Timothy Zahn

Hűség

Köszönetnyilvánítás

A Hűség ötlete egy kötetlen beszélgetés során merült fel, amely az 501-es légiót
alapító Albin Johnson és köztem zajlott le a 2004 márciusában tartott
StellarConon. Bár az eredeti gondolat különbözött az általam használt
elképzeléstől, mégis ennek a beszélgetésnek

köszönhetem, hogy kipattant a szikra.

Az író agya gyakran úgy működik, mint egy konzervgyári gyártósor. Gondolatok
és

elképzelések érkeznek mindenfelől, a kevésbé „fogyasztható" rétegek

lehámlanak róluk, és a keverékükből valami egészen új (vagy legalábbis
felismerhetetlen) dolog lesz. Abban a ritka esetben, ha valamit sikerül
visszavezetni az eredetére, úgy helyes, ha köszönetet mondunk érte.

Köszi, Albin!

Első fejezet

A Reprisal birodalmi csillagromboló csendben siklott a fekete űrben.

Összecsapásra

készült; a lázadók seregei szakadással fenyegették a Galaxist.

Kendal Ozzel kapitány hátratett kézzel állt a parancsnoki hídon, rossz előérzettel
és sötét gondolatokkal telve nézte a hajó előtt pöffeszkedő Teardrop bolygót. A
maga részéről egyetlen hatalmas kígyófészeknek tekintette ezt a világot, amely
tele van csempészekkel, harmadrangú kalózbandákkal és a társadalom
mindenféle üledékével. Ha az idióta Tarkin helyett őt ültették volna a
Halálcsillag parancsnoki székébe, biztosan egy ilyen Teardrop-féle helyet szúrt
volna ki a fegyver teszteléséhez, nem az Alderaant.

Azonban nem ő került oda, Tarkin és a Halálcsillag pedig már a múlté,

szilánkokra robbant a Yavin 4 mellett. A Lázadók Szövetsége egyetlen
borzalmas pillanat alatt vált kisebb zavaró tényezőből a Birodalom legnagyobb
ellenségévé.

És a Birodalmi Központ válaszolt a fenyegetésre. Három napja érkezett a

parancs, hogy a lázadók és szimpatizánsaik egyformán nem számíthatnak
kegyelemre.

Nem mintha Ozzel akart volna bármiféle kegyelmet gyakorolni. A lázadók és

szimpatizánsaik kiirtása lett a siker felé vezető leggyorsabb és legjobb út a

birodalmi flotta berkeiben. Talán egyenesen admirálisi sávokhoz vezető út.

- Helyzet? - kiáltott hátra.

- Negyvenhét standard perc az orbitális pályáig, uram! - kiáltott vissza a

navigációs tiszt a legénységi árokból.

Ozzel bólintott.

- Nagyon figyeljenek! - parancsolta. - Senki sem távozhat a bolygóról.

Ismét a halványan fénylő bolygókorong felé fordult.

- Senki - mormolta.

- Luke? - kiáltott hátra Han Solo a Millennium Falcon pilótafülkéjéből. -

Mozgás, kölyök, szoros a menetrend!

- Minden bent van! - jött Luke Skywalker hangja. - Rámpa felcsukva!

Természetesen ez utóbbit már jelezték a műszerek. Ha a kölyök velük akar

maradni, akkor meg kell tanulnia, hogy nem szennyezheti a hajó levegőjét
felesleges cseverészéssel.

- Oké, Csubi! Tapossunk bele!

Egyetértése jeleként Han másodpilótája, Csubakka felbődült, és a Falcon

könnyedén,

simán felemelkedett a Teardrop keményre tömörített talajáról.

A jelekből ítélve mégsem annyira simán. Han több tompa és meglehetősen
ingerült kiáltást hallott.

- Hé! - kurjantotta valaki.

Han a szemét forgatva előretolta a fényalatti hajtómű tolóerőszabályzóját.

- Ez az utolsó alkalom, hogy utasokat is viszünk magunkkal - bökte oda

társának, a fogát csikorgatva. - Most már teljesen biztos.

Csubakka válasza lényegre törő és enyhén tiszteletlen volt.

- Komolyan gondoltam - biztosította Han. - Mostantól ha nem fizetnek, nem is

repülnek.

Lépések hallatszottak, és Han hátrapillantva Luke-ot látta, amint levágódik a

Csubakka mögötti ülésbe.

- Mindenki elhelyezkedett - jelentette a fiú.

- Nagyszerű! - örvendezett gunyoros hangon Han. - Majd felveszem a, rendelést,

ha már

átugrottunk a hipertérbe.

- Ugyan már! - korholta Luke. - Ha azt hiszed, hogy ezek fárasztóak, akkor
látnod kellett volna a korábbi társaságokat. Ezek csak technikusok, akikre
rábízták az utolsó ládákat.

Han grimaszolt. Azokat a ládákat, amelyek épp megtöltötték a Falcon rakterét,

és nem

hagytak helyet a fizetős rakománynak - még ha talált is volna ilyesmit a

találkozási pont felé vezető úton. Előre látta, hogy ez száz százalékban
jótékonysági futam lesz, akárcsak a többi, amit Luke-nak és a lázadó barátainak
csináltak.

- Aha, persze. Épp elég hasznavehetetlen technikust láttam már életemben -

mormolta
maga elé.

Már várta, hogy a srác a technikusok védelmére kel, amikor lézersorozat pattant
le a hátsó védőpajzsról.

- Mi a...! - mordult fel, de máris szűk zuhanóhurokba fordította a Falcont.

Az ösztönösen kivitelezett manőver valószínűleg megmentette az életüket.

Újabb sorozat vágott át ott, ahol az imént voltak, azonban ez más irányból
érkezett, mint az előző. Han visszafordította a hajót menetirányba, és
reménykedett, hogy az utasok még nem oldották ki a biztonsági öveiket. Vetett
egy pillantást a tatmonitorra.

Féltucatnyi szedett-vedett hajó üldözte őket - más már nem is hiányzott nekik.

- Kalózok! - csattant fel Han, és több energiát adott a hajtóműveknek, közben

felhúzta a hajó orrát. Minden pilóta rémálma, hogy mélyen egy bolygó
gravitációs terében, fedezék és a hipertér nyújtotta menekülési lehetőség nélkül
találkozik kalózokkal.

Ennyi hajót még a Falconnal sem lehetett a végtelenségig kimanőverezni.

- Csubi! Vigyél ki a légkörből! - mondta Han a társának, és ledobta magáról a

biztonsági övet. - Gyerünk! - szólt oda Luke-nak.

A kölyköt nem kellett noszogatni, máris kirohant a főfolyosóra. A csempész

követte, és még épp időben kanyarodott be az egyik sarkon, hogy lássa Luke-ot
elsietni az üléseikbe szíjazott utasok között, majd felpattanni a lézerágyú
lövegtornyához vezető létrára.

- Kapitány...!? - kiáltott oda az egyik technikus.

- Később! - fojtotta bele a szót Han, és ő is elrohant a létrához, hogy lecsússzon

az alsó toronyba. Ahogy a gravitáció megtette a maga szokásos kilencven fokos
fordulóját,

gyakorlottan megkapaszkodott, azután belehuppant az ülésbe.

Innen lentről sokkal rosszabbnak tűnt a helyzet, mint a pilótafülkéből. A

kalózhajók első
hullámához egy második csatlakozott, amely lézernyalábokkal szórta tele az első
csapat körüli teret, így halálos csövet formált a Falcon repülési vektora körül.
Kényszeríteni akarták, hogy tartsa az irányt, így idővel az első csapat elkaphatja.

Nos, még érhette őket meglepetés. Han az egyik kezével kibiztosította a löveget,
a

másikkal felvette a fejhallgatót és bekapcsolta a mikrofont.

- Luke?

- Vétel. Van valamilyen stratégiád, vagy kezdjük a legnagyobbal, és nézzük meg,

mennyi kell ahhoz, hogy felrobbanjon?

Han a homlokát ráncolva megragadta az irányítókarok markolatát. Ahogy a

második

hullám elhelyezkedését nézte, különös ötlete támadt...

- Célozd be a nagy vezérhajót! Megpróbálkozom valamivel.

Válasz helyett Luke tüzet nyitott, és telibe találta a nagy kalózhajó orrát.

A becsapódás erejétől a jármű hevesen oldalra rándult; nyilvánvalóan nem

számítottak

ekkora tűzerőre egy könnyű teherhajótól. A pilóta hamar magához tért, és

visszavitte a kalózhajót az eredeti helyére a csatasorban, ahol a többiek is
közelebb húzódtak egymáshoz, hogy kihasználják az erősebb védelmet, amelyet
az egymást átfedő energiapajzsaik nyújtottak.

Han éberen figyelve várta a következő nyilvánvaló húzást. A műszerek gyors

csipogással jelezték, hogy az elöl haladó hajók minden energiát az első
pajzsukba irányítottak.

Ez egyben azt is jelentette, hogy jelentősen csökkentették a hátsó pajzsok erejét.

Tökéletes.

- Csubi! Bukóinga! - kurjantott bele Han a mikrofonba. A Falcon meredek

zuhanásba

fordult, és egy pillanatra a második hullám láthatóvá vált az első alatt. Han
készen állt, és a megfelelő pillanatban két sorozatot lőtt a második csatasor
legnagyobb hajójának oldalába. A gépet heves robbanás rázta meg, amikor
megsemmisült a jobb oldali manőverező rendszere, aztán éles fordulóba kezdett.

A folyamatos, egyenes vonalú lézertűz, amellyel a Falcont csapdába ejtették,

szanaszét szóródott, és jócskán kaptak belőle az élen haladó hajók is.

Minden pontosan úgy történt, ahogyan Han remélte: két kisebb hajó azonnal
kitért az

alakzatból, amikor a hátsó pajzsok védelme nélkül a hajtóműveik felrobbantak.

Az egyikük a pusztulás felé tartva csak súrolta egy társát, és lepattant róla, de
egy másik belecsapódott a mellette repülő gépbe. Együtt zuhantak le, közben
Luke kihasználta a zűrzavart, és tűzfelhővé robbantott egy másik kalózt.

Han legnagyobb megdöbbenésére a Falcon hirtelen merülni kezdett, és szűk

ívben

visszafordult a bolygó felszíne felé.

- Csubi! - horkant fel. - Mi a...!?

A vuki figyelmeztetően felmordult, mire a barátja elhallgatott, és nyakát

nyújtogatva

elnézett az eredeti irányukba. A bolygó korongjának sötét széle felett egy

birodalmi

csillagromboló ismerős alakja lebegett.

- Han! - szólt Luke elakadó lélegzettel.

- Látom, látom - felelte a csempész, közben a gondolatai versenyt futottak. A

Teardropon állomásozó lázadók még épp időben kijutottak, kivéve azt a fél tucat
fickót, akik tőle alig néhány méterre ültek a Falcon személyzeti kabinjában. Ha a
birodalmiak ezekkel együtt kapják el őket...
Azután rádöbbent, mit is tett Csubi az iménti manőverrel.

- Kapcsold ki, Luke! - parancsolta, miközben lezárta a saját négycsövű lövegét.

Más már nem is hiányzott neki, mint hogy a birodalmiak szenzorai kiszúrják a
Falcon korántsem

szabványos fegyverzetét. - Csubi! Rádiósávot kérek!

Kattanást hallott, és rögtön bele is kezdett:

- Vészhelyzet! - kiáltott, és próbált kétségbeesést csempészni a hangjába. - Itt az

Argos szállítóhajó! Segítséget kérek a Teardrop bolygó védelmétől!

Természetesen nem kapott választ. Tekintetbe véve a bolygó legtöbb lakójának

és

látogatójának sötét jellemét, Han még abban is kételkedett, hogy van egyáltalán

bolygóvédelmük. Ugyanakkor nem is érdekelte, hogy meghallja-e bárki odalent;

az üzenet nem a bolygónak szólt.

- Argos szállítóhajó! Adja meg úti célját és a vészhelyzet jellegét! - válaszolt egy
rideg, katonás hangon beszélő ismeretlen.

-Jótékonysági orvoscsoportot viszek Bristonból a Por'ste-szigetre, a földrengés

túlélőihez -

felelte Han. A Falcon mögött az üldözők új alakzatba rendeződtek a következő

támadáshoz. A jelekből ítélve egyelőre nem vették észre a csillagrombolót. -
Megtámadtak... Azt hiszem, kalózok.

- Vettem, Argos! - válaszolta a hang szinte azonnal. - Tartsa a jelenlegi irányt!

- De ha ezen maradok...

Nem fejezhette be a jelképes tiltakozást; mögötte párhuzamosan száguldó,

ragyogó zöld

nyalábok söpörtek végig a kalózok alakzatán, és törmelékké robbantottak négy

hajót. A túlélők vették az üzenetet és szétszóródtak a tér minden irányába.
Néhányan lefelé indultak, vissza a bolygófelszínre, a többiek felfelé, hátha a
hipertérbe ugorva elmenekülhetnek.

Egyik megoldás sem vált be. A csillagromboló módszeresen, halálos

pontossággal tüzelt, és sorban leszedte őket, míg végül már csak a Falcon maradt
a Teardrop egén.

- Hogyan tovább? - mormolta Luke a mikrofonba.

A csempész nem törődött vele.

- Ezer köszönet, kapitány - szólította meg a rombolót. - Jó látni, hogy a

Birodalom

komolyan veszi a kalózkérdést.

- Szívesen, Argos! - jött a válasz. - Forduljon meg, és térjen vissza!

- Tessék? - Han próbált egyszerre döbbentnek és felháborodottnak tűnni. -

Kapitány! Ez...

- Ez parancs, Argos! - szakította félbe a hang. - A Birodalom repülési tilalmat

rendel el a Teardropon. Térjen vissza Bristonba, és várja meg, amíg feloldjuk a
tilalmat!

Han felsóhajtott.

- Értettem - mormolta, és igyekezett megőrizni a komolyságát, mert egy

különösen okos, érzékeny fülű ember akár a hangból is megérezheti az elégedett
vigyort. Nem mintha ez a birodalmi katona túlságosan intelligensnek vagy
érzékenynek tűnt volna, de az óvatosság sosem ártott. - Hallotta, pilóta! - szólt
Csubakkának a nyitott sávon. - Forduljunk meg! Ismételten köszönöm a
segítséget, kapitány!

Azzal kimászott a lövegtoronyból, és elindult vissza a pilótafülkébe.

- Solo kapitány! - szólította meg az egyik utas ingerülten, miközben áthaladt az

utastéren. -

Tudni akarom, hogy mi történik!

- Elvisszük magukat a találkozási ponthoz - felelte Han a lehető legártatlanabb
hangján, és meglepetést színlelve pislogott. - Miért, mi történne?

Mielőtt a fickó magához tért volna, Han bemenekült a pilótafülkébe. Mire

elhelyezkedett az ülésében, Csubakka már kivitte a hajót a Teardrop gravitációs
teréből.

- Szép volt, Csubi! - dicsérte Han a társát, miközben a konzolon zongorázva

állapotjelentést kért a hajótól. A támadás során szereztek néhány újabb horpadást

a hátsó páncéllemezekre, de tekintve, hogy már amúgy is tele volt sérülésekkel,
valószínűnek tűnt, hogy senki sem fogja észrevenni. - Mindig jó érzés, ha
engedelmeskedhetünk egy birodalmi parancsnak. A változatosság kedvéért.

Luke is megérkezett a fülkébe.

- Bevették? - kérdezte, és Han válla fölött áthajolva a csillagrombolót nézte a

távolban.

- Miért ne vették volna be? Látták, hogy lefelé tartunk, és én is ezt mondtam.
Néha kicsit segíteni kell az embereknek, hogy azt gondolják, amit szeretnél,
hogy gondoljanak.

- Aha, persze - dünnyögte kétkedve Luke. - Még mindig kitalálhatják, hogy

átszállnak és átkutatnak.

- Az kizárt - tiltakozott Han. - A nagy, csillogó hajójuktól még nem lesznek

okosabbak.

Azért jöttek, hogy lázadókra vadásszanak, nem azért, hogy szállítmányokat

vizsgálgassanak.

Amikor Csubi ismét a felszín felé fordult, már csak az volt kérdéses, hogy a
kapitány

szükségesnek érez-e egy kis lőgyakorlatot.

- Még jó, hogy sohasem fogják megtudni, mit szalasztottak el - mormolta a fiú,
és leült a helyére. - Örülök, hogy a mi oldalunkon álltok.
Han hátrasandított a válla felett, de Luke már a navigációs képernyőt figyelte,
mintha meg is feledkezett volna arról, amit az imént mondott. A csempész ekkor
a másodpilótájára nézett, és azt látta, hogy a vuki rosszallón méregeti őt.

- Mi van? - mordult fel.

A vuki megvonta vaskos vállát, és visszafordult az irányítópulthoz. Han ismét

Luke-ra

pillantott, de a kölyök látszólag nem vette észre a közjátékot.

Így aztán ő is visszafordult a műszerfalhoz, a szájában keserű ízt érzett. A mi

oldalunk.

Más szóval; Luke oldala. Leia Organa hercegnő és Rieekan tábornok oldala. És
valószínűleg

az egész átkozott lázadó banda oldala.

Ezzel az egésszel csupán annyi volt a gondja, hogy nem emlékezett a pillanatra,
amikor a lázadók egyetlenegyszer is az ő oldalára álltak volna.

Leszedte a TIE-vadászokat Luke-ról abban az őrült yavini csatában. Nagy ügy!

Kizárólag a kölyök kedvéért tette, meg talán azért, mert legalább egy kicsit
megfizethetett a birodalmiaknak, amiért berángatták a Halálcsillagba, és
mocskos csizmájukkal a Falcon fedélzetére léptek.

Nem bánta, hogy a lázadók hálásak neki ezért. Ám egy kis segítség nem
jelentette azt, hogy beállt a Nagy Ügy támogatói közé.

Csubakka természetesen kész lett volna rá. A saját esetei miatt, és azért, ahogyan
a

birodalmiak bántak a népével, mélységesen gyűlölte őket. Ha Han rábólintott

volna, egyetlen szívdobbanás alatt beállt volna a lázadókhoz.

Azonban a csempész nem hagyta, hogy bárkinek az érzelmei belerángassák ebbe

az

egészbe. Még Csubi és Luke sem vihette bele a sűrűjébe. A saját életét akarta
élni.

Mialatt a csillagromboló orbitális pályára állt, a Falcon a hipertérbe ugrott.

A turbólézerek utolsó össztüzét inkább csak érezni, mintsem hallani lehetett,

aztán a

Reprisal fegyverei elhallgattak.

A hármas számú rohamosztagos leszállóegység bal oldali padján ülve Daric

LaRone

állított a sisakja hangerőszabályzóján, mert arra gondolt, hogy a csatát talán a

romboló távolabb lévő lövegei vívják tovább. Semmit sem hallott, ezért
visszaállította a szabályzót.

- Vajon mi történhetett? - mormolta maga elé.

Saberan Marcross vállat vont mellette, a mozdulat halk zörrenést csalt ki a

páncéljából.

- Talán a lázadók megpróbáltak elmenekülni - dörmögte válaszképpen.

- Akkor nem jutottak messzire - jegyezte meg a velük szemben ülő Taxtro
Grave, és fogást váltott hosszú csövű BlasTech T-28-as mesterlövészpuskáján.

- Nézzük a jó oldalát! - szólalt meg Joak Quiller is. - Ha már odavesztek, akár le
is fújhatják ezt a bevetést. Mehetünk valami ígéretesebb helyre.

- Bárki is szólalt meg, ideje, hogy befogja! - hallatszott egy tekintélyt parancsoló
hang a leszállóhajó elejéből.

- Igenis, uram! - válaszolt Marcross mindannyiuk nevében.

LaRone enyhén előrehajolt, hogy a Coif hadnagy mellett ülő haragos tekintetű
tisztre

nézzen. A férfi mellkasán őrnagyi rangot jelző sávok díszelegtek, a felettük

derengő arcot a rohamosztagos még sosem látta.

- Ez meg kicsoda? - kérdezte halkan.

- Drelfin őrnagy - suttogta Marcross. - BBH.

LaRone ismét hátradőlt, borzongás futott végig a gerincén. Palpatine Császár

eszközei

közül a Birodalmi Biztonsági Hivatal volt a legkegyetlenebb.

- És mit keres nálunk?

- Valaki odafent úgy döntött, hogy szükségünk lehet némi segítségre - találgatott
Marcross.

Gondosan kerülte, hogy érzelmeket vigyen a hangjába, de LaRone elég jól

ismerte őt, hogy kihallja a megvetést a szavaiból. - A BBH emberei irányítják a
támadást.

LaRone grimaszolt, és a társa hanghordozásával válaszolt:

- Értem.

A leszállóhajó pilótafülkéje felől figyelmeztető sípjel hallatszott.

- Készüljenek a leszállásra! - rendelkezett a pilóta. - Öt perc múlva lent leszünk.

LaRone átnézett Quillerre, és észrevette, hogy a férfi nyugtalanul mocorog.

Quiller maga is kiváló pilóta, és emiatt nagyon rossz utas volt.

- Nyugi! - mormolta.

Quiller felszegte az állát, és LaRone elmosolyodott, mert elképzelte, hogy a társa

olyan képet vág a jellegtelen, fehér sisak alatt, mintha kényszergyógykezelésre
vinnék.

A pad hirtelen nagyot zökkent alattuk, és a leszállóegység útnak indult.

LaRone mosolya elhalványodott a sisaklemez mögött, gondolatai a tíz standard

évvel

korábbi végzetes nap körül jártak, amikor a birodalmi toborzók munkába

kezdtek Copperline-ban. Lelki szemei előtt látta saját magát, ahogy a
jelentkezési fülke körül tülekedik a falkába verődött tizenéves kölykök között.
Elkápráztatta őket a bemutató, a ropogósra vasalt uniformis és az a kimondatlan,
de nyilvánvaló tény, hogy megtalálták a legjobb és leggyorsabb kivezető

utat zsákutcaszerű bolygójukról.

Csakhogy utólag, így visszagondolva, LaRone legszívesebben nemet mondott

volna.

Eleinte még hitt a Birodalomban. Tényleg hitt benne. Először tízévesen látta a
katonákat, amikor a flotta és a gyalogság öt hónap alatt kifüstölte a Copperline-t
és környékét évtizedek óta prédáló kalózok fészkeit. Nyolc évvel később
megérkeztek a toborzók, és ő kérés nélkül ugrott, hogy csatlakozzon ehhez a
nemes hadsereghez. Három év múlva elérhetővé vált egy hely az elit
rohamosztagosok között, LaRone még elszántabban küzdött, megdolgozott és

megizzadt ezért a helyért, nem keveset imádkozott, hogy méltó legyen erre a
végső kihívásra.

Újabb hat évig minden jól ment. Teljes szívével és minden erejével szolgált,
küzdött a gonoszság és a káosz erői ellen, amelyek pusztulással fenyegették
Palpatine Császár új világrendjét. Mi több, kiválóan küzdött, legalábbis a
felettesei így gondolták.

A kitüntetések és előléptetések mit sem jelentettek LaRone számára. Viselte a

fehér

páncélt, és fontosnak érezte azt, amit csinált. Csak ez számított.

Azután jött az Elriss, ahol egy kisváros teljes lakosságát kiállították a zuhogó
esőbe, és hat órán keresztül ott tartották, amíg mindenkit kétszer vagy háromszor
is leellenőriztek. Azután jött a Bompreil, és az rengeteg civil áldozat, mire
felszámoltak egy lázadó sejtet.

És persze ott volt az Alderaan esete.

LaRone fészkelődni kezdett ültében. Nem ismert minden részletet, de a hivatalos

jelentések mind megegyeztek abban, hogy a bolygó a lázadók egyik

központjaként szolgált, és csak akkor semmisítették meg, amikor a helyi
kormány nem volt hajlandó kiadni az árulókat.
LaRone megértette az okot. A lázadók egyre erősebbek, egyre merészebbek és
egyre

veszélyesebbek lettek. Meg kellett állítani őket, mielőtt mindent elpusztítanak,

amit a Császár felépített, és visszarántják a Galaxist a Klónháborúk korának
zűrzavarába.

Csakhogy a bolygó összes lakója nem állhatott a lázadók oldalán! Igaz?

Mindeközben szárnyra keltek a halk szóbeszédek. Egyesek szerint a lázadók

nem is

építettek bázist az Alderaanon, és az elpusztítása csupán fegyverteszt volt, hogy

kipróbálják a Császár Halálcsillagát. Mások azt suttogták, hogy Tarkin
nagymoff, a Halálcsillag könyörtelen parancsnoka csak azért ölette meg az
Alderaanon élő milliárdokat, mert gyűlölte Bail Organát.

Ám az ok szinte nem is számított. A lényeg az volt, hogy a Birodalom

fényévekkel

túlreagálta a provokációt, akármit követtek is el a lázadók.

Valami zajlott a Birodalomban, amelyet LaRone oly régóta szolgált hűségesen.

Valami

szörnyűség.

És ebbe ő maga is belekeveredett.

- Földet érés három percen belül! - kiáltotta Drelfin őrnagy a hajó elejéből. -

Rohamosztagosok! Készüljenek a gép elhagyására!

LaRone mély lélegzetet vett, és félresöpörte kétségeit. Birodalmi rohamosztagos

volt, aki mindig teljesíti a kötelességét. Mert csak ez számított.

A robogós csapat első leszállóegysége néhány méterrel a talaj felett lebegett.

Amint a rámpa leereszkedett, Korlo Brightwater ráadta a tolóerőt, és Aratech 74-
Z típusú robogója hangos zúgással ugrott ki a délutáni verőfénybe.
- TBR négy-hét-kilenc! Fogja vissza magát! - zendült a parancsnok, Natrom
hadnagy ingerült hangja a sisakja hangszórójában. - Jenth kutatóalakzat!

- Négy-hét-kilenc; értettem! - válaszolta Brightwater, és gyorsan körülnézett,

mielőtt nagy ívben kanyarodva visszament a többi felderítőhöz, akik éppen
kimanővereztek a szállítóból.

Alacsony, ligetes dombok vonulatától északra szálltak le, a célpontnak kijelölt

kisváros a dombok túloldalán terült el. Sisakja szenzorait aktiválva Brightwater
gyorsan, de alaposan felderítette a dombokat; úgy tűnt, nincs aktivitás a
közelben, amit igencsak gyanúsnak talált. A környék a kirándulók kedvelt
helyének számított, több gyalogösvénnyel és olyan fákkal, amelyeket
évtizedeken keresztül ápoltak és formáztak, hogy természetes mászókaként

szolgáljanak a gyerekeknek. Egy ilyen kellemes délutánon biztosan kellett volna

lennie itt valakinek.

Ám ezen a napon valami otthon tartotta a helyieket. Talán egy birodalmi razzia
híre?

Brightwater bosszúsan megrázta a fejét. Tehát máris kudarcot vallottak.

Kiszivárgott, hogy jönnek, és minden lázadó eltakarodott a bolygóról. Már
félúton járhatnak a Külső Gyűrű felé.

- Parancsnok, itt TBR négy-hét-kilenc! - jelentkezett be rádión. - A célkörzet

üres. Lehet, hogy a műveletet szabotálták. Ismétlem; lehet, hogy...

- Felderítők! Biztosítsák a területet! - vágott a szavába egy ismeretlen hang.

Brightwater a homlokát ráncolta.

- Vette, parancsnok? Az aktivitás hiánya a területen arra utal...

- TBR négy-hét-kilenc! Szorítkozzon a taktikai jelentésekre! - szólt közbe ismét

a idegen. -

Szállítóegységek! Irány a felszín!

A felderítő felnézett; már látta a rohamosztagosok leszállóhajóit az égen. Úgy

zuhantak lefelé, mint a prédára lecsapó ragadozó madarak.
Csakhogy a préda már eltűnt a környékről.

A szeme sarkából mozgást látott jobbról, és odapillantva társát látta megérkezni.

Kérdőn intett a kezével, mire Tibren egy fejrázással válaszolt.

Brightwater összevonta szemöldökét, de társának igaza volt. Bárki is vezette a

műveletet, vagy túl céltudatos, vagy túl ostoba volt ahhoz, hogy ésszerűen
cselekedjen. A

rohamosztagosoknak nem akadt itt tennivalójuk, legfeljebb annyi, hogy tegyenek

egy kört, és terepgyakorlatnak fogják fel a bevetést. A felderítő egyetértőn
bólintott Tibrennek, azután gyorsított, és elhúzott a számára kijelölt szektor felé.

Mire befejezték a felderítést, a leszállóhajók is megérkeztek, nehézfegyvereikkel

a

többnyire földszintes épületek sorait pásztázták, a tatjukból rohamosztagosok

szakaszai özönlöttek ki egyenruhás tisztek kíséretében. Brightwater mozgásban
tartotta robogóját, szakmai érdeklődéssel figyelte a dupla körgyűrűbe rendeződő
csapatokat, amint azok

elindulnak a kisváros felé. A változatosság kedvéért minden teljesen rendben

lévőnek tűnt, tökéletesen végrehajtották az utasításokat, még azok az apró hibák
is hiányoztak, amelyek szinte elkerülhetetlenek egy ilyen nagyobb szabású
műveletnél. Igazán kár, hogy nem maradt lázadó a helyszínen, aki értékelhette
volna a ragyogó teljesítményt.

A rohamosztagosok és tisztjeik eltűntek a szeme elől, bevették magukat a házak

közé, és Brightwater elfordult, fürkészni kezdte a környéket. Majdnem teljesen
biztosra vette, hogy a lázadók elmenekültek a bolygóról, de lehettek olyan
sejtek, amelyek több elszántsággal rendelkeztek, mint ésszel, és éppenséggel egy
rajtaütést is megszervezhettek.

Brightwater még reménykedett is benne, hogy így lesz - megmentette volna őket
attól,

hogy teljesen értelmetlenül elpocsékolják ezt a szép délutánt. Ráadásul odakint

rendezhetnék az egészet, és nem kellene a civilek közül kiválogatni őket.

Teljes kapacitásra állította a sisakszenzorait, és épp a legközelebbi domb gerince

felé fordult, amikor lézernyalábok vijjogását hallotta hátulról. Éles szögben
visszakanyarodott, és a

tekintetével a kisváros túlsó szélét méregette, de minden felderítőt a helyén

talált, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy bárki rájuk lőtt volna. Újabb sorozatot
hallott, és ezúttal sikerült azonosítani a hang forrását: a házak közül jött.

A homlokát ráncolva megállította a robogót. A sorozatok helyét rendszertelen

süvítések vették át, de a lövések továbbra is a rohamosztagosok BlasTech E-11-
esének jellegzetes hangján szóltak. Hová lett a katonai, sport- és önvédelmi
fegyverek hangjaiból összeálló kakofónia, amely gyakorlatilag a Lázadók
Szövetsége védjegyének számított?

Brightwater borzongva döbbent rá az igazságra.

Teljes sebességre gyorsította a robogóját, és a városka felé fordult. A Császár

nevére! Mi a fenét képzelnek ezek, mit művelnek odalent?

- TBR négy-hét-kilenc! Térjen vissza a kijelölt helyére! - harsant Natrom

hadnagy hangja a fülhallgatójában.

Brightwater megpöccintette a nyelvével az adó-vevő sávválasztóját, és átváltott a

szakasza taktikai csatornájára.

- Valami történt a városban, uram - mondta szinte hadarva. - Engedélyt kérek a

kivizsgálásra!

- Engedély megtagadva - felelte Natrom, aki ugyan próbált szenvtelenül

beszélni, de a

felderítő érezte a szavak mögött rejlő dühöt. - Térjen vissza a kijelölt helyére!

- Uram...

- Ez parancs, TBR négy-hét-kilenc! Nem ismétlem meg.

Brightwater mélyet sóhajtott. Ismerte Natromot, és ismerte ezt a hangnemet.

Bármi történt is, egyikük sem tehetett semmit.
- Igenis, uram! - felelte. Egy újabb mély sóhajjal megpróbál- i megnyugtatni
magát, és visszafordította a robogót. A nap már a nyugati láthatárra ereszkedett,
mire befejeződött lövöldözés.

Második fejezet

A lőpálya üresen várta. Illetve csak Grave állt az egyik fülkében a pálya túlsó
végén, T-28-as mesterlövészpuskáját páncélozott vállának szorítva.

- Grave! - üdvözölte LaRone komolyan. - Hogy vagy?

A másik rohamosztagos még vagy egy percig nem válaszolt, csak lőtt és lőtt,
módszeresen leszedte a célokat, amelyeket a pálya felállított neki. LaRone a
monitoron figyelte, ahogy a társa a mesterlövészektől elvárt pontossággal
osztogatja a halálos találatokat.

Azon tűnődött, hogy vajon aznap délután Grave kapott-e parancsot ezen
jártassága

használatára?

Végül a fegyver elhallgatott, de Grave még ugyanúgy állt, amíg a lövések

visszhangja is elhalt, csak ezután tette le a puskát az előtte lévő polcra és vette le
sisakját.

- Olyan volt, mint amilyen a Klónháborúban lehetett - mondta, anélkül hogy

megfordult

volna. - Egy egész városka. Mindenkit lelőni helyben, ahol rátalálunk.

- Tudom - válaszolta LaRone komoran. - Az előbb beszéltem Korlo

Brightwaterrel. Tudod, a felderítővel. Azt hallotta, hogy a hivatalos jelentés
szerint a lázadók rajtaütöttek a csapatainkon.

- Lehetetlen! - ellenkezett barátja. - Felküldtek az egyik tetőre, hogy figyeljek a

lövészekre, de senki sem dugta ki az orrát! Azt még a lázadók is tudják, hogy a
magas pontok jobb

lőállásokat kínálnak!
- Persze - értett egyet LaRone, ámbár érzett némi kételyt. - Talán mégis lehettek
lázadók a város egy másik részén.

- Természetesen lehettek - vágta rá a másik azonnal. - Mivel egyikünk sem

láthatott

mindent, mindenki meggyőzheti magát, hogy valóban az történt, amit

mondanak. Jellegzetes BBH-s ködösítés! - Felkapta a puskáját, és leadott úgy fél
tucat lövést.

- Csak az a baj, hogy nem dugták be a fülünket! - morogta aztán, miközben

leeresztette a fegyver csövét. - Minden lövést E-11-esekből adtak le.

- Tudom - értett egyet LaRone halkan. - Szóval, voltak lázadók a városban?

Vagy az

egészet valami szörnyű elrettentő példának szánták?

Grave megrázta a fejét.

- Mondd meg te! Én csak azt tudom... - félbehagyta a mondatot. - Amennyit

láttam, annak alapján először az idegeneket lőtték le.

- Az én szakaszomnál is így ment - bökte ki LaRone nehézkesen -, de nem

kaptunk rá

határozott parancsot. A BBH emberei csak rámutattak a helyiekre, és kiadták a

tűzparancsot.

- Aztán pedig figyelték, hogy ki téveszt célt szándékosan?

LaRone gyomra görcsbe rándult. Ez eddig nem jutott eszébe.

- Gondolod, hogy teszteltek minket?

Grave vállat vont.

- Azt beszélik, a BBH sohasem kedvelte a magunkfajta önkénteseket. Állítólag

mindig is azt akarták, hogy kizárólag klónok lehessenek rohamosztagosok.

Barátja bosszúsan fújt egyet.

- Az az időszak kilenc évvel ezelőtt lezárult. Már igázán túlléphetnének rajta.

- A normálisabbja túl is lépett, de most a BBH-ról beszélünk - jegyezte meg

Grave fanyarul, és társa szemébe nézve hozzáfűzte: - Remélem, ma különösen
gondosan céloztál!

- Tettem a kötelességem - válaszolta LaRone komoran. - Te, Grave! - folytatta

más

hangnemben. - Ugye, nem gondolod, hogy a BBH tud valamit, amit nem
mondtak el nekünk?

Például, hogy azok ott a városban mind szimpatizáltak a lázadókkal.

- Ugyanúgy, mint az Alderaanon?

LaRone úgy érezte, elszorul a torka. Az Alderaan.

- Mi a fene folyik itt, Grave? - kérdezte halkan. - Mi történik a Birodalommal?

- Nem tudom. Talán a lázadók miatt van. Talán olyan erővel nyomulnak, hogy a
gyenge

szálak kezdenek elszakadni. - Grave összeszorította száját, azután mégis

kimondta: - Vagy lehet, hogy a Birodalom mindig is ilyen volt. Csak nem
figyeltünk fel rá. Egészen az Alderaanig.

- Akkor most mit tegyünk?

- Nem teszünk semmit. - Barátja hangjában figyelmeztető él csendült. - Mégis,

mit

tehetnénk?

Álljanak át a lázadókhoz? Az ötlet könnyedén átvillant LaRone gondolatai

között, de

nevetségesnek tűnt. A társai és ő esküt tettek, hogy megvédelmezik a Birodalmat

és polgárait, és semmiképpen sem működhettek együtt azokkal, akik káoszba
akarják taszítani a Galaxist.
- Nem tudom - válaszolta. - Csak azt tudom, hogy nem erre jelentkeztem.

- Arra jelentkeztél, hogy végrehajtod a parancsokat - vetette oda barátja, azzal

visszafordult a céltáblákhoz. Kipattintotta a tárat a fegyveréből, majd elővett az

övéből és a helyére csúsztatott egy másikat. - Biztosan nem arra jelentkeztél,
hogy a BBH elhurcoljon lázító gondolatok terjesztéséért.

- Ez igaz - értett egyet LaRone. Borzongás futott végig a gerincén. A társa arra

figyelmeztette: soha többé ne beszélj ilyesmiről!

- Egy vagy két nap múlva egy teljes taktikai egység érkezik a BBH-tól - folytatta
a

mesterlövész. - Saját szállítókkal jönnek, saját parancsnokokkal és talán saját

rohamosztagosokkal is.

- Kitől hallottad?

- Marcrosstól, mint mindig - felelte Grave, és bánatosan el-mosolyodott. -

Fogalmam sincs, hogy ő honnan szedi ezeket.

- Lehet, hogy ő is BBH-s?

- Képtelenség - válaszolta Grave. - Ahhoz ő túl rendes fiú. Inkább csak szereti
nyitva tartani a fülét.

- Képzelem. Mindegy, úgy tűnik, valaki nagyon komolyan veszi a

lázadóvadászatot.

- Az nem baj. Én is készen fogok állni, ha legközelebb belefutunk néhány igazi

lázadóba -

válaszolta Grave, azzal visszavette a sisakját, és újabb céltáblákat kért a lőpálya

számítógépétől.

Nagyjából a felénél tartott, amikor LaRone csendben kiment.

A fogadás javában zajlott. Glovstoak moff palotájának nagy bálterme fényárban
úszott,

körös-körül zászlók lengedeztek a falakon, és az erkélygyűrűn eleven zenészek

játszottak lágy dallamokat. A helyiséget megtöltő gazdagok és hatalmasok
öltözéke épp csak egy kicsit

maradt el a terem pompájától, beszélgetésük egybeolvadó zsivaja tompító

ellenpontként

szolgált a zenéhez. Mara Jade legalább ötszázra becsülte a jelenlévők számát,

miközben derűsen sodródott ide-oda, és vágott át a beszélgető vendégek kisebb-
nagyobb körein. Az egész szektor elitjének elitje találkozott itt ezen az estén.
Glovstoak pedig szemmel láthatóan mindent beleadott a szervezésbe.

Vajon kitől vett fel hitelt, hogy mindezt kifizesse?

- Áh, Claria grófnő!

Mara megfordult. Tábornoki egyenruhát viselő idős férfi tartott felé, egy
fiatalabb

kíséretében, aki egyszerűbb, hivatalos öltözéket húzott az alkalomra.

- Üdvözlöm ismét, Deerian tábornok! - üdvözölte a katonát mosolyogva, közben

tekintete a

társára villant. Mink Bollis, a moff egyik segédje. Helyes; már a belső kör is
kezd megérkezni, Glovstoak sem lehet messze. - Azt hittem, még mindig az
étkező felé tart.

- Így volt, de belefutottam Bollis úrba. - válaszolta Deerian tá-bornok a másik

férfira mutatva. - Eszembe jutott a beszélgetésünk a világa kalózproblémájáról,
és arra gondoltam, hogy ő fel tudna ajánlani némi segítséget.

- Grófnő! - köszönt Bollis, és régi magvilági szokás szerint kezet csókolt

Marának.

Ragadozótekintete felmérte a lány vörösarany haját és zöld szemét, végigszaladt

a vállára csatolt virágcsokron, és lemerészkedett karcsú derekáig, épp csak nem
kezdte fürkészni a mély dekoltázst. Nyilvánvalóan nem a kalózok jártak a
fejében. - Biztosíthatom, hogy Glovstoak moff és az egész szektorkormány a
rendelkezésére áll. Mi lenne, ha keresnénk egy csendes zugot, és elmondaná a
részleteket?

- Remek... - Mara elhallgatott, egy pillanatra gondterhelten ráncolta a homlokát,

és csak ezután mondta ki: - Nagyszerű ötlet.

- Jól érzi magát? - kérdezte Deerian.

- Az imént kicsit furcsán éreztem magam egy pillanatra - felelte a lány, és ismét
hagyta kiülni arcára az iménti kifejezést, közben meg is ingott egy pillanatra.

- Talán le kellene ülnie. - A tábornok aggódva nézett rá. - Az ambrostin

észrevétlenül megszédítheti, ha nincs hozzászokva.

- Azt hittem, hozzá vagyok szokva - jegyezte meg Mara kissé rekedtes hangon.
Valójában jól ismerte az ambrostint és a fogyasztása által előidézett tüneteket.

Bollis a látszat szerint tisztában volt vele, hogy a következő fázis a gátlások
elvesztésével jár.

- Hadd vezessem el valahová, ahol lepihenhet! - ajánlotta, és a szeme felcsillant,

mialatt Mara mellé lépett és felajánlotta a karját.

Mara meglepetésére Deerian közbeavatkozott:

- Glovstoak moff számít a segítségére - emlékeztette Bollist, és fürgén elvezette

a hölgyet a fiatalember mellől. - Ismerem a palotát, találok egy helyet, ahol a
kisasszony pihenhet.

Mielőtt Bollis megtalálta volna a megfelelő szavakat az udvarias ellenkezéshez,

a

tábornok elvezette Marát egy tetőtől talpig csillámselyembe öltözött pár mellett,
és az egyik oldalajtó felé indult vele.

A bálteremből kiérve elhagyatott folyosókon folytatták az utat, csupán a

kereszteződésekben állt egy-egy díszegyenruhás őr. Egyikük sem tartóztatta fel

vagy szólította meg őket, miközben a tábornok bevezette Marát egy sötét
irodába.

- Az itteni hivatalnokaim ugyanattól a beszállítótól szerezték a bútorokat, akitől

a moff alárendeltjei is vásárolnak - mondta, miközben gyenge fényre állította a
lámpákat, és a köríves díványhoz irányította Marát. - Biztosíthatom, hogy
tapasztalataim alapján ez az alkalmatosság a világ egyik legjobb heverője egy
gyors szunyókáláshoz.

- Jelen pillanatban egy kátránygödörben is el tudnék aludni - mormolta Mara

kissé

motyogva ejtve a szavakat, és laposakat pislogott. - Köszönöm!

- Semmi gond, grófnő - válaszolta Deerian, miközben felsegítette a nő lábát a

díványra. -

Ahogy említettem, az ambrostin orvul támad.

- Úgy gondoltam... tudja...

A férfi rámosolygott.

- Azzal sincs semmi gond - biztosította. - Hány éves? Tizennyolc? Tizenkilenc?

- Tizennyolc.

A tábornok mosolya kissé lehervadt.

- Van egy ennyi idős unokám. Őt sem szeretném kettesben hagyni Bollisszal.
Pihenjen,

grófnő! Gondoskodom róla, hogy ne zavarják.

Távozott és becsukta az ajtót. Mara alig néhány másodpercet várt, mielőtt

legurult fekhelyéről, és az ajtóhoz sietve rátapasztotta fülét, közben felidézte
magában azt hallásélesítő

módszert, amelyet a Császár tanított meg neki.

Még így is csak minden második szót hallotta abból, amit Deerian mondott a
legközelebb álló őröknek; a tábornok ellenkezést nem tűrő hangon utasította
őket, hogy senkinek se engedjék megzavarni az ifjú hölgy pihenését. A
beszélgetés véget ért, és a katona léptei gyorsan elhaltak a bálterem felé vezető
folyosón. Mara visszaállította a hallását a normál tartományba, közben
lekapcsolta a világítást, és átvágott a helyiségen. Eljött a perc, hogy munkához
lásson.

A Császár Kezeként eltöltött rövid idő alatt felfigyelt rá, hogy a Birodalom
vezető

politikusainak egy részét az óvatosság és a hanyagság különös keveréke

jellemzi. Glovstoak sem számított kivételnek. Az ablakokat még itt, a palota
tizedik emeletén is behatolás jelző rács védte. Ezeket ki lehetett kapcsolni egy, a
belső párkány alá rejtett gombbal, így az irodákban dolgozók anélkül
kiszellőztethettek, hogy engedélyt kellett volna kérniük a biztonságiaktól.

Mara hamar megtalálta a kapcsolót, halkan kinyitotta az ablakot, és kihajolt.

Az odalent köröző őrökön és a birtok távoli szélén járőröző légiautókon kívül

senkit sem látott. Kinyúlt az Erővel, hogy megragadja és magához húzza azt,
amit még korábban rejtett el a külső fal dekoratív sövénye mögé.

Először semmi sem történt, ezért erősebben összpontosított. Ezúttal az orsó

markolata a levegőbe ugrott, és sebesen a kezébe suhant, maga után húzva a
vékony drótkötelet.

Megnyomott egy gombot, és az apró motor halk zúgással húzni kezdte a kötél
másik végére rögzített csomagot.

Alig egy perc telt el, és a csomag az ablakon belülre került, Mara szétterítette a
tartalmát az iroda padlóján. Újabb két percen belül már szürke harci öltözéket
viselt hosszú báli ruhája helyett, vállán stokhli-szóróbot váltotta a virágmintás
díszt, gazdagon hímzett csípőkendőjét bőrövre és fénykardra cserélte.

A csomag tartalmazott még egy kis tartály sűrített levegőt és egy felfújható
bábot, amelyet róla formáztak meg - ugyanolyan báli ruhát viselt, amilyet ő
maga az imént. Felfújta és az ágyra fektette, hogy ha valaki benéz, a sötétben
megtévessze vele. Díszöltözékét az egyik íróasztal mögé rejtette, visszament az
ablakhoz, és kilépett a párkányra.
Alig néhány hónapja látott először szóróbotot, és azóta keményen gyakorolt,
hogy minél jobban elsajátítsa a használatát, és kibővíthesse vele amúgy is
bőséges eszköztárát. Mi több, az egész jelenlegi akciót betáplálta a császári
palota gyakorlóközpontjának szimulációs rendszerébe, hogy újra meg újra
végigmehessen rajta. A párkányon állva felfelé célzott az eszközzel, és
hüvelykjével megnyomta a kioldógombot.

Éles szisszenést hallott, és a szóróbot nekifeszült a vállára szíjazott toknak.

Közben hosszúkás ködfelhő csapott ki a végéből, és pillanatok alatt zavaros
folyadékká vált, amely gyorsan megszilárdult a fal kövein, és egyfajta elfordított
hidat képezett, amelyen keresztül a lány felmászhatott. Mara kikapcsolta a
szórófejet, és mászni kezdett.

Glovstoak huszonegyedik emeleti magánlakosztályáig kétszer kellett megállnia,

hogy a

szóróbottal létrehozza a felvezető út folytatását. Az ablakokat ugyanolyan

behatolásvédelmi ráccsal látták el, mint lentebb, és természetesen ez is
ugyanazzal a gyenge ponttal

rendelkezett. A lány átnyúlt az Erővel a páncélüveg táblán, és kikapcsolta a

rácsot, azután kinyitotta az ablak egyszerű, mechanikus zárját.

A lakosztály elhagyatottnak tűnt, Glovstoak és társai már lementek a nagy bálba.

Ennek ellenére Mara éberen és csendben haladt szobáról szobára. A moff ott
hagyhatott egy vagy két droidot, hogy azok vigyázzanak a magántulajdonára.

Persze a droidokat könnyű volt észlelni és átprogramozni. Úgy tűnt, Glovstoak

nem

szívesen vállalt efféle kockázatot. Rejtett széfje biztonságát inkább két

kifinomult riasztóberendezésre bízta.

Legalábbis két olyanra, amelyet ő kifinomultnak tartott. A hivatásos tolvajok,

akiket a Császár hozatott, hogy tanítsák ki a lányt a mesterségükre, valószínűleg
nevettek volna egy jót a két védelmi rendszeren. Maga Mara még nem számított
túl tapasztaltnak, ezért csak

mosolyogni mert, de tíz percen belül elintézte mindkét riasztót.

Az addigi izgalmak után a széf kinyitása szinte mélypontnak tűnt. A lány két
percen belül már az ajtószárny kitárásával küzdött - ez nehezebbnek tűnt, mint
feltörni a kombinációt -, majd hamarosan belépett a páncélterembe.

Az egyik falat teljes egészében adatkártya-tárolók sokasága, a szektor hivatali

feljegyzéseinek másolatai foglalták el. Az adatóceán bizonyára érdekfeszítő

titkokat rejtegetett, de még ha Glovstoak hagyott is valamilyen nyomot
rendhagyó üzleti tevékenységéről, akkor is könyvelők egész hadserege kellett
volna, hogy megtalálják azt. Mara a jóval személyesebb tárgyak felé tartott a
széfterem hátsó részén.

És megtalálta a keresett bizonyítékot.

A fényrúdjának sugarában hosszan nézegette a fél tucat műalkotást. Első

pillantásra a

magángyűjtemény meglehetősen szerénynek tűnt, főként azt figyelembe véve,

hogy hányféle kép, szobor, díszoszlop és volman díszítette a palota nyilvános
helyiségeit.

Csakhogy Marát nem lehetett ilyen könnyen megtéveszteni: Az alsóbb szinteken

látványos, de viszonylag olcsó darabok kaptak helyet. Ami még fontosabb;

belefértek egy Glovstoak-féle hivatalnok becsületes költségvetésébe.

A páncélteremben őrzött darabok egészen más lapra tartoztak. A Galaxis

magángyűjtői

számára egyenként megértek úgy százmillió kreditet. Így, együtt nagyjából

háromszor annyit értek, mint Glovstoak palotája és minden, ami benne van.

A Császár gyanúja beigazolódott: Glovstoak lefölözte a Birodalmi Központba

küldött adót.

Mara felvett egy kisplasztikát és körbeforgatta. A tárgy hátulja simának,

jellegtelennek tűnt, ám Glovstoak talán nem is tudott a műkereskedők bizonyos
szokásairól. Például arról, hogy ultraibolya fénynél felbukkan a korábbi
tulajdonosok neve.
Mara a szükséges frekvenciára állította fényrúdját, és elmosolyodott. A profi
műkincsrablók gondosan le szokták törölni a listát, hogy nehezebb legyen
lenyomozni a szerzeményeiket, azonban úgy tűnt, Glovstoak nem profitól
vásárolt. Különös...

A felsorolás utolsó sorában a crovnai Peven Aukciósház állt. Mara visszatette a

szobrocskát a helyére, két másik műtárgyon is megnézte a listát, aztán elhagyta a

páncéltermet, gondosan visszazárta az ajtót, és újra aktiválta a riasztókat.

Lefelé jóval könnyebben és gyorsabban haladt, mint korábban felfelé. A

megszilárdult

stokhli órákon belül elporlik majd, és akkor sem találják nyomát behatolásnak,
ha a moff embereinek esetleg eszébe jutna ilyesmit keresni.

A Császár Keze hamarosan ismét báli ruhában pihent az irodai társalgódíványon,

fekete

csomagja visszakerült a sövény tövébe. Hamarosan óvatosan kinyílt az ajtó.

- Grófnő? - szólította Deerian halkan.

- Igen, tábornok? - kérdezte Mara, miközben felült és nyújtózkodott egyet. -

Jöjjön be, kérem!

- Remélem, jobban érzi magát - mondta a férfi, miközben belépett és becsukta az

ajtót.

- Sokkal jobban - mosolygott rá a lány. Felállt a díványról. - Hálás vagyok a

gondoskodásáért!

- Részemről az öröm! - mosolygott vissza az idős katona, és felkínálta a karját. -

Kész visszatérni a fogadásra?

- Természetesen! - karolt bele Mara.

Reméljük, hogy mindenki élvezi a bált, gondolta, mialatt áthaladtak az őrök

között. Ez az utolsó fogadás, amit Glovstoak adott az elit társaságnak.
Harmadik fejezet

Marcross információja, mint már oly sokszor, ezúttal is helyesnek bizonyult. A

teardropi mészárlás után hat nappal a BBH taktikai egysége megérkezett a
Reprisalre.

Nagy erőkkel érkeztek; tíz teljes szakaszt hoztak tisztekkel, közkatonákkal,

droidokkal, mi több, saját hírszerző csapattal. LaRone a két rohamosztagos
csapatot találta a

legnyugtalanítóbbnak az egész társaságból.

- Ez azt jelenti, hogy bármire is készülnek, bármelyik települést akarják letarolni,

a mi szerelésünket fogják viselni, és így a polgárok minden rohamosztagost
utálni fognak - fejtette ki Quillernek és Grave-nek az 5-ös hangár
megfigyelőhídján állva. A BBH egy rakás járművet is hozott, a könnyű
teherszállítóktól kezdve a régi és elavult szállítóegységeken át egy rozoga luxus-
jachtig.

- Nem mintha máris nem minket vádolnának mindennel - jegyezte meg Quiller
keserűen. -

Csak mert mindig mi kapjuk a nehéz melót.

- Mert mi vagyunk a legjobbak. - Grave hangjában némi büszkeség csendült. -

Sokkal jobb gépeink vannak, mint ezeknek a bohócoknak - jegyezte meg.

- Ezekre gondolsz? - mutatott le Quiller az alattuk állomásozó hajókra. - Egy

percig se hidd! Például ott van az a Suwantek TL-1800-as. Látod azokat a
hullámokat a hajtóművek fúvókáin?

- Melyikről beszélsz? - kérdezte LaRone a számára ismeretlen felépítményű

járműveket

nézegetve.

- Arról a lapos, szögletes hajóról, túlméretezett fényalatti hajtóművekkel -

válaszolta Quiller ismét lemutatva. - Az 1800-asok általában annyit sem érnek,
mint az anyag, amiből készültek.
Nem lyukadnak ugyan ki, de lassúak, a fegyverzetük és a pajzsuk vacak. A
navigációs

számítógép sem működik hibátlanul.

- Tökéletes BBH-s járgánynak hangzik - mormolta Grave.

- Pakoljuk be őket az egyikbe, lökjük ki őket, és hagyjuk, hogy eltévedjenek

valahol!

- Ahogy mondtam, egy percig se higgy a szemednek! Azokat a hajtóműveket

legalább

hatféleképpen feljavították a Birodalmi Központban, és valószínű, hogy a

burkolat kivételével minden mást is megpiszkáltak. Persze, ez a többi hajóra is
igaz.

- Gondolod, hogy hamis azonosítókkal repülnek? - kérdezte LaRone.

Quiller felhorkant:

- Akár egy egész ládányival is járhatnak! Lehet, hogy mi vagyunk a Birodalom

legjobbjai, de könnyen elképzelhető, hogy a BBH, előttünk áll a költségvetési
listán.

- Problémája van a BBH-val, katona? - zendült mögöttük egy komor hang.

LaRone úgy érezte, gyomra egyetlen apró csomóba gyűrődik össze. Pont Drelfin

őrnagynak kellett elcsípnie a szavaikat! Drelfin őrnagynak, aki levezényelte a

Teardropon elkövetett mészárlást.

- Nem, uram! Semmi, uram! - válaszolta Quiller gyorsan.

- Örülök, hogy ezt hallom - mondta a tiszt, miközben elindult feléjük. Jobbja az
övére csatolt pisztolyon pihent. - Pontosan öt másodpercük van, hogy közöljék,
mit keresnek a lezárt területen!

- Birodalmi rohamosztagosok vagyunk, uram. - LaRone nagyon igyekezett, hogy

hangjában ott legyen a magasabb rangút megillető tisztelet. - Mindenhová

belépésünk van a

fedélzeten.

- Valóban? - Drelfin végignézett LaRone gyakorlóöltözetén.

- Miért nem viselik a páncéljukat?

- Kaptunk némi szabadságot ezen a téren, uram - felelte LaRone gondosan

megválogatva

a szavait. A szabályzat egyértelműen kimondja, hogy az elhelyezési körleten

kívül a

rohamosztagosoknak mindig viselniük kell a páncéljukat. Ám Ozzel kapitány

nehezményezte a jelenlétüket a hajón, és rosszul viselte, ha páncélban
mászkálnak mindenfelé a szabad

óráikban. Mivel rohamosztagosok parancsnokai nem akarták bezárni a

körletükbe a

szolgálaton kívül lévő katonákat, végül nem hivatalos megállapodást kötöttek.

- Ki engedélyezte? - kérdezte Drelfin. - A hadnagyuk? Az őrnagyuk?

- Mi a gond, őrnagy? - harsant egy újabb hang a megfigyelőd híd távolabbi

végén.

Marcross és Brightwater közeledtek a megfigyelőhíd túlsó vége felől. A felderítő

kezeslábast viselt ronggyal a zsebében, és a kezén gépzsíros foltok maradványai

látszottak.

- Mi ez itt, a Kölyökklub gyűlése? - mordult fel Drelfin - Azonosítsák magukat!

- TKR 175 rohamosztagos - válaszolta Marcross egyszerre büszke és kihívó éllel

a

hangjában. Brightwater is követte a példáját:

-TBR 479.
- Szintén páncél nélkül, ahogy látom - jegyezte meg az nagy - És szintén nem
törődnek a szabályzat lezárt területekre vonatkozó pontjaival. - Ismét LaRone-ra
nézett. - Vagy csak arról van szó, hogy a határvilági újoncok nem tanultak meg
rendesen olvasni?

- Ahogy említettem, uram...

- Úgy vélik, hogy magukra nem vonatkozik a szabályzat? - szakította félbe

Drelfin

gunyorosan. - Remélem, most már tudják, hogy mégis.

- Igen, uram! - vágta rá gyorsan Brightwater, és barátjához fordult: - Gyere,

LaRone, segíts kicserélni a kormányművet a robogómon!

- LaRone? - visszhangozta Drelfin őrnagy hirtelen megváltózott hangon. - Daric

LaRone?

TKR 330?

A megszólított Marcrossra nézett, és észrevette, hogy társa a homlokát ráncolja.

- Igen, uram! - válaszolta,

- Nahát, nahát... - kezdte a tiszt, és hirtelen előhúzta a pisztolyát. - Átnéztem a

jelentéseket a Teardrop-műveletről - folytatta, közben a szeme sarkában
megjelent egy fenyegető ránc, és a fegyverét LaRone gyomrára irányította. -
Utasították a szakaszát, hogy végezzen ki néhány szimpatizánst. Maga
szándékosan mellélőtt, katona. Ez parancsmegtagadás!

LaRone érezte, hogy torka összeszorul. Szóval valaki felfigyelt rá, hogy nem
sikerült túl pontosan céloznia azon a napon. Ebből nem sok jó sülhetett ki.

- Az a kötelességem, hogy megvédelmezzem és fenntartsam a Birodalmat és az

Új

Rendet! - válaszolta, és igyekezett nyugodtan beszélni.

- Az a kötelessége, hogy végrehajtsa a parancsokat! - csattant fel Drelfin.

- Fegyvertelen civilek voltak, akik nem jelentettek veszélyt - válaszolta LaRone.
- Ha felmerült volna bármilyen vád vagy gyanú, akkor letartóztattuk és bíróság
elé vittük volna őket.

- A lázadókat támogatták!

Quiller előbbre lépett.

- Uram! Ha panaszt kíván tenni...

- Maradjon ki ebből, rohamosztagos! - figyelmeztette az őrnagy. - Már enélkül is

épp elég nagy bajban van.

- Miféle bajban? - kérdezte Marcross meglepetten.

- Nem viseli az egyenruháját, és engedély nélkül tartózkodik egy lezárt területen

- sorolta Drelfin, azután biccentett LaRone felé -, ráadásul nyilvánvalóan egy
árulóval barátkozik.

- Tessék? - hüledezett Grave. - Ez őrültség...

- Minden tiszteletem az öné, őrnagy, de TKR 2014-nek igaza van - szólt közbe
gyorsan

Marcross. - A szabályzat szerint egy ilyen váddal azonnal a rangidős

rohamosztagos

parancsnokhoz kell fordulni;

- Hadd magyarázzak el valamit, TKR 175! - mondta halkan a tiszt. - A Birodalmi

Biztonsági Hivatalt képviselem. Amit mondok, az parancs értékű, a döntéseim
egyenlők a szabályzattal, és minden tettem maga a törvény.

- És aki ellen tűzparancsot ad, máris halott? - kérdezte LaRone.

- Látom, megértette. - Drelfin őrnagy szája sarka elindult felfelé, hogy végül
halálfejvigyort varázsoljon amúgy is kellemetlen ábrázatára. - A kérdéses
hadműveletet én vezettem, ami egyben azt is jelenti, hogy én döntöm el, mi lesz
magukkal. Nem a maguk hadnagya vagy
őrnagya, és nem is a maguk ostoba Ozzel kapitánya.

Lépett egyet előre, és a pisztolya csövét LaRone homlokához nyomta. A

rohamosztagos

felfigyelt a fegyver szokatlan alakjára, amitől nagynak és gonosznak látszott,

ráadásul a cső

végére ismeretlen toldalékot szereltek.

- És akár úgy is dönthetek, hogy helyben kivégzem árulásért - fejezte be a tiszt,

és ujja megfeszült a ravaszon.

LaRone a tudata mélyén sejtette, hogy a fickó csak blöfföl., Csak játszotta a
kegyetlen játékait, amelyeket ezek a szűk agyú, hatalommániás kisemberek
annyira élveztek.

Csakhogy LaRone birodalmi rohamosztagos volt, akit kemény kiképzésben

részesítettek,

hogy harci és túlélő képességeit minél magasabb szintre fejlesszék. A mélyen

belé rögzült reflexekre pedig nem hatottak a BBH ostoba játszmái. A bal keze
szinte magától lendült fel, hogy félrecsapja Drelfin csuklóját és eltüntesse a
fegyvercsövet a homlokáról.

A tiszt valószínűleg erre számított a legkevésbé. Megtántorodott a kezét ért

ütéstől, és káromkodva próbálta újra célba venni áldozatát, azonban LaRone
jobbja máris előrevágódott, hogy egy lökéssel megnövelje a támadó lendületét.
Egyetlen idegőrlő pillanatig a fegyver ismét a rohamosztagos arcára mutatott,
azután továbblendült, és LaRone a jobb lábára helyezett egyensúllyal félig
átfordult, közben tovább fogta Drelfin csuklóját. A következő pillanatban
megálltak, és a kétrét görnyedő támadó fegyvere ártalmatlanul a mennyezetre
mutatott.

- És most mi a helyzet azzal, hogy egy BBH-s szeszélye egyenlő a törvénnyel? -

mormolta LaRone.

- Megőrültél, haver? - kérdezte hüledezve Brightwater.

- Lehet - felelte LaRone. A dühe hamar elpárolgott, és felfedezte, hogy

barátjának igaza van. Ha eddig nem lett volna elég nagy bajban, ezúttal biztosan
túllőtt a célon. - De ezt majd egy szabályos eljárás dönti el - tette hozzá, azzal
kicsavarta az őrnagy kezéből a pisztolyt, és elengedte a férfit.

Drelfin felegyenesedett, szúrós szemmel meredt a rohamosztagosra, az arca

haragos

grimaszba torzult, a szája hangtalan szitkokat darált.

És a következő pillanatban kisméretű tartalékpisztolyt szorongatott a bal

kezében.

Ezúttal mindenki látta, hogy vége a játéknak. Valami villant, halk szisszenés
hallatszott, és Drelfin őrnagy hangtalanul összerogyott.

Egy hosszú pillanatra mindenki mozdulatlanná dermedt. LaRone a tetemet

bámulta, aztán

az őrnagy fegyverére nézett, és alig bírta felfogni a nyilvánvaló tényeket. Nem...

biztosan valami más történt! A fickó biztos szívrohamot vagy agyvérzést kapott,
vagy valaki más lőtt oda a hangár egy másik részéből! A francba is! Még csak
igazi lövést sem hallottak!

- Nem lehet igaz... - mormolta Brightwater kábultan.

LaRone nagyot nyelt; ezzel a vad találgatások buborékja ki is pukkant, a

rohamosztagost elöntötte a rideg valóság. Daric LaRone, a nemes Birodalom
elkötelezett védelmezője, a

szolgálat rendíthetetlen híve éppen most lőtt le hidegvérrel egy embert.

Nem is egyszerűen csak egy embert, de egyenesen egy tisztet. Egy BBH-s
tisztet. Ebben

a pillanatban rádöbbent, hogy halálra ítélte magát.

A többiek is épp erre gondolhattak.

- Önvédelem volt - jegyezte meg Quiller, de hangja úgy remegett, ahogy még a
legreménytelenebb harci helyzetben sem szokott. - Mindenki látta. Először
Drelfin rántott fegyvert!

- Szerinted a BBH-t érdekli ez? - bökte ki Grave.

- De hát...

- Nem fogja érdekelni őket - szögezte le Marcross, közben idegesen körülnézett.

- Csak az a kérdés, hogy mekkora erőkkel jönnek utánunk?

- Várjunk csak! - szólalt meg Brightwater. - Hogy érted azt, hogy utánunk?

- Igazad van, Marcross - helyeselt LaRone, és érezte, hogy a szíve dübörögni

kezd a

mellkasában. - Nincs mi, csak én. Ti nem csináltatok semmit.

- Szerintem a BBH-t ez sem fogja érdekelni - mormolta Quiller.

- De, nagyon is érdekelni fogja őket - jegyezte meg Marcross végtelenül

komoran. -

Nagyon is kíváncsiak lesznek rá, hogy miért nem állítottunk le.

- Nem volt rá idő...

- Hallgass, LaRone! - vágott közbe Grave. - Igaza van. Mindenki benne van.

- Nem, ha nem tudnak azonosítani - dörmögte Brightwater, és ő is körülnézett. -

Nincs itt senki más, és a saját fegyverével lőtték le. Öngyilkosságnak is
tarthatják.

Grave felszisszent.

- Ugyan már! Egy BBH-s őrnagy a szánalmas kis karrierje csúcsán? Ezek
másokat

szoktak kinyírni, nem magukat!

- Csak egy dolgot tehetünk - mondta LaRone halkan. Hosszú léptekkel arrébb
ment, és
feléjük fordította a pisztoly csövét.

- Mindenki a padlóra!

Egyikük sem mozdult.

- Jó ötlet - jegyezte meg Grave - de nem fog működni.

- Pisztoly van nálam - emelte meg a csövet LaRone, hogy aláhúzza vele
kijelentését. -

Nem állíthattok meg, és a szabályzat nem írja elő, hogy kötelesek vagytok
megöletni magatokat a semmiért.

- Nem, LaRone, Grave-nek van igaza! - ellenkezett a fejét rázva Marcross. -

Kínvallatással kiszedik belőlünk, hogy úgysem lőttél volna le, és akkor
mehetünk a darálóba.

- Ráadásul a BBH-s hajókat nem tudod egyedül elvezetni - jegyezte meg Quiller.
-

Legalább nekem veled kell mennem.

- Legalább mindegyikünknek - tette hozzá Grave komoran.

- És épp elpocsékoljuk az időt.

- Nem keverhetlek bele titeket! - tiltakozott LaRone. - Nem kérhetem, hogy

mindent

feladjatok miattam. Nem dezertálhattok miattam...!

- Nincs választásunk - felelte Grave. - Egyébként a Teardropon történtek óta nem

vagyok biztos benne, hogy szívesen viselem a páncélomat.

- Ami azt illeti - kezdte Quiller -, úgy tűnik, a Birodalom előbb hagyott el
minket, mint mi őt.

Legalábbis az a Birodalom, amelyet szolgálni akartunk. - Egyetlen hallgatásba

burkolózó társukra nézett: - Brightwater? Te jössz?
Brigthwater elfintorodott.

- Nem igazán állok rá készen, hogy elhagyjam a Birodalmat - jegyezte meg

bizonytalanul.

- De arra sem, hogy a BBH-sok vallatólámpa elé állítsanak. Mi lenne a terv?

LaRone az őrnagy összerogyott tetemét nézte, próbálta visszakapcsolni agyát a

szokásos sebességre.

- Először is, rejtsük el a testet! - javasolta. - Az egyik fali rekesz elég nagy lesz
hozzá.

Quiller! Melyik hajóra szavazol?

- A Suwantekre - válaszolta gondolkodás nélkül Quiller, és arra a hajóra

mutatott,

amelyikről korábban beszéltek. - A szerelési tudományunkat tekintve a lehető

legmegbízhatóbbra lesz szükségünk. Ha elég gondosak voltak, és csak készenléti

állapotban hagyták a rendszereket, akkor tíz perc alatt felkészítem az indulásra.

- Amíg a hiperűrben vagyunk, nem indulhatunk el - jegyezte meg Brightwater.

- Talán van más lehetőségünk is - mondta LaRone, mert támadt egy merész
ötlete. -

Grave, készítsd elő a hajót! Brightwater, te menj vele! Marcross-szal eltüntetjük

a testet.

A tárolónak használt falfülkék tele voltak, de egy kis rendezkedéssel sikerült

helyet

szorítani a tetemnek. Mire végeztek, és lementek a hangár padlószintjére, a

többiek már bent voltak a Suwantekben. LaRone próbált nyugodtnak tűnni, és
Marcross kíséretében megindult a felszállórámpa felé.

Senki sem állította meg őket útközben, ami egyszerre tűnt gyanúsnak és
baljósnak.
Félúton jártak a hajó felé, amikor eszébe jutott, hogy valószínűleg a BBH
intézkedései miatt a hangár vezérlőjében nincs senki, aki láthatná őket. Gond
nélkül elérték a célt, és bementek a kicsi, de kényelmesen berendezett
személyzeti társalgóba. Felemelték és lezárták maguk mögött a rámpát, majd
előrementek a pilótafülkébe.

Quiller a pilótaülésben ülve kapcsolgatott, hogy életre keltse a hajót.

- A többiek? - kérdezte Marcross, miközben elhelyezkedett a másodpilóta ülésén.

- Megnézik, hogy maradt-e valaki a fedélzeten - jött a válasz, majd néhány

másodperc

múlva: - Rendben, kész. - Hátranézetté LaRone-ra, és megkérdezte: - Nem azt

mondtad az előbb, hogy, van egy ötleted?

LaRone bólintott, és leült Marcross mögé, a navigátor állomási helyére. Gyorsan

végignézett a műszereken. Kis hatósugarú adó-vevő... megvan. A vállát

hátrafeszítve

megmozgatta hátizmait, és megpróbálta egy BBH-s pribék helyébe képzelni

magát.

Megnyomta az apró aktiváló gombot:

- Itt Drelfin őrnagy - mondta olyan hangon, amely szerinte hasonlított a tisztére.
- Készen állunk.

- Uram? - hallatszott egy meglepett hang.

- Azt mondtam, indulásra készen állunk - felelte LaRone, és némi sértett

megvetést

csempészett a hangjába. - Lépjenek ki a hiperűrből, hogy felszállhassunk!

- Ó... egy pillanat, uram.

Az adó-vevő elcsendesedett.

- Ez lett volna a nagy trükk? - mormolta Quiller.

- Adjunk a fickónak egy percet! - kérte LaRone, és próbált több önbizalmat
mutatni annál, mint amennyit érzett. Mert ha netán utat kell robbantaniuk
maguknak...

- Itt Brillstow parancsnok - zendült egy másik hang a rejtett hangszórókból. -

Nem látok aktuális indulási időt a menetrendben.

- Persze, hogy nem! - mordult fel LaRone. - És ne is készítsen feljegyzést róla!

Most pedig lépjen ki a hiperűrből, hogy mi is mehessünk a dolgunkra!

Visszatartotta a lélegzetét Quillernek igaza volt; az érvényben lévő parancsok

szerint a tisztnek minden ilyen menetrenden kívüli felszálláshoz engedélyt
kellett kérnie a kapitánytól, vagy legalább le kellett ellenőriznie Drelfin saját
egységénél.

Csakhogy a Birodalmi Biztonsági Hivatal a saját szabályai szerint működött, és

ezt

mindenki tudta a flottánál. Ha Brillstow parancsnok elég történetet hallott már a

kellemetlenségekről, amelyek a BBH-t magukra haragító embereket érik,

akkor...

LaRone legnagyobb meglepetésére és megkönnyebbülésére a hajó körüli

foltokkal és

csíkokkal teli hiperűrt felváltotta a csillagpettyes valós űr feketesége.

- Felszállási engedély megadva, őrnagy. - Brillstow hangja szenvtelennek tűnt.

LaRone kikapcsolta az adó-vevőt, és megszólalt:

- Menjünk, mielőtt meggondolják magukat!

- Csapda is lehet - jegyezte meg Quiller, miközben beindította a

lebegtetőrendszert, és az atmoszférapajzs széle felé fordította a hajót. -
Kiengednek, azután leszednek az ágyúkkal.

- Kétlem - mondta Marcross. - Előbb mindenképpen megpróbálnának élve

elfogni és
kideríteni, hogy mi a fenét művelünk.

- Legyen igazad! - kívánta a pilóta. - Indulunk...

A feszült másodpercek lassan teltek, de kikerültek a hangárból, és Quiller a

csillagromboló mellett siklott annak tatja felé, majd csigavonalban megkerülték
a felépítmény tövét, és elindultak a mélyűr felé. Egy perccel később, mialatt
LaRone félelemmel telve figyelte a taktikai képernyőn, hogy odaát mégis
meggondolják-e magukat, a Reprisal képe megrezzent, és a

hatalmas hajó a hipertérbe ugrott.

Quiller fütyülve fújta ki a levegőt.

- Olyan szép, amikor a BBH-ra visszaüt a nagy-nagy titkolózás.

- Ami nem jelenti azt, hogy csak ülünk itt és várjuk, hogy magukhoz térjenek -

figyelmeztette Marcross a társaságot. - Bármi ötlet, hogy merre menjünk?

- A Drunost jutott eszembe mint első megálló - felelte Quiller, és máris beütötte
a

koordinátákat egy, a feje fölé szerelt műszerpanelbe. - Alig három órányira

vagyunk tőle, kedves kis elmaradott bolygó, és történetesen van rajta egy
Egyesült Ellátó Központ, ami ugyebár üzemanyagot és készleteket jelent.
Messze van ám a Birodalom pereme!

- Feltéve, hogy olyan messzire akarunk menni - tűnődött Marcross. - Közelebb is

vannak olyan rendszerek, ahol elrejtőzhetünk.

- Később megbeszéljük. Akkor most irány a Drunost! - adta ki az utasítást

LaRone.

Quiller bólintott, aktiválta a hiperhajtóművet, és odakint, a csillagok helyén

fénycsíkok kezdtek villózni.

- Egy bizonyos kérdést még azelőtt meg kellene beszélnünk, hogy odaérünk -
jegyezte
meg. - Miből tartjuk fenn magunkat?

A belső kommunikációs rendszer panelja élesen felcsipogott.

- Minden rendben? - jött Brightwater hangja.

- Szabadok vagyunk, és a Reprisal továbbment - válaszolta Quiller.

- Remek! - Brightwater elégedettnek tűnt. - Kapcsoljatok robotpilótára, és

gyertek hátra a kettes kabinba! Közvetlenül a társalgó után jobbról a második.
Mutatni akarok valami

érdekeset. ;

Brightwater és Grave ott várták őket a kettes hálókabinban. Akárcsak a társalgót,

ezt a helyiséget is nagy gonddal rendezték be, ami a BBH költségvetését tekintve
szinte elvárható.

Keskeny, de kényelmesnek tűnő ágy, faliszekrény, kis számítógépasztal és felette

egy

képernyő, amely a hajó aktuális helyzetét és repülési állapotát mutatta. Még egy
apró

fürdőfülkének is jutott hely.

- Jól néz ki - dünnyögte Quiller, és elismerően csettintett. - Ez biztos a pilóta

kabinja volt.

- Most már az enyém - jelentette ki vigyorogva Grave. - De ne aggódj, a többi is

ilyen.

- Ha eddig jónak tartottátok, akkor most kapaszkodjatok! - - mondta Brightwater,

és az asztalhoz lépve végigfuttatta ujjait a képernyő kerete alján. Az ágy végénél
a válaszfal egy része halk kattanással kinyílt, és rejtett fülkét fedett fel.
Pontosabban egy rejtett fegyvertárat.

Az egyik oldalfalon tucatnyi kisebb-nagyobb lőfegyver pihent tartókon,

mindenféle a
flottánál rendszeresített BlasTech DH- 17-es sugárvetőtől kezdve az E-11-es
rohamosztagos puskáig. Találtak közöttük két olyan zsebpisztolyt is, amelyet
LaRone egyáltalán nem ismert.

Hátrébb energiatárak és gázkapszulák kaptak helyet a pótalkatrészek tartói

mellett. A másik oldalfalra Grave kedvenc T-28-as mesterlövészpuskája került
számos vibropenge, gránát, sokkolóbilincs és két távirányítású Arakyd ke-
resődroid társaságában.

A tér közepét pedig két teljes, fehéren csillogó rohamosztagos páncélzat töltötte
ki.

- Az egyes kabinban kicsit más az összeállítás - törte meg Grave a döbbent

csendet. - A többibe még nem néztünk be, de a sisakomat teszem rá, hogy
mindenhol találunk ilyen

fülkéket.

- Már nincs sisakod - kottyantotta közbe Brightwater.

- Már megint van - intett társa a két páncél felé.

- Mindegy! - legyintett Brightwater. - Az egyik raktérben két Aratech 74-Z áll,

úgyhogy az egyik kabinban egy pár felderítőpáncélnak kellene lennie. Na, az
lesz az enyém.

- Felkészültén jöttek a srácok! - csodálkozott Marcross. - Gondolom, pénzt nem

hagytak itt véletlenül.

- Legfeljebb kirabolunk egy bankot - dobta be Quiller szárazon, és széles

mozdulattal az arzenál felé intett.

- Kreditet még nem találtunk - mondta Brightwater. - Az is vakszerencse, hogy

rábukkantunk ezekre. Potyautasokat kerestünk, nem rejtett kincset.

- Szerintem ezt még orvosolhatjuk - javasolta Marcross.

- Szerintem is - értett egyet LaRone. - Három óra múlva megérkezünk. Nézzünk

körül
alaposan, hogy mi mindent hagyott még a BBH az új hajónkon!

A végső leltár elképesztő volt. Összesen tizenöt rohamosztagos vértezetet

találtak; nyolc általánost, hat különlegest és egy teljes űrfelszerelést. Emellett
ötven lőfegyvert számos különböző típusból, úgy száz sokkoló és
repeszgránátot, illetve még néhány hődetonátort is.

Továbbá: a BBH hagyott a hajón harmincöt váltás civil ruhát, két siklót és két
robogót, egy kisebbfajta, kilencszemélyes csapatszállítót, de a rohamosztagosok
találtak még egy rakás nyomkövető-kereső berendezést, valamint két kis gépet,
amely személyes azonosítókat

gyártott. Ahogy Quiller feltételezte, előkerült egy ládányi hamis hajóazonosító

kód is.

Na meg némi készpénz is horogra akadt. Több mint félmillió kredit.

- Mi a fenére készültek ezek, hogy szükségük lehetett erre a sok cuccra? -

mormolta

Brightwater, miután a társalgóban leülve összehasonlították a talált tárgyak

listáit.

- Úgy döntöttek, hogy ideje keményen odavágni a lázadóknak. - találgatott

Marcross. - Az ilyen álcázott szállítóhajók tőkéletesek arra, hogy beférkőzzenek
velük az ellenséges

ellátmánykonvojokba.

- Vagy arra, hogy szökevényeknek adják ki magukat, és csatlakozzanak - vetette

fel

LaRone.

- Bármit is akartak, minket jó helyzetbe hoztak - összegezte! Grave. - Szóval, a

Külső

Gyűrű melyik részét is célozzuk meg?

- Próbálkozhatunk a Hutt-űrben - javasolta Quiller. - Arrafelé a Birodalom

eléggé gyenge, és könnyen beállhatunk behajtónak vagy testőrnek.

- Nem dolgozunk bűnözőknek! - szögezte le Brightwater ellentmondást nem tűrő

hangon.

- Nem, én csak...

- Igaza van - értett egyet LaRone. - Birodalmi rohamosztagosok vagyunk, nem

felbérelhető

verőemberek.

- Már nem vagyunk birodalmi rohamosztagosok - mormolta Quiller a

holojátékasztalra

dobva kézi számítógépét.

- Akkor sem dolgozunk bűnözőknek - vágta rá Brightwater.

- Van más lehetőség is - mondta Marcross tűnődve. - Ahelyett hogy rémült

toongok módjára kiszaladnánk a Külső Gyűrűbe, akár itt is maradhatnánk a
Shelsha-szektorban.

- Nem is tudom... - Quiller a homlokát ráncolta. - Korábban átnéztem a

rendszerlistát, és kevés olyan hely van, ahol észrevétlenül leszállhatunk.

- Mozgásban maradhatunk - jegyezte meg Brightwater. - Legalábbis egy ideig

elég

kreditünk van hozzá.

Marcross megköszörülte a torkát.

- Konkrétan arra gondoltam, hogy Shelkonwa felé is mehetnénk.

LaRone meglepetten nézett rá. Az arckifejezésükből ítélve a többiek is

hasonlóképpen

éreztek.

- A Shelsha főbolygóján akarsz elrejtőzni? - kérdezte Quiller.

- Az utolsó olyan helyek között van, ahol a BBH körözött dezertőrök után
kutatna. Na meg ismerőseim is vannak ott, akik segíthetnek nekünk.

- Olyan bolygókra kellene mennünk a legkevésbé, ahol barátaink vannak -

ellenkezett

Grave. - Emlékszel még az első barátnőd nevére?

- Persze, hogy emlékszem! - horkant fel Marcross.

- És a másodikéra?

- Hát... arra már nem igazán - vallotta be a férfi.

- A BBH még emlékszik rá. Vagy ha már nem, hát hamar kiderítik.
Katonaszökevények

vagyunk, Marcross. Soha többé nem léphetünk kapcsolatba az ismerőseinkkel.

Soha.

- Még ne kezdjünk bele a hosszú távú tervezésbe - szólt közbe LaRone. - Először
járjuk meg a Drunostot úgy, hogy nem indítjuk be a riasztókat. Amint tele a tank
és a hűtő,

elbeszélgethetünk a többi lehetőségről.

Marcrosst valószínűleg nem sikerült meggyőzni, de bólintott:

- Rendben. De Shelkonwát ne hagyjuk ki a számításból.

- Mindenben együtt döntünk - biztosította LaRone. - Mindenkinek ugyanannyit

ér a szava.

Ahogy Grave is mondta, csak magunkra számíthatunk.

Brightwater megrázta a fejét, és halkan megjegyezte:

- Vajon miért nem tölt ez el önbizalommal?

Negyedik fejezet
- Ezek szerint - mondta halkan Palpatine Császár, mialatt a szeme meg-
megcsillant a

csuklya árnyékában - Glovstoak moff áruló, ahogy feltételeztem?

- Legalábbis sikkasztó, Nagyuram - válaszolta Mara. - Arról nem tudok, hogy

árulást is elkövetett-e.

- A birodalmi bevételek megcsorbítását árulásnak tekintem - szögezte le a

Császár. - A te feladatod ezennel véget ért, gyermekem. Innentől más veszi át az
ügyet. Jó munkát végeztél.

- Köszönöm! - Marát melegséggel öntötte el az elismerés. - Akkor, ha nincs más

sürgős

dolgom, engedélyt kérek, hogy nyomozhassak a Glovstoak széfjében talált hat

műtárggyal kapcsolatban. Megvizsgáltam közülük néhányat. Úgy tűnik, a tíz
műkincs közül valók,

amelyeket öt évvel ezelőtt loptak el egy galériából, egy krintrinoi lázadó sejt
elleni támadás alatt.

A Császár tekintete elsötétedett.

- Gondolod, hogy Glovstoak nem csupán sikkasztó, de a lázadókkal is

kapcsolatban áll?

- Vagy azokkal a birodalmi erőkkel, amelyek végrehajtották! azt a támadást. -

Mara kissé félve mutatott rá a másik lehetőségre. Úgy ismerte Palpatine-t, mint
bölcs és jó embert, aki hajlamos volt lázadókat és összeesküvést látni ott is, ahol
egyáltalán nem lehetett ilyesmi.

Gyorsan helyesbített: - De lehettek kalózok vagy tolvajok is, akik kihasználták a

zűrzavart, és ellopták, amit tudtak. Inkább az az érdekes, hogy Glovstoak egy
aukciósházon keresztül vette meg őket, ami arra utal, hogy ő is és az eladó is
hivatalossá akarták tenni a vásárlást.

- Azt mondod, tízet loptak el, és Glovstoak széfjében csak hatot találtál?

- Igen - erősítette meg a lány határozottan. - Mi több, látszólag egyszerre vették

őket, tizennyolc hónappal ezelőtt.

- Hol lehet a többi?

- Amennyire tudom, még nem kerültek elő. Ezeket is meg szeretném keresni. De
az sem

utolsó kérdés, hogy az eladónak miért kellett hirtelen ekkora bevétel másfél
évvel ezelőtt?

A Császár hallgatott, és Mara némi elégedettséget érzett. A Birodalomban

folyamatosan

adtak-vettek magántulajdonban lévő, nagy értékű tárgyakat - egy részüket

törvényesen, a többit törvénytelenül, és ha más tanácsadók vagy szárnysegédek
vetettek volna fel efféle kérdéseket, azokat az uralkodó valószínűleg
jelentéktelennek minősítette volna.

Azonban őt, a Császár Kezét, személyesen Palpatine toborozta és képezte ki,

ezért

megbízott az ösztöneiben.

- A Halálcsillag elvesztése még a legerősebb támogatóimat is megrázta - szólalt

meg

végül az uralkodó. - Némelyikük talán máris úgy véli, hogy a Birodalom nem
győzhet a

Lázadók Szövetségével szemben.

- Sértő feltételezés - jegyezte meg Mara automatikusan.

A Császár pengevékony mosollyal jutalmazta.

- Csakugyan. Azonban nem mindenki látja olyan tisztán az ügyeinket, mint te

vagy én. Ha Glovstoaknak nincs is köze a lázadókhoz, talán egy vagyonosabb
polgár dönthetett úgy, hogy két oldalon játszik egyszerre. Mondd csak, jelenleg
milyen lázadó tevékenységről tudunk a Shelsha-szektorban?
- Nem tudom. Azt tervezem, hogy megkérem Choard kormányzó irodáját a
Shelkonwán,

állítsanak össze nekünk egy friss jelentést.

- Ne tedd! - A Császár szájának egyik sarka megvetően legörbült. - Barshnis

Choard jó

képességű hivatalnok, de túl sok kötelék fűzi a szektora vagyonos és

nagyhatalmú lakóihoz.

Akaratlanul is kiszivárogtathat információkat azoknak, akiket keresel. A

kutatáshoz inkább használd a személyes adattáramat!

Mara meghajolt:

- Köszönöm, Nagyuram!

A Császár odanyújtotta a kezét.

- Menj!

A lány előrelépett, megfogta a kinyújtott kezet, és érezte, hogy elönti az Erőből

és a szeretetből fakadó melegség hulláma. Újra hátralépett.

- Még egy dolog, Nagyuram - kezdte. - Ha letartóztatták Glovstoak moffot és a

kabinetjét, kérem, hogy a kormány egyik tagjára, név szerint Deerian tábornokra
ne szabjanak ki

büntetést!

Az uralkodó elgondolkodva méregette, mielőtt válaszolt:

- Úgy véled, nem vett részt Glovstoak árulásában?

- Biztos vagyok benne, Nagyuram. Becsületes és tiszteletre méltó férfi. Nem

szeretném

megfosztani a Birodalmat a szolgálataitól.

A Császár a „tiszteletre méltó" kifejezés hallatán lebiggyesztette a száját, de csak

bólintott:

- Ahogy kívánod, gyermekem. Deerian tábornokot azonnali hatállyal áthelyezem

a

Birodalmi Központba, így Glovstoak hamarosan bekövetkező pusztulása nem

lesz hatással rá.

- Köszönöm! - mondta Mara és megfordult, elindult kifelé a trónteremből.

Elhaladt a

mozdulatlan és szótlan vörös csuklyás császári testőrök között, és belépett a

turbóliftbe.

A Császár nagy adattára rendkívül bizalmas helynek számított, csak a

legmagasabb rangú emberek közül használhatták néhányan, és ők is csak az
uralkodó külön engedélyével.

Általában volt bent egy maroknyi segéd, de Marát megdöbbentette a szokatlan

csend és

mozdulatlanság, mialatt az adatkártyák tárolórekeszeinek magas oszlopai között

a középen lévő keresőállomások felé tartott. Úgy tűnt, hirtelen minden segédre
máshol lett \szükség.

Amikor megkerülte az utolsó szekrényt, a lány rájött a kivételes csend okára; a

három

számítógépes állomás egyike előtt Darth Vader ült.

- Vader Nagyúr! - üdvözölte Mara udvariasan, amikor elment mellette, és

akaratlanul is a fekete páncélos alak előtti képernyőre pillantott.

A férfi felemelt kézzel viszonozta a köszönést, közben pont eltakarta a monitort.

- Császár Keze! - üdvözölte ő is a lányt, a megszokottnál is mélyebb és

komorabb hangon.

- Mit keresel itt?

- Engedélyt kaptam, hogy kutatást végezzek - felelte Mara, azzal leült egy másik

állomáshoz.

Miközben bekapcsolta a konzolt, és begépelte az első keresőszavakat, végig

érezte, hogy Vader tűnődve figyeli. A férfi mindig udvarias volt vele, de az
biztos, hogy egyáltalán nem kedvelte - ezt Mara még az Erő-érzékenysége nélkül
is meg tudta volna mondani.

A lánynak fogalma sem volt, miért. Ugyanazért a célért tevékenykedtek; a

Császár és az Új Rend szolgálatában álltak. Lehet, hogy Vader őt hibáztatta,
amiért az uralkodó túl sok időt és figyelmet szentelt a kiképzésére? Vagy azt
hiszi, hogy ki akarja túrni a helyéről?

Mindkét gondolat nevetségesnek tűnt. Marának megvoltak a maga feladatai,

ahogy

Vadernek is, és egyiküknek sem lehetett oka megkérdőjelezni a Császár

bölcsességét abban a tekintetben, hogy miként használja a tudásukat és
képességeiket.

Csakhogy Mara úgy sejtette, ezt a gondolatot a fekete páncélos alakkal is meg
kellene

értetnie.

- A lázadókkal kapcsolatban keresel információkat - jegyezte meg Vader. Nem

kérdezte.

- Talán nem mindenki ezt teszi? - válaszolt a lány. - Most éppen a Shelsha-
szektorban

lévők iránt érdeklődöm. Talán tud róluk valamit, Nagyúr?

- Abban a szektorban nincs ismert vagy feltételezett bázisuk - morogta a Sötét

Nagyúr. -

Volt egy nagyobb megfigyelőállomás, de néhány napja a katonaság felszámolta.

Gondolom, lehet még ott néhány fontos szállítási útvonaluk, de ez a sejtésem
egyelőre még nem
igazolódott.

- Fontosabb szimpatizánsok?

Mialatt Vader válaszolt, egyfajta hideg, vagy inkább fagy áradt belőle.

- Mindenhol vannak szimpatizánsok és olyanok, akik meg akarják buktatni a

feljebbvalóikat.

Kellemetlen borzongás futott végig Mara gerincén.

- Biztosíthatom róla, Vader Nagyúr, hogy nem áll szándékomban...

- Minden jót, Császár Keze! - szólt közbe a férfi, azzal kikapcsolta a konzolt és
felállt. Hátat fordított és elindult, fekete köpenyét titokzatos szelek lengették.

- Köszönöm a segítségét, Vader Nagyúr! - szólt utána a lány.

A Nagyúr nem válaszolt, és távozás közben magával vitte a csontig hatoló hideg
érzetét is.

Egy mozdulatára kinyílt az ajtó, és ő kivonult a könyvtárból.

Mara mély levegőt vett, és fáradt sóhajjal fújta ki. Vader miért aggódik? A hűség
a Császár legnagyszerűbb tulajdonságai közi tartozott; hűséges maradt
mindenkihez, aki hűséges volt hozzá. Vadernek hogyan juthatott egyáltalán
eszébe, hogy a mester bárki kedvéért eldobná őt?

Különösen egy olyan fiatal és tapasztalatlan lány kedvéért, mint amilyen ő?

Megrázta a fejét, és a figyelmét a konzolra fordítva megpróbált a munkára

koncentrálni.

Szóval a lázadók útvonalakat tartanak fenn a Shelsha-szektorban. Jó tudni.

Begépelte a keresőszavakat általános adatokat keresett a lázadókról. A második
keresése a nagyobb és kisebb forgalmú útvonalakra vonatkozott, illetve szűkös
forgalmú űrkikötőkre. Ezután még lefuttatott egy keresést az ismert csempész- és
egyéb bűnözői központokkal kapcsolatban isi A számítógép csendben dolgozott,
Mara hátradőlve várakozott. Miközben megmozgatta
fáradt vállát, tekintete a Nagyúr helyéül re tévedt a szomszédos konzolnál. Vader
sohasem volt vele túl kedves, de ezúttal túltett minden eddigi ridegségén.

Talán... Mara a kijárat felé pillantott, azután felállt, és átment a másik

számítógéphez. Egy pillanatig eltűnődött rajta, hogy mit tenne vele a félelmetes
alak, ha rajtakapná, de elhessegette a gondolatot, és inkább kihasználta a
lehetőséget. Leült és bekapcsolta a konzolt; ismert egy trükköt, amit a Nagyúr
talán nem...

Valóban nem. Mara beütötte a megfelelő kódot, amellyel előhívta azt a

programot, amelyik utoljára futott a számítógépen.

Ez egy kifinomult keresőprogram, amely épp buzgón válogatott a

csillagrendszerek

százaiban összeírt személyes akták között, amikor ő megérkezett, és Vader

félbehagyta a munkáját, majd kikapcsolta a gépet.

A program nem csupán a személyes aktákat szitálta át, de azt is ki tudta keresni
az

adattömegből, hogy kit hol és mikor láttak. Belenézett az utazási engedélyekbe,

az üzleti profilokba és minden másba, amivel a Birodalomban fel lehetett kutatni
egy polgárt.

Mara rápillantott a nevek listájára. Ha Vader ismét Xizor herceg Fekete Nap
kapcsolatai után nyomoz, akkor a Császár igencsak elégedetlen lesz vele.
Azonban a lány legnagyobb meglepetésére csupán egyetlenegy név állt a
keresőablakban: Luke Skywalker.

Mara a homlokát ráncolva kutatott az emlékezetében. Hallotta már ezt a nevet

korábban

is? Nem tűnt ismerősnek, de végeredményben még alig múlt tizennyolc, és

nemrég került a császári udvarba.

Ráadásul ő maga is kapott feladatot. Gondosan elraktározta a nevet az

emlékezetében,

majd kikapcsolta a konzolt, és visszatért a saját kutatásához.

Han számára a legkevésbé sem meglepő módon a találkozási pont
ugyanolyannak

bizonyult, amilyen Rieekan tábornok összes többi kis rejtekhelye volt szerte a
Birodalomban.

Csendes, elszigetelt rejtekhely, amely alig-alig tűnt szabályos katonai bázisnak.

Ugyanakkor rendelkezett egy értékelhető vonással: Leia is épp ott tartózkodott.

- Han! - üdvözölte a nő a szokásos hivatalos mosolyával, miközben a csempész

leballagott a Falcon rámpáján. - Úgy hallottam, meleg helyzetbe került.

- Nem volt komoly - biztosította viszonozva a mosolyt. A nő hideg, formális

mosolya egy pillanatra sem tévesztette meg. - Mindenki rendben ideért?

- Majdnem mindenki - válaszolta Leia, és egy grimasz árnya futott át az arcán. -

Chivkyrie még nem jelentkezett.

Han visszanézett a hajóra, ahol Csubakka és Luke épp a technikusoknak segített

kipakolni a felszerelést a raktérből.

- Akarja, hogy Csubival utánanézzünk?

- Attól tartok, nem ilyen jellegű a probléma - jött a válasz, talán némileg
szomorúan. - Az egész szervezetével gondjaink adódtak.

- Óh! Politika! - biccentett Han. - Ez esetben szívesen kimaradok a dologból.

- Sejtettem. Egyébként Mon Mothma vár minket a parancsnoki központban.

Engem, magát

és Luke-ot is.

- Ki?

- Mon Mothma - ismételte Leia türelmesen. - A Szövetség fői parancsnoka.

- Ó! - Han tekintetén látszott, hogy már emlékszik. - Hogy ő!

- Igen, ő - jegyezte meg Leia epésen. - Meg akar bízni minket valamivel.

Han elnyomott egy grimaszt. Már megint itt tartunk, gondolta, mindenki azt
hiszi, hogy Csubival hivatalosan is ezen a léket kapott hajón szolgálnak.

- Remek - válaszolta. - Megyünk, amint befejeztük a kirakodást.

Leia kissé felvonta a szemöldökét. Han fejében megfordult, i hogy a nő mindjárt

emlékezteti őt, hogy hol a helye, de alighanem eszébe jutott, hogy neki igazából
nincs is helye.

- Ott találkozunk! - mondta végül, és otthagyta a férfit.

- Van valami baj? - kérdezte Luke hátulról.

Han megfordult; a kölyök épp odaért.

- Nem több a szokásosnál. Miért?

- Leia aggodalmasnak tűnt.

- Őfelsége mindig aggodalmas - mordult fel Han szokatlanul ingerülten. Mióta

kimentették a hercegnőt a Halálcsillagról! Luke folyton róla ábrándozott, és a
Yavin óta egyenesen azt képzelte, hogy valamiféle mély spirituális kapcsolat köti
őket egymáshoz, amelyen keresztül megérezheti a nő hangulatait és érzéseit.

Vagy ez is csak ehhez a Jedi-lovag dologhoz tartozott, amibe a srác

belekeveredett. A

csempész néha nehezen döntötte el, hogy Luke személyiségének melyik része
volt

idegesítőbb.

Persze, a kölyök többnyire rendben volt. Jobban ki lehetett jönni vele, mint azok

többségével, akikkel Han kapcsolatba került az utóbbi évek során.

- Egy rakás felelősség nyomja a vállát - jegyezte meg Luke halkan. - Az

Alderaan sem volt olyan régen.
Han elfintorodott. Megint a kölyöknek volt igaza; akkoriban Leia lefoglalta
magát, de a Yavin óta bőven volt ideje, hogy mind mélyebben átérezze a
szülőbolygója elvesztése miatti gyászt.

Ha már itt tartunk, az utóbbi időben Luke is kapott néhány rúgást. Előbb
elveszítette a nevelőszüleit, azután a vén Kenobit a szeme láttára ölték meg. A
legkevesebb, amit Han tehetett, hogy nem piszkálta őket. Egyiküket sem.

- Aha, tudom - válaszolta. - Egyébként dicső főparancsnokunk látni akar a

parancsnoki

központban. Amint lesz rá időnk.

- Remek! - Luke láthatóan felderült az újabb megbízatás gondolatától. -

Mehetünk is. Csubi be tudja fejezni, ami még maradt.

Ha parancsot kapsz rá, azonnal ugorj! - idézte fel magában Han a régi katonai
mondást. -

Hogy milyen magasra, azt már csak közben kérdezd meg.

Neki bőven akadtak még fenntartásai, de a kölyök már egyértelműen belevetette

magát a

lázadásba. Rég elrugaszkodott, már felfelé tartott, és még csak meg sem
kérdezte, hogy

„milyen magasra"?

Hagyd békén őket - emlékeztette magát Han.

- Aha - válaszolta. - Lássuk, mit akar tőlünk legfőbb fő-fő- őméltósága!

Az uralkodói megjelenésű Mon Mothma rövid haja arany-barna, a szeme

halványzöld

színben játszott. Dísztelen fehér köpenyt viselt, egyetlen éke a nyakában lógó
medál volt. A tervasztal főhelyén ült, Rieekan tábornokkal a jobbján és Leia
hercegnővel a balján. Pontosan olyannak tűnt, amilyennek Luke a Lázadók
Szövetsége vezetőjét korábban elképzelte:
erősnek, Határozottnak, de korántsem ridegnek.

- Köszönjük, hogy időt szántak ránk ma, Solo kapitány és Skywalker mester! -
üdvözölte őket a főparancsnok asszony, és ünnepélyesen fejet hajtott
mindkettőjüknek. - Mindketten

bátrad szolgálták a lázadást, és az egész Galaxis hálával tartozik önöknek. Azért

hívtam ide önöket, hogy ismét a szolgálatukat kérjem.

A társára pillantva Luke aggódó kifejezést látott kiülni a csempész arcára.

- Részünkről az öröm... - kezdte, de Han közbevágott:

- Hallgatjuk.

Luke egyik arcizma enyhén megrándult, de Mon Mothma látszólag nem figyelt
fel a férfi

gorombaságára, vagy csak úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja.

- Ahogyan önök is tudják, a Lázadók Szövetsége számos kis csoportból áll,

amelyek

korábban a saját háborúikat vívták Palpatine Császár zsarnoksága ellen. Csak

amikor

összefogtunk, és közi ponti irányítás alá helyeztük...

- Ismerjük a történelmet - vágott közbe Han ismét. - Mi lenne a dolgunk?

Leia fészkelődni kezdett a székén, a tekintetében néma figyelmeztetéssel meredt

a

csempészre. Mon Mothma viszont továbbra sem adta jelét, hogy dühítené vagy
sértené a férfi gorombasága.

- Az egyik tagcsoportunkat, a Köztársaság Visszaállításáért nevű mozgalmat egy

Yeeru

Chivkyrie nevű adariai vezeti - tért a tárgyra. - Tett egy ajánlatot, amely szerinte
megerősítheti a Szövetségét.
- A megerősítés jól jönne - jegyezte meg Han. - Mi a probléma?

- A probléma csupán annyi, hogy a szektor másik két csoportja ugyanolyan

határozottan

ellenzi a tervet, amennyire Chivkyrie szeretné elfogadtatni.

- Mennyire határozottan?

Mon Mothma egy pillanatra összepréselte az ajkát.

- Annyira, hogy kilépéssel fenyegetnek, ha elfogadjuk Chivkyrie tervét.

- Érdemes megtartani őket? - kérdezte Han kertelés nélkül.

Luke hitetlenkedve nézett rá: - Ez meg miféle kérdés?

- Tökéletesen helyénvaló - felelte a férfi azonnal, bár kissé védekező

hangsúllyal. -

Gondolom, azért szedtük szét a megfigyelőállomást a Teardropon, mert a

Szövetség nem túl aktív a Shelshában.

- Őszintén szólva, Skywalker, ez valóban jó kérdés volt - szólalt meg Rieekan. -

Nem

sikerült szilárdan megvetnünk a lábunkat a szektorban. Részben a kulturális

különbözőségek miatt, részben az ilyen belviszályok miatt.

- Ha szigorúan a számok alapján nézzük, Chivkyrie csoportja a legkisebb a

három közül -

vette át a szót Leia. - Az adariaiak merev társadalmi rétegződés szerint

szerveződnek, ami azt jelenti, hogy Chivkyrie főként a hozzá hasonlóan a
második rétegbe tartozók közül toborzott. A népesség többi része úgy tesz,
mintha nem lenne érdekelt a Birodalom elleni küzdelemben.

- Azt hittem, a Szövetséghez csatlakozók mind felhagytak az efféle

belviszályokkal -

jegyezte meg Luke döbbenten.

- Ez áll az egyezményben - válaszolta Rieekan. - Azonban az adariai makacs
fajta. Ha

egyszer a fejükbe vesznek valamit, szinte lehetetlen eltéríteni őket a

szándékaiktól. - Leiára pillantott.

- Kivéve, ha az a másik ötlet egy magasabb társadalmi rétegből jön. Ezért

küldjük oda Leia hercegnőt tárgyalni.

- Akkor önök szerint Chivkyrie terve nem sokat ér, ugye? - kérdezte Luke.

- Gyakorlatilag fogalmunk sincs, hogy miről lehet szó - felelte Rieekan. - A

HoloHálózaton keresztül nem hajlandó beszélni róla, még titkosított átvitellel
sem. Csak úgy tudhatunk meg bármit, ha elmennek a Shelsha-szektorba, és
személyesen tárgyalnak vele.

Luke-nak kellett egy másodperc, hogy felfigyeljen a többes számra. Rá jellemző

módon

Han azonnal észbe kapott.

- Mi megyünk? - kérdezte éles hangon.

- Igen - felelte Rieekan egyenesen a csempész szemébe nézve.

- Szeretném, ha ön és Skywalker elkísérnék a hercegnőt.

Luke érezte, hogy a szíve kicsit hevesebben kezd verni. Újabb küldetést kapott a

lázadóktól - és közben még Leiával is eltölthet valamennyi időt?

- Amennyire csak lehet, titokban akarjuk tartani ezt az egészet - magyarázta a

hercegnő. -

Ez azt jelenti, hogy nem lesz szövetségi hajó, és nem lesz nyilvánvalóan
szövetségi

személyzet.

- Nem lesz nyilvánvalóan szövetségi személyzet? - visszhangozta Han.

Luke rámeredt. Mi a fenét evett ez az alak?

- Csak annyit jelent, hogy még nem kapunk hivatalos rangot, - próbált segítőkész
lenni.

Láthatóan a lehető legrosszabb dolgot mondta. Han szinte keresztüldöfte a

pillantásával, majd ismét Rieekan felé fordult:

- Pontosan hová is mennénk?

- Ahogy a hercegnő említette, titokban szeretnénk tartani az ügyet, Chivkyrie

hasonlóképpen - mondta a tábornok. - Makrin Cityben lakik, Shelkonwa

fővárosában és

kormányzói székhelyén, de egy elhagyatott rendszerben találkoznak vele, amely

néhány

órányi repülésre van onnan.

- Nem tudjuk, hogy a Birodalom megfigyeli-e - tette hozzá Leia, - de ha igen,

akkor is ennyi időre még el tud szabadulni anélkül, hogy feltűnést keltene.

- Feltéve, hogy maga egyheti tárgyalgatás nélkül fel tudja számolni a belviszályt
- jegyezte meg Han.

- A hercegnő meg fogja oldani - válaszolt ezúttal Mon Mothma épp elegendő
bizalommal a hangjában. - Hajlandóak elkísérni?!

- Részemről örömmel teszek eleget a kérésnek - felelte Luke azonnal, és még

egy apró

mosolyt is megeresztett Leia irányába. Hasonló rejtett mosolyt kapott

jutalomképpen.

- Aha, gondolom, én is szívesen. - Han hangjában jóval több vonakodás rejlett. -

Mikor indulunk?

- Néhány nap múlva - mondta a tábornok. - Előbb meg kell beszélnünk néhány
részletet
Chivkyrie-vel és a többi vezetővel.

- Például a tárgyalóasztal alakját? - szúrta oda Han.

Leia és Rieekan jelentőségteljesen egymásra pillantott.

- Amint megvan az indulási idő, tudatjuk önökkel - fejezte be a beszélgetést a

tábornok. -

Köszönjük, hogy idefáradtak.

- És ismétlem, a Szövetség hálás önöknek - tette hozzá Mon Mothma.

- Rendben! - felelte Han, azzal felállt, és kivonult a helyiségből. Luke hosszan

nézett utána, és azon tűnődött, hogy mi folyik körülötte.

A kérdés másoknak is eszükbe jutott.

- Mi baja lehet? - érdeklődött Rieekan.

- Nem tudom - válaszolta Luke a vállát vonogatva. - Azóta ilyen, hogy eljöttünk
a

Teardropról.

- Beszélek vele - ajánlkozott Leia, és felállt. - Asszonyom, tábornok úr,

köszönöm, hogy időt szakítottak ránk.

- Én köszönöm! - felelte komoran Mon Mothma.

- Csak szóljon, ha bármit tehetek Solóval kapcsolatban! - kérte Rieekan. -

Szükségünk van minden jó emberre.

- Tényleg úgy véli, hogy egy jó ember bujkál ez alatt a külső alatt? - kérdezte
bosszúsan Leia.

- Persze - vont vállat a tábornok. - Valahol mélyen.

Leia a Falcon mellett érte utol a csempészt. A technikusok épp az utolsó ládákat
hozták ki a raktérből.
- Han! - szólította meg komolyan.

- Őhódolatossága! - válaszolta Han kurtán biccentve. A hercegnő nehezen, de

lenyelte a visszavágást. Nem értette, miért csinálja ezt Solo, amikor tudja, hogy
ő gyűlöli az ilyesfajta gúnyolódást.

Vagy meglehet, hogy pont ezért.

- Kissé elhamarkodott volt a megbeszélésen - felelte. - És tiszteletlen is.

Han szája sarka megrándult.

- Nem szándékosan. Nem akartam én tiszteletlen lenni. Legalábbis Rieekannal

szemben

semmiképpen. Épp elég rossz parancsnokkal találkoztam már, hogy felismerjem

a jókat.

- Ha nem akart tiszteletlen lenni, akkor jól színlelte - jegyezte meg Leia.

Han hátat fordított, és babrálni kezdett valamit a Falcon alján.

- Nem bírom a politikát - vetette oda a válla felett.

- Ez nem a politikáról szól, hanem arról, hogy próbáljuk túlélni a...

- Dehogynem a politikáról szól! - vágott közbe Han megpördülve. - Mindig a

politikáról szól! Az egyik lázadó nagyvezér erőlködik, hogy megkapja azt, amit
akar, a többiek meg próbálják megakadályozni, hogy begyújtson minden
dicsőséget. Közben maga, Mon Mothma

és Rieekan igyekeznek lecsendesíteni az elégedetleneket! Ez nem túlélés,

hercegnő, hanem színtiszta politika!

- Ez zavarja ennyire? - ugrotta át Leia a tirádát, és maradt a lényegnél. - Talán

nem kap elég elismerést?

- Persze, hogy eleget kapok! - csattant fel Han. - Talán már nem emlékszik arra a
csillogó kis medálra, amit a nyakamba akasztottál

Leia érezte, hogy elvörösödik.

- Ó, elnézését kérem, Solo kapitány! - vágott vissza gúnyos hangon. - Csak
próbálom

megérteni.

A másodperc törtrészéig mintha sebezhetőnek látta volna a férfit, de a pillanat

gyorsan tovaszállt, és a cinikus közöny álarcai visszakerült a helyére.

- Ne törődjön vele! - javasolta Han. - Ha sikerülne sem hinné el.

Ismét hátat fordított, és a látszat szerint megint egy alkatrésszel kezdett babrálni.
Leia még néhány másodpercig ott maradt, de már tudta, hogy a beszélgetésnek
vége. Még mindig égő

arccal megpördült és kifelé indult a hangárból. Még soha életében nem

találkozott olyan emberrel, akit ennyire csodált, miközben legszívesebben puszta
kézzel megfojtotta volna.

Luke kint várakozott a hangárajtó előtt.

- Sikerült? - kérdezte.

- Csak a szokásos - sóhajtott fel Leia. - Talán maga ki tud szedni belőle valamit.

A férfi elnézett a hercegnő válla felett, és kijelentette:

- Inkább megvárom, amíg lehiggad.

- Bár tudnánk, hogy min kapta fel a vizet ennyire! A politikát emlegette, de
biztos, hogy ennél többről van szó.

- Mindenesetre el kell jutnunk a Shelsha-szektorba - jegyezte meg Luke. -

Remélem,

Rieekan tábornoknak van tartalékterve.

- Biztos vagyok benne, de még van néhány napunk. Talán sikerül rávennünk
Hant.

- Talán - hagyta jóvá Luke némi kételkedéssel a hangjában.

Ötödik fejezet

A levegőből nézve az Egyesült Ellátó drunosti központja pont ugyanúgy nézett

ki, mint a vállalat örvénylő csillagokat ábrázoló címere. LaRone Marcross
mögött állt, és társa válla felett nézte az elébük táruló bolygófelszínt. Tucatnyi
nagy szállítóhajót látott leparkolva az építmény szélének különböző pontjain. A
központ körüli néhány kilométeres gyűrű számos

leszállóhelyből és kiszolgálóterületből állt. Az Ellátó épületétől délkeletre

közepei méretű város terült el egy gyors vizű folyó mentén.

- Látjátok azt a sok hajót? - kérdezte Quiller lemutatva. - Nemrég futhatott be

egy konvoj.

Az sok embert és járművet jelent, és mind mozgásban van.

- Arra gondolsz, hogy elvegyülhetünk a tömegben? - érdeklődött Marcross.

- Pontosan.

- Mi az a sok kis leszállóhely az épület körül? - kérdezte LaRone.

- Magántulajdonban lévő kiszolgálóterületek - felelte a pilóta. - Olyanoknak,

akik nem akarnak várni a szállítmányaikra, vagy közvetlenül a cég boltjából
vásárolnak.

- De mi nem akarunk bemenni a központba, ugye? - kérdezte Grave a

pajzsszenzor-

állomás mellől.

- Még csak oda sem integetünk! - biztosította Quiller. - Saját biztonságiakat

tartanak, és ez nem az a banda, amelyikkel szívesen összeakaszkodnál. Ott -
mutatott le azoknak a

leszállóhelyeknek saját boltjaik vannak. Gyakorlatilag csak pár száz métert kell
sétálnunk, hogy összeszedjük a szükséges élelmiszert és felszerelést.

- Mi van a birodalmiakkal? - vetette fel Brightwater a navigációs-

kommunikációs konzol mellől. - Nem kötelező őrséget tartaniuk itt?
- Valószínűleg nem - felelte Marcross. - A vállalat nem szereti, ha a kormány
szolgái láb alatt vannak, és elég nagy ahhoz, hogy a Birodalmi Központ ne
piszkálja.

- Ez az egyik oka, hogy először ide jöttünk - erősítette meg a pilóta.

- Azért a lézereket jobb készenlétben tartani - jegyezte meg Brightwater. - Még

ha

birodalmiakkal nem is találkozunk, az Ilyen központok környékén mindig

őgyeleg néhány rabló.

- Főleg ha ők sem találkoznak birodalmiakkal - tette hozzá Grave.

- Igazatok van - tűnődött LaRone. - Előre is mehetnétek, hogy bekapcsoljátok a

lövegeket.

- Persze - válaszolta Grave, azzal intett Brightwaternek, és kimentek a

pilótafülkéből.

LaRone utánuk nézett és figyelte, ahogy megkerülik a létfenntartó és a

számítógépes

állomásokat az előtérben, azután eltűnnek az elülső lövegtornyokba vezető ajtók

mögött.

- Azok a lézerek csúnya meglepetést okoznak - vigyorgott Quiller, miközben

bekapcsolta a fegyverállások adó-vevőjét. - Korábban rájuk néztem, és a hajó
osztálystandardjához képest komolyan felfejlesztették őket.

- Valahogy sejtettem - mondta LaRone. A leszállóhelyek gyűrűjét nézte a

központ körül. -

Mit szólnátok ahhoz a közepesen Zsúfolt területhez a központ keleti szélén?

- Nekem megfelel - válaszolta Quiller. - A mellett a két Barloz mellett teszem le,
a

leszállóhely északi szélénél.

- Szóval? Hogy csináljuk? - kérdezte Marcross. - Mindenki fog egy
bevásárlólistát, és

körbejár?

- Nem kellene ennyire szétszélednünk - felelte LaRone. - Arra gondoltam, hogy

Grave-vel bevásárolok, és a többiek itt maradnak. Veszünk annyi ellátmányt,
amennyi elég pár napra, visszahozzuk a hajóra, azután egy másik boltban
vésziek még hozzá. így kevésbé lesz

nyilvánvaló, hogy hosszú útra készülünk.

- Ésszerű megoldásnak tűnik - felelte elgondolkodva Marcross. - Felteszem,

azért nekünk, akik maradunk, nekünk is Iehetnek különleges kívánságaink?

- A BBH pénze - emlékeztette a társát LaRone. - Csak írd össze, mit akarsz!

A leszállóhely réginek tűnt, a felszíne már egészen feltöredezett. A betont

mindenhol

kisebb-nagyobb repedések tarkították, a navigációs jelzések pedig kifakultak,

néhol majdnem teljesed lekoptak. Mindezek ellenére szinte puhán értek talajt,
ami a rohamosztagos

leszállóhajók zökkenései után egészen szokatlannal tűnt. Vagy Quiller volt jobb
pilóta, mint gondolták, vagy a Su- wantek leszállótalpait is átalakították.

- Tartsátok nyitva a szemeteket! - kérte LaRone, miközben Grave a teherlifthez

manőverezte a két sikló egyikét.

- Ti is! - mondta Marcross. - Ha a Reprisal már riadót fujt, akár az egész bolygót

teleplakátolhatták a képünkkel.

- Remélem, még nem - jegyezte meg Grave, és megpaskolta az övébe tűzött

sugárvetőt. -

Az ő érdekükben.

Vagy kifelejtették Drunostot, vagy Ozzel kapitány és a BBH még a körözés

szövegének

megfogalmazásán tűnődött, minden esetre a boltosok egyáltalán nem adták jelét,

hogy

felismernék őket. LaRone és Grave éberen pillantgatott körbe, de még annyit

sem találtak, hogy valakit különösebben érdekelt volna a két idegen jelenléte.

A BBH kreditjeivel fizettek, és kimentek az üzletből. Tőlük nyugatra megrakott

siklók

hulláma röppent ki a vállalat komplexumából, az utakon és mellettük kétoldalt a

kemény talajon tehersiklók sorjáztak. Ez utóbbiak között fél tucat férfi és nő
gyalogolt kopottas ruhában, két állatok húzta kocsit vezettek, amelyeket
műanyagládákkal raktak tele.

- A legközelebbi megművelt földterület legalább tizenöt kilométerre van -

tűnődött Grave félhangosan, miközben bepakoltak! a saját siklójukba. - Hosszú
séta lesz.

Lehet, hogy felülnek egy szakaszon - találgatta LaRone.

- Kétlem. A ládák tele vannak szerszámokkal. Látszik a Jolidei céglogó. Nem

éppen

csúcstechnológia, és a cucc nehéz, mint egy moff magánszéfje. Nem hiszem,

hogy felülnek,

mert túlterhelhetik az állatokat.

LaRone grimaszolt, mert eszébe jutottak a Copperline ágrólszakadt gazdálkodói.

- Ez pont az a fajta élet, ami elől a flottához menekültem - mormolta.

- Elvigyük őket? - vetette fel Grave. - A rakományuk befér a Buwantek egyik

rakterébe, az állatok és a kocsik pedig egy másikba.

- És egy szép napon bekopog hozzájuk a BBH - ellenkezett a társa. - Van elég
bajuk
enélkül is. Grave hangosan kifújta a levegőt.

- Aha, gondolom.

Valahonnan LaRone mögül suhogó hang hallatszott. A férfi a 'homlokát ráncolva

megfordult...

És reflexszerűen lebukott a sikló mögé, ahogy két suhanó húzott el alig fél
méterrel a feje felett. - Grave! - kiáltotta, miközben még féltucatnyi gép követte
az első kettőt, alig néhány méterrel lemaradva. LaRone előkapta pisztolyát,
közben a tekintete és a tudata automatikusan felmérte és kielemezte a helyzetet.
A suhanók egyenesen a földművesek felé tartottak; az elöl haladó kettő
különvált, hogy a célpontok felett szűk ívben körözve bevárja a társait. A
gépeken ülő alakokból csak elmosódott foltok látszottak, de rikító öltözetükből
és az igencsak illegális fedélzeti fegyverzetből ítélve valamilyen banda tagjai
lehettek. A suhanók orra alá épített lövegekből sorozatok villantak ki, és az úton
haladó tehersiklók úgy szóródtak szét, mint füst a szélben. A földművesek
magukra maradtak.

- Abból a szállítóból jöttek! - kiáltott fel Grave, és a Suwantek mellett parkoló

Barloz teherhajók egyike felé mutatott. LaRone odapillantott, és két nyitott
csapatszállító siklót látott épp lejönni a rámpán, mindkettő tele durva külsejű
idegenekkel és emberekkel.

Nyilván nemcsak valami helyi banda ijesztgette a földműveseket a puszta

szórakozás

kedvéért. Ez a csapat egyértelműen el akarta venni az újonnan vásárolt

felszerelést.

LaRone legszívesebben felüvöltött volna. Előkapta az adó-vevőjét és

bekapcsolta.

- Quiller? - szólt bele.

- Itt vagyunk - felelte Quiller higgadtan és határozottan. - Felvegyünk?

- Tűzerőt! - parancsolta LaRone. - Leszedjük őket.

Quiller alig egy-két pillanatot vesztegetett gondolkodásra, és megkérdezte:

- Biztos vagy benne?

- Száz százalékosan! - válaszolt LaRone helyett Grave. - Elintézzük a suhanókat.

Menjetek rá arra a teherhajóra!

- Vettem! - felelte a pilóta.

LaRone visszaakasztotta az adó-vevőt az övére, és a jobb könyökét letette a sikló

burkolatára. A távolság eleve megnehezítette a célzást, ráadásul a banditák a

préda felett körözve várták a csapatszállítókat. Mi több, a Suwantek fedélzetéről
hozott fegyvert nem ismerte eléggé ahhoz, hogy biztos kézzel lőjön.

De azzal kellett boldogulnia, ami a rendelkezésére állt. Fél, szemmel belenézett

az

irányzékba, és a legközelebbi rablóra irányította a csövet.

- Nézzetek fel! - hallatszott az övére akasztott adó-vevőből LaRone döbbenten

pillantott fel.

Brightwater suhant el felettük teljes felderítőpáncélban és robogón ülve,

fedélzeti ágyúja máris köpte a halált az ellenfeleikre. A lent lévőknek alig maradt
idejük megbámulni társukat, amikor Marcross húzott be a képbe a másik
siklóval, hogy két sötét tárgyat dobjon le nekik.

- Kapjátok el! - kiáltotta, mire LaRone eldobta a sugárvetőjét, és széttárta a

karját.

Egyetlen másodperc sem telt bele, és jobbját Grave kedvenc BlasTech T-28-
asának

ismerős tömege húzta le, miközben baljába egy a sajátjához hasonló E-11-es
került.

Odadobta a mesterlövészpuskát társának, aki látva a fentről érkező fegyvert,

eltette a pisztolyát, és vigyorogva várta a csomagot. Azonnal megpördült, és
vállához emelte a halálos

eszközt, hogy a következő pillanatban halálpontos lövésekkel egészítse ki

Brightwater sorozatait.

A fosztogatók esélytelenek voltak. A központ biztonsági őreitől ennyire távol

egyáltalán nem számítottak ellenállásra, főleg nem birodalmi
rohamosztagosokra. Brightwater széles ívben megkerülte a suhanókat,
gyakorlatilag egybeterelte őket, hogy Grave egyesével

leszedhesse a banditákat. A csapatszállítók sem jártak jobban; Marcross a saját

gépével lezárta a menekülési útvonalakat, közben LaRone-nal együtt rövid
sorozatokkal megszórta őket.

A csapatszállítók hamarosan a talajon hevertek, az utasaik meghaltak vagy

harcképtelenné váltak. A másik fronton már az utolsó fosztogatók estek

áldozatául a

mesterlövészpuskának, amikor hangos robbanás hallatszott a teherhajó felől.

LaRone megpördült, hogy odanézzen. A Barloz teljes hajtóműrekesze eltűnt,

hatalmas hot árasztó láng- és füstfelhővé robbant, és magával vitte a hajó
egyetlen lövegtornyát is. A Suwantek jobb oldali lézerágyúja máris fordult
tovább, ahogy Quiller célba vette vele a Barloz rámpáját, nehogy a bent maradt
rablóknak eszükbe jusson a társaik segítségére sietni.

- Quiller! Állítsd automatára a lézert, és indítsd be a hajtóműveket! - parancsolta

LaRone előkapva az adó-vevőt. - Mindenki vissza a hajóra!

- Még nem vettünk meg mindent! - ellenkezett Grave letéve maga mellé a nehéz
puska

tusát.

- Majd máshol folytatjuk. El kell tűnnünk, mielőtt idejön valaki, és

kérdezősködni kezd.

E Grave kelletlen képet vágott, de bedobta a T-28-ast a sikló hátuljába, és

beugrott a kormány mögé. LaRone csak addig késlekedett, amíg meggyőződött
róla, hogy Brightwater és Marcross is elindult visszafelé, azután maga is
bepattant a járműbe.

Öt perccel később már a sztratoszférában jártak.

- Sikerült meglépnünk - jelentette be Quiller a monitorokat nézegetve. - Nyomuk

sincs

üldözőknek.

- Nem mondom, hogy nem szórakoztam jól - jegyezte meg Brightwater -, de a

jövőben

lehetőleg kerüljük az ilyesmit.

- Egyetértek - mondta Grave. - Mi a fene ütött belétek, hogy így rontottatok ki?

- Nem is tudom - Marcross hangjában enyhe szarkazmus csendült. - Azt hittük,

jól jön egy kis segítség.

- Ne érts félre, a segítség jól jött - biztosította Grave a társán - Főleg az a puska,
amivel normálisan is lehet célozni. Úgy értem, honnan jött az ötlet, hogy teljes
páncélzatban indulhatok rohamra?

- Az én ötletem volt - vallotta be Brightwater. - Úgy gondoltam, villoghatnánk

egy kicsit, na meg, hogy egy rohamosztagos láttán a kíváncsi helyiek és a
vállalati keményfiúk egyből eltűnnek a környékről.

- És miután sugárnyalábok röpködtek, jó ötletnek tűnt megfelelő szerelésben

harcba

szállni - tette hozzá Marcross. - Egyébként meg épp felpróbáltuk a cuccot, és

nem nagyon volt időnk átöltözni.

- De...

- Semmi gond, Grave - szólt közbe LaRone. - Ki tudtunk jönni a helyzetből, és

legalább segítettünk a földműveseknek. Csalfl ez a fontos.

- Hadd tegyem hozzá - kezdte Quiller hogy ha a rohamosztagosok felveszik a

sisakjukat, a flottán kívül egymilliárdból egy ember sem tudja megkülönböztetni
őket egymástól. Fogalmuk sem lehet róla, hogy kik vagyunk, szóval ideje lezárni
ezt, és áttérni az új tervekre.

- Nincs új terv - felelte LaRone. - Valahol máshol befejezzük a vásárlást.

Feltöltjük a készleteket és tankolunk. Fogunk egy térképet, és megnézzük,
milyen lehetőségeink vannak.

- Egy pillanat! - szólalt meg Marcross a mutatóujját felemelve. - Mielőtt

folytatjuk, szeretném tudni, hogy lyukadtunk ki oda, hogy LaRone adja ki az
utasításokat.

- Van ellenvetésed? - kérdezte Grave némi éllel a hangjában.

- Elviekben van - válaszolt Marcross nyugodtan. - Amennyire én tudom,

ugyanabban a

rangban állunk.

Brightwater horkantott egyet, és megjegyezte.

- Szerintem a rangsor itt nem sokat számít. Ha minden igaz, már nem vagyunk a
flotta

kötelékében.

- Szerintem jól csináltuk, amíg tartott - jegyezte meg Grave.

- De már nem vagyunk hivatalos harci egység - erősködött Brightwater. - Mi a

baj azzal, hogy csak simán megbeszéljük a terveinket, és egyezségre jutunk?

- Semmi, feltéve, hogy valóban egyezségre jutunk - felelte Marcross. - Sajnos, ez

nem

mindig lesz lehetséges.

- Lefordítom; még mindig Shelkonwára akarsz menni? - kérdezte Grave.

- Még mindig úgy vélem, hogy ez lenne a legjobb.

- Ettől függetlenül igaz, hogy szükségünk van egy tisztán meghatározott

rangsorra -

mondta LaRone. - A megbeszélés és az egyeztetés egészen addig rendben van,

amíg nem

kerülünk krízishelyzetbe. Harcban mindig szükség van valakire, aki kiadja a

parancsokat, míg a többi végrehajtja azokat.

- Szóval, mi a gond azzal, hogy LaRone legyen a főnök? - kérdezte Grave.

- Például az, hogy miatta keveredtünk bele ebbe az egészbe - mormolta

Brightwater.

- Mit akarsz mondani ezzel? - mordult rá Grave.

- Amit jelent. Ha nem ölte volna meg Drelfint, akkor még mindig a Reprisal
fedélzetén

lennénk.

- És mi a fenét csinálnánk? - vágott vissza Grave. - Civileket gyilkolnánk, mint a

Teardropon?

- Lehet, hogy mind lázadók voltak - vetette fel Brightwater. - Nem tudjuk.
Egyébként meg, mintha az előbb valaki azt mondta volna, hogy valakinek
parancsokat kell adnia, és többinek teljesítenie kell azokat.

- Feltéve, hogy a parancsok a Birodalom és polgárai védelmére irányulnak! -

csattant fel Grave.

- Vissza akarsz menni? - kérdezte LaRone.

A vita félbeszakadt.

- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Grave.

- Nem trükkös kérdés volt. Ha Brightwater vissza akar menni... ha bárki vissza
akar menni, csak tessék. Tegyetek ki valahol, és menjetek!

- Egy hétig sem húznád - ellenkezett Grave. - Kiszednék belőlünk, hogy hol
hagytunk,

aztán elkapnának téged, és kikészítenének.

- Talán ez elég is lenne, hogy megnyugodjanak - tűnődött LaRone. - Ahogy

Brightwater

rámutatott, én öltem meg Drelfintl Ti talán még visszakerülhettek az egységhez.

- Viszont, ahogyan arra Grave rámutatott, Palpatine Birodalma talán már nem is
érdemli meg, hogy szolgáljuk - szólt közbe Quiller halkan. - Van egy olyan
sejtésem, hogy már mind elgondolkodtunk ezen, mielőtt megtörtént az, ami
megtörtént.

- Én biztosan nem megyek vissza - jelentette ki határozottam Grave. -

Brightwater?

A másik savanyú képet vágott.

- Nem - mondta vonakodva, azután lassan hozzátette: - Még ha lehetne is...

Hagyjuk! Nem lehet, és nem is akarunk vissza menni.

- Ami ismét felveti a rangsor kérdését - jegyezte meg Marcross. - És csak a

teljesség

kedvéért hozzátenném, hogy Drelfin indította el a lavinát, nem LaRone.

- Közelítsük meg a kérdést a másik irányból! - javasolta Quiller. - Akar valaki

parancsnok lenni?

- Személy szerint nekem nincs bajom LaRone-nal - mondta Marcross. -

Legalábbis

egyelőre.

A többiek meglepetten néztek rá.

- Mintha pont neked nem tetszett volna, hogy parancsokat osztogat - jegyezte
meg a

homlokát ráncolva Quiller.

- Csak annyit mondtam, hogy elviekben nem értek egyet. Ez nem jelenti azt,
hogy

gyakorlatilag sem értek egyet.

- Számos harci helyzetben láttam már LaRone-t, - közölte Grave - én őrá

szavazok.

- Én biztos, hogy nem akarok ekkora felelősséget - mondta Quiller és

Brightwater felé

fordult: - Akkor most te jössz!

A felderítő grimaszolt ugyan, de bólintott:

- Rendben, ez így ésszerű. És gondolom, a kinevezés nem örökre szól.

- Egyáltalán nem - biztosította LaRone. – Természetesen, ha bárkinek

ellenvetése vagy

javaslata adódik bármivel kapcsolatban, azonnal szóljon! Jelen pillanatban

ellenünk van az egész univerzum, és személyes ellentétekre van szükségünk a
legkevésbé.

- Akkor ezt megbeszéltük - fejezte be Marcross, azzal fel is állt az üléséről. -

Átnézem a siklókat, hogy érte-e őket bármi sérülés. Válasszatok egy célbolygót,
nekem egyformán jó mind.

Marcross hanyatt fekve ügyködött az egyik sikló alatt, amikor LaRone belépett a
raktérbe, és megkérdezte:

- Mi a helyzet?

- Találtam ezt-azt - felelte Marcross, és vállát ide-oda mozgatva kimászott a

jármű alól, de mind csak felületi sérülés. Ha véletlenül épp nálad van az a
bevásárlólista, akkor írj hozzá egy gurulódeszkát is!

- Rendben - felelte LaRone, és a kezét nyújtotta. Marcross megfogta és hagyta,

hogy társa felsegítse. - Meglep, hogy a BBH nem gondolt erre.
- Ha mégis, akkor jól eldugták - jegyezte meg Marcross. Hátranyúlt, és
ügyetlenül

lesöpörte a hátát. - Egyébként meg mindenki tudja, hogy úgy a legkönnyebb

megtalálni egy elveszett dolgot, hogy veszel helyette egy másikat. Quiller talált
már másik kereskedelmi központot?

LaRone bólintott.

- Ranklinge. Nagyjából kétnapi út.

- Nincs ott egy Incom vadászgépgyár? - kérdezte a homlokán ráncolva Marcross.

- I-7-es Howlrunnereket gyártanak ott, ha jól emlékszem.

- Jól emlékszel. A gyár Ranklinge City mellett áll. Quiller úgy véli, kevéssé
valószínű, hogy a BBH szerint megkockáztatunk egy ilyen forgalmas helyet.

- Feltéve, hogy nem pont az I-7-esek mellett szállunk le. És feltéve, hogy nem
akarunk letelepedni a bolygón. - Marcross megemelte az egyik szemöldökét. -
Ugye, nem akarunk

letelepedni a bolygón?

- Nem, azt a jövőben fogjuk megbeszélni - felelte LaRone, majd habozott

néhány

pillanatig, és ismét megszólalt: - Szeretnék kérdezni tőled valamit.

- Azt, hogy miután elleneztem ezt az egész parancsnok-dolgot, miért

támogattalak

hirtelen?

LaRone töprengve csücsörített a szájával, majd kurtán annyid mondott:

- Lényegében: igen.

Marcross vállat vont, és a hátsó falhoz sétált, ahol belekotort egy szerszámokkal
és alkatrészekkel teli ládába.

- A rövid válasz annyi, hogy alkalmasnak tűnsz a posztra - mondta, miközben

kiemelt egy tömítőhabbal teli palackot. - Jól sejtem, hogy te nem így látod?

LaRone megrázta a fejét.

- Nem igazán.

- Az igazi vezetők gyakran bizonytalanok a képességeikben - felelte Marcross,

majd

megnézte a címkét a palackon, amit nyomban visszatett a ládába, és kiválasztott

egy másikat. -

Tudod| a megbeszélés alatt végig figyeltelek. Hallgattál és hagytad, hogy

mindenki elmondja a magáét, és kiengedje kicsit a gőzt. Azután közbeléptél, és
mindenkit lecsillapítottál, még mielőtt komolyan belemelegedtek volna a vitába.

LaRone felidézte magában az eseményeket. Tényleg így történt? Egyáltalán nem

olyan

szándékosan tette, ahogyan Marcross gondolta.

- És te? - kérdezte. - Ezt te is ugyanúgy megtehetted volna.

A társa megrázta a fejét, közben visszament a siklóhoz.

- Láttam már egy-két parancsnokot, de az elmélet ismerete még nem jelenti azt,
hogy meg is tudom csinálni. Na meg, még ha menne is, nem hiszem, hogy a
többiek támogatnának -

magyarázta, majd fanyarul elmosolyodva hozzáfűzte. - Úgy érzem, kicsit

rugalmatlannak és hatalmaskodónak gondolnak.

- Csak nem ismernek eléggé - vetette ellen LaRone.

- Ez is a vezetés része. Ismerned kell és meg kell értened az embereidet. És

persze, meg kell bíznod bennük - válaszolta Marcross, és összepréselte a száját. -
Ha már itt tartunk, te voltál az, aki nem lőtt rá a civilekre. Morálisan előnyben
vagy, ami szintén a jó vezető

tulajdonsága.
LaRone nyelt egyet, ahogy a Teardropon látottak az emlékezetébe villantak.

- Ti sem tettetek volna másként.

- Meglehet - felelte Marcross. - Vagy mégsem. Grave és Brightwater olyan

helyzetben

voltak, hogy nem kellett meghozniuk ezt a döntést. Quillerről nem tudom.

- És te?

Marcross egyenesen a társa szemébe nézve válaszolt:

- Végrehajtottam a parancsot.

Néhány hosszú, feszült pillanatig egyikük sem szólalt meg, azután Marcross
elfordult, és letérdelt a sikló mellé.

- Szólj Brightwaternek, hogy a robogóján is találtam néhány apró sérülést! -

mondta,

miközben lepattintotta a tömítőhab tetejét, és fújkálni kezdte a sűrű anyagot a

lövedékek nyomaira.

- Szólok neki - ígérte LaRone, mialatt mindent megtett annak érdekében, hogy
nyugodt

hangon feleljen.

Végrehajtottam a parancsot...

Az ég csodálatos, csillagokkal teleszórt, fekete takaróvá változott, és a nehéz

kocsikat húzó állatok már ziháltak az erőfeszítéstől. A magát Portásnak nevező
férfi és társai végre elértek a találkozóhelyre az erdő szélén.

- Keret? - kérdezte halkan Portás, mialatt durva anyagból szabott köpenye alá
nyúlva

megfogta a sugárvetője markolatát.

- Itt vagyok - jött a várt hang. A csillagfényben nyurga alak bontakozott ki a fák
árnyékából.

A fickó felállt;, mögötte egy surroniai nehéz teherhajó rejtőzködött a

sötétségben. - Késtetek!

Megálltatok lepkét fogni?

Portás halk, megkönnyebbült sóhajjal húzta ki a kezét a köpenye alól. Egy ilyen
munkánál mindig fennállt a veszély, hogy rájuk találnak, még a végén is, de a
lepkefogás kódszó azt jelentette, hogy tiszta a terep.

- Az újracímkézés miatt a ládák nem ott voltak, ahol lenniük kellett volna -
magyarázta, miközben odament a másik férfihoz.

Újabb sötét alakok bukkantak elő a fák közül, néhányan lebegőhajtóműves

kézikocsikat

húztak maguk után. - Beletelt némi időbe, mire megtaláltuk őket.

- Remélem, senki sem kérdezősködött túl sokat!

- Többnyire csak idegeskedtek és a rakodókat szidták - nyugtatta meg Portás. -

Mindenesetre kitaláltam egy történetet arra az esetre, ha belenéztek volna

valamelyikbe.

- Erre fogadni mertem volna.

- De tényleg! Azt mondtam volna, hogy a talaj itt olyan sziklás, hogy a nehéz
sugárvetőket hivatalosan földművelési szerszámoknak minősítették.

Keret elvigyorodott.

- Egyszer érdemes volna meghallgatni egy ilyen beszélgetést.

- Már lemaradtál vagy tucatnyiról, amit érdemes lett volna végighallgatnod -

felelte Portás -, bár lassan már semmin sem csodálkozom.

- Merthogy?

- Kihagytál egy fura lövöldözést - válaszolta Portás, és a zsebébe túrva elővett

egy

szövetdarabot, amelyet az egyik halott suhanós fosztogató zubbonyáról vágott le.

Közben Keret emberei elkezdték átrakodni az értékes ládákat a kézikocsikra. -
Láttál, már ilyesmit?

Odanyújtotta; Keret előhalászott egy fényrudat, és hosszan nézegette a

rongydarabot.

- Az egészet még nem láttam egyben, de az alján ez a megcsavarodott, tövises ág

úgy néz ki, mint ami a VérHegek címerében Iván.

- Én is gondoltam a kalózokra, csakhogy ez a fosztogató banda egy vén

Barlozból jött ki.

- Szövetkezhettek - jegyezte meg Keret az állát dörzsölgetve. - Lehet, hogy a

kalózok

terjeszkedni próbálnak.

- Ez már magában is elég okot adna az aggodalomra, de ezek az alakok nem

törődtek

senki mással, egyenesen ránk másztak - mondta Portás. - Mintha tudták volna,
hogy a

szerszámoknál némileg értékesebb dolgokat szállítunk.

- Hátborzongató - morogta a társa. - Mintha eddig nem lett volna épp elég
bajunk a

kalózokkal. Főleg hogy a birodalmiak sem tesznek ellenük semmit.

- Lehet, hogy tévedsz - folytatta Portás az elbeszélést. - A suhanókat két

rohamosztagos szedte le rólunk.

A sötétben nem látta a másik arckifejezését, de a férfi hirtelen egész testében

megmerevedett, és ez épp elég beszédes gesztusnak tűnt.

- Mi van? - kérdezte Keret.

- Jól hallottad. Egy felderítő egy Aratech robogón és egy közkatona siklón. Egy
öreg

szállítóhajóból ugrottak elő, és két civil ruhás is besegített nekik, meg legalább
még egyvalaki a hajón.

- Titkosrendőrök lettek volna? - kérdezte Keret hitetlenkedve. - Semmi

egyenruha? Flotta vagy hadsereg?

- Száz százalékig hétköznapi ruhákba öltöztek - erősítette meg Portás. - A BBH

lehetett, vagy valamelyik különleges egység.

- Akkor miért hagytak elmenni? - Keret hirtelen felpillantott az égre. - Lehet,

hogy csapda?

- Ha az lenne, már itt lennének - felelte Portás. - Szerintem a leghalványabb

sejtésük sem volt róla, hogy kiket mentettek meg. Csak a suhanókkal
foglalkoztak. Bár tudnám, mit jelenthet ez az egész! - tette hozzá a fejét
csóválva.

- Nekünk semmi jót, az egyszer biztos - jelentette ki Keret, és zsebre vágta a

szövetdarabot. - Küldök egy jelentést Célzónak. Ő tudja, hogy kit kell ráállítani
az ügyre.

- Rendben - válaszolta Portás, és a sebesen mozgó árnyalakok felé intett: - Addig

is van egy szállítmányunk.

- Hirtelen már nem tűnik annyira kellemesnek ez a bolygó - értett egyet a másik
férfi

komoran. - Intézzük el ezt, és menjünk I

Hatodik fejezet

A crovnai Peven Aukciósház igazgatója nem sokat segített. Glovstoak

magángyűjteményének vevője és eladója egyformán névtelennek bizonyult, és

sem az

igazgató, sem az alkalmazottai nem tudták azonosítani az árverésre küldött

képviselőiket. A Ház nem rendelkezett feljegyzésekkel arról, hogyan kerültek a
tárgyak a Crovnára - sőt arról sem, hogy miféle járművön távoztak l bolygóról.

Ugyanakkor az igazgató emlékezett arra, hogy két különböző alkalommal is fel

kellett

becsültetnie a tárgyakat, mielőtt létrejött az üzlet. A műkincsek mindkét

alkalommal kevesebb, mint egy óra alatt megérkeztek az irodájába, miután
kapcsolatba lépett az eladó ügynökével.

Mi több, az is eszébe jutott, hogy a tárgyakat felszíni siklóval hozták, és nem légi
járművel.

Mara tudta, hogy az árverés előtt akár egy magánlakásban is tárolhatták őket.
Azonban a tolvajok rutinszerűen bele szoktak pillantani az aukciósházak
feljegyzéseibe, hátha találnak egy jó célpontot, és ezt számításba véve a lakásban
való raktározás egyszerre tűnt

ostobaságnak és veszélyesnek. Az eladó inkább egy környékbeli széfben

tarthatta a

műkincseket. Egy titkos, biztonságos és könnyen elérhető helyen.

Némi kutatással több, mint ötven raktározási céget talált, amelyek legfeljebb egy
órányira voltak az aukciósháztól. A többségük kisvállalat volt, amely tartalék
bútorokat és üzleti papírokat tárolt hosszabb-rövidebb időre - ezekre senki sem
bízott volna félmilliárd kreditet érő

műkincseket. A lány csupán egyetlenegy olyan létesítményt talált, amely minden

szempontból megfelelőnek tűnt.

A Birtraub Testvérek Raktárközpont egymáshoz kapcsolt épületek együtteseként

terpeszkedett a város fő űrkikötőjének közelében. Az épület dokkjaiban harminc-

negyven hajó állt a nap minden percében, körülöttük munkások ezrei rajzottak.
Naponta százezrével jöttek-mentek a ládák, és Mara már a látvány alapján is
hajlamos volt elhinni a hirdetést, amely szerint a Birtraub volt az egyik
legnagyobb ilyen vállalat a Shelsha-szektorban.

Azonban valami miatt minden érzéke ösztönösen kiélesedett Talán az őrök

komor

tekintetétől, amit már az utca túloldalára a cafmérésben üldögélve kiszúrt. A

testbeszédük és arckifejezésük arról árulkodott, hogy a Peremvidékről
származnak. De talán mégsem az őrök ébresztették fel ösztönös éberségét,
hanem a tény, hogy az érkező és induló hajók közül jó néhány burkolatát hamis
felségjelzés díszítette.

Vagy talán az a tény, hogy a puszta jelenlétével néma riasztókat szólaltatott meg
a

cafmérés hátsó részében.

Kortyolt egyet poharából, közben lopva rápillantott az órájára. A déli rohanásban

ült be, és az utóbbi három óra során elfogyasztott két frissítőt, illetve egy adag
paradicsomos-fűszeres bordafalatot, amit itt előételként szoktak felszolgálni.
Ezen idő alatt a raktárházak körüli és feletti forgalmat figyelte, a személyzet
tagjai pedig őt, éber tekintetüket csak az ismeretlen felekkel folytatott adó-vevő-
hívások idejére vették le róla. Az utóbbi egy órában egyre több hívás futott be és
indult a pult mögött, és bár Mara túl messze volt ahhoz, hogy kihallgassa a
beszélgetéseket, az egyre növekvő nyugtalanságot nagyon is érezte.

Valójában nem lepődött meg. Ha a Birtraub Testvérek vezetősége rejteget

valamit, akkor már minden bizonnyal megkeresték azt is, hogy melyik
űrrepülőtéren parkolt le a hajójával, és

lekérdeztek minden elérhető feljegyzést, amely kapcsolatba hozható a

személyével. Talán már a hatóságoknál lévő „ismerőseikkel" is felvették a
kapcsolatot, hogy megpróbálják lenyomozni és azonosítani.

Nem mintha mentek volna bármire ezekkel az erőfeszítésekkel. Az azonosító

kártyáján

szereplő nevet ő találta ki, a hajója nem szerepelt a nyilvántartásban, és a

Birodalom egyetlen rendszerében sem tároltak sem az arcát ábrázoló
felvételeket, sem az ujjlenyomatait vagy a DNS-mintázatát. Az adatok
szempontjából nézve, gyakorlatilag nem létezett.

A szeme sarkából látta, hogy a cafmérés vezetője az asztala felé tart, mire
gyorsan
kiterjesztette a tudatát, hogy felmérje a helyzetet. Az Erő tudatta vele, hogy a
férfi ideges, de határozott is egyben. Végül mégiscsak rászánták magukat, hogy
megtegyék az első lépést?

- Elnézését kérem, kisasszony! - szólította meg udvariasan a főnök.

I Mara felpillantott, mintha ekkor venné észre.

- Igen?

- Bocsásson meg, de szükségünk van az asztalra. Attól tartok, távoznia kell.

- Valóban? - mondta halkan Mara, és meglepetést színlelve körülnézett. Való

igaz, a hely egészen zsúfolt lett az elmúlt fél óra során, már majdnem minden
asztalnál ült legalább egy vendég. Azonban a többségük úgy nézett ki, mintha
bérelt verőlegény lett volna, akit a Birtraub Testvérek biztonsági őreinek
öntőformájával sorozatgyártottak, tehát az érv nem volt

meggyőző.

i- Igazán sajnálom! - mondta az igazgató, és intett a bár felé. Az egyik pincér

elindult, egy italt egyensúlyozott tálcáján. - Egy utolsó ital, természetesen a ház
számlájára. De utána tényleg szükségünk lesz az asztalra. A pincér odaért, és
letette az italt a lány elé.

- Jobb ötletem van - jegyezte meg Mara, miközben beleszippantott a pohárba. Jól

elkeverték az anyagot, de érzékélesítő technikájával kiszúrta a szagát. Visszatette

az italt az asztalra. - Ahelyett hogy megpróbálnak elkábítani, mi lenne, ha
átmennénk az utca túloldalára, és elbeszélgetnénk a Birtraub testvérekkel?

Az igazgató csak pislogott. Az ilyen helyzetek kezelése biztosan nem szerepelt a

munkaköri leírásában.

- Ööö... nem értem.

- Ne is törődjön vele! - vágta rá a lány, és körülnézett a helyiségben. A tekintete

megakadt egy férfin néhány asztallal arrébb. Idősebb volt a verőemberek
átlagánál, éber tekintettel szemlélődött, és láthatóan megpróbált úgy tenni,
mintha nem hallotta volna az iménti

beszélgetést.

- Maga, ott! - szólt oda neki Mara! - Abbahagyhatnánk végre ezt a színjátékot?
Beszélni akarok a főnökével.

A férfi elnéző mosollyal próbálta palástolni meglepetését, közben nyíltan

végigmérte a lányt, de csak szürke kezeslábast látott fegyverek nélkül.

- Miből gondolja, hogy érdekli bármi is, amit mondani akar? - vágott vissza
végül.

- Higgye el, érdekelni fogja - felelte Mara éles hangon, mii közben egyenesen a
férfi

szemébe nézett.

Az idegen habozott néhány pillanatig, azután vállat vont:

- Ahogy akarja - mormolta, azzal felállt és az ajtó felé intett.

- Arra.

Mara felállt és a zsákjáért nyúlt, amelyet korábban letett maga mellé. A férfi
gyorsabb volt, és már meg is ragadta a zsák szíját.

- Majd én viszem! - mondta.

A Császár Keze csak biccentett, és együtt elindultak az ajtó felé. Amikor

kiléptek, két nagydarab fickó szó nélkül felzárkózott mögéjük.

A járda szélén hosszú sikló várt rájuk. Mara és a csapat vezetője hátra ült, a két
megtermett alak pedig velük szemben telepedett le, egy-egy lehajtható ülésre.

- Birtraub úr irodájába! - szólt előre a férfi a sofőrnek.

- Neve is van? - kérdezte a lány.

- Pirtonna - válaszolta a férfi a száját megvetően legörbítve.

- És magának?

- Szólítson Clariának!

- Szép név. - Pirtonna megfogta az ölébe tett táskát. - Belenézhetek?

Mara bólintott. Minden fegyverét és egyéb felszerelését a zsákban tartotta, de a

kényesebb darabokat különféle elektronikai eszközökbe rejtette, és kételkedett
benne, hogy a férfi alaposabb kutatást végezne.

Jól sejtette; Pirtonna legfeljebb egy percig kotorászott a tartalék ruhák és az

elektromos berendezések között, azután lezárta a zsákot, és letette maga mellé az
ülésre.

- Most már boldog? - kérdezte a Császár Keze.

- Eddig is az voltam - mosolygott rá Pirtonna.

Alig néhány perc múlva a sofőr lehúzódott egy jellegtelen bejárat mellé, amely
két üres dokkolóhely között nyúlt ki az épületből. Pirtonna bevezette Marát,
majd végigmentek egy fényesen kivilágított folyosón, a két verőember továbbra
is mögöttük maradt. A másutt tapasztalt nyüzsgéssel szemben a létesítménynek
ez a része teljesen elhagyatottnak tűnt. Néhány

forduló után egy jelzés nélküli ajtóhoz értek.

- Megérkeztünk - mondta Pirtonna, és tenyerét a nyitópanelre tette, azután

betessékelte a lányt.

Valóban egy irodába jutottak, de nyilvánvalóan nem a Birtraub testvérek

irodájába, vagy bárki máséba, aki valódi hatalommal rendelkezett a vállalatnál.
Az öreg és foltos íróasztal előtt egyszerű, párnázatlan székek álltak, és a túl erős
világítás legfőbb jellemzője a funkcionalitás volt. A falak mellett sorakozó
iratszekrényekből ítélve egy könyvelő munkahelyére kerültek.

Azonban ugyanilyen nyilvánvalónak tűnt, hogy az íróasztal mögött ülő férfi nem
csupán

alacsony rangú hivatalnok a cégnél.

- Ő lenne az? - kérdezte, miközben tetőtől talpig végigmérte Marát. - Emiatt a
kislány miatt aggódott annyira?

- Ő az - felelte Pirtonna fojtott hangon. - És ha valaki nem szerepel semmilyen

hivatalos iratban, akkor érdemes aggódni a jelenléte miatt.

- Valóban? - kérdezte a férfi gúnyosan.

- Valóban - erősítette meg Mara. Enyhe légmozgást érzett a tarkóján, amikor a

két

verőember megérkezett mögé, és egyikük zajtalanul becsukta az ajtót. - Melyik

Birtraub testvérhez van szerencsém?

A fickó elvigyorodott:

- A gonoszabbikhoz.

- Nekem megfelel - felelte bólintva Mara. - Térjünk a tárgyra! Annak a

személynek a nevét akarom, aki hat értékes műkincset tárolt maguknál másfél
évvel ezelőtt.

Birtraub szeme elkerekedett.

- Hogy mit akar? - csattant fel, és az elképedés egy pillanatra eltörölte az

ellenségességét.

- Műkincseket?

- Rendben - jegyezte meg a Császár Keze. Az Erővel megtámogatva érzékei

tisztán

közvetítették neki, hogy a férfi valóban nem tud a műkincsekről és az

eladásukról. Pedig mennyivel könnyebb dolgom lett volna.

- Ez esetben kérek egy listát mindazokról, akik helyet béreltek itt a kérdéses
időszakban.

Birtraub döbbenete szertefoszlott, a tekintete elsötétedett.

- Maga vagy megőrült, vagy valami ostoba tréfát űz velem!

- Akkor mi lenne, ha elmondaná, miért nyugtalanítja, ha idegenek nézegetik a
raktárait kívülről? - vetette fel Mara.

A főnök arcvonásai megkeményedtek, a tekintete Pirtonnára villant. Amaz

bólintott, Mara mögé lépett, és a lány érezte, hogy egy pisztoly csöve nyomódik
a hátához.

Már-már sajnálkozva megcsóválta a fejét. Amatőrök. A profik a legelső leckék

között

tanulják meg azt, hogy ha fegyvert nyomnak valaki hátához, azzal egyedül azt
érik el, hogy az illető tudatában lesz a fegyver pontos helyének.

- Ez kifejezetten rossz ötlet - figyelmeztette a főnököt. - A birodalmi ügynökök

megtámadása kivételesen kegyetlen büntetési von maga után.

Birtraub felhorkantott, de Mara látta a szemében a hirtelen ébredt

bizonytalanságot.

- Maga nem birodalmi ügynök. Pont maga?

- Gondolom, az emberei reménykednek benne, hogy igaza van. - jegyezte meg a

lány

nyugodtan.

A férfi tekintetében ismét bizonytalanság csillant, de a hangja határozott maradt:

- Derítsd ki, hogy kinek dolgozik! - mondta Pirtonnának.

- Aztán öljétek...

Mara nem várta meg az utasítás végét; 180 fokos fordulattal! megpördült, és a
baljával félrecsapta ellenfele fegyvert tartó kezét. Pirtonna egy pillanattal
elkésett, és a sistergő, kék lövedék az egyik iratszekrényt találta el. Mara még
ugyanazzal a mozdulattal megragadta a pisztolyos kezet, közben jobbját a férfi
bal könyöke köré csavarta. Egy erős rántással kibillentette Pirtonnát
egyensúlyából, és együtt fordították a fegyvert az egyik verőember felé.
A férfi ujja még mindig a sátorvasban volt, és Mara nem tudta rátenni a saját
ujját az elsütőbillentyűre - ez azonban nem akadályozhatta meg semmiben. Az
Erővel rántotta meg a billentyűt, és a kék energianyaláb a verőember mellkasába
csapódott. A következő pillanatban egy újabb lövéssel elkábította a másik testőrt
is, ezután csavart egyet Pirtonna csuklóján, mire a férfi elengedte a pisztolyt. A
lány ügyesen elkapta, és gyorsan beleküldött egy kábítótöltetet Pirtonnába.

Az első tagbaszakadt verőember még épp csak összeesett, amikor Mara már
ismét

Birtraub felé fordult. Nyugodtan átvette a fegyvert a jobb kezébe, és a főnök

arcára célzott vele.

- Kábítóra van állítva - jegyezte meg. - Szóval Pirtonna közel sem állt annyira
készen a mindent vagy semmitre, mint maga. Okos fickó, a végén még megéri a
reggelt. - Kissé

megemelte a pisztoly csövét, hogy az a férfi homlokára szegeződjön. - Mit

gondol, magának mennyi esélye van ugyanerre?

Birtraub mereven, mészfehér arccal bámult rá. A szája kinyílt, de nem bírt
megszólalni.

- Szóval - folytatta Mara, - ideje elmagyaráznia, miért ok a gyilkosságra az, hogy

valaki épp erre jár.

Birtraub torka rángatózni kezdett, az arcvonásai megereszkedtek.

- Van egy fickó... - préselte ki magából nagy nehezen. - A neve: Caaldra. Egy

kalózbandának dolgozik, az egyik nagyobbnak. Itt tárolják a zsákmány egy

részét, és nem szeretik, ha valaki szaglászik...

- Ezért nem is hibáztatom - jegyezte meg a lány. Lehet, hogy Glovstoak

műtárgyai mégsem a lázadóktól jöttek? - Hol találom meg?

Birtraub még jobban elsápadt.

- Ezt ne... - dadogta. - Kérem, ne! Megöl, ha megtudja, hogy elmondtam.

- Nem fogja megtudni - biztosította Mara. - Hol találom?

- Nem érti - nyögte a férfi kétségbeesetten. - Ha elkapják, néhány óra alatt

biztosan

kiszedik magából.

Ha elkapnak, néhány óra múlva halottak lesznek - javította ki Mara. - Hol

találom?

Birtraub vett egy mély lélegzetet, és összefonta a karjára mellkasa előtt:

Nem - mondta határozottan. Már nem könyörgött, a kérlelés helyére annak az

embernek az elszántsága lépett, akinek már nincs vesztenivalója. - Bármit tesz
velem, az nem lehet olyad rossz, mint amit Caaldra tenne.

Mara megvetően fintorgott. A Császár több alkalommal is figyelmeztette, hogy

túl fiatal, és az emberek nem fogják komolyan venni a fenyegetőzését.

- Ha így akarja! Magam is megtalálom - mondta, és az ajtó felé intett: - Csak ön

után!

A főnök arcára kiülő megkönnyebbülés semmivé foszlott. - Tessék?

- Nem fogok egyedül mászkálni ezen a hatalmas helyen - magyarázta Mara. -

Emellett

amikor megtaláljuk ezt a Caaldrát, gondolom, elég udvarias lesz ahhoz, hogy
megkérdezze magától, ki az új barátja. Csak hogy könnyebben átessünk a
bemutatkozáson.

Birtraub ismét elsápadt.

- Maga megőrült! Felejtse el! Nem megyek sehová! – sziszegte.

- Nincs választása.

- Fegyveres embereim vannak szerte az épületekben és a leszállóhelyeken.

- Itt is voltak - mutatott rá a tényre a Császár Keze, és közelebb lépett az

asztalhoz. -
Pocsékolja az időmet! Mozgás!

A tekintetéből és a testbeszédéből látta, hogy a férfi valami ostobaságra készül.

Mara úgy döntött, ráhagyja, de felkészül a lehetőségekre - és amint közelebb
lépett, a főnök felpattant, hogy a torka felé üssön.

Azonban a gyorsaság, az erő, és még a kétségbeesés is kevés ahhoz, hogy

felülmúlja az

Erő által felfokozott reflexeket. A lány csak elhajolt, és az ököl ártalmatlanul

suhant tovább. A férfi elveszítette az egyensúlyát, de Mara csak oldalra lépett az
előrelendülő test elől.

Sokan már ennyiből is tanultak volna, ám Birtraub nem tartozott közéjük.

Miközben

szitkozódva előrebotladozott, megpróbált az ellenfele felé rúgni, de az ismét

csak arrébb lépett, és mintegy véletlenül a padlón maradt láb elé dugta a lábát. A
fickó elterült a padlón, és ezzel el is veszítette harci kedvét.

- Ha befejezte, tőlem indulhatunk - szólt oda Mara nyugodtan, és cipője orrával

megbökdöste Birtraub oldalát.

A férfi egy fájdalmas grimasszal félkönyékre tornázta magát, és felnézett

legyőzőjére.

- Tizennégyes raktár - nyögte ki beletörődő hangon, közben rángatózott egy

arcizma,

mintha a szavak fájdalmat okoznának neki. Ahogy az imént leérkezett, talán

valóban így lehetett. - A komplexum keleti oldalán. - A tekintete az eszméletlen
emberekre vándorolt. - Ha mégis elkapják... - kezdte vontatottan - mondja azt,
hogy Pirtonna árulta el őket!

Mara megvetően elmosolyodott. Jellemző... - Köszönöm! - intett kölcsönvett

pisztolyával. -

Ha mégsem találnám meg a fickót, akkor visszajövök, és beszélgetünk még egy

kicsit.
Amint a mondat végére ért, kábítótöltetet küldött a férfiba, aki egy hang nélkül
elterült a padlón. Mara fogta a zsákját, az elhagyatott folyosókon keresztül
visszament a bejárathoz, és a siklóban várakozó sofőrt is elkábította. Berángatta
az eszméletlen férfit az ajtón, azután elhajtott.

A 14-es raktár értelemszerűen a 14-es dokk mellett állt, amelyet épp egy
fényesen

csillogó, Crescent-osztályú hyroti teherhaló foglalt el - ezzel a modellel

leginkább gazdag kölykök szoktak furikázni. Azonban örök igazság, hogy a
külső megtévesztő lehet, ezért Mara a komplexum külső útjára hajtva nagy ívben
megkerülte, hogy jobban megnézze magának. Fel is fedezte a rejtett
lézerágyúkat és torpedónyílásokat, a felségjelzés hamisságát és a szépen öltözött,
de durva arcú férfiakat, akik mintha kifejezetten járőröztek volna a jármű és a
széles

raktárajtó körül. A raktár bejárata mellett három sikló állt Birtraub-címerrel az

oldalukon, a nyitott ajtón át pedig látszott, hogy odabent emberek csoportja
rakodik lebegőszánokra, amelyek közül egyet már toltak is kifelé a hajóhoz.
Magát a raktárat egyáltalán nem tartották üresen; ládák álltak itt is, ott is, bár
nem túl rendezetten. A lány különösnek találta, hogy a hátsó falnál mégis sorba
rakták a ládákat, ezért megjegyezte magának a dolgot, és elhajtott.

A tizennégyes raktár hátulja egy másik raktárház méretű épülethez csatlakozott,

amelyet két kisebb raktártérre osztottak, köztük szűkös szervizfolyosóval. Mara
megtalálta a

szervizfolyosó bejáratát, és az épület hátuljához sietett, egy olyan ponthoz, ahol

emlékezete szerint az egymásra rakott ládák el fogják rejteni az odaát dolgozók
szeme elől. Kiterjesztette a tudatát, és az Erőn keresztül ellenőrizte, hogy senki
sincs a közelben, azután kinyitotta zsákját, és munkához látott.

Először a fénykardját vette elő, amelyet egy hosszú adatelemzőben rejtett el. Az
egységet három rejtett gombbal látták el, elég távol egymástól ahhoz, hogy egy
ember ne érhesse el őket egyszerre. Mara megnyomott kettőt kézzel, a
harmadikat az Erővel azután kivette és az övébe tűzte a fénykardot. Ezután egy
hordozható számítógépből kiszabadította kis kézifegyverét és annak tokját,
amelyet rögtön fel is csatolt a bal alkarjára. Lehetséges szemtanúk után kutatva
még egyszer körbetapogatta a környéket az Erővel, azután bekapcsolta
fénykardját.

A bíborvörös penge halk szisszenéssel jelent meg. A Császára szerint ez egyedi

színnek számított, ami csak egyszer bukkant fel az utóbbi évszázadok során.
Akkor mondta ezt el, amikor odaadta neki a „magot", amelyből a lány a
fegyverbe tett kristályt kinövesztette. Azt nem közölte, honnan szerzett ilyen
különleges kristályt; talán az egyik műtárgy- és fegyver gyűjteményéből
származott, amelyekből jó néhányat tartott szerteszét a Birodalomban.

Mara hosszú pillanatokig csak állt mozdulatlanul, és várt, amíg a fegyver érzete
végigáradt a kezén, elérte az elméjét, majd visszatért a karjába. Ezután
előrelépett, leeresztette a pengét, és könnyedén megérintette vele a falat.

A falat páncélzattal látták el, így három vágásra is szükség volt a vastagsága

meghatározásához. Ezt követően már minden sokkal gyorsabban ment. A lány

úgy szúrta be a fegyvert, hogy áthatoljon az egész falon, kivéve egy
milliméternyi részt, hogy a beszédes izzás ne árulja el a jelenlétét. Lefordított
háromszöget vágott ki, épp akkorát, amelyen még viszonylag könnyen
átbújhatott. Eltette a fénykardot, az Erővel megragadta a kivágott falrészt, és
lökött rajta egyet.

Az utolsó milliméter halk roppanással tört el. Mara beleizzadt az erőfeszítésbe -

a falrész nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek gondolta. Fél méterrel
előretolta, és óvatosan

átkukucskált a résen.

A Császár emlékezettréningje jó szolgálatot tett. Új magánbejárata pontosan a

megcélzott ládaoszlopok közepén helyezkedett el.

Újabb fél méterrel előretolta a falszakaszt, és hátizsákjával a kézben átcsusszant

a

nyíláson. Az Erő segítségével óvatosan visszahelyezte a „dugót" a falba.

Meggyőződött róla, hogy senki sem vette észre, két láda közé rejtette a
hátizsákot, és előrelopakodott a ládaoszlop széléhez.

A kalózok máris számos ládát beraktak a hajóba, és Mara először arra gondolt,
valamiképpen megneszelték, hogy szaglászik utánuk. Ám hamarosan meglátta,
hogy az

emberek és az idegen teremtmények nem véletlenszerűen pakolnak a

kézikocsikra, hanem

csak két, az ajtó közelében álló halomból vesznek ki ládákat - két olyan
halomból, amelyek már majdnem elfogytak. Ennél jóval különösebbnek tűnt,
hogy kétféle ruhát viseltek; akik rakodtak, máshogy öltözködtek, mint azok, akik
a műveleteket felügyelték. Jól láthatóan épp valamiféle árukivonás zajlott. Mara
kiterjesztette a tudatát, hogy az Erőn keresztül érzelmi információkat szerezzen a
két csoportról. A ládákkal bajlódók csekély mértékű lázongás, valamint a

hivatásos bűnözőkre jellemző enyhe paranoia jeleit mutatták, azonban hiányzott

belőlük a gyilkosok ösztönös gonoszsága. Csempészek lehettek, vagy lopott áruk
felvásárlói.

Ellenben a fél tucat őr nemcsak a gyilkosok érzelemvilágával rendelkezett, de

ráadásul büszke is volt rá. Kivétel nélkül mindegyikük hosszú, feltűnő heget
viselt az arca bal oldalán -

illetve: az idegenek esetében azon a helyen, ami leginkább megfelelt a bal

orcának. Ez a ruhájuk vállán lévő, egyforma folttal együtt egyértelműen arra
utalt, hogy ők azok a kalózok, akik Birtraub elmondása szerint kibérelték a
tizennégyes raktárházat.

Mara érzett még egy jelenlétet; mentális csápjaival végigtapogatta a hatalmas

helyiséget, hogy megtalálja. A fickó tőle balra egyedül ácsorgott egy
ládarakásnál.

Az alak kevés látnivalót kínált, legalábbis első ránézésre. Átlagos magasságú és

alkatú férfi, egyszerű, sötétvörös zubbonyban, fekete nadrágban és csizmában,
felejthető arccal. Ha volt is nála fegyver, az nem látszott.

Azonban a Császár Kezének kiképzése és Erő-érzékenysége ennél jóval többet

fedett fel.

A jellegtelen arc ellenére a szempárból éber tekintet sugárzott, a zubbony alatt és

a csizmában egzotikus és halálos fegyverek rejtőztek. Mi több, a férfi hanyag
testtartása ellenére az ugrásra készen várakozó ragadozó benyomását keltette.
Pirtonnával és verőlegényeivel, sőt az őrködő

kalózokkal ellentétben, ez az illető vérbeli harcos volt.

Nem lehetett más, csakis Caaldra.

Mara még egy percig tanulmányozta, figyelte ahogy a tekintetével újra és újra

végigpásztáz a környezetén, és észrevette, hogy a kezét mindig a fegyverei

közelében tartja.

Ez utóbbiak hollétét a ruházat és a lábbeli gyűrődése és néhány domborulata

árulta el -

harckészültségét pedig az Erő alig érzékelhető áramlata, amelyek a gondolatai

hatására elmozdultak és mintázatokba rendeződtek.

A munkálatokat figyelő kalózok egyike elindult Caaldra felé. A korából és az

öltözékét díszítő ékszerekből ítélve magas rangban állhatott. Mara az
árnyékokban maradva közelebb lopakodott, közben tovább figyelte a
helyiségben zajló tevékenységeiül.

Mire a kalóz odaért, ő is Caaldra közelébe jutott, alig két láda oszlopnyira
guggolt, és a ládák széle mögül kipillantva kiélésítette az érzékeit.

- ...majdnem kész - mondta a kalóz. - Végre elvihetjük ezeket szőrméket.

- Nem sok hasznot hoznak - jegyezte meg Caaldra.

- A kevés haszon is jól jön - válaszolta az ismeretlen. - Több helyet foglalnak,

mint

amennyit érnek. Megvan a következő célpont?

- Persze - felelte Caaldra, azzal elővett és átnyújtott egy adatkártyát: - Tíz hajó,
az első és a harmadik az enyém. Minden az elsőben és a harmadikban, Shakko.
Az ezredes szépen

magyarázza el az embereknek, hogy mi történik, ha ezúttal is, mondjuk úgy,

elszivárog valami.
Ezredes. Mara megvetően lebiggyesztette az ajkát. A kalózok szerettek katonai
címeket és rangokat felvenni.

- Jó, megmondom neki - mormolta Shakko. - Ne aggódjon, magam kapom el az

első

célpontot.

- Rendben - felelte Caaldra. - Három nap múlva indul, és öt nap múlva éri el az
optimális rajtaütési pontot. Sok idő van még addig. A többi célpont is elérhető
távolságban lesz.

- Elég idő, ha megrugdossuk ezeket a nyomorult csempészeket - mormolta a

kalóz.

Megfordult: - Hé! Tannis! Az egyik kalóz, aki eddig a falnak támaszkodott,

elindult feléjük, és megkérdezte:

- Mi van?

- Vickersszel üljetek siklóba, és menjetek vissza a hajóhoz! Küldjétek el ezt a

listát az ezredesnek! - parancsolta Shakko átadva az adatkártyát. - Azután
hívjátok fel Biscet, és mondjátok meg neki, hogy fél órája van összeszedni és
berakodni az ellátmányt!

- Bemelegítsem a hajtóműveket?

- Várhat, amíg végzünk. Hívlak, ha már ott tartunk.

- Rendben - kurjantotta Tannis, és elindult a kijárat felé, majd útközben magához

hívott egy másik kalózt.

Mara nem várt tovább, inkább gyorsan visszalopakodott a táskájához és a falba

vágott

lyukhoz. Egyértelmű volt, hogy a kalózok, a csempészek és Caaldra útjai

hamarosan

különválnak, és három prédát még a Császár Keze sem tudott egyszerre üldözni.
Természetesen módjában állt volna a hajójára visszatérve parancsot küldeni, de
még ha

voltak is birodalmi erők a körzetben, nem tűnt valószínűnek, hogy felkészültek

arra a lopva követésre, amely itt és most szükséges lett volna. Minden
tekintetben csak saját magára számíthatott.

Szerencsére csak elméletben merült fel a kérdés, hogy kit kövessen. Csábító lett
volna Caaldra után indulni, de a kalózok egyértelműen támadássorozatra
készültek. Ők jelentettek közvetlen veszélyt a Birodalomra és polgáraira, tehát
Marának őket kellett követnie.

Ráadásul Caaldra megmondta, hogy az első és a harmadik hajó az övé. Mara

érdekes

kihívásnak érezte, hogy kiderítse: miféle célpontok lesznek ezek.

Három perccel később már ismét a kölcsönvett siklóban ült, és diszkrét

távolságból követte a két kalózt, mialatt azok a ráki tárvállalat külső kerülőútján
hajtottak.

Shakko hajója a komplexum nyugati oldalán állt az egyik le-szállópályán, közel

a

területhez tartozó raktárépülethez, de elég messze a másik raktártól ahhoz, hogy

egy

megfigyelő ne kösse össze a csempészekkel. Koréliai HT-2200-as, közepes

méretű

szállítóhajó; közel hatvan méter hosszú jármű négy hűthető raktérrel - ormótlan,
nehézkesen manőverező teknő. Természetesen, akárcsak a csempészek hajója
esetében, a látszatban itt sem lehetett megbízni.

A kalózok nem állítottak őröket a hajójuk mellé, de odabent egyértelműen

maradt legalább egy ember. Tannis még épp csak leállította a siklót a bal elülső
raktér alatt, amikor leereszkedj az egyik teherrámpa, hogy fogadja az érkezőket.
A két kalóz kipattant a járműből és feltrappolt a rámpán, amely azonnal
felemelkedett, és bezárult mögöttük. Mara ismerte a típust,volt rajta egy másik
rámpa is a jobb oldali raktér mögött, amelyet feltehetőleg ugyanilyen éberen
őriztek.

Ugyanakkor nem tervezte, hogy a megszokott bejáratokat használja.

A siklója haladási iránya a szállítóhajó tatjához vezetett, és kiszámította, hogy a

legközelebbi ponton nagyjából húsz méterre lesz a járműtől. Kissé állított a

kormányon, hogy a raktárkomplexum következő szekciójának sarkánál menjen
el, amely mögött a kalózhajóról már nem láthatják meg a siklót, amikor
lefékeződve megáll vagy nekimegy valaminek. Ráadta a tolóerőt, a HT faránál
kihajította a táskáját, és a következő pillanatban maga is utána ugrott.

Leérkezve két átfordulással levezette a lendületet, majd a harmadikkal felállt.

Felkapta a hátizsákját, és a hajó felé rohant, csak a négy nagy hajtóműfúvóka
alatt állt meg egy pillanatra, hogy ismét felmérje a terepet. Behajította a zsákot a
jobb alsó fúvókába, és egy Erő-ugrással maga is beleszökkent.

A fúvóka nem volt elég nagy, hogy felálljon benne, de guggolva kényelmesen
elfért benne.

Megállt néhány másodpercre, amíg gondosan körülnézett, és a tudatát

kiterjesztve

megpróbálta kideríteni, hogy észrevették-e bentről. Hátra elméletileg nem

szereltek vizuális szenzorokat, mert repülés közben a hajtómű sugárzása
pillanatok alatt megsütötte volna őket -

azonban a bent lévők és az őrök számát illetően könnyen tévedhetett.

Ha bárki felfedezte is szokatlan beszállási módszerét, akkor egyelőre hallgatott

róla. Mara maga mögé tolta hátizsákját, és ne-kilátott, hogy a fénykardjával
kiszélesítse a fúvóka és a reakciókamra közti nyílást.

Nehéz műveletnek bizonyult, és még alig néhányszor gyakorolt ilyesmit, a

terepen pedig először adódott rá alkalma. Lényegében a hengeres fal
szigeteléséből és burkolatából kellett darabokat kimetszenie - ami lecsökkentette
a hajtómű várható élettartamát, de nem

veszélyeztette a hajó utasait - úgy, hogy érintetlenül hagyja az áramoltatásért, a

hűtésért és a szenzorok működtetéséért felelős áramköröket.
Szerencsére az ilyen nagy hajtóművek épp elegendő helyet biztosítottak a
mozgáshoz és

az effajta tevékenységhez is. Mindössze a burkolat negyedétől kellett

megszabadulnia, hogy átnyomakodhasson a résen. Kikapcsolta a fénykardját, és
hamarosan a hajtómű

reakciókamrájában találta magát. Néhány hajtóműnél még lett volna legalább

egy állomás a kamra és a hajó belső tere között, de a Koréliai Mérnöktársaság
előrelátóan elhelyezett egy emberi méretű búvónyilást is a takarító és karbantartó
droidoknak szánt átjárók mellett.

Természetesen a búvónyílás zárófedele is több centiméteres vastagsággal

készült, és

csak kívülről lehetett kinyitni, de ez nem jelentett problémát. Ismét elővette a

fénykardot, bedöfte a pengét a fedőlap és a perem közé, azután fel-le mozgatta,
míg végül megérezte, hogy sikerült átvágnia a zárat. Eltette a fegyvert, én
pisztolyát a kezébe véve óvatosan kilökte az ajtót.

Az átjárón túl kicsi és meglepően tiszta gépészkabinba érkezett. Senkit sem látott
a

közelben, de három kalózról tudta, hogy biztosan a hajón tartózkodik, és úgy

sejtette, hogy a magánya nem sokáig fog tartani.

Először vissza kellett zárnia a reakciókamra fedelét. Az egyik sarokban talált egy

kombinált szerszámgépet, és beindította rajta a hegesztőpisztolyt. Gondosan

összeforrasztotta vele az imént felsértett felületeket. A végeredmény messze volt
a tökéletestől, de csak közelről lehetett látni rajta, hogy valaki hozzányúlt. Ami
még fontosabb: ha beindítják a hajtóműveket, a fedél nem fog kinyílni a
reakciókamrában keletkező nyomástól. Nem sok öröme telt volna a sikeres
beszivárgásban, ha a hajó még a légkörben felrobban.

A gépészkabin ajtaja a személyzet közös társalgójába nyílt, egy kényelmes,

viszonylag

nyitott térbe, amelyet az étkező, az orvosi szoba és a nyolc legénységi hálófülke

vett körül.
Szemben páncélajtón át lehetett bejutni a pilótafülkéhez vezető átjáróhoz, míg
attól jobbra és balra egy-egy keskeny folyosó ívelt a két raktér felé. Mara a
hátára vette a zsákját, és a pisztolyt lövésre készen tartva elindult a jobb oldali
folyosón. Tompa beszédhangokat és lépések neszeit hallotta, ezért felgyorsított.
A folyosó elkeskenyedett előtte, és elvezetett egy újabb kabin előtt, amelyet a
tervezők valamiért a raktér mellé helyeztek. Mara közelebb lépett az ajtóhoz...

Egyedül az Erő figyelmeztette a veszélyre. Fél másodperc múlva a kabin ajtaja

halk

kattanással kinyílt, és besiklott a falba. Mara szemtől szemben találta magát

Tannisszal.

A férfi nem vette észre rögtön, a tekintetét a kezében tartott kártyaolvasóra

szegezte, miközben kilépett a fülkéből. Azonban ami késik, az nem múlik,
főként, ha elkerülhetetlen. A szűk helyen Mara nem kerülhette meg, és visszafelé
sem indulhatott úgy, hogy a kalóz ne vegye észre őt. Egyetlen lehetősége maradt:
az Erővel odanyúlva nekicsapta Tannis fejét az ajtó szélének. A férfi hang nélkül
rogyott össze, és Mara máris lehajolt, hogy ellenőrizze a pulzusát.
Kétségbeesetten nézett körül, hátha támad valami ötlete. Nyert egy kis időt, de
ha nem ad valamilyen magyarázatot a férfi balesetére, akkor hamarosan kutatni
kezdenek utána.

Belesett a kabinba, végigpillantott a folyosón, azután felnézett.

Megtalálta a megoldást. A folyosó falának felső részén öt cső futott egymás

mellett,

megkerülték Tannis szobáját, és továbbhaladtak a raktér felé. Ha a csöveken

látható színes gyűrűk az általános hajóépítési szabályokat követték, akkor két
csőben víz, egyben pedig a rakterek hőmérsékletének szabályozásához használt
hűtőfolyadék keringett. A maradék kettő

közül az egyiket a lézerek hűtésére használták - valószínűleg azokhoz a rejtett

fegyverekhez,

amelyeket a kalózok szereltek be a másik hidraulikus folyadékkal látta el a

rámpákat és a rakterek gépeit. És aki utazott már űrhajóval, az jól tudta, hogy
vízzel keveredve a hidraulikus folyadék hihetetlenül csúszóssá válik. A csövek
közvetlenül Tannis kabinja előtt kanyarodtak el, és az ívet csőbilincsek
rögzítették a falhoz. Mara óvatosan bedugta fénykardja hegyét a bilincs alá, és
óvatosan megvágta a vízvezetéket. A víz pillanatok alatt szivárogni kezdett,
aprócska patak formájában csorgott le a falon. Egy újabb kis vágás hatására a
hidraulikus folyadék is követte, együtt lassan növekvő tócsát képeztek a padlón.
A lány az Erővel

megemelte az eszméletlen kalózt, és az egyik talpát beledörzsölte a csúszós

pocsolyába.

Gyenge trükk volt, ha valaki gyanakodni kezdett, tíz perc alatt rájöhetett a
megfejtésre. Azonban Shakkóról egyáltalán nem az kép alakult ki Marában,
hogy elegendő képzelőerővel

rendelkezik ehhez - ráadásul egyre biztosabban érezte, hogy a végén meg kell
majd ölnie a kalózokat. Ha megtalálják, akkor csupán annyi történik, hogy
néhány nappal előbb fejezi be munkájának-ezt a részét. Óvatosan továbbment a
folyosón a legelöl lévő raktérbe.

Ahogy a csövek alapján korábban is sejtette, a kalózok valóban ellátták a hajót

némi plusz fegyverzettel - amire nem számított, az inkább az átalakítás mértéke
volt. Az egész elülső

rakteret egyetlen hatalmas tüzelőállássá változtatták két négycsövű löveggel, egy

kisebb ionágyúval, és egy merőben illegális Krupx MG7-es torpedóvetővel. A
maradék hely java

részét egy zömök Cygnus 5-ös mini személyszállító foglalta el, amelyet rövid
hatótávolsága miatt a kalózok általában arra szoktak használni, hogy átszálljanak
vele a megbénított hajókra.

Semmi meglepetés, gondolta a lány kissé csalódottan. Az egyik hátsó sarokban

kis

fegyverraktárat talált gránátokkal és sorozatvetőkkel, mellette pedig gondosan

fellógatott űrruhákat sisakokkal és oxigéntartályokkal együtt. Úgy tűnt, a hajó
teljes elülső részét a támadó műveleteknek szentelték; ez nyilvánvalóan azt is
jelentette egyben, hogy maga a raktér nyílik ki a fegyverek használatához.

Mara nem talált olyan helyet, ahol biztonságban elrejtőzhetett volna. Átosont a
fegyverállás mögötti raktérbe, amelyet a kalózok az eredeti rendeltetésének
megfelelően használtak. A ládák és hordók nagyjából a tér egynegyedét töltötték
meg, némelyiken

lövésnyomok mutatták, hogy tűzharc árán szerezték meg őket. Alig néhány
percet kellett a rendezkedéssel töltenie, és az Erő segítségével kialakított
magának egy kis rejtekhelyet a ládáid között.

Miközben átmászott a hajtóművön, szürke kezeslábasa meglehetősen

elkoszolódott, de

hozott magával másik ruhát a hátizsákban - ahogyan egy elegáns kosztümöt is,
amelyet némi hajtogatással át lehetett alakítani egyszerű utcai viseletté.

A helyzetet tekintve természetesen a harci öltözéke mellett döntött. A fekete

anyag

kényelmesen simult a testére, magas csizmája biztatóan fogta körbe lábát,

fegyveröve a szokásos, megnyugtató súllyal húzta a derekát. A jobb csípőjén
lévő tokba bedugta a kompakt BlasTech K-14-est, a fénykardja markolata bal
oldalra került, ahogy a két kis kés is elfoglalta helyét a csizmaszárakban. Ez az
összeállítás nyilvánvalóan messze elmaradt Caaldra

kelléktárától, de az ő igényeinek teljes mértékben megfelelt. A raktérben

érezhetően nem szabályozták a hőmérsékletet, ezért úgy vélte, lecsatolt ruhaujjal
kellemesebb lesz várakoznia.

A köpenyét is a zsákban hagyta; valószínűleg nem fog félhomályban Vagy

sötétben harcolni, így a köpeny nem segíthet álcázni a körvonalait, ezáltal
megnehezíteni a célzást az

ellenfeleinek - az anyagba szőtt szenzorzavaró is csak az automata

célzórendszerek ellen nyújtott védelmet, de ilyesmire nem számított a
kalózoktól. És ezzel, amennyire csak lehetett, felkészült a feladatra. Caaldra
szavai alapján a fosztogatók csak öt nap múlva támadnak, tehát ennyi ideje
maradt, hogy megtalálja az adatkártyát, és megnézze, mi van rajta. Amint
elegendő

információt szerzett, majd eldönti, hogyan tovább.

A küldetése úgy indult, hogy kapcsolatot keresett Glovstoak moff és a lázadók
között, de

teljesen más irányban haladt tovább. Eltűnődött, hogy állhatnak-e még előtte
ilyen éles kanyarok, de hamar elhessegette a gondolatot, és inkább a jelenre
összpontosított.

Elnyújtózott a rejtekhelyén, a fejét a hátizsákjának támasztotta, felbontott egy

laktató táprudat, és felkészült a hosszú várakozásra.

Hetedik fejezet

- Az Erőnek - jegyezte meg fanyarul Leia - csakugyan lehet humorérzéke.

- Vagy legalábbis hajlamos az iróniára - helyesbített Rieekan tábornok az

adatolvasójára meredve. - Biztos, hogy a rohamosztagosok nem tudták, kit
mentenek meg?

- Ha tudták volna, letartóztatták volna őket - mondta Luke.

- Azért is elengedhették őket, hogy lekövessék a szállítmány útját - tűnődött

hangosan a hercegnő, miközben lopva a Tatuin- ról jött parasztfiú szemébe
nézett. Tisztán érezte, hogy valami zavarja Luke-ot. Valami olyasmi, ami
túlmutatott a küldetésükön, de még azon is, hogy a Drunoston rohamosztagosok
mentettek meg lázadókat. - Hagyták elrepülni a madarat, hátha megmutatja, hol
fészkel.

- Keret szerint senki sem követte a hajóját - mutatott rá Rieekan. - Emellett azóta
már Portás is kapcsolatba lépett Célzóval, Nem jelezte, hogy bármiféle gondja
adódott volna.

- Akkor is az lenne a legjobb, ha lezárnánk azt az útvonalat - javasolta Leia. -

Legalább időlegesen.

- Nem biztos, hogy megtehetjük - figyelmeztette a tábornok. - A Shelsha-szektor

tele van rablókkal és kalózokkal. Ha ezt az útvonalat felszámoljuk, nem biztos,
hogy sikerül létesíteni helyette egy másikat.

- De legalább Chivkyrie jó hangulatban lenne a tárgyalásos - mormolta Luke.

Leia elfintorodott. Chivkyrie kezdettől fogva úgy érezte, hogy a lázadók
lekezelően bánnak vele, és egy ellátó útvonal lezárása csak újabb lehetőséget
adott volna neki a saját terve elfogadtatásához.

- Kész megoldásra van szükségünk, még mielőtt a tudomására hozzuk az esetet.

Mit

tudunk a kalózokról?

- Elsősorban azt, hogy túlságosan kiterjedt hálózattal rendelkeznek - válaszolta

Rieekan. -

Keret egy VérHeg nevű csoportot említett, de egyetlen csoport nem lehet olyan
nagy, hogy ennyi kárt okozzon szerte a szektorban. Az én tippem az, hogy több
csoporttal állunk szemben, amelyek felosztották maguk között a szektort.

- Úgy hangzik, mintha jobb hírszerzésre lenne szükségünk - mondta a hercegnő.

-

Valakinek oda kell mennie, hogy személyesen beszéljen az embereinkkel. így

jobban

megismernénk a helyzetet.

- Olyasvalakinek, aki jobban ismeri a peremvidéken élőket, mint mi - jegyezte

meg Luke.

Leia összehúzott szemmel nézett rá. - Solóról beszél?

- Ő jutott eszembe - felelte a fiú, és kelletlenül megvonta a vállá!. - De nem

tetszik az ötlet, hogy ilyen veszélybe sodorjuk...

- Nem feltétlenül veszélyes a dolog - mutatott rá Rieekan. - Csak információért

menne.

Nem kell egyedül szembeszállnia a kalózokkal.

- Tudom - mondta Luke, de látszott rajta, hogy nem könnyebbült meg. - Az a

lényeg, hogy nem igazán találja a helyét közöttünk. Ha nem éreztetjük vele,
hogy mennyire hasznosnak tartjuk a jelenlétét, akkor könnyen elveszíthetjük.
Nem hiszem, hogy ez jó lenne - tette hozzá,

közben a tábornokra pillantott.

- Ez esetben határozottan szeretnénk, hogy odamenjen - válaszolta Rieekan.

Egyetértek - jelentette ki kissé nyugtalanul Leia. Bár még csak rövid ideje
ismerték

egymást, viszonylag jól megérezte Luke hangulatait, és biztos volt benne, hogy a
fiúnak nem fog tetszeni, amit mondani készült. - Ha elfogadja a megbízatást,
akkor Luke-nak is vele kellene mennie.

A fiatal férfi szája kinyílt, szeme enyhén elkerekedett.

- Azt hittem, önnel tartok, hercegnő!

- Megbízható szövetségi vezetőkkel találkozom a mélyűr biztonságában -

emlékeztette

Leia. - Hannak viszont bűnözőkkel kell találkoznia, emellett valószínűleg ki kell

kerülnie a birodalmiakat és a helyi hatóságokat is. Nagyobb szüksége van önre,
mint nekem.

- De ott van neki Csubakka - ellenkezett Luke. - Korábban sem volt szüksége
több

segítségre.

- Korábban nem szerepelt a neve a birodalmi körözési listáján. - szólt közbe

Rieekan. -

Egyetértek Leia hercegnővel. Ha Solo megy, valakinek vele kell tartania.

- Viszont... - kezdte Luke, de elhallgatott. - Igazuk van - mondta végül egy sóhaj

kíséretében. - Ki mondja el neki?

Rieekan és Leia egymásra pillantottak, azután a nő felállt, és kijelentette:

- Majd én.
- Addig is megadom a kapcsolatok adatait - felelte a tábornok, és aktiválta a kézi

számítógépét. Megnyomott néhány gombot.

- Nevek és helyek - tette hozzá, és magához intette a fiút.

Luke átült mellé, és csalódottan figyelte a holomonitorrá kiíródó adatokat,

közben Leia csendben kiment.

Leia a hangárban talált rá a csempészre: a Falcon elejének jobb oldalán térdelt,

és

mindkét karja könyékig eltűnt egy szerelj nyílásban.

- Han! - szólította meg a hercegnő.

- Egy perc! - kiáltotta vissza a férfi, és felállt, nyakát nyújtogatva nézett a

pilótafülke felé. -

Most próbáld meg!

A páncélüveg bura alól fojtott bődülés hallatszott, amikor Csubakka választ

kiáltott. Egy pillanatig semmi sem történt, azután a Solo előtti nyílásból halk
reccsenés hallatszott, illetve vékony füstcsík szállt fel.

- Rendben, remek! - kiáltott ismét Han. - Lezárhatod!

A pilótafülke felől újabb bömbölés érkezett, mire a csempész feltekerte a

hegesztőpisztoly csövét, és leugrott a padlóra.

- Rendben, remek? - visszhangozta Leia megemelve az egyik szemöldökét.

- Ahá - vágta rá Han színtelen hangon. - Miért?

- A füst mióta része a „rendben-remek" jellegű hajójavításnak?

- Ah, hogy az? Csak a hegesztőpálca adaléka. Nem jelent problémát.

- Ha maga mondja! - felelte Leia, és a lelke mélyén örült, hogy nem ezzel a

roncstelepszökevénnyel kell utaznia a találkozóra.

- Felmerült valami, és Rieekan tábornok szeretné, ha utánanézne a dolognak.

A férfi szája sarkában megrándult egy izom. - Mielőtt elviszem önt az uralkodó
osztályok nagy, közös báljára, vagy azután?

A hercegnőnek ismét erőt kellett vennie magán, hogy nyugodt maradjon. Rövid

ismeretségük során a férfinak sikerült kiismernie a gyenge pontjait, és úgy tűnt,

kifejezetten élvezte, ha beleszúrhatott valamelyikbe.

- Helyette - válaszolta Leia röviden.

- Mi van? - Solo tekintetében sebzett harag ült. - Ugye nem azt mondja, hogy a
semmiért pucoltam ki a Falcont?

- Biztos vagyok benne, hogy szükség volt rá - vágott vissza Leia, elhatározva,
hogy ezúttal nem hagyja magát felidegesíteni.

- Még új szőnyeget is hozattam!

- Akarja hallani vagy sem? - kérdezte a fogát csikorgatva Leia.

- Persze.

A hercegnő gyorsan összefoglalta a Shelsha-szektorban kialakult helyzetet.

- Szóval ez afféle küldjük el a söpredéket, hogy kapja el a söpredéket dolog? -

kérdezte Han, amikor Leia befejezte.

- Senkit sem kell elkapnia. Csak információkat kérünk és esetleg ötleteket, hogy
hogyan lehetne átszervezni az útvonalainkat úgy, hogy a kalózok ne tudjanak
olyan könnyen lecsapni a szállítmányokra.

- Ez a nehezebbik része - dörmögte a csempész a homlokát ráncolva. - Aki a

szenzorok

előtt repül, az jó célpontot nyújt, ezt minden kalóz tudja.

- Így van. És mivel maga már járt ebben a cipőben, úgy véljük, mindenkinél több

tapasztalattal rendelkezik ezen a téren!

Han vállat vont, és kijelentette:

- Többnyire úgy alakult, hogy a gyorsabb nyert.

Leia azonban látta rajta, hogy foglalkoztatja a feladat. Vagy egyszerűen csak

megkönnyebbült valamelyest, mert nem kellett részt vennie a Chivkyrie-vel

folytatandó

tárgyalásokon. Vagy azért könnyebbült meg, mert nem kell több időt az ő
társaságában

töltenie.

- Szóval csak maga és Luke mennek az előkelőségek találkozójára? - kérdezte

Han

mintegy mellékesen.

A hercegnő átkozta magát, amiért hagyta elkószálni a gondolatait, ráadásul pont

ilyen

irányba.

- Nem, dehogy - tiltakozott sietve. - Megkértük Luke-ot, hogy tartson magával.

Solo kérdőn felvonta az egyik szemöldökét:

- Megkértük? - ismételte a szót, és hangjában némi él rejlett.

- Rieekan tábornokkal együtt hoztam döntést - magyarázta Leia, és későn jutott

eszébe, hogy a tábornokra hárítson minden felelősséget. Amennyire ismerte, a
csempész könnyen arra következtethet, hogy ő nem akarja maga mellett tudni
Luke-ot, vay legalábbis nem Han nélkül, amiben végül is volt valami, de….

Gyakorlatilag fogalma sem volt, mit gondoljon erről. El kellett ismernie, hogy

belezavarodott az érzéseibe - és ez a legkevésbé sem tetszett neki.

- Oh! - bökte ki Han, és biccentett. - Értem.

A fickó eljátszotta, hogy nem érdekli a dolog, de Leia kihallotta a gunyorosságot
a

hangjából. Kihallotta belőle, hogy szórakozik rajta, és egyértelműen rossz

következtetésre jutott.

- Nem arról van szó, amire gondol! - ellenkezett.

- Miről? - kérdezte Han ártatlan képet vágva.

- Hagyjuk! - csikorogta ingerülten Leia. Tessék, már meginti feldühített. Hogy

lehet, hogy mindig sikerül neki? - kérdezi! magától gondolatban, majd a
csempészre pillantva folytattál - A tábornok megadta Luke-nak a kapcsolataink
nevét, és hogy hol találják meg őket. Amint

készen állnak, indulhatnak.

- Tökéletes, Őhódolatossága! Az ön legegyszerűbb kívánsága is parancs

számom...

- Sok szerencsét, és ne ölessék meg magukat!

- Próbálkozunk. Magának is!

A hercegnő elfordult, és minden maradék méltóságát összeszedve kimenekült a

hangárból. Mindvégig a hátán érezte a férfi tekintetét.

Amikor Quiller felhívta, LaRone épp lefuttatott egy sérülés- ellenőrzést a

kabinja rejtett fülkéjében talált páncélok egyikén.

- Megérkeztünk - jelentette be a pilóta.

- Mindjárt jövök.

Utolsóként ért a pilótafülkébe.

- Mik a kilátások? - kérdezte, amint belépett.

- Az északi kontinenst célozzuk meg - felelte Quiller a Ranklinge holotérképére

mutatva. -
Ranklinge Cityt elkerüljük az Incom gyár miatt, így választhatunk egy nagyobb
város közepes kikötője és vagy száz porfészek ilyen-olyan leszállópadja között a
tanyákon vagy a jelentősebb bányászati területeken.

- Mekkora az a város? - érdeklődött Grave.

- Nem túl nagy. Úgy százezres lehet. Inkább nagyobbfajta kisvárosnak

nevezném.

- A déli kontinensen nincs semmi? - kérdezte ezúttal Brightwater.

- A polgárháborún kívül semmi - válaszolta Marcross komoran. - Már vagy tíz

éve dúl.

- Szerintem is hagyjuk ki! - jegyezte meg LaRone grimaszolva. A Klónháború

után a

Birodalom külön erőfeszítéseket tett, hogy helyreállítsa a rendet, és véget vessen

a helyi jellegű konfliktusoknak. Csakhogy túl sok ilyen viszály dúlt, és úgy tűnt,
idővel Palpatine feladta, inkább más katonai problémák megoldására törekedett.
- Javaslatok?

- A Drunoston kipróbáltuk a kispályás megoldást, de végül le kellett darálnunk

egy

suhanós bandát - összegezte Grave. - Szerintem ezúttal próbáljuk ki, hogyan

boldogulunk egy normális járőrszolgálattal.

- Járőrszolgálattal, ami már megkaphatta a képünket. Minden egyes járőr a mi

pofánkkal díszíti ki az adatolvasóját - morogta Brightwater.

- Ha a nagyobb városokba eljutott a hír, akkor a kisebbekbe is - ellenkezett

Quiller.

- De egy apró kikötőből könnyebben eltűnünk, ha lövöldözésre kerül sor - érvelt

tovább Brightwater.

- Sehol sem akarunk lövöldözni - szólt rá LaRone. - Legalábbis nem járőrökre,

akik csak védelmezik a sajátjaikat. Egyébként is, a BBH varázsmasinája
nyomtatott nekünk egy rakás új azonosítót. Nem lesz semmi gond.
- Ha te mondod! - Brightwater hangjában mély kételkedés ifit.

- Hogy hívják ezt a kisváros méretű várost?

- Janusar - felelte a pilóta. - Tisztességes kikötői szolgáltatást sokat ígér, jó

légvédelemmel rendelkezik a fosztogatók ellen, helyben van minden olyan bolt,
ami nekünk kell.

- Jól hangzik - bólintott LaRone. - Jelentkezzünk be a kikötői irányításnál, és

kérjünk egy leszállóhelyet.

- Janusar Kikötői Irányítás! - szólt bele Quiller az adó-vevő mikrofonjába

néhány

másodperccel később. - Itt a Ville Brok szállítóhajó. Leszállási engedélyt

kérünk!

- Ville Brok, itt Janusar Irányítás! - jött a válasz. - Mit szállít?

Quiller azonnal rácsapott a „némítás" gombra, és a homlokát ráncolva

hátrapillantott a többiekre.

- Ezt is meg szokták kérdezni?

- Fogalmam sincs - felelte LaRone, közben különös gondolat kezdett formálódni

az

elméjében. - Még sohasem hallottam olyat, hogy a földet érés előtt

megkérdezték volna.

- Biztos valami helyi szabály - jegyezte meg Grave.

- Akkor mit mondjak? - sürgette őket Quiller.

- Mondd azt, hogy még most akarjuk felvenni - javasolj Marcross.

A pilóta bólintott, és visszafordult az adó-vevőhöz:

- Még semmit, Janusar. Reméljük, hogy itt felszedhetünk valamit.

- Kitől?

- Még nem tudjuk. Ezért mondtam, hogy reméljük. Ha a kikötői díj miatt
aggódnak, akkor ne tegyék. Nem probléma.

A repülésirányító rövid hallgatást követően válaszolt:

- Rendben. Huszonkettes pálya.

Quiller térképén megjelent egy villogó pont. - Huszonkettes pálya. Vettem -

felelte a pilóta.

- Egyébként... van fegyver a fedélzeten?

- Semmi említésre méltó. Miért?

LaRone komoran elmosolyodott. Ha tudnák...

- Csak kérdeztem. Janusar Kikötői Irányítás vége.

Quiller kikapcsolta az adó-vevőt, és megjegyezte: - Kíváncsi népség.

- Túlságosan is kíváncsi - tette hozzá Marcross. - Vajon miért akarták tudni,

hogy van-e nálunk fegyver?

- Nem tudom, de maga a kérdés is azt jelenti, hogy felfegyverkezve szállunk ki -

közölte LaRone. - Persze, csak kézifegyverek, és azokat sem mutogatjuk, amíg
nem kell használnunk őket.

A janusari kikötő egy jól elhelyezett, de már igencsak öregedő belső régióból, és
körülötte számos új területből tevődött össze. Ez utóbbiakat fokozatosan
építették hozzá a régihez, amikor szükség volt a bővítésre az évek során. Mi
több, felosztották őket magasabb és

alacsonyabb osztályú leszállóhelyekre.

Természetesen egy sehonnan jött szállítóhajó csak egy alacsonyabb osztályú

helyet

kaphatott.

Gondolom, az áru után szaglászó teherhajók nem nagyon kapnak megbízást a

nagymenő

kereskedőktől - jegyezte meg Quiller, miközben lekapcsolta a Suwantek

rendszereit.

- Vagy titkos jelszó kell, hogy beengedjenek a városka szebb részeire is -

ironizált Grave.

i- Nem igazán számít - felelte a vállát vonogatva LaRone. - Csak üzemanyagra

és

élelemre van szükségünk, és mindegy, hogy hol vesszük meg. Csináljuk úgy,
ahogyan a

múltkor! Grave jön velem, a többiek maradnak...

- Állj! - szakította félbe Marcross. Jobboldalt állt, és a pilótafülke páncélüveg

buráján keresztül a hajó hátulja, a felszállórámpa ajtaja felé bámult. - Öt járőr és
egy tiszt. Őrmesternek nézem.

- Erről is jönnek öten - tette hozzá Quiller a másik oldalon. - Tisztet nem látok.

- Valaki mintha azt mondta volna, hogy nem akarunk lövöldözni - mormolta
Brightwater, és megindult hátrafelé. Odaszólt Grave-nek: - Menjünk a
tornyokhoz!

Marcross elkapta a karját, és rászólt:

- Várjatok még! Túl kevesen vannak ahhoz, hogy katonaszökevényeket

keressenek.
- Csak kézifegyvereket hoztak, azt is a tokokban hagyták - erősítette meg a
pilóta. -

Valószínűleg csak a kikötői díjat akarják beszedni.

- És ehhez egy egész szakaszt kell kirendelni? - kérdezte Brightwater kételkedve.

- Talán a szállítmány nélkül érkező teherhajók felkeltik a gyanakvásukat -

találgatott LaRone.

A jobb oldali ajtó felől tompa puffanások jöttek; valószínűlég a tiszt döngetett.

- Ha nem engedjük be őket, tényleg felébresztjük bennük a gyanakvást - jegyezte

meg

Marcross, azzal intett LaRone-nak, és elindult kifelé a pilótafülkéből.

Mire az ajtóhoz értek, a fogadóbizottság már másodszor is dörömbölt. LaRone

rátenyerelt a nyitógombra, és a rámpa leereszkedett, felfedve hat savanyú képet
vágó férfit.

- Ideje volt - mordult fel az őrmester, miközben felsétált a hajóba. - Engedjék be

az

embereimet a másik oldalon, azután látni akarom a regisztrációs kártyát és a

szállítmánynaplót!

- Tessék! - felelte LaRone, és átnyújtott egy adatkártyát, miközben Marcross

átment a

túloldalra, és beengedte a többi járőrt is. - Ahogy a kikötői irányításnak is

mondtuk, nincs szállítmányunk.

Az öt másik fegyveres feljött a bal oldali rámpán, és csatlakozott az első

csoporthoz.

- Személyzet? - kérdezte az őrmester, miközben bedugta az adatkártyát egy

leolvasóba,

és lepillantott a kis képernyőre.

- Mi ketten, továbbá három ember a pilótafülkében - felelte LaRone
készségesen, és

elővette frissen nyomtatott azonosítóját.

Az őrmester rá sem nézett, úgy válaszolt: - Rendben. - Visszaadta a regisztrációs

adatkártyát. - A dokkolási díj kétszáznál kezdődik. - Intett az embereinek, és

megindult hátra, a legénységi szállások felé.

- Várjon csak! - kérte LaRone. Bár nem értett a dolog pénzügyi oldalához,
kétszáz kredit kicsit soknak tűnt egy harmadrangú parkolóhelyért. - Kétszáznál
kezdődik?

- Most már kettőötvennél - mordult fel a tiszt, és résnyire húzta a szemét. -

Szeretne még vitatkozni?

Nem vitatkoztam, gondolta LaRone dühösen, de amikor megérezte Marcross

figyelmeztető

kezét a vállán, erőt vett magán, és inkább nem válaszolt.

- Helyes, hallgasson a barátjára! - javasolta az őrmester. - Merre találom a

rakteret ezen a repülő nerfcsapdán?

- Egyenesen hátra, balra, azután közvetlenül a gépészkabin előtt jobbra -

válaszolta

Marcross.

- Köszönöm! - mondta a tiszt eltúlzott udvariassággal. Majdnem elfordult, de

hirtelen

megtorpant, és felvonta az egyik szemöldökét. - Egyébként remélem, nem

tartanak fegyvereket a fedélzeten.

- Csak a két lézerágyút, amelyet szabványosan a felszállórámpák elé építettek -

felelte Marcross készségesen.

- Jó - morgott az őrmester. - Az újabb százötven darabonként.

Egy hosszú pillanatig kérdőn nézett LaRone-ra, hátha a férfinak mégis kedve
támad

vitatkozni, de úgy tűnt, megtanulta a leckét, és hallgatott. A tiszt ismét intett az

embereinek és elindult hátra. Kinyitotta az ajtót, és belépett a társalgóba. LaRone
megvárta, amíg az utolsó járőr is eltűnik az ajtó mögött, és csak ezután mormolta
el, amit gondolt:

- Ez meg miféle lehúzás akar lenni?

- Valószínűleg az errefelé szokásos fajta - felelte Marcross. A hangja halkan és

higgadtan szólt, de a társa már elég jól ismerte ahhoz, hogy lássa rajta az
idegesség jeleit. - Nálatok odahaza nem ez ment a kikötőben?

- Ha igen, akkor nem tudok róla. De akármennyit akarnak leszedni,

megengedhetjük

magunknak.

- Igaz - értett egyet a társa. - Húzzuk meg magunkat, és majd köpködünk, ha már
kifelé tartunk a bolygóról.

- Valahogy úgy - válaszolta bólogatva LaRone. – Menjünk, nézzük meg, nem

lopják-e ki a konyhából a tányérokat!

A társalgót üresen találták, akárcsak a legénységi szállásokat. LaRone kinyitotta

az első

kabint - Quillerét -, de senki sem volt bent.

- Biztos egyenesen a rakterekhez mentek - jegyezte meg Marcross, miután

ellenőrizte Grave kabinját.

LaRone becsukta a kabinajtót, és folytatta útját a hajó tatja felél

- Remélem, gyorsabban megy majd, mint elsőre gondoltam.

Épp átmentek a konyhán, amikor két járőr lépett ki a jobb oldali raktérajtón. Ők
is meglátták a volt katonákat, és intettek nekik:
- Jöjjenek csak! - mondta az egyik. - Whisteer látni akarja magukat.

A többi biztonsági ott ácsorgott a raktér különböző pontjain. Az őrmester a

csoport közepén helyezkedett el, mereven mosolygott, és a bal könyöke az egyik
robogó kormányán pihent.

- Ennyit arról, hogy nincs rakományuk! - jelentette ki. - Van engedélyük ezekre?

LaRone elfojtotta a kényszert, hogy káromkodjon egyet. Olyan régóta élt katonai
járművek között, hogy eszébe sem jutott a civilek és a helyi hatóságok
lehetséges hozzáállása.

- Végkiárusításon vettük őket - mondta. - Összetört roncsok voltak, csak

megjavítgattuk.

- Nem igazán látszanak roncsoknak.

- Sokat dolgoztunk rajtuk.

- Aha! - dünnyögte Whisteer, és megpaskolta a nyerget. - Gondolom, mielőtt

eladták őket, levették róluk a... Odanézzetek, srácok! Rajta felejtették az
ágyúkat! - A szemöldökét felhúzva LaRone-ra pillantott, és hozzátette: - Valaki
pedig lefelejtette azokat a fegyverlistáról.

- Tényleg megfeledkeztem róla - vallotta be LaRone. - De nem szándékosan.

Láthatja,

hogy meg sem próbáltuk elrejteni őket.

- Ez igaz - ismerte el Whisteer. - De csempészáru esetén ez nem nagyon számít,

ugye?

Szándékosan felejtette el vagy sem, le kell foglalnunk ezeket a járgányokat.

LaRone a szeme sarkából Marcrossra pillantott. A társa arckifejezése az ő

gondolatait

tükrözte: Brightwater élve megnyúzza őkét, ha hagyják, hogy holmi

gyalogbékák elvigyék a drágalátos képeit.
- Van bármi módja, hogy elkerüljük ezt? - kérdezte gyorsan. - Kitöltjük a
megfelelő

adatlapokat, és persze kifizetjük az ilyenkor szokásos díjakat.

Whisteer ezúttal valóban mosolygott, tekintete felcsillant. - Lehet rá mód... de

nem lesz olcsó.

- Gondoltuk - vette át a szót Marcross. - Mi az eljárás?

- Este nyolckor legyenek a Járőrközpontban. Piac utca öt. Addigra minden

adatlapot

előkészítek, maguknak csak ki kell tölteniük őket.

- Ott leszünk - biccentett LaRone. - Gondolom, még nem tudja megmondani,

pontosan

mennyibe is kerül majd ez?

Az őrmester vállat vont. - Meg kell néznem a szabályzatban. Avagy, attól függ,
hogy hány embert kell bevonnia az üzletbe.

- De drága lesz, ugye ezt mondta?

- Meglehet - felelte Whisteer, és ismét rántott egyet a vállán, majd a

hüvelykujjával

hátramutatott a válla felett az egyik biztonsági őrre: - Ha már szóba került a

pénz, Chaversnél van a lista, amit összeírtunk. Neki fizessenek, amíg ki visszük
innen ezeket.

LaRone mély levegőt vett, és kijelentette:

- Megyek, kinyitom a széfet.

Tíz perccel később a volt rohamosztagosok a bal oldali rámpa tövében állva
figyelték,

ahogy a járőrök elhúznak két lebegőszánon, amelyeknek platójára biztonságosan

rászíjazták a robogókat.
- Hívhattatok volna - morogta vészjósló hangon Brightwater. - Kicsináltuk volna
őket.

- Akkor most egy fejjel alacsonyabb lenne - zendült mögöttük egy hang.

Megpördültek, LaRone automatikusan a ruhája alá rejtett pisztolyért nyúlt. Poros

overallt

viselő férfi bújt át a Suwantek hasi alatt, a kezében vaskos üzemanyagcsövet

tartott.

- Maga meg kicsoda? - kérdezte a kis csapat névleges parancsnoka.

- Krinkins - felelte a férfi jól láthatóan meglepődve az ellenséges reakciótól. -

Üzemanyag-szolgálat. Maguk kértek utántöltést, nemde?

- Igen, mi - erősítette meg Quiller.

- És nem lennék egy fejjel alacsonyabb - tette hozzá ingerülten Brightwater.

- Dehogynem - felelte Krinkins, azzal megállt és végigmérte őket. - Hát, maga

talán

mégsem. Legalábbis nem azonnal. De előbb vagy utóbb elkapták volna. Túl
sokan vannak.

- Azt akarja mondani, hogy Whisteer meg a bandája nem egyedül csinálja ezt? -
kérdezte LaRone.

Krinkins felhorkantott.

- Nem Whisteer viszi a boltot. Amit begyűjtenek, annak a java része Cav'Saran

járőrfőnökhöz megy.

- A főnökhöz? - visszhangozta Marcross hitetlenkedve.

- Mi van? Meglepőnek találja?

- Igen, annak - felelte Marcross. - A szektorkormánynak rendszeresen

ellenőriznie kellene a magas hatósági pozícióban lévői! megbízhatóságát és
erkölcsi feddhetetlenségét.

Krinkins ismét felhorkantott.

- Aha, persze.

- Komolyan mondom. A Shelkonwa tele van hivatalnokokkal, akiknek az az

egyetlen

dolguk, hogy utánanézzenek az ilyesminek.

- Hát tudja, amelyiket Ranklinge-be küldték, az főleg a hosszas délutáni

szunyókálásaival foglalja el magát - jegyezte meg a töltőszolgálatos keserűen. -
Eleinte még rendszeresen nyújtottunk be panaszokat, de semmire sem mentünk.
Mostanra Cav'Sa'ran már arról is

gondoskodott, hogy az ilyen üzenetek fel se jussanak a HoloHálózatra.

- És mi van a Birodalommal?- kérdezte Quiller csodálkozva.

Krinkins röhögése leginkább gunyoros kutyaugatásra emlékeztetett.

- A Birodalommal? Az utóbbi nyolc évben egyetlen birodalmi hajó jött

Ranklinge-be, egy régi, köztársasági cirkáló, ami diplomatákat vett fel, hogy
tárgyaljanak a déli kontinens polgárháborúja ügyében. A Birodalom a
létezésünkről sem tud. Vagy csak nem érdekli.

- És mi van magával meg a többi polgárral? - kérdezte La-Rone. - Janusar

polgárait nem érdekli, hogy megkopasztják a látogatóikat?

- Gyűlölik az egészet! - felelte a férfi mogorván. - Nemcsak az idegenekről van

szó.

Mindenkit lesápolnak. Csakhogy nehéz ám ököllel harcolni lőfegyverek ellen.

- Így már érthető, hogy miért érdekelték őket annyira a fegyvereink - mormolta
Marcross.

- Csak annyira, mint bárki másé - válaszolta a töltőszolgálatos. - Cav'Saran nyolc

hónappal ezelőtt vette át a vezetést, és rögtön átkutattak minden házat kétszáz

kilométeres körzetben. Minden fegyvert lefoglaltak, amit csak megtaláltak. Jó,
ha tucatnyi ócska puska maradt összesen a négy kerületben, és azok is kint a
tanyákon, ahol megpróbálják elijeszteni velük a ragadozókat. - Lopva
körülpillantott, és hozzátette. - Nem kellene ezt felhoznom, de...

áh, ne is törődjenek vele!

- Nincsenek eladó fegyvereink, ha erre gondol - mondta LaRone halkan, közben

figyelmeztető pillantást vetett a társaira. Nem tudhatták, hogy Krinkins tényleg

az, akinek mutatja magát. - Cav'Sarannak hány embere van?

- Úgy háromszáz - felelte a férfi. - Többségük egyenruhás járőr. Hamar kirúgták

vagy

kiutálták maguk közül a becsületesebbeket. Van még néhány titkosrendőr is, akik
bajkeverők után kutatnak a városban.

- Nem aggódik, hogy ilyen nyíltan beszél velünk? - kérdezte Grave. - Honnan
tudja, hogy

nincs köztünk besúgó?

Krinkins vállat vont, és elkezdte rácsatlakoztatni a csövet a Suwantek

töltőnyílására.

- Nem tudom - morogta -, de már eljutottam odáig, hogy ne is érdekeljen. Ha

akarják,

jelentsék Cav'Sarannak. Már nem érdekel.

- Értékelem a bátorságát - mondta LaRone. - Vannak még magához hasonlóak,

akik

hajlandóak kockáztatni?

A töltőszolgálatos megmerevedett a mozdulat kellős közepéin és gyanakodva

nézett végig az idegeneken.

- Ezt meg hogy érti?

- Arra gondoltam, hogy aki szeretne változtatni, az gyülekezzen este a
Járőrközpont előtt.

Mondjuk hétkor.

Krinkins tanácstalanul szipogott.

- Ha tüntetést akar, jobb, ha most rögtön elfelejti - mondta aztán. - Az ilyesmire

annyi figyelmet sem fordítanak, hogy legalább megtiltsák. Ha megunják,
lövöldöznek egy kicsit, és az emberek beijedve hazamennek.

- Csak segítsen összeszedni őket! - kérte LaRone, miközben próbálta elfojtani

egyre

erősebb haragját. Nem lett volna értelmi ráförmedni a fickóra. - Gondoskodjon

róla, hogy azok a becsületes volt járőrök is ott legyenek, akikről beszélt!

Két perccel később már a társalgóban ültek, Brightwater mondta ki, amire a
többiek is

gondoltak. A szavait LaRone-nak szánta.

- Ugye, te is tudod, hogy őrültség lenne bármit is tenni itt?

- Egyetértek - bólintott Grave. - Se emberanyag, se támogatása

- A felhatalmazásról nem is beszélve - mormolta Quiller.

- Ez nem igaz - kapta el a megjegyzést LaRone. - Esküt tettünk, hogy

megvédelmezzük a

Birodalom polgárait.

- És persze Cav'Saran megszegte a saját esküjét - nézett rá Grave. - Szerintem

mind úgy gondoljuk, hogy egy féreg lehet, de ez nem változtat a tényen, hogy
háromszáz fegyveres túl sok nekünk.

- Nem csak mi lennénk ott - felelte LaRone, és tűnődve folytatta: - Ha jól

értelmeztem Krinkins szavait, akkor jó nagy tömegnek kell összegyűlnie ma a
központnál.
- Fegyvertelenül - emlékeztette Brightwater.

- Nem sokáig. Hatósági központról beszélünk. Biztos, hogy van bent egy
fegyverraktár.

- Fegyvert adnál a feldühödött tömegnek? - kérdezte Quiller hitetlenkedve.

- Nem. Ezért kértem meg Krinkins-t, hogy hívja el a volt járőröket is.
Remélhetőleg

nemcsak a tudásuk, de az erkölcsi tartásuk is megvan még.

- Ez akkor is őrültség - erősködött Brightwater. - Marcross? Ijesztően sokat

hallgatsz.

- Persze, hogy őrültség - válaszolta Marcross. - Csak annyi a kérdésem, hogy

egészen

pontosan hogyan akarod csinálni?

Brightwater meglepetten pislogott Quillerre és Grave-re, majd ismét Marcrossra

nézve

kifakadt:

- Most csak szórakozol velem, ugye? Éppen te akarsz belemenni ebbe az

őrültségbe?

- Ugye még emlékeztek, hogy szökésben vagyunk? - kérdezte Grave halkan.

- És arra emlékeztek, hogy pont azért vagyunk szökésben, mert nem tetszett,
ahogy a

parancsnokaink használták a hatalmukat?

- vágott vissza Marcross. - Talán meg kellene válogatnunk, hogy melyik

visszaéléssel

szállunk szembe, és melyiket hagyjuk szó nélkül?

- Biztos, hogy ez nemcsak a harag azok iránt, akik ugyanígy bántak az

emberekkel a szektorodban? - kérdezte Quiller.

- Ez is benne van - felelte Marcross higgadtan bólintva. - De a személyes

érzelmeim nem befolyásolják a Janusarban kialakult helyzetet. - LaRone-ra
mutatott, és hozzátette: - Az imént LaRone erkölcsi tartást említett. Ha nekünk, a
Birodalom képviselőinek nincs ilyesmink, akkor kinek van?

- Csakhogy már nem vagyunk a Birodalom képviselői - mutatott rá a pilóta.

- Ezt Cav'Saran nem fogja megtudni - jegyezte meg LaRone.

- És ha jól csináljuk, azt sem fogja tudni, hogy nincs mögöttünk egy egész
hadsereg.

A társalgóra csend telepedett, amit hamarosan Grave tört meg, mikor a vállát
megvonva

kijelentette:

- Noha egyetértünk abban, hogy ez őrültség, nem bánom csináljuk. Egyébként is

vissza

kell szereznünk valahogy a robogókat.

- Ez is igaz - ismerte el Brightwater vonakodva.

Quiller megrázta a fejét, azután fújt egy nagyot.

- Persze, miért ne? Feltéve, ha össze tudunk hozni egy legalább félig-meddig

működőképesnek hangzó tervet.

- Emiatt ne aggódj! - biztosította LaRone komoran. - Az egyetlen kérdés az,

hogy mekkora károkat akarunk okozni Cav'Saran nak és az embereinek. Arra
gondoltam, hogy...

Nyolcadik fejezet

A nap hátralévő része a készletek feltöltésével telt, közben csendes felderítést

végeztek.
Körbejárták a Járőrközpont körüli áruházakat, és finomítottak a tervükön. A
megbeszélt időre készen álltak.

Meglepően nagy tömeget pillantottak meg az épület előtt, ahogy LaRone arra
kanyarodott a csapatszállítóval. Legalább négyszáz főre becsülték, háromszor-
négyszer nagyobbra, mint amekkorára számítottak. Úgy tűnt, Janusar lakói
komolyan vették a lehetőséget, hogy

leszámolhatnak az elnyomóikkal.

A rohamosztagosok korábban meg sem próbáltak bemenni a járőrök

főhadiszállására, de

külseje alapján úgy vélték, eredetileg hivatali központ lehetett nagy, kupolás
gyűlésteremmel, körülötte irodák és kisebb tanácstermek földszintes gyűrűjével.
A tüntetők egy kis, füves parkban gyülekeztek az épület előtt, magától a
bejárattól jókora kiszállózóna választotta el őket. A díszes, kétszárnyú ajtóhoz
széles lépcsősor vezetett fel.

Az ajtó előtt hat járőr állt sorfalat, grimaszolva méregették a tömeget, és a kezük
folyton a fegyvereikkel babrált.

A sokaság hamarosan ellepte a kiszállózónát, aztán az emberek ha vonakodva is,

de

félreálltak a csapatszállító útjából, mivel LaRone lassan az ajtó felé hajtott.

Sokan feszülten figyelték őket, és néhányan a kezükkel árnyékoltak a
szemüknek, hátha átláthatnak az

elsötétített üvegen, és megpillanthatják a járőr utasait. Vajon mit mondhatott

rólunk Krinkins? -

töprengett LaRone.

Elérték az épületet, de ahelyett hogy szabályosan leállt volna, LaRone berántotta

a féket és elcsavarta a kormányt, így a nagyméretű sikló az útra merőlegesen állt
meg úgy, hogy az orra a lépcső tetején idegesen toporgó őrök felé mutatott.

- Hé! - kiáltott oda az egyik őr, amikor LaRone kinyitotta az ajtót és kiszállt. -
Vigye innen ezt a rakás banthatrágyát!
- Jó, jó, csak egy másodperc! - kiáltott vissza a rohamosztagos, miközben
becsukta az

ajtót.

Úgy sejtette, Krinkins a közelben lesz, és nem kellett csalódnia. Épp csak
körülnézett, hogy merre kezdje keresni, amikor a kikötői töltőszolgálatos kivált a
tömegből, és odament hozzál Komor képet vágott, de a tekintetében
kételkedéssel vegyes remény csillant.

- Megmondom őszintén - kezdte az elsötétített ablakokkal szemezve -, nem

voltam biztos benne, hogy tényleg eljönnek.

LaRone nem reagált:

- A volt járőrök is eljöttek?

Krinkins az állával hátrabökött a válla felett.

- Nyolcukat megtaláltam. Mind itt vannak.

- Jól van. Amikor jelzek, hozza őket előre!

- Várjon csak! Mit akar...

LaRone nem várta meg, hogy befejezze. Megfordult és elindult felfelé a lépcsőn.

- Süket vagy, te pondró? - kérdezte az őr, aki az előbb odakiáltott neki.

Egyoldalú

fejhallgatót viselt drótmikrofonnal, a vállán hadnagyi sávok csillogtak. - Azt

mondtam, hogy vidd innen azt a roncsot!

- Ne aggódjon, elviszem - mondta LaRone, miközben felért a lépcső tetejére, és

még egyet lépett, hogy a férfi elé álljon. - Csak a lefoglalt dolgainkért jöttem.

- Á, maga Whisteer fickói közül való! - felelte a biztonsági őr, és a tekintetében

megvetéssel vegyes kíváncsisággal végigmérte a rohamosztagost, majd a

sugárvetőjével a tömeg felé intve megkérdezte: - Ezért is maga a felelős?
A rohamosztagos félig hátrafordulva visszanézett a sokaságról. - Mármint őrájuk
gondol? -

kérdezett vissza, és baljával az emberekre mutatott. A mozdulat leple alatt jobbja

becsusszant a zubbonya zsebébe.

- Igen, rájuk - felelte az őr. - Mert, ha ezt maga szervezte ide...

Nem tudta befejezni, a meglepetéstől torkán akadt a szó. A csapatszállító mind a

négy

hátsó ajtaja egyszerre vágódott ki, és négy teljes páncélzatban pompázó

birodalmi

rohamosztagos jelent meg, E-11 -esüket máris a járőrökre szegezve.

A hadnagy tátogott, akárcsak a tömeg java része.

- Ne zajongjunk, kérem! - parancsolta LaRone, a pisztolya csövét a tiszt hasához

nyomva.

A másik kezével levette és kikapcsolta a fejhallgatót. - Hirtelen mozdulatot sem

szeretnék - tette hozzá.

A járőrök arcára kiülő kifejezés alapján egyiküknek sem állt szándékában bajt
keverni.

Mereven álltak, mint hat fa, a kezük pedig annál messzebb került a sugárvetőik
markolatától, minél közelebb ért hozzájuk a négy páncélos. LaRone hátranézett,
a tekintetével megkereste Krinkins-t, és intett neki. A töltőszolgálatos bólintott,
és maga is jelzett, aztán három nő és öt férfi kíséretében elindult felfelé a
lépcsőn.

- Ők a járőrök? - kérdezte tőle LaRone.

- Igen, uram - Krinkins hangja egyszerre volt rekedtes a tisztelettől és csengő az

újonnan feltámadt reménytől. - Atmino ezredes, a rangidős tiszt - bólintott egy
középkorú férfi felé, akinek sávokban őszült a haja.

- Kényszernyugdíjban - jegyezte meg a volt tiszt szintén reménytől csillogó

tekintettel.

Vegye úgy, hogy ismét állományba került - mondta neki LaRone, azzal elvette a
sugárvetőt a falfehérre sápadt hadnagytól, és odanyújtotta az ezredesnek. - A
Birodalom által rám ruházott jogokkal élve ezennel kinevezem a helyi
járőrszolgálat élére! A csapatával fegyverezzék le ezeket az embereket, és
tartóztassák le őket! Álljanak bíróság elé mindazon bűnökért,

amelyeket elkövettek!

- Igenis, uram! - felelte Atmino katonásan, és intett három emberének, akik

máris ugrottak, hogy magukhoz vegyék a fegyvereket. - Egyéb parancs?

- Csak maradjanak itt, és őrizzék a foglyokat! Mi majd gondoskodunk

Cav'Saranról. -

felelte LaRone, és Atmino válla felett átnézve hozzátette: - Foglalkozzanak a

tömeggel is!

Gondolom, amikor majd értesíti a kormányzói hivatalt, nem akarja, hogy

rendbontás vagy felkelés is szerepeljen a jelentésében.

- Értettem! - vágta rá az ezredes. - Bízza csak ránk!

- Gyerünk befelé! - szólt oda ekkor LaRone a társainak.

A kétszárnyú ajtó széles, márványpadlós előtérbe nyílt; a szemben lévő falon

újabb

kétszárnyú ajtó várta, hogy belépjenek rajta Jobbra és balra az előcsarnok egy-
egy folyosóvá szűkült, amelyek jobbról és balról körülvették a központi épületet.
A folyosók művészien kifestett falait magánirodák ajtajai szakították meg,
nagyjából szabályos távközönként.

LaRone úgy sejtette, e késői órában az irodák többsége már kiürült. Nem is
foglalkozott velük; egyenesen a kétszárnyú belső ajtóhoz ment, közben eltette
kézifegyverét. Intett a többieknek, hogy húzódjanak félre, azután kinyitotta az
ajtót és bement.

Ahogy korábban feltételezték, a belső terem valóban egyetlen nagy gyűlésterem

volt

valaha, amelyet a járőrök átalakítottak csapatszobává. A földszinten és a kupola

alatti kisebbfajta erkélyek gyűrűjén közel kétszáz íróasztal állt. Majdnem minden
asztalai I ült valaki, de LaRone látta, hogy legfeljebb néhányan dolgoztak - a
többiek csak ücsörögtek, adatkártyák között turkáltak vagy a fegyverüket
babrálták, mások halkan beszélgettek egymással, azzal az ötven járőrrel, akik az
asztalok között ácsorogtak vagy sétálgattak. Úgy tűnt, a tüntetés mégiscsak
érdeklődést keltett, mert Cav'Saran az erői java részét berendelte a központba.

Tökéletes!

LaRone meg sem próbált eljátszani egy nagy belépőt, és kételkedett abban, hogy
bármit is számított volna, ha megteszi. A járőrök feszültnek bizonyultak, és ő
azonnal a tekintetek kereszttűzébe került, amint betette a lábát a helyiségbe.

- Mit akar? - kérdezte egy termetes fickó az ajtótól jobbra álló magas fogadópult
mögül.

- Whisteerhez jöttem - válaszolta LaRone elég hangosan ahhoz, hogy az imént

beállt

csendben az egész gyülekezet hallhassa. - És Cav'Saran főnökhöz.

- Túl korán jött - mordult fel az őrmester a közelben, és felállt az egyik asztal
mellől. - Még nem készítettem elő a nyomtatványokat.

- Nem gond - válaszolta LaRone. - Amúgy sem akartam kitölteni őket. Melyikük

Cav'Saran?

Az imént újraindult néhány beszélgetés, de ezektől a szavaktól ismét beállt a

csend. Végül egy sebhelyes arcú férfi vált ki az egyik csoportból.

- Én vagyok az - morogta kihívó hangon. - Van valami gondja?

- Panaszt szeretnék tenni. Néhány embere megpróbált megzsarolni ma reggel.

- Valóban? - kérdezte a szemöldökét felvonva a főnök, és udvariasságot színlelve

hozzátette: - Hogyan?

- Túl nagy díjakat állapítottak meg, és ellopták a rakományom egy részét.

- Tényleg ezt tették volna? Cav'Saran szája sarkában meglepett mosoly játszott. -
És

pontosan ki a felelős ezért a hallatlan bűnért?

- Az egyikük Whisteer őrmester volt - válaszolta LaRone az őrmesterre mutatva.

Tekintete végigsöpört a helyiségen; a köríves fal miatt belátta az egész termet, és
bár tűzharc esetén az asztalok fedezékül szolgálhattak, korántsem jutott
mögöttük elég hely mindenkinek.

A legproblémásabbnak az erkélyek tűntek, amelyek hatékonyan védhették a

rajtuk

tartózkodó járőröket. A fentiek többsége tiszti sávokat viselt, és sokkal inkább

tűntek kíváncsinak, mintsem ellenségesnek.

Azonban így is épp elég idegeskedő és kelletlen alak ült a földszinti asztalok
mellett.

LaRone megjegyezte az elhelyezkedésüket, és három férfira mutatott, akik

reggel szintén jártak a Suwantek fedélzetén.

- Ezek hárman is ott voltak, meg még hét társuk.

- És pontosan mit is szeretne, mit tegyek velük? - játszott tovább a főnök.

- Tartóztassa le őket! - csattant fel LaRone. - Zsarolássá, lopással és hatalommal

való visszaéléssel vádolom őket!

- És ha nem teszem?

LaRone ismét körülnézett a helyiségben. Ahogy a helyzet újszerűsége

elhalványodott,

egyre többfelé látott ellenséges tekinteteket, azonban egyelőre még senki sem
látta fontosnak kézbe venni a fegyverét.
- Akkor találok mást, aki elvégzi a munkáját!

- Mint például az a csőcselék odakint? - Cav'Saran hangjába öntelt gúny ült,

arcvonásairól eltűnt a könnyed udvariasság. - Megmondom én, mi lesz!
Kötelezem a kiszabott díjak

megfizetésére, emellett letartóztatom engedély nélküli gyülekezés szervezéséért

és lázításért. -

Ismét felhúzta az egyik szemöldökét, és hozzátette: - Ami azt jelenti, hogy le

kell foglalnunk a hajóját. Whisteer! - szólt oda az őrmesternek. - Dugd be egy
cellába!

- Nekem megfelel - válaszolta LaRone nyugodtan. - Érdekes lesz a nyilvános

tárgyalás.

- Ó! Köszönöm, hogy rámutatott erre a kis apróságra! Whisteer! - fordult a főnök

ismét az embere felé. - Inkább dobd bele valamelyik mocsárba! Nem éri meg a
kockázatot.

- Én köszönöm! - mondta LaRone megtorpanásra késztetve ezzel az őrmestert. -

Köszönöm, hogy igazolta a polgároktól hallott vádakat! Ezennel letartóztatom

valamennyi járőrrel együtt.

Cav'Saran elvigyorodott, és megkérdezte:

- Valóban? Maga? És még ki?

Mégiscsak meglett a nagy belépő. LaRone a márványon koppanó páncélcsizmák

halk

zaja nélkül is tudta, hogy a társai feli bukkantak mögötte. A bennszakadó

lélegzetek, az elkerekedő szemek és a hirtelen beálló csend mindent elárultak.

- A Birodalom nevében! - kiáltotta, miközben előhúzta a fegyverét. -

Letartóztatom

magukat! Tegyék le a fegyvereiket, és adják meg magukat!

Whisteer szitkozódva előkapta a pisztolyát. Csak addig jutott el, hogy kirántsa a
fegyvert, célra tartani már nem maradt ideje. Brightwater lövése a mellkasán
találta el.

Jobbra három férfi szintén a fegyveréért nyúlt; azok közé tartoztak, akiket
LaRone

korábban kiszúrt mint ellenállásra hajlamos bajkeverőket. Kettőt ő lőtt le, míg a
harmadikat Marcross intézte el. Bal felől dupla lövés hallatszott, és az egyik
erkélyen két tiszt holtan esett össze, a sugárvetőik hangos csörrenéssel landoltak
a márványpadlón.

Az iméntinél is feszültebb csend telepedett a teremre.

- Ezek hatan úgy döntöttek, hogy ellenállnak a letartóztatásnak! - kiáltotta aztán

LaRone. -

Szeretne még valaki kockáztatni? - Néhány pillanatig senki sem mozdult, azután
Cav'Saran

megragadta és maga elé rántotta a mellette álló férfit. A baljával átkulcsolta a

járőr torkát, a jobbjában már ott tartotta a saját fegyverét.

Mintha nem is célzott volna, Grave azonnal sistergő energia-töltetet küldött a

homloka közepébe. LaRone megvárta, amíg az összeomló test zaja elül, és csak
ezután ismételte meg a kérdést: - Szeretne még valaki kockáztatni? - Nem kapott
választ. Egy órával később véget ért a felkelés.

- Összeszedtük azokat is, akik kint maradtak járőrözni - jelentette Atmino,

miközben az utolsó foglyokat is bekísérték a zsúfolt cellákba. - Nem voltak
sokan. Úgy tűnik, Cav'Saran felkészült rá, hogy esetleg el kell taposni a
tüntetőket, és nem érdekelte a város védelme.

- Ezt is írja bele a jelentésébe! - javasolta LaRone. - Sikerült elég sok korábbi
járőrt visszahívni szolgálatba?

- Talán. De nem teljesen érem, miért van rájuk szükség. Nem veszik át a
biztonsági

feladatokat?
- Nem. Mostantól ez a maga hatáskörébe tartozik. Nincs felhatalmazásunk rá,
hogy

átvegyük a hatósági feladatokat a helyiektől, csak ha nincs más lehetőség. A

polgármester és a városi tanács támogatja, nem?

- Ó, persze! Most már igen, hogy Cav'Saran és az emberei rács mögé kerültek -
felelte

Atmino, és a hangjában megvetés bujkált. - Hogy őszinte legyek, már senkitől

sem várom el, hogy hirtelen gerincet növesszen.

LaRone figyelmen kívül hagyta a megjegyzést.

- Akkor mindent elrendeztünk, ugye? A tanácsnak csak annyi dolga maradt,

hogy jelentést küldjön az eseményekről a Shelkonwára. Az ottaniak vagy
jóváhagyják, vagy javasolnak

néhány módosítást.

- Amíg a módosítások nem azt jelentik, hogy Cav'Saran visszakerül a hivatalába,

addig

nekem megfelel így. Visszakapták a csalit? - kérdezte az ezredes.

- A mit?

-A robogókat. Gondolom, azért lengették meg a gépeket Cav'Saran embereinek

orra előtt, mert tudták, hogy biztosan lefoglalják majd őket.

- Óh igen, persze - felelte LaRone. Mindig is csodálta, hogy, az események

alakulása

milyen könnyen vezetheti az embereket téves következtetésekre. - Már

visszavittük őket.

- Az jó - helyeselt Atmino, és kissé aggodalmas képet vágva folytatta: - Nem

tudom,

érdekli-e magukat, de véletlenül kiderült, hogy Cav'Saran kapcsolatban állt

valami VérHeg nevű nagy kalózbandával. Hallottak már róla?

- Még nem - válaszolta LaRone a homlokát ráncolva. Egy korrupt

járőrparancsnok és egy

kalózbanda? - Miféle kapcsolatban?

- Még nem ismerünk minden részletet - ismerte el az új parancsnok. - Csak

találtunk egy adatkártyát az irodájában, kapcsolattartói információkkal és egy
titkosítórendszerrel, hogy azt használja az üzeneteihez. - Elővett egy adatkártyát:
- Készítettem róla egy másolatot, ha esetleg követni akarják a nyomot.

- Köszönöm! - felelte LaRone, és eltette a kártyát, noha nem jutott eszébe

semmi, ami kicsit is hátrébb lett volna a tennivalóik sorában, mint az, hogy
kalózokra vadásszanak. - Nekem úgy tűnik, hogy ez inkább a szektorkormányra
tartozik.

- Természetesen nekik is küldök majd egy másolatot.

- Épp javasolni akartam - válaszolta LaRone, és a kezét nyújtotta. - Mindenesetre

nekünk mennünk kell. Örülök, hogy segíthettünk visszafoglalni a városát!

- Maguk nélkül nem sikerülhetett volna - viszonozta Atmino, és röviden, de

határozottan megrázta a felkínált kezet. A négy páncélos rohamosztagosra
nézett, mintha azon

gondolkodna, hogy velük is kezet fogjon-e, de végül letett róla. - Még nem
mondták meg az

egységük számát.

LaRone torka elszorult. Az elmúlt néhány órában annyira lefoglalta az, hogy
legyőzze

Cav'Saran csapatát, és helyreállítsa a törvényes rendet Janusarban, hogy teljesen

megfeledkezett a helyzetükről. Atmino megjegyzése magához térítette.

- Miért van szüksége rá? - kérdezte, hogy időt nyerjen.

- Hogy a parancsnokaiknak is kifejezhessem hálámat - válaszolta Atmino,
szemlátomást

meglepődve a kérdéstől.

- Áh, hogy azért! A helyzet az, hogy különleges megbízatást teljesítünk, és az

egységnek nincs hivatalos száma.

Atmino még meglepettebbnek tűnt.

- De csak van valami neve a szakaszuknak.

- Természetesen van - felelte LaRone, miközben próbálta nagyobb sebességre

ösztökélni

az agyát. Nehézkesen, de támadt egy ötlete: - Úgy ismernek, mint az Igazság

Kezét.

Az ezredes a páncélosokra pillantott. - Az... más - dünnyögte bizonytalanul. -

Határozottan illik magukhoz.

- Ebben egyetértünk. - LaRone próbálta könnyedén kimondani a szavakat, és

kifejezetten örült a viszonylagos sötétségnek, mert nem látszott, hogy mennyire
elvörösödött. Hogy

mondhattam ilyen baromságot? - Nos, mennünk kell. Sok szerencsét!

Már két utcával arrébb jártak, amikor LaRone kifakadt:

- Rendben, nem bírom tovább! Valaki mondja ki!

A többiek hagyták, hogy a csend kínozza még egy kicsit, végül Grave szólalt
meg. - Az

Igazság Keze?

LaRone arcán megrándult egy izom. Grave szájából még rosszabbnak hangzott.

- Tudom, tudom! - morogta. - Bocs, de lefagyott az agyam.

- Mondhattál volna egy hirtelenjében kitalált számot - mutatott rá Quiller. - Mire

le tudja ellenőrizni, rég nem leszünk a bolygó közelében.

- Rendben - LaRone zavara átváltott ingerültségbe -, akkor legközelebb te leszel

a

rangidős tiszt és a kis csoportunk szóvivője.

- Kiváló! - válaszolt a pilóta szenvtelen hangon. - Ez azt jelenti, hogy most

előléptettél hüvelykujjá?

- Ez nem igazság! - mordult fel Grave a dühös gyerekek hangi hordozásával. -

Én akarok a hüvelykujj lenni!

- Viccet félretéve, LaRone, jobb lenne, ha még egyszer nem kerülnénk hasonló
helyzetbe -

jegyezte meg Brightwater. Tudom, hogy vissza kellett szerezni a robogókat, de

most tényleg nagy kockázatot vállaltunk.

- Nos, szerintem nem annyira nagyot - tiltakozott LaRone a fejét csóválva.

- Szerintem meg igen - vágott vissza Brightwater. – Lehet, hogy a páncélnak van

pszichológiai hatása is, de az öt a háromszáz ellen rosszul is elsülhetett volna.

- Az a különbség, hogy nem csak öten voltunk. Pont ez a lényeg. Akár egyetlen

rohamosztagos felbukkanása is azt jelenti, hogy bármikor felbukkanhat egy

kisebb hadsereg, a megszokott háttértámogatással. Ha ötöt látnak, akkor több
százat képzelnek mögé.

- Ez csak addig működik, amíg valaki próbára nem teszi a blöfföt - mondta
Quiller.

- Valaki, aki rögtön meg is hal - tette hozzá Grave.

- Lehet - értett egyet a pilóta. - Mindenesetre az biztos, hogyj akár meg is

nyúzhattak volna.

Minél előbb magunk mögött hagyjuk az egész szektort, annál jobb lesz.
Marcross fészkelődni kezdett az ülésen, és megkérdezte: - Mire ez a nagy
sietség?

- Mire ez a nagy sietség? - kérdezett vissza Quiller hitetlenkedve.

- Még mindig Shelkonwára akar menni - emlékeztette Grave.

- Valójában csak elgondolkodtam ezen a kalózok és Cav'Saran közötti

kapcsolaton -

válaszolta Marcross.

- Mi van vele? - kérdezte ezúttal LaRone.

- Emlékeztek a suhanós bandára a Drunoston? Úgy gondoltam, hogy a vállukon

viselt

címer túl előkelő az effajta csavargóknak, úgyhogy később utánanéztem. A címer

alsó része alapvetően a VérHeg kalózoktól származik.

- Kicsi a Galaxis - mormolta Quiller.

- Vagy talán nem is annyira kicsi, hanem a kalózok terjeszkednek - válaszolta

Marcross.

- És elkezdték behálózni a suhanós bandákat meg a rendfenntartókat? - kérdezte

Grave

hitetlenkedve.

- Kiröhöghettek - folytatta Marcross -, de gondoljatok bele, hol helyezkedtek el

ezek a szervezetek. A suhanósok ott ültek az Egyesült Ellátó központjának
tetején, ami tökéletes hely a kényes áruk kisebb és közepes mennyiségeinek
átadásához. Cav'Saran pedig egy I-7-es

vadászgépeket készítő Incom gyártól alig néhány száz kilométerre telepedett le.
Csak én látok összefüggéseket?

Csend telepedett a társaságra.

- Háromszáz bűnözőt felbérelni nem olcsó mulatság - jegyezte meg Brightwater.

-A

suhanós bandák sem lehetnek olcsók, még azok az amatőrök sem, akikkel mi
összefutottunk.

Ha a kalózok terjeszkednek, nagyon jól mehet nekik az üzlet.

- Vagy találtak egy vagyonos támogatót - egészítette ki a pilóta halkan.

- Pontosan - bólintott Marcross. - És melyik nagyobb pénzforrásnak van

szüksége

vadászgépekre és titkos szállításra?

- A lázadóknak? - tippelt Grave.

- Ki másnak?

- Hát, nem is tudom - felelte kétkedve Brightwater. - A kalóz egy igen

alacsonyrendű

létforma. Ennyire mélyre még a lázadók sem süllyedhettek.

- Próbálják megbuktatni a Birodalmat és felborítani az Új Rendet - emlékeztette

Grave.

- Na igen, de a katonai célpontok kiiktatása messze áll a civil célpontok

kifosztásától -

felelte Brightwater.

- Épp ezért próbáljuk megállítani őket - válaszolta Marcross keserűen. - Lehet,

hogy a VérHeg nem is igazi kalózbanda, hanem csak az egyik lázadó csapat
fedőneve.

- Igazad lehet - szólalt meg LaRone is. - Érdemes lenne utánanézni a dolognak.

- Akkor küldjünk egy névtelen bejelentést a legközelebbi birodalmi helyőrségbe

- javasolta Grave.

- Jó ötlet, de nem működne - mondta Marcross. - Hallottátok, mit mondott

Krinkins. Utoljára nyolc éve járt itt birodalmi látogató, és az is szinte véletlenül.
Amennyire én tudom, a Reprisal az egyetlen csillagromboló az egész szektorban.
Shelsha eléggé rossz helyen áll a Birodalom fontossági listáján.

- Na meg, mintha a shelkonwai népséget sem érdekelné, mi folyik itt - tette

hozzá Grave.

- Valóban - értett egyet LaRone. - Lehet, hogy a kalózok pont ezért telepítették
ide az egyik támaszpontjukat.

- Másrészről nekünk éppen van némi időnk - jegyezte meg Marcross. - Legalább
annak

utánanézhetnénk, hogy találnunk kell valamilyen kapcsolatot a kalózok és a

lázadók között. A legjobb az lenne, ha sikerülne végigmenni a láncon, és végül
adhatnánk egy katonai célpontot a Birodalmi Központnak vagy a Shelkonwának.

- Erről az jut eszembe, hogy mi is egyfajta célpont vagyunk, - vetette fel Quiller.
- Azt hittem, épp búvóhelyet keresünk.

- Nem is nyílt akciókról beszélek - biztosította Marcross.

- Csak óvatos felderítésről lenne szó az ellenséges területen. Nem számít, milyen
helyzetbe kerültünk, még mindig birodalmi rohamosztagosok vagyunk.

- Akikre jelenleg az összes többi birodalmi rohamosztagos vadászik - fűzte

hozzá konokul Quiller.

- Esküt tettünk, hogy megvédelmezzük a Birodalom polgárait. - makacskodott

Marcross. -

Egy lázadó csapat felszámolása eléggé beleillik a munkaköri leírásunkba.

- Hol kezdenénk? - kérdezte LaRone.

- Visszamehetünk a Drunostra. Cav'Saran elég ostoba volt, hogy ott felejtsen egy

adatkártyát az irodájában. Valószínűleg a suhanósok sem voltak okosabbak.

- A drunostiak már láttak minket és a Suwanteket - emlékeztette a pilóta.

- Tévedsz. Csak azok láttak, akik épp ott voltak azon a kisebb területen -
helyesbített Grave. - Ráadásul ők is csak LaRone-t és engem láthattak.

- Ami a hajót illeti, a BBH szerkentyűjével készíthetünk új hamis azonosítót -

tette hozzá Marcross. - LaRone?

A vezetőjük kivárt, mintha a válaszon gondolkodna, de csak a hatás kedvéért

tette -

valójában már meghozta a döntést.

- Megéri a kockázatot - jelentette ki. - Még ha valaki felismert és le is

ellenőrzött, amit kevéssé hiszek, akkor is órákig szaglászhatunk, mielőtt bármi
baj adódhatna.

- És ha már kihűlt a nyom? - kérdezte Quiller.

LaRone a vállát vonogatva válaszolt:

- A Drunostról is ugyanúgy elindulhatunk a Külső Gyűrű felé, mint innen. -

Ebben a

pillanatban elértek a leszállóhelyhez, és rásiklottak a Suwantek jobb oldali

teherliftjének platójára.

- Szóval, hogyan döntöttetek? - érdeklődött LaRone. I' - Benne vagyok -

válaszolta Quiller.

- Én is - mondta Grave. - Ha a lázadók kalózokkal szövetkeznek, akkor mindkét

bandát

szívesen átadom a Birodalomnak. Brightwater?

- Még mindig nincs hozzá sok kedvem - felélte komoran a kérdezett. - De a

lepényre

aprított grumhoz sem volt, mégis megtanultam megenni. Ha tényleg úgy vélitek,
hogy érdemes belevágnunk, akkor nem ellenkezem.

- Akkor ezt eldöntöttük - zárta le a beszélgetést LaRone, azzal kinyitotta az ajtót,

kiszállt, és odalépett a felvonó vezérlőpaneljéhez. - Rakjuk be a járgányt, és
induljunk!

- A Drunost... - mormolta Han színtelen hangon.

- Ugyan már, Han! - nyugtatta Luke. - Nem lehet olyan rossz.

Csubakka kicsivel arrébb állt, a Falcon teherrámpájának tövében, és halkan

mordult egyet.

- Dehogynem - recsegte Han, és figyelmeztető pillantást vetett a vuki felé. -

Jártam már ott.

Csak tanyák és bányák vannak mindenhol, alig néhány kisvárossal, és azokat is

nagyvállalatok irányítják. Néhány nagyon jól szervezett nagyvállalat.

- Akkor amennyire csak lehet, maradjunk távol a vállalatitól és a városaiktól -

javasolta Luke azzal az irritáló tanyasi fiús vidámságával.

- Aha, persze - felelte bólogatva Han abban a biztos tudatbaji, hogy ez lehetetlen.
- Miért nem a mélyűrben találkozunk ezzel a Portás nevű fickóval, ahogyan a
hercegnő teszi?

- Mert Portásnak nincs saját hajója - felelte Luke türelmesen! - A Drunoston él,
itt van a csapata, és itt akar találkozni.

- És itt bukkantak fel a semmiből azok a rohamosztagosok.

- Akik aztán el is mentek.

- Portás szerint.

Luke oldalra billentette a fejét, és erőltetett türelme Han számára majdnem olyan
idegesítő

volt, mint az állandó vidámsággá

- Ha itt akarsz maradni, akkor megyek egyedül - jelentette ki a kölyök, és a

vukira pillantva hozzátette. - Vagy Csubival.
- Csak szállj be a hajóba! - morogta a csempész. Amikor beleegyezett a dologba,
az egész terv még csak annyi volt, hogy elrepülnek a Shelsha-szektorba, és
körülnéznek néhány

kocsmába, felszednek némi információt, és visszajönnek.

Azonban miután Luke, Rieekan meg Őplüssruhasága és Őhajfazonsága

megtárgyalta, ez

a megbízatás is kezdett diplomáciai túrává válni, kiegészítve a helyi lázadó

vezérrel folytatott megbeszélésekkel. Más szóval: politika. Ugyanaz, aminek
elkerülése érdekében Han kihátrált Leia kiküldetéséből.

Ráadásul maga Leia sem lesz jelen, holott ő legalább szórakoztatóbbá tenné a
dolgokat.

Han mozgást pillantott meg a hangár távolabbi végében, és grimaszolt egyet.

Jellemző!

Épp csak rágondolt, és máris felbukkant.

A hercegnő ezúttal praktikusan öltözött, barna kezeslábast viselt, és látszólag

készen állt az indulásra. A tekintetük mintha találkozott volna egy pillanatra, de
a távolság miatt Han nem volt biztos benne. A nő mozgásán úgy látta, mintha
azon gondolkodna, hogy odamenjen-e

hozzá...

- Hé, fiúk! - csendült egy vidám női hang a másik irányból.

Han odafordult. Az egyik új X-szárnyú pilótája szólította meg. Han valami

Stacyre

emlékezett.

- Üdv! - viszonozta a köszönést, és mialatt a pilóta felé sétált. A szeme sarkából

Leiát figyelte. A hercegnő immáron mereven állt, és mintha egyenesen felé
nézett volna...

- Megint kimentek a nagyfiúval? - kérdezte Stacy mosolyogva, és odament

hozzá.

Han elfojtott egy újabb fintort, valahogy sikerült barátságos vigyorrá

változtatnia. És még azt hitte, hogy Luke vidámsága idegesítő...

- Tudod, hogy megy ez - válaszolta. - Adódott egy kis probléma, és valakinek

helyre kell hozni a dolgokat.

- És persze ilyenkor téged hívnak - jegyezte meg a nő mindent tudó mosollyal. -

Hát akkor jó szórakozást!

- Az mindig megvan - felelte Han, és két ujjal végigsimított Stacy haján. Ha Leia
előadást akar, hát megkaphatja. - Tartsd a frontot, amíg visszajövök!

- Rendben! - felelte még szélesebben mosolyogva a nő, azzal elballagott. Han

hosszan

nézett utána, majd visszafordult a hercegnő felé.

Azonban Leia már egyáltalán nem akart odamenni hozzá. Mi több, el is tűnt.

.. A csempész mereven mosolyogva nézte azt a helyet, ahol az imént a hercegnő

állt. Most majd megtanulja, kivel szórakozik - dohogott magában, majd vetett
egy utolsó pillantást a Falcon leszállótalpaira, és felsietett a rámpán.

Próbálta figyelmen kívül hagyni azt az aprócska bűntudatot, ami eléggé

idegesítően szúrta az oldalát.

Kilencedik fejezet

Barshnis Choardot, a Shelsha-szektor kormányzóját gyakran hasonlították a

rancorhoz! A magas, széles vállú férfi inkább nézett ki kalóznak hosszú, fekete
hajával és bozontos szakállával, mintsem olyasvalakinek, aki a Birodalom egy
jelentős szeletét kormányozza. Ha feldühödött, erőteljes lépésekkel járkált az
irodája vastag szőnyegén, és a tekintete láttán senki sem mert az útjába kerülni.
Olyankor a környezetében tartózkodók talán még a levegőt is halkabban vették.

Márpedig épp dühösen járkált. Olyan dühösen, amilyennek Vilim Disra

főadminisztrátor
még sohasem látta.

- Nem akarok kifogásokat! - üvöltötte Choard. - Eredményeket akarok!

Megértette, Disra?

Eredményeket!

- Igenis, méltóságos uram! - válaszolta a főadminisztrátor alázatosan fejet hajtva,

ami a legjobb mód volt arra, hogy elkerülje az újabb kitöréseket. -
Gondoskodom róla.

- Akkor ne ácsorogjon itt! - förmedt rá a kormányzó. - Menjen és csinálja!

- Igenis, méltóságos uram! - Egy újabb meghajlást követően Disra kimenekült.

A saját irodája két ajtóval Choard jóval gazdagabban berendezett fogadóterme

előtt

helyezkedett el. Lehetett bármilyen szerény, kapcsolatban állt ugyanazzal a titkos

járathálózattal, amelyik a kormányzó személyes lakosztályát és munkahelyét is

összekötötte, ami azt jelentette, hogy Disra magánlátogatói ugyanúgy
észrevétlenül bejuthattak a palotába, mint Choard hasonló vendégei.

Az éppen várt látogató már ott ült az irodájában, a kényelmes, körívet formázó

tárgyalódíványon.

- Késett - mondta Caaldra köszönés helyett.

- Dolgom volt - felelte Disra, miközben megbizonyosodott róla, hogy

biztonságosan

bezárta az ajtót. - A kormányzó rosszkedvű.

- A kormányzó mindig rosszkedvű valamiért - jegyezte meg Caaldra megvetően,

miközben

Disra odament a díványhoz. - Most éppen miért? Kihűlt a levese? Vagy nem
tetszett neki a következő fogadásra szánt tányérok mintája?
- Beszélhetnénk valami érdekesebbről? - javasolta Disra. - Kezdjük mondjuk a
Bargleg-

bandával. Maguk küldték őket a Drunostra azért a nehézfegyver-szállítmányért?

- Igen, a VérHegek küldték őket. Miért, mi történt? Talán a lázadók kifutófiúi

visszalőttek?

- A kisujjukat sem kellett mozdítaniuk - válaszolta Disra hűvösen. - A

rohamosztagosok elintézték a bandát. Caaldra a szemét résnyire vonva kérdezte:
- Rohamosztagosok?

- Ha nem azok voltak, akkor jól utánozták őket. Ha jól emlékszem, biztosított
afelől, hogy majdnem az összes birodalmi egységet kivonták a szektorból.

- Így is van - felelte Caaldra a homlokát ráncolva. - Csak a Reprisal és néhány

ósdi

csatahajó járőrözik az egész Shelshában. Emellett összesen két helyőrség

maradt, az egyik a Minkringen, n másik a Chaastern Négyesen. Ennyi az összes.

- Akkor meg tudja magyarázni, honnan jöttek a rohamosztagosok? Talán a

Reprisalról?

- A Reprisal sohasem megy ötven fényévnél közelebb a Drunosthoz - jegyezte

meg

Caaldra egy undorodó fintor kíséretében. - Ozzel kapitány szereti az egyszerű,

kényelmes rutinfeladatokat. Az a fickó kínosan kiszámítható.

- Valahonnan csak jöttek! - csattant fel a hivatalnok. - Az ezredes szerint a

találkozást túlélő suhanósok legalább három szakaszról beszéltek, és
nehézfegyveres támogatásról.

- Rögtön felhívták, hogy kisírják magukat a vállán, mi? - kérdezte aljasul

vigyorogva Caaldra. - Remélem, legalább az egyik üzenőhelyet használták!

- Nem úgy hangzott. A sikoltozás egyébként is hatásossabb szemtől szemben.

Caaldra az arcizmait megfeszítve felmordult:

- Közvetlenül felhívták a Gepparint? Az átkozott bolondok!

- Azok az átkozott bolondok majdnem mind odavesztek. Hadd tegyem hozzá,

hogy

magukkal vitték a beszerzésre szánt pénzt.

- Felejtse már el a pénzt! - csattant fel ezúttal Caaldra. – Mi maga vak vagy
ostoba? A közvetlen hívás lenyomozható feljegyzést hagy a HoloHálózat
rendszerében!

- És ki fogja lenyomozni? - emelte fel a hangját Disra is. - És hová követik a

nyomot? A Drunostról óránként százezer HoloHálózat hívás indul. Senki sem
fogja kitalálni, hogy melyik volt az övék.

- Ez akkor is hanyagság - állította Caaldra valamelyest lehiggadva. - De végül is,

mit várhatnánk egy suhanós bandától?

- Személy szerint én csak annyit vártam, hogy megéri a befektetett pénzt -

közölte Disra. -

Egyébként a túlélők el akarnák jönni a bolygóról, és az ezredes kárpótlást kér a

Barlozért, amivel odamentek.

- Lefoglalták a hajót? - kérdezte hitetlenkedve Caaldra.

- Szétlőtték. Ezt jelentette a nehézfegyveres támogatás.

Caaldra kelletlen képet vágva felelt:

- Rendben, utánanézek a dolognak. Talán nem is olyan súlyos az a sérülés, mint

amilyennek a suhanósok hiszik.

- És ha mégis?

- Az Egyesült Ellátónak van a közelben egy szép kis betétháza. Beszervezek

néhány

embert, és összeszedem az ezredesnek járó kártérítést.

- Rendben. Útközben rászánhatna egy percet, és szétnézhetik, a Ranklinge-en -
jegyezte meg Disra. - Alig néhány órája érkezem a hír, hogy leváltották a fickót,
akit Janusarban megtett járőrparancsnoknak. Erővel.

- Lehetetlen - ellenkezett Caaldra színtelen hangon. - Cav'Saran tudja a dolgát.

Azzal kezdte, hogy minden fegyvert lefoglalt a körzetében.

- Biztos vagyok benne, hogy alapos ember - bólintott Disra. Sajnos a

rohamosztagosok

erre is gondoltak, és elhozták a saját fegyvereiket.

A kalóz állán megfeszült egy izom. - Megint a rohamosztagosok?

- Igen, megint a rohamosztagosok. És mivel maga szerint Cav'Saran háromszáz

kemény

fickót gyűjtött maga köré, legalább öt szakasznak kellett ott lennie, hogy
mindenkit elfogjanak.

Caaldra a fal egyik pontjára szegezte a tekintetét, és töprengve válaszolt:

- Talán mégsem voltak annyira kemények azok a fickók. Valószínűleg olcsó

embereket

bérelt fel. Egy ilyen kisebb városka fegyvertelen lakóit nem nehéz
megfélemlíteni. Mindig is fukarkodott a pénzzel.

- Hát, ezt a leckét már nem fogja megtanulni. Hat emberével együtt őt is lelőtték.

Egyébként a parancsnok az Igazság Kezének nevezte a csapatát.

- Érdekes megnevezés - tűnődött el ismét Caaldra. - Nem a szokványos forma.

- Benyújthatja a panaszát a parancsnokságnak - válaszolt maró hangon Disra. -

És még

mindig várom a magyarázatát arról, hogy honnan jöhetett ez az Igazság Keze.

- Biztos, hogy nem hivatalos egység - felelte a kalóz megfontoltan. - A

kormányzói hivatalt elméletileg értesíteni kellene, ha birodalmi katonai erők
tevékenykednek a szektorban, és a saját kémeim sem jelentették, hogy a
hivatalos mellett más rohamosztagos szakaszok

lennének a környéken.

- Akkor a Barglegek és a janusariak hallucináltak?

- Dehogy! - vágta rá Caaldra komoran, - Valószínűbb, hogy van egy birodalmi

ügynök a

szektorunkban.

Disra érezte, hogy hirtelen kiszárad a szája.

- Egy birodalmi ügynök? Lehet, hogy utánunk nyomoz?

- Nem feltétlenül. Lehet, hogy csak a VérHegek után.

- Mintha azt mondta volna, hogy a Birodalmi Központot nem érdeklik a kalózok.

- Általában nem is - folytatta Caaldra -, de az utóbbi tized nyolc hónap során

nyolc katonai szállítmányt fogtunk el. Tálára a Központ mégis felfigyelt ránk.

- Csodálatos! - morogta Disra. - Azt a látszatot akartuk kelteni, hogy a civilek

fosztogatása közben csupán véletlenül csaptunk le katonai célokra. Nem ezért
fektettünk be annyi pénzt más kalózbandákba?

- Higgye el, ha eljön az ideje, még örülni fog a plusz tűzerőnek és a központi
irányításnak!

- Ha egyáltalán eljön valaha az ideje - jegyezte meg borúlátón a

főadminisztrátor. - Szóval, mi legyen ezzel a birodalmi ügynökkel?

- Mi legyen vele? A Központ nem tud semmit. Ha tudna, akkor nem egy ügynök
meg

néhány szakasz rohamosztagos, hanem tucatnyi csillagromboló lenne a

szektorban. Még

hagyjuk szaglászni egy ideig.

- És ha a központ közelébe kerül?

- Ahhoz előbb meg kell találniuk - nyugtatta Caaldra. - Amíg valaki nem kezd el

ostobaságokat csinálni, mint amilyen az a közvetlen hívás volt, addig még egy
birodalmi ügynök sem tud összekapcsolni minket a támadásokkal. Addig
semmiképpen, amíg nem

készültünk fel.

Disra grimaszolt, de kettejük közül Caaldra kapott katonai kiképzést.

Feltehetőleg tudta, miről beszél.

- Hányadán állunk a Ranklinge-dzsel? - kérdezte. - Cav'Saran halálával nincs

senkink, aki könnyen és gyorsan lecsaphatna arra az I-7-es gyárra.

- Nem probléma - biztosította a kalóz. - Jobb lett volna földi egységekkel

támadni, de fentről is ugyanolyan könnyen elfoglalhatjuk a gyárat. Megkérem az
ezredest, hogy ajánljon valakit, aki megfelel a feladatra.

- Valakit, aki egyszerre alkalmas és feláldozható?

- Lényegében igen. Ami pedig a Drunoston elvesztett nehézfegyvereket illeti,

már nem

számítanak. Találtam egy szállítmányt, amellyel még könnyebb is lesz elintézni

a Minkringen és a Chaastern Négyesen felállított helyőrségeket.

- Egy halom E-Web sorozatlövő sugárvető?

- Nem, abból már van elég. Értesítem önt, amint a VérHegeknek sikerül
megszerezni a

szállítmányt. A legjobb hajóik és személyzeteik máris úton vannak - közölte

Caaldra, majd lendületesen felállt. - Viszont ha nem szolgálok kárpótlással a
szétlőtt Barlozért, az ezredes esetleg nem akar majd mellénk állni. Jobb, ha
megyek, és elindítom az ügyet.

- Legyen óvatos! - figyelmeztette Disra. - Egy birodalmi ügynökkel a nyakunkon

nem
engedhetünk meg magunknak újabb hibákat.

- Nem fogunk hibázni. Nyugtassa meg a gondolat, hogy a kormányzója épp

belecsúszik a

történelem süllyesztőjébe! - válaszolta ridegen mosolyogva Caaldra, azzal

átvágott a

helyiségen, kinyitotta a rejtekajtót, és eltűnt a titkos folyosóban.

Disra csak ekkor engedett meg magának egy rövid mosolyt. Igen, Choard
kormányzó

valóban eltűnik majd a süllyesztőben.

Azonban ennek módját egyedül ő ismerte.

A kalózkapitányok, ahogy Mara egyik mentora tanította, nem épp a katonai

standardok szerint irányították a hajójukat. Például a napi három őrség helyett
jellemzően az egynapos ciklust tartották, így a fedélzeti idő szerinti éjszakák
alatt csak az ügyeletes pilóta maradt ébren.

Mint kiderült, Shakko semmiben sem különbözött az átlagos kalózkapitányoktól.

Az első két éjszaka során Mara mindent átkutatott a hálókabinok és a pilótafülke

kivételével. A kabinoknak nem mert rögtön nekivágni, de miután néhány napig

tanulmányozta a kalózok mozgását, felfedezte, hogy az alváson és néha az
étkezésen kívül szinte alig töltöttek időt a kabinjaikban; többnyire szolgálatot
teljesítettek a pilótafülkében vagy a gépházban, esetleg a rakterükben
felhalmozott fegyvereket javították vagy ellenőrizték.

Lopakodva és az Erő kínálta előérzettel felvértezve a lány megtalálta a

lehetőséget, hogy sorban bejusson az egyes kabinokba.

Nem bukkant rá Caaldra adatkártyájára. Shakko vagy magánál tartotta, vagy a

pilótafülkében, ahova ő egyelőre nem tudott bejutni.

Ráadásul kezdett kifutni az időből. A keresés közel négy napjába került, így már
csak egy maradt a tervezett támadásig, Eddig kerülte a közvetlen találkozást a
legénység tagjaival, mivel két ájulásos baleset ugyanazon az úton még a
legostobább kalóz gyanakvását is felkeltette volna. Azonban ha nem marad más
lehetősége, akkor kénytelen lesz lépéseket tenni ebbe az irányba.

Hamarosan véget ért a hajón töltött negyedik nap, és Mara a raktérben kialakított

rejtekhelyén várta, hogy a legénység nyugovóra térjen, amikor halk lépteket

hallott.

Óvatosan felült, és az Erő segítségével kitágította az érzékéi hatókörét. Az előző

napokban is akadtak látogatói, de azok fesztelenül közlekedtek, és egyenes
vonalban mentek egyik ládától a másikhoz, azután ugyanígy távozták. Ezek a
mostani érkezők csoportosan jöttek, és próbáltak csendben maradni.

Mi több, egyenesen a rejtekhelye felé tartottak.

Guggolásba emelkedett, és ellenőrizte, hogy pisztolya és fénykardja kéznél van.

A hátát nekinyomta a széles hordónak, amely az ürege mennyezetét tartotta, és
felkészült a harcra.

Számított rá, hogy először bedobnak egy gránátot...

A következő másodpercben az egyik felső szellőzőrésen keresztül apró

kábítógránát

hullott elé.

Azonnal jobbra fordult, egy gyors hátrabukfenc közben balra csavarta a derekát,
közben lerántotta a lábát, majd a hordó mellett kinyújtotta, és előrelendülve
azonnal felguggolt, majd amennyire csak tudta, összehúzta magát.

Épp időben; éppen csak sikerült átjutnia a hordó másik oldalára, amikor
fülsiketítő

robbanás emelte meg a mennyezetnek használt ládákat, és keményen a hátának

taszította a tartóhordót. A lökéshullám felborította a rejtekhelye kényes
egyensúlyát, Ellökte magát a hordótól, és az Erő segítségével félrehajította a
fölötte megbillenő ládákat.
Egyszerűbb lett volna kezdettől fogva az Erőt használni, megragadni és
visszalökni a

gránátot a kintieknek, de ezzel egyben figyelmeztette volna őket, hogy a

zsákmány tudatában van a ragadozók jelenlétének. így inkább arra gondolhattak,
hogy épp magatehetetlenül vagy holtan hever a ládák között, és nem számítottak
ellenállásra.

Négyen álltak félkörben a rejtekhelye előtt, és dülledt szemmel bámultak rá,

amikor az egyik kezében pisztolyt tartva, felállt a ládák között. A fegyvereiket
hanyagul leeresztve tartották, Mara pedig felrántotta a sajátját, és tüzet nyitott.

Mire a többiek észbe kaptak, a két középsőt már elintézte. A bal oldali fickó volt
a

gyorsabb, és Marának el kellett hajolnia a lövés elől, azután kinyúlt az Erővel, és

a másik kalóz felé irányította a fegyver csövét. A férfi igencsak meglepődött,
amikor második lövése a társát találta el.

Még akkor is ez a hitetlenkedés ült a tekintetében, amikor a lány lövése

leterítette.

A Császár Keze azonnal felmérte a terepet, hátha újabb ellenfelek leselkednek rá

a ládák között. Tompa, falakon keresztülhatoló döndülést hallott, amelyet
hangtalan rengés, majd pedig sokkal mélyebbről jövő, alig érzékelhető remegés
követett. Mara megdermedt, várta, mi

következik ezután.

Hirtelen megértette, és az ereiben szétáradt az adrenalin. A döndülést az okozta,

hogy leeresztették a tüzelőállássá alakított raktér elejét. A rengést és a folyton
megújuló remegést a lézerek és az ionágyúk lövései okozták, amelyeknek
hangját lefojtotta a raktérben uralkodó vákuum. A kalózok valamiért egy nappal
korábban kezdték meg a támadást.

Mara félúton járt a tüzelőállás felé, amikor rádöbbent, hogy ott semmit sem
tehet. Ha

kinyitja az odavezető zsilipet, csak azt éri el, hogy a hajó többi részéből is
elszökik a levegő, és akkor ő is meghal mindenki mással együtt. A gépházban
volt ugyan néhány űrruha, de értékes perceket veszített volna, mire felveszi az
egyiket.

Azonban ha nem állíthatta le a támadást közvetlenül, találnia kellett rá egy

közvetett módot. Úgy vélte, a pilótafülkébe vezető ajtót biztosan bezárták, és
nem tévedett. Ugyanakkor gyanította, hogy a fénykardnak ez nem jelent
akadályt, és ismét igaza lett. A bíborvörösen izzó energiapengét maga előtt tartva
berontotta fülkébe.

Négy kalózt talált bent, köztük Shakkót és Tannis-t. Mindannyian készenlétben

tartották kézifegyvereiket, és összehangolt sorozatokkal komoly problémát
okozhattak volna még a Császár Kezének is, azonban véletlenszerűen
lövöldözve nem jelentettek leküzdhetetlen

akadályt. A fénykard pengéjéről lepattanó lövedékek sisteregve csapódtak a

padlóba, a

mennyezetbe és a falakba. Mara lassan, de folyamatosan haladt előre, gyors

mozdulatokkal védte magát, és gondosan ügyelt, nehogy a műszerfalak vagy a
páncélüveg ablakok felé verje vissza az energianyalábokat.

- Adják meg magukat! - kiáltotta, és épp csak el tudta vonni a figyelmét a

védekezésről annyira, hogy kiadja a parancsot.

- Rohadj meg! - üvöltött vissza Shakko. - Átkozott birodalmi.

A káromkodás hörgésbe fulladt, amikor a lány egyenesen a férfi torkába küldte

vissza az egyik lövedéket. A többiek megkétszerezték erőfeszítéseiket, de
közben a félelem árnya lopakodott dühös tekintetükbe. Azonban már sem a
félelem, sem a harag nem menthette meg őket, mert a Császár Keze elég közel
ért ahhoz, hogy a következő két lövés a kapitányuk után küldjön két kalózt.
Tannis maradt utoljára, és pillanatnyi csend állt be, mert a férfi
elbizonytalanodott - aztán a száját összepréselve felemelte pisztolyát, és
egyenesen Mara arcára célozva meghúzta azt elsütőbillentyűt.

Egyetlen ellenféllel szemben a lány jobban tudott összpontosítani, és a lövedéket

nem a fejre vagy a mellkasra küldte vissza, hanem a csípő jobboldalára. A
férfinak elállt a lélegzete, és kezdett összerogyni, mert a lába már nem tartotta
meg a súlyát. A fegyverét erősen fogta ugyan, de a Császár Keze egy gyors
csapással kettészelte, közben a balját előlendítve egy Erő-lökéssel a másodpilóta
székébe taszította a roskadozó férfit.

- Ne mozdulj! - parancsolta, miközben ellépett mellette, és kinézett. A célpont

egy nagy, rendili teherhajó volt, a kinézetéből ítélve nem éppen alacsony
besorolással. Vagy legalábbis valaha magas besorolást kaphatott, de mivel a
kalózhajó lövései számos helyen megsértették a héjazatát, valamint a hajtóművei
burkolatát, már elveszítette az új járművekre jellemző fényét.

Mara lepillantott a műszerfalra, és a tekintetével megkereste a tolóerőszabályzót.

Mivel a rendszerbe többszörös biztosítékot építettek a gyors kikapcsolás ellen, a

lány nem is próbálkozott ilyesmivel. Egyszerűbb megoldást választott; a
műszerfalba döfte a pengéjét, és reménykedett, hogy a kisült biztosítékok és a
túlfeszültség elég lesz ahhoz, hogy a védelmi rendszer mindent leállítson.

A hajtómű jelzőfényei vörösre váltottak, Mara kikapcsolta a fénykardot, és a

derékszíjára akasztotta a markolatot.

- Kösse be magát! - utasította a foglyát, miközben elhelyezkedett a pilótaülésen,

és

bekapcsolta a saját biztonsági övét. A szeme sarkából látta, hogy Tannis elengedi
az oldalát, és engedelmeskedik a felszólításnak. Túlélő típus, gondolta a lány, és
elraktározta az információt az emlékezetében, majd előrenyomta a tolóerő-
szabályzót, és ezzel elindította a hajót.

Láthatatlan kéz szorította bele az ülésébe, és a sérült férfi elhaló nyögést hallatott
a másodpilóta ülésében. A korábbiak ellenére Mara együtt érzett vele. Az imént
megsemmisítette a kompenzátorok vezérlését, és bár valamennyire számított az
eredményre, még így sem

lehetett felkészülve a nyomásra.

Leállította a hajtóművet, és a hátrahúzó erő ugyanolyan hirtelen eltűnt, ahogyan

az imént megjelent. A lány ekkor nagy levegőt vett, bent tartotta a tüdejében, és
rácsapott a fékező

fúvókák indítógombjára.

A láthatatlan kéz ezúttal előrelökte őket, de a biztonsági övek kitartottak. Az

elülső

fúvókákra Mara rákapcsolta a jobb oldali manőverező hajtóműveket, és csípője

nekinyomódott az ülés jobb karfájának.

A fegyverek abbahagyták a tüzelést, a belső adó-vevőből kiáltozás és

szitkozódás

hallatszott. A lány nem törődött a tiltakozással, csak leállított minden

hajtóművet, azután teljes tolóerőre kapcsolta a bal oldali manőverezőrendszert.
Ezeket ismét az elülső hajtóművek követték, aztán jöttek a jobb oldali fúvókák,
majd ismét a főhajtómű. A végén ismét a jobb oldali manőverezők és a
főhajtómű kombinációjával fejezte be a táncot, mielőtt mindent lekapcsolt, és
előrehajolva kinézett.

Tíz űrruhás alak lebegett és forgott a hajó előtti semmiben, ahogy megtörte és
kirázta őket a fegyverállásokból. Többségük még életben lehetett, mert a
kiáltások helyét különféle káromkodások alig érthető egyvelege vette át. Mara
leállította a belső kommunikációs

rendszert, és külsőre váltott.

- Rendili szállítóhajó! - szólította meg az áldozatokat. - Itt a koréliai HT-2200-as,

amely magukra lőtt. Átvettem a parancsnokságot, és leállítottam a támadást.
Kérem, azonosítsák magukat, nevezzék meg a hajójukat és a szállítmányukat!

Előbb csak néhány sztatikus reccsenés válaszolt, majd egy gyanakvó hang
szólalt meg:

- Ki maga?

- A hajó új parancsnoka - válaszolta a lány. - Egyelőre elég ennyit tudniuk.

Azonosítsák magukat, nevezzék meg a hajójukat és a szállítmányukat!

Ismét szünet következett, ezúttal jóval hosszabb, mint az előző. A túloldalon

bizonyára azon gondolkodtak, miféle újabb' trükköt eszeltek ki a támadóik.
Természetesen nem

találhatták ki, hogy az események ilyetén alakulása jót tett-e nekik vagy sem.
- Norello kapitány vagyok, a Happer's Way parancsnoka. Ez egy magánkézben
lévő

teherhajó, a Chandriláról jövünk és egy, a Birodalmi Hadsereggel kötött

szerződést teljesítünk.

Szóval Caaldra birodalmi katonai ellátmányra fente a fogát. Érdekes.

- És a szállítmányuk?

Rövid szünetet követően:

- Ötven AT-ST-t szállítunk a llorkani helyőrségre.

Mara torka elszorult egy pillanatra. Ezek a felderítő egységek a Birodalom

sokoldalú harci járművei közé tartoztak. A sűrű erdőtől a zsúfolt városi utcákig
majdnem bármilyen tereppel elbírtak. Ötven ilyennel le lehetett tarolni egy egész
körzetet, vagy fogva lehetett tartani egy kisebb telepesvilágot. Mi a magasságos
vákuumnak kellettek ezek Caaldrának?

- Milyen sérüléseket szereztek? - kérdezte.

A kapitány felhorkant.

- Egy darabig nem megyünk tovább.

- Ennél jobb becslésre van szükségem! - csattant fel Mara. - Van a fedélzeten
parancsnoki rangú katona?

- Egyetlen katona sincs a fedélzeten - felelte Norello. - Polgári jármű.

- Már mondta - válaszolta a lány oda sem figyelve. A következő lépésen

gondolkodott. A Császár Kezeként gyakorlatilag bárkinek és bárminek
parancsolhatott, azonban ehhez találnia kellett valakit, akinek igazolhatta a
kilétét. - Hol van a legközelebbi birodalmi főhajó?

- Honnan tudhatnám?

- Katonai szállítmányt visz. Ez azt jelenti, hogy rendelkezik egy vészhelyzeti

hívólistával.
Rövid szünet következett, és amikor Norello ismét megszólalt, mintha némi
tisztelet is rejlett volna a hangjában:

- Igen, rendelkezem vele. A legközelebbi birodalmi főhajó a Reprisal

csillagromboló.

Megadom a kapcsolatfelvételi információkat.

- Inkább maga hívja a rombolót! A kalózhajóknál előfordul, hogy a hosszú

hatótávolságú adásaikat közvetítik a bázisaikra.

- Igenis, asszonyom! Mit mondjak nekik?

- Azt, hogy beszélni akarok a kapitánnyal! És csak a kapitánnyal.

- Értettem - felelte Norello.

Az adó-vevő elcsendesedett, és Mara Tannishoz fordult: - Hova kellett volna

vinniük az AT-ST-ket?

A férfi hűvösen végigmérte, tekintetében ott ült a sérüléséből adódó kín.

- Miért jó nekem, ha válaszolok?

- Mit szól ahhoz, hogy akkor talán életben marad?

Tannis megrázta a fejét.

- Kezdetnek jó, de ennél többet kell kínálnia.

Mara körülnézett a pilótafülkében. Adatkártyákat egyedül egy rekeszben látott a

térdénél.

Előrehajolt, és kiemelte a tartórekeszt a csatlakozókeretből.

- Nincs köztük - jegyezte meg Tannis.

- Mi nincs köztük? - kérdezte Mara, miközben átnézte a kártyákat.

- A támadási adatok. - Tannis hangjában rejlett némi keserű öröm. - Shakko

sohasem
hagyja az ilyesmit csak úgy szanaszét. Átküldte a listát az ezredesnek,
memorizálta a támadási adatokat, és megsemmisítette a kártyát.

- Akkor jobb, ha az ezredessel beszélgetek el - mondta Marid teljes közönnyel. -

Hol

találom?

- Miért jó nekem, ha válaszolok?

Mara kinyúlt az Erővel, hogy felmérje a férfi kitartását, és ál sziklaszilárd dac

erősebbnek tűnt a fájdalom és félelem keverékénél. Tannis tudta, hogy hasznos
információkkal szolgálhat, ahogy azt is, hogy a legyőzőjének szüksége van
ezekre az információkra.

- Megtámadtak egy birodalmi szállítmányt. Ezért halálos ítélet jár.

- Tudom. Na és?

- Le tudom alkudni húsz évre egy büntetőkolónián.

A férfi úgy tett, mintha elgondolkodott volna az ajánlaton, azután megrázta a

fejét. ? -Nem megyek börtönbe.

Mara elcsodálkozott:

- Bizonyára tréfál. Még ha meg is tudnám oldani a felmentését, miből gondolja,

hogy ennyit ér az információ?

- Oh, elhiszem, hogy meg tudja oldani. Nézze, üzenetet kaptunk az egyik
kapcsolatunktól...

-Caaldrától?

Tannis arcán rángani kezdett egy izom.

- Igen, Caaldrától - felelte fojtott hangon. Valószínűleg ezt a nevet is el akarta

adni. - Azt mondta, alighanem egy birodalmi ügynök szaglászik a környéken. -
A tekintete három halott társára villant; az egyik fal mellett hevertek egymásba
gabalyodva. Ott kötöttek ki, miután Mara erőszakos manőverei összevissza
rángatták őket. - Gondolom, ez maga. Szóval vagy üzletet kötünk, vagy nem lesz
nyom, amin továbbindulhat.

- A csillagrombolókat ellátják a teljes vallató-felszereléssel - emlékeztette a lány.

Tannis nagyot nyelt.

- Az... időbe kerül - bökte ki, és bár elbizonytalanodott, egyelőre nem adta fel. -
Ha nem szállítunk határidőre, az ezredes tudni fogja, hogy történt valami, és
elvágja a szálakat.

Blöffölhetett is - a fájdalmai és a mindent átható idegessége miatt Mara még az

Erő

segítségével sem tudta pontosan felmérni az érzelmi állapotát. Viszont ha a kalóz

nem blöffölt, és az ezredes tényleg lefújja az akciót, akkor ő kezdheti elölről az
egész nyomozást.

Márpedig túl érdekesen alakultak a dolgok ahhoz, hogy ezt megkockáztassa.

- Asszonyom? - szólította ismét Norello az adó-vevőn keresztül. - A Reprisal

kapitánya vonalban van.

- Irányítson át, és kapcsolja ki a hangszórókat! A leszállófények felvillantásával

jelzem, ha ismét beléphet a vonalba.

- Igen, asszonyom!

Kattanás hallatszott, azután mogorva hang töltötte be a fülkét.

- Itt Ozzel kapitány a Reprisal birodalmi csillagrombolóról. Ki a lángoló

pokolból jött ördög maga?

- Az azonosítási kódom Hapspir, Barrini, Corbolan, Triaxis - válaszolta Mara. -

Megismételjem?

- Nem... - felelte Ozzel, és már-már alázatosan folytatta: - Min... Illetve, hogy

nevezhetem?

- A Császár Keze - felelte a lány. - Ismeri a koordinátáinkat?

- Igen.

- Akkor szakítsák meg a jelenlegi tevékenységüket, és a lehető leggyorsabban

jöjjenek

ide! - parancsolta Mara.

- Értettem! - felelte Ozzel katonásan. - Körülbelül tíz standard órán belül

odaérünk.

- A Császár Keze kilép.

Megvárta, amíg a Reprisal egy kattanással megszakította az adást, aztán kétszer

megvillantotta a leszállófényeket.

- Norello - jelentkezett be a kapitány szinte azonnal.

- Felbecsülték már a károkat és a javítási időt?

- Úgy harminc órára van szükségünk, hogy ismét be tudjuk indítani a

hajtóműveket.

Néhány helyen átszakadt a hajótest burkolata, és előbb ezeket a sérüléseket kell

megjavítanunk.

- Siessenek a lékekkel! - parancsolta Mara. - A Reprisal úton van ide, a szerelőik

segíteni fognak. Mekkora a legkisebb személyzet, amely még képes kezelni a
hajót?

- Négy fő - felelte Norello, de hangjába óvatosság költözőtt. - Miért?

- Megtudja, amikor a Reprisal ideér. Addig is küldjön ki egy mentőegységet, és

szedje

össze azt a tíz kalózt, akik kint lebegnek! Feltételezem, van egy zárt hely a
hajón, ahol ellehetnek egy darabig.

- Találunk nekik helyet. Élve akarja őket?

Mara Tannisra pillantott; a férfi úgy bámult rá, mint aki kísértetet lát. Az
arckifejezésén jól látszott, hogy a Császár Kezéről szóló szóbeszédek a
Peremvidékre is eljutottak.

- Csak amíg kiderül, hogy szükségünk van-e rájuk - válaszolta a lány

Norellónak.

Ozzel kapitány kikapcsolta az irodája kommunikációs berendezését, és az

íróasztala

túloldalán ülő férfi felé fordult. .

- A Császár Keze - dörmögte, és megborzongott.

- Nyugodjon meg, kapitány! - utasította Vak Somoril, a Birodalmi Biztonsági

Hivatal

ezredese komoran. - Semmi sem hangzott el a beszélgetésben, ami arra utalt

volna, hogy tud a dezertőrökről.

A kapitánynak megfordult a fejében, hogy ha a Császár Keze mégis tud az

ügyről, akkor

Somoril találni fog valamilyen módot, és rákeni majd az egészet.

- Jelentenünk kellett volna - morogta. - Nem lett volna szabad hagynom, hogy
rábeszéljen az eset titokban tartására.

- Tényleg azt akarja, hogy az elöljárói tudomást szerezzenek róla? - kérdezte az

ezredes higgadtan. - Engedte, hogy öt rohamosztagos megszökjön, és az a
bizonyos is köztük van. Mi több, kilépett a hipertérből a kedvükért.

- Maga sem az én hírnevem miatt aggódik - szúrt oda Ozzel. - Megölték a

helyettesét,

ráadásul a saját fegyverével! Szívesen meghallgatnám, amikor a következő

költségvetési értekezleten a BBH képviselői beszélgetni kezdenek a
parancsnokaik szakértelméről.

Néhány pillanatig attól tartott, hogy túllépte azt a bizonyos határt, mert az
ezredes

vészjósló tekintettel meredt rá. Aztán Somoril lassan megenyhült, és megszólalt:

- Úgy vélem, mindketten átérezzük a helyzet súlyosságát. Ez az ügy jelentősen

befolyásolhatja mindkettőnk pályafutását. A kérdés inkább az, hogy mit teszünk

ennek

elkerülése érdekében.

- Kezdjük azzal, hogy nem engedjük fel a lányt a Reprisal fedélzetére - javasolta
á

kapitány. - Ez a megtámadott szállítóhajó dolog talán nem más, mint előjáték

egy

nyomozáshoz.

- Jóval hosszabb távú megoldáson gondolkodtam - válaszolta Somoril. - Hány

ember tud

Drelfin őrnagy haláláról?

- Túl sok. Brillstow parancsnok és néhányan azok közül, akik akkor szolgálatban
voltak a hídon. Mellettük meg az egész rohamosztagos kontingens...

- Nem a dezertálásról, hanem Drelfin haláláról - szólt közbe Somoril.

- Ó! - A kapitány röviden elgondolkodott. - A technikus, aki megtalálta a testet, a

hajóorvos, aki megvizsgálta, két orvosdroid, Brillstow parancsnok, maga és én.
Plusz mindazok a maga csapatából, akiknek elmondta.

- Senkinek sem mondtam el - válaszolta az ezredes, miközben tűnődve simogatta

az állát, és tekintetét egy pontra fókuszálta Ozzel válla felett. - Szóval rajtunk
kívül még hárman.

Mennyire biztos benne, hogy a technikus és az orvos nem terjesztette el a hírt?

- Viszonylag biztos - válaszolta a kapitány azon gondolkodva, hová akar

kilyukadni a
parancsnok. - Figyelmeztettem őket, hogy hallgassanak, az ön utasításának
megfelelően.

- Tudom, hogy milyen utasítást adtam! - csattant fel az ezrei des. - Csak az
érdekel, hogy mennyire tartják magukat a parancsaimhoz. - Mély levegőt vett,
lassan kifújta, és megfontoltan folytatta: - Rendben, kapitány, ezennel
felhatalmazom a hajónapló kiegészítésére. A Gillia könnyű szállítóhajó eddig
magyarázat nélküli távozása egy titkos BBH művelet része volt, amelynek
kivitelezését Drelfin őrnagy és öt általa kiválasztott rohamosztagos kapta
parancsba.

Ozzel dermedten bámult rá:

- Megőrült? Drelfin holtteste itt van a hajón!

- Ám egy órán belül eltűnik - felelte Somoril. - Még mielőtt találkozunk a

Császár Kezével.

- Mi legyen a technikussal és az orvossal?

Az ezredes összeszorította az ajkait, mielőtt válaszolt:

- Újabb bejegyzés a hajónaplóba. Drelfin üzenetet küldött, hogy szüksége lesz

egy technikusra és egy hajóorvosra.

A kapitány szempillantás alatt elsápadva tiltakozott:

- Ezt nem mondhatja komolyan!

- Ugyan már! A finnyásság nem illik egy magas rangú birodalmi tiszthez!

- Ebben nem veszek részt - makacsolta meg magát Ozzel - Előre megfontolt
gyilkosságról beszél...

- Háborúban állunk, kapitány! - szólt közbe Somoril. - Márpedig a háborúban

embereket

veszítünk. Ez igazán nem nagy ár azért, hogy két tapasztalt tiszt szolgálatban
maradhasson. -
Kérdőn felvonta a jobb szemöldökét, és megkérdezte: - Vagy jobban tetszene, ha
letépnék a sávjait, felmentenék, és szégyenszemre hazazavarnák?

Ozzel kínterhes grimaszt vágott. A lelki szemei előtt elúsztak az admirálisi

sávjai.

- Természetesen nem - mormolta. - Csináljon, amit akar!

- Köszönöm a beleegyezését - válaszolta a BBH ezredese, és felállt. - A

technikus és az orvos jelentkezzen nálam, és induljunk a találkozóra! - Komoran
elmosolyodott, és hozzáfűzte:

- A dicső Császár Keze már vár ránk.

Tizedik fejezet

- Itt van az adásnapló, amit kért, nyomozó! - mondta a nő a Conso City

HoloHálózat

Központban, miközben kivett egy adatkártyát a számítógépéből. - Azonban attól

tartok, a hívó felek névsorához csak háromszoros bírói felhatalmazással adhatok:
hozzáférést.

- Holnapra megszerzem - ígérte LaRone magabiztosan, és elvette az odanyújtott

adatkártyát. - Addig is átnézem ezt. Köszönöm!

Egy perc múlva már kint volt a drunosti késő délután szórt napfényében, és az
adatkártya biztonságos helyen lapult a belső zsebében. Eleve nem is várta az
Egyesült Ellátótól, hogy különféle jogi karikák átugrálása nélkül engedi
mélyebbre túrni a privát adatok között, de egy próbát megért a dolog.

Mindenesetre a hívásokról készült felvételeket odaadták. Talán ez is elég lesz.

A HoloHálózat Központ körül feltűnően sűrű volt a forgalom. Egy háztömbbel

arrébb

magyarázatot nyert a jelenség; egy nagy fehér épületen ott virított az Egyesült
Ellátó Vállalat címere az ajtó felett: BETÉTHÁZ ÉS VALUTAVÁLTÓ felirat
ékesdett. Ahogy sorra zártak be az üzletek, a tulajdonosok behozták az aznapi
hasznot - többnyire birodalmi kreditekben, emellett különféle helyi
fizetőeszközökben, amelyek még nem tűntek el a Birodalom határain élők
életéből. LaRone akaratlanul is eltűnődött rajta, hogy vajon mennyi pénz kerül
be naponta.

Körülnézett, de sehol sem látta a társát, mire a homlokát ráncolva hívta a kézi
adó-vevőjén.

- Itt vagyok - válaszolta Grave azonnal, és egyik kódszót sem használta, ami bajt
jelentett volna. - A cafházban vagyok tőled jobbra, úgy a tömb közepénél, a
betétházzal szemben.

Neked is ide kéne jönnöd.

- Rendben, megyek - válaszolta LaRone arrafelé kanyarodva. - Van valami hír a

többiekről?

- Quiller hívott. Az Ellátó elzárta a Barloz maradványait, és nem hajlandó

idegeneket a közelébe engedni. Quiller nem akarta erőltetni, amíg nem muszáj,
előbb rakjuk össze, amit az első körben összeszedtünk. Marcross és Brightwater
hasonlóan áll a boncolási

jegyzőkönyvekkel. - Amíg várakozott, Grave beköltözött a cafházba.

- Ünnepelünk vagy italba fojtjuk a bánatunkat? - kérdezte LaRone még

útközben.

- Egyik sem. Nem feltűnősködünk. Egy hátsó asztalnál ülök, az ajtótól jobbra.

A cafmérés ugyanolyan volt, mint millió másik a Galaxisban: tompa

hangulatvilágítás,

hosszú bárpult a hátsó falnál, négy- és hatszemélyes asztalok mindenfelé, tele

emberekkel és idegenekkel. Grave - ahogy mondta - egy kisebb asztal mellett ült
a jobb oldali falnál.

- Szóval? Mi az a nagy titok? - kérdezte LaRone, amikor odaért hozzá.

- Az a másik asztal ott - felelte halkan Grave, és csak biccentve mutatta az irányt.
- Három ember és egy vuki. Ismerősnek tűnnek?
LaRone megvakargatta az állát, közben feltűnés nélkül a jelzett irányba
pillantott. Az egyik ember még fiatal volt, legfeljebb a tízes évei végén járhatott,
és az a meghatározhatatlan, de jól érzékelhető légkör vette körül, mint azt, aki
először jár nagyvárosban. A mellette ülő, valamivel idősebb férfi pont a szöges
ellentétének tűnt fáradt tekintetével, mintha már a világon mindent látott volna,
amit csak lehet vagy érdemes. A nadrágján Koréliai Vérsávot viselt; valamiféle
hős lehetett. A harmadik férfi...

- Az ott nem az egyik gazda, akiről leszedtük azt a suhanós bandát?

- Határozottan hasonlít - bólintott Grave. - Viszont azóta megváltoztak az

öltözködési szokásai.

Az utoljára rajta látott elnyűtt tanyasi öltözék helyett ezúttal a többi vendéghez
hasonlóan városi stílusú nadrágot és hímzfl sekkel díszített ujjast viselt.

- Érdekes - mormolta LaRone.

- Már az utcán kiszúrtam. Addig nem is gyanakodtam rá, amíg nem jött be ide.
Lopva

körülnézett, mintha arra gyanakodott volna, hogy követték. Gondoltam, nem árt
utánanézni, mire ez a nagy óvatosság.

- Van bármi ötleted a másik hármat illetően?

- Nincs, de már itt várták a mi kis szántóvetőnket.

Tehát előre megbeszélték a találkozót.

- Visszaküldöm Quillert a hajóra, futtasson le egy keresést minden ismert ember-

ember-

vuki csapatra - jelentette ki LaRone, és már nyúlt is az adó-vevőjéért.

- Még ne! Előbb mondj véleményt arról a két emberről és a rodiairól az ajtó
mellett!

A kölyök és a koréliai közismert típusokat testesítettek meg, a rodiai és társai

hasonlóképpen: erőszakos bűnözőknek látszottak.

- Hmm... - hümmögött LaRone elgondolkodva.

- Ők is itt voltak már, amikor a gazda bejött - magyarázta Grave. - Ügy néznek
ki, mint akik régebb óta megtelepedtek idebent, de ügyeltek rá, hogy ne igyanak
sokat.

- Talán csak foglalják a helyet valakiknek - találgatott LaRone, de még ki sem

mondta, már tudta, hogy nemcsak ennyiről van szó. Azok hárman nem csupán
bűnözőknek tűntek, had nem olyan bűnözőknek, akik éppen akcióra készülnek.

Ráadásul nem a pultost vagy a kasszát figyelték, hanem a helyiség másik oldalát.
A

tekintetüket követve LaRone hét férfid pillantott meg két asztal körül.

Széles vállak, rövid hajviseletek, éber tekintetek. Nagyjából ugyanolyan katonás

külsejű

alakok, mint amilyen ő maga és Gravel

- Biztonságiak? - kockáztatta meg a tippet.

- Vagy zsoldosok. Vagy katonák szolgálaton kívül. Valami üzleti viszályról lehet
szó.

- Nem... - dünnyögte LaRone, és hirtelen mindent megértett. - Ki akarják

fosztani a

betétházat.

- A fenébe! - mormolta Grave. - És a három rossz arcú azért ül az ajtónál, hogy

figyelje a szolgálaton kívül lazító őröket.

- Szerintem is - értett egyet LaRone, és a szájához emelte az adó-vevőjét. -

Quiller! Merre vagy?

- Útban vissza a Suwantekhez - jött a válasz. - Nem sikerült...

- Tudom, Grave elmondta - vágott közbe LaRone. - Siess vissza, szükségünk

lehet légi

támogatásra.

- Na, de... - szólalt meg Grave a homlokát ráncolva. - LaRone...

Quiller azonnal átváltott hivatalos hangnemre:

- Értettem! Hol és mennyire?

- Az Egyesült Ellátó betétházánál a Piac utcán, a város északi szélén. Úgy tűnik,
valaki támadást tervez.

Rövid szünet következett, aztán Quiller megkérdezte: - És miért is avatkozunk

bele?

- Mert ha segítünk a cégnek, azzal megolajozhatjuk a fogaskerekeket, és talán

könnyebben kiadják a kért adatokat. Hívd vissza Marcrosst és Brightwatert a

hajóhoz! Lehet, hogy most is felbukkannak a rohamosztagosok. Grave és én a
helyszínen maradunk, hogy

figyeljünk, és közöljük veletek a céladatokat.

- Értettem! A hajó tíz percen belül indulásra kész. Csak mondd meg, hová
menjek!

LaRone kikapcsolta az adó-vevőt.

- Mikor? - kérdezte Grave. - Tíz percet mondott.

- Reméljük, még időben ideér - morogta Grave.

- Merthogy?

- Tudod, csak most döbbentem rá, hogy azok a biztonságiak mennyire

hasonlítanak ránk.

Vagy inkább úgy mondanám, hogy mi hasonlítunk rájuk.

LaRone az ajtó felé pillantott; a két rossz arcú fickó még mindig a hátsó
asztalnál ülőket figyelte, viszont a rodiai már őt és a társát nézte.

- Szóval? Mi legyen? - kérdezte Grave.

- Ülünk és várunk - válaszolta LaRone. - Legalábbis egyelőre.

- Úgy véli, hogy szövetkeztek a VérHegekkel? - kérdezte Han, miután Portás

elmondta a

suhanós banda támadásának történetin

- Ezt olvastam ki a vállukon lévő jelből - bólintott a férfi. - Gyakorlatilag már

maga a címer viselése is erre utal. A VérHegek szeretik katonai szervezetnek
mutatni magukat.

- Korábban is összefutott velük? - kérdezte ezúttal Luke, miközben óvatosan

belekortyolt a Portás által rendelt italába. A szaga a hajtóműtisztító folyadékéra
hasonlított, és a fiú nem volt biztos benne, hogy szeretné, ha ez dolog a
gyomrába kerülne.

- Nem igazán - felelte a lázadó. - Többnyire csak a kisebb kalózbandák keverik

itt a bajt, főleg Purnham és Chekria felől jönnek. Csak egyszer futottunk bele
VérHeg hajókba néhány hónappal ezelőtt, amikor Keret konvoját megtámadták
Ashkas-kov mellett.

- Akkor miből gondolja, hogy nagyobb szervezetről van szó? - kérdezte Han.

- Abból, hogy Ashkas-kovnál tíz hajóval támadtak. Ha megengedhetik

maguknak, hogy

egyetlen akcióhoz ekkora erővel vonuljanak fel, akkor fene sok hajójuk lehet.

Csubakka halkan morgott valamit.

- Jó kérdés - ismerte el Han. - Abból a konvojból hány hajót lőttek ki?

- Azt hiszem, csak négyet - válaszolta Portás, és az orrnyergén összeráncolódott

a bőr,

ahogy feszülten próbált visszaemlékezni.

- De Keret szerint mindenkire lőttek. Darabokra szedték egész konvojt, ő is csak
úgy élte túl, hogy a hajójában van egy belső páncélburok, és halottnak tettette
magát, amíg a kalózok átmentek. Azt a négyet is szétlőtték, miután kifosztották
őket.

- Tehát előre tudták, hogy melyikben keressék azt a cuccot, ami nekik kellett -
tűnődött Han hangosan.

- Valószínűleg - bólintott ismét Portás, bár ezúttal némileg vonakodva. - De

akkor az azt is jelenti, hogy átkozottul jó a hírszerző szolgálatuk. Ezer ember
ezer különböző

szervezőirodában.

- Vagy csak kettő-három a megfelelő helyeken - jegyezte meg a csempész.

- Az ugyanolyan nehéz lenne, mint felépíteni egy nagyobb flottát. Vagy talán
még annál is nehezebb. Mondja, miért vitatkozik ilyen keményen?

- Hé, hé! Nem vagyok az ellensége, cimbora! - szabadkozott Han. - Csak ki

akarom találni, hogy mi folyik itt. Vagy van egy nagy flottád, amivel bárkit
megtámadhatsz, vagy van egy kicsi flottád jó hírszerzéssel. A létező problémát
akarjuk megoldani, vagy azt, amelyiket szívesebben látnánk a helyén?

Portás mély lélegzetet vett, és a fogait összeszorítva fújta ki a levegőt.

- A létezőt, persze - dörmögte aztán. - De ha a kalózok beolvasztanak egy rakás

másik

bandát, akkor már egészen más problémával kell szembenéznünk. - Csubakkára

sandított, és hozzátette: - Főleg ha eddig elsősorban a jó hírszerzésnek
köszönhetik a sikereiket.

- Térjünk vissza a suhanósokra - váltott témát Han. - Van valami ötlete, hogy
honnan

jöhettek?

- A Drunoston kívülről - válaszolta Portás a mutatóujjával felfelé bökve. - Egy

Barloz teherhajóval jöttek. Egyébként túlélők is voltak. Láttam pár siklót eltűnni
a bal szélen, miután a rohamosztagosok kicsinálták a hajót.

Rohamosztagosok. Luke megborzongott. A homoki népek világán nőtt fel, és

velük el

tudott bánni, de a rohamosztagosok egészen más lapra tartoztak. A társaival

együtt túlélt néhány ellenünk vívott rövid összecsapást a Halálcsillagon, de már
akkor is úgy érezte, hogy meglepték őket, és nem harcoltak teljes
hatékonysággal.

Azt ma már jól tudta, hogy Vader és Tarkin szándékosan hagyták elszökni a
Falcont és a legénységét, hogy követhessék a Yavin 4-re. Luke gyanította, hogy
á következő találkozásuk a birodalmi sereg legjobbjaival egészen máshogy
alakul majd.

- Az jó, ha vannak túlélők - jegyezte meg Han. - Legalább van kivel

elbeszélgetni. Merre mentek?

- Amikor utoljára látták őket, épp errefelé verték fel a port. - felelte
körbemutatva Portás. -

Nem meglepő. Ez az egyetlen népesebb központ, ahol rendesen el lehet rejtőzni.

- Biztos benne, hogy nem mentek el?

Portás a vállát vonogatva válaszolt:

- Azzal biztosan nem mentek el, ami a hajójukból maradt. És a felszerelésüket se

szedhették ki belőle. Az Ellátó lefoglalta az egészet.

- Az Egyesültnél van? - kérdezte Luke meglepetten.

- Ki másnál?

- A kikötői hatóságoknál. Vagy a helyi járőrszolgálatnál.

- Itt nincs ilyesmi - rázta meg a fejét a lázadó.

- Mondtam, hogy a Drunost tele van vállalati városokkal - magyarázta Han. - Ez

azt jelenti, hogy az egész bolygót felosztották vállalati területekre.
- Olyan, mint a Vállalati Szektor, csak kisebb a lépték - tette] hozzá Portás. - És
persze, közel sem olyan rossz.

- Ez azért nem biztos - mormolta Han.

- Nem, tényleg nincs velük annyi baj. Egészen jól rendet tartanak. Mindenesetre
jobb,

mintha a birodalmiakat kellene kerülgetni.

- Luke!

A fiú összerezzent, a tekintete körbevillant, mielőtt felismerte volna a hangot.

Ben Kenobi szólalt meg a fejében, akárcsak a Halálcsillag elleni támadás idején.
Veszélyben vagy, Luke.

Használd az Erőt!

- Miféle veszélyben? - lehelte Luke hangtalanul.

A hang nem válaszolt, és a fiú óvatosan körbepillantott a kávéházban. Neki úgy

tűnt,

minden rendben.

Viszont Ben nem azt mondta, hogy nézzen körül, hanem azt, hogy használja az
Erőt. Luke összeszorította a fogát, és kiterjesztette a tudatát.

A hangok távoli zúgássá változtak, az arcok elmosódtak. Ezúttal úgy nézett

körül, hogy a tekintetek mögött rejlő érzelmeket kutatta, és az általános
benyomásokat kereste a hely vendégeiről.

Csakhogy semmit sem érzett. Sőt abban sem volt biztos, hogy mit kellene
keresnie.

Azután hirtelen egy kép villant az elméjébe, egy bozontos bundájú, kiéhezett
ragadozó

képe, amely épp lekuporodott, hogy rávesse magát áldozatára.

A lélegzetét visszatartva várta, hogy a kép elhalványuljon. Mi a fenét jelenthet

ez...?

Hirtelen elmosolyodott. Útmutatás, hát persze! Ismét körülpásztázott a

helyiségen a

szemével, ám ezúttal megőrizte a tudatában a ragadozó képét, és az általa keltett

benyomást összevetette a vendégek által ébresztett érzetekkel.

Azonnal megtalálta őket. A két ember férfi és a rodiai az ajtó közelében ültek, jól
láthatóan ugrásra készen. Ráadásul nem csupán várták a megfelelő pillanatot az
ugrásra, de kéjes örömmel várták, hogy gonosztettet követhessenek el.

- Kölyök?

Luke hirtelen visszatért a valóságba.

- Tessék?

- Ugye nem untatunk nagyon a stratégiával? - kérdezte Han.

- Nem, dehogy! - válaszolta Luke oda sem figyelve, és máris elfordult a társaitól,
hogy elpillantson arra, amerre a két emberi ragadozó nézett. A bár hátsó
részében heten ültek két szomszédos asztal mellett.

- Nem tudja, kik lehetnek azok ott? - kérdezte halkan Luke a csapat felé intve.

Portás átpillantott a válla felett, és gondolkodás nélkül válaszolt:

- Az Ellátó biztonsági őrei szolgálaton kívül. Féláron kapják az italt, mert így
biztosabb, hogy ilyenkor is a közelben maradnak. Miért?

- Figyelik őket. Az a két férfi és a rodiai az ajtó mellett.

- Ugyan már! - felelte Portás, és könnyedén legyintett egyet. - Itt biztosan

nincsenek bajkeverők.

- És a suhanósok a múltkor? - emlékeztette Han, közben és a Luke által mutatott

asztal felé sandított.

- Az a városon kívül történt - ellenkezett Portás. - Ha a központot nem

számoljuk, akkor ez a város az Ellátó főterülete. Itt van a HoloHálózat Központ,
a főbb kormányzati hivatalok...

- Bank és pénzváltó az utca túloldalán - szolt közbe Han.

- Ez az! - mordult fel Luke, mert a fejében hirtelen összeáll! a kép. - Ki akarják
rabolni!

- Remek! - morgott Han. - Van itt hátsó ajtó?

- Arra - felelte a lázadó, és egy lefüggönyözött átjáróra mutatott az egyik oldalsó

falon.

- Jó - Han biccentett, és fel akart állni.

- Várj! - kérte Luke a kezét feltartva. - Elfutunk?

- Bankrablás esetén ez még kérdéses?

- De hát segítenünk kell!

- Kinek? A rablóknak vagy a nagyvállalatnak? Remek válásai tási lehetőségek!

- Ez így nem tisztességes! - tiltakozott Luke.

- Igaza van, kölyök - szólt közbe idegesen Portás. - Egyébként meg próbálunk
nem

feltűnősködni, nem?

Luke elfintorodott. Eszébe jutott, mit mondott a Tatuinon Bennek: „Nem

keveredhetek

bele." Ha nem keveredett volna bele, akkor Tarkin győz a Halálcsillaggal, Leia
pedig halott lenne, Rieekannal és több száz másik katonával együtt.

- Jó, akkor ne feltűnősködjetek! - válaszolta. - Egyedül is el tudom intézni.

Csubakka egy mordulással adott hangot ellenkezésének, hatalmas mancsát Han

karjára

tette.
- De... - kezdte a csempész a társára bámulva. - Csubi... Na jó, akkor ti ketten itt
maradtok.

Csubi és én elintézzük a dolgot.

- Solo...! - tiltakozott volna Portás, de Han félbeszakította: - Vagy akár el is

mehetnétek.

Nekem mindegy, melyik.

- De segíteni akarok - ellenkezett Luke.

- Akkor valahogy tereld el a figyelmüket! Gyere, Csubi, legyünk túl rajta!

- Kezdik - jegyezte meg Grave, amikor a koréliai a vukival együtt felállt, és

elindult az ajtó felé. - Szerinted lehetnek társaik odakint?

- Persze - válaszolta LaRone a kölyköt figyelve. O és a helyi gazda az

asztaluknál

maradtak, a fiú megtapogatott valamit az ujjasa alatt. Valószínűleg felkészült,

hogy előrántsa a fegyverét. Ezalatt a vuki és a társa odaért a rosszarcú
hármashoz, és a koréliai keze már a sugárvetője markolatán pihent.

A következő pillanatban fojtott dörrenés hallatszott az utcáról. A cafházat betöltő

alapzaj elhallgatott, és hirtelen mindenki az ablakra szegezte a tekintetét.

Mindenki, kivéve az a három az ajtó melletti asztalnál. Mire a második robbanás

hangja végiggördült az utcákon, azok hárman már talpon voltak, és az egyik
ember LaRone és Grave felé célzott egy méretes sugárvetővel. A másik a hátsó
asztaloknál ülő biztonságiakra szegezte a fegyverét, a rodiai pedig a koréliaira és
a vukira.

- Ennyit arról, hogy meglepik őket - mormolta Grave.

- Aha - mormolta vissza LaRone. A koréliai színlelt meglepetéssel fordult a

rodiai felé, a vuki egyszerűen csak veszélyesen feszültnek tűnt. A szeme
sarkából a rohamosztagos látta, ahogy a kölyök feláll az asztala mellett, és a feje
fölé emeli a karját.
A következő pillanatban sistergő-sziszegő kék penge izzott fel felette. A
fénykard

jellegzetes hangját a Klónháború óta nem lehetett hallani a Drunoston, de nem is

volt könnyű

elfelejteni. Mintha mágikus erővel vonzotta volna a tekinteteket, hirtelen

mindenki az energiapengét bámulta, amelyet a kölyök úgy tartott, akár egy harci
lobogót. Még a rodiai is odafordult félig, aztán eszébe jutott, hogy kire kellene
vigyáznia, és visszapördült.

Csakhogy a fél másodpercnyi figyelemelterelés elegendőnek bizonyult. A

koréliainak

egyetlen hosszú lépés kellett, hogy a rodiai előtt teremjen, és megragadja a

pisztolya csövét; egy erőteljes mozdulattal felfelé csavarta azt, miközben
előkapta a saját fegyverét. A vuki talán még nála is gyorsabban reagált: nyakon
ragadta a rodiait, egyszerűen felemelte, és nekivágta a két társának. A három
alak elterült, felborította a saját asztalát, és - miközben kapálózó karok és lábak
tömegévé változtak a padlón - a szomszédos asztalt is.

A rodiai nagyon gyorsan mozgott. LaRone még épp csak előhúzta pisztolyát,
amikor a

teremtmény kigurult a többiek közül, és szitkozódva kapott a fegyvere után,

amely a társaitól nem messze hevert a padlón.

Miközben felkapta, LaRone becélozta a hátát, de a koréliai lőtt előbb. A rodiai

elterült, és többé nem kelt fel.

Ekkor léptek közbe a biztonságiak a hátsó asztaltól. Hárman körülvették a

fickókat a

padlón, kezükben készenlétben tartott bilincsek, a többiek kirohantak a koréliai

és a vuki mellett. A cafmérés biztonsági őre ekkor kapott észbe, és kitárta előttük
az ajtót J Tétovázott egy másodpercig, de látva, hogy bent rendeződött a,<
helyzet, kirohant a többiek után.

Odakintről egyre hevesebb löfl völdözés hallatszott.

A koréliai és a vuki nem követte a biztonságiakat. Minden látszat szerint
elvégezték a dolgukat, és visszamentek az asztalukul hoz. A kölyök időközben
kikapcsolta és eltette a fénykardját, majd a gazda barátjukkal együtt mind
elindultak a lefüggönyözött ajtó felé.

Miközben a társai eltűntek a függöny mögött, a fiú megtorpant és visszafordult.

Egyenesen LaRone-ra és Grave-re nézett.

Egy pillanatig így maradt, azután megfordult, és kiment a többiek után.

- Hát, ez már valami - mondta Grave, miközben felállt. A kezét a pisztolyán

tartotta. -

Beszállunk a buliba?

- Nem is tudom - válaszolta LaRone tűnődve, és elővette az adó-vevőjét. Volt

valami a

kölyök tekintetében, amitől a bőre bizseregni kezdett. - Quiller?

- Úton vagyunk - felelte Quiller késlekedés nélkül. - Kilencven másodpercen

belül

odaérünk.

- Az Ellátó elindította a légi támogatást?

- Ó, hát már mindent elindítottak! Járőrhajókat, siklókat, még két kisebb

ágyúnaszádot is odaküldtek. A felkészültségre tíz pontot kapnak.

LaRone a lefüggönyözött hátsó ajtóra nézett.

- Ez esetben térj ki, és emelkedj magasabbra! - válaszolta. - Célozd meg az

épületsort a betétháztól keletre! Szeretném, ha megkeresnél egy bizonyos
csoportot. Három ember és egy vuki ment ki innen az imént.

- Tartsd!

Az adó-vevő elhallgatott.

- Szerinted a mi kis szántóvetőnk valami bonyolultabb dologgal foglalkozik,

mint a szántás és a vetés? - kérdezte Grave.

- A szántás és a vetés is épp elég bonyolult, de igen, erre jutottam. Ha ő szagolta

ki a zsákmányt annál a suhanós támadásnál, akkor akár ő és a három társa
kapcsolatban állhatnak a VérHegekkel.

- Akkor miért állították meg a bankrablókat idebent?

Azok akár egy rivális banda tagjai is lehettek - felelte LaRone. - Valamiért úgy
érzem, érdemes rajtuk tartani a szemünket.

- Megvannak! - jelentette be hirtelen Quiller. - Beültek két siklóba. Az egyikbe

az egyik ember, a másik kettő a vukival a másikba... elváltak egymástól.

- Kövesd azt, amelyikben hárman ülnek! - parancsolta gyors döntésre jutva

LaRone.

- Értettem! Úgy tűnik, az egyik kiszolgáló zónához mennek.

Talán máris elvégezték a dolgukat?

- Rájuk tapadunk - jelentette be LaRone, azzal felállt, és a társát maga után intve
elindult a hátsó ajtó felém Szólj, ha megvan a hajójuk! És készülj fel rá, hogy
követjük őket!

- Miért? - kérdezte Grave halkan.

- Mert van valami közük ehhez az egészhez. Még nem tudom, hogy mi, de
egészen biztos

vagyok benne. Márpedig jelen pillanatban ők jelentik az egyetlen biztos

kapcsolatot.

- Nekem nem tűnik olyan biztosnak - mondta Grave jó adag kétellyel a

hangjában.

- Lehet, hogy nem a legbiztosabb - ismerte el LaRone -, de nem sokba kerül

legalább

annak utánanézni, hogy hová tartanak.

Grave vállat vont: - Idő és üzemanyag.

- Időnk van, az üzemanyagot pedig egyelőre a BBH fizeti. Érjünk oda, mielőtt
kiszúrják a Suwanteket!

- Mondom: Purnham - ismételte Han. - A Purnham-rendszer. Hol is támadták

meg magukat

a kalózok?

- Maga megőrült! - zengett Keret hitetlenkedő hangja a Falcon hangszóróiban. -

El akarjuk kerülni a kalózokat, nem?

- Nem. Próbáljuk lezárni ezt az egész VérHeg - ügyet.

- De a Purnhamben nem a VérHegek támadtak meg - ellenkezett Keret.

Han a szemét forgatta, mellette Csubakka halk morgással fejezte ki

együttérzését. Ezek az idióták tényleg nem látják a kapcsolatot?

- Nézze - kezdte olyan hangon, mintha egy gyerekhez vagy egy alacsonyabb
rangú

hivatalnokhoz beszélne -, nem tudjuk, hol vannak a VérHegek, de maga és

Portás is úgy

gondolják, hogy más, kisebb bandákat is be akarnak olvasztani a szervezetükbe.

Lehet, hogy azt a purnhami bandát is, vagy már meg is tették, és őket legalább
meg tudjuk találni. Ha elkapunk néhányat, még akár azt is megmondhatják majd,
hogy hol találjuk a VérHegeket.

- Hát... talán - ismerte el Keret vonakodva. - De nem lesz könnyű szóra bírni
őket.

Han az egyre mogorvábbnak tűnő vukira pillantott.

- Emiatt hadd aggódjam én. Maga csak küldjön oda egy teherhajót,... mondjuk
három nap

múlva! A rakományjegyzéket ugyanúgy küldje el, mint a támadás előtt, arra az

esetre, ha valaki jó célpontot keresve behatolna a rendszerbe.

- Rendben - adta meg magát mélyet sóhajtva Keret. – Legyen, ahogy akarja! De
meg kell

mondanom, hogy rossz előérzetem.

- Három nap - vágott közbe Han, és kikapcsolta az adó-vevőin Luke-ra pillantott,

aki

csendben ült Csubakka mögött. - Van bármi ellenvetés? - kérdezte.

- Nem, dehogy, minden rendben - válaszolta gyorsan a fiú. - Rajtaütésre

számítanak a

legkevésbé.

- Helyes - dörmögte Han, és visszafordult a műszerfalhoz. - Akkor ezt

megbeszéltük.

Csodálatos.

Beindította a lebegtetőrendszert, és felemelte a Falcont. Menjenek és beszéljenek

az

ellátókkal, ezt mondta Rieekan. Ennyi az egész, csak beszéljenek velük. Aha.
Ennyi.

- A gépészeim szerint négy óra múlva újra üzemképes lesz minden - közölte
Ozzel

kapitány, aztán gyorsan hátralépett egy felé lendülő burkolatdarab elől, amellyel
a Happer's Way gépházának egyik oldalát akarták befoltozni. Mara ösztönösen
felmérte a távolságot és az irányt, így meg sem rezzent, miközben a fémlap
legfeljebb öt centiméterrel az arca mellett haladt el.

- Van még bármi más, amiben a segítségére lehetek? - kérdezte a parancsnok.

- Szükségem van két főre a legénységéből. Olyanokra, akik jó harcosok, és el

tudnak
vezetni egy ekkora hajót.

- Közelharcra gondol? - kérdezte kétkedve Ozzel. - Nem lesz könnyű.

- Esetleg válogathatna a rohamosztagos kontingensből - javasolta Mara.

Ozzel tekintete megvillant, és a lány érezte is a változást a férfin.

- Esetleg - válaszolta rövid töprengés után a kapitány. - Egyeztetek a

századparancsnokkal.

- Hagyja! Magam beszélek vele. Mondja meg neki, hogy jelentkezzen a

hangárszolgálati

irodában!

- Máris! - hadarta a kapitány, és előhúzta az adó-vevőjét.

A lány magára hagyta, és a Happer's Way szűkös folyosóin keresztül kiment a

Reprisal

hangárjába, ahová a teherhajót bevontatták a javítások elvégzésének idejére. A

parancsára a héjazaton keletkezett kisebb sérülésekhez nem nyúltak, így semmi
sem utalt arra, hogy a javításokat nem a hajó saját személyzete végezte el a
mélyűrben.

A hangárszolgálati irodában egy sima képű, ezredesi sávokat viselő férfi várta.

- Üdvözlöm, Császár Keze! - köszöntötte enyhe meghajlással, és őszinte

komolysággal. -

Vak Somoril ezredes vagyok. Úgy hallottam, látni kívánt.

- Maga a rohamosztagosok parancsnoka? - kérdezte Mara rögtön a lényegre

térve.

- Nem a főparancsnok, de én irányítok egy különleges egységet. Ozzel kapitány

úgy vélte, az én embereim inkább megfelelnének az igényeinek.

- Két katonára van szükségem, akik tudnak kezelni egy rendili nehéz teherhajót.
Tudja ezt biztosítani?

- Azt hiszem, igen - felelte készségesen Somoril. - Mikorra kéri őket?

- Azonnal. Öltözzenek civilbe, és jelentkezzenek a Happer's Wayen! Norello

kapitány

elmagyarázza nekik a hajó rendszereinek működési sajátosságait. Négy óra

múlva elhagyjuk a Reprisalt.

- Ahogy kívánja! - válaszolta az ezredes gyorsan. - Húsz percen belül a

fedélzeten

lesznek.

- Rendben. Leléphet!

Somoril kiment, és Mara egy ideig a csukott ajtót nézte. Miután a parancsnok
átvágott a hangáron, a lány a konzolhoz lépett, és beütötte személyi kódját, majd
lekérte a Reprisal fedélzetén tartózkodó személyek listáját. A Vak Somoril név
nem szerepelt benne.

Mara összeszorított szájjal lekérte a hajónaplót, és ismét rákeresett a névre, de

ezúttal sem járt sikerrel. Átváltott a repülési tervre, és belenézett az érkezési-
távozási feljegyzésekbe.

Itt végre talált valamit. Neveket továbbra sem, de alig több mint két standard
héttel

korábban nyolc civil jármű dokkolt az 5-ös hangárban. Három nappal később az
egyik távozott, ámbár különös körülmények között, mert Mara enyhe
ellentmondást vélt felfedezni a

naplóbejegyzések között. A többi hajó még mindig a fedélzeten állomásozott.

A beszédes jelekből csakis egyféle következtetést lehetett levonni: Somoril

ezredes és az ő speciális rohamosztagos különítménye a Birodalmi Biztonsági
Hivataltól jött.

A lány undorodva fintorgott. A BBH-t szükséges rossznak tartotta, de ő személy

szerint túl sok rosszat és túl kevés szükségszerűséget vélt felfedezni a szervezet
tevékenységében. Nem sokszor találkozott velük, de kivétel nélkül minden
BBH-st arrogánsnak, zsarnokoskodónak és elit státusára túlságosan büszkének
talált.

Emellett ha bárhol feltűnt a tekintély vagy a politikai előny lehetősége, akkor ők

a

versenytársakat félrekönyökölve siettek oda. Nem kizárt, hogy ezért jelentkezett

nála Somoril a kért rohamosztagos parancsnok helyett.

Csak az tűnt különösnek, hogy a fickó nem közölte magáról, hogy BBH-s
parancsnok - de

ezt talán későbbre akarta időzíteni.

Mara kikapcsolta a terminált, kiment az irodából, és átvágott a hangáron a

pilóták

eligazítóterméhez. Intésére a két rohamosztagos őr egyike kinyitotta neki az

ajtót.

Tannis a tárgyalóasztal egyik lábához bilincselve üldögélt.

- Ideje volt! - mordult fel türelmetlenül, amikor meglátta a lányt. - Mikor kapok
enni?

- Hallgasson! - förmedt rá Mara, és felmutatott egy adatkártyát. - Összeírtam a

maguk ellen

szóló vádakat. Összegezve, bármire számíthatnak harminc év büntetőkolóniától

a kivégzésig.

- Így képzeli az alkudozást? - kérdezte Tannis, és beleharapott az alsó ajkába.

- Még nem fejeztem be - válaszolta Mara. - Magának meg a barátainak a

romboló

fogdájában könnyű dolguk volt. Névtelenek maradtak, mert akik elmondhatták

volna magukról, hogy kalózok, mind meghaltak, mielőtt maguk elhúztak a
zsákmánnyal. És mert nem voltak olyan ostobák, hogy viseljék a VérHeg címert,
nyugodtan sétálgathattak bármelyik birodalmi város utcáin, mert senki sem
tudhatta, hogy kik maguk. - Letette az adatkártyát a

tárgyalóasztalra, a mutatóujjával megkopogtatta, és folytatta: - Ennek mostantól

vége. A kártya nemcsak a vádakat tartalmazza, hanem az arcképüket, az
ujjlenyomataikat, a biometrikus adataikat és a teljes DNS-profiljukat is. Amint
mindez bekerül a birodalmi adatbankba, minden kíváncsi járőr könnyedén
megismerheti a teljes tevékenységüket, amint kapcsolatba lép a központtal.
Szóval választhat, hogy a következő harmincegynéhány évet börtönben tölti
vagy csatornákban rejtőzködve.

Tannis jól uralkodott az arcvonásain, de a Császár Keze megérezte rajta a

habozást és a félelem árnyát. Nem voltak túl jó kilátásai a jövőt illetően.

- Hacsak? - kérdezte óvatosan.

- Az adatok már a rendszerben vannak, azonban jelen pillanatban még csak az én

egyik

titkos fájlom tartalmazza őket - válaszolt Mara. - Elhelyeztem rajta egy harminc
napos időzítőt, ami azt jelenti, hogy harminc napon belül bármikor le tudom
törölni. Nyom nélkül eltűnik, és rajtunk kívül senki sem tud majd róla, hogy
valaha is létezett.

- Szóval afféle tiszta lapról beszélgetünk?

- Lényegében igen. Érdekli?

Tannis egy pillanatra kidugta a nyelve hegyét, majd visszahúzta, és megkérdezte:

- Mit kell tennem?

- Bevisszük a Happer's Wayt a bázisukra - közölte Mara. - Miután megsérült a

hiperhajtómű és a kommunikációs rendszer, Shakko kapitány úgy döntött, hogy

hazaküldi

magát a zsákmánnyal, amíg a többiek megjavítják a hajójukat.

- És maga honnan került ide?

- Én és az embereim géprablók leszünk - ismertette Mara a tervét. - Fellopóztunk

a

Happer's Way fedélzetére, és akkor bújtunk elő, amikor maguk megkezdték a

támadást, és mi segítettünk úgy elfogni a hajót, hogy ne csak egy értéktelen
roncs maradjon belőle. Már korábban is hallottunk a VérHegekről, és egyezséget
kötöttünk Shakkóval, hogy elvisznek az ezredeshez, és megbeszéljük a
csatlakozásunk feltételeit.

- Megkérdezheti, hogy melyik csoporttól jöttek - jegyezte meg Tannis. - Elég

sokat tud a szektorról.

- Ezt bízza rám! Majd én elintézem.

A férfi ismét vágott egy grimaszt.

- Azt akarja, hogy áruljam el a bajtársaimat? - Maga kalóz - szögezte le Mara. -

Csak

érdekből társultak. Bármelyik bajtársa hátba szúrná plusz tíz százalékért. -

Hagyta, hogy a férfi megeméssze az elhangzottakat, majd folytatta: - Egyébként
sem árulja el őket a szó szoros értelmében. Maguk helyi problémát jelentenek,
amellyel a helyi hatóságoknak kell

foglalkozniuk. Jelen pillanatban csak az érdekel, aki a maguk zsinórjuk rángatja.

- Caaldra? - kérdezte Tannis a homlokát ráncolva.

- Az, aki Caaldra mögött áll - válaszolta a lány. - Akármilyen lenyűgözően néz is
ki,

Caaldra csak egy jól megfizetett kifutófiú. Hozzáférésre van szükségem az

ezredes személyes anyagaihoz, hátha megtalálom a döntéshozót, aki felülről
osztogatja a parancsokat. -

Pillanatnyi szünetet tartott, mielőtt hozzátette: - És aki a pénzt adja.

Tannis arca kifejezéstelen maradt, de a férfit elöntő érzelemhullám jelezte, hogy

ezúttal

célba talált. Lehet, hogy a fickó nem a parancsnoki lánc elején állt, de azt
biztosan tudta, hogyan kövesse a pénz szagát.

Beigazolódott a sejtése: a Glovstoak műkincseiért befolyt pénz egy része

megtalálta az utat a kalózokhoz.

- Mi lesz, ha az ezredes gyanút fog? - kérdezte Tannis.

- Maga azon lesz majd, hogy ez ne történjen meg.

- És ha maga elbaltázza, és megöleti magát?

- Még inkább azon lesz, hogy ez ne történhessen meg. Benne van?

- Van más választásom? - horkant fel Tannis.

- Akár már ma megkezdheti a büntetése letöltését.

- Kösz, nem - válaszolta a férfi. A tekintete és a hangszíne változásából Mara

tudta, hogy a kalóz felfedezett egy harmadik lehetőséget: belemegy a játékba, és
elárulja őt. Harminc nap alatt biztosan talál magának egy megfelelő búvóhelyet.
- Benne vagyok.

- Jó. - A lány felállt és elindult kifelé, de félúton az ajtó felé megállt és

visszafordult. - Csak hogy tisztában legyen azzal, mire vállalkozik - mondta, és
az Erővel kinyúlva leoldotta a férfi lábáról a bilincset.

Tannis néhány szívdobbanásnyi ideig csak bámulta a padlóra esett bilincset,

azután

felpillantott Marára.

- Vader... - hebegte, miközben az árulás körül forgó gondolatai semmivé

foszlottak. - Maga olyan, mint Vader.

- Csak valamivel jobb, mint ő - válaszolta a Császár Keze hidegen, közben arra
gondolt, vajon a Nagyúr mit művelne, ha meghallaná azt, amit mondott. Viszont
amiről a Sith nem tud, amiatt nem aggódik, ugyebár. - Akkor megállapodtunk?
- Persze... - nyögte ki Tannis nagyot nyelve igen.

- Jó - mondta ismét a lány, és az Erővel odanyúlva a férfi kezét fogó bilincset is

leoldotta. A kalóz ismét megbámulta a földre hullott eszközt. - Küldök egy őrt,
hogy kísérje magát a hajójára. Szedjen össze néhány holmit, ruhákat és
személyes tárgyakat, amit át akar hozni a Happer's Wayre, azután jelentkezzen a
teherhajó parancsnoki hídján! Gondoskodom róla,

hogy legyen elég bakta a tartályban, hogy helyrejöjjön a lába, mire megérkezünk
a bázisra.

- Rendben - mondta Tannis, és nehézkesen felállt, a tekinte még mindig a

bilincsekre

tapadt. Felpillantott a lányra, és a száját ideges mosolyra húzva hozzátette: -

Üdvözlöm a VérHegeknél, Császár Keze! Imádni fogja!

- Köszönöm - morogta Mara. - Ajánlom is, hogy úgy legyen.

Ozzel kapitány hátradőlt az ülésén, és a vereség keserűségével eltelve bámulta a

számítógépe képernyőjét. Minden munka, fáradozás és küszködés ellenére

veszített.

Az admirálisi sávok is elvesztek.

Kinyílt az irodája ajtaja, és Somoril ezredes lépett be rajta.

- Most ugrottak a hiperűrbe - közölte a kapitánnyal.

- Nem számít - mormolta Ozzel a képernyő felé intve. – Már vége.

- Miről beszél? - kérdezte a BBH-s, majd az asztalhoz sietett, és maga felé

fordította a képernyőt.

- A ravasz Császár Keze behatolt a hajó számítógépébe - válaszolta keserűen

Ozzel. -

Belépett a személyi anyagokba, a hajónaplóba és a repülési tervbe.

Somoril vonásai megmerevedtek, a pillantása végigcikázott a képernyőre kiírt

információkon. ozzel a másik férfi arcát figyelte, aztán meglepetésére a BBH-s
feszültségének egy része hirtelen elpárolgott.

- Semmi gond - mondta Somoril leülve. - A lány tudja, hogy a Gillia pár hete
elhagyta a

hajót. Na és? Amennyit tud, az alapján a hajó és személyzete akár egy teljes
mértékben jóváhagyott BBH-s műveletet is végezhet éppen.

- Valóban? - mordult fel a kapitány. - Úgy véli, hogy teljesen véletlenszerűen,

mit sem sejtve manőverezte fel magát a fedélzetre és kutakodott a bejegyzések
között?

- Felmanőverezte magát a fedélzetre? Megrendezte a kalóztámadást egy

birodalmi

szerződéssel dolgozó teherhajó ellen?

- A birodalmi különleges ügynökök nem szoktak kalózok után nyomozni - vágott

vissza

Ozzel. - A Császár Keze pedig biztosan nem foglalkozik velük. Ha meghiúsított

egy

kalóztámadást, az pusztán a véletlenen múlt.

Az ezredes megrázta a fejét: - Nem győzött meg.

- Akkor ideje, hogy meggyőződjön róla - válaszolt a kapitány gúnyosan, és

előhívott egy újabb aktát. - Ezeket a cikkeket a helyi hírszolgálatoktól szedtem
össze. Eddig két különböző

rohamosztagos akciót jelentettek.

- Miféle akciót? - kérdezte a szemét résnyire húzva az ezredes.

- Az első nem volt komoly. Közbeléptek, amikor egy banda ki akarta fosztani a
helyi

farmereket. Viszont a másodikkal szétszedték egy város teljes járőrszolgálatát.

- Elfoglaltak egy várost?

- Nem. Úgy tűnik, csak visszaállították az előző csapatot - válaszolt Ozzel

elgondolkodva. -

Több részletet nem sikerült összeszednem. Nem is számítanak. A lényeg az,

hogy a Császár Keze most már tudja, hogy honnan jöttek ezek a
rohamosztagosok.

- Feltéve, hogy összekapcsolta az eseményeket. Nem feltétlenül következtette ki,

de ha mégis, akkor sem számít, ha nem tudja elmondani senkinek.

Ozzel gyomrát kellemetlen sajgás kerítette hatalmába, és megrökönyödve

bámult a másik

férfira. Maga meg miről beszél?

- Arról, hogy nem küldött üzenetet a Reprisalról, és a Haperr’s Wayről sem fog -
válaszolta Somoril. - Brock és Gilling majd: gondoskodnak erről. Ez azt jelenti,
hogy csak a célterületen tudja majd használni a kommunikációs rendszert, ami
pedig az indulási vektorból

következtetve egy bányászkolónia a Gepparinin.

- Nyomon követték?

- Másképp honnan tudhatnánk, hogy merre tart? - kérdezőin vissza Somoril. -

Most pedig, kapitány, újabb nehéz döntés előtt áll.

- Felfogta, hogy mit javasol? - kérdezte Ozzel, és idegennek hallotta a saját

hangját. - Egy birodalmi ügynök megöléséről beszél. Egy olyan nőt akar eltenni
láb alól, aki magától

Palpatine Császártól kapja az utasításait.

- Egy kislányról - helyesbített Somoril. - Valószínűleg még épp csak befejezte a

kiképzését, igazi tereptapasztalatról meg ne is beszéljünk.

- Birodalmi ügynök.
- Hagyja már abba! - mordult rá az ezredes a kapitányra.

- Veszélyes életet él. Az ügynökök bármikor eleshetnek bevetés közben.

- Akkor miért nem intézte el rögtön, amint a fedélzetre lépett? - tudakolta Ozzel.

- Potenciális szemtanúk százai előtt? - vágott vissza megvető hanghordozással

Somoril. -

Ráadásul akkor még nem tudtuk, mennyire közel jár a keresett nyomhoz. Most
már tudjuk.

Ozzel hangosan fújta ki a levegőt. Somorilnak igaza volt. Szörnyen, borzasztóan

igaza

volt.

- Milyen műveletre gondolt?

- Ahogy mondtam, az ügynökök élete veszélyes. Sohasem tudhatják, mikor

kerülnek egy

katonai hadművelet rossz oldalára. - felelte Somoril, az egyik szemöldökét

felvonva. - Előfordul az Ilyesmi, ha mondjuk egy járőröző csillagromboló
feltételezett kalózfészekre talál.

A két férfi hosszan nézett egymás szemébe az asztal felett, aztán Ozzel kapitány
lassan odanyúlt a belső adó-vevő aktiváló gombjához, és lenyomta.

- Itt a kapitány beszél - jelentette be komoran. - Új útirány: Gepparin-rendszer!

Induljunk, amint a hiperhajtómű teljesen feltöltődött!

Miután beosztottja visszajelzett, kikapcsolta az adó-vevőt, és megkérdezte:

- Gondolom, azt is kiszámolta már, hogy mennyivel jár előttünk?

- Alig néhány órával - felelte Somoril. - Brock és Gilling ennyi ideig még
könnyedén távol tartják az adó-vevőtől. - Felállt. - Engedelmével, kapitány,
megyek és utánanézek, mit művelhetett még a mi öt dezertőrünk.

Biccentett és az ajtó felé fordult.

- Mit tett volna, ha nemet mondok? - kérdezte hirtelen a kapitány.

Somoril nem fordult vissza, úgy válaszolt:

- Utánaküldtem volna a saját hajóim egyikét. És mélységes megvetést éreztem

volna ön

iránt a hátralévő napjai során.

Ozzel felhorkant:

- Úgy érti, hogy a maga hátralévő napjai során?

- Nem úgy értettem - válaszolta fojtott hangon Somoril. - Van egy olyan
érzésem, hogy ez esetben a maga élete sokkal rövidebb lett volna, mint az
enyém.

Tizenegyedik fejezet

Az előzetes egyeztetéseknek megfelelően Chivkyrie hajója már a helyszínen

várakozott,

amikor a Leia hercegnőt szállító jármű kitört a hipertérből a lakatlan bolygó

fölött. Két másik lázadó hajó orbitális pályán várta; a két másik vezető is
megérkezett, hogy Chivkyrie ismeretlen terve ellen érveljenek. A hercegnő
kinézeti az egyik oldalsó ablakon, közben az apjától tanult módszerrel mélyeket
lélegezve próbálta megnyugtatni magát és mentálisan felkészülni a

hosszas tárgyalásokra. A pilóta ügyesen Chivkyrie hajója mellé vitte a gépét.

Csak egy újabb tárgyalás - biztatta magát Leia. - Ugyanolyan, mint az a másik
száz, amin eddig részt vettem.

Ennek ellenére baljós előérzet gyötörte, különös émelygés, amely nem akart
elmúlni. A

lelke mélyén azt kívánta, bárcsak Luke eljött volna vele. Vagy akár Han.

A Birodalmi Szenátusban nem sok alkalma adódott, hogy adariaikkal tárgyaljon;

az
érdekeik igen ritkán találkoztak. Azonban mióta csatlakozott a lázadókhoz,
kénytelen volt

ismereteket szerezni a nép szokásairól és gondolkodásmódjáról. Az apja egyszer

azt mondta neki, hogy egy háború túléléséhez sokat kell tudnia a földrajzról.
Leia azt tapasztalta, hogy amióta részt vesz egy háborúban, a különféle fajokról
is rengeteget kell tanulnia.

A fogadási rituálét Chivkyrie hajóján rövidre fogták, de a történelem, a szokások

és a rangok mélyen áthatották, és Leia örült, hogy korábban tanulmányozta a
ceremóniát. Csupán néhány kisebb hibát ejtett, azokat is csak azért, mert a
hangképző szervei nem tették lehetővé bizonyos adariai szavak pontos kiejtését!

- Megtiszteli hajónkat és társaságunkat az udvariasságával! - jelentette ki a

ceremónia végén Chivkyrie, aki ugyanolyan rossz kiejtéssel beszélte a közös
nyelvet, mint Leia az adariait. - Hadd mutassam be a többi vezetőt, akik a
tanácsát kérik! - Egy szúrós tekintetű, narancssárga szemű mungrára mutatott a
bal oldalán: - Ydor Vokkoli, a Szabadságot Kaisunak nevű szervezet vezetője.

- Vokkoli úr! - köszöntötte Leia a férfit enyhe meghajlással. A mungra a Shelsha-

szektor egyik őshonos faja volt a kettőből. Olyan nép, amely tucatnyi csillagközi
kolóniából álló birodalmat épített ki még mielőtt a Galaxis Nagy Felfedezése
megkezdődött volna,

évezredekkel korábban.

- Üdvözlöm, Organa hercegnő! - felelte a mungra bozontos Sörényű fejével

udvariasan

biccentve.

- Ő pedig Thillis Slanni a Shining Hope-ról - folytatta Chivkyrie egy magas ishi
tibre mutatva a jobbján.

- Bár nem vagyok vezér, csupán a tervezési igazgató - helyesbített Slanni a maga

rikoltásokból, csőrcsattogásból és tülkölésekből álló tibrani nyelvén.

- Értem - válaszolta Leia, és ugyanúgy meghajolt felé, mint előtte a többi

résztvevő felé. -
Népe szervezési képességei széles körben ismertek és elismertek. Örülök, hogy
ön és Vokkoli vezető egyaránt részt vesznek a tanácskozáson, ezáltal segítenek
döntésre jutni.

- Élet és halál közti döntés ez mindannyiunk számára - mordult fel Vokkoli.

- Akkor üljünk le, és kezdjük el! - javasolta Leia. - Mutatná az utat, Chivkyrie
vezető?

A konferenciaterem a hajó bejáratától induló folyosó végén állt, lejtős padlóval

és

tipikusan adariai, többszintes asztallal. Chivkyrie az asztal legmagasabb

pontjához vezette a hercegnőt, azután elfoglalt egy széket az alatta lévő szinten.
Vokkoli vele szemben ült le, míg Slanni ismét egy szinttel lentebb helyezkedett
el, Vokkoli oldalán.

Leia már ismerte ezt a különös elhelyezkedést, amely a hosszabb tárgyalások

alkalmával szédülést és nyaki görcsöt okozhat - ugyanakkor el kellett ismernie,
hogy így sokkal tisztábban átláthatóak a rangbéli különbségek.

- Mindenekelőtt - kezdte Leia, miután Chivkyrie szolgája italokat és tányérokon

rágcsálnivalót tett az asztalokra - meg kellene ismernem a terve részleteit,

Chivkyrie vezető.

- Maga az egyszerűség az egész - felelte Chivkyrie. - Nem is értem, hogyan

lehetséges, hogy valaki nem látja a benne rejlő roppant...

- Hamarosan kitérünk az előnyökre - szakította félbe Leia óvatosan. - Előbb

magát a tervet kell megismernem.

Az adariai a többi lázadó vezérre pillantott az asztal túloldaIán, a mozdulat

közben a fény átvilágított hosszúkás fejének légzőnyílásán.

- A tervem az, hogy a Shelsha-szektort a lázadók oldalára állítom - közölte aztán,

és

felpillantott Leiára. - Az egész szektort.

- Érdekes gondolat - felelte higgadtan Leia. - Pontosan hogyan szeretné elérni
ezt?

- Ez a leglényegesebb része az egésznek - válaszolta Chivkyríe. - A Lázadók

Szövetségének alig kell tennie valamit, mert maga Choard kormányzó javasolta.

- Személyesen önnek? - kérdezte Leia.

- Nem találkoztam a kormányzóval, de hosszan elbeszélgettem a

szárnysegédjével, Vilim Disra főadminisztrátorral. Biztosított róla, hogy Choard
kormányzó már tett lépéseket a Shelsha-szektor függetlenedése érdekében.

- Ami nem egyenlő azzal, hogy a Shelkonwa aktív tagként csatlakozik a

lázadáshoz -

mutatott rá Slanni.

- Disra főadminisztrátor biztosított róla, hogy ez lesz a következő lépés - közölte

Chivkyrie.

- Choard kormányzó egyre zaklatottabb a Birodalmi Központ uralmának

borzalmai miatt, és megértette, hogy számára és szektora számára a lázadók
jelentik az egyetlen kiutat.

- Feltéve hogy a Birodalmi Központ megenged egy ilyen nyílt szembefordulást -

morogta

Vokkoli, és mély hangja megremegtette az asztal lapját. - A Szabadságot

Kaisunak úgy véli, hogy Palpatine a birodalmi flotta Shelkonwa ellen
rendelésével válaszolna.

- Pontosan emiatt életbe vágó Choard kormányzó számára, hogy csatlakozzon a

Lázadók

Szövetségéhez - magyarázta Chivkyrie. - Összehangolt támadásokkal szerte a

Galaxisban

leköthetnénk annyira a birodalmi erőket, hogy erre a szektorra már ne jusson

elegendő hajó.
- A Shining Hope egyetért Chivkyrie vezetővel abban, hogy egy ilyen művelet
roppant

nagy politikai és pszichológiai előnyöket hozhat - fűzte hozzá Slanni. - Azonban

nem látjuk biztosítottnak, hogy Choard ténylegesen csatlakozni akar a
Szövetséghez. - Vokkoli felé mutatott: - Azt sem tartjuk valószínűnek, hogy
amiként Vokkoli vezető korábban rámutatott, a Szövetség rendelkezik a
szükséges haderővel ahhoz, hogy megfelelő mértékben

meggyengítse Palpatine válaszát.

- A mi elterelő hadműveleteink hátráltató ereje közvetlenül függ Choard

kormányzó

előkészületeitől - emelte ki Chivkyrie.

- Egyetértek - mondta Leia, hogy húzza az időt, amíg gyorsan átfut a váratlan
hírektől az agyában felvillanó lehetőségeken. Slanninak teljes mértékben igaza
volt; az Új Rend

propagandagépezetével Palpatine gondosan felépítette az egység illúzióját, és

egy teljes szektor átállása szilánkokra törné ezt. Felszítaná az elégedetlenség
tüzét, és olyan

létjogosultságot adna a lázadásnak, amelyet a Szövetség nem is remélhet kivívni

magának.

Egy szektor leszakadása könnyen azt jelezheti, hogy Palpatine uralma a vége
felé tart.

Másrészről az események alakulhatnak ugyanúgy, mint egy nemzedékkel

korábban,

amikor a szeparatista mozgalom véres darabokra szaggatta a Köztársaságot. A

többi

szövetségi vezetővel együtt ő maga sem kívánta vissza annak a korszaknak a

káoszát és a Galaxis lakóinak tömeges pusztulását.

- Tudunk valamit Choard személyes terveiről? - kérdezte Chivkyrie-től.

- Úgy tudom, csapatokat készít fel és helyez el, hogy átvegye néhány
kulcsfontosságú

létesítmény irányítását. Részleteket nem ismerek.

- A részletek létfontosságúak lennének - jegyezte meg Vokkoli.

- Csakugyan - erősítette meg a véleményt Chivkyrie a mungra felé bólintva. -

Pontosan

emiatt kérgrm meg Leia Organa hercegnőt, hogy csatlakozzon hozzánk.

Leiának a torkán akadt a lélegzet, amikor hirtelen megértene, hová tart a

beszélgetés.

Chivkyrie természetesen nem beszélt személyesen Choarddal. Egy

szektorkormányzó jóval az ő társadalmi rétege felett állt rangban, ami egy
adariai számára elképzelhetetlenné teszi, hogy szemtől szemben tárgyaljanak.
Leia viszont alderaani uralkodói vérből származott, ami sokat jelentett - még ha
nem is létezett már az a világ, amelyen ezt a címet kapta.

- Van róla tudomása, hogy a kormányzó akar-e beszélni velem? - kérdezte az

adariaitól.

- Disra főadminisztrátor biztosított róla, hogy a kormányzói szívesen beszél

bárkivel, aki hozzá hasonló rangban áll. Engedelmével akár azonnal el is
indulhatunk Shelkonwa felé.

- Nem adta meg neki a nevem, ugye? - kérdezte a hercegnő döbbenten.

- Természetesen nem - felelte Chivkyrie felháborodottan.

- Egyrészről nem tudhattam, hogy kit küld a Lázadók Szövetsége. Másrészt az

önök előzetes engedélye nélkül nem is adnék meg semmilyen nevet. -
Átpillantott az asztal felett. -

Azonban Disra főadminisztrátor biztosított róla, hogy a kormányzó előkészületei

majdnem teljesen befejeződtek - tette hozzá. - Ha részt akarunk venni ebben,
akkor minél előbb cselekednünk kell.
- Megértem a sietség okát - felelte Leia -, azonban Vokkoli vezető és Slanni
tervezési igazgató aggodalma is jogos. Mindez hatalmas kockázatot jelent a
Szövetségnek, és talán semmit sem nyerünk vele.

- Az egész élet hatalmas kockázatot jelent, és talán a semmiért van - válaszolta

kissé türelmetlenül Chivkyrie. - A Szövetség vezetősége állítólag szeretné egy
zászló alá vonni a Birodalom minden ellenségét. Ha Choard kormányzót nem
kívánják bevonni, akkor talán nem is az egységesítés a céljuk.

- Biztos, hogy Choard kormányzó is a győzelmünket akarja? - vágott vissza

Slanni. -

Meglehet, csak azért kéri a segítségünket, hogy aztán ellenünk forduljon, és

kiüldözzön minket a függetlenné vált területéről.

Leia elgondolkodott. Ha a kormányzónak sikerülne semleges Zónává változtatni

a

Shelsha-szektort - talán épp egy, a Császárral kötött alku részeként - akkor a

Shelkonwa nagyobb szabadságot élvezne? Történt már ilyen a múltban, például
a Vállalati Szektorban.

Ha újdonsült szabadságában Choard kinyilvánítja hűségét a Birodalmi Központ

iránt, akkor Palpatine akár még hajlandó is lehet eljátszani a támogató szerepét -
főleg, ha ezzel

szükségtelenné válik a nagyobb katonai erők átcsoportosítása. A végeredmény:

Choard

korlátozott függetlenséget kap, a Szövetség pedig a semmiért áldoz fel

erőforrásokat és tagokat.

Akár még rosszabbul is alakulhat. Lehet, hogy Choard teljes mértékben hűséges
a

Birodalomhoz, és az egész nem több, mint egy bonyolult cselszövés, hogy

csapdába csaljon néhány szövetségi vezetőt.

- Ha hagyjuk elúszni ezt a lehetőséget, akkor Choard kormányzó biztosan veszít

- szólalt meg Chivkyrie. - A szabadságharca csupán egy-egy lábjegyzet lesz
Palpatine sötét uralmának történetében. - Oldalra billentette a fejét, és hozzátette:
- És A Köztársaság Visszaál ításáért mozgalomnak is át kell gondolnia, hogy a
Lázadók Szövetsége valóban megfelelő otthon-e a számunkra.

Hát, végül csak kimondták - állapította meg magában Leia, és elszomorodott.

Mon Mothma figyelmeztette őt, hogy ha elfogadják Chivkyrie tervét, Vokkoli és
Slanni azzal fognak fenyegetőzni, hogy a népük kilép a Szövetségből - most
viszont Chivkyrie adott ugyanilyen ultimátumot. Úgy tűnt, hogy így vagy úgy,
de a Shelsha-szektor lázadó erőinek egysége

hamarosan megtörik.

Azonban még módjában állt késleltetni ezt a csapást.

- Nem engedek a zsarolásnak - közölte sértettséget színlelve. - De nem is akarok

megfontolás nélkül elvetni egy olyan lehetőséget, amely közelebb vihet a

Birodalom

legyőzéséhez. Visszatérek a hajómra, és megvitatom a kérdést a szövetségi

vezetőkkel. Ha ők beleegyeznek, akkor elmegyek önökkel a Shelkonwára, hogy
személyesen mérjem fel a

helyzetet. - Előbb Vokkolira, majd Slannira nézett, és hozzátette: - Az önök

jelenlétére és tanácsára is számítok ezen az úton.

Chivkyrie nyugtalanul fészkelődött, de nem szólalt meg. Vokkoli lepillantott

Slannira, azután fel Leiára, és kijelentette:

- Megtiszteltetésnek tekintjük, hogy elkísérhetjük, hercegnő. Az Erő legyen

önnel, és

vezérelje döntéseit!

- Köszönöm! - válaszolta Leia, és nem sokon múlt, hogy nem kezdett el

fintorogni. Az Erő.

Valóban jó lett volna, ha vele van, de a megfelelő képességek híján nem

meríthetett a hatalomnak és a bölcsességnek ezen forrásából. - Egy standard óra
múlva visszatérek
önökhöz.

- Várni fogom - biztosította Chivkyrie ünnepélyesen. - Azokban

figyelmeztetnem kell, hogy egy óra múlva önnel vagy ön nélkül, de elindulok
haza.

Luke megint a fénykardjával szórakozott, amikor Han megérkezett a pilótafülke

felől.

- Mi van már megint? - szólt oda Csubakkának, aki az utastér túloldaláról nézett
rá

komoran.

A vuki kérdést morgott.

- Nem, nem tudom, hol máshol gyakorolhatna - ismerte be Han. - De ki mondta,

hogy

éppen a Falcon fedélzetén kell gyakorolnia? Mi lesz, ha elvág egy elektromos

vagy hidraulikus vezetéket, vagy lecsapja a saját kezét?

Egyébként el kellett ismernie, hogy Luke egyre jobban bánt azzal a fura
fegyverrel. Amikor még a vén Kenobi gyakorlatoztatta néhányszor, tíz
támadásból legfeljebb egy támadást sikerült kivédenie - az imént pedig a
távvezérelt gömb hatos sorozatából csupán egy lövedék jutott át a védelmén.

- Még akkor is lecsaphatja a kezét - dünnyögte.

Csubakka erre elhörögte, hogy Luke felelősséget vállalt, és vannak céljai.

- Aha, és fogadni mernék rá, hogy ha mindennap gyakorol, kiváló Jedi-lovag

lesz belőle -

felelte Han éppen csak egy kicsit gúnyos hangon. - Luke? Hé, Luke!

Pillanatnyi szünet következett, mintha a fiúnak erővel kellett volna elvonnia a

figyelmét a gömbről.

- Szóltál? - kérdezte aztán Hanra nézve. - Oh, szia, Csubi! Nem is láttalak,
amikor bejöttél.

Han megcsóválta a fejét. Szép kis mindent látó, mindent tudó Jedi-lovag -
gondolta. Csak trükkök és zagyvaságok, ahogyan ő mindig is mondta.

- Hamarosan elérjük a Purnham-rendszert - jelentette be. - Be kéne izzítani a

lövegeket.

- Rendben! - felelte a fiú tettre készen, és eltette a fénykardot. Megkerülte a

halkan zümmögő gömböt, és elfordított egy kapcsolót annak vezérlődobozán,
mire a lebegő gömb

visszatért a dokkolójába, és töltésre kapcsolt.

Ebben a pillanatban megszólalt a jól ismert, kéttónusú jelzés, amellyel a

számítógép egy hajó közelségére hívta fel a figyelmet.

- Mozgás! - kurjantotta oda Han, és a létrához sietett, hogy leereszkedjen az alsó

ágyúhoz.

- Keret igazán rosszkedvű lesz, ha a kalózok előttünk érnek oda a csapathoz.

- Ott van - mondta Marcross, és kimutatott az elülső ablakon. - Egy teherhajó,

pont előttünk.

- Látom... - erősítette meg Quiller, és az egyik billentyűzeten gépelve azonosítást

kért a központi számítógéptől -, de ez nem a koréliai. Inkább valami surroniainak
tűnik. Ezt a modellt nem ismerem.

- Látsz valamilyen fegyverzetet? - kérdezte LaRone.

- Néhány lézerágyú. Az osztályának megfelelő standard lövegek.

- Más szóval könnyű préda - mormolta Marcross. - Pontosan mikor kellene

ideérnie a

koréliainak?

- Az ugráskor felvett sebességből ítélve bármelyik pillanatban megérkezhet -

válaszolta Quiller. - Ha jól belehúztak, akár már el is mehettek.
- Nem is tudtam, hogy egy YT-1300-as ilyen gyors lehet - jegyezte meg
Brightwater.

- Másik nem is, csak ez. Amikor az ugrás előtt ellenőriztem, mindenféle érdekes
fejlesztést és módosítást találtam rajta. Ha ezek nem kalózok, akkor csempészek
vagy fejvadászok.

Éles sípolás hallatszott a műszerfal felől.

- Társaságunk van - jelentette be a pilóta a képernyőkre pillantva. - Jobbról jön,

abból az aszteroidarajból.

- Látom őket - mondta LaRone komoran. Két gép került a látóterükbe:

nehézfegyverzettel ellátott, karcsú és gyors járművek, A koréliai lehetett
kalózhajó vagy sem, de ez a kettő

egyértelműen az volt.

És minden jel arra utalt, hogy jelenleg is vadászaton vannak. Gyors fordulót
hajtottak végre, és máris a távoli teherhajó felé száguldottak.

- Találkozás várhatóan kilencven másodperc múlva - jelentette Quiller. -

LaRone?

LaRone a szájával csücsörítve töprengett, majd halkan mormolta:

- Hát, ha csak néhány kalózt akarunk kihallgatni, akkor..

- Ott van! - kiáltott fel Grave hirtelen balra előre mutatva. - A koréliai!

- Az átkozott gazember! - nyögte Brightwater. - Már előttünk ideértek!

- Úgy tűnik, a kalózokat célozta be - jegyezte meg Marcross miközben az YT-

1300-as

hirtelen felgyorsított.

- Semmit sem kedvelek jobban, mint amikor még tele a büfé, és van választék -
jegyezte meg Quiller. - Van bármi ötletetek, hogy melyik hajó fogja túlélni a
következő néhány percet?
LaRone már egy ideje a kialakulófélben lévő helyzetet tanulmányozta. A
standard katonai eljárás az lett volna, hogy lehetőség szerint semlegesítik
mindhárom gyanúsított hajót, aztán szétválogatják a barátokat és az ellenségeket.
Csakhogy a saját megérzései és benyomásai mást mondtak:

- Menjünk a páros után! - javasolta. - Róluk biztosan tudjuk, hogy kalózok.

Célozzuk meg a hajtóműveket, és próbáljuk meg úgy leszedni legalább az
egyiket, hogy nem robbantjuk

darabokra!

- Mi legyen a koréliaival? - kérdezte Grave.

- Egyelőre hagyjuk békén. Ne lőjünk rá, amíg ő nem nyit tüzet.

Brightwater odaszólt Grave-nek: - Ez a mi végszavunk. Gyere, nézzük meg,

mennyire

pontosak ezek az ágyúk!

A kalózhajók egyre nagyobbnak látszottak, mialatt Csubakka mind közelebb

vitte hozzájuk a Falcont. Luke koncentrálni kezdett, hogy Jedi harci üzemmódba
kapcsolja az agyát, és szinte azonnal meghallotta az ismerős, halk hangot: Luke!

- Tudom! - suttogta, és továbbra is a kalózokra összpontosította a gondolatait.

Ne összpontosíts! - javasolta Ben. - Még ne! Előbb keresd meg a

veszélyforrásokat, bárhol rejtőzzenek is!

Luke a homlokát ráncolva próbálta értelmezni az utolsó szavakat. Bárhol

rejtőzzenek is?

Ez meg mit jelent?

Nyúlj ki az Erővel! Minden irányba.

Luke összepréselte a száját, közben kiürítette az elméjét, rákényszerítette magát,

hogy ne csak az előtte lévő, nyilvánvaló Célpontokra figyeljen, és kiterjesztette a
tudatát. Elképzelni sem tudta, honnan fenyegetheti még őket veszély...
A távoli elmék érintése váratlanul érte. Gyorsan körülnézett, hogy megtalálja a
forrást...

Hirtelen elakadt a lélegzete. Egy közeli aszteroida mögül előbukkant egy újabb
hajó, és elfogópályára állt a Falcon mögött.

- Han! - szólt bele Luke az adó-vevőbe.

- Látom - felelte mogorván Han. - Gondoltam, hogy lesz támogatásuk. Csubi!

Kitérő pálya Keret felé! Luke! Tréd a hátsó gép! Tartsd távol tőlünk, vagy szedd
le!

- Rendben! - felelte Luke. Az őket követő hajó még épp csak bekerült a
lősávjába.

Megtette, ami tőle telt. A Falcon forogni kezdett, mint egy részeg dewback,
ahogy Csubakka különféle hurkokat és csavarokat írt le vele - közben a
túloldalon felvillantak a vörös lézernyalábok, amelyeket Han a két kalózhajó
után küldött. Luke megcélozta a mögöttük lévő

űrt, és várta, hogy megfelelő pozícióba kerüljön egy tiszta lövéshez.

Luke! Koncentrálj!

A fiú megrázta a fejét. Ben most azt akarta, hogy koncentráljon. Mély lélegzetet
vett, és az újonnan érkezettek felé fordította tudatát. Azzal párhuzamosan, hogy
a másik hajó mind közelebb ért, egyre tisztábban érzékelte a fedélzetén lévő
embereket. Egyáltalán nem az ugrásra kész ragadozó benyomását keltették, mint
a bankrabtik Conso Cityben. Rendelkeztek ugyanazzal az erővel és
tettrekészséggel, de határozottan különböztek a fosztogatóktól. Nem voltak
olyan dühösek és kegyetlenek. Nem voltak olyan gonoszak.

Az Erő vezérel, ha hagyod.

A közeledő hajó már majdnem lőtávolságon belül járt. Luke figyelte, és azon
tűnődött,

hogyan fogja vezérelni őt az Erő.

Talán ugyanúgy hagynia kellene, hogy az Erő irányítsa a mozdulatait, mint

amikor a

gömbbel gyakorol? Mély lélegzetet vett, és próbálta elhessegetni az aggodalmát,

aztán

szilárdan megmarkolta az irányítókarokat, és megnyitotta magát az Erőnek.

Legnagyobb meglepetésére mindkét hüvelykujja magától felemelkedett a

tűzkioldókról.

Nagyon jól csinálod - hallotta Ben hangját, és valódi elismerést vélt felfedezni
benne. -

Nem minden idegen ellenség is egyben.

Luke akaratlanul is elmosolyodott a kijelentés nyilvánvalóságán - mégis, ez is

egy olyan lecke, amit érdemes megjegyezni.. Vetett még egy utolsó pillantást a
Falcont követő hajóra, azután körbefordult az ágyúval, és becélozta az egyik
kalózt. Ismét az Erő irányítására bízta magát, és az ujjai ismét önállóan
mozogtak. Ezúttal azonban keményen lecsaptak a

tűzkioldókra.

Tisztán értette az üzenetet: ne az üldözőjüket állítsa meg, hanem csatlakozzon

Han

támadó akciójához. Csak abban reménykedett, hogy az Erő tudja, mit művel.

- Azt nézzétek meg! - mormolta Quiller, miközben a harci Zóna felé vezette a
Suwanteket. -

Két négycsövű lézerágyú. Alapból három év börtönt érnek.

- Nyilván jobb, mint ha szilánkokra lőnek - jegyezte meg Marcross. Arcán zöld
fények

tükröződtek, mialatt a társai megkínálták a kalózokat a Suwantek

sugárnyalábjaival. - Inkább azon tűnődöm, hogy a kalózoknak mikor jut eszükbe
más lehetőségeket keresni,
- Nem nagyon van nekik - válaszolta a pilóta. - A koréliai balról döngeti, mi meg
hátulról, így minden energiát erre a két pajzsra kell irányítaniuk. Ha irányt
váltanak, megnyitnak egy védtelen oldalt, és ezt nem engedhetik meg maguknak.
Még azt sem tehetik meg, hogy

különválnak, és megosztják a támadóikat.

- A jobb oldali tudna úgy helyezkedni, hogy rálőhessen a koréliaira - mondta

Marcross

elgondolkodva.

- Igen, de akkor ő is közelebb kerülne hozzá. Tíz az egyhez, hogy azon a hajón
van az

akció parancsnoka.

LaRone megvetően fintorgott. Jellemző. A kalózok egy védtelen teherhajó

megtámadásához elég bátrak, de amint igazi harcra kerül sor, azonnal

bebizonyítják, hogy a szívük mélyén gyávák.

- Akkor mit tehetnek még? - kérdezte.

- Az egyetlen lehetőségük az, hogy utolérik a teherhajót, és fedezéknek

használják -

válaszolta Quiller.

- Ami persze csak akkor működik, ha mindkettőnket érdekel a teherhajó épsége -

mormolta

Marcross.

- Persze - vágta rá a pilóta, - de ahogy mondtam, ez az egy lehetőségük maradt.

Hozzáteszem, ilyen fegyverekkel és ebből a távolságból a koréliai jóval

súlyosabb sérüléseket okozhatna. Úgy tűnik, ők is élve akarják a kalózokat.

- Nekem megfelel - mondta Marcross, aztán LaRone-ra pillantott. - Ámbár

valahogy nem
emlékszem arra a részre, amikor társultunk, és elkezdtünk összedolgozni.

- Érdekszövetség - felelte vállat vonva a társa. - Már csak az a kérdés, hogy

milyen

mértékben egyeznek meg az érdekeink?

- Hamarosan ez is kiderülhet - vélekedett Quiller. - Úgy tűnik, a koréliai elszánta

magát a következő lépésre.

LaRone nem látott semmi változást, de a pilóta sokkal jobban értett az

űrharchoz.

- Grave! Brightwater! - szólt bele az adó-vevőbe. - Tüzet szüntess! Nézzük meg,

mit akar a koréliai!

- Csubi? - kérdezte Han. - Felkészültél?

Igenlő hörgés hallatszott a fejhallgatóból. Han megszorította a löveg

kezelőkarját, és megpróbált nem törődni a bensőjét mardosó bizonytalansággal.
Személyesen képezte ki társát erre az őrült manőverre, de a vuki közel sem tudta
olyan jól végrehajtani, mint ő maga.

Csakhogy még mindig ott volt mögöttük az a Suwantek-alakú kérdőjel. Egy

kérdőjel, amely jóval nagyobb tűzerővel rendelkezett, mint az ekkora hajók
általában. A jövevények eddig ugyan a kalózokra koncentráltak, de bármikor
meggondolhatták magukat. És ha valóban csak a legjobb pillanatra vártak a
célpontváltáshoz, akkor az hamarosan elérkezik.

- Luke? - kérdezte újra Han.

- Mehet!

- Rendben, Csubi, mehet!

Az újabb igenlő mordulást követően a Falcon élesen oldalra kanyarodott, és az

eddigi

pályájából kitörve oldalazva lódult a kalózok felé. A hajó balra billent, és a törzs
eltakarta a kilátási Han elől, de a csempész így is tudta, mi történik. Előbb a saját
lövegeik hangját hallotta, amikor Luke megszórta a két kalóz hasát egy hosszú
sorozattal, majd a pajzsban elnyelődő

lézerlövedékek visítása következett, amikor az ellenfeleik viszonozták a tüzet.

Oldalazó lendületével a Falcon egy pillanat alatt elhúzott a második hajó mellett,
majd Csubakka egy rövid, szédítően gyors orsóval máris a kalóz mellé és fölé
vitte a gépet.

Egy utolsó merüléssel a vuki lecsapott, és a Falcon landolókarmaival

megragadta a másik hajót. A kalóz hátsó lézerágyúja alig három méterre volt
Han lövegtornyától - ez biztos találatot jelenthetett volna mindkettejük számára,
csakhogy Han tudta, mi a manőver célja, így

felkészülten várta a megfelelő pillanatot. Az ellenfele még épp csak kezdett

odafordulni, amikor ő már megnyomta a tűzkioldót, és szilánkokra robbantotta a
lövegtornyot, majd belekurjantott a mikrofonba:

- Kész, Csubi!

Halk kattanás jelezte, a pilótája megnyitott neki egy sávot. - Első és utolsó
lehetőség -

szólt bele Han a mikrofonba. - Adjátok meg magatokat, vagy meghaltok!

Válaszképpen a másik, párhuzamosan haladó hajó kicsit feljebb emelkedett,

hogy a teljes fegyverzetével becélozhassa a hihetetlenül szemtelen űrstoppost, de
Han és Luke alaposan megsorozták az oldalát. A kalózok ágyúi még épp csak
próbáltak irányba állni, amikor a Suwantek hirtelen felbukkant mögötte, és izzó
fémporrá lőtte az egész gépet.

Han a másik hajót figyelte. Ha eddig kételkedett is benne, hogy a Suwantek a

kalózok

ellen van, a sikeres roham eloszlatta minden kétségét. Persze, még mindig
tartozhatott egy rivális bandához... Az egyik kalózt elintézte, a Falcon szilárdan
ült a másikon, így elérkezett az

igazság pillanata.

- Ismeretlen Suwantek teherhajó! - kezdte Han.

- Tüzet szüntess, koréliai teherhajó! - jött a válasz, még mielőtt folytathatta
volna. - Ne tüzeljenek az alattuk lévő gépre! Ismétlem, ne semmisítsék meg azt a
hajót! Élve akarjuk elfogni a legénységet.

- Értettem, Suwantek! - felelte Han óvatosan. Az idegen férfi nem mutatkozott

be, de valami szörnyű módon katonásan beszélt.

Valószínűleg a kalózok is így gondolhatták, mert még több energiát kapcsoltak a

fényalatti hajtóművekre, nyilván azért, hogy lerázzák magukról a Falcont.
Válaszképpen vörös fény villant a tat felől...

- Hé! - harsant fel ismét a katonás hang, miközben a kalózok hajtóműve leállt. -
Ismétlem, koréliai; kérem, ne tüzeljen!

Ezúttal legalább benne volt, hogy „kérem".

- Semmi gond - biztosította Han az ismeretlent. - A helyzet az, hogy mi is

szeretnénk

elbeszélgetni azokkal a fiúkkal.

- Remek! - helyeselt a katonásan beszélő férfi, - Várjanak! Előbb mi szállunk át.

- Óh, csak tessék! - felelte Han.

Tizenkettedik fejezet

A hajón két kalóz maradt életben. Fiatalok voltak, rémültek, és feszítette őket a
vágy, hogy együttműködjenek. Sajnos elég keveset tudtak segíteni.

- Nem tudom, honnan jött - ismételte el idegesen a társánál pár évvel idősebb
Badji.

Gesztikulált is volna, de a két karját a raktér egyik rögzítőgyűrűjéhez kötő

bilincs nem engedte.

- Egyszer csak felbukkant, és elmondta Andel kapitánynak, hogy a VérHegek

egyetlen nagy bandába akarnak gyűjteni mindenkit.

- Mit válaszolt a kapitány? - kérdezte Brightwater.

- Azt mondta, hogy megfontoljuk a dolgot - felelte Badji. - De nem hiszem, hogy
tényleg el akart gondolkodni rajta. Hallottam, amikor azt mondja, hogy előbb
fagy be a... - Hirtelen elkerekedett a szeme. - De maguk ugye nem...

- Nem vagyunk VérHegek - biztosította LaRone. - Ez a Caaldra hagyott

valamilyen

kapcsolattartói információt Andel kapitánynál?

- Nem tudok ilyesmiről - felelte a kalóz a fejét rázva.

- Hazudsz! - csattant fel Brightwater. - Nem ment volna el úgy, hogy nem
tudjátok értesíteni a döntésről.

- De hát nem hagyott semmit, esküszöm! - kiáltotta Badji jól láthatóan

megremegve. - Azt mondta, néhány hét múlva visszajön a válaszért.

- Mikor volt ez?

- Úgy egy hete. Nem! Nyolc standard napja. Emlékszem, mert...

- Szóval, ha beszélni akarunk ezzel a Caaldrával, akkor legalább még egy hétig
itt kell ülnünk? - vágott közbe Brightwater.

- Nem tudom, mikor jön vissza - válaszolta Baaji már könyörgő hangon. - Nem
verem át

magukat. Esküszöm, hogy nem!

- Persze, hogy nem - mondta LaRone. Elkapta Brightwater tekintetét, biccentett,

társa

hasonló biccentéssel válaszolt, mire mindketten kimentek a fülkéből.

Marcross és Grave a társalgóban várakoztak, halkan beszélgettek.

- Van valami? - kérdezte tőlük LaRone, amikor odaértek.

- Nem sok - válaszolt Marcross. - A VérHegek megpróbálták beolvasztani őket.

Egy héttel ezelőtt felbukkant egy Caaldra nevű zsoldosféle, és ajánlatot tett a
főnöknek.
- Nálunk is ennyi - bólintott LaRone, több mint enyhe undorral. Messzire
eljöttek, hogy kövessék a koréliait a VérHegekhez, erre összesen két tizenéves
srácot találtak, akik jó bulinak vélték beállni egy bandába és kalózkodni.

- Mi legyen a koréliaival és a barátaival? - kérdezte Brightwater. - Találtunk már

róluk valamit?

LaRone oldalra hajolva aktiválta az asztalon lévő belső adó-vevőt, és beleszólt:

- Quiller! Van már valamilyen eredmény?

- Az ember-ember-vuki keresésre semmi - felelte a pilóta,

- Keressek rá az ember-vuki párosításra is? Lehet, hogy csak felvették egy

haverjukat

valahol.

- Egyelőre ne! - rendelkezett LaRone. A birodalmi adatbázisokban való turkálás

komoly

veszélyekkel járt, nem akart ilyen hamar megkockáztatni egy újabb keresést. -
Mit csinálnak most?

- Ücsörögnek, ahol eddig voltak. A surroniai teherhajó sem jelezte, hogy

távozna.

- Milyen nyugodt ügyfelek - jegyezte meg Brightwater.

- A Drunoston sem nyugtalankodtak - mondta Grave. - Bár tudnánk, mit

akarnak!

- Lehet, hogy pont üzenetet hoztak - találgatott Brightwater.

- Ha ez a Caaldra sejti, hogy Andel nem fog csatlakozni, esetleg küldhetett

valakit, hogy megmutassa, miért lenne mégis jobb, ha a kapitány meggondolná
magát.

- Vagy lehet, hogy a koréliai maga Caaldra - vetette fel Marcross. - Azt mondta,
beszélni akar a túlélőkkel.
- Derítsük ki! - mondta LaRone, és visszafordult az adó-vevőhöz: - Quiller?
Hívd meg őket egy beszélgetésre!

Han könyékig a hiperhajtóműben turkált, amikor megkapták a meghívót.

- Értékelem az ajánlatot - válaszolta a mikrofonba, amit Luke tartott a szája elé. -

Sajnos, elég elfoglaltak vagyunk. Az utolsó sorozat elég komoly sérülést
okozott.

- Sajnálom - válaszolta az idegen férfi. - Szükségük van segítségre?

Han a homlokát ráncolva töprengett. Ha a Suwantek szenzorait ugyanúgy

felfejlesztették, mint a fegyvereit, akkor odaát már rég tudják, miféle
hiperhajtómű rejtőzik a Falcon tatjában. Az ilyesmi még a legjobb időkben sem
jó, és a jelen pont nem számított a legjobb idők közé.

- Köszönjük, de elbírunk vele - felelte végül. - Csak némi időbe kerül.

- Értem - mondta a fickó odaát. - Csak úgy emlékszem, mutatott némi

érdeklődést a

kalózok iránt. Van két foglyunk, ugyanakkor csak kevés időt szeretnénk ebben a
rendszerben tölteni. Ha még mindig beszélni akarnak velük, akkor jöjjenek át!

A csempész Luke-ra pillantott; a fiú vállat vont, de bólintott.

- Rendben, átmegyünk - mondta Han a mikrofonba. - Tudnak csatlakoztatni egy

átszállóalagutat valamelyik zsilipünkhöz?

- Jobbat tudok. Az alsó zsilipünkön univerzális gallér van. Maguk fölé megyünk
és

összecsatlakozunk.

Han már korábban is felfigyelt arra, hogy az ismeretlenek katonásan beszélnek.

Miután ő

és Luke felmásztak a Suwantek alsó zsilipjéhez vezető létrán, a rájuk váró

fickókat is minden porcikájukban katonásnak látta.
- Üdvözöljük a fedélzeten! - mondta az egyik, amikor mindketten felértek, és
megálltak a két férfi előtt.

- Kösz! - felelte Han, és körülnézett. Viszonylag széles folyosóra érkeztek, hat-

hat ajtóval mindkét oldalon és még eggyel közvetlenül előttük lévő válaszfalon,
a vendéglátóik mögött.

Kétoldalt legénységi kabinok, szemben pedig hajóhíd vagy társalga lehetett. A

másik irányban a folyosó kiszélesedett és szétvált, valószínűleg két
mentőkabinhoz vezetett, azután ismét összeszűkülve elvitt a rakterekhez és a
gépházhoz. - Szép hajó.

- Kösz! - mondta ugyanaz, aki az imént üdvözölte őket. - LaRone vagyok, a

társam Grave.

- Solo - mutatkozott be Han enyhe szívfájdalmat érezve, mivel számos törvényes

vagy más módon le lehetett ellenőrizni a kilétét, ha hazudik, az csak gyanússá
teszi. Egyébként leszámítva azt a dolgot Jabbával és még néhány kisebb
jelentőségő esetet, épp nem volt haragban senkivel. Persze, csak ha nem
számítjuk azt a Halálcsillag-ügyet, amit úgysem tud rábizonyítani senkii - Ez
meg itt Luke.

LaRone biccentett a fiú felé, és megkérdezte:

- Kinek dolgoznak?

- Függetlenek vagyunk - válaszolta Han. - Ott szedünk fel szállítmányt, ahol épp
találunk.

- Van még valaki a hajón?

- Csak az első tisztem. Csubakka.

- A vuki, akit a Drunoston láttak - tette hozzá Luke.

Han figyelmeztető pillantást vetett a fiúra, de LaRone csak elmosolyodott.

- Szóval emlékeznek ránk - állapította meg, és a Luke övén lógó fénykardra

mutatott. -
Magukat sem könnyű elfelejteni. Használni is tudja azt az izét?

- Valamennyire - felelte Luke. - Most tanulom.

- Honnan szerezte?

- Egy Tooni nevű fickótól lopta - szólt közbe Han türelmetlenül. - Mit számít,
honnan

szerezte? Azt mondták, beszélhetünk! a foglyaikkal.

- Csak egy percet kérek. Szeretnénk tudni, mit kerestek abban g kávézóban
Conso

Cityben.

- Békésen iszogattunk - felelte Han a vállát vonogatva.

- Ki volt az a férfi magukkal az asztalnál?

- Egy barátunk - válaszolta Luke.

- Helyi lakos - tette hozzá Han, mielőtt a fiú bármi mást is mondhatott volna. -
Talán valami bajba keveredett?

- Meglehet - felelte LaRone komoran. - Hadd vázoljam fel, mit találunk

különösnek! Maguk a Drunoston voltak, amikor rablók támadták meg a helyi
betétházat. Akivel egy asztalnál ültek, jelen volt egy másik támadásnál néhány
nappal korábban, amikor egy suhanós banda akart kifosztani egy csapat helyi
gazdát. Erre most itt találjuk magukat egy újabb támadás

helyszínén.

- Csak szívességet tettünk egy barátunknak - válaszolta Han hanyagul legyintve,

de

közben érezte, hogy izzadni kezd a gallérja alatt. Ez a beszélgetés többféle

irányban is folytatódhatott, és neki egyik változat sem tetszett. - A drunosti
barátunk elmondta, hogy egy ismerősének gondja támadt a kalózokkal a purnha-
mi útvonalon. Épp nem akadt semmi
dolgunk, ezért elvállaltuk, hogy rendet teszünk errefelé.

- És persze köszönjük, hogy segítettek! - fűzte hozzá Luke.

- Szívesen! - mondta LaRone. - Mi sem kedveljük a kalózokat. Meg tudják

mondani, hogy

ez a maguk barátja miért volt jelen két különböző támadás során a Drunoston?

- Hát, először is, ott lakik - kezdte Han. - Meg manapság inkább az a nehéz,
hogy ne

legyen ott az ember, amikor ilyesmi történik. A helyieknek nincs lehetőségük

felszámolni az ilyen bandákat, a birodalmiak meg nem nagyon törődnek velük.

- Szóval maga szerint puszta véletlen?

- Nem egészen - mondta Luke, és Han alig bírta elfojtani előtörő káromkodását.
Mi a fenét képzel ez a kölyök!

- Megmagyarázná? - kérdezte LaRone, de a tekintetét Hanon tartotta.

Luke vetett egy bocsánatkérő pillantást társára, de határozott és nyugodt hangon

válaszolt:

- Egy kalózbanda, a VérHegek itt tevékenykednek a szektorban. Megtudtuk,

hogy

egyezséget akarnak kötni a különféle rendszerek helyi kalózaival és

fosztogatóival.

- Van ennek bármi alapja a szóbeszédeken kívül? - kérdezte LaRone, ezúttal

őszinte

érdeklődés csendült a hangjában.

- A suhanósok, akiket az imént említett, a VérHegek emblémáját viselték -

felelte Luke. -

Amikor hallottunk a purnhami kalózokról, úgy gondoltuk, talán megtudhatunk

tőlük valamit arról, hogy mire készülnek a VérHegek.
- Miért érdekli magukat, hogy mit csinál egy kalózbanda? - kérdezte ezúttal
Grave.

- Maga szerint? - vágott vissza Han. - Mi is szállítunk. Valahogy el kell

kerülnünk őket.

- Tehát nem azért, mert csatlakozni akarnak hozzájuk? - csattant fel LaRone éles
hangon.

- Nem. El akarjuk kerülni őket - ismételte meg Han, közben szörnyű gyanúja
támadt. Eddig úgy hitte, LaRone és társai valamilyen kapcsolatban állhatnak a
purnhami hatóságokkal, találj a helyiek által felbérelt zsoldosok lehetnek. De mi
van, ha épp ők jöttek a kalózoktól?

- Mintha maguk jóval többet tudnának erről az egészről, mint mi - jegyezte meg,
közben tett egy fél lépést a létra felé. - Ahogy Luke is mondta, kösz a segítséget!

- Hová siet? - kérdezte LaRone. - Azt hittem, beszélni akarnak a foglyainkkal.

- Végül is, nem annyira fontos - válaszolta Han, közben újabb lépést tett a létra
felé. Egyik fickónál sem látott fegyvert. Ha valahogy jelezhetne Luke-nak,
mindketten lecsúszhatnának a Falconba, mielőtt a Suwantek legénységének
többi tagja reagálna. Ám Luke nem vette észre, hogy ő menni akar. Csak állt
kissé oldalra billentett fejjel, mintha hallgatózna.

- Szerintem hallaniuk kellene a mondandójukat - erősködött LaRone. Eddig még

egyikük

sem mozdult el a helyéről. Han kezdte azt hinni, hogy egyedül ő érzi a baj
előszelét. Tett még egy fél lépést...

Luke hirtelen elkapta az alkarját, és LaRone-ra meredve megszólalt:

- Semmi baj, Han. Nem a kalózokkal vannak,

- Ki mondta, hogy velük vannak? - kérdezte Han értetlenséget színlelve, és

elnyomva egy újabb szitokáradatot. Széles mozdulatot tett baljával, hogy lerázza
a fiú kezét és elterelje két ellenfele tekintetét, nehogy felfigyeljenek leeresztett
jobbjára...
- Ne tegye! - zendült mögötte egy hang, mire mozdulatlanná dermedt. Az ujjai
már csak

centiméterekre voltak a sugárvetőjétől, de nem folytatta a mozdulatot, inkább

óvatosan hátrapillantott a válla felett.

Két férfi állt mögötte; ugyanabból az ex-katonai anyagból gyúrták őket, mint
LaRone-t és Grave-et. Csakhogy a kezükben pisztolyt tartottak, és egyenesen
rájuk céloztak.

Nem hallotta, hogy kinyílt mögötte valamelyik ajtó. Ügyes fickók.

- Rendben - mondta olyan nyugodtan, ahogy csak tudta, és ismét LaRone-ra

nézve

megkérdezte: - Hogyan tovább?

- Attól függ - válaszolta LaRone, azzal odalépett és elvette Hantól a sugárvetőjét.

Egy pillanatig habozott, majd Luke-ot is megszabadította a fénykardtól. -
Kezdjük azzal, hogy pontosan kik maguk?

- Ahogy mondtam, szabadúszó szállítók.

- Két négycsövű lézerágyúval a hajón? - kérdezte LaRone. - Fussunk neki még

egyszer.

- Szükségünk van rájuk, hogy megvédjük magunkat.

- Ebben biztos vagyok. Ha most átkutatnánk a raktereket, találnánk valamit,

aminek nem volna szabad ott lennie?

- Lehetetlen - felelte Han, és a változatosság kedvéért ezúttal igazat mondott. -

Nem

vagyunk csempészek.

- Persze, hogy nem - jegyezte meg LaRone kételkedve. - Térjünk vissza a

VérHegekre!

Gondolom, csak találgatnak, amikor arról beszélnek, hogy a kalózok ki akarják

alakítani a maguk kis Lázadó Szövetségét a Shelsha-szektorban?

- Inkább egy hutt piramishoz hasonlítanám - mondta Han, és a tudata mélyén egy

pillanatra eltűnődött, hogy miért találja annyira irritálónak LaRone hasonlatát.

Alapjában véve nyilván a Lázadók Szövetsége is így működött: sok kisebb
törvényen kívüli csoport nagy, törvényen kívüli csoportjaként. - De lényegében
igen, szerintem valami ilyesmivel

próbálkoznak.

- Jól gondolja - felelte LaRone. - Pontosan ezt teszik. A foglyaink szerint a

VérHegek ügynöke egy hete megkereste a kapitányukat, hogy rávegye a
csatlakozásra. Állítólag

hamarosan visszatér, hogy választ kapjon.

- És azt hiszik, hogy az egyikünk ez az ügynök? - kérdezte aggodalmas képet

vágva Han.

- Felmerült bennem a gondolat - ismerte el LaRone. - Egészen ironikus, hogy

maguk is ezt hitték rólunk.

- Nos, tévedett - jelentette ki Han határozottan.

- Be tudja bizonyítani?

- Először mi támadtuk meg a kalózokat. A toborzók nem szoktak ilyesmit tenni.

- Lehet, hogy a purnhami csoport már visszautasította a meghívást. A foglyaink

szerint a főnökük efelé hajlott. Ez esetben ideküldhették magukat, hogy
megmutassák, mivel jár egy ilyen, elutasítás.

- Vagy mégsem utasították vissza az ajánlatot - vágott vissza Han. - Ez esetben

csak meg kell várnunk, amíg küldenek valakit a válaszért.

- Várjunk egy hetet? - LaRone megrázta a fejét. - Nem engedhetjük meg

magunknak, hogy

ilyen sokáig itt ücsörögjünk.

- Talán van más mód - szólt közbe Luke.

LaRone ránézett.

- Hallgatjuk.

- Ha már válaszoltak a VérHegeknek, akkor azt valószínűleg a HoloHálózaton

keresztül

tették. Ha így volt, és meg tudjuk szerezni a helyi állomás híváslistáját, akkor
megtalálhatjuk a hívószámot.

Han összerezzent. A híváslista önmagában véve hasznavehetetlen volt; csak azt

mutatta

meg, hogy melyik bolygókat hívták fel a helyi központból egy adott időkereten
belül. Ráadásul még egy olyan kis bolygón is, mint amilyen a Purnham,
rengeteget beszéltek a HoloHálózaton.

- Tegyük fel, hogy meg tudjuk szerezni a híváslistát - felelte LaRone, és a hangja
arról árulkodott, hogy feltámadt benne az érdeklődés. Talán ugyanazt a logikát
követte, amit Han. -

Mihez kezdünk vele?

- Aztán pedig...

- És maguk mit akarnak ezzel az egésszel? - vágott közbe Han. Nagyjából

sejtette, mire gondol Luke, és semmiképpen sem akarta kiadni a kezéből ezt a
lehetőséget. Addig nem, amíg nem tudta biztosan, hogy ez a LaRone és a társai
melyik oldalon állnak.

- Amit maguk is - válaszolta LaRone, és kissé ingerültnek tűnt azért, mert a

csempész

félbeszakította. - Azzal a különbséggel, hogy mi nem elkerülni, hanem elintézni

akarjuk a kalózokat. - Benyúlt a zsebébe, és előhúzott egy hivatalosnak tűnő
azonosítólapot. - Az Egyesült Ellátó Központ biztonsági részlegének
megbízásából nyomozunk.
- Ó! - nyögte Han, és tarkóján bizseregni kezdett a bőr. - Akkor azt hiszem,
maguk tényleg rendben vannak.

- Én mondtam - mormolta Luke.

Han vágott egy grimaszt. Aha, mondta. Csak épp az a baj, hogy tévedett.

- Mondani akart valamit - fordult LaRone ismét a fiúhoz.

- Nem valószínű - dünnyögte Han, miközben figyelmeztető pillantást vetett

Luke-ra. - Néha már azelőtt kinyitja a száját, hogy rendesen végiggondolná, mit
akar mondani.

- Elég! - csattant fel a férfi.

Han hátrahőkölt a fellobbanástól, és jobbja automatikusan az üres

pisztolytáskához kapott.

- Elég a játékból! - folytatta dühösen LaRone. - Ezek a kalózok veszélyt

jelentenek az egész szektorra. Ha van róluk bármilyen információjuk, akkor ki
vele! Azonnal!

Han rábámult, egy keserű emlék próbált a felszínre törni - valaha ő is

rendelkezett ezzel a nemes ügybuzgalommal. Még mielőtt a Birodalom
kegyetlensége elérte.

Ezt a fajta, az igazságosságban való szenvedélyes hitet egyetlen kalóz vagy

fosztogató sem színlelhette. Akárkik voltak is ezek m fickók, biztosan nem
tartoztak a VérHegekhez.

- Használhatnám az adó-vevőjüket egy percre?

LaRone a csempész arcát fürkészte.

- Erre - mondta végül oldalra lépve és a mögötte lévő ajtó fej lé mutatva.

Ahogy Han sejtette, az ajtón keresztül a legénységi társalgóba; jutott.

- Átkapcsoljuk ide az adó-vevőt - jelentette ki LaRone egy szórakoztatópultra

mutatva. -
Quiller?

- Kivel akar beszélni? - zendült egy hang a hangfalakból.

- A barátunkkal a teherhajón - válaszolta Han, miközben leült a számítógép elé.

Egy

billentyűzet emelkedett ki előtte a pultból, mire ő beütötte Keret hívószámát,

majd megszólalt: -

Keret? Itt Solo!

- Ideje volt! - morogta ingerülten Keret. - Jól vagytok? Csubakka közölte, hogy
átszálltatok a Suwantekre...

- Megvagyunk - szakította félbe Han. - Portás mondta, hogyj pár hónapja

összefutottál a VérHegekkel Ashkas-kov mellett. Megnézted, milyen kilépési
vektoron távoztak?

- Persze - felelte azonnal Keret, bár a hangja kissé meglepettnek tűnt. - De

semmi sem utalt arra, hogy egy bizonyos cél felé indultak.
- Fogadni mernék, hogy hazamentek. Portás mondta, hogy mindenkit szétlőttek,
és téged

is halottnak hitték. Nem volt okuk eltitkolni, hogy merre tartanak.

- Igazad lehet - jött a tűnődő válasz. - Átküldjem a vektort?

- Csak ha épp nincs jobb dolgod - felelte Han, és erősen próbált nem túl
gúnyosnak tűnni.

Néha ezek a lázadófélék nagyold nehézkes felfogásúak.

- Nincs - mordult fel Keret. - Csak hadd tegyem le a sálat, amit kötögettem az
egyik

haveromnak.

Han a szemét forgatta. Ha éppen nem nehézkesek, akkor az olcsó humorukat

villogtatják.

- Ahogy tetszik.

- Már megy is.

- Megjött - jelentette az imént Quillernek nevezett fickó.

A csempész LaRone-ra nézve megkérdezte:

- És most?

A kérdezett Grave-re pillantott, mielőtt válaszolt:

- Mondja meg neki, hogy mehet és köszönjük.

- Az új barátaink nagyon köszönik, és jó repülést kívánnak - közvetítette Han.

- Nektek is - válaszolt Keret. - És kösz a segítséget! Nektek és az új

barátaitoknak is.

Halk kattanás jelezte, hogy megszakadt a kapcsolat.

- Máris elindult - jelentette be Quiller.

- Na, most már csak annyit kell tennünk, hogy a HoloHálózat-listából

kiválogatjuk azokat a hívásokat, amelyeket az ennek a vektornak a mentén lévő
rendszerekbe indítottak - mondta Han. - Te is erre gondoltál, Luke?

- Igen - erősítette meg a kölyök.

- Reméljük, hogy a helyi HoloHálózat Központban kedvelik az Egyesült

biztonsági

embereit - jegyezte meg Han LaRone-t figyelve.

A fickónak a szeme se rebbent.

- Szerencsére nem kell kiderítenünk. Már nálunk van Conso City HoloHálózat

központjának a híváslistája a suhanós támadás utáni napokról - magyarázta, és

halványan elmosolyodott. - Ezért mentünk a Drunostra. Gondoltuk, ha
megmaradt valaki abból a

bandából, biztos felhívta a nagyfőnököt, hogy segítséget kérjen. - Kérdőn nézett

az egyik fegyveresre: - Marcross?

- Elindítok egy keresőprogramot - válaszolta a társa, azzal elindult, de közben

tetőtől talpig végigmérte Hant. A társalgó orr felőli részébe épített ajtón távozott,
amely mögött Han egy pillanatra meglátta a pilótafülke előterét.

- Egyébként ez itt Brightwater - mutatta be LaRone a másik fegyverest.

- Örülök, hogy találkoztunk! - válaszolta Han. - Azt hiszem, ideje mennünk.

Visszakaphatnám a sugárvetőmet?

- Hová ez a sietség? - kérdezte ezúttal Brightwater.

- Független szállítók vagyunk, ahogy azt már említettem. Szoros a menetrend.

- Miféle menetrend? - érdeklődött Brightwater. - Nincs serifi milyen

rakományuk.
- És megsérült a hiperhajtóművük - tette hozzá Grave.

- Nem sérült meg olyan súlyosan.

- Hagyjuk a mellébeszélést! - javasolta LaRone. - Az a helyzet, hogy egyelőre

nem akarjuk szem elől téveszteni magukat.

Han tarkóján ismét kezdett felmeredni a szőr.

- Megadtuk azt a vektort. Talán nem bizonyítja a jó szándékainkat?

- Számos okot tudnék arra, hogy a VérHegeket miért nem zavarja az a vektor.
Vezethet

egy már elhagyott bázisra is. Vagy épp csapdába.

- De ne aggódjanak! - tette hozzá Grave. - Szerintem a szállás megfelel a

független

szállítók igényeinek.

- Remek! - mordult fel Han. - Már rendelhetjük is a koszorúkat, mi?

- Ha áthívná ide a vukit, akár indulhatnánk is - mondta LaRone. - Természetesen

fegyvertelenül jöjjön.

- Mi lesz a hajónkkal? - kérdezte Han szenvtelen arcot vágya. A fegyvertelen

vuki

kifejezést eléggé ellentmondásosnak érezte - Nem hagyhatjuk itt csak úgy.

- Quiller? - szólította láthatatlan társát LaRone.

- Nem gond - jött a válasz. - Szilárdan összekapcsolódtunk, el tudjuk vontatni.

- Ne röhögtessen! - hitetlenkedett Han. - A Falcon ugyanakkora, mint a maguk

hajója.

- Emiatt ne aggódjon! - válaszolta Quiller. - Bízzon benne, van elég tartalék

energiánk.
- Hívja át a vukit, aztán megmutatom a szállásukat - mondta Grave.

A kabinajtó a helyére siklott, és bezáródott a haragos tekintetű vuki előtt.

LaRone kétszer is ellenőrizte a zárat, mielőtt a társaival visszatért a társalgóba.

Marcross és Quiller már ott várták őket, az előbbi még mindig a

számítógépasztal előtt ült.

- Vidáman befészkelték magukat? - kérdezte a pilóta.

- Már amennyire ez lehetséges - felelte LaRone. - Vélemény?

- Valami határozottan nincs rendben velük - kezdte Brightwater. - Csak

fogalmam sincs, hogy mi lehet az.

- Mennyire biztos, hogy nem VérHegek? - kérdezte Grave. - Egy okosabb kalóz
pillanatok alatt kitalál egy ilyen történetet. Ha ezzel letéríthetnek a nyomról, még
arra is képesek lennének, hogy kinyírják a helyieket.

- Lehet, de ez nem magyarázza meg azt, amit Conso Cityben csináltak - mutatott
rá Quiller.

- Az utolsó jelentések szerint a rablók úgy ötvenezret vittek el néhány tússzal

együtt.

- A VérHegek összeszedik a suhanós bandából maradt túlélőket - mormolta

Brightwater.

- És a rablással elterelték valamiről a figyelmet - bólintott Quiller. - De Solo és a

barátai egyértelműen ellenük dolgoznak.

- Egy rivális banda tagjai lehetnek? - vetette fel Grave.

- Lehet - mondta LaRone. - Viszont nekem valahogy nem tűnnek kalózoknak.

- Biztos, hogy nem a fénykard miatt? - kérdezte Grave.

LaRone felhorkant.

- Dehogy! Még soha nem láttam fénykardot senkinél, csak Vader Nagyúrnál.
- Érdekes, hogy pont őt említed - jegyezte meg Marcross elgondolkodva. -
Nemrég

szárnyra kelt egy pletyka valami különleges birodalmi ügynökről, aki csak úgy
felbukkant a semmiből, és közvetlenül Palpatine-nak jelent. Mindenki fölött áll
rangban...

- A Császár Kezének nevezik, és fénykardja van - szólt közbe Brightwater. - Én

is

hallottam róla.

- Mit számít? A pletykák fél kreditet sem érnek - ellenkezett LaRone.

- Viszont Palpatine-ról könnyen el tudom képzelni, hogy van egy ilyen embere -
mutatott rá Marcross. - A BBH-val és a főadmirálisokkal rendszeresen megkerüli
a hadsereg egész

parancsnokságát.

- Szerinted ez a Luke lehet a Császár Keze? - kérdezte Grave kételkedve. - Nem

is tudom.

Valahogy nem látszik olyannak.

- Vagy csak el akarja hitetni velünk, hogy nem látszik olyannak - válaszolta
Marcross. A számítógép felcsipogott, és a férfi visszafordult a képernyőhöz. -
Kész! - jelentette be. - Solo vektora és a HoloHálózat híváslistájának összevetése
egyetlen rendszert adott ki eredményül: a Gepparint. Néhány földműves
település, egy jó nagy bányásztelep, szinte semmi más.

- Jó rejtekhelynek tűnik - állapította meg Brightwater. - Milyen messze van?

- Úgy negyven óra - felelte Marcross, és kérdőn megemelte az egyik

szemöldökét, amikor LaRone-ra nézett. - Remélem, nem tervezed megmutatni a
vendégeinknek a csillogó fehér

szerelésünket?

- Ne aggódj! Amíg be vannak zárva a kabinjaikba, kedvünkre sétálgathatunk.

- Ha már felmerült a zár... - kezdte Quiller. - Remélem, valakinek eszébe jutott
bezárni a fegyverraktárakat azokban a kabinokban.

- Nekem eszembe jutott - biztosította Brightwater. - A kabinok számítógépében

van egy-

egy kis kód, ami nyitja-zárja a titkos ajtókat. Mi legyen a két kölyökkel a
raktérben?

- A purnhami biztonságiak átveszik őket - felelte a pilóta. - Már elindultak értük.

- Remek - helyeselt bólogatva LaRone. - Quiller! Irány a Gépi parin! Amint

átvették a

foglyokat, indulunk.

Tizenharmadik fejezet

Mara kiképzése tartalmazta a csillaghajó-vezetés alapjait is, de többnyire csak

katonai járműveket illetően rendelkezett ismeretekkel. Szerencsére Tannis egész
jól elbánt az olyan civil hajókkal is, mint a Happer's Way, és Somoril ezredes két
embere sem bizonyult

járatlannak.

A lány néha találkozott BBH-sokkal, és szinte mindegyiküket hidegvérűnek

tapasztalta,

azonban Brock és Gilling kivételesen közönyösnek mutatkozott.

Rendíthetetlenül formálisak

voltak, és alig beszéltek, lehetőleg távol maradtak tőle és Tannistól. Még a

parancsok teljesítése során sem szóltak többet a feltétlenül szükségesnél, ami azt
jelentette, hogy gyakran teljes csendben dolgoztak. Nem kérdeztek és nem tettek
megjegyzéseket, még egymással sem csevegtek. Ami a társaságot illeti, Ozzel
akár két karbantartó droidot is adhatott volna helyettük.

Ennek eredményeként Mara a kalózra összpontosított, annyit fordított rá a

szabadidejéből, amennyit csak tudott, és próbálta a lehető legtöbbet kiszedni
belőle arról a gundark-fészekről, amibe épp készült berepülni.
Tannis elmondása alapján a VérHegek még csak két éve költöztek a Gepparinra,
amikor

elfoglalták a nagy bányásztelepet. Az egyik felében berendezték a bázisukat, a

másikat hagyták tovább üzemelni, így a rossz minőségű érc kitermelése nem
szakadt meg, és ez

álcázta a jelenlétüket. A zsákmány java részét elvitték a bázisra, ahol

szétválogatták és ércszállító ládákba csomagolták, azután szétküldték különféle
vevőknek, vagy olyan

raktárakban pihentették, mint amilyen a Birtraub testvéreké a Crovnán.

- Néhány szállítmány egyenesen Caaldrának megy - tette hozzá a férfi, miközben

felvázolta a bázis alaprajzát. - Ez a hajó is ilyen lett volna. Amiatt is bajba

kerülhetünk, hogy elvisszük a Gepparinra.

- Shakko meghalt, és magával vitte az adatokat, ahelyett hogy megadta volna

magát,

ahogy utasítottam. Őt vádolja! - válaszolta Mara.

- Vádolhatunk bárkit, ez akkor is gondot okozhat. Remélem, a barátai jól tudnak

lőni, de nem kezdik el, mielőtt nem muszáj!

- Ozzel kapitány náluk jobbakat nem adhatott volna - biztosította Mara, közben
azt kívánta, bárcsak hinni tudna ebben a kijelentésben. A BBH-t ismerve
Somoril valószínűleg két

feláldozható emberét választotta ki. - Általában mennyien tartózkodnak a

bázison?

- Az attól függ, hogy éppen van-e ott hajó. Nagyjából harmincan vannak ott
állandóan, de ha megérkezik néhány hajó, ez a szám akár a kétszeresére is nőhet.

- Mennyi hajó lehet ott most?

Tannis megrázta a fejét.

- Ezeket az utóbbi időben bevont bandákat is számításba véve már nincs értelme

találgatni.

Mara bólintott. Tehát a rögösebbik úton kell kideríteniük.

- Szóval, mi ez az egész? - kérdezte. - Gondolom, Caaldra is tudja, hogy egy

tekintélyes méretű kalózbanda előbb-utóbb magára vonja a Birodalmi Központ
figyelmét.

- Caaldra főleg a száját jártatja - jegyezte meg a férfi. - Meg szórja a krediteket.

- Van ötlete, hogy mennyit szórt már el erre az egészre?

- Nincs. Úgy egy- és ötmillió között adott előleget minden csatlakozó bandának,
és

különdíj jár a sok hajóért, vagy különleges szakértelemért meg a hasonlókért.

Glovstoak moff úgy hat-nyolcszáz milliót adott ki az elsikkasztott pénzből

azokra a

műkincsekre, amelyeket Mara a széfjében talált. Attól függően, hogy ebből

mennyi került Caaldrához és a VérHegekhez, akár száz rablóbanda is
szövetséget köthetett.

Ráadásul mindegyik ebben az egyetlen szektorban tevékenykedett. Mi lehet

olyan

különleges ebben a szektorban?

- Remélem, az ezredes választ tud majd adni.

- A kérdés csak az, hogy eljut-e hozzá? - horkantott fel Tannis.

- Majd kiderül - felelte Mara a vállát vonogatva.

A Gepparin hideg, sötét világa egy trináris rendszerben keringett egy vörös
csillag körül. A kis sárga és a ragyogó kékesfehér nap között átnavigálva már a
bolygó közelében
beleütköztek az első akadályba.

Ami nem meglepő módon tökéletesen civil volt.

-Rendili teherhajó! Itt a Gepparin Kikötői Irányítás! - szólalt meg egy kulturáltan
beszélő

férfi. - Kérem, azonosítsa magát és az anyavállalatát!

- Üdv, Capper! Tannis vagyok. Az ezredes itthon van?

Rövid csend közvetkezett.

- Mit keresel itt, Tannis? - kérdezte a férfi, és a hangja már közel sem tűnt olyan

udvariasnak, mint az előbb. - Hol van Shakko?

- A Cavalcade-on maradt, még meg kell javítani ezt-azt - mondta Tannis a szeme
sarkából Marára sandítva. - Hoztam néhány lehetséges új szövetségest.

- Lehetséges szövetségest? - Capper hangja baljós tónust vett fel. - Idehoztad

őket, de csak lehetséges szövetségesek?

- Aktiválták a lézerágyúkat - mormolta a szenzorállomásnál ülő Brock.

- Hol? - kérdezte halkan a lány.

- A központ és a fúrótornyok között félúton - magyarázta Brock, és a

főképernyőn rámutatott egy pontra az épületek bonyolult rendszerében.

-Nyugi, Capper! - folytatta Tannis. - Csatlakozni akarnak, bízz bennem! Csak

szeretnék tudni a részleteket.

- Rendben, gyertek! - válaszolta Capper újabb rövid hallgatást követően. -

Nyolcas

leszállópad, de ne engedjétek le a rámpát, amíg a fogadóbizottság nem ér oda.

Az adó-vevő halk kattanással kikapcsolt.

- Milyen hajókat látunk odalent? - kérdezte Mara.

- Öt rendszeren belüli ércszállító és két teherhajó - válaszol Brock. -
Valószínűleg

mindkettő kalóz.

- Azok - erősítette meg Tannis. Most, hogy már nem kelleti szerepet játszania, a
hangjába visszatért a feszültség. - A méretük alapján azt mondom, a
személyzetük tizenöt-húsz fő lehet.

Összesen akár hetven kalóz is tartózkodhat a bázison.

- Jobban érdekelne ez a fogadóbizottság - jegyezte meg Gilling komoran.

- Talán azt hitték, hogy tárva-nyitva áll minden ajtó, és a kezükbe nyomják az
ezredes szállásának kulcsát? - mordult fel Tannis. - Nem bíznak magukban, és ha
én lennék ott, én sem bíznék.

- Csak nyugalom, emberek! - intette őket Mara. - Fegyvertől lenül megyünk ki,
és hagyjuk, hogy ártalmatlannak higgyenek.

- Hogy érti azt, hogy fegyvertelenül? - érdeklődött a fejét felkapva Gilling.

- A szó elég egyértelmű - válaszolt a lány. - Se fegyver, se olyan felszerelés, amit

fegyvernek nézhetnek. Se olyan ártalmatlan eszközök, amelyeket fegyverként

lehet használni.

- Úgyis minden ilyesmit elvennének - jegyezte meg Tannis.

- Pontosan - erősítette meg Mara. - És mindenekelőtt nyugalom! Nem azért

jöttünk, hogy lövöldözni kezdjünk. Elsősorban lehetséges szövetségesek
vagyunk, akik beszélgetni

akarnak, információt szerezni, azután távozni. - Tannisra pillantott, és hozzátette:

- Lehetőleg békésen.

A sűrű dróthálóval elkerített 8-as leszállópályát fúrótornyod vették körbe három

oldalról, közöttük magas tartóoszlopokon fekvő függőjárdák húzódtak. Olyan
terepnek tűnt, ahová nem egyszerű bejutni, és ahonnan még nehezebb kitörni.
Szerencsére Tannis már ismerte a környéket, és könnyedén átnavigált az
akadályok

között. Miközben letette a teherhajót a pálya közepére, Mara látta kibukkanni a

fogadóbizottságot az épületek és szerelőhangárok közül. Nagyjából két tucat

ember és idegen érkezett, fele két siklóba zsúfolódva, a másik fele gyalogosan és
óvatos távolságot tartva.

Mindegyikük sugárvetőt viselt az övén, vagy nagy teljesítményű karabélyt tartott

a kezében,

vagy mindkettőt egyszerre.

- A tornyokról és az átjárókról nehézfegyverekkel céloznak ránk - közölte Tannis

kitalálva Mara gondolatait. - Bármivel próbálkoznak, helyben kinyírják
magukat.

- Senki sem próbálkozik semmivel - biztosította a Császár Keze a bányásztelepet

fürkészve. Az épületek sűrű hálózata és a vörös nap gyenge fénye kisebb-

nagyobb árnyékok labirintusát teremtette. - Amint teljesen leállította a hajót,
jöjjön a rámpához! - utasította a kalózt, és elindult a pilótafülke kijárata felé. -
Brock! Gilling! Maradjanak vele!

- Hová megy? - kérdezte Tannis gyanakodva.

- Ott leszek, mielőtt leengedik a rámpát - vetette oda Mara, és kiment.

Sejtette, hogy a kalózok már figyelik a hajó összes lehetséges kijáratát, hátha a
látogatók valami trükkre készülnek. Szerencsére neki egészen más járt a fejében.

Bement a gépterembe, és lepattintotta a hajtómű melletti szellőzőjárathoz vezető

szervizalagút fedelét. Elővett egy pár kesztyűt sötétzöld kezeslábasának egyik

zsebéből, és ráhúzta a kardmarkolata két végére. Csupán középen látszott ki
néhány centi fényes fémfelület, de Mara úgy gondolta, a kinti félhomályban ez
már nem lesz feltűnő. Az Erő segítségével végigcsúsztatta a kesztyűkbe burkolt
markolatot a szűk szervizjáraton, majd a szellőzőn keresztül elvitte egészen a
kivezető nyílásig.
A többiek már a zsilipajtónál várták.

- Történt valami? - kérdezte a lány, miközben gyorsan copfba fogta a haját, és

rögzítette egy legyező alakú fésűvel.

- Még nem kopogtattak, ha erre gondol - felelte Tannis. - Lehet, hogy előbb
végignézik a hajó külsejét, hátha tartogatunk valami meglepetést.

- Hadd csinálják - mondta Mara nyugodtan. Nagyon közelről meg kellene

vizsgálniuk a

szellőzőnyílást, hogy felfedezzék az elrejtett fénykardot, és a lány nem gondolta,

hogy ennyire alaposak lennének. Legalábbis addig biztosan nem, amíg nem
nézik, meg maguknak a

személyzetet.

Kintről tompa puffanás hallatszott, valószínűleg egy puskatus ütődött nagy

erővel a

burkolathoz.

- Mehetünk - mondta Tannis. Nagy levegőt vett, és rátenyereli a nyitógombra.

Mara intett a két rohamosztagosnak, hogy kövessék, azután a kalózzal együtt
kilépett a rámpára.

A siklókkal érkezett tucatnyi alak várta őket, félkörben álltak meg a rámpa előtt
néhány lépéssel, fegyvereiket készenlétben tartották.

- Hé, Bobbler! - szólt oda Tannis egy nagy darab férfinak az ív közepén. - Nem

gondoljátok, hogy másfelé kéne tartani azokat a sugárvetőket?

- Így pont megfelel - vágott vissza a fickó. A tekintete végigJ cikázott Marán és a
két BBH-son. - Gyere ide, Tannis! Egyedül.

A kalóz szó nélkül engedelmeskedett. A Bobbler jobbján álló férfi elhúzott előtte
egy kézi letapogatót.

- Tisztának tűnik - jelentette.

- Aha, és a tűnik néha halálos lehet - jegyezte meg a főnöke Marát figyelve. -
Majd odabent alaposabban átvizsgáljuk. Te lány, gyere idei

- Celina - mutatkozott be a Császár Keze, miközben engedelmesen odament.

- Nem érdekel - válaszolta Bobbler, és tetőtől talpig végigmérte. - Te vagy a

különdíj.

- Ő is tagja a bandának... - kezdte Tannis, de a főnök közbevágott:

- Kuss! Vinis! Waggral! Motozzátok meg! - rendelkezett aljasul vigyorogva. -

Lássuk, van-e nála bármi érdekes!

Két kalóz leeresztette a fegyverét, és megindult a lány felé.

- Jorhim ellenőrizhetné őt is... - kezdte Tannis kissé riadtan.

- Kuss! Legközelebb a puskatussal hallgattatlak el - förmedt rá Bobbler. - Tán

tetszik, vagy mi van?

Tannis erősen összeszorította ajkát, és Mara látta, hogy nagyott nyel. Félig
hátrafordulva figyelmeztető pillantást küldött Brock és Gilling felé, azután ismét
szembefordult a főnökkel.

- Nem szabadna így bánniuk a vendégekkel - jelentette ki határozottan.

- Valóban? - mordult fel Bobbler. - Hogyan is?

A két férfi odaért hozzá, és az egyik meg akarta ragadni Mara felkarját, mire ő
elrántotta azt. A váratlan mozdulat miatt a fickó kibillent egyensúlyából,
szitkozódva előrelépett, és újra Mara karja felé nyúlt. A lány elhajolt előle, aztán
hirtelen leguggolt, hogy a másik kalóz hasonlóan felé nyúló kezét is elkerülje.
Egyszerre mindkét kezét oldalra lendítve az öklét a támadói gyomrába vágta,
majd kikapta a sugárvetőjüket az övükre rögzített tokból.

A kalózok gyorsan magukhoz tértek, és megint támadásba lendültek, de ismét

elkéstek.

Mara szempillantás alatt felegyenesedett, és ezzel a lendülettel állon ütötte őket a

saját fegyverükkel.
A két férfi hátratántorodott, Mara pedig mindkét fegyvert felemelte, és Bobbler
arcának szegezte.

Alig egy másodpercig tartotta meg ezt a pózt, közben kiterjesztette a tudatát, és
letapogatta a körülötte lévők érzelmeit. Döbbent csend állt be, és mielőtt
bármelyik kalóz magához tért volna, a Császár Keze leeresztette a két
sugárvetőt.

- Az embereinek le kellene tenniük a fegyverüket, mielőtt megmotoznak valakit

- jegyezte meg mosolyogva. Lépett egyet előre, gyors mozdulattal megfordította
a sugárvetőket a

kezében, és a csöveket markolva odanyújtotta a fegyvereket a főnöknek.

Bobbler nem törődött velük, zordon pillantásokkal fürkészte a lányt.

- Le akart nyűgözni? - kérdezte néhány másodperc múlva.

- Egy próbát megért - felelte Mara. - Shakko említette, hogy a különleges

képességekért különdíjat fizetnek a jelentkezőknek.

Bobbler gúnyosan elvigyorodott, de közben a tekintetében egyfajta tisztelet

jelent meg.

- Nem láttam semmi különlegeset - felelte végül, amikor elvette a fegyvereket a

lánytól. -

És továbbra sem mehetsz be anélkül, hogy átkutatnánk.

Mara szó nélkül oldalra tartotta a két karját. A főnök habozott, azután intett a
letapogatóval felszerelkezett emberének. A férfi a lányhoz lépett és gyorsan, de
óvatosan elhúzta előtte az eszközt.

- Tiszta - jelentette. - Megnézzem a másik kettőt is?

Bobbler odaintette Vinist és Waggralt, visszaadta nekik a pisztolyaikat, majd

végigmérte a két BBH-st, és megkérdezte tőlük:

- Ugye, ti nem keresitek a bajt?

- A parancsom nélkül semmit sem tesznek - válaszolta helyettük Mara, mielőtt
amazok

válaszolhattak volna. - Ha meg akarja motoztatni őket, csak tessék!

Félig-meddig azt várta, hogy a férfi visszakozik, de az bólintott és intett egyet,

mire négy embere kivált az alakzatból. Ezúttal mindkét párból az egyik odaadta
fegyvereit a másiknak, aki gondosan ügyelt rá, hogy megfelelő távolságban
maradjon a két idegentől.

A motozás gyors volt és alapos. Mara megpróbálta leolvasni az érzelmeiket, de

ha

bármelyikük feldühödött vagy zavarba jött, akkor sem hagyták, hogy ez

eluralkodjon rajtuk.

- Tannis! Menj Rer'choffal! - adta ki az utasítást Bobbler. - Jorhim! Vizsgáld át a

hajót egy szakasszal, lehetőleg az utolsó szegecsig! Ti ketten - mutatott Marára
és a két férfira - veled jöttök!

Az egyik siklóhoz vezette őket, és intett nekik, hogy üljenek hátra, ő maga pedig
bemászott a vezetőülésbe. Egy másik kalóz is beült mellé, de félig hátrafordult,
és figyelmeztetés gyanánt

az ülés támlájára fektette a sugárvetője csövét. Vinis és Waggral szintén

fegyverrel a kézben beült a leghátsó üléssorra. A másik siklót' Tannis és egy
másik kalóz foglalta el, rögtön el is indultak.

Alig haladtak húsz métert, amikor Mara hátrafordult és végigél mérte a hajót.

- Remélem, tudják, hogy kell átkutatni - jegyezte meg, majd az Erővel kinyúlva
kiemelte a fénykardot a szellőzőnyílásból.

- Ne aggódj, semmit sem törnek össze - mordult fel Bobbler.

- Hacsak nem kell eltörni - vigyorgott Vinis, és a nyomaték kedvéért a fegyvere

csövével vállon bökte a lányt.

Mara nem látott semmit, és kiáltás sem érkezett válaszképpen a fénykard

felbukkanására, ezért az árnyékokban és alacsonyan tartva elröptette a fegyvert
egy közeli állványzathoz.

- Örvendetes - jegyezte meg válaszképpen, miközben az állványzat egy

vízszintes

rögzítőoszlopa mentén kivitte a fénykardot a leszállópadról, és a sikló

útirányával

párhuzamosan vontatta tovább.

Bobbler elhajtott egy szolgálati épület mellett, azután két szeparátortorony

között és egy íves hídon át a telep másik felébe. Mindeközben Mara a
fénykarddal manőverezett, hogy az lépést tartson velük, de sokszor maga is csak
a kis fedetlen fémrészt látta, többnyire az Erőre kellett hagyatkoznia, hogy
érzékelje a fegyvert. A magasabb épületek és gépek közül kiérve egy vaskos
rögzítőkábel mögött futtatta végig a kesztyűbe bújtatott hengert, de amikor az
kezdett túl távolra kerülni, átugrasztotta a kardot az alacsony, alig két-három
emeletes épületek közé, amerre a kalóz is tartott a siklóval. Számos ablakban
fény látszott, de egy sötétebb szakaszon megfelelő rejtekhelyet talált az értékes
eszköz számára az ereszcsatornában.

A főnök leparkolt az egyik ajtó közelében, majd bevezette a vendégeket a

helyiségbe,

amely valaha öltözőféle lehetett a bányászoknak. Átalakították kalózos stílusú

fogadóhelyiséggé, amelyet több érzékelőkapu, bilincsek a falon és még úgy

tucatnyi

felfegyverzett alak egészített ki. Ez utóbbiak figyelő tekintete végig követte

Marát és társait, miközben meghatározott sorrendben áthaladtak az
érzékelőkapukon, így alaposan átvizsgálták őket, kezdve a ruhájukkal, folytatva
a bőrükkel és valószínűleg minden mással egészen

molekulaszintig. Kivételesen sok időt töltöttek a fésűje vizsgálatával; elvették

tőle, és többféle kézi berendezéssel is átnézték.

- Úgy tűnik, minden rendben van - jelentette ki Bobbler, amikor végeztek. -

Celina! Te velem jössz!
- Mi lesz az embereimmel?

- Ők máshová mennek - felelte a férfi odanyújtva a fésűt. Megvárta, amíg Mara

ismét

rögzítette vele a haját, azután egy négyfős kíséretet összeszedve átvezette a lányt
egy páncélajtón. Szobák, folyosók és átjárók labirintusába jutottak, végül két
épülettel arrébb egy nagy, meleg és párás helyiséghez érkeztek. A terelj közepén
medence tátongott a padlóba süllyesztve, ebből áradt a hő és a pára. A medence
előtt négy nagydarab, felfegyverzett fickó állt izzadt arccal és átnedvesedett
ruhában - mögöttük egy alak lebegett a víz felszínén.

Egy alacsony, karcsú, simára borotvált alak. Dísztelen, fehér úszóruhát viselt, a
karját és a lábát széttárva lebegett a szelíden hullámzó vízen. Puha, szintén fehér
szövetmaszkot viselt, amely homlokától az orráig fedte az arcát, és a szemének
nem hagytál® rajta lyukat. Ezenfelül a helyiség falai mentén további öt férfi
ücsörgött fehér fürdőköpenyben, törölközővel

felszerelkezvén! minden bizonnyal a tartalék testőrök.

- Jöjjenek csak be! - szólalt meg a lebegő férfi, amikor a jövevények a közelébe
értek. -

Csak nem a mi kis pimasz hajótolvajunk?

- De igen, ezredes - felelte Bobbler, és intett Marának, hogy lépjen a medence

széléhez. -

Celinának nevezi magát.

- Szép név - mondta a férfi elismerően. - Hangod is van, Celina?

- Van, ezredes - mondta a lány.

- Remek! Mondj valamit magadról!

Mara meglepetten pillantott Bobblerre, aki csak intett, hogy válaszoljon.

- A magasságom átlagos...
- Egészen pontosan milyen magas vagy? - szólt közbe az ezredes.

- Egy méter hatvan centi - felelte Mara. - Karcsú alkat, vörös arany haj és zöld
szem.

- Hogy hordod a hajad?

- Most épp feltűzve egy legyező alakú fésűvel.

- Jobban kedvelem, ha a nők kibontva hordják a hajukat - jegyezte meg a férfi. -

Egyébként egészen vonzó lehetsz. Az vagy?

Mara ismét Bobblerre pillantott, de a férfi csak felhúztad vállát.

- Az ismerőseim annak tartanak - mondta Mara.

- Helyes - mondta a kalózok vezére. - Kérlek, ne tarts különcnek, vagy ami még
rosszabb, őrültnek! Csupán csak elnyomom minden más érzékszervem, hogy
minél tisztábban halljam a hangodat, és megítélhessem az őszinteséged.
Nyugtalanítónak találod?

- Nem - felelte a lány nem teljesen őszintén. A Császár udvarában is voltak, akik
hasonló érzéktompító módszerekkel kísérleteztek ugyanezen célból, és
néhányuknak sikerült kivételes eredményre jutnia. A gyakorlottságától függően
az ezredes akár egy képzett birodalmi ügynök hazugságait is kiszagolhatta.

Legalábbis az átlagos ügynökökét. Mara ismert olyan titkos trükköket,

amelyeket

felhasználhatott egy ilyen helyzetben. Kinyúlt az Erővel, és óvatosan felkavarta

a vizet.

- Térjünk az üzletre! - mondta hirtelen a lebegő férfi. - Úgy hallottam, szeretsz

hajókat eltéríteni.

- Nem feltétlenül szeretjük - válaszolta a lány. - De igen, ezzel foglalkozunk.

Az ezredes egy pillanatra összepréselte a száját, majd ismét megszólalt:

- Úgy hallottam, hogy szereted eltéríteni az én hajóimat.

- Bocsánatát kérem! - mondta Mara, és elkezdte óvatosan az előbbivel ellenkező
irányban keverni a vizet. Az iménti lágy hullámokat újabb, hasonlóan lágy
hullámok törték meg, a mintázatok halk loccsanásokat keltve ütköztek
egymásnak. - Védelmemre legyen mondva,

hogy akkor még nem a maga hajója volt, amikor elrejtőztünk a raktérben. Ha
tudtuk volna, hogy érdekli a VérHegeket, nem nyúltunk volna hozzá.

- Mit akartatok csinálni a rakománnyal?

- Eladtuk volna, természetesen - mondta Mara, és hagyta,,hogy tekintete

elkószáljon. A falak és a mennyezet találkozásánál számos redőnyrácsos
szellőzőnyílást látott. Az Erővel kinyúlva kissé jobban kinyitott két szellőzőt. -
Nem sok hasznát vennénk az AT-ST-knek.

- Ki lett volna a vásárló?

- Még nem kerestünk vevőt - vallotta be a lány cseppnyi bizonytalanságot

csempészve a

hangjába. Lágy szellő simított végig az arcán, mire sietve kicsit visszacsukta a

szellőzőrácsokat.

Épp csak egy kicsit akarta megváltoztatni a környezeti viszonyokat a

helyiségben, hogy megzavarja az ezredes többi érzékszervét, de annyira nem,
hogy a férfi észrevegye a változást.

- Először a huttokkal próbálkoztunk volna.

- Nagy értékű rakomány. És Shakko csak úgy hagyta, hogy elrepüljetek vele?

- A Happer's Way üzemképes maradt, a Cavalcade meg nem magyarázta Mara a

vállát

vonogatva. - Megbeszéltük Shakkóval, és úgy döntött, hogy a rakomány többet

ér a hajóval együtt, mint önmagában.

- És Shakko csak úgy hagyta, hogy elrepüljetek vele? - ismételte a férfi.

Marát elfogta a nyugtalanság. Az ezredes vagy kihallott valamit a hangjából,
vagy sikerült megzavarni a hallását, ezért akarta megerősíteni a választ.

- Azért küldte el velünk Tannist, hogy figyeljen ránk - emlékeztette a férfit.

- Nem mintha Tannis megállíthatott volna... - jegyezte meg megvetően az

ezredes.

- Valószínűleg nem - ismerte be Mara. - De tény, hogy leszállítottuk az egészet.

Érintetlenül.

- Bölcsen tettétek. Shakko nem említette, hogy ez a rakomány nem az enyém,

hanem a

patrónusunké?

- De igen, beszéltünk erről - válaszolt Mara, és érezte, hogy a szívverése kicsit

felgyorsul.

Rá kellett vennie a férfit, hogy nevet is mondjon. - Arra jutottunk...

- Hazudsz.

Mara ledermedt. Talán az ezredes megérezte az ő izgatottságát?

- Nem hazudok - tiltakozott, hogy időt nyerjen. Közben már azt számolgatta,
hogy először a négy legközelebbi testőrt kell elintéznie, és meg kell szereznie
legalább egy sugárvetőt.

- De igen. Shakko nem említhette meg a támogatónkat.

A lányból hirtelen eltűnt minden feszültség. A kalózok vezére nem hallott ki

semmit a

hangjából, pusztán logikus érveléssel akarta leleplezni. Még megmenthette a

helyzetet.

- De igen - felelte. - Azt mondta, hogy egy Caaldra nevű illető várja az árut.

- Caaldra? - ismételte az ezredes, és hirtelen felnevetett. A gyanakvása eloszlott,

miközben a mozdulataival apró hullámokat keltett a felszínen. - Caaldra nem a
patrónusunk.

Csak neki dolgozik.

- Tényleg? - kérdezte Mara meglepetést színlelve. Régóta ismerte azt az

alapszabályt,

amely szerint, ha az ellenfeled úgy érzi, felülkerekedett rajtad, akkor próbáld

meg táplálni ezt a téveszmét. - Hát, ahogy Shakko beszélt róla, nekem úgy
hangzott...

- El tudom képzelni - válaszolta az ezredes, de iménti nevetéséből már halvány

mosoly

sem maradt. - Mondd el, hogy sikerült elfoglalni a teherhajót?

- Nem volt nehéz. Simán elkaptuk a legénységet.

- Hogyan? Milyen kabinokon és állomáshelyeken haladtatok keresztül először?

Melyikőtöknek mi volt a feladata? Részleteket akarok.

Vajon Brock és Gilling is megkapta ezeket a kérdéseket, hogy a kalózok

összehasonlíthassák a válaszokat? - tette fel magának a kérdést Mara.

Valószínűnek tartotta, hogy igen, de szerencsére erre legalább számítottak.

- Már elnézést, de ezek a részletek pontosan azok, amelyek életben tartottak

ebben a

szakmában - felelte a fejét csóválva. - Nem beszélünk róluk senkinek.

- Akkor sem, ha kivégeztetlek, mert nem válaszoltok?

- Ha kivégeztet, akkor meghalunk - vágott vissza Mara határozottan -, de akkor

nem lesz több lehetőségünk az együttműködésre. Ez pedig azt jelenti, hogy
továbbra is elpocsékolja majd az áldozatai hajóit, ahelyett hogy a rakománnyal
együtt azokat is megszerezné.

Sértetlenül, természetesen. - Végigmérte a négy izzadó fickót a medence

túlpartján, és hozzátette: - Emellett ha meg akar öletni, akkor valószínűleg jóval
több embert veszít, mint amennyit szeretne.

- Tekintsem ezt fenyegetésnek?

- Csupán kimondtam a nyilvánvaló tényeket.

- Hát persze - felelte elkomorodva az ezredes. - Tények. Szépen becsomagolt

igazságok.

Lehet, hogy át kellene adnom a szépen becsomagolt kis tested a patrónusunknak.

Végül is, az ő rakományát loptad el. - Felemelte a hangját: - Mit gondolsz,
Caaldra? Szeretne kapni egy csinos kis hajótolvajt?

- Biztos vagyok benne, hogy lenyűgözné az ajándék - zendült egy ismerős hang
a terem

jobb oldalán.

Mara csak a fejét fordította arra. A fal mellett ülő fürdőköpenyes férfiak levették
a fejükről a törölközőt, amely mindeddig eltakarta az arcukat. Középen Caaldra
ült, mellette kétoldalt két; ismeretlen, nagydarab fickó, míg Caaldrától jobbra,
eggyel arrébb a vörös képű, szemmel láthatóan ideges Tannis.

- Ki maga? - kérdezte a lány meglepetést színlelve.

- Caaldra, ki más lenne? - kérdezett vissza az ezredes, miközben a megnevezett,

valamint annak két embere felállt, és a medencéhez lépett. - Az, akinek elloptad
a rakományát... és egyben az is, aki azért jött ide, hogy figyelmeztessen az
érkezésedre, Hajótolvaj Celina. -

Drámai hatásszünetet tartott, és ajka összeszárulása arra figyelmeztette a lányt,

hogy az ezredes feszülten hallgatózik. - Vagy nevezzem inkább Celina Birodalmi
Ügynöknek!

A medence elejénél álló négy alak minden érzékelhető parancs nélkül, csendben
előhúzta a sugárvetőjét. Marának elképesztő erőfeszítésre volt szüksége, hogy az
arca kifejezéstelen maradjon, miközben Tannis meg-megránduló ábrázatát
figyelte. Ezek szerint az ösztönei
becsapták, és a fenyegetései semmit sem érteke. A fickó elárulta őt.

- Szóval most már birodalmi ügynök vagyok? - kérdezte némi megvetést is

csempészve a

hangjába. Nem látta értelmét, hogy megkönnyítse az ellenfelei dolgát. - Milyen

kényelmes!

- Miről beszélsz? - kérdezte az ezredes.

- Arról, hogy milyen kényelmes, hogy jön egy idegen a városba, akire a barátja
mutogathat

- magyarázta Mara, és Caaldrát nézte, aki közelebb jött hozzá, és néhány méterre
tőle megállt,

- Hadd találjam ki! Mostanában nem mennek túl jól a dolgai ugye?

Caaldra vonásai megfeszültek.

- Ügyes próbálkozás, ügynök, de csak az idejét vesztegeti! - morogta. - Az

ezredes nagyon jól tudja, hogy ki vagyok.

- Nem mondtam, hogy nem tudja - vágott vissza Mara, közben azon töprengett,
hogy a férfi miért lett hirtelen ennyire ideges. Talán tényleg nem mennek túl jól a
dolgai? - Csak

rámutattam, hogy a vádaskodás régi módszer arra, hogy az ember kivágja magát
a bajból.

Reménykedett benne, hogy sikerül még jobban felingerelnie a fickót, és az

véletlenül

elkottyant valami használható információt. Ám a pillanat elmúlt, és Caaldra

visszanyerte a hidegvérét.

- Nekem úgy tűnik, hogy most éppen ön próbálkozik valami ilyesmivel -

válaszolta

nyugodtan.
- Csak próbálok segíteni az ezredesnek, hogy ne hozzon rossz döntést, amely
miatt

potenciális szövetségeseket veszíthet el. Én meg az életemet. Szóval hagyjuk

abba a pózolást, és találjuk inkább ki, hogyan bizonyíthatnám be, hogy az
vagyok, akinek mondom magam!

- Elmondhatná pontosan, hogy hogyan szerezte meg a Happer's Wayt, ahogyan

az

ezredes kérte - felelte Caaldra. - Vagy elvihetne az állítólagos bázisára, hogy

beszélhessek az állítólagos főnökével.

- Addig nem, amíg nem kötöttünk üzletet - mondta a lány határozottan, de

magában már

azon csodálkozott, hogy egyáltalán miért játssza tovább a szerepét? Tannis

árulása máris tönkretette az egész tervet.

Ekkor csapott belé a felismerés: Caaldra és a kalózvezér csak ügynöknek

nevezték, holott Tannis tudja, hogy ő a Császár Keze!

Akkor viszont Tannis vonásaira sem az árulása miatt ült ki a feszültség, hanem
mert ha rábizonyítják, hogy ügynök, akkor a férfit is kivégzik vele együtt, amiért
odavitte a bázisra. Ezzel a gondolattal együtt megszületett a megoldás is.

- Csak kérdezzék meg Tannist! - mondta. - Ott volt és látta, ahogy a Happer's
Way védelme semmivé foszlott, még mielőtt Shakko komolyabban támadásba
lendült volna. Vagy kérdezzék

meg tőle, hogy szerinte honnan tudhatná egy birodalmi ügynök, hogy pont azt a
teherhajót támadják meg! - Caaldra szemébe nézett, és hozzátette: - Hacsak nem
arra akarnak kilyukadni, hogy Shakko vagy valamelyik embere szivárogtatta ki
az információt.

Caaldra fenyegetően meredt rá, de nem tudott válaszolni.

- Tannis? - kérdezte az ezredes.

A megszólított kalóz akaratlanul is Marára pillantott, és nem kellett hozzá az

Erő, hogy a lány tudja: Tannis pánikba esett. Nyilvánvalóan lehetetlennek
tartotta, hogy hazudjon az ezredesnek. Főleg itt, a hazugságérzékelésre
kialakított teremben.

Mara viszont nem látott okot az aggodalomra. Tisztába jött a helyzettel,

visszanyerte a lelki egyensúlyát, ami egyben azt is jelentette, hogy visszavette az
irányítást. Kinyúlt az Erővel, és óvatosan meglökte az egyik testőr fegyverét,
ezzel ki is ütötte azt a kezéből.

A kalóz próbálta elkapni. Tényleg megpróbálta. Csakhogy a forróság miatt

nemcsak a

keze, de a fegyver is csúszós lett a verejtékétől, ráadásul nem számított a

dologra, így aztán nem volt ideje. A fegyver visszhangzó koppanással ért padlót,
majd hangos csobbanás

kíséretében a medencébe esett.

Mara félig-meddig azt várta, hogy az ezredes dühösen felkiált, de a férfi csak
csendben lebegett, és várta, hogy az újonnan keletkezett hullámok elsimuljanak.
Bizonyos szempontból a reakció hiánya sokkal nyugtalanítóbb volt, mintha
dühöngeni kezdett volna.

Bizonyára a lány áldozata is így gondolhatta, mert mozdulatlanná dermedt és az

izzadtságréteg alatt kifutott a szín az arcából. Az ezredes hagyta, hogy a csend

még kínozza a férfit úgy öt-hat másodpercig, csak ezután szólt oda:

- Kiveheted a fegyvered, Nirsh. - A hangja majdnem teljesen] nyugodtnak tűnt.

Nirsh még jobban elsápadt.

- Igen, uram! - válaszolta, és letérdelve vállig bedugta jobbját a medencébe.

Hamarosan kihúzta az elázott sugárvetőt.

- Később beszélünk még erről - tette hozzá a kalózok parancsnoka. - Tannis?

- Igen, uram? - Tannis arckifejezése mit sem változott, de Mara látta a

megkönnyebbülést a tekintetében. - Áh, igen, uram!
Valójában nem tudom, hogyan csinálták, uram, de a lány igazat mond. Tényleg
jól

harcoltak, először az antennákat lőtték ki. Aztán egyszer csak abbahagyták.

- Vagy csak életben hagytak, hogy megtalálják ezt a bázist - jegyezte meg
Caaldra

komoran.

- Miért is kellett volna életben hagynunk? - csapott le nyomban Mara. - Egy

valamire való birodalmi ügynök tudja, hogyan nyerjen ki adatokat egy szétlőtt
hajó navigációs

számítógépéből. - Megemelte a szemöldökét. - És egy birodalmi ügynök aligha

egyedül jött volna ide. Ha én ügynök lennék, hoztam volna magammal egy egész
rohamosztagos légiót és komoly légi támogatást is.

- Lehet, hogy eltévedtek - vetette oda Caaldra.

- Nagy ostobaságra vallana. Szóljanak, ha ideértek! - mondta a lány gunyorosan,

azután újra az ezredeshez fordult: - Szóval? Dolgozhatunk együtt, vagy nem
érdekli az általunk kínált lehetőség?

A férfi néhány pillanatig mozdulatlanul lebegve hallgatott, aztán kiúszott a

medence

szélére, megfogta a peremet, és hagyta, hogy a lába elsüllyedjen.

- Érdekesnek találtalak, Hajótolvaj Celina. Vacsora után újra elbeszélgetünk. -

Levette félmaszkját, és felnézett a lányra. - Az ismerőseidnek igazuk van - tette
hozzá, miközben tetőtől-talpig végigmérte. - Tényleg vonzó vagy.

- Köszönöm, ezredes! - felelte Mara, és a szája enyhén kiszáradt. A férfi

tekintetét látva át kellett értékelnie mindent, amit eddig a medencéről és a
teremről gondolt.

Most már tudta, hogy a kalózvezér nem különc, hanem őrült.

Tizennegyedik fejezet
Leia úti adatkártyáján úgy hirdették Makrin Cityt mint a Második Tornyok
Városát. Ez a nyilvánvaló utalás a Birodalmi Központ egyik korábbi
elnevezésének szólt. A Coruscantot hívták így valaha, mielőtt a lakói a régi
tornyokat csendben lebontották vagy eltakarták a még magasabb épületekkel.
Leia már látta képeken a Birodalmi Központ régi arculatát, és Makrin City
legfeljebb szegényes utánzatnak adhatta volna el magát.

- Azt hiszem, tetszeni fog az otthonom - jegyezte meg Chivkyrie, miközben a

pilótája

beütötte az űrállomás koordinátáit, és megközelítési pályára állt. - Tágas és jó a

beosztása.

Persze - tette hozzá némileg elbizonytalanodva -, nem egészen az emberi ízlés

szerint

rendeztem be.

- Ne aggódjon! - nyugtatta Leia. - Őszintén szólva, amúgy sem tartom jó

ötletnek, hogy az ön otthonában tartózkodjak.

- Egyetértek Leia hercegnővel - jelentette ki Slanni. - Ha Choard kormányzó

esetleg

árulást tervez, nem szeretnénk, ha tudná, hogy pontosan hol találhat ránk.

- Nem tervez árulást - biztosította Chivkyrie a társaságot. - Az életemet is

rábíznám.

- De talán mi még nem bíznánk rá az életünket - felelte Vokkoli. - Mindenesetre

ez is része annak, amit tisztázni szeretnénk vele.

- A félelmük alaptalan - csattant fel Chivkyrie ingerülten. - Ha Leia hercegnő

úgy kívánja, találunk önöknek másik szállást.

- Köszönjük! - mondta Leia megkönnyebbülten. - Egy csended szállodát

javaslok, amely

több népet is fogad. Egy ilyen helyen nem feltűnő, ha egy mungra, egy ember és
egy ishi tib együtt mutatkozik. - Elővette az adatolvasóját, és előhívta egy
szálloda leírását. - Mint amilyen ez.

Chivkyrie jól láthatóan elborzadt az ötlettől.

- Ez a hely még egy ötödik rétegbe tartozó adariainak sem felelne meg -
ellenkezett. - Ha tényleg egy szállodát szeretnének, hadd válasszak ki önöknek
egy olyant, amely megfelel az első és második rétegbe tartozó vendégek
igényeinek!

- Úgy vélem, épp az intézmény alacsony státusa miatt esett erre a választás -
jegyezte meg Slanni.

- Slanni igazgató úr jól látja - erősítette meg Leia azt remélve, hogy Chivkyrie
megbirkózik a hirtelen jött sokkal. - Ha valaki meg akar találni, és tudja, hogy
előkelő személy vendégei vagyunk, akkor először biztosan az előkelő
szálláshelyeken keres.

- Emiatt pedig inkább nem szeretnénk ilyen helyen lenni - tette hozzá Vokkoli.

Chivkyrie felsóhajtott.

- Bár irtózatosan nehezemre esik, hogy vendégeim kívánsága szerint

cselekedjem, ezúttal mégis megteszem. Szólok a szolgáimnak, hogy intézzék el
a szobafoglalásokat.

- Nem szükséges - ellenkezett a hercegnő, és küzdenie kellett, hogy megőrizze a

türelmét.

Vajon a „titokban" szó melyik részét nem érti Chivkyrie? - Keresünk valamilyen
szállítóeszközt az űrkikötőben, és egyenesen odamegyünk.

- De...

- Nagymértékben megtisztelne vele, ha megengedné ezt nekünk.

Chivkyrie olyan képet vágott, mintha romlott gruffle került volna a tányérjára, de
vonakodva

bólintott.
- Rendben. Akkor én is kiveszek ott egy szobát! A becsületem bánná, ha jobb
körülmények között laknék, mint a nálam magasabb rangú vendégeim. - Slannira
pillantott, és hozzátette: -

Vagy akár a nálam alig alacsonyabb rangúak.

- Nagyra értékeljük, hogy ily módon is a szolgálatunkra áll - felelte Leia. -

Amint

bejelentkeztünk a szállodába, kérem, hívja fel Disra főadminisztrátort, és

egyeztessen a találkozót illetően!

A Leia által kiválasztott szálló korántsem volt olyan borzasa tó, mint amilyennek
Chivkyrie gondolta. Három magas épületből állt egy belső udvar körül, amely
bár kicsinek tűnt, helyei adott néhány szobor formára nyírt fákkal és bokrokkal
szegélyezett sétánynak. Maguk a szobák nagynak, a bútorok pedig
kényelmesnek bizonyultak.

Persze egészségügyi és teljes körű élelmezési szolgáltatások nem jártak a

szobákhoz, és egyetlen droidszolgát sem rendeltek a vendégek mellé - Chivkyrie
megvetően mutatott rá ezekre a hiányosságokra. Azonban Leia és a többiek
biztosították, hogy nekik megfelel.

Miután kicsomagoltak, összegyűltek Leia szobájában, és Chivkyrie felhívta a

kormányzói hivatalt. A beszélgetés rövidnek bizonyult, és nevek nem hangzottak
el.

- Egy óra múlva vár minket a virágpiac északi szélén - jeleni tette az adariai,
miután kikapcsolta az adó-vevőjét. - Légitaxin öt perc alatt odaérünk.

- Gyalog is mehetnénk - vetette fel a hercegnő.

Chivkyrie ismét helytelenítő grimaszt vágott, de úgy tűnt, már nem látta
értelmét, hogy státuskérdéseket vitasson meg bajkeverő ember vendégével.

- Akkor negyven perc. Talán valamivel kevesebb.

- Egyedül jön? - kérdezte Slanni.

- Igen, mint mindig - felelte Chivkyrie.

- Akkor induljunk! - javasolta Leia, közben próbálta elfojtani hirtelen feltámadt

veszélyérzetét. Végső soron, még ha Choarch kormányzó kettős játékot játszik

is, nem lett volna oka arra, hogy ő vagy Disra megváltoztassa a megszokott
eljárásokat. - Szeretnék körülnézni a területen, mielőtt Disra megérkezik.

Disrának máris rossz napja volt, és halkan káromkodva fizette ki a légitaxit,

mielőtt kilépett Makrin City belvárosának zsúfolt utcájára. Egy nyomorúságos
nap, tele csalódással és

akadályokkal, erre itt ez az újabb találkozó Chivkyrie-vel, meg az ő merev

adariai etikettjével. A főadminisztrátor már epekedve vágyott rá, hogy történjen
végre valami jó is vele. Mindenesetre úgy vélte, annál jobb, minél előbb túlesik
rajta.

Hirtelen minden rosszra fordult. Caaldra hiába fért hozzá a birodalmi

adatbázishoz, semmit sem sikerült kiderítenie erről az állítólagos birodalmi
ügynökről. A Drunoston és a Ranklinge-en felbukkant rohamosztagosok nyom
nélkül eltűntek, ahogy a teherhajó is, amelynek a

rakományával Caaldra az elveszített nehézfegyvereket akarta helyettesíteni -

ráadásul

magával vitte a megtámadására kijelölt VérHeg hajót.

Valami történt odakint, valami rossz. El kellett bánniuk vele, méghozzá minél
gyorsabban.

Annyira a gondolataiba merült, hogy észre sem vette az adariait, amíg az mellé
nem lépett.

- Főad... barátom! - szólította meg Chivkyrie belezavarodva, mint mindig,

amikor le kellett győzni a természetes hajlamát arra, hogy a címén szólítsa meg
Disrát. - Megtisztel minket a jelenlétével! Erre, kérem!

Disra a homlokát ráncolva nézte az adariait, aki balra kanyarodott. Minket? Az

idióta

idehozta valamelyik lázadó alárendeltjét, vagy ami még rosszabb, néhány

szolgáját? Más már nem is hiányzott neki, mint hogy sokan megismerjék a
nevét, hogy aztán egy kóbor birodalmi

kém meghallja valahol.

Megkerültek egy miniatűr mii-fákból ültetett ligetet, és megpillantották azoknak

a

tárgyalóasztaloknak egyikét, amelyeket stratégiai szempontok alapján helyeztek

el szerte a virágpiac több pontján. Az asztalnál egy bozontos sörényű, idegesnek
tűnő mungra és egy jellemzően ronda, szintén nyugtalan ishi tib ült... valamint
Leia Organa, a néhai Alderaan hercegnője.

Disra úgy érezte, mintha a levegő hirtelen égetni kezdené a torkát. A Galaxis
egyik

legkeresettebb szökevénye alig öt méterre ült tőle.

A saját városában.

A lendülettől mozgásban maradt, és a politikai manőverekkel töltött évek

segítettek, hogy az érzései ne üljenek ki az arcára. Mire letelepedett az üresen
maradt székek egyikére, az agya ismét átvette az irányítást.

- Üdvözlöm önöket! - köszöntötte az egybegyűlteket, miközben Chivkyrie helyet

foglalt

mellette. - A barátom nem említem te, hogy vendégeket is hoz.

- Aurek, Besh és Cresh - sorolta Chivkyrie, mialatt végigmutatott a többieken.

Az ábécé első három betűje. Milyen borzasztóan eredeti!

- Megtiszteltetés találkozni önökkel! - mondta Disra, és ügyel|j rá, hogy mosolya

óvatosnak tűnjön, ahogy az egy olyan emberhez illik, aki feltételezhetően
felségárulást készül elkövetni. -

Feltételezem, hogy a barátom, Kutató társai.

- Részben ezt szeretnénk kideríteni - válaszolta Organa semleges hangon. Az

arca
ugyanabban az iskolában edződött, amelyikben Disráé, így nem csoda, hogy
semmit sem

mutatott az érzéseiből.

A főadminisztrátor körülnézett. Látszólag senki sem figyelt fel a társaságukra, és

a

virágpiac asztalait hangtompítóval látták el, hogy a kereskedők bizalmas

tárgyalásokat folytathassanak.

- Biztos vagyok benne, hogy vannak kérdéseik - kezdte. - Kérem, tegyék fel
őket!

- Ugorjunk át afelett, hogy Choard kormányzó szándékai mennyiben komolyak -

mondta

Organa. Hatásszünetet tartott, és Disra enyhe csodálkozással fedezte fel, hogy a

hercegnő a reakcióit figyeli a kérdésre, amelyről azt állította, hogy nem fogja
feltenni. - Térjünk a lényegre.

Hogyan juthat hozzá akár egy szektorkormányzó olyan jelentős forrásokhoz,

amelyek lehetővé teszik] a szembefordulást a Birodalommal?

- Szövetségesek segítsége nélkül nyilvánvalóan sehogy - felelte Disra. - Önre és

a

barátaira számítunk szövetségesként, ha önök is így gondolják. Ha nem, akkor

másokat kell találnunk.

- Kik ezek a mások?

Disra megrázta a fejét.

- Akárcsak önök, ők is szívesebben maradnak névtelenek.

- Megelégednék néhány becsült számmal az erejüket illetően.

A főadminisztrátor úgy tett, mintha megfontolná a kérést. Természetesen ismerte

a
VérHegekre és különféle szövetséges bandáikra vonatkozó statisztikákat, mi
több, a zsebében tartotta őket, a kézi számítógépe megfelelően álcázott
fájljaiban. Azonban ha kiadja a számadatokat, Organa és a társai pár órán belül
eltűnnek erről a bolygóról.

- Szükségem van néhány órára az irodámban, hogy összeszedjem az adatokat.

Felteszem, a barátom otthonában szálltak meg - válaszolta, és Chivkyrie-re

pillantott.

- Nem, másképp szerveztük meg a bolygón tartózkodásunkat - válaszolt a

hercegnő.

- Bölcs döntés. Hogyan vehetjük fel a kapcsolatot?

- Holnap reggel hívjuk - felelte Organa, és felállt.

Disra a homlokát ráncolva felnézett rá, és megkérdezte:

- Nincs több kérdésük?

- Először lássuk, mennyi szövetségessel rendelkeznek. Azután még lehet

kérdésünk -

mondta a hercegnő, közben a többiek is felálltak. Biccentett nekik, és mind a

négyen elsétáltak.

Disra a hátukat nézte, amíg végül megkerülték a mii-fákat, és beleolvadtak a

tömegbe. Ez rövid volt. Túl rövid. Lett volna vagy tucatnyi kérdése - kérdések a
lázadók vezetőiről és arról, hogy Organa magával hozta-e valamelyiküket.

Erre a beszélgetés megszakadt, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. Lehet,

hogy a

nő valahogy kiszagolta, milyen játékot játszik?

Vagy az is lehet, hogy már előtte jár. Talán amit ő és Caaldra egy birodalmi
ügynöknek tulajdonított, valójában valami őrült lázadó hadművelet része volt.

Nos, ha valóban az volt, akkor Organa nem fog túl sokat profitálni belőle. A férfi
elővette az adó-vevőjét, és beütötte az űrkikötői irányítás számát.

- Itt Disra főadminisztrátor - szólt bele a készülékbe. - Haladéktalanul vegyenek

zárlat alá minden hajót, amelynek emberi lény van a személyzetében vagy az
utasai között!

- Tessék, uram? - kérdezte az irányító döbbenten.

- Jól hallotta - válaszolta Disra ridegen, miközben felállt és elindult a légitaxi-

állomás felé. -

Ettől a pillanattól kezdve körözött szökevényeket keresünk. Továbbítsa a

parancsot minden űrkikötőnek és a bolygó személyszállító vállalatainak is!

- De uram! Nem lehet csak úgy...

- De lehet, és meg is fogja tenni! - vágott közbe Disra. - Egy órán belül átküldőm
a

körözöttek leírását és biometriai adatait, természetesen ezeket is továbbítsa!

Ezután már kiengedheti a többieket, de az ellenőrzésig egyetlen ember sem
hagyhatja el a bolygót.

Megértette?

- Igen, uram! - felelte engedelmesen az irányító, bár a hangja arról árulkodott,

hogy szíve szerint tovább tiltakozna.

Disra megszakította az adást, és az állomásra érve hívott egy légitaxit. Az időt

számolgatta: húsz perc alatt visszaér az irodájába, és újabb tízet vesz igénybe,
hogy

összeállítsa Organa körözési lapját. Tehát harminc perc múlva a hercegnő és a

társai

csapdába esnek.

Aztán végre lebonyolíthatja azt a HoloHálózat-hívást, amelyre oly régóta várt.

Azt a hívást, amely elindítja az igazi hatalom felé vezető úton.
- Elnézését kérem az arcátlanságomért, de ez igen udvariatlan volt - feddte meg
Chivkyrie a hercegnőt, mialatt az üzletek között kanyargó járdán lépdeltek. - A
főadminisztrátor vendégkén! ült az asztalomnál!

- Nekem is lett volna kérdésem - tette hozzá Vokkoli, bár inkább tűnt
meglepettnek,

mintsem dühösnek.

Leia nem foglalkozott méltatlankodó társaival, a figyelmét teljes mértékben a

körülöttük lévők felé fordította. A rejtőzködve töltött évek alatt kifinomodott
ösztönei szinte sikoltottak, hogy tűnjön el erről a helyről.

- Talán ha felhívnám, és bocsánatot kérnék...

- Ne hívja fel! - vágott közbe a hercegnő. - Soha többé ne hívja fel.

- Történt valami? - kérdezte Slanni nyugtalanságot jelző csőri csattogtatás

kíséretében. -

Valami baj van?

- Nem tudom, de valami nagyon nem volt rendben ezzel a férfival.

- Bocsásson meg, de azt kell mondjam, hogy képzelődik - próbálta nyugtatni

Chivkyrie, de az ő hangszíne is kezdett megváltozni. - A főadminisztrátor még
soha nem adott okot az aggodalomra.

- Mivel engem még sohasem hozott magával a tárgyalásokra.

Amint kimondta, Leia megértette, hogy miért támadtak rossz érzései a találkozó
előtt. A Birodalom okkal tartotta titokban az ő szerepét a lázadásban, mert attól
tartott, hogy a személye, vagy inkább, amit a személye jelképez, gyülekezési
pont lesz az elégedetlenkedők számára. Disra nyilvánvalóan felismerte őt, és
egyáltalán nem tiszteletet vagy csodálatot olvasott ki a férfi tekintetéből. Inkább
azt, hogy ki fogja adni a birodalmi hatóságoknak.

Márpedig ha a főadminisztrátor nem lázadó szimpatizáns, aminek kiadta magát,

akkor
valószínűleg a kormányzó sem az. Akkor pedig neki kezdettől fogva igaza volt:
ez az egész úgynevezett szabadságharc nem más, mint csapda.

- El kell tűnnünk innen - mondta Chivkyrie-nek. - A bolygóról és a szektorból is,

amilyen gyorsan csak lehet.

- Túlreagálja, hercegnő - próbálta megnyugtatni az adariai, a hangján hallatszott,

hogy őszintén meglepődött. - Elismerem, hogy Disra főadminisztrátor
modorához kicsit hozzá kell szokni...

- Elmegyünk! - szólt közbe Leia. - Ha van esze, ön is velünk tart.

- Ne legyen nevetséges! — vágott vissza az adariai ingerülten. Látszólag még

Leia

magasabb rangjáról is megfeledkezett egy pillanatra. - Ez az otthonom!

- Ahogy óhajtja - mondta Leia, és légitaxi-állomást keresve körülnézett. -

Kérem, hívja fel a pilótáját, hogy készítse fel a hajót a távozásra!

Chivkyrie szó nélkül elővette az adó-vevőjét, és teljesítette az utasítást. Adariai

nyelven beszélt a pilótával.

Leia keserűen sóhajtott. Még az adariai kultúra korlátozott ismeretében is tudta,

hogy magasabb rangú vendég jelenlétében egy általa nem értett nyelven
beszélgetni az etikett megsértése.

Az elmúlt néhány percben valószínűleg sokat esett a státusa Chivkyrie

szemében.

Ez egyben azt is jelentette, hogy a férfi többé nem hallgat rá, bármit is mondjon
neki. A tanácsa ellenére kivitelezi a tervét, és; kivonja a csoportját a Lázadók
Szövetségéből.

Márpedig ha kilép, akkor mások is követni fogják, míg végül a törékeny koalíció
taIán

megszűnik létezni.

Chivkyrie kikapcsolta az adó-vevőt, és visszaakasztotta az övére.

- Mikor távozhatunk? - kérdezte Slanni.

- Nem tudnak elmenni - felelte az adariai komor hangon. - Embereknek tilos

elhagyniuk a Shelkonwát.

Vokkoli döbbenten fordult oda, és felcsattant:

- Miről beszél?

- Úgy tűnik, Leia hercegnőnek igaza volt - mondta Chivkyl rie, és részben
alázatosan,

részben bűntudatosan fejet hajtott a hercegnőnek. - Disra főadminisztrátor elárult

minket.

- Talán nem mindenkit - jegyezte meg Leia. Próbált gondolkodni. Kétségtelenül

ő volt

Disra legfőbb célpontja, de nem kizárt, hogy a kikötő hamarosan le lesz zárva a
mungrák és az ishi tibek számára is. Mégis lehetett még egy apró esélyük. - Azt
mondta, a tilalom csak az emberekre vonatkozik. Maguk hármam még
felszállhatnak egy gyors hajóra, és elrepülhetnek, mielőtt kiterjesztik a zárlatot.

- Igen, menniük kell - erősítette meg Chivkyrie is, és az adó-vevőjéért nyúlt. - A

pilótám...

- Nem hagyunk el egy veszélybe került bajtársat - vágott közbe Vokkoli.

- Akkor sem, ha a jelenlétük csak növeli a veszély mértékét? - ellenkezett Leia. -

Ne

feledjék, hogy Disra együtt látott hármunkat! Egyetlen embernek könnyebb

elrejtőznie, mint egy embernek, egy mungrának és egy ishi tibnek együtt.

- Sajnálatos módon egyet kell értsek - tette hozzá Slanni vonakodva.

- Önnek is távoznia kell - fordult Leia az adariaihoz. - De nem mehetnek a

hajójával, mert Disra valószínűleg máris figyelteti. Üljenek fel a leghamarabb
induló utasszállítóra, és menjenek el a bolygóról.
Elértek a légitaxi-állomáshoz, és egy világos színű jármű máris ereszkedni
kezdett feléjük.

- Maradok - jelentette ki Chivkyrie határozottan. - Ez az otthonom, és ön a

vendégem.

- Chivkyrie..,!

- Ez az otthonom, és ön a vendégem - ismételte meg az adariai ellentmondást

nem tűrő

hangon. Vokkoli és Slanni felé pillantott, és már-már ünnepélyes

hanghordozással folytatta: -

Menjenek! Szolgálják a Szövetséget és a szabadság eszméjét! Éljenek azzal a

tudattal, hogy önöknek és a szervezeteiknek igazuk van.

- A népünk érdekében távozunk - válaszolta komoran Vokkoli. - És imádkozni

fogunk

azért, hogy a tévedése ne kerüljön az életébe. - Kinyújtotta a kezét, és

megérintette Chivkyrie ujjait:

- A szerencse mosolya ragyogjon önökre, és védelmezze magukat!

Slanni nem szólt, csak bólintott. Néhány másodperccel később már az űrkikötő
felé

repültek.

- Önökre isi - mormolta az adariai, mialatt Leiával a jármű után nézett, amely
hamarosan eltűnt a tornyok között. - Jöjjön!

- fordult ekkor a vendégéhez, és megfogta a karját. - Menjünk vissza a

szállodába, és

hozzuk el a holmijainkat! - Feszülten és szégyenlősen elmosolyodott, és

hozzátette: - Aztán egy adariai megmutatja a titoktartás valódi jelentését.

Amikor Disra megérkezett a palotába, ezúttal is zűrzavaros nyüzsgés fogadta.

Egyenesen átvágott a kavargó alkalmazottak között, egyáltalán nem törődött a
kérdésekkel és kérésekkel, amelyeket különböző irányokból kapott. Csak arra
összpontosított, hogy a lehető legrövidebb úton eljusson az irodájába.

Ahol sajnos az egyetlen olyan személy várta, akivel mindenképpen foglalkoznia

kellett.

- Mi a pokol történt? - kérdezte Choard kormányzó, tekintetében harag és

félelem keveréke rejlett. - Azt mondták, hogy lezáratott minden űr kikötőt!

- Csak az emberek számára - nyugtatta Disra, és kezdte megkerülni felettesét,

hogy

eljusson a székéhez. - Jó okkal.

A másik férfi láthatóan nem volt olyan hangulatban, hogy hagyja lerázni magát.
Méretes kezével megragadta a főadminisztrátor gallérját, és felcsattant:

- Mesélje csak el ezt a jó okot!

Disra a fogát csikorgatta, és fejben gyorsan átfutott a lehetséges hazugságokon.

- Fülest kaptam, hogy valaki megpróbálja kirabolni a Nightowk Betétházat. Csak

a csapat női tagjáról kaptam leírást... ,

- A Nightowkot? - vágott közbe idegesen Choard.

- ...és a nyilvánvaló következtetés az, hogy az ott tárolt műkincsekre fájhat a

foguk -

folytatta Disra türelmetlenül. - Szeretném eljuttatni a nő leírását a kikötői

hatóságokhoz, hogy őrá összpontosítsák a keresést, és mindenki mást
átengedjenek.

- Igen, igen, persze - mormolta a kormányzó, majd elengedte az alkalmazottja

gallérját. -

Ha kész, akkor erősítse meg a Nightowk őrségét!

- Természetesen, uram! - felelte Disra, miközben lesimította a zakóját, és

odalépett a székéhez. - Nem szeretném tovább vesztegetni az idejét, uram -
jegyezte meg.

Choard néhány pillanatig nem mozdult. A főadminisztrátor elővette az

adatolvasóját, és keresni kezdett a fájlok között, közben türelmetlenül várta,
hogy a kormányzó kimenjen. Aztán, mintha az iménti szavai végre eljutottak
volna a drágalátos műkincsei miatt aggódó Choard

tudatáig, a kormányzó hirtelen megpördült, és lendületes léptekkel elhagyta a

helyiséget.

Disra a becsukódó ajtóra meredt, és eszébe jutott az a három évvel korábbi nap,
amikor először találkozott a kormányzóval. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a
fickónak vannak olyan gombjai, amelyeket könnyen meg lehet nyomni, és ő
türelmesen kutatott, hogy megkeresse ezeket.

Az elkövetkező néhány napban valószínűleg sorra meg kell majd nyomnia

minden ilyen

gombot.

Alig néhány percig tartott összeállítani Organa leírását az űrkikötői irányításnak.

A

beszélgetés is gyorsan lezajlott volna, ha egyszerűen csak megadja a nevet,

mivel biztos, hogy a birodalmi adatbázis pillanatok alatt kiköpte volna a teljes
személyleírást - azonban Disra egy ideig még meg akarta tartani magának ezt az
aprócska információt. Átváltott HoloHálózat kapcsolatra, és beütötte a
különleges kormányzói belépési kódot.

- Itt Vilim Disra főadminisztrátor a Shelkonwáról, a Shelsha- szektorból -

mondta, amikor a központos megjelent a holomező- ben. - Sürgős üzenetem van
a Császárnak és Vader

Nagyúrnak.

- Közölje az üzenetét! - utasította a nő kifejezéstelen arccal és olyan közönyös

hangon, amelyben benne rejlett egy fél életen át hallgatott hivatalos bejelentések
és panaszok minden unalma.
- Mondja meg nekik, hogy megtaláltam az alderaani Leia Organa hercegnőt!
Tegye hozzá,

hogy csapdába ejtettem!

Disra részesülhetett abban a örömben, hogy látta kidülledni az addig unott képet
vágó nő

szemét.

- Egy pillanat türelmet! - hadarta riadtan a központos. - Átirányítom közvetlenül

Vader Nagyúr parancsnoki hajójára.

Tizenötödik fejezet

Mara azt hitte, a VérHegek vacsorája egyszerű lesz és unalmas, legfeljebb egy
vagy két kategóriával jobb a fagyasztott űrhajós ételeknél. Legnagyobb
meglepetésére kisebb lakoma várta, amely még egy agrárbolygó aratóbálján is
elment volna. Úgy tűnt, az ezredes emberei között akadt egy mesterszakács is.

A minőség iránti igény azonnal nyilvánvalóvá vált, amint a kalózvezér

belekóstolt az első

fogásba. Az arcán kisimultak a keménynek tűnő vonalak, a tekintetében

elhalványodott az őrült csillogás, és mire megérkezett a második fogás, már
egészen normálisnak tűnt.

Mara az ezredes hosszú asztalának közepénél ült, beékelődött egy helyi hadnagy
és az

egyik látogatóba érkezett hajó kapitánya közé. A háta mögött a sebes állú Vinis
ácsorgott mint személyes felszolgáló, és persze mint szolgálatos őrkutya.
Brockot és Gillinget szétültették két

másik asztalhoz a saját felszolgálóikkal-őreikkel. Tannis egy negyedik asztal

mellett kapott helyet, és bár beszélgetésbe elegyedett a körülötte ülőkkel, a lány
látta, hogy leginkább őt figyeli. Caaldra viszont meglepő módon nem jelent meg
a vacsorán.

Az étkezés alatt nem folytatódott a kihallgatás. Az ezredes túlságosan is kedvelte

az

élvezeteknek ezt a formáját ahhoz, hogy keverje az üzlettel. Akár parancsot

kaptak, akár csak elővigyázatosak voltak, a lány körül ülő kalózok gondosan
kerülték, hogy az aktuális tervekről, a hajóik ütőerejéről vagy bármi olyasmiről
beszéljenek, ami kapcsolatos a szervezetükkel.

Ennek eredményeként folyamatosan csevegtek, úgy, ahogy Mara azt szerte a

Galaxisban

hallotta már, mindenféle körök formális és informális étkezései során.

Mindenesetre a kalózok sajátosan lezser nyelvezetétől a felszínes locsogás
különös színezetet kapott.

Vacsora után a kalózvezér átvezette Marát és a két BBH-st egy kis

konferenciaterembe, és megkezdődött a tárgyalás.

A lány még emlékezett az első alkalomra, amikor ilyesmit tett - valótlan dologról
tartott megbeszélést egy olyan személlyel, aki meg volt győződve ennek az
ellenkezőjéről. Akkoriban még egészen szürreálisnak érezte ezeket a
helyzeteket, mintha inkább az ő valósága lett volna hamis. Mára ez is csak az
egyik eszközzé vált a sokból, amelyet a küldetései során felhasznált.

- Hetven-harminc százalékos osztást akarunk - jelentette ki.

- Hetven nekünk. Magának csak annyit kell tennie, hogy megmondja, melyik
hajóra vagy

hajófajtára van szüksége, és a többit ránk bízhatja.

- És mi az, amiért megéri ideadniuk azt a harminc százalékot? - kérdezte az

ezredes.

- Védelem a rivális csoportoktól és a hatóságoktól, csak hogy egyet említsek.

Biztonságos helyek, ahová elvihetjük az eltérített hajókat. Gondolom, a
VérHegek embereket is tudnak biztosítani, ha szükséges.

- Nekem jobban tetszene a hatvan-negyven, amiből a hatvan a miénk - közölte az

ezredes.
- Kissé durva, tekintve, hogy minden munkát mi végzünk.

- Vegye figyelembe a tényt, hogy a VérHegek, a szövetségeseik és a patrónusunk

egyformán a szövetségeseik lesznek. - Az ezredes szeme felvillant. - Nem pedig

az

ellenségeik.

- Valóban - ismerte el Mara. - Sajnos nem vagyok felhatalmazva, hogy ilyen

mértékben

eltérjek a főnököm által megadott páraméterektől. Használhatom az itteni

HoloHálózat

kapcsolatot, hogy beszéljek vele?

A szeme sarkából látta, hogy Brock fészkelődni kezd a székén, de a kalózok

nagyfőnöke

csak mosolygott.

- Holnap lesz rá lehetőséged - felelte. - Mindig adok lehetőséget a leendő

szövetségeseimnek arra, hogy aludjanak egyet az ajánlatomra. Maradtok

éjszakára, ugye?

- Megtisztelő, de nem szeretnénk a terhére lenni. Szívesebbén alszunk a

Happeer's Way

fedélzetén.

- Az kizárt - válaszolta határozottan az ezredes. - Vinis megmutatja a

szállásotokat.

Vinis az épületegyüttes egyik háromszintes részének legfelsi emeletére vezette

őket. A szobából egyetlen ablakon keresztül lehetett kinézni a távoli
bányagépmonstrumokra, az ablak alatti felhalmozott bontási törmelék
mindenkinek elvette volna a kedvét attól, hogy

megpróbáljon lemászni. Szerencsére Mara nem is arra akart elindulni.

Három órán keresztül várakozott, míg minden általa látott ablakban kialudt a
fény, és a közelben az élet minden zaja elhallgatott. Illetve majdnem minden zaj,
mert az őreik

csoszogása továbbra is hallatszott.

Ahogy Mara civil öltözékeinek többsége, a zöld kezeslábas is úgy készült, hogy
kétféle célra is megfeleljen. Kibújt belőle, majd kifordítva vette vissza az
immáron éjszakai harchoz illő, sötété szürke ruhadarabot. Ezután a díszes fésű
következett, amelyet a kalózok olyan

gondosan megvizsgáltak. Előbb alkotóelemeire szedte szét, majd máshogy

szerelte össze, és két mászókarmot kapott eredményként.

Kinyitotta az ablakot, kilépett a hideg éjszakába, és mászni kezdett. Az egyik

legnehezebb mászásnak bizonyult, amit valaha végrehajtott. A falat lesimították,
és hiányzott róla mindenféle díszítőelem, amit kapaszkodónak használhatott
volna. Egyedül azokra a kis repedésekre

számíthatott, amelyek az évek során keletkeztek, és épp csak elegendő helyet

biztosítottak a mászókarmok hegyének. Mara örült, hogy legalább nem kell
hosszan másznia.

Közvetlenül a tető pereme alatt megállt, és kiterjesztette a tudatát, hogy érzékelje

a közelben lévő őröket. Senkit sem talált, ezért lendületesen felkapaszkodott a
tetőre, zsebre tette a mászál karmokat, és nesztelen léptekkel odasietett, ahol a
fénykardját hagyta.

De nem találta ott. Oda-vissza végigkutatta az ereszcsatornát, közben úgy érezte,

szíve a torkában dobog. Már azon gondolkodott, hogy talán valahogyan
eltévesztette az épületet, amikor felfedezte, hogy jó helyen jár. Meglátta a
fegyver nyomát a porban ott, ahol óvatosan letette. Ezek után biztosra vette,
hogy valaki megtalálta és magával vitte, ami egyben azt is jelentette, hogy talán
már keresték is emiatt.

Lekuporodott, nyugalmat erőltetett magára, és megpróbált gondolkodni. Az

ezredes már

nyilvánvalóan tudta, hogy a látogatók egyike nem az, akinek mondta magát.
Azonban
szükségszerű-e, hogy őt tekintse árulónak? Ha már itt tartunk, miért kellene
rögtön rájuk gondolnia? Caaldra nagy toborzási hulláma miatt akár több tucatnyi
látogató is járhatott itt az elmúlt néhány hét során. Akárki elrejthette itt ezt a
fegyvert, hogy később használja, ha kell. Ez arra is magyarázatot adhatott, hogy
miért az étkezőbe, és nem egy kihallgatócellába vezették őket.

Ettől még ő és a társai aligha kaptak engedélyt arra, hogy itt maradjanak.
Mindenképpen el kellett jutnia a parancsnoki központba, hogy kiderítse a
kalózok rejtélyes patrónusának nevét -

azután összeszedi a két rohamosztagost, és elhúznak erről a kődarabról.

A tető közepe táján talált egy nyitva maradt ajtót, amely a lépcsőházba vezetett;
bement és elindult lefelé. A lépcsőház teljesen elhagyatottnak tűnt, ahogy a
folyosók az egyes

emeleteken, és az átjáró is a szomszédos épület felé, amelyben a parancsnoki

központ helyet kapott. Bármerre ment, mindenhol csak olyan elmék halvány
jelenlétét érzékelte, amelyekre az álom sűrű, sötét felhője borult. Akármire
készült az ezredes, rendkívül higgadtan játszott.

Már a parancsnoki központ ajtajánál járt, amikor emberi jelenlétet érzékelt.

Hozzásimult a folyosó fala mentén álló tárolószekrényhez, és kiterjesztette a
tudatát. Ketten voltak előtte, mindketten ébren és éberen - sőt éberebbek voltak,
mint általában az éjszaka szolgáló őrök. Az ezredes talán itt készült megtenni a
maga lépését...

Ha így volt, Mara a habozással semmit sem nyerhetett. Gyorsan belenézett a

tárolószekrénybe, hátha talál valamit, amit fegyvernek használhat, végül két

csőcsatlakozó elem mellett döntött. Az ajtóhoz lépve megnyomta a nyitógombot,
és amikor a vastag fémlemez félrecsúszott, mélyen lehajolva besurrant, és jobbra
oldalazott egy vezérlőpult mögé.

Halványra állított lámpák fogadták - standard eljárás éjszaka A helyiségben

tucatnyi

konzol állt sorokban, egy-két székkel; mindegyik előtt. A terem túlsó végét
lezáró hatalmas üvegfalon túl a bányatelep csillagfényben úszó látképe tárult a
lány szenti elé. Minden szék üresen állt, látszólag senki sem tartózkodott bent.
Azonban Mara érzékelt valakit az imént. A szemét résnyire vonva kinyúlt az
Erővel, és

letapogatta a szomszédos helyiségeket, u

A néhány pillanatnyi figyelmetlenség majdnem az életébe került. Az ösztönei és

a reflexei mentették meg, és amint előre vetődött, egy balról érkező
energianyaláb csapódott a fedezékül használt pultba. Egy pillanatra meglátott
egy arcot az egyik konzol oldalánál, és felé hajította az egyik csatlakozóelemet.

A támadója megpróbált visszahúzódni a konzol mögé, de egy

századmásodperccel lassúbbnak bizonyult a kelleténél. A nehéz fémdarab a
homlokának csapódott, és a férfi felüvöltve tűnt el d konzol mögött.

Mara ismerősnek találta a hangot, és következő mozdulata közepén

mozdulatlanná

dermedve megszólalt:

- Brock?

A pillanatnyi habozás ismét majdnem az életébe került. Energiatöltet süvítését

hallotta jobbról, és a következő pillanatban éles fájdalom hasított a vállába.

- Ne lőjetek! Én vagyok az! - kiáltotta Mara, miközben kínjában kétrét

görnyedve beugrott a legközelebbi konzol mögé. A szavait újabb vijjogás
központozta, de ez a lövés messze mellé ment, mert átvetette magát a konzolon,
és a másik oldalra érkezve lekuporodott. A következő

pillanatban a kezelőpult fölött két sugárnyaláb sistergett el.

A Császár Keze három tetem között találta magát; odahúzták őket, hogy
takarásban

legyenek az ajtón belépők elől. Kétségtelenül kalózok voltak, akiket

szerencsétlenségükre pont aznap osztottak be éjszakai őrségbe.

- Tüzet szüntess! - kiáltott fel újra Mara, és a nyakát elcsavarva megnézte a sebet
a vállán; nem tűnt súlyosnak. - Megsüketültetek, vagy mi van?
- Hallottunk először is - kiáltott vissza Gilling. - Mi lenne, ha előbújnál, és
megkönnyítenéd a saját dolgodat?

- Mire véljem ezt? Birodalmi tiszt vagyok!

- Nem, te csak egy gőgös kislány vagy, aki többet tud a kelleténél - válaszolta
Brock. -

Bocs, kicsi, de parancsot kaptunk. Egy igazi birodalmi tiszttől.

- Miféle tiszttől? Ozzel kapitánytól?

- Ugyan már! Az egy idióta!

- Kuss, Gilling! - förmedt a társára Brock, majd ismét a lányhoz szólt: - Te is

tudod, hogy csak elnyújtod a szenvedésed!

- Nem gond. Úgysem terveztem semmit ma estére - válaszolta Mara. A

konzolnak nyomta

a hátát, és körülnézett. A székeken és munkaállomásokon kívül a helyiség nem

sok fedezéket nyújtott, illetve dobófegyverként is csak a székek jöhettek
számításba. Nem tűnt előnyösnek a helyzete. - Pontosan mit tudok, ami miatt
Somoril ezredes ennyire haragszik rám?

Érezte, hogy a két férfi érzelmei minimális mértékben ugyan, de megváltoztak.

- Okos vagy, azt meg kell adni - felelte Brock, és a hangja iránya alapján Mara
tudta, hogy a férfi a bal oldali fal mentén közeledik felé. - Csak puszta
kíváncsiságból kérdezem, te már tudtál a dezertőrökről, amikor beletúrtál a
Reprisal adattárába, vagy éppen ezt kerested?

Mara felvonta az egyik szemöldökét. Dezertőrök?

- Nem tudok semmiféle dezertőrökről - felelte -, de ha tudnék, akkor sem

érdekelnének. Ez a Flotta ügye, nem az én dolgom.

- Naná, hogy nem! - válaszolta gúnyos hangon Brock. - A Császárt biztos nem
érdekli, ha eltűnik néhány rohamosztagos.
- Rohamosztagosok? - kérdezte a lány, és a fejét oldalra billentve hallgatózott.
Az

ellenfelei egy régi trükköt alkalmaztak: az egyikük folyamatosan szóval tartotta,

hogy elterelje a figyelmét a neszekről, amelyeket a másik keltett, miközben
megpróbált a közelébe lopózni.

Persze, a beszélő általában nem szokta fontos információkkal megfűszerezni a

mondandóját. Szóval Brock vagy egyszerűen csak ostoba - nem lenne meglepő
egy BBH-snál

-, vagy a társával együtt nagyon-nagyon magabiztos.

- Nem fog menni, tudjátok? - kiáltott fel Mara, miközben kii nyúlt az Erővel, és
megragadott egy széket annak a helynek a közelében, ahol a feltételezése szerint
Gilling készült

előbukkannia - Még együtt sem tudtok elintézni!

- Ó, dehogynem! - felelte Brock. - De ha igazad van, akkor lesznek mások, akik

elintéznek.

Valószínűleg perceken belül ide-érnek.

Ebben a pillanatban a kiabálás ellenére Mara meghallotta a nyíló ajtó halk

csikorgását.

Brock mondott még valamit, de hirtelen sugárnyalábok fültépő vijjogása töltötte

be a helyiséget, ami elnyomta a hangját.

Mara összehúzta magát, és a maró füst miatt résnyire lecsukta a szemét,

miközben

kerámia- és fémszilánkok záporoztak rá. A sorozatok megsemmisítették Brock

és Gilling

fedezékét, aztán az össztűz egy kiáltást követően hirtelen abbamaradt.

- Gyere elő, Celina! - parancsolta ridegen az ezredes a hirtelen beállt csendben. -

Üres kézzel!

- Rendben - kiáltott vissza a lány. - Ne lőjenek! Kössünk üzletet! - Letette a

csőcsatlakozót maga mellé, és kiélesített érzékekkel először két nyitott kezét
emelte az előtte lévő konzol pereme fölé. Senki sem lőtt rá, ezért a tenyerét
továbbra is a kalózok felé mutatva felállt.

A helyiség bejáratánál tucatnyi, szemmel láthatón sebtében felöltözött kalóz

zsúfolódott össze, és mindannyian őrá szegezték a fegyverüket. Mara ismerős
arcokat is felfedezett; Vinis és Waggral ujja feszült rá legjobban az
elsütőbillentyűre, de a csapat bal oldalán álló Tannis is komornak és idegesnek
tűnt. Egyedül a Vezér állt karba tett kézzel, a sugárvetőjét annak tokjában
hagyva.

- Új ajánlat? - kérdezte a legteljesebb lelki nyugalommal.

- Ezúttal igazi - válaszolta a lány. - Információért jöttem. Ennyi az egész, csak

egy kis információ. Megkapom, és békében távozom.

- Miből gondolod, hogy távozhatsz? Békében, haragban vagy bárhogy máshogy?

- Mert magának is ez az érdeke - felelte Mara. - Nagyhatalmú barátaim vannak.

Az ezredes Brock összeégett testére villantotta a szemét, és a száját

lebiggyesztve

megjegyezte:

- Nekem nem tűntek annyira nagyhatalmúaknak.

- Nem is voltunk barátok. Gondolom, maguk pont arra ébredtek fel, amikor
megpróbáltak

kinyírni. Másféle barátokra gondoltam.

A kalózvezér a szemöldökét felhúzva méregette, és megkérdezte:

- Pontosan miféle információról lenne szó?

- Említett egy patrónust. A nevét akarom - válaszolta Mara.

Kiterjesztette a tudatát; az ilyen kérdések automatikusan felidézik a választ, és ő

reménykedett benne, hogy ki tudja húzni a nevet az ezredes fejéből. Azonban a

férfi elméje túl sötét volt, tele örvénylő gyűlölettel, haraggal és őrülettel, így
semmit sem sikerült kiszednie belőle.

- Pimasz vagy, az már biztos - jegyezte meg a kalóz, hangjának nyugodtsága éles

ellentétben állt tudata zaklatottságával. - Az ajánlat egyelőre elég egyoldalúnak

hangzik.

- Megoldható. Csak mondja meg, mit akar cserébe. Ha hatalmamban áll

megadni,

márpedig sokkal több áll hatalmamban, mint azt képzelné, akkor megkapja.

Az ezredes mosolya egyik pillanatról a másikra tűnt el.

- Biztos vagyok benne, hogy megkapom. Ugyanis téged akarlak. Holtan -

közölte a férfi, azzal kibontotta karba tett kezét, és feltartotta a jobb mutatóujját.

- Várjon! - szólt közbe Tannis feszülten. - Uram! Holtan nem vesszük semmi
hasznát,

A Vezér ránézett, ujja még mindig a mennyezetre mutatott.

- Szerinted élve talán vesszük valami hasznát, Tannis mester? Ezt gondolod
éppen te, aki közénk hoztad?

Tannis összerezzent és nyelt egyet, de viszonylag határozottan válaszolt:

- Elismerem, hogy átvert. De Shakko kapitányt is sikerült ejtenie. Legalább...

- Feltéve, hogy valóban átejtette Shakko kapitányt - vágott közbe az ezredes. -

Feltéve, ha Shakko kapitány még életben van egyáltalán. - Az arca hirtelen
eltorzult, és éles hangon folytatta:

- De nincs, ugye? Ugyanolyan halott, mint a legénység többi tagja.

- Nem, dehogy! - tiltakozott Tannis, de közben látványosan elsápadt. - Mármint,

amikor otthagytuk őket, még életben vofrl tak. Csak azt akartam mondani,
hogy... fogva tarthatjuk váltságdíjért.

- Érdékes ötlet - jegyezte meg a Vezér, és a vonásai ismét ki-simultak. - Szóval

kém?

Megérsz annyit, amennyi baj van veled?

- Van, aki fizetne értem - ismerte el Mara. Lenyúlt az Erővel maga mellé, és
felemelte a padlón hagyott csőcsatlakozót egészem az előtte lévő konzol
pereméig. - Megadhatok néhány HoloHálózat-számot, amelyeket felhívhat.

- Azt elhiszem - felelte kurtán bólintva az ezredes. - És vele mi van? - tette hozzá
Tannisra mutatva.

- Mi van vele? - kérdezett vissza Mara. Ez is régi trükk volt. - Hasznos eszköz.
Nem olyan hiszékeny, mint Shakko, de megfelelt a céljaimnak.

- Ahogy sejtettem. Waggral, végezz vele!

A szólított kalóz pillanatnyi habozás nélkül odanyúlt, és kicsavarta a fegyvert az

elítélt kezéből.

- Várjon! - kiáltott fel Tannis az idegességtől rekedten. - Ezredes...!

Ellenkezését Waggral szakította félbe azzal, hogy arcon vágta a saját sugárvetője

markolatával, majd mindkét fegyverét a megtántorodó társa homlokának

szegezte.

Mara kiemelte a nehéz fémdarabot a konzol pereme mögül, átrepítette a termen,

és telibe találta vele Waggral halántékát. Még mielőtt bárki reagálhatott volna,
odanyúlt az Erővel, kikapta a két fegyvert az elernyedő ujjak közül, és a
csöveket a többiek felé fordítva meghúzta az elsütőbillentyűket.

Az első rövid sorozatot a Waggral mellett álló kalóz kapta, és egyetlen nyögés
nélkül a padlóra omlott. Az egyenes csatasor egyetlen másodperc alatt
felbomlott, amikor a harcosok észbe kaptak, és próbáltak fedezékbe vetődni.
Minden tekintet és csőtorkolat a váratlan veszélyforrás és Waggral felé fordult.

Minden tekintet, kivéve a kalózvezérét.

- Ne őt, nyomorultak! - harsogta az ezredes, miközben előkapta a saját
sugárvetőjét, és gyűlölködve meredt Marára. - A lány egy Jedi!

A lány tudta, hogy a kalózok valószínűleg nem nagyon értették meg a szó
jelentését -

mivel a Jedik rég eltűntek - de különösen nem a csata hevében. Ugyanakkor

teljes mértékben értették az azonnali engedelmesség fogalmát, és Waggral
helyett felé fordultak.

A Császár Keze tett egy lépést hátrafelé, felkapott egy széket az Erővel, és
hozzávágta két kalózhoz, akik óvatlanul túl közel maradtak egymáshoz. Még
alig engedte el az elsőt, máris a következő széket röptette a csapat egy másik
része felé.

A szeme sarkából meglátta, hogy fémesen csillogó tárgy repül felé, és a keze
máris

lendült, hogy félreüsse. Közben egy pillanatig arra gondolt, mekkora ostobaság
gránátot használni egy ehhez túl szűkös térben.

Csakhogy nem gránát ívelt felé, és amint felismerte a tárgyat, megfordította a

kezét, hogy elkaphassa. A következő pillanatban a fénykardja markolata hangos
csattanással megérkezett a tenyerébe.

A dobás forrását kutatva Tannist pillantotta meg, amint épp lebukott az egyik
konzol mögé.

A keze még épp csak visszahúzódott a dobás mozdulatából. A lány ujja rátalált
az aktiváló gombra, és a bíborvörös penge szisszenve életre kelt.

Mara a saját energialövedékeikkel ölte meg a kalózokat, egyiket a másik után, és

már csak ketten maradtak, mire az ezredes ráeszmélt, mi történt a csapatával.
Rekedt kiáltással vetődött be az utolsó álló híveinek egyike, egy rodiai mögé, és
annak válla mellett lövöldözve a lányra, hátrálni kezdett az ajtó felé. Mire az
idegen is elzuhant, a kalózvezérnek sikerült elmenekülnie.

- Tannis? - szólította segítségét Mara, miközben kikapcsolta fénykardját, és

elindult a konzolok között arra, ahol utoljára látta a férfit. - Nem sérültél meg?
- Túlélem - felelte a férfi a fogait csikorgatva, és az irányítópultba kapaszkodva
ülésbe tornázta magát. Végignézett a szanaszét heverő testeken, és csodálkozva
dörmögte: - És én még azt hittem, hogy a Cavalcade-on már megmutattad, mire
vagy képes. Hogy a fenébe

tudták kiirtani a Jediket?

- A szó szoros értelmében nem vagyok Jedi - felelte a lány, és körülnézett. Az

egykor

tisztán és rendben tartott vezérlő romokban hevert. - Van valahol egy tartalék
parancsnoki helyiség?

- Aha, a vészbunkerben. Gondolom, most azt akarod, hogy vezesselek oda,

ugye?

- Ha nem vezetsz oda, akkor ez az egész felesleges volt.

- Remek - sóhajtott fel Tannis. - Ki az ajtón és balra. - Fájdalmas mosollyal tette

hozzá: -

Azt hiszem, neked kell előremenned.

- Én is így terveztem - válaszolta a lány, és aktiválta a fénykardot, azután

rátenyerelt az ajtónyitó panelre.

Kilépett a folyosóra, de senkivel sem találkozott.

- A helyiek nagyon jó alvók lehetnek - jegyezte meg, miközben elindultak a

Tannis által mutatott irányba.

- Valószínűbb, hogy már a hajókat készítik elő a gyors evakuálásra - felelte a

férfi,

miközben idegesen kapkodta tekintetét egyik ajtónyílásról a másikra. -

Gondolom, Caaldráról nem gondoskodtál, mielőtt betörtél ide.

- Sajnálom, de a vacsora előtt láttam utoljára. Talán már el is ment.

- Remélem. Kiráz a hideg a fickótól - válaszolta Tannis látványosan

megborzongva.

- Miatta ne aggódj! - mondta Mara. - És ha már itt tartunk, kösz a segítséget!

Hogyan került hozzád a fénykardom?

- Felmentem és kivettem az ereszcsatornából, ahová tetted. Hogy máshogy? -

kérdezett

vissza a férfi fanyarul mosolyogva. - Lehet, hogy nagyon hittél magadban, de

láttam azt az izét repülni a tornyok között és a rögzítőkábelek mellett. Majd rám
hozta a szívbajt, amikor először kibukkant egy oszlop mögül.

- Csak azért láthattad, mert tudtad, hogy mit keress - mutatott rá a lány,
ugyanakkor mély benyomást tett rá, hogy a férfi így rajtakapta.

- Meglehet. De attól tartottam, hogy másvalaki is észrevette. Ezért, amikor

alkalmam

adódott, felmentem és...

- Állj! - szólt közbe Mara, és feltartott baljával is jelezte a férfinak, hogy álljon
meg.

Jobbjában a fénykarddal védekező állást vett fel. Közvetlenül előttük, néhány

hordó mögött...

Egyszerre két sorozat érkezett a hordók mögül, egy alacsonyról és egy

fejmagasságból.

Mara könnyedén hárította valamennyi töltetet, mire a két támadó visszabújt a

fedezékébe.

- Mi lehet a hordókban? - kérdezte Tannist.

- Elképzelésem sincs. Korábban sohasem tároltak ilyeneket a folyosókon.

A támadók ismét tüzeltek, és a lány védekezett, visszaverte a lövedékeket. Halk

reccsenés hallatszott, amikor az egyik hordó megsérült, és sötét folyadék kezdett
folyni a padlóra. A lövések hirtelen abbamaradtak, és Mara két alakot látott
gyorsan visszavonulni.
- Gyerünk tovább! - mondta Tannis, és elindult.

- Várj! - fogta vissza a lány. Kiélesítette az érzékeit, de egyetlen szippantás a

levegőbe

elég volt, hogy kiadja a következő utasítást: - Vissza! - Megragadta a karját, és

magával rántotta a férfit.

Alig három lépést tehettek meg, mielőtt a sötét színű folyadék ragyogó, sárga
fénnyel

lángra lobbant. Mara azonnal reagált; lerántotta magával Tannist a padlóra. A

következő

pillanatban kigyulladtak a hordók, és mindkét irányba egy-egy hatalmas

tűzgolyót küldtek végig a folyosón. A Császár Keze a padlóra tapadt, érezte a
hőt, ahogy végigsöpör a lábán, a hátán és a fején, hallotta, hogy Tannis valamit
sikolt, és csak ezután döbbent rá,j hogy ő maga is megégett.

A lángok továbbhaladtak a parancsnoki központ felé, forró levegőt hagytak

maguk mögött.

Mara kipislogta szeméből a könnyeket, az Erő segítségével elfojtotta a

fájdalmait, azzal máris guggolásba emelkedett, és aktiválta fénykardját, amelyet
az imént kikapcsolt.

Épp időben ahhoz, hogy fogadja a lövedékeket. A két lövés egyetlen fegyverből
jött, jobbra egy fülkéből, amely védve volt a lángoktól. Halk kuncogás
hallatszott.

- Ügyes! - kiáltotta aztán Caaldra. - Csak nem a Császár Kezéhez van

szerencsém?

- A Császár Keze csak pletyka.

- Hát persze. Szinte hízelgő, hogy a Császár a legjobbat küldi ellenünk.

- Magának és a patrónusának mindenből a legjobb jár, nem? - kérdezte Mara

nagyvonalúan átlépve a tény felett, hogy teljesen véletlenül került kapcsolatba a

férfival. -

Ügyes csapda, ha már a dicséreteknél tartunk.

- Magának és a kis árulójának mindenből a legjobb jár - mondta Caaldra, és újra

tüzelt.

Egy a fejre, egy a lábra, de Mara könnyedén hárított. - Biztos nagyon fájhat -
jegyezte meg a férfi az égésre utalva.

- Kibírjuk - biztosította a lány. Fogalma sem volt, hogy Tannis mennyire sérült
meg, és nem akart kockáztatni azzal, hogy megosztja a figyelmét, és odanéz.
Minden erejére szüksége volt az összpontosításhoz és a saját kínjai elfojtásához.
- Ez semmi egy teljes körű birodalmi kihallgatáshoz képest.

Caaldra megvetően felhorkantott.

- Ez az a pont, ahol ki kellene öntenem neked mindent, ami a szívem nyomja?

Ne

könyörögjek kegyelemért?

- Mindkettőnknek könnyebb dolga lenne. A könyörgésre nem tartok igényt.

- Aha - nyugtázta a férfi a hallottakat. - Bocs, hogy csalódást kell okoznom, de

ideje indulnom. Üdvözlöm a barátaidat!

Mara legnagyobb meglepetésére a Caaldra jelenlétére utaló érzet egyetlen

pillanat alatt semmivé foszlott.

Még mindig nem fordította el a figyelmét, és a padlón fekvő Tannist maga

mögött hagyva tett egy óvatos lépést a fülke felé. Kinyúlt az Erővel, de nem
talált senkit. Az ellenfele valóban eltűnt. A fénykardját készenlétben tartva még
közelebb lépett, és innen már látta, hogy a fülke valójában ajtónyílásnak helyet
adó beugró. Még egyszer körülnézett a folyosón, hogy biztosan nem fenyegeti
veszély hátulról, azután belökte az ajtót.

A vártnál jóval nagyobb, dohos levegőjű, sötét helyiség tárult elé. Az egyetlen
fényforrást a csillagok jelentették, ahogy átvilágítottak a nagyméretű
tetőablakon. Halvány izzásuk
rozsdásodó földmunkagépeket, felhalmozott dúcokat és poros alkatrészek
kupacait rajzolta ki a félhomályban. Mindez akkor kerülhetett ide, amikor a
kalózok átalakították a telepnek ezt a részét.

A helyiség hátsó részén három széles, körkörös lyuk tátongott a falon, előttük

védőkorláttal. Mara komoran elmosolyodott - Caaldra talán azt hitte, egy régi
szervizalagúton keresztül el tud menekülni előle? Az Erő vele volt, így
könnyedén követni tudta a férfit, lehettek az alagutak bármilyen kanyargósak.

Elindult a legközelebbi nyílás felé, de a szeme sarkából zöldes fényt fedezett fel
a tetőablakon túl, és ez megtorpanásra késztette.

A fény ragyogó villanássá vált, és a következő pillanatban hatalmas dörej rázta

meg az egész épületet. Mara reflexből fedezéket keresve lekuporodott az egyik
földmunkagép mellé. A következő villanást ismét dörrenés és rázkódás követte.

A kalózok bázisát megtámadták.

Tizenhatodik fejezet

LaRone éppen befejezte a beöltözést, amikor Quiller bejelentkezett a belső adó-

vevőn:

- Egy óra - jelentette be. - Kezdem a harci helyzet előtti rendszerteszteket.

- Rendben - nyugtázta LaRone. - Grave! Brightwater! Menjetek a tüzelőálláshoz,

és

ellenőrizzétek az ágyúkat!

Miután megkapta a választ, a hóna alá szorította a sisakját, és fl elindult a

pilótafülke felé.

Ahogyan az sejthető volt, Marcross már előtte odaért. Beült a 1 másodpilóta

ülésébe, és sisakját az irányítópult alá tette.

- Úgy tűnik, minden rendben van - jelentette, miközben LaRone elfoglalta a

szokásos
helyét a szenzor-pajzsállomásnál. - Hogy vannak a vendégeink?

- Három órával ezelőtt még rendben voltak. Mondtam nekik, hogy mi a

menetrend, és

megjegyeztem, hogy esetleg pihenhetnének egy kicsit, mielőtt az élet rögösebb

útjaira

tévedünk.

- Fogadjunk, hogy ők is szeretnének beszállni - szólt közbe az adó-vevőn

keresztül Grave az egyik löveg mellől.

- Vesztettél - válaszolta LaRone. - Lehet, hogy úgy gondolták, hogy nem lenne
belőle

semmi hasznuk.

- Akkor jól gondolták - mordult fel Marcross. - Quiller! Mi ez az ismétlődő

figyelmeztetés, ami a bal oldali szenzoroktól m jön?

- Semmi különös - felelte a pilóta. - Mindjárt eltüntetem.

LaRone csak fél füllel hallgatta a beszélgetést. A saját képernyőit figyelte, és

lélekben felkészült az összecsapásra.

Luke!

A fiú felriadt a felszínes szundításból:

- Ben?

Kelj fel! - suttogott hozzá Ben a tudatában, a hangjából sürgetés érződött. - Leia
veszélybe került.

Luke úgy érezte, mintha egy pillanatra megdermedt volna a szíve.

- Miféle veszélybe? Hol van? - kérdezte, és már húzta is fel a csizmáját.

Makrin Cityben, a Shelkonwán. A kormányzói főadminisztrátor lezáratta az

összes
űrkikötőt, és értesítette a Birodalmat a jelenlétéről.

Luke torka elszorult. Pont valami ilyesmitől tartott. Már azóta aggódott, hogy
Leia megkérte, tartson inkább Hannal.

- Mit tehetnék? Bezártak.

Eleinte nem kapott választ. Nem vagy annyira bezárva, mint azt gondolod -
felelte aztán Ben. - Menj a számítógéphez!

Luke a homlokát ráncolva követte az utasítást. Vajon azt kell kitalálnia, hogyan

csatlakozzon rá a hajó kommunikációs rendszerére? Akkor hívhatna segítséget,

de...

Összpontosíts a számbillentyűknek Koncentrálj a számokra!

- Nem látok semmit. - jegyezte meg Luke, miközben tekintete egyesével

végigvándorolt a számokon. Odanyúlt az Erővel, de így sem érzékelt semmi
különöset.

Az első szám a hetes.

Luke odakapta a tekintetét. Mintha valóban érzett volna valamit halványan. A

billentyűk fölé helyezte ujjait, és megnyitotta magát az Erőnek, ugyanúgy
átengedte az irányítást a titokzatos hatalomnak, mint korábban, amikor a kalózok
ellen harcolt.

Ám az ujjai mozdulatlanok maradtak. A vészhelyzet feszültsége nélkül az

érzelmei és

gondolatai nem tudtak ráhangolódni az Erőre, és az egész nem vezetett sehova.

- Nem érzek semmit - mondta.

Olyan hangot hallott a fejében, ami leginkább sóhajra hasonlított. Azután: Hét,
hét, nyolc, egy, három, egy, kettő.

A fiú beütötte a számsort, de semmi sem történt.

- Hogyan tovább?
Ben nem válaszolt. Luke grimaszolva nézett körül, ismét megpróbált az Erőre
hallgatni.

Tekintete a fali képernyőre siklott, amely a hajó aktuális pozícióját, vektorát és

rendszerstátusát mutatta. Egy pillanatra mintha érzett volna valamit, de akárhogy
próbálkozott, nem sikerült újra előidéznie az aprócska érzetet.

Húzd végig az ujjad a képernyő keretének alsó szélén!

Luke engedelmeskedett, mire halk kattanás hallatszott valahol mögötte.

Megfordult, és

meglepve látta, hogy a hátsó fal egy; ajtó méretű szakasza résnyire kinyílt. Vajon
mi lehet mögötte? Csempészrekesz? Odalépett, és kitárta az ajtót.

Nem csempészrekeszt talált mögötte, hanem fegyvertárat. És két birodalmi

rohamosztagos páncélt.

Miközben a csillogó vértezeteket bámulta, zsibbasztó rémület hasított a

bensőjébe. Az

elmúlt nap során végig azon tűnődött, hogy LaRone és a társai kalózok,
csempészek,

fejvadászok, vagy esetleg tényleg egy vállalat biztonsági szolgálatának emberei

lehetnek, ahogy állították. Valahogy egy pillanatra sem fordult meg a fejében,
hogy birodalmi

rohamosztagosok kezébe kerültek.

Ne aggódj emiatt! - szólt rá Ben. - Nem úgy van, ahogy gondolod. Legalábbis
nem

teljesen.

Luke akaratlanul is hátrapillantott a kabinajtóra, és megjegyezte:

- Nem nyugtattál meg.

Bízz bennem, Luke! Fogj egy fegyvert, és töltsd meg!

Luke tanácstalanul végignézett az állványokon, és erősen reménykedett, hogy
Ben nem

akarja egyedül kiküldeni öt rohamosztagos ellen. Végül döntött, és keze elindult

a legnagyobb sugárvető felé...

Luke! - Ben hangja figyelmeztetően hangzott.

Megtorpant, mély lélegzetet vett, és kinyúlt az Erővel. Ha nem, a legnagyobbat

kell

elvennie, akkor...

Tekintete megállt egy kis oldalfegyveren, egy apró pisztolyon. Még mindig az
Erőre

összpontosítva odanyúlt, és levette a fali tartóról. Továbbra sem érezte úgy, hogy
irányítja valami, ami segített volna a döntésben.

- Tudod, igazán megkönnyíthetnéd ezt az egészet - méltatlankodott, miközben

megkereste a megfelelő méretű gáztárat és energiacellát.

Igen, és a nagybátyád a hátán vihetett volna mindenhova egészen tizenöt éves

korodig.

Luke elfintorodott. Az öregnek igaza volt, felesleges panaszkodnia.

- Bocsáss meg! - kérte.

Kiléptél egy jóval nagyobb világba, mint amit eddig ismertél, Luke. De még
sok-sok lépés áll előtted. Nem cipelhetlek végig a saját utadon. Csak annyit
tehetek, hogy tanácsokat adok, és tanítalak. Segíthetek, hogy megtaláld azt az
utat.

- Értem - felelte Luke a fegyvert méregetve. - Akkor ez azt jelenti, hogy ki kell
találnom, mit kezdjek ezzel a pisztollyal?

Az Erő veled van, Luke. Türelem, fiam, és hallgass az Erőre! Tudni fogod,
mikor jön el a cselekvés ideje.
- És megérkeztünk... - mormolta Quiller, miközben megragadta és meghúzta a

hiperhajtómű vezérlőkarját. Odakint a fénycsíkok ragyogó pontokká változtak,

alattuk pedig nagy árnyék terült el: a Gepparin bolygó éjszakai oldala.

A pilóta összevonta szemöldökét. Odalent, a felszínen vörösessárga foltok törték

meg a feketeséget.

- Azok meg mik lehetnek? - kérdezte, és már emelte az ujját, hogy odamutasson,
amikor

fényes, zöld sugár szelte át az űrt a Suwantek előtt, hogy újabb fényfolttal
szaporítsa a már lent lévőket.

- Mi a... - kezdte Marcross.

- A francba! - kiáltott fel Quiller, és a következő pillanatban máris a bal oldalára

döntötte a gépet, hogy egyre szűkülő ív mentén visszafordítsa abba az irányba,
amerről jöttek. Közben újabb turbólézernyaláb húzott el mellettük.

A zöld villanás egy pillanatra megvilágította az ék alakú csillagrombolót a

távolban.

- Lehetetlen - suttogta rekedtes hangon LaRone.

- Pedig megtörtént - erősítette meg komoran Quiller. - Az ott a Reprisal.

Megtaláltak minket.

Luke töprengve járkált a kabinjában, amikor a Suwantek váratlan fordulója miatt

nekitántorodott az egyik válaszfalnak. Sikerült visszanyerni az egyensúlyát, de

beütötte a vállát, és a tenyerével megdörzsölgette a fájó foltot.

Bennek ismét igaza volt: nyilvánvalónak tűnt, hogy eljött a cselekvés ideje.

A fiú elővette a kis pisztolyt, és az ajtóhoz ment. Várj! - szólalt meg a fejében
Ben, és a Suwantek tett még egy éles kanyart. - Terjeszd ki a tudatodat, és
figyeld az Erőt! Tudni fogod mikor.

- Értem! - válaszolta Luke, és az egyik kezével megkapaszkodott az ajtó mellett

álló

számítógépasztal szélében, a másikkal a zárhoz nyomta a fegyvere csövét. Várta

a megfelelő

pillanatot.

- Kapitány! Betolakodó! - kiáltott ki valaki a legénységi árokból. - Az imént

lépett be a rendszerbe, jelenleg menekülni próbál.

- Azonosítsák! - adta ki az utasítást Ozzel. Elfordult az odalent lángoló

kalózbázis

látványától, és határozott léptekkel a szenzorállomáshoz ment. Ilyen

felépítményű teherszállítót még sohasem látott, és inkább ismét odament a
páncélüveg ablakhoz, hogy még egyszer

megnézze.

- Összekapcsoltak két hajót - mondta mellette Somoril.

- Igaza lehet - mormolta Ozzel, és a következő másodpercben megpillantotta a

különös

alakú járművet. Az egyik fele egy könnyű koréliai teherszállító volt, YT vagy
YR osztályú. A

másik pedig, amelynek a tatja kék fénnyel ragyogott...

- Egy Suwantek! - hördült fel hirtelen Somoril.

Ozzel szája tátva maradt.

- Csak nem gondolja, hogy...

- Vonósugártiszt! - kiáltott fel az ezredes megpördülve. - Fogják be azt a hajót!

Gyerünk!

- Csinálják! - erősítette meg Ozzel, és hirtelen feltámadt benne a remény. Azért

jöttek, hogy elhallgattassanak egy birodalmi ügynököt, aki tudhat szégyenteljes
titkukról - erre pont előttük bukkan fel a lehetőség, hogy örökre eltemessék ezt a
titkot. - Indítsák a TIE-vadászokat is! -

tette hozzá. - Az a hajó nem szökhet el!

LaRone egy-két percig azt hitte, sikerülni fog. Azután a Suwantek nagyot
rándult alatta, mire ő oldalra lódulva nekifeszült a biztonsági hámnak.

- Quiller? - kiáltotta.

- Elkaptak - kurjantotta a társa. - Vonósugár.

- Elég messze vagyunk - mondta Marcross. - Talán még kiingázhatjuk magunkat.

- Próbáljátok meg! - parancsolta LaRone.

A fényalatti hajtóművek felüvöltöttek, ahogy Qutfler ráadta a teljes tolóerőt, és

irányt váltott.

Megpróbálták kitépni magukat a vonósugár szorításából.

- Bármi eredmény? - kérdezte a parancsnok.

- Adj egy percet! - kérte Quiller. - Ebben az irányban van némi mozgásterünk, de
ki kell jutnunk a hatósávból, mielőtt befognak egy másik sugárral is.

Hátulról fémes sikoly hallatszott.

- Vagy mielőtt kilövik a hajtóművet - tette hozzá Marcross.

- Grave! Brightwater! Viszonozzátok a tüzet! - utasította társait LaRone,

miközben egy újabb turbólézernyaláb találta telibe a hátsó pajzsot.

Nem kapott választ, de a Suwantek ágyúi rögtön elkezdték köpni a saját kis
sugaraikat.

- Túl messze vagyunk, hogy sérülést okozzunk - jegyezte meg a másodpilóta.

- Tudom, de a szenzoraikat összezavarhatjuk egy kicsit - feleli te LaRone. -

Gyerünk,

Quiller! Szabadítsd ki!

Luke érzett valamit az Erőben, pontosan úgy, mint amikor a gyakorlógömbbel
harcolt. És amikor az első lézernyaláb a hátsód pajzsba csapódott, belelőtt a
zárba.

Az ajtó kinyílt előtte, és óvatosan kinézett. A folyosó elhagyatottnak tűnt. A hajó

lendületesen kanyargott és manőverezett így meg-megtántorodva jutott el Han

ajtajához.

Gyorsan kinyitotta.

A csempésznek is a lerögzített számítógépasztalba kapaszkodva sikerült talpon

maradnia, arca mintha egy kőszoboré lett volna, így bámulta a fali képernyőt.

- Nem esett bajod? - kérdezte Luke.

Han meglepetten pillantott rá, és megkérdezte:

- Kiengedtek?

- Nem egészen. Han, a hercegnő veszélybe került.

- Egy kicsit mi magunk is - jegyezte meg a férfi, azzal közelebb lépett Luke-hoz,
kivette a pisztolyt a kezéből, és lekicsinylő hanghordozással megkérdezte: -
Honnan szedted ezt a tűzőgépet?

- Leia csapdába esett Makrin Cityben, a Shelkonwán, és már a Birodalom is

tudja, hogy ott van.

- Később, kölyök! - vágta rá Han, és kiment mellette a folyosóra. Csubakka

üvöltései még a találatok zaját is túlharsogták. Han kinyitotta az ajtót, és gyorsan
hátralépett, nehogy a szőrös

vukikar elkaszálja, amikor kicsap a nyíláson.

- Nyugi! - szólt be. - Csak mi vagyunk azok.

Csubakka már éppen kirontott volna, de közben az egyensúlyára is oda kellett

figyelnie, és ez a késlekedés elég volt, hogy felfogja a szavak értelmét. Kidugta a
fejét a folyosóra, körülnézett és morgott valamit.
- Nem tudom, de akárkik is legyenek, fogva tartottak - válaszolta Han. - Menj le
a

Falconhoz, és készítsd fel az indulásra.

- Megyünk? - kérdezte Luke. Ösztönösen elöntötte a megkönnyebbülés, és

harcolni

kezdett benne a szintén ösztönös bűntudattal, hogy magukra hagyják LaRone-t

és társait azzal szemben, aki ilyen hatalmas csapásokat mér a hajó farára.

- Nem azonnal - mordult fel Han. - Csubi? Csel és tűnés?

A vuki megfontolta a kérdést, aztán elhörögte válaszát, és elindult az átjáró felé,

amely összekötötte a Suwantek hasát a Falcon hátával. Amikor odaért, kinyitotta
az ajtót, és mászni kezdett lefelé a létrán.

- Mit segíthetek? - kérdezte Luke a csempészt.

- Ne légy útban! - válaszolta Han, azzal marokra fogta a pisztolyt, és elindult

arra, amerre a pilótafülkét sejtette.

A legénységi társalgót üresen találták, ahogy a pilótafülke előterét is. Han

töretlen

lendülettel rácsapott a nyitópanelre, és bemasírozott. Két hosszú lépést tett meg,

mielőtt felfedezte a rohamosztagos páncélt.

Luke összerezzent. Szólhatott volna a fogva tartóikkal kapcsolatban, de Han

gyorsan

túltette magát az első meglepetésen. Folytatta útját, és a pilótafülke közepére

lépve felcsattant:

- Helyzet?

- A csillagromboló elkapott egy vonósugárral - válaszolta LaRone. Vonásai

megfeszültek, amikor megpillantotta a pisztolyt a csempész kezében. Ennek
ellenére a hangja ugyanolyan maradt, amikor hozzátette: - A következő lépésben
valószínűleg indítják a TIE-vadászokat.
- Ingával próbálkozunk - tette hozzá a fickó a pilótaülésből; a hangja alapján
Quiller lehetett.

- Más hajó a térségben? - kérdezte Han.

- Senki - felelte Marcross, és komoran meredt a csempészre. - Ráadásul a

kalózok bázisát is megsemmisítették.

- Rendben - mormolta Han, és töprengve bámulta a távolban derengő sötét éket.

Hirtelen odafordult Marcrosshoz, és megkopogtatta a férfi páncélos vállát. - A
helyed!

- Tessék? - hördült fel fenyegető hangon a rohamosztagos.

- Add át a helyed! - utasította Han, és hátralépett, hogy helyet adjon a másiknak.

El akarta tenni a pisztolyát az oldalán üresen lógó tokba, de mikor rájött, hogy az
apró fegyver áteshet rajta, inkább bedugta azt a derékszíjába, a bal oldalára. - Be
kell vetnünk néhány trükkös manővert, de nincs időm elmagyarázni őket.

- Nézze, Solo...!

- Csináld, amit mond! - szólt rá a társára LaRone.

Marcross igen barátságtalan képet vágott, de kikapcsolta a biztonsági övet, és

kiszállt a másodpilóta üléséből. Elnyomakodott Han mellett, talán nem is
véletlenül lökte meg, de szó nélkül hagyta, hogy a jövevény a helyére üljön.

- Nyissanak egy sávot a Falconra! - kérte Han, bár inkább utasításnak hangzott.
Gyorsan végignézett a műszerfalon, közben] meghallotta a kapcsolat létrejöttét
jelző kattanást. - Kész vagy, Csubi?

A hangszórókból kurta mordulás hallatszott.

- Helyes - nyugtázta Han, és folytatta: - Valaki zárja le a zsilipet, és engedje el a

Falcont!

- Csak szóljon, hogy mikor - válaszolta Quiller.

- Most! És kérek egy sisakot!

A pilóta lenyomott két kapcsolót, és a következő másodpercben a Falcon
beúszott a

látótérbe alulról, majd előrehúzott, és élesen jobbra dőlve elkanyarodott.

- Szökik a koréliai! - csattant fel Grave hangja a hangszórókból,,

- Tudom, hadd menjen! - válaszolta LaRone. - Lőjétek tovább a Reprisalt!

Quiller?

- A sugár még mindig húz - közölte Quiller. - Remélem, beválik a trükk.

- Mindjárt! - dünnyögte Han, és tágas nyolcast írt le a láthattatlan pórázra fogott

Suwantekkel. - Előbb vegyék észre Csubit!

Hirtelen zöld sugárnyalábok húztak el mellettük, és vészesem közel jártak a

Falcon

farához.

- Rendben, észrevették - jelentette be Han. - Hol vannak azok a vadászok?

- Lehet, hogy változott a terv... nem! Ott vannak! - helyesbítette magát LaRone. -
Négy raj a főhangárból.

Luke felnézett a komor ékre, és rögtön kiszúrta a feléjük száguldó TIE-

vadászokat. Hat a Suwantek felé tartott, két gép elvált a többitől.

- Úgy tűnik, egy páros a Falconra megy - figyelmeztette Hant.

- Számítottunk rá - nyugtatta meg a csempész, azután keményen oldalra rántotta

a

botkormányt, és a tolóerő-szabályzót előrenyomva éles szögben megfordította a

hajót. - Csubi!

Árnyékolóra van szükségünk!

- Van árnyékolójuk? - kérdezte Marcross meglepetten. - Hol tartják?

- Mi az az árnyékoló? - érdeklődött Luke.

- Vonósugár-zavaró - válaszolt Quiller, szintén meglepetten. - Hullámrétegzett

bomba,

amely sugárvisszaverő részecskéket tartalmaz, amelyek lekapcsolják a hajóról a

vonósugarat.

De nem találtunk semmi ilyesmit, amikor átkutattuk a hajójukat.

- Talán mert nincs semmi ilyesmink - jegyezte meg Han, és ismét fordulóba vitte
a

Suwanteket.

- Akkor honnan akar előkapni egyet? - kérdezte ezúttal LaRone.

- Sehonnan. Nem beszerezni, hanem csinálni kell. Csubi: most!

Válaszképpen a Falcon keményen balra fordult, és spirálisan felfelé indult a két

érkező

TIE-vadász felé. A lövéseket könnyedén lerázta magáról, és egy gyors sorozattal

válaszolt. A vörös lézercsíkok gyorsan ellobbanó tűzgolyóvá változtatták az
egyik ellenfelét. És persze milliónyi apró fémszilánkká.

- Ez az árnyékoló? - kérdezte Luke.

- Úgy van - bólintott Han. Miközben a másik TIE kikerülte a társa maradványait,
a

csempész ismét megnövelte a tolóerőt, és szűk ívben fordulózva az iménti

pusztítás helyszíne alá vitte a hajót. A törmelékfelhő belekerült a vonósugárba,
és a Suwantek egy heves rántással kiszabadult a szorításából.

- Ez az! - kiáltott fel Quiller lelkesen. - Gyerünk, gyerünk, gyerünk!

- Elengedett, Csubi - szólt bele az adó-vevőbe Han, miközben elfordította a hajót

a

csillagrombolótól, és teljes tolóerővel ide- oda kanyarogva próbálta

megakadályozni, hogy a birodalmiak ismét befogják. - Menjünk innen!

Nem jött válasz.

- Csubi? - szólította a társát Han. - Csubi!

- Hol van? - kérdezte Luke, és a nyakát nyújtogatva nézett kifelé.

- Ott! - mutatott ki a pilóta. - A bolygó felé tart.

Han szitkozódva megfordította a Suwanteket, és felkurjantott:

- Tarts ki, cimbora! Jövünk!

- Mit művel? - csattant fel megrökönyödve Marcross.

- Mit gondol, mit művelek? - kérdezett vissza Han.

- Ha visszamegyünk, biztosan elkapnak! - ellenkezett Marcross.

- Harc nélkül soha!

- Egy csillagromboló ellen? - kiáltott fel Marcross, és megragadta Han vállát. -

Megőrült?

- Luke! Szedd le rólam! - horkantotta Han dühösen, miközben próbálta lerázni

magáról a rohamosztagos kezét.

- Mindjárt - felelte Luke, és a távolban zajló jelenetet figyelj te. Az összes

megmaradt TIE-vadász a Falcon után vetette magát... és ha nem képzelődött,
akkor maga a csillagromboló is.

- Már nem foglalkoznak velünk - közölte értetlenül pislogva.

- Tudják, hogy nem kaphatnak el, mielőtt végrehajtjuk az ugrást - vágta rá

LaRone

feszülten. - Olyan, mintha már itt sem lennénk, úgyhogy Ozzel ráállt arra, akit
még elkaphat.

- Ki akarja lőni - recsegte haragosan Han. - Quiller! Mit...

- Visszavettem az irányítást - felelte a pilóta, és már el is fordította a hajót az
őrülten manőverező Falcon felől. - Ha csak úgy utána rohanunk, azzal semmit
sem érünk el. Kell egy terv! ij

- Utánamegyünk! - ellenkezett Han. Elengedte a botkormányt, és az övébe tűzött

pisztolyért nyúlt, azonban Marcross már számíthatott erre a mozdulatra, mert a

keze közelebb volt a fegyverhez, mint az övé. Egyszerre nyúltak oda, és a
rohamosztagos kicsavarta a fegyvert a csempész kezéből, aztán rögtön hátrébb is
lépett. - Quillernek igaza van - mondta. -

Vitatkozás helyett inkább találjon ki valamit!

- Nincs szükségünk tervre - szólt közbe Luke egy adatsorra mutatva, amely az
imént jelent meg a kommunikációs képernyőn. - Csubakkának már van egy.

- Rádióadás? - kérdezte Ozzel lebámulva a legénységi árokba.

- Miféle adás?

- Nem tudom, uram - felelte a kommunikációs tiszt átnézve beosztottjai válla

fölött, mialatt azok lázasan dolgoztak a jelek dekódolásán. - Kódolva van, és
nem is sikerült elfogni az egészet. Viszont az biztos, hogy a kalózbázis és az
attól északra álló hegyek felé irányult.

Ozzel mély lélegzetet vett, és ismét megszólalt:

- Nos, bármi volt is az, rajtuk már nem segíthet. Tüzérek! Darabokban akarom
látni azt a koréliait!

- Ne kapkodjon, kapitány! - figyelmeztette Somoril a szemét résnyire húzva. -

Nagy

kockázatot vállaltak azzal, hogy közel mentek, és leadták az üzenetet. Tudni

szeretném, hogy miről van szó.

Ozzel összeszorította a fogát, de el kellett fogadnia az ezredes igazát.

- Parancs felfüggesztve! - kiáltott oda a tüzéreknek. - Vonósugár! Fogják be a

koréliait! -
Elnézett a legénységi árok megszólított része felé, és hozzátette: - Ezúttal
próbálják megtartani!

- Úgy látom, a barátja megint kifelé jön - jegyezte meg Marcross, és érződött a
hangjából, hogy nem teljesen érti a helyzetet.

- Miért nem lőttek rá, amíg a bolygó előtt volt?

- Kellett lennie valaminek abban az üzenetben, ami rávette Ozzelt, hogy élve
fogassa el -

találgatta LaRone. - Ha ilyen közelről rálőnek, akkor szétszórják a darabjait a

kalózok bázisán.

- Elfogó hadműveletbe kezdtek - elemezte a kinti helyzetet Quiller. - A TIE-

vadászok a Reprisal felé akarják terelni. Valószínűleg már kezdik becélozni egy
vonósugárral.

- Nem gond - vágta rá Han, és próbált magabiztosabban beszélni, mint

amilyennek érezte magát. Ő és Csubakka már vagy tucatnyi alkalommal
megcsinálták ezt a fajta ugrást, és eddig mindig jól működött.

Csakhogy ezúttal Csubakka egyedül volt, egyszerre kellett kezelnie a hajót és a

lövegeket, ráadásul a hiperhajtómű könnyen megmakacsolhatta magát. A vuki
jól értett ezekhez a

dolgokhoz,, de Han nem volt biztos benne, hogy valóban ennyire jól ért
mindenhez.

- Már majdnem elég távol került a bolygótól egy ugráshoz - mondta Quiller
feszülten. - Még nem jött vonósugár.

- A vadászok próbálják elállni az útját - tette hozzá Marcross - Ozzel rájöhetett,

hogy mindjárt elveszíti.

Han viszont látta, hogy a birodalmiak már elkéstek. A kis vadászgépek túl
messze voltak ahhoz, hogy csapdába ejtsék a prédát, bár megpróbálkoztak vele;
a sorozataik lepattantak a Falcon pajzsairól. Han elfintorodott, amikor látta, hogy
az egyik energiasugár áthatol a pajzson, és újabb horpadást üt a többi közé.
- Gyerünk, Csubi! - mormolta az orra alatt.

- Lehet, hogy mégsem indult be a hiperhajtómű - vélte LaRone őszinte

aggodalommal a

hangjában.

- Még nem indította be - ellenkezett Han. - Megpróbál mindenkit magára húzni,

és elég

messzire vinni ahhoz, hogy ne tudjanak utánunk jönni.

Quiller elismerően füttyentett.

- Kemény fickó.

- És bolond is - tette hozzá Han, és összerezzent, mert a csillagromboló ismét

tüzet nyitott a turbólézereiből.

Ám a kapitány ismét elkésett. A Falcon leadott még egy-egy sorozatot a két

négycsövű

lövegéből, és hirtelen a hiperűrbe ugrott.

- Le fogják követni - mondta a pilóta. - Vektor alapján, célbehatárolással,

satöbbi.

- Lehet próbálkozni - dörmögte a vállát vonogatva Han, és megengedett

magának egy

megkönnyebbült sóhajt. Csubakka az egyik legőrültebb, önfeláldozó trükköt

hajtotta végre, ráadásul hibátlanul. - Hamarosan visszajön.

- És mi van, ha itt hagynak néhány hajót őrködni? - kérdeni te Luke. - Mármint

valami

nagyobbat, mint azok a TIE-vadászok? Járőröket vagy ilyesmit?

- Jó ötlet, de nem hiszem, hogy a kapitány ilyen nagy ész lenne - felelte Han.

- Biztosan nem az - erősítette meg a véleményt LaRone.

- Lekövették? - Ozzel kapitány üvöltése betöltötte a parancsnoki hidat. -
Felderítés!

Lekövették?

- Igen, kapitány! - kiáltott vissza valaki, - Épp számítjuk a lehetősé... Na, ne!

- Mit ne? - kérdezte a kapitány, haragja egyre hevesebben lángolt.

- A harang középpontja az Alderaan rendszer - felelte a tiszt zavarodottan. - De

hát ott már nincs semmi.,.!

Ozzel komoran elmosolyodott. Ravasz a fickó, de nem tudja, kivel hozta össze a
sors.

- Pont ezért tökéletes búvóhely - mondta a tisztnek, azután a következő utasítást

kiáltotta: -

Számítsák ki a követőpálya adatait!

- Mi legyen a kalózbázissal? - kérdezte Somoril az alattuk lévő bolygó

holoképére mutatva.

- Még nem végeztünk vele.

Ozzel a páncélüveg ablak mellett állva lepillantott a bolygó sötét oldalán nyíló

tűzvirágokra.

- Harcolni már nem fognak - válaszolta. - A TIE-vadászok befejezik a munkát.

- Még lehetnek lent túlélők - figyelmeztette az ezredes.

- Csak kalózok és a szövetségeseik. - Ozzelnek erőt kellett vennie magán, hogy

szavaival ne utaljon arra a személyre, akire mindketten gondoltak. - Parancsba
adom a vadászoknak,

hogy ne ejtsenek foglyokat. De ha ennyire aggódik... - A legénységi árokban

állomásozó tüzérek felé fordult: - Össztűz a komplexum déli és keleti oldalán
lévő leszállóterületekre!
Intézzenek el minden hajót, amit csak látnak a szenzorok, és lehetőleg azt is,
amit nem látnak! -

Már elfordult volna, de meggondolta magát: - Várjanak, megváltoztatom a

parancsot:

semmisítsenek meg minden gépet, a rendili nehéz teherhajó kivételével.

- Miért, uram? - bökte ki Somoril, és értetlenül meredt a kapitányra.

- A Happer's Way gyomrában Őexcellenciája ötven AT-ST lépegetője ácsorog -

emlékeztette a kapitány türelmetlenül. Kezdte úgy érezni, hogy az egész hajón

egyedül ő

gondolja végig a tetteik következményét. - Elkapjuk a koréliai kalózt, azután

visszajövünk értük meg a TIE-vadászokért.

- Uram! Nem gondolom, hogy...

Ozzel határozottan hátat fordított az ezredesnek. Lehet, hogy Somoril többet

tudott nála az árulásról, az orgyilkosságról és az árnyékokban bujkálásról, de a
hajók és az igazi csaták terén Ő volt a szakértő.

Márpedig elhatározta, hogy a koréliai nem menekülhet el előle. Azután

semmiképpen,

hogy segített a dezertőr rohamosztagosoknak ismét kicsúszni a markából.

Ezt nem hagyhatta válasz nélkül.

- Pályára álltunk az Alderaan felé, uram!

Ozzel vetett egy utolsó pillantást arra, amerre az árulók hajóját sejtette. A
messzeségben lebegő jármű mintha csak azért maradt volna ebben a
rendszerben, hogy gúnyolja őt.

Eldöntötte, hogy őket is el fogja kapni. Előbb vagy utóbb, de elkapja őket.

- Indulás!
A szavak még épp csak elhagyták LaRone száját, amikor a hatalmas romboló
eltűnt a

csillagok közül.

- Ennyi - állapította meg Han. Egyszerre érzett megkönnyebbülést és megvetést.

Ez a

kapitány tényleg nagyon ostoba lehetett. - Még a vadászokat sem rendelte vissza.

- Ami azt jelenti, hogy vissza fog jönni értük - mondta Marcross. - Ha át akarjuk
kutatni azt a kalózfészket, akkor minél j előbb el kellene kezdenünk.

- Nem lesz könnyű, ha ezek itt őrködnek - csatlakozott Luke is a beszélgetéshez.

Azonban a TIE-vadászok nem vettek fel őralakzatot, ehelyett mind a heten

megindultak a felszín felé.

- Csakhogy nem azért vannak itt, hogy távol tartsanak minket a bolygótól -
jelentette ki Quiller. - Ozzel azért hagyta itt őket, hogy porig rombolják a
VérHegek bázisát.

- Akkor már tudjuk, hogyan tovább - mondta Han, és megragadta a botkormányt.

-

Lemegyünk. Quiller, add át az irányítást!

- LaRone? - kérdezte a pilóta, és hátrapillantott a válla felett.

- Mi van már? - türelmetlenkedett Han egyik rohamosztagosról a másikra nézve.

- Ti

akartok vezetni? Nekem mindegy, csak menjünk már!

LaRone tekintete Marcrossra villant.

- Nem is tudom...

Han hirtelen mindent megértett.

- Az volt a ti hajótok, igaz? - kérdezte halkan. - Ismeritek a TIE-pilótákat is?

- Nem mondanám, hogy ismerjük őket - felelte LaRone vonakodva. - És nem a
mi hajónk.

Már nem.

- Rendben - dörmögte Han közönyt színlelve, majd Luke-ra pillantott. A fiú

savanyú képet vágott, de úgy tűnt, hogy hajlandó belevágni.

- Semmi gond, Luke és én elintézzük a dolgot - jelentette ki Han. Ez lett volna a

könnyebb megoldás, de valahogy sejtette, hogy ezek a fickók nem így fogják fel.

- Nem - válaszolt LaRone, és a hangjából újonnan született el-tökéltség érződött.

- Ez a mi döntésünk volt. A feladat a miénk.

- Várjanak! - emelte fel Luke a kezét, és rámutatott a bolygóra. - Nézzék!

Han mondani akart valamit, de ahogy odafordult, a torkán akadt a szó. Az imént
még hét vadászgép tartott a bázis felé, de már csak öt maradt belőlük, és a
hegyek közül jövő

sugárnyalábok épp elporlasztottak még kettőt.

- Úgy tűnik, mégsem sikerült mindenkit lebombázni - állapította meg a

csempész.

- Igen, nagyon úgy tűnik - erősítette meg LaRone. - De ha bármit is ki akarunk

szedni a lentiekből, akkor mindenképpen oda kell mennünk. Quiller?

- Részemről rendben - felelte a pilóta, és már fel is vett egy irányt a hajóval. -
Szólj Grave-nek és Brightwaternek, hogy próbálják meg bemérni az ágyúkat!

- Már rajtuk vagyunk - jött Brightwater hangja a hangszóródból. - Egyelőre

lőtávolon kívül vannak.

- Már nem sokáig - jegyezte meg LaRone. - Vigyél közelebbi] Quiller!

Tizenhetedik fejezet

A bombázás hirtelen megszakadt, és nem folytatódott tovább. Mara nem mozdult

el a
földmunkagép mellől, úgy nyúlt ki érzékeivel. A levegőt csípős füst töltötte meg,
és tűz ropogását hallotta legalább három különböző irányból. Ám a turbólézerek
már nem próbálták meg beledöngölni a komplexum épületeit a földbe.

Nem tudta, mire vélje a szünetet, de legalább lehetősége adódott arra, hogy

megmozduljon. Óvatosan lépkedett a törmelékhalmok között, vissza a folyosó

felé. Caaldra

tűzcsapdája már kiégett, csupán némi maró füst maradt vissza belőle. Mara
pislogva ment vissza oda, ahol a segítőjét hagyta.

Tannis még mindig a földön hevert. A lány megszólította, és a fénykardja

markolatát az övébe tűzve leguggolt mellé. Választ nem kapott, de a férfi
legalább még élt. Mara rászánt néhány pillanatot, hogy felmérje a sebeit -
többnyire csak égési sérüléseket, amelyek a tűzcsapdától származtak -, aztán
visszament a rommá lőtt parancsnoki központba, hogy

megkeresse az ilyen helyiségekben rendszeresített elsősegélycsomagot.

Nem volt ideje megfelelően kezelni az égési sérüléseket, mert a támadóik talán
épp

felkészültek a következő menetre. A csomagban katonai besorolású

fájdalomcsillapítót és élénkítőszert talált, ezeket injekciózta be Tannis karjába
egy ép bőrfelület alá. A férfi fél percen belül felébredt, és pislogva bámult rá.

- Hogy vagy? - kérdezte Mara.

- Mintha haldokolnék - motyogta Tannis alig érthetően, mintha még nem tért
volna teljesen magához. - Mi történt?

- Caaldra némi meglepetéssel várt ránk a folyosón - válaszolta Mara, és úgy

döntött,

egyelőre kihagyja a bombázást. - Elég jól vagy egy kis sétához?

- Nem tudom - felelte a kalóz bizonytalanul. - Milyen messzire mennénk?

- Megállnánk egy percre a vészbunkernél, azután vissza a ha| jóhoz, és be a

medikapszulába.

- Megpróbálhatjuk - felelte Tannis, és kínjában grimaszolva megpróbált

feltápászkodni.

- Nyugalom, ne erőlködj! - szólt rá Mara. Kinyúlt az Erővel, és felemelte a férfit.

- Csak mutasd az utat, majd én viszlek.

- El is feledkeztem róla - válaszolta Tannis a száját halvány mosolyra húzva. -

Meddig jutottunk?

- A folyosón vagyunk a parancsnoki központ mellett.

- Akkor... - a kalóz körülnézett, majd abba az irányba bökött az állával, amerre

eredetileg haladtak, amikor belefutottak Caaldra csapdájába - ...tovább a
folyosón.

Mara maga mellé húzta a férfit, szilárdan a dereka köré fonta a karját, és
elindultak.

A bázis romokban hevert. Legalább öt épület teljesen összeomlott, mások

hatalmas

lánggal égtek, és megint mások helyére csupán füstölgő-izzó törmelék maradt.

Megcsonkult és megégett;] tetemek hevertek szerteszét; a kalózok egy részének
volt ideje feli öltözni a támadás előtt, de a többséget álmában érte a halál. Mara
elcsodálkozott rajta, hogy mennyire nem voltak felkészülve egy ilyen helyzetre,
aztán rádöbbent, hogy a parancsnoki központban'] látott halottaknak kellett volna
észlelni a közeledő hajókat. Brock; és Gilling először a megfigyelőket intézték
el, és elég ügyesen ahhoz, hogy ne szólaljon meg a riasztó. A BBH-sok vagy
nem vették észre a támadókat, vagy nem is törődtek velük.

Vagy esetleg tudtak az érkezésükről. Brock utolsó szavai épp ezek voltak: „majd
lesznek mások." Illetve: „perceken belül."

- Oda! - mondta Tannis egy félig összedőlt épületre mutatva.

Látszott, hogy a földszinten, az épület egy távoli sarkában szinte érintetlen

maradt egy nagy helyiség.
- Rendben... - felelte Mara, és hevesen zihálva fürkészte a romokat. - Nem lesz
könnyű...

- Hagyj itt! - javasolta a férfi mellette. Nyilvánvalóan ő is felmérte, hogy együtt

nagyon nehezen juthatnak át a törmelékhalmokon. - Szerezd meg, amit akarsz,
és gyere vissza értem!

- Felejtsd el! - vetette oda a lány határozottan, és megint derékon fogta a kalózt.
Bármelyik pillanatban folytatódhatott a bombázás, és nem hagyhatta kint
segítőjét a nyílt terepen. Főleg úgy nem, hogy az egész bázis legbiztonságosabb
pontja alig ötven méterre volt tőlük. -

Vigyázz, hova lépsz!

Elindultak a romokon keresztül. Tannis még úgy is megküzdött az egyenetlen

tereppel, hogy súlyának javát Mara tartotta - végül a lány kénytelen volt teljesen
felemelni a földről, és onnantól kezdve úgy vitte át az akadályok felett, akár egy
zsák gabonát. Mindkettejük tekintete ide-oda járt, és mindketten reménykedtek,
hogy senki sem használja ki kiszolgáltatott

helyzetüket egy- egy jól irányzott lövésre.

A sarokhelyiségről kiderült, hogy csupán a bunker bejáratát védő légzsilip,

amely

kétszintes, föld alatti komplexumba vezetett. Jól látszott, hogy az ezredes

komolyan vette az ellenséges támadás lehetőségét.

Nem mintha végül bármire ment volna vele. Mara megtalálta a kalózvezér
megtépázott

holttestét: hanyatt dőlve hevert a kommunikációs panel előtti ülésen.

- Akkor hát ennyi volt - mormolta Tannis, amikor Mara letette egy másik székre.
- Vége.

Mindennek vége.

- Úgy tűnik - értett egyet a lány komoran. Körülnézett, és úgy döntött, hogy a
kommunikációs rendszerrel érdemes kezdenie. Ha az ezredes és titokzatos
szövetségese nem volt olyan paranoiás, hogy minden megbeszélésüket szemtől
szemben folytassák le, akkor a HoloHálózaton létezniük kellett a hívásaik
adatainak. Odalépett a panelhoz, és óvatosan székestől félretolta az ezredes
testét.

A kalózvezér éppen beszélni akart valakivel a HoloHálózaton, amikor utolérte a

vég. A

hívószám és a frekvencia egyáltalán nem tűnt ismerősnek, de a célrendszer annál

inkább.

Shelkonwa, a Shelsha-szektor főbolygója.

- Császár Keze! - recsegte hirtelen Tannis. - Taktikai képernyő! Ott van!

Mara odafordult. A vizuális kapcsolat szünetelt, de a védelmi konzol fölött a fő

taktikai képernyő hét vörös háromszöget mutatott: ellenséges vadászokat,
amelyek nagy sebességgel közelítettetek a bázis felé. Úgy tűnt, kezdődik a
második menet.

Csakhogy a harc ezúttal kétoldalúnak ígérkezett. Mara a védelmi konzolhoz

lépett, és leült az előtte álló székre. Gyorsan megnézte a műszereket, illetve az
irányítóegységeket, és felidézte magában mindazt, amit ezekről a rendszerekről
tanult. Az elméletet ugyan még nem volt alkalma kipróbálni a gyakorlatban, de
ismerte a berendezéseket és eszközöket.

A fő lézerágyúk egyszerre három célpontot tudtak befognia emellett talált

néhányat a

VérHegek által kedvelt protontorpedókból, tartalékként. A lézereket már

korábban készenlétbe helyezték; a lány másodpercek alatt aktiválta őket, és az
irányítókart megmarkolva várta a megfelelő pillanatot.

Az optimális lőtávolság közelébe kerülve a támadók hirtelen alakzatot váltottak,

legyezőszerű csatárláncba rendeződtek. Marának így is megfelelt. Az optimális

lőtávolság jó lett volna, de végül is az optimális sem jelent egyetlen lehetőséget.
Célba vett két támadót, és tüzet nyitott.
A lézernyalábok szilánkokra robbantották a vadászgépeket. Mara újra célzott,
közben nem győzött csodálkozni azon, hogy ez a rivális banda milyen vakmerő
vagy túl magabiztos, hogy pajzs nélküli hajókkal támad. Tüzelt, és megint
megsemmisített két vadászt.

Lehet, hogy a manőverező képességükre akarnak támaszkodni - gondolta Mara.

Végeredményben elég ügyesen próbálták elkerülni, hogy a számítógép vezérlésű

célzórendszer befogja őket. Az egyik vörös jelzőfény veszettül villogni kezdett

minden alkati lommal, amikor sikerült kitérniük.

Mara azonban az elektronikus játékszerek támogatása nélkül is boldogult. Az

Erő vele

volt, és a támadókon az univerzum minden manőverezési képessége sem

segíthetett. Manuális vezérlésre kapcsolta a lézerágyúkat, és a lehető legnagyobb
nyugalommal, módszeresen

tüzelve egyesével leszedte a közeledő hajókat. Távolról érzékelte, hogy a

szenzorok találtak még egy érkezőt, egy teherhajó méretű járművet, amely túl
messze volt még ahhoz, hogy

segítsen a támadóknak.

Az utolsó két gép elég közel jutott ahhoz, hogy támadásba lendüljön, és a lány
hallotta a lézersugarak vijjogását odakintről. Ugyanakkor így ahhoz is elég közel
kerültek, hogy kinyúljon az Erővel, megérezze a mozdulataik folytatását, és
ennek megfelelően igazítson a

célkereszten. Tüzelt, azután már csak egyetlenegy támadó maradt.

Ismét igazított a célkereszten... és megdermedt. A rendszer begyűjtött minden

aktuális adatot a közeledő járművekről, és a csata előrehaladásával egyre több
információt halmozott fel - ha akarta, később ezt magával vihette és kedvére
tanulmányozhatta. Persze a közvetlen képi kapcsolatnak jobban örült volna.
Tudta ugyan, hogy nem kellene hagynia az ellenséget lélegzethez jutni, mégis
úgy döntött, hogy bekapcsolja a kameraképet.

A bombázás során a szenzorok komoly sérüléseket szenvedtek, így csak sötét és

szemcsés képet kapott. Azonban ez is elég volt ahhoz, hogy felismerje a támadó
gépet, amely egyedinek számított az egész Galaxisban. A kalózbázist birodalmi
TIE-vadászok támadták meg.

Mara nem hitt a szemének. Egyszerűen lehetetlennek tűnt az egész - a

Birodalom

figyelmét a lázadók kötötték le meg a belső gondok, és az idegen teremtmények

lázongása.

Közvetlen császári parancs alapján a kalózokat és fosztogatókat átsorolták a

helyi erők hatáskörébe. A VérHegek elleni támadás egyáltalán nem lehetett
hivatalos hadművelet.

Hacsak nem ő maga a fő célpont.

Érezte, hogy a vonásai megmerevednek, miközben beigazítja a célkeresztet, és

megsemmisíti az utolsó vadászgépet. Szóval így állunk? Nem csupán valami

nagyra törő

tervvel került szembe, amelynek keretében egyesíteni akarták a Shelsha kalózait

és

rablóbandáit. Még csak nem is a kalózok és a lázadók közti kapcsolatról szólt.

Ez a szál nyílegyenesen bevezetett a Birodalom felségterületére. És fel, a
legfelső körök felé.

Rápillantott a taktikai képernyőre. A teherhajó még mindig; túl messze járt

ahhoz, hogy veszélyt jelentsen, de kitartóan közeledett.

Ideje volt elindulni. Tannis a székbe roskadva ült, és erőlködve lélegzett.

- Egy utolsó rövid séta? - kérdezte Mara.

- Megpróbálhatjuk - felelte erőtlenül a férfi. - Megvan, amiért; jöttél?

- O, igen - válaszolta a lány halkan. Odanyúlt az Erővel, és amilyen óvatosan

csak tudta, felemelte a kalózt. - Már tényleg csak néhány perc - biztatta, és az
ajtó felé indult vele. -
Beraklak a Happer's Way medikapszulájába...

Elakadt a hangja, amikor megérezte a vállán Tannis kezét.

- Ha nem sikerül - zihálta a férfi lehunyt szemmel temess az űrbe. Hallod, amit
mondok?

- Sikerülni fog - felelte Mara, és maga is meglepődött, hogy csalódottsága

ellenére milyen automatikusan kimondta a hazugságot. Tucatnyi technikát ismert
az Erővel való öngyógyításra, de egyet sem mások megmentésére.

Azonban amíg legalább az élet szikrája pislákolt, addig a remény sem halt meg.

- Csak tarts ki! - mondta, és elindult a lépcső felé.

Éppen átvágtak a törmelékmezőn a parancsnoki központ romos falainak

közelében,

amikor fényalatti hajtóművek dübörgés se hallatszott a távolból.

Mara odakapta a tekintetét és nézte, ahogy a Happer's Way kiemelkedik a

leszállóterület romjai közül. A hajó lassan körbefordult, mintha a pilóta a károkat
akarta volna felmérni, azután elindult felfelé, ki az űrbe.

Mara döbbenten nézett utána, és dermesztő csüggedés áradt szét a bensőjében.

Ennyi

hát, a teherhajó elment, és a leszállópadoknál égő tüzekből ítélve a többi hajó

nem élte túl a támadást. Tannis és ő itt ragadtak egy lakatlan bolygón.

Azonban még ott volt az a másik teherhajó, amely óvatosan ereszkedett a felszín
felé. Ha

a pilóta elég ostoba, hogy leszálljon a törmelékhalmok között, akkor átveheti az

irányítást, és még eltűnhetnek a Gepparinról.

Hacsak a hajó nem azért jön, hogy lejátsszák a harmadik menetet. Ez esetben
egyszerűen csak kinyírja a legénységet, és azután repülnek el innen.

Tannis mozgolódni kezdett mögötte.

- Miért álltunk meg? - kérdezte mormolva.

Mara odafordult, néhány pillanatig a megégett arcot nézte, és a szaggatott

légzést figyelte.

Nem várhatott a teherhajóra. Azonnal segítséget kellett szereznie a férfinak.

Hirtelen beugrott a nyilvánvaló válasz. Bár a parancsnoki központ összeomlott,

és java része romokban hevert, a Caaldrának menekülési lehetőséget biztosító
szervizalagutakat nem érte el a pusztítás. A támadás által felvert por már
elrejthette a lábnyomokat, de a bal oldali járatban talált egy friss kézlenyomatot
alig egy méterre a bejárattól.

Világítás ugyan nem volt, de legalább nem borította törmelék az enyhén lejtő
alagút

padlóját. Két tágas ívű kanyaron túl, talán száz méterre a bejárattól halványan
megvilágított területre értek, amely a vész esetére ott tárolt mentőhajónak adott
otthont: egy kompakt Starfeld Z-10 Seekernek. A jármű menetkész volt; Caaldra
nyilván ezzel akart elmenekülni, mielőtt felfedezte, hogy a Happer's Way
sértetlen maradt, és úgy döntött, hogy inkább a teherhajót és a rakományát
választja. Mara berakta a volt kalózt az orvosi kapszulába, és sürgősségi ellátásra
állította a berendezést, aztán aktiválta a lebegtetőrendszert és óvatosan elindult a
hajóval az alagútban.

A tüzek javarészben már kihunytak, mire Han és társai óvatosan elindultak a

romok között.

- Jó látni, hogy a Birodalom ismét foglalkozik a kalózokkal - jegyezte meg a

csempész

csak úgy magának.

- Ez nem azért volt, mert foglalkoznak a kalózokkal - mondta LaRone. -

Álcáztak vele egy másik műveletet.

Han savanyú képet vágott; valójában ő maga sem hitte el, hogy olyan egyszerű
dologról

lett volna szó, mint a rajtaütés egy rablófészken.

- Miféle műveletet? - érdeklődött Luke.

- Valaki kalózokat toboroz - felelte Marcross a megszokottnál, is komorabb

hangon. - És amint látható, az illető magas birodalmi kapcsolatokkal
rendelkezik. Nagyon magas

kapcsolattal.

- Ki lehet az? - folytatta Luke a kérdezősködést.

- Épp ezt akarjuk kideríteni - válaszolta LaRone türelmesen. - Quiller?

- Nincs mozgás. Sem lent, sem fent - jött a pilóta hangja a Han övébe tűzött adó-
vevőből. -

A teherhajó, amit láttunk felszállni az utolsó túlélőket vihette.

- A Falconnak semmi jele? - kérdezte Han.

- Még semmi - felelte Quiller. - De nem látok okot az aggodalomra. A barátja

talán csak meg akar győződni róla, hogy a Reprisal követi, és azután fordul
vissza.

Han fanyarul mosolyogva biccentett. Igen, az a nagy, buta vuki valószínűleg

pont ezt

teszi...

- Rögtön szóljon, ha meglátja!

- Úgy lesz - ígérte a pilóta. - LaRone! Van előttetek néhány mélyebben fekvő
alagút,

szervizméret és teljesen akadálytalannak tűnik. Odalent még lehetnek emberek

vagy olyan fegyverzet, amit az érzékelők nem látnak.

- Amíg lent marad, nem okoz gondot - válaszolta a parancsnok. - Csak őrködj
tovább! Van már frissített térképünk?

- Most lett kész. Úgy tűnik, már csak egyetlen terület használj energiát. Északra
és kicsit
keletre van a támadás epicentrumától^ A felszínen csak egyetlen helyiség, de a
föld alatt kisebb komplexumnak látszik. Bunkerféle lehet, de csak találgatok. A
helyetekben én arrafelé indulnék.

A földalatti létesítmény valóban bunker volt, ráadásul elsőrangú kivitelben.

Keskeny

lépcsősoron lehetett lejutni egy nagyobb parancsnoki helyiségbe, amelyből

három falon is ajtó vezetett tovább. Egyetlen tetemet találtak egy székbe
süppedve a kommunikációs panel előtt.

- A tűzvezérlés még mindig készenléti állapotban van - állapította meg Grave az

irányítópult fölé hajolva.

- Ez itt szolgálati hálófülke - mondta Brightwater, miután benézett az egyik

oldalsó ajtón. -

Az ágyakat nem használták. A Reprisal alighanem meglepte őket.

- Lazaság - jegyezte meg Grave.

- Kalózok - emlékeztette őt Brightwater.

- Pontosan mit is keresünk? - kérdezte Han, miközben a másik oldalajtóhoz

ment, és

átnézett rajta. Kisebbfajta fegyvertárolót pillantott meg; állványra tett puskák és

pisztolyok, polcokon sorakozó gránátok várták, hogy az ellenség ráunjon a
bombázásra, és közelebb

jöjjön.

- Találjuk ki, kivel beszéltek utoljára! - javasolta Marcross, és a kommunikációs

pulthoz lépett.

- Jó ötlet - helyeselt Han, és ismét körülnézett. A többiek Marcross köré gyűltek,

hátat fordítottak neki és Luke-nak. Elkapta a fiú tekintetét, biccentett a válla
felett a fegyverraktár felé, és elindult a társukat körülvevő rohamosztagosokhoz.
Luke meglepetten nézett rá, de azért visszabiccentett, és elindult a mutatott
irányba. - Találtak valamit? - kérdezte Han, amikor LaRone mögé ért.

- Megvan az utolsó hívott kapcsolat - felelte a férfi átbámulva társa válla felett.
Hangját eltorzította a sisak.

- És? - folytatta Han a nyakát nyújtogatva.

- Nem tartozik magára - vetette oda Marcross, és gyors mozdulattal kikapcsolta a

képernyőt.

Azonban elkésett; Han meglátta a rendszer nevét. A Shelkonwa volt az, a

Shelsha-szektor főbolygója. Az a hely, ahol Luke szerint Leia csapdába esett.

- Szóval a Shelkonwára megyünk? - kérdezte olyan közönyösen, ahogy csak

tudta.

- Mi a Shelkonwára megyünk - válaszolt Marcross ridegen. - Maguk pedig oda,

ahova

akarnak. A saját hajójukon.

- Amint a társuk visszatért, mehetnek vele - tette hozzá LaRone. - És még

egyszer

köszönjük, hogy segítettek!

- Nem tesz semmit - dünnyögte Han a vállát vonogatva, de a következő

pillanatban

rádöbbent, hogy ennyi volt. Ha Luke-nak igaza volt, és Leia tényleg csapdába
esett a

Shelkonwán, akkor ő, Csubi és a kölyök semmit sem tehettek érte. A

birodalmiak már biztosan lezárták az egész bolygót, és egy ilyen blokádon még a
Falcon sem törhetett át. Nem minden birodalmi kapitány olyan ostoba, mint ez
az Ozzel.

Leia magára maradt, de ez nem tűnt olyan nagy problémának! Okos és

találékony nő,
ráadásul Chivkyrie és a cimborái is ott vannak vele a helyszínen. Kívülről meg
számíthat Mon Mothmára és Rieekan tábornokra. Valahogy biztosan kihozzák a
Shelkonwáról, aztán

átköltöztetik egy másik rejtekhelyre fél galaxissal arrébb. Valószínűleg ő sem

láthatja többé.

Mi több, ha Leia kikerül a képből, az utolsó ok is megszűnik, ami miatt ő

belekeveredett ebbe az őrült lázadásba.

Szabad lehet! Szabadon kiteheti a kölyköt az új barátainál, és rendezheti a dolgát

Jabbával. Szabadon leegyszerűsítheti az életét, hogy az ugyanolyan legyen, mint

azelőtt, hogy

Luke-kal és a vén Kenobival találkozott abban a kocsmában Mos Eisleyban.

Senki sem fogja üldözni, senki sem fog elvárni tőle semmit, és senki sem
parancsolhat neki. Vége.

Feltéve, hogy tényleg ezt akarta.

Hátranézett; Luke éppen kisétált a fegyverraktárból, ügyetlenül próbált a combja

mellé rejteni egy pisztolyt.

Han felsóhajtott. Nem, még nincs vége. Nem tagadhatta, hogy Luke és Leia a
barátaivá

váltak, és még ha nem is állt készen, hogy elkötelezze magát Rieekan és a

lázadás mellett, a barátainak nem fordíthatott hátat.

- A helyzet az, hogy mi is pont a Shelkonwára akartunk menni - közölte a

rohamosztagosokkal. - Nem látok rá okot, hogy miért ne mehetnénk együtt.

- Tucatnyi ok is eszembe jut hirtelen - válaszolta felé fordulva Marcross. A

fegyverének csövét lefelé tartotta, de félig-meddig a csempész irányába. - Mi
olyan fontos a Shelkonwán?

- És miért nem tudnak odamenni a saját hajójukon? - tette hozzá LaRone.

Hannak nem maradt más lehetősége, mint elmondani nekik. Mindenesetre ha
ebből gond

lehet, akkor jobb, ha túlesnek rajta még most, nem pedig az úton Makrin City
felé.

- Ott van egy barátunk, aki kisebb bajba keveredett. Illetve, elég nagy bajba.
Mostanra talán már lezárták az egész bolygót.

- Lezárták a szektor főbolygóját? - visszhangozta Brightwater. - Mit követett el a

barátjuk?

Kirabolta a kormányzó palotáját?

- Egyelőre nem követett el semmit - felelte Han, és reménykedett benne, hogy ez

többé-

kevésbé igaz is. - A lényeg az, hogy maguk katonák, és át tudnak menni a
blokádon. Mi nem.

Néhány pillanatra kínos csend telepedett a helyiségre, amit végül LaRone tört
meg.

- Hát erről van szó - mondta, mintha egy régebben feltett kérdésre kapott volna
választ. -

Maguk lázadók.

- Valójában csak laza kapcsolatban vagyunk velük - helyesbített Han.

- Úgy érti, hogy csak részben árulók? - kérdezte Grave gúnyosan.

- Maguk meg dezertőrök - mutatott rá Luke.

Ezt kimondani a lehető legrosszabb ötlet volt. A négy páncélos alak láthatóan

megmerevedett, és Han könnyen el tudta képzelni, milyen képet vághatnak a

sisak alatt.

- Csak mondj még ilyeneket, kölyök, és könnyen meglehet, hogy használnod is

kell azt a pisztolyt! - recsegett Grave hangja, mint a rianó jég.
- Tedd le, Luke! - utasította Han, miközben azon csodálkozott, hogy a srác miért
nem

tanulta még meg, hogy mikor kell befogni a száját? - Egyébként meg, nem
számít.

- Dehogynem számít! - csattant fel LaRone, miközben Luke szó nélkül az egyik
konzolhoz lépett, és letette rá a kölcsönvett fegyvert. - Az aktuális állapotunktól
függetlenül még mindig a Birodalom katonái vagyunk.

- Esküt tettünk, hogy megvédelmezzük a maguk fajtája ellenében - tette hozzá

Brightwater.

- Aha, ismerem az esküjüket - jegyezte meg Han, és kihúzta magát. - Egyszer én

is

letettem azt az esküt.

LaRone félig felemelt sugárvetőjének csöve kissé megrezzeni!

- Szolgált a katonaságnál?

- Caridan akadémia - felelte Han, és keserédes emlékek tódultak az elméjébe. -

Kitüntetéssel végeztem, állítólag komoly pályafutás várt rám.

- Mi történt? - kérdezte LaRone.

- Láttam, hogyan bánik a Birodalom a polgáraival - magyarázta a száját

féloldalasan

elhúzva Han. - Főleg azokkal, akik nem embernek születtek.

Ezúttal mind a négy fegyver megrezzent.

- Mi is így jártunk... - mormolta Grave.

- Mikor... hagyta el a pályát? - kérdezte ezúttal Brightwater.

- Nem hagytam el - jött a válasz. - Próbáltam segíteni, és a feletteseimnek ez

nem igazán tetszett. Kirúgtak. Ennyi a történél!
Újabb szünet következett. A rohamosztagosok testtartásából Han arra
következtetett, hogy egy olyan beszélgetés jár a fejükben, amelyet már régebben
lefolytattak.

- Maguk, lázadók megpróbálják lerombolni a rendet és stabilitást - jelentette ki

végül LaRone. - Mindent, amiért keményen megdolgoztunk a Klónháborúk óta.

- Semmi bajunk a renddel és a stabilitással. Ezt senki sem akarja megváltoztatni.

Mi csak a rossz részeket akarjuk lerombolni.

- Miért ne lehetne belülről megjavítani a dolgokat? - vetette fel Brightwater.

- Mert odafent nem akarják - felelte Han, és felmutatott a mennyezetre. - A

barátom, Csubi, birodalmi rabszolga volt. A népe java része még ma is az.
Maguk szerint a kormányzók, a moffok és az admirálisok változtatni akarnak
ezen?

- Lehet, hogy a vukik még szerencsések - mormolta Grave.

- Csubinak mondja, ne nekem!

- Nem úgy értettem - szabadkozott a férfi. - Csak azt akartam mondani, hogy
járhattak

volna rosszabbul is. Van, aki rosszabbul járt.

- Volt egy hadművelet a Teardropon nem sokkal azelőtt, hogy elhagytuk a

Reprisalon

állomásozó századot - folytatta helyette Brightwater, de hallatszott, hogy ő is

nehezen beszél erről. - Részben ezért jöttünk el. Rajtaütés egy lázadó sejten,
amely egy kis faluba vette be magát egy dombságban.

Han a kölyökre pillantott. A Teardrop? Nem az a bolygó volt az, ahol alig tudtak
meglógni a kalózok és egy csillagromboló elől?

- A lázadók már nem voltak ott - mondta a rohamosztagosoknak. - Elfüstöltek,

mielőtt

maguk odaértek.
A hangulat ismét feszültté vált.

- Biztos ebben? - kérdezte LaRone egy olyan ember hangján, aki nem biztos
benne, hogy

hallani akarja a választ.

- Eléggé. Épp akkor vittük ki onnan az utolsókat, amikor a maguk hajója

felbukkant.

- Történt valami? - kérdezte Luke óvatosan.

LaRone elfordult, és alig hallhatóan válaszolt:

- Azt mondták... megparancsolták, hogy öljük meg őket. Mindenkit.

- A kisváros teljes lakosságát - tette hozzá Grave. Habozott, de végül folytatta: -

És az idegenekkel kellett kezdenünk.

- Ne... - Luke-nak elállt a szava. De ugye... Ugye maguk nem...?

LaRone nem válaszolt.

Han ismét a fiúra pillantott, a gyomra görcsbe rándult egy pillanatra. De hát az
Alderaan után mire számíthatott még? Mire számíthat még bárki is?

- És tényleg úgy vélik, hogy az ilyesmi még helyrehozható belülről? - kérdezte

fojtott hangon.

- Nem azért vagyunk itt, hogy helyrehozzuk a Galaxis minden hibáját - felelte
Grave. -

Csak katonák vagyunk.

- Már ez sem biztos - mormolta Brightwater.

- Én sem azért vagyok itt, hogy helyrerakjam a Galaxist - jegyezte meg Han
gondosan

megfontolva mondandóját. Már egész jól kiismerte ezeket a fickókat, és úgy

érezte, azzal veheti rá őket az együttműködésre, ha visszhangozza az érzelmeiket
és a motivációikat. - Csak egy-két szeletét szeretném megváltoztatni. Például
megmenteni a barátunkat.

- A hűségeskünk a Császárhoz köt.

- Lehet. Ha engem kérdeznek, a katona dolga a nép védelme.

- Nincs rá szükségünk, hogy megmondja, mi a dolgunk - mondta Marcross

halkan. Han

megfigyelése szerint ez volt az első alkalom, hogy megszólalt, mióta a

beszélgetés ebbe az irányba fordult. - És csak vesztegetjük az időnket.

- Igaz - értett egyet Han bólintva. - Szóval? Mi legyen?

Ebben a pillanatban halk kattanással bekapcsolt a derékszíjéra csatolt adó-vevő.

- LaRone! - hallatszott Quiller hangja a készülékből. - Megérkezett a Falcon.

Úgy tűnik, nem követik. Végeztetek?

Han a parancsnokra nézett, és azt kívánta, bárcsak láthatná a tekintetét.

- Magára bízom - mondta.

LaRone a társaira pillantott, majd szinte vonakodva fordul l vissza a

csempészhez, és

emelt hangon megszólalt:

- Quiller! Szólj a vukinak, hogy elvisszük a barátaival a Shelkonwára! Rejtse el a

hajót valahol, mert a Reprisal még vissza fog jönni! Amikor végzett, adja meg a
koordinátákat, és odamegyünk érte!

- Vagy Luke és én magukkal megyünk, Csubi meg elhozza d hajót a

Shelkonwára -

javasolta Han. - Ott is találkozhatunk valami csendes helyen a rendszerben, és

átszállhat.

- Azt hiszem, ez is működhet - ismerte el LaRone. - Quiller?

- Elmondom neki - válaszolta a pilóta. - Minden megvan, amiért jöttünk?

A parancsnok Marcrossra nézett, aki bólintva felelt:

- Igen, minden.

- Tíz perc múlva visszaérünk - jelentette ki LaRone, és isméi Hanhoz fordult. -

Elvisszük magukat a Shelkonwára, de ha odaérünk, elválnak útjaink. Ha úgy
alakul, hogy újra

összefutunk, visszavisszük magukat a Falconhoz, de ennél többet nem tehetünk

magukért és a lázadó barátjukért. Megértette?

- Meg.

- Azt a pisztolyt meg otthagyhatod - szólt oda LaRone Lukenak. - Sokkal

jobbakat tartunk a Suwanteken. - Azzal elindult a kijárat felé.

- Oké - vont vállat a fiú, de feszült pillantást lövellt Han felé.

- Hallottad a főnököt - dörmögte Han a vállát vonogatva. - Menjünk!

Marának tíz kilométert kellett megtennie az alagút kijáratáig, egy álcázott

barlangnyílásig a komplexumtól északra álló hegyek között. Miután a dombok
fölé emelkedett, meglátta, hogy időközben megérkezett a közelgő teherhajó, és
leszállt a 8-as padra, ahol korábban a Happer's Way állomásozott.

Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy visszamegy és lecsap rájuk, amíg

sebezhetőbbek lent a földön, de végül elvetette az ötletet. Nem volt rá

semmilyen bizonyítéka, hogy ez a csapat is a támadókhoz tartozik, és még
kevésbé volt vesztegetni való ideje.

Beállította a navigációs számítógépben a legközelebbi olyan rendszert, amelyben

tisztességes orvosi ellátást szerezhetett a társának, és útnak indult.

Egy órával később kilépett a hipertérből, hogy teljesítse Tannis utolsó

kívánságát.

A Császárnak nem sok türelme volt a temetésekhez, és külön megvetéssel

viseltetett az

iránt, hogy bármit is mondjanak az elhunytról, de Mara nem osztotta ezeket a

nézeteket.

Elsuttogott néhány ilyenkor használt mondatot, amelyeket még gyermekkorában

hallott, azután átadta a férfi testét a végtelen űrnek.

Amikor ismét leült a hajó irányítópultja elé, a szívét jeges és sötét harag
dermesztette meg.

A TIE-vadászok és a turbólézerek együtt csillagrombolóra utaltak, és Norello

kapitány szerint az egész rendszerben csupán egy ilyen csatahajó tartózkodott.

Ozzel kapitánynak szinte biztosan nem volt közvetlen köze a VérHegekhez.

Dagályos és becsvágyó, de az ilyesfajta kockázatvállaláshoz nagy merészség
kell, márpedig Ozzel azzal nem rendelkezett. Ugyanakkor Somoril ezredes
egyszerre volt eléggé vakmerő és erkölcstelen

- viszont még egy BBH-s főtiszt sem parancsolhatta meg egy csillagromboló
kapitányának, hogy ilyesmit tegyen. Néhány különleges személyt leszámítva -
mint amilyen maga Mara volt a Flotta parancsnoki láncán kívül csak a
szektorkormányzók rendelkeztek ekkora hatalommal.

A bunkerben látta, hogy az ezredes az utolsó pillanataiban a szektor főbolygóját

hívta, ott akart elérni valakit.

Mara vetett egy utolsó pillantást az űrben lebegő, lepelbe csal vart testre, aztán
egy határozott mozdulattal a Shelkonwa felé fordította a hajót. Biztosra vette,
hogy Choard kormányzó küldte rá a Reprisalt a VérHeg bázisra, mert így akarta
eltüntetni a nyomokat.

Megtalálta az árulót.

És eltökélte, hogy végez vele.

Tizennyolcadik fejezet

Leia arra számított, hogy Choard kormányzó csapatai máris körülvették a

szállodájukat, de az épület és a környék ugyanúgy nézett ki, ahogy másfél órával
korábban otthagyták.

Ennek ellenére Chivkyrie ragaszkodott hozzá, hogy egyedül menjen be a

holmijaikért,

Leiát pedig átküldte egy, az utca másik oldalán működő bárba. A hercegnő
bement, a rend kedvéért rendelt egy italt, és leült egy asztalhoz az ablaknál,
ahonnan kilátott az utcára.

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire az adariai végre kijött a szállodából, a táskákat

a vállára vetve hordozta. Körülnézett, és egyenesen a bár felé indult. Leia
otthagyott néhány kreditet az

asz-talon, és elébe ment.

- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte, miközben átvette a táskáit.

- Úgy véltem, bölcs dolog lebonyolítani néhány hívást - válaszolta Chivkyrie, és

az utca távolabbi vége felé mutatott. - Arra parancsoljon.

- Elnézést az arcátlanságért, de szerintem ez nem hangzik túl bölcs dolognak.

Lenyomozhatták volna a hívásokat, és könnyen elfoghatták volna.

- Ha így történt volna, jobb lett volna, ha egyedül fognak el, mint önnel együtt -
felelte Chivkyrie. - Mindenesetre úgy vélem, jelenleg van egy kis mozgásterünk.
A kikötőket lezárták minden ember nő előtt, akire illik az ön személyleírása, de a
barátaim szerint még nincs jele komolyabb járőrtevékenységnek, legalábbis az
első rétegek területein, ahol pedig természetes lenne elkezdeni a kutatást.

- Vagy Choardnak is van annyi esze, hogy kitalálja, melyik területet kerüljük el.

- Kétlem - mondta higgadtan Chivkyrie. - Makrin Cityben és környékén nagy

számban

élnek adariaiak. Choard kormányzó ugyanolyan jól ismeri az erős és gyenge

pontjainkat, mint a gondolkodásmódunkat. Mi több, sajnálatos módon Disra
főadminisztrátor személyesen ismer engem. Tudja, hogy nem hagynám a
vendégemet rangján aluli helyen megszállni.
- Mégis hagyta - mutatott rá Leia.

Chivkyrie behúzta a nyakát.

- Nem igaz - tiltakozott, és látszott rajta, hogy zavarba jött! - Hagytam, hogy
bejelentkezzen abba a szállóba, de meg akartam akadályozni, hogy ott is
maradjon. Úgy terveztem, hogy a találkozót követően odaküldöm a szolgáimat a
holmikért, és mind hármukat átköltöztetem az otthonomba.

Leia elhúzta a száját; ennyire rugalmatlannak még ő sem hitte vendéglátóját.

- Szóval? Akkor most hová tartunk?

- Ne aggódjon, Leia hercegnő! - felelte Chivkyrie komoran, de határozottan. - A

rangom többé nem jelent gondot. Mostantól nem felhőzi el az elmém, és nem
irányítja a

cselekedeteimét. Amint láthatja, a cselekedeteimmel elárultam a vendégeimet.

Nem tehetek mást, mint hogy lemondok nevemről, otthonomról! és státusomról.

Leia meglepetten nézett a férfira. Egy adariai esetében ez egyenlő volt azzal,
mintha

levágta volna a saját karját. A hercegnő azon gondolkodott, hogy vajon

Chivkyrie tisztában van-e a következményekkel? Már nyitotta a száját, hogy
ellenkezzen...

Azután becsukta. Chivkyrie természetesen tisztában volt a következményekkel.

A lázadókhoz csatlakozva hallgatólagosan beleegyezett, hogy akár az életét is

odaadja a szabadságért. Ezúttal a társadalmi helyzetét adta fel, és egy adariai
számára ez nehezebb döntés, mintha valóban az életét kellene kockáztatnia.

- Köszönöm! - mondta Leia halkan. - Hová megyünk?

- Találunk egy módot arra, hogy kihasználjuk azt a rövid időt, ami még a
rendelkezésünkre áll - felelte Chivkyrie, és megszaporázta lépteit.

Leia is gyorsított az iramon. Az adariaiak lehettek ugyan rugalmatlanok, de

egyben bátrak és becsületesek is. Végeredményben, ez egészen igazságos csere.
Három háztömbnyit gyalogoltak, azután beszálltak egy légibuszba, amely
északnyugatnak

vitte őket, a fő űrkikötő felé. Hat háztömbbel arrébb átszálltak egy másikra,
amely délnek tartott a csillagközi üzleti negyedbe és a köré felépült harmadik
rétegbeli lakóépületek közé. A kerület szélére érve ismét átszálltak, ezúttal kelet
felé haladtak tovább, ahol Makrin Cityt sötét barlangokkal teli, sziklás hegység
határolta.

- A katakombák - közölte Chivkyrie, és rámutatott az épületek és elszórtan álló

fák között látható távoli lyukakra. - Évszázadokon át bűnözőknek és
kitaszítottaknak, lázadást szítóknak és járványok terjesztőinek adtak otthont. A
történelmünk jelenlegi szakaszában különféle

fajokhoz tartozó szegények laknak odafent, akik egy jobb élet reményében jöttek
a Shelkonwára, de elbuktak.

Leia fintorgott, de hirtelen elszégyellte magát a reakciója miatt. Rosszul

hangzott, de nem lehetett rosszabb néhány olyan helynél, ahol az utóbbi évek
során meg kellett húznia magát.

Ha Chivkyrie kész elvegyülni a társadalmának legalacsonyabb rétegébe tartozók

között, akkor ő sem ellenkezhet.

Mi több, a barlangok sem lehettek büdösebbek, mint a keskeny utcát szegélyező

épületek.

- Jó rejtekhelynek hangzik - jegyezte meg.

- Inkább tökéletesnek nevezném. De pont emiatt nem megyünk oda. Choard

kormányzó

nagy valószínűséggel a barlangokat is felírja az elsőként átkutatandó területek

listájára, amint rájön, hogy a nyilvánvalóbb városi területeken nem fog ránk
találni. Azonban a személyes tárgyaink egy részét odavitetem, hogy
összezavarjuk az ellenséget.

- Jó ötlet - értett egyet Leia. - De akkor hová tartunk?

Chivkyrie hirtelen megállt.

- Csak ide - mondta, és egy épületre mutatott a hercegné mellett.

Leia odapillantott; egy kis étterem mellett álltak, amely beszorult két használt
cikkes bolt közé. Az ajtaja felett kifakult adariai, felirat állt, színes üvegfalára
négynyelvű menüt ragasztottak.

- Ide? - visszhangozta a hercegnő.

- Néha bölcsebb szem előtt hagyni a kincset, nemdebár? - kérdezte Chivkyrie. A

férfi

próbált illedelmes lenni, de Leia érezte, hogy igen elégedett magával. - Úgyhogy
szereztem önnek munkát.

Leiával kevésszer fordult elő, hogy döbbenetében nem jutott szóhoz, de most
megtörtént vele.

- Óh! - sóhajtotta, csak hogy mondjon valamit.

- Magam néztem át az álláshirdetéseket, hogy ne lehessen lenyomozni egy

barátomon

vagy szolgámon keresztül - folytatta az adariai -, azonnali kezdéssel hirdették

meg.

- Köszönöm! - bökte ki Leia, ismét csak azért, hogy mondjon valamit. Az imént
felfedezte, hogy valószínűleg az étterem a felelős a környéket betöltő bűzért. -
Pontosan milyen állás is ez?

- Felszolgáló, természetesen - felelte Chivkyrie, és elbizonytalanodva

megkérdezte. - Vagy szívesebben lenne szakács?

- Nem, nem, a felszolgáló megfelel. Egyáltalán nem ismerem az adariai

recepteket.

- Itt mungrákat és más fajokat is kiszolgálnak. Talán későből megkérik, hogy

főzzön is, de egyelőre csak felszolgálót keresnek. Jöjjön, a szolgálati bejárat a
tömb túloldalán van. A vezetőnő, Vicria már várja.

Vicriáról kiderült, hogy egy magas, vékony testalkatú mungra nő sötétvörös

árnyalatokkal egyébként homoksárga sörényében.

- Viszonylag nehéz tálcákat kell vinni - jegyezte meg kételkedve, miközben

narancssárga szemét fel-le mozgatva végigmérte az alacsony, karcsú hercegnőt.

- Gondoltam - felelte Leia. - Ne aggódjon, erősebb vagyok, mint amilyennek

látszom.

- Hamarosan kiderül - mondta Vicria, és egy szekrényre mutatott: - Ott találsz

kötényeket.

Vegyél fel egyet, és gyere be az irodámba. Kapsz egy elektronikus felírólapot.

- Köszönöm! - hálálkodott udvariasan biccentve Leia.

Az Alderaanon minden ilyen munkát BD-3000-es szolgadroidok végeztek, de az

már

régen volt, és azóta Leiát épp elég alkalommal szolgálták ki élőlények ahhoz,
hogy megszokja a dolgot. Az első néhány alkalom után ugyanúgy észre sem
vette a felszolgálók jelenlétét, mint amikor még élettelen gépezetek tették elé az
ételt - hacsak az illető nem botlott meg véletlenül

vagy hibázott túl nagyot ahhoz, hogy észrevétlen maradjon. Végül az a

benyomása keletkezett, hogy ez egy különösebb erőfeszítést nem igénylő,
egyszerű munka.

Egyetlen standard órába került, hogy elveszítse az egyszerűségre vonatkozó

előítéletét.

Még az alacsony státusú adariaiak asztalának megterítése is aknamezőnek

bizonyult, amelyen csak nehezen sikerült átvergődnie. Az apró rangbéli
különbségek és a protokoll miatt a megfelelő sorrendben kellett felvennie a
rendeléseket, és nem úgy, ahogy a vendégek

elhelyezkedtek az asztal körül. Mindig a legmagasabb státusú személy

választhatott először ülőhelyet, a többiek pedig aszerint követték, hogy a
ranglétra mely fokán álltak. Leia még csak egy állandó mintát sem követhetett,
amely esetleg csoportról csoportra ismétlődött volna, és számos rosszalló
megjegyzést kapott, mielőtt sikerült kitalálnia a megfelelő sorrendet.
A mungrák kevésbé mereven viszonyultak a társadalmi különbségekhez, de a

kiszolgálásuk ettől még nem jelentett kisebb kihívást. Egyenesen

megkönnyebbülés volt

megpillantani a három embert, akik késő délután léptek be az ajtón - bár a

megkönnyebbülés hamar szertefoszlott, amikor kiderült, hogy már mindhárman
az ájulás szélén álltak

részegségükben.

A nem túl nagy erőfeszítés hite három teljes órán át tartotta magát. Éjfél is
elmúlt, mire Leia felbotladozhatott a lépcsőn a harmadik emeleti lakrészek
sorához, ahol az étkezde

elszállásolta az alkalmazottait. Chivkyrie már várta, elterülve szundikált egy

nagy

karosszékben, amely még egy túlsúlyos gamorrainak is kényelmes helyet

biztosított volna.

Amikor a hercegnő becsukta az ajtót, egy horkantással felriadt, majd

feltápászkodott, és megszólalt:

- Remélem, jól ment az esti munka.

- Viszonylag jól - válaszolta Leia, azzal levette kötényét, feli akasztotta az ajtó
mellé, és körülnézett. A szűkös lakás nem lehetett nagyobb egy hajókabinnál, és
alig jobb bútorokkal rendezték be. Legalább az ágy kényelmesnek tűnt, és őt más
nem is érdekelte. - Viszont a délután katasztrofálisan alakult. És az ön napja
hogy telt?

- Nem túl fényesen. A járőrök elkezdték átkutatni az első és második réteg által
használt szállodákat, és a palotaőrség néhány szakasza is segít nekik. A
szekrényben van némi élelem, ha éhes.

- Köszönöm! - Leia a lakás főzőfülkéjébe ment, és kinyitotta a tárolószekrényt.

A

hátuljában talált némi maradékot adariai ételekből, viszont előttük az emberi

ízlésnek jobban megfelelő élelmiszerek álltak. - Kezdik komolyan venni -
jegyezte meg, miközben elővett néhány félkész terméket, és berakta őket a
feldolgozóegységbe.

- Komolyabban, mint gondolná - mondta Chivkyrie komoran. - Úgy hallottam,

hogy már

üzenetet küldtek a Birodalmi Központnak arról, hogy a bolygón tartózkodik.

Leia kedvetlenül lebiggyesztette a száját. Reménykedett benne, hogy Choard

legalább

egy ideig helyi szinten tartja az ügyet, számítva a politikai sikerre, amelyet az ő
elfogásával arat. Azonban úgy tűnt, a kormányzó inkább a birodalmiakra bízza a
munka nehezebbik részét.

- Van valami ötlete, mikor érhetnek ide?

- Akár már itt is lehetnek - válaszolta Chivkyrie. - Két helyőrséget tartanak fenn
a

szektorban és egy járőröző csillagrombolót, amit szintén bevonhatnak.

- Valószínűleg be is vonják. Ha sikerül elszöknünk a bolygóról, akkor szükségük

lesz

odafent a tűzerőre.

Az adariai nagyot sóhajtott.

- Bocsásson meg, hercegnő, amiért cserben hagytam! Nem látok kiutat

számunkra.

- Voltam már rosszabb helyzetben is - próbálta Leia megnyugtatni vendéglátóját,

miközben maga is küzdött a kétségbeesés ellen. Ő is csak a vereséget látta az út
végén. - Csak

ragaszkodnunk kell a szabadsághoz, ameddig csak tudunk, és várnunk kell a

lehetőségre. Ne
feledje, ha Vokkoli és Slanni biztonságban kijutott a Shelkonwáról, akkor már
biztosan értesítették a Szövetség vezetését!

- Amely túl messze van ahhoz, hogy még a birodalmiak érkezése előtt segítséget

küldhessen - mutatott rá Chivkyrie, majd vetett egy pillantást Leia komor arcára,
és a fejét lehajtva hozzátette: - Elnézést! Nem szabadna így beszélnem. Tudom,
hogy a Szövetség

minden lehetséges módon megpróbálja megmenteni.

A hercegnő a feldolgozóegység felé fordult. Váratlanul eszébe jutott egy emlék.

„Luke

Skywalker vagyok", mutatkozott be az alacsony rohamosztagos, miközben

levette a sisakját.

„Azért jöttem, hogy megmentsem."

Most Luke is itt lehetne mellette, ha nem küldi el máshova. És Han is. Ha nem
lenne olyan, nem gyűlölné annyira a politikát. Ehelyett mindketten épp
összevissza röpködnek a

szektorban, hogy kitalálják, hogyan védhetné meg a Szövetség a szállítmányait a

kalózoktól.

Ami egyébiránt teljesen értelmetlen küldetéssé vált. Chivkyrie-t hamarosan

elfogják,

ráadásul Choard emberei már beazonosíthatták Slannit és Vokkolit. A Shelsha-

szektorban a lázadó jelenlét hamarosan megszűnik. És ha ez bekövetkezik, nem
lesz szükség az itteni ellátóvonalakra.

Hevesen megrázta a fejét. Ezeket a gondolatait megint csak a kétségbeesés

szülte.

Inkább arra volt szüksége, hogy félretegyen minden ilyen gondolatot, egyen és
pihenjen. A testi állapot kihat az érzelmekre, és testileg olyan kimerült volt,
amilyet már nagyon régen tapasztalt utoljára.
Amikor kivette az ételt a feldolgozóból, üvegcsörömpölés hallatszott be a félig
nyitott ablakon.

Chivkyrie azonnal felpattant, és előrántotta pisztolyát.

- Bukjon le! - suttogta, és óvatosan elindult az ablak felé.

Leia nem engedelmeskedett; ehelyett az ajtóhoz ment, és lekapcsolta a világítást.

A

hirtelen támadt sötétségben elővette zsebéből a saját fegyverét, és csatlakozott a

társához az ablaknál.

A városnak ezen a részén kevésbé tartották karban a közvilágítást, de az utcai

lámpák épp elég fényt adtak, hogy lássák a két árnyalakot egy kétemeletes épület
tetején a széles sikátor túloldalán, és egy harmadikat is, aki épp bemászott egy
ablakon a legfelső emeleten.

- Betörők - súgta oda Chivkyrie, a hangjában megvetés bujkált!

- Otthon vannak a lakók?

- Nem valószínű. Azok ott a szomszéd utcában lévő játékterem alkalmazottainak

lakásai, és az a hely még úgy egy óráig nyitva lesz. Tipikus gyáva...

- Várjon! - szólt közbe Leia, és hunyorítva próbált áthatolni tekintetével a

sötétségen.

Megmozdult egy függöny két ablakkal az alatt, amelyiken a betörő épp bement.

A szövet ismét megrezzent, azután Leia legnagyobb rémületére szétvált, és a

résben egy apró adariai arc jelent meg.

A hercegnő visszadugta a sugárvetőjét a zsebébe, és teljesen kitárta az ablakot.

- Mit művel? - kérdezte Chivkyrie meglepetten.

- Van ott egy gyerek - válaszolta Leia, azzal kihajolt az ablakon. Közvetlenül
alatta

keskeny díszítőpárkány futott végig a falon, nagyjából húsz centiméterre

kiemelkedve a homlokzatból;; Alatta a kőfal simán húzódott a következő
párkányig a második emeletnél, azután ugyanígy folytatódott az első emeleti
párkányig, végül le a járdáig. Felfelé ugyanilyen párkányok jelezték az utat fel
egészen a kilencedik emeleti ablakokig. Az épület homlokzata öreg volt és
repedezett, számos olyan rés tarkította, amelyet egy tapasztalt mászó a megfelelő

eszközök segítségével könnyen kihasználhatott volna.

Csakhogy Leia nem rendelkezett tapasztalattal vagy mászófelszereléssel. Még ha

ki tudott

volna mászni, ez az útvonal akkor sem segítette volna át azon a húsz méteren,
amely elválasztottál céljától.

- Nem kellene beleavatkoznia... - jegyezte meg Chivkyrie, és a nő karjára tette a

kezét. -

Ha jönnek a járőrök...

- Nem hagyom magára azt a gyereket! - vágott közbe Leia. - Láttam már, mire
képesek a

betörők, ha belefutnak valakibe.

- Az ablaktól alig egy méterre vaskos műanyag eső vezetett le az

ereszcsatornától a

járdára; minden emeleten gyengének tűnő bilincsekkel rögzítették a falhoz. A

hercegnő az ablakon kihajolva egy kézzel megtámaszkodott a párkányon, és a
másikkal erősen megrázta a lefolyócsövet. Mozgott ugyan, de a bilincsek nem
voltak elég gyengék ahhoz, hogy csak úgy kitépje őket a falból. Ugyanakkor a
cső elég vaskosnak tűnt ahhoz, hogy elbírja a súlyát. A pisztolyával becélozta a
legfelső bilincset.

- Könyörgöm, hercegnő! - kezdte Chivkyrie. - Ha jönnek a járőrök, akkor

mindketten

elvesztünk. És a rablók is meghallják.

- Kétlem, hogy ebben a kerületben bárki felfigyelne néhány lövésre - felelte Leia
keserűen.

- Vagy hogy bárkit is érdekelnének.

- Visszatartott lélegzettel meghúzta az elsütőbillentyűt.

Az éjszaka csendjében a sugárnyaláb süvítése a megszokottnál kétszer

hangosabbnak

tűnt, és a környező épületekről visszaverődő visszhangok szinte teljesen

elnyomták a széttörő

bilincs darabjainak halk koppanásait. A hercegnő célpontot váltott, és kilőtte a

következő

bilincset, majd a többit is, le egészen a saját emeletéig.

Komor elégedettséggel nyugtázta, hogy ha felszolgálónak nem is a legjobb,

céllövészetben megállja a helyét.

A szeme sarkából látta, hogy Chivkyrie minden lövésnél összerándul.

- És most? - kérdezte a férfi, amikor ismét csend telepedett a környékre.

Leia összeráncolta a homlokát. El kellett ismernie, hogy ez jó kérdés. Azt

tervezte, hogy szétlövi a bilincseket, kilöki a csövet a közvetlenül a harmadik
emeleti párkány felett lévő

csatlakozásból úgy, hogy a másik vége a szemben lévő épület tetejére érkezzen,
azután

átcsúszik rajta, és szembeszáll a betörőkkel. Csupán ekkor jutott eszébe, hogy

amíg átcsúszik a csövön, tökéletes célpontot kínál a másik tetőn lévő két
alaknak.

Mi több, ha nem lövik le, akkor sem tudta, pontosan mihez akar kezdeni velük.
Ha sikerül elkergetni őket és megmenteni a kölyköt, akkor hogyan jön majd
vissza a szobájába?

Visszasétál a csövön, mint egy légtornász?

Fáradtságában egyáltalán nem gondolta végig, és már nem is maradt ideje
tovább

gondolkodni. A gyerek veszélyben volt, és csak úgy segíthetett, ha minél előbb

átjut a másik épülethez. Ismét kihajolt az ablakon, és megfogta a csövet...

- Várjon! - szólt rá Chivkyrie megfogva a vállát. - Nézze! Elmennek.

Valóban, a betörő ismét felbukkant az ablakban, és nyaktörő sebességgel mászott

vissza a kötélen. Odafent az egyik társa úgy segített neki, hogy húzta felfelé a
kötelet, míg a másik eszeveszett tempóban hajigálta a felszerelésüket egy fekete
válltáskába.,

- Valószínűleg a lövések miatt - vélekedett Leia.

- Azok a lövések felriaszthatták az egész környéket - mondta a társa olyan

hangon, mintha nem tudná eldönteni, hogy örül-, jön ennek, vagy inkább
aggódjon miatta. - De legalább elijesztették a betolakodókat is.

Leia a lefüggönyözött ablakot nézte. A rablónak biztos nem volt ideje bántani -
gondolta.

Mintha csak őt akarná igazolni, a függöny szétvált, a nyílásban megjelent a

gyerek, és a fejét idegesen ide-oda kapkodva körülnézett.

A hercegnő megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, és bátorító mosolyt küldött a

kölyök felé,

bár kételkedett benne, hogy amaz látja az arcát a sötétben. Felpillantott a tetőre,
és látta, hogy a három betörő leugrik a szomszédos épület alacsonyabb tetejére,
és sietve eltűnik annak hátsó széle mögött.

- Kérem! - szólalt meg mögötte Chivkyrie ismét. - Mielőtt más is meglátja!

Leia ezúttal engedelmeskedett, és máris beljebb lépett a szobába. - Bátor dolog

volt -

jelentette ki a férfi, miközben becsukta mögötte az ablakot. - Reménykedjünk,

hogy nem hoz ránk balszerencsét.
- Ennek is megvan az esélye - ismerte el a hercegnő, és ismét felkapcsolta a
világítást. -

Muszáj volt tennem valamit. Az egész Lázadók Szövetsége azért jött létre, hogy
felszabadítsa a Galaxist a zsarnokság alól. A törvényen kívüliektől és erőszakos
alakoktól való félelem ugyanúgy a zsarnokság egyik formája, mint a császári
rendeletek. - Visszatette pisztolyát a zsebébe, és bement a főzőfülkébe a
vacsorájáért, közben hozzátette: - Viszont enniük még a szabadság őrzőinek is
kell időnként.

Leia meglepetésére a járőrök nem mutatkoztak az éjszaka során. Még reggel sem

bukkantak fel, sőt, akkor sem vártak rá, amikor délben lement dolgozni az
étterembe.

Az első néhány óra során a szíve majd' kiugrott a helyéről, valahányszor kinyílt
az ajtó, és az újabb vendégek látványa hasonlóan gyors megkönnyebbülést
hozott. Csak a délutáni,

viszonylag üres órák után, az esti roham kezdetén vette észre, hogy a vendégek
másképpen viszonyulnak hozzá, mint az előző éjjel.

Először azt hitte, hogy egyszerűen csak feladták, és már nem várják el tőle, hogy
átlássa bonyolult kultúrájuk minden apró részletét, ezért nem látják értelmét,
hogy megjegyzéseket tegyenek rá vagy a munkájára. Azonban ez csak a
törzsvendégek udvariasságát magyarázta meg, azokét nem, akik nem látták az
előző esti botladozásait.

Az esti roham felénél jártak, amikor egy nagy, ám csendes adariai család
érkezett... az a család, amelynek egyik gyermekét Leia a szemben lévő
épülettömb ablakában látta az előző

éjjel.

A-hercegnőből lett felszolgáló hirtelen megértette. Chivkyrie- nek igaza volt, a

lövései felriasztották az egész környéket. Azonban senki sem jelentette az esetet,
mert rájöttek, hogy segíteni akart, ráadásul sikeresen megakadályozta a rablókat
abban, hogy nagyobb kárt

okozzanak. És úgy tűnt, ennek köszönhetően a vendégek hajlandóak eltűrni a

tévedéseit.

Munka után Leia testileg ugyanolyan kimerülten tért vissza a kis lakásba, mint
az előző

éjjel, azonban ezúttal gyötörte a kétségbeesés. Makrin City polgárai talán még
nem álltak készen arra, hogy a sarkukra álljanak a Birodalommal szemben, de
egyre közelebb jártak hozzá, hogy lerázzák magukról a zsarnokság igáját.

Az persze más kérdés, hogy amikor birodalmi egységek masíroznak majd a

házak között,

akkor is kitart-e még ez az újdonsült elhatározás és tisztelet? így vagy úgy, de ki

fog derülni a válasz.

Tizenkilencedik fejezet

- Hamarosan megérkezünk - jelentette be Quiller. - A vendégeink készen állnak a

távozásra?

- Amennyire én tudom, igen - válaszolta LaRone, és oldalra pillantott. Még a

hipertér

fényeinek halvány derengésénél is látta, hogy Marcross arcán és nyakán meg-

megrándulnak az izmok. - Grave és Brightwater rajtuk tartja a szemét.
Marcross?

A feszült vonások valamennyire megenyhültek, amikor Marcross visszatért

valami sötét és távoli helyről.

- Mi van? - kérdezte félig odafordulva.

- Csak biztos akartam lenni benne, hogy rendben vagy. Kicsit furcsának tűnsz a
Gepparin óta.

- Rendben vagyok - felelte a társa kibámulva az űrbe. - Csak túl akarok lenni
ezen az

egészen.
- Feltéve, hogy megtaláljuk a VérHegek itteni kapcsolatát - jegyezte meg
Quiller, - Tudom, hogy szerinted eleget megtudtál abból a HoloHálózat
naplóból...
- Épp eleget megtudtam belőle! - csattant fel Marcross.

- Jól van - felelte bólogatva a pilóta. - Csak annyit akartam mondani, hogy a
Shelkonwa elég nagy bolygó...

- Mondom, hogy eleget megtudtam.

- Nem gondolod, hogy ideje lenne megosztanod velünk azt az információt? -

vetette fel

LaRone. - Legalább a számot megadhatnád arra az esetre, ha történne veled

valami, és

nekünk kellene kinyomozni, hogy kihez tartozik.

A feszült vonások ismét megkeményedtek.

- Nem kell kinyomoznotok - mondta Marcross. - Az áruló a palotában van.

- A kormányzó palotájában? - kérdezte meglepetten LaRone.

- Csak ez az egy palota van ott.

- Tudom, de...

- Mit de? - csattant fel Marcross. - Nem hittétek volna, hogy bárki lehet áruló,
ugye? Ez fajtól és rangtól független. Csak nézzetek végig azon a három fickón,
akiket magunkkal cipelünk!

- Na, itt vagyunk - jegyezte meg Quiller, és hátrahúzta a hiperhajtómű

vezérlőkarját. Ismét megjelentek a csillagok...

- O, ne már! - nyögte a pilóta, és nyugtalanul fészkelődni kez« dett az ülésében. -

Ne, ne, ne...

- Nyugi! - szólt rá LaRone, miközben a látvány hatására az ő torka is elszorult.

Hatalmas parancsnoki hajó lebegett orbitális pályán a bolygó felett. - Az
azonosítónk rendben van. Át tudunk menni.

Kattant az adó-vevő:
- Itt az Executor - jelentkezett be az ügyeletes kommunikációd tiszt. - Suwantek
teherhajó!

Látjuk a katonai azonosítóját. Erősítse meg az engedélykóddal!

- Quiller? - szólt a pilótának LaRone.

A társa nem válaszolt, csak bámulta a hatalmas rombolót, mintha szellemet látna.

- Elintézem! - szólt helyette Marcross, és már ütötte is be á számokat a

kódpanelbe.

Hosszú másodpercekig nem érkezett válasz, azután:

- Kód elfogadva. Úti cél?

- Makrin City - felelte ezúttal Quiller. - Kormányzói palota.

- A palota leszállóterét átmenetileg lezárták - mondta a hang. - Engedélyezhetem

Makrin főkikötőjét vagy Greencliff regionális kikötőjét. Válasszon!

- Miért zárták le a palotát? - kérdezte LaRone, miközben előhívta a terület

térképét. A főkikötő a város északnyugati négyöt dének közepén kapott helyet,
alig néhány kilométerre a kormányzó palotájától, míg a regionális csupán egy
apró területet kapott a város északkeleti széle és az egész keleti oldalt határoló
hegyvonulat között.

- Katonai jellegű kutatás zajlik a városban - válaszolta az ismeretlen tiszt. - A

palota leszállótere biztonsági okokból került zár alá.

- Mit keresnek?

- Titkosított információ - vágta rá a férfi. Kezdett ingerültté válni. - Hol akarnak

leszállni?

Marcross a parancsnokára pillantott, és kérdőn felvonta a jobb szemöldökét:

- A főkikötő közelebb van - mormolta.

- Greencliff kevésbé zsúfolt - mormolta vissza LaRone. Marcross elgondolkodott

egy
pillanatra, azután ismét az adó-vevőhöz fordult:

- Greencliff regionális.

- Vettem. Engedélyezem a leszállást a Greencliff regionális kikötőben.

- Köszönjük! - mondta Marcross, és kikapcsolta az adó-vevőt.

- Jól vagy, Quiller?

- Aha, persze, minden rendben - felelte síri hangon a pilóta.

- Gondolom, egyikőtök sem figyelt fel annak a hajónak a nevére. Marcross a

homlokát

ráncolva nézett rá és LaRone-ra.

- Executor. Miért?

- Gondolom, ti, bokorugrók nem követitek a flotta friss híreit - felelte mogorván
Quiller. - Az Executor történetesen Vader Nagyúr vezérhajója.

LaRone is újonnan feltámadó félelemmel pillantott ki a hatalmas járműre.

Vader?

- Mi a francot keres Ő itt?

- Ha találgathatok, akkor vagy az árulónkat, vagy Solo lázadó barátját -

válaszolta

gúnyosan a pilóta. - Lehet, hogy az a nő sokkal fontosabb személy, mint azt

hittük.

- A Gepparinon azt mondta, hogy talán már le is zárták az egész bolygót -

emlékeztette LaRone.

- Azt hittem, túloz - vonta meg a vállát Quiller. - Nem tudom, ti hogy vagytok
vele, de én nem akarok egy városban lenni Darth Vaderrel. Ugyanabban a
naprendszerben sem maradok

szívesen!
- Megértelek - dörmögte rosszkedvűen Marcross. - Ha gondolod, rakj ki a
kikötőben, és

menjetek!

LaRone meglepetten nézett rá.

- Te meg miről beszélsz?

- Quillernek igaza van, nem kellene itt lennünk. Vader közei lében senki sincs

biztonságban. Menjetek el, én megyek az áruló után.

- Felejtsd el! - szólt rá LaRone. - Együtt maradunk.

- Nem tartoztok nekem semmivel.

- A Shelsha-szektor lakóinak tartozunk ezzel - ellenkezett a parancsnok. - A

VérHegek

bázisának elintézésével még nem ért véget az összeesküvés. A gyökereit is ki

kell tépni.

- Ha Vader elkap, azt fogod kívánni, hogy bár a BBH fogott volna el - vágott
vissza

Marcross. - Csak tegyetek ki, és menjetek!

- Ó, köszi! - mordult fel Quiller. - Ettől most jobban érzem magam!

- Valójában Vader jelenléte pont az előnyünkre szolgál - mutatott rá LaRone. -

Szinte

biztos, hogy kirendelte a saját rohamosztagos légióját a célpont felkutatására.

Elvegyülhetünk a tömegben.

Quiller hitetlenkedve nézett rá, és megkérdezte:

- Csak viccelsz, ugye? Nem valami erre kószáló rohamosztagos századról

beszélünk,
hanem az öt-nulla-egyesről!

- És? - kérdezte LaRone, és próbálta elnyomni a saját balsejtelmeit. - Az öt-

nulla-egyesek is egyesével húzzák fel a páncéljuk részeit, ahogy mi.

Quiller a fogait csikorgatva felelt:

- Te megőrültél! Tudod, ugye?

- Hallottam ilyen pletykákat - dörmögte a vállát vonogatva LaRone.

- Amíg mind benne vagyunk - sóhajtott Quiller -, addig részemről rendben. Ha te

és

Marcross meg akartok őrülni, akkora mi is megőrülünk veletek. Következő pont:

mi legyen Solóval, Luke-kal és a vukival?

- Jó kérdés - ismerte el bólogatva Marcross. - Ha Vader az ő barátjukat keresi,

akkor nem biztos, hogy jó, ha szabadon szaladgálnak odakint. Főleg úgy nem,
hogy ennyi mindent

megtudtak rólunk.

- Meglehetősen valószínű, hogy nem próbálnak elvegyülni az öt-nulla-

egyesekkel - tette hozzá Quiller. - Másrészről nem sok egyéb lehetőséget látok.
Kétlem, hogy a hajón tudjuk tartani őket. Hacsak nem lőjük le őket, de az újabb
problémákat vetne fel.

- Kezdjük azzal, hogy egyáltalán hova kell lőni, ha ki akarsz nyírni egy vukit? -
vetette fel LaRone, és hirtelen felcsillant a szeme, mert különös ötlete támadt: -
Mi lenne, ha nem hagynánk őket szabadon rohangálni, hanem elkísérnénk őket?

A javaslat pontosan azzal az eredménnyel járt, amire a parancsnok számított:

Marcross és Quiller elkerekedett szemmel bámultak rá. Először a másodpilóta
találta meg a hangját:

- Quillernek igaza van. Te tényleg megőrültél.

- Igen, ez valószínű - válaszolta LaRone, és ismét rántott egyet a vállán. - De az

elmeállapotomtól eltekintve, miért ne? Hivatalos rohamosztagos társaságban
gyanú és

kérdések felett állnának, legalábbis ami a helyi járőröket illeti. Ha meg

összefutunk Vader embereivel, akkor azt mondjuk, hogy ők az informátoraink.

- Vagy a foglyaink, akiket épp kihallgatásra viszünk? - dobott be egy újabb

ötletet a pilóta.

- Az is működhet. - LaRone habozott. - Ha meg a legrosszabb esetben tűzharcba

keveredünk, akkor nem hiszem, hogy túl sok marad belőlük, amit Vader
kivallathat.

- Lőjük le őket? - kérdezte Marcross színtelen hangon.

LaRone a lelki szemeivel a Teardrop szellemeit vélte látni, és határozottan

válaszolt:

- Kétlem, hogy ha öt-nulla-egyesekkel veszünk össze, akkor nekünk kellene

lelőni őket.

- Soha nem fognak belemenni, azt ugye tudod? - vélekedett a fejét csóválva
Quiller.

- Ki nem fog belemenni? - kérdezte LaRone. - Grave és Brightwater, vagy Solo

és Luke?

- Egyikük sem.

- Hát, nem kell döntenünk, amíg nem szálltunk le - jelentette ki LaRone. - Lehet,
hogy addig kitalálunk valami jobbat is.

Marát a hajó közelségi riasztójának csengetése ébresztette lel gyógyító Erő-

transzából.

Megérkezett a Shelkonwára.

Egy ideig még ébren feküdt a hajó összehajtható tartalékágyán és fejben leltárt
készített. A gyógyító transz jellemző mellékhatásaként megéhezett és
megszomjazott, de a VérHeg

bázison szerzett égési sérülései és egyéb sebei teljesen begyógyultak.

Felkelt és elindult a pilótafülke felé, útközben magához vett néhány táprudat és

egy üveg vizet a konyhaszekrényből. Épp végzett az első rúddal, amikor a
számítógép jelzett. A

hipertérböl kilépve elébe tárult a Shelsha-szektor főbolygójának ködös korongja.

Csakhogy közte és a bolygó között az űrben olyan dolog lebegett, amire álmában
sem gondolt volna.

- Z-10 Seeker! - recsegett a hangszóróból egy katonás hang. - Itt az Executor

birodalmi parancsnoki hajó! Adja meg az azonosító számát és a shelkonwai
tartózkodása célját!

Mara akaratlanul összeszorította a fogát, miközben a mikrofonért nyúlt. Mi a

Birodalmi Központ szeméttárolóinak bűzös kipárolgását keres itt Vader?

- Executor! Itt a Z-10 Seeker! Az azonosító ismeretlen - felelte. - Vader Nagyúr a

fedélzeten tartózkodik?

Pillanatnyi csend következett, amíg a túloldalon az ügyéletes tiszt feldolgozta

magában a

merőben szokatlan választ és kérdését. - Ööö...

- Ott van vagy nincs ott? - kérdezte Mara.

- Igen, Vader Nagyúr a fedélzeten tartózkodik - bökte ki vég re idegesen a férfi. -

Bentro admirális a parancs...

- Értesítse Vader Nagyurat, hogy a Császár Keze beszélni kíván vele! - vágott
közbe a

lány.

- A... ki?

- A Császár Keze! Gyerünk, intézkedjen!

Ezúttal nem érkezett válasz. Mara fojtott hangon szitkozódott, és a
csillagromboló felé fordította a hajója orrát. A Sith Nagyúr valószínűleg épp a
lakosztályában időzik, vagy olyan hangulatban járkál a parancsnoki hídon, hogy
senki sem meri megszólítani. Azonban neki rengeteg elvégzendő dolga akadt, és
így vagy úgy, de beszélni akart Vaderrel.

Már a hajó belső védelmi zónájában járt, és az Executor többrétegű

fegyverzetének erre rendelt sora figyelmeztetően felé fordult, amikor az adó-
vevő végre ismét életre kelt.

- Császár Keze! - recsegett a hangszórókban Vader ismerős hangja. - Micsoda

öröm!

- Hasonlóképp - felelte Mara, de jól tudta, hogy egyikük sem gondolja így. -
Beszélnünk kell, Nagyúr!

- Ahogy kívánod. Gyere a fedélzetre!

Az Executor első tisztje átvette a mikrofont, és közölte a lánnyal, hogy a

kapitányi

hangárban dokkoljon. A tágas csarnokban Vader saját 501-esei várták, és

kísérték be egy közeli tárgyalóterembe.

Vader komor viharfelhőként állt a tárgyalóasztal mellett.

- Beszélni akartál velem - jelentette ki köszönés és bevezető nélkül.

- Elnézést kérek a korábbi hangvételért - kezdte Mara enyhén meghajolva.

- Az egész Birodalomban csak egyetlenegy olyan személy van, aki bármit is

követelhet

tőlem - folytatta Vader ridegen. Jól láthatóan nem volt abban a hangulatban,
hogy

bocsánatkéréseket fogadjon. - Márpedig ez a személy nem te vagy. És soha nem

is leszel -

tette még hozzá baljós hangon.

- Akkor hadd fogjam a lehető legrövidebbre! - kérte a lány. Ő maga sem repesett
az

örömtől. - Fontos küldetésben járok, és nem akarom, hogy bármiben, bárhol

akadályozzanak.

- Hogy én akadályoználak? - mordult fel Vader az eddiginél is mélyebb hangon.

- Légy

óvatos, Császár Keze!

- Nem fogok óvatoskodni, amikor egy árulót kell elfognom! - vágott vissza
Mara. - Nyomon vagyok...

- Nem! - dörrent rá Vader, a hangja olyan erősnek tűnt, mind ha képes lenne
áthatolni a leárnyékolt falakon ugyanúgy, mint a lány koponyáján. A Nagyúr tett
egy hosszú lépést Mara irányába, a jobbja elindult az övére akasztott fénykard
felé, fekete köpenye lobogva örvénylett mögötte. - Az a nő elvezethet az
árulóhoz! Ő az enyém!

- Mi...? - nyögte a Császár Keze, és haragja azonnal elpárolgott,' amikor rájött,

hogy nagy bajban van. - Nem...

Elkésett a magyarázkodással. A vörös fénnyel izzó energiapenge hangosan

sisteregve

életre kelt. Vader támadó pozícióban tartotta a fegyvert, és továbbra is a lány felé
tartott.

Mara hátralépett, előrántotta a saját fénykardját, de nem aktiválta. A legkevésbé

sem akart megküzdeni egy Sith Nagyúrral, Az ajtó felé pillantott, és a testsúlyát
a bal lábára helyezve felkészült a menekülésre.

Vader vagy a pillantást kapta el, vagy kiolvasta a testtartásából, hogy mire
készül, mert oldalra lépve a lány és az ajtó közé került,

Mara grimaszolva elugrott az ellenkező irányba, fel a tárgyalóasztalra. Egy gyors

bukfenccel átgurult rajta, és guggolásba érkezett a túloldalán.

- Nyugalom! - kiáltott fel olyan higgadtan, amennyire csak képes volt rá ebben a

helyzetben. - Egyébként is, miért olyan fontos önnek Choard kormányzó?

Válasz helyett Vader egy csapással kettévágta az asztalt.

Mara felpattant, és miközben a kettészelt asztal összeroskadt, tett egy lépést

hátra.

Mögötte a fal, előtte Vader, így csak egy lehetősége maradt:

- Bajt akar magának? Ám legyen! - kiáltotta, azzal aktiválta a fénykardját, és

védőállásba ugrott. - Rendben, csak jöjjön, megkapja!

Vader egyetlen reakciója annyi volt, hogy a pengéjét maga elé szegezve átment
az asztal két része között nyílt résen. Mara kinyúlt az Erővel, és lekapcsolta a
világítást.

Nem próbálkozott volna ezzel a trükkel, ha hétköznapi ellenféllel áll szemben. A

két

fénykard nem adott sok fényt, de a természetes szem ennyivel is elboldogult,

amíg követte a változást.

Azonban Vader sisakjába optikai szenzorokat építettek, amelyek igazodtak

ugyan a

gyenge fényhez, de rendelkeztek a technológia hátrányaival is. Egy teljes

másodpercig is eltartott, mire a lencsék igazodtak a hirtelen megváltozott
viszonyokhoz, és ez idő alatt a Nagyúr csupán Mara fénykardját láthatta maga
előtt, amint a teljes feketeségben lebeg.

A trükk bevált. A Nagyúr meglendítette fegyverét, és vízszintesen előrekaszálva

a

bíborvörös penge mögé csapott - csakhogy az ellenfele már nem volt ott. Mara
az Erő

segítségével a helyén tartotta fénykardját, miközben ő maga lebukott és oldalra

gurult, be a szétesett asztal egyik fele alá.
Vader megtorpant, és egy pillanatra csend telepedett a helyiségre, csupán a
fénykardok halk búgása hallatszott. A hang egyenletessége arra utalt, hogy a
Nagyúr mozdulatlanul áll.

Talán észhez tért?

Mara legnagyobb megkönnyebbülésére a következő zaj a fénykard

kikapcsolásával együtt

járó éles szisszenés volt. A következő másodpercben a lámpák is felgyúltak. -

Mit akartál mondani Choard kormányzóról? - kérdezte Vader nyugodt hangon.

Mara óvatosan bújt ki a fedezékből, még számított valamilyen trükkre. Vader

azonban

hátrébb lépett az asztaltól, a fénykardja ismét a derékszíján függött. A dühroham

pillanatai elmúltak.

- Choard kalózbandákat toborzott, és katonai szállítmányokat támadott meg

velük -

válaszolta a lány, miközben magához húzta és kikapcsolta a fegyverét. - Néhány

napja

elküldte a Reprisalt, hogy a kalózok bázisának lerombolásával eltüntesse a

nyomait. Engem is majdnem megöltek.

- Nagy csapás lett volna - jegyezte meg Darth Vader, és Mara nem hallott gúnyt a

hangjában, pedig biztos volt benne, hogy a férfi ironizált. - Azonban az

információd illik az enyémhez.

- Már tudta? - kérdezte a szemét tágra nyitva Mara.

- Nemrég szereztem róla tudomást - közölte Vader, - de engem nem érdekel -

tette hozzá ismét elkomorodva. - Disra főadminisztrátor jelentette fel a
kormányzót, és egyúttal azt állította, hogy Leia Organa Makrin Cityben
tartózkodik. Őt keresem.

- Valóban? - kérdezte Mara, és a „mániákus" szó villant át az elméjén, amikor

végre megértette a Sötét Nagyúr iménti kitörésének okát. Végül is kitalálhatta
volna, hogy a dolognak a lázadó alderaani hercegnőhöz van köze. - Mit keres itt
Organa?

- Disra állítása szerint a helyi lázadó vezetőkkel tárgyalt. Biztosított róla, hogy
nevekkel is szolgálhat.

- Az jól jönne - válaszolta Mara. - Tudjuk, hogy hol tartózkodik most ez a Disra?

- A palotába tartott, hogy összeszedje a térfigyelő kamerák mindazon felvételeit,

amelyek

segítségünkre lehetnek a keresésben.

Vagy esetleg eltüntesse azokat a bizonyítékokat, amelyek hozzá vezethetnek? -

fűzte

hozzá Mara gondolatban, és határozottan kijelentette:

- Azonnal le kell mennem!

- És ebben ki akadályoz meg?

Mara érezte, hogy megrándult a szája. Vader akkor sem tartozott a kellemes

tárgyalópartnerek közé, amikor épp nem akarta megölni.

- Senki. Egyáltalán senki. Jó vadászatot! - búcsúzott, és elindult az ajtó felé.

- Császár Keze!? - szólt utána Vader.

Visszafordult, és azt látta, hogy a Nagyúr lassan felé fordítja fekete maszk mögé
rejtett arcát.

- Igen? - kérdezte a sötét szemlencsékre meredve.

- Mialatt tovább nyomozol Choard kormányzó után - mondta fojtott hangon

Vader -, ügyelj rá, hogy ne kerülj az utamba!

Az ég a nagyvárosokra jellemző ködös, csillagtalan szürkévé sötétedett, és Leia

éppen
felvette egy mungra társaság rendelését, amikor Chivkyrie megérkezett a rossz
hírrel a konyha hátsó ajtajához.

- Elkezdődött - közölte a férfi remegő hangon. - Birodalmai rohamosztagosok

szálltak le az űrkikötőben, és szétszóródtak a városban.

Leia felsóhajtott, hogy legalább a feszültség egy részét kiadja. Tehát megérkezett
a

Birodalmi Központ válasza.

- Értem. - mondta végül.

- Nem, azt hiszem, nem érti - felelte az adariai, és lopva körülnézett. - Azt
beszélik, hogy Darth Vader is köztük van.

Valójában ez sem számított váratlan hírnek. Vader mindig is szerette személyesre

venni a dolgokat, és Leia szerepe elég nagy volt a Halálcsillag elpusztításában
ahhoz, hogy az ő

felkutatását is személyes ügynek tekintse. Ám a név hallatán még így is

végigfutott a hátán a hideg.

- Értem - ismételte meg. - Köszönöm a figyelmeztetést! Jobb, ha megy.

- Mi értelme lenne? - kérdezte Chivkyrie fáradtan. - Darth Vader elől senki sem
szökhet meg.

- Dehogynem! - tiltakozott határozottan Leia. - A katakombákkal próbálkozzon!

A helyi

járőrök már biztosan átkutatták a barlangokat, ezért nem valószínű, hogy még
egyszer

odamegy valaki.

- A rohamosztagosokat nem érdekli, hogy mit csináltak a helyi járőrök - jegyezte

meg

keserűen Chivkyrie.
- A rohamosztagosok engem keresnek - mutatott rá Leia. - Kétlem, hogy a
parancsaik

kiterjednek bárki másra is. De mindegy, mindenképpen meg kell próbálnia

valamit.

- Igaza van. Bocsásson meg, hogy egy percre kétségbe estem!

- Mindenkinek vannak ilyen pillanatai - felelte Leia, és érezte, hogy elvörösödik.

Eszébe jutott legutóbbi küzdelme ez ellen az érzés ellen. - Az a trükkje, hogy
ezek csak percek maradjanak, és ne tartsanak órákig vagy napokig.

- Vagy egy egész életen át.

- Győzni fogunk - mondta halkan a hercegnő. - Nem ma, de tudom, hogy

egyszer győzni

fogunk. - Kihajolt az ajtón és körül-nézett a sikátorban. Még mindig üresen

találta, így rászólt a férfira: - Induljon! És még egyszer köszönök mindent!

Az adariai egy-két pillanatig még a hercegnő arcát és szemét fürkészte, mintha

emlékezetébe akarná vésni a vonásait. Azután meghajolt és elsietett.

- Neked is menned kell?

Leia megfordult. Vicria állt az egyik tárolószekrény melletti narancssárga szeme

a

szokásosnál is izzóbbnak tűnt a halványt fényben.

- Még nem - felelte Leia.

- Mehetsz, amikor csak indulnod kell - folytatta Vicria. - Te nem ide tartozol...
És ezt mindenki tudja, aki az elmúlt napold során látott téged.

Leia nagyot nyelt.

- Akkor még inkább hálás vagyok a hallgatásáért - felelte megrendülten.

Vicria megrázta a fejét - ami a mungráknál a vállvonogatásnak felelt meg és

mialatt a

sörénye ide-oda lendült, megfonj toltan válaszolt:

- Tudod, az utóbbi években sokan jöttek erre a környékre, hogy elrejtőzzenek.

Többségük megkeseredett volt és arrogáns, teli gyűlölettel. Csak kevesen
mutattak olyan tiszteletet és udvariasságot, mint te.

Vicria Leia hercegnő mellé lépett az ajtónyílásba, és fel nézetig a bedeszkázott

harmadik emeleti ablakra.

- Bőségesen fizettél nekünk a hallgatásunkért - folytatta csendesen. - Itt mindig

szívesen látott vendég leszel, Leia Organa.

A hercegnő érezte, hogy elszorul a torka. Szóval tudták, hogy ki ő, és mégsem

adták ki.

- Kivételesen becsületes vagy, Vicria. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni,
hogy ne válj megtorlás áldozatává. Sem te, sem a környék.

- Ne áldozd fel magad értünk! - figyelmeztette nyers hangold a mungra. - Jóval

magasabb rangú vagy, mint mi.

- Biztosíthatlak, hogy nem fogom eldobni a tőled kapott ajándékot. Azonban ami
a

rangunkat illeti, nem tekintem megfelelő mércének egy élő és gondolkodó

személy értékének megítéléséhez. Még kevésbé tekintem a hűség és a bátorság
hiteles szintmérőjének.

- Különös gondolkodásmód, de végül is másik világról jöttél. A gondolataid és

az

eszményeid jócskán eltérnek az adariaiakétól és a mungrákétól.

- Talán nem. Azonban azt tapasztaltam, hogy a szabadság iránti vágy átlépi az
effajta

határokat és gátakat. Nemcsak különböző népek osztoznak benne egyformán, de

a különböző
rangú személyek is.

- Különös gondolkodásmód, annyi bizonyos - mondta Vicria -, de igazad van.

Viszont így, hogy más bolygóról érkezett katonák keresnek az utcákon, jobb
lenne, ha bent maradnál.

- Úgy kell elrejtőznöm, hogy szem előtt maradok. Egy barátom javasolta - felelte
Leia, és az járt a fejében, hogy Vicria alighanem azért váltott témát, mert a
rangról és társadalmi különbségekről szóló beszélgetés hirtelen kényelmetlenné
vált a számára.

Ám ő már elvetette a magokat. Talán egyszer még kinőhet belőlük valami.

- Úgysem mehetek még el - tette hozzá.

- Miért?

Leia felmutatta az elektronikus felírólapot, és mosolyogva válaszolt:

- Még van két rendelésem!

Disra rohanva tette meg az irodájáig hátralévő utolsó húsz métert. Kitárta az
ajtót, és az adó-vevőhöz ugrott.

- Itt Disra! - lihegett bele a mikrofonba. - Caaldra?

- Na végre! - válaszolta azonnal Caaldra. - Hol volt? Mindegy! Mi a lángoló

francot

keresnek itt a birodalmiak?

- Semmit, amihez közünk lenne - biztosította a főadminisztrátor. - Egy lázadó

vezetőt

keresnek, akit állítólag Makrin Cityben láttak néhány napja.

- Lehet belőle bajunk?

- Természetesen nem - felelte Disra gyorsan gondolkodva. Miután az ezredes

adása
megszakadt, és neki nem sikerült visszahívnia, azt hitte, hogy Caaldra is
odaveszett. Ám a jelekből ítélve a fickó képes volt kitérni a halál útjából.

Ami viszont érdekes lehetőségeket vetett fel. Disra máris rendelkezett minden
eszközzel, amire szüksége volt, de Caaldra jelenléte még jól jöhetett. Feltéve,
hogy le tudja csalni a bolygóra.

- Gondolom, úton van ide.

- A Greencliff regionális űrkikötő felé tartok. Az Executor ostoba

forgalomirányítója azt mondta, hogy senki sem szállhat le a palotánál.

- Miért nem kérte a főkikötőt?

- A fickó oda akart küldeni, de lebeszéltem róla - felelte Caaldra.

Disra a homlokát ráncolva meredt maga elé, és megkérdezte:

- Mi a fenéért? Közelebb van és nagyobb is.

- És tele van birodalmiakkal - vágott vissza Caaldra. - Figyelembe véve, hogy a

rakományom ötven AT-ST, nem hiszem, hogy pont közöttük kellene leszállnom.

A főadminisztrátornak szó szerint leesett az álla. Alig bírt megszólalni:

- Ötven micsoda?

- Emlékszik, amikor megemlítettem, hogy a VérHegek nem tudták megszerezni

a

különleges rakományt, amire számítottam?' Nos, mégis megvan - közölte

Caaldra, és a hangja alapján igencsak elégedett volt magával.

- És idehozta?

- Az Executor nem ajánlotta fel a lehetőséget, hogy forduljak meg, és húzzak el -

felelte Caaldra éles hangon.

Ötven lopott AT-ST. Kezd egyre jobban alakulni a dolog - vélekedett magában
Disra.
- Ne foglalkozzon a birodalmiakkal és a Greencliff-fel! - utasította a férfit. -
Hívom az Executort, és átirányíttatom magát a palota kikötőjébe.

- Már megmondtam, hogy nem engedtek ott leszállni.

- Mert Choard kormányzó lezáratta - felelte Disra. - Csakhogy amit a kormányzó

elvett, azt vissza is adhatja. Csak változtassa meg a leszálló vektort, máris
intézem az engedélyt!

Az adó-vevő elhallgatott. Disra végre leült, belesüppedt a székébe, és

összerándult,

amikor verejtékes háta hozzáért hideg ingéhez. Ötven AT-ST. Nem csoda, hogy
Caaldra olyan ideges volt amikor eltűntek. Ezek után valószínűnek tűnt, hogy a
VérHegek és a

szövetségeseik képesek lennének végrehajtani a nagy tervet.

Illetve képesek lennének, ha ő is valóban ezt akarná.

Azonban, bár a játszma lassan a végéhez közeledett, még nem tartott ott, hogy ez
a

művelet is meginduljon. A főadminisztrátor beütötte az Executor hívókódját a

kommunikációs panelbe.

Mara még mindig füstölgött magában, amikor észrevette, hogy messze előtte az
egyik

Makrin City felé tartó hajó letér addigi pályájáról.

A homlokát ráncolva előrehajolt, így tanulmányozta a kérdéses teherhajó új

vektorát.

Műszerhiba lenne? A szenzorai nem mutattak meghibásodást, de a Seeker

felszereltsége

messze elmaradt attól, amihez hozzászokott. Lehet, hogy az atmoszférába érve a

pilótának gondja adódott valamelyik belső rendszerrel. A távolban a hajó kivált a
többi közül, lassan megmutatta az oldalát...
A lánynak elakadt a lélegzete, de nem hagyott magának időt a csodálkozásra.
Ujjai szinte

automatikusan találták meg a nagyítást a szenzorok kezelőfelületén.

A legnagyobb méret sem számított túl nagynak, de így is elegendőnek bizonyult

ahhoz,

hogy Mara felismerje a Happer's Wayt.

Rácsapott az adó-vevő bekapcsológombjára, és a lehető legvelősebben

fogalmazott:

- Executor! Egy hajó eltért az ereszkedési pályától! Kérem, közöljék az úti célját
és a szándékait!

A birodalmi haderő rugalmatlanságára alapozva arra számított, hogy meg kell

harcolnia az információért. Azonban úgy tűnt, a forgalomirányító még nem
feledkezett meg a fiatal lányról, aki egyetlen mondattal személyes találkozót
eszközölt ki magánál Darth Vadernél, mi több, épségben távozott a
megbeszélésről.

- A Happer's Way teherszállító engedélyt kapott, hogy a kormányzói palotánál

szálljon le -

közölte az irányító.

A kormányzói palotánál. Tudhattam volna - dohogott magában Mara, és ismét

megszólalt:

- Ott állítólag senki sem szállhat le.

- Úgy tűnik, ezzel a hajóval kivételt tettek - jött a válasz.

Mara feszülten figyelte, ahogy a hajó egyre inkább eltér a greencliffi

leszállóvektortól.

Szóval ezt játsszuk. A kormányzó kinyitja a kaput Caaldrának, hogy az a

birodalmiak orra előtt biztonságosan leszállíthassa a lopott AT-ST-ket.
- Rendelje vissza! - parancsolta éles hangon.

- Te... tessék.? - dadogta elbizonytalanodva az irányító.

- Azt mondtam, parancsolja vissza! - ismételte Mara. - A Greencliffre volt

engedélye, ott is szálljon le!

- De a kormányzói hivatal engedélyezte, hogy...

- Nem számít! A kormányzói hivatal fennhatósága csak a palotára és a hozzá

tartozó

területekre terjed ki. A teherhajó még az atmoszférában tartózkodik. - Habozott a

folytatást illetően, de végül úgy döntött, hogy ez nem a félmegoldások ideje. -
Mondja meg neki, hogy ha nem tér vissza a greencliffi vektorra, akkor tüzet
nyitnak rá!

Pillanatnyi hallgatás, azután apró kattanás jelezte, hogy az adó - vevő sávot
váltott:

- Császár Keze! Itt Bentro admirális! - szólalt meg egy jóval higgadtabban
beszélő férfi. -

Nem fenyegethetek meg egy civil járművet ok nélkül. Főként nem egy olyat,
amely a

szektorkormányzó védelme alatt áll.

- Ez parancs, kapitány - közölte Mara. - Azonosítási kód Hapspir, Barrini,

Corbolan, Triaxis.

Újabb rövid szünet következett, majd Bentro katonásan válaszolt:

- Kód visszaigazolva. Ám először is kapcsolatba lépek Vader Nagyúrral, hogy...

- Nincs szüksége Vader Nagyúr engedélyére - szólt közbe lány. - Egyébként

sincs rá

időnk. Adja át az üzenetet, admirális!

Hallotta, hogy a túloldalon a férfi sziszegve felsóhajt.

- Értettem! - felelte aztán az admirális, és odaszólt valakinek; - Hadnagy!
Utasítsa a Happer's Way pilótáját, hogy térjen vissza az eredeti leszállási
irányhoz!

- Köszönöm, admirális! - mondta Mara. - Ne aggódjon, a pilóta nem kockáztatja

meg, hogy rálőjenek. Túlságosan bízik benne, hogy kicsúszhat a kezünkből.

- Értettem! - válaszolta Bentro, de érezhetően némi kétséggel a hangjában. -

Rendeljek ki csapatokat vagy légi támogatást a Greencliffhez?

Mara habozott. A lenti birodalmi egységek mindegyike Vader parancsnoksága

alatt állt, és nem állt szándékában kétszer is keresztezni a Nagyúr útját.

- Nem szükséges - mondta végül. - Köszönöm az eddigi segítséget!

- Örülök, hogy a rendelkezésére állhattam - udvariaskodott az admirális. - A

szenzoraink szerint a Happer's Way irányt váltott, és jelenleg a korábbi pályája
felé tart.

- Látom - erősítette meg Mara. - Ha további segítségre lesz szükségem, még

keresem.

- Igenis, asszonyom! - hadarta Bentro, és nem lehetett eltéveszteni a

megkönnyebbülést a hangjában. Ha a Császár Keze nem szívesen bosszantotta
fel Vadért, akkor egy flottaadmirális végképp nem.

A túloldalon megszakították az adást. Mara a szemét a Happer's Wayen tartva

begépelte a landolókoordinátákat. A köztük lévő távolságból ítélve Caaldrának
nagyjából tíz perce lesz odalent, mire ő is leérkezik.

Egy pillanatra elgondolkodott a lehetőségen, hogy kilép a sorból és felgyorsít,

hogy a fickóval egyszerre szálljon le. Viszont ha a fickó egyelőre nem is szúrta
ki, egy ilyen manőver után akár oda is szólhatna neki adó-vevőn, hogy üldözőbe
vette. Mara úgy döntött, inkább meghagyja neki azt a tíz percet, hogy
felkészülhessen annak a fogadására, aki megfosztotta a palota biztonságától.

Mara alig várta, hogy megtudja, mit talál ki Caaldra.

Huszadik fejezet
- Ez maga az őrültség - jelentette ki Han.

- Én is ezt mondtam - tette hozzá Quiller savanyú képet vágva de LaRone énrám
sem

hallgatott.

Luke a homlokát ráncolva nézett ki a csapatszállító sikló szél-: védőjén. A terv

valóban őrültségnek hangzott. Arra készültek, hogy kimenjenek egy vészjóslóan
csendes városba, amely tele van Vader rohamosztagosaival, és valószínűleg
maga Vader is kint jár valahol.

Azonban még ha a feltűnő látványt nyújtó Csubakka a Suwantek fedélzetén

maradt is - persze bömbölve tiltakozott ellene ő és Han kettesben még a
kikötőből sem juthatnak ki anélkül, hogy megállítanák és kikérdeznék őket.

Viszont ha öt rohamosztagos kíséri őket teljes páncélzatban, állig

felfegyverkezve, akkor a helyi járőrök gyanakvása úgy fog elillanni, akár a
harmat a forró homokról.

Az igazi kérdés inkább az, hogy mi fog történni, ha belefutnak egy birodalmi

keresőcsapatba? Luke-nak egyformának tűnt minden rohamosztagos, de a

többiek

beszélgetéséből rájött, hogy ők képesek megkülönböztetni egymást. Ha a várost

átfésülő 501-esek rájönnek, hogy LaRone és a többiek nem tartoznak közéjük,
feltehetnek néhány nehezen megválaszolható kérdést.

Azonban ehhez az is kell, hogy az 501-esek meglássák őket. Ezzel szemben

viszont van

olyan titkos fegyverük, amire még Vader sem számít.

Luke hirtelen apró örvényt érzékelt az Erőben.

- A következő saroknál balra! - szólt LaRone-nak előremutatva. A

rohamosztagos szó

nélkül bólintott, és elfordított egy kapcsolót a jelzőrendszer kezelőpaneljén,

hogy értesítse a sikló előtt robogón utazó Brightwatert a közelgő irányváltásról.

- Bár többen lennének az úton, hogy kicsit elvegyülhessünk! - mormolta Han.

Kinézett a mellette lévő oldalablakon. - Errefelé egyszerre mennek ebédelni a
népek?

- Valószínűleg nem ebédelni mentek, hanem elbújtak - vélekedett Marcross.

- Birodalmi erők szállták meg a várost, emlékszik még rá? - szúrt oda Grave. -
Vagy azt várta, hogy a helyiek sorfalat állnak, és örömünnepet tartanak Vader
fogadására?

- Ott forduljon jobbra! - szólt rá hirtelen Luke a vezetőre, és rámutatott egy utca
torkolatára.

- Tudja, kezd kirázni a hideg ettől - mormolta Grave. - Honnan tudja, hogy merre
járnak az osztagok? Korábban rákapcsolódtam a rádiósávjukra, de még úgy sem
sikerült rájönnöm, hogy milyen keresősablon szerint haladnak.

- Felesleges kérdeznie - jegyezte meg Han. - Úgyis azt mondja, hogy ez afféle
Jedi-dolog.

- Tehát a barátunk egy olyan társaság tagja, amelyet elméletileg évekkel ezelőtt

megsemmisítettek - felelte Quiller. - Engem ez a gondolat is nyugtalanít.

- Meddig még? - kérdezte LaRone.

- Már nem sokáig. Egy vagy két tömb - válaszolta Luke. Ha a rohamosztagosok
már

kutatnak a területen, akkor az orruk elől kell majd kihalászniuk Leiát. Emiatt
újra azon törte a fejét, hogy mit fognak mondani, ha Vader katonái megállítják
őket.

Hirtelen suttogást hallott az elméjében, a lelki szemei előtt megjelent az ugrásra

kész ragadozó képe, és átjárta az érzés, amelyről már tudta, hogy közvetlen
veszélyt jelez.

- Állj! - csattant fel. - Azonnal!

LaRone beletaposott a fékbe, és a lendülettől az utasok nekifeszültek a
biztonsági

öveknek.

- Mi történt? - kérdezte a parancsnok.

Hátulról nehézfegyverek eltéveszthetetlen hangját hallották. Luke megfordult,

hogy a

nyakát nyújtogatva kinézzen a hátsó ablakon.

Épp időben, hogy megpillantsa azt a kis hajót, amely lángoló hajtóművekkel,

dugóhúzóban zuhant az utcák felé.

A Happer's Way mozdulatlanul állt a leszállópad sebhelyes betonján, miközben

Mara

leereszkedett a Z-10-zel a számára kijelölt területen. A Greencliff regionális

kikötőt nem lehetett, zsúfoltnak nevezni. A lány készenléti állapotba kapcsolta a
haj^ tóművet, és a teherhajót nézte. Nem látott életjelet.

Talán Caaldra máris elszökött volna?

Csak egyféleképpen tudhatta meg. Fénykarddal a kézben leeresztette a Z-10

rámpáját, és kiment. Kiélesítette érzékeit, és a begyakorolt technikával
megosztotta figyelmét a látása fókuszál!; és periférikus része között arra az
esetre, ha lesből próbálják megtámadni. Elindult a másik hajó felé.

Félúton járt, amikor a teherhajó jobb oldali raktere minden előjel nélkül
felrobbant. Az Erővel megtámogatott ösztönei parancsára azonnal a betonra
vetette magát, és úgy fordult, hogy a hőhullám az arca helyett a hátát érje. A bőre
fájón bizsergett a korábbi égési sérülések

helyén. Amikor elkezdtek hullani a törmelékdarabok, gyorsan oldalra gurult,

talpra ugrott, és bekapcsolta a fénykardját.

A lassan oszladozó füstben felsejlett egy AT-ST szögletes alakja. A vezérlő

modul a lány felé fordult, és a gépezet tüzet nyitott az ikerágyúkból.
Mara oldalra vetődött a sorozat elől, amely két lyukat égetetd a betonba ott, ahol
az imént állt. A lövegek követték, és újra tüzeltek. A lány elhajolt az egyik
energianyaláb elől, a másikat a fénykardjával próbálta visszaverni oda, ahonnan
elindult.

Ezzel a harc majdnem be is fejeződött. Ekkora mennyiségű sűrített energiát még

sohasem próbált meg blokkolni, így ahelyett hogy visszaküldte volná azt a
forrása felé, az ütéstől a fénykard majdnem kiszakadt a markából. Felpattant, és
azonnal rohanni kezdett a legközelebbi fedezék felé, útközben újra meg újra
kitért a lövések elől.

Épp csak sikerült bevetődnie egy régi, rozsdás ércszállító mögé, amely úgy
nézett ki,

mintha évek óta nem mozdult volna. Az AT-ST utolsó sorozata két lyukat ütött a
szállító vastag burkolatába, abban a pillanatban, amikor Mara eltűnt a hajótest
takarásában. Gyorsan a jármű

tatja mögé sietett, ahol a hajtómű valamivel több védelmet nyújthatott, mint elöl
az üres fülke.

Azonban a fedezék nem tarthatott ki sokáig. Hamarosan felhangzott az AT-ST

lépéseinek

ritmikus, mechanikus zúgása és kattogása, amikor a gépezet elindult kifelé a

raktér oldalába robbantott lyukon. Mara feszülten hallgatózott, közben a
belátható területen elszórtan állomásozó hajókat nézte. Különféle menekülési
útvonalakat térképezett fel fejben, attól függően, hogy Caaldra merről fogja
megkerülni az ércszállítót. Azt biztosra vette, hogy egyenes vonalban nem tudná
maga mögött hagyni az AT-ST-t, legalábbis hosszabb távon

semmiképpen, ezért elvetette ezt a lehetőséget. Azonban egy kanyargós

akadálypályán ő

sokkal fürgébben mozoghatott, mint a súlyos gépezet. Ha be tudna kerülni a

fegyverek alá, akkor átvághatná a láb egy érzékenyebb pontját.

A kattogás-csattogás folytatódott, és az irányából ítélve a lépegető jobbra tartott.

Mara elindult balra, az ércszállító orra mellé, amely alá bebújhatott, hogy a
jármű túloldalán menekülőre fogja, amint az AT-ST felbukkan hátul.
Azonban nem bukkant fel, mi több, a hangja alapján távolodott. Mara hirtelen
megértette, hogy hiába vár, ekkor a szállító orra alatt átfutott a túloldalra.

Caaldra nem üldözte. Délnek indult a harci géppel, át a leszállózónán. Amikor

Mara ismét megpillantotta, a szerkezet épp áttört az alacsony kerítésen, és
megindult a többnyire elhagyatott utcákon.

A lány sziszegve fújta ki a levegőt. Szóval Caaldra felismerte a csapdát, és nem

kapta be a horgot. A városnak ezt a részét keskeny és viszonylag egyenes utcák
jellemezték, így az AT-ST felgyorsíthatott. A férfinak csupán annyit kellett
tennie, hogy néhány háztömbbel arrébb ellop egy siklót, és elszelel vele, mielőtt
a Császár Keze utolérhetné.

Azonban Mara erre is talált megoldást: sarkon fordult, és rohanvást megindult a

készenléti állapotban hagyott Seeker felé. Két perccel később a levegőbe
emelkedett, és belekezdett a harci jármű üldözésébe.

Úgy hitte, Caaldra valószínűleg irányt vált, amint eléggé eltávolodik az

űrkikötőtől, és megpróbálja lerázni őt, ám a városnak; ezen a részén az épületek
többsége alig egy vagy két emelettel büszkélkedhetett, így nem nyújtottak
fedezéket az effajta bú- jócskához. Amint a lány a lent álló hajók fölé
emelkedett, rögtön meglátta a továbbra is délnek tartó AT-ST-t a távolban.

A legnagyobb légköri sebességre gyorsított, és a lépegető felé vette az irányt.

Sajnos az épületek ugyanúgy nem takarták el az üldözőt, ahogy az üldözöttet

sem.

Ráadásul a Z-10-et csupán egy kis teljesítményű automata lézerlöveggel

szerelték fel,

amelynek programja rosszul illeszkedett a szenzorok vezérléséhez. Mara csak

úgy győzhetett, ha elsőnek tüzel, és lehetőleg közelről.

Tudta, hogy az AT-ST ablakai és monitorai 360 fokban mutatják a terepet a

pilótának, így felülről kellett támadnia! Magasra emelkedett, és amint utolérte a
gépezetet, zuhanórepülésbe; kezdett.

Éppen befogta volna az ellenfelét a célkeresztbe, amikor meglátta, hogy az AT-

ST bal
oldali ágyújának csöve felfelé fordul. Habozás nélkül oldalra nyomta a
botkormányt, hogy a szerkezeti jobb oldalán kikerüljön a bal oldali löveg
tűzmezőjéből.

Csakhogy a Seeker rendszereit nem ilyen manőverekre tervezték. Egy végzetes

fél

másodperccel lassúbb volt a kelleténél, és a következő pillanatban a hajó

megrándult, amikor a hajtóműrekesz telitalálatot kapott.

Mara egyre gyorsulva zuhant a felszín felé. Keményen küzdött a

megnyomorított hajóval, és sikerült felemelnie annak orrát, hogy végül hasra
érkezzen. A roncs lendületétől hajtva még legalább kétszáz méteren keresztül
siklott az utcán, a fém és a beton fülszaggató sikollyal és csikorgással súrlódott
össze.

Az őrjítő lárma végül elhallgatott, a vad rázkódás is megszűnt, Mara hevesen

zihált, és megborzongott a csípős füst, az égett fém, és a különféle kiömlő
folyadékok bűzétől, de gyorsan feltápászkodott, hogy kimeneküljön a roncsból.
A rámpa az ütközés erejétől

meghajlott, így nem lehetett kinyitni, de a fénykardját aktiválva három gyors

csapással elég nagy lyukat vágott a burkolatba, hogy kimászhasson a hajóból.

Körülbelül három háztömbnyi távolságra csúszott attól a helytől, ahol Caaldra

járt, amikor kilőtte a Seeker hajtóművét. Most már biztosra vette, hogy Caaldra
kihasználja a helyzetet, és irányt vált: vagy visszamegy a Happer's Wayhez, vagy
nyugatnak fordul, hogy elérje eredeti célját, a palotát.

Azonban az AT-ST egyenesen felé tartott, ikerágyúi folyamatosan hol jobbra, hol
balra

fordultak, pontosan úgy, ahogyan az éber katonák szokták pásztázni

fegyverükkel a

környezetüket.

Caaldra szemmel láthatóan fontosabbnak tartotta a bosszút a menekülésnél.

A megnyomorított hajó eltűnt az épületek között, és a következő percben a

betonon csúszó fémtömeg jellegzetes csikorgását lehetett hallani.

- Lezuhant - állapította meg LaRone, és körülnézett. Dél felé egy csapatszállító

sikló állt az egyik utcában, a benne utazó rohamosztagosok valószínűleg
szétszóródtak a számukra kijelölt területen. Nem látott más katonai járművet,
sem magukat a katonákat. Talán nem is volt másik egység a körzetben.

Senki, csak az Igazság Keze.

- Kiszállás! - kurjantotta oda Luke-nak, és megfordította a gépét. - Maga is,

Solo! Szedjék fel a barátjukat! Mi addig megnézzük, hogy tudunk-e segíteni
annak a pilótának.

Különös módon egyikük sem vitatkozott. Kipattantak a járműből, és néhány

másodperc

múlva LaRone már a baleset helyszíne felé hajtott, Brightwater néhány méterrel
előtte

száguldott a robogón.

Kicsivel északabbra és két háztömbnyivel nyugatra meg is találták a helyszínt.

Befordultak az utolsó sarkon, és kivételes látvány tárult elébük. Fél háztömbbel
előttük ott hevert a hajóroncs, szinte a felismerhetetlenségig eltorzulva, a
hajtóműve lángoló maradványaiból fekete füst ömlött. A pilóta, egy vörös hajú,
fiatal nő éppen kimászott egy szabályos, háromszög alakú lyukon, amely a
pilótafülke oldalában tátongott.

Két háztömbbel északabbra egy AT-ST közeledett, merev lábai hangos

csattogással

mozogtak.

- Mi a fene...! - mormolta Quiller.

- Brightwater! Ellenőrizd! - utasította a társát LaRone, és a roncs felé

kormányozta a

furgont. A gyomra mélyén különös érzet motoszkált. Az a nő nem lehetett más,

mint Solo és Luke híres-nevezetes barátja - mi másért küldtek volna rá egy AT-
ST-t? Nyilvánvalóan

azonosították, és éppen készültek elfogni, úgyhogy Luke és Solo sem fog már
sokáig

szabadon rohangálni.

Valószínűleg Marcross is ezt a gondolatmenetet követte.

- Nem avatkozhatunk bele - mondta. - Mindjárt elkapják.

- Mi legyen Solóval és Luke-kal? - kérdezte Grave. - Nem hagyhatjuk, hogy őket

is

elfogják.

- Nincs választási lehetőségünk - felelte LaRone komoran. Azonban

megpróbálhatták.

Oldalra húzódott, hogy egy járőrkanyarral visszaforduljon a két lázadóért abban

a reményben, hogy még időben visszaérhetnek velük a Suwantek viszonylagos
biztonságába. Brightwater ekkor ért oda az AT-ST-hez.

A lépegető ikerágyúi minden előjel nélkül ráfordultak a robogós

rohamosztagosra, és

okádni kezdték az energianyalábokat.

A váratlan támadás majdnem Brightwater életét követelte. A férfi csak a

reflexeinek

köszönhette, hogy ki tudott térni - a sorozat széle így is elkapta a burkolat jobb
oldalát, közvetlenül a vezérsíknál. Sikerült megfordulnia, és teljes sebességre
kapcsolt, de a sérült kormánymű miatt alig bírta egyenesben tartani a gépet. Az
AT-ST ágyúi ismét megszólaltak, de két elhibázott lövés után elhallgattak.

És a lépegető nem állt meg, egyre csak közeledett.

Brightwater akkor ért vissza a roncshoz, amikor LaRone megállt és kiugrott a

siklóból, és E-11-esét a vállához emelve rákiáltott a vörös hajú nőre, aki
legfeljebb húszéves lehetett.

- Állj!

- Birodalmi ügynök vagyok! - csattant fel a lány. - K-12-es szint, azonosítókód:

Hapspir, Barrini. Az AT-ST-t egy bűnöző vezeti.

LaRone érezte, hogy leesik az álla, de a katonaélet során begyakorolt rutinok

azonnal

átvették az irányítást.

- Értettem, asszonyom! - válaszolta. - Mi a parancs?

- Kezdjük némi légi támogatással - mondta az ügynök. - Hívja az

osztagparancsnokát, és adja ide az adó-vevőjét!

LaRone elhűlten állt.

- Nem a főcsapattal érkeztünk... - felelte, és igyekezett magabiztosnak mutatni

magát.

- Csak hívja fel őket! - dörrent rá a lány.

- Nincs rá idő! - ellenkezett Marcross. - Az AT-ST teljes sebességgel közelít.

- Akkor nekünk kell elintéznünk - jelentette ki jeges nyugalommal az ügynök. -

Felderítő!

Működik a robogója?

- Még használható, asszonyom - felelte Brightwater, és fordult egyet a géppel,

hogy annak orra a feléjük tartó lépegető felé mutasson. LaRone látta, hogy
barátja jobb lábszárán felhólyagosodott a páncél festése ott, ahol a lövedék
majdnem eltalálta.

- Elkerülő roham, balról. Próbálja meg magára vonni a tüzet! - utasította az

ügynök. -

Mesterlövész! - mondta Grave-hez fordulva. - Ha a parancsnoki modul elfordul,

semlegesítse a gránátvetőt a jobb oldalon.
- Értettem! - válaszolta Grave azonnal, és máris a vállához rántotta a T-28-ast.

- Felderítő! - folytatta a lány ismét Brightwaternek szánva a szavait. - Ha a

módul nem mozdul, a hajtómű hőcserélőjére vagy a hűtő szellőzőnyílására
menjen! Az adó-vevője is hátul van. Ha sikerül kiiktatnia, akkor megszűnik a
zavarójel, és kérhetünk támogatást. Ha a mesterlövész semlegesítette a
gránátvetőt, akkor a jobb oldalán viszonylag biztonságban lesz, de figyeljen az
ikerágyúkra!

- Nem lesz gond - biztosította Brightwater.

- Ne feledje, ha nem sikerül kiiktatnunk a gránátvetőt, akkor arra is figyelnie

kell! -

emlékeztette a nő. - Ha nem lát más lehetőséget, kerülje meg az egyik tömböt, és
térjen vissza ide! Maga az egyetlen mozgó egységünk, úgyhogy ne áldozza fel
magát feleslegesen!

LaRone meglepődött. Egy birodalmi ügynök, akit érdekel az alárendeltjei sorsa?

Úgy tűnt, a Galaxis mindig szolgál valami újdonsággal.

- És a többiek? - kérdezte Marcross.

- Fedezik a felderítőt, és megosztják az ellenség figyelmét! Vonuljanak vissza, és

próbálják maguk után csalni úgy, hogy a ha-jóroncs mellett haladjon el. Én itt
várok rá.

LaRone a társaira pillantott. Egy lángoló roncs maradványai között egy vadászó
AT-ST-t csalogatni nem visz közelebb a nyugdíjhoz.

- Asszonyom! Ha javasolhatom...

- Mozgás! - parancsolta a lány, azzal megfordult, leugrott a roncsról, és leguggolt

mögötte.

- Ha elég közel csalják, elintézem!

Elintézi? LaRone hitetlenkedve bámult rá. Csak ekkor vettéj észre a csillogó
fémhengert, amit a nő a kezében tartott.
Fénykard.

Ismét a fiatal arcra pillantott, és hirtelen borzongás futott végig a gerincén.

Birodalmi ügynök, fénykard - szóval igazak a pletykák. A Császár Keze valóban
létezik.

És ez a fiatal lány a Császár Keze.

- Hallottátok a parancsokat! - kurjantotta LaRone, és érezte, hogy kiszáradt a

szája. -

Mozgás!

A következő saroknál tucatnyi rohamosztagos vonult céltudatosan a járdán. Luke

megtorpant.

- Mi a gond? - kérdezte Han a birodalmiakat nézve.

- Semmi - felelte a fiú. - Megérkeztünk.

Han körülnézett, a pillantása az ócska ajtóra és a sötétített ablakra ragasztott

menüsorra tévedt. Egy étterem?

'- Itt bújt meg?

- Nem gondolod, hogy be kellene mennünk? - felelte Luke a katonák felé

biccentve.

Han megrázta a fejét. Őkirályi Előkelősége nem húzhatta meg magát egy ilyen
helyen.

Biztos meghibásodott egy áramkör a kölyök fejében, és a Jedi varázslatai már

nem működnek olyan jól, mint hiszi.

Mindenesetre a rohamosztagosokkal sem volt kedve találkozni, így nem

árthatott, ha

eltűnnek a szemük elől. A csempész kinyitotta az ajtót, és belépett...

Hirtelen megtorpant, és hitetlenkedve bámult. Az étkezde félhomályában, az

idegen fejek között megpillantotta a hercegnőt, aki nemhogy csak úgy ücsörgött
az egyik hátsó sarokban csuk- lyával a fején, de italokat szolgált fel a zsúfolt
étterem egyik asztalánál.

Őtökéletessége. Kötényben. Felszolgál.

- Megmondtam, hogy itt van! - mondta Luke izgatottan.

- Aha, látom - válaszolta Han, és alaposan körülnézett a helyiségben. Sem

hirtelen támadt csend, sem feléjük forduló fejek, de a levegő mintha megtelt
volna sztatikus elektromossággal.

Mindenki látta az újonnan érkezőket, és mintha senki sem örült volna nekik.

- És? - türelmetlenkedett Luke.

Han erőt vett magán.

- Csak könnyedén! - mormolta a fiúnak. Próbálta a lehető legközelebb tartani a

kezét a sugárvetőjéhez, anélkül hogy túl feltűnően csinálta volna, és elindult az
asztalok között.

Félúton járt, amikor felállt előtte két poros munkásruhát viselő hallgatag adariai.

- Nyugi! - csitította őket Han, és hogy jelezze békés szándékát, feltartotta

mindkét kezét. -

Csak látogatóba jöttünk egy barátunkhoz.

- Han? - kiáltott fel Leia.

A csempész elnézett a két adariai között, és látta, hogy a hercegnő feléje tart, az
arcán meglepetés és megkönnyebbülés honolt.

- Rosszkor jöttünk? - kérdezte Han.

- Annyira örülök, hogy itt vannak! - lehelte Leia, és a tekintetével Luke-ot

kereste Han válla felett. - Mindkettőjüknek örülök! Honnan tudták, hogy bajban
vagyok? Mindegy! El kell tűnnünk innen!

- Aha, valahogy úgy - helyeselt Han. - Van itt hátsó ajtó?

- Igen... erre! - válaszolta a hercegnő, és megfogta Han karját.; A két adariai szó
nélkül félreállt az útjukból, és Leia kivezette őket az asztalok között a konyhába.

A hátsó ajtónál egy narancssárga szemű mungra nő várt rájuk.

- Legyen biztonságos az utad, Leia Orgána! - mondta halkan, amikor odaértek

hozzá. -

Nem fogunk elfelejteni.

- Én sem felejtelek el titeket, Vicria - felelte Leia meghajolva., - Egy nap, amikor
a rabszolgaság megszűnik a Galaxisban...

- Majd meghívjuk egy italra - vágott közbe Han, azzal vállon ragadta a
hercegnőt, és

kituszkolta az ajtón. Keskeny, rosszul megvilágított sikátorba jutottak, amely

egyelőre teljesen elhagyatottnak tűnt. - Gyerünk! - mondta, és a csuklójánál
fogva húzni kezdte Leiát a sikátor északi vége felé.

- Han! Ez gorombaság volt! - szólt rá á nő vádlón. - Segítettek elrejtőznöm...

- Gondolom, nem akartunk ott állni, és újra meg újra megköszönni mindent,
amíg Vader

megérkezik - vágott vissza a csempész. - Amit mondtam, az jól jöhet majd, ha

beletúrnak az agyába. Menjünk! Csubi az űrkikötőben vár ránk.

Már majdnem elérték a sikátor végét, amikor Luke hirtelen Han vállára tette a
kezét.

- Mögöttünk! - suttogta. - Jön valaki.

Han körülnézett; a környék egészen kihaltnak tűnt.

Viszont aznap a kölyöknek már túl sokszor volt igaza ahhoz, hogy pont ebben a

pillanatban kezdjen el kételkedni a szavában.

- Oda! - mondta, és egy halom kukára mutatott, közben előhúzta a pisztolyát.

Behúzódtak a kukák mögé, de Han már csak úgy fért el, hogy az oldalával
nekinyomódott a nőnek.

- Han...! - kezdte Leia.

- Sssh!

- Han! Összenyom! - tiltakozott hangosan nyögve Leia.

- Azt akarja, hogy lelőjenek? - kérdezte a férfi. Valami megmozdult a sikátor

túlsó végét borító árnyékok között, és sebesen feléjük indult. Hamarosan kiértek
a sötétből...

- Felderítők! - mormolta Han görcsbe rándult gyomorral. Szóval ez volt a

keresősablon: a rohamosztagosok főcsapata az épületeket kutatta át a főbb
utakon és utcákon, míg a felderítők robogóval járőröztek a mellékutcákban és
sikátorokban. Egyszerű, könnyen áttekinthető és hatékony eljárás.

Hannak nagyjából harminc másodperce maradt, hogy kitalálja, hogyan intézze el

őket.

Leia fészkelődni kezdett mellette, és majdnem kilökte a kuka mögül.

- Maradjon nyugton! - szólt rá a férfi, és körülnézett, hátha támad egy jó ötlete.

Nem látott más fedezéket a közelben, amely mögött mind elfértek volna. Semmi
olyasmit, ami ténylegesen elrejthette volna őket.

Ami azt jelentette, hogy le kellett lőnie a birodalmiakat. Ezzel csak annyi gondja
akadt, hogy amíg az első célpontot leszedi lesből, addig a második nem fog
tétlenül ücsörögni, és

várni a sorára.

Azonban nagyon úgy tűnt, hogy kénytelen lesz megkockáztatni ezt a változatot.

Lövések hallatszottak nem túl messziről, éles vijjogások hasítottak a kihalt utca
esti csendjébe. Han a száját összepréselve felemelte a sugárvetőjét, és célba vette
az első

rohamosztagost.
Leia ismét meglökte, részben azért, hogy helyet nyerjen közte és egy kuka
között.

- Mi a fenét művel? - .förmedt rá fojtott hangon Han.

- Adja ide a fegyvert! - utasította a no, miközben kinézett a közeledő

felderítőkre.

- Nézze, Őfen...

Leia szó nélkül odakapott, és kivette a sugárvetőt a kezéből. Meglepetésében

Han

elengedte, de már nyúlt is utána. A kezét a hercegnő könyöke akasztotta meg.

Gyorsan

körülnézett, hátha Luke-nak támadt egy jó ötlete, de a fiú a közeledő robogókra

meredt, és a homlokát összeráncolva összpontosított. A közelben vívott
tűzpárbaj mind hevesebb lett, és a két rohamosztagos összenézett, majd
gyorsított.

Leia tüzelt.

Azonban nem a birodalmiakra, hanem az egyik épület falára célzott. Han

döbbenten

pillantott fel, és azt látta, hogy egy legalább húsz méter hosszú lefolyócső a
negyedik emelet magasságában elválik a faltól. A cső aztán ijesztő reccsenéssel
kiszabadult a

rögzítőbilíncseiből, és zuhanni kezdett. A kövezetre érkezés után olyan magasra

pattant fel, hogy pont a sisakjuk arcrészén találta el a két sebesen közeledő
felderítőt.

A katonák hátrafelé fordultak le a robogókról; az egyik hasra érkezett, és elterült

a betonon, a társának sikerült tennie egy fél-fordulatot, mielőtt csatlakozott
hozzá. A robogók hamarosan lefékeztek, majd gazdátlanul, egy helyben lebegtek
a sikátor közepén, míg a tulajdonosaik mozdulatlanul feküdtek.

- Gyerünk! - szólt Leia a csempész kezébe nyomva a pisztolyt. - Melyik

űrkikötőbe is

tartunk?

- Greencliff - felelte Han, és továbbra is megrökönyödve pislogott hol a

rohamosztagosokra, hol a már nyugodtan heverő csatornacsőre. Arra gondolt,

egy nap meg kell kérdeznie Leiától, hogy ezt hogy csinálta.

- Akkor menjünk már, mielőtt hiányolni kezdik őket! - csattant fel a hercegnő
türelmetlenül.

- Mindjárt - mondta Han a robogókat méregetve. Kockázatos vállalkozásnak

ígérkezett - ha bárkivel találkoznak, az biztosan felfigyel arra, hogy civilek
utaznak katonai járműveken.

Ugyanakkor az időnyereség miatt megérné, legalább néhány háztömbnyi

távolságon.

- Vezetett már ilyet? - kérdezte, és megindult a közelebbi gépezet felé.

- Nem - felelte a fejét felkapva Leia -, nézze, nem hiszem, hogy...

- Igaza van. Meg tudjuk csinálni - jegyezte meg Luke, azzal odament a másik
robogóhoz

és óvatosan felült rá.

- Rendben - mondta Leia, de érezhetően nem sikerült meggyőzni. - De akkor én

vezetek!

- Azt mondta, még soha... - kezdte Han.

- Maga talán igen? - vágott közbe a hercegnő.

- Hát, a katonai változatot még nem, de...

- Akkor én vezetek! Magának egyébként is szüksége van a jobb kezére, ha

esetleg bajba

kerülünk.
Han vágott egy grimaszt. Női logika.

Ugyanakkor igazat adott magában a hercegnőnek. Leia hiába szedte le egy

lövéssel a

csatornát, ő maga mindenképpen jobban bánt a nehéz sugárvetővel, főleg menet

közben.

- Hát persze, fenség! Menjünk!

Felültek a másik robogóra, Leia a nyeregbe, míg Han a tartalék felszerelések

tárolódobozán egyensúlyozott. A baljával átkarolta Leia derekát, és nem csekély

örömmel állapította meg, hogy a nő megremegett az érintésétől. A végén még
egész jól alakulnak a dolgok...

Luke-nak és Leiának is kellett egy perc, hogy kiismerjék az irányítórendszert, és

az első

húsz méteren sokat rángatóztak, mialatt próbálták beállítani a hajtómű tolóerejét.

Ezt követően már mindketten ráéreztek a dologra, és élénk iramban haladtak,
főleg a mellékutcákat

választva. Szerencsére úgy tűnt, a többi felderítőpáros még nem jutott fel ennyire
északra.

Vagy pedig a környék rohamosztagosai találtak fontosabb tennivalót, mint hogy

egy

szökevény lázadó után kutassanak. Észak-keleten tovább sűrűsödtek a lövések, a

tűzharcot jól hallhatóan több különböző fegyvertípussal vívták. Kisebbfajta
ütközet alakult ki valahol arrafelé, ahol LaRone és a haverjai kirakták Hant és
Luke-ot a csapatszállítóból.

Viszont ha a rohamosztagosok bajba kerültek, akkor egyelőre csak magukra

számíthattak.

Han azon gondolkodott, hogy ha biztonságban tudhatják Leiát a Suwanteken,

esetleg
visszajön Luke- kal és megnézik, mi folyik ott.

Nagyjából három háztömbnyit haladtak, mire Luke és Leia felvett egyfajta

ritmust a

vezetésben. Han a szeme sarkából vette észre, hogy valami elrepül dél felé
közvetlenül a háztetők felett. Odanézett...

- Állj! - kiáltott fel, és megszorította Leia derekát. - Luke!

- Mi van? - kiáltott hátra a hercegnő a válla felett, miközben lelassított.

- Az a mi hajónk volt! - felelte Han, és rámutatott arra a pontra, ahol a Suwantek

eltűnt a házak között.

- Tessék? - kérdezte Luke döbbenten. - Hol?

- Ahonnan a lövöldözés jön - felelte Han komoran. - Csubi egyenesen arra

repült.

- Nem hangzik jól - jegyezte meg a fiú.

- Ez nem tréfa! - mordult fel Han, azzal előkapta és bekapcsolta az adó-vevőjét.

A következő másodpercben már ki is kapcsolta, hogy a sztatikus zörej ne bántsa

tovább a fülét.

- Mindent zavarnak - morogta. Visszatette az adó-vevőt az övére, és

előremutatott a

következő kereszteződés felé. - Arra menjünk! Próbáljunk meg elébe kerülni!

- Rendben! - vágta rá Leia, és elindult a robogóval. Luke ugyanígy tett, egy

másodpercen belül már a mutatott kereszteződés felé tartottak.

Han összepréselte a két fogsorát, és a kanyarnál szorosabban fogta Leia derekát.

Hamarosan teljes sebességre gyorsultak. Han fogadni mert volna a Falcon teljes
jobb oldali rakterére, hogy LaRone meg a barátai bajba kerültek. És persze Csubi
rögtön elindul
megmenteni őket!

Komoran megígérte magának, hogy ha élve keverednek ki ebből, akkor hosszan

elbeszélget Csubival az efféle akciókról. Nagyon hosszan.

A felderítő megindult az AT-ST felé, hosszú ívű kanyarokat leírva repült,

miközben a

robogó orra alá szerelt lövegből sugárnyalábok záporoztak a közeledő gépezetre.

Mara

lekuporodott a még mindig lángoló hajóroncs mellett, kipislogta szeméből a füst

miatt előtörő

könnyeket, és forrón remélte, hogy beválik a terv. Aztán, amikor a lépegető alsó
ágyúi elfordultak, hogy rászegeződjenek a felderítőre, egy pillanatig azt hitte,
hogy Caaldra felül a trükknek.

Azonban a csövek ismét felfelé fordultak, csak az oldalsó könnyű löveg állt rá
robogóra, majd nyomban tüzet nyitott. A rohamosztagos kikerülte a lövedékeket,
áthúzott a lépegető két lába között, és tovább száguldott. Azonban, amint
kikerült a jobb oldali ágyútorony

tűzmezőjéből, Caaldra rögtön váltott a bal oldali gránátvetőre, és a robogó után

küldött egy

gránátot.

A lövedék a betonba csapódott. A robbanás több tucat lakás ablakait törte be, a

lökéshullám még Marát is elérte, úgy sújtott az arcába, akár egy puha pöröly.
Átnézett a kavargó füstön, és megpillantotta a felderítőt. A férfi még mindig a
robogóján ült, messziről nézve sértetlennek tűnt. A következő pillanatban eltűnt
a sarok mögött, hogy az utasítások szerint tegyen egy kerülőt, és visszatérjen a
kiindulópontra.

Ezalatt a többi rohamosztagos sem tétlenkedett. Meghatározott sorrendben

váltva egymást folyamatosan tüzeltek, főként az AT- ST lábízületeit, szenzorait
és ablakait vették célba.
Azonban a lépegetőt pontosan ilyesfajta harci helyzetekre tervezték, és nem is
kellett törődnie a zárótűzzel. Mi több, úgy tűnt, mintha Caaldra kifejezetten
élvezné a küzdelmet, valószínűleg főként az egyoldalúsága miatt. Ahelyett hogy
nagyobb sebességbe kapcsolva lerohanta volna ellenfeleit, inkább csak ballagott
a szerkezettel, mintha arra biztatta volna a fehér páncélosokat, hogy csak
célozzák be kényelmesen.

Mara mozgást észlelt maga mellett, és odapillantva az osztag parancsnokát látta,

amint leguggol mellé.

- Parancsba adtam, hogy hátráljanak! - szólt rá a lány.

- Beszélnünk kell - válaszolt a rohamosztagos. - Úgy véljük, fel lehetne borítani.

- Hogyan?

- A forgatórendszer a vezérlőmodul alján kapott helyet, a lábak rögzítését védő

platform felett. Ha a mesterlövészünk feljutna az egyik épület tetejére az AT-ST
előtt, akkor lehetősége adódhat egy tiszta lövésre.

Mara végignézett a harctéren. Valóban, több épület is volt kétoldalt, amelyek

megfeleltek a célnak.

A kockázatot az okozta, hogy a rohamosztagosnak valóban csak egyetlenegy

lövésre

lehet alkalma. Ha elvéti, vagy a forgatórendszer elég erős, hogy egyben

maradjon, akkor Caaldra ráfordul, és törmelékké lövi alatta az épületet, őt pedig
foszlányokká.

Mindezzel nyilvánvalóan a parancsnok és a lövész is tisztában voltak.

- Csinálják! - adta ki az utasítást Mara. - Reméljük, hogy nem lesz szükség arra a
lövésre.

- Értettem! - felelte a parancsnok, azzal maga alá húzta a lábát, és felkészült rá,
hogy felpattanva elfut.

Csakhogy mielőtt megmozdulhatott volna, valami eldübörgött felettük, aminek

az AT-ST
egy teljes sorozata pattant le az aljáról. A Császár Keze ösztönösen lebukott, és
felmérte az újonnan érkezőt. Arra gondolt, talán Vader legközelebbi
kutatóegységei döntöttek végre úgy, hogy reagálnak a lövések hangjára.

Ám nem egy rohamosztagos szállítóegység, még csak nem is birodalmi jármű

érkezett.

Valamiféle teherhajó lehetett, de részben azért, mert gyorsan mozgott, részben

pedig a füst és a sötétség miatt nem lehetett tisztán látni a részleteit. A hajó
hamarosan megfordult, visszatért, és a lebegtetőrendszerétől hajtva lassan siklott
odafent - az utasai nyilván felmérték a helyzetet.

- Tüntessék el innen! - parancsolta Mara.

- Még működnek a zavarók - emlékeztette a parancsnok.

- Tudom - csattant fel a lány. - Integessenek neki, vagy tudom is én...! Csak
csináljanak valamit! Mindjárt lelövik!

- Megpróbálom - mondta a parancsnok. Felállt, és E-11-esét a jobb alkarjára

fektetve

magasra emelte a balját.

És ebben a pillanatban sugárnyalábok kezdtek villogni az AT- ST mögött.

A főutcához érve Luke gyorsan fékezve megállította robogóját a saroképületnél.

Leia

közvetlenül mögötte állt meg. Han rögtön leugrott, az utolsó métereket futva
tette meg, majd a sugárvetőjét lövésre készen tartva kinézett a sarok mögül.

Egy birodalmi AT-ST-t pillantott meg tőle alig féltömbnyire, amint kényelmesen
halad dél felé. A lépegető egy füstölgő roncs felé tartott; valószínűleg az a hajó
lehetett, amit korábban láttak lezuhanni. A hömpölygő füst mögött valaki épp
felállt, mintha nem tudna a felé tartó harci gépezetről, illetve a közelében néhány
még rosszabbul látható alak folyamatosan tűz alatt tartotta á lábakon ballagó
fémdobozt.

Odafent pedig Csubakka fordulózott ide-oda a Suwantekkel, mintha azon

gondolkodott

volna, hogy egyszerűen nekimegy a lépegetőnek.

- Komolyabb a helyzet, mint gondoltam - jegyezte meg Leia közvetlenül

mellette.

- Mindig komoly - válaszolta Han oda sem figyelve. Azon törte a fejét, hogyan
küldhetné el innen Csubit, talán egyenesen vissza a kikötőbe. A hullámsávok
zavarása miatt valószínűleg sehogy...

Az AT-ST hátát nézte, a vezérlőmodul és a lábszerelék közötti rést. Ha jól

emlékezett a technikai leírásokra, akkor valahol ott kellett lenniük az
antennáknak. Azoknak az antennáknak is, amelyek a rádiózavaró jelet adták le.

Han úgy döntött, egy próbát mindenképpen megér. Gondosan célba vette a
keskeny

nyílást, és tüzet nyitott.

- Integessenek neki, vagy tudom is én...! Csak csináljanak valamit! - parancsolta

a Császár Keze. - Mindjárt lelövik!

- Megpróbálom - mondta LaRone és felállt. Ne lőj, kérte gondolatban, miközben

integetve próbálta felkelteni Csubakka figyelmét. Csak ne akarj lőni! A BBH
módosításai miatt a

Suwantek ikerágyújának egyetlen lövése darabokra tépné a lépegetőt.

Megvolt az esélye, hogy a rendkívül erős sugárnyaláb átszakítja az AT-ST magas

intenzitású energiacelláinak páncélburkolatát is, és akkora tűzgolyóvá változtatja

a

szerkezetet, hogy azt már ők sem ússzák meg. Talán a környék néhány épülete,
és maga a Suwantek sem.

Szerencsére úgy tűnt, Csubakka is sejti mindezt. Még mindig mintha megfelelő
pozíciót
keresett volna valamilyen támadáshoz, de nem látszott arra utaló jel, hogy
aktiválta a lézereket.

LaRone ismét intett.

Azután a sisakba épített adó-vevő idegesítő sistergése hirtelen megszűnt.

- Működik az adó-vevő! - kiáltott oda a mellette álló fiatal nőnek.

- Valaki kilőtte az AT-ST antennáit - állapította meg Mara. - Küldje el a hajót!

LaRone bólintott, és beütötte az adó-vevőbe a Suwantek frekvenciáját.

- Csubakka! Itt LaRone! - mondta valamivel halkabban, hogy a szavai ne

hallatszanak ki a sisakból. - Menj vissza a kikötőbe! Elbírunk vele.

A jelekből ítélve nem sikerült elég halkan beszélnie, ugyanis a Császár Keze
felkapta a fejét, és megkérdezte:

- Maga ismeri a pilótát?

- Nekünk dolgozik - rögtönzött LaRone. - Azt mondtam neki, hogy menjen

vissza a

kikötőbe.

- Rendben - felelte a fiatal nő, és bólintott. - Ne, várjon! - Feszülten nézte a

közelgő

lépegetőt. - Milyen páncélzattal rendelkezik?

- Kivételesen erőssel - válaszolta a férfi nyugtalanul, és azon gondolkodott, hogy

az

ügynök vajon mit forgathat a fejében. Amint a Suwantek komolyan

bekapcsolódik a harcba, a Császári Keze biztosan felismeri, hogy a gép
különleges, álcázott egység. Tíz perccel később ő és a társai már egy fogdában
lesznek. Egy órával később, a kihallgatást követően átadják

őket a BBH-nak.
- Az jó - mondta a lány. - El kellene viselnie még néhány találatot. Figyeljen ide,
mondom a tervet...

- LaRone kérte? - szólt bele hitetlenkedve Han az adó-vevőjébe, miközben a

Suwanteket

nézte. A hajó széles ívben nyugati felé kanyarodott, mintha a greencliffi kikötőbe
indulna. - Ez őrültség!

Csubakka választ morgott.

- Igen, ő is őrült - mondta Han.

- Mit csinál? - kérdezte a mögötte lapuló Luke.

- Ki az a LaRone? - tette fel Leia is a saját kérdését.

- Fogalmunk sincs, hogy pontosan ki ez a LaRone - felelte Han de azt akarja

Csubitól,

hogy legyen csali.

- Az AT-ST-nek? - kérdezte Leia döbbenten.

- Ne aggódjon! - szólt rá Han. - Az a hajó erősebb, mint amilyennek látszik. A

gond inkább az, hogy mivel megszűnt a rádió-zavarás, a birodalmiak hamarosan
ellepik a környéket.

- Akkor nem kellene mennünk? - vetette fel Luke.

- Hova? - fakadt ki a csempész. - Vissza a kikötőbe? Aztán úgy teszünk, mintha

csak

vásárolgatnánk? Emlékszel, kölyök, az ott fönt a mi hajónk!

- Az a mi hajónk? - kerekedett el Leia szeme meglepetésében. - Mi történt a

Falconnal?

- Kezdi - jelentette ki Luke, mielőtt Han válaszolhatott volna.

A Suwantek szűk ívben visszafordult, és a rohamosztagosok mögül az AT-ST

felé indult

az utca felett. Hirtelen leengedte az orrát, és feldübörgő hajtóművekkel lecsapott

a lépegetőre.

Mara a robogó hátsó részén kuporgott, és végignézett a sikátoron, miközben a

felderítő

fojtott hangon visszaigazolta a parancsot. Visszafelé számolta magában a

másodperceket, megszorította a rohamosztagos vállát, és felkészült-Pontosán
akkor, amikor a nullához ért, a férfi elindította a robogót, és egyre gyorsulva
rohamra indultak.

Mara hunyorított a hirtelen arcába csapó szél miatt, de továbbra is szorosan fogta
a

rohamosztagos mellvértjének peremét. Valahol elöl és jobbra az AT-ST egyre

csak jött, de a közéjük került épület miatt a Császár Keze nem látta sem a
lépegetőt, sem a teherhajót, amely feltételezhetően épp egyenes vonalban tartott
a harci jármű felé. Az osztagparancsnok

neveket, illetve parancsokat sorolt, és Mara reménykedett benne, hogy a fickó

tudja, mit tesz.

Pillanatokkal később elérték a sikátor végét, és a lány megpillantotta a

teherhajót, amely ismét emelkedve épp áthúzott felettük. A hajtóművek
dübörgésén túl is hallotta, amikor a lépegető tüzet nyitott; az egyik vastagon
párnázott talp éppen előttük dobbant a betonra. A felderítő és Mara kiszáguldott
a mellékutcából.

A trükk bevált. Amikor a Suwantek elhúzott felette, Caaldra elvesztette a

hidegvérét, és minden fegyverét felfelé fordítva tűi zelt rá. Logikus válasz egy
nagy és azonosítatlan támadóval szemben. Ami még lényegesebb: ez pontosan
ugyanaz a válasz volt, amelyet a

bűnöző a hajó első felbukkanására adott.

Csak arról feledkezett meg, hogy amíg a lövegei felfelé néznek, a gépe lába
védtelenül marad. A felderítő rendkívül ügyesen egyenesen az AT-ST útjába
hajtott, alig centiméterekkel kerülte el az egyik továbblépő lábat.
Amikor elhaladtak a lépegető előtt, Mara leugrott a robogóról., A karját
kinyújtva elkapta az egyik alsó löveg csövét, közvetlenül a védőburkolat előtt, a
lendületétől hajtva pördült egyet a fegyver körül, majd a burkolat keskeny
peremére érkezett. Ez sem számított biztos talajnak, de arra elegendő volt, hogy
ismét elrugaszkodjon, és felszökkenjen a vezérlőmodul tetejére.

Egyik kezével a fedélzeti nyílás korlátját fogta, a másikkal előhúzta és aktiválta

fénykardját.

A szerkezeti leírás ismeretében célzott, és a vaskos páncélt átvágva

kettémetszette az iker-pilótaülés háttámláját.

Semmi sem történt. A lépegető folytatta útját a főutcán, és Mara agya lefagyott.

Lehetetlennek tűnt az egész helyzet: az AT-ST irányítófülkéje majdnem

ugyanolyan szűkös volt, mint egy TIE- vadászé. Ezt a csapást nem lehetett
elkerülni odabent.

Hacsak...

A fejében hirtelen összeállt a kép. Kilépett a fülke hűtőrendszerének

szellőzőrácsára, és szitkozódva beledöfte pengéjét a zárófedél zárszerkezetébe,
majd kikapcsolta fénykardját, és feltépte,a fedelet.

A fülke üres volt.

Lábbal előre belecsúszott a búvónyílásba, és addig kúszott-mászott, amíg beleült

a vezető

ülésébe. Az őrszemüzemmód és az automata vezérlés jelzőlámpái vidám, zöld

fénnyel

villogtak rá. Átkozódva állította le a rendszereket. A dülöngélő mozgás abba-

maradt, a lépegető

végre megállt, és a fegyverek az alapállásukba fordultak.

Mara néhány pillanatig mozdulatlanul kuporgott a vezetőülés romjain, az

irányítópultot bámulta, és ostobának érezte magát. Az AT-ST automata vezérlése
könnyedén megbirkózott az egyszerű tereppel, amit egy város utcái jelentenek,
ráadásul őrszemüzemmódban a gépezet célba vett és tüzet nyitott mindenkire,
aki túl közel került hozzá, és nem rendelkezett megfelelően kódolt jeladóval.
Caaldra csak megadta az irányt, és elég alacsonyra állította a sebességet ahhoz,
hogy Mara úgy gondolja, van esélye megállítani a gépezetet. A férfi azóta
nyilván eltűnt az éjszaka sötétjében.

Mara tudta, hogy a Császár dühös lesz rá, Vader pedig sosem fogja elmondani
neki, hogy mi lett a történet vége.

Mély lélegzetet vett, és kiűzte elméjéből a rémképeket. Egyiküknek sem kell

hallania a kudarcáról, mert még nem vallott kudarcot. Az AT-ST számítógépe
lehetett elég jó ahhoz, hogy elboldoguljon egy egyszerű városi utcával, de nem
volt elég intelligens ahhoz, hogy kivezesse a lépegetőt a Happer's Way
rakterének falába robbantott lyukon. Ez pedig azt jelenti, hogy a fickó akkor még
benne ült, azaz a greencliffi kikötőben tartózkodott. Tehát nem járhatott
túlságosan előtte. Ami ennél is fontosabb, Mara tudta, hogy hová tart s már csak
annyi dolga maradt, hogy ő érjen oda előbb.

Először az általános hullámsávon hirtelen beömlő jelentések és parancsok

áradata jelezte LaRone-nak, hogy a környéken járó birodalmiak reagálnak a
tűzharcra. Azonban hiába

számított rá, még ő sem volt felkészülve arra a gyorsaságra, amellyel Vader
rohamosztagosai elözönlötték a csata helyszínét. Többségük egyenesen a
mozdulatlanul álló AT-ST felé indult, míg egyesek a Suwanteket akarták
ellenőrizni, amely egy háztömbnyire északra szállt le a főutca közepén, orral a
lépegető felé, olyan közel két épülethez, hogy majdnem hozzájuk ért.

És néhányan - túl sokan - egyenesen LaRone-hoz és a társaihoz mentek.

Az osztag parancsnoka megállt, végignézett rajtuk, majd páncélmaszk mögött

rejtőző arcát LaRone felé fordítva megszólalt:

- Maga! Azonosítsa magát, és jelentsen!

- Az AT-ST-t ellopták, és tombolni kezdtek vele - válaszolta LaRone a lépegetőre

mutatva.

- Parancsot kaptunk, hogy állítsuk meg.

- Ki adta parancsba?

- Én! - zendült egy hang felettük.

LaRone felnézett, és a Császár Kezét pillantotta meg, amint fürgén lemászik a

harci

gépről. A fénykardja immáron a derékszíja mögött lapult, ahol senki sem

láthatta.

- És maga ki a csoda? - kérdezte tőle az osztagparancsnok.

- Birodalmi ügynök - felelte Mara, miután háromméteres magasságból

egyszerűen leugrott a betonra. - Azonosító kód: Hapspir, Barrini.

A parancsnok rögtön kihúzta magát.

- Igenis, asszonyom! - hadarta pattogósan, mintha egy magas rangú elöljárójával

beszélt volna. - Vader Nagyúr tájékoztatott a jelenlétéről. Ezek a katonák önnel
vannak? - kérdezte LaRone- ra mutatva.

- Pillanatnyilag igen. Miért?

- Szükségem van az egységkódjukra a jelentésemhez.

- Nem ismerem az adataikat - mondta a Kéz. - De nem is érdekelnek. - Tette

hozzá, azzal LaRone-hoz fordult: - Adja át köszönetem a pilótának, és mondja
meg neki, hogy visszatérhet az űrkikötőbe! Maga! Felderítő! - intett oda
Brightwaternek. - Működik még az a járgány?

- Igen, asszonyom! Feltéve, hogy nincs szüksége bonyolult manőverekre.

- Akkor izzítsa be a hajtóművet! A többiek meg szálljanak be a csapatszállítóba!

. - Elnézést, asszonyom! - szólította meg a lányt az osztagparancsnok. Érezni

lehetett a hangján, hogy egyre idegesebb. Vader Nagyúrról az a hír járta, hogy
ragaszkodik az

előírásoknak megfelelő eljárásokhoz, márpedig ezt a mostanit véletlenül sem

lehetett annak nevezni. - Át kell kutatnunk a teherhajót, mielőtt távozik.
- A kikötőben átkutathatják - válaszolta az ügynök. - Nem akarom, hogy itt üljön
és lezárja az utat, amíg maguk szöszmötölnek rajta!

- Asszonyom...

- Megkapta az utasításokat, parancsnok! - szakította félbe az ellenkezést a lány.

Ismét a segítői felé fordult: - Parancsnok!

- Igen, asszonyom? - felelte LaRone, és mialatt a Suwantek taktikai

frekvenciájára állította az adó-vevőjét, elfogta a nyugtalanság. A Császár Keze
egyelőre nem vett észre semmit - a kérdéses pillanatokban az AT-ST
vezérlőmoduljában ült. Rögtön azután, hogy Csubakka

letette a gépet, leeresztette a bal oldali rámpát, pontosan az egyik sikátor

torkolatába, majd néhány másodperccel később felemelte. LaRone ugyan nem
látta, hogy beszállt-e valaki, de biztosra vette, hogy a vuki nem véletlenül szállt
le pont oda. Ezek alapján valószínűnek tartotta, hogy Solo és Luke már a
fedélzeten tartózkodnak, alighanem a lázadó barátjukkal együtt.

Ha az 501-esek megtalálják őket...

Azonban nem tehetett mást, mint hogy végrehajtva a parancsot.

- Pilóta! Felszállás engedélyezve. Térjen vissza a greencliffi űrkikötőbe! -

mondta bele a mikrofonjába, részben parancsoló, részben barátságos hangon. -
És köszönjük a segítséget!

Remélte, hogy a vuki nem mordul fel túl hangosan, de szerencsére csak Solót
hallotta:

- Értettem! Bármikor hívhatnak, szívesen segítünk.

Azzal a Suwantek felemelkedett a betonról, 180 fokos fordulatot vett, és elindult

vissza, a kikötő felé.

- Nyugtázta, s azt mondta, örült, hogy segíthetett - jelentette LaRone.

- Rendben - mondta a Császár Keze. - Szálljanak be a siklóba.

- Előbb azonosítsák magukat! - förmedt az osztagparancsok LaRone-ra, és

belépett közé, illetve a jármű közé. Ezzel egy időben leengedte és a csípőjéhez
szorította E-11-esét, a csövét LaRone hasának szegezve.

LaRone elfintorodott a sisak alatt. Szóval, így ér véget - futottot át az agyán a

gondolat.

Nem a Birodalom ellenségeivel vívott, hősies küzdelemben, hanem szégyenben-

gyalázatban.

És mindezt azért, mert láttak lezuhanni egy hajót, és ő úgy döntött, a pilóta
segítségére sietnek.

LaRone legnagyobb meglepetésére a Császár Keze a fegyvercső elé lépett.

- Velem vannak - jelentette ki nyugodt, fagyos hangon. - Mellém rendelték őket,

hogy a

segítségemre legyenek. Minden engedélyük és felhatalmazásuk tőlem származik.

Van még kérdése?

- Asszonyom...

- Van még kérdése?

Az osztagparancsnok mellvértje megemelkedett, ami azt jelezte, hogy a férfi

mélyet sóhajt.

- Nincs, asszonyom! - válaszolta, és leeresztette az E-11-est.

- Helyes - mondta a lány. - Vader Nagyúr megkért, hogy ne akadályozzam a

kutatást. Jobb, ha folytatják.

- Igenis, asszonyom! - felelte a parancsnok, majd vetett egy utolsó pillantást

LaRone-ra, aztán sarkon fordult, és elsietett.

A fiatal nő néhány pillanatig szótlanul nézett utána, majd a segítői felé fordult.

- Azonnal szálljanak be! - parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon. - Irány az

űrkikötő!

Egy percen belül elindultak, LaRone vezetett.

- Az űrkikötőben hová, asszonyom? - kérdezte.

- A Happer's Way nevű teherhajóhoz. Onnan jött az ámokfutó AT-ST.

- Úgy véli, a tolvaj visszatérhetett oda?

- Lehetséges, de kétlem - felelte a lány. - Mindenesetre lezárj rom a hajót, hogy

megfosszam egy lehetséges menekülési útvonaltól. Emellett össze kell szednem

néhány

dolgot, amit a fedélzeten hagytam.

LaRone meglepetten hallgatta. Néhány dolgot a tolvajok hajóján hagyott?

- Értem - válaszolta, és azt kívánta, bárcsak valóban értené.

- Aztán a kormányzó palotájába megyünk - tette hozzá a Kéz.

LaRone érezte, hogy a hátizmai megfeszülnek a páncél alatt.

- A palotába? - kérdezte óvatosan.

- Igen. Talán problémát jelent?

LaRone oldalra, a mellette ülő Marcrossra pillantott. Noha a társa, páncélt viselt,

szokatlanul merev testtartásban ült.

- Nem, asszonyom - válaszolta határozottságot színlelve. - Az egységem

mindenben a

rendelkezésére áll.

- Igen - felelte a lány halkan, és meglepően lágy hangon tudom.

Huszonegyedik fejezet

Mint kiderült, Caaldra időközben nem tért vissza a Happer's Wayre. Ezt azonban
Mara
nem tudhatta előre, és értelmetlen lett volna felesleges kockázatot vállalnia.
Magával vitt négy roham- osztagost, beküldte őket, hogy párosával kutassák át a
teherhajót, míg a felderítőt kiállította őrködni a jármű mellé.

A zsákját pontosan ott találta meg, ahol hagyta, látszólag érintetlen maradt. Csak

látszólag. Caaldra nem törődött a felszerelése java részével, de bizonyos jelek

szerint a Gepparinról felszállva eltöltött egy kellemes órát az apró
tartalékpisztoly és a gránátok megpiszkálásával. Mara nem nyúlt ezekhez a
tárgyakhoz, felvette fekete harci kezeslábasát, ezúttal ujjakkal és köpennyel
együtt, hogy kapjon némi plusz védelmet a figyelő tekintetekkel, a szenzorokkal
és a rohamosan csökkenő hőmérséklettel szemben. Felcsatolta K-14-es

oldalfegyverét, a fénykardját az övébe dugta, és elindult kifelé.

Újra útra keltek, alig tíz perccel azután, hogy megérkeztek a ha-jóhoz. Ezúttal
nyugatnak, a palota felé tartottak egy elhagyatott, fákkal szegélyezett úton.

- Tudja, merre kell menni? - kiáltott előre Mara a hátsó ülésről. Ő utasította a

rohamosztagosokat, hogy így helyezkedjenek el a siklóban: a négy páncélos

katona előtte ült kettesével. A felderítő szokás szerint a másik jármű előtt haladt
robogójával.

- Már letöltöttünk egy térképet - válaszolt a parancsnok a vezetőülésből. A

műszerfalba épített képernyőre mutatott: - A számítógép megjelölte a legjobb
útvonalat.

- Kitűnő! - helyeselt a lány. Előhúzta a derékszíjából és az előtte lévő ülés

támlájának tetejére fektette a kardmarkolatát, majd ismét megszólalt. - Ha már
van pár percünk, hadd halljam a történetüket!

Az előtte lévő üléssoron az egyik rohamosztagos félig odafordította a fejét.

- Tessék? - kérdezte. A jobb válla kissé megmozdult, ami arról árulkodott, hogy
a férfi a combjára szíjazott sugárvető felé nyúlt.

Mara sóhajtott egyet, és bekapcsolta a fénykardot.

A bíborvörös penge hangosan sisteregve jelent meg az utastér közepén, a két

fehér sisak között.

- Hagyja ott a fegyverét, ahol eddig volt! - javasolta Mara arra az esetre, ha a
katona nyakától alig harminc centire lévő penge nem lett volna elég
figyelmeztetésnek. - Kezdjük a műveleti kóddal, az egység kirendeltségével és a
jelenlegi megbízatással! Mindazzal, amit olyan nagyon nem akartak elmondani
annak az egységparancsnoknak.

A négy sisak szinte egyszerre fordult el, amikor a rohamosztagosok egymásra

pillantottak a kard izzó pengéje felett.

- Szégyenlősek talán? - kérdezte Mara társalgási stílusban.

- Akkor hadd dobjam fel az első labdát! Maguk meg az a teherhajó. A maguk
teherhajója

nem valami meghatározhatatlan ismerősé vagy baráté. Láttam a Gepparinon,

miután a

Reprisal letörölte a bolygó felszínéről a kalózok bázisát. Az egyetlen épen

maradt

leszállópadon állt, amikor kijöttem az ezredes vészbunkeréből. Eddig ismerős?

- Igen, asszonyom - felelte az osztag parancsnoka kissé rekedtes hangon..- De

nem vettünk részt a támadásban.

- Tudom. Máskülönben abban a pillanatban megpróbáltak volna leszedni, amikor

a

szenzoraik érzékelték a hajómat. Szóval mit kerestek ott?

- A VérHegek nyomában jártunk - válaszolta a parancsnok.

- Bizonyítékot találtunk arra, hogy bűnszervezeteket gyűjtenek maguk köré a

szektorban, hogy így növeljék meg az erejüket. Azért mentünk a Gepparinra,
hogy kiderítsük, ki pénzeli ezt a műveletet. Feltéve, hogy van ilyen személy.

- És kiderítették?
A parancsnok a fejét oldalra fordítva a társára nézett, majd közölte:

- Úgy véljük, hogy igen.

- Remek - felelte bólintva Mara. - Merthogy én is. Melyik hatóság megbízásából

tevékenykednek?

- Nos, jelenleg nem..- kezdte a rohamosztagos, de hangja fokozatosan elhalkult.

- Ha az én engedélyem miatt aggódnak, akkor ne tegyék! Magasabb rangban

vagyok, mint

amit maguk valaha is elérhetnek, még ha nem is szerepelek egyetlen hivatalos

listán sem -

jelentette ki Mara, és kérdőn felemelte az egyik szemöldökét. - Feltételezem,

hogy maguk sem szerepelnek a hivatalos névsorokban.

- Valóban nem - erősítette meg gyanúját a parancsnok.

- Szóval, kik maguk?

A parancsnok habozott, de végül válaszolt:

- Többnyire úgy ismernek minket: az Igazság Keze.

Mara még magasabbra húzta a szemöldökét.

- A rohamosztagos parancsnokságtól megszokott elnevezésekhez képest túl

költőien

hangzik - mondta. - A BBH stílusához képest még inkább.

- Nos, valójában mi magunk találtuk ki - szólt közbe egy másik katona.

- És nincs rá felhatalmazásunk, hogy ennél többet eláruljunk - tette hozzá a

parancsnok. -

Sajnálom!
Mara lebiggyesztette a száját. Persze, kikényszeríthetné a választ... Viszont
sokkal

nehezebb lenne egyedül betörnie a palotába így, hogy Choard kormányzó

feltételezhetően már tudomást szerzett a jelenlétéről. Az Igazság Keze nem
támadta meg a Gepparin felett, mi több, segítettek neki az AT-ST ellenében,
miután a lépegető lelőtte a hajóját.

Vader és az 501-esek csak Leia Organa felkutatásával foglalkoztak, úgyhogy ez

a csapat volt a legmegbízhatóbb segítség, amely a rendelkezésére állhatott
Makrin Cityben. Ez épp elegendő oknak tűnt arra, hogy engedékenyebb legyen.

- Ahogy akarják - mondta. - De akármilyen parancsnokság alá tartozzanak is, a

következő

két óra során nekem dolgoznak. Megértették?

- Igen, asszonyom - felelte a parancsnok.

- Remek! - Mara kikapcsolta és visszatette a fénykardot az övébe. - Műveleti

számok?

- Általában neveket használunk - válaszolta a parancsnok vonakodva. -

Rövidebb... Harci helyzetben gyorsabb.

Mara is így vélte, de a rohamosztagos parancsnokság még mindig imádta a jól

kitalált kis számrendszerét.

- Jó, akkor nevek?

- LaRone - mutatkozott be a parancsnok. A mellette ülőre mutatott: - Ő itt

Marcross, mögötte Grave, mögöttem pedig Quiller. A felderítőnk Brightwater.

- Hívjanak Jade-nek - felelte Mara, és kiterjesztette a tudatát. Még sohasem

hallott olyan rohamosztagos egységről, amely nem tartozott valamelyik
parancsnokság alá. Viszont ő sem

tudhatott mindenről, amit például a Császár személyesen hozott létre. Ha erről

van szó, akkor az előtte ülőknek fel kell ismerniük a nevét.
Ugyanakkor nem érzékelt semmilyen érzelmi reakciót. Úgy tűnt, a Császár
kölcsönösen

titokban tartotta őket egymás előtt.

- Asszonyom? - kérdezte Grave.

- Jade.

- Jade! - helyesbítette a férfi a megszólítást. - Megkérdezhetem, mi a terv? Mit

fogunk csinálni, miután odaérünk a palotához?

- Annyi a tervem, hogy betörök, maguk meg a segítségemre lesznek ebben.

Nagyjából

ennyit kell tudniuk.

- Értem, asszonyom - válaszolta Grave.

- És készüljenek fel, valószínűleg ellenállásba ütközünk - tette hozzá Mara. -

Erős a

gyanúm, hogy már várnak minket.

Az első utasülésen ülő Marcross a parancsnokra pillantott, és részben komoran,

részben határozottan kijelentette:

- Ne aggódjon, Jade! Készen állunk.

Choard kormányzó sebtében szervezett fogadása túl sokat emésztett fel Disra
értékes

idejéből. Azonban a vendégek lassan kezdtek elszivárogni, és a főadminisztrátor

végre

kiosonhatott a bálteremből. Az irodájába érve felkapcsolta a világítást, bezárta az

ajtót, és elindult az asztalához.

Alig három lépést tett meg, amikor felfedezte a látogatóját.

- Miért nem válaszol, ha hívom? - kérdezte Caaldra felpillantva Disra

számítógépének

képernyőjéről.

A főadminisztrátor pulzusa felgyorsult. Mi a fenét művel Caaldra a

számítógépemen?

- A kormányzó rövid fogadást adott - nyögte ki nagy nehezen. - Kötelező volt

megjelennem.

- Fogadást? - ismételte Caaldra. - Pont most?

- Amikor a várost rohamosztagosok járják, erre van szükség, hogy

megnyugtassuk az

előkelőségeket - válaszolta Disra. Végre sikerült megmozdulnia, és odasétált az

asztalhoz.

Tartott egy pisztolyt a szék alatt. Csak sikerüljön elővenni! - Mit keres itt?

Caaldra mosolyogni próbált, de csak annyit ért el, hogy az ábrázata eltorzult, és
Disra ekkor felfedezte, hogy a férfi szemében nehezen elnyomott fájdalom
bujkál.

- Elhoztam az AT-ST-ket. Mi mást?

- Mármint itt, az irodámban - egészítette ki az előző kérdését Disra, mialatt

odaért az asztalához. Ebből a közelségből már látta, hogy a fickó bal ingujja
leszakadt, és rögtönzött kötés borítja az alkarját. - Mi történt?

- Kisebb baleset - felelte Caaldra, és kissé megemelte a sérült: karját. - Ki kellett

robbantanom a teherhajó rakterének oldalát. Gondolom, még erről sem hallott.

- Semmilyen hírt nem hallottam azóta, amióta kirángatott a fogadásról, hogy

leszállási engedélyt szerezzek magának a palota leszállópályájához - recsegte
ingerülten Disra. Akkor úgy gondolta, inkább részt vesz Choard ostoba
fogadásán, mintsem az irodájában ülve figyeli a váratlanul megérkező Caaldra
közeledését. Ebben valószínűleg tévedett. - Világosítson fel!
- Először is, a mi kis birodalmi ügynökünknek sikerült utánam jönnie. Itt van
Makrin

Cityben.

Disra gerincén jeges borzongás futott végig.

- Nem azt mondta, hogy elhozta az utolsó működő hajót a Gepparinról?

- Úgy tűnik, mégsem. Tíz perccel azután, hogy leszálltam a Greencliffen, máris a

nyakamon volt.

- Ide is követte?

- Ha szerencsénk van - biccentett Caaldra.

- Különös elképzelése lehet a szerencséről - jegyezte meg a főadminisztrátór.

- Nincs, csak éppen van néhány másik hírem is - válaszolta Caaldra. - A

Gepparinról

idefelé jövet sikerült elérnem az egyik emberemet a Reprisalon. Jelen

pillanatban úgy tűnik, a VérHeg bázis megtámadásának semmi köze hozzánk.

- Azt hittem, mostanában a Birodalom nem vadászik kalózokra.

- Vagy mégis, ha a támadás eltakarhat valami mást - válaszolta mogorván

Caaldra. - Ez

egyelőre még a szüretien pletykák szintjén áll, de valószínű, hogy az ügynök

látott valamit a Reprisal naplóiban, ami miatt Ozzel követte a Gepparinra, és
megpróbálta elhallgattatni.

- Most ugrat - nyögte ki döbbenten Disra. - Mit láthatott?

- Hivatalosan valami titkos BBH-s műveletet, amit a Hivatal és a Reprisal

rohamosztagosai együtt hajtottak végre - fejtegette Caaldra, majd felhúzta az
egyik szemöldökét: - Nem hivatalosan az a hír járja, hogy azok a bizonyos
rohamosztagosok nem vesznek részt
semmiféle kiküldetésben, hanem megöltek egy BBH-s tisztet és dezertáltak.

Disra kidülledt szemmel bámult a férfira.

- Lehetetlen - suttogta Disra, és a szemét kidüllesztve meredt a vendégére. - A

rohamosztagosok nem dezertálnak. Soha.

- Valóban nem szoktak - értett egyet Caaldra. - De ki tudja? A rothadás mindig

felül

kezdődik, és manapság nincs büdösebb hely a Birodalmi Központnál. -

Körbeintett, és

hozzátette: - Ezért van ez az egész függetlenedési cécó is, nem igaz?

- Igen, persze, köszönöm, hogy emlékeztet! - válaszolta Disra gunyorosan,

miközben a

gondolatai szédítő gyorsasággal kergették egymást. Viszont ha az ügynök nem

utánuk

nyomozott... - Várjunk csak! Hány rohamosztagos dezertált?

- Rátapintott! - dicsérte meg fejet hajtva Caaldra. - Öt. Pontosan annyi,

amennyiről a ranklinge-i jelentések szóltak. Ennyien voltak jelen, amikor
Cav'Saran megbukott és meghalt.

Jelentősen kevesebb, mint az a három osztag, amiről a túlélői barglegek

beszámoltak. De pontosság és megfigyelőképesség te-; rén mióta megbízható
egy rakás rettegő fosztogató?

- Szóval egy kiugrott rohamosztagos egység szaladgál a Shelshában?

- Az úgynevezett Igazság Keze - felelte bólogatva Caaldra. - Ironikus, mi? Egy

birodalmi ügynök és a magán-rohamosztagosai miatt aggódtunk, miközben ha
összefutnak, a nő

valószínűleg helyben kivégzi mind az ötöt.

- Jó tudni - mormolta Disra. - Persze, még jobb lenne, ha nem körülöttünk

szaglászna.

Caaldra megrázta a fejét, és kijelentette:

- Nem érti a lényeget. Nem az ügynök nyomoz a VérHegek után, hanem a

rohamosztagosok. Nincs okunk feltételezni, hogy az ügynök talált bármilyen

kapcsolatot köztünk és a kalózok; között.

Disra elgondolkodott a hallottakon. Igen, valóban logikusnak tűnt...

- Nem azt mondta, hogy követte magát ide? - kérdezte hirtelen.

- Csak annyit tud, hogy a Gepparinon az ezredes mellett voltam. Azt hiszem, jól
jött, hogy az az idióta forgalomirányító az Executoron nem engedte meg, hogy a
palotánál szálljak le.

A főadminisztrátor megkönnyebbülten sóhajtott. Szóval az ügynök nem őket

keresi, és az egész csak véletlen egybeesések sorozata, amit sikerült
félreértelmezniük.

- Vagyis nem minket akar elkapni?

- Valószínűleg nem - válaszolta Caaldra. - Viszont van rá esély, hogy talált

valamit a Gepparin romjai között, ami errefelé mutat. Álljunk készen a
fogadására, ha javasolhatom.

Disra megborzongott. Ha az ügynök felbukkan, még mielőtt ő átküldi a

felvételeket

Vadernek, akkor biztos, hogy elbukik.

- Van valami elképzelése, hogy mikorra várható?

A fickó vállat vont.

- Hagytam neki némi meglepetést, de nem tudom, hogy milyen hosszan köti le -
felelte,

majd a számítógép felé intve folytatta: - Magasabb szintre emeltem a külső

behatolásvédelmet, de jogosultságok nélkül nem tudom átszervezni az őrséget.
- Mindjárt megcsinálom - válaszolta Disra, és intett a vendégének, hogy menjen
odébb. -

Ennyi elég lesz, hogy megállítsuk?

- Ha elég elszánt, akkor nem - válaszolta Caaldra, azzal feltápászkodott a székről

és

félreállt. - Ami azt jelenti, hogy lépnünk kell. Méghozzá most.

Disra meglepetten nézett fel rá, és kifakadt:

- Megőrült? Nyilvánítsuk magunkat függetlennek, amikor Vader 501-esei

megszállták a

várost?

- Ha jól csináljuk, akkor több gondjuk akad, mint hogy magával meg velem
foglalkozzanak.

A kalózok és a fosztogatók már mind a helyükön vannak. Csak adja ki a

parancsot!

Ami azt jelentette, hogy perceken vagy legfeljebb egy-két órán belül háború, tűz
és halál dúlja fel a Shelsha-szektort. Az űrkalózok megtámadják és
megsemmisítik a birodalmi

helyőrségeket, a suhanós bandák elfoglalják a fontosabb katonai gyárakat, míg a

beépített ügynökök túszul ejtik a fontos városi vezetőket és a birodalmi
hivatalnokokat. Kinyilvánítják a függetlenséget, és a Birodalmi Központnak
muszáj lesz tennie valamit.

És akkor már nem lesz visszaút.

- Hívom őket - mondta óvatosan a főadminisztrátor, és bekapcsolta a

kommunikációs

panelt de beletelik némi időbe. Gondoskodnia kell róla, hogy az ügynök ne

jusson el hozzám, mielőtt befejezem.
- Rendben - felelte kurtán bólintva Caaldra. - Csak a saját sorsával foglalkozzon!
- tette hozzá, és elindult a titkos ajtó felé.

Disra a férfi hátát nézte, és viszketett a tenyere, annyira szerette volna előkapni a

fegyverét, és lelőni a fickót. Nem merte megtenni. Össze kellett szednie a

felvételeket, és el kellett juttatnia azokat Vadernek, és nem voltak illúziói azzal
kapcsolatban, hogy a palotaőrök mennyi időt képesek nyerni neki. Csakis
Caaldra tarthatta távol az ügynököt elég sokáig.

Ráadásul el is tévesztheti a lövést.

- Mellékesen - kiáltott utána -, tudja valaki, hogy merre járhat most ez az Igazság
Keze?

Caaldra megállt, félig visszafordult, és a fejét rázva válaszolt:

- Nyilván a remény és a dicsőség fehér lovagjait játsszák valahol. Ne aggódjon!

Amikor a Gepparint szétlőtték, nem maradt bizonyíték arra, hogy közünk van a
VérHegekhez. - Azzal kinyitotta az ajtót, és eltűnt a mögötte rejtőző folyosók
útvesztőjében.

- Reménykedjünk benne - mormolta maga elé Disra. Visszafordult az asztalához,

és

kikapcsolta az adó-vevőt. Aznap éjjel nem szándékozott üzenetet küldeni a

kalózoknak vagy bárki másnak. A palotából semmiképpen, ha rajta múlik.

Belépett a számítógépbe, és előhívta a felvételgyűjteményét. Caaldra

ironikusnak nevezte a helyzetet. Meglepő, hogy minden képessége ellenére a
fickó milyen keveset tud. Disra már közel két éve manipulálta, és olyan
karikákon ugrasztotta át, amiket csak ő maga láthatott. Erre hirtelen oda jutottak,
hogy ő maga is karikákon kénytelen átugrálni. Az élete és a jövője attól függött,
hogy Caaldra képes-e elkapni és megölni egy birodalmi ügynököt

Disra csak remélhette, hogy a fickó tényleg olyan jó, mint amilyennek beállította
magát.

Öt saroknyira jártak a palotától, amikor LaRone észrevette az álcázott őröket.

- Szerintem volt egy hátrébb is - mondta Grave. - Néhány tömbbel ezelőtt. Nem
vagyok

benne biztos. Úgy nézett ki, mint egy közönséges drogkereskedő.

- Őrszem volt - erősítette meg Mara. - Látszott a tekintetén.

- A birodalmi kormányzók mindig ennyire messzire kiküldik az őreiket? -

kérdezte Quiller.

- Általában nem - válaszolta a lány. - Úgy tűnik, valakinek a palotában rossz a

lelkiismerete.

- Mit csináljunk velük? - vetette fel Grave, amikor elhaladtak egy újabb álcázott
megfigyelő

mellett.

- Semmit - felelte a Császár Keze. - Csak néhány rohamoszta- gost látnak egy
olyan

városban, amelyet megszálltak a rohamosz-tagosok. Kétlem, hogy jelentenék.

- A főkapunál már kicsivel többre is szükségünk lesz, mint a jól felismerhető

páncél -

jegyezte meg Quiller.

- Szerencsére nem arra megyünk - mondta Jade. - Az évek során a kormányzó

kellemes

kis kuckót építtetett magának jó sok parkkal, beugróval és rejtett zuggal.

Találunk másik utat.

- A külső falat valószínűleg többféle behatolásvédelemmel látták el -

figyelmeztette Grave.

- Inkább hét-nyolc félével - ismerte el Mara. - Ne aggódjanak! Van már némi

tapasztalatom az ilyesmiben.
Marcross fészkelődni kezdett az első utasülésen, és halkan megszólalt:

- Van más út. Használhatjuk a kormányzó vészkijáratát.

LaRone meglepetten pillantott rá.

- Van vészkijárat?

- Minden kormányzó és moff székhelyén van - erősítette meg Jade némi

megvető éllel a

hangjában. - Maga honnan tud erről?

- Makrin Cityben nőttem fel - válaszolta a férfi. - Tizenévesen ismertem Choard

fiát. Crayg mindig a vészkijáraton lógott ki. A fal északkeleti oldalán van, a
Farfarn-kerület szélénél. Az az egyik munkásnegyed. Van ott egy ajtó méretű
falszakasz, amit ki lehet nyitni.

- És Choard csak úgy hagyta, hogy ki-be mászkáljatok a palotába? - kérdezte

Quiller.

- Nem hiszem, hogy valaha is megtudta. Elég messze van a főkapu őreitől, és az
egyik

park szélére vezet. Ott főleg medencék, fák meg szökőkutak vannak. A talajt
javarészben lefedték járólapokkal, így lábnyomok sem maradnak. Crayg
majdnem minden este

kilopakodott, hogy végigjárja a klubokat és a kocsmákat.

- Hogyan kerülték ki a biztonsági kapukat? - kérdezte Jade.

- Nincsenek kapuk. Choard valószínűleg ugyanúgy aggódott amiatt, hogy az őrei

ellene

fordulnak, mint a külső veszélyek miatt. Nem akarta, hogy a családján kívül
bárki is tudjon a vészkijáratról. Viszont csak kódkulccsal lehet kinyitni.

- Nem gond - biztosította Mara. - Nézzük meg!

Marcross mellvértje enyhén megemelkedett, annak jeleként, hogy a férfi mély

lélegzetet vett.

- A következő saroknál jobbra.

Az útmutatását követve letértek a főútról, és egy enyhén lápos területre jutottak,

amelyet apró csermelyek szeltek át. Az utcák elkeskenyedtek és kanyargóssá
váltak. LaRone felfigyelt rá, hogy az épületek többségét egy méterrel a talajszint
fölé építették, valószínűleg gyakoriak voltak errefelé az áradások.

- Ott - mondta hirtelen Marcross, és előremutatott. - Ahol a fal kiugrik egy kicsit,
és majdnem az út széléig ér.

LaRone levette a lábát a gyorsítópedálról, hagyta, hogy a sikló lelassuljon,

közben a

fényszórók által megvilágított falszakaszt nézte.

- Nem túl biztonságos - jegyezte meg Quiller kételkedve. - Ha az ellenség elég

okos, hogy körülvegye a környéket, akkor egyenesen a karjába sétálhatsz.

- Kell lennie egy felszállásra kész, hosszú hatótávolságú vadászgépnek abban az

épületben, ott - közölte Marcross, és rámutatott egy omladozó házra az utca

másik oldalán, nem messze a faltól. - Ha minden igaz, van ott egy erőtéralagút
is, amelyben biztonságban elérheted az épületet. Mondjuk, azt nem láttam
működés közben.

- Mi legyen a kódkulccsal? - kérdezte Grave.

- Nincs rá szükségünk - válaszolta Jade. - Nem arra megyünk. Hajtson tovább,

LaRone!

Szólok, hogy mikor álljon meg.

- Ha nem itt megyünk be, akkor minek mutattam meg? - kérdezte Marcross
értetlenül,

miközben a parancsnok ismét rálépett a gyorsítópedálra.

- Fogja vissza a nyelvét, katona! - szólt rá Mara. - Azért néni használjuk, mert
nyilvánvalóan az összeesküvők is itt járnak ki, és addig nem akarok beléjük
botlani, amíg nem készültünk fel rá. Húzódjon le ott, a két fa között!

LaRone megállította a csapatszállítót.

- Kifelé! - parancsolta a lány, miközben ő is kinyitotta a mellette lévő ajtót. -

Fedezzenek!

Fénykarddal a kézben a falhoz ment. A rohamosztagosok standard őralakzatot

vettek fel.

Brightwater visszafordult, és megállt mellettük.

- Mit csinálunk? - kérdezte.

- Nem tudom biztosan - felelte LaRone. A szeme sarkából a Császár Kezét

figyelte, aki a falhoz hajolt, a kezét és az egyik fülét a hideg kőnek nyomta, majd
lassan, módszeresen tapogatózott és hallgatózott a felületen. - Bemegyünk, de
nem tudom, hogyan.

- Csendben és veszteségek nélkül - jelentette ki Jade ellépve a faltól. - Hallottak

már a cryseefa gázról?

- Savas méreg - válaszolta Brightwater. - Erősen korrozív, és az oxigént lélegző

fajok többsége számára halálos.

- Úgy van - felelte Jade, és megveregette a fal egyik szakaszát.

- Itt van egy sűrített cryseefával teli tartály. És itt is - rámutatott egy másik
pontra, majd még kettőre. - Meg itt és itt.

- Bárkit elintéz, aki át akarja törni a falat - mormolta LaRone, és undorodva

megborzongott.

- És mindenki mást is ötven méteren belül - tette hozzá Jade.

- Egyszerű, de hatékony fegyver, ami válogatás nélkül gyilkol.

- Honnan tudja, hogy hol vannak a tartályok? - érdeklődött Grave meglepetten.

- A fal magába szívja a nap melegét - magyarázta Jade, és leakasztotta a

fénykardját az övéről. A következő pillanatban sistergő búgás kíséretében
megjelent a bíborvörös penge. - A kő és a fém más-más hangot ad ki, amikor
lehűlés közben összehúzódik. Lépjenek hátrébb!

A rohamosztagosok nem mozdultak. A Császár Keze a kardját vízszintesen

tartva

beleszúrta a pengét a kőfalba. Néhány másodpercig lassan nyomta befelé, azután

hasonló óvatossággal oldalra mozdította a fegyvert, szűk ívet húzott vele.
Amikor befejezte a kört, kikapcsolta a fénykardot.

- Kiszedjük? - kérdezte LaRone.

- Majd én - felelte halkan Jade, azzal felemelte az egyik kezét, és teleszívta a

tüdejét levegővel.

A hengeres faldarab megmozdult, és fojtott csikorgás kíséretében kiemelkedett a

falból.

Amikor a kődugó teljesen kiért, Marcross odalépett és elkapta. Köszönetképpen

Jade csak bólintott, aztán bekapcsolta fénykardját, és dolgozni kezdett a
következő tartály körüli falon.

Öt perccel később hat hengeres kődarab hevert a földön a fal mellett.

- Ennyi? - kérdezte LaRone halkan.

- Ennyi miatt kellett aggódnunk - válaszolta a lány, és szem-befordult a csapattal.

-

Figyeljenek jól! Ezen a falon túl ellenséges területre lépünk. Jó lenne bejutni
anélkül, hogy megölnénk az őröket, de ha úgy alakul, hogy le kell lőni valakit,
akkor nem habozhatnak.

Megértették?

- Értettük! - felelte a parancsnok mindenki nevében.

A következő perc során Jade kimetszett egy akkora nyílást a fal biztonságossá
tett részén, amelyen átfértek. A túloldalon parkosított területre érkeztek,
amilyenről Marcross beszélt a furgonban.

- Parancsnok! - szólította meg Jade, miután kikapcsolta a fénykardot. -

Fejlődjenek fel!

LaRone bólintott, és sorolni kezdte az utasításait:

- Brightwater! Kerülj a főkapu felé! Tudni akarom, milyen biztonsági

felkészültségre

számíthatunk. Beleértve, hogy hány embert tudnak mozgósítani, ha

elszabadulnak az

indulatok. Grave és Quiller! Ti lesztek az oldalszárny! Marcross! Előre! Te

vezeted át Jade-et a szerinted legjobb átjárókon! Én leszek az utóvéd. Amint
Marcross bevitt minket, zárjuk az alakzatot, és behatolunk. Grave! Segíts
Brightwaternek a robogóval!

Brightwater a falhoz siklott a géppel, és Grave segítségével át-; manőverezte a

nyíláson. A felderítő rögtön megindult balra a növényzet takarásában, a járműve
halkan búgott alatta.

Grave és Quiller lépett be következőként, mögöttük Marcross, végül LaRone...

Jade a vállára tette a kezét, és halkan megszólította:

- A józan ész azt diktálja, hogy a parancsnokhelyettes ismerje a küldetés célját.

- Igen, asszonyom? - felelte a férfi megtorpanva, és érezte, hogy a pulzusa

megugrik.

- A célpontunk Choard kormányzó - folytatta a lány. - Felségárulást követett el.

Egyrészt kalózokkal szövetkezett, és birodalmi szállítmányok megtámadására
vetemedett, másrészt azért küldte a Reprisalt a Gepparinra, hogy megölessen
engem. Mindezek halálbüntetést

vonnak maguk után.

- Értem - válaszolta LaRone, közben hirtelen valótlannak érezte az egész

helyzetet. Egy dolog kint ücsörögni az űrben és kötelességről, ítélkezésről meg
elvekről beszélgetni - és megint más dolog betörni egy birodalmi kormányzó
palotájába, és hidegvérrel megtervezni a kivégzését.

- Akkor induljunk! - parancsolta komoran Jade. Fénykardját a bal kezébe vette,

jobbjával előhúzta a sugárvetőjét, és átsurrant a nyíláson.

Megvédelmezni a Birodalmat és polgárait...

LaRone megnézte, hogy kibiztosította-e E-11-esét, és követte a Császár Kezét.

Huszonkettedik fejezet

Choard kormányzó minden látszat szerint a gondozatlan parkot szerette. Miután

Mara és a rohamosztagosok bejutottak, és maguk mögött hagytak egy kis
patakot, amely a fal belső

oldalán futott körbe, széles ligeteken, sűrű bozótosokon és nádszerű növényzeten

kellett átvágniuk, amely a járólapok közül és a kéregtakaróval borított
talajrészek között tört elő.

Különös módon az első néhány percben még úgy tűnt, az ellenség egyáltalán
nem vette

észre, hogy betörtek. Mara senkit sem látott vagy hallott a közelben, nem
érzékelt fokozott éberséget.

A fás liget közel harminc méteren át tartott, azután hirtelen véget ért egy széles,
füves területnél, amelyen kényelmes kerti székeket állítottak fel két sorban,
majdnem a palota falánál.

- Ez itt a sportpálya - közölte Marcross az üres területre mutatva. - A székek

mögötti ajtó egy mellékkonyhába vezet, ahonnan frissítőket szolgálnak fel a
játékosoknak és a nézőknek.

- És azon túl?

- A főkonyha. Onnan fel lehet menni az emeleti magánebédlőbe, a hivatalos

ebédlőbe, és a bálterembe is.

- Lépcsők?
- A legközelebbi közvetlenül a konyhán túl található, a szolgálati folyosóról
nyílik. Persze turbólift is van mellette.

Mara tűnődve nézte az ajtót. Túl egyszerűnek tűnt az egész, és kétségtelenül az

is volt, de a látszat gyakran csal. A palota fogazott mellvéddel ellátott kőfalait
színes fények világították meg, amelyek épp elég árnyas beugrót teremtettek
szabályos közönként a falban. A sötét mélyedésekben könnyen el lehetett rejteni
bármilyen őrt: embert, állatot vagy droidot, amely a kertnek ezt a részét figyelte.

Mara azonban még nem fogyott ki a trükkökből. Alig egy-két percig tartott
volna, míg

elhelyez valahol egy kis tartályt, amelyből a gyenge szellő nagyon lassan
feloszló köddel teríti be a kritikus sávot.

LaRone mormolt valamit, és közelebb oldalazott hozzá.

- Brightwater látja a főkaput - jelentette. - Közel ötven civil sikló áll a

parkolóban.

Mara összevonta a szemöldökét. Vajon Choard vészgyűlést tart a többi

összeesküvővel?

- Lehet, hogy a tanácsadók gyűltek össze?

A parancsnok továbbította a kérdést.

- A járművek még a magas rangú közhivatalnokoknak is drágák - jelentette

aztán. -

Valószínűbb, hogy a kormányzó a város legfelső osztályának ad fogadást.

- Kínos - jegyezte meg a lány, miközben a tekintete a konyha kivilágított

ablakaira tévedt.

Ha Choard épp a vendégeit vacsoráztatta, akkor a konyha az egyik legrosszabb

behatolási pontnak számított. - Marcross! Mi van a konyha fölött?

- Tárolóhelyiség - felelte Marcross. - Tartalék asztalok és székek. A tároló

mellett
fogadószobák vannak, amelyek a bálterem előtti fogadótérre...

Hirtelen minden figyelmeztető jel nélkül indák hatalmas, sötét tömege

emelkedett ki a kert mögöttük lévő részéből.

A négy rohamosztagos egy emberként, ugyanazzal a meglepett szitkozódással

fordult

meg, és emelte fegyverét a jelenésre.

- Ne! - utasította őket Mara.

Elkésett. Mialatt aktiválta a fénykardját, egyszerre négy energialövedék

csapódott a

teremtménybe, amitől annak egész teste heves ropogástól és sistergéstől kísérve

lángra gyúlt.

És ezzel a lopakodás véget is ért.

- Befelé! - csattant fel Mara. Kikapcsolta a fénykardot, és ki-rontott a bokrok

közül a játéktérre.

- Mi a franc volt ez? - kérdezte LaRone, amikor utolérte.

- Nouland fáklya! - recsegte Mara a fogait csikorgatva. Félhomályba burkolózó

alakok

kezdtek kiemelkedni az árnyas falfülkék mélyéről, a tűz fénye sugárvetők

csövein csillant meg.

- Jelzi a betolakodókat.

- Szó szerint, ahogy látom - horkant fel LaRone.

- Nem intelligens, még csak nem is veszélyes - folytatta az ügynök -, de nagy,

ijesztő és gyúlékony. Valószínűleg jóval azután telepítették, hogy Marcross
eltűnt a bolygóról.

A két legközelebbi őr tűzet nyitott, a lövedékek Mara feje mellett sziszegtek el.
LaRone két lövéssel válaszolt, és az egyik őr megpördült, majd mozdulatlanul
elterült a földön. Quiller egyetlen lövéssel leszedte a másik támadót.

- Mi az új terv? - kérdezte.

- Ugyanaz, ami a régi volt - válaszolta a lány, és lelassított, hogy a

rohamosztagosok utolérjék. - Ék alakzat!

A négy katona körülvette. LaRone és Marcross helyezkedett el előtte, míg Grave

és Quiller az oldalsó pontokat foglalták el. Mara közéjük állt, és
szisztematikusan célba vette a párosával közeledő őröket. Ahogy egyre többen
értek optimális lőtávolságba, a levegőben egyre több energianyaláb sistergett.
Mara hallotta, ahogy az egyik rohamosztagost felnyög, amikor egy töltet átjutott
a vértezetén. Még csak félúton jártak a konyhaajtó felé, de a lövések egyre
közelebbről jöttek.

Ekkor két pár suhanó bukkant ki az épület egyik sarka mögül, ötven méterre az
ék

alakzatban előretörő betolakodóktól. Egyenesen feléjük tartottak, és a közöttük

lévő őrökkel nem törődve tüzet nyitottak a fedélzeti fegyvereikből.

- Tovább! - csattant Mara utasítása, majd gyorsan eltette pisztolyát, és aktiválta a

fénykardját.

- Jade! - szólította meg LaRone.

- Ez parancs! - kiáltotta a lány, mielőtt a férfi mást is mondhatott volna, azzal

kiugrott a négy katona viszonylagos védelméből, és szembefordult a közeledő
járgányokkal.

Legnagyobb meglepetésére és bosszúságára a támadók egyáltalán nem

foglalkoztak

vele, ehelyett ívelt pályán haladva kissé széthúzódtak, hogy megcélozhassák

mellette a rohamosztagosokat.

A lány szitkozódva kapta elő a pisztolyát. Azok a lövegek még a páncélba bújt

rohamosztagosokat is rövid úton elintézhették, amit ő nem akart tétlenül

végignézni. A hüvelykujjával sorozatlövőre kapcsolta a fegyvert, hogy kinyissa a
szelepet a gáztár és az átalakítóegység között, azután nagy ívben a közeledő
járművek felé hajította. A sugárvető

félúton járt, amikor utánanyúlt az Erővel, és belelökte a legelöl haladó suhanó

fegyverének tüzébe.

Kisebbfajta robbanás következett, amikor egy energianyaláb darabokra tépte a

fegyver

markolatát, és rövid életű tűzgolyóvá változtatta a kiáradó gázfelhőt.

Azonban ha a robbanás nem is volt túl nagy, jó helyen következett be. Ilyen
közel a jármű

elejéhez épp elég erősnek bizonyult, hogy megemelje azt, és a suhanó, mint egy
megrémült vadállat, felkapta az orrát.

A rajta ülő alak figyelmét a rohamosztagosok kötötték le, így esélye sem maradt,
hogy

időben cselekedjen. Próbálta visszanyerni az egyensúlyát és egyenesben tartani a

gépet, de az kirántotta a kormányt a kezéből, és a suhanó oldalra lódulva
meglökte a mellette haladó társát. A következő másodpercben már két irányít-
hatatlan gép bukdácsolt a gyep fölött.

A másik kettő közvetlenül mögöttük repült, és széles ívben pró-bálták kikerülni

őket, hogy aztán újra támadásba lendüljenek. Azonban a pillanatnyi tűzszünetet
kihasználva Grave és a T-28-as megtalálta őket. A következő két lövés elintézte
az első két suhanóst, akik időközben ismét egyenesbe álltak.

- Jön? - kiáltott oda LaRone a lánynak.

- Megyek! - felelte Mara.

Néhány másodpercre megállt, félreütött négy-öt energianyalábot, és a

rohamosztagosok után futott. Mire ismét közéjük állt, a katonák elérték az ajtót,
és a parancsnok próbálta szétlőni a meglepően ellenálló zárat.

- Engedjenek oda! - utasította őket az ügynök, és a fénykardjával befejezte a

munkát, majd berúgta az ajtót. - Mind a négyen befelé!

Odabent konyhai felszereléseket pillantottak meg, és néhány fejvesztetten

menekülő

alkalmazottat - de fegyvereket nem láttak.

- Brightwaterről van hír? - kérdezte Mara.

- Lefoglalja a kapu őrszolgálatosait, és a járműveiket is elintézte. Nem tudja,

honnan jöhettek a suhanósok - felelte LaRone.

- Mondja meg neki, hogy vigyázzon magára! - Mara körülnézett, gyorsan

megszámolta a

feléjük tartó őröket. - Befelé! Én leszek a hátvéd. Zárják le az ajtót maguk

mögött, ha találnak erre alkalmas dolgot!

- De...

- Hallotta! - csattant fel a lány élesen. - Ha nekem nem sikerül, folytassák a

küldetést!

- Igenis, asszonyom! - válaszolta engedelmesen LaRone. - Sok szerencsét! - tette

még

hozzá, aztán küldött még egy utolsó sorozatot az ellenfeleik felé, és a társaival
együtt berontott a konyhába, végül valaki becsukta az ajtót.

Mara az ajtónak vetette a hátát, és néhány másodpercig csak arra összpontosított,

hogy visszaverje a felé röppenő energialövedékeket. Az őrök egyre közelebb
jöttek, és a kisebb távolságból egyre jobban céloztak. A lány jól tudta, hogy a
köpenye és a harci öltözéke hiába álcázza a körvonalait, Erővel megtámogatott
reflexei hiába működnek a legnagyobb

pontossággal, előbb-utóbb mindez kevés lesz a védekezéshez.

Még két másodpercet tudott biztosítani a rohamosztagosoknak, hogy lezárják

mögötte az
ajtót. Ezután ellökte magát a faltól, hogy lendületet vegyen az induláshoz, és a
gyepen átrohanva tartott az erdős sáv fái felé.

Két lépést tehetett, mielőtt az őrök reagáltak a mozdulatra, és újabb hármat, mire
az első

lövedékek becsapódtak mellette. Még két lépés után megpördült, leguggolt, és a

kardját maga elé tartva a levegőbe szökkent.

Az Erővel megnövelt erejű ugrás az iménti helyére lecsapó sorozatok fölé

röpítette, és majdnem a második emeletig feljutott, mielőtt az őrök képesek
voltak reagálni a váratlan manőverre. Száguldva közeledett a fal felé, amikor
túljutott az ugrás ívén, és a gravitáció is gyorsítani kezdte. Még mielőtt a falnak
csapódott, a fénykardjával egyetlen pillanat alatt leírt egy kört maga előtt, és
átvágta a betont. Térdét a mellkasához rántva talppal előre érkezett a kivágott
faldarab közepére.

A faldarab mennydörgő robajjal omlott be. A becsapódás levezette Mara minden

lendületét, és egy dermesztő pillanatig a lyuk peremén állva küzdött, hogy

visszanyerje az egyensúlyát. Aztán szabad bal kezével megmarkolta a nyílás
belső peremét, és berántotta magát a belső tér biztonságába, pontosan abban a
pillanatban, amikor odalentről ismét

energianyalábok záporoztak felé.

Abba a tárolóhelyiségbe érkezett, amelyikről Marcross beszélt. A szobát üresen

találta, leszámítva néhány kerekes kézikocsit, amelyeket behajtható lábú, kerek
asztalokkal és díszes, magas hát-támlájú székekkel raktak tele. Egyetlen ajtót
látott a szemben lévő falon; kikapcsolta fénykardját, és elindult felé.

Félúton járt, amikor különös, orrfacsaró szagot érzett. Mozgásban maradt, de

kiélesítette érzékeit.

Halk csobbanást hallott a lába felől. Lepillantott, és egy tócsát látott, amely a
szélénél ugyan csupán néhány milliméter mély lehetett, de gyors ütemben mind
nagyobbra terjedt, és

fokozatosan mélyült. A mind áthatóbb bűz nem hagyott kétséget a folyadék

jellege felől.
Az egyik megrakott kézikocsi alig egy-két méterre volt, Mara gyorsan felugrott
rá, közben majdnem beverte a fejét a mennyezetbe. Az asztalok megbillentek
alatta, és meg kellett kapaszkodnia, hogy ne csússzon le róluk.

- Ügynök? Celina vagy hívjanak bárhogy?

A lány odapillantott, tekintete a félhomályt fürkészte. A hang tompán szólt,

valószínűleg az ajtón kívülről. Amilyen gyorsan a fo-lyadék terjedt, a férfi
valószínűleg jobbnak látta kívül maradni.

- Itt vagyok, Caaldra! - kiáltott ki Mara. A folyadék minden oldalról körülvette, a

széle már a hátsó fal közelében csillogott a kintről beszűrődő fényben. - Jobb
lenne hívni a karbantartókat.

Szerintem csőtörés lehet.

. Pont jókor - válaszolta Caaldra. - Azt hittem, az egyik ablakon ugrasz be egy

fogadószobába, nem a falon keresztül jössz be. Úgy tűnik, a semmiért tettem
tönkre néhány szőnyeget.

- Annál jóval több dolgot tönkre fog tenni, ha ez a folyadék begyullad.

Egyébként mi ez a tűzmánia magánál? Megégett gyerekkorában, vagy valami
ilyesmi?

- Dehogy! Csak megtanultam az évek során, hogy a tűzre és a vízre általában a

legjobbak sincsenek felkészülve.

- Azt hiszem, ezt megjegyzem magamnak - ígérte Mara.

- Ebben biztos vagyok - válaszolta a férfi. - És ha azt tervezed, hogy rám ugrasz,
amikor bemegyek hozzád az öngyújtómmal, nyugodtan elfelejtheted. A tavacska
széle már a

fogadóteremnél van. Még az ajtót sem kell kinyitnom, hogy lángra lobbantsam.

Mara vágott egy grimaszt. A fickó kitalálta, mire gondolt. Inkább elvetette az
ötletet.

- Nem mondott újat! - kiáltott ki. - És kevesebb locsogással is megtehette volna.

Jól sejtem, hogy akar tőlem valamit?

- Valahogy úgy - felelte Caaldra. - Kössünk egy üzletet!

- Hallgatom! - kiáltott Mara, és a szemöldökét felvonva hozzáfűzte: -

Nyilvánvaló.

- Alapjában véve ki akarok szállni - kezdte Caaldra. - Teljesen. Elhagyom a

Shelkonwát, maga pedig nem emeltet vádat, és nem vesz üldözőbe.

- Cserébe nem süt ropogósra?

- így van. És odaadom a felvételeket is, amelyekkel megszerezheti trófeának

Disra

főadminisztrátor fejét a falára.

- Disra is benne van? - kérdezte Mara, közben körülnézett. Nem látott másik
ajtót, sem ablakokat, és a gyúlékony folyadék nagyjából bokáig érhetett.

Asztalok, székek és egy lyuk a falon.

- Nyakig - felelte a férfi, és a hangjából még így, letompítva is kihallatszott a

megvetés. -

Személy szerint én úgy vélem, kezdettől fogva ő mozgatja itt a szálakat.

- Valóban? - kérdezte Mara, némi meglepettséget csempészve a hangjába.

Kinyúlt az

Erővel, és megfogott egy széket. Egy pillanatra beleakadt az alatta lévőbe, de

sikerült kiszabadítani. Átlebegtette a helyiségen, és saját magától úgy három
méterre letette a padlóra.

- Meglep, hogy egy kormányzó hagyja, hogy helyette másvalaki vezényelje az ő

parádéját.

- Choard parádéja? - horkantott fel Caaldra. - Viccelsz? Az a nagydarab idióta

semmit sem tud az egészről.

- Okos trükk, de nem dőlök be neki - válaszolta komoran mosolyogva Mara. -

Legalább egy moff vagy kormányzó kell ahhoz, hogy parancsot adjon a
birodalmi erőknek. Egy

főadminisztrátor kevés ehhez.

- Ki mondta, hogy képes rá? - tiltakozott a fickó. - Nem akarunk parancsolni a

Shelshában állomásozó katonáknak. Egyszerűen csak megsemmisítjük őket.

Mara közben elhelyezte a második széket is, három méterre az elsőtől.

- Ne játssza az ostobát! - szólt ki közben a bűnözőnek. - A Reprisalról beszélek,

ami

megtámadta a Gepparint.

- A Reprisal! - visszhangozta Caaldra. - Rossz nyomon jársz, kislány! Annak

semmi köze hozzánk. Ozzel kapitány próbálta védeni a saját szerencsétlen kis
hátsóját. Hogy senkinek se szólhass a dezertőreiről.

- Kikről? - kérdezte Mara ezúttal őszintén meglepetten.

- Dezertőrök - ismételte a szót Caaldra, és felröhögött. - Ez nagyon komoly!

Valaki

lerombol egy egész telepet, hogy kinyírjon téged, és még azt sem tudod, miért?

- Hagyjuk a gúnyolódást, és mondja el! - mordult fel a lány.

- Dióhéjban annyi, hogy öt rohamosztagos megölt egy BBH-s őrnagyot, aztán

ellopták a

Hivatal egyik különleges hajóját, és sikerült elszökniük vele.

Mara úgy érezte, a lélegzete belefagyott a tüdejébe. Öt rohamosztagos.

- Mit tud még róluk? - kérdezte óvatosan.

- Csak annyit, hogy amióta meglógtak, a Shelsha-szektorban röpködnek és

beleavatkoznak a dolgainkba - felelte Caaldra utálkozó horkantás kíséretében. -

Először megakadályozták, hogy rátegyük a kezünket néhány nehéz sugárvetőre,
azután elmozdították a helyéről az egyik emberünket, akinek az lett volna a
feladata, hogy csapatot állítva elfoglaljon egy vadászgépgyárat.

És ettől a választól hirtelen értelmet nyertek azok a furcsa kérdések, amelyeket

Brock tett fel a VérHegek parancsnoki termében: „Csak puszta kíváncsiságból
kérdezem, de már tudtál a dezertőrökről, amikor beletúrtál a Reprisal adattárába,
vagy éppen ezt kerested?"

Dezertőrök. Rohamosztagosok. Öten.

Az Igazság Keze.

- Érdekes kis történet - jegyezte meg, hogy szóval tartsa a fickót. - Hol lehetnek
most ezek a renegátok?

- Biztos megint lovagiaskodnak valahol. Remélem, jó messzire innen -

válaszolta Caaldra.

- Ozzel nem jelentette az eltűnésüket, és megijedt, amikor beletúrtál a

hajónaplókba, meg kihallgattad azokat a rohamosztagosokat, vagy mi a fenét
csináltál a csillagrombolón.

- Csak a számítógépben nézelődtem - mormolta a lány, és szörnyű gondolat

hasított az

elméjébe, mint valami anyagtalan, hideg tőrpenge. Egyedül a Reprisal támadása

terelte a kormányzóra a gyanút, de ha Caaldra igazat mondott, akkor Choard
talán teljes mértékben ártatlan.

És ő alig néhány perce adta parancsba a likvidálását öt dezertőr

rohamosztagosnak.

Összeszorította a fogát. Ki kellett jutnia innen, méghozzá azonnal. Az Erő

közvetítésével felemelt még egy széket, és elhelyezte a kézikocsi, illetve a falon
tátongó lyuk közötti sorban.

Még egy, és elég lesz - gondolta.

- És pontosan mit is akar? - kiáltott ki a férfinak.

- Már mondtam - felelte Caaldra, a hangjában megjelent a gyanakvás árnya. -
Szabadon

szeretnék távozni a rendszerből. Mit művelsz te ott bent?

- Várom a pontos részleteket - válaszolta Mara, és fojtott hangon káromkodott.

Annyira lefoglalta a menekülési terve, és még inkább a tévedése, hogy
megfeledkezett Caaldra

kéréséről. - Ismerem a maga fajtáját! - tette hozzá rögtönözve. - Mindent

pontosan úgy akar, ahogy maga elképzeli.

- Így van - erősítette meg az elvetemült alak, és a gyanakvása érzékelhetően

erősödött. - A Happer's Way megfelel. Gyorsan megjavítjuk a rakteret, azután
szabad kiutat biztosítasz a Shelkonwáról elegendő üzemanyaggal ahhoz, hogy...

- Állj! - vágott közbe a lány, és elhelyezte az utolsó széket a sorban. Már csak azt
kellett

kitalálnia, hogy odakint hogyan folytassa. - Ugye nem gondolja, hogy hagyom
elrepülni egy katonai rakománnyal teli hajóval?

- Tekintsd jutalomnak, amiért segítek megakadályozni egy súlyos politikai

válságot -

válaszolta Caaldra. - Disra jelenleg minden eszközzel rendelkezik, hogy

függetlennek

nyilvánítsa a Shelsha-szektort, és ezzel kivonja a Birodalomból.

- Maga most tréfál! - mondta az ügynök kételkedve. Elhelyezett egy újabb

széket, ezúttal nem állítva, hanem elfektetve úgy, hogy a támlája kinyúlt a
nyíláson. - Vagy Disra szédíti magát. Egy héten belül a nyakán lenne a fél Flotta.

- Te tényleg azt hiszed, hogy Palpatine katonai művelettel válaszolna? Nem

lehet, hogy inkább megállapodást köt, hogy csendben intézhesse el az ügyet?

- Palpatine Császár nem szokott ilyen megállapodásokat kötni - vágott vissza

Mara,
miközben felemelt két egymásba rakott széket. Odalebegtette őket a lyukhoz,
majd ráengedte az ott fekvő lábára, hogy a súlyukkal lenyomják.

- Még akkor sem, ha a saját nagyon különleges ügynöke javasolja? - vetette fel
Caaldra.

Mara komoran bólintott egyet - most már értette a tárgyalás célját. Caaldrát nem
érdekelte semmiféle üzlet, csak azt akarta kifürkészni rajta keresztül, hogy a
Birodalmi Központ miképpen reagálhat az őrült neoszeparatista tervükre.

- Még akkor sem - válaszolta, miközben még egyszer megigazgatta a sorba

rendezett

székeket. - Egyébként sem javasolnék ilyesmit a Császárnak. Maga árulásról

beszél, ami automatikusan halálbüntetést von maga után.

Kiélesített hallásával az ajtón keresztül is hallotta a férfi sóhajtását.

- Kár - mondta Caaldra - Ez esetben nem érsz annyit, hogy életben hagyjalak.
Örülök,

hogy találkoztunk! Viszlát, ügynök! - A szavait lövés hangja követte.

Hirtelen fény jelent meg az ajtó alatt, ami a következő pillanatban méteres
magasságú

lángnyelvekké változott. A tűz sebesen szétterjedt a tárolóhelyiségben, de Mara

azonnal reagált: elrúgta magát az asztalok ingatag halmáról, és a legközelebbi
székre ugrott. Épp csak leérkezett, a lendületet kihasználva máris a következő
szék felé szökkent.

A levegőben volt, amikor a lángok hulláma elérte, és belemart a lábába. Az Erő

segítségével elnyomta a fájdalmat, és nem hagyta, hogy mozdulatai megtörjenek.

A tűzön és a füstön keresztül is látta a lyukat, és már az utolsó széknél járt. A
következő ugrással átvetette magát a nehezéknek használt, egymásba rakott
székek felett, és kijutott arra, amelynek a háttámlája kilógott a falon kívülre.

Az alkalmatosság baljósan megreccsent alatta, de a másik két szék megfelelő

ellensúlynak bizonyult. A hűvös éjszakai levegő végigsöpört arcán és kezén, és a
nő megállt egy-két pillanatra, hogy néhány gyors lélegzetvétellel lehűtse
felforrósodott tüdejét.

Csupán a közvetlen veszélyből került ki, biztonságosnak ezt a helyet sem

nevezhette. A nemrég maga mögött hagyott őrök még az udvart járták, és
betolakodókat kerestek. A lány éppen csak megfordult, hogy vessen egy
pillantást a lángokra, amikor odalent éles kiáltás harsant, és becsapódtak
körülötte az első lövedékek. Előkapta és bekapcsolta fénykardját, azután
becélozta az egyik ablakot a második emeleten, és elrugaszkodott a szék
háttámlájáról.

Mint kiderült, a páncélüveget sokkal könnyebb volt röptében átvágni, mint a

kőfalat. Az újonnan metszett lyukon berepülve egy tágas fogadótérbe érkezett, és
máris rohant a vastag szőnyegen arra, amerre az alatta lévő szinten lángoló
tárolóhelyiség falát sejtette.

Amikor odaért, megtett még öt lépést.

- Erre meg te nem számítottál - mormolta, miközben felemelte a fénykardját és

lyukat vágott maga alatt a padlóba.

Fa és kő reccsent, majd beomlott alatta a padló. Mara a lezuhanó körlapon állva

is

megőrizte egyensúlyát, és a megfelelő pillanatban behajlította a térdét, hogy

letompítsa a

becsapódás okozta ütést.

A raktár ajtaja előtt négyen álltak: Caaldra és három civil ruhás fegyveres.
Mialatt Mara lelépett a mennyezet darabjáról, mind a négyen felé fordultak, és
részben megrökönyödve, részben értetlenül pislogtak rá. Először a bal szélen
álló fickó tért magához, felkapta a sugárvetőjét és tüzelt. Jutalom gyanánt
elsőnek halt meg, amikor a Mara energiapengéjéről visszapattanó lövedék a
mellkasába csapódott.

A másik két civil ruhás egyértelműen katonai kiképzést kaphatott, akárcsak

Caaldra.
Egyetlen szó vagy akár kézjel nélkül kétfelé vetődtek, és már ugrás közben tüzet
nyitottak.

Mara félresöpörte az egyik sugárnyalábot, és az egyik férfi felé szökkenve kitért

a másik töltet elől. A célpontja a szemét tágra nyitva meredt rá, és még két
vaktában leadott lövésre maradt ideje, aztán a bíborvörös penge belehasított a
felsőtestébe. A Császár Keze megpördült, és épp időben emelte fel fegyverét,
hogy visszaküldje a másik fickó lövését.

Caaldra egyedül maradt.

-Téged hagytalak meg utolsónak - vetette oda a férfinak védőállásba

helyezkedve. - Utolsó kívánság?

- Eltaszítod magadtól a nagy lehetőséget - mondta Caaldra, és bár idegességtől

meg-

megremegő hangon beszélt, Mara érzékelte, hogy a bűnöző hideg fejjel,

szenvtelenül

mérlegeli a lehetőségeit. - Még mindig nem késő elfogadnod az ajánlatot.

- Azóta késő, hogy megpróbált megsütni - vágta rá Mara, és tett egy lépést előre.

- Legalább hadd küzdjek meg veled! - mondta a férfi már-már könyörögve, és

félredobta a sugárvetőjét. - Te is harcos vagy, én is az vagyok, intézzük ezt el
puszta kézzel, fegyverek nélkül. Mint harcos a harcossal.

. - A szakmai önérzetemre próbál hatni? - kérdezte Mara, magasra felvonva a

jobb

szemöldökét.

- A tisztességedre próbálok hatni. Vagy talán olyan vagy, mint Vader?

Mara érezte, hogy a vonásai megfeszülnek.

- Legyen! - mondta, és ki sem kapcsolta fénykardját, úgy dobta félre.

A következő pillanatban Caaldra felemelte a balját, és rászegezett a lányra egy

apró

pisztolyt, amelyet eddig a markában rejtegetett.

- Ostoba! - horkantotta megvetően, és meghúzta az elsütőbillentyűt.

Az energialövedék egyenesen a fénykard pengéjébe csapódott, amit Mara az Erő

segítségével pillanat alatt visszarántott maga elé.

Az energiatöltet lyukat égetett Caaldra mellkasába. A teste megrándult a

becsapódástól, de a férfi egy pillanatig még állva maradt, és hitetlenkedve
bámult ellenfelére. Aztán a térde összecsuklott alatta, és elterült a padlón.

A lány odalépett, és kirúgta a pisztolyt az ernyedt ujjak közül.

- Mindig tisztességesen játszom - mondta halkan. - Pontosan annyira

tisztességesen, mint az ellenfeleim.

Az elnémult alak már nem válaszolhatott. A Császár Keze kikapcsolta

fénykardját, és

körülnézett. Ugyanolyan előtérben állt, mint amilyenben átvágta a padlót egy

emelettel feljebb.

Az egyik falba faragott, kétszárnyú ajtót illesztettek, amely feltehetően a

bálterem balkonjára vezetett. Ha Brightwaternek igaza volt, és a kormányzó
fogadást tartott, akkor érdemesnek tűnt a bálteremben kezdeni a keresését.

Mara forrón remélte, hogy előbb ér oda, mint LaRone és a többiek.

Zárszerkezet híján nem lehetett lezárni a konyha bejáratát, de Grave megtett

minden tőle telhetőt: kilőtt a helyéről egy csődarabot, és beékelte a kilincs,
illetve a fal közé. Ezután LaRone- nal az élen elindultak.

A személyzet java része elmenekült, mialatt a rohamosztagosok a különféle

munkaterületeken átvágva, az eszköztárolókat kerülgetve tartottak a konyha
másik, távolabbi kijárata felé.

- Merre? - kérdezte a parancsnok.

- Bálterem - felelte kurtán Marcross.

- Rendben - nyugtázta biccentve LaRone. - Csak óvatosan!

A következő akadály a folyosón állt, a konyha belső bejáratánál: fél tucat őr várt
rájuk félkörben, a kezükben lövésre emelt pisztolyokkal.

Az őrök szerencséjére az Igazság Keze csak akkor gyilkolt, ha muszáj volt. Még
nagyobb szerencséjükre elég közel álltak az ajtóhoz, hogy az E-11-es
kábítólövedékeinek

hatótávolságán belül legyenek.

- Állítsátok kábításra! - parancsolta LaRone, miközben ő maga már át is

kapcsolta

fegyverét, és meghúzta az elsütőbillentyűt. A kék energiagyűrűk egyre tágulva

száguldottak a legközelebbi őr felé, aki a találat pillanatában görcsösen
megrándulva elzuhant, de közben még a mennyezetbe küldött egy lövedéket.
Egy másik őrnek sikerült kétszer belelőnie LaRone mellvértjébe, aztán
mindannyian elterültek a kövezeten.

- Megsérültél? - kérdezte Grave az egyik fekete foltot vizsgálva parancsnoka

páncélján.

- Semmi gond - biztosította LaRone, de felszisszent, amikor megmozdította a

vállát. A bőre biztosan megpörkölődött, de a sérülés nem volt annyira súlyos,
hogy lelassítsa, mert a páncél felfogta az energia nagy részét. Marcross máris
továbbindult a folyosón egy boltív felé, amelyet lágyan hullámzó fényfüggöny
fedett.

- Lassíts, Marcross! - szólt utána a parancsnok.

A társa azonban vagy nem hallotta, vagy nem akarta meghallani. Csak ment
tovább, a

fegyverét csípőmagasságban tüzelésre készen tartotta. Amikor elérte a függönyt,

egy pillanatig színes fények táncoltak a páncélján, aztán eltűnt a társai szeme
elől.
LaRone halkan szitkozódott, és futásnak eredt. Grave és Quiller követte, egymás
után

áthatoltak a fényfüggönyön.

A bálterem csak annyira telt meg vendégekkel, hogy kényelmesen elfért

mindenki. Kisebb-nagyobb csoportokba gyűlt, elegáns férfiak és nők álldogáltak
mindenfelé. Kivétel nélkül a Shelkonwa legfelső osztályába tartoztak - azonban
e pillanatban inkább tűntek elegáns

szobroknak, mintsem élőlényeknek. Némán és kábultan álltak, sokan abban a

pillanatban

dermedtek mozdulatlanná, amikor éppen a szájukhoz emelték a poharukat, és

mindannyian a terem közepe felé tartó rohamosztagost bámulták.

Középen maga Choard kormányzó állt, ugyanolyan meglepetten, mint a

vendégei.

Hatalmas testét díszruhába szorította, bozontos szakálla csillogott a ragyogó

fényben.

- Felzárkózni! - mormolta LaRone a társainak, azzal Marcross után indult, és

igyekezett méltóságteljes, tekintélyt parancsoló léptekkel vonulni. A vendégek
nagy nehezen

megmozdultak, és utat nyitottak nekik. Ők négyen éppen akkor érték utol a

társukat, amikor az a kormányzótól néhány méterre megállt.

Előre megjósolható módon a kormányzó talált rá először a hangjára:

- Mit jelentsen ez?

LaRone mély lélegzetet vett.

- Barshnis Choard kormányzó! Bűnösnek találtuk árulásban, és az ítélet halál! -

jelentette be. - Felhatalmazást kaptunk az ítélet végrehajtására.

- Mi van? - kérdezte tátogva Choard. - Ez képtelenség!

Grave és Quiller máris felemelték a fegyverüket. Jade teljesen egyértelmű
utasítást adott.

Azonban LaRone hiába nyitotta ki a száját, nem tudta kiadni a parancsot. Nem
tudott

lelövetni egy civilt, aki meg sem próbált ellenállni. Így biztosan nem.

- Megtenné, hogy szépen, nyugodtan velünk jön? - kérdezte végül.

- Birodalmi rohamosztagosokkal? - horkant fel a kormányzó. - Még mit nem! -

Rámutatott egy prémszegélyes ujjast viselő, magas férfira, és odaszólt neki: -
Siner! Kerítsd elő az őröket!

Mondd meg nekik, hogy itt vannak a keresett betolakodók!

- Mindenki ott marad, ahol van! - kiáltott fel LaRone, közben kétségbeesetten
próbálta kitalálni, mit tegyen. Nem tudta eldönteni, hogy Choard ellenállása
elegendő indok a parancs végrehajtására vagy sem? Azt meg főleg nem, akarja-e
végrehajtani ezt a parancsot?

Ekkor legnagyobb meglepetésére Marcross feléje fordult, és a mellkasának

szegezte a

sugárvetője csövét.

- Eresszétek le a fegyvert! - mondta rekedtes hangon, de határozottan. - Mind a

hárman!

- Tessék? - nyögte a parancsnok, és mozdulni sem bírt a döbbenettől.

- Hallottátok! Mind a hárman! Most!

LaRone néhány pillanatig csak bámulta Marcross sisakjának sötét szemlencséjét,

próbált kiolvasni belőle valamit - bármit -, a társa szándékairól, de semmire sem
jutott.

- Komolyan beszélek, parancsnok! - szólalt meg ismét Marcross a beálló

csendben. -
Tegyétek le!

Parancsnok... LaRone elméjében felidéződött az a beszélgetés a Suwanteken,

miután

megakadályozták, hogy az a suhanós banda kifossza a földműveseket. „Ez is a

vezetés része"

- mondta Marcross, mialatt ők ketten a raktérben álltak -, „ismerned kell és meg

kell értened az embereidet. És persze, meg kell bíznod bennük".

Bizalom...

- Le a fegyvert! - utasította LaRone a másik két társát, és ő is lerakta az E-11-

esét a lába elé, a fegyver halk koccanással ütődött a padlónak. Hasonló zajt
hallott maga mögül kétszer is, természetellenesen hangosan a báltermet még
mindig betöltő csendben, amikor Quiller és Grave követték a példáját.

- Valaki magyarázza meg, mi a fene folyik itt! - bődült fel Choard továbbra is
dühösen, de egyre jobban összezavarodva.

- Az folyik - felelte Marcross, miközben megfordult és odanyújtotta fegyverét a

kormányzónak hogy éppen most mentettem meg az életedet. - Azzal lépett egyet
hátra, és levette a fejéről a sisakját.

Choard hatalmasra nyitotta a szemét, és alig hallhatóan suttogta:

- Saberan?

- Szia, Barshnis bácsi! - felelte kurtán biccentve Marcross. - Rég láttalak!

Huszonharmadik fejezet

A bálteremre síri csend borult, amikor Mara nesztelenül átsurrant az erkélyre

vezető ajtón.

A mellvédet márványból faragták, és elég magas volt ahhoz, hogy teljesen

elzárja a kilátást, amíg oda nem lépett, hogy lepillantson a földszinti helyiségre.

Látta, hogy LaRone és három társa Choard előtt állnak, köröskörül pedig
legalább százan bámultak rájuk. Egyetlen pisszenés sem hallatszott, és Marcross
a kezében tartotta a sisakját.

A fegyvere valahogy Choard kezébe került, és a kormányzó ráfogta a másik

három

rohamosztagosra.

Első reakcióként Mara megkönnyebbülten felsóhajtott. Nemcsak azért, mert

életben találta a kormányzót, de azért is, mert Marcross valamely oknál fogva
megakadályozta, hogy LaRone teljesítse a tévedésen alapuló parancsot. Már
csak le kellett jutnia, hogy igazolja a politikus ártatlanságát, aztán elkezdhetik
keresni Disrát és a szövetségeseit, hátha még a környéken tartózkodnak.

- Rokonok vagytok? - kérdezte megrökönyödve LaRone.

- Az úr a nagybátyám. Mondtam, hogy tizenévesen együtt lógtam a fiával -

emlékeztette

Marcross. - Szerinted egy szektorkormányzó megengedné ezt bármilyen

jöttmentnek?

- Még mindig nem értem, mi folyik itt, Saberan, de roppantul örülök, hogy látlak
- szólt közbe Choard. - Mit keresel te itt? Te és a többiek Vader katonái vagytok?

- Nem, mi egy másik egységhez tartozunk - válaszolta Marcross. - És csak

ennyien

vagyunk, illetve egy társunk fogva tartja odakint az őreidet.

- Gondolom, ezért nem jött senki segíteni - morogta a kormányzó, - Mi ez az

őrültség ezzel az árulással?

Mara végignézett az erkély szélén, és bosszúságára nem látott lépcsőt, ami

levezetett

volna a földszintre. Vagy le kellett ugrania, ami nem tett volna jót megégett
lábának és a térdízületének, vagy vissza kellett mennie a fogadóterembe, hogy
ott keressen levezető utat.
- Azt hiszik, hogy részt veszel egy összeesküvésben, amelynek keretében
kalózokkal

szövetkezel, és birodalmi szállítmányokat tulajdonítasz el - mondta Marcross. -

Még egy birodalmi ügynök is van itt valahol, akit azért küldtek, hogy megöljön.

- Értem - felelte lassan, megfontoltan bólogatva Choard.

- Szerintem az lenne a legjobb, ha felhívnánk Vadért, és megkérnénk, hogy

helyezzen

téged az 501-esek védelme alá, amíg tisztázódnak a dolgok - folytatta Marcross,

és közelebb lépett a nagybátyjához. - Ideadnád az adó-vevődet? Az enyémet nem
lehet ráhangolni a

frekvenciáikra.

- Inkább nem - válaszolta a kormányzó halkan, és az unokaöccse felé fordította

az E-11-es csövét, egyenesen a gyomrára célzott. - A legkevésbé sem szeretnék
még több birodalmit látni itt.

Mara megmerevedett egy pillanatra, a megkönnyebbülése jeges haraggá

változott.

Kezdettől fogva igazam volt - gondolta. - Ahelyett hogy hallgattam volna a

megérzéseimre, hagytam, hogy Caaldra meggyőzzön az ellenkezőjéről.

És a tévedése árát Marcross és a társai fogják megfizetni...

Kinyúlt az Erővel, és próbálta kiragadni a fegyvert Choard kezéből, de a fogadás

résztvevőinek érzelmi örvénylése, valamint az égési sérüléseiből származó

fájdalom elterelte a figyelmét, és nem tudott kellően összpontosítani.

Csak egy lehetősége maradt, egyetlen esélye, hogy LaRone és a többiek

segítségére

legyen. Benyúlt a derékszíján kialakított kis tartók egyikébe, és kihúzta belőle a

ködtartályt, amit eredetileg odakint akart bevetni. Az eszközt nem belső terekre
tervezték, de a sugárvetőjét
elvesztette, amúgy is hasznavehetetlen gránátjait a Happer's Way fedélzetén
hagyta, így mindössze ennyi állt a rendelkezésére.

Felpattintotta a biztonsági szelepet, az Erővel megnövelte izmai teherbírását, és

felkészült a cselekvésre.

Marcross megtorpant és a kormányzóra bámult.

- Bácsikám? - nyögte ki meglepetten. - Mit csinálsz?

- Éppen lelépek innen - vetette oda Choard, és intett neki az E-11-es csövével,
hogy

csatlakozzon a társaihoz. - Jó lett volna a palotából bejelenteni a Shelsha

függetlenségét, de ezen nem múlik semmi.

- Te meg miről beszélsz? - kérdezte Marcross, mialatt LaRone mellé hátrált. -

Ezt nem

mondhatod komolyan...

- Soha nem értetted, hogyan is működik valójában a Galaxis, ugye? - kérdezte

megvető

hanghordozással Choard. - Minden a hatalomról szól, idealista kis unokaöcsém.

A tényleges hatalomról, a potenciális hatalomról, az érzékelhető hatalomról.
Szerencsés módon, az általam irányított erőknek köszönhetően, mindhárom a
rendelkezésemre áll.

- Tarkinnak is volt hatalma - jegyezte meg Grave hűvösen, miközben Marcross

odaállt

mellé. - Látja, mire ment vele.

Choard felhorkantott.

- Tarkin ostoba volt. Nem követem el a hibáit.

- Akkor más hibákat követ el - mondta LaRone. - A magafajták mindig

elkövetnek
valamilyen hibát.

A fegyvercső a parancsnok felé fordult.

- Nem! - jelentette ki határozottan Choard, és a parancsnok felé fordította a

fegyvert. - A magafajták követnek el mindig valamilyen hibát. Most pedig
szépen, csendesen...

- A társamnak igaza van, bácsikám - szólt halkan Marcross, és a hangjából

fáradtság

érződött. - Súlyos hibákat követtél el. Megadtad a kalózoknak a titkos

holohálózati

hívószámodat. Annak idején Crayg mindig azon hívott fel, amikor egy másik
bolygón járva kifogytunk a pénzből. A kalózok utoljára ezt a számot hívták,
láttam az adó-vevőjük

nyilvántartásában.

LaRone meglepetten nézett a társára. Már akkor látta rajta, hogy valami nagyon

nyugtalanítja, amikor felszálltak a Gepparinról.

Marcross azóta folyamatosan feszült és szokatlanul csendes volt. Kínozhatta a

tudat, hogy a nagybátyja árulást követett el...

- Viszont abban nem lehettem biztos, hogy más nem fér hozzá ehhez a számhoz -
folytatta Marcross. - Adtam egy lehetőséget, hogy így vagy úgy, de bizonyíts. Ez
volt a második hibád: túl sokat beszélsz. Mindig is túl sokat beszéltél. - Intett a
körülöttük lévő tömeg felé, és hozzátette: - Ráadásul ezúttal száz szemtanú előtt.

- Azt hadoválnak, amit akarnak - vágott vissza vicsorogva Choard. Az arca

elszürkült, és ismét Marcrossra szegezte az E- 11-est. - Egy órán belül a
HoloHálózaton elterjed a hír, hogy a Shelsha szembeszállt a Birodalommal.

A rohamosztagos megrázta a fejét, és kijelentette:

- Nem, bácsikám. Ugyanis, elkövettél még egy hibát, és ez végzetesnek

bizonyult. - A
kormányzó kezében lévő fegyverre mutatott. - Nem ellenőrizted, hogy töltve
van-e.

Ekkor minden előjel nélkül apró tárgy repült át hosszú ívben a bálterem légterén,
és

Choard előtt a padlóra érkezve fehér ködfelhővé robbant szét. A kormányzó

hátrahőkölt, ösztönösen meghúzta az elsütőbillentyűt, a fegyveréből kiröppenő
sugárnyaláb egy pillanatra vörös fénybe vonta a ködfelhőt. Ám a hirtelen
mozdulattól célt tévesztett, és a Marcross mellkasába szánt lövedék a férfi jobb
felkarjába csapódott. A rohamosztagos felnyögött, és

megtántorodott az ütés erejétől.

- Fegyverbe! - kiáltott fel LaRone, és máris lehajolt a saját E- 11 -eséért. Nem

volt szükség a parancsra - hozzá hasonlóan Grave és Quiller is felkapta imént
letett fegyverét, és elindultak két irányban, hogy megkerüljék az egy helyben
terjengő ködöt. A parancsnokuk mélyet

lélegzett, és egyenesen beleugrott a felhőbe.

A következő pillanatban nekiütközött a megtermett kormányzónak, szabályosan

visszapattant róla, és a lendülettől hanyatt esett. Aztán csak dermedten nézte,

hogy Choard trágárul káromkodva egyenesen az arcát veszi célba a
sugárvetőjével, és meghúzza az

elsütőbillentyűt.

Csakhogy ezúttal semmi sem történt. A kormányzó újra meg újra meghúzta a
billentyűt, de a csőből még egy apró szikra sem csapott ki, mire a férfi
tekintetében megjelentek a rettegés jelei. LaRone megpillantotta két társát, amint
E-11-eseikkel célpontot keresve kibukkannak a ködfelhőből.

- Ne! - kiáltott rájuk. - Ne!

A két katona meglepődve megtorpant.

- Parancsnok? - kérdezte Grave bizonytalanul, de közben Choardra szegezte a

fegyverét.
- Ez egy áruló, uram! - emlékeztette Quiller komoran.

LaRone látta a kormányzót, látta az arcára kiülő tehetetlen haragot és a

meghiúsult vágyak miatti csalódottságot. El kellett ismernie, hogy csábító
lehetőség állt előttük. Borzasztóan csábító lehetőség. Mindaz a káosz és
pusztulás, amelyet ez az ember okozott, mindazok az ártatlan életek, amelyek
ennek az embernek az ambíciói miatt értek véget...

Ártatlan életek. Mint a Teardropon.

LaRone hirtelen rádöbbent, hogy mennyire belefáradt a gyilkolásba.

- Igen, áruló - mondta Quillernek, és feltápászkodott a kövezetről, - amiért

bíróság elé fog állni. Majd ott eldől a sorsa.

Egyszerűen hátat fordított a kormányzónak.

- Marcross? - kérdezte a barátjához lépve.

A társa a felkarját szorongatta ösztönösen, de a páncél miatt merőben

értelmetlenül.

- Jól vagyok - felelte. - Alighanem volt benne még egy töltet.

- Alighanem, persze... te idióta! - morogta a parancsnok. A gyorsan szertefoszló

ködre pillantott, amely megmentette társa életét, aztán felnézett a balkonra.

A lány ott állt, a magas márvány mellvéd felett nézett le rájuk, mint a bosszú
angyala.

- Choard kormányzó! - kiáltott le tisztán csengő, de mégis dermesztő hangon. -

Letartóztatom árulásért!

A fényfüggöny mögül futó léptek zaja érkezett, azután egy libériás szolga
bukkant fel.

- Méltóságos uram! - kiáltotta, majd a rohamosztagosok láttán elhallgatott és

megtorpant.

- Mi történt? - kérdezte tőle LaRone.

A szolgának jelentős erőfeszítésbe került elszakítani a tekintetét a páncélos
alakoktól, de végül sikerült a kormányzóra néznie.

- Híreket kaptunk a kapu felől, méltóságos uram! - nyögte ki, de a szavak úgy
jöttek ki belőle, mintha fogóval rángatták volna elő őket. - Vader Nagyúr
belépett a palota területére... -

akaratlanul is ismét LaRone-ra pillantott -, ...egy csapat birodalmi

rohamosztagossal. A jelentés szerint Disra főadminisztrátor is velük van.

- Remek! - kiáltott le Jade az erkélyről. A meglepett szolga felpillantott rá. -

Fogadja Vader Nagyurat illendően, és kísérje ide!

A lány tekintete LaRone-ra siklott... és a parancsnok látta a tekintetéből, hogy

már tudja a titkukat. Mindent tud róla és a társairól. A történetük itt véget ért,
akár főbe is lőhetik magukat...

De aztán ismét Choard kormányzóra nézett - arra a férfira, akinek útját

ártatlanok

százainak tetemei szegélyezték eddig is, és milliók haltak volna meg miatta, ha
nem állítják meg. Azonban ő és Grave meg Quiller és Marcross és Brightwater
megakadályozták abban,

hogy további szörnyűségeket kövessen el.

Igen, vége - gondolta LaRone. - De megérte.

Grave lesegítette Marcross jobb oldali karpáncélját, és épp a sebet kezelte,

amikor Jade odaért hozzájuk.

- Hogy van? - érdeklődött a lány.

- Csúnyán megégett. Még úgy is, hogy a páncél felfogta az energia javát - felelte
Grave. -

Hamar rendbe jön.

- Örülök - mondta Jade, azzal Choard kormányzó felé fordult, ridegen

végigmérte, és ismét megszólalt: - Nyilván rájött már, hogy itt és most meg
kellene halnia. Ha én álltam volna itt, már halott lenne.

- Biztosra veszem, hogy ez még számít valakinek - vágott vissza ingerülten a

férfi.

Ez a fickó nem semmi - állapította meg magában LaRone -, annyi benne a dac,
hogy még

most, a végén is képes tovább küzdeni.

Micsoda veszteség...

A nyugtalanság hulláma futott végig az előkelőségeken, akik időközben az

oldalfalakhoz húzódtak. LaRone összeszedte magát, és megfordult.

A fényfüggöny belső oldalán Darth Vader állt, az öklét a csípőjére rakva nézett
végig a teremben tartózkodókon. Vértezeté- nek csillogó feketesége éles
kontrasztot alkotott a mellette kétoldalt beáramló rohamosztagosok páncéljának
fehér színével.

- Vader Nagyúr! - köszöntötte Jade kissé meghajolva.

- Császár Keze! - felelt Vader kurta biccentés kíséretében. Elindult, és hosszú,

méltóságteljes léptekkel tartott a terem közepe felé, fekete köpenye lobogva

hullámzott mögötte. - Látom, elfoglalt vagy.

- Ahogy ön is - válaszolta Jade. - Ha jól tudom, őrizetbe vette Disra

főadminisztrátort.

- Védőőrizetbe - helyesbített a Nagyúr. - Két órával ezelőtt bizonyítékokkal

szolgált arról, hogy Choard kormányzó a felelős az összeesküvésért és az
árulásért.

- Valóban? Érdekes, hogy a sziklaférgek milyen gyorsan képesek elhagyni az

ércszállítót, mielőtt az összeütközik valamivel. Az egyik velem is
megpróbálkozott.

- Az adminisztrátor esetére ez nem vonatkozik - jelentette ki Vader figyelmeztető

hangsúlyozással.

- Biztos vagyok benne - bólogatott Jade. - Ahogy abban is, hogy az általa
benyújtott

bizonyítékok jól fognak jönni Choard tárgyalásánál. Fogadja őszinte

elismerésemet! Megtenné, hogy elszállítja a foglyot a Birodalmi Központba? A
hajóm jelenleg nincs üzemképes

állapotban.

- Hallottam róla - felette Vader.

LaRone megpróbálta elképzelni, hogy a félelmetes ajak elmosolyodik a sisakja

alatt, de nem sikerült neki.

- És ők? - kérdezte ekkor a Nagyúr, és LaRone felé biccentett.

- Mi van velük? - kérdezett vissza a lány.

- Állítólag határozott felszólításra sem azonosították magukat - felelte Vader

minden

eddiginél komorabb hangon. - Emellett úgy hallottam, hogy a Reprisalról eltűnt

öt

rohamosztagos.

LaRone alig kapott levegőt, úgy elszorult a torka. Ezek szerint ő és a társai nem
a

Rohamosztagos Parancsnokságra fognak kerülni, de még csak nem is a BBH-

hoz. Maga

Vader ítélkezik felettük, és hajtja végre a saját ítéletét.

De legalább gyors lesz. Talán...

A következő pillanatban ismét meglepődött, ugyanis Jade rántott egyet a vállán,

és így válaszolt:
- Érdekes, de lényegtelen. Ezek az én rohamosztagosaim.

- A tiéid?

- Miért? Nekem nem lehet? Magáé az egész 501-es légió. Igazán nem irigyelheti
tőlem az Igazság Kezét.

Egy hosszú pillanatig Vader mereven állt, és Marát nézte. A lány szenvtelen
arcot vágva, eltökélten állta a félelmetes alak tekintetét.

Aztán LaRone megkönnyebbülésére a Sötét Nagyúr felszegte az állát, és így

felelt:

- Ahogy óhajtod! - Azzal a bal kezét kissé felemelve, emelt hangon folytatta: -
Parancsnok!

Egy rohamosztagos egységparancsnok kilépett a katonái közül, és harsányan

kiáltotta:

- Igen, Vader Nagyúr?

- Vigyék fel Choard kormányzót az Executorra! Az emberei kutassák át a

palotát! -

rendelkezett Vader, majd a fal mellett sorba állított előkelőségekre mutatott, és

hozzátette: -

Velük kezdjék!

- Értettem, Nagyúr! - nyugtázta a parancsot a tiszt. Intett egyet, mire két katonája
közrefogta Choardot, megragadták a karját, és kivezették a bálteremből. Menet
közben közel tucatnyi roham-osztagos csatlakozott hozzájuk, míg a többiek
elindultak Makrin City vagyonos és nagyhatalmú polgárai felé.

Vader ismét megfordult, és a fekete szemlencsék néhány pillanatra LaRone-ra

szegeződtek. A Nagyúr végül odabiccentett Jade-nek.

- Császár Keze! - mormolta búcsúzás gyanánt, azzal elindult kifelé, a köpenye

szinte
örvénylett mögötte.

LaRone a lányra pillantott, aki épp őt nézte.

- Mi a parancs, asszonyom? - kérdezte tőle hivatalos modorban.

- Itt végeztünk - felelte az ügynök ugyanolyan hanghordozással. - Felszedjük

Brightwatert, és visszamegyünk a Greencliffre a hajójukhoz! - Elhallgatott
néhány pillanatra, majd szigorú tekintettel, mélyen belenézett LaRone szemébe,
és hozzátette: - És útközben maguk

elmondanak nekem egy történetet. Ezúttal az igazit.

Huszonnegyedik fejezet

Mire Han kiengedte, Leia jócskán megizzadt a kabin levegőtlen, titkos

fegyverraktárában -

az egész arca verejtékben úszott.

- Minden rendben - jelentette a férfi, és a kezét nyújtotta. - Befejezték és

elmentek.

- Nagyon alaposak voltak - állapította meg a hercegnő, és a segítő kézzel nem

törődve

kibújt a szűkös helyről. - Legalább háromszor hallottam, hogy errefelé járkálnak.

- Nem igazán örültek, amikor meglátták a robogókat a raktérben - közölte Han,

amikor Leia már az ágyon ült. Kevésbé tűnt hercegnőnek most, hogy a hajtincsei
nedvesen tapadtak a nyakára, és még most is magán viselte a kötényt, amit az
étteremben hordott. Persze, a hétköznapi külső alatt még ott rejlett az uralkodói
méltóság, és a csempész szerint a kettő

egészen kellemes egyveleget alkotott. - Költöttem nekik egy szép dalt holmi
katonai selejtekről meg kiárusításról, és úgy tűnt, hogy bevették.

- Lehet, hogy ellenőrzik a sorozatszámokat, és visszajönnek - figyelmeztette

Leia.
- Tegyék - felelte Han, és közönyösen rántott egyet a vállán. - Már rég nem
leszünk itt, mire bármit is lenyomoznak. Brightwater az előbb hívott, már
visszafelé tartanak.

- Ez a Brightwater az egyik rohamosztagos dezertőr, akiről beszélt?

- Ne aggódjon, megbízhatunk bennük - biztosította Han. - Ámbár, talán nem

kéne

megmondani nekik, hogy kicsoda maga. Mindegy, Csubi már izzítja a

hajtóműveket, és pár óra múlva ott leszünk, ahol a Falcont hagytuk. - Kérdőn
felvonta az egyik szemöldökét, és

hozzátette: - Hacsak nem akar maradni, és rábeszélni a srácokat, hogy

csatlakozzanak a lázadáshoz.

- Volt rohamosztagosokat? - mormolta Leia, és fanyarul mosolygott. - Nem

hiszem, hogy

sikerülne. - Habozott, de aztán folytatta: - Főleg, hogy még magát sem tudom
rávenni.

Han grimaszolt. Szóval észrevette. Ez egy kicsit kínos volt, de valahol

hízelgőnek érezte, hogy Leia egyáltalán vette a fáradságot, és elgondolkodott
ezen.

- Ez azért elég nagy lépés - jegyezte meg.

- Tudom. Főleg olyasvalakinek, aki ahhoz szokott hozzá, hogy nem fogad el
parancsokat.

Viszont mindannyiunknak meg kellett tennünk ezt a lépést - felelte a hercegnő,

majd a tekintete a fegyverraktárra és az abban álló rohamosztagos páncélra
tévedt. - Az Alderaan óta nem hiszem, hogy bárki semleges maradhat. Vagy
támogatja a Birodalom elnyomó uralmát, vagy harcol ellene.

- Azt hiszem, maradhatok még egy ideig - mormolta Han, és ezzel megint csak
nem adott

egyenes választ. - De nem állok rá készen, hogy mindörökké tartó hűséget

esküdjek Mon

Mothmának, Rieekannak és a többieknek.

- Akkor ne velük kezdje! - nézett rá Leia elszántan. - Kezdje azzal, hogy

egyvalakihez hűséges lesz!

Han meglepetten bámult rá, a gyomrában különös érzet ébredt. Most tényleg azt
mondta,

hogy...?

- Csubakka csatlakozni akar - folytatta a hercegnő. - Tegye meg őérte és a

népéért, amely a Birodalom igája alatt szenved.

A furcsa érzés eltűnt.

- Aha - hümmögött Han.

- Mi aha?

- Csak úgy aha - felelte Han visszanyerve közönyös nyugalmát. - Ideje

kiszednem Luke-ot is a fülkéjéből.

Leia szeme elkerekedett:

- Még nem engedte ki? Itt beszélgetünk, amíg ő odabent vár?

- Van egy fénykardja. Kivághatja magát, ha nagyon unatkozik.

- Han...!

- Viszlát, hercegnő!

Csakhogy Leiának igaza volt, ezt Hannak el kellett ismernie, mialatt nekivágott
a folyosónak. Valóban kezdhetné azzal, hogy egyvalakihez hű marad. Például
Csubihoz.

Vagy valaki máshoz.

Jade csendben hallgatta LaRone-t, miközben Quiller mérsékelt iramban vezette a

csapatszállítót Makrin City csendes utcáin.

- Az egységparancsnokhoz kellett volna fordulniuk - mondta, amikor a férfi

befejezte. -

Léteznek eljárások az ilyen ügyek kezelésére, amikor erősen valószínűsíthető az

önvédelem.

- Olyan eljárások, amelyek során nem adnak át minket a BBH- nak? - kérdezte
Grave.

- Jogos - ismerte el Mara. - De akkor is fel kellett volna adniuk magukat. Most
már túl késő.

- Talán - mondta LaRone, és próbált olvasni a lány arckifejezéséből.

Sikertelenül; fogalma sem volt, miféle gondolatok forognak a ragyogó, zöld
szempár mögött. - De hogy őszinték legyünk, igazából nem is nagyon akarunk
visszamenni. A Teardropon történtek után... - Nem bírta folytatni, annyira
elszorult a torka.

- Ezt is megértem, és biztosra vehetik, hogy utánanézek a dolognak - ígérte Jade

baljós hangon. - A civilek lemészárlása ellenkezik a Birodalom minden elvével.
Ha mindez igaz, akkor esküszöm, hogy valaki megfizet érte.

A parancsnok Marcrossra pillantott, aki erre szótlanul bólintott egyet. Minden

ereje és kivételes hatékonysága ellenére a Császár Keze borzasztóan naiv
elképzeléseket táplált a Birodalommal kapcsolatban. De meg fogja tudni...

- Mit akar tenni velünk? - kérdezte Quiller.

Jade néhány másodpercig hallgatott, majd megfontoltan válaszolt:

- Maguk dezertőrök. Hűségesküt tettek a Birodalomnak, de megszegték. Ez

gyakorlatilag

egyenlő azzal az árulással, amit Choard követett el.

- Tudjuk - felelte LaRone. - Csakhogy, minden tiszteletem fenntartása mellett, mi

arra tettünk esküt, hogy megvédjük a Birodalmat és annak polgárait.
- És ezt is teszik? - vágott vissza Jade hűvösen. - Csak röpködnek körbe a
Galaxisban, mint valami leszakadt lézerágyú!

- Úgy érzem, míg így is jobban védjük a Birodalom polgárait, mint tettük azt a
Teardropoh -

jegyezte meg Grave.

LaRone-nak torkán akadt a szó a tiszteletlenségtől, de Jade látszólag nem

tekintette

sértésnek a hangnemet.

Már a greencliffi űrkikötő közelében jártak, amikor a lány újra megszólalt:

- Pillanatnyilag milyen néven van a hajójuk?

- Melnor Spear - válaszolta a parancsnok.

- Szólok az Executornak, és kérek maguknak felszállási engedélyt - jelentette ki

a lány. -

Tűnjenek el a Shelkonwáról, és ne jöjjenek vissza!

LaRone előbb Marcrossra pillantott, azután vissza Jade-re.

- Köszönjük! - felelte. - Megkérdezhetem, hogy miért?

A fiatal nő kinézett az ablakon. Épp behajtottak a kikötő kapuján.

- Segítettek azonosítani és elfogni egy árulót - magyarázta, majd habozott

néhány

pillanatig, de végül folytatta: - Emellett néhány nappal ezelőtt kész voltam teljes

bűnbocsánatban és felmentésben részesíteni valakit, aki többet tett a Birodalom

ellen, mint amennyit maguk valaha tehetnének. Ő már nem veheti hasznát,
úgyhogy akár maguk is

megkaphatják.
- Köszönjük, asszonyom! - mondta LaRone, és azt kívánta, bárcsak tudná, kiről
vagy miről van szó.

Quiller a Suwantek alá vezette a siklót, és megállította.

- Húzzák meg magukat, és ne keressék a bajt! - figyelmeztette őket Mara, azzal

kilökte az ajtót, és kiszállt a járműből. - Más-birodalmiak valószínűleg nem
lesznek ennyire nagylelkűek.'

A lány utoljára még Marcrossra pillantott, és LaRone úgy látta, mintha mégoly
kicsit is, de fejet hajtana a férfinak. Aztán elindult, de néhány lépés után
megfordult, visszajött, és megkérdezte:

- Egyébként ez az Igazság Keze név tényleg a maguk találmánya?

- Igen - felelte LaRone, és gyanakodva figyelt.

- Felejtsék el! A Birodalomban csak egy Kéz van, az pedig én vagyok! - mondta
a lány,

azzal sarkon fordult és elsietett.

Brightwater a nyitópanelhez húzott megviselt robogójával, és leeresztette a

Suwantek

teherliftjét.

- Mi volt ez az egész? - kérdezte, amikor LaRone merev mozdulatokkal előbújt a

csapatszállítóból.

- Egyfajta politikai konfliktus. Az lesz a legjobb, ha így nevezzük - válaszolta a

parancsnok.

- Szerencsére olyan, hogy nem bánom, hogy veszítettem. Nézzük meg, hogy
Solo és a többiek a fedélzeten vannak-e, azután tűnjünk el innen!

- Részemről rendben - dünnyögte a felderítő. A lift időközben leért a betonra. -

Szóval akkor tényleg meghúzzuk magunkát, és kerüljük a bajt, ahogy a nő
javasolta?
LaRone a siklót nézte, mialatt Quiller ráhajtott vele a liftplatóra.

- Nem tudom, hogyan is tehetnénk - mondta végül. - Esküt tettünk, hogy

megvédelmezzük

a Birodalom polgárait. Számtalan veszélytől kell megvédeni őket.

- Őszintén szólva reméltem, hogy valami ilyesmit válaszolsz - jelentette ki

Brightwater, és a jobb kezét néhány pillanatra a parancsnok vállára tette. -
Minden hátránya ellenére ettől a hősdologtól jobban alszom éjjelente.

- Én is - vallotta be LaRone. - Vigyük vissza az utasainkat a Falconhoz, és

folytassuk, ahol abbahagytuk! - Elnézett a palota irányába, és hozzátette: - Ez a
kötelességünk.

A Császár hátradőlt trónján, sárga szeme megcsillant a csuklyája alatt, miközben

hűvösen méregette az előtte álló két alakot.

- Szóval úgy tűnik, Organa kicsúszott a kezetekből - mondta, és kissé rekedtes

hangja

semmit sem árult el az érzéseiből.

- Úgy tűnik, mester - ismerte be Vader, és bűnbánóan fejet hajtott a Császár előtt.
-

Átkutattuk az egész bolygót. - Mara felé fordította a láthatatlan arcát, és

hozzátette: - Viszont egy hajó kapott engedélyt a távozásra, mielőtt befejeztük a
keresést.

- Nos, gyermekem? - kért választ a vádra az uralkodó.

- A teherhajó azt a rohamosztagos egységet szállította, amely a

parancsnokságom alatt állt

- felelte Mara. - Ha Organa a fedélzeten tartózkodott volna, biztosan felfedezik a

jelenlétét. Az Executor szenzorai csak öt élőlényt észleltek a fedélzeten. - Ezúttal
ő pillantott a Sötét Nagyúrra. - Megjegyzem, nem vagyok meggyőződve arról,
hogy Organa valaha is a
Shelkonwán járt. Arra gyanakszom, hogy Disra főadminisztrátor találta ki az
egészet, csak hogy Vader Nagyúr személyesen tegyen látogatást Makrin Cityben.

- Mi célból?

- Disra azt állítja, hogy már jó ideje gyűjti a bizonyítékokat Choard

összeesküvésével kapcsolatban - magyarázta Mara. - Az ilyen ügyek esetén a
vádló nem lehet biztos benne, hogy nem a felettese valamelyik barátjának vagy
cinkosának szolgáltat-e bizonyítékokat az

árulásról. - A mellette álló Vaderre mutatott, és felvetette: - Mi lett volna

biztosabb megoldás, mint hogy személyesen Vader Nagyúrnak adja át az
anyagokat?

- És ki van jobb helyzetben ahhoz, hogy segítsen Disrának megvalósítani a saját

álmait? -

kérdezett vissza a Császár.

- Valóban Choard kormányzó helyére szeretne kerülni - erősítette meg Vader.

- Ebben biztos vagyok - mondta az uralkodó, és Mara érezte, hogy a Császár

korábbi

haragja lassan szertefoszlik. - De most nem. Talán később. - Intett egyet. -

Mindenesetre, a háború folytatódik. Térj vissza a feladataidhoz, Vader Nagyúr! -
Marára nézett, és

elmosolyodott. - Ami téged illet, gyermekem, a következő megbízatásod a

szállásodon vár.

Elhagyták a tróntermet, egy darabig szótlanul haladtak a folyosón, majd Vader

megszólalt:

- Mi a véleményed Disráról?

- Szélhámos és cinkostárs - válaszolta a lány megfontoltan. - Egy pillanatig sem

bíznék meg benne.

- Egyetértek. Én sem szándékozom megbízni benne.

- Helyes - felelte Mara, és habozott egy-két pillanatig, de végül kibökte: - Lenne
egy kérésem, Vader Nagyúr.

Rövid hallgatás következett, majd Vader felmordult:

- Hallgatlak!

- Ozzel kapitányról van szó - mondta Mara. - Állítása szerint a gepparini

támadásnak nem hozzám volt köze, hanem olyan információkon alapult,
amelyeket Somoril ezredes bocsátott a rendelkezésére.

- Somoril megerősítette ezt az állítást? - kérdezte Darth Vader megvetően.

- Természetesen - válaszolta a lány hasonló hangsúllyal. A kettejük közötti

ezernyi

különbség ellenére a BBH-ról ugyanúgy vélekedtek. - És mert a vallomásaik

egybevágnak, nincs jogalapom arra, hogy valóban alapos kihallgatásnak vessem
alá őket.

- Mit vársz tőlem?

- Nem tudom biztosan - vallotta be a Császár Keze. - Gondolom, megfigyelés

alatt kellene tartani Ozzelt. Nem tudom eldönteni, hogy hűtlen-e, vagy könnyen
manipulálható, vagy

egyszerűen csak ostoba. Mindenesetre nem ártana, ha rajta tartanánk a,

szemünket.

Néhány lépésen keresztül Vader ismét csak hallgatott.

- Bízd rám! - mondta végül. - Azt hiszem, el tudok intézni valamit.

- Grófnő? - kiáltott valaki azon a keresztfolyosón, amelyik előtt éppen

elhaladtak. - Claria grófnő?

Mara odapillantott, és meglátta, hogy egy ismerős alak siet felé.

- Óh, üdvözlöm, Deerian tábornok! - kiáltott vissza, azzal megállt, hogy

megvárja a férfit.
Vader még csak nem is lassított, szó nélkül továbbment. - Mit keres itt? -
kérdezte a lány, amikor a tiszt odaért.

- Új pozíciót kaptam - felelte büszkén Deerian. - Kineveztek a Birodalmi

Központ védelmi rendszerének megújításáért felelős csapat élére.

- Gratulálok! Gondolom, sajnálja, hogy el kellett hagynia Glovstoak moff

csillogó palotáját.

- A legkevésbé sem - válaszolta Deerian hirtelen elkomorodva. - Nem tudom,

hallotta-e, de nem sokkal az áthelyezésem után Glovstoak ellen vádat emeltek
sikkasztásért és árulásért.

- Nem, nem hallottam róla - mondta Mara őszintén.

- Mindenkit megdöbbentett a dolog - folytatta Deerian a fejét csóválva. -

Képzelheti. Egy ilyen magas rangú személy, aki visszaél a tekintélyével és a
pozíciójával!

- Hihetetlen! - értett egyet megrökönyödést színlelve Mara.

- Nos, éppen egy megbeszélésre tartok - közölte a tábornok jobb kedvre derülve.
- Csak megláttam önt, és üdvözölni akartam.

- Örülök, hogy megtette - felelte mosolyogva Mara. - Sok szerencsét, tábornok!

- Önnek is, grófnő! - búcsúzott Deerian, azzal meghajolt, és folytatta útját a

folyosón.

A lány sokáig nézett utána, és a szívét melegség öntötte el. LaRone mondhatott,
amit akart arról, hogy milyen sokan visszaélnek a hatalmukkal. Amíg a
Birodalom olyan embereket hoz

létre, mint Deerian tábornok, addig érdemes védelmezni. Megérdemli az ő idejét,

energiáját és az életét.

Megérdemli, hogy hűséges legyen hozzá.

Még látta Vader fekete köpenyét a távolban. Nem sietett a Nagyúr után, inkább a
szállása felé indult, ahol a következő megbízatása várta.