinkron gépek. A szinkron gépek fordulatszáma állandó, az aszinkron gépek
a szinkron fordulatszámtól kisebb fordulatszámmal forognak, és lehetnek indukciós vagy kommutátoros gépek. Az
indukciós gép forgórészébe az áramot nem vezetjük be kívülrıl, az a forgórészben indukált feszültség hatására folyik.
Ide tartozik a kalickás (vagy rövidre zárt), a csúszógyőrős (vagy tekercselt) forgórésző és a lineáris motor is. A
kommutátoros váltakozó áramú gépek forgórészébe a kommutátoron keresztül vezetjük be az áramot. A váltakozó
áramú gépek az elızı csoportosításon kívül lehetnek egy- és háromfázisúak. Az egyenáramú gépek rendszerezésével az
egyenáramú gépek ismertetésénél találkozunk.
A transzformátor felépítése, mőködése és fajtái
A transzformátor felépítése
A transzformátor vastestbıl és tekercsekbıl áll. Ehhez járulnak még a hőtésre szolgáló szerkezeti részek és más külsı
szerelvények.
1
28.A 28.A
A vastest
A váltakozó áramú fluxust mennél kisebb veszteséggel kell vezetnie, ezért szilíciummal ötvözött lemezekbıl készül. Az
egyfázisú transzformátorok vasteste lehet láncszem, mag vagy köpeny típusú. A láncszem típusú vasmag és a tekercsek
úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint egy lánc két szeme.
A mag típusú vasmag két oszlopára fele-fele arányban osztják el a primer és szekunder tekercseket.
A köpeny típusnál a két járom úgy veszi körül az oszlopon elhelyezkedı tekercseket, mint a köpeny.
Az egyfázisú transzformátorok vasmagtípusai a következı ábrán láthatóak.
A háromfázisú transzformátorok mag, köpeny vagy ötoszlopos típusúak. Három fázis esetén leggyakrabban mag típust
alkalmaznak.
Köpeny típus esetén a három fázis fluxusai egymástól függetlenül alakulnak ki, hasonlóan, mint három egyfázisú
transzformátorban.
Az ötoszlopos típus elnevezés helytelen, mert csak három oszlopon van tekercs, a másik kettı tulajdonképpen járom. Ezt
a típust nagy teljesítmény esetén alkalmazzák, mert az alacsonyabb járom miatt alacsonyabb transzformátorok
készíthetıek. A háromfázisú feszültségváltók is készülhetnek öt oszlopos kivitelben. Az 1. és 5. oszlopon jelzıtekercseket
helyeznek el.
A lemezelés az indukcióvonalak mentén történik, hogy a mágneses ellenállás mennél kisebb legyen. A vasmaggyártás
hagyományos anyaga a 3-4,5 %-os szilícium tartalmú melegen hengerelt lemez. A lemezek egyik oldalát szigetelik.
Egyfázisú vasmagtípusok Háromfázisú vasmagtípusok
A tekercsek
2
Anyaguk réz vagy alumínium. A huzalkeresztmetszet 5 mm -ig kör, felette téglalap. A huzalok szigetelése lehet
zománclakk, rácsévélt papírszalag és ez esetleg rögzíthetı pamuttal fonva vagy szıve.
A tekercselés elrendezése lehet hengeres vagy tárcsás. A legegyszerőbb hengeres tekercs az egy vagy több rétegő
spirális.
A transzformátor hőtése
1 MVA teljesítményig és 6000 V feszültségig levegıhőtéső, úgynevezett száraz transzformátorokat lehet készíteni.
Ezeknél a tekercsek és a vasmag körül szabadon áramlik a levegı. Alkalmazhatnak mesterséges hőtést, ilyenkor
ventilátorral segítik elı a levegı áramlását. Nagyobb teljesítmények esetén olyan sok hı keletkezik, hogy azt már
levegıvel elszállítani nem lehet, ilyenkor alkalmazzák az olajhőtést. Erre látunk példát a következı ábrán.
Olajhőtéső transzformátor
2
28.A 28.A
A transzformátor rajzjele
Ha a transzformátor egyfázisú, akkor a nagyobb feszültségő oldal ( többnyire primer) jelölése: E, F, a szekunder oldal
jelölése e,f.
Egyfázisú transzformátor Háromfázisú transzformátor
Ha a transzformátor háromfázisú, akkor a primer tekercsek jelölése: A, B, C, a szekunder tekercsek jelölése a, b, c.
A transzformátor mőködési elve

A transzformátor jól mágnesezhetı anyagból készült lemezelt, zárt vasmagból és tekercsekbıl áll. A vasmagnak az a
része, amelyen a tekercsek vannak, az oszlop, a többi részének az elnevezése: járom. Egy ilyen transzformátor látható a
következı ábrán.
Transzformátor vasmag primer és szekunder tekerccsel
Az N1 menetszámú primer tekercs a hálózatból teljesítményt vesz fel, az N2 menetszámú szekunder tekercs
teljesítményt szolgáltat. A két tekercs felcserélhetı, ezért sok esetben a tekercseket feszültségeik szerint különböztetjük
meg: beszélünk nagyobb és kisebb feszültségő tekercsrıl.
A transzformátor üresjárása
Kapcsoljunk a primer tekercsre f frekvenciájú U1 feszültséget és a szekunder tekercset hagyjuk nyitottan. Az U1
feszültség hatására Ig gerjesztı áram folyik a primer tekercsben. Ennek a gerjesztése a vasmagban szinuszosan
váltakozó fluxust létesít, maximális értéke ϕm. Ez a fluxus a primer tekercsben:
U i1 = 4,44 ⋅ N 1 ⋅ ϕ m ⋅ f
a szekunder tekercsben pedig :
U i 2 = 4,44 ⋅ N 2 ⋅ ϕ m ⋅ f
feszültséget indukál.
Az indukált feszültségek arányosak a menetszámokkal. A két indukált feszültség hányadosát menetszám-, vagy
feszültségáttételnek szokás nevezni. Jele: a.
U i1 N 1
a= =
U i2 N 2
3
28.A 28.A
A fluxust nem csak a vas vezeti, hanem kismértékben a levegı is. A fluxusnak a vasmagon, tehát mindkét tekercsen át
záródó része a fıfluxus (Φ) , csak a primer tekercs körül záródó része a primer szórt fluxus (Φs1). Ha a szekunder
tekercset nem terheljük, nem kapcsolunk rá fogyasztót, akkor üresjárásról beszélünk.
A transzformátor üresjárása
A transzformátor terhelése
Kapcsoljunk a szekunder tekercsre fogyasztót, például egy ohmos ellenállást, azaz terheljük a transzformátort. Ezt
terhelési állapotnak nevezzük, melyet a következı ábrán láthatjuk.
A fogyasztón az Ui2 feszültség I2 áramot hajt át. A szekunder áram gerjesztése a fıfluxust megváltoztatja. A
megváltozott fıfluxus miatt megváltozik a primer indukált feszültség is. A primer tekercsre kapcsolt és a benne indukált
feszültség különbség a primer tekercs áramát I1- re változtatja, tehát a primer gerjesztés is megnövekszik. Ez a
megnövekedett gerjesztés a fluxust közel az eredeti értékre állítja vissza és ezáltal az Ui1 is alig változik. Ha tehát a
transzformátort fogyasztóval terheljük, akkor nemcsak a szekunder tekercsekben indul meg áram, hanem megváltozik a
primer áram is, úgy, hogy a fıfluxus és az indukált feszültség közel állandó marad.
A transzformátor terhelése
A gerjesztés egyensúlyának törvénye

A terhelt transzformátorban tehát két gerjesztés van: a primer és a szekunder. A két gerjesztés együtt ≈ ugyanazt a Φ
fluxust hozza létre, mint üresjárásban az Ig·N1 gerjesztés. A két gerjesztés ellentétes irányú. Különbségük ugyanakkora
kell legyen, mint az üresjárási gerjesztés:
I 1 ⋅ N1 − I 2 ⋅ N 2 = I g ⋅ N1
Ez a gerjesztés egyensúlyának törvénye.
Az üresjárási gerjesztı áramot gyakran elhanyagoljuk, nullának vesszük, hiszen a névleges áramhoz képest kis értékő,
ilyenkor ideális transzformátorról beszélünk, ezért
4
28.A 28.A
I1 ⋅ N1 − I 2 ⋅ N 2 ≈ 0
Ezen összefüggésbıl
I1 N 2 1
≈ =
I 2 N1 a
A transzformátorban tehát az áramerısségek a menetszámokkal fordítottan arányosak.
A terhelt transzformátorban már nem csak a primer áram hoz létre szórt fluxust, hanem a szekunder is, amely csak a
szekunder tekercs körül záródik.
Rövidzárási állapot
Ha a transzformátort névleges feszültséggel tápláljuk meg és a szekunder tekercsét gyakorlatilag ellenállásmentes
vezetıvel összekötjük, akkor zárlatról beszélünk. Ez egy üzemszerő állapot, s ilyenkor valamilyen hiba lépett fel. Igen
nagy áramerısség alakul ki mind a két tekercsrendszerben.
A rövidzárási állapot nem egy üzemi állapot, hanem a transzformátor jellemzıinek mérésekor mi állítjuk elı. Ilyenkor a
szekunder tekercseket rövidre zárjuk, és akkora feszültséggel tápláljuk meg, hogy a tekercseiken éppen a névleges áram
folyjék keresztül. Ez az állapot, alkalmas a transzformátor vasveszteségeinek a meghatározására.
Az a feszültség, melynél ilyen esetben a névleges áram folyik: a névleges rövidzárási feszültség.
A rövidzárási állapot jellemzésére szoktak alkalmazni egy mennyiséget, amelyet dropnak neveznek. A drop az a szám,
amely megmutatja, hogy a névleges rövidzárási feszültség hány százaléka a névleges feszültségnek. A jele: ε.
U zn1
ε= ⋅ 100%
U n1
A transzformátorok százalékban megadott névleges rövidzárási feszültsége: 4,5….12 %.( A nagyobb érték a nagy
transzformátoroknál szokásos felsı határt jelenti.)
A transzformátorok fajtái
Már az elıbbiekben volt szó arról, hogy a transzformátorok lehetnek egy és háromfázisú kivitelőek.
Ha a transzformátor háromfázisú, akkor mindkét tekercsrendszere lehet csillag és delta ( háromszög) kapcsolású. Ettıl
függıen a transzformátorok viselkedése igen eltérı lehet. Így különbözı kapcsolási csoportok értelmezhetıek.
Takarékkapcsolású transzformátor
• Takarékkapcsolású transzformátor: gyakran használt elnevezése booster (ejtsd: buszter), de szerkezetére
legjellemzıbb az egytekercseléső transzformátor elnevezés. A takarékkapcsolású transzformátor olcsósága ellenére
jelentıs hátránnyal is rendelkezik, így alkalmazhatósága korlátozott. Meghibásodás esetén (pl. szakadás az s helyen) a
teljes nagyobb feszültség megjelenhet a kisebb feszültségő oldalon, kapcsokon. Ezért, ha a transzformátorral a
feszültséget életvédelmi szempontból kell csökkenteni, akkor nem alkalmazható.
Háromfázisú takarékkapcsolású
Az egyfázisú takarékkapcsolású transzformátor transzformátor
Ívhegesztı transzformátor
• Ívhegesztı transzformátor: primer tekercsét hálózati feszültségre kapcsoljuk, szekunder tekercsének egyik kivezetése
a hegesztıpálcára, másik kivezetését földeljük. Velük szembeni követelmény, hogy üresjárásban szolgáltassa az ív
begyújtásához szükséges feszültséget, meghibásodás nélkül rövidre zárható legyen és terheléskor csak akkora legyen a
5
28.A 28.A
feszültsége, amekkora az ív fenntartásához szükséges. A következı ábrákon láthatóak a hegesztı transzformátor

szerkezete és az ív jelleggörbék.
3/6 fázisú transzformátorok

• 3/6 fázisú transzformátorok: az egyenirányítók készülhetnek 6 fázisú táplálásra is, és ezekhez kell olyan
transzformátor, amely elıállítja a 6 fázist. Lehetnek csillag/csillag és háromszög/csillag kapcsolásúak is.
Mérıtranszformátorok
• Mérıtranszformátorok: ezen eszközöket attól függıen, hogy feszültséget, vagy áramot szeretnénk mérni velük,
feszültség-, illetve áramváltónak nevezzük. A feszültségváltó egy üresjárásban mőködı transzformátor, melynek
szekunder tekercsét csak egy nagy ellenállású voltmérı-, wattmérı feszültségtekercse terheli. A közvetlenül nem
mérhetı nagy feszültséget szabványos 100 vagy 110 V-ra csökkenti le. Az áramváltó egy rövidzárási állapotban mőködı
transzformátor, melynek szekunder tekercsét az ampermérı vagy a wattmérı áramtekercse zárja rövidre. Névleges
szekunder rövidzárási áramuk 1 ill. 5 A lehet.
A transzformátorok veszteségei
Minden gépben, tehát a villamos gépekben is keletkeznek veszteségek, így a transzformátorban is. Ezek miatt a gép
hasznosított, leadott teljesítménye Ph mindig kisebb a bevezetett, felvett Pb teljesítménynél.
A tekercsveszteség
A TEKERCSVESZTESÉG a gép tekercsrendszerén jön létre:
Pt = I 2 ⋅ R
ha R ellenállású tekercsen I áramerısség folyik. Ha a gépben több tekercs van, akkor ki kell számítani mindegyik
tekercsen a tekercsveszteségeket, és összegezni kell. Szokás ezt a veszteséget rézveszteségnek is nevezni.
Járulékos tekercsveszteség
JÁRULÉKOS TEKERCSVESZTESÉG akkor jön létre, ha a tekercs vezetıiben váltakozó áram folyik, amelyet a következı
ábra mutat.
Ez a vezetı belsejében és a vezetı körül váltakozó mágneses teret létesít, amelynek indukcióvonalai periódusonként
kétszer irányt változtatnak. A vezetı belsejét több indukcióvonal veszi körül, mint a széleket, ezért a vezetı belsejében
nagyobb az önindukciós feszültség s Lenz törvénye értelmében ez ott jobban akadályozza az áram folyását, mint a
széleken. Ez azt jelenti, hogy vezetı belsejének nagyobb az induktív reaktanciája, az áram a vezetı belsejébıl a felület
felé szorul: a széleken nagyobb az áramsőrőség, mint középen. Olyan a helyzet, mintha az áram nem folyna a vezetı
2
teljes A keresztmetszetén, tehát mintha a vezetı ellenállás megnövekedne. Az I · R összefüggés értelmében ez
veszteségnövekedést jelent.
A járulékos tekercsveszteség fıleg akkor számottevı, ha a négyszög keresztmetszető vezetı nagyobbik mérete a 10
mm-t meghaladja és a frekvencia több, mint 50 Hz.
Járulékos tekercsveszteség
Vasveszteség
A vasat úgy tekinthetjük, hogy az elemi mágnesekbıl vagy elemi köráramokból áll. Ezek tengelyei igyekeznek beállni az
indukcióvonalak irányába. A váltakozó indukcióvonalak irányának követése belsı súrlódással jár, ez hıt fejleszt. Ezt
nevezzük átmágnesezési vagy hiszterézisveszteségnek Ph . Arányos a vas súlyával, a frekvenciával, a mágneses indukció
maximumának négyzetével és függ a vas minıségétıl.
6
28.A 28.A
A hiszterézisveszteség szilíciumötvözéssel csökkenthetı.

A váltakozó mágneses indukció nem csak a tekercsek vezetıiben, hanem a vastestben is indukál feszültséget és ez a
vastestben – mint egy rövidzárt menetben – áramot indít, mely hıt fejleszt. Ezt a veszteséget örvényáramveszteségnek
nevezzük.
Tömör vastest metszete látható a következı ábrán, ahol megrajzoltuk az indukcióvonalakat és az Iö örvényáramot.
Az örvényáramveszteség egyenesen arányos a vas ellenállásával. Tömör vas esetén az örvényáramveszteség nagy, mert
bár a nagy keresztmetszet miatt kicsi a vas ellenállása, de éppen ezért nagy az áram és a tanult összefüggésben az
áram a második hatványon szerepel. Az örvényáramveszteség csökkentése a vas lemezelésével és szilíciumötvözéssel
történik. A lemezeket egymástól vékony lakk réteggel szigetelhetjük.
Örvényáramok Az örvényáram veszteség
A transzformátorok hatásfoka
A transzformátor hasznosított teljesítménye a szekunder oldalon leadott teljesítmény. Egyfázisú transzformátor esetén:
Ph = U 2 ⋅ I 2 ⋅ cos ϕ
A bevezetett, azaz a primer oldalon felvett teljesítményt a hasznosított teljesítménybıl, a vasveszteségbıl és a
tekercsveszteségbıl számíthatjuk ki:
Pb = P1 = P2 + Pv + Pt
A hatásfok:
Ph P2
η= =
Pb P1
A vasveszteség a terheléstıl függetlenül állandó, a tekercsveszteség a mindenkori terheléstıl függ.
Gyakran elıfordul, hogy az üresen járó, vagy hosszú ideig kis terheléssel üzemelı transzformátoroknál követelmény,
hogy a hatásfokuk kis terhelésnél legyen nagy. Ezeket úgy kell méretezni, hogy a vas és a tekercsveszteségük kis
áramnál legyen egyenlı. A kis vasveszteség a szokásosnál nagyobb vaskeresztmetszettel, vagy hidegen hengerelt
kisveszteségő lemezanyaggal érhetı el. Az állandóan jól kihasznált, azaz állandóan a névleges terhelés közelében
üzemelı transzformátoroknál követelmény, hogy hatásfokuk a névleges terhelés környékén legyen nagy. Ez közel
azonos vas és tekercsveszteséggel érhetı el, bár ez nem mindig tartható, ezért megelégednek
Pt
= 2...2,5 értékkel.
Pv
A következı ábrán látható az áram függvényében a veszteség hogyan változik.
A transzformátor vas- és tekercsvesztesége, valamint hatásfoka a terhelı áram függvényében

A transzformátorok hatásfoka függ a teljesítménytényezıtıl is. Ha a cosφ romlik, tehát csökken, akkor a hatásfok is
rosszabb lesz.
A transzformátor vas- és tekercsvesztesége, hatásfoka
7
28.A 28.A
A transzformátor feszültség-, áram- és impedancia-áttételei
Feszültségáttétel:
A primer tekercsre rákapcsolt feszültség hatására kis értékő,
U1
I1 =
ωL1
nagyságú áram folyik. Ennek gerjesztett fluxusa mindkét tekercsben feszültséget indukál.
∆φ ∆φ U 1 N1
U 1 = N1 ⋅ ; U2 = N2 ⋅ és a= =
∆t ∆t U2 N2
A feszültségáttétel az áttétellel egyenlı
Áramáttétel:
I1 U 1
Mivel U 1 ⋅ I1 = U 2 ⋅ I 2 = 1 =
I2 U2 a
Az áramáttétel az áttétel reciprokával egyenlı.
Ellenállás-áttétel:
U1 a ⋅ U 2 U 2 2
R1 = = = ⋅ a = R2 ⋅ a 2 R1 = R2 ⋅ a 2
I1 I 2 I2
a
R1
= a2 tehát, az ellenállás-áttétel az áttétel négyzetével egyenlı.
R2
A háromfázisú transzformátor mérése
A háromfázisú transzformátor üresjárási mérési célja

A transzformátor üres járási mérésének célja az üres járási áramának és a terheléstıl független veszteségének, a
vasveszteségének a meghatározása. A mérés során megállapítható még, az üres járási teljesítménytényezı, az üres
járási áram hatásos és meddı összetevıi, valamint a transzformátor meddı teljesítmény-igénye is.
Mérni kell a feszültséget, a transzformátor áramát és a teljesítményfelvételét; háromfázisú transzformátor esetében

mindhárom vonali feszültséget, mindhárom áramot és a teljesítményfelvételt két vagy három wattmérıs kapcsolásban.
8
28.A 28.A
A háromfázisú transzformátor mérése egyfázison
A háromfázisú transzformátor mérése háromfázison
A háromfázisú transzformátor üresjárási mérési folyamata

A méréshez szimmetrikus névleges feszültségre van szükség. Mivel ez a feszültség nem mindig áll rendelkezésre, ezért a
feszültséget kb. öt lépésben állítjuk be 80 és 105% között úgy, hogy az egyik beállított érték a névlegeshez közel
legyen. A mért értékeket koordináta rendszerben ábrázoljuk, a pontokat összekötve görbéket kapunk, amelybıl
leolvasható a névleges feszültséghez tartozó üres járási áram és a teljesítmény értéke.
A mérést végezhetjük a kis és a nagyfeszültségő oldalon is. Bármelyik feszültségő oldalon végezzük a mérést, az üres
járási teljesítmény ugyanakkora, az üres járási áram viszont a feszültséggel fordítottan arányos.
A teljesítmény és az áram változásai
9
28.A 28.A
A háromfázisú transzformátor üresjárási mérés jellemzıinek számítása

• Összeállítjuk a háromfázisú transzformátor mérési kapcsolását háromwattmérıs módszerrel.
• Öt lépésben növeljük a feszültséget, úgy hogy a tartományba essék a névleges érték.
• Képezzük a három vonali feszültség számtani középértékét: U1
• Meghatározzuk a három vonali áram számtani középértékét: I0
• Elıállítjuk a háromfázisú hatásos teljesítményfelvétel értékét: P0 = P1+P2+P3
A háromfázisú transzformátor üresjárási mérésének kiértékelése

Minden mérési pontban a kiszámolt értékeket ábrázoljuk, és meghatározzuk a névleges feszültséghez tartozó áram és
teljesítmény értékeket.
A háromfázisú transzformátor üresjárási mérés veszteségei

A névleges feszültség, valamint a névleges feszültséghez tartozó üresjárási áram és veszteség alapján kiszámítható a
cosφ, az I0 hatásos és meddı összetevıje, valamint a Q0 üresjárási meddı teljesítmény.
A mérési táblázat:
P0
cos ϕ 0 =
3 ⋅ U 1n ⋅ I 0 sin ϕ 0 = 1 − cos 2 ϕ 0
;
I v = I 0 ⋅ cos ϕ 0 ; I m = I 0 ⋅ sin ϕ 0
Q0 = 3 ⋅ U 1n ⋅ I m
Pontosabban meghatározható a vasveszteség, ha az üresjárási veszteségbıl levonjuk a Pt0 üresjárási
tekercsveszteséget. Ehhez ismerni kell a tekercselés Rf fázisonkénti ellenállását, amely egyenáramú méréssel
határozható meg. Ennek alapján :
Pt = 3 ⋅ I 02t ⋅ R f
Ebben az összefüggésben az I0f a fázistekercsben folyó üresjárási áram.
Csillagkapcsolásban az I0f = I0
A vasveszteség: Pv = P0−Pt0
A háromfázisú transzformátor rövidzárási mérés célja

A rövidre zárási mérés célja a transzformátor rövidre zárási feszültségének, rövidre zárási veszteségének, a névleges
áramhoz tartozó tekercsveszteségének és a járulékos veszteségeinek a meghatározása. Megállapítható még e mérés
során a rövidre zárási teljesítménytényezı, a transzformátor rövidre zárási impedanciája, valamint a rövidre zárási
impedancia hatásos és meddı összetevıje.
A háromfázisú transzformátor rövidzárási mérési folyamata

A transzformátor egyik tekercsrendszerét ha rövidre zárjuk és másik tekercsrendszerére akkora feszültséget kapcsolunk,
hogy a tekercsekben a névleges áram folyjék, akkor rövidre zárási állapotról beszélünk. Ez a feszültség a transzformátor
névleges rövidre zárási feszültsége Uz . Ilyenkor a felvett teljesítmény Pz jó közelítéssel a transzformátor névleges
terheléshez tartozó tekercsvesztesége. Mivel a feszültség a névleges érték 5-10%-a, és az áram a névleges terhelıáram,
a vasveszteség elhanyagolható, és a felvett teljesítmény a tekercsveszteséget adja.
A mérés során a kisebb feszültségő oldalt célszerő rövidre zárni, és a nagyobb feszültségő oldalon mérni, mert így a
feszültség is mérhetıbb és az áram sem lesz túl nagy értékő.
A tekercsek ellenállásait P egyenáramú módszerrel mérhetjük meg. A névleges áramhoz tartozó tekercsveszteség:
Pt = 3 ⋅ I n2 ⋅ R
A rövidre zárási teljesítménybıl és a tekercsveszteségbıl meghatározható a rövidzárási járulékos veszteség:
Pj = Pz − Pt
A transzformátor rövidzárási teljesítménytényezıje:
Pz
cos ϕ z =
3 ⋅U z ⋅ I n
10
28.B 28.B
Értelmezze a logikai függvények mintermes és maxtermes szabályos (kanonikus)

alakjait!
Mutassa be a logikai függvények algebrai és grafikus (Veitch-Karnough táblás)
egyszerősítésének lépéseit, szabályait!
Mutassa be a szabályos alakok közötti átalakítást és a függvények szabályos alakra
hozását!
Alapvetı fogalmak és jelölésük

A logikai függvények szabályos alakjának ismeretéhez a következı alapvetı fogalmakat és jelölésüket kell
megismerni:
• Term
• Minterm
• Maxterm
n
A minterm jelölése: mi , ahol
• m a mintermet jelenti,
• i a minterm sorszáma, vagyis indexszáma.
A maxterm jelölése: M in , ahol
• M a maxtermet jelenti,
• i a maxterm sorszáma, vagyis indexszáma.
Diszjunktív szabályos alak

Diszjunktív szabályos alak olyan logikai függvény, amely mintermek VAGY kapcsolatából áll.
Diszjunktív szabályos alak megadási módjai

Például:
F 4 = A⋅ B⋅C ⋅ D + A⋅ B ⋅C ⋅ D + A⋅ B ⋅C ⋅ D + A⋅ B ⋅C ⋅ D
F 4 = m15
4 4
+ m14 + m84 + m14
Konjunktív szabályos alak
Konjunktív szabályos alak olyan logikai függvény, amely maxtermek ÉS kapcsolatából áll.
Konjunktív szabályos alak megadási módjai

Például:
( )(
F 4 = (A + B + C + D) ⋅ A + B + C + D ⋅ A + B + C + D )
4 4
F = M 15 ⋅ M 64 ⋅ M 34
Logikai függvények hátránya

Az algebrai alakban megadott logikai függvények hátránya, egy függvényt több egymással ekvivalens módon is
felírhatunk. Ezt a hátrányt azért kell kiküszöbölni, hogy két egyforma feladatot mindig felismerjünk, ne kelljen többször
is egyszerősíteni és megoldani.
Term: a független változók azon csoportja, amelyeket azonos logikai kapcsolatra jellemzı szimbólummal kapcsolunk.
Grafikus egyszerősítı módszerek

Az egyszerősítendı logikai függvényt az igazságtáblázatnak megfelelıen négyzetekbıl (cellákból) álló táblázatokban
ábrázoljuk, ahol egy cella egy bemeneti kombinációnak felel meg. A cellák száma ezért egy n változós táblázatnál 2n.
Minden cella egy szabályos termet képvisel. A cellákat úgy helyezték el egymás mellett, hogy a szomszédos celláknak
megfelelı termek egy és csakis egy változó logikai értékében különböznek egymástól.
1
28.B 28.B
Logikai függvények egyszerősítése

A logikai függvényeket egyszerősítı eljárások célja lehet az alkatrészek illetve utasítások megtakarítása, vagy
kedvezıbb áramköri viselkedés elérése. Egy logikai függvény algebrai alakját minimál alaknak nevezzük, ha azonos
átalakításokkal nem hozható kevesebb változót tartalmazó alakra. A minimalizálás lehetséges módszerei: az algebrai, a
grafikus és a numerikus egyszerősítés. A grafikus és a numerikus egyszerősítés alkalmazásával a megfelelı szabályok
szerint elvégzett lépések után biztosan a függvény legegyszerőbb alakját kapjuk meg.
Karnaugh Veitch
Egyszerősítı eljárások
A logikai függvényeket egyszerősítı eljárások célja lehet az alkatrészek (érintkezık, diódák, tranzisztorok, integrált
áramkörök) illetve utasítások (memóriakapacitás) megtakarítása.
Boole-algebrai egyszerősítés
A legegyszerőbb egyszerősítési mód: a Boole-algebra szabályainak ismételt alkalmazásán alapul. Ennek a módszernek
azonban több hátránya is van:
• Bonyolultabb függvények esetén az egyszerősítés körülményes.

• Nem biztos, hogy ezzel a módszerrel a legegyszerőbb megoldáshoz jutunk.
Ezeket a hátrányokat a szisztematikus egyszerősítési eljárások küszöbölik ki.
Szisztematikus (módszeres) egyszerősítési eljárások

A szisztematikus (módszeres) egyszerősítési eljárások elınye a Boole-algebrai egyszerősítéssel szemben, hogy az
egyszerősítést mechanikussá teszik. Alkalmazásukkal a megfelelı szabályok szerint elvégzett lépések után biztosan a
függvény legegyszerőbb alakját kapjuk meg.
A szisztematikus egyszerősítési eljárások elve a logikai algebra két összefüggésének sorozatos felhasználása.
Grafikus egyszerősítı módszerek
Veitch és Karnaugh dolgozott ki grafikus egyszerősítı módszereket, amelyek négy változóig igen egyszerően
alkalmazhatók. Öt és hat változónál ritkán, hat változó felett nem célszerő használni.
A grafikus egyszerősítı módszerek alkalmazhatósága

Veitch és Karnaugh dolgozott ki grafikus egyszerősítı módszereket, amelyek négy változóig igen egyszerően
alkalmazhatók. Öt és hat változónál ritkán, hat változó felett nem célszerő használni.
Alapfogalmak: cella, cellák száma, szomszédos cellák

Az egyszerősítendı logikai függvényt az igazságtáblázatnak megfelelıen négyzetekbıl (cellákból) álló
táblázatokban ábrázoljuk, ahol egy cella egy bemeneti kombinációnak felel meg. A cellák száma ezért egy n változós
táblázatnál 2n. Minden cella egy szabályos termet képvisel. A cellákat úgy helyezték el egymás mellett, hogy a
szomszédos celláknak megfelelı termek egy és csakis egy változó logikai értékében különböznek egymástól.
A Veitch-tábla
A Karnaugh-tábla
A Veitch-táblában a cellák és a termek kapcsolatát a
A Karnaugh-táblában a cellák és a termek kapcsolatát termekbıl képzett bináris szám decimális értékével és az
a diagram oszlopainak és sorainak bináris kódolásával egyes változók igaz értékéhez tartozó oszlopok és sorok
adjuk meg. megjelölésével (ezt súlyozásnak nevezzük) adjuk meg.
Szabályos logikai függvény ábrázolása a Karnaugh-táblában

Egy szabályos logikai függvény a Karnaugh-táblában úgy ábrázolható, hogy azokba a cellákba írunk 1 et, amelyek
a függvényben levı termeket képviselik. A Karnaugh-tábla univerzálisnak tekinthetı, mert a mintermek és a maxtermek
ábrázolására is ugyanaz a tábla használható.
2
28.B 28.B
Az egyszerősítés menete
A grafikus függvény-egyszerősítés (tömbösítés) azon alapul, hogy az egy változó logikai értékében különbözı szabályos
termek párosával összevonhatók.
A logikai függvény Karnaugh-táblája
Tömb
A grafikus függvény-egyszerősítés (tömbösítés) azon alapul, hogy az egy változó logikai értékében különbözı
szabályos termek párosával összevonhatók. Ezeket az összevont szabályos termeket tömbnek nevezzük.
Tömbök létrehozásának feltételei

Azokat a cellákat kell megkeresni és összekapcsolni, amelyek az összevonható termeket jelképezik. Párosával
összekapcsolhatók tehát egymással azok a termek, amelyekre teljesül a geometriai és a logikai szomszédosság
feltétele:
• az egymás melletti 1-et tartalmazó cellák és

• a sorok és oszlopok szélein levı 1-et tartalmazó cellák.
A geometriai szomszédosság azt jelenti, hogy a termek egymás mellett helyezkednek el. Vegyük azonban azt is
figyelembe, hogy a diagramok cellái az ellenkezı oldal celláival is szomszédosak (mintha képzeletben összehajtanánk).
A logikai szomszédosság jelenti azt, hogy a termek egy és csakis egy változó logikai értékében különböznek
egymástól.
Tömbök létrehozása
A tömbösítés során maximális számú 1-et tartalmazó tömbök kialakítására kell törekedni. A kialakított tömbben levı
1-esek számának kettı egész számú többszörösének kell lennie (pl. 1, 2, 4, 8, 16, …).
A legnagyobb tömbök létrehozásakor a függvény primimplikánsait keressük meg. Az F függvény primimplikánsának
nevezzük azokat a tömböket, amelyeket az F függvény még tartalmaz, de bármely változóját elhagyva a függvény már
nem tartalmazza.
A szükséges primimplikánsok kiválasztása: egy már tömbösített cellát új tömb képzésénél akkor lehet felhasználni, ha az
új tömb még nem tömbösített termet is tartalmaz.
A primimplikánsok meghatározása, azaz a tömbök leolvasása úgy történik, hogy a termekben csak azokat a változókat
írjuk le (igaz vagy tagadott formában), amelyekben a tömb megegyezik.
Kövessük végig egy logikai függvény egyszerősítését az egyszerősítés szabályainak alkalmazásával!
A logikai függvény ábrázolása és

Tömbök létrehozása egyszerősítése Veitch-tábla felhasználásával
A logikai függvények egyszerősítése a Veitch-táblában

A logikai függvények egyszerősítéséhez szükséges tömbök képzése a Veitch-táblában ugyanúgy történik, mint a
Karnaugh-tábla esetében.
3
28.B 28.B
A logikai függvények egyszerősítése a Karnaugh-táblában

A két grafikus egyszerősítési eljárás tehát csak jelölésmódban tér el. Az algebrai alakban megadott logikai
függvények esetén a Karnaugh-tábla, míg a sorszámos alakban adott függvények esetén a Veitch tábla használata
célszerő.
Logikai függvények egyszerősítése numerikus módszerrel

A logikai függvények egyszerősítésére maximálisan négy független változóig célszerő a grafikus egyszerősítési
eljárásokat használni.
Quine-McCluskey eljárás
Négy változó felett már csak numerikusan célszerő az egyszerősítést elvégezni, amelyet Quine-McCluskey
eljárásnak is neveznek.
4
29.A 29.A
29.A Villamos gépek – Egyen- és váltakozó áramú generátorok
Ismertesse a forgó mágneses mezı fogalmát és jellemzıit!

Csoportosítsa a villamos forgógépeket és ismertesse jellemzıiket: a kommutátort, az
armatúrát, a kapocsfeszültséget, a fordulatszámot és a nyomatékot!
Hasonlítsa össze és rendszerezze a villamos forgógépeket!
Ismertesse az egyenáramú, az egy- és háromfázisú váltakozó áramú generátorok
felépítését, mőködését, jelleggörbéit, s mutassa be gyakorlati alkalmazásaikat!
A villamos gépekben indukált feszültség

A villamos gépekben a mozgási és a nyugalmi elektromágneses indukció útján indukálódik feszültség.
Ha a mágneses térben mozgó vezetı indukcióvonalakat metsz, akkor benne feszültség indukálódik. Ez a jelenség a
mozgási indukció. Ha l méter hatásos hosszúságú vezeték
(B ) = Vs2
m
mágneses indukciójú térben az indukcióvonalakra merılegesen
(v ) = m v
s
sebességgel mozog, akkor az indukált feszültség voltokban
Ui = B ⋅l ⋅ v
A mozgási indukció
A váltakozó feszültség elıállítása
A villamos gépekben váltakozó feszültség

Ha a tekercset n másodpercenkénti fordulatszámmal forgatjuk d átmérıjő kör pályán, akkor
v = d ⋅π ⋅ n
És a maximális feszültség
u im = 2 B ⋅ l ⋅ d ⋅ π ⋅ n
A legnagyobb fluxus:
Φm = B ⋅ A = B ⋅ l ⋅ d
1
29.A 29.A
Ebbıl következik, hogy:

u im = 2 ⋅ Φ m ⋅ π ⋅ n
Az indukált feszültség effektív értéke:
u im
U im = = 4,44 ⋅ Φ m ⋅ n
2
Általában a tekercs több menetbıl áll. Ha N a menetszám, akkor
U im = 4,44 ⋅ Φ m ⋅ n
Ha egy tekercsben a másodpercenkénti fordulatszám és az indukált feszültség frekvenciája megegyezik, f=n , akkor
U im = 4,44 ⋅ Φ m ⋅ n
Ha egy tekercsben változik a mágneses indukcióvonalak száma ( a mágneses fluxus), akkor a tekercsben feszültség
indukálódik. Ez a jelenség a nyugalmi elektromágneses indukció jelensége. Ha egy menetben Δt idı alatt
ΔΦ a fluxusváltozás, akkor az indukált feszültség voltokban:
∆Φ
Ui = .
∆t
A nyugalmi indukció
Ha egy tekercsben változik a mágneses indukcióvonalak száma (a mágneses fluxus), akkor a tekercsben feszültség
indukálódik. Ez a jelenség a nyugalmi elektromágneses indukció jelensége. Ha egy menetben ∆t idı alatt ∆Φ a
fluxusváltozás, akkor az indukált feszültség voltokban:
∆Φ
Ui = .
∆t
A villamos gépek nyomatékának meghatározása

A villamos forgógépek nyomatékát a mágneses mezı és az áramot vivı vezeték hozzák létre. A mágneses mezıt a
gép álló- vagy forgórésze létesítheti, az áramot vivı vezeték lehet a forgórészen vagy az állórészen.
A nyomaték keletkezése
A nyomaték
A forgógép állórésze B mágneses indukciójú homogén mágneses teret létesít. A forgórészen két l m hatásos
hosszúságú vezetı van. Az I A áramerısség a két vezetıben ellentétes irányban folyik. A vezetékekre ható erı
nagysága N- ban:
F = B ⋅ I ⋅l
A két erı erıpárt alkot, tehát nyomatékot létesít.
A gépek hajtó és terhelı nyomatékának viszonya

A forgógép állórésze B mágneses indukciójú homogén mágneses teret létesít. A forgórészen két l m hatásos
hosszúságú vezetı van. Az I A áramerısség a két vezetıben ellentétes irányban folyik. A vezetékekre ható erı
nagysága N- ban:
F = B ⋅ I ⋅l
A két erı erıpárt alkot, tehát nyomatékot létesít. Ha a két vezetı távolsága D méter, akkor a nyomaték Nm- ben:
M =F⋅D
A gép szögsebességét ωg -vel jelölve, a teljesítmény W-ban:
2
29.A 29.A
P = M ⋅ωg
A villamos forgógépek kifejthetnek hajtó nyomatékot Mh, de jelenthetnek terhelı nyomatékot Mt is. Ha a gép hajtó
nyomatékot fejt ki, akkor általában hat a tengelyére terhelı nyomaték is. Ha a villamos gép jelenti a terhelı
nyomatékot, akkor hajtó nyomatékkal kell a tengelyét forgatni. A gép tengelyére tehát mindig két ellentétes irányú
nyomaték hat, amelyet a következı ábra mutatja.
A hajtó és terhelı nyomaték ábrázolása
Munkapontok
Ha Mh = Mt, akkor a gép áll vagy állandó fordulatszámmal forog. Ha Mh > Mt, akkor a gép gyorsul, ha Mh < Mt,
akkor a gép nem indul meg, illetve ha már forog akkor a nagyobb terhelı nyomaték hatására lassul.
Ha a villamos gép forog és a hajtó nyomatéka megegyezik a terhelı nyomatékkal, akkor a gép állandó
fordulatszámmal forog. Azt a fordulatszámot, amely ilyenkor kialakul, munkaponti fordulatszámnak nevezzük. A hajtó és
a terhelı nyomaték görbék metszéspontja pedig a munkapont.
A következı ábrán láthatók a munkapontok kialakulásának lehetıségei.
A munkapontok kialakulása
Fordulatszám
Ha elemezzük a bal oldali ábrát, akkor látható, hogy ennek a munkapontja stabil ami azt jelenti, hogy a munkaponthoz
tartozó fordulatszámnál kisebb fordulatszámon Mh > Mt, tehát gyorsít, nagyobb fordulatszámon pedig Mh < Mt,
vagyis lassul a gép.
A középsı ábrán úgynevezett labilis munkapontot láthatunk. Labilis a munkapont, ha a munkaponti fordulatszámtól
kisebb fordulatszámon a gép hajtó nyomatéka kisebb mint a terhelı nyomaték. A gép fordulatszáma ilyenkor csökken
3
29.A 29.A
és a gép leáll, illetve a hajtó és a terhelı nyomaték viszonya olyan, hogy a munkaponti fordulatszám felett a gép hajtó
nyomatéka nagyobb mint a terhelı nyomaték, ami azt eredményezi, hogy a gép gyorsulni kezd, s ha nem védekezünk a
gép fordulatszáma minden határon túl nı, megszalad.
A jobboldali ábra azt mutatja be, hogy n = 0 fordulatszámon, azaz álló állapotban a terhelı nyomaték nagyobb mint a
hajtó nyomaték, a gép nem tud elindulni. Ha a terhelı nyomatékot Mt2 csökkentjük, akkor a gép megindul és az M
stabilis munkapontig felgyorsul.
Az egy- és háromfázisú váltakozó áramú generátorok felépítése, mőködése
Szinkron generátor
A szinkron gépek generátorként és motorként alkalmazhatóak. Szinkron generátorokkal történik az erımővekben a
villamos energia elıállítása. Teljesítményük néhány kVA-tıl több száz MVA-ig terjed. A szinkron gép elnevezése azt
jelenti, hogy csak a frekvencia és póluspárszám által meghatározott
60 ⋅ f
n0 =
p
szinkron fordulatszámon mőködhet. Ettıl a gép fordulatszáma csak rövid ideig tartó átmeneti állapotban térhet el. A
fordulatszám tartós eltérése a szinkrontól üzemzavart jelent.
A szinkron gépek felépítése

A szinkron generátor és a motor teljesen azonos szerkezető. Lemezelt állórészük hornyaiban egy- vagy többfázisú,
általában háromfázisú tekercselés van.
Forgórészük egyenárammal gerjesztett póluskerék. Tömör vagy lemezelt vasból készül. Lehet hengeres vagy kiálló
pólusú. Hengeres forgórész esetén a gerjesztı tekercseket hornyokban helyezik el.
Egy póluspárú hengeres Két póluspárú hengeres

forgórésző szinkron gép forgórésző szinkron gép Kiálló pólusú szinkron gép
Szinkron generátor mőködése

A szinkron generátoroknak is mint a legtöbb gépnek három féle üzemállapota létezik:
• Üresjárás
• Terhelés
• Rövidrezárás
Szinkron generátor üresjárása

Üresen jár a szinkron generátor, ha szinkron fordulatszámmal forgatjuk, pólusait Ig egyenárammal gerjesztjük, de
armatúrájára nem kapcsolunk fogyasztót, tehát abban nem folyik áram.
Jellemzıje az üres járási jelleggörbe, amely a pólusfeszültséget adja meg a gerjesztıáram, vagy a pólusgerjesztés
függvényében. Kis gerjesztı áramnál a fluxus a gerjesztı árammal arányosan változik, nagyobb gerjesztések esetén a
mágneses kör telítıdése miatt az arányostól elmarad. A következı ábrán látható az üres járási jelleggörbe.
4
29.A 29.A
Üresjárási jelleggörbe
Armatúra-visszahatás
Üresjárásban a gépben csak a pólusfluxus van. Ha az armaturát terheljük, azaz az armatúrában áram folyik, akkor az
armatúra is hoz létre fluxust, az armatúrafluxust (Φ a), amely a pólusfluxussal eredıt képez. A gépben indukált
feszültséget (Ui) most már az eredı fluxus (Φe) indukálja s ezért az már nem azonos a pólusfeszültséggel. Ez a
jelenség az armatúravisszahatás.
Szinkron generátor terhelése

Hatásos terhelés ( hatásos teljesítmény termelés). A forgó pólusfluxus mindhárom fázistekercsben feszültséget
indukál.
Ilyenkor Ui > Up és Φe > Φp. A gép mágneses körének telítıdése miatt az eredı fluxus a pólusfluxusnál kisebb és ezért
Ui < Up. A feszültség nagyságának helyreállítása a gerjesztés növelésével történik.
Induktív terhelés esetén, a generátor tiszta meddı áramot ad, meddı teljesítményt termel. A fázistekercsekben folyó
áramok tehát a megfelelı feszültségekhez képest 90°- ot sietnek. Ilyenkor ha a terhelés tiszta induktív, a terhelés a
gépet lemágnesezi, az indukált feszültséget csökkenti. A feszültség helyreállítása a gerjesztés növelésével biztosítható.
Ezt nevezzük a gép túlgerjesztésének.
Kapacitív terhelés ( meddı teljesítmény nyelés), azt jelenti, hogy a generátor tiszta meddı áramot vesz. Az armatúra
áramok tehát a megfelelı feszültséghez képest 90°- ot késnek. A kapacitív terhelés a gépet közvetlenül felmágnesezi, az
indukált feszültséget növeli. A feszültség helyreállítása a gerjesztés csökkentésével biztosítható. A kapacitív terhelés
hatására a generátor fordulatszáma és frekvenciája nem változik.
Szinkron generátorok párhuzamos üzeme

A szinkron generátor önálló üzeme esetén, amikor egyedül táplálja a hálózatot, a terhelés változásának hatására
megváltozik a frekvenciája és a feszültsége, ha a hajtógépnyomatékát és a generátor gerjesztését nem
változtatjuk. Általában ugyanazt a hálózatot egyszerre több szinkron generátor táplálja, azaz a generátorok
párhuzamos kapcsolásban üzemelnek. Ilyenkor üzemi tulajdonságaik az egyedül járó generátorokétól eltérnek.
Követelmény, hogy a hálózatra kapcsoláskor (az un. Párhuzamos kapcsoláskor) ne induljon meg a generátor és a
hálózat között kiegyenlítı áram, mert az olyan nagy lehet, hogy üzemzavart okozhat.
Nem indul meg kiegyenlítı áram, ha a generátor és a hálózat összetartozó fázisfeszültségeinek vektorai a párhuzamos
kapcsolás pillanatában és azt követıen azonos nagyságúak és fázisban vannak.
Összefoglalva megállapítható, hogy a szinkron generátorok hálózatra kapcsolásának négy feltétele van:
• azonos frekvencia,
• azonos feszültség,
• azonos fázishelyzet,
• azonos fázissorrend.
Ha ezeket a feltételeket betartjuk, akkor nem indul meg kiegyenlítı áram. A gép elsı hálózatra kapcsolása elıtt
ellenırizni kell a fázissorrendet. Azt a mőveletet, amely segítségével a gépet a hálózatra párhuzamosan kapcsoljuk,
szinkronozásnak nevezzük.
5
29.A 29.A
Az egy- és háromfázisú generátorok gyakorlati alkalmazásai
Az erımő területe
A gépeknek nevezzük azokat a szerkezeteket, amelyek energia felhasználása árán munkát végeznek, vagy a
felhasznált energiát más jellegő energiává alakítják át. Az ipar nagymértékő fejlıdése csak akkor indulhatott meg,
amikor a gépek hajtásához az ember energiája helyett kezdték felhasználni a természetben található energiákat.
Kezdetben vízerıgépeket, majd gızgépeket használtak a munkát végzı gépek hajtására. Az elektrotechnika
nagyarányú fejlıdése a 19. században indult meg. Ennek nyomán alakultak ki a villamos gépek, melyek lehetıvé teszik a
hatalmas mennyiségő villamos energia elıállítását, nagy távolságra történı szállítását és mechanikai munkává történı
átalakítását.
Az ipar, a mezıgazdaság, a mindennapi élet ma már elképzelhetetlen villamos gépek nélkül. Aránylag egyszerő
felépítésőek, könnyő kezelhetıségük és karbantartásuk miatt annyira elterjedtek, hogy pl. a helyhez kötött motorok
szinte kizárólag villamos gépek. Teljesítményük néhány wattól több száz MW-ig terjed. A legnagyobb teljesítményő
gépek a villamosenergia-ipar területén találhatóak. Az energia átalakítása szerint megkülönböztetünk generátorokat,
motorokat és átalakítókat.
A természetes energiahordozók energiatartalmának villamos energiává történı átalakítása az erımővekben megy végbe.
Az erımőveket a villamos energia termeléséhez felhasznált primer energiahordozók fajtájától függıen három nagy
csoportba sorolhatjuk:
• Hıerımővek,
• Vizierımővek,
• Atomerımővek.
Az iparban a villamos gépeket felhasználjuk a villamos energia elıállítására, illetve segítségükkel munkát végezhetünk.
Így alkalmazzuk a kohászat, a vegyipar, gépipar, könnyőipar és egyéb területenként egyaránt.
Az erımővekben, amely lehet az energiahordozó fajtája szerint többféle, a fı jellemzı gép a generátor.
Az egyfázisú generátor, mint energiaforrás

Az egyfázisú szinkron gép armatúratekercselésének a forgó mágneses tér helyett lüktetı mágneses tere van, amely
felbontható két egymással szembe forgó mágneses térre. A forgórésszel szembe forgó mágnestérben a szinkron gép
rövidzárlatban van. Szerencsére a kétszeres frekvencia miatt a megnövekedett induktív reaktanciák csökkentik a
szembeforgó mágneses tér rövidzárlati áramát. Maga a szembeforgó mágneses tér sem tud teljes egészében kifejlıdni,
mert a forgó rész tömör részeiben örvényáramok keletkeznek, amelyek Lenz törvénye szerint az ıket indukáló
fluxusváltozás ellen hatnak. Az örvényáramokkal azonosan csökkenti a szembeforgó mágneses teret a csillapító
tekercselés is. Emiatt az egyfázisú szinkron gépekben igen bıre méretezett csillapító kalickát találunk.
Az egyfázisú gép armatúratekercselése a kerület 2/3 részét használja ki, emiatt az egyfázisú gép teljesítménye is csak
kb. 2/3 része a háromfázisú gép teljesítményének.
Ezen hátrányok miatt, az egyfázisú szinkron gépet csak különleges esetekben használnak. Készülnek egyfázisú
generátorok olyan helyek villamos energiával történı ellátására, ahol nincs kiépített villamos hálózat, de ide is célszerő
alkalmazni kisteljesítményő háromfázisú generátort. Ezen gépek esetében a hajtó gép belsıégéső motor.
Az ipar területei, ahol villamos gépeket alkalmaznak

A legegyszerőbb az önálló hálózatot tápláló generátor indítása. Hajtómotora indításával a generátor is elindul. Teljesen
közömbös, hogy az indítás alatt gerjesztjük- e vagy sem. Ha gerjesztett állapotban indítjuk, akkor a hálózat a
fordulatszámmal arányos frekvenciát és ugyancsak a fordulattal arányos feszültséget kap. A névleges
fordulatszám elérése után, a generátor a hajtómotorának fordulatszám-szabályozójától függıen közel állandó
fordulatszámmal jár és így frekvenciája sem szigorúan állandó.
A fogyasztók szempontjából rendszerint lényegtelen, hogy a generátor szigorúan állandó frekvenciát szolgáltasson, így
kisebb fordulatszám-ingadozások e szempontból megengedettek. A feszültségingadozások veszedelmesek lehetnek,
mert a fogyasztók egy része érzékeny a feszültségingadozásra. A feszültséget egy gyorsszabályozóval állandó értéken
kell tartani.
A szinkron gép a váltakozóáramú villamosenergia- termelés legfontosabb gépe; generátorként és motorként egyaránt
használható. Az elsı erıátviteli célra alkalmas egyfázisú generátort 1882-ben Zipernovszky szabadalmai alapján a
budapesti Ganz- gyár készítette, 1887-ben Bláthynak sikerült elıször szinkrongépeket párhuzamosan kapcsolni. 1888-
89-ben külföldön kifejlesztették a többfázisú rendszereket, és a Ganz-gyárban már 1890-ben Bláthy vezetésével
rendszeresen gyártják a háromfázisú generátorokat.
A szinkron gép forgórészét egyenáram gerjeszti, ez a forgó fluxus az állórész tekercselésében váltakozó feszültséget
indukál.
Ezt az elrendezést a következı okok indokolják:
6
29.A 29.A
• Nagyobb hely áll a szigetelés rendelkezésére az állórészen, mint a forgórészen. Ez pedig igen lényeges szempont a
nagyfeszültségő (5…20kV) generátorok esetében.
• Az állórészen elhelyezett tekercselést nem veszi igénybe a centrifugális erı. Különösen nagy a centrifugális erı a 3000
1/min fordulatszámmal járó turbógenerátorok forgórészében.
• A nagyfeszültségő és nagy teljesítményő váltakozó áramú villamos energiát nem kell csúszógyőrőkön keresztül
elvezetni a forgórészrıl, hanem állandó kötések biztosítják az üzembiztos kapcsolatot.
A villamos energia termelése szempontjából megkülönböztetünk alaperımőveket, amelyek az energiarendszer

alapterhelését viszik, azt a terhelést, amely egész évben viszonylag egyenletes. Ezek az erımővek a legjobb hatásfokú,
legkisebb önköltséggel termelı erımővek, amelyek a karbantartások kivételével egész évben üzemben vannak.
A váltakozó terheléső erımő, amely a napi terhelési görbe csúcsidın kívüli, viszonylag kisebb terhelésváltozásainak
fedezésére szolgál. Ezen erımőveket menetrendtartó erımőveknek is nevezik. A menetrendtartó erımőként olyan
gépegységekkel ellátott erımővet célszerő üzemeltetni, amelyek a terhelés változásait rugalmasan képesek követni.
A csúcserımővek viszont az alapterhelésen felül jelentkezı, nem állandó, ún. csúcsterheléseket viszik. Csúcserımőként
célszerő olyan erımőveket üzemeltetni, amelyek indulása viszonylag gyors, ugyanis egyrészt ilyen erımőveket nem kell
a csúcsterhelés jelentkezése elıtt már hosszú órákkal elıkészíteni az indulásra, ami üzemvitelileg elınyös, másrészt a
csúcsterheléseknek a tervezett idıpontnál korábban való jelentkezése esetén a rendszernek rugalmas, gyorsan igénybe
vehetı tartalékot jelentenek.
Ilyen erımővek a vízerımővek: Kesznyéten, Tiszalök, Kisköre, vagy a gázturbinás erımővek.
A háromfázisú generátor
A generátorokra jellemzı, hogy milyen fordulatszámmal forgatják. Így a hı- és atomerımővekben a nagyobb
fordulatszámú, kisebb póluspárszámú generátorokat alkalmazzák, míg a vízierımővekben a sajátosságból adódóan a
nagyobb póluspárszámú generátorok nyernek felhasználást, hiszen:
60 ⋅ f
n0 =
p
szinkron fordulatszámot, amely kis értékő, 50Hz frekvencia mellett csak nagy póluspárszámú géppel lehet biztosítani.
Ezek a generátorok teljesítménye kb. 1 MW- tól több száz MW- ig terjed.
A vízerımővek alapelve az, hogy a mederellenállás legyızésére fordítandó belsı súrlódási munkát csökkentik úgy, hogy
a megmaradó helyzeti energia, mozgási, majd villamos energiává alakítható legyen. A víz helyzeti energiáját, a
vízturbinákban alakítják át mozgási energiává.
A lapátoknak ütközı vízsugár hajtja a járókereket, vagyis forgatja a turbina a generátort. Ezeket a turbinákat a
feltalálójáról Pelton turbinának is nevezik.
Kicsi fordulatszámon (10…60/min) és nagy eséső (100…2000 m) vízerımővekben alkalmazzák ıket.
A háromfázisú rendszerek szinkronozása

Az erımővekben a szinkron generátort ha a hálózatra akarjuk kapcsolni, akkor a párhuzamos kapcsolás elıtt a gépet
szinkron fordulatszámra kell hozni. És a szinkronozást úgy kell elvégezni, hogy nagy áramlökés ne keletkezzen.
Áramlökés akkor nem keletkezik, ha az összekötendı kapcsok között a feszültségkülönbség bármely idıpillanatban nulla.
Ez a követelmény akkor teljesül, ha:
• A hálózat és a gép feszültségének effektív értéke egyenlı.

• A hálózat és a gép frekvenciája megegyezik.
• A hálózat és a gép feszültségvektorai azonos irányúak.
• A hálózat és a gép fázissorrendje megegyezik.
Azt a mőveletsorozatot, amely szükséges ahhoz, hogy a gép a fenti négy követelménynek eleget tegyen,
szinkronozásnak nevezzük.
A gépjármővek háromfázisú generátorai

A gépjármővekben az egyenáramú energiaellátás biztosítására egyenáramú öngerjesztéső dinamókat (generátorokat)
alkalmaztak. Ezek a gépek a forgórész bonyolultsága és a karbantartás miatt kiszorultak a jármőiparból. Napjainkban
elıszeretettel alkalmazzák a háromfázisú generátorokat, amelyek egyszerőbb felépítésőek, megbízhatóbbak,
karbantartást nem igényelnek. Mivel a gépjármővek villamos berendezései egyenfeszültséggel mőködnek, ezért az
elıállított háromfázisú feszültséget egy háromfázisú hídkapcsolású egyenirányítóval egyenfeszültséggé alakítják át. A
feszültség nagyságát a terheléstıl függetlenül állandó értéken kell tartani, ezért egy feszültségszabályozó is beépítésre
kerül. Addig amíg az egyenáramú dinamók csak az alapjárati fordulatszám felett voltak képesek az akkumulátor
töltését biztosítani, addig a háromfázisú generátorok már kis fordulatszámon is képesek ezen feladat elvégzésére.
7
29.A 29.A
A háromfázisú generátor
Az egyenáramú gépek
Az egyenáramú gépek elvi felépítése
Az egyenáramú gépek felépítése

Az ábra mutatja az egyenáramú gép elvi felépítését. A tömör acélból készült 1 állórész koszorún helyezkednek el a 2
pólusok, melyek nagyteljesítményő gépeknél két részbıl állnak: a pólustörzs tömör kovácsolt acél, a pólussaru
lemezelt vas. Kis és közepes teljesítményő gépeknél az egész pólus lemezelt. A pólustörzseken elhelyezett tekercsekben
Ig gerjesztıáram létesíti a gép Φp pólusfluxusát, mely a pólusokon, az álló- és forgórész koszorún át záródik az ábrán
látható módon.
Az armatúra dobtekercselése
A 3 forgórész koszorú dinamó lemezbıl készül, hornyaiban van a 4 armatúra tekercselés, ebben indukálódik forgás
közben a feszültség. Az armatúra tekercselés tekercsenként a kommutátor egy-egy szeletéhez csatlakozik. A
kommutátor vörösrézbıl készül, szeletei egymástól el vannak szigetelve.
Az armatúra árama Ia a kommutátorhoz szorított szénbıl készült 5 keféken keresztül folyik át a gépen. Az ábrán un.
Győrős armatúrát rajzoltunk. A kerületen lévı hornyokban elhelyezkedı vezetékeket a győrőn belül haladó vezetékek
kötik össze. Ha a forgórészt forgatjuk, akkor csak a hornyokban lévı vezetékek metszik az indukcióvonalakat, tehát csak
azokban indukálódik feszültség, a győrőn belüli vezetékekben feszültség nem keletkezik.
Az északi pólus alatt a vezetékekben azonos az indukált feszültségek iránya, ezért azok összeadódnak. A feszültség
hatására meginduló áram irányát az ábrába bejelöltük. Ezt az áramirányt a pólusfluxus és a forgatás iránya határozza
meg. Az áram a bal oldali kefén folyik ki a gépbıl. A déli pólus alatt indukált feszültségek iránya ellentétes, ezért az
áram is ellentétes irányban folyik, de ugyancsak a bal oldali keféken folyik ki. A bal oldali kefe pozitív, mert a
generátornak mindig az a pozitív keféje, amelyiken az áram kifolyik.
A forgó kommutátor és a rögzített kefék a váltakozóáramot egyenirányítják.
Forgás közben az a és b helyeken lévı vezetékekben feszültség nem indukálódik, mert az indukcióvonalakkal
párhuzamosan mozognak. Ezért nincs feszültségkülönbség az ábrázolt pillanatokban az 1. és 12. valamint a 6. és 7.
kommutátorszeletek között. Ide kell helyezni a keféket, ezt a vonalat semleges vonalnak nevezzük. A győrős
armatúratekercselés réz kihasználtsága rossz, mert a győrőn belül haladó vezetékekben nem indukálódik feszültség.
Elkészítése is bonyolult, mert a vezetékek átfőzése a győrőn nehézkes. Ezt az armatúratekercselést ma már nem
használják. A győrős armatúra tekercselés helyett ma már kizárólag az un. dobtekercseléseket alkalmazzák. Ezeknek a
8
29.A 29.A
sajátossága, hogy a vezetékeket mind az armatúra külsı felületén lévı hornyokban helyezik el. Ezekben az északi és a
déli pólus alatt különbözı irányú feszültség indukálódik. A dob armatúra tekercselés elvére látunk megoldást a következı
ábrán.
Az egyenáramú gép mőködése

A következı ábrán az egyenáramú gépet egyszerősítve ábrázoltuk. Olyan ez az ábrázolási mód, mintha a kefék az
armatúra felületén csúsznának. A bal oldali ábrán a motort, a jobb oldali ábrán a generátort ábrázoltuk. A gép
armatúráját úgy kapcsoltuk egy külsı egyenáramú energiaforrásra, hogy az armatúra áram ellentétes irányba folyjon
mint generátoros üzemben. Az armatúra vezetıiben folyó áramok és a Φp pólusfluxus kölcsönhatásaként az északi
és a déli pólus alatt ellentétes irányú erık jönnek létre. Ezek nyomatéka a motort a generátorral megegyezı irányban
forgatja.
A négypólusú egyenáramú gép elvi felépítése győrős armatúrával
Az egyenáramú gépek indukált feszültsége

Az egyenáramú gép forgása közben vezetıi B mágneses indukciójú térben mozdulnak el. Az indukált feszültség az
armatúra egy vezetıjében
Ui = B ⋅l ⋅ v
ahol l a vezetı hatásos hossza, azaz a pólus hossza az armatúra palástjának alkotója mentén, v pedig az armatúra
kerületi sebessége.
A gépben indukált feszültség:

U i = cu ⋅ Φ ⋅ n
cu a gépre jellemzı állandó a gép tekercselési adataitól függ, a Φ a pólusfluxus, az n a gép fordulatszáma.
A gépben indukál feszültség arányos a gép fluxusával és a fordulatszámával. Az indukált feszültség iránya
megváltoztatható a Φ vagy az n irányának megváltoztatásával. Az indukált feszültség nemcsak a generátorban, hanem a
motorokban is létrejön. Generátor esetén ez a feszültség hajtja az áramot a generátor belsı ellenállásán és a
fogyasztón keresztül, míg motorok esetében egyensúlyt tart a rákapcsolt feszültséggel.
Az egyenáramú gépek nyomatéka

Az egyenáramú gép armatúra árama és a mágneses tér kölcsönhatása következtében a kialakuló erıpár
nyomatékot hoz létre. Ez a nyomaték arányos a a gép fluxusával, az armatúra árammal és a gépre jellemzı
állandóval:
M = cuM ⋅ Φ ⋅ I a
Ez a nyomaték motorban és generátorban egyaránt létrejön. Motoros üzemben hajtó nyomaték, amely legyızi a motor
9
29.A 29.A
súrlódási nyomatékát és hajtja a munkagépet.
Generátoros üzemben fékezı nyomaték, amelyet le kell gyıznie a generátort hajtó erıgépnek.
Az armatúra-visszahatás
A gép pólustekercsének árama Ig gerjeszti a Φp pólusfluxust. Üresjárásban csak ez a fluxus van a gépben, ez indukálja
a feszültséget. Ha a gépet terheljük, akkor az armatúráján is áram folyik keresztül, és ez is létrehoz egy másik fluxust,
ez az armatúrafluxus Φa. A két fluxus eredıje létesíti az eredı fluxust. Terheléskor ez indukálja a feszültséget. Az
armaturagerjesztésnek a pólusgerjesztésre gyakorolt hatását nevezzük armatúravisszahatásnak.
Az armatúra visszahatás különbözı esetekben
Az armatúra-visszahatás következményei
Az armatúravisszahatás következtében a fluxus eltorzul, s ennek két következménye van:
• A semleges vonal a forgás irányába elfordul, s az eredeti semleges vonalban álló kefék olyan tekercseket zárnak
rövidre, amelyekben feszültség indukálódik, a keféken átfolyó rövidrezárási áramok miatt a kefék szikráznak.
• A gép vas alkatrészeinek telítıdése miatt a pólusok lefutó éleinél az iondukcióvonalak nem sőrősödnek annyira, mint
amennyire a felfutó éleknél ritkulnak. Ezért az összes indukcióvonalak száma csökken, vagyis az eredı fluxus kisebb
lesz, mint üresjárásban a pólusfluxus volt. A fluxuscsökkenés miatt a terhelt gép indukált feszültsége csökken.
Az armatúravisszahatás két következménye közül elsısorban a kefeszikrázást kell kiküszöbölni, mert az hıhatásával
rövid idı alatt tönkre teszi a keféket és a kommutátort egyaránt.
A kefeszikrázás kiküszöbölésére két lehetıség van:
• A keféket a semleges vonalba toljuk, jobb oldali ábra. Ilyenkor a kefék nem szikráznak, de ha az áram változik, akkor a
semleges vonal más helyre csúszik és újra szikrázás lép föl.
• A kefeszikrázás segédpólusok segítségével megszüntethetı, amint az a következı ábrán látható. A segédpólusokat a

semleges vonalban kell elhelyezni és úgy kell gerjeszteni, hogy fluxusával az armatúrafluxus torzító hatását minden
pillanatban kiegyenlítse. Ezt úgy lehet elérni, ha a segédpólust az armatúraárammal gerjesztjük, az armatúrával
ellentétes irányban.
Az armatúravisszahatás feszültséget csökkentı hatása kompenzáló tekercseléssel küszöbölhetı ki, amelyre mutat
példát a következı ábra.
10
29.A 29.A
Az armatúra visszahatás következményeinek kiküszöbölése
Az egyenáramú generátor armatúra áramköre segédpólussal és kompenzáló tekerccsel
A kommutálás
Az armatúra tekercselés tekercseiben- miközben azok áthaladnak a semleges vonalon- az áram iránya megváltozik. Ezt
a jelenséget nevezzük kommutálásnak. A kommutálás a győrős és dobarmatúrán teljesen azonosan játszódik le.
A külsı gerjesztéső generátor
A külsı gerjesztéső generátor kapcsolása
Külsı gerjesztéső generátor jellemzıi

A fıpólusok tekercseit, a gerjesztı tekercseket külsı egyenáramú energiaforrásról gerjesztjük. Külsı gerjesztés
esetén a gerjesztı tekercsek kapcsainak jelölése: F1 és F2. A gerjesztı tekercsek száma mindig a gép pólusainak
számával egyezik meg. Ezeket sorba, párhuzamosan vagy vegyesen kapcsolják, de a kapcsolási rajzokon úgy tüntetjük
fel, mintha csak egy gerjesztı tekercs volna. A fıpólus gerjesztı tekercsének ellenállását az ábrán Rfp jelöltük. Az Rsz
gerjesztı ellenállással az Ig gerjesztı áram változtatható. A gerjesztıt úgy kell bekötni, hogy mielıtt a csuszka az
ellenállás végérıl lecsúszna és megszakítaná a gerjesztı áramot, már érjen hozzá a q kapocshoz és zárja rövidre a
11
29.A 29.A
gerjesztı tekercset. Csak ezután hagyja el a csuszka az ellenállás végét!
A gép armatúrájának ellenállását Ra, a segédpólus ellenállását Rsp jelöljük. Ra a kefék ellenállását, a kefék és a
kommutátor közötti átmeneti ellenállást is magába foglalja. Az armatúra áramkörének belsı ellenállása tehát:
Rb = Ra + R sp
Külsı gerjesztéső generátor mőködése

Üresen jár a generátor, ha armatúráját nem terheljük, vagyis az armatúraáram zérus. A gép üresjárási jelleggörbéje
megmutatja, hogy üresjárásban, állandó fordulatszámon, hogyan változik a gép indukált feszültsége a gerjesztı
áram függvényében. A gép vas alkatrészeiben visszamaradó ún. remanens fluxus miatt akkor is indukálódik feszültség,
ha nem folyik gerjesztı áram. A gerjesztı áram növelésével, kis gerjesztı áramnál az indukált feszültség közel
arányosan növekszik. Nagyobb gerjesztı áramnál a gép vas alkatrészeinek telítıdése miatt az indukált feszültség már
nem növekszik.
A gép belsı terhelési jelleggörbéje azt mutatja meg, hogy állandó terhelı áram és állandó fordulatszám mellett hogyan
változik a gép kapocsfeszültsége a gerjesztı áram függvényében.
A külsıgerjesztéső generátor üresjárási és belsı terhelési jelleggörbéire mutat példát a következı ábra.
Ha a gépet éppen a névleges armatúra áramával terheljük Ia = Ian , akkor a gép armatúra áramkörében Ian·Rb belsı
feszültségesés jön létre, tehát
U k = U i − I an ⋅ Rb
Ha a gép nincs kompenzálva, akkor nemcsak a belsı feszültségesés csökkenti a gép feszültségét, hanem az
armatúravisszahatás is.
A következı ábra a külsıgerjesztéső generátor külsı terhelési jelleggörbéjét mutatja.

Az a görbe kompenzált, a b kompenzálatlan gépre vonatkozik. Azt mutatja, hogy állandó fordulatszám és gerjesztı áram
esetén az armatúra áram növekedésével a gép kapocsfeszültsége csökken. A gép rövidrezárási árama a névleges áram
20….30-szorosa. Rövidrezárásban a kapocsfeszültség nullára csökken, tehát ott van a rövidrezárási áram, ahol a
jelleggörbe a vízszintes tengelyt metszi.
A szabályozási jelleggörbe azt mutatja meg, hogyan kell növekvı armatúra áram mellett növelni a gerjesztı áramot,
hogy állandó fordulatszám esetén a gép kapocsfeszültsége állandó maradjon.
A külsı gerjesztéső generátor üresjárási és belsı terhelési jelleggörbéi
12
29.A 29.A
A külsı gerjesztéső generátor külsı terhelési A külsı gerjesztéső generátor

jelleggörbéje kompenzált, kompenzálatlan gép esetén szabályozási jelleggörbéje
Külsı gerjesztéső generátor alkalmazása

A külsı gerjesztéső generátornak azt a tulajdonságát, hogy állandó gerjesztıáram mellett a feszültsége a
fordulatszámmal arányosan változik, alkalmassá teszi fordulatszám mérésére (tachométer dinamó).
Párhuzamos gerjesztéső generátor mőködése

A külsı gerjesztéső generátor gerjesztéséhez külsı egyenáramú energiaforrásra volt szükség. Akkor ha a gép a
gerjesztı áramát maga fedezi, akkor a generátor öngerjedéső. A gerjesztı áráramkört az armatúrával párhuzamosan
kapcsolva párhuzamos, vagy sönt generátort kapunk. A gerjesztı tekercs kapcsait E1 és E2- vel jelöljük.
A párhuzamos gerjesztéső generátor felgerjedése a következıképpen játszódik le:
A remanens fluxusban forgó armatúra vezetıiben kis feszültség indukálódik. Ez kis áramot indít meg a gerjesztı
tekercsen át. Ha az áram iránya olyan, hogy gerjesztésével erısíti a remanens fluxust, akkor az indukált feszültség
megnövekszik és nagyobb gerjesztı áramot létesít. Ez a gép fluxusát és ezáltal feszültségét tovább növeli, a gép
felgerjed. Ezt a jelenséget az ún. dinamóelvet a magyar Jedlik Ányos 1861-ben, tıle és egymástól függetlenül a német
Siemens és az angol wheatstone 1867-ben fedezték fel.
A dinamóelvbıl megállapítható, hogy a felgerjedésnek két feltétele van:
• Legyen a gép vastestében remanens fluxus.

• Az indukált feszültség által hajtott áram a remanens fluxust erısítse.
Az üresjárási jelleggörbe és a söntvonal
A fenti ábra az üresjárási jelleggörbét mutatja, amely a külsı gerjesztéső generátoréhoz teljesen hasonló.
A következı ábra a párhuzamos gerjesztéső generátor külsı terhelési jelleggörbéjét mutatja. Az a görbe nem
13
29.A 29.A
kompenzált gépre vonatkozik. A görbék nem állandó gerjesztı áramra – mint a külsı gerjesztéső generátor hasonló
jelleggörbéi – hanem állandó gerjesztıköri ellenállásra vonatkoznak.
A párhuzamos gerjesztéső generátor külsı terhelési jelleggörbéje
Párhuzamos gerjesztéső generátor jellemzıi

Növekvı terhelés esetén a gépkapocsfeszültsége csökken. A csökkenı kapocsfeszültség miatt a gép gerjesztı árama
csökken és ez tovább csökkenti a kapocsfeszültséget. Ezért a párhuzamos gerjesztéső generátor külsı terhelési
jelleggörbéje a külsı gerjesztéső generátorénál meredekebb.
A párhuzamos gerjesztéső generátor polaritásának megváltoztatásához nem elegendı a gép forgásirányának a

megváltoztatása, mert – bár az indukált feszültség megváltozik - megváltozik a gép gerjesztı áramának iránya is és a
gép nem gerjed fel.
Párhuzamos gerjesztéső generátor alkalmazása

A sönt generátor a leggyakrabban használt egyenáramú generátor. Az üzemi áramáig terjedı terheléseknél a kis belsı
ellenállás következtében csak kis mértékben csökken a kapocsfeszültsége, tehát gyakorlatilag állandó feszültséget
szolgáltat. Alkalmazták a gépjármőiparban, a jármővek egyenáramú dinamóiként.
A soros gerjesztéső generátor kapcsolása
Soros gerjesztéső generátor mőködése

Gerjesztı árama az armatúra áramával azonos. Üresjárásban a gépben csak a remanens feszültség indukálódik. Ha a
gépet terheljük és árama a remanens fluxust erısíti, akkor a gép feszültsége növekszik, tehát ez a gép is
öngerjesztéső. Gerjedési feltételei a párhuzamos gerjesztéső generátoréval azonosak. Ha a gép nem gerjed fel,
ugyanaz a teendı mint a párhuzamos gerjesztéső gép esetén.
Soros gerjesztéső generátor alkalmazása

Jellemzıje, hogy az armatúra áram növelésével kapocsfeszültsége növekszik, de nagyobb armatúra áramok esetén a
belsı feszültségesés és az armatúravisszahatás miatt feszültsége csökken.
Állandó feszültséget igénylı fogyasztók táplálására nem használható.

Polaritása ugyanolyan módszerekkel változtatható meg, mint a párhuzamos gerjesztéső generátoré.
14
29.B 29.B
29.B Digitális alapáramkörök – Logikai alapáramkörök
Ismertesse a kombinációs hálózatok jellemzıit!

Ismertesse az alapfüggvényeket megvalósító TTL és CMOS kapuáramkörök jellemzıit
és kimeneti megoldásait!
Magyarázza el egy TTL vagy CMOS technológiával készült NAND kapu mőködését a
belsı kapcsolási rajz alapján!
Rajzolja fel a logikai kapuk rajzjeleit!
Ismertesse a funkcionálisan teljes rendszereket: a NÉV, a NAND és a NOR rendszert!
Kombinációs logikai hálózatok
Logikai tervezési feladat

A logikai tervezés során elıször egyértelmően megfogalmazzuk a megoldandó feladatot, majd a feladat által felvetett
összefüggéseket logikai függvénnyé alakítjuk át. Ezután a logikai függvényt egy megfelelı eljárással egyszerősítjük. A
következı lépés az egyszerősített logikai függvények mőszaki megvalósítása.
Egyszerősített logikai függvények

Az egyszerősített logikai függvények mőszaki megvalósítása (realizálása) mindig a tervezés végeredményétıl és a
felhasználás jellegétıl függ. A felhasználás jellegétıl függıen ugyanazt a mőszaki feladatot diszkrét elemekkel (jelfogó,
dióda, ellenállás, tranzisztor) felépített hálózattal, vagy integrált áramkörökkel is megoldhatjuk. A logikai rendszerek
megvalósítása az építıelem-elv alapján történik. Ez lehetıvé teszi különféle célokat szolgáló logikai áramkörök gyors és
gazdaságos tervezését és kivitelezését.
Logikai hálózatok
A tervezés eredménye – amely természetesen a megoldandó feladattól függ – alapvetıen meghatározza, hogy a
megvalósításhoz szükséges logikai függvények eredménye a bemeneti változókon kívül függ-e az események
bekövetkezési sorrendjétıl.
Ezért kell a logikai függvényeket megvalósító logikai hálózatokkal foglalkoznunk.
A logikai függvények az idıfüggésük szerint lehetnek idıfüggetlen, és idıfüggı logikai függvények. Ennek megfelelıen
az ıket megvalósító logikai hálózatok is két ilyen tulajdonságú csoportra oszthatók:
• A kombinációs hálózatok.
• A sorrendi (szekvenciális) hálózatok.
Kombinációs hálózatok
A kombinációs hálózatok idıfüggetlen logikai függvényeket valósítanak meg.
Egy kombinációs logikai hálózat tömbvázlata A sorrendi (szekvenciális) áramkör tömbvázlata
Sorrendi hálózatok
A sorrendi (szekvenciális) hálózatok idıfüggı logikai függvényeket valósítanak meg.
A sorrendi (szekvenciális) hálózatok alapvetı jellegzetességei:
• Memóriával is rendelkezı logikai áramkörök (tárolók), tehát kimeneti logikai jel akkor is van, ha bemeneti
logikai jel nincs.
• A kimeneti logikai változókat Yk az adott idıpontban megjelenı bemeneti logikai változók, illetve a kimenet
állapotára jellemzı jel (Z) együttesen határozzák meg, vagyis Yk = fk(X1, X2, X3,...,Xn, Z). Ez a tulajdonság
jelenti a sorrendi (szekvenciális) áramkörök idıfüggését.
A sorrendi (szekvenciális) logikai hálózat tömbvázlatán is látható, hogy a bemeneti logikai változók kapcsolatban vannak
a kimeneti logikai változókkal, vagyis a rendszerben visszacsatolás van. A kimeneti jel függ az események sorrendjétıl.
1
29.B 29.B
Kombinációs logikai hálózatok

A kombinációs logikai hálózatoknak két alapvetı jellegzetessége van:
• Memória nélküli logikai áramkörök.

• A kimeneti logikai változók.
Bemeneti logikai változók

Memória nélküli logikai áramkörök, tehát kimeneti logikai jel csak a bemeneti logikai jelek jelenléte esetén van.
A kombinációs logikai hálózat tömbvázlatán is látható, hogy a bemeneti logikai változók nincsenek kapcsolatban a
kimeneti logikai változókkal, vagyis nincs a rendszerben visszacsatolás.
Kimeneti logikai változók

A kimeneti logikai változókat Yk csak az adott idıpontban megjelenı bemeneti logikai változók határozzák meg, vagyis
( )
Yk = f k X 1 , X 2 , X 3 ,... X n .
Ez jelenti a kombinációs áramkörök idıfüggetlenségét
Diszkrét elemek és integrált áramkörök felhasználása

A gyakorlatban a logikai függvények megvalósítása a felhasználás jellegétıl függ. Egy adott logikai függvény
megvalósítható diszkrét elemek (jelfogó, ellenállás, dióda, tranzisztor) felhasználásával is. Azonban a jelenlegi technikai
színvonal integrált áramkörök (rövidítve IC; Integrated Circuit=Integrált áramkör) felhasználását követeli meg. Az
integrált áramkörök választéka már olyan nagy, hogy minden logikai alapfüggvényt meg tudunk valósítani.
Egy adott logikai hálózat megvalósítása

A kombinációs hálózatok legfontosabb tulajdonsága, hogy a bemeneti események az idıtıl függetlenül egyértelmően
meghatározzák a kimeneti eseményeket. Kialakításukkor tehát elsısorban ezt kell figyelembe venni.
A kombinációs hálózatok kialakításának lépései:
• A megoldandó feladat megfogalmazása.

• A logikai függvénnyé alakítás.
• A logikai függvény egyszerősítése.
• A logikai függvény megvalósítása.
• Ellenırzés.
Logikai kapuk
Logikai kapuknak (logic gates) nevezzük a logikai alapfüggvényeket megvalósító áramköri elemeket. Egy digitális
integrált áramkörben – az áramkör bonyolultságától függıen – egy vagy több logikai kapu található.
ÉS (AND) kapu
Az ÉS (AND) kapu az ÉS kapcsolatot megvalósító áramköri elem. Az ÉS kapu kimenı jele tehát akkor és csakis akkor 1,
ha mindkét bemenı jel értéke egyidejőleg 1, ezért az ÉS kapu bemenetén a 0 jel a meghatározó. A logikai kapuk
jelölésénél az ÉS kapcsolatot általában az & (és) szimbólummal jelöljük.
ÉS (AND) kapu szabványos ÉS (AND) kapu használt ÉS (AND) kapu

rajzjele rajzjele igazságtáblázata
NEM (Inverter) kapu

A NEM (Inverter) kapu a NEM kapcsolatot megvalósító áramköri elem. Az inverter kimenı jele tehát a bemenı jellel
ellentétes értékő. A logikai kapuk jelölésénél a tagadást általában kis körrel jelöljük. Az inverter a bemenetén fellépı
jelváltást idıkéséssel tudja csak megvalósítani, ezért az igazságtáblázata csak állandósult állapotban igaz. Emiatt egy
vezérlıberendezésben az invertert a logikai funkcióján kívül idızítési és jelregenerálási feladatra is alkalmazhatjuk.
2
29.B 29.B
NEM (Inverter) kapu NEM (Inverter) kapu használt NEM (Inverter) kapu
szabványos rajzjele rajzjele igazságtáblázata
VAGY (OR) kapu

A VAGY (OR) kapu a VAGY kapcsolatot megvalósító áramköri elem. A VAGY kapu kimenı jele tehát akkor 1 értékő, ha
bármelyik bemenı jel értéke egyenként vagy együttesen 1 értékő, ezért a VAGY kapu bemenetén az 1 jel a
meghatározó.
VAGY (OR) kapu szabványos VAGY (OR) kapu használt VAGY (OR) kapu
rajzjele rajzjele igazságtáblázata
ÉS-NEM (NAND) kapu

Az ÉS-NEM (NAND) kapu a NAND kapcsolatot megvalósító áramköri elem. A NAND kapu kimenı jele tehát akkor és
csakis akkor 0, ha mindkét bemenı jel értéke egyidejőleg 1 értékő, ezért a NAND kapu bemenetén a 0 jel a
meghatározó. A jelölésébıl
Y = A⋅ B
is látszik, hogy a NAND illetve az ÉS kapcsolat egymás negáltjai, de áramköri szempontból sokkal egyszerőbb a NAND
kapu megvalósítása. Elvileg ez a kapu úgy tekinthetı, mint egy ÉS kapu, amelyet egy inverter követ.
ÉS-NEM (NAND) kapu ÉS-NEM (NAND) kapu ÉS-NEM (NAND) kapu

szabványos rajzjele használt rajzjele igazságtáblázata
VAGY-NEM (NOR) kapu

A VAGY-NEM (NOR) kapu a NOR kapcsolatot megvalósító áramköri elem. A NOR kapu kimenı jele tehát akkor és csakis
akkor 1, ha mindkét bemenı jel értéke egyidejőleg 0 értékő, ezért a VAGY kapu bemenetén az 1 jel a meghatározó. A
jelölésébıl
Y = A+ B
is látszik, hogy a NOR illetve a VAGY kapcsolat egymás negáltjai, de áramköri szempontból sokkal egyszerőbb a NOR
kapu megvalósítása. Elvileg ez a kapu úgy tekinthetı, mint egy VAGY kapu, amelyet egy inverter követ.
VAGY-NEM (NOR) kapu VAGY-NEM (NOR) kapu VAGY-NEM (NOR) kapu

szabványos rajzjele használt rajzjele igazságtáblázata
3
29.B 29.B
Egyéb kapuáramkörök
Fontos tudni, hogy a logikai hálózatok egyszerőbb felépítése érdekében nemcsak 2 bemenető alapkapukat fejlesztettek
ki, hanem 3, 4 és 8 bemenetőeket is.
Ezeken kívül elterjedt a 4×2 bemenető ÉS-VAGY-NEM kapu is.
EKVIVALENCIA kapu
Az EKVIVALENCIA kapu az ekvivalencia függvénykapcsolatot megvalósító áramköri elem. Az EKVIVALENCIA kapu
kimenı jele tehát akkor 1, ha a bemenı jelek logikai értéke megegyezik. A kapu a logikai hálózatok leegyszerősítését
szolgálja.
EKVIVALENCIA kapu EKVIVALENCIA kapu használt

szabványos rajzjele rajzjele EKVIVALENCIA kapu
igazságtáblázata
ANTIVALENCIA (KIZÁRÓ-VAGY) kapu

Az ANTIVALENCIA (KIZÁRÓ-VAGY) kapu az antivalencia függvénykapcsolatot megvalósító áramköri elem. Az
ANTIVALENCIA kapu kimenı jele tehát akkor 1, ha a bemenı jelek logikai értéke különbözı. A kapu a logikai hálózatok
leegyszerősítését szolgálja.
ANTIVALENCIA (KIZÁRÓ-
VAGY) kapu szabványos ANTIVALENCIA (KIZÁRÓ- ANTIVALENCIA (KIZÁRÓ-
rajzjele VAGY) kapu használt rajzjele VAGY) kapu igazságtáblázata
ÉS-VAGY-NEM (AND-OR-NOT) kapu

Az ÉS-VAGY-NEM (AND-OR-NOT) kapu az ÉS-VAGY-NEM függvénykapcsolatot megvalósító áramköri elem. Ezt a
következı függvény írja le:
F = A⋅ B + C ⋅ D
ÉS-VAGY-NEM (AND-OR-
NOT) kapu szabványos ÉS-VAGY-NEM (AND-OR-NOT) ÉS-VAGY-NEM (AND-OR-
rajzjele kapu használt rajzjele NOT) kapu igazságtáblázata
TTL és nagy sebességő TTL áramkörök
A szabványos TTL áramkörcsalád

Az érintkezıkkel illetve elektroncsövekkel megvalósított logikai áramköröket nevezték elsı generációsnak. A diszkrét
félvezetıs második generációs logikai áramköröket pedig az integrált áramköri technológiával készített harmadik
generációs áramkörök váltották fel. Ezek közül a TTL (Transistor-Transistor Logic) áramkörök néhány évvel ezelıtt még
4
29.B 29.B
a legelterjedtebb bipoláris integrált logikai áramköröknek számítottak.

A szabványos TTL áramkörcsaládot a következı típusokban gyártják:
• H (High speed – Nagy sebességő TTL),

• S (Schottky-diódás TTL),
• L (Low power – Alacsony fogyasztású TTL),
• LS (Low power Schottky – Alacsony fogyasztású Schottky-diódás TTL).
•
Kis és közepes bonyolultságú integrált áramkörök
A TTL áramkörök leginkább kis és közepes bonyolultságú integrált áramkörök (SSI és MSI) formájában terjedtek el.
A TTL áramkörök összehasonlítása

Ezek az áramkörök kompromisszumot teremtenek a mőködési sebesség és a teljesítményfelvétel között. A logikai
áramkörökben a kapcsolási és a terjedési késleltetési idık szabják meg az elérhetı legnagyobb mőködési sebességet. A
kapunként disszipált teljesítmény nagysága a felépítendı logikai rendszer bonyolultságának szab korlátot.
A TTL áramkörök összehasonlítása a jellemzıik alapján
Szabványos TTL NEM-ÉS (NAND) kapu igazságtáblázata és

kapcsolási rajza
Szabványos TTL NEM-ÉS (NAND) kapu áramkörének mőködési elemzése

Vizsgáljuk meg egy szabványos TTL NEM-ÉS kapu áramkörét!
A kapcsolás három fı részbıl áll:
• bemeneti fokozat,
• fázisfordító fokozat,
• kimeneti fokozat.
A bemeneti fokozat ÉS kapcsolatot kialakító bemeneti diódáit egy T1 multiemitteres tranzisztor bázis-emitter
átmeneteivel helyettesítjük. A fázisfordító fokozatban NEM kapcsolat valósul meg a T2 tranzisztor segítségével. A TTL
NAND kapu kimeneti fokozata háromféle lehet:
• ellenütemő (totem pole: T.P.),

• nyitott kollektoros (open collector: O.C.),
• háromállapotú (three state: T.S.).
Az összes bemeneti kombináció esetén elemezzük az ellenütemő kimeneti fokozattal rendelkezı TTL NAND kapcsolás
mőködését!
Ha a T1 multiemitteres tranzisztor bármelyik emitterére logikai L szint (UbeL= 0,8V) kerül, akkor normál üzemmódban
fog mőködni. Az R1 ellenállás által meghatározott bázisáram biztosítja, hogy a tranzisztor kollektorfeszültsége kis értékő
legyen. Emiatt a T2 tranzisztor lezárt állapotba kerül. A T3 tranzisztor bázisfeszültsége gyakorlatilag nulla, ezért szintén
lezárt állapotban van. A T4 jelő tranzisztor bázisa az R2 ellenálláson keresztül kapja a telített állapothoz szükséges
bázisáramot. Így a kimeneti feszültség valamivel kisebb, mint a tápfeszültség, vagyis logikai H szintnek felel meg (UkiH ≥
2,4V).
5
29.B 29.B
Ha a T1 mindegyik emitterére logikai H szint kerül, akkor fordított üzemmódban mőködik, vagyis az emitter és a
kollektor szerepe felcserélıdik. Így biztosítja a T2 tranzisztor telített állapotát, és ezért T3 telített, míg T4 lezárt állapotba
kerül. Így a kimeneti feszültség nagyon kis értékő, vagyis logikai L szintnek megfelelı (UkiL ≤ 0,4V).
A mőködés alapján tehát a kapcsolás által megvalósított függvény:

F = A⋅ B .
Schottky-diódás TTL áramkörök
A Schottky-diódás TTL áramkörök kapcsolása megegyezik a nagy sebességő TTL áramkörökével, de telítetlen
tranzisztorokat használnak a mőködés során. A telítés elkerülésére Schottky-diódákat használnak.
Schottky tranzisztor kialakítása és rajzjele
A Schottky tranzisztor
A Schottky-diódás TTL (S-TTL) áramkörök tulajdonságai:
• A terjedési-késleltetési idı: 3 ns.

• Az egy kapura esı átlagos fogyasztás: 19…20 mW.
Az alacsony fogyasztású Schottky-diódás TTL (LS-TTL) áramkörök tulajdonságai:

• A terjedési-késleltetési idı: 9,5…15 ns.
• Az egy kapura esı átlagos fogyasztás: 2 mW
A Schottky-dióda jellemzıi
A Schottky tranzisztor kialakításakor minden egyes tranzisztor kollektor-bázis átmenetével párhuzamosan kapcsolunk
egy Schottky-diódát. A Schottky-dióda nyitóirányú feszültségesése kisebb, mint a bázis-kollektor átmeneté, kb. 0,3 V.
Ezért a tranzisztor nem kerül telítésbe, ami azt eredményezi, hogy a tranzisztor kapcsolási ideje lényegesen csökken.
Az alacsony fogyasztású Schottky-diódás TTL áramkörök (LS) szerkezete ugyanilyen, de a tranzisztorokon folyó áramok
kisebbek, amit az ellenállás-értékek növelésével valósítanak meg. A kapcsolási idık természetesen nınek az
alaptípushoz képest. Mivel ezeknek a kapuknak a bemeneti árama kisebb, lehetıség van MOS logikai áramkörökkel való
vezérlésükre.
A TTL logikai áramkörök háromféle kimenete

A TTL logikai áramkörök háromféle kimenettel rendelkezhetnek:
• Az ellenütemő (totem pole: T.P.) kimenet H és L logikai szinteket biztosít.

• Nyitott kollektoros (open collector: O.C.) kimenet esetén a kimenet és a tápfeszültség között külsı alkatrésszel
kell kapcsolatot biztosítani.
• Háromállapotú (three state, tri-state: T.S.) kimenet esetén lehetıség van a kimenet leválasztására úgy, hogy
az áramkör kimenete nagy impedanciás állapotba kerül.
Két olyan logikai áramkör kimenete, amelyik nem nyitott kollektoros vagy nem háromállapotú, nem köthetı össze, mivel
problémát okoz, ha az egyik kimeneten logikai L szint és ugyanakkor a másik kimeneten logikai H szint jelenik meg.
Ebben az esetben a kimeneten létrejövı feszültségszint nem tartja be a H és L szintre érvényes értékeket, ráadásul a
kimeneti áramkörök túlterheléséhez és tönkremeneteléhez vezethet.
Egy nyitott kollektoros NAND kapu mőködésének elemzése
Egy nyitott kollektoros NAND kapu kapcsolása
6
29.B 29.B
A kapcsolás felépítése és mőködése is hasonló a szabványos TTL kapuéhoz, de csak ha a T1, a T2, és a T3 tranzisztorára
vonatkoztatjuk. Ennél az áramkörnél azonban csak akkor kaphatunk logikai H szintet a kimeneten, ha beiktatjuk az RX
jelő ellenállást. Az ellenállás nélkül a lezárt T3 tranzisztor a kimenetet szabadon hagyja anélkül, hogy ennek a
potenciálját rögzítené.
Az RX ellenállás méretezésénél figyelembe kell vennünk – telítés esetén – a T3 tranzisztor maximális kollektoráramát:
UT
RX = .
3 ⋅ I C 3sat max
Nyitott kollektoros TTL áramkörök

Nyitott kollektoros TTL áramköröknél az áramkörök kimeneteit össze lehet kötni, és így újabb logikai kapcsolatok
alakulnak ki az összekötött kapuk között, újabb kapu használata nélkül.
Nyitott kollektoros TTL áramkörök összekapcsolása

A több nyitott kollektoros kapu összekapcsolásával kialakítható fontosabb logikai kapcsolatok:
• Huzalozott VAGY (Wired-OR) kapcsolat.

• Huzalozott ÉS (Wired-AND) kapcsolat.
A „huzalozott” elnevezés arra utal, hogy a kapuk kimeneteit vezetékkel összekötjük, és a közös pontot ellenállás
közbeiktatásával tápfeszültségre kötjük.
Háromállapotú TTL áramkörök

Háromállapotú TTL áramköröknek nevezzük azokat a TTL áramköröket, amelyeknek a logikai 0 és a logikai 1 állapot
mellett nagy impedanciájú kimeneti állapotot is szolgáltatnak. A harmadik, nagy impedanciájú kimeneti állapotot egy
engedélyezı/tiltó bemenet vezérlésével lehet elérni, ilyenkor a kimenet nem szolgáltat és nem is fogyaszt áramot, olyan
mintha szakadás lenne.
MOS logikai áramkörcsaládok (N-MOS logikai áramkörök)
A MOS technológia elınyei

A MOS áramkörök alapeleme a MOS (Metal-Oxid-Semiconductor) tranzisztor. Az elnevezésébıl is látszik, hogy ebben a
tranzisztortípusban
• a vezérlıelektróda fémbıl,
• a szigetelés oxidból,
• az áramvezetı csatorna félvezetı anyagból készül.
A MOS technológia elınyei
• Egy MOS tranzisztor felületigénye kisebb, mint egy bipoláris tranzisztoré, tehát egy adott felületre több MOS
tranzisztort lehet integrálni, mint bipolárist. Ezért egy LS-MOS chip területe nagyjából azonos egy MSI bipoláris
chipével, de persze az IIL áramkör kivétel.
• A MOS integrált áramkörök gyártástechnológiájában kevesebb a technológiai lépések száma.
A MOS áramköröknek kisebb a teljesítményfelvétele.
MOS áramkörök csoportosítása

A MOS tranzisztor – a mőködése szerint csoportosítva – lehet:
• növekményes típusú vagy

• elzáródásos (kiürítéses) típusú.
A térvezérléső tranzisztorok típusától függıen megkülönböztethetık a következı MOS áramkörök:
• N-csatornás MOS (N-MOS) áramkörök,

• P-csatornás MOS (P-MOS) áramkörök,
• komplementer MOS (CMOS) áramkörök.
A MOS áramkörök kialakulása

A hetvenes évek közepéig P-csatornás MOS térvezérléső tranzisztoros integrált áramköröket gyártottak. Késıbb sikerült
kidolgozni az N-csatornás MOS tranzisztorok stabil és megbízható mőködéséhez megfelelı oxidréteg kialakításának
technológiáját. Ezután, elınyös tulajdonságaik alapján, az N-csatornás áramkörök rövidesen kiszorították az addig
használt P-csatornás áramköröket.
7
29.B 29.B
Az N-csatornás tranzisztorok elınyei

Az N-csatornás tranzisztorok mőködésében részt vevı negatív töltéshordozók (az elektronok) mozgékonysága majdnem
háromszor nagyobb, mint a P-csatornás tranzisztorok pozitív töltéshordozóinak (a lyukak) mozgékonysága. Ezáltal egy
azonos meredekségő N-csatornás tranzisztor felületigénye körülbelül fele egy P-csatornásénak. Az innen származó
kisebb gate-kapacitás, az N-MOS áramkörök nagyobb mőködési sebességét eredményezi. Csökken a tranzisztor UT0
küszöbfeszültsége is, amely alacsonyabb tápfeszültség alkalmazását teszi lehetıvé. Ezért az N-MOS áramkört könnyebb
illeszteni a széles körő használatnak örvendı TTL-áramkörhöz
MOS NEM ÉS kapu felépítése és mőködésének elemzése

Az N-MOS kapuk kizárólag aktív elemeket tartalmaznak: N-csatornás növekményes MOS térvezérléső tranzisztorokat. A
NEM-ÉS kapu kimenetén csak akkor jelenik meg logikai 0, ha a T1 és T2 tranzisztor is vezet, vagyis ha mindkét
bemenete logikai 1-et kap.
A MOS kapuáramkörök jellemzıi
Az áramkörök megfelelı mőködéséhez szükséges, hogy a drain ellenállás szerepét betöltı tranzisztor gate-elektródájára
kapcsolt UG feszültség legalább a tranzisztor UT0 küszöbfeszültségével legyen nagyobb, mint az UD tápfeszültség.
Zavarvédettségi szempontból ugyanis célszerő, ha a kimeneti feszültség logikai 1 szinten közel UD értékő. Ez a kimeneti
feszültség a drainközi terhelıtranzisztor gate-source feszültségével kisebb, mint UG, de a gate-source feszültség nem
sokkal nagyobb, mint UT0.
A MOS kapu egyenáramú bemeneti ellenállása nagyon nagy értékő. A gate úgy viselkedik, mint egy kis szivárgási
árammal rendelkezı kapacitás fegyverzete. A bemeneti feszültség változása a gate-kapacitást töltı és kisütı áramot hoz
létre. Ez a rövid idejő áramimpulzus nagyobb, mint a szivárgási áram. Ennek ellenére úgy lehet venni, hogy a MOS
tranzisztor nem terheli le az elızı kapu kimenetét.
Az N-MOS kapuk tulajdonságai:
• A terjedési-késleltetési idı: 15 ns.

14
• Egyenáramú bemeneti ellenállás: 10 Ω,
• Az egy kapura esı átlagos fogyasztás: néhány száz mW.
Komplementer MOS áramkör felépítése

A komplementer MOS áramkört – amint az elnevezése is mutatja – P-csatornás és N-csatornás növekményes MOS
tranzisztorpárok alkotják. A kétféle típusú tranzisztort együtt alkalmazva ugyanis kiváló tulajdonságú integrált áramkörök
készíthetık.
MOS NEM-ÉS (NAND) kapu CMOS NEM ÉS (NAND) kapu kapcsolása
A CMOS áramkör jellemzıi

A CMOS áramkör legfontosabb jellemzıi:
• rendkívül kis áramfogyasztás,

• széles mőködési tápfeszültség-tartomány,
• nagy zavarvédettség.
Elınyös tulajdonságokkal rendelkezı változata a CMOS áramköröknek az SOS (Silicon on Sapphire) áramkör, amelyben a
szilícium helyett zafír hordozóra alakítják ki a komplementer MOS tranzisztorokat. Az áramköri elemek között a
szigetelési ellenállás nagyon nagy értékő. A hordozó parazita kapacitásainak látványos csökkenése miatt az SOS
áramkörök mőködési sebessége egy nagyságrenddel nagyobb, mint a szilícium alapú CMOS áramköröké. Egy kapu
terjedési-késleltetési ideje 1-2 ns, de jelentısen csökken az áramkör nyugalmi áramfelvétele is. Az áramköri elemek
felületi sőrősége körülbelül négyszer akkora, mint a hagyományos CMOS áramkörök esetén.
8
29.B 29.B
CMOS NEM ÉS (NAND) kapu mőködése

A következı ábrán egy kétbemenető CMOS NEM-ÉS kapu látható. Vizsgáljuk meg a mőködését a kapcsolás felépítése
alapján! A NEM ÉS kapu esetén a P-csatornás tranzisztorok (T1 és T2) párhuzamosan kapcsolódnak, míg az N-
csatornásak (T3 és T4) sorosan.
Ha az A és a B bemeneten is logikai 1 van, akkor a telített állapotban vezetı T3 és T4 tranzisztor a kimenetet közel
földpotenciálon tartja, vagyis logikai 0 szinten. Minden más bemeneti jelkombináció esetén az egyik vagy mindkét P-
csatornás, illetve N-csatornás tranzisztor kinyit, illetve lezár. A kimeneti feszültség közel +UD értékő; amely logikai 1
szintnek felel meg.
A megvalósított függvény:
F = A⋅ B
A CMOS kapuk tulajdonságai:
• Tápfeszültség: +3 … +15 V
• A terjedési-késleltetési idı: 25 ns
• Kimeneti impedancia mindkét állapotban: Rki < 1kΩ
• Az egy kapura esı átlagos fogyasztás: 50 nW
Funkcionálisan teljes rendszerek (NÉV, NAND, NOR)
A funkcionálisan teljes rendszer

Funkcionálisan teljes rendszernek nevezzük azokat a logikai függvényeket, megvalósító kapukat, amelyekbıl bármilyen
tetszıleges hálózat megvalósítható.
A funkcionálisan teljes rendszer másik fontos elınye, hogy a logikai áramkör megvalósításához csak meghatározott
típusú kapuáramkör szükséges. Ez nemcsak a gyártásnál (rendelés, raktározás, beültetés) kedvezı, de a javítást is
megkönnyíti.
A funkcionálisan teljes rendszer típusai:
• NEM-ÉS-VAGY rendszer
• NAND rendszer
• NOR rendszer
NEM-ÉS-VAGY (NÉV) rendszer
Logikai függvény megvalósítása NEM-ÉS- Logikai függvény megvalósítása NAND-

VAGY rendszerben rendszerben
Tetszıleges logikai függvény kifejezhetı az ÉS, a VAGY és a NEGÁCIÓ mőveletet megvalósító logikai kapuk megfelelı
kombinációjával.
A gyakorlati megvalósítás szempontjából a NEM-ÉS-VAGY rendszer nem terjedt el, mivel áramköri szempontból sokkal
egyszerőbb az ÉS és a VAGY kapu helyett a NEM-ÉS (NAND), illetve a NEM-VAGY (NOR) kapu megvalósítása.
NAND-rendszer
Tetszıleges logikai függvény kifejezhetı a NEM-ÉS (NAND) mőveletet megvalósító logikai kapuk megfelelı
összekapcsolásával. Az ilyen áramköri megvalósítást nevezzük NAND-rendszernek.
NOR-rendszer
Tetszıleges logikai függvény kifejezhetı a NEM-VAGY (NOR) mőveletet megvalósító logikai kapuk megfelelı
összekapcsolásával. Az ilyen áramköri megvalósítást nevezzük NOR-rendszernek.
9
29.B 29.B
Logikai függvény megvalósítása NOR-rendszerben
Alapfüggvények megvalósítása NAND-rendszerben

A De Morgan azonosságokból következik, hogy az ÉS, NEM és VAGY függvények átírhatók NAND függvénnyé.
Az alapfüggvények megvalósítása NAND Az alapfüggvények megvalósítása NOR

kapukkal kapukkal
Alapfüggvények megvalósítása NOR-rendszerben

A De Morgan azonosságokból következik, hogy az ÉS, NEM és VAGY függvények átírhatók NOR függvénnyé.
Szükséges átalakítások NAND-rendszerben

A szükséges átalakítások a következık:
NEM kapcsolat kialakításához a változót önmagával kell NAND kapcsolatba hozni:

A + A = A⋅ A = A
ÉS kapcsolatot a NAND függvény újabb negálásával kaphatunk:
A⋅ B = A⋅ B
VAGY kapcsolat kialakításához a változókat tagadott formában kell NAND kapcsolatba hozni:
A⋅ B = A + B = A + B
A szükséges átalakítások NOR-rendszerben
A szükséges átalakítások a következık:
NEM kapcsolat kialakításához a változót önmagával kell NOR kapcsolatba hozni:

A+ A = A⋅ A = A
VAGY kapcsolatot a NOR függvény újabb negálásával kaphatunk:
A+ B= A+ B
ÉS kapcsolat kialakításához a változókat tagadott formában kell NOR kapcsolatba hozni:
A+ B = A⋅ B = A⋅ B
10
30.B 30.B
30.B Digitális alapáramkörök – Logikai alapáramkörök
Ismertesse a szekvenciális hálózatok jellemzıit!

Mutassa be a két- és többszintő logikai hálózatok realizálásának módszerét!
Mutassa be a tároló áramkörök alaptípusait: az R-S, a J-K, a T és a D tárolót!
Rajzolja fel rajzjeleiket!
Írja fel az egyes tároló típusok vezérlési táblázatait!
Magyarázza el a kapuzott mester-szolga és az élvezérelt tárolók mőködését!
Értelmezze a szinkron szekvenciális hálózatok fogalmát!
Szekvenciális hálózatok (aszinkron és szinkron hálózatok)
A szekvenciális hálózatok
A sorrendi hálózatok, vagy más néven a szekvenciális hálózatok feladata, az idıfüggı logikai függvények megvalósítása.
A szekvenciális hálózatok jellemzıje

Fontos tulajdonságuk, hogy a kimeneti események állapotát nem csak a bemeneti feltételek, hanem már a korábban
végbement kimeneti események is befolyásolják.
A szekvenciális hálózatok csoportosítása

A szekvenciális hálózatoknak két nagy csoportját különböztetjük meg:
• Aszinkron szekvenciális hálózatok,

• Szinkron szekvenciális hálózatok.
Aszinkron hálózatok
Ez a szekvenciális hálózat azon fajtája, amelynél a kimenet elızı állapotától való függését visszacsatolással vagy
tárolókkal valósítják meg. A bementi jellemzı megváltozására a kimenti jellemzı azonnal reagál.
Visszacsatolt aszinkron hálózatok Tárolóval ellátott aszinkron hálózatok

tömbvázlata tömbvázlata
Szinkron hálózatok
Az állapotváltozás egy engedélyezı jel hatására, azzal azonos fázisban zajlik le. Ezt az engedélyezı jelet órajelnek, vagy
más néven ütemjelnek nevezzük. A kimenet elızı állapotától való függést tárolók segítségével valósítják meg.
Szinkron hálózatok tömbvázlata
1
30.B 30.B
Az órajel szerepe
Egy adott órajel periódus során a sorrendi hálózat S belsı állapotát a Z1, Z2,...., Zp jelet képviselik. Ezt az S állapotot az
elızı órajel periódus alatti S, állapot , valamint az X1, X2.....Xn bementi jelek határozzák meg. Az S, állapotra jellemzı
Z1, Z2,....,Zp jeleket a hálózat memóriája a szóban forgó órajel periódus alatt tárolja.
Mivel a számítástechnikai és irányítástechnikai berendezések alapjában véve szekvenciális hálózatoknak tekinthetık, így
ezeknek nagyon nagy jelentısége van. A szekvenciális hálózatok kombinációs logikai hálózatot is tartalmaznak.
A szinkron és az aszinkron hálózatok jellemzıje

A szinkron és az aszinkron hálózatok közös része a kombinációs hálózat, amely a tárolók vezérlési függvényeit állítja elı
a kimenti állapotok felhasználásával. A kombinációs hálózat megvalósításakor természetesen törekedni kell a lehetı
legegyszerőbb áramköri megoldás kialakítására.
A szekvenciális hálózatok belsı állapota

Egy adott órajel periódus során a sorrendi hálózat S belsı állapotát a Z1,Z2,....,Zp jelet képviselik. Ezt az S állapotot az
elızı órajel periódus alatti S, állapot , valamint azX1,X2.....Xn bementi jelek határozzák meg. Az S, állapotra jellemzı
Z1,Z, ....,Zp jeleket a hálózat memóriája a szóban forgó órajel periódus alatt tárolja.
A szekvenciális hálózatok a számítástechnikában

Könnyen belátható, hogy a számítógépek is a szekvenciális hálózatokhoz hasonlóan mőködnek: ugyanolyan bemeneti
eseményhez tartozhat más kimeneti esemény is. Megtalálható a számítógépekben órajellel vezérelt áramkörök, illetve
különbözı regiszterek is.
A szekvenciális hálózatok az automatikai berendezésekben

Mivel a számítástechnikai és irányítástechnikai berendezések alapjában véve szekvenciális hálózatoknak tekinthetık, így
ezeknek nagyon nagy jelentısége van. A szekvenciális hálózatok kombinációs logikai hálózatot is tartalmaznak.
Két- és többszintő hálózatok
A NAND rendszerekre érvényes szabályok

A NAND logikai hálózatokban
• a páratlan szinteken VAGY kapcsolat valósul meg;

• a páros szinteken ÉS kapcsolat valósul meg;
• a páros szinteken bevezetett változók negálás nélkül jelennek meg a kimeneten;
• a páratlan szinteken bevezetett változók negálva jelennek meg a kimeneten.
A függvényátalakítással kapcsolatos következtetések

A szabályok alkalmazásával többváltozós hálózatokat is meg tudunk a NEM-ÉS-VAGY rendszerhez hasonlóan
egyszerősítés nélkül valósítani NAND rendszerben is. Fogalmazzuk meg általánosan a NAND rendszerekre érvényes
szabályokat!
A függvény átalakítása a De Morgan-azonosságok felhasználásával
( )
F 5 = A ⋅ B ⋅ C ⋅ D ⋅ E = A ⋅ B ⋅C ⋅ D + E = A ⋅ B ⋅ C ⋅ D + E = A ⋅ B + C ⋅ D + E = A ⋅ B + C ⋅ D + E ( )
A függvény átalakított formáját az ábrával együtt elemezve a következık figyelhetık meg:
• az elsı és a harmadik szinten (a páratlan szinteken) VAGY mővelet valósul meg;

• a második és a negyedik szinten (a páros szinteken) ÉS mővelet valósul meg;
• a hálózatba páros szinten bevezetett változók a kimeneten változatlanul jelennek meg;
a hálózatba páratlan szinten bevezetett változók a kimeneten negálva jelentkeznek.
A hálózat logikai függvénye
F5 = A⋅ B ⋅C ⋅ D⋅ E
NAND kapukkal felépített logikai hálózatok analízise
Elemezzük az ábrán látható NAND kapukból felépített többszintő logikai hálózatot!
NAND kapukkal felépített logikai hálózatok

NAND kapuk felhasználásával tetszıleges logikai függvény megvalósítható, vagyis a NAND kapu-rendszer funkcionálisan
teljes rendszer. Vizsgáljuk meg, hogy többszintes hálózatok hogyan valósíthatók meg a NAND-rendszerben!
2
30.B 30.B
Egyszerősített többszintő logikai hálózat

NAND kapukkal Többszintő logikai hálózat NAND kapukkal
NOR kapukkal felépített logikai hálózatok

NOR kapuk felhasználásával tetszıleges logikai függvény megvalósítható, vagyis a NOR kapu-rendszer funkcionálisan
teljes rendszer.Vizsgáljuk meg, hogy többszintes hálózatok hogyan valósíthatók meg a NOR-rendszerben!
A NOR kapukkal felépített logikai hálózat logikai függvényének átalakítása

A függvényt a De Morgan-azonosságok felhasználásával átalakítva:
( ) (
F 5 = A ⋅ B ⋅ C ⋅ D ⋅ E = A ⋅ B ⋅C ⋅ D + E = A ⋅ B ⋅ C ⋅ D + E = A ⋅ B + C ⋅ D + E = A ⋅ B + C ⋅ D + E )
A függvény átalakított formáját az ábrával együtt elemezve a következık figyelhetık meg:
• az elsı és a harmadik szinten (a páratlan szinteken) ÉS mővelet valósul meg;

• a második és a negyedik szinten (a páros szinteken) VAGY mővelet valósul meg;
• a hálózatba páros szinten bevezetett változók a kimeneten változatlanul jelennek meg;
• a hálózatba páratlan szinten bevezetett változók a kimeneten negálva jelentkeznek
Egyszerősített többszintő logikai hálózat NOR

kapukkal Többszintő logikai hálózat NOR kapukkal
A NOR rendszerekre érvényes szabályok

A NOR logikai hálózatokban:
• a páratlan szinteken ÉS kapcsolat valósul meg;

• a páros szinteken VAGY kapcsolat valósul meg;
• a páros szinteken bevezetett változók negálás nélkül jelennek meg a kimeneten;
• a páratlan szinteken bevezetett változók negálva jelennek meg a kimeneten.
Az átalakított függvénnyel kapcsolatos következtetések

A szabályok alkalmazásával többváltozós hálózatokat is meg tudunk a NEM-ÉS-VAGY rendszerhez hasonlóan
egyszerősítés nélkül valósítani NOR rendszerben is.
Integrált tároló áramkörök logikai típusai
A flip-flop
A flip-flop-ok a digitális áramkörök legfontosabb tároló elemei. Ezeket a szaknyelv bistabil multivibrátornak vagy más
néven billenı áramkörnek is nevezi.
A flip-flop tulajdonságai
Két alapvetı tulajdonságuk van:
• Két ellentétes állapottal rendelkeznek, külsı beavatkozás nélkül akármelyiket megtartja.

• Egy vagy több bemenettel van ellátva, ezek segítségével történik az áramkör egyik vagy másik állapotba való
átbillentése.
3
30.B 30.B
1 bit információ tárolása

Egy billenı áramkör egy bit információ tárolására alkalmas
Elemi tároló áramkör
A logikai kapukból felépített tárolók

Mint látható, a kimenetek egymás negáltjai. Tételezzük fel, hogy bekapcsolás után az áramkör a
Q = 0 , és Q = 1
logikai állapotot veszi fel.
A logikai kapukból felépített tárolók mőködése

A kimenetek állapotát a bementei változók logikai szintje fogja meghatározni a következıképpen:
Ha A = 0 és B = 0, akkor
Q =1,
ha A = 1 és B = 0, akkor
Q =0,
ha A = 0 és B = 1, akkor
Q =1,
és ha A = 1 és B = 1, akkor
Q =1,
és a kimeneten azonos logikai érték adódik, ez azonban nem lehetséges, így ez a bemeneti kombináció nem
megengedhetı.
R-S típusú tároló

Két bemenettel (S és R) és két kimenettel Q és Q rendelkezik.
A bemenetek típusai
• S: beíró bemenet: ezen keresztül a tárolandó információ beírható.

• R: reset: ezen keresztül a tárolt információ törölhetı.
A tiltott bemeneti kombináció

Ilyen tárolók esetén az S=1 és R=1 bementi kombináció tiltott kombináció, hiszen egy idıben beírni és törölni
értelmetlen dolog.
R-S típusú tároló R-S típusú tároló Inverz R-S típusú Inverz R-S tároló
rajzjele igazságtáblázata tároló rajzjele igazságtáblázata
Inverz R-S típusú tároló

Ez a tároló áramkör az R-S tároló inverz függvényét valósítja meg.
J-K típusú tároló

Ez a flip-flop kiküszöböli az R-S tároló hibás bementi kombinációját.
• J: beíró bemene
• K: törlı bemenet
4
30.B 30.B
J-K tároló T tároló D típusú D tároló

J-K típusú igazság- T tároló igazság- tároló igazság-
tároló rajzjele táblázata rajzjele táblázata rajzjele táblázata
T típusú tároló
Abban az esetben kapunk T tárolót, ha J-K tároló bementeit összekötjük, azaz azokat értékkombinációkat kizárjuk,
amikor a J és a K nem egyezik meg. Egy adatbemenettel és egy vezérlıbemenettel rendelkezik.
D típusú tároló
Bementére adott információ a kimenetén egy vezérlıjel idıtartamával késleltetve jelenik meg. Akkor kapunk D tárolót,
ha a J=K értékkombinációkat kizárjuk.
Integrált tároló áramkörök vezérlés jellegétıl függı típusai
Tároló áramkörök
A tárolók állapotát és állapot változását a bemeneti logikai kombinációk mellett az órajel is befolyásolhatja.
Ennek a figyelembe vételével a következık szerint csoportosíthatjuk a tároló áramköröket:
• Statikus tárolók,
• Statikus kapuzott tárolók,
• Kétfokozatú tárolók,
• Élvezérelt tárolók.
Statikus tárolók
Ha a statikus tárolók bemenetére információt kapcsolunk, akkor a kimenet logikai értéke azonnal megváltozik. Ennek az
a hátránya, hogy a bemenetre kerülı nem hasznos jel (véletlen jel, pl.: zaj) is állapotváltozást okoz a kimeneten.
Az RS flip-flop a legegyszerőbb aszinkron sorrendi hálózat. Jellegzetessége, hogy a kimeneti állapota a bemenı
jelkombináció hatására billenésszerően azonnal változik. Ez a tulajdonsága alkalmatlanná teszi szinkron sorrendi hálózat
felépítésére.
R-S tároló kialakítása NAND Inverz R-S tároló kialakítása

Statikus tárolók jelölése kapukból NAND kapukból
Statikus
kapuzott tároló Statikus
általános kapuzott RS Kapuzott J-K Kapuzott T Kapuzott D
jelölése tároló felépítése tároló felépítése tároló felépítése tároló felépítése
Az órajel-vezérlés megoldásai
Az órajel vagy más néven kapuzó jel a bemenetre kerülı véletlen jel hatását küszöböli ki. A vezérelt flip-flop állapota
csakis a C órajellel szinkronban változhat. Mind az ötféle logikai típusú tároló megvalósítható kapuzott statikus
tárolóként.
5
30.B 30.B
Statikus kapuzott tárolók

A fenti ábrán bemutatott órajel vezérelt RS flip-flop állapota csak az órajellel szinkronban változhat. A két órajel-
impulzus között (amikor C=0) a NEM-ÉS kapukból felépített flip-flop S és R bemeneti jelei S = R = 1, és függetlenek
az S és R jelektıl. Ezért két órajel-impulzus között a Q és Q kimenetek nem változnak meg.
A direkt beírás és törlés megoldása

Ha C=1 akkor a bemeneti jelek vezérlik a flip-flopot.
Az egyes áramkörökben szükséges, hogy a flip-flop ne csak az órajellel szinkronban mőködjön, hanem bármikor
lehessen vezérelni. Ilyen tároló áramköröket közvetlen beíró Sd és közvetlen törlı bemenetekkel Rd látják el.
Közvetlen vezérléső RS flip-flop felépítése és rajzjele
Kétfokozatú (master-slave) tárolók
A két fokozatú tárolók vagy más néven a mester-szolga tároló mőködése a következı:
• Az S1 és S2 kapcsoló mindig ellenfázisban mőködik. Ha az S1 záródik a bemeneti információ az elsı (mester)

tárolóba kerül. Mivel S2 nyitva van így az információ nem jut el a második (szolga) tárolóba.
• Ha S1 nyit a mester tárolóba nem lehet információt bevinni. Mivel S2 zár az információ a mesterbıl átíródik a
szolga tárolóba és megjelenik a kimeneten.
Kétfokozatú J-K (master-slave) tároló

A J-K master-slave flip-flop két összekapcsolt órajelvezérléső RS flip-flopból áll.
Az órajel-impulzus alatt, amíg C = 1, a master billenésszerően azonnal követi az S és R jelkombináció által

meghatározott állapot. Ugyanakkor a slave tároló órajele C = C = 0 , és ennek következtében állapota teljesen
független a master flip-flop állapotától.
Két órajel-impulzus között (C=0) a master tartja az utolsó felvett állapotot. Ez idı alatt a slave átveszi a master
állapotát.
Összefoglalva az S és R bemenet csak akkor írja be az információt a master flip-flopba, amikor C = 1, és a slave flip-flop
csak akkor veszi át ezt az információt, amikor C = 0.
6
30.B 30.B
Élvezérelt tárolók
Az élvezérelt tárolók esetében a flip-flopoknál az órajel felfutó éle, vagy lefutó éle váltja ki az információ továbbítását a
kimenetre.
Élvezérelt tárolók típusai

Az élvezérelt tárolók esetében a flip-flopoknál az órajel felfutó éle, vagy lefutó éle váltja ki az információ továbbítását a
kimenetre. Itt arra kell ügyelni, hogy az információ az órajel felfutó vagy lefutó élének megjelenése elıtt stabilan a
bemeneten legyen. Ezt az idıt beállítási idınek nevezzük. Az órajel felfutó, vagy lefutó élének megjelenése után a
bemeneti információnak még egy rövid ideig fenn kell állnia. Ezt az idıt nevezzük tartási idınek.
A beállítási és tartási idınek együttesen kb. 15 ns-nak kell lennie.
További követelmény az órajel felfutó, vagy lefutó élének idıtartama. A gyakorlatban 200 ns maximális felfutó, vagy
lefutó idı még megengedett.
Élvezérelt tárolók: általános jelölés Élvezérelt tároló jelalakjai
Szekvenciális szinkron hálózatok
Szekvenciális szinkron hálózat A kimenetek egymást követı állapotai
A szekvenciális hálózatok instabilitása

A szekvenciális hálózatok instabilitása, a kimenet határozatlansága.
A szekvenciális hálózatok átmeneti jellemzıi

A szekvenciális hálózatok átmeneti jellemzıi: két stabil állapot közti folyamat.
A vizsgált szekvenciális hálózatok jellemzıi

A vizsgált szekvenciális hálózatok jellemzıi: szinkron hálózat, mert áttekinthetıbb mőködéső, az instabilitás és az
átmeneti jelenségeket figyelmen kívül hagyjuk
Az áramkörök mőködésének leírási módszerei

Az áramkörök mőködésének leírási módszerei: állapotdiagram, ütemdiagram fogalma.
Feltételezett kiinduló állapot felvétele

Feltételezett kiinduló állapot felvétele: a kimenetek állapota logikai 0.
A vezérlési függvények
A vezérlési függvények fogalma, meghatározása: a kapcsolás alapján mindhárom J és K bemenet vezérlési
függvényeinek meghatározása
7
30.B 30.B
Az állapotdiagram részei
Az állapotdiagram részei, jelölésmódja, a kimenetek egymást követı állapotainak grafikus ábrázolási módja
Az ütemdiagram részei
Az ütemdiagram részei, jelölésmódja, a kimenetek állapotainak idıbeli változását szemléltetı ábrázolási mód
Az áramkör állapotdiagramja A szinkron hálózat
A hiányzó állapotok vizsgálata

A hiányzó állapotok vizsgálata, behelyettesítve a vezérlési függvényekbe, hol lép be a ciklusba?
Logikai kapukból felépített szekvenciális

Az áramkör teljes állapotdiagramja aszinkron hálózat

Elektro - Tételek Kidolgozás

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Elektro - Tételek Kidolgozás

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

1.A 1.

1.A Villamos alapfogalmak – Feszültség, áram, töltés, ellenállás

Definiálja a feszültség, az áram, a töltés, az ellenállás és a vezetıképesség fogalmát,

Taszítás protonok között Taszítás elektronok között Vonzás proton és elektron

Az áramerısség a vezetı keresztmetszetén idıegység alatt átáramlott töltések mennyisége.

Nagy az áramerısség, ha sok töltéshordozó áramlik át rövid idı alatt:

A feszültség fogalma és mértékegysége

A kiegyenlítıdés a szétválasztással ellentétes folyamat, és ennek jelenségeit hasznosítjuk a villamos energia

A feszültség hatására elmozduló töltés

A feszültség hatására elmozduló töltés

A kovalens kötés felépítése

A szabad elektronok mozgása fémekben

Termikus mozgás villamos tér hatására Termikus mozgás vezetékben

Elsırendő vezetık: fémek

Másodrendő vezetık: folyadékok

Harmadrendő vezetık: félvezetı anyagok, gázok, légüres tér

Az elektrotechnika, mint mőszaki tudomány

Az elektromos és a villamos elnevezések egyenértékőek. A nemzetközi szakirodalom általában a görög eredető

1.B Passzív elektronikai áramkörök – kétpólusok

Definiálja az aktív, a passzív, a lineáris és a nemlineáris kétpólusok fogalmát!

Az aktív, a passzív, a lineáris és a nemlineáris kétpólusok fogalma

A villamos áramkörök felépítése

• aktív áramkör (aktív áramköri elemeket is tartalmaz);

Nemlineáris áramköri elemek

Passzív áramköri elem

Aktív áramköri elemek

Lineáris áramköri elemek

• aktív kétpólusok: energiát leadni képes kétpólus

Különbözı típusú kétpólusok

A kétpólusok rajzjele a következı ábrán látható. A megadott feszültség és áramirányok a termelı és a

Aktív kétpólus rajzjele Passzív kétpólus rajzjele

• frekvenciafüggetlen lineáris passzív kétpólus: ohmos ellenállás, energiát fogyaszt.

A passzív kétpólusok jellemzıi (impedancia, admittancia, fázisszög, helyettesítı kép)

Passzív kétpólusok Passzív kétpólusok karakterisztikája

Jellemzı a jelleggörbére a meredeksége, amely meghatározható szögfüggvény segítségével:

• F < f0 esetén kapacitív jellegő;

Különbözı típusú elemekbıl felépített passzív kétpólus helyettesítı képe és vektorábrája

A helyettesítı kép elıállításának lépései:

• megszerkesztjük a kapcsolás vektorábráját és elıállítjuk az impedancia vagy admittancia háromszöget;

A rezonanciafrekvencia esetén a kapcsolás csak ohmos taggal rendelkezik, hiszen XL = XC.

Egyszerősített RLC kör

Az aktív kétpólusok helyettesítésének lehetıségei Norton, ill. Thevenin helyettesítı képpel

Az aktív kétpólusok helyettesítı képe

Az aktív kétpólusok helyettesítı képének meghatározására a Thevenin és a Norton tételt használhatjuk.

Aktív kétpólus helyettesítı képe

A Thevenin helyettesítı kép

A Norton helyettesítı kép

2.A Villamos alapfogalmak – Ellenállások méretezése, hıfokfüggése

Értelmezze a fizikai és a geometriai paraméterek alapján az ellenállás kiszámítására

Egy vezeték fontos geometriai méretei

Ezek alapján érvényes az

A PTK termisztorok rajzjele A PTK ellenállásának hımérsékletfüggése

A termisztoroknak többféle kivitele létezik:

A PTK termisztor felhasználási területei

Az NTK termisztorok csoportosítása

Az NTK termisztorok rajzjele Az NTK ellenállásának hımérsékletfüggése

A fajlagos ellenállás és a fajlagos vezetés anyagszerkezeti alapjai

A kovalens kötés felépítése A szabad elektronok mozgása fémekben

Termikus mozgás villamos tér hatására Termikus mozgás vezetékben

Elsırendő vezetık: fémek

Másodrendő vezetık: folyadékok

Harmadrendő vezetık: félvezetı anyagok, gázok, légüres tér

2.B Passzív elektronikai áramkörök – Négypólusok