VERSEK

811
Mert hideg k ö d d e l telt m eg borongó szívünk mélye;
rózsáink szirm a elhull; e ltikk a d ifjú pálm ánk;
vagyunk ön-lelkünk árva, kifo szto tt koldusnépe,
akiket lelkesülni nem gyújt m ár sem m i ábránd.

Uj háborúba hívnak ragadozó sasokkal,

sok volt-urunk ma újra kem ény ököllel szólít;
győzelmes régi sarlónk ragyogó fénye hol van?
Hol N uno, hősi A lfo n z? H ol vannak Rodrigóink?

Nagy tettek lelkesítő, buzdító szava nélkül

ha nem tavaid kékjét, m i költők m it kutassunk?
Ha késik a borostyán, a szív rózsákkal békül,
s diadal híján lessünk töm jénre. . . ugye, hattyúk?

Amerikában, s másutt, minden spanyol tekintet

Keletre lesve kérdi, m i az, mit sorsa érlel;
én is kivallatom ma a jövőt látó szfinkszet
felséges nyakad karcsú, fehér kérdőjelével:

Marcona hadnép fal föl? Rabszíjra fűz a barbár?

Csak angolul beszél m ajd e milliós tömeg?
Hát nincs nemes hidalgó? Nincs nálunk hős lovag már?
Tűrjünk csak egyre némán, s nyeljük a könnyeket?

Dalomat ím, hajítom gyűrűtök közepébe,

balsorsban is barátok, hattyúk a kék tavon,
s míg csikóink a pampán tovadübögnek félve,
egy agg oroszlán végső hörgését hallgatom.

S egy sötét hattyú így szól: „Napot igér az éjjel”

S egy fehér: „Sosem győzi, nem győzheti le senki
a hajnalt l” Ó, Ígéret szép földje, teli fénnyel,
Pandora szelencéje még reményünket rejti!

D O M IN G A

lulukaffer s büszke madinga Csupa méz, csupa bors ez a ringó,

keverék ez a lány, a Dominga,
ébenfavirág, csupa nap.
A piros - ez a színe - s a sárga;
spanyol ajkakat áhit a szája,
amely ég s őrjöngve harap.
szerelemre szilaj, buja kígyó,
ez a táncra, e csókra bolond:
Vénusz dalol, oly csuda lány ő,
vele tudná Sába királynő
felüdítni a vén Salamont.

Csupa győztes erő, csupa vad csáb,

dorombol, akárcsak a macskák,
csupa láz, ha fehért ölel át;
s m ikor - őrült láng! - öle átfont,
meglophatod, ím, elefántcsont
s kókusztej-izü mosolyát.
 NAGYVILÁG
VILÁGIRODALMI fo l y ó ir a t

Felelős sz e rk e sz tő : G E R E B L Y É S L Á S Z L Ó

TARTALOMJEGYZÉK

19 5 6 — 19 5 7