Károly Róbert

1301-től beszélünk az Árpás-ház kihalásáról. Innentől

kezdve hét évig nincs király a magyar trónon. A három
trónörökös jelölt közül, végül Károly Róbert került ki.
Kezdetben a kiskirályokkal küzdött meg 1312-ben a
rozgonyi csatában.
Külpolitikájában a köznemességre támaszkodott, s
honorbirtokokat osztott. Az ország hadereje a királyi, bárói és
vármegyei bandériumokból tevődött össze.
A hatalom kiépítésének céljából új, gazdasági reformokat
hozott létre. A képforrásban képet kapunk arról, hogy miből
tevődött össze a királyi jövedelem, illetve milyen új
intézkedései voltak.
Különböző regáléjövedelmeket vezetett be. Ilyen volt a
bányabér is miszerint a kitermelt nemesfém egyharmada a
földesurat illeti meg. A nemesfém- monopólium szerint a
kibányászott nemesfémet a királyi kamara vehette meg.
Akkoriban nagy hangsúlyt fektettek a nemesfémek feltárására.
Az első forrás is ennek a fontosságára utal.
A következő intézkedés a harmincadvám volt, miszerint a
határon áthaladó áru egyharmadát ki kell fizetni. Erre
vonatkozik a második forrás.
A kapuadó szerint kapunként 18 dénárt kellett fizetni egy
telken. Az összeg megoszlott a családok között.
A király a saját földjét is bérbe adhatta, melynek bérleti díja a
cenzus volt.
 A gazdaság megszilárdításának céljából jó minőségű
aranypénzt veretett firenzei mintára. Erről a harmadik
forrásban olvashatunk.
1335-ben megszervezték a visegrádi királytalálkozót,
ahol a cseh lengyel és a magyar király arról tanácskozott, hogy
olyan kereskedelmi útvonalat szükséges kiépíteni, ami elkerüli
az árumegállító joggal rendelkező Bécset. Emellett arról is
határozatot hoztak, hogy ha a lengyel király utód nélkül hal
meg, akkor a magyar király veszi át a trónt.
Károly Róbert egy gazdaságilag stabil lábakon álló
királyságot hagyott rá fiára, Nagy Lajosra.