Professional Documents
Culture Documents
Alan Dean Foster Az Ébredő Erő
Alan Dean Foster Az Ébredő Erő
Alan Dean Foster Az Ébredő Erő
ISBN 978-963-497-353-9
TARTALOM
Első fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik fejezet
Nyolcadik fejezet
Kilencedik fejezet
Tizedik fejezet
Tizenegyedik fejezet
Tizenkettedik fejezet
Tizenharmadik fejezet
Tizennegyedik fejezet
Tizenötödik fejezet
Tizenhatodik fejezet
Tizenhetedik fejezet
Tizennyolcadik fejezet
Összevegyül, keveredik
Bár különbséget
Azt mondják
Első fejezet
szedelőzködni kezdett.
királyi felség.
Megyünk már!
része.
Tekkát, aki háttal állt neki, tisztán látta, a vele szemben álló
ismeretlen, maszkos alak azonban félig takarásban volt.
Második fejezet
van!
– Mik a parancsai, uram? – Kylo Ren úgy ítélte meg, máris túl
soká időzött ezen a neve-nincs helyen, és a ráfordított idő
nem hozta meg a kívánt eredményt. És az efféle dolgok
mindig felbosszantották.
semmi!
Nyilván úgy voltak vele, hogy innen már úgysem fog tudni
megszökni. A katonák úgy viselkedtek, mint bármilyen más
katona, és alig várták már, hogy kibújhassanak a
páncéljaikból, egyenek, igyanak, és végre lepihenhessenek.
Előtte azonban gondoskodniuk kellett a fogolyról, amit ha
nem is a legfinomabban, de megtettek. Sőt ha figyelembe
veszik, hogy kit próbált a Jakkun lelőni, az ellenálló
tulajdonképpen még szerencsésnek is érezhette magát,
hogy a foglyul ejtői nem tépik darabokra. Poe azonban azzal
is tisztában volt, hogy a szerencse milyen forgandó, és félő
volt, hogy az övé sem tart ki örökké. A dokkban
felsorakozott katonák nevetve tréfálkoztak, és örömmel
konstatálták, hogy a többségük egy karcolás nélkül vészelte
át az offenzívát. Nem is törődtek a véres páncélú,
lemaradozó bajtársukkal, aki, miután megbizonyosodott
róla, hogy senki sem figyeli, visszabotorkált az egyik
csapatszállítóba, levette a sisakját, és vadul öklendezni
kezdett. Minden pórusából csak úgy áradt az iszonyat, és
végtelenül hálás volt, hogy ebben a percben senki sem látja.
Aztán rájött, hogy tévedett. Ahogy szédelegve megfordult,
Phasma századossal találta szemben magát. Vajon mindent
látott? És vajon mennyit tud? Mint kiderült, túl sokat is.
– Igenis, százados!
Zatana toppan-oboa!
csipogott valamit.
Harmadik fejezet
Biztos csak egy kis por ment a szemembe. Más se akad itt,
csak por!
– Mi van vele?
csövével.
Negyedik fejezet
vadászgép hajtóműveit.
politikai
határokat!
Mielőtt
kereket
oldanánk,
okosabb
lenne
kiiktatni
adj neki!
Poe egyre inkább úgy érezte, hogy nem egy hajóban ül,
hanem a hajó tulajdonképpen az akaratának egyfajta
kivetülése. A teste meghosszabbítása volt. A része. És
ahogy elkezdtek rájuk záporozni a lézersugarak, részben az
ösztöneire, részben a hajó fedélzeti számítógépére
támaszkodva olyan manővereket produkált, amikre eddig
még egyetlen vadászgéppel sem volt
– FN–2187.
– FN… micsoda?
megállapítani, ki is az.
bizonyossággal.
elhúzta a száját.
ami úgy nézett ki, mint egy kar. A katona, mit sem törődve a
füsttel és lángokkal, azonnal utánanyúlt, és két kézzel
ragadta meg. Aztán kiderült, hogy nem egy kéz volt, csupán
Poe kabátja. Finn dühösen félrehajította, és megpróbált még
mélyebbre mászni a roncs gyomrába.
Egy jármű! Mekkora esély van rá, hogy itt, a semmi közepén
egy járművel találkozik? Hát még arra, hogy az egyenesen
feléje tart? Lekapta magáról Poe dzsekijét, és azt lengetve
kezdett torka szakadtából üvölteni.
gondolta.
ez a dzseki a gazdájáé.
Ellenállásnak dolgozom!
Hatodik fejezet
kezedben a városon!
járhatnak az üldözőik.
– És te?
felé.
– Én tüzér vagyok, nem pilóta! – rázta a fejét Finn.
– Kit érdekel?! – csattant föl Rey. – Fő, hogy föl tudjunk vele
szállni!
– Hééé! Az az enyééém!
ám másodpilóta nélkül!
– Zuhanórepülés következik!
– Szép lövés! – kiabált vissza Rey. Finn azt már nem tette
hozzá, hogy a találatnak több köze volt a szerencséhez és a
véletlenhez, mint az ő tüzéri szaktudásához. Hamarosan
már a hajótemető fölött száguldottak, ahol tucatnyi
roncsvadász máris a lezuhant TIE-vadász fölött marakodott.
Az, hogy a pilóta életben maradt-e, egyiküket sem
érdekelte.
– Készülj! – sikoltotta.
nem.
Hetedik fejezet
Távoli
napok,
gyöngyházfényű,
kavargó
csillagködök,
üstökösök
és
– Uram?
droidot a Jakkun.
Folytassa, hadnagy!
– Miféle lány?!
– Ez az?
a… barátod?
– Ezt akkor sem hiszem el! Kell, hogy legyen valami kiút
innen!
Olyan, aki előbb lő, csak aztán kérdez. És sokszor csak ezek
után gondolkodik.
– Hát itt – mondta Rey, aki nem látta okát, hogy hazudjon. –
Úgy értem, lent a bolygón.
Nyolcadik fejezet
ellen harcolt!
rendszerre!
energiaszabályzóira.
– Akkor biztosan…
– Nem.
fedélközben.
azt gondolná, hogy ennyi idő alatt már rájöttek, hogy nem
tudják áttörni a biztonsági ajtót, de ezek azóta
próbálkoznak, hogy Csubival bedugtuk őket ide! És nem úgy
tűnik, mintha kezdenének belefáradni.
is, ha én ráfizettem!
– Maga a Kanjiklub.
azokban a nyomorultakban?!
– Nagyon-nagyon sokáig.
Rend keresi!
– Mi történt?
Kilencedik fejezet
– Micsoda?!
Tizedik fejezet
Dameronról?
hadnagy?
– Ki ellen?
ki?
blarinával sem bírna el. Az idegen faja nem volt valami erős,
de azt tartották róluk, hogy nagyon-nagyon gyorsak. Ez meg
itt – legalábbis úgy tűnt – még a szavakhoz is konyított
valamit. Annyi baj legyen! Azokhoz ő is ért valamicskét.
sebességet.
préselte.
gyerekjáték volt.
és… köszönöm!
törted el a nyakam!
elment.
Megérkeztünk.
Tizenegyedik fejezet
– Solónak neveztél?
csodálkozni a környezeten.
a lány tekintetét.
– Nem tudnék rögtön fizetni, és nem leszek kedves hozzád,
és…
– Máris túl sok időt voltam távol. – Han rátette kezét a lány
vállára.
– Haaan Sooolooo!
előkerül.
Mindannyiunknak.
teremtményeknél.
Megint
állított
valamit
szemüvegén,
és
Finn
nagy
menekülnie kell.
Semmilyen értelemben.
Csak akkor látta meg őket, amikor egy vaskos kar felé nyúlt,
és egy jókora kéz vállon ragadta.
Tizenkettedik fejezet
mellette.
komp rámpáján.
Finn.
– Ne állj az utamba!
Finn megtántorodott, és megtorpant, aztán értetlenül nézett
a távolodó Han után. Túl döbbent volt ahhoz, hogy kitalálja,
mit mondjon. Hamarosan meglátta Mazt, aki tőle nem
messze éppen BB–8-hoz beszélt.
– Ugyanaz a dzseki.
telepedjen a csend.
segítsetek…
– Poe… nekem pedig a te segítségedre van szükségem –
válaszolta Finn.
leggyorsabban.
morgott az orvosnak.
Tizennegyedik fejezet
Halálcsillaggal!
– Hol vagyok?
kijelentette:
összepréselte az ajkait.
Tizenötödik fejezet
hogy elmész.
– És tegye le a fegyverét!
elkerülni?
vigasztalni.
kérte Staturától.
– Indítsák az X-szárnyúkat!
Tizenhatodik fejezet
ide.
elsütőbillentyűn tartott.
Reyt.
rendszerhez, és leállítsam.
kikapcsolva”.
működnek!
adatokat.
be oda!
– A pajzsok?
– Miért nem?
– Igenis, uram!
innen!
Tizenhetedik fejezet
zajló eseményeket.
elintézzük a többit.
– Próbálnál meg itt élni! – felelte Finn. – Itt csak két évszak
van: a tél és a rettenetes tél!
Kifutunk az időből!
les rájuk senki, sem élőlény, sem pedig droid. Han ugyan
hálás volt ezért, de tudta, hogy a környék nem sokáig
marad ilyen békés. Csubakka levette válláról a zsákját, és
elosztották a robbanótölteteket. – Rakjunk egyet minden
tartóoszlopra, amit csak találunk – javasolta Han. Csubakka
azonban aggodalmasan morgott, mire ő átgondolta a
dolgot. – Igazad van.
percet.
– A fiam arcát.
– Már késő.
– Nem, nem késő – felelte Han, és elmosolyodva lépdelt
tovább. – Az igazsághoz sosem késő. Gyere velem! Gyere
haza! – Várt néhány pillanatot, majd a rosszindulat vagy a
trükközés legcsekélyebb szándéka nélkül kimondott egy
mondatot. Olyan volt, mint egy tőr: –
fénybe.
eltörték.
Tizennyolcadik fejezet
háború addig nem fog véget érni, amíg az Első Rend vagy az
Ellenállás meg nem semmisül. A
őszinte érzéshez.
beszélt hozzá: