Atomisták

A görög atomista filozófusok (Leukipposz, Démokritosz és Epikurosz), sísérletet tettek arra,

hogy feloldják a csak az Egy létező okozta problémákat, vagyis a keletkezés-pusztulás, a
mozgás és a létezők sokféleségének a problémáját. Azt állították, hogy a létező végtelen
sokaságú parányi, és épp ezért az érzékszervek által fel nem fogható, oszthatatlan
részecskékből, atomokból épül fel. Ezen kívül elutasították Zénónnak azt az állítását,
miszerint a sokaság tagjai végtelenül oszthatók. Az atomisták tagadták, hogy akár a
„mindenfelé” való, akár az „egy bizonyos pontig” lehetséges oszthatóság fogalma létezne,
ezért kijelentették, hogy az ő atomjaik tovább nem oszthatók.

Az atomisták szerint a világ a határtalanból az ürességbe kijutott testekből keletkezett. Ezek

közül a hasonlók a hasonlókkal összekapcsolva elkezdtek kiválni és egy űrbe keveredtek és
örvényeket alkottak. Amikor azonban már túl sok volt belőlük különváltak alakjuk és méretük
szerint. A kicsik egy „külső Űrbe” kerültek, a többiek pedig gömbszerű alakba tömörülve
tovább folytatták körmozgásukat. Ebből később kivált egy hártya szerű képződmény. Miután
az atomok ezzel a hártyával és egymással ütköztek még jobban összetömörültek és így jött
létre a Föld. A többi atom a hártyának ütközve beleolvadt abba, később belőlük lettek a
csillagok, a Hold és a Nap. Ezután az atomok ütközései után egy részük véletlen szerűen
szétszóródik, más részük alakjuk és méretük szerint csoportosul és így jönnek létre az
összetett testek. Így az összes dolog körülöttünk atomokból épül fel, a különbségek az
atomok formájának, méretének és elhelyezkedésének a következménye. Az atomisták
szerint a világ létrejötte után folyamatosan növekszik, majd szükségszerűen elenyészik. Ez a
körforgás örökké tart, arról azonban nem tudunk, hogy szerintük mi az a szükségszerű erő
vagy folyamat ami ezt fenntartja.

Az atomisták úgy gondolták, hogy a testek tulajdonságait (szín, szag, íz) az atomok alakja
határozza meg, léteznek homorú, domború, csúcsos és kerek atomok is. Az azonban nem
derül ki, hogy az atomok fogalmilag, vagy fizikailag oszthatatlanok szerintük. Előbbi azt
jelenti, hogy megkülönbözethetjük a részeit (pl: az atom első kanyarulatának balszélső
csücske), utóbbi pedig az, hogy fel lehet őket darabolni. Későbbi gondolkodók érvelnek mind
a két lehetőség mellett. Több szerzőnél is találunk utalást arra, hogy az atomisták
tulajdonítottak valamilyen súlyt az atomoknak például Szimplikiosz az atomok mozgását
azok súlyának következményeként írja le, illetve Arisztotelész is ír az atomok sőlyáról.
Theophrasztosz inkább a keverékek súlyáról beszél. Tehát nincs okunk feltételezni, hogy ne
tulajdonítottak volna az atomoknak súlyt, márcsak azért is mert a világ dolgainak is van
súlyuk. Azonban egy Aetiosz szövegrész az alábbi kijelentést teszi: „Démokritosz kettőt
nevezett meg (ti. az atomok két tulajdonságát): a méretet és az alakot; ám Epikurosz
ezekhez harmadikként hozzáadta a súlyt…”Ezt egyes kommentárok (pl.: Burnet, Kirk,
Raven) azzal magyarázza, hogy Aetoisz állítása csak az örvényekben részt vevő dolgokra
vonatkozik. A nagyobb méretű atomok az örvény központja fele törekednek ellentétben a
kisebb méretű atomokkal, amelyek az örvény szélein helyezkednek el. A nagyobb
atomoknak az örvény középpontja fele történő mozgása, a méretük miatt történik és nem a
súlyuk miatt, mozognak „lefele”. Önmagában azonban egyetlen atomnak sincs súlya, az
örvénymentes övezetben kizárólagosan az egymással való ütközésekkel lehet magyarázni.
Az atomisták feltételezik, hogy létezik az üresség is, különben nem tudnánk mozogni. Ez tölti
ki az atomok közötti teret, valamint szerepük van az anyagok tulajdonságainak
meghatározásában.
Az atomisták szerint lehetetlen a világot megismerni, mert mivel minden atomokból épül fel
ezért ugyanazt látjuk csak az atomok különbözősége miatt tűnik másnak. Az, hogy valamit
melegnek vagy hidegnek, édesnek vagy keserűnek érzünk a közmegegyezés
következménye. Démokritosz viszont megkülönböztetett két megismerési módot: az
érzékszervi és az értelmi megismerést. Az elsőt fattyú megismerésnek nevezi, mert szerinte
ez semmilyen bizonyosságul nem tud szolgálni. A másodikról az ő leírásában nem
olvashatunk, mert az a rész elveszett viszont Proklosz nagyon hasonló feljegyzéseiben azt
olvashatjuk, hogy az atomok parányi mérete miatt nem hagyatkozhatunk az
érzékszerveinkre csak az értelmünkre megismerésükkor. Az atomisták úgy gondolták, hogy
a Hold és a Nap két különböző pályán keringenek, első egy földhöz közelebbin második egy
távolabbin. A kettő között helyezkednek el a csillagok amik a súrlódásuk miatt fényesek.

Az atomisták aztis feltételezték, hogy több világ is létezik, mert a hártyába ütköző atomok
máshol és létrehozhatnak tömörüléseket. Ezek a világok különbözőek és nem egyszerre
keletkeztek. A korszakban ez a gondolat úttörőnek számított mert nincs korábbi feljegyzés
ami azt említené, hogy több világ létezik egymással párhuzamosan.

források:
mmi.elte.hu
www.wikipedia.hu
szabadbolcsek.uw.hu